Van itt egy nagyon komoly problémakör, amiről nagyon ritkán beszélünk, pedig nagyon kellene, és amikor szakmai körökben szóba kerül, akkor eléggé elhalkul a szó. Képzeld el a következőt. Ott van egy 16 – 18 éves lány vagy srác, aki nyomja napi 15 órában a sulit, mert elmegy oda, meg hazajön, meg tanul, meg felkészül a másnapi órákra, meg a dolgozatra, meg miegymás.
Jobb esetben van egy laptopja, meg okostelefonja, hozzáfér az internethez, tolja ezerrel a dolgot, van heti maximum 500 Ft szabad tőkéje, van heti két nap szabadideje a hétvégén, és van egy hobbija, amiben nagyon jó. Ez a srác, vagy lány odaáll eléd, - mert bízik benned, mert te vagy a nagy vállalkozó- és a következőt mondja:

- Figyu, hogyan álljak neki, jó vagyok a hobbimban, és vállalkozni akarok, mert 7 éves korom óta szeretem csinálni, segítesz?
(Ott áll előtted, teljes elmével, és a válaszodra koncentrál, amire vár.)

Te, meg megkaptad a kérdést, és ott állsz levegőért kapkodsz, vakarod a töködet, és mire leküzdötted a gyors 10 másodperces sokkot, végre megszólalsz, és valami olyan ótvaros baromságot mondasz. Olyant, hogy a lány, vagy a srác nem fog tőled kérdezni az elkövetkezendő 20 évben, és különben is, lehet, hogy a válaszoddal egy életre elvetted a kedvét.
És ezt zsigerből érzed. Már azon gondolkozol, mit tegyél, - hogyan tedd jóvá - mert roppantul nem vagy számára hitelesen kompetens ebben a témában. És eltöprengsz az élet nagy kérdésein, mert zsigerből érzed, hogy önmagad számára sem vagy hiteles, és ez nagyon komolyan problémás pl. reggelente, ha tükörbe kell nézni.

Szerencsére, úgy nőttem fel, hogy azok az emberek, akik körülöttem voltak, azok, amiben alkottak éppen, szívvel lélekkel tették azt, amit abban a pillanatban tenniük kellett, értettek ahhoz, amit csináltak, fel sem merülhetett az, hogy színházat adnak elő. Lehetett tőlük kérdezni, és válaszoltak is a feltett kérdésre, a legjobb tudásuk szerint.
Manapság látom ezt a 10 másodperces csendet sok esetben, és a hideg verítéket lecsorogni a háton egy ilyen helyzetben. Mert a válasza nem hiteles a kérdező számára, és ez süt. Nem meri azt mondani válaszként, hogy:

- Figyu, nem tudom b…meg, kérdezz mást.

Ha ezt mondaná, akkor egyéb kérdések merülnének fel a kérdező részéről, amire meg végképp nem tudna válaszadó válaszolni, önmaga számára komoly filozófiai válságot okozna egy ilyen kérdezz-felelek, inkább nem vállalja be. / Ezért választottam ezt a képet a poszthoz, semmi másért : ) /

M is a kérdés?

Van egy fiatal, aki tehetséges, ambiciózus, van heti 500 Ft szabad pénze, heti két nap szabadideje, és baromi jó a hobbijában.
A kérdésével azt kérdezi, hogy mit kellene csinálnia azért most azonnal, és az elkövetkezendő 5 évben, hogy az 5. év nyarára legyen egy 20 fős vállalkozása, amit vezetgethet, és jól él belőle? Azért, mert akkor lesz 24 - 25 éves.
Na, most erre a probléma halmazra kellene tudni válaszolni.
Méghozzá olyan válaszokkal, ami azonnal működik, és működhet, mindenhol az országban. Mert ha erre a történetre lenne komplex válasz, akkor az ország tele lenne rövid időn belül nagyon komoly innovatív fiatalokkal, akik tudják azt, hogy az ötletük értékes, és azt is tudják, hogy mennyire az.
Továbbá azzal is tisztában vannak, hogy van az a tudásbázis, hogy a nulláról elindulva tényleg el lehet jutni a 20 fős középvállalati szinting 5 év alatt.

Hogyan néznek ki egy ilyen 5 éves business modell?
– Peremfeltétel: heti 500 Ft, és heti két nap szabadidő-

Megkérdeztem egy CEO-t a témában. Majdnem kiröhögött. Kérdeztem egy expatot is, az meg félrebeszélt.
Megkérdeztem egy könyvelőt is, hogy mi a stájsz. Azt mondta, hogy ez lenne a legfontosabb kérdés, mivel dumálunk a KKV-k ról, de az, hogy hogyan lehet eljutni erre a szintre a nulláról, arról nincs egy céda szó sem.
Erre a történetre közösen kellene megtalálni az egzakt válaszcsoportot, mert eléggé felpörgetné az innovációt.
Ez a játék az élelmiszergazdaságban?
Elkezdene pezsegni az élet, ha csak egy kicsit megkapargatnánk a felszínt a témában. Nem kellene nekiállni, és megválaszolni a kérdéseket közösen?
Na megyek, és iszom egy kávét.

Kép: https://sovkusom.ru/neudachnye-blyuda/

Olyan dologról fogok írni, amiről nagyon ritkán beszélünk, amikor a KKV-k magánéletében kezdünk el turkálni, pedig a történtet ott van előttünk, érzékeljük is, de baromira nem foglalkozunk vele, talán csak akkor, amiikor már lehet, hogy nagyon késő.

Ott ül a srác szépen megborotválkozva, ahogy kell, az első romantikus vacsorán a választott lánnyal, nyáridőn, beteszi a nagyfilmet, és megy szépen a vetítés, hogy elnyerje a lány szívét. Megy szépen a nagyfilm, közben fogy a bor, a finom vacsora mellé, az idő is szép, a fim lassan pereg. A kérdés az, hogy akkor most egy ócska sci-fi, ment le, vagy egy keserédes szerethető igaz történeten alapuló romantikus vígjáték netán? Van az a pillanat, amikor ez kiderül. Hát igen, házasság vagy egy ótvaros nagy pofon a szeretett lánytól, ez itt a kérdés…

Nézzük a mesét.

Élelmiszeripari KKV-nál sokszor találkoztam – találkozok - olyan tulajjal, vagy kinevezett vezetővel, aki úgy gondolta, hogy nála van a bölcsek köve, és birtokában van az összes varázslatnak, és abszolút tudásnak, és Ő miatta fúj a passzátszél most éppen akarata szerint északról a mai napon, de holnap délről fog, és ebben is biztos.

Szóval a srác tolja a nagyfilmet, és löki ezerrel, mert ebben él. A cégről is ez a nagyfilm süt minden részleteiben. Fasza iroda, kiváló titkárnő csajok főzik a kávét, szerényen szép a kiskosztüm, főleg így nyáridőn.

Ott vagy, a feszín kiváló, és valamilyen szinten élvezed is, mert finom a kávé na. Történik egyszer, hogy csörög a telefonod, es felhív a srác, hogy menjek már be kávét inni, mert beszélnünk kell, mert kánya van, és kíváncsi a véleményemre. Abbahagyom az autószerelést a havernál, szépen lezuhanyoztam, és beültem a kocsiba, mert roppantul kíváncsi voltam arra, hogy akkor most mi is a kánya tárgya.

Bemegyek az irodába, a titkárnő csaj remegve főzi nekem a kávét, - itt már tudtam, hogy elég komoly kányával állunk szemben –
Leültem, lassan belekortyoltam, felé fordultam és mondtam neki:

- Akkor mondjad Bélám, mi a kánya.

(Nem Bélának hívják az urat, de most ebben a sztoriban legyen ennek a szereplőnek a neve Béla)

És Béla belekezd. Azt mondja, hogy sikeresen megkapta a hitelt az egyik banktól, fejlesztésre, több mint fél éve. De most roppant nagy a kánya, mert nem igazán tudja kifizetni ebben a hónapban a törlesztő részletet, mert valami nem úgy megy, ahogy az kellene.
-

Bélám, akkor most mire is vetted fel a hitelt?

Kérdezem tőle. Mondja fejlesztésre, szépen megvette a gépeket, meg minden, szépen elkezdte legyártani a végtermékeket, ahogy kell, a vevője időben ki is fizette az ellenértékét.

De kevés a pénz, b…meg.

Gyorsban nézem a számokat, és látom, hogy a dolog nem csak egyszerűen kányás, hanem nagyon kányás.
A következőt kérdeztem tőle:

- Te tudtad, hogy mely termékrendszert mennyért gyártasz az adott időszakban hitelfelvétel előtt?
- Persze, a könyvelővel szépen kiszámoltuk, ahogy kell, amit a bank elfogadott.

- Mondom okkás, ezzel nincs semmi gond te bukod a vállalkozásodat, meg a hitel fedezetet, nem a bank, Ő köszöni szépen, jól van.

- Hogyan illesztetted a felvett hitelből finanszírozott projektet a már meglévő gyártás struktúrádba, és miben változott a cég működése a fejlesztéstől? Hol az integrált business terv?
- Aztat is könyvelővel toltuk, ahogy kell….

Maradtam pár órát, kiszámoltuk, hogy mennyért gyárt le egy végterméket, a haját tépte az eredménytől, már látta, hogy miért volt barom.
Roppant kemény meló várt rá, de megmentette a cégét, és már nem barom, de nem is lett egy rom a végére.

Egy kicsit változott is a stílusa.

Már ad arra, hogy a nagyfilm mögött ott legyen az igazság, és nagyon jól érzi magát. Elkezdett egy kicsit csúnyábban beszélni, de mondtam neki, hogy ez le fog tisztulni, ahogy megszokja azt, hogy most már tudja is mit csinál, meg hogyan.

Így került el egy ótvarosan nagy pofont az élettől. Ilyen ez a boniem.

Kép:

https://balatongyorok.hu/programok/romantikus-turautvonalak

A FAO oldalait lapozgatva találtam egy nagyon érdekes témakört, íme:

Home- Grown School Feeding Resource Framework 

A letölthető dokumentum a következő:

Itt:

Home- Grown School Feeding Resource Framework Synopsis - March 2018

Vagy itt:

Home- Grown School Feeding Resource Framework Synopsis - March 2018

Érdemes tanulmányozni ezt az anyagot, akit érdekel a téma. 

- Yataro Iwasaki (1834–1885) a Mitsubishi alapítója - 

Értéklánc, meg a Mitsubishi, hogyan is kerül ide, egy élelmiszergazdasági blogra, kérdezhetnétek sokan.

Erre kérdésre fogjuk megkeresni a választ közösen, keresve a párhuzamokat az élemiszergazdasági értéklánc , és egy jól működő, integrált ipari értéklánc között.

Az élelmiszeriparban ritkán találkozunk értéklánc szintű elemzésekkel, általában erre a témára nagyon nem figyel az átlagember, de még az ágazati kutató, elemző is a legritkább esetben néz egy élelmiszergazdasági ellátásra úgy, mintha egy értékláncot vizsgálna.

Az alábbi linkeken megtaláljátok a Mitsubishi Corporation Integrated Report 2017 című dokumentumát, ami egy 118 oldalas dokumentum, melyet a cég a következő lapon publikált:

https://www.mitsubishicorp.com/jp/en/ir/library/ar/

A következő linken is le tudjátok tölteni:

https://drive.google.com/open?id=1Z3Z8UZkk5jCpAcTvX9Pq8sYlbT5TZjMq

Innen fogjuk kezdeni a történetet.

Olyan szóhasználattal fogok élni, olyan összefüggésrendszerben, ami nagyon nem megszokott hazánkban, amikor egy-egy élelmiszergazdasági ellátási rendszerről beszélünk.

Hogy miért nem megszokott?

Ennek van egy jól definiálható élelmiszer- gazdaságtörténeti háttere.

Nagyon nem divat hazánkban az integrált, dinamikus élelmiszergazdasági ellátási rendszerek magánéletének vizsgálata, az egyetemi tananyagnak sem része sajnos ez a fajta fogalmi környezet, és megközelítési tér.

Talán azért történt ez, mert 1989 óta nem fordított nagy figyelmet a szakma az integrált, határokon átívelő ellátási hálózatok komplex működésének elemzésére.

Mivel ez így van, ezért ezen rendszerek vállalatgazdaságtani aspektusai sem képezik az egyetemi tananyag részét, ami lássuk be, nem a legjobb.

A Mitsubishi integrált értékláncát zsinórmértéknek tekintve, elemezgetni fogjuk azt, hogy egy-egy működési vetület hogyan képeződik netán le egy élelmiszergazdsági értékláncon. Hogy miért?

A cég olyan alapelveket követ működése során, amit érdemessé teszi arra, hogy az összehasonlítás alapja legyen.

A cég 1934-ben három tradicionális alapelvet fogalmazott meg, melyben összefoglalta a cég működésének filozófiáját:

1

Társadalmi felelősségvállalás.

Olyan céget akarnak építeni, ami a tágabb társadalom spirituális, és anyagi fejlődését szolgálja, hozzájárulva a globális környezet megóvásához.

2

Integritás, és méltányosság

Az átláthatóság és a nyitottság alapelveinek megőrzése, az üzleti tevékenység tisztességes folytatása.

3

Globális üzleti szemléletmód

Az üzleti tevékenység bővítése egy globális látásmódra épül.

Mára a cég működésfilozófiája hat alapelvre épül, amiről a későbbiekben még szó lesz. A fenti alapelvek valamilyen szintű adoptációja részben, vagy egészben megfigyelhetőek egy élemiszergazdasági értékláncnál is, ha az ember erősen vizsgálja az értékláncot.

Egyetlen szót nem láttam leírva a cégfilozófiában, az pedig a mindenható profit.

Nagyon fontos lesz a későbbiekben az, hogy akkor most mit is jelent a profit fogalma egy értéklánc működése mentén, vagy hogy akkor mi, és hogyan képviseli a profitképességét egy működő értéklánc időszakos, vagy pillanatnyi működése során.

Tehát arra a kérdésre is fogjuk keresni a választ, hogy akkor most mi is a profit.

A globális élelmiszergazdaság működése, nagyon sok hasonlóságot mutat a pl. egy jól szervezett, globális ipari értéklánccal. Ilyen jól szervezett ipari értéklánc pl. a Mitsubishi értéklánca.

Azért esett erre az értékláncra a választásom, mivel ezen globális rendszer nem csak autót gyárt, hanem nagyon eltérő ipari szegmensekben van további termékkibocsátása.

Ez a tény közelebb hoz minket egy ilyen komplex rendszer működésének jobb megértéséhez, ezzel is segítve a kitűzött célunk elérését.

Kedvcsinálóként mondok egy általános vetületet, ezt a témát is bővebben ki fogjuk fejteni a későbbiekben.

A globális autóipari gyártóknál elterjedt az un. „lean” szemlélet. A „lean” alkalmazásával a gyártók azt akarják elérni gyártás során, hogy a lehető leggazdaságosabban gyártsák le az adott terméket.

Ez a szemlélet jelen van az élelmiszergazdaságban is, a kérdés az, hogyan nyilvánul meg. Ebbe is bele fogunk nézni a továbbiakban.

Lassan kezdjük is el.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy város. Abban a városban volt egy vendéglátóipari egység, ami egy nagyon szépen működő országos lefedettséggel rendelkező hálózatnak volt a nem kiemelt tagja. Az egységeket a regionális központotokból látták el félkész termékekkel.

E helyen történik e mese. Gondolkoztak nagyon a messzi városban, hogy hogyan is lehetne nagyobb rálátásuk arra, hogy mi is történik az egyes üzletekben. Volt egy szépen kidolgozott informatikával támogatott rendszerük arra, amivel látták nagy vonalakban a napi működést. Főleg a működés pénzügyi részére koncentráltak a rendszerrel, és szépen működött is a téma.

Egyszer aztán jött egy új vezető a központba, aki kitalálta azt, hogy az adott egységekben csökkenteni kell a veszteséget. Ezt úgy képzelte el a vezető, hogy minden egységben meg kell figyelni a pultot, a konyhát, mivel ott dől el az, hogy akkor mennyi is a veszteség.

Érdekes megközelítés. Persze mindennek lehet eredményessége, a kérdés az, ebben a megközelítésben van-e ráció. Nekem egy vicc jut eszembe erről a megközelítésről.

Szása a ládagyárból minden nap hazavisz egy darabot, hogy otthon összerakjon egy ládát, amire a csöves TV-t teszi, hogy Másával nézhessék az esti műsört. A baj az volt, hogy mindig teherautót sikerült összehegeszteni belőle, arra meg nem lehetett ráhelyezni aTV-t. Volt benne ráció, csak másképp, na.