Élelmiszermérnökök gondolatai a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.

Lecsómérnökök gazdasági blogja

Lecsómérnökök gazdasági blogja

A termőföld ára, vagy értéke? Hogyan is nézhet ki ez a történet egy értékláncban?

Avagy egy költségmodell magánéletének mélyrétegei

2019. október 21. - lecsós

depositphotos_116481366-stock-photo-beautiful-girl-feeling-free.jpg

 

Egy jó pohár bor mellett ültünk a barátaimmal, és arról folyt a szó, hogy akkor most menyiért is lehet előállítani egy liter bort manapság. Meg arról, hogy akkor ez az előállítási ár hogyan függ össze azzal, hogy akkor most ténylegesen mennyiért is lehet eladni egy liter bort.
Már akkor tudtam, hogy ezt meg kell írni, mivel a téma nem olyan faék egyszerű, mint aminek kinéz, olyan szinten nem az, hogy erről a kérdésről történő közgazdaságtani gondolkodás ért már Nobel-díjat, de ne szaladjunk ennyire előre.


A kérdés megint az, hogy akkor most honnan is nézzünk rá erre a témára, hogy akkor hogyan is kalkuláljunk például a termőföld árával pl. egy komplex költségmodellben. Mivel is kalkulálhatunk? A termőföld árával, és nem értékével.

Itt egy nagyon fontos fogalmi környezettel szembesülünk, mikor is árakról, és értékről beszélünk.

Mi is nagyvonalakban az, hogy valaminek van ára, azaz rá lehet ragasztani egy árcédulát?

Amikor azt mondjuk, hogy valaminek van ára, akkor azzal azt az igényt fejezzük ki, hogy az a valami, amire ráteszünk egy árcédulát, annak a valaminek van létező piaca, ezért standardizált kereskedelmi folyamatokon keresztül, mint áru, vagy azt megtestesítő értékkel rendelkező papír forgalomképes, mivel van olyan ember, vagy szervezet, aki a ráírt árcédulát levéve, kifizeti azt, és használja azt. Tegyük hozzá, hogy általánosságban ezt az árat abban a devizában fizeti ki, amiben az árcédulán feltüntették az értékesítési árat.

A termőföldnek tehát van ára, lehet rá árcédulát tenni.

Ez egy szép kerek szám szokott lenni általában, és amikor egy termőföld adás-vétel megköttetik, akkor szépen szerepeltetni kell a könyvelésben, a hatályos számviteli szabályok szerint lekönyvelve a történetet. /A termőföld adás-vételre eléggé speciális szabályok is vonatkozhatnak, ami most nem képezi jelen poszt tárgyát./

Tehát az eladó bevételt realizál, /ebből adózik/, a vevő termőföldet vásárol, ami számára termőföld, az árcédulán feltüntetett áron megvásárolva, a vétel pillanatában.


A vevő számára e tranzakció által megszerzett termőföld most eszköz, vagy forrás?

Tudjuk, hogy az eszköz az, ami pénzt tesz a zsebünkbe.
Tudjuk azt is, hogy a forrás az, ami pénzt vesz ki a zsebünkből.
Na, már megint helyben vagyunk: ár- érték- eszköz – forrás.


Mivel itt kezd bonyolódni a dolog, mivel ebben a történetben több van, mint ami az látszik első blikkre.
Nézzük, mit mond Dr. Tóth József, A GAZDASÁGI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ABSZTRAKT MATEMATIKAI VIZSGÁLATA című munkájában a termőföldről:

Letölthetitek a következő linkről:

Dr. Tóth József, A GAZDASÁGI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ABSZTRAKT MATEMATIKAI VIZSGÁLATA

Idézet a munkából:

45. tétel: A termőföld értékét csak az azon termesztendő növénnyel, vagy növényekkel (ágazatokkal) szoros kapcsolatban lehet megítélni.

46. tétel: A termőföld értékét csak a termőföld, az időjárás és a növény (ágazat) szoros kapcsolatában lehet megítélni.

47. tétel: A termőföld értékét csak az adott közgazdasági környezettel szoros kapcsolatban lehet megítélni. (A munkaerőhelyzet, eszközellátottság, piaci helyzet, árviszonyok, út és szállítási viszonyok stb.)

48. tétel: A föld közgazdasági értékét olyan komplex mutatóval célszerű meghatározni, amely a termőföld jellemzőit, a rajta termelt, illetve termelhető növényt, illetve növényeket, az éghajlati tényezőket, a közgazdasági tényezőket, a gazdálkodás minőségét, illetve mindezek kölcsönös kapcsolatának, kölcsönhatásának az eredményét juttattja kifejezésre. Ilyen mutató csak egy lehetséges, az eredménymutató, azaz az adott termőföldön elért, vagy elérhető (legcélszerűbben pénzértékben kifejezhető) eredmény, a jövedelem.
A termőföld közgazdasági értékelésének alapvetően két szempontból van jelentősége. Egyrészt a föld adás-vételi árának meghatározásához, a földbérleti díj és a földadó meghatározásához.
Előbbi esetben az eladó és vásárló számos lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy megközelítően helyes döntést hozzon. Elsősorban azt vizsgálja, hogy milyen eredménnyel járhat a föld megvásárlása. (Mi a célja, mit kíván a termőföldön termelni, s az, milyen eredménnyel kecsegtet, esetleg magasabb értéken értékesítheti stb.). Utóbbi esetben célszerűbb lenne a földadó eltörlése, vagy egységesítése és a hangsúlyt alapvetően a jövedelemadóra helyezni.
A termőföld értékelése és célszerű felhasználása szoros kapcsolatban van, hiszen annál értékesebb egy adott földterület, minél célszerűbben tudjuk felhasználni, illetve (ha egyéb kényszerítő tényezők nem játszanak szerepet) annál célszerűbben használjuk fel az adott földterületet, minél értékesebb az számunkra. „


Mit is olvasunk?

Értékeli, hogy hozzá lehessen rendelni egy árat, azaz rá lehessen ragasztani egy árcédulát. Erről mesél, a termőföld áráról, nincs szó a termőföld valós értékéről.

Tehát az érték az nem ár, ez a Nobel –díjas meglátás ebben a történetben, nézzük miért. Itt van pl. Schultz, aki 1979-ben kapott Nobel- díjat. :

1979: közösen Theodore W. Schultz USA-beli (1902-1998), University of Chicago és Sir Arthur Lewis (1915-1991) nyugat-Indiai származású USA- beli, Princeton University. A gazdasági fejlődés kutatásában folytatott úttörő munkájukért, különös tekintettel a fejlődő országok problémáira.

A nobelpize.org ezt írja erről:


Land is overrated
A widely held view – the natural earth view – is that there is a virtually fixed land area suitable for growing food, and a supply of energy for tilling the land that is being depleted. According to this view, it is impossible to continue to produce enough food for the growing world population. An alternative view – the social-economic view – is that man has the ability and intelligence to lessen his dependence on cropland, on traditional agriculture and on depleting sources of energy and can reduce the real costs of producing food for the growing world population. By means of research we discover substitutes for cropland, which Ricardo could not have anticipated, and as incomes rise parents reveal a preference for fewer children, substituting quality for quantity of children, which Malthus could not have foreseen. It is ironic that economics, long labelled the dismal science, is capable of showing that the bleak natural earth view for food is not compatible with economic history; that history demonstrates that we can augment resources by advances in knowledge. I agree with Margaret Mead: “The future of mankind is open ended.” Mankind’s future is not foreordained by space, energy and cropland. It will be determined by the intelligent evolution of humanity. „

Ebből a nézőpontból nézve az érték egy kicsit mást jelent. – túl van becsülve a föld - Az 1979-es Nobel-díj előre vetítette 2019-et, de ezt majd a második részben egy kicsit kifejtjük.

Az értéklánc elmélet – kidolgozva általam - azt mondja, axióma szerint, hogy nem szükséges az élelmiszertermeléshez termőföld.

Ebből azért következik néhány innovációs potenciál a gazdasági térben.

Ebből alakult ki a végtermék alapú platform független gazdasági terek gazdaságtanának tudományága az 1970-es évek végétől.
Ez az értéklánc axióma fogja meghatározni a XXI. század élelmiszergazdaságát.

De ne szaladjunk ennyire előre, a következő bejegyzésben megnézünk a nézőpontokat, hogy akkor hogyan is lehet kalkulálni a föld árával, /de nem az értékével/ pl. a költségtervezésben.

Érték? Meg mi az érték?
Na, ezt a történetet vetíti előre a 2019-es Közgazdasági Nobel-díj.

Megyünk tovább.

 

Érdekel a téma, vagy kérdésed lenne?

Írj a Lecsómérnöknek!

e-mail:      lecsomernok@gmail.com

Értéklánc..meg akkor most nagy, vagy kicsi, vagy mi van?

Amikor a képességek összeállnak, értékké állnak össze, /vagy néha nem../ de ez az, amit mérhető, és mérik is, sokan -Avagy az értéklánc megnyilvánulásának egyik aspektusa láthatóvá válik –

1e091c3adc7716c308f67aae6df29009.jpg

 

 

Nagy vagy kicsi?

 

Roppant komoly kérdést feszegetünk, amikor ez a kérdéskör kerül szóba. Látom, hogy mosolyogsz, de nem, tényleg nem arról lesz szó, amire most gondolsz, még közvetve sem : )
Nézzük ezt a játékot közelebbről, hogy miért is került szóba ez a történet, hogy akkor most akkor az a valami nagy, vagy kicsi? Egyáltalán mi is az, ami nagy vagy kicsi?
Az értékláncról írtam már egy bejegyzésben, amikor is azt nézegettük, hogy axióma szerint hogyan is lehetne megfogalmazni azt, hogy mit is jelenthet az értéklánc, és fogalmi környezete:

A bejegyzés linkje:

https://lecsos.blog.hu/2018/04/14/az_erteklanc_mint_fogalmi_keret

Az értéklánc fogalmi környezetének jelentését a következő mondatban foglaltuk össze:

Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi.


Mivel megvan az, hogy mit is tekintünk az értéklánc fogalmi környezetének jelentésének, már meg tudjuk válaszolni azt, hogy mi is az, ami lehet nagy, vagy kicsi.

A szavak, melyek szerepelnek a fogalom meghatározásban:

  • Képesség
  • Képességek hozzáférhetősége az adott időszakban
  • A Fenti egy időszakban rendelkezésre álló képességek használatának és / vagy megnyilvánulásának eredménye van
  • Ezen eredmény valamilyen mérhető minőségben ölt testet.

Ha a fenti négy pontban összefoglalt fogalmi környezetet ízlelgessük abból a nézőpontból, hogy akkor most az, hogy egy értéklánc kicsi, avagy nagy, hogyan is néz ki ebben a jelentéstartalomban?

Ha mondjuk az értéklánc eredménye egy termékben ölt testet, akkor annak a terméknek tervezetten mérhető minősége megjelenik, sok esetben ezt szabványosították, több iparágban.

Tehát nem az a lényeg, hogy kicsi-e vagy nagy, hanem a kérdés inkább az, hogy létrehozható-e, igen, vagy nem? Ha igen, akkor innentől kezdve a kérdés az, létezik-e az értéklánc képesség, vagy nem?

Ha a válasz az, hogy igen, egy értéklánc létrehozható, - mivel létezik az értéklánc képesség – már csak az a kérdés, hogy érdemes-e létrehozni az értékláncot, és ha igen, ezen értéklánc képességek időszakos rendelkezésre állása milyen költségszintet képvisel?
Ez a válasz, és nem más.

Ha nagy


Vannak dolgok, amit nem érdemes kicsiben játszani, ilyen lehet egy személyszállító repülőgép kibocsátására képes értéklánc, vagy a hasonló típusú termékek kibocsátására alkalmas rendszerek. Az élelmiszergazdaság sem kivétel ez alól. Ezeket a rendszereket működtetni kell, sajátos rendszerintegrációs fok mellett, amely eléggé magas költségszinteket is képviselhet az adott időszakban.


Ebből az következik, hogy egy nagy természetes módon törekszik arra, hogy a rendszerben lévő időszakos képességeket, és tudásokat maximalizálja annak érdekében, hogy nagyon gyorsan képes legyen hasonlóan mozogni a piacon, mint ahogy azt a hasonlóan nagy teszi. Ez a nagyság átka, de ez az előnye is.

Mindezért törekszik a modularitásra is, ez lesz a XXI. század elejének nagy története, a kérdés az, hogyan képeződik le ez a megnyilvánulás az értéklánc integrált üzemgazdasági szintjére, a nagynak ez fog jelenteni nagyon komoly versenyelőnyt, ha jól fogja meg a sztorit.

A moduláris gyártási rendszerek elmélete nem mai tudományág, ezzel mindig is foglalkozott az üzemgazdaságtani diszciplína.
A XXI. század elején ez a tudomány azért kerül megint erősen fókuszba, mivel az, hogy integrálják benne a real – time adatokra épülő mindenféle rendszereket, és megoldásokat, ezért eléggé komplex új tudományág alakult ki.


Kb. arról van szó egy-egy egy real- time módon szervezett kapcsolatra fel lehet építeni egy teljes business modellt, innovációt, vagy "egyéb okosságot" ezt lehet pl. lehet totálisan szimulálni, és tesztelni egy megfelelő informatikai környezetben.
Ez meg roppant komoly flexibilitást ad az értékláncnak. Olyan 20 éve megy ez a dolog az élelmiszergazdaságban.


Ha valamelyik értéklánc nagyon naggyá válik, akkor elhagyja a saját iparágát, és más iparágakban is elindul a nagyság felé, teszi ezt biztos erőforrás alapokon, ahhoz, hogy sikeres legyen, többszintű komplex problémát kell együttesen kezelnie, ami a mai világban már egyszerűbb játék, mit mondjuk a múlt század 70-esévek elején volt.


Ha kicsi

 

Létrehozták, és letesztelték az értékláncot, és látják azt, hogy képes arra a működésmódra, amire tervezték, tervezetten optimális költségszint mellett. Általában két irányba indul el egy kicsi. Vagy nagyon sok hasonló kicsi lesz belőle, vagy elindul a naggyá válás útján. Ilyen utat láttunk nagyon sokfelé, és nagyon sok iparágban is.

A mai világban, amikor a valós idejű real- time információ határozza meg az életünket, a kérdés inkább arra terelődik, hogy létrehozható-e olyan értéklánc, ami minimális költségszint mellett betölti-e azt a szerepet, amire tervezték?

Ez meg inkább a kicsiknek kedvez, és nagyon magas szintű innovációs potenciált feltételez.
Most már, hogy felvérteztük magunkat tudással, és tisztában vagyunk vele, hogy akkor most mi a nagy, meg mi a kicsi, meg mi is ez az értéklánc cucc, belecsapunk a lecsóba, és a következőkben elemezni fogunk egy-egy olyan játékot, ami a előre vetíti a XXI. század közepét ebben a témában.

Mert pl. mi van akkor, ha kicsi is, egyszerre meg nagy is, meg moduláris is meg nem is? 

 

Érdekel a téma, vagy kérdésed lenne? Írj a lecsómérnöknek!
e-mail: lecsomernok@gmail.com
süti beállítások módosítása