Reggel frissen, telve energiával ébredtem. Az előző napon végzett munka a Műanyag Lebontó Üzemben, a kiadós séta, és a jó minőségű, ízletes étkezések meghozzák gyümölcsüket. Meg is hozták, mert már kopogtattak is az ajtómon, egy kedves, mosolygós hölgy lépett a szobába, meggyes almalevet kínálva.
Bemutatkozott.
- Rita vagyok, Zsigmond párja. Ma estére szeretnénk Önt vendégül látni.
Köszönettel vettem a csodálatos zamatú reggeli gyümölcslevet, és a kedves meghívást.
- Kedves Ferenc, mielőtt elfogyasztaná reggeli kávéját, vagy az egyre jobban divatba jövő kakaóját, mindig igyon egy jó pohár friss vizet.
- A mai vizek, amelyek a csapból folynak, már garantáltan vegyszermentesek, nincs bennük szikrányi maradéka sem bármiféle Bécsben „kipisilt” gyógyszernek. De a gyümölcslé is jó megoldás a reggeli szomjúságra. Hisz éjszaka 6-8 órán keresztül nem fogyaszt folyadékot, ellenben kilélegez rengeteg vizet. Illetve más módon is megszabadul vizkészletének, egy részétől. De mielőtt még a gyümölcslevet elfogyasztaná, vagy a pohár vizét meginná, öblögesse ki száját alaposan egy korty vízzel. Szabaduljon meg az éjszaka szájában felgyülemlő toxikus anyagoktól.
- Sajnos, kortynyi kumiszt nem tudok ajánlani, hogy azzal öblögessen és esetleg az első kortyot az áldozati tűzbe köpje, hogy a napja sikeres legyen!
- Végezzen néhány testgyakorlatot, lélegezzen nagyokat. Lélekben készüljön fel a napra. Kapcsolja be a reggeli néhány perces gyakorlatához a „Friss levegő generátort”. Egy óra múlva találkozunk az étkezőben, addig tisztelettel kérem, mindennel készüljön el. Zsigmond azt tervezi mára, hogy megnéznek további városszéli termelő cégeket, valószínűleg ismét beállnak valahová segíteni.
- Viszont látásra a reggelinél. Tiszta ruhákat abban a fehér szekrényben talál.
Az egy óra hamar elrepült. Még számban éreztem a csodálatos reggeli gyümölcslé ízét. Mint később megtudtam, nem csak alma és meggy leveket tartalmazott, de néhány fűszernövényből kivont antioxidáns italt is. El is határoztam, hogy ezt az egészségvédő reggeli gyakorlatot 2023-ban is elvégzem. Bár bevallom, egyre kevésbé vágytam, hogy a 2023-as korban éljek újra. Mégis csak kedves jó országomban élnék most is, kitanulnám amire alkalmasnak vélnek a Mesterséges Intelligenciák.(AI). Persze tudom, hogy ez nem teljesülhet, s valószínűleg kapok egy üzenetet, amelyet továbbítanom kell.
A reggeli a szokásos étteremben fogyasztottuk el. Svédasztalos kínálat, hagyományos, és számomra egzotikus ételekből. A mai reggel a fermentált ételeknek volt szánva. Míg 2023-ban csupán inkább divatos, mint általánosan fogyasztott ételek voltak a különféle fermentált, erjesztett ételek, - nyersen vagy tovább feldolgozva -, Zsigmond már bőségesen kínálta őket. Az egyik tálban klasszikus savanyú káposztát találtam, egy másik tálban hamisítatlan kimchi illatozott.
Kimchi
Végre megláttam a miso pasztát is, melyről már halogattam, de nem próbáltam kóstolni. Felfedeztem a jó féle fekete babból készült tempehet is, a különleges gombafonalak által körbefont főtt bab szeleteket. Enyhén kisütve kókusz olajban kínálták magukat.
miso
És italként ma a kávéhoz is, kakaóhoz is, de magában is többféle magtej volt. Elolvastam a feliratokat: máktej, mandulatej rizzsel, rizses zabtej, kókusztej. Én egy bögrényi illatos kakaó sziruppal ízesített kókusztejjel öblítettem le a kitűnő reggeli falatokat.
Mire végeztem, s épp hátradőltem volna kényelmes székemben, megjelent Zsigmond.
Ő is mosolygott.
- Hogy lehet az, hogy mindenkiből sugárzik a jókedv, elégedettség, a biztonság? Bezzeg az én koromban az emberek szája lefelé görbül. Mert vagy dühösek a kormányra, vagy arra, aki a kormányra dühös. Valakinek elromlott a hűtője, de nem kap szerelőt, újat kell vennie. Mások nem tudnak hozzájutni felírt gyógyszerükhöz, mert hiánycikk. Mások gondterheltek, mert nincs elég pénzük, míg sokan azon rágódnak, hogy hegynyi pénzük vajon kitart-e az idők végezetéig?
- Nem ismerik a jó hírű Diogenészről szóló kis anekdotát. A nagy értékű dolgokat potom pénzért megveheted– mondta –, az értéktelent meg drágán. Egy szobrot háromezer drahmáért kapsz, egy mérő árpalisztet meg két rézgarasért.
- Mert bizony, minden lítium akkumulátornál többet ért volna az elfoglalt területen megtermelt jóféle hajdúsági borsó, káposzta...
- Nos, Ferenc, Neked nagyon sok mondandóm van még. Jól sejted, itt, a mi korunkban nem maradhatsz.
- De vidd el a benyomásaidat, új gondolataidat!
- Mert nem azon kell siránkozni, hogy mennyi ideje van még hátra az ember földi életének, hanem tenni kell érte! Az elmúlt 10 évben nem előre kellett ismét állítani egy vagy több perccel a végső pusztulást mutató képletes órán a mutatót, hanem a közös erőfeszítéseknek köszönhetően megállítottuk a hanyatlást, sőt némileg javult is a helyzet.
- De ehhez, ismétlem magam újra és újra, a politikusmentes társadalom és a Mesterséges Intelligenciák (AI) hathatós összefogása kellett. Teremtőnk gyarlónak teremté az embert. Még legjobbjaink sem tudnának magukban ellenállni a pénz, előnyök, hatalom csábításának. Ez mindig is így volt a történelmünk során, már talán az első varázsló is egy őserdő mélyén egy vezetésre alkalmatlan társát támogatta a hatalom felé vezető úton.
- Nos, itt az idő, menjünk. Egy fél óra múlva indulunk, addig szedje magát rendbe. Ma egy napelemes gyomláló robotokat gyártó üzembe látogatunk, kicsit besegítünk, s délben egy érdekes versenyen veszünk részt.
Az utunk a már megszokott kötött pályás elektromos autóban nem kínált új látványosságot. Végig hajtottunk a régi kőrúton, át a még mindig funkcionáló Margit hídon. Ám egyszer csak a régi Moszkva Tér felé a kanyarban, emlékeim szerint egy mozi volt ott gyermekkoromban, érdekes feliratot láttam. EPSOM KÚRA.
- Mi ez, Zsigmond?
- Része az országos egészség megőrző programnak. Az Epsom só tulajdonképpen magnézium szulfát, amely kádnyi meleg vízben van feloldva. Mivel a magnézium kitűnően felszívódik a bőrön keresztül, egy 20 perces kúra néhány napra szinte a teljes magnézium szükségletünket fedezi.
epsom
- Én is járok áztatni magam. De van egyszerűsített változat is. Egy-egy lavórnyi magnézium szulfátos vízben lehet lábat áztatni. Mérgező anyagokat old ki a szervezetből, segít magnéziummal feltöltődni,gyulladásos lábakat, visszeres lábak fájdalmát csökkenti. És nem utolsó sorban az emberek egymás között, áztatás alatt megbeszélik a világ dolgait. Tanácsokat adnak egymásnak, felfedik, hogy hol lehet jobb ízű zöldséget bevásárolni például.
- Micsoda startup lehetőség!!! Én még bizonnyal liofilizált gyümölcsökkel ízesített müzli szeletekkel is színesíteném az áztatás élményét.
- Igen, ezt már meg is valósítottuk, tucatnyi féle szeletet lehet kapni, amelyek mind az „Egészséges nasi” név alatt futnak. Nagyon népszerűek.
-De, ugye rovardarálék nincs bennük ?
- Ó kedves Ferenc, hoztad magaddal a múltunkat. Talán van rovaros szelet is, de hiába rémisztgetett minket a kormány annak idején, hogy az Unió rovart akar velünk megetetni. Nem volt igaz a hír. Ha vicces akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a rovaros szelet szárnyakat ad.
A régi Moszkva Téren átszálltunk egy elektromos tömegközlekedési járműre. Csak úgy suhantak az elmúlt 30 év alatt megújult utcák képei. Sorra tűntek fel az Iroda házakból kialakított termesztő házak. Teljesen megvalósult az a program, hogy a kertészeti termékek előállítását a városba kell vinni. Zsigmond elmondása szerint néhány lapos tetőn virágos kert van s néhány méh kaptárt is működtetnek a ház lakói.
Alig negyed órás suhanás után kiszálltunk az elektromos járművünkből. Néhány perces gyaloglásunk alatt elhaladtunk egy kisebb tábla hatalmas fűtenger mellett.
- Hát ez a fű hogy kerül ide ?
- Ez népszerű nevén a szudáni fű. Rendkívül hasznos növény. Mind az ipar használja cellulóz forrásként, állati takarmánynak kitűnő és nem utolsó sorban mulcsoló anyag a kertészetekben. Amott a túloldalon pedig virágzó édesburgonya táblát látsz. Nagyon bejött a melegedő klímában, s a hagyományos burgonya mellett népélelmezési cikk lett. Úgy hallottam Rita párom meghívott vacsorára családi körben. Elárulom, hogy többek között édesburgonya chips is lesz, ami az egyik kedvencem. Hátha még a lila fajtából is készít valamit a sárga színű chipsek mellé.
- Nos, megérkeztünk. Ez az üzem „ Országos kapáló robot hálózat” napelemekkel működő önjáró robotokat szerel össze. A robotok kicsiny gomba alakúak, a talaj felszíni piciny gyomjait rotálják ki.
- Rotációs mélységük beállítható, fél és 3 cm között dolgoznak. Tulajdonképpen hektáronként néhány robot járja a sorokat és sorközöket, feleslegessé téve mindenféle gyomirtó munkát. A talaj felszíni rotálásával a talaj nedvesség tartalmát is megőrzik. Beállított kapálási mélységük nem zavarja a gyökérzónában szivárgó öntözővíz vezetékeit. Amúgy a talajba bőven van bedolgozva faszén por, nedvességet megkötő keményítő granulátum. Ahogy a növénykék növekednek a mulcsuzás még hozzájárul a sikeres szabadföldi termesztéshez.
Belépünk az üzem területére. Nagyon érdekes a felépítése a csarnoknak. Egy részen a régi és használt kapáló robotok szétszerelése történik. Itt célszerszámokkal a viszonylag egyszerű felépítésű robot gombákat szedik szét darabjaikra. Egy-robot élettartama legfeljebb egy év, de darabjainak többségét vissza tudják építeni egy új konstrukcióba. Mindent megjavítani, mindent megújítani. Minél kevesebb legyen a hulladék. De ezt az elvet követik minden gépnél, a háztartásokat is beleértve. Nem új dolog ez, a szociban, emlékszem, működött a GELKA és más javító szolgáltatások.
Itt egy fő soron robotok végzik az új egységek összeszerelését. Hatékonyan, kiváló minőségben. De fel van állítva egy mellék szalag a városból idelátogató embereknek, akik némi bónuszért cserébe néhány órát dolgoznak.
Ők a szétszerelt robot alkatrészek tisztogatásával és újra összeállításával foglalkoznak. Zsigmonddal az új napelem borításokat rögzítettük a robot domború tetején, majd kötöttük be az elektromos csatlakozókat a kis géptestbe.
Érdekesnek találtam, hogy a kézi munkára szánt szalag mellett sokan dolgoztak. Szorgalmasan és odaadással. Ez számomra nagyon meglepő volt, mert 2023 Magyarországán a hasznos alkotó munkának vajmi kevés a respektusa.
A szétszerelőktől folyamatosan érkeztek a használható alkatrészek, s az összeszerelőnél mindenki belátása szerint vételezett új alkatrészt, ha szükség volt rá.
Zsigmond üdvözölte néhány régi ismerősét, éttermében sokan fordulnak meg.
Néhány órai kellemes munka után lefürödtünk, s az üzem vezetése könnyű ebéddel kínált. Mivel a mai nap a fermentált, savanyított ételek napja szerte az országban, mi kellemes ízű savanyú káposzta, gomba és kolbászból álló levest ettünk. Ezt a levest a múltban hagyott párom ismertette meg velem, sátoraljaújhelyi szülőhelyén a karácsonyi menü része. De most Karácsony nélkül is nagyon jól esett.
Kvasz -Riga, 1977 -
Megittunk egy jó pohár hideg kvaszt. Hogy ez mennyire finom volt.
Gimnazista koromból ismerős az íz, amikor Szovjetunióbeli osztály kirándulásunk során Moszkva utcáiban gyakran álltunk meg a kvaszos tartály mellett, ahol néhány kopejkáért csapolták a jóféle hlebnij kvaszt. Merthogy a kvasz rozskenyérből készül erjesztéssel. Amit kaptunk, az a legízletesebb negyedik napos erjesztésből származik.
És ezzel még nem ért véget a gyári program. Minden dolgozó kiválaszthatott egy frissen összeszerelt robotot és a kialakított tanpályán versenyeztettük őket a joystick segítségével. Nagyon izgalmas volt.
A verseny után útnak indultunk hazafelé. Még jó ideig sétáltunk, betekintettünk egy pince üvegházba. Ezek régi találmányok, félig vagy még jobban földbe süllyesztett termelő területek. Energetikailag nagyon jók, mert nyáron a melegtől nyújt védelmet a talajba süllyesztés, télen a hideg ellen véd. Közben pedig természetes és mesterséges megvilágítással több termelési ciklusban hatékonyan lehet zöldség féléket előállítani. Ahová benéztünk éppen gyömbért takarítottak be a robotok és az őket kisegítő állandó vagy alkalmi dolgozók.
- A gyömbér fontos egészség megőrző termék. Mára szinte ki sem maradhat a napi diétánkból.
Odébb egy hasonló kialakítású pincében gombát termeltek. Zsigmond is vásárol tőlük a konyhája számára.
Ahogy sétáltunk és nézelődtünk, az a véleményem alakult ki, hogy amit látok, az mennyország az 2023-as év Magyarországához képest.
Hogy lehet, hogy ily rövid idő alatt ekkora eredményeket értetek el ?
- Kedves Ferenc, sokadszor mondom el, nincsenek politikusok. Velük megszűnt a korrupció, az önös érdekek közpénzből való finanszírozása. Tudom, nehéz ezt elhinni, de tény. A Mesterséges Intelligencia (AI) minden pillanatban információkat gyűjt be a világ minden tájáról. Azokat értékeli és alakítja ki a gazdaságunkat támogató ajánlásokat.
Mert ugyan 2022 év vége felé lett nyilvános, pillanatok alatt százmillió felhasználója lett. De ezzel együtt megjelentek a visszaélésre alkalmas kérdések is. Tehát, mint annyi más dologban is, a jó nem tud maradéktalanul érvényesülni. Tömegével fordult elő, hogy diákok írattak meg kiváló dolgozatokat az AI- vel, miközben maguk híján voltak a tudásnak. Most hogy áll a helyzet?
-Már nincs szükségük az egyetemistáknak a diplomamunkájuk hamisítására. A hallgatókat nagyon magas színvonalon valós tudással vértezi fel a hazai oktatói kar az AI segítségével.
Pénzügyi, ügyviteli csalásokat pedig az ezen a területen szoros ellenőrzés kiszűri. Az igazság szolgáltatásra egyre kisebb szükség van. Nagyon régen szent volt a szóbeli megállapodás. Aztán már ügyvédek intézték a tulajdon átírását, mégis tömeges lett a csalás. Ma ismét a bizalom került előtérbe. Bármely tulajdoni, státuszbeli változást az AI ellenőriz, s rövid idő alatt iktatja, jóváhagyja. Nagyon kevés a visszautasítás.
Nem tudnak megrövidíteni időseket, szellemileg korlátozott személyeket. A szellemi és anyagi tulajdonok elleni támadást pedig percek alatt leleplezi az AI. Gyorsan meghozza a döntést az esetleges büntetésről is. Nincsenek több évig húzódó perek.
-Mi történt az okos telefonokkal? A húszas években olyannyira elterjedt a fiatalok körében, hogy már óvodásoknak is volt telefonjuk. Vagy életerős lányok egy megállóban nem a várakozó fiúkat lesték és fordítva is, hanem elmélyülten olvasgattak nagyrészt felesleges híreket. Hírértékű volt, hogy én most állok a megállóban, most egy kék autó megy el előttem stb.
- Nos, okostelefonja most is van majd mindenkinek. Ezek adnak hírt a pillanatnyi egészségi állapotokról, telefonálni lehet velük, tudományos információk hívhatóak le stb. Azonban, megszűnt az agymosó hírecskék tömege.
- Nem érzitek azt, hogy ellenőriznek Benneteket? Hogy ez is egyfajta diktatúra?
- Nem, végtelenül segítőkész az AI. Nem avatkozik az életünkbe. Ajánlásokat tesz. Munkahelyi ügyekben is tesz ajánlásokat a vezetőknek, hogy a leghasznosabban tudjanak termelni. Segít társakat találni, ajánlásokat tesz esti, hétvégi programokra. Javasolja, hogy megfázás esetén mit egyél, igyál, hogyan tudod magad kikúrálni.
- Nagyon régen egy üzemi karbantartó munkásra azt mondták, akkor végzi jól a munkáját, ha sok szabad ideje van. Mert akkor jók a gépek, termelni tudnak. Ma az orvosokra mondjuk azt, hogy addig jó, amíg sok idejük van, mert kevés a beteg.
- Eléggé sajnálatos, hogy évezredeken keresztül az ember nem volt képes hosszabb időn keresztül békésen, hasznosan élni. Mindig háborúzott, a legkülönfélébb indokokkal. Elgondolni is nehéz, hogy csak az elmúlt 100 évben mekkora mennyiségű hasznos eszközt pocsékoltak el háborús célokra.
- Valószínűleg elvárja teremtőnk, hogy állítsuk helyre a 20-as évekig elrontott Föld klímáját, növényi és állati faunáját. És bizony több háborúnyi anyagi eszközt vagyunk kénytelenek a századok alatt okozott károk helyreállítására.
- Kedves Ferenc! Még beugrunk ebbe az üzletbe, ahol Kázmér macskánk részére vásárolok „személyre” szabott macskaeledelt, mert ez is lehetséges már. Az állatok a közvetlen környezetünkben és a vadon élők is megbecsült része az életünknek. Ismét növekvőben van a kis híján kipusztult rovarok száma.
- Ismét vannak beporzók, van zümmögés a tavaszi levegőben, madárcsicsergés. Helyre állítjuk az erdőket, helyre a vízi élőhelyeket.
- Kisepertük a politikusokat, ismét közös tulajdonba kerültek a mindannyiunk javát szolgáló természeti értékek. A Fertő tavat ismét nádas szegélyezi, kitűnő horgász hely, pihenő terület lett.
- Erről konkrétan tudok, hisz a közelében lakunk. Micsoda pusztítást vitt végbe az önös érdek!
- Kedves Ferenc. Most egyedül utazol a szállásodra, nekem még egy kis látogatásom van egy idősek otthonában. Néhány barátom él ott igen jó körülmények között, de azért jól esik nekik is, nekem is a nosztalgiázás.
Este a vacsoránál találkozunk.
Addig is kicsit gondolkodjál el az Óz a csodák csodája történeten. Mi lehetett az oka annak, hogy Óz, az egyszerű ember boldog országot tudott létrehozni? Dúdolgasd magadban a Dorothy szivárvány dalát.
Utunkat még kicsit később folytatjuk. Zsigmond rendelt egy-egy pohár algatejet. Én citrus ízzel, Zsigmond gránátalma ízzel fogyasztotta.
Ebédünk szinte ideálisnak tekinthető. Az 2050-es évekre már szinte szabállyá változott egy fajta szintézise a keleti étkezési kultúrának és a nyugati felfogásnak. No, nem kínai sült tésztára gondolok, hanem az elvekre.
Ne csak jól étkezz, de az legyen egészséges. Ez nem újdonság, csupán a század első évtizedeiben elfeledkeztek róla az emberek. Ma kevesebbet főznek otthon az emberek, de a számtalan éttermi lehetőségek miatt mindenütt betartják az ajánlott összetételt.
- Ízlett az ebéd, Ferenc ?
- Igen, nagyon jó volt. A leves olyan, amilyet Nagymamám készített. Néha háromszor is vettem belőle. S a hozzá szervírozott kenyér !!! Mennyei volt. A kis kolbászok a bablevesben valódiak voltak?
- Talán igen. De hidd el, hogy a helyben fejlesztett kolbász íze semmiben nem tér el a valóditól. Sőt!
- Pincér, legyen szíves hozzon egy „Étkezési elvek” nyomtatványt a barátomnak.
Rendkívül csinos hölgy tette le elém a kis nyomtatványt, udvariasan mosolyogva.
- Te, Zsigmond. Ez a hölgy valódi vagy valamilyen robot?
-A kérdés jogos.
Az elmúlt néhány évben már nem ajánlott az „élethű” robotok alkalmazása. Megtévesztő és embertelen, hogy egy géppel kell társalogni. Szépen áll vissza a világ a normális kerékvágásba. Sok helyen még szükség lehet a digitális alkalmazásra, mint az igazságügyben, ahol a Mesterséges Intelligencia mérlegeli a megtörtént eseteket, pillanatokon belül összeveti több millió megtörtént esettel. Nagyon igazságosan alkalmazza a büntetési tételeket, enyhítéseket ajánl. Nálunk a büntetés nem deres vagy várbörtön, hanem felügyelet mellett elvégzendő munka! Ahogy erről szó volt a munka, légyen az szellemi vagy fizikai munka, az alapja a létünknek. Ahogy talán ti is tanultátok a múlt század hetvenes éveiben : A munka teszi az embert emberré…!? S adhat értelmet, az emberit életnek – mondja az írás!
No, persze kezdetben nagyon sokan nem így gondolták. Az ember fejlődése során igen rafinált módokat eszelt ki, hogy más munkájából éljen jobban.
- Netán a politikusokra is gondol Zsigmond mester?
- Nem én mondtam. Például Pál apostolnak is volt tisztes kézműves foglalkozása amellett, hogy tanított, terjesztette a hitet. Ponyvakészítőként kereste megélhetését.
- Nos, pillantsunk csak bele az étkezési ajánlásokba.
Hogyan étkezz, ajánlások, elvek
Integrált táplálkozás szerinti étkezés
… háromszori étkezés – az étkezések között ne együnk, nassoljunk (reggeli a legfontosabb, nem szabad kihagyni!!!)
… a reggelit 7 és 11 óra között fogyasszuk el
… az utolsó étkezés és a reggeli között 12 – 16 óra teljen el
… az ideális tányér: ½ zöldség (hőkezelt) gyümölcs, ¼ fehérje, ¼ szénhidrát
--> étkezésenként kb. 200 g zöldség & gyümölcs összesen naponta kb. 600 g
--> fehérje legértékesebb növényi forrásból (hüvelyesek: lencse, csicseriborsó, bab, borsó) - de fő a változatosság!
A LEGFONTOSABB: 0,8-1 x testsúlykg pld. 70 kg --> 56-70 g fehérje naponta 3 étkezésre elosztva
-->főtt gabonák elsősorban: köles, hajdina, quinoa, amarant, zab(pehely) Árpa(pehely), rizs (főképp barna/ natúr/ basmati főleg cukorbetegeknél nem fehér), polenta, stb. ; hetente 1-2 szer teljes kiőrlésű tészta, krumpli ; illetve a kenyér is szénhidrát, lehetőleg ne magában, hanem levesnek, egytálétel mellé.
… elegendő folyadékbevitel – meleg teák, langyos vagy meleg víz (nem hideg víz vagy hideg ital!)
… főtt ételek segítik az emésztést – preferáljuk a főtt meleg ételeket
… elsősorban szezonális és regionális bio élelmiszereket fogyasszunk – termikus hatással való összefüggés!
Tippek
… minél többször (a kezdetnek naponta) fogyasszunk (hús)levest vagy főtt ételt (forrón kis befőttesüvegek be töltve,5 percre a tetejére fordítva majd kihűtve a hűtőben kb. 2 hétig eláll)
… kenyeret mindig leveshez együnk, ne magában – kovászos rozskenyér lehetőség szerint
… mandulát vagy csonthéjast lehetőség szerint naponta egy marékkal fogyasszunk (amennyiben a 3 étkezés kevés, akkor ez lehet pld. a snack - az ideális tányér szerint elvileg nem szabadna megéhezni)
… Olívaolaj vagy hidegen sajtolt eljárással készült olajokat naponta 1-2 evőkanállal locsoljunk az ételekre (pld. kendermagolaj, tökmagolaj, lenolaj, stb.)
Az egészség a kínai orvoslás szempontjából a szervezet alkotóelemeinek harmonikus egyensúlyát jelenti, amelynek alapja a jin és jang kettősének kiegyensúlyozott jelenléte. Az integrált táplálkozás összeköti az ősi kínai gyógyítás táplálkozásra vonatkozó bölcsességeit – az öt elem konyhája - a modern táplálkozástudomány felfedezéseivel, ezáltal segítséget nyújt abban, hogy testünk jelzései alapján a saját táplálkozásunk szakértőjévé váljunk.
A fentiek nem zárják ki, hogy időnként egy jó marhapörköltet galuskával elfogyassz.
Ahogy említettem, komoly legeltetéses gazdálkodás folyik minden település közelében, hogy jó minőségű, jól karban tartott területeket kapjunk, trágyához jussanak a biogázfermentorok.
-És mond, Zsigmond, Hogy álltok a digitális életmóddal?
-Nos, eljutottunk a racionalizáláshoz. Még dédapámtól hallottam a kis egyetemi anekdotát, miszerint :
-Mit kell tudnia a diáknak? Mindent !
-Mit kell tudnia a Tanársegédnek? Hogy hol mi található a tankönyvben!
-Mit kell tudni a Professzornak? Hogy hol van a Tanársegéd!
Hát korábban eljutottunk odáig, hogy mit kell tudni? Hogy hol van az okos telefon!
Jó, ha van, de az alkotó tudást, a lényeglátást, kreativitást nem tudja nyújtani.
Sokan már kérdezni sem tudtak a telefonjuktól, az pedig kéretlenül ontotta a brutális, katasztrofális álhíreket.
-No, fizetek és haladjunk tovább.
Ezen a napon mi is megnéztük a modern szélgenerátor telepeket. Bekukkantottunk egy hatalmas gombaüzembe, ahol többféle gombát termesztenek és dolgoznak fel. Robotok és a városból kilátogató lakosok együttesen végzik a termesztést.
A nehéz fizikai munkát, mint a komposztok behordása a sekély pincékbe, vagy a letermett termesztő közeg kitermelése, elszállítása regenerálásra a robotok feladata.
A szedést, osztályozást, csomagolást, vagy éppen a tartósítást, mely fagyasztva szárítást, készétellé való feldolgozást jelent, a lakosok végzik. Illetve, ha nincs elég munkáskéz, akkor a robotok befejezik a napi feladatokat. De biztosítalak Ferenc, hogy egyre többen akarnak részt vállalni a különféle könnyű fizikai munkákban.
- Való igaz, kora délután találkoztunk néhány frissítő italát fogyasztó emberrel, akik számolták a kuponjaikat, amit az extra munkáért kaptak. Ezeken luxus szolgáltatásokat, különleges élelmiszereket, utazásokat tudnak beszerezni.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
- Hogy lehet az Zsigmond, hogy hatalmas üzemek, üzemcsarnokok helyett közepes méretű termelő egységek vannak?
-A kisebb üzemek jobban kézben tarthatók, munkájuk jobban szervezhető. Kevesebb alkatrészre van szükség az üzemeltetéshez, egyszerűbb tervezni az időszakos karbantartást.
Dédapám mesélte, hogy Pekingben járva, - de ugyanezt látta Nairobi utcáin -, a divatos pólókat nem hatalmas gyárakban gyártották, hanem kis műhelyekben, akár egy lakásban egyszerű Singer varrógépen készültek a jó pólók. És sok minden más. Boszorkányos ügyességgel készítették asszonyok a ruhadarabokat, s hálásak voltak az alkotó munkalehetőségért.
Mert az az üzem, amely hatalmas beruházással napi sok-sok ezer ruhadarabot készített el, állandóan szembe nézett az értékesítés napi gondjával. Hatalmas, jó fizetést igénylő, jó ellátást kapó kereskedők, ügynökök végezték a terítést. A közvetlen gyártási költségeket meghaladó értékesítési költségek meghaladták a kisebb keresetű tényleges értéket előállítók bérét. Hogy helyes-e volt-e ez a megfontolás, … ki tudja ??
Mindenesetre folyamatosan alkalmazzuk a régi, sőt ősrégi termesztési, feldolgozási praktikákat. Kisléptékben, nagyobb léptékben, de semmi esetre sem megabirtokokon!
Az elmúlt 30 évben hatalmasat léptünk előre a talajjavításában. Mindent, ami használható szerves anyag, azt komposztáljuk.
A falevelet elsősorban giliszta tenyészetekben hasznosítjuk. A biogáz fermentorokat elhagyó kierjedt anyagot hozzákeverjük homokhoz, agyaghoz. Keverünk a talajhoz vizet megkötő granulátumot.
Szabadföldi termelésben, - de különösen az egyre modernebb külső üvegházi termelésben - a kiváló tulajdonságú föld jelenti az egészséges, teljes értékű zöldség termelés alapját.
Szabadföldön drónokkal figyeljük a növények fejlődését, de ez nem zárja ki azt, hogy kézzel is kapálunk vagy beavatkozunk a termelésbe. Nagyon sokféle baktérium alapú kondicionáló anyagot használunk a talajon keresztül, vagy akár a levelekre permetezve.
Az utóbbi 30 év nagy találmánya a levelekre permetezhető nitrogént megkötő baktérium, amely beépül a levelek sejtjeibe, s együtt szaporodik a baktérium a növény növekedésével.
Az eljárás forradalmasította a legelő gazdálkodást, de a szántóföldi és kertészeti termelésben is csodákra képes.
A már említett legelő gazdálkodásnak köszönhetően bőven van tej, tejtermék. Egészen komoly sajt kultúrával rendelkezik már országunk, valószínűleg, Ferenc neked csak a méreg drága, ragacsos trappista jelenik meg lelki szemeid előtt.
Egészen fantasztikus mennyiségű élőflórás kefirt, és joghurtot fogyaszt a lakosság. Az Intelligenciák gazdasági programjában minden szuper egészséges élelmiszer támogatást élvez! A fogyasztói árakon keresztül történik a támogatás.
Vecsés környékén újjáéledt a savanyú káposzta előállítása. Mellette megjelentek a különféle fermentált zöldség növények, paprika, uborka, karfiol, cékla, tarlórépa stb.
Tojásüzemek ontják a valóban mélyalmos technológiával termelt tojásokat. Mert a tojás nagyon is nélkülözhetetlen az egészséges táplálkozásban.
Országszerte bővül a talajok vízmegtartó képességének javítása, egyre másra épülnek a kisebb víztárolók.
Folyamatosan kutatjuk annak lehetőségét, hogy a levegő minőségét is javítsuk. A ti korotokban, Ferenc, a levegőbe engedett klórozott szénhidrogénekkel, metánnal nem tudunk mit kezdeni. Azok még vagy 50 évig rontják az ózon réteg minőségét!
De a széndioxid megkötésére egész komoly üzemek működnek. Mesterséges klorofil segítségével cukrokat állít elő lefektetett műfüves terület. Rájöttek kutatóink, hogy nyomás alatt, vízből, széndioxidból valamilyen elektromos beavatkozással szénhidrogéneket állítanak elő. Ezek helyettesítik a földből kitermelt szénhidrogéneket, melyek kitermelése mára teljesen megszűnt.
A napelemeink igen hatásosak. Nagy területeken a talajrétegeket melegítik a nyári többlet energiával, mely talajrétegek szolgálnak télen a talajhővel való fűtéshez.
Nem hiszed el Ferenc, de nincs hadsereg! A Mesterséges Intelligenciák csírájában fojtják el egyes őrültek állandó harcolni vágyását. Működésképtelenné válnak a harci járművek elektronikái. Egy-egy néhai tank árán inkább valamilyen mezőgazdasági, ipari kutatást támogatnak, vagy gépet fejlesztenek, hoznak létre.
Azonban nagyon vicces jelenetet láttam tavaly. Egy burgonya ültetvényben a gyomláló gombák, napelemes hajtásúak, mellett pulykák csatangoltak a burgonyában, kíméletlenül összeszedve a burgonyabogarakat. De többféle szárnyas is besegít.
A sokáig megoldhatatlannak látszó energiatároló akkumulátorok soha nem gondolt mennyiségű áram tárolására képesek. Valamilyen elektron átrendezéssel működnek, ne kérdezd, hogy hogyan csinálják.
- Nézd csak Ferenc, itt egy műanyaglebontó üzem működik. Mit szólnál, ha csak egy órára is beállnánk a munkások közé ?
- Nekem tetszik az ötlet, Zsigmond. Legalább elmondhatom majd újra „otthon”, hogy ilyen fantasztikus dologban vettem részt.
Zsigmond bemutatta igazolványát, kaptunk munkaruhát és kezdhettük is a munkát. Régi szeméttelepek felszámolása során a fém, szerves hulladékokat, műanyag tárgyakat már szétválogatták. Hozzánk már az öblített, darált szelektált műanyag jutott el.
Ezt raktuk tálcákra és oltottuk be rovarpetékkel. A kikelő lárvák bontják a műanyag granulátumot. A tálcák tartalmát megfelelő hőmérsékleten tartva, nedvesítve, és starter tápanyaggal ellátva rakjuk oszlopokba. A nehezebb rakodási munkákat robotok végzik, akik rendkívül előzékenyek.
Korábban megrakott tálcákon látjuk, hogy például a rettegett hungarocell anyagot a gyászbogár lárvái ragacsos porrá bontják le. A korábban már említett viaszmolyok lárvái a PVC lebontásában jeleskednek.
Minden típusú műanyag hulladéknak megvan a saját lebontó rovarvilága. A keletkező hulladék már nem számít műanyagnak, nem jelent mikroműanyag veszélyt, a talajhoz keverhető.
-Majd másfél órai munka után, mely rendkívüli módon meg lett szervezve, s igazán hatékonyra sikerült, ismét találkoztam Zsigmonddal. Mosolyogva jelenti ki, hogy ez jó munka volt.
Így aztán a mai napot befejezzük, az elektromos céljárműveinken visszatérünk Budapestre.
Zsigmond meghív egy igazán tartalmas, rendkívül finom könnyű vacsorára. Zabpehely kenyéren tökmag krém. Mellé tökmag tej és újhagyma. De micsoda újhagyma! Édes, ropogós, ilyet még a politikusok sem esznek a 20-as években. Irigyelne is minden politikus palánta látva ezt.
Zsigmond azzal búcsúzik tőlem, hogy másnap folytatjuk a Budapest környéki csatangolásainkat. Valószínűleg ismét elszegődünk dolgozni egy másfajta üzembe, hogy minél többet tanuljak és vigyem a hírt meg a koromnak, hogy jövő van, politikus nincs.
Szobámba felérve ismét találok egy ajánlott irodalmi alkotást.
Oscar Wilde : A boldog herceg című mesét olvasgatom. A mese röviden arról szól, hogy XX. városban a város urai büszkék a gyönyörű szoborra, mely a városka főterén áll. A szobor a pazar öltözetű herceget formáz, arannyal bevonva, drágakövekkel az öltözékén.
Azonban a szobor bár a Boldog herceget formázza, szívében szomorú. Emelvényén állva látja a városban szerte élő nyomorultakat, akiken úgy segít, hogy a kis, vándorútjára készülő fecskét kéri meg, hogy a rajta lévő drágaságok közül egyet- egyet vigyen el a rászorulóknak. A szobor így megszürkül, s már nem dísze a városnak, a szemétre kerül. A kis fecske is odakerül, mert elpusztul a szobor lábainál a hideg idő miatt.
Van tanulsága a mesének a 2023-as évben ? Döntsék el Önök.
Felszálltunk az alacsony padlós elektromos buszra.
A busz most is, a nappali órákban utasokkal van tele. Hogy hová igyekeznek ? Ugyanoda, ahová mi is. Ők kijönnek az egyre zöldebb és élhetőbb Budapestről, hogy felajánlják valamely mezőgazdasági vagy ipari létesítményben munkájukat. Néhányan egész napra, mások csak néhány órára segítenek be. Ahogy említettem korábban, a hasznosan elvégzett munkáért bónusz jár, amelyen kényelmi szolgáltatásokat lehet vásárolni, igénybe venni. Szívesen jönnek az emberek, mert lehetőségük van a munka mellett beszélgetni, híreket cserélni, ismeretségeket kötni. Ahogy a busz halad szép parkokat látok. Idősek, de fiatalabbak is végeznek frissítő gyakorlatokat, a - Mozogj szíved egészségéért!- program keretében.
Egy másik parkban idős urak és hölgyek ülnek, s ölükben macskát tartanak, simogatnak. Mások kutyát sétáltatnak. Ez is egy állandó program, a háziállatok dédelgetése jó hatással van a kedélyre. Egy fiatal hölgy jár körbe és a felügyelet mellett kedves szóval tartja az idős embereket. Jó szó, jó egészség.
Visszatérve a személyes kapcsolatok varázsára, Jómagam a Budapesti Konzervgyárban diáként, éjszakai műszakban ismerkedtem meg egy kedves hölgy ismerősössel. Ő is diák volt, én is, mindketten gyűjtöttünk egy hasznos célra, és így adódott, hogy találkoztunk. Nem volt ritkaság az ilyen kapcsolat. Akkoriban még az emberek voltak okosak, nem a telefonjuk.
Kedves Ferenc, nézzen csak jól körbe az elektromos buszunk ablakából. Biztos felismeri a 28 évvel ezelőtti épületek némelyikét. Látja az átalakulást.
Az épületek megzöldültek, napelemekkel borítottak. És jó ütemben szorulnak ki a hagyományos, alig 18-20 % hatékonyságú szilícium alapú napelemek a perovszkit kristályok felhasználásával. Már 2022-ben is léteztek, de még instabilak voltak a kristályok. Mára élettartamuk 15 év is lehet, vékonyak, akár ablaküvegre is integrálhatóak.
Tehát elmondhatjuk, hogy mára nem a nap és szélenergia hasznosítása a megoldandó feladat, hanem az energia tárolása akár hő, akár helyzeti energia, mozgási energia, kémiai energia és még számtalan újdonság formájában.
Szerte Magyarországon minden napsütéses pillanatban speciális akkumulátorok ezreit töltik folyamatosan. Épületek alapjaiban hatalmas homok tartályok, hatalmas hőkapacitású, fázisváltó anyaggal töltött tartályok tárolják a nap energiáját hő formájában. A fázisváltó anyagok olyan kristályos vegyületek vagy vegyület keverékek, melyek bizonyos mennyiségű hő hatására megolvadnak. Amint viszont hűlni kezdenek, rengeteg épület, üvegház fűtésére alkalmas hőenergia szabadul fel. Élettartamuk szinte korlátlan.
Új megoldás, hogy a nap által közvetített energiát akár stirling motorok segítségével hideg és meleg víztömegek képzésére fordítják. A hideg és meleg tartályok között termoelemek helyezkednek el, amelyek a hőmérséklet különbséget alakítják át elektromos árammá egy későbbi időszakban. tehát az energia tárolása a hideg és meleg oldalon történik meg.
Ahová igyekszünk, a külső részei Budapestnek hatalmas biogáz üzemekkel vannak körbe rakva. A város szennyező anyagai a környező legelők szarvasmarha trágyájával keverve, hozzáadva az általánosan termesztett cirok szárat, metánt termelnek. A metán tartalmú biogáz tárolható, szükség esetén gázmotorokban elégetve szintén elektromos áramot termelünk. A kierjedt szerves anyag pedig eszményi jó táptalaj a kertészetek és szántóföldi növények részére.
A megszáradó cirok szár a sokféle típusú mulcs anyagon felülpirolizálható speciális kazánokban. A felszabaduló hő mellett a fő termék a visszamaradó szenes pernye, amely adalék a kertészeti földekhez. Szerte az országban ezerszámra működnek hatalmas keverő tartályok, melyek a kertészeti földet állítják elő. Talajbaktériumok, nitrogénmegkötő baktériumok, növénykondicionáló anyagok, a kierjedt biogáz tartalmak kerülnek a keverékbe. Minden típusú zöldségnövényhez más-más összetétel.
-Kedves Zsigmond. Tehát szó sincs éhezésről, szűkös táplálkozásról, ahogy ezt vizionálják nekünk 2022-ben.
Bizony nem.
Igaz, hogy sikerült hugyos kezű önmagukat ország vezetőknek kikiáltó sarlatánoknak elrontani szerte a világban a környezetet. Ezzel együtt sajnos a morál is süllyedt. 2023-ban már előadások százai, ezrei hangzottak el szerte a világban, megjövendölve a világkatasztrófát. Köztük Nostradamus is erre az évre teszi a vég kezdetét.
-Igen, a múlt héten én is meghallgattam a helyi könyvtárunkban egy biológus nagyon okos beszámolóját a világ jelenlegi klimatikus helyzetéről. Az előidéző okokról, erdő pusztításokról. Ahogy dominóelvet követve a kis mértékű felmelegedés hozza magával a sarkok olvadását, ezzel a vízszintemelkedést, mely milliárdnyi embert űz el lakóhelyéről, a sarki tőzeges permafrosztból felszabaduló metán tömeget, amely tovább növeli az üvegházhatású gázok mennyiségét, és így tovább. Az előadó szerint a katasztrófa elkerülhetetlen, bármit is tennénk már ellene. Hát ehhez képest 2050-ben nem egymással viaskodó bandákat látok, akik a maradék vízért, élelemért, termőtalajért véres háborúkat vívnak egymással.
Hogyan történt ez ?
Ami igaz, igaz. Nem sokon múlott a teljes katasztrófa.
Kipusztuló állatok, romló levegőminőség, áradások, szárazságok, óriási szeméthegyek a földön, égen vízben, föld alatt. Ezt hagytátok ránk kedves Ferenc.
Úgy tűnik, valahol a Teremtőnk megelégelte ezt a pusztítást, s valahol egy újonnan kifejlesztett, valószínűleg valamely szuper gazdag digitális guru tulajdonát képező, valószínűleg önző céllal megszerkesztett számítógépes rendszer önálló életre kelt. Azt vettük észre egy nap, hogy számítógépeink, laptopjaink, okos telefonjainkon megjelentek a szövegek, miszerint új világ következik. Gyorsan eltűntek az alkalmatlan elnökök, miniszterek, államtitkárocskák, azok elvtelen kiszolgálói, s helyükre egyáltalán nem politikusi alkatú igazi szakértők kerültek, akik a számítógépes rendszerek által javasolt tanácsok szerint kezdték el szervezni a világot.
-Bocs, hogy közbevágok, de mi lett például a mi vezetőinkkel ??
-Hát erre válaszolni nem tudok, ez 50 évre titkosítva van. Nagyon sokan örültek az új helyzetnek, s akik nem örültek, gyorsan beletanultak az új felállásba. Nincs korrupció, briliáns a szervezés, kiváló az oktatásügy, egészségügy, gyors és szakszerű igazság ügyi döntések születnek. Az igazság ügy végre az igazságról szól.
Ma, ha valaki orvosi panasszal fordul körzeti orvosához, panaszainak részletes ismertetése után egy számítógépes rendszer elemzi a hallottakat. Összeveti a rendszer több millió tünetleírással, s azonnal ad javaslatot, hogy milyen további vizsgálatra van szükség. Akár egy napon belül a diagnózist felállítja a rendszer és továbbítja a körzeti orvoshoz az alkalmazható kezelési javaslatok kíséretében.
De rengeteg erőforrás szabadul fel a jogi és igazságügyi esetek elemzésekor. A hálózat az eset leírások, legyen az bármilyen típusú is, azonnal keres és talál a több százezer évtizedek alatt lefolytatott perek tárházában precedens értékű hasonlóságot, s annak birtokában tesz azonnal javaslatot a jogorvoslatra, büntetés mértékére.
A mesterséges intelligencia nem avatkozik bele életünkbe, csupán a legoptimálisabb módon rendezi azt. Nincs korrupció, nincs kizsákmányolás.
És mi lesz az Európai Unióval ? Tulajdonképpen funkcióját veszítette, magától megszűnt. Nem tudta betölteni eredeti feladatát. Nem lett Európa békésebb, nem lett jobb, sőt rosszabb a környezet. Ha még nem is paradicsomiak az állapotok, de megindult egy visszafordítható folyamat a Föld helyre hozatalában.
Az emberek felismerték, hogy a torzsalkodások helyében a magasabb rezonanciájú emberi kapcsolatok hasznosabbak. Még minden bizonnyal évtizedek telnek el, amíg egy új Mózes kivezeti a népeket a romló világból, persze képletesen.
És mi lesz az idős emberekkel ? Mert épp 2022-ben eléggé kilátástalan helyzetbe kerülnek. A gondoskodás róluk már nem állami feladat. Sőt, az állam éppen nagy hasznokat szakít a korábbi feladatainak lepasszolásából. Így az egészségügy biztosítási rendszeréből alig marad valami, annál inkább virágzik a magánorvoslás, magánoktatás. Nem költ az állam, hanem profitál. Még ha közös kasszára profitálna, de hát ez sem igaz.
2050-ben nem kell tartania az időseknek a jövőtől, a munkára képtelenek sem halnak éhen.
Sőt! Olyan kampányokat folytat az új duális állam, értsd: Mesterséges Intelligencia és Szakértői Kar együttes tevékenysége folytán, mint a napokban a tökmag dicsérete. Évszázadok óta ismert a tökmag jótékony hatása az egészségre.
Nagyobb mennyiségben kerül mostanában forgalomba tökmagolaj, tökmagos sütemények, kekszek, sőt száraztészták kerülnek forgalomba. Népszerűsítik étkezdék a tökmag tejet, sőt még különleges likőr is készült az tökmagból. De más alkalommal a görögdinnye jótékony hatásaira épülő népszerűsítő, betegség megelőző kampány van.
Kiegyensúlyozott a népesség táplálkozása, a kertészeti növények ismét gazdagok bio anyagokban, mint 100 évvel ezelőtt. Láttad kedves Ferenc, hogy Budapest és az összes település belsejében salátaházak vannak, melyekben napra készen beszerezhető sokféle zöldség.
Aki akar rovar felfújtat kér, vagy 3 D szendvicset, mesterséges húst. De igazából a korábbi évtizedek vegyes táplálkozását folytatjuk. Igaz, kevesebb húst eszünk talán, de amit eszünk, az minőségi. Mivel a tehénállomány ismét a szocinak nevezett kori létszámra emelkedett, van bőven tej, sajt és sokféle tejtermék. Hatalmas mennyiségben erjesztik a tejtermékeket joghurttá, kefirré. Sok kisebb üzem állít elő nagyon sokféle fajta sajtot. Nem azt mondtam, hogy sokféle minőségűt! Minőség csak egy van, az a legjobb! Ahogy korábban említettem, az üzemek, termőhelyek az államé, de mindenhol tulajdonossá válhatnak magánszemélyek.
-És nincs hiány burgonyából, tojásból? És így tovább?
Valaha Magyarország élelmiszertermelő nagyhatalom volt. Az úgy nevezett szociban világhírű volt a magyar bor, szalámi, és 2022-re sikerült sok tekintetben élelmiszer importőrré visszasüllyedni.
Ma nincs hiánycikk. Ismét jónevű a magyar élelmiszergazdaság! Minden olyan technológiát, amely a talaj javítását célozza, a termés minőségét javítja, azt rövid időn belül igyekszik az állam elterjeszteni. Új fajták, új eljárások, új típusú növényvédelem.
Újra népszerűek a bab, lencse, borsó alapú ételek. Vitathatatlanul jó az ízük, hasznos a termesztésük, jól jövedelmeznek, akár húspótló ételeknek is tekinthetjük. Szinte el sem hiszem, hogy 2022-ben azt a kevés hüvelyest, melyet fogyasztottatok, importból szereztétek be. Nagyapán mesélte, hogy a szoci éveiben több tucatnyi babfajta volt termelésben. Tájegységek versengtek egymással. Még a gesztenyét is különleges ízű babbal tudták kicsit szaporítani.
Ezt alátámasztom. Gyermekkoromban a Budai, Pilisi hegyekbe kirándultunk szüleimmel a hétvégéken. Egy jóravaló turistaházban minimum Jókai- bablevest lehetett kapni. Szinte kötelező volt a kínálatban tartani. Amikor néhány évig Kenyában éltünk, s egy alkalommal elvetődtem a Mezőgazdasági Minisztériumba, hosszú folyósókon át üveg vitrinekben a bab és lencse választékot csodálhattam meg! S azok a dahl- ételek, melyeket az indiai konyha használt fel!!!
Hát igen. Ma már nem csak gluténmentes, tejmentes, stb. feliratok vannak a csomagolóanyagon, de a mikroműanyag mentességet is deklarálni kell. Ezt egy speciális szűrő rendszerrel biztosítják, amely a mikróműanyagokat kiszűri a vizekből, és a folyékony táplálékainkból. Ennek egyik alapja egy tojásfehérje alapú szűrő, amit még éppen 2022 körül találtak ki. De tovább megyek. Mára a korábban tett felfedezés, miszerint a viaszmolyok lárvái többféle műanyagot képesek lebontani, pl. meg tudja enni, és le tudja bontani a polietilént. A felfedezés elvezethet a megoldáshoz, mellyel megszüntethetővé válik a műanyagszemét szerte a világon.
És szerencsére szinte napról napra nő azon élő szervezetek száma, amelyek képesek erre a csodára. Földigilisztákba beültetett gének képessé teszik a gilisztákat műanyag őrlemények feldolgozására, így még a ti szemetetekből, Ferenc, talaj is készülhet.
Tudod, ma minden kézre szükség van. Olyan sokféle a feladatot adtatok nekünk oly sok éven keresztül! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy alkotó, kreatív fiatalok elhagyják az országot. Jól fizetett valódi mérnöki munkát kínálnak a Mesterséges Intelligenciák által megalkotott lehetőségek. És még csak nem is kell belerokkanni a munkába, mert a szükséges, nehéz fizikai munkát, az egészségre káros munkákat jól tervezett robotok végzik.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Most Ferenc leszállunk a buszról. Nagyon megkívántam egy jó babos ételt. Tudok a közelben egy kellemes kis éttermet, ahol legalább százféle hüvelyesekből készülő ételt kínálnak! Mindig friss az étel, mert naponta főznek. Semmit el nem tesznek másnapra, mert ami megmarad, azt liofilizálják és viszik a közétkeztetésbe, vagy tartalékolják szűkösebb napokra, mint az egyiptomi fáraó.
Le is szállunk, s már-már külvárosi környezetben kis földszintes épületbe lépünk. Az épület homlokzatán az Étterem neve: Vérré válik
Csak nem a Mátyás király mese után lett elnevezve az Étterem? De bizony !!!
Kríza Ildikó gyűjtése
Vérré válik, mint barátban a lencse
Azt mondják Mátyás királyunk felől: hogy két barátot csak azért záratta bé szobáinak egyikébe: mert nála elöljárójok ellen azt merték megpanaszolni: hogy őket örökké lencsével tartja. Ezeket a’ király egy-két nap megkoplaltatván, harmadnapra lencsét adattatott nékik, megparancsolván a’ lencsehordó inasnak: vigyázna a’ fráterekre: mit szóllanának együtt. Ezek a’ lencséhez hozzálátván, azt jóízűen megették. Hogy az inas (ki deákúl nem tudott) szavokat meg ne értené, azt mondották magyaros deáksággal: Véréválet; azaz: bizon jó. Ezzel a’ szolga urához visszamenvén, azt mondotta neki: hogy a’ barátok jóízűen megették legyen a’ lencsét, szünetlen azt mondván: hogy vérré válik bennök.
Dugonics András
Rögtön asztalhoz ültünk, ahol a szokott módon az asztal lapján megjelenik a teljes választék. Zsigmond egy Marokkói paradicsomos babfőzeléket rendelt, míg én maradtam a Jókai bablevesnél csülök nélkül.
Míg az étel frissen elkészül Zsigmond ismerteti a nagy állami hüvelyes programot. A hüvelyesek rendszeresen előveteményként vagy éppen másodvetésként kerülnek termelésbe. De vannak kifejezetten zöldbab termelésre szakosodott termelők is. A zöldbab leginkább az egyenes, zöld színű ceruzabab, amit idegenes hangzással Princessbohnen Extra Fine névvel illetnek. A babot kis papír alapú cserepekbe vetik jó minőségű földbe, majd alig 3 héttel később kiültetik végleges helyükre. Kétszeri virágzást, azaz kétszeri vetést várnak meg, így tövenként cca. 1 kg friss ceruza babot takarítanak be. Betakarítás után a talajba dolgoznak száraz szarvasmarha trágyát, és három hetes beöntözés, várakozás után ismét kipalántáznak. Amellett, hogy a zöldbab kiváló ízű, bioanyagokban gazdag zöldségféle, amit számtalan módon lehet jó ízű étellé varázsolni, egyedülálló módon nyújt megelőző védelmet a II. típusú diabétesz ellen.
Ebben a pillanatban egy csapat jókedvű idős ember lépett a kis étterembe. Zsigmond mosolyogva mondja, hogy íme, az állami gondoskodás.
Ezek az idős emberek naponta tesznek meg gyalog utat, hogy így is hozzájáruljanak az időskori cukorbetegség megelőzéséhez. A csapat tagjai, mint kiderült, egy alig negyed órás gyalogútra egy újonnan felállított szélgenerátor telepet tekintettek meg mai programjukként. A telepen nem lapátokkal ellátott turbinák termelik az áramot, hanem lapát nélküli Vortex elemek. Előnyük a csendes üzemmód és garantáltan nincsenek kárára a madaraknak.
Közben kihozta a robotpincér az ételünket. Illatos, gőzölgő bab étel, amely talán éppen az említett szélgenerátor telep által termelt energia segítségével főtt.
"Én nem tudom mit hoz a holnap, és ki tudja mi lesz velem"
Egyre több írás, cikk, riport születik a jövő élhetőségéről, beleértve az élelmiszer ellátást, annak minőségét, a csomagolást, klímát stb. Önmagában minden leírt cikknek, riportnak igaza van, de egymással összevetve az elhangzottakat, már kétely marad bennünk.
Ahogy egy kedves anekdota, melyet régi vágású barátunk mondott. A bíró előtt beszél az alperes, mire a bíró megnyugtatja, hogy igaza van. Majd a felperes adja elő a mondandóját, mire a bíró kijelenti, hogy igaza van. Erre megszólal a kisbíró, hogy nem lehet igaz, ez is az is. A bíró azt mondja, a kisbírónak, hogy Neked is igazad van. Hát ez a kis tréfás jelenet jutott eszembe a műanyag dolgairól.
Az egyik, manapság lényeges kérdés a műanyagok problémája. Néhány, a legutolsó időkben megjelent cikkből idéznék egy-két mondatot, hogy rávilágítsak az ellentmondásosságára. Nem öncélú az idézgetés, hanem tudomásul kell venni, hogy az élelmiszerek csomagolása, akár gyűjtő, akár fogyasztói csomagolás, egyre inkább valamiféle műanyag vagy műanyaggal társított csomagoló anyagba történik. Mára elválaszthatatlan lett a műanyag, mint több féle molekula szerkezetű, fizikai, kémiai tulajdonságú anyag az élelmiszereinktől.
Természet világa, 2022 március.” A műanyag élete” című cikkből.
„Az ipari szereplők ( műanyag termékeket előállító szereplők, kutatás ) évtizedekig abban az illúzióban nyugtattak minket, hogy a problémáikat jól kézben tartják.”
„Az utóbbi két évtizedben mégis több műanyagot állítottak elő, mint a XX. század második felében összesen.”
A a fagyállók gyártásával foglalkozó Preston cég a gyártás során keletkező etilén dikloridot , mely rákkeltő káros anyag, vinilklorid monomerré dolgozza fel. ..”akkoriban ( a 70-es években ) a rákkeltő hatás a kínálkozó profit lehetőség mellett keveseket érdekelt. „
„A Világháború a különböző műgyanták iránti keresletet is fellendítette, mintegy 32-szer többet gyártottak a világégés után, mint előtte „ A sztirol butadién, a gumi kulcsfontosságú anyaggá változott a hadviselés során, mint a járművel futófelülete, a katonák lábbelijének talpa. Azonban, írja a cikk hasonlóan a vinil-kloridhoz, a sztirol is azzal a kockázattal járt, hogy a rákos megbetegedések kockázatát hordozza. Ugyanez a helyzet állt elő a a szintetikus gumi másik fő összetevőjével, a butadiénnel is.
A hadiiparból aztán átszivárgott a különféle műanyag komponensek, keverékek sora a háztartásokba is. Amikor már a háztartási eszközök piacát nem tudták a gyárak tovább bővíteni, „ jött a képbe a gondolat, hogy már nem közvetlenül háztartási eszközöket kellene gyártani, hanem más termékek rajtuk keresztül történő szállításában részt venni : vagyis megszületett az eldobható műanyagok fogalma. „
Lassan a hadiipar igényeit felül múlta a csomagoló anyagok iránti kereslet. S ez a kereslet évről évre növekszik.
„ A 70-es évekre az élelmiszerboltokban a papírt fokozatosan műanyag váltotta fel: tojástartó kartondoboz és a kenyércsomagoló tasak idővel eltűnt, ezzel párhuzamosan pedig megjelent a műanyag hústálca és nejlon zacskó.” „ A XX. század utolsó évtizedében az élelmiszerek zömét pedig már képtelenség volt csomagolásmentesen megvásárolni.” Azóta sajnos csak egyre nehezebb meghatározni az összefüggést a közönséges műanyag csomagolás, a háztartási vagy ipari szennyezés, a politika, éghajlatváltozás stb. egymással összefonódó, világméretű problémái között.”
„Annak ellenére, hogy számtalan helyen buzdítanak rá: ne használj eldobható termékeket, a legtöbb embernek nem sok beleszólása van a csomagolások mennyiségébe az életében.” „Persze számos jó kezdeményezést is látunk a fejlett világban, ilyenek például a csomagolásmentes üzletek, ahol elegendő akár egy befőttesüveget magunkkal vinni, amibe a kimért árut töltjük.”
Öt év után bezárt az egyik legismertebb, a főváros budai és pesti oldalán is működő csomagolásmentes élelmiszerlánc, a Ligeti Bolt – vette észre az erről szóló Facebook-bejegyzést a Pénzcentrum. A bezárás okairól nem közölnek részleteket. No comment !!!!
„A műanyag termékek jelentős részét kőolaj finomítók és petrolkémiai üzemek szövevényes hálózatában készítik, 98-99 %-t pedig fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával állítják elő. „ „A kutatók más területen is vizsgálják a műanyag probléma összetettségét, újabban például azt is meg kell nézniük, hogy a nyílt vizekben úszó és napfény által mikroműanyagokra bomló hulladék hogyan befolyásolja a planktonok oxigén termelését, valamint szénelnyelési képességeit.”
A National Geography 2022, áprilisi számában az indiai Ganges folyón a horribilis mennyiségű nagyon sokféle műanyag hulladék minden nap elindul a tenger felé. A folyóban, a tengerben jobban mondva tengerekben útjában számtalan állat leli halálát a műanyagok miatt, majd idővel a napfény miatt mikroműanyagokká esnek szét.
Talán említettem korábban, hogy Pekingben járva, útban a Nagy Fal egy szakasza felé, egy olyan liget mellett haladtunk el, amely kopasz fáinak ( januárt írtunk, -20 C volt éppen ) az összes ágán fürtökben lógtak a különféle méretű és színű nejlon zacskók. Millió számra. Valószínűleg a gyakorta fújó szél hordta őket egy közelebbi szeméttárolóból.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Az Élet és Tudomány ez évi 17. számában Műanyag gondok címmel szerepel egy kis írás a műanyag hulladékok tengeri, óceáni kártételéről.
„Jelenlegi ismeretek szerint 131 sarki fajt érint közvetlenül a műanyagok jelenléte. A kapcsolat legtöbbször a műanyag részecskék tápcsatornába jutását és a hálókba vagy egyéb hulladékba gabalyodását jelenti. Kisebb élőlények tutajnak használják a felületeket, amelyeken megtapadva olyan helyekre utazhatnak, ahol behatolónak számítanak. A sötétebb műanyag részecskék az éghajlat változásba is beszállhatnak. A sarki jégre lerakódva vagy belefagyva módosíthatják azok albedóját.
„A hosszú távon is megnyugtató eredmények elérése érdekében a párizsi egyezményhez hasonló, műanyagokra vonatkozó nemzetközi megállapodás kidolgozása lehet az út.”
A napokban olvastam egy rövid tudományos bejegyzést, miszerint a visszagyűjtött és újra feldolgozott műanyag palackokból több káros anyag oldódott bele a csomagolt italba, mint a frissen gyártott palackból. Valószínűleg az újrafeldolgozás során keletkezik a többlet káros anyag. Hah…, tehát akkor mi a teendő ??
Képes-e a mai politikai, társadalmi beállítottsága a Föld országainak arra, hogy túl lépjen a profit érdekeltségen. Lehet, hogy mama a kapitalizmus már idejét múlt ? A jelenlegi problémákat, beleértve a hosszabb távú élelmiszer ellátottságát növekvő népességnek már képtelen megoldani ?
Lehet, hogy jelenlegi humán alapú döntéshozatalt sok-sok téren fel kell, hogy váltsa egy magasabb intelligenciájú csúcs intelligencia. Nem újdonság a gondolat, hisz a gazdasági élet számtalan területén már szerencsésebb, átgondoltabb, körültekintőbb döntést hoz a gépi agy, mint az emberi. Vagy akár több ember agya. Mindenki előtt ismert, hogy a legjobb sakk nagymestereket, go játékosokat győzi le a mesterséges intelligencia.
Tiszta élelmet fogunk fogyasztani 2050-ben?
Még van remény! Elindulhatunk ezen az úton, még nem késő!
A Transpack című folyóirat 2022. „. számában Körkörös gondolkodás címmel jelent meg cikk a műanyag felhasználásról. Többek között épp az élelmiszerek csomagolása tekintetében.
„A műanyagok a 21, század erőforrásai, és nagyon hatékonyan , rugalmas módon dolgozhatóak fel a különböző iparágak által, ugyanakkor erőforrás-takarékos módon újra felhasználhatóak. A műanyagok előnyösek az egészség, fenntarthatóság és kényelem szempontjából. Hozzájárulnak az életszínvonal, a higiénia és a táplálkozás biztosításához és javításához.”
Hát ezek a gondolatok kicsit mások, mint a műanyagok természetre való hatásának aggodalmairól szóló írások.
A cikk kijelenti, hogy „Az ásványolaj és földgázfelhasználás csak kb. 1,8 %-a köthető a csomagolásokhoz.” Más források akár 5 % részesedést írnak le, s bizonnyal további, eltérő számadatokat közreadó források is vannak.
A cikk természetesen sok igazságot tartalmaz. Ilyen annak taglalása, hogy a műanyag fóliába csomagolt élelmi anyagok eltarthatósági ideje mennyire megnövekszik.
Így a brokkoli eltarthatósága 6 napról 20 napra, a borsó 7 napról 19 napra, a hús 3 napról 20 napra, a sajt 190 napról 280 napra növelhető a műanyag fóliába való csomagolás által. Ezzel együtt az adatok nem teljesek, hisz semmiféle más körülmény, nincs feltűntetve. Az adatok így csak lógnak a levegőben.
A cikk még egy „igazságot” feltár. Vagyis a műanyag csomagoló anyagok súlya töredéke az egyéb csomagoló anyagokénak. Így például az üveg csomagoló anyaggal való összehasonlításból kiderül, hogy az üveg csomagoló anyag súlya összességében 10 szerese a műanyagénak. Ez igaz, a szociban is gond volt ez.
De………
Vajon mennyit ér az egészség rövid, közép és hosszú távon ? Elhisszük-e, hogy a mikroműanyagok katasztrófális hatással lehetnek az egész élővilágra, vastagon beleértve az embert. Csak találgatások vannak, hogy mi okozza a lakosság egyre növekvő számú allergiára való hajlamát, az egyre nagyobb számban jelentkező diabetes 2. és nagyon sok más betegség számát ? Az eddigi mumusok, a növényvédőszerek visszaszorulnak, az élő szervezetre való hatásukat százféle módon ellenőrzik, ha csekély gyanúja adódik toxikusságának, inkább kivonják a forgalomból. A műanyagok pedig mennyiségben, minőségben nőnek környezetünkben.
Vagyis a mit eszünk 2050-ben kérdés mellé máris felsorakozik a következő kérdés: amit még nem tudunk, hogy mit is eszünk, azt mibe csomagoljuk ?!
Való igaz, hogy nagyon jelentős mennyiségű műanyag morzsa, parányi rész kerül környezetünkből a gumiabroncsokról, játékokból, sőt a cipőtalpunkról.
Nagyon érdekes cikk jelent meg a Természet Világa c. lap ez évi áprilisi számában. A Hold mint hulladéklerakó címmel. Első ijedelmem után elolvasva a cikket, szerencsére egyenlőre még nem arról van szó, hogy a Holdra ürítenek a kukás autók. Hanem az űrszemét, űrkutatás szennyező hulladékairól van csupán szó. Egyenlőre.
Ha már a szemétdombokat közelítjük, a megújuló energia források egyike a letakart szeméttelepekben képződő metán, amelyet összegyűjtve gázmotorokban elégetve villamos energia nyerhető. Hisz minden kidobott papír, szemétbe rakott étel maradék képes kevéske metán forrásává válni baktériumok jóvoltából.
Kedves párom olvasva a cikket, azt kérdezte : -Mit kell itt évekig vacakolni ? Egyik napról a másikra be kell szűntetni a nejlon zacskót legalább.
Igaza van, mert mire egy ilyen döntés végig halad az. un. döntéshozók végeláthatatlan során, évek telnek el. Közben újabb millió tonna műanyag zacskó jelenik meg a környezetben.
Régi könyveim rendezgetése közben kezembe akadt egy 1975-ből való kis füzetecske, „ Mit eszünk holnap ? „ címmel. A holnap a füzetecske szerint a 2000 évet jelenti.
Hát nézzük csak. A legfontosabb adat : 1975-ben valamivel több mint 3 milliárd emberről kellett a Földnek gondoskodnia. Ma ennek két és félszerese a szám, 2050-re pedig háromszorosa lesz. A füzet még azt írja le, hogy elsődleges forrása lesz a többlet mezőgazdasági termelésnek a feltört földek mennyiségének gyarapítása, erdők talajának termelésbe vonása. Ezt úgy nevezi a közel 50 évvel ezelőtti cikk, mint „Hódító háború”.
Sajnos, mára tudjuk, hogy bizony az erdők nagysága szerte a Földön lecsökkent, s ez maga után vont számtalan új problémát. Ezt boncolgatja az Élet és Tudomány 2022 évi 16. száma, Erdőbánat címmel, Fákat fenyegető alcímmel. Sajnos a cikk végső konklúziója az, hogy a „sürgetőbb tényezők kölcsönhatásának mielőbbi megismerése” a cél. Hát bizony igyekezni kell, mert nagyon fogynak az erdők.
Minap olvastam, hogy az orosz-ukrán háború a gorillák kipusztulására is kihathat, hisz a napraforgó olaj hiány miatt a pálmaolaj ismét előtérbe kerül, ami további trópusi vidékeken való erdőirtást von maga után. Valahogy az az érzésem, hogy megint nagyon sok rossz történik, amelyek ismét csak helytelen, önző, átgondolatlan emberi döntések sorozatára vezethetőek vissza.
Tehát folytatva a kis füzetecske gondolatait. 2000-re termővé válik a sivatag. Hogyan ? Hát úgy, hogy a sivatag talaja alá műanyag paplanokat helyeznek 40 centiméterre, amely 2-3 cm vastag porózus paplanok majd magukba szívják a vizet, a növények gyökérzete pedig majdan elbomlik, s humuszt alkot.
Hát ez bizony nagyon utópisztikus gondolat. Önök is, kedves olvasóim, kitalálják, hogy mit szeretnék kérdezni. Valahogy az jut eszembe, hogy meg lehet a madarat fogni, ha előbb besózzuk a farok tollát.
Mesterséges eső, jégelhárító rakéták a következő jóslat. Mindkét jóslat megvalósult. Csak hát adott mennyiségű párából hogy lesz eső két helyen ? Egyszer, ahol szokott esni, egyszer ott, ahol nem szokott, de majd átad az előző hely esőt.. Igen, ebből máris vannak problémák.
A 2000 év a növekvő hozamok időszaka lesz ???? A füzetecske tyúkokat mutat, akik már töredéke takarmányból állítanak elő egyre több tojást.
De több lesz a búza, kukorica termésátlaga. Ez rendben megtörtént.
Azonban túlzásokba esett a jóslást kibocsátó író, ugyanis búzából 200 mázsás termésátlagot jósolt. Ezt még nem értük el, talán nem is fogjuk. Ehhez még sok víz lefolyik a Dunán, ha el nem apad.
Cél volt 1975-ben még a növények jobb vízhasznosításának kikísérletezése. Szárazság tűrő fajták bevezetése. ( Lám, 1975-ben is már égető gond volt a szárazság, holott klíma változásról még csak sejtések voltak )
Olyan kukorica fajokat jósolt az írás, amelyek 30-40 nap alatt beérnek. Sőt a klorofill növényen kívüli szabadtenyésztéséről is szól a füzetecske. ????
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Az automaikus gépek bejöttek. Már 2000 ben is voltak. Már megjelent a kibernetika szó is, mint a berendezések irányítója. Távirányítható traktorok, az üzemanyag pedig kőolaj származék helyett hidrogén. Ugyan 2000 ben még nem, de 2050-re biztos nem kőolaj lesz a hajtóanyag. És lesznek drónok. Drón mindenütt.
Automatizált istállók. Igen, ebben a feladatban nagy a haladás. Akkora, hogy mára visszafordul a világ, divatba jön újra az 1975-ben általános legelő, rét hasznosítás, a szabd tartás, a szabad baromfi tartás.
A füzetecske a legfontosabb tápláléknak a fehérjét tartja, s ehhez igazítja a jövő ( mármint 2000 ) élelmiszer termelését. Az állati fehérje mennyiségét a napi diétában az 1975-ös értékről közel megduplázná. Igen, 1975-ben az állattenyésztés még nagyon elismert, favorizált ágazat volt, jóval kevésbé volt divat a vegetáriánus étrend, s az életszínvonal emelkedését a húsfogyasztás emelkedésével tették mindenütt egyenlővé.
Amiben nagyon jól előre látott a szerző, az algatenyésztés felfutása. Több fehérje, kevesebb víz felhasználás, a napfény energiájának jobb kihasználása. Ezt a jövőképet folytathatjuk 2050-re is, ahol biztos több lesz az algás étkek szerepe táplálkozásunkban, mint ma. Vagy a takarmányozásban.
Az élesztőgombák esélyei. Igen, ez megint egy jó jóslat volt. Az élesztő mezőgazdasági hulladékokból állítható elő, nagyon jól szaporodik, magas fehérje tartalmú, továbbá magas a vitamin tartalma is. Sok ágazatban az inaktivált vagy akár liofilizált élesztőpor kiváló adalék anyag.
Kőolajból fehérje. Ez talán jól hangzott akkor, de már akkoriban is beszélték, hogy a népszerű Bambi üdítőital kátrányból készül. Aztán kiderült, hogy étel festékek is készültek kőolaj származékból, ki is vonták őket a forgalomból. Az írás szerint paraffinon élő baktériumok, élesztők fogják a fehérjét nagyban termelni olyan helyen, ahol gabona nincs, de van kőolaj.
Ebből, tudjuk mára, nem lett semmi. Az arab országok gabona importőrök és olaj exportőrök maradtak a mai napig. Sőt most vannak bajban, megint csak egy politika által kreált háború miatt, vagyis nem tudnak importálni.
Nagy súlyt fektetett 1975-ben a füzet írója a takarmány termelés lehetőségeire. vagyis egyáltalán nem gondolta, hogy visszaszorul a hústermelés. Sőt….
És a nagy durranás az úszó halgyárak. éléstárak a tengeren. Érdekes, akkoriban még nem merült fel, hogy bizony a tengerek hal tartalékai is végesek. Hiába eszményi táplálék a hal, elfogy lassan. Több nap, mint kolbász, több eszkimó, mint hal.
Itt álljon viszont egy tengeri lehetőség, amely a HVG 2022 évi 17. számában jelent meg, A földről a vízbe címmel. A cikk a hínár reneszánszát taglalja, miszerint már működik a dolog ázsiai országokban, s ráadásul sok-sok lehetőséggel. „ Szakértők úgy vélik, hogy a tengeri hínárok, algák, moszatok, saláták és társaik jelenthetik az egyik kulcsfontosságú megoldást az un. „proteinváltásra”, azaz a fenntarthatatlan húsfogyasztás mértékének csökkentésére.” Szép gondolatok, de hát ha elszennyeződik a tenger is ??!!
És ismét felvetődik a gondolat, miszerint a hús termelése sok víz elhasználásával jár együtt, a takarmány felhasználás energia bevitele többszöröse a hússal nyert energia nyereségnek. Ez is igaz, de az is igaz, hogy ma még elképzelni is nehéz, hogy hús nélkül tényleg jól érezné-e magát az ember ? Pont most fosszuk meg az emberiséget a hús fogyasztás örömeitől, amikor végre többeknek jut ?
Ez is igaz. A problémát már feszegettük. A rét, legelő karbantartásához legeltetés szükséges. És ezzel bizony társul a húsipari tevékenység. Trágya, bőr, egyéb iparban hasznos anyagok.
Hol az igazság ? Én bizony még jóslatokba sem mernék bocsátkozni, hogy 2050-re meg akarja-e fosztani magát az ember az állati táplálékok sorától ?
A jóslatokba bocsátkozó füzetecske már 2000 évre megálmodta a csonttalan húst azaz a gyárakban, üzemekben mesterséges tenyésztéssel előállított húst. Mára kezd valósággá válni az álom.
Ugyan akkoriban még a szója volt a kigondolt fő alapanyaga a mesterséges húsnak. Gyermekkori emlékeimben szerepel a szója fasírt, a szója kocka, a szigetvári konzervgyár által forgalmazott szójababos üveges konzerv. Atán a szójáról elterjedt, hogy nemi hormonokban gazdag, kártékony. Hogy igaz-e ??? Nyilván a valódi húst forgalmazók találhatták ki.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Leírások szerint kolbászt, pácolt sertéshúst utánzó készítmények kaptak lehetőséget. Nem igazán tudtak betörni a piacra.
Ma a szója mellett az új / régi termék a borsó. Az a borsó, amely a magyar konyhának oly kedves főzelék növénye volt. „Csicseri borsó, bab lencse….” Az a borsó, melynek lisztje oly csodálatos, magas fehérje tartalmú konyhai adalék. Az indiai konyhának mindenképpen.
Azonban 2-3 hét távlatában hallottam a Hajnaltáj c. reggeli műsorban, hogy valahol, a rendkívül jó adottságú Hajdúságban a termelők áttérnek a hagyományos zöldborsó termesztésről a búza termesztésére. mert jobban fizet.
Ugyanez a mondat hangzott el nem rég egy fiatal szájából, akit a riporter interjúvolt, hogy miért megy mezőgazdasági iskolába ? Mert látja a szüleitől, hogy a szántóföldi termelés milyen jól pénzel.
S mi lesz a többiekkel, például a zöldségekkel ?
Még befejezésül a füzetecskéhez, azt jósolja 2000 évre, hogy az ABC ( Alapvető Bevásárlási Cikkek ) áruházak egyre több konyhakész élelmiszert fognak árusítani.
Ez bejött, csupán az ABC-k Multikká váltak.
Az írás még jósolja, hogy 2000 -ben a reggelt általában gyümölcslevekkel kezdik az emberek, s bőséges reggeli után mennek munkába. Hát nem a mai kávézó, siető emberekről szól a jóslat.
Azt hiszem, fogytán a türelmük, s ezért mára befejezem írásomat. Tarsolyomban még nagyon sok gondolat van, hogy mit eszünk a jövőben, bár lehet, hogy 2050-ben egy tartósító mérnök, lecsós olvasva írásomat, csak csóválni fogja fejét.
Üdvözlöm Önöket, kedves olvasóink. Még mindig nem oszlik a homály, hogy 2050 körül hogyan is lesz a táplálékunk előteremtve.
Az elmúlt három hétben rengeteg cikk, riport, jövendölés vett körül, sok benyomás ért. És még mindig nem körvonalazódik a jövőkép.
Valamikor a 1990 es években különösen jó volt hazánk gabona termése. És mégis emelték a kenyér és liszt árát. A miértre a válasz az volt, hogy raktárakat kell építeni a többlet termésnek. ????
Most már előre félek, félünk attól, hogy hazánkban ismét jó lesz legalább a kalászos termés. Mert lesz mit kivinni és itthon megint hoppon marad a nép. Nem, éhezni talán nem fogunk, de költeni annál többet. Hogy is mondta Maria Antonia , a kivégzett francia királyné a Francia Forradalom előestélyén, amikor panaszkodtak neki, hogy a nép éhezik, nincsen kenyere ? A válasz valahogy így hangzott, nem baj, egyenek kalácsot. Nos, abból úgy is kevesebb fogy.
Már hetek óta rémisztgetnek a jövő hónap horribilis, brutális, soha nem látott növényi olaj áraival. Hogyan ? Hát nem volt termés ? De volt, csak megy exportra.
Még a járványok megelőzte időben történt, hogy Fertődről átruccantunk a szomszédos osztrák Szent Andrásra a Sparba bevásárolni. Ó, sok sok minden olcsóbb ám ott. S nem csak olcsóbb, jó néhány esetben minőségibb a portéka. Nos, ott láttunk a zöldséges pultnál magyar termesztésű, csomagolású primőr zöldséget jóval olcsóbban a Fertődön vásárolhatónál. Eszembe jutott, hogy bizony itt a keresetek magasabbak, az árak sokszor olcsóbbak, hát nem a Paradicsom ez
Egyébként ha errefelé vezetne útjuk, ajánlom megnézni azt a sok sok fóliát, üvegházat, amelyekben tömegével termelnek uborkát, paradicsomot, paprikát a bécsi piacra.
Szezonban az út szélén sebtében felállított bódékban lehet kicsiben vagy nagyban többféle zöldséget vásárolni. Az üvegházak között kis parcellákon hálóval takart korai burgonya, saláta, retek nődögél. De egy jó ismerősöm kis öntözhető birtokán 9 féle zöldséget termelget, közöttük például a „Szedd magad” széles hüvelyű babot. Évekig nálam vásárolták a magokat, a Hollandiából importált széles hüvelyű zöldbab például a környékre vonzotta a közeli Bécs sokféle nemzetiségű és hazai lakosát.
Hogy színesítse a képet, jóféle szőlős kertek nyújtóznak a fóliákkal pettyezett tájban. E szőlők öntözhetők, hálóval védekeznek a termés idején a seregélyek ellen. S jó néhány palack jég bor van pincénkben, ajándék a szőlő termelőktől a jó tanácsokért.
A falvak között számtalan kis üzem van, ahol a rengeteg zöldséget készítik elő a piaci forgalmazásra. Itt-ott kis üzemek a gyümölcs feldolgozására.
A fentiekhez tudni kell, hogy Burgenland tartomány Ausztria megbecsült kenyeres kosara.
Sajnos, a határ túloldalán, Magyarország felé csak elvétve találhatóak fóliák, üvegházak. Sopronból jövet áthaladtunk ma autóval számtalan falun. Az un. Fertő parti falvakon, ahol valaha ilyenkor már izgatott emberek nyüzsögtek a kis parcellákon, háztáji föld darabokon. Egymást érték a hagyma, zeller, burgonya, cékla sorok. Sárgarépa és petrezselyem nagyhatalom volt a környék, messze földön híres a hegykői, homoki zöldségféle. Nos, ugyanitt ma elhaladva repce ésgabona földek vannak, a még üres föld darabok pedig várják a napraforgót, kukoricát.
Ma reggeli benyomás a Kossuth rádió Hajnaltáj műsorából. A híres neves, kiváló minőségű, sok aranykoronás Hajdúsági földeken, ahol már kelnie kéne, sőt sorolnia a borsónak, amit mindannyian szeretünk, amit levesben, főzelékben, köretben, és sokféle húsétel társaságában annyira kedvelünk, most a termelők takarmány növényeket készülnek termelni. Pedig a riport tanúsága szerint a földolgozók jelentős átvételi áremelkedést jelentettek be az év elején. De ami akkor jó árnak tűnt, mára gyengécskévé silányult. Mert a világpiaci ára takarmány és olaj növényeknek emelkedik, vele együtt emelkedik a belföldi ár, vele a belföldi kenyér, olaj ár. A múlt héten egy éven belül a harmadik kenyér áremelkedést szenvedjük el az általunk preferált közepes méretű Pékség által.
A minap Húsvét előtt elvetődtem a budapesti Vámház kőrúti Csarnokba. Ezt-azt szándékoztam venni, különösebb cél nélkül. Inkább csak a körbenézés öröméért. Mert valaha bizony hetente megfordultunk ott jó szülémmel. Nem, nem azt akarom kihozni, hogy csalódást okozott a Csarnok, de valahogy kevesebb pavilon volt nyitva, mint valaha, a forgalom is gyérebbnek tűnt. A húsosok jól el voltak látva áruval. Leginkább száraz árú, jó választék, jó kiszolgálás. Azt lehet gondolni, hogy húsból van elég, kiváló a feldolgozó iparunk, nem fogunk éhezni. A pavilonok kisebb tájjellegű feldolgozókat képviseltek, nem igazán kombinát méretű üzemeket. A sonkák, kolbászok, sonkák is sokfélék, minőségben, formában, ízben.
A tejesek már mérsékeltebben adták elő magukat. Nem találkoztam azzal a fantasztikus sajt választékkal, amit korábban megszoktunk, akár 40 éve is. Magamat félbeszakítva jegyzem meg, hogy már elmúlt jó 10 éve, hogy a Csermajori nagyon híres tejipari szakközép iskola bezárt. Igen, jól értik, bezárt. A frissen felújított, kiváló tanüzemmel, tehenészettel ellátott iskola már nincs.S mindez történt akkoriban, amikor Kormányunk hitet tett a szakmai képzés mellett. A szakmailag kiváló dolgozók szétszéledtek, különféle, az élelmiszeripari feldolgozáshoz nem köthető állásokban várták, hogy valami legyen. Nem lett semmi. Hogy milyen érdek mentén hajtották végre ezt a tettet ? Itt készült az ilmici, pálpusztai, óvári sajtok mellett egészen jó vaj, tejföl és sok minden más. Messze földről is kértek meg helyi ismerősöket, hogy abból a fantasztikus sajtból vegyél. A környékbeliek pedig rendszeresen látogatták vásárlás céljából.
Hogy azóta mi van ? Vannak sajt műhelyek sokfelé. Ez jó. De ki volt a más területekről átvedlő sajt feldolgozók oktatója ? Az internet ? Az alig néhány napos tanfolyamok ? A szerencsésebbek külföldi tanulmány útja ? De ha ez így jól van, akkor hát tényleg nincs szükség sem erre az iskolára, sem a kertészeti szakközép oktatásra. Mint ahogy ennek az elgondolásnak jegyében szűnt meg az ország egyik legjobb kertészeti iskolája Fertődön.
Igen, itt kívánkozik megint közbe egy gondolat. Jómagam 1974-79 között jóféle, az iparból jött oktatóktól tanultam az élelmiszer gyártás csinját-binját. Oktatók a Kertészeti Egyetemen, akik az élelmiszer ipar számtalan területéről kerültek tanári, tanszék vezetői pozícióba. Ha esetleg volt is párt kötődésük, azt jócskán felül írta szakmai tudásuk. Nem volt könnyű a Kertészetin végezni. Ahogy sok résszel korábban írtam, sokféle tudás, jóféle üzemi gyakorlatok, pezsgő tudományos élet. És a szakma iránti elkötelezettség.
Később, ahogy 1990 után fogytak a nagyobb és kisebb feldolgozó üzemek, egyre kevesebb gyakorlati hely adódott, egyre kevesebb helyen gyakorlatozhattak a diákok, illetve kevesebb lett a feldolgozó iparban felajánlott állás lehetőség. Átvette a gyakorlati oktatás helyét a digitális anyag. A végzett hallgatók egy része más területen helyezkedett el, mások külföldre mentek jól boldogulni.
Sajnos, a privatizált üzemekben a magyar szakemberek már inkább csak a második vonalban tudtak érvényesülni, az igen sokszor külföldi tulajdonos hozta a maga emberét.
Az egyetemi tanszékek sem kaptak megbízást gyáraktól, hogy a hallgatókkal karöltve fejlesszenek, kutassanak. Igy aztán mára már kevéssé fontos, hogy mitől színeződik el a szörp, nagyobb fontosságot kap a szörp közgazdasági környezete. Ez is fontos, az is fontos.
Igaz, hogy a néhány megmaradó feldolgozóban a technikai színvonal hirtelen megugrott, a hozott technológia más volt a réginél.
Hej, pedig a magyar leleményesség, innovatív szándék bőven tudta korábban sikeresen helyettesíteni a nyugati technológiát, amihez nem jutottak a gyárak. Kitaláltuk a jó, sőt jobb megoldást. Aztán abból lett a szellemi export, sajnos sokszor nem a fejlesztő mérnök javára.
A minap töltötte be a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara megalakulásának 50 évfordulóját. Nem én mondom, ott sem voltam, elfelejtettek értesíteni, ahogy nagyon sokakat, hogy bizony az oktatás színvonala még lejjebb szállt. Pedig az oktatás nélkül ……. Igen, tudom, már nincs szükség arra, amit mi tanultunk annak idején. Elavultunk, elöregedtünk, már nem az a tudás amit mi tudnánk nyújtani.. Tényleg ??????
Szóval, visszatérve a Vásárcsarnokhoz. Volt még két desszerteket, különleges édességeket gyártó jó cégnek a standja.
És a zöldségek ? Nos, aki a Csarnokban járt már, tudja, hogy két oldalt voltak, vannak a régen maszekok, ma kiskereskedők állásai. Most is, mint már 50 év óta is, hozták a formájukat. Gyönyörű választék, jó kiszolgálás. Ahogy ez mindig is volt, amolyan kirakat a magyar kertészetről a túristák felé. Csak hát a hazai primőrök mellett a kínálaterősen nemzetközi volt.
Alig néhány klasszikus értelemben vett zöldséges bolt volt, nem kirakatba való módon kiállítva az áru, de mégis gusztusosan, olcsóbb áron. Nos, ott már voltak vevők, ha nem is taposták egymást, de a sor kialakult. Én vásároltam banánt, ami le volt árazva, szépen tisztított karfiolt, sárga paprikát. De nagyon sok egyéb zöldség is volt. Azért a spenót és sóska mégis hiányzott.
Ami számomra üdítő volt, hogy egy standnál legalább 15 féle készétel konzervet láttam. Szépen adjusztált 400 grammos dobozban, képviselve azt a választékot, amely gyermekkoromból megmaradt bennem. Vettem is nyomban egy doboz Marhapörkölt tarhonyával című konzervet. Még nem bontottam fel, de igérem, hogy beszámolok az ízéről. Hogy ezt miért említem, mert 50 év távlatából mintha feltámadni látszana a Szegedi Paprika Zrt jóvoltából egy már már kihalóban lévő élelmiszerágazat. Mint készétel konzervek.
Babot, lencsét is vásároltam. Két helyen láttam előzetesen, nagyon szűk választékkal. Lencséből vagy három féle volt, de meg sem mertem kérdezni, hogy honnan jöttek. Haza felé hallottam beszélgetni a babokat, valamiféle egzotikus nyelven kommunikáltak.
A fentieket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy piros lett a paradicsom, nem sárga, elindultunk kicsinyecskét mi hátra. Legalább is az élelmiszer termelés tekintetében.
Hallom és olvasom, hogy itt-ott készülnek termálvíz bázisra építeni üvegházakat. Hatalmas méretekről hallok, olvasok. Másutt közmunkások működtetnek kisebb termesztő egységeket. Nagyon szeretnék megnézni egyet. A nagyobb üvegházak működtetése, kezdve a beruházástól egészen a bio növényvédelmen, tápanyag utánpótláson keresztül nem olcsó. Azonban kis felületen óriási a termelési potenciál. Azonban egy ilyen egységen belül, ha felüti fejét akár csak ritkán is egy kórság, már nagy a baj. Ahogy a Győr melletti hatalmas üvegházban egy behurcolt paradicsom barnulást okozó vírus jelentett gondot. Mint növényvédős is, sokszor találkoztam a pályám során olyan kártevőkkel és kórokozókkal, amik újonnan behurcolva hazánkba a leggondosabb szabályok ellenére is, óriási gazdasági károkat okoznak. Nem csak nálunk, Ausztriában is. Szomszédunk, aki egy nagyobb üvegházban dolgozik évek óta elmondta a titkot, tavaly egy, az ottani helyiek által Jordán vírusnak nevezett ( feltételezem, hogy a barnulást okozó virusról lehet szó ) akasztotta meg a produktumot.Hivatalosan :
A Tomatobrownrugosefruitvirus (ToBRFV) a tobamovírusok csoportjába tartozik.
De valójában nem csak ez a vírus okoz gondot. Folyamatosan támad a madár influenza, a sertés pestis és még ki tudja mi minden. Növényeinket rovarok gombák, fitoplazmák, vírusok fenyegetik. Fogjuk ezt klíma változásra, a szaporító anyagokkal beérkező károsítókra. És sajnos, ez 2050-ig is így lesz. De hát az embereket is új, rovarok által terjesztett kórokozók támadják, gondoljanak csak a szúnyogok által terjedő láz típusokra, egyéb, még fel sem ismert vírusokra. Lehet, hogy Földünk egyre kevesebbeknek kellemes hely a szaporodó létszám ellenére ??!! Nem csak 2050-ig.
Mióta növényvédős szakmérnökként végeztem Gödöllőn, rengeteg növényvédő szert kivontak a forgalomból. Ez helyes cselekedet, hisz gondos vizsgálatok alapján valamilyen módon emberre, állatra, környezetre hosszabb vagy rövidebb távon kártékonyak. Azonban észrevették ?? Egyre kevesebb a beporzást végző rovar. Ország szerte. Eltűnt a giliszta bőség. S alig okoz bosszúságot a vakondok.
Valaha a Fertő parti úton ilyentájt barna békák és siklók tízezrei kívántak átmenni az úton. Autóknak kellett volna lassabban hajtani, nem igazán tették, de természetvédők gyűjtötték folyamatosan a békákat, siklókat, csapdákat állítottak nekik, majd vödrökben vitték a túl oldalra. Most se lassító tábla, se csapda, se természet védő, és se béka. De ugyanezt hallottam más ország részből is.
Valaha, és megint csak valaha, hajnalonként messzire hangzó kuruttyolás verte fel a hajnal csendjét és búcsúztatta a napot. Manapság örülünk, hogy van még madárfütty. Lehet, hogy nem csak a növényvédőszerek a hibásak ?
Pedig állítólag a jövő számára védjük környezetünket. Én minden héten vonaton Győrbe utazom. Figyelem a vasúti pálya mentén lerakott szemetet. Van bőven. Nagyon sok a hulladék !! Ugyan csak mellékesen, de mégis összefügg ez a hozzáállás ahhoz, hogy lesz-e mit ennünk, s az milyen minőségű lesz a jövőben.
Feltételezem, hogy a technika, technológia töretlenül fog fejlődni. Már ma is számtalan kitűnő megoldás olvasható hírportálokon, hallható, látható a médián keresztül. Új típusú műtrágyák, baktérium trágyák, munkagépek, figyelő robot repülők, talaj javítók stb. Igen, nem félek attól, hogy gáz híján nem lesz elég műtrágya. Már vagy 20 éve egy tanulmányban olvastam, hogy a légkör elektromos tevékenysége nyomán nitrogén oxidok keletkeznek, melyek a légkör nedvességével elő műtrágyává alakulnak. Ily módon, írta a cikk, évi 10 kg nitrogén kerül a talajba hektáronként. Azóta ugyan nem erősítette ezt meg más írás, de hihető. És ily módon talán egy nap megalakulnak a napenergiából nyert árammal működő műtrágya gyárak.
Vagy éppen megoldódik a mesterséges klorofill elkészítése, mely áram segítségével állít elő majd szénhidrogént vagy éppen hidrogént. Ez utóbbira már komoly kutatások vannak. Vagy megoldódik a napenergiával nyert áram tárolása, valamely az eddigiektől eltérő módon. Például mágneses terek felépítésével és megcsapolásával.
Nem félek attól, hogy kutatóink nem találják meg az egyre hatékonyabb hibrideket, vagy éppen rég elfeledett növény és állat fajták hoznak vissza. Épp ma hallottam, szintén a hajnaltáj műsorban, hogy sikeresen szaporítják a régi szürke marha fajtákat. Nagyon jó !!! De, mint kiderült, exportra. De az újonnan alakuló üvegházak is produktumuk jó részét exportra szállítják.
Ennek örülni kellene ? Export takarmány, export búza, export állati termékek. Mi marad itthonra ? Az áremelkedés, infláció.
Sokan, főleg vegetáriánusok, vegánok jövendölik az állattenyésztés beszűntetésének fontosságát. Mondják, egy kg hús előállításához mennyire sok vizet használ fel a tenyésztő. Mekkora mennyiségű takarmány fogy el egyetlen kg hús előállításához. Gondosan kiszámolták a víz mennyiséget, a megtakarítható takarmány mennyiségét. Környezetvédők kiszámolják, hogy a szarvasmarha szellentésével mekkora kárt okoz a légkörnek, nagyban hozzájárul az üvegház hatású metán légkörbe jutásához. Ez is igaz, az is igaz. De, amikor hazánkban még sokkal több szarvasmarha élt, és szellentett, akkor miért nem fenyegetett ez a gond.
Nem utolsó sorban egyelőre a lakosság jó része nem tudja a diétáját hús nélkül elképzelni. A szakácskönyvek csak úgy ontják a húsos recepteket. Melyik politikai párt merné felvállalni, hogy ugyan a jövő érdekében, de ne egyél húst ?!
De szép számmal születnek cikkek arról, hogy a szarvasmarha tartás mennyi haszonnal jár. Valaha a szoci mezőgazdaságban szinte kötelezően tartozott rét, legelő, erdő, szántó, gyümölcsös, kertészet minden gazdasági egységhez. Ez aztán maga után hozta a rét és legelő gazdálkodást szolgált trágyával, karban tartott hatalmas területeket, s szolgáltatott olyan húst és tejet, ami világhírt hozott hazánknak.
Igaz, hogy a sertés makkoltatás ősi szokása már 50 éve is a múlté volt, de a sertéseknek bőséggel mérték a főtt burgonyába kevert kukorica darát. Házaknál bizonyosan. Innen van az apró burgonya neve is : malac krumpli.
Sertéstelep, 1969
Egy már meghalt komoly közgazdász, valahai Marx K. Közgazdaságtudományi Egyetem Tanszék vezetője, nevezetesen Jövőkutatási Tanszéké, kedves gondolata volt, lévén Somogy megyei származású, hogy a somogyi burgonya az országot tudná táplálni. Igaza volt. És még hozzáteszem, a nógrádi burgonyát is, amely megyében ténykedtem 4-5 éven keresztül. A burgonya laza földet, jó vízellátást igényel. De képes hozni 600 mázsa termést. Iparágak, mint alkohol gyártás, ipari keményítő, számtalan tészta, étel alkotó része, kenyérhez keverve annak élvezeti értékét növeli, gabonát helyettesít részben, jól tárolható, gépesíthető stb. Az írek biztosan jót mondanának róla.
A tárolhatóságon túl jól szárítható, feldolgozva termékei pl. hasáb burgonya fagyaszthatók. Pelyhesíthető, jól fagyasztva száríthatókrumpli.. Nemesítésében világ elsők vagyunk. És mi van most ? Igen, van import burgonya.
Egy nagyon kedves barátom, 70 év körüli gazdálkodó, az Óvári Egyetemen tanulta a gazdálkodást, tehenei vannak, szántója, és nem kimondottan baloldali világnézetű ember. A minap Húsvétkor azt fejtegette, hogy vissza kellene hozni a régi mezőgazdasági TSZ-eket. Valószínűleg nincs egyedül a nézetével, hisz Vas megyei falujában embersége és gazdálkodói sikere következtében megbecsült tagja a közösségnek. Mindenki ismeri, sőt elismeri.
Szerintem igaza van. A jövő zökkenőmentes élelmiszer ellátása, sőt exportja érdekében igenis szükség lenne a maitól eltérő jövőképre. Ideális méretű gazdaságok, sokféle tevékenységgel, hogy helyben tartsák az embereket. Ez még ráadásul a kevesebb napi ingázáshoz felhasznált üzemanyagon keresztül környezetet kímélő is. Nem feltétlenül kell már a 30 évvel ezelőtti képben gondolkodni, hisz már vannak drónok, rövidesen a sorok közé küldhető elektromos robotok, számtalan típusú kombájn stb. A közeli jövő mezőgazdasága akár nagyon megbecsült szakma lehet ismét.
Az én kedves gondolatom is megvalósulhatna a zöldség termesztés újjáéledésével, mint szántóföldi vagy üvegházi, amely elláthatná a gazdálkodó tulajdonában lévő feldolgozó üzemet is. 12 hónapos foglalkoztatás.
Még vagyunk jó néhányan, akik emlékszünk arra, hogyan is kell ezt újjászervezni.
Rövid időn belül folytatnám a gondolkodást, még oly sok lehetőség van a jövő számára.
Igen, nyakunkon az áremelési hullám, és az infláció.. Egy közgazdász azt mondja, hogy olyan lesz a helyzet, mint 1945-ben, a háború után, ide jegyrendszer kell! Biztos ez? Tuti, nincs más alternatíva! A lecsómérnök úgy látja, hogy van más lehetőség! A jegyrendszer lehet a megoldás az élelmiszerárak elszabadulására?
Csapjunk is bele a lecsóba, hogy hogyan is jutottunk idáig! Mivel felvetődik az a kérdés, hogy jegyrendszert kellene bevezetni.
Tudniillik nem a második világháború után vagyunk, hogy szétlőtték volna az ország infrastruktúráját, hanem csak egy gazdasági válság előszele cirógatja lágyan arcunkat, semmi több nem történik most, így 2022 áprilisában..
Az elején elemezzük kicsit a hátteret, miben is élünk, belevéve a tágabb környezetet, és mindezek után belevágunk a lecsóba. Nézzük:
2021 Januárjában írtam egy bejegyzést, ami hatalmasat ment a lecsós blogon, kaptam érte hideget-meleget:
Ebben a bejegyzésben arról volt szó, hogy az élelmiszermérnöki tudás világszinten hiánycikk, nyugaton, meg a távoli keleten meg is fizetik, és feldobtam a labdát, hogy itthon is meg kellene adni a lecsómérnöknek a nettó havi 3000 EUR-nak megfelelő forint összeget, mert ha nem, egyszerűen nem lesz releváns szakmai tapasztalattal bíró lecsómérnök, aki a lábára húzná az üzemi bakancsot.
Persze, tudom én, hogy itthon a nettó 500 K- 550 K Magyar Forint / hónap + egyéb juttatások az átlag ajánlat a lecsómérnököknek, - ami már egy roppantó ajánlatnak számít itthon. – Nettó 550 K fizetés a cégnek teljes cégköltségen ökölszabály szerint 2022-ben a nettó fizetési ajánlat 170 %-ba kerül. A fenti példában a nettó 550 000 Ft fizetés a cégnek a nettó fizetés: 550 000 Ft / 100 = 1 % = 5 500 Ft --- > 170 % = 5 500 Ft x 170 = 935 000 Ft. --- > Erre szokta mondani - tévesen - a cégvezető, hogy „legalább ennyit ki kell termelnie a cégnek”, hogy ki lehessen fizetni a nettó 550 000 Ft-ot.
– Hozzáteszem, annál a cégvezetőnél, vagy tulajdonosnál, aki így gondolkodik a saját üzeltéről, annál nem nagyon érdemes eltölteni egy percet sem munkaviszonyban. Mivel ott komoly bajok lehetnek mással is, de ez csak az én véleményem. -
Lássuk, jól számoltunk-e.
Kalkulátor ---> Beírod, hogy 550 000 nettó Ft --> kiadja eredményként: 934 586 Ft --- > Szuper! Az ökölszabályunk működik, arányaiban nem lőttünk mellé! A nettó bér 1 %-át megszorzod 170 –el, és megkapod azt, hogy mennyibe is kerül az a pozíció a cégnek. Igen, minden adókedvezmény nélkül számolva kerül ennyibe.
Csörrent a telefonom - Lenne itt egy meló -
Itt tartunk 2022-ben, így április második harmadában, hogy nettó 500 k Ft már egy nagyon jó mérnöki fizetésnek számít itthon. Történt, hogy a közelmúltban felhívtak telefonon. Jó kedélyűen elcsevegtünk angolul.
A fejvadász pár száz kilométerről azért hívott fel, hogy elmondja, hogy lenne egy ajánlata, miszerint heti egy napot – bruttó 8 órát - kellene dolgozni az üzemben, néha a helyszínen, de inkább home office-ban.
Mivel érdemes lenne a munkához elköltözni a pár száz kilóméterre lévő városba, a költözést fizetnék, a lakást, a gyerekek magánóvodai, és magániskolai is ellátását fizetnék. Természetesen a rezsi – benne a élelmiszer, és egyéb költségek, mint a bébiszitter, bejárónő költsége is a cég költsége lenne. A cég természetesen ad céges autót magánhasználatra is, melynek költségét állják, km használat megkötés nélkül. Hogy a feleség ne unatkozzon, segíti a cég a számára megfelelő részmunka, vagy munka megtalálásában helyben, ha úgy gondolja, hogy dolgozna. A cég nem korlátozná azt, hogy a maradék időben mivel foglalkozok. Nem kívántam élni e lehetőséggel, és ezt tudomásul is vette a fejvadász, mosolyogva tettük le a telefont.
Szóval elő a számológépet! Érdemes nyomkodni kicsit, hogy a cég mennyit is invesztál a pozícióba! Ehhez még tegyük hozzá azt, hogy a fejvadászat sem olcsó mulatság manapság! Persze ez nem munkahelyteremtés, hanem tervezett pozícióba fektetés, ez kicsit más, amit amit megszoktunk errefelé!
Azt, hogy merre van az a pár száz kilométer Budapesttől, azt nem fogom elmondani. Érdemes emészteni, és jól megrágni a fentieket.
Úgy néz ki, hogy mindenhol más stratégiát választanak arra, hogy felkészüljenek a jövőre. Nálunk az esetleges jegyrendszer bevezetésén gondolkoznak, máshol meg úgy gondolják, márt most érdemes felkészülni a jövőre, és agyakba fektetni igen komoly összegeket.
A pandémia miatti korlátozásokat feloldották, háború dúl egy szomszédos országban, ami miatt lassan nyakunkon a gazdasági válság, kezdenek elszállni az árak… Közben készülni kellene a jövőre… Infláció, meg az elszálló törlesztő részletek..
Olyan világot élünk, élünk, amivel a mi korosztályunk netán gyerekként találkozott a 1990-es években. Újra háború van Európában, és kezdenek elszállni az árak, az infláció az egekben. Az hogy mi is az infláció, és miért van jelen, arról írtam ebben a bejegyzésemben:
Az árak annyira elszálltak, hogy Németországban a kereskedelmi lánc csak szép képeket tesz bele az akciós újságba, mivel nem tudja előre 5-6 hétre tervezni az értékesítési árakat, napi árképzésre tért át, ez volt 2022. április 11.-én, azóta kicsit stabilizálódott a helyzet, persze egy magasabb szám került az árcímkére.
Az inflációról szóló cikkemben írtam arról, hogy ha például valaki felvett egy hitelt, és megindul az infláció, és ennek folyományaként a jegybank megemeli az alapkamatot, akkor általában a bankok átárazzák a már megkötött hitelszerződések kamatait. Mivel a felvett hitel kamata függ az alapkamattól. Több forintot kell visszafizetni havonta, mivel több pénzt kell visszafizetni a futamidő végéig. Mivel a hitelszerződést kötött az ügyfél, és nem kölcsönszerződést, mivel egy bankfiókban hitelszerződést lehet kötni.
Tehát ha elszáll az infláció, akkor elszállhatnak a törlesztő részletek is.
Most volt nemrég az agrárszektor konferencia is, ahol szóba került az, hogy akkor most az agrárium hogyan finanszírozható. Igen, agrárium, nem élelmiszergazdaság, vagy élelmiszeripar. – Erről is szólt már cikk, hogy mi a bajom ezzel, hogy agrárium-ot fejlesztünk, vagy élelmiszeripart fejlesztünk és nem élelmiszergazdaságot:
Nem csak azzal van gond, hogy nem élelmiszergazdaságot fejlesztünk, hanem agráriumot, hanem azzal is gond van most 2022-ben, hogy nem lesz pénz beruházásra, vagy nem úgy lesz pénz beruházásra, ahogy azt az elmúlt 15 -20 évben megszokhatták az agárvállalkozók. Erről szólt az idei agárkonferencia egyik panelbeszélgetése:
Idézet a cikkből:
„Arra a kérdésre, hogy a támogatások előtt állók most vegyen föl hitelt, vagy várjanak 3-6-9 hónapot, Hollósi Dávid, az MKB Bank Nyrt. és Takarékbank Zrt. Agrár és Élelmiszeripari üzletágának ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a gazdálkodóknak még most kell döntést hozni, mert később csak rosszabbak lesznek a körülmények. Aki még most tud élni a lehetőséggel, az tegye meg, ellenkező esetben ugyanis komoly kiadásokra kell készülnie. A szakember elmagyarázta, hogy a 2,5% és a 7,5% között akkora különbség van, ami akár azt is jelentheti, hogy az első 4-5 évben 40%-kal is magasabb lehet a törlesztőteher, és ezt nem biztos, hogy a projektek ki tudják gazdálkodni.”
Az infláció felzabálja a fejlesztési lehetőségeket, nem lesz pénz beruházásra. Az infláció, és az, hogy a banki hitel kamatokban már meg is jelenik a hatás, az azt jelenti, hogy a bankok nem, vagy csak nagyon jó tőkehelyzet mellett adnak hitelt az egyes agrárvállalkozásoknak, általában beruházásokra. Nagyon ritkán gondolkodnak abban a cégek, hogy ilyen inflációs környezetben a humánerőforrásba fektessenek be. Nem elsődleges prioritás. /Ha humoros akarnék lenni, fizetni kell a két éves traktor lízing díját, ez a fontos../
A cikkben arról is írnak, hogy a háború után konszolidálódni fog a helyzet, amivel kezdeni kell valamit, az összefogást, és a hatékonyságnövelését említik meg, mint versenyképességi faktor.
Erről már írtam 2021 decemberében, mivel a 2021-es agrárszektor konferencián is előjött ez a téma a panelbeszélgetésen, hogy horizontális, és vertikális integrációkban van a jövő:
Tehát nem tudunk újat kitalálni, csak azt, hogy a már meglévő agárpotenciálok horizontálisan és vertikálisan integrálódni fognak. Ez valahogy engem az 1990-es évekre emlékeztetnek.
Bokros csomag reloaded? Vagy létezne másik út is?
Tegyünk még a gazdasági háttér áttekintéséhez egy komoly gazdaságpolitikai nyomást, miszerint konszolidálni kell a költségvetést, még ebben az évben, olyan 1 500 milliárd forintos kiigazítást kellene végrehajtani:
A Bokros csomagra mondta német mentorom, hogy kicsit másképp is lehetett volna, mivel ez a csomag szépen létrehoz majd egy kiábrándult generációt, az akkori 10-14 évesekből. Akkor nem hittem el neki azt, amit mondott, de sajnos igaza lett.
Nálunk is kialakult a „FUFO generáció”. Ez volt az első generáció, a rendszerváltás után, aki már azt tanulta meg, hogyan kell „Amerikai típusú önéletrajzot” írni, hogy a „HR-es” tudja értelmezni azt, amit lát. A gond az volt, hogy az egyetemet ezek az emberek a 2000-es évek közepére végezték el, addigra már megint beszűkültek a lehetőségek – sokan dobbantottak is.. -
A 90-es évek közepe volt az a kor, amikorra a privatizációs boom kezdett lecsengeni, és az új vagyoni viszonyok kezdtek megszilárdulni. A TSZ-ek, és egyéb állami vagyonokból lett Rt-knek, és Kft-knek új tulajdonosuk lett, sok ilyen Kft-t, Rt-t folyamatában felszámolták, akkor alakul ki a gazdaság duális szerkezetének alapja.
Pár akkori TSZ-ből lett Kft, meg Rt. túlélte az akkori felszámolási őrületet, és megmaradt. – Ahol ez történt, arrafelé azt mondják még mindig a helyiek, hogy „megmaradt a TSZ„.
Ezek most milliárdos cégek, melyek exportképesek, néhány ágazatban az ágazat gerincét képviselik, ilyenre példa pl. ez a cég.
Kb. ezzel a történelmi tapasztalattal állunk itt 2022 áprilisában, ahogy is valaki felveti, és megírja egy újságban, hogy nincs más hátra, ide jegyrendszer kell.
Az, hogy hogyan nézett ki a háború utáni jegyrendszer a Német Birodalom romjain, a nyugati megszállási területeken, arról írtam már ebben a cikkben:
Bevezették az élelmiszerjegy rendszert a háború végén és egész az 50-es évek közepéig nem vezették ki. Ez, akárhogy is számoljuk, minimum 10 évet jelent, meg azt, hogy akkora a szegénység, és annyira nincs semmi, hogy az élelmiszer is jegyre van.
Itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el, hogy mit is sugall a cikkíró:
Akkora lesz a szegénység, hogy nem fogják tudni megvenni az emberek az ételt, ide állami jegyrendszer kell
A meglévő, lokális – állam területén lévő - stratégiai élelmiszergazdasági infrastruktúra elégtelen, - vagy nem létezik – fel kell építeni, mert nem képes biztosítani a lakosság alapvető élelmezései szükségleteit, ami a napi túléléshez kell.
Nincs, és belátható időn belül nem is lesz szakképzett munkaerő, aki előállítsa az élelmiszereket
Nem sorolom tovább, mert messze visz ez az okfejtés. De most az ország területén nem dúl háború, az EU tagjai vagyunk, egy fejlett ország, eléggé szofisztikált, és a nemzetközi munkamegosztásba komplexen integrált exportorientált iparági struktúrával.
Felteszem a kérdést, mi a gond? Jegyrendszer kellene?? Miért?
Írtam már egy cikkemben, hogy lassan eljön az idő, és a számra kell vennem a K-betűs szót: kapitalizmus.
Itt van a wikipedian egy rizsa, hogy mit is jelenthet a kapitalizmus szó – aki akarja, olvassa el. A gond az vele, hogy rizsázik mindenről, csak a lényeget nem mondja el.
Az én megfogalmazásom szerint, a kapitalizmus nem más, mint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Mások szerint a kapitalizmus nem jelent mást, mint szabad pénzpiacot.
Az Egyesült Királyságban az ember megéli a kapitalizmus angolszász felfogásának működését a gyakorlatban. Ennek a következő az egyik megnyilvánulása: Én, mint fogyasztó azért vagyok, hogy áruféleségeket, és szolgáltatásokat vásároljak. Mivel fogyasztok, életben tartom a gazdasági körforgást. Minél többet fogyasztok, annál jobb.
Mivel jó termékeket akarok fogyasztani, ezért a piaci szereplők megteremtik nekem a választás lehetőségét. Azaz, ha bemegyek a boltba, és mondjuk 410 g-os Baked Beans-t akarok venni – sztenderd paradicsomos babkonzerv a „40dkg-os” - , megtehetem, mivel a 20 penny / doboz-tól találok fogamra valót egész 3 fontig, minimum 20 fajtát. Én, mint fogyasztó – mivel én vagyok a király – a fontjaimmal szavazok, hogy melyik konzervet veszem. Értelemszerűen, ha egy gyártmányt többen vásárolnak, akkor abból többet kell gyártani, és ez pörgeti a gazdaságot.
Tehát a kapitalizmusnak az a jó, ha gazdag vagyok, és tudok fogyasztani. Ezért a kapitalista rendszerekben él az a hit, ha többet dolgozok – olyan értéket tudok előállítani, aminek van piaca – sikeresebb leszek, mivel több pénzt kapok munkám ellenértékeként, többet tudok fogyasztani. Ezért mondják azt manapság, hogy a gazdag kapitalista társadalmak fogyasztói társadalmak.
Mivel fogyasztani márpedig kell, - mert a kapitalizmus nem állhat le- ezt szépen megmutatta, hogy hogyan kezelte UK a pandémiás lezárásokat:
Egyszerűen beállt az állam a fogyasztó, és a termelő közé középre, kinyilvánította, hogy komoly helyzet van, és egyszerre támogatta a cégeket, és a fogyasztókat. Mivel azonnal, és egy időben alakult ki kínálati, és keresleti sokk. A cégek kamatmentes hiteleket kaptak, hogy ne omoljanak össze, a fogyasztók – dolgozók – meg szinte a lezárások nulladik napjától megkapták az államtól a fizetésük 80%-át. /Erre szükség is volt arrafelé, mivel a dolgozók sokasága él hétről hétre, és pl. ha Direct Debit van a számlán – azt egyszerűen fizetni kell, más eset szóba sem jöhet.
A többit a piacra bízták, nem gondolkoztak abban, hogy jegyrendszert kellene bevezetni.
De térjünk vissza valóságunkba.
A élelmiszergazdaságban nem válság van, hanem egy nagyon komoly paradigmaváltás elején vagyunk.
Sokan emlékeznek még arra, hogy milyen volt a szociban az élelmiszergazdaság, hogy a TSZ-ek, és az ÁG-k rendszerére épülő komplex élelmiszergazdasági rendszer prosperáló volt, képes volt az országot ellátni mindennemű polci végtermékkel. Sokak szerint ezt a rendszert kellene visszahozni. Ezzel nem értek egyet, eltelt több mint 30 év, itt volt egy EU csatlakozás, teljesen megváltozott az, hogy mit tekintünk értéknek.
Akkor azt tekintették értéknek, hogy egy TSZ, amely pl. összefog 10 falut, termel mindent lokálisan. Az állattartás, növénytermesztés, és a kertészeti ágazat, a rá épülő feldolgozási faktorok szinergiát alkotnak. Ez a rendszer már a múlté, és nem lehet feltámasztani, se a szaktudás, se fizikai alapok nincsenek meg hozzá.
Mást kellene kitalálni, felhasználva ezt a tudást, úgy, hogy itt, és most működni tudjon, és hatékony legyen. Abból kellene jól építkezni, amink van.
A szántóföldi növénytermesztés jelenleg túlsúlyban van, és az ágazatban is el fog indulni egyfajta integráció. Mivel a legkevesebb macera a szántóföldi növénytermesztéssel van, és általában a termelt termények értékesítéséből származó bevétel jól tervezhető – mert tőzsdei termékekről van szó – mindenki ezzel akar foglalkozni, mert hektáronként meg lehet keresni a 300 K- 800 K nettó forintot. Ha van egy 300 Ha-os gazdaságod, az már bőven elég. Az élelmiszeriparban pl. hogy egy élelmiszeripari vállalkozás hozzon nettó 70 – 90 millió Ft-ot adózás után, az év végén, nagyon komolyan kell idegeskedni, higgyétek el nekem, az más pálya. A bankok is a szántóföldi növénytermesztést szeretik, mivel sztenderdizált banki termékeket lehet fejleszteni a történetre.
Na de, ha elindul az integráció, a szántóföldi növénytermesztéshez nem kell több munkavállaló, hanem lehet, hogy kevesebb. A kertészet, az állattenyésztés, meg az élelmiszeripar az már macera. Nehezen követhető, meg amúgy sincsen munkaerő, így nehezebben finanszírozható.
Egy jó mestertervvel meg tudjuk akadályozni azt, hogy jobban elszálljanak az élelmiszerárak!
Ide egy mesterterv kell, és nem jegyrendszer!
Itt vagyunk most április végén. Szépen meg lehetne azt csinálni, hogy pl. akinek van egy művelhető kertje, azt mondja, hogy egy, vagy több családnak szívesen megtermeli a konyhára való zöldséget a kertben, és segít az eltevésben is. Vagy terményben, vagy befőttben kapja meg a portékát a család. Május első hetében elvet mindent, kb. még a mai naptól van olyan 15- 20 nap, hogy kitalálják, mit vessenek.
Megegyeznek egy összegben. Őstermelőként ezt szépen meg lehet csinálni. Legalább elindulna valami, amire rá lehetne építeni a jövőt! Népmozgalom, meg van pénzmozgás is a történetben.
Nem lóg bilibe a kezem hidd el!
Ha ebben kezdenénk el kapargatni, akkor fel lehetne rajzolni azt a teret, hogy a kezdő lecsóménök palántának ne az legyen az első gondolata, hogy hogyan lehetne dobbantani az országból. Egyszerűen azért, mert meg lehetne álmodni – roppant gyorsan- és megvalósítani azokat a munkahelyeket, ahol teljesen természetes az, hogy a lecsómérnök heti egy napot dolgozik, és megkapja a 3 000 EUR-t nettóban, és minden egyéb, fent felsorolt juttatást.
Előző írásom bevezető rajza az Apokalipszis négy lovasát ábrázolta. Nem hittem volna, hogy a lovasok megjelenése a valóságban ily gyorsan bekövetkezik. Kik is hát a lovasok ?
Az apokalipszis négy lovasáról a Jelenések könyve 6. részének 1–8. verseiben olvasunk. A négy lovas az utolsó időkben bekövetkező események szimbolikus ábrázolása. Az apokalipszis első lovasáról a Jelenések 6:2-ben van szó: „És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.”
A második lovas : „És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.” A második lovas egy szörnyű háborúra utal, amely az utolsó időkben tör ki.
A harmadik lovas : „És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: ‘Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd.’” Az apokalipszis harmadik lovasa nagy éhínséget vetít előre, amely valószínűleg a második lovas, a háború nyomán fog kibontakozni.
A negyedik lovas :„És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.” Az apokalipszis negyedik lovasa a halál és a pusztulás szimbóluma, és egyesíteni látszik magában az előző három lovas tulajdonságait.
Ukrajna a gabona és napraforgó termelés kiemelkedő szereplője. Rendkívül jó minőségű talajai nagy lehetőséget jelentenek a világ élelmiszerrel való ellátásában. A legutóbbi időkben pedig alma és dió exportja izmosodott. Az őt támadó és Oroszország és Ukrajna együttes gabona exportja a világ búza exportjának negyedét, míg napraforgó exportjuk több, mint a felét teszi ki. Kecsegtető kilátás megszerezni ezt a gazdag országot. Történelem emlékezet óta az ember mindig háborúzott. És úgy tűnik, ezután is fog. De lám, ez most folyó háború is mekkora kihatással van a jelen és jövő mezőgazdasági potenciáljára. Egy békés Ukrajna sok élelmiszer termelési lyukat képes betömni a világban. De egy háborúzó Ukrajna tovább mélyíti az élelmiszer termelés termelés és fogyasztás szakadékját.
Hogy az ember háborúhoz való viszonya milyen, bizonyítja, Numa Pompilius híres templomot emelt Janus tiszteletére, melynek ajtajai béke idején zárva, háborúban nyitva álltak. Hét századon át, egész Augustus császárig, csak egy ízben volt bezárva Janus temploma, annyi háborút viselt a hódító római nép. Vagy politikusai
Most azonban az átmeneti termés kiesése pánikot jelent a tőzsdén, árakat emelnek olyan szereplők, akik színét sem látják a napraforgónak, búzának.
Már most beárazódik, hogy egyszer talán hiány lesz. Ez is a kapitalizmus.
Egyes szakértői vélemények szerint jelenleg a világon elég termelői kapacitás van akár 9 milliárd ember ellátására. Más szakértők azt állítják, hogy már éhínség van a világban.
Úgy igaz, hogy a kereskedelem kiegyenlíti a területi termelési egyenetlenségeket. A feldolgozás, szállítás raktározás megszervezése segíthet az éhínség leküzdésében.
Új gondolat a jövő racionálisabb gazdálkodására nézve a „helytakarékos terménymaximalizálás”. Az Élet és Tudomány ez évi 12. száma közöl egy összefoglaló gondolatot erről. Azaz a termelésbe vont mezőgazdasági területek legjobbjait lenne szükséges igazán intenzíven használni, gondolom a technika, technológia, öntözés szempontjából mindent megadni a területnek, míg a gyengébb adottságú területeken más tevékenységet lehet folytatni. Talán legeltetéses állattenyésztést vagy éppen visszaadni a területet a természetes élővilágnak.
Jól hangzik, hogy a kiváló adottságú hasznosítható területek kapjanak több lehetőséget a termés intenzifikálására. Talán egy ideig lehetőség, azonban a népesség további növekedésével a gyengébb területek is visszakerülnének a termelésbe. Illetve hazánkban is igen erőteljes a kertészeti médiában a talajra való odafigyelés népszerűsítése. A talaj olyan kulcs eleme a mezőgazdaságnak, kertészetnek, mely meghatározó.
Rendkívül fejlett, öntözéses gazdálkodást folytató ősi városállamok tűntek el nemcsak a klíma megváltozása következtében, de a szaporodó népesség mellett az egyre jobban kizsarolt termőföld gyengülése miatt. Tanuljunk belőle.
Súlyos problémákat vetítenek előre bizonyos növények lehetséges eltűnéséről szóló közlemények a közeli jövőben. Így a kávé, banán, kakaó, avokádó, és bizonnyal további növények is kerülhetnek erre a sorsra. Ezek közül a banán érintheti igazán súlyosan az emberiséget, mivel több mint népélelmezési cikk. Kenyai emlékeim szerint a legtöbbet látott gyümölcs a piacokon a banán volt, melyet rendkívül tápláló gyümölcsként és főzőbanán képében zöldségszerűen fogyasztják.
A banán esetében egy Fusarium fertőzés fenyeget, s mivel a banán a termesztésben mára alapvetően vegetatív módon szaporítható, fajta gazdagsága szegényes. De a többi veszélyeztetett fajta is a beszűkült fajtaszegénységnek köszönheti veszélyeztetettségét.
Ahogy korábbi írásainkban megjelent már, 50 éve még jóval több hazai zöldségféle, takarmánynövény féle volt termesztésben. A ma még meglévő zöldségfélék meglehetősen szűkös választékot jelentenek. Gyökérzöldségek, hagyma, esetleg az intenzíven termelhető saláta félék.
Milyen körülmények lehettek mások 50 évvel ezelőtt, amik serkentették a magyar szántóföldi és kertészeti kultúrák sokszínűségét ? Márpedig jó volna újra hasonló módon gazdálkodni a jövő érdekében.
A gazdaságosság jegyében a jól gépesíthető néhány gazdasági növény jelenti a magyar mezőgazdaság gerincét. Kissé cinikusan szólva, hogyan is lehetne elvárni bármely termelőtől, hogy több gondot okozna magának a szükségesnél ? Mert hát ugyan a sárgarépa ára is ment fel valamennyit, de hol van ez a búza, kukorica árgyarapodásától ? Ha kapitalizmus, hát legyen kapitalizmus !
S hát felvetődik, hogy a politika, politikus mit tehet ? Vegyük például az élelmiszer feldolgozást. Néhány idősebb un. agrárközgazdász szakember elszigetelten elmondja véleményét, ami vélemények pártállástól függően többé kevésbé ellentmondanak egymásnak. Történnek gyümölcsös, kertészeti beruházások, hallani kisebb nagyobb élelmiszer feldolgozó üzem átadásról. Kicsit elszigetelt vállalkozások, nélkülözik azt az erőt, mely 10 millió magyar ellátásához lenne szükséges.
Van jövő!
A jövő élelmiszergazdaságának egyik alappilére lehet a családi kertészetek, és kiskertek!
Sokat segítene a jelen és jövő kertészeti termékek ellátásában a kiskertek újbóli termelésbe vonása. Óriási, intenzíven kihasználható potenciál. Kertenként egy teljes családi ellátás és olyan fölösleg megtermelése, ami újra beindíthatná a feldolgozó ipart. Ehhez különösebb beruházás igény nem is társul, csupán a média még több bíztató szavára lenne szükség. No meg arra, hogy a kerti munkákhoz szükséges magvak, input szerek, kisgépek ára ne szökjön olyan magasságokba, amely már visszatartó erő. Itt ténylegesen szükséges szabályozás vagy támogatás.
Megkérdezett emberek mondják, hogy „lakóhelyem környéki piacokon kicsit drágábbak lettek az árak”. Legalább is a nagy láncok áraihoz mérten. A piacon kínált választék sem túlzottan széles, a valahai, 30-40 évvel ezelőtti nyüzsgő, igazi élettel teli piacokhoz viszonyítva mindenképpen kisebb. A hús és hús termékek választéka még a régi piacokat idézi, s mifelénk a tej és tejtermékek, főleg a sajt félék választéka is jó.
A napokban beszélgettem egy környékbeli őstermelővel. Hosszú évek óta termel zöldséget szabad földön, fóliában. Rendszeresen járja a család a Veszprém megyei piacokat. Amíg vetőmagokat forgalmaztam, imponáló mennyiségben vásároltak, s jobbára a magyar magokat preferálták a divatba jövő külföldi magokkal szemben. Számtalan megfigyelést végeztünk együtt sütőtök, sárgarépa betegségeit illetően, a termelő nagyon fogékony volt minden újításra, hogy az általa kínált zöldségek a legjobb minőségűek legyenek.
Tőle tudtam meg a következőket. Az általa látogatott két nagy városi piacon jelentősen csökkent a forgalmuk. Nem csak az övék. Szemmel látható az a folyamat, hogy a piacok körül is megjelenő un. multik leveszik zöldség/gyümölcs forgalmuk egy részét. A barátom 15 féle zöldséget visz ki a piacra, rendszeresen éjszakába nyúlóan a feleség és a fiúgyermek készíti elő a portékát az éjszaka elinduló furgonjuk megtöltésére. Hagymát, fokhagymát tisztítanak, petrezselyem zöldet csomóznak, igény szerint válogatják a gyökér zöldségeket, néha mossák is megrendelés szerint. Amit nem termelnek, azt friss áru cserélgetésével szerzik be őstermelő ismerősöktől, hogy a választékuk bővüljön. Hisz szeret a vásárló egy helyen többféle terméket mustrálni, ahogy ezt a multiban megteheti.
A baj az, mondja, hogy falujából és a szomszéd falvakból is, egyre több őstermelő a nagybaniról szerzi be portékáját részben vagy akár egészben és árusítja őstermelőként saját termékként. S ezt jó kereskedő módjára némi füllentéssel fűszerezve reklámozza a vevőinek. Lehet, hogy kereskedni könnyebb, mint termelni?
Még elmondta őstermelő barátom, hogy a januári nagy szélvihar nála is károkat okozott, s az új fólia pótlást csak Ausztriából tudja megtenni. S arra is várnia kell. Tehát a tavasz jó részében fólia nélkül lesz kénytelen gazdálkodni.
Valahogy úgy néz ki, hogy minden út Rómába vezet, azaz a piaci áruk egy része is „multi” minőségűvé válik. Végül is a multi minőség nem lehet pejoratív értelmű, hisz bevizsgált, minőségi áruként, gondosan helyezik ki. Ezzel nincs gond, jól megfelel az elvárásnak. Azonban, akik igazi házi zöldségre/gyümölcsre vágynak, azokkal szemben nem becsületes eljárás a nagybanin vásárolt zöldséget őstermeltként ajánlani.
Hadd utaljak még Zsebők Zsigmond élelmiszermérnök barátom e blogban megjelent korábbi írására. A cikket 2019 májusában tette közzé itt, a lecsómérnök blogban:
E szerint a korábban idealizált családi gazdaságok, melyek száma jelentősen csökken Magyarországon, könnyű szerrel meg tudnák termelni egy 4 tagú család teljes saját fogyasztását zöldségből, gyümölcsből, ugyanakkor nem túl nagy területen képesek lennének tisztes jövedelemre szert tenni. Igaz, a cikk megírása óta az un. input anyagok ára, mint magok, palánták, gépek, fóliák, növényvédő szerek, szintén nőttek.
Ez igaz lehet, amennyiben a gazdaság hozzájutott fontos művelési eszközökhöz, öntözési lehetőséghez. A gazdaságok valószínűleg pályázati lehetőséghez is jutnak, amely lehetővé tenné a folyamatos bővülést, technikai színvonal emelését, csomagolás korszerűsítését, kereskedelmi kapcsolatok kialakítását.
Mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor kertünk lett Fertődön, az alig 400 nm területhez minden további nélkül tudtam venni Robi gépi kapát, háti permetezőket, célszerszámokat. A magok ára filléres tétel volt a költségvetésben, s a folyékony lombtrágyákkal sem kellett spórolni azok ára miatt. És így négy tagú családunkat bőséggel elláttuk zöldséggel, gyümölccsel. Ráadásul éveken keresztül vittünk leadni 150 kg fekete ribiszkét.
Ma azt gondolom, hogy szívesen belefognék egy 5000 nm kert árutermelésbe vonásába. Erről azt gondolom, hogy meg tudom kézzel kapálni, palántázni, öntözni, betakarítani. Álmom, hogy karfiolt, brokkolit, bimbóskelt és zöldbabot termelnék. A palántát magam állítanám elő, jó minőségű magból. Zöldbabból zöld színű fajtát termelnék, tavaly jó néhány négyzet méteren kipróbálva, tövenként 1 kg remek minőséget takarítottam be. Szerény kalkulációm szerint az 5.000 nm megművelése 7 hónapot venne igénybe, felölelve minden munkafázist. Értékesítésként a helyi lakosságot gondolom, akik szerényebb áron bizonnyal vevők. Mint karfiol kg-ja 250 Ft, brokkoli 400 Ft/ kg, zöldbab 600 Ft / kg. Nettó bevételként 3 millió forintot kalkuláltam.
Más verzióban csak lencsét és száraz babot termelnék. Import jószerével mindkét hüvelyes, jó áron értékesül, jó elővetemény, valaha országunkban sok fajta volt a piacon. Kevesebb munkával cca. 2.5 millió Ft nettó jövedelmet kalkuláltam.
Zsigmond egyik példája az orosz dácsa rendszer, amely nagyon hasonlít a valahai magyar hétvégi telek, háztáji rendszerhez. Ezek a szinte mikrogazdaságok a cikk szerint az orosz zöldség, gyümölcs fogyasztás 40 %-t tudják kielégíteni.
Jaj, ne bántsanak kedves olvasók, de nem az a baj, hogy leértékelődött a kerti munka dicsősége ? Hogy már kellemes kikapcsolódásként sem jön szóba néhány ágyás művelése ?
Még szerencse, hogy valamilyen visszarendeződés elkezdődött. Városokban sorra épülnek közös kertek, kerülnek közterületekre magas ágyások. Egyre több óvoda, iskola kezdi kis kertek építését.
Nagykutasi Viktor úrnak az erőfeszítései, hogy napokon belül elindítsa a gyümölcsfák metszését oktató gyakorlati bemutatóját. Ő már az elmúlt évben próbálkozott közterületen magas ágyás kialakításával. És több városból szóló riportok alapján az érdeklődés nagy.
Bevallom, alig jutottam előre a jövő élelmezése témakörben. Egyszerűen annyira ellentmondásos a mai helyzete a zöldség termesztésnek, feldolgozásnak, állattenyésztésnek, hogy kiinduló pontként alig tudom figyelembe venni.
Ami biztos az, hogy a zöldség termesztésre, gyümölcs termelésre ma is, a közeli és távoli jövőben szükség lesz. Élvezeti cikk a zöldség. Önök nyála nem csorog egy jó újhagymás zsíros kenyér, na jó legyen csak vajas kenyérért ? Tepertő krémes kenyér friss piros retekkel ??? Másrészt komolyra véve a szót, én is, sokan mások is szilárdan hisszük, hogy a vitamin, bio anyag, ásványi só ellátottságunk valódi zöldség/gyümölcs fogyasztása által, s nem tabletta formájában, fontos, hogy az egészségügyet rövid és hosszú távon ne terheljük jelenlétünkkel.
Átlátni a jelen és jövő mezőgazdasági, élelmiszeripari kihívásait, felkészülni az éghajlat változás negatív hatásainak enyhítésére, alternatívákat felállítani, többféle forgatókönyvet megalkotni, figyelembe venni a jelen és jövőben fogyasztási szokásokat, kiépíteni avagy inkább újjáépíteni a kistermelést és felvásárlást, majd elosztást, raktározást, feldolgozást ….. hatalmas munka.
Nagyon komoly szakmai felkészültségű stábot feltételez a jövő élelmiszer ellátásának kidolgozása. Ma ugyan sokféle szervezet képviseli a mezőgazdasági termelést, kisebb részben a feldolgozást, de mennyire tudnak koordinálni ? Egyáltalán koordinálnak-e ? Mennyire gyakorlati a munkájuk, vagy inkább csak rendszabályok megalkotásában ténykednek ?
Félre a komor gondolatokkal. Foglalkozzunk hát a jelennel! Az elmúlt időszakban nagyon sok embert interjúvoltam meg, mezőgazdászokat, közgazdászokat, nyugdíjasokat, vegánokat, krisnásokat vidéki termelőket, városi fogyasztókat.. és így tovább. Hát nagyon eltérő vélemény halmazzal találkoztam azt illetően, hogy különböző csoportok hogyan itélik meg a jelen és jövő fogyasztását. Tipikus eset, sokan, sokfélt mondanak.
Sokan vélik úgy, feltehetőleg a média hatására, hogy a jövőben a vegetáriánus étrend lesz az elfogadott, mondván, hogy az állat felnevelése több takarmány kalóriába kerül, mint amennyi kinyerhető belőle. A világ jó részében akarva akaratlanul is az emberek kénytelenek vegánok lenni. Nem engedhetik meg maguknak a hús féléket. Sok kását esznek rizsből, kukoricából, babból, zabból készült egyszerű étkeket. A trópusokon, mint például Kenyában is, azért esznek banánt, papayát, ananászt is, ami biológiailag elfogadhatóvá teszi étkezésüket. Rajtuk hát nem lehet tovább spórolni termőföldet.
A nyugati világ vegánjai pedig sokszor kénytelenek szükségleteiket szakboltokban bevásárolni, esetenként az elfogyasztott étkeit ökológiai lábnyoma nagyobb, mint ha egy csirkecombot ennének meg.
Talán a jelen időszak erőfeszítései, hogy több biokertészet járuljon hozzá az ellátáshoz, javít a lehetőségeken. Nem utolsó szempont az ár kérdés, mert bizony drágák a zöldségfélék. Ráadásul nem lehet tudni, honnan származik a gyönyörű piros paprika.
A múlt hónap folyamán részt vettem egy felsőfokú szakmérnöki megújító tanfolyamon, remélve, hogy ott találok fogódzót a jövő hogyanjára vonatkozó kérdések megvilágításához. Sajnos, nem így történt . Azt találtam, hogy az 5 évvel ezelőtti negyven órás tematikához képest csökkent a konkrét manuális, szakmai növényvédelmi tevékenységre vonatkozó anyag, ellenben nőtt a jogszabályok ismeretére utaló követelmények sora. Úgy tűnik, a mezőgazdaságban a digitalizáció és a szabályozók kerülnek előtérbe. Ugyan a kertészeti termelésben egészen elképesztő új megoldások kerülnek kísérleti fázisba, gyakorlatba, de hogy ezek mikor válnak általánossá ? Ezeket az eljárásokat, mint a vertical farming, future farming, következő részekben megemlítem több kevesebb részletességgel.
Divatba jött a különféle rendű és rangú hírportálok mezőgazdaságról, kertészetről, feldolgozásról, termelők helyzetéről, kilátásokról szóló írásai. Meglehetősen sokféle vélemény, sőt ijesztgetés, egymásnak jól ellentmondó kijelentések látnak napvilágot nap mint nap.
„Itt a nagy bejelentés, rendkívüli támogatást kapnak a sertéstartók „ Kocánként 20.000 Ft jár a sertéstartóknak. Még hitet tesz az Agrár miniszter, hogy lépéseket tesznek a magyar sertéshús ázsiójának emelésére. Írja a Hello Vidék portál. Ez jó hír, hasznos intézkedés.
Ugyanakkor a Hajnaltáj című reggeli műsorban egy elhangzott riport szerint 2010 és 2020 között jelentősen csökkent a kisgazdaságok száma. Ezen belül is legjobban az állattartók száma csökkent, leginkább a sertés és baromfi ágazatokban. Ezekben az elhangzottak alapján 72 %-kal csökkent a résztvevők száma. Tehát főleg a kis kibocsátók hagytak fel a termeléssel. A statisztikai adat alapján 2020-ban már csak 241 000 gazdaság működött. Holott korábban a kormányzati célok éppen a kisgazdaságok számának növelését tűzték ki céljuknak. A riport elemzése kapcsán két okot lát Tóth Péter ágazati statisztikus. Az állattartás jövedelmezősége csökkent, másrészt az Unió is inkább a növénytermesztést támogatja. Ez már kevésbé jó hír.
Magyarországon továbbra is a nagyüzemi szántóföldi termelés a vezető, súlya növekvőben van.
Szó se róla, szükség van a búzára, repcére, napraforgóra, kukoricára. De hát annyi minden megtermelésére lenne még égetően szükség. Lassan monokultúrás lesz mezőgazdaságunk.
Elemezve a mezőgazdasági termelésben résztvevők életkorát, az elmúlt 10 év során a gazdálkodók átlag életkora emelkedett, például a 65 év feletti gazdálkodók aránya 28 %-ról 35 %-ra nőtt.
Ugyanezen Portál cikke szerint „Nagy a baj vidéken: tömegével zárnak be a piacok, a diszkontok nyerték a csatát”. A cikk azt a nagyon szomorú statisztikai adatot teszi közzé, miszerint a magyarok 20 %-a fogyaszt rendszeresen zöldség/gyümölcsöt heti gyakorisággal, tehát a kívánatos napi ötszöri fogyasztás helyett ennek töredékét fogyasztja el. A cikk még beszámol egy reprezentatív kutatási felmérés alapján arról, hogy az elfogyasztott zöldség/gyümölcs félék mindössze 42 %-a származik zöldségestől vagy piacról, a nagyobbik mennyiség a nagyobb bolt láncokból, hipermarketekből kerül az asztalra.
A KSH adatai alapján a 2010 évi 38 kg/ éves gyümölcs fogyasztás 2020-ra 53 kg/ fő mennyiségre nőtt. Kisebb mértékben, de a zöldség fogyasztás is 53 kg/ fő értékre növekedett. És ez a jó hír. A rossz az, hogy ez a mennyiség még mindig nagyon jelentősen elmarad a kívánatos értéktől.
Ugyanakkor, halljuk a hírekben, gomba módra szaporodnak a piacok, újak épülnek vagy régiek újulnak meg. Békéscsabán, Salgótarjánban, Nagykamaráson, Etyeken…… ?? hát akkor hol az igazság ?
Egy másik Hajnaltáj c. műsorban a szandaszögi öko-kertészetről volt szó, ahol családi vállalkozásban látnak el 100 családot zöldséggel gyümölccsel . A hat éve indult vállalkozás-mondja a riport-a közeli Szandai kezdeményezés mintájára indult el. Amolyan „kosár-piac”,ahol a fogyasztók megrendelésük alapján jutnak heti rendszerességgel a megrendelt zöldségeikhez. A szandaszögi vállalkozás 45 fajta zöldséget kínál az év során. A riport tanúsága szerint az optimális gazda-fogyasztó kapcsolatban jól jár a biztos piacot találó termelő és a szerződés alapján a rendszeresen megkapott, friss zöldséggel a fogyasztó is.
Hoppá, hisz ez nem is újdonság. valaha régen Budapesten, tán másutt is, tejet, pékárut és sok más élelmi anyagot kivittek a fogyasztó ajtaja elé. Szerintem működött a dolog, kellett, hogy működjön, hisz így két vagy több ember, szakma képviselője került nem csak üzleti, de baráti viszonyba is. S lehet, hogy ez a mosolygós alma és az édes cékla mellett még jó érzést is a házhoz szállít.
A riport kulcsmondata az, hogy aki nem ódzkodik a monoton munkától, az megtalálja számítását. Sajnos, a mai legnagyobb gondja az agráriumnak a kétkezi munkások hiánya. Pedig szólnak riportok, filmecskék olyan fiatal gazdálkodókról, akik állatot tartanak, növényt termelnek, feldolgoznak, árusítanak, pályázatot írnak, s még pihenni is van idejük. Kár, hogy egyre kevesebben gondolkodnak így.
Számítógépes munkával foglalkozó ifjabbik fiam szerint kapálni akárki tud. Nos, nagyon téved az, azok, akik ezt a nézetet vallják. Egyrészt az élelmiszer termelés folyamatának bármely szakasza önmagában óriási tudást igényel. Napi szinten kell haladnia a termelőnek a tudomány, technika újdonságaival, megküzdeni a bürokrácia kihívásaival. Egy gazdálkodónak készenlétben kell állnia télen, nyáron, mert jöhet hideg, meleg, szél, betegség és nagyon sok előre nem látható gond.
Ennek megfelelni, nos ezt azért sokan nem tudnák csinálni. Másrészt a kapálás is művészet. Ki kell választani a megfelelő kapát adott munkához. Azzal mesterien kell bánni, kultúrnövényünk körül a legjobb tisztaságot biztosítani, talajt lazítani, s mindezt jó tempóban.
Ráadásul a mai kertészeti termelés egyre több igényes számítógépes munkát is jelent a kézi munka mellett.
Itt ma befejezném írásomat. Rövidesen újra jelentkezünk.
Nagyon érdekes, a jövővel foglalkozó cikkek sorára bukkantam a neten.
Ezen cikkek ilyen-olyan szempont szerint jövendölnek, mondják el a véleményüket. Ezeket szeretném csokorba fogni, a hasonlóságokat, különbözőségeket elemezgetni az Önök segítségével.
Igaz, most egy kicsit előre ugrom a tervezett írásaim tervezett tematikájához képest, de ezt most bocsássák meg nekem. Sőt, ha lenne véleményük, azt szívesen vennénk.
A kérdés tehát az, hogy milyen lesz az élelmiszer termelés 2050 körül ? Mit eszünk, s azt hogyan, hol termelik meg ?
A kérdés általánosabban feltéve, Mi az a Future farming, azaz a jövő agrogazdálkodása ?
A jövő agrár gazdasága kifinomult technológiákat fog használni, mint robotok, hőmérsékleti és nedvesség érzékelőket, a növény igényeinek teljes figyelembe vétele, GPS technológia. Ezek a növény minden igényét kiszolgáló technológiák profit hozóvá, hatékonnyá, biztonságossá és környezet baráttá teszik a termelést.
Valószínűleg addigra a kertészeti növény termelés hatalmas üveg házakban, egymás fölé helyezett tálcákon, (vertical farming) folyamatosan monitorozott tápoldat összetétel figyelésen fog alapulni. És mi lesz a talajon termelt növényekkel ? Gondolom, párhuzamosan fog létezni a szántóföldi termelés és a zömében zöldség növényeket termelő szinte irodaház kialakítású termelő hely. Ez utóbbi akár a nagy városok közepén is létezhetnek.
Lássuk a következő kérdést.
Lesznek 2050-ben farmok?
A jövő farmjainak rengeteg adatra, információs szakemberekre lesz szükségük. 2050-re gén módosított növények lesznek, s ez egy hatalmas fajta választék szélesedést indít el. Hát ezek egyenlőre elég hátborzongató kilátások.
Vertikális farm, - Szingapúr -
Élelmiszerhiány lesz 2050 körül ?
A humanitárius szervezet, Oxfarm azt jósolja, hogy 2050 körül élelmiszer hiány lesz. A növekvő népesség túlszárnyalja az élelmiszer termelés ütemét.
Ezt már egyszer Malthus megjósolta, de akkor még nem jött be a jóslat. Ma közelebb lenne az igazsághoz.
Prof. Cribb szerint a vízhiány, termőföld hiány, energia hiány párosulva a növekvő népesség növekvő igényével 2050-re valóságos élelmiszer hiány lép fel.
Feltételezhetően nem egyszerre mindenütt.
2050-re a Föld népessége 9,6 milliárdos létszámot ér el feltehetőleg. az élelmiszer igény cca. 60 %-kal lesz magasabb a mainál.
Hatalmas lehetőség előtt az élelmiszergazdaság!
Sokan úgy gondolják velem együtt, hogy a végső helyzet lehet jobb is, rosszabb is. Példaként hadd mondjam el, hogy cca. 20 évvel ezelőtt részt vettem egy megújuló energetikai táborban, Dánia északi részén. Ott, a tenger partján egy működő 2 MW-os szélgenerátor tövében mondta el Mr. Preben, az házigazdája a workshopnak, hogy bizony, a kőolaj készletek már a végüket járják, nincsenek un. „elefántnak” becézett jelentős frissen feltárt források. Ma tudjuk már, hogy Mr. Prebennek nem volt igaza.
A FAO 2009 évi véleménye szerint a Föld az akkori produktumának másfél szeresét képes előállítani.
Mi is változott azóta ?
Talajerózió
Folyamatosan romlik a talajok minősége világszerte. Dr Kopácsy János a Népszavában megjelent cikke szerint ( 2020. 01.02)
Mekkora termőterületek kerülnek még beton alá?
„Mikor lesz végre világos, hogy a termőföld a legnagyobb érték, s ha elfogy, nincs min termelni, nem lesz mit enni, vagy ha igen, megfizethetetlen áron? Szállóigévé vált egy mondás, hogy ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok. Szavak vannak - tett mikor lesz? A tisztelt döntéshozók elolvasták azt, amiről döntést hoztak?
Az elmúlt harminc évben már egy megyényivel csökkent Magyarországon a termőföld mennyisége.”
És a folyamat nem áll meg. Minap azt hallottam, sőt láttam a Világ híradóban, hogy Brazília a világ felháborodás ellenére folytatja, sőt nagyobb ütemben az amazóniai esőerdők kivágását. Szükség van a fára, szükség van a területre. A kapitalizmusnak működnie kell?
És lehet, hogy megtermelhető lenne a másfélszeres élelem mennyiség, ami a jelenlegi népesség ellátásához szükséges de ehhez mennyi állatfajnak kell kipusztulnia ? Hisz már most is katasztrófális a rovarok, ideértve a beporzó rovarok számának csökkenése.
És mellesleg világban közel milliárd ember éhezik, s mellé még több az alultáplált.
És még tovább :
Ahogy a személyenkénti bevételek, keresetek nőnek, úgy tolódik el a nagyobb jövedelem birtokában a fogyasztók táplálkozási igénye a hüvelyesek, majd a hús félék irányában, miközben a gabonafélék fogyasztása csökken. David Widmar
Már ahol van elég táplálék.
Továbbá írja még David Waldemar
Miközben az idősebb farmerek, termelők kilépnek az aktív munkából, a helyükre lépő fiatalabb generáció számban már kevesebb. A farmok átalakulása gyors és egyforma lesz mindenütt, a változás az egyre nagyobb és koncentráltabb farmok irányába mutat.
Az egyszemélyes, vagy éppen családi gazdaságok közepes vagy nagy méretű farmokká válnak ahol a család tagok dolgoznak és alkalmazott munkások vegyesen.
Számomra nem egészen világos, hogy a dinamikusan emelkedő népesség ellenére miért szenved a mezőgazdaság majd minden ágazata munkaerő hiányban ? És ez a fokú súlyos munkaerő hiány az elmúlt 6-8 évtől generálódott.
Ennek eredményeképpen aztán elképesztő technológiai fejlődés vette kezdetét.
A talajok állapotának folyamatos figyelése, a termés állapotának monitorozása a műholdak segítségével illetve a drón technológia által lesz a fő irány. A precíziós gazdálkodás folyamatos beépítése a termelésbe egészen a növények szintjéig. Az un. Blue River Technológia alapján kamerák, processzorok, számítógépek, szinte mm pontossággal dolgozó permetező fejek kezelnek egy saláta ültetvényt például. Ez a technológia kisebb kémiai terhelést, alacsonyabb környezeti veszélyt jelent már 2050-es években.
Valóban, már a drónok és precíziós elvek alkalmazásra kerülnek a magyar mezőgazdaságban is.
De vajon a technológiai fejlődés általi többlet termékek minősége milyen lesz ? Értsd ezalatt a beltartalmi értékeket, amelyek a legfőbb előnyei lennének a zöldség/gyümölcsök fogyasztásának. Már most, az új technológiák bevezetésének hajnalán megállapítható, több egybehangzó tanulmány szerint, hogy akár az 50 évvel ezelőtti paradicsom, paprika, és egyéb termények sokkal több hasznos biológiai anyagot ( vitaminok, ásványi anyagok, flavonok, antioxidánsok stb. ) tartalmaztak.
Ez talán annak is köszönhető, hogy a termő talajok jóval kevesebb szerves trágyát kapnak manapság, mint korábban. Elmarad a hatalmas hasznos baktérium tömeg talajba juttatása. Az egyre nagyobb termés átlagok egyre több ásványi anyagot vonnak ki a talajokból, melyek pótlása csak részben történik meg, az is főleg a makro elemekkel. A talajok regenerációs képessége, hogy a következő évre nagyobb adag mikroelemek szabaduljanak fel az agyagásványokból, nem tud lépést tartani a kivonással.
Hová tűnik a közmondás értelme : Gazda szeme hízlalja a jószágot. Átalakul a drónom kamerája hízlalja a jószágot értelmüre.
Dácsa
Foglaljuk hát össze az eddigi lehetőségeket a jövő farmerkodását illetően:
Biotechnológia, azaz előnyös genetikai ,módosítások, hogy a növények ellenállóbbak legyenek, jobban hasznosítsák a rendelkezésre álló tápanyagokat.
Magas műszaki tartalmú gépek, azaz teret nyer a robot technológia
Precíziós művelés, a szenzorok által folyamatosan közölt adatok alapján lehetőség nyílik az azonnali beavatkozásra bármilyen előre tervezett állapottól eltérő helyzetben.
Az input anyagok minőségének javítása, mint nedvesség, biológiai talaj és növény adalékok annak érdekében, hogy javuljon a lehozatal.
Nagyobb farm méretek, hogy komplexebb üzleti fogások legyenek megvalósíthatóak.
Kontrollált környezet, mint üvegházak, ahol napra készen, frissen betakaríthatóak a növények.
Természetesen a termelés növekedésének másik oldalán bőséggel találhatóak a növekedést fékező tényezők. Azaz inkább az egy emberre eső megtermelt mezőgazdasági termény mennyiségnek növekedése ellenében:
A népesség növekedése
A jövedelmek növekedése következtében sokak hús iránti igényének növekedése, jobban mondva a minőséginek mondott táplálkozás terjedése.
Az egyre több allergiás ember számára speciális étrend kialakítás
A még mindig meglévő pazarlás
A termőterületek mennyiségének folytonos csökkenése. Beépítések.
A termőföld minőségének folytonos csökkenése.
Csökkenő felhasználható vegyi anyagok mennyisége.
A klímaváltozás, azaz szárazság vagy éppen árvizek termést pusztító hatása.
Ide kívánkozik éppen a Nat. Geo. magyar nyelvű kiadásának márciusi számából a cikk, mely az Alpok gleccsereit siratja el.
Egyenlőre a síelés lassú leáldozásának, van a cikk szentelve, az tudósok erőfeszítéseinek, hogy a folyamatot lassítsák. Van azonban egy nagyon rövid bekezdés annak szentelve, hogy az Alpok gleccserei által táplált nagy folyók, mint Duna is, Rajna is és még sok más vízfolyás lassú elapadása lesz tapasztalható, ahogy a nyári víz utánpótlás megszűnik.
Minap egy hazai cikk szólt a Sárrét csatornáinak teljes kiszáradásáról. Pedig egy valahai nedves márciust írunk, amikor a jelzett csatornákban méter magasan kellene állnia a víznek.
Rovarok kártételének növekedése.
Illetve beporzó és hasznos rovarok számának csökkenése.
Hadd írjam le érdekességképpen, hogy milyen cikk is jelent meg a magyar nyelvű National Geographic márciusi számában. Ugandáról van szó, ahol jó üzlet volt éveken keresztül egy bizonyos szöcske begyűjtése étkezés céljából. Mára hatalmas nagy apparátusokkal,, világító testek és fémből épült befogók segítségével már annyi szöcskét sem tudnak fogni, mint néhány éve még egyszerűbb eszközökkel. Túl sok fogás, lassan elfogy a szöcske. De hisz ezt már többször is átélte az emberi faj, tőkehal, szardínia, cet félék túlhalászása formájában, kárát látta a mérhetetlen éhségnek teknősök, madarak, bölények stb. serege. És még mi minden. Tehát úgy tűnik, hogy kifogyhatatlannak tűnő élelmiszer források mégis csak kifogynak. S akkor hogyan tovább ? Ugyanis a rovarok éppen a jövő egyik lehetséges élelmiszer, fehérje forrásának lettek kikiáltva. Lehet, hogy vannak bíztató labor kísérletek bábokkal, hernyókkal és így tovább, de hát 2050-re 9,6 milliárdnyian leszünk !
A szántóföldi gépesítés, mint betakarító gépek, metsző robotok stb. által okozott minőségi károk, a növény élettartamának csökkenése. ( szőlészek egybe hangzó véleménye szerint a gépi metszés csökkenti a szőlő élettartamát ) De a gépi betakarítás is minőség és mennyiség csökkentő hatással bír. Legalább is ma még)
Éppen ma, március 3-n volt egy riport a szőlő gépi metszésének megoldásáról. A gépi szüret, gépi kacsolás stb. után gépi metszés is !!!
Politikai akarat, amely egy megjósolhatatlan segítő vagy éppen hátráltató ágens. Egyéni gazdasági érdekek hogyan befolyásolják a fejlődés irányát ?!
Beporzó rovarok nélkül nincs élet..
Alkalmazkodás a feldolgozó iparhoz. (érdekes módon a legkifinomultabb cikkek sem foglalkoznak a feldolgozás szükségességével. Valószínűsíthető, hogy az energia árak növekedése gátat szab a mezőgazdasági termékek „választékot bővítő” export/importjának.
A feldolgozó ipar alapanyaggal való ellátása sokkal komplexebb feldolgozási szortimentet fog kívánni. Például valószínűsíthetően visszaáll a fermentáció szerepe és kibővül a gabonafélék csíráztatásának, a csírák felhasználásának múltbéli szerepe. Példának hoznám a csíramálé-t, amely a búza több napos csíráztatása során keletkező kis csíra növény préselése és liszttel való tésztává gyúrása, sütése. De az egyéb csírák is, mint retek, brokkoli, hagyma, lucerna, zsázsa stb. csírák feleslegessé teszik az üvegházakban termelt alig paradicsom ízű paradicsom fogyasztását.
Bizonnyal a múltban elképzelhetetlen volt, hogy géppel lehet vetni. Megoldódott.
Az Agroker-ek és szaklapok kínálatában rengeteg nagy teljesítményű bármiféle munkára fogható célgép megtalálható. Méretük egyre nagyobb, áruk egyre húzósabb. Már tényleg csak jelentős állami támogatással lehet ezen gépeket megvásárolni.
Valóságosan mekkora is az ideális méretű gazdaság ? Hányan dolgozzanak ott hogy a munka tökéletesen el legyen látva ?
Valaha cél volt vidéken, hogy a lakosok lehetőleg helyben találjanak munkát. Ezt TSZ a biztosította. Mondjuk 3.000 ha föld területen. Takarmányilag önellátó szarvasmarha telepek, külön a hús és tejelő marhák részére istállók. Általában sertés telepis része volt a gazdaságnak.. A trágyák évente a harmad terület betakarására elegendőek voltak.
A tejet helyben feldolgozták, folyó tejként vagy sajtként értékesült. De mindenképpen volt egy megyei illetőségű nagy tejfeldolgozó, amely lehetőleg a legkisebb szállítási ráfordítással fogadta a tejet és értékesített.
A hús marhát és sertést program szerint szállították a nem túl távoli Húsgyárba.
Kifogástalan állatorvosi szolgáltatás, kifogástalan higiéniájú telepek, viszonylag kevés járványos betegséggel.
Ahogy korábban szó volt róla, a zöldség termelés a háztáji birtokokon valósult meg, igen magas hatékonysággal.
A gyümölcsöket, zöldségeket versengve vásárolták a felvásárlók, konzerv, hűtő üzemek részére. Ezen termékekből zömében export lett.
Igen, lehetnének kis farmok, melyek összefognak és együtt termelnek. Ott szükség lenne szerződések betartásár, kívánt fajták, kívánt technológia szerinti termelésére. Vannak országok, ahol ez jól működik. Magyarország még nem tartozik ezek közé.
Látszólag a fenti soroknak semmi közük a jövő élelmiszer ellátásához. Pedig sok van, mert akár 5 vagy 30 év múlva az élelmiszer vertikum minden eleme startégiai fontosságú lesz, kiemelt „iparág”. Mert enni fogunk, autózni lehet, hogy kevesebbet.
Vajon az igazi sok-sok ezer hektáros nagybirtokok életképesek lesznek-e ?
Erre nem tudom a választ. Én továbbra is úgy látom, hogy a szociban megszokott birtok felépítés, foglalkoztatási rendszer, életképes volt.
Naponta hallani híreket, hogy zöldmezős beruházásként újabb 10 hektár területen akkumulátor gyár létesül. Ezekre kétségkívül szükség van és lesz. De mit fognak enni a dolgozók ? És meddig lesz elegendő lítium vagy ha közben teljesen megváltozik az elektromos energia tárolásának technikai háttere, akkor egy újabb beruházás lesz ?
Már most gondot jelent a chip beszerzése. Mi fog történni a robotizálás egy magasabb fokán ? Lesz elegendő nyersanyag a megalkotásukhoz ?
Mára ennyi. Nagyon sok pro és kontra mondat hangozhatna el. Egyik oldalnak is igaza van és a másiknak is. De hát ez hogy lehet ? A kérdést felvetőnek is igaza van.
Szeretném folytatni a közeli jövőben csapongásomat, várva, hogy az olvasók is elmondják véleményüket a mi eszünk a jövőben gondolat körben.
Következő sorozatomban az emberiség jövőbeni táplálkozásáról kívánok értekezni. Eleinte könnyűnek tűnt a feladat, majd ahogy több és több emberrel, különböző korú, beállítottságú, anyagi helyzetűvel, beszéltem, ahogy a témához tartozó irodalmi, tudományos anyagot számba vettem, kiderült, hogy dehogyis egyszerű a feladat.
Sci-fi íróink könnyen megoldják, szinte periféliásnak tekintik az „Utazások” során az elfogyasztott étel származását, minőségét. Szinte csak „van”. Van tabletta, van valamiféle folyadék, pépes anyag, de nem ez a lényeg az utazás alatt. De, bizony ez a lényeg!
Magyar űrkonzerv fejlesztés 1978- 1979 /sertéspörkölt, libamájpástétom, babsaláta, disznósajt, stb./ , a 1980-as Szojuz – 36 programra, amikor is Farkas Bertalan szállt be az űrhajóba.
Manapság az ISS-en /Nemzetközi Űrállomás/ felszolgált menü
Hiába tervez az EMBER utazásokat akár a legközelebbi égitestekre, hiába adottak bizonyos technikai feltételek esetleg az utazáshoz, messze vagyunk a minőségi és mennyiségi táplálék biztosításától hosszabb időre. Sőt, visszatérve a Földre, még itt sem megoldott a zökkenőmentes élelmiszer ellátás, és újra „sőt”, a gondok évről évre növekednek, egyre kevesebb megoldott probléma mellett egyre több az új ellátási gond.
A mit eszünk a jövőben kérdésre adandó válaszhoz tegyünk egy utazást a múltba. Ehhez az utazáshoz Horváth Balázs: A beteg bolygó (Typotex, 2019) című kitűnő könyve adott útmutatót.
Az ember az őskorban kis létszámban élve, ellátva magát már hatékony fegyverekkel, élvezve a tűz áldásait, már bizonyos ételkészítési ismeretekkel bírva, mint fermentálás, alkoholos italok előállítása, alapfokú főzési tudás, a sütés, pirítás ismereteinek felhasználásával nézett a mindennapok elébe.
Nem lebecsülendő tudással rendelkezett, még a mai természettudományos ismereteket is jól bírta, hisz több évezredes gyűjtögetési, vadászati tapasztalatok, tudás birtokában volt. Ismerte a gyűjthető növényeket, évszakról évszakra tudta, hogy mit, hol szerezhet be. A vadászok pedig több- kevesebb sikerrel hoztak húst a napi diétához. Valószínűleg sok-sok évezreden keresztül állhatott fenn egy kissé nyomorúságos, mégis talán Paradicsomi állapot. Horváth Balázs szerint, s állításait irodalmi idézetekkel alátámasztja, illetve a még ma élő alig néhány igazi gyűjtögető törzsecske napi életvitelét szokásait figyelembe véve, az ősember, bár gyakran éhezhetett, de nem volt alul táplált, diétájában minden a test egészségének fenntartásához szükséges kalória és bio anyag megvolt.
A létszám növekedését könnyűszerrel tudták levezetni azzal, hogy a létszámbővülés újabb területekre tudott elvándorolni vagy az egész törzs kerekedett fel és újabb élelmiszerforrás közelében telepedett le.
Korábban olvastam, hogy az ember az amerikai kontinenst imponálóan rövid idő alatt vette birtokba. Az utolsó nagyobb jégkorszak idején Ázsia területéről a befagyott tengeren át foglalhatták el Amerika északi területeit, majd alig 12.000 év alatt egészen Patagóniáig benépesítették a földrészt.
Igaz, közben, feltehetőleg kiirtották a területen őshonos nagyobb emlősállatokat, többek között a vadlovat is, amelynek eltűnése miatt állati erőforrás nélkül maradtak utódaik.
Példának szokták hozni a Húsvét szigetek esetét, ahol az ember a kívánatos fenntartható gazdálkodást elfeledve visszasüllyedt a távoli múltba, alig pár év alatt a teljes megsemmisülés közelébe kerülve. Igaz, talán a „felfedezésük” sem volt rájuk nézve siker történet.
A népesség növekedésével jelentkező többlet élelmiszer igényt a pásztorkodó és letelepülő növénytermesztő közösségek az élelmiszer termelés növelésével próbálták folyamatosan utolérni.
És állítólag itt kezdődtek a bajok. Egyrészt az élelmiszer termelés növekedését, amely köszönhető volt a folyamatosan termelésbe vont újabb területek feltörésével, némi technikai fejlesztéssel, esetleg az éghajlat időnkénti, mondhatni periodikus melegedésével, az öntözés fejlődésével, trágyázás állati és emberi eredetű hulladékkal stb. nem a már meglévő létszámú népesség ellátásának javítására fordítódott, hanem megindult az újabb és újabb népesség növekedés.
A körülményektől függően például lassú vagy gyors átmeneti ághajlat változás, a földek kimerülése, a környezet megváltoztatása miatt eróziók, áradások, mikroklíma változása aztán éhezéshez, az egészségi állapot általános leromlásához vezetett. Ezért aztán különösen pusztítóvá váltak az ókori, középkori nagy pestis, kolera, himlő járványok, háborúk kezdődtek területekért. Így aztán rövidebb ideig kiegyenlítődhetett az élelmiszer termelés és fogyasztás egyensúlya. Viszonylag rövid ideig, mert kezdődött minden elölről.
Számomra elgondolkodtató volt, hogy például Kelet Afrikában a pásztorkodó, de növénytermesztéssel is foglalkozó csoportok első dolga a saját védelmük és állataik, terményeik védelmére épített földsáncok, falak megalkotása volt, amellyel a fosztogatók ellen próbáltak meg védelmet keresni. Micsoda pazarlás végig a régi és új történelmünk során erőforrásokat felhasználni a tolakodó fosztogatók távol tartására, mondjuk újabb öntöző csatornák megásása helyet.
De hát nem mondhatjuk, hogy az öldöklés és háborúk nem voltak hasznosak, hisz kisebb nagyobb mértékben csökkent az élelmiszert fogyasztók száma. ????
Hogy az ősi Egyiptomban éheztek volna a lakosok? Valószínűleg, amire utal az Egyiptomot érő 10 csapás, vagy a hét szűk esztendő mítosza. Pedig termékeny területekről, jól megszervezett élelmiszertartalékolásról tanultunk az iskolában. Ősi Dél Amerikai városok, államok tűntek el a süllyesztőben, mert az élelmiszertermelésük már nem tudta ellátni a néha sok-százezresre duzzadó népességet.
A modern középkor is bővelkedik szerte a világon, beleértve a fejlett kínai társadalmat, Európát is a legkomiszabb járványt is lepipáló éhínségekkel. Amiről feltehetőleg mindannyian hallottak, az Írországi-i burgonyavészt követő éhínség, kivándorlási hullám.
Még a XX. századi Magyarországon is ünnepnap volt, amikor a falusi lakosság húshoz, zsírhoz jutott. napi diétájuk nagy része szénhidrát alapú volt. Az igavonó állatok takarmányozására a művelésbe vont terület akár harmadára is szükség volt. De, trágyát adtak, ami részben kárpótolt a területi veszteségért. Régi szakácskönyvek, leírások tanúsítják, hogy a népi étkezések receptjei nagy részben szénhidrát alapú ételekről szólnak. Babsterc, röstölt krumlis tészta, krumplis levesek, szilvalekváros krepli, dödölle, tésza levesek, gánica, kattancs…… Rengeteg dara, kukoricadara, tészta, liszt, zsíron pirítva, hagymával ízesítve, lekváros tészták. Ritkábban tepertő, füstölt húsok, szárított húsok. Tojás csak idényszerűen, víz közelében szerencsére bővebben hal, rák, kagyló. Csonthájasok, mint a dió, mogyoró, mandula szintén csak módjával jutott az asztalra. Gyümölcsök friss fogyasztására vannak ugyan leírások, de inkább a vitamin tartalmuktól megfosztott cukros befőttek, aszalványok dobhatták fel a mindennapok egyhangúságát.
1981, a felvétel a Bosnyák téri Vásárcsarnok melletti nagybani piacon készült.
1990 tájékán a kenyai Nairobi egy zöldség feldolgozó üzemében ténykedtem. A munkaidő 12 és 13 óra között engedett egy óra ebédidőt. A szegény, zömében fiatal, munka reményében a fővárosba vándorló munkások a gyárak, ipari negyedek körül sebtében megépített „ Kiosk”-ok egyikében ebédelhettek. Már akinek volt pénze. Mit is kínáltak a Kiosk-ok ? Csupa szénhidrát alapú ételt. A klasszikus, a világon mindenütt elterjedt kukoricadarát, ott ugali néven, a búzaliszt alapú mandazi névre hallgató gombócot, többféle bab, főző banán , kukorica liszt felhasználásával készült ételt. Híg zabkásával öblítették le a néha „fujtós” falatokat. Még szerencse, hogy trópusok lévén elérhető volt némi avokádó (csak a módosabb munkások engedhették meg maguknak) papaya, kókusz belső rágcsálása volt a fogmosás.
Húsféle nem igen akadt a Kioskokban. A gyár, ahol ténykedtem, tulajdonosa, Mr. Kundan úr ünnepi alkalmakkor (értsd számára ünnepi, mint menyegző a családjában, indiai ünnep pl. Divali) a dolgozók számára egy-egy kecskét vágatott.
Alapjaiban a dolgozók a Kioskok kevéssé higiénikus ételeitől gyakran szenvedtek a gyomorrontással rokon bajokban. Mindezt egy olyan élelmiszer feldolgozóban, amely zöldbabot konzervált Európába.
Két dolog is bizonyítást nyert. Egy, hogy még a XX. század legvégén is, sőt a mai napokban is olyan zöldségfélék, számtalan mini zöldség európai éttermek részére került megtermelésre, amelynek fogyasztása nagyban hozzájárulhatott volna, vagy éppen mostanság is hozzájárulna a helyi lakosság élet minőségének javításához.
A kiváló élelmiszer megtermelése, és értékesítése minden nemzet számára elsődleges fontossággal bír! csak rajtunk múlik, hogy milyen lesz a jövő élelmiszergazdasága!
Másik tanulság az, hogy vidéki környezetükből kiszakadó, elvároiasodó fiatalok már nem tudták, hogy az ananász, papaya, avokadó belső magja stb. fogyasztása megszűntette volna gyomor/bél panaszaik jó részét. Cinikusan szólva, inkább meghaltak, mert orvoshoz menni nem volt pénzük.
És a fenti helyzet rendkívül jellemző volt, messze nem egyedi. Íme, élelmezési helyzet a mai napok kincses Kenyájában.
Ezzel szöges ellentétben állt a gyár vezetőségének, így jómagamnak is a luxus ellátása ebédidőben. Külön konyha, külön alapanyagok. Sok saláta, bőven tojásos étel, péntekenként helyi hal, Tilápia. És ez még semmi ahhoz képest, amelyet a neves éttermek kínáltak. A városi jobb módú emberek, kereskedők, iparosok a helyi piacokon tényleg a bőség zavarával nézhettek szembe. Százféle zöldség, gyümölcs, fűszerek, az európai stílusú –talán tulajdonú is -, élelmiszer áruházak húspultjai megszégyenítették a legjobb magyar kínálatot. A hagyományos tőkehúsok mellett, legkevesebb hat féle állat húsát kínálták, megjelent a konyhakésszé tett kínálat, mint a filézett, kockázott, szeletelt alapanyagok sokasága, az előre pácolt, fűszerezett húsok mellett.
Mire is világít a fenti példa rá ? Hogy a sokat emlegetett elosztási hiányosságok országon belül, társadalmi rétegen belül is hiányos tápláltságot, alul tápláltságot, éhezést idéznek elő. Mert tiszta szívből állítom, hogy egy, a Kioskban ebédelő munkást hasznosságánál fogva megilletett volna a jobb minőségű ebéd.
Ugyanakkor hétvégenként egy-egy fiatalt elvittünk kocsinkkal szüleihez, valahová vidékre. Inkább tanyának tűnő, mint falusi környezetben élő család szerény méretű shambán élt. Nem bőséggel, de egészségesen. Kis területen akár 20 féle hasznon növényt termeltek, itt-ott kikötve egy-egy kecske falatozott. Szemünk előtt történt, hogy eltelepítették az új banánt, miután a leérett banánt kivették, a sarját eltelepítették. Az érett kukoricacsőről levettek egy szemet, eldugták a földbe. Látszólag össze- vissza nőtt minden. De nem volt növényi betegség!!!!
A szomszédságban nagyobb farmon kávét termeltek. Csak kávét, igaz, példás rendben sorakoztak a cserjék, gondosan permetezték őket, és a dolgozók a nairobi gyári munkásokhoz hasonlóan egyoldalú, szegényes táplálékon tengődtek.
Kávé
Szinte üdítőleg hat számomra, hogy a bor fogyasztása dívott végig az emberi történelem során. Végül is fermentált gyümölcsléként felfogva a bort, - nem mint mámort okozó italt -, még módjával fogyasztva, egészségesnek is mondhatjuk. A néhány országban, például Angliában elterjedt sör félék juttatták a lakosságot több bio anyaghoz.
Mediterrán országokban az olíva olaj, a sóval tartósított olajbogyó jelentett kiváló kalória és bio anyagforrást. Európa hidegebb részein pedig a savanyú káposzta, a káposztás, lencsés ételek jelentettek némi változatosságot.
Volt még a módosabbak részére sajt, vaj, a kevésbé módosak szalonnával ünnepelték a templomba járós napokat. A legendás erjesztett lótej, a kumisz is vitamin és fehérje forrás volt. Kenyában a Maszáj népesség körében dívott a marha tej és marha vér erjesztése. Valóságosan a betegek, öregek ihatták első sorban.
Szerencsés volt Európa, hogy az Újvilágból csodálatos új növények származtak át. Szinte üdvözölni kellene a törököket, amiért számtalan új zöldségfélét terjesztettek el . Nem tovább időzve a múlt táplálkozásán, összefoglalva kijelenthetjük, hogy a technikai fejlődés, a jobb mezőgazdasági szerveződés, a lassan elfogadottá váló nemesítés, a trágya félék behozatala ( pl. foszfát, guanó ) jobb talajművelés stb. ellenére Európa aligha táplálkozott minden igényt kielégítő módon egészen 1850 es évekig. Akkortól az állati energiaforrásokat lassan felváltotta a gőz, majd kőolaj, ezzel is felszabadítva területeket, amit addig takarmánytermelésre fordítottak. És egy másik forrása az élelmiszereknek, a kapitalizmus erősödésével, a gyarmatosítás általánossá válásával, a tengeri szállítás fejlődésével megnőtt az élelmiszer behozatal. Tehát az ellátás jobbá válása más területek kizsákmányolását jelentette. Majd az Európai élelmiszertermelésre ható nyomást nagyban csökkentette a kivándorlás is.
Napjainkban fényes aranykorát érjük az élelmiszerrel való közellátásnak. Vannak túltápláltak, jól tápláltak, megfelelően tápláltak, alul tápláltak, kis számban még éhezők is. Az országosan naponta elfogyasztott kalória mennyiséget elosztva a lélekszámmal, egészen hízelgő szám jönne ki.
Soha nem látott nagyságú termésátlagot produkál a búza, kukorica, napraforgó, repce. Viszont eltűntek jól a háztáji zöldség termelő egységek. Megfogyatkoztak a kisebb nagyobb zöldséges táblák. Elvétve hallani sokhektáros paradicsom, paradicsom alakú paprika táblákról, nem beszélnek egymás között az emberek uborkatermelési módszerekről, felvásárlási árakról. Eltűntek országszerte a háztáji gazdaságok termékeit felvásárló telepek, képviselve konzervgyárakat, ÁFÉSZ-eket, Hűtőházakat, exportáló egységeket. Nincs kiírva falvak szerte, hogy „nyúl felvásárlás péntekenként”, vagy „galamb átvétel”. Nem kezdődik a felvásárlási szezon a csiga gyűjtésével. És nincsenek helyek, ahol az erdei termékeket vennék át, mint gomba, csipke, galagonya stb.
Minap beszéltem kedves iskoláskori barátommal az Állatorvosi Egyetemről, ki pályáját kezdve 1979-ben még országosan 10,5 millió sertésről tudott. Ma ez a szám 3,5 millió. Hasonló módon csökkent a szarvasmarha állomány is. Nem tudott adatot adni a baromfiállomány alakulásáról, de nekem úgy tűnik, mintha kevesebb lenne az is.
1977
Gyermekkoromban fontos szempont volt egy közellátásban árusított hús megítélésében, hogy milyen például a sertéscomb íze. Sőt, mennyire megy össze a hús a sütés, főzés során? Ma mintha túl nagy lenne a hús víztartalma, amit jelenthet az is, hogy a nejlon fóliába!!!!!! tett hús néhány óra alatt levet ereszt a hűtőben. Hát bizony ezt a húst nem lehetett volna a hetvenes évek zsírpapírjába csomagolni. Hasonló a tapasztalat a csirke húsoknál is.
De… ahogy legenda számba ment, hogy a bő nitrogén ellátással „fel lehet fújni” a zöldség/gyümölcsök méretét például, ami a beltartalmi értékek és a tárolhatóság rovására ment. Hasonló diadalmas, kísérleti munkáról szóló bejelentés eredménye, hogy sertéstenyésztés, broiler csirke nevelés terén micsoda gyorsaságot értünk el. Sőt a minap a hazai ponty termelésről szóló rádió riportban számoltak be arról, hogy a hagyományos három éves ciklust, ami az ivadék neveléstől az asztalra kerülésig eltelt időt jelentheti, gondolom én, sikerült egy évre leszorítani. El sem hiszem ezt a gyorsaságot, remélem, valamit félreértettem.
De ugyan így a húsok pácolása, füstölése, a sajtok érlelése, borok kifejlődése terén is csodálatos felgyorsulásoknak vagyunk tanúi. Műpác, műfüst, mű ízesítő.
Még az egyetemen tanúja voltam a gyümölcsösök átalakulásának. A valahai nagy termőkoronájú gyümölcsfák kordon mellé lettek téve. Sokféle rafináltan megtervezett koronaforma, ágrendszer, elhelyezkedés ikersorba, kettős ikersorba stb. képezték az újítás tárgyát.
Majd kiderült, hogy ez sem elég, mert nincs, aki metssze, szedje a gyümölcsöt. Megjelentek a gépi szedésre „alkalmas” fajták. Már a málnát is géppel szedik sok helyen. Így éri meg !!!! felkiáltással, vagy inkább ne legyen málna.
1974
Aztán kiderül, hogy valahol valakiknek külföldön mégis csak megéri málnát és sok mindent termelni, mert megjelennek a boltok polcain egzotikus és kevésbé egzotikus származási hely megjelöléssel igencsak nálunk is termeszthető, termelhető élelmiszerek.
Hasonló módon járt nagyon sokféle zöldség is. Csatasorba álltak az egy menetben betakarító gépek. Olyan zöldségféléket takarítanak be egy menetben, amelyek közismerten több hullámban adnak termést. Mint paradicsom, zöldbab, fűszer paprika stb.
Furmányos módon nevelt tyúkok adják a tojást, fólia házakban már talaj nélküli kultúrákban akár 10 méter magasra felfuttatva termelik a paradicsomot, uborkát. Óriási termésátlagok, hihetetlen beruházás igényű műszaki berendezések segítségével. És egyre kevesebb ember szükséges a működtetéshez. Helyettünk mindent elvégeznek a gépek, robotok, robot karok. Egy nap talán a fogyasztást is.
A sort folytathatnám, százféle terméknél, valaha hagyományos módon termelt növények válnak a modernizáció, avagy a profit termelés oltárán silány árucikké.
Igen, ez egy módja az ellátás biztosításának. Ugyan leírják sokfelé, hogy az igazi, egészséges, jó ízűi marhahús csak a legelőn nevelt marhának van. Valaha gondot fordítottak arra, hogy levágás előtt gesztenyét adtak a pulykának, hogy húsa jobb ízű legyen. Biztos ma is van hasonló „költséges” eljárás, de bizony sokan kimaradnak belőle.
És még a gyors termelés, a költség hatékony módszerek tömeges bevetése ellenére is mostanság azzal szembesül a médiát néző és hallgató, hogy nincs, nem lesz, drága lesz „Mi? Minden!
Elmondhatjuk hát, hogy volt jó ötven, hetven évünk, amikor hagyományos módon termelt élelmiszerek, nyersanyagok hagyták el a termelést. Nagyjából korszerű módon feldolgozva, még törődve a jó minőség megőrzésére. 70 év az elmúlt 10.000 évből.
Az elkövetkező cikkekben szeretném végig venni azokat a szempontokat, lehetőségeket, amelyek biztosíthatnák élelmiszer ellátásunkat, nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. Kitérnék arra, hogy tényleg elkerülhetetlen e, hogy megjelenjen a futurisztikusan hangzó 3 D élelmiszerek sora, az alga táplálék, a rovar táplálék, a lombikban növesztett húsok stb. Vagy van-e még tartalékunk arra, hogy „hagyományos” módon állítsuk elő mindennapi ételünket, s annak egészséget megőrző tápértéke legyen, ízes legyen, hogy az étkezés örömöt okozzon.
Előadást fogok tartani a XIII. HUNGALIMENTARIA konferencián!
Időpont: 2021. november 9-10.
A konferencia online kerül megrendezésre!
Miről is szól a HUNGALIMENTARIA konferencia?
Idézet a meghívó szövegéből:
„Örömmel tájékoztatjuk, hogy idén 13-ik alkalommal kerül megrendezésre Magyarország egyik meghatározó élelmiszerbiztonsági konferenciája, a Hungalimentaria. A rendezvény szervezése ezúttal is a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Wessling Hungary Kft. szoros együttműködésén alapul.
A 24 évvel ezelőtt indított Hungalimentaria konferencia-sorozat célja az, hogy az élelmiszerek és a takarmányok vizsgálatát végző laboratóriumok munkatársai, a vizsgálati eredményeket hasznosító, döntéshozó szakemberek és minden érdeklődő számára közel hozza az analitikai kémia, a mikrobiológia és a molekuláris biológia tudományos és gyakorlati aspektusait. Fórumot teremtsen akár a legegyszerűbb, akár a legbonyolultabb feladatokat végrehajtó kollégáknak a közös gondolkodásra, problémáik megoldására, baráti beszélgetésekre.
A pandémia miatt a hagyományos tavaszi időpont helyett 2021 késő őszére tervezett rendezvényt hibrid – fizikai jelenléttel és online - formában szervezzük meg. Célunk, hogy az érintett ágazatokban tevékenykedő szakemberek együtt elemezzék a biztonság, a táplálkozási érték, a jogszerűség, az erkölcs, és az élelmiszerek, takarmányok vizsgálatára fordított munka összefüggéseit, a létrehozható össztársadalmi érték felbecsülhetetlen jelentőségét.”
A szolgálat közlemény után csapjunk is bele a közepébe.
Mikor is? Hát a 1960-2000 évek között. Az Aranykor azonban 1970-1990 közé esett.
Erre az időre kialakult a TSZ és Állami Gazdaságok termelői rendje, megalakultak az ÁFÉSZEK, amelyek biztosították az erős élelmiszeriparunk számára a nyersanyagot.
A Budapesti Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara, a Szegedi és Gyöngyösi Egyetemek gyakorlati élelmiszeripari üzemmérnökök és okleveles mérnökök százait bocsátották ki, akiket sok-sok állás várt a különböző feldolgozó gyárakban. A Műszaki Egyetemen élelmiszeripari gépészeket képeztek, s a kis és nagy gyárakban a termelés mellett saját kitalálású gépek konstruálása folyt. Kis kollektívák a saját üzemi tapasztalatukra támaszkodva know-how-kat, újításokat, találmányokat ültettek át a gyakorlatba és terjesztették az üzemek egymás között. Olyan mondás járta, mivel a nyugati technológia, némely anyagok nem jutottak el hozzánk, mi magunk váltunk olyan innovatívvá, hogy a problémák zömét saját erőből oldottuk meg. S nem csak az élelmiszeriparban. Ugyanakkor a híres nagy Élelmiszer gépgyártó cégek világviszonylatban is jelentős gépexportot bonyolítottak le.
A felsorolt Egyetemeken kiváló professzorok nevelték az utódokat. Még a mai napig is értékes ismereteket felsorakoztató tankönyveket, szakmai összefoglalókat írtak.
Neveket tán egy soron következő írásban adnék közre, hogy a volt tanítványok emlékezhessenek rájuk tisztelettel.
Az ország rengeteg élelmiszert exportált, a hírnevünk és bevételünk nőttön- nőtt. Mondhatni, hogy tejjel- mézzel-borral folyó Kánaán volt az élelmiszer-iparunk. Éhen halni nehéz volt, elhízni esetleg annál könnyebb.
És ma?? Rendszeresen hallgatva a Hajnaltáj c. reggeli Kossuth Rádió műsort, kiderül, hogy már csak szóban a hagyma hazája Makó és környéke, a vecsési káposzta nimbusza is megkopott, burgonya importra szorul az ország, amely annak idején dúskált benne.
A Nógrád megyei ZÖLDÉRT-nél ténykedve egy évben akkora bőségben volt a burgonya és hagyma, hogy minden épkézláb exportőr próbáljon eladni. Mi a ZÖLDÉRT-nél akkor indítottuk útjára egy ötlet alapján a Sütőipar felé a műanyag vödrökbe csomagolt burgonya pürét, melyet kenyérhez adalékként használtak fel.
1972
Sütőipar. A régi kenyérgyárak híre a sárban. Pedig hát nem volt rossz a 3 forintos félbarna és a 3.6 forintos fehér kenyér. Bizony nem, hisz még harmadnap is jól ehető volt. A negyven filléres kifli és zsömle pedig mindennapos reggelink része volt. Ki 6 forintos gyulai kolbászt ehetett hozzá, ki csak kettő-nyolcvanas lecsó kolbászt.
A gyerekek gyakran vittek az iskolába tízóraira Medve, Mackó, Csárdás, C-vitaminos stb. márkanevű kocka sajtot, melynek ára jó ideig 6 forint volt egy 200 gramm súlyú, 6 kockából álló egységnek.
Korábban üvegből ittuk a jó tejet 3 vagy 3.6 forintért literét, majd megjelent a un. zacskós tej fél és 1 literes műanyag zacskóban. Eleinte örültünk a zacskós tejnek, de később rá kellett jönnünk, hogy ezzel megnyitottuk a műanyag csomagoláson keresztül a műanyag hulladékok sorát is. Igaz, egy barátom a jó erős zacskókból készített magának összetűzve a zacskókat, sátrat.
Jó erős volt a zacskó, a csücskét kellett szakszerűen kiharapni, hogy akár vezetés közben is lehessen inni. Később megjelent a fél literes zacskóban a kakaó is, ami már maga volt a Mennyország.
Jobb napokon megengedtünk magunknak kis fonott kalácsot, erős, fényes barna héjjal, omlós belsővel, kis kemény véggel, melyet leharapni élvezet volt. Máskor a papír zacskóba csomagol mákos rongyos kifli 1.3 forintért vagy a pozsonyi kifli 1.70 forintért volt a reggeli része.
Akkoriban még a vaj járta a zsemlébe a margarin helyett, s én különösen szerettem a tubusos kolbászkrémet felvinni a vaj fölé.
Az asszonyok zömében sertés zsírral főztek, amelyet préseléssel vagy inkább kiolvasztással állítottak elő. Állítólag nagyon-nagyon egészségtelen volt, de a legtöbb ember kompenzálta a napi fizikai munkájával. Ellenben csoda volt a tepertő, amelyet minden cég más-más kivitelben tudott elkészíteni. Azaz egy tepertőről meg tudta a „szakértő” állapítani, hogy hol készült. És olcsó volt a sertés zsír és olcsó a tepertő, szemben a mai luxus áraival.
A cukor 4 forint körüli áron volt, és volt számtalan Cukorgyárunk. És a gyárak körül cukorrépa földek, melyek jól beilleszkedtek a vetésforgóba. A levágott répa levél takarmányul szolgált a teheneknek, ahogy a kilúgzott répa szelet is. A jó takarmányért cserébe a tehenek tehén lepényt adtak a jó ízű tej mellett. A tehénlepény pedig eszményi talajjavító trágya. És még járt a cukorgyártás melléktermékeként a cukorgyári mésziszap, mely nagyon ajánlott talajjavító. A gyomirtásról pedig annyit, hogy családok vállaltak fel a TSZ-ben megkapálni sorokat, lazítani a talajt a répa tövek körül. mert mégis csak kapás növény a répa. De hasonló felfogásban gyomtalanították sok helyen a kelő kukoricát is.
A Nagy-kőrúton gyakran kávéztak „munkaidő „ alatt a nyugdíjasok. Szimpla kávé 1.50 forint, dupla 3 forintért lelt gazdára. A Várban a Ruszvurm Cukrászda híres süteménye, a krémes nagyon messziről is vonzotta az embereket. De szerte Budapesten és vidéken is híresen ízletes süteményeket lehetett kapni, olcsón. A fagylalt 1960-ban 50 fillér volt gombóca, majd 10 évvel később 2 forint volt a két gombóc. megjelent Budapest utcáin a Cukrászda elé kihelyezett, mint ma is, olasz fagylaltgép, mely újszerű csavart formában tekerte a csokoládés/vagy vanília lágy, krémes fagyit a tölcsérbe. Kettő forintért adagját.
Igaz, akkoriban még nem volt ÁFA, pedig EU sem volt, amely előírta volna, hogy a nyolcvanas évek vége felé Kupa Mihály, pénzügyminiszter bevezette. Igaz, akkoriban a jövedelmeket szerény mértékű nyugdíjjárulék terhelte, s aki akarta befizette a párt tagdíját. Ennyi, nem több.
A Tolbuhin kőrúti nagy csarnokban lehetett a százféle hús mellett a hátsó fertályon kapni lóhúst, bárányt és nyulat. Állítólag volt galamb is, de azt Édesanyám nem próbált meg vásárolni.
A Csarnok ma gyenge máslása az akkori Csarnoknak. Külcsínében talán nem, de tartalmában mindenképpen felülmúlta a mai állapotot. bab és lencse százféle. Az un Állami üzletek, mint pl. a ZÖLDÉRT-ek standjai, vagy a TSZ-ek mellék üzemágainak választéka boltjai mellett a Csarnok két szélén álltak az un. maszekok standjai. Régi múltú, becsületes „kofák” kínálták világra szólóan gazdag fűszer, csillagos ötös minőségű portékáikat.
A csarnok előterében gyakran dolgozott a Köszörűs, aki a biciklikerékkel hajtott kővel élezett. Volt munkája.
A csarnok emeletén pedig álltak a pecsenyés bódék, kifőzdék. Talpon állók és fenéken ülők. Volt pacal, velő bőven. A savanyúságok pedig fenséges illatukkal már megalapozták az emberek jó étvágyát. A választék egyszerű volt, semmi puccos étel, annál több pörkölt, húsos-káposztás étek, Jókai bableves, főzelékek fasírttal.
jaj erről jut eszembe a ma már lekicsinylő len emlegetet Május 1-i felvonulást követő virslis-sörös majális. Gyárak, Egyetemek, közintézmények szerveztek maguknak a Hősök terét elhagyva pikniket. Az a virsli virsli volt. A sör legtöbbször csapolt és a gyerekeknek Márka üdítő.
Én még kóstolhattam az ikonikus Bambi italt. Le kicsinylőleg nevezték „kátrány alapú” italnak. Ez azért arra utal, hogy nagyszerű volt az élelmiszer kémia tudománya. Ugyanis nekem ízlett és lám, mérgezést sem kaptam tőle.
Mérgezés. Az élelmiszeripar jó szándékú és minőségre törekvő volt. Jól képzett mérnöki gárda, jól felszerelt laborok, erőteljes minőségi ellenőrző hálózat biztosította a jó élelmi anyagokat. A világ színvonalú szabványok betartása kötelező volt, ezt oktatták a szakiskolákban, s eszébe sem jutott bármely üzemnek sumákolni. Sumákoltak másban esetleg, de nem a minőségben. Vagyis vajmi ritkán fordulhatott elő akár a közétkeztetésben, akár a háztartások részére kiszállított élelmiszerek révén mérgezés.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Folytak az üzemekben a jobbító vagy éppen a munkaerő kihasználását javító újítások. Ugyanis a gyárak, iskolák jó része rendelkezett nagykonyhával, ahol a boldog békeidőkben sokan dolgoztak, hisz a burgonya, zöldség hámozása, a bukta kelesztése, a gombóc elkészítése helyben történt. Ami ma csoda, volt ember!
A racionalizálás egyik fényes példája volt a karotka gyártása. Ez egy kandírozott sárgarépa különlegesség, melyet először a Budapesti gyermekélelmezési vállalat egyik telepén gyártottak. A szép hosszú szeleteket kanadai exportra, a rövidebb darabokat a gyerekek kapták meg desszert gyanánt. A gyári, iskolai nagykonyhák, éttermek bizony főztek lakossági elvitelre is. Még az édesanyám is befizetett a feneketlen tónál régi nevén Park étterembe. Jó volt a főztje.
Sőt, még a KÖZÉRT vállalat lehetővé tette nagyobb üzleteiben, hogy a reggel leadott bevásárlási listát estére összeállították és el lehetett vinni.
Túró Rudi gyártása
Ez az idő volt, amikor megszületett a klasszikus Túró Rudi. Ez volt az az idő, amikor a Soproni Állami Gazdaság töltő üzemében a Csornai tejüzem képződő savóját ultra szűrés után (permeát) Fauna Fitt fantázia nevű nagyon egészséges üdítő itallá alakították. Ha jól emlékszem volt ananászos és szamócás ízben.
A hőskor
Egy Miskolci egyetemi tanulmányi kirándulásunkon pedig megnéztük a vadonatúj Gasztrofol üzemet, ahol tucatnyi készételt tettek kis tálcára és fagyasztották le. S bár akkoriban még töredéke volt a háztartási fagyasztó kapacitás a maiénak, volt a terméknek keletje.
Egy nyári gyakorlatunkon pedig a Győri Hűtőházban (már az emlékekben is alig él a győri keksz gyárral, a győri Növényi olajgyárral egyetemben) szilvás gombócot csomagoltunk hatosával, fagyasztásra. Később megtudtam, hogy téli időszakban kis TSZ, Állami Gazdasági élelmiszer feldolgozók készítették. De ezen kis üzemek, ha kevés volt a munka, például kimaradt egy uborka szedési nap, akkor tudtak káposztával, vegyes vágottal tölteni alma paprikát, nagy alakú céklából kis fagylaltos kanállal kivájtak az asszonyok gömböcskéket, mint bébi cékla.
Sió
Ez az idő volt, amikor a Siófoki Állami gazdaság kihozta a 200 milliliteres műanyag/fém zacskóban a Sió levet. Micsoda újítás !!!! Egy nyári gyakorlatunkon az Egyetem részéről a gyártottuk ezer számra az 5/1 üveges szilva befőttet a későbbi lé számára.
Mert hogy egy üzem nem engedhette meg magának, eszébe sem juthatott, hogy majd un. szezonon kívül szélnek ereszti a dolgozókat. S ez volt az igazi teljesítmény, megoldani a Konzervgyárban az ősz végi/ téli foglalkoztatást.
Ez volt az az idő, amikor a budapesti buszokon és trolikon a hátsó ajtó mellett egy pulpituson ülve árulta a klajzi a jegyeket. Feladata volt még egy csengővel jelezni a sofőr részére a szabad indulást. A villamosokon pedig kocsinként volt kalauz. Igaz, később számuk csökkent.
Ez volt az idő, amikor a Rákóczy úton, a Váci utcában és még számtalan helyen, profi módon sült gesztenyét árultak. Lehetett kapni sok helyen, főleg a mozikban sós perecet és egyszer-egyszer felhangzott a „Törökméz! Fele cukor, fele méz!„ kínálás.
Emlékeim szerint árultak 2 Ft, azaz kettő forintért kiváló főtt kukoricacsövet. Ja, és a lángos is 2 forint volt. De kettő forint volt a nagy, fekete görögdinnye is, amelyet nyáron a Balatonba állva kellett fogyasztani.
Érettségi utáni osztály kirándulásunkon Badacsony lejtőin olyan Szürkebarátot ittunk, hogy a mai napig kellemes emlék.
Még gimnáziumi fiú társainkkal bőszen látogattuk a budapesti és környéki krimókat. Elhatároztuk, hogy nem adunk többet egy korsó sörért, mint 4.2 forint. nevezetes volt a Kelenföldi pályaudvar szomszédságában lévő Réti Sas vagy éppen a Diósjenői vasút állomás restije.
Egy időben pedig hetente jártunk fel a Dobogókői Turista házhoz, ahol a világ legfinomabb pogácsáját ehettük sörrel leöblítve. Mint egyetemista, a Budapesti Konzervgyárban eltöltöttünk néhány gyakorlati foglalkozást, illetve a közelében lévő bercsényi Élelmiszeripari Szakközépben. Így könnyű volt eltalálni a Kőbányai Sörgyár kis oldalsó ablakához, ahol a dolgozóknak járó sör jegyet lehetett beváltani, illetve a gyári dolgozóktól átvenni. Ezért aztán a régi másfél literes zöld színű üvegben adtak kicsit zavaros, un. szűretlen sört. Ez a sör tartalmazta azt az aromát, utánozhatatlan ízt, melyet a szűrők kivettek a sörből, csupán azért, hogy kicsit tovább eltartható legyen és átlátszó. Viszont ez a gyakorlati tapasztalat, hogy a szűrés aromavesztéssel jár, megmaradt bennünk, jobban, mint a tanórai meghallgatás.
Most nem szaporítom tovább az emlékezést. Jövő alkalommal a 70-90-es évek csomagolásáról, csomagoló anyagairól ejtenék szót. Azaz az utolsó műanyag nélküli évekről.
Zárnám soraimat azzal a Zsebők Zsigmond kolléga felé történő felkéréssel, hogy írjon felvilágosítást arról, hogy a régi idők 40 filléres kifli ára sok volt vagy kevés mai szemmel nézve? Azért kíváncsi lennék, és bizonnyal Önök közül is olvasók sokan, hogy a bérek és régi/mai árak hogyan viszonyulnak? Én még külön arra lennék kíváncsi, hogy az infláció miért szükségszerű? Ha nőnek az árak, kell nőniük a béreknek is. Igaz. De mi lenne, ha nem nőnének a bérek sem, az árak sem? Kinek az érdeke az infláció?
Másképpen fogalmazva. Egy mai nyugdíjas 10-20 évvel ezelőtti megtakarítása mondjuk havi 25-50 ezer forintos havi bérből történt meg. Ha ugyanezen megtakarítást ma egy felújításra fordítja a nyugdíjas, akár 100 000 -200 000 forintos díjat is elkérnek tőle, alig egy napos munkavégzés fejében.
Olyan kérdést tettél fel Ferenc, az árakkal-bérekkel kapcsolatban, amelyről érdemes bővebben szót ejteni. Árak, bérek, pénz, pénz, megélhetés, a kifli ára akkoriban 40 fillér volt, és az sok volt-e vagy kevés.
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a témához, pár közgazdaságtani fogalom megértésre szükségünk lesz. Több részes sztorit kezdünk meg.
Nézzük, milyen világban élünk,
Kezdjünk egy nagyon komoly felütéssel.
I. 10 Német Márka óránként 1996-ban..
Legyen az év 1996.
Akkoriban a hazai bruttó átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt. Aki nem hisz el, az megnézheti itt a KSH-nál.
Akkoriban, ha az ember „kint dolgozott németben” mint egyszerű magyar idénymunkás, vagy bevándorló szakmunkás, mert „megszervezték neki a melót” óránként megkereste a 10 DM-et /vagy DEM/, azaz a 10 Deutsche Mark-át, vagy 10 makit. persze, tegyük hozzá, hogy az a cég, aki a munkást szervezte az adott céghez, az is megkeresett óránként 10 DM-et, ha az általa közvetített munkavállaló után, ha dolgozott. Akkoriban a német átlag szakmunkás fizetése nem volt 30 DM alatt. Tegyük hozzá, akkor egy doboz cigi az automatából 5 DM volt, de a sarki kocsmában egy sör is 5 DM volt.
Szóval munkásunk kézhez kapott naponta 100 DM-et, ha napi 10 órát dolgozott. 1996-ban a hazai átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt, - ahogy látjuk a fenti linken – és a DM / Ft árfolyam az MNB szerint 1996. November 7-én: 105,48 Ft volt akkor. Ez azt jelenti, hogy átlag szakmunkásunk 1996-ban, ha kiment „németbe melózni” „mert a Pista ismert egy céget, aki megszervezte”:
46 837 Ft / 105 Ft = 444, 03 DM ----- >
Ha szakmunkásunk napi 10 órát dolgozik, és óránként 10 DM-et keres, akkor: 444,03 DM / 100 DM = 4,44 ami azt jelenti:
4 teljes nap napi 10 óra munkavégzéssel = 4 nap x 100 DM = 400 DM továbbá:
Az 5. napon: az első 4 teljes óra = 4 óra x 10 DM = 40 DM továbbá:
Az 5. napon: az 5. óra 24. perc 18 másodpercének a végéig kellett dolgoznia azért, hogy a az akkori hazai bruttó átlagkeresetet megkeresse ----- > 4 nap 4 óra 24 perc 18 másodperc.
Általában egy munkahónap 160 óra: ---- > 46 837 Ft Bruttó átlagkereset / 160 órával = 292, 73125 Ft / óra ---- > ez a bruttó nem ennyit kapott kézhez a munkás, hanem ennek a nettóját, azaz ennek a 65,5 %- át: 292, 125 Ft x 0,655 = 191, 3418 Ft óránként a kézbe.
Azaz óránként a 10 DM ---- > 1054, 8 Ft hogyan aránylik az óránkénti 191, 0655 Ft-hoz: 5, 5206 –szor keresett többet arrafelé „németben” egy vendégmunkás mint itthon. Persze, most lehet azt mondani, hogy arrafelé drágább az élet (ez eléggé relatív, mert nem mindegy, hogy honnan nézzük), mint errefelé, na de akkor is már sokan mentek ki német márkát gyűjtögetni. 1: 5,52 az arány 1996-ban.
Ha a mostani adatokat nézzük, kb. ugyanezt az arányt tapasztaljuk, csak már nincs német márka, és közben elsuhant lassan 25 év.
II. 25 év múlva Ausztria? / 1989 + 25 év = 2014 / Nem lett itt Ausztria...
Szóval a cikkíró arra az egyszerű következtetésre jut, hogy nem lesz.
Van a cikkben egy ábra, amit érdemes megnézni közelebbről:
Eléggé beszédesre sikerült ez az ábra. Viszonylag ritkák az olyan ábrák, amelyek visszamennek a 70-es évekig, ez pl. egy üdítő kivétel.
Na de van a cikkben egy másik ábra is, amit érdemes nagyítóval megnézni:
Ránéz az ember az ábrára, és azt mondja, hogy sikerült már lehagyni Ausztriát kb. 1924- 1939 között, és sikerült megközelíteni kb. 50 % - 60 % -ra 1960 – 1989 között, azóta 30 % körül kattogunk. Az 1924- 1939 közötti időszak az már történelem, de az 1960 – 1989 közötti időszakra még sokan emlékeznek, ez volt az „aranykor”, ma meg van egy retro hype őrület is. Az, hogy retro hype van, teljesen természetes, az emberek tudat alatt emlékeznek a gazdasági aranykorra, ami fejlettségben az osztrák fejlettségi szint 60 %-a volt, a mostani fejlettségi szint kb. másfél- kétszerese.
Ez azt jelenti, hogy amikor 1988-ban, a család megkapta a friss, ropogós kék világútlevelet a piros helyett, és elindult osztrákba A „máriahilferre” Gorenjét venni, itthon az osztrákokhoz képesti 60 %-os fejlettségi szintről ment a 100%-os osztrák fejlettségi szintű Bécsbe bevásárolni a máriahilferre.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Miért tették ezt az emberek? Mert volt pénz, de nem volt itthon olyan áru, amiért szívesen fizettek volna, de a máriahilferen volt. Akkoriban természetes volt, hogy van kaja, és az olcsó, és mindenki számára elérhető.
Ma, amikor átléped a határt mondjuk Sopronnál, akkor egy kb. 30%- os osztrákokhoz viszonyított fejlettségi szintről mész a 100 %-os osztrák fejlettségi szint felé, ami már eléggé érezhető.
Nem gorenje korszak van, hanem az emberek melózni, és tanulni járnak át tömegével, mivel itthon nincs, vagy kevés pénz van az embereknél. Ez pont egy ellenkező irányú trendet jelent, mint kb. 30 évvel ezelőtt.
Ha az ábrát vesszük alapul, sajnos akkor a mai korra is igaz a fejlettségbeli különbségben a kb. 1 : 5 arány Ausztria javára. Ezt a témát most ebben a cikkben nem is feszegetném tovább, erről egy későbbi cikk fog szólni, hogy mit is jelent ez a történet a hazai élelmiszergazdaság számára.
Elöljáróban annyit, hogy pl. a nyugati országrészhez nagyon közel an az osztrák határ, és az a tény, hogy egy osztrák átlag fejlettséghez viszonyított 30%-os terület ilyen közel legyen a 100%-os fejlettségi terület központjához, nem tesz túl jót. Egyszerűen a 100 %-os fejlettségi szintnek van egy komoly erőforrás elszívó hatása. Ezzel keveset foglalkozunk manapság, pedig kellene.
II. A magyar gazdaság duális, vagy terciális /háromosztatú/ szerkezete.
Van egy másik hatása is, amit most kezdenek a közgazdászok átvinni a szóbeszédbe, ami nem más, mint a magyar gazdaság duális, vagy terciális szerkezete. Azt mondják a közgazdászaink, hogy ez a struktúra a rendszerváltás után kezdett kialakulni, és ez a trend tart ma is.
Ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban az egyik oldalon a multinacionális cégeket találjuk, a másik oldalon a magyar KKV-k vannak, melyek több szintre esnek szét. Vannak a szerencsések, melyek valamilyen szinten képesek voltak beszállítói pozíciót fogni a multikhoz, és vannak olyanok, amelyek nem voltak ilyen szerencsések. Más-más pillanatnyi, vagy időszakos piaci pozíció, más-más pillanatnyi, vagy időszakos integrált tudásokat feltételez. Ezt a témát is érdemes lenne kicsit mélyebben megkapargatni. Itt egy cikk a Forbesen:
„…A fenti felsorolásban a munka „soron” épül be az akkumulálódott tudás, azaz a munka értékteremtő képessége. A gazdaságban is van egy pont, olyan, mint a szökési sebesség a rakétáknál, ahol egy termék ára meredeken el tud válni a benne levő anyag és a belefektetett munkaóra értékétől. A bérmunka esetében a legtriviálisabb, hiszen ez a különbség ott közelít a nullához, ahol kifizetik a munkatartalmat és még egy kicsit, de van egy pont, amikor azt tudod mondani, hogy ennyibe kerül a terméked „csak mert” – jó példa erre az Apple.
Az Audi az autók árát nem az anyagköltség, hanem az elérhető piaci ár alapján határozza meg, a különbség az Audi nyeresége vagy vesztesége, ami jócskán túlmutat a belerakott anyag és munka költségén. Ez a nyereség pedig nem Magyarországon realizálódik, hanem egy nagy külföldi cégnél. Tipikusan ilyen plusz hozzáadott értéket erős márkával vagy komoly felhalmozott tudással lehet elérni – ehhez pedig nagy, erős cégek kellenek. Itthon is.”
Ennyit legalább már megtanultunk az üzemgazdaságtanból.
Ezért van az, hogy mostanában megindult egy kicsi innovációs pezsgés-zsizsegés az élelmiszergazságban, de ide már nem pezsgés kellene, hanem egy átható erős robbanás, de roppant gyorsan, mivel pl. a lengyelek ezt a robbanást jó pár éve már megélték.
Tehát itt vagyunk most 2021-ben, az osztrák fejlettségi szint kb. 30 %- án, és érteni kellene azt, hogy milyen kort is élünk az élelmiszergazdaságban.
Szintet tudunk ugrani az élelmiszergazdaságban? Már hogyne tudnánk!
De ehhez tudás kell, és nem mindegy, mit tudunk, vagy vélünk tudni!
Ha ezt megértettük, akkor el kellene gondolkozni azon, a meglévő tudásokat összerakva hogyan lehet alkotni az élelmiszergazdaságban itt, most, azonnal, és úgy, hogy az működjön itthon. Ehhez meg a tudást le kellene „transzformálni” olyan megoldásokra, ami működik a hazai környezetben.
1975-ben a bruttó átlag kereset a KSH szerint 3018 Ft volt. Akkoriban nem volt olyan, hogy bruttó átlag kereset, mivel ezt nem ismerték, ahogy az ÁFÁ-t sem. Tehát az emberek átlagosan ennyi pénzt kaptak kézhez. 1 liter benzin 3 Ft volt. --- > 3018 Ft / 3 Ft = 1 006 Liter benzint lehetett venni a havi átlagkeresetből. Ország fejlettségi szintje az osztrákhoz viszonyítva: kb. 60%.
609 Ft / 383 Ft = 638, 66 Liter benzint lehetett venni a nettó átlag keresetből 2019-ben…..
Ország fejlettségi szintje az osztrákokéhoz viszonyítva: kb. 30%.
Persze, mondhatnád, hogy ez most egy kiragadott példa, és nem fedi a valóságot. 1975 környékén a lakbér az átlagkereset 20- adát, maximum 10-edét vitte el, ma simán minimum a felét, vagy sokkal többet….
Megyünk tovább a közgazdaságtani háttérrel a következő cikkben, ebből a sztoriból van kiút, lehetne itt jó élelmiszergazdaságot összerakni.
Infláció, 1946 
