Csapjunk bele a lecsóba, mert úgy néz ki, hogy 2026-ra valami történik a magyar mezőgazdaságban, és élelmiszeriparban. „Valami van Magyarországon…” – Ahogy azt a haverom mondta, amikor ellenőrizte egy szántóföldi tábla eddigi csapadékadatait, nem olyan messze a Balatontól.
Persze ha az ember Alsóörsön a parton sétál, azonnal láthatja, hogy kb. 1 méter víz hiányzik a Balatonból, és így megyünk neki a nyárnak. Se februárban, se márciusban nem volt az évszaknak megfelelő elégséges csapadék. Ennyit az időjárásról.
„Valami van Magyarországon...”
Folyamatosan írunk a blogon, hogy gondok vannak, pl.
Szőlőtermesztés lőre körülmények között a Balaton mellett??
Avagy hogyan megy tönkre a Balatonfüred- Csopaki Borvidék..
2024. július 26
Krízis van? Ebben a helyzetben esszenciális lesz az élelmiszermérnöki tudás! Multikrízisben csak az élelmiszermérnöki tudás fog segíteni!
2024. január 30.
Amikor a megélhetés luxus: a magyar fizetések és az elszálló élelmiszerárak
2024. november 14. – lecsós
De itt van a témáról egy Agrárszerktor, és egy Heol cikk is:
Kertészeti ágazat, tejár összeomlás, szántóföldi növénytermesztés krízisben van, klímaváltozás, nem akarja venni Kína a disznóhúst, a disznóhús ár is összeomlott…
Lássuk, milyen fizetéseket adnak az élelmiszermérnököknek, milyen ajánlatok vannak pl. a professionon:
Ebben a legjobban az „élelmiszeripari laboráns” c. munkapozíció tetszik a legjobban, ahol az elvárás:
Szakirányú közép vagy felsőfokú végzettség: élelmiszeripari mérnök/ technikus/ laboráns
Bruttó 450 000 HUF havi bér, + Bruttó 10 000 Ft – 50 000 Ft havi mozgóbér.
Mindezt Móron adják a munkáért cserébe.
Bruttó 450 000 Ft az most nettó 299 250 Ft …. Egy pénztáros a dupláját keresi meg a német lánc helyi üzletében, vagy a Józsi mester mellett dolgozó segédmunkás is minimum kétszeresét viszi haza mint erre az ajánlatra feladott nettó bér.
Most a wise azt mutatja – 2026. április 11. 12:00 - , hogy 1 USD 319, 834 HUF, ami azt jelenti hogy:
299 250 HUF / 319, 834 HUF = 935,64 USD nettó / hó . . .
Nem kommentálnám tovább, maradjon ott a 3 pont…
Szóval, ha élelmiszermérnök a segédmunkás – szakmunkás bérszínvonal alját sem éri el egyetemi végzettséget igénylő munkánál, olyan tudásért, amiért a fizetés 2006-ban – rögzítsük a jegyzőkönyv kedvéért, hogy ez nem tegnapi adat, hanem 20 éves!!! - US-ben az átlag kifizetés erre a pozícióra: 62 400 USD volt…
Mi tud, és mennyért melózik az élelmiszermérnök - 2020. december 11. -
Idézet a cikkből:
„Food Engineer Salary
According to the 2006 Census, food engineers earned an average of $62,400 per year. Upon graduating from college, most food engineers earn between $40,000 and $45,000 annually. With experience, it’s for this type of engineer to earn upwards of $90,000 to $100,000 per year. The Department of Labor anticipates that chemical engineering will grow faster than average over the next decade. Food engineering is considered one of the fastest developing professions for chemical engineers.”
Tehát, $ - $ 40 000 - $ 62 400 – $ 100 000 az éves fizetést lehetett elérni a szakmában, arrafelé az USA-ban, 2006-ban. Most 2020-at írunk.”
Szóval itt tartunk 2026-ban, úgy néz ki, hogy baj van, mert gond van az árualappal, és gond van a hozzáférhető tudással is. Ami van, az multikrízis, és néhány szakág az összeomlás jeleit mutatja.
Az hogy ténylegesen lokális szinten most az egyes ágazatok, és benne az egyes cégek hogyan állnak – tényleg csak átmeneti krízisben vannak-e, vagy más az összeomlás szélén táncolnak, azt csak az adott cég komplex mélyelemzésével lehet egzakt módon megmondani.
Egy biztos.
Nincsenek nyitott jól fizető mérnöki pozíciók garmadával, ami jelent valamit. Úgy néz ki, hogy 1989 – 2026 között leírtunk egy teljes kört, és most itt állunk a kapujában, tudnunk kellene, hogy mi is vár ránk, ha belépünk rajta.
Leírtunk egy teljes kört, megint eltelt egy 40 éves ciklus, és itt állunk a szakadék szélén, vagy egy multikrízis kellős közepén.
Nézzük, honnan indult a mostani ciklus – hogyan fejeződött be az előző – a 80-as évek végén, és hogyan jutottunk el 2026-ba.
Hogyan nézett ki az előző ciklus?
1947 – 1989 között kialakult a TSZ- AG rendszer Magyarországon, ez 42 esztendő.
Hogyan néz ki a mosatni ciklus, aminek most lesz – vagy van – mert itt éljük a ciklus végét?
1989- 2026 között lebontottuk a TSZ- AG rendszert Magyarországon – privatizáltak mindent- és kialakult a mostani struktúra, ez 37 esztendő.
Ez a két ciklus összehasonlítható. Nagyjából hasonló hosszúságú időszak.
Repüljünk vissza az időben 1980-ba, 46 évvel ezelőttre. Lássuk, mi volt akkoriban, pl. Alsóörs környékén. Hogyan nézett ki a mezőgazdasági, és élelmiszeripari termelés.
Előre bocsátom, hogy a TSZ-AG rendszer a kor technológiai, és szervezeti színvonalán a világ élvonalát képviselte, ennek nagyon komoly irodalma van, nem csak Magyarországon, keleten, nyugaton egyaránt. A szerzők elismerik, hogy az 1980-as évek elejére kialakult TSZ-AG rendszer világszínvonalú rendszert képviselt, a fennálló politikai viszonyoktól függetlenül!
Ha erre a történetre vagyok kíváncsi, akkor legjobb, ha előveszem a Csopak Tája könyvet, amit Népművelési Programiroda adott ki 1982-ben.
Csopak Tája – 1982 -
Szóval Alsóörs, és környéke mezőgazdasági, és élelmiszeripari kibocsátása
Csopak Tája - 127. oldal –
Összes termőterület: 10 214 ha
Ebből szántó: 4 980 ha
Gyümölcsös. 200 ha
Szőlő: 320 ha
Legelő: 2 490 ha
Erdő: 1 841 ha
A Csopak Tája Termelő Szövetkezet települései:
Csopak, Palóznak, Lovas, Alsóörs, Balatonalmádi, Felsőörs, Köveskútpuszta, Veszprémfajsz, Hidegkút, Nemesvámos, Tótvázsony, Kövesgyűrpuszta
Azt nem találtam, meg, hogy az egyes településeken pl. most mennyi a szőlőterület – azóta sok minden változott- egyszerűen a KSH- nem találtam.
Azóta nagyon sok minden változott a statisztikai adatszolgáltatásban, eléggé nehéz az összehasonlítás, de megpróbáljuk.
A könyvben a 86. oldalon a következőket lehet olvasni:
„1981-ben kezdtünk a 36 ezer hektóliteres feldolgozó építéséhez. Ebből 10 ezer hektoliter kapacítás közös MONIMPEX-el, és a TSZKER-el Csopak lesz a dunántúli termelőszövetkezetek borexportáló bázisa. Innen indulnak a hordós borszállítmányok Nyugatra. E bővítés befejezésével lesz teljes az ágazat”
Szóval itt álljunk meg egy polgárvédelmi pillanatra, mert egyszerűen értelmeznünk kell tudni, hogy mit is olvasunk.
Van a Csopak Tája Termelő Szövetkezet. Elkezd építeni egy exportpincét Csopakon, ami 26 ezer hl saját kapacitás, és 10 ezer hl meg a többi TSZKER-el, és a MONIMPEX-el közös.
A 26 ezer hl-es csopaki pince meg: Csopak, Palóznak, Lovas, Alsóörs, Balatonalmádi – kevés - , Felsőörs termőterületeire épül, mivel Köveskútpusztán, Veszprémfajszon, Hidegkúton, Nemesvámoson, Tótvázsonyban, Kövesgyűrpusztán tradicionálisan nincs szőlőtermelés.
Azaz, ha szűken nézem, akkor 4 falu + egy kisváros szőlő termőterülete 320 ha, és Csopakon van egy 26 ezer hl-es pince, ahol ezt a szőlőt feldolgozzák.
Has most ránézek 2026-ban ugyanerre a 4 falu + egy kisvárosra, és az 1981-es számokhoz viszonyítom a mai állapotot, akkor nagyon komolyan el kell gondolkozni, hogy miben is élünk.
A 320 ha szőlő termőterület az álom kategória 2026-ban, a 26 ezer hl bor előállítása szintén ugyanebben a 4 faluban + egy kisvárosban fényévekre van. Ugye tegyük hozzá, hogy ez a rendszer ami erre a kibocsátásra volt képes, 1995-re teljesen megszűnt létezni, ezt hozta a privatizáció.
Ahogy kinéz, mára a Csopak – Balatonfüredi Borvidék mint egységes szerkezetű borvidék megszűnt létezni mint szőlő- és bortermelő rendszer. Persze vannak borászok, de körülöttük az egységes borvidék már csak nevében létezik.
A maradékra nagyon kellene vigyázni, mert még ebből is ki lehetne hozni valamit.
Most a 1990- 2026 között kialakult mezőgazdasági, és élelmiszeripari struktúra recseg-ropog.
Nagyon úgy néz ki, hogy valami kezd véget érni megint.
De ez, ami most van 2026-ban, az nagyon más, mint 1989-ben volt. Akkor rendelkezésre állt pl. egy nagyon komoly tapasztalattal rendelkező szakembergárda, aki értett ahhoz, amit csinált, és képes volt váltani.
Az azóta eltűnt termelési alapokat, és technológiai tudást maglátásom szerint nem igazán lehetett pótolni. A teljes lokális mezőgazdasági – élelmiszeripari ágazat komoly válságjeleket mutat.
Akkor volt rendelkezésre álló szaktudás, ami formálta a helyi lehetőségeket, ma nem biztos, hogy rendelkezésre áll pl. a szakmérnöki szintű tudás pl. egy KKV számára. Mert vagy nem tudja megfizetni, vagy nem akarja.
Szóval itt vagyunk egy olyan korszak végén, ami megint egy válsággal, - multikrízissel – zárul, annak minden vetületét éljük, a hatás azonnali.
A kérdés az, hogy egyáltalán lesz-e még alapanyaga a lecsónak négy év múlva…
Ebben a közegben kellene előadni a csodát, úgy, hogy az élelmiszermérnököket azonnal levadásszák a fejvadászok egy nemzetközi ajánlattal, és nem kell ezért pl. csak pár 100 Km-t kell menni negyedévente egyszer egy-két napra.
A korszak végének van itt egy sajátos bája, megvan a maga varázsa. Pl. lehet, hogy valami jó is születhet ebből a helyzetből.
A következő cikk erről fog szólni.
