Egy élelmiszermérnök gondolatai a a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.

Lecsómérnök gazdasági blogja

Amikor benéznek egy értékláncot - vagy annak gondolt valamit - , és borul a mutatvány..

2019. július 21. - lecsós

idiocracy8.png

 

Nem oly régen egy posztban elkezdtem kifejteni, hogy mit is jelenthet egyfajta nézőpontból az értéklánc, mint fogalmi keret. A bejegyzést az alábbi linken érhetitek el:

 

https://lecsos.blog.hu/2018/04/14/az_erteklanc_mint_fogalmi_keret

 

A tangás csajokkal bevezetett posztomban a következő konklúzióra akartam jobban felhívni a figyelmet:

 

"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?

 

A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."

 

-Idézet tőlem, az Értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésből -

 

Nyomjuk innen tovább a történetet.

 

Szóval most egy mese következik, aminek a valóságoz semmi, de semmi köze, de tényleg. :)

Kezdjük is el.

 

Volt egyszer a Varázshegyen túl, a Nagykerek Erdőn onnan, a Végtelen folyó ezen oldalán, ahol még kézzel mossák a pelenkát, és full sminkben viszik le a szemetet is - mert soha nem lehet tudni - ott történt meg a következő eset, egy ottani cégnél.

 

A cégnek nagyon sok üzlete volt a királyságban, és kereskedett egy bizonyos termékkel, aminek nagyon nagy keletje volt a királyságban, és van ma is.

A cégnél összeültek a cég tulajdonos varázslói, hogy arról tanakodjanak, hogy hogyan lehetne az amúgy sem kicsi céget kicsit jobban felpörgetni. Tanakodtak, sokszor tartottak szeánszot, és bevonták külsős varázslók segítségét is.

Meg is lett a konklúzió, miszerint úgy lehet lehető legjobban piacot szerezni a királyságban, hogyha a hasonló profilú boltokat felvásárolja a cég, de ízibe, és a lehető leggyorsabban, nehogy a konkurencia lecsapjon rájuk és elhappolja tőlük a jó businesst.

 

A döntés után a tettek következtek. Elvitték a tervet a királyság bankjába, és bemutatták a történetet, kérve azt, hogy a bank adjon lóvét a terjeszkedésre.

A bank megnézte a színes-szagos terveket, és áldását adta a finanszírozásra.

 

A buli csak most kezdődött el igazán.

Nyomtatták a szerződéseket a kocsiban, helyszínen, az adott üzletben, melyet meg akartak venni, beírták bele e megfelelő számokat, és neveket a kipontozott helyekre, aláírás, pecsét, és lőn, a cégé lett az adott üzlet az adott pillanattól.

Mindenki maradt a helyén, és minden maradt a régiben az adott üzletben, csak a tulaj változott. A kiszemelt boltok általában privát tulajdonban voltak, és a tulaj adta el őket, ha nem, akkor kicsit máshogy nézett ki a vételi procedúra, de azt is megoldották gyorsban.

Teltek az évek, gyűltek a raklapon a szerződések, és egy napon megcsörrent a telefon.

 

A bankból telefonáltak a cég varázslóinak, hogy be kellene mutatni azt, hogy a cég miből is el, mivel ha ezt nem teszik, akkor 5 napon belül fel fogják mondani terjeszkedés finanszírozására kötött szerződést, melyen évekkel ezelőtt száradt meg a tinta.

 

Számolgatott a varászlótanács, de nagyon nem találták a számokat. Ekkor kezdett felfigyelni a történetre a király fő adószedője is, és elment a céghez, mert kíváncsi volt a számokra, hogy akkor mi is történt arrafelé az elmúlt pár csodálatos évben. Vitt magával pár embert, ha már kiment, és elkezdtek belenézni abba a több kamionnyi anyagba, ami keletkezett ez idő alatt.

 

Pár nap alatt elő is hozták, hogy lenne itt pár zsák arany, amivel a cég tartozik a királynak. Sajnos a bank nem hosszabbította meg a hitelt, és varászlótanács meghirdette a céget eladásra. Jött is aznap a szomszéd királyság hasonló profilú cége, és megvette az egész hóbelevancot, tokkal - vonóval .

 

Kifizette a királyi adószedőnek azt a pár zsák aranyat, amivel a cég tartozott - ezt leírták a pergamenre, amin az adásvételt rögzítették, hogy ez benne van a vételárban-.

A cég varázslótanácsát leváltották, és megtették a megfelelő bejelentéseket a megfelelő királyi hivataloknak néhány fővarázsló ellen, akik tolták a fővarázslatot ebben a történetben.

 

A céget eladták, és vége is lehetne a történetnek, mivel meg lett mentve egy cég, csak a tulaj változott.

Persze, ebben s van igazság, de akkor hogyan is jön ebbe a történetbe most az értéklánc, meg az, hogy benézték? Meg akkor kik, és mit néztek be?

 

Hogy is szólt az idézett értéklánc fogalom? Bemásolom még egyszer:

 

"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?

 

A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."

 

- Idézet tőlem -

 

Fordítsuk le a történetre a fenti axiómát:

 

Mit finanszíroz a bank, a bank oldaláról nézve a történetre?

 

Bank számára mi volt az a cég által kínált következmény -amit a cég termékként kínált a bank számára- a bank által mérhető eredménnyel, a finanszírozás fedezetére?

 

A. Vagy a megnövekedett pénzáramot finanszírozta

 

Bejön egy bolt, amit a cég megvesz, ezáltal a cég nyilvántartott eszközértéke megnő, a bolt profitot termel, amiből a hitel visszafizetését a cég fedezni tudja.

 

B. Vagy a bolt megvásárlását, mint eszközt finanszírozta

 

Megveszem a boltot hitelből, és ezáltal a hitel fedezete a megvásárolt bolt mint eszköz.

 

Más lehetőség nincs. A bank telefonált, mivel úgy gondolta, nem finanszírozza tovább a növekedést. Hoppácska.

 

A bank hívása után azonnal kiderült, hogy megnövekedett pénzáram alapú finanszírozás az nem ugyanaz, mint a bolt, mint eszköz megvásárlása.

 

A bank benézte az értékláncot? felmerülhet a kérdés......

 

Ha úgy gondolta, hogy tudja azt, hogy mire adja a hitelt, azaz elemezte annyira a rendszert, -amibe a hitelt tolta - hogy tudja azt, hogy mi lesz az a rendszerszintű működésmodell, amiből kijön a hitel fedezete, akkor azt kell mondjam, ezt félig benézte, mivel a történet nem volt az axióma szerinti értékláncba szervezve. Ha valós értékláncnak nézte a játékot, akkor vak volt, és persze, ezt benézte, mert nem volt itt semmi értéklánc, csak valamilyen nem rendszerszinten mérhető értékteremtés.

 

A cég benézte az értékláncot?

 

Hát már hogyne nézte volna be. Azt gondolta, hogy axióma szerinti értékláncot hoz létre, pedig nem is, ez kiderült, és ezért a történet bukásra volt ítélve.

 

Növekedés, profit, értéklánc. Az értékláncba hogyan kell integrálni egy növekedési lehetőséget? Ez a növekedési lehetőség hogyan képeződik le a teljes értékláncra, mint mérhető, elemezhető "mért mennyiség"? Ezt a "mért mennyiséget" hogyan finanszírozza a bank?

 

Hoppácska.

Eztet meg nem tanítják az iskolában... Jáj....

 

Szóval ilyen kérdéseket pörget ki a valóságból az, ha valaki elkezdi csak kicsit komolyabban végiggondolni azt, hogy az említett értéklánc fogalom milyen kicsit mélyebb jelentéstartalommal bírhat.

A bejegyzés trackback címe:

https://lecsos.blog.hu/api/trackback/id/tr514973410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.