We arrived to a new era in Hungary. We have a problem. The great generation wants to retire. Father and Mother want to pulls out the share transfer form from the drawer. They want to handover the responsibility. But we have a problem. The corvinusonline.blog.hu wrote about if father and mother hand over the company to the next generation, only 3 companies out of 10 survive the first year after the company handover.
It means, 70% handed over companies are going to bankrupt by the end of the first year! Which is a lot! Let’s see the numbers! – KSH – Hungarian Statistics Agency, in Hungary there are 11 749 companies, and self-employed in field manufacture of food, beverages, and tobacco production. Let’s say 5 000 companies have a problem with the generation hand over. It means, 5 000 company owners sign the share transfer form. It means, after one year, out of this 5 000 companies only 1 500 companies - 3 500 companies went bankrupt. If this was the case, it would be seriously visible in GDP! This must be prevented!
Let’s be more specific!
Mother and father don’t want to hand over the responsibility. Mother and father want to secure the children’s, and grandchildren’s future! This is a little bit different questions, than they want to hand over the responsibility. But what the children, and grandchildren want? The answer is simple. Maybe they want to work for the company, maybe not. The children and the grandchildren want to have reasonable, spendable free net. monthly cash-flow.
This means, that the family has a challenge! A serious challenge! This question is the following:
How can I – as a company owner – acquire and integrate the knowledge what we need to achieve the right impact? Where can the knowledge come from? What knowledge do we even need in this position? A change of perspective may be needed?
As a Food Engineer M. Sc., for example, I can help by reviewing the company's operations, determining the real costs of production, looking at quality costs, etc., in order to we present with the team a good operational plan to the decision-makers.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
Hallva a Micimackó dalát a mézről eszembe villan 2023/2024-es évek magyar méz mizériája. Panaszkodnak a magyar méhészek, hogy forgalmuk csökken, a méz ára pedig az ukrán méz behozatala miatt szintén csökken. Ezek szerint olcsóbban nőnek a mézelő növények Ukrajnában? Aztán egy nap kiderült, hogy nem ukrán méz örvendeztet csak meg minket, hanem bizony a kínai méz és még török is.. És hogy ezen méz elfoglalhatja a hazai helyét a piacon, ahhoz bizony magasabb körök segítsége szükségeltetik. Állítólag még az a csúfság is megesett, hogy gyermekeknek bemutató, méz irányába való kedv csinálás során kínai mézet tálaltak fel. De hát én már ilyen dolgot el sem szeretnék hinni. És még az idegen mézek közül éppen az ukrán a legkevésbé hamis.
Jenci lassan végez a napi teendőivel. Nagy halom megmaradt műhúsos és valódi marhahúsos húspogácsát rak össze, amit majd rovar, nevezetesen katona légy lárva nevelőben adnak le.
-Ezek a „dögök” minden hulladékot megesznek, rendkívül falánkak, viszont takarmányozásra jó minőségű fehérjét szolgáltatnak.
-De Jencikém, hisz az én gyermekkoromban az a hír járta, hogy az államilag nevelt baromfinak hal íze van. Én ugyan nem éreztem, de elhittem, mert olyan sokan állították. Most nincs ilyen hang? Hogy kukac íze van a sertéshúsnak? Vagy éppen a halnak van lárva íze? Mert ugye haltápként is felhasználódik a rovarfehérje.
- Feri bácsi, ma az lenne a természetes, hogy hal íze van a halhúsnak, de hát a maga korában a halat aranyért adták. Még csak nem is aranyhalat.
Jenci azt ajánlja, hogy menjünk el hármasban a Tas Vezér és Bocskai út sarkán lévő étterembe.
Tas Vezér út- Bocskai út sarok - 2024 március, Budapest -
-Te, Jenci, még megvan az? Ott laktunk a Zsombolyai utcában, de már az én gyermekkoromban is valamiféle étkezés folyt ott.
- Bizony, még megvan. Üljünk be a kocsimba, és egy fél óra alatt ott is vagyunk.
Az elektromos autóval az út zökkenőmentesen megtörtént, a Duna-hidak teljes pompájukban tárultak elénk. A Duna szépen tele vízzel, a színe, ha nem is kék, de tisztának látszik. A Gellért-hegy üde zöld színben kelleti magát. A Rakpartokon moderált forgalom, s az utak mentén rengeteg a kerékpáros, rolleres ember.
-Te, Jenci, még vannak a Gellért-hegyen fügebokrok? Tudod, azt tanultuk róluk, hogy még a török időkbe nyúlik az eredetük.
- Hát, bizony megvannak, s olyan számban, hogy nyaranta az emberek szívesen csemegéznek belőlük. Amúgy is szívesen sétálgatnak az emberek a Gelázson, mert tiszta a levegő, tiszták az utak, nem kell félnünk semmiféle támadástól. Sokkal jobb a helyzet, mint húsz egynéhány évvel ezelőtt volt.
Megérkezünk a Bocskai Étteremhez. Jenci a kocsiból kiszáll, valamit pötyögtet a műszerfalon, ás a kocsi elindul.
-Most keres magának parkoló helyet.
Belépünk hát az étterembe. Kicsit más jellegű a hely, mint Zsigmond barátom étterme. Itt is folyik a közétkeztetést kiszolgáló munka, de kellemes, a közeli Feneketlen-tó hangulatához illeszkedő a légkör. Mi egy tömör fából készült asztal mellett telepedünk le. Jenci megnyom egy gombot az asztal lapján, nyomban megjelenik egy itallap, és étlap. Én jóféle barna sört választok, Jenci egy hosszú lépést kitűnő rizlingből. Zsigmondra még munka vár este, így alkohol mentes italként naspolya ivólevet választ. Lám, a naspolya ivólé, melynek íze oly hasonlatos a valaha Kenyában fogyasztott guava léhez.
Jenci ajánl nekünk is, magának is egy Bocskai tálat, melyen halszeletek, jóféle szalmaburgonya, és pirított hagymakarikák vannak. Csemegeként ecetes gombát kérünk. Néhány gombnyomás, és máris megtörtént a rendelés.
-Tudjátok, a gombát éppen a mi házunk pincéjében termesztik, s a termés nagyobb részt savanyítva kerül fogyasztásra. Itt is, mint minden vállalkozásban, a fele tulajdon az Államé, fele pedig a hús-vér emberé. Itt ez a hús-vér ember közös ismerősünk, a Béla a Bocskai suliból. Hogy honnan szedte azt a remek receptet, aminek alapján a gombáját fűszerezi??!! Tény, hogy még a környező települések is járnak ide bevásárolni belőle.
-És mond csak Jenci, mi az a zöld mártás a kis tálban?
-Azt a halhoz adták, nem wasabi, ahogy gondolod, de érdemes kipróbálni. Alga mártás. Igazából eszünk alga termékeket, ugyan nem túl sokat. De egy fajta „zöldség” a maga előnyös bioanyagaival, újfajta ízével. Azért egy majonéznek nyomába sem ér.
-Mi 2023-ban azt hisszük, hogy 2050-re felfordul a világ. Rovarpaszta, algamártással, tetején 3D hús szelettel. Műanyaghalak, virtuáliszöldség, s a valódi hús-vér állatokból származó húsoknak nyoma sincs. Vegán kommandók törnek rá vacsoraidőben a családokra, hogy ellenőrizzék a menüt.
-Ó, ilyesmiről szó sincs! Valahol megfertőzte korotokat a politika, a média, és a sci-fi irodalom. Igaz, a növényi ételek nagyobb részt foglalnak el táplálkozásunkban, mint korábban, népszerű lett a hüvelyesek fogyasztása, de bizony ma is szeretjük a csülkös bablevest, s nekem kedvencem a sonkás tészta. Ugyanakkor a fagyasztva szárított zöldségekből hihetetlenül finom krémlevesek készülnek. Kis füstölt íz, kis ilyen fűszer, olyan fűszer, és máris készen van egy kiváló reggeli ital. Forró zellerkrém leves kis kukoricapehellyel. De, Feri bácsi, ha ritkán is, de bizony elfogy nálunk is a hagymás rostélyos.
-Hogyan?!! Ti marhahúshoz juttok? 2023-ban ritkaság volt jó marhához jutni, pedig a szoci 70-es éveiben az egyszerű melós családok sem nélkülözték a jó marhapörköltet nokedlivel. És a paprika magyar volt!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
-Hát, Feri bá, ez hogy jön ide?
-Úgy Jencikém, hogy mielőtt átröppentem hozzátok 2023-ból, éppen egy zacskó paprikát vettem. Otthon veszem észre, hogy a paprika 69 %-ban spanyol, 31 %-ban szerb?????????, de sokféle valaha hazai élelmiszerről derül ki, hogy már nem hazai. Persze, ha egy szelet akkut kérnék, az talán itthonról származna. De még szerencsés voltam, hogy nem kínai paprikát kaptam. A gazdák panaszától hangos a rádió, TV hírek, ügyefogyott tüntetéseket tartottak, de jó magyar szokás szerint a tűntető banán termelőkhöz nem csatlakoztak a narancs termelők, mert ők öten másnap mentek az utcára.
Na, jó ez kicsit túlzás, csak azt fejezném ki, hogy a legcsekélyebb előre mutató összefogás sem volt.
-Már akkor értem az összefüggéseket. 2028 körül a klíma hirtelen nagyon rossz lett. Nagy lett a szárazság, majd iszonyatos esőzések jöttek, viharok, stb. Tartott ez 2-3 évig, s szerte Európában, sőt még tovább. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar nem tudott elég árut termelni a hazai piacra, s az import is akadozott. Addigra már minden ország orrolt ránk, s nem igyekeztek minket kisegíteni a volt baráti országok, új barátaink pedig még annyira sem. Tehát beköszöntött egy olyan állapot, amikor világossá vált, hogy az élelmiszeripar és feldolgozás elhanyagolása végzetes.
Szinte érthetetlen módon mindenütt munkaerőhiányról panaszkodtak, kedvetlenül tették az emberek a munkájukat, aki esetleg becsapott valakit, azt talán még aznap valaki más csapta be.
Nem volt érdemes híreket hallgatni, mert csak politikusok fantázia dús füllentéseit lehetett hallani.
Utólag el is nevezték a kort Háry átmeneti kornak.
-Feri bá, maga előtt és kortársai előtt egy rendkívül nehéz időszak áll. Régi és új, elvtelen propagandát folytató emberek küzdenek egymással az országos és világ politikai porondján. Összevesznek, kibékülnek, „ma leköpöm, holnap lenyalom”, ahogy nagyapám jellemezte a politikusokat. Ma itt, holnap ott tűntek fel tűntetők, már tán maguk sem tudják, mit követeltek. Minden összekuszálódik, kiteljesedtek háborúk, országos vezetők vádoltak más szociálisan aberrált feltörekvőket. Jobb híján atomháborúval dobálództak hatalmasságok, akiknek pedig diliházban lett volna a helyük. Egymással összetalálkoztak, lapogatták egymás vállát, hatalmasabbnak képzelték magukat a Teremtőnknél. A gazdaságok hanyatlottak, az erkölcsök világszerte romlottak. Naponta derült ki, hogy a kapitalizmus már nem időszerű. Ahogy ez megfogalmazódott : „a kapitalizmus nem kompatibilis az emberi természettel.” Mondjuk ez sem teljesen igaz, mert nagyon sokan élősködtek a kapitalizmus emlőin.
-Még kicsit folytatnám azt az elborzasztó folyamatot, ami kis híján a teljes összeomlásba taszította fajunkat. Valaha élt egy olyan erkölcsi norma, hogy kismamák, idős emberek leülhettek a tömegközlekedési járműveken, intelligens emberek előre engedték a nőket az ajtóban. Nem raboltak ki idős embereket, nem rugdaltak halálra hontalanokat, s aki élvezhette az adakozás melegségét, nem élt vele vissza.
Hiába jöttek a hírek egyre vadabb természeti károkról, hőhullámokról, földcsuszamlásokról, földrengésekről, a hatalmaskodók nem tértek észhez.
Ma már antropológiai vizsgálatok, DNS tesztek bizonyítják, hogy a Homo sapienssel párhuzamosan létező neandervölgyiek és a nagyon is alkalmazkodó Gyeniszovai ember a mi áldozatunk lett. Együtt élésünk bizonyítéka a génjeinkben lévő nyomok. Eltűntettük őket, mint annyi más fajt a Földről.
A korai középkorban a szegénységet és másokon való segítséget hirdető kolostorok, amelyek kezdetben gyógyítással, a sötét időkben a szellemi tudás átmentésével foglalkoztak, meggazdagodva már csak a kényelmen járt az eszük. A Szentföld meghódítása idején a zarándokokat, szegényeket, betegeket segítő rendekként kezdték pályafutásukat a Johanniták, Templomosok, jómódba kerülve már csak a hatalom érdekelte őket. Az ember már csak ilyen.
2023-as években, az ökológiai lábnyomunk rohamosan nőtt. Növekvő népesség, növekvő igények, és csak siránkoztunk, hogy romlik a klíma. A napi reklámok még több fogyasztásra ösztönöztek.
Még a húszas években egy tanulmány kimutatta, hogy bírók a nap különböző szakaszaiban kipihenten vagy fáradtan más-más erélyű ítéleteket hoztak. És még akkor hol van a napi kis problémák serege, hogy nem léptették elő, vagy otthoni gondok nyomasztják őket.
Nem tudott élni az emberi faj a megadatott fejlődéssel. A digitális technika, technológia a fejére nőtt az embernek. Valahogy, mint a mákos tészta. Eleinte nagyon jól esik, majd még mindig jól esik, aztán elrontja a gyomrot. Nem megoldásokat sugallt, nem fontos kérdésekben segített döntést hozni, egyszerűen szórakoztató eszközzé vált, uralkodott rajtunk, nagyon sokakat manipulált.
A technika fejlődése nem párosult a testi lelki fejlődésünkkel. A digitális világ előnyei mellett egyre inkább előjöttek hátrányai. A kézműves tudás, a klasszikus értelembe vett műveltség elfelejtődött. Az emberek a zsebükben hordták az agyukat, s percenként nézték meg, hogy ki kereste őket.
-Igazam van, Feri bá?
-Jencikém, nagyon is igazad van, sőt, amire már csak nagy vonalakban emlékszel, azt én ki tudnám egészíteni. Már 2023-as években megfogalmazódott, hogy az ember teljességgel alkalmatlan a bonyolulttá váló világban utat találni magának és a Földnek. Létrehozzuk a csodálatos információs bázist, több tudást halmoztunk fel, mint amennyit elmék százai kezelni, értelmezni tudnának. Mert az a függetlenség feladása, ha engedjük, hogy számítógép uralkodjék felettünk. A tömegközlekedési járműveken az emberek a telefonjukat nyomogatják, nézegetnek, fals híreket olvasnak és fogadnak el igaznak, majd leszállva a járműről, legtöbbször már nem is emlékeznek arra, amit néztek. Legfeljebb az ragad meg bennük, amit szűkülő tudásuk átenged, s ezt terjesztik, adják tovább mint valami pestist.
És akkor egyszer csak valami történt! Nem értettem, hogy mi, de az elektronikus eszközeinken szövegek jelentek meg, hogy valamiféle Intelligenciák irányítják az országot, mindenki folytassa a munkát. Akárhogyan is, de eltűntek a politikusok, viszont nyomban minden jól szervezetté vált. Mintha kisütött volna a nap, a munkakedvünk is megnőtt! Én is, mint maga Feri bá, élelmiszeripart tanultam, s egy jó kis hal feldolgozó terve, vagy csak egy jó mártás receptje az a fejemben is megvan nem csak a zsebemben.
-S nem korlátoznak, uralkodnak az Intelligenciák felettetek?
-Nem, mert humánusabb lett a világ. És mellette megkezdődött az elmúlt évszázadok környezeti kárainak felszámolása. Tudja, Feri bá, igaz, hogy az ember bármilyen irányítást elfogad, csak ne a saját fajtájától eredjen. De most látom, érkezik a halunk.
-Zsigmond barátom, Feri bá, fogjunk hozzá. Ráérünk még a finom falatok után is tanulni a jövőt.
Megérkezett a hal, s csodák csodája, igazi ponty! Nem papírból, nem műanyagból, nem rovarból, hanem vérbeli halból! Forrón, illatosan. A panír sem elégetve, a hal tökéletesen átsütve.
-Tudja, Feri bá, a haltenyésztésünk rendkívül fejlett. A halhús előállításához viszonylag kevés takarmány szükséges. Élünk is a lehetőséggel, hogy minél több halat fogyasszunk. Nem csak az egészségessége miatt, de szeretjük a halakat. A megújuló folyóink bőséggel nyújtanak szórakozást a horgászoknak, s jut a tányérra is belőlük. Megkezdődtek, sőt nagyban folynak azok a munkálatok, amelyek nyomán a korábbi lecsapolások visszanyerik vizüket. Pezsgő élővilág alakul ki, öröme embernek, madárnak, rovaroknak.
-Megnyugtatsz Jencikém, hogy nem vész kárba korunk jobban gondolkodóinak erőfeszítése. De voltak-e polgárháborúk? Véres harcok, hogy a politikusok visszaszerezzék hatalmukat?
-Természetesen voltak próbálkozások, de a digitális világban már nem volt titok a készülődés. A tömegek élete sokkal jobb lett, kiszámítható életet éltek, biztonságban voltak. Az egészségügy, oktatás, bankszektor, mind megjavult, s a tömegek már gondolatban sem támogatták a régi rendet. Persze, ehhez hozzájárult, hogy az ember vonzódik a jobb élethez. A régi urak hatalom nélkül már nem voltak vonzók. Újra törődnek az emberek a környezetükkel. Nem szemetelnek, nem rongálnak. Nálunk nem szemetelhet már sem magyar, sem külföldi.
-Mit szól Feri bá a söréhez? Ezt a barna minőséget kezdjük megkedvelni, úgymond divatba jött. Egyre több helyen készítik. Kimentek a divatból a gyümölcsös sörök, a sör legyen sör.
-S Jencikém, hadd kóstolom meg a borodat. 2023-ban kicsit válságba került a borászat is, a kis borászatok keresték helyüket.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
-Hm, tényleg kiváló. Érezni a rizling jellegzetes aromáját. Ha ilyen kiváló borászitok vannak, akkor már magára is talált a borászat.
-A minőség mindenekelőtt. Korlátozva vagyunk, no lám, egy korlátozó tényező, mennyit ihatunk meg alkoholból egy nap alatt. De ezt elfogadjuk!
-Te Jencikém, lehet-e kávét kérni? Még 2023-ban felmerült, hogy a kávé, banán, kakaó szinte feledésbe merül, olyan súlyos betegségek támadták meg őket.
Nyugodjon csak meg, Feri bá, van kávé is, banán is, csokoládé is. A kávét mindjárt rendelem, de csodálkozni szabad, mert nem úgy jön ki majd a kávé ahogy azt megszokta.
Ezzel Jenci az asztal lapján keresztül rendel is. A pincér srác, akiről kiderült, hogy nem ez a szakmája, beugrott felszolgálni. Vannak kiszolgáló robotok is, ahogy Zsigmond éttermében is, de az emberi kiszolgálásnak nincs párja. Pincérünk, Vince, egyetemista, molekuláris gasztronómiát tanul. Bónusz pontokat gyűjt azzal, hogy felszolgál, egy párizsi gasztronómiai konferenciára készül, arra gyűjt. Specialitása a kávé, csokoládé, tea porításos bevitele a szájba. Mindjárt meg is mutatja a használatát.
A kis szerkezet inhalátorra emlékeztet. Benne a kávénk elkészítve, melegen tartva várja, hogy a kis gomb megnyomásával nagyon apró átmérőben a szánkba kerüljön. És csoda!!!! Csodás ízvilág terjed szét számban. Belepi nyelvem, szájpadlásomat, a nyelv alatti területet. Szinte érzem, ahogy a koffein lassan szívódik fel, oszlik szét ereimben. Valami ilyesmit érezhettek az első ópiumszívók!
Vince elmagyarázza, hogy például a csokoládé függőséget kiválóan lehet ezen kis szerkezettel kezelni. Néhány nyomás és szétárad a szájban a csokoládé aromája. Nagyon kevés kalória, hatalmas ízhatás.
Természetesen kapható hagyományos csészés kávé is, de ez a meglepetés a kis porlasztóval minden pénzt megér!
Vince még rákérdez, hogy hozhatja-e a számlát? Amig az elkészül egy kis burát helyez fejünkre, amely segít ellazulni. Mindannyian behunyjuk szemünket, s ellazulunk. Zsigmond még vesz néhány szem édes kömény és kaporszemet egy tálkából, s amig behunyt szemmel lazulunk, ő azt rágcsálja. Nekem a 1960 70-es évek jutnak eszembe, amikor kis srácként mindennap elmentem a mai Bocskai Étterem mellett. Sokszor küldtek el szüleim, hogy néhány üzlethelyiséggel odébb a ZÖLDÉRT-ben vásároljam meg az esti sóska szószhoz a sóskát, mire hazaérnek, tisztítsam meg. A jóféle sóskaszósz, burgonya pürével és főtt tojással! Igen, egyelőre úgy látom, hogy jó élni 2050-ben!
Jenci fizet. Azt mondja, ne aggódjunk, van bőven pénze. Most a volt Kertészeti Egyetemen dolgozik, csak részben a szakmájában. Talajmikrobákat kutat, amik a talajjavító programban hozzák el a leghatékonyabb talajjavítást. Növény és ember együtt működése, na és a mikroorganizmusoké is.
Sétálunk egyet a Feneketlen-tó körül, s folytatjuk beszélgetésünket a múlt-jelen-jövő kérdéseiben.
És valóban, a szomszéd helyiségben hosszú asztalok mentén svédasztal, végtelen sorban különféle színű, formájú, illatú ételek sorakoztak. De vajon az ízük nem egyforma? Ahogy sugallták a sci-fi novellák a jövő ételeiről. Az asztalokon melegentartó edényekben különféle levesek sorakoztak, kancsókban friss italok kellették magukat.
- Te, Ferenc, szólít meg Zsigmond barátom, nálunk ez a típusú kiszolgálás a divat.
- Az emberek egyre inkább támaszkodnak a mindennapi főétkezéseik alkalmával a közös étkezésre, vagy házhoz szállíttatják az vacsorájukat. Ez a házhozszállítás már a te korodban is bevett szokás, s mára kifejezetten elfogadott, mindennapi megoldása a népélelmezésnek. Közösen étkeznek a gyerekek már az óvodában, végig az iskolai oktatási rendszerben, az egyetemig bezárólag. Így garantáltan jó minőségű táplálékhoz jutnak a fiatalok, megismerkednek a különféle zöldségek, gyümölcsök, húsfélék választékával, találkoznak a konyhatechnológiai fogásokkal.
- Csak annyi ételt vesznek el, amennyit elfogyasztanak, már zsenge korukban elsajátítják a „takarékos” étkezést. Szinte ismeretlen az ételmaradék!
- A nagy tételben való közös étkeztetés az elkészítést energiatakarékosabban oldja meg, mint az otthoni adagonként való főzés.
- Például, a telefonodról pontosan tudod, hogyha Francia hagymalevesre van gusztusod, akkor azt hozzád legközelebb hol kaphatod meg. Vagy éppen hol készítenek egy bizonyos napon Ponty halászlevet, vagy éppen Rántott sajtot vajas zöldbab körettel. És ez is egy program a családnak, hogy közösen mit fogyasztanának szívesen.
- És ha beül a család egy mozi előadásra, (ismét divatba jön a mozi, régi és új filmek garmadájával) vagy egy Koncz Zsuzsa koncertre (hologramos előadás, tiszta hangú, csodás élmény), akkor a pattogatott kukoricát remekül helyettesíti egy zacskó liofilizált cékla vagy mondjuk gyümölcsszelet.
Tehát Zsigmonddal besorolunk az asztalok mentén a sorba a magunk papír tányérjával. Minden eszköz természetben lebomló anyagból készül, még a poharak is valamilyen kukorica alapú anyagból vannak.
Az első asztalnál máris megfogja az „orromat, és a szememet” egy vegán burger. A fasírtja nagyon hasonló a valódi húsos fasírthoz. Szívesen teszek tányéromra egy burgert. Van benne bőven hagymakarika, saláta, uborka.
– Ezeket az alapanyagokat a jelen folyó vásáron felállított és üzemeltetett farm épületekből szállítják! A zsemle kicsit ki van vájva, bőven van benne hely a finom mártással leöntött vegán pogácsának! Íze annyira megfogott, hogy nyomban rátekintek az asztal lapján felvillanó összetételre.
Főtt bab, főtt rövid szemű rizs, többféle reszelt zöldség: hagyma, sárgarépa, gomba, darált olajos magvak keveréke, mint mandula, dió, tökmag, zsemlemorzsa, kókusztej, mint nedvesítő anyag, (esetleg tojás), fűszerek, mint liofilizált fokhagymapor, szerecsendió, feketebors, fűszerpaprika, őrölt kömény, tengeri só, és a sütés előtti panírt borsóliszt adja.
Nos, a kisütött vegán fasírt olyan elementárisan finom, hogy memorizáltam azonnal az összetevőket, - arányaiban is -, és az egyszerű készítés menetét is. De ezt a pogácsát sok más hús nélküli fasírttal egyetemben tőlünk nem messze készítik, mintegy workshop keretében oktatják a háziasszonyokat.
Egy következő tálban lencse alapú pogácsa van a kivájt zsemlében, de abban van kevés finomra darált marhahús is. Az is nagyon finom.
A zsemle kivájatában a zöldségek társaságában üldögélő pogácsákat csipke vagy gomba kecsappal lehet megöntözni.
Most értem csak meg, hogy a jövő táplálkozása nem teljesen lesz húsmentes, hanem egy nagyszerű ötvözete lesz a különféle élelmi anyagoknak.
Mert mi is sokféle képen fűszerezzük a tájjellegű ételeinket, ahogy a töltött káposzta is ahány falu, annyi íz.
Elfogyasztva két töltött zsemlét, megkívánok egy korty italt. Mindenféle növényi tejek, fűszeres ízű erjesztett zöldség italok, paradicsomlé között megfog a „Húsleves„ felirata a kancsónak! S jócskán hiányzik is már belőle, tehát ismert és népszerű ital lehet.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
- Ferenc, látom, hogy kicsit idegenkedsz az angolosan „Bone Broth”-tól.
- Ne tedd, sőt vidd haza ennek az ideáját! Semmi nem véd meg jobban az ízületi panaszoktól, mint a kollagénekben igen gazdag, jó ízű csontleves! Kóstold csak meg!
- Itt, a bemutató vásáron egy hatalmas pavilonban tanítják az embereket a készítésre. Igaz, hogy nem vegán étel, de senki nem szeret nyögdécselni idős korában, s hosszú órákat üldögélni különféle rendelőkben. Már a 2023-as években is népszerű ital volt például amerikai nagyvárosokban, ahol utcai büfékben árusították. Való igaz, hogy elkészítése kicsit macerás, hosszadalmas, de tipikusan az az élelmiszer, amit nagyban kell készíteni.
- De hogyan is készül?
- A marha, sertés, baromfi csontot kisebb darabokra aprítják, majd kevés zsiradékon megpirítják. Ezt a csontot aztán egyszer felfőzik, eltávolítják a felszínre úszó habot. Majd adnak hozzá ízesítésül zöldségeket, sót, s kukta fazékban főzik hosszú órákon keresztül.
- A kész levest leszűrik, és máris fogyasztható. Ez gyógyszer!!!!!
- Sőt, tovább megyek! Jó minőségű kefir és csonté egyidejű fogyasztása 3-4 napon keresztül, és semmi más, teljesen rendbe hozza a fennálló gyomor és bél panaszokat! 3-4 nap gyógyulása a beleknek, és a bélfal mikro sebeinek záródása megtörténik. Tehát megszűnik az az irritáló béltartalom jelenléte, amely miatt a bélfal gyógyulása nem tud megindulni!
- Van egy pavilonunk a vásár területén, ahol kifejezetten a böjtöt tanítják az érdeklődőknek. „Hagyd pihenni a szervezetedet!” címmel.
Öntök is magamnak belőle, de Zsigmond megállít. A fél pohár csontléhez hozzátölt nekem egy félpohárnyi sűrű barnás levet. „Bablé„ olvasom a kancsó oldalán.
- Ez a bablé a bab puhára főzése során keletkező főzőlé. Növényi tejként használják, pici sóval kifejezetten jó ízű, könnyen emészthető, fehérjékben gazdag ital. A csontlével pedig mennyei! Szerintem 2023-ban otthon is el fogjátok készíteni.
- Valóban nagyon kellemes ízű, szinte üdítő ital ez a különleges mixtúra.
Részemről én már jól is laktam, még csipegetni sincs már kedvem. Zsigmond unszolására azonban a következő tálcán magát kellető burgonya kolbászt még megkóstolom. Ahogy érzem, tartalmaz pirított burgonyát, pirított hagymát, jócskán fűszereket, érzek benne egy adag lencse ízt is. Valószínűleg a „bélbe” töltött massza ettől köt meg, vagy a hozzáadott tojás is segít benne.. Úgy tűnik, a kolbászkákat főzték, majd átsütötték. Ez is tényleg kiváló!
Már kisebb érdeklődéssel végig ballagok a terített asztalok mentén. Feltűnnek a kiváló, réten legeltetett marhából készült steakek.
- Ferenc, lehet, hogy a húszas években az a felfogás volt, hogy zömében növényi táplálékon élünk majd. Igen, ez részben igaz. A magyarok 30 évvel ezelőtti évi 60-70 kg / fő húsfogyasztását kevesebb, mit felére csökkentettük. De hát tudjuk, hogy még a fizikai munkát végző paraszti rétegek is hetente egy, legfeljebb két alkalommal jutottak húshoz. De az a hús, amit előállítunk minőségi és tényleg „egészséges” hús volt, ahogy már most is az lett!
- Manapság sok helyen felhagytak a gabona termesztésével, már a talajok is kimerültek, sőt elfogytak az eke alól a sokévi szántásokat követően. Ezen helyeken nagyon jól gondozott, öntözött legelők vannak, ahol a legjobb minőségű marhahúsok nevelődnek. Társadalmunk csökkentheti a hús fogyasztását, de nem nélkülözheti! Az állatok nagyon sokféle alapanyagot adnak, mint a bőr, szőr, kollagénekben gazdag csont, mócsingok.
- A húspótló készítmények, törekvések azok előállítására száma végtelen! A sokféle bab, lencse, borsó sokféle ízű, aromájú alapanyagot szolgáltatnak. A rizs, buris, szezámmag, cirok és további gabonafélék, de azért a búzáról sem mondunk le, biztosítják a szénhidrát szükségletet. A gomba termesztése soha nem látott mennyiségben és minőségben folyik. Szinte minden húspótló étel tartalmaz gombát.
- Termesztése kis és nagy léptékekben megoldott, tucatnyi fajta szaporítóanyagát árusítják.
- A mára teljesen általánossá váló fagyasztva szárításnak – liofilizálásnak- köszönhetően porított zöldségek, gyümölcsök hozzáadása gabonalisztekhez, babkeverékekhez, tejalapú termékekhez, húsfélékhez megszokott biológiai érték növelő technológiai fogás.
- De ballagjunk tovább!
- A 2023-ban világrengető ötletnek kikiáltott műhús nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sem a 3D eljárással készített „dolog”, sem a sejttenyészetben előállított „hús”. Van, és vásárolható, ára már nem horribilis, mégsem tudott hazánkban elterjedni. Valószínűleg az állateledelekben lesz némi szerepe a rovarfehérje mellett. A rovarfehérjékről kiderült, hogy sokaknál allergiás reakciót okoz. Végül is ez egy kicsit idegen fehérjetípus szervezetünknek. De a rovarokról nem mondunk le, mert a kitin anyaguk segítségével nagyszerű ragasztókat, műgyantákat pótló anyagokat hoznak létre. Komoly nagyságú üzemekben szerte az országban vannak élelmiszer és növényi hulladékokra alapozott rovarport előállító üzemek.
- A műhús pedig jobbára csak húspogácsaként használható, és bár ízesítésük jó, de mégsem tudott igazán gyökeret verni. Tudomásom szerint pástétomokban felhasználják, bár a vicces mondás szerint kimerítik a „ se hús, se hal” fogalmát.
- Szóval, Ferenc, ott a piros abrosszal letakart asztalnál többen is hasonlítgatják a műhúsból és valódi, első osztályú marhahúsból készült húspogácsa ízét.
Zsigmonddal odaballagunk a jelzett asztalhoz, ahol egy nagyon szimpatikus idősebb bácsi készíti elő a húspogácsa szeleteket, amiket egy szeletke, a szocialista időkből ismert félbarna kenyérre tesz. A bácsi vonásai nagyon ismerősek. Meg is kérdem tőle:
– Mondja uram, nem a Tas Vezér utca 5-ben lakik vagy lakott?
A bácsi meglepetten tekint fel, s akkor már látom, hogy ez bizony Jenci kicsit megöregedve, akit én fiatalként ismerek 2023-ból!
- Maga az Feri bácsi? Ismer fel a Jenci. Ez az első találkozásom a múlttal! Izgalmas, mert kiderül, hogy nem álom a 2050-es év. Megállapodunk, hogy a napokban összejövünk egy italra és egy beszélgetésre.
- Jencikém, most csak végezd a dolgodat. Zsigmond barátommal alávetjük magunkat az ízlelő próbának. Pillanatok alatt előttünk a 3 kis katona rajta a küllemre eléggé hasonlatos húspogácsa szeletekkel. A falatkák megszámozva, s kicsit félrevonulva egy asztalnál kényelmesen végezhetjük a kóstolót. Nyomtatott papír, grafit ceruza és a szempontok. Íz, illat, kinézet, szín, textúra, állag, összebenyomás.
Zsigmonddal sokat ízlelgetünk, s próbálunk igazságot tenni a sorrendben. Végül megoldjuk a feladatot, kihozzuk mindketten az 1 számmal megjelölt falatkát győztesnek.
Jenci megsúgja utólag, hogy bizony az 1. minta az igazi, s az emberek zömében azt hozzák ki elsőnek.
- Mert végül is tegyük kezünket a szívünkre, egy marhahús izomzatából kivett és táptalajon nevelt anyag hús vagy vegán minőségű?
Zsigmond szerint a sejtosztódással nyert műhús nagyon megfelel állati takarmányozás céljaira. Ezen a téren szinte nélkülözhetetlen. Másrészt pástétomok része is, ahol nem a legfontosabb szempont az alap hús minősége.
Szólnak, hogy foglaljuk el helyünket, mert folytatódik a beszélgetés. Még, hogy csillapítsam feltámadó szomjamat, egy pohárka rózsaszínes tónusú italt kapok fel. Ahogy emelem számhoz, megérzem az illatot, s azonnal gyermekkorom emlékei árasztanak el.
- Hiszen ez csipkebogyó tea!! Kiáltok boldogan! Gyermekkoromban, az óvodában, iskolás napközis étkezéseknél sokszor adták. A napközis konyhák jellegzetes illata volt a fövő csipkebogyó tea illata.
- A csipkebogyót szorgalmas kezek szedték és adták le az erre kijelölt Herbária átvevőkben. Én emlékszem az egyik reklámra is, ahol a három muskétás ígérte a címkén, hogy megvédi a szívünket.
- „A csipkebogyót egyes vidékeken hazai citromnak is nevezik, mivel több C-vitamint tartalmaz, mint a citrom. A népi gyógyászatban különösen ajánlották fizikai megterhelés, betegség időszakában, jó hatással van a nyálkahártya és a bőr egészségének megőrzésében is.”
Csajkovszkij: Csipkerózsika
Vendéglátóim már nem látszanak türelmetlennek, hogy nem ülök le folytatni a beszélgetést. Egy kedves hölgy, Annamária meg is jegyzi.
- Ferenc, az ámulata és csodálkozása, hogy a legrégebbi idők kedves italával találkozik, nagyon is része a mai táplálkozásunknak. Az elmúlt 100 évből merítünk fogyasztandó termékeket, recepteket. Elmondhatjuk mindahányan, hogy táplálkozásunk nem azért korszerűbb, mert 2050-et írunk, hanem mert merítünk a régi bölcsességekből. 2023-ban Önök korszerütlenebbül táplálkoztak, mint ma mi. Igen, a kóstolt csipkeital liofilizálással sűrített csipkelével van édesítve. Csipkelé, csipke cukorral ízesítve. És hasonló módon készítünk számtalan gyümölcsitalt, zöldséglevet. Ha kicsit tovább lép, lát egy halvány lila színű italt. Redlove nevezetű piros bélű alma liofilizált héja kiáztatva langyos vízben, és ízesítve a piros húsú alma besűrített levével.
Megjegyzem, hogy ezt az almát már én is ismerem 2023-ból, magam is liofilizáltam a hámozott szeleteket, s a héját is szárítottam almatea készítése céljából. De hogy az almaléből sűrítményt készítsek???!! Zseniális ötlet!
- Az alma maga bőternő, nagyon ízletes, ellenálló és ami a lényeg, kis termetű, ami meg is felel az új klímakihívásoknak.
Most már elfoglalom helyem, s éppen az előzőleg hozzám szóló Annamária beszél a közétkeztetésről.
Említi, hogy már 2024-ban Angliában felismerték, hogy a gyermekek ingyenes, általános közös étkeztetése jó hatással van iskolai teljesítményükre. Mára ez (2050-ben) mindenütt így történik, kiegészítve a svédasztalos tálalással. A maradékokat pedig a legközelebbi rovarpor gyárban hasznosítják. Megemlítik, hogy a sok-sok évvel ezelőtti (húszas évek) nagy csinnadrattával bevezetett programok, miszerint naponta 3-5 féle zöldséget tartalmazzon az étkezés hamvába holtak. Említést tesz Annamária még arról, hogy vita volt, hogy az iskolás korú gyermekek kapjanak-e tízórait és uzsonnát, amennyiben a teljes napot az iskolában töltik. Aztán felülkerekedett az a vélemény, hogy nem szabad folyamatosan terhelni az emésztőrendszert, időt kell hagyni, hogy a gyomor rendszeres időközönként kiürüljön.
Kiderült, hogy a böjt része a „táplálkozásnak”, azaz ajánlott szabály, hogy a legutolsó és legelső táplálkozás között teljen el 10 –12 óra. Sokféle böjt létezik, ahogy erről korábban szó is volt, s állítólag számtalan betegség megelőzésére, sőt akár az élet meghosszabbítására is alkalmas a rendszeres böjt.
Emlékszem is arra, hogy kis iskolásként éveken keresztül elellógtam az ebédet, mert más dolgom volt, a befizetést elblicceltem, valami apróságra kellett a pénz, s nem ment az egészségem kárára.
- A közétkeztetés minden állampolgár részére elérhető. Az idősek igényeik szerint különleges diétában részesülnek, de ha hirtelen gusztusuk támad egy jó paprikás csirkére, senki nem rója fel nekik. Kiemelt feladata az Államnak – azaz az intelligenciák -, hogy mindig legyen elegendő zöldség, gyümölcs és húsféle. Nagyon sok helyen készítenek ételt, különféle ízesítéssel, felhasználva más népek konyháinak receptjeit. A lényeg, hogy az ételek a legmagasabb minőségben készüljenek, elégítsék ki a fogyasztók biológiai szükségleteit.
- Ahogy a termelés, üzleti élet minden területén a vállalkozások fele részben az Állam, azaz az Intelligenciák tulajdonában vannak, s csak a másik fele a vállalkozóé. De ez a felállás lehetővé teszi, hogy az Intelligens rész szervezze a piacot, részben a beszerzést, meghatározza a minőség betartásának feltételeit, felügyeli a pénzügyi hátteret.
- A humán vállalkozó pedig gondoskodik a működtetésről, legjobb tudása szerint betartja a higiéniai, minőségi feltételeket, udvarias, rátermett, kellemes környezetet teremt. A beszerzésben részben szabad kezet kap, így állandó partnerséget tud kialakítani a városi Zöldségtermelő Házakkal, a város környéki gyümölcsösökkel, szabadföldi zöldség termelőkkel.
- Az árak országszerte egységesek. A működtetés költségein felüli bevételen történik a fejlesztés, felújítás, karban tartás. Az állami nettó haszon rész pedig megy abba a kasszába, ahonnan a társadalmi költségek és a környezet rehabilitációjának költségei kerülnek felhasználásra. Mert még nagyon hosszú ideig kell az elmúlt két száz év környezetet károsító hatásaitól megtisztítani világunkat.
Egy következő beszámolóban felhívták figyelmemet a haltermelés fontosságára. Kiderült, hogy a Föld tengerei, óceánjai olyan mértékben szennyezettek, hogy nem csak szilárd hulladékot kell folyamatosan összeszedni, de a planktonok mennyisége is nagyon lecsökkent. Ez pedig kihatással van a vízi világ minden lakójára. Valahol az emberré válás során részben vízi életmódra tért az ember. Ennek jelei a magas omega-3 zsírsav igényünk, a szervezetünk magas jód igénye. A csupasz testfelületünk is ekkor alakult ki, a rajtunk növekedő szőr is hátrafelé simul. Érdekesség még, hogy a vízben az emberi test oxigén igénye is lecsökken. Hogy igaz-e ez a feltételezés, vagy nem, a rendszeres halfogyasztást kiemelt feladatként kezeli az Állami rendszer. Ha nincs elég tengeri hal, marad a tenyésztett. S ezt nagyon jól csináljuk. A hal takarmányozása gazdaságos, egységnyi hús előállításához a legkevesebb takarmány szükséges.
Mára a folyók és minden egyéb vizes élőhely tisztasága megfelel a haltenyésztés céljaira. 2040-től a napjainkig folyamatosan tisztulnak a vizek, valahai szemetes talajokat a legmodernebb gépekkel folyamatosan tisztítjuk.
- Ferenc, el sem tudod képzelni, hogy a falusi, városi lakóhelyek, kertek mekkora tömegű hulladékot rejtettek! Mindenféle rozsdás fém, rothadó fa és bomló műanyagok, üvegek iszonyatos tömegét halmozta fel az ember. Csak a vasúti pályák, közutak mentén a tisztítás öt évet vett igénybe! Az összegyűjtött fém hulladék évekig elegendő nyersanyagot biztosított a fémfeldolgozás részére. A kapitalista ipar rossz szokása volt a „növekedési pálya” fenntartása. Nos, ennek eredményeképpen óriásira növekedett az alig néhány évig működő háztartási gépek száma, amelyek zömében valamiféle hátsó udvarokban kaptak egyre nagyobb helyet. Ezek nem csak környezeti veszélyt jelentettek, de akár kis zöldséges kert vagy pihenő parkocska helyét foglalták el.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
- A műanyagok oly sokféle formája lett kifejlesztve az elmúlt 100 évben, hogy képtelenség volt megoldani a biológiai lebontást, megtalálni, sőt megalkotni a lebontó mikroorganizmusokat.
- Maradt a zömében égetés. Eleinte próbálkoztunk az összegyűjtött műanyagok újra felhasználásával, de kiderült közben, hogy az úgy nevezett mikroműanyagok teljesen beépültek az élővilágba. Így tehát kiemelt feladat az elkövetkező sok száz évben a világ műanyag mentesítése!
- Manapság nem az a legfontosabb információ egy élelmiszer csomagolásán, hogy gluténmentes, vagy dió maradványok előfordulása lehetséges, hanem az, hogy „Mikroműanyagokat nem tartalmaz” Mert kiderült, hogy a legkisebb, nano méretűvé váló más és más kémiai felépítésű műanyagok okozói számtalan betegségnek, allergiás tűneteknek. Megjelennek a szervezet minden sejtjében. Ma a mikroműanyagok kimutatása az élelmiszereinkben a minőség ellenőrzés kiemelt feladata. Sajnos, még azt sem tudjuk, hogy műanyag fajtánként mekkora mennyiség az, ami még nem toxikus.
A mai napra szánt utolsó beszélgetés témája kevéssé tartozott az élelmiszeripar tárgykörébe, de fontosnak tartottam. Az állatok, beleértve a háziállatok védelméről szólt. A kis háziállatok jelenléte, gondozása fontos nevelési feladatot tölt be a gyermekek életében. Az idős emberek különösen vonzódnak egy macska, kutya társaságához. Kiemelt közösségi feladat olyan kutyák sétáltatása, amelyek terápiás munkát végeznek. Szerencsére folyamatosan csökken a menhelyeken élő állatok száma, már végre megtanulja a magyar ember, hogy részei életünknek, s a tőlük kapott szeretetre múlhatatlan szükség van. Kiderült, hogy az állatokat bántalmazókat rendkívüli szigorral bírálja el az emberi-Intelligencia törvénykezés. Nagyon szigorú munka terápia vár rájuk valamely nagy állatokat tartó telepen.
Az utolsó beszélgetés kapcsán felemlítem, hogy a 2023 év Híradóiban, Hajnaltáj című reggeli műsoraiban nagyon sok állat bántalmazási esetet (és ez csak a jéghegy csúcsa) tárnak fel, de közös bennük, hogy az ítélkezés a bántalmazóval szemben rendkívül megengedő. Ha egy macskapusztítót nem is feltétlenül kivégzéssel kell büntetni, mint az történt az ősi Egyiptomban, de ideje volt már, hogy az állatok megítélése sokkal pozitívabb legyen.
Zsigmonddal megköszönjük a tájékoztatást, s még a napot még egy pavilon megtekintésével fejezzük be. Elballagunk Jencihez a Tas Vezér u. 5-ből, hogy besegítsünk neki a kora esti munkájába, s együtt megigyunk egy jó italt, elbeszélgessünk a múlt eseményeiről.
Hangos rikoltozásra leszünk figyelmesek. Egy pavilonban éppen kihirdetik a nap társasjátékokban győztes gyermek nevét. A pavilonban egész napos megmérettetés folyt sakk, go, bao, malomjátékok gyakorlásában. A kis győztes a nap végére a legtöbb pontot gyűjtötte össze. Jutalma egy nagy zacskó csokoládé. Zsigmond elmondása szerint 2050-re a kakaó ritkasággá vált, mert a termeléséhez az elmúlt évtized klímája egyre kevésbé alkalmas. Így hát a valódi svájci csokoládé hatalmas jutalom!
S lám, a 14 év körüli fiúcska nem elrakja jutalmát, hanem megosztja társaival. Együtt éneklik önfeledten a Micimackóról szóló dalt.
Egy padon ülve ébredtem. Elszunyókáltam kicsit. Megtapogatom táskámat, nem lopták el. Ez jó.
Valami nem stimmel.
Feltűnően csendes a park, s nincs szemét. Sem kicsi, sem nagy. Emberek pedig járkálnak, nyugodtan beszélgetnek, nincs sietség, lázas mobil telefon nyomogatás. Illetve nem is járkálnak, majd mindenki elektromos valamivel közlekedik.
Honnan kerültek ezek ide ? Mikor szunyókáltam el ? Nézem az órámat, majdnem dél. Hát akkor alig negyed órácska volt csak.
És ez nem is az a park, ahová bejöttem sétálni, a fák hatalmasak, gondozottak. Körülnézek, a padok is mások, csak amin ülök a régi formájú. Mi történt ?
Felkelek. Az emberek vetnek rám egy pillantást, biccentenek köszönés képen. Ez sem normális. Lábam alatt rugalmas anyag, kellemes rajta a járás. Megtapogatom. Fű !!! Igazi fű. Nem műanyag.
Ahogy körbenézek, a padok gyermekkoromat idézik, a kőből készült két láb, s a keresztbe fektetett kétpirosra pingált deszka. De mégsem azok a kényelmetlen padok. Megtapogatom, igazi fa. De rugalmas, bársonyos.
Végigmegyek a parkon, gyerekek játszanak, anyák babákat tolnak kocsiban, legfeljebb elektromos görkorikon járnak. A babakocsik sem olyanok, amire alig egy órája emlékszem, de kétségtelenül azok.
Kiérek a parkból. Sehol a füstös, tülekedő kocsik. Kerékpárosok húznak el mellettem. Az úttesten pedig önjáró autók. Hallottam ilyesmiről már, hisz 2022 még Magyarországon is a XXI. század, de hát egy órája még minden más volt.
Ahogy tanácstalanul álldogálok az úttest szélén egyszer csak megáll egy járgány. Ajtaja kinyílik, kedves női hangon megszólal.
- Hová vihetem ó?- kérdezi.
- Talán valamit falatoznék!- válaszolom.
- Elviszem a Bona Bárba. -mondja a hang. -Vannak élelmiszer jegyei ?
-Nincsenek! - hebegem. Hát mi ez ? Amig kicsit szunyókáltam, még ezt is bevezették. Volt róla szó, de hát ilyen hamar ??!!
-Jó, akkor a hátsó kapuhoz viszem, ott nem kérnek jegyet.
A kis autó elindul. Hangtalanul, valamiféle mágneses pályán haladunk. Körülöttem több ilyet látok, néhol utassal, utas nélkül. Körbenézek. Látok egy fénylő engedélyt, valószínűleg a kocsihoz tartozik. 2050!
Döbbenten kérdezem, hogy, - Milyen évet írunk?
-Kettőezer-ötven, június 10-e.
Most döbbenek meg igazán. Az ablakon kinézve látom, hogy a hajdani Körúton haladunk, de csak hasonlít, nem tűnik azonosnak.
-Hol vagyunk ?
-Budapest, Lázár körút. Nemsokára megérkezünk a Fecó utcához, ott lesz a Bona Bár. Remek pulykás falatok is kaphatók, ha meg tudja fizetni.
Ezzel kinyílik a kis kocsi ajtaja, s enyhe késztetést érzek az ülés részéről, hogy kiszálljak. No, most leszek bajban, ha fizetnem kell. De nem kell, a kocsi megköszöni, hogy szolgálatomra lehetett és elindul. Alig tesz meg néhány métert, már újabb utasok szállnak be. És sehol villamos, sehol autóbusz! Nem gondoltam volna, hogy időutazó lettem. De nem bánom, mert amúgyis anyagot kell gyűjtenem a Zsebők- Bujna féle lecsós blog részére.
Mit eszünk 2050-ben ?
Épp a Bona Bár hátsó kapujánál állok. Gyönyörű üveg portál, márvány járólapok. A bejárat előtt két különös fa. Fa is meg nem is. Egy jól öltözött idősebb bácsi éppen lehajol a fa törzséhez, kinyit egy ajtócskát, s matat valamit. A fa levelei egy pillanat alatt kiteljesednek, árnyékot vetnek. Rám mosolyog az idős bácsi.
-Legyen a másik fa ezüst hárs ? Megtehetem, csak a hármas gombot kell megnyomnom.
Belépek a bárba. Gyönyörű a berendezés, Csupa fa és márvány. Műanyagnak nyoma sincs. Egyszercsak egy asztal gördül elém, a szék kihúzódik. Leülök. Az asztal-szék velem együtt elindul a hatalmas bár csarnokban. Megáll, épp az utcára látok rá. Igen ez tényleg a Körút.
-Mit parancsol inni? Nézem, ki szól hozzám. Az asztal lapján jelenik meg az ital lehetőség.
Nem erre számítottam, azért egy sör jól esne ebben a melegben. Úgy látszik a 2050. év nem az árpa termés éve. Mivel kicsit elbizonytalanodtam, hogy most mit is kell tennem, ráadásul jobban esne a sör, mint a bodza ital, várakozok. Csak jön valaki, ahogy 2022-ben a gépi hang után végre találkozhatok az élő kezelői hanggal. Nem csalódtam, egy jól öltözött úriember jön, széles mosoly az arcán, nyugalom a tekintetében.
-Mi a gond kedves vendégünk? -kérdi.
- 2022-ben azért ennyire nem voltak udvariasak. Mégis csak jó, hogy fejlődünk.
- Kérem, én időutazó vagyok. Magam sem tudom, hogy kerültem ide, de jól érzem magam. Csupán jelzem, hogy sem pénzem, sem szállásom, s hívhatja a rendőröket, hogy vigyenek el a diliházba.
-Ugyan, ugyan, kedves…hm. hogy is szólíthatom?
-Talán Ferenc. válaszolom.
-Igen-igen, értem. Volt néhány évtizede egy rendkívül népszerűtlen politikusunk, Ferenc volt ő is. Még utcát is neveztek el róla. Illeve, utcácskát. Azóta senki nem akar Ferenc nevet felvenni. De legyen, kedves Ferenc, nézzen körül. Itt minden második ember időutazó. Úgy tűnik, 2022 és az utána következő évek nem voltak kellemesek, s sokan választották ezt a lehetőséget, időutazást. A túrizmusnak leáldozott, egyre melegebbek lettek a nyarak. A turistalátványosságok túlzsúfoltak és nagyon drágák lettek. A hatalmas kereslet miatt a valaha kellemes városkák, tájak elviselhetetlenné váltak. Aztán egy élelmes úr, valami Lőrinc, Időutazás Irodát nyitott. Ez jött divatba. És mi itt 2050-ben örülünk a pihenni vágyó huszonketteseknek.
-Azt látom, bár még csak egy órája vagyok itt. Máris jobban érzem magam. Ihatnánk egy sört?
-Kedves Ferenc. A digitális kormányzat nem szíveli, ha a lakosság alkoholos italt iszik. De talán most kivételt tudok tenni Önnel.
-Hát persze, Ön még nem tudhatja. Mintegy 15 évvel ezelőtt Magyarország olyan káoszba süllyedt a kapkodó, átgondolatlan, intelligenciát nélkülöző kormányzás miatt, hogy egy nap összefogtak a gépi intelligenciák és átvették a hatalmat.
Az addig számtalan pártot imádó emberek egyik napról a másikra fellélegeztek, s mert nem a másik párt került hatalomra, vagy a szomszéd, hanem egy minden tekintetben lojális intelligencia, elfogadták ezt a döntést. S azon nap óta minden rendbe jött. Már nem kell háborútól tartanunk, van bőven ételünk, italunk, újra kedvesek egymáshoz az emberek, s megtanultuk élvezni a lehetőségeinket. Addig csak szemét, klíma változás, áremelkedés, hiány, korrupció és még ki tudja mi volt napirenden.
-És mi lett a politikusokkal ? csak úgy hagyták magukat ?
-Kérem, biztos nem hagyták volna, de tehetetlenek voltak. A Parlamentben a pártok csatározgattak egy darabig, de hónap végén azt vették észre, hogy nem kapnak fizetést. Így aztán nem jöttek be koptatni a szoknyájukat, meg a nadrágjukat, otthon várta őket a saját bizniszük. Naponta a vezető beosztású emberek laptopján és okos telefonjain megjelentek személyre szabott utasítások, hogy kinek mi a dolga. A munkák összerendezetté váltak, minden rendbe jött.
Kóstolja csak meg ezt a sört, ilyen jót még nem ivott. Semmit nem csaltak ki belőle, s nem találta ki senki, hogy nem gazdaságos, ha komló is van a sörben.
-Ilyen egyszerű a dolog ? Nincs politikus és minden rendbe jön ??
-Kérem, igya a sört, ez a legjobb minőség, valódi emberek gyártják, akik maguk is örülnek, hogy újra jót ihatnak. Ugyan csak módjával történik ez meg, de látja, mi már valljuk, hogy az alkohol nem old meg semmit.
-És mi van a valaha híres borászatunkkal ?
-Igen jó kérdés. 2035-re alig maradt szőlőterület országunkban. Kupeckedés folyt a szőlő területekkel, gyanús fajták és technológiák terjedtek el. Némely bor attól volt jó, hogy azt mondták rá. És a legnagyobb baj az volt, hogy senki nem akart dolgozni a szőlőben. Nem csak ott, más területeken is divatba jött a munkaerőhiány. Nem volt kapás ember, aki a kertészetekben dolgozott volna, az állatok napokig nem láttak gondozót, csak robotot maguk körül.
Irodaházakban több ezren kezeltek számítógépet, programokat dolgoztak ki. Az emberek a legegyszerűbb tevékenységükhöz is regisztráltak, appokat töltöttek le. És egy nap ezt megelégelték a gépek. Már évek óta aktuális lett volna a változás, de egy aprócska okos telefon intézkedett.
-És most lettek kapásemberek, lehajoló dolgozók, kétkezi munkások ?
-Lettek, mert minden személyről saját számítógépe vagy okos telefonja készített felmérést. Mihez ért, mire alkalmas, miben tudja legjobban szolgálni a közösséget. Hihetetlen, de addig valamilyen vezető beosztást betöltő emberek azt az utasítást kapták, hogy kezdjenek el tervezni, alkotni, néhányan kétkezi munkát végezni. És lám, mindenki megtalálta a boldogságát. Azaz az intelligenciák megtalálták számukra.
-Nos, kérem, házam vendége. Mit fogyasztana szívesen? Amíg néhány kedves vendégemmel foglalkozom, válasszon kérem.
Ezzel az asztalra koppantott kettőt, s megjelent az ételsor.
Napi ajánlat : Zeller krémleves, liofilizált zellerből, digi husi, hínár pürével, desszertnek pedig fehér hangyatojás puding.
A felsorolásban ismerős és ismeretlen étkek szerepeltek. Feltűnt, hogy sok a gomba, halétel, és bőséges a saláta kínálat.
Újdonsült barátom visszatértével megkérdeztem, hogy mit kell érteni digi husi alatt.
-Hát kérem, az szövettenyésztett húsmassza, amit helyben ízesítünk sertés, marha, baromfi ízekkel.
S mért oly sok a hal, gomba, saláta ?
-Nos, ezeket a már jó ideje bevált modern farmokról szerezzük be. Például az a magas, irodaház szerű építmény nem irodaház. A pincéjében hatalmas vizes medencékben halak tenyésznek, s a vizüket szűrés, mikroelemekkel való dúsítás után a következő szinteken öntözővízként használják fel.
Így aztán szerte az országban egy kidolgozott rend alapján több ezer ilyen „Irodaház” működik. Embereknek kellemes munkát adnak, jó összhangban tevékenykednek robotokkal, amelyek a nehezebb és szennyesebb munkát elvégzik. De már nem törekednek a teljes robotizálásra, mert kell a munkahely és az emberi fantázia és leleményesség lehetővé teszi a sokféle újdonság bevezetését. Eddig csak salátaféléket tudtak termelni nagyban, de egy jó ötlettel már indul a gumós zöldségek termelése is. Kevés víz felhasználás, klimatizált szintek, kedvező tápanyag ellátás, méretezett fényenergia adagolás. Legalább tízszeres hatékonyság a szántóföldi termeléshez képest.
De kóstoljuk csak meg ezt a finom salátás halat.
-Hm, valóban. De látom, hogy az az úr két asztallal odébb töltött káposztát eszik. Ez hogy lehet ?
-Nos, az úr töltött káposzta utánzatot fogyaszt éppen. Épületünk egyik szárnyában 3 D megoldással töltünk le tucatnyi a régi időkből átmentett ízekkel étkeket. Ízük nem teljesen azonos a régi töltött káposztáéval, de a mai fiatalok még soha nem ettek sem töltött káposztát, sem hagymás rostélyost, így elhiszik, hogy azt kapnak.
-Tehát becsapják őket.!
-Nos, szigorúan véve, igen. De tulajdonképen ezek a 3 D technológiával készülő ételek közelítik a hagyományos ízt, és egy-egy adag rendkívül ideális arányban tartalmaz ásványi anyagokat, vitaminokat, rostokat. Nézze csak, az úr még ki is törli a tányérját.
-És mondja csak, az a piros ott, szamóca?? - Igen, az bizony szamóca. Valódi, onnan szemből hozatjuk.
-Ahová az van kiírva, hogy Liofityizáló Szalon ??
-Ha, ha ez jó. Jobban megnézve az Liofilizáló Szalon. Már 30 éve is ismert volt a technológia, egy kis magyar cég importálta a gépet, majd kezdte meg a hazai gyártású családi gépek forgalmazását. Ha valaki a városból hét végén a Dácsájából behoz gyümölcsöt, zöldséget, akkor azt beviszi a Szalonba, ahol számára egy nap alatt fagyasztva szárítják, csomagolják, majd akár tíz évre a kamrájába teheti. Mi a feleslegben lévő gyümölcsöket, zöldségeket vesszük át, amelyeket visszanedvesítve használunk fel, vagy akár porítva krémlevesek, desszertek készítéséhez.. Nézze csak azt a hölgyet ott, nem hinné el, a rántott zeller, amit fogyaszt szintén liofilizált zellerből készül. Áztatjuk, bundázzuk, sütjük.
- És honnan kerül az asztalra például a burgonya? A sárgarépa?
- Mi sem egyszerűbb. Minden várost, sőt akár kerületenként is nagy napelem parkok vesznek körül. A napelemek már 40-50 % hatásfokkal dolgoznak. Alattuk pedig olyan tér van kialakítva, ahol árnyékban folyik a mezőgazdasági termelés.
-Lenne egy kérdésem. A digi husi húsmasszáját mégis csak valódi hús szövetből indítják el. Vagy a rovarok. Ezek az Önök ízlése szerint vegetáriánus ételek?
- Kedves Ferenc, mára egészen más értelmet kapott a vegetáriánus, vegán étkezés. Ma az a cél, hogy mindenki a legegészségesebb táplálékot fogyassza el, hogy ezáltal is kevesebb feladata legyen az egészségügynek. Viszont most azt javasolnám, hogy fogyassza el kiválasztott ebédjét.
Ebéd után pedig megmutatnám azokat az üzleteket, üzemeket, ahol élelmünket állítják elő. Elmegyünk, s megnézzük a Budapest körüli farmokat. Jó étvágyat!
Kiválasztottam hát egy gombakrémlevest köles tésztával, marhásdigi husit algapürével, galambbegy salátával és végül egy almás hínár sütit.
A gombakrémleves dicsőségére vált volna 22-es év bármely éttermének. A levest kis porcelán csészében szolgálták fel, a köles golyókat pedig ízlésesen külön tálalták. Az asztalon elővillant a felirat „ Jó étvágyat!”
A gomba kellemesen fűszeres, illatos, megfelelően sűrű volt. A kölesgolyó ropogós, enyhén füstölt ízzel. Mind egy szálig kikanalaztam a levest. Az edénykét az erre kijelölt részére helyeztem az asztalnak, amely nyomban kijelezte, hogy 210 kcal energiát vittem be szervezetembe, majd tovább részletezte a bevitt ásványi anyagokat és vitaminokat. Rövid időn belül megjelent egy robot pincér, felszólított, hogy kis szekrénykéjébe helyezzem be a kiürült csészét. Majd azonnal megnyílt egy másik rekesz és elvehettem a második fogásomat.
A digi husi nem okozott csalódást. Valószínűleg 2022-ben rossz fasírt utánzatnak tartottam volna, de a hús szeletté formázott, szálas kinézetű, kellemesen illatozó, nem tűnt rossznak. Az algapüré pedig semmiben nem különbözött a régi burgonyapürétől, gyanítom, hogy az alga közé porított édesburgonyát is keverhettek. Minden ízlett. A galambbegy saláta édeskés, ecetes lében tálalva kifejezetten kulináris élményt nyújtott. A továbbiakban ismét kiírta az asztal az elfogyasztott étel paramétereit. Ezen nem botránkoztam meg, hisz közel 60 évvel korábban a honvédségnél eltöltött 11 hónap során hasonló módon közölte a napi menü a kiskatonákkal, hogy az étel elfogyasztása után mennyi szénhidráttal, sóval stb. gazdagodik szervezetünk.
Az almás-hínáros desszertre már nem igazán volt étvágyam, de hát a kíváncsiság megkóstoltatta velem. Kérem, micsoda íz kavalkád olvadt szét számban !
És ismét tápanyagjelentés, udvarias robot pincér. Az asztalon megjelent a felirat, hogy toalett felé vezető úton kövesse a sárga vonalat. S lám, a sárga vonal megjelent, követtem. Rendkívül tiszta, higiénikus mellékhelyiség!!!
A kis fülkémben az a felirat fogadott, hogy az
„Ön által kibocsátott hulladékot a Lágymányosi feldolgozó üzemben ártalmatlanítják, belőle biogázt termelnek, majd mint talajjavító anyag kerül a kerületi komposztálóba”. „ Köszönjük, hogy hulladékával minket tisztelt meg!"
Kiváló, gondoltam. Erre már csak 28 évet kell várnom !!!!
Visszatérve helyemre, egy nagy pohár kvasz fogadott. Az asztalon megjelenő tájékoztató szerint a kvasz segíti az emésztést, s hozzájárul a naponta elfogyasztandó két liter folyadék mennyiséghez.
Ahogy elfogyasztottam a valószínűleg emésztést javító fűszer kivonatokat is tartalmazó finom italt (éreztem az édeskömény aromáját), érkezett egy búra a székem mögé. Mint a régi időkben a női fodrászatokban a hajszárító. A búra a fejem fölé simult, s abban a pillanatban elszundítottam. Egészséges, gyógyító álomba merültem.
A további fejleményeket és élményeimet a következő számban folytatom.
--- >
2022. Napjainkban.. Nézzük, milyen világban élünk, és mi vár ránk a közeljövőben, a kajaiparban:
/”munkaerőpiac”, keresetek, infláció, vásárlóerő/
Munkaerő, „te drága”
Két hete beszéltem egy haverommal, aki expat egy nem élelmiszergazdasági cégnél. Arról folyt a szó, hogy bármit csinál, bármivel próbálkozik a HR, egyre nehezebb munkaerőt találni a meghirdetett pozíciókra, legyen az fehér galléros, vagy kék galléros pozíció. Pedig – mondja Ő – mindent megtesz a cég, amit meg lehet tenni ebben a helyzetben, és mégsem megy olyan könnyen a dolog. Ha meg sikerül is tartani a toborzási számokat, a felvett kolléga azonnal tovább áll, ha jobb ajánlatot kap, óriási a fluktuáció. Beszélgettünk tovább, és a következő témára terelődött a szó:
-Mikor látogattad meg a gyártást legutoljára, és nézted meg saját szemeddel, hogy mik a történések a frontline-ban?
- Nem is tudom, van az már egy éve is, de akkor is csak a rezidens helyi vezetővel találkoztam. A szokásos módon megettük az ebédet, és vissza is jöttem.
- Szép, akkor csak a kocsidból látod a valóságot, ami nem baj, csak szakmai vakságot okoz.
- Neked nem gond az, hogy most a magániskola havi díja meg fog emelkedni havonta minimum 200 000 Ft-al. Talán még találsz embert, aki a hajót, és a nyaralót kitakarítja utánatok, amikor eljöttök.
- De egy frontline staffnak elég komoly gondjai lehetnek, amit érdemes lenne egy minimális szinten érteni. Ha egyszerre sokan gondolják úgy, hogy lecserélnek téged, akkor gondban leszel egyre hosszabb ideig.
- Nem baj, jönnek a bevándorlók, és munkába állnak.
- Persze, ez is egy opció. De mi van akkor, ha csak ezt az opciót csak pár éven belül tudod integrálni a szervezet működésébe, csak hogy akkor már lehet, hogy roppantul elkéstél, meg megeshet, hogy kicsit drágább lesz ez a mulatság.
- Mondasz valamit.
- Néha tölts el egy kis időt a frontline-ban, hogy érzékeld, hogy mi megy ott, mert ha nem, egyszerűen kialakul egy szakmai, szervezeti vakság, ami nagyon veszélyes tud lenni a cég sikerességére nézve.
Beszélgettünk még másról is. Hazafelé jövet azon gondolkoztam, hogy hát igen, 15-20 év késéssel ide is bekopogtat a valóság, amivel kezdeni kellene valamit, itt 2022-ben, egy olyan időszakban, amikor megint kezd meglegyinteni minket egy komolyabb válság előszele.
„Egyrészt nyilván ez is igaz: mindenkinek (joggal) megnőttek az igényei. Másrészt kinyílt a világ. Ha 200 km-rel arrébb kétszer annyit fizetnek, mint itthon, akkor irány! - semmiség ezt a távolságot megtenni vagy arrébb költözni. Harmadrészt: a vállalatok máig úgy gondolkodnak, hogy az a business, amelyik nem növekszik, pusztulni kezd. Ergó ez a növekedés-kultusz hatalmas munkaerőigényt kreál, amire azonban ma már nincs elég potenciális jelölt a lokális piacokon. Nagyon jó példa erre az autóipar. Az autóipar évek óta stagnál, és mostanra egyre többet hallani olyan hangokat, hogy épp ez a stagnálás fogja elindítani a következő gazdasági válságot.
--- > Nincs ilyen, hogy lokális, vagy regionális „munkaerőpiac” 200 km-re már lehet, hogy ugyanazért a munkáért 5-8-os nettó bért lehet kapni, egy másik pénznemben…
Meg ezt is mondta:
„Tehát mindezt egybevéve olyan világban élünk, ahol a nyugati társadalmakban nincs elég gyerek, viszont egyre növekszik az inaktív, elöregedő népesség, a keleti régiókban ezzel szemben megállíthatatlan a népesség növekedése, és gazdaságilag nem fejlett ez a világrész, tehát mindez legkésőbb 20 év múlva sose látott munkaerőpiaci és gazdasági katasztrófákat fog okozni.”
Érdekes a cikk, érdemes elolvasni. A srác tényleg érti azt, hogy mi is zajlik a „munkaerőpiacon”.
Meglátásom szerint, itt a XXI. század elején, itt 2022-ben, a tradicionális értelemben vett lokális, és /vagy regionális munkaerőpiac megszűnt létezni.
Azt lehet mondani, hogy ilyen, hogy „munkaerőpiac” nagyon nem létezik egy fiatal számára.
Tehát vannak munkák, melyeket el kellene végezni, az adott helyen, és időben, időre, valamilyen mérhető eredmény megléte mellett, melyet természetesen meg kell fizetni.
Egy fiatal egy- két évet tölt egy munkahelyen, és továbbáll, mivel fejlődni akar, meg persze meg akar élni, és ki akarja fizetni az életét.
Ehhez meg hozzá kell tenni, hogy egy fiatal szegényebb, mint a szülei generációja, és inkább adóssága van, mint vagyona. Ennek a történetnek középtávon már komoly következményei lesznek:
Azok az iparágak, melyek nem innovatívak, és nem képesek jó bért fizetni, egyszerűen kiürülnek a lokalitásban, függetlenül attól, hogy milyen szinten képes az iparág felvenni az innovációs vívmányokat regionális, vagy globális szinten.
Többek között az inflációs nyomás miatt elindult egy iparágakon átívelő horizontális, és, párhuzamosan egy vertikális integrációs folyamat is az élelmiszergazdaságban. Az integrációs nyomással párhuzamosan a kis helyi cégek, és kis termelők száma csökken, továbbá csökken a termelt növények sokfélesége is. A felvásárlási árak is alacsonyak, nem éri meg termelni.
Ezért van az, hogy lassan alig látni állattartó telepeket, vagy kertészeti növénytermesztést pl. a Nyugat- Dunántúlon. Minden gazda szántóföldi növényt termel, mivel azzal van a legkevesebb macera, meg a legkevesebb élőmunka igény kell hozzá.
Most van itt az idő, hogy átgondoljuk azt, hogy mit lehetne kezdeni a vidéki térségekkel az élelmiszergazdaság terén.
Erre találta ki az EU azt, hogy támogatja azt, hogy mindenki boldogulhasson a saját szülőföldjén, és ne kelljen elköltöznie a jobb megélhetés reményében. Nézzük, hogyan állunk ebben a játékban:
Nettó pénz a hó végén, itthon: 450 – 700 EUR ….2020-ban….
Megint csak a Pénzcentrum írt erről, hogy mennyi a nettó átlagkereset az egyes régiókban. – 2020-as adatok-:
Forrás: NAV adatai alapján GKI számítás – 2020-as adatok -
A térkép önmagért beszél…
Angliában szoktuk mondani: „Mondd meg az irányítószámodat, és megmondom, mennyit keresel.” Arrafelé az ember, ahogy lépdel előre azon a bizonyos kereseti lépcsőn, úgy költözik a városon belül, vagy az országban azokra a helyekre, amelyet a fizetése reprezentál az adott időszakban. Nagyon sokan laknak bérelt ingatlanban. A költözés általános dolog arrafelé, akár évente többször is.
„2022 májusában az éves összevetésben számított infláció 10,7 százalék volt. A maginfláció és az indirekt adóktól szűrt maginfláció 12,2 százalékon alakult (1. ábra). Az infláció 1,2 százalékponttal emelkedett az előző hónaphoz képest, amit elsősorban a maginflációs tételek árindexének emelkedése magyaráz. Az előző hónaphoz képest a maginfláció 1,9 százalékponttal nőtt.”
Ebben élünk most, ebben a gazdasági helyzetben vastagon benne van a háború hatása. A kérdés az, hogy a háború milyen további hatásokkal jár. pl. az élelmiszerek polci árában hogyan jelenik meg.
Az agrárközgazdászok azt mondják, hogy lehet, hogy áruhiány is lesz. Az infláció 10 % felett van, továbbá jelenleg a forint folyamatosan gyengül az EUR-hoz, USD-hez képest, én arra leszek kíváncsi, hogy ez az inflációs nyomás, és az ebből következő áremelkedés, milyen hatással lesz az élelmiszer kereskedelemre.
Hogyan fog csökkenni, vagy nőni az egyes termékek kereslete? Mennyire fog hatni az áremelkedés a fogyasztói szokásokra?
Ahogy látjuk, nagyon összetett hatások határozzák meg, hogy milyen élelmiszer-kínálat, és milyen értékesítési árakon lesz elérhető az élelmiszer a boltok polcain a közeljövőben.
Minden iparágban másképp fog lecsapódni a háború hatása.
Egy biztos. A lokalitás, és a lokális, regionális élelmiszertermelés fel fog értékelődni.
Előtérbe fog kerülni az, pl. hogy hogyan lehetne biztosítani az egészséges élelmiszerhez való hozzáférést lokális szinten, úgy, hogy a legszegényebbek is hozzájussanak a megfizethető, és egészséges alapanyagokhoz, és feldolgozott élelmiszerhez.
Azt gondolom, hogy a lecsómérnökökre ebben a történetben elég nagy szerep fog hárulni majd. Azt kell elérni náluk, hogy akarjanak majd ezzel a lehetőségkörrel foglalkozni itthon.
Úgy kellene megtervezni ezt az élelmiszergazdasági ökoszisztémát, hogy mindenki, aki részt vesz benne, lássa azt, hogy lehet jutni egyről a kettőre, ki lehet maxolni a benne rejlő innovációs potenciálokat.
Mindenképp meg kellene lépni egy ilyen lépést, elkerülendő, hogy a vidékre ráboruljon a közepes fejlődés csapdája, a maximum nettó 400- 500 EUR / hónap fizetésekkel.
Köszönöm, hogy írtok nekem, hogy milyen témákkal kellene foglalkozni a blogon. Igazatok van, nagyon fontos témákat vettek fel, ilyen pl. a zöld gazdaság, meg a munkaerőhiány, egyszerre a pénzbőség, és a pénz ínség, vagy hogy már megint nem akarják átvenni a portékát jó áron.
/ Így zárójelben csak hozzáteszem, hogy ehhez meg tudni kellene azt, hogy mi is a jó ár. Elsősorban neked, vállalkozónak kellene tudni, mert ha a bankod, vagy a haver mondja meg, hogy mi a jó ár, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy nem vagy jó helyen, és valahogy nem vagy jó pozícióban. Ezen meg változtatni kell, de eléggé gyorsan, hogy a változtatás után pozícióba kerülj. /
Írtátok még, hogy arról is kellene beszélni, hogy mi is lesz itt a jövő, vagy hogyan is lehetne hajózni ezeken a zavaros vizeken, mivel semmi nem az, aminek látszik, lassan ki lehet dobni a gazdasági, meg a közgazdasági tankönyveket, mivel nem úgy működik a történet, ahogy szokott. Sajnos a „Business as usual” nem akar működni, ebben a szép valóságban.
Nem rég az egyik ismerősöm mondta, hogy nézzem meg ha van időm A Nagy Dobás – Big Short – című filmet. Ha van időtök, érdemes megnézni magyar szinkronnal is az alkotást, higgyétek el nekem, megéri. Ebben a filmben hangzik el a következő mondat:
„ Az igazság olyan, mint a költészet.
És a legtöbben k…á…a gyű….k a költészetet.
/Egy washingtoni bárban hangozott el. /
Ha már költészet:
Szóval most egy olyan cikk jött velem szembe, egy nívós magyar gazdasági portálon, ami megidézte a filmköltészet egyik ikonikus alkotását, a Matrixot. (A Matrixot Lilly Wachowski, és Lana Wachowski rendezte.)
„LASSAN VÉGE AZ ÁLTALUNK OLY JÓL ISMERT, KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓKRA ÉS A TERMELÉSÜKET GLOBÁLISAN OPTIMALIZÁLÓ VÁLLALATOKRA ÉPÜLŐ KORNAK,
a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk.
Ha Levison állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul - írja az Összkép.
A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan.
EGY MEXIKÓBAN DOLGOZÓ OLASZ, EGY CIPRUSON BEJEGYZETT NÉMET VÁLLALAT AMERIKAI SZERVEREN FUTÓ JAPÁN SZOFTVERÉN ELKÉSZÜLT ONLINE SZOLGÁLTATÁSÁT EGY KÍNAI PLATFORMON KERESZTÜL HASZNÁLJA EGY VIETNÁMI CÉG LAOSZBAN EGY INDIAI BESZÁLLÍTÓJAKÉNT ÉS EGY EGYIK ORSZÁGBAN SEM HASZNÁLT KRIPTOVALUTÁVAL FIZET ÉRTE.
A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.
Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük.
A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.
Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem, a srácok nem szívtak semmi bódítót, hanem leírják az igazságot. Az, hogy ez tényleg így van, eléggé látszik pl. Londonból, ahol sok esetben természetes az, hogy közelebb van Bangalore, mint Woking. Persze, mondhatjátok, hogy Woking is híres, mivel ott van az McLaren Technology Centre, ez általában tudott autósport körökben. Na de az, hogy Indiában Bangalore szállítja India teljes IT szektor exportjának 38 %- át, az nem általánosan ismert tény.
Szóval olyan világot élünk, ahol két kattintással váltod át a vagyonod digitális valutára, és nyomod a businesst a világ bármely tőzsdéjén, ahogy úri kedved tartja. A világ egy platform lett. Azt kell hogy mondjam, hogy a történet nem új, hacsak nem annyiban, hogy most, a XXI. században a – we are all connected – totálisan átírja azt, hogy mit is tudunk arról, hogy gazdaság, vagy hogy hogyan, és hol élünk.
A srácok komoly cikket írtak, egy dolgot nem fejtettek ki a cikkben – 3. pont -, amit érdemes lenne egy kicsit jobban körüljárni, amikor is levonják a konklúziókat, hogy hogyan lehet sikeres a Duna, és a Tisza partja:
Idézet következik:
„ …
határozottan tudja megvédeni, és erősíteni közösségi, piaci pozícióját.
… „
Csak ezzel a ponttal vannak gondjaim. Ha határozottan meg akarom védeni, és erősíteni közösségi piaci pozíciómat a Duna, és a Tisza partján, akkor tudnom kellene azt, hogy mit is jelent az, hogy – piaci pozíció- a Duna és a Tisza partján.
/Jáááj drága vér, már megint az a compression business modell, ami szembe jön velünk. – Mondta egy szakmabeli haver, aki elolvasta a cikket, mielőtt megjelent./
Az, hogy mi a compression business modell, eléggé csúnyán lehet csak lefordítani magyar nyelvre, egy szóban, mivel tömöríteni mást szoktunk, és nem üzleti modelleket. Az integráló üzleti modell meg nem eléggé kifejező. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan fordítsuk le értelmesen, írjon a lecsomernok@gmail.com - ra
Ja persze, akkor már tegyük ide, mi is az a compression business modell:
Ahhoz, hogy piaci pozícióról tudjunk beszélni, fel kellene már vázolni a gazdasági teret, ahol értelmezhető az a fogalom, hogy piaci pozíció. Ha már értelmeztük a piaci pozíció fogalmi környezetét, akkor már meghatározható az, hogy a most regnáló szervezetek, vagy cégnek is lehet piaci pozíciója.
Ha a XX. század végi gazdaságtani iskolával vizsgálom a valóságot, már ott is úgy tudták, hogy az, hogy egy cégnek van piaci pozíciója, az adott tervezett időszakban, az elsősorban nem az adott cégtől függ, hanem sok minden mástól.
A XXI. században az élelmiszergazdasági piaci pozíció átköltözik a virtuális világba
és real- time adatbázisrendszerek fogják megmondani a tuttit a témában.
Ennyi bevezető után beszéljünk a kajaiparról, hogy mi vár ránk, itt a Duna, és a Tisza partján.
A kajaiparban is le lehet fektetni pár axiómát:
Ami virtualizálható, az virtualizálódni fog.
Ami automatizálható, azt automatizálni fogják.
Ami platformokba szervezhető, azt platformokba fogják szervezni.
Ami centralizálható, azt centralizálni fogják.
Ami decentralizálható, azt decentralizálni fogják.
Ami hálózatokba köthető, azt hálózatokba fogják szervezni
Ami kiszervezhető, azt ki fogják szervezni
A tudás eszköz, és nem cél, az eszközt meg fejleszteni kell, állandóan.
A tudás materializálódik a fizikai valóságban, vagy fizikai, vagy virtuális termékként, a kajaiparban.
És még lehetne sorolni.
Ha jól vázoljuk fel a gazdasági teret, és határozzuk meg benne a lokális, vagy regionális – Duna, és a Tisza partjához horgonyozható profittereket a kajaiparban, csak akkor, és csakis akkor tudunk átlibbeni a jövőbe, de akkor sikeresen.Feláll a Hungary 1.0 élelmiszergazdasági platform. Jelenleg az „átmenet korát” éljük.
Jól kell megfogni a pillanatot.
Átmenet kora azért, mert már nem lesz minden olyan, mint a COVID előtt, de még nagyon nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő. Azt lehet tudni, hogy pár lokalitásban üresek lesznek a polcok karácsonykor, mert az ellátási láncok megszakadtak a pandémia alatt, most meg nem bírják a hiperszonikus terhelést.
Édesanyám gyengélkedik mostanában. Vittem neki málnát, hogy felüdítse magát. Kérdezem Tőle, hogy szereti-e a málnát ?
Felcsillanó szemmel vágta rá azonnal, hogy „Ki nem szereti?”
Nos, sokan vagyunk így ezzel a kitűnő, de lassan eltűnő gyümölccsel. Ki hitte volna akár 40 éve is, amikor betérve egy bisztróba a szülő első szava a pultoshoz az volt, hogy „kérek a gyereknek egy nagy málnát”.
A kor ikonikus, tavaszi-kora nyári gyümölcsei voltak a szamóca és a málna.
Az emberek alig várták az első szamóca termést, a kis kertjükben, a néhány hektáros nagyobb gazdaságokban. Az otthonokban az első gyümölcs az évben, a termelőknek az első bevétel.
Szamóca szörp, szamóca jam, szamóca turmix az Éjjel-nappaliban ( ez az idősebb budapestieknek mond valamit ), mirelit szamóca, sőt szamóca befőtt. Nagyon sok helyen lehetett kapni szerte Budapesten szamócát, első osztályút, másod osztályút stb. És az ár ???? … hát igen.
Magam is mint konzerv üzem vezető, küldtem a kis teherautót a Szentendrei sziget hatalmas szamóca ültetvényeihez, szörp alapanyagért. A kocsi visszatért kicsit később a vártnál, mondván, hogy annyi a felvásárló, hogy a föld szélén meg kellett várni a telő ládákat.
„Szamócából a legsikeresebb fajta a Madame Moutot volt, amely nagyméretű gyümölcsével és kiemelkedő terméshozamával uralta az ültetvényeket. A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését, és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.” ( 1)
De a szamóca csak bevezetője volt annak a rákövetkező gyönyörűség áradatnak, amelyet a málna képviselt. Először a Nógrád megyei ZÖLDÉRT Dejtári feldolgozó üzemében találkoztam a málna özönnel. Az üzemhez tartozó hatalmas hűtőkapacitás fogadta be több mint egy hónapon keresztül azt a málna áradatot, amely zömében külföldre, Németországba, Finnországba, Svédországba stb. ment hűtő kamionokban. A Dejtárhoz tartozó felvásárlási körzetbe folyamatosan jelentették a falvakban lévő felvásárlók a napi átvett mennyiséget. Ez fa rekeszekbe kézzel szedett zömében „Nagymarosi” fajta nevű rendkívül ízletes, élénk piros, ámde apró szemű málna volt. A teherautók a délután és éjszaka folyamán összeszedték a késő délután falvakban átvett málnát és a Dejtári üzemben azonnal a hűtő terembe lett felrakva.
Ott 0 C körüli hőmérsékletre lett lehűtve az éjszaka folyamán. Közben hűltek a 200 literes műanyag hordók is, amelyekbe a nappal a málnát egy nagy fémtölcsér segítségével betöltötték. A hordók mérése, majd lezárása után a hűtés folytatódott, amig megérkezett a kamion és berakodott. Általában a magyar HUNGAROFRUCT hűtő kamionjai végezték a szállítást, azonban nem volt ritka a külföldi márkajelű kamion sem.
Egy-egy felvásárlási napon akár 300 hordó málna is összegyűlt. Ez közel 100.000 kg málna !!!!! Hetente két három alkalommal. Ugyanezen mennyiségű, ha nem több málna gyűlt össze a ZÖLDÉRT Salgótarjáni telephelyén is, ugyan így hűtve, hordózva.
Ha valamely késedelem akadt és a málna nem tudott időben elmenni a kamionnal, akkor a gyümölcs aluminium tartályokba került hangyasavval tartósítva. Ez a tétel jelentette a málna szörp alapot.
A málna a különféle tároló edényekben néhány hét alatt szétvált a lé és mag/héj fázisokra, ahonnan aztán a tiszta levet le lehetett nyerni. A málna szörp főzése a Salgótarjáni telepen történt, korábban fa tüzelésű dupla falú üstökben, majd később gázfűtés lépett be.
Más kategória volt az un. gurulós málna.
Ezt a legkedvezőbb érési állapotban, nagy gondossággal szükségeltetett szedni, szedése naponta történt. A gurulós málna friss piaci ellátásra, de leginkább a már kiépült Hűtőházak valamelyikébe ment. At évről évre egyre korszerűbb fagyasztó berendezések nagyon magas minőségi színvonalú, exportra is kiválóan alkalmas fagyasztott málnát készítettek. Korszerű berendezés volt már az a fagyasztó alagút, ahol a málna szemek rendkívül hideg légáramban fagytak meg alig néhány perc alatt, eleget téve annak a kívánalomnak, hogy a málna víztartalma igen apró jégkristályok formájában fagyjon meg, így biztosítva a felengedés során is a legépebb málna szemeket.
Kétségtelen, hogy Nógrád megye, a Börzsöny környéke, Pest megye kisebb része, Zala, a Mátra egyes vidékei, Győr-Sopron megye néhány települése a málna kis hazája volt. De talán a legismertebb és határainkon túl is neves málna a Drégelypalánki málna volt.
Drégelypalánk Pest megye északi szélén, a határ mentén helyezkedik el. Az Ipoly folyó jelenti természetes határát, ami meghatározza talajának minőségét is. A folyó által elterített homokon gyenge termőképességű váztalajok alakultak ki, amelyek aranykorona értéke nagyon alacsony. A területen az 1930-as években kezdődött el a málna és szamóca termesztése. A kezdetben nagy értetlenséget kiváltó gyümölcsök hamarosan központi helyet foglaltak el a lakosság jövedelemszerzésében. Az ötvenes években – különösen annak második felében, amikor az ’56 forradalom után viszonylag nagyobb szabadságfokkal bírtak a gazdák - a ültetvények területe fokozatosan bővült és kiegészült a fekete ribiszkével is.
A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.
Az ebben az időszakban a településen élő fiatalok emlékei szerint nagyon gyorsan növekedtek a gazdák bevételei, ami meglátszott a falu fejlődésében is. A korábbi termelési szerkezet elemei: mezőgazdasági növények termesztése, állatok tartása nem tette lehetővé a gyors fejlődést. Egyre többen vágtak bele a bogyósok termesztésébe, látva a kezdeményező gazdák sikereit.
Az addig saját földjén, saját elképzelései szerint dolgozó parasztság nagy traumaként élte a közösbe való beterelés tényét. 1960-ban alakult meg a „Szondi György” Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet, 1665 hektáron, 360 taggal. Az újonnan létesült szervezet „örökölte” a falu határában meglévő 60 hektár bogyós ültetvényt is.
A termelőszövetkezet vezetősége – a faluból kiemelkedő legjobb gazdák (!) – felismerve a tagság bogyós-gyümölcs termesztés irányában tanúsított szeretetét, szakmai tudását és annak tradicionális múltját, úgy döntött, hogy nagyüzemi termelés formájában fejleszti tovább ezeknek a gyümölcsöknek a termesztését. 1962-ben megkezdték a nagy felületű telepítéseket. Sajátos rendszert alakítottak ki. A szövetkezet előkészítette a területet, eltelepítette az állományt, elvégezte a sorközművelést, a szakszerű növényvédelmet és öntözést. Biztosította a göngyöleget és felvásárolta – minden piaci körülmények között – a megtermelt gyümölcsöt. A vállalkozói formát részes művelésnek nevezték, amelyben a családok munkaerejük szerint vállaltak különböző méretű területeket, amelyeken a kézi munkákat – gyomtalanítás, inda- eltávolítás, metszés, stb. és gyümölcs betakarítás műveletét végezték el. A termést természetesen a szövetkezet felvásárlóinak kellett leadni és a mindenkori értékesítési ár 50 %-át kapták meg a betakarítási szezon végén. Az alábbi képen egy ilyen szamóca táblát mutatunk be szüreti időszakban.
Drégelypalánki szamóca szüret a ’70-es évek végén.
A kialakított művelési forma a kor legjobb megoldása volt akkoriban. A szövetkezet adta a területet, a szakmaiságot és biztos felvásárlási hátteret. A szüret munkaerő gondjai nem terhelték a gazdaságot, mert a család apraja-nagyja megjelent a betakarításkor.
A rendszer mozgatórugója az egységnyi idő alatt előállítható jövedelem nagysága volt.
Egy négy felnőttel dolgozó család három hét alatt, szamócaszedéssel 200.000 Ft- ot kereshetett a 70-es évek végén, 80-as évek elején.
Ha ennek vásárlóerejét vizsgáljuk az adott időszakban, három kocka Ladát lehetett érte vásárolni. De nem csak autóvásárlásra futotta, ebben az időszakban építette újjá a falut a törekvőbb családok többsége.
1965-ben szamóca eladási gondok mutatkoztak, amit a termés hordókba helyezésével, savval való tartósításával mentettek meg. Ebből a kezdeményezésből alakult ki a szörpüzem, amely Nógrád megye legeredményesebb szövetkezetévé tette Drégelypalánkot.
A Drégelypalánkitól eltérő fejlesztési folyamat indult meg a Dunakanyar-Ipoly mente térségében. Itt a szövetkezetek nem önálló üzemet létesítettek, hanem közös feldolgozót hoztak létre Szobon, saját beruházásban. A módszer előnye volt, hogy a megtermelt árut tulajdonosként akadálymentesen el tudták helyezni. Ennél a rendszernél is először az ültetvények, és a feldolgozandó gyümölcs jelentkezett, ezután döntöttek az üzem megépítése mellett.
Sajátos fejlesztési forma alakult ki Zalában. Zalaegerszegen először a hűtőkapacitás valósult meg, a legmodernebb gyár megépítésével. Az akkori gyakorlat szerint a pártbizottság határozott az üzem megvalósításáról és a megfelelő mennyiségű bogyós terület létesítéséről. A környező szövetkezetek – gyakorlati tapasztalatok hiányában – nem lelkesedtek az ismeretlen után, ezért a szövetkezeti elnököket „baráti” beszélgetésen meggyőzték a bogyósokban rejlő óriási lehetőségekről. A kérdés úgy hangzott el: „Szeretnél továbbra is vezető maradni Elnök elvtárs? Akkor 20 hektár fekete ribiszke!” Így települt el több száz hektár málna, ribiszke és szeder, váltakozó sikerrel.
A dőlten szedett sorok az alábbi kitűnő munkából lettek idézve.
"A bogyósok termesztése" Kiadó NAIK 2018. Szerkesztők Lakatos Tamás Dénes Ferenc, Radó Gábor, Dr. Varga Jenő. Az idézett rész: 2. fejezet Hazai termesztési tendenciák 9-22. oldal Írta Dénes Ferenc)
Az idézett kiadvány borító lapja
A fenti idézet többféle utat sejtet, amelyek a bogyósok magyarországi sikeréhez vezettek. Valószínűleg hasonló módon mentek végbe más tájegységeken a hagyma, káposzta, zöldség stb. specializálódások. Minden esetben a piac, szakértelem és szorgalom hozta meg gyümölcsét.
Ide kívánkozik még az a gondlat, hogy a fenti kiadvány egyik írója, Dr. Dénes Ferenc és jómagam is közel azonos időben, a nyolcvanas években ténykedtünk a körzetben. Ő a drégelypalánkiakat erősítette és pedig a ZÖLDÉRT/ÁFÉSZ-t. Amire büszkék lehetünk, hogy ismertük, barátságban lehettünk a „kis Kapással”, aki édesapja nyomdokaiba lépve művelt csodát Drégelypalánkon.
Ezen cikknek nem tiszte a 90-es évek kertészeti és feldolgozó ágazatainak hanyatlását, okait bemutatni, talán majd egy későbbi cikkben erre is sor kerül.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A bogyós szörpök gyártásában kétségtelenül élen járt a Drégelypalánki üzem. Gyermekkorom meghatározó íze volt a málna lekvár, amelyet több helyen is gyártottak. ca. a 80-as évek elején jött divatba a szállodák részére gyártott 30 g-os csomagolású reggeli lekvár. A Fertődi Konzervüzem is kivette részét ennek produkálásában.
Még a mai napig is málna lekvárt kóstolva elém varázsolja a mennyei íz gyermekkoromat, egy nagyon jó mátrai gyermek tábor hangulatát, ahol gyakran adtak málna lekvárt.
Málnaszörpöt, málna lekvárt majd minden magyar háztartásban főztek. Vagy főzött a nagymama a menye, fia, lánya részére. Szócsaták asszonyok között nem a politikáról esett, hanem, hogy hidegen vagy melegen kell tartósítani a málnaszörpöt.
Kenyában egy alkalommal a konkurens Njoro Canners két fiatal mérnöke meghívott minket Nakuruba egy hétvégi nyaralásra. Az ebédhez málnaszörpöt adtak, várva derült arccal, hogy mit is szólunk ehhez a mennyei csodához. Hát kisebbik fiam, elégedetlen lévén a néhány csepp szörppel ízesített vízhez, megragadta a szörpös üveget és bővebben töltött a nedűből. Többet nem is hívtak meg minket látogatóba, bár egy más alkalommal a mi szállásunkon sikerült magyar csodával elkápráztatni őket.
Egy más alkalommal egy Nairobi élelmiszer boltban (Uchumi, ami egy áruház lánc ) fekete ribiszke szörpöt fedeztünk fel. Méreg drága portéka, fazettás üvegben, gyönyörű címkével, ráadásul még cellofánnal burkolva. Mint gyógyszert árusították.
Valaha, a régi-régi szép időkben a Fertődi Konzervüzem előtt tehet autók álltak sorban, hogy vihessenek az ország legtávolabbi vidékére is a szamóca és málna szörpünkből.
Sajnos, nem eléggé elítélhető módon a 80-as évek végén megjelent az ízű szörp is a piacon. Az igazi málnások megszólták azt a gyártót, amely így akart piacra kerülni. Az ízű szörpök olyan cukor oldatok, amelyekbe aroma kerül. Míg például a málna több száz kisebb nagyobb mennyiségben jelen lévő íz komponenst tartalmaz, az aromák a néhány, a legnagyobb mennyiségben megtalálható aromával operálnak. Persze, olcsóbban lehetett adni eme „szörpöt”, s sajnos, egy idő után elhódította a piacot. ????? Hungaricum ez a hozzáállás ??? Családban fordult elő az a feljegyzésre méltó eset, hogy az ifjú családtag, ki még soha valódi málnaszörpöt nem ivott, csak ízűt, végre megkóstolhatta a valódit. Nem ízlett neki, mert nem volt intenzív piros és lágyabb volt az íze. Hát ez sajnos olyan, mint a mono-glutamáttal azon dúsított kínai levesek kedvelése.
A málna párlat is valami észbontóan finom dolog. A titka a málna cefrének az lenne, hogy egy nem túl gyors erjesztés során, hogy a keletkező széndioxid ne ragadja magával az aromákat, hisz a széndioxid gáz kiváló oldószere az ilyetén aroma komponenseknek. Majd a bizonyosan kierjedt cefrét minél hamarabb ki kell főzni. Én mindig tettem a cefréhez kifőzés előtt friss málnát kisebb mennyiségben vagy tartósított, fagyasztott stb. málnát, hogy a lepárlás végén teljes legyen az aroma szortiment a késztermékben. A málna párlat olyan 40-41 fokosan a legfinomabb. Gyógyszer bánat ellen.
Egyszer balassagyarmati lakásunkban már munkaidő után csengetésre ajtót nyitok. Hát díszes ruhában áll az ajtó előtt a balassagyarmati rendőrfőnök. Majd elájultam az ijedelemtől, pedig csak annyit kért, hogy áruljam el a málna pálinkám receptjét.
Még szót ejtenék a ribiszkéről. Egyrészt, mert a Fertődi Bogyós Kutató (én csak így emlegetem a nevet, mert az évek során sok-sok neve volt az intézménynek, s ez a név volt a közismert) nemesített és honosított gyümölcsei között szerepelt, egy időben igen jó árat fizettek érte. Diákként a Budapest melletti Sasad MGTSZ-ben, egyébként az őszibarackjáról volt nagyon híres, szedtem két éven keresztül piros ribiszkét. A rekordom egy alkalommal 8 órára vetítve közel 100 kg volt.
Málnakrém - fagyasztott /desszertnek, tejszínhabbal volt az igazi! :) /
Sajnos, sem a fekete ribiszke, sem a piros ribiszke nem tartozott a magyarok kedvelt bogyósai közé. Pedig a ribiszke szörp, lekvár savasabb íz érzete folytán igazán üdítő. Még bort készítettek belőle a népek, de ez sem volt igazán nyerő.
A fekete ribiszke kilójáért 1988-ban egy dollárnyi pénzt fizettek, persze forintban. Hát hogyne szedték volna !!! Hogy mi lehet az oka annak, hogy röviddel ezután az ára töredékére csökkent, egy később elemzésben próbáljuk Zsebők kollégával megfejteni.
Nem lenne teljes a bogyós szortiment a tüskétlen szeder megemlítése nélkül. Hamar népszerű lett, s bár aromája elmarad a málna mögött, de érései ideje kihúzza a bogyósok szezonját. Hatalmasra növő, leves, ízletes bogyói fagyasztva és szörpként a legjobbak. Persze az újabban fagyasztva szárított szeder is kiváló csemege kiegészítő téli ebédek után.
Málna
Szeder
Van-e jövője a bogyós gyümölcs termesztésnek a XXI. század elején itthon?
Már hogyne lenne!
Kis körképem a bogyósokról természetesen nem teljes. Bizonnyal sokaknak vannak emlékei akár a termesztésről, akár a fogyasztásról.
Ami a jó hír !!!! Nincs minden veszve! A Bogyós Kutató (maradok ennél a régi névnél inkább) a mai napig folytatja a régi elődök, mint Szilágyi Kálmán, Kollányi László és fia, Zatykó József, Dr. Dénes Ferenc nyomán az új vezető Dr. Varga Jenő személyében a kutatást és a feltámasztását ennek az ágazatnak. Már vannak jelei a visszarendeződésnek.
Málnabírálat a Bogyós Kutatóban
Kiváló munkát végeznek, s úgy tűnik a technológia és fajta váltással lesz is eredmény!
És még ide kívánkozik az a példa értékű „hármas”, amit a Bogyós Kutató, A fertődi Konzervüzem és a Fertődi Porpáczy Kertészeti Iskola képviselt. Kutatás, oktatás, feldolgozás együttese. Lám, valamikor jól működött az, amit manapság még csak kiépíteni próbálnak.
A leghatékonyabb stratégia nem csak lépést tartani a változásokkal, hanem magunkévá tenni a trendeket.
Marcel Danesi
Az 1970-90-es évek élelmiszer vertikumáról szóló nosztalgiázó blog sorozatunk új fejezetéhez értünk. Az alapanyagok, nyersanyagok megtermeléséről lesz szó.
Tulajdonképpen egy körképet szeretnénk felidézni, ahol az un. élelmiszeripar által feldolgozott, csomagolt, belföldi és export célra megtermelt horribilis mennyiségű élelmi alapanyag bázis megtermelésre került.
Nem voltak csodák, mint kiderül majd. Ha ugyan nem ment csoda számba a termelés több szintjének, akár a háztájitól a nagyüzemi zöldség és hústermelésig megjelenő szervezettség, összehangoltság, szakértelem, munka szeretet és nem utolsó sorban az a jövedelmezőség, mely az alsó termelési szinteken hajtó motorja volt a rendszernek.
Példának hadd hozzam fel a világhírű magyar fűszer paprika „evolucióját”. A célszerűen többféle tájkörzetre és felhasználási célra nemesített paprikát (hazai nemesítés) termelték a ház körül, termelték a nagyüzemek kertészeteiben. Kézzel szedett, azaz a legérettebb és egészségesebb paprikák kerültek hosszas utószáradásra, mint eresz alatti vagy pajtás szárítás, ahol a hasznos beltartalmi értékek, mint a színanyagok kialakulhattak. A fűszer paprika őrlését nemzedékről nemzedékre öröklődő tudású paprika molnárok végezték. A tájkörzetekben majd minden háznál a pálinkafőző mellett volt paprikaőrlő is.
A végeredmény egy valóban világ színvonalú, exportra alkalmas elismert termék volt.
Majd a „fejlődés” elindult. Fűszerpaprika betakarító gép, ami mindent, kevéssé érett esetleg hibás darabot is felszedett. Nagy szennyezettség. A szalag melletti válogatás kevéssé hatékony, majd az alig néhány órás gépi szárítás megakasztotta az utóérlelést.
Eredmény? Ilyen minőséget már az olaszok, spanyolok is tudtak csinálni a maguk korábban beköszöntő gépesítettségével, köszönjük, nem kell.
Nem szeretnénk a politizálás bűnébe esni, sem véleményt mondani, konklúziókat levonni. Egyszerűen csupán úgy bemutatni kis szegmenseket, hogy „ Ez volt „.
Aki esetleg néhány mondatban majd magára ismer, az a véletlen műve.
Az, hogy van hazánkban pl. kertészeti termelés, élelmiszeripari termelés, az egyik korszakban sem véletlen műve volt. Megteremtették a lehetőségét annak, hogy legyen. Most, 2021-ben, 32 évvel a rendszerváltás után véget ért egy nagy 30 éves, történetileg már értékelhető ciklus.
A helyzet forradalmi abból a szempontból, hogy eljött az idő arra, hogy ki kell dolgozni azokat a megoldásokat, és eljárásokat, melyek átvezetnek a korszakhatáron, és siker tényezővé lesznek az új korszakban, ami már itt kopogtat az ajtón.
Például: Infláció, munkaerőhiány egyszerre a munka bőséggel, és még sorolhatnánk, pénz- és hitelbőség, egyszerre a hitel ínséggel, a pandémia IV. hulláma, az eddigi pandémia sokk utóhatásai, stb.
Kb. olyan szintű változások vannak kibontakozóban, mint ami 1989 – 1997 közötti időszakra volt jellemző, a kérdés az, hogy mit kezdünk vele! Nem sok időnk maradt gondolkodni a hogyanon!
A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2021- ben is egy-egy cég, vagy szervezet életében.
Igen, tisztelt olvasók. Nem túlzás az állítás, hogy a Kertészeti Egyetem Tartósító Karán végzett ifjú üzemmérnökök (3 éves képzés ) illetve okleveles mérnökök ( 5 éves képzés ) olyan szerte ágazó elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztek, hogy rájuk igazgatók, elnökök, akár ha politikai vonalon is kerültek pozíciójukba, ( nem általános ) rábízhatták vállalatukat, gazdaságukat egy tartósítós üzemmérnökre, okleveles mérnökre.
A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kara kezdetben nem tartozott a legnépszerűbb felsőfokú intézmények sorába. meglehetősen alacsony pontszámmal már be lehetett kerülni, tőlem is megkérdezték a szóbeli felvételin, hogy eltévesztettem-e az utamat, merthogy ilyen magas pontszámmal ide nem szokás bekéredzkedni.
Választásom jó volt, élveztem azt a sokrétű ismeretanyagot, amit ránk bíztak.
A Tartósítóipari Kar éppen tanulmányaim megkezdése idején lendült igazi fejlődének. Még a Kar tanszékei szétszórva helyezkedtek el a Gellért-hegy lábánál. Az akkor nagyon modern fő épület, az un. K épület az irodáknak és a nagy létszámú előadásoknak adott helyet. A régebbi építésű G, D, F stb. épületekben voltak a különféle karok, néha eléggé átmeneti állapotban. Nagyon fontos Tanszékek pedig az Izabella utcában kaptak helye, így az Élelmiszerkémia, Mikrobiológia, matematika, Fizika Tanszékek. Az Izában voltak az élelmiszerkémiai és mikrobiológia gyakorlatok is.
A K épületet egy nagyszerű Arborétum vette körül, méltó keretet adva párhuzamosan működő igazi kertészek és táj, és kertépítőknek.
Különlegessége volt még Egyetemünknek, hogy elsők között vezette be az un. két lépcsős képzést, azaz 3 év után üzemmérnöki diplomával lehetett már elhelyezkedni, míg egy kisebbség tovább léphetett az okleveles mérnöki szintre.
3 éven keresztül tanultunk rendkívül sokféle tárgyat, amelyek egyike sem bizonyult később feleslegesnek. Például első félévi első vizsgámat az Élelmiszerkémia Tanszék kebelén belül az élelmiszer feldolgozó iparágak enciklopédikus összefoglalásából tettem le. Mint egy Wikipédia lexikon. Második vizsgám az emlékezetes Talajtan tárgyból történt, aminek a mai napig látom hasznát a kertem művelésében.
Vízválasztó volt a Műszaki Tanszék tananyaga, ahol gépalkatrészek ismerete, rajz olvasás majd egy összefoglaló hatalmas pausz papírra rajzolt feladat szinte hibátlan elkészítése, beadása. Nos, ennek is hasznát vettem, mert első munkahelyemen a MEZŐGÉP cég budapesti tervező irodáján ezt kérték tőlem.
Fél évről félévre haladva lettünk egyre tájékozottabbak a kémia sokféle ágában, mint általános, szerves, enzim, élelmiszer kémia stb., mikrobiológia, élelmiszerek alapos ismerete, s mindez megfejelve alapos gyakorlati tudással.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Felkészülésünket vizsgára segítette a Műszaki Könyvtár, amely minden tekintetben világ színvonalú kiadványokat adott közre a diákságnak. Én hetente többször is megfordultam ott, mert csodálatos angol nyelvű, színes, tartalmas élelmiszeripari folyóiratokat tudtam olvasni. De orosz nyelvű anyagok is kevéssé színes kötetben, de rendkívül magas szinten elérhetőek voltak. Szovjetunió ide vagy oda, egy ország, mely nemzeti jövedelmének jelentős részét fordította kutatásra, amiből talán a nyugati országok is profitáltak.
Újabb tanulási lehetőség volt az ekkortájt elterjedő szokás, miszerint Kutató Intézetek, gyárak rendeztek előadói napokat. Ahogy ez később általánossá vált. Például a Fertődi Bogyós Kutató éves bemutatóin sok száz érdeklődő akart tudást és ötletet szerezni. A néhány előadás, majd kóstolók a leghíresebbé váló málna, szamóca, ribiszke stb. fajtákból, s végül a terep bemutató. De az egyszerű termelő is megszerezhette azt a tudását a tanácskozásokon, amely lehetővé tette, hogy egy nyáron Zsigulit szedjen le az uborka kordonról.
Az egész élelmiszer vertikumot áthatotta a tudásvágy, amelyben a korábbi majd később végző termesztős és tartósítós hallgatók, majd szakemberek részt vettek.
Talán ma kissé idegen, de a hiányzások száma limitált lehetett. Még késni is csak szerencsével lehetett.
Ebben a korban születhetett az a kis fiktív történet, hogy
Mit kell tudnia a Profnak? - Hogy hol van a Tanársegéd.
Mit kell tudnia a tanársegédnek? – Hogy mi hol található a könyvben?
Mit kell tudnia a hallgatónak? -Mindent.
És a kezdetben még csak stencilezett könyvek, egy-egy órára szóló tananyagok, gyakorlati útmutatók lassan összeálltak az évek során nagyszerű tankönyvekké. Szinte minden Tanszéken az oktatói gárda megalkotta a mai napig is értékes tudást tartalmazó kézi könyveit, szakkönyveit. Máig sincs jobban összefogott tudást közlő kiadvány
Harmadik évet egy hónapos külső gyakorlattal kezdtük a Nagykőrösi Konzervgyár, Győri Hűtőház, Szigetcsépi Borászat, Budafoki Borászat helyszíneken. Ekkorra már legtöbben kiválasztottuk a z üzemmérnöki oklevél megszerzéséhez szükséges diplomamunka témáját. Én például a konzervdobozokon belüli matematikailag valószínűsíthető hőmérséklet lefutást terveztem meg, majd egy a dobozba dugható táv hőmérő segítségével ellenőriztem az elméletet.
De bármit is választottunk, a tanszéki tanárok és a külső, gyári konzulensek a legnagyobb készséggel segítettek. A legtöbb hallgató már harmadéves korában besegített egy-egy magasabb tudományos fokozatát megszerző tanársegéd kutatásaiban.
Én még megpróbálkoztam egy TDK konferencián való részvétellel, ahol a konzerv karfiol elszíneződésének megakadályozása volt a kitűzött cél. A Hatvani Konzervgyár volt kutatásomban segítségemre. Ebben talán nem is az a különleges, hogy miről is szólt az értekezés, hanem, hogy a Hatvani Konzervgyár mellesleg a töméntelen borsó, paradicsom, zakuszka ( ez tipikus szovjet piacra készített paprika hüvelybe töltött fűszeres zöldség keverék paradicsommártás felöntő lével ) nyersanyagainak termeltetése mellett még karfiolt is környékbeli forrásból beszerzett több száz tonnás mennyiségben. Nem mondom, hogy a zakuszka a szinte minden gyár által gyártott termék tette naggyá a Konzervipart, de kitűnő lehetőség volt a késő őszi, téli foglalkoztatásra. Ha hasznot nem is hozott a gyáraknak, de költségeket fedezett.
Emlékeim szerint a közös tanulás meghatározó volt a felkészülésünkben. Ez még az on-line világ előtti időkben történt, még nem is sejtettük, hogy mivé fejlődik az elektronika. Még zömében mechanikus működésű szabályozókról tanultunk, (mint pl. egy WC tartály szint szabályozása), de Elektrotechnika tárgy keretén belül már feladat volt egy tehenészeti telep teheneinek ideális összetételű táplálását adott takarmány alkotókból megoldani. Ehhez az Egyetemnek egy böhöm nagy R20 típusú számítógépe volt, emlékeim szerint egy egész helyiséget foglalt el.
Harmadik évben kellett szakot választani. Én Konzerves, azaz klasszikus lecsós lettem, de tovább folyt képzésünk a Hűtőipar és Borászat tárgyakból is. Már ekkor nem jelentett problémát egy tészta ipari vagy olaj extrakciós problémát megoldani.
A negyedik és ötödik év már kicsit lazább volt. Negyedik első félévét én a Hatvani Konzervgyárban töltöttem, rácsodálkozva a gyárba áramló hatalmas mennyiségű paradicsom, karfiol, egyéb zöldség félék zökkenőmentes fogadására, feldolgozására. A labor volt a fő hadiszállásom, ahol Dr. Czegka Miklós laborvezető fogta a kezem. Vidám, vicces emberke óriási ismeretekkel. Folytattam a hőkezelés számításai tárgyú felkészülésemet, még a kor vezető szakmai lapjába a „Konzerv és paprika ipar „ is írtam. vesztemre, mert a tartósítóipari folyamatok jeles professzora más véleményen volt a megállapításaimmal szemben, és nem feledte később se, „ félre lépésemet”.
Itt találkoztam egy tanulságos és egyben vicces nyomozás megoldásával. A labornak feltűnt, hogy bizonyos műszakok után a termosztátba betett zakuszka konzerv a megengedettnél, jobban mondva eltűrt romlás számnál többet mutat. A műszakvezető, csoportvezető maghallgatása –stb.- után egy dolgozó bizonyult hibásnak. Műszakjának végén a csővezetékben keringő fűszeres paradicsom felöntő levet nem leengedte, majd elmosta a vonalat, hanem egész éjjel tovább hagyta keringeni a rendszerben, mondván, hogy mozgás közben a romlasztó bacik nem tudnak szaporodni. Hi-hi.
Nem jellemző ez a tájékozatlanság, de rávilágít arra, hogy egy mérnök feladata bármely termelő üzemben nem csak a gépek, anyagok ismerete, de bizony az emberekkel való kapcsolat is rendkívül fontos. Megoldás: oktatás, vizsga, a kolléga fél év után mintaszerű munkát végzett bármely gyári területen.
Ebben a lazább két évben, ahol már művészet lett volna megbukni mindannyian sok-sok üzemet látogattunk meg. Akár csak úgy, hogy volt tanuló társunkat néztük meg vagy éppen egy érdekesebb új gépre lettünk kíváncsiak.
Egy ilyen félévi laza vizsga után a Budapesti Konzervgyár (GLOBUS) alma feldolgozó üzemében éjjeli műszakban culágerkedtem. Azaz a néha sajnos fagyott almát aprították, majd felépítettük a préseléshez a máglyát. Nagyszerű tapasztalásokat szereztem arra nézve, hogy mennyire másképpen viselkedett a pépessé és nem szálassá vált alma szelet a prés nyomás hatására. Igen, a gyümölcs, zöldség, tej, hús félék stb. mind-mind élő anyagok, amelyekkel való munka nagyon sok kreativitást követel meg. Mondhatni, nincs két egyforma cseresznye!
Ekkor már a gyárak, üzemek és professzoraink is inkább kollégának, mint tanítványaiknak tekintettek. Ez a szellemi szabadság érlelt minket döntés képes, felelősség tudattal bíró mérnökökké.
Én még más tanulmányi versenyeken is részt vettem, ahol az ország élelmiszeres főiskoláinak pl. Szeged, Gyöngyös, diákjaival mérkőztünk meg. Újabb ismeretségek, újabb barátságok.
Egy ilyen barátság kapcsán jutottam el Sopronba, ahol az ismeretségem a helyi Hús gyárban dolgozott, mint gyártmányfejlesztő. A Soproni párizsi ízét azóta is keresem. Az un. Soproni felvágott pedig kategóriájában az ország legjobb felvágottja volt. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vannak azok a fantasztikus sonkák, amelyekkel a világban sok-sok fogyasztót örvendeztetett meg a magyar élelmiszeripar.
Ugyanezen kedves ismerősöm később a Soproni Állami Gazdaság, mely cég a nyugati országrész borász szaktekintélye volt, Traubi Szóda üdítő palackozó üzemének lett vezetője. Tovább fűzve a gondolatot, ugyanezen palackozó később helyi magyar találmányra támaszkodva a Fauna fitt nevű, a sajtgyártás melléktermékeként keletkező ultra szűrt tejsavóból készített világ színvonalú italt.
Sorolhatnám még a példák százait, melyek mind azt erősítenék meg, hogy az élelmiszer iparunk számára fényes 1970-1990 közötti időszakban micsoda pezsgés folyt az oktatási intézményekben és üzemekben.
Élelmiszeripari képzés fellegvára?
Kertészeti Egyetem!
képzHadd említsem meg még két külföldi gyakorlatomat. Az egyik NDK jó néhány feldolgozó üzemében töltött három hát és felszabadult nyaralás. A másik gyakorlatom Bulgáriában eltöltött borász gyakorlat, ahol pezsgő gyártás és nyalakodás, konyak üzem szemre és nyelvre vételezése folyt. Eme gyakorlatomat annak köszönhettem, hogy jól beszélvén oroszul, a diák társaság tolmácsává is váltam. Micsoda jó társaság, micsoda kellemes gyakorlati színhelyek!!! Ha csak rágondolok a három hétre, máris felvidámodok.
A repülőről alig bírtunk leszállni, mert kedves vendéglátóink mindenütt ital ajándékokkal halmoztak el. Ötödik évem végén még meg tudtam tapasztalni a balkáni kedvességet. Azóta is kis ujjamban van a desszert borok gyártásának fortélya, a konyak gyártás rejtelme, s még a pezsgős ismeretek is újultak.
Négy éven keresztül vállaltam a Kertészeti Egyetem megbízásából a Békéscsabai Konzervgyárban középiskolások részére építő tábort. Nem, nem kell fintorogni, azt hiszem, ma megkérdezve az akkori részt vevőket senki nem tud rosszat szólni. Sok résztvevővel a mai napig van kapcsolatom.
Mint a fentiekből látható, aki akart tanulni, az tanulhatott. Volt az Egyetemen, Budapesten, több helyszínen is lehetőség a tanórán kívüli tovább képzésre. Ha nem találta valaki elégségesnek például az angol nyelv oktatási színvonalát, Budapesten több tucatnyi helyen folytathatta esténként a nyelv csiszolását. Jómagam is a TIT kebelén belül jártam éveken keresztül nyelvi tovább képzésre. Az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása lehetőség volt a karrierépítéshez. Ahogy ma is.
Még annyit hozzátennék a képhez, hogy az országban működő élelmiszeripari szakiskolákból is lehetett felvételt nyerni a Tartósítóipari Karra. Ezen kollégáink bizony a közép szintű iskolában megszerzett szakmai tudásukkal sokáig fölényben voltak az általános gimnáziumból felvettekkel szemben.
Az hogy szakmailag kiváló képzést kaptunk, visszatekintve is bizonyos. De az Egyetem nem csak tanulásról és munkáról szólt.
Mond ez valamit, hogy KEK , azaz Kertészeti Egyetem klubja?
Heti rendszerességgel léptek fel az országban fellelhető legjobb zenekarok, fűszerezve hozzánk látogató együttesekkel. A KEK egy fogalom volt. Látogatta mindaz a diákság, aki kulturáltan, de mégis nagyon jól akart szórakozni. Jómagam nagyon sok KEK –en voltam rendező, amiért az akkori viszonyok között is jó pénzt kaptunk.
Rendszeresen volt DJ a híres CIN TULA. És hadd említsem név szerint is Turbók János kollégánkat, amúgy termesztő szakos hallgató, aki a lelke volt éveken keresztül a KEK-nek.
De volt az egyetemen számtalan egyéb elfoglaltság. Színház kör, jómagam a kertészmérnök c. egyetemi lap szerkesztője voltam, ami tisztséget Jávor Károly az egyetemet 5. évesen elhagyó táj és kertépítő kollégától vettem át.
Nem volt ritkaság a színvonalas sport rendezvény, s nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik testnevelési tanárom a volt Fradi kapus Géczy István, Olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. Amúgy egyetemi docens, s becsületes, karakán, a diákokért szeretettel síkra szálló emberként marad emlékezetünkben.
Igaztalan lennék, ha nem köszönném meg tanárainknak a tőlük kapott tudást és gondoskodást. Legtöbbjük valamilyen élelmiszeripari ágazatból került egy egy tanszék vezetői vagy oktatói körbe. Így a kenyér gyártás vagy éppen a cukoripar területéről, amely plusztudásukat bőven hintették a diákjaik kobakjába.
Példaképpen hadd mondjam el, hogy első munkahelyemen, a MEZŐGÉP-Kecskemét cégnél nem csak megálltam a helyemet, de még találmányok, know-how-k előkészítésében is társ voltam, majd az igazi mély vízben, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ Konzerv üzemeiben lettem sikeres vezető, fejlesztő.
Tudásunk széles körűvé vált, talán egy-egy részletben nem a legmélyebb, de éppen elég szakmai és közgazdasági ismeretet kaptunk, hogy az akkoriban igen nagy számban kínált állás ajánlatok közül választhassunk. De ennyi bőven elegendő volt a boldogulásunkhoz egy nagyon magas színvonalú élelmiszer vertikum bármely ágában.
És még mindig nincs vége a Kertészeti Egyetem által nyújtott tudásnak. Alig néhány évvel az Okleveles mérnöki diploma megszerzése után lehetőségem volt a Konzerv Tanszék által szervezett szakmérnöki kurzuson részt venni, ahol a tartósítóipari műveletek és gépek szerepeltek fő tárgyként, illetve az élelmiszeripar legfrissebb eredményei kerültek megismertetésre. Velem együtt végző társaim közül sokan valamely Tartósítóipari üzem legfelsőbb vezetőiként folytatták karrierjüket, tudással és nem helyezkedéssel.
A lecsót mindenki szereti, azaz ismeri legalább. Olyannyira, hogy a régi időkben, amikor a paradicsom, paprika még nem számított szinte luxuscikknek a lecsótól illatozott az ország nyaranta. Lecsó rizzsel, tarhonyával, tojással, de mindig lecsó kolbásszal vagy virslivel. Receptek százai születtek az évtizedek során, s aki nem tudná, hogy a paprika és paradicsom nem európai eredetű, valahonnan az Újvilágból került hozzánk, azzal el lehetne hitetni, hogy a lecsót már Árpád apánk is ismerte.
A repülővel elrabolt túsz felkiált „ Magyarország felett vagyunk !!„ Amint megérezte a tömegesen felszálló lecsó illatot.
A magyar tartósítóipar, a régi világban mindenképpen nagy mennyiségben tartósította a lecsót. És ma is, ugyan kisebb volumenben. Elsősorban hőkezeléssel, üvegben, Natúr lecsó néven kerül forgalomba. Szabvány szerint már 30 % paprika tartalomnál kiérdemli a lecsó elnevezést, amit azért otthon megfejelünk plusz paprikával.
A gyári lecsó paradicsom sűrítményből visszahígított paradicsom szósszal készül, melybe némi sót, cukrot, citromsavat tesznek, de soha nem tartósítószert. És az egész lezárt üveg aztán hőkezelésre kerül.
Évtizedeken keresztül így készült a lecsó, ez egy önmagában retró készítmény, mintegy őskövület, mely valószínűleg még sok nemzedéken keresztül lesz konyhánk fénye.
Csak jó tanács, inkább ne használj a házilag készült tartósított lecsónál zsiradékot és hagymát, mert valahogy „más” ízt kap. Ráér a felbontásnál a pirított hagymás ízesítés.
Aztán jött a fagyasztott lecsó, ahol már a paradicsom egész pari volt, mintegy közelítve a házi lecsóhoz. Ennek viszont a tárolás során hamar „konzerv” íze, azaz fáradt zöldség íze lett.
És most szeretném bemutatni a régi-új technológiával tartósított, liofilizált lecsót.
Érdekel a téma?
Vagy lecsómérnök vagy, és technológiáról írnál a lecsón?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
2-3 évvel ezelőtt vásároltam egy USA gyártmányú liofilizáló, azaz fagyasztva szárító berendezést. Ez egy családi felhasználásra szánt gép, nagyon praktikus, rajta gyümölcsöt, zöldséget, hús és tejféléket, készételeket stb. szárítottam már és természetesen lecsót is.
A gép működési elvét már rég óta ismerik, használják is, többek között a kertészeti Egyetem Hűtő Tanszékén is figyelgették. Az elv a következő : a – 20 -40 C közé lefagyasztott ( ezt a gép is elvégezheti ) terméket erős vákuumban, azaz a víz un. hármaspontja alatti tartományban szublimálja a gép. Azaz a jég tartalom a folyékony fázis kihagyásával kerül elpárologtatásra, majd a gépen belül a leghidegebb felületeken lekondenzál a pára.
liofilizált lecsó
Az eredmény egy alig 1-2 % nedvesség tartalmú termék, mely roppanva törik és jól záródó edényben ( levegő, főleg nedvesség kizárva ) akár 10-20 évig is eltartható. Nos a házilag készült lecsó is ilyen roppanva törőssé szárad, lásd a fényképet, mely lecsó bármikor víz hozzáadásával friss benyomású lecsóvá alakítható vissza néhány perc alatt. De esti rágcsaként a lecsó darabkák szopogathatóak, garantáltan egészséges „étrend kiegészítő „. Ajánlható a nagyon kedves Lecsó című animációs film nézése közben. Sőt egy barátom a roppanva törő, mint a jó nápolyi, lecsót megőrli és ételízesítő porként használja fel.
A szárított lecsó illata teljesen eredeti, színe lecsóra jellemző, íze pedig megtévesztően friss hatású. tehát tartósítás adalékok nélkül és tárolás akár szoba hőmérsékleten nagyon hosszú ideig.
Még táborozásra is vihető, csak víz legyen a közelben.
Maga a gép már Magyarországon is forgalmazásra, sőt fejlesztésre került.
Sokat gondolkodtam, hogy milyen zene is illik ehhez a történethez, ami most következik, gondoltam, hogy a Die Ärzte, Runter mit den Spendierhosen, Unsichtbarer! albumáról választok egy ikonikus számot, de mégis, inkább a die ärzte - M&F kippjét választottam, mivel ide most ez kell, nem más : )
Die ärzte - M&F (Performance)
Azt ígértem, hogy folytatom a témát, amit elkezdtem, az előző cikkekben, amikor is azt néztük meg, miről is beszéltek a májusi konferencia panelbeszélgetésén, ahol az élelmiszeripar jövőjéről volt szó:
Ebben a cikkben a 2021. májusában megrendezett Agrárszektor konferencia panelbeszélgetését elemezgettük kicsit, hogy mit is akartak mondani a szereplők.
Szóval azt mondják, válaszút előtt vagyunk, és hogy a jövő múlik azon, hogy jól választunk-e. A májusi konferencia panelbeszélgetésén beszélt Septe József, a Pékszövetség elnöke, és megszólat Éder Tamás is, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének nevében. Ne felejtsük el, hogy Éder Tamás a PR, és vállalti kapcsolatokért felelős vezető a /Csányi birodalom/ Bonafarm Zrt.- nél. Ennyi felütés után kezdjünk bele, hogy mi hangozott el a panelbeszélgetésen:
Idézet a cikkből, szöveghűen:
„ Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, hogy mind a két nagy pályázati csomag esetében kiemelt jelentőségű az, hogy a pályázatokról való döntéshozatal során az üzleti terv megléte és minősége. Arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy reális és piacvezérelt fejlesztési elképzelések kerüljenek megvalósításra.
Az élelmiszeripari szereplők több száz milliárd forintos támogatást fognak kapni az Európai Uniótól és a magyar adófizetőktől azért, hogy a piac számára értelmezhető fejlesztéseket csináljanak. Ez óriási felelősség, amivel óvatosan kell bánni, mert ha az ágazat ezeket a forrásokat elherdálja, az nagyon csúnyán vissza fog ütni a magyar élelmiszeriparra. A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázat felismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem. Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos.
Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni. Az speciális, sajátos ízesítésű, márkázható termékek tekintetében viszont az élelmiszeripar kisebb vállalatai is megvalósíthatnak piacvezérelt fejlesztéseket. A komplex és a normál fejlesztési támogatások keretei között az összes beruházónak figyelembe kell vennie valamennyi fenntarthatósági feltételt, akár benne van a pályázat kiírásában, akár nem.
Éder Tamás szerint az élelmiszeriparban nem szabad olyan fejlesztéseket végrehajtani, ami ne felelne meg az aktuális és a következő évtizedek társadalmi elvárásainak, mint például az egyszer használatos műanyagok felhasználása a csomagolás terén, vagy ketreces tartású tyúkoktól származó tojás feldolgozása. A szakember úgy véli, hogy a mostani fejlesztések döntő többsége pótló típusú fejlesztés lesz, mivel a magyar élelmiszeripari cégek technológiai szempontokból le vannak maradva, de a termékfejlesztést se lenne szabad hanyagolni. Éder Tamás merészen kijelentette, hogy nemcsak új élelmiszeripari termékeket kellene fejleszteni, de az is hasznos lenne, ha a magyarországi cégek az alternatívnak nevezett élelmiszertermékek irányába is elmennének, még akkor is, ha most még úgy is tűnik, nincs rá igény a társadalom részéről.
A szakember szerint a magyar élelmiszer-termékpálya versenyképességének két nagy problémája van: az alultőkésítettség, az alulgépesítettség és a modernizálás hiánya, valamint a vertikális lánc hatékonysági problémái, mint például az együttműködési hiányosságok. Éder Tamás kijelentette, hogy a vertikális integrációk a közeljövő elengedhetetlen feltételei lesznek.”
Beszúrtam a szöveget, és el is mentem meginni egy kávét, mivel egy jó kávé kell a téma feldolgozásához.
Az előző cikkemben elemeztem, hogy mi is az, hogy piacvezéreltség.
A cég olyan terméket fejleszt, és visz piacra, ami piacképes, mivel ha nem így lenne, akkor a cég léte kérdőjeleződne meg. Az, hogy meg mit jelent a cég számára az, hogy mi is a piacképes termék, azt csak egyetlen szereplőnek van joga eldönteni: a cégnek, aki a terméket fejleszti. Senki másnak. Erre mondtam, hogy a fogalmi környezet a cégek szintjén értelmezhető, máshol nem.
Cégszintről nézve az, hogy most mire van pályázat, meg mire nem, az lehet fontos, de nem az határozza meg egy normális cégnél a fejlesztési irányokat.
Ha tovább feszegetnénk a bemondás mély értelmét, akkor lassan a szánkra kellene venni a k-betűs szót /kapitalizmus/ hogy mit is ért a jelentése alatt, de ilyen mély filozófiai szintre nem akarok lemenni jelen cikkben. Sokak szerint itt a XXI. század elején már nem is kapitalizmusban élünk, hanem a kapitalizmus utáni korban, a posztkapitalizmus korában.
A megszólalás azt feltételezi, hogy csak olyan termékek fejlesztésére fogják beadni a pályázatot a cégek, amire állami pályázat van.
Persze, van olyan, hogy a cég csak olyan fejlesztéseket hajt végre, amire van pályázat.
Na de ha ezt a csodás történetet felpimpeli a cég, akkor ott találja magát, hogy szét nyerte magát pályázattal, de valahogy elsikkad menet közben a cél, ami nem más lenne, mint egy termék gyártási, vagy gyártási- kereskedelmi hátterének megteremtése. Ha ez így van egy cégnél, az azonnal látszik. Erre szoktam mondani, hogy menedzseli a pályázatait, és nem a termékeit a választott piacon!
Érdekes számomra, amit mond:
„Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni.„
Azt mondja, hogy a tömegtermékek tekintetében a mikro-kis és középvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Ez a kijelentés….
Azt nem mondja meg, hogy mit jelent számára ebben szövegösszefüggésben:
A mikro- és kisvállalkozás fogalmi környezete
Mit jelent az életképesség fogalmi környezete
Mit jelent a nemzetközi viszonylatban nézett versenyképesség
Mitől függ a nemzetközi versenyképesség itt, a XXI. században, 2020-as évek elején
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Zsé negyedik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint a nagy élelmiszergazdasági szereplők piaci versenyképessége erősen korlátos egy adott lokalitásban, ha a termék, és annak piaca oldaláról vizsgáljuk a valóságot.
Zsé ötödik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági szereplők nemzetközi exportképessége nem függ a cégmérettől a XXI. században.
Zsé hatodik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági mikro-kis és középvállalkozások szerepe komplex értelmet nyer a lokalitásban, ez a szerep mérhető.
Ha példát akarunk találni a fentiekre, akkor érdemes szétnézni Kanadában, hogy ott mit, és hogyan csinálnak az „élelmiszeriparban”. Vagy a másik, az orosz dácsa rendszer, ami megtermeli mondhatni a teljes orosz belpiacra a bio zöldséget, és bio gyümölcsöt. Erről a témáról írtam már
Ez azt jelenti, hogy Oroszországban nagyjából nem létezik olyan, hogy zöldségek, és gyümölcsök belpiaca. Ezt azt jelenti, hogy ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfogásban, nincs csere, nincs pénzmozgás.
Mit is mond Éder Tamás?
Ha pár mondatban kellene összefoglalni, akkor a következőt mondja:
Kell pár horizontálisan- és vertikálisan integrált szervezet, ami lefedi a teljes hazai agrár-élelmiszeripari potenciált. Ezek a szervezetek majd szervezik azt, hogy mit is kell termelni, és szervezik a végtermékké formálást. Integrálják az ehhez szükséges szaktudásokat. Piacra viszik a portékát, legyen az belpiac, vagy export piac. Azt, hogy mit lehet fejleszteni, és hogyan, majd a piacvezérelten megmondják. Erre kell pénzt adni. Intakt * rendszer felépítése lenne a cél, nem más.
Észre kell venni, hogy az, amit mond, onnan nézve teljesen logikus, és lássuk meg, leképez valami hatékonyságot.
Csak hogy az általa feltételezett élelmiszeriparban –mert azt fejlesztünk 20 éve – nagyon sokféle szereplő egzisztál.
Itt a XXI. században a közepesebb- kisebb élelmiszeripari szereplőknek kedvez a valóság, és nem igazán a nagyoknak.
Élelmiszeripar?
A kis és közepes szereplőké a XXI. század!
Ez látszik olyan 20 éve, amikor is a nagyok feltették azt a kérdést, hogy hogyan tudnak innovatívak maradni az „élelmiszeriparban”. Erre a nagyok eléggé sokféleképpen találták meg a választ, néhány megoldás általánossá vált, amit érdemes jobban kutatni, mivel olyan 1-20 év késéssel –iparága válogatja- errefelé is meg szoktak érkezni e megoldások.
Ha így nézek rá a megszólalásra, akkor már a megszólalás értelmet nyer, felteszi a kérdéseket:
A kérdés az, mi az irány?
Mi legyen?
Meg hogyan?
Hova pakoljunk lóvét?
Meg hova nem?
Meg mikor pakoljuk?
Mit is jelent az idő fogalma a történetben?
Meg mi legyen azzal a fránya innovációval?
Meg mi van itt a XXI. századdal?
Szerepkeresés van, roppant keményen. A válasz meg nem mindegy!
Ez nem mást jelent, mint azt, hogy a hazai élelmiszergazdaság pezseg, erjed, utakat keres, és nézelődik. Mi legyen? Ez itt a kérdés.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Arany J. Toldi Előének
Magyar élelmiszeripar képe úgy lobog föl nékem majd 40 év messzeségben.
Üdvözlöm a tisztelt blog olvasókat. Zsebők Zsigmond barátom lehetőséget adott, hogy blogjában felidézzem a fényes évek sorát, amikor az élelmiszer termelése Magyarországnak mennyiségben, minőségben a csúcson volt, s mindezt produkálta az ipar a világ ámulatára és természetesen irigységére.
Hol is kezdjem? Bemutatkozom, mintegy igazolva, hogy tervezett több részes visszaemlékezésemet jogosan teszem, nagyon is aktív résztvevője voltam a történéseknek.
Nevem Bujna Ferenc.
A budapesti Kertészeti Egyetem hallgatójaként kezdtem pályámat 1974-79 évek között. Tartósító Ipari szakos hallgató, fő szakom a Konzervipar, de alapos képzést kaptam Hűtőipar és Borászat területén is. Tulajdonképpen képzésünk rendkívül sokrétű volt, felölelte a műszaki rajz, gépészet, zöldség/gyümölcs kertészet, agrometeorológia, automatizálás stb. a tartósítással kevéssé összefüggő, de egyáltalán nem haszontalan tárgyak sorát. S még csak ezután következett a tartósítás művészetének alapozása a számtalan típusú kémiai tárgyak, mikrobiológia, a tartósítóipari folyamatok fizikája, biológiája, közgazdaság tana, nyelvi ismeretek, s nem utolsó sorban a tartósító ágazatok teljes vertikumának, a kornak megfelelő világ színvonalú elsajátítása.
Magyarországon volt cca. 16 nagy Konzervgyár, száznál több kisebb konzervüzem, világ színvonalú Hűtőházak nagy és kis volumenben, több száz úgynevezett Savanyító üzem, ahol a káposzta és egyéb zöldségek természetes fermentálása folyt.
Nagy Húsipari cégek, kisebb vágóhidak biztosították a legkiválóbb tőke és tartósított húskészítmények sorát. Jó néhány gyárunk termékét a Világpiacon jól jegyezték. Borászatok, melyek megalapozták a mai napig neves borászati ágazatunkat. Cukorgyárak, Tej és sajt feldolgozó üzemek, édességet és kekszet gyártó üzemek sora, Növényi olaj feldolgozók stb.
A felsorolást nagyon sokáig folytathatnám, hisz országunkban minden volt!
És természetesen a gyártást kiszolgáló segédanyagok gyártása is nagyban folyt. Ecet, élesztő, üveg és doboz gyártás, lapkák és egyéb csomagoló eszközök gyártása. Valóságosan alig volt olyan kellék, amit ne itthon gyártottak volna. Igen, pektint importáltuk, hiány cikk is volt időnként, pedig még magam is sikeresen próbálkoztam a laborban cukorrépa szeletből pektint előállítani.
Gyakorlati időmet a hatvani Konzervgyárban töltöttem, ahol épp a PR 72 típusú, teljes egészében magyar fejlesztésű és gyártású (Láng Gépgyár) napi 720 tonna paradicsomlé sűrítésére alkalmas gépet üzemelték be teljes sikerrel.
Mivel a Hatvani Konzervgyár a híres Hatvani Cukorgyárral összenőve, azaz gyakorlatilag egy hatalmas gyárudvaron osztoztak, közös kiszolgáló létesítményeik voltak, például a kazán, igencsak szívemhez nőttek, s 3 hónapon keresztül negyedikes konzerv szakos hallgatóként helyet és tudást adott diploma , TDK, MÉTE munkáim elvégzéséhez, így talán picit több időt szentelek az innen való példák felhozatalában.
Hadd álljon itt idézetként a Hatvani Konzervgyár történetéből idézve a honlapjáról pár sor :
„A Konzervgyár több okleveles mérnök tudását és tapasztalatát kamatoztatta, illetve olyan szakmunkás gárdával rendelkezett, akik minden külső segítség nélkül felszerelték és működtették a gyáregységet. Emellett kitüntetett figyelemmel kísérte a tulajdonos, a Báró Hatvany család is a paradicsom Konzervgyár termelését. Innen adódott, hogy a Hatvani Konzervgyár megindulása után néhány évvel a hazai konzervgyárak élvonalába került, sűrítménye pedig az importáló északi országokban jó hírnévre tett szert.
A Hatvani Konzervgyár a napi 1500 tonna paradicsom feldolgozásra alkalmas kapacitást elérve, indokoltnak látta a termelés további fejlesztését. Egy jelentős beruházással 1978-ban napi 2000 tonna fölé növelték a feldolgozott paradicsom mennyiségét. 1979-ben már több mint 90 ezer tonna nyersanyagot dolgoztak fel."
Fel sem fogható, hogy Hatvani csak egy volt a számtalan paradicsomot feldolgozó gyárunkból, s hogy ezen egyetlen gyár csak paradicsommal való kiszolgálásához mekkora mennyiségre, területre, termelési infrastruktúrára volt szükség!!!!
E történet folytatása, hogy a lazává vált vizsgaidőszak alatt a Budapesti Konzervgyárban dolgoztam sok diák társaságában, éjjeli műszakban az almalé sűrítő üzemben.
Nyaranta a Békéscsabai Konzervgyárban vállaltam Középiskolások részére szervezett építő táborokban vezetői pozíciót, aminek kapcsán nagyon szép emlékeim alakultak ki egy jó nevű gyár nyári munkájáról, vezetéséről, ahol példaértékű volt Irénke néni igazgatói tevékenysége.
Első munkahelyem az akkor még MEZŐGÉP- Kecskemét, később AGRIKON- Kecskemét névre hallgató gépgyártó konglomerátum Budapesti Fővállalkozási Irodája volt. Ezen Iroda feladata volt, hogy hazai és a világ számos tájékára exportáljon egyéni és vonallá összeállított feldolgozó gépeket. Az alig két éves ténykedésem alatt szinte az összes élelmiszeripari ágazat tárgykörében adtunk ki ajánlatot. Legemlékezetesebb ténykedésem egy Indiába ajánlott paradicsomsűrítő állomás volt (előfeldolgozó teleppel egyetemben ) ahol kevés volt a hűtővíz mennyisége, s a vákuum sűrítőkhöz szükséges hideg energiát kellett furmányos módon biztosítani.
E helyütt érezhető volt az ország élelmiszertermelő tevékenységének látványos pezsgése. Számtalan hazai élelmiszer gépgyártó céggel volt napi kapcsolatunk, mint pl. ÉLGÉP, KÖVAC, LÁNG, AGRIKON és sok-sok speciális gépet gyártó kisebb céggel. Természetesen, ahol szükséges volt, éltünk a külföldi gépgyártás termékeivel, hogy a lehető legjobb ajánlatokat tudjuk megtenni.
Büszke vagyok arra, hogy több gép ötletelésében részt vehettem, így a híres PF folyamatos pasztőröző gépcsalád megalkotásában.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Cégünk hatalmas mennyiségben exportált a Szovjet piacra zöldborsó, zöldbab, uborka stb. feldolgozó gépsorokat, csak hogy jellemezzem, óránként 3 tonna borsó szem feldolgozása sem volt ismeretlen. Némi orosz nyelvtudásomnak ( orosz tagozatos gimnazista ) köszönhetően sok-sok ellenőrző, átvevő útjára kísérhettem el a szovjet minőségi ellenőr urat, név szerint tov. Suhovot, aki mellett teljes képet kaptam a hazai élelmiszer gépgyártás helyzetéről, akár rejtett bajairól
Még elvégeztem a Konzerv Tanszék szervezésében a tartósítóipari folyamatok és gépek szakmérnöki kurzust, ahol nagyon alapos tovább fejlesztő tudást kaptunk a szárítás, centrifugálás, szűrés, fagyasztás, liofilizálás, és még több tucatnyi művelet fizikájában és gyakorlati alkalmazásában. Aki itt jól végzett, bátran elvállalhatott egy fő gépészi vagy akár főmérnöki állást egy konzerv üzemben.
Én is így tettem, amikor a Nógrád megyei ZÖLDÉRT majd változó névvel ÁFÉSZ kebelén belül a dejtári, és salgótarjáni feldolgozók fejlesztésében és működtetésében vettem részt vezetőként.
Nógrád megye volt a 80-as években a bogyósok hazája, ahol a világ legfinomabb málna szörpjét ontották a Szobi, Drégelypalánki üzemek. Akkoriban le is nézte az ipar azt az üzemet, amely ki merte csak mondani is a „ízű szörp” szót. Hadd emlékezzek név szerint is a legendás drégelypalánki vezetőre, Kapás úrra, kinek neve fogalommá vált a szakmában.
Karrierem tovább szövődött az ország egyik leghíresebb kis üzemében, Fertődön. A méltán híres Bogyós Kutató, a Fertődi Állami Gazdaság és a Porpáczy Kertészeti szakiskola olyan hármast alkotott, amely szakembereket, kutatókat és a konzerv üzem révén termékeket bocsájtott útjára.
Üzemünk, a zöld színű, Eszterházy kapus címkével ellátott termékeket Európa és tengeren túl számtalan üzemébe exportálta. Termékeinkért versengtek a hazai szocialista nagykereskedelmi szervezetek a FŰSZÉRT-ek.
Ez már a 80-as évek végére esett, az un. rendszer váltás idejére, ahol sajnos, mind a rendkívül magas színvonalú kertészeti termesztés, felvásárlás és feldolgozás rendszere kezdett hanyatlani.
De még pályám szép emléke ezután következett, egy az AGRIKON által Kenyai magán cég részére eladott komplett Konzervgyár képében. Az üzem teljes felépítésében és működtetésében részt vettem, mint egy főmérnök. Kiépítettem egy teljes, a magyar normáknak megfelelő feldolgozó, labor, raktár stb. rendszert, amely hosszú éveken keresztül kiállta a legkényesebb nyugati importőrök igényeit.
Az üzem elsősorban zöld színű ceruza babot dolgozott fel dobozba, üvegbe, de sikerült meghonosítanom a magyaros ízű almapaprika, csemege uborka, vágott vegyes gyártását is, sőt még igazi magyaros ízű „babfőzelék kolbásszal” is belefért a kínálatba. Ez utóbbit az a katonásdi élmény sugallta, ahol is a letöltendő 11 hónap alatt a magyar készétel kínálat teljes kereszt metszetét sikerült megismerni előzetesen.
Sajnos, ahogy Kenyából visszatértem, talán nem kellett volna, kiderült, hogy a magyar feldolgozó ipar nagyon visszaesett. Jobb híján Fertőd körzetében a Kertimag KFT (a nagyon híres vetőmagos MAUTNER cég utódja ) részére kiépítettem egy vetőmag nagyker és szaktanácsadói bázist. Ennek kapcsán Gödöllőn Növényvédelmi szakmérnökként végeztem, s engedve az új kor szavának Megújuló energetikai szakmérnöki tudást és épület energetikai szakképesítést szereztem.
Mostanában pedig a liofilizálás technológiájába és gyakorlati felhasználásába szerelmesedtem bele, aminek kapcsán van egy kis liofilizálóm. De ezzel a technológiával a 80-as években foglalkozott a Kertészeti Egyetem Hűtő tanszéke is, de ma már nem.
Mint jeleztem, bemutatkozóm azt hivatott jelezni, hogy a 1980-2020 évek közötti „fejlődését” az iparágnak átlátom, kérdéseitekre válaszolni tudok.
Tréfásan szólva akasztott ember még nem voltam, helyettem úgy tűnik, a magyar élelmiszer feldolgozó vertikumot akasztották hozzá nem értő kezek.
Élelmiszeripar
Van feltámadási lehetőség?
Nos, ezen kérdések megvitatására kérném a tisztelt olvasókat hozzászólni, véleményezni. Én ígéretet teszek arra, hogy hetente egy-egy fejezetét a hajdani virágzó élelmiszer iparnak felidézem, saját és hallott emlékezett morzsákra támaszkodva.
Idézve oktatási, kutatási intézmények munkájából, az alapanyag előállítás teületéről, a feldolgozás irányaiból, kultúrájából, a műanyag előtti idők csomagoló anyagairól, exportról, belföldi ellátásról és még nagyon sok érdekes dologról.
Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.
Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!
Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.
Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.
Eddig a szolgálati közlemény.
Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:
Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.
Szóval élelmiszeripart fejlesztünk eldőlt? Vagy mégsem? Vagy akkor most tényleg mi van?
Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:
„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.
„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „
– mondta Dr. Mezei Dávid -
itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.
Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége - mondott:
„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”
A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.
Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.
Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.
Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!
Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?
Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:
Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.
Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.
A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.
Die Toten Hosen // Alles passiert (Offizielles Musikvideo)
Autobahn - A3, Németország. nyomod a gázt, mivel időben akarsz odaérni a komphoz Calaisba. Megvetted a kompjegyet az átkelés idejére, két órával indulás előtt oda kell érned a terminálba, ha nem akarsz kétszer fizetni az átkelésért, mivel előbb érkezhetsz, de ha lekésed a kompot, új jegyet kell venned, ez a szabály. Kinézel az ablakon, épp az erlageni lehajtó mellett húzol el, vissza is veszed gázt, mivel koncentrálsz, hogy jó helyre sorolj be, mivel maradni akarsz az A3-on. Szóval Erlagen, azon gondolkozol, hogy:
„Á, már mindjárt odaérek, ez már csak pár km, nincs messze..”
Nyomod a gázt, azt veszed észre, hogy már a szendvics sem ízlik, meg már a harmadik túrórudit eszed. Már a hangos könyvet is ami ment, Jimmyre cseréled, mivel kell egy kis idegnyugtató zene.
/Aki hosszabban jár autópályán, annál van legalább egy Jimmy lemez, vagy tracklist, ez alap. Olyan, mint a langyos kávé a termoszban, vagy az elakadásjelző háromszög, mindig nálad van, és amikor kell használod is. Igen, van kedvenc Jimmy számod, de miért furcsa ez? : )/
Lassan haladsz, mert „stau” van, és már pisilned is kellene, mivel eltelt pár óra, és még eléggé messze vagy Würzburgtól is. Kibírod. Kiállsz a pihenőbe, van akkora szerencséd, hogy ki tudsz állni. Kicsit sorba kell állnod a WC előtt, de abszolválod a dolgot. Visszafelé battyogva a kocsihoz azon morfondírozol, hogy vajon milyen messze van az aacheni kanyar.. Innen még Calais kb. 800 km, olyan autópályán, ahol bármikor, bárhol előállhat 1- 3 órás dugó.
Ez a kis történet jutott eszembe, amikor elkezdtem ehhez a bejegyzéshez gyűjteni az anyagot.
Szóval egy fogalmi környezet jelentéstartalmáról fogunk beszélni ebben bejegyzésben. Arról, hogy ennek a fogalomnak a jelentéstartalma hogyan változott 2010 – 2020 között. Ez 10 év időtartam, ebben az időtartamban már érdemes megvizsgálni egy fogalmi környeztet jelentéstartalmának változását.
A fogalom, melynek jelentéstartalmának változását vizsgálni fogjuk 2010- 2020 közötti időtartamra vonatkoztatva Magyarországon, közkívánatra az:
élelmiszeripar
Amikor a lecsós haveromnak elmondtam, hogy erre készülök, hogy ezt megírom, csak mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta:
- Végre vazz! Ki kell ezt vesézni, mert eljött az ideje!
- Amúgy sok sikert!
/A srác most jött haza nagyon messziről, ahol a lecsós mérnöki tudományok gyakorlati megvalósításába fáradt bele 15 évig, és úgy gondolta, hogy 50 körül itthon fogja tengetni nyugdíjas éveit családjával. Mert van egy laptopja is. /
- Kösz, aranyos vagy : )
Ennyi bevezető után térjünk rá a lényegre. Miért is fontos ez a téma. A történet roppant egyszerű. Ha mindenki ugyanazt érti egy fogalmi környezeten, akkor az jó, arra vélt, vagy valós jelentéstartalomra rá lehet építeni egy elképzelést, ami vagy kiállja a valóság próbáját, vagy nem.
Nézzünk egy ilyent, mire gondolok. Amikor az ember elkezdett foglalkozni azzal komolyabban, hogy mi az a repülés a XX. század első éveiben, akkor azok nyomták a témát, akik komolyan foglalkoztak a biciklizéssel. Ők fektették le az aerodinamika elméleti, és gyakorlati alapjait. Bicikli, meg repülés? Az ám! Semmi másról nem szól a történet, csak az egyensúlyról. Aki meg bicikliket alkot, az ért az egyensúly fogalmi környezetéhez. Nem találod az egyensúlyt biciklizés közben? Eltaknyolsz. Ilyen egyszerű ez. Nem találod az egyensúlyt repülés közben? Semmi gond, lezuhansz, oszt kész.
„Bizonyos szempontból történelmi pillanatnak vagyunk a szemtanúi, mert a komparatív előnyeinket valódi előnyökké akarjuk alakítani. Ennek kapcsán nem árt leszögezni, hogy amit ma befektetünk, az csak 5-10 év múlva hoz igazán eredményt.
A befektetni ráadásul komplex stratégiával kell. A fő üzenetem a piacnak most az, hogy a 21. században nincs olyan, hogy mezőgazdaság és élelmiszeripar. Élelmiszer-gazdaság van. A kettő egymástól nem elválasztható, csak egyben, szakértői alapon lehet jól kezelni. Ahhoz, hogy ez jól működjön, a lánc minden elemének a helyére kell kerülnie. „
Figyeljünk a szóhasználatára. Számára élelmiszergazdaság van, és nincs élelmiszeripar. Tehát van egy vezető bankár, aki nem hisz abban, hogy van ilyen a XX. század elején, Magyarországon, hogy élelmiszeripar.
Élelmiszeripar. Mi is tartozik a fogalmi környezetéhez?
Az internetet hívtam segítségül, hogy mondja már meg, hogy ebben a témában mit gondolunk igazságnak. Be is írtam a keresőbe:
élelmiszeripar fejlesztés 2010- 2020
Érdekel a téma?
írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Be is másolom a képet, hogy mit dobott ki a kereső, érdemes végigolvasni tételenként, hogy mit is dobott ki. Élelmiszeripar ezerrel, mindenhol, 2020-as bejegyzés is.
Tehát 2010 óta nem csinálunk mást, csak élelmiszeripart fejlesztünk…
„A probléma az, hogy a magyar élelmiszeripar teljesítménye az elmúlt húsz évben folyamatosan visszaesett.
Mi az oka ennek a húsz éve tartó visszaesésnek?
Sok oka van. Az egyik, hogy az elmúlt húsz év agrárpolitikája alapvetően mezőgazdaság-központú volt, és nem igazán foglalkozott az élelmiszeriparral. Az élelmiszeripar egy szürkületi területté vált a mindenkori kormányzati tevékenységben. A mezőgazdasági minisztérium nem igazán érezte a magáénak, a gazdasági minisztérium nagyon nem érezte magáénak. Stratégiai szintű gondolkodás az ágazatról gyakorlatilag nem volt. Persze voltak más ágazatok is, amikről nem volt stratégiai szintű gondolkodás, és mégis fejlődtek, csak az élelmiszeripar nagyon sajátos ágazat.”
Foglaljuk össze kicsit, hogy milyen kép rajzolódik ki előttünk:
2009, egy vezető iparági szereplő azt mondja, hogy az élelmiszeripar szürkületi terület, meg hogy az élelmiszeripar nem tanulta meg azt, hogy mi az a verseny.
12 évvel később, 2021 márciusában egy vezető bankár azt mondja, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem az élelmiszergazdaságban hisz, meg kellene a kockázati tőke is a történetbe.
Az internetes kereső meg azt mondja, hogy 2021-ben élelmiszeripart fejlesztünk.
Szóval ez így eben eléggé lehangoló.
Nincs egységes megközelítés?
Akkor most élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság fejlesztése van? Vagy mi van 2021-ben?
Ahogy ma itt a XXI. század elején, Európában kinéz a történet, nagyon nem beszélnek élelmiszeriparról, más fogalmi környezetben gondolkoznak. Ilyenbe például:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
/A következő mondatban a global food system kezdődik, ezt egy másik posztban majd megbeszéljük./
A fenti fogalom meghatározás a food systemre nagyon komoly dolgokat takar, amivel érdemes lenne foglalkozni, mivel az European Commission csak ebbe a fogalmi környezetben tudja értelmezni azt, hogy mit tesz a témában, mivel food system- ről beszél.
Ebből kis szóelemzésből pár dolog kikövetkeztethető, nézzünk párat:
Az EU nem foglalkozik élelmiszeriparral, food systemben gondolkozik
A vezető bankár 2021-ben nem hisz abban, hogy létezne élelmiszeripar, hanem számára csak élelmiszergazdaság van, nincs más.
A wikipedia meg azt mondja, hogy a food system fogalmába beletartozik:
- megismételm a fogalom meghatározást:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
A nyugdíjas lecsós havernak átküldtem az eddigieket, hogy olvassa el. Elolvasta, és fel is hívott a következőkkel:
- Zsé, agrár ország már voltunk, ezt a szót nem is hallottam mostanában, gazdaságtörténet szemináriumon fordult elő utoljára, ha jól emlékszem. Nem kellene megint agrár országnak lennünk még egyszer itt a XXI. század elején. Egyik ország sem akar az lenni, mivel ebbe a fogalmi értelmezésbe az olcsó alapanyag termelés van determinálva, és kész, nem több.
- Amiben én hiszek a global food system, és mivel ez a szakterületem, ezért tudom értelmezni azt, hogy miről beszél az „European Commission” amikor a food system fogalmát használja. Ez fogalmi környezet nagyon komoly innovációs potenciált képvisel, talán jó lesz ez a megközelítés olyan 4-6 évig, de tovább nem.
- A többi tedd hozzá te, most mennem kell.
Számomra sem létezik olyan, hogy élelmiszeripar, ez a fogalmi megközelítést olyan 50 éve dobták.
Számomra csak az élelmiszergazdaság, food system, global food system fogalmi környezetbe beilleszthető játékterek, és levezethető innovációs potenciálok értelmezhetőek.
A vezető bankár meg csak erre fog pénzt adni, ha fene fenét eszik is, mert ebben hisz, mindenki más is ebben hisz.
A környező országokban is ebben hisznek, meg minden olyan helyen ebben hisznek, ahol meg akarják nyitni a XXI. század elején az ebben rejlő innovációs potenciált.
A nyugdíjas lecsóst, aki most 50 körüli, csak akkor lehetne rávenni, hogy vegye fel az üzemi bakancsot, hogyha élelmiszergazdaságot fejlesztenénk, másképp szóba sem állna senkivel.
Milyen útra indulunk? Hogyan, meg milyen fogalmi környezetbe fektetünk be, meg mit? Milyen szótárt használunk?
A használt szótár meghatározza azt, hogy milyen lesz az eredmény. Ez most roppantul nem mindegy!
Időben odaérünk az aacheni kanyarhoz, és elérjük a kompot, vagy nem? Ez itt a kérdés.
Ott hagytam abba, hogy február vége van, általában a lőterek tavasszal nyitnak ki, szóval még türelemmel kell lenni, hogy lőhessen az ember pár rottét. Szóval itt a következő video, amin egy ürge puskáját látjuk, ahogy lövi a korongokat, és mindegyiket eltalálja.
Megnézted te is? Persze, te is azt mondod, hogy az ürge csak lövi a korongot, oszt kész, de mi is ebben a pláne? Nézzük meg jól a videót, mivel most ezt fogjuk kicsit kielemezgetni, amolyan lecsósan, hogy mi is itt a stájsz.
Szóval a korongok törnek, látod te is? Szuper! Nézzük tovább, mit látsz még, Lassítsd le a felvételt, mit látsz? Menjünk végig rajta kockánként, és lássuk meg a csodát a történetben.
- Látod már?
- Kezded látni?
- Hát persze! A csóka a puskával úgy lő, hogy mindig eltalálja a korongot.
- Jól van, de mit kell látni, és nem csak nézni?
- A csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, és mégis eltalálja a korongot!
- Mindig!
- Bingó!
- Ebben a történetben ez az 1 000 000 forintos kérdésre a helyes válasz!
Itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, ami nézünk! Ahogy mondtad, a csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, mégis eltalálja a korongot!
Nézed a felvételt? A csóka soha nem a korongra céloz, csak valahogy a korong „felé tartja” a puskát, lő, és mégis eltalálja a korongot! Itt van a kulcs a történetben, „valahogy felé tartja” a puskát, és mégis eltalálja a korongot. na de most fordítsuk komolyra a szót.
A srác bent áll a pozícióban, beáll, jelez, és a korongot elindítják. Rajta van a korongon, lő, a korong leesik, nem kapja le a puskát a horizontról, hanem a törött korong „legnagyobb darabját” szépen „leköveti”. Nem kapkod, mint egy holdkóros idegbeteg egy nyári éjszakán.
A srác a korong felé tartja a puskát és lő, és talál.
Itt minden mozog, nincs fix céltábla, ahova lőni kell, nagyon úgy néz ki, hogy a korong, roppantul gyors, és nincs idő normálisan „célozni” se. Ez így együtt eléggé bonyolult történetnek néz ki.
- Mit látsz még a felvételen?
- Semmit!
- Az baj!
- A srác soha nem a korongra céloz, és soha nem a korongra lő!
- Akkor meg hova?
- Nem látod?
- Dehogynem, látod te is, oda lő, ahova lőnie kell, és mindig oda lő!
- Általában a korong elé, de ezt te is látod!
- Na, akkor hogyan is van ez?
A sörétessel lőni egy repülő korongra olyan történet, hogy a jövőbe kell látni, mivel ha a korongot célzod, csak idegeidet teszed tönkre, és anyázni fogsz, nem kicsit, idegesen meg nem lehet célt találni, az biztos.
Igen, a jövőbe kell látnod, mivel mindig oda kell lőnöd, ahol a korong lesz, és nem magára a korongra kell céloznod, mivel ha ezt teszed, akkor soha a büdös életben nem fogod eltalálni. Ez a tény.
Ha tudsz lőni, akkor meg roppantul mindegy, milyen sörétes van a kezedben, el fogod találni a korongot vele, legyen az egy nagyon drága puska, vagy a legolcsóbb.
Szóval a kérdés az, mi az, hogy lőtudás?
Az, hogy sörétessel tudj lőni, ahhoz egy nagyon speciális tudás kell, mivel tudni kell, hogy mit akarsz látni, és hogyan. Ezt a látásmódot meg lehet gyakorolni pl. vezetés közben is. Ez hiper koncentrációt igényel, ott vagy vezetés közben, nem alszol el, az útra figyelsz. Na de ezt tudnod kell, hogy hogyan is kell ezt csinálni, meg mit, mivel ha szart gyakorolsz be, akkor roppantul nagy gázban vagy, nem fogod eltalálni a korongot.
A repülő korong fizikája, meg a kilőtt sörét ballisztikája eléggé egzakt tudomány földi körülmények között.
Tehát itt nem a puska a lényeg, hanem az, hogy tudsz lőni, vagy nem tudsz lőni. Egy gyakorlott sörétlövő, már akkor tudja, hogy le fogod-e lőni a korongot, amikor megmozdítod az izmaidat, hogy emelnéd a puskát, nem kell emelned, csak emelnéd, és már tudja, hogy sikeres leszel-e vagy nem. Ilyen ez a pite.
Amikor először van a sörétes a kezedben, és lősz, - feltéve hogy nem mondják el, mit is tartasz a kezedben – három dolog történhet:
Az első hogy sikeres lövést adsz le.
A második az, hogy rosszul fogod be a puskát, és kivered a saját fogad, vagy szétütöd az állkapcsod lövés közben.
A harmadik az, hogy lövés közben dobod el a puskát, na akkor roppant nagy gondban vagy, te is, meg azok is akik körülötted állnak a biztonsági távolságban, mert vagy túlélitek, vagy nem.
Ha sikeres lövést adtál le, és megcsap a lőpor illata, és az neked tetszik, akkor el vagy veszve, mivel semmi nem fog megállítani abban, hogy nagyon komolyan megizzadva megtanulj lőni, jól lőni.
Mert a lőpor illata a vadász, vagy a sportlövő számára olyan, mint egy csodálatos parfüm, a lőpor füstöt ki kell fújni a csőből na.
Jó lövő technika a számodra megfelelő puska a kezedben, és élvezni fogod azt, hogy lősz pár rottét˙
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Hogyan is jön ide az élelmiszergazdaság?
Szóval az, aki tud arról, hogy mi is van a kezében, pl. - egy élelmiszeripari cég – és képes úgy vezetni, hogy megjelenjen benne a dinamizmus, akkor az megnyerte a jövőt.
A dinamizmus alatt ebben a fogalmi megközelítésben azt értem,
hogy a jelenben olyan piaci viszonyokra optimalizál, ami majd csak be fog következni, és teszi ezt integráltan.
Ez egy nagyon más tudást, és megközelítést igényel, mint egy átlagos hozzáállás.
Statikus- dinamikus – integrált fogalomhármas, ebben kellene keresni történetet.
Gondolkodunk ilyeneken? Ez itt a kérdés! Szerintem nagyon itt az ideje, hogy gondolkozzunk ilyen történeteken!
Mivel ha mások elkezdenek ilyen rendszerben gondolkodni, és netán tőled akarnak vásárolni, akkor nem fogod érteni azt, hogy mit is beszél, és úgy fogsz elbukni egy potenciális megrendelést, hogy még rajtvonalhoz sem tudsz állni!
Pl. ha valaki megtanul lőni, azonnal felismeri azt, hogy mikor kell emelnie a puskát, és azt is tudni fogja, hogy akkor most milyen technikával szedje le a korongot, ennek az eldöntésére meg nagyon sok ideje lesz, és nem fog kapkodni, mint egy idegbeteg hajótörött, nem fogja „böködni az eget” a puskával.
Nekem Laci, a lővezető, mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta egy lövés után, amikor nem találtam el a korongot:
Tudod, egy bizonyos szint után be kell vállalnod azt, hogy oda lősz, ahol nincs semmi!
Orsi, aki most áll élete ebélgyik legfontosabb döntése előtt, levelében a következő kérdést tette fel a lecsómérnöknek, szó szerint idézem:
Jelenleg egyetemválasztás előtt állok, és egy ideje gondolkodom az élelmiszermérnöki pályán.
Így találtam meg a blogodat. De még mindig nehéz elképzelnem hogy mit is csinál egy élelmiszermérnök és hogy hogyan lehet vele elhelyezkedni itthon.
Valamint hogy egyáltalán mit is kéne elképzelni a képzésről és az egyetemről.
Ha tudnál pár dolgot mondani vagy információt küldeni, nagyon hálás lennék!
Válaszodat előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Orsi
Szóval lecsómérnökség, kezdjünk bele a témába, kezdjük a szikár tényekkel, hogy mit is ad az egyetem, és ezek után előveszem a varázsgömbömet, és belenézek, hogy mennyi zsét lehet majd kihozni ebből a tudásból pár év múlva. Nem olyan egyszerűen megválaszolható kérdést tettél fel, de egy biztos. Érdemes tolni a lecsót.
Elővettem az indexemet, ha már ez a kérdés előkerült, nézzük milyen tárgyak voltak. Én még M. Sc.- re nyertem felvételt, a képzési idő egyben 5 év volt – 10 félév - . A 10 féléves képzés végén ha sikerült mindent teljesíteni, akkor kaptad kézhez a diplomádat, amin az „Élelmiszermérnök M. Sc.” végzettség szerepelt.
Volt egy másik fajta képzés is, a technológus mérnöki, az 4 év volt, - 8 félév -. A kreditrendszer akkor jött be, Neptunról nem is nagyon hallottunk, nálunk nem volt még ilyen a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budai Kampuszán.
Túrtam a netet, és megtaláltam a Corvinus Egyetem 2004-es Élelmiszermérnök B. Sc, és az Élelmiszermérnök M. Sc. szakindítási kérelmét. Az első linket, ha megnézed, és lepörgeted majdnem a végéig, akkor látod a tantárgyakat, amit tanítottak:
Matematika I- II, Biokémia, Analitika I- II, Mikrobiológia, Géptan I-II-III., Élelmiszeripari művelettan I-II-III- IV,, Szervetlen kémia, szerves kémia, fizika, mechanika, elektrotechnika, Biometria, általános élelmiszertechnológia I-II, Méréstechnika, élelmiszeripari mikrobiológia és higiénia I-II-III., közgazdaságtan I- II, Jogi ismeretek, Gazdasági és büntetőjog /C tárgy/, Méréselmélet, Pénzügytan, Kereskedelmi ismeretek, Munkavédelem, Ipari mikrobiológia, Fizikai kémia, Innovációs menedzsment, vezetési ismeretek, Marketing, minőségmenedzsment, Quality Management, Gazdaságtörténet, Vállalkozások gazdaságtana, Borászat, és üdítőital technológia I- II, Szervezéselmélet, számvitel, vállalat működési szimuláció, kontrolling.
Az első 6 félév: Alapozás
Alapozó tárgyak voltak, /Kémia, Matek, géptan, művelettan, fizika, mikrobiológia, élelmiszer analitika, közgáz, fizikai kémia, stb./ ha sikerült abszolválni az első 6 félévet, akkor jöttek választott szakirány tárgyai, és ha technológiai szakirányt választottál, akkor ment tovább a képzés ezen a szinten, csak szakirány specifikusan.
A második 4 félév:
Szaktárgyak, szak specifikusan.
Nálam ez a borászat volt, és menedzsment voltak.
Első 6 félév: a felvettek. kb. a háromnegyede kiesett a képzésből.
Az első 6 félév követelményrendszere akkoriban eléggé komoly szóró volt, mivel kezdtünk évfolyamonként pár százan – 400 – 500 fő – és évfolyamonként végzett 80- 120 ember szakirányon, és kapta meg a diplomáját, mint Élelmiszermérnök M. Sc. A szóró tárgyak a matek, géptan, a művelettan, fizika, mikrobiológia, és általában a szerves kémia voltak. Sokan hagyták abba közben, és nem jöttek vissza befejezni az egyetemet. Gyakorlatra kellett menni, továbbá egy nyelvből kellett „C” nyelvvizsga a diplomához.
Hogy érdemes-e megizzadni, és elvégezni az egyetemet, hogy lecsómérnök – Élelmiszermérnök M. Sc. – diplomával rendelkezzen az ember?
Én azt mondom, hogy igen, nem kicsit!
Ami kell hozzá, az egy nagy adag hit!
Tegyük fel, írsz pl. egy nulla pontos matek zh-t, ami akkoriban helyből utóvizsgát ért – akkor pl. el kell hinned, hogy meg tudod csinálni azt, hogy fel tudsz úgy készülni, hogy 7-10 perc alatt képes vagy vizsga szituációban megoldani 6-7 feladatot hibátlan levezetéssel leírni. Minderre fel tudsz készülni maximum kb. 10 nap alatt. Erre a sztorira vannak feladatgyűjtemények, mondhatni roppant egyszerű dologról van szó. Nem feladni! : )
Tehát nem adod fel, és nem felejtesz el kérdezni, főleg szakirányon, mivel azért vannak ott a professzorok, hogy arra a kérdésre, ami téged érdekel, válaszoljanak.
Persze ne az utolsó félévben jusson eszedbe az, hogy kellene egy „C” nyelvvizsga a diplomához mivel csak az hiányzik már.
Zsé tanácsai kezdő lecsósoknak:
I. Utazz! Sokat, és sokfelé!
Amit tanácsolni tudok, az az, hogy minden olyan lehetőséget használj ki, amivel el tudsz tölteni más országokban minimum 1 félévet, de inkább törekedj arra, hogy legyen ez minimum 2. Ha már egyetemre jársz, menj át másik egyetemekre, és vegyél fel ott is tárgyakat, olyanokat, ami érdekel, és hasznosnak tartasz, és úgy gondolod, hogy épülésedre szolgál.
II. Olvass eredetiben szakirodalmat!
Érdemes a szakirodalmat eredetiben olvasgatni, angolul, és mondjuk még egy másik idegen nyelven, ahogy úri kedved tartja.
III. Ha gondolod, végezz el egy szakmát mellé, legyél pincér, pék, vagy mozdonyvezető
Én is jöttem mentem, utazgattam, és persze gyakoroltam a szakmát egyetem alatt, nem baj, az, ha az 5 éves képzést nem 5 év alatt végzed el. Et nem győzöm hangsúlyozni. Egy jó élelmiszermérnök legyen minden, csak akasztott ember ne. Ezt szoktuk mondani. Ha van időd, végezz él egy szakmát közben, pl. legyél pék is, vagy szakács. Mert miért ne? Eléggé hasznos tud lenni.
IV. Beszélgess mindenkivel!
Ha van kocsid, vagy vonatjegyed, irány a vidék a haverokkal, és ha szakmailag valami érdekel, irány oda arra a helyre, és beszélgess! Sokat! Matek ZH helyett!
Ki fog alakulni, hogy mi az a történet, ami nem fog nyugodni hagyni. Ezt meg akkor ne engedd el, és legyél a mestere! – Az leszel, ez biztos!
Nem baj, ha egy ZH helyett a kedvenc éttermed konyhájában tolod az ipart napi 20 órában a legmenőbb séf mellett!
Tudom azt, ha ezeket így csinálod, és a zsebedbe gyűröd a diplomád, nem kell körömcipős, vagy öltönyös HR-esekkel beszélgetned, és jelentkezgetned erre- vagy arra az állásra, mivel meg fognak találni a kedvenc helyeden – lesz olyan hogy kedvenc helyed – a laborod mélyén, vagy a pálinka főzdében éjidőn, vagy a legnagyobb szüretben, vagy épp egy banki tárgyalás végén.
Tehát a kérdés az, mennyi a lóvé?
Ha megkeresnek egy ajánlattal, azt okkal teszik. Ekkorra már tisztában vagy azzal, hogy mennyit érsz, és mennyit kérhetsz. Vannak az interneten bulshit generátorok, amik arról szólnak, hogy akkor most egy „élelmiszermérnök” bruttó 500 K-t, vagy 520 K-t keres. Azért nem releváns ez, mert ha ezt választod, ez lesz, ha azt választod, hogy eladod a tudásod azon az értéken, amivel tisztában vagy, hogy mennyit ér. akkor meg az lesz a valóságod. Mert azt fogod megtapasztalni, amiben hiszel, nem mást.
"Felelõsséggel kell arányosítani a stagnáló akcióterveket." – Nagyon jó, teszik. : ) –
Nem válaszoltál a kérdésre! Menyi a guba 5 év múlva??
Na, innentől vegyük komolyan a dolgot, mert itt következik az a rész, hogy kik lehetnek a példaképek ebben a témában. Íme, egy kép, vezessük be a témát:
Vadászati kiállítás, meg az élelmiszermérnökség? Hogyan jön ez a képbe?
A válasz roppant egyszerű. Nagyon keveset beszélünk arról, hogy kik is lehetnek egy szakma példaképei, főleg olyanok, akik még itt járnak közöttünk az árnyékvilágban, és élik a csodát. Néztem azt, hogy akkor most mit lehet tudni a magyar neten erről a csodáról, és szánalmas az, amit találtam, ez meg a hazai lecsósokat minősíti, ezen ideje lenne komolyan változtatni. Szóval kiről is van szó, Ki lehet a példakép. Persze, nagy vadász, és természetesen Élelmiszermérnök, Lecsós. Igen, Hidvégi Béla bácsiról beszélek! A magyar wikipédia Hidvégi Béla bácsi szakmai munkásságáról nulla információt ír, be sem linkelem, nem érdemes. Ezt érdemes elolvasni eredetiben:
„The international hunter and businessman Bela Hidvegi was born in 1936 in the small Hungarian town of Nagyszenas. In 1956, at the age of 20, he left the country and the Agricultural Academy of Keszthely, and continued his studies in England. He earned a degree in food engineering and lived abroad for many years. At the beginning of the 1970s, he started to work for a well known American food industry company as their marketing director, began to build strong ties once again with the agricultural and food industries in his native Hungary. His name is closely associated with sweet corn agro-industrial production. „
Béla bácsi eléggé komoly pénzt csinált a „sweet corn” businessben. Talán érdemes lenne a gazdaságtörténészeinknek egy kicsit utána menni, hogy hogyan is csinálta, vagy meghívni Béla bácsit, hogy mesélje el, hogyan tette azt, amit tett. Bemásolok innen egy képet Béla bácsiról:
Béla bácsi trófeái képezik a vadászati kiállítás anyagának fő vonulatát Keszthelyen! Csodálatos, érdemes elmenni és megnézni a kiállítást.
Mennyi lesz a Zseton 5 - 10 év múlva? – Mi a feladat 5- 10 év múlva? -
Azzal kellene kezdeni, hogy valahogy megnézzük azt, hogy mi is az a feladat, ami a lecsósokra vár 5- 10 éven belül, ehhez meg kicsit bele kell nézni abba a bizonyos varázsgömbbe.
Volt egy professzor, aki azt mondta az első óráján, hogy két business van a világon, ami mindig nagy üzlet. Az egyik a drog, a másik a kaja. Ez volt a mondás 15 éve! Ő a jövőbe látott! Jelenleg a gyógyászati célú marcsa fogalmazása pl. US-ben eléggé nagy business, a kaja meg egyre nagyobb business lesz, mivel enni mindig kell.
Bűvölöm a varázsgömböt, nézzük a múltat, hogy lássuk, mi vár ránk:
Zsé gazdasági cikluselmélete
Ahogy nézem a gömböt, itthon az élet kereke 50 éves nagy ciklusokban folyik, ezeket az 50 éves ciklusokat fel lehet osztani három 15 éves ciklusra. A harmadik ciklus közepe felé meg mindig jön egy válasz - ami eléggé komolyra is sikerülhet-. A harmadik 15 éves ciklus után van egy 5-7 éves időszak, amikor is felteszi a kor magának a kérdést, hogy: Mi legyen? Erre rendre érkezik egy válasz.
Lássuk, mire gondolok:
I. 50 év – A kerék újrafelfedezése - / Minden gépet kerékre teszünk az üzemben /
Start: 1867: Kiegyezés
+ 5-7 év: 1872: Vasúti törvény
1. 15 éves ciklus vége: 1882- 1885: Vízjogi törvény
2. 15 éves ciklus vége: 1897
+ 5- 7 év: 1900- 1902 : Elvándorlás felgyorsul, a végén egymillió ember minimum távozik Amerikába
3. 15 éves ciklus vége: 1912
+5 -7 év: 1917- 1920: Trianon, az ország kétharmada elcsatolásra kerül
II. 50 év –Gazdasági mechanika - Kutatjuk a gazdasági mechanizmusokat a világban -
+ 5- 7 év: 1940 - 1941: Belép az ország a II. Világháborúba
2. 15 éves ciklus vége: 1950
+ 5-7 év: 1956: Forradalom
3. 15 éves ciklus vége: 1965 – Kádár rendszer -
+ 5- 7 év: 1965- 1970: MI legyen?
1965- 1970: Válasz: Új gazdasági mechanizmus!
Mivel sikeres, nem viszik végig, mivel a „szocializmus bukásához vezetne” – cél lett volna: vegyes tulajdonlás. Komoly alternatív közgazdasági gondolkodók kapnak teret, pl. Liska Tibor.
III. 50 éves ciklus :- Follow the white rabbit! - Úton a szingularitás felé-
+ 5- 7 év: 1975- 1977: Új gazdasági mechanizmus prosperitást hoz, baby boom az országban
1- 15 éves ciklus vége: 1985
+ 5- 7 év: 1989 rendszerváltás
/3 éven belül leépítésre kerül a teljes élelmiszergazdasági rendszer, 3 millió munkahely szűnik meg/
2. 15 éves ciklus vége: 2000
+ 5- 7 év: 2005 – 2007: 2004- es EU csatlakozás hatásai, pénzügyi válság előszele , generáció kezd kiábrándulni, elindul az elvándorlás
4. 15 éves ciklus vége: 2015 – Jobboldali kormányzás –
+ 5 -7 év: 2020- 2022: Mi legyen?
A választ most keressük!
Egy biztos, a szándék komoly, nagyon komoly erőforrásokat mozgósít a kormányzat a vidék – az élelmiszergazdaság – fejlesztésére. Olyan komoly pénzt akar mozgósítani, ami kb. 70 éve nem látott a vidék. Ennek az alapjait lefektette, 2021. Január 1-től hatályos új szabályozással. /családi gazdaságok tv. /.
Egy biztosan látszik, nagyon fog kelleni a lecsós tudás, és meg is lesz fizetve, másképp nem fog menni, ez is látszik. Ki is fejtem, hogy miért gondolom ezt. Van itt pár megatrend – csak pár a sok közül -, ami meg fogja döngetni a közeljövőt: A megatrendek hatásai egyszerre, egy időben, egy térben fogják kifejteni hatásukat:
1. Centralizáció
2. Decentralizáció
3. We are all connected!
4. Virtualizáció
5. You have stolen my dreams! – Greta –
6. Climate cahnge – biodiversity loss –
7. Szingularitás- külön valóság sajátosság- jelentéstartalmat értek a fogalom alatt -
8. Capitalism is changing fast!
9. Együttműködés – kölcsönösség alapon-
Mindehhez még vedd hozzá azt, hogy ezekre a kihívásokra minden lokalitás, ország, keresi a választ, és keresik azokat a rendszerszintű történeteket, ami működhet majd netán. Mindenki más választ ad. Pl azt mondja egy milliárdos, Nick Hanauer, hogy az a közgazdaságtan, amit ő képvisel, az még nincs megírva, de eléggé sokan kezdték vizsgálni az új utakat:
The dirty secret of capitalism -- and a new way forward | Nick Hanauer
Szingularitás a kajaiparban?
Ebben az összefüggésben külön valóság, sajátosság fogalmi jelentéstartalommal vizsgálom az egész élelmiszergazdaságot.
Az élelmiszer tradicionális fogalmi környezete állandó nyomás alatt van, olyan gyors az innováció. Más fogalmi környezet, más szótár, más forradalmi élelmiszergazdasági megoldások, ezekre meg mindre lehet business modellt építeni. Pl. egy-egy választ lehet találni arra, hogy egy-egy megoldás miként és hogyan szolgálja a közjót.
A válaszom: Szállj be a forradalomba, mert az, hogy mi lesz, már te, és ti fogjátok kialakítani!
Nekünk két dolgunk van:
1. Ha egyáltalán megkérdeztek, válaszolunk, ha tudunk a kérdéseitekre.
2. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol ki tudtok bontakozni, ezt minden eszközzel támogatnunk kell
Vállalkozz egyetem alatt!
Cél: Tanulj meg együttműködni minden szinten, mindenkivel!
Azt mondják, hogy a bölcs ember nem csak beszél róla, hanem teszi is azt, amiről beszél, tedd te is egyetem alatt!
Ugye azt mondják, hogy az egyetemi képzésnek a célja az, hogy vezetőket képezzen, akik képesek sikerre vinni egy játékot. Ezt a célt eléggé individuális eszközökkel akarják elérni. Azt mondom nektek, hogy minden alkalmat ragadjatok meg, hogy együtt hozzatok létre bármit, bármilyen projektben. Az lenne az igazi, hogy egyetemi projektek lennének komoly vállalkozások alapja. Így lehet a legjobban sikeresnek lenni, csapatban, másokkal. Ebben a történetben pl. nagyon jók a német KKV-k, real- timeban tolják, nem egyetemi szinten, hanem a gyakorlatban.
Itt van egy jó példa arra, hogy mit is jelent ez a dolog:
A 11 éves lány limonádét kavar, és elkezdi a ház előtt árulni, pohárban. Jön apa, és segít neki elindulni. Benne lesz a TV-ben, /Shark talk/:
An 11-year-old Texas girl has just scored a sweet $11 million deal with Whole Foods
Meg ez is:
Bee Sweet Lemonade | Mikaila Ulmer | Talks at Google
Szóval egy 11 éves kislány többet fog tudni erről a businessről, - üdítőital technológia - mint sok végzett mérnök. A 11 éves lány arról is többet fog tudni, hogy mit jelent az, hogy egy 11 millió dolláros befektetést hogyan kell menedzselni. Pár gondolata lesz arról, hogy mi fán terem a retail, vagy a disztribúció. Tőle kell tanulni, 11 éves.
A legjobb vállalat szimuláció az lenne, hogy amikor beiratkozol az egyetemre, elkezdesz vállalkozni. Pl. őstermelő leszel, és elindulsz a nulláról. Mire elvégzed az egyetemet, foglalkoztatnod kellene mondjuk 5- 10 embert, és lenne a kezedben egy kis innovációs meződ, ami termelné neked havonta a lóvét – ösztöndíj mellé jól jön, tankolni, meg hamburgerre is el lehet költeni pl.- , akkor is, amikor nem vagy ott!
Mondjuk, mire elvégzed az egyetemet, lenne egy éves 200 milla profitot hozó céged, 5-10 alkalmazottal. Nagyon nem kellene tárgyalgatnod hr-esekkel, nem is tudnád mi az.
Ha én lennék az egyetem, roppant keményen támogatnék minden egyetemistát ebben a történetben.
Persze el lehet bukni. De akkor fiatalon buksz, és gyorsan teszed. Akkor is azt mondom, hogy mire kikerülsz a fenti történet elérhető. Erre is kiképeznek titeket, hát miért ne használnád ki a lehetőséget?
Elkezdene pezsegni, erjedni az innovációs tér, és ebbe azok is beszállnának, mint Vágási Feri az internetbe, akiknél már a „B”oldal pörög. : )
Kb. ez jutott eszembe első körben a kérdéseddel kapcsolatosan. Megyek, iszom egy kávét.
