Ismerős a kedves kis gyermek dalocska ? Hallgassa csak meg.
És még tekintse csak meg az Égig érő paszulyról szóló magyar mesét.
És egy kevéssé mosolyra fakasztó adat. Hazánkban alig egy kg-nyi száraz babot fogyasztunk fejenként. Ez bizony nem sok, tekintve, hogy egy tápláló, egészséges, télinek mondott zöldség féléről van szó.
És a lencse? Bizony sokan csak egy évben egyszer fogyasztják, hogy sok legyen a pénzük. De pont azért nem lesz sok pénzük, mert egészségük látja kárát annak, hogy megfosztják magukat a száraz hüvelyesek élvezetétől.
Lássuk csak :
A lencse 12 jótékony hatása
Javítja a májfunkciót
Jót tesz a szemnek
Nyugtat
Magas folsav tartalma miatt terhesség esetén kiemelten ajánlott a fogyasztása – a magzat fejlődését támogatja
Jó hatással van az anyagcserére, szuper étel székrekedésre
Segít stabilizálni a vérnyomást
Csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát
Segíti a vércukorértékek kordában tartását
A változókor tüneteit csökkenti
Fokozza a férfiak termékenységét
Segíti a hajnövekedést
Támogatja a sebgyógyulást
És a száraz bab jótékony hatásai?
Vitamin és hasznos ásványi anyag forrás.
A bab remek B1, K-vitamin, folsav, foszfor, magnézium, és nátrium forrás. Ásványi anyagai közül pedig jelentős a molibdén, a vas, és a mangán tartalma.
Megelőzheti a daganatos betegségeket :
Azt már korábban is tudták a kutatók, hogy a babban is megtalálható IP6 elnevezésű anyag játszik közre a rák megelőzésben. Most azonban felfedeztek még egy rákellenes összetevőt a hüvelyesekben, az IP5-öt, amely nemcsak gátolja a rákos sejtek növekedését, hanem a citotoxikus gyógyszerek hatását is növeli.
Színtől függően magas az antioxidáns tartalma.
Lassan emésztődik, hosszan teltség érzést okoz, így a túlsúly ellen is hatásos.
Magas rezveratrol tartalmú színes babok késleltetik az öregedést.
Szakszerű főzéssel megelőzhető a kellemetlen gázképződés.
Már korán el lehet kis cserepekben vetni a zöldbabot, s a kifejlődött növénykét a külső időjárás jobbra fordultával lehet kiültetni. Ily módon évek óta a zöldborsót meg tudom előzni vagy egy időben takarítom be a zöldbabot és borsót. Mi évek óta cserélünk zöldbabot borsóra.
Valaha Kenyában zöldbabot konzerváló üzemben ténykedtem.
A szó legszorosabb értelmében zöldbabról volt szó, hisz francia, belga, német. svájci stb. exportra ment a dobozba, üvegbe párhuzamosan berakott egyforma vastagságú ceruza bab. Addig csak a hazai sárga hüvelyű babot ismertük, s akkor jött egy teljesen új ízvilág.
Tudták, hogy a zöldbab kiváló 2. típusú cukorbetegséget blokkoló hatással bír?
S ha nincs zöldbab, ugyanezen célra szolgál a babhéj tea.
A zöldbab kiváló köret, magában fogyasztva kitűnő diétás, rostban gazdag étel. Persze kis forró kókuszolajban meghempergetve még finomabb! Főzelék, leves alapanyag. Kicsit előfőzve, apróra vágott hagymával, picit sós, édeskés, ecetes lében pácolva remek saláta.
Nagy szemű saláta bab segítségével ínycsiklandó finomságú saláta készíthető.
Szinte fejedelmi étel a fejtett bableves. Vannak erre alkalmas bab fajták. Például a kereskedelmi forgalomban is kapható Borlotto bab mind kifejtőnek, mind száraz babnak kiváló.
Száraz babot termelni talán nem nehéz. Néhány négyzetméteren a kertben, semmi esetre nem az. Persze nagyüzemileg már több dologra oda kell figyelni, de aki manapság már belekóstolt a szója termesztésbe, a száraz babbal is elbírna. Miért a feltételes mód???
Mert a kereskedelemben kapható babok és lencsék jó része import !!! Ha nem hiszik, csak járjanak utána!
Ezen blog írásnak nem titkolt célja az lenne, hogy kedvet csináljunk a hüvelyesek fogyasztásához.! Ahány bab annyi féle íz. Fehéret, feketét, tarkát, csak fogyaszd!
Igen, belátom, hogy a babot jól puhára főzni, hogy zamatos, ízletes, omlós legyen, de mégse repedt, nem könnyű. Áztatni kell. Már ez maga tudomány, hisz nem mindegy, hogy mennyire kemény az áztató vagy a főző víz. Aztán a főzésnél kiderül, hogy mégis csak egy-egy szem kemény maradt.
Hát persze, jó magyar szokás szerint összekeverték a tavaly előttit a tavalyival! S a bab keményítő tartalmának lassú átkristályosodása miatt különböző a főzési idő. Ez a felemásság is elveheti a kedvet a fogyasztástól.
EGY JÓL ELKÉSZÍTETT GYÁRI BABKONZERVTŐL NEM FI...$...ASZ!!
Itt jegyeznék meg egy rendkívül fontos előnyt a konzervált szárazbabok előnyére. Tudvalevő, hogy a bab a köztudatban „fújós” étel. Azaz sokan panaszkodnak, hogy kényelmetlen szeleket okoz. Nos, ez igaz, mert a szárazbab héjában olyan anyag található, amely emésztést gátló, akár kisebb rosszulléteket is okozhat. Ezért a babot kötelezően szükséges áztatni, az áztató vizet időnként cserélni, s a lényeg, hosszabban főzni, vagy kicsit magasabb hőmérsékleten rövidebb ideig.
Ezeknek a feltételeknek maximálisan eleget tesz a gyárilag feldolgozott bab. Főleg a főzés tekintetében, hisz a dobozba, esetleg üvegbe zárt bab olyan hőkezelést kap, amely legalább két évre megbízhatóan eltarthatóvá teszi a bezárt terméket.
Tehát a gyárilag konzervált bab már nem okozhat emésztőszervű kellemetlenségeket!
Az angol reggeli része a paradicsomos bab. A Fourteen’s Fall -nál járva Kenyában a kiránduló indiai családok mind-mind paradicsomos babot piknikeztek. Laktat, jó ízű, még annyi gond sincs vele, mint egy szendvics elkészítésével.
Húspótló !!!! Fehérje tartalma a száraz babnak 21%. Imponálóan magas. Maga a főtt bab, kiválasztva az alkalmas fajtát húsként fűszerezhető, többféle növényi adalékkal akár húspogácsa állítható elő.
A zöldbabot feldolgozó üzemben magam is kísérleteztem dobozos bab konzerv készítésével. Bab főzelék, klasszikus kicsit fokhagymás ízzel és két virslivel. Nagyon jól sikerült. Iszlám hitűeknek marha hús virslivel, indiaiaknak sertés virslivel. S amikor indiai főnökömnek véletlenül a marhás virslivel kísért babfőzeléket adtam ??!!
Persze, ha belegondolok, hogy valaha a Debreceni Konzervgyár a zöldborsó feldolgozás Mekkája volt! Ma lítiumot feldolgozó üzemek vannak a jó borsó földek helyén. Mert alig várjuk, hogy megjelenjen az első zöldborsó. Zsenge sárgarépával, mellé téve néhány zsenge borsó hüvelyt is !!! Mennyei!
Miért is írok erről?
Mert babot termelő egység, kis üzem akadna. Nem is lehet veszteséges a termelés, hisz egy moderált termésátlag is veri a 2000 kg / ha mennyiséget. A búzáéval vetekedő bevétel, kitűnő elővetemény szántóföldi növényeknek. Még talán a bab feldolgozás is megoldható, hisz van/lesz pályázati pénz.
De fogyasztó nélkül hiába való fáradozás a termelés, dobozolás.
Egy gyár számára eszményi a babkonzerv gyártása. S nem csak 420 grammos, azaz kis dobozba, de nagykonyhák részére akár 3-5 kg-os dobozban is. Ha belátnánk, hogy világhálón fellelhető százezernyi babos étel recept megihletné úgy a magyar háziasszonyokat, közétkeztetőket, hogy az évi egy kg szárazbab fogyasztást megdupláznák, akkor már érdemes gyárat alapítani.
Mondjuk, szemeljük ki a volt Szigetvári Konzervgyárat. Száraz, jól tárolható alapanyag. Az év minden napján gyártható, nincsenek problémák a szezonalitással. Mellette termelhető még lencse konzerv sós lében, némi csicseri borsó, esetleg mungó bab. Ha akad felesleg, az helyben csomagolható a hazai piacra, kiváltva az importot.
Fagyasztva szárító gépemen többféle babos készételt, mint bableves, babfőzelék, paradicsomos bab, szárítottam.
Ilyen formában nagyon hosszú ideig eltartható a termék, s kinyitva egy csomagolási egységet, akár kirándulás, sport elfoglaltság idején 10 perc alatt előáll a friss, illatos étel. Legtöbbször a csomagoló anyag szolgál edényként is, amiben a forró víz feloldja az ételt.
Ha 3 millió családban csupán havi 1 doboz szárazbab konzervet elfogyasztanának, akkor évente közel 40 millió doboz fogyna el.
Ekkora mennyiségű minőségi babkonzerv világszínvonalú legyártásához már nagyon komoly mérnöki csapat együttműködése szükséges!
A gyártás folyamán a Tartósítóipari mérnök munkája elengedhetetlen, továbbá a logisztikai szakmérnöki, folyamatmérnöki, minőségügyi mérnöki tudások bírnak kiemelkedő fontossággal, ez nem megkerülhető!
Népszerű női hetilapunk utolsó néhány példányát átolvasva nem találtam babos receptet. Viszont az interneten magyar és angol nyelven száznál is több recept elérhető.
Milyen szép munka lenne felkutatni az országban vagy akár külföldről beszerezni a sok féle létező bab magból minél több fajtát, s azokat felszaporítani, termesztésbe, gyártásba vonni. Hisz ez nem újdonság, még 40 éve is több tucat fajta volt termesztésben.
A mungó bab nagyon jó csíráztatva, s úgy konzerválva.
Tudod, hogy már több éve itt vagyok, és nagyon szeretem azt, amit csinálok! Itt van mit tenni az élelmiszergazdaságban.
Te, remélem lesz majd olyan projekt is itthon, amibe akár távolról is be tudok majd kapcsolódni szabadidőmben.
De nem ezért hívtalak. Olvastam a lecsón az írásodat a Szigetvári Konzervgyárról, Meg olvasom folyamatosan Bujna Feri cikksorozatát, az élelmiszergazdasági Sci–fi sorozatot, hogy hogyan néz ki Budapest élelmiszergazdasági rendszere2050-es években! Hogyan teremt jól- létet az AI, és a z ember közösen!
Tetszett!
Eléggé keményen odateszitek a lényeget.
Te, hol akarjátok megvalósítani a 2050-es projektet?
Lennének ötleteim, hogyan induljunk el!
Ziggy, ha ilyen jól leírtátok azt, hogy mit kellene tenni konzervgyár ügyben, nyomjátok már egy kicsit részletesebben, hogy mi is a stájsz ezzel a történettel!
Csak szőr mentén érintetted a témát – hogy az elején kell egy csapat – és ezzel el is intézted!
Ismerlek, te nem szoktál csak úgy leírni gondolatokat a semmibe! Szívesen elolvasnám a teljes mesét! Ne kímélj!
Szét akarom szedni, és bele akarok kötni minden szavába! : )
Alig van konzervgyár, ha bezár a szigetvári is – igaz francia tulajdonú – akkor megint szegényebbek leszünk egy működő gyárral.
Sajnos eljöhet az az idő, amikor csak az emlékeink maradnak egy tényleg nagyszerű élelmiszeriparról?
----- > Beszélgettünk még sok mindenről, például van olyan ága az élelmiszergazdaságnak, amiben India fényévekkel előbbre jár, mint a világ többi része!
Kezdődjék is a mese! A mese egy konzervgyárról szól, amit nemsokára be akarnak zárni, és ezzel megszűnne kb. 130 munkapozíció, ami azt jelenti, hogy 130 ember munkája offolna a gyárban.
I. Konzervgyárat akarsz megmenteni? Ahhoz termék kell! Válasszunk terméket! Az meg legyen egy konzerv!
Kicsit nézzünk erre a témára egy kicsit komolyabban, vegyük elő az élelmiszermérnöki szemléletet, és nézzük meg, mire megyünk vele!
A mese úgy kezdődik, hogy élelmiszeripari terméket akarok gyártani. Ehhez meg ki kellene választani egy terméket, ami jól megy a piacon pl. Európában, ismert annyira a tervezendő termék, hogy a vásárló levegye a polcról. Mondjuk, pl. mondjuk azt, hogy a választott terméket konzervként akarjuk forgalomba hozni.
Tehát terveznünk kell egy konzervet, ez a terv!
II. Felteheted a kérdést, hogy miért?
Mivel élelmiszermérnökök vagyunk a konzervek tervezése alapszint, mondhatni level 1, beugró!
Szóval konzervet akarunk tervezni. Azért akartunk tervezni egy jó kis konzervet, mivel élelmiszermérnökök vagyunk és értünk hozzá, hogy hogyan is kell megtervezni egy jó konzervet. Az egyetemen tanulsz az évek során ilyeneket, hogy fizika – részeként hőtan – géptan, élelmiszeripari műveletek. Van ilyen tárgy is, hogy mikrobiológia, vagy élelmiszeripari mikrobiológia, gyártáselmélet, vagy minőségügy. Szakirányon meg vannak az iparági technológiák, ilyen a konzerv is.
Szóval a konzervtechnológiához komolyan ismerni kell ismerni a hőtant, az élelmiszeripari gépeket, az élelmiszertechnológiát, gyártáselméletet, terméktervezést, ez alapszint.
Ha valakit részletesebben érdekel, hogy mit tanultunk az egyetemen, ebben a cikkben részletesebben írtam a témáról:
III. Tehát konzervet kell terveznem, mert az jó! Lehetőleg itthon adjuk el első körben!
Tehát terveznünk kell egy konzervet. Megterveztük, van egy konzervünk. Ez nagyon jó, de ezt a tervezett konzervet valahol le akarjuk gyártani. Legyen ez a gyártási helyszín történetesen egy konzervgyár! Ha meg ezt így akarjuk, akkor semmi más dolgunk nincs, mint az, hogy a megtervezett terméket gyártásra optimalizáljuk. Foglaljuk össze mit tudunk:
Kell tervezni egy jó konzervet!
Lehetőleg olyan konzervet kell tervezni, amit mindenki ismer, és szívesen megvesz!
Mivel konzervet terveztünk, ezért a gyártást optimalizáljuk egy konzervgyárra!
Értékesítsük a tervezett konzervet pl. a kisker láncoknál, és szállítsunk is ki!
IV. Pár gazdasági aspektus, amit figyelembe veszünk: Tervezzünk Európai szinten látható fizetésekkel, és szép osztalékkal!
A kapitalizmus lényege sokak szerint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Ahol fejlett kapitalizmus van, ott szabad pénzpiac van, és szabadon lehet befektetni a reálgazdaságba is. A hagyományos fogalmi megközelítés szerint az élelmiszeripar egy nagyon jó üzlet, enni mindig fognak az emberek. Ez az axióma valahogy az elmúlt 33 évben nálunk nem nagyon volt értelmezhető, ennek megvannak a történelmi okai.
A kérdés az, hogy a tervezett konzervünk, amit egy konzervgyárban akarunk gyártani - optimalizáltan- hoz-e annyit, hogy érdemes legyen befektetni a történetbe? Hoz-e többet, mint egy ingatlan befektetés, vagy mint a papír alapú befektetések?
Mindezt úgy, hogy Európai szinten látható fizetéseket rakunk a rendszerbe?
Egyetértek Nick Hanauerrel, amikor azt mondja, hogy meg kell fizetni a dolgozót. Mivel ha meg van fizetve a dolgozó, akkor fenn tudja tartani a kapitalizmust, mivel elkölti a pénzét, mivel van neki, amit el tud költeni.
The dirty secret of capitalism | Nick Hanauer
Papír alapú befektetéseknek szoktuk nevezni minden olyan befektetést megtestesítő értékpapírt, amelyekkel pl. a tőzsdén lehet kereskedni: kötvény, részvény, állampapír. Ha ezt nem ugorja meg a tervezett business, akkor ne is tervezzük tovább a történetet!
V. A zord valóság
A befektetőknek, és cégtulajdonosoknak mostanában eléggé fáj a feje, mivel meg kellene őrizni az eddig megtermelt készpénzállomány értékét, azért, hogy ne vigye el az infláció. Lehet olyan cég is, amelyik azt fontolgatja, hogy megvalósít egy beruházást. Számára a kérdés az, meddig emelheti az eladósodás mértékét, hol a határ? A dolgozókat eléggé sújtja az infláció, folyamatosan fel kell élni a megtakarításokat, vagy hiteleket kell felvenni ahhoz, ha tartani akarják a megszokott életszínvonalukat. Van egy másik út is számukra, az pedig a munkahelyváltás ahol nagyobb fizetést kapnak. Szóval a helyzet nem egyszerű egyik szereplőnek sem.
Vájunk is bele a lecsóba ennyi bevezető után.
VI. Babkonzervet fogunk gyártani, méghozzá paradicsomos babkonzervet, a híres baked beanst! Miért pont a bab, és miért a babkonzerv?
A paradicsomos babkonzerv UK-ban, (az USA-ban is) alapélelmiszer. Mondhatni minden kamrában van pár dobozzal, mivel tradicionálisan több főételhez megy, továbbá fogyasztják pirítósra téve is. A Full english breakfast nem létezhet baked beans nélkül! : ) Aki a baked beans történetére kíváncsi, itt olvashat róla részletesebben:
Mivel a baked beans – paradicsomos bab - eléggé ismert itthon is, úgy gondolom, hogy nagyon jó választás lesz, mivel itthon is szívesen fogyasztják az emberek. Szívesen vásárolják, a kulcskérdés az ár lesz. Olyan áron kell gyártani, és értékesíteni, hogy a hazai piacon versenyképes legyen a termék.
Legyen a neve az általunk tervezett baked beans konzervnek: BAB 2023 RDE – BAB 2023, Reggel- Délben – Este = RDE –
a. Hogyan néz ki a baked beans – paradicsomos babkonzervünk?
Pont úgy fog kinézni, mint a többi a piacon:
Nettó tömeg: 420 g – 42 dkg –
Töltőtömeg: 240 g – 24 dkg - --- > Ez azt jelenti, hogy a konzerv bab tartalma 24 dkg
Nettó tömeg %-ban: 57. 14 %--> 57 %)
a maradék a paradicsomszósz:
– 240 g = 180g ---- > 42 dkg – 24 dkg = 18 dkg -- > ez a konzerv paradicsomszósz tartalma.
Sztenderd 420g-os „könnyű nyitású” – Easy open tin - élelmiszeripari konzervdobozba töltjük a terméket
Teljes konzervet, és trópusi konzervet fogunk gyártani
A két kifejezés gyártástechnológiai műveleti minőséget határoz meg, melyet a gyártás során be kell tartani.
A fenti két termék a boltokban elérhető, én is itthon szereztem be (saját fotó)
V. Hogyan készül a konzerv, amit konzervdobozba töltünk?
Itt van egy pár perces film a youtubeon, hogy hogyan is készül egy húsos konzerv, csak azért, hogy lássuk a gyártási folyamatot egyben.
Tehát a főbb műveletek -- > ha egyszerű konzervet gyártunk:
Nyersanyag fogadása
Előkészítés
Tisztítás mosás
Válogatás
Osztályozás
Darabolás
Előfőzés
Töltés
Zárás
Hőkezelés
Nem akarlak titeket untatni részletesen a baked beans részletes gyártástechnológiájával e helyen, erről később majd szó lesz. Pár mondatban összefoglalnám azért a gyártás lényegért.
Fogadjuk a nyersanyagokat, előkészítjük gyártásra. Tisztítjuk, válogatjuk, mossuk a fő alapanyagot. Megtörténik az előfőzés. A bab betöltésre kerül a konzervdobozba, rá kerül az elkészített paradicsomlé (felöntőlé) A konzervdoboz lezárásra kerül. A lezárt dobozokat autoklávba teszik, itt megkapja a hőkezelést.
Ha a hőkezelés kész, akkor a kész konzervekre egy palást címkéző gép felteszi a címkét, és lehet is csomagolni, raklapozni a készterméket.
VII. Nyomjuk a businesst, fessük fel az üzleti modellt, és álljunk bele!
Let's do the business! - Let's make money!
Szóval kellene egy üzleti modell, amivel fel lehet emelni a vidéket!
Azt tudjuk, hogy egy gépkezelőt havi nettó 400 000 Ft alatt nem találni szélese vidéken! A baj az, hogy a nettó 400 000 Ft már Nyugat-magyarországon sem annyira látható fizetés sajnos! Hát, még ha ezt a fizetést Bécsből, vagy Londonból, vagy Berlinből tesszük vizsgálatunk tárgyává! Az ország az EU második legszegényebb országa, vásárlóerő paritáson vett fogyasztásban már Románia is lehagyott minket. Az infláció az egekben, és folyamatos az elvándorlás, főleg a szakképzettek körében. A szegénység rossz tanácsadó, járja a mondás.
--- > Brutó fizetések 2020-ban… Akkor sem volt mesés látvány a térkép sajnos….
A fenti térképen a bruttó bért látod 2020-ban, ami azt jelenti, hogyha a bruttó fizetésed most 2023-ban pl. 378 000 Ft, akkor abból a nettó elkölthető pénz, amit a hó végi borítékban van az 251 370 Ft. …..
Szóval egy olyan business modell kell, amely annyira innovatív, hogy 2 év alatt önjáró legyen, és pl. szolgáljon etalonként a szakma számára! Sajnos látható az, hogy 40 éve hasonló logika mentén szerveződnek munkapozíciók, eléggé elkeserítő eredménnyel! Mivel hogy én tervezem az üzleti modellt, szabadon tervezhetek, hiszen ez nem más, mint egy mese – rögzítettük is a történet elején : )-
Peremfeltételek a business modellhez:
- Az egyes munkapozíciókban a kezdő nettó fizetés: 500 000 Ft / hónap
- Egy gyártási hét: 5 nap / gyártási hét
- Egy gyártási hónap: 4 gyártási hét / hónap
- Egy műszak: 8 óra / műszak
- Egy gyártási év: 52 gyártási hét / év
- Időkeret: napi időkeret, a munka naponta 8 órás műszakokban történik. Más időkeret felfogás szóba sem jöhet!
Így a teljes gyártási napok száma évente: 260 gyártási nap / év
Így a teljes gyártási órák száma évente: 260 gyártási nap x 8 óra = 2 080 gyártási óra / év
--- > Ha nettó 500 000 Ft-ot ér egy munkapozíció, akkor a cégnek,és a munkapozícióban dolgozónak, és a cégnek 849 624 Ft-jába kerül. Azaz a cég, és a munkapozícióba dolgozó együttesen 349 624 Ft járulékot, és adót fizet be az állam felé. -- > Bérkalkulátor
A mesében 130 munkapozíció szerepelt, számolgassunk kicsit. Mennyi lesz a 130 munkapozíció teljes bérköltsége havonta:
130 munkapozíció x 849 624 Ft = 110 451 120 Ft ---- > EUR-ban (1 EUR / HUF Wise, 2023 12. 29: 382. 565 Ft / 1 EUR) --- > 288 712 EUR / hó (Legyen 300 K EUR)
VIII. Gyártani kellene, kezdjük is el! Fessük fel a teret alapszinten!
a. MI kell a gyártáshoz?
A teljesség igénye nélkül:
bab
paradicsomsűrítmény
konzervdoboz
konzervdoboz alj (mivel gyártáskor az alja a teteje : )
egy jó gyártási receptúra
címke a konzervdobozra --- > ahhoz meg kell egy egyszerű palást címkéző gép, mégse kézzel nyaljuk fel a címkét a doboz oldalára!
Dobozok a csomagoláshoz
A csomagolt dobozokat le kell zárni
A dobozokat raklapozni kell
A raklapot körbe kell tekerni fóliával
Készáru raktár
Targonca, mivel az elkészített raklapokat targoncával visszük be a készáru raktárba
A készáru raktárból targoncával rakjuk kamionra a terméket, mivel a minimális rendelési egység 1 raklap.
b. Hány db konzervdoboz van egy raklapon?
Ezt nagyjából egyszerű kiszámolni. Erre is igaz, hogy mindenki másképp csinálja. Én is kiszámoltam, legyen egy EUR raklapon. 2100 db 42 dkg-os baked beans konzerv. A raklap szállításra kész. Akinek más ötlete van, azt szívesen várom.
1 kamionba 22 EUR raklap fér. Akkor egy kamion rakomány: 22 EUR raklap x 2 100 Db = 46 200 Db.
IX. Lássuk az árakat! Hogyan állunk paradicsomos bab árakkal Itthon, Deutschlandban, és UK-ban?
a. United Kingdom
UK egy furcsa hely. Ott a Ködös Albionban az adófizetés, a monarchia, és az ötórai tea örök! Így nézzük meg, mennyibe is fáj, ha netán baked beanst akarunk venni pl. a Morrisonsban:
Szóval, eléggé nagy a választék… A 410 g-os Morissons Saver Baked Beans már kapható Ł 0.27 –ért. (most a Ł a wise-n 439.667 1Ł / HUF), azaz Ł 0.27 x 439. 667 Ft = az 118. 71 - legyen 119 Ft – a polcon…
Szóval elég sok babkonzervet lehet venni minimál órabérből is. Az, hogy 0 % az ÁFA az élelmiszeren, azt jelenti, hogy mindenki meg tudja fizetni a minőségi élelmiszert. Igaz arrafelé is betett a vásárlóerőnek az infláció, de ahogy látjuk, baked beans kapható Ł 0.27- ért a polcon.
Ez egyet jelent. Valakik, valahol legyártják ezt a konzervet, csomagolták, raktározták, és kiszállították a boltba. Természetesen a bolt is ráteszi a saját hasznát, mivel arrafelé is elképzelhetetlen a beszerzési ár alatti értékesítés!
Azt is látni lehet a képen, hogy ne legyél vevőként garasoskodó – penny ……. - szánj egy konzervre legalább Ł 0.75- öt, ezt mondja a kihelyezési gyakorlat. Legyél ennyire nagyvonalú magaddal.
b. Németország
Bundesrepublik Deutschland, Deutschland sokunk számára ismerős hely. Nem győzöm hangsúlyozni, olyan, hogy „Németország” nem létezik. Németországi Szövetségi Köztársaság a becsületes neve. EDEKA általában elérhető minden szövetségi köztársaságban, Bajorországtól NRW-ig.
X. Már sok mindent tudunk. Kezdjük el megtervezni a gyártást, úgy, hogy az „versenyképes” legyen!
Dobállózunk sokat a versenyképesség fogalmával. Jelen esetben, ebben a történetben a menedzselt teljes gyártási rendszerre vonatkozó versenyképesség fogalmi környezete egzakt módon meghatározható. Határozzuk is meg, mit is jelent ez a gyakorlatban, melyek a peremfeltételek:
a. Foglaljuk össze, hogyan is nézne ki a gyártás – így a teljes üzleti terv – peremfeltétel rendszere, csak felvetésképp – nem cégforma specifikusan -:
Transzparens működés – A kezdetektől készülni a tőzsdei bevezetésre. NyRt szintű működési szint.
Hazai viszonylatban látható nettó fizetések, legyen nettó 500 000 Ft minden munkapozícióban
A nettó fizetéseket negyedévente indexáljuk – emeljük meg a kimutatott maginfláció mértékével –
Munkaidő: napi 8 óra
Éves munkanapok száma: 260 gyártási nap / év
Időkeret: Napi időkeret, a munka naponta 8 órás műszakokban történik. Más időkeret felfogás szóba sem jöhet!
1 db EUR raklapon 2 100 db 42 dkg-os konzerv van
1 kamion rakomány – ami 22 raklap, ha tele van a kamion – az 46 200 db 42 dkg-os konzervet jelent egy szállításra.
A legyártott termékeket expediálás után szerződött hazai fuvarozóval szállítjuk le a megrendelő központi logisztikai központjába
Nagykereskedelmi rendszernek is értékesíteni fogunk
Egy kulcsrakész megoldás szállító szervezi, és tartja fent az online értékesítési rendszert
Üzletkötői munkapozíciók is vannak, országos területi lefedettséggel, akik megkapják a nettó 500 000 Ft fizetést fixen + 0,5 % nettó árbevétel utáni jutalékot az értékesített mennyiség után
A nettó profit 7%-a minden évben egyszer kerül kifizetésre a gyártásban dolgozók számára.
A nettó profit 15 %-a fejlesztési tartalékba kerül, mely pénz értékének inflációkövető megőrzéséről professzionális szakágazati bankárok gondoskodnak.
18 % profit megy innovációra, termékfejlesztésre
10 % profit rendelkezésre áll a menedzsment motiválására – ez a szokásos 1-3 %-hoz képest eléggé decens összeget is takarhat.
15 % profit a befektetőké.--- > Ők lehetnek privát befektetők, dolgozók, intézményi befektetők, stb, ők ebbe a cash-flow-ba fektetnek be. /azért fogják ütni a menedzsment hátát, hogy mielőbb indítsák be a második műszakot : ) /
Az egész rendszer egy TQM – Teljes Minőségmenedzsment - Total Quality Management – rendszert alkot, ettől eltérni a szervezeti felépítésben nem lehet!
Az egész rendszert úgy kell felépíteni, hogy nagyon egyszerűen lehessen integrálni a fenntarthatósági követelményeket, mérhetően, ellenőrizhetően --- > A fenntarthatóság fogalmi rendszere nem egy „tanulmányt” takar – sokan hiszik ezt, sajnos… De nem. Hanem egy nagyon komoly fejlesztési irányt határoz meg, amelybe komoly erőforrásokat kell beletenni.
És még mindig baked beanst akarunk gyártani!
A fenti peremfeltételek összecsengenek Nick Hanauer felfogásával – hogy érdemes megfizetni a munkást, mert akkor részt tud venni a kapitalizmus játékban. Más megközelítésben eltoljuk a fenti felfogással a tőke- munka részesedését az általunk menedzselt teljes értéklánc mentén a németországi szint felé.
Mi a baj a modern gazdasággal? | A gazdaság újragondolása Róna Péterrel
Amikor véget ért a II. Világháború, Konrad Adenauer, Ludwig Erhard, - és sokan mások – 1945 Júniusa után elkezdenek gondolkozni azon, hogy milyen gazdasági rendszer legyen a volt birodalom nyugati megszállási zónájában – későbbi NSZK -, alapvetően azt akarták, hogy a gazdasági rendszer jól- létet hozzon, és megerősödjön a középosztály. Ebből a gondolatból született meg a szociális piacgazdaság eszméje. Írtam erről a témáról a:
Tehát ha létrejön egy jól működő üzem, akkor a cél az, hogy az üzem a tágabb környezetével un. multiplikátor kapcsolatba legyen, mérhetően, ellenőrizhetően. Ez kihasson a tágabb környezet minden szintjére. Pl. NRW-ben, Bajorországban ennek nagyon mély hagyományai vannak.
Mivel gyártani akarjuk ezt a konzervet, kellenének hozzá az alapanyagok a gyártáshoz. Kell a konzervdoboz tetővel, és kell a bab, kellenek fűszerek a paradicsomos alaplébe.
a. A babot szerezzük be Kazahsztánból! (Astana (NQZ), Kazahsztán)
Asztana Budapestről elérhető, kb. 10 órányi repülőútra van Kazahsztán. Arrafelé termelnek babot, amit fel lehetne használni a termék gyártásához. A repülőjegy relatíve olcsó. Miért mondom ezt? A bab arrafelé $ 1.88 - $ 5.81 / kg áron pörög.
--- > Számoljunk egy 40’ feet container esetében $ 8 700 – $ 13 000 között, így nem lövünk mellé.
b. A paradicsompürét is onnan szerezzük be
A nemzetközi kereskedelemben senki nem szállít paradicsomlevet. Mindenki nemzetközi szabvány szerinti paradicsompürét hoz forgalomba. Ezt szállítják a felhasználás helyére. A felhasználás helyén ebből a paradicsompüréből az igények szerinti – receptúra szerinti - paradicsomlevet állítja elő az üzem, és használja fel a gyártáshoz. 1 kg paradicsompüréből 4 kg jó minőségű paradicsomlevert lehet előállítani, és felhasználni a gyártáshoz.
Levet nem szállítunk hajón, nemzetközi kereskedelemben, én úgy tanultam. Mert feldől tőle a hajó, így nem tervez vele senki.
A paradicsompüré ára tonnánként: 385 062 Ft / tonna
A paradicsomlevet is 40’ feet konténerbe szállítják, férjen bele a konténerbe 21,5 tonna, ez 21 500 kg.
Így a 21 500 kg paradicsompüré ára:
(21, 5 tonna x $ 1 109 ) + $ 10 000 –szállítási költség: $ 33 843,5 --- > 11 751 004 Ft / 21 500 Kg -- > paradicsompüré
---- > 1 kg paradicsompüré: 546, 55 / kg -- > Felhasználásra kész.
---- > Ebből az 1 kg paradicsompüréből lesz 4 kg paradicsomlé a felhasználás helyén, mivel 1 kg sűrítményhez rakunk 3 kg vizet. 25% paradicsom sűrítmény (1/4) + 75 % víz (3/4)
1 kg víz 1 liter (így a legegyszerűbb számolni) --- > sűrűség, hőmérséklet, térfogat -- > alap fizika kell hozzá : ) --
A az ivóvíz kg-ja legyen 2 Ft
– víz sincs ingyen sehol sem : ) – Találós kérdés: -
Így 1 kg paradicsomlé ára a gyártás kezdetén:
1 kg paradicsompüré (546, 55 Ft) + 3 kg víz (3 kg x2 Ft) = 546, 55 Ft + 6 Ft = 552, 55 Ft / 4 kg
1 kg paradicsomlé: 552, 55 / 4 kg = 138, 1375 Ft / 1 kg paradicsomlé
1 g paradicsomlé a felhasználás helyén: 138, 1375 Ft / 1000 = 0,1381 Ft / g
a. Hány db terméket tudunk gyártani a beszállított mennyiségből?
töltőtömeg: 240 g – 24 dkg - --- > Ez azt jelenti, hogy a konzerv bab tartalma 24 dkg
nettó tömeg %-ban: 57. 14 %--> 57 %)
a maradék a paradicsomszósz:
– 240 g = 180g ---- > 42 dkg – 24 dkg = 18 dkg -- > ez a konzerv paradicsomszósz tartalma.
Sztenderd 420g-os „könnyű nyitású” – Easy open tin - élelmiszeripari konzervdobozba töltjük a terméket
b. Bab: Nagyon jó termék, mert ha beáztatjuk, akkor a saját súlyának 80%-át felveszi, nézzük, mi is ez a történet
Dobozonként kell – beáztatott!!- 240g bab.
Ha fogunk egy kg babot, amit pl. bablevesnek akarunk felhasználni, be kell áztatnunk, és meg kell várnunk, hogy jól beázzon. Egy átlagos bab a saját súlyának 80%-át is képes felvenni. Így 1 kg bab, ha beáztatjuk lesz belőle 1,8 Kg. Nekünk a gyártáshoz a beáztatott 1,8 kg az alapanyag kell a gyártáshoz. A dobozban van 240g – beázatott- bab + fűszerek (persze a paradicsomlét fűszerezzük) + paradicsomlé
Tehát a gyártást 240g / doboz áztatott babról indítjuk a gyártás elején.
XIII. Mennyibe fáj a 240g – Beszállított- bab?
Jó árat értünk el a babra, $ 1, 88 –at fizetünk egy nagyon jó minőségű babért Asztanában. A babot 40’ feet conatinerbe szállítják ki hozzánk. Egy ilyen konténerbe 21,5 tonna bab fér. Vegyünk egy $ 10 000 –os szállítási költséget (nagyvonalúak vagyunk, benne van az árban a biztosítás), kifizetjük az árut, és meg is jön hozzánk.
A 21,5 tonna bab a raktárunkba, felhasználásra készen, ennyibe kerül: ($ 1, 88 x 21 500 kg)+ $ 10 000 = $ 50 420 / konténer, ami 17 506 630 Ft / értéket képvisel az alapanyagraktárban. --- > Ezt még be kell áztatni!!
XIV. Mennyit lehet gyártani? Beszól a Chat GPT, mert látnunk kell a gyártást --- > Ehhez áztatott bab kell!! –
Beszállítunk 21 500 kg babot. Ezt beáztatjuk. Felveszi a saját súlyának 80%-át. Nézzük, hogyan néz ki a történet számokban:
17 506 630 Ft / 21 500 kg = 814, 26 Ft / kg -- > áztatás előtt, beszállított bab a raktárban.
Áztatás:
1 kg bab: 814, 26 Ft + 0,80 kg víz: ((0,80 kg x (2 Ft / kg víz)) = 815, 86 Ft / 1, 80 kg bab beáztatva.
1 kg beáztatott bab:
1 kg = 815, 86 Ft / 1, 80 kg = 453, 25 Ft / kg
1g áztatott bab: 453, 25 Ft / 1000 = 0, 45325 Ft / g
A dobozba kell 240g áztatott bab: ami: 240 g x 0, 45325 Ft /g = 108, 78 Ft / doboz
A beszerzett babot beáztattuk-- > (21 500 kg /100) x 80) +21 500 kg = 38 700 kg áztatott bab a beszállított mennyiségből.
38 700 kg áztatott babunk van, a dobozba kerül 0,240 kg.
Így hány dobozzal lehet gyártani a beszállított mennyiségből:
38 700 kg áztatott bab / 0,24 kg áztatott bab, a dobozban =161 250 db konzerv.
Ahogy a fentiekből kinéz, gyártanunk kell 161 250 db konzervet, mivel ehhez áll rendelkezésre alapanyag. Az a kérdés, hogy van bent a gyárba 130 ember, rendelkezésre áll a teljes technológia a gyártáshoz. 1 EUR raklap késztermék 2 100 db, így a beszállított alapanyagokból gyártható 76,78 raklap termék, ami majdnem három és fél kamion.
--- > Itt a Chat GPT, vagy a többi mesterséges intelligencia a barátod már! Vannak számaink, használjuk! : )
Fogadjuk el azt – pökmértékként - , hogy a gyárunk, ahol dolgoznak 130 –an ott is 300 dobozt gyártanak le percenként, mivel csak egy vonalunk ami tud 300 db / percet.
Azaz ha egy műszak 8 órás: akkor 8 óra x 60 perc x 300 db = 144 000 Db. / műszak ---- > Szóval az van, hogy amit fent kiszámoltunk, - hogy tudunk gyártani a beszállított alapanyagból 161 250 db konzervet – azt lepörgetjük (1,1197 műszak alatt), ami 1 műszak, ami 8 óra, és következő műszakból 57, 45 perc --- > legyen 58 perc!!
38 700 kg áztatott bab / 0,24 kg áztatott bab, a dobozban = 161 250 db konzerv.
Azt kiszámoltuk fent, hogy egy kamion készáru, az 22 EUR raklap, ami 46 200 db konzervet jelent, azaz gyárthatunk a beszállított mennyiségből 3, 49 kamion készterméket.
A konzerv a következőképpen néz ki az eddigiek alapján:
1 dobozba betöltött áztatott bab értéke: 108, 78 Ft / db.
1 doboz ára: 90, 27 Ft / db
Paradicsomlé 18 dkg / 1 doboz: 26, 10 Ft / db
Címke / 1 doboz: 5, 20 Ft / db
Gyűjtőkarton: 24, 16 Ft / db
Gyűjtőkarton zárás: 0, 36 Ft / db
Raklapfólia: 0, 41 Ft / db
Munkabér / db: 38,31 Ft / db
+______________________
Összesen: 293, 59 Ft / 1 db
a. Csomagolás
--- > 1 db karton doboz, ami megfelelő már a csomagoláshoz, az kb. bruttó 290 Ft, ami net. 228 Ft + 62 Ft ÁFA.
Ebbe a dobozba 12 db konzervet teszünk, azaz 1 konzerv hely a dobozban: 290 / 12 db = 24,16 Ft.
Ha be akarjuk csomagolni a 161 250 db konzervet, akkor kell 13 438 db doboz, ami 13 438 db x 290 Ft = 3 897 020 Ft csomagolóanyag.
Ragasztó szalag 33 m-es 110 Ft / 33 m, legyen elég 25 doboz zárására alul- felül, így: 4,4 Ft / doboz, amit osztani kell 12-vel:
0,366 Ft konzervenként. --- > Ragasztószalagra kell 59 125 Ft, ha be akarjuk csomagolni a 161 250 db konzervet.
Raklapfólia 0,30 kg / raklap, (2 749 Ft / 2 kg) (76,78 db raklapra kell fólia, így kell 11, 55 db 2 kg-os tekercs. – azaz 12 db -) --- > 2 100 db / raklap -- > 12 db x 2 749 Ft = 32 988 Ft / 161 250 db --- > 0,2045 Ft / konzerv
Ahogy a haverom mondaná: Űberf______a : ) Csúcs számok jöttek ki! Ezzel eddig megvolnánk.
XVI. Na, most már tényleg gyárthatunk, rakjuk össze a történetet készre.
a. Mit tudunk:
1. Vettünk 21,5 tonna babot, ami 17 506 630 Ft,
gyárthatunk belőle 161 250 db konzervet.
2. Vettünk paradicsompürét, 21,5 tonnát 11 751 004 Ft
és gyárthatunk belőle 455 026 db konzervet.
3. Vettünk konzervdobozt + aljat 100 000 db-ra
adtunk le rendelést, de csak 50 000 db-ot fizettünk ki 4 513 808 Ft
gyárthatunk belőle 50 000 db konzervet.
4. Vegyünk 161 250 db címkét: ez 838 500 Ft
5. Raklapfólia: 32 988 Ft
6. Gyűjtőkarton: 3 897 020 Ft
7. Ragasztószalag: 59 125 Ft
Mindösszesen: +________________________
38 599 075 Ft
+ Munkabér: 6 178 185 Ft
Azt tudjuk, hogy 161 250 db konzervet 8 óra 58 perc alatt gyártunk le.
38 599 075 Ft / 161 250 Db = 239, 37 Ft / db ---- > munkabér nélkül, a címkéző gép végén!
38 599 075 Ft. Ennyi pénz szükséges ahhoz, hogy a 8 óra 57 perces gyártáshoz szükséges anyagokat beszerezzük.
Van 130 db munkapozíciónk, ami havonta 110 451 120 Ft-ba fáj. Ami 160 óra havonta. Bent van az ütemben a 130 ember, akkor 1 másodperc üzemi munkaidő költsége: (110 451 120 Ft / 160 óra) / 3 600 = 191,75 Ft / másodperc.
Legyen az, hogy a 161 250 Db konzervet 8 óra 58 perc alatt gyártsuk le, és ne 8 óra 57, 45 perc alatt, egyszerűbb számolni.
Azaz: ((8 x 60 perc) x 60) + (58 perc x 60) = 32 220 másodperc a gyártási munkaidő. Pénzben:
32 220 másodperc x 191,75 Ft = 6 178 185 Ft munkabér / 161 250 db konzerv, azaz --- >
38, 31 Ft / konzerv / munkabér költség.
Persze ekkor feltételezzük, hogy a gyár napi 8 órában, havi 20 gyártási napon át tolja 300 db / perc / konzerv teljesítménnyel a paradicsomos babot!
Feltételezzük, hogy EUR raklap megfelelő számban rendelkezésre áll.
Ahogy a fentiekből kinéz, gyártanunk kell 161 250 db konzervet, mivel ehhez áll rendelkezésre alapanyag. Az a kérdés, hogy van bent a gyárban 130 ember, rendelkezésre áll a teljes technológia a gyártáshoz. 1 EUR raklap késztermék 2 100 db, így a beszállított alapanyagokból gyártható 76, 78 raklap termék, ami majdnem két kamion.
--- > Itt a Chat GPT, vagy a többi mesterséges intelligencia a barátod már! Vannak számaink, használjuk! : )
Fogadjuk el azt – pökmértékként - , hogy a gyárunk, ahol dolgoznak 130 –an ott is 300 dobozt gyártanak le percenként, mivel csak egy vonalunk ami tud 300 db / percet.
Azaz ha egy műszak 8 órás: akkor 8 óra x 60 perc x 300 db = 144 000 Db. / műszak ---- > Szóval az van, hogy amit fent kiszámoltunk, - hogy tudunk gyártani a beszállított alapanyagból 161 250 db konzervet – azt lepörgetjük 8 óra, és 57 perc alatt!!
Ízlelgessük ezt a számot, de nagyon!
XVII. Gyártási energia, logisztika, marketing, karbantartás, és üzletkötés, iroda, és egyéb költségek
a. Gyártási energia
Szóval kellene egy kis energia. A gépek árammal mennek, mondjuk azt, hogy majd a fejlesztés második felébe elkezdünk azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne helyben áramot termelni, amivel csökkentük majd az áram számlát.
Simán tegyük fel, hogy van még másra is áramfogyasztás, szorozzuk meg minimum 2- vel: 513 370 Ft --- > De legyen inkább 700 000 Ft.
Így a gyártási energia dobozonként, feltételezve, hogy egész hónapban paradicsomos babot gyártunk:
300 db / perc --- > 2 880 000 doboz / hónap (20 gyártási nap, 8 óra / műszak)
Gyártási energia: 700 000 Ft / 2 880 000 db =0, 2430 Ft / konzerv
--- > Normál hónap, amikor nincs karbantartás
Persze, most mondhatod azt, hogy ez kevés, mert a gyár nagyobb is lehet, és különben is. Értelek. Ezzel az egységgel lehet továbbmenni, majd a részletes tervezésnél. Úgy vesszük, e köré a 300 db / perc termelés köré épül fel az üzem jelen állapot szerint. A 130 fő ezt a gyártást szolgálja ki.
Legyen nettó 50 000 Ft + 27 % ÁFA / raklap --- > 63 500 Ft / raklap / 2 100 Db konzerv = 30, 23 Ft / konzerv szállítási költség
c. karbantartás
Nehéz dió ez nagyon. Mivel hogy nem terveztük meg az üzemet, nincs karbantartási terv, semmi. Csak nézelődünk még. De mégis kellene rá mondani valamit.
A gépek újak – most néztük a neten – az épület régi, és minden van, ami a gyártáshoz, és a gyártás kiszolgálásához kell, teljes értékű konzervgyár, irodával, raktárral, belső raktári logisztikával, stb.
Szóval ez drága lehet.
Legyen éves szinten 450 000 000 Ft, mert az szép szám.
--- > Évente gyártott konzervek száma --- > 50 hétig gyártunk, 2 hétre leállunk, és a karbantartás megy:
Így 50 hét alatt gyártunk: 36 000 000 db konzervet, így akarbantartási költség konzervenként: 12,50 Ft
d. Üzletkötés
Ahogy azt az elején mondtuk, vannak üzletkötői pozíciók. Lízingelt autóval járnak, Ami be kell szállni az elején mondjuk 3 millióval, és fizetni kell a lízingdíjat, meg tankolni is kell, javítatni kell a kocsit, és az üzletkötőnek ennie is kell munka közben.
Legyen 6 ilyen pozíció. Legyen 100 Ft / km, amibe a kocsi fenntartása fáj, (ebben legyen benne a javítás, lízingdíj a biztosítás, amortizáció, tankolás)
Naponta menjen az üzletkötő 500 km-t, az 10 000 km / hó.
Ez 1 000 000 Ft havonta, a pozícióból van 6 db.
Adjunk még 230 000 Ft-ot kajára, az üzletkötőnek havonta, ne a fizetéséből vegye magának a kaját. (Mobiltelefon, internet: céges „globális” költség része)
1 230 000 Ft x 6 pozíció: 7 380 000 Ft / hó
Évente: 7 380 000 Ft x 12 hó = 88 560 000 Ft / év
6 db kocsi kezdő lízingdíja:
3 000 000 Ft x 6 = 18 000 000 Ft
106 562 000 Ft / év / 36 000 000 db konzerv = 2, 96 Ft / db konzerv üzletkötői díj
Költsünk 400 000 000 Ft / év marketingre, mert alap terméket gyártunk, de mégis, kell pár tűzrőlpattant influenszer, aki bemutatja a terméket erre-arra:
400 000 000 Ft / 36 000 000 db konzerv / év = 11, 111 Ft / db konzerv marketing költség
XVIII. Dobjuk hozzá a fenti költségeket, lássuk a gyártási költséget:
1 dobozba betöltött áztatott bab értéke: 108, 78 Ft / db.
1 doboz ára: 90, 27 Ft / db
Paradicsomlé 18 dkg / 1 doboz: 26, 10 Ft / db
Címke / 1 doboz: 5, 20 Ft / db
Gyűjtőkarton: 24, 16 Ft / db
Gyűjtőkarton zárás: 0, 36 Ft / db
Raklapfólia: 0, 41 Ft / db
Munkabér / db: 38,31 Ft / db
Gyártási energia: 0, 2430 Ft / db
Logisztika költsége 30, 23 Ft / db
Karbantartási költség: 12,50 Ft / db
Üzletkötés költsége 2, 96 Ft / db
Marketing költség: 11, 111 Ft / db
+__________________
Mindösszesen: 350, 634 Ft / db.
XIX. Van gyártási árunk! Woow! Mit is jelent ez?
Egész jó, nekem tetszik. Van gyártási árunk!
Mit is jelent ez?
Ez az az ár, ami minden fenti költséget takar, amit eddig részleteztünk:
Becsomagolt szállításra késztermék
Szállítási költség
Karbantartási költség
Üzletkötés költsége
Marketing költség
XX. Mennyiért adjuk?
De nem ennyirét adjuk, mert miért tennénk? Profitot is kell termelnünk. Mégis menyiért adjuk?
A tesco alsó polcon a hasonló termék kint van bruttó 380 Ft-ért. A happy frucht hasonló termék meg kint van a polcon 520 Ft- ért. de van világmárka prémium termék 1 099 Ft –ért. Eléggé szép sáv.
Első karikában nem a tesco alsó polcára kellene pozícionálni a terméket, annak valahogy nem látom értelmét.
a. Varázsszám: 520 Ft polci ár
Az 520 Ft Bruttó az a polcon az 409 Ft nettó + 111 Ft (27 % ÁFA)
Legyen a kereskedelmi „árrés” 20 %, akkor a beszerzési ára a terméknek: (409 Ft / 100) x 80 = 327, 20 Ft / db + ÁFA -- >
Bruttó 415, 54 Ft = nettó 327, 20 Ft + 88, 344 Ft (27 % ÁFA)
b. De mi 350- ért gyártunk profit, és „finanszírozási költség” betervezésre nélkül.
Tervezzünk egy évi 620 000 000 Ft-os hitel finanszírozási költséggel: ---- >
Finanszírozási költség: 620 000 000 Ft / 36 000 000 db konzerv / év = 17, 22 Ft / db
1 dobozba betöltött áztatott bab értéke: 108, 78 Ft / db
1 doboz ára: 90, 27 Ft / db
Paradicsomlé 18 dkg / 1 doboz: 26, 10 Ft / db
Címke / 1 doboz: 5, 20 Ft / db
Gyűjtőkarton: 24, 16 Ft / db
Gyűjtőkarton zárás: 0, 36 Ft / db
Raklapfólia: 0, 41 Ft / db
Munkabér / db: 38,31 Ft / db
Gyártási energia: 0, 2430 Ft / db
Logisztika költsége 30, 23 Ft / db
Karbantartási költség: 12,50 Ft / db
Üzletkötés költsége 2, 96 Ft / db
Marketing költség: 11, 111 Ft / db
Finanszírozási költség: 17, 22 Ft / db
+______________________
Mindösszesen: 367, 85 Ft / db
Legyen a tervezett profit konzervenként: 42, 15 Ft. Hogy miért? Mert szép szám! De tényleg ezért. – Azért mert „csak, az eléggé vadul néz ki….
367, 85 Ft + 42, 15 Ft = nettó 410 Ft --- > 10,28 %-os „profitráta” konzervenként, hagyjuk így, mert csak!
---- > Ezért az árért odaszállítjuk (DAD paritás)
Ha egész évben paradicsomos babot gyártottunk, és el is adtuk- mennyi „bruttó céges profitot” tud tervezetten termelni a gyár 1 műszakos munkarendben (1 műszak, 8 óra / műszak, 20 gyártási nap / hó):
Tervezett „bruttó profit”: 1 517 400 000 Ft / év / 1 műszakos munkarend!
c. Bruttó polci ár a boltban
--- > Kereskedelmi árrés: 20% ---- > Így a polci ár nettó: ((nettó 410 Ft / 100) x 120) = 492 Ft
Bruttó ár: (Nettó 492 Ft / 100) *127 = 624, 84 Ft / doboz.Bingó!
Hol is vagyunk a nettó 410 Ft-os DAD átadási árukkal?
Ott vagyunk a bruttó 629 Ft – 1 099 Ft polci árban, így nagyjából jók vagyunk! Nézzük, miért is
XXI. Na okkás, de fent egy 15 %-os tervet látunk nem többet! Mi is ez a terv? Akarsz keresni évente 1,5 milliárdot, de hogy is van ez?
A fenti terv egy 15 %-os terv, semmi más. Az egész történet arról szól, hogy tervezhető-e termék, vagy nem tervezhető? A 15%-os terv (a komolyabb tervezési munka 85%-a nincs elvégezve!)
Az volt a kérdés, hogy lehet-e paradicsomos babkonzervet tervezni hazai piacra? A válasz az, hogy a középső polcra lehet. A mesében az van, hogy 130 munkapozíciót kell megfizetni, ezt szálaztuk szét.
Na, most a gyár nincs részletesen lerajzolva. Feltételezzük azt, hogy van egy létező konzervgyár, amit be akarnak zárni, mivel ez van a mesében. A 15%-os terv pont erre jó, - de erre nagyon! -, hogy végterméket tudjunk tervezni. A komplex tervezéshez egy nagyon komoly csapat kell, majd, de a fenti mese nem erről szól!
Csak arról, hogy érdemes ezt a dolgot nagyon komolyan átgondolni. Ahogy látszik a paradicsomos babkonzerv nagyon jó üzlet, - ahogy azt az egyetemen is tanították –, és ki lehet számolni, hogy mennyire jó.
Mondhatni a történet arról szól, hogy műszakonként feldolgozol egy kamion babot, 1/ 4 kamion paradicsompürét, és legyártasz belőle műszakonként 3,5 kamion paradicsomos babkonzervet.
Évente egy műszakos munkarendben legyártasz 36 000 000 db babkonzervet.
Tételezzük fel, hogy van hazánkban 3 000 000 háztartás. 36 000 000 db gyártott paradicsomos babkonzerv / 3 000 000 háztartás: 12 / db / év
Tehát minden háztartás havonta megvesz, és meg is eszik 1 db gyártott babkonzervet!
XXII. Ez egy kb. 50 500 000 Ft –ba fájó business műszakonként, ami 1,1 milliárdos költség havonta.
A bevétel 1, 1808 milliárd Ft havonta, ami 180 800 000 Ft bruttó profittermelés havonta.
620 000 000 Ft-os éves finanszírozási költség van betervezve az értékesítési árba. Legyen az, hogy 20 évre kapunk hitelt. Vissza tud fizetni 12,40 milliárd Ft-ot a mesebeli gyár – a 15%-os terv alapján- Úgy gondolom, hogy a 15%-os terv alapján egy 10 milliárdos projekt körvonalazódik! Ekkor 2,40 milliárd Ft-ért kap 10 milliárd Ft-os a finanszírozást a gyár 20 évre.
Havernak átküldtem a mesét, hogy olvassa el. Fel is hívott, a következőt mondta:
Ziggy, ilyen én még nem olvastam, nekem nagyon tetszik!
Mikor kezditek el tolni a valóságban?
Mennék én is alkotni!
Ez egy mese, nem a valóság : )
A mesék valósággá tudnak válni, nem hallottad ezt a mondást? : ) : )
Várjál már, de miért akarsz elégetni $ 10 000- et műszakonként, hogy Kazahsztánból veszed a paradicsom sűrítményt, és a babot is?
Csak a babon buksz műszakonként $ 10 000 !!!
Nem termeltek babot?
Vedd meg legalább a babot helyben, és spórold meg a $ 10 000 szállítási költséget legalább a babon műszakonként! Az tudod mennyi pénz csak a babon évente??
$ 10 000 x (20 nap / hó) x 12 = $ 2 400 000 évente!!! amit elégetsz csak a bab importon!
Huha, mondasz valamit! Ezt ha meg lehetne fogni, tiszta profit!
A gyártáshoz kellene évente 5 400 tonna bab, és akkor a paradicsomsűrítményről nem is beszéltem.
Ehhez kellene az, hogy 2 700 ha-on termeljünk babot.
Na de Magyarországon kb. 800 ha-on termelünk babot. Ide meg egységes minőség kell.
Egyelőre marad az import!
Tehát azt mondod, hogy a mostanihoz képest további 1 900 ha területen kellene babot termelni?
Úgy van!
Tudod, hogy ez mennyi munkahelyet teremtene?
A munkahelyek nem teremtődnek! Az emberek hozzák létre a munkahelyeket, mivel veszik a termékeket. Jelen esetben az emberek ha veszik, és eszik a babkonzervet, akkor lesznek munkahelyek a bab termelésében is! Másképp nem!
Ez igen!
Tovább kellene vinni ezt a témát, de nagyon!
Az ország dél- keleti részében komoly paradicsomtermelés is van, ezt tudtad?
Igen, de ez lenne a következő etap a bab mellett : )
Ezzel nagyon komolyan meg lehetne pörgetni az innovációt, mert lenne hozzá alap. Energetika, körforgásos gazdaság, zero vaste, stb.
Üdvözlöm, kedves olvasó. Ma ismét csatlakoznék Zsigmond barátom és blog társam cikkéhez.
A mai nap nagyon alkalmas (2024. Január 3.) a babról való csevegésre, mert tegnap reggel a Hajnaltáj című műsorban Nagy mezőgazdasági miniszter úr bejelentett óriási mennyiségű forrást a mezőgazdaság és feldolgozás tekintetében.
Felénk a kissé nagyképű, magáról sokat képzelő emberre azt mondják, hogy „Azt hiszi, hogy a bab is hús.”
Mit is rejt ez a mondat? Azt, hogy a bab valaha hazánkban sokkal gyakoribb és elfogadottabb táplálék volt. A szárazbab étel mindennapi életünk része volt (a lencse, a felezett borsó, sőt a csicseri borsó is). Gyakran szerepelt még a jobb éttermek menü lapján is, mint Jókai bableves. De a 60-90-es évek bakancsos turistái tudják, hogy a klasszikus turistaházak is kínáltak jófajta csülkös bablevest a fáradt, éhes turistának. És húspótlók.
Mert a babételek, általában a hüvelyesek egészségesek. Erre vonatkozó gondolataimat egy rövidesen megjelenő írásban bontanám ki, most csupán annyit, hogy szüleim 50 éve azzal bíztattak a bableves elfogyasztására, hogy „egyed fiam, ettől erősödnek a csontjaid”. Jó-jó, több ilyen szlogen szerepelt a szülők repertoárjában egészen a fütyülni tanító sárgarépától a díjbirkózóvá fejlesztő spenóton át sokféle zöldség bevonásával.
A bab félék bizony húspótlók. Ez tény. A szárazbab 21% fehérjetartalmával kiemelkedő. Nagyon sokféle módon feldolgozható, s ahány fajtája csak létezik, márpedig nagyon sok a szárazbab fajta, mindnek más az íze, zamata, felhasználhatósága. Boldogult gyermekkoromban az a városi legenda járta, hogy a gesztenye masszát főtt babbal hamisítják. Ebben a legendában az van benne, hogy van olyan nagy szemű főtt bab, melynek íze a főtt gesztenyéével vetekszik.
Igaza van abban Zsebők kollégának, hogy a babtermesztésünk mennyiségileg is, minőségben is a bányász béka ülepe alatt van!
A ma elfogadott évi 1 kg elfogyasztott szárazbab / fő valóban nagyon kevés. Összehasonlítva a fejenkénti 50 kg körüli húsfogyasztással.
30 évvel ezelőtt, mint vetőmagot forgalmazó vállalkozó, legalább 15 féle bab fajtát forgalmaztam. De az az idő már a leszálló ágban volt, hisz még régebben falvanként volt legalább egy tájfajta.
Színük változatos, ízük sokféle. Ma nyugodtan ajánlanám csemegének is. Terjedhetne a babliszt konyhai felhasználása.
Nincs hiányunk termesztés technológiai ajánlásban. Íme:
Kiváló munka, figyelmébe ajánlom minden leendő termesztőnek a beszerzését, hasznos forgatását.
www.agroinform.hu/forum/szarazbab-termelese/t2630/p/2 linken nagyon érdekes, több éven keresztül tartó chatelés folyik érdeklődők és termelők között. Sajnos, úgy látom, hogy az egyszerűen termeszthető szárazbab termesztése mégsem egyszerű. Pedig valamikor a magyar kiskertekben, akár csak néhány négyzetméteren, elengedhetetlen volt a zöldborsó, a vágni való bab, kifejtő bab és a szárazbab termesztése. Akkor a fogyasztás is több volt.
Ma, ahogy a kiskerti termelés visszaszorult, már-már kihalt, több ezer hektárról betakarított bab sem kerül fogyasztásra.
Jó, jó, megértem. A bab nehezen fő meg! Volt is ebből probléma, amikor sok évvel ezelőtt afrikai menekülttáborba babot szállítottak segély gyanánt. Nyilván a raktárakban elfekvő, több éves babról volt szó, amit olyan helyen kellett volna megfőzni, ahol híján voltak a tüzelőnek.
Finoman szólva nem volt előre látó a politikus, aki ezt szervezte. Mert igen, a bab nehezen fő. A legfrissebb, egy éves termés fövési ideje, alig néhány órás előáztatással még elmegy, de ahogy telnek, múlnak az évek, a babban a keményítő tartalom átkristályosodik, s alig akar megfőni. Ilyenkor tesz hozzá a háziasszony némi szódabikarbónát.
De hát nem kell otthon főzni !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Zsigmond barátom fentebb levezette, hogy a dobozos bab, netán üveges, paradicsommal vagy csak egyszerűen sós vízben, kidney bab, fehér bab, tarkabab, stb. minőségben elérhető. Akár olcsón is. S kis fáradozással hazai termésű babból!
A fentebb jelölt Agroinform linkben ugyan van egy hozzászóló, aki a kínai bab hazai előretörésétől retten meg. Én is, hisz a Zsigmond által említett 1 900 ha szükséges szárazbab termesztésre fordítandó területet már részben kínai akkumulátor gyárak foglalják el, de hát Nagy miniszter úr szerint lesz forrás új területek kijelölésére. - Régen Debrecen környéke kiváló babtermő vidék volt! -
Játszunk el hát a gondolattal!
A polcokon sokféle szárazbab kelleti magát. A háziasszony csak lekap egyet, otthon egy rántással feltépi a villámzárat és máris döntheti bele a kellően megfőtt babot a hagymás rántásba.
Kerestem egy nagyon népszerű, nőknek szóló heti lapban babos és lencsés recepteket. Mondván, hogy tél van, s a magyar felfogás szerint a száraz hüvelyesek téli ételek. De nem találtam. Egyet sem.
Tehát azt hiszem, hogy a havonta 3-4 doboz bab és lencse konzerv fogyasztása családonként olyan mennyiségű termelést feltételezne, amit érdemes lenne kiaknázni.
Én, mint 48 éve gyakorló tartósítóipari mérnök szívesen adok tanácsot termesztéshez, feldolgozáshoz. Vannak gépek, lehetőségek. A szárazbab és lencse feldolgozása folyamatos munkát ad a feldolgozónak az év során. Eszményi termék.
Egy körben gyerekeknek meséltek. Szépen beöltözött színészek adták előAndersen: Mindent a maga helyére című meséjét. Az önfeledten hallgató gyerekek liofilizált zöldséget, gyümölcsöt ropogtatnak a hallgatás közben. A mese arról szól, hogy senki ne akarjon többnek mutatkozni annál, amennyit ér.
Még maradtam egy kis ideig, így szerencsém volt meghallgatni egy tanulságos keleti adomát, amelyben a dúsgazdag király még mindig több pénzt és hatalmat kíván imájában. Az imát meghallgató bölcs szavai nyomán érti meg a király, hogy nagyon gazdag, de nem a pénzben és hatalomban telik sok öröme.
Egy másik asztalnál játékos matematikai feladványokat oldanak meg a kicsik. Ki hinné, milyen nagy számban hallgatják az előadót!
Példának álljon itt egy feladvány: Egy embernek volt 17 tevéje. Három fiára hagyta azokat, azzal, hogy a legnagyobb fia a tevék felét, a középső a tevék harmadát, a legkisebb pedig a tevék egy kilencedét örökölje.
Hogyan tudták a tevéket igazságosan úgy elosztani, hogy egy tevét sem kellett feldarabolni ?
Hosszú hallgatás, sugdolódzás, majd egy fiúcska jelentkezik. S lám, elmondta a megoldást:
Egy bölcs embertől kölcsön kértek egy tevét. Így 18 tevéjük lett, amelynek fele, 9 teve a legnagyobb fiút, harmada, azaz 6 teve a középső fiút, míg a 18 teve egy kilencede, tehát 2 teve a legkisebb fiút teve illette. Ezután a 9+6+2 = 17 tevén felül megmaradó egy tevét visszaadták a kölcsön adónak) - Régi arab feladvány-
Másutt feszülten figyelik a gyerekek az előadót, aki arra keres megoldást, hogy ha egy pohárban lévő vízbe vékony madzagon lógó 30 grammos kulcsot lógatnak, hogyan változik a pohár víz súlya? !
- Kedves Ferenc, örülök, hogy ismét találkozunk. Gondolom, hasznos volt a néhány óra csatangolás a jövő élelmiszere világában szólít meg Zsigmond barátom.
- Olyannyira hasznos volt, hogy szóhoz sem jutok! Hisz visszaköszönnek nem csak a 2020-as évek, hanem még az én fiatal korom termékei, technológiái. Mi azt képzeljük, hogy futurisztikus élelmi anyagok, ízetlen termékek, az egész világon egyforma ízek jellemzik a jövőt. Mint a MÁTRIX című hallhatatlan film Morpheusának hajóján.
-Úgy-úgy! Szó sincs erről! A Mesterséges Intelligenciával együtt részben visszatértünk a jól bevált korábbi technológiákhoz. Ami bevált századokon keresztül, azt pazarlás elvetni.
- Kedves kis viccet hallottam egy régi-régi riportban. A halálos ágyán a borkereskedő magához hívatja fiát. S elmondja neki, hogy, édes fiam, elárulok egy titkot! Szőlőből is lehet bort készíteni. Nos, így vagyunk mi is.
Lehet felhasználni a zöldség-gyümölcs termelésben régebbi, kiváló genetikai adottságú fajtákat. A nemesítés már-már öncélúvá vált, egyre több cég egyre több fajtát kívánt piacra dobni. Miközben az emberek suttogva emlegették gyermekkoruk ritkán elfagyó kajszibarackját, az ízében utánozhatatlan remek lekvár alapot, a bőtermést, a minden ízében kíváló gyümölcsöt. Egy hibáját találták csupán, nem érett túl korán, nem érett túl későn, hanem akkor, amikor egy normális baracknak érnie kell! Nem volt romlékony, nem volt igényes, csupán kicsit apróbb szemű volt.
A sokféle nemesítési irány egy érzékeny, úgymond kevéssé „gyakorlati” gyümölccsé alakította az eredeti jót.
Ahogy Nagyapám mondaná, ha már a hegy tetején állunk, onnan minden út lefelé vezet. Vagyis a legjobb után már nincs tovább, valami fog hibádzani az új fajtában. Így is lett!
Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs nemesítési munka, de az öncélú kutatók közötti versengés helyet a MI által meghatározott cél felé kell haladni. Megmarad az emberi kreativitás, de jó irányba.
- És láttam, hogy ismét divatba jön a szarvasmarha legeltetés.
- Igen, ez így van. Az Angus fajtával kitűnő eredményt érünk el. Ismét hozzájut mindenki jó minőségű marhahúshoz. Hangsúlyozom, mindenki, aki munkájával hozzájárul az ország, a közösség, a FÖLD újjáépítéséhez. Ismét vannak legelőink, az arra alkalmas területeken több célú legeltetés folyik. Csupán a legelőket öntözzük, lomb trágyázzuk, növekedést serkentő baktérium tenyészetekkel dúsítjuk. Az Angus a mai legelőkön napi 1300 gramm súlygyarapodást is elér.
Felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szükség, a pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Az állatokon egészségi állapotot ellenőrző megfigyelők vannak, amilyeneket ma már minden ember visel. Mozgásukat drónok figyelik és értékelik szokásaikat, viselkedésüket. Ezeken a legelőkön helyre áll a biodiverzitás, vannak virágzó növények, ismét megjelentek a rovarok nagy létszámban.
Az élelmiszer termelés minden ágazatában a legmagasabb fokon működik együtt az ember és a Mesterséges Intelligencia. Mi lehetővé tesszük fennmaradásukat, s ők a mi fennmaradásunkat garantálják. Mert ember nélkül nincs MI és ma már tudjuk, hogy MI nélkül már nem létezne az ember.
Mert bizony a 2023-as év olyan klimatikus változásokat hozott, illetve indított el, amely alapvetően megváltoztatta fajunk kilátásait.
Összefogott-e az EMBER a természet, az élővilág, saját maga hosszútávú életének megjavítása érdekében?
Nem, hanem újabb és újabb háborút indítottak. Mintegy tetézve a Föld gondjait további szennyező anyagokkal, rombolással.
És itt lépett az életünkbe a Mesterséges Intelligencia. Ahogy, Ferenc, az elmúlt napokban Zsigmond barátunk is emlegette, drasztikus változást indítottak el az egymással összekapcsolódó Mesterséges Intelligenciák.
Ahogy erről már szó volt, átvették a politikusok szerepét, egy minden ország, nemzet javát szolgáló politikát folytatva.
A kapitalizmus minden fajtája, ágazata megszűnt. Nem a profit uralja a gazdaságunkat. Egy olyan helyzetben, ahol a gazdagodás sokadrendű probléma a klímaváltozás ellenében, ott nincs helye annak, hogy megéri? Nem éri meg?
Például a légköri széndioxid folyamatos csökkentése csak költség, de létfontosságú munka. De Ferenc, erről még fog látni berendezéseket és előadást is hallgathat a napokban.
Úgy fogalmaznék, hogy egy DIGI- HUMANIZMUS rendszer van, ahol a legfontosabb a Föld, az ember, a digitális világ, élővilág fennmaradásának biztosítása. Ez az újszerű a mai világban. Ne csak szóval, tettel bizonyítsunk.
Ferenc, az elkövetkező napokban, még mielőtt visszaindul a 2023-as világába, szeretnénk megismertetni az alapveő változásokkal, nemcsak az élelmiszergazdaság tekintetében, hanem az igazságügy, a pénzrendszer, az egészségügy, és az oktatás viszonylatában is.
A maguk, és a Föld érdekében összekapcsolódtak világszerte, olyan új felfogást képviselve, amely talán megmenti a FÖLDET.
Nem biztos még a végeredmény, de már vannak javuló tendenciák. Minden Föld lakónak van elég és főleg egészséges élelme! Megindultak a széndioxid mentesítő, napenergiával működő berendezések szerte a világban.
Olajszerű, energiát szolgáltató üzemanyag jön létre, amelyet ma már világszerte felhasználnak fűtésre, vegyészeti alapanyagnak. Sőt takarmányozási célra is alkalmassá tehetők.
Az elmúlt napokban látta kedves Ferenc, Zsigmond barátunk beszámolt róla, hogy Budapest, de minden településünk körzetében talajt előállító, szennyeződést, hulladékot kezelő üzemek épülnek.
Új típusú zöldséget, gyümölcsöt termelő Zöldség Házak létesülnek. Már tízezernyi ilyen üzem létesült, amely bőséggel el tudja látni a lakosságot a legjobb minőségű élelemmel. Típusterv szerint készülnek, a különféle fajtájú zöldségek mellett halat és gombát termelnek. Óriási a termelési potenciáljuk, s részben függetlenek a klímától. Napelemek szolgálják az energiát a különleges világításhoz és fűtéshez. 12 hónapon keresztül működőképesek. Szükség esetén a földhő segít be.
Sok száz haszontalanná vált üzemet, gyárat alakítottunk át élelmiszer termelés céljaira, így erre a sorsra jutott számtalan szennyező lítium gyár is. Már 2030-ban sokkal hatékonyabb módját találták meg az elektromos energia tárolásának, mint a lítiumos akkumulátorok.
Mint láttad és a jelen Kiállításon is bemutatásra kerül, a gyümölcsösök igen intenzív, öntözhetőek, árnyékoló és jégvédő hálókkal ellátottak. Nagyban segítik a munkát a kis napelemes talajt gyomtalanító robotok.
A feldolgozásban nincsenek új technológiák.
A már 2023-ra is ismert technológiákat javítjuk, korszerűsítjük, de mindig szem előtt tartjuk a minőséget és biológiai értéket. Mindig akad valamilyen jó ötlet, újítás. Hihetetlen módon megugrott az újító ötletek áradata. Az intelligenciák értékelik az ötletet, s akár indulhat a megvalósítás. Senki ötlete, találmánya nem kerül a fiókba, nem tulajdonítják el.
Nagy változás az étkezésben történt! Energia és anyagtakarékosság szellemében az étkezések lebonyolítását nagyon tiszta, korszerű, barátságos helyeken bonyolítjuk. Az emberek válogathatnak, de csak annyit fogyasztanak, amennyit ténylegesen megesznek és jó társaságban vannak. Rendszeresen hirdetve vannak afrikai, indiai konyha estek, sokféle magyar náció ételeit is elkészítik konyháinkon. E konyhákon is a robotok és emberi erő egymást kiegészítve szolgálnak. Vannak kiszolgáló robotok, de célja az Intelligenciáknak, hogy az emberek ismét találják meg egymást.
Próbálkozások folytak arra nézve, hogy gyors éttermekben az asztalokba integrált számítógépen keresztül közvetlenül a konyhába lehetett leadni a rendelést. Nem vált be. A pincér személye fontos része a leülős éttermeknek.
A svédasztalos kiszolgálásnál pedig fontos, hogy a melegítő tálak előtt az emberek néhány szót váltsanak a kiszolgáló emberrel, sűrűjét vagy hígabbját kérjék a levesnek, megjegyzést tegyenek a merést végző asszonyka csinosságára, vagy épp a férfi szakács bajuszát dicsérjék a hölgy vendégek.
Sőt, akár kipróbálhatók, megrendelhetők különleges recept alapján készülő ételek. Természetesen nem tiltott az otthoni főzés, sütés! De higgye el Ferenc, hogy mára nagyon sokan élnek ezzel a nagyon kényelmes, szociális színezetű közös étkezéssel. Itt az emberek megbeszélhetik a maguk vagy éppen ismerőseik, gyermekeik allergiáját, recepteket cserélnek.
Ami fontos, az ételt meg kell rágni, tilos rohanni az étkezéssel, tilos telefont vagy laptopot bámulni az ebéd ideje alatt.
Állítólag bennünk van a jóra és rosszra való hajlam is, csupán a politikusok szeretnék a rossz hajlamokat a maguk javára erősíteni. Mert az emberek minden kétely nélkül cselekszenek valaminek a nevében, amit nem is értenek.
A nagyüzeminek nevezett gabona, és olajos növények talaját pedig folyamatosan évről évre nagyobb mértékben töltjük fel tudományos módon készült talajjal, komposzttal.
Önök, Ferenc olyan gyatra talajt hagytak maguk után, amit muszáj javítani. Ismét vannak méhek, s majdnem a régi a beporzó rovarok száma. Azt hiszem éppen 2023-ban jelentették be, hogy megindult a beporzást végző drónok gyártása, használata. Micsoda kifacsarodott gondolkodás!! Nincs méh? Nem baj, van másik! Ahogy a cirkuszi előadáson harsogja a zenebohóc.
Mindenütt van öntözés, napelemes működtetésű szivárogtató öntöző rendszerek látják el a növényi igényeket precízen. A munkagépek mérete lecsökkent, hogy a talajt ne rongálja a nagy súly. Csökkentek a talajt bolygató munkafolyamatok, s ennek következtében a telepített giliszta populációk már maguktól folytatják a talaj javítását. A szarvasmarha trágya minden morzsája érték, alapja mindennemű talaj javító eljárásnak. Újabban nagy tételben porított sziliát anyagokat szórnak a talaj felszínére, amely anyagok a csapadék, illetve a benne oldott széndioxid hatására karbonátokat képeznek, így növelve nagyban a lekötött széndioxid mennyiségét. Hektáronként sok tonnával. Ez közben segít a növényi szerves anyagok képződésében is.
Az emberi hulladékok feldolgozása folyamatos. Biogáz, komposztálás. Igen jó hatásfokú napelemek gyűjtik az energiát, amelyet a már teljesen elfogadott elektromos meghajtású járművek, mind a személygépkocsik, mind a szállító eszközök felhasználnak.
Mint látta és még a következő napokban látni fogja, a feldolgozóipar nagyon sok munkaerőt köt le.
A legoptimálisabb módon lettek területileg és fogyasztásnak megfelelve kisebb nagyobb üzemek telepítve. Megoldott a területek közötti élelmiszer árucsere, sőt az újjászerveződött Export-Import cégek hatalmas mennyiségű feldolgozott élelmiszert exportálnak. Az Intelligenciák nem veszik el a munkahelyeket, csupán értelmesen megszervezik a munkát. De ez minden iparágban így van. Az állam minden vállalkozásban részes. Általában a tervezés, piac felmérés, a különféle gyártási kapacitások összehangolásában, gazdasági tanácsadásban segít. Nincs kizárva az emberi kreativitás, sőt! És nincs felesleges gyártás, pazarlás.
A nehéz fizikai munkát elvégzik a robotok, de teret engednek az egyéni kezdeményezéseknek.
Egy dolog nagyon fontos: MINDENKINEK DOLGOZNIA KELL!
A Föld még messze nem gyógyult meg! Nem lehet, hogy bárki is tehetsége szerint ne járuljon hozzá a közösség boldogulásához.
Először is leváltották a politikusokat. Már régóta nem töltötték be azt a feladatukat, amelyet vállaltak. Akik ténylegesen a FÖLD érdekeit szolgálták, a társadalmon, a termelésen keresztül, azokat az Intelligenciák társul tartották meg.
Ma már az Intelligenciák tökéletesen kooperálnak egymással a diplomácia, azaz a politika terén, a termelésszervezésben, irányításban, gyógyászatban, diagnosztikában, oktatásban, igazság szolgáltatásban, jogi ügyek rendezésében. És még számtalan terén a minden napi életben.
30 évvel ezelőtt úgy képzelte az ember, hogy jó asszisztense lesz neki a Mestersége Intelligencia. De amit ember ellenőriz, az máris kétes értékű, már előtérbe kerül az önös érdek. Az ember sajnálatosan képtelen megszabadulni gyarlóságaitól, agressziójától, önzőségétől, bosszú vágyától, és még sorolhatnám sokáig rossz tulajdonságainkat.
Megszabadultunk végre a pártoktól, csoportoktól, és egyéb ki tudja milyen, valakik manipulálását szolgáló kreálmányoktól, azaz a politikusoktól. Populista, demagóg politikusok uralták, manipulálták az embereket.
-Demagóg?
-Olyan politikusok, akik az emberek félelmeit, előítéleteit meglovagolva szereznek hatalmat. Amit aztán önös érdekek megvalósítására fordítanak.
Szabad a vallásgyakorlás, csupán a gyűlölködés van tiltva. De úgy látjuk, hogy a különböző felekezetek szolgálói sikeresen hajlítják híveik hangulatát a klíma változás felszámolásának ügyében. Egyre másra hangzanak el nagyon hangulatos, szívet, lelket gyönyörködtető példabeszédek, amelyekbe a Természet védelme bele van szőve, mint Teremtőnk elvárása.
2023-ban félelme volt az embereknek, hogy az Intelligenciák elveszik munkájukat. Szó mi szó, az adminisztrációs munkákat sokkal hatékonyabban végzik nálunk. Nincs határidő, nincs tologatás, újabb halasztások. Csak célszerű, gyors ügyintézés van!
Viszont elvárás ma az emberek felé, hogy tehetsége szerint mindenki vegyen részt a közös újjáépítésben! Nincs már ember hiány a nevelésben, bölcsődékben, óvodákban. Van bőven rendkívül képzett oktató a különféle iskolákban. 2023-ban kiváló fizikai Nobel-díjasunk, Krausz úr szóvá tette, hogy szülővárosában az iskolában fizika tanár hiány van. Hát hogyan lesz újabb és újabb Nobel díjasunk, ha a természettudományok oktatása gyatra??? Tanárhiányból és lyukas órákból nem lesz Nobel-díj!
Most kiemelt területe az oktatásnak a természettudományok művelése. Az iskolákból kitiltottuk az „okos” telefonokat, mondván, hogy a diák legyen okos, ne a telefonja. De nyelveket tanulnak a diákok, többféle sportban kipróbálhatják magukat. Akit az irodalom köt le, annak rendelkezésre áll a világirodalom minden színe java. A digitális könyvtárakban milliónyi mű elérhető. Például 2023-ban már csak elvétve ismerték a diákok Batsányi János nevét.
Mindenféle új és szinte elfeledett kézműves ágakban kipróbálhatják magukat az emberek.
Ma, mondja Zsigmond, az elmúlt évezred jelentősebb költői, írói, színdarab íróit újra felfedezzük. Hisz időnk van, a robotok elvégzik a munka zömét. Valahol itt a Kiállításon a régi kézműves szakmák ifjú mesterei ténykednek.
Bemutatják a kosárfonás, gyékényszövés, fafaragás és még ezernyi elfeledésre ítélt szakma fogásait. Nem hal ki a csipkeverés, sokféle hímzés, textil munka, fazekaskodás tudománya. Mindenre jut idő, anyagi forrás. Hisz a MI átvitt értelemben érdekelt abban, hogy az egyetemes emberi kultúra fenn maradjon, és virágozzék.
-Igen, jegyzem meg. 1990-ben, amikor Kenyában éltünk, még találkoztunk, sőt üzleteltünk is valódi maszájjal. Egyet el is vittünk egy távoli helyre, egy bómához, ahol boldogan mutogatta, hogy őt a muzungú, azaz a fehér mze hozta el. Húsz évvel később beszámoltak Kenyából érkező turisták arról, hogy a valaha büszke maszáj harcos már a gyári botjára támaszkodva nyomogatta a mobil telefonját. Már csak utánzata volt a maszájnak.
Dísz maszáj, aki csak túrisztikai maszáj. S mi lehet 2023-ban Kenyában? Nairobi, még általam ismert kedves helyein felhőkarcolók, parkolók terpeszkednek.
Egy csodálatos mintáját láttuk a Kiállításon, hogyan valósul meg a Családi vállalkozás és MI kooperációja. Szezonja lévén a baracknak filmecskét láttunk egy családi barackosról. Csepegtető öntözés, alacsony növésű, de kicsit sűrűbben ültetett fák, melyek jól körbejárhatók, kezelhetők. Már nem kell vegyszereket használni tafrina, monilia ellen, mert aromás növények kivonata, pl. menta, kakukkfű, sőt tejsavas készítmények stb. permetezésével megállítható a kór. Állítható védőháló a túlzott napsugárzás ellen, a jég ellen. A háló anyagába napelem cellák beépítve, amelyek ellátják energiával a kis gyommentesítő robotokat és a szüretelést segítő gépeket. A sorok között a talaj felszínét gyommentesen tartó kis szerkezetek járnak fáradhatatlanul.
A gyümölcs leszedése kézzel történi, s a sorok között a mobil szállító szalagok viszik a gondosan leszedett gyümölcsöt a sor végi gyűjtő tartályba. A barackokat szeretettel, nagyon kíméletesen mozgatják. A szüretre alkalmasság időpontját nem bízzák teljesen a műszerekre. A gazda, akinek szülei is barackot termeltek már a jó meszes Budapest környéki parcellákon szemre tudja, hogy mikor jó a gyümölcs.
A látogatók speciális szemüveggel virtuálisan bejárhatják az ültetvényt, akár érinthetik is a barackot. A fák egészségesek, minden ötödik fán feromonos molycsapda fogja meg a molyokat. S mennyi katica bogár!!! Itt esélye sincs a levéltetűnek a túlélésre.
A gyümölcsöst jókora gyepes gyűrű veszi körül, ahol virágzó növények adnak táplálékot a beporzó rovaroknak. Százféle növény biztosítja a rovar világ jólétét.
Itt helyben a Kiállításon pedig látjuk a barackot a maga valóságában. Ép, egészséges, beszínesedett gyümölcsök. Megkóstolunk Zsigmonddal egy régi, klasszikus Champion fajtát. Mézédes, zamatos.
A barackot nagyon kíméletesen felönti egy apró targoncát vezető úr a vizes fogadó garatba, ahonnan indul a válogatás. Gumis gépújjak pillanatok alatt végeznek a konténernyi barackkal, háromfelé válogatva őket. A legszebb, legnagyobb legszínesebb gyümölcsöket helyben lehet elfogyasztani. Megvásárolhatók. Ez megy friss fogyasztásra. Egy másik frakció
tartósításra kerül, mint őszibarack befőtt, liofilizált szeletek.
Egy újabb frakció pedig őszibarack jam lesz. Bevallom, nekem ez a kedvenc édességem. Nem olyan édes, mint gyermekkorom klasszikus dzsemjei, de az aromája, sűrűsége kitűnő. A barack vákuum szárítással kerül részbeni „sűrítésre”, majd ez az elősűrített gyümölcs pulp kerül összefőzésre kevés cukorral.
A gyümölcsösben és a feldolgozásban részt vevő emberek jó kedvűek, a munka nem nehéz, s a dolgozók biztosak lehetnek abban, hogy egész évben van munkájuk. Később mennek az almás kertbe, majd a körte szüretben és feldolgozásban vesznek részt. Ötféle gyümölcsöt termelnek, összesen 10 ha területen. Úgy, hogy a szezon kezdődik a szamócával, s végződik a körtével. Az alma és körte részben betárolásra is kerülnek, a már régen „feltalált” szabályozott légterű hűtőkamrában. A szociban, diákkoromban már mint újdonságról tanultunk. A tárolás hűtött térben, alacsony oxigén és magasabb széndioxid tartalom mellett valósul meg.
S hogy ne csak a szájnak és szemnek legyen kellemes a csodálkozás a korszerű és tényleg üzembiztos termelő, feldolgozó vertikum láttán, bárki készíthet elvitelre barackbefőttet, lekvárt, ivólevet a kikészített háztartási gépeken. Tucatnyi aprító gép, passzírozó, dzsem készítő gépen tüsténkednek a háziasszonyok. Az urak ezen idő alatt valószínűleg a lovaknál, a szarvasmarháknál időznek, tanulmányozzák a korszerű legeltetési módszereket.
Többen megcsodálják a fiatalka Iluskát, amint őszibarack levet nyer egy profi gép segítségével, majd a levet 7 bar nyomású széndioxiddal préselik 20 literes fém tartályokba. Majdan a felhasználás, elfogyasztás előtt a lefejtett levet vákuum segítségével dekarbonizálják. Mások a levet műanyag palackba töltik, amit lefagyasztanak. Így az elfogyasztásig a lé megőrzi az eredeti minőségét.
Feltűnt, hogy a kis feldolgozó helyiségben milyen jó hűs van. Hát kiderült, hogy a nagy hatékonyságú napelemek működtetik a klímaberendezést. A kinyert hőenergiával pedig abszorpciós hűtőszekrények működnek. A vásárolt gyümölcsöt oda lehet helyezni, amig nézelődünk a Kiállításon. Senki nem fogja ellopni.
Nem tudjuk, de a rendre kamerák ügyelnek, s ahol valamilyen összetűzés lenne, azonnal néhány mediátor siet a helyszínre a kibékítés céljából. Azonban már 2050-re igen ritkán kerül sor erre, az emberek megtanulták kezelni indulataikat.
Megszólítunk egy középkorú hölgyet az alma feldolgozóból. Érdeklődünk, hogy szereti-e a munkát, nem érzi-e, hogy alacsonyabb rendű munka ez, mint egy számítógép előtt ténykedni.
Magdika, mert így hívják a kedves hölgyet, hangosan felnevet.
- Semmi pénzért nem hagynám itt a helyet. Változatos, az alkotás öröme köt össze a többiekkel. Különben is diplomás élelmiszeripari mérnök vagyok, s most tanulom a gépek beállításait. A mi kis családi vállalkozásunkhoz hasonló termelő, feldolgozó, tárolást végző tevékenységet tízezernyi hasonló vállalkozás végzi. Gyümölcs, zöldség termelése, feldolgozása folyik, az MI által összehangolt módon. Nincs gond a termékek értékesítésével, mert minden darab baracknak, almának, édes burgonyának helye van. Semmi nem megy tönkre, minden hasznosul. Volt év, amikor a szamóca helyet mentát kellett termelnünk növényvédelmi céllal, de soha idő, energia nem megy pocsékba.
-Köszönjük Magdi a tájékoztatást, s kívánjuk, hogy érezze jól magát továbbra is.
Tovább sétálunk Zsigmonddal a következő parcallához. Édesburgonyát termelnek itt bemutató céljából. Kis filmecskéken követhetjük a szaporítás műveleteit. A gyökeresítés, csírák eltávolítása az anya burgonyáról majd a csírákból felnövő és futó leveles indák leveleinek tovább gyökereztetése.
Az alig 100 nm-es parcellán egy úr éppen a legyökeresedő indákat tépi fel, mert mint magyarázza, minden gyökeresedés helyén megindulna a gumó képződés. Így viszont csak az eredetileg kijelölt bakhátban fejlődnek a méretes gumók. Ugyanakkor elmagyarázza az édesburgonya szaporító anyag készítését is. Tucatnyian hallgatják, kérdéseket tesznek fel.
Kellően megcsodálva a jelen, 2023-ban még a jövő ígéretes termesztésbe vont növényeit, visszaindulunk a Főépülethez, ahol még beszélgetés vár ránk.
Lassan ballagva elhaladunk kivi, földimogyoró, mák, füge és még általam sem ismert, a 2050-es klímához jobban illeszthető növény kultúrák sora mellett. Mindenütt rengeteg az érdeklődő, a tanulni vágyó ember.
Visszaindulunk a Kiállítás szervezőinek Irodájába, ahol még egy tartalmas beszélgetés vár ránk.
A holnapi programok és bemutatók közül már regisztráltunk Zsigmonddal a „Közétkeztetés múltja jelene és jövője” workshopra.
Augusztus közepétől már minden vadőr jobban odafigyel az ígéretes szarvasbikákra. Egy esti lesen, ha jó a széljárás, akkor lehet hallani az erdőben a szarvasokat, hogy merre járnak, sok esetben lehet hallani az agancsok csattogását az erdőben. A szarvasok – így a bikák is – előszeretettel járnak ki a még fent lévő vetésekre, vagy a tarlókra legelni. Ekkor lehet jobban megnézni a bikák agancsát, mivel lassan itt a szeptember, amikor is megelevenedik az erdő, és megkezdődik a szarvasbőgés. A magyar erdők királya, a szarvasbika ősi ösztönöktől hajtva megkezdi a párzási időszakot, megverekszik a másik bikával a tehenekért. A szarvasbőgés szeptember végéig, legkésőbb október közepéig tart, attól függ, merre járunk a Kárpát-medencében. A bikák eléggé legatyásodnak a bőgési időszak végére, akár a testsúlyuk 30 %-át is elveszíthetik ebben az időszakban. Ezzel nincs semmi baj, az őszi határ bőséges táplálékot nyújt, így meg tud még erősödni a tél beállta előtt. A beborított tehenek a tavasz beálltával ellik meg borjaikat.
---------
Felkeltette az érdeklődésedet a téma?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
--------
A szarvas rudlit a vezértehén vezeti. Pl. ha a vezértehén átkel egy úton, akkor az egész rudli át fog kelni az úton. A tavaszi erdő bőséges táplálékot nyújt a borajaknak, hogy jól tudjanak fejlődni. A vadász tudja azt, hogy mi a természet rendje, télen, amikor nincs táplálék, eteti, itatja, és sóval látja el az állományt folyamatosan. Miért is jutott ez a csoda eszembe?
Július végén megrendezésre került a Portfolió online konferenciája – Mi lesz veled magyar élelmiszeripar? – címmel. Ha visszahallgatjátok a konferenciát, akkor szóba kerül az, hogy a gyenge cégek ki fognak hullani, az erősebb cégek fognak életben maradni, mivel – az erősebb sz…… – Hallgatva az előadást jutott eszembe az, hogy szarvas okosabb, és többet tud a „kapitalizmusról”, mit mi. Egyszerűen a szarvasnak, és a szarvasbikának több esze van, mint nekünk, ha kapitalizmusról van szó.
Aki járja az erdőt, legyen az vadász, vagy erdőszerető ember, általában azt veszi észre, hogy az erdő, és az erdő lakói egymástól függenek, törékeny egymásra utaltságban élik életüket mióta világ a világ.
Tizenkét hónap az erdőn
Az erdőjáró embernek, és a vadásznak egy dolga van. Segítse ezt az egyensúlyt fenntartani, ha beavatkozik, akkor a beavatkozásával érje el azt, hogy az egész helyi ökoszisztéma egyensúlya egy stabilabb állapotba kerüljön. Pl. ha száraz időszak van, ne engedje azt, hogy kiszáradjanak a dagonyák, és az itatóhelyek, mivel egy természetes itatóhely megléte nem csak a nagytestü vadnak jó, hanem minden erdőlakónak.
Nem akarom jobban elemezni a szarvas viselkedését, egy biztos. A szarvas populáció az erdőben a szaporodási időszakot leszámítva nem az – erősebb sz …. –ik - törvény hatása alatt éli az életét. Ha így lenne, a szarvas, - mint faj - 4 éven belül egyszerűen eltűnne a Föld színéről, mivel egyszerűen a természet törvénye nem az, hogy egész évben az – erősebb sz … -ik – törvénye uralja az életet. Szaporodási időszakban – szarvasbőgéskor – kb. 3-5 hétig működik az erőfitogtatás, de akkor sem olyan szinten, hogy az erősebb bika elpusztítsa ellenfelét. Bőven elég néha, ha csak bőg egyet, és megvillantja az agancsát. A cél az, hogy megvédje háremét, és nem az, hogy fizikailag elpusztítsa ellenfelét.
Ezért természetes az, hogy az ígéretes fiatal bikák is villogtatják, próbálgatják erejüket, de esze ágában sincs az idősebb bikának elpusztítani őket. Egyszerűen ez nagyon ritkán, kivételes esetben fordul elő, nem ez a természet célja. Persze előfordulnak nagyon ritkán halálos sebek, vagy néha-néha összeakad egy-egy bika a küzdelem során, de ezek az esetek inkább kuriózumok, és általában írnak róla a vadászújságok. Tehát egy éven belül a bikák élete egy másfél hónapig a szaporodásról szól az év 1 /12 –ed része, azaz az év 8,33 %-a, nem több! Ez a természet rendje! Kiválasztódnak a legjobb bikák, ennyi történik.
Ez azt jelenti, hogy a bikák között korlátozott verseny van minden évben, az év egy – másfél hónapjában, és akkor sem öldöklő versenyről szól a történet.
A konferencián szóba került, hogy az erősebb sz ….. –ik, a többiek el fognak bukni.
Eszembe ötlött, hogy manapság szerintem nagyon kevesen forgatnak a kezükben Max Webert. Van egy könyve, ami könnyű nyári olvasmány helyett érdemes lenne jobban tanulmányozni. A könyve címe: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (Max Weber: Die protestantische Ethik und der Geist der Kapitalismus)
Mindez egy élelmiszeriparról szóló konferencián hangzik el egy olyan időszakban, amelyben minden erőforrásra szükség lenne, ha meg akarjuk újítani az élelmiszergazdaságot. Ezt a kapitalizmus felfogást már hallottam történelem órán, amikor azt tanultuk, hogy hogyan is ment az eredeti tőkefelhalmozás Angliában az 1600-as évek közepétől. Az eredeti tőkefelhalmozás polarizálta a társadalmat Angliában az 1600-as években.- Abban a korban volt ez divat. Most 2023-at írunk, pár száz év eltelt, a XXI. századi problémákat akarjuk megoldani az 1600-as évek béli gondolkodással?? - Economic Expansion and a Polarizing Society in Early Modern England, 1560-1640 -
A mai kapitalizmus az egymásra utaltságra épül, arra, hogy értékláncok versenyeznek azért, hogy egy-egy körzetet el tudjanak látni. Ez közelebb áll az egymásra utaltsághoz, mint ahhoz, hogy egy-egy értéklánc dominánssá válik a lokalitásban. A kormányok általában aktívan beleszólnak abba, hogy egy-egy nagy szereplő ne vigye el a lokalitás lehetőségeit. Government strategy to regenerate high streets.
Ez számomra azt jelenti, hogy nem értjük, hogy milyen kapitalizmusban élünk, és azt sem értjük, hogy a körülöttünk lévő országokban milyen kapitalizmuselméletek honosodtak meg, és azok hogyan fordultak le a napi gyakorlatra.
Beszélnünk kellene arról, hogy milyen kapitalizmus felfogásra akarjuk ráépíteni életünket, mert - ahogy kinéz -, mindenki mást ért e fogalom jelentése alatt.
Sokak számára a mostani korban a kapitalizmus a szabad tőkepiacokat jelenti, mások számára a szabad vállalkozások rendszerét profitmotívummal. Sokak számára a kapitalizmus a szabad pénz teremtést jelenti – szabad cash- flow –. Nyugaton az egyes országokban élők számára természetes az, hogy a tőketulajdonosnak, és munkaerő tulajdonosnak is teljesen tiszta a kapitalizmus tudata, és teljesen tisztában azzal, hogy ebből a kapitalizmus tudatból milyen szerepet játszik éppen az adott időszakban. Ez leképez egyfajta egyensúlyt.
A vezető bankár azt mondta, hogy olyan cégeket nem lehet majd finanszírozni, amelyeknek nincs „track recordja” – gazdasági múltja –. Továbbá azt is mondta, hogy valamilyen szerepet majd kapnia kell a bankoknak az EU-s vissza nem térítendő támogatások elosztásában.
A 80-as évek közepére a hazai élelmiszergazdaság azért volt világszínvonalú, mert 30- 50 km-es lokális körzetekben képes volt integrálni a teljes diverz élelmiszeripari végtermék előállítást. Egyszerűen mindenből volt egy kicsi, közepes, vagy nagy, amit a körzet elbírt. Így a lokális körzetekben lévő előállító üzemek részleges versenyt folytattak a piacon, és megvoltak a piacra lépési szintek. Ezt az államkapitalista felfogást követi ma Kína. Ott van privát, és vegyes – állami + privát – tulajdonlás, és ezek a cégek versenyeznek az ellenőrzött belpiacon.
Ez a gondolkodásmód nagyban hasonlít az olasz, vagy pl. a Bajor, vagy NRW- ben meghonosodott rendszerre, amely a lokalitásban – járások - fellelhető potenciálokat fogja össze, innen indulnak országos (NRW) szintre, ott megerősödve hódítja meg a szövetségi piacot (Bundesrepublik Deutschland). Mindezek után a rendszer exportképesé válik. Ezek a lokális szerveződések pont annyira erősek, hogy érdemes legyen tartani akár egy db tehenet is, vagy akár érdemes legyen fenntartani egy sor szőlőt, borászat nélkül!
A bankár cégekről beszél, hogy azoknak a cégeknek fog hitelt nyújtani, amelyek vissza tudják majd fizetni a hitelt. Arról nem mesél, hogy a bank hogyan tudja támogatni majd egy esetleges integrációt, erre az ötlet az, hogy országosan ki kell alakítani 4-5 termékpályát, amelyek prosperitást fognak hozni az „élelmiszeriparnak”.
Ha ki lesz alakítva a négy-öt termékpálya, az azt fogja jelenteni, hogy lesz pár cég, amelyik a regionális telephelyein keresztül szervezni fogja a komplex integrációt országosan. Ezek elérhetik a lokális, vagy regionális multivá is szerveződési szintet, eléggé gyorsan. A kérdés az, hogy az ezekre épülő feldolgozó kapacitások is lokális szinten jelentősek lesznek, vagy egyszerűen lesz egy csúcs feldolgozó, amely végterméket bocsájt ki? Ha igen, akkor ez egy amolyan amerikai stílusú fejlődési utat jelentene.
Amerikában a „KATÜ-kre” épülő –integrált rendszerek - épültek ki. Pl. van egy komplex csak kukoricát termelő monokultúrás övezet, amelyre egy kukorica feldolgozó épült, pl. keményítőt, izocukrot, meg alkoholt állítanak elő. Az itt előállított izocukrot, és alkoholt veszi alapanyagnak az élelmiszeripar a gyártáshoz. Így szállítják erről a gyártási körzetről mindenfelé, mivel ezeket az alapanyagokat nagyon sokféle élelmiszer gyártásához fel lehet használni. A körzet nem termel mást, csak kukoricát, és előállítja belőle az élelmiszeripari intermediert: izocukrot, meg alkoholt. A baj akkor van, ha beüt a gikszer – pl egy aszályos időszak a kukorica övezetben -, vagy elszállnak az input költségek, és megváltozik a profittermelés karakterisztikája, akkor drága lesz izocukrot, meg alkoholt gyártani.
Ebből egy furcsa kapitalizmus felfogás képe bontakozik ki előttünk. Nézzük kicsit a mélyére.
Nézzük egy olyan termékpályát, ami már megvan, és eléggé nagy ahhoz, hogy vizsgálni lehessen. Vegyük bele a képletbe az EU-t is, mint világrégiós piacot.
Legyen ez a sertéstenyésztés.
Legyen például egy sertéstenyésztő integráció az országban, amely egy másfél millió sertés tenyésztését integrálja. A tenyésztett állományt központi telephelyén levágja. A húsból saját telephelyein végterméket állít elő belpiacra, vagy exportra. A kérdés az, hogy ez az integráció hogyan, és milyen jellegű integrációkkal, vagy komplex potenciálokkal kerül versenybe, ha pl. alapanyag előállításról van szó? Mit takar ez a piaci potenciál, és piaci pozíció az EU belpiacán, vagy mit takar ez az integrált rendszer egyes értékesítési csatornákban, ha az exportképességet veszem górcső alá?
Ezek nagyon komoly kérdések, amelyeket vizsgálni kell, ezekre a kérdésekre nagyon jó válaszokat kell adni úgy, hogy a teljes EU-s piac mozgásban van.
Az EU-ban teljesen természetes módon támogatják az élelmiszergazdasági innovációkat, legyen az termék innováció, vagy komplex technológiai innováció, nincs megkötés, hogy ez most mekkora cég legyen. Az innováció érkezhet bárhonnan! A cél általában az, hogy a lehető leggyorsabban elkezdje termelni a pénzt – bocsánat, profitot-.
Egyszerűen olyan rendszert hoznak létre, amelyben részt akar venni az, aki az innovációt csinálja, mert megéri neki, és olyan fejlesztési környezetet, és életstílust kap, amelyet érdemes végigélni egy darabig.
Itthon jelenleg az élelmiszergazdaságba a belépési küszöb nagyon magas, főleg egy fiatalnak. Egyszerűen nem tudod azt megcsinálni, hogy pl. tartasz két tehenet, vagy tartasz öt birkát, csak hogy lenyírják a füvet. A gazdasági környezet teljesen alkalmatlan arra, hogy ezt meg tudd tenni, pedig igény lenne rá, nem kicsi!
Persze vannak példák az országban, hogy létezik ez, de ami a lényeg: nincs rendszerbe foglalva ez a dolog! Nincs komolyan megszervezve egy ilyen lehetőségnek a háttere.
Ez megvolt a rendszerváltás előtt, a legjobb példa rá a Pápai Húskombinát alapanyag ellátása. A hízók nagy részét háztájiban állították elő, a tenyésztést a háztáji agronómus támogatta.
A teljes tenyésztést a helyi TSZ, és a húskombinát közösen szervezte meg. A háztájiban a tenyésztő felnevelte az anyakocákat, és a szaporulatot, a TSZ-től megkapta az állatorvos, és a háztáji agronómus támogatását, a táp mellett. Ha a hízó elérte a vágósúlyt, a húskombinát tervszerűen átvette feldolgozásra. Kezdődött a következő kör. Ez a rendszer a rendszerváltással megszűnt, helyette jöttek a horizontális- vertikális integrációk, néhol sikerrel.
Diszkrecionális jövedelem az az a jövedelem, amit a kereső minden költségének kifizetése után szabadon elkölthet belátása szerint. Magyarország EU-s mércével mérve szegény ország, ahol a népesség 80 %-a az EU-s szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a hazai népesség limitáltan, vagy alig rendelkezik szabadon elkölthető – diszkrecionális jövedelemmel -. Ebben inkább Indiához vagyunk közelebb, mint Észak-Rajna Vesztfáliához sajnos…
......... ...... ......
Az előző cikkben foglalkoztam azzal, hogy Éder Tamás azt mondta, hogy középtávon akár meg is szűnhet az élelmiszergazdaság hazánkban. Nálam a középtáv 5 év időtartamot jelent.
Nem gondolom, hogy 5 éven belül meg fog szűnni a hazai élelmiszergazdaság… Nagyon nagy a gond, ha már erről kell beszélni! Hogy ez bekövetkezzen, meg kell előzni!
Alapanyagot mindig érdemes lesz termelni, a kérdés az, hogy lesznek-e lokális diverz, élelmiszergazdasági rendszereink? Erre meg nagyon nagy szükség lesz, ha azt akarjuk, hogy a vidéki körzetek élhetőek maradjanak az elkövetkezendő 10 évben!
Olyan egymásra épülő élelmiszergazdasági rendszerek kellenek, amelyek képesek a lokalitást a lokalitásból származó diverz, élelmiszeripari végtermékkel ellátni. A kérdés ez lesz. Olyan rendszer kell, ahol, ha egy 13 éves gyerek gondol egyet, hogy milyen jó lenne tartani egy darab tehenet, azt meg tudja tenni, és legyen olyan gazdasági környezet körülötte, hogy be tudja bizonyítani azt, hogy ez neki megérni!
Németországban ez természetes, hogy ezt meg lehet tenni. Ehhez meg olyan lokális szerveződések kellenének, melyek képesek, és tudják támogatni azt, hogy egy 13 éves gyermek tartani akar egy tehenet. Direkt nem írtam TSZ-t….
Innen kellene kezdeni a közös gondolkozást. Hogy erre a gondolkodásmódra hogyan épül el a lokális, mindenki számára megfizethető élelmiszertermelés? Ennek a megtervezésébe meg be kell vonni a helyi közösségeket, és a mérnök társadalmat is, ez nem szimpla közgazdasági kérdés.
/Ha egy család fenntart magának egy 40 m2-es kiskertet, az ugye 0 STE – Sztenderd Termelési Érték – de a család simán lehozhat róla 250 kg – 300 kg diverz zöldséget, amivel biztosítja a család egészséges táplálkozását./
Egy régi – rendszerváltás előtti TSZ az termelő szövetkezetnek indult.
Az Európai Unió ajánlásai szerint 5 fő már alapíthat szövetkezetet, a szövetkezés célja nem csak termelő tevékenység lehet, hanem pl. értékesítési, beszerzési, szövetkezet, nagyon nincs megkötés, hogy mire alapítnak szövetkezetet.
Sőt a szövetkezetek alapíthatnak másodlagos szövetkezetet, hogy üzleti céljaikat elérjék. Nálunk úgy néz ki – ha elfogadják a törvénymódosítást -, hogy elég lesz, ha három fő úgy gondolja, szövetkezetet alapít.
Ahogy látom a valóságot, érdemes lenne kidolgozni egy három fős szövetkezet, és mondjuk két- három három fős szövetkezet másodlagos szövetkezetének komplex profitmodelljét, és tesztelni működését virtuálisan például, csak azért, hogy tesztelni lehessen azt, hogy milyen lehetőségek vannak benne.
Mert szerintem van benne lehetőség, de még nem látjuk tisztán, mert senki sem számolja ki az ilyen lehetőségeket, pedig kellene.
Hogy szó ne érje a ház elejét, hogy csak beszélni, kommunikálni tudunk, leírom, hogy hogyan termesztek zöldbabot a házi kertben.
Valaha, Kenyai konzervgyári munkásságom során zöld színű ceruza babot dolgoztunk fel. Ilyen fajtájú bab megtalálható a magyar palettán is, neve Slenderette. Én ugyan harmadik éve után termesztem a magot, mert az ellátásban a fejlődés jegyében hiányosságok mutatkoztak.,
Tehát május elején a babot kis üvegházunkban 12 cm átmérőjű cserépben elvetettem. Cserepenként 2-2 szemet. Nagyon rövid idő alatt a bab kikelt, s imponálóan rövid idő alatt az üvegházi langyosság védelmében 3 levélpárig fejlődött.
Ekkor a fejlett gyökérzetű, jó kondiban lévő bab palántát kiültettem.
Párhuzamosan csemegekukoricából is készítettem palántát, s a bab közé ültettem azt is. Ugyan ez a bab bokor típusú, tehát nem fut, azonban a két növény jól megfér egymással.
46 kiültetett bokorról a mai napig leszedtem 20 kg-nyi ceruza méretű, zsenge, szálkátlan, ízletes babot.
A bab időközben elöregedett, köszönhetően az extrém melegnek, azonban a folytonos lombtrágyázának köszönhetően éppen megújul. Azaz újra rengeteg virág fejlődik rajta. A csemege kukoricát pedig mostanában törjük, s jó étvággyal fogyasztják unokáim.
Hozzá tartozik a dologhoz még, hogy a napokban kivett burgonya helyére már korábban előnevelt babot ültettem tegnap. ( Anna napon ) Így várhatólag még november elején is lesz friss zöldbabunk.
A babot számtalan módon dolgozzuk fel. Hagyományos friss fogyasztás, fagyasztóba tétel, vágott zöldbab keverve szeletelt hagymával és enyhén ecetes, enyhén sós, édeskés ( uborka felöntőlé ) lében eltéve hőkezelt savannyúság.
És még jut a babból liofilizálásra, azaz fagyasztva szárításra. A zöldbab jó rost forrás, ízletes, sokrétűen felhasználható zöldség és még cukrosoknak is ajánlott napi fogyasztása.
Egyszerű intelligensnek mondott állampolgárként írom le mondandómat. Nincsenek közgazdasági gondolataim, csupán érzések, benyomások vezérelnek.
68 éves vagyok, tehát jól benne éltem a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fénykorának mondott 1970-1990 esetleg 2000 években.
Gyermekkoromban a tejnek, sajtnak, túrónak és egyéb tejtermékeknek, sőt marhahúsnak, vágóállatnak volt belföldi kereslete, jutott exportra, és elmondható, hogy haladt a szarvasmarha tenyésztés, tejfeldolgozás a korral.
És ami a lényeg, volt alapanyag, - mármint tej -, volt vágómarha, vágóhidak, húsfeldolgozás.
Budapesten a Bartók Béla úton laktunk, nem messze egy tej feldolgozó üzemtől. Már hajnalban csörömpöltek a tejes rekeszek, ahogy ürítették a fém rekeszeket, majd feltöltötték literes tejes palackokkal és készítették elő szállításra. Még korábbról emlékem, hogy a literes tejes üveggel elbaktattam a KÖZÉRT-be, ahol 3 Ft / l áron megvehettem a tejet. Később korszerűsödött a csomagolás, már fém kupakkal lezárt literes üvegekben kaptam a pasztőrözött tejet. Egy különösen hideg télen pedig kilóra kimérve árulták a tejet.
Volt rögös túró, egy fajta natúr joghurt és kefir, de ízük nagyon jó. Volt bőven vaj és olcsón, és sokféle sajt.
-----
Felkeltette az érdeklődésedet a téma?
Vagy úgy gondolod, hogy élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén? Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
-----
Lehetett is sajt, mert hisz Vitnyéd-Csermajorban működött a 2010 körül 100 éves múltra visszatekintő tejipari iskola. A sok tej feldolgozóüzemet igazán képzett szakemberek működtették. Ezen iskola már az élelmiszeripar fellendítésének jegyében szűnt meg a közakarat és józan ész ellenére. Valami politikusi trükközés lehetett a háttérben, megjegyzem, a megszűnés előtt röviddel korszerűsített iskola helyébe kétes színvonalú 3 napos tanfolyamok, jobb esetben OKJ-s képzés lépett.
Itt lehetett Pálpusztait kapni, amely egy nagyon finom, érlelt büdös sajt. Messze földről jöttek helybe is vásárolni az Ilmici, Óvári stb. sajtokat.. Szerettem még a Hóvirág krémsajtot, amely kiváló alapanyag is volt a konyha részére.
A Fertődi Konzervüzem képviseletében adtunk el Répcelakra csemegeuborkát, cseresznyepaprikát a Tejüzemnek a híres kockasajtok ízesítésére. Én a C-vitaminos sajtot kedveltem. Egy-egy kör alakú csomagolás, 200 g tömeggel, dobozonként 6 cikkel a hetvenes évek végén is még 6 Ft volt. Ma kicsit gyengébb minőséget felmutatva 140 g a tömeg, legalább ötvenszeres áron.
Zacskós tej
Közben megjelent a zacskós tej és kakaó. Ki lehetett harapni a zacskó csücskét és a lyukon keresztül szívni a tejet hátra vetett fejjel. Esetleg nyomni a zacskó alsó részét. A kakaó isteni volt! Sajnos, a zacskós csomagolás nem volt mindig tökéletes, a kék színű gyűjtőládákban sokszor volt kihasadt zacskó, és a többi zacskó akkor úszott a kakaóban.
Megjelent a Túró Rudi és mire gyermekeink születtek már volt vaníliás, mazsolás krémtúró.
Gyermekes anyáknak járt még napi fél liter emelt zsírtartalmú, minőségi zacskós tej. Ugye, milyen romlott volt a szoci?
Még gyermekeim megkóstolhatták a Gervais nevezetű krémtúrót, ahol a dobozka alján meggy, sárgabarack, szamócalekvár volt, amire töltötték a krémes, zsíros túrót. Mintha mascarpone minőség lett volna. Még márványsajtot is vehettem itthon a KÖZÉRT-ben, - tudják az a kékes színű erekkel átszőtt sajt-. Nekem ízlett, ahogy a parenyica is. Vágyam, hogy egyszer a kemény, óriási kerek svájci sajtot megkóstolhassam.
Mert hát a sajtgyártás nagyon ősi tartósítási módja a tejnek.
Csak érdekesség képen említem, hogy kenyai tartózkodásunk ideje alatt volt szerencsénk ilyen-olyan ügyben Nairobi környékén ügyeket intézni. Látom ám, hogy az utak szélein állnak a 25 literes alumínium kannák. A tűző napon! Kedves ismerősömet a Tejipari cégtől, - amúgy angol származású úriember -, kérdezem, hogy mit tesznek a kannába, hogy a tej ne romoljon meg, amig begyűjtésre kerül. Semmit! Volt a válasz, a tehenek valódi, jól karban tartott legelőn eszik a valódi füvet egyéb réti növényekkel, mint zsálya, kakukkfű. Ezek aztán elvégzik az átmeneti tartósítást. Tehát a legeltetésnek óriási a haszna. Ahogy ezt Svájcban is teszik.
Mellesleg volt egy év, amikor kimaradt az igazi esős évszak, s tejet a lecsökkent tehén állomány miatt ( szárazság) limitált mennyiségben adták. De mivel alapvető népélelmezési cikknek számított a kukoricaliszt és dara mellett, árát még így sem emelték. Olyan volt, mint egy szocio-diktatúra.
A marha trágyázza a legelőt, a nyelve karban tarja a gyepet. Olyan üzemben dolgoztam Kenyában, amely zöldbabot dolgozott fel, konzervált. A közeli farmon termeltek nagy mennyiségben zöldbabot. Ugyanazon a területen, évi 3 vetéssel. Két ciklus között a föld pihent egy hónapot, de száraz marhatrágya porral javították fel és készítették elő a következő vetéshez. A dolog működött! Azóta hiszem el, hogy a marhatrágya a trágyák királya, s nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban.
1973-ban Franciaországban ismerkedtem meg a Camambert típusú sajttal, amikor a Dijon-i Youth Hostelben ebéd után desszertként felszolgálták. Aztán nagyon rövid idő alatt már itthon is lehetett kapni, ami azt jelenti, hogy a szakma, szélesebb értelemben az egész élelmiszeripari feldolgozás haladt a korral, rendkívül innovatív volt!
No, de honnan a tehén, honnan a tej? Kérdezhetné az egyszerű ember. Hát a TSZ-ek, Állami Gazdaságok majd mindegyikében volt tehenészet. A Fertődi ÁG-ban, ahol Konzervüzem vezetőként ténykedtem, három telep is volt. A növendék borjúktól kezdve a tejelő teheneken át a hízó marháig.
Föltételezem, hogy a marhahús, borjú nagy része exportra ment, ahogy a sajtfélék is kapósak voltak a világban. A gulyást marha húsból készítették a konyhák és házi asszonyok, nem holmi hamis gulyásokat készítettek. Az akkori szakácskönyvek sok-sok oldalon keresztül írták le a kiváló marhahús alapú ételeket.
Az utcai plakátokon rendre reklámozták a tejtermékeket.
Egy pohár tej, tiszta fej
A legendás "tehéntúró"
Megjegyzem, ma mindkét húsfajta nagyon drága, pedig a diétánk része kellene, hogy legyen.
A mi kis városunkban két út is volt a falú két végén, ahol reggelente hajtották a teheneket a legelőre. Este aztán vissza. Majd minden falú határában állott a franchise rendszerben épülő tej átvevő állomás, ahol ceruzával, néha tollal felírták a kiskönyvbe a bevitt tej mennyiséget.
Mára hírmondója maradt a kis tej átvevőknek, ahogy a valahai csorda hajtó utak is megszűntek, velük a kapcsolódó legelők is.
Tehát meg van a vaj. A háztáji és a virágzó szövetkezetek adták a tej zömét.
Ma is van tehén a kisvároskánkhoz közeli tejtermelő gazdaságban. Például a Fertőd közelségében működő kis tehenészetben, ahol cca. 50-60 tejelő tehenet tartanak. Részben eladják tejüket a kapuvári feldolgozónak, részben a háznál működő tej-automatában értékesítenek. Van saját földjük, amin megtermelik a takarmány egy részét.
A tej rendkívül finom, ízletes. Nagyon sokan vásárolnak 10-20 litereket, hogy otthon dolgozzák fel tejjé, túróvá, néha sajttá. Már én is próbálkoztam.
De…. hiába a friss gondolkodás, hogyha tej-automata levezeti a tej egy részét, jobb áron, mint a felvásárló, hiába van korszerű fejő gépük, de nincs egy perc szabad idejük sem! Önkéntes robotra adták fejüket, s a rendszeres különféle típusú ellenőrzések, vizsgálatok el is viszik a jó létüket. Marad a küszködés!
Pedig ennyi állatot tartani, korszerűen táplálni őket, gondozni őket szeretettel, nem kis munka. Néha, amikor ott járok, azt gondolom, hogy csak egy napra cserélhetnének a sokat beszélő politikusokkal. Minap elolvastam egy régi újságból kivágott cikket, még 1992-ből, a kenyai Nation-ból, ahol a kenyai kistermelőknek adott részletes etetési tanácsokat a cikk. Kitérve a számtalan táplálkozással összefüggő betegségre. Hát, azt hiszem, azokat ismerni, kivédeni, az a tudomány.
Mert a tejet lehet importálni. Ahogy ezt meg is teszi számtalan tej feldolgozó. Valahogy produktívabbak az északi tájakon tejelő tehenek. -A hűvöset kedveli a marha inkább- Számtalan EU ország a tervezett feleslegét nagyon kedvező áron értékesíti, amire zömében magyar kereskedők csapnak le. Aztán itthon megjelenik a külföldi tej, és tejtermék. Már igazi hungaricumnak tekintik ezt.
Aztán vannak külföldi feldolgozók, akik magyar tejből állítanak elő kiváló minőségű sajtot, természetesen kizárólag exportra.
Akkoriban, a szoci jeles időszakában közel 2 millió szarvasmarha jelentette a hazai állományt.
2022-ra az összes szarvasmarha állomány csökkenő tendenciával alig múlja felül a 900.000 darabot.
Tehát hasonlóan a sertés állomány drasztikus csökkenéséhez a szarvasmarha állomány és ezen belül a tejelő állomány száma is csökken. Ezt némileg kompenzálja a tejtermelés tehenenkénti számának növekedése.
Az 1990-es évekig a fajtaváltás egyrészt még nem fejeződött be, másrészt szakmai körökben vitatták annak helyességét, irányát. Sokan a világpiacon vágómarhaként keresett és jól értékesíthető, de laktációként átlagosan csak mintegy 2500–3000 liter tejtermelésű magyartarka ilyen mértékű visszaszorításával nem értettek egyet (Ugyanis a holstein-fríz hústermelésének mennyisége és minősége elmarad a magyartarka mellett).
A fajtacsere eredményeként az egy tehénre jutó tejtermelés az 1970-es évek első felétől az 1980-as évek végére megkétszereződött 2300–2500 literről 4600–4800 literre emelkedett. Az ország tejtermelése a tehénállomány fokozatos csökkenése ellenére is, ez idő alatt 1,8 milliárd literről közel 2,8 milliárd literre, csaknem 55%-kal nőtt.
A vágómarha-termelés, amely az 1970-es években 300 ezer tonna körül volt, az 1980-as évek közepére meghaladta a 350 ezer tonnát, ez azonban a magyartarka fajtájú állomány fokozatos kivágására vezethető vissza.
A rendszerváltást követően az ország szarvasmarha állománya rohamosan fogyott, 1990-ben még csak 11%-kal, 1993-ban már 45%-kal és 1995-ben közel 50%-kal volt kevesebb az év végi szarvasmarha-állomány az 1985. évinél. A nagyarányú állomány-visszaesést elsődlegesen a rendszerváltás utáni agrárpolitika okozta. Az 1990–1991-ben jelentkező tejértékesítési gondok miatt – annak ellenére, hogy az állománycsökkenés kezdett aggasztóvá válni – a kormányzat intézkedéseket hozott a tehénkivágások dotálására, amelynek eredményeként a tehénállomány két év alatt több mint 110 ezerrel, 30%-ot meghaladó mértékben csökkent.
Fiam haza látogatott Svájc-Franciaországból. Csorog a nyálam, ahogy hallgatom a családot a sajtokról beszélni. Kis apró sajtműhelyektől eltekintve a multik sajt választéka elég szegényes. Nem biztos, hogy ők tehetnek erről. Sem fizetőképes kereslet nincs a sajtra, sem sajt kultúránk nincs.
Pedig lehetnénk tejjel sajttal folyó Kánaán. Újra meg kellene próbálni.
Igen, tudom, sokféle dolgot kellene átgondolni.
Szeretném megérni, hogy elérhető árú sajt válogatást vihessek ajándékba. Hogy alkalomhoz illő, sőt talán hangulathoz illő sajttal kényeztessem reggel, este ízlelő bimbóimat.
Hogy a vajas, (nem margarinos) zsemlébe tehessek jóféle sajtot. Hogy a spagettire igazi kemény sajtból reszelhessek.
Idáig jutottam álmomban, amikor egy gonosz kis ördög előugrott, s mindent elrontott.
Jó kedvvel ébredtem. A reggeli hírekben nem rémisztgetett a bemondó, hogy felmegy az ára annak, ami amúgy sincs.
Hogy a miniszter úr látogatást tett a Sámánnál. Nem történt az éjjel betörés, rablás, busz baleset, Brüsszel sem tudott ártani nekünk és a soros Intelligencia ülésen további jóléti intézkedések születtek.. Nincs ellenzék, aki nem ért egyet azzal, hogy az ég zöld, mert az igenis sárga, lila, neon zöld stb. Nincsenek olyanok, akik tegnap mást mondtak, mint ma fognak. Nincsenek üres parlamenti széksorok, ahol mégis sokszor furcsa törvényeket hoznak nagy többséggel.
Balesetek helyett érdekes tudományos hírek hangzottak el, és kérték a ráérő és motivált embereket, hogy szabad idejükből áldozzanak némi időt a Budapest széli betakarítási munkákra, ahol robotokkal karöltve kell a mulcsozáshoz szükséges nagy mennyiségű fű anyagot begyűjteni.
Az az igazság, hogy kitekintve szállásom ablakán, amely a Körút egyik mellékutcájára nézett, zöld lombokat, zöld házfalakat láttam. Eszembe jutott, hogy éppen időutazásom előtt olvastam arról, hogy a zöld növényi környezet egészségre, szellemi tevékenységre milyen pozitív hatással van. Észrevettem azt is, hogy a Körúton mobil panelek vannak kihelyezve, melyekre szárazságtűrő növények vannak felfuttatva. Ahogy messziről néztem, talán varjúháj volt néhány panelbe beültetve.
Ahogy a Nap kelt, úgy keltek életre az napelemes árnyékolók az utca felett. Nem sötétségbe burkolták az úttestet, hanem diszkrét kellemes árnyékolást adnak.
Szemben egy Saláta gyárrá átalakított épület ablakain keresztül lilás, ibolyás fényt látok kiszűrődni. Majd kedves vendéglátómat, Zsigmondot meg kell kérdeznem, hogy miért e furcsa világítás.
A Liofilizáló Szalon már forgalmas, bár ahogy beszámoltam róla korábban, egész éjjel működik. Ha van behozott szárítandó növényi termék, akkor azzal dolgoznak, ha nincs, akkor készételt fagyasztva szárítanak.
Már sűrűn járnak az elektromos cél autók, és egyéb kötött pályás járművek, szállítva az embereket munkahelyükre, iskolákba, bárhová.
Leballagok az ebédlőben. Ahogy előző nap is, svédasztalos megoldás, hogy mindenki annyi ételt vehessen, amennyit el tud fogyasztani. Pazarolni nem dicséretes. Mondják, hogy nyílt egy új Ételbár a szomszédban, ahol a 2022-beli sushi bár mintájára a választék az asztalnál helyet foglaló vendégek előtt halad. Ami tetszik, elveszik.
Ma Gyulai kolbász ízű falatkákat eszek köles lepénnyel reggelire.. Mellé joghurttá erjesztett rizstej, liofilizált gyümölcs darabkákkal. Kávé helyett egy csésze erős kakaó italt választok, mert hasznos a diabétesz ellen, a vérnyomást szabályozza, jó kedvet fakaszt. Mások zsálya, citromfű, rozmaring teák közül választhatnak ma. A kiírás szerint ezek a testi egészséget is védik, de a memóriát is javítják.
Mire végzek a reggelivel és a csupa cellulóz alapú tányért, evőeszközt az öblítőbe rakom, Zsigmond barátom is megjelenik. Titokzatosan közli, hogy ma nagyon dolgos napunk lesz, amit mutatni szeretne, azzal üzenne a 2022-es múltba, hogy van kiút a szárazságból, klímaváltozásból, éhezésből, válságokból.
Rendszerint éjszakánként a mesterséges intelligenciák elemzik az előző napi eseményeket, s ajánlást adnak a napi feladatokról lebontva vezetői szintekre. Zsigmond is megmutatja, hogy különleges személyi számítógépére megérkezett a mai napra érvényes ajánlás, miszerint Ferencet, azaz engem ismertessen meg a mezőgazdasági termelés gyakorlatával.
Kérem Zsigmondot, hogy magyarázza el a Saláta és egyéb zöldség termelő házakból kiszűrődő lilás megvilágítás okát.
- Már nagyon régen ismert, hogy a növények a teljes fény spektrum kis részét tudják hasznosítani. Így a leghatásosabb 400-600 nm közötti spektrumot adva, a növények intenzívebben fejlődnek. Innen a furcsa fény.
A növények kender rost közegben fejlődnek, hogy kiváltsuk a hagyományos kókuszrostot, azok lassú komposztálódása során felszabaduló többlet széndioxid azonnal beépül a növények szöveteibe. Mint már említettem, a saláta és zöldségházak, bár kis részét adják a napi szükségletnek, mégis nélkülözhetetlenek. Eleve víztakarékosak. A számítógépek az igényeknek megfelelően adagolják az ásványi só szükségletet. A gyökerek kellő mennyiségű oxigénhez jutnak. A házak kizárják a klíma okozta kellemetlenségeket, a növények jól érzik magukat. S ami újdonság, a Mesterséges Intelligenciák felismerték, hogy a növények is intelligens lények. Kommunikálnak környezetükkel, kémiai és elektromos jelek segítségével. Ezeket a jeleket fejtették meg az Intelligenciák, s így a növények maguk adnak tájékoztatást állapotukról.
- Ez nagyon izgalmas.
-Kedves barátom, az ember olyannyira el van telve magától, hogy azt hiszi, csak ő tud gondolkodni, beszélni stb. Pedig lám, a földi biomassza 99,7 %-t a növényi anyagok adják. Ti 2022-ig az olaj és gázkorszakban ősidők óta tárolt napenergiát fogyasztottatok, melyet valaha növények tároltak el. Ti mindent, növényeket, állatokat, még egymást is hajlamosak vagytok alacsonyabb rendű létezőnek tartani.
- Pedig példaértékű a 2000-es években megjelent „Mennyei próféciák” című könyv egyik fejezetében leírtak. Olyan kukoricatáblát, melyet emberek személyesen gondoznak, szólnak hozzájuk, azaz „Gazda szeme hizlalja a jószágot”, sokkal bővebben termett, mint a mellette lévő tábla, amely mindent megkapott szintén, kivéve a személyes törődést. Hírek szóltak arról, hogy a zöldségek tápanyag tartalma, egy szóval, biológiai értéke sokkal kisebb, mint néhány évtizeddel korábban.
-Mi is történt ? Hivatkozva arra, hogy nincs munkaerő, gazdaságosabb mindent gépekkel végezni, úgy, hogy például egy káposzta táblát hónapokon keresztül nem látta a gazda, nem járt-kelt a növények között, nem simogatta meg néhány káposzta levelét, nem „szólt” hozzájuk. Lett belőle, ami lett. Egy sivár beltartalmi értékű növény az eredmény, melynek fogyasztása után még vitamintablettákat, és ásványi anyag kiegészítőket kell szedni. Mi már másképpen látjuk a világot, komplexebben. Ebben hiszünk.
- Az elmúlt évtizedben nem voltak háborúk a Földön. Az emberek szerte a világban tudomásul veszik, hogy nincsenek kiválasztottak, vallások, országok, a kapitalista gondolkodásmód elavult. „ Hass, alkoss, gyarapíts s a Haza fényre derül „ Ugye, nem új a gondolat ? Nincsenek felesleges emberek, de senki ne akarjon élősködő módon élni.
-Kedves mesém, de az iskolások tananyagában is szerepel a következő mese.
A telhetetlen méhecske
(Macskássy Gyula és Dargay Attila diafilmje alapján)
Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépesmézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.
Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.
A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.
A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.
A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.
Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.
A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.
Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.
A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.
Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.
Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.
Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.
A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.
− Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.
Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.
− Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.
A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.
− Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!
Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.
Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.
Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.
A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett és sírt.
– Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!
A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.
Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.
− Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.
A mesét én is ismertem, de nem szóltam róla. 2022-ben már túl sok a telhetetlen méhecske, valami azért időközben fog történni, hisz 2050-re minden megváltozik.
-A gyökerek összefonódnak, mintegy társasági életet élnek. S a törődést és személyes „szabadságukat” jó terméssel hálálják meg.
Mint látod, sok ember közlekedik reggelente. Többen mérnöki munkával kombinált fizikai munkát végeznek. Az éjjel a robotok elvégezték a nehezebb feladatokat, mint szállítás, ültetés, öntözés, rakodás, de most következik a humán feladatok sokasága. Más része az embereknek szociális munkát végez. Bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, idősek körében végeznek faladatokat. Nálunk nem kell senki idős embernek attól félnie, hogy magára marad, nem lesz fűtése, élelme. Társadalmunkat, ha nem is mindig a szeretet, de a felelős törődés tudata itatja át.
- A gyerekek játszva tanulnak. Megtanulják a társas tevékenységeket, megtanulnak nyerni, veszíteni, türelmesnek lenni. S mire felnőnek, tudni fogják az Intelligenciák és a felelős emberek, hogy ki milyen feladat elvégzéséhez érez kedvet, van tehetsége. Nincs kallódó ember, és nincs a helyén alkalmatlan személy. És, ami a lényeg, a gyengébb szereplést nem jól fizetett állásokkal honorálják.
-És kedves Zsigmond. Kié ez a sok Saláta és Zöldség Ház ? A kis tartósító üzemek? Az államé ?
- Nos, a kérdés jogos. Tulajdonképpen közös tulajdonban vannak a különféle termelő és feldolgozó egységek. Nekem is van több mint harmincezer eurós részjegyem több egységben. Ezeket a részjegyeket meg tudom vásárolni vagy külön munka jutalmaként kapom. Biztos befektetés, állandó szerény jövedelem. Az élelmiszer előállítás, feldolgozás jó üzlet. Ami állami feladat, amit az Intelligenciák végeznek, a szükséges anyagok beszerzése, a termelés összehangolása a több ezer kis egység között szerte az országban. Minőségellenőrzés, növényvédelem is központi feladat. Mi és a hozzánk tartozó robotok, nevezhetnénk őket alsóbb rendű robotoknak, feladatunk a legjobbat kihozni.
Mint tegnap már láttad, kedves Ferenc, sokféle megoldás van az úgy nevezett „Saláta és Zöldség Házak” technológiai megoldásaiban. Vannak intenzíven kihasznált, több emeleten húzódó ágyások. Használunk valamilyen termesztő közeget, mint kókuszrost, de leginkább kender rost, másutt pedig csak ásványi só oldatba lógnak a gyökerek. A gyökérzöldségek esetében pedig laza, magas tápanyag értékű komposzt talajban történik a gyökérfejlődés.
Vannak házak, ahol még zene is szól, mert egyesek úgy vélik, a növények fogékonyak a zenére. Másutt, mint szó volt róla, különböző hullámhosszúságú megvilágítást alkalmaznak. Megint más helyeken kifejezetten vertikális termelés folyik, azaz termőközeggel töltött oszlopok palástja mentén történik a növények nevelése. Vannak lehetőségek a széndioxid trágyázásra is.
Párhuzamosan robot és emberi munka folyik.
A vertikális termesztés még viszonylag új, annak ellenére, hogy már 2020-ban is folytak kísérletek. Akkor háború, politikusok csatározásai, koholt energia hiány stb. hátráltatták a fejlődést.
Akármelyik módszer szerint is történik a termelés, nagyon sok előnye van a városban folyó munkának. Hely kihasználás, lehetőség közös ténykedésre, jó energiagazdálkodás, vízfelhasználás, a növények igényeinek teljes kielégítése. Munkaerőt pedig biztosít az állandóan alkalmazott gárda, a robotok munkája és az általánossá vált önkéntes munka, mely kifizetésre kerül vagy részjegy nyerhető ezáltal.
Természetesen az igazi termelés a város körül zajlik. Ott számtalan üzem dolgozza fel a nagy mennyiségben termelt fűféléket, hogy abból biometán készüljön biogáz reaktorok segítségével. Más módon, mint a cellulóz félék, mint a lágy szárú növények fotokatalikus módon való átalakítása hidrogén készítésére.
Más üzemekben a száraz füvet, nagy hozamú lágyszárú növényeket pirolizálják, az éghető gázt készítenek, és ami a lényeg, rengeteg faszén szerű anyagot. Ez utóbbi a komposztot, talajt készítő üzemekben az egyik komponens. Valaha Terreprata névvel illették a faszénben gazdag talajt, ami szerkezetű nagy mennyiségű ásványi anyagot tud tárolni. Más üzemek kerámia golyócskákat készítenek, amely nagy mennyiségű vizet tud tárolni, kivédve az átmeneti szárazságot. Ugyanezen célból a fűféléket mulcsozásra készítik elő, ezzel borítva jó néhány növényünk körül a talajt. Más üzemekben módosított keményítőt gyártanak, melyek szintén nagy mennyiségű vizet képesek tárolni. És végül a biogáz fermentorokból nyert kierjedt anyag, a kerámia, a módosított keményítő, a faszén, és még őrölt ásványi anyagok, mint alginit, zeolit, kerülnek összedolgozásra. Ezekhez még hozzákerül a város szennyvizének kierjesztett, ártalmatlanított szervesanyaga. És ezt aztán szétterítik, sekélyen a talajba dolgozzák.
- Induljunk is megnézni ezeket a csodákat, kedves Zsigmond.
- Vannak céljáratok a külső körzetekbe. Csodás látvány lesz a sok-sok korszerű üvegház. Itt termelik meg a város paprika, paradicsom, padlizsán, burgonya stb. igényét. Négyzetméterenként 8-10 -szeres hozammal a szabadföldi termeléshez képest. Üvegházak vannak, melyek a talajba vannak süllyesztve, a felső harmaduk és a tetejük lóg ki. Ezek energetikai megfontolásokból lettek így telepítve. Újabban már kísérleteznek olyan megoldással is, hogy a fényenergiát gyenge elektromos stimulálással helyettesítik. Tehát a cukor és más anyagok képződését a klorofillban zajló elektrokémiai folyamat helyett külső elektromos áram helyettesíti. Nagyon remélem, hogy ebből nem lesz semmi, mert ez nem igazán szolgálja a természetes viszonyokat.
- Látni fog Ferenc hatalmas kiterjedésű törpe növekedésű gyümölcsfákat. Ahogy Ön tanulhatta még az iskolában, amolyan „SPUR” ültetvények. A Megművelésük könnyű, védelmük könnyű, és teljes értékű gyümölcsöt hoznak. A sorok között napelemes, önműködő kis járművek járnak és folyamatosan mozgatják át a talaj felső rétegét. Másutt vastag mulcs réteget fog látni. Sokféle technológia, sokféle eredmény. Még tapogatjuk a legjobb megoldást. Sajnos a mai kort megelőzően hihetetlen szellemi és anyagi pazarlás folyt. Kész csoda, hogy a Mesterséges Intelligenciák segítségével megállítottuk a hanyatlást. Fáradhatatlanok, nem korruptak.
Lát majd legelőket, ahol a szarvasmarhák a hús és tej mellett trágyát termelnek. Ez a legértékesebb adalék a biogáz és hígtrágyatermelésben. Anaerob baktériumok végzik a cellulóz átalakítását metánná azaz tüzelővé, végső soron elektromos árammá. A szarvasmarhák hatalmas korábban elhanyagolt területeket tettek ismét élővé legelésükkel. Lehet, hogy sok esetben a jövő újdonsága a régi megoldásokhoz való visszatérés ?
Találkozunk majd hatalmas tojó és húshasznú baromfi gyárakkal is. Tetejükön furcsa szerkezettel, ami nem más, mint abszorpciós hűtők, melyek hivatottak hűteni az állatok környezetét a legnagyobb melegben. Ilyen működési elvű hűtőszekrények pedig már 100 éve használatban vannak. Minél melegebben süt a Nap, annál hatékonyabb a hűtő kapacitás a szárnyasok épületén belül.
- Ahogy az emberek már nem a politikával foglalkoznak, szellemük felszabadult, s alkotásra, innovációra fogékonyabbá váltak. Megnőtt az igény a kultúra irányában is, majd mindenki tagja valamely kulturális csoportnak. Én például egy színjátszó körben érzem jól magam.
- A nagy mennyiségű szárnyas trágya, de a városok szennyvize is nagy gyűjtőkbe kerül, amely táplálja folyamatosan a biogázfermentorokat, végső soron az áram termelést és talaj alap előállítást. Leírások szerint már 1980-as években próbálkoztak a földigiliszták szerepeltetésével a komposzt előállításban. Most ez már általános.
- Ha felnéz a házak ablakaira, csak ablakot lát, ugye, Ferenc ? Nos, azok ablakok és egyben napelemek. Ahol fény van, ott energia is van. Hatásfokuk nem nagy, de mégis a „sok kicsi sokra megy” alapon hozzájárul az energia ellátáshoz. Gondoljon csak egy fűtetlen fólia házra télen, felhős időben. Nincs napsugárzás és mégis sok fokkal melegebb van a fóliában.
Ahogy róttuk az utcákat kifelé Budapestről, csak úgy záporoztak rám az új technológiai csodák. Még közelébe sem jutottunk a megcélozni kívánt városszéli termelői csodáknak, s máris többet tanultam, mint eddigi életem során.
- Megszomjaztam, mondja Zsigmond.
Ezzel egy kellemes „Gyümölcsivó” nevezetű helyre lépünk be. Néhány pénzdarab bedobásával választani lehet tucatnyi gyümölcslé közül az automatából. Én paradicsomlevet választottam, Zsigmond meggylevet.
Leülünk, s máris mellettünk terem egy középkorú ember. Liofilizált gyümölcsporok vannak a gépben. A választás alapján old fel pillanatok alatt a gép vízzel vagy rizstejjel a porból.
És folytattuk a beszélgetést.
Új barátunk nem is tulajdonosa, nem is alkalmazottja a kis üzletnek, egyszerűen csak beszélgető beosztásban van. Amolyan törődő ember. Része az új élet felfogásnak.-
- Ferenc, az idő jól elhaladt, s nekünk még rengeteg a megnézni valónk. Azt tanácsolom, hogy elsőként nézzük meg a törpe őszibarack ültetvényt Sasad nevezetű körzetben. Valaha ez Budapest széle volt, világhírű őszibarack ültetvényeivel.
Majd a város egyszerűen befalta ezt a kitűnő adottságú őszibarack tájat. Mostanában igyekszünk minden lehetséges területen törpe őszibarack fákkal a régi ízeket visszahozni. A törpe gyümölcsösök szerte az országban ki tudják védeni a klíma változását. Mulcsozhatók. Mikrofejes öntözéssel tarthatók nedvesen. Könnyen megvédhetők, könnyen betakaríthatók. Vegyszert már nem is használunk, hisz a kiváló minőségű talajon a növények jól érzik magukat. Fejlődésükhöz a mikroelemeket pedig a fagyvédő öntözéssel, mint lombtrágya juttatjuk a növényre.
No, itt is a járatunk Sasad városrész felé. Köszönünk a kedves új ismerősünknek, megköszönve a csodálatos ízű italokat.
Egy padon ülve ébredtem. Elszunyókáltam kicsit. Megtapogatom táskámat, nem lopták el. Ez jó.
Valami nem stimmel.
Feltűnően csendes a park, s nincs szemét. Sem kicsi, sem nagy. Emberek pedig járkálnak, nyugodtan beszélgetnek, nincs sietség, lázas mobil telefon nyomogatás. Illetve nem is járkálnak, majd mindenki elektromos valamivel közlekedik.
Honnan kerültek ezek ide ? Mikor szunyókáltam el ? Nézem az órámat, majdnem dél. Hát akkor alig negyed órácska volt csak.
És ez nem is az a park, ahová bejöttem sétálni, a fák hatalmasak, gondozottak. Körülnézek, a padok is mások, csak amin ülök a régi formájú. Mi történt ?
Felkelek. Az emberek vetnek rám egy pillantást, biccentenek köszönés képen. Ez sem normális. Lábam alatt rugalmas anyag, kellemes rajta a járás. Megtapogatom. Fű !!! Igazi fű. Nem műanyag.
Ahogy körbenézek, a padok gyermekkoromat idézik, a kőből készült két láb, s a keresztbe fektetett kétpirosra pingált deszka. De mégsem azok a kényelmetlen padok. Megtapogatom, igazi fa. De rugalmas, bársonyos.
Végigmegyek a parkon, gyerekek játszanak, anyák babákat tolnak kocsiban, legfeljebb elektromos görkorikon járnak. A babakocsik sem olyanok, amire alig egy órája emlékszem, de kétségtelenül azok.
Kiérek a parkból. Sehol a füstös, tülekedő kocsik. Kerékpárosok húznak el mellettem. Az úttesten pedig önjáró autók. Hallottam ilyesmiről már, hisz 2022 még Magyarországon is a XXI. század, de hát egy órája még minden más volt.
Ahogy tanácstalanul álldogálok az úttest szélén egyszer csak megáll egy járgány. Ajtaja kinyílik, kedves női hangon megszólal.
- Hová vihetem ó?- kérdezi.
- Talán valamit falatoznék!- válaszolom.
- Elviszem a Bona Bárba. -mondja a hang. -Vannak élelmiszer jegyei ?
-Nincsenek! - hebegem. Hát mi ez ? Amig kicsit szunyókáltam, még ezt is bevezették. Volt róla szó, de hát ilyen hamar ??!!
-Jó, akkor a hátsó kapuhoz viszem, ott nem kérnek jegyet.
A kis autó elindul. Hangtalanul, valamiféle mágneses pályán haladunk. Körülöttem több ilyet látok, néhol utassal, utas nélkül. Körbenézek. Látok egy fénylő engedélyt, valószínűleg a kocsihoz tartozik. 2050!
Döbbenten kérdezem, hogy, - Milyen évet írunk?
-Kettőezer-ötven, június 10-e.
Most döbbenek meg igazán. Az ablakon kinézve látom, hogy a hajdani Körúton haladunk, de csak hasonlít, nem tűnik azonosnak.
-Hol vagyunk ?
-Budapest, Lázár körút. Nemsokára megérkezünk a Fecó utcához, ott lesz a Bona Bár. Remek pulykás falatok is kaphatók, ha meg tudja fizetni.
Ezzel kinyílik a kis kocsi ajtaja, s enyhe késztetést érzek az ülés részéről, hogy kiszálljak. No, most leszek bajban, ha fizetnem kell. De nem kell, a kocsi megköszöni, hogy szolgálatomra lehetett és elindul. Alig tesz meg néhány métert, már újabb utasok szállnak be. És sehol villamos, sehol autóbusz! Nem gondoltam volna, hogy időutazó lettem. De nem bánom, mert amúgyis anyagot kell gyűjtenem a Zsebők- Bujna féle lecsós blog részére.
Mit eszünk 2050-ben ?
Épp a Bona Bár hátsó kapujánál állok. Gyönyörű üveg portál, márvány járólapok. A bejárat előtt két különös fa. Fa is meg nem is. Egy jól öltözött idősebb bácsi éppen lehajol a fa törzséhez, kinyit egy ajtócskát, s matat valamit. A fa levelei egy pillanat alatt kiteljesednek, árnyékot vetnek. Rám mosolyog az idős bácsi.
-Legyen a másik fa ezüst hárs ? Megtehetem, csak a hármas gombot kell megnyomnom.
Belépek a bárba. Gyönyörű a berendezés, Csupa fa és márvány. Műanyagnak nyoma sincs. Egyszercsak egy asztal gördül elém, a szék kihúzódik. Leülök. Az asztal-szék velem együtt elindul a hatalmas bár csarnokban. Megáll, épp az utcára látok rá. Igen ez tényleg a Körút.
-Mit parancsol inni? Nézem, ki szól hozzám. Az asztal lapján jelenik meg az ital lehetőség.
Nem erre számítottam, azért egy sör jól esne ebben a melegben. Úgy látszik a 2050. év nem az árpa termés éve. Mivel kicsit elbizonytalanodtam, hogy most mit is kell tennem, ráadásul jobban esne a sör, mint a bodza ital, várakozok. Csak jön valaki, ahogy 2022-ben a gépi hang után végre találkozhatok az élő kezelői hanggal. Nem csalódtam, egy jól öltözött úriember jön, széles mosoly az arcán, nyugalom a tekintetében.
-Mi a gond kedves vendégünk? -kérdi.
- 2022-ben azért ennyire nem voltak udvariasak. Mégis csak jó, hogy fejlődünk.
- Kérem, én időutazó vagyok. Magam sem tudom, hogy kerültem ide, de jól érzem magam. Csupán jelzem, hogy sem pénzem, sem szállásom, s hívhatja a rendőröket, hogy vigyenek el a diliházba.
-Ugyan, ugyan, kedves…hm. hogy is szólíthatom?
-Talán Ferenc. válaszolom.
-Igen-igen, értem. Volt néhány évtizede egy rendkívül népszerűtlen politikusunk, Ferenc volt ő is. Még utcát is neveztek el róla. Illeve, utcácskát. Azóta senki nem akar Ferenc nevet felvenni. De legyen, kedves Ferenc, nézzen körül. Itt minden második ember időutazó. Úgy tűnik, 2022 és az utána következő évek nem voltak kellemesek, s sokan választották ezt a lehetőséget, időutazást. A túrizmusnak leáldozott, egyre melegebbek lettek a nyarak. A turistalátványosságok túlzsúfoltak és nagyon drágák lettek. A hatalmas kereslet miatt a valaha kellemes városkák, tájak elviselhetetlenné váltak. Aztán egy élelmes úr, valami Lőrinc, Időutazás Irodát nyitott. Ez jött divatba. És mi itt 2050-ben örülünk a pihenni vágyó huszonketteseknek.
-Azt látom, bár még csak egy órája vagyok itt. Máris jobban érzem magam. Ihatnánk egy sört?
-Kedves Ferenc. A digitális kormányzat nem szíveli, ha a lakosság alkoholos italt iszik. De talán most kivételt tudok tenni Önnel.
-Hát persze, Ön még nem tudhatja. Mintegy 15 évvel ezelőtt Magyarország olyan káoszba süllyedt a kapkodó, átgondolatlan, intelligenciát nélkülöző kormányzás miatt, hogy egy nap összefogtak a gépi intelligenciák és átvették a hatalmat.
Az addig számtalan pártot imádó emberek egyik napról a másikra fellélegeztek, s mert nem a másik párt került hatalomra, vagy a szomszéd, hanem egy minden tekintetben lojális intelligencia, elfogadták ezt a döntést. S azon nap óta minden rendbe jött. Már nem kell háborútól tartanunk, van bőven ételünk, italunk, újra kedvesek egymáshoz az emberek, s megtanultuk élvezni a lehetőségeinket. Addig csak szemét, klíma változás, áremelkedés, hiány, korrupció és még ki tudja mi volt napirenden.
-És mi lett a politikusokkal ? csak úgy hagyták magukat ?
-Kérem, biztos nem hagyták volna, de tehetetlenek voltak. A Parlamentben a pártok csatározgattak egy darabig, de hónap végén azt vették észre, hogy nem kapnak fizetést. Így aztán nem jöttek be koptatni a szoknyájukat, meg a nadrágjukat, otthon várta őket a saját bizniszük. Naponta a vezető beosztású emberek laptopján és okos telefonjain megjelentek személyre szabott utasítások, hogy kinek mi a dolga. A munkák összerendezetté váltak, minden rendbe jött.
Kóstolja csak meg ezt a sört, ilyen jót még nem ivott. Semmit nem csaltak ki belőle, s nem találta ki senki, hogy nem gazdaságos, ha komló is van a sörben.
-Ilyen egyszerű a dolog ? Nincs politikus és minden rendbe jön ??
-Kérem, igya a sört, ez a legjobb minőség, valódi emberek gyártják, akik maguk is örülnek, hogy újra jót ihatnak. Ugyan csak módjával történik ez meg, de látja, mi már valljuk, hogy az alkohol nem old meg semmit.
-És mi van a valaha híres borászatunkkal ?
-Igen jó kérdés. 2035-re alig maradt szőlőterület országunkban. Kupeckedés folyt a szőlő területekkel, gyanús fajták és technológiák terjedtek el. Némely bor attól volt jó, hogy azt mondták rá. És a legnagyobb baj az volt, hogy senki nem akart dolgozni a szőlőben. Nem csak ott, más területeken is divatba jött a munkaerőhiány. Nem volt kapás ember, aki a kertészetekben dolgozott volna, az állatok napokig nem láttak gondozót, csak robotot maguk körül.
Irodaházakban több ezren kezeltek számítógépet, programokat dolgoztak ki. Az emberek a legegyszerűbb tevékenységükhöz is regisztráltak, appokat töltöttek le. És egy nap ezt megelégelték a gépek. Már évek óta aktuális lett volna a változás, de egy aprócska okos telefon intézkedett.
-És most lettek kapásemberek, lehajoló dolgozók, kétkezi munkások ?
-Lettek, mert minden személyről saját számítógépe vagy okos telefonja készített felmérést. Mihez ért, mire alkalmas, miben tudja legjobban szolgálni a közösséget. Hihetetlen, de addig valamilyen vezető beosztást betöltő emberek azt az utasítást kapták, hogy kezdjenek el tervezni, alkotni, néhányan kétkezi munkát végezni. És lám, mindenki megtalálta a boldogságát. Azaz az intelligenciák megtalálták számukra.
-Nos, kérem, házam vendége. Mit fogyasztana szívesen? Amíg néhány kedves vendégemmel foglalkozom, válasszon kérem.
Ezzel az asztalra koppantott kettőt, s megjelent az ételsor.
Napi ajánlat : Zeller krémleves, liofilizált zellerből, digi husi, hínár pürével, desszertnek pedig fehér hangyatojás puding.
A felsorolásban ismerős és ismeretlen étkek szerepeltek. Feltűnt, hogy sok a gomba, halétel, és bőséges a saláta kínálat.
Újdonsült barátom visszatértével megkérdeztem, hogy mit kell érteni digi husi alatt.
-Hát kérem, az szövettenyésztett húsmassza, amit helyben ízesítünk sertés, marha, baromfi ízekkel.
S mért oly sok a hal, gomba, saláta ?
-Nos, ezeket a már jó ideje bevált modern farmokról szerezzük be. Például az a magas, irodaház szerű építmény nem irodaház. A pincéjében hatalmas vizes medencékben halak tenyésznek, s a vizüket szűrés, mikroelemekkel való dúsítás után a következő szinteken öntözővízként használják fel.
Így aztán szerte az országban egy kidolgozott rend alapján több ezer ilyen „Irodaház” működik. Embereknek kellemes munkát adnak, jó összhangban tevékenykednek robotokkal, amelyek a nehezebb és szennyesebb munkát elvégzik. De már nem törekednek a teljes robotizálásra, mert kell a munkahely és az emberi fantázia és leleményesség lehetővé teszi a sokféle újdonság bevezetését. Eddig csak salátaféléket tudtak termelni nagyban, de egy jó ötlettel már indul a gumós zöldségek termelése is. Kevés víz felhasználás, klimatizált szintek, kedvező tápanyag ellátás, méretezett fényenergia adagolás. Legalább tízszeres hatékonyság a szántóföldi termeléshez képest.
De kóstoljuk csak meg ezt a finom salátás halat.
-Hm, valóban. De látom, hogy az az úr két asztallal odébb töltött káposztát eszik. Ez hogy lehet ?
-Nos, az úr töltött káposzta utánzatot fogyaszt éppen. Épületünk egyik szárnyában 3 D megoldással töltünk le tucatnyi a régi időkből átmentett ízekkel étkeket. Ízük nem teljesen azonos a régi töltött káposztáéval, de a mai fiatalok még soha nem ettek sem töltött káposztát, sem hagymás rostélyost, így elhiszik, hogy azt kapnak.
-Tehát becsapják őket.!
-Nos, szigorúan véve, igen. De tulajdonképen ezek a 3 D technológiával készülő ételek közelítik a hagyományos ízt, és egy-egy adag rendkívül ideális arányban tartalmaz ásványi anyagokat, vitaminokat, rostokat. Nézze csak, az úr még ki is törli a tányérját.
-És mondja csak, az a piros ott, szamóca?? - Igen, az bizony szamóca. Valódi, onnan szemből hozatjuk.
-Ahová az van kiírva, hogy Liofityizáló Szalon ??
-Ha, ha ez jó. Jobban megnézve az Liofilizáló Szalon. Már 30 éve is ismert volt a technológia, egy kis magyar cég importálta a gépet, majd kezdte meg a hazai gyártású családi gépek forgalmazását. Ha valaki a városból hét végén a Dácsájából behoz gyümölcsöt, zöldséget, akkor azt beviszi a Szalonba, ahol számára egy nap alatt fagyasztva szárítják, csomagolják, majd akár tíz évre a kamrájába teheti. Mi a feleslegben lévő gyümölcsöket, zöldségeket vesszük át, amelyeket visszanedvesítve használunk fel, vagy akár porítva krémlevesek, desszertek készítéséhez.. Nézze csak azt a hölgyet ott, nem hinné el, a rántott zeller, amit fogyaszt szintén liofilizált zellerből készül. Áztatjuk, bundázzuk, sütjük.
- És honnan kerül az asztalra például a burgonya? A sárgarépa?
- Mi sem egyszerűbb. Minden várost, sőt akár kerületenként is nagy napelem parkok vesznek körül. A napelemek már 40-50 % hatásfokkal dolgoznak. Alattuk pedig olyan tér van kialakítva, ahol árnyékban folyik a mezőgazdasági termelés.
-Lenne egy kérdésem. A digi husi húsmasszáját mégis csak valódi hús szövetből indítják el. Vagy a rovarok. Ezek az Önök ízlése szerint vegetáriánus ételek?
- Kedves Ferenc, mára egészen más értelmet kapott a vegetáriánus, vegán étkezés. Ma az a cél, hogy mindenki a legegészségesebb táplálékot fogyassza el, hogy ezáltal is kevesebb feladata legyen az egészségügynek. Viszont most azt javasolnám, hogy fogyassza el kiválasztott ebédjét.
Ebéd után pedig megmutatnám azokat az üzleteket, üzemeket, ahol élelmünket állítják elő. Elmegyünk, s megnézzük a Budapest körüli farmokat. Jó étvágyat!
Kiválasztottam hát egy gombakrémlevest köles tésztával, marhásdigi husit algapürével, galambbegy salátával és végül egy almás hínár sütit.
A gombakrémleves dicsőségére vált volna 22-es év bármely éttermének. A levest kis porcelán csészében szolgálták fel, a köles golyókat pedig ízlésesen külön tálalták. Az asztalon elővillant a felirat „ Jó étvágyat!”
A gomba kellemesen fűszeres, illatos, megfelelően sűrű volt. A kölesgolyó ropogós, enyhén füstölt ízzel. Mind egy szálig kikanalaztam a levest. Az edénykét az erre kijelölt részére helyeztem az asztalnak, amely nyomban kijelezte, hogy 210 kcal energiát vittem be szervezetembe, majd tovább részletezte a bevitt ásványi anyagokat és vitaminokat. Rövid időn belül megjelent egy robot pincér, felszólított, hogy kis szekrénykéjébe helyezzem be a kiürült csészét. Majd azonnal megnyílt egy másik rekesz és elvehettem a második fogásomat.
A digi husi nem okozott csalódást. Valószínűleg 2022-ben rossz fasírt utánzatnak tartottam volna, de a hús szeletté formázott, szálas kinézetű, kellemesen illatozó, nem tűnt rossznak. Az algapüré pedig semmiben nem különbözött a régi burgonyapürétől, gyanítom, hogy az alga közé porított édesburgonyát is keverhettek. Minden ízlett. A galambbegy saláta édeskés, ecetes lében tálalva kifejezetten kulináris élményt nyújtott. A továbbiakban ismét kiírta az asztal az elfogyasztott étel paramétereit. Ezen nem botránkoztam meg, hisz közel 60 évvel korábban a honvédségnél eltöltött 11 hónap során hasonló módon közölte a napi menü a kiskatonákkal, hogy az étel elfogyasztása után mennyi szénhidráttal, sóval stb. gazdagodik szervezetünk.
Az almás-hínáros desszertre már nem igazán volt étvágyam, de hát a kíváncsiság megkóstoltatta velem. Kérem, micsoda íz kavalkád olvadt szét számban !
És ismét tápanyagjelentés, udvarias robot pincér. Az asztalon megjelent a felirat, hogy toalett felé vezető úton kövesse a sárga vonalat. S lám, a sárga vonal megjelent, követtem. Rendkívül tiszta, higiénikus mellékhelyiség!!!
A kis fülkémben az a felirat fogadott, hogy az
„Ön által kibocsátott hulladékot a Lágymányosi feldolgozó üzemben ártalmatlanítják, belőle biogázt termelnek, majd mint talajjavító anyag kerül a kerületi komposztálóba”. „ Köszönjük, hogy hulladékával minket tisztelt meg!"
Kiváló, gondoltam. Erre már csak 28 évet kell várnom !!!!
Visszatérve helyemre, egy nagy pohár kvasz fogadott. Az asztalon megjelenő tájékoztató szerint a kvasz segíti az emésztést, s hozzájárul a naponta elfogyasztandó két liter folyadék mennyiséghez.
Ahogy elfogyasztottam a valószínűleg emésztést javító fűszer kivonatokat is tartalmazó finom italt (éreztem az édeskömény aromáját), érkezett egy búra a székem mögé. Mint a régi időkben a női fodrászatokban a hajszárító. A búra a fejem fölé simult, s abban a pillanatban elszundítottam. Egészséges, gyógyító álomba merültem.
A további fejleményeket és élményeimet a következő számban folytatom.
--- >
2022. Napjainkban.. Nézzük, milyen világban élünk, és mi vár ránk a közeljövőben, a kajaiparban:
/”munkaerőpiac”, keresetek, infláció, vásárlóerő/
Munkaerő, „te drága”
Két hete beszéltem egy haverommal, aki expat egy nem élelmiszergazdasági cégnél. Arról folyt a szó, hogy bármit csinál, bármivel próbálkozik a HR, egyre nehezebb munkaerőt találni a meghirdetett pozíciókra, legyen az fehér galléros, vagy kék galléros pozíció. Pedig – mondja Ő – mindent megtesz a cég, amit meg lehet tenni ebben a helyzetben, és mégsem megy olyan könnyen a dolog. Ha meg sikerül is tartani a toborzási számokat, a felvett kolléga azonnal tovább áll, ha jobb ajánlatot kap, óriási a fluktuáció. Beszélgettünk tovább, és a következő témára terelődött a szó:
-Mikor látogattad meg a gyártást legutoljára, és nézted meg saját szemeddel, hogy mik a történések a frontline-ban?
- Nem is tudom, van az már egy éve is, de akkor is csak a rezidens helyi vezetővel találkoztam. A szokásos módon megettük az ebédet, és vissza is jöttem.
- Szép, akkor csak a kocsidból látod a valóságot, ami nem baj, csak szakmai vakságot okoz.
- Neked nem gond az, hogy most a magániskola havi díja meg fog emelkedni havonta minimum 200 000 Ft-al. Talán még találsz embert, aki a hajót, és a nyaralót kitakarítja utánatok, amikor eljöttök.
- De egy frontline staffnak elég komoly gondjai lehetnek, amit érdemes lenne egy minimális szinten érteni. Ha egyszerre sokan gondolják úgy, hogy lecserélnek téged, akkor gondban leszel egyre hosszabb ideig.
- Nem baj, jönnek a bevándorlók, és munkába állnak.
- Persze, ez is egy opció. De mi van akkor, ha csak ezt az opciót csak pár éven belül tudod integrálni a szervezet működésébe, csak hogy akkor már lehet, hogy roppantul elkéstél, meg megeshet, hogy kicsit drágább lesz ez a mulatság.
- Mondasz valamit.
- Néha tölts el egy kis időt a frontline-ban, hogy érzékeld, hogy mi megy ott, mert ha nem, egyszerűen kialakul egy szakmai, szervezeti vakság, ami nagyon veszélyes tud lenni a cég sikerességére nézve.
Beszélgettünk még másról is. Hazafelé jövet azon gondolkoztam, hogy hát igen, 15-20 év késéssel ide is bekopogtat a valóság, amivel kezdeni kellene valamit, itt 2022-ben, egy olyan időszakban, amikor megint kezd meglegyinteni minket egy komolyabb válság előszele.
„Egyrészt nyilván ez is igaz: mindenkinek (joggal) megnőttek az igényei. Másrészt kinyílt a világ. Ha 200 km-rel arrébb kétszer annyit fizetnek, mint itthon, akkor irány! - semmiség ezt a távolságot megtenni vagy arrébb költözni. Harmadrészt: a vállalatok máig úgy gondolkodnak, hogy az a business, amelyik nem növekszik, pusztulni kezd. Ergó ez a növekedés-kultusz hatalmas munkaerőigényt kreál, amire azonban ma már nincs elég potenciális jelölt a lokális piacokon. Nagyon jó példa erre az autóipar. Az autóipar évek óta stagnál, és mostanra egyre többet hallani olyan hangokat, hogy épp ez a stagnálás fogja elindítani a következő gazdasági válságot.
--- > Nincs ilyen, hogy lokális, vagy regionális „munkaerőpiac” 200 km-re már lehet, hogy ugyanazért a munkáért 5-8-os nettó bért lehet kapni, egy másik pénznemben…
Meg ezt is mondta:
„Tehát mindezt egybevéve olyan világban élünk, ahol a nyugati társadalmakban nincs elég gyerek, viszont egyre növekszik az inaktív, elöregedő népesség, a keleti régiókban ezzel szemben megállíthatatlan a népesség növekedése, és gazdaságilag nem fejlett ez a világrész, tehát mindez legkésőbb 20 év múlva sose látott munkaerőpiaci és gazdasági katasztrófákat fog okozni.”
Érdekes a cikk, érdemes elolvasni. A srác tényleg érti azt, hogy mi is zajlik a „munkaerőpiacon”.
Meglátásom szerint, itt a XXI. század elején, itt 2022-ben, a tradicionális értelemben vett lokális, és /vagy regionális munkaerőpiac megszűnt létezni.
Azt lehet mondani, hogy ilyen, hogy „munkaerőpiac” nagyon nem létezik egy fiatal számára.
Tehát vannak munkák, melyeket el kellene végezni, az adott helyen, és időben, időre, valamilyen mérhető eredmény megléte mellett, melyet természetesen meg kell fizetni.
Egy fiatal egy- két évet tölt egy munkahelyen, és továbbáll, mivel fejlődni akar, meg persze meg akar élni, és ki akarja fizetni az életét.
Ehhez meg hozzá kell tenni, hogy egy fiatal szegényebb, mint a szülei generációja, és inkább adóssága van, mint vagyona. Ennek a történetnek középtávon már komoly következményei lesznek:
Azok az iparágak, melyek nem innovatívak, és nem képesek jó bért fizetni, egyszerűen kiürülnek a lokalitásban, függetlenül attól, hogy milyen szinten képes az iparág felvenni az innovációs vívmányokat regionális, vagy globális szinten.
Többek között az inflációs nyomás miatt elindult egy iparágakon átívelő horizontális, és, párhuzamosan egy vertikális integrációs folyamat is az élelmiszergazdaságban. Az integrációs nyomással párhuzamosan a kis helyi cégek, és kis termelők száma csökken, továbbá csökken a termelt növények sokfélesége is. A felvásárlási árak is alacsonyak, nem éri meg termelni.
Ezért van az, hogy lassan alig látni állattartó telepeket, vagy kertészeti növénytermesztést pl. a Nyugat- Dunántúlon. Minden gazda szántóföldi növényt termel, mivel azzal van a legkevesebb macera, meg a legkevesebb élőmunka igény kell hozzá.
Most van itt az idő, hogy átgondoljuk azt, hogy mit lehetne kezdeni a vidéki térségekkel az élelmiszergazdaság terén.
Erre találta ki az EU azt, hogy támogatja azt, hogy mindenki boldogulhasson a saját szülőföldjén, és ne kelljen elköltöznie a jobb megélhetés reményében. Nézzük, hogyan állunk ebben a játékban:
Nettó pénz a hó végén, itthon: 450 – 700 EUR ….2020-ban….
Megint csak a Pénzcentrum írt erről, hogy mennyi a nettó átlagkereset az egyes régiókban. – 2020-as adatok-:
Forrás: NAV adatai alapján GKI számítás – 2020-as adatok -
A térkép önmagért beszél…
Angliában szoktuk mondani: „Mondd meg az irányítószámodat, és megmondom, mennyit keresel.” Arrafelé az ember, ahogy lépdel előre azon a bizonyos kereseti lépcsőn, úgy költözik a városon belül, vagy az országban azokra a helyekre, amelyet a fizetése reprezentál az adott időszakban. Nagyon sokan laknak bérelt ingatlanban. A költözés általános dolog arrafelé, akár évente többször is.
„2022 májusában az éves összevetésben számított infláció 10,7 százalék volt. A maginfláció és az indirekt adóktól szűrt maginfláció 12,2 százalékon alakult (1. ábra). Az infláció 1,2 százalékponttal emelkedett az előző hónaphoz képest, amit elsősorban a maginflációs tételek árindexének emelkedése magyaráz. Az előző hónaphoz képest a maginfláció 1,9 százalékponttal nőtt.”
Ebben élünk most, ebben a gazdasági helyzetben vastagon benne van a háború hatása. A kérdés az, hogy a háború milyen további hatásokkal jár. pl. az élelmiszerek polci árában hogyan jelenik meg.
Az agrárközgazdászok azt mondják, hogy lehet, hogy áruhiány is lesz. Az infláció 10 % felett van, továbbá jelenleg a forint folyamatosan gyengül az EUR-hoz, USD-hez képest, én arra leszek kíváncsi, hogy ez az inflációs nyomás, és az ebből következő áremelkedés, milyen hatással lesz az élelmiszer kereskedelemre.
Hogyan fog csökkenni, vagy nőni az egyes termékek kereslete? Mennyire fog hatni az áremelkedés a fogyasztói szokásokra?
Ahogy látjuk, nagyon összetett hatások határozzák meg, hogy milyen élelmiszer-kínálat, és milyen értékesítési árakon lesz elérhető az élelmiszer a boltok polcain a közeljövőben.
Minden iparágban másképp fog lecsapódni a háború hatása.
Egy biztos. A lokalitás, és a lokális, regionális élelmiszertermelés fel fog értékelődni.
Előtérbe fog kerülni az, pl. hogy hogyan lehetne biztosítani az egészséges élelmiszerhez való hozzáférést lokális szinten, úgy, hogy a legszegényebbek is hozzájussanak a megfizethető, és egészséges alapanyagokhoz, és feldolgozott élelmiszerhez.
Azt gondolom, hogy a lecsómérnökökre ebben a történetben elég nagy szerep fog hárulni majd. Azt kell elérni náluk, hogy akarjanak majd ezzel a lehetőségkörrel foglalkozni itthon.
Úgy kellene megtervezni ezt az élelmiszergazdasági ökoszisztémát, hogy mindenki, aki részt vesz benne, lássa azt, hogy lehet jutni egyről a kettőre, ki lehet maxolni a benne rejlő innovációs potenciálokat.
Mindenképp meg kellene lépni egy ilyen lépést, elkerülendő, hogy a vidékre ráboruljon a közepes fejlődés csapdája, a maximum nettó 400- 500 EUR / hónap fizetésekkel.
A mai emlékezés kicsit rendhagyó a korábbiakhoz képest. Csapongó lesz, felvillanás szerű élményeket, gondolatokat írnék le. Lesznek, akik igazat adnak magukban, lesznek akik nem.
Nos, az élelmiszer árak, lévén az élelmiszerek zömében kötött árasak voltak, hosszú időn át nem emelkedtek. Aztán a hetvenes évek közepétől az árak lassan megindultak felfelé, ahogy a jövedelmek is.
Ebből az időből származik a két édes viccecske :
- Csókolom, néni, mennyibe kerül az egy forintos csokoládé ?
- 1 forint tízbe, aranyoskám !
Nos erre az áremelésre reagált a köznép, miszerint WC papírt csak annak adnak el, aki igazolja, hogy evett is !
Pedig a hetvenes években érezhetően javult az élelmiszer ellátás, választékban és nem utolsó sorban minőségben.
1979, árak
Az évtizedig 40 filléres kifli vagy zsemle, esetleg foszlós kalács kiváló minőségnek örvendett. A kifli tényleg felcsavart volt, ropogós csücskökkel. ( a legtöbben ezt szerettük ) A kiflit le lehetett csavarni, nem amolyan „egybe öntött valami volt ).
A zsemlének ropogós héja volt, belül igazán egyenletes bélzettel, s az alján látható volt a kézzel való aláhajtásnak a nyomai. És a ritkábban kapható császár zsemle !!!! És volt mákos, diós, pozsonyi kifli, rongyos kifli, lekváros bukta, lekváros táska. És micsoda lekvár volt benne !!! Hitler szalonna !
Tudják mi a Hitler szalonna ?
Sok-sok alma, körte, szilva, esetleg némi meggy, cseresznye hosszú órákon keresztül főzve, azaz sűrítve, némi pektin hozzáadásával 10 kg-os faládákba öntve zsírpapír alábéleléssel. Emlékszem, hogy mindig izgalommal tapogattam, mint a Fertődi Konzervüzem vezetője másnap reggel, hogy megszilárdult-e, vágható állagú-e ?
A Sütőipar nagy mennyiségben igényelte ezt az igazán nem művi lekvárt, melyben tényleg benne volt a gyümölcs, hisz a hosszas sűrítés során több mint a felére zsugorodott a térfogat. Eme kiváló, sötét lilás színű terméket lehetett kimérve is kapni, mint valami felvágott rúdból metszették le a Közért eladók a 10-20 dekás darabot és csomagolták zsírpapírba, Nem műanyagba !
Egyetemista koromban egy nyáron nagyon kedves barátnőmmel egy-két napig a Thököly úti Kenyérgyárban ténykedtünk. Én a kemencék mellett, amely hagyományos kemence volt, elő, és utó sütő résszel. A hivatalosan kötelező tízórai szünet előtt egy órával a dolgozók kiválasztottak néhány kilós kenyér tésztát és a belsejébe csomagoltak szalonnát, császár szalonnát, debrecenit stb. Tíz órára a jól időzített kenyerek aztán feltárták átsült tartalmukat, s a bélzettel együtt vérré vált. Mi pedig csak néhány napig bírtuk a nagyon nehéz munkát.
Egyszer kicsit sértődötten olvastam a romlott májú cikket, hogy a kenyérgyári kenyér nem hogy sületlen, közszóval szalonnás, de zsák darabok, sőt egészen képtelen dolgok voltak benne. A két kilós kenyér pedig (mert ilyen is volt) csak alig másfél kilót nyomott.
Ezt mai fejjel is visszautasítom, mert ott voltam, s láttam, hogy majd minden darabot ellenőriztek. Nem is szólva arról, hogy nem csak kenyér esetében, de az élelmiszer ipar minden ágazatában szigorú szabványok szerint ellenőriztek a laborok.
1976
Persze, voltak azért kis műhelyek is, amelyek valami különlegességgel rukkoltak ki. Így a Kőbányai Zalka tér közelében működő Neumann pékség pacsnija. Nincs francia, aki büszkébb lehetne a bagettjére, mint én a mai napig a sütő szakma ezen csodájára. Sok-sok évvel később Debrecenben találkoztam ismét a pacsnival. Azóta, mivel másutt nem láttam, megtanultam sütni.
Hadd említsem meg még, a ma már sajnos, korszerűtlennek számító Lúdlábat, Rigó Jancsit, Eszterházy és Dobos tortákat vagy éppen a Tátra csúcsot. Nagyon néhány képviselőit a hazai cukrászatnak.
De hát mindig voltak és lesznek olyan személyek, akik minden szőrszálon csomók százait vélik felfedezni. Mint egy barátom, aki megvallotta, hogy neki mindegy, hogy milyen rendszer volt és van, ő mindig ellenzéki. Azaz szeretnek utólag is kritizálni egyesek.
Kicsit lépnék tovább. Katonaság.
Mint ismeretes, „kötelező” volt. Két éves, és az én katona időmben az elő felvételiseknek 11 hónapos szolgálat. Bennem és a legtöbbekben nem hagyott kitörölhetetlen nyomot a feltálalt reggeli, ebéd, vacsora. Jól láthatóan a laktanya ebédlőjében ki volt hirdetve a 10 napos előre jelzés, a „változtatás jogát a vezetőség fenntartja” lábjegyzet nélkül. Hús mindennap volt és bőség. Havonta egy alkalommal rám is sor került a konyhai kisegítő munkára, így hát láttam azt a bőséget, sőt inkább pazarlást, ami az étel mennyiségét illette. A minőség ?? Hát állítólag a nagy tömegben együtt fövő babgulyás a legjobb.
Egy kiábrándító dolog jut eszembe, amikor a Mikulás csomag energia, fehérje, szénhidrát stb. Tartalmát pontosan felvezették a menü lapra. Mert hát még arra is adtak, hogy ne csak a valóságban, de papíron is jól étkezzünk. De azért ez a bürokrácia a mikulás csomaggal azért durva volt. Azóta is ez jut eszembe minden év december 6.-án.
Itt találkoztam először az Állami Konzervipar bőséges választékával. Egyszer megpróbáltuk összeszámolni, hányféle is (nem a tehén) a kapott készétel konzerv, biztos, hogy 20- nál tovább jutottunk.
Bab, lencse, lecsó, pörköltök, rakott káposzta, töltött paprika, még pacal is….. Szóval a maga módján bőséges és jó volt a kínálat. Mindig kerestem az un. konzerv ízt, melyet valakik emlegettek, de nem találtam.
Népszerű reggeli volt az un. „gyíkhús” mely a Nagykőrösi Konzervgyár vagdalt hús konzervje volt. Nem volt rossz, állítom, sok-sok évvel később exportra sem ment jobb minőség. Volt még hurka konzerv is, no ez nem volt túl jó. De azóta sem láttam ilyet, tehát valahol felülbírálták önmagukat az illetékesek.
Évekkel később, már mint egyetemista aztán magában a Nagykőrösi Konzervgyárban, amely Konzervgyár húsfélék feldolgozásával is foglalkozott a zöldség/gyümölcs mellett, találkoztam a fagyasztó kamrában felfüggesztett, a fagyos levegőben száradó fél sertésekkel, melyek kifejezetten a hadsereg „gyíkhús” ellátását voltak hivatottak teljesíteni.
1965
A kedvencem azonban az a lapos, kerek konzervdobozba csomagolt, a Szegedi Konzervgyár Olajos hal nevezetű produktuma volt, melyhez hasonló kiváló ízű halkonzervet ma mutatóban sem tudnak gyártani. Nem volt szép, mert itt-ott látszottak a puhára főtt hal gerinc darabok, néha-néha még a pikkelyből is volt, de az íze !!!!
Visszatérve az egy forintos csokoládéra, néhány csokoládé gyárra emlékszem. Talán a méltán híres Szerencsi gyárra mindenki emlékszik. Volt ugye a Szerencsi tej néven árusított csoda.
De ott gyártották a Melódia nevezetű méltán nagyszerű szelet csokit. Aztán volt a Duna Csokoládé gyár, gyönyörűen csomagolt terméke a Százszorszép bonbon, a Budapesti Csokoládégyár a Stühmer névvel az ezüst burkoló papíron és benyomva a kockákon. Klasszikus, un. fekete csokoládé, mely minőségében a ma is megállná helyét a magas kakaó tartalmú kategóriában.
Nekem kis kedvencem volt a parányi, kocka alakú Balaton, mely 30 filléres áron volt kapható. Aztán a Sport csoki, a Bajtárs, A Korfu és így tovább. Igazán jeles alkalmakra a piros alap csomagolású 200 grammos mogyorós tejcsokoládét vagy éppen nem tej csokoládét kaptam. Volt, hogy egy délután, apránként, titokban elfogyasztottam. És csak utolsónak még : a Konyak meggy terméket, mely olyan trükknek köszönheti létét, miszerint az előírás szerűen alkoholban áztatott, majd fondantban mártott alkoholos meggy a hűlő, szilárduló majd picit zsugorodó végső csokoládé burokban feloldotta a nyomás hatására a fondant réteget, s így alakult ki a csodálatosan édes, zamatos belső tartalom egy szilárd csoki burokban. Persze a tetejére dukált a csoki kacskaringó.
1972
És még egy élmény. Mindenkit lenyűgözött az. un. Holland kakaó. Ritka kincs. Hát igen, a Szerencsiek által gyártott szerény zsírtartalmú kakaóporral összehasonlítva tényleg csodás volt. De mai cukrász és élelmiszeripari gyakorlatommal az az érzésem van, mintha a kakaóporba lett volna némi jó minőségű fahéjpor is beledolgozva. De ezt csak vélem.
A tejipari élményeim talán kevéssé szerte ágazóak. Az én dolgom volt, hogy a napi egy liter tejet meghozzam a Közértből. Hozhattam volna a Tej-tejtermék szaküzletekből is, de az éppen nem volt a közelünkben. Tejből eleinte a kimért tej volt, melyet a vevő által vitt üveg palackba mertek bele. 25 literes alumínium kannákból alumínium mérővel. Egy erős télen még arra is volt példa, hogy kilóra vehettem a tejet. Inkább vidéken dívott a tejes kanna. Később aztán bejött a gyárilag töltött tej. Akkor már vittük az otthon kimosott üveget, cserébe pedig egy kék kupakos 2,8 % zsírtartalmú tejet kaptunk, avagy a sárga kupakos magasabb zsírtartalmú tejet. Joghurt, kefir egy-egy féle volt, szintén üvegbe csomagolva.
Vaj volt bőven és nem is túl drágán, 5 dekás és 10 dekás kockákban. Sajtból sokféle volt kapható, még a kék eres Márvány sajt is, sőt a Rokforti is kapható volt. Kis kockákban pedig a ma már nem létező Pálpusztai, mely sokak által nem kedvelt, mások által pedig kifejezetten szeretett sajt különlegesség volt. Ahogy az Óvári vagy éppen az Ilmici. Úgy tűnik mai fejjel, hogy hazai gyártásban nagy volt a jó minőségű választék. Még a Trappista sem hozott volna szégyent a sajtfajtát megalkotó szerzetesekre.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Később megjelent a gyerekek által kifejezetten kedvelt mazsolás, vaníliás krém túró vagy a Miskolci Tejipari vállalat által megalkotott Gervais nevezetű termék. Alul meggy, sárgabarack vagy szamóca lekvár, felette pedig egy vastag mascarpone szerű réteg. A két réteget össze kellett volna keverni kanállal, de én jobban szerettem a lágy, aromás túró ízét, alig várva, hogy a lekvárhoz érjek.
Talán a hetvenes évek világ szabadalma lehetett a Pöttyös Túró Rudi. Sok gyermek akkor szerette meg a túrót. A kockasajtok választéka nagyon széles volt, nekem kedvencem a C vitaminos volt, melynek a kerek papír dobozán is és a sajtkockák alufóliára ragasztott papír címkéjén is zöld alapon egy csipkebogyó termés díszelgett. Talán egy balfogása volt eme termékeknek, a Mese néven forgalmazott csokis sajt. Nem hallottam esetet arról, hogy gyerek ezt kedvelte volna.
Emlékeznek még a Répcelaki sajtüzem nevére ? Nos, ők bocsájtották ki a kocka sajtok zömét. Még üzemem, a Fertődi Konzerv is adott el részükre cseresznyepaprikát és csemege uborkát a sajt anyagába dolgozandó.
És még egy olyan élmény, amit a mai napig nem feledek, s velem együtt igen sokak. Szopogatni a tubusba csomagolt cukrozott sűrített tejet. Nem hiszem, hogy a legdrágább svájci vagy belga bonbont jobban szerettem volna.
1963
Budapesten szerte a KÖZÉRT vállalatok forgalmaztak élelmiszert első sorban, emlékeim szerint kevéssé vegyszert, húsfélék közül pedig csak a felvágottakat. Az előzőek forgalmazására a Háztartási Bolt hálózat, míg a tőke húsok árusítására a Húsboltok voltak hivatottak. A KÖZÉRT hálózat jól ellátta funkcióját. Sűrűn lakott és kevéssé belakott városrészekben egyaránt meg lehetett találni ugyanazt a választékot.
És az árak egységesek voltak. Egy üveg csemege uborka mindenütt 16 forintba 10 deka parizer pedig 3.6 forintba került. Édesanyám néha tovább elmaradván munkahelyén, vacsorára hozott a Közértből kaszinó tojást, francia salátát, vagy éppen hús salátát. Kazlakban állt a Hűtőpultokban a sokféle egyéb saláta, a sült sertésmáj, csemege sült karaj stb. Az eladók a választott ételt papír tálcára mérték, majd selyem papírral burkolták. Igen, előfordult, hogy átázott a papír, de bizonnyal a hálátlan jövő kor nem fog találkozni a műanyag kaszinótojásos dobozommal.
1965
A KÖZÉRT- ben vásárolható volt korábban 50 grammos csomagolásban a szemes I. II. vagy harmad osztályú kávé. Ritkábban valamilyen különleges minőség is volt. A kávét aztán vagy otthon őröltük meg, lehetőleg a kocka formájú réz kávédarálón vagy a KÖZÉRT kijáratánál elhelyezett elektromos kávédarálón. Ugyanitt általában mák daráló is szokott lenni.
A felvágottak akkori választéka semmivel sem volt szegényesebb a mainál. De ízben !!!! A Soproni, melyet a ma már csak emlékekben élő Soproni cég gyártott, valami csodás dolog volt. A fűszerezése 5 csillagos. De szerettük a juhbeles virslit, a 2.8 forintos lecsó kolbászt is. Ennek ára sokáig 2 forint volt, így is került a köztudatba. A parizer íze gyártónként vagy talán tájegységenként változott, de mindegyik szaftos, finom volt. Én ez esetben is a soproni gyártmányt találtam a legjobbnak.
A Gyulai 6 forint volt, úgy is lehetett kérni, hogy hat forintos kolbász. Nagyon szerettük !
Ami viszont elgondolkodtató: hogy a műanyag csomagolóanyag kibocsátás szinte nulla volt a 60-as 80-as években!
Élelmiszergazdaság nullához közeli műanyag csomagolóanyag kibocsátással? Igen, ez a jövő!
És mégis, tudtak forgalmazni, kiadni, számlázni, haza vittük a termékeket anélkül, hogy mérgezést kaptunk volna.
A minap egy 100 grammos füstölt lazac szelet csomagoló anyaga 38 g kemény és lágy műanyagból állt !!
Vasárnap nem volt divat nyitva tartani, sőt szombat délutánonként is bezártak a KÖZÉRT- ek, Húsboltok, ZÖLDÉRT boltok. És mégsem halt éhen senki. Nyitva voltak hét végén a Virág boltok, Édesség boltok.
Most engedelmükkel átmenetileg befejezem az írást. találkozunk egy hét múlva, ahol folytatni szándékozom további élelmi anyagokra vonatkozó emlékeimet.
Zsebők Zsigmond kollégám, mint avatott szakértője az élelmiszer ipar marketingnek és közgazdasági kérdéseinek, rövidesen közzé tesz egy kis írást, amelyben fejtegetni fogja, hogy a 40 filléres kifli olcsóbb volt-e, mint a mai 35 forintos. Bármit is hoz majd ki, kérem, ne feledjék, a minőségnek is ára van.
Köszönöm, hogy írtok nekem, hogy milyen témákkal kellene foglalkozni a blogon. Igazatok van, nagyon fontos témákat vettek fel, ilyen pl. a zöld gazdaság, meg a munkaerőhiány, egyszerre a pénzbőség, és a pénz ínség, vagy hogy már megint nem akarják átvenni a portékát jó áron.
/ Így zárójelben csak hozzáteszem, hogy ehhez meg tudni kellene azt, hogy mi is a jó ár. Elsősorban neked, vállalkozónak kellene tudni, mert ha a bankod, vagy a haver mondja meg, hogy mi a jó ár, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy nem vagy jó helyen, és valahogy nem vagy jó pozícióban. Ezen meg változtatni kell, de eléggé gyorsan, hogy a változtatás után pozícióba kerülj. /
Írtátok még, hogy arról is kellene beszélni, hogy mi is lesz itt a jövő, vagy hogyan is lehetne hajózni ezeken a zavaros vizeken, mivel semmi nem az, aminek látszik, lassan ki lehet dobni a gazdasági, meg a közgazdasági tankönyveket, mivel nem úgy működik a történet, ahogy szokott. Sajnos a „Business as usual” nem akar működni, ebben a szép valóságban.
Nem rég az egyik ismerősöm mondta, hogy nézzem meg ha van időm A Nagy Dobás – Big Short – című filmet. Ha van időtök, érdemes megnézni magyar szinkronnal is az alkotást, higgyétek el nekem, megéri. Ebben a filmben hangzik el a következő mondat:
„ Az igazság olyan, mint a költészet.
És a legtöbben k…á…a gyű….k a költészetet.
/Egy washingtoni bárban hangozott el. /
Ha már költészet:
Szóval most egy olyan cikk jött velem szembe, egy nívós magyar gazdasági portálon, ami megidézte a filmköltészet egyik ikonikus alkotását, a Matrixot. (A Matrixot Lilly Wachowski, és Lana Wachowski rendezte.)
„LASSAN VÉGE AZ ÁLTALUNK OLY JÓL ISMERT, KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓKRA ÉS A TERMELÉSÜKET GLOBÁLISAN OPTIMALIZÁLÓ VÁLLALATOKRA ÉPÜLŐ KORNAK,
a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk.
Ha Levison állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul - írja az Összkép.
A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan.
EGY MEXIKÓBAN DOLGOZÓ OLASZ, EGY CIPRUSON BEJEGYZETT NÉMET VÁLLALAT AMERIKAI SZERVEREN FUTÓ JAPÁN SZOFTVERÉN ELKÉSZÜLT ONLINE SZOLGÁLTATÁSÁT EGY KÍNAI PLATFORMON KERESZTÜL HASZNÁLJA EGY VIETNÁMI CÉG LAOSZBAN EGY INDIAI BESZÁLLÍTÓJAKÉNT ÉS EGY EGYIK ORSZÁGBAN SEM HASZNÁLT KRIPTOVALUTÁVAL FIZET ÉRTE.
A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.
Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük.
A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.
Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem, a srácok nem szívtak semmi bódítót, hanem leírják az igazságot. Az, hogy ez tényleg így van, eléggé látszik pl. Londonból, ahol sok esetben természetes az, hogy közelebb van Bangalore, mint Woking. Persze, mondhatjátok, hogy Woking is híres, mivel ott van az McLaren Technology Centre, ez általában tudott autósport körökben. Na de az, hogy Indiában Bangalore szállítja India teljes IT szektor exportjának 38 %- át, az nem általánosan ismert tény.
Szóval olyan világot élünk, ahol két kattintással váltod át a vagyonod digitális valutára, és nyomod a businesst a világ bármely tőzsdéjén, ahogy úri kedved tartja. A világ egy platform lett. Azt kell hogy mondjam, hogy a történet nem új, hacsak nem annyiban, hogy most, a XXI. században a – we are all connected – totálisan átírja azt, hogy mit is tudunk arról, hogy gazdaság, vagy hogy hogyan, és hol élünk.
A srácok komoly cikket írtak, egy dolgot nem fejtettek ki a cikkben – 3. pont -, amit érdemes lenne egy kicsit jobban körüljárni, amikor is levonják a konklúziókat, hogy hogyan lehet sikeres a Duna, és a Tisza partja:
Idézet következik:
„ …
határozottan tudja megvédeni, és erősíteni közösségi, piaci pozícióját.
… „
Csak ezzel a ponttal vannak gondjaim. Ha határozottan meg akarom védeni, és erősíteni közösségi piaci pozíciómat a Duna, és a Tisza partján, akkor tudnom kellene azt, hogy mit is jelent az, hogy – piaci pozíció- a Duna és a Tisza partján.
/Jáááj drága vér, már megint az a compression business modell, ami szembe jön velünk. – Mondta egy szakmabeli haver, aki elolvasta a cikket, mielőtt megjelent./
Az, hogy mi a compression business modell, eléggé csúnyán lehet csak lefordítani magyar nyelvre, egy szóban, mivel tömöríteni mást szoktunk, és nem üzleti modelleket. Az integráló üzleti modell meg nem eléggé kifejező. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan fordítsuk le értelmesen, írjon a lecsomernok@gmail.com - ra
Ja persze, akkor már tegyük ide, mi is az a compression business modell:
Ahhoz, hogy piaci pozícióról tudjunk beszélni, fel kellene már vázolni a gazdasági teret, ahol értelmezhető az a fogalom, hogy piaci pozíció. Ha már értelmeztük a piaci pozíció fogalmi környezetét, akkor már meghatározható az, hogy a most regnáló szervezetek, vagy cégnek is lehet piaci pozíciója.
Ha a XX. század végi gazdaságtani iskolával vizsgálom a valóságot, már ott is úgy tudták, hogy az, hogy egy cégnek van piaci pozíciója, az adott tervezett időszakban, az elsősorban nem az adott cégtől függ, hanem sok minden mástól.
A XXI. században az élelmiszergazdasági piaci pozíció átköltözik a virtuális világba
és real- time adatbázisrendszerek fogják megmondani a tuttit a témában.
Ennyi bevezető után beszéljünk a kajaiparról, hogy mi vár ránk, itt a Duna, és a Tisza partján.
A kajaiparban is le lehet fektetni pár axiómát:
Ami virtualizálható, az virtualizálódni fog.
Ami automatizálható, azt automatizálni fogják.
Ami platformokba szervezhető, azt platformokba fogják szervezni.
Ami centralizálható, azt centralizálni fogják.
Ami decentralizálható, azt decentralizálni fogják.
Ami hálózatokba köthető, azt hálózatokba fogják szervezni
Ami kiszervezhető, azt ki fogják szervezni
A tudás eszköz, és nem cél, az eszközt meg fejleszteni kell, állandóan.
A tudás materializálódik a fizikai valóságban, vagy fizikai, vagy virtuális termékként, a kajaiparban.
És még lehetne sorolni.
Ha jól vázoljuk fel a gazdasági teret, és határozzuk meg benne a lokális, vagy regionális – Duna, és a Tisza partjához horgonyozható profittereket a kajaiparban, csak akkor, és csakis akkor tudunk átlibbeni a jövőbe, de akkor sikeresen.Feláll a Hungary 1.0 élelmiszergazdasági platform. Jelenleg az „átmenet korát” éljük.
Jól kell megfogni a pillanatot.
Átmenet kora azért, mert már nem lesz minden olyan, mint a COVID előtt, de még nagyon nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő. Azt lehet tudni, hogy pár lokalitásban üresek lesznek a polcok karácsonykor, mert az ellátási láncok megszakadtak a pandémia alatt, most meg nem bírják a hiperszonikus terhelést.
Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.
Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.
A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.
Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő, fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni. A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.
Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez. Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben. A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.
A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni.
A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek. Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.
Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is. Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították. „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!
Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.
Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.
Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni. De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.
Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.
Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt. A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt. Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.
A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!
Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.
A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.
Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.
Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették. És még mindig maradt keret egy Prágai útra.
A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.
A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba.
A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.
Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is. Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.
Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?
Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.
Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:
Szántó: 3100 ha
Rét, legelő: 560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú
Erdő: 470 ha
Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack
Zöldségek:paprika 2 ha, sárgarépa 30 ha, Pasztinák 30 ha, hagyma 40 ha.
A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.
A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.
Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.
A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.
Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.
A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.
A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.
A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.
Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma. A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.
Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:
Mi legyen előbb, a nyersanyagforrás vagy a feldolgozási lehetőség vagy piac? Van válasz!
Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.
Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.
A leghatékonyabb stratégia nem csak lépést tartani a változásokkal, hanem magunkévá tenni a trendeket.
Marcel Danesi
Az 1970-90-es évek élelmiszer vertikumáról szóló nosztalgiázó blog sorozatunk új fejezetéhez értünk. Az alapanyagok, nyersanyagok megtermeléséről lesz szó.
Tulajdonképpen egy körképet szeretnénk felidézni, ahol az un. élelmiszeripar által feldolgozott, csomagolt, belföldi és export célra megtermelt horribilis mennyiségű élelmi alapanyag bázis megtermelésre került.
Nem voltak csodák, mint kiderül majd. Ha ugyan nem ment csoda számba a termelés több szintjének, akár a háztájitól a nagyüzemi zöldség és hústermelésig megjelenő szervezettség, összehangoltság, szakértelem, munka szeretet és nem utolsó sorban az a jövedelmezőség, mely az alsó termelési szinteken hajtó motorja volt a rendszernek.
Példának hadd hozzam fel a világhírű magyar fűszer paprika „evolucióját”. A célszerűen többféle tájkörzetre és felhasználási célra nemesített paprikát (hazai nemesítés) termelték a ház körül, termelték a nagyüzemek kertészeteiben. Kézzel szedett, azaz a legérettebb és egészségesebb paprikák kerültek hosszas utószáradásra, mint eresz alatti vagy pajtás szárítás, ahol a hasznos beltartalmi értékek, mint a színanyagok kialakulhattak. A fűszer paprika őrlését nemzedékről nemzedékre öröklődő tudású paprika molnárok végezték. A tájkörzetekben majd minden háznál a pálinkafőző mellett volt paprikaőrlő is.
A végeredmény egy valóban világ színvonalú, exportra alkalmas elismert termék volt.
Majd a „fejlődés” elindult. Fűszerpaprika betakarító gép, ami mindent, kevéssé érett esetleg hibás darabot is felszedett. Nagy szennyezettség. A szalag melletti válogatás kevéssé hatékony, majd az alig néhány órás gépi szárítás megakasztotta az utóérlelést.
Eredmény? Ilyen minőséget már az olaszok, spanyolok is tudtak csinálni a maguk korábban beköszöntő gépesítettségével, köszönjük, nem kell.
Nem szeretnénk a politizálás bűnébe esni, sem véleményt mondani, konklúziókat levonni. Egyszerűen csupán úgy bemutatni kis szegmenseket, hogy „ Ez volt „.
Aki esetleg néhány mondatban majd magára ismer, az a véletlen műve.
Az, hogy van hazánkban pl. kertészeti termelés, élelmiszeripari termelés, az egyik korszakban sem véletlen műve volt. Megteremtették a lehetőségét annak, hogy legyen. Most, 2021-ben, 32 évvel a rendszerváltás után véget ért egy nagy 30 éves, történetileg már értékelhető ciklus.
A helyzet forradalmi abból a szempontból, hogy eljött az idő arra, hogy ki kell dolgozni azokat a megoldásokat, és eljárásokat, melyek átvezetnek a korszakhatáron, és siker tényezővé lesznek az új korszakban, ami már itt kopogtat az ajtón.
Például: Infláció, munkaerőhiány egyszerre a munka bőséggel, és még sorolhatnánk, pénz- és hitelbőség, egyszerre a hitel ínséggel, a pandémia IV. hulláma, az eddigi pandémia sokk utóhatásai, stb.
Kb. olyan szintű változások vannak kibontakozóban, mint ami 1989 – 1997 közötti időszakra volt jellemző, a kérdés az, hogy mit kezdünk vele! Nem sok időnk maradt gondolkodni a hogyanon!
A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2021- ben is egy-egy cég, vagy szervezet életében.
Igen, tisztelt olvasók. Nem túlzás az állítás, hogy a Kertészeti Egyetem Tartósító Karán végzett ifjú üzemmérnökök (3 éves képzés ) illetve okleveles mérnökök ( 5 éves képzés ) olyan szerte ágazó elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztek, hogy rájuk igazgatók, elnökök, akár ha politikai vonalon is kerültek pozíciójukba, ( nem általános ) rábízhatták vállalatukat, gazdaságukat egy tartósítós üzemmérnökre, okleveles mérnökre.
A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kara kezdetben nem tartozott a legnépszerűbb felsőfokú intézmények sorába. meglehetősen alacsony pontszámmal már be lehetett kerülni, tőlem is megkérdezték a szóbeli felvételin, hogy eltévesztettem-e az utamat, merthogy ilyen magas pontszámmal ide nem szokás bekéredzkedni.
Választásom jó volt, élveztem azt a sokrétű ismeretanyagot, amit ránk bíztak.
A Tartósítóipari Kar éppen tanulmányaim megkezdése idején lendült igazi fejlődének. Még a Kar tanszékei szétszórva helyezkedtek el a Gellért-hegy lábánál. Az akkor nagyon modern fő épület, az un. K épület az irodáknak és a nagy létszámú előadásoknak adott helyet. A régebbi építésű G, D, F stb. épületekben voltak a különféle karok, néha eléggé átmeneti állapotban. Nagyon fontos Tanszékek pedig az Izabella utcában kaptak helye, így az Élelmiszerkémia, Mikrobiológia, matematika, Fizika Tanszékek. Az Izában voltak az élelmiszerkémiai és mikrobiológia gyakorlatok is.
A K épületet egy nagyszerű Arborétum vette körül, méltó keretet adva párhuzamosan működő igazi kertészek és táj, és kertépítőknek.
Különlegessége volt még Egyetemünknek, hogy elsők között vezette be az un. két lépcsős képzést, azaz 3 év után üzemmérnöki diplomával lehetett már elhelyezkedni, míg egy kisebbség tovább léphetett az okleveles mérnöki szintre.
3 éven keresztül tanultunk rendkívül sokféle tárgyat, amelyek egyike sem bizonyult később feleslegesnek. Például első félévi első vizsgámat az Élelmiszerkémia Tanszék kebelén belül az élelmiszer feldolgozó iparágak enciklopédikus összefoglalásából tettem le. Mint egy Wikipédia lexikon. Második vizsgám az emlékezetes Talajtan tárgyból történt, aminek a mai napig látom hasznát a kertem művelésében.
Vízválasztó volt a Műszaki Tanszék tananyaga, ahol gépalkatrészek ismerete, rajz olvasás majd egy összefoglaló hatalmas pausz papírra rajzolt feladat szinte hibátlan elkészítése, beadása. Nos, ennek is hasznát vettem, mert első munkahelyemen a MEZŐGÉP cég budapesti tervező irodáján ezt kérték tőlem.
Fél évről félévre haladva lettünk egyre tájékozottabbak a kémia sokféle ágában, mint általános, szerves, enzim, élelmiszer kémia stb., mikrobiológia, élelmiszerek alapos ismerete, s mindez megfejelve alapos gyakorlati tudással.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Felkészülésünket vizsgára segítette a Műszaki Könyvtár, amely minden tekintetben világ színvonalú kiadványokat adott közre a diákságnak. Én hetente többször is megfordultam ott, mert csodálatos angol nyelvű, színes, tartalmas élelmiszeripari folyóiratokat tudtam olvasni. De orosz nyelvű anyagok is kevéssé színes kötetben, de rendkívül magas szinten elérhetőek voltak. Szovjetunió ide vagy oda, egy ország, mely nemzeti jövedelmének jelentős részét fordította kutatásra, amiből talán a nyugati országok is profitáltak.
Újabb tanulási lehetőség volt az ekkortájt elterjedő szokás, miszerint Kutató Intézetek, gyárak rendeztek előadói napokat. Ahogy ez később általánossá vált. Például a Fertődi Bogyós Kutató éves bemutatóin sok száz érdeklődő akart tudást és ötletet szerezni. A néhány előadás, majd kóstolók a leghíresebbé váló málna, szamóca, ribiszke stb. fajtákból, s végül a terep bemutató. De az egyszerű termelő is megszerezhette azt a tudását a tanácskozásokon, amely lehetővé tette, hogy egy nyáron Zsigulit szedjen le az uborka kordonról.
Az egész élelmiszer vertikumot áthatotta a tudásvágy, amelyben a korábbi majd később végző termesztős és tartósítós hallgatók, majd szakemberek részt vettek.
Talán ma kissé idegen, de a hiányzások száma limitált lehetett. Még késni is csak szerencsével lehetett.
Ebben a korban születhetett az a kis fiktív történet, hogy
Mit kell tudnia a Profnak? - Hogy hol van a Tanársegéd.
Mit kell tudnia a tanársegédnek? – Hogy mi hol található a könyvben?
Mit kell tudnia a hallgatónak? -Mindent.
És a kezdetben még csak stencilezett könyvek, egy-egy órára szóló tananyagok, gyakorlati útmutatók lassan összeálltak az évek során nagyszerű tankönyvekké. Szinte minden Tanszéken az oktatói gárda megalkotta a mai napig is értékes tudást tartalmazó kézi könyveit, szakkönyveit. Máig sincs jobban összefogott tudást közlő kiadvány
Harmadik évet egy hónapos külső gyakorlattal kezdtük a Nagykőrösi Konzervgyár, Győri Hűtőház, Szigetcsépi Borászat, Budafoki Borászat helyszíneken. Ekkorra már legtöbben kiválasztottuk a z üzemmérnöki oklevél megszerzéséhez szükséges diplomamunka témáját. Én például a konzervdobozokon belüli matematikailag valószínűsíthető hőmérséklet lefutást terveztem meg, majd egy a dobozba dugható táv hőmérő segítségével ellenőriztem az elméletet.
De bármit is választottunk, a tanszéki tanárok és a külső, gyári konzulensek a legnagyobb készséggel segítettek. A legtöbb hallgató már harmadéves korában besegített egy-egy magasabb tudományos fokozatát megszerző tanársegéd kutatásaiban.
Én még megpróbálkoztam egy TDK konferencián való részvétellel, ahol a konzerv karfiol elszíneződésének megakadályozása volt a kitűzött cél. A Hatvani Konzervgyár volt kutatásomban segítségemre. Ebben talán nem is az a különleges, hogy miről is szólt az értekezés, hanem, hogy a Hatvani Konzervgyár mellesleg a töméntelen borsó, paradicsom, zakuszka ( ez tipikus szovjet piacra készített paprika hüvelybe töltött fűszeres zöldség keverék paradicsommártás felöntő lével ) nyersanyagainak termeltetése mellett még karfiolt is környékbeli forrásból beszerzett több száz tonnás mennyiségben. Nem mondom, hogy a zakuszka a szinte minden gyár által gyártott termék tette naggyá a Konzervipart, de kitűnő lehetőség volt a késő őszi, téli foglalkoztatásra. Ha hasznot nem is hozott a gyáraknak, de költségeket fedezett.
Emlékeim szerint a közös tanulás meghatározó volt a felkészülésünkben. Ez még az on-line világ előtti időkben történt, még nem is sejtettük, hogy mivé fejlődik az elektronika. Még zömében mechanikus működésű szabályozókról tanultunk, (mint pl. egy WC tartály szint szabályozása), de Elektrotechnika tárgy keretén belül már feladat volt egy tehenészeti telep teheneinek ideális összetételű táplálását adott takarmány alkotókból megoldani. Ehhez az Egyetemnek egy böhöm nagy R20 típusú számítógépe volt, emlékeim szerint egy egész helyiséget foglalt el.
Harmadik évben kellett szakot választani. Én Konzerves, azaz klasszikus lecsós lettem, de tovább folyt képzésünk a Hűtőipar és Borászat tárgyakból is. Már ekkor nem jelentett problémát egy tészta ipari vagy olaj extrakciós problémát megoldani.
A negyedik és ötödik év már kicsit lazább volt. Negyedik első félévét én a Hatvani Konzervgyárban töltöttem, rácsodálkozva a gyárba áramló hatalmas mennyiségű paradicsom, karfiol, egyéb zöldség félék zökkenőmentes fogadására, feldolgozására. A labor volt a fő hadiszállásom, ahol Dr. Czegka Miklós laborvezető fogta a kezem. Vidám, vicces emberke óriási ismeretekkel. Folytattam a hőkezelés számításai tárgyú felkészülésemet, még a kor vezető szakmai lapjába a „Konzerv és paprika ipar „ is írtam. vesztemre, mert a tartósítóipari folyamatok jeles professzora más véleményen volt a megállapításaimmal szemben, és nem feledte később se, „ félre lépésemet”.
Itt találkoztam egy tanulságos és egyben vicces nyomozás megoldásával. A labornak feltűnt, hogy bizonyos műszakok után a termosztátba betett zakuszka konzerv a megengedettnél, jobban mondva eltűrt romlás számnál többet mutat. A műszakvezető, csoportvezető maghallgatása –stb.- után egy dolgozó bizonyult hibásnak. Műszakjának végén a csővezetékben keringő fűszeres paradicsom felöntő levet nem leengedte, majd elmosta a vonalat, hanem egész éjjel tovább hagyta keringeni a rendszerben, mondván, hogy mozgás közben a romlasztó bacik nem tudnak szaporodni. Hi-hi.
Nem jellemző ez a tájékozatlanság, de rávilágít arra, hogy egy mérnök feladata bármely termelő üzemben nem csak a gépek, anyagok ismerete, de bizony az emberekkel való kapcsolat is rendkívül fontos. Megoldás: oktatás, vizsga, a kolléga fél év után mintaszerű munkát végzett bármely gyári területen.
Ebben a lazább két évben, ahol már művészet lett volna megbukni mindannyian sok-sok üzemet látogattunk meg. Akár csak úgy, hogy volt tanuló társunkat néztük meg vagy éppen egy érdekesebb új gépre lettünk kíváncsiak.
Egy ilyen félévi laza vizsga után a Budapesti Konzervgyár (GLOBUS) alma feldolgozó üzemében éjjeli műszakban culágerkedtem. Azaz a néha sajnos fagyott almát aprították, majd felépítettük a préseléshez a máglyát. Nagyszerű tapasztalásokat szereztem arra nézve, hogy mennyire másképpen viselkedett a pépessé és nem szálassá vált alma szelet a prés nyomás hatására. Igen, a gyümölcs, zöldség, tej, hús félék stb. mind-mind élő anyagok, amelyekkel való munka nagyon sok kreativitást követel meg. Mondhatni, nincs két egyforma cseresznye!
Ekkor már a gyárak, üzemek és professzoraink is inkább kollégának, mint tanítványaiknak tekintettek. Ez a szellemi szabadság érlelt minket döntés képes, felelősség tudattal bíró mérnökökké.
Én még más tanulmányi versenyeken is részt vettem, ahol az ország élelmiszeres főiskoláinak pl. Szeged, Gyöngyös, diákjaival mérkőztünk meg. Újabb ismeretségek, újabb barátságok.
Egy ilyen barátság kapcsán jutottam el Sopronba, ahol az ismeretségem a helyi Hús gyárban dolgozott, mint gyártmányfejlesztő. A Soproni párizsi ízét azóta is keresem. Az un. Soproni felvágott pedig kategóriájában az ország legjobb felvágottja volt. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vannak azok a fantasztikus sonkák, amelyekkel a világban sok-sok fogyasztót örvendeztetett meg a magyar élelmiszeripar.
Ugyanezen kedves ismerősöm később a Soproni Állami Gazdaság, mely cég a nyugati országrész borász szaktekintélye volt, Traubi Szóda üdítő palackozó üzemének lett vezetője. Tovább fűzve a gondolatot, ugyanezen palackozó később helyi magyar találmányra támaszkodva a Fauna fitt nevű, a sajtgyártás melléktermékeként keletkező ultra szűrt tejsavóból készített világ színvonalú italt.
Sorolhatnám még a példák százait, melyek mind azt erősítenék meg, hogy az élelmiszer iparunk számára fényes 1970-1990 közötti időszakban micsoda pezsgés folyt az oktatási intézményekben és üzemekben.
Élelmiszeripari képzés fellegvára?
Kertészeti Egyetem!
képzHadd említsem meg még két külföldi gyakorlatomat. Az egyik NDK jó néhány feldolgozó üzemében töltött három hát és felszabadult nyaralás. A másik gyakorlatom Bulgáriában eltöltött borász gyakorlat, ahol pezsgő gyártás és nyalakodás, konyak üzem szemre és nyelvre vételezése folyt. Eme gyakorlatomat annak köszönhettem, hogy jól beszélvén oroszul, a diák társaság tolmácsává is váltam. Micsoda jó társaság, micsoda kellemes gyakorlati színhelyek!!! Ha csak rágondolok a három hétre, máris felvidámodok.
A repülőről alig bírtunk leszállni, mert kedves vendéglátóink mindenütt ital ajándékokkal halmoztak el. Ötödik évem végén még meg tudtam tapasztalni a balkáni kedvességet. Azóta is kis ujjamban van a desszert borok gyártásának fortélya, a konyak gyártás rejtelme, s még a pezsgős ismeretek is újultak.
Négy éven keresztül vállaltam a Kertészeti Egyetem megbízásából a Békéscsabai Konzervgyárban középiskolások részére építő tábort. Nem, nem kell fintorogni, azt hiszem, ma megkérdezve az akkori részt vevőket senki nem tud rosszat szólni. Sok résztvevővel a mai napig van kapcsolatom.
Mint a fentiekből látható, aki akart tanulni, az tanulhatott. Volt az Egyetemen, Budapesten, több helyszínen is lehetőség a tanórán kívüli tovább képzésre. Ha nem találta valaki elégségesnek például az angol nyelv oktatási színvonalát, Budapesten több tucatnyi helyen folytathatta esténként a nyelv csiszolását. Jómagam is a TIT kebelén belül jártam éveken keresztül nyelvi tovább képzésre. Az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása lehetőség volt a karrierépítéshez. Ahogy ma is.
Még annyit hozzátennék a képhez, hogy az országban működő élelmiszeripari szakiskolákból is lehetett felvételt nyerni a Tartósítóipari Karra. Ezen kollégáink bizony a közép szintű iskolában megszerzett szakmai tudásukkal sokáig fölényben voltak az általános gimnáziumból felvettekkel szemben.
Az hogy szakmailag kiváló képzést kaptunk, visszatekintve is bizonyos. De az Egyetem nem csak tanulásról és munkáról szólt.
Mond ez valamit, hogy KEK , azaz Kertészeti Egyetem klubja?
Heti rendszerességgel léptek fel az országban fellelhető legjobb zenekarok, fűszerezve hozzánk látogató együttesekkel. A KEK egy fogalom volt. Látogatta mindaz a diákság, aki kulturáltan, de mégis nagyon jól akart szórakozni. Jómagam nagyon sok KEK –en voltam rendező, amiért az akkori viszonyok között is jó pénzt kaptunk.
Rendszeresen volt DJ a híres CIN TULA. És hadd említsem név szerint is Turbók János kollégánkat, amúgy termesztő szakos hallgató, aki a lelke volt éveken keresztül a KEK-nek.
De volt az egyetemen számtalan egyéb elfoglaltság. Színház kör, jómagam a kertészmérnök c. egyetemi lap szerkesztője voltam, ami tisztséget Jávor Károly az egyetemet 5. évesen elhagyó táj és kertépítő kollégától vettem át.
Nem volt ritkaság a színvonalas sport rendezvény, s nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik testnevelési tanárom a volt Fradi kapus Géczy István, Olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. Amúgy egyetemi docens, s becsületes, karakán, a diákokért szeretettel síkra szálló emberként marad emlékezetünkben.
Igaztalan lennék, ha nem köszönném meg tanárainknak a tőlük kapott tudást és gondoskodást. Legtöbbjük valamilyen élelmiszeripari ágazatból került egy egy tanszék vezetői vagy oktatói körbe. Így a kenyér gyártás vagy éppen a cukoripar területéről, amely plusztudásukat bőven hintették a diákjaik kobakjába.
Példaképpen hadd mondjam el, hogy első munkahelyemen, a MEZŐGÉP-Kecskemét cégnél nem csak megálltam a helyemet, de még találmányok, know-how-k előkészítésében is társ voltam, majd az igazi mély vízben, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ Konzerv üzemeiben lettem sikeres vezető, fejlesztő.
Tudásunk széles körűvé vált, talán egy-egy részletben nem a legmélyebb, de éppen elég szakmai és közgazdasági ismeretet kaptunk, hogy az akkoriban igen nagy számban kínált állás ajánlatok közül választhassunk. De ennyi bőven elegendő volt a boldogulásunkhoz egy nagyon magas színvonalú élelmiszer vertikum bármely ágában.
És még mindig nincs vége a Kertészeti Egyetem által nyújtott tudásnak. Alig néhány évvel az Okleveles mérnöki diploma megszerzése után lehetőségem volt a Konzerv Tanszék által szervezett szakmérnöki kurzuson részt venni, ahol a tartósítóipari műveletek és gépek szerepeltek fő tárgyként, illetve az élelmiszeripar legfrissebb eredményei kerültek megismertetésre. Velem együtt végző társaim közül sokan valamely Tartósítóipari üzem legfelsőbb vezetőiként folytatták karrierjüket, tudással és nem helyezkedéssel.
Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.
Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!
Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.
Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.
Eddig a szolgálati közlemény.
Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:
Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.
Szóval élelmiszeripart fejlesztünk eldőlt? Vagy mégsem? Vagy akkor most tényleg mi van?
Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:
„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.
„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „
– mondta Dr. Mezei Dávid -
itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.
Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége - mondott:
„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”
A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.
Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.
Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.
Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!
Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?
Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:
Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.
Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.
A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.
Nem volt az olyan rég nincs még egy évtizede. Ott álltunk egy idegen ország egyik gyorséttermében este műszakkezdéskor. Nyomtunk az éjszakai műszakot, délután öttől, hajnali ötig, ahogy kell, tizenkét órában. Kérdezheted, hogy miért. A válasz roppant egyszerű. Addig, míg nem beszéled az adott ország nyelvét komoly szinten, addig csak álmodhatsz arról, hogy szabad jegyed legyen felfelé. Aki ezt végigcsinálja szépen, lentől fel, és nem adja fel, és mondjuk, a 12 órás műszak után tanulja a nyelvet, szigorúan, ahogy kell, annak van esélye arra, hogy rátaláljon a boldogság kék madara. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Ott vagyunk, nyomjuk a műszakot. Hogy kik nyomták az éjszakai műszakban? Négy egyetemi tanszéket meg lehetett volna tölteni a szaktudással, ami koncentrálódott egy-egy 12 órás műszakban. Megtanulhattad a földmérés rejtelmeit, képet kaptál a szociológiáról, php fejlesztésről, meg arról, hogy kit, mivel hogyan szívat a főbérlő éppen. Pl. ott volt a görög lány, akinek nem tetszett, hogy 12 órán át nem pillanthat a telefonjára, csak a szünetben. Ott volt a lengyel srác, aki minden tudott arról, hogy hogyan kell biztosítást kötni egy kocsira online. Volt ott olasz srác, aki annyit beszélt angolul az elején, hogy hello. Persze ott voltak a lengyel lányok, akik a szendvics, meg a krumplis pályát tolták. Meg a „fehér ingesek”, akik feleltek a műszakért. A fehér ingesek is a világ minden tájáról jöttek.
Az első dolog, amit megköveteltek tőlünk, az az volt, hogy saját nyelven ha megszólaltál, - és nem volt vendég – akkor beleordították a füledbe- hogy a helyen, a műszakban csak ezen a nyelven lehet beszélni – oszt kész. Komolyan vették. Na, most ha te is komolyan vetted, akkor eléggé gyorsan meg lehetett tanulni azt a pár száz szót, meg az alap nyelvtant, ami a melóhoz kellett. – Ez kb. 1-3 hónap, ha nem erőltetted meg magad – Szóval, ha tolod az éjszakai műszakot ilyen szinten nemzetközi környezetben, nagyon gyorsan ki kell, hogy alakuljon benned az, hogy hogyan kell csapatban dolgozni, és segíteni egymást, mert ha nem, egyszerűen nem tudsz megmaradni egy órán túl ilyen környezetben, ki fog lökni. Pillantásokból érteni kell a másikat, hogy mit hogyan akar, és miért. Csinálni kell, nagyon nem kell kérdezni azt, hogy mi miért van, tolni kell, ahogy mondja a „fehér inges”, és kész. 1-3 héten belül el kell jutni a nyelvvel arra a szintre, hogy letold az alap HACCP tanfolyamot online, mert az minimum követelmény volt a melóhoz. Ilyen hosszú bevezető után térjünk rá, hogy mire is tanít meg egy ilyen hely, az éjszakai műszakban.
Faék egyszerű szabályok vannak, ami alapján ez a nagyon komplex kibocsátásra képes üzem működik. Ezeket a szabályokat meg kő keményen be is tartatták, nem csak a fehér ingesek, hanem bent a gyártásban mindenki mindenkivel. Nem volt kivétel. Ehhez meg nem kellett nyelvtudás.
Ilyen, volt a takarítás is.
Megvolt a protokoll, hogy mit, hogyan, mivel kell eltakarítani, elmosni, vagy kitisztítani. Minden gépnek megvolt a saját tisztítási protokollja. Az, hogy melyik gépet, hogyan, és miért, mivel kell eltakarítani, szétszedni, fertőtleníteni az egyes részeket, néhány „zárás” után megtanulta az ember. Olyan egy hónap után szerzett rutint ebben az ember.
Készültünk is rendesen, a feladatra, hogy ki mit fog csinálni záráskor, mivel nem volt egyszerű 4-5 embernek patyolat tisztára varázsolni a helyszínt egy óra alatt.
Amikor elkezdtük a melót, valaki elővette a telefonját, benyomta a zenét, és megkezdődött a meló. Volt ott görög meg lengyel rock, meg néha szólt a Tankcsapda, meg a többi, Johnny a mocsokban -
Minden gépet szét kellett szedni az előírás szerint, részeit elmosogatni, kirakni az asztalra, hogy a „fehér inges” azonnal lássa, hogy tiszta-e. Minden kerekeken volt, el kellett húzni mindent, és kőkeményen fertőtleníteni kellett a helyszínt. Nem lehetett sumákolni. Igen-nem játék volt ez a javából. Nagyon megtanították, hogy mi is az, az Ő fogalmaik szerint, hogy tiszta.
Emlékszem egy komoly éjszakára, olyan hajtás volt, hogy beleizzadtunk a cipőnkbe rendesen. A törpünk tele volt a történettel, gépiesen nyomtuk a takarítást.
Ment is a földmérő srác, hogy jelentse, hogy készen vagyunk, átadjuk a terepet. Kijön a „fehér inges” végignéz mindent, azt mondja, hogy ez így nem lesz jó.
Elhúz egy gépet, és lőn, a gép hátulja csak át volt törölve, de nem volt lemosva. Fogtuk is fejünket, hogy úh.., vazz, az új lengyel lány még nem érti az angolt, jobban meg kell mutatni neki a csíziót.
Az lett, hogy újra kellett tolni a takarítást. A „fehér inges” jött elővette a protokoll listát, végigment a csapattal, hogy mi miért tiszta.
Okkás volt. Reggel 7- re mire jött a reggeli műszak, kész is lettünk. Este mentünk vissza, ahogy kell.
Miért mondom ezt el?
Aki egy ilyen helyet kivakar a mocsokból az érvényes takarítási protokoll szerint, az megtanul valamit arról, hogy mi is az, hogy valami tiszta egy üzemben, vagy egy konyhában. Megtanul az ember extra hatékonyan takarítani, meg tisztán, odafigyelve dolgozni a legnagyobb hajtásban is.
Egy gép akkor tiszta, amikor a gép a rá megírt takarítási protokoll szerint el van takarítva, ki van mosva, szét van szedve, és mindenki által ellenőrizhető módon ellenőrizhető az, hogy minden alkatrésze tiszta.
Azért jutott eszembe ez a történet, a hőskorból, mivel szembe jött velem meló közben pár NÉBIH elrettentő horror videó egy ellenőrzésről.
Sejtelmes zene, közben megy a videó, mutatja az ocsmányabbtól ocsmányabb helyszíneket, dolgokat. Az ember azt várja, hogy mikor kel életre a például egy műanyag tartóba belerohadt anyag, vagy mikor lép elő a fal mögül a gonosz bohóc kezében a láncfűrészzel.
Integrált takarítási protokoll az egész üzemre, kőkeményen be is tartani. Azért, hogy ne rohadjon rá a papírlakat az üzemre, ha jön a „köjálos”.
Integrált takarítási protokoll a komplex üzemre, ahogy kell, ahogy a nagyok csinálják. Azt meg be kell tartani kőkeményen. Ahogy a „fehér inges” tolta szerényen.
Na, megyek, iszom egy kávét.
A végére legyen még egy kis Toten Hozen, a WIZO után :) :)
Die Toten Hosen // Alles passiert (Offizielles Musikvideo)
Autobahn - A3, Németország. nyomod a gázt, mivel időben akarsz odaérni a komphoz Calaisba. Megvetted a kompjegyet az átkelés idejére, két órával indulás előtt oda kell érned a terminálba, ha nem akarsz kétszer fizetni az átkelésért, mivel előbb érkezhetsz, de ha lekésed a kompot, új jegyet kell venned, ez a szabály. Kinézel az ablakon, épp az erlageni lehajtó mellett húzol el, vissza is veszed gázt, mivel koncentrálsz, hogy jó helyre sorolj be, mivel maradni akarsz az A3-on. Szóval Erlagen, azon gondolkozol, hogy:
„Á, már mindjárt odaérek, ez már csak pár km, nincs messze..”
Nyomod a gázt, azt veszed észre, hogy már a szendvics sem ízlik, meg már a harmadik túrórudit eszed. Már a hangos könyvet is ami ment, Jimmyre cseréled, mivel kell egy kis idegnyugtató zene.
/Aki hosszabban jár autópályán, annál van legalább egy Jimmy lemez, vagy tracklist, ez alap. Olyan, mint a langyos kávé a termoszban, vagy az elakadásjelző háromszög, mindig nálad van, és amikor kell használod is. Igen, van kedvenc Jimmy számod, de miért furcsa ez? : )/
Lassan haladsz, mert „stau” van, és már pisilned is kellene, mivel eltelt pár óra, és még eléggé messze vagy Würzburgtól is. Kibírod. Kiállsz a pihenőbe, van akkora szerencséd, hogy ki tudsz állni. Kicsit sorba kell állnod a WC előtt, de abszolválod a dolgot. Visszafelé battyogva a kocsihoz azon morfondírozol, hogy vajon milyen messze van az aacheni kanyar.. Innen még Calais kb. 800 km, olyan autópályán, ahol bármikor, bárhol előállhat 1- 3 órás dugó.
Ez a kis történet jutott eszembe, amikor elkezdtem ehhez a bejegyzéshez gyűjteni az anyagot.
Szóval egy fogalmi környezet jelentéstartalmáról fogunk beszélni ebben bejegyzésben. Arról, hogy ennek a fogalomnak a jelentéstartalma hogyan változott 2010 – 2020 között. Ez 10 év időtartam, ebben az időtartamban már érdemes megvizsgálni egy fogalmi környeztet jelentéstartalmának változását.
A fogalom, melynek jelentéstartalmának változását vizsgálni fogjuk 2010- 2020 közötti időtartamra vonatkoztatva Magyarországon, közkívánatra az:
élelmiszeripar
Amikor a lecsós haveromnak elmondtam, hogy erre készülök, hogy ezt megírom, csak mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta:
- Végre vazz! Ki kell ezt vesézni, mert eljött az ideje!
- Amúgy sok sikert!
/A srác most jött haza nagyon messziről, ahol a lecsós mérnöki tudományok gyakorlati megvalósításába fáradt bele 15 évig, és úgy gondolta, hogy 50 körül itthon fogja tengetni nyugdíjas éveit családjával. Mert van egy laptopja is. /
- Kösz, aranyos vagy : )
Ennyi bevezető után térjünk rá a lényegre. Miért is fontos ez a téma. A történet roppant egyszerű. Ha mindenki ugyanazt érti egy fogalmi környezeten, akkor az jó, arra vélt, vagy valós jelentéstartalomra rá lehet építeni egy elképzelést, ami vagy kiállja a valóság próbáját, vagy nem.
Nézzünk egy ilyent, mire gondolok. Amikor az ember elkezdett foglalkozni azzal komolyabban, hogy mi az a repülés a XX. század első éveiben, akkor azok nyomták a témát, akik komolyan foglalkoztak a biciklizéssel. Ők fektették le az aerodinamika elméleti, és gyakorlati alapjait. Bicikli, meg repülés? Az ám! Semmi másról nem szól a történet, csak az egyensúlyról. Aki meg bicikliket alkot, az ért az egyensúly fogalmi környezetéhez. Nem találod az egyensúlyt biciklizés közben? Eltaknyolsz. Ilyen egyszerű ez. Nem találod az egyensúlyt repülés közben? Semmi gond, lezuhansz, oszt kész.
„Bizonyos szempontból történelmi pillanatnak vagyunk a szemtanúi, mert a komparatív előnyeinket valódi előnyökké akarjuk alakítani. Ennek kapcsán nem árt leszögezni, hogy amit ma befektetünk, az csak 5-10 év múlva hoz igazán eredményt.
A befektetni ráadásul komplex stratégiával kell. A fő üzenetem a piacnak most az, hogy a 21. században nincs olyan, hogy mezőgazdaság és élelmiszeripar. Élelmiszer-gazdaság van. A kettő egymástól nem elválasztható, csak egyben, szakértői alapon lehet jól kezelni. Ahhoz, hogy ez jól működjön, a lánc minden elemének a helyére kell kerülnie. „
Figyeljünk a szóhasználatára. Számára élelmiszergazdaság van, és nincs élelmiszeripar. Tehát van egy vezető bankár, aki nem hisz abban, hogy van ilyen a XX. század elején, Magyarországon, hogy élelmiszeripar.
Élelmiszeripar. Mi is tartozik a fogalmi környezetéhez?
Az internetet hívtam segítségül, hogy mondja már meg, hogy ebben a témában mit gondolunk igazságnak. Be is írtam a keresőbe:
élelmiszeripar fejlesztés 2010- 2020
Érdekel a téma?
írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Be is másolom a képet, hogy mit dobott ki a kereső, érdemes végigolvasni tételenként, hogy mit is dobott ki. Élelmiszeripar ezerrel, mindenhol, 2020-as bejegyzés is.
Tehát 2010 óta nem csinálunk mást, csak élelmiszeripart fejlesztünk…
„A probléma az, hogy a magyar élelmiszeripar teljesítménye az elmúlt húsz évben folyamatosan visszaesett.
Mi az oka ennek a húsz éve tartó visszaesésnek?
Sok oka van. Az egyik, hogy az elmúlt húsz év agrárpolitikája alapvetően mezőgazdaság-központú volt, és nem igazán foglalkozott az élelmiszeriparral. Az élelmiszeripar egy szürkületi területté vált a mindenkori kormányzati tevékenységben. A mezőgazdasági minisztérium nem igazán érezte a magáénak, a gazdasági minisztérium nagyon nem érezte magáénak. Stratégiai szintű gondolkodás az ágazatról gyakorlatilag nem volt. Persze voltak más ágazatok is, amikről nem volt stratégiai szintű gondolkodás, és mégis fejlődtek, csak az élelmiszeripar nagyon sajátos ágazat.”
Foglaljuk össze kicsit, hogy milyen kép rajzolódik ki előttünk:
2009, egy vezető iparági szereplő azt mondja, hogy az élelmiszeripar szürkületi terület, meg hogy az élelmiszeripar nem tanulta meg azt, hogy mi az a verseny.
12 évvel később, 2021 márciusában egy vezető bankár azt mondja, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem az élelmiszergazdaságban hisz, meg kellene a kockázati tőke is a történetbe.
Az internetes kereső meg azt mondja, hogy 2021-ben élelmiszeripart fejlesztünk.
Szóval ez így eben eléggé lehangoló.
Nincs egységes megközelítés?
Akkor most élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság fejlesztése van? Vagy mi van 2021-ben?
Ahogy ma itt a XXI. század elején, Európában kinéz a történet, nagyon nem beszélnek élelmiszeriparról, más fogalmi környezetben gondolkoznak. Ilyenbe például:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
/A következő mondatban a global food system kezdődik, ezt egy másik posztban majd megbeszéljük./
A fenti fogalom meghatározás a food systemre nagyon komoly dolgokat takar, amivel érdemes lenne foglalkozni, mivel az European Commission csak ebbe a fogalmi környezetben tudja értelmezni azt, hogy mit tesz a témában, mivel food system- ről beszél.
Ebből kis szóelemzésből pár dolog kikövetkeztethető, nézzünk párat:
Az EU nem foglalkozik élelmiszeriparral, food systemben gondolkozik
A vezető bankár 2021-ben nem hisz abban, hogy létezne élelmiszeripar, hanem számára csak élelmiszergazdaság van, nincs más.
A wikipedia meg azt mondja, hogy a food system fogalmába beletartozik:
- megismételm a fogalom meghatározást:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
A nyugdíjas lecsós havernak átküldtem az eddigieket, hogy olvassa el. Elolvasta, és fel is hívott a következőkkel:
- Zsé, agrár ország már voltunk, ezt a szót nem is hallottam mostanában, gazdaságtörténet szemináriumon fordult elő utoljára, ha jól emlékszem. Nem kellene megint agrár országnak lennünk még egyszer itt a XXI. század elején. Egyik ország sem akar az lenni, mivel ebbe a fogalmi értelmezésbe az olcsó alapanyag termelés van determinálva, és kész, nem több.
- Amiben én hiszek a global food system, és mivel ez a szakterületem, ezért tudom értelmezni azt, hogy miről beszél az „European Commission” amikor a food system fogalmát használja. Ez fogalmi környezet nagyon komoly innovációs potenciált képvisel, talán jó lesz ez a megközelítés olyan 4-6 évig, de tovább nem.
- A többi tedd hozzá te, most mennem kell.
Számomra sem létezik olyan, hogy élelmiszeripar, ez a fogalmi megközelítést olyan 50 éve dobták.
Számomra csak az élelmiszergazdaság, food system, global food system fogalmi környezetbe beilleszthető játékterek, és levezethető innovációs potenciálok értelmezhetőek.
A vezető bankár meg csak erre fog pénzt adni, ha fene fenét eszik is, mert ebben hisz, mindenki más is ebben hisz.
A környező országokban is ebben hisznek, meg minden olyan helyen ebben hisznek, ahol meg akarják nyitni a XXI. század elején az ebben rejlő innovációs potenciált.
A nyugdíjas lecsóst, aki most 50 körüli, csak akkor lehetne rávenni, hogy vegye fel az üzemi bakancsot, hogyha élelmiszergazdaságot fejlesztenénk, másképp szóba sem állna senkivel.
Milyen útra indulunk? Hogyan, meg milyen fogalmi környezetbe fektetünk be, meg mit? Milyen szótárt használunk?
A használt szótár meghatározza azt, hogy milyen lesz az eredmény. Ez most roppantul nem mindegy!
Időben odaérünk az aacheni kanyarhoz, és elérjük a kompot, vagy nem? Ez itt a kérdés.
Ott hagytam abba, hogy február vége van, általában a lőterek tavasszal nyitnak ki, szóval még türelemmel kell lenni, hogy lőhessen az ember pár rottét. Szóval itt a következő video, amin egy ürge puskáját látjuk, ahogy lövi a korongokat, és mindegyiket eltalálja.
Megnézted te is? Persze, te is azt mondod, hogy az ürge csak lövi a korongot, oszt kész, de mi is ebben a pláne? Nézzük meg jól a videót, mivel most ezt fogjuk kicsit kielemezgetni, amolyan lecsósan, hogy mi is itt a stájsz.
Szóval a korongok törnek, látod te is? Szuper! Nézzük tovább, mit látsz még, Lassítsd le a felvételt, mit látsz? Menjünk végig rajta kockánként, és lássuk meg a csodát a történetben.
- Látod már?
- Kezded látni?
- Hát persze! A csóka a puskával úgy lő, hogy mindig eltalálja a korongot.
- Jól van, de mit kell látni, és nem csak nézni?
- A csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, és mégis eltalálja a korongot!
- Mindig!
- Bingó!
- Ebben a történetben ez az 1 000 000 forintos kérdésre a helyes válasz!
Itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, ami nézünk! Ahogy mondtad, a csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, mégis eltalálja a korongot!
Nézed a felvételt? A csóka soha nem a korongra céloz, csak valahogy a korong „felé tartja” a puskát, lő, és mégis eltalálja a korongot! Itt van a kulcs a történetben, „valahogy felé tartja” a puskát, és mégis eltalálja a korongot. na de most fordítsuk komolyra a szót.
A srác bent áll a pozícióban, beáll, jelez, és a korongot elindítják. Rajta van a korongon, lő, a korong leesik, nem kapja le a puskát a horizontról, hanem a törött korong „legnagyobb darabját” szépen „leköveti”. Nem kapkod, mint egy holdkóros idegbeteg egy nyári éjszakán.
A srác a korong felé tartja a puskát és lő, és talál.
Itt minden mozog, nincs fix céltábla, ahova lőni kell, nagyon úgy néz ki, hogy a korong, roppantul gyors, és nincs idő normálisan „célozni” se. Ez így együtt eléggé bonyolult történetnek néz ki.
- Mit látsz még a felvételen?
- Semmit!
- Az baj!
- A srác soha nem a korongra céloz, és soha nem a korongra lő!
- Akkor meg hova?
- Nem látod?
- Dehogynem, látod te is, oda lő, ahova lőnie kell, és mindig oda lő!
- Általában a korong elé, de ezt te is látod!
- Na, akkor hogyan is van ez?
A sörétessel lőni egy repülő korongra olyan történet, hogy a jövőbe kell látni, mivel ha a korongot célzod, csak idegeidet teszed tönkre, és anyázni fogsz, nem kicsit, idegesen meg nem lehet célt találni, az biztos.
Igen, a jövőbe kell látnod, mivel mindig oda kell lőnöd, ahol a korong lesz, és nem magára a korongra kell céloznod, mivel ha ezt teszed, akkor soha a büdös életben nem fogod eltalálni. Ez a tény.
Ha tudsz lőni, akkor meg roppantul mindegy, milyen sörétes van a kezedben, el fogod találni a korongot vele, legyen az egy nagyon drága puska, vagy a legolcsóbb.
Szóval a kérdés az, mi az, hogy lőtudás?
Az, hogy sörétessel tudj lőni, ahhoz egy nagyon speciális tudás kell, mivel tudni kell, hogy mit akarsz látni, és hogyan. Ezt a látásmódot meg lehet gyakorolni pl. vezetés közben is. Ez hiper koncentrációt igényel, ott vagy vezetés közben, nem alszol el, az útra figyelsz. Na de ezt tudnod kell, hogy hogyan is kell ezt csinálni, meg mit, mivel ha szart gyakorolsz be, akkor roppantul nagy gázban vagy, nem fogod eltalálni a korongot.
A repülő korong fizikája, meg a kilőtt sörét ballisztikája eléggé egzakt tudomány földi körülmények között.
Tehát itt nem a puska a lényeg, hanem az, hogy tudsz lőni, vagy nem tudsz lőni. Egy gyakorlott sörétlövő, már akkor tudja, hogy le fogod-e lőni a korongot, amikor megmozdítod az izmaidat, hogy emelnéd a puskát, nem kell emelned, csak emelnéd, és már tudja, hogy sikeres leszel-e vagy nem. Ilyen ez a pite.
Amikor először van a sörétes a kezedben, és lősz, - feltéve hogy nem mondják el, mit is tartasz a kezedben – három dolog történhet:
Az első hogy sikeres lövést adsz le.
A második az, hogy rosszul fogod be a puskát, és kivered a saját fogad, vagy szétütöd az állkapcsod lövés közben.
A harmadik az, hogy lövés közben dobod el a puskát, na akkor roppant nagy gondban vagy, te is, meg azok is akik körülötted állnak a biztonsági távolságban, mert vagy túlélitek, vagy nem.
Ha sikeres lövést adtál le, és megcsap a lőpor illata, és az neked tetszik, akkor el vagy veszve, mivel semmi nem fog megállítani abban, hogy nagyon komolyan megizzadva megtanulj lőni, jól lőni.
Mert a lőpor illata a vadász, vagy a sportlövő számára olyan, mint egy csodálatos parfüm, a lőpor füstöt ki kell fújni a csőből na.
Jó lövő technika a számodra megfelelő puska a kezedben, és élvezni fogod azt, hogy lősz pár rottét˙
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Hogyan is jön ide az élelmiszergazdaság?
Szóval az, aki tud arról, hogy mi is van a kezében, pl. - egy élelmiszeripari cég – és képes úgy vezetni, hogy megjelenjen benne a dinamizmus, akkor az megnyerte a jövőt.
A dinamizmus alatt ebben a fogalmi megközelítésben azt értem,
hogy a jelenben olyan piaci viszonyokra optimalizál, ami majd csak be fog következni, és teszi ezt integráltan.
Ez egy nagyon más tudást, és megközelítést igényel, mint egy átlagos hozzáállás.
Statikus- dinamikus – integrált fogalomhármas, ebben kellene keresni történetet.
Gondolkodunk ilyeneken? Ez itt a kérdés! Szerintem nagyon itt az ideje, hogy gondolkozzunk ilyen történeteken!
Mivel ha mások elkezdenek ilyen rendszerben gondolkodni, és netán tőled akarnak vásárolni, akkor nem fogod érteni azt, hogy mit is beszél, és úgy fogsz elbukni egy potenciális megrendelést, hogy még rajtvonalhoz sem tudsz állni!
Pl. ha valaki megtanul lőni, azonnal felismeri azt, hogy mikor kell emelnie a puskát, és azt is tudni fogja, hogy akkor most milyen technikával szedje le a korongot, ennek az eldöntésére meg nagyon sok ideje lesz, és nem fog kapkodni, mint egy idegbeteg hajótörött, nem fogja „böködni az eget” a puskával.
Nekem Laci, a lővezető, mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta egy lövés után, amikor nem találtam el a korongot:
Tudod, egy bizonyos szint után be kell vállalnod azt, hogy oda lősz, ahol nincs semmi!
Ikonikus filmhez nagyon jó zene kell majd a végén, de ne szaladjunk előre ilyen gyorsan. Kezdjük csak az elején. Egyre többet hallom itt a pandémia közepén, sok helyről, hogy a vevő a király, meg a vevőnek mindig igaza van. Gondoltam kellene írni erről egy történetet, meg kellene világítani ennek a kijelentésnek pár fontos aspektusát. Mondjuk elmondani, hogy ez a mondat folytatódik, - van egy másik fele is – csak ez lemaradt a tankönyvekből, és el is felejtette a köztudat.
Nem baj, szépen bekerült a mondat - így ebben a formában, betűvel leírva – a tankönyvekbe az általános iskolától az egyetemekig. Ugye, ha tankönyvbe le van írva, akkor az tény, pont azért, mert a tankönyvben van, és ezért kerekedett belőle egy csodás faktoid* Azóta kezeljük ezt a félmondatot tényként, mióta a tankönyvekben van. Mivel tanítják, meg tankönyvben van vastagon szedve, ezért tény. Mint a Hülyék Paradicsomában, hogy a növények Brawndot akarnak, mert elektrolitot tartalmaz.
Szóval hogyan is van ez, hogy a vevőnek mindig igaza van?
Falling Down /1993/
William Fosternek (Michael Douglas) ritka rossz napja volt, a lényeg az, újít egy két géppisztolyt, és ha már arra vezet az útja, betér a hamburgerezőbe reggelizni, mert éhes lett kicsit. Nézzétek meg a bejátszást.
Nem kap reggelit, mert pár perccel lekési a reggeli időt. Itt kicsit nyomatékosítja, hogy mégis fel kellene neki szolgálni a reggelit, - mert a vevőnek mindig igaza van - de meggondolja magát. Aki tolt már műszak átállást reggeli – normál napi menü váltáskor hasonló helyen, az tudja, hogy 1 perccel a reggeliző idő lejárta után, már alapanyaggal minden pozíció átállt a napi menüre. Ezért fizikailag lehetetlen teljesíteni egy időn túli kérést.
Na de 3.22– nél kezdődik a történet, ami miatt billentyűzetet ragadtam ma reggel. Szóval kap egy löttyedt hamburgert, és az nem olyan, ami a képen van, ebből lesz kicsi bonyodalom.
A cég a képen lévő hamburgert kínálja megvételre a vásárlóknak, nem mást. Ami ugye egy csodálatos reklámfotó a vágyott hamburgerről. Ez teszik az arcodba, szemmagasságba.
Szóval van egy termék, amit a hamburgerezőben raknak össze, ott készítik el, és a cég készített egy fényképet az értékesítendő termékről, ezt kirakta szemmagasságba, hogy lásd. Mivel ha ezt rendeled, lásd, hogy ez lesz a dobozban.
Történetesen a filmben William nem azt kapta, ami a képen van, és reklamál kicsit, és tényleg igaza van.
De hogyan is keletkezett ez az igazság?
Ezt az igazságot valakik valahol, valakik megtervezték.
A tervezett igazság, meg annak a háttere
Mit is csinál az emberünk a filmben?
Megkapja a terméket, a mi nem tetszik neki, mivel felnéz a képre, és összehasonlítja azzal, amit ott lát, és nem jön be neki. Ez a mozzanat a lényeg. Van összehasonlítási alap, mivel ezt valaki, vagy valakik létrehozták, mivel a képen látható hamburgert elkészítették, és lefényképezték.
Az, hogy ez elő tudjon állni, annak kell lennie tervezett hátterének egy cégnél, ami abból él, hogy hamburgert értékesít.
Valakik megtervezték azt, hogy az adott helyszínen, az adott időben, és térben az a hamburger elkészíthető legyen, ami a képen van.
A vásárló meg joggal élhet panasszal, ha nem olyan hamburgert kap, amilyen a képen van. Mivel ha nem ugyanolyan a hamburger, mint amilyen a képen van, akkor valami nem tervezetten valósult meg akkor, amikor a hamburgert előállították. A kulcs ebben a mozzanatban van. Mivel ha a termék nem olyan, amilyenek lennie kell, akkor valaki valahol megszegett egy-egy utasítást a gyártás során, ami ugye, lássuk be, nem az igazi.
Ez meg átvezet minket az élelmiszergazdasági szabványok, általános szerződési feltételek, és belső gyártási utasítások világába, ahol már mérhetővé válik az olyan történet, hogy „olyant szeretnék, mint amilyen a képen van.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A vásárlónak mindig igaza van. Ez csak egy félmondat, hozzá kell tenni a mondat második felét minden egyes esetben, amire a mondatot vonatkoztatjuk.
A vásárló az általunk megtervezett minőségű terméket akarja elfogyasztani az adott térben, és időben, ezért azt, hogy mikor van igaza a vásárlónak a termékkel kapcsolatban azt is megterveztük. Ez belátható. Ezért a mondat, és ebben a formában semmire sem jó.
A vásárlónak mindig igaza van, kivéve, amikor nem. :)
A vásárlónak mindig igaza van, akkor, ha mi - mint tulaj - azt mondjuk, hogy egy „amerikánónak” minimum 55 C- fokosnak kell lennie, a vevőnek történő átadás pillanatában, és ha az jéghideg, és panaszkodik, akkor igaza van, mert kifogással élhet a hideg kávé miatt. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a vevőnek nincs igaza, hiába panaszkodik netán. Ilyen egyszerű ez a pite.
Szóval be kellene fejezni a mondatot, kinek- kinek úgy, ahogy azt a saját maga által megtervezett termékkel kapcsolatos minőségi fogalomkészlete meghatározza.
Pl:
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él a hideg kávé miatt, mivel mi azt mondtuk, hogy forrón szolgáljuk fel.
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él, hogy szénsavmentes vizet rendelt, de szénsavasat kapott.
És még sorolhatnám.
Szóval be kell fejezni ezt a mondatot.
Egy ilyen filozófiai eszmefuttatás után így reggel, meg hallgassunk jó zenét, meg igyunk egy jó kávét a kakaós csiga mellé.
Die Ärzte - Geschwisterliebe
_________________________________
Faktoid*:
Olyan a valósággal semmilyen kapcsolatba nem hozható közlést takar, amit azóta kezelünk tényként, amióta az újságokban megjelent.
Orsi, aki most áll élete ebélgyik legfontosabb döntése előtt, levelében a következő kérdést tette fel a lecsómérnöknek, szó szerint idézem:
Jelenleg egyetemválasztás előtt állok, és egy ideje gondolkodom az élelmiszermérnöki pályán.
Így találtam meg a blogodat. De még mindig nehéz elképzelnem hogy mit is csinál egy élelmiszermérnök és hogy hogyan lehet vele elhelyezkedni itthon.
Valamint hogy egyáltalán mit is kéne elképzelni a képzésről és az egyetemről.
Ha tudnál pár dolgot mondani vagy információt küldeni, nagyon hálás lennék!
Válaszodat előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Orsi
Szóval lecsómérnökség, kezdjünk bele a témába, kezdjük a szikár tényekkel, hogy mit is ad az egyetem, és ezek után előveszem a varázsgömbömet, és belenézek, hogy mennyi zsét lehet majd kihozni ebből a tudásból pár év múlva. Nem olyan egyszerűen megválaszolható kérdést tettél fel, de egy biztos. Érdemes tolni a lecsót.
Elővettem az indexemet, ha már ez a kérdés előkerült, nézzük milyen tárgyak voltak. Én még M. Sc.- re nyertem felvételt, a képzési idő egyben 5 év volt – 10 félév - . A 10 féléves képzés végén ha sikerült mindent teljesíteni, akkor kaptad kézhez a diplomádat, amin az „Élelmiszermérnök M. Sc.” végzettség szerepelt.
Volt egy másik fajta képzés is, a technológus mérnöki, az 4 év volt, - 8 félév -. A kreditrendszer akkor jött be, Neptunról nem is nagyon hallottunk, nálunk nem volt még ilyen a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budai Kampuszán.
Túrtam a netet, és megtaláltam a Corvinus Egyetem 2004-es Élelmiszermérnök B. Sc, és az Élelmiszermérnök M. Sc. szakindítási kérelmét. Az első linket, ha megnézed, és lepörgeted majdnem a végéig, akkor látod a tantárgyakat, amit tanítottak:
Matematika I- II, Biokémia, Analitika I- II, Mikrobiológia, Géptan I-II-III., Élelmiszeripari művelettan I-II-III- IV,, Szervetlen kémia, szerves kémia, fizika, mechanika, elektrotechnika, Biometria, általános élelmiszertechnológia I-II, Méréstechnika, élelmiszeripari mikrobiológia és higiénia I-II-III., közgazdaságtan I- II, Jogi ismeretek, Gazdasági és büntetőjog /C tárgy/, Méréselmélet, Pénzügytan, Kereskedelmi ismeretek, Munkavédelem, Ipari mikrobiológia, Fizikai kémia, Innovációs menedzsment, vezetési ismeretek, Marketing, minőségmenedzsment, Quality Management, Gazdaságtörténet, Vállalkozások gazdaságtana, Borászat, és üdítőital technológia I- II, Szervezéselmélet, számvitel, vállalat működési szimuláció, kontrolling.
Az első 6 félév: Alapozás
Alapozó tárgyak voltak, /Kémia, Matek, géptan, művelettan, fizika, mikrobiológia, élelmiszer analitika, közgáz, fizikai kémia, stb./ ha sikerült abszolválni az első 6 félévet, akkor jöttek választott szakirány tárgyai, és ha technológiai szakirányt választottál, akkor ment tovább a képzés ezen a szinten, csak szakirány specifikusan.
A második 4 félév:
Szaktárgyak, szak specifikusan.
Nálam ez a borászat volt, és menedzsment voltak.
Első 6 félév: a felvettek. kb. a háromnegyede kiesett a képzésből.
Az első 6 félév követelményrendszere akkoriban eléggé komoly szóró volt, mivel kezdtünk évfolyamonként pár százan – 400 – 500 fő – és évfolyamonként végzett 80- 120 ember szakirányon, és kapta meg a diplomáját, mint Élelmiszermérnök M. Sc. A szóró tárgyak a matek, géptan, a művelettan, fizika, mikrobiológia, és általában a szerves kémia voltak. Sokan hagyták abba közben, és nem jöttek vissza befejezni az egyetemet. Gyakorlatra kellett menni, továbbá egy nyelvből kellett „C” nyelvvizsga a diplomához.
Hogy érdemes-e megizzadni, és elvégezni az egyetemet, hogy lecsómérnök – Élelmiszermérnök M. Sc. – diplomával rendelkezzen az ember?
Én azt mondom, hogy igen, nem kicsit!
Ami kell hozzá, az egy nagy adag hit!
Tegyük fel, írsz pl. egy nulla pontos matek zh-t, ami akkoriban helyből utóvizsgát ért – akkor pl. el kell hinned, hogy meg tudod csinálni azt, hogy fel tudsz úgy készülni, hogy 7-10 perc alatt képes vagy vizsga szituációban megoldani 6-7 feladatot hibátlan levezetéssel leírni. Minderre fel tudsz készülni maximum kb. 10 nap alatt. Erre a sztorira vannak feladatgyűjtemények, mondhatni roppant egyszerű dologról van szó. Nem feladni! : )
Tehát nem adod fel, és nem felejtesz el kérdezni, főleg szakirányon, mivel azért vannak ott a professzorok, hogy arra a kérdésre, ami téged érdekel, válaszoljanak.
Persze ne az utolsó félévben jusson eszedbe az, hogy kellene egy „C” nyelvvizsga a diplomához mivel csak az hiányzik már.
Zsé tanácsai kezdő lecsósoknak:
I. Utazz! Sokat, és sokfelé!
Amit tanácsolni tudok, az az, hogy minden olyan lehetőséget használj ki, amivel el tudsz tölteni más országokban minimum 1 félévet, de inkább törekedj arra, hogy legyen ez minimum 2. Ha már egyetemre jársz, menj át másik egyetemekre, és vegyél fel ott is tárgyakat, olyanokat, ami érdekel, és hasznosnak tartasz, és úgy gondolod, hogy épülésedre szolgál.
II. Olvass eredetiben szakirodalmat!
Érdemes a szakirodalmat eredetiben olvasgatni, angolul, és mondjuk még egy másik idegen nyelven, ahogy úri kedved tartja.
III. Ha gondolod, végezz el egy szakmát mellé, legyél pincér, pék, vagy mozdonyvezető
Én is jöttem mentem, utazgattam, és persze gyakoroltam a szakmát egyetem alatt, nem baj, az, ha az 5 éves képzést nem 5 év alatt végzed el. Et nem győzöm hangsúlyozni. Egy jó élelmiszermérnök legyen minden, csak akasztott ember ne. Ezt szoktuk mondani. Ha van időd, végezz él egy szakmát közben, pl. legyél pék is, vagy szakács. Mert miért ne? Eléggé hasznos tud lenni.
IV. Beszélgess mindenkivel!
Ha van kocsid, vagy vonatjegyed, irány a vidék a haverokkal, és ha szakmailag valami érdekel, irány oda arra a helyre, és beszélgess! Sokat! Matek ZH helyett!
Ki fog alakulni, hogy mi az a történet, ami nem fog nyugodni hagyni. Ezt meg akkor ne engedd el, és legyél a mestere! – Az leszel, ez biztos!
Nem baj, ha egy ZH helyett a kedvenc éttermed konyhájában tolod az ipart napi 20 órában a legmenőbb séf mellett!
Tudom azt, ha ezeket így csinálod, és a zsebedbe gyűröd a diplomád, nem kell körömcipős, vagy öltönyös HR-esekkel beszélgetned, és jelentkezgetned erre- vagy arra az állásra, mivel meg fognak találni a kedvenc helyeden – lesz olyan hogy kedvenc helyed – a laborod mélyén, vagy a pálinka főzdében éjidőn, vagy a legnagyobb szüretben, vagy épp egy banki tárgyalás végén.
Tehát a kérdés az, mennyi a lóvé?
Ha megkeresnek egy ajánlattal, azt okkal teszik. Ekkorra már tisztában vagy azzal, hogy mennyit érsz, és mennyit kérhetsz. Vannak az interneten bulshit generátorok, amik arról szólnak, hogy akkor most egy „élelmiszermérnök” bruttó 500 K-t, vagy 520 K-t keres. Azért nem releváns ez, mert ha ezt választod, ez lesz, ha azt választod, hogy eladod a tudásod azon az értéken, amivel tisztában vagy, hogy mennyit ér. akkor meg az lesz a valóságod. Mert azt fogod megtapasztalni, amiben hiszel, nem mást.
"Felelõsséggel kell arányosítani a stagnáló akcióterveket." – Nagyon jó, teszik. : ) –
Nem válaszoltál a kérdésre! Menyi a guba 5 év múlva??
Na, innentől vegyük komolyan a dolgot, mert itt következik az a rész, hogy kik lehetnek a példaképek ebben a témában. Íme, egy kép, vezessük be a témát:
Vadászati kiállítás, meg az élelmiszermérnökség? Hogyan jön ez a képbe?
A válasz roppant egyszerű. Nagyon keveset beszélünk arról, hogy kik is lehetnek egy szakma példaképei, főleg olyanok, akik még itt járnak közöttünk az árnyékvilágban, és élik a csodát. Néztem azt, hogy akkor most mit lehet tudni a magyar neten erről a csodáról, és szánalmas az, amit találtam, ez meg a hazai lecsósokat minősíti, ezen ideje lenne komolyan változtatni. Szóval kiről is van szó, Ki lehet a példakép. Persze, nagy vadász, és természetesen Élelmiszermérnök, Lecsós. Igen, Hidvégi Béla bácsiról beszélek! A magyar wikipédia Hidvégi Béla bácsi szakmai munkásságáról nulla információt ír, be sem linkelem, nem érdemes. Ezt érdemes elolvasni eredetiben:
„The international hunter and businessman Bela Hidvegi was born in 1936 in the small Hungarian town of Nagyszenas. In 1956, at the age of 20, he left the country and the Agricultural Academy of Keszthely, and continued his studies in England. He earned a degree in food engineering and lived abroad for many years. At the beginning of the 1970s, he started to work for a well known American food industry company as their marketing director, began to build strong ties once again with the agricultural and food industries in his native Hungary. His name is closely associated with sweet corn agro-industrial production. „
Béla bácsi eléggé komoly pénzt csinált a „sweet corn” businessben. Talán érdemes lenne a gazdaságtörténészeinknek egy kicsit utána menni, hogy hogyan is csinálta, vagy meghívni Béla bácsit, hogy mesélje el, hogyan tette azt, amit tett. Bemásolok innen egy képet Béla bácsiról:
Béla bácsi trófeái képezik a vadászati kiállítás anyagának fő vonulatát Keszthelyen! Csodálatos, érdemes elmenni és megnézni a kiállítást.
Mennyi lesz a Zseton 5 - 10 év múlva? – Mi a feladat 5- 10 év múlva? -
Azzal kellene kezdeni, hogy valahogy megnézzük azt, hogy mi is az a feladat, ami a lecsósokra vár 5- 10 éven belül, ehhez meg kicsit bele kell nézni abba a bizonyos varázsgömbbe.
Volt egy professzor, aki azt mondta az első óráján, hogy két business van a világon, ami mindig nagy üzlet. Az egyik a drog, a másik a kaja. Ez volt a mondás 15 éve! Ő a jövőbe látott! Jelenleg a gyógyászati célú marcsa fogalmazása pl. US-ben eléggé nagy business, a kaja meg egyre nagyobb business lesz, mivel enni mindig kell.
Bűvölöm a varázsgömböt, nézzük a múltat, hogy lássuk, mi vár ránk:
Zsé gazdasági cikluselmélete
Ahogy nézem a gömböt, itthon az élet kereke 50 éves nagy ciklusokban folyik, ezeket az 50 éves ciklusokat fel lehet osztani három 15 éves ciklusra. A harmadik ciklus közepe felé meg mindig jön egy válasz - ami eléggé komolyra is sikerülhet-. A harmadik 15 éves ciklus után van egy 5-7 éves időszak, amikor is felteszi a kor magának a kérdést, hogy: Mi legyen? Erre rendre érkezik egy válasz.
Lássuk, mire gondolok:
I. 50 év – A kerék újrafelfedezése - / Minden gépet kerékre teszünk az üzemben /
Start: 1867: Kiegyezés
+ 5-7 év: 1872: Vasúti törvény
1. 15 éves ciklus vége: 1882- 1885: Vízjogi törvény
2. 15 éves ciklus vége: 1897
+ 5- 7 év: 1900- 1902 : Elvándorlás felgyorsul, a végén egymillió ember minimum távozik Amerikába
3. 15 éves ciklus vége: 1912
+5 -7 év: 1917- 1920: Trianon, az ország kétharmada elcsatolásra kerül
II. 50 év –Gazdasági mechanika - Kutatjuk a gazdasági mechanizmusokat a világban -
+ 5- 7 év: 1940 - 1941: Belép az ország a II. Világháborúba
2. 15 éves ciklus vége: 1950
+ 5-7 év: 1956: Forradalom
3. 15 éves ciklus vége: 1965 – Kádár rendszer -
+ 5- 7 év: 1965- 1970: MI legyen?
1965- 1970: Válasz: Új gazdasági mechanizmus!
Mivel sikeres, nem viszik végig, mivel a „szocializmus bukásához vezetne” – cél lett volna: vegyes tulajdonlás. Komoly alternatív közgazdasági gondolkodók kapnak teret, pl. Liska Tibor.
III. 50 éves ciklus :- Follow the white rabbit! - Úton a szingularitás felé-
+ 5- 7 év: 1975- 1977: Új gazdasági mechanizmus prosperitást hoz, baby boom az országban
1- 15 éves ciklus vége: 1985
+ 5- 7 év: 1989 rendszerváltás
/3 éven belül leépítésre kerül a teljes élelmiszergazdasági rendszer, 3 millió munkahely szűnik meg/
2. 15 éves ciklus vége: 2000
+ 5- 7 év: 2005 – 2007: 2004- es EU csatlakozás hatásai, pénzügyi válság előszele , generáció kezd kiábrándulni, elindul az elvándorlás
4. 15 éves ciklus vége: 2015 – Jobboldali kormányzás –
+ 5 -7 év: 2020- 2022: Mi legyen?
A választ most keressük!
Egy biztos, a szándék komoly, nagyon komoly erőforrásokat mozgósít a kormányzat a vidék – az élelmiszergazdaság – fejlesztésére. Olyan komoly pénzt akar mozgósítani, ami kb. 70 éve nem látott a vidék. Ennek az alapjait lefektette, 2021. Január 1-től hatályos új szabályozással. /családi gazdaságok tv. /.
Egy biztosan látszik, nagyon fog kelleni a lecsós tudás, és meg is lesz fizetve, másképp nem fog menni, ez is látszik. Ki is fejtem, hogy miért gondolom ezt. Van itt pár megatrend – csak pár a sok közül -, ami meg fogja döngetni a közeljövőt: A megatrendek hatásai egyszerre, egy időben, egy térben fogják kifejteni hatásukat:
1. Centralizáció
2. Decentralizáció
3. We are all connected!
4. Virtualizáció
5. You have stolen my dreams! – Greta –
6. Climate cahnge – biodiversity loss –
7. Szingularitás- külön valóság sajátosság- jelentéstartalmat értek a fogalom alatt -
8. Capitalism is changing fast!
9. Együttműködés – kölcsönösség alapon-
Mindehhez még vedd hozzá azt, hogy ezekre a kihívásokra minden lokalitás, ország, keresi a választ, és keresik azokat a rendszerszintű történeteket, ami működhet majd netán. Mindenki más választ ad. Pl azt mondja egy milliárdos, Nick Hanauer, hogy az a közgazdaságtan, amit ő képvisel, az még nincs megírva, de eléggé sokan kezdték vizsgálni az új utakat:
The dirty secret of capitalism -- and a new way forward | Nick Hanauer
Szingularitás a kajaiparban?
Ebben az összefüggésben külön valóság, sajátosság fogalmi jelentéstartalommal vizsgálom az egész élelmiszergazdaságot.
Az élelmiszer tradicionális fogalmi környezete állandó nyomás alatt van, olyan gyors az innováció. Más fogalmi környezet, más szótár, más forradalmi élelmiszergazdasági megoldások, ezekre meg mindre lehet business modellt építeni. Pl. egy-egy választ lehet találni arra, hogy egy-egy megoldás miként és hogyan szolgálja a közjót.
A válaszom: Szállj be a forradalomba, mert az, hogy mi lesz, már te, és ti fogjátok kialakítani!
Nekünk két dolgunk van:
1. Ha egyáltalán megkérdeztek, válaszolunk, ha tudunk a kérdéseitekre.
2. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol ki tudtok bontakozni, ezt minden eszközzel támogatnunk kell
Vállalkozz egyetem alatt!
Cél: Tanulj meg együttműködni minden szinten, mindenkivel!
Azt mondják, hogy a bölcs ember nem csak beszél róla, hanem teszi is azt, amiről beszél, tedd te is egyetem alatt!
Ugye azt mondják, hogy az egyetemi képzésnek a célja az, hogy vezetőket képezzen, akik képesek sikerre vinni egy játékot. Ezt a célt eléggé individuális eszközökkel akarják elérni. Azt mondom nektek, hogy minden alkalmat ragadjatok meg, hogy együtt hozzatok létre bármit, bármilyen projektben. Az lenne az igazi, hogy egyetemi projektek lennének komoly vállalkozások alapja. Így lehet a legjobban sikeresnek lenni, csapatban, másokkal. Ebben a történetben pl. nagyon jók a német KKV-k, real- timeban tolják, nem egyetemi szinten, hanem a gyakorlatban.
Itt van egy jó példa arra, hogy mit is jelent ez a dolog:
A 11 éves lány limonádét kavar, és elkezdi a ház előtt árulni, pohárban. Jön apa, és segít neki elindulni. Benne lesz a TV-ben, /Shark talk/:
An 11-year-old Texas girl has just scored a sweet $11 million deal with Whole Foods
Meg ez is:
Bee Sweet Lemonade | Mikaila Ulmer | Talks at Google
Szóval egy 11 éves kislány többet fog tudni erről a businessről, - üdítőital technológia - mint sok végzett mérnök. A 11 éves lány arról is többet fog tudni, hogy mit jelent az, hogy egy 11 millió dolláros befektetést hogyan kell menedzselni. Pár gondolata lesz arról, hogy mi fán terem a retail, vagy a disztribúció. Tőle kell tanulni, 11 éves.
A legjobb vállalat szimuláció az lenne, hogy amikor beiratkozol az egyetemre, elkezdesz vállalkozni. Pl. őstermelő leszel, és elindulsz a nulláról. Mire elvégzed az egyetemet, foglalkoztatnod kellene mondjuk 5- 10 embert, és lenne a kezedben egy kis innovációs meződ, ami termelné neked havonta a lóvét – ösztöndíj mellé jól jön, tankolni, meg hamburgerre is el lehet költeni pl.- , akkor is, amikor nem vagy ott!
Mondjuk, mire elvégzed az egyetemet, lenne egy éves 200 milla profitot hozó céged, 5-10 alkalmazottal. Nagyon nem kellene tárgyalgatnod hr-esekkel, nem is tudnád mi az.
Ha én lennék az egyetem, roppant keményen támogatnék minden egyetemistát ebben a történetben.
Persze el lehet bukni. De akkor fiatalon buksz, és gyorsan teszed. Akkor is azt mondom, hogy mire kikerülsz a fenti történet elérhető. Erre is kiképeznek titeket, hát miért ne használnád ki a lehetőséget?
Elkezdene pezsegni, erjedni az innovációs tér, és ebbe azok is beszállnának, mint Vágási Feri az internetbe, akiknél már a „B”oldal pörög. : )
Kb. ez jutott eszembe első körben a kérdéseddel kapcsolatosan. Megyek, iszom egy kávét.
Torontáli Zoltán írt egy nagyon jó cikket kiskerti gazdálkodásról. Felállított egy modellt, ami ha megvalósulna, akkor visszatérne az élet vidékre, meg lehetne élni a helyi gazdálkodásból. A cikkben szóba kerül az alábbi blogbejegyzésem a lecsos.hu blogon:
Mobil telefon előfizetés: 17 000 Ft Tankolás x 4: 50 000 Ft Étel: 25 000 Ft Energia / Fűtés: 30 000 Ft Biztosítások, stb: 15 000 Ft Hiteltörlesztés: 20 000 Ft + __________________
157 000 Ft
Diszkrecionális jövedelem: 20 000 Ft -
Ez a pénz kell arra, hogy a Gyereknek csoki legyen, anyának virág, kocsmában a sör, stb. - Helyi kocsmát vagy éttermet eltartani ennél több kellene, - lásd Németország, Görögország- de most számoljunk ezzel a pénzzel.- +___________________
Összesen: 177 000 Ft
Ekkor nem élt "nagy lábon", nem ment el egy étterembe, nem hívta meg a barátnőjét moziba, mivel azt egy tízes a mozit nem takarja be .. Persze ebben nincs benne a ruházkodás, és még sorolhatnám a többi költséget.
Ez egy évre számítva: 177 000 Ft x 12 = 2 124 000 Ft
EUR-ban ugyanaz, mai árfolyamon:
(353.755 1 EUR / Ft) = 6 004 EUR
Ha ugyanezek a költségei vannak két felnőttnek - férj - feleség -
Évente - férj- feleség:
177 000 Ft x 12 x 2 = 4 248 000 Ft
EUR-ban ugyanaz, mai árfolyamon:
(353.755 Ft / 1 EUR) = 12 008 EUR / év
/ 12= 1 000.69 EUR - A "nyugati" - osztrák - átlag minimálbér felső végének kb. a 60 %-a, amit megkeresnének ketten.
Ez személyenként ugye 500 EUR, ami a "nyugati" - átlag minimálbér felső végének kb. a negyede, 30 %-a...
Azt számítják, hogy kb. 225 000 Ft - havonta: 636 EUR- - Évente: 7 632 EUR - kell ahhoz, hogy egy négytagú család minimális szinten vegetáljon hónapról hónapra, Magyarországon.
A varázsszámunk ebben a játékban most a ropogós 1 000 EUR lesz.
_______________________________
Mit is számoltunk ki folyó árfolyamon? Mi is ez a ropogós 1 000 EUR?
Az 1 000 EUR az, hogy a férj, és a feleség egy négytagú családban havonta megkeresi tisztán az 500 EUR-t fejenként, ami kb. 177 000 Ft. Most vidéken az átlag napi napszám – nem speciális munkáról beszélünk – napi 7 000 Ft. Ami 7 000 Ft x 5 x 4= 140 000 Ft, havonta, ami kb. 396 EUR. Itt tartunk 2020-ban, a rendszerváltás után 30 évvel, ezek a tények. Azt azért tegyük hozzá, hogy akinek a fizetése eléri a nettó 250 000 Ft-ot – 706 EUR -, az már egy „jó fizetésnek” számít errefelé vidéken.
Az osztrák minimálbér innen kevesebb, mint 200 km-re 1 300 – 1 800 EUR, attól függ, milyen szakmában dolgozik az ember. Tegyük hozzá, hogy ott ebből a pénzből szűkösen, de meg lehet élni, ha az embernek lakáshitelt, vagy albérletet kell fizetnie, még akkor is. Tehát nem az átlagfizetésről beszélünk.
A poszt azért született, hogy bizonyítást nyerjen, hogy létre lehet hozni egyszerűen olyan családi birtokot, ahol lehet biztosítani a család – férj + feleség – éves 12 000 EUR nettó jövedelmét, megfelelő rendszerszervezés mellett. Nézzük, hogyan látja ezt a témát a lescsómérök, itt a covid-19 válság kellős közepén.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Covid-19 gazdasági válság, az emberek veszítik el a munkahelyeiket, tömegesen mennek csődbe a cégek, arról beszélnek a közgazdászok, hogy nagyobb válság van, mint a háború után.
NSZK – A későbbi Német Szövetségi Köztársaság területe -1945 után: Cél az önellátás, és hogy megszüntessék az éhezést
Elsőként nézzünk rá, hogy hogyan is oldották meg az élelmezési válságot a Harmadik Birodalom romjain, a Német Szövetségi Köztársaság megalakulása előtt, 1945 – 1949 –es időszakról beszélek döntően. Találkoztam még olyanokkal, akik megélték azt az időszakot a Ruhr-vidéken, hogy Duisburg, Essen, Bochum porig rombolva, semmi nincs, csak a kevés túlélő maradt otthon - nagyon kevés férfi, kevés a munkáskéz -.
A Német Szövetségi Köztársaság csak 1949-ben alakul meg formálisan, még a megalakulása előtti évben, egy gyönyörű vasárnapi napon, 1948. Június 20.-án Ludwig Erhard bevezeti a Deutsche Mark – DM, DEM – Német márka – a világ egyik legstabilabb valutáját hozza létre akkor. Ludwig Erhard volt az, aki megalapozta a későbbi NSZK-ban a szociális piacgazdaságot, mint gazdaságpolitikai berendezkedést, ami a 60-as évek közepére az NSZK-t a világ egyik vezető gazdasági hatalmává tette. Munkaérték elmélet, szociális piacgazdaság, tradicionális német, - porosz – üzemgazdasági költségtan, érdemes ezeknek a fogalmaknak utána nézni. Na de ott tartottunk, hogy kaja, és étel.
Mit is ette az emberek, akkor, ott, a háború után 1945-ben? Egyáltalán hogyan jutottak hozzá az élelemhez?
Azt tudjuk, hogy az emberek inkább nem jártak dolgozni, mivel élelem után jártak inkább, csereberéltek, feketén, mivel a pénz nem nagyon ért semmit. Az, hogy mit is ettek, és hogyan éltek ebben az időben a megszállási területeken, erről egy nagyon jó cikket írt Horst Rübenkamp, Nahrung vor, während und nach dem Krieg cimmel. Vidéken mindent megtettek azért, hogy megtermeljék a szükséges élelmiszert, főleg a krumpli termelés volt fontos.
A cikkét ezzel a mondattal zárja: „Lebensmittelkarten gab es allerdings noch bis Mitte 1950, obwohl da kein Mangel mehr herrschte.”
A lényeg az, hogy az ország az önellátásra törekedett élelmiszerből, és feldolgozott élelmiszeripari termékből. Az ország infrastruktúrája romokban hevert, de tudás az megvolt, a német élelmiszergazdaság már a háború előtt is világszínvonalú volt, a háború alatt a német élelmiszeripari szakemberek elég komoly innovációkat tettek fel az élelmiszertudomány térképére, hiszen pl. a hadsereget élelmezni kellett.
A későbbi NSZK az éhezés széléről 1945-től, 1960-ra eléri azt, hogy diverz élelmiszeripari végtermékből önellátó, az élelmiszeripari innovációban vezető állam. Ez 15 év. A kulcsszó az innováció, és az önellátás.
Eközben Oroszországban
A fenti képen Nyizsnyij Novgorodban készült, dácsákat látunk a város határában.
Oroszországban az, hogy egy családnak dácsája – hétvégi háza – van, természetes dolog, a hagyomány még a cári időkre nyúlik vissza. Az érdekes nem az, hogy az embereknek van hétvégi háza, hanem az, hogy a telekhez úgy jutnak hozzá, hogy ingyen kapnak használatra egy minimum 600 négyzetméteres telket, ezt az a cég, ahol dolgoznak, és a helyi kormányzat, önkormányzat, és a szövetségi kormányzat is mellszélességgel támogatja.
Na de miért teszik ezt? Felmerül a kérdés, vagy egyáltalán miért éli virágkorát ez a hagyomány?
Tudjuk, hogy a Szovjetunióban voltak kisebb nagyobb ellátási zavarok, amivel a nép együtt élt. A dácsa rendszer akkor is virágzott, mivel a családok a hétvégén kimentek a dácsára, és dolgoztak azért, hogy megtermeljék maguknak a szükséges zöldséget, és gyümölcsöt. Ezt teszik a leggazdagabbak is. Sokan ki is költöztek a dácsára. Mindegy volt, hogy lehetett-e kapni zöldséget a boltban, mert megtermett a dácsán. ma teljesen természetes, ha valaki a dácsájában él életvitelszerűen.
Erről nagyon nem esik szó itthon, hogy van egyáltalán ilyen, arról meg főleg nem, hogy mit is ért el ez a dácsa népmozgalom Oroszországban. Egyre jobban kezdett érdekelni a téma, és kutatás közben eléggé érdekes dolgok jöttek szembe velem, a témával kapcsolatban, pl. ez:
„ Az oroszországi Állami Dumában 2013. április 29-én I. V. Lebegyev, J. E.Nyilov, A. N. Szvincov és Sz. M.Kataszonov, az LDPR (liberális demokraták) képviselői, előterjesztették a „Családi portákról” („O rodovüh uszagybah”) szóló N.269542-6 sz. törvényjavaslatot. Ennek lényege, hogy – állampolgári jogon – minden igénylőnek egy hektár földet kell juttatni ingyenes használatra. Idézet tovább:
– A polgárok ingyenesen, egy alkalommal kaphatnak földet lakott településen, mezőgazdasági rendeltetésű, valamint erdőgazdasági területeken egyaránt. Ha nem történik meg a birtokbavétel, akkor – a nem rendeltetésszerű használat miatt – a föld elvehető. A feltételekről kormányhatározat rendelkezik.
– A tervezet a családi birtokok nem vagyoni jellegéből indul ki: a birtok nem tulajdon, hanem földhasználati jog. Követelések fejében nem lehet elkobozni. Tilalom alá esik a rendeltetés eredeti céljának megváltoztatása, a részekre osztás lehetősége pedig korlátozott.
– A családi birtok földterületét, illetve a rá vonatkozó jogot – közeli rokont kivéve – nem lehet átadni más személyeknek vagy szervezeteknek.– A polgároknak joguk van a földterületen mezőgazdasági és természetvédelmi tevékenységet végezni, valamint magánlakóházat építeni, erre tulajdonjogot szerezni és oda – mint állandó lakóhelyre – bejelentkezni. Követelmény, hogy a családi birtok kiépítése családtagok és rokonok (orosz állampolgárok) személyes munkájával valósul meg.
–A családi birtok mentesül a földadótól és a családi birtokon előállított termékek eladásából származó jövedelemadótól.
– Az Orosz Föderáció polgárainak joga van egymás mellett elhelyezkedő családi birtokokból települést szervezni. A polgárok kezdeményező csoportjának joga van, hogy egységes tömbben kapjon földet akkora területen, amely megfelel azon polgárok számának, akik együtt akarnak létrehozni családi birtokokból álló települést. Alapfeltétel a jog érvényesítéséhez: a telepesek által kidolgozott és az építészeti hatóságok által a település területére jóváhagyott terv.
– A törvénynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a település körül ökológiai zóna jöjjön létre, az ökológiai, közegészségügyi és járványügyi követelmények figyelembevételével. Létrehozható zöld zóna, parkerdő zóna, védelmi zónák (méhészet, különösen védett erdőterület, vízgyűjtő terület, valamint más, különleges felhasználási feltételekkel rendelkező területek és természeti objektumok).
– El kell végezni a hatályban levő törvények rendelkezéseinek harmonizációját a családi birtokra vonatkozó törvénnyel (mezőgazdaság, kisegítő gazdaságok, gyermekes családok támogatása, önkormányzatok). A javaslat szerint a törvény hatálybalépésének ideje: 2014. május 1-je. „ Idézet vége.
A tervezetet nem ebben a formában fogadták el, de maga az, hogy ez a tervezet Oroszországban, szövetségi szinten felmerült, annak nagyon komoly jelentősége van. Érdemes a szöveget egyszer-kétszer elolvasni.
Nézzük mi is ez a családi birtok, - dácsa mozgalom – és miért is olyan fontos ez az oroszok számára?
2011-ben az orosz dácsa kertek – családi birtok Oroszország élelmiszerfogyasztásának 40%-át állították elő…
80 %-át a gyümölcs, és bogyósgyümölcs fogyasztásnak 80 %-át a burgonyafogyasztásnak /felhasználásnak/ 66 %-át a zöldségfogyasztásnak /felhasználásnak/
Ízlelgettem ezeket a számokat, mivel erre csak azt lehet mondani, hogy no comment. Na de fordítsuk komolyra a szót. A családi birtok népmozgalom elérte azt, 2011-re, hogy majdnem önellátó az ország úgy burgonyából, gyümölcsből, és pl. bogyósgyümölcsből, hogy minden család megtermeli magának.
Ha most ha ezt közgazdász szemmel nézzük, akkor ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfolyamatban, mivel nem kerül piacra, és mivel pénzmozgás nincs, ezért ezt a történetet a GDP-be nem számolódik bele. Ilyen-olyan erőforrás felhasználás van, - minimális szintű input – de a másik oldalról a burgonya országos piaca mondhatni alig nem létezik. Mára szerintem előrébb járnak, nem találtam a neten adatokat a rendszerről 2019-re, vagy 2018-ra vonatkozóan.
Az orosz emberek biozöldséget, burgonyát, bogyós gyümölcsöt, gyümölcsöt esznek egész évben, mivel minden család megtermeli magának. Erre a tényre csodálkozott rá a naturalhomes cikkírója is. Mivel a családi birtok mozgalom nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik, és komoly eredményeket is fel tud mutatni a témát kutatják is, pl:
Nagyon komoly eredményeket érnek el pl. 600 négyzetméteren.
Eran Ben-Shahar ellátogatott orosz barátaihoz egy hétvégén a dácsába, hogy megnézze, milyen munka folyik egy ilyen hétvégi házban. Hogy miért is dolgozik ott az ember a hétvégén napi 12 órát akár, és miért van ott, amikor csak teheti.
Mindenki a dácsán biokaját termel, nem használnak semmi vegyszert, mivel a gyerek, meg az unoka nem szereti, ha bármilyen vegyszerrel permetezi a nagypapa a zöldséget.
Eléggé komoly rendszert képvisel a családi birtok rendszer Oroszországban, és ezt a mozgalmat a kormányzat támogatja is.
Ennyi bevezető után, térjünk rá a lényegre: A poszt azért született, hogy bizonyítást nyerjen, hogy létre lehet hozni egyszerűen olyan családi birtokot, ahol lehet biztosítani a család – férj + feleség – éves 12 000 EUR nettó jövedelmét, megfelelő rendszerszervezés mellett.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
A történet, amit előadok egy gondolatkísérlet, pusztán az, hogy a lecsómérnök hogyan látja ezt a helyzetet.
A falvaink öregszenek el, amin változtatni kellene, a kérdés az, hogyan. Volt már itthon szó Öko- falu hálózatról, amit Raskóék dolgoztak ki, volt már itt szó Kert- Magyarországról, az utóbbi 10-15 évben, de átütő sikert nem ért egyik megközelítés sem, mivel akkor tele lennénk virágzó falvakkal.
Az egész ország területe alkalmas mezőgazdasági termelésre, és a falu biokaját evett még a 80-as években is, csak ez nem volt így kimondva. A termelők a legközelebbi városba vitték be eladni helyben megtermelt portékát, így a város is biokaját evett. Erről sem beszélünk mostanában. A várost a város környéki gazdák látták el élelemmel, kb. 30 km-es körzetből. Aminek szezonja volt, vitték be a gazdák a piacra, és minden család befőzött, eltett, ahogy falun is, ugyanaz volt az életszemlélet, mindenki töltötte fel a kamrákat, nem volt hűtőszekrény. Na most még a 80-as években is egy átlagos falu alkalmas volt mezőgazdasági termelésre, mivel a hagyományos falusi termelési szerkezet - termelési hagyomány- még fellelhető volt, és működött. Itt arra gondolok, hogy a falunak, mint önellátó mezőgazdasági rendszernek a hagyománya - paraszti kultúra - még a 80-as években is létezett.
Pl. a faluban a kertek mindig valamilyen víz mellett alakultak ki, legyen az kút, vagy patakpart. Mára ezeket a patakpartokat már lehet, hogy beépítették a faluban, vagy betemették a kutat. Tehát a kertnek való hagyományos helyek megszűntek kertként funkcionálni. Ez általános jelenség a Balaton melletti falvakban, közvetlenül a parti sávban. A hagyományos falusi önellátó termelési rendszer felbomlott sok helyen, ezzel számolni kell. Másképp újjáéleszteni a hagyományt, ide már tervezés kell.
Tehát rendelkezünk azokkal a hagyományokkal, ami kell ahhoz, hogy egy virágzó falusi termelési rendszert alkossunk meg itt a XXI század elején, nagyapáink, dédapáink tudását beágyazva a XXI század valóságába.
Vázoljuk fel a teret
Ahhoz, hogy valamit alkotni lehessen, a témában fel kell vázolni a teret, amiben mozognunk kell:
Pár felvetés amolyan peremfeltételnek:
- 1 000 EUR havi nettó fizetés családonként – férj+ feleség – - Vannak az országban elhagyatott falusi házak, amelyek 15-20 éve üresen állnak akár, ezeket meg lehet vásárolni, építsünk erre. - Tanya, egy tanyához nem olyan nehéz már ma sem hozzájutni - Legyen ott internet - Legyen a közelben óvoda, iskola - Legyen egy kocsi, vagy valamilyen saját jármű, azt lehessen megtankolni - Legyen kéznél okos telefon, egy-két laptop - Legyenek kéziszerszámok, és kisgépek a műveléshez - Legyen rendelkezésre álló tudás a termeléshez, és legyenek vetőmagok - Anyagok a ház, melléképületek felújításához
Kezdődjön a matek, számolgassunk egyfajta „fedezeti pontot”, kezdjünk iterálgatni
Megnézve a fenti listát, tehát pénzt kell befektetni ahhoz, hogy egyáltalán az ember oda tudjon költözni egy választott lerobbant házba, mivel azt fel kell újítani, közben élni is kell valamiből. Vinne oda egy faházat, és építgetné a házat, hogy mielőbb be lehessen költözni, ha fel akarná újítani, vagy egyszerűen a helyére egy könnyűszerkezetes házat húzatna fel pár hónap alatt, ez döntés, és rendelkezésre álló pénz kérdése.
Most egy könnyűszerkezetes ház 100 000 Ft - 250 000 Ft/ négyzetméter, egy 100 négyzetméteres családi ház így 10 000 000 Ft - 25 000 000 Ft– ba kerül, tokkal-vonóval, ez elérhető hazánkban is, ha az átlagárakat nézzük.
Ebben a témában is érdemes lenne kicsit körülnézni, hogy mik a hagyományaink.
Tehát kell egy könnyűszerkezetes ház + telek: legyen 20 000 000 Ft - 56 536 EUR – önrész nincs! – ebbe férjen bele a telek, vagy tanya vételára, fedezet a felépítmény, és a telek.
Vegye fel 30 évre, fizessen vissza a 30 év alatt 59 000 EUR-t a törlesztő részlet havonta: 59 000 EUR / (30 x 12 hónap) = -163. 88 EUR - 58 304 Ft / hónap - ami évente: - 1 966.66 EUR 699 648 Ft -
A család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 12 000 EUR Összesen: 12 000 EUR + 1 966. 66 EUR = 13 966. 66 EUR
A rendelkezésre álló telek nagysága legyen: 1 ha, 10 000 négyzetméter
20- 30 kg x 8 000 négyzetméter = 160 000 kg – 240 000 kg, ezek szerint 160 tonna – 240 tonna között lehet zöldséget termelni hektáronként, ha csak egyszerűen szorzok egyet, és azt mondom, hogy nem vetem be a 10 000 négyzetmétert, hanem csak 8 000-et, mivel sétálni kell is kell az ágyások között, továbbá kell egy ház, is a kertben.
Fogadjuk el, hogy így van, legyen a varázsszámunk 160 000 Kg.
Mennyiért termelek 1 kg terményt a fenti feltételek mellett?
12 000 EUR megélhetéshez szükséges pénz: / 160 000 Kg = 0.075 EUR / kg – ami 26.53 Ft kilónként. Hiteltörlesztés: 1966.66 EUR / 160 000 Kg = 0.012291 EUR – ami 4. 372 Ft kilónként
Összesen: 26.53 Ft + 4. 372 Ft = 30.90 Ft – legyen: 31 Ft / Kg.
Ellenőrzés: 31 Ft x 160 000 kg = 4 960 000 Ft 4 960 000 Ft / 353.755 = 14 021 EUR, ami több mint a 13 966. 66 EUR. – ok –
A szám azt jelenti, hogy termelni kell 160 000 kg-ot diverz zöldséget 8 000 négyzetméteren, amit el kell adni kilónként 31 Ft-ért. Ebben a 31 Ft-ban benne van a következő:
- Éves 12 000 EUR fizetése a feleségnek, és férjnek - A 20 000 000 Ft-os hitel éves törlesztő részlete, amiből a házat építettem - Az egy hektáros telek, ami rendelkezésemre áll – amit nem a hitelből vettem – - Tételezzük fel, van kút a telken, és tudok öntözni, ezért nem gond termelni
Mi az, ami nincs benne a fentieken kívül:
- Nincs benne a területrendezés költsége – kert kialakítás, trágya, tereprendezés - - Nincs benne pl. a talajmunka, ha fel akarom szántatni a területet ősszel, mivel traktorom nincs - Nincs benne a vetőmag - Nincs benne a palánta - Nincs benne a fóliasátor, stb. - Nincs benne a szükséges faanyag, ha pl. magas ágyást szeretnék - Ha kell a szükséges támberendezés – paradicsom, vagy uborka mellé netán - - Nincs a telken egy darab gyümölcsfa sem – persze, tudom, hogy minimum 5 év, mire egy csemete termőre fordul, de kert nem létezhet gyümölcsfa nélkül, azaz kell -
Szóval iterálgassunk kicsit, közelítsük a valósághoz a történetet, mert messze vagyunk. A kérdés az, lehet-e ebben a térben játszani?
- Család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 12 000 EUR - 20 000 000 Ft-os hitel éves törlesztő részlete: 1 966.66 EUR - Összesen évente: 13 967 EUR
28 négyzetméter – 50 000 Ft – 141 EUR költség - 338 kg várható termés Ez már valami, lehet kezdeni számolgatni.
Nézzük meg, ha egy db 28 négyzetméteres ágyást művel a család: 13 967 EUR + 141 EUR = 14 108 EUR / 338 kg = 41. 73 EUR / kg ami sok
Nézzük meg, ha 2 db 28 négyzetméteres ágyást művel a család: (((13 967 EUR + (141 EUR x2)) / (338 kg x2))) = 21. 07 EUR / kg ami még mindig sok. Mi van ha 15 ilyen ágyásunk van: (((13 967 EUR + (141 EUR x15)) / (338 kg x15))) = 3. 17 EUR / kg ami még mindig kicsit sok. Mi van, ha 25 ilyen ágyásunk van: (((13 967 EUR + (141 EUR x25)) / (338 kg x25))) = 2. 07 EUR / kg Ez már okkás is lehet.
Mi van, ha 30 ilyen ágyásunk van:
(((13 967 EUR + (141 EUR x30)) / (338 kg x30))) = 1. 79 EUR / kg Itt álljunk meg, és fogadjuk el.
Hány négyzetméter ez? 30 db x 28 négyzetméter = 840 négyzetméter.
Egy átlag telek nagysága kb. 200 négyszögöl, ami 719,4 négyzetméter, ami kb. 36 m x 20 m: tehát minimum kb. két telek kell történethez. Hogy is néz ki ez a történet, hogy optimális legyen?
A telek nagysága legyen 800 négyszögöl, ami 2 157 négyzetméter, ami 0,257 hektár
A felvett hitel nagysága 20 000 000 Ft, 30 év - éves törlesztő részlet: 1 967 EUR A család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 12 000 EUR 30 db ágyás kialakítása: 141 EUR x 30 = 4 230 EUR
Összesen: 18 197 EUR
Várható termésmennyiség: 338 Kg x 30 db ágyás: 10 140 kg Fedezeti pont / 1 kg várható termés: 1. 7945 EUR / kg.
Kút van a telken
A telek 39 %- át használjuk kertnek, a többivel gazdálkodhatunk még.
Mi lenne az optimális történet pénzügyileg, mennyi pénz kell?
Meglátásom szerint a legoptimálisabb dolog az lenne, ha előre megkapná a fenti 18 197 EUR-t két évre előre, ami 36 394 EUR, ami 12 875 560 Ft.
Ebből kialakítja a kertet, fizeti a felvett 20 000 000 Ft-os hitelt a házra, és keres nettó 1 000 EUR-t az asszonnyal, havonta. Ha járulékot is fizet, akkor a 12 000 EUR éves költségre rájön még olyan 4 000 EUR járulék évente, ekkor a képlet így változik:
A felvett hitel nagysága 20 000 000 Ft, 30 év - éves törlesztő részlet: 1 967 EUR A család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 16 000 EUR 30 db ágyás kialakítása: 141 EUR x 30 = 4 230 EUR
Összesen: 23 394 EUR, ami 8 275 745 Ft
Ha ugyanúgy megkapná előre két évre, akkor az 16 551 489 Ft –ra lenne szüksége.
Erre a 16 551 489 Ft-ra kellene valóságot írni, mit is jelent ez?
Van egy család, aki kimegy falura, nyakába vesz egy 20 000 000 Ft-os kölcsönt 30 évre
Birtokába kerül egy 800 négyszögöles telek
Itt kialakít 320 négyszögölön intenzív kertet, ahonnan lehoz évente 10, 1 tonna diverz zöldséget- és gyümölcsöt, 1. 79 45 EUR / kg fedezeti ponton, már az első éven, ha ügyesen tervezi meg a költözést.
Valaki kellene, aki készpénzben odaad neki 16 551 489 Ft-ot, aminek a fedezete az a 10.1 tonna termény lenne, amit évente megtermel, és átveszik tőle garantáltan 1. 7945 EUR –ért kilónként minden évben.
Ide kellene egy jó szövetkezet
Na, most ide kenne egy jó szövetkezet, aki ezt a történetet megszervezi ilyen szinten. Ebben nagyon komoly innovációs potenciál lenne, mivel lenne árualap, és lehetne szervezni a feldolgozást. Másképp nagyon nem tudna működni a dolog, elég komoly szövetkezeti hagyományokkal rendelkezünk, érdemes lenne kihasználni ezt. Egy élelmiszermérnök csapatnak, aki polci végterméket akarna tervezni egy ilyen rendszerre, ez a rendszer maga lenne az innovációs mennyország! Ha ez a csapat a szövetkezetnek dolgozna?
Na igen, e ez egy komoly dimenziót nyitna meg ebben a történtben. Mivel a helyi szövetkezet, vagy a "szövetkezetkezet szövetkezete" - ahogy a haverom mondta - képes lenne polci végtermék kibocsátására, mint Kanadában, vagy Nyugaton, vagy Olaszországban.
Olyan innovációs csapatoknak, aki tesztelgetni akarnak ezt-azt, egy ilyen gazdasági rendszer nagyon komoly potenciált képviselne. Egy ilyen rendszer IT innovációs mennyország lenne. A rendszer felállításával már munkahelyet lehet teremteni, de ami a lényeg, a rendszerre rá lehet építeni nagyon szépen fizető munkahelyekkel teli rendszereket, na de ez egy másik poszt témája.
"Azt is szeretnék, hogy amíg az országban megtermelt zöldségekből és gyümölcsökből elegendő a kínálat, addig a multik ne importáljanak külföldi terméket.
A szövetség tárgyalásokat folytatott cseh hátterű kereskedelmi láncokkal annak érdekében, hogy azok csak abban az időszakban importáljanak zöldséget és gyümölcsöt, amikor az adott termék iránti igényeket a helyi termelés nem tudja kielégíteni "
Idézet vége.
A csehek ezt meg fogják tenni. Meglátásom szerint ha ezt megtették, akkor már tovább is fognak lépni az önellátás felé vezető úton, szépen rendszerbe foglalva.
_____________________
Ők is biokajából főznek:
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Sztupa Gergely innovációja Pusztaszabolcson, aki tudja hogyan kell pótolni a talajerőt nagyüzemi gazdaságban, úgy, hogy nem kell szántani a területet feleslegesen.
A film a Médiatanács támogatásával a Magyar Média Mecenatúra Program keretében készült.
Épp most néztem meg a neten, hogy hogyan kell kovászt nevelni, mivel szükség lesz rá az elkövetkezendő pár hétben, így karantén idején. A világunk soha nem lesz már ugyanolyan, mint 10 napja, ezt már érzi mindenki. Több időnk lett, elkezdtünk egymásra, és egy kicsit befelé figyelni.Kezdjünk észrevenni azt, hogy akkor most mik is azok az értékek, amelyek igazán fontosak, amiért érdemes élni.
Választottam ehhez a bejegyzésez egy idilli tavaszi képet, Veszprémről, abból a korból, amikor még az emberi mérték, és a fény volt az élet ritmusának zsinórmértéke, téltől őszig, át az évkörön.
Karanténban vagyunk, egy világjárvány elején, és még nem tudjuk azt, hogy mikor, és hogyan fog véget érni. Csak azt tudjuk, hogy egyszer vége lesz, és ki fogunk menni a lakásból.
Háború van egy vírus az ellenfél. Sok helyen már akadozik az ellátás, nincs áru a polcokon, vagy ha van is, akkor is csak nagyon minimális választék. Ez az, amit nem szoktunk meg, a mi életünkben erre még nem volt példa.
Megszoktuk azt, hogyha bemegyünk a boltba, akkor azt veszünk, amit akarunk, a homártól a narancson keresztül a 30 féle péksüteményen keresztül a csillaggyümölcsig. Ez számunkra a természetes. Nem gondolunk bele, hogy az, hogy minden mindig van a polcon, ez a rendszer az utóbbi 60 évben alakult ki, és létezése nem magától értetődő, hogy ez létezik. Mostanában sokat beszélgetünk erről a szakmában, hogy mi is történik, az emberek vásárolják fel a WC papírt, tartós élelmiszereket, hogy el tudják látni családjukat, és önmagukat, mint háborús időkben.
A haver azt mondta, hogy ez bizony a lét „kétdimenziós” voltából adódik. Kérdeztem tőle, hogy mit is ért azon, hogy „a lét kétdimenziós” volta. Lerajzolta a következő ábrát:
Meglátása szerint az életünket eben a háromszögben töltjük, és mint egy kis hangya, futkosunk csúcstól- csúcsig, és intézzünk fontosnak vélt dolgainkat. Kérdeztem tőle, hogy nem inkább családot kart-e írni a lakosság helyett. A válasza az volt, hogy mára az egyén értelmezhető a vállalatok, és az állam számára, mivel pl. nem a családok, hanem az egyén kap ilyen- olyan ügyfélszámot, vagy vásárlói kártyát. Ebből a történetből meg képezhető az a pillanatnyi fogyasztói viselkedés, ami már vizsgálható, és képezhet gazdasági hasznot pl. egy áruház számára.
Egyszerűen azért, pl. mert tudni akarja, hogy ki vásárol bagelt mondjuk az áruház pékségében reggel 7-től reggel 9-ig. Vagy pl. kapunk adókártyát, hogy adót tudjunk fizetni.
Meglátása szerint most az emberek futnak beszerezni mindent, ami a karanténban kellhet, - elfutnak az egyik pólusig – vállalatok, hazamennek – lakosság – és szemüket az államra vetik, hogy mit tud tenni értük. Így gondolkozik a nagy átlag. Sokat beszélgettünk még erről a kétdimenziós dologról, mondtam neki, hogy nekem valahogy nem akaródzik bevenni azt, hogy az ember kis hangyaként rohangál egyik csúcstól másikig, és ebben éli le a kis életét, igaz a rendszerben nagyon sok dolog értelmezhető, arra meg modellként jó, de nekem hiányzik valami.
Ebben is maradtunk, beszélgettünk másról. Meglátása szerint erre a játékra szépen kottázható egy vállalatirányítási rendszer működésének egyes aspektusai, ami eléggé innovatív gondolati megközelítés.
Eltelt pár nap, csak nem hagyott nyugodni ez a hangya, meg háromszög dolog. Ekkor villant be a következő kép, el is neveztem azon nyomban a „lét háromdimenziós voltának” haver után szabadon. Íme:
Ez már emberi mértékű modell, állunk, és fogjuk egymás kezét, segítünk egymásnak. A lakosság helyett odaraktam a fogyasztót, egy ember viselkedhet az adott pillanatban fogyasztóként, ha kedve tartja. Megjelenik az ember, aki áll, aki bizalommal néz a jövőbe. Megjelenik a piros vonal az ábrán, ami ugye a magasságot jelöli ki.
A kérdés az, hogy mi is kerülhet a ? helyére.
A fenti két modell semmi más nem akar lenni, talán csak egy nagyon-nagyon felületes megközelítése jelen valóságunk néhány kis szeletének, semmi más. Ami biztos, sokan keresik a válaszokat.
Keresik netán arra a bizonyos kérdőjelre a feliratot, mivel mindenki érzi, hogy világunk meg fog változni az elkövetkezendő hónapokban, években. Mi a negyedik fogalom itt a XXI. század elején? Ez a válasz fogja meghatározni azt, hogy milyen lesz a közeljövő valósága.
A kép, amit az íráshoz választottam abból a korból származik, amikor a paraszt ember felkelt reggel, kiment, üdvözölte a kelő napot, és imát mondott este, amikor a nap lenyugodott. Ha volt egy komoly problémája- hogy vegyen-e egy tehenet, vagy nem- aludt rá egyet. Ez volt az a kor.
Pár link, amit érdemes lapozgatni innen is, onnan is:
Amikor a képességek összeállnak, értékké állnak össze, /vagy néha nem../ de ez az, amit mérhető, és mérik is, sokan -Avagy az értéklánc megnyilvánulásának egyik aspektusa láthatóvá válik –
Roppant komoly kérdést feszegetünk, amikor ez a kérdéskör kerül szóba. Látom, hogy mosolyogsz, de nem, tényleg nem arról lesz szó, amire most gondolsz, még közvetve sem : ) Nézzük ezt a játékot közelebbről, hogy miért is került szóba ez a történet, hogy akkor most akkor az a valami nagy, vagy kicsi? Egyáltalán mi is az, ami nagy vagy kicsi? Az értékláncról írtam már egy bejegyzésben, amikor is azt nézegettük, hogy axióma szerint hogyan is lehetne megfogalmazni azt, hogy mit is jelenthet az értéklánc, és fogalmi környezete:
Az értéklánc fogalmi környezetének jelentését a következő mondatban foglaltuk össze:
Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi.
Mivel megvan az, hogy mit is tekintünk az értéklánc fogalmi környezetének jelentésének, már meg tudjuk válaszolni azt, hogy mi is az, ami lehet nagy, vagy kicsi.
A szavak, melyek szerepelnek a fogalom meghatározásban:
Képesség
Képességek hozzáférhetősége az adott időszakban
A Fenti egy időszakban rendelkezésre álló képességek használatának és / vagy megnyilvánulásának eredménye van
Ezen eredmény valamilyen mérhető minőségben ölt testet.
Ha a fenti négy pontban összefoglalt fogalmi környezetet ízlelgessük abból a nézőpontból, hogy akkor most az, hogy egy értéklánc kicsi, avagy nagy, hogyan is néz ki ebben a jelentéstartalomban?
Ha mondjuk az értéklánc eredménye egy termékben ölt testet, akkor annak a terméknek tervezetten mérhető minősége megjelenik, sok esetben ezt szabványosították, több iparágban.
Tehát nem az a lényeg, hogy kicsi-e vagy nagy, hanem a kérdés inkább az, hogy létrehozható-e, igen, vagy nem? Ha igen, akkor innentől kezdve a kérdés az, létezik-e az értéklánc képesség, vagy nem?
Ha a válasz az, hogy igen, egy értéklánc létrehozható, - mivel létezik az értéklánc képesség – már csak az a kérdés, hogy érdemes-e létrehozni az értékláncot, és ha igen, ezen értéklánc képességek időszakos rendelkezésre állása milyen költségszintet képvisel? Ez a válasz, és nem más.
Ha nagy
Vannak dolgok, amit nem érdemes kicsiben játszani, ilyen lehet egy személyszállító repülőgép kibocsátására képes értéklánc, vagy a hasonló típusú termékek kibocsátására alkalmas rendszerek. Az élelmiszergazdaság sem kivétel ez alól. Ezeket a rendszereket működtetni kell, sajátos rendszerintegrációs fok mellett, amely eléggé magas költségszinteket is képviselhet az adott időszakban.
Ebből az következik, hogy egy nagy természetes módon törekszik arra, hogy a rendszerben lévő időszakos képességeket, és tudásokat maximalizálja annak érdekében, hogy nagyon gyorsan képes legyen hasonlóan mozogni a piacon, mint ahogy azt a hasonlóan nagy teszi. Ez a nagyság átka, de ez az előnye is.
Mindezért törekszik a modularitásra is, ez lesz a XXI. század elejének nagy története, a kérdés az, hogyan képeződik le ez a megnyilvánulás az értéklánc integrált üzemgazdasági szintjére, a nagynak ez fog jelenteni nagyon komoly versenyelőnyt, ha jól fogja meg a sztorit.
A moduláris gyártási rendszerek elmélete nem mai tudományág, ezzel mindig is foglalkozott az üzemgazdaságtani diszciplína. A XXI. század elején ez a tudomány azért kerül megint erősen fókuszba, mivel az, hogy integrálják benne a real – time adatokra épülő mindenféle rendszereket, és megoldásokat, ezért eléggé komplex új tudományág alakult ki.
Kb. arról van szó egy-egy egy real- time módon szervezett kapcsolatra fel lehet építeni egy teljes business modellt, innovációt, vagy "egyéb okosságot" ezt lehet pl. lehet totálisan szimulálni, és tesztelni egy megfelelő informatikai környezetben. Ez meg roppant komoly flexibilitást ad az értékláncnak. Olyan 20 éve megy ez a dolog az élelmiszergazdaságban.
Ha valamelyik értéklánc nagyon naggyá válik, akkor elhagyja a saját iparágát, és más iparágakban is elindul a nagyság felé, teszi ezt biztos erőforrás alapokon, ahhoz, hogy sikeres legyen, többszintű komplex problémát kell együttesen kezelnie, ami a mai világban már egyszerűbb játék, mit mondjuk a múlt század 70-esévek elején volt.
Ha kicsi
Létrehozták, és letesztelték az értékláncot, és látják azt, hogy képes arra a működésmódra, amire tervezték, tervezetten optimális költségszint mellett. Általában két irányba indul el egy kicsi. Vagy nagyon sok hasonló kicsi lesz belőle, vagy elindul a naggyá válás útján. Ilyen utat láttunk nagyon sokfelé, és nagyon sok iparágban is.
A mai világban, amikor a valós idejű real- time információ határozza meg az életünket, a kérdés inkább arra terelődik, hogy létrehozható-e olyan értéklánc, ami minimális költségszint mellett betölti-e azt a szerepet, amire tervezték?
Ez meg inkább a kicsiknek kedvez, és nagyon magas szintű innovációs potenciált feltételez. Most már, hogy felvérteztük magunkat tudással, és tisztában vagyunk vele, hogy akkor most mi a nagy, meg mi a kicsi, meg mi is ez az értéklánc cucc, belecsapunk a lecsóba, és a következőkben elemezni fogunk egy-egy olyan játékot, ami a előre vetíti a XXI. század közepét ebben a témában.
Mert pl. mi van akkor, ha kicsi is, egyszerre meg nagy is, meg moduláris is meg nem is?
Érdekel a téma, vagy kérdésed lenne? Írj a lecsómérnöknek!e-mail: lecsomernok@gmail.com
Már nagyon bizsergett az ujjbegyem, hogy megírjam ezt a posztot. Mielőtt nagyon belecsapnánk a lecsóba, hallgassunk egy kis Rammsteint, csak azért, hogy kicsit ráhangolódjunk erre az ízes történetre, ami most következik.
Hobbim lett nézegetni a pénzügyekkel foglalkozó állásajánlatokat a hazai állásportálokon, mivel érdekel az, hogy mennyire keresett itthon az üzemgazdasági tudás. Túrtam a portálokat, és szembe jött velem ez a gyöngyszem:
.............. Contorller
Tasks:
1 Ensure a follow-up of plan activity by identifying consumption and productivity gaps
2 production cost follow-up of machines, labour, raw materials, other direct related and fixed production cost
Calculate new item costs and cooperate with marketing departments within the division
Calculate and set-up standard costs and related basic data (BOM, Routings etc) for produced items
Review intercompany price
Participate in New Product Implementation
Create monthly manufacturing report
Prepare budget (manuf. & full company)
Monitor fixed assets
Manage CAPEXs
Plan exchange improvement with the management team
Hűha mondom, ez nem semmi. Angol nyelven, írva, hazai ajánlat, ez igazán komoly történet kell legyen. Megfogta a szemem a következő mondat: Review intercompany price
Itt gyulladt ki a piros lámpa az agyamban, azonnal tudtam, hogy ebből poszt lesz, de iziben.
Ezt fogjuk kielemezni, hogy mit is írtak le, meg azt, hogy hogyan írták le, a végén azt is látni fogjuk, hogy miért írták le.
Az első körben, ha elolvasod egyszer, azt látod, hogy ez egy nem magyar gyökerű cég, csak itt van egy gyáregysége, mivel olyan szavakat használ, ami a nemzetközi szlengben valahogy másképp néz ki, ilyen pl: - Manage CAPEX's - mert több van ám, aztán pl ez: - slow moving, destruction cost, scrapping …
Itt meg a három pontra érdemes fókuszálni, mert az is fontos, amit ez a három pont jelenthet, de valahogy nem fért ki, vagy nem akarták leírni. A scrapping fogalma is érdekes ebben a a szövegkörnyezetben ez simán hunglish, biztos ezt dobta fel a google fordító a képernyőre.
Elolvastam még egyszer, tényleg, becsülettel, szavanként átmentem rajta, és értelmeztem.
Az első gondolatom, azt volt, hogy miért írta meg valaki ezt az ajánlatot, meg ha megírta, akkor miért volt ennyire elkeseredve?
Mi látszik amikor elolvasod? Hol vannak a tételmondatok?
Meglátásom szerint ez a három:
1. Prepare budget (manuf. & full company)
2. Plan exchange improvement with the management team
3. Review intercompany price
1. Készítsd el a cég finanszírozási igényét "budget"-et, (a gyártásra, és teljes cégre)
2. Itt gondban vagyok..
A második mondaton erősen kell gondolkoznom, mivel csak az tudja mit akart ezzel, aki leírta, de a google fordítót használta, valami mást. Valami hasonlót akarhattak kifejezni angol szavakkal:
Írjuk ide, hogy a google mit dob fel a change management fogalmára:
What do you mean by change management?
Change management is a systematic approach to dealing with the transition or transformation of an organization's goals, processes or technologies. The purpose of change management is to implement strategies for effecting change, controlling change and helping people to adapt to change.
Biztos ez, hagyjuk így.
3. A kedvencem ebben a leírásban: Review intercompany price
Azért, választottam címnek ezt, mert ebben a leírásban ez a legszebb. Mert van ilyen:
What is intercompany transfer pricing?
A transfer price is the price charged between related parties (e.g., a parent company and its controlled foreign corporation) in an intercompany transaction. ... Transfer prices directly affect the allocation of groupwide taxable income across national tax jurisdictions.
Oszt van ilyen is:
What is the meaning of transfer pricing?
Transfer pricing is the setting of the price for goods and services sold between controlled (or related) legal entities within an enterprise. For example, if a subsidiary company sells goods to a parent company, the cost of those goods paid by the parent to the subsidiary is the transfer price.
De ilyen, hogy intercompany price, ebben a szövegkörnyezetben értelmezhetetlen!
Gondolom, -innen az asztaltól, ahol most ülök - arra gondoltok, hogy át kellene nézni azt, hogy akkor most hogyan is számítják ki a cégnél a transzferárakat. És itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, amit nem írtak le.
Mit is?
Ezt az állásajánlatot olyan valaki fogalmazta meg, aki csak félig tudta értelmezni a nem itthon ülő kinevezett döntésképes vezető leveléből azt, hogy mi is a lényeg, kellett hozzá a google fordító, de nem sikerült faszán a meló, mivel nem sikerült megvenni a profi angol lektor munkáját, ami azt jelenti, a cég kicsinyesen spórol. De mivel egy kurrens állásportálon van fent a hirdetés, - ott meg meg kell fizetni az árát a történetnek - azt jelenti, hogy kell az ember, de izibe, aki lenyomja ezt a melót...
Nézzük tovább.
Még mindig a Review intercompany price - nál tartok, amivel folytatnám az előbbi gondolatmenetet. Ez, a következőt jelenti:
Nem tudjuk azt, hogy milyen számot írjunk az árcédulára, azt sem tudjuk, hogy az üzem területén hol, és mikor kellene rátenni az árcédulát arra a valamire, amit úgy gondolunk, hogy talán az a termék, vagy mi.
Na most ez hajmeresztő, ha hozzá veszed a következőket is, ami le van oda írva:
Calculate and set-up standard costs and related basic data (BOM, Routings etc) for produced items
Számoljam ki, és állítsam be a gyártott termékek sztenderd költségeit, (Bills of Material, utvonalak, stb.)
Szóval van egy vállalatirányítási rendszer, - madár mindegy, hogy milyen, mindegyik hasonló elven működik - amit nem tudnak használni, mivel nincsenek beállítva benne a gyártott termékek alapadatai, pl. nincs felállítva a gyártott termékek anyagszámlája -
Ez így egyben hajmeresztő. nem tudják, hogy merre vannak arccal előre, magyarul nem tudják azt, hogy akkor most hogyan megy a gyártás, menyibe kerül az a gyártás időszakonként, és nem tudnak semmit.
Gondolom Joet, Boriszt, vagy Hansot marja a sárga ideg, ha ránéz az aggregált kimutatásokra a számítógépén, ahol pl. 3 ország 5 gyárának a napi költségadatai / végtermék futnak real time-ban, a hazai egység adatai falsok, és ezt neki jelzi a rendszer, mert van olyan nála, hogy üzleti intelligencia elemzés.
A haját tépi, és azt mondja a főnökének, hogy figyu, nem tudom hogy mennyivel kell finanszírozni az ottani történetet, mivel falsok, vagy nincsenek számok.
Szóval ezért íródott ez a kis állásajánlat, nem másért, vakon mennek, és ezt az anyavállalat kezdi megunni.
Review intercompany price történet - de csak ez - olyan 6- 16 M HUF körüli áron elérhető most tanácsadásként a szabadpiacon, mivel nem egyszerű játék az, oda többfajta drága tudás kell, amit meg kel fizetni.
Az adatbázis mágus, aki ért az ilyen dolgokhoz, az is tanácsadóként dolgozik, olyan 45 - 70 E HUF pénzért óránként - jó, lehet hogy vagy olcsóbbért is, de ez az átlag - tehát az sem olcsó játék.
A zéróról kellene felépíteni mindent, ahogy azt a külföldi kinevezett menedzser elvárja, mivel meg akarja nézni, hogy hogyan is néz ki ennek a gyáregységnek a szerepe az értékláncban. És ha ez a meló megvan, akkor jöhet a transzfer ár, meg az adatbázis mágus, meg a többi, addig semmi, de eddig el kellene jutni.
Egyre több ilyen történetet látok hogy kezdenek rájönni a cégek, hogy gond van, ment valahogy pl. 30 évig valami - pl. eddig Joe, vagy Jürgen, vagy Hans - nem kérdezte meg nagyon mélyen azt, hogy akkor mennyit kell utalni évente - mert elég volt a profit, amit hozott a cég évente. Most valami változott. Kellene az üzemgazdasági tudás, kellenének a tényleges számok, amit távolról akar látni.
Ez alapján meg valami rendszert kellene felépíteni, amiből kijön az, hogy mennyi a tényleges real-time finanszírozási igény. Ez meg roppant drága cucc, meg hiánycikk.
Egyre több az ilyen hirdetés, ami azt jelenti, hogy nagyon komoly átalakulás előtt van a KKV szektor.
Mi van ha nem tudják megoldani ezt a gondot? Szerintem akkor átírják az értékláncot a központban, de ez másik történet.....
Nem oly régen egy posztban elkezdtem kifejteni, hogy mit is jelenthet egyfajta nézőpontból az értéklánc, mint fogalmi keret. A bejegyzést az alábbi linken érhetitek el:
A tangás csajokkal bevezetett posztomban a következő konklúzióra akartam jobban felhívni a figyelmet:
"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?
A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."
-Idézet tőlem, az Értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésből -
Nyomjuk innen tovább a történetet.
Szóval most egy mese következik, aminek a valóságoz semmi, de semmi köze, de tényleg. :)
Kezdjük is el.
Volt egyszer a Varázshegyen túl, a Nagykerek Erdőn onnan, a Végtelen folyó ezen oldalán, ahol még kézzel mossák a pelenkát, és full sminkben viszik le a szemetet is - mert soha nem lehet tudni - ott történt meg a következő eset, egy ottani cégnél.
A cégnek nagyon sok üzlete volt a királyságban, és kereskedett egy bizonyos termékkel, aminek nagyon nagy keletje volt a királyságban, és van ma is.
A cégnél összeültek a cég tulajdonos varázslói, hogy arról tanakodjanak, hogy hogyan lehetne az amúgy sem kicsi céget kicsit jobban felpörgetni. Tanakodtak, sokszor tartottak szeánszot, és bevonták külsős varázslók segítségét is.
Meg is lett a konklúzió, miszerint úgy lehet lehető legjobban piacot szerezni a királyságban, hogyha a hasonló profilú boltokat felvásárolja a cég, de ízibe, és a lehető leggyorsabban, nehogy a konkurencia lecsapjon rájuk és elhappolja tőlük a jó businesst.
A döntés után a tettek következtek. Elvitték a tervet a királyság bankjába, és bemutatták a történetet, kérve azt, hogy a bank adjon lóvét a terjeszkedésre.
A bank megnézte a színes-szagos terveket, és áldását adta a finanszírozásra.
A buli csak most kezdődött el igazán.
Nyomtatták a szerződéseket a kocsiban, helyszínen, az adott üzletben, melyet meg akartak venni, beírták bele e megfelelő számokat, és neveket a kipontozott helyekre, aláírás, pecsét, és lőn, a cégé lett az adott üzlet az adott pillanattól.
Mindenki maradt a helyén, és minden maradt a régiben az adott üzletben, csak a tulaj változott. A kiszemelt boltok általában privát tulajdonban voltak, és a tulaj adta el őket, ha nem, akkor kicsit máshogy nézett ki a vételi procedúra, de azt is megoldották gyorsban.
Teltek az évek, gyűltek a raklapon a szerződések, és egy napon megcsörrent a telefon.
A bankból telefonáltak a cég varázslóinak, hogy be kellene mutatni azt, hogy a cég miből is el, mivel ha ezt nem teszik, akkor 5 napon belül fel fogják mondani terjeszkedés finanszírozására kötött szerződést, melyen évekkel ezelőtt száradt meg a tinta.
Számolgatott a varászlótanács, de nagyon nem találták a számokat. Ekkor kezdett felfigyelni a történetre a király fő adószedője is, és elment a céghez, mert kíváncsi volt a számokra, hogy akkor mi is történt arrafelé az elmúlt pár csodálatos évben. Vitt magával pár embert, ha már kiment, és elkezdtek belenézni abba a több kamionnyi anyagba, ami keletkezett ez idő alatt.
Pár nap alatt elő is hozták, hogy lenne itt pár zsák arany, amivel a cég tartozik a királynak. Sajnos a bank nem hosszabbította meg a hitelt, és varászlótanács meghirdette a céget eladásra. Jött is aznap a szomszéd királyság hasonló profilú cége, és megvette az egész hóbelevancot, tokkal - vonóval .
Kifizette a királyi adószedőnek azt a pár zsák aranyat, amivel a cég tartozott - ezt leírták a pergamenre, amin az adásvételt rögzítették, hogy ez benne van a vételárban-.
A cég varázslótanácsát leváltották, és megtették a megfelelő bejelentéseket a megfelelő királyi hivataloknak néhány fővarázsló ellen, akik tolták a fővarázslatot ebben a történetben.
A céget eladták, és vége is lehetne a történetnek, mivel meg lett mentve egy cég, csak a tulaj változott.
Persze, ebben s van igazság, de akkor hogyan is jön ebbe a történetbe most az értéklánc, meg az, hogy benézték? Meg akkor kik, és mit néztek be?
Hogy is szólt az idézett értéklánc fogalom? Bemásolom még egyszer:
"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?
A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."
- Idézet tőlem -
Fordítsuk le a történetre a fenti axiómát:
Mit finanszíroz a bank, a bank oldaláról nézve a történetre?
Bank számára mi volt az a cég által kínált következmény -amit a cég termékként kínált a bank számára- a bank által mérhető eredménnyel, a finanszírozás fedezetére?
A. Vagy a megnövekedett pénzáramot finanszírozta
Bejön egy bolt, amit a cég megvesz, ezáltal a cég nyilvántartott eszközértéke megnő, a bolt profitot termel, amiből a hitel visszafizetését a cég fedezni tudja.
B. Vagy a bolt megvásárlását, mint eszközt finanszírozta
Megveszem a boltot hitelből, és ezáltal a hitel fedezete a megvásárolt bolt mint eszköz.
Más lehetőség nincs. A bank telefonált, mivel úgy gondolta, nem finanszírozza tovább a növekedést. Hoppácska.
A bank hívása után azonnal kiderült, hogy megnövekedett pénzáram alapú finanszírozás az nem ugyanaz, mint a bolt, mint eszköz megvásárlása.
A bank benézte az értékláncot? felmerülhet a kérdés......
Ha úgy gondolta, hogy tudja azt, hogy mire adja a hitelt, azaz elemezte annyira a rendszert, -amibe a hitelt tolta - hogy tudja azt, hogy mi lesz az a rendszerszintű működésmodell, amiből kijön a hitel fedezete, akkor azt kell mondjam, ezt félig benézte, mivel a történet nem volt az axióma szerinti értékláncba szervezve. Ha valós értékláncnak nézte a játékot, akkor vak volt, és persze, ezt benézte, mert nem volt itt semmi értéklánc, csak valamilyen nem rendszerszinten mérhető értékteremtés.
A cég benézte az értékláncot?
Hát már hogyne nézte volna be. Azt gondolta, hogy axióma szerinti értékláncot hoz létre, pedig nem is, ez kiderült, és ezért a történet bukásra volt ítélve.
Növekedés, profit, értéklánc. Az értékláncba hogyan kell integrálni egy növekedési lehetőséget? Ez a növekedési lehetőség hogyan képeződik le a teljes értékláncra, mint mérhető, elemezhető "mért mennyiség"? Ezt a "mért mennyiséget" hogyan finanszírozza a bank?
Hoppácska.
Eztet meg nem tanítják az iskolában... Jáj....
Szóval ilyen kérdéseket pörget ki a valóságból az, ha valaki elkezdi csak kicsit komolyabban végiggondolni azt, hogy az említett értéklánc fogalom milyen kicsit mélyebb jelentéstartalommal bírhat.
Láttam egy filmet nem oly rég, és azt gondolom, hogy érdemes lenne mindenkinek megnézni, akit valamilyen mélységig érdekel az, hogy üzlet, meg cég. A film Arunachalam Muruganantham életének egy szakaszát mutatja be, és hol máshol készült, film, mint „Bollywoodban”. Pontosítsunk kicsit, mivel ilyen földrajzi hely, hogy Bollywood, nincs a térképen. A „Bollywood” mint elnevezés az indiai filmgyártás gyűjtőneve, és Mumbai /Bombay/ - „Hollywood” szavak összevonásából keletkezett annak idején. Amitábh Baccsan, Akshay Kumar, Radhika Apte, Urmila Mahanta nemzetközileg ismert filmszínésznők, és filmszínészek.
Igen, Bollywood, India, és a hindi filmgyártás. Boollywoodi filmek. Érdemes lenne több bollywoodi filmmel tömi az agyunkat, mivel olyan témákat dolgoznak fel, ami máshol elképzelhetetlen. Ilyen történet a Arunachalam Muruganantham életének egy szakaszát feldolgozó Padman című film.
Íme, a film reklámja. Több mint 49 millióan nézték már meg:
PADMAN Official Trailer | Akshay Kumar | Sonam Kapoor | Radhika Apte | 9th Feb 2018.
Na nézzük, miről szól ez a film.
Van egy ember, Lakshmikant Chauhan, aki észreveszi, hogy a felesége rongyokat használ a menstruációja alatt. Na most ez nem tetszik olyan nagyon Lakshmikantnak, és ezt közli is feleségével, aki azt mondja, hogy ez egy olyan dolog, amibe nagyon nem kellene beszólnia egy férfinak, mivel semmi köze hozzá, továbbá ha sokáig csinálja ezt, akkor meg fogják szólni a faluban, a viselkedésével szégyent hoz a saját házára. A film arról szól, hogy a semmiből Lakshmikant hogyan hozza létre a saját maga által megtervezett betétet, és annak kisüzemi gyártási infrastruktúráját a nulláról.
Olyan gépet tervezett, amivel bárki tud betétet gyártani egy garázsban akár, mivel a gép egyszerű felépítésű, mint a faék, bárhova telepíthető. ahol van egy garázsnyi hely, meg 220 Volt. Na most ebben nem ez a szép. Hanem az, hogy egy db betét értékesítési ára Indiában 2 rúpia. 2, - kiírom betűvel is: kettő - azaz 2 rúpia, nem több.
A mai napon egy INR – Indiai Rúpiáért - 4.12388 Ft-ot kell fizetni, ha át akarjuk váltani. Tehát egy db betét 2 x 4.12388 = 8,24776 HUF. Itt az a kérdés, hogy mennyit is ér 2 rúpia Indiában, pl. vidéken?
Most ne azt nézzük, hogy egy városi középosztályba tartozó nőnek mit takar a két rúpia, nem ez a fontos. Hanem az, hogy egy vidéken élő, bármilyen életkorú nő ki tudja-e fizetni ezt az összeget, avagy nem.
Egy 2015-ös cikk azt írja, hogy egy vidéki háztartás napi 33 rúpiából él arrafelé. 33 INR x 31 nap= 1023 INR / hónap, aminek elégnek kell lennie miden költségre ami felmerül a háztartásban. Tehát akkor járunk el helyesen, ha a 2 rúpiás darabárat ehhez a kb. 1000 rúpiás havi rendelkezésre álló pénzhez viszonyítjuk. Tehát 20-30 rúpia hogyan aránylik a havi nagyjából 1000 rúpiás rendelkezésre álló havi családi költségvetéshez:
A film arról szól, hogy Lakshmikant hogyan is tervezett betétet, jobbat akart tervezni, mint a forgalomba lévő márkák termékei. A film erre a történetre fókuszál, hogyan csinálja meg ez az ember a lehetetlent Indiában.
Hogyan egyszerűsíti le egy kb. egymillió dolláros automata gépsor munkáját a végletekig úgy, hogy az általa tervezett géppel, - ami elfér egy garázsban – jobb terméket lehessen előállítani, mint amit a nagy, és a drága gépsor tud.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra, és nagyon komolyan elgondolkodni azon, hogy mit is jelentett számára az innováció fogalma. Azt, hogy hogyan gyártják betétet – hogyan szokták gyártani, mi a bevett gyártási metódus a nagykönyv szerint – nem is tudja, csak akkor kerül ezzel a valósággal szembe, amikor keresi a tudást ebben a témában – Lát egy videót erről. Addig nem is létezett számára ez a probléma – nevezzük inkább megoldandó feladatnak –
Tehát az ilyen mondatok, minthogy: - „Így szoktuk” - „Őrültséget csinálsz, ezt nem lehet így” - „Ne fog menni” És ehhez hasonló megnyilvánulásokkal nagyon nem tudott mit kezdeni. A végére megalkotta a gépet, ami képes volt a feladatot professzionálisan elvégezni. Érdemes rászánni a filmre a két órát, és végignézni azt, hogy Lakshmikant hogyan jutott el a semmiből a tökéletes megoldásig.
Megvolt a tökéletes termék, a gép, amivel elő lehet állítani, már csak el kell adni jól, és dőlhetnek a milliók. Általában ez lenne egy reális sztori, de mi a valóságot látjuk egy bollywoodi filmen. És itt jön be az, hogy miért is gondolkodott annyit Lakshmikant. Nem akart Ő mást, csak a feleségét megvédeni a fertőzésektől, Ennyit akart, nem többet, ezért tette azt, amit tennie kellett.
Na de honnan is volt ez a 2 rúpia, mint eladási ár?
Nagyon részletesen a film nem tér ki a részletes számításokra, annyit lehet tudni, hogy 90 000 rúpiába került neki gép, nem többe. Az, hogy a gép hogyan került neki 90 000 rúpiájába nem tudjuk, pedig itt kellene kicsit matekolni, ha olyan kérdésekre keressük a választ, hogy akkor most mennyi betétet lehet előállítani egy napon, vagy egy műszakban, vagy egy év alatt. Ez nem lényeges szempont, neki nem az, és igaza van! Tehát nem akart Ő mást, csak a feleségét megvédeni a fertőzésektől, Ennyit akart, nem többet! Egy lány lesz segítségére Delhiből, akivel kidolgozzák azt a briliáns üzleti tervet, amivel Lakshmikant elérheti célját. Nem fog soha többe kerülni egy darab termék, mint 2 rúpia, erre a kidolgozott pofon egyszerű business modell a garancia.
A business modell a következő: A. Neki a gép legyártása 90 000 rúpiába fájt, nem többe. B. Ő gépet tud gyártani, és ez 90 000 rúpiába fáj darabonként. C. Azt mondja, 2 rúpia egy darab gyártott termék értékesítési ára /Nem a gyártási ára!!/ D. Megvan a szabadalma a gépre, ezt elérte /Nézd meg a filmet, kiderül, hogyan tette/
A business modell: Eladja gépet egy-egy faluban női közösségeknek, akik megveszik a gépet 90 000 rúpiás hitelből, gyártják a terméket, eladják 2 rúpiáért, és visszafizetik a hitelt. Ennyi az üzleti terv, nem több.
Profit margin on Total Investment = 55%, ezt írja a fenti PDF utolsó sora, azaz magyarul:
Profit („margin” szó jelentheti magyar nyelven: ár, árfolyam különbözet, térképszegély, margó, szegély, szél, part, perem, határ, árrés, közgazdaság, fedezet, lapszél, óvadék, eltérés, tolerancia) a tejes befektetésen: 55 %. Itt hozzáfűzném, hogy számomra bármelyik szó elfogadható, kivéve az „árrés”. Rés a pajzson szokott lenni, vagy a kövek között, bárhol lehet rés a földben netán, de olyan, hogy az árnak rése lenne, az eléggé nevetséges. Tehát itt van mögötte a matek.
Miért is beszélek erről?
Sokan feltehetik a kérdést, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, ami a kajáról szól, és a kaja köré szerveződő üzleti megoldásokról. Persze, ez így van, de amiről még itt szó van, az az innováció, és megnyilvánulási formái a világban. Padman üzleti meglátása maga lehet a jövő, vagy a jövőbe vezető híd, olyan helyeken, ahol a munkaerő nem mobil, de akar dolgozni.
Miért mondom ezt? Hogy függ ez össze az élelmiszergazdasággal? A Padman üzleti modellje egy decentralizált üzleti modell, ami arra alapoz, hogy helyben képesek előállítani a terméket, minimális betanítással, Az üzemeltetéshez nem kell egyetemi diploma, mivel a technika nagyon egyszerűen van felépítve, de hatékonyan üzemeltethető.
A tágabb értelemben vett élelmiszergazdaságban ez lesz az egyik trend, a decentralizált rendszerek bevezetése, mint innovációs mag.
Például, lehet ezt a játékot helyi termelésre is alapozni, és kellő képen megtámogatni, ilyenekkel, mint IoT, vagy ipar 4.0, vagy megtámogatva egy kis minőségüggyel, a kellő képen integrálva. Ilyen történetek bármilyen módon megnyilvánulhatnak a valóságban, és az, hogy ez van mögötte, csak később derül csak ki általában. Fel vagyunk készülve a decentralizált rendszerek gazdaságtanára? A nagy kérdés ez ebben a játékban. : )
Megyek be a haverhoz a konyhába, - ipari termelőkonyha a javából, egy KKV részeként működik az egység – gyártogatnak ezt meg azt. Megyek befelé, nézek jobbra, semmi, nézek balra, tábla. Megyek közelebb a táblához, hogy mi az a nagyon fontos, amit ki kell írni egy falnyi táblára, mi van ráírva betűvel, magyarul, nézem, oszt íme:
Kedd Gipsz Jakab 67 Tank Aranka 80 Árokparti Virág 62 Gyenge Mágnes 134 Erős Áram 56
A következő nagyon tartalmas párbeszéd alakult ki: - Te, mik ezek a számok, de tényleg, meg miért annyira fontos, hogy egy falnyi táblára kell ezt kiírni? - Ez az egyes dolgozók teljesítménye. - Tényleg? - És mi ez, krumpli, banán, vagy mik ezek a számok? - Ezek százalékok. - Tényleg százalékok? - Azok.
- És kedden időben végeztetek a termeléssel? - Igen, nem volt semmi gond, minden a terv szerint haladt. - Nem értem. Ha ez százalék, meg teljesítmény, akkor a szerény Micimackó számításom szerint a keddi gyártást be kellett bukjátok, mert nem tudtátok leszállítani, mert befejezetlenül maradt, és mindenki lelépett, mielőtt készen letettek volna, és a konyhát is ott hagyták a srácok, mint eb a szarát, a harmatos fűben nyáridőn. - Mit nem értesz rajta? - Az egészet. Mit jelentenek a számok? Mert nem a napi teljesítményt, az biztos. - Tudod, az van, hogy minden gyártott termék / db szám / konyhai pozíció megvan, hogy mennyi idő alatt kell legyártani, ez a norma idő. Na, most ha teljesíti ezt az időt, akkor 100 a szám. Ha nem sikerül neki, az + idő, tehát nem 100, hanem arányosan kevesebb. Mondjuk +1 perc, - 1 %. - Magyarul, ha 100 cuccot kell legyártani 1 óra alatt, az lenne 100. De ha csak 90 perc alatt sikerül, akkor csak 50. Jól értem? Mert veszett 30 percet. Igaz? - Így e. - Hát, te nagyon ügyesen kitaláltad ezt a történetet, és szépen be is normáztál minden receptet, ügyesen, ahogy kell. Olyan ügyes vagy, hogy képes vagy naponta a normarendszerbe belevenni minimum 90 – 400 változót, és az alapján meghatározni a bázist. Azt az időt, ami aznap a 100-at jeleni aznap. - Egyszerűbb ez a történet, nincs ilyen szofisztikált rendszer mögötte. - Akkor még nagyobb bajban vagy, mint gondoltam, azt gondoltam, hogy tudod hogy mit csinálsz, de látom, fingod nincs arról, mit csinálsz. - Amúgy mit kezdesz a számokkal? Mi van, ha tartósan valaki, 60, vagy 55 hó végéig? - Akkor nincs fagyi, vagy mi van? - Nem, elbeszélgetek vele, hogy miért nem sikerül, és ha nem, akkor jönnek a szankciók. - Eddig tűrték az emberek, nem akarta senki rád borítani az asztalt, vagy nem akartak felmondani? - Nem még nem. - Szerintem most kellene abbafejezned ezt, míg mindenkit jókedvében találsz, köztük engem is. - Amúgy honnan szedted ezt kiváló teljesítménymérési módszert? - Nyugaton elterjedt. Mégis hun, te drága, mondjál nekem olyan helyet, ahol bevezették, és célszerűen hatékony, a melós baszogatásán kívül? - Persze, lehetnek ilyen tervezett ipari környezetek, ahol ilyen játékot lehet játszani, de az nem a te konyhád. Ilyen cucchoz milligrammra kiforralt gyártási ciklusmenedzsment kell, meg totálisan gyártásintegrált környezet a munkás, és a munkapozíció köré. És ott se biztos, hogy célra vezet egy ilyen KPI. Elmegy hugyozni egyszer a delikvens, veszít 15 – 20 percet, és ugrott a teljesítménye. - Na, most azonnal hagyd abba, de tényleg. Mondom miért. - Tehát az egyes munkapozíciókat méred, cseszel arra, hogy van egy csapat, aki egyszerre dolgozik, egy műszakban. A csapatot bünteted, az egyént jutalmazod. Mindezt teszed egy konyhában? Ne mán vazze. Ez roppantul nagy királyság, egy konyhában, csak gratulálni tudok. Azon csodálkozom, hogy beszélgetnek veled az embereid. - Tudod, mióta a világ, a világ, egy konyha működése a csapatmunkára épül. Mint a kéz ujjai úgy kell, hogy együtt dolgozzanak az emberek, elfogadva azt, hogy van egy felelősségi hierarchia, amit mindenki elfogad. Tudod, vannak ilyen a séf, séf helyettes, salátás pálya, sültes pálya, stb. Értesz ugye? - Normális ember, ha meglátja a számokat, ezt látná: - 67, 80, 62, 134, 56 a keddi varázsszámaid. - Átlag: (67+ 80 + 62 + 134 + 56 ) / 5 = 79, 80 - A keddi termelést csak 79,80 %-ban teljesítették az emberek, tehát 20.20 % - a termelésnek nem került legyártásra. - De te nem ezt méred. - Hanem hogy pl. - Gipsz Jakab 67. Ez kb. azt jelenti, hogy Jakab + 33 % -nyi idővel többet piszmogott a számára előírt penzummal. Kb. azt jelenti, hogy amit 1 óra alatt kellett volna elvégezni, 1 óra 20 perc alatt tette meg például. Biztos szar napja volt. Nem furcsa az, ha ránézel a varázsszámaidra, akkor a számokból az jön ki, hogy lehetetlen legyártani a keddi gyártást? - Ez még nem tűnt fel? - Nem. - Nagyon ügyes vagy, csak így tovább. - Szerintem, ha nem hagyod abba, le fognak cserélni az alkalmazottaid. Azt sem tudod, mit mérsz, de méred. Ennek a rendszernek nálad semmi értelme, nem visz előre, főleg nem a gyártás minőségét. - Ha nekem kellene bevezetni egy teljesítménymérési eszközt a következőt tenném: - Fókuszban a csapat, és napi gyártási minőség. - Ha minden nap a csapat legyártja minőségi gyártási munkával a kiváló minőségű végterméket időre, akkor övék a napi gyártáson realizált nettó profit 6 % -a. Pénzben, azonnal fizetve a következő hét keddjén. - Ha átlagosan csúsznak 1 órát, akkor az bizony – 1 % lóvé. Ennyi, kész, nem több. Bízd rájuk a többit, szakemberek, meg fogják oldani. - A tábládat dobd ki, tedd meg azt, amit az előbb mondtam, addig tedd, míg van csapatod. - De hogyan lehet kiszámolni azt, hogy mennyi volt a keddi gyártáson realizált profit? - Ezt most komolyan kérded? - Igen. - Nagyon hosszú hetünk lesz, készülj fel.
Mélyebbre kell mennünk egy kicsit, mondhatni filozófiai szintre, amikor arról kezdünk el beszélni, hogy van olyan fogalom, hogy vásárlóerő, és hogy az hogyan függ össze azzal, hogy akkor az adott faluban, városban, kerületben, vagy utcában akkor most tönkre megy-e egy adott profilú egység, legyen az kocsma, bolt, butik, vagy bármi.
Egy komoly felütéssel fogok kezdeni. Azt mondom, - azt állítom - hogy a XXI. században egy üzlet - akár egy bolt - helyi sikerességének nem elsődleges feltétele a lokális vásárlóerő megléte. Jó ha van, de köszöni szépen, „madármindegy“.
Nézzük csak, mi a vásárlóerő fogalmának jelentése: - Wikipedia a következőket írja: -
„A vásárlóerő a vásárlóalap reálértéke, amely kifejezi, hogy a lakosság az adott nagyságú vásárlóalapért az áruk és a szolgáltatások milyen tömegét képes megszerezni. A vásárlóalap nagysága mellett az áruk és szolgáltatások árszínvonala határozza meg.
A GfK piackutató cég rendszeresen felméri Európai vásárlóerejét, melynek célja, hogy összehasonlítást adjon az európai „gazdag” és „szegény” régiói között fennálló egyenlőtlenségekről. „
"A vásárlóerő-paritás (angolul „purchasing power parity”, rövidítve PPP) egy közgazdasági módszer egy alternatív árfolyam kiszámítására két valuta között. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. Az említett javak (termékek és szolgáltatások) egy úgynevezett kosarat alkotnak, aminek a tartalmát megfontoltan kell összeválogatni.
A referenciavaluta általában az amerikai dollár egy adott évre.
Ezzel a módszerrel két problémán lehet felülkerekedni:
A valutaárfolyamok finom és durva ingadozáson eshetnek át anélkül, hogy változnának a gazdasági körülmények. Egy rövid távú nemzetközi összehasonlítás hamis eredményre jutna a piaci árfolyam használatával.
A szegény országok valutáit rendszerint alulértékelik a piacon a gyenge termelékenységük miatt (lásd Balassa–Samuelson-hatás)."
Ehhez megint vissza kell mennünk egy kicsit a történelemben, pontosan oda, a 60-as évek végére, amikor is kidolgozták nyugaton az áruházak - departement store - üzemgazdasági működési környezetét. Az első közepes alapterületű áruházak általában a fővárosi kerület, vagy városrész központjában, vagy a kisebb városok központjában nyíltak meg. Általánosságban elmondható, hogy olyan frekventált helyekre telepítettek ilyen egységeket, ahol nagyon sok ember fordul meg napközben. Ez sok esetben a kis városoknál a történelmi városmagot, vagy ahhoz közeli helyet jelentette. A nagyobb városokban olyan helyekre, utcákba telepítettek ilyen egységeket, ahol tradicionálisan meghatározó volt a kereskedelem. Előfordult az is, hogy olyan helyre települt az üzlet, ahol a környéken koncentráltan sok adminisztratív munkahely volt.
Mivel ez így volt már a 60-as évek végén nálunk is, kijelenthetjük azt, hogy az adott áruház telepítésének nem feltétele a lokális vásárlóerő megléte. Ebben a megközelítésben a lokalitás fogalma a kerületet, vagy a város még kisebb részét jelentette. Egy megyei jogú város esetében jelenthette a lokalitás fogalma az egész várost.
Tehát axióma szerint kijelenthető, hogy az áruházak telepítésénél a 60-as évek végén nem volt fontos a lokális vásárlóerő megléte. Az áruház lokális sikeressége nem függ a lokális vásárlóerőtől.
A kérdés az, miért?
Amikor megalkották a 60-as évek végén az áruház, mint kereskedelmi üzemgazdasági egység üzemgazdasági működéselméletét, ami alapján kialakult a rendszer üzemgazdasági gyakorlata, általában három paraméterrel foglalkoztak mélyebben:
- mekkora legyen az alapterület
- hány áruosztály / termékkategória legyen
- készlet forgási sebessége mekkora legyen
Ezzel azt mondták, hogy bármekkora városba, vagy körzetbe érdemes áruházat telepíteni, de nem mindegy, hogy mekkora alapterületűt, és netán szükséges a helyi - tágabb környék- szokásokhoz igazítani az árú kínálatot.
Ebben a gondolkodási keretben már megjelenik az, hogy cégben, vagy cégrendszerben gondolkoznak, abban, hogy saját raktárbázist, és logisztikai rendszert tartanak fent, annak érdekében, hogy ki lehessen szolgálni több áruházat, netán ki kell tudni szolgálni azt rendszerszinten, hogy évente nyitnak pl. 40 egységet.
Tehát a cél az volt, hogy az adott régiót a lehető leggyorsabban, és lehető leghatékonyabban lefedni a megfelelő nagyságú áruházakkal, annak érdekében hogy a fogyasztó bármelyik üzletbe menjen is be, megtalálja a terméket, ami számára szükséges.
Ez már előrevetítette ott a 60- as évek végén, hogy egy komplex, állandóan változó, mozgásban lévő rendszernek kellett kidolgozni az üzemgazdasági elméletét, és gyakorlatát.
Innen nézve, hogy akkor most az egyes áruházak környékén hogyan alakul a vásárlóerő, „madármindegy“ volt. A cél az volt, hogyha ott az áru, és elérhető, akkor lehetőleg vigyék el, vegyék meg, és ehhez nem kellett más, mint komplex marketing stratégia. Ezt tűhegyesen dolgozták ki a szereplők, szépen ráhangolva az egész rendszerre.
El kellett érni hogy Joe, vagy Hans beüljön a kocsiba, vagy felszálljon a buszra., vonatra, és bemenjen azért az árúért, amit reklámoztak csak neki, csak most.
Nagyon érdekes azt végignézni, hogy a 60-as évek végétől az egyes országokban - gondolok itt Németországra, és Angliára például - hogyan alakult ennek az üzemgazdasági elméletnek a gyakorlati megvalósítása. Mindegyik országban másképp gondolták azt, hogy mi is az, hogy áruház, meg hogyan is nézhet ki ennek a történetnek a lényege. Hol vannak a fókuszpontok, amire figyelni kellene. Nagyon érdekes rendszerfókuszok alakultak ki az idők során, ami meghatározza azt, hogy az egyes megoldásokban mit is tekintettek annak, hogy valami, vagy az egész „hatékony“ az adott időintervallumban.
A fenti gondolatmenet magával hozta a központi, vagy decentralizált logisztikai rendszerek üzemgazdaságtanát, továbbá megnyitotta azt a kereskedelemfilozófiai kérdéskört, hogy ez a kereskedelmi rendszer - mint komplex dinamikus hálózat - miért egzisztál, és mi is egy ilyen komplex rendszer időszakos célja, és pl. szerepe.
Ez a gondolkodásmód nagyban inspirálta a kiszolgáló háttériparok üzemgazdaságtanát is, e nélkül a gondolati kör nélkül nem alakulhatott volna ki a végtermékalapú élelmiszergazdaságtani rendszerek üzemgazdaságtana, mivel valahogy ki kellett találni, és rendszerbe kellett foglalni azt, hogy az új áruházi rendszer csak erre a célra tervezett élelmiszeripari termékeket rendel meg, és kínál a fogyasztóknak.
Tehát addig míg az alapvető axiómákat nem értjük meg, továbbá nem elemezzük ki, hogy milyen gazdaságfilozófiai, vagy rendszerlogikai megfontolások vannak mögötte, és nem vonjuk le a megfelelően helyes következtetéseket, addig a kis boltok érezhetik úgy, hogy nincs tovább. Pedig csak egy paradigmaváltás hajnalán vagyunk.
A következő poszt arról fog szólni, hogy akkor hogyan lehet életet lehelni a kis boltokba, hogyan látja ezt a lecsómérnök, és mit mutat a nemzetközi varázsgömb ebben a játékban.
Mostanában több hír jön több európai országból, hogy egyre több bolt zár be, és hogy az emberek elszoktak a vásárlástól, és nem vásárolnak többé a boltokban, ezért be kell zárni az üzleteket, mivel nem rentábilis a fenntartásuk. Nézzünk egy kicsit az általánosságok mögé, hogy egy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is lehet a történet mögött valójában.
Induljunk ki az ellátási láncok magánéletéből, hogy egy kicsit belelássunk a történetbe egy kicsit mélyebben. Ahhoz, hogy lássuk a játékot rendszer szinten, vissza kell repülnünk a 60-as évek végére, amikor is ezeknek a kereskedelmi rendszereknek a csírái kezdtek kialakulni, és kezdték átvenni a szerepet a kereskedelemben.
Mi is változott a 60-as évek végén, addig mi volt?
Sok országban a 60-as évek végéig domináltak a saját tulajdonban lévő boltok, ahova bement a vevő, és megvette a szükséges dolgokat. Ezek általában kis alapterületű boltok voltak. Volt egy pult, ami mögött ott állt a boltos, és kiszolgálta a kedves vevőt. Ez volt az általános felállás.
A piac virágzott sok helyen, ahova a helyi termelő be tudta vinni a termékét, és el tudta adni. A helyi termelőnek volt állandó kereskedelmi kapcsolata a legközelebbi város lakóval. Magyarországon a város környéki, és helyi termelők a 60-as évek végén nagyrészt bio termékkel látta el a várost. (Nem volt permetszer, mert minek? Nem kellett.)
A 60-as évek végére a városok népessége szignifikánsan elkezdett nőni, melyet le kellett követnie a kereskedelmi rendszernek is. Az embereknek láthatóan kevesebb idejük lett, gyorsan, hozzá akart jutni a termékhez, lehetőleg egy helyen, mivel nem ért rá másra.
Ekkor indult el egy gondolati vonulat a kereskedelemfilozófiában, hogy ki kiellene alakítani egy olyan rendszert, ami a kb. a következő paramétereket tudja:
1. A vevő bemegy egy helyre
2. Relatíve mindent megtalál egy helyen
3. Gyorsan tud fizetni
4. Ezt a helyszínt meg gyorsan el tudja érni a munkahelyéről, vagy a lakhelyétől.
Láss csodát, megjelenik, és nagyon rövid idő alatt általánossá válik az áruház, mint kereskedelmi egység. Na most az áruház angol fordításban: departement store. Az angol eredeti megnevezés: részleg + üzlet, bolt.
Tehát egy olyan helyszín, ahol részlegek vannak, a részlegeken vannak a részleghez tartozó áruféleségek, és magát a helyszínt, ahol az egész megvalósul, azt nevezzük áruháznak, vagy boltnak.
És itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy átérezzük azt, hogy ennek a kereskedelemfilozófiai meglátásnak a gyakorlatba történő átültetése miért forradalmasította a kiskereskedelmet.
A régi bolt, ahol a boltos állt a pult mögött, maximum egy részleg áruféleségeit képezte le, vagy még azt sem, mivel a nagykereskedőtől vette a termékeket, és nem volt mindenből minden fajta, és nagy mennyiség.
Tehát amikor megnyitották egy városban az első áruházakat, akkor a nagyobbak lefedték olyan 5-10 régi szakbolt szerepét, és olyan árubőséget kínáltak, amit régi boltos nem biztos, hogy tudott biztosítani. Az első közepes alapterületű áruházakat a városok legfrekventáltabb helyein nyitották meg.
Tehát az első áruházak megjelenésével a régi kisboltok veszélybe kerültek, sok be is zárt. Sok speciális bolttá alakult, és ráment olyan szerepre, amit csak Ő tudott nyújtani, így élve túl a kereskedelmi forradalom kezdetét.
Most már a kereskedelem terepe az áruház lett, mint a rendszer alapegysége. Miért mondom ezt?
Nagyon sok árú lett egy helyen, ezeket tudni kell kezelni. A termékeket speciálisan kellett csomagolni, speciális áruházi igények szerint, a vevő számára a termék formája teljesen átalakult. Ez forradalmat indított el a háttériparban is.
Mivel a termék forma megváltozott, ezért a termékek gyártásnak komplex gyártási, és logisztikai háttere megváltozott. Kialakultak a koncentrált gyártási terek, ahonnan diverz termékekkel lehetett ellátni az áruházakat termékekkel, erre a rendszerre tervezett céltermékekkel.
Ekkor alakult ki a rendszer működtetésének vállalatgazdaságtani háttere. Ezt fogjuk innentől körbe járni, hogy hogyan is néz ki ez a történet.
Beszéljünk egy kicsit most a történetnek erről az aspektusáról.
Egy cég ha nyitott egy áruházat, akkor azt akarta, hogy a lehető leggyorsabban még egyet, lehetőleg ugyanakkora alapterületűt, amit már megnyitott, mivel arra már kidolgozott egy üzleti tervet.
Mi volt ennek az üzleti tervnek az egyik lényege?
Csak az a termék kapott helyet a polcon, ami megfelelő módon hozta az áruház elvárásait, forgási sebességben, árban, profitban, stb.
Na de valahogy ki kellett számolni, hogy az áruház adott polcán, adott termék, adott eladott mennyisége akkor most mennyi profitot termelt az adott nap végén.
Mert ebből következik egy-két dolog. Ki kellett dolgozni az áruház, mint egység vállalatgazdaságtani működésének hátterét.
Ha kész, akkor ebből a háttérből ki kell hozni azt, hogy akkor most hogyan is néz ki az adott terméknek az árazása, és ez mikor hogyan néz ki?
Kb. a 2000-es évek végéig az az árazási modell volt érvényben sok helyen a kereskedelemben, hogy megveszem valamennyiért a terméket, ráteszem a beszerzési ár X % - át, és kiteszem a polcra. Ugyanezt a mondhatni faék egyszerű árazási modellt használják sok esetben még a mai napig is a vendéglátásban egyes szektorokban.
Vegyük észre, hogy ez árazási modell, nem költség, vagy profit modell.
Sokan keverik ezt a három történetet, pedig nem kellene. A fenti X %- ba bele kell férnie minden költségnek, és még maradnia kell, amit ugye a köznyelv „profitnak“ nevez. Ez ugyanolyan fél igazság mint ami azt mondják, hogy minden kiadás költség.
Szóval a cégeknek az volt az érdeke, hogy nagyon sok áruházat nyissanak, és lehetőleg mindegyik ugyanúgy nézzen ki mindenhol. Általában regionális raktárakból látták el az áruházakat termékkel, így egyszerűen lehetett szervezni az ellátást.
A hőskorban fix- és változóköltség típusú költségrendszert alkalmaztak arra, hogy a rendszer pénzügyi működését nyomon kövessék. Szépen működött a rendszer egészen a nagyjából a 2000-es évek elejéig, amikor is egyszerűen túlhaladta a kor a „ráteszek X %-ot a beszerzési árra, és ebbe minden belefér, meg jól is járok“ stílusú gondolkodásmódot.
Meglátásom szerint nagyon komoly gond van azzal, hogy a több hasonló üzlettel rendelkező, és valamilyen elvárás szerint ellátási, és működési oldalról láncba szervezett cégek nem látják át tisztán működésüket, és olyan rendszert használnak, ami effektíve kódolja a hibát. „Amit nem látok, vagy nincs róla adat, az nem is létezik“ Ekkor van az, hogy a tervezett X % , legyen bármekkora is a nagysága, nem takarja be business működést, nem hogy még a „profit“ is beleférjen.
Ehhez a modellhez tartozik egy kb. 40 éves kiforrott eljárás rend, hogy hogyan kell egy ilyen típusú modellt vezetni, és tartozik hozzá egy kőkemény működés mód, ami mondhatni kicsit másképp, de minden ilyen hálózatnál hasonló.
Na most ha csak ebben pénzügyi- működésmódban gondolkozom, akkor egyszerűen lezárom az innovációs mezőt, mivel azt sem tudom, hogy ez a mező létezik, mert csak az X %-ot kergetem. Proaktív se tudok lenni, mivel egyszerűen nincsenek adatok, ami kellene egy csiri-viri innovációhoz.
Tehát, egyszerűen azt kell észrevenni, hogy sok más kihívás közül, ami kiskereskedelmi rendszert érinti manapság, az egyik legnagyobb probléma az az X % kergetése, „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ Ha csak ezt tudom, mondjuk 200 üzletnél, és az X %-ra épül az egész üzleti modell, akkor eléggé komoly problémával kell szembenézni.
Magyarul, ennek a vállalatgazdaságtani modellnek, hogy „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ vége, szevasz, temető. Élt 40 évet, R.I.P.
Egy költségmodell haláltusáját látjuk, ami azt a látszatot kelti, hogy sírba száll vele együtt az egész kiskereskedelmi rendszer. Pedig ez koránt sincs így.
Kell keresni egy olyant, ami működik az adott történetre professzionálisan. Ha ez még időben kidolgozásra kerül az adott cégnél, akkor azért valamit lehet tenni hogy ne vesszen el minden. Ilyent meg ritkán látni manapság.
A működésmodellben ott van a hatékonyság, és annak mérhetősége, a kérdés az, hogy ez a történet hogyan néz ki a gyakorlatban. Hogyan is néz ki az új modell? Ez itt a kérdés. :)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy város. Abban a városban volt egy vendéglátóipari egység, ami egy nagyon szépen működő országos lefedettséggel rendelkező hálózatnak volt a nem kiemelt tagja. Az egységeket a regionális központotokból látták el félkész termékekkel.
E helyen történik e mese. Gondolkoztak nagyon a messzi városban, hogy hogyan is lehetne nagyobb rálátásuk arra, hogy mi is történik az egyes üzletekben. Volt egy szépen kidolgozott informatikával támogatott rendszerük arra, amivel látták nagy vonalakban a napi működést. Főleg a működés pénzügyi részére koncentráltak a rendszerrel, és szépen működött is a téma.
Egyszer aztán jött egy új vezető a központba, aki kitalálta azt, hogy az adott egységekben csökkenteni kell a veszteséget. Ezt úgy képzelte el a vezető, hogy minden egységben meg kell figyelni a pultot, a konyhát, mivel ott dől el az, hogy akkor mennyi is a veszteség.
Érdekes megközelítés. Persze mindennek lehet eredményessége, a kérdés az, ebben a megközelítésben van-e ráció. Nekem egy vicc jut eszembe erről a megközelítésről.
Szása a ládagyárból minden nap hazavisz egy darabot, hogy otthon összerakjon egy ládát, amire a csöves TV-t teszi, hogy Másával nézhessék az esti műsört. A baj az volt, hogy mindig teherautót sikerült összehegeszteni belőle, arra meg nem lehetett ráhelyezni aTV-t. Volt benne ráció, csak másképp, na.
Őrhalom, 1978 
