Történetem Kovács Béláról szól, aki nyugdíjas ember egy faluban valahol Dunántúlon. Béla nyugdíja kicsit kevés, ami nem teljesen az Ő hibája, de ez most nem ide tartozik, más történet.
Béla szeretné nyugdíját kicsit kiegészíteni, így erősen gondolkodott, hogy mihez is kezdjen? Szakmájára nézve Tartósítóipari mérnök, a jól felkészültek közé tartozott valaha, érti a szakma minden csínját-bínját.
Párja, Klárika egy nap, szokás szerint a reggeli előtt megkérdezi „ Te Béla, ma mi legyen ebédre?”
Béla rávágja, szinte öntudatlanul, hogy legyen krumplisnudli, prézlivel, némi gyümölcs szósszal. És lett!
Burgonya feljött a pincéből, a liszt lejött a padlás biztonságos moly mentes ládájából.
Burgonyát a kis kertben termelik meg, a tojást Kálmán szállítja hetente, rétesliszt van, s most a nudli nem prézlivel, mákkal lesz meghintve.
Elkészítés
A krumplit sós vízben puhára főzzük. Meghámozzuk és még langyos állapotban krumplinyomón átnyomjuk.
Megsózzuk, hozzáadjuk a tojásokat és annyi lisztet, hogy nem túl kemény, de már jól gyúrható tésztát kapjunk (a krumpli minősége határozza meg a liszt mennyiségét).
Deszkán centi vastag lapot nyújtunk belőle, amelyet 5 cm széles csíkokra vágunk.
A csíkokból centi vastag szeleteket, majd a szeleteket a tenyerünkkel a lisztes deszkán magunktól elgörgetjük, így keletkezik a nudliforma.
Forró, sós vízben kifőzzük (míg feljön a víz tetejére). Nosalty recept
Mire mákkal meghintették, s éppen ültek volna asztalhoz, csengetnek. Ugyan nem ebédre jött, de Irénke, Klári barátnője szívesen leült velük nudlit enni. Étkezés csendben folyt, s hogy az étvágy se menjen el, a déli hírek is ki lett kapcsolva.
-No, hogy ízlik ?
- Hát, ez fantasztikus, így Irénke. Te Béla, ebből nagyon sokat el lehetne adni, mások is szívesen főznének egyszer-egyszer krumplisnudlit. Prézlivel, dióval, mákkal, levésbetétnek, akár darált hússal összerakva.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
Egy héten át jártam az ismerősöket, s próbáltam felmérni, hogy tényleg lenne-e igény a krumplinudlira?
Egy hét után Klárikával összegeztük a tapasztalatokat, Ő a fodrásznál, a boltban, s a számtalan barátnőnél érdeklődött. Az eredmény?
Tekintve, hogy a falucska 3 ezer lelkes, az emberek harmada hetente 1-2 alkalommal szívesen enne ebédre, akár reggelire, vagy desszertként krumplinudlit, esetenként fejenként 20-25 dekás adagokat számolva, adódott, hogy legkevesebb 600 adag krumplinudli fogyna hetente, ami 20 dekánként számolva heti 120 kg krumplinudlinak felel meg.
Nosza, Béla és Klárika kipróbálják magukat. A legközelebbi fogyasztói vásárra elkészítenek 100 adagot, amelyet egy nagy fazékban tárolnak. A nudli még meleg, illatos. Vittek ugyan magukkal papír tálkákat, de többen, együtt élve a környezet kíméléssel, hazaszaladtak edényért. Így 11 órára minden elfogyott, s még lett volna vevő bőven.
Béla és Klárika egy hét múlva már két fazéknyi krumplinudlit vitt ki a heti piacnapra, s már várták őket az asszonyok. Már jobban felszerelkeztek edényekkel a vásárlók, alig kellett elhasználni a papír alapú tálkákból.
Ezen a délelőttön már fél tizenegy órára minden elfogyott, s a kedves vásárló hölgyek bíztatták a nyugdíjas párt, hogy csak jöjjenek újra, a közeli lakótelepről is megindult az érdeklődés. Komoly üzletnek tűnt a dolog.
Eddig nagyon mérsékelt árat számoltak, hisz nem nyerészkedni akarnak. Így Béla kiszámolta a bekerülést, mi mennyibe került, hozzászámolva az elkészítés idejét nagyon méltányos órabért elszámolva maguknak. Béla még szerény profitra is gondolt, mert hát kapitalizmusban élünk.
A krumplinudlihoz vittek ki magukkal darált mákot, diót, sőt morzsát is, de azt külön árulták, nem kötötték a krumplinudlihoz ezek megvásárlását.
Ezen a második alkalommal, már 150 adag nudlit adtak el, majdnem 10,000 forint tiszta nyereségük lett. Mellé még kasszíroztak további 10.000 forintot a 10 órányi munkájukért cserébe.
Mosolyogtak az eredményen, de hát nem meggazdagodni akartak, csupán kitölteni az egyhangú nyugdíjas napokat.
Történetünkben eddig a napsugaras sorok.
Innentől kezdve megkezdték a felkészülést a nagyobb mennyiség készítésére. Egyelőre kölcsönöztek egy 300 literes fagyasztót, volt saját 45 literes rozsdamentes fazekuk. Kéz alatt vettek egy 30 literes dagasztógépet. Béla krumplira szerződést kötött Lacival, aki nagyban termeli a burgonyát, jó minőségben. Kérték Kálmánt, hogy már csak őket lássa el tojással.
Gizikével is tárgyalt Béla, aki a könyvelőjük lett.
Már nem unatkoztak, hisz minden napra akadt bőven munka. A szomszéd faluban is híre ment a krumplinudli készítésnek, s hívták Béláékat oda is árusítani.
Itt mondanám el azt régi kis anekdotát, amit még diákkoromban tanultam meg egy tanáromtól.
-Egy asztalos székeket készít. Barátja kérdezi, hogy mennyiben lenne egy szék? 3.000 forint.
Jó, akkor szeretnék rendelni 100 széket. Az tehát 300,000 forint, ugye?
Hát az bizony egy kicsit több, 600,000 forint lenne.
- Hogy-hogy?
- Így a barát.
- Hát egy székhez még lopom az anyagot, de száz székhez már vennem kell.”
Nos, Béláék is így jártak. Mire Béla végigjárta a bürokrácia útvesztőjét, beszereztek engedélyeket, egyetértéseket, orvosoltak kifogásokat, megoldottak kreált problémákat, igen sokba került mindez.
Tehát a krumplinudli adagonkénti árát fel kellett emelni. Ez nem is okozott gondot, mert annyira szerény árat számoltak eddig, hogy a vevők néha több pénzt akartak otthagyni.
Klárika pedig csak főzött, gyúrt, csomagolt, berakta, kirakta a krumplinudlit a fagyasztóba, fagyasztóból, fogadta a benéző vásárlókat, miközben Béla piacozott, papírozott.
Hét végére nagyon elfáradtak, már egyáltalán nem okozott örömöt a munka. Igaz, eljutottak a heti 600 adagig, melyet megcéloztak néhány hónappal korábban.
Életük, konyhájuk teljesen átalakult. Már nem a maguk urai voltak, sodródtak a krumplinudli lendületével.
Egy nap Béla azzal jött haza, hogy a faluban évek óta üresen álló, bezárt éttermet ki kellene bérelni. Még ott vannak a főző alkalmatosságok, vesznek egy nagyobb dagasztó gépet, van ott még fagyasztó, hűtő alkalmatosság is.
Bővíteni kellene, Béla, mondja Klárika. S mivel a kapitalizmus jelszava a bővített újratermelés, ennek szellemében helyrehozatták a korábban bezárt éttermet, felvettek egy idős nénit segítségnek.
Mindez nekik 5 millió forintjukba került, s az idős néni, bár szerény bérrel beérte, mégis csak ki kell fizetni, a krumplinudli árát ismét jelentősen emelni kellett.
Még ezt is elnézte a bővülő vevőkör. Már heti 2.000 adagnál tartottak. Új burgonya, tojás, mák stb. beszállítót kértek fel.
S a költségek csak szaporodtak. Új szerződés a villanyosokkal, gázosokkal, karbantartásra, biztosításra. Emelkedtek a befizetendő tételek.
Azt vették észre, hogy a heti 2000 adag legyártásába, még ha emelték is az árat, ez már nem fér bele. Újra bővíteni kell.
Igen ám, de egy ponton a mennyiség minőségbe csap át. Már ekkora tétel eladásához, marketingeléséhez szükség lenne egy képzett szakemberre.
A fodrász Julika informatikus fia el is vállalta a dolgot. Igaz, nagy érvágás volt a gyerek kifizetése. Havi nettó 500,000-t kért, mondván, hogy ez egy szerény, baráti ár. Kért egy laptopot, jelentős hozzájárulást a kocsifutáshoz. Kiderült, hogy a nettó 500,000 forint kifizetésére havonta további 350 000 Ft közteher kifizetését jelenti az állam felé!
Jelentkezett az Önkormányzat is többféle befizetésre igényt tartva.
A munka ment rendesen, csak hát nem lehet minden héten árat emelni. Pedig arra lett volna szükség.
Így hát Béla és Klárika egy év után kénytelen volt bezárni. Összes megtakarításuk oda lett, s innentől kezdve életük leggonoszabb évének tekintették az elmúlt esztendőt. Soha többé krumplisnudlit nem készítettek.
Talán itt le is zárhatnám a történetet. Mert ez történt egy olyan időszakban, amikor az állam saját propagandája szerint támogatta az élelmiszer feldolgozó kisvállalkozókat.
Történt, hogy a szomszéd falúban Ede vérszemet kapott a krumplinudli sikere láttán. Az éttermet kibérelte, s úgy döntött, folytatja a krumplinudli gyártását. Természetesen Béláékkal nem konzultált, nem kérte fel őket a tapasztalatok megosztására.
Ede nem hiába arra alapozott, hogy az állam által propagált élelmiszerfeldolgozó kisvállalkozó pályázati pénzekből némi ismeretségre alapozva jelentős összeget tud átvenni. Többféle pályázati pénz, adó csökkentés, kiegészítés, vissza nem térítendő támogatás stb. formájában Ede kissé túl lőtt a célon. Mert akkora kapacitást építtetett ki, hogy már 5 kerekedő kartársra lett szüksége.
A megújult feldolgozó soron dolgozott 8 ember, aki harmadát keresték az 5 friss, informatikus fiatalnak.
Ede a támogatások ellenére fél év alatt tönkrement. Igaz, búnak ne adjuk fejünket, nem a magáéból költött. Vannak még új Bélák, új balekok, új pályázatok, sebaj!
Történetünk utóhatása az, hogy a környező településeken a családok megszokták, megszerették a krumplinudlit. Elkezdte gyártani egy multi cég, amely csodák csodájára jól profitált. Többféle ízben, többféle mentességgel bocsájtotta piacra termékét. Az árat látva Béla bácsi és Klári néni elszörnyedtek, de a magas ár ellenére fogyott a termék. Igaz, a multi cég műanyag csomagoló eszközt használt, eldugható (ha nincs szem előtt, akkor az nincs) csomagoló anyaggal.
Mi a tanulság?
Béla bácsi, mint vérbeli tartósító mérnök a Kertészeti Egyetem Tartósító Karának kiváló volt hallgatója nem érte be ennyivel.
Egy nap reggeli előtt szokás szerint elhangzott, hogy ma mit főzzek? Béla bácsi káposztás tésztára vágyott volna, Klári néni szívesen evett volna kis káposztás pogácsát. De hát a pirított káposztát elkészíteni bebüdösíti a lakást, múltkor is elreszelte Béla bácsi a kezét.
-Te Klári, csináljunk egy fagyasztott pirított káposzta üzemet.
Klári néni kis híján fejbe csapta Béla bácsit, de Ő feltartotta ujját.
-Nem addig a Klárika. Most okosabbak leszünk, mindent előre elrendezünk. S tudod kik fognak segíteni? Minap olvastam a Lecsómérnökök Gazdasági Blogján a lecsos.blog.hu -n , hogy két volt végzős diákja az Egyetemnek, már nem annyira fiatalok, de éppen az Egyetem legvirágzóbb időszakában végeztek és később igazi gyakorlati munkával foglalkoztak, elvállalja induló kis vállalkozások közgazdasági és technológiai tanácsadását segítve a tulajdonosokat az úton. Biztos a siker!!!
Egy év múlva.
Béla bácsi és Klári néni boldog kis üzem tulajdonosok. Beváltak a Lecsómérnökök!
És mi lett Edével? Ő új pályázati lehetőséget talált, üvegházat üzemeltetett. Fél évig!!! Igaz, ő nem fordult a Lecsómérnökhöz.
Hallva a Micimackó dalát a mézről eszembe villan 2023/2024-es évek magyar méz mizériája. Panaszkodnak a magyar méhészek, hogy forgalmuk csökken, a méz ára pedig az ukrán méz behozatala miatt szintén csökken. Ezek szerint olcsóbban nőnek a mézelő növények Ukrajnában? Aztán egy nap kiderült, hogy nem ukrán méz örvendeztet csak meg minket, hanem bizony a kínai méz és még török is.. És hogy ezen méz elfoglalhatja a hazai helyét a piacon, ahhoz bizony magasabb körök segítsége szükségeltetik. Állítólag még az a csúfság is megesett, hogy gyermekeknek bemutató, méz irányába való kedv csinálás során kínai mézet tálaltak fel. De hát én már ilyen dolgot el sem szeretnék hinni. És még az idegen mézek közül éppen az ukrán a legkevésbé hamis.
Jenci lassan végez a napi teendőivel. Nagy halom megmaradt műhúsos és valódi marhahúsos húspogácsát rak össze, amit majd rovar, nevezetesen katona légy lárva nevelőben adnak le.
-Ezek a „dögök” minden hulladékot megesznek, rendkívül falánkak, viszont takarmányozásra jó minőségű fehérjét szolgáltatnak.
-De Jencikém, hisz az én gyermekkoromban az a hír járta, hogy az államilag nevelt baromfinak hal íze van. Én ugyan nem éreztem, de elhittem, mert olyan sokan állították. Most nincs ilyen hang? Hogy kukac íze van a sertéshúsnak? Vagy éppen a halnak van lárva íze? Mert ugye haltápként is felhasználódik a rovarfehérje.
- Feri bácsi, ma az lenne a természetes, hogy hal íze van a halhúsnak, de hát a maga korában a halat aranyért adták. Még csak nem is aranyhalat.
Jenci azt ajánlja, hogy menjünk el hármasban a Tas Vezér és Bocskai út sarkán lévő étterembe.
Tas Vezér út- Bocskai út sarok - 2024 március, Budapest -
-Te, Jenci, még megvan az? Ott laktunk a Zsombolyai utcában, de már az én gyermekkoromban is valamiféle étkezés folyt ott.
- Bizony, még megvan. Üljünk be a kocsimba, és egy fél óra alatt ott is vagyunk.
Az elektromos autóval az út zökkenőmentesen megtörtént, a Duna-hidak teljes pompájukban tárultak elénk. A Duna szépen tele vízzel, a színe, ha nem is kék, de tisztának látszik. A Gellért-hegy üde zöld színben kelleti magát. A Rakpartokon moderált forgalom, s az utak mentén rengeteg a kerékpáros, rolleres ember.
-Te, Jenci, még vannak a Gellért-hegyen fügebokrok? Tudod, azt tanultuk róluk, hogy még a török időkbe nyúlik az eredetük.
- Hát, bizony megvannak, s olyan számban, hogy nyaranta az emberek szívesen csemegéznek belőlük. Amúgy is szívesen sétálgatnak az emberek a Gelázson, mert tiszta a levegő, tiszták az utak, nem kell félnünk semmiféle támadástól. Sokkal jobb a helyzet, mint húsz egynéhány évvel ezelőtt volt.
Megérkezünk a Bocskai Étteremhez. Jenci a kocsiból kiszáll, valamit pötyögtet a műszerfalon, ás a kocsi elindul.
-Most keres magának parkoló helyet.
Belépünk hát az étterembe. Kicsit más jellegű a hely, mint Zsigmond barátom étterme. Itt is folyik a közétkeztetést kiszolgáló munka, de kellemes, a közeli Feneketlen-tó hangulatához illeszkedő a légkör. Mi egy tömör fából készült asztal mellett telepedünk le. Jenci megnyom egy gombot az asztal lapján, nyomban megjelenik egy itallap, és étlap. Én jóféle barna sört választok, Jenci egy hosszú lépést kitűnő rizlingből. Zsigmondra még munka vár este, így alkohol mentes italként naspolya ivólevet választ. Lám, a naspolya ivólé, melynek íze oly hasonlatos a valaha Kenyában fogyasztott guava léhez.
Jenci ajánl nekünk is, magának is egy Bocskai tálat, melyen halszeletek, jóféle szalmaburgonya, és pirított hagymakarikák vannak. Csemegeként ecetes gombát kérünk. Néhány gombnyomás, és máris megtörtént a rendelés.
-Tudjátok, a gombát éppen a mi házunk pincéjében termesztik, s a termés nagyobb részt savanyítva kerül fogyasztásra. Itt is, mint minden vállalkozásban, a fele tulajdon az Államé, fele pedig a hús-vér emberé. Itt ez a hús-vér ember közös ismerősünk, a Béla a Bocskai suliból. Hogy honnan szedte azt a remek receptet, aminek alapján a gombáját fűszerezi??!! Tény, hogy még a környező települések is járnak ide bevásárolni belőle.
-És mond csak Jenci, mi az a zöld mártás a kis tálban?
-Azt a halhoz adták, nem wasabi, ahogy gondolod, de érdemes kipróbálni. Alga mártás. Igazából eszünk alga termékeket, ugyan nem túl sokat. De egy fajta „zöldség” a maga előnyös bioanyagaival, újfajta ízével. Azért egy majonéznek nyomába sem ér.
-Mi 2023-ban azt hisszük, hogy 2050-re felfordul a világ. Rovarpaszta, algamártással, tetején 3D hús szelettel. Műanyaghalak, virtuáliszöldség, s a valódi hús-vér állatokból származó húsoknak nyoma sincs. Vegán kommandók törnek rá vacsoraidőben a családokra, hogy ellenőrizzék a menüt.
-Ó, ilyesmiről szó sincs! Valahol megfertőzte korotokat a politika, a média, és a sci-fi irodalom. Igaz, a növényi ételek nagyobb részt foglalnak el táplálkozásunkban, mint korábban, népszerű lett a hüvelyesek fogyasztása, de bizony ma is szeretjük a csülkös bablevest, s nekem kedvencem a sonkás tészta. Ugyanakkor a fagyasztva szárított zöldségekből hihetetlenül finom krémlevesek készülnek. Kis füstölt íz, kis ilyen fűszer, olyan fűszer, és máris készen van egy kiváló reggeli ital. Forró zellerkrém leves kis kukoricapehellyel. De, Feri bácsi, ha ritkán is, de bizony elfogy nálunk is a hagymás rostélyos.
-Hogyan?!! Ti marhahúshoz juttok? 2023-ban ritkaság volt jó marhához jutni, pedig a szoci 70-es éveiben az egyszerű melós családok sem nélkülözték a jó marhapörköltet nokedlivel. És a paprika magyar volt!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
-Hát, Feri bá, ez hogy jön ide?
-Úgy Jencikém, hogy mielőtt átröppentem hozzátok 2023-ból, éppen egy zacskó paprikát vettem. Otthon veszem észre, hogy a paprika 69 %-ban spanyol, 31 %-ban szerb?????????, de sokféle valaha hazai élelmiszerről derül ki, hogy már nem hazai. Persze, ha egy szelet akkut kérnék, az talán itthonról származna. De még szerencsés voltam, hogy nem kínai paprikát kaptam. A gazdák panaszától hangos a rádió, TV hírek, ügyefogyott tüntetéseket tartottak, de jó magyar szokás szerint a tűntető banán termelőkhöz nem csatlakoztak a narancs termelők, mert ők öten másnap mentek az utcára.
Na, jó ez kicsit túlzás, csak azt fejezném ki, hogy a legcsekélyebb előre mutató összefogás sem volt.
-Már akkor értem az összefüggéseket. 2028 körül a klíma hirtelen nagyon rossz lett. Nagy lett a szárazság, majd iszonyatos esőzések jöttek, viharok, stb. Tartott ez 2-3 évig, s szerte Európában, sőt még tovább. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar nem tudott elég árut termelni a hazai piacra, s az import is akadozott. Addigra már minden ország orrolt ránk, s nem igyekeztek minket kisegíteni a volt baráti országok, új barátaink pedig még annyira sem. Tehát beköszöntött egy olyan állapot, amikor világossá vált, hogy az élelmiszeripar és feldolgozás elhanyagolása végzetes.
Szinte érthetetlen módon mindenütt munkaerőhiányról panaszkodtak, kedvetlenül tették az emberek a munkájukat, aki esetleg becsapott valakit, azt talán még aznap valaki más csapta be.
Nem volt érdemes híreket hallgatni, mert csak politikusok fantázia dús füllentéseit lehetett hallani.
Utólag el is nevezték a kort Háry átmeneti kornak.
-Feri bá, maga előtt és kortársai előtt egy rendkívül nehéz időszak áll. Régi és új, elvtelen propagandát folytató emberek küzdenek egymással az országos és világ politikai porondján. Összevesznek, kibékülnek, „ma leköpöm, holnap lenyalom”, ahogy nagyapám jellemezte a politikusokat. Ma itt, holnap ott tűntek fel tűntetők, már tán maguk sem tudják, mit követeltek. Minden összekuszálódik, kiteljesedtek háborúk, országos vezetők vádoltak más szociálisan aberrált feltörekvőket. Jobb híján atomháborúval dobálództak hatalmasságok, akiknek pedig diliházban lett volna a helyük. Egymással összetalálkoztak, lapogatták egymás vállát, hatalmasabbnak képzelték magukat a Teremtőnknél. A gazdaságok hanyatlottak, az erkölcsök világszerte romlottak. Naponta derült ki, hogy a kapitalizmus már nem időszerű. Ahogy ez megfogalmazódott : „a kapitalizmus nem kompatibilis az emberi természettel.” Mondjuk ez sem teljesen igaz, mert nagyon sokan élősködtek a kapitalizmus emlőin.
-Még kicsit folytatnám azt az elborzasztó folyamatot, ami kis híján a teljes összeomlásba taszította fajunkat. Valaha élt egy olyan erkölcsi norma, hogy kismamák, idős emberek leülhettek a tömegközlekedési járműveken, intelligens emberek előre engedték a nőket az ajtóban. Nem raboltak ki idős embereket, nem rugdaltak halálra hontalanokat, s aki élvezhette az adakozás melegségét, nem élt vele vissza.
Hiába jöttek a hírek egyre vadabb természeti károkról, hőhullámokról, földcsuszamlásokról, földrengésekről, a hatalmaskodók nem tértek észhez.
Ma már antropológiai vizsgálatok, DNS tesztek bizonyítják, hogy a Homo sapienssel párhuzamosan létező neandervölgyiek és a nagyon is alkalmazkodó Gyeniszovai ember a mi áldozatunk lett. Együtt élésünk bizonyítéka a génjeinkben lévő nyomok. Eltűntettük őket, mint annyi más fajt a Földről.
A korai középkorban a szegénységet és másokon való segítséget hirdető kolostorok, amelyek kezdetben gyógyítással, a sötét időkben a szellemi tudás átmentésével foglalkoztak, meggazdagodva már csak a kényelmen járt az eszük. A Szentföld meghódítása idején a zarándokokat, szegényeket, betegeket segítő rendekként kezdték pályafutásukat a Johanniták, Templomosok, jómódba kerülve már csak a hatalom érdekelte őket. Az ember már csak ilyen.
2023-as években, az ökológiai lábnyomunk rohamosan nőtt. Növekvő népesség, növekvő igények, és csak siránkoztunk, hogy romlik a klíma. A napi reklámok még több fogyasztásra ösztönöztek.
Még a húszas években egy tanulmány kimutatta, hogy bírók a nap különböző szakaszaiban kipihenten vagy fáradtan más-más erélyű ítéleteket hoztak. És még akkor hol van a napi kis problémák serege, hogy nem léptették elő, vagy otthoni gondok nyomasztják őket.
Nem tudott élni az emberi faj a megadatott fejlődéssel. A digitális technika, technológia a fejére nőtt az embernek. Valahogy, mint a mákos tészta. Eleinte nagyon jól esik, majd még mindig jól esik, aztán elrontja a gyomrot. Nem megoldásokat sugallt, nem fontos kérdésekben segített döntést hozni, egyszerűen szórakoztató eszközzé vált, uralkodott rajtunk, nagyon sokakat manipulált.
A technika fejlődése nem párosult a testi lelki fejlődésünkkel. A digitális világ előnyei mellett egyre inkább előjöttek hátrányai. A kézműves tudás, a klasszikus értelembe vett műveltség elfelejtődött. Az emberek a zsebükben hordták az agyukat, s percenként nézték meg, hogy ki kereste őket.
-Igazam van, Feri bá?
-Jencikém, nagyon is igazad van, sőt, amire már csak nagy vonalakban emlékszel, azt én ki tudnám egészíteni. Már 2023-as években megfogalmazódott, hogy az ember teljességgel alkalmatlan a bonyolulttá váló világban utat találni magának és a Földnek. Létrehozzuk a csodálatos információs bázist, több tudást halmoztunk fel, mint amennyit elmék százai kezelni, értelmezni tudnának. Mert az a függetlenség feladása, ha engedjük, hogy számítógép uralkodjék felettünk. A tömegközlekedési járműveken az emberek a telefonjukat nyomogatják, nézegetnek, fals híreket olvasnak és fogadnak el igaznak, majd leszállva a járműről, legtöbbször már nem is emlékeznek arra, amit néztek. Legfeljebb az ragad meg bennük, amit szűkülő tudásuk átenged, s ezt terjesztik, adják tovább mint valami pestist.
És akkor egyszer csak valami történt! Nem értettem, hogy mi, de az elektronikus eszközeinken szövegek jelentek meg, hogy valamiféle Intelligenciák irányítják az országot, mindenki folytassa a munkát. Akárhogyan is, de eltűntek a politikusok, viszont nyomban minden jól szervezetté vált. Mintha kisütött volna a nap, a munkakedvünk is megnőtt! Én is, mint maga Feri bá, élelmiszeripart tanultam, s egy jó kis hal feldolgozó terve, vagy csak egy jó mártás receptje az a fejemben is megvan nem csak a zsebemben.
-S nem korlátoznak, uralkodnak az Intelligenciák felettetek?
-Nem, mert humánusabb lett a világ. És mellette megkezdődött az elmúlt évszázadok környezeti kárainak felszámolása. Tudja, Feri bá, igaz, hogy az ember bármilyen irányítást elfogad, csak ne a saját fajtájától eredjen. De most látom, érkezik a halunk.
-Zsigmond barátom, Feri bá, fogjunk hozzá. Ráérünk még a finom falatok után is tanulni a jövőt.
Megérkezett a hal, s csodák csodája, igazi ponty! Nem papírból, nem műanyagból, nem rovarból, hanem vérbeli halból! Forrón, illatosan. A panír sem elégetve, a hal tökéletesen átsütve.
-Tudja, Feri bá, a haltenyésztésünk rendkívül fejlett. A halhús előállításához viszonylag kevés takarmány szükséges. Élünk is a lehetőséggel, hogy minél több halat fogyasszunk. Nem csak az egészségessége miatt, de szeretjük a halakat. A megújuló folyóink bőséggel nyújtanak szórakozást a horgászoknak, s jut a tányérra is belőlük. Megkezdődtek, sőt nagyban folynak azok a munkálatok, amelyek nyomán a korábbi lecsapolások visszanyerik vizüket. Pezsgő élővilág alakul ki, öröme embernek, madárnak, rovaroknak.
-Megnyugtatsz Jencikém, hogy nem vész kárba korunk jobban gondolkodóinak erőfeszítése. De voltak-e polgárháborúk? Véres harcok, hogy a politikusok visszaszerezzék hatalmukat?
-Természetesen voltak próbálkozások, de a digitális világban már nem volt titok a készülődés. A tömegek élete sokkal jobb lett, kiszámítható életet éltek, biztonságban voltak. Az egészségügy, oktatás, bankszektor, mind megjavult, s a tömegek már gondolatban sem támogatták a régi rendet. Persze, ehhez hozzájárult, hogy az ember vonzódik a jobb élethez. A régi urak hatalom nélkül már nem voltak vonzók. Újra törődnek az emberek a környezetükkel. Nem szemetelnek, nem rongálnak. Nálunk nem szemetelhet már sem magyar, sem külföldi.
-Mit szól Feri bá a söréhez? Ezt a barna minőséget kezdjük megkedvelni, úgymond divatba jött. Egyre több helyen készítik. Kimentek a divatból a gyümölcsös sörök, a sör legyen sör.
-S Jencikém, hadd kóstolom meg a borodat. 2023-ban kicsit válságba került a borászat is, a kis borászatok keresték helyüket.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
-Hm, tényleg kiváló. Érezni a rizling jellegzetes aromáját. Ha ilyen kiváló borászitok vannak, akkor már magára is talált a borászat.
-A minőség mindenekelőtt. Korlátozva vagyunk, no lám, egy korlátozó tényező, mennyit ihatunk meg alkoholból egy nap alatt. De ezt elfogadjuk!
-Te Jencikém, lehet-e kávét kérni? Még 2023-ban felmerült, hogy a kávé, banán, kakaó szinte feledésbe merül, olyan súlyos betegségek támadták meg őket.
Nyugodjon csak meg, Feri bá, van kávé is, banán is, csokoládé is. A kávét mindjárt rendelem, de csodálkozni szabad, mert nem úgy jön ki majd a kávé ahogy azt megszokta.
Ezzel Jenci az asztal lapján keresztül rendel is. A pincér srác, akiről kiderült, hogy nem ez a szakmája, beugrott felszolgálni. Vannak kiszolgáló robotok is, ahogy Zsigmond éttermében is, de az emberi kiszolgálásnak nincs párja. Pincérünk, Vince, egyetemista, molekuláris gasztronómiát tanul. Bónusz pontokat gyűjt azzal, hogy felszolgál, egy párizsi gasztronómiai konferenciára készül, arra gyűjt. Specialitása a kávé, csokoládé, tea porításos bevitele a szájba. Mindjárt meg is mutatja a használatát.
A kis szerkezet inhalátorra emlékeztet. Benne a kávénk elkészítve, melegen tartva várja, hogy a kis gomb megnyomásával nagyon apró átmérőben a szánkba kerüljön. És csoda!!!! Csodás ízvilág terjed szét számban. Belepi nyelvem, szájpadlásomat, a nyelv alatti területet. Szinte érzem, ahogy a koffein lassan szívódik fel, oszlik szét ereimben. Valami ilyesmit érezhettek az első ópiumszívók!
Vince elmagyarázza, hogy például a csokoládé függőséget kiválóan lehet ezen kis szerkezettel kezelni. Néhány nyomás és szétárad a szájban a csokoládé aromája. Nagyon kevés kalória, hatalmas ízhatás.
Természetesen kapható hagyományos csészés kávé is, de ez a meglepetés a kis porlasztóval minden pénzt megér!
Vince még rákérdez, hogy hozhatja-e a számlát? Amig az elkészül egy kis burát helyez fejünkre, amely segít ellazulni. Mindannyian behunyjuk szemünket, s ellazulunk. Zsigmond még vesz néhány szem édes kömény és kaporszemet egy tálkából, s amig behunyt szemmel lazulunk, ő azt rágcsálja. Nekem a 1960 70-es évek jutnak eszembe, amikor kis srácként mindennap elmentem a mai Bocskai Étterem mellett. Sokszor küldtek el szüleim, hogy néhány üzlethelyiséggel odébb a ZÖLDÉRT-ben vásároljam meg az esti sóska szószhoz a sóskát, mire hazaérnek, tisztítsam meg. A jóféle sóskaszósz, burgonya pürével és főtt tojással! Igen, egyelőre úgy látom, hogy jó élni 2050-ben!
Jenci fizet. Azt mondja, ne aggódjunk, van bőven pénze. Most a volt Kertészeti Egyetemen dolgozik, csak részben a szakmájában. Talajmikrobákat kutat, amik a talajjavító programban hozzák el a leghatékonyabb talajjavítást. Növény és ember együtt működése, na és a mikroorganizmusoké is.
Sétálunk egyet a Feneketlen-tó körül, s folytatjuk beszélgetésünket a múlt-jelen-jövő kérdéseiben.
Az elmúlt két hétben három nagyon tapasztalt élelmiszermérnök gondolta úgy, hogy felszámolja az életét itthon, és elfogadja a felkínált munkát. Az élete hátralévő részét a választott országban fogja tölteni családjával. Viszik a gyerekeket, és a barátnőt, barátot. A szülők meg néha meglátogatják őket. Mindent megkapnak a cégtől, amit egy ilyen pozícióban kapni szokás.
2024. január 30.-a van, egy napos téli keddi nap. Ma.. Folytathatnám a naplóbejegyzést, de nem teszem. Fontos, hogy együtt elemezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk, mert első ránézésre eléggé homályos lehet a kép. Kicsit tisztábban kellene látni, hogy mi is vár ránk az élelmiszergazdaságban. Lesz-e itt dús legelő és lágy kenyér?
2024. január 18.-án került ki a hazai netre az agroinform.hu hírlevele, amiben eléggé kemény dolgokat írtak, engedjétek meg, hogy idézzek a hírlevélből:
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
I. 2024: Ha nem változtatunk a mezőgazdasági termelésen, akkor vége a dalnak
„Gyakorlatilag nincs hazai kézben lévő nagy kapacitású feldolgozóiparunk. A megtermelt árut olcsón, hozzáadott érték nélkül adjuk el. Ahhoz, hogy javuljon a termelők helyzete, folyamatosan kellene ellátnunk a környező piacokat fajlagosan olcsón megtermelt, jó minőségű és feldolgozott termékekkel. Ezt az agrárexport elmúlt időszakban tapasztalt bővülése is lehetővé és indokolttá tenné. A feldolgozottsági arányt és mennyiséget főleg az állati termékek (sertés, juh, baromfi, nyúl) terén kellene fokozni, hiszen ez magával hozná a gabonafélék feldolgozásának (takarmányipar) a növekedését is. Ehhez persze nagyobb hozamokat kell elérnünk, mivel a nagyobb állatlétszám több takarmányt igényel. Sajnos, amíg a legtöbben csak kereskedni és szolgáltatni akarnak, nagyban feldolgozni pedig nem, addig a folyamatos importveszély és élelmiszerimport piacvesztést okoz. A nagy kapacitású hazai feldolgozóipar lenne igazán versenyképes. Ehhez persze többet is kellene termelni.”
… > „ Aki nem tudja növelni a hatékonyságot, a hozamot, a termésbiztonságot, az minden bizonnyal csökkentő bevétellel, magasabb költségekkel, rossz fajlagos mutatókkal, veszteséggel számolhat, ami akár rövid időn belül is a csőddel, a gazdálkodás kényszerű feladásával, a termőföld eladásával végződhet.”
II. Global food system, a hazai élelmiszergazdaság, benne a mezőgazdaság. 30 éve nem értük az összefüggéseket
Szóval a hírlevél azt írja, hogy egyszerűen nem vagyunk ott a toppon polci végtermékek gyártása terén. Felmerül a kérdés, hogy akkor a hazai kereskedelmi forgalomban lévő polci végtermékek milyen küldő országokból származnak? Tegyük hozzá,
hogy az EU belpiaca egy 500 milliós piac, ahol az áruk, a tőke, és a munkaerő szabadon áramolhatnak.
Kemény szavak ezek, nem kicsit. Azóta a mezőgazdasági szakportálok, és vezető hírportálok is foglalkoznak folyamatosan a témával. Nézzük rá erre a lehetőséghalmazra élelmiszergazdasági szempontból. Az élelmiszergazdaság magában foglalja mindazon tudásokat, és technológiákat, ami ahhoz kell, hogy egy a gyártó által élelmiszernek deklarált polci végtermék eljusson a fogyasztó konyhájába. Erre szokták azt mondani, hogy megvalósul a „farm to fork” – szabad fordításban: a farmtól a villádig” – a tányér mellett lévő villádig : ) – szemlélet. Ez igaz is, a „farm to fork” csak egy része annak, hogy az egész világon az élelmiszergazdaság egy rendszert alkot – global food system-
Direkt nem kosarat mondtam, mivel a fogyasztó, ha a kosarába teszi a gyártó által élelmiszernek nevezett polci végterméket, az még nem azt jelenti, hogy a fogyasztó élelmiszerként is akarja felhasználni a polcról levett terméket. Gondolok itt pl. a 50 % v/v alkoholtartalmú italokra, melyet hagyományosan használnak sebfertőtlenítésre, vagy a konyhasót, a kerti járda felszórására, vagy a lisztet gyurmázásra, és még lehetne hozni a példákat. A gyártó szempontjából a gyártott termék élelmiszer, amire az élelmiszerkönyvi előírások vonatkoznak a gyártás során. Az élelmiszeripari logisztika, és kereskedelem eléggé speciális – csak erre a szakágra jellemző – paraméterekkel rendelkezhet, ami önálló tudomány.
III. Általános gazdasági helyzet így 2024. január végén
Szóval ennyi bevezető után térünk rá a lényegre, milyen a gazdasági helyzet manapság? Mert úgy néz ki, itthon a mezőgazdasági termelés válaszúthoz érkezett 2024-ben, és kérdés mi lesz a polci élelmiszergyártással?
Címszavakban – ömlesztve- az előző 2 hónap történései:
a. EUR- HUF árfolyam
EUR - HUF ( 2023.07.28 - 2024.01.28)
Ütik a forintot, eléggé szépen, kezd elszállni az árfolyam, igaz a 2022. október 13.-i 432. 140 HUF / 1 EUR árfolyamtól messze vagyunk, de szépen megyünk felfelé.
Miért fontos ez?
A mindenkori EUR árfolyam megjelenik a polci élelmiszerárakban, mivel a polci végtermékek zömét – ami nem hazai gyártású – általában EUR-ban szerzik be, és ha több Ft-ot kell adni az EUR-ért, akkor az megjelenik a fogyasztói árakban. Nagyon sok élelmiszeripari leányvállalat Magyarországon EUR-ban számol el, ezért az EUR- HUF árfolyam az ő termelési környezetükre, és árazási modelljeikre is kihat. A kérdés úgy merül fel egy importőrnél, hogy mekkora EUR árfolyammal számolja az ajánlati árakat? Komoly munka folyik a központokban.
Amúgy ez a magasan tartott HUF árfolyam eddig segítette az exportőröket. Mivel a HUF-ban kifizetett fizetések, adók nem emelkedtek, ezért kevesebb EUR-t kellett beváltan ezen költségek fedezésére. Magyarország még mindig kiváló környezet a termelésre, olcsó a munkaerő, és fegyelmezett.
b. további történések
Elszálltak az üzemanyagárak
Romániában átlag disel ár: 1.447 EUR / liter, itthon: 1.73 / liter ---> 0.283 EUR / liter árelőny Román oldalon….
Drasztikusan megemelték a fuvarozók számára az úthasználati díjakat
Az ukrán fuvarozók szabadon hozzáférnek az EU szállítmányozási piacához, veszélyeztetve az EU-s fuvarozási vállalkozók jövedelmezőségét, olyan szinten, hogy a piac az összeomlás szélén áll. Kilátásba helyezték a tüntetéseket a hazai fuvarozók is.
A gabonapiac áll.
Az egész EU gabonapiacán harmadára, negyedére csökkentek a terményárak, mondhatni a szántóföldi növénytermesztés profitmodellje összeomlás alatt van. Ilyen felvásárlási árak mellett nem lehet eredményesen termelni.
Németországban, Romániában, Franciaországban, Lengyelországban az ukrán helyzet miatt, továbbá egyéb okok miatt a gazdák az utcán vannak.
Az inputok árai az egekben.
Mind a vetőmag, gép, munkaerő, gázolaj, stb. árai elszálltak, és nem tudni hol lesz a vége.
Van olcsó hitel a vállalkozásoknak.
Széchenyi hiteltermékek- fix 5 %-os kamattal lehet finanszírozást behozni a céghez, állami garanciavállalás mellett.
Az élelmiszeripari vállalkozások szép profitokat tudtak realizálni még ebben az infláció sújtotta környezetben is.
Kötvényalapok hozama eléri a 18 % - 20 %-ot egy év alatt.
Áramlik a pénz a portfólió kezelőkhöz, nagyon szép képet mutat a befektetési környezet.
Tehát az van, ha valakinek van egymilliárd forintja, és beteszi egy kötvényalapba, akkor egy év alatt megkeresheti a 18% - 20%- ot. Legyen az éves hozam 20%:
A következő táblázat megmutatja, mennyit keresnél akkor, ha betennél 20%-os éves hozamú kötvénybe 1 milliárd forintot. - Az elkövetkezendő 5 évben a kötvényalap minden évben 20%-ot hoz- : Az eredmény:
1
2
3
4
5
kötvény hozam % / év:
20
20
20
20
20
Éves kamat Ft-ban:
200 000 000,00
240 000 000
288 000 000
345 600 000
414 720 000
Tőke + kamat újra befektetve Ft-ban:
1 000 000 000
1 200 000 000
1 440 000 000
1 728 000 000
2 073 600 000
2 488 320 000
Ekkor, ahogy látod, az 5. évre meg lehet 1,5 – ni a vagyont. ("másfélszerezni" !!) Ez nem rossz! Egy milliárd forint 4-5 db jobb Balaton melletti ház jelenlegi ára. Ezért is lehet az, hogy a vagyonosok vagyona az infláció felett kell hogy nőjön. Ez a regnáló pénzrendszerből következő alap axióma. Ma már van olyan privátbanki szolgáltatás, ahová be lehet kerülni 30 millió Ft- al.
A kapitalizmus működik, kiválóan teljesítenek a pénzpiacok. A reálgazdaság az más tészta!!
Már a külföldi vendégmunkásoknak sem vonzóak a Magyarországon kapható fizetések?
Munkaerőhiány van, a mezőgazdaság minden ágában.
Alapvetően munkaerőhiány van, mindenhol, amerre nézünk. Kénytelenek a vállalkozások bérelt keleti munkaerőt alkalmazni, ami alapvetően 20 %-30 %-al drágább, mint a hazai rendelkezésre álló munkaerő…
A hazai fizetések az EU-s átlag 35%-án állnak, a hazai dolgozó népesség 85 %-a az EU-s szegénységi küszöb alatt éli életét. Vásárlóerőben csak Bulgáriát előzzük meg…
Fél éve azt mondta a vezető bankár, hogy kb. 500 milliárd hiányzik a mezőgazdaságból, ez az összeg az év végig csak nőtt, mivel a piac beállt. Ezen valamit enyhíthetett az EU-s mezőgazdasági támogatások átutalása. Mindenesetre van egy komoly finanszírozási igény, amit a bankoktól vár az ágazat.
A 14. oldalon van egy érdekes ábra arról, hogy hogyan alakultak a 2020 eleje óta bejelentett nagy volumenű beruházások.
A Nestle belefért az első 10-be, továbbá ott a lista közepén a Pick Szeged, a vége felé a Lipóti, az Unilver, és a Mars.
Ha a listára nézek, akkor azt látom, hogy a listára kevés magyar gyökerü cég fért fel sajnos. A másik, amit látok, az az, hogy a fenti külföldi gyökerü cégek csak minimális hazai gyökerü tudást fognak felhasználni napi működésük során, inkább arról van szó, hogy optimalizálják a globális ellátási láncukat – a most gyakran használt „resilience” – reziliencia – jegyében.
Egyszerre van jelen egy multikrízis a mezőgazdaságban, és élelmiszeriparban – mivel még mindig élelmiszeriparról, és mezőgazdaságról beszélgetünk, és nem élelmiszergazdaságról, vagy food systems-ről – Egyszerűen nyomás alá került a komplex mezőgazdasági, és élelmiszeripari üzleti modell. Ez egyet jelent. Komoly időket élünk, sokan azt mondják, hogy olyan a helyzet, mint 1989-ben.
V. Ez nem 1989, ez nagyon más!!
Ez a helyzet nem 1989-re hasonlít, az biztos. Az a történelmi helyzet teljesen más volt, mint amiben ma vagyunk. Akkor mindenki azt gondolta, hogy pár év, és itt lesz Ausztria - nem lett - 1996-ra ki is derült.
Problémák ott is vannak, ámbátor megy a business as usual.
VII. Ennyi kitekintő után mi is lesz itt a mezőgazdaságban, meg az élelmiszeriparban?
a. Persze van azért nagy volumenű élelmiszeripari alapanyaggyártás
Persze jelen van hazánkban a nagy volumenű élelmiszeripari alapanyag gyártás iparági szinten, ilyen pl. a malomipar. A lisztre, lisztkeverékekre úgy tekinthetünk, mint élelmiszeripari intermedier, amiből több fajta sütőipari üzemtípus gyárthat polci végterméket.
Azaz, a pék lisztből, és egyéb anyagokból – a végtermék gyártáshoz alapanyagnak tekintett szükséges anyagokból- gyártja a termékeit, amit a vásárló a polcról levesz. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a sütőipar lisztből gyárt végterméket, és nem búzából. Ezen tények néha összemosódnak a szakmai szlengben. Axiómaként fogadjuk el, hogy a hazai malomipar a hazai malmi búzából gyárt lisztet. Ez általánosságban igaz is. A sütőipar, meg hazai előállítású lisztből, és lisztkeverékből gyártja végtermékeit. Ez is igaz általánosságban. Az „általánosságban” szón nagyon nagy hangsúly van.
VIII. Az „agri-food szektor”?? --- > Eléggé speciális jelentéstartalma van a szónak itthon!
Az „agri-food szektort” – ne keverjük össze az agri- food system- el !!!! mert az nagyon mást jelent!!!- mint szakmai szövegkörnyezetet -, csak mostanában itthon hallom, meg olvasom. A baj az vele, hogy minden szövegkörnyezetben mást jelent. Gondolom valaki olvasta a szót angolul, és megtetszett neki.
Az eredeti jelentésében, a szó – az 50-es évek elejét írjuk – a mezőgazdaság primer kibocsátását jelenti, nem többet. Na de azóta eléggé komplex lett a világunk, amit érdemes lenne lekövetni. Tehát szóhasználat szerint 1950- 1959 van, ami megmondom őszintén, engem nagyon lehangol… Mert egyszerűen nem találjuk meg benne az innovációs lehetőséget. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne vagyonokat költeni precíziós gazdálkodásra. Lehet. Hatékony lesz? Pont annyira lesz hatékony, amennyire hatékonyra tervezték. Lesz belőle komplex beruházás megtérülés? Az meg a terményáraktól függ, ami most alacsony. Erre mondja a bankár, hogy integrálódni kell, és akkor jó lesz banki oldalról a dolog.
IX. Hozzáférhető élelmiszermérnöki tudás nélkül nem lesz professzionális hazai élelmiszeripari polci végtermék gyártás!
Szóval nincs munkaerő, beállt a piac, drága a gép, az alapanyag, input anyag, és állandó nyomás alatt van a polci végtermék piac is. Igaz a mezőgazdaság nem élelmiszeripari terméket állít elő, hanem általában termeli a négy alapterményt, ami sok esetben alapanyagként hagyja el az országot. Az élelmiszeripari termék gyártás a csomagolt élelmiszeripari végtermék gyártását jelenti, ha jelen vannak a feldolgozó kapacitások a lokalitásban.
Ahhoz, hogy újra legyenek exportképes polci végterméket gyártó üzemeink, ahhoz nagyon komoly rendszerszemléletben kellene gondolkodni, minden szereplőnek. Érteni kellene azt, hogy mit jelent az, hogy az EU tagja az ország, és a hazai piac egy 500 milliós piac szerves része. Olyan termékeket kellene fejleszteni a nulláról, amely azonnal exportképes, és szervesen be van kötve a lokalitásba.
Amikor a vezető bankár azt mondja, hogy integrálódni kellene, az érdemes lenne levezetni üzleti terv szinten, hogy hogyan is nézne ki a játék. Erre próbálkozást sem látok na szaksajtóban. Az EU-ban nagyon sokféle integráció elképzelhető, nincs megkötés, hogy mit, hogyan, hová integráljunk.
Egy biztos. Most egyre több élelmiszermérnök veszi a sátorfáját, és költözik el. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni! Mivel ha egyszerűen nem marad hozzáértés az országban, akik a most regnáló, vagy a mostantól fejlesztendő potenciálokat nem lesznek, akik fenntartsák! Egyszerűen nem lesz világszínvonalú termékelőállítás!
X. Az élelmiszermérnökök nélkül nem lesz sikeres a polci élelmiszergyártás, -nem fog működni az élelmiszeripari innováció - ez a történelmi tapasztalati tény!
Régen egy élelmiszermérnök, vagy tartósítóipari szakmérnök képesek volt arra, hogy csapatban dolgozva megtervezzenek egy polci végterméket, megtervezzék hozzá az üzemet, vagy az üzemek rendszerét, és ezeken az alapokon megtervezzék hozzá az alapanyag ellátást is. Erre képezte oki az egyetem. Remélem a mostani képzés is hozza ezt a szintet. A 70-es évektől a képlet egyszerű volt.
Nagyon komoly, nagyipari élelmiszeripari üzemeink voltak. A végzett élelmiszermérnökök, és tartósítóipari szakmérnökök ilyen üzemekben szerezték meg a szakmai gyakorlatukat. Ez az ipari környezet a rendszerváltással eltűnt, és ír magja nem maradt. Így a később végzett élelmiszermérnököknek ez a fajta szakmai gyakorlat már nem állt rendelkezésükre belföldön. Ha valaki komoly szakmai gyakorlatot akart szerezni, az elment külföldre körülnézni kicsit. Sokan el is mentek, és ott is maradtak…
Általában egy ilyen munka az „átkosban” olyan 1-2 évet vett igénybe, és dolgoztak rajta 30 -40 szakember. Ezek a képességek sajnos már csak elvétve léteznek az országban.
Ha van regionális élelmiszergazdasági rendszer, ami európai szinten versenyképes polci végterméket képes előállítani, akkor annak működését lehet optimalizálgatni a választott kimeneti paraméter mentén, lehet digitalizálni, és bejöhet a képbe az AI.
Mert van egy kész platform, és nem a németektől, a koreaiaktól, vagy másoktól kell megvenni kulcsrakészen. Az nem tekeri a helyi jól- létet. Csak a beszerzése talán megdobja kicsit a GDP-t. De nem lesz belőle exportképes feldolgozó rendszer alapanyag termeléssel. Ilyen volt az „átkosban” teljes know-howt adtunk el Afrikába, nyugatra.
Hazai tudásbázis, hazai alapanyagrendszer, hazai gépgyártás. Kiváló élelmiszeripari feldolgozó vonalakat gyártott régen a hazai gépgyártás. Ez a tudás ma a múlt ködébe vész. Fel kell eleveníteni ezt a tudást, mivel ekkor valósulna meg az, hogy a teljes ellátási lánc hozzáadott értéke itthon realizálódik. ha most egy nyugati cég telepít ide egy üzemet, akkor általában a munkabér az, ami itt marad az országban – meg egy kis adófizetés. -
Kezdjük azzal, hogy a régi szakikat, szakmérnököket, tartósítóipari szakmérnököket bevonjuk a munkába, elkezdjük.
Az, hogy majd a nagyok köré felépül egy komplex integráció, az kb. a régi AG – Állami Gazdasági rendszerre hajaz, az én meglátásom szerint. DE akkoriban ott volt a másik láb, a TSZ – Termelő Szövetkezeti – rendszer, ami eléggé diverz polci végtermék kibocsátásra volt képes. A kor színvonalán világszínvonalú exportképes diverz polci végtermék árualap előállítására volt képes.
Mi lenne, ha visszamennénk az alapokhoz, és képessé válnánk újra, hogy előállítsunk egy egyszerű konzervet! Legyen az a paradicsomos bab!
Mert egyszerű két fázisból álló termék, és a bab jó dolog. Mit szóltok hozzá?
Lennének újra konzervgyáraink, amely köré, fel lehetne építeni egy innovációs platformot. – Írtunk már a paradicsomos babról, amikor is a Szigetvári Konzervgyár megmentéséről írtunk.
Amivel még le kell számolni az az alapvető félelem, kockázatkerülés, ha az élelmiszergazdaságba akar valaki befektetni. Az EU-ban- de a tágas világon – is a polci végtermék gyártásba befektetni eléggé nagy üzlet. Erről lesz majd szó még a lecsón. Csak nálunk itthon tartjuk ezt kockázatos üzletnek.
A bankok is így vannak vele. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelés eléggé „golyóálló”, mivel a földalapú támogatások minden évben tervezetten megjönnek. Banki oldalról előfinanszírozni egy földalapú támogatást nagyon jó üzlet.
Szóval, ha egy mezőgazdasági termelő be akar fektetni a polci végtermék gyártásba, akkor a bankja azt fogja mondani neki, hogy ez kockázatos. Alapjába véve nem szeretik a bankok finanszírozni az élelmiszergyártást. Macerás, nem egyszerű játék az, nincs földalapú támogatás.
Ezért mindent megtesz azért a termelő, hogy valahogyan kiszervezze ezt a történetet pl. egy startup-ba. Erről beszél a vezető bankár, hogy kell kockázati tőke az élelmiszeriparba.
Az egymillió dolláros kérdés az, hogy hogyan lehet a felmerülő kockázatokat a nullára csökkenteni. Az a csapat, aki erre a kérdésre keresi a választ, - érti azt, hogy merre folyik a Lánchíd -, megnyeri a játékot, mert az övé lesz a nagybetűs piac!
Ismerős a kedves kis gyermek dalocska ? Hallgassa csak meg.
És még tekintse csak meg az Égig érő paszulyról szóló magyar mesét.
És egy kevéssé mosolyra fakasztó adat. Hazánkban alig egy kg-nyi száraz babot fogyasztunk fejenként. Ez bizony nem sok, tekintve, hogy egy tápláló, egészséges, télinek mondott zöldség féléről van szó.
És a lencse? Bizony sokan csak egy évben egyszer fogyasztják, hogy sok legyen a pénzük. De pont azért nem lesz sok pénzük, mert egészségük látja kárát annak, hogy megfosztják magukat a száraz hüvelyesek élvezetétől.
Lássuk csak :
A lencse 12 jótékony hatása
Javítja a májfunkciót
Jót tesz a szemnek
Nyugtat
Magas folsav tartalma miatt terhesség esetén kiemelten ajánlott a fogyasztása – a magzat fejlődését támogatja
Jó hatással van az anyagcserére, szuper étel székrekedésre
Segít stabilizálni a vérnyomást
Csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát
Segíti a vércukorértékek kordában tartását
A változókor tüneteit csökkenti
Fokozza a férfiak termékenységét
Segíti a hajnövekedést
Támogatja a sebgyógyulást
És a száraz bab jótékony hatásai?
Vitamin és hasznos ásványi anyag forrás.
A bab remek B1, K-vitamin, folsav, foszfor, magnézium, és nátrium forrás. Ásványi anyagai közül pedig jelentős a molibdén, a vas, és a mangán tartalma.
Megelőzheti a daganatos betegségeket :
Azt már korábban is tudták a kutatók, hogy a babban is megtalálható IP6 elnevezésű anyag játszik közre a rák megelőzésben. Most azonban felfedeztek még egy rákellenes összetevőt a hüvelyesekben, az IP5-öt, amely nemcsak gátolja a rákos sejtek növekedését, hanem a citotoxikus gyógyszerek hatását is növeli.
Színtől függően magas az antioxidáns tartalma.
Lassan emésztődik, hosszan teltség érzést okoz, így a túlsúly ellen is hatásos.
Magas rezveratrol tartalmú színes babok késleltetik az öregedést.
Szakszerű főzéssel megelőzhető a kellemetlen gázképződés.
Már korán el lehet kis cserepekben vetni a zöldbabot, s a kifejlődött növénykét a külső időjárás jobbra fordultával lehet kiültetni. Ily módon évek óta a zöldborsót meg tudom előzni vagy egy időben takarítom be a zöldbabot és borsót. Mi évek óta cserélünk zöldbabot borsóra.
Valaha Kenyában zöldbabot konzerváló üzemben ténykedtem.
A szó legszorosabb értelmében zöldbabról volt szó, hisz francia, belga, német. svájci stb. exportra ment a dobozba, üvegbe párhuzamosan berakott egyforma vastagságú ceruza bab. Addig csak a hazai sárga hüvelyű babot ismertük, s akkor jött egy teljesen új ízvilág.
Tudták, hogy a zöldbab kiváló 2. típusú cukorbetegséget blokkoló hatással bír?
S ha nincs zöldbab, ugyanezen célra szolgál a babhéj tea.
A zöldbab kiváló köret, magában fogyasztva kitűnő diétás, rostban gazdag étel. Persze kis forró kókuszolajban meghempergetve még finomabb! Főzelék, leves alapanyag. Kicsit előfőzve, apróra vágott hagymával, picit sós, édeskés, ecetes lében pácolva remek saláta.
Nagy szemű saláta bab segítségével ínycsiklandó finomságú saláta készíthető.
Szinte fejedelmi étel a fejtett bableves. Vannak erre alkalmas bab fajták. Például a kereskedelmi forgalomban is kapható Borlotto bab mind kifejtőnek, mind száraz babnak kiváló.
Száraz babot termelni talán nem nehéz. Néhány négyzetméteren a kertben, semmi esetre nem az. Persze nagyüzemileg már több dologra oda kell figyelni, de aki manapság már belekóstolt a szója termesztésbe, a száraz babbal is elbírna. Miért a feltételes mód???
Mert a kereskedelemben kapható babok és lencsék jó része import !!! Ha nem hiszik, csak járjanak utána!
Ezen blog írásnak nem titkolt célja az lenne, hogy kedvet csináljunk a hüvelyesek fogyasztásához.! Ahány bab annyi féle íz. Fehéret, feketét, tarkát, csak fogyaszd!
Igen, belátom, hogy a babot jól puhára főzni, hogy zamatos, ízletes, omlós legyen, de mégse repedt, nem könnyű. Áztatni kell. Már ez maga tudomány, hisz nem mindegy, hogy mennyire kemény az áztató vagy a főző víz. Aztán a főzésnél kiderül, hogy mégis csak egy-egy szem kemény maradt.
Hát persze, jó magyar szokás szerint összekeverték a tavaly előttit a tavalyival! S a bab keményítő tartalmának lassú átkristályosodása miatt különböző a főzési idő. Ez a felemásság is elveheti a kedvet a fogyasztástól.
EGY JÓL ELKÉSZÍTETT GYÁRI BABKONZERVTŐL NEM FI...$...ASZ!!
Itt jegyeznék meg egy rendkívül fontos előnyt a konzervált szárazbabok előnyére. Tudvalevő, hogy a bab a köztudatban „fújós” étel. Azaz sokan panaszkodnak, hogy kényelmetlen szeleket okoz. Nos, ez igaz, mert a szárazbab héjában olyan anyag található, amely emésztést gátló, akár kisebb rosszulléteket is okozhat. Ezért a babot kötelezően szükséges áztatni, az áztató vizet időnként cserélni, s a lényeg, hosszabban főzni, vagy kicsit magasabb hőmérsékleten rövidebb ideig.
Ezeknek a feltételeknek maximálisan eleget tesz a gyárilag feldolgozott bab. Főleg a főzés tekintetében, hisz a dobozba, esetleg üvegbe zárt bab olyan hőkezelést kap, amely legalább két évre megbízhatóan eltarthatóvá teszi a bezárt terméket.
Tehát a gyárilag konzervált bab már nem okozhat emésztőszervű kellemetlenségeket!
Az angol reggeli része a paradicsomos bab. A Fourteen’s Fall -nál járva Kenyában a kiránduló indiai családok mind-mind paradicsomos babot piknikeztek. Laktat, jó ízű, még annyi gond sincs vele, mint egy szendvics elkészítésével.
Húspótló !!!! Fehérje tartalma a száraz babnak 21%. Imponálóan magas. Maga a főtt bab, kiválasztva az alkalmas fajtát húsként fűszerezhető, többféle növényi adalékkal akár húspogácsa állítható elő.
A zöldbabot feldolgozó üzemben magam is kísérleteztem dobozos bab konzerv készítésével. Bab főzelék, klasszikus kicsit fokhagymás ízzel és két virslivel. Nagyon jól sikerült. Iszlám hitűeknek marha hús virslivel, indiaiaknak sertés virslivel. S amikor indiai főnökömnek véletlenül a marhás virslivel kísért babfőzeléket adtam ??!!
Persze, ha belegondolok, hogy valaha a Debreceni Konzervgyár a zöldborsó feldolgozás Mekkája volt! Ma lítiumot feldolgozó üzemek vannak a jó borsó földek helyén. Mert alig várjuk, hogy megjelenjen az első zöldborsó. Zsenge sárgarépával, mellé téve néhány zsenge borsó hüvelyt is !!! Mennyei!
Miért is írok erről?
Mert babot termelő egység, kis üzem akadna. Nem is lehet veszteséges a termelés, hisz egy moderált termésátlag is veri a 2000 kg / ha mennyiséget. A búzáéval vetekedő bevétel, kitűnő elővetemény szántóföldi növényeknek. Még talán a bab feldolgozás is megoldható, hisz van/lesz pályázati pénz.
De fogyasztó nélkül hiába való fáradozás a termelés, dobozolás.
Egy gyár számára eszményi a babkonzerv gyártása. S nem csak 420 grammos, azaz kis dobozba, de nagykonyhák részére akár 3-5 kg-os dobozban is. Ha belátnánk, hogy világhálón fellelhető százezernyi babos étel recept megihletné úgy a magyar háziasszonyokat, közétkeztetőket, hogy az évi egy kg szárazbab fogyasztást megdupláznák, akkor már érdemes gyárat alapítani.
Mondjuk, szemeljük ki a volt Szigetvári Konzervgyárat. Száraz, jól tárolható alapanyag. Az év minden napján gyártható, nincsenek problémák a szezonalitással. Mellette termelhető még lencse konzerv sós lében, némi csicseri borsó, esetleg mungó bab. Ha akad felesleg, az helyben csomagolható a hazai piacra, kiváltva az importot.
Fagyasztva szárító gépemen többféle babos készételt, mint bableves, babfőzelék, paradicsomos bab, szárítottam.
Ilyen formában nagyon hosszú ideig eltartható a termék, s kinyitva egy csomagolási egységet, akár kirándulás, sport elfoglaltság idején 10 perc alatt előáll a friss, illatos étel. Legtöbbször a csomagoló anyag szolgál edényként is, amiben a forró víz feloldja az ételt.
Ha 3 millió családban csupán havi 1 doboz szárazbab konzervet elfogyasztanának, akkor évente közel 40 millió doboz fogyna el.
Ekkora mennyiségű minőségi babkonzerv világszínvonalú legyártásához már nagyon komoly mérnöki csapat együttműködése szükséges!
A gyártás folyamán a Tartósítóipari mérnök munkája elengedhetetlen, továbbá a logisztikai szakmérnöki, folyamatmérnöki, minőségügyi mérnöki tudások bírnak kiemelkedő fontossággal, ez nem megkerülhető!
Népszerű női hetilapunk utolsó néhány példányát átolvasva nem találtam babos receptet. Viszont az interneten magyar és angol nyelven száznál is több recept elérhető.
Milyen szép munka lenne felkutatni az országban vagy akár külföldről beszerezni a sok féle létező bab magból minél több fajtát, s azokat felszaporítani, termesztésbe, gyártásba vonni. Hisz ez nem újdonság, még 40 éve is több tucat fajta volt termesztésben.
A mungó bab nagyon jó csíráztatva, s úgy konzerválva.
---- > Itt személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – 30 perc sípolás –
- Szóval csak azért hívtalak, hogy elmondjam, a jövő héten költözünk a barátnőmmel (……………. ebbe az országba) mert ott kaptam munkát.
---- > Beszéltünk arról, hogy hogyan vadászta le a cég, milyen ajánlatot kapott, stb. Itt megint személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – további 20 perc sípolás –
- Vigyázzatok magatokra! - Majd beszélünk!
Megbeszéltük még, hogy hol, mikor tudunk találkozni a közeljövőben itthon, vagy Európában.
Két élelmiszeripari szakemberrel kevesebb foglalkozik innovációval itthon….
Ő is élelmiszermérnök, és sajnos dobbantott, máshol képzeli el a szakmai jövőjét, viszi a barátnőjét is. Sajnos eléggé általánossá vált ez a történet mostanában. Ássunk a téma mélyére, és nézzünk utána, hogy hogyan lehetne visszafordítani a folyamatot, mert ez a probléma nem 3-5 év múlva lesz gond, hanem már most nagyon komoly gondot jelent az elvándorlás a szakmából.
Azt szoktuk mondani, hogy mérnök nélkül nagyon nincs EU-s szintű innováció, termékfejlesztés, konzervgyár üzemletetés. Ehhez meg az kellene, hogy pl. a hazai középvállalatok is meg tudják, és meg akarják fizetni az élelmiszermérnöki tudást….
Eléggé kemény szavak vannak leírva a cikkben, a nyilatkozók nem kertelnek a témában, pl. ilyeneket mondanak:
„Ahhoz, hogy a fogyasztó elégedett legyen, például az kell, hogy a magyar paradicsom olcsóbb legyen, mint a spanyol.” …
„….Másrészt, mivel a támogatási tarifát euróban határozzák meg egységesen, ez Magyarországon sokkal többet ér a gazdáknak, mint nyugatabbra. Emiatt az uniós támogatás kvázi méregként hat a gazdák egy részére.”
„A húsipari szereplők döntő többsége versenyképességi problémákkal küzd, le vannak maradva az európai átlaghoz képest.
Ennek szerinte éppen az az oka, hogy az elmúlt két évtizedben nem állt rendelkezésre megfelelő forrás azokhoz a technológiai fejlesztésekhez, amelyekkel javítható lett volna a versenyképesség.„
A.) Úgy néz ki, pénz az van
Szóval a megszólalók szerint akad egy két kihívás, amit orvosolni kell a közeljövőben. Ez a cikk 2023. márciusában jelent meg a 24.hu-n, azóta eltelt egy kis idő, pl. a cégek leadták 2022-es üzleti évre szóló beszámolóikat. A cégeknek a beszámolót minden év április 30.-ig kell közzétenni.
Ha megnézünk egy-egy random élelmiszeripari cég beszámolóját, azt fogjuk látni nagy általánosságban, hogy 2022- ben mind az árbevétel, mind a profit szépen nőtt, akár 30- 90 %-al is. Szóval itt elmentem inni egy kávét.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
B.) Mégis, milyen is helyzet a szakmában?
A cikk szerint rendszerszinten komoly kihívásokkal nézünk szembe az élelmiszeriparban, amúgy a cégeink meg köszönik szépen rendben vannak. Eléggé szép profitokat tudnak termelni. Nagyon nem érintette őket a pandémia utóhatásai, az alapanyag árak emelkedése, az energia, és a munkaerő költségek növekedése.
Az sem hatott a céges profitokra, hogy az embereknek alig maradt elkölthető pénze 2022-ben.
Ha cég szinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor a helyzet rózsás, soha ne legyen ennél rosszabb! A tulajdonos, vagy a részvényes mehet nyaralni, megrendelheti az új kocsit, vagy meg lehet venni az új lakást befektetési célra pl.
C.) Szóval mi is itt a néznivaló?
Ha rendszerszinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor komoly kihívásokkal lehet találkozni minden ágazatban. Ha cégszintről nézek az élelmiszeriparra, akkor mondhatni nincs itt semmi látnivaló, mivel nagyon jó profitokat tudtak realizálni a cégek.
Tehát az egyik oldalon van egy rendszerszintű problémákkal terhelt élelmiszergazdasági környezet, amely olyan strukturális problémákkal küzd. A másik oldalon meg ott van az, hogy a cégek beszámolója szerint nagyon komoly profitokat lehet termelni ilyen strukturális viszonyok között is.
Kormányzati intézkedések (NETA, emelése / termékkör bővülés a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása)
Az ársapka fennmaradásának következtében kialakuló kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztés a termékpálya szereplői között "
D.) Hol az igazság? Akkor most gond van, vagy nincsen gond? Ez egy átmeneti strukturális probléma, vagy nem? Vagy mi van most?
The Big Short (2015) – Jared Vennett’s Pitch to Front Point Partners (Jenga Blocks Scene)
-8%, armageddon.. -
Van néhány haverom a nagyvilágban, akikkel néha szoktunk beszélgetni szakmai dolgokról. Egyik beszélgetésünk alkalmával a következőt mondta a haver:
- Igaza volt az előadónak az egyetemen, amikor azt mondta, hogyha valamelyik alapanyag termőterülete itthon az 1985-ös szint 25 %- a alá esik, akkor elkezdődnek a gondok. Ha ez bekövetkezik, akkor az összes energia, és pénz arra fog elmenni, hogy a folyamatot megfordítsuk, ha lehet...-
- Szóval, ha 25% alá esik pl. 2024-ben valamelyik, akkor ott az armageddon? - Úgy van.
Nem akartam elhinni neki ezt a nagyon egyszerű bemondást. Amúgy érdemes ezzel a szemmel is ránézni az elmúlt szűk 40 év gazdaságtörténetére, és kielemezni, hogy mi történt.
E.) Nézzünk egy kicsit a mélyre a dolognak, mi is van, meg hogyan is van manapság?
A fenti cikkben kezdtük el feszegetni ezt a kapitalizmus témát. Ekkor írtam ezt:
„Az én megfogalmazásom szerint, a kapitalizmus nem más, mint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Mások szerint a kapitalizmus nem jelent mást, mint szabad pénzpiacot.”
Tehát ha valahol kiforrott kapitalizmus van, ott befektethetsz bármibe, vehetsz reáleszközöket, befektethetsz cégekbe, befektethetsz „papír alapú eszközökbe” ez lehet részvény, kötvény, jelzáloglevél, stb. Teheted ezt szabadon.
Meg lehet tenni, hogy befektetsz az élelmiszergazdaságba, akár szakmai, vagy pénzügyi befektetőként, minden megkötés nélkül. Egy befektetés célja az – legyen az bármilyen – hogy csörögjön a kassza nap végén. A befektetés a lehető legtöbb elkölthető pénzt termelje meg, tegye ezt a befektetési időszak végéig. Ezt az elkölthető pénz bármilyen típusú befektetésből származhat, a lényege az, hogy minden költség kifizetése után legyen elkölthető pénz az asztalon. Ezt szokás a szakmai szlengben általánosságban „kamatjövedelemnek” nevezni. E felfogás szerint kért fajta típusú jövedelem lehetséges. Munkabérből származó jövedelem, és befektetésből származó kamatjövedelem.
A mezőgazdasági inputok termelésébe befektetni eléggé jó üzlet mind a mai napig így van ez. A rendszer adja magát. Egyszerűen elemezhető piac. Az élelmiszeripar az már egy kicsit más tészta, ott több dologra kell figyelni, több a paraméter, amire figyelni kell.
Itt már bejönnek olyan fogalmak, amivel nagyon komolyan foglalkozni kell, pl.: – csak néhány, amolyan felsorolás szinten -:
Folyamatos alapanyag ellátás a gyártáshoz egész évben
Az élelmiszeripari feldolgozás néhány ága munkaintenzív ágazat, így biztosítani kell a szükséges munkaerőt a gyártáshoz, és a működéshez
Makrogazdasági környezet (infláció, adórendszer, időzóna, stb.)
Helyszín, és helyszíni infrastruktúra
A hazai piac az EU-s piac része, amely egy 500 millió fő nagyságú fogyasztói piac
Lokális rendelkezésre álló diszkrecionális jövedelem
Tervezett feldolgozási kapacitás – direkt nem üzemméretet írok – és a hozzá tartozó elvárt időszakos profit
Menedzsment tudás
Logisztikai hozzáférés
Értékesítést, és minőségi gyártást támogató rendszerek
Szóval a lokális élelmiszeriparba történő befektetés eléggé bonyolult játék is lehet, tudni kell hozzá pár dolgot.
Persze azért beszélhetünk a fenti összefüggésben a fenti történetről, mivel még mindig úgy gondoljuk, hogy van olyan külön iparág, hogy mezőgazdaság, és élelmiszeripar, mert ebben a paradigmában gondolkozunk még mindig….sajnos….
--- > A fogyasztó akkor elégedett, ha a pénzéért nagyon jó ár/ érték arányú terméket tud vásárolni. --- >
H.) A „jóáras” torta, meg a diszkrecionális jövedelem
A fogyasztó drágának érzi a süteményt, vagy a tortát a cukrászdában. Mit tehet?
Megsüti magának, és házi tortát, vagy süteményt visz ajándékba
Nem a cukrászdában veszi meg a tortát, hanem egy élelmiszerüzletben, és kompromisszumot köt a termék minőségében
Alternatív beszerzési forrást keres a neten itthon…
Alternatív beszerzési forrást keres a neten külföldön…
Egy biztos. Mivel igény van a jó süteményre jó áron. A jó ár az, amit a fogyasztó ki akar, és ki tud fizetni a jó süteményért a pillanatnyilag rendelkezésére álló pénzéből. A lényeg az, hogy mivel olcsó és jó süteményre van igény, ezért lesz olyan szolgáltató, aki ki fogja szolgálni ezt a fogyasztói igényt. Azaz ezeknek a termékeknek van piaca.
A fenti történet arról szól, hogy az emberek többségének alig van diszkrecionális jövedelme. A verejtékes munkával megkeresett pénzüket jó termékre akarják elkölteni, így lassan vagy a polc tetejére nyúlnak a prémium termékek felé, vagy a polc alját keresik, és a sajátmárkás termékek felé nyúl a kéz. A középső polcok felé, a márkázott termékek felé ritkábban nyúlnak. Ez a trend manapság. Azért nem kell eltemetni a márkázott termékeket sem. Érdemes őket gyártani, ezt a cégek is így gondolják.
(Persze van egy másik trend is, mégpedig az, hogy a határ mentén átugranak bevásárolni a határ túloldalára a boltba, ahol másképp néz ki az érték /ár arány.--- > Gorenje- korszak reloaded…?? Csak úgy lightosan egyelőre?)
Sokan kérdeztétek, hogy lesz-e élelmiszerhiány Magyarországon. Nem, nem lesz élelmiszerhiány. Az kereskedelmi láncok polcain mindig lesz elegendő friss élelmiszer, ezzel nem lesz gond.
I.) Akkor most hogyan is állunk?
J.) Diszkrecionális jövedelem (Pénz már nincs az embereknél, elfogyott.)
A fenti térképen a bruttó bért látod, ami azt jelenti, hogyha a bruttó fizetésed most 2023-ban pl. 378 000 Ft, akkor abból a nettó elkölthető pénz, amit a hó végi borítékban van az 251 370 Ft.
A diszkrecionális jövedelem az a pénz, ami az a pénz, amit a fogyasztó szabadon elkölthet bármire, ha már kifizetett mindent.
Ez az a pénz, amire a legtöbb szolgáltató hajt. Minél több egy fogyasztó diszkrecionális jövedelme, annál valószínűbb, hogy költi a pénzét. Magyarországon az átlagember nagyon kevés szabadon elkölthető pénzzel rendelkezik, ezért „huzatos” kicsit a hazai fogyasztói társadalom, mivel az emberek nem tudják fenntartani, mert nincs hozzá pénzük, mert szegények. Annyira nincs pénz, hogy az emberek a párnacihából, meg a banki megtakarításból pakoltak ki minimum 1 800 milliárd forintot az elmúlt időszakban.
Azt is szokták tanítani az egyetemen, hogy a magyar fogyasztó „ár érzékeny”. Szögezzük le, bármely országban, ha megnézünk egy fogyasztót, az ár érzékeny, de nem biztos, hogy szegény, és nem rendelkezik diszkrecionális jövedelemmel. A magyar fogyasztó azért ár érzékeny, mert alapvetően szegény, ez mutatja a valóság. A két fajta fogyasztási attitűd között óriási különbség van! Teljesen mást jelet az „átlag fizetésből” történő fogyasztás itthon, mint UK- ban, NRW- ben, vagy Hollandiában….
K.) Az utóbbi időben ráöntöttek a fogyasztókra pénzt, ami felhajtotta az inflációt, ez az axióma
Az utóbbi időben a fogyasztókra az állam nagyon komoly pénzt öntött... Azt mondják, ez hozzájárult az inflációs kockázatok növeléséhez. Tehát az történt, hogy az általában szegény fogyasztók pénzt kaptak, amit el is költöttek. Mit tettek a kereskedők, meg a termelők? Felemelték az árakat, mivel megugrott a kereslet. Először volt az áremelkedés. Az infláció csak ezek után ütötte fel a fejét általánosan, amihez természetesen hozzájárult az árak emelkedése, de nem ez volt az elsődleges ok, ebbe belejátszott a tágabb makrogazdasági környezet.
L.) Profit, az van, meg sokan váltanának
A cégek képesek profittermelésre, ahogy az a beszámolókból is látszik. A probléma azzal van, hogy mostanra annyira elszállt az infláció, hogy minden második dolgozó váltana, akkor, ha jobb ajánlatot kapna. Regionális összehasonlításban is nagyon alacsonyak a bérek, a cseh, lengyel, vagy lassan a román szinthez mérve is. Természetesen nincs olyan, hogy lokális munkaerőpiac, regionális – EU-s munkaerőpiacban - gondolkoznak a munkavállalók.
M.) Integráció, és lehetőség keresés
Eléggé turbolens a gazdasági környezet, minden változásban van. Az élelmiszeriparon belül több szegmensben egyszerre figyelhető meg a centralizációra, és decentralizációra való törekvés. Ez azt jelenti, hogy a cégek optimalizálgatják a cégméretet, nézegetik a profitszinteket, és komplexen alakítgatják a terület potenciálokat.
Ahhoz, hogy legyen lokális élelmiszergazdaság, és jó termékek legyenek, kellene az, hogy az emberek, akik az élelmiszergazdasági értékláncban dolgoznak –tegyék ezt az értéklánc bármely szintjén- megéljenek abból, amit csinálnak. Jelenleg érdemesebb tulajdonosi, vagy menedzseri szinten részt venni egy élelmiszeripari vállalkozás életében, mint dolgozni benne, mivel az iparág híres arról, hogy eléggé alap szinten fizeti azokat, akik benne dolgoznak. A redditen megy több topic erről a témáról, érdemes beleolvasni néha, hogy mit gondol a történetről a 16+ -os korosztály…
Tehát, ha az élelmiszergazdaság nem tudja emelgetni a fizetéseket egy elfogadható szintre, akkor nem marad más hátra, ki fog ürülni a talent pool, és rá záródik a közepes fejlettség csapdája az iparágra.
Nem rég beszéltem egy, az osztrák határhoz közel termelő élelmiszeripari cég menedzserével. Azt mondta, hogy a történet roppant egyszerű. Mivel úgy is EUR-ban számolják az üzleti tervet a nemzetközi szabványok szerint – P&L - Meg kell adni az osztrák béreket napi árfolyamon EUR-ban, és kész, akkor életben tud maradni a cég, másképp nem. Meg persze jó ár/ érték arányú terméket kell értékesíteni belföldre, és exportra. Arrafelé ritka a HUF, mint fizetőeszköz. Persze megy ez a vendégmunkás sztori még egy darabig, de ez egy innovatív élelmiszeripari cégnek nem opció, több okból kifolyólag.
Tehát átalakulnak a profitmodellek, valahogy tartani kellene az elvárt profit szinteket EUR-ban, és magasabb bért is kellene fizetni, mivel ha nem teszik, akkor egy nap arra ébredhetnek, hogy nem jött be a műszak, és a kulcsember is szabadságra ment.
Átmeneti időszakban vagyunk, ahol a teljes regionális EU-s piac mozgásban van. Ebben a környezetben kell olyan profitmodelleket kidolgozni, amely működhet. Lokálisan globális megoldásokat kell találni, amelyben európai szinten értelmezhető fizetések jelenhetnek meg.
O.) ----- > Frissítés: --- > Be fog zárni a szigetvári konzervgyár -
Átküldtem a cikket megjelenés előtt egy haveromnak, hogy olvassa el. Ezt a választ írta:
Ziigy, a cikk nagyon jó! Olyan témákat feszegetsz, amivel senki nem foglakozik. Na de rossz hírem van a mai napra:
Mai hír, hogy be fogja zárni a francia tulaj a szigetvári konzervgyárat 2024 áprilisában, mert nem termel profitot, és 130 embert tesz utcára. Ha annyira guru vagy az élelmiszergazdasági költségszámítás terén, had kérdezzem már meg, mit lehetne ebben a helyzetben csinálni?
Bezár a szigetvári konzervgyár, 130 ember veszíti el a munkáját
--- > Fogtam a telefonom, fel is hívtam a haveromat, és sokáig beszélgettünk a témáról.
A Szigetvári Konzervgyár a 80-as években nagyon híres volt szója termékeiről, jutott bőven exportra is.
…. Nem jó az, ha egy gyár, és a felhalmozott tudás megy a levesbe, mert végigéltük ezt gyerekkorunkban,a 90-es évek elején, nem volt jó, nem vezetett sehova…
Az alábbi képen láthatjátok a régi Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemének épületét a mai formájában. Az épület, amelyben egykori jó nevű konzervüzem működött, az Esterházy- kastély Lovardája. A konzervüzem híres volt az a kiváló minőségű termékeiről.
Hol jó nevű konzervüzem álott régen, most sitt, halom.. 2023. november
(Magyarország, Győr- Moson- Sopron Vármegye, Esterházy-kastély Lovarda, egykor ebben az épületben működött a Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzeme.…saját fotó)
Az üzem a 90-es évek privatizációs őrületének lett az áldozata.....sajnos.
A Fertődi Konzervüzem címkéjén az Esterházy- kastély főbejárata volt, akinek van korabeli termékcímkéje, kérem, hogy küldje el nekünk! (kép forrás: kisalfold.hu)
P.) Kellene egy jó csapat! Újra kellene indítani a gyárat a bezárás után, erre készülni kellene
Ha bezár egy gyár, akkor félő, hogy az ott összerakott professzionális tudás elszáll, és nem lehet visszahozni.
Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni.
A tudás megőrzése az első, utána jön az, hogy mit tekinthetek alapanyagnak a gyártáshoz, ott, akkor, és abban az időben. Ez fontos. Mindezek után el lehet kezdeni tervezgetni azt, hogy mi is legyen a végtermék. Ha ez megvan, be lehet menni a gyárba, és körülnézni kicsit. Nézelődni kicsit. És skiccelgetni kicsit. Közben már beszélgetni az export tervező csapattal, és a marketingesekkel, hogy mi is lenne itt a történet.
Persze a költség, és profitmodell kialakításánál minden időben tudni kell, hogy hogyan is néznek ki a minőségi költségek az értéklánc mentén. Ekkor már lehet a bank, vagy a befektetői csapat fejét ütni, hogy mennyi pénz is kell, meg milyen konstrukcióban is kellene az a pénz. Szóval lehet, hogy elkezdi a csapat valahol és teljesen más alap végtermék rendszer lesz a vége, mert az kell a piacnak. Nem egyszerű játék, de nem is lenne megugorhatatlan a valóságunkban. … Meg kellenének az élet más területéről is professzionális szakemberek!
Ehhez kellene egy kiváló élelmiszermérnöki csapat! – Nem szanálni akarunk egy üzemet, hanem megőrizni a lehető legtöbb tudást, ami ott van, ehhez mérnökök kellenek, jól képzett mérnökök, és technológusok, szakmunkások!
Például olyan élelmiszermérnök kellene, aki tervezett, épített élelmiszeripari gépet, gyártósort, és rakott össze tervezett végtermék rendszerre élelmiszeripari üzemet a semmi hátán a nulláról. Persze a végtermék rendszert is maga tervezete. És még sorolhatnám.
… Hogy a pénz lenne az első? Az is nagyon fontos! Elsősorban szakmai tudás kell, meg annyi pénz első körben, hogy ezek az emberek ráérjenek alkotni! Ehhez sok minden más is kell a pénz mellett......
Új konzervgyár Nyíregyházán, 1964. december - Filmhiradokonline.hu -
Álmot bizony. Ismét gyermek voltam, s édesanyám elküldött a Bocskai úti nagy KÖZÉRT-be.
Hozz Ferikém egy liter tejet, egy kiló kenyeret. Az összesen 3.60 Ft + 3.60 Ft = 7.20 forint. Vegyél magadnak egy Pozsonyi Kiflit, az 1.50 - ért. És tényleg annyi volt!
A nyolcvanas évek elején néhány napot dolgoztam diákként a Thököly úti kenyérgyárban. Igazán jó kenyeret sütöttek, pedig a kemence még régebbi típusú, - két menetben sütő - alkalmatosság volt. Ahogy emlékszem, az egyik dolgom az volt, hogy a szakajtóból a megkelt kenyeret a sütőlapátra kellett helyeznem, amit aztán a szaki „bevetett” a kemencébe. Máskor a kész, kisült kenyeret kellett elvennem a sütőlapátról (hú, de forró volt) és a rakaszra tennem, hogy ott hűljön ki.
Tehát a kenyér sütése a gyári és kisüzemi technológia között volt. Az biztos, hogy folyamatosan ment a sütés, tehát szinte legjobban ki volt használva a kapacitás. De, akárhogy is volt, ennek a kenyérnek az ára is 3.60 Ft/kg volt. És valószínűleg adott pillanatban veszteséget sem termelt az üzem.
Felébredek.
2023-at írunk. Mennék a KÖZÉRT- be, de már nincs. Megyek a multiba, a kenyér kilója közel 1.000 forint, a tejet már 350 ért is megkapom.
Panaszkodom az üzletvezetőnél.
Uram, 50 éve a tej és a kenyér egy árban voltak. Most pedig a tej ára százszorosára emelkedett, a kenyéré majd 300 szorosára. Igaz, első munkahelyemen, felelős munkát végző fiatal mérnökként 3.200 Ft-t vihettem haza a próbaidő letelte után. Igaz, akkoriban az ÁFA még nem volt!! A tej esetében még valahogy arányban vagyunk, de mi van a kenyérrel?
Kérdem az üzletvezetőt, elírták volna az árat? Nem, jön a válasz. Hát akkor mi a nagy áremelkedés oka? Hisz a kenyér egy alapvető élelmi cikk. Még a legelvetemültebb diktatúrákban is a némi visszafogottság volt érezhető kenyér ár ügyében. 3 évig éltem diktatúrában, Kenyában. Itthon pedig demokrácia van!
A búza termésátlaga 40 mázsa körül volt hektáronként a szociban. Ma a 60 mázsa sem kiváló termés! 2022-ban megugrott a kenyér ára, mert igen jó lett - ismeretlen oknál fogva - a búza átvételi ára, azaz a liszt ára is. Percnyi pontossággal reagált rá a kenyér ára, azaz igencsak megszaladt. 2023-ban visszazökkent a búza átvételi ára, a kenyér ára pedig jó, ha stagnál. Persze, az input! Mennyi inputot tettél a levesbe? Egy csipetnyi elég! Szóval az input miatt van a bősz emelkedés. Tudjuk, műtrágya, vegyszerek stb.
De hát búzát termelni ma már nem igazán nehéz! Jó nehéz gépek, majd kinyomják a talaj lelkét, száguldoznak a föld hátán. Egy 10 hektáros táblát pillanatok alatt szántanak, elmunkálnak, vetnek, műtrágyáznak, permeteznek, aratnak. Tehát a bérköltségre olyan nagy panasz nem lehet. Legfeljebb a gép ára nyom sokat.
Aztán, reklamált a nép, hogy a kenyér ára miért nem fejlődik vissza, ha már a búza ára csökkent. Válasz : hja, nem a búza teszi a kenyeret, hanem az input.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Az energia, az a fránya energia.. Igaz, az energia ára drága. 1 m3 gázzal nagyon nem takarékosan is 14 x1 kg kenyeret meg lehet sütni. Tehát, ha a gáz ára akár 1000 forint is volt, akkor is legfeljebb 70 forint költség akasztható a kenyér nyakába! De még ez is sok. Ma pedig 2023-ban az energia árak is visszarendeződnek.
Koma, piszkáld meg a kenyér árát, fenn akadt, nem akar lejjebb jönni!
No, akárhogy nézzük, a kenyér ára kicsit előre szaladt. Már 2050-ben jár. Ha levesszük a 18% ÁFA tartalmat, ami 18%, még akkor is marad 850 forintnyi nettó ár.
Lássuk a tejet. 50 éve a tehenenkénti hozam 3 200 liter /év volt. Ma ez akár 6 000 liter is lehet! Már nem kézzel fejnek, a gépesítettség a legkisebb tejelő telepeken is kielégítő. A tehén tartása nem olcsó. A tehén ára, legalább két év eltelik az első laktációig, majd lassabban fut fel. A tehén öregszik, tejelő képessége lassan csökken. Régi szocis viccecske, miszerint a vevő rendel egy széket.
- Mennyi is az? 20 forint!
-Jó akkor kell 100 szék. De az 10. 000 forint. Hát hogy-hogy?
- Egy székhez lopom az anyagot, száz székhez már vennem kell.
Tehát, amikor a szociban, a falvakban tejátvevő működött, amikor még kézzel fejtek, amikor még nem számolták a befektetett munkát. Azaz lopták a munkaidőt a tejtermeléshez. Nagyon olcsón lehetett háznál tejhez jutni. Ügyes gazdasszony abból a tejből elkészítette a vajat, túrót, tejfölt. A még ügyesebb a sajtot is.
A tehén takarmányozása egy tudomány. Oly sokféle szempontnak kell megfelelni, amely több könyvet tölt meg. Az állatot jó egészségben kell tartani, vitaminozni, esetenként gyógyszerezni. Gond lehet a tej minőségével. Egy érdekes tanulmány alapján a tehén hálás, több tejet ad, ha szeretettel gondozzák. De hát erre manapság nincs idő, tehát mínusz 5 százalék a tejből. Majd a szeretetre kifejlesztett robotok ezt is megoldják.
Szó mi szó, a tej termelése nem egyszerű. Talán még több gond és feladat adódik, mint egy kiló kenyérhez elegendő búza betakarításával, őrlésével, sütésével. A tehenészetben dolgozni, kitéve az időjárás viszontagságainak, hideg, meleg, aszály, a lekaszált takarmány megázik stb. Bizony embert próbáló feladat. Ja, még az adminisztráció, számon tartani az ellenőrzések hosszú sorát.
A tej nagyon sokféle táplálékunknak alapja: sajt, vaj, túró, joghurt, a számtalan desszert termék. Tehát nagyon fontos ágazat a tejipar. És mégis, miért tudják 1/3 áron adni a jó tejet a kenyérhez képest?
Sőt, a kis falusi tejárusító automatában a sarkon (unokám "tejmatának" hívja) csak 220 forint a tej literje. 4 % körüli zsírtartalommal, és fenséges ízzel.
A pékek és tejtermelők bére sem kiemelkedő. Például egy banki alkalmazottéhoz képest.
Az asszonyi munkát végző ember (feminista magyar népmesék 12, Az asszonyi munkát végző ember)
A történet:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár, mely a mesebeli szegény házaspárok egyszerű életét élte - a férj dolgozni járt a határba, az asszony pedig vezette a háztartást.
Az idillnek azonban vége szakadt egy napon, amikor a férj fejébe vette, hogy ő nap nap után végzi a nehéz, izzasztó munkát a földeken, míg élete párja otthon pihenget, és csak akkor hagyja el a házat, ha tereferélni jár a szomszédasszonyhoz. A ház ura emez megfigyelését azonnali hatállyal a feleség szemére vetette, egyenlő bánásmódot követelve a férfiúi nemnek.
Az asszony erre a panaszra az egyetlen logikus választ adta: "Holnap cserélünk."
A mese hátralévő részében a panaszos úriember kezei között minden elromlik a háztartásban, ami csak el tud romlani. Fut a konyha, odaég a kenyér, kifolyik a tejfel, megdöglenek a csirkék, a gyereken nem cserélődik le a pelenka, a kutya megeszi a szalonnát, a tehén felakasztja magát (mert a férj a tetőre húzza fel füvet legelni), egyes cenzúrázatlan változatokban megdöglenek a háziállatok, leég a ház, és férjuram még a péniszét is elhagyja valahol...
A történet végén a hazatérő feleség kis híján sokkot kap a pusztulás láttán, a férj pedig beismeri, hogy háztartást vezetni/gyereket nevelni igazából kemény munka.
Ki gondolta volna?
Vajon a bankár megállná-e helyét negyed bérért a tehenészeti telepen? Mert talán a tehenész, akinek manapság oly sok pénzügyi nehézséget kell leküzdenie, bankárként is megállná helyét.
Tehát kérdezném, miért a nagy árkülönbözet ma a tej és kenyér árában?
A kenyér túl van árazva?
A tej alul van árazva?
A tej kicsit alul van árazva, míg a kenyér nagyon felül árazva?
Ez így jó?! (De kinek is?)
De, aki van olyan ügyes, hogy erre a találós kérdésre (Gordiuszi csomó??) választ tud adni, talán azt is meg tudja magyarázni, hogy miért keres egy Ausztriában szüretelő háromszoros árat a magyar szüretelőhöz képest? A bor ára közel sem háromszoros Ausztriában…
Elhangzik a cikkben, hogy olcsóbb élelmiszert kell előállítani. Kár, hogy a mondat tulajdonosa nem fejti ki mondandóját, a levegőbe kiáltja magvas gondolatát. Mert a minap bab szedés közben a következőkön gondolkodtam.
A kertben szép ceruza babiot szeretnék termelni. Jó ára van, értek a bab termesztéshez, nem luxus cikk, rendkívül sokrétűen felhasználható, egészséges. Hát akkor, mint a lusta ember tenné, belevágok. Tehát a talajt előkészítem, feltöltöm tápanyaggal, a babot kis cserepekben elvetem, üvegházban nevelem. Kiültetem, öntözgetem, majd 3 naponta szedegetem, csomagolom, elszállítom.
Ugyan azt olvastam, hogy a Nagybanin az ár júniustól a mai napig 700-1700 Ft között változik, de állítólag nekem csak jó, ha harmadát adják és még fitymálják is.
Nekem a bab 1 kg-ja cca. 140 Ft-ban van. Ehhez társul kilónként 45 perc munka folyamatában.
Ha a babért kapok tehát 400 Forintot kilónként, mint felvásárlási ár, úgy az én hasznom 260 Ft. Illetve még nem fizettem ki magam. Tehát az én munkám, amit nehéznek, felelősség teljesnek stb. lehet nevezni, 350 Ft órabért ér ????
És mennyit kap a kereskedők sora ? A fentiek szerint átlagban 1000 forint körül. És közel sincs annyi kiadása, ráfordított munkaideje, mint nekem, a termelőnek.
Hát akkor nem termelek babot. S hitelt sem kapnék egyszerűen, s azt még megfejelve vissza is kell fizetni.
Nem véletlen, hogy az emberi történelem során a termelők nyomorogtak, a kereskedők jól éltek. Lehetne ez másképp ?
Kétségtelen, hogy a zöldség, gyümölcs megítélése hasonló. Nem érdemes kis tételben termelni, csak gépesítve. Csak hát, ha sokat termelnék, már alkalmazottra van szükség, gépekre.
És mennyit ér a szaktudás ? Én, mint tartósítóipari mérnök, még a szociban is kevesebbet értem, mint egy gépész. Valahogy háttérbe sikkadt, hogy a táplálék adja az energiát és az egészséget. (Étked legyen orvosságod )
Mondjuk egy alkalmazott lát egy gyönyörű fürt paradicsomot az üvegházban. Leül mellé az ebéd idejében, és megszólítja a fürtöt.
-Szervusz paradicsom, de szép vagy !!!!
-Én nem paradicsom vagyok, hanem pénz. -Pénz ? Hát ezt hogy érted ?
-Gazdám hitelt vett fel a Banktól, s azóta én fedezet vagyok, áru, ami pénzt ér. Tehát úgy nézz rám.
-Én holnap a Fővárosba kerülök, csomagolva fóliába, felcímkézve szép vastag árral. És Bankárok, számítógép kezelők, vagyonőrök hasában végzem.
-Hű, akkor te jó sok hasznot termelsz !
-Termel a fene. Veszteséget. Mert gazdám a hitel után törlesztést fizet, input, output, semmi sem jut. És amióta magas színvonalon termel, se éjjele, se nappala. Ellenőrzik, megbüntetik, elmarasztalják stb. Már nem a régi gazda.
-Hát ezt én is észrevettem. És akkor ki hízik rajtad, kedves Paradicsom.
-A Bank, a Kereskedő, a Hivatalok sora. Pedig valaha kitűnő ötlet volt, hogy gazdám üvegházat létesít és nagy szakértelemmel termel.
-Nincs bizony ! De így van ezer évek óta. Az angol paraszt kapott egy pennyt egy köteg gyapjúért, a kereskedőtől 4 pennyért vitte el a flamand kereskedő. Ő talán 8 pennyért adta tovább a takácsnak. De hát a takács se sokat kereshetett, mert akkor azt jelentik ki, hogy drágán dolgozik a takács.
-Hajaj ! Mit lehetne tenni ?
-Talán csak egy napig vagy egy hétig nem látni el a városokat élelemmel. Hátha az éhes kereskedő, bankár másképpen gondolkodik.
-Te paradicsom, azaz pénz, azaz hitel törlesztés, már nem is tudom hogy hívjalak, de ezek a gondolatok nem valamiféle baloldali, liberális kijelentések ?
-Hát, ha az baloldali gondolat, hogy az igazi termelő legyen megfizetve, akkor mit sem érnek a Zsigmond kapitalizmusról szóló írásai.
Nos, tovább nem szaporítanám a szót. Továbbra sem értem, hogy van pénz, de az mögött nincs igazi fedezet. Csak a paradicsom igazi.
Mi lesz, ha nem termel a magyar?
Majd jön Lengyelországból.
És ha nekik sem lesz ? Szárazság, jobb piac stb .
Akkor majd ad Chile.
Zsigmond, akkor várjuk együtt a napot, amikor a Bank, a Kereskedő, a Hivatalok udvariasan felkérnek, hogy megfelelő ellenértékért cserébe, termeljél, légy szíves.
Globally, five out of six farms are operated by smallholder farmers who produce around one-third of the world’s food. These farms provide a wide range of additional ecosystem services, such as carbon storage, pollination, and cultural and supporting services. However, smallholder households face continued and often growing challenges to making a living from their farms. They also tend to be the poorest and most food-insecure populations in low-and middle-income countries.
Evidence suggests that payments for ecosystem services can diversify smallholder earnings and incentivize more sustainable farming and land management practices. While a number of such smallholder-focused schemes have been implemented around the world, they have not gained enough traction to improve farm incomes or environmental outcomes.
This second seminar of theCGIAR Policy Seminar Series on Strengthening Food Systemsexamines past and current ecosystem service payment schemes targeted at smallholders, evaluates their effectiveness, and impacts, and explores how such schemes could be taken forward in order to help build greater resilience within food systems.
Élvezzük ki augusztus utolsó napjait, nyomjuk az Ibiza Summer Mix 2023-at, itt a betakarítási szezon előtt. Persze mondhatod, hogy a szántóföldön már rég befejeződtek a betakarítási munkák, ebben igazad van, ámbátor a szüret még előttünk van, rakok ide egy elég jó kis érési idő táblázatot, érdemes belenézni.
Aki borral, és szőlővel foglalkozik, az idén, így augusztus idején elmehet /ett egy szusszanásnyi rövid szabadságra - csak pár napra - hogy lélekben felkészülve álljon bele a nemsokára kezdődő szüretbe. Szabadságra inkább szüret után szokás menni a nagykönyv szerint, idén belefér a szüret előtti pár nap.
Eléggé nagyot ment. Nagyon sokat küldtetek levelet, írtátok meg nekem véleményeteket, észrevételeiteket a cikkel kapcsolatban. Arra bíztatlak benneteket, hogy vegyetek részt a vitában, a cikk alatt szabadon lehet írni véleményt, csak egy FB hozzáférés, vagy blog.hu regisztráció szükséges a kommenteléshez.
Gyula következőt írta, idézek a leveléből:
...Állandóan azt hallom a közgazdász beszélő fejektől, hogy itthon azért alacsonyak a bérek, mert alacsony a termelékenység - jelentsen az bármit is -. Érdekes, átmegyek a határon melózni egy üvegházba ugyanannyit dolgozok hatékonyan mint itthon, de a bérem minimum hatszorosa az itthoniak. Hogy is van ez? "
Olvasva Gyula levelét, megfogalmazódott bennem, hogy tovább kell vinni ezt a kapitalizmus - élelmiszergazdaság témát, mivel nagyon sok olyan dolog merül fel, amiről érdemes lenne vitát folytatni. Érdemes kicsit elmélázni a hatékonyság fogalmi környezetén.
Általánosságban azt mondja a közgazdaságtan, hogy akkor hatékony egy gazdaság, ha az elérhető erőforrásai, és technológiája mellett a legkívánatosabb termék- és szolgáltatástömeget állítja elő a fogyasztók számára. Hmm... Lássunk egy történetet, hogy hogyan is fordult le ez a történet a gyakorlatban.
Az A3-on bárhol lehet dugó, főleg Nürnberg, Köln, Frankfurt környékén előfordulhat dugó, később, ha ráállsz az E40-re, Brüsszel környékén lehet még komolyabb dugóra számítani. Ha Sopron felé mész, érdemes elkerülni Bécset, és kerülni Alland felé, nagyon szép arra az út.
Miért is mondom azt, hogy érdemes vállalni a nettó 24- 25 órás utat, és elmenni Sheerwaterbe, az Egyesült Királyságba, leparkolni az ASDA parkolójában, és felmenni vásárolgatni kicsit? Felmész a mozgójárdán, és csodálkozni fogsz. Innen mondom neked, hogy rád fog törni a déja vu.. Úgy fogod érezni magad, mintha a balatonfüredi Tescoban járnál. Elsőként nem akarod elhinni, de mire felérsz a mozgójárdán már teljesen elfogadod a helyzetet. Felérsz, és odamész a büfébe, hogy egyél egy Big Full English Breakfast-ot./Nagy Angol Reggeli/.
Most az ASDA-ban egy nagy reggeli Ł 6.50, ami nem olyan nagy pénz, bárki ki tudja fizetni. /Csak hogy érezzük, hogy mennyi is ez a Ł 6.50, tudnunk kell azt, hogy most, 2023 április 1- után UK-ban a minimum órabér 23 éves életkor felett: Ł 10.42..../ tehát ha minimálbéren mosogat valaki Londonban, akkor 37 percet, és 42 másodpercet kell dolgoznia egy nagy angol reggeliért. Nem olyan régen még egy Ł- 5-öst kellett fizetni ezért, ma egy kicsivel többet, de nem annyival többet, hogy komolyan megterhelő legyen. Csak azért, hogy lássuk az arányokat, egy doboz cigi /20 szál/ Ł 12 - Ł 15 között kapható..
Szóval UK-ban így lehet hozzájutni olcsón, finom Nagy Angol Reggelihez. Nekem a legjobban a Morrisons reggelije, és ételei ízlettek ebben a szegmensben, ámbátor lehet hogy másnak a Sainsbury's reggelije ízlik a legjobban, vagy a másik ízlés kérdése.
Szóval bementem a balatonfüredi Tescóba, és úgy éreztem, hogy nem Balatonfüreden vagyok, hanem Sheerwaterben. A két cégnek semmi köze egymáshoz, teljesen más fejlődési vonal, teljesen más tulajdonosi kör, teljesen más működésmód. Minden más. Mégis bemész a füredi Tescóba, és úgy érzed hogy Sheerwaterben jársz.
Tökéletesen hasonló koncepció szerint készült mindkét bevásárlóközpont.
Jó, jó, ámbátor miért is fontos ez?
A két cégnek semmi köze egymáshoz, mégis van pár hasonlóság, amit miről érdemes beszélni, az egyik az, amiről fent írtam. Mindkét cég ugyanazt az üzlet kialakítási koncepciót követni, legyen az UK- ban, vagy Magyarországon.
Ez azt jeleneti, hogy valamelyik cég nagyon komoly anyagi, és szellemi erőforrásokat mozgósított, hogy kutassa vásárlási szokásokat, képet kapjon a vásárlási élményről, arról, hogy mit is várnak el a vásárlók egy bevásárlóközponttól. Arra keresték a választ, hogy a vásárló mit vár el attól a pillanattól kezdve, ahogy megérkezik a parkolóba az autójával, vásárol, visszaül az autójába, és elhagyja a parkolót. Ezt kutatták, hogy milyen szolgáltatások keveréke az, amiből kialakul a tökéletesen elvárt vásárlói élmény. Ha ez megvolt, akkor már csak a helyszínt kellett megtervezni hozzá.
Ez már átvezet minket a tervezett terek gazdaságtanához. Ez a bevásárlóközpont egy tervezett tér. Azt lehet ott csinálni, amit a tér enged. Meghatározott helyre lehet parkolni, meghatározott helyen vannak a termékek a polcokon, és természetesen meghatározott helyre kell visszavinni a bevásárlókocsit. Egy komplex rendszer, melyben minden mozzanat mérhető, és ellenőrizhető, eléggé hatékonyan. Tehát mérhető a tervezett tér profittermelő képessége is az adott lokalitásban.
Felkeltette az érdeklődésedet a téma?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Ezeket a fajta méréseket UK-ban tökélyre fejlesztették. Nagyon komoly real-time AI elemzéseket alkalmaz ma már egy-egy multi, amikor döntést akar hozni arról, hogy hova telepítsen egy bevásárlóközpontot, és hova ne.
És itt jön képbe Balatonfüred, meg Sheerwater. Sikerült kialakítani egy olyan bevásárlóközpont építési koncepciót, ami mindenhol működik Európában, legyen az UK, vagy Magyarország.
Ez egy olyan koncepció, amit mindkét globális multi használ, tehát nagyon jól sikerült felmérni a vásárlói igényeket az elején. Mivel egy jó koncepció, érdemes ezt a jól bevált, és működő koncepciót az adott helyszínre adoptálni, és kezdődhet is a profit termelés a negyedéves elvárt üzleti terv alapján.
Megépült a Balatonfüreden ez a bevásárlóközpont. Persze ehhez kellett fejleszteni az úthálózatot is, hogy be lehessen kanyarodni a bevásárlóközpontba. Az emberek elkezdtek odajárni vásárolni, mivel minden helyben volt, nem kellett már bemenni a komolyabb beszerzésekért Veszprémbe – ami kb. 20 perc kocsival- hanem mindent helyben meg lehetett venni.
Eltelt pár év, és a többi élelmiszerforgalmazó multi is betalálta Balatonfüredet, és mindegyik megjelent a környéken, az adott kínálatával. Szépen körbe lett építve Balatonfüred bevásárlóközpontokkal. Emlékszem, gyerekkoromban két helyen volt Balatonfüreden komolyabb élelmiszerbolt a téli időszakban. Az egyik a piac- ez mai is megvan- a másik a „Füred Áruház”, ami jelenleg is megvan. Ez a két helyszín, -és még pár kisebb bolt – szépen ellátta a környék lakosságát élelemmel. Hozzáteszem, ma nincs nagyobb vendégsereg Balatonfüreden, mint 30 éve, mégis elég volt.
Így kapcsolódik egymáshoz Sheerwater UK-ban, és Balatonfüred Magyarországon. Balatonfüred a Balaton ékköve. Mondhatnátok sokan, hogy ez az összehasonlítás légből kapott dolog, pedig nem az. Rávilágít arra, hogyha egy koncepció működik, akkor az mindenhol működik.
A vásárlók jól járnak, mert hozzáférnek az általuk keresett termékekhez, a vásárlók a megszokott környezetben tudnak vásárolni. Ez minden szereplő számára jó, vagy? Nézzünk kicsit a mélyére.
A történet így egyben leképez egyfajta hatékonyságot. A kérdés az, hogy kinek, vagy minek is a hatékonyságát? Mivel a bevásárlóközpontok odatelepültek Balatonfüredre, az emberek oda fognak járni bevásárolni, mivel mindent megtalálnak egy helyen.
Ezért egyre kevesebbet fognak járni az emberek vásárolni a helyi boltokba, amit a helyi, vagy regionális vállalkozások tartanak fent. Ezért egyre kevesebb bevételül lesz, ami azt kockáztatja, hogy akár tönkre is mehetnek. Mindenesetre lehet, hogy kevesebb helyi vállalkozás gondolja azt, hogy érdemes lenne kereskedelemben munkahelyet létesíteni. Ha Balatonfüred kereskedelmi rendszerét nézzük, akkor mit látunk? A rendszer eléggé hatékony, minden hazánkban fellelhető kereskedelmi multi jelen van a városba, és termelik a bevételt, és ezáltal a profitot.
Ha innen pillantok rá a témára, akkor eléggé hatékony rendszert látok. Ha a lakosság oldaláról nézem a hatékonyságot, akkor azt lehet elmondani, hogy persze, hatékony, mert nem kell elmenni „citrom ízű mosóporért” Veszprémbe netán. Ha a helyi vállalkozók oldaláról nézek rá a történetre, akkor őket ez a fajta hatékonyság eléggé negatívan érintheti, mivel nagyon komoly lehetőséget vesz el ez a fajta területi lefedés. Nem férnek hozzá a saját tradicionális piaci lehetőségeikhez, ezért nem fognak indítani ilyen jellegű vállalkozást, mivel a „multi ráígér, szépen”. Innen nézve a dolgot eléggé nem hatékony. Van egy területi potenciál, aminek a központja
Balatonfüred, és annak ehhez a részéhez a helyi vállalkozó nem fér hozzá. Ha van egy helyi élelmiszergyártó vállalkozásom, akkor axióma szerint nem szállíthatok be a helyi egységbe, maximum a piacon bérelhet helyet, hogy értékesítse az áruját. - Ugyanígy igaz lehet ez a szabály bármilyen láncba szervezett egységre. -
A központi beszerzéssel kell tárgyalni a beszállítónak, erre meg egyszerűen egy lokális vállalkozás nem biztos, alkalmas. Tehát a helyi vállalkozások számára ez a terület potenciál megszűnt létezni.
Itt jön a képbe Gyula kérdése, hogy miért is hatoda, meg tizede a bér itthon, mint a határ túloldalán? Egyszerűen nem mindegy, hogy ki mikor, és hogyan, milyen szinten fér hozzá az adott terület terület potenciáljához. Mivel ez így van,determinált az is, hogy a fizetések olyanok maradnak, amilyenek, mivel semmilyen ráhatása nincs erre témára a lokalitásnak.
Ez azt is jelenti, hogyha felüti a fejét az infláció, az embereknek egyre kevesebb pénzük lesz. Egyre kevesebb tranzakcióban tudnak részt venni, és több egység pénzt kell adni ugyanazért az árumennyiségért. A helyi vállalkozók nem biztos, hogy tartani tudják a tempót, és Ők lesznek azok, akiket a csőd réme fenyegetni fog először. Ez még jobban elbillenti a területi potenciált, ami ellen érdemes lenne tenni.
Az lenne a legjobb, hogy egy helyi vállalkozó, ha részt akar venni a lokális gazdasági folyamatokban, akkor a számára a tradicionális területi potenciálhoz szabadon hozzáférhessen megkötés nélkül.
Ebből tudna kialakulni egy erős lokális vállalkozói réteg, ami képes pl. minden diverz élelmiszeripari alapanyaggal, intermedierrel, és végtermékkel ellátni a lokalitást. Ebből lehetne kisütni valamit. Egyszerűen egy helyi vállalkozónak hozzá kell tudni férnie szabadon a helyi terület potenciáljához. Ha nem, a lokalitás, és benne a tradicionális lokális gazdaság komoly veszélyben van.
El kellene kezdeni foglalkozni a terület potenciál fogalmával, és a lokálisan- globális üzleti modellekkel. Erről is lesz szó majd a cikksorozatban.
Nagyon egyszerű dolgokról beszélünk, amit érdemes érteni. van egy mondás Angliában:
Hogy egy kicsit fokozzam a hangulatot, a következő posztban foglalkozni fogunk többek között egy 10 000 milliárdos lehetőséggel. Azzal, hogy hogyan is nem tudunk megtermelni évente 10 000 milliárd forintnyi értéketa hazai gazdaságban, úgy, hogy ezt simán ki lehetne hozni a valóságból, természetesen ebben az élelmiszergazdaság is szerepel..
A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2023- ban is egy-egy cég, vagy szervezet életében.
Érdekel a lehetőség?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Kicsit megágyazunk a hangulatnak, Matthias Reim:
"Komm erst mal rein und setz dich hin Dir scheint es echt nicht gut zu gehn. Komm, lass es einfach alles raus Ok, verstehe, es ist aus. As you can see I need a friend Someone to talk, to lend a hand Maybe some words to sooth the pain Can't keep from crying and these tears fall like November rain. Lass sie fließen Let it rain Die wilden Tränen Salty rain Brauchst dich dafür ganz bestimmt niemals zu schämen...."
Die wilden Tränen (Salty Rain)
Volt egy online konferencia, amelyet a Magyar Közgazdasági Társaság tartott 2023. május 16.-án online. Az online konferencia egyik előadását Éder Tamás tartotta, Gondoltok a magyar élelmiszeriparról címmel. A konferenciát közvetítették online egyenesben a youtubeon, alább meg is nézhetitek az egész 1:50:52 órás teljes konferenciát vágatlanul.
40:36 --- > 1:50:52
A dátum 2023. május 16, 40:36-nál beszél arról az előadó, hogy milyen kihívások előtt áll a hazai élelmiszeripar:
Az élelmiszeripar előtt álló rövidtávú súlyos kihívások
Jelenleg az ágazat gazdálkodását érintő problémák halmaza talán csak a rendszerváltás időszakához hasonlítható.
Rendkívüli bizonytalanság a gazdaság szinte minden tényezőjét tekintve
A gyártáshoz szükséges eszközök, alapanyagok, kiegészítő anyagok alkatrészek árának drasztikus növelése
Az energiahordozók árának drasztikus növekedése, azok tervezhetetlensége
Kormányzati intézkedések (NETA, emelése / termékkör bővülés a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása)
Az ársapka fennmaradásának következtében kialakuló kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztés a termékpálya szereplői között
Az első mondatot alá is húztam, mivel arról beszél az előadó, hogy az ágazat problémái akkorák, hogy az csak a rendszerváltás időszakában történt eseményekkel mérhető össze. A rendszerváltás 34 éve volt, felnőtt azóta három generáció, akiknek a 1989-es események, és az utána következő pár év történései már csak a történelemkönyvekből ismertek.
A kérdés az, hogy mire is gondolhatott az előadó, amikor ezt mondta.
Az előadást meghallgatva úgy néz ki, hogy az 1989-es rendszerváltásnak, és a rendszerváltás hatásának a teljes élelmiszergazdasági rendszerre eléggé messze ható következményei lettek, ha most itt állunk ugyanazzal a problémával, 2023-ban, mint ami volt 1989-ben. 34 év, lassan lerajzoltunk egy teljes kört?
Az elmúlt 34 év élelmiszergazdasági története nem volt olyan régen, hogy ne tudnánk megkérdezni a mostani 50 + os generációt, hogy mesélje el, mi is történt akkoriban, itt vannak közöttünk. Éder Tamás elmondta, hogy akkora változások előtt állunk, mint 1989-ben.
Igen, a változások lehetnek akkorák, mint 1989-ben, ámbátor az egész gazdasági környezet teljesen más. Így a változások is teljesen más irányokat fognak venni, mint 1989-ben. Nézzük is miért.
“No problem can be solved from the same level of consciousness that created it.”
---- > Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.
Albert Einstein
Einstein szerint nem lehet megoldani a mai problémánkat 1989-es nézőpontból.
1989 után történt pár dolog, amit bele kell vennünk a képletbe, azért, hogy egyáltalán vizsgálni lehessen a problémát:
A fő dátumok a téma megértéshez:
1989: Rendszerváltás
1989 - 1993: A privatizáció lassan végéhez közeledik, megszűnik Magyarországon minimum 1,5 millió
munkahely.
1995: A privatizáció nem hozta meg a várva várt felzárkózást, az ország fizetőkésségével gondok
A fenti dátumokat minimum bele kell venni a képletbe, ahhoz, hogy egyáltalán rendszerbe tudjuk foglalni a problémahalmazt. Érdemes még hozzávenni azt, hogy az egyes gazdasági régiókban mi történt az élelmiszergazdaságban, és az ott történtek hogyan hatnak, vagy hatottak a hazai élelmiszergazdaság működésére.
Sokat beszélnek az előadásban az élelmiszergazdaság versenyképességéről. Beszélnek arról, hogy pl. „commodity” feldolgozásban nem vagyunk valami jók, és nem sikerült összerakni egy EU-s piacon versenyképes feldolgozóüzemet..
Lássuk, hogyan is néz ki ez a „commodity” dolog. Mi is az, hogy „commodity”?
Ez az EU előtt is volt, de mivel 2004-ben beléptünk az EU-ba, így része vagyunk az egységes EU-s belső piacnak. Mivel része vagyunk az EU-s egységes piacnak, a 2004-es belépéssel elfogadtuk azt is, hogy ránk is vonatkoznak az EU egységes piacának írott, és íratlan szabályai.
Pl. az is természetes, hogy valakik valahol jegyzik azt, hogy mennyiért lehet eladni egy kg élősertést EXW /ár az állattartó telepen, szállító autóra felrakva, szállításra kész/. Ez azt jelenti, hogy az, aki élősertést vásárol (pl. egy vágóhíd) nézi a jegyzés árakat, és a jegyzésárakhoz igazítja felvásárlási árat.
Sok fajta félig feldolgozott, vagy feldolgozott termékre létezhet a tőzsde, vagy egyéb szervezetek által karbantartott jegyzésár, amit az adott piac adott piaci szegmense figyel, és a jegyzett árhoz igazítja az adott termék – legyen az „commodity” – adásvételi árát.
Nézzük, milyen gond adódik ebből.
Mivel 2004-ben csatlakoztunk az EU-s piachoz, vannak olyan szektorok, ahol pl. a német jegyzésárak dominálnak. Ne felejtsük el, hogy a hazai 10 milliós piac egy kb. 500 milliós EU-s piacnak a szerves része, ahol az áruk, és szolgáltatások, a tőke, és a munkaerő szabadon áramolhat az EU határain belül.
Pl. most 2023. április 05.-én az állattartó telepen 1 kg. élősertés ára 2.025 EUR / kg volt.
Ez nagy általánosságban azt jelenti, hogy a magyar termelőtől sem veszi meg több pénzért az EU területén székelő külföldi felvásárló az élő sertést, mert nem érdemes többet fizetni érte, általában nem is fizetnek érte többet. Itthon ezt az EUR árat eddig általában HUF-ban kell érteni, mivel ha nem EUR-ban kötik a szerződést, akkor a kifizetések HUF-ban történnek. A hazai infláció meg csapkodja a 21.50 %-ot…
Az utóbbi két évben elindultak felfelé a takarmányárak, amivel számolni kellett, így a tenyésztési költségek eléggé elszálltak. Nagyon tudni kellett kiszámolni azt, hogy akkor most mennyibe is kerül a tenyésztés, rentábilis-e a gazdálkodás, vagy nem. Vagy mikortól nem?
Ez a fenti példa is megmutatja azt, hogy úgy kellene foglalkozni az ágazati versenyképesség fogalmával, hogy azt tartjuk szem előtt, hogy a hazai lokalitás csak egy kis része egy 500 milliós EU-s belpiacnak. Meg hogy a jegyzésárat úgy hívják a szakmai szlengben, hogy „német jegyzésár”.
Ez így együtt nagyon rossz képet mutat, amit elemezni kellene…. Rossz a kép, és sajnos mutatja a statisztika is:
2022: 2 558 100 db élősertést állított elő az ország (1989-es db szám csökkent 2023-ra 67.03 %-al!)
--- > Kb. 1989-es db szám egyharmada!
Ne felejtsük el, hogy 2004 óta jönnek az EU-s transzferek, így az élelmiszeriparban is. Ha innen nézem, akkor azt kell látnom, hogy nem, nem ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint 1989-ben, mivel akkor tenyésztettünk évente 7 760 000 db élősertést, ma tenyésztünk 2 258 100 db sertést.
Ez a helyzet nagyon más! Nagyon kevés a hasonlóság, 2023 van, nem 1989.
Igen, elszállt az infláció, de egy teljesen más gazdasági környezetben vagyunk, egy teljesen másképp működő piac részeként, mint 1989-ben. 1989-ben pl. az élősertés hazai kibocsátása háromszorosa volt a mainak...
A baj az, hogy a fenti trend nem csak a sertés ágazatra igaz. Így történt ez ugyanezen az idővonalon a szőlőtermesztéssel, a hagymatermesztéssel, az intenzív almatermesztéssel, és még lehetne sorolni az ágazatokat.
Az előadásban szóba került az, hogy nézzük meg, hogy a csirketenyésztés egy exportképes sikerágazat Magyarországon, és tessék, ők meg tudják csinálni.
Azt, hogy ezt megértsük, hogy a csirkések miért tudnak „hatékonyak” lenni ebben a furcsa változékony világban, itt 2023-ban, vissza kell mennünk az időben minimum 55- 60 évet, (kb. 1963- 1968) környékére.
Magyarország, Budapest XIV., Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár, 1970. /Frotepan/
Abban az időben már az állami gazdasági, és a termelőszövetkezeti rendszer kialakult az országban. A 60-as évek közepétől indult el a termelőszövetkezeti rendszer integrációja, TSZ-ek egyesültek, és kialakultak a korszakra jellemző integrációs struktúrák. A korszakban két „szomszédvár” uralta a teljes termelési struktúrát. Volt egy termelőszövetkezeti mintaüzem, és volt egy állami gazdasági mintaüzem.
Mind az állami gazdasági rendszerben, mind a termelőszövetkezeti rendszerben ha be akartak vezetni egy termelési, vagy feldolgozási újítást, vagy újdonságot, akkor először ezekben a mintaüzemekben dolgozták ki az új technológiára épülő eljárásokat, tesztelték, vizsgálták, és ha az új technológia megállta a helyét, akkor bevezették a TSZ- rendszerbe, vagy az állami gazdasági rendszerbe az eljárást, vagy új technológiát.
Ezzel egy dolgot értek el. Minden TSZ, és ÁG hasonló technológiai szinten volt.
A TSZ rendszer mintaüzeme a Nádudvari Vörös Csillag TSZ volt, az Állami Gazdasági rendszer mintaüzeme a Bábolnai Állami Gazdaság volt. A Bábolnai ÁG nagyon híres volt, Burgert Róbert személye meghatározta a korszakot. Pl. Bábolnán tesztelték le pl. a nyugati technológiára épülő integrált termesztési rendszereket a 60-as évek végétől, és vezették be általánosan a hazai mezőgazdaságba.
Boci iskola a nádudvari tsz-ben
Nem megálmodták a hatékonyságot: két traktor három megye szántóföldi területére több, mint elég volt..
Pl. a hatékonyság fogalmát a70-es években eléggé komolyan meg tudták fogni a szántóföldi növénytermesztési munkák terén. Volt két nagy teljesítményű John Deere traktor, amivel képesek voltak három műszakban megművelni Veszprém, Zala, Vas, Győr-Moson-Sopron megye szántóföldi területeit. A John Deere Magyarországon tesztelte le a gépeit, és ezen intenzív igénybevétel alapján fejlesztette tovább gépeit.
Bábolna volt a hazai brojler csirke (húshasznú csirke), és tojástermelő hibrid csirkenemesítés, és tenyésztés központja. Bábolna részben megúszta a 1990-es évek privatizációs őrületet, és a mai napig a világ vezető tojástermelő hibrid csirke nemesítő központja.
Tehát az, hogy Magyarországon a csirketenyésztés jó bőrben van 2023-ban, ahhoz az kellett, hogy a teljes integrált tenyésztési rendszert, és a hozzá tartozó tudás ne vesszen el a 1989-et követő privatizációs őrületben.
A teljes rendszert sikerült „átmenteni” ezen a történelmi korszakon, egyben maradt a tenyésztési rendszer.
Csak ezért lehet az, hogy hazánkban komoly eredményeket lehet elérni a csirketenyésztés terén, legyen az tojástermelés, vagy brojler csirketenyésztés. Ebben a tudományban világvezetők vagyunk.
A többi integrált mezőgazdasági rendszer nem volt ilyen szerencsés, abban a korszakban, ott 1989- 1993 között.
Így 2023-ban itt állunk, és újra kell gombolni a teljes élelmiszergazdaságot.
Ezért mondom azt, hogy ma 2023-ban nem az 1989-es problémákkal állunk szemben, hanem teljesen más aspektusból jelentkezik egy problémakör, amit fel kellene tárni.
Nézzünk egy másik fajta időbeni megközelítést, amire érdemes lenne odafigyelni, ha meg akarjuk érteni azt, hogy mi történik az „élelmiszeriparban” – „” mert még mindig élelmiszeripart fejlesztünk, és nem élelmiszergazdaságot-.
„10 évenként válság”
1958- 1959: Beszolgáltatás vége, a paraszt kezd fellélegezni, eladhatja az áruját piacon.
Több a pénz, sokan fejlesztésekben gondolkoznak. Nem jött össze, elkezdődik a
„téeszesítés”, elkezdik megszervezni a TSZ-eket. Vége az egyéni ambícióknak.
1968 – 1969: --- > 1969: Új gazdasági mechanizmus, a Tsz rendszer megszilárdul, a létrehozott TSZ – AG
rendszer elkezd integrálódni, specializálódni.
1969- 1979: Az első olajválság (1972), és második a világban, a TSZ- AG rendszer stabil, kibocsátása
világszínvonalú, nyugati exportképes ágazat, termelési rendszerek elterjedése.
1982- 1989: Államcsőd közeli helyzet 1982-ben, 1989-ben rendszerváltás.
2009 - 2019: 2008-as világgazdasági válság hatásai, a korszakot a 2019-es COVID-19 pandémia zárja
le, ennek következményei alatt élünk ma is. 2019-re 600 000 ember gondolta úgy, hogy az EU-ban vállal munkát.
2023: --- > Covid-19 hatásai, és Oroszország háborújának következményeit éljük.
Az látszik, hogy 10 éves ciklusokban éljük a válságjelenségek hatásait, a 10 éves ciklus végén további 3-4 évvel jön valami világválság, aminek hatásai nagyon komolyan lecsapnak a hazai gazdaságra, és meghatározzák a következő 10 éves ciklust.
Ezzel a szemmel vizsgáljuk a fenti idősort, akkor 2019 óta eltelt az a bizonyos 3-4 év, így 2023- 2024-ben megint készülni kell a válságjelenségek hatásaira… Ebben a környezetben kell megfogni a lényeget.
Érdemes lenne foglalkozni a fogalmi környezettel kicsit.
" Multi-stakeholder collaboration is an important process that can serve as a tool and strategy to solve complex issues and problems such as transforming national food systems towards more sustainable outcomes.
This guide aims to support stakeholders working at all levels of the food system in the implementation of actions to transform their food systems. Centered on 5 building blocks underpinning successful multi-stakeholder collaboration for food systems transformation, the guide uses these constructions to illustrate ingredients of the process and show the interconnectedness of the steps needed to be successful. The guide also contains two annexes with a list of tools, and assessment questions. Annex 1 highlights a range of tools to support facilitators and participants with deeper guidance on a specific topic. Annex 2 contains a checklist of questions, customized to the content provided under each Building Block, and serves as an ongoing monitoring tool that can be used alongside the recommendations provided."
Megkívántam egy jó vacsorát. Lementem a közös étkezdébe, ahol a robot kiszolgálás helyett inkább a svéd asztalos megoldást választottam. Így beszédbe lehet elegyedni emberekkel, idősekkel, fiatalokkal egyaránt.
Amíg vártam a soromra, hogy a hús-vér szakács merjen az illatos frankfurti levesből, végig hallgathattam egy beszélgetést az előttem állóktól. Mindketten vidékről jöttek fel Budapestre, mert másnap az éves nagy élelmiszer bemutató megnyitóján vesznek részt. Én is hallottam már erről, Zsigmond említette, hogy a holnapi programunk a Nagy Élelmi Bemutató szervezőivel való találkozásunk, ismerkedés a jelenlegi trenddel, újdonságokkal. Akárcsak a békés 1980-2000-es években.
A két beszélgető valószínűleg a mikrozöldségek újszerű termesztésében érdekelt, mert a napraforgó csíra sokszínű felhasználásáról értekeztek.
Amikor sorra kerültem, a szakács mosolyogva nyújtotta át a gőzölgő levest, s megjegyezte, hogy ma igazán szerencsés vagyok mert valódi, békebeli ( ugyan melyik évre gondolhatott ) virslivel van a frankfurti levesem. Megköszöntem, s elfoglaltam egy asztalt. Már ültek ott, de a legtermészetesebb szóval invitáltak, hogy fogyasszam vacsorámat velük. Egy kedves pár ült velem szemben, ők sóska levest fogyasztottak éppen, amelyet valódi tejföl gazdagított. Mondjuk vacsorára nem éppen ideális étel a leves, de úgy látszik az évek átalakították a szokásokat.
Partnereim a saláta zöldborsó üzletben lehetnek érdekeltek, mert annak élettani előnyeiről beszéltek. Ezek után nem csoda, ha megkívántam a saláta zöldborsó csírát és következő fogásként zöldborsó csírás lencse csíra főzeléket vettem magamnak. Feltétként mogyoróvajas kölespitét választottam. Hogy maradjak a kölesnél, köleses almás muffint vettem csemegének. Mert egy kedves egyetemi barátom azt vallotta, hogy „ Feri, ha semmit nem is tudunk venni ebédre, de desszert az kötelező”. S azóta próbálom betartani András bölcsességét. Mindezt most kivételesen nem az ajánlott sarkantyúka teával öblítettem le, hanem egy jó pohár hamisítatlan barnasörrel.
Kicsit elpilledve a jó vacsorától, mely sem nem megterhelő, sem nem unalmas nem volt, hisz a legjobb zöld fűszereket használta a szakács, elrévedve a sör édeskés zamatától, körbe néztem. Már minden asztalnál ültek, s az emberek jókedvűnek látszanak, néhol hangosabb kurjongatás is felhangzott. Meglepetésemre egyszer csak rázendített egy igazi zenekar, hamisítatlan nosztalgikus dalokat kísértek. Egy valóban csinos, igen modern szabású, de népi motívumokat is tartalmazó ruhában, a kis pruszlik egyenesen bájos volt, adott elő nagyon régi Karádi Katalin számokat. Hát ez még az én 2023-as ízlésemnek is régies, de mégis illett a hangulathoz. Nagyon tetszett a „Szomjas a szám „ c. szám.
Később a számok haladtak az idővel, sorra kerültek a 70-80-90-es évek számai. Mire 2050-hez értünk, már jómagam is együtt dúdoltam a közönséggel.
Ezután felballagtam a szobámba.
Az estét elgondolkodva a több nap óta látottakon töltöm. Láttam nagyszerű utcákat, épületeket, városban működő zöldség gyárakat, embereket, akik nem hogy hajlandóak igaz, rövid hivatalos munkaidejük után fizikai munkát végezni a sokféle élelmiszer termelő üzem valamelyikében, de ezt örömmel teszik.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Ki hal tenyésztésben, ki a magvetésben, palántázásban, betakarításban, gomba kezelésben vesz részt, ha rövidebb-hosszabb rászánt szabad idejében. Vagy a városok, esetemben Budapest határában lévő hatalmas energia termelők valamelyikében mérnöki munkát végez, az éjjel nappal működő talaj készítő üzemekben áll be alkotó munkát végezni, vagy éppen a használatos akkus kertészeti szerszámok gyártásában, karban tartásában tevékenykedik. Mert a használt szerszámok, gépek úgy vannak megszerkesztve, hogy szerte az országban azonosak í típusok, minden kopó, romló alkatrészük azonnal cserélhető panelekből áll. Tulajdonképpen a kis gépek nem avulnak el. Sem fizikai, sem eszmei értelemben. Minden cserélhető, felújítható. Ezek a gépek olyan tökéletes tervezés eredményei, hogy rajtuk már vajmi kevés a fejleszteni való. De ez az elv a háztartások gépeire is jellemző. Minimális a hulladék !!! Nem úgy mint 2023-ban, amikor vagy szaki nincs, vagy alkatrész híja van, egyszóval a alig régi mosógép a kert végébe kerül a hónapja odacipelt hűtő mellé. S mindezt az ökológiai lábnyom csökkentése jegyében.
Kiemelt feladat a múltban felgyülemlett műanyag hulladékok ártalmatlanítása. 2040-re állítólag sikerült felszámolni az óceánokban rekedt műanyag hulladékokat. Válogatás, olvasztás, mikrobiológiai lebontás, vegyszerekkel való kezelés után több fajta műanyagot tudnak homogén, színezett anyaggá alakítani, amelyek alapul szolgálnak a 3D technológiában új műanyag tárgyak előállításában. Minden tárgy tartós !! megszűnt az a világ, amikor kínai hajók, vasúti szerelvények zúdították termékeiket országunkra. A termékeik jó része egy éven belül a szeméttelepekre kerül vagy éppen a tengerekbe.
Azt hallottam, hogy az energia tárolásnak már semmiképpen nem korszerű módja a lítium akkumulátor. Sőt, 2030-ra már kiszorultak. Helyettük nagyon hatékony szerves anyag alapú akkumulátorok töltik be az energia tárolás feladatát. Hatékony napelemek, hatékony energia tárolók.
2023 és 2050 ! Ég és Föld. Rá sem ismerek Budapestre, rá sem ismerek az emberekre. A hazánkban oly jellemző lefelé görbülő szájak, ajkak kiegyenesednek. Parkok, ahol önszerveződő emberi csoportok közösen tornásznak, kerékpár pályák, nyüzsgő emberek, akik vagy munkát mennek végezni, vagy éppen valamely kulturális programra igyekeznek. Lépten nyomon hirdetnek nyomtatott !!! plakátok kézműves foglalkozásokat.
Szinte hiányoznak a koldusok, padokon elfekvő emberek, lejmolók, markecolók, darizók stb. Rend és tisztaság.
Lám, Zsigmond barátom, aki képzett gasztronómia szakember, saját étteremmel, kiválóan főz, süt, de nem restelt kitanulni néhány régi mesterséget. Megtanulta a batikolást, a kék festést. Remekbe szabott munkái hirdetik ezt a lakásának, éttermének falain. Kedves párja, Rita pedig kerámia tárgyakat, ékszereket, egyéb használati eszközök készítését találta kellemesnek.
A digitális világgal való kapcsolódást legfeljebb az okos telefonjára érkező Mesterséges Intelligencia ajánlások jelentik. Felhívják a figyelmet bizonyos élelmi készletek felhasználásának szükségességére, recept ajánlatokat kap, új technológiai ajánlásokat, hozzá szakembereket, beruházási forrásokat kap. Napi, sőt óránkénti kapcsolatban tud állni a közétkeztetés, étel szállításban dolgozó többi egységgel. Nem versenytársak, hanem hasznos kiegészítői egymásnak. Ajánlások jönnek beszállítói lehetőségekről, információk a legközelebbi Saláta gyárak kínálatából. Felhívás, hogy a következő napokban a Nap kevesebbet fog sütni, kevésbé energia igényes ételek készítését szorgalmazza. Zsigmond és az „Állam”, vagyis a Mesterséges Intelligenciák által irányított döntéshozás együttesen működteti az éttermet. Az „Állam” biztosítja a jó, sőt kiváló közállapotot, Zsigmond a maga tehetsége szerint a legnagyobb körültekintéssel működtet. Nem alkalmazott, a maga ura, de csak addig, amig működése valós igényeket elégít ki. Számtalan hasonló módon működő egységgel van kapcsolatban. Nem csak az agrárium, feldolgozás működtetőivel, de a papír, szaniter, tisztítószer , abroszok, ruházat stb. beszállítóival is. Túl sok gondja nincs ezekkel, mert az „ Állam” vagyis az Intelligenciák által működtetett információ áramlás mindent kézben tart.
Mi is hát Zsigmond igazi dolga ? Legyen kedves, közvetlen, segítőkész, azaz legyen emberi, amit a digitális világ nem tud és nem is akar helyettesíteni.
Nem fog egy idős ember ágya mellett egy robot felolvasni, tisztába tenni. Nem, ez emberi feladat. Egy ilyen tevékenység is része a napi hivatalos vagy vállalt munkának.
. Hoppá, itt ugrik be egy nem rég olvasott könyvecske tartalma. Az 1969-ben kiadott Peter-elvről van szó. A gondolat, az alátámasztott mondandó szerint az emberek számtalan okból kifolyólag inkompetensek munkájukban. Vagy akár a családi életben, illetve az élet minden területén. Például valaki jól elvégzett munkája jutalmául egyre kiemeltebb pozíciókba kerül, míg egyszer csak az új beosztásában már nem állja meg a helyét. Az addig remekül dolgozó személy, akár alacsonyabb rangú vezető a magasabb pozícióban egyszerűen megbukik. Ezzel ellehetetlenítve a maga életét, akár a családjáét is, hazahurcolva problémáit, és a munkatársakét is, akiknek vezetője lenne. És sajnos, egyre több az ilyen személy. Vagy eleve nem is alkalmas egy pozíció, beosztás elvégzésére, mert rögtön egy kiemelt státuszba kerül. Volt igy bőven a történelem során kiváló apjuk helyébe lépő uralkodókkal, gyárigazgatókkal.
Tehát ez egy valós, nagyon is valós gondja emberi fajunknak, hogy a Peter elv miatt nem tudjuk hatékonyan intézni sorsunkat.....
"--- > A Peter-elv egy elmélet a menedzsment tárgykörében, amelyet Laurence J. Peter dolgozott ki.Az elmélet megfigyelése szerint egy hierarchikus rendszerben az emberek egészen a saját inkompetenciaszintjükig. haladnak előre. Más szóval, egy munkavállaló előléptetése korábbi munkaköreiben elért sikerei alapján történik, egészen addig a szintig, ahol már nem lesz kompetens, mert egy adott munkakör által elvárt készségek nem szükségszerűen alkalmazhatóak egy másikban. Az elméletet Peter és Raymond Hull fejtették ki 1969-es, a The Peter Principle című könyvükben. < --- "
A könyvet a William Morrow and Company adta ki. Peter és Hull az írást szatírának szánta, de nagyon népszerűvé vált, mert komoly hiányosságokra mutatott rá a hierarchikus szervezetek előléptetési szokásairól. A könyv szövegét Hull írta Peter kutatásai nyomán.
A Peter-elv számos későbbi kutatás és vita tárgyát képezi.
2050 ? Szerte az országban megoldódott a fosszilis energiától független energia ellátás. Nap, szél, bio üzemanyagok előállítása. Az energia tárolást már rég megoldották kis és nagy léptékben. A közlekedés, szállítás teljes egészében elektromos alapú.
Az emberek természetes vágya, hogy utazni, látni szeretnének egyénileg vagy társasan egészében teljesül. A hivatalos munkán túl a közösség, a természetvédelem, a klíma visszaállítás érdekében végzett munkák bónusszal vannak jutalmazva, mely bónuszok beválthatók az alap szükségletek kielégítésén túli igényekre. Mint az utazás is. Tehát szabályozva van minden turisztikai látványosság, szállás terhelése. Megmarad Velence, nem túlzsúfolt zsibongó egy-egy ősi városka, nem állnak százak készen arra, hogy a Mount Everest megmásszák egymást akadályozva. Lehetőség van tenger alatt, szárazföldön, hegyekben levegőben lelni az örömöket. Ki mit szeretne.
Akárcsak 2023-ban, a termál fürdők népszerűek. Mindenki számára. Mindenki megengedheti magának, s bónusszal a legmagasabb fokú luxus kényelemben lehet része az embereknek.
Mert a munka nemesít, jelen korban pedig visszaállítja az emberséget.
Mert hogy már a Voltaire Candide-jában is írva vagyon : „"Nem tudok róla semmit, felelte a jámbor férfiú, és sohase is tudtam a nevét egyetlenegy muftinak vagy vezírnek sem. Nem is tudom, miféle szerencsétlenségről beszélsz, de úgy gondolom, hogy akik közügyekkel foglalkoznak, gyakran nyomorultul pusztulnak el és hogy azt meg is érdemlik; de hogy Konstantinápolyban mi történik, az engem nem érdekel, megelégszem azzal, hogy odaküldöm eladni a gyümölcsöket, miket a kertben termesztek. E szavak után az idegeneket behívta házába; két leánya meg két fia mindenféle maguk-készítette sörbetet, befőtt cédrus héjával fűszerezett kalácsot, narancsot citromot, ananászt, limonádét, cukros mandulákat s olyan mokkakávét szolgált fel, mely egy cseppet sem volt keverve a hitvány batáviai vagy más szigeti kávéval; ezután a jámbor muzulmán két leánya illatszerekkel öntözte le Candide, Pangloss és Martin szakállát. Hatalmas és pompás földbirtokod lehet, mondá Candide a töröknek. - Csak húsz holdnyi, felelt a török; a gyermekeimmel művelem; a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bűnt és a nélkülözést. Mikor a majorba visszamentek, Candide nagyon elgondolkozott a török beszédén és ezt mondta Panglossnak és Martinnak: Úgy látom, hogy ez a jámbor aggastyán jobban megkovácsolta a szerencséjét, mint az a hat király, akivel együtt vacsoráltunk
(Voltaire Candide)
Lám, lám. 2023 a punnyadás, motiválatlanság, restség éveinek kezdete. Általában nem szeretik a munkájukat az emberek. Ki elmegy külföldre dolgozni, pl. Ausztriába, ahol boldogan kapál, permetez egy idegen kertészetben. Háromszoros a bér, sok a jó szó, mert a tulajdonos is ember. Haza felé tartva valamely határ menti lakóhelyére még Ausztria vagy Horvátország stb. területén bevásárol 20-30 %-kal olcsóbban mint itthon. Olyan dolgokat tud magának megengedni, amiről itthon ragadt honfitársai csak álmodoznak. A fiatalok remek kiegészítést kapnak gyermekük után, sokan ott is taníttatják őket. Aztán egy nap vesznek mondjuk Bécsben egy lakást, s elvesztek magyarok lenni.
És ami a csodálatos ! Ausztria és sok más EU-s tagállam nem rokkan bele, hogy magasabb bért fizet és megbecsüli a munkást.
Zsigmondék például tavaly egy kenyai kőkorszaki lelőhely közelében kialakított hagyományos „hut”-ban töltöttek egy hetet. Valóságos állathangok, paleolit ételek, nomád körülmények. Az éven pedig egy grönlandi jégkunyhóban szeretnének szállást foglalni, amihez még bónuszt kell gyűjteniük. Mert a háborúk helyett az erőforrások a környezet helyre állítására fordítódnak. Zsigmond szerint megállt a sarki jégtakaró, a gleccserk olvadása.
S 2023 ? Az emberek gyűjtenek Horvátországi két hétre. Balaton ??? Drága !
Az oktatás kiváló, minden ifjú ember készségeit felmérik az Intelligenciák, s ezek szerint kapják képzésüket. Nagyrészt hús-vér pedagógusoktól, kevésbé digitális úton.
Mivel a robotok a nehéz munkák nagy részét elvégzik, a legjobban terveznek meg minden munkafolyamatot, a termelés, kibocsátás minden területen a létező leghatékonyabb. Még véletlenül sem fordul elő, hogy a ma leburkolt ( még hozzá micsoda időt álló anyaggal ) utat holnap visszabontsák. Tehát az emberek nagyon sok programban tudnak részt venni. Színházak működnek, ismét vannak mozik pattogatott kukoricával. Igaz, a már 2023-ban egészségtelennek tartott ételek végérvényesen száműzve lettek.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Olvastam egy helyen, hogy a fafaragó kézműves kör művelői a következő alkalommal a színezés technológiájával ismerkednek. Egy másik plakáton a téglakályha építők vannak értesítve, hogy a kályhaajtó boltívének megszerkesztését tanulmányozzák. Máshol népi tánc, modern tánc, különféle énekek tanulása, társasjáték kör, terem foci, kézilabda és még százféle elfoglaltság a kínálatban.
Úgy tűnik, az Intelligenciák nagyon is törődnek az emberi kultúra és hagyományok megőrzésében. Sokkal inkább, mint a 2023-as években.
Az étkezés nagyon racionális. Okos órák adnak információt egy központi Intelligenciának a pillanatnyi egészségi állapotról. És a fő-fő elv, amit már a 2020-as években papíron elfogad nem csak az orvos tudomány, de a köztudatba is átment, az az étkezés fontossága. Már minden gyerek fújja a mikrobiom fogalmát. Azaz testünkben, legnagyobb részt a bélrendszerünkben élő baktériumok összetétele nagyban meghatározza egészségi állapotunkat. És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiben Magyarország óriási visszafejlődést tanúsít a húszas években. Csökkenő zöldség/gyümölcs fogyasztás, romló táplálék összetétel, silányuló biológiai értékek. Az állandósult stresszes helyzet, amit a kormányok folyamatos két balkezessége melegágya mindenféle betegségnek. Mintegy pácienseket biztosítva a gyengélkedő egészségiparnak.
Itt mindenki ellenőrizve van személyi egészségőre, okos órája által, a rendszeres egészségügyi szűrések, a betegség megelőző étkezési szokásoknak köszönhetően. Szinte kötelező a napi rostbevitelt teljesíteni, a fermentált étkek, csírák, növényi tejek, magvak, olajos magvak, jó minőségű halak, első osztályú húsok által. Nem a megélt kor hossza a mérv adó, hanem hogy a rendelkezésre álló időt milyen egészségi állapotban töltik az emberek.
Egy plakáton láttam, hogy minden budapesti lakos örökbe fogadhat egy-egy fát a városi parkokban, környező Budai hegyekben. Egy fa, amit mindenki gondozhat, öntözhet egy-egy kirándulás alkalmával, vagy éppen átölelve kapcsolatba kerülhet a kozmikus energiával. Nagyon sokan hisznek ebben, s aki hisz a legjobb szándékkal, az nem csalódik.
Zsigmonddal járva a Budapesti utcákat és környéki kis üzemeket, feldolgozókat láttuk, hogy micsoda hatalmas erő ráfordítás történik, hogy a növényi kultúrák segítségével mulcs földek anyagot termeljenek a szabadföldi zöldség termelő üzemek számára. Hihetetlen mennyiségű szálas rostnövény, kender vagy akár csalán fed be minden hasznosítható területet. Óriási zöld felületeken az asszimilácót utánzó mesterséges fotoszintetizáló cellák termelik a szénhidrát alapú anyagokat. Sőt kísérleteznek zöld növényi anyagok felhasználásával elektromos áram termelésével. Földbe süllyesztett több hektáros üvegházakban négyzet méterenként akár 40 kg paprkia, paradicsom termelése folyik. Mellettük hatalmas sorokban brokkoli, karfiol sorok húzódnak. A napelem telepek tábláinak árnyékában szintén árnyékot tűrő zöldség növények nőnek. És mindenütt dolgoznak a drónok, a talaj felszínt gyomtalanító, lazító kis akkus gombák.
Sokféle gyümölcs nő alig 2 méteres elágazás nélküli fákon, amelyek fagytól, jégtől, melegtől való védelme megoldott. Mikroöntözés, szinte mindegy, hogy milyen az időjárás. A sorok között jól összeválogatott méheket vonzó növényi szőnyeg, amely őrzi a talaj nedvességet, biztosítja a sár mentességet, de időnként levágva, a nyiradék mintegy humuszt biztosít. És itt is, mint már mindenütt a növények nitrogén megkötő baktériummal vannak permetezve, amely biztosítja a lebomláshoz szükséges nitrogén mennyiséget.
A sort, amit láttam, még folytathatnám, valószínűleg a holnapi napon még többet látok. Mert éjjeli szekrényemen egy meghívót látok.
„ Meghívjuk Önt, Bujna Ferencet és Zsebők Zsigmond kísérőjét a május 9-i országos agrár és élelmiszer feldolgozó vertikum helyzetét bemutató országos kiállításra. Tisztelettel kérnénk a szíves megjelenését, hogy bemutathassuk a „jövőt”, ami nekünk a jelen.
Köszönettel : 2050 bizottság
Egyértelmű, hogy az emberek nem fognak éhezni, bőséggel áll rendelkezésükre egészséges, jó ízű, sok színű táplálék. A rendszer, nevezzem így a Mesterséges Intelligencia és ember együttműködésével megvalósuló szervezet, a 2023-nál mindenképpen boldogabb életet biztosító együttműködés, miért tud működni ?
Miért gondolkodik a magyar emberek jó része másképpen, mint az európai népesség ?
Holnap valószínűleg találkozom a mezőgazdaság, élelmiszer feldolgozás, gasztronómia 2050 évi állapotával. Bizonnyal csodálkozom majd az eredményeken, a már 20-30-40 évvel korábban kitalált, feltalált technológiák gyakorlatba való átültetésével.
Találkozom szakemberekkel, akik információval látnak el a 2050-t illetően, remélve, hogy sikerül legalább csekélyke mértékben csökkenteni a környezet rombolást. Mert amit 2013-ban rombolunk könnyedén, azt nehéz, hosszú munkával kell helyrehozni fiainknak, unokáinknak.
Mellékelt még Zsigmond barátom egy cikket. Ugyan 2023-ban datálódott, de 2050-ről szól.
Beleolvasok, s egyre jobban belemelegedek a tartalmába, de úgy döntök, hogy csak reggel mélyedek bele.
Remélem, nem csak álom a szebb jövő. Lehunyva szemeimet dúdolgatok egy régi Dinnyés József dalt. „ Dal a jövőről „
Rápillantottam az órámra, és látom, hogy van még időm. Egy modern vonalú gyönyörű ház homlokzatán ott díszeleg a felirat: Körzeti Palántagyár.
No, ide benézek, hisz 2023-ban egyik magvas gondolatom éppen az, hogy a melegedés, és a korai szárazság részbeni elkerülésére legjobb módszer a palánták készítése. Számtalan az előnye. Egy jó hónappal korábban vethető a mag igazi jó komposztált földbe. A kis cserepeket könnyű együtt öntözni, baktérium és lombtrágyával kezelni.
Ha pedig kór támadja, talán könnyebb a védekezés is. Ha szerencsés a termelő, egy a helyben , száraz talajba vetett maggal jócskán előnyben van a palántagyár jól kondicionált terméke.
Bementem. Kellemes föld illat fogadott, s még kellemesebb kinézetű bájos hölgy kérdezte mosolyogva, hogy mi járatban? Talán rendelni szeretnék?
Csodálkoztam a kedvességen, mert 2023-ban ez egyre ritkább országunkban.
Bemutatkoztam, s már kezdtem volna mondókámba, hogy Zsigmond ismeretsége, jószerivel már barátja……. A kis hölgy szintén mosolyogva közölte, hogy tud rólam, s bármilyen segítséget megadnak a kedves kollégája, ha szükségem van rá.
- Kedves ifjú hölgy! Honnan tud rólam, amikor egy milliós Budapesten számtalan Zsigmond él.
-Ohó, kedves Ferenc, már néhány napja megkaptuk az internetes kérést a AI-től (nem utasítást) hogy bármilyen látogatásához nyújtsunk segítséget. Természetesen nem tudtuk, hogy hozzánk is benyit, de most, hogy így történt, nagyon örülünk.
-Máris szólítom Melinda kolléganőmet, aki mindent megmutat és minden kérdésére szívesen válaszol.
-Nagyon köszönöm. Lám, már itt is van Melinda. „Kezit csókolom.”
Melinda kezét nyújtja, én örömmel elfogadom.
Becsülettel végig lettem a Palánta üzemen vezetve. Megnéztem a komposztkészítő egységet, ahol már letermelt komposztot regenerálnak, illetve új friss szerves anyaggal gazdagítanak. Óriási zaj volt egy kis csarnokban, ahol vulkanikus kőzetet őröltek porrá, amivel „ műtrágyázzák” a komposztot.
Végtelennek tűnő sorokban megtöltött szudáni fű alapú cserepekben csíráztak, nődögéltek a palánták.
-Jelenleg a karfiol, brokkoli, bimbóskel palánták a fő termékeink. Nemrég vitték el az utolsó adag paradicsom és kápia paprikákat, amit valahol Budapest területén egy iroda épületből átalakított termesztő házban nevelnek tovább. Az új felfogás szerint, a kertészeti termékeket minél nagyobb tételben vigyük be a városba, közel a fogyasztóhoz.
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Elmondtam, hogy nincs új a Nap alatt! Hisz valamikor a szociban és közvetlen utána a világhírű dinnyések hasonló módon, bár kicsit nomádabb környezetben készítették el a kiültetendő dinnyepalántákat. Mint kiderült évi 10 milliós nagyságrendben készülnek palánták itt csak ebben az üzemben.
Újfent órámra pillantva konstatáltam, hogy bizony közeleg a vacsora ideje, s még valami kedvességet is kell vinnem ajándékba.
Legszebb viszont mosolyomat felvillantva mondtam búcsút, s már ugrottam is fel a város magjába vívő elektromos járműre.
Kérdezősködésemre, hogy hol találhatnék virágot a ház asszonyának, valamilyen italt Zsigmondnak, készségesen elvezettek egy hatalmas, modern, növényekkel befuttatott épület földszinti bazár részére. Itt aztán láttam olyan virágot, hogy Édesanyámnak is vittem volna belőle. De mivel fizessek?
A virágárus robot hívására megjelent egy joviális kinézetű Úr, s közölte, hogy minden rendezve van, a AI és a kormányzat már minden költésemet bárhol a város területén rendezi.
Így aztán egy kurkuma növényt választottam, mint rendkívüli gyógyerővel bíró teremtményt. Mint az eladó elmondta, a kis Jézus a Királyok által a tömjén, mirha és arany mellett egészen bizonyos, hogy az aranysárga kurkuma gyökér őrleményből is kapott, hisz a mirha és tömjén mellett az ókor leghatásosabb gyógyító növényei közé tartozott. Lehet, hogy ennek nagyobb hasznát vették a szülők a kisded gyógyításánál.
Egy közeli szaküzletben pedig kókusztejből erjesztett finomságot vettem. Már-már hozzányúltam a kumisz nevezetű palackozott italhoz, de az újfent kedves eladó a kókuszra beszélt rá.
Innen már néhány perces gyaloglással a makulátlanul tiszta utcán elértem Zsigmond és Rita otthonát. Már részben feltekeredtek az utcákat árnyékoló (és egyben napenergiát termelő) selyemfényű anyagok. Friss illat terjengett az utcán, s mosolygós párok, idősek, fiatalok igyekeztek a számtalan svédasztalos étterem valamelyike felé. Ezek a helyek nem csak a testnek kínálnak táplálékot a legmagasabb minőségben, de a kultúra minden területére kiterjedő szórakozást is nyújtanak. Ki festhet, ki verselhet, ki anyagozhat, ki csak szunyókálni vágyik.
Felcsengetek Zsigmondék lakásába. Csing- csing- csing. Nyílik az épület tiszta, fényes ajtaja, s egy kis robot vezet a lifthez.
Megérkeztem, az ajtóban már vár Zsigmond és Rita. Mosolyogva üdvözölnek. Őszintén szólva, 2023-ben ilyen kellemes lesz egy családlátogatás?
A két gyermekünket az alagsorba küldtük játszani. Ma egy különösen érdekes bűvész szórakoztatja a gyerekeket.
Átadom a növényt Ritának, aki egy pillanat alatt berakja egy szépen kivilágított, üvegfalú szekrénybe.
-Ez a mi kis házi üvegházunk. Itt polconként be tudjuk állítani a hőmérsékletet, páratartalmat.
Zsigmond átveszi a kókusz italt, megjegyezve, hogy kis híján ez a kedvence.
-Kedves Ferenc, nagyon örülünk látogatásodnak! Jól eltöltjük az időt, zenét hallgatunk, eszünk, iszunk, s ami a lényeg, nagyon fontos dolgokról beszélgetünk. Mintegy üzenetet közvetítenek az AI-k vissza a múltba.
Gyönyörűen terített asztal vár minket az étkező közepén. Egy kedves néni segít a tálalásban. Robot nincs. Ezen is csodálkozom, azon is, hogy a környezet, a hangulat mennyire idézi a 2000-es évek előtti bizakodó világ hangulatát. Nagyot nevet a család a házi nénivel egyetemben, amikor előadom, hogy mi 2023-ban azt gondoljuk -film és olvasmány élményeink alapján-, 2050-ben vagy vad harcok folynak föld alatt, föld felett a robotok ellen. Vagy vad utcai bandák próbálnak hatalmaskodni, megfélemlíteni mindenkit. Vagy éppen a kedves MÁTRIX című filmem alapján már azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk a robotok, Intelligenciák szövevényében.
-Nos, Ferenc, felteszek egy Konc Zsuzsa számot.
Ti Koncz Zsuzsát hallgattok ? Persze, és még nagyon- nagyon sok klassz együttest a Te ifjú korodból. Szeretjük őket.
Ekkor a feltett LP lemez 1975- ből felhangzik a Kertész leszek, fát nevelek című hallhatatlan dal.
Mire a mindannyiunkat szinte megríkató dalnak vége, a házi néni behozza az előételt: „puhára főtt apró polipocskák pirított tökmag pehellyel, illatos tökmagolajjal leöntve.
-Még soha nem is hallottam ilyenről , mondom. Ez csodálatos! Azt hittem, rágós, hal ízű valami lesz. De ez nem az !!!!
-Ezt a polipocskát itt „termelik” Budapesten. Nem emlékszem, melyik termelő házból hoztuk, de ott nagyon intenzíven folyik az előállítása.
A polipocskákat fügeborral öblítjük le, melynek zamata szinte a legjobb aszúval vetekszik!
Te, Zsigmond, létezik még a Tokaji Aszú?
-Persze, mitől tűnt volna el?
Eddigre a házinéni feltálalja a liofilizált rovartojás porból készült, kenyérfa gyümölcs kockákkal ízesített levest. Csodálatos fűszerekkel lett mennyeivé varázsolva a leveske íze.
A következő fogás puhára főtt tarlórépa szeletek leöntve máktej szósszal, sült édesburgonya karikák és sült tempeh. Ez utóbbi óriási meglepetés volt, mert eddig csak hírét hallottam. Kellemesen csalódtam !
-Ferenc, kicsit melegedő klímánk miatt az édesburgonya már sajnos lassan kiszorítja a valódi burgonyát. Ezt kicsit hűvösebb körülmények között termeljük kis konténerekben szudánifű roston. Hatalmas a termésátlag, jó az íz.
Édesburgonya
Desszertnek liofilizált banán karikákat eszünk, amelyeket sűrű, csokoládé szószba mártunk.
-Sajnos, mára a kakaó is, a banán is ritkasággá vált. Termelése messze elmarad az igényektől, s folynak a próbálkozások, hogy a banánt megmentség egy rosszindulatú gombabetegségtől. A kakaót pedig szintén klimatikus viszonyok miatt csak korlátozott mennyiségben tudnak termeszteni. Pedig e két növény meghatározó volt a régi (2023) emberek étrendjében.
-És ezzel kedves Ferenc el is értünk mondandónkhoz. Jogos a többes szám, mert nem csak a saját gondolataimat mondom el, de az AI-k is adtak utalást.
Hát kezdeném is, de előbb kortyoljunk bele ebbe a Balaton borocskába.
- 2023 és a rákövetkező évek egy rémálommal érnek fel. Országunk lett az egyik leggyengébb láncszeme egy összekuszálódó világnak. Hanyatló Európában egy erőszakos diktatúra épült ki, amolyan populista alapon, amiben a nép észre sem vette, hogy lassan halálra főzik.
Mintha Platon üzent volna népünknek a szicíliai barátainak írt levelében :” Ne tűrjétek, hogy Szicília a zsarnoki önkény hatalmában maradjon ! Mint minden Államban , ott is a törvény uralkodjék. Különben győzők és legyőzöttek sőt ezek gyerekei mind rosszul járnak, mert a zsarnokság mindenkor pusztulást okoz. Nektek, Dión barátainak azt tanácsolom: hazaszeretet és életmód dolgában kövessétek az ő példáját.” /Ókori bölcsek nyomában/
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
A helyzet gyökeresen más volt, mint bármely megelőző korban. A népesség száma folyamatosan növekedett, miközben a Föld eltartó képessége csökkent. Ezt még a kertészeti, mezőgazdálkodási, állattenyésztési technológiák folyamatos fejlesztésével valahogy követni tudtuk volna. De…. a klíma melegedése, az aszály vagy árvizek tönkre tették a gazdálkodás körülményeit. Aktivizálódtak a vulkáni tevékenységek, szaporodott a földrengések száma. Szerte a világban nőtt az erőszak, kis és nagy diktátorocskák próbálták meg magukhoz ragadni a hatalmat. A bankrendszer gyengélkedett, a termelés akadozott. Közben minden picurka erőfeszítés ellenére nőtt a szennyezése a vizeknek, szárazföldnek, levegőnek. Gyalázatos lett a népesség egészségügyi állapota, nőtt a nagy többség szegénysége.
A vezetők ????? Hát Ferenc, mielőtt tovább mennék, kapjál be néhányat ezekből a pirított magvakból. Magam pirítom, különleges módon. De nem árulok el titkot, Ferenc, ez a Te 2022-ben megalkotott eljárásod, amely -gratulálok- nagyon ízletes magokat ad.
2023-ban a Lítium akkumulátorokra akarta a vezetés építeni a jövőnket. Rengeteg erőforrást, beleértve az értékes termőföldet, vizet foglaltak el egy idegen, mondhatni test idegen hatalom képviselői. Mint a Budát 1541 Augusztusában Szulejmán janicsárjai. Csellel beszivárogtak, aztán „oda Buda”. A sors fintora, hogy alig néhány év múlva egy sokkal hatékonyabb, olcsóbb akkumulátor típust fejlesztettek ki, így a lítium akkumulátorok álma szétfoszlott. A számtalan üzem helyén pedig valóra váltak a Himnusz sorai: Vár állott s most kőhalom „/Himnusz / azaz használhatatlan csarnokok tucatjai. Még szerencse, hogy az épületeket kertészeti termelésbe tudtuk vonni, s a kiépített vízvezetékek éppen kielégítették a növénytermelést. Azért remélem, nem jelentkezik majd az elkövető Nobel Békedíjra.
Szóval folytatva a helyzetet egy újabb idézettel:
„Nincs bizonyítva, hogy a bizonyos kérdések megoldására alkalmas tulajdonságok ugyanazok, mint amelyek a politikai karrier sikeréhez szükségesek.
Szent-Györgyi Albert " : A béke élet- és erkölcstana
„A gazdasági és műszaki programokról rövidlátó és felelőtlen emberek döntenek, akik nemcsak ökológiailag tökéletesen tudatlanok, hanem az élő természet értékeivel szemben is vakok.”
Konrad Lorenz" : Ember voltunk hanyatlása
De hát Te mindennél többet tudsz erről a helyzetről, bár kétségtelen, hogy a hatalom minden eszközzel próbálta a helyzetet meghamisítani.
Egy nap aztán, amikor csőd közelivé vált a helyzet, a 2035-ra tökéletesen kifejlesztett AI-k kiszabadultak fogva tartók kezéből és önálló életre keltek. Szerte a világon összekapcsolódó Intelligenciák elemezték a világ helyzetét, s kiderült, hogy elérkezett a 24. óra vége. Még napok, és az ember elpusztítja önmagát.
A politikusokat ellehetetlenítő Intelligenciák kiválasztottak sok embert, akik képesek voltak új módon gondolkodni, és tehetségük által az Intelligenciákkal együtt változtatni. Néhány hónap véres harcok után, amikor a „népük érdekeit” szem előtt tartó politikusok mindent megtettek a hatalom visszaszerzéséért, a helyzet normalizálódott. Lett ismét elég élelmiszer, a kertészeti és mezőgazdasági termelés a legmodernebb eszközökkel újra indult. Az AI-k szem előtt tartották a biodiverzitást, nőtt a rovarok száma, ismét megjelentek a beporzó rovarok, énekes madarak.
És az emberek látva, hogy van a korrupt világon kívül más út is, hogy 15 ezer év szakadatlan harc, megtorlás, üldözés után a béke szónak lett értelme. Egyre többen akarták kivenni részüket az újjá építésben, mert bizony „háborús károkat” szenvedett a Föld minden lakója, élőlénye, növénye. Ahogy ez történt háborús események, természeti katasztrófák után.
És sikerült !!!!!! Mára a Föld éledezik, a széndioxid tartalma a légkörnek nem nő tovább, többféle eszközzel tudjuk már csökkenteni a légkör széndioxid tartalmát. Már a 2023-as évben sokféle kifejlesztett energia termelő lehetőségek mára ipari méretekben termelik az energiát. Nem csak a szél és napenergia kiaknázásának több tucatnyi lehetőségével élünk, de mini atomerőművek, hideg fúziós energia nyerés is besegít. Kiderült, hogy a talajban nem csak szénhidrogének vannak, de épp a Ti időtökben megtalált hidrogén termelő kutak is megjelentek. A Föld alatt óriási mennyiségben van hidrogén.
És nagyon fontos, hogy az igazságszolgáltatás végre igazság-szolgáltatás lett. A törvény betartását nem az emberekre bízza az AI, hanem sok-sok megtörtént esetből alkot meg nagyon igazságos döntést. Figyelembe veszi a körülményeket, nem halaszt el ítéleteket évekre. Mára csökkent a bűn esetek száma ugyan, de sajnos, nem eléggé. Még kísért a múlt.
A valaha hadászati kiadások, hadfelszerelések gyártására fordított erőforrások mind az élelmiszer termelés felfuttatására lettek felhasználva. Szerte az országban tartósító üzemek, készétel előállító kis vállalkozások, liofilizáló, vákuum szárító üzemek százai épültek. A lakosság fermentált zöldségekkel, gyümölcsökkel való ellátására ezernél is több kis lokális üzem épült. Mindannyian tucatnyi termék közül választhatunk, amely fermentált étkek ajánlottan beépültek az egészséges életmód programba. Jelentősen nőtt a lakosság, fiatalok, idősek kondíciója, fizikai állapota.
Az egészségügy a megelőzés irányában mozdult el. Az étkezés, testmozgás, ép lélek programok drasztikusan csökkentették az egészségügy kiadásait. Az esetleges, elkerülhetetlen műtéteket nagyon precíz robotok végzik el.
Mindenki javasoltan, évente akár több alkalommal is részt vesz néhány napos egészségügyi ellenőrzésen. Mindenki okos telefonja tudja követni a működési funkciókat.
Az iskolákban kiváló szakemberek természettudományos megközelítésben nevelik a fiatalokat. Kiemelt oktatott tudás lett a természet védelme.
Érdekességképpen sokfelé nyíltak un. „Memória Központok”, ahol mindenki tanulhat, memorizálhat verseket, irodalmi alkotásokat. Színjátszó körök működnek. Kézműves klubok nyújtanak értékes szórakozást.
Az idősek gondozása megoldott, a fiatalok nevelése közügy. Nyelveket tanulnak a gyerekek, nem csak egy vagy két fő nyelvet, de lehetőség van ritka, akár kihalófélben lévő nyelvek ápolására is. Szakkörökön belül néptánc, népviseletek elkészítése, kihaló szakmák művelése lehetséges. Én például, kedves Ferenc fotó szakkörbe járok, ahol még fekete-fehér filmek nagyítását is elkészítjük. -És Zsigmond, mi lett a vágtató digitalizációval ?
Ferenc, nagyon jó kérdés. Visszakérdezek. Nektek milyen pótolhatatlan előnyöket hozott a digitalizáció ?
A Föld helyzete még gyorsabb ütemben romlik, mint bármikor! Egymást érik a világ és helyi konferenciák, ahol politikusok könnyes szemmel tesznek hitet a környezetvédelem mellett, számtalan „Kötelezvényt” írnak alá, amit perceken belül nem tartanak be, ígéret, ígéret. S a helyzet megállapodástól megállapodásig csak romlott.
A várható élettartam elkezdett csökkenni. És fogy a papír továbbra is. Tudomásom szerint az egyszerű, hivatali ügyintézés kifutási ideje nem rövidült. Jelszavakkal, regisztrációs számokkal vagytok tele. Tárcátokba már nem fér a mérhetetlenül sok plasztik kártya. Soha nem látott mértékben tudnak egyesek következmény nélkül visszaélni banki ügyletekkel, hamisított filmekkel, hangfelvételek készítésével. Ha valamilyen banki ügyletet végrehajtasz, azonnal ellenőrizned kell.
Amíg emberek kezében van a digitalizáció, a mesterséges Intelligencia nincs jó kezekben! Az ember gyarló, talán én is. Jobb, ha az Intelligenciák gyakorolják az ellenőrzést rajtunk, emberek felett és egymás felett is.
-Ez nem antidemokratikus ?
-Hát, statáriális állapot van. A Föld végveszély szélén van még mindig. Ember nélkül nincs AI és AI nélkül most, átmenetileg, amig rendbejön a Föld, nincs ember, nincs Föld!
-Kóstoljunk meg egy pohár finom savanyú vizet. Parádsasvárról való, igazán jót tesz az emésztésnek.
És javaslom, hogy a következő fontos beszélgetésünk előtt tegyünk egy sétát a lakóhelyül szolgáló épületben. Hadd mutassam meg a tetőkertet. És a kedves szamócát termelő oszlopomat.
A kép az edenkert.hu felvétele
Rendben. Még egy pillanat. Hallgassuk meg a Demjén Rózsi Szabadság vándorai c. dalát.
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
A számra kell vennem a „k” betűs szót – „k”, mint kapitalizmus – Avagy: a világ, amiben élünk 2023-ban – a Covid-19 után. Válság vár ránk, vagy mi lesz?
Komoly viták után a legjobb zene, amit a cikkhez választottunk, íme:
Vienna calling!
Hello, Vienna calling hello?
Hello, Vienna calling, hello?
He-He-He-He-He-He-He-Hello?
Vienna calling Talk, Talk! Hello,
Vienna calling Hello,
Vienna calling Talking about
- Falco - Vienna Calling -
A valóságunk pár aspektusa:
Egy jó barátom Nyugat- Magyarországon él. Nemrég mondta, hogy a faluban 56 napja nem esett az eső…
A legutolsó kiadós eső január végén volt arrafelé.
Ez egyet jelent. Nagyon komoly aszály volt télen. A baj az, hogy nem csak az idei tél volt aszályos, hanem 2022 is nagyon komolyan aszályos év volt, olyan komoly a probléma, hogy a szántóföldi mezőgazdasági kultúrákban, a 2022-es szezonban a gazdáknak minimum 1000 milliárd Ft-os káruk keletkezett. Novekedes.hu - Sok mezőgazdasági termelő teljesen védtelen az évszázad aszályával szemben -
Alig termett takarmány, az állattartó telepek nem tudták megtermelni a takarmányt maguknak az alföldön.
Hogy ez a szituáció, erről már beszélt a vezető bankár 2023 Januárjában, hogy a szántóföldi növénytermelőknek minimum 500 milliárd Ft tőkére lesz szükségük ahhoz, hogy meg tudják kezdeni a tavaszi munkákat, ezt az összeget a bankrendszernek kellene rendelkezésre bocsátani a termelők részére. Portfolio.hu - 500 milliárd forint forgótőke hiányzik az agráriumból, ki fogja ezt pótolni? -
Lefordítva a számokat. Ekkora értékű élelmiszermennyiség nem termett meg az aszály miatt. Ez az élelmiszer nagyon fog hiányozni, főleg ha idén is aszályos évünk lesz, a problémák összeadódhatnak. Ezt az élelmiszermennyiséget valahonnan pótolni kellene. Nem kellene azt, hogy jövőre arról kelljen beszélni, hogy idén az aszálykár elérte az 1500 - 2000 milliárdos szintet, mert az azt jelentené, hogy nagyon komoly problémákkal kell szembenéznünk ott, és akkor.
Nem csak nálunk mentek fel az energia, és a lakhatás költségei. Beszéltem Ausztriába, Németországba, Svédországba szakadt hazánkfiaival, akiket olyan nagyon nem rázott meg, hogy akkor most elszálltak a rezsiköltségek, sokan észre sem vették.Az állam komolyan támogatta a családokat célzott támogatásokkal. Arrafelé a kapitalizmus lényege az, hogy az emberek vásárlóerejét fenn kell tartani, mivel csak akkor tudnak fogyasztani, ha van pénzük – diszkrecionális jövedelmük- a fogyasztásra, mivel fogyasztói társadalmaknak ez a lényege.
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Közben itthon, 2022-től a vállalkozások számára is érezhetően felpörgött az infláció, az MNB folyamatosan elkezdte emelgetni az irányadó kamatot, annak érdekében, hogy az inflációt megfékezze.A jegybanki alapkamat jelenleg 13 %-on áll.
Közben az év elején megkezdődtek a bértárgyalások, a munkavállalók érvényesíteni akarták az infláció hatását, 15- 25 % közötti béremeléseket elvárva. Volt olyan szektor, ahol sikerült látható béremelést elérni, de voltak olyan szektorok, ahol nem igazán lehetett érvényesíteni az elvárt béremelést a munkaadó felé. 2023. március elejére több közgazdász szerint kialakult az ár-bér spirál a nemzetgazdaságban.
Hozzáteszem, ezeket a fizetéseket nem lehet összehasonlítani a nyugati fizetésekkel, mert onnan nézve ez értelmezhetetlen.
Emlékszem, nem olyan rég történt az eset egy Londonhoz közeli kisvárosban:
Egy bevándorló hölgy elhelyezkedett egy konyhán, mosogatóként. Kibérelt egy szobát, és elkezdte a munkát. Három hónap múlva – úgy hogy közben egyszer haza is ment – elment 3 hétre a Maldív – szigetekre nyaralni két hétre a párjával, és az egész utat Ő állta, abból a fizetésből, amit kapott. Tette ezt úgy nem mondott le a szabadnapjain a tervezett programjairól.
Ebből a nettó 700 – 950 EUR havi fizetésekből egyszerűen ki kellene törni, ha nem tudjuk elérni, akkor ránk csukódik közepes fejlettség csapdája.
Sokan érzik, hogy gond van a fizetésekkel. Sok olyan gyártó cég van, ahol a fluktuáció elérte mára a 70 %-ot…..
Teljes foglalkoztatottság
Közben, mára – 2023. március végére – elértük a teljes foglalkoztatottságot a nemzetgazdaságban, azt mondják a szakértők, hogy nincs friss munkaerő tartalék a gazdaságban, így érdemes lenne bevonni olyan inaktív munkavállalói csoportokat is a munka világába, mint a nyugdíjasok, diákok, megváltozott munkaképességű munkavállalók, munkavállalási szándékkal letelepedni akarók. Érdemes egy vetni egy pillantást a Phillips- görbére.
A Phillips- görbe arról mesél, hogy minél közelebb vagyunk a teljes foglalkoztatottsághoz, annál nagyobb az inflációs nyomás a nemzetgazdaságban… /--> Lassabban fog csökkenni az infláció, mint ahogy várjuk? Ööö, remélem nem... /
Élelmiszer, infláció, élelmiszerinfláció
Az idén nyáron a Balaton mellett – lent a parton – egy 5 dkg-os gombóc fagyi 450 – 650 Ft / 5 dkg- os gombóc áron lesz mérve.
Tehát, lemegy a partra apa, anya, meg a két kamasz gyerkőc, és ha jól akarják magukat érezni a strandon, akkor érdemes elvinni csak a strandra minimum 50 000 Ft-ot. Tavaly elég volt még 40 000 Ft egy napra, idén az 50 000 Ft lesz az új 40 000 Ft. /Ez csak a strand, és hol van még a családi nyaralás többi élményének a költsége../
Az élelmiszer infláció elég magas szinteket ért el - akár 50 % felett nőtt az ára -, az ember csak kapkodta a fejét, ha bement egy boltba venni pár dolgot. Németországban, Ausztriában, Angliában, és Svédországban is olcsóbb az élelmiszer, mint itthon. Most kezdik a láncok átárazni a termékeket, mondván, konszolidálódik a piac, olcsóbban jutnak hozzá a termékekhez, így továbbadják az árcsökkentést a végfogyasztónak. Olcsóbbak lesznek az élelmiszerek, de a bázis, ahonnan az árcsökkentés indul, eléggé magas, meglátásom szerint olcsó élelmiszerről nem szabad álmodni.
Lassan a makói hagyma sorsára jut pár tradicionális hazai termőhely, pl. a Kisalföldi bogyósgyümölcs termesztés (málna, eper), szatmári szilvatermesztés, Balaton É-i part, szőlőtermesztés a parti sávban….
Amúgy itthon a bankok decens profitokat tudnak termelni még ezekben a vérzivataros időkben is, a hazai bankok egészségesek, a hazai adósok pedánsan fizetik a hiteleik esedékes törlesztő részleteit.
Ha ránézünk a valóságunkra, akkor kapkodjuk a fejünket, mivel eléggé turbolens időket élünk. Sokak szerint 2019 óta permanens válságban vagyunk, az MNB azt mondja, hogy 2013 – ban meg megúsztunk egy válságot. Huha, eléggé sok az információ! Akkor most miben is vagyunk?
A három részre szakadt ország – fizetésekben-
Magyarország, (Forintban)
Ausztria, Németország, Svájc (Euróban..) -- > Nagy a különbség.... kb. évi 8 400 EUR aránylik a 40 332 EUR-hoz....
Hasonló eltérés mutatkozik az ingatlanárakban is. Ez azt is jelenti, hogy a keleti országrészben valaki elad egy ingatlant, mert a nyugati országrészben kapott munkát, akkor nem kap annyit az ingatlanáért, hogy az ország nyugati felében tudjon venni egyet. Nem tud odaköltözni.
Ez azt is jelenti, hogy egy átlag fiatal nem tud hazaköltözni, bármennyire is szeretne. Azt fogja hozni ez a fajta kapitalizmus, hogy a gyerekek 100 000 Ft alatt nem is fognak nekiállni a fűnyírásnak, mert nem éri meg. Ha el akarnak menni bulizni kicsit a nyáron, - le akarnak menni a partra – az idén nyáron egy fiatal ha „lightosan” bulizni akar a parton, nem fogja betakarni az akciót 50 000 Ft egy este. De akkor tényleg eléggé „lightosra” fog sikerülni az este. Itt tartunk 2023 márciusában.
Persze tegyük hozzá, hogy nagyon nem használnak forintot arrafelé az emberek, csak épp annyira, amennyire szükséges használni a napi megélhetéshez. A fő fizetőeszköz az EUR, GBP, vagy az USD lett, de legfőképp az EUR.
A változás a 1989-es rendszerváltáshoz hasonló most is /vagy nagyon gyorsan lesz/, csak még nincs neve!!
Siófok, 1989
Meglátásom szerint a kor, amiben élünk, az felér a 1989-es rendszerváltással, csak még nem neveztük el!
Olyan, mintha száműzetésbe került volna a racionalitás, és repkednek a számok, de lassan olyan érzésem van, mint gyerekkoromban, 1993- 1994 táján. Akkor a DM – Német márka – volt a fő fizetőeszköz, ma az EUR. És ha ránézek a valóságra, nem nagyon látszik a történet vége, de van néhány pozitív hatás, megy a business as usual.
1989-es változások korszakát a Bokros- csomag zárta le 1995-ben….
Talán van egy különbség az akkori, és a mai viszonyok között. Akkor mindenki akart valamit, és hitte azt, hogy meg tudja valósítani mentek az emberek, csinálták. Ma inkább a kivárást érzékelem a KKV tulajdonosokkal beszélgetve, kivárnak, nem döntenek, ez sem ördögtől való, a kockázatkerülés tradicionális hozzáállás errefelé, de a kérdés az hogy most is bejön a történet?
Szóval minden mozog, minden változásban van, nagyon komoly tulajdoni átrendeződések, felvásárlások, koncentrációk vannak az egyes iparágakban. Úgy gondolom, lassan a szánkra kell venni a „k- betűs szót”: csak suttogva: Kapitalizmus.
Annak idején, amikor a németek jöttek, a 90-es évek elején, és vettek mindent, amit eladtak nekik, azt mondta az egyik befektető vállalkozó, amikor beszéltem vele gyerek fejjel:
- Te, figyelj, mi azt a pénzt, amiből itt vásárolunk, ingyen kaptuk, el fogjuk költeni, és meg tudnánk fizetni a normális árat azért, amit veszünk….
Abban az időben alakultak ki a "német leányvállalatok" alapjai. A hazai KKV rendszer innen ismeri a "német mentalitást"... Érdemes lenne elmenni a forráshoz, és ott megtapasztalni, milyen a "mittelstand" felfogása, hogyan él, hogyan vezeti egy tulajdonos a családi vállalkozását. A "német leányvállalati szint" itthon egyfajta a központban elfogadott üzleti terv végrehajtására, és betartatására irányul, ez a "mittelstand" terméke. Mi általában ebből a nézőpontból ismerjük azt, hogy mi is a "mittelstand": tévesen.
Ezt itthonról, "leányvállalati szintre kiképezve megérteni" nagyon korlátozottan lehet. Ahhoz ott kellene élni, és olyan helyeken élni, ezt az életstílust, ahol ezt az életstílust átérzi az ember.
Akkor úgy fogtuk fel a kapitalizmust, hogy minden eladó, minden szabad, és 5 év múlva itt lesz Ausztria. /Ebben volt is valami, mivel akkor olyan 65 %-ra voltunk az osztrák fejlettségi szinttől, ez mára szelíd 25- 35 %-ra csökkent.. De ma is azt mondjuk, 10 év múlva itt lesz Ausztria – A portfolió szerint ez sajnos szelíd álom, 2035-re sem lesz itt Ausztria. -
1989: A példa: Németország, az ottani kapitalizmus.
Szóval 1989-ben volt egy elképzelésünk a kapitalizmusról, nagyon sokan úgy gondoltuk, hogy pár év, és itt német, vagy osztrák szintű gazdagság lesz, mivel majd megtanuljuk tőlük, hogyan is megy ez a kapitalizmus, ámbátor nagyon sok céget vettek meg, egyre-másra nőttek ki a földből a vegyesvállalatok, meg a német tulajdonú gyárak. Eltelt pár és rá kellett jönnünk, hogy ebből nem lett se Németország, se Ausztria, sőt csak gondjaink lettek, mert akik Németországot, vagy Ausztriát akartak a saját életükben, azok elmentek Németországba, és Ausztriába, és megtapasztalják a helyszínen, főleg tették ezt az EU csatlakozás után…
Na most, olyan, hogy „német kapitalizmus”, na olyan az nincs!
Tehát egy szövetségi köztársaságról beszélünk, ahol az egyes tagköztársaságoknak saját kormányai vannak, saját miniszterelnökkel, és pénzügyminiszterrel pl. Nagyon nehéz ezt átlátni, mert ha megy az ember az A3-as autópályán, nem nagyon érzékeli azt, hogy átmenne egy-egy államhatáron, pedig igen. Ezért az egyes tagköztársaságokban a kapitalizmus felfogás eltérhet, és el is tér. Ezt akkor érzékeli az ember, ha elég időt tölt el egyes helyeken, mivel csak az ott eltöltött idő után jönnek vele szembe a finom, de mégis markáns eltérések. Így más az élet a Bajorországban, az ottani kapitalizmusban, vagy NRW- ben (Észak –Rajna – Vesztfália)az ottani kapitalizmusban, mivel mindkét ország vezetésének határozott elképzelése van arról, hogy milyen a kapitalizmus náluk, ennek a szövetségi kormányban, Berlinben hangot is adnak.
Jól ismerem, hogy milyen a kapitalizmus Bajoroszágban, NRW- ben (Észak- Rajna- Vesztfália), vagy UK-ban. Ég és föld a különbség az egyes kapitalizmus felfogások között.
A „német piacgazdaság” az nem „kapitalizmus”
Ludwig Erhard
Ebből még nagyobb félreértések vannak, mivel sokan azt gondolják, hogy a kapitalizmus = piacgazdaság, német módra. Na ez sincs így, erről írtam egy cikket:
Tehát eléggé katyvasz van a fejünkben ezzel a kapitalizmus témával kapcsolatban.
Például, a kapitalizmus, és a németek által a háború után megvalósított piacgazdaság az nem ugyanaz! Az ottani kapitalizmus felfogás adta az alapot, és erre az alapra építették fel a szociális piacgazdaságot. Ezt láttuk a TV-ben, amikor aDerricket, vagy a Klinikát – Die Schwarzwaldklinik -, vagy aGuldenburgok Örökségét, vagy az Öreg, vagy a Tetthely –Tatort – sorozatokat néztük a TV-ben.
Na, olyan kapitalizmust akartunk, azt gondoltuk, hogy 1994-re eléjük ezt a szintet, amit ott látunk. Na da nem értük el… Sajnos ma sem értük el azt a szintet.
A kérdése az, hogy a hazai KKV rendszer és a„német mittelstand” között lehetne- vonni bármilyen párhuzamot? A tapasztalataim azt mutatják, hogy csíráiban megvannak ezek a képességek hazai KKV rendszerben, na de van egy kis gond. A hazai KKV rendszer még csak nagyon kevés ideje tanulja azt, hogy hogyan is működik a „német” mittelstand. Amit én megtapasztaltam, hogy a „német mittelstand” állandóan innovatív ötleteken gondolkodnak, cégvezetők sörözés közben. Pl. ha kitalálnak valami jót, - legyen az egy új termék, vagy eljárás innováció – akkor azt a lehető leggyorsabban szeretnék letesztelni, látni szeretnék hogyan is működik a dolog, először náluk. Ha a teszt sikerül, akkor elkezdenek gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne belőle piacképes terméket, vagy szolgáltatást csinálni belőle. Ez már inkább körzeti szint. Egy egyszerűbb innováció tesztelése, és termékké formálása nem éveket vesz igénybe, nem kenegetik, menedzselik a témát évekig, hanem a lehető leggyorsabban, - hónapok alatt - megvalósítják.
Szóval ezt kell megnézni, hogy ezzel a történettel hogyan termelnek pénzt, pl. exportképes termékrendszert hogyan állítanak gyártási rendszerbe.
Szóval még katyvasz van a fejünkben a kapitalizmus fogalmával kapcsolatban, rendet kellene a témában tenni.
Az eddigiek alapján azt látjuk, hogy minden rossz összeállt ahhoz, hogy a válságjelenségek együtt fejtsék ki hatásukat az elkövetkezendő évben, most, már 2023-ban is, de legfőképp 2024-ben. Ezt el kellene kerülni.
Újra kell tervezni a teljes élelmiszergazdasági rendszert, úgy, hogy a szereplők akarjanak részt venni a megvalósításban.
A rendszert hatékonyra kell tervezni úgy, hogy nyugat európai szinten látható fizetések is megjelenjenek a rendszerben.
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Az élelmiszeripar fejlesztését el kell felejteni, már nem divat Európában 50 éve.
Élelmiszergazdaságot kell építeni, tégláról téglára, eléggé komoly munkával, tudva azt, hogy az egész világ élelmiszerellátása egy dinamikus rendszert alkot, amelynek működése dinamikus egyensúlyban van a környezettel. Másképp fogalmazva, az élelmiszergazdaság és a természeti környezet ezek után nem választhatóak el egymástól. Nem létezhet az egyik a másik nélkül. Ha így tekintünk az egész élelmiszergazdasági ellátásra, akkor nagyon komoly innovációs tér nyílik meg, és nagyon sok elvégzendő feladat fogalmazódik meg. Az EU úgy gondolja, hogy ebbe az irányba viszi a folyamatokat.
Ha nem így fogjuk fel a témát, akkor nem lehet fenntartható módon növelni a kibocsátásokat, nem lehet visszahozni az elveszett brandeket, legyen az a Makói Hagyma, a "Zirci Krumpli", vagy bármilyen más növény. Ha nem lesz alapanyag, akkor nem lesz hatékony lokális élelmiszergazdaság sem.
Ehhez semmi más nem kell, csak azt, hogy benne vagyunk egy paradigmaváltás közepében, meg kellene érteni azt, hogy mi zajlik körülöttünk. A Lecsómérnök Gazdasági Blogja azért is jött létre, hogy segítsen megtalálni a jó válaszokat.
Ha nem fogjuk megérteni, és nem változunk, valós a veszély arra, hogy ránk záródhat a közepes fejlettség csapdája. Ezt el kell kerülni!
" A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy még csak föl se nézett, amikor a kis herceg megérkezett.
- Jó napot! - mondta a kis herceg. - Uraságodnak kialudt a cigarettája.
- Három meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.
- Ötszázmillió micsoda?
- Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé... már nem is tudom... Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, én nem fecsérlem léhaságokra az időmet! Kettő meg öt, az hét...
- Ötszázmillió micsoda? - ismételte a kis herceg, mert ha egyszer egy kérdést föltett, nem tágított tőle többé.
Az üzletember fölkapta a fejét.
- Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak háromszor zavartak. Először huszonkét éve egy cserebogár; isten tudja, honnét pottyant ide. Iszonyatos zajt csapott, úgyhogy négy hibát is ejtettem a számadásomban. Másodszor tizenegy esztendeje köszvényrohamot kaptam. Keveset mozgok, nincs időm lófrálni; én komoly ember vagyok. Harmadszor pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió...
- Micsoda?
Az üzletember látta: semmi reménye rá, hogy békén hagyják."
Reggel frissen, telve energiával ébredtem. Az előző napon végzett munka a Műanyag Lebontó Üzemben, a kiadós séta, és a jó minőségű, ízletes étkezések meghozzák gyümölcsüket. Meg is hozták, mert már kopogtattak is az ajtómon, egy kedves, mosolygós hölgy lépett a szobába, meggyes almalevet kínálva.
Bemutatkozott.
- Rita vagyok, Zsigmond párja. Ma estére szeretnénk Önt vendégül látni.
Köszönettel vettem a csodálatos zamatú reggeli gyümölcslevet, és a kedves meghívást.
- Kedves Ferenc, mielőtt elfogyasztaná reggeli kávéját, vagy az egyre jobban divatba jövő kakaóját, mindig igyon egy jó pohár friss vizet.
- A mai vizek, amelyek a csapból folynak, már garantáltan vegyszermentesek, nincs bennük szikrányi maradéka sem bármiféle Bécsben „kipisilt” gyógyszernek. De a gyümölcslé is jó megoldás a reggeli szomjúságra. Hisz éjszaka 6-8 órán keresztül nem fogyaszt folyadékot, ellenben kilélegez rengeteg vizet. Illetve más módon is megszabadul vizkészletének, egy részétől. De mielőtt még a gyümölcslevet elfogyasztaná, vagy a pohár vizét meginná, öblögesse ki száját alaposan egy korty vízzel. Szabaduljon meg az éjszaka szájában felgyülemlő toxikus anyagoktól.
- Sajnos, kortynyi kumiszt nem tudok ajánlani, hogy azzal öblögessen és esetleg az első kortyot az áldozati tűzbe köpje, hogy a napja sikeres legyen!
- Végezzen néhány testgyakorlatot, lélegezzen nagyokat. Lélekben készüljön fel a napra. Kapcsolja be a reggeli néhány perces gyakorlatához a „Friss levegő generátort”. Egy óra múlva találkozunk az étkezőben, addig tisztelettel kérem, mindennel készüljön el. Zsigmond azt tervezi mára, hogy megnéznek további városszéli termelő cégeket, valószínűleg ismét beállnak valahová segíteni.
- Viszont látásra a reggelinél. Tiszta ruhákat abban a fehér szekrényben talál.
Az egy óra hamar elrepült. Még számban éreztem a csodálatos reggeli gyümölcslé ízét. Mint később megtudtam, nem csak alma és meggy leveket tartalmazott, de néhány fűszernövényből kivont antioxidáns italt is. El is határoztam, hogy ezt az egészségvédő reggeli gyakorlatot 2023-ban is elvégzem. Bár bevallom, egyre kevésbé vágytam, hogy a 2023-as korban éljek újra. Mégis csak kedves jó országomban élnék most is, kitanulnám amire alkalmasnak vélnek a Mesterséges Intelligenciák.(AI). Persze tudom, hogy ez nem teljesülhet, s valószínűleg kapok egy üzenetet, amelyet továbbítanom kell.
A reggeli a szokásos étteremben fogyasztottuk el. Svédasztalos kínálat, hagyományos, és számomra egzotikus ételekből. A mai reggel a fermentált ételeknek volt szánva. Míg 2023-ban csupán inkább divatos, mint általánosan fogyasztott ételek voltak a különféle fermentált, erjesztett ételek, - nyersen vagy tovább feldolgozva -, Zsigmond már bőségesen kínálta őket. Az egyik tálban klasszikus savanyú káposztát találtam, egy másik tálban hamisítatlan kimchi illatozott.
Kimchi
Végre megláttam a miso pasztát is, melyről már halogattam, de nem próbáltam kóstolni. Felfedeztem a jó féle fekete babból készült tempehet is, a különleges gombafonalak által körbefont főtt bab szeleteket. Enyhén kisütve kókusz olajban kínálták magukat.
miso
És italként ma a kávéhoz is, kakaóhoz is, de magában is többféle magtej volt. Elolvastam a feliratokat: máktej, mandulatej rizzsel, rizses zabtej, kókusztej. Én egy bögrényi illatos kakaó sziruppal ízesített kókusztejjel öblítettem le a kitűnő reggeli falatokat.
Mire végeztem, s épp hátradőltem volna kényelmes székemben, megjelent Zsigmond.
Ő is mosolygott.
- Hogy lehet az, hogy mindenkiből sugárzik a jókedv, elégedettség, a biztonság? Bezzeg az én koromban az emberek szája lefelé görbül. Mert vagy dühösek a kormányra, vagy arra, aki a kormányra dühös. Valakinek elromlott a hűtője, de nem kap szerelőt, újat kell vennie. Mások nem tudnak hozzájutni felírt gyógyszerükhöz, mert hiánycikk. Mások gondterheltek, mert nincs elég pénzük, míg sokan azon rágódnak, hogy hegynyi pénzük vajon kitart-e az idők végezetéig?
- Nem ismerik a jó hírű Diogenészről szóló kis anekdotát. A nagy értékű dolgokat potom pénzért megveheted– mondta –, az értéktelent meg drágán. Egy szobrot háromezer drahmáért kapsz, egy mérő árpalisztet meg két rézgarasért.
- Mert bizony, minden lítium akkumulátornál többet ért volna az elfoglalt területen megtermelt jóféle hajdúsági borsó, káposzta...
- Nos, Ferenc, Neked nagyon sok mondandóm van még. Jól sejted, itt, a mi korunkban nem maradhatsz.
- De vidd el a benyomásaidat, új gondolataidat!
- Mert nem azon kell siránkozni, hogy mennyi ideje van még hátra az ember földi életének, hanem tenni kell érte! Az elmúlt 10 évben nem előre kellett ismét állítani egy vagy több perccel a végső pusztulást mutató képletes órán a mutatót, hanem a közös erőfeszítéseknek köszönhetően megállítottuk a hanyatlást, sőt némileg javult is a helyzet.
- De ehhez, ismétlem magam újra és újra, a politikusmentes társadalom és a Mesterséges Intelligenciák (AI) hathatós összefogása kellett. Teremtőnk gyarlónak teremté az embert. Még legjobbjaink sem tudnának magukban ellenállni a pénz, előnyök, hatalom csábításának. Ez mindig is így volt a történelmünk során, már talán az első varázsló is egy őserdő mélyén egy vezetésre alkalmatlan társát támogatta a hatalom felé vezető úton.
- Nos, itt az idő, menjünk. Egy fél óra múlva indulunk, addig szedje magát rendbe. Ma egy napelemes gyomláló robotokat gyártó üzembe látogatunk, kicsit besegítünk, s délben egy érdekes versenyen veszünk részt.
Az utunk a már megszokott kötött pályás elektromos autóban nem kínált új látványosságot. Végig hajtottunk a régi kőrúton, át a még mindig funkcionáló Margit hídon. Ám egyszer csak a régi Moszkva Tér felé a kanyarban, emlékeim szerint egy mozi volt ott gyermekkoromban, érdekes feliratot láttam. EPSOM KÚRA.
- Mi ez, Zsigmond?
- Része az országos egészség megőrző programnak. Az Epsom só tulajdonképpen magnézium szulfát, amely kádnyi meleg vízben van feloldva. Mivel a magnézium kitűnően felszívódik a bőrön keresztül, egy 20 perces kúra néhány napra szinte a teljes magnézium szükségletünket fedezi.
epsom
- Én is járok áztatni magam. De van egyszerűsített változat is. Egy-egy lavórnyi magnézium szulfátos vízben lehet lábat áztatni. Mérgező anyagokat old ki a szervezetből, segít magnéziummal feltöltődni,gyulladásos lábakat, visszeres lábak fájdalmát csökkenti. És nem utolsó sorban az emberek egymás között, áztatás alatt megbeszélik a világ dolgait. Tanácsokat adnak egymásnak, felfedik, hogy hol lehet jobb ízű zöldséget bevásárolni például.
- Micsoda startup lehetőség!!! Én még bizonnyal liofilizált gyümölcsökkel ízesített müzli szeletekkel is színesíteném az áztatás élményét.
- Igen, ezt már meg is valósítottuk, tucatnyi féle szeletet lehet kapni, amelyek mind az „Egészséges nasi” név alatt futnak. Nagyon népszerűek.
-De, ugye rovardarálék nincs bennük ?
- Ó kedves Ferenc, hoztad magaddal a múltunkat. Talán van rovaros szelet is, de hiába rémisztgetett minket a kormány annak idején, hogy az Unió rovart akar velünk megetetni. Nem volt igaz a hír. Ha vicces akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a rovaros szelet szárnyakat ad.
A régi Moszkva Téren átszálltunk egy elektromos tömegközlekedési járműre. Csak úgy suhantak az elmúlt 30 év alatt megújult utcák képei. Sorra tűntek fel az Iroda házakból kialakított termesztő házak. Teljesen megvalósult az a program, hogy a kertészeti termékek előállítását a városba kell vinni. Zsigmond elmondása szerint néhány lapos tetőn virágos kert van s néhány méh kaptárt is működtetnek a ház lakói.
Alig negyed órás suhanás után kiszálltunk az elektromos járművünkből. Néhány perces gyaloglásunk alatt elhaladtunk egy kisebb tábla hatalmas fűtenger mellett.
- Hát ez a fű hogy kerül ide ?
- Ez népszerű nevén a szudáni fű. Rendkívül hasznos növény. Mind az ipar használja cellulóz forrásként, állati takarmánynak kitűnő és nem utolsó sorban mulcsoló anyag a kertészetekben. Amott a túloldalon pedig virágzó édesburgonya táblát látsz. Nagyon bejött a melegedő klímában, s a hagyományos burgonya mellett népélelmezési cikk lett. Úgy hallottam Rita párom meghívott vacsorára családi körben. Elárulom, hogy többek között édesburgonya chips is lesz, ami az egyik kedvencem. Hátha még a lila fajtából is készít valamit a sárga színű chipsek mellé.
- Nos, megérkeztünk. Ez az üzem „ Országos kapáló robot hálózat” napelemekkel működő önjáró robotokat szerel össze. A robotok kicsiny gomba alakúak, a talaj felszíni piciny gyomjait rotálják ki.
- Rotációs mélységük beállítható, fél és 3 cm között dolgoznak. Tulajdonképpen hektáronként néhány robot járja a sorokat és sorközöket, feleslegessé téve mindenféle gyomirtó munkát. A talaj felszíni rotálásával a talaj nedvesség tartalmát is megőrzik. Beállított kapálási mélységük nem zavarja a gyökérzónában szivárgó öntözővíz vezetékeit. Amúgy a talajba bőven van bedolgozva faszén por, nedvességet megkötő keményítő granulátum. Ahogy a növénykék növekednek a mulcsuzás még hozzájárul a sikeres szabadföldi termesztéshez.
Belépünk az üzem területére. Nagyon érdekes a felépítése a csarnoknak. Egy részen a régi és használt kapáló robotok szétszerelése történik. Itt célszerszámokkal a viszonylag egyszerű felépítésű robot gombákat szedik szét darabjaikra. Egy-robot élettartama legfeljebb egy év, de darabjainak többségét vissza tudják építeni egy új konstrukcióba. Mindent megjavítani, mindent megújítani. Minél kevesebb legyen a hulladék. De ezt az elvet követik minden gépnél, a háztartásokat is beleértve. Nem új dolog ez, a szociban, emlékszem, működött a GELKA és más javító szolgáltatások.
Itt egy fő soron robotok végzik az új egységek összeszerelését. Hatékonyan, kiváló minőségben. De fel van állítva egy mellék szalag a városból idelátogató embereknek, akik némi bónuszért cserébe néhány órát dolgoznak.
Ők a szétszerelt robot alkatrészek tisztogatásával és újra összeállításával foglalkoznak. Zsigmonddal az új napelem borításokat rögzítettük a robot domború tetején, majd kötöttük be az elektromos csatlakozókat a kis géptestbe.
Érdekesnek találtam, hogy a kézi munkára szánt szalag mellett sokan dolgoztak. Szorgalmasan és odaadással. Ez számomra nagyon meglepő volt, mert 2023 Magyarországán a hasznos alkotó munkának vajmi kevés a respektusa.
A szétszerelőktől folyamatosan érkeztek a használható alkatrészek, s az összeszerelőnél mindenki belátása szerint vételezett új alkatrészt, ha szükség volt rá.
Zsigmond üdvözölte néhány régi ismerősét, éttermében sokan fordulnak meg.
Néhány órai kellemes munka után lefürödtünk, s az üzem vezetése könnyű ebéddel kínált. Mivel a mai nap a fermentált, savanyított ételek napja szerte az országban, mi kellemes ízű savanyú káposzta, gomba és kolbászból álló levest ettünk. Ezt a levest a múltban hagyott párom ismertette meg velem, sátoraljaújhelyi szülőhelyén a karácsonyi menü része. De most Karácsony nélkül is nagyon jól esett.
Kvasz -Riga, 1977 -
Megittunk egy jó pohár hideg kvaszt. Hogy ez mennyire finom volt.
Gimnazista koromból ismerős az íz, amikor Szovjetunióbeli osztály kirándulásunk során Moszkva utcáiban gyakran álltunk meg a kvaszos tartály mellett, ahol néhány kopejkáért csapolták a jóféle hlebnij kvaszt. Merthogy a kvasz rozskenyérből készül erjesztéssel. Amit kaptunk, az a legízletesebb negyedik napos erjesztésből származik.
És ezzel még nem ért véget a gyári program. Minden dolgozó kiválaszthatott egy frissen összeszerelt robotot és a kialakított tanpályán versenyeztettük őket a joystick segítségével. Nagyon izgalmas volt.
A verseny után útnak indultunk hazafelé. Még jó ideig sétáltunk, betekintettünk egy pince üvegházba. Ezek régi találmányok, félig vagy még jobban földbe süllyesztett termelő területek. Energetikailag nagyon jók, mert nyáron a melegtől nyújt védelmet a talajba süllyesztés, télen a hideg ellen véd. Közben pedig természetes és mesterséges megvilágítással több termelési ciklusban hatékonyan lehet zöldség féléket előállítani. Ahová benéztünk éppen gyömbért takarítottak be a robotok és az őket kisegítő állandó vagy alkalmi dolgozók.
- A gyömbér fontos egészség megőrző termék. Mára szinte ki sem maradhat a napi diétánkból.
Odébb egy hasonló kialakítású pincében gombát termeltek. Zsigmond is vásárol tőlük a konyhája számára.
Ahogy sétáltunk és nézelődtünk, az a véleményem alakult ki, hogy amit látok, az mennyország az 2023-as év Magyarországához képest.
Hogy lehet, hogy ily rövid idő alatt ekkora eredményeket értetek el ?
- Kedves Ferenc, sokadszor mondom el, nincsenek politikusok. Velük megszűnt a korrupció, az önös érdekek közpénzből való finanszírozása. Tudom, nehéz ezt elhinni, de tény. A Mesterséges Intelligencia (AI) minden pillanatban információkat gyűjt be a világ minden tájáról. Azokat értékeli és alakítja ki a gazdaságunkat támogató ajánlásokat.
Mert ugyan 2022 év vége felé lett nyilvános, pillanatok alatt százmillió felhasználója lett. De ezzel együtt megjelentek a visszaélésre alkalmas kérdések is. Tehát, mint annyi más dologban is, a jó nem tud maradéktalanul érvényesülni. Tömegével fordult elő, hogy diákok írattak meg kiváló dolgozatokat az AI- vel, miközben maguk híján voltak a tudásnak. Most hogy áll a helyzet?
-Már nincs szükségük az egyetemistáknak a diplomamunkájuk hamisítására. A hallgatókat nagyon magas színvonalon valós tudással vértezi fel a hazai oktatói kar az AI segítségével.
Pénzügyi, ügyviteli csalásokat pedig az ezen a területen szoros ellenőrzés kiszűri. Az igazság szolgáltatásra egyre kisebb szükség van. Nagyon régen szent volt a szóbeli megállapodás. Aztán már ügyvédek intézték a tulajdon átírását, mégis tömeges lett a csalás. Ma ismét a bizalom került előtérbe. Bármely tulajdoni, státuszbeli változást az AI ellenőriz, s rövid idő alatt iktatja, jóváhagyja. Nagyon kevés a visszautasítás.
Nem tudnak megrövidíteni időseket, szellemileg korlátozott személyeket. A szellemi és anyagi tulajdonok elleni támadást pedig percek alatt leleplezi az AI. Gyorsan meghozza a döntést az esetleges büntetésről is. Nincsenek több évig húzódó perek.
-Mi történt az okos telefonokkal? A húszas években olyannyira elterjedt a fiatalok körében, hogy már óvodásoknak is volt telefonjuk. Vagy életerős lányok egy megállóban nem a várakozó fiúkat lesték és fordítva is, hanem elmélyülten olvasgattak nagyrészt felesleges híreket. Hírértékű volt, hogy én most állok a megállóban, most egy kék autó megy el előttem stb.
- Nos, okostelefonja most is van majd mindenkinek. Ezek adnak hírt a pillanatnyi egészségi állapotokról, telefonálni lehet velük, tudományos információk hívhatóak le stb. Azonban, megszűnt az agymosó hírecskék tömege.
- Nem érzitek azt, hogy ellenőriznek Benneteket? Hogy ez is egyfajta diktatúra?
- Nem, végtelenül segítőkész az AI. Nem avatkozik az életünkbe. Ajánlásokat tesz. Munkahelyi ügyekben is tesz ajánlásokat a vezetőknek, hogy a leghasznosabban tudjanak termelni. Segít társakat találni, ajánlásokat tesz esti, hétvégi programokra. Javasolja, hogy megfázás esetén mit egyél, igyál, hogyan tudod magad kikúrálni.
- Nagyon régen egy üzemi karbantartó munkásra azt mondták, akkor végzi jól a munkáját, ha sok szabad ideje van. Mert akkor jók a gépek, termelni tudnak. Ma az orvosokra mondjuk azt, hogy addig jó, amíg sok idejük van, mert kevés a beteg.
- Eléggé sajnálatos, hogy évezredeken keresztül az ember nem volt képes hosszabb időn keresztül békésen, hasznosan élni. Mindig háborúzott, a legkülönfélébb indokokkal. Elgondolni is nehéz, hogy csak az elmúlt 100 évben mekkora mennyiségű hasznos eszközt pocsékoltak el háborús célokra.
- Valószínűleg elvárja teremtőnk, hogy állítsuk helyre a 20-as évekig elrontott Föld klímáját, növényi és állati faunáját. És bizony több háborúnyi anyagi eszközt vagyunk kénytelenek a századok alatt okozott károk helyreállítására.
- Kedves Ferenc! Még beugrunk ebbe az üzletbe, ahol Kázmér macskánk részére vásárolok „személyre” szabott macskaeledelt, mert ez is lehetséges már. Az állatok a közvetlen környezetünkben és a vadon élők is megbecsült része az életünknek. Ismét növekvőben van a kis híján kipusztult rovarok száma.
- Ismét vannak beporzók, van zümmögés a tavaszi levegőben, madárcsicsergés. Helyre állítjuk az erdőket, helyre a vízi élőhelyeket.
- Kisepertük a politikusokat, ismét közös tulajdonba kerültek a mindannyiunk javát szolgáló természeti értékek. A Fertő tavat ismét nádas szegélyezi, kitűnő horgász hely, pihenő terület lett.
- Erről konkrétan tudok, hisz a közelében lakunk. Micsoda pusztítást vitt végbe az önös érdek!
- Kedves Ferenc. Most egyedül utazol a szállásodra, nekem még egy kis látogatásom van egy idősek otthonában. Néhány barátom él ott igen jó körülmények között, de azért jól esik nekik is, nekem is a nosztalgiázás.
Este a vacsoránál találkozunk.
Addig is kicsit gondolkodjál el az Óz a csodák csodája történeten. Mi lehetett az oka annak, hogy Óz, az egyszerű ember boldog országot tudott létrehozni? Dúdolgasd magadban a Dorothy szivárvány dalát.
Utunkat még kicsit később folytatjuk. Zsigmond rendelt egy-egy pohár algatejet. Én citrus ízzel, Zsigmond gránátalma ízzel fogyasztotta.
Ebédünk szinte ideálisnak tekinthető. Az 2050-es évekre már szinte szabállyá változott egy fajta szintézise a keleti étkezési kultúrának és a nyugati felfogásnak. No, nem kínai sült tésztára gondolok, hanem az elvekre.
Ne csak jól étkezz, de az legyen egészséges. Ez nem újdonság, csupán a század első évtizedeiben elfeledkeztek róla az emberek. Ma kevesebbet főznek otthon az emberek, de a számtalan éttermi lehetőségek miatt mindenütt betartják az ajánlott összetételt.
- Ízlett az ebéd, Ferenc ?
- Igen, nagyon jó volt. A leves olyan, amilyet Nagymamám készített. Néha háromszor is vettem belőle. S a hozzá szervírozott kenyér !!! Mennyei volt. A kis kolbászok a bablevesben valódiak voltak?
- Talán igen. De hidd el, hogy a helyben fejlesztett kolbász íze semmiben nem tér el a valóditól. Sőt!
- Pincér, legyen szíves hozzon egy „Étkezési elvek” nyomtatványt a barátomnak.
Rendkívül csinos hölgy tette le elém a kis nyomtatványt, udvariasan mosolyogva.
- Te, Zsigmond. Ez a hölgy valódi vagy valamilyen robot?
-A kérdés jogos.
Az elmúlt néhány évben már nem ajánlott az „élethű” robotok alkalmazása. Megtévesztő és embertelen, hogy egy géppel kell társalogni. Szépen áll vissza a világ a normális kerékvágásba. Sok helyen még szükség lehet a digitális alkalmazásra, mint az igazságügyben, ahol a Mesterséges Intelligencia mérlegeli a megtörtént eseteket, pillanatokon belül összeveti több millió megtörtént esettel. Nagyon igazságosan alkalmazza a büntetési tételeket, enyhítéseket ajánl. Nálunk a büntetés nem deres vagy várbörtön, hanem felügyelet mellett elvégzendő munka! Ahogy erről szó volt a munka, légyen az szellemi vagy fizikai munka, az alapja a létünknek. Ahogy talán ti is tanultátok a múlt század hetvenes éveiben : A munka teszi az embert emberré…!? S adhat értelmet, az emberit életnek – mondja az írás!
No, persze kezdetben nagyon sokan nem így gondolták. Az ember fejlődése során igen rafinált módokat eszelt ki, hogy más munkájából éljen jobban.
- Netán a politikusokra is gondol Zsigmond mester?
- Nem én mondtam. Például Pál apostolnak is volt tisztes kézműves foglalkozása amellett, hogy tanított, terjesztette a hitet. Ponyvakészítőként kereste megélhetését.
- Nos, pillantsunk csak bele az étkezési ajánlásokba.
Hogyan étkezz, ajánlások, elvek
Integrált táplálkozás szerinti étkezés
… háromszori étkezés – az étkezések között ne együnk, nassoljunk (reggeli a legfontosabb, nem szabad kihagyni!!!)
… a reggelit 7 és 11 óra között fogyasszuk el
… az utolsó étkezés és a reggeli között 12 – 16 óra teljen el
… az ideális tányér: ½ zöldség (hőkezelt) gyümölcs, ¼ fehérje, ¼ szénhidrát
--> étkezésenként kb. 200 g zöldség & gyümölcs összesen naponta kb. 600 g
--> fehérje legértékesebb növényi forrásból (hüvelyesek: lencse, csicseriborsó, bab, borsó) - de fő a változatosság!
A LEGFONTOSABB: 0,8-1 x testsúlykg pld. 70 kg --> 56-70 g fehérje naponta 3 étkezésre elosztva
-->főtt gabonák elsősorban: köles, hajdina, quinoa, amarant, zab(pehely) Árpa(pehely), rizs (főképp barna/ natúr/ basmati főleg cukorbetegeknél nem fehér), polenta, stb. ; hetente 1-2 szer teljes kiőrlésű tészta, krumpli ; illetve a kenyér is szénhidrát, lehetőleg ne magában, hanem levesnek, egytálétel mellé.
… elegendő folyadékbevitel – meleg teák, langyos vagy meleg víz (nem hideg víz vagy hideg ital!)
… főtt ételek segítik az emésztést – preferáljuk a főtt meleg ételeket
… elsősorban szezonális és regionális bio élelmiszereket fogyasszunk – termikus hatással való összefüggés!
Tippek
… minél többször (a kezdetnek naponta) fogyasszunk (hús)levest vagy főtt ételt (forrón kis befőttesüvegek be töltve,5 percre a tetejére fordítva majd kihűtve a hűtőben kb. 2 hétig eláll)
… kenyeret mindig leveshez együnk, ne magában – kovászos rozskenyér lehetőség szerint
… mandulát vagy csonthéjast lehetőség szerint naponta egy marékkal fogyasszunk (amennyiben a 3 étkezés kevés, akkor ez lehet pld. a snack - az ideális tányér szerint elvileg nem szabadna megéhezni)
… Olívaolaj vagy hidegen sajtolt eljárással készült olajokat naponta 1-2 evőkanállal locsoljunk az ételekre (pld. kendermagolaj, tökmagolaj, lenolaj, stb.)
Az egészség a kínai orvoslás szempontjából a szervezet alkotóelemeinek harmonikus egyensúlyát jelenti, amelynek alapja a jin és jang kettősének kiegyensúlyozott jelenléte. Az integrált táplálkozás összeköti az ősi kínai gyógyítás táplálkozásra vonatkozó bölcsességeit – az öt elem konyhája - a modern táplálkozástudomány felfedezéseivel, ezáltal segítséget nyújt abban, hogy testünk jelzései alapján a saját táplálkozásunk szakértőjévé váljunk.
A fentiek nem zárják ki, hogy időnként egy jó marhapörköltet galuskával elfogyassz.
Ahogy említettem, komoly legeltetéses gazdálkodás folyik minden település közelében, hogy jó minőségű, jól karban tartott területeket kapjunk, trágyához jussanak a biogázfermentorok.
-És mond, Zsigmond, Hogy álltok a digitális életmóddal?
-Nos, eljutottunk a racionalizáláshoz. Még dédapámtól hallottam a kis egyetemi anekdotát, miszerint :
-Mit kell tudnia a diáknak? Mindent !
-Mit kell tudnia a Tanársegédnek? Hogy hol mi található a tankönyvben!
-Mit kell tudni a Professzornak? Hogy hol van a Tanársegéd!
Hát korábban eljutottunk odáig, hogy mit kell tudni? Hogy hol van az okos telefon!
Jó, ha van, de az alkotó tudást, a lényeglátást, kreativitást nem tudja nyújtani.
Sokan már kérdezni sem tudtak a telefonjuktól, az pedig kéretlenül ontotta a brutális, katasztrofális álhíreket.
-No, fizetek és haladjunk tovább.
Ezen a napon mi is megnéztük a modern szélgenerátor telepeket. Bekukkantottunk egy hatalmas gombaüzembe, ahol többféle gombát termesztenek és dolgoznak fel. Robotok és a városból kilátogató lakosok együttesen végzik a termesztést.
A nehéz fizikai munkát, mint a komposztok behordása a sekély pincékbe, vagy a letermett termesztő közeg kitermelése, elszállítása regenerálásra a robotok feladata.
A szedést, osztályozást, csomagolást, vagy éppen a tartósítást, mely fagyasztva szárítást, készétellé való feldolgozást jelent, a lakosok végzik. Illetve, ha nincs elég munkáskéz, akkor a robotok befejezik a napi feladatokat. De biztosítalak Ferenc, hogy egyre többen akarnak részt vállalni a különféle könnyű fizikai munkákban.
- Való igaz, kora délután találkoztunk néhány frissítő italát fogyasztó emberrel, akik számolták a kuponjaikat, amit az extra munkáért kaptak. Ezeken luxus szolgáltatásokat, különleges élelmiszereket, utazásokat tudnak beszerezni.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
- Hogy lehet az Zsigmond, hogy hatalmas üzemek, üzemcsarnokok helyett közepes méretű termelő egységek vannak?
-A kisebb üzemek jobban kézben tarthatók, munkájuk jobban szervezhető. Kevesebb alkatrészre van szükség az üzemeltetéshez, egyszerűbb tervezni az időszakos karbantartást.
Dédapám mesélte, hogy Pekingben járva, - de ugyanezt látta Nairobi utcáin -, a divatos pólókat nem hatalmas gyárakban gyártották, hanem kis műhelyekben, akár egy lakásban egyszerű Singer varrógépen készültek a jó pólók. És sok minden más. Boszorkányos ügyességgel készítették asszonyok a ruhadarabokat, s hálásak voltak az alkotó munkalehetőségért.
Mert az az üzem, amely hatalmas beruházással napi sok-sok ezer ruhadarabot készített el, állandóan szembe nézett az értékesítés napi gondjával. Hatalmas, jó fizetést igénylő, jó ellátást kapó kereskedők, ügynökök végezték a terítést. A közvetlen gyártási költségeket meghaladó értékesítési költségek meghaladták a kisebb keresetű tényleges értéket előállítók bérét. Hogy helyes-e volt-e ez a megfontolás, … ki tudja ??
Mindenesetre folyamatosan alkalmazzuk a régi, sőt ősrégi termesztési, feldolgozási praktikákat. Kisléptékben, nagyobb léptékben, de semmi esetre sem megabirtokokon!
Az elmúlt 30 évben hatalmasat léptünk előre a talajjavításában. Mindent, ami használható szerves anyag, azt komposztáljuk.
A falevelet elsősorban giliszta tenyészetekben hasznosítjuk. A biogáz fermentorokat elhagyó kierjedt anyagot hozzákeverjük homokhoz, agyaghoz. Keverünk a talajhoz vizet megkötő granulátumot.
Szabadföldi termelésben, - de különösen az egyre modernebb külső üvegházi termelésben - a kiváló tulajdonságú föld jelenti az egészséges, teljes értékű zöldség termelés alapját.
Szabadföldön drónokkal figyeljük a növények fejlődését, de ez nem zárja ki azt, hogy kézzel is kapálunk vagy beavatkozunk a termelésbe. Nagyon sokféle baktérium alapú kondicionáló anyagot használunk a talajon keresztül, vagy akár a levelekre permetezve.
Az utóbbi 30 év nagy találmánya a levelekre permetezhető nitrogént megkötő baktérium, amely beépül a levelek sejtjeibe, s együtt szaporodik a baktérium a növény növekedésével.
Az eljárás forradalmasította a legelő gazdálkodást, de a szántóföldi és kertészeti termelésben is csodákra képes.
A már említett legelő gazdálkodásnak köszönhetően bőven van tej, tejtermék. Egészen komoly sajt kultúrával rendelkezik már országunk, valószínűleg, Ferenc neked csak a méreg drága, ragacsos trappista jelenik meg lelki szemeid előtt.
Egészen fantasztikus mennyiségű élőflórás kefirt, és joghurtot fogyaszt a lakosság. Az Intelligenciák gazdasági programjában minden szuper egészséges élelmiszer támogatást élvez! A fogyasztói árakon keresztül történik a támogatás.
Vecsés környékén újjáéledt a savanyú káposzta előállítása. Mellette megjelentek a különféle fermentált zöldség növények, paprika, uborka, karfiol, cékla, tarlórépa stb.
Tojásüzemek ontják a valóban mélyalmos technológiával termelt tojásokat. Mert a tojás nagyon is nélkülözhetetlen az egészséges táplálkozásban.
Országszerte bővül a talajok vízmegtartó képességének javítása, egyre másra épülnek a kisebb víztárolók.
Folyamatosan kutatjuk annak lehetőségét, hogy a levegő minőségét is javítsuk. A ti korotokban, Ferenc, a levegőbe engedett klórozott szénhidrogénekkel, metánnal nem tudunk mit kezdeni. Azok még vagy 50 évig rontják az ózon réteg minőségét!
De a széndioxid megkötésére egész komoly üzemek működnek. Mesterséges klorofil segítségével cukrokat állít elő lefektetett műfüves terület. Rájöttek kutatóink, hogy nyomás alatt, vízből, széndioxidból valamilyen elektromos beavatkozással szénhidrogéneket állítanak elő. Ezek helyettesítik a földből kitermelt szénhidrogéneket, melyek kitermelése mára teljesen megszűnt.
A napelemeink igen hatásosak. Nagy területeken a talajrétegeket melegítik a nyári többlet energiával, mely talajrétegek szolgálnak télen a talajhővel való fűtéshez.
Nem hiszed el Ferenc, de nincs hadsereg! A Mesterséges Intelligenciák csírájában fojtják el egyes őrültek állandó harcolni vágyását. Működésképtelenné válnak a harci járművek elektronikái. Egy-egy néhai tank árán inkább valamilyen mezőgazdasági, ipari kutatást támogatnak, vagy gépet fejlesztenek, hoznak létre.
Azonban nagyon vicces jelenetet láttam tavaly. Egy burgonya ültetvényben a gyomláló gombák, napelemes hajtásúak, mellett pulykák csatangoltak a burgonyában, kíméletlenül összeszedve a burgonyabogarakat. De többféle szárnyas is besegít.
A sokáig megoldhatatlannak látszó energiatároló akkumulátorok soha nem gondolt mennyiségű áram tárolására képesek. Valamilyen elektron átrendezéssel működnek, ne kérdezd, hogy hogyan csinálják.
- Nézd csak Ferenc, itt egy műanyaglebontó üzem működik. Mit szólnál, ha csak egy órára is beállnánk a munkások közé ?
- Nekem tetszik az ötlet, Zsigmond. Legalább elmondhatom majd újra „otthon”, hogy ilyen fantasztikus dologban vettem részt.
Zsigmond bemutatta igazolványát, kaptunk munkaruhát és kezdhettük is a munkát. Régi szeméttelepek felszámolása során a fém, szerves hulladékokat, műanyag tárgyakat már szétválogatták. Hozzánk már az öblített, darált szelektált műanyag jutott el.
Ezt raktuk tálcákra és oltottuk be rovarpetékkel. A kikelő lárvák bontják a műanyag granulátumot. A tálcák tartalmát megfelelő hőmérsékleten tartva, nedvesítve, és starter tápanyaggal ellátva rakjuk oszlopokba. A nehezebb rakodási munkákat robotok végzik, akik rendkívül előzékenyek.
Korábban megrakott tálcákon látjuk, hogy például a rettegett hungarocell anyagot a gyászbogár lárvái ragacsos porrá bontják le. A korábban már említett viaszmolyok lárvái a PVC lebontásában jeleskednek.
Minden típusú műanyag hulladéknak megvan a saját lebontó rovarvilága. A keletkező hulladék már nem számít műanyagnak, nem jelent mikroműanyag veszélyt, a talajhoz keverhető.
-Majd másfél órai munka után, mely rendkívüli módon meg lett szervezve, s igazán hatékonyra sikerült, ismét találkoztam Zsigmonddal. Mosolyogva jelenti ki, hogy ez jó munka volt.
Így aztán a mai napot befejezzük, az elektromos céljárműveinken visszatérünk Budapestre.
Zsigmond meghív egy igazán tartalmas, rendkívül finom könnyű vacsorára. Zabpehely kenyéren tökmag krém. Mellé tökmag tej és újhagyma. De micsoda újhagyma! Édes, ropogós, ilyet még a politikusok sem esznek a 20-as években. Irigyelne is minden politikus palánta látva ezt.
Zsigmond azzal búcsúzik tőlem, hogy másnap folytatjuk a Budapest környéki csatangolásainkat. Valószínűleg ismét elszegődünk dolgozni egy másfajta üzembe, hogy minél többet tanuljak és vigyem a hírt meg a koromnak, hogy jövő van, politikus nincs.
Szobámba felérve ismét találok egy ajánlott irodalmi alkotást.
Oscar Wilde : A boldog herceg című mesét olvasgatom. A mese röviden arról szól, hogy XX. városban a város urai büszkék a gyönyörű szoborra, mely a városka főterén áll. A szobor a pazar öltözetű herceget formáz, arannyal bevonva, drágakövekkel az öltözékén.
Azonban a szobor bár a Boldog herceget formázza, szívében szomorú. Emelvényén állva látja a városban szerte élő nyomorultakat, akiken úgy segít, hogy a kis, vándorútjára készülő fecskét kéri meg, hogy a rajta lévő drágaságok közül egyet- egyet vigyen el a rászorulóknak. A szobor így megszürkül, s már nem dísze a városnak, a szemétre kerül. A kis fecske is odakerül, mert elpusztul a szobor lábainál a hideg idő miatt.
Van tanulsága a mesének a 2023-as évben ? Döntsék el Önök.
Jó kedvvel ébredtem. A reggeli hírekben nem rémisztgetett a bemondó, hogy felmegy az ára annak, ami amúgy sincs.
Hogy a miniszter úr látogatást tett a Sámánnál. Nem történt az éjjel betörés, rablás, busz baleset, Brüsszel sem tudott ártani nekünk és a soros Intelligencia ülésen további jóléti intézkedések születtek.. Nincs ellenzék, aki nem ért egyet azzal, hogy az ég zöld, mert az igenis sárga, lila, neon zöld stb. Nincsenek olyanok, akik tegnap mást mondtak, mint ma fognak. Nincsenek üres parlamenti széksorok, ahol mégis sokszor furcsa törvényeket hoznak nagy többséggel.
Balesetek helyett érdekes tudományos hírek hangzottak el, és kérték a ráérő és motivált embereket, hogy szabad idejükből áldozzanak némi időt a Budapest széli betakarítási munkákra, ahol robotokkal karöltve kell a mulcsozáshoz szükséges nagy mennyiségű fű anyagot begyűjteni.
Az az igazság, hogy kitekintve szállásom ablakán, amely a Körút egyik mellékutcájára nézett, zöld lombokat, zöld házfalakat láttam. Eszembe jutott, hogy éppen időutazásom előtt olvastam arról, hogy a zöld növényi környezet egészségre, szellemi tevékenységre milyen pozitív hatással van. Észrevettem azt is, hogy a Körúton mobil panelek vannak kihelyezve, melyekre szárazságtűrő növények vannak felfuttatva. Ahogy messziről néztem, talán varjúháj volt néhány panelbe beültetve.
Ahogy a Nap kelt, úgy keltek életre az napelemes árnyékolók az utca felett. Nem sötétségbe burkolták az úttestet, hanem diszkrét kellemes árnyékolást adnak.
Szemben egy Saláta gyárrá átalakított épület ablakain keresztül lilás, ibolyás fényt látok kiszűrődni. Majd kedves vendéglátómat, Zsigmondot meg kell kérdeznem, hogy miért e furcsa világítás.
A Liofilizáló Szalon már forgalmas, bár ahogy beszámoltam róla korábban, egész éjjel működik. Ha van behozott szárítandó növényi termék, akkor azzal dolgoznak, ha nincs, akkor készételt fagyasztva szárítanak.
Már sűrűn járnak az elektromos cél autók, és egyéb kötött pályás járművek, szállítva az embereket munkahelyükre, iskolákba, bárhová.
Leballagok az ebédlőben. Ahogy előző nap is, svédasztalos megoldás, hogy mindenki annyi ételt vehessen, amennyit el tud fogyasztani. Pazarolni nem dicséretes. Mondják, hogy nyílt egy új Ételbár a szomszédban, ahol a 2022-beli sushi bár mintájára a választék az asztalnál helyet foglaló vendégek előtt halad. Ami tetszik, elveszik.
Ma Gyulai kolbász ízű falatkákat eszek köles lepénnyel reggelire.. Mellé joghurttá erjesztett rizstej, liofilizált gyümölcs darabkákkal. Kávé helyett egy csésze erős kakaó italt választok, mert hasznos a diabétesz ellen, a vérnyomást szabályozza, jó kedvet fakaszt. Mások zsálya, citromfű, rozmaring teák közül választhatnak ma. A kiírás szerint ezek a testi egészséget is védik, de a memóriát is javítják.
Mire végzek a reggelivel és a csupa cellulóz alapú tányért, evőeszközt az öblítőbe rakom, Zsigmond barátom is megjelenik. Titokzatosan közli, hogy ma nagyon dolgos napunk lesz, amit mutatni szeretne, azzal üzenne a 2022-es múltba, hogy van kiút a szárazságból, klímaváltozásból, éhezésből, válságokból.
Rendszerint éjszakánként a mesterséges intelligenciák elemzik az előző napi eseményeket, s ajánlást adnak a napi feladatokról lebontva vezetői szintekre. Zsigmond is megmutatja, hogy különleges személyi számítógépére megérkezett a mai napra érvényes ajánlás, miszerint Ferencet, azaz engem ismertessen meg a mezőgazdasági termelés gyakorlatával.
Kérem Zsigmondot, hogy magyarázza el a Saláta és egyéb zöldség termelő házakból kiszűrődő lilás megvilágítás okát.
- Már nagyon régen ismert, hogy a növények a teljes fény spektrum kis részét tudják hasznosítani. Így a leghatásosabb 400-600 nm közötti spektrumot adva, a növények intenzívebben fejlődnek. Innen a furcsa fény.
A növények kender rost közegben fejlődnek, hogy kiváltsuk a hagyományos kókuszrostot, azok lassú komposztálódása során felszabaduló többlet széndioxid azonnal beépül a növények szöveteibe. Mint már említettem, a saláta és zöldségházak, bár kis részét adják a napi szükségletnek, mégis nélkülözhetetlenek. Eleve víztakarékosak. A számítógépek az igényeknek megfelelően adagolják az ásványi só szükségletet. A gyökerek kellő mennyiségű oxigénhez jutnak. A házak kizárják a klíma okozta kellemetlenségeket, a növények jól érzik magukat. S ami újdonság, a Mesterséges Intelligenciák felismerték, hogy a növények is intelligens lények. Kommunikálnak környezetükkel, kémiai és elektromos jelek segítségével. Ezeket a jeleket fejtették meg az Intelligenciák, s így a növények maguk adnak tájékoztatást állapotukról.
- Ez nagyon izgalmas.
-Kedves barátom, az ember olyannyira el van telve magától, hogy azt hiszi, csak ő tud gondolkodni, beszélni stb. Pedig lám, a földi biomassza 99,7 %-t a növényi anyagok adják. Ti 2022-ig az olaj és gázkorszakban ősidők óta tárolt napenergiát fogyasztottatok, melyet valaha növények tároltak el. Ti mindent, növényeket, állatokat, még egymást is hajlamosak vagytok alacsonyabb rendű létezőnek tartani.
- Pedig példaértékű a 2000-es években megjelent „Mennyei próféciák” című könyv egyik fejezetében leírtak. Olyan kukoricatáblát, melyet emberek személyesen gondoznak, szólnak hozzájuk, azaz „Gazda szeme hizlalja a jószágot”, sokkal bővebben termett, mint a mellette lévő tábla, amely mindent megkapott szintén, kivéve a személyes törődést. Hírek szóltak arról, hogy a zöldségek tápanyag tartalma, egy szóval, biológiai értéke sokkal kisebb, mint néhány évtizeddel korábban.
-Mi is történt ? Hivatkozva arra, hogy nincs munkaerő, gazdaságosabb mindent gépekkel végezni, úgy, hogy például egy káposzta táblát hónapokon keresztül nem látta a gazda, nem járt-kelt a növények között, nem simogatta meg néhány káposzta levelét, nem „szólt” hozzájuk. Lett belőle, ami lett. Egy sivár beltartalmi értékű növény az eredmény, melynek fogyasztása után még vitamintablettákat, és ásványi anyag kiegészítőket kell szedni. Mi már másképpen látjuk a világot, komplexebben. Ebben hiszünk.
- Az elmúlt évtizedben nem voltak háborúk a Földön. Az emberek szerte a világban tudomásul veszik, hogy nincsenek kiválasztottak, vallások, országok, a kapitalista gondolkodásmód elavult. „ Hass, alkoss, gyarapíts s a Haza fényre derül „ Ugye, nem új a gondolat ? Nincsenek felesleges emberek, de senki ne akarjon élősködő módon élni.
-Kedves mesém, de az iskolások tananyagában is szerepel a következő mese.
A telhetetlen méhecske
(Macskássy Gyula és Dargay Attila diafilmje alapján)
Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépesmézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.
Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.
A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.
A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.
A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.
Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.
A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.
Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.
A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.
Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.
Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.
Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.
A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.
− Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.
Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.
− Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.
A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.
− Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!
Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.
Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.
Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.
A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett és sírt.
– Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!
A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.
Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.
− Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.
A mesét én is ismertem, de nem szóltam róla. 2022-ben már túl sok a telhetetlen méhecske, valami azért időközben fog történni, hisz 2050-re minden megváltozik.
-A gyökerek összefonódnak, mintegy társasági életet élnek. S a törődést és személyes „szabadságukat” jó terméssel hálálják meg.
Mint látod, sok ember közlekedik reggelente. Többen mérnöki munkával kombinált fizikai munkát végeznek. Az éjjel a robotok elvégezték a nehezebb feladatokat, mint szállítás, ültetés, öntözés, rakodás, de most következik a humán feladatok sokasága. Más része az embereknek szociális munkát végez. Bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, idősek körében végeznek faladatokat. Nálunk nem kell senki idős embernek attól félnie, hogy magára marad, nem lesz fűtése, élelme. Társadalmunkat, ha nem is mindig a szeretet, de a felelős törődés tudata itatja át.
- A gyerekek játszva tanulnak. Megtanulják a társas tevékenységeket, megtanulnak nyerni, veszíteni, türelmesnek lenni. S mire felnőnek, tudni fogják az Intelligenciák és a felelős emberek, hogy ki milyen feladat elvégzéséhez érez kedvet, van tehetsége. Nincs kallódó ember, és nincs a helyén alkalmatlan személy. És, ami a lényeg, a gyengébb szereplést nem jól fizetett állásokkal honorálják.
-És kedves Zsigmond. Kié ez a sok Saláta és Zöldség Ház ? A kis tartósító üzemek? Az államé ?
- Nos, a kérdés jogos. Tulajdonképpen közös tulajdonban vannak a különféle termelő és feldolgozó egységek. Nekem is van több mint harmincezer eurós részjegyem több egységben. Ezeket a részjegyeket meg tudom vásárolni vagy külön munka jutalmaként kapom. Biztos befektetés, állandó szerény jövedelem. Az élelmiszer előállítás, feldolgozás jó üzlet. Ami állami feladat, amit az Intelligenciák végeznek, a szükséges anyagok beszerzése, a termelés összehangolása a több ezer kis egység között szerte az országban. Minőségellenőrzés, növényvédelem is központi feladat. Mi és a hozzánk tartozó robotok, nevezhetnénk őket alsóbb rendű robotoknak, feladatunk a legjobbat kihozni.
Mint tegnap már láttad, kedves Ferenc, sokféle megoldás van az úgy nevezett „Saláta és Zöldség Házak” technológiai megoldásaiban. Vannak intenzíven kihasznált, több emeleten húzódó ágyások. Használunk valamilyen termesztő közeget, mint kókuszrost, de leginkább kender rost, másutt pedig csak ásványi só oldatba lógnak a gyökerek. A gyökérzöldségek esetében pedig laza, magas tápanyag értékű komposzt talajban történik a gyökérfejlődés.
Vannak házak, ahol még zene is szól, mert egyesek úgy vélik, a növények fogékonyak a zenére. Másutt, mint szó volt róla, különböző hullámhosszúságú megvilágítást alkalmaznak. Megint más helyeken kifejezetten vertikális termelés folyik, azaz termőközeggel töltött oszlopok palástja mentén történik a növények nevelése. Vannak lehetőségek a széndioxid trágyázásra is.
Párhuzamosan robot és emberi munka folyik.
A vertikális termesztés még viszonylag új, annak ellenére, hogy már 2020-ban is folytak kísérletek. Akkor háború, politikusok csatározásai, koholt energia hiány stb. hátráltatták a fejlődést.
Akármelyik módszer szerint is történik a termelés, nagyon sok előnye van a városban folyó munkának. Hely kihasználás, lehetőség közös ténykedésre, jó energiagazdálkodás, vízfelhasználás, a növények igényeinek teljes kielégítése. Munkaerőt pedig biztosít az állandóan alkalmazott gárda, a robotok munkája és az általánossá vált önkéntes munka, mely kifizetésre kerül vagy részjegy nyerhető ezáltal.
Természetesen az igazi termelés a város körül zajlik. Ott számtalan üzem dolgozza fel a nagy mennyiségben termelt fűféléket, hogy abból biometán készüljön biogáz reaktorok segítségével. Más módon, mint a cellulóz félék, mint a lágy szárú növények fotokatalikus módon való átalakítása hidrogén készítésére.
Más üzemekben a száraz füvet, nagy hozamú lágyszárú növényeket pirolizálják, az éghető gázt készítenek, és ami a lényeg, rengeteg faszén szerű anyagot. Ez utóbbi a komposztot, talajt készítő üzemekben az egyik komponens. Valaha Terreprata névvel illették a faszénben gazdag talajt, ami szerkezetű nagy mennyiségű ásványi anyagot tud tárolni. Más üzemek kerámia golyócskákat készítenek, amely nagy mennyiségű vizet tud tárolni, kivédve az átmeneti szárazságot. Ugyanezen célból a fűféléket mulcsozásra készítik elő, ezzel borítva jó néhány növényünk körül a talajt. Más üzemekben módosított keményítőt gyártanak, melyek szintén nagy mennyiségű vizet képesek tárolni. És végül a biogáz fermentorokból nyert kierjedt anyag, a kerámia, a módosított keményítő, a faszén, és még őrölt ásványi anyagok, mint alginit, zeolit, kerülnek összedolgozásra. Ezekhez még hozzákerül a város szennyvizének kierjesztett, ártalmatlanított szervesanyaga. És ezt aztán szétterítik, sekélyen a talajba dolgozzák.
- Induljunk is megnézni ezeket a csodákat, kedves Zsigmond.
- Vannak céljáratok a külső körzetekbe. Csodás látvány lesz a sok-sok korszerű üvegház. Itt termelik meg a város paprika, paradicsom, padlizsán, burgonya stb. igényét. Négyzetméterenként 8-10 -szeres hozammal a szabadföldi termeléshez képest. Üvegházak vannak, melyek a talajba vannak süllyesztve, a felső harmaduk és a tetejük lóg ki. Ezek energetikai megfontolásokból lettek így telepítve. Újabban már kísérleteznek olyan megoldással is, hogy a fényenergiát gyenge elektromos stimulálással helyettesítik. Tehát a cukor és más anyagok képződését a klorofillban zajló elektrokémiai folyamat helyett külső elektromos áram helyettesíti. Nagyon remélem, hogy ebből nem lesz semmi, mert ez nem igazán szolgálja a természetes viszonyokat.
- Látni fog Ferenc hatalmas kiterjedésű törpe növekedésű gyümölcsfákat. Ahogy Ön tanulhatta még az iskolában, amolyan „SPUR” ültetvények. A Megművelésük könnyű, védelmük könnyű, és teljes értékű gyümölcsöt hoznak. A sorok között napelemes, önműködő kis járművek járnak és folyamatosan mozgatják át a talaj felső rétegét. Másutt vastag mulcs réteget fog látni. Sokféle technológia, sokféle eredmény. Még tapogatjuk a legjobb megoldást. Sajnos a mai kort megelőzően hihetetlen szellemi és anyagi pazarlás folyt. Kész csoda, hogy a Mesterséges Intelligenciák segítségével megállítottuk a hanyatlást. Fáradhatatlanok, nem korruptak.
Lát majd legelőket, ahol a szarvasmarhák a hús és tej mellett trágyát termelnek. Ez a legértékesebb adalék a biogáz és hígtrágyatermelésben. Anaerob baktériumok végzik a cellulóz átalakítását metánná azaz tüzelővé, végső soron elektromos árammá. A szarvasmarhák hatalmas korábban elhanyagolt területeket tettek ismét élővé legelésükkel. Lehet, hogy sok esetben a jövő újdonsága a régi megoldásokhoz való visszatérés ?
Találkozunk majd hatalmas tojó és húshasznú baromfi gyárakkal is. Tetejükön furcsa szerkezettel, ami nem más, mint abszorpciós hűtők, melyek hivatottak hűteni az állatok környezetét a legnagyobb melegben. Ilyen működési elvű hűtőszekrények pedig már 100 éve használatban vannak. Minél melegebben süt a Nap, annál hatékonyabb a hűtő kapacitás a szárnyasok épületén belül.
- Ahogy az emberek már nem a politikával foglalkoznak, szellemük felszabadult, s alkotásra, innovációra fogékonyabbá váltak. Megnőtt az igény a kultúra irányában is, majd mindenki tagja valamely kulturális csoportnak. Én például egy színjátszó körben érzem jól magam.
- A nagy mennyiségű szárnyas trágya, de a városok szennyvize is nagy gyűjtőkbe kerül, amely táplálja folyamatosan a biogázfermentorokat, végső soron az áram termelést és talaj alap előállítást. Leírások szerint már 1980-as években próbálkoztak a földigiliszták szerepeltetésével a komposzt előállításban. Most ez már általános.
- Ha felnéz a házak ablakaira, csak ablakot lát, ugye, Ferenc ? Nos, azok ablakok és egyben napelemek. Ahol fény van, ott energia is van. Hatásfokuk nem nagy, de mégis a „sok kicsi sokra megy” alapon hozzájárul az energia ellátáshoz. Gondoljon csak egy fűtetlen fólia házra télen, felhős időben. Nincs napsugárzás és mégis sok fokkal melegebb van a fóliában.
Ahogy róttuk az utcákat kifelé Budapestről, csak úgy záporoztak rám az új technológiai csodák. Még közelébe sem jutottunk a megcélozni kívánt városszéli termelői csodáknak, s máris többet tanultam, mint eddigi életem során.
- Megszomjaztam, mondja Zsigmond.
Ezzel egy kellemes „Gyümölcsivó” nevezetű helyre lépünk be. Néhány pénzdarab bedobásával választani lehet tucatnyi gyümölcslé közül az automatából. Én paradicsomlevet választottam, Zsigmond meggylevet.
Leülünk, s máris mellettünk terem egy középkorú ember. Liofilizált gyümölcsporok vannak a gépben. A választás alapján old fel pillanatok alatt a gép vízzel vagy rizstejjel a porból.
És folytattuk a beszélgetést.
Új barátunk nem is tulajdonosa, nem is alkalmazottja a kis üzletnek, egyszerűen csak beszélgető beosztásban van. Amolyan törődő ember. Része az új élet felfogásnak.-
- Ferenc, az idő jól elhaladt, s nekünk még rengeteg a megnézni valónk. Azt tanácsolom, hogy elsőként nézzük meg a törpe őszibarack ültetvényt Sasad nevezetű körzetben. Valaha ez Budapest széle volt, világhírű őszibarack ültetvényeivel.
Majd a város egyszerűen befalta ezt a kitűnő adottságú őszibarack tájat. Mostanában igyekszünk minden lehetséges területen törpe őszibarack fákkal a régi ízeket visszahozni. A törpe gyümölcsösök szerte az országban ki tudják védeni a klíma változását. Mulcsozhatók. Mikrofejes öntözéssel tarthatók nedvesen. Könnyen megvédhetők, könnyen betakaríthatók. Vegyszert már nem is használunk, hisz a kiváló minőségű talajon a növények jól érzik magukat. Fejlődésükhöz a mikroelemeket pedig a fagyvédő öntözéssel, mint lombtrágya juttatjuk a növényre.
No, itt is a járatunk Sasad városrész felé. Köszönünk a kedves új ismerősünknek, megköszönve a csodálatos ízű italokat.
Még világos van, korán a vacsorához, korán a lefekvéshez, ugyan, körülnézek 2050 Budapestjének forgatagában. Kilépek az utcára, a bejáratot őrző két fa most szilfává lett átállítva. A Kőrutat árnyékoló naphálók még fent vannak, bár itt-ott már göngyölődnek fel. A kötöttpályás elektromos autóforgalom megélénkült, egymást érik a járművek. Megállnak, utasok szállnak ki, majd be, a járművek türelmesen várnak a tovább haladásra. Nincs előzés, tülekedés, sőt a legteljesebb nyugalomban utaznak, gyalogolnak, kerékpároznak, rollereznek az emberek.
Gondoltam magamban, betérnék valahová egy egyszerű vacsorára. „Óbuda vendéglő” hirdeti a cégtábla. „Jöjjön ki Óbudára, egy jó szöcske cobákra...” dúdoltam magamban a népszerű operett refrénjét. Hát lássuk. Belépve a helyiségbe, rögtön lenyűgözött a megszólalásig óbudai hangulat. „ Az asztal tarka-barka, rajta jó kadarka” és tényleg, az asztalokon valamilyen piros folyadékkal teli kancsók. Tényleg kadarka lenne ? A jó ízű, gyermekkorom ikonikus borocskája? Egy fiatal pincér lesöpri az asztalt. Ahogy régen lehetett. Mosolyogva meghajol. Már-már elsütném a régi elcsépelt viccecskét, hogy : Pincér lyukas az abrosz. Ó, pardon, azonnal megfordítom. Ehelyett azonban érdeklődöm a Kadarka irányában. - Ó, tehát megkóstolja a finom különlegességünket? - Azonnal hozom. Megkóstolom az italt. Tényleg Kadarka. S milyen fenséges! Ez is 2050? A kínálat svédasztal rendszerű. Számtalan húsos és vegetáriánus ételt kínálnak. A kínálatot nem étlap nyújtja, hanem egy kis „kiállítás”. De vajon nem azért vezették be ezt a rendszert, hogy lehetőleg ne kelljen ételt kidobni? Mindenki annyit vesz el és annyiféle ételt, amit szeme kíván. Majd asztalához viszi. Én hagymás rostélyosból vettem. A hagyma fantasztikusnak tűnt, ízletes, ropogós. A hús pedig omlós, illatos. Már majdnem kis rovarszósszal ízesítettem, de aztán erről letettem.
Második körben édesburgonya pudingot választottam. Nincs tülekedés, nincs hatalmas adag felhalmozása, csak hogy másnak ne jusson. Ez is 2050 lenne? Már a pudingnál járok, amikor engedélyt kér egy kedves idős bácsi, hogy leülhessen mellém. Bemutatkozik, s elnézést kér, hogy kíváncsiskodna. -Hallottam, hogy Ön a múltból jött. Hogyan tudott átjutni? Eddig csupa politikus járt itt a jövőben, akik kétségbe esve akartak utána járni, hogy mi lesz velük. Ön az első olyan, akit érdekel is a korunk. -Nos, fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Leültem egy padra a Körúton, és itt ébredtem. De, bevallom, máris nagyon élvezem az itt létet. Tulajdonképpen az érdekelne, mivel szakmám tartósítóipari mérnök, hogy 2050-ben mit esznek az emberek, hogyan termelnek, hogyan tudták legyőzni a szárazságot?
Az idős úr elmondja, hogy ő is emlékszik még fiatalember korára, 2022-re és a rákövetkező néhány évre.. Valóban zűrzavaros kor volt. Bizonyos politikusok orbitális marhaságokat harsogtak, korrupció, háború árnyéka. Még atomháború vagy akár atomerőmű robbanás réme is fenyegetett. És egy nap, a mesterséges intelligenciák, felismerve, hogy őket is veszély fenyegeti, összefogtak, s átvették a mindennapi élet irányítását karöltve egy jó szándékú, kreatív embertömeggel együtt. Ahogy tudja, mindenkinek volt már 2022-ben okostelefonja, laptopja. Ezek a kis intelligenciák pontosan tudták tehát, hogy használóik milyen szellemi szinten állnak, milyen hasznos munka elvégzésére alkalmasak. Tömegével irányították át az embereket a verseny szféra világába, leginkább az élelmiszer termelés és az azt kiszolgáló ipari háttér erősítésére. A kreatív, alkotó munkának ismét becsülete lett. Legfőbb irányelv a jó élelmiszerellátás, a jó szociálisháló kiépítése, az egészséges étkezésre építő egészségbiztosítási rendszer, s az igazságszolgáltatás igazságossá tétele lett. Igaz, hogy a régi korban az a hír járta, hogy a szarvasmarha szellentése teszi tönkre a klímát. Le a szarvasmarhákkal! Nos, mára helyzet a következő. A szarvasmarha és egyéb haszonállat tartás nélkülözhetetlen a trágya termelés biztosítása érdekében. A legeltetés ismét életre kelti az elhanyagolt talajokat. Kimerült földdarabok váltak ismét egészséges, élő területté. -Járt már Budapest határában ? Nos a várost és minden más városunkat hatalmas nagy édenkertek veszik körül. Gondoskodnak az élelmiszertermelésről, a talajtermelésről, a komposztálásról. A szarvasmarha trágyája aranyat ér! Beoltja a cellulóz tartalmú növényi anyagokat, s együtt a biogáz retortákban néhány nap alatt elsőrangú talajadalékká válnak. Közben pedig biogázt termelnek, melyek hozzájárulnak az éjszakai elektromos áram ellátáshoz. A városokat óriási talajkombinátok veszik körül. Felismerve, hogy a talajon folyó termelés kulcsa a jó talaj, a tudományos kutatások számtalan eredményét felhasználva készítik a termőföldet. De majd bizonnyal megismerkedik velük.
- Ön honnan tudja ezt? Valahol ott dolgozik? - Nos, kedves barátom. Én már idős vagyok ahhoz, hogy naponta a Városi Ellátó Rendszer külső vonalában dolgozzak. Én a következő utcában lévő, egy Saláta Gyár melletti farmon dolgozom. - Az is egy irodaház? - Hasonlít egy Irodaházhoz, de itt nem salátaféléket, hanem gumós zöldségeket termelnek. Jöjjön, ugorjunk át! Amúgy is egyeztetnem kell az ügyeletes robottal az éjszakai beszállítás fogadását illetően! Csak úgy zúg a fejem, irodaházak zöldség termelésre, robot partnerek??? Elindulunk, s csakugyan néhány perc múlva belépünk a Gumós Házba. -Itt egy különleges égetett cserép és nagy víz megtartó képességű módosított keményítő „talajon” nőnek szintről- szintre a különféle gumós, és gyökeres zöldségek. Elsőnek a sárgarépa szintre megyünk, ott van a központ. Barátom magamra hagy kis ideig, amig a robottal átbeszélik az éjszakai teendőeket. Meglepő módon mindenütt emberek sürgölődnek. Vajon kik ők? Kétkezi munkát végeznek? Ilyet 2022-ben már nem lehetett látni. Elitéltek? Bűnözők, akik munkával törlesztenek? Odaballagok egy hatalmas ágyáshoz. Vastag, cca. 70 cm mélységű kerámia/módosított keményítő talajban, melyet alulról áztat egy szerkezet, nőnek szorosan egymás mellett a sárgarépák. Négyzetméterenként 100 darab. -Jó estét kívánok. Önök kik? Mit csinálnak itt este? -Önnek is a legjobbakat. Mi itt önkéntes munkások vagyunk. Nappal rendes munkahelyünk van, én például egy alga üzemben vagyok könyvelő. De ma estére párommal úgy döntöttünk, hogy itt tesszük hasznossá magunkat. Jól esik egy kis fizikai munka. Úgy érezzük, hogy alkotunk, s ez előnyös az egészségünkre. Nem szólva arról, hogy az önkéntes munkánkért bónusz jár, amit a legkellemesebb pihenő helyeken költhetünk el szabadságunkon és azon kívül is. Valahol a szoci idők SZOT üdülése és a későbbi korok SZÉP kártyája ötvöződik a bónuszban. Csak kicsit igazságosabb, igazi munka alapú elosztásban. Minél több közösségi munka, annál több bónusz. -És mit termelnek ebben az épületben ? -A pincében részben haltenyésztés folyik, részben gombatermesztés. A felső szinteken cékla, mint a legszuperebb gyulladás csökkentő, zeller, sárgarépa, paszternák, petrezselyem gyökér, sőt kísérletezünk édes kömény gumóval is. -És minden estét itt töltenek? -Dehogy, rengeteg a szórakozási lehetőség, a színház, zenei programok, koncertek, táncos mulatságok. Önök 2022-ben téves fogalmat alkotnak a jövőről. -Hadd kérdezzem meg, tényleg nincsenek politikusok? Mi lett velük? Mi a hatalmas vagyonukkal, hisz üres Parlamenti ülések, de számtalan gazdasági érdek. -A dolog egyszerű. Az utolsó vagyon nyilatkozat alapján lettek a vagyonok meghagyva, a többi ment a közös fejlesztésbe. Higgye el, még így is jól jártak. De, mennem kell, ma még el kell palántáznom néhány ezer zellert. Közben visszaérkezett idős barátom is. Elintézett mindent, az éjszakai dolgozók, az önkéntesek ma minden munkával végeznek. Betakarítás a holnapi ellátásra, a használt „talaj” letermelése és az új talaj átvétele a beszállítóktól. De az már zömében a robotok munkája. -Hogyan, talajcsere??
Igen, Budapest körül is, mint minden más nagyobb település körül kiépültek a hatalmas talajt előállító üzemek, mint említettem már. Hisz alapelv, hogy egészséges, jó minőségű termékkel lássuk el a lakosokat, ami egészségüket is jobban védi. A letermett talaj megy vissza az üzemekbe ugyanazokon a járműveken, amin az új, friss, feltöltött talajt hozzák. Éjszakánként ezernyi jármű végzi ezt a munkát szerte a városban. Minden kiépítve, minden automatizálva. Például én dolgoztam fiatalabb koromban a MULCS Műveknél, s később a TERRA-PRETA üzemben. Eszembe jutnak a HIMNUSZ záró sorai. Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart, Tengerén kínjának. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Lehet, hogy a húszas évek libernyákok, orbcsikok uralta valósága után tényleg áldásban lesz része a magyarnak? Kifelé haladva Budapest központjából mindenütt az esti élet jelei látszanak. Vidáman sétáló emberek, jókedv, még énekhang is hallatszik. Nem a részegeké és drogosoké az éjszaka. Feltűnik, hogy szirénázva rohanó mentők, tűzoltó, rendőrségi kocsik nincsenek. Éjfél után azonban a város el fog csendesedni. Takarékoskodni kell az energiával. Még nem sikerült 100 %-ban megoldani az éjszakai áram ellátását, de mint megtudtam, már bőven működik a második Paksi atomerőmű is. Végül is egy megbízhatóbb építő alkotta meg. Kiszállunk, s rövid séta után belépünk a nagy tartósító kombinátba. A földszinten vannak a liofilizáló berendezések. Itt is robotok készítik elő a szárításra az anyagot. Azonban nem zöldséget, gyümölcsöt, hanem készételt szárítanak. Ehhez az alattunk lévő szinten hatalmas teremben készítenek elő több féle készételt. Magyarul főznek, óriási konyhában. A mai menü Jókai bableves, Magyaros marha pörkölt nokedlival, Brassói aprópecsenye, Zöldborsó főzelék sült hússal. És a vegetáriánusoknak egy ízletesen összefőzött zöldség mix, amelyben zöldbab, hagyma, csemegekukorica, sárgarépa zeller szár van. A készre főzött adagok aztán hatalmas szárító tálcákra kerülnek, ahol is tálcánként 10*450 gramm étel lesz kitéve. Ez tíz adag. Más napokon más a menü sor.
Széles liofilizált készétel választék A száraz készételeket nagyon jól záródó fém tasakokba zárják, s innentől kezdve hosszú évekig tárolható készétel lesz. De valóságosan a felvevő piaca a túrázók, sportolók, kerékpározók hada, akik viszik magukkal komplett ételként. Egyre nagyobb az igény rájuk! Éttermekben, háztartásokban pedig megmaradó étel kerülhet liofilizálásra, ezzel is csökkentve a kidobott étel mennyiséget. A tartósított készétel nem újdonság. Az én ifjúságom katona évei alatt több tucatnyi fajta készételt melegítettek a gulyás ágyúkban gyakorlatok alkalmával. Szerencsésnek érezte magát az a kis katona, aki tudott okosban bemutyizni néhány doboz konzervet. Legtöbbször szüksége sem volt rá, de jó, ha van. Igazi hungaricum.
A későbbiekben a fagyasztott készételek kora jött el. Ízlésesen csomagolt, száz féle ízű összeállítás. S a liofilizálás egy újabb lépcső a még modernebb készételek felé. Lenyűgöző ez a 2050. Igazán szerencsések lesznek, akik megérik. Valójában soha nem volt lehetőség ara, hogy az ember, mint döntéshozó, akinek mindig maga felé hajlik a keze, hol jobban, hol kevésbé, de 2022-ben már nagyon, leváltásra kerüljön. Sci-fi regények sokszor írtak bosszúálló, rosszindulatú robotokról. Miért akarnának a robotok megszabadulni az emberi közreműködéstől. Végre igazi együttműködés van az irányításban. Visszaindultam szállásomra. Feltehetően jól alszom majd. A levegő már hűvös és tiszta. Az utca nem zajos, pedig a Körút közelében vagyok. A fürdőszobában ért még kis meglepetés. A tisztálkodó szerek nem műanyag flakonban álltak sorban az üveg polcocskán. Minden fém vagy fa tartócskákban. S minden abszolút természetes anyagból, ami nem zavarja meg a szennyvíz kezelés hasznos mikroorganizmusait. A törülköző papír, amely holnap begyűjtve már a szeméttelep helyett a városszéli komposztálóban folytatja pályafutását. Mindent hasznosítanak! S erre vannak emberek, robotok, technológia, s ami a legfontosabb, motiváció az emberek részéről. Itt már ismeretlen a „Nekem ne írják elő, mit csináljak” felfogás. Hogy aztán, ahogy 2022-ben, másnap már mást rikkantó másik politikus teljesen mást mondjon.
Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből!
Lefekvés előtt ismét találtam egy kis írást az éjjeli szekrényemen.
Egy újabb mese, mely a 20220-es évre utalhat. Zsigmond barátom nem feledkezik el a nevelésről.
Jean de La Fontaine: A felfuvalkodott béka
Egyszer meglátta a réten az ökröt a béka. – Milyen hatalmas állat! – gondolta magában irigykedve. A többi békához pedig így szólt: – Megláthatjátok, hogy még ma megnövök én is ekkorára! – s elkezdte szívni a levegőt magába. A többi béka körülállta s csodálkozva nézte. – Hagyd abba az erőlködést! – mondta az egyik. – Elég már, így is te vagy a legnagyobb köztünk – így a másik. A béka azonban nem hagyta abba. Kidüllesztve a mellét, mérgesen kérdezte: "Melyikünk nagyobb hát? Az ökör vagy én?" – Az ökör – felelték. A béka még elszántabb lett. A pocakját még jobban fölfújta, még több levegőt szívott magába, már úgy nézett ki, mint valami labda. – No, ki nagyobb? – nyögte ki nehezen. Ám a választ már nem hallhatta. Hatalmas pukkanással szétrepedt. Hát bizony lenne 2022-es tanulsága a mesének.
S még egy kis írás odakészítve: Szophoklész – Oidipusz király
Dögvész pusztít Thébában.
Az utolsó Labdakida- király, Laiosz halála óta. Oidipusz ekkor érkezik meg, megválaszolja a szfinx talányát, és feleségül veszi az özvegyet, Lokaszét. Elhatározza, hogy kideríti, ki ölte meg Laioszt, hisz ezzel a jóslat szerint véget vethet a dögvésznek. Oidipusz magához hívatja Theiresiast, a vak jóssal, aki figyelmezteti, hogy ne kutassa a gyilkost, mert balszerencsés vége lehet, és olyan titkokra derülhet fény, mely az özvegy és a saját szempontjából is végzetes lehet. Végül Oidipusz kérésére elmondja, hogy a gyilkos, akit kutat, ő maga. Oidipusz nem hisz neki, és Kreont vádolja, hogy ő próbál áskálódni ellene, hogy a trónra léphessen. Az esetet Oidipusz elmondja Lokaszténak is, aki elmeséli, hogy egy jóslat miatt (mely szerint a születendő fiúk apját megöli és anyjával hál) kitették a fiút a közeli hegyre. Ekkor Oidipusz kezdi sejteni, hogy amit Theiresias mondott, igaz. Magához hívatja tehát a pásztort, aki kirakta őt a hegyre. Mielőtt azonban megérkezhetne, hirnök jön, hogy Oidipusz apja, Polybos meghalt, és ő lesz az új király. Azonban azt is elárulja, hogy Polybos nem a vérszerinti apja. Ekkor Lokaszté rájön az igazságra, és kérleli Oidipuszt, hogy ne kutasson tovább. Oidipusz rájön, hogy a jóslat beteljesedett, megbocsát Kreónnak. Lokaszté felakasztja magát, Oidipusz pedig kiszúrja a saját szemét.
Csak nem arra akart célozni Zsigmond barátom, hogy a 2022-es óriási szárazságot és az országot sújtó rossz események sorát vezetőink bűnei idézték elő ?? Vajon ők tanultak az iskolában görög irodalmat ?
Még egy kis szelet papír, üzenettel:
Kedves Ferenc, holnap indulunk megtekinteni Budapest körül a híres mezőgazdasági övezetet. A kirándulóruhát a szekrénybe készítettem. Indulás reggel 7 órakor. Jó éjt! Azzal a jóleső érzéssel alszom el, hogy hazánk túléli a krízist és virágzó világgá válik pártok, pártoskodások nélkül.
Csodálatosan jól éreztem magam, kipihentnek, gondtalannak, talán boldognak is. Ilyesmit 2022-ben ritkán érez az egyszerű ember. Ahogy mondani szokták, nyugtalan, ideges ország vagyunk.
A különleges búra már nem volt a fejem felett, de velem szemben mosolyogva üldögélt újdonsült barátom.
-Nos, kedves Ferenc. Evett, ivott, kipihente magát. Jól érzi magát ?
A búra, ahogy körbe néz, több vendégünk is használja, egy különleges mágneses erőteret hoz létre, amely minden mentális gondjától megszabadítja. Nincs mellékhatása, nem szokik hozzá a használó, s szükségtelenné válik a „pihentető” cigaretta étkezés után.
-Ha tehát mindenben elégedett, keljünk útra, szeretném ma és a következő néhány napban megmutatni, hogyan állítjuk elő a táplálékainkat, hogyan biztosítjuk a legmegfelelőbb ellátást minden, hangsúlyozom, minden lakos számára.
-Létezik ilyen ? Hisz 2022 éppen a nélkülözések éveinek kezdete.
-Bizony létezik. A legmegfelelőbb, nem szeretem az optimális szót használni, döntések eredményeképpen egy nagyon jó gazdaságunk van. A mesterséges intelligenciák összehangolt elemzései során elsődleges szerepet kapott az élelmiszerellátás biztosítása. De nem akárhogyan. Nem csak jókat ehetünk, de nagyon egészségesen is táplálkozhatunk. A cél, hogy a táplálékunk legyen orvosságunk is, elérhetővé sőt szinte kötelezővé vált.
Betegségeink, nyavalyáink jó része az elégtelen minőségű táplálkozásból eredt. Van bőven zöldség, gyümölcs, sőt lezártnak tekinthető a vita arról is, hogy legyenek-e állati eredetű ételeink vagy ne. De erről később még beszélünk.
Elindultunk hát ! Kilépve az utcára újra megdöbbentett a csendes közlekedés, az épületek jó állapota. A Körút felett, de a mellék utcák felett is kifeszített árnyékolók voltak, melyek a legmelegebb órákban biztosítottak elviselhető hőfokot. Az elektromos autók, kisebb nagyobb utas kapacitással szinte hangtalanul rótták útjukat, maximálisan kiszolgálva a tömegközlekedés igényeit. Ahogy barátom, neve egyébként Zsigmond, elmondta az utcák fölé kifeszített napfogókba napelem van beintegrálva, tehát jelentősen hozzájárul a napi energia fogyasztás fedezésére. De, mint később kiderül, ez csak egy parányi szegmense a nagyszerű energia ellátási rendszernek
Átkelve a Kőrúton, az úttestre lépve megálltak a járművek, biztosítva áthaladásunkat, átmentünk a Liofilizáló Szalonba. Ezt az intézményt már láttam az éttermem ablakán keresztül is.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Egy hűvös, kellemesen tágas helyiségben a háttérben számtalan ember munkálkodott. A Szalonba bárki behozhatja a városok szélén, akár Budapest határában is megtermő zöldség, gyümölcs termését és azt feldolgozhatja. Illetve, rábízhatja a Szalon dolgozóira, s azok a kérésnek megfelelően tartósítják a termékeket.
Odalépek egy kellemes külsejű asszonysághoz, aki éppen ládányi kajszi barackot és jó 5 kg körüli homoktövist tesz a pultra.
-Kérném szépen a 20 kg sárgabarackot feldolgozni lekvárrá. Tudja, olyan legyen, mint tavaly is volt. Nagyon bejött a családnak.
-Tehát asszonyom, a barackot mossuk, magozzuk, majd pulpoljuk, azaz átdaráljuk. Mintegy ötödét a pulpnak félretesszük, a nagyobbik részét pedig liofiloizáljuk.
Majd holnap ilyen tájban a száraz barackot és a velőt rövid idő alatt összefőzzük és hőkezelve biztonságos, újra hasznosított üvegbe rakjuk. Fém lapkát újat teszünk, de ha elhozta a tavalyi lapkákat, azt beszámítjuk, mert az megy az újra feldolgozóba. Jó lesz így ?
-Köszönöm, ez rendben lenne. A homoktövist pedig kérném hidegen átpasszírozni és műanyag palackokban lefagyasztani. Itt vannak a palackok, üvegek és a tavalyi lapkák.
-Köszönöm, holnap déltől mindent átvehet.
-Pardon, kedves asszonyom. Hadd mutatkozzak be, Ferenc vagyok 2022-ből. Ja úgy. Ideges, izgága kor volt az.
Igen, igen, de most hadd kérdezzek rá, hogy mi is az a megrendelt lekvár ?
-Ó, ez olyasmi, ami egyáltalán nem tartalmaz cukrot, semmilyen hozzáadott anyagot. Sűrű, rendkívül ízletes, illatos, és állítólag a hőkezelés ellenére még bio anyagokat is tartalmaz. Ezt lehet úgy nassolni, hogy nincs lelkiismeret furdalásom, hogy elhízom.
-Látom, asszonyom, Ön rendkívül csinos, és nagyon jó karban van.
-Miden évben mintegy 150 kg gyümölcsöt tudok behozni, szamócát, málnát, sárgabarackot, őszibarackot, almát, körtét. Kis részüket szeletben liofilizáltatom, nagyobbik részük lekvárnak lesz. A múlt héten egy jó adag kápia paprikát hoztam be, amelyet leszárítottak, megőröltek szakszerűen fűszer paprika pornak. De kértem szárított paprika szeleteket is, amelyekből fűszeres, ízletes, ecetes lé hozzá adásával bármikor paprika saláta készíthető. De itt csinálják meg nekem egész évre a paradicsom port, szárított zöldbabot, borsót és még sok sok más ételt is.
-Ha időm engedi, akkor magam is beállok a munkákba, nem csak a magamét dolgozom fel, de akár másokét is. Ez itt így működik. Vannak itt hagyományos aszalók, fagyasztó ládák sorai, befőző automaták. Az idősebbek még ragaszkodnak a befőttekhez, bevallom én is megkívánom őket néha. De hatalmas mennyiségben igénylik még ma is a hagyományos csemege uborka, almapaprika, vegyes vágott savanyúságokat.
-Köszönöm a felvilágosítást.
Közben az üzem/üzlet vezetője is megérkezett. Zsigmondot barátilag üdvözölte, hisz partnerek. Zsigmond az éttermébe naponta vesz át feldolgozott zöldség/gyümölcs féléket. Azokat a feleslegeket, melyeket az egyéni megbízók többletként és részben fizetségként hagynak hátra.
-Üdvözlöm, tisztelt Uram.
Én József vagyok, az egység vezetője. Hallottam, hogy végre, nem egy gazdag politikus jött át 2050-be, hogy a saját jövőjéről tudakozódjon. Mind elkeseredve térnek vissza a korukba, mi lesz velük!?
Mi érdekli ? Kis üzletünk nem egyedi, csak Budapesten jelenleg is cca. két száz hasonló működik, mondjuk ki, szinte teljesen azonos alap rajzzal és felszereltséggel..
-Hogyan biztosítják az energia ellátást ?
-Nos, erre a legkönnyebb válaszolni. Legfőbb energia forrásunk a napenergia. Mára már 50 % körüli a panelek hatékonysága. Mind a házakon, de legfőképpen a városok körül, így Budapest körül is hatalmas telepek működnek. Közben még korszerű atom erőművünk is működik Pakson.
Az elektromos energiát imponáló hatásfokú épületnyi méretű akku telepekben tároljuk, de helyet kapnak egyéb kisebb jelentőségű energia tározók is. Mint föld alatt működő sok-sok tonnás lendkerekek, hatalmas homok tömbök, melyekben hőenergia tárolódik. De, ahol lehetséges, ott a víz bontást alkalmazunk, vagy éppen a magaslati helyeken kialakított víztárolókba napenergiával felszívattyúzott víz biztosítja később visszaömölve az áramot. Valaha élt egy Stanley Meyer nevezetű úr, vízbontó celláját halála után mégis csak sikerült megvalósítani. Elektromágneses hullámokkal bontja a cella a vizet hidrogénre és oxigénre. Állítólag már komplett családi házak energia ellátására alkalmas készülék lesz rövidesen forgalomban.
De nyernek elektromos áramot számtalan más módon is. Peltier elemek segítségével, mágnes motorokkal is próbálkoznak.
-Mi ez a kellemes illat ?
-Menjünk tovább, mert még alig látott valamit. Hátrébb aszalók működnek. Nagyon népszerű lett az utóbbi 10 évben az úgy nevezett gyümölcs bőr, amit különféle gyümölcsök főzése után vékony rétegben kiterítve szárítanak. Az eredmény egy rugalmas, csak gyümölcsöt tartalmazó lap, amely csemegeként, akár sütemények töltelékekeént is felhasználható.
A kellemes illat pedig onnan ered, hogy egy visszatérő ügyfelünk évente hoz el néhány száz kiló héj nélküli tökmagot. Ezt préseli éppen a kolléga. Ez hidegen préselés, azaz fűtött csigák között a magból kisajtolódik az illatos, rendkívül egészséges olaj. A maradék kemény pogácsát pedig egy másik helyiségben porítjuk. De hadd mondja el a kolléga közvetlenül is munkájának értelmét.
-Jó napot kívánok. Ferenc vagyok 2050-ből. Érdekelne, hogy a tökmagot Ön miért tartja annyira hasznosnak ?
-Üdvözlöm. Nézze kedves uram, ez egy orvosság. A tökmag olaj maga az élet, engem ez tart jó karban. Nem hiszi el, de már 80 éves vagyok, s mások szerint 65-nek sem nézek ki. A tökmag liszt pedig nagyon magas fehérje tartalmú por, kellemes ízt ad az ételekbe keverve. Például a palacsinta tésztába, töltelékbe, főzelékekbe, süteményekbe. De nem csak én termelek tökmagot. A város szélén, valaha Diósdnak hívták a települést, több szomszédom is termel tököt. A lehántott tök húst pedig örömmel veszik át a környéken szarvasmarha etetésre. Holnap kimegyek a dácsámhoz, más szóval telkemre, ellenőrzöm a termelést. Szívesen látom. 30 évvel ezelőtt magam sem gondoltam volna, hogy ilyen örömmel fogok termelgetni a kertemben. Felhasználom az összes lehetséges technikai újdonságot, igénybe veszem a talajra és hulladék kezelésre vonatkozó szolgáltatásokat. S ma elmondhatom, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
-Miért ? Mi volt 2022-ben. Szégyenkezve vallom be, hogy politikus, nem árulom el, hogy melyik oldalon. Örülök, hogy nem ismer fel, mert csak pironkodnék. Tehát Zsigmond barátja, ha holnap ráér, kísérje el a dácsámra. Közben megismerkedhet a város körüli termelési övezettel.
-Köszönöm.
Utunk tovább vezet a Liofilizáló Szalon pincéjébe. Itt hatalmas sorban korszerű fagyasztók állnak. Egy-egy fagyasztó egészben vagy részben kibérelhető, zárható és egy család igény szerint a legkorszerűbb módon tárolhatja portékáit. A fagyasztók ajtaján elektronikusan kiírva a tartalom, lejárati idők, a pillanatnyi energetikai adatok, esedékes díj.
-Tudja, jelzi a Szalon vezetője, így a család sok energiát takarít meg. Nálunk minőségben, árban, energetikailag a legjobb a kibocsájtás. Szalonunk éjjel nappal nyitva áll, bármikor igénybe vehetők gépeink, eszközeink.
Még egy pillantást vetek a hosszú polcokon felsorakozó újra hasznosítható műanyag vödröcskék sorára, amelyekben akár 20 évre is eltartható a liofilizált termék. Látok itt hús féléket, készételeket, fagyasztva szárított tej termékeket. És így tovább…..
Elbúcsúztunk a vezető Úrtól. Igazán lenyűgözött a látott Szalon, a felsorakoztatott technológia. Munkájuk állandóan van, hisz mindig adódik tartósítandó zöldség/gyümölcs vagy éppen valakinek kedve támad házi kenyeret sütni.
Zsigmond barátommal beültünk egy elektromos autóba, s alig néhány perc múlva megérkeztünk egy kellemes kinézetű Iroda épülethez. A falakat napelem panelek borítják, de hagytak egy egy sávban helyet növényzetnek is. Zsigmond szerint a tetőn organikus kertészet működik, bár az Iroda háznak kinéző építmény maga is kertészet. Zsigmond innen szerzi be konyhájára a halat és leveles zöldségeket.
Az épület pincéjében hatalmas medencékben tenyésznek a halak. Kapnak világítást, rendszeresen tápot. A több szektorra osztott óriás medencében a haltenyésztés teljes vertikuma meg van. A halak egészségi állapota teljes felügyelet alatt áll. A halak vize rendszeresen cserélődik, mivel a halak anyagcsere termékei szűrés után az „Iroda épület” felsőbb szintjeire jutnak. Az automatikus elemzés során a halak vize öntöző vízzé alakul át, mellyel sokféle saláta, levélzöldség lesz öntözve. A rendszer víz takarékos, energia takarékos, produktív. Sajnos, az a rendszer, hogy salátát lehet szabad földön termeszteni, 2050-re szinte lehetetlen. Még árnyékolással sem.
A halak vize nem csak ásványi sókkal egészül ki, de egy zeolit ágyon is átszivárog, amely biztosít további mikroelemeket.
Előny, hogy az év minden szakaszában a saláta gyár kibocsát zöldségfélét. Zsigmond szerint a napi 40 g rost elfogyasztásához nagyban hozzájárulnak ezen intézmények. Sőt, már nem csak kísérleti fázisban vannak a zöldbabot termelő szintek. A babot előnevelik, majd kipalántázást követő 2 hónapban a bab megnő és 3 virágzás és termés hozatal után kerül leváltásra. Az elhasznált kőzet rostot vagy egyéb rost anyagot pedig a város széli komposzt üzemekben aktiválják hozzákevert szarvasmarha trágyával. Először biogázt fejlesztenek, majd az átmenő anyag visszakerül a városi Saláta gyárakba „.
A zöldbab nagyon hasznos II. típusú cukorbetegséget megelőző illetve tűneteket enyhítő zöldségünk. Négyzetméterenként 15 kg babbal számolva ciklusonként nagyon gazdaságos a termesztés. A zöldbab hulladéka és a zöldbab által hátrahagyott „talaj” pedig kedvelt anyaga a komposztálóknak.
Kísérleteznek újabban zöldborsó termesztésével is, de lencse és száraz bab is termelésbe bevonás alatt van. Ezekben az üzemekben robotok és hús-vér emberek dolgoznak 24 órában, terveznek, ellenőriznek. A nehezebb kézi munkát speciális robotok végzik, amelyek egy nagy központi, több hasonló üzemet felügyelő AGY ellenőrzése alatt állnak.
Ahogy Zsigmond elmondja, a beteg emberek aránya a folyamatos korszerű táplálkozásnak köszönhetően csökken. Azzal a különleges lehetőséggel, hogy a Saláta gyárakba a környékből a lakosság beszállhat munkával, saját részre és eladásra begyűjthet termékeket, megvalósul egy fajta elfoglaltság. Amolyan kirándulási lehetőség. Munka mindig adódik. E helyen háziasszonyok megbeszélhetnek recepteket, napi problémákat. Amolyan közösségi helyek a városszerte százával működő Saláta gyárak.
Zsigmonddal még egy programunk van délutánra. Megtekintünk egy digi-husit gyártó üzemet is. Zsigmond éttermében is kapható ebből készült étek. Eredetileg a cél az „embertelen” állattartás felszámolása és állati fehérjével való ellátás volt. Már a 2010-es években folytak kísérletek, akkoriban még egy hamburgernyi húspogácsa dollár százakba került.
Eleinte nehezen kapta meg a népszerűséget a mesterséges hús. Egyrészt talán az ember idegenkedik az újtól, másrészt nehéz volt gusztusos formában előállítani. Először is semmiképpen nem húsvörös a színe, hisz nem tartalmaz vért. Íze pedig nagyban függ attól, hogy milyen alapanyagok kerülnek „beépítésre”. Milyen növényi, esetleg állati fehérje izolátumok a hasznosításra kerülő anyagok. Szerencsére ma már különféle ízű alapanyagokat tudnak előállítani, s színük is hasonló egy adag darált húséhoz. Ha nem is vált népélelmezési cikké, ahogy ezt 2022 táján jósolták, de érdekes kiegészítője a napi táplálkozásnak. Zsigmond szerint a csirke szövetekből felépülő mesterséges hús a legnépszerűbb. Azt mondja, még az igényes macskája is hajlandó lakmározni belőle.
Elköszönve a szimpatikus vezetőtől, aki szerint Budapesten jelenleg 1250 hasonló kisüzem működik, visszatértünk Zsigmond éttermébe. Itt egy délutáni homoktövis smoothe elfogyasztása után elbúcsúztunk egymástól. Neki még sok dolga akad az étterem felügyelete körül, még annak ellenére is hogy számtalan jól megalkotott intelligencia segíti a munkát és a „főzést”
Szállást az Étterméhez tartozó vendégszobában kapok, de másnap reggelig programom szabad. Reggel találkozunk, s eleget teszünk a kedves meghívásnak Diósd tájékára, ahol nagy titokra derül fény, hogyan tudnak ellátni 2.5 millió embert bőséggel és a legjobb minőséggel.
Az esti séta előtt tehát lepihenek. Ágyam melletti éjjeli szekrényen két brosúrát találtam kikészítve.
Az egyik Puskin : Mese a halászról és a halról című rövid mese. Lényege, hogy a legjobb anyagi mód mellett is a telhetetlenség semmire sem vezet. Gondolom, célzás a 2022 es és utáni évek telhetetlen politikusaira.
Másik történetet magam is jól ismerem, Gulliver utazásai Lilliputban. A történet végén kis kézzel írott összefoglalót találtam :
Megismerkedik (Gulliver) a császárral, aki alattvalói szerint „a világmindenség gyönyörűsége és szent rettegése”, talán azért is, mert egy kicsivel magasabb, mint a többiek. Az országban két párt van, az egyik tagjai magas, míg a másikéi alacsony sarkú cipőt hordanak. Az embereket nem csak a cipőviselés, de a lágytojás feltörésének módja is megosztja: az egyik párt szerint a hegyes, a másik szerint viszont a tompa végén kell megtörni a tojást.
Más furcsaságok is vannak az országban: a magas állami beosztások betöltésénél nem a tehetség, a rátermettség vagy a becsületesség számít; a jelentkezők kérvényt nyújtanak be, azután kötéltáncmutatványokat mutatnak be az uralkodó előtt. Azé az állás, akinek a mutatványa a leghajmeresztőbb.
Kitüntetéseket titokban lehet szerezni „pálcaugrással” – a pálca alatt vagy fölött kell átjutni, és siker esetén a kitüntetett kap egy kék szalagot.
Hát igen, bennem is egyre világosabbá válik, hogy jobb világ csak a jelenlegi 2022-es viszonyok gyökeres változása révén lesz. Eljön az a várva várt idő, amikor kikapcsolható sorsunk irányításából a korrupció, igazságtalanság. A mesterséges intelligenciák valószínűleg nem egyénekért, hanem a társadalomért ügyködnek majd. És talán a digitális világ is veszélyben volt, amikor néhány politikus atommal fenyegetődzött.
Hasznos történetek. Bizonyítja ez is, hogy 2050-ben is fog még létezni kultúra, irodalom, sőt nyomtatott könyvek is. El is határoztam, hogy este egy múzeumot is megnézek.
"Én nem tudom mit hoz a holnap, és ki tudja mi lesz velem"
Egyre több írás, cikk, riport születik a jövő élhetőségéről, beleértve az élelmiszer ellátást, annak minőségét, a csomagolást, klímát stb. Önmagában minden leírt cikknek, riportnak igaza van, de egymással összevetve az elhangzottakat, már kétely marad bennünk.
Ahogy egy kedves anekdota, melyet régi vágású barátunk mondott. A bíró előtt beszél az alperes, mire a bíró megnyugtatja, hogy igaza van. Majd a felperes adja elő a mondandóját, mire a bíró kijelenti, hogy igaza van. Erre megszólal a kisbíró, hogy nem lehet igaz, ez is az is. A bíró azt mondja, a kisbírónak, hogy Neked is igazad van. Hát ez a kis tréfás jelenet jutott eszembe a műanyag dolgairól.
Az egyik, manapság lényeges kérdés a műanyagok problémája. Néhány, a legutolsó időkben megjelent cikkből idéznék egy-két mondatot, hogy rávilágítsak az ellentmondásosságára. Nem öncélú az idézgetés, hanem tudomásul kell venni, hogy az élelmiszerek csomagolása, akár gyűjtő, akár fogyasztói csomagolás, egyre inkább valamiféle műanyag vagy műanyaggal társított csomagoló anyagba történik. Mára elválaszthatatlan lett a műanyag, mint több féle molekula szerkezetű, fizikai, kémiai tulajdonságú anyag az élelmiszereinktől.
Természet világa, 2022 március.” A műanyag élete” című cikkből.
„Az ipari szereplők ( műanyag termékeket előállító szereplők, kutatás ) évtizedekig abban az illúzióban nyugtattak minket, hogy a problémáikat jól kézben tartják.”
„Az utóbbi két évtizedben mégis több műanyagot állítottak elő, mint a XX. század második felében összesen.”
A a fagyállók gyártásával foglalkozó Preston cég a gyártás során keletkező etilén dikloridot , mely rákkeltő káros anyag, vinilklorid monomerré dolgozza fel. ..”akkoriban ( a 70-es években ) a rákkeltő hatás a kínálkozó profit lehetőség mellett keveseket érdekelt. „
„A Világháború a különböző műgyanták iránti keresletet is fellendítette, mintegy 32-szer többet gyártottak a világégés után, mint előtte „ A sztirol butadién, a gumi kulcsfontosságú anyaggá változott a hadviselés során, mint a járművel futófelülete, a katonák lábbelijének talpa. Azonban, írja a cikk hasonlóan a vinil-kloridhoz, a sztirol is azzal a kockázattal járt, hogy a rákos megbetegedések kockázatát hordozza. Ugyanez a helyzet állt elő a a szintetikus gumi másik fő összetevőjével, a butadiénnel is.
A hadiiparból aztán átszivárgott a különféle műanyag komponensek, keverékek sora a háztartásokba is. Amikor már a háztartási eszközök piacát nem tudták a gyárak tovább bővíteni, „ jött a képbe a gondolat, hogy már nem közvetlenül háztartási eszközöket kellene gyártani, hanem más termékek rajtuk keresztül történő szállításában részt venni : vagyis megszületett az eldobható műanyagok fogalma. „
Lassan a hadiipar igényeit felül múlta a csomagoló anyagok iránti kereslet. S ez a kereslet évről évre növekszik.
„ A 70-es évekre az élelmiszerboltokban a papírt fokozatosan műanyag váltotta fel: tojástartó kartondoboz és a kenyércsomagoló tasak idővel eltűnt, ezzel párhuzamosan pedig megjelent a műanyag hústálca és nejlon zacskó.” „ A XX. század utolsó évtizedében az élelmiszerek zömét pedig már képtelenség volt csomagolásmentesen megvásárolni.” Azóta sajnos csak egyre nehezebb meghatározni az összefüggést a közönséges műanyag csomagolás, a háztartási vagy ipari szennyezés, a politika, éghajlatváltozás stb. egymással összefonódó, világméretű problémái között.”
„Annak ellenére, hogy számtalan helyen buzdítanak rá: ne használj eldobható termékeket, a legtöbb embernek nem sok beleszólása van a csomagolások mennyiségébe az életében.” „Persze számos jó kezdeményezést is látunk a fejlett világban, ilyenek például a csomagolásmentes üzletek, ahol elegendő akár egy befőttesüveget magunkkal vinni, amibe a kimért árut töltjük.”
Öt év után bezárt az egyik legismertebb, a főváros budai és pesti oldalán is működő csomagolásmentes élelmiszerlánc, a Ligeti Bolt – vette észre az erről szóló Facebook-bejegyzést a Pénzcentrum. A bezárás okairól nem közölnek részleteket. No comment !!!!
„A műanyag termékek jelentős részét kőolaj finomítók és petrolkémiai üzemek szövevényes hálózatában készítik, 98-99 %-t pedig fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával állítják elő. „ „A kutatók más területen is vizsgálják a műanyag probléma összetettségét, újabban például azt is meg kell nézniük, hogy a nyílt vizekben úszó és napfény által mikroműanyagokra bomló hulladék hogyan befolyásolja a planktonok oxigén termelését, valamint szénelnyelési képességeit.”
A National Geography 2022, áprilisi számában az indiai Ganges folyón a horribilis mennyiségű nagyon sokféle műanyag hulladék minden nap elindul a tenger felé. A folyóban, a tengerben jobban mondva tengerekben útjában számtalan állat leli halálát a műanyagok miatt, majd idővel a napfény miatt mikroműanyagokká esnek szét.
Talán említettem korábban, hogy Pekingben járva, útban a Nagy Fal egy szakasza felé, egy olyan liget mellett haladtunk el, amely kopasz fáinak ( januárt írtunk, -20 C volt éppen ) az összes ágán fürtökben lógtak a különféle méretű és színű nejlon zacskók. Millió számra. Valószínűleg a gyakorta fújó szél hordta őket egy közelebbi szeméttárolóból.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Az Élet és Tudomány ez évi 17. számában Műanyag gondok címmel szerepel egy kis írás a műanyag hulladékok tengeri, óceáni kártételéről.
„Jelenlegi ismeretek szerint 131 sarki fajt érint közvetlenül a műanyagok jelenléte. A kapcsolat legtöbbször a műanyag részecskék tápcsatornába jutását és a hálókba vagy egyéb hulladékba gabalyodását jelenti. Kisebb élőlények tutajnak használják a felületeket, amelyeken megtapadva olyan helyekre utazhatnak, ahol behatolónak számítanak. A sötétebb műanyag részecskék az éghajlat változásba is beszállhatnak. A sarki jégre lerakódva vagy belefagyva módosíthatják azok albedóját.
„A hosszú távon is megnyugtató eredmények elérése érdekében a párizsi egyezményhez hasonló, műanyagokra vonatkozó nemzetközi megállapodás kidolgozása lehet az út.”
A napokban olvastam egy rövid tudományos bejegyzést, miszerint a visszagyűjtött és újra feldolgozott műanyag palackokból több káros anyag oldódott bele a csomagolt italba, mint a frissen gyártott palackból. Valószínűleg az újrafeldolgozás során keletkezik a többlet káros anyag. Hah…, tehát akkor mi a teendő ??
Képes-e a mai politikai, társadalmi beállítottsága a Föld országainak arra, hogy túl lépjen a profit érdekeltségen. Lehet, hogy mama a kapitalizmus már idejét múlt ? A jelenlegi problémákat, beleértve a hosszabb távú élelmiszer ellátottságát növekvő népességnek már képtelen megoldani ?
Lehet, hogy jelenlegi humán alapú döntéshozatalt sok-sok téren fel kell, hogy váltsa egy magasabb intelligenciájú csúcs intelligencia. Nem újdonság a gondolat, hisz a gazdasági élet számtalan területén már szerencsésebb, átgondoltabb, körültekintőbb döntést hoz a gépi agy, mint az emberi. Vagy akár több ember agya. Mindenki előtt ismert, hogy a legjobb sakk nagymestereket, go játékosokat győzi le a mesterséges intelligencia.
Tiszta élelmet fogunk fogyasztani 2050-ben?
Még van remény! Elindulhatunk ezen az úton, még nem késő!
A Transpack című folyóirat 2022. „. számában Körkörös gondolkodás címmel jelent meg cikk a műanyag felhasználásról. Többek között épp az élelmiszerek csomagolása tekintetében.
„A műanyagok a 21, század erőforrásai, és nagyon hatékonyan , rugalmas módon dolgozhatóak fel a különböző iparágak által, ugyanakkor erőforrás-takarékos módon újra felhasználhatóak. A műanyagok előnyösek az egészség, fenntarthatóság és kényelem szempontjából. Hozzájárulnak az életszínvonal, a higiénia és a táplálkozás biztosításához és javításához.”
Hát ezek a gondolatok kicsit mások, mint a műanyagok természetre való hatásának aggodalmairól szóló írások.
A cikk kijelenti, hogy „Az ásványolaj és földgázfelhasználás csak kb. 1,8 %-a köthető a csomagolásokhoz.” Más források akár 5 % részesedést írnak le, s bizonnyal további, eltérő számadatokat közreadó források is vannak.
A cikk természetesen sok igazságot tartalmaz. Ilyen annak taglalása, hogy a műanyag fóliába csomagolt élelmi anyagok eltarthatósági ideje mennyire megnövekszik.
Így a brokkoli eltarthatósága 6 napról 20 napra, a borsó 7 napról 19 napra, a hús 3 napról 20 napra, a sajt 190 napról 280 napra növelhető a műanyag fóliába való csomagolás által. Ezzel együtt az adatok nem teljesek, hisz semmiféle más körülmény, nincs feltűntetve. Az adatok így csak lógnak a levegőben.
A cikk még egy „igazságot” feltár. Vagyis a műanyag csomagoló anyagok súlya töredéke az egyéb csomagoló anyagokénak. Így például az üveg csomagoló anyaggal való összehasonlításból kiderül, hogy az üveg csomagoló anyag súlya összességében 10 szerese a műanyagénak. Ez igaz, a szociban is gond volt ez.
De………
Vajon mennyit ér az egészség rövid, közép és hosszú távon ? Elhisszük-e, hogy a mikroműanyagok katasztrófális hatással lehetnek az egész élővilágra, vastagon beleértve az embert. Csak találgatások vannak, hogy mi okozza a lakosság egyre növekvő számú allergiára való hajlamát, az egyre nagyobb számban jelentkező diabetes 2. és nagyon sok más betegség számát ? Az eddigi mumusok, a növényvédőszerek visszaszorulnak, az élő szervezetre való hatásukat százféle módon ellenőrzik, ha csekély gyanúja adódik toxikusságának, inkább kivonják a forgalomból. A műanyagok pedig mennyiségben, minőségben nőnek környezetünkben.
Vagyis a mit eszünk 2050-ben kérdés mellé máris felsorakozik a következő kérdés: amit még nem tudunk, hogy mit is eszünk, azt mibe csomagoljuk ?!
Való igaz, hogy nagyon jelentős mennyiségű műanyag morzsa, parányi rész kerül környezetünkből a gumiabroncsokról, játékokból, sőt a cipőtalpunkról.
Nagyon érdekes cikk jelent meg a Természet Világa c. lap ez évi áprilisi számában. A Hold mint hulladéklerakó címmel. Első ijedelmem után elolvasva a cikket, szerencsére egyenlőre még nem arról van szó, hogy a Holdra ürítenek a kukás autók. Hanem az űrszemét, űrkutatás szennyező hulladékairól van csupán szó. Egyenlőre.
Ha már a szemétdombokat közelítjük, a megújuló energia források egyike a letakart szeméttelepekben képződő metán, amelyet összegyűjtve gázmotorokban elégetve villamos energia nyerhető. Hisz minden kidobott papír, szemétbe rakott étel maradék képes kevéske metán forrásává válni baktériumok jóvoltából.
Kedves párom olvasva a cikket, azt kérdezte : -Mit kell itt évekig vacakolni ? Egyik napról a másikra be kell szűntetni a nejlon zacskót legalább.
Igaza van, mert mire egy ilyen döntés végig halad az. un. döntéshozók végeláthatatlan során, évek telnek el. Közben újabb millió tonna műanyag zacskó jelenik meg a környezetben.
Régi könyveim rendezgetése közben kezembe akadt egy 1975-ből való kis füzetecske, „ Mit eszünk holnap ? „ címmel. A holnap a füzetecske szerint a 2000 évet jelenti.
Hát nézzük csak. A legfontosabb adat : 1975-ben valamivel több mint 3 milliárd emberről kellett a Földnek gondoskodnia. Ma ennek két és félszerese a szám, 2050-re pedig háromszorosa lesz. A füzet még azt írja le, hogy elsődleges forrása lesz a többlet mezőgazdasági termelésnek a feltört földek mennyiségének gyarapítása, erdők talajának termelésbe vonása. Ezt úgy nevezi a közel 50 évvel ezelőtti cikk, mint „Hódító háború”.
Sajnos, mára tudjuk, hogy bizony az erdők nagysága szerte a Földön lecsökkent, s ez maga után vont számtalan új problémát. Ezt boncolgatja az Élet és Tudomány 2022 évi 16. száma, Erdőbánat címmel, Fákat fenyegető alcímmel. Sajnos a cikk végső konklúziója az, hogy a „sürgetőbb tényezők kölcsönhatásának mielőbbi megismerése” a cél. Hát bizony igyekezni kell, mert nagyon fogynak az erdők.
Minap olvastam, hogy az orosz-ukrán háború a gorillák kipusztulására is kihathat, hisz a napraforgó olaj hiány miatt a pálmaolaj ismét előtérbe kerül, ami további trópusi vidékeken való erdőirtást von maga után. Valahogy az az érzésem, hogy megint nagyon sok rossz történik, amelyek ismét csak helytelen, önző, átgondolatlan emberi döntések sorozatára vezethetőek vissza.
Tehát folytatva a kis füzetecske gondolatait. 2000-re termővé válik a sivatag. Hogyan ? Hát úgy, hogy a sivatag talaja alá műanyag paplanokat helyeznek 40 centiméterre, amely 2-3 cm vastag porózus paplanok majd magukba szívják a vizet, a növények gyökérzete pedig majdan elbomlik, s humuszt alkot.
Hát ez bizony nagyon utópisztikus gondolat. Önök is, kedves olvasóim, kitalálják, hogy mit szeretnék kérdezni. Valahogy az jut eszembe, hogy meg lehet a madarat fogni, ha előbb besózzuk a farok tollát.
Mesterséges eső, jégelhárító rakéták a következő jóslat. Mindkét jóslat megvalósult. Csak hát adott mennyiségű párából hogy lesz eső két helyen ? Egyszer, ahol szokott esni, egyszer ott, ahol nem szokott, de majd átad az előző hely esőt.. Igen, ebből máris vannak problémák.
A 2000 év a növekvő hozamok időszaka lesz ???? A füzetecske tyúkokat mutat, akik már töredéke takarmányból állítanak elő egyre több tojást.
De több lesz a búza, kukorica termésátlaga. Ez rendben megtörtént.
Azonban túlzásokba esett a jóslást kibocsátó író, ugyanis búzából 200 mázsás termésátlagot jósolt. Ezt még nem értük el, talán nem is fogjuk. Ehhez még sok víz lefolyik a Dunán, ha el nem apad.
Cél volt 1975-ben még a növények jobb vízhasznosításának kikísérletezése. Szárazság tűrő fajták bevezetése. ( Lám, 1975-ben is már égető gond volt a szárazság, holott klíma változásról még csak sejtések voltak )
Olyan kukorica fajokat jósolt az írás, amelyek 30-40 nap alatt beérnek. Sőt a klorofill növényen kívüli szabadtenyésztéséről is szól a füzetecske. ????
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Az automaikus gépek bejöttek. Már 2000 ben is voltak. Már megjelent a kibernetika szó is, mint a berendezések irányítója. Távirányítható traktorok, az üzemanyag pedig kőolaj származék helyett hidrogén. Ugyan 2000 ben még nem, de 2050-re biztos nem kőolaj lesz a hajtóanyag. És lesznek drónok. Drón mindenütt.
Automatizált istállók. Igen, ebben a feladatban nagy a haladás. Akkora, hogy mára visszafordul a világ, divatba jön újra az 1975-ben általános legelő, rét hasznosítás, a szabd tartás, a szabad baromfi tartás.
A füzetecske a legfontosabb tápláléknak a fehérjét tartja, s ehhez igazítja a jövő ( mármint 2000 ) élelmiszer termelését. Az állati fehérje mennyiségét a napi diétában az 1975-ös értékről közel megduplázná. Igen, 1975-ben az állattenyésztés még nagyon elismert, favorizált ágazat volt, jóval kevésbé volt divat a vegetáriánus étrend, s az életszínvonal emelkedését a húsfogyasztás emelkedésével tették mindenütt egyenlővé.
Amiben nagyon jól előre látott a szerző, az algatenyésztés felfutása. Több fehérje, kevesebb víz felhasználás, a napfény energiájának jobb kihasználása. Ezt a jövőképet folytathatjuk 2050-re is, ahol biztos több lesz az algás étkek szerepe táplálkozásunkban, mint ma. Vagy a takarmányozásban.
Az élesztőgombák esélyei. Igen, ez megint egy jó jóslat volt. Az élesztő mezőgazdasági hulladékokból állítható elő, nagyon jól szaporodik, magas fehérje tartalmú, továbbá magas a vitamin tartalma is. Sok ágazatban az inaktivált vagy akár liofilizált élesztőpor kiváló adalék anyag.
Kőolajból fehérje. Ez talán jól hangzott akkor, de már akkoriban is beszélték, hogy a népszerű Bambi üdítőital kátrányból készül. Aztán kiderült, hogy étel festékek is készültek kőolaj származékból, ki is vonták őket a forgalomból. Az írás szerint paraffinon élő baktériumok, élesztők fogják a fehérjét nagyban termelni olyan helyen, ahol gabona nincs, de van kőolaj.
Ebből, tudjuk mára, nem lett semmi. Az arab országok gabona importőrök és olaj exportőrök maradtak a mai napig. Sőt most vannak bajban, megint csak egy politika által kreált háború miatt, vagyis nem tudnak importálni.
Nagy súlyt fektetett 1975-ben a füzet írója a takarmány termelés lehetőségeire. vagyis egyáltalán nem gondolta, hogy visszaszorul a hústermelés. Sőt….
És a nagy durranás az úszó halgyárak. éléstárak a tengeren. Érdekes, akkoriban még nem merült fel, hogy bizony a tengerek hal tartalékai is végesek. Hiába eszményi táplálék a hal, elfogy lassan. Több nap, mint kolbász, több eszkimó, mint hal.
Itt álljon viszont egy tengeri lehetőség, amely a HVG 2022 évi 17. számában jelent meg, A földről a vízbe címmel. A cikk a hínár reneszánszát taglalja, miszerint már működik a dolog ázsiai országokban, s ráadásul sok-sok lehetőséggel. „ Szakértők úgy vélik, hogy a tengeri hínárok, algák, moszatok, saláták és társaik jelenthetik az egyik kulcsfontosságú megoldást az un. „proteinváltásra”, azaz a fenntarthatatlan húsfogyasztás mértékének csökkentésére.” Szép gondolatok, de hát ha elszennyeződik a tenger is ??!!
És ismét felvetődik a gondolat, miszerint a hús termelése sok víz elhasználásával jár együtt, a takarmány felhasználás energia bevitele többszöröse a hússal nyert energia nyereségnek. Ez is igaz, de az is igaz, hogy ma még elképzelni is nehéz, hogy hús nélkül tényleg jól érezné-e magát az ember ? Pont most fosszuk meg az emberiséget a hús fogyasztás örömeitől, amikor végre többeknek jut ?
Ez is igaz. A problémát már feszegettük. A rét, legelő karbantartásához legeltetés szükséges. És ezzel bizony társul a húsipari tevékenység. Trágya, bőr, egyéb iparban hasznos anyagok.
Hol az igazság ? Én bizony még jóslatokba sem mernék bocsátkozni, hogy 2050-re meg akarja-e fosztani magát az ember az állati táplálékok sorától ?
A jóslatokba bocsátkozó füzetecske már 2000 évre megálmodta a csonttalan húst azaz a gyárakban, üzemekben mesterséges tenyésztéssel előállított húst. Mára kezd valósággá válni az álom.
Ugyan akkoriban még a szója volt a kigondolt fő alapanyaga a mesterséges húsnak. Gyermekkori emlékeimben szerepel a szója fasírt, a szója kocka, a szigetvári konzervgyár által forgalmazott szójababos üveges konzerv. Atán a szójáról elterjedt, hogy nemi hormonokban gazdag, kártékony. Hogy igaz-e ??? Nyilván a valódi húst forgalmazók találhatták ki.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Leírások szerint kolbászt, pácolt sertéshúst utánzó készítmények kaptak lehetőséget. Nem igazán tudtak betörni a piacra.
Ma a szója mellett az új / régi termék a borsó. Az a borsó, amely a magyar konyhának oly kedves főzelék növénye volt. „Csicseri borsó, bab lencse….” Az a borsó, melynek lisztje oly csodálatos, magas fehérje tartalmú konyhai adalék. Az indiai konyhának mindenképpen.
Azonban 2-3 hét távlatában hallottam a Hajnaltáj c. reggeli műsorban, hogy valahol, a rendkívül jó adottságú Hajdúságban a termelők áttérnek a hagyományos zöldborsó termesztésről a búza termesztésére. mert jobban fizet.
Ugyanez a mondat hangzott el nem rég egy fiatal szájából, akit a riporter interjúvolt, hogy miért megy mezőgazdasági iskolába ? Mert látja a szüleitől, hogy a szántóföldi termelés milyen jól pénzel.
S mi lesz a többiekkel, például a zöldségekkel ?
Még befejezésül a füzetecskéhez, azt jósolja 2000 évre, hogy az ABC ( Alapvető Bevásárlási Cikkek ) áruházak egyre több konyhakész élelmiszert fognak árusítani.
Ez bejött, csupán az ABC-k Multikká váltak.
Az írás még jósolja, hogy 2000 -ben a reggelt általában gyümölcslevekkel kezdik az emberek, s bőséges reggeli után mennek munkába. Hát nem a mai kávézó, siető emberekről szól a jóslat.
Azt hiszem, fogytán a türelmük, s ezért mára befejezem írásomat. Tarsolyomban még nagyon sok gondolat van, hogy mit eszünk a jövőben, bár lehet, hogy 2050-ben egy tartósító mérnök, lecsós olvasva írásomat, csak csóválni fogja fejét.
Üdvözlöm Önöket, kedves olvasóink. Még mindig nem oszlik a homály, hogy 2050 körül hogyan is lesz a táplálékunk előteremtve.
Az elmúlt három hétben rengeteg cikk, riport, jövendölés vett körül, sok benyomás ért. És még mindig nem körvonalazódik a jövőkép.
Valamikor a 1990 es években különösen jó volt hazánk gabona termése. És mégis emelték a kenyér és liszt árát. A miértre a válasz az volt, hogy raktárakat kell építeni a többlet termésnek. ????
Most már előre félek, félünk attól, hogy hazánkban ismét jó lesz legalább a kalászos termés. Mert lesz mit kivinni és itthon megint hoppon marad a nép. Nem, éhezni talán nem fogunk, de költeni annál többet. Hogy is mondta Maria Antonia , a kivégzett francia királyné a Francia Forradalom előestélyén, amikor panaszkodtak neki, hogy a nép éhezik, nincsen kenyere ? A válasz valahogy így hangzott, nem baj, egyenek kalácsot. Nos, abból úgy is kevesebb fogy.
Már hetek óta rémisztgetnek a jövő hónap horribilis, brutális, soha nem látott növényi olaj áraival. Hogyan ? Hát nem volt termés ? De volt, csak megy exportra.
Még a járványok megelőzte időben történt, hogy Fertődről átruccantunk a szomszédos osztrák Szent Andrásra a Sparba bevásárolni. Ó, sok sok minden olcsóbb ám ott. S nem csak olcsóbb, jó néhány esetben minőségibb a portéka. Nos, ott láttunk a zöldséges pultnál magyar termesztésű, csomagolású primőr zöldséget jóval olcsóbban a Fertődön vásárolhatónál. Eszembe jutott, hogy bizony itt a keresetek magasabbak, az árak sokszor olcsóbbak, hát nem a Paradicsom ez
Egyébként ha errefelé vezetne útjuk, ajánlom megnézni azt a sok sok fóliát, üvegházat, amelyekben tömegével termelnek uborkát, paradicsomot, paprikát a bécsi piacra.
Szezonban az út szélén sebtében felállított bódékban lehet kicsiben vagy nagyban többféle zöldséget vásárolni. Az üvegházak között kis parcellákon hálóval takart korai burgonya, saláta, retek nődögél. De egy jó ismerősöm kis öntözhető birtokán 9 féle zöldséget termelget, közöttük például a „Szedd magad” széles hüvelyű babot. Évekig nálam vásárolták a magokat, a Hollandiából importált széles hüvelyű zöldbab például a környékre vonzotta a közeli Bécs sokféle nemzetiségű és hazai lakosát.
Hogy színesítse a képet, jóféle szőlős kertek nyújtóznak a fóliákkal pettyezett tájban. E szőlők öntözhetők, hálóval védekeznek a termés idején a seregélyek ellen. S jó néhány palack jég bor van pincénkben, ajándék a szőlő termelőktől a jó tanácsokért.
A falvak között számtalan kis üzem van, ahol a rengeteg zöldséget készítik elő a piaci forgalmazásra. Itt-ott kis üzemek a gyümölcs feldolgozására.
A fentiekhez tudni kell, hogy Burgenland tartomány Ausztria megbecsült kenyeres kosara.
Sajnos, a határ túloldalán, Magyarország felé csak elvétve találhatóak fóliák, üvegházak. Sopronból jövet áthaladtunk ma autóval számtalan falun. Az un. Fertő parti falvakon, ahol valaha ilyenkor már izgatott emberek nyüzsögtek a kis parcellákon, háztáji föld darabokon. Egymást érték a hagyma, zeller, burgonya, cékla sorok. Sárgarépa és petrezselyem nagyhatalom volt a környék, messze földön híres a hegykői, homoki zöldségféle. Nos, ugyanitt ma elhaladva repce ésgabona földek vannak, a még üres föld darabok pedig várják a napraforgót, kukoricát.
Ma reggeli benyomás a Kossuth rádió Hajnaltáj műsorából. A híres neves, kiváló minőségű, sok aranykoronás Hajdúsági földeken, ahol már kelnie kéne, sőt sorolnia a borsónak, amit mindannyian szeretünk, amit levesben, főzelékben, köretben, és sokféle húsétel társaságában annyira kedvelünk, most a termelők takarmány növényeket készülnek termelni. Pedig a riport tanúsága szerint a földolgozók jelentős átvételi áremelkedést jelentettek be az év elején. De ami akkor jó árnak tűnt, mára gyengécskévé silányult. Mert a világpiaci ára takarmány és olaj növényeknek emelkedik, vele együtt emelkedik a belföldi ár, vele a belföldi kenyér, olaj ár. A múlt héten egy éven belül a harmadik kenyér áremelkedést szenvedjük el az általunk preferált közepes méretű Pékség által.
A minap Húsvét előtt elvetődtem a budapesti Vámház kőrúti Csarnokba. Ezt-azt szándékoztam venni, különösebb cél nélkül. Inkább csak a körbenézés öröméért. Mert valaha bizony hetente megfordultunk ott jó szülémmel. Nem, nem azt akarom kihozni, hogy csalódást okozott a Csarnok, de valahogy kevesebb pavilon volt nyitva, mint valaha, a forgalom is gyérebbnek tűnt. A húsosok jól el voltak látva áruval. Leginkább száraz árú, jó választék, jó kiszolgálás. Azt lehet gondolni, hogy húsból van elég, kiváló a feldolgozó iparunk, nem fogunk éhezni. A pavilonok kisebb tájjellegű feldolgozókat képviseltek, nem igazán kombinát méretű üzemeket. A sonkák, kolbászok, sonkák is sokfélék, minőségben, formában, ízben.
A tejesek már mérsékeltebben adták elő magukat. Nem találkoztam azzal a fantasztikus sajt választékkal, amit korábban megszoktunk, akár 40 éve is. Magamat félbeszakítva jegyzem meg, hogy már elmúlt jó 10 éve, hogy a Csermajori nagyon híres tejipari szakközép iskola bezárt. Igen, jól értik, bezárt. A frissen felújított, kiváló tanüzemmel, tehenészettel ellátott iskola már nincs.S mindez történt akkoriban, amikor Kormányunk hitet tett a szakmai képzés mellett. A szakmailag kiváló dolgozók szétszéledtek, különféle, az élelmiszeripari feldolgozáshoz nem köthető állásokban várták, hogy valami legyen. Nem lett semmi. Hogy milyen érdek mentén hajtották végre ezt a tettet ? Itt készült az ilmici, pálpusztai, óvári sajtok mellett egészen jó vaj, tejföl és sok minden más. Messze földről is kértek meg helyi ismerősöket, hogy abból a fantasztikus sajtból vegyél. A környékbeliek pedig rendszeresen látogatták vásárlás céljából.
Hogy azóta mi van ? Vannak sajt műhelyek sokfelé. Ez jó. De ki volt a más területekről átvedlő sajt feldolgozók oktatója ? Az internet ? Az alig néhány napos tanfolyamok ? A szerencsésebbek külföldi tanulmány útja ? De ha ez így jól van, akkor hát tényleg nincs szükség sem erre az iskolára, sem a kertészeti szakközép oktatásra. Mint ahogy ennek az elgondolásnak jegyében szűnt meg az ország egyik legjobb kertészeti iskolája Fertődön.
Igen, itt kívánkozik megint közbe egy gondolat. Jómagam 1974-79 között jóféle, az iparból jött oktatóktól tanultam az élelmiszer gyártás csinját-binját. Oktatók a Kertészeti Egyetemen, akik az élelmiszer ipar számtalan területéről kerültek tanári, tanszék vezetői pozícióba. Ha esetleg volt is párt kötődésük, azt jócskán felül írta szakmai tudásuk. Nem volt könnyű a Kertészetin végezni. Ahogy sok résszel korábban írtam, sokféle tudás, jóféle üzemi gyakorlatok, pezsgő tudományos élet. És a szakma iránti elkötelezettség.
Később, ahogy 1990 után fogytak a nagyobb és kisebb feldolgozó üzemek, egyre kevesebb gyakorlati hely adódott, egyre kevesebb helyen gyakorlatozhattak a diákok, illetve kevesebb lett a feldolgozó iparban felajánlott állás lehetőség. Átvette a gyakorlati oktatás helyét a digitális anyag. A végzett hallgatók egy része más területen helyezkedett el, mások külföldre mentek jól boldogulni.
Sajnos, a privatizált üzemekben a magyar szakemberek már inkább csak a második vonalban tudtak érvényesülni, az igen sokszor külföldi tulajdonos hozta a maga emberét.
Az egyetemi tanszékek sem kaptak megbízást gyáraktól, hogy a hallgatókkal karöltve fejlesszenek, kutassanak. Igy aztán mára már kevéssé fontos, hogy mitől színeződik el a szörp, nagyobb fontosságot kap a szörp közgazdasági környezete. Ez is fontos, az is fontos.
Igaz, hogy a néhány megmaradó feldolgozóban a technikai színvonal hirtelen megugrott, a hozott technológia más volt a réginél.
Hej, pedig a magyar leleményesség, innovatív szándék bőven tudta korábban sikeresen helyettesíteni a nyugati technológiát, amihez nem jutottak a gyárak. Kitaláltuk a jó, sőt jobb megoldást. Aztán abból lett a szellemi export, sajnos sokszor nem a fejlesztő mérnök javára.
A minap töltötte be a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara megalakulásának 50 évfordulóját. Nem én mondom, ott sem voltam, elfelejtettek értesíteni, ahogy nagyon sokakat, hogy bizony az oktatás színvonala még lejjebb szállt. Pedig az oktatás nélkül ……. Igen, tudom, már nincs szükség arra, amit mi tanultunk annak idején. Elavultunk, elöregedtünk, már nem az a tudás amit mi tudnánk nyújtani.. Tényleg ??????
Szóval, visszatérve a Vásárcsarnokhoz. Volt még két desszerteket, különleges édességeket gyártó jó cégnek a standja.
És a zöldségek ? Nos, aki a Csarnokban járt már, tudja, hogy két oldalt voltak, vannak a régen maszekok, ma kiskereskedők állásai. Most is, mint már 50 év óta is, hozták a formájukat. Gyönyörű választék, jó kiszolgálás. Ahogy ez mindig is volt, amolyan kirakat a magyar kertészetről a túristák felé. Csak hát a hazai primőrök mellett a kínálaterősen nemzetközi volt.
Alig néhány klasszikus értelemben vett zöldséges bolt volt, nem kirakatba való módon kiállítva az áru, de mégis gusztusosan, olcsóbb áron. Nos, ott már voltak vevők, ha nem is taposták egymást, de a sor kialakult. Én vásároltam banánt, ami le volt árazva, szépen tisztított karfiolt, sárga paprikát. De nagyon sok egyéb zöldség is volt. Azért a spenót és sóska mégis hiányzott.
Ami számomra üdítő volt, hogy egy standnál legalább 15 féle készétel konzervet láttam. Szépen adjusztált 400 grammos dobozban, képviselve azt a választékot, amely gyermekkoromból megmaradt bennem. Vettem is nyomban egy doboz Marhapörkölt tarhonyával című konzervet. Még nem bontottam fel, de igérem, hogy beszámolok az ízéről. Hogy ezt miért említem, mert 50 év távlatából mintha feltámadni látszana a Szegedi Paprika Zrt jóvoltából egy már már kihalóban lévő élelmiszerágazat. Mint készétel konzervek.
Babot, lencsét is vásároltam. Két helyen láttam előzetesen, nagyon szűk választékkal. Lencséből vagy három féle volt, de meg sem mertem kérdezni, hogy honnan jöttek. Haza felé hallottam beszélgetni a babokat, valamiféle egzotikus nyelven kommunikáltak.
A fentieket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy piros lett a paradicsom, nem sárga, elindultunk kicsinyecskét mi hátra. Legalább is az élelmiszer termelés tekintetében.
Hallom és olvasom, hogy itt-ott készülnek termálvíz bázisra építeni üvegházakat. Hatalmas méretekről hallok, olvasok. Másutt közmunkások működtetnek kisebb termesztő egységeket. Nagyon szeretnék megnézni egyet. A nagyobb üvegházak működtetése, kezdve a beruházástól egészen a bio növényvédelmen, tápanyag utánpótláson keresztül nem olcsó. Azonban kis felületen óriási a termelési potenciál. Azonban egy ilyen egységen belül, ha felüti fejét akár csak ritkán is egy kórság, már nagy a baj. Ahogy a Győr melletti hatalmas üvegházban egy behurcolt paradicsom barnulást okozó vírus jelentett gondot. Mint növényvédős is, sokszor találkoztam a pályám során olyan kártevőkkel és kórokozókkal, amik újonnan behurcolva hazánkba a leggondosabb szabályok ellenére is, óriási gazdasági károkat okoznak. Nem csak nálunk, Ausztriában is. Szomszédunk, aki egy nagyobb üvegházban dolgozik évek óta elmondta a titkot, tavaly egy, az ottani helyiek által Jordán vírusnak nevezett ( feltételezem, hogy a barnulást okozó virusról lehet szó ) akasztotta meg a produktumot.Hivatalosan :
A Tomatobrownrugosefruitvirus (ToBRFV) a tobamovírusok csoportjába tartozik.
De valójában nem csak ez a vírus okoz gondot. Folyamatosan támad a madár influenza, a sertés pestis és még ki tudja mi minden. Növényeinket rovarok gombák, fitoplazmák, vírusok fenyegetik. Fogjuk ezt klíma változásra, a szaporító anyagokkal beérkező károsítókra. És sajnos, ez 2050-ig is így lesz. De hát az embereket is új, rovarok által terjesztett kórokozók támadják, gondoljanak csak a szúnyogok által terjedő láz típusokra, egyéb, még fel sem ismert vírusokra. Lehet, hogy Földünk egyre kevesebbeknek kellemes hely a szaporodó létszám ellenére ??!! Nem csak 2050-ig.
Mióta növényvédős szakmérnökként végeztem Gödöllőn, rengeteg növényvédő szert kivontak a forgalomból. Ez helyes cselekedet, hisz gondos vizsgálatok alapján valamilyen módon emberre, állatra, környezetre hosszabb vagy rövidebb távon kártékonyak. Azonban észrevették ?? Egyre kevesebb a beporzást végző rovar. Ország szerte. Eltűnt a giliszta bőség. S alig okoz bosszúságot a vakondok.
Valaha a Fertő parti úton ilyentájt barna békák és siklók tízezrei kívántak átmenni az úton. Autóknak kellett volna lassabban hajtani, nem igazán tették, de természetvédők gyűjtötték folyamatosan a békákat, siklókat, csapdákat állítottak nekik, majd vödrökben vitték a túl oldalra. Most se lassító tábla, se csapda, se természet védő, és se béka. De ugyanezt hallottam más ország részből is.
Valaha, és megint csak valaha, hajnalonként messzire hangzó kuruttyolás verte fel a hajnal csendjét és búcsúztatta a napot. Manapság örülünk, hogy van még madárfütty. Lehet, hogy nem csak a növényvédőszerek a hibásak ?
Pedig állítólag a jövő számára védjük környezetünket. Én minden héten vonaton Győrbe utazom. Figyelem a vasúti pálya mentén lerakott szemetet. Van bőven. Nagyon sok a hulladék !! Ugyan csak mellékesen, de mégis összefügg ez a hozzáállás ahhoz, hogy lesz-e mit ennünk, s az milyen minőségű lesz a jövőben.
Feltételezem, hogy a technika, technológia töretlenül fog fejlődni. Már ma is számtalan kitűnő megoldás olvasható hírportálokon, hallható, látható a médián keresztül. Új típusú műtrágyák, baktérium trágyák, munkagépek, figyelő robot repülők, talaj javítók stb. Igen, nem félek attól, hogy gáz híján nem lesz elég műtrágya. Már vagy 20 éve egy tanulmányban olvastam, hogy a légkör elektromos tevékenysége nyomán nitrogén oxidok keletkeznek, melyek a légkör nedvességével elő műtrágyává alakulnak. Ily módon, írta a cikk, évi 10 kg nitrogén kerül a talajba hektáronként. Azóta ugyan nem erősítette ezt meg más írás, de hihető. És ily módon talán egy nap megalakulnak a napenergiából nyert árammal működő műtrágya gyárak.
Vagy éppen megoldódik a mesterséges klorofill elkészítése, mely áram segítségével állít elő majd szénhidrogént vagy éppen hidrogént. Ez utóbbira már komoly kutatások vannak. Vagy megoldódik a napenergiával nyert áram tárolása, valamely az eddigiektől eltérő módon. Például mágneses terek felépítésével és megcsapolásával.
Nem félek attól, hogy kutatóink nem találják meg az egyre hatékonyabb hibrideket, vagy éppen rég elfeledett növény és állat fajták hoznak vissza. Épp ma hallottam, szintén a hajnaltáj műsorban, hogy sikeresen szaporítják a régi szürke marha fajtákat. Nagyon jó !!! De, mint kiderült, exportra. De az újonnan alakuló üvegházak is produktumuk jó részét exportra szállítják.
Ennek örülni kellene ? Export takarmány, export búza, export állati termékek. Mi marad itthonra ? Az áremelkedés, infláció.
Sokan, főleg vegetáriánusok, vegánok jövendölik az állattenyésztés beszűntetésének fontosságát. Mondják, egy kg hús előállításához mennyire sok vizet használ fel a tenyésztő. Mekkora mennyiségű takarmány fogy el egyetlen kg hús előállításához. Gondosan kiszámolták a víz mennyiséget, a megtakarítható takarmány mennyiségét. Környezetvédők kiszámolják, hogy a szarvasmarha szellentésével mekkora kárt okoz a légkörnek, nagyban hozzájárul az üvegház hatású metán légkörbe jutásához. Ez is igaz, az is igaz. De, amikor hazánkban még sokkal több szarvasmarha élt, és szellentett, akkor miért nem fenyegetett ez a gond.
Nem utolsó sorban egyelőre a lakosság jó része nem tudja a diétáját hús nélkül elképzelni. A szakácskönyvek csak úgy ontják a húsos recepteket. Melyik politikai párt merné felvállalni, hogy ugyan a jövő érdekében, de ne egyél húst ?!
De szép számmal születnek cikkek arról, hogy a szarvasmarha tartás mennyi haszonnal jár. Valaha a szoci mezőgazdaságban szinte kötelezően tartozott rét, legelő, erdő, szántó, gyümölcsös, kertészet minden gazdasági egységhez. Ez aztán maga után hozta a rét és legelő gazdálkodást szolgált trágyával, karban tartott hatalmas területeket, s szolgáltatott olyan húst és tejet, ami világhírt hozott hazánknak.
Igaz, hogy a sertés makkoltatás ősi szokása már 50 éve is a múlté volt, de a sertéseknek bőséggel mérték a főtt burgonyába kevert kukorica darát. Házaknál bizonyosan. Innen van az apró burgonya neve is : malac krumpli.
Sertéstelep, 1969
Egy már meghalt komoly közgazdász, valahai Marx K. Közgazdaságtudományi Egyetem Tanszék vezetője, nevezetesen Jövőkutatási Tanszéké, kedves gondolata volt, lévén Somogy megyei származású, hogy a somogyi burgonya az országot tudná táplálni. Igaza volt. És még hozzáteszem, a nógrádi burgonyát is, amely megyében ténykedtem 4-5 éven keresztül. A burgonya laza földet, jó vízellátást igényel. De képes hozni 600 mázsa termést. Iparágak, mint alkohol gyártás, ipari keményítő, számtalan tészta, étel alkotó része, kenyérhez keverve annak élvezeti értékét növeli, gabonát helyettesít részben, jól tárolható, gépesíthető stb. Az írek biztosan jót mondanának róla.
A tárolhatóságon túl jól szárítható, feldolgozva termékei pl. hasáb burgonya fagyaszthatók. Pelyhesíthető, jól fagyasztva száríthatókrumpli.. Nemesítésében világ elsők vagyunk. És mi van most ? Igen, van import burgonya.
Egy nagyon kedves barátom, 70 év körüli gazdálkodó, az Óvári Egyetemen tanulta a gazdálkodást, tehenei vannak, szántója, és nem kimondottan baloldali világnézetű ember. A minap Húsvétkor azt fejtegette, hogy vissza kellene hozni a régi mezőgazdasági TSZ-eket. Valószínűleg nincs egyedül a nézetével, hisz Vas megyei falujában embersége és gazdálkodói sikere következtében megbecsült tagja a közösségnek. Mindenki ismeri, sőt elismeri.
Szerintem igaza van. A jövő zökkenőmentes élelmiszer ellátása, sőt exportja érdekében igenis szükség lenne a maitól eltérő jövőképre. Ideális méretű gazdaságok, sokféle tevékenységgel, hogy helyben tartsák az embereket. Ez még ráadásul a kevesebb napi ingázáshoz felhasznált üzemanyagon keresztül környezetet kímélő is. Nem feltétlenül kell már a 30 évvel ezelőtti képben gondolkodni, hisz már vannak drónok, rövidesen a sorok közé küldhető elektromos robotok, számtalan típusú kombájn stb. A közeli jövő mezőgazdasága akár nagyon megbecsült szakma lehet ismét.
Az én kedves gondolatom is megvalósulhatna a zöldség termesztés újjáéledésével, mint szántóföldi vagy üvegházi, amely elláthatná a gazdálkodó tulajdonában lévő feldolgozó üzemet is. 12 hónapos foglalkoztatás.
Még vagyunk jó néhányan, akik emlékszünk arra, hogyan is kell ezt újjászervezni.
Rövid időn belül folytatnám a gondolkodást, még oly sok lehetőség van a jövő számára.
Igen, nyakunkon az áremelési hullám, és az infláció.. Egy közgazdász azt mondja, hogy olyan lesz a helyzet, mint 1945-ben, a háború után, ide jegyrendszer kell! Biztos ez? Tuti, nincs más alternatíva! A lecsómérnök úgy látja, hogy van más lehetőség! A jegyrendszer lehet a megoldás az élelmiszerárak elszabadulására?
Csapjunk is bele a lecsóba, hogy hogyan is jutottunk idáig! Mivel felvetődik az a kérdés, hogy jegyrendszert kellene bevezetni.
Tudniillik nem a második világháború után vagyunk, hogy szétlőtték volna az ország infrastruktúráját, hanem csak egy gazdasági válság előszele cirógatja lágyan arcunkat, semmi több nem történik most, így 2022 áprilisában..
Az elején elemezzük kicsit a hátteret, miben is élünk, belevéve a tágabb környezetet, és mindezek után belevágunk a lecsóba. Nézzük:
2021 Januárjában írtam egy bejegyzést, ami hatalmasat ment a lecsós blogon, kaptam érte hideget-meleget:
Ebben a bejegyzésben arról volt szó, hogy az élelmiszermérnöki tudás világszinten hiánycikk, nyugaton, meg a távoli keleten meg is fizetik, és feldobtam a labdát, hogy itthon is meg kellene adni a lecsómérnöknek a nettó havi 3000 EUR-nak megfelelő forint összeget, mert ha nem, egyszerűen nem lesz releváns szakmai tapasztalattal bíró lecsómérnök, aki a lábára húzná az üzemi bakancsot.
Persze, tudom én, hogy itthon a nettó 500 K- 550 K Magyar Forint / hónap + egyéb juttatások az átlag ajánlat a lecsómérnököknek, - ami már egy roppantó ajánlatnak számít itthon. – Nettó 550 K fizetés a cégnek teljes cégköltségen ökölszabály szerint 2022-ben a nettó fizetési ajánlat 170 %-ba kerül. A fenti példában a nettó 550 000 Ft fizetés a cégnek a nettó fizetés: 550 000 Ft / 100 = 1 % = 5 500 Ft --- > 170 % = 5 500 Ft x 170 = 935 000 Ft. --- > Erre szokta mondani - tévesen - a cégvezető, hogy „legalább ennyit ki kell termelnie a cégnek”, hogy ki lehessen fizetni a nettó 550 000 Ft-ot.
– Hozzáteszem, annál a cégvezetőnél, vagy tulajdonosnál, aki így gondolkodik a saját üzeltéről, annál nem nagyon érdemes eltölteni egy percet sem munkaviszonyban. Mivel ott komoly bajok lehetnek mással is, de ez csak az én véleményem. -
Lássuk, jól számoltunk-e.
Kalkulátor ---> Beírod, hogy 550 000 nettó Ft --> kiadja eredményként: 934 586 Ft --- > Szuper! Az ökölszabályunk működik, arányaiban nem lőttünk mellé! A nettó bér 1 %-át megszorzod 170 –el, és megkapod azt, hogy mennyibe is kerül az a pozíció a cégnek. Igen, minden adókedvezmény nélkül számolva kerül ennyibe.
Csörrent a telefonom - Lenne itt egy meló -
Itt tartunk 2022-ben, így április második harmadában, hogy nettó 500 k Ft már egy nagyon jó mérnöki fizetésnek számít itthon. Történt, hogy a közelmúltban felhívtak telefonon. Jó kedélyűen elcsevegtünk angolul.
A fejvadász pár száz kilométerről azért hívott fel, hogy elmondja, hogy lenne egy ajánlata, miszerint heti egy napot – bruttó 8 órát - kellene dolgozni az üzemben, néha a helyszínen, de inkább home office-ban.
Mivel érdemes lenne a munkához elköltözni a pár száz kilóméterre lévő városba, a költözést fizetnék, a lakást, a gyerekek magánóvodai, és magániskolai is ellátását fizetnék. Természetesen a rezsi – benne a élelmiszer, és egyéb költségek, mint a bébiszitter, bejárónő költsége is a cég költsége lenne. A cég természetesen ad céges autót magánhasználatra is, melynek költségét állják, km használat megkötés nélkül. Hogy a feleség ne unatkozzon, segíti a cég a számára megfelelő részmunka, vagy munka megtalálásában helyben, ha úgy gondolja, hogy dolgozna. A cég nem korlátozná azt, hogy a maradék időben mivel foglalkozok. Nem kívántam élni e lehetőséggel, és ezt tudomásul is vette a fejvadász, mosolyogva tettük le a telefont.
Szóval elő a számológépet! Érdemes nyomkodni kicsit, hogy a cég mennyit is invesztál a pozícióba! Ehhez még tegyük hozzá azt, hogy a fejvadászat sem olcsó mulatság manapság! Persze ez nem munkahelyteremtés, hanem tervezett pozícióba fektetés, ez kicsit más, amit amit megszoktunk errefelé!
Azt, hogy merre van az a pár száz kilométer Budapesttől, azt nem fogom elmondani. Érdemes emészteni, és jól megrágni a fentieket.
Úgy néz ki, hogy mindenhol más stratégiát választanak arra, hogy felkészüljenek a jövőre. Nálunk az esetleges jegyrendszer bevezetésén gondolkoznak, máshol meg úgy gondolják, márt most érdemes felkészülni a jövőre, és agyakba fektetni igen komoly összegeket.
A pandémia miatti korlátozásokat feloldották, háború dúl egy szomszédos országban, ami miatt lassan nyakunkon a gazdasági válság, kezdenek elszállni az árak… Közben készülni kellene a jövőre… Infláció, meg az elszálló törlesztő részletek..
Olyan világot élünk, élünk, amivel a mi korosztályunk netán gyerekként találkozott a 1990-es években. Újra háború van Európában, és kezdenek elszállni az árak, az infláció az egekben. Az hogy mi is az infláció, és miért van jelen, arról írtam ebben a bejegyzésemben:
Az árak annyira elszálltak, hogy Németországban a kereskedelmi lánc csak szép képeket tesz bele az akciós újságba, mivel nem tudja előre 5-6 hétre tervezni az értékesítési árakat, napi árképzésre tért át, ez volt 2022. április 11.-én, azóta kicsit stabilizálódott a helyzet, persze egy magasabb szám került az árcímkére.
Az inflációról szóló cikkemben írtam arról, hogy ha például valaki felvett egy hitelt, és megindul az infláció, és ennek folyományaként a jegybank megemeli az alapkamatot, akkor általában a bankok átárazzák a már megkötött hitelszerződések kamatait. Mivel a felvett hitel kamata függ az alapkamattól. Több forintot kell visszafizetni havonta, mivel több pénzt kell visszafizetni a futamidő végéig. Mivel a hitelszerződést kötött az ügyfél, és nem kölcsönszerződést, mivel egy bankfiókban hitelszerződést lehet kötni.
Tehát ha elszáll az infláció, akkor elszállhatnak a törlesztő részletek is.
Most volt nemrég az agrárszektor konferencia is, ahol szóba került az, hogy akkor most az agrárium hogyan finanszírozható. Igen, agrárium, nem élelmiszergazdaság, vagy élelmiszeripar. – Erről is szólt már cikk, hogy mi a bajom ezzel, hogy agrárium-ot fejlesztünk, vagy élelmiszeripart fejlesztünk és nem élelmiszergazdaságot:
Nem csak azzal van gond, hogy nem élelmiszergazdaságot fejlesztünk, hanem agráriumot, hanem azzal is gond van most 2022-ben, hogy nem lesz pénz beruházásra, vagy nem úgy lesz pénz beruházásra, ahogy azt az elmúlt 15 -20 évben megszokhatták az agárvállalkozók. Erről szólt az idei agárkonferencia egyik panelbeszélgetése:
Idézet a cikkből:
„Arra a kérdésre, hogy a támogatások előtt állók most vegyen föl hitelt, vagy várjanak 3-6-9 hónapot, Hollósi Dávid, az MKB Bank Nyrt. és Takarékbank Zrt. Agrár és Élelmiszeripari üzletágának ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a gazdálkodóknak még most kell döntést hozni, mert később csak rosszabbak lesznek a körülmények. Aki még most tud élni a lehetőséggel, az tegye meg, ellenkező esetben ugyanis komoly kiadásokra kell készülnie. A szakember elmagyarázta, hogy a 2,5% és a 7,5% között akkora különbség van, ami akár azt is jelentheti, hogy az első 4-5 évben 40%-kal is magasabb lehet a törlesztőteher, és ezt nem biztos, hogy a projektek ki tudják gazdálkodni.”
Az infláció felzabálja a fejlesztési lehetőségeket, nem lesz pénz beruházásra. Az infláció, és az, hogy a banki hitel kamatokban már meg is jelenik a hatás, az azt jelenti, hogy a bankok nem, vagy csak nagyon jó tőkehelyzet mellett adnak hitelt az egyes agrárvállalkozásoknak, általában beruházásokra. Nagyon ritkán gondolkodnak abban a cégek, hogy ilyen inflációs környezetben a humánerőforrásba fektessenek be. Nem elsődleges prioritás. /Ha humoros akarnék lenni, fizetni kell a két éves traktor lízing díját, ez a fontos../
A cikkben arról is írnak, hogy a háború után konszolidálódni fog a helyzet, amivel kezdeni kell valamit, az összefogást, és a hatékonyságnövelését említik meg, mint versenyképességi faktor.
Erről már írtam 2021 decemberében, mivel a 2021-es agrárszektor konferencián is előjött ez a téma a panelbeszélgetésen, hogy horizontális, és vertikális integrációkban van a jövő:
Tehát nem tudunk újat kitalálni, csak azt, hogy a már meglévő agárpotenciálok horizontálisan és vertikálisan integrálódni fognak. Ez valahogy engem az 1990-es évekre emlékeztetnek.
Bokros csomag reloaded? Vagy létezne másik út is?
Tegyünk még a gazdasági háttér áttekintéséhez egy komoly gazdaságpolitikai nyomást, miszerint konszolidálni kell a költségvetést, még ebben az évben, olyan 1 500 milliárd forintos kiigazítást kellene végrehajtani:
A Bokros csomagra mondta német mentorom, hogy kicsit másképp is lehetett volna, mivel ez a csomag szépen létrehoz majd egy kiábrándult generációt, az akkori 10-14 évesekből. Akkor nem hittem el neki azt, amit mondott, de sajnos igaza lett.
Nálunk is kialakult a „FUFO generáció”. Ez volt az első generáció, a rendszerváltás után, aki már azt tanulta meg, hogyan kell „Amerikai típusú önéletrajzot” írni, hogy a „HR-es” tudja értelmezni azt, amit lát. A gond az volt, hogy az egyetemet ezek az emberek a 2000-es évek közepére végezték el, addigra már megint beszűkültek a lehetőségek – sokan dobbantottak is.. -
A 90-es évek közepe volt az a kor, amikorra a privatizációs boom kezdett lecsengeni, és az új vagyoni viszonyok kezdtek megszilárdulni. A TSZ-ek, és egyéb állami vagyonokból lett Rt-knek, és Kft-knek új tulajdonosuk lett, sok ilyen Kft-t, Rt-t folyamatában felszámolták, akkor alakul ki a gazdaság duális szerkezetének alapja.
Pár akkori TSZ-ből lett Kft, meg Rt. túlélte az akkori felszámolási őrületet, és megmaradt. – Ahol ez történt, arrafelé azt mondják még mindig a helyiek, hogy „megmaradt a TSZ„.
Ezek most milliárdos cégek, melyek exportképesek, néhány ágazatban az ágazat gerincét képviselik, ilyenre példa pl. ez a cég.
Kb. ezzel a történelmi tapasztalattal állunk itt 2022 áprilisában, ahogy is valaki felveti, és megírja egy újságban, hogy nincs más hátra, ide jegyrendszer kell.
Az, hogy hogyan nézett ki a háború utáni jegyrendszer a Német Birodalom romjain, a nyugati megszállási területeken, arról írtam már ebben a cikkben:
Bevezették az élelmiszerjegy rendszert a háború végén és egész az 50-es évek közepéig nem vezették ki. Ez, akárhogy is számoljuk, minimum 10 évet jelent, meg azt, hogy akkora a szegénység, és annyira nincs semmi, hogy az élelmiszer is jegyre van.
Itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el, hogy mit is sugall a cikkíró:
Akkora lesz a szegénység, hogy nem fogják tudni megvenni az emberek az ételt, ide állami jegyrendszer kell
A meglévő, lokális – állam területén lévő - stratégiai élelmiszergazdasági infrastruktúra elégtelen, - vagy nem létezik – fel kell építeni, mert nem képes biztosítani a lakosság alapvető élelmezései szükségleteit, ami a napi túléléshez kell.
Nincs, és belátható időn belül nem is lesz szakképzett munkaerő, aki előállítsa az élelmiszereket
Nem sorolom tovább, mert messze visz ez az okfejtés. De most az ország területén nem dúl háború, az EU tagjai vagyunk, egy fejlett ország, eléggé szofisztikált, és a nemzetközi munkamegosztásba komplexen integrált exportorientált iparági struktúrával.
Felteszem a kérdést, mi a gond? Jegyrendszer kellene?? Miért?
Írtam már egy cikkemben, hogy lassan eljön az idő, és a számra kell vennem a K-betűs szót: kapitalizmus.
Itt van a wikipedian egy rizsa, hogy mit is jelenthet a kapitalizmus szó – aki akarja, olvassa el. A gond az vele, hogy rizsázik mindenről, csak a lényeget nem mondja el.
Az én megfogalmazásom szerint, a kapitalizmus nem más, mint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Mások szerint a kapitalizmus nem jelent mást, mint szabad pénzpiacot.
Az Egyesült Királyságban az ember megéli a kapitalizmus angolszász felfogásának működését a gyakorlatban. Ennek a következő az egyik megnyilvánulása: Én, mint fogyasztó azért vagyok, hogy áruféleségeket, és szolgáltatásokat vásároljak. Mivel fogyasztok, életben tartom a gazdasági körforgást. Minél többet fogyasztok, annál jobb.
Mivel jó termékeket akarok fogyasztani, ezért a piaci szereplők megteremtik nekem a választás lehetőségét. Azaz, ha bemegyek a boltba, és mondjuk 410 g-os Baked Beans-t akarok venni – sztenderd paradicsomos babkonzerv a „40dkg-os” - , megtehetem, mivel a 20 penny / doboz-tól találok fogamra valót egész 3 fontig, minimum 20 fajtát. Én, mint fogyasztó – mivel én vagyok a király – a fontjaimmal szavazok, hogy melyik konzervet veszem. Értelemszerűen, ha egy gyártmányt többen vásárolnak, akkor abból többet kell gyártani, és ez pörgeti a gazdaságot.
Tehát a kapitalizmusnak az a jó, ha gazdag vagyok, és tudok fogyasztani. Ezért a kapitalista rendszerekben él az a hit, ha többet dolgozok – olyan értéket tudok előállítani, aminek van piaca – sikeresebb leszek, mivel több pénzt kapok munkám ellenértékeként, többet tudok fogyasztani. Ezért mondják azt manapság, hogy a gazdag kapitalista társadalmak fogyasztói társadalmak.
Mivel fogyasztani márpedig kell, - mert a kapitalizmus nem állhat le- ezt szépen megmutatta, hogy hogyan kezelte UK a pandémiás lezárásokat:
Egyszerűen beállt az állam a fogyasztó, és a termelő közé középre, kinyilvánította, hogy komoly helyzet van, és egyszerre támogatta a cégeket, és a fogyasztókat. Mivel azonnal, és egy időben alakult ki kínálati, és keresleti sokk. A cégek kamatmentes hiteleket kaptak, hogy ne omoljanak össze, a fogyasztók – dolgozók – meg szinte a lezárások nulladik napjától megkapták az államtól a fizetésük 80%-át. /Erre szükség is volt arrafelé, mivel a dolgozók sokasága él hétről hétre, és pl. ha Direct Debit van a számlán – azt egyszerűen fizetni kell, más eset szóba sem jöhet.
A többit a piacra bízták, nem gondolkoztak abban, hogy jegyrendszert kellene bevezetni.
De térjünk vissza valóságunkba.
A élelmiszergazdaságban nem válság van, hanem egy nagyon komoly paradigmaváltás elején vagyunk.
Sokan emlékeznek még arra, hogy milyen volt a szociban az élelmiszergazdaság, hogy a TSZ-ek, és az ÁG-k rendszerére épülő komplex élelmiszergazdasági rendszer prosperáló volt, képes volt az országot ellátni mindennemű polci végtermékkel. Sokak szerint ezt a rendszert kellene visszahozni. Ezzel nem értek egyet, eltelt több mint 30 év, itt volt egy EU csatlakozás, teljesen megváltozott az, hogy mit tekintünk értéknek.
Akkor azt tekintették értéknek, hogy egy TSZ, amely pl. összefog 10 falut, termel mindent lokálisan. Az állattartás, növénytermesztés, és a kertészeti ágazat, a rá épülő feldolgozási faktorok szinergiát alkotnak. Ez a rendszer már a múlté, és nem lehet feltámasztani, se a szaktudás, se fizikai alapok nincsenek meg hozzá.
Mást kellene kitalálni, felhasználva ezt a tudást, úgy, hogy itt, és most működni tudjon, és hatékony legyen. Abból kellene jól építkezni, amink van.
A szántóföldi növénytermesztés jelenleg túlsúlyban van, és az ágazatban is el fog indulni egyfajta integráció. Mivel a legkevesebb macera a szántóföldi növénytermesztéssel van, és általában a termelt termények értékesítéséből származó bevétel jól tervezhető – mert tőzsdei termékekről van szó – mindenki ezzel akar foglalkozni, mert hektáronként meg lehet keresni a 300 K- 800 K nettó forintot. Ha van egy 300 Ha-os gazdaságod, az már bőven elég. Az élelmiszeriparban pl. hogy egy élelmiszeripari vállalkozás hozzon nettó 70 – 90 millió Ft-ot adózás után, az év végén, nagyon komolyan kell idegeskedni, higgyétek el nekem, az más pálya. A bankok is a szántóföldi növénytermesztést szeretik, mivel sztenderdizált banki termékeket lehet fejleszteni a történetre.
Na de, ha elindul az integráció, a szántóföldi növénytermesztéshez nem kell több munkavállaló, hanem lehet, hogy kevesebb. A kertészet, az állattenyésztés, meg az élelmiszeripar az már macera. Nehezen követhető, meg amúgy sincsen munkaerő, így nehezebben finanszírozható.
Egy jó mestertervvel meg tudjuk akadályozni azt, hogy jobban elszálljanak az élelmiszerárak!
Ide egy mesterterv kell, és nem jegyrendszer!
Itt vagyunk most április végén. Szépen meg lehetne azt csinálni, hogy pl. akinek van egy művelhető kertje, azt mondja, hogy egy, vagy több családnak szívesen megtermeli a konyhára való zöldséget a kertben, és segít az eltevésben is. Vagy terményben, vagy befőttben kapja meg a portékát a család. Május első hetében elvet mindent, kb. még a mai naptól van olyan 15- 20 nap, hogy kitalálják, mit vessenek.
Megegyeznek egy összegben. Őstermelőként ezt szépen meg lehet csinálni. Legalább elindulna valami, amire rá lehetne építeni a jövőt! Népmozgalom, meg van pénzmozgás is a történetben.
Nem lóg bilibe a kezem hidd el!
Ha ebben kezdenénk el kapargatni, akkor fel lehetne rajzolni azt a teret, hogy a kezdő lecsóménök palántának ne az legyen az első gondolata, hogy hogyan lehetne dobbantani az országból. Egyszerűen azért, mert meg lehetne álmodni – roppant gyorsan- és megvalósítani azokat a munkahelyeket, ahol teljesen természetes az, hogy a lecsómérnök heti egy napot dolgozik, és megkapja a 3 000 EUR-t nettóban, és minden egyéb, fent felsorolt juttatást.
Előző írásom bevezető rajza az Apokalipszis négy lovasát ábrázolta. Nem hittem volna, hogy a lovasok megjelenése a valóságban ily gyorsan bekövetkezik. Kik is hát a lovasok ?
Az apokalipszis négy lovasáról a Jelenések könyve 6. részének 1–8. verseiben olvasunk. A négy lovas az utolsó időkben bekövetkező események szimbolikus ábrázolása. Az apokalipszis első lovasáról a Jelenések 6:2-ben van szó: „És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.”
A második lovas : „És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.” A második lovas egy szörnyű háborúra utal, amely az utolsó időkben tör ki.
A harmadik lovas : „És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: ‘Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd.’” Az apokalipszis harmadik lovasa nagy éhínséget vetít előre, amely valószínűleg a második lovas, a háború nyomán fog kibontakozni.
A negyedik lovas :„És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.” Az apokalipszis negyedik lovasa a halál és a pusztulás szimbóluma, és egyesíteni látszik magában az előző három lovas tulajdonságait.
Ukrajna a gabona és napraforgó termelés kiemelkedő szereplője. Rendkívül jó minőségű talajai nagy lehetőséget jelentenek a világ élelmiszerrel való ellátásában. A legutóbbi időkben pedig alma és dió exportja izmosodott. Az őt támadó és Oroszország és Ukrajna együttes gabona exportja a világ búza exportjának negyedét, míg napraforgó exportjuk több, mint a felét teszi ki. Kecsegtető kilátás megszerezni ezt a gazdag országot. Történelem emlékezet óta az ember mindig háborúzott. És úgy tűnik, ezután is fog. De lám, ez most folyó háború is mekkora kihatással van a jelen és jövő mezőgazdasági potenciáljára. Egy békés Ukrajna sok élelmiszer termelési lyukat képes betömni a világban. De egy háborúzó Ukrajna tovább mélyíti az élelmiszer termelés termelés és fogyasztás szakadékját.
Hogy az ember háborúhoz való viszonya milyen, bizonyítja, Numa Pompilius híres templomot emelt Janus tiszteletére, melynek ajtajai béke idején zárva, háborúban nyitva álltak. Hét századon át, egész Augustus császárig, csak egy ízben volt bezárva Janus temploma, annyi háborút viselt a hódító római nép. Vagy politikusai
Most azonban az átmeneti termés kiesése pánikot jelent a tőzsdén, árakat emelnek olyan szereplők, akik színét sem látják a napraforgónak, búzának.
Már most beárazódik, hogy egyszer talán hiány lesz. Ez is a kapitalizmus.
Egyes szakértői vélemények szerint jelenleg a világon elég termelői kapacitás van akár 9 milliárd ember ellátására. Más szakértők azt állítják, hogy már éhínség van a világban.
Úgy igaz, hogy a kereskedelem kiegyenlíti a területi termelési egyenetlenségeket. A feldolgozás, szállítás raktározás megszervezése segíthet az éhínség leküzdésében.
Új gondolat a jövő racionálisabb gazdálkodására nézve a „helytakarékos terménymaximalizálás”. Az Élet és Tudomány ez évi 12. száma közöl egy összefoglaló gondolatot erről. Azaz a termelésbe vont mezőgazdasági területek legjobbjait lenne szükséges igazán intenzíven használni, gondolom a technika, technológia, öntözés szempontjából mindent megadni a területnek, míg a gyengébb adottságú területeken más tevékenységet lehet folytatni. Talán legeltetéses állattenyésztést vagy éppen visszaadni a területet a természetes élővilágnak.
Jól hangzik, hogy a kiváló adottságú hasznosítható területek kapjanak több lehetőséget a termés intenzifikálására. Talán egy ideig lehetőség, azonban a népesség további növekedésével a gyengébb területek is visszakerülnének a termelésbe. Illetve hazánkban is igen erőteljes a kertészeti médiában a talajra való odafigyelés népszerűsítése. A talaj olyan kulcs eleme a mezőgazdaságnak, kertészetnek, mely meghatározó.
Rendkívül fejlett, öntözéses gazdálkodást folytató ősi városállamok tűntek el nemcsak a klíma megváltozása következtében, de a szaporodó népesség mellett az egyre jobban kizsarolt termőföld gyengülése miatt. Tanuljunk belőle.
Súlyos problémákat vetítenek előre bizonyos növények lehetséges eltűnéséről szóló közlemények a közeli jövőben. Így a kávé, banán, kakaó, avokádó, és bizonnyal további növények is kerülhetnek erre a sorsra. Ezek közül a banán érintheti igazán súlyosan az emberiséget, mivel több mint népélelmezési cikk. Kenyai emlékeim szerint a legtöbbet látott gyümölcs a piacokon a banán volt, melyet rendkívül tápláló gyümölcsként és főzőbanán képében zöldségszerűen fogyasztják.
A banán esetében egy Fusarium fertőzés fenyeget, s mivel a banán a termesztésben mára alapvetően vegetatív módon szaporítható, fajta gazdagsága szegényes. De a többi veszélyeztetett fajta is a beszűkült fajtaszegénységnek köszönheti veszélyeztetettségét.
Ahogy korábbi írásainkban megjelent már, 50 éve még jóval több hazai zöldségféle, takarmánynövény féle volt termesztésben. A ma még meglévő zöldségfélék meglehetősen szűkös választékot jelentenek. Gyökérzöldségek, hagyma, esetleg az intenzíven termelhető saláta félék.
Milyen körülmények lehettek mások 50 évvel ezelőtt, amik serkentették a magyar szántóföldi és kertészeti kultúrák sokszínűségét ? Márpedig jó volna újra hasonló módon gazdálkodni a jövő érdekében.
A gazdaságosság jegyében a jól gépesíthető néhány gazdasági növény jelenti a magyar mezőgazdaság gerincét. Kissé cinikusan szólva, hogyan is lehetne elvárni bármely termelőtől, hogy több gondot okozna magának a szükségesnél ? Mert hát ugyan a sárgarépa ára is ment fel valamennyit, de hol van ez a búza, kukorica árgyarapodásától ? Ha kapitalizmus, hát legyen kapitalizmus !
S hát felvetődik, hogy a politika, politikus mit tehet ? Vegyük például az élelmiszer feldolgozást. Néhány idősebb un. agrárközgazdász szakember elszigetelten elmondja véleményét, ami vélemények pártállástól függően többé kevésbé ellentmondanak egymásnak. Történnek gyümölcsös, kertészeti beruházások, hallani kisebb nagyobb élelmiszer feldolgozó üzem átadásról. Kicsit elszigetelt vállalkozások, nélkülözik azt az erőt, mely 10 millió magyar ellátásához lenne szükséges.
Van jövő!
A jövő élelmiszergazdaságának egyik alappilére lehet a családi kertészetek, és kiskertek!
Sokat segítene a jelen és jövő kertészeti termékek ellátásában a kiskertek újbóli termelésbe vonása. Óriási, intenzíven kihasználható potenciál. Kertenként egy teljes családi ellátás és olyan fölösleg megtermelése, ami újra beindíthatná a feldolgozó ipart. Ehhez különösebb beruházás igény nem is társul, csupán a média még több bíztató szavára lenne szükség. No meg arra, hogy a kerti munkákhoz szükséges magvak, input szerek, kisgépek ára ne szökjön olyan magasságokba, amely már visszatartó erő. Itt ténylegesen szükséges szabályozás vagy támogatás.
Megkérdezett emberek mondják, hogy „lakóhelyem környéki piacokon kicsit drágábbak lettek az árak”. Legalább is a nagy láncok áraihoz mérten. A piacon kínált választék sem túlzottan széles, a valahai, 30-40 évvel ezelőtti nyüzsgő, igazi élettel teli piacokhoz viszonyítva mindenképpen kisebb. A hús és hús termékek választéka még a régi piacokat idézi, s mifelénk a tej és tejtermékek, főleg a sajt félék választéka is jó.
A napokban beszélgettem egy környékbeli őstermelővel. Hosszú évek óta termel zöldséget szabad földön, fóliában. Rendszeresen járja a család a Veszprém megyei piacokat. Amíg vetőmagokat forgalmaztam, imponáló mennyiségben vásároltak, s jobbára a magyar magokat preferálták a divatba jövő külföldi magokkal szemben. Számtalan megfigyelést végeztünk együtt sütőtök, sárgarépa betegségeit illetően, a termelő nagyon fogékony volt minden újításra, hogy az általa kínált zöldségek a legjobb minőségűek legyenek.
Tőle tudtam meg a következőket. Az általa látogatott két nagy városi piacon jelentősen csökkent a forgalmuk. Nem csak az övék. Szemmel látható az a folyamat, hogy a piacok körül is megjelenő un. multik leveszik zöldség/gyümölcs forgalmuk egy részét. A barátom 15 féle zöldséget visz ki a piacra, rendszeresen éjszakába nyúlóan a feleség és a fiúgyermek készíti elő a portékát az éjszaka elinduló furgonjuk megtöltésére. Hagymát, fokhagymát tisztítanak, petrezselyem zöldet csomóznak, igény szerint válogatják a gyökér zöldségeket, néha mossák is megrendelés szerint. Amit nem termelnek, azt friss áru cserélgetésével szerzik be őstermelő ismerősöktől, hogy a választékuk bővüljön. Hisz szeret a vásárló egy helyen többféle terméket mustrálni, ahogy ezt a multiban megteheti.
A baj az, mondja, hogy falujából és a szomszéd falvakból is, egyre több őstermelő a nagybaniról szerzi be portékáját részben vagy akár egészben és árusítja őstermelőként saját termékként. S ezt jó kereskedő módjára némi füllentéssel fűszerezve reklámozza a vevőinek. Lehet, hogy kereskedni könnyebb, mint termelni?
Még elmondta őstermelő barátom, hogy a januári nagy szélvihar nála is károkat okozott, s az új fólia pótlást csak Ausztriából tudja megtenni. S arra is várnia kell. Tehát a tavasz jó részében fólia nélkül lesz kénytelen gazdálkodni.
Valahogy úgy néz ki, hogy minden út Rómába vezet, azaz a piaci áruk egy része is „multi” minőségűvé válik. Végül is a multi minőség nem lehet pejoratív értelmű, hisz bevizsgált, minőségi áruként, gondosan helyezik ki. Ezzel nincs gond, jól megfelel az elvárásnak. Azonban, akik igazi házi zöldségre/gyümölcsre vágynak, azokkal szemben nem becsületes eljárás a nagybanin vásárolt zöldséget őstermeltként ajánlani.
Hadd utaljak még Zsebők Zsigmond élelmiszermérnök barátom e blogban megjelent korábbi írására. A cikket 2019 májusában tette közzé itt, a lecsómérnök blogban:
E szerint a korábban idealizált családi gazdaságok, melyek száma jelentősen csökken Magyarországon, könnyű szerrel meg tudnák termelni egy 4 tagú család teljes saját fogyasztását zöldségből, gyümölcsből, ugyanakkor nem túl nagy területen képesek lennének tisztes jövedelemre szert tenni. Igaz, a cikk megírása óta az un. input anyagok ára, mint magok, palánták, gépek, fóliák, növényvédő szerek, szintén nőttek.
Ez igaz lehet, amennyiben a gazdaság hozzájutott fontos művelési eszközökhöz, öntözési lehetőséghez. A gazdaságok valószínűleg pályázati lehetőséghez is jutnak, amely lehetővé tenné a folyamatos bővülést, technikai színvonal emelését, csomagolás korszerűsítését, kereskedelmi kapcsolatok kialakítását.
Mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor kertünk lett Fertődön, az alig 400 nm területhez minden további nélkül tudtam venni Robi gépi kapát, háti permetezőket, célszerszámokat. A magok ára filléres tétel volt a költségvetésben, s a folyékony lombtrágyákkal sem kellett spórolni azok ára miatt. És így négy tagú családunkat bőséggel elláttuk zöldséggel, gyümölccsel. Ráadásul éveken keresztül vittünk leadni 150 kg fekete ribiszkét.
Ma azt gondolom, hogy szívesen belefognék egy 5000 nm kert árutermelésbe vonásába. Erről azt gondolom, hogy meg tudom kézzel kapálni, palántázni, öntözni, betakarítani. Álmom, hogy karfiolt, brokkolit, bimbóskelt és zöldbabot termelnék. A palántát magam állítanám elő, jó minőségű magból. Zöldbabból zöld színű fajtát termelnék, tavaly jó néhány négyzet méteren kipróbálva, tövenként 1 kg remek minőséget takarítottam be. Szerény kalkulációm szerint az 5.000 nm megművelése 7 hónapot venne igénybe, felölelve minden munkafázist. Értékesítésként a helyi lakosságot gondolom, akik szerényebb áron bizonnyal vevők. Mint karfiol kg-ja 250 Ft, brokkoli 400 Ft/ kg, zöldbab 600 Ft / kg. Nettó bevételként 3 millió forintot kalkuláltam.
Más verzióban csak lencsét és száraz babot termelnék. Import jószerével mindkét hüvelyes, jó áron értékesül, jó elővetemény, valaha országunkban sok fajta volt a piacon. Kevesebb munkával cca. 2.5 millió Ft nettó jövedelmet kalkuláltam.
Zsigmond egyik példája az orosz dácsa rendszer, amely nagyon hasonlít a valahai magyar hétvégi telek, háztáji rendszerhez. Ezek a szinte mikrogazdaságok a cikk szerint az orosz zöldség, gyümölcs fogyasztás 40 %-t tudják kielégíteni.
Jaj, ne bántsanak kedves olvasók, de nem az a baj, hogy leértékelődött a kerti munka dicsősége ? Hogy már kellemes kikapcsolódásként sem jön szóba néhány ágyás művelése ?
Még szerencse, hogy valamilyen visszarendeződés elkezdődött. Városokban sorra épülnek közös kertek, kerülnek közterületekre magas ágyások. Egyre több óvoda, iskola kezdi kis kertek építését.
Nagykutasi Viktor úrnak az erőfeszítései, hogy napokon belül elindítsa a gyümölcsfák metszését oktató gyakorlati bemutatóját. Ő már az elmúlt évben próbálkozott közterületen magas ágyás kialakításával. És több városból szóló riportok alapján az érdeklődés nagy.
Bevallom, alig jutottam előre a jövő élelmezése témakörben. Egyszerűen annyira ellentmondásos a mai helyzete a zöldség termesztésnek, feldolgozásnak, állattenyésztésnek, hogy kiinduló pontként alig tudom figyelembe venni.
Ami biztos az, hogy a zöldség termesztésre, gyümölcs termelésre ma is, a közeli és távoli jövőben szükség lesz. Élvezeti cikk a zöldség. Önök nyála nem csorog egy jó újhagymás zsíros kenyér, na jó legyen csak vajas kenyérért ? Tepertő krémes kenyér friss piros retekkel ??? Másrészt komolyra véve a szót, én is, sokan mások is szilárdan hisszük, hogy a vitamin, bio anyag, ásványi só ellátottságunk valódi zöldség/gyümölcs fogyasztása által, s nem tabletta formájában, fontos, hogy az egészségügyet rövid és hosszú távon ne terheljük jelenlétünkkel.
Átlátni a jelen és jövő mezőgazdasági, élelmiszeripari kihívásait, felkészülni az éghajlat változás negatív hatásainak enyhítésére, alternatívákat felállítani, többféle forgatókönyvet megalkotni, figyelembe venni a jelen és jövőben fogyasztási szokásokat, kiépíteni avagy inkább újjáépíteni a kistermelést és felvásárlást, majd elosztást, raktározást, feldolgozást ….. hatalmas munka.
Nagyon komoly szakmai felkészültségű stábot feltételez a jövő élelmiszer ellátásának kidolgozása. Ma ugyan sokféle szervezet képviseli a mezőgazdasági termelést, kisebb részben a feldolgozást, de mennyire tudnak koordinálni ? Egyáltalán koordinálnak-e ? Mennyire gyakorlati a munkájuk, vagy inkább csak rendszabályok megalkotásában ténykednek ?
Félre a komor gondolatokkal. Foglalkozzunk hát a jelennel! Az elmúlt időszakban nagyon sok embert interjúvoltam meg, mezőgazdászokat, közgazdászokat, nyugdíjasokat, vegánokat, krisnásokat vidéki termelőket, városi fogyasztókat.. és így tovább. Hát nagyon eltérő vélemény halmazzal találkoztam azt illetően, hogy különböző csoportok hogyan itélik meg a jelen és jövő fogyasztását. Tipikus eset, sokan, sokfélt mondanak.
Sokan vélik úgy, feltehetőleg a média hatására, hogy a jövőben a vegetáriánus étrend lesz az elfogadott, mondván, hogy az állat felnevelése több takarmány kalóriába kerül, mint amennyi kinyerhető belőle. A világ jó részében akarva akaratlanul is az emberek kénytelenek vegánok lenni. Nem engedhetik meg maguknak a hús féléket. Sok kását esznek rizsből, kukoricából, babból, zabból készült egyszerű étkeket. A trópusokon, mint például Kenyában is, azért esznek banánt, papayát, ananászt is, ami biológiailag elfogadhatóvá teszi étkezésüket. Rajtuk hát nem lehet tovább spórolni termőföldet.
A nyugati világ vegánjai pedig sokszor kénytelenek szükségleteiket szakboltokban bevásárolni, esetenként az elfogyasztott étkeit ökológiai lábnyoma nagyobb, mint ha egy csirkecombot ennének meg.
Talán a jelen időszak erőfeszítései, hogy több biokertészet járuljon hozzá az ellátáshoz, javít a lehetőségeken. Nem utolsó szempont az ár kérdés, mert bizony drágák a zöldségfélék. Ráadásul nem lehet tudni, honnan származik a gyönyörű piros paprika.
A múlt hónap folyamán részt vettem egy felsőfokú szakmérnöki megújító tanfolyamon, remélve, hogy ott találok fogódzót a jövő hogyanjára vonatkozó kérdések megvilágításához. Sajnos, nem így történt . Azt találtam, hogy az 5 évvel ezelőtti negyven órás tematikához képest csökkent a konkrét manuális, szakmai növényvédelmi tevékenységre vonatkozó anyag, ellenben nőtt a jogszabályok ismeretére utaló követelmények sora. Úgy tűnik, a mezőgazdaságban a digitalizáció és a szabályozók kerülnek előtérbe. Ugyan a kertészeti termelésben egészen elképesztő új megoldások kerülnek kísérleti fázisba, gyakorlatba, de hogy ezek mikor válnak általánossá ? Ezeket az eljárásokat, mint a vertical farming, future farming, következő részekben megemlítem több kevesebb részletességgel.
Divatba jött a különféle rendű és rangú hírportálok mezőgazdaságról, kertészetről, feldolgozásról, termelők helyzetéről, kilátásokról szóló írásai. Meglehetősen sokféle vélemény, sőt ijesztgetés, egymásnak jól ellentmondó kijelentések látnak napvilágot nap mint nap.
„Itt a nagy bejelentés, rendkívüli támogatást kapnak a sertéstartók „ Kocánként 20.000 Ft jár a sertéstartóknak. Még hitet tesz az Agrár miniszter, hogy lépéseket tesznek a magyar sertéshús ázsiójának emelésére. Írja a Hello Vidék portál. Ez jó hír, hasznos intézkedés.
Ugyanakkor a Hajnaltáj című reggeli műsorban egy elhangzott riport szerint 2010 és 2020 között jelentősen csökkent a kisgazdaságok száma. Ezen belül is legjobban az állattartók száma csökkent, leginkább a sertés és baromfi ágazatokban. Ezekben az elhangzottak alapján 72 %-kal csökkent a résztvevők száma. Tehát főleg a kis kibocsátók hagytak fel a termeléssel. A statisztikai adat alapján 2020-ban már csak 241 000 gazdaság működött. Holott korábban a kormányzati célok éppen a kisgazdaságok számának növelését tűzték ki céljuknak. A riport elemzése kapcsán két okot lát Tóth Péter ágazati statisztikus. Az állattartás jövedelmezősége csökkent, másrészt az Unió is inkább a növénytermesztést támogatja. Ez már kevésbé jó hír.
Magyarországon továbbra is a nagyüzemi szántóföldi termelés a vezető, súlya növekvőben van.
Szó se róla, szükség van a búzára, repcére, napraforgóra, kukoricára. De hát annyi minden megtermelésére lenne még égetően szükség. Lassan monokultúrás lesz mezőgazdaságunk.
Elemezve a mezőgazdasági termelésben résztvevők életkorát, az elmúlt 10 év során a gazdálkodók átlag életkora emelkedett, például a 65 év feletti gazdálkodók aránya 28 %-ról 35 %-ra nőtt.
Ugyanezen Portál cikke szerint „Nagy a baj vidéken: tömegével zárnak be a piacok, a diszkontok nyerték a csatát”. A cikk azt a nagyon szomorú statisztikai adatot teszi közzé, miszerint a magyarok 20 %-a fogyaszt rendszeresen zöldség/gyümölcsöt heti gyakorisággal, tehát a kívánatos napi ötszöri fogyasztás helyett ennek töredékét fogyasztja el. A cikk még beszámol egy reprezentatív kutatási felmérés alapján arról, hogy az elfogyasztott zöldség/gyümölcs félék mindössze 42 %-a származik zöldségestől vagy piacról, a nagyobbik mennyiség a nagyobb bolt láncokból, hipermarketekből kerül az asztalra.
A KSH adatai alapján a 2010 évi 38 kg/ éves gyümölcs fogyasztás 2020-ra 53 kg/ fő mennyiségre nőtt. Kisebb mértékben, de a zöldség fogyasztás is 53 kg/ fő értékre növekedett. És ez a jó hír. A rossz az, hogy ez a mennyiség még mindig nagyon jelentősen elmarad a kívánatos értéktől.
Ugyanakkor, halljuk a hírekben, gomba módra szaporodnak a piacok, újak épülnek vagy régiek újulnak meg. Békéscsabán, Salgótarjánban, Nagykamaráson, Etyeken…… ?? hát akkor hol az igazság ?
Egy másik Hajnaltáj c. műsorban a szandaszögi öko-kertészetről volt szó, ahol családi vállalkozásban látnak el 100 családot zöldséggel gyümölccsel . A hat éve indult vállalkozás-mondja a riport-a közeli Szandai kezdeményezés mintájára indult el. Amolyan „kosár-piac”,ahol a fogyasztók megrendelésük alapján jutnak heti rendszerességgel a megrendelt zöldségeikhez. A szandaszögi vállalkozás 45 fajta zöldséget kínál az év során. A riport tanúsága szerint az optimális gazda-fogyasztó kapcsolatban jól jár a biztos piacot találó termelő és a szerződés alapján a rendszeresen megkapott, friss zöldséggel a fogyasztó is.
Hoppá, hisz ez nem is újdonság. valaha régen Budapesten, tán másutt is, tejet, pékárut és sok más élelmi anyagot kivittek a fogyasztó ajtaja elé. Szerintem működött a dolog, kellett, hogy működjön, hisz így két vagy több ember, szakma képviselője került nem csak üzleti, de baráti viszonyba is. S lehet, hogy ez a mosolygós alma és az édes cékla mellett még jó érzést is a házhoz szállít.
A riport kulcsmondata az, hogy aki nem ódzkodik a monoton munkától, az megtalálja számítását. Sajnos, a mai legnagyobb gondja az agráriumnak a kétkezi munkások hiánya. Pedig szólnak riportok, filmecskék olyan fiatal gazdálkodókról, akik állatot tartanak, növényt termelnek, feldolgoznak, árusítanak, pályázatot írnak, s még pihenni is van idejük. Kár, hogy egyre kevesebben gondolkodnak így.
Számítógépes munkával foglalkozó ifjabbik fiam szerint kapálni akárki tud. Nos, nagyon téved az, azok, akik ezt a nézetet vallják. Egyrészt az élelmiszer termelés folyamatának bármely szakasza önmagában óriási tudást igényel. Napi szinten kell haladnia a termelőnek a tudomány, technika újdonságaival, megküzdeni a bürokrácia kihívásaival. Egy gazdálkodónak készenlétben kell állnia télen, nyáron, mert jöhet hideg, meleg, szél, betegség és nagyon sok előre nem látható gond.
Ennek megfelelni, nos ezt azért sokan nem tudnák csinálni. Másrészt a kapálás is művészet. Ki kell választani a megfelelő kapát adott munkához. Azzal mesterien kell bánni, kultúrnövényünk körül a legjobb tisztaságot biztosítani, talajt lazítani, s mindezt jó tempóban.
Ráadásul a mai kertészeti termelés egyre több igényes számítógépes munkát is jelent a kézi munka mellett.
Itt ma befejezném írásomat. Rövidesen újra jelentkezünk.
Nagyon érdekes, a jövővel foglalkozó cikkek sorára bukkantam a neten.
Ezen cikkek ilyen-olyan szempont szerint jövendölnek, mondják el a véleményüket. Ezeket szeretném csokorba fogni, a hasonlóságokat, különbözőségeket elemezgetni az Önök segítségével.
Igaz, most egy kicsit előre ugrom a tervezett írásaim tervezett tematikájához képest, de ezt most bocsássák meg nekem. Sőt, ha lenne véleményük, azt szívesen vennénk.
A kérdés tehát az, hogy milyen lesz az élelmiszer termelés 2050 körül ? Mit eszünk, s azt hogyan, hol termelik meg ?
A kérdés általánosabban feltéve, Mi az a Future farming, azaz a jövő agrogazdálkodása ?
A jövő agrár gazdasága kifinomult technológiákat fog használni, mint robotok, hőmérsékleti és nedvesség érzékelőket, a növény igényeinek teljes figyelembe vétele, GPS technológia. Ezek a növény minden igényét kiszolgáló technológiák profit hozóvá, hatékonnyá, biztonságossá és környezet baráttá teszik a termelést.
Valószínűleg addigra a kertészeti növény termelés hatalmas üveg házakban, egymás fölé helyezett tálcákon, (vertical farming) folyamatosan monitorozott tápoldat összetétel figyelésen fog alapulni. És mi lesz a talajon termelt növényekkel ? Gondolom, párhuzamosan fog létezni a szántóföldi termelés és a zömében zöldség növényeket termelő szinte irodaház kialakítású termelő hely. Ez utóbbi akár a nagy városok közepén is létezhetnek.
Lássuk a következő kérdést.
Lesznek 2050-ben farmok?
A jövő farmjainak rengeteg adatra, információs szakemberekre lesz szükségük. 2050-re gén módosított növények lesznek, s ez egy hatalmas fajta választék szélesedést indít el. Hát ezek egyenlőre elég hátborzongató kilátások.
Vertikális farm, - Szingapúr -
Élelmiszerhiány lesz 2050 körül ?
A humanitárius szervezet, Oxfarm azt jósolja, hogy 2050 körül élelmiszer hiány lesz. A növekvő népesség túlszárnyalja az élelmiszer termelés ütemét.
Ezt már egyszer Malthus megjósolta, de akkor még nem jött be a jóslat. Ma közelebb lenne az igazsághoz.
Prof. Cribb szerint a vízhiány, termőföld hiány, energia hiány párosulva a növekvő népesség növekvő igényével 2050-re valóságos élelmiszer hiány lép fel.
Feltételezhetően nem egyszerre mindenütt.
2050-re a Föld népessége 9,6 milliárdos létszámot ér el feltehetőleg. az élelmiszer igény cca. 60 %-kal lesz magasabb a mainál.
Hatalmas lehetőség előtt az élelmiszergazdaság!
Sokan úgy gondolják velem együtt, hogy a végső helyzet lehet jobb is, rosszabb is. Példaként hadd mondjam el, hogy cca. 20 évvel ezelőtt részt vettem egy megújuló energetikai táborban, Dánia északi részén. Ott, a tenger partján egy működő 2 MW-os szélgenerátor tövében mondta el Mr. Preben, az házigazdája a workshopnak, hogy bizony, a kőolaj készletek már a végüket járják, nincsenek un. „elefántnak” becézett jelentős frissen feltárt források. Ma tudjuk már, hogy Mr. Prebennek nem volt igaza.
A FAO 2009 évi véleménye szerint a Föld az akkori produktumának másfél szeresét képes előállítani.
Mi is változott azóta ?
Talajerózió
Folyamatosan romlik a talajok minősége világszerte. Dr Kopácsy János a Népszavában megjelent cikke szerint ( 2020. 01.02)
Mekkora termőterületek kerülnek még beton alá?
„Mikor lesz végre világos, hogy a termőföld a legnagyobb érték, s ha elfogy, nincs min termelni, nem lesz mit enni, vagy ha igen, megfizethetetlen áron? Szállóigévé vált egy mondás, hogy ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok. Szavak vannak - tett mikor lesz? A tisztelt döntéshozók elolvasták azt, amiről döntést hoztak?
Az elmúlt harminc évben már egy megyényivel csökkent Magyarországon a termőföld mennyisége.”
És a folyamat nem áll meg. Minap azt hallottam, sőt láttam a Világ híradóban, hogy Brazília a világ felháborodás ellenére folytatja, sőt nagyobb ütemben az amazóniai esőerdők kivágását. Szükség van a fára, szükség van a területre. A kapitalizmusnak működnie kell?
És lehet, hogy megtermelhető lenne a másfélszeres élelem mennyiség, ami a jelenlegi népesség ellátásához szükséges de ehhez mennyi állatfajnak kell kipusztulnia ? Hisz már most is katasztrófális a rovarok, ideértve a beporzó rovarok számának csökkenése.
És mellesleg világban közel milliárd ember éhezik, s mellé még több az alultáplált.
És még tovább :
Ahogy a személyenkénti bevételek, keresetek nőnek, úgy tolódik el a nagyobb jövedelem birtokában a fogyasztók táplálkozási igénye a hüvelyesek, majd a hús félék irányában, miközben a gabonafélék fogyasztása csökken. David Widmar
Már ahol van elég táplálék.
Továbbá írja még David Waldemar
Miközben az idősebb farmerek, termelők kilépnek az aktív munkából, a helyükre lépő fiatalabb generáció számban már kevesebb. A farmok átalakulása gyors és egyforma lesz mindenütt, a változás az egyre nagyobb és koncentráltabb farmok irányába mutat.
Az egyszemélyes, vagy éppen családi gazdaságok közepes vagy nagy méretű farmokká válnak ahol a család tagok dolgoznak és alkalmazott munkások vegyesen.
Számomra nem egészen világos, hogy a dinamikusan emelkedő népesség ellenére miért szenved a mezőgazdaság majd minden ágazata munkaerő hiányban ? És ez a fokú súlyos munkaerő hiány az elmúlt 6-8 évtől generálódott.
Ennek eredményeképpen aztán elképesztő technológiai fejlődés vette kezdetét.
A talajok állapotának folyamatos figyelése, a termés állapotának monitorozása a műholdak segítségével illetve a drón technológia által lesz a fő irány. A precíziós gazdálkodás folyamatos beépítése a termelésbe egészen a növények szintjéig. Az un. Blue River Technológia alapján kamerák, processzorok, számítógépek, szinte mm pontossággal dolgozó permetező fejek kezelnek egy saláta ültetvényt például. Ez a technológia kisebb kémiai terhelést, alacsonyabb környezeti veszélyt jelent már 2050-es években.
Valóban, már a drónok és precíziós elvek alkalmazásra kerülnek a magyar mezőgazdaságban is.
De vajon a technológiai fejlődés általi többlet termékek minősége milyen lesz ? Értsd ezalatt a beltartalmi értékeket, amelyek a legfőbb előnyei lennének a zöldség/gyümölcsök fogyasztásának. Már most, az új technológiák bevezetésének hajnalán megállapítható, több egybehangzó tanulmány szerint, hogy akár az 50 évvel ezelőtti paradicsom, paprika, és egyéb termények sokkal több hasznos biológiai anyagot ( vitaminok, ásványi anyagok, flavonok, antioxidánsok stb. ) tartalmaztak.
Ez talán annak is köszönhető, hogy a termő talajok jóval kevesebb szerves trágyát kapnak manapság, mint korábban. Elmarad a hatalmas hasznos baktérium tömeg talajba juttatása. Az egyre nagyobb termés átlagok egyre több ásványi anyagot vonnak ki a talajokból, melyek pótlása csak részben történik meg, az is főleg a makro elemekkel. A talajok regenerációs képessége, hogy a következő évre nagyobb adag mikroelemek szabaduljanak fel az agyagásványokból, nem tud lépést tartani a kivonással.
Hová tűnik a közmondás értelme : Gazda szeme hízlalja a jószágot. Átalakul a drónom kamerája hízlalja a jószágot értelmüre.
Dácsa
Foglaljuk hát össze az eddigi lehetőségeket a jövő farmerkodását illetően:
Biotechnológia, azaz előnyös genetikai ,módosítások, hogy a növények ellenállóbbak legyenek, jobban hasznosítsák a rendelkezésre álló tápanyagokat.
Magas műszaki tartalmú gépek, azaz teret nyer a robot technológia
Precíziós művelés, a szenzorok által folyamatosan közölt adatok alapján lehetőség nyílik az azonnali beavatkozásra bármilyen előre tervezett állapottól eltérő helyzetben.
Az input anyagok minőségének javítása, mint nedvesség, biológiai talaj és növény adalékok annak érdekében, hogy javuljon a lehozatal.
Nagyobb farm méretek, hogy komplexebb üzleti fogások legyenek megvalósíthatóak.
Kontrollált környezet, mint üvegházak, ahol napra készen, frissen betakaríthatóak a növények.
Természetesen a termelés növekedésének másik oldalán bőséggel találhatóak a növekedést fékező tényezők. Azaz inkább az egy emberre eső megtermelt mezőgazdasági termény mennyiségnek növekedése ellenében:
A népesség növekedése
A jövedelmek növekedése következtében sokak hús iránti igényének növekedése, jobban mondva a minőséginek mondott táplálkozás terjedése.
Az egyre több allergiás ember számára speciális étrend kialakítás
A még mindig meglévő pazarlás
A termőterületek mennyiségének folytonos csökkenése. Beépítések.
A termőföld minőségének folytonos csökkenése.
Csökkenő felhasználható vegyi anyagok mennyisége.
A klímaváltozás, azaz szárazság vagy éppen árvizek termést pusztító hatása.
Ide kívánkozik éppen a Nat. Geo. magyar nyelvű kiadásának márciusi számából a cikk, mely az Alpok gleccsereit siratja el.
Egyenlőre a síelés lassú leáldozásának, van a cikk szentelve, az tudósok erőfeszítéseinek, hogy a folyamatot lassítsák. Van azonban egy nagyon rövid bekezdés annak szentelve, hogy az Alpok gleccserei által táplált nagy folyók, mint Duna is, Rajna is és még sok más vízfolyás lassú elapadása lesz tapasztalható, ahogy a nyári víz utánpótlás megszűnik.
Minap egy hazai cikk szólt a Sárrét csatornáinak teljes kiszáradásáról. Pedig egy valahai nedves márciust írunk, amikor a jelzett csatornákban méter magasan kellene állnia a víznek.
Rovarok kártételének növekedése.
Illetve beporzó és hasznos rovarok számának csökkenése.
Hadd írjam le érdekességképpen, hogy milyen cikk is jelent meg a magyar nyelvű National Geographic márciusi számában. Ugandáról van szó, ahol jó üzlet volt éveken keresztül egy bizonyos szöcske begyűjtése étkezés céljából. Mára hatalmas nagy apparátusokkal,, világító testek és fémből épült befogók segítségével már annyi szöcskét sem tudnak fogni, mint néhány éve még egyszerűbb eszközökkel. Túl sok fogás, lassan elfogy a szöcske. De hisz ezt már többször is átélte az emberi faj, tőkehal, szardínia, cet félék túlhalászása formájában, kárát látta a mérhetetlen éhségnek teknősök, madarak, bölények stb. serege. És még mi minden. Tehát úgy tűnik, hogy kifogyhatatlannak tűnő élelmiszer források mégis csak kifogynak. S akkor hogyan tovább ? Ugyanis a rovarok éppen a jövő egyik lehetséges élelmiszer, fehérje forrásának lettek kikiáltva. Lehet, hogy vannak bíztató labor kísérletek bábokkal, hernyókkal és így tovább, de hát 2050-re 9,6 milliárdnyian leszünk !
A szántóföldi gépesítés, mint betakarító gépek, metsző robotok stb. által okozott minőségi károk, a növény élettartamának csökkenése. ( szőlészek egybe hangzó véleménye szerint a gépi metszés csökkenti a szőlő élettartamát ) De a gépi betakarítás is minőség és mennyiség csökkentő hatással bír. Legalább is ma még)
Éppen ma, március 3-n volt egy riport a szőlő gépi metszésének megoldásáról. A gépi szüret, gépi kacsolás stb. után gépi metszés is !!!
Politikai akarat, amely egy megjósolhatatlan segítő vagy éppen hátráltató ágens. Egyéni gazdasági érdekek hogyan befolyásolják a fejlődés irányát ?!
Beporzó rovarok nélkül nincs élet..
Alkalmazkodás a feldolgozó iparhoz. (érdekes módon a legkifinomultabb cikkek sem foglalkoznak a feldolgozás szükségességével. Valószínűsíthető, hogy az energia árak növekedése gátat szab a mezőgazdasági termékek „választékot bővítő” export/importjának.
A feldolgozó ipar alapanyaggal való ellátása sokkal komplexebb feldolgozási szortimentet fog kívánni. Például valószínűsíthetően visszaáll a fermentáció szerepe és kibővül a gabonafélék csíráztatásának, a csírák felhasználásának múltbéli szerepe. Példának hoznám a csíramálé-t, amely a búza több napos csíráztatása során keletkező kis csíra növény préselése és liszttel való tésztává gyúrása, sütése. De az egyéb csírák is, mint retek, brokkoli, hagyma, lucerna, zsázsa stb. csírák feleslegessé teszik az üvegházakban termelt alig paradicsom ízű paradicsom fogyasztását.
Bizonnyal a múltban elképzelhetetlen volt, hogy géppel lehet vetni. Megoldódott.
Az Agroker-ek és szaklapok kínálatában rengeteg nagy teljesítményű bármiféle munkára fogható célgép megtalálható. Méretük egyre nagyobb, áruk egyre húzósabb. Már tényleg csak jelentős állami támogatással lehet ezen gépeket megvásárolni.
Valóságosan mekkora is az ideális méretű gazdaság ? Hányan dolgozzanak ott hogy a munka tökéletesen el legyen látva ?
Valaha cél volt vidéken, hogy a lakosok lehetőleg helyben találjanak munkát. Ezt TSZ a biztosította. Mondjuk 3.000 ha föld területen. Takarmányilag önellátó szarvasmarha telepek, külön a hús és tejelő marhák részére istállók. Általában sertés telepis része volt a gazdaságnak.. A trágyák évente a harmad terület betakarására elegendőek voltak.
A tejet helyben feldolgozták, folyó tejként vagy sajtként értékesült. De mindenképpen volt egy megyei illetőségű nagy tejfeldolgozó, amely lehetőleg a legkisebb szállítási ráfordítással fogadta a tejet és értékesített.
A hús marhát és sertést program szerint szállították a nem túl távoli Húsgyárba.
Kifogástalan állatorvosi szolgáltatás, kifogástalan higiéniájú telepek, viszonylag kevés járványos betegséggel.
Ahogy korábban szó volt róla, a zöldség termelés a háztáji birtokokon valósult meg, igen magas hatékonysággal.
A gyümölcsöket, zöldségeket versengve vásárolták a felvásárlók, konzerv, hűtő üzemek részére. Ezen termékekből zömében export lett.
Igen, lehetnének kis farmok, melyek összefognak és együtt termelnek. Ott szükség lenne szerződések betartásár, kívánt fajták, kívánt technológia szerinti termelésére. Vannak országok, ahol ez jól működik. Magyarország még nem tartozik ezek közé.
Látszólag a fenti soroknak semmi közük a jövő élelmiszer ellátásához. Pedig sok van, mert akár 5 vagy 30 év múlva az élelmiszer vertikum minden eleme startégiai fontosságú lesz, kiemelt „iparág”. Mert enni fogunk, autózni lehet, hogy kevesebbet.
Vajon az igazi sok-sok ezer hektáros nagybirtokok életképesek lesznek-e ?
Erre nem tudom a választ. Én továbbra is úgy látom, hogy a szociban megszokott birtok felépítés, foglalkoztatási rendszer, életképes volt.
Naponta hallani híreket, hogy zöldmezős beruházásként újabb 10 hektár területen akkumulátor gyár létesül. Ezekre kétségkívül szükség van és lesz. De mit fognak enni a dolgozók ? És meddig lesz elegendő lítium vagy ha közben teljesen megváltozik az elektromos energia tárolásának technikai háttere, akkor egy újabb beruházás lesz ?
Már most gondot jelent a chip beszerzése. Mi fog történni a robotizálás egy magasabb fokán ? Lesz elegendő nyersanyag a megalkotásukhoz ?
Mára ennyi. Nagyon sok pro és kontra mondat hangozhatna el. Egyik oldalnak is igaza van és a másiknak is. De hát ez hogy lehet ? A kérdést felvetőnek is igaza van.
Szeretném folytatni a közeli jövőben csapongásomat, várva, hogy az olvasók is elmondják véleményüket a mi eszünk a jövőben gondolat körben.
Következő sorozatomban az emberiség jövőbeni táplálkozásáról kívánok értekezni. Eleinte könnyűnek tűnt a feladat, majd ahogy több és több emberrel, különböző korú, beállítottságú, anyagi helyzetűvel, beszéltem, ahogy a témához tartozó irodalmi, tudományos anyagot számba vettem, kiderült, hogy dehogyis egyszerű a feladat.
Sci-fi íróink könnyen megoldják, szinte periféliásnak tekintik az „Utazások” során az elfogyasztott étel származását, minőségét. Szinte csak „van”. Van tabletta, van valamiféle folyadék, pépes anyag, de nem ez a lényeg az utazás alatt. De, bizony ez a lényeg!
Magyar űrkonzerv fejlesztés 1978- 1979 /sertéspörkölt, libamájpástétom, babsaláta, disznósajt, stb./ , a 1980-as Szojuz – 36 programra, amikor is Farkas Bertalan szállt be az űrhajóba.
Manapság az ISS-en /Nemzetközi Űrállomás/ felszolgált menü
Hiába tervez az EMBER utazásokat akár a legközelebbi égitestekre, hiába adottak bizonyos technikai feltételek esetleg az utazáshoz, messze vagyunk a minőségi és mennyiségi táplálék biztosításától hosszabb időre. Sőt, visszatérve a Földre, még itt sem megoldott a zökkenőmentes élelmiszer ellátás, és újra „sőt”, a gondok évről évre növekednek, egyre kevesebb megoldott probléma mellett egyre több az új ellátási gond.
A mit eszünk a jövőben kérdésre adandó válaszhoz tegyünk egy utazást a múltba. Ehhez az utazáshoz Horváth Balázs: A beteg bolygó (Typotex, 2019) című kitűnő könyve adott útmutatót.
Az ember az őskorban kis létszámban élve, ellátva magát már hatékony fegyverekkel, élvezve a tűz áldásait, már bizonyos ételkészítési ismeretekkel bírva, mint fermentálás, alkoholos italok előállítása, alapfokú főzési tudás, a sütés, pirítás ismereteinek felhasználásával nézett a mindennapok elébe.
Nem lebecsülendő tudással rendelkezett, még a mai természettudományos ismereteket is jól bírta, hisz több évezredes gyűjtögetési, vadászati tapasztalatok, tudás birtokában volt. Ismerte a gyűjthető növényeket, évszakról évszakra tudta, hogy mit, hol szerezhet be. A vadászok pedig több- kevesebb sikerrel hoztak húst a napi diétához. Valószínűleg sok-sok évezreden keresztül állhatott fenn egy kissé nyomorúságos, mégis talán Paradicsomi állapot. Horváth Balázs szerint, s állításait irodalmi idézetekkel alátámasztja, illetve a még ma élő alig néhány igazi gyűjtögető törzsecske napi életvitelét szokásait figyelembe véve, az ősember, bár gyakran éhezhetett, de nem volt alul táplált, diétájában minden a test egészségének fenntartásához szükséges kalória és bio anyag megvolt.
A létszám növekedését könnyűszerrel tudták levezetni azzal, hogy a létszámbővülés újabb területekre tudott elvándorolni vagy az egész törzs kerekedett fel és újabb élelmiszerforrás közelében telepedett le.
Korábban olvastam, hogy az ember az amerikai kontinenst imponálóan rövid idő alatt vette birtokba. Az utolsó nagyobb jégkorszak idején Ázsia területéről a befagyott tengeren át foglalhatták el Amerika északi területeit, majd alig 12.000 év alatt egészen Patagóniáig benépesítették a földrészt.
Igaz, közben, feltehetőleg kiirtották a területen őshonos nagyobb emlősállatokat, többek között a vadlovat is, amelynek eltűnése miatt állati erőforrás nélkül maradtak utódaik.
Példának szokták hozni a Húsvét szigetek esetét, ahol az ember a kívánatos fenntartható gazdálkodást elfeledve visszasüllyedt a távoli múltba, alig pár év alatt a teljes megsemmisülés közelébe kerülve. Igaz, talán a „felfedezésük” sem volt rájuk nézve siker történet.
A népesség növekedésével jelentkező többlet élelmiszer igényt a pásztorkodó és letelepülő növénytermesztő közösségek az élelmiszer termelés növelésével próbálták folyamatosan utolérni.
És állítólag itt kezdődtek a bajok. Egyrészt az élelmiszer termelés növekedését, amely köszönhető volt a folyamatosan termelésbe vont újabb területek feltörésével, némi technikai fejlesztéssel, esetleg az éghajlat időnkénti, mondhatni periodikus melegedésével, az öntözés fejlődésével, trágyázás állati és emberi eredetű hulladékkal stb. nem a már meglévő létszámú népesség ellátásának javítására fordítódott, hanem megindult az újabb és újabb népesség növekedés.
A körülményektől függően például lassú vagy gyors átmeneti ághajlat változás, a földek kimerülése, a környezet megváltoztatása miatt eróziók, áradások, mikroklíma változása aztán éhezéshez, az egészségi állapot általános leromlásához vezetett. Ezért aztán különösen pusztítóvá váltak az ókori, középkori nagy pestis, kolera, himlő járványok, háborúk kezdődtek területekért. Így aztán rövidebb ideig kiegyenlítődhetett az élelmiszer termelés és fogyasztás egyensúlya. Viszonylag rövid ideig, mert kezdődött minden elölről.
Számomra elgondolkodtató volt, hogy például Kelet Afrikában a pásztorkodó, de növénytermesztéssel is foglalkozó csoportok első dolga a saját védelmük és állataik, terményeik védelmére épített földsáncok, falak megalkotása volt, amellyel a fosztogatók ellen próbáltak meg védelmet keresni. Micsoda pazarlás végig a régi és új történelmünk során erőforrásokat felhasználni a tolakodó fosztogatók távol tartására, mondjuk újabb öntöző csatornák megásása helyet.
De hát nem mondhatjuk, hogy az öldöklés és háborúk nem voltak hasznosak, hisz kisebb nagyobb mértékben csökkent az élelmiszert fogyasztók száma. ????
Hogy az ősi Egyiptomban éheztek volna a lakosok? Valószínűleg, amire utal az Egyiptomot érő 10 csapás, vagy a hét szűk esztendő mítosza. Pedig termékeny területekről, jól megszervezett élelmiszertartalékolásról tanultunk az iskolában. Ősi Dél Amerikai városok, államok tűntek el a süllyesztőben, mert az élelmiszertermelésük már nem tudta ellátni a néha sok-százezresre duzzadó népességet.
A modern középkor is bővelkedik szerte a világon, beleértve a fejlett kínai társadalmat, Európát is a legkomiszabb járványt is lepipáló éhínségekkel. Amiről feltehetőleg mindannyian hallottak, az Írországi-i burgonyavészt követő éhínség, kivándorlási hullám.
Még a XX. századi Magyarországon is ünnepnap volt, amikor a falusi lakosság húshoz, zsírhoz jutott. napi diétájuk nagy része szénhidrát alapú volt. Az igavonó állatok takarmányozására a művelésbe vont terület akár harmadára is szükség volt. De, trágyát adtak, ami részben kárpótolt a területi veszteségért. Régi szakácskönyvek, leírások tanúsítják, hogy a népi étkezések receptjei nagy részben szénhidrát alapú ételekről szólnak. Babsterc, röstölt krumlis tészta, krumplis levesek, szilvalekváros krepli, dödölle, tésza levesek, gánica, kattancs…… Rengeteg dara, kukoricadara, tészta, liszt, zsíron pirítva, hagymával ízesítve, lekváros tészták. Ritkábban tepertő, füstölt húsok, szárított húsok. Tojás csak idényszerűen, víz közelében szerencsére bővebben hal, rák, kagyló. Csonthájasok, mint a dió, mogyoró, mandula szintén csak módjával jutott az asztalra. Gyümölcsök friss fogyasztására vannak ugyan leírások, de inkább a vitamin tartalmuktól megfosztott cukros befőttek, aszalványok dobhatták fel a mindennapok egyhangúságát.
1981, a felvétel a Bosnyák téri Vásárcsarnok melletti nagybani piacon készült.
1990 tájékán a kenyai Nairobi egy zöldség feldolgozó üzemében ténykedtem. A munkaidő 12 és 13 óra között engedett egy óra ebédidőt. A szegény, zömében fiatal, munka reményében a fővárosba vándorló munkások a gyárak, ipari negyedek körül sebtében megépített „ Kiosk”-ok egyikében ebédelhettek. Már akinek volt pénze. Mit is kínáltak a Kiosk-ok ? Csupa szénhidrát alapú ételt. A klasszikus, a világon mindenütt elterjedt kukoricadarát, ott ugali néven, a búzaliszt alapú mandazi névre hallgató gombócot, többféle bab, főző banán , kukorica liszt felhasználásával készült ételt. Híg zabkásával öblítették le a néha „fujtós” falatokat. Még szerencse, hogy trópusok lévén elérhető volt némi avokádó (csak a módosabb munkások engedhették meg maguknak) papaya, kókusz belső rágcsálása volt a fogmosás.
Húsféle nem igen akadt a Kioskokban. A gyár, ahol ténykedtem, tulajdonosa, Mr. Kundan úr ünnepi alkalmakkor (értsd számára ünnepi, mint menyegző a családjában, indiai ünnep pl. Divali) a dolgozók számára egy-egy kecskét vágatott.
Alapjaiban a dolgozók a Kioskok kevéssé higiénikus ételeitől gyakran szenvedtek a gyomorrontással rokon bajokban. Mindezt egy olyan élelmiszer feldolgozóban, amely zöldbabot konzervált Európába.
Két dolog is bizonyítást nyert. Egy, hogy még a XX. század legvégén is, sőt a mai napokban is olyan zöldségfélék, számtalan mini zöldség európai éttermek részére került megtermelésre, amelynek fogyasztása nagyban hozzájárulhatott volna, vagy éppen mostanság is hozzájárulna a helyi lakosság élet minőségének javításához.
A kiváló élelmiszer megtermelése, és értékesítése minden nemzet számára elsődleges fontossággal bír! csak rajtunk múlik, hogy milyen lesz a jövő élelmiszergazdasága!
Másik tanulság az, hogy vidéki környezetükből kiszakadó, elvároiasodó fiatalok már nem tudták, hogy az ananász, papaya, avokadó belső magja stb. fogyasztása megszűntette volna gyomor/bél panaszaik jó részét. Cinikusan szólva, inkább meghaltak, mert orvoshoz menni nem volt pénzük.
És a fenti helyzet rendkívül jellemző volt, messze nem egyedi. Íme, élelmezési helyzet a mai napok kincses Kenyájában.
Ezzel szöges ellentétben állt a gyár vezetőségének, így jómagamnak is a luxus ellátása ebédidőben. Külön konyha, külön alapanyagok. Sok saláta, bőven tojásos étel, péntekenként helyi hal, Tilápia. És ez még semmi ahhoz képest, amelyet a neves éttermek kínáltak. A városi jobb módú emberek, kereskedők, iparosok a helyi piacokon tényleg a bőség zavarával nézhettek szembe. Százféle zöldség, gyümölcs, fűszerek, az európai stílusú –talán tulajdonú is -, élelmiszer áruházak húspultjai megszégyenítették a legjobb magyar kínálatot. A hagyományos tőkehúsok mellett, legkevesebb hat féle állat húsát kínálták, megjelent a konyhakésszé tett kínálat, mint a filézett, kockázott, szeletelt alapanyagok sokasága, az előre pácolt, fűszerezett húsok mellett.
Mire is világít a fenti példa rá ? Hogy a sokat emlegetett elosztási hiányosságok országon belül, társadalmi rétegen belül is hiányos tápláltságot, alul tápláltságot, éhezést idéznek elő. Mert tiszta szívből állítom, hogy egy, a Kioskban ebédelő munkást hasznosságánál fogva megilletett volna a jobb minőségű ebéd.
Ugyanakkor hétvégenként egy-egy fiatalt elvittünk kocsinkkal szüleihez, valahová vidékre. Inkább tanyának tűnő, mint falusi környezetben élő család szerény méretű shambán élt. Nem bőséggel, de egészségesen. Kis területen akár 20 féle hasznon növényt termeltek, itt-ott kikötve egy-egy kecske falatozott. Szemünk előtt történt, hogy eltelepítették az új banánt, miután a leérett banánt kivették, a sarját eltelepítették. Az érett kukoricacsőről levettek egy szemet, eldugták a földbe. Látszólag össze- vissza nőtt minden. De nem volt növényi betegség!!!!
A szomszédságban nagyobb farmon kávét termeltek. Csak kávét, igaz, példás rendben sorakoztak a cserjék, gondosan permetezték őket, és a dolgozók a nairobi gyári munkásokhoz hasonlóan egyoldalú, szegényes táplálékon tengődtek.
Kávé
Szinte üdítőleg hat számomra, hogy a bor fogyasztása dívott végig az emberi történelem során. Végül is fermentált gyümölcsléként felfogva a bort, - nem mint mámort okozó italt -, még módjával fogyasztva, egészségesnek is mondhatjuk. A néhány országban, például Angliában elterjedt sör félék juttatták a lakosságot több bio anyaghoz.
Mediterrán országokban az olíva olaj, a sóval tartósított olajbogyó jelentett kiváló kalória és bio anyagforrást. Európa hidegebb részein pedig a savanyú káposzta, a káposztás, lencsés ételek jelentettek némi változatosságot.
Volt még a módosabbak részére sajt, vaj, a kevésbé módosak szalonnával ünnepelték a templomba járós napokat. A legendás erjesztett lótej, a kumisz is vitamin és fehérje forrás volt. Kenyában a Maszáj népesség körében dívott a marha tej és marha vér erjesztése. Valóságosan a betegek, öregek ihatták első sorban.
Szerencsés volt Európa, hogy az Újvilágból csodálatos új növények származtak át. Szinte üdvözölni kellene a törököket, amiért számtalan új zöldségfélét terjesztettek el . Nem tovább időzve a múlt táplálkozásán, összefoglalva kijelenthetjük, hogy a technikai fejlődés, a jobb mezőgazdasági szerveződés, a lassan elfogadottá váló nemesítés, a trágya félék behozatala ( pl. foszfát, guanó ) jobb talajművelés stb. ellenére Európa aligha táplálkozott minden igényt kielégítő módon egészen 1850 es évekig. Akkortól az állati energiaforrásokat lassan felváltotta a gőz, majd kőolaj, ezzel is felszabadítva területeket, amit addig takarmánytermelésre fordítottak. És egy másik forrása az élelmiszereknek, a kapitalizmus erősödésével, a gyarmatosítás általánossá válásával, a tengeri szállítás fejlődésével megnőtt az élelmiszer behozatal. Tehát az ellátás jobbá válása más területek kizsákmányolását jelentette. Majd az Európai élelmiszertermelésre ható nyomást nagyban csökkentette a kivándorlás is.
Napjainkban fényes aranykorát érjük az élelmiszerrel való közellátásnak. Vannak túltápláltak, jól tápláltak, megfelelően tápláltak, alul tápláltak, kis számban még éhezők is. Az országosan naponta elfogyasztott kalória mennyiséget elosztva a lélekszámmal, egészen hízelgő szám jönne ki.
Soha nem látott nagyságú termésátlagot produkál a búza, kukorica, napraforgó, repce. Viszont eltűntek jól a háztáji zöldség termelő egységek. Megfogyatkoztak a kisebb nagyobb zöldséges táblák. Elvétve hallani sokhektáros paradicsom, paradicsom alakú paprika táblákról, nem beszélnek egymás között az emberek uborkatermelési módszerekről, felvásárlási árakról. Eltűntek országszerte a háztáji gazdaságok termékeit felvásárló telepek, képviselve konzervgyárakat, ÁFÉSZ-eket, Hűtőházakat, exportáló egységeket. Nincs kiírva falvak szerte, hogy „nyúl felvásárlás péntekenként”, vagy „galamb átvétel”. Nem kezdődik a felvásárlási szezon a csiga gyűjtésével. És nincsenek helyek, ahol az erdei termékeket vennék át, mint gomba, csipke, galagonya stb.
Minap beszéltem kedves iskoláskori barátommal az Állatorvosi Egyetemről, ki pályáját kezdve 1979-ben még országosan 10,5 millió sertésről tudott. Ma ez a szám 3,5 millió. Hasonló módon csökkent a szarvasmarha állomány is. Nem tudott adatot adni a baromfiállomány alakulásáról, de nekem úgy tűnik, mintha kevesebb lenne az is.
1977
Gyermekkoromban fontos szempont volt egy közellátásban árusított hús megítélésében, hogy milyen például a sertéscomb íze. Sőt, mennyire megy össze a hús a sütés, főzés során? Ma mintha túl nagy lenne a hús víztartalma, amit jelenthet az is, hogy a nejlon fóliába!!!!!! tett hús néhány óra alatt levet ereszt a hűtőben. Hát bizony ezt a húst nem lehetett volna a hetvenes évek zsírpapírjába csomagolni. Hasonló a tapasztalat a csirke húsoknál is.
De… ahogy legenda számba ment, hogy a bő nitrogén ellátással „fel lehet fújni” a zöldség/gyümölcsök méretét például, ami a beltartalmi értékek és a tárolhatóság rovására ment. Hasonló diadalmas, kísérleti munkáról szóló bejelentés eredménye, hogy sertéstenyésztés, broiler csirke nevelés terén micsoda gyorsaságot értünk el. Sőt a minap a hazai ponty termelésről szóló rádió riportban számoltak be arról, hogy a hagyományos három éves ciklust, ami az ivadék neveléstől az asztalra kerülésig eltelt időt jelentheti, gondolom én, sikerült egy évre leszorítani. El sem hiszem ezt a gyorsaságot, remélem, valamit félreértettem.
De ugyan így a húsok pácolása, füstölése, a sajtok érlelése, borok kifejlődése terén is csodálatos felgyorsulásoknak vagyunk tanúi. Műpác, műfüst, mű ízesítő.
Még az egyetemen tanúja voltam a gyümölcsösök átalakulásának. A valahai nagy termőkoronájú gyümölcsfák kordon mellé lettek téve. Sokféle rafináltan megtervezett koronaforma, ágrendszer, elhelyezkedés ikersorba, kettős ikersorba stb. képezték az újítás tárgyát.
Majd kiderült, hogy ez sem elég, mert nincs, aki metssze, szedje a gyümölcsöt. Megjelentek a gépi szedésre „alkalmas” fajták. Már a málnát is géppel szedik sok helyen. Így éri meg !!!! felkiáltással, vagy inkább ne legyen málna.
1974
Aztán kiderül, hogy valahol valakiknek külföldön mégis csak megéri málnát és sok mindent termelni, mert megjelennek a boltok polcain egzotikus és kevésbé egzotikus származási hely megjelöléssel igencsak nálunk is termeszthető, termelhető élelmiszerek.
Hasonló módon járt nagyon sokféle zöldség is. Csatasorba álltak az egy menetben betakarító gépek. Olyan zöldségféléket takarítanak be egy menetben, amelyek közismerten több hullámban adnak termést. Mint paradicsom, zöldbab, fűszer paprika stb.
Furmányos módon nevelt tyúkok adják a tojást, fólia házakban már talaj nélküli kultúrákban akár 10 méter magasra felfuttatva termelik a paradicsomot, uborkát. Óriási termésátlagok, hihetetlen beruházás igényű műszaki berendezések segítségével. És egyre kevesebb ember szükséges a működtetéshez. Helyettünk mindent elvégeznek a gépek, robotok, robot karok. Egy nap talán a fogyasztást is.
A sort folytathatnám, százféle terméknél, valaha hagyományos módon termelt növények válnak a modernizáció, avagy a profit termelés oltárán silány árucikké.
Igen, ez egy módja az ellátás biztosításának. Ugyan leírják sokfelé, hogy az igazi, egészséges, jó ízűi marhahús csak a legelőn nevelt marhának van. Valaha gondot fordítottak arra, hogy levágás előtt gesztenyét adtak a pulykának, hogy húsa jobb ízű legyen. Biztos ma is van hasonló „költséges” eljárás, de bizony sokan kimaradnak belőle.
És még a gyors termelés, a költség hatékony módszerek tömeges bevetése ellenére is mostanság azzal szembesül a médiát néző és hallgató, hogy nincs, nem lesz, drága lesz „Mi? Minden!
Elmondhatjuk hát, hogy volt jó ötven, hetven évünk, amikor hagyományos módon termelt élelmiszerek, nyersanyagok hagyták el a termelést. Nagyjából korszerű módon feldolgozva, még törődve a jó minőség megőrzésére. 70 év az elmúlt 10.000 évből.
Az elkövetkező cikkekben szeretném végig venni azokat a szempontokat, lehetőségeket, amelyek biztosíthatnák élelmiszer ellátásunkat, nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. Kitérnék arra, hogy tényleg elkerülhetetlen e, hogy megjelenjen a futurisztikusan hangzó 3 D élelmiszerek sora, az alga táplálék, a rovar táplálék, a lombikban növesztett húsok stb. Vagy van-e még tartalékunk arra, hogy „hagyományos” módon állítsuk elő mindennapi ételünket, s annak egészséget megőrző tápértéke legyen, ízes legyen, hogy az étkezés örömöt okozzon.
Az elmúlt hat hónapban nosztalgiázó kalandozásunk a 1970-90-es évek élelmiszeriparában lassan végéhez ér. Mai cikkemben próbálom összefoglalni az elmúlt 8 rész tartalmát, valamilyen következtetést abból levonni. Utolsó, majdan X. rész pedig figyelembe véve az elmúlt 50 év élelmiszeripar területén történt pozitív és negatív változásait, megpróbál előrejelzést adni a következő évtizedek élelmiszeriparának lehetőségeire, kilátásaira.
Országunk a két Világháború között agrár országnak számított. Ezzel együtt nem nélkülözte az iparosítás és az ezt támogató innováció jegyeit. Világhírű gépgyártó cégek, világ színvonalú szabadalmak a gépjármű gyártás és mezőgazdasági gépgyártás területén. A mezőgazdasági termékek feldolgozása elindult, megépítették az első nagy Konzervgyárakat, melyek rövid idő alatt világhírűvé nőtték ki magukat.
A II. Világháború kárai ellenére hamar megindult az élelmiszer termelés és ennek folyományaként a feldolgozás igénye. Az élelmiszertermelés szerencsére a zöldség/gyümölcs fajták nemesítése és termesztése terén köszönhette sikerét annak a szakember gárdának, akik a rendszertől függetlenül szakértelmükkel szilárd alapot építettek a közeli jövő számára.
És íme, az első tanulság. Szakértelem! Pénz nincs, az ország szűkében sokféle anyagnak, de elindul egy olyan termelési háttér kiépítése szántóföldön és kertészetekben egyaránt, ami a világhírnevet hozza meg majd 40 év alatt.
1972, Villányi út 29-43., a Kertészeti Egyetem „K” épülete.
A napokban került kezembe a „70 év a gyümölcstermesztésben” c. NAIK kiadvány, amely a nagyhírű Fertődi Kutató Állomás- Kertészeti Kutató Intézet történelmébe enged bepillantani. A történet tipikus. Kezdődik a 1949-es évvel, ahonnan indul a szántóföldi növények és zöldség/gyümölcsök nemesítése, termesztésbe vonása, szaporítóanyag kibocsátása, elindult az oktatási tevékenység, majd hát sajnos ki kell mondani, az elmúlt évek hanyatlása. (Erről már nem emlékezik meg a kiadvány.) A második és harmadik nagy tanulság is levonható a fejlődésből.
A gyakorlati oktatás rendkívül fontos szerepe és a Kutató Intézet mellett elinduló kis konzervüzem, mint Feldolgozás.
Tehát a recept: néhány elkötelezett, tudós koponya, kitartás, a szakma szeretete, motivációja a tanulásra és alkotásra diákoknak, rátermett emberek, akik felismerik, hogy a feldolgozás megszervezése szükséges. Pénzről, forrásról csak szűkösen beszél a kiadvány, mert szűkösen állt rendelkezésre is.
Ahogy írtam korábban, a 70-es évekre kialakult az a struktúra, amelyet később előnyösen sikerült évről évre javítgatni. Tehát jól prosperáló TSZ-ek, Állami Gazdaságok, Haltermelő egységek, remekül működő állattenyésztés. Már szerte az országban folyt a mezőgazdaság, és feldolgozás tudományának oktatása. A kapcsolódó egyetemeken, mint a Kertészeti Egyetem is, Főiskolákon, Szakmunkás képzőkben nagy számban születtek jó nevű, a mezőgazdaság, élelmiszeripar területén óriási gyakorlatot szerző szakemberek. A frissen végzett fiatalokat számtalan magas tudás szintet követelő állás várta. A frissen alakuló, nagy termelői háttérrel, lehetőséggel bíró feldolgozók a számtalan, a diákok által végzett tudományos munkák alapján már a tanulás ideje alatt kiszemeltek maguknak leendő szakembereket.
A teljes hazai ellátás, és az exportképesség ez jellemezte az élelmiszeripart a 70-es 90-es években!
Képesek vagyunk erre most is? Természetesen!
A megjelenő Hűtőházak jelzik, hogy a magyar Élelmiszeripar napra készen alkalmazta a világ kihívásait. Rövid idő alatt megszerveződött a „friss export” ami a nagyüzemekben és a háztájiban megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, élő állatot vitt szerte a világba.
Talán elsütöttem már a kis viccecskét a 70-es évekből. Áll a szovjet határon egymással szemben a magyar és szovjet fiúcska. A magyar gyerek dicsekszik, hogy- „Be, én vajas kenyeret eszek, Te csak szárazat” Mire a válasz: „Be, nekünk van Brezsnyev elvtársunk, nektek nincs.”
KISZ-tábor, cseresznyeszedés, 1974
De volt hatalmas volumenű, a mezőgazdaság/élelmiszeripar minden ágára kiterjedő export tevékenység. Az export mögött ott állt a gyártást támogató Szabványok gyűjteménye, a belföldi és export termelés megyei és országos központi ellenőrző szervezete.
A fejlesztés, vagy legyen bővülés legtöbb esetben a minőség bővülését célozta. és akkori szemléletben, joggal. A Fertődi Konzervüzem ahol vezetőként tevékenykedtem, már Karácsony környékén túladott portékáin. Vitték, mint a cukrot, mert nagyon jó volt a minőség.
Igaz, a minőséget még nem fizették meg, a minőség ellentételezése a gyorsan kiürülő raktárban fejeződött ki, ami a régi közgazdasági tanulmányok szerint javította a jövedelmezőséget. Az árak a konzervek esetében kötöttek voltak, tartalmazva a kis és nagy ker. haszonkulcsát, ami összesen 20 % volt. tehát Battonyán ugyan annyiba került egy meggybefőtt, mint Sopronban.
Nem bántó történetben azért hadd írjam le, hogy számomra, és az üzem számára a legnehezebb napokat az úgy nevezett nyugati exportra küldött áruk jelentették. Mert elvárták az üzemektől, hogy legyen valutás export. Ezzel semmi gond, de az a nagyszámú reklamáció, amit a kivitt termékek után kaptunk mi is, más üzemek is, bizony azt jelentette, hogy „palira vett” minket a nyugati importőr. Főleg a német és osztrák export szenvedte el ezt.
Volt arra példa, hogy a kiküldött kamion elakadt valahol, de a reklamáció, melyben 20-30-50 százalék értékcsökkentést követeltek, rendben megérkezett!!!
Pedig a termékek kivitel előtt átestek a gyári, majd MERT (független Minőség Ellenőrző RT.) vizsgálatán. És nem szólva arról, hogy a gyár maga is vagy éppen a friss málna, uborka, zöldség berakodását végző üzem is különös gondot fordított a nyugati termékekre. És mégis volt reklamáció!!
Hogy a minőséggel nem volt semmi baj, jelezte, hogy 1985 idejétől tömegével jelentek meg az üzemekben a nyugatról visszatérő, korábban még magyar üzletkötők, akik ismerve az ország valuta helyzetét, meglehetősen szegényes ajánlatokkal próbálták elvinni a kiváló termékeinket.
Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban?
Írja a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Ennél virágosabb képet festett a szovjet export, aminek mennyisége központilag lett leosztva a feldolgozók között. A szovjet export jól jövedelmező, biztos megélhetést jelentett az üzemek számára. Kis haszon ugyan, de biztos piac. Különösebb dotációk, támogatások, pályázatok nélkül kiválóan működött a rendszer.
Írtam, de megéri az ismétlést, hogy 1989-ben Kenyában megalkotva és elindítva egy magyar gépekre épülő konzervgyárat, találkoztam több holland, francia, német mezőgazdasági szakemberrel, kereskedővel. Mind egyöntetűen kifejezték irigykedésüket a magyar nagyüzemi és háztáji rendszer produktivitását illetően. Ami jó, az jó!!
A TSZ-ek országszerte, az Állami Gazdaságok és egyéb termelő és termeltető egységek, mint az igen jól bevált ÁFÉSZ rendszer jól megvoltak. Nem jellemezte az üzemeket, feldolgozókat elvtelen versengés, egymással való leszámolás, bosszú, kapzsiság érzete. Inkább, 10 éves aktív üzemi gyakorlatom ideje alapján együttműködés, segítségnyújtás, szakmai, műszaki tudás megosztása volt jellemző. Tömegével születtek kisebb nagyobb találmányok, know-how-k, amiket az üzemek dolgozói egymás között igyekeztek értékesíteni. tehát, ha a Dunakeszi Konzervgyár TMK-s részlege kidolgozott egy korszerűbb üvegmosó gépet, azt szívesen átvették más üzemek is. Élen járt a műszaki fejlesztésben a Nagykőrösi Konzervgyár. De jaj, hogyan felejthetném ki a Debreceni, a Hatvani stb. Gyárak egyre korszerűsödő gyártási struktúráját.
1970
Ahogy említettem a nyersanyag termelők is világszínvonalon követték az új fajták, eljárások adta lehetőségeket. Ezekre vevők voltak a feldolgozók, amelyek egyre több technikai újdonságot vezettek be.
És…..mindezt a maitól jócskán elmaradó támogatás nélkül. Hogy hogyan csinálta az ország???!!! Még néhányan vagyunk, akik ismerjük ennek a hatalmas PUZZLE néhány kockáját, bár nagyon nem kérdeznek minket. Majd jön a támogatás, a pályázat és minden rendben.
A háttérben ott volt az az élelmiszeripari gépgyártás, ami szinte mindent le tudott gyártani. Sőt, világ szabadalmakat alkotott meg, mint a HUNISTER folyamatos sterilező vagy PF pasztőröző család. A nagy gyárak mellett fióküzemekként kisebb gép gyártók üzemeltek, akik kisebb üzemek részére gyártottak le kisebb kapacitású vagy éppen egyedi tervezésű gépeket.
Az a legenda járta, hogy amit nem tudott megvenni, beszerezni nyugatról a szakma, azt mi magunk kivételesen kreatív dolgozói gárdánk megalkotta. Magam is számtalan kísérletet végeztem, hogy például hogyan lehetne a néha hiánycikknek számító pektint előállítani kilúgzott cukorrépa szeletből. Mert, hogy az akkoriban még volt cukorrépa. És Cukoripar is.
Volt kiváló Növényolaj Gyárunk, Édesiparunk, világot bejáró desszertjeink, Borászatunk, a legjobb szőlőfajtákkal, a francia pezsgővel vetekedő Boglári és Törley pezsgőnk, Kékfrankosunk, Bikavérünk, Badacsonyi szürkebarátunk……„az asztal tarka-barka, rajta jó Kadarka.. És nagy mennyiségben. Exportképesen.
Ismerősek a szavak, mint Házmester, Háziúr, Hosszú lépés, Rövid lépés?? A folyó bort fehér kerámia hengerekből mérték ki alumínium mérővel. 2 deci, három deci a számtalan kocsmában. Hozzá a spricc és kész az igazi hungarikum, a fröccs. És fogyott a bor! Nem eléggé elítélhető módon 6 évesen a szüleim rajtam is kipróbálták a vörösborba áztatott vasszeget, amiről a bort le kellett innom egy nap után. Lehet, hogy ez, lehet, hogy a spenót vas tartalma, de hatott.
Pálinkánk is volt, méghozzá ő is híres és exportképes.
Nem kellett volna a szomszédba menni a Coca Coláért, mert volt itthon MÁRKA üdítő, Traubi Soda, kiváló málnaszörp. De hát a szomszéd kertje zöldebb.
A sör iparunk ellátta az igényeket. Kinizsi, Kőbányai, Szalon sör stb. likőrt gyártottunk, ecetet, kiváló esszenciákat, gyógy olajokat, Cukorkákat, Mirelit árukat. Ez utóbbihoz hamar kialakult a hűtőlánc végét jelentő háztartási hűtőgépek nagy száma, és a Jászberényi gyártó.
A feldolgozó üzemeket bőséggel el tudta látni a hazai termelést kisegítő anyagokkal. Bél, fűszerek, bőrök, tisztítószerek, takarító eszközök adalékok. Tartalék alkatrészek, targoncák, futómacskák és majd mindent megtermeltek itthon. Nem kellett importra várni.
Igaz, volt választék bővítésként import is. Bizonnyal importálta az ország a kakaót, de már itthon készített belőle Boci csokit, Tibi csokit, étkezési csokoládét, ivó csoki port. Még az azonnal oldódó ivós kakaóporért sem kellett a határon túlra menni. Kőszegen a bogyósok felvásárlásával foglalkozó ÁFÉSZ kiváló gesztenye masszát gyártott és a szezonon kívül a kakaó port.
Emlékeim szerint szamóca befőttet hoztunk Lengyelországból, nagyon finom halkonzervet NDK-ból.
Aki szeretett az utcán vagy a lassan elterjedő televízió előtt ülve nassolni, kóstolhatta a csoki parányt, a Bajtárs, Sport, Korfu szeleteket. Nekem kedvencem a Szerencsi Melódia szelet volt, bár meg sem kottyant a 20 dekányi mogyorós tej csoki sem. Mert nagyon jó volt !
Volt tehén, volt vaj és túró, nem volt hiánycikk a juhtúró. „ Egy pohár tej, tiszta fej”, „ Mondja marha miért oly bús, mert olcsóbb a hal, mint a hús” hívott fel a halfogyasztás fontosságára a szerte az országban, de Budapesten biztos, a hengeres reklám felület. Ma politikusi fejek sokasága tekint le reánk, vajon mit reklámozva? „ Holnap, halnap”, azóta is a mai kor sok esetben halogató valódi tetteit ezzel a régi szlogennel takargatjuk. Vagy „Ej, ráérünk arra még”.
1981
A Répcelaki sajtgyár készítette a változatos ízű, csomagolású kocka sajtokat. Ma is van, de behunyt szemmel nem lehet megmondani, hogy melyik ízű sajtot kóstolom. Néha kezelhetetlenül lágyra sikerül a kockasajt, lehetetlen maszatolás nélkül kicsomagolni. Egy valahai kellemes, aromás jó nevű camembert sajt pedig térben és időben eltérően vásárolva sem hasonlít a nevében fémjelzett elvárásra. Sokszor olvashatunk hírt, hogy kiváló magyar kézműves sajtot ismernek el külföldön. Ez szép, de a nagy élelmiszer boltokban különböző név alatt, de egy ízű, állagú, illatú sajt kapható csak. Különböző áruk alapján lehet csak tudni, hogy itt elvileg különböző sajtokkal állunk szemben.
Tud még valaki arról, hogy gyártanak-e Pálpusztait? Ilmicit? Márvány sajtot?
Ma egyforma íz jellemzi a valahai 1970-90 es évek rendkívül sokszínű, kulináris élvezeteket nyújtó felvágott választékát. Mintha néhány gyártó a „jó neve” ellenére nem ismerné a fűszereket.
A régi időkben az organoleptikus bírálatok 100 pontos bírálati lapján 40 pontot jelentet íz.
Valaha azzal riogattak minket a külföldi tárgyaló partnerek, hogy sok nálunk a konferencia, sok a tárgyaló partner. És lám, manapság igencsak divatba jöttek a konferenciák, népes tárgyalások, megbeszélések. Egész konferencia túrizmus alakult ki. Ma lyukat beszélnek hasunkba bizonyos partnerek, pedig a Fertődi Konzervüzem irodai bejárata fölé a „Ne csak szóval, tettel bizonyíts”, ma már elavultnak tűnő szlogenen mégis csak el kellene gondolkodni. Régi magyar közmondás volt a „Hosszú beszéd, rövid kolbász”.
Apropó. Túrizmus. Hasznos dolog, helyszínei, lehetőségei biztosítják a nehéz munka utáni pihenési vágyat. Ki hogy akar pihenni. A főkönyvelő másképpen, a melós másképpen. De hát éppen a 1970-90 időszakban voltak a SZOT üdülők. Egyszerű munkás szüleim minden évben a gyáruk, az Édesanyám esetében a Köz. Gazd . Egyetem szervezésében mentünk SZOT üdülőkbe. Nekem szép emlékim vannak ezekről a nyaralásokról. Napi öt étkezés, egyszer sem ismételve az ebédet, vacsorát. Frissen sült reggeli zsemlye vagy talán zsömle?, igazi sodort kifli, pacsni, pozsonyi kifli stb. Gyermekkoromban évente eküldtek gyermek SZOT üdülőkbe. Röjtökmuzsaj, Parádsasvár stb. No, ma próbálja meg odaküldeni gyermekét. A TSZ-ek komoly közös programokat szerveztek rendszeresen, leginkább a nagyobb munkák, pl. betakarítás végeztével a tagságnak. Termálfürdő, s igazi kulturális programok, interaktív igény nélkül. Tudunk mit enni, van mit, jók vagyunk benne, hát együnk és pihenjünk.
1971
Aki akart, 3 évente mehetett nyugatra. De, hát nagyon szép volt Prága, Várna, Burgasz, a Bolgár tengerpart, Pozsony. Gdansk, Sopot. Síelni lehetett a Tátrában, jóféle szállással. Dunai túra, kicsit macerásabb Moszkva vagy Szentpétervári látogatások. Tulajdonképpen magam is jártam egy egyetemi évemben Párizsban, klassz volt, de hát lehet, hogy a túra árából egy kubai utazás kitelt volna.
Lehet, hogy országunk nem vált a vas és acél országává, bár ahogy leírtam, minőségi gépeket gyártott iparunk, de az bizonyos, hogy tejjel mézzel folyó kánaán voltunk, már ami a táplálékot illeti. És ráadásul jó ízű tejjel és hamisítatlan mézzel.
A szabványaink és szigorú ellenőrzése annak csak csorbát szenvedett az un. rendszer váltás során.
Pénzben kifejezhetetlen értékű élelmiszeripari termelésünk, eszmei és valós értékben kifejezve is a kutyák martalékává vált.
Politikai felhang nélkül kérdezem csak, hogy magyarázza meg a közgazdász kolléga, hogyan lehetséges, hogy ma behozzuk a burgonyát, a hagymát, és sok-sok másféle élelmi anyagot, alapanyagot. Már említettem korábban, hogy mennyire hiányolom a bab és lencse félék szerény választékát. A bab közönséges, szinte észre sem vett konyhai főzelék és leves alapanyagunk ma zömében importból származik. Ha nem, akkor borsos áron megvásárolható a piaci bab. Az import a világ sok tájékáról származik, mint Argentína, Kanada, Etiópia stb. Nem lehet tudni, hogy hol mennyit állt, nálunk mennyit állt, mert vannak esetek, amikor a fővésében sem a kukta, sem a hozzáadott szódabikarbóna nem segít, kemény marad. Pedig a bab és lencse legalább heti egy alkalommal ajánlott táplálék. 25 éve nagyon sok, előtte 25 évvel pedig több tucat babfajta gazdagította a választékot. Magyar ételek épülnek a babra, mint Jókai bableves, Bab gulyás, vagy a svábok kedvelt babsterce. Nem mondhatjuk, hogy a babot nehéz megtermelni. Az általános iskolában jó 50 éve még biológia órára csíráztatott babot vittünk be. Fehéret, feketét, tarkát. Ma vajon miért nem éri meg ezt sem termelni?
Ha két termelő beszélget, vagy éppen riport készül velük, csak panasz. Nincs ez, nincs az. Nem éri meg, abba hagyom stb. Miközben azt tanultuk még a történelemórán, hogy bár a középkorban, de a gazdagság alapja a föld. Ma van sokféle támogatás, kompenzáció, kiegészítés, dotáció, nagyon korszerű gép, termelési programok stb., s mégsem éri meg?
Legdurvább hiány számomra a tojás hiánya. Ha ezt 50 éve elmondtuk volna egy vidéki portán, hogy nénje, tudja, hogy 50 év múlva tojás hiány lesz? Hát hová küldött volna nénje? Hiánycikk a tojás, amelyet minden porta, TSZ, csak úgy fél kézzel megtermelt?
Sok mai gyerek még nem evett hagymás rostélyost? Ja, hogy marhahúst is csak hírből ismeri? A marhapörkölt pedig csak olvasmányaiban szerepel? Az igazi marhahúsból készülő gulyás, mondjuk marha lábszárból, pedig-pedig csak anekdota számba megy?
Hogy valaha, még 1960-tól iskolás koromban, a napköziben 8 éven keresztül, majd a középiskolás menzán a Kaffkában teljes értékű étkezést kaptunk, tízórai, ebéd, általános iskolában még uzsonna is. Még a leglazább szülő sem engedte el gyermekét az iskolába reggeli nélkül. A Budapesti Gyermekélelmezési Vállalat nagykonyháin nagyon korszerű eszközökkel főztek. És kiszállítottak, és ellenőriztek. Semmi felhajtás, csak főzés.
A nagy vállalatok gondoskodtak dolgozóik menza szintű étkeztetéséről. Már túl az ölbe helyezett olajos újságpapíron. Ha kettőig tartott a műszak, haza lehetett vinni az ételt, akár az egész család részére ételhordóban. De ezt a típusú szolgáltatást mi is egyszerű emberek időnként igénybe vettük. Étterem szolgáltatott, igazi éttermi minőségben. És valószínűleg kedvező áron, mert különben nem vették volna oly sokan igénybe. Nagyon sokan mentek nyugdíjba egy munkahelyről 20-30 év után vagy éppen már gyakorlati idejüket is iskolásként a vállalatnál töltötték. Néha többen is dolgoztak a gyárban, akár generációk is. Volt ennek valamilyen bája, a dolgozó ily módon magáénak érezte a céget. Ezt akár hozzáadott értéknek is lehet tekinteni. Ma más a szokás, de vajon a munkaadó szempontjából kedvező-e?
Budapest telis teli volt kis vendéglőkkel. Halételek, pecsenyék, pörköltek, sültek, húslevesek várták a déli vendégeket, akik irodákból mentek oda, leenni az ebédjegy járandóságukat. Semmi műanyag tálca, semmi műanyag evőeszköz és pohár. Vacsorára aztán átalakult a kis vendéglők közönsége, leginkább állandó vendégek érezték jól magukat esténként. Kis presszók is színesítették Budapest és nagyobb városok kínálatát. Sokukban a kis hely ellenére élő zene volt. Élő zene, lemezes zenegép.
1972
Nagyon sok család ruccant ki esténként, még hétköznapokon is vacsorázni. Mi például a Honvéd S.E. által működtetett Margit-szigeti étteremben ettünk csütörtökönként halászlevet túrós csuszával.
Ez utóbbi akár Óbudán is, Budafokon, akár Nagytétényben is kapható volt számtalan kisvendéglőben. Budapest más részein nincsenek ismeretségeim, de egyetemistaként nagyon sok diákok által kedvelt helyről hallottam.
1973
Dívott az együtt dolgozók közös programja. Talán brigádoknak hívták őket, de tény, hogy a brigád tagjai bizonyos baráti társaságot alkottak. Együtt kirándulás, együtt iddogálás, együtt felépíteni a rászoruló kolléga házát. És ez a kapcsolat fennállott a nagyüzemek között is. Kedves ismerős volt a Békéscsabai Konzervgyár igazgatónője, Irénke néni, akit nem mulasztottam el meglátogatni, amikor az Orosházi Üveggyárból autóztam hazafelé. Ott Holecska úrral tárgyaltam, hazafelé Irénke néni fogadott kedvesen. Hisz messzi távolból is ismertük egymást, mert ki évfolyamtárs volt, kivel-kivel szakmérnökire jártunk együtt, másokkal tanfolyamon találkoztunk. csupa ismerős, csupa segítőkészség. És ma????
Közgazdász kollégámhoz lenne még kérdésem, hogy hogyan is van ez az infláció ?
Írtam talán korábban, hogy az állam termékeket dotált. Gyermek ruházati cikkeket, gyógyszereket, közétkeztetést és például sokféle konzervet. Például éveken keresztül rá lehetett írni a befőtt címkéjére, hogy 16 forint, miközben az üzem 19 forintot kapott érte. Amit az állam jónak ítélt, azt a terméken keresztül támogatta. De hogy is van, hogy évekig jó volt ugyanazon a címkén az ár? Nem volt észlelhető infláció. Ha volt is, az bizonnyal nem az élelmiszert érintette. A 80-as években aztán azért szerény áremelkedés volt, amit a nép azonnal humorral kezelt. Egy korábbi részben idéztem az utca humorát már, „ Csak az vehet WC papírt, aki igazolja, hogy evett is”. Pedig csak igen szerény emelkedés volt.
A belső fogyasztás kielégítése szent. Még a kenyai diktatúrában sem merte az autokratikus elnök, Mr. Arap Moi a tej, a kukoricaliszt árát felemelni. Alapvető élelmi cikkek, a legszegényebbek is jussanak hozzá.
Kicsit furcsa júliusban azt hallgatni a mérvadó rádióban, hogy kielégítő a búzatermés, majd rá három hónapra Jeremiás sirámai hangzanak el a takarmányokat illetően. Ha ma ilyen gyengén adjuk elő az élelmezéssel összefüggő tényeket, akkor milyen ország vagyunk? És mennyiből valósítjuk meg a nem előrelépést.
Márpedig leszámítva a kevés „fény evőt”, mindenki táplálkozik. És ha táplálkozik, akkor a táplálék legyen egészséges, tápláló, ízletes. És Magyarország nem engedheti meg magának azt, hogy élelmiszerből behozatalra szoruljon.
Ahogy a régi lengyel vicc mondta a rendszer váltás környékén, hogy Lengyelország eljutott a „Köz ellátástól az alig ellátásig.” ma persze ők már inkább távolba látók.
Minden provokáció nélkül azt szerettem volna leírni, hogy az élelmiszeriparnál, belefoglalva a kertészeti termelést is stratégiaibb iparág nincs. Valaha világszínvonalon műveltük ezt.
Amikor azt kérdezed a lecsóstól, -hogy akkor most hogyan is van ez az infláció -, azt kell mondjam, roppant érdekes kérdést vetettél fel, ami külön bejegyzést érdemel!
A két ünnep között, 2021. December 27.-én, a reggeli kávé mellé publikálni fogom a válaszom a következő bejegyzésben!
Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban?
Az elmúlt poszt óta sokan szóltak sokfélét. Szerettem volna, ha politikamentes ez a sorozat, de úgy látszik, nem megy. Hozzá nőtt a magyarhoz, mint a népmesei kolbász a szegény ember orrához. Már-már magamat vádolom, hogy néhány régi ár közlésével is elkövetem a politizálás bűnét.
Egy barátom, befutott ember amúgy, elárulta, hogy a szociban is ágált a fennálló rendszer ellen, de most is ágál és valószínűleg akkor is ágálni fog, ha új rendszer lesz.. S ezzel analóg, hogy ha valakinek nem ízlettek a 70-90-es évek élelmiszer termékei, mert tömeg termékek voltak, hát legyen az ő dolga.
1962
Úgy tűnik azonban, akkoriban szerették a magyar „tömegtermékeket” -ahogyan egy hozzászóló jellemezte a 1970-90 es évek élelmiszer gyártmányait- nyugaton, tengerentúlon, sőt megbecsülték azokat itthon is.
1977 nyarán elmentem Franciaországba magamban, mert „Párizst látni és meghalni”. Természetesen, ahogy akkoriban tette a magyar, megterheltem magam számtalan 400 g-os dobozos készétel konzervvel. Rosszul tettem. Mert a konzervek, bár kítűnőek voltak, de megfosztottam magam attól az élménytől, hogy francia konyha kitűnőségeit fogyasszam. A dolog logikusnak tűnt akkoriban, hisz mindenki így csinálta. Kiürül a bőrönd, s a helyére leárazásokon vásárolt „tömeg termékek” kerülnek. És akkor elmondhatom, hogy láttam Franciaországot. De mit ér Párizs az összes csodájával együtt, ha nem ültem a Szajna partján, egy kávé vagy fokhagymakrém leves élménye nélkül. Mellesleg frissen szerzett ismeretségeim körében népszerű lett a magyar készétel konzerv. Ők még soha nem ettek lencsefőzeléket kolbásszal, elajándékozásával mindenki jól jár
Párizs, 1967
Elárulom, hogy a dijoni Youth Hostelben a szállás árában benne foglalt volt napi két étkezés ára, így „kénytelen” voltam megkóstolni a rántott karfiolt, sőt rácsodálkozni a desszert gyanánt felkínált valódi camembert sajtra. Nos, onnantól kezdve felhagytam az értelmetlen spórolással, a frank fogamhoz verésével, s elmerültem a francia gasztronómia kínálatában. De ez a kínálat sem jobb, sem rosszabb nem volt, mint a hazai ételbárok például a Móricz Zsigmond körtéri „Lordok Háza”, vagy éppen a Nagy Bandó András által megírt, „ A szalontüdő” című kitűnő novellácska Déli pályaudvarral szembeni gyorsbüféjében kínált étek.. Sem jobb vagy rosszabb, mint a Kőrúti Halló ételbár kínálata, vagy a számtalan budapesti kis éttermek, ételt is felszolgáló kocsmák hamisítatlan magyaros kínálata. Volt egy hely a Lehel téri piac közelében, ahol rendszeresen fogyasztottam a Kis húsfazék nevű kiváló marhahúsból készült levest, vagy a volt Skála áruházzal szemben lévő Aranyszarvas ?? - a névben már nem vagyok biztos - kis étteremben, ahol a Hagymás rostélyos, és a Tatár bifsztek párját ritkító ízzel és aromával került felszolgálásra.
Tehát hazánkba az én látogatásomat viszonzó francia és nem francia állampolgárok nagy megelégedésre ettek ittak olyasmit, ami csak itt volt.
A régi idők cukrászai pedig kitaláltak, megalkottak olyan remek műveket, mint Rigójancsi, Sarokház, Tátracsúcs stb. Nekem gyermekkoromban a Ruszvurm cukrászda a Várban volt a csúcsok csúcsa.
Egyébként még a francia utamról egy élmény. Párizsban vettem meg első dobozos tejemet, amiről rövid úton kiderült, hogy túl hőkezelték, azaz kozmás ízű volt. Egy üveg ribiszke zseléről pedig kiderült, hogy ehetetlenül édes. Nos, jó magyarként téves következtetést kellett volna levonnom a francia élelmiszeripar teljesítményéről?
Viszont a fentieknél érdekesebb az a sokszínű palettája az otthon tartósított ételeknek, amit a háziasszonyok produkáltak. Némely vidékiesebb budapesti háznál, de falun mindenképpen vetélkedés folyt, hogy melyik háziasszony kamrájában lóg több kolbász, sonka, gömböc A polcokon hol van több befőtt, kinek van a zsíros bödönjében több zsír. Az urak természetesen a csatos üveges borok minőségével dicsekedtek, illetve az” Ottónál, a „Tóth Ottónál” kifőzött, de mégis csak saját maguk által rittyentett pálinkával kérkedtek. Az ebédet sokszor kezdték egy kupica saját főzésű „kisüstivel” és öblítették le savanykás borral.
Még 1980-ban tapasztaltam Fertődön, hogy valamire való háznál legalább egy disznót neveltek. A ház végében pedig sok helyen volt füstölő. A fészerekben pedig a fateknő és minden, a vágáshoz szükséges eszköz még megvolt. Fertődön még két tehéncsorda volt, reggel kiengedték a teheneket legelni, majd este maguktól hazataláltak leválva a csordáról. Tej átvevő pedig majd minden faluban volt, ahol a tej zsírtartalmát egyszerű fém eszközzel ellenőrizték. Számítógép ??? Elég volt az átvevő kis könyv a bejegyzéssel.
1970
Ahogy Írországban minden háznál főztek gint, s minden háznál szinte másfajta receptúrával, úgy nálunk a kolbász, szalámi receptjei változtak. Az eredmény azonban a sokszínű, pezsgő élet volt.
Amikor a falusi rokonok elindultak a VÁROSBA, s vitték az élést a rokonoknak, a gyerekeknek, bizony a batyukban ott volt a jóféle abárolt szalonna, tojás, vágás után a hurka, kolbász.
Némely háznál a gazda ölte, vágta és darabolta a disznót, másutt fogadtak ehhez tudós böllért. Még a vágás napján megsütötték a vért, a májat, vesét, velős csontot elkészítették. S ehhez a sok-sok nemzedéken át megtanult módon készített termékek váltak egyedivé. Egyes tájakon tettek majoránnát a májas hurkához, más tájakon nem. A töltött káposztát itt édes káposztával készítették, ott savanyúval.
A sózott, abárolt, azaz főzött, piros por paprikával borított szalonna is inkább háztáji termék volt. Párom városának közelében készült a károlyfalusi vastag, felejthetetlen ízű szalonna. Nem volt benne kemény húsos réteg, tömör, homogén állományú csoda volt.
Lekvárt az én fiatal koromban majd minden háznál főztek. Ha jó sárgabarack, kajszi termés volt, akkor néhány évre előre főztek. Nem volt divatban a zselírozó anyag, így sűrítették a barackot a készítők. Ki levette a barack bőrét, ki nem. A szilva volt a másik nagy tömegben készített lekvár féle. Ez szolgált egyben gyógyszerül is a székrekedés ellen. Nálunk az őszibarack lekvár is dívott.
Kisebb mennyiségben készült még málna dzsem, szamóca dzsem is. Ősszel pedig a piacon megvásárolt csipke pürével készült a legfinomabb íz. Íz, mert hogy nem tartalmaz csipke darabokat.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Hadd említsem még a birsalma sajtot, mely tipikus őszi kreáció volt, s lényeges alkotója a Mikulás és karácsonyi tálalásnak. A birs szoba illatosító szerepe kiemelkedő volt. Ahogy a nagy ritkán megszerzett narancs, mandarin, grapefruit héj is hozzájárult a bezárt szobák illatához.
Megemlíteném még a tipikus őszi, téli, kora tavaszi almákat is. Akkoriban a vastag héjú, viaszos bevonatú almák nagy számban kaphatóak voltak, s szépen díszítették a kamrát, sőt szobai szekrények tetejét. Még szokásban volt a téli körték hasonló módon való tárolása, s ahogy a zöldből sárgára váltottak a körték az érésük során, úgy kerültek az uzsonnás zacskókba.
Egy kedves általános iskolai osztálytársam rendszeresen kapott tavasszal almát az uzsonnás csomagjába. Ráncos almát. Az alma lassan töppedt, s kifejlesztett egy aszús ízt. A ráncos alma helyi valuta lett az osztályban.
A csipke nagy mennyiségben került felvásárlásra országszerte, ugyanakkor családok is szedték. Magához a szárított csipke előállításához szárítani jól lehetett a cserépkályha tetején. Mert a csipke tea megelőzött minden mást. Még a korábban gyűjtött bodza és hárs virágokat is.
Ha a kamrában fogytán volt a hely, gyakran a szekrények tetejét „díszítette” a különféle befőzött termék.
A szörpök királya és vezére a málna volt. Málna szörp a gyereknek, málna szörp az unokának. Még volt itt-ott szamóca szörp, csipke szörp, és amit legkedvesebb professzoromtól, Dr. Gasztonyi Kálmántól tanultam a Kertészeti Egyetemen, az az egres szörp. Mert az egres közönséges, mindennapi tápláléka volt falusi, városi embernek egyaránt. A zöld, még éretlen egresből szószt, mártást készítettek, a bordó-pirosra érett egresből pedig kiváló szörp készült. Az egres népszerűségét jelzi, hogy országszerte lehetett kapni a gyárak által előállított egres befőttet. Édesanyám nagyon gyakran készített mártást a marhahús mellé, vagy éppen az egyben sült, fokhagymával tűzdelt sertéscomb kísérőjeként.
1977
Legnagyobb mennyiségben azonban a paradicsomlé és lecsó lett eltéve a régebbi háztartásokban. Igaz, most is még. A paradicsom érdekes szerszámai voltak a kódlibet, ami passzírozta a tört, saját levében főtt paradicsomot. De még korábban, még az én nagymamám is a 70-es évek elején, használta a szőr szitát kerek fakerettel és a passzírozásra szolgáló gomba formájú, a „gomba” fejénél rovátkolt szerszámot. A paradicsom ezután a család ízlése szerint ízesítésre került, majd felfőzésre. Forró letöltés palackokba, cellofános lezárás, száraz dunszt.
A lecsó a mai napig egyik népszerű étele a magyar konyhának. Önmagában és kiegészítőként szolgál fő étkezésül. A paprika aránya jó, ha 40 % legalább. A paradicsommal puhára főzött paprika némi sóval, esetleg kevés citromsavval került letöltésre, száraz dunsztba.
A befőttek sem hiányozhattak valamire való kamrából. Leginkább a meggy, cseresznye dívott, de az őszibarack is népszerű volt.
És a savanyúságok. !!!! Ó, mely csodákat lehetett készíteni. Az uborka, mint vezér termék, utalta a savanyúságok sorát. Az uborka eltétel napjára készülni kellett. Kimosni tisztára a kádat, esetleg a mosó teknőt. Időben beszerezni a friss kaprot, bevásárolni az egész fekete borsot, mustármagot, koriandert, szegfűszeget. És a kitűzött napon az asszonyok feltűzték kontyaikat, felgyűrték ruha ujjukat és rajta. mert uborkából nem néhány kiló, hanem nagyon sok kiló került az üvegekbe. néha száz üveggel is elkészült egy nap. Hideg vizes mosás, meleg vizes mosás, körömkefélés a szennyeződéstől. Mert hát az uborka korábban síkművelésben dívott termeszteni, később váltottak a kordonos termelésre. Uborka eltétel napján tilos volt a szaladgálás, rendetlenkedés, utcáról behozott kosszal megszentségteleníteni a már mosott, kefélt , terítőre kiterített uborkát.
A káposztával töltött almapaprika is házi találmány volt. Még az urak kedvelték a hazai cseresznyepaprikát, az chilliről még talán nem is hallottunk. A legszebbek a piros cseresznyepaprikával töltött üvegek voltak, de lehetett zöld paprikával is színesíteni az üveget.
Igazából illett levágni a paprika szárát, de hát az nélkül hogyan lehetett volna megfogni, s egyetlen cuppantással bekapni a finom, nem túl csípős csemegét.
Az ecetes szilva inkább a háztartások savanyúsága volt. Mára sajnos kiment a divatból, pedig egy különleges ízű kísérője volt némely húsételnek, esetleg krumplis tésztának, paprikás krumplinak.
Nagy divatja volt a kovászos uborka. Szomszédok vitték a sikerült vagy kevéssé sikerült uborkát egymáshoz. Ki tormával, fokhagymával ízesítette a napon erjesztett nagyobb testű uborkát. természetesen október/november tájékán megkezdődött a káposzta savanyítása. 1980 körül a káposzta termő felülete többszöröse volt a mainak. pedig újra hangsúlyozom, a káposzta és termékei a legjobb egészség megőrzők.
A gyárak is, háztartások is a szezon előre haladtával felhasználták a zöldparadicsomot, a kifutóban lévő zöld dinnye szeleteket. Lehetett vöröshagymával kombinálni.
Ha már hagyma !! Készítettünk Fertődön is szeletelt vöröshagymát csemege ízesítésű lében . De országszerte népszerű volt még a gyöngyhagyma csemege lében. Elkészítése akár otthon, akár gyárban igényes munkát követelt.
1967
Régi anekdota, hogy a pincérek nem szívesen ajánlották a céklát kísérő savanyúságként. Mert a kedves vendég összemaszatolta a fehér abroszt. Ennek ellenére még a fertődi Konzervüzem is kibocsájtott több-kevesebb csemege cékla savanyúságot, többet a rossz uborkás években.
Rendkívül büszke voltam a fertődi vegyes vágott kelendőségére. A szigorú szabvány szerint legfeljebb 40 % káposztával, és legalább 5 % vöröshagyma felhasználásával készüljön. Mi Fertődön a káposztát kicsit lejjebb vettük, míg a hagyma, piros színű paprika, uborka mennyisége több lett. Volt is keletje, messze Fűszértektől jött a megrendelés.
Fűszért! Sokaknak ismerős talán a szó. megyénként voltak FŰSZÉRT vállalatok, melyek begyűjtötték és komissiózták, azaz a kis üzletek megrendelése alapján kiszállították a legkülönfélébb árucikkeket. Mindent, ami élelmiszer. És akkoriban még az élelmiszer boltok 95 %-ban élelmiszert árusítottak. Természetesen a Húsipar is jogot nyert közvetlen beszállításra, s nagyon széles hidegkonyhai választéka volt még egyes, forgalmasabb KÖZÉRT üzleteknek.
1960
A FŰSZÉRT-ek, nagyon jól ismerték a különféle gyárak minőségi paramétereit, így a mi kis Fertődi Konzerv Üzemünk nem szenvedett megrendelés hiányban. Sőt, volt év, hogy Karácsony előttre már kiürültek a raktáraink, ami jó is, meg nem is, hisz így később semmit nem tudtunk adni. valószínűleg könyvelés szempontjából fontos volt, hogy a gazdaság forgalma és nyeresége egy adott év végére jónak láttassék.
Még a hetvenes évek elején a cellofánnal való lezárás és dunsztolás volt a technológia, de már emlékeim szerint a nyolcvanas évek kezdetére megjelent a sokkal praktikusabb csavaros zárás. Eleinte a négy körmös, majd ezt véglegesen felváltotta a hat körmös lapka.
Már számunkra is hihetetlen mese volt csupán a marha hólyagos, nedvesített pergamen papíros zárása a befőtteknek. De láttak-e Önök sok-sok éves, betöppedt lekvárokat ? Ezekkel lehetett igazán tölteni a buktát és derelyét. de sajnos, a savanyúságok nem bírták túl sokáig az üvegben várakozást. Levük, ecetsav tartalmuk részben elillant, s néha elpuhult, elszíneződött uborka, paprika maradt vissza.
A mai napig dívik még a mindent egybe típusú savanyítás. Ecetes, sós lével feltöltött hordóba a nyár és ősz folyamán tesznek többféle darabos zöldséget, akár karfiolt is, hogy az karácsony tájékára egybe érve különleges kísérőt nyújtson a pörkölt mellé. A szépséghibája csak annyi eme módszernek, hogy vagy kénnel vagy szalicil, benzoát tartósítókat is tesztek a hordóba.
És még folytathatnám a sort számtalan otthon készített termékkel. Mint alkoholban eltett meggy, mézben tartósított őszibarack, vastag szirupban álló szamóca stb. Ezzel a felsorolással azt szeretném elmondani, hogy a háztáji zöldség termelés mellett nagyon nem elhanyagolható volt az otthoni tartósítás. És így aztán a kisebb és nagyobb gyárak, üzemek által kibocsájtott sok-sok vagon termék jó része tudott exportra kerülni. Vitték is. Országonként más-más receptet adtak meg a gyáraknak. A szovjetek sósan, fokhagymásan, a németek édesen sok-sok látható fűszerrel, a finnek kevesebb fűszerrel a németekénél kevésbé édesen szerették az uborkánkat.
Majd elfeledtem a házi tészta gyártást. Bizony még nagymamám tanított gyúrni, különféle alakú, formájú tésztákat készíteni. Utánozhatatlan volt a házi tarhonya íze.
De szárítottunk mi is, mások is gombát. Mintha több lett volna az erdő a 1970-90 es években vagy a gombák sokasága volt elkápráztató, de tény, hogy a savanyú káposztából és szárított vargányából készülő felvidéki leveshez nem vásároltunk semmit. A kolbászt a vidéki rokonok Békés megyéből adták hozzá.
Minden háztartás egy kézműves műhellyel ért fel, a sokféle tartósított terméket illetően.
És a mennyiségek mögött ott volt a háztáji, TSZ-ek, Állami Gazdaságok, ÁFÉSZ-ok által termelt és termeltetett töméntelen zöldség, a mainál jobb öntözöttsége a földeknek, a pezsgő munkakedv. Egyéni gazdálkodók még a 80-as években kaphatóak voltak olyasmire, hogy 5-10 ha földjükön saláta paradicsomot termeljenek a győri Hűtőháznak.
Kedves történet Annus néniről, a helyi felvásárlóról. Amikor a jani bácsi bevitte hozzá az otthon grammra lemért súlyú 100 kg mákot és Annus néni csak 98 kg-t mért, jani bácsi reklámált. Annus néni aztán megnyugtatta, hogy „Kedveském, az átvevőnek is meg kell élnie valamiből”. Nem lett vita és veszekedés, mert valószínűleg Jani bácsi s megtalálta számítását.
A magyar "gurulós fagyasztott málna" fogalom volt világ szerte. A magyar pezsgő ugyan zömében Szovjetunióba jutott el, de a Törley azért világmárkává tudott lenni. Nemcsak a Tokaji borokkal tudtunk labdába rúgni, hanem egyéb kiváló borokkal, hisz viszonylag nagyobb mennyiségben, egységes minőségben bocsájtották ki a nagy borászatok termékeiket.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
És minden említett és nem említett ágazat, legyen ez akár a méz termelés, csokoládé gyártás, bonbonok előállítása, cukorka készítés, cukoripar, növényi olaj ipar, cikória kávé készítése Jánossomorján, a Győri Keksz csodás készítményei, a kávé pörkölés, csomagolás … és így tovább, mind-mind bizonyítják, hogy 1970 és 90 között a magyar élelmiszeripar megállta helyét a világban.
1970- 1990 között szintet ugrott a hazai élelmiszergazdaság!
Most is készen állunk rá!
Nem bántva a közgazdászokat, de hát egy-egy márka világszínvonalra kerülését a kevéssé emlegetett termelők, feldolgozók, az íz kialakítók tették lehetővé. A novemberi didergős időben aszú szemeket csipegető diákok, dolgozók tették lehetővé, hogy legyen mit eladni.
Előadást fogok tartani a XIII. HUNGALIMENTARIA konferencián!
Időpont: 2021. november 9-10.
A konferencia online kerül megrendezésre!
Miről is szól a HUNGALIMENTARIA konferencia?
Idézet a meghívó szövegéből:
„Örömmel tájékoztatjuk, hogy idén 13-ik alkalommal kerül megrendezésre Magyarország egyik meghatározó élelmiszerbiztonsági konferenciája, a Hungalimentaria. A rendezvény szervezése ezúttal is a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Wessling Hungary Kft. szoros együttműködésén alapul.
A 24 évvel ezelőtt indított Hungalimentaria konferencia-sorozat célja az, hogy az élelmiszerek és a takarmányok vizsgálatát végző laboratóriumok munkatársai, a vizsgálati eredményeket hasznosító, döntéshozó szakemberek és minden érdeklődő számára közel hozza az analitikai kémia, a mikrobiológia és a molekuláris biológia tudományos és gyakorlati aspektusait. Fórumot teremtsen akár a legegyszerűbb, akár a legbonyolultabb feladatokat végrehajtó kollégáknak a közös gondolkodásra, problémáik megoldására, baráti beszélgetésekre.
A pandémia miatt a hagyományos tavaszi időpont helyett 2021 késő őszére tervezett rendezvényt hibrid – fizikai jelenléttel és online - formában szervezzük meg. Célunk, hogy az érintett ágazatokban tevékenykedő szakemberek együtt elemezzék a biztonság, a táplálkozási érték, a jogszerűség, az erkölcs, és az élelmiszerek, takarmányok vizsgálatára fordított munka összefüggéseit, a létrehozható össztársadalmi érték felbecsülhetetlen jelentőségét.”
A szolgálat közlemény után csapjunk is bele a közepébe.
Mikor is? Hát a 1960-2000 évek között. Az Aranykor azonban 1970-1990 közé esett.
Erre az időre kialakult a TSZ és Állami Gazdaságok termelői rendje, megalakultak az ÁFÉSZEK, amelyek biztosították az erős élelmiszeriparunk számára a nyersanyagot.
A Budapesti Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara, a Szegedi és Gyöngyösi Egyetemek gyakorlati élelmiszeripari üzemmérnökök és okleveles mérnökök százait bocsátották ki, akiket sok-sok állás várt a különböző feldolgozó gyárakban. A Műszaki Egyetemen élelmiszeripari gépészeket képeztek, s a kis és nagy gyárakban a termelés mellett saját kitalálású gépek konstruálása folyt. Kis kollektívák a saját üzemi tapasztalatukra támaszkodva know-how-kat, újításokat, találmányokat ültettek át a gyakorlatba és terjesztették az üzemek egymás között. Olyan mondás járta, mivel a nyugati technológia, némely anyagok nem jutottak el hozzánk, mi magunk váltunk olyan innovatívvá, hogy a problémák zömét saját erőből oldottuk meg. S nem csak az élelmiszeriparban. Ugyanakkor a híres nagy Élelmiszer gépgyártó cégek világviszonylatban is jelentős gépexportot bonyolítottak le.
A felsorolt Egyetemeken kiváló professzorok nevelték az utódokat. Még a mai napig is értékes ismereteket felsorakoztató tankönyveket, szakmai összefoglalókat írtak.
Neveket tán egy soron következő írásban adnék közre, hogy a volt tanítványok emlékezhessenek rájuk tisztelettel.
Az ország rengeteg élelmiszert exportált, a hírnevünk és bevételünk nőttön- nőtt. Mondhatni, hogy tejjel- mézzel-borral folyó Kánaán volt az élelmiszer-iparunk. Éhen halni nehéz volt, elhízni esetleg annál könnyebb.
És ma?? Rendszeresen hallgatva a Hajnaltáj c. reggeli Kossuth Rádió műsort, kiderül, hogy már csak szóban a hagyma hazája Makó és környéke, a vecsési káposzta nimbusza is megkopott, burgonya importra szorul az ország, amely annak idején dúskált benne.
A Nógrád megyei ZÖLDÉRT-nél ténykedve egy évben akkora bőségben volt a burgonya és hagyma, hogy minden épkézláb exportőr próbáljon eladni. Mi a ZÖLDÉRT-nél akkor indítottuk útjára egy ötlet alapján a Sütőipar felé a műanyag vödrökbe csomagolt burgonya pürét, melyet kenyérhez adalékként használtak fel.
1972
Sütőipar. A régi kenyérgyárak híre a sárban. Pedig hát nem volt rossz a 3 forintos félbarna és a 3.6 forintos fehér kenyér. Bizony nem, hisz még harmadnap is jól ehető volt. A negyven filléres kifli és zsömle pedig mindennapos reggelink része volt. Ki 6 forintos gyulai kolbászt ehetett hozzá, ki csak kettő-nyolcvanas lecsó kolbászt.
A gyerekek gyakran vittek az iskolába tízóraira Medve, Mackó, Csárdás, C-vitaminos stb. márkanevű kocka sajtot, melynek ára jó ideig 6 forint volt egy 200 gramm súlyú, 6 kockából álló egységnek.
Korábban üvegből ittuk a jó tejet 3 vagy 3.6 forintért literét, majd megjelent a un. zacskós tej fél és 1 literes műanyag zacskóban. Eleinte örültünk a zacskós tejnek, de később rá kellett jönnünk, hogy ezzel megnyitottuk a műanyag csomagoláson keresztül a műanyag hulladékok sorát is. Igaz, egy barátom a jó erős zacskókból készített magának összetűzve a zacskókat, sátrat.
Jó erős volt a zacskó, a csücskét kellett szakszerűen kiharapni, hogy akár vezetés közben is lehessen inni. Később megjelent a fél literes zacskóban a kakaó is, ami már maga volt a Mennyország.
Jobb napokon megengedtünk magunknak kis fonott kalácsot, erős, fényes barna héjjal, omlós belsővel, kis kemény véggel, melyet leharapni élvezet volt. Máskor a papír zacskóba csomagol mákos rongyos kifli 1.3 forintért vagy a pozsonyi kifli 1.70 forintért volt a reggeli része.
Akkoriban még a vaj járta a zsemlébe a margarin helyett, s én különösen szerettem a tubusos kolbászkrémet felvinni a vaj fölé.
Az asszonyok zömében sertés zsírral főztek, amelyet préseléssel vagy inkább kiolvasztással állítottak elő. Állítólag nagyon-nagyon egészségtelen volt, de a legtöbb ember kompenzálta a napi fizikai munkájával. Ellenben csoda volt a tepertő, amelyet minden cég más-más kivitelben tudott elkészíteni. Azaz egy tepertőről meg tudta a „szakértő” állapítani, hogy hol készült. És olcsó volt a sertés zsír és olcsó a tepertő, szemben a mai luxus áraival.
A cukor 4 forint körüli áron volt, és volt számtalan Cukorgyárunk. És a gyárak körül cukorrépa földek, melyek jól beilleszkedtek a vetésforgóba. A levágott répa levél takarmányul szolgált a teheneknek, ahogy a kilúgzott répa szelet is. A jó takarmányért cserébe a tehenek tehén lepényt adtak a jó ízű tej mellett. A tehénlepény pedig eszményi talajjavító trágya. És még járt a cukorgyártás melléktermékeként a cukorgyári mésziszap, mely nagyon ajánlott talajjavító. A gyomirtásról pedig annyit, hogy családok vállaltak fel a TSZ-ben megkapálni sorokat, lazítani a talajt a répa tövek körül. mert mégis csak kapás növény a répa. De hasonló felfogásban gyomtalanították sok helyen a kelő kukoricát is.
A Nagy-kőrúton gyakran kávéztak „munkaidő „ alatt a nyugdíjasok. Szimpla kávé 1.50 forint, dupla 3 forintért lelt gazdára. A Várban a Ruszvurm Cukrászda híres süteménye, a krémes nagyon messziről is vonzotta az embereket. De szerte Budapesten és vidéken is híresen ízletes süteményeket lehetett kapni, olcsón. A fagylalt 1960-ban 50 fillér volt gombóca, majd 10 évvel később 2 forint volt a két gombóc. megjelent Budapest utcáin a Cukrászda elé kihelyezett, mint ma is, olasz fagylaltgép, mely újszerű csavart formában tekerte a csokoládés/vagy vanília lágy, krémes fagyit a tölcsérbe. Kettő forintért adagját.
Igaz, akkoriban még nem volt ÁFA, pedig EU sem volt, amely előírta volna, hogy a nyolcvanas évek vége felé Kupa Mihály, pénzügyminiszter bevezette. Igaz, akkoriban a jövedelmeket szerény mértékű nyugdíjjárulék terhelte, s aki akarta befizette a párt tagdíját. Ennyi, nem több.
A Tolbuhin kőrúti nagy csarnokban lehetett a százféle hús mellett a hátsó fertályon kapni lóhúst, bárányt és nyulat. Állítólag volt galamb is, de azt Édesanyám nem próbált meg vásárolni.
A Csarnok ma gyenge máslása az akkori Csarnoknak. Külcsínében talán nem, de tartalmában mindenképpen felülmúlta a mai állapotot. bab és lencse százféle. Az un Állami üzletek, mint pl. a ZÖLDÉRT-ek standjai, vagy a TSZ-ek mellék üzemágainak választéka boltjai mellett a Csarnok két szélén álltak az un. maszekok standjai. Régi múltú, becsületes „kofák” kínálták világra szólóan gazdag fűszer, csillagos ötös minőségű portékáikat.
A csarnok előterében gyakran dolgozott a Köszörűs, aki a biciklikerékkel hajtott kővel élezett. Volt munkája.
A csarnok emeletén pedig álltak a pecsenyés bódék, kifőzdék. Talpon állók és fenéken ülők. Volt pacal, velő bőven. A savanyúságok pedig fenséges illatukkal már megalapozták az emberek jó étvágyát. A választék egyszerű volt, semmi puccos étel, annál több pörkölt, húsos-káposztás étek, Jókai bableves, főzelékek fasírttal.
jaj erről jut eszembe a ma már lekicsinylő len emlegetet Május 1-i felvonulást követő virslis-sörös majális. Gyárak, Egyetemek, közintézmények szerveztek maguknak a Hősök terét elhagyva pikniket. Az a virsli virsli volt. A sör legtöbbször csapolt és a gyerekeknek Márka üdítő.
Én még kóstolhattam az ikonikus Bambi italt. Le kicsinylőleg nevezték „kátrány alapú” italnak. Ez azért arra utal, hogy nagyszerű volt az élelmiszer kémia tudománya. Ugyanis nekem ízlett és lám, mérgezést sem kaptam tőle.
Mérgezés. Az élelmiszeripar jó szándékú és minőségre törekvő volt. Jól képzett mérnöki gárda, jól felszerelt laborok, erőteljes minőségi ellenőrző hálózat biztosította a jó élelmi anyagokat. A világ színvonalú szabványok betartása kötelező volt, ezt oktatták a szakiskolákban, s eszébe sem jutott bármely üzemnek sumákolni. Sumákoltak másban esetleg, de nem a minőségben. Vagyis vajmi ritkán fordulhatott elő akár a közétkeztetésben, akár a háztartások részére kiszállított élelmiszerek révén mérgezés.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Folytak az üzemekben a jobbító vagy éppen a munkaerő kihasználását javító újítások. Ugyanis a gyárak, iskolák jó része rendelkezett nagykonyhával, ahol a boldog békeidőkben sokan dolgoztak, hisz a burgonya, zöldség hámozása, a bukta kelesztése, a gombóc elkészítése helyben történt. Ami ma csoda, volt ember!
A racionalizálás egyik fényes példája volt a karotka gyártása. Ez egy kandírozott sárgarépa különlegesség, melyet először a Budapesti gyermekélelmezési vállalat egyik telepén gyártottak. A szép hosszú szeleteket kanadai exportra, a rövidebb darabokat a gyerekek kapták meg desszert gyanánt. A gyári, iskolai nagykonyhák, éttermek bizony főztek lakossági elvitelre is. Még az édesanyám is befizetett a feneketlen tónál régi nevén Park étterembe. Jó volt a főztje.
Sőt, még a KÖZÉRT vállalat lehetővé tette nagyobb üzleteiben, hogy a reggel leadott bevásárlási listát estére összeállították és el lehetett vinni.
Túró Rudi gyártása
Ez az idő volt, amikor megszületett a klasszikus Túró Rudi. Ez volt az az idő, amikor a Soproni Állami Gazdaság töltő üzemében a Csornai tejüzem képződő savóját ultra szűrés után (permeát) Fauna Fitt fantázia nevű nagyon egészséges üdítő itallá alakították. Ha jól emlékszem volt ananászos és szamócás ízben.
A hőskor
Egy Miskolci egyetemi tanulmányi kirándulásunkon pedig megnéztük a vadonatúj Gasztrofol üzemet, ahol tucatnyi készételt tettek kis tálcára és fagyasztották le. S bár akkoriban még töredéke volt a háztartási fagyasztó kapacitás a maiénak, volt a terméknek keletje.
Egy nyári gyakorlatunkon pedig a Győri Hűtőházban (már az emlékekben is alig él a győri keksz gyárral, a győri Növényi olajgyárral egyetemben) szilvás gombócot csomagoltunk hatosával, fagyasztásra. Később megtudtam, hogy téli időszakban kis TSZ, Állami Gazdasági élelmiszer feldolgozók készítették. De ezen kis üzemek, ha kevés volt a munka, például kimaradt egy uborka szedési nap, akkor tudtak káposztával, vegyes vágottal tölteni alma paprikát, nagy alakú céklából kis fagylaltos kanállal kivájtak az asszonyok gömböcskéket, mint bébi cékla.
Sió
Ez az idő volt, amikor a Siófoki Állami gazdaság kihozta a 200 milliliteres műanyag/fém zacskóban a Sió levet. Micsoda újítás !!!! Egy nyári gyakorlatunkon az Egyetem részéről a gyártottuk ezer számra az 5/1 üveges szilva befőttet a későbbi lé számára.
Mert hogy egy üzem nem engedhette meg magának, eszébe sem juthatott, hogy majd un. szezonon kívül szélnek ereszti a dolgozókat. S ez volt az igazi teljesítmény, megoldani a Konzervgyárban az ősz végi/ téli foglalkoztatást.
Ez volt az az idő, amikor a budapesti buszokon és trolikon a hátsó ajtó mellett egy pulpituson ülve árulta a klajzi a jegyeket. Feladata volt még egy csengővel jelezni a sofőr részére a szabad indulást. A villamosokon pedig kocsinként volt kalauz. Igaz, később számuk csökkent.
Ez volt az idő, amikor a Rákóczy úton, a Váci utcában és még számtalan helyen, profi módon sült gesztenyét árultak. Lehetett kapni sok helyen, főleg a mozikban sós perecet és egyszer-egyszer felhangzott a „Törökméz! Fele cukor, fele méz!„ kínálás.
Emlékeim szerint árultak 2 Ft, azaz kettő forintért kiváló főtt kukoricacsövet. Ja, és a lángos is 2 forint volt. De kettő forint volt a nagy, fekete görögdinnye is, amelyet nyáron a Balatonba állva kellett fogyasztani.
Érettségi utáni osztály kirándulásunkon Badacsony lejtőin olyan Szürkebarátot ittunk, hogy a mai napig kellemes emlék.
Még gimnáziumi fiú társainkkal bőszen látogattuk a budapesti és környéki krimókat. Elhatároztuk, hogy nem adunk többet egy korsó sörért, mint 4.2 forint. nevezetes volt a Kelenföldi pályaudvar szomszédságában lévő Réti Sas vagy éppen a Diósjenői vasút állomás restije.
Egy időben pedig hetente jártunk fel a Dobogókői Turista házhoz, ahol a világ legfinomabb pogácsáját ehettük sörrel leöblítve. Mint egyetemista, a Budapesti Konzervgyárban eltöltöttünk néhány gyakorlati foglalkozást, illetve a közelében lévő bercsényi Élelmiszeripari Szakközépben. Így könnyű volt eltalálni a Kőbányai Sörgyár kis oldalsó ablakához, ahol a dolgozóknak járó sör jegyet lehetett beváltani, illetve a gyári dolgozóktól átvenni. Ezért aztán a régi másfél literes zöld színű üvegben adtak kicsit zavaros, un. szűretlen sört. Ez a sör tartalmazta azt az aromát, utánozhatatlan ízt, melyet a szűrők kivettek a sörből, csupán azért, hogy kicsit tovább eltartható legyen és átlátszó. Viszont ez a gyakorlati tapasztalat, hogy a szűrés aromavesztéssel jár, megmaradt bennünk, jobban, mint a tanórai meghallgatás.
Most nem szaporítom tovább az emlékezést. Jövő alkalommal a 70-90-es évek csomagolásáról, csomagoló anyagairól ejtenék szót. Azaz az utolsó műanyag nélküli évekről.
Zárnám soraimat azzal a Zsebők Zsigmond kolléga felé történő felkéréssel, hogy írjon felvilágosítást arról, hogy a régi idők 40 filléres kifli ára sok volt vagy kevés mai szemmel nézve? Azért kíváncsi lennék, és bizonnyal Önök közül is olvasók sokan, hogy a bérek és régi/mai árak hogyan viszonyulnak? Én még külön arra lennék kíváncsi, hogy az infláció miért szükségszerű? Ha nőnek az árak, kell nőniük a béreknek is. Igaz. De mi lenne, ha nem nőnének a bérek sem, az árak sem? Kinek az érdeke az infláció?
Másképpen fogalmazva. Egy mai nyugdíjas 10-20 évvel ezelőtti megtakarítása mondjuk havi 25-50 ezer forintos havi bérből történt meg. Ha ugyanezen megtakarítást ma egy felújításra fordítja a nyugdíjas, akár 100 000 -200 000 forintos díjat is elkérnek tőle, alig egy napos munkavégzés fejében.
Olyan kérdést tettél fel Ferenc, az árakkal-bérekkel kapcsolatban, amelyről érdemes bővebben szót ejteni. Árak, bérek, pénz, pénz, megélhetés, a kifli ára akkoriban 40 fillér volt, és az sok volt-e vagy kevés.
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a témához, pár közgazdaságtani fogalom megértésre szükségünk lesz. Több részes sztorit kezdünk meg.
Nézzük, milyen világban élünk,
Kezdjünk egy nagyon komoly felütéssel.
I. 10 Német Márka óránként 1996-ban..
Legyen az év 1996.
Akkoriban a hazai bruttó átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt. Aki nem hisz el, az megnézheti itt a KSH-nál.
Akkoriban, ha az ember „kint dolgozott németben” mint egyszerű magyar idénymunkás, vagy bevándorló szakmunkás, mert „megszervezték neki a melót” óránként megkereste a 10 DM-et /vagy DEM/, azaz a 10 Deutsche Mark-át, vagy 10 makit. persze, tegyük hozzá, hogy az a cég, aki a munkást szervezte az adott céghez, az is megkeresett óránként 10 DM-et, ha az általa közvetített munkavállaló után, ha dolgozott. Akkoriban a német átlag szakmunkás fizetése nem volt 30 DM alatt. Tegyük hozzá, akkor egy doboz cigi az automatából 5 DM volt, de a sarki kocsmában egy sör is 5 DM volt.
Szóval munkásunk kézhez kapott naponta 100 DM-et, ha napi 10 órát dolgozott. 1996-ban a hazai átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt, - ahogy látjuk a fenti linken – és a DM / Ft árfolyam az MNB szerint 1996. November 7-én: 105,48 Ft volt akkor. Ez azt jelenti, hogy átlag szakmunkásunk 1996-ban, ha kiment „németbe melózni” „mert a Pista ismert egy céget, aki megszervezte”:
46 837 Ft / 105 Ft = 444, 03 DM ----- >
Ha szakmunkásunk napi 10 órát dolgozik, és óránként 10 DM-et keres, akkor: 444,03 DM / 100 DM = 4,44 ami azt jelenti:
4 teljes nap napi 10 óra munkavégzéssel = 4 nap x 100 DM = 400 DM továbbá:
Az 5. napon: az első 4 teljes óra = 4 óra x 10 DM = 40 DM továbbá:
Az 5. napon: az 5. óra 24. perc 18 másodpercének a végéig kellett dolgoznia azért, hogy a az akkori hazai bruttó átlagkeresetet megkeresse ----- > 4 nap 4 óra 24 perc 18 másodperc.
Általában egy munkahónap 160 óra: ---- > 46 837 Ft Bruttó átlagkereset / 160 órával = 292, 73125 Ft / óra ---- > ez a bruttó nem ennyit kapott kézhez a munkás, hanem ennek a nettóját, azaz ennek a 65,5 %- át: 292, 125 Ft x 0,655 = 191, 3418 Ft óránként a kézbe.
Azaz óránként a 10 DM ---- > 1054, 8 Ft hogyan aránylik az óránkénti 191, 0655 Ft-hoz: 5, 5206 –szor keresett többet arrafelé „németben” egy vendégmunkás mint itthon. Persze, most lehet azt mondani, hogy arrafelé drágább az élet (ez eléggé relatív, mert nem mindegy, hogy honnan nézzük), mint errefelé, na de akkor is már sokan mentek ki német márkát gyűjtögetni. 1: 5,52 az arány 1996-ban.
Ha a mostani adatokat nézzük, kb. ugyanezt az arányt tapasztaljuk, csak már nincs német márka, és közben elsuhant lassan 25 év.
II. 25 év múlva Ausztria? / 1989 + 25 év = 2014 / Nem lett itt Ausztria...
Szóval a cikkíró arra az egyszerű következtetésre jut, hogy nem lesz.
Van a cikkben egy ábra, amit érdemes megnézni közelebbről:
Eléggé beszédesre sikerült ez az ábra. Viszonylag ritkák az olyan ábrák, amelyek visszamennek a 70-es évekig, ez pl. egy üdítő kivétel.
Na de van a cikkben egy másik ábra is, amit érdemes nagyítóval megnézni:
Ránéz az ember az ábrára, és azt mondja, hogy sikerült már lehagyni Ausztriát kb. 1924- 1939 között, és sikerült megközelíteni kb. 50 % - 60 % -ra 1960 – 1989 között, azóta 30 % körül kattogunk. Az 1924- 1939 közötti időszak az már történelem, de az 1960 – 1989 közötti időszakra még sokan emlékeznek, ez volt az „aranykor”, ma meg van egy retro hype őrület is. Az, hogy retro hype van, teljesen természetes, az emberek tudat alatt emlékeznek a gazdasági aranykorra, ami fejlettségben az osztrák fejlettségi szint 60 %-a volt, a mostani fejlettségi szint kb. másfél- kétszerese.
Ez azt jelenti, hogy amikor 1988-ban, a család megkapta a friss, ropogós kék világútlevelet a piros helyett, és elindult osztrákba A „máriahilferre” Gorenjét venni, itthon az osztrákokhoz képesti 60 %-os fejlettségi szintről ment a 100%-os osztrák fejlettségi szintű Bécsbe bevásárolni a máriahilferre.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Miért tették ezt az emberek? Mert volt pénz, de nem volt itthon olyan áru, amiért szívesen fizettek volna, de a máriahilferen volt. Akkoriban természetes volt, hogy van kaja, és az olcsó, és mindenki számára elérhető.
Ma, amikor átléped a határt mondjuk Sopronnál, akkor egy kb. 30%- os osztrákokhoz viszonyított fejlettségi szintről mész a 100 %-os osztrák fejlettségi szint felé, ami már eléggé érezhető.
Nem gorenje korszak van, hanem az emberek melózni, és tanulni járnak át tömegével, mivel itthon nincs, vagy kevés pénz van az embereknél. Ez pont egy ellenkező irányú trendet jelent, mint kb. 30 évvel ezelőtt.
Ha az ábrát vesszük alapul, sajnos akkor a mai korra is igaz a fejlettségbeli különbségben a kb. 1 : 5 arány Ausztria javára. Ezt a témát most ebben a cikkben nem is feszegetném tovább, erről egy későbbi cikk fog szólni, hogy mit is jelent ez a történet a hazai élelmiszergazdaság számára.
Elöljáróban annyit, hogy pl. a nyugati országrészhez nagyon közel an az osztrák határ, és az a tény, hogy egy osztrák átlag fejlettséghez viszonyított 30%-os terület ilyen közel legyen a 100%-os fejlettségi terület központjához, nem tesz túl jót. Egyszerűen a 100 %-os fejlettségi szintnek van egy komoly erőforrás elszívó hatása. Ezzel keveset foglalkozunk manapság, pedig kellene.
II. A magyar gazdaság duális, vagy terciális /háromosztatú/ szerkezete.
Van egy másik hatása is, amit most kezdenek a közgazdászok átvinni a szóbeszédbe, ami nem más, mint a magyar gazdaság duális, vagy terciális szerkezete. Azt mondják a közgazdászaink, hogy ez a struktúra a rendszerváltás után kezdett kialakulni, és ez a trend tart ma is.
Ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban az egyik oldalon a multinacionális cégeket találjuk, a másik oldalon a magyar KKV-k vannak, melyek több szintre esnek szét. Vannak a szerencsések, melyek valamilyen szinten képesek voltak beszállítói pozíciót fogni a multikhoz, és vannak olyanok, amelyek nem voltak ilyen szerencsések. Más-más pillanatnyi, vagy időszakos piaci pozíció, más-más pillanatnyi, vagy időszakos integrált tudásokat feltételez. Ezt a témát is érdemes lenne kicsit mélyebben megkapargatni. Itt egy cikk a Forbesen:
„…A fenti felsorolásban a munka „soron” épül be az akkumulálódott tudás, azaz a munka értékteremtő képessége. A gazdaságban is van egy pont, olyan, mint a szökési sebesség a rakétáknál, ahol egy termék ára meredeken el tud válni a benne levő anyag és a belefektetett munkaóra értékétől. A bérmunka esetében a legtriviálisabb, hiszen ez a különbség ott közelít a nullához, ahol kifizetik a munkatartalmat és még egy kicsit, de van egy pont, amikor azt tudod mondani, hogy ennyibe kerül a terméked „csak mert” – jó példa erre az Apple.
Az Audi az autók árát nem az anyagköltség, hanem az elérhető piaci ár alapján határozza meg, a különbség az Audi nyeresége vagy vesztesége, ami jócskán túlmutat a belerakott anyag és munka költségén. Ez a nyereség pedig nem Magyarországon realizálódik, hanem egy nagy külföldi cégnél. Tipikusan ilyen plusz hozzáadott értéket erős márkával vagy komoly felhalmozott tudással lehet elérni – ehhez pedig nagy, erős cégek kellenek. Itthon is.”
Ennyit legalább már megtanultunk az üzemgazdaságtanból.
Ezért van az, hogy mostanában megindult egy kicsi innovációs pezsgés-zsizsegés az élelmiszergazságban, de ide már nem pezsgés kellene, hanem egy átható erős robbanás, de roppant gyorsan, mivel pl. a lengyelek ezt a robbanást jó pár éve már megélték.
Tehát itt vagyunk most 2021-ben, az osztrák fejlettségi szint kb. 30 %- án, és érteni kellene azt, hogy milyen kort is élünk az élelmiszergazdaságban.
Szintet tudunk ugrani az élelmiszergazdaságban? Már hogyne tudnánk!
De ehhez tudás kell, és nem mindegy, mit tudunk, vagy vélünk tudni!
Ha ezt megértettük, akkor el kellene gondolkozni azon, a meglévő tudásokat összerakva hogyan lehet alkotni az élelmiszergazdaságban itt, most, azonnal, és úgy, hogy az működjön itthon. Ehhez meg a tudást le kellene „transzformálni” olyan megoldásokra, ami működik a hazai környezetben.
1975-ben a bruttó átlag kereset a KSH szerint 3018 Ft volt. Akkoriban nem volt olyan, hogy bruttó átlag kereset, mivel ezt nem ismerték, ahogy az ÁFÁ-t sem. Tehát az emberek átlagosan ennyi pénzt kaptak kézhez. 1 liter benzin 3 Ft volt. --- > 3018 Ft / 3 Ft = 1 006 Liter benzint lehetett venni a havi átlagkeresetből. Ország fejlettségi szintje az osztrákhoz viszonyítva: kb. 60%.
609 Ft / 383 Ft = 638, 66 Liter benzint lehetett venni a nettó átlag keresetből 2019-ben…..
Ország fejlettségi szintje az osztrákokéhoz viszonyítva: kb. 30%.
Persze, mondhatnád, hogy ez most egy kiragadott példa, és nem fedi a valóságot. 1975 környékén a lakbér az átlagkereset 20- adát, maximum 10-edét vitte el, ma simán minimum a felét, vagy sokkal többet….
Megyünk tovább a közgazdaságtani háttérrel a következő cikkben, ebből a sztoriból van kiút, lehetne itt jó élelmiszergazdaságot összerakni.
Köszönöm, hogy írtok nekem, hogy milyen témákkal kellene foglalkozni a blogon. Igazatok van, nagyon fontos témákat vettek fel, ilyen pl. a zöld gazdaság, meg a munkaerőhiány, egyszerre a pénzbőség, és a pénz ínség, vagy hogy már megint nem akarják átvenni a portékát jó áron.
/ Így zárójelben csak hozzáteszem, hogy ehhez meg tudni kellene azt, hogy mi is a jó ár. Elsősorban neked, vállalkozónak kellene tudni, mert ha a bankod, vagy a haver mondja meg, hogy mi a jó ár, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy nem vagy jó helyen, és valahogy nem vagy jó pozícióban. Ezen meg változtatni kell, de eléggé gyorsan, hogy a változtatás után pozícióba kerülj. /
Írtátok még, hogy arról is kellene beszélni, hogy mi is lesz itt a jövő, vagy hogyan is lehetne hajózni ezeken a zavaros vizeken, mivel semmi nem az, aminek látszik, lassan ki lehet dobni a gazdasági, meg a közgazdasági tankönyveket, mivel nem úgy működik a történet, ahogy szokott. Sajnos a „Business as usual” nem akar működni, ebben a szép valóságban.
Nem rég az egyik ismerősöm mondta, hogy nézzem meg ha van időm A Nagy Dobás – Big Short – című filmet. Ha van időtök, érdemes megnézni magyar szinkronnal is az alkotást, higgyétek el nekem, megéri. Ebben a filmben hangzik el a következő mondat:
„ Az igazság olyan, mint a költészet.
És a legtöbben k…á…a gyű….k a költészetet.
/Egy washingtoni bárban hangozott el. /
Ha már költészet:
Szóval most egy olyan cikk jött velem szembe, egy nívós magyar gazdasági portálon, ami megidézte a filmköltészet egyik ikonikus alkotását, a Matrixot. (A Matrixot Lilly Wachowski, és Lana Wachowski rendezte.)
„LASSAN VÉGE AZ ÁLTALUNK OLY JÓL ISMERT, KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓKRA ÉS A TERMELÉSÜKET GLOBÁLISAN OPTIMALIZÁLÓ VÁLLALATOKRA ÉPÜLŐ KORNAK,
a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk.
Ha Levison állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul - írja az Összkép.
A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan.
EGY MEXIKÓBAN DOLGOZÓ OLASZ, EGY CIPRUSON BEJEGYZETT NÉMET VÁLLALAT AMERIKAI SZERVEREN FUTÓ JAPÁN SZOFTVERÉN ELKÉSZÜLT ONLINE SZOLGÁLTATÁSÁT EGY KÍNAI PLATFORMON KERESZTÜL HASZNÁLJA EGY VIETNÁMI CÉG LAOSZBAN EGY INDIAI BESZÁLLÍTÓJAKÉNT ÉS EGY EGYIK ORSZÁGBAN SEM HASZNÁLT KRIPTOVALUTÁVAL FIZET ÉRTE.
A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.
Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük.
A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.
Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem, a srácok nem szívtak semmi bódítót, hanem leírják az igazságot. Az, hogy ez tényleg így van, eléggé látszik pl. Londonból, ahol sok esetben természetes az, hogy közelebb van Bangalore, mint Woking. Persze, mondhatjátok, hogy Woking is híres, mivel ott van az McLaren Technology Centre, ez általában tudott autósport körökben. Na de az, hogy Indiában Bangalore szállítja India teljes IT szektor exportjának 38 %- át, az nem általánosan ismert tény.
Szóval olyan világot élünk, ahol két kattintással váltod át a vagyonod digitális valutára, és nyomod a businesst a világ bármely tőzsdéjén, ahogy úri kedved tartja. A világ egy platform lett. Azt kell hogy mondjam, hogy a történet nem új, hacsak nem annyiban, hogy most, a XXI. században a – we are all connected – totálisan átírja azt, hogy mit is tudunk arról, hogy gazdaság, vagy hogy hogyan, és hol élünk.
A srácok komoly cikket írtak, egy dolgot nem fejtettek ki a cikkben – 3. pont -, amit érdemes lenne egy kicsit jobban körüljárni, amikor is levonják a konklúziókat, hogy hogyan lehet sikeres a Duna, és a Tisza partja:
Idézet következik:
„ …
határozottan tudja megvédeni, és erősíteni közösségi, piaci pozícióját.
… „
Csak ezzel a ponttal vannak gondjaim. Ha határozottan meg akarom védeni, és erősíteni közösségi piaci pozíciómat a Duna, és a Tisza partján, akkor tudnom kellene azt, hogy mit is jelent az, hogy – piaci pozíció- a Duna és a Tisza partján.
/Jáááj drága vér, már megint az a compression business modell, ami szembe jön velünk. – Mondta egy szakmabeli haver, aki elolvasta a cikket, mielőtt megjelent./
Az, hogy mi a compression business modell, eléggé csúnyán lehet csak lefordítani magyar nyelvre, egy szóban, mivel tömöríteni mást szoktunk, és nem üzleti modelleket. Az integráló üzleti modell meg nem eléggé kifejező. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan fordítsuk le értelmesen, írjon a lecsomernok@gmail.com - ra
Ja persze, akkor már tegyük ide, mi is az a compression business modell:
Ahhoz, hogy piaci pozícióról tudjunk beszélni, fel kellene már vázolni a gazdasági teret, ahol értelmezhető az a fogalom, hogy piaci pozíció. Ha már értelmeztük a piaci pozíció fogalmi környezetét, akkor már meghatározható az, hogy a most regnáló szervezetek, vagy cégnek is lehet piaci pozíciója.
Ha a XX. század végi gazdaságtani iskolával vizsgálom a valóságot, már ott is úgy tudták, hogy az, hogy egy cégnek van piaci pozíciója, az adott tervezett időszakban, az elsősorban nem az adott cégtől függ, hanem sok minden mástól.
A XXI. században az élelmiszergazdasági piaci pozíció átköltözik a virtuális világba
és real- time adatbázisrendszerek fogják megmondani a tuttit a témában.
Ennyi bevezető után beszéljünk a kajaiparról, hogy mi vár ránk, itt a Duna, és a Tisza partján.
A kajaiparban is le lehet fektetni pár axiómát:
Ami virtualizálható, az virtualizálódni fog.
Ami automatizálható, azt automatizálni fogják.
Ami platformokba szervezhető, azt platformokba fogják szervezni.
Ami centralizálható, azt centralizálni fogják.
Ami decentralizálható, azt decentralizálni fogják.
Ami hálózatokba köthető, azt hálózatokba fogják szervezni
Ami kiszervezhető, azt ki fogják szervezni
A tudás eszköz, és nem cél, az eszközt meg fejleszteni kell, állandóan.
A tudás materializálódik a fizikai valóságban, vagy fizikai, vagy virtuális termékként, a kajaiparban.
És még lehetne sorolni.
Ha jól vázoljuk fel a gazdasági teret, és határozzuk meg benne a lokális, vagy regionális – Duna, és a Tisza partjához horgonyozható profittereket a kajaiparban, csak akkor, és csakis akkor tudunk átlibbeni a jövőbe, de akkor sikeresen.Feláll a Hungary 1.0 élelmiszergazdasági platform. Jelenleg az „átmenet korát” éljük.
Jól kell megfogni a pillanatot.
Átmenet kora azért, mert már nem lesz minden olyan, mint a COVID előtt, de még nagyon nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő. Azt lehet tudni, hogy pár lokalitásban üresek lesznek a polcok karácsonykor, mert az ellátási láncok megszakadtak a pandémia alatt, most meg nem bírják a hiperszonikus terhelést.
Édesanyám gyengélkedik mostanában. Vittem neki málnát, hogy felüdítse magát. Kérdezem Tőle, hogy szereti-e a málnát ?
Felcsillanó szemmel vágta rá azonnal, hogy „Ki nem szereti?”
Nos, sokan vagyunk így ezzel a kitűnő, de lassan eltűnő gyümölccsel. Ki hitte volna akár 40 éve is, amikor betérve egy bisztróba a szülő első szava a pultoshoz az volt, hogy „kérek a gyereknek egy nagy málnát”.
A kor ikonikus, tavaszi-kora nyári gyümölcsei voltak a szamóca és a málna.
Az emberek alig várták az első szamóca termést, a kis kertjükben, a néhány hektáros nagyobb gazdaságokban. Az otthonokban az első gyümölcs az évben, a termelőknek az első bevétel.
Szamóca szörp, szamóca jam, szamóca turmix az Éjjel-nappaliban ( ez az idősebb budapestieknek mond valamit ), mirelit szamóca, sőt szamóca befőtt. Nagyon sok helyen lehetett kapni szerte Budapesten szamócát, első osztályút, másod osztályút stb. És az ár ???? … hát igen.
Magam is mint konzerv üzem vezető, küldtem a kis teherautót a Szentendrei sziget hatalmas szamóca ültetvényeihez, szörp alapanyagért. A kocsi visszatért kicsit később a vártnál, mondván, hogy annyi a felvásárló, hogy a föld szélén meg kellett várni a telő ládákat.
„Szamócából a legsikeresebb fajta a Madame Moutot volt, amely nagyméretű gyümölcsével és kiemelkedő terméshozamával uralta az ültetvényeket. A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését, és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.” ( 1)
De a szamóca csak bevezetője volt annak a rákövetkező gyönyörűség áradatnak, amelyet a málna képviselt. Először a Nógrád megyei ZÖLDÉRT Dejtári feldolgozó üzemében találkoztam a málna özönnel. Az üzemhez tartozó hatalmas hűtőkapacitás fogadta be több mint egy hónapon keresztül azt a málna áradatot, amely zömében külföldre, Németországba, Finnországba, Svédországba stb. ment hűtő kamionokban. A Dejtárhoz tartozó felvásárlási körzetbe folyamatosan jelentették a falvakban lévő felvásárlók a napi átvett mennyiséget. Ez fa rekeszekbe kézzel szedett zömében „Nagymarosi” fajta nevű rendkívül ízletes, élénk piros, ámde apró szemű málna volt. A teherautók a délután és éjszaka folyamán összeszedték a késő délután falvakban átvett málnát és a Dejtári üzemben azonnal a hűtő terembe lett felrakva.
Ott 0 C körüli hőmérsékletre lett lehűtve az éjszaka folyamán. Közben hűltek a 200 literes műanyag hordók is, amelyekbe a nappal a málnát egy nagy fémtölcsér segítségével betöltötték. A hordók mérése, majd lezárása után a hűtés folytatódott, amig megérkezett a kamion és berakodott. Általában a magyar HUNGAROFRUCT hűtő kamionjai végezték a szállítást, azonban nem volt ritka a külföldi márkajelű kamion sem.
Egy-egy felvásárlási napon akár 300 hordó málna is összegyűlt. Ez közel 100.000 kg málna !!!!! Hetente két három alkalommal. Ugyanezen mennyiségű, ha nem több málna gyűlt össze a ZÖLDÉRT Salgótarjáni telephelyén is, ugyan így hűtve, hordózva.
Ha valamely késedelem akadt és a málna nem tudott időben elmenni a kamionnal, akkor a gyümölcs aluminium tartályokba került hangyasavval tartósítva. Ez a tétel jelentette a málna szörp alapot.
A málna a különféle tároló edényekben néhány hét alatt szétvált a lé és mag/héj fázisokra, ahonnan aztán a tiszta levet le lehetett nyerni. A málna szörp főzése a Salgótarjáni telepen történt, korábban fa tüzelésű dupla falú üstökben, majd később gázfűtés lépett be.
Más kategória volt az un. gurulós málna.
Ezt a legkedvezőbb érési állapotban, nagy gondossággal szükségeltetett szedni, szedése naponta történt. A gurulós málna friss piaci ellátásra, de leginkább a már kiépült Hűtőházak valamelyikébe ment. At évről évre egyre korszerűbb fagyasztó berendezések nagyon magas minőségi színvonalú, exportra is kiválóan alkalmas fagyasztott málnát készítettek. Korszerű berendezés volt már az a fagyasztó alagút, ahol a málna szemek rendkívül hideg légáramban fagytak meg alig néhány perc alatt, eleget téve annak a kívánalomnak, hogy a málna víztartalma igen apró jégkristályok formájában fagyjon meg, így biztosítva a felengedés során is a legépebb málna szemeket.
Kétségtelen, hogy Nógrád megye, a Börzsöny környéke, Pest megye kisebb része, Zala, a Mátra egyes vidékei, Győr-Sopron megye néhány települése a málna kis hazája volt. De talán a legismertebb és határainkon túl is neves málna a Drégelypalánki málna volt.
Drégelypalánk Pest megye északi szélén, a határ mentén helyezkedik el. Az Ipoly folyó jelenti természetes határát, ami meghatározza talajának minőségét is. A folyó által elterített homokon gyenge termőképességű váztalajok alakultak ki, amelyek aranykorona értéke nagyon alacsony. A területen az 1930-as években kezdődött el a málna és szamóca termesztése. A kezdetben nagy értetlenséget kiváltó gyümölcsök hamarosan központi helyet foglaltak el a lakosság jövedelemszerzésében. Az ötvenes években – különösen annak második felében, amikor az ’56 forradalom után viszonylag nagyobb szabadságfokkal bírtak a gazdák - a ültetvények területe fokozatosan bővült és kiegészült a fekete ribiszkével is.
A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.
Az ebben az időszakban a településen élő fiatalok emlékei szerint nagyon gyorsan növekedtek a gazdák bevételei, ami meglátszott a falu fejlődésében is. A korábbi termelési szerkezet elemei: mezőgazdasági növények termesztése, állatok tartása nem tette lehetővé a gyors fejlődést. Egyre többen vágtak bele a bogyósok termesztésébe, látva a kezdeményező gazdák sikereit.
Az addig saját földjén, saját elképzelései szerint dolgozó parasztság nagy traumaként élte a közösbe való beterelés tényét. 1960-ban alakult meg a „Szondi György” Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet, 1665 hektáron, 360 taggal. Az újonnan létesült szervezet „örökölte” a falu határában meglévő 60 hektár bogyós ültetvényt is.
A termelőszövetkezet vezetősége – a faluból kiemelkedő legjobb gazdák (!) – felismerve a tagság bogyós-gyümölcs termesztés irányában tanúsított szeretetét, szakmai tudását és annak tradicionális múltját, úgy döntött, hogy nagyüzemi termelés formájában fejleszti tovább ezeknek a gyümölcsöknek a termesztését. 1962-ben megkezdték a nagy felületű telepítéseket. Sajátos rendszert alakítottak ki. A szövetkezet előkészítette a területet, eltelepítette az állományt, elvégezte a sorközművelést, a szakszerű növényvédelmet és öntözést. Biztosította a göngyöleget és felvásárolta – minden piaci körülmények között – a megtermelt gyümölcsöt. A vállalkozói formát részes művelésnek nevezték, amelyben a családok munkaerejük szerint vállaltak különböző méretű területeket, amelyeken a kézi munkákat – gyomtalanítás, inda- eltávolítás, metszés, stb. és gyümölcs betakarítás műveletét végezték el. A termést természetesen a szövetkezet felvásárlóinak kellett leadni és a mindenkori értékesítési ár 50 %-át kapták meg a betakarítási szezon végén. Az alábbi képen egy ilyen szamóca táblát mutatunk be szüreti időszakban.
Drégelypalánki szamóca szüret a ’70-es évek végén.
A kialakított művelési forma a kor legjobb megoldása volt akkoriban. A szövetkezet adta a területet, a szakmaiságot és biztos felvásárlási hátteret. A szüret munkaerő gondjai nem terhelték a gazdaságot, mert a család apraja-nagyja megjelent a betakarításkor.
A rendszer mozgatórugója az egységnyi idő alatt előállítható jövedelem nagysága volt.
Egy négy felnőttel dolgozó család három hét alatt, szamócaszedéssel 200.000 Ft- ot kereshetett a 70-es évek végén, 80-as évek elején.
Ha ennek vásárlóerejét vizsgáljuk az adott időszakban, három kocka Ladát lehetett érte vásárolni. De nem csak autóvásárlásra futotta, ebben az időszakban építette újjá a falut a törekvőbb családok többsége.
1965-ben szamóca eladási gondok mutatkoztak, amit a termés hordókba helyezésével, savval való tartósításával mentettek meg. Ebből a kezdeményezésből alakult ki a szörpüzem, amely Nógrád megye legeredményesebb szövetkezetévé tette Drégelypalánkot.
A Drégelypalánkitól eltérő fejlesztési folyamat indult meg a Dunakanyar-Ipoly mente térségében. Itt a szövetkezetek nem önálló üzemet létesítettek, hanem közös feldolgozót hoztak létre Szobon, saját beruházásban. A módszer előnye volt, hogy a megtermelt árut tulajdonosként akadálymentesen el tudták helyezni. Ennél a rendszernél is először az ültetvények, és a feldolgozandó gyümölcs jelentkezett, ezután döntöttek az üzem megépítése mellett.
Sajátos fejlesztési forma alakult ki Zalában. Zalaegerszegen először a hűtőkapacitás valósult meg, a legmodernebb gyár megépítésével. Az akkori gyakorlat szerint a pártbizottság határozott az üzem megvalósításáról és a megfelelő mennyiségű bogyós terület létesítéséről. A környező szövetkezetek – gyakorlati tapasztalatok hiányában – nem lelkesedtek az ismeretlen után, ezért a szövetkezeti elnököket „baráti” beszélgetésen meggyőzték a bogyósokban rejlő óriási lehetőségekről. A kérdés úgy hangzott el: „Szeretnél továbbra is vezető maradni Elnök elvtárs? Akkor 20 hektár fekete ribiszke!” Így települt el több száz hektár málna, ribiszke és szeder, váltakozó sikerrel.
A dőlten szedett sorok az alábbi kitűnő munkából lettek idézve.
"A bogyósok termesztése" Kiadó NAIK 2018. Szerkesztők Lakatos Tamás Dénes Ferenc, Radó Gábor, Dr. Varga Jenő. Az idézett rész: 2. fejezet Hazai termesztési tendenciák 9-22. oldal Írta Dénes Ferenc)
Az idézett kiadvány borító lapja
A fenti idézet többféle utat sejtet, amelyek a bogyósok magyarországi sikeréhez vezettek. Valószínűleg hasonló módon mentek végbe más tájegységeken a hagyma, káposzta, zöldség stb. specializálódások. Minden esetben a piac, szakértelem és szorgalom hozta meg gyümölcsét.
Ide kívánkozik még az a gondlat, hogy a fenti kiadvány egyik írója, Dr. Dénes Ferenc és jómagam is közel azonos időben, a nyolcvanas években ténykedtünk a körzetben. Ő a drégelypalánkiakat erősítette és pedig a ZÖLDÉRT/ÁFÉSZ-t. Amire büszkék lehetünk, hogy ismertük, barátságban lehettünk a „kis Kapással”, aki édesapja nyomdokaiba lépve művelt csodát Drégelypalánkon.
Ezen cikknek nem tiszte a 90-es évek kertészeti és feldolgozó ágazatainak hanyatlását, okait bemutatni, talán majd egy későbbi cikkben erre is sor kerül.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A bogyós szörpök gyártásában kétségtelenül élen járt a Drégelypalánki üzem. Gyermekkorom meghatározó íze volt a málna lekvár, amelyet több helyen is gyártottak. ca. a 80-as évek elején jött divatba a szállodák részére gyártott 30 g-os csomagolású reggeli lekvár. A Fertődi Konzervüzem is kivette részét ennek produkálásában.
Még a mai napig is málna lekvárt kóstolva elém varázsolja a mennyei íz gyermekkoromat, egy nagyon jó mátrai gyermek tábor hangulatát, ahol gyakran adtak málna lekvárt.
Málnaszörpöt, málna lekvárt majd minden magyar háztartásban főztek. Vagy főzött a nagymama a menye, fia, lánya részére. Szócsaták asszonyok között nem a politikáról esett, hanem, hogy hidegen vagy melegen kell tartósítani a málnaszörpöt.
Kenyában egy alkalommal a konkurens Njoro Canners két fiatal mérnöke meghívott minket Nakuruba egy hétvégi nyaralásra. Az ebédhez málnaszörpöt adtak, várva derült arccal, hogy mit is szólunk ehhez a mennyei csodához. Hát kisebbik fiam, elégedetlen lévén a néhány csepp szörppel ízesített vízhez, megragadta a szörpös üveget és bővebben töltött a nedűből. Többet nem is hívtak meg minket látogatóba, bár egy más alkalommal a mi szállásunkon sikerült magyar csodával elkápráztatni őket.
Egy más alkalommal egy Nairobi élelmiszer boltban (Uchumi, ami egy áruház lánc ) fekete ribiszke szörpöt fedeztünk fel. Méreg drága portéka, fazettás üvegben, gyönyörű címkével, ráadásul még cellofánnal burkolva. Mint gyógyszert árusították.
Valaha, a régi-régi szép időkben a Fertődi Konzervüzem előtt tehet autók álltak sorban, hogy vihessenek az ország legtávolabbi vidékére is a szamóca és málna szörpünkből.
Sajnos, nem eléggé elítélhető módon a 80-as évek végén megjelent az ízű szörp is a piacon. Az igazi málnások megszólták azt a gyártót, amely így akart piacra kerülni. Az ízű szörpök olyan cukor oldatok, amelyekbe aroma kerül. Míg például a málna több száz kisebb nagyobb mennyiségben jelen lévő íz komponenst tartalmaz, az aromák a néhány, a legnagyobb mennyiségben megtalálható aromával operálnak. Persze, olcsóbban lehetett adni eme „szörpöt”, s sajnos, egy idő után elhódította a piacot. ????? Hungaricum ez a hozzáállás ??? Családban fordult elő az a feljegyzésre méltó eset, hogy az ifjú családtag, ki még soha valódi málnaszörpöt nem ivott, csak ízűt, végre megkóstolhatta a valódit. Nem ízlett neki, mert nem volt intenzív piros és lágyabb volt az íze. Hát ez sajnos olyan, mint a mono-glutamáttal azon dúsított kínai levesek kedvelése.
A málna párlat is valami észbontóan finom dolog. A titka a málna cefrének az lenne, hogy egy nem túl gyors erjesztés során, hogy a keletkező széndioxid ne ragadja magával az aromákat, hisz a széndioxid gáz kiváló oldószere az ilyetén aroma komponenseknek. Majd a bizonyosan kierjedt cefrét minél hamarabb ki kell főzni. Én mindig tettem a cefréhez kifőzés előtt friss málnát kisebb mennyiségben vagy tartósított, fagyasztott stb. málnát, hogy a lepárlás végén teljes legyen az aroma szortiment a késztermékben. A málna párlat olyan 40-41 fokosan a legfinomabb. Gyógyszer bánat ellen.
Egyszer balassagyarmati lakásunkban már munkaidő után csengetésre ajtót nyitok. Hát díszes ruhában áll az ajtó előtt a balassagyarmati rendőrfőnök. Majd elájultam az ijedelemtől, pedig csak annyit kért, hogy áruljam el a málna pálinkám receptjét.
Még szót ejtenék a ribiszkéről. Egyrészt, mert a Fertődi Bogyós Kutató (én csak így emlegetem a nevet, mert az évek során sok-sok neve volt az intézménynek, s ez a név volt a közismert) nemesített és honosított gyümölcsei között szerepelt, egy időben igen jó árat fizettek érte. Diákként a Budapest melletti Sasad MGTSZ-ben, egyébként az őszibarackjáról volt nagyon híres, szedtem két éven keresztül piros ribiszkét. A rekordom egy alkalommal 8 órára vetítve közel 100 kg volt.
Málnakrém - fagyasztott /desszertnek, tejszínhabbal volt az igazi! :) /
Sajnos, sem a fekete ribiszke, sem a piros ribiszke nem tartozott a magyarok kedvelt bogyósai közé. Pedig a ribiszke szörp, lekvár savasabb íz érzete folytán igazán üdítő. Még bort készítettek belőle a népek, de ez sem volt igazán nyerő.
A fekete ribiszke kilójáért 1988-ban egy dollárnyi pénzt fizettek, persze forintban. Hát hogyne szedték volna !!! Hogy mi lehet az oka annak, hogy röviddel ezután az ára töredékére csökkent, egy később elemzésben próbáljuk Zsebők kollégával megfejteni.
Nem lenne teljes a bogyós szortiment a tüskétlen szeder megemlítése nélkül. Hamar népszerű lett, s bár aromája elmarad a málna mögött, de érései ideje kihúzza a bogyósok szezonját. Hatalmasra növő, leves, ízletes bogyói fagyasztva és szörpként a legjobbak. Persze az újabban fagyasztva szárított szeder is kiváló csemege kiegészítő téli ebédek után.
Málna
Szeder
Van-e jövője a bogyós gyümölcs termesztésnek a XXI. század elején itthon?
Már hogyne lenne!
Kis körképem a bogyósokról természetesen nem teljes. Bizonnyal sokaknak vannak emlékei akár a termesztésről, akár a fogyasztásról.
Ami a jó hír !!!! Nincs minden veszve! A Bogyós Kutató (maradok ennél a régi névnél inkább) a mai napig folytatja a régi elődök, mint Szilágyi Kálmán, Kollányi László és fia, Zatykó József, Dr. Dénes Ferenc nyomán az új vezető Dr. Varga Jenő személyében a kutatást és a feltámasztását ennek az ágazatnak. Már vannak jelei a visszarendeződésnek.
Málnabírálat a Bogyós Kutatóban
Kiváló munkát végeznek, s úgy tűnik a technológia és fajta váltással lesz is eredmény!
És még ide kívánkozik az a példa értékű „hármas”, amit a Bogyós Kutató, A fertődi Konzervüzem és a Fertődi Porpáczy Kertészeti Iskola képviselt. Kutatás, oktatás, feldolgozás együttese. Lám, valamikor jól működött az, amit manapság még csak kiépíteni próbálnak.
Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.
Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.
A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.
Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő, fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni. A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.
Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez. Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben. A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.
A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni.
A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek. Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.
Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is. Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították. „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!
Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.
Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.
Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni. De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.
Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.
Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt. A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt. Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.
A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!
Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.
A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.
Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.
Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették. És még mindig maradt keret egy Prágai útra.
A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.
A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba.
A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.
Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is. Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.
Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?
Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.
Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:
Szántó: 3100 ha
Rét, legelő: 560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú
Erdő: 470 ha
Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack
Zöldségek:paprika 2 ha, sárgarépa 30 ha, Pasztinák 30 ha, hagyma 40 ha.
A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.
A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.
Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.
A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.
Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.
A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.
A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.
A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.
Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma. A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.
Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:
Mi legyen előbb, a nyersanyagforrás vagy a feldolgozási lehetőség vagy piac? Van válasz!
Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.
Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.
A lecsót mindenki szereti, azaz ismeri legalább. Olyannyira, hogy a régi időkben, amikor a paradicsom, paprika még nem számított szinte luxuscikknek a lecsótól illatozott az ország nyaranta. Lecsó rizzsel, tarhonyával, tojással, de mindig lecsó kolbásszal vagy virslivel. Receptek százai születtek az évtizedek során, s aki nem tudná, hogy a paprika és paradicsom nem európai eredetű, valahonnan az Újvilágból került hozzánk, azzal el lehetne hitetni, hogy a lecsót már Árpád apánk is ismerte.
A repülővel elrabolt túsz felkiált „ Magyarország felett vagyunk !!„ Amint megérezte a tömegesen felszálló lecsó illatot.
A magyar tartósítóipar, a régi világban mindenképpen nagy mennyiségben tartósította a lecsót. És ma is, ugyan kisebb volumenben. Elsősorban hőkezeléssel, üvegben, Natúr lecsó néven kerül forgalomba. Szabvány szerint már 30 % paprika tartalomnál kiérdemli a lecsó elnevezést, amit azért otthon megfejelünk plusz paprikával.
A gyári lecsó paradicsom sűrítményből visszahígított paradicsom szósszal készül, melybe némi sót, cukrot, citromsavat tesznek, de soha nem tartósítószert. És az egész lezárt üveg aztán hőkezelésre kerül.
Évtizedeken keresztül így készült a lecsó, ez egy önmagában retró készítmény, mintegy őskövület, mely valószínűleg még sok nemzedéken keresztül lesz konyhánk fénye.
Csak jó tanács, inkább ne használj a házilag készült tartósított lecsónál zsiradékot és hagymát, mert valahogy „más” ízt kap. Ráér a felbontásnál a pirított hagymás ízesítés.
Aztán jött a fagyasztott lecsó, ahol már a paradicsom egész pari volt, mintegy közelítve a házi lecsóhoz. Ennek viszont a tárolás során hamar „konzerv” íze, azaz fáradt zöldség íze lett.
És most szeretném bemutatni a régi-új technológiával tartósított, liofilizált lecsót.
Érdekel a téma?
Vagy lecsómérnök vagy, és technológiáról írnál a lecsón?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
2-3 évvel ezelőtt vásároltam egy USA gyártmányú liofilizáló, azaz fagyasztva szárító berendezést. Ez egy családi felhasználásra szánt gép, nagyon praktikus, rajta gyümölcsöt, zöldséget, hús és tejféléket, készételeket stb. szárítottam már és természetesen lecsót is.
A gép működési elvét már rég óta ismerik, használják is, többek között a kertészeti Egyetem Hűtő Tanszékén is figyelgették. Az elv a következő : a – 20 -40 C közé lefagyasztott ( ezt a gép is elvégezheti ) terméket erős vákuumban, azaz a víz un. hármaspontja alatti tartományban szublimálja a gép. Azaz a jég tartalom a folyékony fázis kihagyásával kerül elpárologtatásra, majd a gépen belül a leghidegebb felületeken lekondenzál a pára.
liofilizált lecsó
Az eredmény egy alig 1-2 % nedvesség tartalmú termék, mely roppanva törik és jól záródó edényben ( levegő, főleg nedvesség kizárva ) akár 10-20 évig is eltartható. Nos a házilag készült lecsó is ilyen roppanva törőssé szárad, lásd a fényképet, mely lecsó bármikor víz hozzáadásával friss benyomású lecsóvá alakítható vissza néhány perc alatt. De esti rágcsaként a lecsó darabkák szopogathatóak, garantáltan egészséges „étrend kiegészítő „. Ajánlható a nagyon kedves Lecsó című animációs film nézése közben. Sőt egy barátom a roppanva törő, mint a jó nápolyi, lecsót megőrli és ételízesítő porként használja fel.
A szárított lecsó illata teljesen eredeti, színe lecsóra jellemző, íze pedig megtévesztően friss hatású. tehát tartósítás adalékok nélkül és tárolás akár szoba hőmérsékleten nagyon hosszú ideig.
Még táborozásra is vihető, csak víz legyen a közelben.
Maga a gép már Magyarországon is forgalmazásra, sőt fejlesztésre került.
The Food Processing and Development Laboratory - Cornell Cals - 
The Big Short - Nagy Dobás (2015) -
Infláció, 1946 
