A.) A fiatalok szeretik a jó bort!
Jól emlékszem 2015 májusára.
Akkor tartottam borkóstolót a Royal College of Art –RCAFE – Kensingtonban, Angliában, Londonban. – Hungarian Wine Tasting
A cél az volt, hogy a bemutatott tételekből kiválassza a közönség, hogy milyen bort szeretne inni. Mindenki bedobta szavazatát egy ládába. A megrendeléskor derült ki számomra is, hogy melyik bor volt a befutó. Egy nagyon szép balatoni bort választott a közönség.
2015.29.05 Royal College of Art, RCAFE, Kensington, Hungarian Wine Tasting
Na de ahhoz, hogy idáig eljussak, nagyon hosszú volt az út. Bő két és fél év tervezés, tanulás állt mögöttünk, mire elindulhattam haza az első borszállítmányért.
Amikor 2011 decemberében elköltöztem UK-ba tudtam, hogy alapvetően a családi borászat borait akarom majd értékesíteni a szigetországban. Több mint 40 éve borászkodik a család, beleszülettem a borászatba. UK-ból 2019-ben tértünk haza.
B.) Magamról pár szót.
Okleveles Élelmiszermérnök vagyok, borász, és élelmiszeripari menedzser. A szakterületem a borászat, és az élelmiszergazdasági értékláncok elemzése, végterméktervezés, értékesítési csatorna specifikus export üzleti terv tervezés az élelmiszergazdaságban. Érdekel a minőségi költségek mélylélektana, továbbá a zöld átállás, és tanulmányozom jó ESG gyakorlatokat a számomra kedves iparágakban.
2021, STAMAG- IREKS Kft., Házivásár 2021.
Pl. 2021-ben az IREKS STAMAG Magyarország Kft szakmai napján tartottam előadást a pékszakmai közönségnek, hogy hogyan lehet valós időben kiszámolni – látni, és tudni egzakt módon - egy választott gyártott termékmátrixon a gyártási költséget egy sütőipari üzemben. Ha ismerem a gyártási költséget, akkor a profitmodell is tervezhetővé válik. 2022-ben mentünk tovább a témában, mert eléggé elszálltak az energia költségek pl. 2021-ben a Hungalimentaria 2021 konferencián is adtam elő a témában magyar nyelven.
2017-ben hoztam létre az Élelmiszermérnökök Gazdasági Blogját – lecsos.blog.hu - hiánypótlásként, ami szépen fejlődik. Tettem ezt azért, mivel úgy gondoltam, hogy hazánkban a gazdasági szereplők egyszerűen nem tudják azt, hogy mi is az élelmiszermérnöki tudás, mire való. Azért hogy az élelmiszermérnököknek ne az legyen az első gondolata, hogy irány a reptér.
Ennyi kitérő után térjünk vissza a témához.
A kérdés az volt, hogy hogyan lehet ezt elérni. Erre a rögös útra kellett felkészülni. Persze ezt úgy kellett megcsinálni, hogy első körben az ember megveti a lábát, elkezd dolgozni UK-ban, - Pay the bills – mint minden bevándorló „low paid jobs” kezd, és szépen az utcáról kezdve, útban felfelé megállja a helyét UK-ban.
Megtanul az ember pár dolgot, pl.:
- Mi az NI szám
- Melyik a legjobb mobilszolgáltató
- Hogyan szerezzen alap melót a lehető leggyorsabban
- Hogyan szerezzen jó albérletet, ami nem penészesedik..
- Hogyan nyisson bankszámlát, és mire való a csekk könyv
- Hogyan fizessen villanyszámlát
- Hogyan vegyen autót, és kössön rá online biztosítást, úgy, hogy ne menjen rá a gatyája
- Mi az a payslip, és miért fontos
Meg kell tanulni az életet, nagyon meg kell tanulni a nyelvet, és ez időbe kerül. Közben az ember magába szívja a kultúrát. Olyan 3-4 év telik el, mire az ember kezdi megérteni azt, hogy mi mitől működik, és teljesen átáll az agya arra, hogy hogyan is működik arrafelé a kapitalizmus. Közben tanulja az ember azt is, hogy hogyan is lehetne vállalkozni.
Miért is jutott eszembe a fenti történet?
Az interjúban Rókusfalvi úr arról beszél, hogy nincs olyan, hogy magyar bor, továbbá hogy a borászatok elvesztették a fiatalokat. Arról is szó van az interjúban, hogy a hazai borászatból évtizedek óta hiányzik az innovatív gondolkodás, és az összefogás. És hogy gond van.
Amikor a Royal College of Art, RCAFE bemutattam a magyar borokat 2015. május végén, Londonban Kensingtonban, nem látszott az, hogy a fiatalok elfordultak volna a borfogyasztástól. Nagyon jó buli volt, sokat beszélgettünk a borokról, és Magyarországról. Persze vannak nagyon komoly igényeik egy borral kapcsolatban, amiről érdemes tudni, és be kell építeni a profitmodellekbe.
C.) Gond van a hazai borászattal, ezt tudjuk, és ez a gond nem tegnap keletkezett!
Akkora a gond, hogy egy nagyon jó barátom, aki szőlőt termel 3 hektáron, - és teszi ezt fiatalon, munka mellett -, azt mondja, hogy az idén több mint 1 millió HUF feletti vesztesége van. Mivel alacsony a felvásárlási ár - 80 Ft – 120 Ft / kg -, és alig akarták átvenni a szőlőt. Ez hektáronként ténylegesen a 2023-as borászati szezonban 333 333 Ft tényleges veszteség. Ez nagyon sok pénz. Még nem akarja feladni. Persze az idén termés sem volt olyan sok. -- > Ha van termés, akkor is veszteséges a termelés, mint minden évben. A barátom azt mondja, olyan, mintha tartana négy lovat a munkája mellett. Hobbinak sok, megélhetésnek kevés.
Mások feladják, vagy már feladták. Már nem működik a régi bevett üzleti modell. Ezért várható az, hogy sokan hagyják ott a szőlőt, és nem művelik tovább, mert egyszerűen nem éri meg! Tehát a termőterület tovább fog csökkenni.
Beszélgettem nemrég egy osztrák almatermelő barátommal. Épp világkörüli útra indult, mivel ezt almatermelőként megteheti. Nálunk nem utazgatnak világkörüli útra az egyszerű almatermelők se.
Térjünk vissza oda, hogy borexport.
D.) Mi is az, hogy exportpiac?
2015. Éppen folyamatban van az általam exportált termékek kóstoltatása, és értékesítési csatorna specifikus értékesítése (2015, Woking, Woking Food Festival, UK)
Mindig csak arról beszélünk, hogy az exportpiacok hogyan néznek ki, és mennyi árut tudunk oda kivinni. Az exportpiac az egy másik ország lokális piaca. A másik országban nagyon sokféle lokális piac lehet, ami nem véletlenül alakult ki, annak megvan az oka. Az, hogy mi – itthonról – mint tekintünk exportpiacnak, az egy dolog. Az, hogy hogyan is néz ki az adott lokalitásban – az ott lakók mint gondolnak a saját import árupiacukról – nagyon más lehet.
Azt szoktam mondani, hogy én nem exportálni akarok! Akar exportálni a lőtéri kutya!
Én jól akarok importálni az adott piacra!
Ez egy nagyon más megközelítést jelent, és nagyon messze áll attól, amit ma általában a szakmában hiszünk az exportról, és az export üzletről. Ma általában az van, hogy a borász eladja a bort – valamilyen kiszerelésben - EXW, és kész.
Az EXW eladás mehet exportra is. Természetes ez a hozzáállás, nincs ezzel semmi gond. Ehhez tartozik egyfajta profitszint, amivel együtt kell élni. De van élet az EXW eladáson túl is, na ide már nagyon komoly tudások kellenének!
Amikor felkészültem az exportra, akkor folyamatosan néztem azt, hogy mit is tartanak rólunk – magyar bor – az adott lokalitásban, ahol éltem. Néztem a benchmarkot. Főleg a saját borrégiómra voltam kíváncsi. Miért?
Számomra az a fontos, amit az adott lokalitásban tudnak rólunk, mivel az a fontos, én mondhatok bármit. Azt írták rólunk, hogy egyszerűen széles körben nem elérhető a magyar bor – igaz példák vannak rá – amúgy meg igény lenne rá. Számomra felmerült a kérdés. Ok. Nekem van egy termékportfólióm, amit elérhető lesz a lokális piacon. Hova pozícionáljam?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
E.) Példa egy pozícionálásra a sok közül
2015. Alsóörsi Pirostramini, késői szüret – 0.5 liter - az Aszú mellett Ł 26.99 / palack a polcon.
Jól fogyott, szépen mutatott a többi mellett.
Az, hogy a fenti képet el tudtam kattintani, ahhoz egy nagyon komoly, összehangolt, több éves szakmai munka kellett a teljes csapattól, mind itthon, mind UK-ban!
Teljesen el kellett felejteni azt, amit az egyetemen tanultam, hogy mi az export! Ki kellett dobni a tankönyvet! A tudást az utcán szeretem meg, nap- nap után, ahogy csináltam.
A gond az, hogy 30- 40 éve ugyanazt tanulunk az egyetemen pl. az exportról. Mivel van egy becsontosodott tudás, amit igaznak hiszünk, egyszerűen nem tudunk hatékonyan részt venni az exportpiaci folyamatokban. Mivel hogy azt hisszük valós tudásnak, amit megtanultunk, tévesen!
F.) Minden borász az általa megtermelt bort akarja eladni mindenáron!
Ez több mint bűn hiba! - Talleyrand –
Mivel nem értjük a kódrendszert, - egyszerűen nem érti az átlag magyar borász azt hogy hogyan, és min kattog egy exportőr agya – ezért nem is tud érdemben tárgyalni vele. Ezért van az, hogy az exportőr EXW áron beszerez, és vége a dalnak! Azt gondoljuk – sajnos ezt is tanítjuk! -, hogy ez az export. Persze, ilyen is lehet, ez nem kérdés! Felteszem a kérdést, minek?
Mivel nem ismerjük a kódrendszert, nem is tudunk részt venni a játékban. Mivel nem tudunk részt venni a játékban, ezért nem is tudunk profitálni belőle, ami hatalmas kár, mivel hozzájárul a termőterületek, és a borászatok számának csökkenéséhez.
E.) Egy kisebb családi borászatról itthon nem hiszi el senki, hogy képes professzionálisan kiszolgálni egy exportőrt, vagy képes exportálni!
Az, hogy valaki képes exportálni, teljesen mást jelent, mint azt, hogy képes kiszolgálni egy exportőrt. A kettő pillanatnyi, vagy időszakos funkció között óriási különbség van. Más funkció, más-más profitszintek.
A hazai bankrendszer is azt hiszi, hogy egy bizonyos „üzemméret” kell ahhoz, hogy exportálni lehessen. Ez a nemzetközi gyakorlat alapján nincs így!
Az történik, - hogy mivel nincs banki termék a kicsik exportképességének támogatására, marad az ami most van, nulla exportképesség a kicsiknél, nulla tudástranszfer! Az általános hozzáállás miatt folyamatosan veszítjük el a tehetséges fiatalokat, és hozzáértő szakembereket!
G.) Összefogás?
Sokszor volt szó arról, itt a lecsós blogon is képtelenek összefogni a termelők, mivel az összefogásban van a kulcs. Az összefogás szóba került már
- Az élelmiszermérnök elmegy hitelért a bankba - reagálás Hollósi Dáviddal készült Index interjúra az élelmiszergazdaság jövőjéről – 2023. szeptember 13 – cikkben foglalkoztam vele, más összefüggésben:
Akkor ezt írtam:
„ --- > V. A TÉSZ-ek, és integrátorok
Olyan is van, hogy egy integrátor cég szervezi a környék alapanyag felvásárlását. Az integrátor minden támogatást megkap – legyen az EU-s, vagy állami fejlesztési támogatás- ezzel kialakul egy komoly feldolgozási potenciál. Ezzel gond nincs. A gond azzal van, hogy a felvásárlási ár a nullához konvergál. Ebből az következett, hogy a lokális alapanyag termelési potenciál leépült, vagy leépül, és kezdi a végét járni. Az integrátor erre mit csinál? Saját maga telepít alapanyag termelő potenciált – nem kell bíbelődni a kicsi alapanyag termelőkkel - de ez a történet is kezd nagyon nem működni az EU-n belül. A cégek elvannak, de nem prosperálnak, -ám, ez nem azt jelenti, hogy nem lehet profitot termelni, lehet – Itt szóba sem jön a tudástranszfer, mert nincs kinek, és nincs hova átadni tudást.
A fenti történet – mivel ez ment az elmúlt 33 évben- tényleg azt hozza, hogy kiürül a vidék. A családok, amelyek abból éltek, hogy alapanyagot termelnek, egyszerűen nem termelnek, - vagy már rég felhagytak vele – azért, mert ilyen alacsony alapanyag átvételi árak mellett nem éri meg. Sajnos itthon nem láttam olyan kutatást, hogy miért is van az, hogy a Bajor paraszt, aki tart két tehenet, és megéri neki? Hogy néz ki a matek? Ilyen matekot láttam Bajorországban. Valahogy érdemes lenne kicsit jobban megkapargatni a felszínt. „
Eljutottunk oda, hogy a Balaton mellett, a parti sávból egyszerűen eltűnt a szőlő. Erre akkor figyel fel az ember, amikor hozza a leendő exportőrt a Balatonfüred- Csopaki Borvidékre. Elfordultunk Balatonkenese felé az M7-ról, és jöttem tovább Balatonfüred felé. Ekkor kérdezte meg az exportőr:
- Ziggy, ez már a borvidék?
- Igen, már beértünk a Balatonfüred- Csopaki Borvidékre.
- Nagyon szép!
- De hol a szőlő?
- ….
Szóval felénk az É-i parton a parti sávban már nincs szőlő, és ahogy kinéz, nem is lesz. A csak szőlőt termelők kezdik feladni a termelést – főleg azok, akik mostanában örökölték meg a családi birtokot – mert egyszerűen építési telekként – többet ér a terület, mintha szőlő lenne rajta. Ez ellen védekeznek az önkormányzatok, az építési szabályzattal. Pl. külterületen engedélyezik az építkezést, abban az esetben, ha szőlőt telepít az építő. Ezzel lehet késleltetni kicsit az elkerülhetetlen beépítési folyamatot. Extrém esetben – matematikai valószínűsége megvan - eljuthatunk oda, hogy csak egy borászat maradhat.. Marad egy „piramis”..
H.) Találós kérdés!
A kérdés 30 éve kérdés! A szőlő átvételi ára megrekedt a 80-as évek közepén az egész országban 80 Ft / kg – 140 Ft / kg körül. A bor ára a menőbb regionális pincészeteknél eléri – EXW ár, pinceajtóban – eléri a Bruttó 1 900 Ft (net. 1496 Ft + 27 % 403 HUF ÁFA) – 3 500 HUF-ot (net. 2 755 Ft + 744 Ft ÁFA) árat. Közben a hazai termőterület – ahogy Rókusfalvi Úr is mondja - a 80-as évek béli kb. 200 000 ha- ról csökkent a mai 52 000 ha körüli szintre.
Nemrég előkerült ez a téma egy helyi borász rendezvényen. A konklúzió az volt, hogy akik csak szőlőt termelnek, azoknak nagyon rossz. De mit lehet tenni? A válasz nyitva maradt.
2018. Éppen magyar bort adunk el Krisztinával. Fülöp- szigetek, Manila.
(Bonifacio Global City, Taguig, Metro Manila) - Haladó szint az exportfejlesztésben -
I.) Borászat, mint befektetés Magyarországon
Így ír:
„Nálunk elképzelhetetlen egy olyan történet, mint Peter Yealandsé Új-Zélandon, aki minden borászati tudás és hagyomány nélkül létrehozott egy 1500 hektáros birtokot egy bozótos óceánparti területen, és 8 évvel később az egész világon ismert borászatát eladta 80 millió dollárért. Ez azért lehetséges, mert az új-zélandi bornak van nemzetközi piaca, amelyet bármely jól működő borászat ki tud használni.”
Ezzel azt is mondja, hogy nem szabad engedni azt, hogy a borászati befektetések nullára íródjanak, Valamit ki kell találni. Elmondja azt, hogy az új-zélandi boroknak megvan a nemzetközi piaca, nekünk meg nincs olyan….
Őőőő ezzel vitatkoznék! Van a hazai bornak is nemzetközi piaca! De nem olyan, mint ahogy azt ő fent leírja!
Befektetői oldalról értelmezhetetlen, ami óriási gond! És még nagyobb gond lesz a jövőben. Minden befektető szeretne egy stabil cash- flow, vagy capital gain befektetést. Ez alól egyik borász sem kivétel! De! Ebben nemzetközi összehasonlításban nagyon gyengén állunk!
Össze kell fogni, de nagyon nem mindegy, hogy mire, alapozzunk az összefogást, és hogyan is tesszük azt!
Többek között érteni kellene a hazai borászat piaci potenciálját, hogy mi fán terem, továbbá érteni kellene a prompt piaci pozícióját a világpiacon!
Ezt nem értjük – csak érteni véljük -, ezt a nyelvet nem beszéljük itthon! Nagyon gyorsan meg kell tanulni ezt a nyelvet!
J.) Mit kell tenni?
El kell indulni újra az útra! Ahogy látszik a fentiekből, teljesen simán lehet járni ezt az utat, csak el kell képzelni, hogy az út létezik!
Befektetni az agyakba, nem a vasba! Palackozógép van elég!
Az alapok jók, innen kell indulni!
- A borászat: szakma.
- Az élelmiszermérnökség: szakma.
- A modern kori exportképesség fejlesztése: szakma, ide nagyon sokféle szakmai tudás kell!
Be kell fektetni: az agyakba!
- Kell egy csapat!
- Egy nagyon jó csapat!
- Meg kell egy olyan környezet, ahol ez a csapat tud alkotni!
Az élelmiszermérnökök, és én is nagyon szívesen részt vennének újra egy utazáson!
Fel akarod venni velünk a kapcsolatot?
Írj nekünk e-mailt a
lecsomernok@gmail.com - ra!
Ez egy nagyon komoly kihívás, érdemes lenne érdemben foglalkozni vele, történetesen azért, mert a jövőnk függ tőle!
