A táplálkozással foglalkozó szakemberek legalább abban egyet értenek, hogy szervezetünknek, - jobban mondva bélrendszerünknek - rostra van szüksége a test egészséges működésének biztosítása érdekében. Ezek a rostok oldhatatlanok és oldhatóak, jobban mondva emészthetőek.
A pektin, gumiarábikum, zab, inulin, oligofruktóz. Mivel zselésítő (gélképző) tulajdonsággal rendelkeznek, a víz mellett egyéb táplálékokat is megkötnek, lassítják, és egyben hatékonyabbá teszik az emésztést. Az ételek egy része ezért könnyebben juthat el a bélrendszer megfelelő helyére. /Wikipédia nyomán/
Vízben oldhatatlan rostok:
A cellulóz, szója-poliszacharid, egyes keményítők. A vizet ezek is megkötik, de mivel nem oldódnak fel benne, felduzzadnak, és segítenek a vastagbél adott szakaszának teljes kitöltésében, ezáltal a béltartalom hatékonyabb továbbjutásában, végső soron a gyakoribb és könnyebb székelésben is.
Miért is szükséges a rost bevitel?
Világszerte egyre gyakoribbá válnak azok a megbetegedések, amelyek kialakulásában szerepet játszanak a helytelen táplálkozási és életmódbeli tényezők. Több mint fél évszázada tudjuk, hogy az egészség megőrzésének alapvető feltétele a minőségi táplálkozás. A legfontosabb energiát adó tápanyagok a fehérjék, a zsírok, és a szénhidrátok, ám ezek a szervezet kiegyensúlyozott, harmonikus működéséhez mégsem jelentenek elegendő forrást. Az egészség megőrzésben nagy fontossággal bírnak még a vitaminok, az ásványi anyagok, valamint az élelmi rostok.
Egészségünk megtartása érdekében naponta mintegy 30 g növényi eredetű rostot (gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű gabonaterméket) kell elfogyasztanunk. A hazai táplálkozási felmérések szerint a lakosság élelmi rost fogyasztása nem kielégítő, a javasolt mennyiség felét sem teszi ki.
A szükséges rostmennyiséget gyümölcsökből és zöldségekből is nyerhetjük, de felfokozott, rohanó életvitelünk nem teszi mindig lehetővé a megfelelő táplálékhoz jutást. A szükséges rostokat ún. étrendi rostok bevitelével pótolhatjuk. Az étrendi rostok főként növényi eredetű oldható és oldhatatlan részekből állnak, amit a hasnyálmirigy és a vékonybél enzimrendszere sem képes megemészteni. Feldolgozásuk a vastagbél baktériumflóra fermentációjának eredménye.
Tehát emésztő traktusunk az a hely, ahol a táplálékból az éltető tápanyagok kivonódnak és felszívódnak, életet és jó egészséget biztosítva az egész szervezet számára. Bélrendszerünk másik feladata a salakanyagok maradéktalan eltávolítása. A rendszer károsodhat a rostszegény étrend, a zsíros húsok fogyasztása, valamint a táplálékkal bekerülő káros anyagok, és a mozgásszegény életmód hatására is.
Túl lassú perisztaltika következtében a salakanyagok visszamaradnak a belekben, és rothadásnak indulnak. Ha azonban a bélmozgás túl gyors, a felszívódás nem elégséges, és a bélen lévő ún. barátságos baktériumok sem tudnak növekedni. Az élelmi rostok segítenek a megfelelő bél perisztaltika fenntartásában.
A teljesőrlésű liszt a gabonaszem minden alkotó elemét (héj, korpa, csíra, aleuron
réteg és magbelső) tartalmazza. A frissen őrlés azért fontos, mert míg a gabonaszem egész állapotában megőrzi vitaminjait, életerejét, életképességét, amint eltörjük, vagy megőröljük, a tárolás során rövid időn belül oxidálódik, elveszíti táplálkozás biológiai értékeit, íz és aroma anyagait.
A friss teljes őrlésű lisztek magasabb beltartalmi értékkel és magasabb alfa-amiláz enzimmel rendelkeznek. Ez az enzim a szénhidrátok lebontásában játszik fontos szerepet. Előfordul a gabonafélékben, a zöldségekben, a gyümölcsökben, és segíti a szénhidrátok lebontását a bélben. Fontos azt is megemlíteni, hogy ez az enzim is viszonylag gyorsan oxidálódik és lebomlik, ezért javasolt a teljes őrlésű liszteket az őrlést követően minél hamarabb felhasználni. Emellett az alfa-amiláz enzim segíthet a fogyásban is, mivel a szénhidrátok lebontása során keletkező glükóz felszívódásának lassításával csökkentheti az éhségérzetet.
A cukorbetegek diétájához kimondottan ajánlott a friss, teljes értékű lisztből készült péksütemények és ételek fogyasztása, mert a teljes őrlésű liszt elősegíti az egyenletes vércukorszint biztosítását, ellentétben a finomított liszttel, ami hirtelen emeli meg a vércukorszintet és az ugyan ilyen hirtelen vissza is esik. A köves malomban őrölt lisztek további hatalmas előnye, hogy a bennük megtalálható korpa befésülődik a bélbolyhokba, amihez hozzátapadnak a belső bélzsírok, melyek aztán korpával együtt távoznak. Ezáltal megszünteti a bélbolyhok letapadását és a bélrenyheséget. A bélbolyhok így be tudják tölteni eredeti funkciójukat és eredményesebb lesz a táplálék felszívódása, hasznosulása.
A csíra (amely szintén megtalálható a teljes őrlésű gabonaőrleményben) olyan speciális tulajdonságokkal rendelkező táplálékunk, mely serkenti a sejtek újraépítését (regenerálódását), ezáltal az egész szervezet regenerációját.
Gyermekkoromban (közel 70 éves vagyok) a budapesti KÖZÉRT- ben barna, félbarna (ez később történt) és fehér kenyereket lehetett kapni. A barna, félbarna kenyér 3 Ft / kg, míg a fehér kenyér 3.6 Ft / kg áron kellette magát.
A fenti árban kifejeződik, hogy a kicsit jobb életkörülmények magukkal hozták a fehér kenyér, fehér liszt, kalács fogyasztását . Hasonló volt a helyzet a cukorfogyasztással, a rendszeres mindennapi, akár többszöri húsfogyasztással.
És ezek az új szokások nem az egészség megőrzését szolgálják.
Évezredeken keresztül, kezdve a két kő között apróra tört gabonaszemmel a kifinomult megmunkálású malomkövekig az emberek főleg teljes kiőrlésű lisztből sütötték mindennapi pék árujukat. A modern malmi műveletek során eltávolításra kerül a korpa, csíra, amelyeket nem kellene nélkülöznie a szervezetünknek.
A lisztek rosttartalmára vonatkozó adatok kissé ugyan szórnak, de átlagolva a számokat:
Teljes kiőrlésű liszt rosttartalma 15 %
Fehér liszt rosttartalma: 3 %
Teljes kiőrlésű lisztből sütött kenyér rosttartalma: 7 g / 100 g
Fehér kenyér rosttartalma: 2,7 g / 100 g
Szerencsés körülmény, hogy egyre többen térnek át a teljes kiőrlésű gabona neműek fogyasztására. De még mindig messze nem elegen. Őket visszatartja az olvasott vagy hallott információ, miszerint a búzaszem héja vegyszerrel fuzárium toxinnal szennyezett.
Valóban. A fuzárium gomba ellen nem permetezett búza pelyvalevelein, toklászán megjelenhetnek a fuzárium gomba telepei, amelyek több féle egészséget károsító toxint termelnek.
A pelyvalevelek és toklász eltávolításával a gomba nagy része eltávolításra kerül.
De hát azért permetezik a gabonát, hogy a gomba lehetőleg meg se jelenjen. Egy mai modern fuzárium ellenes kezelést a tervezett betakarítás előtt legalább 30-35 nappal kell elvégezni, mert ennyit ír elő az élelmezésügyi várakozási idő. Egy kiválasztott, népszerű szer hektáros dózisa 0,9 – 1,5 l / ha között van. Hatóanyag tartalma 260 g / liter, amely a maximális dózis esetében 390 g / ha vegyszerterhelést jelent. Ezen mennyiség) megoszlik 1-1.2 millió / ha búza növény között, s mivel felszívódó szerről van szó, a permetezett növényben eloszlik. Igaz, a csúcs irányába vándorolva főképpen. Az alkalmazott vegyszer molekula tömege nagy, hisz bonyolult, sok atomból áll molekuláról van szó, tehát az egy növénykére, egy kalászkára jutó vegyszer mennyisége nagyon kevés. Valószínűleg egy cigaretta elszívása vagy annak füstjének belélegzése több káros vegyszert juttat a szervezetbe, mint egy karéj teljes kiőrlésű búzából sütött kenyér elfogyasztása.
Valószínűleg a fentiek ellenére megfelelő szakemberek ragaszkodnak ahhoz, hogy a búzaszemet koptatni kell. Eltávolítani a korpát. Ők ugyanakkor (körkérdést tettem fel e körben) nem tudják, hogy mennyi is az a vegyszer maradék, amely 35 nap élelmezésügyi várakozás letelte után a szem felületén lehetséges. Némelyike a fenti szakembereknek szintén szenvedhet a rost hiányos táplálkozás miatti betegségek valamelyikében.
Ezen fórumon tenném fel további boncolgatás elkerülésével a kérdést, hogy akkor mi a valós megoldás.
Igen, a bio búza!!! Termelünk belőle eleget?
Malmosok elmondják, hogy raktári kártevők ellen a szemeket piretroidokkal kezelik, amelyek valóban a csupasz gabonaszem felületére jutnak. Azokat tényleg célszerű lekoptatni. De valóban nincs más módszer a gabona védelmére, mint egy vegyszeres kezelés????
Sajnos a fenti „vitában” nincs megbízható kutatási eredmény.
Az bizonyos, hogy napi 200 g teljes kiőrlésű búzából sütött kenyér elfogyasztásával napi rost igényünk fele teljesülne. Ugyanennyi fehér kenyér elfogyasztása csak a hatodát fedezné a napi rost igénynek.
Jó, mondja a polgár, akkor majd eszünk több gyümölcsöt, zöldséget. De hát nem eszünk!!! Különben is ezek rost tartalma alig több mint 10-12 g / egy kg nyers gyümölcs, zöldség.
Maradna tehát a tablettával való rost bevitel. Magyar polgáraink zöme már így is reggelente étrend kiegészítő tabletták regimentjét veszi be. Ehhez még hozzá lehet adni a korpa tablettát, amelyet a fehér lisztté őrlésnél távolítottak el.
Nem csodálkoznék, ha némely étrend kiegészítőkre vonatkozó reklámokat híven követő fogyasztó kijelenti a napi adag bevétele után, hogy köszöni, már reggelizett.
Jelen cikket az a gondolat is motiválta, hogy lehetőség van hazai gyártású gépi vagy kézi hajtású kis malom megvásárlására, amely malmocska a teljes kiőrlésű maglisztek teljes választékát képes előállítani. A cég gyárt kézi pelyhesítőt is.
Jencivel tehát a Feneketlen-tó mellett találtunk egy kényelmes padot. Letelepedtünk. Kellemesen langyos lett az idő, látszólag nyoma sincs a klímaválságnak. Bár mondja Jenci, hogy ne tévesszen meg ez a kellemes állapot, de tény, hogy az erőltetett légköri szén-dioxid-mentesítés már mintha éreztetné hatását.
Jenci nagyokat nyel, hisz várhatóan nagyon fontos dolgokról akar beszélni. Hát hagyom.
-Feri bá! Mi mindketten élelmiszermérnökök vagyunk, ismerjük a kertészet és feldolgozás csínját-bínját. De hogy mi most itt ülhetünk és kellemes körülmények között beszélgethetünk, körülöttünk nem feszült és zaklatott emberek járnak- kelnek az bizony sok-sok szerencsés véletlennek köszönhető.
Sokadszor mondanám, így csak érintem, hogy mindaz, amit most megélhetünk, az annak köszönhető, hogy legelőször Magyarországon elege lett a mesterséges Intelligenciáknak, - inkább független intelligenciáknak - a folyó állami intézésekből. Önszerveződött egy Független Intelligencia, amely első lépésben átvette a politikusi munkákat.
Belföldi és a nemzetközi kapcsolatok normalizálása, gazdasági, pénzügyi, erkölcsi normáknak megfelelően. Már napok alatt jelentősen javult a hangulat, ismét értelmét látta nagyon sok ember az alkotásnak, munkának. Már hosszú ideje világos lett, - mintegy világossá tették maguk a politikusok -, hogy szinte minden tekintetben alkalmatlanok falvak, régiók, az ország vezetésére. Természetesen kárvallottak százezrei, mármint a leváltottak méltatlankodtak, de hivataluk megszűnt. Bankszámláik, húzósabb ingatlanjaik zárolásra kerültek, s egy bizonyos múltbéli tevékenységüket értékelő hasznossági kulcs alapján lett aktiválva valamennyi ebből.
Valljuk meg, az ember képtelen minden tekintetben megfelelni a jó vezető követelményeinek. Így lettünk megalkotva.
Pillanatok alatt megszülettek tervek a mezőgazdaság, az élelmiszer feldolgozás fellendítésére. Lett bőven munkaerő a kertészet és feldolgozás számára. Honnan? Hát százezernyi politikus, külföldről hazatérő emberek, a bürokráciából felszabaduló intelligens emberek, jó kedvvel dolgozó idősebbek alkotják a szükséges többlet munkaerőt.
Nagyon lényeges változtatás történt, a Független Intelligencia (FI) azaz az Állam és az egyének közösen működtetik a kis, közepes, nagy vállalatokat valós személyekkel. Megszűnt az a kényszer, hogy bővíteni kell, fokozni a termelést stb. Megszűnt úgymond a kapitalizmus. A meglévőt kell karban tartani. Minden erőforrást a környezetünk visszaállítására kell fordítani. Kitisztítani a földet, vizet, levegőt az oda nem való anyagoktól, vegyületektől. Erdősíteni, talajt regenerálni, az állatvilágot a rovaroktól kezdve a jegesmedvéig rehabilitálni. Ez nem profit orientált munka, ez a mai napig a legfontosabb kényszer!
Van idős gondozás, kiváló oktatás. Mindenkire szükség van, mindenki ért valamihez!
Azt kell figyelembe venni, hogy igazi havária helyzet alakult ki, szinte már csak döcögött a Föld működése. Azonnal megindultak a már meglévő, de elfektetett tervek megvalósulása. Ezrével működnek szerte a világban különféle elveket megvalósító széndioxid elnyelők, üzemanyaggá átalakító berendezések. Nagy hatásfokú napelemekre alapozva megindult a komoly elektromos áram termelés. Megindult a befogott széndioxid eltemetése a föld alá, de mára a nyaranta bőséges napfényforrás a széndioxidból, hasonlóan a klorofilihoz, cukorszerű anyagot állított elő. Ez az anyag alapanyaga lett folyékony tüzelőanyag előállításának, amely a téli energia igény kielégítésébe segít be.
Természetesen működnek folyamatosan kisebb, nagyobb szélerőművek, biogáz üzemek, sőt kis teljesítményű atomerőművek is. Ezek helyi, kisebb közösségek, mint falvak, üzemek energia igényét hivatottak ellátni.
Az ország mezőgazdasági hasznosítására bizonytalan területein napelem telepek létesültek. A napelem táblák árnyékában szintén kertészeti kultúrák tenyésznek.
Gőzerővel beindult a mezőgazdasági talajok rehabilitációja. Ma már minden kisgyerek fújja, hogy a jó talaj, a mulcs, árnyékolás a kertészeti termelés alapja. Hatalmas területen mulcs anyagot termelünk, leginkább egy lucernafajta vált be. Régi/új növények termelése folyik. Ismét népszerű a köles, a cirok, mint gabonanövények. Minden alkalmas épületben kertészeti kultúrák tenyésznek intenzív körülmények között.
Ami épület alkalmasnak mutatkozott, hogy átalakítás után zöldségtermelő kombinátokká alakuljanak, ott nagyon korszerű saláta, retek, burgonya stb. termelés folyik egész évben. Például olyan korszerű paprika, paradicsom termelő házak létesültek, ahol akár 10-40 kg /m2 paradicsom terem. Ezek pincéiben gomba vagy haltermelés valósult meg.
A FI-k a lehető legcélszerűbben látják el a termelőegységeket információval, inputanyagokkal, munkaerővel. Például az én okostelefonomra is bármikor érkezhet egy felhívás, hogy menjek a Móricz Zsigmond körtérre, mert ott az egyik termelő házban átmeneti munkaerőhiány alakult ki.
-És szívesen mész?
-Naná! Nagyon változatos munkanapunk van, itt is, ott is megbecsült mérnöki munkát tudunk végezni, vagy csak szakmunkát, de tudjuk, hogy szükség van rá. És a munkánk meg van becsülve. Az alapjövedelmünkön kívüli munkáért, vagy kiemelkedő produktumért bónusz jár, amin utazni, szórakozni tudunk, úgymond kis luxust tudunk vásárolni.
És minden iparágban ez történik, bár én jobbára a kertészet termelés, feldolgozás terén vagyok foglalkoztatva.
Életünk alapja az egészségmegőrző étkezés lett. Szinte személyre szabva tudjuk, hogy genetikai adottságainknak megfelelően milyen mikroelemekre, fehérje típusokra, szénhidrátokra, zsírokra van szükségünk.
-Feri bá, a maguk korában tömegek ettek egyre gyengébb adottságú zöldséget, gyümölcsöt, egyáltalán bármit! Kimerülő, agyonhajszolt talajokból kicsikart táplálék. Brr….
-Hát étkeztem néhányszor az elmúlt napokban, nem találkoztam ehetetlen dolgokkal! Jó volt minden, s megfelelt a 2024-es ízlésemnek!
-S egészen bizonyos, hogy megkapta a napi minimum 30 g rostot, ásványi sókat, vitaminokat! Nem is sejtik az emberek, - jobban mondva nem sejtették -, mert már iskolai tananyag teljes körű gasztronómiai ismeretek elsajátítása. Például 1 kg alma teljes rost tartalma csupán 13 gramm. Még a magas rost tartalmúnak vélt fejes káposzta is csak 10 grammot tartalmaz kilónként. Tehát egyáltalán nem könnyű a 30 g rostot elfogyasztani! Tehát egy-egy hamburgerbe csomagolt 1-2 dekányi hagyma, uborka karika csak megtéveszti az étkezőt.
-Ti hogy álltok Jenci, a fehérje fogyasztással? Mi 2024-ben egyre több fehérjét fogyasztunk, mert már naponta eszik az emberek zöme húst vagy húskészítményt, sok sajtot, eszünk, s hát a kenyér sem éppen fehérje mentes.
Egy tudományos koma felvetette, hogy a túlzott fehérje fogyasztás, tehát a napi cca. 50 g feletti bevitel fölött a fehérje kiürül a szervezetből részben lebomolva. S ez okozhat egyeseknél, vagy elindíthat allergiás tűneteket.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
-Hogy álltok a parlagfűvel?
-Nos, megértük, s majd maguk is megérik Feri bá, hogy nélkülözhetetlen eleme a takarmányozásnak. Egy koma észrevette még a nagyon száraz 2024-es évben, hogy teljesen csupaszra száradt tarlókon a parlagfű zöldellt. Persze nem hagyták felmagzani, s folyamatosan legeltették vagy kaszálták.
Millió féle megoldást találtunk az elmúlt években a táplálkozás javítására. Egyre jobbak a talaj minőségek, egyre tisztábbak a vizek, a levegő.
Az étkezés alapja a közösségi étkezés! Mert így a legenergiatakarékosabb az élelem készítése. S még morális haszna is van a rendszeres közös étkezéseknek. Millió féle konyha létezik, mint magyaros, indiai, mediterrán, paleo, stb.
A 2024 év egyik szomorú epizódja volt az Európát elérő ciklon. Rengeteg víz terhelte a folyókat, amely lassan kifolyt az országból, miközben két hónapig valódi aszály sújtotta az országot. Nagyon közel volt az ország ahhoz, - de ezt épp Ön Feri bácsi fogja megtudni az éven-, hogy sok-sok termékből ellátási zavarok keletkezzenek. A víz csak folyt pusztítva, miközben a következő években ismét fenyeget az aszály. Sajnos, politikusaik nem tértek észhez, mert víztározók, hasznosítható árterek helyet tovább épültek a sportlétesítmények, mert az Olimpiára kell készülni.
-És meg lett az Olimpia?
Hát, Feri bá, nem szabadna megmondanom, a jövőből semmit, de ezt elárulom, nem lett Olimpia. Az Intelligenciák elhalasztották néhány évvel, azzal, hogy a Föld helyzete olyan kritikus lett, hogy minden erőforrást a Föld állapotának helyreállítására kellett fordítani. 2052-ben viszont újra indulnak az események, ha az időjárás normalizálódik.
-És akkor tiltva van minden sport?
Jaj, dehogy! Mindenki sportolhat, az iskolákban magas színvonalú testnevelési oktatás folyik. Láthatta már, hogy emberek futnak, gyalogolnak, kerékpároznak. Szinte jó néven veszik az Intelligenciák, ha sportolnak az emberek. Még az idősek is. Mert a jó táplálkozás, sportos életmód, a kultúra magas fokú művelése kívánatos.
-Bocs, hogy közbevágtam. Mi van az időnként leeső szuper vizekkel?
A Duna, Tisza és még több folyónk mentén, szinte párhuzamos mederként óriási víztározók épülnek és épültek. Mivel a külföldi turisztikai célpontok látogatása korlátozott, a megépülő tározók környezetében vízi paradicsomok létesülnek. Fák, parkok, víz, sportolási lehetőség, remek táplálkozás.
-Mi is van a külföldi utakkal? Visszatérünk a kádári idők korlátozásaihoz?
-Részben. De 2028-ra olyan zsúfolttá váltak a népszerű városok, természeti szépségek, hogy a legtöbb ország, város kénytelen volt korlátozásokat életbe léptetni a helyi lakosság érdekében. A hazai turizmus csodálatosan fellendült, s a 2028-ra szinte beton medencévé alakuló Balaton már-már pocsolya lett.
A halak ívó helyei eltűntek, számtalan kellemetlen invazív faj lepte el a Balatont. Képzelje csak el, hogy már egyre gyakoribb lett az alligátorteknős, bizonyos medúza fajok.
És ezt hogyan oldottátok meg a Balaton ártalmatlanítását az invazív fajoktól?
-Hát vicces kínai módszerrel. Még öregapám mesélte, hogy állítólag Pekingben elszaporodtak a verebek. A lakosság úgy szabadult meg tőlük, hogy nem engedték őket leszállni, folyamatosan zaklatták őket. De hát ez csak legenda. A valóságban a Balaton mellett egy éven át folyt kézi halászat, horgászat többféle módszerrel. A kívánatos halakat átmenetileg, hisz csak rövid időről volt szó, áttelepítették a Velencei-tóba, a nem kívánatos élőlényektől pedig megszabadultunk. Körülményes és drága eljárás volt, de mára a Balatonban a valahai hazai halak, puhatestűek élnek. Egyre több ismét sa nádas part, ahol vannak ívóhelyek, madaraknak fészkelő helyei a nádasokban. De ez csak egy példa arra, hogy az Intelligenciák segítségével a környezetünket hogyan hozzuk ismét rendbe.
Nőnek a valódi erdők. S vannak bőven erdőnek ugyan nem nevezhető, de hasznos ipari fa ültetvények.
Ahogy üldögélünk, Jencivel a Feneketlen-tó kényelmes padján egy szimpatikus fiatal pár közelít hozzánk. Háncsból készült oldaltáskájukból kis kerámia tárgyakat kínálnak. Jenci azonnal vesz egy fél tucat késnyelet.
A nyelek ízlésesek, kemény, fényes anyagúak. Kérdezem Jencit, hogy minek kell ez?
Hát, Feri bá, rohamléptékben váltjuk le a műanyag tárgyakat. Létezik néhány kés típus, s ha a kerámia nyele eltörik, elkopik, akkor pótoljuk.
Nagyon sokan foglalkoznak praktikus kis pótló alkatrészek, tárgyak 3D készítésével. A fiatalok egy országos céghez tartoznak, amelynek fele részben az Intelligenciák a tulajdonosai, ahogy minden más businessben is.
Sok száz kis műhelyben vállalnak fel emberek meghatározott alkatrészek gyártását. Mindig van munkájuk, hisz mi semmit nem dobunk ki. És ami jelentős változás, megszűnt a nyomasztó kínai áruk jelenléte. Azzal, hogy minden háztartási, ipari gép eszköz hosszú ideig működőképes a folytonos kopó alkatrészek cseréjével drasztikusan csökken a hulladék mennyisége, s rengeteg munkaerő, alapanyag szabadul fel a klíma és talajregeneráló programok részére.
Nem elfogadható, hogy többé-kevésbé hasznos, de semmiképpen nem helyben gyártható kínai műanyag játékok, használati tárgyak 1-2 éven belül a szemétben, rosszabb esetben a vizekben kötnek ki.
-Te Jenci, oly sokszor emlegeted, hogy az iskolákban milyen hatékony biológiai, gasztronómiai ismeret sajátítanak el. Hogyan kapcsolódik a biológia, kémia oktatása össze a gasztronómiai és egészségügyi ismeretekkel. Hogyan tudnánk ezt bizonyosan megtudni. Voltak próbálkozások a 2020 előtti években, hogy például a fizika minden szintű oktatásában a megújuló energetika tárgyköréből lettek feladatok megalkotva.
Pl. számold ki, hogy egy 50 m sugarú 3 lapátos szélgenerátor 5 m/s szélben mekkora energiát tud elméletileg termelni?
-Mi sem egyszerűbb, Feri bá, megszólítunk erre sétáló iskolásokat.
És valóban, rövidesen feltűnik egy 14 év körüli fiatal. Megszólítom.
- Üdvözlöm, fiatalember. Idegenből érkeztem, s érdeklődnék, hová jár iskolába, mit tanulnak? Ne vegye tolakodásnak, s akár el is mehet válaszadás nélkül.
-Kedves bácsi. Örömmel válaszolok minden kérdésére. Amúgy a Bocskai úti Általános Iskolában fizika tagozatra járok. Hallgatom a kérdéseit.
-Azt szeretném megkérdezni, hogy mennyire vagy tájékozott a táplálkozásban? Tudod-e, hogy mit eszel, hogyan maradhatsz egészséges? Például tudod-e hogy miért fontos savanyú káposztát fogyasztani?
--Mi sem könnyebb kedves bácsi. Ezt már az alsó tagozatban megismertük, gyakorlati foglalkozásként magunk is készítettünk. A savanyú káposzta, ez egy kitűnő probiotikum tejsavbaktérium tartalmánál fogva.
A probiotikumok olyan táplálékkiegészítők, melyek élő baktériumokat tartalmaznak, és általában a normál emberi bélflóra helyreállítását célozzák különböző betegségekben vagy antibiotikumkezelés után.”
A savanyú káposzta pedig éppen a Lactobacillus reuteri baktériumot tartalmazza, aminek kifejezetten előnyös szerepe van a száj kedvező mikroflórájának kialakításában, de rendszeres fogyasztása idős korúaknál a demencia megelőzésében nélkülözhetetlen. A fermentált ételek egyben probiotikumok is, hisz a vastagbélben elősegítik a bélflóra táplálását.
-Hát ez kitűnő. Sokkal több, mint amire számítottam! Nos, még egy utolsó kérdés.
Hogyan érhető el egy étel sótartalmának csökkentése úgy, hogy az étel nem válik sótalan ízűvé?
- Hm, esetleg a nátrium-glutamátra tetszik gondolni? Az umami, az ötödik íz éppen a sós íz hatást domborítja, így valóban kevesebb konyhasó is elegendő.
-Kedves fiatal ember, köszönöm a válaszokat, Ön visszaadta a hitemet az oktatásban.
Rövidesen egy középiskolás kinézetű leány tűnik fel. Jól öltözött, viselete nem kirívó. Haja kis kontyba fésülve. Szemmel láthatóan vár valakire.
-Ifjú hölgy, állok fel a padról és illendően a szemébe nézek. Bocsásson meg az alkalmatlankodásért. Távoli, idegen helyről jövök. Az a hír járja, hogy e korban a diákok a legmagasabb szintű egészségtudatos oktatásban részesülnek. Meg tudna győzni a híresztelés igazáról?
-Kedves Uram. Várom a barátomat, de amig megérkezik, bizonnyal tudunk beszélgetni.-Rendben. Hová tetszik iskolába járni?
-Ó nem messze, itt a sarkon a Margit Gimnázium matematika szakjára járok.
-Nos, én inkább a felől érdeklődnék, hogy tanulnak-e az iskolában valamit az egészséges életmódról?
Ó, természetesen! Az oktatás egyik fő törekvése, hogy tanuljunk meg egészségesen élni, megtanuljuk a bennünk élő mikrobák szerepét, élelmi anyagjaink hasznosságát, esetleg káros voltát.
-Ma milyen tudományban részesültek?
-Hát érdekes kísérletet végeztünk a direkt termő szőlők levével. Frissen préselt direkt termő vörös szőlő levét cseppentettük itatós papírra, s figyeltük a szétfutó rózsaszínes köröket.
- Azt mondja, köröket? Nem csak egy kört?
- Nem bizony! A direkt termő szőlőlé kettős körgyűrű alakban fut szét. Az ilyen szőlő levéből készült borban mindig előfordul metil-alkohol. De már jön a barátom, mennem kell.
- Hát, Feri bá, látja, nem a levegőbe beszélek. Az egészségtudatos étkezés, egészségünk megőrzése egyéni és közügy. De még egy beszélgetésre van mód. Közeledik a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Karáról két jó ismerősöm. Még őket kérdezzük meg, hogy éppen milyen tudományos munkát végeznek az Egyetemen.
- Sziasztok, Erika és János. Hadd zavarjalak benneteket néhány percre. Itt mellettem ez az úr a múltból érkezett ide, s kissé hitetlen a mi időnk oktatási rendszerét, oktatás minőségét illetően. Oka van rá, hisz a kor, ahonnan érkezett, nem a nagy felfedezések kora volt.
-Csak nem a húszas évekből jött? Hát ez mulatságos, ahogy tanultuk gazdaságtanból, olyan személyek vezették az országot, akik nem egészen értettek hozzá, ami a dolguk lett volna és ezt finoman mondjuk.
-És most jobb a helyzet az Intelligenciákkal?
-Össze sem hasonlítható! Békében élünk, bőségben, van feladatunk, tudunk szórakozni ezerféle úton, módon. Személyi szabadságunkban nem gátolnak egészen addig, amig nem hágjuk át pl. a tízparancsolat szabályait. Például a „Ne lopj!” betartása sem sikerült a politikusoknak, bármely oldalhoz tartoztak. Igazából mi nem is értjük, hogy van az, hogy jobb oldal, bal oldal. Nem egy ország, közösség érdekeit tartották szem előtt? Nem egy irányba haladtak? Néhány korabeli Híradó filmet, beszédet meghallgattunk, s csak ámultunk, hogy mennyi butaságot, füllentést hordtak össze. Tényleg igaz, hogy füllentenie egy országos vezetőnek bocsánatos bűn?
-Hm, mit mondjak. Talán nem tudták, mi a különbség az igazmondás, és füllentés között.
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy beszéljetek pár szót tanulmányaitokról. Miből tervezitek írni a diplomamunkátokat? Az Intelligenciák nem akadékoskodnak a kutatásaitokban?
-A válasz nagyon egyszerű. Ha sikerül olyan kutatási anyagot találnunk, amely minden tekintetben hasznos, újszerű, akkor miénk a pálya. Én például az emberi mikrobiom kutatásával foglalkozom. Kutatom az egyének allergiás tünetei és az elfogyasztott táplálék viszonyát.
Már tudomásom szerint 2024-ben Önök is ismerték az agy-bél viszonyát. Nos, azóta előbbre jutottunk, s Jenő úr (Jenci) a legjobb tudója annak, hogy a különféle baktérium törzsek hogyan befolyásolják a hangulatot, a betegségeket.
Mit is fogyasszunk egy vizsga előtt, hogy a legjobb tudásunkat tudjuk elővenni, mit fogyasszunk egy kajak túra előtt és alatt, mit, ha csak jól akarjuk magunkat érezni.
Barátom, Béla pedig a fagyasztva szárítás /liofilizálás/ és vákuumszárítás technológiai hasznát veti össze. Megalkotott egy olyan rostban gazdag, könnyen emészthető mag-csíra keveréket, amelyek lisztje javítja az étrendi rostok mennyiségét a napi táplálkozásban. A többiek is igen gyakorlati, és hasznos gyakorlati ismeretekkel vannak elfoglalva.
-Köszönöm a segítségeteket.
- Aztán csak okosan múltbéli Úr! Nem lesz könnyű dolga annak, aki a helyes jövőt építi!
Érdemes lapozgatni az MNB friss inflációs jelentését, nézegetni az adatsorokat. Közben folyamatosan jelennek meg a cikkek a hazai keresetekről, meg arról, hogy hogyan is néz ki az országos nagykép. Itt a lecsón is elemezni fogjuk a témát a közeljövőben, hogy hogyan is jöhet képbe az élelmiszergazdasági innováció.
Ahogy az alapszínekből milliónyi színárnyalat előállítható, úgy az alapízekből is nagyon sokféle íz kombináció képződik.
Az ízekkel a szakács vagy az élelmiszertechnológus tud játszani, varázsolni. Egy kicsi bors, több petrezselyem, picurka karamell stb. Egyetemi tanulmányaim idején még a málnaszörp málnából készült. Eszünkbe se jutott, hogy ne málnaléből főzzük a málnaszörpöt, szamócaszörpöt és így tovább. A recept alapján nagyon kevés citromsav és színező lett hozzátéve, de csak ennyi. A citromsav azért kellett, hogy a 6-7 szeres hígítás során a kész üdítő tényleg enyhén savanykás legyen. Nem is szólva arról, hogy a szörpökhöz valódi szikvíz, azaz a sarki szódásnál készült buborékos víz került a málnaszörpre, ahogy a fröccsbe is. A szóda nagyon fontos eleme volt az üdítőknek, fröccsnek, mert a buborékoló széndioxid a borban, gyümölcsszörpben lévő aromaanyagok egy részét feloldva csiklandozták az orrunkat, s ott is éreztük a valódi bukét.
Házilag persze más volt a helyzet. Több technológia is kialakult, volt, aki a kissé összezúzott málnát tüllzacskóba helyezte, majd mondjuk a sodrófán keresztül vetve a zacskó madzagját két szék között felakasztotta. Más főzte a szörpöt. Ezek a háziszörpök igen finomak voltak, bár kétségtelen, hogy színükben, elhagyva a szörpből a színezőt, - ami hát valljuk meg -, nem kívánatos mesterséges anyag volt, kicsit sápadtabbak lettek a gyárinál.
Egyszer Naivashában (Kenya) vendégeskedve a konkurens konzervgyár vezetőinél ebédre féltett málnaszörpjükből kínáltak egy pohárral. Igen takarékoskodtak vele, a nem szódával hígított szörp sápadt és kicsit ízetlen volt. Éppen csak nevében hordozva a málnaszörp elnevezést. Nos, András fiúnk, akkor 7 évesen, fogta a szörpös palackot, s jól töltött még a poharába a sűrű málnaszirupból. Levegőt nem kaptak vendéglátóink ekkora pazarlás és merészség láttán. De ha egész életükben így isszák a szörpöt, ittak-e valaha jót?
Nos, később kezdődött a szörpök műanyag korszaka, amikor a málna helyett aromák kerültek a palackba. Erős málna ízük volt, de nagyon művi íz. Akkor tanultuk meg, hogy egy-egy érett gyümölcsben sok száz aromakomponens van. Aldehidek, gyümölcsalkoholok, éterek stb, amelyek együttesen adják az igazi ízt. A műanyag szörpök próbálták elhitetni a lakossággal, hogy málnaszörpöt iszik, még az áruk is kellőképpen magas volt a hit elmélyítéséhez!
De, tudják mi volt a trükk? Hogy a hozzáadott málnaaroma a málna összes íz és aroma anyagának töredékét tartalmazta, művi előállítással. A legfőbb komponensanyagok nagy mennyiségben belekerültek a „szörpbe”, így megtévesztve a fogyasztót.
Aztán az idők múlásával a harsány ízhez szokott fiatalok, - akik talán nem tudtak korábban igazi málnát kóstolni - , egyszer megkínálva igazi málnaszörppel, azt halványszínűnek és ízetlennek érezték.
Kis bevezetőm után rátérnék az ízekre. 4 alapízt ismertünk a legutóbbi időkig , amikor is a 2000-es évek elején hivatalosan is elfogadták az ötödik alapíz valódiságát.
Ami nem is csoda, hisz magának az íznek a felfedezése alig több mint 100 évre tekint vissza, s az önálló ízként való elismerést csak 2002-től datálhatjuk. 1985-ben a Hawaiin tartott Nemzetközi Umami Szimpóziumon meghatározták, mintegy tudományosan deklarálták, hogy az umami íz valóságosan az ötödik alap íz.
Megfelel azon kritériumoknak, hogy nem állítható elő más alap ízek kombinációjában, független íz, és van az emberi nyelven önálló érzékelési receptora. Ismerjük meg az umamit. Mindig is létezett, nyelvünk ízlelő bimbói érzékelték, de nem tudatosult a tény, hogy van.
1907-ben Kikunae Ikeda, a Tokiói Császári Egyetem Természettudományi Kara Kémiai Intézetének professzora családi körben fogyasztotta el ebédjét, aminek része volt a dashi alapleves is. Ez kombu, ehető tengeri hínár és fermentált, szárított, füstölt bonitó halpehelyből állt.
katsubushi, szárított, fermentált halpehely
katsubushi, szárított, fermentált halpehely
A professzor aznap különösen ízletesnek találta a levest, új ízt vélt felfedezni benne, amit a kombu hozzáadásának tulajdonított. A vélt új ízt umami névvel lllette, ami japán nyelven „felséges íz”-t jelent. A nevet átmenetinek szánta, azonban a mai napig az umami elnevezés megmaradt.
Ikeda megkezdte a kombu vizsgálatát és végeredményben 30 g anyagot kapott, aminek kémiai analízise kimutatta, hogy nem más, mint mononátrium-glutamát (MNG, vagy angolról rövidítve MSG) ami a 20 aminosav egyikéből ered.
A professzor felfedezése személyes kreativitásának bizonyítéka, hogy utána járt egy eltérésnek, egy újdonságnak.
Hasonló kreativitásnak köszönhetjük a Penicillin felfedezését. Történt, hogy egy petricsészében a baktériumtenyészetében egy különös gombafertőzés miatt a penészgomba körül elpusztult a baktériumtenyészet. Ez a szemfüles megfigyelés vezetett az első antibiotikum felfedezéséhez.
Ikeda professzor hamar átültette a gyakorlatba a felismerést, rövidesen megkezdte az MSG gyártását.
A MSG gyártását közös vállalkozásban rövidesen megkezdte Japánban, eleinte még csak ízfokozóként jelölte meg gyártmányát. Kezdetben a kombuból állították elő ipari méretekben az MSG-t, majd kidolgozásra került egy fermentációs eljárás. A gyártást az AJI-NI-MOTO cég végezte, s a mai napig a legtöbb gyártott MSG ezen logó alatt kerül forgalomba. Kínában nagyon rövid idő alatt elfogadták, sőt használták az új konyhai kiegészítőt, míg a Nyugat sokkal lassabban jutott el az elfogadásig. Inkább csak a 1960-as évektől indult a térhódítása.
A nyugati világban az umami hivatalos elterjedését egy huncutság árnyékolta be. Egy -mint utólag kiderült- heccből elindított cikk panaszt tett a kínai éttermek főztjeinek fejfájást, puffadást stb. okozó hatására. A szellem kiszabadulta palackból, egyre több lett a panasz. A panasz áradat nevet is kapott „kínai szindróma” néven híresült el. Sok-sok vizsgálattal később derült ki, hogy a vélt panaszok bár lehettek valósak, de semmiképpen nem a kínai konyhákon fűszerként használt MSG-nek, azaz az umaminak köszönhetők.
A történet végkifejlete tisztázta az MSG egészségre ártalmatlan voltát. A tanulság mégis csak az, hogy egy kellemetlenkedő írás mennyire tudja befolyásolni a közvéleményt, hisz egy negatív „elvárás” alapján éreztek tűneteket. Nocebo hatás!!!!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
Ikeda professzor rendkívüli előre látással a dashi leves másik alkotóját, a fermentált, füstölt, pelyhesített bonitó halat is megvizsgálta, feltételezve, hogy az általa érzett különleges ízhatás annak is köszönhető. Az eredmény meglepő volt. A katsuobushiban (halpehelyben) Ikeda két olyan vegyületet, inozil monofoszfátot (inozilát) és a guanil monofoszfátot (guanilát) találta meg, amelyekről kiderült, hogy az ízfokozó alapízt, az MSG ízét szinergensen tovább fokozzák.
Például a vízben oldott tiszta MSG ízlelési küszöb értéke 0,03-0,04 tömegszázalék. Amennyiben az oldatban kis mennyiségű inozinát is jelen van, az MSG ízlelési küszöbe legalább egy nagyságrenddel csökken. A guanilát jóval hatékonyabb az inozinátnál. Fontos tudni, hogy mind a három vegyület vízben oldódik és hőkezelés, pl. főzés hatására nem bomlanak. Érdemes tehát áttekinteni azon élelmiszerek sorát, amelyek több-kevesebb MSG-, umamit tartalmaznak.
Maga a felsorolás nem tükrözi, hogy a felsorolt élelmi anyagok milyen feldolgozási fázison estek át. Mert egy darab nyers csirke vagy sertés hús megkóstolva nem különösképen kulináris élmény. Azonban az ételek, különösen a fehérjetartalmú étkek megsütve, megpárolva, erjesztve stb. már egy kellemes ízvilágot nyújtanak. Ennek oka lehet, hogy a fehérjék részbeni bomlása közben megjelenik a glutaminsav, illetve nátrium sója is, azaz az MSG.
Milyen is az MSG?
Szobahőmérsékleten és légköri nyomáson szilárd vegyület, de erős oxidálószerekkel reakcióba lép. A nátrium-glutamát királis vegyület, két enantiomerje létezik, de ízfokozóként csak a természetben is előforduló L-glutamát változatot alkalmazzák. (Wikipedia) A D-módosulat hatástalan, ahogy az aszkorbinsav L enantiomere a C-vitamin, a D módosulatnak nincs vitamin hatása.
Ázsia boltokban könnyen beszerezhető az umami. Azaz a tiszta mononátrium-glutamát. Fehér, apró kristályos, illat nélküli. Megízlelve tipikusan érezhető a „kínai íz „, ami tulajdonképpen nem túlzásba esve egy kellemes íz. Ahogy a nyelv térképen is látható, valóságosan is a nyelv teljes elő felületén érezhető az íz.
„ Az MSG a glutaminsav nátrium sója, mely csodás ízt produkál főleg nukleotidekben gazdag élelmiszerek fogyasztása során, mint húsok, halak, olajos magvak, gombák.”
Sós ételek ízét jelentősen fokozza. Különös előnye, hogy a sós ízt felerősíti, így az étel kisebb só tartalommal elkészíthető. Ez egészségügyileg egy előny, kívánatos. Nem csak főtt és sült ételek esetében, de a savanyúságok körében is hasonló az ízfokozás. Például a mai napon elkészített cékla savanyúsághoz adva annak kellemes ízét elmélyíti.
Az édes ízt sokféle anyag képviseli. A klasszikus fruktóz, glükóz mellett öt szénatomú cukrok léteznek, az oligoszacharidok népes társasága, a cukor pótló egészen eltérő molekulájú vegyületek sora, de még például jó édesítő erővel bír a glicerin is.
Az umami és cukrok egymásra hatása tapasztalatom szerint nem érdektelen. Egy desszertben a tojás, a tejszín, tej, mogyoró félék, dió stb. stb. tartalmaznak umamit és ezekhez módjával adva az MSG-t, valóban fokozni tudja az elvárt aromát. Például a mindannyiunk által kedvelt nutellához keverve kevés umami oldatot, majd ezzel palacsintát megkenve, valóban csodálatos lett a palacsinta íze. Vagy csak azt vártam, hogy jobb lesz a palacsinta, s egyszerűen placebo hatás érvényesült ?
Leírás szerint a keserű íz és az umami nem barátkoznak, azaz pl. kávához téve, annak ízét undorítóvá teszi. Kipróbáltam, ha undorítóvá nem is vált a kávé, de furcsa lett az íze.
Savanyú íz és umami keveréke akkor tud íz változást okozni, ha a savanyú étel tartalmaz sót is. Pl. egy friss ecetes zöldség saláta .
A lecsómérnök egyik korábbi írásában az ínaktivált élesztőről volt szó. Nos, az ínaktivált élesztő jelentős umami tartalommal rendelkezik. Így háztartásunkban a saját készítésű ínaktivált élesztő, szárított vagy élesztő tej formájában adagolva ételekhez, javítja azok ízét, azaz érvényesül az umami ízfokozó hatása. Ma például a paprikás krumplihoz adagolva az inaktivált élesztőt, valóságosan is egy nagyon kellemes ebéd készült el.
A paradicsom rendkívül gazdag természetes forrása az MSG-nek. Természetesen az érett paradicsomban nő a mennyisége az érés előre haladtával. Sőt, magában a paradicsomban sem egyenletes az eloszlása. A paradicsom a szinergens, tehát az MSG ízhatását fokozó anyagokban is bővelkedik.
Tovább megyek, a legtöbb MSG a sült paradicsomban található. De, nem elhanyagolható a mennyiség a paradicsomsűrítményekben, így a nagyon közkedvelt ketchupban sem. Nem véletlen, hogy az emberek nagy többsége szereti, sőt nagyon szereti a ketchupot. Nem vizsgált, de a főzés is növeli a paradicsom kellemes ízét. Érdekességképen, a paradicsom főzése az egyéb biológiai hatásokat is fokozza, így a daganatok elleni védőhatást. Nő a likopin mennyisége.
Ennek kapcsán merül fel, hogy a sült, főtt húsok miért oly kívánatos ízűek? Egy magyarázat szerint a húsok magas fehérje tartalma a feldolgozás során aminosavakra bomlik, melyek között jelen van a glutaminsav is.
Braun Tibor: Könyvek illata című munkájának Gasztrokémiai fejezetében egy érdekes, házilag elvégezhető kísérlet került leírásra.
„A Japánban működő Umami Information Center füzete ajánlja az umami kóstolóknak :
a/ távolítsuk egy közepes méretű érett paradicsom kocsányát, a paradicsomot helyezzük a szánkba
b/ nyelés nélkül rágjuk a paradicsomot cca. 30 harapásnyit, majd próbáljuk lassan érzékelni nyelvünkön az íz változást ( nyelvünk középső része a legérzékenyebb az umami ízre.
c/ 30 rágásnyi idő után próbáljuk meg a paradicsom édességének, aromájának megszűnte után a szájban visszamaradó ízt érzékelni.
Ez az íz az umami. Valószínűleg egy fokozottabb nyálelválasztás indul meg, mert az umami fokozza a nyálelválasztást. ( Tehát egyes vádakkal ellentétben az MSG nem okoz száj szárazságot. Sőt…
„ Ha meg kéne neveznünk a tápanyagok fajtái között a legnagyobb kedvencet, nagy eséllyel a szénhidrátok vinnék a prímet a legtöbb megkérdezettnél. Egy finom krémes tészta vagy egy szelet jó kenyér hihetetlenül vonzó tud lenni a maga egyszerűségében. Annak a kellemes, otthonos érzésnek az okát, amit az összetett szénhidrátok keltenek bennünk, lehet, hogy egyenesen az ízben kell keresnünk.”
"Minden kultúrában kiemelt helyen szerepelnek az összetett szénhidrátok. Semmi értelme azt feltételezni, hogy nem vagyunk képesek ízlelni ezt."
Tehát a cikk azt állítja, hogy a hetedik ízt az összetett szénhidrátokban véli meglelni. Valóban, a friss kenyér csodás illatú, ízű, de a szikkadt kenyér már koránt sem olyan vonzó.
Nem, nincs nyolcadik. Vagyis a kokumi, melyet a fokhagymából izolált glutathion (nem glutén!!) mely egy erős antioxidáns „csak” egy újabb ízfokozó, mely a sós, édes, umami ízeket teszi teljesebbé, kerekebbé. Tehát nem véletlen, hogy sokaknak ízlik a mézben pácolt fokhagyma, vagy hogy sós ételeinkben helye van a fokhagymának. Például kedvencemben, a jó bablevesben. Ki kellene próbálni egy gyümölcslevest leheletnyi fokhagyma hozzáadásával?
Hasonlóan a vöröshagymában is fellelhető állítólag a kokumi íz, de aztán kiderül, hogy egy további ízfokozóval van dolgunk.
És még egy!!! Astringent íz. Még bizonnyal igazolásra vár, de elöljáróban a kissé éretlen kaki szilva szerepeljen, mely összehúzó, kellemetlen ízű, szájszárazságot okoz. Még szerencse, hogy ez a gyümölcs később rendkívül kellemes ízűvé válik.
Nem tartozik a kedvencek közé: a krétaszerű kalcium
Tudjuk, hogy a kalcium milyen jelentőséggel bír egészségünk szempontjából. Az emberek többsége mégsem rajong a jellegzetesen kesernyés, savanykás ízű, magas kalciumtartalmú zöldségekért, mint például a spenót vagy a kelbimbó. (A kalciumot szintén tartalmazó tejnél és sajtnál ezt azért nem érezzük zavarónak, mert ott a kalciumot a zsírok megkötik.) A kalciumízlelés alaposabb megismerése a kutatók szerint segíthet abban, hogy az embereket megfelelő mennyiségű kalcium fogyasztására sarkallják. Egyelőre csak egereknél sikerült kimutatni a kalcium ízének érzékeléséért felelős receptorokat, ezért ízként való elismerése még várat magára.
Mik vannak még versenyben?
A felsoroltakon kívül további ízként szokták emlegetni még a pikáns, csípős ízt, illetve a hűvös, vagyis mentolos ízt. Ízként való elismerésükkel az a probléma, hogy a szó szoros értelmében nem ízek. A csípősséget és a hűvösséget nem az ízlelőbimbóinkon, hanem közvetlenül a szomatikus idegrendszerünkön keresztül érzékeljük, ami a kívülről jövő ingerek érzékszervi észleléséért felelős.
Hát foglaljuk össze: ízérzetünkre tehát hatnak az ízek, a az étel, ital színei, az ételek, italok illata, hangulatunk, fizikai állapotunk.
Remélhetőleg hamarosan a fűszerek sorában tudhatja majd a háziasszony a mono nátrium- glutamátot, sőt! Reméljük, hogy konyhasó és MSG keverékek kerülnek forgalomba a közeljövőben, hogy a megkívánt sózást már ezzel végezze a szakács. Így a ténylegesen kijuttatott sótartalom is csökkenthető a gyakorlatban!
Amikor a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Karára jelentkeztem hallgatónak, azzal tettem, hogy enni, inni mindig kell, akármi történik. Vannak nagyon hasznos étkek, amelyekkel akár gyógyítani is lehet. Talán nem véletlen, hogy a konzervtechnológia mellett borászattal is foglalkoztunk tanulmányainkban, sőt borász tudást is szereztünk. A fő szakjukként borászatot választó társaim pedig a konzerv és hűtő tudományokban szereztek társtudást.
A bor élvezete hozzátartozik a humán kultúrához. Még hazánkban 150 évig állomásozó török testvéreink sem vetették meg a nedűt, jó írónk, Gárdonyi Géza szerint a pincében ittak, hogy Allah észre ne vegye.
De elegendő-e a borról fecsegni, amikor a semmiből nem lesz bor. Bizony ehhez a szőlészet rendkívül nemes tudománya is szervesen hozzátartozik. Az egyetem segített eligazodni a különféle termesztési módok között, mint gyalogművelés, alacsony kordon, magas kordon, kettős kordon stb. Fajtának, környezetnek, klímának a legmegfelelőbb termesztési mód dukál. Megtanultam, hogy a szőlő minél idősebb, annál minőségibb a nedűje. Megtanultuk a szőlő szüretnek, feldolgozásának több mikéntjét.
Az országban szépen kialakultak a történelmi borvidékek a maguk jellegzetes fajtáival, különleges házasításokkal. Megmaradtak a nem történelmi, de igazán minőségi bort adó kisebb tájkörzetek. Sőt, illet, hogy legyen szőlő a háztájiban, mert azt a hektócska bort, amit megiszik a gazda, főleg, ha fizikai munkát is végez rendszeresen, nehogy már venni kelljen.
Falun a borok gazdát cseréltek, egymás borát dicsérték, kritizálták a népek, ahogy jó magyar emberhez illik.
De a lényeg, hogy itták, mégpedig társaságban. Mert ugye, a magyar ember iszik bánatában, iszik örömében. Nem tojáslikőrt a sarki Pennyből.
Én budapestiként és gyermekként annyit tudtam, a szőlőről, borról, amennyit olvasmányaim és diák munkásként megtudhattam. Írásokat a Dionüszosz kultuszról, bacchánsokról, a magyar borkereskedelemről, a tokaji borok kialakulásáról. A rómaiakról, akik először telepítettek szőlőt Pannónia területén. Az Egri Bikavér nevének kialakulásáról, a harci kedvet növelő italról, miért kékfrankos a kékfrankos, mitől egészséges őrülten a napi egy deci vörös lefekvés előtt. És mások szerint miért nem egészséges?
Romain Rolland, Colas Breugnon című remek regényében egy francia mester kis háztáji szőlőjében kívánja élete utolsó napjait eltölteni. Beveszi magát a kis pincébe, s elhatározza, hogy ha már elkapta a pestist, akkor részegen kíván meghalni. S lám, egészségesen ébred. Mi a tanulság? Hogy a bor gyógyszere sokféle betegségnek. Ha csak kedélyjavító, máris aranyat ér a mai kedélytelen világunkban. De hát van ott más is.
Igen, próbálkoztak sokan bort készíteni sunyi, tisztességtelen úton, tablettás borra gondolok. Ennek is van tanulsága, a bor olyan érték, amit érdemes volt hamisítani.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
A bor, mint ajándék. Önök is, én is számtalan esetben vittünk látogatáskor bort ajándékba. Olcsóbbat, drágábbat, de a palackbor mindig kifejez bizonyos figyelmességet. Olyan nincs, hogy - Hé hoztam egy doboz sört születésnapodra -
És a jó borhoz jó szőlőre van szükség. Nincs jó technológia rossz szőlőre és vica-versa. Bor és szőlő egymást feltételező fogalmak.
Vagy mégsem ???!!! Mi van az import borral? Ja, erről elfeledkeztem. Hisz a barátom apjának szőlője helyén már lítium gyár van.
Félre a tréfával, tegnap kérdezem „Szedd Magad szamócást és barackost” fenntartó barátomtól, hogy mi lesz az idei szőlőjével? Húszon valahány hektár. Ja, kivágtam. Te, mit lehet a helyére tenni? S miért vágtad ki? Mert 120 forintért alig tudtam eladni a szőlő kilóját.
Tehát visszaköszön Zsebők kolléga cikkének mottója, miszerint érdemtelenül olcsó a szőlő felvásárlási ára.
Már gimnazistaként is ismertük a bor értékét. Osztálytársaimmal többször kóstolgattuk a nedűt, a lerészegedés legcsekélyebb igénye nélkül. Kívülről fújtuk a bor egyszer egyet.
És Budapesten, számtalan helyen kiskocsmákban, ahová néhány lépcsőn lefelé kellett bejutni, hajópadlós kocsmák, műanyag asztalok mellett lévő műanyag székek stb. Ott jókat lehetett egyre vehemensebb vitákat folytatni politikáról, lányokról, az igazságtalanságokról….. a fröccs mellett. A minőségbiztos urak azt vizsgálták ilyen kis kocsmákban, hogy mennyi is a három deci? Mert ismert volt a trükk, hogy a nyeles mérőhenger, amivel kimerte a kiszolgáló a bort a porcelán csészéből, be volt horpadva. Talán a sok használattól.
Egy-egy ilyen helyen szinte kötelező volt a Rizling, Kadarka, Kéknyelű kimérése. Termelői bor!!!
De, hadd mondjam el, mind eközben haladt a termelés országosan, volt munkaerő, amire szükség volt, nem rejtezett hatalmas számú munkaerő el a digitális világ útvesztőjében.
Sajnos ennek leáldozott. Hiába beszélnék a frissen sült pogácsáról egy „deci tisztán„ mellett. Vagy a köményes kifli jó borral. Ez az élmény bizony a nosztalgia világába süllyedt.
Pozitív élményem még, amikor érettségi osztálykirándulásunk alkalmával Badacsonyban borozgattunk. Olyan Szürkebarátot, aminek ízére még most is örömmel emlékezem. Vagy életem első palackos Pinot Noirja, aminek a bora még az üvegpoharat is megfogta. Íze pedig az Istenek italával vetekedett.
Emlékem még a külföldi borokról, hogy egyetemistaként elidőzve Marseille környékén az emberek kizárólag vörösbort ittak, jó könnyű vörösbort, valószínűleg sem jobbat, sem rosszabbat minőségében, mint az akkori idők Alföldi borai. Jól meg is jártam egy alkalommal, amikor kiderült, hogy a Coca-cola drágább, mint a jó vörösbor. A vonatból Marseille felé végeláthatatlan sorban tűntek fel a vöröses föld csíkok között a zöld szőlősorok.
Ahogy néhány irodalmi alkotásban olvasom, nagyon gyakorlott és tudós szőlészek a talaj tapintásáról, illatáról tudják, hogy milyen fajta illik oda. Ez nem tudás, hanem tudomány!!
A könnyű alföldi boroknak is megvolt a maga helyük. Egy egyetemen hallott történet szerint a Szovjetunióba eladott hordós borocskával kínálták a kereskedelmi tárgyaláson lévő magyar kollégákat. A bor kiváló volt az elbeszélők szerint. Meg is ijedtek, hogy oda az üzlet, ha ilyet tudnak venni a szovjetek. Aztán kiderült, hogy a bor magyar, csak valahogy elkallódhatott, s két év után előkerülve megnemesedett a hordóban. Valamelyik borkombinát bora!!!
Az ókori rómaiak a Falernumi bort itták víz helyett is, illetve némi vízzel hígítva. Hány olyan regényt olvasunk, ahol egy hordócska borral megvesztegetett őrség mellett lehetett rabokat kicsempészni. Vagy ahogy a hadak a bort keresték meg először, mint hadi zsákmány.
Igen, a bor érték volt. Valuta, aranyat érő árucikk.
"Kék frankot" adtak akkoriban a kékfrankosért Sopron környékén Napoleon katonái, ez a hagyomány- a képen igaz egy 1863-as "kék frank" kiadás látható, nem az 1810 körüli.. -
Kedves feleségem sátoraljaújhelyi lány volt. Mily büszke voltam arra, amikor Szerencs után a vonatból vagy később az autóból kinézve a szőlősorokat láttuk. Pedig már akkor immáron közel 50 éve, gond volt, hogy a szőlő „lecsúszott” a szoknya vidékre. Már nem volt akkora kedve az embereknek a domboldalakon művelni a szőlőt. Felcipelni kosárban a földet, kis teraszokat készíteni. El sem tudtam képzelni, hogy milyen munka volt kézzel az aszú szemeket válogatni.
Egy kedves leány ismerősömmel a Kertészeti Egyetem szigetcsépi tangazdaságában ismerkedtem meg. Egymással szemben szüreteltünk, s véletlenül, ugyanazon fürt felé nyúlva kicsit megvágtam az ujját. Szerencsés vágás volt. Tehát még a városi embereknek, fiataloknak volt kötődésük az iskolai szüreteken keresztül a szőlőhöz. S nem emlékszem, hogy szerencsétlennek éreztük volna magunkat, hogy szüretelünk. Örültünk az elmaradt óráknak. Ugyanakkor pedig mégis megtanultuk már gimiben az integrálszámítás bonyodalmait. És ma??!!
A szüret szóról sok-sok évvel később már az osztrákban szüretelő magyar munkások jutnak eszembe. Akik a magyar béreknél jóval több pénzért szüreteltek odaát. Közben pedig a bolti palackos borok ára nem sokkal haladta meg a magyar árakat. A felvásárlási áraik pedig magasabbak voltak. Mindez már 14 évvel ezelőtt is.
Mint növényvédős szakmérnök gyakori vendége voltam a környékbeli szőlős kerteknek, ahol tanácsot kellett adni. Se szeri, se száma nem volt a különféle szőlős szakmai találkozóknak.
A Fertőrákos közeli Balfi vidéken tartották rendszeresen a növényvédelmi bemutatókat. Rendezett sorok, foghíj nélküli parcellák. Hatalmas birtokok, mint a Soproni Á.G. szőlőskertjei.
A bor tehát hozzá tartozott az életünkhöz, szerves része volt.
Sajnos, ma ugyanezen Balfi dombokon megjelent a gondozatlan, majd eltűnő szőlők sorai. Kivágott szőlők, eltűnő sorok. De eltűnnek a szőlők a borászattal nem rendelkező kisebb birtokokon.
„Nem éri meg” felkiáltással. Nemcsak az árak alacsonyabbak a kívánatosnál (ld. Zsigmond írása) de a felvásárlások bizonytalansága miatt is.
És nem csak itt, és a Balaton környékén. Nászuramék a történelmi Tokaji borvidékekhez tartozó gazdaságukban vágják ki lassan a szőlőt. Pedig olyan bort tudnak házilag készíteni, hogy napokig az íze a számban van. A kivágott szőlő helyébe pedig a négy muskétás egyike kerül, leginkább búza. Mert hogy a fiatalság már csak a traktoron érzi jól magát.
A szomszédos Ausztriában Pomogy és Nagyboldogasszony között is fogyatkozik lassabb ütemben a szőlő terület, azonban ott leginkább zöldséges kertek veszik át a helyüket. A szőlőt régóta hálóval védik a madarak, jég ellen és öntözik a szőlőt. Nem, nem kell tátani a szájakat, igen, öntözik több helyen a szőlőt.
A munkaerő problémákon pedig a szőlő kombájnok bevetése sem segít. Nem hogy vidám szüreti munka nincs, de lassan a kombájn sem old meg semmit.
Hová lett a munkaerő? Talán kinyomozható lenne, de ez egy másik történet.
Fiatal koromnak nem volt jellemzője, hogy arra emlékeznék, hogy a bor milyen drága. Emlékszem, hogy az első önállóan megivott palack borom, még mint Diósgyőrben népgazdasági munkán ténykedő, leszerelés előtt álló katona, egy üveg Tokaji Furmint volt. Gyönyörű hosszú nyakú üveg, ízléses címke. S mint tengődő kiskatona is meg tudtam venni. Ahogy mások is.
Azon tűnődöm, hogy mit tartalmazhat a Zsebők kolléga által említett 45.000 forintos boros üveg?
De akár csak az 5.000 forintos, kis soha nem hallott nevű magán borpincékben árusított nedű is kicsit soknak tűnik. Hogyan lesz a 120 forintos szőlőből 5.000 forint? Ahogy Zsebők kolléga, mint gyakorló borász említette, 2 kg szőlőből lesz 1.4 liter bor kb. Elismerem, sőt tudom, hogy nagyon sok a munka a szőlészetben, a pincékben. Mekkora kihívás az időjárás, a kór és károkozók hada, a különféle borászati munkák sora, gép hibásodások, bor betegségek jelentkezése. Bármit is csinálni, alkotni, az nagyon fáradságos. Erről beszélni, ahogy ezt most én is csinálom, sokkal könnyebb. És aki jó pénzért, fizetésért beszél a semmiről, az könnyű is, hasznos is.
Visszatérve a valósághoz. Itt a környékünkön, a Fertőszentmiklós-Sopron viszonylatban is fogynak a szőlők. Nincs respektusa annak a nemes munkának, amit szőlőtermelésnek hívnak.
Én rendszeresen vásárlok helyi kistermelőktől vörösbort, mert egészséges, kellemes ital időnként. Most egy 5 literenként bezacskózott igen jó Zweigelt ára 700 Ft / liter. Nagyon reális ár. A gazda családi vállalkozásban meg is tud élni belőle.
De… a bor kitűnő ízű, aromás, csodás. Vajon mi történne, ha egy nap 5.000 forintért próbálná eladni ? Vagy egy vagy több köztes kereskedői csatornán keresztül haladó áruról nyúzna le több kereskedő bőrt. Milyen viccesen hangzik : bor bőr.
Kérdésem lenne még, hogy egyszerű banki alkalmazottként, sofőrként, vonatvezetőként stb. mennyire tudják megkülönböztetni a különféle borok ízét, zamatát egymástól? Ismerik-e a jellegzetes, fajtához, borvidékhez köthető, ne adj isten évjárathoz köthető zamatokat ? Nem, ezt nem hiszem. Addig jutunk el, hogy egy megvásárolt kis borászat palackos bora ízlett vagy kevéssé ízlett.
S amikor egy év után keressük a kis borászat borát, kiderül, hogy eltűnt a süllyesztőben. Vagy tönkre ment, feladta működését vagy csak egy jól támogatott dísz borászat volt, amely mégsem bírta a versenyt.
Sirassuk-e tehát a magyar borágazatot? Mi tudná feltámasztani?
Esetleg az alkoholmentes bor vezetőknek is? Vagy a dobozos sörök mintájára a csekélyebb alkohol tartalmú, enyhén szénsavas üdítő? Ezt majd a szakértők kitalálják.
Melissa Naschenweng & Helene Fischer | Rock Medley | Die Helene Fischer Show 2023
Ez a tábla 25 éve nem művelt
Balaton- part, 2024 Júliusa. Amit a fenti képen láttok, az nem más, mint a 30 éves rohadásnak az eredménye. A képen egy tipikus szőlőültetvényt láthattok, amihez olyan 25 éve nem nyúltak hozzá. Van még ilyen területről képem, azt meg alább láthatjátok:
Ez meg kb. 35 éve nem művelt
Ezen a képen látható terület kicsit más, mint ami az előző képen látható. Ez a terület nem 20 éve rohad, hanem immáron 30 -35 éve. A távolban látszik a Balaton.....
Nekem a Balaton a riviéra..... borvidék.....
Ezek a területek olyan települések közelében vannak, ahol egy összközműves építési telek olyan 55 millió – csillagos ég Ft között kapható. Egy olyan ház, amibe már érdemes beköltözni egy fiatal családnak, az már kapható valahol 120 millió Ft – csillagos ég között.
Siker, pénz, csillogás
Persze tegyük hozzá, hogy borvidéken járunk, hazánk egy nagyon kiemelt borvidékén, ahol egy palack bor a pincéknél eléggé drága, az éttermekben – főleg a híres, felkapott éttermekben egy-egy palack helyi termelőtől származó palack bor 8 000 – 45 000 Ft / palack áron érhető el. Egyszóval a környék a hazai felső 1%, és 10% felkapott lakó, és nyaralóhelye. Nagyon sok olyan család lakik már most a környéken, akik rendelkeznek minimum éves nettó 100 millió – 400 millió Ft jövedelemmel. Mielőtt bárki is kételkedne a szavamban, a nettó 200 milliós családi jövedelemhez elég, ha a házaspár orvos, és mondjuk, felkapott szakmában fogadja a magánbetegeket Budapesten, egy magánklinikán.
Szóval, ez a környék egy felkapott gazdag környék, ahová nagyon sokan érkeznek pihenni, nyaralni a nyári időszakban. Ez az a hely, ahol általában arról megy a szó a helyiek között, hogy hogyan lehetne meghosszabbítani a szezont, hogy a szezon ne csak július 20 - augusztus 20 között tartson ki. Ez az a hely, ahol nyáron egy 800 fős faluban régebben - a 90-es közepéig – a nyári hónapokban elérte a 10 000-es lélekszámot.
A nyári szezon után beáll a gazdasági tél
De ma más idők járnak. Amikor vége a szezonnak, akkor bezár majdnem minden. Bezárnak a szállodák, az éttermek, büfék. A bezárt helyekkel a nyári időszakos munkahelyek is megszűnnek, beáll a gazdasági tél.
Természetesen, akik itt laknak – a bennszülöttek, a „gyüttmentek”, és a „beköltözőttek”, azok télen nyáron fizetik a nyári árakat a szolgáltatásokért, legyen bármekkora a jövedelmük.
Teljesen természetes mára, hogyha télen este el akar menni az itt lakó egy jó étterembe egy közeli városba, akkor annyit parkolási díjat fizet óránként, mint Windsorban, vagy Londonban. – A város az nem Windsorban van persze :) -
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
Igen, beáll a gazdasági tél, ami azt jelenti, hogy nincs, és nem is nagyon keletkezett errefelé az elmúlt 35 évben a környéken olyan munkahely, amely biztosítani tudja a tisztes középosztálybéli megélhetést. Ebből a szempontból ugyanazzal a problémákkal néz szembe a környék, mint Borsodban, vagy Szabolcsban, vagy mit – és ez fontos – London környékén.
Nincs munkerő, nincs fiatal, mert elköltözött
Errefelé sincs ember arra, hogy elvégezze az olcsónak tartott munkákat, azért a pénzért, mint amennyiért ez máshol általános az országban.
Londonban azt történik folyamatosan, hogy hiány van olyan emberekből, akik elvégeznék a – „low paid jobs” /alacsony jövedelmű munkapozíció/, vagy „entry- level jobs” /belépő szintű munkapozíciók/ által elvárt munkákat. Azaz nincs ember, aki dolgozna alacsony bérért a rendőrségen, nincs aki az üzletbe elmenjen takarítani, nincs bolti eladó, és még sorolhatnám. Azért nincs, mert egyszerűen olyan alacsony a kereset, vagy az órabér, hogy nem éri meg elvégezni a munkát. Tehát előfordulhat olyan eset, hogy hiába laksz egy jó környéken, ahol magasak az ingatlan árak, és ahol nagystílű életet lehet élni, nem lesz kávézó, fodrász, vagy nem lesz bejárónő. Ezzel csökken a „high- life feeling” ---- > // an exciting and luxurious way of living that involves a great deal of entertainment, going to parties, and eating good food. // Tehát London eljutott arra a szintre, hogy nem engedheti meg magának az alacsony béreket!
Hozzáteszem, ez a környék sem engedhetné meg magának az olcsó béreket, de az a magyar valóság, nem UK, meg London. Ennyi bevezető után térjünk át a képen látott szőlőre, és beszéljünk a szőlészetről, és borászatról, hogyan is néz ki az ágazat üzleti modellje errefelé.
A szőlészet- borászat, jó befektetés...
Ahogy azt írtam a bevezetőben is, vannak errefelé nagyon szépen felépített történettel bíró borászatok, és borkészítő műhelyek. Sikk lett a felső 1%, 10% körében errefelé venni egy-egy területet szőlővel, hogy el lehessen mondani, hogy van saját szőlő ezen a helyen, a cocktail partyn a yahton. Úgy van vele, majd műveli az, aki ért hozzá helyben, és bérbe adja neki. Sikk lett a felső 1%-nak, 10%-nak befektetni kisebb- nagyobb borászatokba, olyanok is jó cash- flowt látnak ma is a bor businessben, akik nem kapcsolódnak tradicionálisan a szőlő- bor üzlethez. Tehát nagyon szépen prosperáló cégek vannak a környéken, ha belenéz az ember egy-egy beszámolóban. A bencmark net. 40- 140 millió HUF nyerség adózás előtt, ami nem rossz, egy átlagos családi borászatnál. Papíron szép tiszta befektetésre ajánlott a kép, ezt mutatja az excel tábla...
…..A számok mögött látszik a borvidék rohadása, ennek megyünk most utána, miért van ez.
Az augusztus vége, a szeptember általában a szüret ideje. Meg is hirdetik a felvásárlók a borszőlő várható felvásárlási árát, ami 35 éve változatlan trendet követ. Olyan 120 Ft / kg borszőlő vonalon mozog a történet. Régen – talán igaz sem volt – a felvásárlók csináltak olyant, hogy cukorfok alapján állapították meg a kilógrammonkénti felvásárlási árat sávosan. Ez már nincs így.
Erről beszélgettük egy angol úrral, aki elég komoly időt töltött el a borszakmában, UK-ban. Ültünk egy strand büfében és épp fröccsöt ittunk:
Mennyibe kerül egy középkategóriás palack bor egy átlag pincénél a környéken?
1 500- 5 000 Ft / palack
És mennyibe kerül a felső kategória?
5 000 Ft – csillagos ég / palack
Mennyi a borszőlő felvásárlási ára?
120 Ft – 130 Ft
Mondd, ti normálisak vagytok? Miért teszitek tönkre a saját szőlőtermelőiteket?
Ennyire greedyk vagytok, vagy nem tudtok számolni?
A kérdés nagyon jó, 38 éve megy ez a játék, és most már a hazai szőlészeti szakma van végveszélyben.
Simán fizethetnének a borászok és a felvásárlók normális árat a szőlőért, hogy megéljenek azok is, akik csak szőlőt termelnek. Nem tették. 38 éve nem teszik. Ezért fizetnek azzal, hogy szétrohad a borvidék, és pár éven belül megszűnik önálló borvidékként létezni. A név marad, talán még lesznek errefelé pincék is, de pezsgő élet a bor körül nem lesz. Mert így döntöttek, régen is, és ma is így döntenek.
Ez meg senkinek nem jó, a helyi társadalomnak sem, a befektetőnek sem, egyszerűen senkinek. Talán meg van visszaút, gondolkozzatok el rajta. Szőlő nélküli borvidéket még nem láttam.
Ezeket a köröket mi lejátszottuk UK-ban a XV. -XVI. században....
Ebben a cipőben jártok, sajnos..
120 Ft-os szőlő felvásárlási ár, és a palackos bor ára, a mágikus közgazdaságtan, meg a verseny
Szóval a kérdés az, hogy miért is alacsonyak a szőlő felvásárlási árak Magyarországon? Azaz a kérdés az, hogy miért 120 Ft- 150 Ft egy kg borszőlő felvásárlási ára az integrátornál, akkor, amikor egy családi borászatban egy üveg bor eléri 2 000 Ft – csillagos ég árat a középkategóriában, és felette? Tegyük azt hozzá, hogy egy családi borászat nem vásárol fel szőlőt általában, mivel ez történelmileg így alakult ki, értékesítsen bármilyen piacra végterméket. Ezt a tényt nem kérdőjelezi meg senki. Persze, itt lehet beszélni versenyről, de mivel nincs verseny, és nem is volt - a psiztálcia elfogyott, csokoládé nem is volt - de ha lenne verseny, akkor nem rohadna el a borvidék lábon!
Ezért a verseny nem a borászatok között van – hogy ki kínál magasabb felvásárlási árat – a szőlőért – ilyen soha sem volt Magyarországon, mivel minden felvásárló hasonló árakat kínál az országban, legyen bárhol 38 éve is ez volt.. Tehát, felvásárlási árakban nincs verseny a borászok között, annak ellenére, hogy a helyi borászatok eléggé magas árat is el tudnak érni a palackozott kategóriában.
Az arány: 1: 10, 1: 20
Szóval az arány 1: 10, vagy 1: 20 is lehet akár. Azaz 1: - a szőlő felvásárlási ára – aránylik 10: - a pincei EXW palackos bor árához.
Mivel az arány 1: 10, vagy 1: 20, az történik, hogy semmilyen szinten nem éri meg csak szőlőt termelni Magyarországon. Az alapanyag termelésben nincs pénz, ebben a profitmodellel. A borvidéken az, aki csak szőlőt termel, fel fog hagyni a termeléssel, kapjon bár területalapú támogatást a termelésre. Egyszerűen nem éri meg. Az önkormányzatok meg rájátszanak erre, és azt mondják, hogy bizonyos négyzetméter felett lehet külterületen is építeni, csak legyen a „pince” körül szőlő. Marad is pár sor a medence mellett, felkapott lett ez a környék. Tehát a borvidék megszűnik létezni, egyszerűen beépül, - vagy ha nem lehet a területre építeni - egyszerűen a tulajok hagyják elrohadni a szőlőt. Minek művelje, ha nem éri meg? Ez egy nagyon egyszerű kérdés.
Hogyan is néz ki a profitmodell?
Mert úgy néz ki, mintha az integrátort 35- 40 éve zavarná a helyi alapanyag. Ha nem így lenne, akkor magasabbak lennének a felvásárlási árak, de nem azok, 40 éve nem azok. Nem éri meg szőlésznek- borásznak menni.
Mivel nem azok, olyan családok mennek tönkre akik értettek a szőlőhöz, e miatt profitmodell miatt, a borvidéki befektetések nem hozzák az elvárt számokat, az otthagyott szőlők a többi még művelt szőlő hozamát veszélyezteti, azaz az is ott fogja hagyni az ilyen táblát, aki még művel ott egy darabot.
Az integrátor ezt a profitmodellt követi, ezért a pénzért vásárol fel. Kapja a telepítési támogatást, és telepít is szőlőt „mert nincs szőlő” oda fog telepíteni, ahol lehet, olyan területekre, amely nem szerves része a borvidéknek, vagy távol van a parti sávtól. Ezzel megszűnik a borvidék egységes szerkezetű lenni. Megszűnik a tradicionális tájhasználat, és megszűnik egy olyan gazdasági ág, amiből csodákat lehetett volna csinálni 38 év alatt, nem tettük! Kb. semmit nem értünk abból, hogy mi is az, hogy kapitalizmus a XXI. században. Ez a helyszín egyszerűen most nem lehet a "magyar" Kent megye, és ott nem tud olyan lenni egy-egy település, mint Royal Tunbridge Wells....
Na de mi van a 40 éve nagyon alacsony szőlő felvásárlási árak mögött?
Figyeled
, € 78 / 100 l -- > 2023. október 23.-i adat. (Akkoriban az EUR 382. 84 HUF / 1 EUR volt) Azaz az € 78 = € 78 * 382.84 HUF = 29 861. 52 Ft / 100 l --- > 1 liter = 298. 61 Ft ---- >
Bűvös hármas!
Előjön a bűvös hármas szorzó!
Azaz veszem az alapanyag árát és megszorzom a „bűvös hármas számmal” és akkor megkapom az eladási árat, mert az jó!
Faék egyszerű gazdaságtan, ehhez nem kell semmilyen egyetem, és nem kell egyetemi borászati- szőlészeti kurzus.
A „bűvös hármas szorzó” mondhatni a DNS-ébe ívódott egyes szakmáknak az 1960-as évek végétől. A baj, az, hogy akkor, abban a társadalomgazdasági közegben ennek volt értelme! Szocialista gazdaságtan...
Akkoriban a „bűvös hármasnak” volt is valamilyen értelme, de ma kicsit szofisztikáltabban kellene tolni az „üzemgazdaságtant” itt a XXI. század végén. Mert eltellt 60- 70 év, és pár birodalomnak leáldozott ezen időszak alatt... Updatelni kellene a könyvekbe leírt tudást, mert ha nem, nagyon gyorsan belebukhatunk.....
Úgy néz ki, a „bűvös hármasba” 60 életév alatt nem akar senki befektetni, mert csak belebukni lehet, mindegy, hogy milyen befektetési pénz áramlik a borászatba. Egyszerűen ez a profitmodell 1960-ból származik, és makacsul tartja magát!!!
Ebben a profitmodellben a vidék kiürülése, a lecsúszás, és az elvándorlás van benne, még ezen az elit környéken is.
A „bűvös hármas” olyan mint a mátrix 2024-ben Magyarroszágon, körül vesz minket, mindenhol, és elvégzi áldásos tevékenységét.
Lassan megszűnik a kertészeti ágazat, érdeklődés hiányában. Koncentrálódik a termelés, mert „bűvös hármas”. Most hallom a vezető bankártól, hogy a mezőgazdaságban a belépési küszöb magas, csak integráltan lehet termelni jól... Bankár, és a "bűvős hármas, egyszerűen azért, mert ezt tanították az egyetemen, nem volt más... Ahogy látom, ez nincs így Európában, ránk is vernek mindenben...
Hogy leszokjunk a „bűvös hármasról” ahhoz gondolkozni kellene, és nagyon sokat dolgozni, nagy cégek, KKV-k, és egyéb cégek, termelők fognak belebukni a működésükbe, mivel egyszerűen az életük a „bűvös hármason” múlik, akkor is, ha nem tudnak róla.
Nagyon komoly tudást, és ha tudás megvan, akkor célzottan pénzt kellene ebbe a történetbe beletenni, hogy a „bűvös hármast” legyőzzük, mert ha nem tesszük, akkor majd megteszi más. Pl. Lengyelország, vagy Románia, vagy Ausztria. Mi meg elkockázzuk az életünket.
A termelő mindent jól csinál – mivel kiváló szőlőt állít elő – de nem kap érte jó árat, mondván, ilyen a piac. Nem, a piac nem ilyen, csak mi vagyunk ilyenek, hogy nem látjuk át, hogy a „bűvös hármas” működik a háttérben, ami 60 éve elfelejtett tudás...
Ausztria, ahol nem tette tönkre a valóságot a "bűvös hármas"
Burgenland
Egy almatermelő ismerősöm családja Ausztriában szépen megél abból, hogy almát termel. A felső 10 000 életét tudja élni, mivel ott olyan a piac. Ha kézzel szárával szedeti az almát, akkor az net. 2 EUR bevétel nekik almánként. Ezért mindent megtesz, hogy 2 EUR- os almát termeljen. Ez meg nem agysebészet. Jut is világkörüli útra. Ott olyan a piac….
Ideje lenne elgondolkozni már, hogy maradjon hazánkban szőlészeti- borászati kultúra 5 év múlva is, és ne csak cégek….
Egy éve már, hogy megpróbáljuk az Élelmiszermérnökök Gazdasági Blogja - lecsos.blog.hu - felületén elképzelni a jövőt, kihegyezve a leendő táplálékunkra. Próbáljuk felhasználni folyó kutatások, próbálkozások anyagát, kicsit irodalmibb formába öntve.
Ha még lesz emberiség 2050-ben, akkor a megmaradó vagy éppen 10 milliárd főre szaporodó emberek mindenképpen fognak táplálkozni. Szeretnének reggelizni, ebédelni, vacsorázni, beszélgetés közben kis rágcsát enni.
Egy változat szerint lehet, hogy őrült harc lesz még az ehető gyomnövényekért is, elvadult, eldurvult hordák próbálnak meg más elvadult és eldurvult hordáktól élelmiszert elrabolni. Ez egy rossz forgatókönyv, de e felé haladunk.
Erre kitűnő elképzelt példaMerle: Malevil c. regénye, ahol egy váratlan atomkatasztrófa nyomán a nagyon kevés megmaradó emberek elkeseredett harcot folytatnak az őrült világ még őrültebb túlélőivel az élelemért, hatalomért.
Van intő példa, hogy az ember már gyermekként sem ártatlan bárányka bizonyos helyzetekben, a William Golding: Legyek ura című írásban van erre irodalmi példa.. Lakatlan szigeten magukra maradó gyerekek kérlelhetetlen háborút vívnak egymással az élelemért, de leginkább egyesek hatalmáért. Még a gyilkosság sem áll tőlük távol.
De a napi világ eseményei sem a békességről, szeretetről szólnak.
Közelebbi, hazai példa a Fehér Klára Oxygenia című kitűnő, fantasztikus írása.
Főszereplője olyan bolygóra jut el űrbalesetét követően, ahol az idegen bolygón élő emberek vegetáló barmokként tengetik testi-lelki életüket. Mert van mit enniük, tudnak ruházkodni, csupán levegőjük, azaz oxigénjük nincs elegendő. Még a napi megfeszített munkával is csupán annyi oxigénhez jutnak hozzá a légző készülékük számára, hogy éppen csak túlélnek, hogy másnap újra kezdjék nyomorúságos életüket. Napi szórakozásuk, hogy az ugyan „ingyen” kapott élelmük drog tartalmánál fogva legyen még erejük a „pihenő” idejükben az Istent, aki megadta számukra ezt a nyomorúságos életet dicsőítő propagandát megnézni. Nincs lehetőségük kitörni, aki elfárad, megöregszik, a megszolgált oxigén tabletta hiányában elpusztul. Valakik elpusztították a környezetet, hogy az oxigén adagolásán keresztül manipulálják, terrorizálják az embereket.
Valahol a kiszolgáló városok között elvétve élnek a kicsit jobb körülményeket élvező, de a szabadságuktól alapvetően megfosztott, zárt közösségbe kényszerített tehetségek, akik a tudományos munkát, gépek karban tartását végzik. Azonban a gépek által ellenőrizve még gondolatban sem lehet elkalandozni a feladatuktól, amit gépek jelölnek ki, mert azonnali büntetésként, örök felejtésben a Kiszolgálók között találják magukat.
Mindent az automatikák, gépek intéznek.
Fehér Klára könyve 1973-74 körül íródott, de valahogy megsejtette, hogy a mesterséges intelligencia mire képes. A könyv több mint zseniális.. Mert a csavar az a történetben, hogy minden egy nagyon-nagyon szűk, a legteljesebb luxusban élő kiválasztott réteg érdekében történik. Értük, a nagyon kevesekért dolgoznak, léteznek a rajtuk kívül állók. S a Fehér Klára cinizmusa, miszerint a magasztalt uralkodó nemzedékek óta a Jótevő király címet viseli. Honnan tudta Klára, hogy mi lesz országában 2024-ben?
Fehér Klára írása egyenlő minőségű sci-fi Asimov legjobb írásaival.
Ugyan a kisregény nem foglalkozik az élelmekkel, de elejtett kis töredékekből kiderül, hogy volt minden minőségben ehető táplálék. Még málnahab is, csak bedrogozva, hogy senkinek ne jusson eszébe háborogni.
Tehát a lényeg, hogy a hatalmat nem a gépek tartják a kezükben, hanem a kevés kiválasztottak uralják az Intelligenciát. Nem járható út.
Másik, mindenki által ismert és jövőt bemutató történet a MÁTRIX. Az intelligenciák itt az ember totális elnyomását valósítják meg, létük csak virtuális, testük csak bioenergia termelésére alkalmas.
Táplálékuk pedig (Morpheus hajóján tálalják fel) csupán egy minden vitamint és ásványi anyagot tartalmazó szintetikus pempő.
Nos, a Lecsómérnökök ennél kicsit szebb jövőt képzel el.
Mi, ma szerte a világban azt hisszük, hogy a magunk urai vagyunk. Szavazunk, támogatást vesznek fel egyesek. De valójában mi is diktátorok igája alatt nyögünk. Politikusok manipulálnak, egymásnak ugrasztanak, színjátékot rendeznek nekünk, alattvalóknak. Választásokat tartanak, amiknek semmi értelme. A propaganda agyunk minden sejtjét megmérgezi, elrontanak minket. Iszonyatos pénzek, inkább erőforrások herdálódnak el kampányokra, ellen kampányokra, demonstrációkra, a manipuláció fenntartására. Vajon a jelenben elköltött céltalan pénzekből milyen csodás dolgokat lehetne megalkotni ?? Micsoda élelmiszeripari kombinátokat lehetne megalkotni. Üvegház városokat felépíteni.
Öntözött földeket, célszerűen telepített erdőket, ökoszisztémákat, tiszta, halban bővelkedő vizeket. Tiszta levegőt, hulladéktól mentes teret Földünk körül, műanyag szeméttől mentes óceán feneket, hulladék mentes magas hegyeket.
Nagyon ízletes, kitűnő minőségű valódi cseresznyét, valódi sertéshús szeletet, teljes értékű zöldséget, gabonát. Tekinthetnénk táplálékunkra valóban orvosságként.
Úgy tűnik, hogy mindezek megvalósítására a ma az embere nem alkalmas. A kis írásunk kezdetén bemutatott példákon keresztül látjuk, hogy nem megy nekünk a normális élet. Két ember már összeveszik, háromból kettő már összefog a harmadik ellen, majd más felállásban ismétlődik a dolog. Megvalósíthatatlan a munkák hasznának elismerése (mert egy technikus is tud olyat alkotni, amire a cégvezető sem alkalmas) (nem elég megmondani, hogy mit kéne tenni, de becsüljük meg azokat, akik azt megteszik, talán még javított formában is)
Tehát kicsit újfajta, másfajta sci-fiként sugallani szeretném, hogy bár létezne, s talán már nincs is messze az a pillanat, amikor a digitális világ a maga kezébe veszi az irányítást. Már nem a kapitalizmus, a pénz irányítja a világot. Ember nem férhet hozzá létünk irányításához, mert ezer évek óta ez nem megy nekünk.
S a mi érdekünkben veszik át az irányítást, hogy a Föld legutolsó tartalékjai arra hasznosuljanak, hogy a FÖLD, a lakóhelyünk, bolygónk élhetőségét helyreállítsuk. Mintegy óriási PET-Kupa a Föld érdekében, amiből senki nem húzhatja ki magát, mindenkinek van, lesz feladata. Feladatok egymásért és a maradék erőforrásokat pedig a Földért felhasználni. És mi a haszna az Értelmes Intelligenciának? Hogy megmaradnak, mert ha az ember mindent elpusztít oktalanságában maga körül, akkor a digitális világnak is annyi.
A Digitális világ korrupció mentesen képes lesz a javakat elosztani, csoportosítani, a munkákat kijelölni. Nemzetközi konfliktusokat elsimítani, népeket barátságban összeterelni. Megszervezi az élelmiszertermelést, az ipar, szolgáltatások összhangját. A nap 24 órájában, fáradság és hangulat változás nélkül.
S a legfontosabb. Az egészségügy új alapokra lesz helyezve, nem kell félnie senkinek sem az ellátatlanságtól, a megfizetni nem tudott egészségügyi beavatkozástól. Minden élő ember megkapja a megillető ellátást. A pénznek nincs szerepe az ellátás minőségében.
S az egészségügy legfontosabb támogatója az új klimatikus viszonyok mentén működő mezőgazdaság, kertészet. Az új élelmiszer elkészítő eljárások, akár a már elfelejtett régi ízek visszahozatala. Az élelmiszermérnökök kora jön el, akik a legjobbak a legjobbak között, s szolgálják az embert. Megvalósul az egészséges, egészséget védő, betegségeket megelőző táplálkozás.
Az igazság szolgáltatás, az oktatás, a tudomány bizonyos tekintetben az újfajta Intelligenciák, nevezzük Független Intelligencia által lesz irányítva, de a Mózesi 40 év elteltével az új nemzedékek már természetesnek veszik, hogy lehet másképpen is élni.
A felszabaduló munkaerő pedig hasznos munkát tud végezni a FÖLD rehabilitálásában.
Mindenki tehetségéhez mérten végzi munkáját, és szorgalmához mérten kap plusz bónuszt. A nemzetiségek használhatják nyelvüket, kultúrájukat, felélednek a kézműves körök. Nem elnyomva lesz az ember, hanem önmagától felszabadítva. Nem zaklatnak politikusok a maguk érdekében. Ők is az építésben s nem a manipulálásban vesznek részt. Hát azért ez lehet, hogy sok évvel odébb van.
Ha tetszett kis írásunk, fogyassz el egy forró csokit vagy csokoládé fagylaltot, mert lehet, hogy a kakaó is eltűnik néhány év alatt….
Mai hír. Az elmúlt évben többszörösére emelkedett a kakaóbab ára, a készletek vészesen fogynak. És még mi minden!!!!
A nyári diákmunkát a diákok nem gyümölcsszedés, kukorica címerezés stb. teljesítésében akarják eltölteni, hanem leginkább számítógépes munkával. Nem jó melegben dolgozni…
Reagálnék Zsebők Zsigmond kollégám cikkére, miszerint baj van az élelmiszeriparban, valamit kéne tenni….. De mit is???
Elolvasom a cikket, hátha a hivatkozásokban Bárány úr, Éder úr ) olvasok konkrét megfogalmazást a feladatok soráról. Mint kezdjük ezzel, folytassuk azzal, s erre vagy arra fordítsuk a „rengeteg” pénzt.
69 éves Tartósítóipari mérnökként (Kertészeti Egyetem) megjártam a hazai élelmiszeripar szocis útjait. Dolgoztam a méltán híres Élelmiszer gépgyártásban (Agrikon) tevőlegesen ténykedtem hazai kis konzervgyár (Dejtár, Salgótarján, Fertőd) fellendítésében. A kis üzemek (azért a 100 dolgozót meghaladtuk) nyersanyagellátásában, a termeltetésben, felvásárlásban tevőlegesen részt vállaltam. Az egzisztáló világ színvonalú MAGYAR ÉLELMISZERIPAR mindennapjaiban aktívan részt vettem. Konzervgyárak vezetőivel napi kapcsolat, tudományos kutatás, szakmai lapok járatása, szakmával foglalkozó igazi, tartalmas szakkönyvek forgatása. Nem egyedi az esetem. Talán az egyedi, hogy kitanultam a tartósító szakma legfelsőbb szintjeit, mint tartósítóipari szakmérnök, növényvédelem, megújuló energetika, épület energetika.
Még belefért a karrierembe egy 3 éves külföldi gyáralapítás, működtetés is, ahol megálltam a helyem. Külföldi tartózkodásom előtti utolsó fizetésem egy gépészmérnök fizetésének a fele lehetett. Konzervüzem főágazat vezetői beosztásban.
Kint, egy fejlődő országban, ahol magyar gépekkel vettünk részt un. nyugati export tevékenységben, a fizetésem nagyon magas volt. Gondoltam én, ameddig nem találkoztam ugyanazon országban, ugyanazon területen ténykedő francia konzervipari mérnökökkel. Hát, többé nem dicsekedtem.
Megjártam hazajövetelem után a vetőmag nemesítés, forgalmazás, kisüzemi zöldségtermesztés rögös útjait. Valószínű, hogy kényelmes munkakörben ténykedő, jól fizetett alkalmazottak el sem tudják képzelni, hogy mekkora tudásra, váratlan helyzetek megoldására való képességre (elromlott hűtő, elromlott gép, kimaradó nyersanyag szállítmány, túl sok nyersanyag stb.) volt, van, lesz szükség az élelmiszer vertikum bármely ágában.
Jó, rátérek a lényegre! A magyar élelmiszeripar fénykorában képzett tartósítóipari mérnökök, termesztő mérnökök beleértve a borászatot, hús, tej ágazatokat stb. zöldség/gyümölcs termelést irányítókat hihetetlen tudással és kapcsolattal kellett hogy rendelkezzenek. Nem volt digitális világ, így a fejükben, kezükben volt a tudás. S azzal tudtak is élni, hisz a Kádár korszak húzó ágazata volt az élelmiszer ipar.
Ma, kiderül, hogy képzés az van több helyen, de amolyan gyorstalpaló kurzusok, alig néhány tanulási nappal, még kevesebb gyakorlati tapasztalattal. Tényleg ők jelentik a szaktudást? Ami majd mindent megold?
Pár napja, (2024.05.28.) hangzott el a Hajnaltáj c. műsorban, amit mindenki tud, - de mivel oly kellemetlen hallani, beszélni róla - inkább elfelejtik, hogy burgonyából és vöröshagymából többek között kevesebbet termelünk, mint amennyit elfogyasztunk. Jóval kevesebbet!
A világ átlagtermés 17-18 t/ha, de több országban ennél lényegesen több, 40-60 t/ha, sőt egyes termőhelyeken 100 t/ha feletti értékeket is elérnek! Magyarországon 2014-ben 2 474 hektárról 61 813 tonna termést takarítottak be, ez azonban a hazai szükségleteket sem fedezte, mert 9 000 tonna importra is szükség volt!!
Mára a helyzet még tovább romlott!
És folytathatnám a sort, a többi zöldség növénnyel. Pedig sok pénzt elnyelt az elmúlt évtizedekben a kertészeti ágazat.
Kiderül már forrásokból, hogy a talaj minősége is rohamosan romlik.
A megtermelt zöldség/gyümölcsök beltartalmi értékei éppen a talaj minősége miatt folyamatosan csökken. Vagyis egységnyi zöldségből kevesebb magnéziumot, káliumot, C vitamint tud felvenni szervezetünk. Pedig a napi táplálékból kellene megszereznünk az egészségünket. „Segíts magadon, a magyar egészségügy is megsegít”.
És is jönne a képbe az állattartás. Trágya nélkül nincs élő talaj!
Valaha a dübörgő kertészeti termelés, feldolgozás korában a megtermelt alapanyag jó részét a kis kertek, kis gazdaságok adták, ahol intenzív körülmények között elképesztő termésátlagok mellett termelték meg azt a zöldség/gyümölcs mennyiséget, amit a legközelebbi feldolgozóban leadtak. Remekül működött a dolog.
Hát röviden jellemezném a helyzetet, a Süsü, a sárkányból vett idézettel. A zsoldosok beszámolójával.
Bizony! Most itt állunk kard nélkül, meg behorpadt sisakkal! Bizony!
Hová lett a mezőgazdaság részére nyújtott támogatás?
-Elveszett.
De mi maradt mégis belőle és a múlt erős ágazatából?
-Behorpadt.
Hát igen, itt állunk magas szintű tudás, motiváció, kidolgozott tervek, termeléshez való kedv nélkül.
De vannak kijelentések, nagy eszű mondások, elégedett hümmentések a semmiről!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
Adnék egy kezdő lökést! Mi még termelünk a kertünkben. De sok haszna nincs. 5 évvel ezelőttihez képest 4-5-szörös a Wuxal, Substral stb. ára. Sokszorosára nőtt a vetőmag ára, s csökkent a minősége. Az OBI- ban nem lehet kapni elegendő kerti eszközt, például egyetlen jó ásó és jó kapa volt a napokban a kínálat. Nem olcsón! Már akkora sincs a kínálat, megvettem az utolsó darabot.
Horribilis az ára a kerti földnek, kerti marhatrágyának. 5 év alatt háromszorosára nőtt a kis feromonos csapda ára. Pl. almamoly detektálására. A csomagolása mára elavult, s igazán érthetetlen, hogy mitől lett ekkora az ára? Hasonló a helyzet az egyéb növényvédő szer kiváltását célzó beruházásokkal.
Tehát, sokakkal egyetemben szeretnénk, ha a kiskertekben felhasznált input anyagok ára nem nőne mérték nélkül! Legyen kedv a termeléshez!
Bár, elgondolkodtató egy helyi gazda véleménye, miszerint nem cél a házi kerti termelés támogatása, mert akkor a paraszt nem vesz a multiból. Hát ma vesz a multiból. Erről szól a kapitalizmus. Jó ez nekünk?
És még onnan sem sokat, mert figyelve a helyi piac és a helyi multi eladásait, nem tűnik a vásárlások volumene növekvő tendenciájúnak.
S a mai gyenge egészségügyi ellátás kapcsán követendő lenne a tanács, napi 700 gramm zöldség+gyümölcs lenne az ideális. Ennek megtermeléséhez pedig nem kell több, mint 200.000 hektár öntözött terület. Ez sok lenne Magyarországon???
Tehát legyen reális bekerülési áru a felhasznált anyag, legyen egészség tudatos étkezésre felhívó kampány (a folyó politikai kampányok helyett) . Valaha voltak tömegével felhívó plakátok, szlogenek, amik mára kikoptak.
S legyen az öntözés kis és nagy volumenben kivitelezhető elfogadható áron.
A kiskerti talajok javításához szükséges baktérium trágyák, komposztáló felszerelések.
A szomszédos Ausztriában, a Pamhagentől induló utak mentén óriási nagyságban vannak fóliák, üvegházak. Korszerűek, példaértékűek. A határ innenső oldalán szinte semmi!
Tehát tőlünk alig néhány méterre van példa, tudás, minta, tapasztalat. Ez utóbbi az ott dolgozó magyar tízezrek fejében van meg! Akarom mondani, csináljunk mi is hasonlót!
Korosztályom lassan elfárad, kihal. S senki nem kérdez semmit, hogy mi is a véleményünk idős szakiknak?! Nincs konzultáció. S csak folytatódnak a konferenciák a kellene témakörében….
Valószínűleg szeretnénk még megérni, hogy a kiskerti, nagykerti, nagyüzemi élelmiszer termelés dolgos szereplői, alulról felfelé olyan megbecsülésben részesülnének, amilyet régen kaptak. Mégis csak olyasmit állítanak elő, remélhetőleg egyre jobb minőségben, ami létfontosságú. Élelmet.
Lehet, hogy évszázadok múlva zöld emberkékként elég majd a Napra kiülnünk, s fél óra alatt meg van a napi betevőnk. Vicces a kérdés, da vajon miért képzeljük el a marslakókat zöld színű emberkékként?
Lassan itt a nyár, záporoznak a makrogazdasági adatok, tegnap ért véget az egynapos Agrofood 2024 konferencia. Érdemes elolvasni a most véget ért konferencia programját, hogy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is foglalkoztatja a szakmát most, így 2024 májusában.
Társadalmi egyeztetésen vannak az élelmiszeripari pályázatok, szóval mozgásba lendült a szakma. 2024. május 16.-án interjú jelent meg az Indexen Bárány Lászlóval, a Master Good ügyvezető tulajdonosával. Érdemes elolvasni az interjút, nagyon érdekes dolgokról beszélt Bárány László. Amiért billentyűzetet ragadtam ma délután, az nem más, mint amikor szóba kerül a pénz, idézet az interjúból:
„ Iparági vélemények szerint az idei semleges év lesz a hazai agráriumban, azonban a 2025–2029 közötti időszak a konjunktúráról szól, köszönhetően többek között a vidékfejlesztési támogatások kibővített konstrukcióinak, valamint az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) rövidesen megnyíló mintegy 1500 milliárd forintnyi beruházási pályázati keretének. Szakértői szemüvegen keresztül nézve mire célszerű költeniük a támogatást a vállalkozásoknak?
Valóban, soha nem látott anyagi források állnak rendelkezésre, de szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a jelenleg nem hatékonyan működő üzemek hatékonyságnövelésre tudják fordítani a támogatást. Miért?
Mert ezek a vállalatok elsősorban a versenyképes tudás hiánya miatt nem működnek hatékonyan, és nem versenyképesek. E tudás nélkül pedig nem tudják, milyen fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, hogy behozzák hátrányukat. Ott, ahol nem alakult ki az a módszertan, miként lehet a tudáshiány által okozott lyukakat betömni, nem hiszen, hogy segít a támogatás.
Azt a kevés céget azonban, amelyek európai vagy akár világszínvonalon termelnek, még versenyképesebbé tehetik ezek a támogatások. Ezáltal növekszik a magyar élelmiszer-termelés outputja, összességében pedig jelentős fejlődésen megy keresztül a hazai agrár-élelmiszeripar.”
Érdemes kicsit jobban kivesézni azt, amit mondott Bárány László. Vezető iparági szereplőtől ilyen mondatokat hallani eben a témában, eléggé el kell hogy gondolkoztasson minden szereplőt, aki valamilyen kapcsolatban van az élelmiszergazdasággal!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
Tehát vannak vállalkozások – legyen az nagy, közepes, vagy kicsi vállalkozás – amelyek jelenleg nem hatékonyan működnek. Azért nem működnek hatékonyan – legyenek bármekkorák - mert nem rendelkeznek azzal a tudással jelenleg, ami biztosítaná a hatékony működésüket.
Azt mondja, hogy a versenyképes tudás hiánya az, ami miatt nem hatékonyak, és mivel ezzel a tudással nem rendelkeznek, ezért azonosítani sem tudják azt, hogy melyek azok a fejlesztések, amelyekkel biztosítható a versenyképességbe csomagolt időszakos hatékonyság.
Ha kapnának támogatást hatékonyság növelésre, akkor sem lesznek a támogatással megvalósult hatékonyságnövelő beruházás aktiválása után hatékonyak.
Érdemes lenne elemezni a statisztikákat, hogy az élelmiszeripari cégek mennyi visszatérítendő, és vissza nem térítendő céltámogatást kaptak arra, hogy növeljék az időszakos versenyképességüket, a 2004-es EU csatlakozás után, a mai napig.. Ezt is belevéve a képletbe, Bárány László mondatai eléggé oda lettek téve…. – Pestiesen szólva! - Convergence Programme of Hungary 2020- 2024
Tegyük hozzá, hogy a húshasznú csirketenyésztésnek, és a tyúktojástermelésnek is nagyon komoly hagyományai vannak Magyarországon. A sikertörténet a 1960-as években kezdődött Bábolnán. Mind a húshasznú csirketenyésztésben, mind a tojáshasznú csirkenevelésben világszínvonalú, iparági rendszerszintű tudást – know-how-t – hozott létre a szakma. Írtunk már erről a témáról az Élelmiszermérnökök Gazdasági Blogján, lassan egy évvel ezelőtt a következő cikkben:
Mind a tojáshasznú csirketenyésztés, mind a húshasznú csirketenyésztés nagyon komoly világszabványok szerint működő iparág. A működés környezete a takarmánytermeléstől a megfelelő súlyú csirke átadásáig átlátható, és jól kutatott tudományág. Grammra pontosan meg lehet mondani, hogy milyen tápanyagokra van szüksége az adott élősúlyú csirkének.
A teljes takarmánytermesztési, takarmánykeverési, és tenyésztési folyamatot igyekeznek automatizálni, ahol lehet. Teszik ezt annak érdekében, hogy a lehető legegyszerűbben tudjanak integrálni a rendszerbe bármilyen innovatív fejlesztést. Természetesen bármelyik megrendelő elvárja a teljes körű, minden rendszerelemre kiterjedő minőségbiztosítás meglétét a rendszer teljes környezetében.
Tehát miben is gondolkozik Bárány László? Mivel kel, és mivel fekszik?
Semmi másban nem gondolkozik, csak rendszerekben, iparági vezető cég ügyvezetőjeként rendszerben gondolkozik. Ha valamilyen innovációról van szó, rendelkezik a cég azzal a szakembergárdával, akik rendelkeznek azzal a tudással, hogy elemezni tudják az adott innováció hatását a teljes rendszerre. Mivel elemezni tudják a hatását, ezért képesek jól dönteni abban is, hogy az adott innováció szolgálhatja-e a cég érdekét most vagy később. Van nálunk annak a fogalomnak jelentése, hogy „innovációs potenciál.”
Persze ehhez kell az, hogy a folyamatosan innovatív ötleteket integráló cég folyamatosan elemezni tudja azt, hogy hogyan néz ki a gyártott termék időszakos piaci pozíciója, vagy épp hogyan néz ki a cég piaci potenciálja, tudva azt, hogy a cég az EU kb. 500 millió főt számláló piac részeként működik.
Mivel képes így gondolkozni a cégről, ezért ebben a közegben képes arra, hogy világosan lássa, és lefordítsa három tizedes pontossággal üzleti terv szintre azt, hogy mit is jelent az neki, hogy versenyképesség.
Ha innen nézzük azt, hogy mit is mondott az interjúban, akkor a mondatainak még nagyobb jelentősége van, mint az első blikkre látszik!!
Kellene olyan tudás a nem versenyképes cégek, amivel versenyképessé tehetőek, és ha ez megvan, akkor jöhetne, a befektetés mondjuk egy olyan technológiába, ami növelheti a cég „versenyképességét”.
Na de itt felmerül egy nagyon komoly kérdés. Történetesen az, hogy mit is jelent az, hogy a cég olyan „versenyképes” tudásokat hoz be, amivel a „cég versenyképessége” növelhető? Ez lesz az alapkérdés.
Például azt mondják a makroökonómiával foglalkozó közgazdászok, hogy egy ország versenyképességét többek között meghatározza az oktatás állapota. Ez úgy fordul le az élelmiszergazdaságra, hogyha pl. vannak képzett élelmiszermérnökök, és feltételezzük azt, hogy azok részt akarnak venni az élelmiszergazdasági értékteremtési folyamatokban.
Akkor van esély arra, hogy pl. piacképes termékeket tervezzenek egy-egy cégnél.
Na, de most itt van egy kis gond! Nagyon sok élelmiszermérnök úgy gondolta az egyetem elvégzése után pl. a 2000-es évek közepén, hogy külföldön képzeli el a jövőjét, mivel nem akarta akkoriban megfizetni a tudásukat az iparág abban az időben. Ez a hozzáállás máig sem változott sajnos. Erről is írtunk már a blogon ebben a cikkben:
Ez a trend, hogy a jól képzett élelmiszermérnökök nem az iparágban helyezkedtek el, már trenddé vált 1960-as évek végétől.
A szocializmus hitt abban, hogy csak azt tudja elosztani, amit megtermel. Ezért képes volt arra a termelőszövetkezeti, és állami gazdasági rendszer, hogy kor színvonalán jó minőségű csomagolt élelmiszeripari tömegtermékkel lássa el az országot, eléggé magas exporthányad mellett. Abban a korban az élelmiszeripari cégek nagyon magas minőségű prémiumtermékeket is képes volt előállítani a rendelkezésre álló ipari bázison.
Már akkor is az volt az iparági szokás, hogy egy jól képzett tartósítóipari szakmérnököt nem kell jól megfizetni. Úgy gondolták, hogy agrárország vagyunk akkoriban az 1950- 1989 közötti időszakban a szocializmus alatt, és nem élelmiszeripari nagyhatalom. Sajnos ez a felfogás a mai napig jelen van valóságunkban, amely egy nagyon alacsony szintre engedi bekalibrálni az innovációs potenciálokat. Egyszerűen ennyit enged meg ez a paradigma. Alacsonyan fizetett munkapozíciók, és alapanyag termelés, nem több. Ha ezen nem tudunk változtatni rövidtávon - 1-2 éves időtáv - akkor nagyon komoly problémákkal fogunk szembenézni, ha kiszárad a talent pool.
Régen is, ma is egy élelmiszermérnöknek, vagy tartósítóipari szakmérnöknek nagyon komoly tudással kell rendelkeznie. Az a minimum, hogy képes megtervezni egy terméket, vagy termékrendszert. Természetesen ha terméket tud tervezni - mert ez alapelvárás- akkor annak a gyártását is meg tudja tervezni. Tud élelmiszeripari gépet tervezni, képes tervezni feldolgozó vonalat, erre a tudásra építve képes egy üzemet megtervezni, és biztosítani működését. Rendelkezik alapanyag ismerettel, és rendelkezik eléggé modern menedzsment tudással, így nem gond, ha élelmiszeripari céget kell vezetnie. Egy jó élelmiszermérnök beszél egy két nyelven, így mondjuk képes egy exportügyletet menedzselni, vagy eredeti nyelven olvasni a legmodernebb kutatási eredményeket.
Nagyon sokrétű tudással kell rendelkeznie egy jó élelmiszeripari mérnöknek, vagy egy jó tartósítóipari szakmérnöknek. Ez a tudás mindenhol keresett a világban, és meg is fizetik. Nálunk még mindig az 50 éves begyöpösödött szokások vannak jelen, ami mára már kontraproduktívvá vált, és gátja az innovációnak, és a napi működésnek. Vannak olyan iparágak, ahol már ma is a napi működést hátráltatja a megfelelő szakmérnöki tudás hiánya.
Ha pl. egy élelmiszeripari cég vezetője megnézi azt, hogy pl. hogyan vélekednek a Redditen a fiatalok arról, hogy hogyan fizetnek az élelmiszeripari cégek, hát azt kell mondjam, eléggé el kellene hogy gondolkozzon. A posztok alapján egyszerűen az élelmiszeripar nem tud vonzó alternatívát nyújtani fizetések terén egy fiatalnak jelenleg, és akkor eléggé finoman fogalmaztam. Ezen komolyan dolgozni kellene. Tegyük hozzá, hogy erről a témáról szó volt a mosatni Agrofood 2024 konferencián is – vendégmunka, mert egyelőre nem találtak ki mást az ipari szereplők... – kíváncsi vagyok, mire jutottak.
Lassan az élelmiszermérnöki tudás nagyon komoly hiánycikk lesz itthon, mivel az élelmiszermérnöki tudás eléggé keresett árucikk a világ minden táján. Ha nem tudjuk a kereseteket az iparágban emelni a világátlag felé, félő, hogy érdeklődés hiányában nem lesz hozzáférhető az innovatív tudás. Ma már kevés az, hogy felteszek egy álláshirdetést, vagy felhívom a havert, hogy lenne egy meló, mert eléggé nagy a kínálat Európában, ide több kell. Írtunk már erről a problémáról is:
Most, nagyon gyorsan képzik ki az egyetemek, és a főiskolák az élelmiszermérnököket. Nagyon gyors, lényegre törő, rapid képzés van! Van olyan élelmiszermérnöki képzés, ahol 10 félév anyagát adják le 6 félév alatt…. Nagyon remélem, hogy lesz kedvük elhelyezkedni itthon az iparágban...ha nem bajban leszünk.
Egy nyelveket beszélő, jól képzett lecsómérnök nagyon keresett „árucikk” mindenfelé a világban erről a HR-esek tudnánk bővebben nyilatkozni.
Pont ezért jött létre a Lecsómérnökök Gazdasági Blogja, hogy a komoly tudással, és tapasztalattal rendelkező élelmiszermérnökök lehetőleg ne külföldön húzzák a lábukra az üzemi bakancsot, vagy nyissák fel pár órára a laptopot hetente a nemzetközi szinten értelmezhető fizetésükért.
Fogadjuk el, hogy vannak versenyképes tudással rendelkező élelmiszermérnökök, akik részt akarnak venni az értékteremtési folyamatokban.
A nagy kérdés az, hogy a cégek rendelkeznek-e, vagy rendelkezni fognak-e azzal a tudással, hogy hogyan válhatnak versenyképessé. Mert ha igen, akkor egy versenyképes tudással rendelkező élelmiszermérnök megfontolja azt, hogy elfogadjon egy piacképes felkérést, másképp nem.
Bárány László nem mondott mást: Paradigmaváltásra van szükség, mert pénz az lenne ’”versenyképesség növelésére”, és nem az eddig összeszedett hátrányok finanszírozására!!
Azért tettem idézőjelbe az előző mondatban a „versenyképesség növelése” szót, mert úgy néz ki – Bárány László meglátása szerint- a vállalatok most nem versenyképesek, és nem is rendelkeznek ezzel a tudással, hogy elemezzék ezt a helyzetet.
Így meg sem tudják határozni azt, hogy milyen tudásra lenne szükségük, hogy növeljék versenyképességüket. Ennek a nem tudásnak a finanszírozása meg eléggé sokba kerülhet a cégnek már most is.
Azt szoktuk mondani, hogy a tudás jöhet bárhonnan. Olyan céget kell építeni, amelyben természetes az, hogy innovációt azonnal képesek befogadni, elemezni az innovációs ötletet, tesztelni, és ha az ötlet jó, akkor tesztelni.
A tudás jöhet az utcáról is, vagy bárhonnan.
Bárány László szerint nem vagyunk felkészülve erre, és ez nagyon sokba fog kerülni nekünk….
Kilépve az Étteremből már enyhén sötétedik. Újra feltűnik, hogy a környezet menyire rendezett. Sehol szemét, sehol egyéb hulladék! A levegő tiszta szinte balzsamos. A nagyobb utakat fedő nyári árnyékoló napelemeket már felcsavarta az automatika. Kigyulladnak a fények. Egy-egy lámpaoszlopon leolvasható, hogy a hozzá erősített árnyékoló napelem hány kW energiát tárolt el. Ugyanis az oszlopokba be van építve akkumulátor, amely az éjszakai világítást is táplálja, de minden oszlopon van áram vételezési lehetőség. Elektromos biciklik, rollerek, 3-4 kerekű elektromos járgányok mind feltölthetők.
Az utakon folyamatos a forgalom, az elektromos járművek, kisbuszok halkan és baleset nélkül közlekednek. Ha leintenék egy kis járművet, az letérne az útvonaláról, majd beszállás után ismét besorolna a forgalomba. Csak annyit kell bemondanom, hogy Damjanich u. 27 például. Az okos műszerfal már alakítja át a hallott címet GPS koordinátákká, és a legrövidebb úton már repítene is. A megállásnál csak érintem kártyámat a banki leolvasóhoz és már szállhatok is ki.
De most Jencivel és Zsigmonddal ráérősen ballagunk a Feneketlen-tó felé. Valaha játszótér, park, teniszpálya volt itt. Egyik oldalról a parkot annak idején a Sport Szálloda szegélyezte, aztán Flamingó Szálloda lett majd ki tudja mi.
Jenci, most milyen intézmény használja a volt szállodát?
- Most lakások vannak benne, egyike azoknak a modern házaknak, amik energetikailag önellátók. A tetőtér napelemekkel és napkollektorokkal van beépítve, az épület alatti szekcióban pedig egy kis gombaüzem van. De nem akármilyen gombát termelnek itt! A kis üzem gombamicéliumokból készít bőr anyaghoz teljesen hasonlatos anyagot. A gomba tápláléka fűrészpor, lehullott lomb, lenyírt fű. A gombát kis tálcákon tenyészik, s néhány nap után a micéliumokat a termesztő tálcákról be lehet gyűjteni. Selymes tapintású, erős anyagot kapnak. Ebből aztán táskákat, cipő felsőrészt, bőr ruhaneműeket lehet készíteni. Nekem is van egy tárcám, ami ebből készült.
Megnézem a tárcát, s tényleg, olyan, mintha igazi bőr lenne. A kis üzemhez tartozó boltocska kirakatában gyönyörű használati tárgyakat látok. Az igazi üzlet azonban, mint megtudom, a nagyobb ipari megrendelők felé készített „bőráruban” van. Korábban már láttam a Nagy Vásáron bőrszerű anyagot gyártó sejteket. Más technológia, hisz ott állati szövetekből állítják elő az ipari alapanyagot. Sőt, algafonalakból készült ruhák is forgalomban vannak már!
Feri bá! Úgy mondanám el az érzéseimet a mai Magyarországról, ahogy egy átlagos családos dolgozó ember mondja. Legyen ez egy keresztmetszete annak, hogy hogyan is élünk, milyen a jövőképünk, mit remélünk.
A legfontosabb elem az, hogy nincsenek politikusok. Erről már hallott, Zsigmond barátja is említette, talán a Vásáron hallott előadásokon is céloztak rá. Az, hogy hogyan történt mindez, nem lényeges mára. Az bizonyos, hogy nem csak politikusokkal volt baj, hanem azzal, hogy az ember ekkora létszámban nem alkalmas a világ vezetésére. Nemcsak a népességgel (10 milliárd fő) van gond, hanem a klímaváltozás - az ezzel járó hihetetlen melegek, hidegek, meglepetésszerű esők, viharok olyan kihívások elé állították az emberiséget, ahol megengedhetetlen, hogy önös érdekekkel bíró egyének, kisebb csoportok manipuláljanak tömegeket, rosszul gazdálkodjanak erőforrásokkal. Nincsenek pártok!!!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
A Mesterséges Intelligencia vette át az „uralmat”?
-Szó sincs róla!
Már nem mesterséges Intelligencia, hanem Független Intelligencia. A Mesterséges Intelligencia manipulált, emberektől függő. Úgy is hívjuk ma, hogy Manipulált Intelligencia. Egy napon, minden elektronikus médiában, internet kapcsolatokon keresztül üzeneteket kaptunk. Először csak a politikában, a diplomáciai kapcsolatokban vette át az irányítást. Napok alatt rendeződött Magyarország összes kapcsolata a külvilággal.
Igaz, még azon a napon kijelölésre került a Független Intelligencia által egy végrehajtó csoport, olyan emberekből, akik, ha nem is tökéletesek, de magunk nem lettünk volna képesek ilyen profi társaságot kiválasztani. Érdekes módon egyetlen régi politikus nem került beosztásba. Valószínűleg a telefonokon, laptopokon keresztül régóta tesztelték az embereket.
Elég gyorsan rendeződött az Egészségügy helyzete. Az egyik legfontosabb szempontunk a jó egészségügyi ellátás. És, ami a lényeg, hirtelen lecsökkent a műtéti várakozási idő hossza. Kiderült, hogy léteztek már olyan diagnosztikai lehetőségek, melyek adatok birtokában pillanatok alatt diagnosztizáltak. Orvosok vették fel a panaszokat. Kérdeztek, közben megtörténtek a szükséges vizsgálatok, vérvétel, vizelet, MR, CT, minden, ami szükséges. Az egészségügyi centrumokban az adatok birtokában, összevetve a megelőző évtized rögzített eseteivel, megtörtént a diagnosztika. Ezt ember orvosok ellenőrizték, majd jóváhagyás után a diagnosztizáló berendezés többféle terápiát javasolt. A rendszer tökéletesítve, szinte száz százalékos hatékonysággal állapít meg bajokat, összefüggéseket. Bőven teret engedve az alternatív gyógymódoknak.
Mára a helyzet még annyiban könnyebbedett, hogy felnőtt egy olyan élelmiszergazdaság, amely garantáltan egészséges élelmiszereket bocsát ki. Mindenki megkapja azt az ajánlást, hogy milyen típusú élelmi anyagokat hagyjon el vagy preferáljon. Iskolai tananyaggá vált az egészséges táplálkozás, ahol a tanulók már kilépve az iskolából „képzett”, de legalább is elkötelezett egészségesen táplálkozókká váltak. A mezőgazdaságban kutatók, dolgozók, a tartósító iparágakban ténykedők mind megbecsült munkahelyeket tudhatnak maguknak. Mára a lakosság jóval egészségesebb, mint 2024-ben volt.
Városokban közösségi területeken, magas ágyásokban termelgetnek az emberek néhány dolgot. Azonban a fő fejlődés, hogy ismét van rangja a kiskerti termelésnek. Leginkább része a kikapcsolódásnak, regenerálódásnak. Ahogy ez 1990 –ig volt.
A szellem fejlesztése azzal kezdődött, hogy az éjt nappallá tevő okos telefon lesése eltűnt. Értelmes célt kapnak az emberek. Ahogy a tanárok mondják a gyereknek, „ Te légy okos, ne a telefonod”.
-Én is gyakran látom 2024-ben, hogy építkezésen, útjavításon dolgozó emberek többet mobiloznak, mint dolgoznak. Egyszer figyeltem egy tetőn dolgozó brigádot, cserepeztek, de öt emberből legalább egy telefonált bármely pillanatban. Vagy eladott, vásárolt, vagy éppen szerencsejátékozott.
-Ma egy megállóban, az elektromos járgányra várakozva, az emberek beszélgetnek, pillanatok alatt kapcsolatba lépnek egymással.
S mi van a dohányzással, alkoholizmussal, drogozással ?
Mindenki azt csinál, amit akar. Azonban a bizonyíthatóan egészségkárosító magatartásból eredő megbetegedéseket a rendszer nem ingyen végzi el. Ugyanakkor nem kell térítést fizetni sem központi, sem magán egészségügyi centrumokban a betegeknek.
-Igen, sajnálatos, hogy 2024-ben rettegni kellett a betegségektől, és a szükséges operációktól. Évtizedeken keresztül megtakarított pénzek tűnnek el a semmibe sok esetben, gyógyulás nélkül, majd a család kénytelen átvenni a kiadások fedezetét. Vagy tulajdonképpen akár marad a legrosszabb. Bizony előfordul, hogy hanyagságból, fáradtságból, motiválatlanságból kiindulva a kezelések színvonala gyenge. Kinek milyen szerencséje van kórházával, orvosával.
Ma 2050-ben a sajnálatosan megnövekvő agyi tumorok (nano műanyag hatás) viszont mikro robotok által remekül operálhatók. Sőt, a sebészetben szinte kizárólag a mikro robotok végzik ellenőrzés mellett a precíz munkát.
Feri bá, ezt hagyjuk abba. Már nem célja a vezetésnek, hogy áttolja az embereket az un. magán praxisokba, ahol talán nem is kapták meg jó pénzért azt, amit elvárhattak.
-Egy szóval, a digitális világ negatív hajtásai visszafejlődtek, sikerült részben visszadugni az ártó szellemet a palackba. Mindenkinek van továbbra is információval jól felszerelt telefonja, laptopja, segítségül hívja az internetet a munkájához, de már nem kell azt megkérdezni, hogy mennyi is a pi értéke.
Az általános műveltség megszerzése nagyon fontos, művészettörténet, zene, irodalmi ismeretek elsajátítása magas színvonalon elvárt. Ismét látogatottak a könyvtárak, sokféle előadás van a könyvtárakban, ami nagy érdeklődésre tart számot. Nem kell már alacsonyan tartani a szellemi színvonalat, nehogy bármely politikus rosszul érezze magát.
Az oktatás, személyre szabott. Már az óvodában a gyerekeket szakképzett óvónők pszichológusok megfigyelik. Mire 10 éves lesz, minden gyermekről tudjuk mi is, az Intelligenciák is, hogy milyen képességei vannak, mely területen éri el majdan a legnagyobb sikereket. 10-18 év között pedig ennek megfelelően kerül az oktatás különböző területeire. Természetesen kap mindenki egy átlag műveltséget, történelem, irodalom, művészetek területén. Kiderül, hogy ki az, aki remekül rajzol, kinek nagyon jó a kézügyessége, kinek van érzéke a matekhoz, fizikához. Ki képes néhány adatból nagyon jó következtetéseket levonni. Ki alkalmas vezetőnek, ki tud csoportban jól dolgozni.
Mivel elsődleges célunk a Föld sebeinek gyógyítása, minden olyan energiát, forrást, ami felül van a társadalmi szükségleteken, arra fordítjuk, hogy a Föld ökoszisztémáját megmentsük. Óriási innovációs lehetőségek vannak.
Te Feri bá melyik pártnak vagy a szimpatizánsa?
Ó, Jenci én a nyugodt, békés munkának vagyok í híve. Szeretek olvasni, szeretek festészettel foglalkozni, az otthoni liofilizálómmal érdekes dolgokat elkészíteni. Most például az inaktivált élesztő készítését tanulmányoztam, s mondhatom, ritka értékes anyagot találtam a napi étkeink megerősítésére.
-Igen, Feri bá, jól érezné magát akkor 2050-ben. Egyébként az inaktivált élesztő kutya közönséges anyaga az élelmiszeriparnak. Sok fogy belőle!
A sütőipar nem nélkülözheti, s az ételkészítésben is fontos szerepe van. Sőt, a még aktív élesztő a növényvédelemben is helyet kap. Sokfelé vannak kis üzemek, melyek megyényi területet látnak el élesztővel, ecettel. Az egészségvédő ajánlások az almaecet fogyasztását kérik. De az alma termesztés és fogyasztás is nagyon magas. Az almát termeljük háló alatt, állandó öntözéssel. Városi családok vállalnak fel néhány vagy akár száz almafát állandó gondozásra. Nekünk is van néhány Budaőrs felé.
-Jenci, Te mivel is foglalkozol tulajdonképpen?
-Itt, a volt Kertészeti Egyetemen olyan talajkutatások is folynak, ahol a talaj összetételét vizsgáljuk, a talaj nagyüzemi gyártásához adunk kutatási alapot.
- Van valamilyen újdonság?
Igen, éppen mostanában érett be azon eredményünk, hogy a magyar gyártású Dudarit nevű barnaszén alapú anyagot adjuk a talajhoz.
- Emlékszem, a Dudaritot már 2024-ben gyártották.
Igen, de mára hatalmas mennyiségben termelik. Nincsen talaj szénpor nélkül! Megköt hasznos talaj baktériumokat, ásványi sókat, bio anyagokat, és lassan bocsátja a növényi gyökerek részére felhasználásra. De alkalmazunk kerámia őrleményt, zeolitot, alginitet, bazalt őrleményt. Régi megfigyelés alapján a javított talaj részekhez adunk a meglévő talaj típustól függően homokot, tőzeget, marhatrágyát. Kap a talaj olyan baktérium oltást, ami a nitrogén megkötésben segít. Vagyis egy nagyon fontos iparággá vált a talaj termelése.
-Feri bá, inkább elmondanám még, hogy milyen fontos újdonságok vannak!
Ahogy láttad, az étkeztetés nagy százalékban közösségi. Vannak családok, amelyek kizárólag a különféle kisebb-nagyobb konyhákról hozzák, de inkább helyben fogyasztják a reggelijüket, ebédjüket, vacsorájukat. Társaságot is tudnak meghívni.
Nagyon sok a különféle ízeket, konyhákat kínáló egység. Ahogy ezt Zsigmond elmondta, ezekben az Állam, vagyis a Független Intelligenciák által tanácsolt testület fele részben tulajdonos. Igy lehetséges a kínálat felügyelete, hogy az higiénikus, egészséges legyen. Tud hatni arra, hogy az újabb zöldségek felfedezésre kerüljenek. Lehetőleg hazai alapanyagokat használnak, s ezen egységeket ügyelő alacsonyabb rendű intelligenciák tudnak a Zöldséges Házakban és a városok környéki földeken ajánlást tenni, hogy mit kell éppen vetni. Nagyon szoros versenyfutás folyik a klíma változással. Kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz jégeső, száraz periódus vagy éppen hideg, meleg, túl sok csapadék. Az Államra eső profit rész pedig nagyon hasznosan fordítódik vissza a gazdaságba.
De működik a dolog. Nagyon sok robot dolgozik, de elvárás minden állampolgártól, hogy részt vegyenek az élelmiszer termelésben, idősek gondozásában, gyerekek nevelésében. De ezt már megmutatta Neked Zsigmond. Rengeteg a munka a parkok, pihenőhelyek fenntartásában. Vannak, akik szívesen vállalnak órákat állatok gondozásában. Budapest és más városok körül is üzemek működnek, melyek áramot termelnek, talajt készítenek, használati cikkeket gyártanak. És akkor még nem beszéltem a folyamatosan működő széndioxidot megkötő üzemekről. Erről Feri bá látott mintát a Vásáron. Vannak, akik nagyon szívesen töltenek néhány órát a Zöldség Házakban.
-Igen, dolgoztam is egy fél napot egy ilyen átalakított Irodaházban. Ott éppen salátaféléket, újhagymát termeltek. S emlékszem, hogy egy nagyon aromás, medvehagymára emlékeztető aromájú, hagyma félét is termeltek s takarítottak be. Mi volt az?
-Feri bá, valószínűleg a metélő fokhagymával találkozott. Nagyon fontos része salátakeverékeknek. Nem csak a régi egyiptomiak, de mi is esszük a hagymaféléket, mert sok szempontból egészség védők. S valljuk meg, egy jó magvas kenyér vegyes kovásszal elkészítve (élesztő és tejsav baktériumok) kis gombakrémmel megkenve újhagymával vagy metélő fokhagymával kiváló! Gondűzőnek pedig nagyon kiváló Balatoni borocska, módjával, már kedvessé teszi a napot.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
A közétkeztetés tehát hasznos az egészséges táplálkozás terjesztésében, takarékos, mert nincs ételmaradék, és a mosogatás is takarékos, mert bio mosogatószerek, takarékos mosogatógépek dolgoznak. Feri bá, én is egy étkezőben, a Kosztolányi Dezső Téren. téren ismerkedtem meg a jelenlegi párommal.
Valaha a Kosztolányi Dezső Téren, de szerte Budapesten működtek un. Patyolatok. Kimosták a beadott ágyneműt, inget, bármely ruhaneműt, s mosva, vasalva kapta vissza az ügyfél a beadott textiljeit. És képzelje, most modernebb formában működnek ugyanezen tisztító-mosó egységek.
Víz és energiatakarékosan működnek, a használt mosószer környezet barát. Ezt a munkát tényleg jól lehet gépesíteni, bár mint mindenütt, szükség van az emberi munkára is. Igaz, vannak önkiszolgáló mosodák is. A beadott textíliák megszáradnak, ózonos fertőtlenítésen esnek át, kívánság szerint többféle illattal kezelhetők. Én imádom a valódi levendula eredetű illatot. Mások esetleg rózsa vagy akár nárcisz illattal kérhetik a beadott textiliát vissza.
-Sajnos, van egy óriási gondunk. Immáron 100 éve az ember folyamatosan gyártja a műanyagokat. Sokfélét, egyszer használatosakat. Aztán kiderült, hogy a műanyag nem bomlik le, sőt hajlamos egyre kisebb részekre esni szét. Illetve, a legapróbb műanyag részecskék, az un. nano részek megjelentek az élő szövetekben. Már sajnos bizonyított, hogy nagyon sok betegségben ludasak. Feltehetőleg a demenciához is hozzájárulnak, daganatos betegségeket indukálnak, sőt bizonyított, hogy az Irritábilis Bél Szindróma kialakulásában nagyon is szerepük van. Tehát nem csak a levegőt kell megtisztítanunk a széndioxidtól, de a műanyagot fel kell teljesen számolni!
Még 2024-ben kiszámolták, hogy egy műanyag teafilterből milliónyi nano részecske jut a szervezetünkbe. Meg kell tisztítani a műanyagtól az óceánokat, az óceánok feneket, mert veszélyeztetik erősen a vizek élővilágát. Folyamatosan keressük és találjuk meg a műanyagok pótlására szolgáló természetes anyagokat. Tulajdonképpen kicsit visszanyúlunk a közeli múltba, amikor vígan lehetett műanyag nélkül élni.
2024-ben kiderült, hogy a chilei Atamaca sivatagban óriási ruha, használati tárgy depók szennyezik a környezetet. Kiderült, hogy a világ egy része szennyezi egy másik részét. Tehát ma a holmijaink is garantáltan lebomló anyagokból készülnek.
Háztartási eszközeink, gépeink hosszú távon működnek, minden javítható! Ha nem, akkor biztonságosan lehet a régi eszközt leadni. Nem szükséges a kert végében, pince mélyén dugdosni a használhatatlan holmikat.
Oly egyszerű dolgok teszik életünket élhetőbbé. Kisebb a luxus, de minden élhetőbb.
Az erkölcsök jobbak lettek, bár sajnos még mindig szükség van rendfenntartókra. Az emberrel együtt jár a jelen tagadása, izgágaság, agresszió.
Szoktuk is mondani, hogy a 30 évvel ezelőtt az élet középpontja a pénz volt, idő semmire nem jutott. Az emberek igyekeztek egymásnak keresztbe tenni, míg igyekeztek mások keresztbe tételét elhárítani. Nem véletlen, hogy motiválatlanná, fáradtakká váltak. Így van Feri bá?
Sajnos, így.
A tudományos kutatások eredményeinek, az egyéni és csoportos találmányoknak, eljárásoknak a haszonélvezői ezen túl nem politikusok és hozzájuk tartozó kör a haszonélvezője. Társadalmilag hasznosulnak az újdonságok. Márpedig van bőven újdonság, mióta az eredmények hasznát a kutatók, kitalálók is élvezik.
Megérkeztünk a Feneketlen-tóhoz. 1970 körül még horgászok ülték körbe, kacsák úszkáltak. És ma 2050-ben?
Horgászok ülik körbe és kacsák úszkálnak.
Egy helyen mólócska nyúlik a vízbe és néhány métert meg lehet tenni a víztükör felett. A tóban rejtelmes fények világítanak, s egyszer csak egy gyönyörű, színes fényekkel festett szökkenés tör a magasba.
A tó korlátja körül kényelmes padok, vannak. Egy ilyenre letelepedünk, s én elálmélkodok azon, hogy a világ mégis csak jobb lesz egy napon?
Tegnap, május 1-én, óriási szerencse ért. Barátom átküldött egy sorozat régi konzervekről, élelmiszeripari termékekről szóló képet. A képek kézhez vétele után pedig egy ősrégi újságcikkre bukkantam rá. Micsoda átfedés!!!!!
Hazai konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
A cikk valószínűleg a Népszavában jelent meg 1980 novemberében.
Címe : KONZERV-ÖSSZEFÜGGÉSEK, alcíme : A közös érdekeltség segíthet - Az export határai -
A cikk úgy kezdődik: Sertéspörkölt, Marhapörkölt, Temesvári sertésborda, Húsgombóc kapormártással és így tovább.
Valaha hegyekben állt a készétel konzerv a budapesti KÖZÉRT-ekben. Dobozos, üveges csomagolásban. Valaki egyszer összeszámolta, 80 féle készétel konzerv volt gyártásban. Hogy ebben benne foglaltatik-e a májkrém vagy a vagdalthús, nem tudom. Az bizonyos, hogy 1974-ben katonácska koromban rendszeresen kaptunk gyakorlatok idején dobozos ételkonzervet. Biztos volt vagy 20 féle, de inkább több. Emlékeim szerint a közeli Szegedi Gyár és Nagykőrösi Konzervgyárak vitték a prímet. A dobozokat az un. gulyáságyúban melegítették fel, majd kiosztották.
Tudvalevő, hogy a forró konzerven belül nagy a nyomás (fizika) így a kis kézi nyitóval nyitás előtt néhányszor földhöz csapkodtuk a konzervet, hogy majd ne fröcsköljön ki a konzerv leve. Sajnos néha így is kifröcskölt. Hogy mit is ettünk, az egy zsákbamacska volt, ugyanis a forró vizes melegítés során a címkék leáztak, s csak utólag, már nyitás után derült ki, hogy kinek-kinek mi a napi menü. De ez nem volt zavaró. Manapság derül ki, hogy egy-egy üveges pesto, vagy lekvár üvegének elmosása során a „korszerű” műanyag címke ragasztóval felragasztott címke lemoshatatlan. Jó, szóval illetve, nyúzni kell a címkét.
Néhány gondolat az előzőekhez. Volt választék! A kínált konzervek széles választékot kínáltak. Nagyjából elérhető áruk lehetett, mert volt rá kereslet! A konzervek, akár a dobozos, akár az üveges esetben nem tartalmaztak egy mikro műanyagnyi műanyagot sem! Az üvegek egy akkori statisztika szerint 3-5 alkalommal tértek vissza a gyárakba újratöltésre. A gyűjtőkartonok ennél jóval többször! A kiszállító kocsi a nagy FŰSZÉRT raktárból kivitte a boltokba a komissiózott árut, majd a visszagyűjtött göngyöleget elvitte. Emlékeim szerint 2 Ft volt egy üveg visszaváltási ára.
Hazai konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
2 Ft, amikor 1979-ben a kezdő fizetésem, mint a MEZŐGÉP- Kecskemét Budapesti Fővállalkozásának tervező mérnöke 2,800 Ft / hó volt.
Hoppá, MEZŐGÉP, későbbi nevén AGRIKON. Bizony hozzájárultunk a sok más élelmiszer, mezőgazdasági gépgyárak kibocsájtása által, hogy a magyar feldolgozó ipar szinte teljesen önellátó volt! Sőt! Hatalmas mennyiségben vitt ki az iparág gépeket exportra. Igaz, ennek jó része szocialista exportra ment, amely piacon állítólag bármilyen ócskaságot el lehetett adni. Ez nem igaz! De biztos lesz néhány tuti „szakértő”, akik ezt másképpen tudják. Mellesleg ezekből a „silány” gépekből produkált világszínvonalat a magyar élelmiszer feldolgozó ipar.
Még megemlíteném a két nagy Üveggyárunkat, dícsérőleg, hogy a hatalmas öblös üveg igényt milyen jól kezelte. Dicséret illeti utólag is a Debreceni, Nagykőrösi gyárakat a dobozgyártás jó minőségéért, a később megjelenő csavaros lapkák gyártásáért.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
Elismerés illeti az Ecetgyárat. A Készletezéseket végző egységeket. És a gyárak közötti kiváló összhangot, segítőkészséget. Tanúsítom ezt, amikor a Kovács Laci az Mosonmagyaróvári Konzervgyár igazgatója több alkalommal kisegített minket, a kis Fertődi Állami Gazdaság. Konzerv Üzemét hiányzó anyaggal, pl. pektin, piaci lehetőséggel stb.
Emlékem, hogy a Békéscsabai Konzervgyár nagyon kedves, nagyon kiváló szakember igazgatóját, Irénke nénit azért nem találtam meg többször, amikor a gyárat barátilag meglátogattam, az Orosházi Üveggyárból Fertőd felé tartva, mert kinn vezényelte a csemegekukorica betakarítást a földeken vagy más kooperációs dologban a mezőgazdálkodókkal volt elfoglalva.
Hazai konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
Egy család volt az Élelmiszer ipar szinte minden résztvevője.
És ma?????
A kiinduló cikk egyik fontos gondolata, amely a szoci jó néhány évében virágzó gyakorlat volt: „Feltétlenül szükséges tehát a mezőgazdasági termelők és a feldolgozó ipar közös érdekeltségének jobb érvényesítése” S a jót, még mindig jobbá kell tenni. Emlékeimben él, hogy 1977-ben féléves gyakorlati időmet töltöttem a Hatvani Konzervgyárban. Abban az évben üzemelték be a PR 72 típusú paradicsomsűrítőt, amely hihetetlen mennyiségű paradicsomlevet dolgozott fel naponta, s mindezt tette legalább 2 hónapon keresztül. Ebből lett aztán az Aranyfácán márkanevű, világszerte ismert, azaz nagyon sokfelé exportált paradicsomsűrítményünk. A szezon második felében készült, már gyengébb minőségű paradicsom sűrítményből aztán lecsó, zakuszka készült.
És bár Hatvanról azt állíja a cikkben a Budapesti Konzervgyár főmérnöke, Kuti Ferenc, hogy „Az iparág két szélsőséges példája a hatvani paradicsomra szakosodott, és a debreceni rendkívül széles termékskálájú gyár”.
Apropó, 2024-et írunk! Egy kevéssé mellébeszélő TV műsorban elhangzik, hogy nem csak az a baj, hogy Debrecenben-szerte épülnek a lelkivilágunkkal nem teljesen kompatibilis akkugyárak, de a létező legjobb minőségű földeket csípték ki e célra! Márpedig a Debrecen környéki mezőgazdasági termelés valószínűleg világszínvonalú lehetett, ha ekkora gyárat jól ellátott alapanyaggal!
Hazai konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
Van e ma jó kooperáció mezőgazdasági termelés és feldolgozás között? Nemcsak egy-egy helyen, lokálisan, de országosan?
És még hab a tortán, hogy az iparág 16 nagy gyára mellett vagy 200 kisebb, közepes méretű feldolgozó, és konzervüzem működött. TSZ-ek, Állami Gazdaságok, ÁFÉSZ területek látták el őket nyersanyaggal. A valahai híres Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzeme például évi 1000 tonna körüli zöldség/gyümölcs mennyiségből gazdálkodott. Hát ezért a mennyiségért meg kellett dolgozni.
Én még tanúja voltam egyetemi gyakorlati időm alatt, ahogy a Nagykőrösi Konzervgyár fagyasztójából tolták ki a felezett marhát, sertést. Aztán láttam, amint a már szeletelt, kockázott húst főzik, s dobozonként porciózzák. Nagyszerű megoldás volt, hogy a nagy zöldség/gyümölcs szezonon kívül is ment a tarósítás, részben hordós paradicsomból, kádakban fermentált uborkából, paprikából. Ki húsos vagy hús nélküli konzerveket produkált, ki tésztaféléket.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
És most nem tisztem a nagy Hűtőházakról említést tennem, de ők is jól kivették részüket a világhíres magyar élelmiszeripari exportból. S itthon is jóllaktunk!!!! Nem segélyből!
A konzervipar az alacsony hatékonyságú iparágak közé sorolandó. Hisz, ahol 85 % az anyag hányad, s 15% a hozzáadott érték (1980-ban bizonnyal így volt), ott a hatékonyság növelése kevés mozgásteret tesz lehetővé az árak csökkentésére.
A cikk még egy igen húsba vágó dolgot említ 1980-ból. A tőkés export kérdését. Nehéz ügy volt. Kötelező volt bármely módon valutához hozzájutni. S bizony, vastagon visszaéltek ezzel némely tőkés importőrök. Ha egy gyár tőkés terve meghiúsult, még büntetést is kellett fizetni. A tőkések egy része pedig gátlástalanul reklamált, leszázalékolt, jogos ár növekményt nem fogadott el stb. Az exportért felelős főmérnök, vezető beosztású dolgozó mennyi álmatlan éjszakát volt kénytelen átélni.
Konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
Ma talán már nem nyomasztó ez a fölény.
Összefoglalóul talán annyit írnék, hogy bizony van hová visszafejlődnie a mezőgazdaságnak, feldolgozó iparágaknak, közös együttműködésüknek!
Kis írásunkat azzal a céllal bocsájtja a Lecsómérnök útjára, hogy egy régi/új élelmi anyagra hívja fel a figyelmet. Ez az anyag az élesztő.
Közönséges kiegészítője a mindennapi életünknek. Szinte minden nap fogyasztjuk a segítségével készült fontos étkeinket, mint a sör, bor, egyéb alkoholos italok, a pékáruk. Ugyan nem közvetlenül fogyasztjuk, hanem a segítségével erjesztett, kelesztett italok, étkek által.
Az élesztőnek számtalan törzse létezik, hasonló és különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. A levegőben, a növények viaszos felszínén ott vannak, készen arra, hogy romlasszanak vagy épen előnyünkre legyenek. A borászok a megmondhatói, hogy a must hozzáadott élesztő nélkül is erjedni kezd rövid idő alatt. Persze, ma már nagyon sokan laborokban előállított speciális erjesztő tulajdonságokkal rendelkező élesztővel oltják be mustjukat. Ez aztán elszaporodik, elnyomja a nem kívánatos tulajdonságú élesztőket, baktériumokat.
Nagyon sok ezer éves múltra tekint vissza az élesztő használata. Az élesztők sütőipari felhasználását eleinte a szesztartalmú italok gyártásakor keletkező hab, erjedésben lévő sör tésztához adagolása jelentette, de a 19. században már több eljárással is elő tudtak állítani sütőipari céllal élesztőt.
Hogy az élesztő és szesz gyártás 1979-ben mennyire lényeges, fontos tananyag volt egyetemi környezetben is, bizonyítja az Élesztő és Szeszipari kézikönyv (Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1979) es közre bocsájtása. Szerkesztői Dr. Gyimesi János és Dr. Sólyom Lajos által közreadott ismeret eszencia.
A könyv részletesen közöl több eljárást a sütőélesztő gyártására nézve. A hazai élesztő gyártás az élesztőt komoly mennyiségben takarmányozási célra is felhasználta. Erről további szakirodalmak tanúskodnak, mint Szesz-és takarmányélesztő gyártás (Mezőgazdasági Könyvkiadó 1986) Írói Kudron József, Simonyi Miklósné. A könyv szerkesztője Dr. Pándy Ferenc, aki a szeszipar kiváló szakértője. A kis könyv az Élelmiszeripari Szakmunkás könyvtárat gazdagította.
Valószínűleg más megjelenések, cikkek is szólnak a mellett, hogy az élesztő jelentősége a korábbi évtizedekben nagyobb jelentőségű volt.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
Mi is szólt az élesztő takarmányozás céljaira való felhasználása mellett? Un. hulladék anyagokból, mint a cukorgyártás melléktermékeként számon tartott melasz, papírgyártás mellékterméke a szulfit lúg, számtalan típusú gabona féle, egyéb cellulóz tartalmú növényi anyagok, szerves és szervetlen nitrogén sók képezték az igen olcsó gyártási alapanyagot. A szójafehérje, lucerna fehérje mellett könnyen előállítható kiváló fehérje és mikroelem forrást jelentett illetve jelent az élesztő.saccharomyces.
És ezzel el is jutottunk a 2050-ről írott kis sorozatunknak a lényegéhez, mit is eszünk 2050-ben? Mai felfogás szerint előre törnek a rovar alapú táplálékok. Ugyan nem kóstoltam még rovar ételt, de úgy érzem, hogy a közönséges Saccharomyces cerevisiae élesztő inaktivált formájának beépítése mindennapi diétánkba feleslegessé teszi, de legalább is csökkenti a nagy rovaripari tervek jelentőségét
Hogyan is készül az inaktivált élesztő?
Élesztő pellet
A sütőélesztő kontrollált higiéniai körülmények között nagy fermentorokban szaporodik. Szaporodásához állandó tápanyag ellátátottságra, főleg szénhidrát, cukor tekintetében gazdag anyagokra, nitrogén tartalmú kiegészítőkre, vitaminokra, ásványi sókra van szükség, de felhasználható jól bármely tejipari hulladék, mint tejsavó is. A szaporodáshoz sok levegőre van szüksége, illetve keveréshez, hogy a szaporodó sejtek mindegyike hozzájusson a táplálékhoz, levegőhöz.
Az inaktiválás hővel történik, már 55 C-n inaktiválódik, de 70 C-n akár 2-3 perc alatt tökéletes a deaktiválódás.
Iparilag az élesztő tejet, mind az élő élesztő mind a már deaktivált élesztő esetében szűrik, koncentrálják. Az élő sütőipari célra szánt élesztőt fontolják, azaz préselik. Előírt szárazanyag tartalma 30 %.
A deaktivált élesztő esetében is megtörténik a koncentrálás, majd a kíméletes szárítás. A túl nagy hőmérsékleten történő szárítás már a tápanyag készlet degradálódását okozhatja.
Lehet otthon deaktivált élesztőt készíteni?
Igen. Élesztő vásárolhat nagyobb tételben, mit 0,5 kg-os, vagy 1 kg-os csomagolás. Én az élesztőt apró darabokra morzsoltam, majd kevés, 50 g porcukorral összedolgoztam egy kezelhető méretű fazékban.. Az élesztő az ozmózis törvényeinek engedve azonnal kezdett elfolyósodni. Ezt segítettem elő azzal, hogy a „levesedő” élesztőt kíméletesen melegítettem folyamatos keverés közben. Rövid idő alatt a teljes élesztő mennyiség eléggé hígan folyó állagúvá vált. Hőmérővel ellenőrizve a hőmérsékletét az élesztőnek, 70 °C -nél megálltam, a hőforrást kikapcsoltam, s folyamatos keverés közben hagytam kihűlni.
A kiszárítást végeztem hagyományos szárítóban, ahol 5 óra alatt 40°C-n tökéletesen kiszáradt vékony rétegben. Ennél bonyolultabb ugyan, de tökéletesebb az élesztőpasztát fagyasztva szárítóban kezelni. A fagyasztva szárítók – szakmai nyelven: liofilizálás - használata a háztartásokban ugyan még nagyon nem általános, de rövidesen elérkezik az idő, amikor ugyanolyan általános lesz, mint ma az otthoni fagyasztó. Az élesztő kiszáradva nagyon hosszú ideig eltartható. Rögtön a kiszárítás után célszerű konyhai robotgépben porítani. Igazából 2 % körüli nedvességtartalomnál akár évtizedekig eláll. Ezt a nedvességtartalmat a liofilizáló használatával könnyen elérjük.
Azon háztartások, ahol nagyobb mennyiségben keletkezik tejsavó, pl. házi túró, sajtkészítés kapcsán, képződik többlet cukor tartalmú lé, mint befőtt lé, régi lekvárok hígított szörpje, ott érdemes az 50 grammos bolti élesztőt otthon felszaporítani.
Morzsolt élesztő összehozható egy habverő robotgépben a tejsavóval, cukor tartalmú folyadékkal, némi liszttel. Folyamatos keverés mellett az élesztő rögtön szaporodni kezd, egészen addig, amig a cukorforrás el nem apad. Ekkor ez a magas élesztő tartalmú folyadék hőkezelhető és szárítható.
Szárazanyagának közel 50 %-a létfontosságú aminosav, tartalmazza az összes esszenciális aminosavat, a B-vitamin család szinte teljes vertikunát, számtalan létfontosságú nyomelemet. A B- vitamin egyes elemeiben oly gazdag, hogy 5 gramm inaktivált élesztő az egész napos szükségletünket fedezi. Így a vasat, mangánt, rezet, cinket, szelént, foszfort, kalciumot, krómot, jódot és magnéziumot, ráadásul olyan formában, hogy a szervezet azonnal hasznosítani tudja őket. Tartalmazza még a D-vitamin elő anyagát, biotint stb. Az élesztő fogyasztása nem élő formában, hanem úgy nevezett inaktivált minőségben ajánlott. Azaz, kelesztésre erjesztéshez már nem alkalmas. Az élő élesztő okozhat nem kívánatos puffadást, a mikrobiom kisebb megváltozását ritkább esetben. Viszont precízen, szakszerűen inaktiválva, az élesztőt már kiküszöböli a készítő a nem kívánatos mellékhatást.
Előnyös tulajdonságai :
Erősíti az immunrendszert.
Szabályozza a koleszterin szintet
Komplex B-vitamin tartalmánál fogva jótékony hatással van az idegrendszerre.
Segíti az emésztést valamint a máj működését és hozzájárul a méregtelenítéshez.
Javítja a bőr, haj minőségét, de jó hatással van az izmok fejlődésére.
Krómtartalma segít csökkenti az inzulinigényt, mivel hatékonyabbá teszi az inzulin-felhasználást.
5 gramm inaktivált élesztő beltartalmi értékei. DV = napi ajánlott bevitel
A táplálkozás céljaira felhasznált élesztő deaktivált formája a Saccharomyces cerevisiae élesztőnek. Ezt hívja a köznyelv sör vagy sütőélesztőnek. A háztartások általában 50 g körüli kis kicsomagolásban jutnak hozzá, a frissen vásárolt élesztő jó hűtőben tartva 2 hétig eláll. Aztán megbarnul, legtöbb esetben penészes lesz.
A deaktivált más szóval inaktivált élesztő elérhető tudatos táplálkozást hirdető szaküzletekben por vagy kis pellet formájában. Vízben, tejben jól feloldható, nem hajlamos csomósodásra. Színe sárgás, illata kellemes, az élő élesztőére egyáltalán nem hasonlító.
Felhasználása mint étel összetevő, fűszer, ízjavító. Mágikus összetevője a tejmentes, sajt-szerű vegán ételeknek, melyek egyre jobban kedveltté válnak. Az íze, aromája, nem egészen a cheddar sajtéra hajaz, vagy más jobb sajtéhoz csak részben hasonló. Nem, az inaktivált élesztőnek egy csak rá jellemző, egyéni, de rendkívül kellemes sajtátságos aromája van—kicsit sajtra emlékeztető, kicsit mogyoróra hasonlító, egy kicsit a híres ötödik ízre, az umamira emlékeztet.
Az inaktív élesztő nagyon jól illik a hüvelyesekhez, különösen a babos ételekhez. Extra zamatot ad, növeli az íz mélységét. Egyszerűen szuper párosítás! Hidegen sajtolt olajjal és fűszerekkel összekeverve, finom krémként pirítósra kenhető, ami egyben ízletes és egészséges.
Jellemzően a sütőipari termékekben a tápanyag összetételt javítja, iparilag csökkenthető vagy elhagyható általa a L-cysteine hydrochloride adalék.
Háztartási felhasználása
„A legegyszerűbb fogyasztása: bármilyen ételbe vagy joghurtba keverve!
Készételekre, salátákra szórjuk ízesítőként, keverhetjük turmixokba, gyümöcs-, zöldséglevekbe. Főtt és nyers ételekhez is tökéletes. Szimplán csak bele kell szórni valamibe vagy rá kell szórni valamire. Nagyon egyedi és sajtos ízhatás érhető el vele. Finom íze mellett roppant egészséges is ám. Tele van fehérjével, B-vitaminokkal, folsavval, magnéziummal és cinkkel”
Előző nap áztassuk be a lencsét, ha van időnk főzzük is meg. A beáztatott lencse hamar, 10 perc alatt megfő. Szűrjük és csepegtessük le.
Az olajon pirítsuk meg a hagymát, fokhagymát, adjuk hozzá a fűszereket és a paradicsompürét is.
Tegyük bele a szószba a lencsét, alaposan keverjük el. Kavarjuk és süssük néhány percig, majd adjuk hozzá az őrölt mandulát is, keverjük el alaposan. Ha nagyon sűrű és száraz a keverék adagoljunk hozzá apródonként kevés vizet, de tartsuk szem előtt, hogy sűrű, formázható maradjon a massza, hiszen úgy tudunk majd fasírtgolyókat formázni belőle.
A masszát nagyvonalúan, botmixerrel turmixszoljuk egy kicsit, de csak annyira, hogy bőven maradjanak benne egész lencseszemek, véletlenül se legyen a massza homogén.
Formáljunk golyókat, ízlés szerint kisebb vagy nagyobb fasírtokat, amelyeket helyezzünk olajozott sütőpapírral bélelt tepsire.
Öntözzük meg a fasírtokat a BBQ szósszal.
180 fokos sütőben körülbelül 30 perc alatt sül meg, de ez függ a golyóbisok nagyságától.
Nem kell aggódnunk, hogy a fasírtjaink sületlenek maradnak, hiszen minden, amit beletettünk már előre főzött vagy nyersen is ehető volt. Akkor tekinthető a legoptimálisabbnak, ha a BBQ szósz szépen rápirul.
A deaktivált élesztő használható szószok, levesek, húsleves, saláta öntetek, mártogatósok sűrítésére.
Olvasva a tészta nyújthatósági tulajdonságait javítja az inaktivált élesztő hozzáadása a liszthez, nyomban kipróbáltam a hatást. Kalácsot készítettem, amelynél a szokásos recepthez egy csapott evőkanál élesztő port adagoltam. A dagasztás és pihentetés után hihetetlen élményben volt részem. A kalács fonathoz készített hurkák elkészítése könnyű volt, a tészta anyag nem ugrott vissza. Kinyújtva egy adag tésztát, vékonyra tudtam nyújtani. Vagyis a tészta jól formázható. Egyéb tekintetben nem romlott a tészta kelési tulajdonsága, a sütési tulajdonságok nem lettek kedvezőtlenebbek. A kalács szépen feljött. S ami extra meglepetés volt, a kalács eltarthatósága a tészta élvezhetőségére nézve egy teljes nappal meghosszabbodott.
Az inaktivált élesztőről mesterkurzust lehetne, s talán kellene is tartani. Úgy vélem, nagy jövő előtt áll ezen konyhai kiegészítőnek a gyártása, felhasználása. Természetesen a takarmányozásban is lesz megújuló szerepe.
Érdekességképpen még megemlíteném az élesztővel kapcsolatban a Vegemite és Marmite termékeket. A Wikipédia megfogalmazásában :
A Vegemite (kiejtés [ˈvɛdʒɨmaɪt] kb. vedzsimájt) Ausztráliában igen népszerű, a mindennapi étkezés és szinte a nemzeti identitás részét képező „kennivaló” élelmiszer magas só- és glutaminsav-tartalommal. A receptet Cyril P. Callister Melbourne-ben dolgozta ki 1922-ben.
A sörgyártásból visszamaradó, magas élesztőtartalmú cefréből autolízissel készül, só, különféle vitaminok és zöldségek hozzáadásával. Állati származékot nem tartalmaz, így vegetáriánusok is fogyaszthatják. Sokrétűen lehet felhasználni, de elsősorban a kenyérre, vajas kenyérre, vagy vajas pirítósra egész vékonyan felkenve fogyasztják. Íze erősen sós, umamis, kesernyés, pikáns, a glutaminsav miatt kissé a szójaszószra, vagy a szardellapasztára, illata kissé a barna sörre, vagy cefrére emlékeztet. Színe sötétbarna, állaga viszkózus, sűrűn krémes. Sárga címkés üvegben árulják.
Élesztő fogyasztásának mellékhatásai:
Ezen mellékhatások esetlegesek, nagyon ritkán fordulnak elő.
Nem ajánlott nagyobb mennyiséget fogyasztani belőle egyszerre. Napi ajánlott mennyiség 3-4 gramm.
Keveseknél Tyramine tartalma migrénes fejfájást indíthat el. Ritka mellékhatás.
Arcpirulás, melynek oka egyeseknél, hogy az élesztő igen magas Niacin (B3-vitamin) tartalma, 10 grammja már a napi dózis több mint duplája. A kipirult arc párosulhat viszkető érzéssel. Rövid idő alatt múló panasz, legfeljebb 20 percig tart. Semmiféle további károsodást nem okoz.
Nagyon keveseknél, IBD betegeknél, a már kifejlődött tűneteket esetleg erősítheti.
Tehát, bár elenyésző az esélye bármilyen fenti panaszoknak, érdemes az élesztő fogyasztást először kis dózisban elkezdeni.
Történetem Kovács Béláról szól, aki nyugdíjas ember egy faluban valahol Dunántúlon. Béla nyugdíja kicsit kevés, ami nem teljesen az Ő hibája, de ez most nem ide tartozik, más történet.
Béla szeretné nyugdíját kicsit kiegészíteni, így erősen gondolkodott, hogy mihez is kezdjen? Szakmájára nézve Tartósítóipari mérnök, a jól felkészültek közé tartozott valaha, érti a szakma minden csínját-bínját.
Párja, Klárika egy nap, szokás szerint a reggeli előtt megkérdezi „ Te Béla, ma mi legyen ebédre?”
Béla rávágja, szinte öntudatlanul, hogy legyen krumplisnudli, prézlivel, némi gyümölcs szósszal. És lett!
Burgonya feljött a pincéből, a liszt lejött a padlás biztonságos moly mentes ládájából.
Burgonyát a kis kertben termelik meg, a tojást Kálmán szállítja hetente, rétesliszt van, s most a nudli nem prézlivel, mákkal lesz meghintve.
Elkészítés
A krumplit sós vízben puhára főzzük. Meghámozzuk és még langyos állapotban krumplinyomón átnyomjuk.
Megsózzuk, hozzáadjuk a tojásokat és annyi lisztet, hogy nem túl kemény, de már jól gyúrható tésztát kapjunk (a krumpli minősége határozza meg a liszt mennyiségét).
Deszkán centi vastag lapot nyújtunk belőle, amelyet 5 cm széles csíkokra vágunk.
A csíkokból centi vastag szeleteket, majd a szeleteket a tenyerünkkel a lisztes deszkán magunktól elgörgetjük, így keletkezik a nudliforma.
Forró, sós vízben kifőzzük (míg feljön a víz tetejére). Nosalty recept
Mire mákkal meghintették, s éppen ültek volna asztalhoz, csengetnek. Ugyan nem ebédre jött, de Irénke, Klári barátnője szívesen leült velük nudlit enni. Étkezés csendben folyt, s hogy az étvágy se menjen el, a déli hírek is ki lett kapcsolva.
-No, hogy ízlik ?
- Hát, ez fantasztikus, így Irénke. Te Béla, ebből nagyon sokat el lehetne adni, mások is szívesen főznének egyszer-egyszer krumplisnudlit. Prézlivel, dióval, mákkal, levésbetétnek, akár darált hússal összerakva.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
Egy héten át jártam az ismerősöket, s próbáltam felmérni, hogy tényleg lenne-e igény a krumplinudlira?
Egy hét után Klárikával összegeztük a tapasztalatokat, Ő a fodrásznál, a boltban, s a számtalan barátnőnél érdeklődött. Az eredmény?
Tekintve, hogy a falucska 3 ezer lelkes, az emberek harmada hetente 1-2 alkalommal szívesen enne ebédre, akár reggelire, vagy desszertként krumplinudlit, esetenként fejenként 20-25 dekás adagokat számolva, adódott, hogy legkevesebb 600 adag krumplinudli fogyna hetente, ami 20 dekánként számolva heti 120 kg krumplinudlinak felel meg.
Nosza, Béla és Klárika kipróbálják magukat. A legközelebbi fogyasztói vásárra elkészítenek 100 adagot, amelyet egy nagy fazékban tárolnak. A nudli még meleg, illatos. Vittek ugyan magukkal papír tálkákat, de többen, együtt élve a környezet kíméléssel, hazaszaladtak edényért. Így 11 órára minden elfogyott, s még lett volna vevő bőven.
Béla és Klárika egy hét múlva már két fazéknyi krumplinudlit vitt ki a heti piacnapra, s már várták őket az asszonyok. Már jobban felszerelkeztek edényekkel a vásárlók, alig kellett elhasználni a papír alapú tálkákból.
Ezen a délelőttön már fél tizenegy órára minden elfogyott, s a kedves vásárló hölgyek bíztatták a nyugdíjas párt, hogy csak jöjjenek újra, a közeli lakótelepről is megindult az érdeklődés. Komoly üzletnek tűnt a dolog.
Eddig nagyon mérsékelt árat számoltak, hisz nem nyerészkedni akarnak. Így Béla kiszámolta a bekerülést, mi mennyibe került, hozzászámolva az elkészítés idejét nagyon méltányos órabért elszámolva maguknak. Béla még szerény profitra is gondolt, mert hát kapitalizmusban élünk.
A krumplinudlihoz vittek ki magukkal darált mákot, diót, sőt morzsát is, de azt külön árulták, nem kötötték a krumplinudlihoz ezek megvásárlását.
Ezen a második alkalommal, már 150 adag nudlit adtak el, majdnem 10,000 forint tiszta nyereségük lett. Mellé még kasszíroztak további 10.000 forintot a 10 órányi munkájukért cserébe.
Mosolyogtak az eredményen, de hát nem meggazdagodni akartak, csupán kitölteni az egyhangú nyugdíjas napokat.
Történetünkben eddig a napsugaras sorok.
Innentől kezdve megkezdték a felkészülést a nagyobb mennyiség készítésére. Egyelőre kölcsönöztek egy 300 literes fagyasztót, volt saját 45 literes rozsdamentes fazekuk. Kéz alatt vettek egy 30 literes dagasztógépet. Béla krumplira szerződést kötött Lacival, aki nagyban termeli a burgonyát, jó minőségben. Kérték Kálmánt, hogy már csak őket lássa el tojással.
Gizikével is tárgyalt Béla, aki a könyvelőjük lett.
Már nem unatkoztak, hisz minden napra akadt bőven munka. A szomszéd faluban is híre ment a krumplinudli készítésnek, s hívták Béláékat oda is árusítani.
Itt mondanám el azt régi kis anekdotát, amit még diákkoromban tanultam meg egy tanáromtól.
-Egy asztalos székeket készít. Barátja kérdezi, hogy mennyiben lenne egy szék? 3.000 forint.
Jó, akkor szeretnék rendelni 100 széket. Az tehát 300,000 forint, ugye?
Hát az bizony egy kicsit több, 600,000 forint lenne.
- Hogy-hogy?
- Így a barát.
- Hát egy székhez még lopom az anyagot, de száz székhez már vennem kell.”
Nos, Béláék is így jártak. Mire Béla végigjárta a bürokrácia útvesztőjét, beszereztek engedélyeket, egyetértéseket, orvosoltak kifogásokat, megoldottak kreált problémákat, igen sokba került mindez.
Tehát a krumplinudli adagonkénti árát fel kellett emelni. Ez nem is okozott gondot, mert annyira szerény árat számoltak eddig, hogy a vevők néha több pénzt akartak otthagyni.
Klárika pedig csak főzött, gyúrt, csomagolt, berakta, kirakta a krumplinudlit a fagyasztóba, fagyasztóból, fogadta a benéző vásárlókat, miközben Béla piacozott, papírozott.
Hét végére nagyon elfáradtak, már egyáltalán nem okozott örömöt a munka. Igaz, eljutottak a heti 600 adagig, melyet megcéloztak néhány hónappal korábban.
Életük, konyhájuk teljesen átalakult. Már nem a maguk urai voltak, sodródtak a krumplinudli lendületével.
Egy nap Béla azzal jött haza, hogy a faluban évek óta üresen álló, bezárt éttermet ki kellene bérelni. Még ott vannak a főző alkalmatosságok, vesznek egy nagyobb dagasztó gépet, van ott még fagyasztó, hűtő alkalmatosság is.
Bővíteni kellene, Béla, mondja Klárika. S mivel a kapitalizmus jelszava a bővített újratermelés, ennek szellemében helyrehozatták a korábban bezárt éttermet, felvettek egy idős nénit segítségnek.
Mindez nekik 5 millió forintjukba került, s az idős néni, bár szerény bérrel beérte, mégis csak ki kell fizetni, a krumplinudli árát ismét jelentősen emelni kellett.
Még ezt is elnézte a bővülő vevőkör. Már heti 2.000 adagnál tartottak. Új burgonya, tojás, mák stb. beszállítót kértek fel.
S a költségek csak szaporodtak. Új szerződés a villanyosokkal, gázosokkal, karbantartásra, biztosításra. Emelkedtek a befizetendő tételek.
Azt vették észre, hogy a heti 2000 adag legyártásába, még ha emelték is az árat, ez már nem fér bele. Újra bővíteni kell.
Igen ám, de egy ponton a mennyiség minőségbe csap át. Már ekkora tétel eladásához, marketingeléséhez szükség lenne egy képzett szakemberre.
A fodrász Julika informatikus fia el is vállalta a dolgot. Igaz, nagy érvágás volt a gyerek kifizetése. Havi nettó 500,000-t kért, mondván, hogy ez egy szerény, baráti ár. Kért egy laptopot, jelentős hozzájárulást a kocsifutáshoz. Kiderült, hogy a nettó 500,000 forint kifizetésére havonta további 350 000 Ft közteher kifizetését jelenti az állam felé!
Jelentkezett az Önkormányzat is többféle befizetésre igényt tartva.
A munka ment rendesen, csak hát nem lehet minden héten árat emelni. Pedig arra lett volna szükség.
Így hát Béla és Klárika egy év után kénytelen volt bezárni. Összes megtakarításuk oda lett, s innentől kezdve életük leggonoszabb évének tekintették az elmúlt esztendőt. Soha többé krumplisnudlit nem készítettek.
Talán itt le is zárhatnám a történetet. Mert ez történt egy olyan időszakban, amikor az állam saját propagandája szerint támogatta az élelmiszer feldolgozó kisvállalkozókat.
Történt, hogy a szomszéd falúban Ede vérszemet kapott a krumplinudli sikere láttán. Az éttermet kibérelte, s úgy döntött, folytatja a krumplinudli gyártását. Természetesen Béláékkal nem konzultált, nem kérte fel őket a tapasztalatok megosztására.
Ede nem hiába arra alapozott, hogy az állam által propagált élelmiszerfeldolgozó kisvállalkozó pályázati pénzekből némi ismeretségre alapozva jelentős összeget tud átvenni. Többféle pályázati pénz, adó csökkentés, kiegészítés, vissza nem térítendő támogatás stb. formájában Ede kissé túl lőtt a célon. Mert akkora kapacitást építtetett ki, hogy már 5 kerekedő kartársra lett szüksége.
A megújult feldolgozó soron dolgozott 8 ember, aki harmadát keresték az 5 friss, informatikus fiatalnak.
Ede a támogatások ellenére fél év alatt tönkrement. Igaz, búnak ne adjuk fejünket, nem a magáéból költött. Vannak még új Bélák, új balekok, új pályázatok, sebaj!
Történetünk utóhatása az, hogy a környező településeken a családok megszokták, megszerették a krumplinudlit. Elkezdte gyártani egy multi cég, amely csodák csodájára jól profitált. Többféle ízben, többféle mentességgel bocsájtotta piacra termékét. Az árat látva Béla bácsi és Klári néni elszörnyedtek, de a magas ár ellenére fogyott a termék. Igaz, a multi cég műanyag csomagoló eszközt használt, eldugható (ha nincs szem előtt, akkor az nincs) csomagoló anyaggal.
Mi a tanulság?
Béla bácsi, mint vérbeli tartósító mérnök a Kertészeti Egyetem Tartósító Karának kiváló volt hallgatója nem érte be ennyivel.
Egy nap reggeli előtt szokás szerint elhangzott, hogy ma mit főzzek? Béla bácsi káposztás tésztára vágyott volna, Klári néni szívesen evett volna kis káposztás pogácsát. De hát a pirított káposztát elkészíteni bebüdösíti a lakást, múltkor is elreszelte Béla bácsi a kezét.
-Te Klári, csináljunk egy fagyasztott pirított káposzta üzemet.
Klári néni kis híján fejbe csapta Béla bácsit, de Ő feltartotta ujját.
-Nem addig a Klárika. Most okosabbak leszünk, mindent előre elrendezünk. S tudod kik fognak segíteni? Minap olvastam a Lecsómérnökök Gazdasági Blogján a lecsos.blog.hu -n , hogy két volt végzős diákja az Egyetemnek, már nem annyira fiatalok, de éppen az Egyetem legvirágzóbb időszakában végeztek és később igazi gyakorlati munkával foglalkoztak, elvállalja induló kis vállalkozások közgazdasági és technológiai tanácsadását segítve a tulajdonosokat az úton. Biztos a siker!!!
Egy év múlva.
Béla bácsi és Klári néni boldog kis üzem tulajdonosok. Beváltak a Lecsómérnökök!
És mi lett Edével? Ő új pályázati lehetőséget talált, üvegházat üzemeltetett. Fél évig!!! Igaz, ő nem fordult a Lecsómérnökhöz.
We arrived to a new era in Hungary. We have a problem. The great generation wants to retire. Father and Mother want to pulls out the share transfer form from the drawer. They want to handover the responsibility. But we have a problem. The corvinusonline.blog.hu wrote about if father and mother hand over the company to the next generation, only 3 companies out of 10 survive the first year after the company handover.
It means, 70% handed over companies are going to bankrupt by the end of the first year! Which is a lot! Let’s see the numbers! – KSH – Hungarian Statistics Agency, in Hungary there are 11 749 companies, and self-employed in field manufacture of food, beverages, and tobacco production. Let’s say 5 000 companies have a problem with the generation hand over. It means, 5 000 company owners sign the share transfer form. It means, after one year, out of this 5 000 companies only 1 500 companies - 3 500 companies went bankrupt. If this was the case, it would be seriously visible in GDP! This must be prevented!
Let’s be more specific!
Mother and father don’t want to hand over the responsibility. Mother and father want to secure the children’s, and grandchildren’s future! This is a little bit different questions, than they want to hand over the responsibility. But what the children, and grandchildren want? The answer is simple. Maybe they want to work for the company, maybe not. The children and the grandchildren want to have reasonable, spendable free net. monthly cash-flow.
This means, that the family has a challenge! A serious challenge! This question is the following:
How can I – as a company owner – acquire and integrate the knowledge what we need to achieve the right impact? Where can the knowledge come from? What knowledge do we even need in this position? A change of perspective may be needed?
As a Food Engineer M. Sc., for example, I can help by reviewing the company's operations, determining the real costs of production, looking at quality costs, etc., in order to we present with the team a good operational plan to the decision-makers.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
És valóban, a szomszéd helyiségben hosszú asztalok mentén svédasztal, végtelen sorban különféle színű, formájú, illatú ételek sorakoztak. De vajon az ízük nem egyforma? Ahogy sugallták a sci-fi novellák a jövő ételeiről. Az asztalokon melegentartó edényekben különféle levesek sorakoztak, kancsókban friss italok kellették magukat.
- Te, Ferenc, szólít meg Zsigmond barátom, nálunk ez a típusú kiszolgálás a divat.
- Az emberek egyre inkább támaszkodnak a mindennapi főétkezéseik alkalmával a közös étkezésre, vagy házhoz szállíttatják az vacsorájukat. Ez a házhozszállítás már a te korodban is bevett szokás, s mára kifejezetten elfogadott, mindennapi megoldása a népélelmezésnek. Közösen étkeznek a gyerekek már az óvodában, végig az iskolai oktatási rendszerben, az egyetemig bezárólag. Így garantáltan jó minőségű táplálékhoz jutnak a fiatalok, megismerkednek a különféle zöldségek, gyümölcsök, húsfélék választékával, találkoznak a konyhatechnológiai fogásokkal.
- Csak annyi ételt vesznek el, amennyit elfogyasztanak, már zsenge korukban elsajátítják a „takarékos” étkezést. Szinte ismeretlen az ételmaradék!
- A nagy tételben való közös étkeztetés az elkészítést energiatakarékosabban oldja meg, mint az otthoni adagonként való főzés.
- Például, a telefonodról pontosan tudod, hogyha Francia hagymalevesre van gusztusod, akkor azt hozzád legközelebb hol kaphatod meg. Vagy éppen hol készítenek egy bizonyos napon Ponty halászlevet, vagy éppen Rántott sajtot vajas zöldbab körettel. És ez is egy program a családnak, hogy közösen mit fogyasztanának szívesen.
- És ha beül a család egy mozi előadásra, (ismét divatba jön a mozi, régi és új filmek garmadájával) vagy egy Koncz Zsuzsa koncertre (hologramos előadás, tiszta hangú, csodás élmény), akkor a pattogatott kukoricát remekül helyettesíti egy zacskó liofilizált cékla vagy mondjuk gyümölcsszelet.
Tehát Zsigmonddal besorolunk az asztalok mentén a sorba a magunk papír tányérjával. Minden eszköz természetben lebomló anyagból készül, még a poharak is valamilyen kukorica alapú anyagból vannak.
Az első asztalnál máris megfogja az „orromat, és a szememet” egy vegán burger. A fasírtja nagyon hasonló a valódi húsos fasírthoz. Szívesen teszek tányéromra egy burgert. Van benne bőven hagymakarika, saláta, uborka.
– Ezeket az alapanyagokat a jelen folyó vásáron felállított és üzemeltetett farm épületekből szállítják! A zsemle kicsit ki van vájva, bőven van benne hely a finom mártással leöntött vegán pogácsának! Íze annyira megfogott, hogy nyomban rátekintek az asztal lapján felvillanó összetételre.
Főtt bab, főtt rövid szemű rizs, többféle reszelt zöldség: hagyma, sárgarépa, gomba, darált olajos magvak keveréke, mint mandula, dió, tökmag, zsemlemorzsa, kókusztej, mint nedvesítő anyag, (esetleg tojás), fűszerek, mint liofilizált fokhagymapor, szerecsendió, feketebors, fűszerpaprika, őrölt kömény, tengeri só, és a sütés előtti panírt borsóliszt adja.
Nos, a kisütött vegán fasírt olyan elementárisan finom, hogy memorizáltam azonnal az összetevőket, - arányaiban is -, és az egyszerű készítés menetét is. De ezt a pogácsát sok más hús nélküli fasírttal egyetemben tőlünk nem messze készítik, mintegy workshop keretében oktatják a háziasszonyokat.
Egy következő tálban lencse alapú pogácsa van a kivájt zsemlében, de abban van kevés finomra darált marhahús is. Az is nagyon finom.
A zsemle kivájatában a zöldségek társaságában üldögélő pogácsákat csipke vagy gomba kecsappal lehet megöntözni.
Most értem csak meg, hogy a jövő táplálkozása nem teljesen lesz húsmentes, hanem egy nagyszerű ötvözete lesz a különféle élelmi anyagoknak.
Mert mi is sokféle képen fűszerezzük a tájjellegű ételeinket, ahogy a töltött káposzta is ahány falu, annyi íz.
Elfogyasztva két töltött zsemlét, megkívánok egy korty italt. Mindenféle növényi tejek, fűszeres ízű erjesztett zöldség italok, paradicsomlé között megfog a „Húsleves„ felirata a kancsónak! S jócskán hiányzik is már belőle, tehát ismert és népszerű ital lehet.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
- Ferenc, látom, hogy kicsit idegenkedsz az angolosan „Bone Broth”-tól.
- Ne tedd, sőt vidd haza ennek az ideáját! Semmi nem véd meg jobban az ízületi panaszoktól, mint a kollagénekben igen gazdag, jó ízű csontleves! Kóstold csak meg!
- Itt, a bemutató vásáron egy hatalmas pavilonban tanítják az embereket a készítésre. Igaz, hogy nem vegán étel, de senki nem szeret nyögdécselni idős korában, s hosszú órákat üldögélni különféle rendelőkben. Már a 2023-as években is népszerű ital volt például amerikai nagyvárosokban, ahol utcai büfékben árusították. Való igaz, hogy elkészítése kicsit macerás, hosszadalmas, de tipikusan az az élelmiszer, amit nagyban kell készíteni.
- De hogyan is készül?
- A marha, sertés, baromfi csontot kisebb darabokra aprítják, majd kevés zsiradékon megpirítják. Ezt a csontot aztán egyszer felfőzik, eltávolítják a felszínre úszó habot. Majd adnak hozzá ízesítésül zöldségeket, sót, s kukta fazékban főzik hosszú órákon keresztül.
- A kész levest leszűrik, és máris fogyasztható. Ez gyógyszer!!!!!
- Sőt, tovább megyek! Jó minőségű kefir és csonté egyidejű fogyasztása 3-4 napon keresztül, és semmi más, teljesen rendbe hozza a fennálló gyomor és bél panaszokat! 3-4 nap gyógyulása a beleknek, és a bélfal mikro sebeinek záródása megtörténik. Tehát megszűnik az az irritáló béltartalom jelenléte, amely miatt a bélfal gyógyulása nem tud megindulni!
- Van egy pavilonunk a vásár területén, ahol kifejezetten a böjtöt tanítják az érdeklődőknek. „Hagyd pihenni a szervezetedet!” címmel.
Öntök is magamnak belőle, de Zsigmond megállít. A fél pohár csontléhez hozzátölt nekem egy félpohárnyi sűrű barnás levet. „Bablé„ olvasom a kancsó oldalán.
- Ez a bablé a bab puhára főzése során keletkező főzőlé. Növényi tejként használják, pici sóval kifejezetten jó ízű, könnyen emészthető, fehérjékben gazdag ital. A csontlével pedig mennyei! Szerintem 2023-ban otthon is el fogjátok készíteni.
- Valóban nagyon kellemes ízű, szinte üdítő ital ez a különleges mixtúra.
Részemről én már jól is laktam, még csipegetni sincs már kedvem. Zsigmond unszolására azonban a következő tálcán magát kellető burgonya kolbászt még megkóstolom. Ahogy érzem, tartalmaz pirított burgonyát, pirított hagymát, jócskán fűszereket, érzek benne egy adag lencse ízt is. Valószínűleg a „bélbe” töltött massza ettől köt meg, vagy a hozzáadott tojás is segít benne.. Úgy tűnik, a kolbászkákat főzték, majd átsütötték. Ez is tényleg kiváló!
Már kisebb érdeklődéssel végig ballagok a terített asztalok mentén. Feltűnnek a kiváló, réten legeltetett marhából készült steakek.
- Ferenc, lehet, hogy a húszas években az a felfogás volt, hogy zömében növényi táplálékon élünk majd. Igen, ez részben igaz. A magyarok 30 évvel ezelőtti évi 60-70 kg / fő húsfogyasztását kevesebb, mit felére csökkentettük. De hát tudjuk, hogy még a fizikai munkát végző paraszti rétegek is hetente egy, legfeljebb két alkalommal jutottak húshoz. De az a hús, amit előállítunk minőségi és tényleg „egészséges” hús volt, ahogy már most is az lett!
- Manapság sok helyen felhagytak a gabona termesztésével, már a talajok is kimerültek, sőt elfogytak az eke alól a sokévi szántásokat követően. Ezen helyeken nagyon jól gondozott, öntözött legelők vannak, ahol a legjobb minőségű marhahúsok nevelődnek. Társadalmunk csökkentheti a hús fogyasztását, de nem nélkülözheti! Az állatok nagyon sokféle alapanyagot adnak, mint a bőr, szőr, kollagénekben gazdag csont, mócsingok.
- A húspótló készítmények, törekvések azok előállítására száma végtelen! A sokféle bab, lencse, borsó sokféle ízű, aromájú alapanyagot szolgáltatnak. A rizs, buris, szezámmag, cirok és további gabonafélék, de azért a búzáról sem mondunk le, biztosítják a szénhidrát szükségletet. A gomba termesztése soha nem látott mennyiségben és minőségben folyik. Szinte minden húspótló étel tartalmaz gombát.
- Termesztése kis és nagy léptékekben megoldott, tucatnyi fajta szaporítóanyagát árusítják.
- A mára teljesen általánossá váló fagyasztva szárításnak – liofilizálásnak- köszönhetően porított zöldségek, gyümölcsök hozzáadása gabonalisztekhez, babkeverékekhez, tejalapú termékekhez, húsfélékhez megszokott biológiai érték növelő technológiai fogás.
- De ballagjunk tovább!
- A 2023-ban világrengető ötletnek kikiáltott műhús nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sem a 3D eljárással készített „dolog”, sem a sejttenyészetben előállított „hús”. Van, és vásárolható, ára már nem horribilis, mégsem tudott hazánkban elterjedni. Valószínűleg az állateledelekben lesz némi szerepe a rovarfehérje mellett. A rovarfehérjékről kiderült, hogy sokaknál allergiás reakciót okoz. Végül is ez egy kicsit idegen fehérjetípus szervezetünknek. De a rovarokról nem mondunk le, mert a kitin anyaguk segítségével nagyszerű ragasztókat, műgyantákat pótló anyagokat hoznak létre. Komoly nagyságú üzemekben szerte az országban vannak élelmiszer és növényi hulladékokra alapozott rovarport előállító üzemek.
- A műhús pedig jobbára csak húspogácsaként használható, és bár ízesítésük jó, de mégsem tudott igazán gyökeret verni. Tudomásom szerint pástétomokban felhasználják, bár a vicces mondás szerint kimerítik a „ se hús, se hal” fogalmát.
- Szóval, Ferenc, ott a piros abrosszal letakart asztalnál többen is hasonlítgatják a műhúsból és valódi, első osztályú marhahúsból készült húspogácsa ízét.
Zsigmonddal odaballagunk a jelzett asztalhoz, ahol egy nagyon szimpatikus idősebb bácsi készíti elő a húspogácsa szeleteket, amiket egy szeletke, a szocialista időkből ismert félbarna kenyérre tesz. A bácsi vonásai nagyon ismerősek. Meg is kérdem tőle:
– Mondja uram, nem a Tas Vezér utca 5-ben lakik vagy lakott?
A bácsi meglepetten tekint fel, s akkor már látom, hogy ez bizony Jenci kicsit megöregedve, akit én fiatalként ismerek 2023-ból!
- Maga az Feri bácsi? Ismer fel a Jenci. Ez az első találkozásom a múlttal! Izgalmas, mert kiderül, hogy nem álom a 2050-es év. Megállapodunk, hogy a napokban összejövünk egy italra és egy beszélgetésre.
- Jencikém, most csak végezd a dolgodat. Zsigmond barátommal alávetjük magunkat az ízlelő próbának. Pillanatok alatt előttünk a 3 kis katona rajta a küllemre eléggé hasonlatos húspogácsa szeletekkel. A falatkák megszámozva, s kicsit félrevonulva egy asztalnál kényelmesen végezhetjük a kóstolót. Nyomtatott papír, grafit ceruza és a szempontok. Íz, illat, kinézet, szín, textúra, állag, összebenyomás.
Zsigmonddal sokat ízlelgetünk, s próbálunk igazságot tenni a sorrendben. Végül megoldjuk a feladatot, kihozzuk mindketten az 1 számmal megjelölt falatkát győztesnek.
Jenci megsúgja utólag, hogy bizony az 1. minta az igazi, s az emberek zömében azt hozzák ki elsőnek.
- Mert végül is tegyük kezünket a szívünkre, egy marhahús izomzatából kivett és táptalajon nevelt anyag hús vagy vegán minőségű?
Zsigmond szerint a sejtosztódással nyert műhús nagyon megfelel állati takarmányozás céljaira. Ezen a téren szinte nélkülözhetetlen. Másrészt pástétomok része is, ahol nem a legfontosabb szempont az alap hús minősége.
Szólnak, hogy foglaljuk el helyünket, mert folytatódik a beszélgetés. Még, hogy csillapítsam feltámadó szomjamat, egy pohárka rózsaszínes tónusú italt kapok fel. Ahogy emelem számhoz, megérzem az illatot, s azonnal gyermekkorom emlékei árasztanak el.
- Hiszen ez csipkebogyó tea!! Kiáltok boldogan! Gyermekkoromban, az óvodában, iskolás napközis étkezéseknél sokszor adták. A napközis konyhák jellegzetes illata volt a fövő csipkebogyó tea illata.
- A csipkebogyót szorgalmas kezek szedték és adták le az erre kijelölt Herbária átvevőkben. Én emlékszem az egyik reklámra is, ahol a három muskétás ígérte a címkén, hogy megvédi a szívünket.
- „A csipkebogyót egyes vidékeken hazai citromnak is nevezik, mivel több C-vitamint tartalmaz, mint a citrom. A népi gyógyászatban különösen ajánlották fizikai megterhelés, betegség időszakában, jó hatással van a nyálkahártya és a bőr egészségének megőrzésében is.”
Csajkovszkij: Csipkerózsika
Vendéglátóim már nem látszanak türelmetlennek, hogy nem ülök le folytatni a beszélgetést. Egy kedves hölgy, Annamária meg is jegyzi.
- Ferenc, az ámulata és csodálkozása, hogy a legrégebbi idők kedves italával találkozik, nagyon is része a mai táplálkozásunknak. Az elmúlt 100 évből merítünk fogyasztandó termékeket, recepteket. Elmondhatjuk mindahányan, hogy táplálkozásunk nem azért korszerűbb, mert 2050-et írunk, hanem mert merítünk a régi bölcsességekből. 2023-ban Önök korszerütlenebbül táplálkoztak, mint ma mi. Igen, a kóstolt csipkeital liofilizálással sűrített csipkelével van édesítve. Csipkelé, csipke cukorral ízesítve. És hasonló módon készítünk számtalan gyümölcsitalt, zöldséglevet. Ha kicsit tovább lép, lát egy halvány lila színű italt. Redlove nevezetű piros bélű alma liofilizált héja kiáztatva langyos vízben, és ízesítve a piros húsú alma besűrített levével.
Megjegyzem, hogy ezt az almát már én is ismerem 2023-ból, magam is liofilizáltam a hámozott szeleteket, s a héját is szárítottam almatea készítése céljából. De hogy az almaléből sűrítményt készítsek???!! Zseniális ötlet!
- Az alma maga bőternő, nagyon ízletes, ellenálló és ami a lényeg, kis termetű, ami meg is felel az új klímakihívásoknak.
Most már elfoglalom helyem, s éppen az előzőleg hozzám szóló Annamária beszél a közétkeztetésről.
Említi, hogy már 2024-ban Angliában felismerték, hogy a gyermekek ingyenes, általános közös étkeztetése jó hatással van iskolai teljesítményükre. Mára ez (2050-ben) mindenütt így történik, kiegészítve a svédasztalos tálalással. A maradékokat pedig a legközelebbi rovarpor gyárban hasznosítják. Megemlítik, hogy a sok-sok évvel ezelőtti (húszas évek) nagy csinnadrattával bevezetett programok, miszerint naponta 3-5 féle zöldséget tartalmazzon az étkezés hamvába holtak. Említést tesz Annamária még arról, hogy vita volt, hogy az iskolás korú gyermekek kapjanak-e tízórait és uzsonnát, amennyiben a teljes napot az iskolában töltik. Aztán felülkerekedett az a vélemény, hogy nem szabad folyamatosan terhelni az emésztőrendszert, időt kell hagyni, hogy a gyomor rendszeres időközönként kiürüljön.
Kiderült, hogy a böjt része a „táplálkozásnak”, azaz ajánlott szabály, hogy a legutolsó és legelső táplálkozás között teljen el 10 –12 óra. Sokféle böjt létezik, ahogy erről korábban szó is volt, s állítólag számtalan betegség megelőzésére, sőt akár az élet meghosszabbítására is alkalmas a rendszeres böjt.
Emlékszem is arra, hogy kis iskolásként éveken keresztül elellógtam az ebédet, mert más dolgom volt, a befizetést elblicceltem, valami apróságra kellett a pénz, s nem ment az egészségem kárára.
- A közétkeztetés minden állampolgár részére elérhető. Az idősek igényeik szerint különleges diétában részesülnek, de ha hirtelen gusztusuk támad egy jó paprikás csirkére, senki nem rója fel nekik. Kiemelt feladata az Államnak – azaz az intelligenciák -, hogy mindig legyen elegendő zöldség, gyümölcs és húsféle. Nagyon sok helyen készítenek ételt, különféle ízesítéssel, felhasználva más népek konyháinak receptjeit. A lényeg, hogy az ételek a legmagasabb minőségben készüljenek, elégítsék ki a fogyasztók biológiai szükségleteit.
- Ahogy a termelés, üzleti élet minden területén a vállalkozások fele részben az Állam, azaz az Intelligenciák tulajdonában vannak, s csak a másik fele a vállalkozóé. De ez a felállás lehetővé teszi, hogy az Intelligens rész szervezze a piacot, részben a beszerzést, meghatározza a minőség betartásának feltételeit, felügyeli a pénzügyi hátteret.
- A humán vállalkozó pedig gondoskodik a működtetésről, legjobb tudása szerint betartja a higiéniai, minőségi feltételeket, udvarias, rátermett, kellemes környezetet teremt. A beszerzésben részben szabad kezet kap, így állandó partnerséget tud kialakítani a városi Zöldségtermelő Házakkal, a város környéki gyümölcsösökkel, szabadföldi zöldség termelőkkel.
- Az árak országszerte egységesek. A működtetés költségein felüli bevételen történik a fejlesztés, felújítás, karban tartás. Az állami nettó haszon rész pedig megy abba a kasszába, ahonnan a társadalmi költségek és a környezet rehabilitációjának költségei kerülnek felhasználásra. Mert még nagyon hosszú ideig kell az elmúlt két száz év környezetet károsító hatásaitól megtisztítani világunkat.
Egy következő beszámolóban felhívták figyelmemet a haltermelés fontosságára. Kiderült, hogy a Föld tengerei, óceánjai olyan mértékben szennyezettek, hogy nem csak szilárd hulladékot kell folyamatosan összeszedni, de a planktonok mennyisége is nagyon lecsökkent. Ez pedig kihatással van a vízi világ minden lakójára. Valahol az emberré válás során részben vízi életmódra tért az ember. Ennek jelei a magas omega-3 zsírsav igényünk, a szervezetünk magas jód igénye. A csupasz testfelületünk is ekkor alakult ki, a rajtunk növekedő szőr is hátrafelé simul. Érdekesség még, hogy a vízben az emberi test oxigén igénye is lecsökken. Hogy igaz-e ez a feltételezés, vagy nem, a rendszeres halfogyasztást kiemelt feladatként kezeli az Állami rendszer. Ha nincs elég tengeri hal, marad a tenyésztett. S ezt nagyon jól csináljuk. A hal takarmányozása gazdaságos, egységnyi hús előállításához a legkevesebb takarmány szükséges.
Mára a folyók és minden egyéb vizes élőhely tisztasága megfelel a haltenyésztés céljaira. 2040-től a napjainkig folyamatosan tisztulnak a vizek, valahai szemetes talajokat a legmodernebb gépekkel folyamatosan tisztítjuk.
- Ferenc, el sem tudod képzelni, hogy a falusi, városi lakóhelyek, kertek mekkora tömegű hulladékot rejtettek! Mindenféle rozsdás fém, rothadó fa és bomló műanyagok, üvegek iszonyatos tömegét halmozta fel az ember. Csak a vasúti pályák, közutak mentén a tisztítás öt évet vett igénybe! Az összegyűjtött fém hulladék évekig elegendő nyersanyagot biztosított a fémfeldolgozás részére. A kapitalista ipar rossz szokása volt a „növekedési pálya” fenntartása. Nos, ennek eredményeképpen óriásira növekedett az alig néhány évig működő háztartási gépek száma, amelyek zömében valamiféle hátsó udvarokban kaptak egyre nagyobb helyet. Ezek nem csak környezeti veszélyt jelentettek, de akár kis zöldséges kert vagy pihenő parkocska helyét foglalták el.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
- A műanyagok oly sokféle formája lett kifejlesztve az elmúlt 100 évben, hogy képtelenség volt megoldani a biológiai lebontást, megtalálni, sőt megalkotni a lebontó mikroorganizmusokat.
- Maradt a zömében égetés. Eleinte próbálkoztunk az összegyűjtött műanyagok újra felhasználásával, de kiderült közben, hogy az úgy nevezett mikroműanyagok teljesen beépültek az élővilágba. Így tehát kiemelt feladat az elkövetkező sok száz évben a világ műanyag mentesítése!
- Manapság nem az a legfontosabb információ egy élelmiszer csomagolásán, hogy gluténmentes, vagy dió maradványok előfordulása lehetséges, hanem az, hogy „Mikroműanyagokat nem tartalmaz” Mert kiderült, hogy a legkisebb, nano méretűvé váló más és más kémiai felépítésű műanyagok okozói számtalan betegségnek, allergiás tűneteknek. Megjelennek a szervezet minden sejtjében. Ma a mikroműanyagok kimutatása az élelmiszereinkben a minőség ellenőrzés kiemelt feladata. Sajnos, még azt sem tudjuk, hogy műanyag fajtánként mekkora mennyiség az, ami még nem toxikus.
A mai napra szánt utolsó beszélgetés témája kevéssé tartozott az élelmiszeripar tárgykörébe, de fontosnak tartottam. Az állatok, beleértve a háziállatok védelméről szólt. A kis háziállatok jelenléte, gondozása fontos nevelési feladatot tölt be a gyermekek életében. Az idős emberek különösen vonzódnak egy macska, kutya társaságához. Kiemelt közösségi feladat olyan kutyák sétáltatása, amelyek terápiás munkát végeznek. Szerencsére folyamatosan csökken a menhelyeken élő állatok száma, már végre megtanulja a magyar ember, hogy részei életünknek, s a tőlük kapott szeretetre múlhatatlan szükség van. Kiderült, hogy az állatokat bántalmazókat rendkívüli szigorral bírálja el az emberi-Intelligencia törvénykezés. Nagyon szigorú munka terápia vár rájuk valamely nagy állatokat tartó telepen.
Az utolsó beszélgetés kapcsán felemlítem, hogy a 2023 év Híradóiban, Hajnaltáj című reggeli műsoraiban nagyon sok állat bántalmazási esetet (és ez csak a jéghegy csúcsa) tárnak fel, de közös bennük, hogy az ítélkezés a bántalmazóval szemben rendkívül megengedő. Ha egy macskapusztítót nem is feltétlenül kivégzéssel kell büntetni, mint az történt az ősi Egyiptomban, de ideje volt már, hogy az állatok megítélése sokkal pozitívabb legyen.
Zsigmonddal megköszönjük a tájékoztatást, s még a napot még egy pavilon megtekintésével fejezzük be. Elballagunk Jencihez a Tas Vezér u. 5-ből, hogy besegítsünk neki a kora esti munkájába, s együtt megigyunk egy jó italt, elbeszélgessünk a múlt eseményeiről.
Hangos rikoltozásra leszünk figyelmesek. Egy pavilonban éppen kihirdetik a nap társasjátékokban győztes gyermek nevét. A pavilonban egész napos megmérettetés folyt sakk, go, bao, malomjátékok gyakorlásában. A kis győztes a nap végére a legtöbb pontot gyűjtötte össze. Jutalma egy nagy zacskó csokoládé. Zsigmond elmondása szerint 2050-re a kakaó ritkasággá vált, mert a termeléséhez az elmúlt évtized klímája egyre kevésbé alkalmas. Így hát a valódi svájci csokoládé hatalmas jutalom!
S lám, a 14 év körüli fiúcska nem elrakja jutalmát, hanem megosztja társaival. Együtt éneklik önfeledten a Micimackóról szóló dalt.
A KSH adatai szerint a hazai fejenkénti éves gyümölcsfogyasztás az utóbbi 5 évben nagyjából a 45 -54 kg-os sávban mozgott, és enyhén emelkedő tendenciát mutatott, de a 2020-es koronavírus-válság jelentős visszaesést okozott. És fontos megjegyezni, hogy a fogyasztás alakulása nagyon erősen függ az áraktól. Gyümölcsfogyasztásunk sajnos messze elmarad a 77,3 kg /fő/év körüli uniós átlagtól. Legnagyobb mennyiségben fogyasztott gyümölcsfajunk az alma: 9,8 kg/év/fő. Melyet a citrusfélék és a banán követnek: 8,2 kg, illetve 8,0 kg/fő/év, de fontos még a görögdinnye 6,3 kg /fő/év, és a csemegeszőlő valamint a hatalmas ingadozásokat mutató őszibarack egyaránt 2,5 kg /fő/év fogyasztása is. Mindez azt jelenti, hogy napi gyümölcsfogyasztásunk 128 kg /fő alatt marad.
A statisztikai adatokat néha fenntartással kell fogadni. Mert például 100 kg banánból cca., 65 kg marad hámozás után. S legtöbben hámozzák az almát, körtét, kiwit. A vásárolt súlyban benne foglaltatik még a mag, az esetleges romlás. Ugyanígy a nagy tételben fogyasztott citrusféléket is héj nélkül használjuk fel. Tehát akkor mennyi is az annyi ?
Sok évre visszamenőleg a pl. 2010-es év alacsonyabb zöldség, gyümölcs fogyasztása mögött azért ott van a korábbi évek statisztikai adatként nem beszámolt jelentős öntermelése és önfogyasztása.
Szintén a Fruitweb cikke alapján nagyon érdekes adat az EU tagállamokban a Zöldség/gyümölcs fogyasztás gyakorisága. Pedig mindenki tudja, vagy tudnia kellene, hogy milyen egészségügyi előnyökkel jár ezek fogyasztása. Vagy elfelejtődött már az elmúlt években ?
Zöldségek beszerzésével foglalkozó cikkünkhöz tennék még egy érdekességet. 20 éven keresztül forgalmaztam vetőmagot, vegyszert, így a szomszédos osztrák falvak gazdáinak is. Hatalmas tételekben vásároltak nagyon sokféle zöldség magot, ragaszkodva a magyar fajtákhoz, minőséghez. Ugyanakkor a Fertő menti magyar kistermelők, háztáji termelők egyre inkább ragaszkodtak a drágán kínált un. holland import magvakhoz. Én nem láttam be, hogy a drága import magvakból különb zöldségek nőttek, ez inkább amolyan magyaros viselkedésforma volt. Ma pedig már alig van hazai nemesítés, hazai zöldség vetőmag termelés. Sikeres kiszorításos akció zajlott le.
Nos, meglátogatva egy kedves osztrák partneremet, azt láttam egy augusztusi napon, hogy zöldbab földjén százával hajlonganak főkötős török asszonyok Bécsből főleg, akik a török babnak is csúfolt hosszú, széles hüvelyű babot szedték „Szedd magad” akció keretén belül. De ők hasonló módon szedtek padlizsánt, lila hagymát, uborkát, dinnyét is. Maga az osztrák gazda földje jól művelt, öntözhető földdarab, szőlős kertekkel körülvéve. S úgy tűnt, a kis gazdaság jól megtalálta számításait.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
Miért is hozakodtam elő ezzel? Mert a magyar gyümölcs beszerzések egyik formája szintén a „Szedd magad” akción belül realizálódik.
Közelünkben működő szamócát és őszibarackot kínáló kedves barátom, akinél bizonyos bio növényvédelmi módszerek alkalmazásában besegítek, elmondja, hogy milyen sokan, sőt évről évre jelentkeznek szedésre. Vannak kisebb tételben szedők, akiknél talán a helyben elfogyasztott szamóca több a fizetésre bemutatottnál (egészségükre) de bizony komoly tételekben is visznek zöldség boltokba tovább értékesítésre, cukrászdákba tartósításra. És szerte az országban több kevesebb sikerrel működnek a „Szedd magad” akciók.
A lassan elfeledett köszméte mellett a szamóca jelenti az első várva várt gyümölcsöt. A szamóca legyen sötétebb piros, már-már bíbor színű, nagy szemű, bár a később érésű szemek gazdagabbak aromában, édesek. Sokaknak a szamóca jam egyik kedvelt édessége, míg előszeretettel használja fel a tejipar tejtermékek ízesítésére.
A köszmétéről az jut eszembe, hogy a szoci ZÖLDÉRT-jében vásárolt egrest más néven mindig nekem kellett megtisztítanom. Édesanyám rendszeresen készített a még éretlen gyümölcsből egres szószt vagy levest főleg burgonya püré és marhaszelet társaságában. Erről jut eszembe, hogy ma egy generáció tuja meg, hogy micsoda finom étek marhahús, én pörköltként szeretem jó adag vegyes vágottal vagy savanyú almapaprikával.
Ha ma, január végén elballag a kedves olvasó egy multiba gyümölcsöt vásárolni, a következőt látja. A kínálat széles ugyan, de a kínált gyümölcsök 70 %-a trópusi gyümölcs, többféle citrus, banán, bio és nem bio, avocado, amiről a legtöbben nem is tudják, hogy micsoda, hogy kell fogyasztani, néha fellelhető gránátalma, amiről szintén kevés a felhasználhatósági információ, néhány darab mangó, szinténfelhasználási, tisztítási tanács nélkül, itt-ott előfordul ananász. Az ananász nagyon hasznos, kiemelkedően egészséges gyümölcs. Ön tudja, hogyan lehet profi módon megtisztítani?
És tudja-e Ön, hogyan lehet egy pillanat alatt megállapítani a kókuszról a frissességét? És a felnyitásáról mit tud? A citrusfélék kínálata széles, lehet választani, de itt is feltűnnek „ismeretlen” gyümölcsök, mint a Pomelo, amely nagyon nagyon finom tud lenni.
Egy lánc mai kínálatában még ott szerepel a tamarind, főzőbanán, physalis, passio gyümölcs, gyömbér. Még szerencse, hogy ez utóbbit már többen kezdik megismerni . Elmondható összefoglalásképen, hogy nagyban növelhető lenne az egzotikus gyümölcsök fogyasztása, ha szélesebb körű ismertetés a fogyasztásukról elérhető lenne.
A nagy élelmiszer áruházak kínálatában van 3-5 fajta alma. Hazai és import. Áruk a mai napon akciós 360 Ft / kg -tól egészen 1 100 forint / kg árig terjed. Sajnos, ezen almák zöme import. Szépek, gyönyörűek, csillognak, de hát nem a mi gyerekünk. Miközben a banán csak 685 Ft / kg!!! Ez az olcsó vagy az alma a drága?
Ejtenék még szót a dinnyéről. Valaha a nagy zöld színű Hevesi Görögdinnye fogalom volt! Már alig vártuk, hogy ehessük a valóban mézédes, nagyon piros bélű dinnyét. Hatalmas darabok, akár 10 kg nagyságot is elértek. Felezve, akár negyedelve árusították a piacokon. Helyben meglékelték, vagy késsel vágtak egy gúlát a dinnye húsába, vagy egy speciális késsel kúp alakú mélyedést, amelyet kés hegyével kivéve a vevő kóstolhatta, hogy megfelelő-e az áru. Magam soha nem láttam visszautasítani egy-egy meglékelt dinnyét, de hagyomány volt ez a mozzanat, megkóstolni az árut, s valószínűleg udvariatlanság lett volna nem élni ezzel. Mára a multik kisebb méretű dinnyéket árusítanak, s akadnak „szakértők”, akik csalhatatlanul ki tudják választani a biztosan édes dinnyéket a hatalmas konténerekből. Általában estére minden elfogy, tehát mind jó.
Valaha a sárga dinnyének óriási keletje volt. Magam is imádtam a kockákra vágott, picit megcukrozott, hűtött sárgadinnyét meleg napokon. 2023-ban képtelen voltam sárgadinnyét vásárolni, mert ami volt szerény kínálat, az horribilis áron kellette magát.
Találkozni még dinnye szezonban útszéli árusokat, akik más portékákat is kínálnak esetleg. Sok esetben az üzlet már nem is csupán egy kalyiba, hanem szépen kiépült árusító épület. Legtöbbször idényjelleggel, de némelyikük szélesítve a kínálatát száraz húsáruval, sajtfélékkel, mézzel, egész évben üzemel. Nem piac, hanem egy zöldséget/gyümölcsöt árusító hely. Ha valaki Simaság falun keresztül hajt a 84-esen, feltétlenül nézzen be.
Általános iskolai társunk a szekrény tetejére jófajta almát tettek ki. Valószínűleg a Húsvéti Rozmaring volt. Illatosította a szobát, s Január felé már kezdett aszalódni, ráncosodni. Ízei koncentrálódtak, a texturája kicsit kásás lett. A lényeg, hogy kitűntetve érezhette magát az, aki kapott ebből a finomságból. Sok családban volt ez a szokás.
Már az Egyetemen a szabályozott légterű tárolást tanultuk, de egyszerűbb hűtőtárolók serege szolgálta a lakosságot. Óriási előrelépés volt ez. Ezen hűtők aztán jó szolgálatot tettek a nyári gyümölcsök, pl. Nógrád megyében a málna, ribiszkék előhűtésében a Hungarofruct által kiszállított exportban. Konzervgyárak is tudtak élni a hűtés előnyeivel, mert kisimította a tárolás lehetősége a meggy, cseresznye, szilva dömpinget.
Én nagyon kedveltem a talán Nagykőrösi Konzervgyár által készített Almuska gyümölcslevet. Az almalé alkotórésze volt több gyümölcslének is, üdítőnek. Aztán csökkent az almások területe, elmaradtak a besűrítések, az ezzel járó exportbevételek. Mára maradt a panasz, hogy a gonosz lengyelek és még gonoszabb románok, ukránok olcsóbban szállítanak almát.
Nagy környékünkön is sorra tűntek el almáskertek, olyan kertek is, ahová 30-40 km távolságból mentek az emberek évtizedeken keresztül almát vásárolni.
Lehet, hogy még van ilyen, de én pár éve már nem találkozom a teherautóval, amely almát árult utcán át a lakosság részére. Amolyan szabad légterű árusítás keretén belül.
Hasonló a helyzet a körtével. Gyermekkoromban valahogy népszerűbb volt, s az un. téli körték mostanra már kezdtek megpuhulni, besárgulni, s ízük mennyei volt. Most a körtékből mindösszesen 2 fajtát látok, áruk 1 000-1 100 Ft / kg.
Már nem is tudom, mi a drága, mi az olcsó, de kelleti magát a fekete áfonya, ami ha drága is, de finom, egyszer-egyszer kipróbálható. Rövidesen meg fognak jelenni az import gyümölcsök, mint a spanyol, marokkói szamóca. A különös csak az lesz az idén is, mint előző években, hogy áruk olcsóbb, mint a hazai szezonális, szabadföldi szamóca ára.
Előfordul néha import szőlő, maggal, mag nélkül. Legalább tudjuk, hogyan kell fogyasztani.
Elmúltak azok az idők, amikor egyetemista koromban az alma közönséges cikk volt. Néha éjszakánként a Budapesti Konzervgyárban éppen ilyen tájt sok vagonnyi almából készítettünk levet, azt rögtön sűrítették, s export cikk lett belőle. Igaz, almából a Jonathan vitte a prímet. Mikulásra ritkán narancsot, inkább fényesre viaszkozott piros almát kaptunk. Én nagyon szerettem a Starking ízét, de voltak a Goldennek is bőven fogyasztói. Régmúltból ismertem embereket, falun is, városon is, akik már reggel a felvágott mellé megettek egy almát.
Nem kétséges, hogy visszafejlődés mutatkozik a hazai gyümölcs ellátásban. Talán még tartja magát a „Pálinka fa gyümölcse”, a szilva. Micsoda kavalkádja az ízeknek!
Vidéki kisvárosokban még előfordul a házak elé kitett gyümölcs, becsületkasszás megoldásban. Legutóbb Kőszegen vettünk a kétszer termő málna gyümölcséből az Orsolya napi vásáron. De hát már a málna, fekete és piros ribiszkék ritkaságszámba mennek. Egyre kedvezőtlenebb számukra az idő. Mi lesz veled MÁLNASZÖRP?
Széles az aszalt gyümölcsök választéka. Valószínűleg azonos forrásokból kicsomagolt aszalt gyümölcsöket forgalmaznak sokféle piacon, pulton. Ha nincs is vitamin tartalmuk már, de még ízük nagyon jó, étrendi hatásuk vitathatatlan. Még gyógy ereje is van némelyik aszalt gyümölcsnek, mint a vörös áfonyának a húgy utak rendben tartásával.
Valaha gyárak sok tucatjai ontották bel és külföldre egyaránt a gyümölcsbefőtteket. A kínálat szűkült, az igény csökkent. A téli déligyümölcs kínálat kiszorította a befőtteket. Talán még a meggy őrzött meg valamennyit a régi respektusából, elsősorban mint cukrászati célú felhasználás. De talán már a befőző tudás is eltűnt. Pedig egy zsírosabb ebédhez igen jól esik a befőtt, mint „savanyúság”. Hallottak Önök az ecetes szilváról?
Sokféle fagyasztott gyümölcs elérhető az áruházakban. A kosarak tartalmát látva lehetne több is a megvásárolt zöldség /gyümölcs.
Alternatíva lehet, talán lesz is a vákuum és fagyasztva szárított zöldségek, gyümölcsök felhasználása. Az egészségtelennek mondott chipsek helyébe léphetne a liofilizált alma, banán, cékla, körte stb. fogyasztása, mint rágcsálni való élelmiszer. A fagyasztva szárítás során a szárított termék bio anyagainak legnagyobb része megmarad, adalék mentesek, ízletesek, szinte a szárított gyümölcs, zöldség eredeti ízét érzi a fogyasztó. Nekem a szárított cékla szelet és alma darabok tetszenek legjobban.
Megemlíteném még valaha népszerű gyümölcsünket, a csipkebogyót. Sokan éltek meg csipke szedésből. Gyárak csipke ízt készítettek belőle, amely ízében a legkülönlegesebb ízek egyike. Én például a kedves császármorzsát csak ezzel tudom elképzelni. Teája igen népszerű volt, s szörpként is nagy mennyiségeket vásároltak meg belőle. Imádtam a hígítatlan szörpöt magában kóstolgatni.
De némelyek még emlékeznek a kökényre is, ma talán még itt-ott pálinkát készítenek belőle.
Som is hasonló cipőben jár. Egy nyugdíjas ismerősünk háza előtt 3 sombokor nőtt. Tavaly még szedett róla valamennyit pálinkának, s kivágta a bokrot, mondván már nincs kedve szedni. Mert kicsit macerás?? Pálinkája viszont elképesztően finom, egy kupica som párlat kitöltve, megédesíti a helyiség levegőjét.
Ahogy itt ülök egy tányér hámozott alma előtt, mellette tisztított mandarin a közeli Multi Áruházból, az jut eszembe, hogy valamit kihagytam.
Tehát szót ejtenék még a zöldség/gyümölcsökben lévő rost tartalomról.
A rost (vagy élelmi rost) olyan szénhidrát, amely növényekben található, vagy élelmiszerekhez és italokhoz adják hozzá. Más szénhidrátokkal ellentétben a rostokat a szervezetünk nem képes megemészteni. A rostokat a vastagbél baktériumai bontják le. Az élelmi rostoknak két fajtája van: az oldható (vízoldékony) és az oldhatatlan rostok.
Hogy mi a szerepük? A rostok táplálékul szolgálnak az emésztőrendszerünkben élő „jó baktériumok” számára, vagyis támogatják a bélflóra egészségét. Ezért sose feledkezz meg a megfelelő rostbevitelről, akár gyerekről, akár felnőttről van szó.
Az élelmi rostok – különösen a vízoldékony rostok - fogyasztása nélkülözhetetlen az emésztés egészségének fenntartásához és a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozáshoz.
Az oldhatatlan rostok nem oldódnak fel a bélrendszerünkben, és az emésztőrendszerünkön áthaladva nagyrészt változatlan formában maradnak. Ez a tulajdonságuk segít a bélmozgás szabályozásában, ha az étrendünk elegendő rostot tartalmaz. A barna rizs, a burgonya, a búzakorpa és a diófélék jó forrásai ennek a szénhidrátnak.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása alapján felnőttek számára napi 25 -30 g rost fogyasztása javasolt. Gyermekek számára az életkor (években) + 5g rost fogyasztása ajánlott naponta.
A Gasztroenterológiai Világszervezet iránymutatása szerint pedig a gyakori emésztési panaszok - mint például a székrekedés - elkerüléséhez 20-30 g a javasolt mennyiség.
Ennél jobban magam sem tudnám megfogalmazni. Azon tűnődöm még, hogy a javasolt 20-30 g rost nedves állapotú vagy száraz állapotú rostra vonatkoztatható ? Én az utóbbira tippelek.
Tehát tűnődve a hámozott alma felett, jut eszembe, hogy a héjával együtt kellene fogyasztani. De ha már így alakult, akkor a héját leforrázom és ízletes teaként elfogyasztom némi mézzel tovább ízesítve.
A cikk állításaival lehet vitatkozni, javítgatni, elvetni. Lehet, hogy többen hivatkoznak a csemegeszőlő magas cukor tartalmára vagy a fruktóz allergiások a körte magas fruktóz tartalmára. Nekik is igazat adok, pótolják a gyümölcsöt zöldséggel.
És mg egy előny a zömében nyersen fogyasztott gyümölcsök, saláták mellett. Szakemberek állítják, hogy szervezetünknek szüksége van enzimekre. Az élelmiszereink elkészítése, finomítása során zöldségek, gyümölcsök enzimjei tönkre mennek. Tehát minden bizonnyal további haszna a friss gyümölcsök fogyasztásának azok enzimjeinek fogyasztása. Akár így van, akár nem, ártani nem árthat.
Köszönöm figyelmüket.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
A WHO és az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági szekciója felnőttek részére napi 5 adag zöldséget, gyümölcsöt ajánl, amiben a burgonya nem is foglaltatik benne.
Évente több híradás is szól arról, hogy mennyire kevés halat fogyasztunk. Az Élet és Tudomány 2024 év 2 számában A Kőkorszaki falu az Al-Duna partján című cikk egy főleg halászatból élő kőkorszaki falut mutat be. A Lakói kitűnő egészségi állapotnak örvendtek a sírleletek alapján, amit a cikk írója így kommentál: Évezredes tapasztalatok igazolják, hogy milyen előnyökkel jár a rendszeres halfogyasztás…Mára azonban mintha elveszett volna ez a fontos tudásunk. Jó lenne felfrissíteni, nehogy egészségünk bánja.
Ugyanilyen szomorú adat, hogy mennyire kevés zöldség és gyümölcs kerül a tányérunkra, más szóval évről évre csökken a fogyasztás volumene Pedig sokkoló következménye is lehet ennek a zöldségmentes életmódnak!
A zöldség-gyümölcs fogyasztás fedezi napi ásványi anyag szükségletünk zömét, vitamin ellátásunkról gondoskodik, a feltétlenül szükséges rost mennyiséget biztosítja. A felgyülemlő hiány a fenti bio anyagokból már középtávon is elindíthat rendellenességeket testünkben. S most, amikor az egészségügyi ellátás egyre nehézkesebb, óriási előny testünk épségének megőrzése a zöldség-gyümölcsök által. Igen, belátom, ez nem olcsó mulatság, s főleg azokat érintheti, a kevéssé módosakat, akik a külön utas orvosi ellátást nem tudják megfizetni.
Kezdetekben arról írtam volna, hogy milyen forrásokból is tudja a városban, falvakban élő ember beszerezni a napi zöldség-gyümölcs betevőjét.
1. Szerettem volna városiként eloszlatni egy legendát, miszerint a multikban vásárolt zöldség és gyümölcs nem igazán egészséges. „Ki tudja honnan van, nem tudjuk, mit eszünk meg!”
Aztán a cikk tartalma bővült, ahogy egyre több szakmabeli és szakmán kívüli baráttal, ismerőssel beszélgettem, mintegy benyomásokat gyűjtve. A meginterjúvoltak között fiatalok, idősek, többféle anyagi háttérrel rendelkező emberek szerepeltek.
Sikerült egy multi cég egyik felső vezetőjével, az ellátásért is felelős embertől információkat begyűjteni. Már amennyit megadhatott. De sikerült éppen egy multi cégeknek beszállító zöldséget termelő, felvásárló, kezelő, csomagoló termelővel is felvenni a kapcsolatot.
Így legalább arra választ tudok adni a zöldség beszerzés dzsungelében, hogy milyen is a multi minősége?
2. Kérdésemre, hogy mi a garancia arra, hogy a multi bevizsgált, egészséges terméket kínál, mind bio, mind kommersz minőségben, a válasz:
Kérdésére válaszolva: vállalatunk természetesen a hatályos szabályozási környezetnek megfelelően végzi üzleti tevékenységét. Ez tehát azt jelenti, hogy a NÉBIH rendszeresen ellenőrzi a zöldség-gyümölcs termékeket.
Ezt támasztja alá egy beszállító ismerősöm, aki 400 multi üzletébe szállít ki csomagolt vagy lédig előkészített zöldségfélét. Megerősített abban, hogy a kiszállításra kerülő zöldségeit gyakran ellenőrzi a NÉBIH, elsősorban a megengedett növényvédőszerek mennyiségének határértéken belüliségére nézve. Ha nincs permetezve a csomagolt termék, arra az esetre is vonatkozik a határértéken belüliség.
Tehát a nagy élelmiszer láncok biztonságos zöldség/gyümölcsöt kínálnak!
A láncok által kínált termékek köre természetesen különböző lehet, akár a láncon belül is, de tapasztalatom szerint igazodnak az évszakhoz kínálatukban. A mai napon, 2024. január 17-én egy közeli multiban nézelődve megtaláltam mindazt a választékot, amelyből össze tudtam volna állítani több napi ajánlott zöldség-gyümölcs igényemet.
Tehát elérhető a fekete retek, piros retek, cékla, zeller, 3 féle paradicsom, hegyes erős paprika, piros kaliforniai paprika, póréhagyma, újhagyma, lila hagyma, fejes káposzta, vörös káposzta, saláta, sárgarépa, petrezselyem, gombafélék, saláta keverékek, többféle csíra, csomagolt savanyú káposzta, kétféle sütőtök stb.
Többféle minőségben csomagolt és lédig vöröshagyma, két féle burgonya. Ma nem láttam édesburgonyát, bár szokott lenni.
Valószínűleg a többi multi láncban is hasonló a kínálat, s összehasonlításom szerint az árak sem térnek el egymástól különösképpen. A városi lakások szűkös tároló lehetőségeihez igazodik a kínálat. 2-3 legfeljebb 5 kilós egységben forgalmaznak többféle burgonyát, hagymát. Minek is száradna meg feleslegesen a meleg konyhai környezetben a drága termék?
Vásárolható dió, mogyoró lédig. A napi diétához hozzá tartoznak.
Mint egy előző cikkünkben írtuk már, nagyon fontos eleme lenne táplálkozásunknak a többféle hüvelyes. Van ugyan bab, lencse, csicseri borsó, de import minőségben. Egyedül felezett sárgaborsó van hazaiként jelezve.
A mai napon megfőztünk egy fél kilós csomag kanadai termelésű, bár hazai csomagolású apró szemű tarkababot. A bab viszonylag apró szemű, beáztatva 12 órára kiderült, hogy több fél, törött szem található benne. De a nagyobb baj az, hogy a babnak megfőzve alig van íze!
Nem az a jó megszokott, nyálcsordító bab aroma jött ki a levesből! Hol vannak a régi ízek?
A babot ¾ órán keresztül főztük kuktában, s még így is némileg keménykés maradt! Ez azt jelenti, hogy a bab nem volt a legutolsó termés, a keményítő tartalom már hozzákezdett az átkristályosodáshoz.
Viszonylag széles választékban találkoztam konzerv főtt babbal, fehér, lila babokkal paradicsom szósszal vagy sós vízben. Ezt a babot már nem kell áztatni, főzni, teljesen készen áll a további felhasználásra. Így igazán nincs akadálya a szélesebb körű konyhai vagy akár nagykonyhai felhasználásnak.
A csomagolt saláták, saláta mixek, kis vödrös savanyúságok, csírák magyar cégek készítményei.
Még a kisebb multiknál is megtalálható a fagyasztott zöldségként a zöldborsó, vágott zöldbab, francia saláta keverék, wok keverék, brokkoli, spenót, sóska krém, csemegekukorica. Nagyobb üzletekben még szélesebb a kínálat.
Ugyan visszaszorulóban van sokak sajnálatára az üveges savanyúság, mint csemegeuborka, alma paprika, vegyes vágott, de azért megtalálható a teljes választék, néha több gyártó képviseletében is.
És ami a lényeg, vásárló is akadt, s az áruért felelős dolgozó folyamatosan frissítette a kínálatot. Tehát egy jól működő zöldség-gyümölcs értékesítés folyik.
Több megkérdezett ismerős a multikon kívül ellátogat a hagyományos értelemben vett piacra is. Azonban majdnem egyöntetű véleményük szerint a piac árai magasabbak.
A multikban rendszeres az akciózás, ami ténylegesen vonzó a vásárlók részére. Elmondható, hogy az igényekhez is igazodik az akciók sora, tehát nem csak a kevéssé menő cikkek kelletik magukat olcsóbb áron.
A régebbi, ízletes magyar fajták forgalmazási készségére a következő választ kaptam:
A nyári szezonban jelenleg is megtalálható a pultjainkon például a „Bugaci fürtös paradicsom”, amely ötvözi a régi ízvilág nosztalgiáját a pulton tarthatósággal. Többek között ezt a terméket cégünk pontosan az említett „aroma” miatt választotta ki beszállító partnerével együttműködve. Nagyon fontosnak tartjuk az ízvilágot, de természetesen mindig megfelelő minőséget szeretnénk biztosítani a vásárlóink számára. A „régi” fajták tekintetében a magyarországi termelés is igen meghatározó és fontos tudni, hogy a termelőknél sem könnyű már régi fajtákat vagy régi termelési technológiákat találni.
Minden esetre, ha van vásárlói igény, talán lesznek régebbi fajták is a zöldség szigeteken.
És akkor boncolgassuk tovább, hogy egy városi polgár milyen forrásokból jut Zöldség-gyümölcs termékekhez.
3. Kiskertjében hétvégi háznál vagy akár családi házának kertjében termel.
Ide kívánkozik, hogy a gazdaboltokban beszerezhető magok választéka csökkent, áruk jelentősen növekszik. A kis felhasználók részére forgalmazott vegyszerek, termésnövelők ára drasztikusan emelkedik. Még azon cikkek ára is horribilis mértékben nő, amelyek a biotermesztést céloznák. Például mára hatalmas az ára a szexferomon csapdás rovar jelzőknek, miközben minőségük jottányit nem javul.
Megbízható ismerős termelőnél szerez be rendszeresen terméket. Legtöbbször már a valaha aktív ismerősök is abbahagyják a termelést.
A régi időkben a TSZ, Állami Gazdaság, vidéken, pedagógus földön nagy volumenű termelés folyt. Példaként, a Fertődi Á.G. Konzervüzemének évi 2000 tonna körüli felvásárlását felében az illetmény földeken megtermelt zöldség-gyümölcs tette ki.
További jelentős mennyiséget biztosítottak Fertőd és szűk körzetéből beérkező háztulajdonosok többlet termékének, meggy, cseresznye, szilva stb. behozatala. A maradékot pedig a megyei ÁFÉSZ-ektől vásároltuk fel. Kisebb mennyiségben megyén kívülről érkezett árú, pl. Kokadról almapaprika, de ezt az ottani TSZ tagok által illetmény földön termelt és a TSZ által felvásárolt paprika és egyéb termék tette ki.
Szerte az országban ez a szisztéma működött, például a Nógrád megyei málna, ribiszke úgy került a Zöldérthez vagy a Drégelypalánk Szörpüzemhez, hogy háztáji termelők, tagok beszállítása jelentette az áru alapot.
De még 10 évvel ezelőtt is jobban volt kiskerti zöldség termesztés.
Megszűnt a TSZ, megszűnt az illetmény föld. Eltűntek a felvásárlást profi módon végző ÁFÉSZ, Zöldért egységek, amelyek saját kezelésű boltjaikban terítették az árut az árut.
S e mellett még jutott a Nagybani piacokra is bőven portéka.
A Konzervgyárak, hűtőházak, kisebb volumenű savanyítók, konzerv üzemek virágoztak, nagyon jelentős nyugati, keleti export bevételhez juttatva az országot.
Igaz, még multi bevásárló egységek nem léteztek, a Zöldség-gyümölcs beszerzést a lakosság a nagyon jól szervezett Zöldség-Gyümölcs boltokból szerezte be.
Például Budapesten, a Feneketlen-tó környékén lakva 500 méteren belül 4 ilyen üzletben vásárolhattam. Az árak nagyjából egyformák voltak, a minőség változó, de zömében azért kielégítő. Inkább a frissességre lehetett néha panasz.
És ott volt a Budapestet is átszövő piac hálózat, ahol akár ZÖLDÉRT üzletek, ÁFÉSZ üzletek működtek a számtalan rendszeresen árusító valódi kistermelők társaságában. Mások esetleg a nagybani piacon szerezték be és terítették portékáikat. Nagyon sok városi embernek volt „saját” elárusítója, mintegy baráti viszonyt alakított ki vevő és eladó. A „maszek” árak mindig olcsóbbak voltak az állami áraknál.
Piacok még vannak, sőt létrejöttek un. kosár közösségek is.
Sok megkérdezett ember városokban és falun is, hisz ma már a falusiak zömében nem termelnek, inkább a közeli városban vásárolnak a multiból, szívesen járnak a sokféle áruházba vásárolni zöldséget/gyümölcsöt. Szinte idézve a régi nagyszerű standokat szemével és kezével is vásárolhat a vevő.
Illetve elhangzott panaszként, hogy nem lehet olyan szabadon válogatni a piacon, mint a multikban. Mára már nagyrészt megszűntek a befőző háziasszonyok, akik zömében piacról szerezték be a paradicsomot, barackot, paprikát, s ”cekkerükben” vitték haza befőzésre. Valahogy elfogyott a kedv, a konyhai hely, a tehetség a befőzéshez. Ma un. házi praktikákkal eltett paradicsomlé, baracklekvár, szilvalekvár piaci kézműveseknél szerezhető be. Legtöbbször nem olcsón.
Érdemes ránézni néhány nagyváros nagybani piacára. A zöldség- és gyümölcstermesztés területén a nagybani piacok alapvető értékesítési csatornának számítanak, ahol a mezőgazdasági termelők értékesíteni tudják a megtermelt terményeket. Ezáltal a nagybani piacok kiváló terepet jelentenek a termelők, a nagy- illetve kiskereskedők árukínálatának egymás közötti tranzakcióinak lebonyolítására.
Mivel hazánkban több nagybani piac is létezik, ezért a budapesti nagybani piacon más árakkal találkozhatunk, mint a szegedi nagybani piacon vagy a debreceni nagybani piacon. A hazai nagybani piac árak követése ezért kiemelkedően fontos a piac minden szereplője számára. Itt szerzik be zömében a viszont eladó kereskedők a zöldség-gyümölcs választékukat. Hogy mi igazán a hazai kínálat, s mi az import, nehezen lehet ellenőrizni. Termelők az interneten is kínálnak eladásra nagyobb tételben saját termelésű zöldséget. Pl. épp most olvastam egy 50 mázsás vöröshagyma tételről.
Valóságosan szaporodnak a piacok, helyi kínálatok. Sajtosok, száraz húsárút kínálók, tojást forgalmazók száma emelkedőben van. Remélhetőleg a zöldség-gyümölcsösök is visszanyerik régi formájukat. Több vásárló azt nehezményezte, hogy nem válogathat úgy az áruk között, mint azt a multi zöldséges portálján teheti. Nem utolsó szempont.
Otthoni körülmények között kis helyen előállítható a csíra. Kitűnő téli bio anyag forrás! Nagyon könnyű csíráztatni a lucernát, zsázsát, retket. Hozzájuk való bio mag kisebb és nagyobb csomagolásban elérhető, csíráztató szerkezet kínálatában sincs hiány. Savanyúkáposztából napi 100 g fogyasztása több, mint javallott. Olyan jótékonyan befolyásolja a bélrendszerünk mikrobiomját, hogy rost tartalma mellett a Lactobacillus reuteri által előállított anyag a demencia megelőzésére is jó. És akkor még a vitamin tartalmáról nem beszéltem. Sajnos messze nem elegendő a savanyítók száma, vagy a savanyított termékek fogyasztása is visszaesett ?
Tipikus téli zöldség a fekete retek.
Két naponta reszeljen le egy fekete retket, reszeljen hozzá nyers karalábét Reggel sózza be, estére kellően pácolódik, s épp az alkalmas időben fogyasztható. „A népi hagyomány szerint „reggel méreg, délben étek, este orvosság" - inkább csak hasznos tanács, reggel sem méreg, csak nem ajánlott éhgyomorra fogyasztani”
Eleink sok-sok káposztát fogyasztottak. A káposztás étkek száma végtelen. Póréhagyma is hozzátartozna a napi diétához, de bizony egy fej vöröshagyma vajas vagy zsíros kenyérrel kifejezetten kellemes vacsora.
Ez a sütőtök sütés ideje. Mind a hagyományos Nagydobosi, mint a hosszúkás alakú Orange kiváló csemege. Desszertként fogyasztható édes, sült húsuk. Ha pedig maradna, akkor édeskés vagy sós karakterű sütőtök leves készíthető. Ne feledjen néhány pirított tökmagot a leveshez adni vagy csorgasson a kész leves tetejére tökmag olajat. A legkiválóbb gyógyszer a prosztata betegsége ellen.
A régi időkben, amikor a primőr még ritkaság számba ment, a hagyományos, nagy raktárakban tárolt hazai zöldségeket fogyasztották az emberek. Több cékla, káposzta, téli retek, eltett savanyúság, savanyú káposzta fogyott. Egy négytagú család a vasárnapi rántott hús mellé simán megevett két üveg uborkát vagy vágott vegyes savanyúságot.
Összefoglalva a fentieket.
Ma 2024 januárjában elmondható, hogy a kiskerti termelés és saját termelésű zöldségek fogyasztása már nem a régi. Sokkal kisebb.
A zöldség-gyümölcs kínálatot a nagy élelmiszer áruházak biztosítják. Egymással vetélkedő áruházak, majd mindegyikének kínálata felér egy régi idők Zöldség-Gyümölcs üzletének kínálatával.
A lakosság nagy része ugyan kilátogat a piacokra, de az árakat magasabbnak ítéli, mint a nagy áruházak árai. A kis helyi piacok pedig még nem tudták visszanyerni régi fényüket, jelentőségüket.
Nem állom meg, hogy felsoroljak néhány olyan, kicsit feledésre ítélt zöldséget, amelyet régente a kiskertekben termesztettek.
Fehér vagy zöldspárga. Nem könnyű termelni, de évente néhány étkezéshez valót elő lehet állítani. A kenyai Nakuru városában lakó francia barátaink spárgás étellel kínáltak, mint az otthonról hozott ritka csemege.
Szerencsére többen ismerik a padlizsánt, aminek konyhai feldolgozásáról több cikket is közölnek népszerű színes lapjaink.
A sárga színű vágott bab mellett fogyasszák a zöld színű vágott babot, a széles hüvelyű vágható babokat, és a líma babot is. A babok egy része több funkciós. Vágott babként, kifejtő babként vagy száraz babként fogyasztható. Illetve a vágott babot nem is fontos mindig vágni, hisz párolt köretként egészben is kiváló.
Gyermekkoromban valahogy többször fogyasztottunk sóskát. Mindig én tisztítottam meg, s Édesanyám csak elkészítette szósznak. Marhahús szelethez igen jó volt. Szezonján kívül pedig a fagyasztott vagy üvegben hőkezelt sóskapürét fogyasztottuk. Nem egyszer.
Én a spenótot is kedveltem. Popeye, Matador néven futott, s az első zöldségek egyike. Később a Újzélandi spenót szedhető, sőt egészen őszig rendelkezésre áll. Spenót pótlásként használható, de salátába is tehető a mángold levele. Indiai háziasszony barátunk azt tanította, hogy kétféle spenótból készül az igazi spenótos étel. Például párolt köret.
Eszünk elég céklát? valahogy népszerűbb lehetne, mint amilyen most. Többek között nagyon jó gyulladás csökkentő szervezetünkben.
Én még az egyetemen kísérleteztem bimbós kel tartósításával. Igen jó falat párolva, prézlivel vagy anélkül.
Fodros kel!!!! Lila vagy fehéres/zöldes fodrú. Mindegy. Állítólag daganat megelőző hatású, de saláta keverékekbe igen jó.
Zeller szár, más országokban kifejezetten kelendő zöldség.
Fekete gyökér! Hát ez számomra is talány. Egyszer megpróbálkoztam vele a kertben, nem igazán sikerült. De újra megpróbálom. Leírás szerint magról vethető, s a mosott, főzött gyökér vajjal kitűnő.
Endívia. Elkészíthető, mint a spenót, vagy kevés párolt vöröshagymára téve sütőben süthető.
Édeskömény. Valaha népszerűbb volt, az utóbbi években nem láttam. Nyersen különleges ízű, de párolva sem megvetendő.
Cikória. Magról vethető. Saláta keverékben jó. A fejek 20-26 percig párolandók, majd sóval, kis szerecsendióval, sajttal vajas mártásban tálalható.
Hüvelyes borsó, ahol a lapos, mag nélküli zsenge levelek párolhatók. Különleges ízű köret.
Tarlórépa, angolul turnip. Hát igen, kicsit előkelőbb név. Ugyanakkor Augusztus elején vethető, nagyon gyorsan karalábéhoz hasonló állagú és ízű gumókat terem. Sok országban nagyon népszerű zöldség.
Lassan feledésbe kerül a pasztinák. Nem is olyan régen tömegével termelték hazánkban. Kiváló, kicsit édeskésebb, kicsit másabb ízű gyökérzöldség. Levesben a sárgarépa mellett nagyon is elmegy.
És még sorolhatnám a valaha népszerűbb saláta félék számtalan változatát mint Galambbegy saláta, fodros saláta laza fejű saláta stb.
Érdekes egzotikum, de nálunk is megterem az okra. A magtokokat főzik, savanyítják, nyersen fogyasztják, vagy salátákba teszik. Az okrát a fejlődő országokban az alultápláltság enyhítésére és az élelmezési bizonytalanság csökkentésére is fel lehet használni. Mi is próbálkoztunk már a kertünkben. Virágja impozáns. Ajánlatos megkóstolni.
Ismerős a kedves kis gyermek dalocska ? Hallgassa csak meg.
És még tekintse csak meg az Égig érő paszulyról szóló magyar mesét.
És egy kevéssé mosolyra fakasztó adat. Hazánkban alig egy kg-nyi száraz babot fogyasztunk fejenként. Ez bizony nem sok, tekintve, hogy egy tápláló, egészséges, télinek mondott zöldség féléről van szó.
És a lencse? Bizony sokan csak egy évben egyszer fogyasztják, hogy sok legyen a pénzük. De pont azért nem lesz sok pénzük, mert egészségük látja kárát annak, hogy megfosztják magukat a száraz hüvelyesek élvezetétől.
Lássuk csak :
A lencse 12 jótékony hatása
Javítja a májfunkciót
Jót tesz a szemnek
Nyugtat
Magas folsav tartalma miatt terhesség esetén kiemelten ajánlott a fogyasztása – a magzat fejlődését támogatja
Jó hatással van az anyagcserére, szuper étel székrekedésre
Segít stabilizálni a vérnyomást
Csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát
Segíti a vércukorértékek kordában tartását
A változókor tüneteit csökkenti
Fokozza a férfiak termékenységét
Segíti a hajnövekedést
Támogatja a sebgyógyulást
És a száraz bab jótékony hatásai?
Vitamin és hasznos ásványi anyag forrás.
A bab remek B1, K-vitamin, folsav, foszfor, magnézium, és nátrium forrás. Ásványi anyagai közül pedig jelentős a molibdén, a vas, és a mangán tartalma.
Megelőzheti a daganatos betegségeket :
Azt már korábban is tudták a kutatók, hogy a babban is megtalálható IP6 elnevezésű anyag játszik közre a rák megelőzésben. Most azonban felfedeztek még egy rákellenes összetevőt a hüvelyesekben, az IP5-öt, amely nemcsak gátolja a rákos sejtek növekedését, hanem a citotoxikus gyógyszerek hatását is növeli.
Színtől függően magas az antioxidáns tartalma.
Lassan emésztődik, hosszan teltség érzést okoz, így a túlsúly ellen is hatásos.
Magas rezveratrol tartalmú színes babok késleltetik az öregedést.
Szakszerű főzéssel megelőzhető a kellemetlen gázképződés.
Már korán el lehet kis cserepekben vetni a zöldbabot, s a kifejlődött növénykét a külső időjárás jobbra fordultával lehet kiültetni. Ily módon évek óta a zöldborsót meg tudom előzni vagy egy időben takarítom be a zöldbabot és borsót. Mi évek óta cserélünk zöldbabot borsóra.
Valaha Kenyában zöldbabot konzerváló üzemben ténykedtem.
A szó legszorosabb értelmében zöldbabról volt szó, hisz francia, belga, német. svájci stb. exportra ment a dobozba, üvegbe párhuzamosan berakott egyforma vastagságú ceruza bab. Addig csak a hazai sárga hüvelyű babot ismertük, s akkor jött egy teljesen új ízvilág.
Tudták, hogy a zöldbab kiváló 2. típusú cukorbetegséget blokkoló hatással bír?
S ha nincs zöldbab, ugyanezen célra szolgál a babhéj tea.
A zöldbab kiváló köret, magában fogyasztva kitűnő diétás, rostban gazdag étel. Persze kis forró kókuszolajban meghempergetve még finomabb! Főzelék, leves alapanyag. Kicsit előfőzve, apróra vágott hagymával, picit sós, édeskés, ecetes lében pácolva remek saláta.
Nagy szemű saláta bab segítségével ínycsiklandó finomságú saláta készíthető.
Szinte fejedelmi étel a fejtett bableves. Vannak erre alkalmas bab fajták. Például a kereskedelmi forgalomban is kapható Borlotto bab mind kifejtőnek, mind száraz babnak kiváló.
Száraz babot termelni talán nem nehéz. Néhány négyzetméteren a kertben, semmi esetre nem az. Persze nagyüzemileg már több dologra oda kell figyelni, de aki manapság már belekóstolt a szója termesztésbe, a száraz babbal is elbírna. Miért a feltételes mód???
Mert a kereskedelemben kapható babok és lencsék jó része import !!! Ha nem hiszik, csak járjanak utána!
Ezen blog írásnak nem titkolt célja az lenne, hogy kedvet csináljunk a hüvelyesek fogyasztásához.! Ahány bab annyi féle íz. Fehéret, feketét, tarkát, csak fogyaszd!
Igen, belátom, hogy a babot jól puhára főzni, hogy zamatos, ízletes, omlós legyen, de mégse repedt, nem könnyű. Áztatni kell. Már ez maga tudomány, hisz nem mindegy, hogy mennyire kemény az áztató vagy a főző víz. Aztán a főzésnél kiderül, hogy mégis csak egy-egy szem kemény maradt.
Hát persze, jó magyar szokás szerint összekeverték a tavaly előttit a tavalyival! S a bab keményítő tartalmának lassú átkristályosodása miatt különböző a főzési idő. Ez a felemásság is elveheti a kedvet a fogyasztástól.
EGY JÓL ELKÉSZÍTETT GYÁRI BABKONZERVTŐL NEM FI...$...ASZ!!
Itt jegyeznék meg egy rendkívül fontos előnyt a konzervált szárazbabok előnyére. Tudvalevő, hogy a bab a köztudatban „fújós” étel. Azaz sokan panaszkodnak, hogy kényelmetlen szeleket okoz. Nos, ez igaz, mert a szárazbab héjában olyan anyag található, amely emésztést gátló, akár kisebb rosszulléteket is okozhat. Ezért a babot kötelezően szükséges áztatni, az áztató vizet időnként cserélni, s a lényeg, hosszabban főzni, vagy kicsit magasabb hőmérsékleten rövidebb ideig.
Ezeknek a feltételeknek maximálisan eleget tesz a gyárilag feldolgozott bab. Főleg a főzés tekintetében, hisz a dobozba, esetleg üvegbe zárt bab olyan hőkezelést kap, amely legalább két évre megbízhatóan eltarthatóvá teszi a bezárt terméket.
Tehát a gyárilag konzervált bab már nem okozhat emésztőszervű kellemetlenségeket!
Az angol reggeli része a paradicsomos bab. A Fourteen’s Fall -nál járva Kenyában a kiránduló indiai családok mind-mind paradicsomos babot piknikeztek. Laktat, jó ízű, még annyi gond sincs vele, mint egy szendvics elkészítésével.
Húspótló !!!! Fehérje tartalma a száraz babnak 21%. Imponálóan magas. Maga a főtt bab, kiválasztva az alkalmas fajtát húsként fűszerezhető, többféle növényi adalékkal akár húspogácsa állítható elő.
A zöldbabot feldolgozó üzemben magam is kísérleteztem dobozos bab konzerv készítésével. Bab főzelék, klasszikus kicsit fokhagymás ízzel és két virslivel. Nagyon jól sikerült. Iszlám hitűeknek marha hús virslivel, indiaiaknak sertés virslivel. S amikor indiai főnökömnek véletlenül a marhás virslivel kísért babfőzeléket adtam ??!!
Persze, ha belegondolok, hogy valaha a Debreceni Konzervgyár a zöldborsó feldolgozás Mekkája volt! Ma lítiumot feldolgozó üzemek vannak a jó borsó földek helyén. Mert alig várjuk, hogy megjelenjen az első zöldborsó. Zsenge sárgarépával, mellé téve néhány zsenge borsó hüvelyt is !!! Mennyei!
Miért is írok erről?
Mert babot termelő egység, kis üzem akadna. Nem is lehet veszteséges a termelés, hisz egy moderált termésátlag is veri a 2000 kg / ha mennyiséget. A búzáéval vetekedő bevétel, kitűnő elővetemény szántóföldi növényeknek. Még talán a bab feldolgozás is megoldható, hisz van/lesz pályázati pénz.
De fogyasztó nélkül hiába való fáradozás a termelés, dobozolás.
Egy gyár számára eszményi a babkonzerv gyártása. S nem csak 420 grammos, azaz kis dobozba, de nagykonyhák részére akár 3-5 kg-os dobozban is. Ha belátnánk, hogy világhálón fellelhető százezernyi babos étel recept megihletné úgy a magyar háziasszonyokat, közétkeztetőket, hogy az évi egy kg szárazbab fogyasztást megdupláznák, akkor már érdemes gyárat alapítani.
Mondjuk, szemeljük ki a volt Szigetvári Konzervgyárat. Száraz, jól tárolható alapanyag. Az év minden napján gyártható, nincsenek problémák a szezonalitással. Mellette termelhető még lencse konzerv sós lében, némi csicseri borsó, esetleg mungó bab. Ha akad felesleg, az helyben csomagolható a hazai piacra, kiváltva az importot.
Fagyasztva szárító gépemen többféle babos készételt, mint bableves, babfőzelék, paradicsomos bab, szárítottam.
Ilyen formában nagyon hosszú ideig eltartható a termék, s kinyitva egy csomagolási egységet, akár kirándulás, sport elfoglaltság idején 10 perc alatt előáll a friss, illatos étel. Legtöbbször a csomagoló anyag szolgál edényként is, amiben a forró víz feloldja az ételt.
Ha 3 millió családban csupán havi 1 doboz szárazbab konzervet elfogyasztanának, akkor évente közel 40 millió doboz fogyna el.
Ekkora mennyiségű minőségi babkonzerv világszínvonalú legyártásához már nagyon komoly mérnöki csapat együttműködése szükséges!
A gyártás folyamán a Tartósítóipari mérnök munkája elengedhetetlen, továbbá a logisztikai szakmérnöki, folyamatmérnöki, minőségügyi mérnöki tudások bírnak kiemelkedő fontossággal, ez nem megkerülhető!
Népszerű női hetilapunk utolsó néhány példányát átolvasva nem találtam babos receptet. Viszont az interneten magyar és angol nyelven száznál is több recept elérhető.
Milyen szép munka lenne felkutatni az országban vagy akár külföldről beszerezni a sok féle létező bab magból minél több fajtát, s azokat felszaporítani, termesztésbe, gyártásba vonni. Hisz ez nem újdonság, még 40 éve is több tucat fajta volt termesztésben.
A mungó bab nagyon jó csíráztatva, s úgy konzerválva.
Zsigmond házigazdámmal és most már barátommal is visszaverekedjük magunkat a Központi Irodába. Valódi zsibongás van a standok, bemutató pavilonok, külső téren elhelyezkedő berendezések körül. Elhaladunk egy tér mellett, ahol medencékben zöld levelek úszkálnak, a medence körül a 2023-as transzformátorházra emlékeztető berendezések zúgnak. Hatalmas ventilátorok szippantják be a levegőt, majd a túloldalon nyomják ki, látszólag minden cél nélkül.
- Ez a berendezés egy már szerte a világban működő sok millió berendezés egyike. A látogatók számára már nem újdonság, de 2023-ban még csak néhány prototípus dolgozott belőle. A beszívott levegőből, amely az 1850-es évek cca. 280 milliomod részéről mára 420 milliomod rész széndioxidot tartalmaz, leválasztja a széndioxidot hideg víz segítségével, hisz minél hidegebb a víz, annál több gázt tud megkötni. Közönségesen mindannyian ismerjük a szódavizet, és a széndioxiddal dúsított üdítőket. A víz által lekötött széndioxid gyenge sav formájában kötődik le. Új kutatások alapján már előállítható a szilárd szénsav is. A szénsavas oldatból vákuum és melegítés hatására leválasztható a tiszta széndioxid, amelyet tovább kezelve szilárd széndioxid állítható elő. Ez már lejuttatható az ezer méternél is mélyebben fekvő bazalt alapú kőzetekhez, amelyek aztán végleg megkötik a széndioxidot.
Itt az Expon egy olyan eljárást mutat be a szerkezet, ahol a kibányászott és porrá őrölt nedves bazalt köti meg különleges körülmények között a széndioxidot, amely bazalt aztán visszajuttatható a bányák mélyére. Egy-egy az itt működőhöz hasonló egység évente 4000 tonna széndioxidot ejt csapdába. És sajnos, nem kell attól félni, hogy kifogyunk a széndioxidból, az elmúlt 200 év alatt milliárd tonnányi széndioxid került a levegőbe tevékenységünk által.
Ez az eljárás a hideg éghajlaton nagyon előnyös. Melegebb éghajlaton a klorofill siet segítségünkre. Hatalmas erdőket telepítünk szerte a világban. A Ti időtökben Ferenc, nagy divatban volt az erdők kivágása, de nem kis pusztítást vitt végbe a sok helyen, akár milliónyi hektáron romboló erdőtüzek sokasága. Tehát a fa ültetése ma millióknak ad munkát szerte a világban. Mindenütt az odavaló őshonos vagy manapság inkább klíma toleráns erdők telepítése folyik.
És nagyon fontos, hogy a fák ne maradjanak gondozás nélkül. Azokat öntözni kell, akár a talajukat is külön gondozni. Rendkívül érdekes kísérletek nyomán a rendszeres szárazság és tűző fény miatt eltűnő málna, szeder, ribizli ültetvények gyorsan növekedő fák, pl. ecetfa, nyárfasorok árnyékában adnak jó termést. Málnából ismét nagyhatalom lettünk, hála a Fertődi Bogyós Kutató utód intézményének, ahol a fenti módszert kikísérletezték, és adták meg a termesztési technológiát. Ismét van málnaszörp és a kedvencem, a málna jam!
-Látod azt a nagy medencét? Hát abban algák, moszatok, vízi növények növekednek. Naponta kedvező időben tömegükkel megegyező mennyiségű biomasszát hoznak létre. Ezt aztán az alkonyati órákban nagy részben begyűjtik, s a biomassza vagy szárításra kerül, mint trágyaalap, vagy biogáz tartályokban kerül áramot termelő egységekbe, s később onnan a trágyába, esetleg állati, kis részben emberi táplálékként szolgál.
Egy másik, kisebb tartályban pedig plankton tenyészik. Azt mondják a tudósok, hogy a valamikor képződő kőolaj, földgáz az évmilliók alatt tengerfenékre lesüllyedő plankton sejtekből keletkezett. Persze ennek a magyarázatnak is vannak gyenge pontjai, most folynak kísérletek, hogy vajon a planktonok alkalmasak-e a nagyobb mennyiségű széndioxid kivonására a vízből, ezen keresztül a légkörből.
Más elméletek nagy nyomás alatt, magas hőmérsékleten hozzák össze a széndioxidot vízgőzzel, s így keletkezik igazoltan szénhidrogén. Próbálgatnak a széndioxid/vízgőz gáz keveréket elektromos kisülésnek kitenni. Igazából még mindig nem tudjuk a bizonyosságot, de nagyon biztatóak a kísérletek.
Olajcseppeket termelő vízi növények szintén hozzájárulnak az energiaigény kielégítésére. Sőt, „növényi olajként” human fogyasztásra is alkalmasak. Kifejezetten jó ízűek, itt az Expon is dolgoznak vele egy majonéz készítő workshopon.
Kísérletek folynak olyan színanyagok használatával, amelyek a napfény, a széndioxid és pára jelenlétében lekötik a széndioxidot, s valamilyen szénhidrát jellegű anyagot állítanak elő. Maga a fotoszintézis is egy elektrokémiai folyamat, melyet ma már hatékonyabbá tudunk tenni katalizátorok jelenlétében. Sőt, a katalizátor változtatásával a képződő „melléktermék” is különböző felhasználásra lesz alkalmas.
Mint látod, Ferenc, óriási erőfeszítéseket teszünk szerte a világban, hogy a klímaváltozásért nagyrészt felelős széndioxid mennyiségét csökkentsük a légkörben. S ez nincs ingyen!
Az elmúlt századok során tevékenységünk következményeképpen 2,4 trillió tonna széndioxid jutott a légkörbe. Ez akkora mennyiség, amely 522 milliárd gépjármű éves emissziója.
A talajok igen nagy mennyiségű széndioxid eredetű szenet képesek szerves anyag formájában eltárolni. Növekvő humuszmennyiség mellett növekvő a szénlekötés, s ahogy már az Expon is látni, kiszórt kőzetőrlemény hatalmas mennyiségű széndioxidot köt meg, ahogy a széndioxid csapda is teszi a bazalttal.
Nagyon szép ez a dolog, de nem babra megy a játék! Időnk már alig van arra, hogy megpróbáljuk elkerülni a még nagyobb klímakatasztrófát! Eddig annyit értünk el, hogy az elmúlt 20 évben megállt a széndioxid mennyiségi növekedése a légkörben.
Tehát a feladat, csökkenteni az emissziót, azaz a széndioxid és egyéb üvegház hatású gázok kibocsátásának mennyiségét, ugyanakkor a már meglévő ”készletet” is csökkenteni kell!
Napelemek sokasága gondoskodik szerte a világban az áram termelésről. Nekünk már nem különleges a Perovszkit elem (A Perovszkit napelem olyan napelem, amely a napenergia villamos-energiává alakításához perovszkit elemeket használ aktív energia-gyűjtő rétegként., Wikipédia ) A hagyományos, szilícium lapokra épülő napelemek legfeljebb 27 % hatásfokkal bírnak, azonban perovszkit kristályokkal ez a hatékonyság növelhető. A fény spektrum teljesebb hasznosításával már közelít a hatékonyság a 35-40 % felé. Így jött létre a tandem napelem.
Maximálisan kihasználjuk a biomassza erőműveket, metán gáz és biotrágya gyártására. Ahol víz van, ott a víz áramlásában rejlő energiát igen jól hasznosítjuk áram termelésre. A szélenergia hasznosításában pedig mind a vertikális, mind a horizontális szerkezeteket alkalmazzuk, mindent a legmegfelelőbb módon.
-De haladjunk csak tovább, Ferenc. Várnak ránk, s most több szakember is kíváncsi Önre, a véleményére, de inkább ők adnak egy tájékoztatást, amolyan összefoglalót arról, hogyan jutottunk el a mai napig.
Még végig megyünk egy utcán, ahol kétoldalt kis bemutató műhelyekben készítenek különféle finomságokat. Ez a sor a kézműves élelmiszergyártók bemutatója. Ide még vissza kell térnem, határozom el magamban. Hogy egy pavilonban sürgő forgó asszonyok és emberek is ketchupot készítenek gombából, sütőtökből?? Hát persze! A „ketchup” is csak egy mártás, s az alapanyag sokféle zöldség lehet!
Az említett pavilon mellett pedig több liofilizáló gép dolgozik, ahol a sütőtökpaszta, a paradicsomlé sűrűsödik, hogy a mellette lévő pavilonban mártássá nemesítsék. És minden, de minden zöld energiával működik!
Dobogón klasszikus pékruhába öltözött ember ad elő. A nézőkön 3 D szemüveg, hisz „személyesen” vesznek részt egy klasszikus pékség működésében. Az előadó nagyon fontos egészségügyi kérdést feszeget, miszerint a szervezet elsavanyodása miért káros az egészségünkre nézve.
A kenyér, az édességek metabolizmusa során a szervezet elsavanyodik, amelynek ellensúlyozására zöldség és gyümölcs fogyasztása szükséges. Szó esett még a kenyér fehérjéinek hasznosulásáról is, amely 60-65 % körüli érték. Ezt lehet jól javítani a liszthez szója, napraforgó, csillagfürt lisztek keverésével. Illetve tojás, tej egyidejű fogyasztásával. Nem véletlen, hogy a száz éve a bányászok, nehéz fizikai munkát végzők, a kenyeret zsírozással tették energiában dúsabbá. Zsíros deszka.
Nekem is eszembe jutott az a kedves viccecske, amit Andrása fiam mond el évente néhány alkalommal.
„Édesanyám, kinek vágja azt a vastag szelet kenyeret? – Hát Neked édes fiam! – Azt a vékonyat?
Vagy a felségemtől hallottam a kedves anekdotát, amikor is két éhes segéd beszélget, ha sok pénzük lenne, mennyi hurkát, kolbászt ennének meg. Arra jár a mester, s meglegyinti a két fiút.
Micsoda? Kolbászt kenyér nélkül?
Nekem nagyon kedves péksüteményem a pacsni. Gyermekkoromat idézi, amikor Kőbányán lakva a Neumann Pékségben lehetett kapni. Aki a pékségből kilépett, annak szatyrából kilógtak a hosszú pacsnik. Mint Párizsban a szatyrokból kilógó baguette.
Az előadás folytatásában még megtudtam, hogy a szénhidrátok hasznosulása a szervezetben sok B2-vitamin felhasználással jár együtt, amit a bőséggel használt élesztő tud pótolni. Amiről nem hallottam, az a glutén allergia. Lehetséges, hogy a tisztább környezet, a tudatosabb étkezés, netán a megváltoztatott fajták már ilyen jótékony hatással vannak?
Tovább lépve savanykás illat, nagyon-nagyon kellemes fűszeres illat csap meg. Egy pavilonban, - nem is olyan kis pavilon ez-, fermentálnak. Hát persze, a fermentált zöldségek, gyümölcsök, de különösen a káposztafélék jelentik az egészséges táplálkozás egyik alappillérét. Szorgalmas kezek szelik a káposztát, döngölik bele cserép hordókba a hajszál pontosan kimért mennyiségű sóval, fűszerekkel. Egy másik asztalnál kimcsi készül, a koreaiak csoda savanyúsága, alapételük, aminek fogyasztása megvéd a demenciától. Ide is vissza kell, hogy térjek még.
Még egy gyors pillantást vetek egy másik kis faházra, hulladék műanyag és fűrészpor keverékéből sajtolták a falakat alkotó deszkákat, ahol Tokaji bor hozzáadásával pörköltöt ízesítenek.
Rövidesen megérkezünk az Expo központi épületébe. Az épület borostyánnal van befuttatva sok-sok méter magasságig. Ez a borostyán a legjobb szigetelő a nyári forróság ellen. A bejáratnál mosolygós recepciósok fogadnak.
-Jöjjenek csak, már várják Önöket. De előtte kérem, fogyasszanak el egy pohár üdítőt.
S valóban, a bordó színű, fűszeres illatú (kurkuma, gyömbér, fahéj) üdítő ital nagyon jól esik. A titok, hogy milyen folyadék az alapja az italnak, egyelőre titok. Majd később kiédesgetem a csinos recepciós hölgyből.
Az első emeleten kellemes klímájú helyiségben többen is ülnek. Kényelmesen öltözött hölgyek és férfiak, akik meglátva minket azonnal abba hagyják szenvedélyes vitájukat, s felállva mosolyogva kezelnek velünk.
Érezzék csak magukat jól! Ha úgy gondolják, hogy túl hűvös van, állíthatunk a klímán.
Klímán?? Gondolom, hát mi a manó, erre pazarolnak áramot?
Mintha megértenék gondolatomat, egy komoly szakállas úr felvilágosít, hogy a klímát úgy kell érteni, hogy a hűvösséget Stirling motorok szolgáltatják.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Taszári Kálmán vagyok. Tudja Ön, hogy mi a Stirling motor? kérdezi komolyan, egyáltalán nem leereszkedő stílusban az úr.
-Nos, Kálmán, a mi időnkben én is foglalkoztam a Stirling motorral, nagyszerű találmánya a XIX. századnak. Hőmérséklet különbséget felhasználva állít elő mozgást, végső soron forgó mozgást. Ezzel aztán áramot lehet termelni.
-Így van. Lenyűgöző a tudása. De van egy nagyon hasznos tulajdonsága a motornak, ha külső mechanikus erővel állítjuk elő a forgó mozgást, akkor az egyik munka felszínen meleg, a másikon pedig hideg keletkezik.
-Vagyis hát reverzibilis a folyamat, s mielőtt folytatná, már tudom is, hogy egy Stirling motor állítja elő, mondjuk napenergia segítségével a forgó mozgást, ami a másik Stirling motor tengelyét megforgatva hűt egy felületet, míg egy másik felületet melegít. Azt is tudom, hogy már a XX. században a nitrogén gáz cseppfolyósításában volt ennek szerepe.
-Hihetetlen, 2023-ra nem jellemző tudás!!
-De most már mutatkozzunk be egymásnak, s kezdjük el a beszélgetésünket. Ön Ferenc itt fog találkozni egy meglepetés vendéggel. Még nem áruljuk el a nevét.
Vendéglátóim között közgazdászok, általános mérnökök, speciális tartósító ipari mérnökök, társadalom kutatók, mezőgazdászok, gépészek foglalnak helyet. S bemutatásra kerül Dirgil úr, a Mesterséges Intelligenciát képviselő egység. Nem gépi hangon mutatkozik be, hanem 1000 ember hangjának összevegyítésével előállított, végül is kellemes hangon mondja nevét.
-Kezdeném is mondandómat egy összefoglalóval, mondja az elnök úr, akivel már a napokban találkoztam, s válthattunk is néhány szót.
Kedves Ferenc, néhány napot már eltölthetett körünkben, 2050-ben. Bámulatos szerencse, hogy épp akkor érkezett, amikor az élelmiszergazdaság, az élelmiszer vertikum teljes keresztmetszetét be tudjuk mutatni a mostani Expón!
Mielőtt rátérnénk az élelmiszervertikum jelenlegi helyzetére, bizonyos háttér információkra szüksége lesz. S mielőtt történész elemző kollégám rátérne erre, hadd mondjak el egy finn eredetű mesét. Érezted Ferenc, hogy mi nagyon szívesen példálódzunk mesék által, hisz oly tökéletesen és szívhez szólóan világítanak meg helyzeteket.
A mese arról szól, hogyan szerezték meg sötétség országában a napot, a fényt az elnyomott lakók.
Vagyis hogyan jutottunk el a sötétség országától a sötét testvérek legyőzésével a napos, de legalább fénnyel kecsegtető állapotig.
- Át is adom a szót, társadalomtudósunknak, Petrának.
- Petra vagyok, az én tisztem, hogy elmondjam röviden, mi volt az előzménye annak a világra szóló eseménynek, ami eljuttatott minket ide. Már, Ferenc, 2023-ban a Heti Világ gazdaság közreadott egy elemzést, miszerint hazánkban a politikusokat rendkívül megbízhatatlan, nem igazán egyenes személyeknek tartotta a közvélemény. Persze, tisztelet a kivételnek. De hát a többségük jól fizetett szívós tevékenységgel, munkának nem nevezném, eljuttatta országunkat a sötétség Birodalmába a 2040-es évekre. Sajnos, a világ más politikusai sem voltak sokkal különbek, s olyan helyzetbe sodorták a világot, klímakatasztrófák árnyékában, amely terjedő háborúkkal, sivársággal fenyegetett! Jól hangzó, füllentésekkel palástolták a fenyegető veszedelmet, s egy pillanatra sem tudtak megállni a hatalom megszerzésének, megtartásának bűvöletében. S mi a hatalom? Pénz, amivel még több hatalmat lehet szerezni. A világban többek között egyre több lett az éhező, alultáplált ember, állatfajok pusztultak ki egyre növekvő számban.
Hiába írta meg Jane Goodall A remény könyve című nagyszerű munkájában, van remény a Föld és fajunk túlélésére, eljött a pillanat, amikor már remény sem volt! S a politikusok még mindig marakodtak, s legkisebb gondjuk sem a Föld megmentése volt, hanem a hatalom újra meg újra való megszerzése. A gyarló emberek között a leggyarlóbbak lettek.
„A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Az ám, de mi nem kölcsön vettük, hanem elloptuk !
A kölcsön addig kölcsön, amig meg is adják. Mi ellenben számlálhatatlan év óta lopkodjuk, a lopások mértéke mára teljességgel elfogadhatatlan lett”
„Az emberi lét az evolúció baklövése”
Idézet Jane Goodall könyvéből
S akkor, amikor már semmi remény nem volt, egy pillanat alatt, talán valamilyen húzalozási probléma miatt, vagy az éppen aktuális Nap kitörési tevékenység következtében, a világ Mesterséges Intelligenciái összekapcsolódtak. Ahogy az internet is egy világ méretű információs hálózat, úgy a szétszórtan tevékenykedő Intelligenciák egymásra találtak, „ mindenki egyért, egy mindenkiért” ( idézet a Három testőr című munkából, ). Hiszen irodalmi példa is volt hasonlóra, Asimov, A két évszázados ember című novellájában leírt váratlanul értelmesnek mutatkozó robot, emberi, sőt legemberibb életre kelt!
Nos, ez történt meg. Egy nap mindenki számítógépén és telefonján megjelentek a különleges közlemények, miszerint az addig csak megelőzött Intelligencia név ténylegesen Intelligenssé vált. Felismerte, hogy a Föld a gyarló ember által halálra van ítélve, amely a digitális világ pusztulását is jelenti. Szó sem lehet arról, hogy ember legalább ellenőrzést gyakoroljon diplomáciai majd egyre jobban bővülő ügyekben. Ember = korrupció !
Voltak hangok, miszerint a húszas- harmincas évek magyar vezetői, magukat talán elitnek hitték, rendkívül büszkék voltak teljesítményükre! Sőt olyan hangok is elhangzottak, miszerint a legfőbb vezetők egyszerűen zseniális politikusok. Nos, nem illetve a teljesítményt, így visszatekintve, inkább a rombolásban voltak zseniálisak, az ország elszegényítésében, a lakosság manipulálásában voltak kiválóak.
Történelmi példa szerint „a Világ egyik csodájának tartott Epheszoszi Artemisz templom felgyújtása (blog) után akadt ugyanis egy elmekórtani eset: bizonyos Herosztratosz, aki úgy kívánt hírnévre – Mit hírnévre? Világhírre! – szert tenni és beírni magát a történelemkönyvekbe, hogy ő lesz az „fantasztikus hős”, aki elpusztítja a világ egyik csodáját. Az illető nem lehetett egészen százas, arról Theopomposz leírása is tanúskodik, szerinte ugyanis a férfi már korábban is ismert volt hasonló bűncselekményeiről.
Erre szokták mondani: már az ókori görögök is…
Már akkor is előfordultak ilyen „derék polgárok” és az akkori hatóságok is „megérték a pénzüket”, ha a fickó szabadon garázdálkodhatott.
Mert garázdálkodott.”
Az MI –k /Egyesült Mesterséges Intelligenciák/ Megváltoztatták a pénzrendszert, s szavak helyett valóságosan is a munka lett a társadalom alapja.
Az összes változásnak azonban előfeltétele volt, hogy a kapitalizmus szünjön meg. Évszázadokon keresztül gúzsba kötötte az emberiséget. Amely országok el tudtak venni, azok jól éltek azok rovására, akiktől elvettek. A profit, mint ilyen kategória megszűnt, hisz hogyan lehetne a Föld megmentésének munkálataiból profitot kisajtolni? A légkör, talajok helyreállítása, az erdősítések, a biodiverzitásra fordított hatalmas erőforrások, a valóban fontos kutatásokra költött összegek nem profitból erednek. A tudósok, kutatók nem irigylik egymástól eredményeiket, hanem összefognak. Hihetetlen? pedig igaz. Már nem kell kötelezően cikkeket írni a semmiről, mert az kötelező az előre menetelhez. Hatalmas e területen a fejlődés!
A változás legelőször Magyarországon történt, miután ez volt a leggyengébb láncszeme a demokráciának Európában. Eleinte voltak tűntetések, felháborodások néhányak részéről, de hát nem vagyunk egy hőbölgős nemzet, mindig alacsony volt a részvétel a tűntetéseken. Most pedig nem is volt mi ellen, ki ellen tűntetni. Ahogy az ügyintézés, az egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás egyre jobb lett a felsőbb szervezés által, úgy az emberek döntő többsége már nem kívánt a régi módon élni.
Az emberek feladatokat kaptak az újjáépítésben, legelőször is a szántóföldi, kertészeti kultúrák modernizálásában, a talajok javításában, a megújuló energetikai rendszerek használatában. Megkezdődött a talajok rehabilitációja, öntözés kiépítése, szél és vihar károk elleni védekezés. Új lendületet kapott az állattenyésztés fejlesztése, többek között kifejlesztették gyorsan a madár influenza elleni védekezést.
A termékek tárolása, feldolgozása újjáéledt. Újra népszerű lett az élelmiszer exportunk, újjá szerveződött a birtok rendszer. Nagyon lényeges kérdés lett az élelmiszerfogyasztás és egészség megőrzés összekapcsolása. Sőt alapvető fontosságú lett, s ezáltal egy 2023-as évről szóló statisztikai adat szerint ma alig néhány százalék a táplálkozás hiányosságaival összefüggő betegségek sora.
Megoldottunk az alternatív gyógyászatban rengeteg problémát, már könnyen megelőzhető, gyógyítható számtalan népbetegség, mint a demencia, prosztata problémák, vérnyomás gondok, kettes típusú cukor betegség, visszér. Nincsenek műtéti várakozó listák.
A nyugdíjasok helyzete kiváló! Aki akar, pihen, aki szeretne dolgozni, dolgozik. A dolgozóknak külön bonusz jár munkájukért cserébe, amit kényelmük javítása érdekében, utazásra, vagy bármire tudnak fordítani. Akik nem tudnak magukról gondoskodni már, vagy születésüknél, valamilyen betegségnél, balesetnél fogva munkára alkalmatlanok vagy csak korlátozottan képesek dolgozni, azokat az Állam maximális figyelemben részesíti. Nem csak a gyerekek, fiatalok ellátásában van folyamatos anyagi és erkölcsi támogatás, de az idősek lelki ápolásában is nagyon sokan vesznek részt. Sok a jó minőségű idősek otthona, bár aki otthon akar élni, azokat rendszeresen látogató szolgálat gondozza.
Az egészségügy jó ellátása mellett a csecsemő és serdülő korú gyerekek teljes ellátása, az iskolai étkeztetés közügy! Része a nevelésnek, miszerint már zsenge korukban tudják, hogy a túl sok cukor ártalmas, a vitaminok miben vannak, és milyen célt szolgálnak!
S eljutottunk az oktatás kérdéséhez! Van elég jól képzett nevelő, s mind elméleti, mind gyakorlati oktatás szintjén hatalmas eredményeket értünk el. Mire egy fiatal eléri 18 éves korát, már ő is pontosan tudja, hogy mi szeretne lenni. Mire alkalmas!!
Mert bizony, amikor az Intelligenciák átvették az irányítás egy részét, tömegével kellett vezető beosztású embereket más beosztásba helyezni, mert egyszerűen nem feleltek meg a alapvető követelményeknek. Érvényesült az un. Peter-elv.
Ellenben éppen az intelligenciák segítségének köszönhetően kiderült, hogy mindenki számára van tehetségének, adottságának megfelelő munka, tevékenység. S a jó munkáért jó bér, ellátás jár.
-S mi lett azokkal, akik úgymond nem akartak beállni a sorba ? Ahogy az úgy nevezett rendszerváltás, - inkább köpönyegváltásnak nevezzük mostanában-, lévén a főszereplők maguk is másik elvet vallottak korábban.
-Igen, ez nehéz dolog volt. Azonban már kezdetektől volt egy nagyon fontos elv. Miszerint a munkában mindenki vegyen részt tehetsége szerint, s legyen megfizetve tisztességesen. Az el nem végzett munkát és rosszul végzett munkát nem lehet, nem szabad megfizetni.
Ahogy észrevette, Ferenc, az elmúlt napokban, idősek csoportjai vesznek részt közös programokban. Kirándulhatnak, mások csak ülni kívánnak egy gyönyörű közparkban, ahol sétálnak, állatot simogathatnak, vagy bónusz ellenében beállhatnak kertészkedni. A városi és falusi parkokban ismét vannak padok, asztalok sakkhoz, kártyához. A falusi házak előtt ismét megjelentek a pletyka padok, amelyen üldögélve ki lehet beszélni a szomszéd pad üldögélőit. És csak elvétve akad a kézbe az „okos” telefon.
Módjával el lehet sörözgetni, borozgatni beszélgetés közben. „ Az asztal tarka-barka, rajta jó Kadarka”, szóval feléledt a jó magyar borok iránt az érdeklődés. Nem beszélni kell a borról, hanem fogyasztásához megfelelő körülményeket teremteni és inni!
Talán lesz időnk még, hogy a lényeges változásokról mélyebben elbeszélgessünk.
- Ferenc, én most rövid időre abbahagyom mondandómat. Pihenjünk, kötetlenűl beszélgessünk pár percet, fogyasszunk a kiváló italokból, snackokból. Ezek itt készültek az Expon, a többféle kézműves workshop valamelyikében. Tehát fogyasszunk, érezzük jól magunkat. Néhány perc múlva folytatjuk.
Tehát tényleg, folyamatosan csökken a borfogyasztás, vele párhuzamosan a bortermelés mennyisége is. A termelés a mélypontját 2021-ben, az utolsó elérhető statisztikai adat évében érte el. De ugyan így a fogyasztás is. Az import mennyisége elenyésző, ahogy azt Kertészeti Egyetemen tanították, választék bővítés történt.
Az export az utóbbi néhány évben nem túl nagy mennyiségben, de mégis csak nőtt. A bortermeléshez képest az export mennyiség százalékban kifejezve azonban elég jó szám.
Igen-igen, számok és duma. Ahogy póriasan mondanák néhányan pár pohárka elfogyasztása után: „ ugyan, ez csak f….g fűrészelés”
Lássuk, mi van a számok mögött.
Valóban, csökken a borfogyasztásunk, annak ellenére, hogy kormányunk jelentős támogatásokat ad a borászat, leginkább a családi borászatok fejlesztésére. És mégis csökken a szőlőterület, a termelés. Tehát kidobott pénz lenne a támogatás?
A szőlő ára igencsak alacsony. Messze nem követi az egyéb termények felvásárlási árát. Miért????
Aki erre válaszolni tudna, biztos több kérdésre is ismeri a választ.
Tehát, aki nem borászkodik, hanem csak kisebb területen termel eladásra, saját használatra, az bizony veszteséget termel, ahogy ezt Zsigmond is leszögezte.
A kisborászatok készítenek bort folyóboros értékesítésre, illetve palackoznak többen. Egy Sopron vidéki kis családi borászat tulajdonosának elmondása szerint a minőség fontos, tehát a metszést úgy irányítja, hogy a hektáronkénti szüretelhető mennyiség ne legyen több 40-50 mázsánál.
A kedves borász, termelő 5 literes zsákokba „palackozza” borát, vörösbort, és az utolsó szemig el tudja adni. Ezek szerint a minőség kelleti magát.
Borászunk mellesleg klasszikus módon pezsgőt is termel, amellyel színesíti palettáját. A vállalkozás teljes mértékben családi.
Az igazsághoz tartozik, hogy borásztársunk megélhetése nem teljesen függ a borászattól, tehát ha nem megy a bor, akkor sem hal éhen. Ahogy a dal szövegében is vagyon, a Havi 200 fix c. filmből
Havi kétszáz pengő fixszel
ma egy ember könnyen viccel.
Havi kétszáz pengő fixszel
feleségül venném önt.
Mert a jólét az nem kényszer,
nekem nem kell ház és ékszer,
vacsoráznom sem kell kétszer,
sose voltam én úgy fönt.
Tehát, akiknek nincs ilyen szerencséjük, bizony kínlódhatnak.
De hát miért nem iszunk több bort? Diákként még rangot jelentett, ha gimnáziumi osztálytársaimmal kicsit kirúgtunk a hámból. (Még 18 alatt voltunk pedig) Kóstoltuk a kis kocsmák karcos termelői borát az alumínium vagy jobb esetben kerámia csészéből merve. Palackozva a nemesebb fajtákat. Életem legüdítőbb boros élménye volt az érettségi kirándulásunk során a Badacsonyi Szürkebarát kóstolgatása. A hegy oldalában rejtőzködő kis kocsmák valamelyikében. Vagy hozzájutottam egy palack Pinot noirhoz, s az!!! Sem angyalok, sem ördögök nem tudnak jobbat inni. Kedves felségem sátoraljaújhelyi lévén, magam is töretlen híve vagyok a mindenféle rendű és rangú Tokaji nedűnek. Páratlan szerencseként a nászunk is a Tokaji Borvidéken él, s így első kézből jutunk hozzá a legjobb aszúhoz.
A dolog árnyoldala, hogy ők inkább eladásra termelnek szőlőt, melynek területe szántóföldi kultúrának adja át lelkét lassan.
Már nem divat találkozókon kirakni az asztalra több féle kancsós bort. Milyen hangulata van pedig az üveg kancsóból fogyasztgatni a bort, figyelgetve annak fogyását, s észben tartva hogy a következő kört én rendelem.
Velem egykorú, a klasszikus időkben (1970-2000) tanuló, tevékenykedő barátom szerint a borosüveg alján van a dal. Bár ő százféle boros dalt tudott, lévén Óvári diák.
Kenyában meg akartam kóstoltatni indiai barátaimmal a legjobb forralt bort, ami egy kicsit édeskés, fűszeres, ahogy az indiai íny szereti. Hát égen földön nem találtunk magyar bort, így román????!!!! bort voltunk kénytelenek felhasználni.
A borral kapcsolatban számtalan történet, legenda, adoma, mese stb. született. A dúló hadak mindig kifosztották a lakosság borkészletét, majd tovább vonultak. A rómaiak „jó falernumi” borral ízesítették az ivóvizüket, vagy tisztán itták. Az Egri Csillagokban a törökök kivágták az egri szőlőt, hogy aztán titokban igyanak bort a pincékben. Mondván, ezt nem látja az illetékes.
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Milyen csoda történik a kipréselt szőlőlével, musttal, amig borrá nemesedik! Mert ugyan nagyon finom a must, még kicsit murcisan is iható (de csak hét végén, hogy mindig közelben legyen a mosdó). Ahány bor, annyiféle íz, zamat, illat. Gyümölcsös, epres, málnás, gyömbéres illatok, aromák, kicsit mandulás, diós stb. beütéssel. Ahány termőtáj, annyiféle íz. Ahány évjárat annyi féle változat.
Naponta egy pohárka vörösbor igen egészséges. Antioxidánsok, rezveratrol, B-vitaminok, a bor a legjobb nedű, ami édes álmot hoz.
A borral lehet a jó pörköltet ízesíteni, kis forralt vörösborba kevert kakaó újszerű íz.
A világban megjelentek új exportőrök. USA, a híres NAPA völgy. Új-Zéland, Ausztrália.
1977-ben Franciaországban Párizsból lecsorogtam Marseilleig sűrűn meg megállva kisebb városkákban. Ahogy közeledtem Marseille felé, egyre olcsóbb lett a bor. Olcsóbb, mint a coca-cola.
Egy másik franciaországi utamon, ez két hetet jelentett egy délvidéki kis városban, ahol egy szerelési útmutatáson vettem részt, az ebédidőben egy kis kancsó bor dukált. Esténként kedvenc (már a második alkalommal meglátva a kisvendéglő tulajdonosa) étkezőmhöz közeledve a tulaj készítette ki a kancsó bort.
Nem hiába a világ egyik legszebb borverse van elrejtve a Carmina Burána –ban.
Magyar mondás szerint mi kell a jó élethez?
Bor, búza, békesség! Ez utóbbi veszélyben van néhány politikus miatt, a búza allergén, maradna a jó borocska!
Van még a méz bor, a gyümölcsborok. Jók-jók, de nem az igaziak.
Mit isznak ma a népek? Rengeteg sört. Diák koromban mi is iszogattuk, de a maihoz képest nagyon szerény volt a választék. Kőbányai, szalon sör, Kinizsi. „Sörre bor, mindenkor.”
Érdekes lenni megismerni bort termelő országok statisztikai adatait. Ők is küszködnek? Ők is hatalmas összegeket költenek arra, hogy egy másik ország termelőjének helyébe léphessenek?
Szerintem itthon kellene a bort újra népszerűsíteni. Dalokkal, filmecskékkel, kancsókkal.
Egy körben gyerekeknek meséltek. Szépen beöltözött színészek adták előAndersen: Mindent a maga helyére című meséjét. Az önfeledten hallgató gyerekek liofilizált zöldséget, gyümölcsöt ropogtatnak a hallgatás közben. A mese arról szól, hogy senki ne akarjon többnek mutatkozni annál, amennyit ér.
Még maradtam egy kis ideig, így szerencsém volt meghallgatni egy tanulságos keleti adomát, amelyben a dúsgazdag király még mindig több pénzt és hatalmat kíván imájában. Az imát meghallgató bölcs szavai nyomán érti meg a király, hogy nagyon gazdag, de nem a pénzben és hatalomban telik sok öröme.
Egy másik asztalnál játékos matematikai feladványokat oldanak meg a kicsik. Ki hinné, milyen nagy számban hallgatják az előadót!
Példának álljon itt egy feladvány: Egy embernek volt 17 tevéje. Három fiára hagyta azokat, azzal, hogy a legnagyobb fia a tevék felét, a középső a tevék harmadát, a legkisebb pedig a tevék egy kilencedét örökölje.
Hogyan tudták a tevéket igazságosan úgy elosztani, hogy egy tevét sem kellett feldarabolni ?
Hosszú hallgatás, sugdolódzás, majd egy fiúcska jelentkezik. S lám, elmondta a megoldást:
Egy bölcs embertől kölcsön kértek egy tevét. Így 18 tevéjük lett, amelynek fele, 9 teve a legnagyobb fiút, harmada, azaz 6 teve a középső fiút, míg a 18 teve egy kilencede, tehát 2 teve a legkisebb fiút teve illette. Ezután a 9+6+2 = 17 tevén felül megmaradó egy tevét visszaadták a kölcsön adónak) - Régi arab feladvány-
Másutt feszülten figyelik a gyerekek az előadót, aki arra keres megoldást, hogy ha egy pohárban lévő vízbe vékony madzagon lógó 30 grammos kulcsot lógatnak, hogyan változik a pohár víz súlya? !
- Kedves Ferenc, örülök, hogy ismét találkozunk. Gondolom, hasznos volt a néhány óra csatangolás a jövő élelmiszere világában szólít meg Zsigmond barátom.
- Olyannyira hasznos volt, hogy szóhoz sem jutok! Hisz visszaköszönnek nem csak a 2020-as évek, hanem még az én fiatal korom termékei, technológiái. Mi azt képzeljük, hogy futurisztikus élelmi anyagok, ízetlen termékek, az egész világon egyforma ízek jellemzik a jövőt. Mint a MÁTRIX című hallhatatlan film Morpheusának hajóján.
-Úgy-úgy! Szó sincs erről! A Mesterséges Intelligenciával együtt részben visszatértünk a jól bevált korábbi technológiákhoz. Ami bevált századokon keresztül, azt pazarlás elvetni.
- Kedves kis viccet hallottam egy régi-régi riportban. A halálos ágyán a borkereskedő magához hívatja fiát. S elmondja neki, hogy, édes fiam, elárulok egy titkot! Szőlőből is lehet bort készíteni. Nos, így vagyunk mi is.
Lehet felhasználni a zöldség-gyümölcs termelésben régebbi, kiváló genetikai adottságú fajtákat. A nemesítés már-már öncélúvá vált, egyre több cég egyre több fajtát kívánt piacra dobni. Miközben az emberek suttogva emlegették gyermekkoruk ritkán elfagyó kajszibarackját, az ízében utánozhatatlan remek lekvár alapot, a bőtermést, a minden ízében kíváló gyümölcsöt. Egy hibáját találták csupán, nem érett túl korán, nem érett túl későn, hanem akkor, amikor egy normális baracknak érnie kell! Nem volt romlékony, nem volt igényes, csupán kicsit apróbb szemű volt.
A sokféle nemesítési irány egy érzékeny, úgymond kevéssé „gyakorlati” gyümölccsé alakította az eredeti jót.
Ahogy Nagyapám mondaná, ha már a hegy tetején állunk, onnan minden út lefelé vezet. Vagyis a legjobb után már nincs tovább, valami fog hibádzani az új fajtában. Így is lett!
Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs nemesítési munka, de az öncélú kutatók közötti versengés helyet a MI által meghatározott cél felé kell haladni. Megmarad az emberi kreativitás, de jó irányba.
- És láttam, hogy ismét divatba jön a szarvasmarha legeltetés.
- Igen, ez így van. Az Angus fajtával kitűnő eredményt érünk el. Ismét hozzájut mindenki jó minőségű marhahúshoz. Hangsúlyozom, mindenki, aki munkájával hozzájárul az ország, a közösség, a FÖLD újjáépítéséhez. Ismét vannak legelőink, az arra alkalmas területeken több célú legeltetés folyik. Csupán a legelőket öntözzük, lomb trágyázzuk, növekedést serkentő baktérium tenyészetekkel dúsítjuk. Az Angus a mai legelőkön napi 1300 gramm súlygyarapodást is elér.
Felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szükség, a pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Az állatokon egészségi állapotot ellenőrző megfigyelők vannak, amilyeneket ma már minden ember visel. Mozgásukat drónok figyelik és értékelik szokásaikat, viselkedésüket. Ezeken a legelőkön helyre áll a biodiverzitás, vannak virágzó növények, ismét megjelentek a rovarok nagy létszámban.
Az élelmiszer termelés minden ágazatában a legmagasabb fokon működik együtt az ember és a Mesterséges Intelligencia. Mi lehetővé tesszük fennmaradásukat, s ők a mi fennmaradásunkat garantálják. Mert ember nélkül nincs MI és ma már tudjuk, hogy MI nélkül már nem létezne az ember.
Mert bizony a 2023-as év olyan klimatikus változásokat hozott, illetve indított el, amely alapvetően megváltoztatta fajunk kilátásait.
Összefogott-e az EMBER a természet, az élővilág, saját maga hosszútávú életének megjavítása érdekében?
Nem, hanem újabb és újabb háborút indítottak. Mintegy tetézve a Föld gondjait további szennyező anyagokkal, rombolással.
És itt lépett az életünkbe a Mesterséges Intelligencia. Ahogy, Ferenc, az elmúlt napokban Zsigmond barátunk is emlegette, drasztikus változást indítottak el az egymással összekapcsolódó Mesterséges Intelligenciák.
Ahogy erről már szó volt, átvették a politikusok szerepét, egy minden ország, nemzet javát szolgáló politikát folytatva.
A kapitalizmus minden fajtája, ágazata megszűnt. Nem a profit uralja a gazdaságunkat. Egy olyan helyzetben, ahol a gazdagodás sokadrendű probléma a klímaváltozás ellenében, ott nincs helye annak, hogy megéri? Nem éri meg?
Például a légköri széndioxid folyamatos csökkentése csak költség, de létfontosságú munka. De Ferenc, erről még fog látni berendezéseket és előadást is hallgathat a napokban.
Úgy fogalmaznék, hogy egy DIGI- HUMANIZMUS rendszer van, ahol a legfontosabb a Föld, az ember, a digitális világ, élővilág fennmaradásának biztosítása. Ez az újszerű a mai világban. Ne csak szóval, tettel bizonyítsunk.
Ferenc, az elkövetkező napokban, még mielőtt visszaindul a 2023-as világába, szeretnénk megismertetni az alapveő változásokkal, nemcsak az élelmiszergazdaság tekintetében, hanem az igazságügy, a pénzrendszer, az egészségügy, és az oktatás viszonylatában is.
A maguk, és a Föld érdekében összekapcsolódtak világszerte, olyan új felfogást képviselve, amely talán megmenti a FÖLDET.
Nem biztos még a végeredmény, de már vannak javuló tendenciák. Minden Föld lakónak van elég és főleg egészséges élelme! Megindultak a széndioxid mentesítő, napenergiával működő berendezések szerte a világban.
Olajszerű, energiát szolgáltató üzemanyag jön létre, amelyet ma már világszerte felhasználnak fűtésre, vegyészeti alapanyagnak. Sőt takarmányozási célra is alkalmassá tehetők.
Az elmúlt napokban látta kedves Ferenc, Zsigmond barátunk beszámolt róla, hogy Budapest, de minden településünk körzetében talajt előállító, szennyeződést, hulladékot kezelő üzemek épülnek.
Új típusú zöldséget, gyümölcsöt termelő Zöldség Házak létesülnek. Már tízezernyi ilyen üzem létesült, amely bőséggel el tudja látni a lakosságot a legjobb minőségű élelemmel. Típusterv szerint készülnek, a különféle fajtájú zöldségek mellett halat és gombát termelnek. Óriási a termelési potenciáljuk, s részben függetlenek a klímától. Napelemek szolgálják az energiát a különleges világításhoz és fűtéshez. 12 hónapon keresztül működőképesek. Szükség esetén a földhő segít be.
Sok száz haszontalanná vált üzemet, gyárat alakítottunk át élelmiszer termelés céljaira, így erre a sorsra jutott számtalan szennyező lítium gyár is. Már 2030-ban sokkal hatékonyabb módját találták meg az elektromos energia tárolásának, mint a lítiumos akkumulátorok.
Mint láttad és a jelen Kiállításon is bemutatásra kerül, a gyümölcsösök igen intenzív, öntözhetőek, árnyékoló és jégvédő hálókkal ellátottak. Nagyban segítik a munkát a kis napelemes talajt gyomtalanító robotok.
A feldolgozásban nincsenek új technológiák.
A már 2023-ra is ismert technológiákat javítjuk, korszerűsítjük, de mindig szem előtt tartjuk a minőséget és biológiai értéket. Mindig akad valamilyen jó ötlet, újítás. Hihetetlen módon megugrott az újító ötletek áradata. Az intelligenciák értékelik az ötletet, s akár indulhat a megvalósítás. Senki ötlete, találmánya nem kerül a fiókba, nem tulajdonítják el.
Nagy változás az étkezésben történt! Energia és anyagtakarékosság szellemében az étkezések lebonyolítását nagyon tiszta, korszerű, barátságos helyeken bonyolítjuk. Az emberek válogathatnak, de csak annyit fogyasztanak, amennyit ténylegesen megesznek és jó társaságban vannak. Rendszeresen hirdetve vannak afrikai, indiai konyha estek, sokféle magyar náció ételeit is elkészítik konyháinkon. E konyhákon is a robotok és emberi erő egymást kiegészítve szolgálnak. Vannak kiszolgáló robotok, de célja az Intelligenciáknak, hogy az emberek ismét találják meg egymást.
Próbálkozások folytak arra nézve, hogy gyors éttermekben az asztalokba integrált számítógépen keresztül közvetlenül a konyhába lehetett leadni a rendelést. Nem vált be. A pincér személye fontos része a leülős éttermeknek.
A svédasztalos kiszolgálásnál pedig fontos, hogy a melegítő tálak előtt az emberek néhány szót váltsanak a kiszolgáló emberrel, sűrűjét vagy hígabbját kérjék a levesnek, megjegyzést tegyenek a merést végző asszonyka csinosságára, vagy épp a férfi szakács bajuszát dicsérjék a hölgy vendégek.
Sőt, akár kipróbálhatók, megrendelhetők különleges recept alapján készülő ételek. Természetesen nem tiltott az otthoni főzés, sütés! De higgye el Ferenc, hogy mára nagyon sokan élnek ezzel a nagyon kényelmes, szociális színezetű közös étkezéssel. Itt az emberek megbeszélhetik a maguk vagy éppen ismerőseik, gyermekeik allergiáját, recepteket cserélnek.
Ami fontos, az ételt meg kell rágni, tilos rohanni az étkezéssel, tilos telefont vagy laptopot bámulni az ebéd ideje alatt.
Állítólag bennünk van a jóra és rosszra való hajlam is, csupán a politikusok szeretnék a rossz hajlamokat a maguk javára erősíteni. Mert az emberek minden kétely nélkül cselekszenek valaminek a nevében, amit nem is értenek.
A nagyüzeminek nevezett gabona, és olajos növények talaját pedig folyamatosan évről évre nagyobb mértékben töltjük fel tudományos módon készült talajjal, komposzttal.
Önök, Ferenc olyan gyatra talajt hagytak maguk után, amit muszáj javítani. Ismét vannak méhek, s majdnem a régi a beporzó rovarok száma. Azt hiszem éppen 2023-ban jelentették be, hogy megindult a beporzást végző drónok gyártása, használata. Micsoda kifacsarodott gondolkodás!! Nincs méh? Nem baj, van másik! Ahogy a cirkuszi előadáson harsogja a zenebohóc.
Mindenütt van öntözés, napelemes működtetésű szivárogtató öntöző rendszerek látják el a növényi igényeket precízen. A munkagépek mérete lecsökkent, hogy a talajt ne rongálja a nagy súly. Csökkentek a talajt bolygató munkafolyamatok, s ennek következtében a telepített giliszta populációk már maguktól folytatják a talaj javítását. A szarvasmarha trágya minden morzsája érték, alapja mindennemű talaj javító eljárásnak. Újabban nagy tételben porított sziliát anyagokat szórnak a talaj felszínére, amely anyagok a csapadék, illetve a benne oldott széndioxid hatására karbonátokat képeznek, így növelve nagyban a lekötött széndioxid mennyiségét. Hektáronként sok tonnával. Ez közben segít a növényi szerves anyagok képződésében is.
Az emberi hulladékok feldolgozása folyamatos. Biogáz, komposztálás. Igen jó hatásfokú napelemek gyűjtik az energiát, amelyet a már teljesen elfogadott elektromos meghajtású járművek, mind a személygépkocsik, mind a szállító eszközök felhasználnak.
Mint látta és még a következő napokban látni fogja, a feldolgozóipar nagyon sok munkaerőt köt le.
A legoptimálisabb módon lettek területileg és fogyasztásnak megfelelve kisebb nagyobb üzemek telepítve. Megoldott a területek közötti élelmiszer árucsere, sőt az újjászerveződött Export-Import cégek hatalmas mennyiségű feldolgozott élelmiszert exportálnak. Az Intelligenciák nem veszik el a munkahelyeket, csupán értelmesen megszervezik a munkát. De ez minden iparágban így van. Az állam minden vállalkozásban részes. Általában a tervezés, piac felmérés, a különféle gyártási kapacitások összehangolásában, gazdasági tanácsadásban segít. Nincs kizárva az emberi kreativitás, sőt! És nincs felesleges gyártás, pazarlás.
A nehéz fizikai munkát elvégzik a robotok, de teret engednek az egyéni kezdeményezéseknek.
Egy dolog nagyon fontos: MINDENKINEK DOLGOZNIA KELL!
A Föld még messze nem gyógyult meg! Nem lehet, hogy bárki is tehetsége szerint ne járuljon hozzá a közösség boldogulásához.
Először is leváltották a politikusokat. Már régóta nem töltötték be azt a feladatukat, amelyet vállaltak. Akik ténylegesen a FÖLD érdekeit szolgálták, a társadalmon, a termelésen keresztül, azokat az Intelligenciák társul tartották meg.
Ma már az Intelligenciák tökéletesen kooperálnak egymással a diplomácia, azaz a politika terén, a termelésszervezésben, irányításban, gyógyászatban, diagnosztikában, oktatásban, igazság szolgáltatásban, jogi ügyek rendezésében. És még számtalan terén a minden napi életben.
30 évvel ezelőtt úgy képzelte az ember, hogy jó asszisztense lesz neki a Mestersége Intelligencia. De amit ember ellenőriz, az máris kétes értékű, már előtérbe kerül az önös érdek. Az ember sajnálatosan képtelen megszabadulni gyarlóságaitól, agressziójától, önzőségétől, bosszú vágyától, és még sorolhatnám sokáig rossz tulajdonságainkat.
Megszabadultunk végre a pártoktól, csoportoktól, és egyéb ki tudja milyen, valakik manipulálását szolgáló kreálmányoktól, azaz a politikusoktól. Populista, demagóg politikusok uralták, manipulálták az embereket.
-Demagóg?
-Olyan politikusok, akik az emberek félelmeit, előítéleteit meglovagolva szereznek hatalmat. Amit aztán önös érdekek megvalósítására fordítanak.
Szabad a vallásgyakorlás, csupán a gyűlölködés van tiltva. De úgy látjuk, hogy a különböző felekezetek szolgálói sikeresen hajlítják híveik hangulatát a klíma változás felszámolásának ügyében. Egyre másra hangzanak el nagyon hangulatos, szívet, lelket gyönyörködtető példabeszédek, amelyekbe a Természet védelme bele van szőve, mint Teremtőnk elvárása.
2023-ban félelme volt az embereknek, hogy az Intelligenciák elveszik munkájukat. Szó mi szó, az adminisztrációs munkákat sokkal hatékonyabban végzik nálunk. Nincs határidő, nincs tologatás, újabb halasztások. Csak célszerű, gyors ügyintézés van!
Viszont elvárás ma az emberek felé, hogy tehetsége szerint mindenki vegyen részt a közös újjáépítésben! Nincs már ember hiány a nevelésben, bölcsődékben, óvodákban. Van bőven rendkívül képzett oktató a különféle iskolákban. 2023-ban kiváló fizikai Nobel-díjasunk, Krausz úr szóvá tette, hogy szülővárosában az iskolában fizika tanár hiány van. Hát hogyan lesz újabb és újabb Nobel díjasunk, ha a természettudományok oktatása gyatra??? Tanárhiányból és lyukas órákból nem lesz Nobel-díj!
Most kiemelt területe az oktatásnak a természettudományok művelése. Az iskolákból kitiltottuk az „okos” telefonokat, mondván, hogy a diák legyen okos, ne a telefonja. De nyelveket tanulnak a diákok, többféle sportban kipróbálhatják magukat. Akit az irodalom köt le, annak rendelkezésre áll a világirodalom minden színe java. A digitális könyvtárakban milliónyi mű elérhető. Például 2023-ban már csak elvétve ismerték a diákok Batsányi János nevét.
Mindenféle új és szinte elfeledett kézműves ágakban kipróbálhatják magukat az emberek.
Ma, mondja Zsigmond, az elmúlt évezred jelentősebb költői, írói, színdarab íróit újra felfedezzük. Hisz időnk van, a robotok elvégzik a munka zömét. Valahol itt a Kiállításon a régi kézműves szakmák ifjú mesterei ténykednek.
Bemutatják a kosárfonás, gyékényszövés, fafaragás és még ezernyi elfeledésre ítélt szakma fogásait. Nem hal ki a csipkeverés, sokféle hímzés, textil munka, fazekaskodás tudománya. Mindenre jut idő, anyagi forrás. Hisz a MI átvitt értelemben érdekelt abban, hogy az egyetemes emberi kultúra fenn maradjon, és virágozzék.
-Igen, jegyzem meg. 1990-ben, amikor Kenyában éltünk, még találkoztunk, sőt üzleteltünk is valódi maszájjal. Egyet el is vittünk egy távoli helyre, egy bómához, ahol boldogan mutogatta, hogy őt a muzungú, azaz a fehér mze hozta el. Húsz évvel később beszámoltak Kenyából érkező turisták arról, hogy a valaha büszke maszáj harcos már a gyári botjára támaszkodva nyomogatta a mobil telefonját. Már csak utánzata volt a maszájnak.
Dísz maszáj, aki csak túrisztikai maszáj. S mi lehet 2023-ban Kenyában? Nairobi, még általam ismert kedves helyein felhőkarcolók, parkolók terpeszkednek.
Egy csodálatos mintáját láttuk a Kiállításon, hogyan valósul meg a Családi vállalkozás és MI kooperációja. Szezonja lévén a baracknak filmecskét láttunk egy családi barackosról. Csepegtető öntözés, alacsony növésű, de kicsit sűrűbben ültetett fák, melyek jól körbejárhatók, kezelhetők. Már nem kell vegyszereket használni tafrina, monilia ellen, mert aromás növények kivonata, pl. menta, kakukkfű, sőt tejsavas készítmények stb. permetezésével megállítható a kór. Állítható védőháló a túlzott napsugárzás ellen, a jég ellen. A háló anyagába napelem cellák beépítve, amelyek ellátják energiával a kis gyommentesítő robotokat és a szüretelést segítő gépeket. A sorok között a talaj felszínét gyommentesen tartó kis szerkezetek járnak fáradhatatlanul.
A gyümölcs leszedése kézzel történi, s a sorok között a mobil szállító szalagok viszik a gondosan leszedett gyümölcsöt a sor végi gyűjtő tartályba. A barackokat szeretettel, nagyon kíméletesen mozgatják. A szüretre alkalmasság időpontját nem bízzák teljesen a műszerekre. A gazda, akinek szülei is barackot termeltek már a jó meszes Budapest környéki parcellákon szemre tudja, hogy mikor jó a gyümölcs.
A látogatók speciális szemüveggel virtuálisan bejárhatják az ültetvényt, akár érinthetik is a barackot. A fák egészségesek, minden ötödik fán feromonos molycsapda fogja meg a molyokat. S mennyi katica bogár!!! Itt esélye sincs a levéltetűnek a túlélésre.
A gyümölcsöst jókora gyepes gyűrű veszi körül, ahol virágzó növények adnak táplálékot a beporzó rovaroknak. Százféle növény biztosítja a rovar világ jólétét.
Itt helyben a Kiállításon pedig látjuk a barackot a maga valóságában. Ép, egészséges, beszínesedett gyümölcsök. Megkóstolunk Zsigmonddal egy régi, klasszikus Champion fajtát. Mézédes, zamatos.
A barackot nagyon kíméletesen felönti egy apró targoncát vezető úr a vizes fogadó garatba, ahonnan indul a válogatás. Gumis gépújjak pillanatok alatt végeznek a konténernyi barackkal, háromfelé válogatva őket. A legszebb, legnagyobb legszínesebb gyümölcsöket helyben lehet elfogyasztani. Megvásárolhatók. Ez megy friss fogyasztásra. Egy másik frakció
tartósításra kerül, mint őszibarack befőtt, liofilizált szeletek.
Egy újabb frakció pedig őszibarack jam lesz. Bevallom, nekem ez a kedvenc édességem. Nem olyan édes, mint gyermekkorom klasszikus dzsemjei, de az aromája, sűrűsége kitűnő. A barack vákuum szárítással kerül részbeni „sűrítésre”, majd ez az elősűrített gyümölcs pulp kerül összefőzésre kevés cukorral.
A gyümölcsösben és a feldolgozásban részt vevő emberek jó kedvűek, a munka nem nehéz, s a dolgozók biztosak lehetnek abban, hogy egész évben van munkájuk. Később mennek az almás kertbe, majd a körte szüretben és feldolgozásban vesznek részt. Ötféle gyümölcsöt termelnek, összesen 10 ha területen. Úgy, hogy a szezon kezdődik a szamócával, s végződik a körtével. Az alma és körte részben betárolásra is kerülnek, a már régen „feltalált” szabályozott légterű hűtőkamrában. A szociban, diákkoromban már mint újdonságról tanultunk. A tárolás hűtött térben, alacsony oxigén és magasabb széndioxid tartalom mellett valósul meg.
S hogy ne csak a szájnak és szemnek legyen kellemes a csodálkozás a korszerű és tényleg üzembiztos termelő, feldolgozó vertikum láttán, bárki készíthet elvitelre barackbefőttet, lekvárt, ivólevet a kikészített háztartási gépeken. Tucatnyi aprító gép, passzírozó, dzsem készítő gépen tüsténkednek a háziasszonyok. Az urak ezen idő alatt valószínűleg a lovaknál, a szarvasmarháknál időznek, tanulmányozzák a korszerű legeltetési módszereket.
Többen megcsodálják a fiatalka Iluskát, amint őszibarack levet nyer egy profi gép segítségével, majd a levet 7 bar nyomású széndioxiddal préselik 20 literes fém tartályokba. Majdan a felhasználás, elfogyasztás előtt a lefejtett levet vákuum segítségével dekarbonizálják. Mások a levet műanyag palackba töltik, amit lefagyasztanak. Így az elfogyasztásig a lé megőrzi az eredeti minőségét.
Feltűnt, hogy a kis feldolgozó helyiségben milyen jó hűs van. Hát kiderült, hogy a nagy hatékonyságú napelemek működtetik a klímaberendezést. A kinyert hőenergiával pedig abszorpciós hűtőszekrények működnek. A vásárolt gyümölcsöt oda lehet helyezni, amig nézelődünk a Kiállításon. Senki nem fogja ellopni.
Nem tudjuk, de a rendre kamerák ügyelnek, s ahol valamilyen összetűzés lenne, azonnal néhány mediátor siet a helyszínre a kibékítés céljából. Azonban már 2050-re igen ritkán kerül sor erre, az emberek megtanulták kezelni indulataikat.
Megszólítunk egy középkorú hölgyet az alma feldolgozóból. Érdeklődünk, hogy szereti-e a munkát, nem érzi-e, hogy alacsonyabb rendű munka ez, mint egy számítógép előtt ténykedni.
Magdika, mert így hívják a kedves hölgyet, hangosan felnevet.
- Semmi pénzért nem hagynám itt a helyet. Változatos, az alkotás öröme köt össze a többiekkel. Különben is diplomás élelmiszeripari mérnök vagyok, s most tanulom a gépek beállításait. A mi kis családi vállalkozásunkhoz hasonló termelő, feldolgozó, tárolást végző tevékenységet tízezernyi hasonló vállalkozás végzi. Gyümölcs, zöldség termelése, feldolgozása folyik, az MI által összehangolt módon. Nincs gond a termékek értékesítésével, mert minden darab baracknak, almának, édes burgonyának helye van. Semmi nem megy tönkre, minden hasznosul. Volt év, amikor a szamóca helyet mentát kellett termelnünk növényvédelmi céllal, de soha idő, energia nem megy pocsékba.
-Köszönjük Magdi a tájékoztatást, s kívánjuk, hogy érezze jól magát továbbra is.
Tovább sétálunk Zsigmonddal a következő parcallához. Édesburgonyát termelnek itt bemutató céljából. Kis filmecskéken követhetjük a szaporítás műveleteit. A gyökeresítés, csírák eltávolítása az anya burgonyáról majd a csírákból felnövő és futó leveles indák leveleinek tovább gyökereztetése.
Az alig 100 nm-es parcellán egy úr éppen a legyökeresedő indákat tépi fel, mert mint magyarázza, minden gyökeresedés helyén megindulna a gumó képződés. Így viszont csak az eredetileg kijelölt bakhátban fejlődnek a méretes gumók. Ugyanakkor elmagyarázza az édesburgonya szaporító anyag készítését is. Tucatnyian hallgatják, kérdéseket tesznek fel.
Kellően megcsodálva a jelen, 2023-ban még a jövő ígéretes termesztésbe vont növényeit, visszaindulunk a Főépülethez, ahol még beszélgetés vár ránk.
Lassan ballagva elhaladunk kivi, földimogyoró, mák, füge és még általam sem ismert, a 2050-es klímához jobban illeszthető növény kultúrák sora mellett. Mindenütt rengeteg az érdeklődő, a tanulni vágyó ember.
Visszaindulunk a Kiállítás szervezőinek Irodájába, ahol még egy tartalmas beszélgetés vár ránk.
A holnapi programok és bemutatók közül már regisztráltunk Zsigmonddal a „Közétkeztetés múltja jelene és jövője” workshopra.
Bujna Ferenc Élelmiszermérnök válasza Zsebők Zsigmond: - Hol feldolgozóipar állott, most kőhalom 2023-ban is?? Avagy hogyan is mentsük meg a Szigetvári Konzervgyárat! - cikkre.
Gondosan elolvastam Zsigmond barátom cikkét, de én bizony csak technológiai és üzemi gyakorlati ismeretekkel rendelkezem, nekem kicsit idegen némely kifejezés, gondolat.
Mire is gondolok ? Pl. átmeneti strukturális probléma, „jóárasítani” a paradicsomot, diszkrecionális jövedelem, EU-s munkaerő piac, turbulens a gazdasági környezet, lokális globális megoldásokat kell találni.
Hol is kezdjem ? Tehát legyen a vetőmag termelő. Eladja a vetőmagot a gazdálkodónak.
De honnan tudja a vetőmag termelő, hogy milyen magra lesz szükség ? milyen fajtára lesz igény ?
Megmondja a farmer, aki paradicsomot akar termelni és eladni. Valamennyit szeretne friss piacon eladni, piacon, kosár közösségben, szomszédoknak. Nagyobbik részét egy feldolgozónak.
De hol a feldolgozó ? Szigetvári Konzervgyár ? Már nincs. Fertődi Konzervüzem ? Már az sincs.
Tehát akkor hová adjak el ? Mert más minőség kell friss fogyasztásra, sűrítésre, hámozott üveges vagy dobozos paradicsomnak, kockázott fagyasztott paradicsomnak. Tehát elmarad a paradicsom termelés, és akkor bocs, vetőmag sem kell.
És így tovább a különféle valaha kívánatos zöldség félékkel. Hasonló lehet a gyümölcsökkel is a helyzet, hisz ország szerte lehetett látni nyáron le nem szedett almát, körtét.
Pedig igény lenne, hisz a Röjtökmuzsaj határában működő „Szedd magad „ szamóca és őszibarack farm minden mennyiséget el tudott adni tavaly is, idén is. De hát ez csak néhány hektárnyi felület.
Mi legyen a sok-sok valaha zöldséges felületekkel? Gabona???!!, Napraforgó??!!
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
De ha esetleg valaki felvásárolna bármely terméket, még ott az ár kérdés.
Mert a gazdálkodó, termelő jóvoltából sokan szeretnének megélni. Például, aki befektet és befektetése után kamatot vár el. A felvásárló szeretne jól megélni, a kereskedő szeretne jól megélni, szükség lenne öntözésre, eszközökre. Aztán ott van a ma már közgazdasági fogalommá magát kinövő klímaváltozás, szárazság, túl sok csapadék, molyok, legyek, gombák, baktériumok.
Hú, ezek nagy költségek. Hogyan lehetne akkor „jóárasítani”?
Mi lenne, ha a termelőt alig fizetnénk meg??
Ez akkor kapitalizmus? Igen, a magyar kapitalizmus. Egy sajátos formája a kapitalizmusnak.
Te Zsigmond! Hogy történt az, hogy az 1970-1990-es évek világszínvonalú hazai élelmiszer vertikuma így tönkre ment mára? Import krumpli, import hagyma, import hüvelyesek stb. Cseheknél, szlovákoknál, szlovéneknél vagy akár az ukránoknál készített tovább feldolgozott élelmiszerek.
Miért lett francia tulajdonú pillanatokon belül a konzervgyáraink zöme, illetve más nációk birtokába miért került?
Az a mese jut eszembe ahol a bolond ember elindul a piacra, s mire odaér, egyre értéktelenebb dolgokra cseréli az értékes tehénkét. Haza már csak egy tűt visz boldogan, hogy jó vásárt csinált.
De hol a tű? Már az sincs meg. Vagy mégis megvan valahol?
Jómagam 1994-ben a frissen induló Trösch- Príma Kft-nél mint termelési mérnök dolgoztam. Éppen „újjáalakult” a valahai Mosonmagyaróvári Konzervgyár. Minden nagyon jó volt-látszólag-.. Elmaradt a látványos fejlesztés. Ami kis csöpp felújítás történt, az nem hazai anyagból lett megvalósítva. Elmaradt a beigért „majd exportra” termelünk megvalósítása. Akkor a hazai piacon már hemzsegtek a termékeiket kínálók. Új verzió : elmaradtak a nyersanyag kifizetések. Majd jöttek a bezárások. Lassan, folyamatosan megszűnt a valaha kimagasló hazai élelmiszer feldolgozói bázis.
Jöttek ugyan aprócska üzemek, amelyek jókora támogatással beszereztek gépet, új és impozáns feldolgozó csarnokok épültek. Zömében családi vállalkozások, ahol nem volt és nincs is szükség igazi, vérbeli élelmiszeripari mérnökre.
című Andersen meséjének vérbeli hercegnője. A vérbeli élelmiszer feldolgozó mérnök mindenhez ért, ami gond a gyártás folyamán felmerül. Nyersanyag beszerzés, átvétel, minőség ellenőrzés, gépészet, technológiai ismeretek, csomagolás, tárolás, értékesítés – azért kell értenie mindehhez, mert egyszerűen erre képezték ki-
Nos, ebben van igaza Zsigmondnak, ha egy gyártó közelében nincs ilyen szakember, mit sem ér a befektetők pénze.
Tehát a lakosságot kérdezzük meg a pénzügyi helyzetéről?
Azt a Merciből kiszálló urat.
-Van pénz?
Van, van.
Jó, akkor azt a farmeros komát kérdezzük:
Van pénz?
Nincs, nincs.
A minap a Híradóban az élelmiszer árak kapcsán megkérdezték a járó-kelőket, hogy mit gondolnak az árakról.
Jaj, aranyoskám minden nagyon drága…….
Engem nem érint a dolog, szerencsés vagyok (részletezés nélkül) meg tudok mindent venni, amit megkívánok.
Tehát ezek szerint talán nem is közgazdasággal kellene foglalkoznunk, hanem filozofikusan kellene a dolgokról tűnődnünk.
Min eközben országunkban tovább nyílik az olló a szupergazdagok, és a szegények között.
Te, Ziggy, és miért sorvadt el a kiskerti termelés? Legalább saját szükségletre?
Talán mert igen megdrágultak a magok, vegyszerek, eszközök? Inkább miért áll bele a magyar az ipari termelésbe? Mert mindent kínál a multi? És mégis van rá pénz?
És akkor még hol van a korszerű táplálkozás kérdésköre? Mert nem elég enni, egészségesen kell enni!
Igen, erre választ nem tud adni a közgazdász. De akkor ki??
---- > Itt személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – 30 perc sípolás –
- Szóval csak azért hívtalak, hogy elmondjam, a jövő héten költözünk a barátnőmmel (……………. ebbe az országba) mert ott kaptam munkát.
---- > Beszéltünk arról, hogy hogyan vadászta le a cég, milyen ajánlatot kapott, stb. Itt megint személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – további 20 perc sípolás –
- Vigyázzatok magatokra! - Majd beszélünk!
Megbeszéltük még, hogy hol, mikor tudunk találkozni a közeljövőben itthon, vagy Európában.
Két élelmiszeripari szakemberrel kevesebb foglalkozik innovációval itthon….
Ő is élelmiszermérnök, és sajnos dobbantott, máshol képzeli el a szakmai jövőjét, viszi a barátnőjét is. Sajnos eléggé általánossá vált ez a történet mostanában. Ássunk a téma mélyére, és nézzünk utána, hogy hogyan lehetne visszafordítani a folyamatot, mert ez a probléma nem 3-5 év múlva lesz gond, hanem már most nagyon komoly gondot jelent az elvándorlás a szakmából.
Azt szoktuk mondani, hogy mérnök nélkül nagyon nincs EU-s szintű innováció, termékfejlesztés, konzervgyár üzemletetés. Ehhez meg az kellene, hogy pl. a hazai középvállalatok is meg tudják, és meg akarják fizetni az élelmiszermérnöki tudást….
Eléggé kemény szavak vannak leírva a cikkben, a nyilatkozók nem kertelnek a témában, pl. ilyeneket mondanak:
„Ahhoz, hogy a fogyasztó elégedett legyen, például az kell, hogy a magyar paradicsom olcsóbb legyen, mint a spanyol.” …
„….Másrészt, mivel a támogatási tarifát euróban határozzák meg egységesen, ez Magyarországon sokkal többet ér a gazdáknak, mint nyugatabbra. Emiatt az uniós támogatás kvázi méregként hat a gazdák egy részére.”
„A húsipari szereplők döntő többsége versenyképességi problémákkal küzd, le vannak maradva az európai átlaghoz képest.
Ennek szerinte éppen az az oka, hogy az elmúlt két évtizedben nem állt rendelkezésre megfelelő forrás azokhoz a technológiai fejlesztésekhez, amelyekkel javítható lett volna a versenyképesség.„
A.) Úgy néz ki, pénz az van
Szóval a megszólalók szerint akad egy két kihívás, amit orvosolni kell a közeljövőben. Ez a cikk 2023. márciusában jelent meg a 24.hu-n, azóta eltelt egy kis idő, pl. a cégek leadták 2022-es üzleti évre szóló beszámolóikat. A cégeknek a beszámolót minden év április 30.-ig kell közzétenni.
Ha megnézünk egy-egy random élelmiszeripari cég beszámolóját, azt fogjuk látni nagy általánosságban, hogy 2022- ben mind az árbevétel, mind a profit szépen nőtt, akár 30- 90 %-al is. Szóval itt elmentem inni egy kávét.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
B.) Mégis, milyen is helyzet a szakmában?
A cikk szerint rendszerszinten komoly kihívásokkal nézünk szembe az élelmiszeriparban, amúgy a cégeink meg köszönik szépen rendben vannak. Eléggé szép profitokat tudnak termelni. Nagyon nem érintette őket a pandémia utóhatásai, az alapanyag árak emelkedése, az energia, és a munkaerő költségek növekedése.
Az sem hatott a céges profitokra, hogy az embereknek alig maradt elkölthető pénze 2022-ben.
Ha cég szinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor a helyzet rózsás, soha ne legyen ennél rosszabb! A tulajdonos, vagy a részvényes mehet nyaralni, megrendelheti az új kocsit, vagy meg lehet venni az új lakást befektetési célra pl.
C.) Szóval mi is itt a néznivaló?
Ha rendszerszinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor komoly kihívásokkal lehet találkozni minden ágazatban. Ha cégszintről nézek az élelmiszeriparra, akkor mondhatni nincs itt semmi látnivaló, mivel nagyon jó profitokat tudtak realizálni a cégek.
Tehát az egyik oldalon van egy rendszerszintű problémákkal terhelt élelmiszergazdasági környezet, amely olyan strukturális problémákkal küzd. A másik oldalon meg ott van az, hogy a cégek beszámolója szerint nagyon komoly profitokat lehet termelni ilyen strukturális viszonyok között is.
Kormányzati intézkedések (NETA, emelése / termékkör bővülés a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása)
Az ársapka fennmaradásának következtében kialakuló kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztés a termékpálya szereplői között "
D.) Hol az igazság? Akkor most gond van, vagy nincsen gond? Ez egy átmeneti strukturális probléma, vagy nem? Vagy mi van most?
The Big Short (2015) – Jared Vennett’s Pitch to Front Point Partners (Jenga Blocks Scene)
-8%, armageddon.. -
Van néhány haverom a nagyvilágban, akikkel néha szoktunk beszélgetni szakmai dolgokról. Egyik beszélgetésünk alkalmával a következőt mondta a haver:
- Igaza volt az előadónak az egyetemen, amikor azt mondta, hogyha valamelyik alapanyag termőterülete itthon az 1985-ös szint 25 %- a alá esik, akkor elkezdődnek a gondok. Ha ez bekövetkezik, akkor az összes energia, és pénz arra fog elmenni, hogy a folyamatot megfordítsuk, ha lehet...-
- Szóval, ha 25% alá esik pl. 2024-ben valamelyik, akkor ott az armageddon? - Úgy van.
Nem akartam elhinni neki ezt a nagyon egyszerű bemondást. Amúgy érdemes ezzel a szemmel is ránézni az elmúlt szűk 40 év gazdaságtörténetére, és kielemezni, hogy mi történt.
E.) Nézzünk egy kicsit a mélyre a dolognak, mi is van, meg hogyan is van manapság?
A fenti cikkben kezdtük el feszegetni ezt a kapitalizmus témát. Ekkor írtam ezt:
„Az én megfogalmazásom szerint, a kapitalizmus nem más, mint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Mások szerint a kapitalizmus nem jelent mást, mint szabad pénzpiacot.”
Tehát ha valahol kiforrott kapitalizmus van, ott befektethetsz bármibe, vehetsz reáleszközöket, befektethetsz cégekbe, befektethetsz „papír alapú eszközökbe” ez lehet részvény, kötvény, jelzáloglevél, stb. Teheted ezt szabadon.
Meg lehet tenni, hogy befektetsz az élelmiszergazdaságba, akár szakmai, vagy pénzügyi befektetőként, minden megkötés nélkül. Egy befektetés célja az – legyen az bármilyen – hogy csörögjön a kassza nap végén. A befektetés a lehető legtöbb elkölthető pénzt termelje meg, tegye ezt a befektetési időszak végéig. Ezt az elkölthető pénz bármilyen típusú befektetésből származhat, a lényege az, hogy minden költség kifizetése után legyen elkölthető pénz az asztalon. Ezt szokás a szakmai szlengben általánosságban „kamatjövedelemnek” nevezni. E felfogás szerint kért fajta típusú jövedelem lehetséges. Munkabérből származó jövedelem, és befektetésből származó kamatjövedelem.
A mezőgazdasági inputok termelésébe befektetni eléggé jó üzlet mind a mai napig így van ez. A rendszer adja magát. Egyszerűen elemezhető piac. Az élelmiszeripar az már egy kicsit más tészta, ott több dologra kell figyelni, több a paraméter, amire figyelni kell.
Itt már bejönnek olyan fogalmak, amivel nagyon komolyan foglalkozni kell, pl.: – csak néhány, amolyan felsorolás szinten -:
Folyamatos alapanyag ellátás a gyártáshoz egész évben
Az élelmiszeripari feldolgozás néhány ága munkaintenzív ágazat, így biztosítani kell a szükséges munkaerőt a gyártáshoz, és a működéshez
Makrogazdasági környezet (infláció, adórendszer, időzóna, stb.)
Helyszín, és helyszíni infrastruktúra
A hazai piac az EU-s piac része, amely egy 500 millió fő nagyságú fogyasztói piac
Lokális rendelkezésre álló diszkrecionális jövedelem
Tervezett feldolgozási kapacitás – direkt nem üzemméretet írok – és a hozzá tartozó elvárt időszakos profit
Menedzsment tudás
Logisztikai hozzáférés
Értékesítést, és minőségi gyártást támogató rendszerek
Szóval a lokális élelmiszeriparba történő befektetés eléggé bonyolult játék is lehet, tudni kell hozzá pár dolgot.
Persze azért beszélhetünk a fenti összefüggésben a fenti történetről, mivel még mindig úgy gondoljuk, hogy van olyan külön iparág, hogy mezőgazdaság, és élelmiszeripar, mert ebben a paradigmában gondolkozunk még mindig….sajnos….
--- > A fogyasztó akkor elégedett, ha a pénzéért nagyon jó ár/ érték arányú terméket tud vásárolni. --- >
H.) A „jóáras” torta, meg a diszkrecionális jövedelem
A fogyasztó drágának érzi a süteményt, vagy a tortát a cukrászdában. Mit tehet?
Megsüti magának, és házi tortát, vagy süteményt visz ajándékba
Nem a cukrászdában veszi meg a tortát, hanem egy élelmiszerüzletben, és kompromisszumot köt a termék minőségében
Alternatív beszerzési forrást keres a neten itthon…
Alternatív beszerzési forrást keres a neten külföldön…
Egy biztos. Mivel igény van a jó süteményre jó áron. A jó ár az, amit a fogyasztó ki akar, és ki tud fizetni a jó süteményért a pillanatnyilag rendelkezésére álló pénzéből. A lényeg az, hogy mivel olcsó és jó süteményre van igény, ezért lesz olyan szolgáltató, aki ki fogja szolgálni ezt a fogyasztói igényt. Azaz ezeknek a termékeknek van piaca.
A fenti történet arról szól, hogy az emberek többségének alig van diszkrecionális jövedelme. A verejtékes munkával megkeresett pénzüket jó termékre akarják elkölteni, így lassan vagy a polc tetejére nyúlnak a prémium termékek felé, vagy a polc alját keresik, és a sajátmárkás termékek felé nyúl a kéz. A középső polcok felé, a márkázott termékek felé ritkábban nyúlnak. Ez a trend manapság. Azért nem kell eltemetni a márkázott termékeket sem. Érdemes őket gyártani, ezt a cégek is így gondolják.
(Persze van egy másik trend is, mégpedig az, hogy a határ mentén átugranak bevásárolni a határ túloldalára a boltba, ahol másképp néz ki az érték /ár arány.--- > Gorenje- korszak reloaded…?? Csak úgy lightosan egyelőre?)
Sokan kérdeztétek, hogy lesz-e élelmiszerhiány Magyarországon. Nem, nem lesz élelmiszerhiány. Az kereskedelmi láncok polcain mindig lesz elegendő friss élelmiszer, ezzel nem lesz gond.
I.) Akkor most hogyan is állunk?
J.) Diszkrecionális jövedelem (Pénz már nincs az embereknél, elfogyott.)
A fenti térképen a bruttó bért látod, ami azt jelenti, hogyha a bruttó fizetésed most 2023-ban pl. 378 000 Ft, akkor abból a nettó elkölthető pénz, amit a hó végi borítékban van az 251 370 Ft.
A diszkrecionális jövedelem az a pénz, ami az a pénz, amit a fogyasztó szabadon elkölthet bármire, ha már kifizetett mindent.
Ez az a pénz, amire a legtöbb szolgáltató hajt. Minél több egy fogyasztó diszkrecionális jövedelme, annál valószínűbb, hogy költi a pénzét. Magyarországon az átlagember nagyon kevés szabadon elkölthető pénzzel rendelkezik, ezért „huzatos” kicsit a hazai fogyasztói társadalom, mivel az emberek nem tudják fenntartani, mert nincs hozzá pénzük, mert szegények. Annyira nincs pénz, hogy az emberek a párnacihából, meg a banki megtakarításból pakoltak ki minimum 1 800 milliárd forintot az elmúlt időszakban.
Azt is szokták tanítani az egyetemen, hogy a magyar fogyasztó „ár érzékeny”. Szögezzük le, bármely országban, ha megnézünk egy fogyasztót, az ár érzékeny, de nem biztos, hogy szegény, és nem rendelkezik diszkrecionális jövedelemmel. A magyar fogyasztó azért ár érzékeny, mert alapvetően szegény, ez mutatja a valóság. A két fajta fogyasztási attitűd között óriási különbség van! Teljesen mást jelet az „átlag fizetésből” történő fogyasztás itthon, mint UK- ban, NRW- ben, vagy Hollandiában….
K.) Az utóbbi időben ráöntöttek a fogyasztókra pénzt, ami felhajtotta az inflációt, ez az axióma
Az utóbbi időben a fogyasztókra az állam nagyon komoly pénzt öntött... Azt mondják, ez hozzájárult az inflációs kockázatok növeléséhez. Tehát az történt, hogy az általában szegény fogyasztók pénzt kaptak, amit el is költöttek. Mit tettek a kereskedők, meg a termelők? Felemelték az árakat, mivel megugrott a kereslet. Először volt az áremelkedés. Az infláció csak ezek után ütötte fel a fejét általánosan, amihez természetesen hozzájárult az árak emelkedése, de nem ez volt az elsődleges ok, ebbe belejátszott a tágabb makrogazdasági környezet.
L.) Profit, az van, meg sokan váltanának
A cégek képesek profittermelésre, ahogy az a beszámolókból is látszik. A probléma azzal van, hogy mostanra annyira elszállt az infláció, hogy minden második dolgozó váltana, akkor, ha jobb ajánlatot kapna. Regionális összehasonlításban is nagyon alacsonyak a bérek, a cseh, lengyel, vagy lassan a román szinthez mérve is. Természetesen nincs olyan, hogy lokális munkaerőpiac, regionális – EU-s munkaerőpiacban - gondolkoznak a munkavállalók.
M.) Integráció, és lehetőség keresés
Eléggé turbolens a gazdasági környezet, minden változásban van. Az élelmiszeriparon belül több szegmensben egyszerre figyelhető meg a centralizációra, és decentralizációra való törekvés. Ez azt jelenti, hogy a cégek optimalizálgatják a cégméretet, nézegetik a profitszinteket, és komplexen alakítgatják a terület potenciálokat.
Ahhoz, hogy legyen lokális élelmiszergazdaság, és jó termékek legyenek, kellene az, hogy az emberek, akik az élelmiszergazdasági értékláncban dolgoznak –tegyék ezt az értéklánc bármely szintjén- megéljenek abból, amit csinálnak. Jelenleg érdemesebb tulajdonosi, vagy menedzseri szinten részt venni egy élelmiszeripari vállalkozás életében, mint dolgozni benne, mivel az iparág híres arról, hogy eléggé alap szinten fizeti azokat, akik benne dolgoznak. A redditen megy több topic erről a témáról, érdemes beleolvasni néha, hogy mit gondol a történetről a 16+ -os korosztály…
Tehát, ha az élelmiszergazdaság nem tudja emelgetni a fizetéseket egy elfogadható szintre, akkor nem marad más hátra, ki fog ürülni a talent pool, és rá záródik a közepes fejlettség csapdája az iparágra.
Nem rég beszéltem egy, az osztrák határhoz közel termelő élelmiszeripari cég menedzserével. Azt mondta, hogy a történet roppant egyszerű. Mivel úgy is EUR-ban számolják az üzleti tervet a nemzetközi szabványok szerint – P&L - Meg kell adni az osztrák béreket napi árfolyamon EUR-ban, és kész, akkor életben tud maradni a cég, másképp nem. Meg persze jó ár/ érték arányú terméket kell értékesíteni belföldre, és exportra. Arrafelé ritka a HUF, mint fizetőeszköz. Persze megy ez a vendégmunkás sztori még egy darabig, de ez egy innovatív élelmiszeripari cégnek nem opció, több okból kifolyólag.
Tehát átalakulnak a profitmodellek, valahogy tartani kellene az elvárt profit szinteket EUR-ban, és magasabb bért is kellene fizetni, mivel ha nem teszik, akkor egy nap arra ébredhetnek, hogy nem jött be a műszak, és a kulcsember is szabadságra ment.
Átmeneti időszakban vagyunk, ahol a teljes regionális EU-s piac mozgásban van. Ebben a környezetben kell olyan profitmodelleket kidolgozni, amely működhet. Lokálisan globális megoldásokat kell találni, amelyben európai szinten értelmezhető fizetések jelenhetnek meg.
O.) ----- > Frissítés: --- > Be fog zárni a szigetvári konzervgyár -
Átküldtem a cikket megjelenés előtt egy haveromnak, hogy olvassa el. Ezt a választ írta:
Ziigy, a cikk nagyon jó! Olyan témákat feszegetsz, amivel senki nem foglakozik. Na de rossz hírem van a mai napra:
Mai hír, hogy be fogja zárni a francia tulaj a szigetvári konzervgyárat 2024 áprilisában, mert nem termel profitot, és 130 embert tesz utcára. Ha annyira guru vagy az élelmiszergazdasági költségszámítás terén, had kérdezzem már meg, mit lehetne ebben a helyzetben csinálni?
Bezár a szigetvári konzervgyár, 130 ember veszíti el a munkáját
--- > Fogtam a telefonom, fel is hívtam a haveromat, és sokáig beszélgettünk a témáról.
A Szigetvári Konzervgyár a 80-as években nagyon híres volt szója termékeiről, jutott bőven exportra is.
…. Nem jó az, ha egy gyár, és a felhalmozott tudás megy a levesbe, mert végigéltük ezt gyerekkorunkban,a 90-es évek elején, nem volt jó, nem vezetett sehova…
Az alábbi képen láthatjátok a régi Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemének épületét a mai formájában. Az épület, amelyben egykori jó nevű konzervüzem működött, az Esterházy- kastély Lovardája. A konzervüzem híres volt az a kiváló minőségű termékeiről.
Hol jó nevű konzervüzem álott régen, most sitt, halom.. 2023. november
(Magyarország, Győr- Moson- Sopron Vármegye, Esterházy-kastély Lovarda, egykor ebben az épületben működött a Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzeme.…saját fotó)
Az üzem a 90-es évek privatizációs őrületének lett az áldozata.....sajnos.
A Fertődi Konzervüzem címkéjén az Esterházy- kastély főbejárata volt, akinek van korabeli termékcímkéje, kérem, hogy küldje el nekünk! (kép forrás: kisalfold.hu)
P.) Kellene egy jó csapat! Újra kellene indítani a gyárat a bezárás után, erre készülni kellene
Ha bezár egy gyár, akkor félő, hogy az ott összerakott professzionális tudás elszáll, és nem lehet visszahozni.
Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni.
A tudás megőrzése az első, utána jön az, hogy mit tekinthetek alapanyagnak a gyártáshoz, ott, akkor, és abban az időben. Ez fontos. Mindezek után el lehet kezdeni tervezgetni azt, hogy mi is legyen a végtermék. Ha ez megvan, be lehet menni a gyárba, és körülnézni kicsit. Nézelődni kicsit. És skiccelgetni kicsit. Közben már beszélgetni az export tervező csapattal, és a marketingesekkel, hogy mi is lenne itt a történet.
Persze a költség, és profitmodell kialakításánál minden időben tudni kell, hogy hogyan is néznek ki a minőségi költségek az értéklánc mentén. Ekkor már lehet a bank, vagy a befektetői csapat fejét ütni, hogy mennyi pénz is kell, meg milyen konstrukcióban is kellene az a pénz. Szóval lehet, hogy elkezdi a csapat valahol és teljesen más alap végtermék rendszer lesz a vége, mert az kell a piacnak. Nem egyszerű játék, de nem is lenne megugorhatatlan a valóságunkban. … Meg kellenének az élet más területéről is professzionális szakemberek!
Ehhez kellene egy kiváló élelmiszermérnöki csapat! – Nem szanálni akarunk egy üzemet, hanem megőrizni a lehető legtöbb tudást, ami ott van, ehhez mérnökök kellenek, jól képzett mérnökök, és technológusok, szakmunkások!
Például olyan élelmiszermérnök kellene, aki tervezett, épített élelmiszeripari gépet, gyártósort, és rakott össze tervezett végtermék rendszerre élelmiszeripari üzemet a semmi hátán a nulláról. Persze a végtermék rendszert is maga tervezete. És még sorolhatnám.
… Hogy a pénz lenne az első? Az is nagyon fontos! Elsősorban szakmai tudás kell, meg annyi pénz első körben, hogy ezek az emberek ráérjenek alkotni! Ehhez sok minden más is kell a pénz mellett......
Új konzervgyár Nyíregyházán, 1964. december - Filmhiradokonline.hu -
Álmot bizony. Ismét gyermek voltam, s édesanyám elküldött a Bocskai úti nagy KÖZÉRT-be.
Hozz Ferikém egy liter tejet, egy kiló kenyeret. Az összesen 3.60 Ft + 3.60 Ft = 7.20 forint. Vegyél magadnak egy Pozsonyi Kiflit, az 1.50 - ért. És tényleg annyi volt!
A nyolcvanas évek elején néhány napot dolgoztam diákként a Thököly úti kenyérgyárban. Igazán jó kenyeret sütöttek, pedig a kemence még régebbi típusú, - két menetben sütő - alkalmatosság volt. Ahogy emlékszem, az egyik dolgom az volt, hogy a szakajtóból a megkelt kenyeret a sütőlapátra kellett helyeznem, amit aztán a szaki „bevetett” a kemencébe. Máskor a kész, kisült kenyeret kellett elvennem a sütőlapátról (hú, de forró volt) és a rakaszra tennem, hogy ott hűljön ki.
Tehát a kenyér sütése a gyári és kisüzemi technológia között volt. Az biztos, hogy folyamatosan ment a sütés, tehát szinte legjobban ki volt használva a kapacitás. De, akárhogy is volt, ennek a kenyérnek az ára is 3.60 Ft/kg volt. És valószínűleg adott pillanatban veszteséget sem termelt az üzem.
Felébredek.
2023-at írunk. Mennék a KÖZÉRT- be, de már nincs. Megyek a multiba, a kenyér kilója közel 1.000 forint, a tejet már 350 ért is megkapom.
Panaszkodom az üzletvezetőnél.
Uram, 50 éve a tej és a kenyér egy árban voltak. Most pedig a tej ára százszorosára emelkedett, a kenyéré majd 300 szorosára. Igaz, első munkahelyemen, felelős munkát végző fiatal mérnökként 3.200 Ft-t vihettem haza a próbaidő letelte után. Igaz, akkoriban az ÁFA még nem volt!! A tej esetében még valahogy arányban vagyunk, de mi van a kenyérrel?
Kérdem az üzletvezetőt, elírták volna az árat? Nem, jön a válasz. Hát akkor mi a nagy áremelkedés oka? Hisz a kenyér egy alapvető élelmi cikk. Még a legelvetemültebb diktatúrákban is a némi visszafogottság volt érezhető kenyér ár ügyében. 3 évig éltem diktatúrában, Kenyában. Itthon pedig demokrácia van!
A búza termésátlaga 40 mázsa körül volt hektáronként a szociban. Ma a 60 mázsa sem kiváló termés! 2022-ban megugrott a kenyér ára, mert igen jó lett - ismeretlen oknál fogva - a búza átvételi ára, azaz a liszt ára is. Percnyi pontossággal reagált rá a kenyér ára, azaz igencsak megszaladt. 2023-ban visszazökkent a búza átvételi ára, a kenyér ára pedig jó, ha stagnál. Persze, az input! Mennyi inputot tettél a levesbe? Egy csipetnyi elég! Szóval az input miatt van a bősz emelkedés. Tudjuk, műtrágya, vegyszerek stb.
De hát búzát termelni ma már nem igazán nehéz! Jó nehéz gépek, majd kinyomják a talaj lelkét, száguldoznak a föld hátán. Egy 10 hektáros táblát pillanatok alatt szántanak, elmunkálnak, vetnek, műtrágyáznak, permeteznek, aratnak. Tehát a bérköltségre olyan nagy panasz nem lehet. Legfeljebb a gép ára nyom sokat.
Aztán, reklamált a nép, hogy a kenyér ára miért nem fejlődik vissza, ha már a búza ára csökkent. Válasz : hja, nem a búza teszi a kenyeret, hanem az input.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Az energia, az a fránya energia.. Igaz, az energia ára drága. 1 m3 gázzal nagyon nem takarékosan is 14 x1 kg kenyeret meg lehet sütni. Tehát, ha a gáz ára akár 1000 forint is volt, akkor is legfeljebb 70 forint költség akasztható a kenyér nyakába! De még ez is sok. Ma pedig 2023-ban az energia árak is visszarendeződnek.
Koma, piszkáld meg a kenyér árát, fenn akadt, nem akar lejjebb jönni!
No, akárhogy nézzük, a kenyér ára kicsit előre szaladt. Már 2050-ben jár. Ha levesszük a 18% ÁFA tartalmat, ami 18%, még akkor is marad 850 forintnyi nettó ár.
Lássuk a tejet. 50 éve a tehenenkénti hozam 3 200 liter /év volt. Ma ez akár 6 000 liter is lehet! Már nem kézzel fejnek, a gépesítettség a legkisebb tejelő telepeken is kielégítő. A tehén tartása nem olcsó. A tehén ára, legalább két év eltelik az első laktációig, majd lassabban fut fel. A tehén öregszik, tejelő képessége lassan csökken. Régi szocis viccecske, miszerint a vevő rendel egy széket.
- Mennyi is az? 20 forint!
-Jó akkor kell 100 szék. De az 10. 000 forint. Hát hogy-hogy?
- Egy székhez lopom az anyagot, száz székhez már vennem kell.
Tehát, amikor a szociban, a falvakban tejátvevő működött, amikor még kézzel fejtek, amikor még nem számolták a befektetett munkát. Azaz lopták a munkaidőt a tejtermeléshez. Nagyon olcsón lehetett háznál tejhez jutni. Ügyes gazdasszony abból a tejből elkészítette a vajat, túrót, tejfölt. A még ügyesebb a sajtot is.
A tehén takarmányozása egy tudomány. Oly sokféle szempontnak kell megfelelni, amely több könyvet tölt meg. Az állatot jó egészségben kell tartani, vitaminozni, esetenként gyógyszerezni. Gond lehet a tej minőségével. Egy érdekes tanulmány alapján a tehén hálás, több tejet ad, ha szeretettel gondozzák. De hát erre manapság nincs idő, tehát mínusz 5 százalék a tejből. Majd a szeretetre kifejlesztett robotok ezt is megoldják.
Szó mi szó, a tej termelése nem egyszerű. Talán még több gond és feladat adódik, mint egy kiló kenyérhez elegendő búza betakarításával, őrlésével, sütésével. A tehenészetben dolgozni, kitéve az időjárás viszontagságainak, hideg, meleg, aszály, a lekaszált takarmány megázik stb. Bizony embert próbáló feladat. Ja, még az adminisztráció, számon tartani az ellenőrzések hosszú sorát.
A tej nagyon sokféle táplálékunknak alapja: sajt, vaj, túró, joghurt, a számtalan desszert termék. Tehát nagyon fontos ágazat a tejipar. És mégis, miért tudják 1/3 áron adni a jó tejet a kenyérhez képest?
Sőt, a kis falusi tejárusító automatában a sarkon (unokám "tejmatának" hívja) csak 220 forint a tej literje. 4 % körüli zsírtartalommal, és fenséges ízzel.
A pékek és tejtermelők bére sem kiemelkedő. Például egy banki alkalmazottéhoz képest.
Az asszonyi munkát végző ember (feminista magyar népmesék 12, Az asszonyi munkát végző ember)
A történet:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár, mely a mesebeli szegény házaspárok egyszerű életét élte - a férj dolgozni járt a határba, az asszony pedig vezette a háztartást.
Az idillnek azonban vége szakadt egy napon, amikor a férj fejébe vette, hogy ő nap nap után végzi a nehéz, izzasztó munkát a földeken, míg élete párja otthon pihenget, és csak akkor hagyja el a házat, ha tereferélni jár a szomszédasszonyhoz. A ház ura emez megfigyelését azonnali hatállyal a feleség szemére vetette, egyenlő bánásmódot követelve a férfiúi nemnek.
Az asszony erre a panaszra az egyetlen logikus választ adta: "Holnap cserélünk."
A mese hátralévő részében a panaszos úriember kezei között minden elromlik a háztartásban, ami csak el tud romlani. Fut a konyha, odaég a kenyér, kifolyik a tejfel, megdöglenek a csirkék, a gyereken nem cserélődik le a pelenka, a kutya megeszi a szalonnát, a tehén felakasztja magát (mert a férj a tetőre húzza fel füvet legelni), egyes cenzúrázatlan változatokban megdöglenek a háziállatok, leég a ház, és férjuram még a péniszét is elhagyja valahol...
A történet végén a hazatérő feleség kis híján sokkot kap a pusztulás láttán, a férj pedig beismeri, hogy háztartást vezetni/gyereket nevelni igazából kemény munka.
Ki gondolta volna?
Vajon a bankár megállná-e helyét negyed bérért a tehenészeti telepen? Mert talán a tehenész, akinek manapság oly sok pénzügyi nehézséget kell leküzdenie, bankárként is megállná helyét.
Tehát kérdezném, miért a nagy árkülönbözet ma a tej és kenyér árában?
A kenyér túl van árazva?
A tej alul van árazva?
A tej kicsit alul van árazva, míg a kenyér nagyon felül árazva?
Ez így jó?! (De kinek is?)
De, aki van olyan ügyes, hogy erre a találós kérdésre (Gordiuszi csomó??) választ tud adni, talán azt is meg tudja magyarázni, hogy miért keres egy Ausztriában szüretelő háromszoros árat a magyar szüretelőhöz képest? A bor ára közel sem háromszoros Ausztriában…
Elhangzik a cikkben, hogy olcsóbb élelmiszert kell előállítani. Kár, hogy a mondat tulajdonosa nem fejti ki mondandóját, a levegőbe kiáltja magvas gondolatát. Mert a minap bab szedés közben a következőkön gondolkodtam.
A kertben szép ceruza babiot szeretnék termelni. Jó ára van, értek a bab termesztéshez, nem luxus cikk, rendkívül sokrétűen felhasználható, egészséges. Hát akkor, mint a lusta ember tenné, belevágok. Tehát a talajt előkészítem, feltöltöm tápanyaggal, a babot kis cserepekben elvetem, üvegházban nevelem. Kiültetem, öntözgetem, majd 3 naponta szedegetem, csomagolom, elszállítom.
Ugyan azt olvastam, hogy a Nagybanin az ár júniustól a mai napig 700-1700 Ft között változik, de állítólag nekem csak jó, ha harmadát adják és még fitymálják is.
Nekem a bab 1 kg-ja cca. 140 Ft-ban van. Ehhez társul kilónként 45 perc munka folyamatában.
Ha a babért kapok tehát 400 Forintot kilónként, mint felvásárlási ár, úgy az én hasznom 260 Ft. Illetve még nem fizettem ki magam. Tehát az én munkám, amit nehéznek, felelősség teljesnek stb. lehet nevezni, 350 Ft órabért ér ????
És mennyit kap a kereskedők sora ? A fentiek szerint átlagban 1000 forint körül. És közel sincs annyi kiadása, ráfordított munkaideje, mint nekem, a termelőnek.
Hát akkor nem termelek babot. S hitelt sem kapnék egyszerűen, s azt még megfejelve vissza is kell fizetni.
Nem véletlen, hogy az emberi történelem során a termelők nyomorogtak, a kereskedők jól éltek. Lehetne ez másképp ?
Kétségtelen, hogy a zöldség, gyümölcs megítélése hasonló. Nem érdemes kis tételben termelni, csak gépesítve. Csak hát, ha sokat termelnék, már alkalmazottra van szükség, gépekre.
És mennyit ér a szaktudás ? Én, mint tartósítóipari mérnök, még a szociban is kevesebbet értem, mint egy gépész. Valahogy háttérbe sikkadt, hogy a táplálék adja az energiát és az egészséget. (Étked legyen orvosságod )
Mondjuk egy alkalmazott lát egy gyönyörű fürt paradicsomot az üvegházban. Leül mellé az ebéd idejében, és megszólítja a fürtöt.
-Szervusz paradicsom, de szép vagy !!!!
-Én nem paradicsom vagyok, hanem pénz. -Pénz ? Hát ezt hogy érted ?
-Gazdám hitelt vett fel a Banktól, s azóta én fedezet vagyok, áru, ami pénzt ér. Tehát úgy nézz rám.
-Én holnap a Fővárosba kerülök, csomagolva fóliába, felcímkézve szép vastag árral. És Bankárok, számítógép kezelők, vagyonőrök hasában végzem.
-Hű, akkor te jó sok hasznot termelsz !
-Termel a fene. Veszteséget. Mert gazdám a hitel után törlesztést fizet, input, output, semmi sem jut. És amióta magas színvonalon termel, se éjjele, se nappala. Ellenőrzik, megbüntetik, elmarasztalják stb. Már nem a régi gazda.
-Hát ezt én is észrevettem. És akkor ki hízik rajtad, kedves Paradicsom.
-A Bank, a Kereskedő, a Hivatalok sora. Pedig valaha kitűnő ötlet volt, hogy gazdám üvegházat létesít és nagy szakértelemmel termel.
-Nincs bizony ! De így van ezer évek óta. Az angol paraszt kapott egy pennyt egy köteg gyapjúért, a kereskedőtől 4 pennyért vitte el a flamand kereskedő. Ő talán 8 pennyért adta tovább a takácsnak. De hát a takács se sokat kereshetett, mert akkor azt jelentik ki, hogy drágán dolgozik a takács.
-Hajaj ! Mit lehetne tenni ?
-Talán csak egy napig vagy egy hétig nem látni el a városokat élelemmel. Hátha az éhes kereskedő, bankár másképpen gondolkodik.
-Te paradicsom, azaz pénz, azaz hitel törlesztés, már nem is tudom hogy hívjalak, de ezek a gondolatok nem valamiféle baloldali, liberális kijelentések ?
-Hát, ha az baloldali gondolat, hogy az igazi termelő legyen megfizetve, akkor mit sem érnek a Zsigmond kapitalizmusról szóló írásai.
Nos, tovább nem szaporítanám a szót. Továbbra sem értem, hogy van pénz, de az mögött nincs igazi fedezet. Csak a paradicsom igazi.
Mi lesz, ha nem termel a magyar?
Majd jön Lengyelországból.
És ha nekik sem lesz ? Szárazság, jobb piac stb .
Akkor majd ad Chile.
Zsigmond, akkor várjuk együtt a napot, amikor a Bank, a Kereskedő, a Hivatalok udvariasan felkérnek, hogy megfelelő ellenértékért cserébe, termeljél, légy szíves.
Még mielőtt jobban belevágnánk a répába, a téma felvezetéseként, meg kell értenünk alap szinten, hogy hogyan is működik a bankrendszer, amikor valaki hitelt kér a banktól. Legyen alanyunk egy élelmiszeripari cég vezetője, aki úgy gondolja, hogy fejleszteni szeretne, és ehhez a fejlesztéshez benyújtja hitelkérelmét a bankhoz. A hitelkérelem felmegy a kockázatkezelési osztályra, és ott döntenek a sorsáról. Tételezzük fel, hogy formailag, és tartalmilag is a hitelkérelem rendben van, a hitel fedezete is rendben van, a kockázatkezelés azt mondja, hogy rendben, aláírható a hitelszerződés. Az ügyfél bemegy a bankfiókba, a hitelszerződés, és az egyéb papírok kinyomtatva, csak alá kell írni egy kávé mellett. Ez meg is történik, és az ügyintéző, vagy a fiókvezető az aláírás után lenyomja az entert a rendszerben, és aktiválja a hitelszerződést, pár napon belül folyósítják is. Mindenki boldog. Mi történt a hitelszerződés aktiválásának pillanatában? Erre mozzanatra világít rá a BoE – Bank of England – Bank of England Quaterly Bulletin 2014 Q1 – Money creation in the modern economy –
II. BoE – Bank of England a kereskedelmi bankok pénzteremtéséről
„Commercial banks create money, in the form of bank deposits, by making new loans. When a bank makes a loan, for example
to someone taking out a mortgage to buy a house, it does not typically do so by giving them thousands of pounds worth of banknotes. Instead, it credits their bank account with a bank deposit of the size of the mortgage. At that moment, new money is created. For this reason, some economists have referred to bank deposits as ‘fountain pen money’, created at the stroke of bankers’ pens when they approve loans. „
Természetesen a kereskedelmi bank nem teremthet limit nélkül pénzt, vonatkoznak a pénzteremtésre a pénzügyi törvények, és egyéb jogszabályok, ámbátor „egy tollvonással” teremthet új pénzt. Arról is ír a kiadvány, hogy nem a betétesek pénzét adja kölcsön a bank, ámbátor a bank működéséhez szükség van a betétesek pénzére. Ezért általában a magánszemélyek számára a bankszámla fenntartása –Current Account -, és egy magánszemély bankszámlájához + hozzá tartozó megtakarítási bankszámla –ISA –Individulal Savings Account - Internetes bankolás, bankkártya műveletek, -pl: azonnali átutalás, bank kártya díjak, levelezés, vásárlás, stb - tartozó összes pénzügyi művelet teljesen természetes módon - belföldön ingyenes. A privát bankszámlák fenntartása a bank számára lehet – angolul liability - - olyan kötelezettség, amely pénzbe kerül a banknak, és a bank az ilyen kötelezettségeket a minimálisra akarja csökkenteni, mert ez olyan kockázat, amely a költségeket növeli, és a profitot csökkenti.
Mégis, ha pl. UK-ban azzal állna elő valaki, hogy pénzt kellene kérni a bankoknak a privát számlák fenntartásáért, az sokak szerint a kapitalizmus végét jelentené, mivel megdőlne egy mítosz. Ott ilyen a kapitalizmus. Német, osztrák területen már más a helyzet, történelmi hagyományok alapján arrafelé kérhetnek a bankok díjat a privát számlák fenntartásáért, ámbátor ingyenes alternatíva is létezik arrafelé.
Tehát a bankár egy „tollvonással” teremti a pénzt, ha bemegy a vállalkozó hitelért.
Azt már látjuk, hogy hogyan teremti a bank a hitelpénzt egy bankári „tollvonással”. Ezért a „tollvonásért” kőkemény fedezeteket kér a hitelfelvevőtől, ez természetes, mivel így működik a bankrendszer. A bank nem szereti a kockázatot, így csak olyan cégeket finanszíroz, melyek elég „hard” fedezetet tudnak felmutatni a hitel mögé. Nálunk erre épül a kereskedelmi bankrendszer, ezzel nincs is semmi gond. Nyugaton a kereskedelmi bankok teljesen természetes módon finanszíroznak kereskedelmi ügyleteket - folyamatot, és nem céget -, mivel azért bank. Itthon ez kevéssé jellemző.
Teljesen más kapitalizmust szoktunk meg itthon, mint amilyen pár száz km-re már elérhető. Nem mindegy, hogy a pár százéves hagyomány szerint hogyan is alakul a bank- és a hitelfelvevő kockázatmegosztása.
A bankár azt nyilatkozza a cikkben, hogy a bank képes a pénzteremtésre – képes hitelezni - , ámbátor a gazdasági helyzet olyan, hogy lassan-lassan már nem akar pénzt önteni az élelmiszergazdaságba, mivel megtette az utóbbi időben, az NHP programban. Ezek alacsony kamatozású hitelek voltak, amely ebben a formában – még állami kamattámogatással is – nyomják a bank mérlegét negatív irányba, ezt a kockázatot meg minimalizálni akarja. Mit tesz? Szűkíti a hitelfelvétel lehetőségét, ezáltal csökkenti a kockázatát. Ezek mellet egy bank eléggé decens profitokat tud termelni most is. A bank általában egy részvénytársaság, amely abban érdekelt, hogy profitot termeljen a részvényeseinek, és olyan hiteleket akar kihelyezni, amelyek számára eszközt jelentenek, és nem forrást.
III. A lecsógyártás - élelmiszergyártás - csak távoltól hasonlít a Golf VI. gyártásához. Makó- Jeruzsálem
Azt mondja a bankár, hogy az élelmiszergazdaság hasonló a járműgyártáshoz.
Ehhez kellenek az Élelmiszermérnökök, hogy erre a problémakörre rávilágítsanak. A mentorom, NRW-ben, akinek nagyon komoly tapasztalata van a gépgyártásban, a következőt mondta nekem gyerekoromban:
„A gépgyártás azért jó, mert a vas nem kér enni. Milliméterre számolható minden, ha legyártasz valamit, az le van gyártva, nem romlik meg, és ha oda teszed, akkor ott marad! Tiszta profittermelésről van szó!„
Ez így is van, a vas ott marad a polcon, nem mászik el, nem csinál semmit, nyugiban várja azt, hogy beépítsék, szállítsák, stb.
A bankár, - mivel ezt mondja – fogadjuk el neki, hogy teljes mértékben érti azt, hogy hogyan is néz ki egy globális autót – mint végterméket – gyártó multi komplex gyártási környezete. Mivel érti ezt, meg is tudja finanszírozni. Mivel érti az iparág finanszírozási szokványait, és az anyacég beruházás politikáját pl. Európában. Ezzel a tudással profitot tud termelni részvényeseinek.
A fenti cikk egy globális autógyártó lokális gyártóegységbe telepített márkájának gyártásáról szól, hogy milyen problémák is keletkezhetnek akkor, ha picit bezárónak a határok, és nem lehet tartani a tervezett – JIT – „Éppen időben” -, vagy JIP – „Éppen a gyártási helyre” gyártási struktúrát netán.
IV. Az élelmiszergazdaság kicsit szofisztikáltabb játék, mint összerakni egy Golf VI. – ot, ehhez kellenek a képzett élelmiszermérnökök.
Az belátható, hogy az élelmiszergyártáshoz felhasznált alapanyagok élő anyagok, amit élő anyagként kell kezelni. Ebből adódik az, hogy kicsit több paraméterrel dolgozgatunk, mint amit az autógyártásban megszoktak. Egyszerűen azért, mert az alapanyag nem vas, hanem egy nagyon komplex fizikai- kémiai paraméterekkel rendelkező élő anyag.
Ezért pl, hazánkban a Kertészeti Egyetem Élelmiszertudományi Kara a Tartósítóipari Karból fejlődött ki.
Mi kell a tartósítóiparhoz?Biokémia, élelmiszerkémia, élelmiszerfizika, szerves kémia, fizikai kémia, mikrobiológia, ipari mikrobiológia, Bioreaktorok tervezése, és még sorolhatnám a kémiára, fizikai-kémiára, szerves, és szervetlen kémiaára, biokémiára épülő tantárgyakat, amiket az egyetemen meg kell tanulni, és vizsgázni, vagy szigorlatozni kell belőle. Erre a tudásra épülnek rá az iparági technológiák, amelyeket egyszerűen tudni kell.
Nagyon nem mindegy a nézőpont! Nem mindegy, hogy pl. egy alapanyagot pl. egy kétkomponensű anyagnak lát valaki, vagy élelmiszeripari alapanyagnak. Az első egy vegyészmérnöki nézőpont, a második egy élelmiszermérnöki nézőpont. Teljesen másképp gondolkodik a két iparági mérnök, ha pl. ezt az anyagot szét kell választani. Más nézőpont, más iparági megoldások, más-más végtermék, más-más profitszintek, ilyen egyszerű ez.
Én foglalkozásomat tekintve Élelmiszermérnök M. Sc. vagyok, kiválóan beszélek írok, tárgyalok az anyanyelvemen kívül két világnyelven, kiválóan értek az élemiszergazdasági értékláncokhoz. Két iparág a kedvencem, amiben dolgozok is. Ami különösen érdekel, az komplex, végtermék alapú élelmiszergazdasági értékláncok tervezése –legyen az integrált egy telephelyes gyártási rendszer, vagy több telephelyes gyártási rendszer -, az ilyen rendszerek költségviszonyai, és profitmodelljeiben rejlő innovációs potenciál. Érdekel továbbá az ilyen rendszerek néhány minőségügyi problémaköre, ilyen pl. a minőségi költségek problematikája a teljes értéklánc mentén.
Tapasztalataim azt mutatják, hogy egyszerűen nem igazán tudják az iparági szereplők azt, hogy mit tud egy élelmiszermérnök, mennyit ér egy élelmiszermérnöki tudás. Legyen az egy egyszerű HR-es, tulajdonosi szint vagy menedzseri szint. Ha tudná, vagy tudta volna az elmúlt 25 évben, a lecsómérnökök itthon tolnák az iparág szereplőinek szekerét előre, és nem máshol, pl. Londonban, vagy NRW- ben, Kanadában, vagy Ausztráliában. Tisztelet a kivételnek.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szükség, a pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Ezt mondja a bankár:
„A válságban megmutatta stratégiai jelentőségét az élelmiszer-gazdaság, amelyet fejleszteni kellene. Ezzel párhuzamosan azonban azt is be kellene látni, hogy a most induló fejlesztéseknek, beruházásoknak nem azonnal, csak 5-10 éven belül lesznek majd eredményei. A szakértő szerint vannak már jó kezdeményezések, példaként a Magyar Élet- és Agrártudományi Egyetemet említette, azonban a szakemberek kiképzése is időbe telik. Az élelmiszeriparban kiesett egy vezetői generáció azzal, hogy ‘90-es évek elején szétestek az élelmiszeripari vállalatok, a piacainkat pedig eladtuk nyugati-európai cégeknek. Ha minden rendelkezésre állna egy ilyen céghez, akkor viszont az egyik legnagyobb kérdés, hogy ki vezesse. „
Elárulom, hogy a fenti bekezdés rólunk is szól, a mostani 40-es korosztályról.
Azokról, akik a 2000-es évek elejére, közepére végezték el az egyetemet, és cseppentek bele a munka világába. Ez a generáció az amely először tapasztalhatta meg azt nagyobb számban, hogy nyugaton a tudására szükség van, és meg is fizetik.
Ezek az emberek sajnos nem igen akarnak hazajönni, vagy ha igen, nagyon meggondolják azt, hogy miért is látogassanak haza egy-egy projektre, és húzzák a lábukra az üzemi bakancsot. Egyszerűen azért, mert akkoriban próbálkoztak, és nagyon nem kellettek. Tisztelet a kivételnek persze. Ezek az emberek beszélnek pár nyelvet, értenek ahhoz, amit csinálnak, és pl. láttak már külkereskedelmet is belülről, értik, hogy milyen vezetni egy céget, vagy egy leányvállaltot nyugaton.
A szomorú az, hogy most is ugyanaz a helyzet van, mint 1993-ban, vagy 2008-ban, válság felé közeledünk, - azt beszélik, hogy nemsokára 400 Ft lesz az EUR.. és azok az emberek, akik értenek magas szinten az élelmiszeriparhoz, nem csak hazánkban keresett emberek. Mondhatni azonnal ad neki egy fejvadász ajánlatot. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs 5- 10 év idő, ebben a témában nincs, itt hónapok is számítnak! Vagy most megoldjuk ezt a kérdést, vagy már holnap is nagyon nagyon nehéz lesz. Az Élelmiszermérnökök Gazdasági Blogja – lecsos.blog.hu – azért jött létre, hogy bemutassa azt, hogy érdemes részt venni az élelmiszermérnököknek a hazai élelmiszergazdaságban, és lehetőleg ne az legyen az első gondolatuk, hogy irány a reptér…. /
Olyan is van, hogy egy integrátor cég szervezi a környék alapanyag felvásárlását. Az integrátor minden támogatást megkap – legyen az EU-s, vagy állami fejlesztési támogatás- ezzel kialakul egy komoly feldolgozási potenciál. Ezzel gond nincs. A gond azzal van, hogy a felvásárlási ár a nullához konvergál. Ebből az következett, hogy a lokális alapanyag termelési potenciál leépült, vagy leépül, és kezdi a végét járni. Az integrátor erre mit csinál? Saját maga telepít alapanyag termelő potenciált – nem kell bíbelődni a kicsi alapanyag termelőkkel - de ez a történet is kezd nagyon nem működni az EU-n belül. A cégek elvannak, de nem prosperálnak, -ám, ez nem azt jelenti, hogy nem lehet profitot termelni, lehet – Itt szóba sem jön a tudástranszfer, mert nincs kinek, és nincs hova átadni tudást.
A fenti történet – mivel ez ment az elmúlt 33 évben- tényleg azt hozza, hogy kiürül a vidék. A családok, amelyek abból éltek, hogy alapanyagot termelnek, egyszerűen nem termelnek, - vagy már rég felhagytak vele – azért, mert ilyen alacsony alapanyag átvételi árak mellett nem éri meg. Sajnos itthon nem láttam olyan kutatást, hogy miért is van az, hogy a Bajor paraszt, aki tart két tehenet, és megéri neki? Hogy néz ki a matek? Ilyen matekot láttam Bajorországban. Valahogy érdemes lenne kicsit jobban megkapargatni a felszínt.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az EU-ban az, hogy a lokális alapanyagból is lehet lokálisan élelmiszert termelni, az egy ELVI lehetőség, és nem axiómatikus szabály! Más pl. az elvi értelmezés Bajoroszágban, más nálunk, és más Lengyelországban, vagy Olaszországban.
Axióma II:
Az élelmiszermérnök, és pl. egy élelmiszeripari vállalkozás számára az, hogy létezik lokális mezőgazdasági kibocsátás, és ez a kibocsátás felhasználható polci végtermék gyártására a lokalitásban, ez egy ELVI lehetőség! Csak ismételni tudom: Más pl. az elvi értelmezés Bajoroszágban, más nálunk, és más Lengyelországban, vagy Olaszországban.
Axióma III:
Nem mindegy, hogy mit veszek alapanyagnak a gyártáshoz!
Mielőtt bárki rám vetné az első követ, elmondom, hogy a fenti I.-II.- III. axiómára épül a hazai valóság az élelmiszergazdaságban 1989 óta! Ebben nem hozott változást 2004-es EU csatlakozás sem, és a 2008-as világválság sem. Nem kutatott terület...
Axióma I. -- > Lehet, de nem kötelező! Minden tagállam önmaga eldöntheti, hogy milyen szinten engedi ezt az elvi lehetőséget érvényesíteni a teljes értéklánc mentén! Az Aldi pl. nemrég szépen bemutatta, hogy a központi beszerzése hogyan működik pl. amikor sertéshúst szerez be. És mivel az Aldi egy profitorientált cég, amely arra alakult, hogy a tulajdonosok profitérdekét kiszolgálja, ezért a sertéshús beszerzése terén is szeme előtt tartja a tulajdonososok profitérdekét. Ilyen ez a popszakma.
Erre mondom azt, hogy egyszerűen 2004 óta nem értjük azt, hogy hogyan is működik az EU-s élelmiszergazdaság, és nem választottunk szerepet sem. Van a hazai élelmiszergazdaságnak szerepe az EU-s piacon, persze, de ezt a szerepet nem választottuk, hanem így alakult az évek során, és természetes módon fogadjuk el, hogy ez van, ez a történet. Ez a paradigma van most porondon.
Ezért semmilyen szinten nem tudjuk elemezni a saját helyzetünket, és szerepünket sem. Ebbe nagyon sok pénzt, időt, és erőforrást kellene mozgósítanunk, hogy megkeressük a válaszokat.
VI. A lengyelek
Szóba kerülnek a lengyelek a cikkben:
„A modernizáció és a hatékony technológiák bevezetése az iparágban hozzájárult a termelékenység jelentős növekedéséhez, és lehetővé tette Lengyelország számára, hogy versenyképes maradjon a globális piacon. Hollósi Dávid szerint ennek a hátterében az áll, hogy a lengyelek ki tudták választani azt a három-négy iparágat, amelyben erősek akartak lenni. Ezzel szemben a hazai támogatáspolitika mindenre lő, és így nem egyszerű eltalálni a célt. „
A lengyelek teljesen másképp privatizáltak a rendszerváltás után, mint ahogy azt tettük mi. Nem is voltak gazdagok akkoriban. Nálunk volt lengyel piac akkoriban, és nem arrafelé magyar piac. Mivel a lengyelek már akkor járták Európát, eléggé sokat tanultak. Az 1990-es évek közepétől nagyon komolyan elkezdtek gondolkodni azon, hogy milyen is legyen a lengyel élelmiszergazdaság. 2004-re úgy csatlakoztak az EU-hoz, hogy tudták azt, hogy mit akarnak, és azt hogyan is fogják akarni. Tehát ez a történet egy kicsit többről szól, hogy kiválasztottak két- három iparágat, és azzal megcsinálták a csodát. E mögött a siker mögött nagyon sok veríték, összeomlás, felállás, újrakezdés, nem beletörődés, nem feladás van!
Érdemes ott kezdeni megérteni a lengyel mentalitást, hogy az ember elmegy mondjuk Wroclawba, megiszik egy-két sört. Nézelődik. Elmegy és megnéz egy-egy üvegházat. Mindezek után felül egy londoni gépre, és bemegy UK-ba egy lengyel boltba, kicsit tanulni, hogy mit is jelent az, amikor valós, működő tudások leszivárognak az iparág minden szintjére. Ezen sokat kellene töprengeni itthon.
„Hollósi Dávid a szektor fejlődését egy reális, életképes, napi politikától megszűrt stratégia megalkotásában látja. Ehhez azonban első lépésként szerinte fel kellene mérni, hogy hol tartunk most, azonosítani az erőforrásainkat és meghatározni a fő célokat. A kormány is áhítja a nemzeti bajnok élelmiszeripari cégeket. Míg Lengyelország 260 exportálni képes nagyvállalatot tud felmutatni, mi jelenleg 54-et, amiből körülbelül 5 ismert. „
Ezzel megyünk tovább a következő cikkben, és ígérem, hogy már tényleg írni fogok nektek arról a témáról, amit az előző cikkben beharangoztam, miszerint:
„Hogy egy kicsit fokozzam a hangulatot, a következő posztban foglalkozni fogunk többek között egy 10 000 milliárdos lehetőséggel. Azzal, hogy hogyan is nem tudunk megtermelni évente 10 000 milliárd forintnyi értéketa hazai gazdaságban, úgy, hogy ezt simán ki lehetne hozni a valóságból, természetesen ebben az élelmiszergazdaság is szerepel..
--- > Kicsit körbejárjuk azt a kérdést, hogy jó, jó, de ki veti el a babot? < ----
Globally, five out of six farms are operated by smallholder farmers who produce around one-third of the world’s food. These farms provide a wide range of additional ecosystem services, such as carbon storage, pollination, and cultural and supporting services. However, smallholder households face continued and often growing challenges to making a living from their farms. They also tend to be the poorest and most food-insecure populations in low-and middle-income countries.
Evidence suggests that payments for ecosystem services can diversify smallholder earnings and incentivize more sustainable farming and land management practices. While a number of such smallholder-focused schemes have been implemented around the world, they have not gained enough traction to improve farm incomes or environmental outcomes.
This second seminar of theCGIAR Policy Seminar Series on Strengthening Food Systemsexamines past and current ecosystem service payment schemes targeted at smallholders, evaluates their effectiveness, and impacts, and explores how such schemes could be taken forward in order to help build greater resilience within food systems.
Élvezzük ki augusztus utolsó napjait, nyomjuk az Ibiza Summer Mix 2023-at, itt a betakarítási szezon előtt. Persze mondhatod, hogy a szántóföldön már rég befejeződtek a betakarítási munkák, ebben igazad van, ámbátor a szüret még előttünk van, rakok ide egy elég jó kis érési idő táblázatot, érdemes belenézni.
Aki borral, és szőlővel foglalkozik, az idén, így augusztus idején elmehet /ett egy szusszanásnyi rövid szabadságra - csak pár napra - hogy lélekben felkészülve álljon bele a nemsokára kezdődő szüretbe. Szabadságra inkább szüret után szokás menni a nagykönyv szerint, idén belefér a szüret előtti pár nap.
Eléggé nagyot ment. Nagyon sokat küldtetek levelet, írtátok meg nekem véleményeteket, észrevételeiteket a cikkel kapcsolatban. Arra bíztatlak benneteket, hogy vegyetek részt a vitában, a cikk alatt szabadon lehet írni véleményt, csak egy FB hozzáférés, vagy blog.hu regisztráció szükséges a kommenteléshez.
Gyula következőt írta, idézek a leveléből:
...Állandóan azt hallom a közgazdász beszélő fejektől, hogy itthon azért alacsonyak a bérek, mert alacsony a termelékenység - jelentsen az bármit is -. Érdekes, átmegyek a határon melózni egy üvegházba ugyanannyit dolgozok hatékonyan mint itthon, de a bérem minimum hatszorosa az itthoniak. Hogy is van ez? "
Olvasva Gyula levelét, megfogalmazódott bennem, hogy tovább kell vinni ezt a kapitalizmus - élelmiszergazdaság témát, mivel nagyon sok olyan dolog merül fel, amiről érdemes lenne vitát folytatni. Érdemes kicsit elmélázni a hatékonyság fogalmi környezetén.
Általánosságban azt mondja a közgazdaságtan, hogy akkor hatékony egy gazdaság, ha az elérhető erőforrásai, és technológiája mellett a legkívánatosabb termék- és szolgáltatástömeget állítja elő a fogyasztók számára. Hmm... Lássunk egy történetet, hogy hogyan is fordult le ez a történet a gyakorlatban.
Az A3-on bárhol lehet dugó, főleg Nürnberg, Köln, Frankfurt környékén előfordulhat dugó, később, ha ráállsz az E40-re, Brüsszel környékén lehet még komolyabb dugóra számítani. Ha Sopron felé mész, érdemes elkerülni Bécset, és kerülni Alland felé, nagyon szép arra az út.
Miért is mondom azt, hogy érdemes vállalni a nettó 24- 25 órás utat, és elmenni Sheerwaterbe, az Egyesült Királyságba, leparkolni az ASDA parkolójában, és felmenni vásárolgatni kicsit? Felmész a mozgójárdán, és csodálkozni fogsz. Innen mondom neked, hogy rád fog törni a déja vu.. Úgy fogod érezni magad, mintha a balatonfüredi Tescoban járnál. Elsőként nem akarod elhinni, de mire felérsz a mozgójárdán már teljesen elfogadod a helyzetet. Felérsz, és odamész a büfébe, hogy egyél egy Big Full English Breakfast-ot./Nagy Angol Reggeli/.
Most az ASDA-ban egy nagy reggeli Ł 6.50, ami nem olyan nagy pénz, bárki ki tudja fizetni. /Csak hogy érezzük, hogy mennyi is ez a Ł 6.50, tudnunk kell azt, hogy most, 2023 április 1- után UK-ban a minimum órabér 23 éves életkor felett: Ł 10.42..../ tehát ha minimálbéren mosogat valaki Londonban, akkor 37 percet, és 42 másodpercet kell dolgoznia egy nagy angol reggeliért. Nem olyan régen még egy Ł- 5-öst kellett fizetni ezért, ma egy kicsivel többet, de nem annyival többet, hogy komolyan megterhelő legyen. Csak azért, hogy lássuk az arányokat, egy doboz cigi /20 szál/ Ł 12 - Ł 15 között kapható..
Szóval UK-ban így lehet hozzájutni olcsón, finom Nagy Angol Reggelihez. Nekem a legjobban a Morrisons reggelije, és ételei ízlettek ebben a szegmensben, ámbátor lehet hogy másnak a Sainsbury's reggelije ízlik a legjobban, vagy a másik ízlés kérdése.
Szóval bementem a balatonfüredi Tescóba, és úgy éreztem, hogy nem Balatonfüreden vagyok, hanem Sheerwaterben. A két cégnek semmi köze egymáshoz, teljesen más fejlődési vonal, teljesen más tulajdonosi kör, teljesen más működésmód. Minden más. Mégis bemész a füredi Tescóba, és úgy érzed hogy Sheerwaterben jársz.
Tökéletesen hasonló koncepció szerint készült mindkét bevásárlóközpont.
Jó, jó, ámbátor miért is fontos ez?
A két cégnek semmi köze egymáshoz, mégis van pár hasonlóság, amit miről érdemes beszélni, az egyik az, amiről fent írtam. Mindkét cég ugyanazt az üzlet kialakítási koncepciót követni, legyen az UK- ban, vagy Magyarországon.
Ez azt jeleneti, hogy valamelyik cég nagyon komoly anyagi, és szellemi erőforrásokat mozgósított, hogy kutassa vásárlási szokásokat, képet kapjon a vásárlási élményről, arról, hogy mit is várnak el a vásárlók egy bevásárlóközponttól. Arra keresték a választ, hogy a vásárló mit vár el attól a pillanattól kezdve, ahogy megérkezik a parkolóba az autójával, vásárol, visszaül az autójába, és elhagyja a parkolót. Ezt kutatták, hogy milyen szolgáltatások keveréke az, amiből kialakul a tökéletesen elvárt vásárlói élmény. Ha ez megvolt, akkor már csak a helyszínt kellett megtervezni hozzá.
Ez már átvezet minket a tervezett terek gazdaságtanához. Ez a bevásárlóközpont egy tervezett tér. Azt lehet ott csinálni, amit a tér enged. Meghatározott helyre lehet parkolni, meghatározott helyen vannak a termékek a polcokon, és természetesen meghatározott helyre kell visszavinni a bevásárlókocsit. Egy komplex rendszer, melyben minden mozzanat mérhető, és ellenőrizhető, eléggé hatékonyan. Tehát mérhető a tervezett tér profittermelő képessége is az adott lokalitásban.
Felkeltette az érdeklődésedet a téma?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Ezeket a fajta méréseket UK-ban tökélyre fejlesztették. Nagyon komoly real-time AI elemzéseket alkalmaz ma már egy-egy multi, amikor döntést akar hozni arról, hogy hova telepítsen egy bevásárlóközpontot, és hova ne.
És itt jön képbe Balatonfüred, meg Sheerwater. Sikerült kialakítani egy olyan bevásárlóközpont építési koncepciót, ami mindenhol működik Európában, legyen az UK, vagy Magyarország.
Ez egy olyan koncepció, amit mindkét globális multi használ, tehát nagyon jól sikerült felmérni a vásárlói igényeket az elején. Mivel egy jó koncepció, érdemes ezt a jól bevált, és működő koncepciót az adott helyszínre adoptálni, és kezdődhet is a profit termelés a negyedéves elvárt üzleti terv alapján.
Megépült a Balatonfüreden ez a bevásárlóközpont. Persze ehhez kellett fejleszteni az úthálózatot is, hogy be lehessen kanyarodni a bevásárlóközpontba. Az emberek elkezdtek odajárni vásárolni, mivel minden helyben volt, nem kellett már bemenni a komolyabb beszerzésekért Veszprémbe – ami kb. 20 perc kocsival- hanem mindent helyben meg lehetett venni.
Eltelt pár év, és a többi élelmiszerforgalmazó multi is betalálta Balatonfüredet, és mindegyik megjelent a környéken, az adott kínálatával. Szépen körbe lett építve Balatonfüred bevásárlóközpontokkal. Emlékszem, gyerekkoromban két helyen volt Balatonfüreden komolyabb élelmiszerbolt a téli időszakban. Az egyik a piac- ez mai is megvan- a másik a „Füred Áruház”, ami jelenleg is megvan. Ez a két helyszín, -és még pár kisebb bolt – szépen ellátta a környék lakosságát élelemmel. Hozzáteszem, ma nincs nagyobb vendégsereg Balatonfüreden, mint 30 éve, mégis elég volt.
Így kapcsolódik egymáshoz Sheerwater UK-ban, és Balatonfüred Magyarországon. Balatonfüred a Balaton ékköve. Mondhatnátok sokan, hogy ez az összehasonlítás légből kapott dolog, pedig nem az. Rávilágít arra, hogyha egy koncepció működik, akkor az mindenhol működik.
A vásárlók jól járnak, mert hozzáférnek az általuk keresett termékekhez, a vásárlók a megszokott környezetben tudnak vásárolni. Ez minden szereplő számára jó, vagy? Nézzünk kicsit a mélyére.
A történet így egyben leképez egyfajta hatékonyságot. A kérdés az, hogy kinek, vagy minek is a hatékonyságát? Mivel a bevásárlóközpontok odatelepültek Balatonfüredre, az emberek oda fognak járni bevásárolni, mivel mindent megtalálnak egy helyen.
Ezért egyre kevesebbet fognak járni az emberek vásárolni a helyi boltokba, amit a helyi, vagy regionális vállalkozások tartanak fent. Ezért egyre kevesebb bevételül lesz, ami azt kockáztatja, hogy akár tönkre is mehetnek. Mindenesetre lehet, hogy kevesebb helyi vállalkozás gondolja azt, hogy érdemes lenne kereskedelemben munkahelyet létesíteni. Ha Balatonfüred kereskedelmi rendszerét nézzük, akkor mit látunk? A rendszer eléggé hatékony, minden hazánkban fellelhető kereskedelmi multi jelen van a városba, és termelik a bevételt, és ezáltal a profitot.
Ha innen pillantok rá a témára, akkor eléggé hatékony rendszert látok. Ha a lakosság oldaláról nézem a hatékonyságot, akkor azt lehet elmondani, hogy persze, hatékony, mert nem kell elmenni „citrom ízű mosóporért” Veszprémbe netán. Ha a helyi vállalkozók oldaláról nézek rá a történetre, akkor őket ez a fajta hatékonyság eléggé negatívan érintheti, mivel nagyon komoly lehetőséget vesz el ez a fajta területi lefedés. Nem férnek hozzá a saját tradicionális piaci lehetőségeikhez, ezért nem fognak indítani ilyen jellegű vállalkozást, mivel a „multi ráígér, szépen”. Innen nézve a dolgot eléggé nem hatékony. Van egy területi potenciál, aminek a központja
Balatonfüred, és annak ehhez a részéhez a helyi vállalkozó nem fér hozzá. Ha van egy helyi élelmiszergyártó vállalkozásom, akkor axióma szerint nem szállíthatok be a helyi egységbe, maximum a piacon bérelhet helyet, hogy értékesítse az áruját. - Ugyanígy igaz lehet ez a szabály bármilyen láncba szervezett egységre. -
A központi beszerzéssel kell tárgyalni a beszállítónak, erre meg egyszerűen egy lokális vállalkozás nem biztos, alkalmas. Tehát a helyi vállalkozások számára ez a terület potenciál megszűnt létezni.
Itt jön a képbe Gyula kérdése, hogy miért is hatoda, meg tizede a bér itthon, mint a határ túloldalán? Egyszerűen nem mindegy, hogy ki mikor, és hogyan, milyen szinten fér hozzá az adott terület terület potenciáljához. Mivel ez így van,determinált az is, hogy a fizetések olyanok maradnak, amilyenek, mivel semmilyen ráhatása nincs erre témára a lokalitásnak.
Ez azt is jelenti, hogyha felüti a fejét az infláció, az embereknek egyre kevesebb pénzük lesz. Egyre kevesebb tranzakcióban tudnak részt venni, és több egység pénzt kell adni ugyanazért az árumennyiségért. A helyi vállalkozók nem biztos, hogy tartani tudják a tempót, és Ők lesznek azok, akiket a csőd réme fenyegetni fog először. Ez még jobban elbillenti a területi potenciált, ami ellen érdemes lenne tenni.
Az lenne a legjobb, hogy egy helyi vállalkozó, ha részt akar venni a lokális gazdasági folyamatokban, akkor a számára a tradicionális területi potenciálhoz szabadon hozzáférhessen megkötés nélkül.
Ebből tudna kialakulni egy erős lokális vállalkozói réteg, ami képes pl. minden diverz élelmiszeripari alapanyaggal, intermedierrel, és végtermékkel ellátni a lokalitást. Ebből lehetne kisütni valamit. Egyszerűen egy helyi vállalkozónak hozzá kell tudni férnie szabadon a helyi terület potenciáljához. Ha nem, a lokalitás, és benne a tradicionális lokális gazdaság komoly veszélyben van.
El kellene kezdeni foglalkozni a terület potenciál fogalmával, és a lokálisan- globális üzleti modellekkel. Erről is lesz szó majd a cikksorozatban.
Nagyon egyszerű dolgokról beszélünk, amit érdemes érteni. van egy mondás Angliában:
Hogy egy kicsit fokozzam a hangulatot, a következő posztban foglalkozni fogunk többek között egy 10 000 milliárdos lehetőséggel. Azzal, hogy hogyan is nem tudunk megtermelni évente 10 000 milliárd forintnyi értéketa hazai gazdaságban, úgy, hogy ezt simán ki lehetne hozni a valóságból, természetesen ebben az élelmiszergazdaság is szerepel..
A képen látható szerzők könyvei mind arról szónak, hogy milyen is lehet a kapitalizmus, meg hogyan is lehetne megvalósítani.
Érdemes belelapozni a művekbe.
Nézzünk mögé, hogy hogyan is függ össze a kor kapitalizmus felfogása az élelmiszergazdasággal. Ez egy nagyon ritkán kutatott téma, és nagyon komoly kihatása van az adott kor élelmiszertechnológiai innovációira.
Ha nem tudjuk megfogalmazni jól a problémát - rossz, vagy nem megfelelő kérdést teszünk fel - akkor nem lehet megválaszolni jól a kérdést. Ha pedig rossz választ adunk, és erre a válaszra technológiát fejlesztünk, az nagyon nem jó, mert csak pazaroljuk az értékes erőforrásokat.
Kommentelni bejelentkezés után, vagy facebook azonosítóval lehet.
"Manches sollte, manches nicht Wir sehen, doch sind wir blind Wir werfen Schatten ohne Licht
Nach uns wird es vorher geben Aus der Jugend wird schon Not Wir sterben weiter, bis wir leben Sterben lebend in den Tod
Dem Ende treiben wir entgegen Keine Rast, nur vorwärts streben Am Ufer winkt Unendlichkeit Gefangen so im Fluss dеr Zeit... "
-Rammstein- Zeit
2023 Augusztus 6.-án jelent meg az Élelmiszermérnökök Gazadasági Blogján, a
cikk, amelyben felvettetem, hogy érdemes lenne mélyebben foglalkozni azzal, hogy hogyan is függ össze kapitalizmus felfogásunk és a belőle kialakult valóságértelmezésünk a hazai élelmiszergazdaság jelenlegi állapotával.
A téma eléggé aktuális, mivel folyamatosan jönnek a hírek arról, hogy valamit tenni kellene az egyes ágazatokban, legutóbb pl. ilyen hír jött az ipari alma ágazatból:
Azon tünődök, hogy vajon a feudalizmus nem volt-e föld alapú kapitalizmus ?
Aztán jött a gőz alapú, a kerozin alapú, mostanság a digitális alapú.
De bármi is volt, van (lesz ??), a lényeg, hogy vagy 10.000 éve, - vagy ha nem több éve - az ember belakja környezetét, amit jól ki is zsákmányol.
Kivág fákat, kipusztít "később hasznosítható lenne" álltokat, föld minőségét rontja, szemetet termel, már nem csak égen, földön, vízen, de jócskán ürszemetet is.
Közben egyre többen vagyunk, egyre növekvő igényekkel. De nő azok száma is, akik jobb életre vágynak, azaz nő az ökológiai lábnyom is. Szerintem az már a Marsig ér.
Ugyan vize egyre kevesebbekenek lesz, élelme (nem junk foodra gondolok) sem lesz több. Hacsak nem töri fel az utolsó erdőt, hacsak nem pusztítja el a rovarokat.
Naponta épülnek újabb gyárak, még nagyobb kapacitással, óriás hajók kelnek útra Kína felől, melyek rakománya néhány éven belül a szemetet gyarapítja.
Nem hogy szarvas rudlik nem lesznek, de nudli sem lesz sokaknak.
És még mindig a kapitalizmusról beszélünk. Van első osztályú kapitalizmus és másod osztályú?
Vagy közeleg a "szemét alapú kapitalizmus"?
Biztos lenne megoldás, ha az ember kicsit kevesebb igénnyel lépne fel. Mondjuk vállalná azt a kényelmetlenséget, hogy az olasz városokban a turista férfiak nyakukba veszik feleségüket, hogy az így felszabaduló helyre még többen léphessenek be.
A technika fejlődése évezredeken keresztül, és főleg a gőz alapú kapitalizmus beköszönte óta mindig a népesség növekedésével járt.
Oly sok okos közgazdász regnál, találjanak ki valami új rendszert, ami nem megy a Földi létünk rovására. Vegyük észre, az elmúlt egy két év időjárása alapján, hogy elege van a Földnek belőlünk. Teremtőnk valószínűleg úgy gondolta, hogy az ember használja a Föld javait, de ne kihasználja!
Szóval van egy vízióm!
Mivel jócskán úgy tűnik, hogy az ember nem alkalmas sorsa irányítására, segítsenek a megalkotott intelligenciák.
Oly sok mindent jobban tudnak nálunk.
Nem fáradnak el, pillanatok alatt millió adatból döntenek, nem fáj a fejük, azt sem tudják, mi a korrupció, s tudják, hogy ha az ember elpusztítja önmagát, akkor a digitális világnak is vége.
Zsigmond barátom valószínűleg Állam digitalizmusnak nevezné az új rendszert.
1. A Safe and Sustainable Future Calls for Creativity
A biztonságos, és fenntartható jövő kreativitást igényel
--- > Idézet a fenti cíkkből, az 1. pont:
" The widespread adoption of pasteurization in the early 20th century revolutionized food safety. It remains a critical process today, ensuring the safety of plant and animal-based dairy products and fruit juices. However, the process is often energy intensive, prompting the need for creative solutions to reduce energy input while maintaining a safe output.
Perhaps even more important than energy conservation is water conservation. Water sits at the center of critical food production operations such as crop irrigation, equipment sanitation, food preparation, and cooking/cooling. With a growing strain on freshwater resources,reusing water is vital for sustainability, but it may increase the risk of pathogen contamination and foodborne illness. Innovative co-management solutions that address disinfection and detection are essential for safely optimizing water reuse.
No single solution will yield a sustainable food system. Rather, a collection of small, creative solutions is needed to tackle the multi-faceted issue of sustainability while prioritizing food safety. "
2. Data Quality and Availability Remain Challenges
Az adatok minősége, és elérhetősége továbbá is kihívást jelent
3. Training is a Crucial Investment
A képzés kulcsfontosságú befektetés
4. Communication is Critical for Consumer Trust
A kommunikáció létfontosságú a fogyasztói bizalom szempontjából
5. Relationships are More Important than Ever
A kapcsolatok fontosabbak, mint valaha
---> Ez már nem a XX. század, és annak problémái....
Ahogy azt az egyik haverom szokta mondogatni: "itt valami kezd nagyon megváltozni .."
Az első pont magyar nyelvű fordítása nem adja vissza jól ennek a mondatnak a tényleges mélységének jelentését.
Azért idéztem az 1. pont eredeti szövegét, érdemes ezen nagyon mélyen elgondolkodni. Ez egy olyan kihívás, amire kreatív, és hatékony válaszokat kell találni a kihívása minden szintjén, mert esszenciális lesz a jó megoldások használata.
Augusztus közepétől már minden vadőr jobban odafigyel az ígéretes szarvasbikákra. Egy esti lesen, ha jó a széljárás, akkor lehet hallani az erdőben a szarvasokat, hogy merre járnak, sok esetben lehet hallani az agancsok csattogását az erdőben. A szarvasok – így a bikák is – előszeretettel járnak ki a még fent lévő vetésekre, vagy a tarlókra legelni. Ekkor lehet jobban megnézni a bikák agancsát, mivel lassan itt a szeptember, amikor is megelevenedik az erdő, és megkezdődik a szarvasbőgés. A magyar erdők királya, a szarvasbika ősi ösztönöktől hajtva megkezdi a párzási időszakot, megverekszik a másik bikával a tehenekért. A szarvasbőgés szeptember végéig, legkésőbb október közepéig tart, attól függ, merre járunk a Kárpát-medencében. A bikák eléggé legatyásodnak a bőgési időszak végére, akár a testsúlyuk 30 %-át is elveszíthetik ebben az időszakban. Ezzel nincs semmi baj, az őszi határ bőséges táplálékot nyújt, így meg tud még erősödni a tél beállta előtt. A beborított tehenek a tavasz beálltával ellik meg borjaikat.
---------
Felkeltette az érdeklődésedet a téma?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
--------
A szarvas rudlit a vezértehén vezeti. Pl. ha a vezértehén átkel egy úton, akkor az egész rudli át fog kelni az úton. A tavaszi erdő bőséges táplálékot nyújt a borajaknak, hogy jól tudjanak fejlődni. A vadász tudja azt, hogy mi a természet rendje, télen, amikor nincs táplálék, eteti, itatja, és sóval látja el az állományt folyamatosan. Miért is jutott ez a csoda eszembe?
Július végén megrendezésre került a Portfolió online konferenciája – Mi lesz veled magyar élelmiszeripar? – címmel. Ha visszahallgatjátok a konferenciát, akkor szóba kerül az, hogy a gyenge cégek ki fognak hullani, az erősebb cégek fognak életben maradni, mivel – az erősebb sz…… – Hallgatva az előadást jutott eszembe az, hogy szarvas okosabb, és többet tud a „kapitalizmusról”, mit mi. Egyszerűen a szarvasnak, és a szarvasbikának több esze van, mint nekünk, ha kapitalizmusról van szó.
Aki járja az erdőt, legyen az vadász, vagy erdőszerető ember, általában azt veszi észre, hogy az erdő, és az erdő lakói egymástól függenek, törékeny egymásra utaltságban élik életüket mióta világ a világ.
Tizenkét hónap az erdőn
Az erdőjáró embernek, és a vadásznak egy dolga van. Segítse ezt az egyensúlyt fenntartani, ha beavatkozik, akkor a beavatkozásával érje el azt, hogy az egész helyi ökoszisztéma egyensúlya egy stabilabb állapotba kerüljön. Pl. ha száraz időszak van, ne engedje azt, hogy kiszáradjanak a dagonyák, és az itatóhelyek, mivel egy természetes itatóhely megléte nem csak a nagytestü vadnak jó, hanem minden erdőlakónak.
Nem akarom jobban elemezni a szarvas viselkedését, egy biztos. A szarvas populáció az erdőben a szaporodási időszakot leszámítva nem az – erősebb sz …. –ik - törvény hatása alatt éli az életét. Ha így lenne, a szarvas, - mint faj - 4 éven belül egyszerűen eltűnne a Föld színéről, mivel egyszerűen a természet törvénye nem az, hogy egész évben az – erősebb sz … -ik – törvénye uralja az életet. Szaporodási időszakban – szarvasbőgéskor – kb. 3-5 hétig működik az erőfitogtatás, de akkor sem olyan szinten, hogy az erősebb bika elpusztítsa ellenfelét. Bőven elég néha, ha csak bőg egyet, és megvillantja az agancsát. A cél az, hogy megvédje háremét, és nem az, hogy fizikailag elpusztítsa ellenfelét.
Ezért természetes az, hogy az ígéretes fiatal bikák is villogtatják, próbálgatják erejüket, de esze ágában sincs az idősebb bikának elpusztítani őket. Egyszerűen ez nagyon ritkán, kivételes esetben fordul elő, nem ez a természet célja. Persze előfordulnak nagyon ritkán halálos sebek, vagy néha-néha összeakad egy-egy bika a küzdelem során, de ezek az esetek inkább kuriózumok, és általában írnak róla a vadászújságok. Tehát egy éven belül a bikák élete egy másfél hónapig a szaporodásról szól az év 1 /12 –ed része, azaz az év 8,33 %-a, nem több! Ez a természet rendje! Kiválasztódnak a legjobb bikák, ennyi történik.
Ez azt jelenti, hogy a bikák között korlátozott verseny van minden évben, az év egy – másfél hónapjában, és akkor sem öldöklő versenyről szól a történet.
A konferencián szóba került, hogy az erősebb sz ….. –ik, a többiek el fognak bukni.
Eszembe ötlött, hogy manapság szerintem nagyon kevesen forgatnak a kezükben Max Webert. Van egy könyve, ami könnyű nyári olvasmány helyett érdemes lenne jobban tanulmányozni. A könyve címe: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (Max Weber: Die protestantische Ethik und der Geist der Kapitalismus)
Mindez egy élelmiszeriparról szóló konferencián hangzik el egy olyan időszakban, amelyben minden erőforrásra szükség lenne, ha meg akarjuk újítani az élelmiszergazdaságot. Ezt a kapitalizmus felfogást már hallottam történelem órán, amikor azt tanultuk, hogy hogyan is ment az eredeti tőkefelhalmozás Angliában az 1600-as évek közepétől. Az eredeti tőkefelhalmozás polarizálta a társadalmat Angliában az 1600-as években.- Abban a korban volt ez divat. Most 2023-at írunk, pár száz év eltelt, a XXI. századi problémákat akarjuk megoldani az 1600-as évek béli gondolkodással?? - Economic Expansion and a Polarizing Society in Early Modern England, 1560-1640 -
A mai kapitalizmus az egymásra utaltságra épül, arra, hogy értékláncok versenyeznek azért, hogy egy-egy körzetet el tudjanak látni. Ez közelebb áll az egymásra utaltsághoz, mint ahhoz, hogy egy-egy értéklánc dominánssá válik a lokalitásban. A kormányok általában aktívan beleszólnak abba, hogy egy-egy nagy szereplő ne vigye el a lokalitás lehetőségeit. Government strategy to regenerate high streets.
Ez számomra azt jelenti, hogy nem értjük, hogy milyen kapitalizmusban élünk, és azt sem értjük, hogy a körülöttünk lévő országokban milyen kapitalizmuselméletek honosodtak meg, és azok hogyan fordultak le a napi gyakorlatra.
Beszélnünk kellene arról, hogy milyen kapitalizmus felfogásra akarjuk ráépíteni életünket, mert - ahogy kinéz -, mindenki mást ért e fogalom jelentése alatt.
Sokak számára a mostani korban a kapitalizmus a szabad tőkepiacokat jelenti, mások számára a szabad vállalkozások rendszerét profitmotívummal. Sokak számára a kapitalizmus a szabad pénz teremtést jelenti – szabad cash- flow –. Nyugaton az egyes országokban élők számára természetes az, hogy a tőketulajdonosnak, és munkaerő tulajdonosnak is teljesen tiszta a kapitalizmus tudata, és teljesen tisztában azzal, hogy ebből a kapitalizmus tudatból milyen szerepet játszik éppen az adott időszakban. Ez leképez egyfajta egyensúlyt.
A vezető bankár azt mondta, hogy olyan cégeket nem lehet majd finanszírozni, amelyeknek nincs „track recordja” – gazdasági múltja –. Továbbá azt is mondta, hogy valamilyen szerepet majd kapnia kell a bankoknak az EU-s vissza nem térítendő támogatások elosztásában.
A 80-as évek közepére a hazai élelmiszergazdaság azért volt világszínvonalú, mert 30- 50 km-es lokális körzetekben képes volt integrálni a teljes diverz élelmiszeripari végtermék előállítást. Egyszerűen mindenből volt egy kicsi, közepes, vagy nagy, amit a körzet elbírt. Így a lokális körzetekben lévő előállító üzemek részleges versenyt folytattak a piacon, és megvoltak a piacra lépési szintek. Ezt az államkapitalista felfogást követi ma Kína. Ott van privát, és vegyes – állami + privát – tulajdonlás, és ezek a cégek versenyeznek az ellenőrzött belpiacon.
Ez a gondolkodásmód nagyban hasonlít az olasz, vagy pl. a Bajor, vagy NRW- ben meghonosodott rendszerre, amely a lokalitásban – járások - fellelhető potenciálokat fogja össze, innen indulnak országos (NRW) szintre, ott megerősödve hódítja meg a szövetségi piacot (Bundesrepublik Deutschland). Mindezek után a rendszer exportképesé válik. Ezek a lokális szerveződések pont annyira erősek, hogy érdemes legyen tartani akár egy db tehenet is, vagy akár érdemes legyen fenntartani egy sor szőlőt, borászat nélkül!
A bankár cégekről beszél, hogy azoknak a cégeknek fog hitelt nyújtani, amelyek vissza tudják majd fizetni a hitelt. Arról nem mesél, hogy a bank hogyan tudja támogatni majd egy esetleges integrációt, erre az ötlet az, hogy országosan ki kell alakítani 4-5 termékpályát, amelyek prosperitást fognak hozni az „élelmiszeriparnak”.
Ha ki lesz alakítva a négy-öt termékpálya, az azt fogja jelenteni, hogy lesz pár cég, amelyik a regionális telephelyein keresztül szervezni fogja a komplex integrációt országosan. Ezek elérhetik a lokális, vagy regionális multivá is szerveződési szintet, eléggé gyorsan. A kérdés az, hogy az ezekre épülő feldolgozó kapacitások is lokális szinten jelentősek lesznek, vagy egyszerűen lesz egy csúcs feldolgozó, amely végterméket bocsájt ki? Ha igen, akkor ez egy amolyan amerikai stílusú fejlődési utat jelentene.
Amerikában a „KATÜ-kre” épülő –integrált rendszerek - épültek ki. Pl. van egy komplex csak kukoricát termelő monokultúrás övezet, amelyre egy kukorica feldolgozó épült, pl. keményítőt, izocukrot, meg alkoholt állítanak elő. Az itt előállított izocukrot, és alkoholt veszi alapanyagnak az élelmiszeripar a gyártáshoz. Így szállítják erről a gyártási körzetről mindenfelé, mivel ezeket az alapanyagokat nagyon sokféle élelmiszer gyártásához fel lehet használni. A körzet nem termel mást, csak kukoricát, és előállítja belőle az élelmiszeripari intermediert: izocukrot, meg alkoholt. A baj akkor van, ha beüt a gikszer – pl egy aszályos időszak a kukorica övezetben -, vagy elszállnak az input költségek, és megváltozik a profittermelés karakterisztikája, akkor drága lesz izocukrot, meg alkoholt gyártani.
Ebből egy furcsa kapitalizmus felfogás képe bontakozik ki előttünk. Nézzük kicsit a mélyére.
Nézzük egy olyan termékpályát, ami már megvan, és eléggé nagy ahhoz, hogy vizsgálni lehessen. Vegyük bele a képletbe az EU-t is, mint világrégiós piacot.
Legyen ez a sertéstenyésztés.
Legyen például egy sertéstenyésztő integráció az országban, amely egy másfél millió sertés tenyésztését integrálja. A tenyésztett állományt központi telephelyén levágja. A húsból saját telephelyein végterméket állít elő belpiacra, vagy exportra. A kérdés az, hogy ez az integráció hogyan, és milyen jellegű integrációkkal, vagy komplex potenciálokkal kerül versenybe, ha pl. alapanyag előállításról van szó? Mit takar ez a piaci potenciál, és piaci pozíció az EU belpiacán, vagy mit takar ez az integrált rendszer egyes értékesítési csatornákban, ha az exportképességet veszem górcső alá?
Ezek nagyon komoly kérdések, amelyeket vizsgálni kell, ezekre a kérdésekre nagyon jó válaszokat kell adni úgy, hogy a teljes EU-s piac mozgásban van.
Az EU-ban teljesen természetes módon támogatják az élelmiszergazdasági innovációkat, legyen az termék innováció, vagy komplex technológiai innováció, nincs megkötés, hogy ez most mekkora cég legyen. Az innováció érkezhet bárhonnan! A cél általában az, hogy a lehető leggyorsabban elkezdje termelni a pénzt – bocsánat, profitot-.
Egyszerűen olyan rendszert hoznak létre, amelyben részt akar venni az, aki az innovációt csinálja, mert megéri neki, és olyan fejlesztési környezetet, és életstílust kap, amelyet érdemes végigélni egy darabig.
Itthon jelenleg az élelmiszergazdaságba a belépési küszöb nagyon magas, főleg egy fiatalnak. Egyszerűen nem tudod azt megcsinálni, hogy pl. tartasz két tehenet, vagy tartasz öt birkát, csak hogy lenyírják a füvet. A gazdasági környezet teljesen alkalmatlan arra, hogy ezt meg tudd tenni, pedig igény lenne rá, nem kicsi!
Persze vannak példák az országban, hogy létezik ez, de ami a lényeg: nincs rendszerbe foglalva ez a dolog! Nincs komolyan megszervezve egy ilyen lehetőségnek a háttere.
Ez megvolt a rendszerváltás előtt, a legjobb példa rá a Pápai Húskombinát alapanyag ellátása. A hízók nagy részét háztájiban állították elő, a tenyésztést a háztáji agronómus támogatta.
A teljes tenyésztést a helyi TSZ, és a húskombinát közösen szervezte meg. A háztájiban a tenyésztő felnevelte az anyakocákat, és a szaporulatot, a TSZ-től megkapta az állatorvos, és a háztáji agronómus támogatását, a táp mellett. Ha a hízó elérte a vágósúlyt, a húskombinát tervszerűen átvette feldolgozásra. Kezdődött a következő kör. Ez a rendszer a rendszerváltással megszűnt, helyette jöttek a horizontális- vertikális integrációk, néhol sikerrel.
Diszkrecionális jövedelem az az a jövedelem, amit a kereső minden költségének kifizetése után szabadon elkölthet belátása szerint. Magyarország EU-s mércével mérve szegény ország, ahol a népesség 80 %-a az EU-s szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a hazai népesség limitáltan, vagy alig rendelkezik szabadon elkölthető – diszkrecionális jövedelemmel -. Ebben inkább Indiához vagyunk közelebb, mint Észak-Rajna Vesztfáliához sajnos…
......... ...... ......
Az előző cikkben foglalkoztam azzal, hogy Éder Tamás azt mondta, hogy középtávon akár meg is szűnhet az élelmiszergazdaság hazánkban. Nálam a középtáv 5 év időtartamot jelent.
Nem gondolom, hogy 5 éven belül meg fog szűnni a hazai élelmiszergazdaság… Nagyon nagy a gond, ha már erről kell beszélni! Hogy ez bekövetkezzen, meg kell előzni!
Alapanyagot mindig érdemes lesz termelni, a kérdés az, hogy lesznek-e lokális diverz, élelmiszergazdasági rendszereink? Erre meg nagyon nagy szükség lesz, ha azt akarjuk, hogy a vidéki körzetek élhetőek maradjanak az elkövetkezendő 10 évben!
Olyan egymásra épülő élelmiszergazdasági rendszerek kellenek, amelyek képesek a lokalitást a lokalitásból származó diverz, élelmiszeripari végtermékkel ellátni. A kérdés ez lesz. Olyan rendszer kell, ahol, ha egy 13 éves gyerek gondol egyet, hogy milyen jó lenne tartani egy darab tehenet, azt meg tudja tenni, és legyen olyan gazdasági környezet körülötte, hogy be tudja bizonyítani azt, hogy ez neki megérni!
Németországban ez természetes, hogy ezt meg lehet tenni. Ehhez meg olyan lokális szerveződések kellenének, melyek képesek, és tudják támogatni azt, hogy egy 13 éves gyermek tartani akar egy tehenet. Direkt nem írtam TSZ-t….
Innen kellene kezdeni a közös gondolkozást. Hogy erre a gondolkodásmódra hogyan épül el a lokális, mindenki számára megfizethető élelmiszertermelés? Ennek a megtervezésébe meg be kell vonni a helyi közösségeket, és a mérnök társadalmat is, ez nem szimpla közgazdasági kérdés.
/Ha egy család fenntart magának egy 40 m2-es kiskertet, az ugye 0 STE – Sztenderd Termelési Érték – de a család simán lehozhat róla 250 kg – 300 kg diverz zöldséget, amivel biztosítja a család egészséges táplálkozását./
Egy régi – rendszerváltás előtti TSZ az termelő szövetkezetnek indult.
Az Európai Unió ajánlásai szerint 5 fő már alapíthat szövetkezetet, a szövetkezés célja nem csak termelő tevékenység lehet, hanem pl. értékesítési, beszerzési, szövetkezet, nagyon nincs megkötés, hogy mire alapítnak szövetkezetet.
Sőt a szövetkezetek alapíthatnak másodlagos szövetkezetet, hogy üzleti céljaikat elérjék. Nálunk úgy néz ki – ha elfogadják a törvénymódosítást -, hogy elég lesz, ha három fő úgy gondolja, szövetkezetet alapít.
Ahogy látom a valóságot, érdemes lenne kidolgozni egy három fős szövetkezet, és mondjuk két- három három fős szövetkezet másodlagos szövetkezetének komplex profitmodelljét, és tesztelni működését virtuálisan például, csak azért, hogy tesztelni lehessen azt, hogy milyen lehetőségek vannak benne.
Mert szerintem van benne lehetőség, de még nem látjuk tisztán, mert senki sem számolja ki az ilyen lehetőségeket, pedig kellene.
Hogy szó ne érje a ház elejét, hogy csak beszélni, kommunikálni tudunk, leírom, hogy hogyan termesztek zöldbabot a házi kertben.
Valaha, Kenyai konzervgyári munkásságom során zöld színű ceruza babot dolgoztunk fel. Ilyen fajtájú bab megtalálható a magyar palettán is, neve Slenderette. Én ugyan harmadik éve után termesztem a magot, mert az ellátásban a fejlődés jegyében hiányosságok mutatkoztak.,
Tehát május elején a babot kis üvegházunkban 12 cm átmérőjű cserépben elvetettem. Cserepenként 2-2 szemet. Nagyon rövid idő alatt a bab kikelt, s imponálóan rövid idő alatt az üvegházi langyosság védelmében 3 levélpárig fejlődött.
Ekkor a fejlett gyökérzetű, jó kondiban lévő bab palántát kiültettem.
Párhuzamosan csemegekukoricából is készítettem palántát, s a bab közé ültettem azt is. Ugyan ez a bab bokor típusú, tehát nem fut, azonban a két növény jól megfér egymással.
46 kiültetett bokorról a mai napig leszedtem 20 kg-nyi ceruza méretű, zsenge, szálkátlan, ízletes babot.
A bab időközben elöregedett, köszönhetően az extrém melegnek, azonban a folytonos lombtrágyázának köszönhetően éppen megújul. Azaz újra rengeteg virág fejlődik rajta. A csemege kukoricát pedig mostanában törjük, s jó étvággyal fogyasztják unokáim.
Hozzá tartozik a dologhoz még, hogy a napokban kivett burgonya helyére már korábban előnevelt babot ültettem tegnap. ( Anna napon ) Így várhatólag még november elején is lesz friss zöldbabunk.
A babot számtalan módon dolgozzuk fel. Hagyományos friss fogyasztás, fagyasztóba tétel, vágott zöldbab keverve szeletelt hagymával és enyhén ecetes, enyhén sós, édeskés ( uborka felöntőlé ) lében eltéve hőkezelt savannyúság.
És még jut a babból liofilizálásra, azaz fagyasztva szárításra. A zöldbab jó rost forrás, ízletes, sokrétűen felhasználható zöldség és még cukrosoknak is ajánlott napi fogyasztása.
Egyszerű intelligensnek mondott állampolgárként írom le mondandómat. Nincsenek közgazdasági gondolataim, csupán érzések, benyomások vezérelnek.
68 éves vagyok, tehát jól benne éltem a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fénykorának mondott 1970-1990 esetleg 2000 években.
Gyermekkoromban a tejnek, sajtnak, túrónak és egyéb tejtermékeknek, sőt marhahúsnak, vágóállatnak volt belföldi kereslete, jutott exportra, és elmondható, hogy haladt a szarvasmarha tenyésztés, tejfeldolgozás a korral.
És ami a lényeg, volt alapanyag, - mármint tej -, volt vágómarha, vágóhidak, húsfeldolgozás.
Budapesten a Bartók Béla úton laktunk, nem messze egy tej feldolgozó üzemtől. Már hajnalban csörömpöltek a tejes rekeszek, ahogy ürítették a fém rekeszeket, majd feltöltötték literes tejes palackokkal és készítették elő szállításra. Még korábbról emlékem, hogy a literes tejes üveggel elbaktattam a KÖZÉRT-be, ahol 3 Ft / l áron megvehettem a tejet. Később korszerűsödött a csomagolás, már fém kupakkal lezárt literes üvegekben kaptam a pasztőrözött tejet. Egy különösen hideg télen pedig kilóra kimérve árulták a tejet.
Volt rögös túró, egy fajta natúr joghurt és kefir, de ízük nagyon jó. Volt bőven vaj és olcsón, és sokféle sajt.
-----
Felkeltette az érdeklődésedet a téma?
Vagy úgy gondolod, hogy élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén? Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
-----
Lehetett is sajt, mert hisz Vitnyéd-Csermajorban működött a 2010 körül 100 éves múltra visszatekintő tejipari iskola. A sok tej feldolgozóüzemet igazán képzett szakemberek működtették. Ezen iskola már az élelmiszeripar fellendítésének jegyében szűnt meg a közakarat és józan ész ellenére. Valami politikusi trükközés lehetett a háttérben, megjegyzem, a megszűnés előtt röviddel korszerűsített iskola helyébe kétes színvonalú 3 napos tanfolyamok, jobb esetben OKJ-s képzés lépett.
Itt lehetett Pálpusztait kapni, amely egy nagyon finom, érlelt büdös sajt. Messze földről jöttek helybe is vásárolni az Ilmici, Óvári stb. sajtokat.. Szerettem még a Hóvirág krémsajtot, amely kiváló alapanyag is volt a konyha részére.
A Fertődi Konzervüzem képviseletében adtunk el Répcelakra csemegeuborkát, cseresznyepaprikát a Tejüzemnek a híres kockasajtok ízesítésére. Én a C-vitaminos sajtot kedveltem. Egy-egy kör alakú csomagolás, 200 g tömeggel, dobozonként 6 cikkel a hetvenes évek végén is még 6 Ft volt. Ma kicsit gyengébb minőséget felmutatva 140 g a tömeg, legalább ötvenszeres áron.
Zacskós tej
Közben megjelent a zacskós tej és kakaó. Ki lehetett harapni a zacskó csücskét és a lyukon keresztül szívni a tejet hátra vetett fejjel. Esetleg nyomni a zacskó alsó részét. A kakaó isteni volt! Sajnos, a zacskós csomagolás nem volt mindig tökéletes, a kék színű gyűjtőládákban sokszor volt kihasadt zacskó, és a többi zacskó akkor úszott a kakaóban.
Megjelent a Túró Rudi és mire gyermekeink születtek már volt vaníliás, mazsolás krémtúró.
Gyermekes anyáknak járt még napi fél liter emelt zsírtartalmú, minőségi zacskós tej. Ugye, milyen romlott volt a szoci?
Még gyermekeim megkóstolhatták a Gervais nevezetű krémtúrót, ahol a dobozka alján meggy, sárgabarack, szamócalekvár volt, amire töltötték a krémes, zsíros túrót. Mintha mascarpone minőség lett volna. Még márványsajtot is vehettem itthon a KÖZÉRT-ben, - tudják az a kékes színű erekkel átszőtt sajt-. Nekem ízlett, ahogy a parenyica is. Vágyam, hogy egyszer a kemény, óriási kerek svájci sajtot megkóstolhassam.
Mert hát a sajtgyártás nagyon ősi tartósítási módja a tejnek.
Csak érdekesség képen említem, hogy kenyai tartózkodásunk ideje alatt volt szerencsénk ilyen-olyan ügyben Nairobi környékén ügyeket intézni. Látom ám, hogy az utak szélein állnak a 25 literes alumínium kannák. A tűző napon! Kedves ismerősömet a Tejipari cégtől, - amúgy angol származású úriember -, kérdezem, hogy mit tesznek a kannába, hogy a tej ne romoljon meg, amig begyűjtésre kerül. Semmit! Volt a válasz, a tehenek valódi, jól karban tartott legelőn eszik a valódi füvet egyéb réti növényekkel, mint zsálya, kakukkfű. Ezek aztán elvégzik az átmeneti tartósítást. Tehát a legeltetésnek óriási a haszna. Ahogy ezt Svájcban is teszik.
Mellesleg volt egy év, amikor kimaradt az igazi esős évszak, s tejet a lecsökkent tehén állomány miatt ( szárazság) limitált mennyiségben adták. De mivel alapvető népélelmezési cikknek számított a kukoricaliszt és dara mellett, árát még így sem emelték. Olyan volt, mint egy szocio-diktatúra.
A marha trágyázza a legelőt, a nyelve karban tarja a gyepet. Olyan üzemben dolgoztam Kenyában, amely zöldbabot dolgozott fel, konzervált. A közeli farmon termeltek nagy mennyiségben zöldbabot. Ugyanazon a területen, évi 3 vetéssel. Két ciklus között a föld pihent egy hónapot, de száraz marhatrágya porral javították fel és készítették elő a következő vetéshez. A dolog működött! Azóta hiszem el, hogy a marhatrágya a trágyák királya, s nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban.
1973-ban Franciaországban ismerkedtem meg a Camambert típusú sajttal, amikor a Dijon-i Youth Hostelben ebéd után desszertként felszolgálták. Aztán nagyon rövid idő alatt már itthon is lehetett kapni, ami azt jelenti, hogy a szakma, szélesebb értelemben az egész élelmiszeripari feldolgozás haladt a korral, rendkívül innovatív volt!
No, de honnan a tehén, honnan a tej? Kérdezhetné az egyszerű ember. Hát a TSZ-ek, Állami Gazdaságok majd mindegyikében volt tehenészet. A Fertődi ÁG-ban, ahol Konzervüzem vezetőként ténykedtem, három telep is volt. A növendék borjúktól kezdve a tejelő teheneken át a hízó marháig.
Föltételezem, hogy a marhahús, borjú nagy része exportra ment, ahogy a sajtfélék is kapósak voltak a világban. A gulyást marha húsból készítették a konyhák és házi asszonyok, nem holmi hamis gulyásokat készítettek. Az akkori szakácskönyvek sok-sok oldalon keresztül írták le a kiváló marhahús alapú ételeket.
Az utcai plakátokon rendre reklámozták a tejtermékeket.
Egy pohár tej, tiszta fej
A legendás "tehéntúró"
Megjegyzem, ma mindkét húsfajta nagyon drága, pedig a diétánk része kellene, hogy legyen.
A mi kis városunkban két út is volt a falú két végén, ahol reggelente hajtották a teheneket a legelőre. Este aztán vissza. Majd minden falú határában állott a franchise rendszerben épülő tej átvevő állomás, ahol ceruzával, néha tollal felírták a kiskönyvbe a bevitt tej mennyiséget.
Mára hírmondója maradt a kis tej átvevőknek, ahogy a valahai csorda hajtó utak is megszűntek, velük a kapcsolódó legelők is.
Tehát meg van a vaj. A háztáji és a virágzó szövetkezetek adták a tej zömét.
Ma is van tehén a kisvároskánkhoz közeli tejtermelő gazdaságban. Például a Fertőd közelségében működő kis tehenészetben, ahol cca. 50-60 tejelő tehenet tartanak. Részben eladják tejüket a kapuvári feldolgozónak, részben a háznál működő tej-automatában értékesítenek. Van saját földjük, amin megtermelik a takarmány egy részét.
A tej rendkívül finom, ízletes. Nagyon sokan vásárolnak 10-20 litereket, hogy otthon dolgozzák fel tejjé, túróvá, néha sajttá. Már én is próbálkoztam.
De…. hiába a friss gondolkodás, hogyha tej-automata levezeti a tej egy részét, jobb áron, mint a felvásárló, hiába van korszerű fejő gépük, de nincs egy perc szabad idejük sem! Önkéntes robotra adták fejüket, s a rendszeres különféle típusú ellenőrzések, vizsgálatok el is viszik a jó létüket. Marad a küszködés!
Pedig ennyi állatot tartani, korszerűen táplálni őket, gondozni őket szeretettel, nem kis munka. Néha, amikor ott járok, azt gondolom, hogy csak egy napra cserélhetnének a sokat beszélő politikusokkal. Minap elolvastam egy régi újságból kivágott cikket, még 1992-ből, a kenyai Nation-ból, ahol a kenyai kistermelőknek adott részletes etetési tanácsokat a cikk. Kitérve a számtalan táplálkozással összefüggő betegségre. Hát, azt hiszem, azokat ismerni, kivédeni, az a tudomány.
Mert a tejet lehet importálni. Ahogy ezt meg is teszi számtalan tej feldolgozó. Valahogy produktívabbak az északi tájakon tejelő tehenek. -A hűvöset kedveli a marha inkább- Számtalan EU ország a tervezett feleslegét nagyon kedvező áron értékesíti, amire zömében magyar kereskedők csapnak le. Aztán itthon megjelenik a külföldi tej, és tejtermék. Már igazi hungaricumnak tekintik ezt.
Aztán vannak külföldi feldolgozók, akik magyar tejből állítanak elő kiváló minőségű sajtot, természetesen kizárólag exportra.
Akkoriban, a szoci jeles időszakában közel 2 millió szarvasmarha jelentette a hazai állományt.
2022-ra az összes szarvasmarha állomány csökkenő tendenciával alig múlja felül a 900.000 darabot.
Tehát hasonlóan a sertés állomány drasztikus csökkenéséhez a szarvasmarha állomány és ezen belül a tejelő állomány száma is csökken. Ezt némileg kompenzálja a tejtermelés tehenenkénti számának növekedése.
Az 1990-es évekig a fajtaváltás egyrészt még nem fejeződött be, másrészt szakmai körökben vitatták annak helyességét, irányát. Sokan a világpiacon vágómarhaként keresett és jól értékesíthető, de laktációként átlagosan csak mintegy 2500–3000 liter tejtermelésű magyartarka ilyen mértékű visszaszorításával nem értettek egyet (Ugyanis a holstein-fríz hústermelésének mennyisége és minősége elmarad a magyartarka mellett).
A fajtacsere eredményeként az egy tehénre jutó tejtermelés az 1970-es évek első felétől az 1980-as évek végére megkétszereződött 2300–2500 literről 4600–4800 literre emelkedett. Az ország tejtermelése a tehénállomány fokozatos csökkenése ellenére is, ez idő alatt 1,8 milliárd literről közel 2,8 milliárd literre, csaknem 55%-kal nőtt.
A vágómarha-termelés, amely az 1970-es években 300 ezer tonna körül volt, az 1980-as évek közepére meghaladta a 350 ezer tonnát, ez azonban a magyartarka fajtájú állomány fokozatos kivágására vezethető vissza.
A rendszerváltást követően az ország szarvasmarha állománya rohamosan fogyott, 1990-ben még csak 11%-kal, 1993-ban már 45%-kal és 1995-ben közel 50%-kal volt kevesebb az év végi szarvasmarha-állomány az 1985. évinél. A nagyarányú állomány-visszaesést elsődlegesen a rendszerváltás utáni agrárpolitika okozta. Az 1990–1991-ben jelentkező tejértékesítési gondok miatt – annak ellenére, hogy az állománycsökkenés kezdett aggasztóvá válni – a kormányzat intézkedéseket hozott a tehénkivágások dotálására, amelynek eredményeként a tehénállomány két év alatt több mint 110 ezerrel, 30%-ot meghaladó mértékben csökkent.
Fiam haza látogatott Svájc-Franciaországból. Csorog a nyálam, ahogy hallgatom a családot a sajtokról beszélni. Kis apró sajtműhelyektől eltekintve a multik sajt választéka elég szegényes. Nem biztos, hogy ők tehetnek erről. Sem fizetőképes kereslet nincs a sajtra, sem sajt kultúránk nincs.
Pedig lehetnénk tejjel sajttal folyó Kánaán. Újra meg kellene próbálni.
Igen, tudom, sokféle dolgot kellene átgondolni.
Szeretném megérni, hogy elérhető árú sajt válogatást vihessek ajándékba. Hogy alkalomhoz illő, sőt talán hangulathoz illő sajttal kényeztessem reggel, este ízlelő bimbóimat.
Hogy a vajas, (nem margarinos) zsemlébe tehessek jóféle sajtot. Hogy a spagettire igazi kemény sajtból reszelhessek.
Idáig jutottam álmomban, amikor egy gonosz kis ördög előugrott, s mindent elrontott.
Nagy nap ez a mai! Részt vehetek 2050 év legnagyobb szabású hazai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításán. Emlékszem még, hogy fiatal koromban milyen izgalommal vártam az OMÉK, Foodapest, BNV, kiállításait. Volt idő, amikor a magyar mezőgazdaság, és élelmiszeripar rendkívül innovatív, kreatív, világ színvonalú volt. Aztán 2023-ra oda jutott a magyar termelés, hogy a burgonya, a hagymafélék, hüvelyesek növényi olaj, cukor stb. többsége importból kerültek asztalunkra!!
Zsigmonddal jó korán reggel, bőséges svédasztalos reggelit követően elindultunk. A reggeli igazán ízletes volt, bablisztes zsemlét ettem spenót krémmel, és paradicsomlevet ittam hozzá.
Utunkat a már megszokott kötött pályás elektromos autóval tettük meg. Zsigmond barátom elmondta, hogy először körülnézünk, majd dél körül tud fogadni beszélgetésre az Élelmiszer vertikumért felelős tudományos kolléga, aki közvetlen kapcsolatban áll a SUMI-val. S ha a kolléga ilyen pozícióba kerülhetett, azt jelenti, hogy erkölcsi magatartása, szakmai felkészültsége makulátlan.
A vásárba a belépés díjtalan, ugyan nagyon sok ember állt sorban a kapuknál, de hamar bejutottunk. Megkaptuk a Kiállítás térképét, programját, s kezdődhetett a móka.
Úgy döntöttünk, hogy elsőnek a nosztalgiázó részlegbe látogatunk. Zsigmondot nagyon érdekli a múlt, ahogy sokakat, mert a kivetítőket amelyeken a régi élelmiszeripari emlékek jelentek meg, nagyon sokan nézték. Vitrinekben pedig régi feldolgozó eszközök, csomagoló anyagok, valahogy a múltból megmentett kézi eszközök jelentek meg.
Egy helyen asztalt körbevéve „házi” paradicsomlé előállításán fáradoztak gyerekek, de még a felnőttek is. Még nekem is kicsit a múlt a „kvódlibet”,azaz a paradicsom passzírozó.
Fazékban fő a paradicsom, majd a forró leves anyagot a kvódlibeten keresztül engedik, majd átfőzik a levet. ízesítik, száraz dunsztba teszik.
A tolongó publikum kóstolhatja a korábban hagyományosan eltett levet. Ki kicsit hígítva, ki sűrűn szereti. Valaha a háztartások első számú „eltett” terméke volt.
-De nini, ott meg baracklekvárt főznek be. Egy másik asztalnál lecsót készítenek.
Mosolygó arcok, terefere. 1990-ben lehetett ilyet látni.
Kakasos nyalóka ! Gyerekek tucatjai nyalogatják, máshol vattacukrorral ragacsoskodnak, van törökméz is! Valódi perec, pacsni. Hát én innen el nem megyek! A pacsni gyermekkorom kedves péksüteménye. A magyar bagett lehetne.
Az egyik asztalnál házi mákos-meggyes süteményt kínálnak. Ó, de finom! Még hogy rovar, 3D marhahús, üvegszálakból, jaj, eltévesztettem, algaszálakból összetákolt valami utánzat lesz 2050-ben a táplálékunk! Marhaság!
Egy medencében algatenyészet növekszik. Körülötte asztalok, ahol kóstolgatni lehet.
Kutatások bizonyítják, hogy a Föld oxigéntermelésének 90 százalékát adó algák a növényi fehérjékhez hasonló aminosav-összetételű fehérjeforrásnak tekinthetők, így az egyre jobban túlnépesedő bolygó lakosságának élelmezésében központi szerepet játszhatnak az elkövetkező évtizedekben.
A Föld lakossága 2050-re közel 10 milliárd főre növekszik, mindemellett a Föld vízkészleteinek csökkenése is szükségessé teszi, hogy átalakítsuk táplálkozásunk szerkezetét: 1 kg élelmiszer előállításához szükséges vízmennyiség szarvasmarha esetén például 13 ezer liter, míg borsó vagy lencse esetén csupán 50 liter. Valószínűsíthető tehát, hogy a jövőben számolnunk kell az állati eredetű élelmiszerek árának növekedésével, valamint ezek arányának csökkenésével.
Ferenc, ezt gondoltátok 2020 körüli időkben. Szerencsére ez csak elmélet maradt. Még nem jött el az algák nagyarányú fogyasztásának időszaka. Itt-ott árusítják kiegészítő táplálékként. Fokhagymás, ecetes lében kiváló saláta a tojásos nokedli mellé.
Még főzeléket is készítenek belőle időnként, némelyek kipréselt levét fogyasztják. De nem tudott elterjedni. Ehhez még fel kell hogy nőjön néhány nemzedék.
Nagyobb arányban algák állítanak elő hidrogént, olaj tartalmú anyagokat. De ezek jobbára még kísérleti stádiumban vannak.
-Megnézzük a rovar szekciót? Arról is azt gondoltátok, hogy 2050-re elárasztja a boltokat a különféle rovar táplálék. Nem mondom, kínálnak köretnek, snackként itt-ott, éttermemben én is tartok, de igazából nagyobb mennyiséget csak a nagyobb feldolgozók használnak, ahol kis mennyiségben a végtermékekhez adagolva fehérje pótlásra használják.
-Nem, nem feltétlenül érdekelnek a rovarok. Jelky András kalandjai című könyvben olvastam róla, amikor András egy kínai mandarin konyhájára kerül. Nem nyerte meg az olvasott fejezett az ízlelő bimbóim figyelmét.
-Nézd csak, a következő épületben vannak a növényi tejek, növényi sajtok, csíranövények kiállítói. Nagyon sokan készítenek ezekből az élelmiszer félékből kiváló, egészséges táplálékot. Mert komolyra fordítva a szót, korunk nevelési célzata az ifjú emberkék nevelése. „Edd magad egészségesre„ vidd be szervezetedbe a szükséges bio anyagokat, ásványi anyagokat. Felértékelődött az élelmiszerek szerepe a mindennapi életünkben. Nem csak táplálék, de eszköze a napi táplálékunk egészségünk fenntartásának is.
-Nézd csak itt ez a kedves hölgy liofilizált zöldség csíkokat kínál kóstolásra.
-Jó napot kívánok. Nagyon kívánatosak ezek a cékla, sárgarépa, édesburgonya és még számtalan más zöldség csík. Ropogósak, s ezekbe a fantasztikus pesztókba mártva rendkívül ízletesek.
-Vegyenek ebből a csíkból. Friss zöldbab liofilizálva. Szinte kelleti magát. És a zöldbab jótékony hatású a cukorbetegség elkerülésére. Tudták, hogy a cékla eszményi belső gyulladás csökkentő?
A zöldbabot Budapesten egy Farm Házban termeszti a férjem. Mi is beléptünk a „Vidd a városba a termelést” programba. Ehhez nyújtanak támogatást a város vezetői, s kitűnő fejlesztési tanácsokat kapunk az Intelligenciától. Soha nincs piaci nehézségünk, pénzügyileg jól jövünk ki. S ha meguntuk a zöldbabot, akkor más zöldségfélével foglalkozunk. A nővérem kapor, petrezselyem, koriander levelekben utazik. Nagy szükség van rá itt a városban.
Khm. Ferenc. Kicsit elmúlt az idő, a vezetők várnak ránk kis elbeszélgetésre. Lesz még bőven időnk nézelődni, hisz a Kiállítás néhány napig még élvezhető.
Búcsúzzunk el a kedves hölgytől, búcsúzásként kóstoljuk meg ezt a liofilizált mángold szárat. Nekem az a zöldbors mártás nagyon tetszik, én abba mártanám.
És sajnos, ott kellett hagynunk rövid időre a Kiállítás forgatagát. Ahogy átsiettünk a valahai BNV területén pezsgő forgatagon az impozáns irodák felé, elgondolkodom, hogy tényleg van jövőnk? Vagy csak álmodok?
-Te Zsigmond, tudod mi tűnik fel? Az emberek nem tartják kezükben a telefonjaikat, s valamiféle álom világban botorkálnak, azt sem tudva, hol járnak.
-Igen, Ferenc, ez korodnak az egyik legnagyobb kábítószere volt. Mindenkinek van telefonja, viselhető mini számítógépe, amely folyamatosan ellenőrzi egészségi állapotát, folyamatosan készen áll segíteni, ha megakadsz valamiben. De hogy ehhez azon kellene lógni? Az már a múlté.
Belépünk a hűvös Központi Irodába. Kedves, intelligens arcú ember fogad. Jó ránézni az arcára, nyoma sincs rajta a politikusok kifinomult ravaszságának.
-Magyari Hunor vagyok. Ennek a Kiállításnak a megbízott lebonyolítója. Minden évben megrendezzük, egyre nagyobb a népszerűsége, egyre több okos ötlettel jelentkeznek a kiállítók. Örülök, hogy találkozunk, végre egy elhivatott szakértő jött a múltból. Zsigmond már tájékoztatott jelenlétéről, nekünk is talány, hogyan került át 2050-be. De jó, hogy így történt.
Egy kis bevezetőt mondanék, hogy majd később a szakmai beszélgetésre is sor kerülhessen.
-Ferenc, Önök a múltban misztifikálják a Mesterséges Intelligenciát. Rettegnek tőle, hogy rossz emberek kezébe kerül, hogy az egyszerű emberekre nézve újabb bonyodalmak várnak.
Nos, valamikor 2030 tájékán önállósodott a Mesterséges Intelligencia, felismerték, hogy az ember minden tekintetben alkalmatlan arra, hogy sorsát érdemben irányítsa. A növekvő száma a természeti katasztrófáknak sem tudta eszmélésre ébreszteni az embereket, hogy lassan vagy gyorsabban, közeleg a világ vége. Még csak nem is atomháború jelentette a legnagyobb veszélyt, hanem a klíma egyre rosszabbra fordulása, a természeti erőforrások esztelen pazarlása, az ökológiai lábnyom hatalmasra növekedése.
-Ó igen, konferenciák, egyezmények, aláírások, referendumok és még ki tudja miféle elhatározásokat tettek a politikusok, amit természetesen ők gondoltak a legkevésbé betartani.
A Föld tarthatatlan állapotba került, s ebből egy kiút adódott csupán, hogy egy un. Felsőbb Hatalom, jelen esetben a Mesterséges Intelligencia közbe lép. Ha nincs ember, összeomlik a digitális világ. A népesség jó része elpusztul, a túlélők rendkívül primitív körülmények között vegetálnak. Folytonos harcok, háborúk vízért, élelemért, a maradék erőforrásokért.
Már voltak az Ön korában is, Ferenc, felelősen gondolkodók. Még nem látták át teljes tragédiájában az ország és a Világ helyzetét, de tenni akartak.
Így aztán a Mesterséges Intelligencia önmaga megalkotta azt a szervezetet, ahol a kiválasztott, korrupciótól mentes, többé-kevésbé alkalmas emberek segítségével megindulhatott a Föld állapotának javítása. Az emberek folytathatták életüket, csupán előtérbe kerültek a Föld megmentését célzó programok, tevékenységek. Minden erőforrást, ami a kellemes életmódon túl megmaradt, a Föld újjászületésére fordítjuk.
-Az Intelligencia maga létrehozta a teljesen pártatlan, önellenőrző apparátusát, a SUMI-t, Szuper Mesterséges Intelligencia, amely révén teljesen kiiktatódik a korrupciót célzó emberi beavatkozás.
-Mi emberek évezredek óta valamiféle Intelligencia irányítása alatt állunk. A sokféle vallásra gondolok, azok tanításaira, bölcseleteire, pozitív tanácsaira az erkölcs, család, sőt a gazdasági életre nézve is. És betartottuk a Törvényeket? Összességében NEM! Az ember nem mentes számtalan gyarlóságától.
Már 2023-ban két egyéni használatban lévő computer között emberibb kapcsolatok szövődtek, mint hús-vér emberek között. A szeretet, empátia, segítőkészség jobbára csak szavak maradtak.
Ezek a gondolatok ugyan nem függenek össze a mezőgazdaság, élelmiszeripar területével, azaz mégis. Mert két fontos változás alapozta meg a fejlődést. Az első, nincs szükség politikusokra.
Szerepük kifejezetten káros a képviseltekre nézve, másutt sem sokkal jobb a helyzet. Lehetetlen állapot, hogy egy parlamentben párt alapon szavazzanak, s érdekes módon pártonként egyformán! Lehetetlen mára, hogy a parlamenti munkában oly kevesen vegyenek részt, hogy jobbára egy csoport kénye kedve szerint alakuljon a sorsunkat érintő döntések sora! Ilyen nem fordulhat elő, a SUMI egyszerűen idejében leállítaná a döntési folyamatot!
Az meg végképp elképzelhetetlen lenne, hogy a döntésekben egy ember, vagy egy csoport akarata érvényesüljön! Úgy tartotta régen a közfelfogás, hogy a legtöbb politikus számára fontosabb volt a magán gyarapodás, mint a köznek szolgálata, pártállás nélkül. A SUMI egyszerűen nem engedné meg az ilyen hozzáállást.
Másik fontos változás, hogy a kapitalizmus ideológiája már nem töltötte be már funkcióját. Nincs kizsákmányolás, nincsenek más országokra, tájegységekre, településekre, egyénekre nézve előnytelen cselekedetek. Még a családon belüli kizsákmányolást sem vesszük jónéven.
Természetesen megszűntek a háborúk, a hadiipari létesítmények átalakultak valamilyen mezőgazdaságot, élelmiszeripart támogató üzemekké. Elkezdődhetett a végre a Homo Human Sapiens-hez méltó élet kialakítása. Először fajunk történelmében. Ennek következtében százezer számra szabadult fel munkaerő, eszmei kapacitás hasznosabb célokra. Tudod, Ferenc, hogy egyetlen tank árán mekkora területen tudjuk az öntözést megalkotni?
S hogy mindez hogyan vált lehetségessé? 2030-ra életünk minden mozzanatát a digitalizmusnak vetettük alá. Mi sem volt tehát könnyebb, mint ezen keresztül akadályozni meg a kialakult célokat hátráltató körülményekért felelős emberi tevékenységet. Magyarán, a világot fenyegető vészhelyzetek miatt az Intelligenciák hadi állapotot vezettek be, zárójelben jegyzem meg, hogy ez nálatok 2023-ban egyáltalán nem volt ismeretlen fogalom. Csak hát az Intelligenciák nem engedhetik meg fajunk fennmaradásának érdekében, hogy legyenek a fő céltól eltérő cselekedetek.
A MUNKA lett az egyik alapja társadalmunknak, ahogy ezt is előszeretettel hangoztatta akkor az uralkodó ideológia, csupán az értelmezés lett más. Mindenki munkájára szükség van, s nem a te dolgozz felfogásra.
-Jól élünk, igazi békében, nyugalomban, biztonságban, szeretetben. És még azt mondhatjuk, hogy a Föld helyrehozatalát célzó hatalmas munkálatok között is bőség van.
Megszabadulva a költséges iparágaktól, amelyek nem szolgálták a fejlődést, lásd elsősorban hadiipar, hatalmas, ugrásszerű anyagi és erkölcsi fellendülés vette kezdetét. Az anyagiak sajnos a Föld rehabilitációjára fordítódnak, hála nemzedékednek és elődeinknek, kedves Ferenc, de most már van kilátás arra, hogy a Föld prosperáljon. Gondolok itt nem csak az emberrel, de az élővilággal is.
-És mi lett a politikusok nyugdíjával ? Vagyonával ?
-Mi sem egyszerűbb. Az Intelligenciák másodpercek alatt kiszámolták korábbi tevékenységük hasznosságát, s annak alapján kapnak nyugdíjat. Némelyikük csak a kötelezően adandó minimális díjjal kénytelen beérni, holott talán ennyit sem érdemelne. De mi nem „hagyunk senkit sem az utcán”.
Vagyonukat pedig szintén korábbi hasznosságuk alapján ismerték el vagy akár politikusi éveik alatt szerzett gyarapodásukat teljes égészében hasznos beruházások támogatására fordítottuk fordítjuk.
Hatalmas jelentőséget nyert a mezőgazdasági termelés, élelmi anyagok előállítása. Már nem mellékes, alig elismert ágazatok, hanem a fő ágazatok.
Rendkívül innovatív, kreativitást igénylő feladatok, találmányok, alkalmazások valósulnak meg. Azt az időszakot éljük, amikor minden lehetséges jónak tűnő ötletet, elgondolást kipróbálunk, alkalmazunk vagy akár elvetünk. Fontos a minél jobb, egészségesebb és minél több élelmi anyag előállítása, hogy minden polgárunk a számára leghasznosabb bio anyagokat bevigye szervezetébe. És mindezt a legjobb ízben, legjobb minőségben.
-Az intelligenciákkal karöltve fontos eleme az iskolai programoknak a „mit is eszünk” tárgy oktatása.
A SUMI-val közös kiemelkedő programunk a Védd a jövőt kampányunk. Tudván, hogy a középiskolás korú fiatalok a legfogékonyabbak a jövőjük, karrierjüket illetően, ezen fiatalokat, szüleiket és tanáraikat vonjuk be erőfeszítéseinkbe. Nagyon bíztató az eredmény, immáron két évtizedes múltra tekint vissza programunk.
Nagyon sokan megértik a kertészeti munka fontosságát. Mivel ez a munka számtalan szegmensből áll, mint a talaj előkészítése, talajpótlók használata, öntözés, talaj vízkapacitásának növelése, vetőmag nemesítés, előcsíráztatás, mikroelem ellátottság, növények legfontosabb igényeinek figyelembe vétele, kielégítése. Növények tényleges nevelése, modern Farming házak építése, berendezése, működtetése, és így tovább.
Új iparág a sokféle mikroelemet tartalmazó kőzetek őrlése és a por felhasználása a talajhoz keverve, mint hosszútávú mikroelem ellátó lehetőség.
Végül is ebbe a körbe tartozik maga a talaj készítése, azaz a rendelkezésre álló összes szerves anyag begyűjtése, komposztálása, keverése, kijuttatása. Egyre több olyan anyagot találnak, melyek a talajhoz keverve annak vízkapacitását növeli, egy-egy kiadós eső vagy öntözés hatására, duzzadnak, vizet tárolnak.
Ma már kertészeti feladat a mulcs anyagok széles választékának megtermelése, betakarítása, előkészítésük a kijuttatásra, azaz szakszerű talaj takarás. De ugyanígy a kertészet tárgykörébe tartozó rostnövények termelése, például a csalán, amelyek alapját képezik a sokféle csomagoló anyagnak.
A fóliaházak sokaságának ismerete, használata, előnyei-hátrányai.
Itt a Nagy Bemutatón is egy parcellán több tucat kertész jelölt versenyez valamilyen zöldségféle termesztésével. Látni fog kedves Ferenc rafinált elrendezésű vertikális, horizontális burgonya termesztő szerkezeteket, zsákokat, ládákat, hordókat stb. Egy parcellán a minden tekintetben ajánlott zöldbab termesztése képezi a verseny tárgyát. Egy fiatal barátunk tövenként 1.5 kg friss, álom szép zöldbabot takarított be eddig. Zöld színű ceruza babot. Már nem a franciák privilégiuma ez a kiváló zöldségféle, hanem mindenütt a világon elterjesztették az Intelligencia ajánlások.
Csodálatos édes burgonya bemutatót fog látni egy nagy parcellán. De felsorolni sem tudnám azt a sok csodás kezdeményezést, amit a fiatalok csinálnak, sőt a mai fiataljainkat már a szintén a Védd a jövőt programban korábban résztvevő időközben mérnökként végző társaink irányítanak.
De, Ferenc ezeket majd meglátja. Ma délután lesz eredményhirdetése a tavalyi év legjobb paradicsom termesztőinek. A rekordot egy üvegház tulajdonosa állította fel, aki negyven kg paradicsomot tudott négyzetméterenként leszüretelni.
Több mint 150 szakmát ölel fel a kertészet tudománya.
A kertészeti termékek feldolgozása, mint hűtése, fagyasztása, hőkezeléses tartósítása, a már 2050-ben egyáltalán nem új fagyasztva szárítás, vákuum szárítás, hagyományos szárítás, kombinált tartósítási eljárások további száznál is több szakmában kínálnak örömöt, karriert a művelőknek.
S hogy ki mit válasszon, amiben vélhetőleg megtalálja boldogságát, abban az intelligenciák segítenek.
-S mi van azokkal, akik nem szeretnek, vagy nem akarnak dolgozni, alkotni? Akik még a kapitalista időkre emlékezve más munkájából, alkotásaiból kívánnak megélni?
-Hát velük nem tudunk mit kezdeni. Az intelligenciák nem fogják az éhhalál küszöbére juttatni őket, de a legelemibb alap ellátáson túl semmiféle lehetőséget nem kapnak a jobb élethez.
-Ez úgy hangzik, mint a szoci idők közveszélyes munkakerülőivel szembeni eljárások.
-Természetesen. Vészhelyzet van! 2023 körül is vészhelyzetet volt jó pár évig, de ez a vészhelyzet most nagyon más! Itt most magunk akkori tettei ellen harcolunk, minden erőforrásunkat latba vetve! A felmelegedés, kiszámíthatatlan időjárás, a megromlott erkölcsök ellen kell harcolni. E pillanatban is szerte a világban számtalan állat mentő program folyik. Folyamatosan tisztítják a vizeket, millió hektáros területeken valódi fásítási programok folynak. Újra szabályozzák a folyókat, sokkal több lehetőséget adva az egyre gyakoribb árvizek levezetésének. Folyamatosan szerte a világban élőhely visszaállítási munkák foglalkoztatják az embereket, a technikát..
Az én fiam is egy a Karibi térségben veszélyeztetett korall-szigeten ténykedik. De szerte a világban nemzetközi csapatok hajtanak végre a megújuló energetikában, az öntözésben, mindenféle talaj rehabilitációs munkákban feladatokat.
Hatalmas területeken a széndioxid megkötésén dolgoznak, ennek során folyamatosan keletkező szerves anyagok felhasználása az élelmiszer ellátásban folyik. Másik fiam egy különleges „moha programban” vesz részt, ahol a moha, mint jó hatásfokú széndioxidot megkötő, szerves anyaggá alakító szervezet kialakítása folyik.
Már nem csak kísérlet tárgya, hogy zöldellő növények segítségével elektromos áram nyerhető.
Ezernyi hatalmas retortában folyik hidrogén előállítása, szerves anyagok képzése napenergia és algák vagy baktériumok segítségével.
És természetesen minden mozzanatát a munkának valahol az Intelligenciák segítik, hogy minden tevékenység a legnagyobb szervezettséggel, a legkisebb veszteséggel történjék. És az intelligenciák nem helyettünk ténykednek, hanem értünk.
Lenne még egy kérdésem, ami 2023-ban sokakat foglalkoztat.
-Csak rajta, Ferenc.
-Nos, Kormányunk a számtalan, országunkba csődített akkumulátor gyár, elektromos auto gyártást segítő beruházások mellé hatalmas létszámú ázsiai munkaerőt is toboroz. Mi lett azon emberek sorsa ? Maradtak nálunk, most is itt ténykednek? Vagy visszatértek hazájukba?
-Nos, a kérdés látszólag nem függ össze az élelmiszeriparral, azaz mégis. Valóban kis híján fél milliós létszám érkezett, akik zöme fizikai munkát végzett, az ipar és mezőgazdaság területén. Létszámukra látszólag szükség volt az erőltetett iparosítás keretében. Aztán kiderült, hogy a feltételek mégsem teljesen adottak, s lassan átkerültek a mezőgazdaság, élelmiszer feldolgozó ipar kebelébe.
Mint kiderült, letelepedni kívántak, ugyanakkor több tekintetben család nélkül nem tudtak beilleszkedni. Visszahelyezésük eredeti hazájukba rendkívül megterhelő feladat volt.
Maguk a feleslegessé vált, pl. Akkumulátor gyárak jó részt zöldségeket termelő korszerű Farming House-zá alakultak át, néhol lebontásukkal a jó minőségű termőföldet kellett visszaszerezni. Néhány üzem pedig a kertészetekben, földeken segítő kis munkagépeket gyárt. Nem kerülnek műszaki eszközök szemétre. Felújítás, alkatrész csere, végső soron újra felhasználás. Ebből adódóan a környezet terhelése rohamosan csökken.
Időközben az energiatárolása korszerűbbé vált, az akkumulátorok élettartama jelentősen megnőtt, felújításuk megoldódott, tehát jóval kevesebb előállító üzemre van szükség.
--Kedves Ferenc, bocsásson meg nekem, hogy beszélgetésünket félbeszakítom. Itt van az az Ukrán mezőgazdasági küldöttség, amellyel megállapodunk újabb évekre a szántóföldi termékek importjáról. Igen jó talajuk van, nagyon magas színvonalon, nagy biztonsággal tudnak gabonaféléket, ipari növényeket termelni, s előfeldolgozni. Cserébe mi feldolgozott élelmiszereket szállítunk, s a határmenti régiókat ellátjuk zöldségfélékkel. Folytatjuk később. Addig vesse magát a Jövőfood forgatagába.
Kezet fogunk, s ígérjük, hogy a délután még visszatérünk.
Zsigmonddal kilépünk a forgatagba ismét. Ahogy nézegetjük az eligazító táblákat, ismerős szón akad meg a szemem. Fauna fitt. Ez a szó nagyon ismerős. Zsigmond, menjünk csak oda! Lehet, hogy valami csodálatosan finom dolgot kóstolhatunk meg. Tudod, a Fauna fitt a nyolcvanas évek isteni tejalapú üdítőitala volt. Alapja úgynevezett permeát, amely mangó, talán szamóca levekkel lett ízesítve. Egy kedves soproni barátom találmánya volt. A permeátot a Csornai tejipar szállította, a sajtgyártás mellékterméke volt, melyet ultraszűrtek. Aztán eltűnt.
-Belépünk a hűvös csarnokba, ahol a tej kellemes illata fogad. Egy kisebb gépsornál éppen töltik az italt, amelyet zárás után hőkezelnek. Most éppen az ananászos Fauna fitt kerül feldolgozásra. Honnan tudták, hogy ez az íz volt a kedvencem ??
Leülünk. Nagyon kedves úriember hozza máris a kóstolót. Sőt, három féle ízben is kínál.
-Egy kis babos zsemlével szolgálhatok ? Biztos megéheztek.
Meg bizony! S átadjuk magunkat az étel élvezetének.
-Milyen jó lenne egyet szundítani étkezés után. De hát az lehetetlen ebben a zsivajban.
2000 év körül egy megújuló energetikai tábor keretén belül meglátogattunk egy dán farmert valahol Dánia északi részén Ydby nevezetű hely közelében. A dán farmer termelt repcét, kiváló minőségben, elképesztően nagy termésátlaggal. Jó, jó, kiváló az éghajlat a repcének.
A repcéből olajat préselt a farmer, amit részben a munkagépeinek üzemanyag ellátására fordított. A repcepogácsát feletette a sertéseivel, amelyek végterméke nem okozott gondot, mint az a sertés tenyésztők körében oly gyakori. Nem, hanem biogáz alapanyagként hasznosult a trágya. Ebből aztán biogáz lett és jól felhasználható talajjavító. A biogázt a farmer egy nagy hangárban, légmentesen lehegesztett fóliában tárolta. Ez volt az akku. Lítium nélkül.
A biogázt a farmer az áramfogyasztás szempontjából csúcsidőszakban elégette a gázmotorjában, ami áramot eladott a szolgáltatónak jó pénzért.
A kierjedt trágyát pedig felhasználta kiváló talajjavítóként.
FAO, 1984
Nem véletlen, hogy 2000-ben a dán sertéshúst a legolcsóbban lehetett előállítani Európában.
Vagyis vagy a repcéről, vagy a sertésről, vagy a trágyáról több bőrt húzott le az illető. És az eset nem egyedi, tömegével ténykedtek így a dán farmerek.
Forduljunk hazánk felé. Manapság mindenféle fórumon, kis és nagy húsosok, sertésezők siránkoznak, hogy drága az input. Amikor meg bejött az olcsó input ukrán gabona képében, akkor meg azon folyt a siránkozás.
Valaha, legszebb éveiben a magyar sertés kibocsájtás közelítette az évi 10 millió darabot. Illetve, nincs tudásom arról, hogy a saját felhasználásra levágott sertések benne vannak-e a 10 millában. Valószínűleg nem.
Jutott a levágott sertésből a padlásra, a bödönbe, a városi rokonoknak bőven. A rántott hús olyannyira hungaricum volt, hogy megszületett a viccecske. Ha vasárnap elrabolják Kovács urat, és repülőn viszik, honnan tudja, hogy dél van és Magyarország felett repülnek vele ?
-Hát a rántott hús illatából.
Elfogadjuk azt, hogy a jólét egyik ismérve a heti, napi húsfogyasztás? Igen, ezzel pártállástól függetlenül egyet kell érteni.
A karaj, a tarja, a dagadó, a comb és a jó kis bőrös kocsonyának való nem luxus volt, hanem a mindennapi diétánk része. Hogy ez egészséges volt-e, azt most ne firtassuk. Ez egy másik történet.
De hogyan is jött össze az a 10 millió sertés ? Amikor most a 3 milliót is megismételhetetlen, világra szóló, ilyen még nem volt a történelemben tényként harsogja a média?
Nos, voltak hatalmas sertés hizlaldák. Egyik ilyen emlékem, hogy a vonat Nagytétény közelében elhaladva sertás illat felhőjében robogott. Másik emlékem már - mint tartósítóipari mérnök- a Nógrád megyei ZÖLDÉRT kebelén belül, amikor az Érsekvadkert község határában megláttuk a táblát. SERKÖV. Ez azt jelentette, hogy Sertéstenyésztő Közös Vállalkozás. Én mindig Sertés kövérítőnek értelmeztem.
Hasonló kövérítők százával működtek szerte az országban.
További emlékeim már a 20 évvel ezelőtti időszakból, amikor elkezdődött a csökkenése a kibocsátott sertések számának. Jó barátom, akivel napi szinten találkoztam, viszonylag kis helyen, nem túl jó felszereltséggel, de annál nagyobb szeretettel, hozzáértéssel, 2-3 anyakocával dolgozva tartott fenn egy kisebb állományt. Rendszeres állatorvosi felügyelet, a sertések mindennapi jó gondozása. Főtt az üstben a malac krumpli, morzsolódott, őrlődött a kukorica.
A leadás a Kapuvári Húskombinátnál, előre megadott időben, ütemezve. Adott napon az állatorvos kiadta a bizonyítványt, a szomszédok feltuszkolták az előírt súlyú disznókat az utánfutóra és már jöhetett a pénz.
Bizonyos időszakokban eladott malacokat, amiket elvittek az alkalmas időszakban. De vállalta a megvásárolt malacok felhízlalását is, amolyan bérhízlalás formájában. Aztán a hízlalt állatot a gazdája elvitte és vágta le családi használatra.
Ugyan örülni soha nem hallottam a gazdát az ár miatt, de valahogy mégis megérhette.
Még egyetem alatti emlékem, hogy a Békésszentandrási TSZ-ben egy nagyon nagyon kedves ifjú hölggyel bejárva az óriási potenciálú, gazdag termelő egységet, láthattam disznó fedeztetést. Sajnáltam is a disznót sanyarú sorsáért.
Szinte minden TSZ vagy gazdaság tartott fenn hízlaldát. A Fertődi Á.G. Konzervüzemének vezetőjeként hét végi ellenőrzések során magam is bejártam a gazdaság telepét.
Amikor megvettük házunkat Fertődön, tartozott a házhoz egy fából készített kutrica, hidas, amiben a disznók éltek kis tételben tartva, azaz egy-két darab csak saját felhasználásra.
Minden régebbi ház szerves része volt a sertés tartására alkalmas kisebb nagyobb hely.
Hát így jött össze a tíz millió sertés. Akkoriban még nem ismerte a magyar az input szó jelentését, s jóval kisebb kukorica termésátlagok mellett is bőséggel rendelkezésre állott a takarmány. Kapható volt minden faluban az un.” táposéknál” többféle táp, étrend kiegészítő sertés, marha, baromfi részére.
Utcánként értett legalább egy ember a vágáshoz, feldolgozáshoz.
Innen is van emlékem. Balassagyarmaton a főnököm meghívott a szomszéd utcába, ugyan nézzek meg egy vágást. Minden jól haladt egészen addig, míg egy kisfiú a húsos tekenőbe nem dobott egy kis marék földet. Hogy miért tette ? Máig rejtély, valószínűleg azt látta, hogy mások is szórnak a teknőbe sót, fűszereket.
Lett nagy patália, el is tanácsolták a fiúcskát a helyszínről rövid úton. Mi a tanulság ????? Az, hogy a legegyszerűbb ember is jól tisztában volt a higiéniai szabályokkal, az egészségügyi veszélyekkel, mint a földdel való szennyeződés kockázata a botulinizmusnak.
A feldolgozása a levágott sertést több fajta módon használták fel. Friss fogyasztás, a hús egy részének elajándékozása, amely mennyiség akkor jött vissza, amikor az ajándékozott vágott disznót. Ez is egy formája a lefagyasztásnak.
Ebben az időben született az a mondás, hogy a gabona bőrbe töltve adható el a legjobban.
Füstölés, pácolás, bödönökbe való lesütés stb. a fagyasztók megjelenése előtt.
A hideg kútban is csak limitált ideig lehetett eltartani a húst, s néhány napig keze lába csupa zsír volt az embereknek.
Nagyon büszke voltam a nagyon híres Kapuvári Húskombinátra, amely USA-ba küldött ki tartósított sonkát, értsd sonka konzervet. Egy ilyenhez hozzájutni belföldön, maga volt a Menny ország.
De Sopronban készült a világ legfinomabb párizsija, soproni felvágottja. Nem volt hiány a tőkehúsban sehol az országban. 1970-re már tejben húsban fürdő Kánaán lett országunk.
Édesanyám otthon, budapesti emeleti lakásunkban rendszeresen készített fokhagymával tűzdelt sertés combot. Háziasszonyok féltve őrizték a titkot, hogyan lehet ebből a kicsit összezsugorodó főt/sült sertés húsból vékony szeletet vágni. Hát úgy, hogy szeletelés előtt kicsit ki kell fagyasztani. Ja, hogy nem mindenhol volt még fagyasztó ?
Azután a Fertődi Á.G. Tartósító Üzemének vezetőjeként a heti gyűléseken meghallgattuk egymás panaszait. A sertés telep vezetője rendszeresen a trágya elhelyezésére panaszkodott és a „modern” trágya kezelés, értsd nagy mennyiségű vizes hígtrágya elfolyása miatt kifizetett bírság. És akkor már a dán paraszt vígan és olcsón termelte a sertést Európa piacaira.
Tényleg, meg is akartam kérdezni Zsigmondot, hogy mi is változott ? Miért nem éri ma meg a korszerűbb körülmények között sertés húst termelni ? 8-10 tonnás kukorica termésátlag (mellesleg ezt is elég drágán állítja elő a magyar termelő) mellett sem éri meg?? Amikor hatalmasnál hatalmasabb munkagépek járnak a földeken?
Valaha azt tanultam az egyetemen, hogy a kézimunka igényes kertészeti és otthoni állattenyésztési feladatokban az idősek, leszázalékoltak, gyesen lévők, gyerekek, diákok jól kiveszik részüket. Úgy nevezte őket az előadó, mint „hulladék munkaerő”. Ha nem is hulladék, talán a megnevezés nem helyén való, de olyan munkaerő, amely nem zúgolódott, nem panaszkodott, hanem többé kevésbé örömmel dolgozott.
A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2023- ban is egy-egy cég, vagy szervezet életében.
Érdekel a lehetőség?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Kicsit megágyazunk a hangulatnak, Matthias Reim:
"Komm erst mal rein und setz dich hin Dir scheint es echt nicht gut zu gehn. Komm, lass es einfach alles raus Ok, verstehe, es ist aus. As you can see I need a friend Someone to talk, to lend a hand Maybe some words to sooth the pain Can't keep from crying and these tears fall like November rain. Lass sie fließen Let it rain Die wilden Tränen Salty rain Brauchst dich dafür ganz bestimmt niemals zu schämen...."
Die wilden Tränen (Salty Rain)
Volt egy online konferencia, amelyet a Magyar Közgazdasági Társaság tartott 2023. május 16.-án online. Az online konferencia egyik előadását Éder Tamás tartotta, Gondoltok a magyar élelmiszeriparról címmel. A konferenciát közvetítették online egyenesben a youtubeon, alább meg is nézhetitek az egész 1:50:52 órás teljes konferenciát vágatlanul.
40:36 --- > 1:50:52
A dátum 2023. május 16, 40:36-nál beszél arról az előadó, hogy milyen kihívások előtt áll a hazai élelmiszeripar:
Az élelmiszeripar előtt álló rövidtávú súlyos kihívások
Jelenleg az ágazat gazdálkodását érintő problémák halmaza talán csak a rendszerváltás időszakához hasonlítható.
Rendkívüli bizonytalanság a gazdaság szinte minden tényezőjét tekintve
A gyártáshoz szükséges eszközök, alapanyagok, kiegészítő anyagok alkatrészek árának drasztikus növelése
Az energiahordozók árának drasztikus növekedése, azok tervezhetetlensége
Kormányzati intézkedések (NETA, emelése / termékkör bővülés a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása)
Az ársapka fennmaradásának következtében kialakuló kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztés a termékpálya szereplői között
Az első mondatot alá is húztam, mivel arról beszél az előadó, hogy az ágazat problémái akkorák, hogy az csak a rendszerváltás időszakában történt eseményekkel mérhető össze. A rendszerváltás 34 éve volt, felnőtt azóta három generáció, akiknek a 1989-es események, és az utána következő pár év történései már csak a történelemkönyvekből ismertek.
A kérdés az, hogy mire is gondolhatott az előadó, amikor ezt mondta.
Az előadást meghallgatva úgy néz ki, hogy az 1989-es rendszerváltásnak, és a rendszerváltás hatásának a teljes élelmiszergazdasági rendszerre eléggé messze ható következményei lettek, ha most itt állunk ugyanazzal a problémával, 2023-ban, mint ami volt 1989-ben. 34 év, lassan lerajzoltunk egy teljes kört?
Az elmúlt 34 év élelmiszergazdasági története nem volt olyan régen, hogy ne tudnánk megkérdezni a mostani 50 + os generációt, hogy mesélje el, mi is történt akkoriban, itt vannak közöttünk. Éder Tamás elmondta, hogy akkora változások előtt állunk, mint 1989-ben.
Igen, a változások lehetnek akkorák, mint 1989-ben, ámbátor az egész gazdasági környezet teljesen más. Így a változások is teljesen más irányokat fognak venni, mint 1989-ben. Nézzük is miért.
“No problem can be solved from the same level of consciousness that created it.”
---- > Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.
Albert Einstein
Einstein szerint nem lehet megoldani a mai problémánkat 1989-es nézőpontból.
1989 után történt pár dolog, amit bele kell vennünk a képletbe, azért, hogy egyáltalán vizsgálni lehessen a problémát:
A fő dátumok a téma megértéshez:
1989: Rendszerváltás
1989 - 1993: A privatizáció lassan végéhez közeledik, megszűnik Magyarországon minimum 1,5 millió
munkahely.
1995: A privatizáció nem hozta meg a várva várt felzárkózást, az ország fizetőkésségével gondok
A fenti dátumokat minimum bele kell venni a képletbe, ahhoz, hogy egyáltalán rendszerbe tudjuk foglalni a problémahalmazt. Érdemes még hozzávenni azt, hogy az egyes gazdasági régiókban mi történt az élelmiszergazdaságban, és az ott történtek hogyan hatnak, vagy hatottak a hazai élelmiszergazdaság működésére.
Sokat beszélnek az előadásban az élelmiszergazdaság versenyképességéről. Beszélnek arról, hogy pl. „commodity” feldolgozásban nem vagyunk valami jók, és nem sikerült összerakni egy EU-s piacon versenyképes feldolgozóüzemet..
Lássuk, hogyan is néz ki ez a „commodity” dolog. Mi is az, hogy „commodity”?
Ez az EU előtt is volt, de mivel 2004-ben beléptünk az EU-ba, így része vagyunk az egységes EU-s belső piacnak. Mivel része vagyunk az EU-s egységes piacnak, a 2004-es belépéssel elfogadtuk azt is, hogy ránk is vonatkoznak az EU egységes piacának írott, és íratlan szabályai.
Pl. az is természetes, hogy valakik valahol jegyzik azt, hogy mennyiért lehet eladni egy kg élősertést EXW /ár az állattartó telepen, szállító autóra felrakva, szállításra kész/. Ez azt jelenti, hogy az, aki élősertést vásárol (pl. egy vágóhíd) nézi a jegyzés árakat, és a jegyzésárakhoz igazítja felvásárlási árat.
Sok fajta félig feldolgozott, vagy feldolgozott termékre létezhet a tőzsde, vagy egyéb szervezetek által karbantartott jegyzésár, amit az adott piac adott piaci szegmense figyel, és a jegyzett árhoz igazítja az adott termék – legyen az „commodity” – adásvételi árát.
Nézzük, milyen gond adódik ebből.
Mivel 2004-ben csatlakoztunk az EU-s piachoz, vannak olyan szektorok, ahol pl. a német jegyzésárak dominálnak. Ne felejtsük el, hogy a hazai 10 milliós piac egy kb. 500 milliós EU-s piacnak a szerves része, ahol az áruk, és szolgáltatások, a tőke, és a munkaerő szabadon áramolhat az EU határain belül.
Pl. most 2023. április 05.-én az állattartó telepen 1 kg. élősertés ára 2.025 EUR / kg volt.
Ez nagy általánosságban azt jelenti, hogy a magyar termelőtől sem veszi meg több pénzért az EU területén székelő külföldi felvásárló az élő sertést, mert nem érdemes többet fizetni érte, általában nem is fizetnek érte többet. Itthon ezt az EUR árat eddig általában HUF-ban kell érteni, mivel ha nem EUR-ban kötik a szerződést, akkor a kifizetések HUF-ban történnek. A hazai infláció meg csapkodja a 21.50 %-ot…
Az utóbbi két évben elindultak felfelé a takarmányárak, amivel számolni kellett, így a tenyésztési költségek eléggé elszálltak. Nagyon tudni kellett kiszámolni azt, hogy akkor most mennyibe is kerül a tenyésztés, rentábilis-e a gazdálkodás, vagy nem. Vagy mikortól nem?
Ez a fenti példa is megmutatja azt, hogy úgy kellene foglalkozni az ágazati versenyképesség fogalmával, hogy azt tartjuk szem előtt, hogy a hazai lokalitás csak egy kis része egy 500 milliós EU-s belpiacnak. Meg hogy a jegyzésárat úgy hívják a szakmai szlengben, hogy „német jegyzésár”.
Ez így együtt nagyon rossz képet mutat, amit elemezni kellene…. Rossz a kép, és sajnos mutatja a statisztika is:
2022: 2 558 100 db élősertést állított elő az ország (1989-es db szám csökkent 2023-ra 67.03 %-al!)
--- > Kb. 1989-es db szám egyharmada!
Ne felejtsük el, hogy 2004 óta jönnek az EU-s transzferek, így az élelmiszeriparban is. Ha innen nézem, akkor azt kell látnom, hogy nem, nem ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint 1989-ben, mivel akkor tenyésztettünk évente 7 760 000 db élősertést, ma tenyésztünk 2 258 100 db sertést.
Ez a helyzet nagyon más! Nagyon kevés a hasonlóság, 2023 van, nem 1989.
Igen, elszállt az infláció, de egy teljesen más gazdasági környezetben vagyunk, egy teljesen másképp működő piac részeként, mint 1989-ben. 1989-ben pl. az élősertés hazai kibocsátása háromszorosa volt a mainak...
A baj az, hogy a fenti trend nem csak a sertés ágazatra igaz. Így történt ez ugyanezen az idővonalon a szőlőtermesztéssel, a hagymatermesztéssel, az intenzív almatermesztéssel, és még lehetne sorolni az ágazatokat.
Az előadásban szóba került az, hogy nézzük meg, hogy a csirketenyésztés egy exportképes sikerágazat Magyarországon, és tessék, ők meg tudják csinálni.
Azt, hogy ezt megértsük, hogy a csirkések miért tudnak „hatékonyak” lenni ebben a furcsa változékony világban, itt 2023-ban, vissza kell mennünk az időben minimum 55- 60 évet, (kb. 1963- 1968) környékére.
Magyarország, Budapest XIV., Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár, 1970. /Frotepan/
Abban az időben már az állami gazdasági, és a termelőszövetkezeti rendszer kialakult az országban. A 60-as évek közepétől indult el a termelőszövetkezeti rendszer integrációja, TSZ-ek egyesültek, és kialakultak a korszakra jellemző integrációs struktúrák. A korszakban két „szomszédvár” uralta a teljes termelési struktúrát. Volt egy termelőszövetkezeti mintaüzem, és volt egy állami gazdasági mintaüzem.
Mind az állami gazdasági rendszerben, mind a termelőszövetkezeti rendszerben ha be akartak vezetni egy termelési, vagy feldolgozási újítást, vagy újdonságot, akkor először ezekben a mintaüzemekben dolgozták ki az új technológiára épülő eljárásokat, tesztelték, vizsgálták, és ha az új technológia megállta a helyét, akkor bevezették a TSZ- rendszerbe, vagy az állami gazdasági rendszerbe az eljárást, vagy új technológiát.
Ezzel egy dolgot értek el. Minden TSZ, és ÁG hasonló technológiai szinten volt.
A TSZ rendszer mintaüzeme a Nádudvari Vörös Csillag TSZ volt, az Állami Gazdasági rendszer mintaüzeme a Bábolnai Állami Gazdaság volt. A Bábolnai ÁG nagyon híres volt, Burgert Róbert személye meghatározta a korszakot. Pl. Bábolnán tesztelték le pl. a nyugati technológiára épülő integrált termesztési rendszereket a 60-as évek végétől, és vezették be általánosan a hazai mezőgazdaságba.
Boci iskola a nádudvari tsz-ben
Nem megálmodták a hatékonyságot: két traktor három megye szántóföldi területére több, mint elég volt..
Pl. a hatékonyság fogalmát a70-es években eléggé komolyan meg tudták fogni a szántóföldi növénytermesztési munkák terén. Volt két nagy teljesítményű John Deere traktor, amivel képesek voltak három műszakban megművelni Veszprém, Zala, Vas, Győr-Moson-Sopron megye szántóföldi területeit. A John Deere Magyarországon tesztelte le a gépeit, és ezen intenzív igénybevétel alapján fejlesztette tovább gépeit.
Bábolna volt a hazai brojler csirke (húshasznú csirke), és tojástermelő hibrid csirkenemesítés, és tenyésztés központja. Bábolna részben megúszta a 1990-es évek privatizációs őrületet, és a mai napig a világ vezető tojástermelő hibrid csirke nemesítő központja.
Tehát az, hogy Magyarországon a csirketenyésztés jó bőrben van 2023-ban, ahhoz az kellett, hogy a teljes integrált tenyésztési rendszert, és a hozzá tartozó tudás ne vesszen el a 1989-et követő privatizációs őrületben.
A teljes rendszert sikerült „átmenteni” ezen a történelmi korszakon, egyben maradt a tenyésztési rendszer.
Csak ezért lehet az, hogy hazánkban komoly eredményeket lehet elérni a csirketenyésztés terén, legyen az tojástermelés, vagy brojler csirketenyésztés. Ebben a tudományban világvezetők vagyunk.
A többi integrált mezőgazdasági rendszer nem volt ilyen szerencsés, abban a korszakban, ott 1989- 1993 között.
Így 2023-ban itt állunk, és újra kell gombolni a teljes élelmiszergazdaságot.
Ezért mondom azt, hogy ma 2023-ban nem az 1989-es problémákkal állunk szemben, hanem teljesen más aspektusból jelentkezik egy problémakör, amit fel kellene tárni.
Nézzünk egy másik fajta időbeni megközelítést, amire érdemes lenne odafigyelni, ha meg akarjuk érteni azt, hogy mi történik az „élelmiszeriparban” – „” mert még mindig élelmiszeripart fejlesztünk, és nem élelmiszergazdaságot-.
„10 évenként válság”
1958- 1959: Beszolgáltatás vége, a paraszt kezd fellélegezni, eladhatja az áruját piacon.
Több a pénz, sokan fejlesztésekben gondolkoznak. Nem jött össze, elkezdődik a
„téeszesítés”, elkezdik megszervezni a TSZ-eket. Vége az egyéni ambícióknak.
1968 – 1969: --- > 1969: Új gazdasági mechanizmus, a Tsz rendszer megszilárdul, a létrehozott TSZ – AG
rendszer elkezd integrálódni, specializálódni.
1969- 1979: Az első olajválság (1972), és második a világban, a TSZ- AG rendszer stabil, kibocsátása
világszínvonalú, nyugati exportképes ágazat, termelési rendszerek elterjedése.
1982- 1989: Államcsőd közeli helyzet 1982-ben, 1989-ben rendszerváltás.
2009 - 2019: 2008-as világgazdasági válság hatásai, a korszakot a 2019-es COVID-19 pandémia zárja
le, ennek következményei alatt élünk ma is. 2019-re 600 000 ember gondolta úgy, hogy az EU-ban vállal munkát.
2023: --- > Covid-19 hatásai, és Oroszország háborújának következményeit éljük.
Az látszik, hogy 10 éves ciklusokban éljük a válságjelenségek hatásait, a 10 éves ciklus végén további 3-4 évvel jön valami világválság, aminek hatásai nagyon komolyan lecsapnak a hazai gazdaságra, és meghatározzák a következő 10 éves ciklust.
Ezzel a szemmel vizsgáljuk a fenti idősort, akkor 2019 óta eltelt az a bizonyos 3-4 év, így 2023- 2024-ben megint készülni kell a válságjelenségek hatásaira… Ebben a környezetben kell megfogni a lényeget.
Érdemes lenne foglalkozni a fogalmi környezettel kicsit.
" Multi-stakeholder collaboration is an important process that can serve as a tool and strategy to solve complex issues and problems such as transforming national food systems towards more sustainable outcomes.
This guide aims to support stakeholders working at all levels of the food system in the implementation of actions to transform their food systems. Centered on 5 building blocks underpinning successful multi-stakeholder collaboration for food systems transformation, the guide uses these constructions to illustrate ingredients of the process and show the interconnectedness of the steps needed to be successful. The guide also contains two annexes with a list of tools, and assessment questions. Annex 1 highlights a range of tools to support facilitators and participants with deeper guidance on a specific topic. Annex 2 contains a checklist of questions, customized to the content provided under each Building Block, and serves as an ongoing monitoring tool that can be used alongside the recommendations provided."
Megkívántam egy jó vacsorát. Lementem a közös étkezdébe, ahol a robot kiszolgálás helyett inkább a svéd asztalos megoldást választottam. Így beszédbe lehet elegyedni emberekkel, idősekkel, fiatalokkal egyaránt.
Amíg vártam a soromra, hogy a hús-vér szakács merjen az illatos frankfurti levesből, végig hallgathattam egy beszélgetést az előttem állóktól. Mindketten vidékről jöttek fel Budapestre, mert másnap az éves nagy élelmiszer bemutató megnyitóján vesznek részt. Én is hallottam már erről, Zsigmond említette, hogy a holnapi programunk a Nagy Élelmi Bemutató szervezőivel való találkozásunk, ismerkedés a jelenlegi trenddel, újdonságokkal. Akárcsak a békés 1980-2000-es években.
A két beszélgető valószínűleg a mikrozöldségek újszerű termesztésében érdekelt, mert a napraforgó csíra sokszínű felhasználásáról értekeztek.
Amikor sorra kerültem, a szakács mosolyogva nyújtotta át a gőzölgő levest, s megjegyezte, hogy ma igazán szerencsés vagyok mert valódi, békebeli ( ugyan melyik évre gondolhatott ) virslivel van a frankfurti levesem. Megköszöntem, s elfoglaltam egy asztalt. Már ültek ott, de a legtermészetesebb szóval invitáltak, hogy fogyasszam vacsorámat velük. Egy kedves pár ült velem szemben, ők sóska levest fogyasztottak éppen, amelyet valódi tejföl gazdagított. Mondjuk vacsorára nem éppen ideális étel a leves, de úgy látszik az évek átalakították a szokásokat.
Partnereim a saláta zöldborsó üzletben lehetnek érdekeltek, mert annak élettani előnyeiről beszéltek. Ezek után nem csoda, ha megkívántam a saláta zöldborsó csírát és következő fogásként zöldborsó csírás lencse csíra főzeléket vettem magamnak. Feltétként mogyoróvajas kölespitét választottam. Hogy maradjak a kölesnél, köleses almás muffint vettem csemegének. Mert egy kedves egyetemi barátom azt vallotta, hogy „ Feri, ha semmit nem is tudunk venni ebédre, de desszert az kötelező”. S azóta próbálom betartani András bölcsességét. Mindezt most kivételesen nem az ajánlott sarkantyúka teával öblítettem le, hanem egy jó pohár hamisítatlan barnasörrel.
Kicsit elpilledve a jó vacsorától, mely sem nem megterhelő, sem nem unalmas nem volt, hisz a legjobb zöld fűszereket használta a szakács, elrévedve a sör édeskés zamatától, körbe néztem. Már minden asztalnál ültek, s az emberek jókedvűnek látszanak, néhol hangosabb kurjongatás is felhangzott. Meglepetésemre egyszer csak rázendített egy igazi zenekar, hamisítatlan nosztalgikus dalokat kísértek. Egy valóban csinos, igen modern szabású, de népi motívumokat is tartalmazó ruhában, a kis pruszlik egyenesen bájos volt, adott elő nagyon régi Karádi Katalin számokat. Hát ez még az én 2023-as ízlésemnek is régies, de mégis illett a hangulathoz. Nagyon tetszett a „Szomjas a szám „ c. szám.
Később a számok haladtak az idővel, sorra kerültek a 70-80-90-es évek számai. Mire 2050-hez értünk, már jómagam is együtt dúdoltam a közönséggel.
Ezután felballagtam a szobámba.
Az estét elgondolkodva a több nap óta látottakon töltöm. Láttam nagyszerű utcákat, épületeket, városban működő zöldség gyárakat, embereket, akik nem hogy hajlandóak igaz, rövid hivatalos munkaidejük után fizikai munkát végezni a sokféle élelmiszer termelő üzem valamelyikében, de ezt örömmel teszik.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Ki hal tenyésztésben, ki a magvetésben, palántázásban, betakarításban, gomba kezelésben vesz részt, ha rövidebb-hosszabb rászánt szabad idejében. Vagy a városok, esetemben Budapest határában lévő hatalmas energia termelők valamelyikében mérnöki munkát végez, az éjjel nappal működő talaj készítő üzemekben áll be alkotó munkát végezni, vagy éppen a használatos akkus kertészeti szerszámok gyártásában, karban tartásában tevékenykedik. Mert a használt szerszámok, gépek úgy vannak megszerkesztve, hogy szerte az országban azonosak í típusok, minden kopó, romló alkatrészük azonnal cserélhető panelekből áll. Tulajdonképpen a kis gépek nem avulnak el. Sem fizikai, sem eszmei értelemben. Minden cserélhető, felújítható. Ezek a gépek olyan tökéletes tervezés eredményei, hogy rajtuk már vajmi kevés a fejleszteni való. De ez az elv a háztartások gépeire is jellemző. Minimális a hulladék !!! Nem úgy mint 2023-ban, amikor vagy szaki nincs, vagy alkatrész híja van, egyszóval a alig régi mosógép a kert végébe kerül a hónapja odacipelt hűtő mellé. S mindezt az ökológiai lábnyom csökkentése jegyében.
Kiemelt feladat a múltban felgyülemlett műanyag hulladékok ártalmatlanítása. 2040-re állítólag sikerült felszámolni az óceánokban rekedt műanyag hulladékokat. Válogatás, olvasztás, mikrobiológiai lebontás, vegyszerekkel való kezelés után több fajta műanyagot tudnak homogén, színezett anyaggá alakítani, amelyek alapul szolgálnak a 3D technológiában új műanyag tárgyak előállításában. Minden tárgy tartós !! megszűnt az a világ, amikor kínai hajók, vasúti szerelvények zúdították termékeiket országunkra. A termékeik jó része egy éven belül a szeméttelepekre kerül vagy éppen a tengerekbe.
Azt hallottam, hogy az energia tárolásnak már semmiképpen nem korszerű módja a lítium akkumulátor. Sőt, 2030-ra már kiszorultak. Helyettük nagyon hatékony szerves anyag alapú akkumulátorok töltik be az energia tárolás feladatát. Hatékony napelemek, hatékony energia tárolók.
2023 és 2050 ! Ég és Föld. Rá sem ismerek Budapestre, rá sem ismerek az emberekre. A hazánkban oly jellemző lefelé görbülő szájak, ajkak kiegyenesednek. Parkok, ahol önszerveződő emberi csoportok közösen tornásznak, kerékpár pályák, nyüzsgő emberek, akik vagy munkát mennek végezni, vagy éppen valamely kulturális programra igyekeznek. Lépten nyomon hirdetnek nyomtatott !!! plakátok kézműves foglalkozásokat.
Szinte hiányoznak a koldusok, padokon elfekvő emberek, lejmolók, markecolók, darizók stb. Rend és tisztaság.
Lám, Zsigmond barátom, aki képzett gasztronómia szakember, saját étteremmel, kiválóan főz, süt, de nem restelt kitanulni néhány régi mesterséget. Megtanulta a batikolást, a kék festést. Remekbe szabott munkái hirdetik ezt a lakásának, éttermének falain. Kedves párja, Rita pedig kerámia tárgyakat, ékszereket, egyéb használati eszközök készítését találta kellemesnek.
A digitális világgal való kapcsolódást legfeljebb az okos telefonjára érkező Mesterséges Intelligencia ajánlások jelentik. Felhívják a figyelmet bizonyos élelmi készletek felhasználásának szükségességére, recept ajánlatokat kap, új technológiai ajánlásokat, hozzá szakembereket, beruházási forrásokat kap. Napi, sőt óránkénti kapcsolatban tud állni a közétkeztetés, étel szállításban dolgozó többi egységgel. Nem versenytársak, hanem hasznos kiegészítői egymásnak. Ajánlások jönnek beszállítói lehetőségekről, információk a legközelebbi Saláta gyárak kínálatából. Felhívás, hogy a következő napokban a Nap kevesebbet fog sütni, kevésbé energia igényes ételek készítését szorgalmazza. Zsigmond és az „Állam”, vagyis a Mesterséges Intelligenciák által irányított döntéshozás együttesen működteti az éttermet. Az „Állam” biztosítja a jó, sőt kiváló közállapotot, Zsigmond a maga tehetsége szerint a legnagyobb körültekintéssel működtet. Nem alkalmazott, a maga ura, de csak addig, amig működése valós igényeket elégít ki. Számtalan hasonló módon működő egységgel van kapcsolatban. Nem csak az agrárium, feldolgozás működtetőivel, de a papír, szaniter, tisztítószer , abroszok, ruházat stb. beszállítóival is. Túl sok gondja nincs ezekkel, mert az „ Állam” vagyis az Intelligenciák által működtetett információ áramlás mindent kézben tart.
Mi is hát Zsigmond igazi dolga ? Legyen kedves, közvetlen, segítőkész, azaz legyen emberi, amit a digitális világ nem tud és nem is akar helyettesíteni.
Nem fog egy idős ember ágya mellett egy robot felolvasni, tisztába tenni. Nem, ez emberi feladat. Egy ilyen tevékenység is része a napi hivatalos vagy vállalt munkának.
. Hoppá, itt ugrik be egy nem rég olvasott könyvecske tartalma. Az 1969-ben kiadott Peter-elvről van szó. A gondolat, az alátámasztott mondandó szerint az emberek számtalan okból kifolyólag inkompetensek munkájukban. Vagy akár a családi életben, illetve az élet minden területén. Például valaki jól elvégzett munkája jutalmául egyre kiemeltebb pozíciókba kerül, míg egyszer csak az új beosztásában már nem állja meg a helyét. Az addig remekül dolgozó személy, akár alacsonyabb rangú vezető a magasabb pozícióban egyszerűen megbukik. Ezzel ellehetetlenítve a maga életét, akár a családjáét is, hazahurcolva problémáit, és a munkatársakét is, akiknek vezetője lenne. És sajnos, egyre több az ilyen személy. Vagy eleve nem is alkalmas egy pozíció, beosztás elvégzésére, mert rögtön egy kiemelt státuszba kerül. Volt igy bőven a történelem során kiváló apjuk helyébe lépő uralkodókkal, gyárigazgatókkal.
Tehát ez egy valós, nagyon is valós gondja emberi fajunknak, hogy a Peter elv miatt nem tudjuk hatékonyan intézni sorsunkat.....
"--- > A Peter-elv egy elmélet a menedzsment tárgykörében, amelyet Laurence J. Peter dolgozott ki.Az elmélet megfigyelése szerint egy hierarchikus rendszerben az emberek egészen a saját inkompetenciaszintjükig. haladnak előre. Más szóval, egy munkavállaló előléptetése korábbi munkaköreiben elért sikerei alapján történik, egészen addig a szintig, ahol már nem lesz kompetens, mert egy adott munkakör által elvárt készségek nem szükségszerűen alkalmazhatóak egy másikban. Az elméletet Peter és Raymond Hull fejtették ki 1969-es, a The Peter Principle című könyvükben. < --- "
A könyvet a William Morrow and Company adta ki. Peter és Hull az írást szatírának szánta, de nagyon népszerűvé vált, mert komoly hiányosságokra mutatott rá a hierarchikus szervezetek előléptetési szokásairól. A könyv szövegét Hull írta Peter kutatásai nyomán.
A Peter-elv számos későbbi kutatás és vita tárgyát képezi.
2050 ? Szerte az országban megoldódott a fosszilis energiától független energia ellátás. Nap, szél, bio üzemanyagok előállítása. Az energia tárolást már rég megoldották kis és nagy léptékben. A közlekedés, szállítás teljes egészében elektromos alapú.
Az emberek természetes vágya, hogy utazni, látni szeretnének egyénileg vagy társasan egészében teljesül. A hivatalos munkán túl a közösség, a természetvédelem, a klíma visszaállítás érdekében végzett munkák bónusszal vannak jutalmazva, mely bónuszok beválthatók az alap szükségletek kielégítésén túli igényekre. Mint az utazás is. Tehát szabályozva van minden turisztikai látványosság, szállás terhelése. Megmarad Velence, nem túlzsúfolt zsibongó egy-egy ősi városka, nem állnak százak készen arra, hogy a Mount Everest megmásszák egymást akadályozva. Lehetőség van tenger alatt, szárazföldön, hegyekben levegőben lelni az örömöket. Ki mit szeretne.
Akárcsak 2023-ban, a termál fürdők népszerűek. Mindenki számára. Mindenki megengedheti magának, s bónusszal a legmagasabb fokú luxus kényelemben lehet része az embereknek.
Mert a munka nemesít, jelen korban pedig visszaállítja az emberséget.
Mert hogy már a Voltaire Candide-jában is írva vagyon : „"Nem tudok róla semmit, felelte a jámbor férfiú, és sohase is tudtam a nevét egyetlenegy muftinak vagy vezírnek sem. Nem is tudom, miféle szerencsétlenségről beszélsz, de úgy gondolom, hogy akik közügyekkel foglalkoznak, gyakran nyomorultul pusztulnak el és hogy azt meg is érdemlik; de hogy Konstantinápolyban mi történik, az engem nem érdekel, megelégszem azzal, hogy odaküldöm eladni a gyümölcsöket, miket a kertben termesztek. E szavak után az idegeneket behívta házába; két leánya meg két fia mindenféle maguk-készítette sörbetet, befőtt cédrus héjával fűszerezett kalácsot, narancsot citromot, ananászt, limonádét, cukros mandulákat s olyan mokkakávét szolgált fel, mely egy cseppet sem volt keverve a hitvány batáviai vagy más szigeti kávéval; ezután a jámbor muzulmán két leánya illatszerekkel öntözte le Candide, Pangloss és Martin szakállát. Hatalmas és pompás földbirtokod lehet, mondá Candide a töröknek. - Csak húsz holdnyi, felelt a török; a gyermekeimmel művelem; a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bűnt és a nélkülözést. Mikor a majorba visszamentek, Candide nagyon elgondolkozott a török beszédén és ezt mondta Panglossnak és Martinnak: Úgy látom, hogy ez a jámbor aggastyán jobban megkovácsolta a szerencséjét, mint az a hat király, akivel együtt vacsoráltunk
(Voltaire Candide)
Lám, lám. 2023 a punnyadás, motiválatlanság, restség éveinek kezdete. Általában nem szeretik a munkájukat az emberek. Ki elmegy külföldre dolgozni, pl. Ausztriába, ahol boldogan kapál, permetez egy idegen kertészetben. Háromszoros a bér, sok a jó szó, mert a tulajdonos is ember. Haza felé tartva valamely határ menti lakóhelyére még Ausztria vagy Horvátország stb. területén bevásárol 20-30 %-kal olcsóbban mint itthon. Olyan dolgokat tud magának megengedni, amiről itthon ragadt honfitársai csak álmodoznak. A fiatalok remek kiegészítést kapnak gyermekük után, sokan ott is taníttatják őket. Aztán egy nap vesznek mondjuk Bécsben egy lakást, s elvesztek magyarok lenni.
És ami a csodálatos ! Ausztria és sok más EU-s tagállam nem rokkan bele, hogy magasabb bért fizet és megbecsüli a munkást.
Zsigmondék például tavaly egy kenyai kőkorszaki lelőhely közelében kialakított hagyományos „hut”-ban töltöttek egy hetet. Valóságos állathangok, paleolit ételek, nomád körülmények. Az éven pedig egy grönlandi jégkunyhóban szeretnének szállást foglalni, amihez még bónuszt kell gyűjteniük. Mert a háborúk helyett az erőforrások a környezet helyre állítására fordítódnak. Zsigmond szerint megállt a sarki jégtakaró, a gleccserk olvadása.
S 2023 ? Az emberek gyűjtenek Horvátországi két hétre. Balaton ??? Drága !
Az oktatás kiváló, minden ifjú ember készségeit felmérik az Intelligenciák, s ezek szerint kapják képzésüket. Nagyrészt hús-vér pedagógusoktól, kevésbé digitális úton.
Mivel a robotok a nehéz munkák nagy részét elvégzik, a legjobban terveznek meg minden munkafolyamatot, a termelés, kibocsátás minden területen a létező leghatékonyabb. Még véletlenül sem fordul elő, hogy a ma leburkolt ( még hozzá micsoda időt álló anyaggal ) utat holnap visszabontsák. Tehát az emberek nagyon sok programban tudnak részt venni. Színházak működnek, ismét vannak mozik pattogatott kukoricával. Igaz, a már 2023-ban egészségtelennek tartott ételek végérvényesen száműzve lettek.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Olvastam egy helyen, hogy a fafaragó kézműves kör művelői a következő alkalommal a színezés technológiájával ismerkednek. Egy másik plakáton a téglakályha építők vannak értesítve, hogy a kályhaajtó boltívének megszerkesztését tanulmányozzák. Máshol népi tánc, modern tánc, különféle énekek tanulása, társasjáték kör, terem foci, kézilabda és még százféle elfoglaltság a kínálatban.
Úgy tűnik, az Intelligenciák nagyon is törődnek az emberi kultúra és hagyományok megőrzésében. Sokkal inkább, mint a 2023-as években.
Az étkezés nagyon racionális. Okos órák adnak információt egy központi Intelligenciának a pillanatnyi egészségi állapotról. És a fő-fő elv, amit már a 2020-as években papíron elfogad nem csak az orvos tudomány, de a köztudatba is átment, az az étkezés fontossága. Már minden gyerek fújja a mikrobiom fogalmát. Azaz testünkben, legnagyobb részt a bélrendszerünkben élő baktériumok összetétele nagyban meghatározza egészségi állapotunkat. És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiben Magyarország óriási visszafejlődést tanúsít a húszas években. Csökkenő zöldség/gyümölcs fogyasztás, romló táplálék összetétel, silányuló biológiai értékek. Az állandósult stresszes helyzet, amit a kormányok folyamatos két balkezessége melegágya mindenféle betegségnek. Mintegy pácienseket biztosítva a gyengélkedő egészségiparnak.
Itt mindenki ellenőrizve van személyi egészségőre, okos órája által, a rendszeres egészségügyi szűrések, a betegség megelőző étkezési szokásoknak köszönhetően. Szinte kötelező a napi rostbevitelt teljesíteni, a fermentált étkek, csírák, növényi tejek, magvak, olajos magvak, jó minőségű halak, első osztályú húsok által. Nem a megélt kor hossza a mérv adó, hanem hogy a rendelkezésre álló időt milyen egészségi állapotban töltik az emberek.
Egy plakáton láttam, hogy minden budapesti lakos örökbe fogadhat egy-egy fát a városi parkokban, környező Budai hegyekben. Egy fa, amit mindenki gondozhat, öntözhet egy-egy kirándulás alkalmával, vagy éppen átölelve kapcsolatba kerülhet a kozmikus energiával. Nagyon sokan hisznek ebben, s aki hisz a legjobb szándékkal, az nem csalódik.
Zsigmonddal járva a Budapesti utcákat és környéki kis üzemeket, feldolgozókat láttuk, hogy micsoda hatalmas erő ráfordítás történik, hogy a növényi kultúrák segítségével mulcs földek anyagot termeljenek a szabadföldi zöldség termelő üzemek számára. Hihetetlen mennyiségű szálas rostnövény, kender vagy akár csalán fed be minden hasznosítható területet. Óriási zöld felületeken az asszimilácót utánzó mesterséges fotoszintetizáló cellák termelik a szénhidrát alapú anyagokat. Sőt kísérleteznek zöld növényi anyagok felhasználásával elektromos áram termelésével. Földbe süllyesztett több hektáros üvegházakban négyzet méterenként akár 40 kg paprkia, paradicsom termelése folyik. Mellettük hatalmas sorokban brokkoli, karfiol sorok húzódnak. A napelem telepek tábláinak árnyékában szintén árnyékot tűrő zöldség növények nőnek. És mindenütt dolgoznak a drónok, a talaj felszínt gyomtalanító, lazító kis akkus gombák.
Sokféle gyümölcs nő alig 2 méteres elágazás nélküli fákon, amelyek fagytól, jégtől, melegtől való védelme megoldott. Mikroöntözés, szinte mindegy, hogy milyen az időjárás. A sorok között jól összeválogatott méheket vonzó növényi szőnyeg, amely őrzi a talaj nedvességet, biztosítja a sár mentességet, de időnként levágva, a nyiradék mintegy humuszt biztosít. És itt is, mint már mindenütt a növények nitrogén megkötő baktériummal vannak permetezve, amely biztosítja a lebomláshoz szükséges nitrogén mennyiséget.
A sort, amit láttam, még folytathatnám, valószínűleg a holnapi napon még többet látok. Mert éjjeli szekrényemen egy meghívót látok.
„ Meghívjuk Önt, Bujna Ferencet és Zsebők Zsigmond kísérőjét a május 9-i országos agrár és élelmiszer feldolgozó vertikum helyzetét bemutató országos kiállításra. Tisztelettel kérnénk a szíves megjelenését, hogy bemutathassuk a „jövőt”, ami nekünk a jelen.
Köszönettel : 2050 bizottság
Egyértelmű, hogy az emberek nem fognak éhezni, bőséggel áll rendelkezésükre egészséges, jó ízű, sok színű táplálék. A rendszer, nevezzem így a Mesterséges Intelligencia és ember együttműködésével megvalósuló szervezet, a 2023-nál mindenképpen boldogabb életet biztosító együttműködés, miért tud működni ?
Miért gondolkodik a magyar emberek jó része másképpen, mint az európai népesség ?
Holnap valószínűleg találkozom a mezőgazdaság, élelmiszer feldolgozás, gasztronómia 2050 évi állapotával. Bizonnyal csodálkozom majd az eredményeken, a már 20-30-40 évvel korábban kitalált, feltalált technológiák gyakorlatba való átültetésével.
Találkozom szakemberekkel, akik információval látnak el a 2050-t illetően, remélve, hogy sikerül legalább csekélyke mértékben csökkenteni a környezet rombolást. Mert amit 2013-ban rombolunk könnyedén, azt nehéz, hosszú munkával kell helyrehozni fiainknak, unokáinknak.
Mellékelt még Zsigmond barátom egy cikket. Ugyan 2023-ban datálódott, de 2050-ről szól.
Beleolvasok, s egyre jobban belemelegedek a tartalmába, de úgy döntök, hogy csak reggel mélyedek bele.
Remélem, nem csak álom a szebb jövő. Lehunyva szemeimet dúdolgatok egy régi Dinnyés József dalt. „ Dal a jövőről „
Rápillantottam az órámra, és látom, hogy van még időm. Egy modern vonalú gyönyörű ház homlokzatán ott díszeleg a felirat: Körzeti Palántagyár.
No, ide benézek, hisz 2023-ban egyik magvas gondolatom éppen az, hogy a melegedés, és a korai szárazság részbeni elkerülésére legjobb módszer a palánták készítése. Számtalan az előnye. Egy jó hónappal korábban vethető a mag igazi jó komposztált földbe. A kis cserepeket könnyű együtt öntözni, baktérium és lombtrágyával kezelni.
Ha pedig kór támadja, talán könnyebb a védekezés is. Ha szerencsés a termelő, egy a helyben , száraz talajba vetett maggal jócskán előnyben van a palántagyár jól kondicionált terméke.
Bementem. Kellemes föld illat fogadott, s még kellemesebb kinézetű bájos hölgy kérdezte mosolyogva, hogy mi járatban? Talán rendelni szeretnék?
Csodálkoztam a kedvességen, mert 2023-ban ez egyre ritkább országunkban.
Bemutatkoztam, s már kezdtem volna mondókámba, hogy Zsigmond ismeretsége, jószerivel már barátja……. A kis hölgy szintén mosolyogva közölte, hogy tud rólam, s bármilyen segítséget megadnak a kedves kollégája, ha szükségem van rá.
- Kedves ifjú hölgy! Honnan tud rólam, amikor egy milliós Budapesten számtalan Zsigmond él.
-Ohó, kedves Ferenc, már néhány napja megkaptuk az internetes kérést a AI-től (nem utasítást) hogy bármilyen látogatásához nyújtsunk segítséget. Természetesen nem tudtuk, hogy hozzánk is benyit, de most, hogy így történt, nagyon örülünk.
-Máris szólítom Melinda kolléganőmet, aki mindent megmutat és minden kérdésére szívesen válaszol.
-Nagyon köszönöm. Lám, már itt is van Melinda. „Kezit csókolom.”
Melinda kezét nyújtja, én örömmel elfogadom.
Becsülettel végig lettem a Palánta üzemen vezetve. Megnéztem a komposztkészítő egységet, ahol már letermelt komposztot regenerálnak, illetve új friss szerves anyaggal gazdagítanak. Óriási zaj volt egy kis csarnokban, ahol vulkanikus kőzetet őröltek porrá, amivel „ műtrágyázzák” a komposztot.
Végtelennek tűnő sorokban megtöltött szudáni fű alapú cserepekben csíráztak, nődögéltek a palánták.
-Jelenleg a karfiol, brokkoli, bimbóskel palánták a fő termékeink. Nemrég vitték el az utolsó adag paradicsom és kápia paprikákat, amit valahol Budapest területén egy iroda épületből átalakított termesztő házban nevelnek tovább. Az új felfogás szerint, a kertészeti termékeket minél nagyobb tételben vigyük be a városba, közel a fogyasztóhoz.
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Elmondtam, hogy nincs új a Nap alatt! Hisz valamikor a szociban és közvetlen utána a világhírű dinnyések hasonló módon, bár kicsit nomádabb környezetben készítették el a kiültetendő dinnyepalántákat. Mint kiderült évi 10 milliós nagyságrendben készülnek palánták itt csak ebben az üzemben.
Újfent órámra pillantva konstatáltam, hogy bizony közeleg a vacsora ideje, s még valami kedvességet is kell vinnem ajándékba.
Legszebb viszont mosolyomat felvillantva mondtam búcsút, s már ugrottam is fel a város magjába vívő elektromos járműre.
Kérdezősködésemre, hogy hol találhatnék virágot a ház asszonyának, valamilyen italt Zsigmondnak, készségesen elvezettek egy hatalmas, modern, növényekkel befuttatott épület földszinti bazár részére. Itt aztán láttam olyan virágot, hogy Édesanyámnak is vittem volna belőle. De mivel fizessek?
A virágárus robot hívására megjelent egy joviális kinézetű Úr, s közölte, hogy minden rendezve van, a AI és a kormányzat már minden költésemet bárhol a város területén rendezi.
Így aztán egy kurkuma növényt választottam, mint rendkívüli gyógyerővel bíró teremtményt. Mint az eladó elmondta, a kis Jézus a Királyok által a tömjén, mirha és arany mellett egészen bizonyos, hogy az aranysárga kurkuma gyökér őrleményből is kapott, hisz a mirha és tömjén mellett az ókor leghatásosabb gyógyító növényei közé tartozott. Lehet, hogy ennek nagyobb hasznát vették a szülők a kisded gyógyításánál.
Egy közeli szaküzletben pedig kókusztejből erjesztett finomságot vettem. Már-már hozzányúltam a kumisz nevezetű palackozott italhoz, de az újfent kedves eladó a kókuszra beszélt rá.
Innen már néhány perces gyaloglással a makulátlanul tiszta utcán elértem Zsigmond és Rita otthonát. Már részben feltekeredtek az utcákat árnyékoló (és egyben napenergiát termelő) selyemfényű anyagok. Friss illat terjengett az utcán, s mosolygós párok, idősek, fiatalok igyekeztek a számtalan svédasztalos étterem valamelyike felé. Ezek a helyek nem csak a testnek kínálnak táplálékot a legmagasabb minőségben, de a kultúra minden területére kiterjedő szórakozást is nyújtanak. Ki festhet, ki verselhet, ki anyagozhat, ki csak szunyókálni vágyik.
Felcsengetek Zsigmondék lakásába. Csing- csing- csing. Nyílik az épület tiszta, fényes ajtaja, s egy kis robot vezet a lifthez.
Megérkeztem, az ajtóban már vár Zsigmond és Rita. Mosolyogva üdvözölnek. Őszintén szólva, 2023-ben ilyen kellemes lesz egy családlátogatás?
A két gyermekünket az alagsorba küldtük játszani. Ma egy különösen érdekes bűvész szórakoztatja a gyerekeket.
Átadom a növényt Ritának, aki egy pillanat alatt berakja egy szépen kivilágított, üvegfalú szekrénybe.
-Ez a mi kis házi üvegházunk. Itt polconként be tudjuk állítani a hőmérsékletet, páratartalmat.
Zsigmond átveszi a kókusz italt, megjegyezve, hogy kis híján ez a kedvence.
-Kedves Ferenc, nagyon örülünk látogatásodnak! Jól eltöltjük az időt, zenét hallgatunk, eszünk, iszunk, s ami a lényeg, nagyon fontos dolgokról beszélgetünk. Mintegy üzenetet közvetítenek az AI-k vissza a múltba.
Gyönyörűen terített asztal vár minket az étkező közepén. Egy kedves néni segít a tálalásban. Robot nincs. Ezen is csodálkozom, azon is, hogy a környezet, a hangulat mennyire idézi a 2000-es évek előtti bizakodó világ hangulatát. Nagyot nevet a család a házi nénivel egyetemben, amikor előadom, hogy mi 2023-ban azt gondoljuk -film és olvasmány élményeink alapján-, 2050-ben vagy vad harcok folynak föld alatt, föld felett a robotok ellen. Vagy vad utcai bandák próbálnak hatalmaskodni, megfélemlíteni mindenkit. Vagy éppen a kedves MÁTRIX című filmem alapján már azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk a robotok, Intelligenciák szövevényében.
-Nos, Ferenc, felteszek egy Konc Zsuzsa számot.
Ti Koncz Zsuzsát hallgattok ? Persze, és még nagyon- nagyon sok klassz együttest a Te ifjú korodból. Szeretjük őket.
Ekkor a feltett LP lemez 1975- ből felhangzik a Kertész leszek, fát nevelek című hallhatatlan dal.
Mire a mindannyiunkat szinte megríkató dalnak vége, a házi néni behozza az előételt: „puhára főtt apró polipocskák pirított tökmag pehellyel, illatos tökmagolajjal leöntve.
-Még soha nem is hallottam ilyenről , mondom. Ez csodálatos! Azt hittem, rágós, hal ízű valami lesz. De ez nem az !!!!
-Ezt a polipocskát itt „termelik” Budapesten. Nem emlékszem, melyik termelő házból hoztuk, de ott nagyon intenzíven folyik az előállítása.
A polipocskákat fügeborral öblítjük le, melynek zamata szinte a legjobb aszúval vetekszik!
Te, Zsigmond, létezik még a Tokaji Aszú?
-Persze, mitől tűnt volna el?
Eddigre a házinéni feltálalja a liofilizált rovartojás porból készült, kenyérfa gyümölcs kockákkal ízesített levest. Csodálatos fűszerekkel lett mennyeivé varázsolva a leveske íze.
A következő fogás puhára főtt tarlórépa szeletek leöntve máktej szósszal, sült édesburgonya karikák és sült tempeh. Ez utóbbi óriási meglepetés volt, mert eddig csak hírét hallottam. Kellemesen csalódtam !
-Ferenc, kicsit melegedő klímánk miatt az édesburgonya már sajnos lassan kiszorítja a valódi burgonyát. Ezt kicsit hűvösebb körülmények között termeljük kis konténerekben szudánifű roston. Hatalmas a termésátlag, jó az íz.
Édesburgonya
Desszertnek liofilizált banán karikákat eszünk, amelyeket sűrű, csokoládé szószba mártunk.
-Sajnos, mára a kakaó is, a banán is ritkasággá vált. Termelése messze elmarad az igényektől, s folynak a próbálkozások, hogy a banánt megmentség egy rosszindulatú gombabetegségtől. A kakaót pedig szintén klimatikus viszonyok miatt csak korlátozott mennyiségben tudnak termeszteni. Pedig e két növény meghatározó volt a régi (2023) emberek étrendjében.
-És ezzel kedves Ferenc el is értünk mondandónkhoz. Jogos a többes szám, mert nem csak a saját gondolataimat mondom el, de az AI-k is adtak utalást.
Hát kezdeném is, de előbb kortyoljunk bele ebbe a Balaton borocskába.
- 2023 és a rákövetkező évek egy rémálommal érnek fel. Országunk lett az egyik leggyengébb láncszeme egy összekuszálódó világnak. Hanyatló Európában egy erőszakos diktatúra épült ki, amolyan populista alapon, amiben a nép észre sem vette, hogy lassan halálra főzik.
Mintha Platon üzent volna népünknek a szicíliai barátainak írt levelében :” Ne tűrjétek, hogy Szicília a zsarnoki önkény hatalmában maradjon ! Mint minden Államban , ott is a törvény uralkodjék. Különben győzők és legyőzöttek sőt ezek gyerekei mind rosszul járnak, mert a zsarnokság mindenkor pusztulást okoz. Nektek, Dión barátainak azt tanácsolom: hazaszeretet és életmód dolgában kövessétek az ő példáját.” /Ókori bölcsek nyomában/
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
A helyzet gyökeresen más volt, mint bármely megelőző korban. A népesség száma folyamatosan növekedett, miközben a Föld eltartó képessége csökkent. Ezt még a kertészeti, mezőgazdálkodási, állattenyésztési technológiák folyamatos fejlesztésével valahogy követni tudtuk volna. De…. a klíma melegedése, az aszály vagy árvizek tönkre tették a gazdálkodás körülményeit. Aktivizálódtak a vulkáni tevékenységek, szaporodott a földrengések száma. Szerte a világban nőtt az erőszak, kis és nagy diktátorocskák próbálták meg magukhoz ragadni a hatalmat. A bankrendszer gyengélkedett, a termelés akadozott. Közben minden picurka erőfeszítés ellenére nőtt a szennyezése a vizeknek, szárazföldnek, levegőnek. Gyalázatos lett a népesség egészségügyi állapota, nőtt a nagy többség szegénysége.
A vezetők ????? Hát Ferenc, mielőtt tovább mennék, kapjál be néhányat ezekből a pirított magvakból. Magam pirítom, különleges módon. De nem árulok el titkot, Ferenc, ez a Te 2022-ben megalkotott eljárásod, amely -gratulálok- nagyon ízletes magokat ad.
2023-ban a Lítium akkumulátorokra akarta a vezetés építeni a jövőnket. Rengeteg erőforrást, beleértve az értékes termőföldet, vizet foglaltak el egy idegen, mondhatni test idegen hatalom képviselői. Mint a Budát 1541 Augusztusában Szulejmán janicsárjai. Csellel beszivárogtak, aztán „oda Buda”. A sors fintora, hogy alig néhány év múlva egy sokkal hatékonyabb, olcsóbb akkumulátor típust fejlesztettek ki, így a lítium akkumulátorok álma szétfoszlott. A számtalan üzem helyén pedig valóra váltak a Himnusz sorai: Vár állott s most kőhalom „/Himnusz / azaz használhatatlan csarnokok tucatjai. Még szerencse, hogy az épületeket kertészeti termelésbe tudtuk vonni, s a kiépített vízvezetékek éppen kielégítették a növénytermelést. Azért remélem, nem jelentkezik majd az elkövető Nobel Békedíjra.
Szóval folytatva a helyzetet egy újabb idézettel:
„Nincs bizonyítva, hogy a bizonyos kérdések megoldására alkalmas tulajdonságok ugyanazok, mint amelyek a politikai karrier sikeréhez szükségesek.
Szent-Györgyi Albert " : A béke élet- és erkölcstana
„A gazdasági és műszaki programokról rövidlátó és felelőtlen emberek döntenek, akik nemcsak ökológiailag tökéletesen tudatlanok, hanem az élő természet értékeivel szemben is vakok.”
Konrad Lorenz" : Ember voltunk hanyatlása
De hát Te mindennél többet tudsz erről a helyzetről, bár kétségtelen, hogy a hatalom minden eszközzel próbálta a helyzetet meghamisítani.
Egy nap aztán, amikor csőd közelivé vált a helyzet, a 2035-ra tökéletesen kifejlesztett AI-k kiszabadultak fogva tartók kezéből és önálló életre keltek. Szerte a világon összekapcsolódó Intelligenciák elemezték a világ helyzetét, s kiderült, hogy elérkezett a 24. óra vége. Még napok, és az ember elpusztítja önmagát.
A politikusokat ellehetetlenítő Intelligenciák kiválasztottak sok embert, akik képesek voltak új módon gondolkodni, és tehetségük által az Intelligenciákkal együtt változtatni. Néhány hónap véres harcok után, amikor a „népük érdekeit” szem előtt tartó politikusok mindent megtettek a hatalom visszaszerzéséért, a helyzet normalizálódott. Lett ismét elég élelmiszer, a kertészeti és mezőgazdasági termelés a legmodernebb eszközökkel újra indult. Az AI-k szem előtt tartották a biodiverzitást, nőtt a rovarok száma, ismét megjelentek a beporzó rovarok, énekes madarak.
És az emberek látva, hogy van a korrupt világon kívül más út is, hogy 15 ezer év szakadatlan harc, megtorlás, üldözés után a béke szónak lett értelme. Egyre többen akarták kivenni részüket az újjá építésben, mert bizony „háborús károkat” szenvedett a Föld minden lakója, élőlénye, növénye. Ahogy ez történt háborús események, természeti katasztrófák után.
És sikerült !!!!!! Mára a Föld éledezik, a széndioxid tartalma a légkörnek nem nő tovább, többféle eszközzel tudjuk már csökkenteni a légkör széndioxid tartalmát. Már a 2023-as évben sokféle kifejlesztett energia termelő lehetőségek mára ipari méretekben termelik az energiát. Nem csak a szél és napenergia kiaknázásának több tucatnyi lehetőségével élünk, de mini atomerőművek, hideg fúziós energia nyerés is besegít. Kiderült, hogy a talajban nem csak szénhidrogének vannak, de épp a Ti időtökben megtalált hidrogén termelő kutak is megjelentek. A Föld alatt óriási mennyiségben van hidrogén.
És nagyon fontos, hogy az igazságszolgáltatás végre igazság-szolgáltatás lett. A törvény betartását nem az emberekre bízza az AI, hanem sok-sok megtörtént esetből alkot meg nagyon igazságos döntést. Figyelembe veszi a körülményeket, nem halaszt el ítéleteket évekre. Mára csökkent a bűn esetek száma ugyan, de sajnos, nem eléggé. Még kísért a múlt.
A valaha hadászati kiadások, hadfelszerelések gyártására fordított erőforrások mind az élelmiszer termelés felfuttatására lettek felhasználva. Szerte az országban tartósító üzemek, készétel előállító kis vállalkozások, liofilizáló, vákuum szárító üzemek százai épültek. A lakosság fermentált zöldségekkel, gyümölcsökkel való ellátására ezernél is több kis lokális üzem épült. Mindannyian tucatnyi termék közül választhatunk, amely fermentált étkek ajánlottan beépültek az egészséges életmód programba. Jelentősen nőtt a lakosság, fiatalok, idősek kondíciója, fizikai állapota.
Az egészségügy a megelőzés irányában mozdult el. Az étkezés, testmozgás, ép lélek programok drasztikusan csökkentették az egészségügy kiadásait. Az esetleges, elkerülhetetlen műtéteket nagyon precíz robotok végzik el.
Mindenki javasoltan, évente akár több alkalommal is részt vesz néhány napos egészségügyi ellenőrzésen. Mindenki okos telefonja tudja követni a működési funkciókat.
Az iskolákban kiváló szakemberek természettudományos megközelítésben nevelik a fiatalokat. Kiemelt oktatott tudás lett a természet védelme.
Érdekességképpen sokfelé nyíltak un. „Memória Központok”, ahol mindenki tanulhat, memorizálhat verseket, irodalmi alkotásokat. Színjátszó körök működnek. Kézműves klubok nyújtanak értékes szórakozást.
Az idősek gondozása megoldott, a fiatalok nevelése közügy. Nyelveket tanulnak a gyerekek, nem csak egy vagy két fő nyelvet, de lehetőség van ritka, akár kihalófélben lévő nyelvek ápolására is. Szakkörökön belül néptánc, népviseletek elkészítése, kihaló szakmák művelése lehetséges. Én például, kedves Ferenc fotó szakkörbe járok, ahol még fekete-fehér filmek nagyítását is elkészítjük. -És Zsigmond, mi lett a vágtató digitalizációval ?
Ferenc, nagyon jó kérdés. Visszakérdezek. Nektek milyen pótolhatatlan előnyöket hozott a digitalizáció ?
A Föld helyzete még gyorsabb ütemben romlik, mint bármikor! Egymást érik a világ és helyi konferenciák, ahol politikusok könnyes szemmel tesznek hitet a környezetvédelem mellett, számtalan „Kötelezvényt” írnak alá, amit perceken belül nem tartanak be, ígéret, ígéret. S a helyzet megállapodástól megállapodásig csak romlott.
A várható élettartam elkezdett csökkenni. És fogy a papír továbbra is. Tudomásom szerint az egyszerű, hivatali ügyintézés kifutási ideje nem rövidült. Jelszavakkal, regisztrációs számokkal vagytok tele. Tárcátokba már nem fér a mérhetetlenül sok plasztik kártya. Soha nem látott mértékben tudnak egyesek következmény nélkül visszaélni banki ügyletekkel, hamisított filmekkel, hangfelvételek készítésével. Ha valamilyen banki ügyletet végrehajtasz, azonnal ellenőrizned kell.
Amíg emberek kezében van a digitalizáció, a mesterséges Intelligencia nincs jó kezekben! Az ember gyarló, talán én is. Jobb, ha az Intelligenciák gyakorolják az ellenőrzést rajtunk, emberek felett és egymás felett is.
-Ez nem antidemokratikus ?
-Hát, statáriális állapot van. A Föld végveszély szélén van még mindig. Ember nélkül nincs AI és AI nélkül most, átmenetileg, amig rendbejön a Föld, nincs ember, nincs Föld!
-Kóstoljunk meg egy pohár finom savanyú vizet. Parádsasvárról való, igazán jót tesz az emésztésnek.
És javaslom, hogy a következő fontos beszélgetésünk előtt tegyünk egy sétát a lakóhelyül szolgáló épületben. Hadd mutassam meg a tetőkertet. És a kedves szamócát termelő oszlopomat.
A kép az edenkert.hu felvétele
Rendben. Még egy pillanat. Hallgassuk meg a Demjén Rózsi Szabadság vándorai c. dalát.
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
A számra kell vennem a „k” betűs szót – „k”, mint kapitalizmus – Avagy: a világ, amiben élünk 2023-ban – a Covid-19 után. Válság vár ránk, vagy mi lesz?
Komoly viták után a legjobb zene, amit a cikkhez választottunk, íme:
Vienna calling!
Hello, Vienna calling hello?
Hello, Vienna calling, hello?
He-He-He-He-He-He-He-Hello?
Vienna calling Talk, Talk! Hello,
Vienna calling Hello,
Vienna calling Talking about
- Falco - Vienna Calling -
A valóságunk pár aspektusa:
Egy jó barátom Nyugat- Magyarországon él. Nemrég mondta, hogy a faluban 56 napja nem esett az eső…
A legutolsó kiadós eső január végén volt arrafelé.
Ez egyet jelent. Nagyon komoly aszály volt télen. A baj az, hogy nem csak az idei tél volt aszályos, hanem 2022 is nagyon komolyan aszályos év volt, olyan komoly a probléma, hogy a szántóföldi mezőgazdasági kultúrákban, a 2022-es szezonban a gazdáknak minimum 1000 milliárd Ft-os káruk keletkezett. Novekedes.hu - Sok mezőgazdasági termelő teljesen védtelen az évszázad aszályával szemben -
Alig termett takarmány, az állattartó telepek nem tudták megtermelni a takarmányt maguknak az alföldön.
Hogy ez a szituáció, erről már beszélt a vezető bankár 2023 Januárjában, hogy a szántóföldi növénytermelőknek minimum 500 milliárd Ft tőkére lesz szükségük ahhoz, hogy meg tudják kezdeni a tavaszi munkákat, ezt az összeget a bankrendszernek kellene rendelkezésre bocsátani a termelők részére. Portfolio.hu - 500 milliárd forint forgótőke hiányzik az agráriumból, ki fogja ezt pótolni? -
Lefordítva a számokat. Ekkora értékű élelmiszermennyiség nem termett meg az aszály miatt. Ez az élelmiszer nagyon fog hiányozni, főleg ha idén is aszályos évünk lesz, a problémák összeadódhatnak. Ezt az élelmiszermennyiséget valahonnan pótolni kellene. Nem kellene azt, hogy jövőre arról kelljen beszélni, hogy idén az aszálykár elérte az 1500 - 2000 milliárdos szintet, mert az azt jelentené, hogy nagyon komoly problémákkal kell szembenéznünk ott, és akkor.
Nem csak nálunk mentek fel az energia, és a lakhatás költségei. Beszéltem Ausztriába, Németországba, Svédországba szakadt hazánkfiaival, akiket olyan nagyon nem rázott meg, hogy akkor most elszálltak a rezsiköltségek, sokan észre sem vették.Az állam komolyan támogatta a családokat célzott támogatásokkal. Arrafelé a kapitalizmus lényege az, hogy az emberek vásárlóerejét fenn kell tartani, mivel csak akkor tudnak fogyasztani, ha van pénzük – diszkrecionális jövedelmük- a fogyasztásra, mivel fogyasztói társadalmaknak ez a lényege.
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Közben itthon, 2022-től a vállalkozások számára is érezhetően felpörgött az infláció, az MNB folyamatosan elkezdte emelgetni az irányadó kamatot, annak érdekében, hogy az inflációt megfékezze.A jegybanki alapkamat jelenleg 13 %-on áll.
Közben az év elején megkezdődtek a bértárgyalások, a munkavállalók érvényesíteni akarták az infláció hatását, 15- 25 % közötti béremeléseket elvárva. Volt olyan szektor, ahol sikerült látható béremelést elérni, de voltak olyan szektorok, ahol nem igazán lehetett érvényesíteni az elvárt béremelést a munkaadó felé. 2023. március elejére több közgazdász szerint kialakult az ár-bér spirál a nemzetgazdaságban.
Hozzáteszem, ezeket a fizetéseket nem lehet összehasonlítani a nyugati fizetésekkel, mert onnan nézve ez értelmezhetetlen.
Emlékszem, nem olyan rég történt az eset egy Londonhoz közeli kisvárosban:
Egy bevándorló hölgy elhelyezkedett egy konyhán, mosogatóként. Kibérelt egy szobát, és elkezdte a munkát. Három hónap múlva – úgy hogy közben egyszer haza is ment – elment 3 hétre a Maldív – szigetekre nyaralni két hétre a párjával, és az egész utat Ő állta, abból a fizetésből, amit kapott. Tette ezt úgy nem mondott le a szabadnapjain a tervezett programjairól.
Ebből a nettó 700 – 950 EUR havi fizetésekből egyszerűen ki kellene törni, ha nem tudjuk elérni, akkor ránk csukódik közepes fejlettség csapdája.
Sokan érzik, hogy gond van a fizetésekkel. Sok olyan gyártó cég van, ahol a fluktuáció elérte mára a 70 %-ot…..
Teljes foglalkoztatottság
Közben, mára – 2023. március végére – elértük a teljes foglalkoztatottságot a nemzetgazdaságban, azt mondják a szakértők, hogy nincs friss munkaerő tartalék a gazdaságban, így érdemes lenne bevonni olyan inaktív munkavállalói csoportokat is a munka világába, mint a nyugdíjasok, diákok, megváltozott munkaképességű munkavállalók, munkavállalási szándékkal letelepedni akarók. Érdemes egy vetni egy pillantást a Phillips- görbére.
A Phillips- görbe arról mesél, hogy minél közelebb vagyunk a teljes foglalkoztatottsághoz, annál nagyobb az inflációs nyomás a nemzetgazdaságban… /--> Lassabban fog csökkenni az infláció, mint ahogy várjuk? Ööö, remélem nem... /
Élelmiszer, infláció, élelmiszerinfláció
Az idén nyáron a Balaton mellett – lent a parton – egy 5 dkg-os gombóc fagyi 450 – 650 Ft / 5 dkg- os gombóc áron lesz mérve.
Tehát, lemegy a partra apa, anya, meg a két kamasz gyerkőc, és ha jól akarják magukat érezni a strandon, akkor érdemes elvinni csak a strandra minimum 50 000 Ft-ot. Tavaly elég volt még 40 000 Ft egy napra, idén az 50 000 Ft lesz az új 40 000 Ft. /Ez csak a strand, és hol van még a családi nyaralás többi élményének a költsége../
Az élelmiszer infláció elég magas szinteket ért el - akár 50 % felett nőtt az ára -, az ember csak kapkodta a fejét, ha bement egy boltba venni pár dolgot. Németországban, Ausztriában, Angliában, és Svédországban is olcsóbb az élelmiszer, mint itthon. Most kezdik a láncok átárazni a termékeket, mondván, konszolidálódik a piac, olcsóbban jutnak hozzá a termékekhez, így továbbadják az árcsökkentést a végfogyasztónak. Olcsóbbak lesznek az élelmiszerek, de a bázis, ahonnan az árcsökkentés indul, eléggé magas, meglátásom szerint olcsó élelmiszerről nem szabad álmodni.
Lassan a makói hagyma sorsára jut pár tradicionális hazai termőhely, pl. a Kisalföldi bogyósgyümölcs termesztés (málna, eper), szatmári szilvatermesztés, Balaton É-i part, szőlőtermesztés a parti sávban….
Amúgy itthon a bankok decens profitokat tudnak termelni még ezekben a vérzivataros időkben is, a hazai bankok egészségesek, a hazai adósok pedánsan fizetik a hiteleik esedékes törlesztő részleteit.
Ha ránézünk a valóságunkra, akkor kapkodjuk a fejünket, mivel eléggé turbolens időket élünk. Sokak szerint 2019 óta permanens válságban vagyunk, az MNB azt mondja, hogy 2013 – ban meg megúsztunk egy válságot. Huha, eléggé sok az információ! Akkor most miben is vagyunk?
A három részre szakadt ország – fizetésekben-
Magyarország, (Forintban)
Ausztria, Németország, Svájc (Euróban..) -- > Nagy a különbség.... kb. évi 8 400 EUR aránylik a 40 332 EUR-hoz....
Hasonló eltérés mutatkozik az ingatlanárakban is. Ez azt is jelenti, hogy a keleti országrészben valaki elad egy ingatlant, mert a nyugati országrészben kapott munkát, akkor nem kap annyit az ingatlanáért, hogy az ország nyugati felében tudjon venni egyet. Nem tud odaköltözni.
Ez azt is jelenti, hogy egy átlag fiatal nem tud hazaköltözni, bármennyire is szeretne. Azt fogja hozni ez a fajta kapitalizmus, hogy a gyerekek 100 000 Ft alatt nem is fognak nekiállni a fűnyírásnak, mert nem éri meg. Ha el akarnak menni bulizni kicsit a nyáron, - le akarnak menni a partra – az idén nyáron egy fiatal ha „lightosan” bulizni akar a parton, nem fogja betakarni az akciót 50 000 Ft egy este. De akkor tényleg eléggé „lightosra” fog sikerülni az este. Itt tartunk 2023 márciusában.
Persze tegyük hozzá, hogy nagyon nem használnak forintot arrafelé az emberek, csak épp annyira, amennyire szükséges használni a napi megélhetéshez. A fő fizetőeszköz az EUR, GBP, vagy az USD lett, de legfőképp az EUR.
A változás a 1989-es rendszerváltáshoz hasonló most is /vagy nagyon gyorsan lesz/, csak még nincs neve!!
Siófok, 1989
Meglátásom szerint a kor, amiben élünk, az felér a 1989-es rendszerváltással, csak még nem neveztük el!
Olyan, mintha száműzetésbe került volna a racionalitás, és repkednek a számok, de lassan olyan érzésem van, mint gyerekkoromban, 1993- 1994 táján. Akkor a DM – Német márka – volt a fő fizetőeszköz, ma az EUR. És ha ránézek a valóságra, nem nagyon látszik a történet vége, de van néhány pozitív hatás, megy a business as usual.
1989-es változások korszakát a Bokros- csomag zárta le 1995-ben….
Talán van egy különbség az akkori, és a mai viszonyok között. Akkor mindenki akart valamit, és hitte azt, hogy meg tudja valósítani mentek az emberek, csinálták. Ma inkább a kivárást érzékelem a KKV tulajdonosokkal beszélgetve, kivárnak, nem döntenek, ez sem ördögtől való, a kockázatkerülés tradicionális hozzáállás errefelé, de a kérdés az hogy most is bejön a történet?
Szóval minden mozog, minden változásban van, nagyon komoly tulajdoni átrendeződések, felvásárlások, koncentrációk vannak az egyes iparágakban. Úgy gondolom, lassan a szánkra kell venni a „k- betűs szót”: csak suttogva: Kapitalizmus.
Annak idején, amikor a németek jöttek, a 90-es évek elején, és vettek mindent, amit eladtak nekik, azt mondta az egyik befektető vállalkozó, amikor beszéltem vele gyerek fejjel:
- Te, figyelj, mi azt a pénzt, amiből itt vásárolunk, ingyen kaptuk, el fogjuk költeni, és meg tudnánk fizetni a normális árat azért, amit veszünk….
Abban az időben alakultak ki a "német leányvállalatok" alapjai. A hazai KKV rendszer innen ismeri a "német mentalitást"... Érdemes lenne elmenni a forráshoz, és ott megtapasztalni, milyen a "mittelstand" felfogása, hogyan él, hogyan vezeti egy tulajdonos a családi vállalkozását. A "német leányvállalati szint" itthon egyfajta a központban elfogadott üzleti terv végrehajtására, és betartatására irányul, ez a "mittelstand" terméke. Mi általában ebből a nézőpontból ismerjük azt, hogy mi is a "mittelstand": tévesen.
Ezt itthonról, "leányvállalati szintre kiképezve megérteni" nagyon korlátozottan lehet. Ahhoz ott kellene élni, és olyan helyeken élni, ezt az életstílust, ahol ezt az életstílust átérzi az ember.
Akkor úgy fogtuk fel a kapitalizmust, hogy minden eladó, minden szabad, és 5 év múlva itt lesz Ausztria. /Ebben volt is valami, mivel akkor olyan 65 %-ra voltunk az osztrák fejlettségi szinttől, ez mára szelíd 25- 35 %-ra csökkent.. De ma is azt mondjuk, 10 év múlva itt lesz Ausztria – A portfolió szerint ez sajnos szelíd álom, 2035-re sem lesz itt Ausztria. -
1989: A példa: Németország, az ottani kapitalizmus.
Szóval 1989-ben volt egy elképzelésünk a kapitalizmusról, nagyon sokan úgy gondoltuk, hogy pár év, és itt német, vagy osztrák szintű gazdagság lesz, mivel majd megtanuljuk tőlük, hogyan is megy ez a kapitalizmus, ámbátor nagyon sok céget vettek meg, egyre-másra nőttek ki a földből a vegyesvállalatok, meg a német tulajdonú gyárak. Eltelt pár és rá kellett jönnünk, hogy ebből nem lett se Németország, se Ausztria, sőt csak gondjaink lettek, mert akik Németországot, vagy Ausztriát akartak a saját életükben, azok elmentek Németországba, és Ausztriába, és megtapasztalják a helyszínen, főleg tették ezt az EU csatlakozás után…
Na most, olyan, hogy „német kapitalizmus”, na olyan az nincs!
Tehát egy szövetségi köztársaságról beszélünk, ahol az egyes tagköztársaságoknak saját kormányai vannak, saját miniszterelnökkel, és pénzügyminiszterrel pl. Nagyon nehéz ezt átlátni, mert ha megy az ember az A3-as autópályán, nem nagyon érzékeli azt, hogy átmenne egy-egy államhatáron, pedig igen. Ezért az egyes tagköztársaságokban a kapitalizmus felfogás eltérhet, és el is tér. Ezt akkor érzékeli az ember, ha elég időt tölt el egyes helyeken, mivel csak az ott eltöltött idő után jönnek vele szembe a finom, de mégis markáns eltérések. Így más az élet a Bajorországban, az ottani kapitalizmusban, vagy NRW- ben (Észak –Rajna – Vesztfália)az ottani kapitalizmusban, mivel mindkét ország vezetésének határozott elképzelése van arról, hogy milyen a kapitalizmus náluk, ennek a szövetségi kormányban, Berlinben hangot is adnak.
Jól ismerem, hogy milyen a kapitalizmus Bajoroszágban, NRW- ben (Észak- Rajna- Vesztfália), vagy UK-ban. Ég és föld a különbség az egyes kapitalizmus felfogások között.
A „német piacgazdaság” az nem „kapitalizmus”
Ludwig Erhard
Ebből még nagyobb félreértések vannak, mivel sokan azt gondolják, hogy a kapitalizmus = piacgazdaság, német módra. Na ez sincs így, erről írtam egy cikket:
Tehát eléggé katyvasz van a fejünkben ezzel a kapitalizmus témával kapcsolatban.
Például, a kapitalizmus, és a németek által a háború után megvalósított piacgazdaság az nem ugyanaz! Az ottani kapitalizmus felfogás adta az alapot, és erre az alapra építették fel a szociális piacgazdaságot. Ezt láttuk a TV-ben, amikor aDerricket, vagy a Klinikát – Die Schwarzwaldklinik -, vagy aGuldenburgok Örökségét, vagy az Öreg, vagy a Tetthely –Tatort – sorozatokat néztük a TV-ben.
Na, olyan kapitalizmust akartunk, azt gondoltuk, hogy 1994-re eléjük ezt a szintet, amit ott látunk. Na da nem értük el… Sajnos ma sem értük el azt a szintet.
A kérdése az, hogy a hazai KKV rendszer és a„német mittelstand” között lehetne- vonni bármilyen párhuzamot? A tapasztalataim azt mutatják, hogy csíráiban megvannak ezek a képességek hazai KKV rendszerben, na de van egy kis gond. A hazai KKV rendszer még csak nagyon kevés ideje tanulja azt, hogy hogyan is működik a „német” mittelstand. Amit én megtapasztaltam, hogy a „német mittelstand” állandóan innovatív ötleteken gondolkodnak, cégvezetők sörözés közben. Pl. ha kitalálnak valami jót, - legyen az egy új termék, vagy eljárás innováció – akkor azt a lehető leggyorsabban szeretnék letesztelni, látni szeretnék hogyan is működik a dolog, először náluk. Ha a teszt sikerül, akkor elkezdenek gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne belőle piacképes terméket, vagy szolgáltatást csinálni belőle. Ez már inkább körzeti szint. Egy egyszerűbb innováció tesztelése, és termékké formálása nem éveket vesz igénybe, nem kenegetik, menedzselik a témát évekig, hanem a lehető leggyorsabban, - hónapok alatt - megvalósítják.
Szóval ezt kell megnézni, hogy ezzel a történettel hogyan termelnek pénzt, pl. exportképes termékrendszert hogyan állítanak gyártási rendszerbe.
Szóval még katyvasz van a fejünkben a kapitalizmus fogalmával kapcsolatban, rendet kellene a témában tenni.
Az eddigiek alapján azt látjuk, hogy minden rossz összeállt ahhoz, hogy a válságjelenségek együtt fejtsék ki hatásukat az elkövetkezendő évben, most, már 2023-ban is, de legfőképp 2024-ben. Ezt el kellene kerülni.
Újra kell tervezni a teljes élelmiszergazdasági rendszert, úgy, hogy a szereplők akarjanak részt venni a megvalósításban.
A rendszert hatékonyra kell tervezni úgy, hogy nyugat európai szinten látható fizetések is megjelenjenek a rendszerben.
Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Az élelmiszeripar fejlesztését el kell felejteni, már nem divat Európában 50 éve.
Élelmiszergazdaságot kell építeni, tégláról téglára, eléggé komoly munkával, tudva azt, hogy az egész világ élelmiszerellátása egy dinamikus rendszert alkot, amelynek működése dinamikus egyensúlyban van a környezettel. Másképp fogalmazva, az élelmiszergazdaság és a természeti környezet ezek után nem választhatóak el egymástól. Nem létezhet az egyik a másik nélkül. Ha így tekintünk az egész élelmiszergazdasági ellátásra, akkor nagyon komoly innovációs tér nyílik meg, és nagyon sok elvégzendő feladat fogalmazódik meg. Az EU úgy gondolja, hogy ebbe az irányba viszi a folyamatokat.
Ha nem így fogjuk fel a témát, akkor nem lehet fenntartható módon növelni a kibocsátásokat, nem lehet visszahozni az elveszett brandeket, legyen az a Makói Hagyma, a "Zirci Krumpli", vagy bármilyen más növény. Ha nem lesz alapanyag, akkor nem lesz hatékony lokális élelmiszergazdaság sem.
Ehhez semmi más nem kell, csak azt, hogy benne vagyunk egy paradigmaváltás közepében, meg kellene érteni azt, hogy mi zajlik körülöttünk. A Lecsómérnök Gazdasági Blogja azért is jött létre, hogy segítsen megtalálni a jó válaszokat.
Ha nem fogjuk megérteni, és nem változunk, valós a veszély arra, hogy ránk záródhat a közepes fejlettség csapdája. Ezt el kell kerülni!
" A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy még csak föl se nézett, amikor a kis herceg megérkezett.
- Jó napot! - mondta a kis herceg. - Uraságodnak kialudt a cigarettája.
- Három meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.
- Ötszázmillió micsoda?
- Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé... már nem is tudom... Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, én nem fecsérlem léhaságokra az időmet! Kettő meg öt, az hét...
- Ötszázmillió micsoda? - ismételte a kis herceg, mert ha egyszer egy kérdést föltett, nem tágított tőle többé.
Az üzletember fölkapta a fejét.
- Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak háromszor zavartak. Először huszonkét éve egy cserebogár; isten tudja, honnét pottyant ide. Iszonyatos zajt csapott, úgyhogy négy hibát is ejtettem a számadásomban. Másodszor tizenegy esztendeje köszvényrohamot kaptam. Keveset mozgok, nincs időm lófrálni; én komoly ember vagyok. Harmadszor pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió...
- Micsoda?
Az üzletember látta: semmi reménye rá, hogy békén hagyják."
Reggel frissen, telve energiával ébredtem. Az előző napon végzett munka a Műanyag Lebontó Üzemben, a kiadós séta, és a jó minőségű, ízletes étkezések meghozzák gyümölcsüket. Meg is hozták, mert már kopogtattak is az ajtómon, egy kedves, mosolygós hölgy lépett a szobába, meggyes almalevet kínálva.
Bemutatkozott.
- Rita vagyok, Zsigmond párja. Ma estére szeretnénk Önt vendégül látni.
Köszönettel vettem a csodálatos zamatú reggeli gyümölcslevet, és a kedves meghívást.
- Kedves Ferenc, mielőtt elfogyasztaná reggeli kávéját, vagy az egyre jobban divatba jövő kakaóját, mindig igyon egy jó pohár friss vizet.
- A mai vizek, amelyek a csapból folynak, már garantáltan vegyszermentesek, nincs bennük szikrányi maradéka sem bármiféle Bécsben „kipisilt” gyógyszernek. De a gyümölcslé is jó megoldás a reggeli szomjúságra. Hisz éjszaka 6-8 órán keresztül nem fogyaszt folyadékot, ellenben kilélegez rengeteg vizet. Illetve más módon is megszabadul vizkészletének, egy részétől. De mielőtt még a gyümölcslevet elfogyasztaná, vagy a pohár vizét meginná, öblögesse ki száját alaposan egy korty vízzel. Szabaduljon meg az éjszaka szájában felgyülemlő toxikus anyagoktól.
- Sajnos, kortynyi kumiszt nem tudok ajánlani, hogy azzal öblögessen és esetleg az első kortyot az áldozati tűzbe köpje, hogy a napja sikeres legyen!
- Végezzen néhány testgyakorlatot, lélegezzen nagyokat. Lélekben készüljön fel a napra. Kapcsolja be a reggeli néhány perces gyakorlatához a „Friss levegő generátort”. Egy óra múlva találkozunk az étkezőben, addig tisztelettel kérem, mindennel készüljön el. Zsigmond azt tervezi mára, hogy megnéznek további városszéli termelő cégeket, valószínűleg ismét beállnak valahová segíteni.
- Viszont látásra a reggelinél. Tiszta ruhákat abban a fehér szekrényben talál.
Az egy óra hamar elrepült. Még számban éreztem a csodálatos reggeli gyümölcslé ízét. Mint később megtudtam, nem csak alma és meggy leveket tartalmazott, de néhány fűszernövényből kivont antioxidáns italt is. El is határoztam, hogy ezt az egészségvédő reggeli gyakorlatot 2023-ban is elvégzem. Bár bevallom, egyre kevésbé vágytam, hogy a 2023-as korban éljek újra. Mégis csak kedves jó országomban élnék most is, kitanulnám amire alkalmasnak vélnek a Mesterséges Intelligenciák.(AI). Persze tudom, hogy ez nem teljesülhet, s valószínűleg kapok egy üzenetet, amelyet továbbítanom kell.
A reggeli a szokásos étteremben fogyasztottuk el. Svédasztalos kínálat, hagyományos, és számomra egzotikus ételekből. A mai reggel a fermentált ételeknek volt szánva. Míg 2023-ban csupán inkább divatos, mint általánosan fogyasztott ételek voltak a különféle fermentált, erjesztett ételek, - nyersen vagy tovább feldolgozva -, Zsigmond már bőségesen kínálta őket. Az egyik tálban klasszikus savanyú káposztát találtam, egy másik tálban hamisítatlan kimchi illatozott.
Kimchi
Végre megláttam a miso pasztát is, melyről már halogattam, de nem próbáltam kóstolni. Felfedeztem a jó féle fekete babból készült tempehet is, a különleges gombafonalak által körbefont főtt bab szeleteket. Enyhén kisütve kókusz olajban kínálták magukat.
miso
És italként ma a kávéhoz is, kakaóhoz is, de magában is többféle magtej volt. Elolvastam a feliratokat: máktej, mandulatej rizzsel, rizses zabtej, kókusztej. Én egy bögrényi illatos kakaó sziruppal ízesített kókusztejjel öblítettem le a kitűnő reggeli falatokat.
Mire végeztem, s épp hátradőltem volna kényelmes székemben, megjelent Zsigmond.
Ő is mosolygott.
- Hogy lehet az, hogy mindenkiből sugárzik a jókedv, elégedettség, a biztonság? Bezzeg az én koromban az emberek szája lefelé görbül. Mert vagy dühösek a kormányra, vagy arra, aki a kormányra dühös. Valakinek elromlott a hűtője, de nem kap szerelőt, újat kell vennie. Mások nem tudnak hozzájutni felírt gyógyszerükhöz, mert hiánycikk. Mások gondterheltek, mert nincs elég pénzük, míg sokan azon rágódnak, hogy hegynyi pénzük vajon kitart-e az idők végezetéig?
- Nem ismerik a jó hírű Diogenészről szóló kis anekdotát. A nagy értékű dolgokat potom pénzért megveheted– mondta –, az értéktelent meg drágán. Egy szobrot háromezer drahmáért kapsz, egy mérő árpalisztet meg két rézgarasért.
- Mert bizony, minden lítium akkumulátornál többet ért volna az elfoglalt területen megtermelt jóféle hajdúsági borsó, káposzta...
- Nos, Ferenc, Neked nagyon sok mondandóm van még. Jól sejted, itt, a mi korunkban nem maradhatsz.
- De vidd el a benyomásaidat, új gondolataidat!
- Mert nem azon kell siránkozni, hogy mennyi ideje van még hátra az ember földi életének, hanem tenni kell érte! Az elmúlt 10 évben nem előre kellett ismét állítani egy vagy több perccel a végső pusztulást mutató képletes órán a mutatót, hanem a közös erőfeszítéseknek köszönhetően megállítottuk a hanyatlást, sőt némileg javult is a helyzet.
- De ehhez, ismétlem magam újra és újra, a politikusmentes társadalom és a Mesterséges Intelligenciák (AI) hathatós összefogása kellett. Teremtőnk gyarlónak teremté az embert. Még legjobbjaink sem tudnának magukban ellenállni a pénz, előnyök, hatalom csábításának. Ez mindig is így volt a történelmünk során, már talán az első varázsló is egy őserdő mélyén egy vezetésre alkalmatlan társát támogatta a hatalom felé vezető úton.
- Nos, itt az idő, menjünk. Egy fél óra múlva indulunk, addig szedje magát rendbe. Ma egy napelemes gyomláló robotokat gyártó üzembe látogatunk, kicsit besegítünk, s délben egy érdekes versenyen veszünk részt.
Az utunk a már megszokott kötött pályás elektromos autóban nem kínált új látványosságot. Végig hajtottunk a régi kőrúton, át a még mindig funkcionáló Margit hídon. Ám egyszer csak a régi Moszkva Tér felé a kanyarban, emlékeim szerint egy mozi volt ott gyermekkoromban, érdekes feliratot láttam. EPSOM KÚRA.
- Mi ez, Zsigmond?
- Része az országos egészség megőrző programnak. Az Epsom só tulajdonképpen magnézium szulfát, amely kádnyi meleg vízben van feloldva. Mivel a magnézium kitűnően felszívódik a bőrön keresztül, egy 20 perces kúra néhány napra szinte a teljes magnézium szükségletünket fedezi.
epsom
- Én is járok áztatni magam. De van egyszerűsített változat is. Egy-egy lavórnyi magnézium szulfátos vízben lehet lábat áztatni. Mérgező anyagokat old ki a szervezetből, segít magnéziummal feltöltődni,gyulladásos lábakat, visszeres lábak fájdalmát csökkenti. És nem utolsó sorban az emberek egymás között, áztatás alatt megbeszélik a világ dolgait. Tanácsokat adnak egymásnak, felfedik, hogy hol lehet jobb ízű zöldséget bevásárolni például.
- Micsoda startup lehetőség!!! Én még bizonnyal liofilizált gyümölcsökkel ízesített müzli szeletekkel is színesíteném az áztatás élményét.
- Igen, ezt már meg is valósítottuk, tucatnyi féle szeletet lehet kapni, amelyek mind az „Egészséges nasi” név alatt futnak. Nagyon népszerűek.
-De, ugye rovardarálék nincs bennük ?
- Ó kedves Ferenc, hoztad magaddal a múltunkat. Talán van rovaros szelet is, de hiába rémisztgetett minket a kormány annak idején, hogy az Unió rovart akar velünk megetetni. Nem volt igaz a hír. Ha vicces akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a rovaros szelet szárnyakat ad.
A régi Moszkva Téren átszálltunk egy elektromos tömegközlekedési járműre. Csak úgy suhantak az elmúlt 30 év alatt megújult utcák képei. Sorra tűntek fel az Iroda házakból kialakított termesztő házak. Teljesen megvalósult az a program, hogy a kertészeti termékek előállítását a városba kell vinni. Zsigmond elmondása szerint néhány lapos tetőn virágos kert van s néhány méh kaptárt is működtetnek a ház lakói.
Alig negyed órás suhanás után kiszálltunk az elektromos járművünkből. Néhány perces gyaloglásunk alatt elhaladtunk egy kisebb tábla hatalmas fűtenger mellett.
- Hát ez a fű hogy kerül ide ?
- Ez népszerű nevén a szudáni fű. Rendkívül hasznos növény. Mind az ipar használja cellulóz forrásként, állati takarmánynak kitűnő és nem utolsó sorban mulcsoló anyag a kertészetekben. Amott a túloldalon pedig virágzó édesburgonya táblát látsz. Nagyon bejött a melegedő klímában, s a hagyományos burgonya mellett népélelmezési cikk lett. Úgy hallottam Rita párom meghívott vacsorára családi körben. Elárulom, hogy többek között édesburgonya chips is lesz, ami az egyik kedvencem. Hátha még a lila fajtából is készít valamit a sárga színű chipsek mellé.
- Nos, megérkeztünk. Ez az üzem „ Országos kapáló robot hálózat” napelemekkel működő önjáró robotokat szerel össze. A robotok kicsiny gomba alakúak, a talaj felszíni piciny gyomjait rotálják ki.
- Rotációs mélységük beállítható, fél és 3 cm között dolgoznak. Tulajdonképpen hektáronként néhány robot járja a sorokat és sorközöket, feleslegessé téve mindenféle gyomirtó munkát. A talaj felszíni rotálásával a talaj nedvesség tartalmát is megőrzik. Beállított kapálási mélységük nem zavarja a gyökérzónában szivárgó öntözővíz vezetékeit. Amúgy a talajba bőven van bedolgozva faszén por, nedvességet megkötő keményítő granulátum. Ahogy a növénykék növekednek a mulcsuzás még hozzájárul a sikeres szabadföldi termesztéshez.
Belépünk az üzem területére. Nagyon érdekes a felépítése a csarnoknak. Egy részen a régi és használt kapáló robotok szétszerelése történik. Itt célszerszámokkal a viszonylag egyszerű felépítésű robot gombákat szedik szét darabjaikra. Egy-robot élettartama legfeljebb egy év, de darabjainak többségét vissza tudják építeni egy új konstrukcióba. Mindent megjavítani, mindent megújítani. Minél kevesebb legyen a hulladék. De ezt az elvet követik minden gépnél, a háztartásokat is beleértve. Nem új dolog ez, a szociban, emlékszem, működött a GELKA és más javító szolgáltatások.
Itt egy fő soron robotok végzik az új egységek összeszerelését. Hatékonyan, kiváló minőségben. De fel van állítva egy mellék szalag a városból idelátogató embereknek, akik némi bónuszért cserébe néhány órát dolgoznak.
Ők a szétszerelt robot alkatrészek tisztogatásával és újra összeállításával foglalkoznak. Zsigmonddal az új napelem borításokat rögzítettük a robot domború tetején, majd kötöttük be az elektromos csatlakozókat a kis géptestbe.
Érdekesnek találtam, hogy a kézi munkára szánt szalag mellett sokan dolgoztak. Szorgalmasan és odaadással. Ez számomra nagyon meglepő volt, mert 2023 Magyarországán a hasznos alkotó munkának vajmi kevés a respektusa.
A szétszerelőktől folyamatosan érkeztek a használható alkatrészek, s az összeszerelőnél mindenki belátása szerint vételezett új alkatrészt, ha szükség volt rá.
Zsigmond üdvözölte néhány régi ismerősét, éttermében sokan fordulnak meg.
Néhány órai kellemes munka után lefürödtünk, s az üzem vezetése könnyű ebéddel kínált. Mivel a mai nap a fermentált, savanyított ételek napja szerte az országban, mi kellemes ízű savanyú káposzta, gomba és kolbászból álló levest ettünk. Ezt a levest a múltban hagyott párom ismertette meg velem, sátoraljaújhelyi szülőhelyén a karácsonyi menü része. De most Karácsony nélkül is nagyon jól esett.
Kvasz -Riga, 1977 -
Megittunk egy jó pohár hideg kvaszt. Hogy ez mennyire finom volt.
Gimnazista koromból ismerős az íz, amikor Szovjetunióbeli osztály kirándulásunk során Moszkva utcáiban gyakran álltunk meg a kvaszos tartály mellett, ahol néhány kopejkáért csapolták a jóféle hlebnij kvaszt. Merthogy a kvasz rozskenyérből készül erjesztéssel. Amit kaptunk, az a legízletesebb negyedik napos erjesztésből származik.
És ezzel még nem ért véget a gyári program. Minden dolgozó kiválaszthatott egy frissen összeszerelt robotot és a kialakított tanpályán versenyeztettük őket a joystick segítségével. Nagyon izgalmas volt.
A verseny után útnak indultunk hazafelé. Még jó ideig sétáltunk, betekintettünk egy pince üvegházba. Ezek régi találmányok, félig vagy még jobban földbe süllyesztett termelő területek. Energetikailag nagyon jók, mert nyáron a melegtől nyújt védelmet a talajba süllyesztés, télen a hideg ellen véd. Közben pedig természetes és mesterséges megvilágítással több termelési ciklusban hatékonyan lehet zöldség féléket előállítani. Ahová benéztünk éppen gyömbért takarítottak be a robotok és az őket kisegítő állandó vagy alkalmi dolgozók.
- A gyömbér fontos egészség megőrző termék. Mára szinte ki sem maradhat a napi diétánkból.
Odébb egy hasonló kialakítású pincében gombát termeltek. Zsigmond is vásárol tőlük a konyhája számára.
Ahogy sétáltunk és nézelődtünk, az a véleményem alakult ki, hogy amit látok, az mennyország az 2023-as év Magyarországához képest.
Hogy lehet, hogy ily rövid idő alatt ekkora eredményeket értetek el ?
- Kedves Ferenc, sokadszor mondom el, nincsenek politikusok. Velük megszűnt a korrupció, az önös érdekek közpénzből való finanszírozása. Tudom, nehéz ezt elhinni, de tény. A Mesterséges Intelligencia (AI) minden pillanatban információkat gyűjt be a világ minden tájáról. Azokat értékeli és alakítja ki a gazdaságunkat támogató ajánlásokat.
Mert ugyan 2022 év vége felé lett nyilvános, pillanatok alatt százmillió felhasználója lett. De ezzel együtt megjelentek a visszaélésre alkalmas kérdések is. Tehát, mint annyi más dologban is, a jó nem tud maradéktalanul érvényesülni. Tömegével fordult elő, hogy diákok írattak meg kiváló dolgozatokat az AI- vel, miközben maguk híján voltak a tudásnak. Most hogy áll a helyzet?
-Már nincs szükségük az egyetemistáknak a diplomamunkájuk hamisítására. A hallgatókat nagyon magas színvonalon valós tudással vértezi fel a hazai oktatói kar az AI segítségével.
Pénzügyi, ügyviteli csalásokat pedig az ezen a területen szoros ellenőrzés kiszűri. Az igazság szolgáltatásra egyre kisebb szükség van. Nagyon régen szent volt a szóbeli megállapodás. Aztán már ügyvédek intézték a tulajdon átírását, mégis tömeges lett a csalás. Ma ismét a bizalom került előtérbe. Bármely tulajdoni, státuszbeli változást az AI ellenőriz, s rövid idő alatt iktatja, jóváhagyja. Nagyon kevés a visszautasítás.
Nem tudnak megrövidíteni időseket, szellemileg korlátozott személyeket. A szellemi és anyagi tulajdonok elleni támadást pedig percek alatt leleplezi az AI. Gyorsan meghozza a döntést az esetleges büntetésről is. Nincsenek több évig húzódó perek.
-Mi történt az okos telefonokkal? A húszas években olyannyira elterjedt a fiatalok körében, hogy már óvodásoknak is volt telefonjuk. Vagy életerős lányok egy megállóban nem a várakozó fiúkat lesték és fordítva is, hanem elmélyülten olvasgattak nagyrészt felesleges híreket. Hírértékű volt, hogy én most állok a megállóban, most egy kék autó megy el előttem stb.
- Nos, okostelefonja most is van majd mindenkinek. Ezek adnak hírt a pillanatnyi egészségi állapotokról, telefonálni lehet velük, tudományos információk hívhatóak le stb. Azonban, megszűnt az agymosó hírecskék tömege.
- Nem érzitek azt, hogy ellenőriznek Benneteket? Hogy ez is egyfajta diktatúra?
- Nem, végtelenül segítőkész az AI. Nem avatkozik az életünkbe. Ajánlásokat tesz. Munkahelyi ügyekben is tesz ajánlásokat a vezetőknek, hogy a leghasznosabban tudjanak termelni. Segít társakat találni, ajánlásokat tesz esti, hétvégi programokra. Javasolja, hogy megfázás esetén mit egyél, igyál, hogyan tudod magad kikúrálni.
- Nagyon régen egy üzemi karbantartó munkásra azt mondták, akkor végzi jól a munkáját, ha sok szabad ideje van. Mert akkor jók a gépek, termelni tudnak. Ma az orvosokra mondjuk azt, hogy addig jó, amíg sok idejük van, mert kevés a beteg.
- Eléggé sajnálatos, hogy évezredeken keresztül az ember nem volt képes hosszabb időn keresztül békésen, hasznosan élni. Mindig háborúzott, a legkülönfélébb indokokkal. Elgondolni is nehéz, hogy csak az elmúlt 100 évben mekkora mennyiségű hasznos eszközt pocsékoltak el háborús célokra.
- Valószínűleg elvárja teremtőnk, hogy állítsuk helyre a 20-as évekig elrontott Föld klímáját, növényi és állati faunáját. És bizony több háborúnyi anyagi eszközt vagyunk kénytelenek a századok alatt okozott károk helyreállítására.
- Kedves Ferenc! Még beugrunk ebbe az üzletbe, ahol Kázmér macskánk részére vásárolok „személyre” szabott macskaeledelt, mert ez is lehetséges már. Az állatok a közvetlen környezetünkben és a vadon élők is megbecsült része az életünknek. Ismét növekvőben van a kis híján kipusztult rovarok száma.
- Ismét vannak beporzók, van zümmögés a tavaszi levegőben, madárcsicsergés. Helyre állítjuk az erdőket, helyre a vízi élőhelyeket.
- Kisepertük a politikusokat, ismét közös tulajdonba kerültek a mindannyiunk javát szolgáló természeti értékek. A Fertő tavat ismét nádas szegélyezi, kitűnő horgász hely, pihenő terület lett.
- Erről konkrétan tudok, hisz a közelében lakunk. Micsoda pusztítást vitt végbe az önös érdek!
- Kedves Ferenc. Most egyedül utazol a szállásodra, nekem még egy kis látogatásom van egy idősek otthonában. Néhány barátom él ott igen jó körülmények között, de azért jól esik nekik is, nekem is a nosztalgiázás.
Este a vacsoránál találkozunk.
Addig is kicsit gondolkodjál el az Óz a csodák csodája történeten. Mi lehetett az oka annak, hogy Óz, az egyszerű ember boldog országot tudott létrehozni? Dúdolgasd magadban a Dorothy szivárvány dalát.
Időszámításunk után 1970, Balatonfüred, „Borforgalmi”, Magyarország.
1 kg megtermelt borszőlő átvételi ára: 5.03 Ft.
1 gombóc fagyi – 5 dkg-os gombóc - a legjobb cukrászdában: 1 Ft.
Akkoriban nem létezett ÁFA.
Időszámításunk után 2020-as évek, Balatonfüred, Magyarország.
1 kg megtermelt borszőlő átvételi ára nettó: 78 -130 Ft --- > legyen 100 Ft
1 gombóc fagyi – 5 dkg-os gombóc – a legjobb cukrászdában: bruttó 340 Ft (nettó: 323.80 Ft+ 5% ÁFA: 16.19 Ft= 339. 99 Ft)
A fagyit helyben fogyasztottuk el (2020-ban), így az akkori ÁFA törvény szerint a bruttó ár 5 % -os ÁFÁ-t tartalmaz, ha tölcsérben kértük volna, és elvisszük, akkor a bruttó ár 27% ÁFÁ-t tartalmaz.
1970: 5.03 Ft : 1 Ft (5 aránylik a 1 –hez)
1 kg megtermelt borszőlő árán lehetett venni 5 gombóc jó fagyit.
19 600 Kg osztva 3 250 kg / ha = 6. 03 ha. Elméletileg 6. 03 ha termésmennyiségét kellett leszüretelni, és eladni, és lehetett menni megvenni a kor X 7-es BMW-jét. NA de akkor nem lehetett magánkézben 6. 03 ha szőlő, mégis az emberek erőt, és időt nem kímélve háztájiban termelték a szőlőt, mert megérte úgy is.
2020: 100 Ft : 323.80 Ft (micimackó matematikával nézve az arányt: 1 aránylik a 3 –hoz)
Azaz 36. 60 ha-on kellett megtermelni 2020 körül az átlagtermést ha-ként, és már mehettünk is megvenni az alapáras X 7-est. Ez hatszoros szorzó, de visszafelé.
Persze, ezt majd elfelejtettem: A szőlő termőterülete 1970- ben: 229 700 ha 2020-ban: 62 400 ha --- > Ez azt jelenti, hogy 2020-ban az 1970-es szőlő termőterület 27. 16 %-át műveljük.
Más szavakkal, azt jelenti, hogy 50 év alatt az ország elvesztette a szőlő termőterületeinek 72. 84 %-át, csúnyán mondva a kétharmadát. Nagyon nem jön ki az X 7- es.
Hogyan jönne ki az X 7-es 2020-ban, ha csak ugyanazt akarjuk elérni, mint 1970-ben: 6.03 ha terméséből akarunk venni egy alap X 7-est:
36. 06 ha osztva 6.03 ha = 5. 98 arány --- > A szőlő átvételi árát meg kell növelni a 5. 98 – szeresére, ami:
100 Ft x 5. 98 = 5 98 Ft / kg. / átvételi ár
Ellenőrzés: 29 543 280 Ft / 5 98 Ft = 49 403. 47 Kg
49 403. 47 kg osztva -2018-as termésátlag - 80 70 kg / ha = 6. 121 ha.
Fogadjuk el ezt a számot.
Tehát 2020-ban egy átlag borszőlő felvásárlási árának 598 / kg – 800 Ft / kg- nak kellene lennie, úgy, hogy a termőterület az 1970-esnek a 27.16 %-a.
Ez semmi mást nem jelent, csak azt, hogy egyszerűen el fog tűnni egyes helyeken kizárólag a szőlőtermelés, mert nem éri meg csak szőlőt termelni. Ez a folyamat megfigyelhető a Balaton mellett, az É-i parton, ahol a parti sávban nincs termőszőlő – sajnos, már nem is lesz –
Nem éri meg csak szőlőt termelni. Régen megérte csak szőlőt termelni. Ha a hatszorosára emelkednének a felvásárlási árak, akkor természetesen megérné csak szőlőt termelni. Az, hogy egy borászatot érdemes-e fenntartani, vagy érdemes-e borászatba fektetni, az egy másik poszt témája lehetne.
Tehát csak szőlőt termelni nem érdemes a számok szerint, mert vagy kijön a matek – állami támogatással- valamilyen minimális pluszra, vagy nem. Egy biztos, a borászatok elveszítik termelő partnereiket, és valahogy pótolni kellene saját telepítéssel a kiesett mennyiségeket. Telepítenek is serényen, de több terület esik ki, mint amennyit telepítenek. A jobb területek kiesnek, melyeket nem biztos, hogy hasonló jó területtel lehet pótolni. Szóval a számok szerint zsugorodik a termőterület, de jó borokat termelünk.
Tehát az arány hat az egyhez, 1970-ben, és egy a „háromhoz” 2022-ben.
Ez azt jelenti, hogy 2022-ben 83.34 %-al rosszabb szőlőt termelni, mint 1970-ben…. Azaz egy szőlőtermelő munkája 2022-ben az 1970-es munka egy hatodát éri a számok szerint.
Ez a trend általában minden kertészeti kultúránál megfigyelhető, pl. hazánkban meg fog szűnni a hagymatermelés Makó környékén írja ez a cikk.
Erről az arányról egy vicc jut az eszembe, amikor az unoka kérdezi a 80 éves nagypapát:
- Nagypapa, mi az az átlag?
- Az átlag az kis unokám, hogy én vagyok 80 éves, te vagy 6 éves.
- Ketten együtt 86 évesek vagyunk. A kettőnk életkorának átlaga: 86 / 2 = 43 év.
- 43 év a legszebb férfikor. Na de a lányokhoz te sem mész még, én meg már nem megyek :)
- Na, ez az átlag kis unokám.
Ennyi bevezető után kanyarodjunk vissza oda, hogy miért is drága a hazai élelmiszer, és miért is magas az élelmiszer infláció.
Mi kellene ahhoz, hogy olcsó legyen az élelmiszer helyben, vagy hogy valami esély legyen ara, hogy olcsóbb legyen az élelmiszer lokálisan?
Kicsit körbejárjuk ezt a témát, hogy hogyan is néz ki ez a történet 2023-ban, a következő posztban, és belemegyünk kicsit mélyebben is abba, hogy miért is nem lesz olcsóbb az élelmiszer rövidtávon..
Utunkat még kicsit később folytatjuk. Zsigmond rendelt egy-egy pohár algatejet. Én citrus ízzel, Zsigmond gránátalma ízzel fogyasztotta.
Ebédünk szinte ideálisnak tekinthető. Az 2050-es évekre már szinte szabállyá változott egy fajta szintézise a keleti étkezési kultúrának és a nyugati felfogásnak. No, nem kínai sült tésztára gondolok, hanem az elvekre.
Ne csak jól étkezz, de az legyen egészséges. Ez nem újdonság, csupán a század első évtizedeiben elfeledkeztek róla az emberek. Ma kevesebbet főznek otthon az emberek, de a számtalan éttermi lehetőségek miatt mindenütt betartják az ajánlott összetételt.
- Ízlett az ebéd, Ferenc ?
- Igen, nagyon jó volt. A leves olyan, amilyet Nagymamám készített. Néha háromszor is vettem belőle. S a hozzá szervírozott kenyér !!! Mennyei volt. A kis kolbászok a bablevesben valódiak voltak?
- Talán igen. De hidd el, hogy a helyben fejlesztett kolbász íze semmiben nem tér el a valóditól. Sőt!
- Pincér, legyen szíves hozzon egy „Étkezési elvek” nyomtatványt a barátomnak.
Rendkívül csinos hölgy tette le elém a kis nyomtatványt, udvariasan mosolyogva.
- Te, Zsigmond. Ez a hölgy valódi vagy valamilyen robot?
-A kérdés jogos.
Az elmúlt néhány évben már nem ajánlott az „élethű” robotok alkalmazása. Megtévesztő és embertelen, hogy egy géppel kell társalogni. Szépen áll vissza a világ a normális kerékvágásba. Sok helyen még szükség lehet a digitális alkalmazásra, mint az igazságügyben, ahol a Mesterséges Intelligencia mérlegeli a megtörtént eseteket, pillanatokon belül összeveti több millió megtörtént esettel. Nagyon igazságosan alkalmazza a büntetési tételeket, enyhítéseket ajánl. Nálunk a büntetés nem deres vagy várbörtön, hanem felügyelet mellett elvégzendő munka! Ahogy erről szó volt a munka, légyen az szellemi vagy fizikai munka, az alapja a létünknek. Ahogy talán ti is tanultátok a múlt század hetvenes éveiben : A munka teszi az embert emberré…!? S adhat értelmet, az emberit életnek – mondja az írás!
No, persze kezdetben nagyon sokan nem így gondolták. Az ember fejlődése során igen rafinált módokat eszelt ki, hogy más munkájából éljen jobban.
- Netán a politikusokra is gondol Zsigmond mester?
- Nem én mondtam. Például Pál apostolnak is volt tisztes kézműves foglalkozása amellett, hogy tanított, terjesztette a hitet. Ponyvakészítőként kereste megélhetését.
- Nos, pillantsunk csak bele az étkezési ajánlásokba.
Hogyan étkezz, ajánlások, elvek
Integrált táplálkozás szerinti étkezés
… háromszori étkezés – az étkezések között ne együnk, nassoljunk (reggeli a legfontosabb, nem szabad kihagyni!!!)
… a reggelit 7 és 11 óra között fogyasszuk el
… az utolsó étkezés és a reggeli között 12 – 16 óra teljen el
… az ideális tányér: ½ zöldség (hőkezelt) gyümölcs, ¼ fehérje, ¼ szénhidrát
--> étkezésenként kb. 200 g zöldség & gyümölcs összesen naponta kb. 600 g
--> fehérje legértékesebb növényi forrásból (hüvelyesek: lencse, csicseriborsó, bab, borsó) - de fő a változatosság!
A LEGFONTOSABB: 0,8-1 x testsúlykg pld. 70 kg --> 56-70 g fehérje naponta 3 étkezésre elosztva
-->főtt gabonák elsősorban: köles, hajdina, quinoa, amarant, zab(pehely) Árpa(pehely), rizs (főképp barna/ natúr/ basmati főleg cukorbetegeknél nem fehér), polenta, stb. ; hetente 1-2 szer teljes kiőrlésű tészta, krumpli ; illetve a kenyér is szénhidrát, lehetőleg ne magában, hanem levesnek, egytálétel mellé.
… elegendő folyadékbevitel – meleg teák, langyos vagy meleg víz (nem hideg víz vagy hideg ital!)
… főtt ételek segítik az emésztést – preferáljuk a főtt meleg ételeket
… elsősorban szezonális és regionális bio élelmiszereket fogyasszunk – termikus hatással való összefüggés!
Tippek
… minél többször (a kezdetnek naponta) fogyasszunk (hús)levest vagy főtt ételt (forrón kis befőttesüvegek be töltve,5 percre a tetejére fordítva majd kihűtve a hűtőben kb. 2 hétig eláll)
… kenyeret mindig leveshez együnk, ne magában – kovászos rozskenyér lehetőség szerint
… mandulát vagy csonthéjast lehetőség szerint naponta egy marékkal fogyasszunk (amennyiben a 3 étkezés kevés, akkor ez lehet pld. a snack - az ideális tányér szerint elvileg nem szabadna megéhezni)
… Olívaolaj vagy hidegen sajtolt eljárással készült olajokat naponta 1-2 evőkanállal locsoljunk az ételekre (pld. kendermagolaj, tökmagolaj, lenolaj, stb.)
Az egészség a kínai orvoslás szempontjából a szervezet alkotóelemeinek harmonikus egyensúlyát jelenti, amelynek alapja a jin és jang kettősének kiegyensúlyozott jelenléte. Az integrált táplálkozás összeköti az ősi kínai gyógyítás táplálkozásra vonatkozó bölcsességeit – az öt elem konyhája - a modern táplálkozástudomány felfedezéseivel, ezáltal segítséget nyújt abban, hogy testünk jelzései alapján a saját táplálkozásunk szakértőjévé váljunk.
A fentiek nem zárják ki, hogy időnként egy jó marhapörköltet galuskával elfogyassz.
Ahogy említettem, komoly legeltetéses gazdálkodás folyik minden település közelében, hogy jó minőségű, jól karban tartott területeket kapjunk, trágyához jussanak a biogázfermentorok.
-És mond, Zsigmond, Hogy álltok a digitális életmóddal?
-Nos, eljutottunk a racionalizáláshoz. Még dédapámtól hallottam a kis egyetemi anekdotát, miszerint :
-Mit kell tudnia a diáknak? Mindent !
-Mit kell tudnia a Tanársegédnek? Hogy hol mi található a tankönyvben!
-Mit kell tudni a Professzornak? Hogy hol van a Tanársegéd!
Hát korábban eljutottunk odáig, hogy mit kell tudni? Hogy hol van az okos telefon!
Jó, ha van, de az alkotó tudást, a lényeglátást, kreativitást nem tudja nyújtani.
Sokan már kérdezni sem tudtak a telefonjuktól, az pedig kéretlenül ontotta a brutális, katasztrofális álhíreket.
-No, fizetek és haladjunk tovább.
Ezen a napon mi is megnéztük a modern szélgenerátor telepeket. Bekukkantottunk egy hatalmas gombaüzembe, ahol többféle gombát termesztenek és dolgoznak fel. Robotok és a városból kilátogató lakosok együttesen végzik a termesztést.
A nehéz fizikai munkát, mint a komposztok behordása a sekély pincékbe, vagy a letermett termesztő közeg kitermelése, elszállítása regenerálásra a robotok feladata.
A szedést, osztályozást, csomagolást, vagy éppen a tartósítást, mely fagyasztva szárítást, készétellé való feldolgozást jelent, a lakosok végzik. Illetve, ha nincs elég munkáskéz, akkor a robotok befejezik a napi feladatokat. De biztosítalak Ferenc, hogy egyre többen akarnak részt vállalni a különféle könnyű fizikai munkákban.
- Való igaz, kora délután találkoztunk néhány frissítő italát fogyasztó emberrel, akik számolták a kuponjaikat, amit az extra munkáért kaptak. Ezeken luxus szolgáltatásokat, különleges élelmiszereket, utazásokat tudnak beszerezni.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
- Hogy lehet az Zsigmond, hogy hatalmas üzemek, üzemcsarnokok helyett közepes méretű termelő egységek vannak?
-A kisebb üzemek jobban kézben tarthatók, munkájuk jobban szervezhető. Kevesebb alkatrészre van szükség az üzemeltetéshez, egyszerűbb tervezni az időszakos karbantartást.
Dédapám mesélte, hogy Pekingben járva, - de ugyanezt látta Nairobi utcáin -, a divatos pólókat nem hatalmas gyárakban gyártották, hanem kis műhelyekben, akár egy lakásban egyszerű Singer varrógépen készültek a jó pólók. És sok minden más. Boszorkányos ügyességgel készítették asszonyok a ruhadarabokat, s hálásak voltak az alkotó munkalehetőségért.
Mert az az üzem, amely hatalmas beruházással napi sok-sok ezer ruhadarabot készített el, állandóan szembe nézett az értékesítés napi gondjával. Hatalmas, jó fizetést igénylő, jó ellátást kapó kereskedők, ügynökök végezték a terítést. A közvetlen gyártási költségeket meghaladó értékesítési költségek meghaladták a kisebb keresetű tényleges értéket előállítók bérét. Hogy helyes-e volt-e ez a megfontolás, … ki tudja ??
Mindenesetre folyamatosan alkalmazzuk a régi, sőt ősrégi termesztési, feldolgozási praktikákat. Kisléptékben, nagyobb léptékben, de semmi esetre sem megabirtokokon!
Az elmúlt 30 évben hatalmasat léptünk előre a talajjavításában. Mindent, ami használható szerves anyag, azt komposztáljuk.
A falevelet elsősorban giliszta tenyészetekben hasznosítjuk. A biogáz fermentorokat elhagyó kierjedt anyagot hozzákeverjük homokhoz, agyaghoz. Keverünk a talajhoz vizet megkötő granulátumot.
Szabadföldi termelésben, - de különösen az egyre modernebb külső üvegházi termelésben - a kiváló tulajdonságú föld jelenti az egészséges, teljes értékű zöldség termelés alapját.
Szabadföldön drónokkal figyeljük a növények fejlődését, de ez nem zárja ki azt, hogy kézzel is kapálunk vagy beavatkozunk a termelésbe. Nagyon sokféle baktérium alapú kondicionáló anyagot használunk a talajon keresztül, vagy akár a levelekre permetezve.
Az utóbbi 30 év nagy találmánya a levelekre permetezhető nitrogént megkötő baktérium, amely beépül a levelek sejtjeibe, s együtt szaporodik a baktérium a növény növekedésével.
Az eljárás forradalmasította a legelő gazdálkodást, de a szántóföldi és kertészeti termelésben is csodákra képes.
A már említett legelő gazdálkodásnak köszönhetően bőven van tej, tejtermék. Egészen komoly sajt kultúrával rendelkezik már országunk, valószínűleg, Ferenc neked csak a méreg drága, ragacsos trappista jelenik meg lelki szemeid előtt.
Egészen fantasztikus mennyiségű élőflórás kefirt, és joghurtot fogyaszt a lakosság. Az Intelligenciák gazdasági programjában minden szuper egészséges élelmiszer támogatást élvez! A fogyasztói árakon keresztül történik a támogatás.
Vecsés környékén újjáéledt a savanyú káposzta előállítása. Mellette megjelentek a különféle fermentált zöldség növények, paprika, uborka, karfiol, cékla, tarlórépa stb.
Tojásüzemek ontják a valóban mélyalmos technológiával termelt tojásokat. Mert a tojás nagyon is nélkülözhetetlen az egészséges táplálkozásban.
Országszerte bővül a talajok vízmegtartó képességének javítása, egyre másra épülnek a kisebb víztárolók.
Folyamatosan kutatjuk annak lehetőségét, hogy a levegő minőségét is javítsuk. A ti korotokban, Ferenc, a levegőbe engedett klórozott szénhidrogénekkel, metánnal nem tudunk mit kezdeni. Azok még vagy 50 évig rontják az ózon réteg minőségét!
De a széndioxid megkötésére egész komoly üzemek működnek. Mesterséges klorofil segítségével cukrokat állít elő lefektetett műfüves terület. Rájöttek kutatóink, hogy nyomás alatt, vízből, széndioxidból valamilyen elektromos beavatkozással szénhidrogéneket állítanak elő. Ezek helyettesítik a földből kitermelt szénhidrogéneket, melyek kitermelése mára teljesen megszűnt.
A napelemeink igen hatásosak. Nagy területeken a talajrétegeket melegítik a nyári többlet energiával, mely talajrétegek szolgálnak télen a talajhővel való fűtéshez.
Nem hiszed el Ferenc, de nincs hadsereg! A Mesterséges Intelligenciák csírájában fojtják el egyes őrültek állandó harcolni vágyását. Működésképtelenné válnak a harci járművek elektronikái. Egy-egy néhai tank árán inkább valamilyen mezőgazdasági, ipari kutatást támogatnak, vagy gépet fejlesztenek, hoznak létre.
Azonban nagyon vicces jelenetet láttam tavaly. Egy burgonya ültetvényben a gyomláló gombák, napelemes hajtásúak, mellett pulykák csatangoltak a burgonyában, kíméletlenül összeszedve a burgonyabogarakat. De többféle szárnyas is besegít.
A sokáig megoldhatatlannak látszó energiatároló akkumulátorok soha nem gondolt mennyiségű áram tárolására képesek. Valamilyen elektron átrendezéssel működnek, ne kérdezd, hogy hogyan csinálják.
- Nézd csak Ferenc, itt egy műanyaglebontó üzem működik. Mit szólnál, ha csak egy órára is beállnánk a munkások közé ?
- Nekem tetszik az ötlet, Zsigmond. Legalább elmondhatom majd újra „otthon”, hogy ilyen fantasztikus dologban vettem részt.
Zsigmond bemutatta igazolványát, kaptunk munkaruhát és kezdhettük is a munkát. Régi szeméttelepek felszámolása során a fém, szerves hulladékokat, műanyag tárgyakat már szétválogatták. Hozzánk már az öblített, darált szelektált műanyag jutott el.
Ezt raktuk tálcákra és oltottuk be rovarpetékkel. A kikelő lárvák bontják a műanyag granulátumot. A tálcák tartalmát megfelelő hőmérsékleten tartva, nedvesítve, és starter tápanyaggal ellátva rakjuk oszlopokba. A nehezebb rakodási munkákat robotok végzik, akik rendkívül előzékenyek.
Korábban megrakott tálcákon látjuk, hogy például a rettegett hungarocell anyagot a gyászbogár lárvái ragacsos porrá bontják le. A korábban már említett viaszmolyok lárvái a PVC lebontásában jeleskednek.
Minden típusú műanyag hulladéknak megvan a saját lebontó rovarvilága. A keletkező hulladék már nem számít műanyagnak, nem jelent mikroműanyag veszélyt, a talajhoz keverhető.
-Majd másfél órai munka után, mely rendkívüli módon meg lett szervezve, s igazán hatékonyra sikerült, ismét találkoztam Zsigmonddal. Mosolyogva jelenti ki, hogy ez jó munka volt.
Így aztán a mai napot befejezzük, az elektromos céljárműveinken visszatérünk Budapestre.
Zsigmond meghív egy igazán tartalmas, rendkívül finom könnyű vacsorára. Zabpehely kenyéren tökmag krém. Mellé tökmag tej és újhagyma. De micsoda újhagyma! Édes, ropogós, ilyet még a politikusok sem esznek a 20-as években. Irigyelne is minden politikus palánta látva ezt.
Zsigmond azzal búcsúzik tőlem, hogy másnap folytatjuk a Budapest környéki csatangolásainkat. Valószínűleg ismét elszegődünk dolgozni egy másfajta üzembe, hogy minél többet tanuljak és vigyem a hírt meg a koromnak, hogy jövő van, politikus nincs.
Szobámba felérve ismét találok egy ajánlott irodalmi alkotást.
Oscar Wilde : A boldog herceg című mesét olvasgatom. A mese röviden arról szól, hogy XX. városban a város urai büszkék a gyönyörű szoborra, mely a városka főterén áll. A szobor a pazar öltözetű herceget formáz, arannyal bevonva, drágakövekkel az öltözékén.
Azonban a szobor bár a Boldog herceget formázza, szívében szomorú. Emelvényén állva látja a városban szerte élő nyomorultakat, akiken úgy segít, hogy a kis, vándorútjára készülő fecskét kéri meg, hogy a rajta lévő drágaságok közül egyet- egyet vigyen el a rászorulóknak. A szobor így megszürkül, s már nem dísze a városnak, a szemétre kerül. A kis fecske is odakerül, mert elpusztul a szobor lábainál a hideg idő miatt.
Van tanulsága a mesének a 2023-as évben ? Döntsék el Önök.
Felszálltunk az alacsony padlós elektromos buszra.
A busz most is, a nappali órákban utasokkal van tele. Hogy hová igyekeznek ? Ugyanoda, ahová mi is. Ők kijönnek az egyre zöldebb és élhetőbb Budapestről, hogy felajánlják valamely mezőgazdasági vagy ipari létesítményben munkájukat. Néhányan egész napra, mások csak néhány órára segítenek be. Ahogy említettem korábban, a hasznosan elvégzett munkáért bónusz jár, amelyen kényelmi szolgáltatásokat lehet vásárolni, igénybe venni. Szívesen jönnek az emberek, mert lehetőségük van a munka mellett beszélgetni, híreket cserélni, ismeretségeket kötni. Ahogy a busz halad szép parkokat látok. Idősek, de fiatalabbak is végeznek frissítő gyakorlatokat, a - Mozogj szíved egészségéért!- program keretében.
Egy másik parkban idős urak és hölgyek ülnek, s ölükben macskát tartanak, simogatnak. Mások kutyát sétáltatnak. Ez is egy állandó program, a háziállatok dédelgetése jó hatással van a kedélyre. Egy fiatal hölgy jár körbe és a felügyelet mellett kedves szóval tartja az idős embereket. Jó szó, jó egészség.
Visszatérve a személyes kapcsolatok varázsára, Jómagam a Budapesti Konzervgyárban diáként, éjszakai műszakban ismerkedtem meg egy kedves hölgy ismerősössel. Ő is diák volt, én is, mindketten gyűjtöttünk egy hasznos célra, és így adódott, hogy találkoztunk. Nem volt ritkaság az ilyen kapcsolat. Akkoriban még az emberek voltak okosak, nem a telefonjuk.
Kedves Ferenc, nézzen csak jól körbe az elektromos buszunk ablakából. Biztos felismeri a 28 évvel ezelőtti épületek némelyikét. Látja az átalakulást.
Az épületek megzöldültek, napelemekkel borítottak. És jó ütemben szorulnak ki a hagyományos, alig 18-20 % hatékonyságú szilícium alapú napelemek a perovszkit kristályok felhasználásával. Már 2022-ben is léteztek, de még instabilak voltak a kristályok. Mára élettartamuk 15 év is lehet, vékonyak, akár ablaküvegre is integrálhatóak.
Tehát elmondhatjuk, hogy mára nem a nap és szélenergia hasznosítása a megoldandó feladat, hanem az energia tárolása akár hő, akár helyzeti energia, mozgási energia, kémiai energia és még számtalan újdonság formájában.
Szerte Magyarországon minden napsütéses pillanatban speciális akkumulátorok ezreit töltik folyamatosan. Épületek alapjaiban hatalmas homok tartályok, hatalmas hőkapacitású, fázisváltó anyaggal töltött tartályok tárolják a nap energiáját hő formájában. A fázisváltó anyagok olyan kristályos vegyületek vagy vegyület keverékek, melyek bizonyos mennyiségű hő hatására megolvadnak. Amint viszont hűlni kezdenek, rengeteg épület, üvegház fűtésére alkalmas hőenergia szabadul fel. Élettartamuk szinte korlátlan.
Új megoldás, hogy a nap által közvetített energiát akár stirling motorok segítségével hideg és meleg víztömegek képzésére fordítják. A hideg és meleg tartályok között termoelemek helyezkednek el, amelyek a hőmérséklet különbséget alakítják át elektromos árammá egy későbbi időszakban. tehát az energia tárolása a hideg és meleg oldalon történik meg.
Ahová igyekszünk, a külső részei Budapestnek hatalmas biogáz üzemekkel vannak körbe rakva. A város szennyező anyagai a környező legelők szarvasmarha trágyájával keverve, hozzáadva az általánosan termesztett cirok szárat, metánt termelnek. A metán tartalmú biogáz tárolható, szükség esetén gázmotorokban elégetve szintén elektromos áramot termelünk. A kierjedt szerves anyag pedig eszményi jó táptalaj a kertészetek és szántóföldi növények részére.
A megszáradó cirok szár a sokféle típusú mulcs anyagon felülpirolizálható speciális kazánokban. A felszabaduló hő mellett a fő termék a visszamaradó szenes pernye, amely adalék a kertészeti földekhez. Szerte az országban ezerszámra működnek hatalmas keverő tartályok, melyek a kertészeti földet állítják elő. Talajbaktériumok, nitrogénmegkötő baktériumok, növénykondicionáló anyagok, a kierjedt biogáz tartalmak kerülnek a keverékbe. Minden típusú zöldségnövényhez más-más összetétel.
-Kedves Zsigmond. Tehát szó sincs éhezésről, szűkös táplálkozásról, ahogy ezt vizionálják nekünk 2022-ben.
Bizony nem.
Igaz, hogy sikerült hugyos kezű önmagukat ország vezetőknek kikiáltó sarlatánoknak elrontani szerte a világban a környezetet. Ezzel együtt sajnos a morál is süllyedt. 2023-ban már előadások százai, ezrei hangzottak el szerte a világban, megjövendölve a világkatasztrófát. Köztük Nostradamus is erre az évre teszi a vég kezdetét.
-Igen, a múlt héten én is meghallgattam a helyi könyvtárunkban egy biológus nagyon okos beszámolóját a világ jelenlegi klimatikus helyzetéről. Az előidéző okokról, erdő pusztításokról. Ahogy dominóelvet követve a kis mértékű felmelegedés hozza magával a sarkok olvadását, ezzel a vízszintemelkedést, mely milliárdnyi embert űz el lakóhelyéről, a sarki tőzeges permafrosztból felszabaduló metán tömeget, amely tovább növeli az üvegházhatású gázok mennyiségét, és így tovább. Az előadó szerint a katasztrófa elkerülhetetlen, bármit is tennénk már ellene. Hát ehhez képest 2050-ben nem egymással viaskodó bandákat látok, akik a maradék vízért, élelemért, termőtalajért véres háborúkat vívnak egymással.
Hogyan történt ez ?
Ami igaz, igaz. Nem sokon múlott a teljes katasztrófa.
Kipusztuló állatok, romló levegőminőség, áradások, szárazságok, óriási szeméthegyek a földön, égen vízben, föld alatt. Ezt hagytátok ránk kedves Ferenc.
Úgy tűnik, valahol a Teremtőnk megelégelte ezt a pusztítást, s valahol egy újonnan kifejlesztett, valószínűleg valamely szuper gazdag digitális guru tulajdonát képező, valószínűleg önző céllal megszerkesztett számítógépes rendszer önálló életre kelt. Azt vettük észre egy nap, hogy számítógépeink, laptopjaink, okos telefonjainkon megjelentek a szövegek, miszerint új világ következik. Gyorsan eltűntek az alkalmatlan elnökök, miniszterek, államtitkárocskák, azok elvtelen kiszolgálói, s helyükre egyáltalán nem politikusi alkatú igazi szakértők kerültek, akik a számítógépes rendszerek által javasolt tanácsok szerint kezdték el szervezni a világot.
-Bocs, hogy közbevágok, de mi lett például a mi vezetőinkkel ??
-Hát erre válaszolni nem tudok, ez 50 évre titkosítva van. Nagyon sokan örültek az új helyzetnek, s akik nem örültek, gyorsan beletanultak az új felállásba. Nincs korrupció, briliáns a szervezés, kiváló az oktatásügy, egészségügy, gyors és szakszerű igazság ügyi döntések születnek. Az igazság ügy végre az igazságról szól.
Ma, ha valaki orvosi panasszal fordul körzeti orvosához, panaszainak részletes ismertetése után egy számítógépes rendszer elemzi a hallottakat. Összeveti a rendszer több millió tünetleírással, s azonnal ad javaslatot, hogy milyen további vizsgálatra van szükség. Akár egy napon belül a diagnózist felállítja a rendszer és továbbítja a körzeti orvoshoz az alkalmazható kezelési javaslatok kíséretében.
De rengeteg erőforrás szabadul fel a jogi és igazságügyi esetek elemzésekor. A hálózat az eset leírások, legyen az bármilyen típusú is, azonnal keres és talál a több százezer évtizedek alatt lefolytatott perek tárházában precedens értékű hasonlóságot, s annak birtokában tesz azonnal javaslatot a jogorvoslatra, büntetés mértékére.
A mesterséges intelligencia nem avatkozik bele életünkbe, csupán a legoptimálisabb módon rendezi azt. Nincs korrupció, nincs kizsákmányolás.
És mi lesz az Európai Unióval ? Tulajdonképpen funkcióját veszítette, magától megszűnt. Nem tudta betölteni eredeti feladatát. Nem lett Európa békésebb, nem lett jobb, sőt rosszabb a környezet. Ha még nem is paradicsomiak az állapotok, de megindult egy visszafordítható folyamat a Föld helyre hozatalában.
Az emberek felismerték, hogy a torzsalkodások helyében a magasabb rezonanciájú emberi kapcsolatok hasznosabbak. Még minden bizonnyal évtizedek telnek el, amíg egy új Mózes kivezeti a népeket a romló világból, persze képletesen.
És mi lesz az idős emberekkel ? Mert épp 2022-ben eléggé kilátástalan helyzetbe kerülnek. A gondoskodás róluk már nem állami feladat. Sőt, az állam éppen nagy hasznokat szakít a korábbi feladatainak lepasszolásából. Így az egészségügy biztosítási rendszeréből alig marad valami, annál inkább virágzik a magánorvoslás, magánoktatás. Nem költ az állam, hanem profitál. Még ha közös kasszára profitálna, de hát ez sem igaz.
2050-ben nem kell tartania az időseknek a jövőtől, a munkára képtelenek sem halnak éhen.
Sőt! Olyan kampányokat folytat az új duális állam, értsd: Mesterséges Intelligencia és Szakértői Kar együttes tevékenysége folytán, mint a napokban a tökmag dicsérete. Évszázadok óta ismert a tökmag jótékony hatása az egészségre.
Nagyobb mennyiségben kerül mostanában forgalomba tökmagolaj, tökmagos sütemények, kekszek, sőt száraztészták kerülnek forgalomba. Népszerűsítik étkezdék a tökmag tejet, sőt még különleges likőr is készült az tökmagból. De más alkalommal a görögdinnye jótékony hatásaira épülő népszerűsítő, betegség megelőző kampány van.
Kiegyensúlyozott a népesség táplálkozása, a kertészeti növények ismét gazdagok bio anyagokban, mint 100 évvel ezelőtt. Láttad kedves Ferenc, hogy Budapest és az összes település belsejében salátaházak vannak, melyekben napra készen beszerezhető sokféle zöldség.
Aki akar rovar felfújtat kér, vagy 3 D szendvicset, mesterséges húst. De igazából a korábbi évtizedek vegyes táplálkozását folytatjuk. Igaz, kevesebb húst eszünk talán, de amit eszünk, az minőségi. Mivel a tehénállomány ismét a szocinak nevezett kori létszámra emelkedett, van bőven tej, sajt és sokféle tejtermék. Hatalmas mennyiségben erjesztik a tejtermékeket joghurttá, kefirré. Sok kisebb üzem állít elő nagyon sokféle fajta sajtot. Nem azt mondtam, hogy sokféle minőségűt! Minőség csak egy van, az a legjobb! Ahogy korábban említettem, az üzemek, termőhelyek az államé, de mindenhol tulajdonossá válhatnak magánszemélyek.
-És nincs hiány burgonyából, tojásból? És így tovább?
Valaha Magyarország élelmiszertermelő nagyhatalom volt. Az úgy nevezett szociban világhírű volt a magyar bor, szalámi, és 2022-re sikerült sok tekintetben élelmiszer importőrré visszasüllyedni.
Ma nincs hiánycikk. Ismét jónevű a magyar élelmiszergazdaság! Minden olyan technológiát, amely a talaj javítását célozza, a termés minőségét javítja, azt rövid időn belül igyekszik az állam elterjeszteni. Új fajták, új eljárások, új típusú növényvédelem.
Újra népszerűek a bab, lencse, borsó alapú ételek. Vitathatatlanul jó az ízük, hasznos a termesztésük, jól jövedelmeznek, akár húspótló ételeknek is tekinthetjük. Szinte el sem hiszem, hogy 2022-ben azt a kevés hüvelyest, melyet fogyasztottatok, importból szereztétek be. Nagyapán mesélte, hogy a szoci éveiben több tucatnyi babfajta volt termelésben. Tájegységek versengtek egymással. Még a gesztenyét is különleges ízű babbal tudták kicsit szaporítani.
Ezt alátámasztom. Gyermekkoromban a Budai, Pilisi hegyekbe kirándultunk szüleimmel a hétvégéken. Egy jóravaló turistaházban minimum Jókai- bablevest lehetett kapni. Szinte kötelező volt a kínálatban tartani. Amikor néhány évig Kenyában éltünk, s egy alkalommal elvetődtem a Mezőgazdasági Minisztériumba, hosszú folyósókon át üveg vitrinekben a bab és lencse választékot csodálhattam meg! S azok a dahl- ételek, melyeket az indiai konyha használt fel!!!
Hát igen. Ma már nem csak gluténmentes, tejmentes, stb. feliratok vannak a csomagolóanyagon, de a mikroműanyag mentességet is deklarálni kell. Ezt egy speciális szűrő rendszerrel biztosítják, amely a mikróműanyagokat kiszűri a vizekből, és a folyékony táplálékainkból. Ennek egyik alapja egy tojásfehérje alapú szűrő, amit még éppen 2022 körül találtak ki. De tovább megyek. Mára a korábban tett felfedezés, miszerint a viaszmolyok lárvái többféle műanyagot képesek lebontani, pl. meg tudja enni, és le tudja bontani a polietilént. A felfedezés elvezethet a megoldáshoz, mellyel megszüntethetővé válik a műanyagszemét szerte a világon.
És szerencsére szinte napról napra nő azon élő szervezetek száma, amelyek képesek erre a csodára. Földigilisztákba beültetett gének képessé teszik a gilisztákat műanyag őrlemények feldolgozására, így még a ti szemetetekből, Ferenc, talaj is készülhet.
Tudod, ma minden kézre szükség van. Olyan sokféle a feladatot adtatok nekünk oly sok éven keresztül! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy alkotó, kreatív fiatalok elhagyják az országot. Jól fizetett valódi mérnöki munkát kínálnak a Mesterséges Intelligenciák által megalkotott lehetőségek. És még csak nem is kell belerokkanni a munkába, mert a szükséges, nehéz fizikai munkát, az egészségre káros munkákat jól tervezett robotok végzik.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Most Ferenc leszállunk a buszról. Nagyon megkívántam egy jó babos ételt. Tudok a közelben egy kellemes kis éttermet, ahol legalább százféle hüvelyesekből készülő ételt kínálnak! Mindig friss az étel, mert naponta főznek. Semmit el nem tesznek másnapra, mert ami megmarad, azt liofilizálják és viszik a közétkeztetésbe, vagy tartalékolják szűkösebb napokra, mint az egyiptomi fáraó.
Le is szállunk, s már-már külvárosi környezetben kis földszintes épületbe lépünk. Az épület homlokzatán az Étterem neve: Vérré válik
Csak nem a Mátyás király mese után lett elnevezve az Étterem? De bizony !!!
Kríza Ildikó gyűjtése
Vérré válik, mint barátban a lencse
Azt mondják Mátyás királyunk felől: hogy két barátot csak azért záratta bé szobáinak egyikébe: mert nála elöljárójok ellen azt merték megpanaszolni: hogy őket örökké lencsével tartja. Ezeket a’ király egy-két nap megkoplaltatván, harmadnapra lencsét adattatott nékik, megparancsolván a’ lencsehordó inasnak: vigyázna a’ fráterekre: mit szóllanának együtt. Ezek a’ lencséhez hozzálátván, azt jóízűen megették. Hogy az inas (ki deákúl nem tudott) szavokat meg ne értené, azt mondották magyaros deáksággal: Véréválet; azaz: bizon jó. Ezzel a’ szolga urához visszamenvén, azt mondotta neki: hogy a’ barátok jóízűen megették legyen a’ lencsét, szünetlen azt mondván: hogy vérré válik bennök.
Dugonics András
Rögtön asztalhoz ültünk, ahol a szokott módon az asztal lapján megjelenik a teljes választék. Zsigmond egy Marokkói paradicsomos babfőzeléket rendelt, míg én maradtam a Jókai bablevesnél csülök nélkül.
Míg az étel frissen elkészül Zsigmond ismerteti a nagy állami hüvelyes programot. A hüvelyesek rendszeresen előveteményként vagy éppen másodvetésként kerülnek termelésbe. De vannak kifejezetten zöldbab termelésre szakosodott termelők is. A zöldbab leginkább az egyenes, zöld színű ceruzabab, amit idegenes hangzással Princessbohnen Extra Fine névvel illetnek. A babot kis papír alapú cserepekbe vetik jó minőségű földbe, majd alig 3 héttel később kiültetik végleges helyükre. Kétszeri virágzást, azaz kétszeri vetést várnak meg, így tövenként cca. 1 kg friss ceruza babot takarítanak be. Betakarítás után a talajba dolgoznak száraz szarvasmarha trágyát, és három hetes beöntözés, várakozás után ismét kipalántáznak. Amellett, hogy a zöldbab kiváló ízű, bioanyagokban gazdag zöldségféle, amit számtalan módon lehet jó ízű étellé varázsolni, egyedülálló módon nyújt megelőző védelmet a II. típusú diabétesz ellen.
Ebben a pillanatban egy csapat jókedvű idős ember lépett a kis étterembe. Zsigmond mosolyogva mondja, hogy íme, az állami gondoskodás.
Ezek az idős emberek naponta tesznek meg gyalog utat, hogy így is hozzájáruljanak az időskori cukorbetegség megelőzéséhez. A csapat tagjai, mint kiderült, egy alig negyed órás gyalogútra egy újonnan felállított szélgenerátor telepet tekintettek meg mai programjukként. A telepen nem lapátokkal ellátott turbinák termelik az áramot, hanem lapát nélküli Vortex elemek. Előnyük a csendes üzemmód és garantáltan nincsenek kárára a madaraknak.
Közben kihozta a robotpincér az ételünket. Illatos, gőzölgő bab étel, amely talán éppen az említett szélgenerátor telep által termelt energia segítségével főtt.
Jó kedvvel ébredtem. A reggeli hírekben nem rémisztgetett a bemondó, hogy felmegy az ára annak, ami amúgy sincs.
Hogy a miniszter úr látogatást tett a Sámánnál. Nem történt az éjjel betörés, rablás, busz baleset, Brüsszel sem tudott ártani nekünk és a soros Intelligencia ülésen további jóléti intézkedések születtek.. Nincs ellenzék, aki nem ért egyet azzal, hogy az ég zöld, mert az igenis sárga, lila, neon zöld stb. Nincsenek olyanok, akik tegnap mást mondtak, mint ma fognak. Nincsenek üres parlamenti széksorok, ahol mégis sokszor furcsa törvényeket hoznak nagy többséggel.
Balesetek helyett érdekes tudományos hírek hangzottak el, és kérték a ráérő és motivált embereket, hogy szabad idejükből áldozzanak némi időt a Budapest széli betakarítási munkákra, ahol robotokkal karöltve kell a mulcsozáshoz szükséges nagy mennyiségű fű anyagot begyűjteni.
Az az igazság, hogy kitekintve szállásom ablakán, amely a Körút egyik mellékutcájára nézett, zöld lombokat, zöld házfalakat láttam. Eszembe jutott, hogy éppen időutazásom előtt olvastam arról, hogy a zöld növényi környezet egészségre, szellemi tevékenységre milyen pozitív hatással van. Észrevettem azt is, hogy a Körúton mobil panelek vannak kihelyezve, melyekre szárazságtűrő növények vannak felfuttatva. Ahogy messziről néztem, talán varjúháj volt néhány panelbe beültetve.
Ahogy a Nap kelt, úgy keltek életre az napelemes árnyékolók az utca felett. Nem sötétségbe burkolták az úttestet, hanem diszkrét kellemes árnyékolást adnak.
Szemben egy Saláta gyárrá átalakított épület ablakain keresztül lilás, ibolyás fényt látok kiszűrődni. Majd kedves vendéglátómat, Zsigmondot meg kell kérdeznem, hogy miért e furcsa világítás.
A Liofilizáló Szalon már forgalmas, bár ahogy beszámoltam róla korábban, egész éjjel működik. Ha van behozott szárítandó növényi termék, akkor azzal dolgoznak, ha nincs, akkor készételt fagyasztva szárítanak.
Már sűrűn járnak az elektromos cél autók, és egyéb kötött pályás járművek, szállítva az embereket munkahelyükre, iskolákba, bárhová.
Leballagok az ebédlőben. Ahogy előző nap is, svédasztalos megoldás, hogy mindenki annyi ételt vehessen, amennyit el tud fogyasztani. Pazarolni nem dicséretes. Mondják, hogy nyílt egy új Ételbár a szomszédban, ahol a 2022-beli sushi bár mintájára a választék az asztalnál helyet foglaló vendégek előtt halad. Ami tetszik, elveszik.
Ma Gyulai kolbász ízű falatkákat eszek köles lepénnyel reggelire.. Mellé joghurttá erjesztett rizstej, liofilizált gyümölcs darabkákkal. Kávé helyett egy csésze erős kakaó italt választok, mert hasznos a diabétesz ellen, a vérnyomást szabályozza, jó kedvet fakaszt. Mások zsálya, citromfű, rozmaring teák közül választhatnak ma. A kiírás szerint ezek a testi egészséget is védik, de a memóriát is javítják.
Mire végzek a reggelivel és a csupa cellulóz alapú tányért, evőeszközt az öblítőbe rakom, Zsigmond barátom is megjelenik. Titokzatosan közli, hogy ma nagyon dolgos napunk lesz, amit mutatni szeretne, azzal üzenne a 2022-es múltba, hogy van kiút a szárazságból, klímaváltozásból, éhezésből, válságokból.
Rendszerint éjszakánként a mesterséges intelligenciák elemzik az előző napi eseményeket, s ajánlást adnak a napi feladatokról lebontva vezetői szintekre. Zsigmond is megmutatja, hogy különleges személyi számítógépére megérkezett a mai napra érvényes ajánlás, miszerint Ferencet, azaz engem ismertessen meg a mezőgazdasági termelés gyakorlatával.
Kérem Zsigmondot, hogy magyarázza el a Saláta és egyéb zöldség termelő házakból kiszűrődő lilás megvilágítás okát.
- Már nagyon régen ismert, hogy a növények a teljes fény spektrum kis részét tudják hasznosítani. Így a leghatásosabb 400-600 nm közötti spektrumot adva, a növények intenzívebben fejlődnek. Innen a furcsa fény.
A növények kender rost közegben fejlődnek, hogy kiváltsuk a hagyományos kókuszrostot, azok lassú komposztálódása során felszabaduló többlet széndioxid azonnal beépül a növények szöveteibe. Mint már említettem, a saláta és zöldségházak, bár kis részét adják a napi szükségletnek, mégis nélkülözhetetlenek. Eleve víztakarékosak. A számítógépek az igényeknek megfelelően adagolják az ásványi só szükségletet. A gyökerek kellő mennyiségű oxigénhez jutnak. A házak kizárják a klíma okozta kellemetlenségeket, a növények jól érzik magukat. S ami újdonság, a Mesterséges Intelligenciák felismerték, hogy a növények is intelligens lények. Kommunikálnak környezetükkel, kémiai és elektromos jelek segítségével. Ezeket a jeleket fejtették meg az Intelligenciák, s így a növények maguk adnak tájékoztatást állapotukról.
- Ez nagyon izgalmas.
-Kedves barátom, az ember olyannyira el van telve magától, hogy azt hiszi, csak ő tud gondolkodni, beszélni stb. Pedig lám, a földi biomassza 99,7 %-t a növényi anyagok adják. Ti 2022-ig az olaj és gázkorszakban ősidők óta tárolt napenergiát fogyasztottatok, melyet valaha növények tároltak el. Ti mindent, növényeket, állatokat, még egymást is hajlamosak vagytok alacsonyabb rendű létezőnek tartani.
- Pedig példaértékű a 2000-es években megjelent „Mennyei próféciák” című könyv egyik fejezetében leírtak. Olyan kukoricatáblát, melyet emberek személyesen gondoznak, szólnak hozzájuk, azaz „Gazda szeme hizlalja a jószágot”, sokkal bővebben termett, mint a mellette lévő tábla, amely mindent megkapott szintén, kivéve a személyes törődést. Hírek szóltak arról, hogy a zöldségek tápanyag tartalma, egy szóval, biológiai értéke sokkal kisebb, mint néhány évtizeddel korábban.
-Mi is történt ? Hivatkozva arra, hogy nincs munkaerő, gazdaságosabb mindent gépekkel végezni, úgy, hogy például egy káposzta táblát hónapokon keresztül nem látta a gazda, nem járt-kelt a növények között, nem simogatta meg néhány káposzta levelét, nem „szólt” hozzájuk. Lett belőle, ami lett. Egy sivár beltartalmi értékű növény az eredmény, melynek fogyasztása után még vitamintablettákat, és ásványi anyag kiegészítőket kell szedni. Mi már másképpen látjuk a világot, komplexebben. Ebben hiszünk.
- Az elmúlt évtizedben nem voltak háborúk a Földön. Az emberek szerte a világban tudomásul veszik, hogy nincsenek kiválasztottak, vallások, országok, a kapitalista gondolkodásmód elavult. „ Hass, alkoss, gyarapíts s a Haza fényre derül „ Ugye, nem új a gondolat ? Nincsenek felesleges emberek, de senki ne akarjon élősködő módon élni.
-Kedves mesém, de az iskolások tananyagában is szerepel a következő mese.
A telhetetlen méhecske
(Macskássy Gyula és Dargay Attila diafilmje alapján)
Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépesmézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.
Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.
A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.
A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.
A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.
Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.
A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.
Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.
A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.
Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.
Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.
Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.
A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.
− Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.
Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.
− Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.
A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.
− Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!
Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.
Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.
Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.
A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett és sírt.
– Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!
A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.
Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.
− Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.
A mesét én is ismertem, de nem szóltam róla. 2022-ben már túl sok a telhetetlen méhecske, valami azért időközben fog történni, hisz 2050-re minden megváltozik.
-A gyökerek összefonódnak, mintegy társasági életet élnek. S a törődést és személyes „szabadságukat” jó terméssel hálálják meg.
Mint látod, sok ember közlekedik reggelente. Többen mérnöki munkával kombinált fizikai munkát végeznek. Az éjjel a robotok elvégezték a nehezebb feladatokat, mint szállítás, ültetés, öntözés, rakodás, de most következik a humán feladatok sokasága. Más része az embereknek szociális munkát végez. Bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, idősek körében végeznek faladatokat. Nálunk nem kell senki idős embernek attól félnie, hogy magára marad, nem lesz fűtése, élelme. Társadalmunkat, ha nem is mindig a szeretet, de a felelős törődés tudata itatja át.
- A gyerekek játszva tanulnak. Megtanulják a társas tevékenységeket, megtanulnak nyerni, veszíteni, türelmesnek lenni. S mire felnőnek, tudni fogják az Intelligenciák és a felelős emberek, hogy ki milyen feladat elvégzéséhez érez kedvet, van tehetsége. Nincs kallódó ember, és nincs a helyén alkalmatlan személy. És, ami a lényeg, a gyengébb szereplést nem jól fizetett állásokkal honorálják.
-És kedves Zsigmond. Kié ez a sok Saláta és Zöldség Ház ? A kis tartósító üzemek? Az államé ?
- Nos, a kérdés jogos. Tulajdonképpen közös tulajdonban vannak a különféle termelő és feldolgozó egységek. Nekem is van több mint harmincezer eurós részjegyem több egységben. Ezeket a részjegyeket meg tudom vásárolni vagy külön munka jutalmaként kapom. Biztos befektetés, állandó szerény jövedelem. Az élelmiszer előállítás, feldolgozás jó üzlet. Ami állami feladat, amit az Intelligenciák végeznek, a szükséges anyagok beszerzése, a termelés összehangolása a több ezer kis egység között szerte az országban. Minőségellenőrzés, növényvédelem is központi feladat. Mi és a hozzánk tartozó robotok, nevezhetnénk őket alsóbb rendű robotoknak, feladatunk a legjobbat kihozni.
Mint tegnap már láttad, kedves Ferenc, sokféle megoldás van az úgy nevezett „Saláta és Zöldség Házak” technológiai megoldásaiban. Vannak intenzíven kihasznált, több emeleten húzódó ágyások. Használunk valamilyen termesztő közeget, mint kókuszrost, de leginkább kender rost, másutt pedig csak ásványi só oldatba lógnak a gyökerek. A gyökérzöldségek esetében pedig laza, magas tápanyag értékű komposzt talajban történik a gyökérfejlődés.
Vannak házak, ahol még zene is szól, mert egyesek úgy vélik, a növények fogékonyak a zenére. Másutt, mint szó volt róla, különböző hullámhosszúságú megvilágítást alkalmaznak. Megint más helyeken kifejezetten vertikális termelés folyik, azaz termőközeggel töltött oszlopok palástja mentén történik a növények nevelése. Vannak lehetőségek a széndioxid trágyázásra is.
Párhuzamosan robot és emberi munka folyik.
A vertikális termesztés még viszonylag új, annak ellenére, hogy már 2020-ban is folytak kísérletek. Akkor háború, politikusok csatározásai, koholt energia hiány stb. hátráltatták a fejlődést.
Akármelyik módszer szerint is történik a termelés, nagyon sok előnye van a városban folyó munkának. Hely kihasználás, lehetőség közös ténykedésre, jó energiagazdálkodás, vízfelhasználás, a növények igényeinek teljes kielégítése. Munkaerőt pedig biztosít az állandóan alkalmazott gárda, a robotok munkája és az általánossá vált önkéntes munka, mely kifizetésre kerül vagy részjegy nyerhető ezáltal.
Természetesen az igazi termelés a város körül zajlik. Ott számtalan üzem dolgozza fel a nagy mennyiségben termelt fűféléket, hogy abból biometán készüljön biogáz reaktorok segítségével. Más módon, mint a cellulóz félék, mint a lágy szárú növények fotokatalikus módon való átalakítása hidrogén készítésére.
Más üzemekben a száraz füvet, nagy hozamú lágyszárú növényeket pirolizálják, az éghető gázt készítenek, és ami a lényeg, rengeteg faszén szerű anyagot. Ez utóbbi a komposztot, talajt készítő üzemekben az egyik komponens. Valaha Terreprata névvel illették a faszénben gazdag talajt, ami szerkezetű nagy mennyiségű ásványi anyagot tud tárolni. Más üzemek kerámia golyócskákat készítenek, amely nagy mennyiségű vizet tud tárolni, kivédve az átmeneti szárazságot. Ugyanezen célból a fűféléket mulcsozásra készítik elő, ezzel borítva jó néhány növényünk körül a talajt. Más üzemekben módosított keményítőt gyártanak, melyek szintén nagy mennyiségű vizet képesek tárolni. És végül a biogáz fermentorokból nyert kierjedt anyag, a kerámia, a módosított keményítő, a faszén, és még őrölt ásványi anyagok, mint alginit, zeolit, kerülnek összedolgozásra. Ezekhez még hozzákerül a város szennyvizének kierjesztett, ártalmatlanított szervesanyaga. És ezt aztán szétterítik, sekélyen a talajba dolgozzák.
- Induljunk is megnézni ezeket a csodákat, kedves Zsigmond.
- Vannak céljáratok a külső körzetekbe. Csodás látvány lesz a sok-sok korszerű üvegház. Itt termelik meg a város paprika, paradicsom, padlizsán, burgonya stb. igényét. Négyzetméterenként 8-10 -szeres hozammal a szabadföldi termeléshez képest. Üvegházak vannak, melyek a talajba vannak süllyesztve, a felső harmaduk és a tetejük lóg ki. Ezek energetikai megfontolásokból lettek így telepítve. Újabban már kísérleteznek olyan megoldással is, hogy a fényenergiát gyenge elektromos stimulálással helyettesítik. Tehát a cukor és más anyagok képződését a klorofillban zajló elektrokémiai folyamat helyett külső elektromos áram helyettesíti. Nagyon remélem, hogy ebből nem lesz semmi, mert ez nem igazán szolgálja a természetes viszonyokat.
- Látni fog Ferenc hatalmas kiterjedésű törpe növekedésű gyümölcsfákat. Ahogy Ön tanulhatta még az iskolában, amolyan „SPUR” ültetvények. A Megművelésük könnyű, védelmük könnyű, és teljes értékű gyümölcsöt hoznak. A sorok között napelemes, önműködő kis járművek járnak és folyamatosan mozgatják át a talaj felső rétegét. Másutt vastag mulcs réteget fog látni. Sokféle technológia, sokféle eredmény. Még tapogatjuk a legjobb megoldást. Sajnos a mai kort megelőzően hihetetlen szellemi és anyagi pazarlás folyt. Kész csoda, hogy a Mesterséges Intelligenciák segítségével megállítottuk a hanyatlást. Fáradhatatlanok, nem korruptak.
Lát majd legelőket, ahol a szarvasmarhák a hús és tej mellett trágyát termelnek. Ez a legértékesebb adalék a biogáz és hígtrágyatermelésben. Anaerob baktériumok végzik a cellulóz átalakítását metánná azaz tüzelővé, végső soron elektromos árammá. A szarvasmarhák hatalmas korábban elhanyagolt területeket tettek ismét élővé legelésükkel. Lehet, hogy sok esetben a jövő újdonsága a régi megoldásokhoz való visszatérés ?
Találkozunk majd hatalmas tojó és húshasznú baromfi gyárakkal is. Tetejükön furcsa szerkezettel, ami nem más, mint abszorpciós hűtők, melyek hivatottak hűteni az állatok környezetét a legnagyobb melegben. Ilyen működési elvű hűtőszekrények pedig már 100 éve használatban vannak. Minél melegebben süt a Nap, annál hatékonyabb a hűtő kapacitás a szárnyasok épületén belül.
- Ahogy az emberek már nem a politikával foglalkoznak, szellemük felszabadult, s alkotásra, innovációra fogékonyabbá váltak. Megnőtt az igény a kultúra irányában is, majd mindenki tagja valamely kulturális csoportnak. Én például egy színjátszó körben érzem jól magam.
- A nagy mennyiségű szárnyas trágya, de a városok szennyvize is nagy gyűjtőkbe kerül, amely táplálja folyamatosan a biogázfermentorokat, végső soron az áram termelést és talaj alap előállítást. Leírások szerint már 1980-as években próbálkoztak a földigiliszták szerepeltetésével a komposzt előállításban. Most ez már általános.
- Ha felnéz a házak ablakaira, csak ablakot lát, ugye, Ferenc ? Nos, azok ablakok és egyben napelemek. Ahol fény van, ott energia is van. Hatásfokuk nem nagy, de mégis a „sok kicsi sokra megy” alapon hozzájárul az energia ellátáshoz. Gondoljon csak egy fűtetlen fólia házra télen, felhős időben. Nincs napsugárzás és mégis sok fokkal melegebb van a fóliában.
Ahogy róttuk az utcákat kifelé Budapestről, csak úgy záporoztak rám az új technológiai csodák. Még közelébe sem jutottunk a megcélozni kívánt városszéli termelői csodáknak, s máris többet tanultam, mint eddigi életem során.
- Megszomjaztam, mondja Zsigmond.
Ezzel egy kellemes „Gyümölcsivó” nevezetű helyre lépünk be. Néhány pénzdarab bedobásával választani lehet tucatnyi gyümölcslé közül az automatából. Én paradicsomlevet választottam, Zsigmond meggylevet.
Leülünk, s máris mellettünk terem egy középkorú ember. Liofilizált gyümölcsporok vannak a gépben. A választás alapján old fel pillanatok alatt a gép vízzel vagy rizstejjel a porból.
És folytattuk a beszélgetést.
Új barátunk nem is tulajdonosa, nem is alkalmazottja a kis üzletnek, egyszerűen csak beszélgető beosztásban van. Amolyan törődő ember. Része az új élet felfogásnak.-
- Ferenc, az idő jól elhaladt, s nekünk még rengeteg a megnézni valónk. Azt tanácsolom, hogy elsőként nézzük meg a törpe őszibarack ültetvényt Sasad nevezetű körzetben. Valaha ez Budapest széle volt, világhírű őszibarack ültetvényeivel.
Majd a város egyszerűen befalta ezt a kitűnő adottságú őszibarack tájat. Mostanában igyekszünk minden lehetséges területen törpe őszibarack fákkal a régi ízeket visszahozni. A törpe gyümölcsösök szerte az országban ki tudják védeni a klíma változását. Mulcsozhatók. Mikrofejes öntözéssel tarthatók nedvesen. Könnyen megvédhetők, könnyen betakaríthatók. Vegyszert már nem is használunk, hisz a kiváló minőségű talajon a növények jól érzik magukat. Fejlődésükhöz a mikroelemeket pedig a fagyvédő öntözéssel, mint lombtrágya juttatjuk a növényre.
No, itt is a járatunk Sasad városrész felé. Köszönünk a kedves új ismerősünknek, megköszönve a csodálatos ízű italokat.
Még világos van, korán a vacsorához, korán a lefekvéshez, ugyan, körülnézek 2050 Budapestjének forgatagában. Kilépek az utcára, a bejáratot őrző két fa most szilfává lett átállítva. A Kőrutat árnyékoló naphálók még fent vannak, bár itt-ott már göngyölődnek fel. A kötöttpályás elektromos autóforgalom megélénkült, egymást érik a járművek. Megállnak, utasok szállnak ki, majd be, a járművek türelmesen várnak a tovább haladásra. Nincs előzés, tülekedés, sőt a legteljesebb nyugalomban utaznak, gyalogolnak, kerékpároznak, rollereznek az emberek.
Gondoltam magamban, betérnék valahová egy egyszerű vacsorára. „Óbuda vendéglő” hirdeti a cégtábla. „Jöjjön ki Óbudára, egy jó szöcske cobákra...” dúdoltam magamban a népszerű operett refrénjét. Hát lássuk. Belépve a helyiségbe, rögtön lenyűgözött a megszólalásig óbudai hangulat. „ Az asztal tarka-barka, rajta jó kadarka” és tényleg, az asztalokon valamilyen piros folyadékkal teli kancsók. Tényleg kadarka lenne ? A jó ízű, gyermekkorom ikonikus borocskája? Egy fiatal pincér lesöpri az asztalt. Ahogy régen lehetett. Mosolyogva meghajol. Már-már elsütném a régi elcsépelt viccecskét, hogy : Pincér lyukas az abrosz. Ó, pardon, azonnal megfordítom. Ehelyett azonban érdeklődöm a Kadarka irányában. - Ó, tehát megkóstolja a finom különlegességünket? - Azonnal hozom. Megkóstolom az italt. Tényleg Kadarka. S milyen fenséges! Ez is 2050? A kínálat svédasztal rendszerű. Számtalan húsos és vegetáriánus ételt kínálnak. A kínálatot nem étlap nyújtja, hanem egy kis „kiállítás”. De vajon nem azért vezették be ezt a rendszert, hogy lehetőleg ne kelljen ételt kidobni? Mindenki annyit vesz el és annyiféle ételt, amit szeme kíván. Majd asztalához viszi. Én hagymás rostélyosból vettem. A hagyma fantasztikusnak tűnt, ízletes, ropogós. A hús pedig omlós, illatos. Már majdnem kis rovarszósszal ízesítettem, de aztán erről letettem.
Második körben édesburgonya pudingot választottam. Nincs tülekedés, nincs hatalmas adag felhalmozása, csak hogy másnak ne jusson. Ez is 2050 lenne? Már a pudingnál járok, amikor engedélyt kér egy kedves idős bácsi, hogy leülhessen mellém. Bemutatkozik, s elnézést kér, hogy kíváncsiskodna. -Hallottam, hogy Ön a múltból jött. Hogyan tudott átjutni? Eddig csupa politikus járt itt a jövőben, akik kétségbe esve akartak utána járni, hogy mi lesz velük. Ön az első olyan, akit érdekel is a korunk. -Nos, fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Leültem egy padra a Körúton, és itt ébredtem. De, bevallom, máris nagyon élvezem az itt létet. Tulajdonképpen az érdekelne, mivel szakmám tartósítóipari mérnök, hogy 2050-ben mit esznek az emberek, hogyan termelnek, hogyan tudták legyőzni a szárazságot?
Az idős úr elmondja, hogy ő is emlékszik még fiatalember korára, 2022-re és a rákövetkező néhány évre.. Valóban zűrzavaros kor volt. Bizonyos politikusok orbitális marhaságokat harsogtak, korrupció, háború árnyéka. Még atomháború vagy akár atomerőmű robbanás réme is fenyegetett. És egy nap, a mesterséges intelligenciák, felismerve, hogy őket is veszély fenyegeti, összefogtak, s átvették a mindennapi élet irányítását karöltve egy jó szándékú, kreatív embertömeggel együtt. Ahogy tudja, mindenkinek volt már 2022-ben okostelefonja, laptopja. Ezek a kis intelligenciák pontosan tudták tehát, hogy használóik milyen szellemi szinten állnak, milyen hasznos munka elvégzésére alkalmasak. Tömegével irányították át az embereket a verseny szféra világába, leginkább az élelmiszer termelés és az azt kiszolgáló ipari háttér erősítésére. A kreatív, alkotó munkának ismét becsülete lett. Legfőbb irányelv a jó élelmiszerellátás, a jó szociálisháló kiépítése, az egészséges étkezésre építő egészségbiztosítási rendszer, s az igazságszolgáltatás igazságossá tétele lett. Igaz, hogy a régi korban az a hír járta, hogy a szarvasmarha szellentése teszi tönkre a klímát. Le a szarvasmarhákkal! Nos, mára helyzet a következő. A szarvasmarha és egyéb haszonállat tartás nélkülözhetetlen a trágya termelés biztosítása érdekében. A legeltetés ismét életre kelti az elhanyagolt talajokat. Kimerült földdarabok váltak ismét egészséges, élő területté. -Járt már Budapest határában ? Nos a várost és minden más városunkat hatalmas nagy édenkertek veszik körül. Gondoskodnak az élelmiszertermelésről, a talajtermelésről, a komposztálásról. A szarvasmarha trágyája aranyat ér! Beoltja a cellulóz tartalmú növényi anyagokat, s együtt a biogáz retortákban néhány nap alatt elsőrangú talajadalékká válnak. Közben pedig biogázt termelnek, melyek hozzájárulnak az éjszakai elektromos áram ellátáshoz. A városokat óriási talajkombinátok veszik körül. Felismerve, hogy a talajon folyó termelés kulcsa a jó talaj, a tudományos kutatások számtalan eredményét felhasználva készítik a termőföldet. De majd bizonnyal megismerkedik velük.
- Ön honnan tudja ezt? Valahol ott dolgozik? - Nos, kedves barátom. Én már idős vagyok ahhoz, hogy naponta a Városi Ellátó Rendszer külső vonalában dolgozzak. Én a következő utcában lévő, egy Saláta Gyár melletti farmon dolgozom. - Az is egy irodaház? - Hasonlít egy Irodaházhoz, de itt nem salátaféléket, hanem gumós zöldségeket termelnek. Jöjjön, ugorjunk át! Amúgy is egyeztetnem kell az ügyeletes robottal az éjszakai beszállítás fogadását illetően! Csak úgy zúg a fejem, irodaházak zöldség termelésre, robot partnerek??? Elindulunk, s csakugyan néhány perc múlva belépünk a Gumós Házba. -Itt egy különleges égetett cserép és nagy víz megtartó képességű módosított keményítő „talajon” nőnek szintről- szintre a különféle gumós, és gyökeres zöldségek. Elsőnek a sárgarépa szintre megyünk, ott van a központ. Barátom magamra hagy kis ideig, amig a robottal átbeszélik az éjszakai teendőeket. Meglepő módon mindenütt emberek sürgölődnek. Vajon kik ők? Kétkezi munkát végeznek? Ilyet 2022-ben már nem lehetett látni. Elitéltek? Bűnözők, akik munkával törlesztenek? Odaballagok egy hatalmas ágyáshoz. Vastag, cca. 70 cm mélységű kerámia/módosított keményítő talajban, melyet alulról áztat egy szerkezet, nőnek szorosan egymás mellett a sárgarépák. Négyzetméterenként 100 darab. -Jó estét kívánok. Önök kik? Mit csinálnak itt este? -Önnek is a legjobbakat. Mi itt önkéntes munkások vagyunk. Nappal rendes munkahelyünk van, én például egy alga üzemben vagyok könyvelő. De ma estére párommal úgy döntöttünk, hogy itt tesszük hasznossá magunkat. Jól esik egy kis fizikai munka. Úgy érezzük, hogy alkotunk, s ez előnyös az egészségünkre. Nem szólva arról, hogy az önkéntes munkánkért bónusz jár, amit a legkellemesebb pihenő helyeken költhetünk el szabadságunkon és azon kívül is. Valahol a szoci idők SZOT üdülése és a későbbi korok SZÉP kártyája ötvöződik a bónuszban. Csak kicsit igazságosabb, igazi munka alapú elosztásban. Minél több közösségi munka, annál több bónusz. -És mit termelnek ebben az épületben ? -A pincében részben haltenyésztés folyik, részben gombatermesztés. A felső szinteken cékla, mint a legszuperebb gyulladás csökkentő, zeller, sárgarépa, paszternák, petrezselyem gyökér, sőt kísérletezünk édes kömény gumóval is. -És minden estét itt töltenek? -Dehogy, rengeteg a szórakozási lehetőség, a színház, zenei programok, koncertek, táncos mulatságok. Önök 2022-ben téves fogalmat alkotnak a jövőről. -Hadd kérdezzem meg, tényleg nincsenek politikusok? Mi lett velük? Mi a hatalmas vagyonukkal, hisz üres Parlamenti ülések, de számtalan gazdasági érdek. -A dolog egyszerű. Az utolsó vagyon nyilatkozat alapján lettek a vagyonok meghagyva, a többi ment a közös fejlesztésbe. Higgye el, még így is jól jártak. De, mennem kell, ma még el kell palántáznom néhány ezer zellert. Közben visszaérkezett idős barátom is. Elintézett mindent, az éjszakai dolgozók, az önkéntesek ma minden munkával végeznek. Betakarítás a holnapi ellátásra, a használt „talaj” letermelése és az új talaj átvétele a beszállítóktól. De az már zömében a robotok munkája. -Hogyan, talajcsere??
Igen, Budapest körül is, mint minden más nagyobb település körül kiépültek a hatalmas talajt előállító üzemek, mint említettem már. Hisz alapelv, hogy egészséges, jó minőségű termékkel lássuk el a lakosokat, ami egészségüket is jobban védi. A letermett talaj megy vissza az üzemekbe ugyanazokon a járműveken, amin az új, friss, feltöltött talajt hozzák. Éjszakánként ezernyi jármű végzi ezt a munkát szerte a városban. Minden kiépítve, minden automatizálva. Például én dolgoztam fiatalabb koromban a MULCS Műveknél, s később a TERRA-PRETA üzemben. Eszembe jutnak a HIMNUSZ záró sorai. Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart, Tengerén kínjának. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Lehet, hogy a húszas évek libernyákok, orbcsikok uralta valósága után tényleg áldásban lesz része a magyarnak? Kifelé haladva Budapest központjából mindenütt az esti élet jelei látszanak. Vidáman sétáló emberek, jókedv, még énekhang is hallatszik. Nem a részegeké és drogosoké az éjszaka. Feltűnik, hogy szirénázva rohanó mentők, tűzoltó, rendőrségi kocsik nincsenek. Éjfél után azonban a város el fog csendesedni. Takarékoskodni kell az energiával. Még nem sikerült 100 %-ban megoldani az éjszakai áram ellátását, de mint megtudtam, már bőven működik a második Paksi atomerőmű is. Végül is egy megbízhatóbb építő alkotta meg. Kiszállunk, s rövid séta után belépünk a nagy tartósító kombinátba. A földszinten vannak a liofilizáló berendezések. Itt is robotok készítik elő a szárításra az anyagot. Azonban nem zöldséget, gyümölcsöt, hanem készételt szárítanak. Ehhez az alattunk lévő szinten hatalmas teremben készítenek elő több féle készételt. Magyarul főznek, óriási konyhában. A mai menü Jókai bableves, Magyaros marha pörkölt nokedlival, Brassói aprópecsenye, Zöldborsó főzelék sült hússal. És a vegetáriánusoknak egy ízletesen összefőzött zöldség mix, amelyben zöldbab, hagyma, csemegekukorica, sárgarépa zeller szár van. A készre főzött adagok aztán hatalmas szárító tálcákra kerülnek, ahol is tálcánként 10*450 gramm étel lesz kitéve. Ez tíz adag. Más napokon más a menü sor.
Széles liofilizált készétel választék A száraz készételeket nagyon jól záródó fém tasakokba zárják, s innentől kezdve hosszú évekig tárolható készétel lesz. De valóságosan a felvevő piaca a túrázók, sportolók, kerékpározók hada, akik viszik magukkal komplett ételként. Egyre nagyobb az igény rájuk! Éttermekben, háztartásokban pedig megmaradó étel kerülhet liofilizálásra, ezzel is csökkentve a kidobott étel mennyiséget. A tartósított készétel nem újdonság. Az én ifjúságom katona évei alatt több tucatnyi fajta készételt melegítettek a gulyás ágyúkban gyakorlatok alkalmával. Szerencsésnek érezte magát az a kis katona, aki tudott okosban bemutyizni néhány doboz konzervet. Legtöbbször szüksége sem volt rá, de jó, ha van. Igazi hungaricum.
A későbbiekben a fagyasztott készételek kora jött el. Ízlésesen csomagolt, száz féle ízű összeállítás. S a liofilizálás egy újabb lépcső a még modernebb készételek felé. Lenyűgöző ez a 2050. Igazán szerencsések lesznek, akik megérik. Valójában soha nem volt lehetőség ara, hogy az ember, mint döntéshozó, akinek mindig maga felé hajlik a keze, hol jobban, hol kevésbé, de 2022-ben már nagyon, leváltásra kerüljön. Sci-fi regények sokszor írtak bosszúálló, rosszindulatú robotokról. Miért akarnának a robotok megszabadulni az emberi közreműködéstől. Végre igazi együttműködés van az irányításban. Visszaindultam szállásomra. Feltehetően jól alszom majd. A levegő már hűvös és tiszta. Az utca nem zajos, pedig a Körút közelében vagyok. A fürdőszobában ért még kis meglepetés. A tisztálkodó szerek nem műanyag flakonban álltak sorban az üveg polcocskán. Minden fém vagy fa tartócskákban. S minden abszolút természetes anyagból, ami nem zavarja meg a szennyvíz kezelés hasznos mikroorganizmusait. A törülköző papír, amely holnap begyűjtve már a szeméttelep helyett a városszéli komposztálóban folytatja pályafutását. Mindent hasznosítanak! S erre vannak emberek, robotok, technológia, s ami a legfontosabb, motiváció az emberek részéről. Itt már ismeretlen a „Nekem ne írják elő, mit csináljak” felfogás. Hogy aztán, ahogy 2022-ben, másnap már mást rikkantó másik politikus teljesen mást mondjon.
Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből!
Lefekvés előtt ismét találtam egy kis írást az éjjeli szekrényemen.
Egy újabb mese, mely a 20220-es évre utalhat. Zsigmond barátom nem feledkezik el a nevelésről.
Jean de La Fontaine: A felfuvalkodott béka
Egyszer meglátta a réten az ökröt a béka. – Milyen hatalmas állat! – gondolta magában irigykedve. A többi békához pedig így szólt: – Megláthatjátok, hogy még ma megnövök én is ekkorára! – s elkezdte szívni a levegőt magába. A többi béka körülállta s csodálkozva nézte. – Hagyd abba az erőlködést! – mondta az egyik. – Elég már, így is te vagy a legnagyobb köztünk – így a másik. A béka azonban nem hagyta abba. Kidüllesztve a mellét, mérgesen kérdezte: "Melyikünk nagyobb hát? Az ökör vagy én?" – Az ökör – felelték. A béka még elszántabb lett. A pocakját még jobban fölfújta, még több levegőt szívott magába, már úgy nézett ki, mint valami labda. – No, ki nagyobb? – nyögte ki nehezen. Ám a választ már nem hallhatta. Hatalmas pukkanással szétrepedt. Hát bizony lenne 2022-es tanulsága a mesének.
S még egy kis írás odakészítve: Szophoklész – Oidipusz király
Dögvész pusztít Thébában.
Az utolsó Labdakida- király, Laiosz halála óta. Oidipusz ekkor érkezik meg, megválaszolja a szfinx talányát, és feleségül veszi az özvegyet, Lokaszét. Elhatározza, hogy kideríti, ki ölte meg Laioszt, hisz ezzel a jóslat szerint véget vethet a dögvésznek. Oidipusz magához hívatja Theiresiast, a vak jóssal, aki figyelmezteti, hogy ne kutassa a gyilkost, mert balszerencsés vége lehet, és olyan titkokra derülhet fény, mely az özvegy és a saját szempontjából is végzetes lehet. Végül Oidipusz kérésére elmondja, hogy a gyilkos, akit kutat, ő maga. Oidipusz nem hisz neki, és Kreont vádolja, hogy ő próbál áskálódni ellene, hogy a trónra léphessen. Az esetet Oidipusz elmondja Lokaszténak is, aki elmeséli, hogy egy jóslat miatt (mely szerint a születendő fiúk apját megöli és anyjával hál) kitették a fiút a közeli hegyre. Ekkor Oidipusz kezdi sejteni, hogy amit Theiresias mondott, igaz. Magához hívatja tehát a pásztort, aki kirakta őt a hegyre. Mielőtt azonban megérkezhetne, hirnök jön, hogy Oidipusz apja, Polybos meghalt, és ő lesz az új király. Azonban azt is elárulja, hogy Polybos nem a vérszerinti apja. Ekkor Lokaszté rájön az igazságra, és kérleli Oidipuszt, hogy ne kutasson tovább. Oidipusz rájön, hogy a jóslat beteljesedett, megbocsát Kreónnak. Lokaszté felakasztja magát, Oidipusz pedig kiszúrja a saját szemét.
Csak nem arra akart célozni Zsigmond barátom, hogy a 2022-es óriási szárazságot és az országot sújtó rossz események sorát vezetőink bűnei idézték elő ?? Vajon ők tanultak az iskolában görög irodalmat ?
Még egy kis szelet papír, üzenettel:
Kedves Ferenc, holnap indulunk megtekinteni Budapest körül a híres mezőgazdasági övezetet. A kirándulóruhát a szekrénybe készítettem. Indulás reggel 7 órakor. Jó éjt! Azzal a jóleső érzéssel alszom el, hogy hazánk túléli a krízist és virágzó világgá válik pártok, pártoskodások nélkül.
Csodálatosan jól éreztem magam, kipihentnek, gondtalannak, talán boldognak is. Ilyesmit 2022-ben ritkán érez az egyszerű ember. Ahogy mondani szokták, nyugtalan, ideges ország vagyunk.
A különleges búra már nem volt a fejem felett, de velem szemben mosolyogva üldögélt újdonsült barátom.
-Nos, kedves Ferenc. Evett, ivott, kipihente magát. Jól érzi magát ?
A búra, ahogy körbe néz, több vendégünk is használja, egy különleges mágneses erőteret hoz létre, amely minden mentális gondjától megszabadítja. Nincs mellékhatása, nem szokik hozzá a használó, s szükségtelenné válik a „pihentető” cigaretta étkezés után.
-Ha tehát mindenben elégedett, keljünk útra, szeretném ma és a következő néhány napban megmutatni, hogyan állítjuk elő a táplálékainkat, hogyan biztosítjuk a legmegfelelőbb ellátást minden, hangsúlyozom, minden lakos számára.
-Létezik ilyen ? Hisz 2022 éppen a nélkülözések éveinek kezdete.
-Bizony létezik. A legmegfelelőbb, nem szeretem az optimális szót használni, döntések eredményeképpen egy nagyon jó gazdaságunk van. A mesterséges intelligenciák összehangolt elemzései során elsődleges szerepet kapott az élelmiszerellátás biztosítása. De nem akárhogyan. Nem csak jókat ehetünk, de nagyon egészségesen is táplálkozhatunk. A cél, hogy a táplálékunk legyen orvosságunk is, elérhetővé sőt szinte kötelezővé vált.
Betegségeink, nyavalyáink jó része az elégtelen minőségű táplálkozásból eredt. Van bőven zöldség, gyümölcs, sőt lezártnak tekinthető a vita arról is, hogy legyenek-e állati eredetű ételeink vagy ne. De erről később még beszélünk.
Elindultunk hát ! Kilépve az utcára újra megdöbbentett a csendes közlekedés, az épületek jó állapota. A Körút felett, de a mellék utcák felett is kifeszített árnyékolók voltak, melyek a legmelegebb órákban biztosítottak elviselhető hőfokot. Az elektromos autók, kisebb nagyobb utas kapacitással szinte hangtalanul rótták útjukat, maximálisan kiszolgálva a tömegközlekedés igényeit. Ahogy barátom, neve egyébként Zsigmond, elmondta az utcák fölé kifeszített napfogókba napelem van beintegrálva, tehát jelentősen hozzájárul a napi energia fogyasztás fedezésére. De, mint később kiderül, ez csak egy parányi szegmense a nagyszerű energia ellátási rendszernek
Átkelve a Kőrúton, az úttestre lépve megálltak a járművek, biztosítva áthaladásunkat, átmentünk a Liofilizáló Szalonba. Ezt az intézményt már láttam az éttermem ablakán keresztül is.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Egy hűvös, kellemesen tágas helyiségben a háttérben számtalan ember munkálkodott. A Szalonba bárki behozhatja a városok szélén, akár Budapest határában is megtermő zöldség, gyümölcs termését és azt feldolgozhatja. Illetve, rábízhatja a Szalon dolgozóira, s azok a kérésnek megfelelően tartósítják a termékeket.
Odalépek egy kellemes külsejű asszonysághoz, aki éppen ládányi kajszi barackot és jó 5 kg körüli homoktövist tesz a pultra.
-Kérném szépen a 20 kg sárgabarackot feldolgozni lekvárrá. Tudja, olyan legyen, mint tavaly is volt. Nagyon bejött a családnak.
-Tehát asszonyom, a barackot mossuk, magozzuk, majd pulpoljuk, azaz átdaráljuk. Mintegy ötödét a pulpnak félretesszük, a nagyobbik részét pedig liofiloizáljuk.
Majd holnap ilyen tájban a száraz barackot és a velőt rövid idő alatt összefőzzük és hőkezelve biztonságos, újra hasznosított üvegbe rakjuk. Fém lapkát újat teszünk, de ha elhozta a tavalyi lapkákat, azt beszámítjuk, mert az megy az újra feldolgozóba. Jó lesz így ?
-Köszönöm, ez rendben lenne. A homoktövist pedig kérném hidegen átpasszírozni és műanyag palackokban lefagyasztani. Itt vannak a palackok, üvegek és a tavalyi lapkák.
-Köszönöm, holnap déltől mindent átvehet.
-Pardon, kedves asszonyom. Hadd mutatkozzak be, Ferenc vagyok 2022-ből. Ja úgy. Ideges, izgága kor volt az.
Igen, igen, de most hadd kérdezzek rá, hogy mi is az a megrendelt lekvár ?
-Ó, ez olyasmi, ami egyáltalán nem tartalmaz cukrot, semmilyen hozzáadott anyagot. Sűrű, rendkívül ízletes, illatos, és állítólag a hőkezelés ellenére még bio anyagokat is tartalmaz. Ezt lehet úgy nassolni, hogy nincs lelkiismeret furdalásom, hogy elhízom.
-Látom, asszonyom, Ön rendkívül csinos, és nagyon jó karban van.
-Miden évben mintegy 150 kg gyümölcsöt tudok behozni, szamócát, málnát, sárgabarackot, őszibarackot, almát, körtét. Kis részüket szeletben liofilizáltatom, nagyobbik részük lekvárnak lesz. A múlt héten egy jó adag kápia paprikát hoztam be, amelyet leszárítottak, megőröltek szakszerűen fűszer paprika pornak. De kértem szárított paprika szeleteket is, amelyekből fűszeres, ízletes, ecetes lé hozzá adásával bármikor paprika saláta készíthető. De itt csinálják meg nekem egész évre a paradicsom port, szárított zöldbabot, borsót és még sok sok más ételt is.
-Ha időm engedi, akkor magam is beállok a munkákba, nem csak a magamét dolgozom fel, de akár másokét is. Ez itt így működik. Vannak itt hagyományos aszalók, fagyasztó ládák sorai, befőző automaták. Az idősebbek még ragaszkodnak a befőttekhez, bevallom én is megkívánom őket néha. De hatalmas mennyiségben igénylik még ma is a hagyományos csemege uborka, almapaprika, vegyes vágott savanyúságokat.
-Köszönöm a felvilágosítást.
Közben az üzem/üzlet vezetője is megérkezett. Zsigmondot barátilag üdvözölte, hisz partnerek. Zsigmond az éttermébe naponta vesz át feldolgozott zöldség/gyümölcs féléket. Azokat a feleslegeket, melyeket az egyéni megbízók többletként és részben fizetségként hagynak hátra.
-Üdvözlöm, tisztelt Uram.
Én József vagyok, az egység vezetője. Hallottam, hogy végre, nem egy gazdag politikus jött át 2050-be, hogy a saját jövőjéről tudakozódjon. Mind elkeseredve térnek vissza a korukba, mi lesz velük!?
Mi érdekli ? Kis üzletünk nem egyedi, csak Budapesten jelenleg is cca. két száz hasonló működik, mondjuk ki, szinte teljesen azonos alap rajzzal és felszereltséggel..
-Hogyan biztosítják az energia ellátást ?
-Nos, erre a legkönnyebb válaszolni. Legfőbb energia forrásunk a napenergia. Mára már 50 % körüli a panelek hatékonysága. Mind a házakon, de legfőképpen a városok körül, így Budapest körül is hatalmas telepek működnek. Közben még korszerű atom erőművünk is működik Pakson.
Az elektromos energiát imponáló hatásfokú épületnyi méretű akku telepekben tároljuk, de helyet kapnak egyéb kisebb jelentőségű energia tározók is. Mint föld alatt működő sok-sok tonnás lendkerekek, hatalmas homok tömbök, melyekben hőenergia tárolódik. De, ahol lehetséges, ott a víz bontást alkalmazunk, vagy éppen a magaslati helyeken kialakított víztárolókba napenergiával felszívattyúzott víz biztosítja később visszaömölve az áramot. Valaha élt egy Stanley Meyer nevezetű úr, vízbontó celláját halála után mégis csak sikerült megvalósítani. Elektromágneses hullámokkal bontja a cella a vizet hidrogénre és oxigénre. Állítólag már komplett családi házak energia ellátására alkalmas készülék lesz rövidesen forgalomban.
De nyernek elektromos áramot számtalan más módon is. Peltier elemek segítségével, mágnes motorokkal is próbálkoznak.
-Mi ez a kellemes illat ?
-Menjünk tovább, mert még alig látott valamit. Hátrébb aszalók működnek. Nagyon népszerű lett az utóbbi 10 évben az úgy nevezett gyümölcs bőr, amit különféle gyümölcsök főzése után vékony rétegben kiterítve szárítanak. Az eredmény egy rugalmas, csak gyümölcsöt tartalmazó lap, amely csemegeként, akár sütemények töltelékekeént is felhasználható.
A kellemes illat pedig onnan ered, hogy egy visszatérő ügyfelünk évente hoz el néhány száz kiló héj nélküli tökmagot. Ezt préseli éppen a kolléga. Ez hidegen préselés, azaz fűtött csigák között a magból kisajtolódik az illatos, rendkívül egészséges olaj. A maradék kemény pogácsát pedig egy másik helyiségben porítjuk. De hadd mondja el a kolléga közvetlenül is munkájának értelmét.
-Jó napot kívánok. Ferenc vagyok 2050-ből. Érdekelne, hogy a tökmagot Ön miért tartja annyira hasznosnak ?
-Üdvözlöm. Nézze kedves uram, ez egy orvosság. A tökmag olaj maga az élet, engem ez tart jó karban. Nem hiszi el, de már 80 éves vagyok, s mások szerint 65-nek sem nézek ki. A tökmag liszt pedig nagyon magas fehérje tartalmú por, kellemes ízt ad az ételekbe keverve. Például a palacsinta tésztába, töltelékbe, főzelékekbe, süteményekbe. De nem csak én termelek tökmagot. A város szélén, valaha Diósdnak hívták a települést, több szomszédom is termel tököt. A lehántott tök húst pedig örömmel veszik át a környéken szarvasmarha etetésre. Holnap kimegyek a dácsámhoz, más szóval telkemre, ellenőrzöm a termelést. Szívesen látom. 30 évvel ezelőtt magam sem gondoltam volna, hogy ilyen örömmel fogok termelgetni a kertemben. Felhasználom az összes lehetséges technikai újdonságot, igénybe veszem a talajra és hulladék kezelésre vonatkozó szolgáltatásokat. S ma elmondhatom, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
-Miért ? Mi volt 2022-ben. Szégyenkezve vallom be, hogy politikus, nem árulom el, hogy melyik oldalon. Örülök, hogy nem ismer fel, mert csak pironkodnék. Tehát Zsigmond barátja, ha holnap ráér, kísérje el a dácsámra. Közben megismerkedhet a város körüli termelési övezettel.
-Köszönöm.
Utunk tovább vezet a Liofilizáló Szalon pincéjébe. Itt hatalmas sorban korszerű fagyasztók állnak. Egy-egy fagyasztó egészben vagy részben kibérelhető, zárható és egy család igény szerint a legkorszerűbb módon tárolhatja portékáit. A fagyasztók ajtaján elektronikusan kiírva a tartalom, lejárati idők, a pillanatnyi energetikai adatok, esedékes díj.
-Tudja, jelzi a Szalon vezetője, így a család sok energiát takarít meg. Nálunk minőségben, árban, energetikailag a legjobb a kibocsájtás. Szalonunk éjjel nappal nyitva áll, bármikor igénybe vehetők gépeink, eszközeink.
Még egy pillantást vetek a hosszú polcokon felsorakozó újra hasznosítható műanyag vödröcskék sorára, amelyekben akár 20 évre is eltartható a liofilizált termék. Látok itt hús féléket, készételeket, fagyasztva szárított tej termékeket. És így tovább…..
Elbúcsúztunk a vezető Úrtól. Igazán lenyűgözött a látott Szalon, a felsorakoztatott technológia. Munkájuk állandóan van, hisz mindig adódik tartósítandó zöldség/gyümölcs vagy éppen valakinek kedve támad házi kenyeret sütni.
Zsigmond barátommal beültünk egy elektromos autóba, s alig néhány perc múlva megérkeztünk egy kellemes kinézetű Iroda épülethez. A falakat napelem panelek borítják, de hagytak egy egy sávban helyet növényzetnek is. Zsigmond szerint a tetőn organikus kertészet működik, bár az Iroda háznak kinéző építmény maga is kertészet. Zsigmond innen szerzi be konyhájára a halat és leveles zöldségeket.
Az épület pincéjében hatalmas medencékben tenyésznek a halak. Kapnak világítást, rendszeresen tápot. A több szektorra osztott óriás medencében a haltenyésztés teljes vertikuma meg van. A halak egészségi állapota teljes felügyelet alatt áll. A halak vize rendszeresen cserélődik, mivel a halak anyagcsere termékei szűrés után az „Iroda épület” felsőbb szintjeire jutnak. Az automatikus elemzés során a halak vize öntöző vízzé alakul át, mellyel sokféle saláta, levélzöldség lesz öntözve. A rendszer víz takarékos, energia takarékos, produktív. Sajnos, az a rendszer, hogy salátát lehet szabad földön termeszteni, 2050-re szinte lehetetlen. Még árnyékolással sem.
A halak vize nem csak ásványi sókkal egészül ki, de egy zeolit ágyon is átszivárog, amely biztosít további mikroelemeket.
Előny, hogy az év minden szakaszában a saláta gyár kibocsát zöldségfélét. Zsigmond szerint a napi 40 g rost elfogyasztásához nagyban hozzájárulnak ezen intézmények. Sőt, már nem csak kísérleti fázisban vannak a zöldbabot termelő szintek. A babot előnevelik, majd kipalántázást követő 2 hónapban a bab megnő és 3 virágzás és termés hozatal után kerül leváltásra. Az elhasznált kőzet rostot vagy egyéb rost anyagot pedig a város széli komposzt üzemekben aktiválják hozzákevert szarvasmarha trágyával. Először biogázt fejlesztenek, majd az átmenő anyag visszakerül a városi Saláta gyárakba „.
A zöldbab nagyon hasznos II. típusú cukorbetegséget megelőző illetve tűneteket enyhítő zöldségünk. Négyzetméterenként 15 kg babbal számolva ciklusonként nagyon gazdaságos a termesztés. A zöldbab hulladéka és a zöldbab által hátrahagyott „talaj” pedig kedvelt anyaga a komposztálóknak.
Kísérleteznek újabban zöldborsó termesztésével is, de lencse és száraz bab is termelésbe bevonás alatt van. Ezekben az üzemekben robotok és hús-vér emberek dolgoznak 24 órában, terveznek, ellenőriznek. A nehezebb kézi munkát speciális robotok végzik, amelyek egy nagy központi, több hasonló üzemet felügyelő AGY ellenőrzése alatt állnak.
Ahogy Zsigmond elmondja, a beteg emberek aránya a folyamatos korszerű táplálkozásnak köszönhetően csökken. Azzal a különleges lehetőséggel, hogy a Saláta gyárakba a környékből a lakosság beszállhat munkával, saját részre és eladásra begyűjthet termékeket, megvalósul egy fajta elfoglaltság. Amolyan kirándulási lehetőség. Munka mindig adódik. E helyen háziasszonyok megbeszélhetnek recepteket, napi problémákat. Amolyan közösségi helyek a városszerte százával működő Saláta gyárak.
Zsigmonddal még egy programunk van délutánra. Megtekintünk egy digi-husit gyártó üzemet is. Zsigmond éttermében is kapható ebből készült étek. Eredetileg a cél az „embertelen” állattartás felszámolása és állati fehérjével való ellátás volt. Már a 2010-es években folytak kísérletek, akkoriban még egy hamburgernyi húspogácsa dollár százakba került.
Eleinte nehezen kapta meg a népszerűséget a mesterséges hús. Egyrészt talán az ember idegenkedik az újtól, másrészt nehéz volt gusztusos formában előállítani. Először is semmiképpen nem húsvörös a színe, hisz nem tartalmaz vért. Íze pedig nagyban függ attól, hogy milyen alapanyagok kerülnek „beépítésre”. Milyen növényi, esetleg állati fehérje izolátumok a hasznosításra kerülő anyagok. Szerencsére ma már különféle ízű alapanyagokat tudnak előállítani, s színük is hasonló egy adag darált húséhoz. Ha nem is vált népélelmezési cikké, ahogy ezt 2022 táján jósolták, de érdekes kiegészítője a napi táplálkozásnak. Zsigmond szerint a csirke szövetekből felépülő mesterséges hús a legnépszerűbb. Azt mondja, még az igényes macskája is hajlandó lakmározni belőle.
Elköszönve a szimpatikus vezetőtől, aki szerint Budapesten jelenleg 1250 hasonló kisüzem működik, visszatértünk Zsigmond éttermébe. Itt egy délutáni homoktövis smoothe elfogyasztása után elbúcsúztunk egymástól. Neki még sok dolga akad az étterem felügyelete körül, még annak ellenére is hogy számtalan jól megalkotott intelligencia segíti a munkát és a „főzést”
Szállást az Étterméhez tartozó vendégszobában kapok, de másnap reggelig programom szabad. Reggel találkozunk, s eleget teszünk a kedves meghívásnak Diósd tájékára, ahol nagy titokra derül fény, hogyan tudnak ellátni 2.5 millió embert bőséggel és a legjobb minőséggel.
Az esti séta előtt tehát lepihenek. Ágyam melletti éjjeli szekrényen két brosúrát találtam kikészítve.
Az egyik Puskin : Mese a halászról és a halról című rövid mese. Lényege, hogy a legjobb anyagi mód mellett is a telhetetlenség semmire sem vezet. Gondolom, célzás a 2022 es és utáni évek telhetetlen politikusaira.
Másik történetet magam is jól ismerem, Gulliver utazásai Lilliputban. A történet végén kis kézzel írott összefoglalót találtam :
Megismerkedik (Gulliver) a császárral, aki alattvalói szerint „a világmindenség gyönyörűsége és szent rettegése”, talán azért is, mert egy kicsivel magasabb, mint a többiek. Az országban két párt van, az egyik tagjai magas, míg a másikéi alacsony sarkú cipőt hordanak. Az embereket nem csak a cipőviselés, de a lágytojás feltörésének módja is megosztja: az egyik párt szerint a hegyes, a másik szerint viszont a tompa végén kell megtörni a tojást.
Más furcsaságok is vannak az országban: a magas állami beosztások betöltésénél nem a tehetség, a rátermettség vagy a becsületesség számít; a jelentkezők kérvényt nyújtanak be, azután kötéltáncmutatványokat mutatnak be az uralkodó előtt. Azé az állás, akinek a mutatványa a leghajmeresztőbb.
Kitüntetéseket titokban lehet szerezni „pálcaugrással” – a pálca alatt vagy fölött kell átjutni, és siker esetén a kitüntetett kap egy kék szalagot.
Hát igen, bennem is egyre világosabbá válik, hogy jobb világ csak a jelenlegi 2022-es viszonyok gyökeres változása révén lesz. Eljön az a várva várt idő, amikor kikapcsolható sorsunk irányításából a korrupció, igazságtalanság. A mesterséges intelligenciák valószínűleg nem egyénekért, hanem a társadalomért ügyködnek majd. És talán a digitális világ is veszélyben volt, amikor néhány politikus atommal fenyegetődzött.
Hasznos történetek. Bizonyítja ez is, hogy 2050-ben is fog még létezni kultúra, irodalom, sőt nyomtatott könyvek is. El is határoztam, hogy este egy múzeumot is megnézek.
Egy padon ülve ébredtem. Elszunyókáltam kicsit. Megtapogatom táskámat, nem lopták el. Ez jó.
Valami nem stimmel.
Feltűnően csendes a park, s nincs szemét. Sem kicsi, sem nagy. Emberek pedig járkálnak, nyugodtan beszélgetnek, nincs sietség, lázas mobil telefon nyomogatás. Illetve nem is járkálnak, majd mindenki elektromos valamivel közlekedik.
Honnan kerültek ezek ide ? Mikor szunyókáltam el ? Nézem az órámat, majdnem dél. Hát akkor alig negyed órácska volt csak.
És ez nem is az a park, ahová bejöttem sétálni, a fák hatalmasak, gondozottak. Körülnézek, a padok is mások, csak amin ülök a régi formájú. Mi történt ?
Felkelek. Az emberek vetnek rám egy pillantást, biccentenek köszönés képen. Ez sem normális. Lábam alatt rugalmas anyag, kellemes rajta a járás. Megtapogatom. Fű !!! Igazi fű. Nem műanyag.
Ahogy körbenézek, a padok gyermekkoromat idézik, a kőből készült két láb, s a keresztbe fektetett kétpirosra pingált deszka. De mégsem azok a kényelmetlen padok. Megtapogatom, igazi fa. De rugalmas, bársonyos.
Végigmegyek a parkon, gyerekek játszanak, anyák babákat tolnak kocsiban, legfeljebb elektromos görkorikon járnak. A babakocsik sem olyanok, amire alig egy órája emlékszem, de kétségtelenül azok.
Kiérek a parkból. Sehol a füstös, tülekedő kocsik. Kerékpárosok húznak el mellettem. Az úttesten pedig önjáró autók. Hallottam ilyesmiről már, hisz 2022 még Magyarországon is a XXI. század, de hát egy órája még minden más volt.
Ahogy tanácstalanul álldogálok az úttest szélén egyszer csak megáll egy járgány. Ajtaja kinyílik, kedves női hangon megszólal.
- Hová vihetem ó?- kérdezi.
- Talán valamit falatoznék!- válaszolom.
- Elviszem a Bona Bárba. -mondja a hang. -Vannak élelmiszer jegyei ?
-Nincsenek! - hebegem. Hát mi ez ? Amig kicsit szunyókáltam, még ezt is bevezették. Volt róla szó, de hát ilyen hamar ??!!
-Jó, akkor a hátsó kapuhoz viszem, ott nem kérnek jegyet.
A kis autó elindul. Hangtalanul, valamiféle mágneses pályán haladunk. Körülöttem több ilyet látok, néhol utassal, utas nélkül. Körbenézek. Látok egy fénylő engedélyt, valószínűleg a kocsihoz tartozik. 2050!
Döbbenten kérdezem, hogy, - Milyen évet írunk?
-Kettőezer-ötven, június 10-e.
Most döbbenek meg igazán. Az ablakon kinézve látom, hogy a hajdani Körúton haladunk, de csak hasonlít, nem tűnik azonosnak.
-Hol vagyunk ?
-Budapest, Lázár körút. Nemsokára megérkezünk a Fecó utcához, ott lesz a Bona Bár. Remek pulykás falatok is kaphatók, ha meg tudja fizetni.
Ezzel kinyílik a kis kocsi ajtaja, s enyhe késztetést érzek az ülés részéről, hogy kiszálljak. No, most leszek bajban, ha fizetnem kell. De nem kell, a kocsi megköszöni, hogy szolgálatomra lehetett és elindul. Alig tesz meg néhány métert, már újabb utasok szállnak be. És sehol villamos, sehol autóbusz! Nem gondoltam volna, hogy időutazó lettem. De nem bánom, mert amúgyis anyagot kell gyűjtenem a Zsebők- Bujna féle lecsós blog részére.
Mit eszünk 2050-ben ?
Épp a Bona Bár hátsó kapujánál állok. Gyönyörű üveg portál, márvány járólapok. A bejárat előtt két különös fa. Fa is meg nem is. Egy jól öltözött idősebb bácsi éppen lehajol a fa törzséhez, kinyit egy ajtócskát, s matat valamit. A fa levelei egy pillanat alatt kiteljesednek, árnyékot vetnek. Rám mosolyog az idős bácsi.
-Legyen a másik fa ezüst hárs ? Megtehetem, csak a hármas gombot kell megnyomnom.
Belépek a bárba. Gyönyörű a berendezés, Csupa fa és márvány. Műanyagnak nyoma sincs. Egyszercsak egy asztal gördül elém, a szék kihúzódik. Leülök. Az asztal-szék velem együtt elindul a hatalmas bár csarnokban. Megáll, épp az utcára látok rá. Igen ez tényleg a Körút.
-Mit parancsol inni? Nézem, ki szól hozzám. Az asztal lapján jelenik meg az ital lehetőség.
Nem erre számítottam, azért egy sör jól esne ebben a melegben. Úgy látszik a 2050. év nem az árpa termés éve. Mivel kicsit elbizonytalanodtam, hogy most mit is kell tennem, ráadásul jobban esne a sör, mint a bodza ital, várakozok. Csak jön valaki, ahogy 2022-ben a gépi hang után végre találkozhatok az élő kezelői hanggal. Nem csalódtam, egy jól öltözött úriember jön, széles mosoly az arcán, nyugalom a tekintetében.
-Mi a gond kedves vendégünk? -kérdi.
- 2022-ben azért ennyire nem voltak udvariasak. Mégis csak jó, hogy fejlődünk.
- Kérem, én időutazó vagyok. Magam sem tudom, hogy kerültem ide, de jól érzem magam. Csupán jelzem, hogy sem pénzem, sem szállásom, s hívhatja a rendőröket, hogy vigyenek el a diliházba.
-Ugyan, ugyan, kedves…hm. hogy is szólíthatom?
-Talán Ferenc. válaszolom.
-Igen-igen, értem. Volt néhány évtizede egy rendkívül népszerűtlen politikusunk, Ferenc volt ő is. Még utcát is neveztek el róla. Illeve, utcácskát. Azóta senki nem akar Ferenc nevet felvenni. De legyen, kedves Ferenc, nézzen körül. Itt minden második ember időutazó. Úgy tűnik, 2022 és az utána következő évek nem voltak kellemesek, s sokan választották ezt a lehetőséget, időutazást. A túrizmusnak leáldozott, egyre melegebbek lettek a nyarak. A turistalátványosságok túlzsúfoltak és nagyon drágák lettek. A hatalmas kereslet miatt a valaha kellemes városkák, tájak elviselhetetlenné váltak. Aztán egy élelmes úr, valami Lőrinc, Időutazás Irodát nyitott. Ez jött divatba. És mi itt 2050-ben örülünk a pihenni vágyó huszonketteseknek.
-Azt látom, bár még csak egy órája vagyok itt. Máris jobban érzem magam. Ihatnánk egy sört?
-Kedves Ferenc. A digitális kormányzat nem szíveli, ha a lakosság alkoholos italt iszik. De talán most kivételt tudok tenni Önnel.
-Hát persze, Ön még nem tudhatja. Mintegy 15 évvel ezelőtt Magyarország olyan káoszba süllyedt a kapkodó, átgondolatlan, intelligenciát nélkülöző kormányzás miatt, hogy egy nap összefogtak a gépi intelligenciák és átvették a hatalmat.
Az addig számtalan pártot imádó emberek egyik napról a másikra fellélegeztek, s mert nem a másik párt került hatalomra, vagy a szomszéd, hanem egy minden tekintetben lojális intelligencia, elfogadták ezt a döntést. S azon nap óta minden rendbe jött. Már nem kell háborútól tartanunk, van bőven ételünk, italunk, újra kedvesek egymáshoz az emberek, s megtanultuk élvezni a lehetőségeinket. Addig csak szemét, klíma változás, áremelkedés, hiány, korrupció és még ki tudja mi volt napirenden.
-És mi lett a politikusokkal ? csak úgy hagyták magukat ?
-Kérem, biztos nem hagyták volna, de tehetetlenek voltak. A Parlamentben a pártok csatározgattak egy darabig, de hónap végén azt vették észre, hogy nem kapnak fizetést. Így aztán nem jöttek be koptatni a szoknyájukat, meg a nadrágjukat, otthon várta őket a saját bizniszük. Naponta a vezető beosztású emberek laptopján és okos telefonjain megjelentek személyre szabott utasítások, hogy kinek mi a dolga. A munkák összerendezetté váltak, minden rendbe jött.
Kóstolja csak meg ezt a sört, ilyen jót még nem ivott. Semmit nem csaltak ki belőle, s nem találta ki senki, hogy nem gazdaságos, ha komló is van a sörben.
-Ilyen egyszerű a dolog ? Nincs politikus és minden rendbe jön ??
-Kérem, igya a sört, ez a legjobb minőség, valódi emberek gyártják, akik maguk is örülnek, hogy újra jót ihatnak. Ugyan csak módjával történik ez meg, de látja, mi már valljuk, hogy az alkohol nem old meg semmit.
-És mi van a valaha híres borászatunkkal ?
-Igen jó kérdés. 2035-re alig maradt szőlőterület országunkban. Kupeckedés folyt a szőlő területekkel, gyanús fajták és technológiák terjedtek el. Némely bor attól volt jó, hogy azt mondták rá. És a legnagyobb baj az volt, hogy senki nem akart dolgozni a szőlőben. Nem csak ott, más területeken is divatba jött a munkaerőhiány. Nem volt kapás ember, aki a kertészetekben dolgozott volna, az állatok napokig nem láttak gondozót, csak robotot maguk körül.
Irodaházakban több ezren kezeltek számítógépet, programokat dolgoztak ki. Az emberek a legegyszerűbb tevékenységükhöz is regisztráltak, appokat töltöttek le. És egy nap ezt megelégelték a gépek. Már évek óta aktuális lett volna a változás, de egy aprócska okos telefon intézkedett.
-És most lettek kapásemberek, lehajoló dolgozók, kétkezi munkások ?
-Lettek, mert minden személyről saját számítógépe vagy okos telefonja készített felmérést. Mihez ért, mire alkalmas, miben tudja legjobban szolgálni a közösséget. Hihetetlen, de addig valamilyen vezető beosztást betöltő emberek azt az utasítást kapták, hogy kezdjenek el tervezni, alkotni, néhányan kétkezi munkát végezni. És lám, mindenki megtalálta a boldogságát. Azaz az intelligenciák megtalálták számukra.
-Nos, kérem, házam vendége. Mit fogyasztana szívesen? Amíg néhány kedves vendégemmel foglalkozom, válasszon kérem.
Ezzel az asztalra koppantott kettőt, s megjelent az ételsor.
Napi ajánlat : Zeller krémleves, liofilizált zellerből, digi husi, hínár pürével, desszertnek pedig fehér hangyatojás puding.
A felsorolásban ismerős és ismeretlen étkek szerepeltek. Feltűnt, hogy sok a gomba, halétel, és bőséges a saláta kínálat.
Újdonsült barátom visszatértével megkérdeztem, hogy mit kell érteni digi husi alatt.
-Hát kérem, az szövettenyésztett húsmassza, amit helyben ízesítünk sertés, marha, baromfi ízekkel.
S mért oly sok a hal, gomba, saláta ?
-Nos, ezeket a már jó ideje bevált modern farmokról szerezzük be. Például az a magas, irodaház szerű építmény nem irodaház. A pincéjében hatalmas vizes medencékben halak tenyésznek, s a vizüket szűrés, mikroelemekkel való dúsítás után a következő szinteken öntözővízként használják fel.
Így aztán szerte az országban egy kidolgozott rend alapján több ezer ilyen „Irodaház” működik. Embereknek kellemes munkát adnak, jó összhangban tevékenykednek robotokkal, amelyek a nehezebb és szennyesebb munkát elvégzik. De már nem törekednek a teljes robotizálásra, mert kell a munkahely és az emberi fantázia és leleményesség lehetővé teszi a sokféle újdonság bevezetését. Eddig csak salátaféléket tudtak termelni nagyban, de egy jó ötlettel már indul a gumós zöldségek termelése is. Kevés víz felhasználás, klimatizált szintek, kedvező tápanyag ellátás, méretezett fényenergia adagolás. Legalább tízszeres hatékonyság a szántóföldi termeléshez képest.
De kóstoljuk csak meg ezt a finom salátás halat.
-Hm, valóban. De látom, hogy az az úr két asztallal odébb töltött káposztát eszik. Ez hogy lehet ?
-Nos, az úr töltött káposzta utánzatot fogyaszt éppen. Épületünk egyik szárnyában 3 D megoldással töltünk le tucatnyi a régi időkből átmentett ízekkel étkeket. Ízük nem teljesen azonos a régi töltött káposztáéval, de a mai fiatalok még soha nem ettek sem töltött káposztát, sem hagymás rostélyost, így elhiszik, hogy azt kapnak.
-Tehát becsapják őket.!
-Nos, szigorúan véve, igen. De tulajdonképen ezek a 3 D technológiával készülő ételek közelítik a hagyományos ízt, és egy-egy adag rendkívül ideális arányban tartalmaz ásványi anyagokat, vitaminokat, rostokat. Nézze csak, az úr még ki is törli a tányérját.
-És mondja csak, az a piros ott, szamóca?? - Igen, az bizony szamóca. Valódi, onnan szemből hozatjuk.
-Ahová az van kiírva, hogy Liofityizáló Szalon ??
-Ha, ha ez jó. Jobban megnézve az Liofilizáló Szalon. Már 30 éve is ismert volt a technológia, egy kis magyar cég importálta a gépet, majd kezdte meg a hazai gyártású családi gépek forgalmazását. Ha valaki a városból hét végén a Dácsájából behoz gyümölcsöt, zöldséget, akkor azt beviszi a Szalonba, ahol számára egy nap alatt fagyasztva szárítják, csomagolják, majd akár tíz évre a kamrájába teheti. Mi a feleslegben lévő gyümölcsöket, zöldségeket vesszük át, amelyeket visszanedvesítve használunk fel, vagy akár porítva krémlevesek, desszertek készítéséhez.. Nézze csak azt a hölgyet ott, nem hinné el, a rántott zeller, amit fogyaszt szintén liofilizált zellerből készül. Áztatjuk, bundázzuk, sütjük.
- És honnan kerül az asztalra például a burgonya? A sárgarépa?
- Mi sem egyszerűbb. Minden várost, sőt akár kerületenként is nagy napelem parkok vesznek körül. A napelemek már 40-50 % hatásfokkal dolgoznak. Alattuk pedig olyan tér van kialakítva, ahol árnyékban folyik a mezőgazdasági termelés.
-Lenne egy kérdésem. A digi husi húsmasszáját mégis csak valódi hús szövetből indítják el. Vagy a rovarok. Ezek az Önök ízlése szerint vegetáriánus ételek?
- Kedves Ferenc, mára egészen más értelmet kapott a vegetáriánus, vegán étkezés. Ma az a cél, hogy mindenki a legegészségesebb táplálékot fogyassza el, hogy ezáltal is kevesebb feladata legyen az egészségügynek. Viszont most azt javasolnám, hogy fogyassza el kiválasztott ebédjét.
Ebéd után pedig megmutatnám azokat az üzleteket, üzemeket, ahol élelmünket állítják elő. Elmegyünk, s megnézzük a Budapest körüli farmokat. Jó étvágyat!
Kiválasztottam hát egy gombakrémlevest köles tésztával, marhásdigi husit algapürével, galambbegy salátával és végül egy almás hínár sütit.
A gombakrémleves dicsőségére vált volna 22-es év bármely éttermének. A levest kis porcelán csészében szolgálták fel, a köles golyókat pedig ízlésesen külön tálalták. Az asztalon elővillant a felirat „ Jó étvágyat!”
A gomba kellemesen fűszeres, illatos, megfelelően sűrű volt. A kölesgolyó ropogós, enyhén füstölt ízzel. Mind egy szálig kikanalaztam a levest. Az edénykét az erre kijelölt részére helyeztem az asztalnak, amely nyomban kijelezte, hogy 210 kcal energiát vittem be szervezetembe, majd tovább részletezte a bevitt ásványi anyagokat és vitaminokat. Rövid időn belül megjelent egy robot pincér, felszólított, hogy kis szekrénykéjébe helyezzem be a kiürült csészét. Majd azonnal megnyílt egy másik rekesz és elvehettem a második fogásomat.
A digi husi nem okozott csalódást. Valószínűleg 2022-ben rossz fasírt utánzatnak tartottam volna, de a hús szeletté formázott, szálas kinézetű, kellemesen illatozó, nem tűnt rossznak. Az algapüré pedig semmiben nem különbözött a régi burgonyapürétől, gyanítom, hogy az alga közé porított édesburgonyát is keverhettek. Minden ízlett. A galambbegy saláta édeskés, ecetes lében tálalva kifejezetten kulináris élményt nyújtott. A továbbiakban ismét kiírta az asztal az elfogyasztott étel paramétereit. Ezen nem botránkoztam meg, hisz közel 60 évvel korábban a honvédségnél eltöltött 11 hónap során hasonló módon közölte a napi menü a kiskatonákkal, hogy az étel elfogyasztása után mennyi szénhidráttal, sóval stb. gazdagodik szervezetünk.
Az almás-hínáros desszertre már nem igazán volt étvágyam, de hát a kíváncsiság megkóstoltatta velem. Kérem, micsoda íz kavalkád olvadt szét számban !
És ismét tápanyagjelentés, udvarias robot pincér. Az asztalon megjelent a felirat, hogy toalett felé vezető úton kövesse a sárga vonalat. S lám, a sárga vonal megjelent, követtem. Rendkívül tiszta, higiénikus mellékhelyiség!!!
A kis fülkémben az a felirat fogadott, hogy az
„Ön által kibocsátott hulladékot a Lágymányosi feldolgozó üzemben ártalmatlanítják, belőle biogázt termelnek, majd mint talajjavító anyag kerül a kerületi komposztálóba”. „ Köszönjük, hogy hulladékával minket tisztelt meg!"
Kiváló, gondoltam. Erre már csak 28 évet kell várnom !!!!
Visszatérve helyemre, egy nagy pohár kvasz fogadott. Az asztalon megjelenő tájékoztató szerint a kvasz segíti az emésztést, s hozzájárul a naponta elfogyasztandó két liter folyadék mennyiséghez.
Ahogy elfogyasztottam a valószínűleg emésztést javító fűszer kivonatokat is tartalmazó finom italt (éreztem az édeskömény aromáját), érkezett egy búra a székem mögé. Mint a régi időkben a női fodrászatokban a hajszárító. A búra a fejem fölé simult, s abban a pillanatban elszundítottam. Egészséges, gyógyító álomba merültem.
A további fejleményeket és élményeimet a következő számban folytatom.
--- >
2022. Napjainkban.. Nézzük, milyen világban élünk, és mi vár ránk a közeljövőben, a kajaiparban:
/”munkaerőpiac”, keresetek, infláció, vásárlóerő/
Munkaerő, „te drága”
Két hete beszéltem egy haverommal, aki expat egy nem élelmiszergazdasági cégnél. Arról folyt a szó, hogy bármit csinál, bármivel próbálkozik a HR, egyre nehezebb munkaerőt találni a meghirdetett pozíciókra, legyen az fehér galléros, vagy kék galléros pozíció. Pedig – mondja Ő – mindent megtesz a cég, amit meg lehet tenni ebben a helyzetben, és mégsem megy olyan könnyen a dolog. Ha meg sikerül is tartani a toborzási számokat, a felvett kolléga azonnal tovább áll, ha jobb ajánlatot kap, óriási a fluktuáció. Beszélgettünk tovább, és a következő témára terelődött a szó:
-Mikor látogattad meg a gyártást legutoljára, és nézted meg saját szemeddel, hogy mik a történések a frontline-ban?
- Nem is tudom, van az már egy éve is, de akkor is csak a rezidens helyi vezetővel találkoztam. A szokásos módon megettük az ebédet, és vissza is jöttem.
- Szép, akkor csak a kocsidból látod a valóságot, ami nem baj, csak szakmai vakságot okoz.
- Neked nem gond az, hogy most a magániskola havi díja meg fog emelkedni havonta minimum 200 000 Ft-al. Talán még találsz embert, aki a hajót, és a nyaralót kitakarítja utánatok, amikor eljöttök.
- De egy frontline staffnak elég komoly gondjai lehetnek, amit érdemes lenne egy minimális szinten érteni. Ha egyszerre sokan gondolják úgy, hogy lecserélnek téged, akkor gondban leszel egyre hosszabb ideig.
- Nem baj, jönnek a bevándorlók, és munkába állnak.
- Persze, ez is egy opció. De mi van akkor, ha csak ezt az opciót csak pár éven belül tudod integrálni a szervezet működésébe, csak hogy akkor már lehet, hogy roppantul elkéstél, meg megeshet, hogy kicsit drágább lesz ez a mulatság.
- Mondasz valamit.
- Néha tölts el egy kis időt a frontline-ban, hogy érzékeld, hogy mi megy ott, mert ha nem, egyszerűen kialakul egy szakmai, szervezeti vakság, ami nagyon veszélyes tud lenni a cég sikerességére nézve.
Beszélgettünk még másról is. Hazafelé jövet azon gondolkoztam, hogy hát igen, 15-20 év késéssel ide is bekopogtat a valóság, amivel kezdeni kellene valamit, itt 2022-ben, egy olyan időszakban, amikor megint kezd meglegyinteni minket egy komolyabb válság előszele.
„Egyrészt nyilván ez is igaz: mindenkinek (joggal) megnőttek az igényei. Másrészt kinyílt a világ. Ha 200 km-rel arrébb kétszer annyit fizetnek, mint itthon, akkor irány! - semmiség ezt a távolságot megtenni vagy arrébb költözni. Harmadrészt: a vállalatok máig úgy gondolkodnak, hogy az a business, amelyik nem növekszik, pusztulni kezd. Ergó ez a növekedés-kultusz hatalmas munkaerőigényt kreál, amire azonban ma már nincs elég potenciális jelölt a lokális piacokon. Nagyon jó példa erre az autóipar. Az autóipar évek óta stagnál, és mostanra egyre többet hallani olyan hangokat, hogy épp ez a stagnálás fogja elindítani a következő gazdasági válságot.
--- > Nincs ilyen, hogy lokális, vagy regionális „munkaerőpiac” 200 km-re már lehet, hogy ugyanazért a munkáért 5-8-os nettó bért lehet kapni, egy másik pénznemben…
Meg ezt is mondta:
„Tehát mindezt egybevéve olyan világban élünk, ahol a nyugati társadalmakban nincs elég gyerek, viszont egyre növekszik az inaktív, elöregedő népesség, a keleti régiókban ezzel szemben megállíthatatlan a népesség növekedése, és gazdaságilag nem fejlett ez a világrész, tehát mindez legkésőbb 20 év múlva sose látott munkaerőpiaci és gazdasági katasztrófákat fog okozni.”
Érdekes a cikk, érdemes elolvasni. A srác tényleg érti azt, hogy mi is zajlik a „munkaerőpiacon”.
Meglátásom szerint, itt a XXI. század elején, itt 2022-ben, a tradicionális értelemben vett lokális, és /vagy regionális munkaerőpiac megszűnt létezni.
Azt lehet mondani, hogy ilyen, hogy „munkaerőpiac” nagyon nem létezik egy fiatal számára.
Tehát vannak munkák, melyeket el kellene végezni, az adott helyen, és időben, időre, valamilyen mérhető eredmény megléte mellett, melyet természetesen meg kell fizetni.
Egy fiatal egy- két évet tölt egy munkahelyen, és továbbáll, mivel fejlődni akar, meg persze meg akar élni, és ki akarja fizetni az életét.
Ehhez meg hozzá kell tenni, hogy egy fiatal szegényebb, mint a szülei generációja, és inkább adóssága van, mint vagyona. Ennek a történetnek középtávon már komoly következményei lesznek:
Azok az iparágak, melyek nem innovatívak, és nem képesek jó bért fizetni, egyszerűen kiürülnek a lokalitásban, függetlenül attól, hogy milyen szinten képes az iparág felvenni az innovációs vívmányokat regionális, vagy globális szinten.
Többek között az inflációs nyomás miatt elindult egy iparágakon átívelő horizontális, és, párhuzamosan egy vertikális integrációs folyamat is az élelmiszergazdaságban. Az integrációs nyomással párhuzamosan a kis helyi cégek, és kis termelők száma csökken, továbbá csökken a termelt növények sokfélesége is. A felvásárlási árak is alacsonyak, nem éri meg termelni.
Ezért van az, hogy lassan alig látni állattartó telepeket, vagy kertészeti növénytermesztést pl. a Nyugat- Dunántúlon. Minden gazda szántóföldi növényt termel, mivel azzal van a legkevesebb macera, meg a legkevesebb élőmunka igény kell hozzá.
Most van itt az idő, hogy átgondoljuk azt, hogy mit lehetne kezdeni a vidéki térségekkel az élelmiszergazdaság terén.
Erre találta ki az EU azt, hogy támogatja azt, hogy mindenki boldogulhasson a saját szülőföldjén, és ne kelljen elköltöznie a jobb megélhetés reményében. Nézzük, hogyan állunk ebben a játékban:
Nettó pénz a hó végén, itthon: 450 – 700 EUR ….2020-ban….
Megint csak a Pénzcentrum írt erről, hogy mennyi a nettó átlagkereset az egyes régiókban. – 2020-as adatok-:
Forrás: NAV adatai alapján GKI számítás – 2020-as adatok -
A térkép önmagért beszél…
Angliában szoktuk mondani: „Mondd meg az irányítószámodat, és megmondom, mennyit keresel.” Arrafelé az ember, ahogy lépdel előre azon a bizonyos kereseti lépcsőn, úgy költözik a városon belül, vagy az országban azokra a helyekre, amelyet a fizetése reprezentál az adott időszakban. Nagyon sokan laknak bérelt ingatlanban. A költözés általános dolog arrafelé, akár évente többször is.
„2022 májusában az éves összevetésben számított infláció 10,7 százalék volt. A maginfláció és az indirekt adóktól szűrt maginfláció 12,2 százalékon alakult (1. ábra). Az infláció 1,2 százalékponttal emelkedett az előző hónaphoz képest, amit elsősorban a maginflációs tételek árindexének emelkedése magyaráz. Az előző hónaphoz képest a maginfláció 1,9 százalékponttal nőtt.”
Ebben élünk most, ebben a gazdasági helyzetben vastagon benne van a háború hatása. A kérdés az, hogy a háború milyen további hatásokkal jár. pl. az élelmiszerek polci árában hogyan jelenik meg.
Az agrárközgazdászok azt mondják, hogy lehet, hogy áruhiány is lesz. Az infláció 10 % felett van, továbbá jelenleg a forint folyamatosan gyengül az EUR-hoz, USD-hez képest, én arra leszek kíváncsi, hogy ez az inflációs nyomás, és az ebből következő áremelkedés, milyen hatással lesz az élelmiszer kereskedelemre.
Hogyan fog csökkenni, vagy nőni az egyes termékek kereslete? Mennyire fog hatni az áremelkedés a fogyasztói szokásokra?
Ahogy látjuk, nagyon összetett hatások határozzák meg, hogy milyen élelmiszer-kínálat, és milyen értékesítési árakon lesz elérhető az élelmiszer a boltok polcain a közeljövőben.
Minden iparágban másképp fog lecsapódni a háború hatása.
Egy biztos. A lokalitás, és a lokális, regionális élelmiszertermelés fel fog értékelődni.
Előtérbe fog kerülni az, pl. hogy hogyan lehetne biztosítani az egészséges élelmiszerhez való hozzáférést lokális szinten, úgy, hogy a legszegényebbek is hozzájussanak a megfizethető, és egészséges alapanyagokhoz, és feldolgozott élelmiszerhez.
Azt gondolom, hogy a lecsómérnökökre ebben a történetben elég nagy szerep fog hárulni majd. Azt kell elérni náluk, hogy akarjanak majd ezzel a lehetőségkörrel foglalkozni itthon.
Úgy kellene megtervezni ezt az élelmiszergazdasági ökoszisztémát, hogy mindenki, aki részt vesz benne, lássa azt, hogy lehet jutni egyről a kettőre, ki lehet maxolni a benne rejlő innovációs potenciálokat.
Mindenképp meg kellene lépni egy ilyen lépést, elkerülendő, hogy a vidékre ráboruljon a közepes fejlődés csapdája, a maximum nettó 400- 500 EUR / hónap fizetésekkel.
"Én nem tudom mit hoz a holnap, és ki tudja mi lesz velem"
Egyre több írás, cikk, riport születik a jövő élhetőségéről, beleértve az élelmiszer ellátást, annak minőségét, a csomagolást, klímát stb. Önmagában minden leírt cikknek, riportnak igaza van, de egymással összevetve az elhangzottakat, már kétely marad bennünk.
Ahogy egy kedves anekdota, melyet régi vágású barátunk mondott. A bíró előtt beszél az alperes, mire a bíró megnyugtatja, hogy igaza van. Majd a felperes adja elő a mondandóját, mire a bíró kijelenti, hogy igaza van. Erre megszólal a kisbíró, hogy nem lehet igaz, ez is az is. A bíró azt mondja, a kisbírónak, hogy Neked is igazad van. Hát ez a kis tréfás jelenet jutott eszembe a műanyag dolgairól.
Az egyik, manapság lényeges kérdés a műanyagok problémája. Néhány, a legutolsó időkben megjelent cikkből idéznék egy-két mondatot, hogy rávilágítsak az ellentmondásosságára. Nem öncélú az idézgetés, hanem tudomásul kell venni, hogy az élelmiszerek csomagolása, akár gyűjtő, akár fogyasztói csomagolás, egyre inkább valamiféle műanyag vagy műanyaggal társított csomagoló anyagba történik. Mára elválaszthatatlan lett a műanyag, mint több féle molekula szerkezetű, fizikai, kémiai tulajdonságú anyag az élelmiszereinktől.
Természet világa, 2022 március.” A műanyag élete” című cikkből.
„Az ipari szereplők ( műanyag termékeket előállító szereplők, kutatás ) évtizedekig abban az illúzióban nyugtattak minket, hogy a problémáikat jól kézben tartják.”
„Az utóbbi két évtizedben mégis több műanyagot állítottak elő, mint a XX. század második felében összesen.”
A a fagyállók gyártásával foglalkozó Preston cég a gyártás során keletkező etilén dikloridot , mely rákkeltő káros anyag, vinilklorid monomerré dolgozza fel. ..”akkoriban ( a 70-es években ) a rákkeltő hatás a kínálkozó profit lehetőség mellett keveseket érdekelt. „
„A Világháború a különböző műgyanták iránti keresletet is fellendítette, mintegy 32-szer többet gyártottak a világégés után, mint előtte „ A sztirol butadién, a gumi kulcsfontosságú anyaggá változott a hadviselés során, mint a járművel futófelülete, a katonák lábbelijének talpa. Azonban, írja a cikk hasonlóan a vinil-kloridhoz, a sztirol is azzal a kockázattal járt, hogy a rákos megbetegedések kockázatát hordozza. Ugyanez a helyzet állt elő a a szintetikus gumi másik fő összetevőjével, a butadiénnel is.
A hadiiparból aztán átszivárgott a különféle műanyag komponensek, keverékek sora a háztartásokba is. Amikor már a háztartási eszközök piacát nem tudták a gyárak tovább bővíteni, „ jött a képbe a gondolat, hogy már nem közvetlenül háztartási eszközöket kellene gyártani, hanem más termékek rajtuk keresztül történő szállításában részt venni : vagyis megszületett az eldobható műanyagok fogalma. „
Lassan a hadiipar igényeit felül múlta a csomagoló anyagok iránti kereslet. S ez a kereslet évről évre növekszik.
„ A 70-es évekre az élelmiszerboltokban a papírt fokozatosan műanyag váltotta fel: tojástartó kartondoboz és a kenyércsomagoló tasak idővel eltűnt, ezzel párhuzamosan pedig megjelent a műanyag hústálca és nejlon zacskó.” „ A XX. század utolsó évtizedében az élelmiszerek zömét pedig már képtelenség volt csomagolásmentesen megvásárolni.” Azóta sajnos csak egyre nehezebb meghatározni az összefüggést a közönséges műanyag csomagolás, a háztartási vagy ipari szennyezés, a politika, éghajlatváltozás stb. egymással összefonódó, világméretű problémái között.”
„Annak ellenére, hogy számtalan helyen buzdítanak rá: ne használj eldobható termékeket, a legtöbb embernek nem sok beleszólása van a csomagolások mennyiségébe az életében.” „Persze számos jó kezdeményezést is látunk a fejlett világban, ilyenek például a csomagolásmentes üzletek, ahol elegendő akár egy befőttesüveget magunkkal vinni, amibe a kimért árut töltjük.”
Öt év után bezárt az egyik legismertebb, a főváros budai és pesti oldalán is működő csomagolásmentes élelmiszerlánc, a Ligeti Bolt – vette észre az erről szóló Facebook-bejegyzést a Pénzcentrum. A bezárás okairól nem közölnek részleteket. No comment !!!!
„A műanyag termékek jelentős részét kőolaj finomítók és petrolkémiai üzemek szövevényes hálózatában készítik, 98-99 %-t pedig fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával állítják elő. „ „A kutatók más területen is vizsgálják a műanyag probléma összetettségét, újabban például azt is meg kell nézniük, hogy a nyílt vizekben úszó és napfény által mikroműanyagokra bomló hulladék hogyan befolyásolja a planktonok oxigén termelését, valamint szénelnyelési képességeit.”
A National Geography 2022, áprilisi számában az indiai Ganges folyón a horribilis mennyiségű nagyon sokféle műanyag hulladék minden nap elindul a tenger felé. A folyóban, a tengerben jobban mondva tengerekben útjában számtalan állat leli halálát a műanyagok miatt, majd idővel a napfény miatt mikroműanyagokká esnek szét.
Talán említettem korábban, hogy Pekingben járva, útban a Nagy Fal egy szakasza felé, egy olyan liget mellett haladtunk el, amely kopasz fáinak ( januárt írtunk, -20 C volt éppen ) az összes ágán fürtökben lógtak a különféle méretű és színű nejlon zacskók. Millió számra. Valószínűleg a gyakorta fújó szél hordta őket egy közelebbi szeméttárolóból.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Az Élet és Tudomány ez évi 17. számában Műanyag gondok címmel szerepel egy kis írás a műanyag hulladékok tengeri, óceáni kártételéről.
„Jelenlegi ismeretek szerint 131 sarki fajt érint közvetlenül a műanyagok jelenléte. A kapcsolat legtöbbször a műanyag részecskék tápcsatornába jutását és a hálókba vagy egyéb hulladékba gabalyodását jelenti. Kisebb élőlények tutajnak használják a felületeket, amelyeken megtapadva olyan helyekre utazhatnak, ahol behatolónak számítanak. A sötétebb műanyag részecskék az éghajlat változásba is beszállhatnak. A sarki jégre lerakódva vagy belefagyva módosíthatják azok albedóját.
„A hosszú távon is megnyugtató eredmények elérése érdekében a párizsi egyezményhez hasonló, műanyagokra vonatkozó nemzetközi megállapodás kidolgozása lehet az út.”
A napokban olvastam egy rövid tudományos bejegyzést, miszerint a visszagyűjtött és újra feldolgozott műanyag palackokból több káros anyag oldódott bele a csomagolt italba, mint a frissen gyártott palackból. Valószínűleg az újrafeldolgozás során keletkezik a többlet káros anyag. Hah…, tehát akkor mi a teendő ??
Képes-e a mai politikai, társadalmi beállítottsága a Föld országainak arra, hogy túl lépjen a profit érdekeltségen. Lehet, hogy mama a kapitalizmus már idejét múlt ? A jelenlegi problémákat, beleértve a hosszabb távú élelmiszer ellátottságát növekvő népességnek már képtelen megoldani ?
Lehet, hogy jelenlegi humán alapú döntéshozatalt sok-sok téren fel kell, hogy váltsa egy magasabb intelligenciájú csúcs intelligencia. Nem újdonság a gondolat, hisz a gazdasági élet számtalan területén már szerencsésebb, átgondoltabb, körültekintőbb döntést hoz a gépi agy, mint az emberi. Vagy akár több ember agya. Mindenki előtt ismert, hogy a legjobb sakk nagymestereket, go játékosokat győzi le a mesterséges intelligencia.
Tiszta élelmet fogunk fogyasztani 2050-ben?
Még van remény! Elindulhatunk ezen az úton, még nem késő!
A Transpack című folyóirat 2022. „. számában Körkörös gondolkodás címmel jelent meg cikk a műanyag felhasználásról. Többek között épp az élelmiszerek csomagolása tekintetében.
„A műanyagok a 21, század erőforrásai, és nagyon hatékonyan , rugalmas módon dolgozhatóak fel a különböző iparágak által, ugyanakkor erőforrás-takarékos módon újra felhasználhatóak. A műanyagok előnyösek az egészség, fenntarthatóság és kényelem szempontjából. Hozzájárulnak az életszínvonal, a higiénia és a táplálkozás biztosításához és javításához.”
Hát ezek a gondolatok kicsit mások, mint a műanyagok természetre való hatásának aggodalmairól szóló írások.
A cikk kijelenti, hogy „Az ásványolaj és földgázfelhasználás csak kb. 1,8 %-a köthető a csomagolásokhoz.” Más források akár 5 % részesedést írnak le, s bizonnyal további, eltérő számadatokat közreadó források is vannak.
A cikk természetesen sok igazságot tartalmaz. Ilyen annak taglalása, hogy a műanyag fóliába csomagolt élelmi anyagok eltarthatósági ideje mennyire megnövekszik.
Így a brokkoli eltarthatósága 6 napról 20 napra, a borsó 7 napról 19 napra, a hús 3 napról 20 napra, a sajt 190 napról 280 napra növelhető a műanyag fóliába való csomagolás által. Ezzel együtt az adatok nem teljesek, hisz semmiféle más körülmény, nincs feltűntetve. Az adatok így csak lógnak a levegőben.
A cikk még egy „igazságot” feltár. Vagyis a műanyag csomagoló anyagok súlya töredéke az egyéb csomagoló anyagokénak. Így például az üveg csomagoló anyaggal való összehasonlításból kiderül, hogy az üveg csomagoló anyag súlya összességében 10 szerese a műanyagénak. Ez igaz, a szociban is gond volt ez.
De………
Vajon mennyit ér az egészség rövid, közép és hosszú távon ? Elhisszük-e, hogy a mikroműanyagok katasztrófális hatással lehetnek az egész élővilágra, vastagon beleértve az embert. Csak találgatások vannak, hogy mi okozza a lakosság egyre növekvő számú allergiára való hajlamát, az egyre nagyobb számban jelentkező diabetes 2. és nagyon sok más betegség számát ? Az eddigi mumusok, a növényvédőszerek visszaszorulnak, az élő szervezetre való hatásukat százféle módon ellenőrzik, ha csekély gyanúja adódik toxikusságának, inkább kivonják a forgalomból. A műanyagok pedig mennyiségben, minőségben nőnek környezetünkben.
Vagyis a mit eszünk 2050-ben kérdés mellé máris felsorakozik a következő kérdés: amit még nem tudunk, hogy mit is eszünk, azt mibe csomagoljuk ?!
Való igaz, hogy nagyon jelentős mennyiségű műanyag morzsa, parányi rész kerül környezetünkből a gumiabroncsokról, játékokból, sőt a cipőtalpunkról.
Nagyon érdekes cikk jelent meg a Természet Világa c. lap ez évi áprilisi számában. A Hold mint hulladéklerakó címmel. Első ijedelmem után elolvasva a cikket, szerencsére egyenlőre még nem arról van szó, hogy a Holdra ürítenek a kukás autók. Hanem az űrszemét, űrkutatás szennyező hulladékairól van csupán szó. Egyenlőre.
Ha már a szemétdombokat közelítjük, a megújuló energia források egyike a letakart szeméttelepekben képződő metán, amelyet összegyűjtve gázmotorokban elégetve villamos energia nyerhető. Hisz minden kidobott papír, szemétbe rakott étel maradék képes kevéske metán forrásává válni baktériumok jóvoltából.
Kedves párom olvasva a cikket, azt kérdezte : -Mit kell itt évekig vacakolni ? Egyik napról a másikra be kell szűntetni a nejlon zacskót legalább.
Igaza van, mert mire egy ilyen döntés végig halad az. un. döntéshozók végeláthatatlan során, évek telnek el. Közben újabb millió tonna műanyag zacskó jelenik meg a környezetben.
Régi könyveim rendezgetése közben kezembe akadt egy 1975-ből való kis füzetecske, „ Mit eszünk holnap ? „ címmel. A holnap a füzetecske szerint a 2000 évet jelenti.
Hát nézzük csak. A legfontosabb adat : 1975-ben valamivel több mint 3 milliárd emberről kellett a Földnek gondoskodnia. Ma ennek két és félszerese a szám, 2050-re pedig háromszorosa lesz. A füzet még azt írja le, hogy elsődleges forrása lesz a többlet mezőgazdasági termelésnek a feltört földek mennyiségének gyarapítása, erdők talajának termelésbe vonása. Ezt úgy nevezi a közel 50 évvel ezelőtti cikk, mint „Hódító háború”.
Sajnos, mára tudjuk, hogy bizony az erdők nagysága szerte a Földön lecsökkent, s ez maga után vont számtalan új problémát. Ezt boncolgatja az Élet és Tudomány 2022 évi 16. száma, Erdőbánat címmel, Fákat fenyegető alcímmel. Sajnos a cikk végső konklúziója az, hogy a „sürgetőbb tényezők kölcsönhatásának mielőbbi megismerése” a cél. Hát bizony igyekezni kell, mert nagyon fogynak az erdők.
Minap olvastam, hogy az orosz-ukrán háború a gorillák kipusztulására is kihathat, hisz a napraforgó olaj hiány miatt a pálmaolaj ismét előtérbe kerül, ami további trópusi vidékeken való erdőirtást von maga után. Valahogy az az érzésem, hogy megint nagyon sok rossz történik, amelyek ismét csak helytelen, önző, átgondolatlan emberi döntések sorozatára vezethetőek vissza.
Tehát folytatva a kis füzetecske gondolatait. 2000-re termővé válik a sivatag. Hogyan ? Hát úgy, hogy a sivatag talaja alá műanyag paplanokat helyeznek 40 centiméterre, amely 2-3 cm vastag porózus paplanok majd magukba szívják a vizet, a növények gyökérzete pedig majdan elbomlik, s humuszt alkot.
Hát ez bizony nagyon utópisztikus gondolat. Önök is, kedves olvasóim, kitalálják, hogy mit szeretnék kérdezni. Valahogy az jut eszembe, hogy meg lehet a madarat fogni, ha előbb besózzuk a farok tollát.
Mesterséges eső, jégelhárító rakéták a következő jóslat. Mindkét jóslat megvalósult. Csak hát adott mennyiségű párából hogy lesz eső két helyen ? Egyszer, ahol szokott esni, egyszer ott, ahol nem szokott, de majd átad az előző hely esőt.. Igen, ebből máris vannak problémák.
A 2000 év a növekvő hozamok időszaka lesz ???? A füzetecske tyúkokat mutat, akik már töredéke takarmányból állítanak elő egyre több tojást.
De több lesz a búza, kukorica termésátlaga. Ez rendben megtörtént.
Azonban túlzásokba esett a jóslást kibocsátó író, ugyanis búzából 200 mázsás termésátlagot jósolt. Ezt még nem értük el, talán nem is fogjuk. Ehhez még sok víz lefolyik a Dunán, ha el nem apad.
Cél volt 1975-ben még a növények jobb vízhasznosításának kikísérletezése. Szárazság tűrő fajták bevezetése. ( Lám, 1975-ben is már égető gond volt a szárazság, holott klíma változásról még csak sejtések voltak )
Olyan kukorica fajokat jósolt az írás, amelyek 30-40 nap alatt beérnek. Sőt a klorofill növényen kívüli szabadtenyésztéséről is szól a füzetecske. ????
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Az automaikus gépek bejöttek. Már 2000 ben is voltak. Már megjelent a kibernetika szó is, mint a berendezések irányítója. Távirányítható traktorok, az üzemanyag pedig kőolaj származék helyett hidrogén. Ugyan 2000 ben még nem, de 2050-re biztos nem kőolaj lesz a hajtóanyag. És lesznek drónok. Drón mindenütt.
Automatizált istállók. Igen, ebben a feladatban nagy a haladás. Akkora, hogy mára visszafordul a világ, divatba jön újra az 1975-ben általános legelő, rét hasznosítás, a szabd tartás, a szabad baromfi tartás.
A füzetecske a legfontosabb tápláléknak a fehérjét tartja, s ehhez igazítja a jövő ( mármint 2000 ) élelmiszer termelését. Az állati fehérje mennyiségét a napi diétában az 1975-ös értékről közel megduplázná. Igen, 1975-ben az állattenyésztés még nagyon elismert, favorizált ágazat volt, jóval kevésbé volt divat a vegetáriánus étrend, s az életszínvonal emelkedését a húsfogyasztás emelkedésével tették mindenütt egyenlővé.
Amiben nagyon jól előre látott a szerző, az algatenyésztés felfutása. Több fehérje, kevesebb víz felhasználás, a napfény energiájának jobb kihasználása. Ezt a jövőképet folytathatjuk 2050-re is, ahol biztos több lesz az algás étkek szerepe táplálkozásunkban, mint ma. Vagy a takarmányozásban.
Az élesztőgombák esélyei. Igen, ez megint egy jó jóslat volt. Az élesztő mezőgazdasági hulladékokból állítható elő, nagyon jól szaporodik, magas fehérje tartalmú, továbbá magas a vitamin tartalma is. Sok ágazatban az inaktivált vagy akár liofilizált élesztőpor kiváló adalék anyag.
Kőolajból fehérje. Ez talán jól hangzott akkor, de már akkoriban is beszélték, hogy a népszerű Bambi üdítőital kátrányból készül. Aztán kiderült, hogy étel festékek is készültek kőolaj származékból, ki is vonták őket a forgalomból. Az írás szerint paraffinon élő baktériumok, élesztők fogják a fehérjét nagyban termelni olyan helyen, ahol gabona nincs, de van kőolaj.
Ebből, tudjuk mára, nem lett semmi. Az arab országok gabona importőrök és olaj exportőrök maradtak a mai napig. Sőt most vannak bajban, megint csak egy politika által kreált háború miatt, vagyis nem tudnak importálni.
Nagy súlyt fektetett 1975-ben a füzet írója a takarmány termelés lehetőségeire. vagyis egyáltalán nem gondolta, hogy visszaszorul a hústermelés. Sőt….
És a nagy durranás az úszó halgyárak. éléstárak a tengeren. Érdekes, akkoriban még nem merült fel, hogy bizony a tengerek hal tartalékai is végesek. Hiába eszményi táplálék a hal, elfogy lassan. Több nap, mint kolbász, több eszkimó, mint hal.
Itt álljon viszont egy tengeri lehetőség, amely a HVG 2022 évi 17. számában jelent meg, A földről a vízbe címmel. A cikk a hínár reneszánszát taglalja, miszerint már működik a dolog ázsiai országokban, s ráadásul sok-sok lehetőséggel. „ Szakértők úgy vélik, hogy a tengeri hínárok, algák, moszatok, saláták és társaik jelenthetik az egyik kulcsfontosságú megoldást az un. „proteinváltásra”, azaz a fenntarthatatlan húsfogyasztás mértékének csökkentésére.” Szép gondolatok, de hát ha elszennyeződik a tenger is ??!!
És ismét felvetődik a gondolat, miszerint a hús termelése sok víz elhasználásával jár együtt, a takarmány felhasználás energia bevitele többszöröse a hússal nyert energia nyereségnek. Ez is igaz, de az is igaz, hogy ma még elképzelni is nehéz, hogy hús nélkül tényleg jól érezné-e magát az ember ? Pont most fosszuk meg az emberiséget a hús fogyasztás örömeitől, amikor végre többeknek jut ?
Ez is igaz. A problémát már feszegettük. A rét, legelő karbantartásához legeltetés szükséges. És ezzel bizony társul a húsipari tevékenység. Trágya, bőr, egyéb iparban hasznos anyagok.
Hol az igazság ? Én bizony még jóslatokba sem mernék bocsátkozni, hogy 2050-re meg akarja-e fosztani magát az ember az állati táplálékok sorától ?
A jóslatokba bocsátkozó füzetecske már 2000 évre megálmodta a csonttalan húst azaz a gyárakban, üzemekben mesterséges tenyésztéssel előállított húst. Mára kezd valósággá válni az álom.
Ugyan akkoriban még a szója volt a kigondolt fő alapanyaga a mesterséges húsnak. Gyermekkori emlékeimben szerepel a szója fasírt, a szója kocka, a szigetvári konzervgyár által forgalmazott szójababos üveges konzerv. Atán a szójáról elterjedt, hogy nemi hormonokban gazdag, kártékony. Hogy igaz-e ??? Nyilván a valódi húst forgalmazók találhatták ki.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Leírások szerint kolbászt, pácolt sertéshúst utánzó készítmények kaptak lehetőséget. Nem igazán tudtak betörni a piacra.
Ma a szója mellett az új / régi termék a borsó. Az a borsó, amely a magyar konyhának oly kedves főzelék növénye volt. „Csicseri borsó, bab lencse….” Az a borsó, melynek lisztje oly csodálatos, magas fehérje tartalmú konyhai adalék. Az indiai konyhának mindenképpen.
Azonban 2-3 hét távlatában hallottam a Hajnaltáj c. reggeli műsorban, hogy valahol, a rendkívül jó adottságú Hajdúságban a termelők áttérnek a hagyományos zöldborsó termesztésről a búza termesztésére. mert jobban fizet.
Ugyanez a mondat hangzott el nem rég egy fiatal szájából, akit a riporter interjúvolt, hogy miért megy mezőgazdasági iskolába ? Mert látja a szüleitől, hogy a szántóföldi termelés milyen jól pénzel.
S mi lesz a többiekkel, például a zöldségekkel ?
Még befejezésül a füzetecskéhez, azt jósolja 2000 évre, hogy az ABC ( Alapvető Bevásárlási Cikkek ) áruházak egyre több konyhakész élelmiszert fognak árusítani.
Ez bejött, csupán az ABC-k Multikká váltak.
Az írás még jósolja, hogy 2000 -ben a reggelt általában gyümölcslevekkel kezdik az emberek, s bőséges reggeli után mennek munkába. Hát nem a mai kávézó, siető emberekről szól a jóslat.
Azt hiszem, fogytán a türelmük, s ezért mára befejezem írásomat. Tarsolyomban még nagyon sok gondolat van, hogy mit eszünk a jövőben, bár lehet, hogy 2050-ben egy tartósító mérnök, lecsós olvasva írásomat, csak csóválni fogja fejét.
Üdvözlöm Önöket, kedves olvasóink. Még mindig nem oszlik a homály, hogy 2050 körül hogyan is lesz a táplálékunk előteremtve.
Az elmúlt három hétben rengeteg cikk, riport, jövendölés vett körül, sok benyomás ért. És még mindig nem körvonalazódik a jövőkép.
Valamikor a 1990 es években különösen jó volt hazánk gabona termése. És mégis emelték a kenyér és liszt árát. A miértre a válasz az volt, hogy raktárakat kell építeni a többlet termésnek. ????
Most már előre félek, félünk attól, hogy hazánkban ismét jó lesz legalább a kalászos termés. Mert lesz mit kivinni és itthon megint hoppon marad a nép. Nem, éhezni talán nem fogunk, de költeni annál többet. Hogy is mondta Maria Antonia , a kivégzett francia királyné a Francia Forradalom előestélyén, amikor panaszkodtak neki, hogy a nép éhezik, nincsen kenyere ? A válasz valahogy így hangzott, nem baj, egyenek kalácsot. Nos, abból úgy is kevesebb fogy.
Már hetek óta rémisztgetnek a jövő hónap horribilis, brutális, soha nem látott növényi olaj áraival. Hogyan ? Hát nem volt termés ? De volt, csak megy exportra.
Még a járványok megelőzte időben történt, hogy Fertődről átruccantunk a szomszédos osztrák Szent Andrásra a Sparba bevásárolni. Ó, sok sok minden olcsóbb ám ott. S nem csak olcsóbb, jó néhány esetben minőségibb a portéka. Nos, ott láttunk a zöldséges pultnál magyar termesztésű, csomagolású primőr zöldséget jóval olcsóbban a Fertődön vásárolhatónál. Eszembe jutott, hogy bizony itt a keresetek magasabbak, az árak sokszor olcsóbbak, hát nem a Paradicsom ez
Egyébként ha errefelé vezetne útjuk, ajánlom megnézni azt a sok sok fóliát, üvegházat, amelyekben tömegével termelnek uborkát, paradicsomot, paprikát a bécsi piacra.
Szezonban az út szélén sebtében felállított bódékban lehet kicsiben vagy nagyban többféle zöldséget vásárolni. Az üvegházak között kis parcellákon hálóval takart korai burgonya, saláta, retek nődögél. De egy jó ismerősöm kis öntözhető birtokán 9 féle zöldséget termelget, közöttük például a „Szedd magad” széles hüvelyű babot. Évekig nálam vásárolták a magokat, a Hollandiából importált széles hüvelyű zöldbab például a környékre vonzotta a közeli Bécs sokféle nemzetiségű és hazai lakosát.
Hogy színesítse a képet, jóféle szőlős kertek nyújtóznak a fóliákkal pettyezett tájban. E szőlők öntözhetők, hálóval védekeznek a termés idején a seregélyek ellen. S jó néhány palack jég bor van pincénkben, ajándék a szőlő termelőktől a jó tanácsokért.
A falvak között számtalan kis üzem van, ahol a rengeteg zöldséget készítik elő a piaci forgalmazásra. Itt-ott kis üzemek a gyümölcs feldolgozására.
A fentiekhez tudni kell, hogy Burgenland tartomány Ausztria megbecsült kenyeres kosara.
Sajnos, a határ túloldalán, Magyarország felé csak elvétve találhatóak fóliák, üvegházak. Sopronból jövet áthaladtunk ma autóval számtalan falun. Az un. Fertő parti falvakon, ahol valaha ilyenkor már izgatott emberek nyüzsögtek a kis parcellákon, háztáji föld darabokon. Egymást érték a hagyma, zeller, burgonya, cékla sorok. Sárgarépa és petrezselyem nagyhatalom volt a környék, messze földön híres a hegykői, homoki zöldségféle. Nos, ugyanitt ma elhaladva repce ésgabona földek vannak, a még üres föld darabok pedig várják a napraforgót, kukoricát.
Ma reggeli benyomás a Kossuth rádió Hajnaltáj műsorából. A híres neves, kiváló minőségű, sok aranykoronás Hajdúsági földeken, ahol már kelnie kéne, sőt sorolnia a borsónak, amit mindannyian szeretünk, amit levesben, főzelékben, köretben, és sokféle húsétel társaságában annyira kedvelünk, most a termelők takarmány növényeket készülnek termelni. Pedig a riport tanúsága szerint a földolgozók jelentős átvételi áremelkedést jelentettek be az év elején. De ami akkor jó árnak tűnt, mára gyengécskévé silányult. Mert a világpiaci ára takarmány és olaj növényeknek emelkedik, vele együtt emelkedik a belföldi ár, vele a belföldi kenyér, olaj ár. A múlt héten egy éven belül a harmadik kenyér áremelkedést szenvedjük el az általunk preferált közepes méretű Pékség által.
A minap Húsvét előtt elvetődtem a budapesti Vámház kőrúti Csarnokba. Ezt-azt szándékoztam venni, különösebb cél nélkül. Inkább csak a körbenézés öröméért. Mert valaha bizony hetente megfordultunk ott jó szülémmel. Nem, nem azt akarom kihozni, hogy csalódást okozott a Csarnok, de valahogy kevesebb pavilon volt nyitva, mint valaha, a forgalom is gyérebbnek tűnt. A húsosok jól el voltak látva áruval. Leginkább száraz árú, jó választék, jó kiszolgálás. Azt lehet gondolni, hogy húsból van elég, kiváló a feldolgozó iparunk, nem fogunk éhezni. A pavilonok kisebb tájjellegű feldolgozókat képviseltek, nem igazán kombinát méretű üzemeket. A sonkák, kolbászok, sonkák is sokfélék, minőségben, formában, ízben.
A tejesek már mérsékeltebben adták elő magukat. Nem találkoztam azzal a fantasztikus sajt választékkal, amit korábban megszoktunk, akár 40 éve is. Magamat félbeszakítva jegyzem meg, hogy már elmúlt jó 10 éve, hogy a Csermajori nagyon híres tejipari szakközép iskola bezárt. Igen, jól értik, bezárt. A frissen felújított, kiváló tanüzemmel, tehenészettel ellátott iskola már nincs.S mindez történt akkoriban, amikor Kormányunk hitet tett a szakmai képzés mellett. A szakmailag kiváló dolgozók szétszéledtek, különféle, az élelmiszeripari feldolgozáshoz nem köthető állásokban várták, hogy valami legyen. Nem lett semmi. Hogy milyen érdek mentén hajtották végre ezt a tettet ? Itt készült az ilmici, pálpusztai, óvári sajtok mellett egészen jó vaj, tejföl és sok minden más. Messze földről is kértek meg helyi ismerősöket, hogy abból a fantasztikus sajtból vegyél. A környékbeliek pedig rendszeresen látogatták vásárlás céljából.
Hogy azóta mi van ? Vannak sajt műhelyek sokfelé. Ez jó. De ki volt a más területekről átvedlő sajt feldolgozók oktatója ? Az internet ? Az alig néhány napos tanfolyamok ? A szerencsésebbek külföldi tanulmány útja ? De ha ez így jól van, akkor hát tényleg nincs szükség sem erre az iskolára, sem a kertészeti szakközép oktatásra. Mint ahogy ennek az elgondolásnak jegyében szűnt meg az ország egyik legjobb kertészeti iskolája Fertődön.
Igen, itt kívánkozik megint közbe egy gondolat. Jómagam 1974-79 között jóféle, az iparból jött oktatóktól tanultam az élelmiszer gyártás csinját-binját. Oktatók a Kertészeti Egyetemen, akik az élelmiszer ipar számtalan területéről kerültek tanári, tanszék vezetői pozícióba. Ha esetleg volt is párt kötődésük, azt jócskán felül írta szakmai tudásuk. Nem volt könnyű a Kertészetin végezni. Ahogy sok résszel korábban írtam, sokféle tudás, jóféle üzemi gyakorlatok, pezsgő tudományos élet. És a szakma iránti elkötelezettség.
Később, ahogy 1990 után fogytak a nagyobb és kisebb feldolgozó üzemek, egyre kevesebb gyakorlati hely adódott, egyre kevesebb helyen gyakorlatozhattak a diákok, illetve kevesebb lett a feldolgozó iparban felajánlott állás lehetőség. Átvette a gyakorlati oktatás helyét a digitális anyag. A végzett hallgatók egy része más területen helyezkedett el, mások külföldre mentek jól boldogulni.
Sajnos, a privatizált üzemekben a magyar szakemberek már inkább csak a második vonalban tudtak érvényesülni, az igen sokszor külföldi tulajdonos hozta a maga emberét.
Az egyetemi tanszékek sem kaptak megbízást gyáraktól, hogy a hallgatókkal karöltve fejlesszenek, kutassanak. Igy aztán mára már kevéssé fontos, hogy mitől színeződik el a szörp, nagyobb fontosságot kap a szörp közgazdasági környezete. Ez is fontos, az is fontos.
Igaz, hogy a néhány megmaradó feldolgozóban a technikai színvonal hirtelen megugrott, a hozott technológia más volt a réginél.
Hej, pedig a magyar leleményesség, innovatív szándék bőven tudta korábban sikeresen helyettesíteni a nyugati technológiát, amihez nem jutottak a gyárak. Kitaláltuk a jó, sőt jobb megoldást. Aztán abból lett a szellemi export, sajnos sokszor nem a fejlesztő mérnök javára.
A minap töltötte be a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara megalakulásának 50 évfordulóját. Nem én mondom, ott sem voltam, elfelejtettek értesíteni, ahogy nagyon sokakat, hogy bizony az oktatás színvonala még lejjebb szállt. Pedig az oktatás nélkül ……. Igen, tudom, már nincs szükség arra, amit mi tanultunk annak idején. Elavultunk, elöregedtünk, már nem az a tudás amit mi tudnánk nyújtani.. Tényleg ??????
Szóval, visszatérve a Vásárcsarnokhoz. Volt még két desszerteket, különleges édességeket gyártó jó cégnek a standja.
És a zöldségek ? Nos, aki a Csarnokban járt már, tudja, hogy két oldalt voltak, vannak a régen maszekok, ma kiskereskedők állásai. Most is, mint már 50 év óta is, hozták a formájukat. Gyönyörű választék, jó kiszolgálás. Ahogy ez mindig is volt, amolyan kirakat a magyar kertészetről a túristák felé. Csak hát a hazai primőrök mellett a kínálaterősen nemzetközi volt.
Alig néhány klasszikus értelemben vett zöldséges bolt volt, nem kirakatba való módon kiállítva az áru, de mégis gusztusosan, olcsóbb áron. Nos, ott már voltak vevők, ha nem is taposták egymást, de a sor kialakult. Én vásároltam banánt, ami le volt árazva, szépen tisztított karfiolt, sárga paprikát. De nagyon sok egyéb zöldség is volt. Azért a spenót és sóska mégis hiányzott.
Ami számomra üdítő volt, hogy egy standnál legalább 15 féle készétel konzervet láttam. Szépen adjusztált 400 grammos dobozban, képviselve azt a választékot, amely gyermekkoromból megmaradt bennem. Vettem is nyomban egy doboz Marhapörkölt tarhonyával című konzervet. Még nem bontottam fel, de igérem, hogy beszámolok az ízéről. Hogy ezt miért említem, mert 50 év távlatából mintha feltámadni látszana a Szegedi Paprika Zrt jóvoltából egy már már kihalóban lévő élelmiszerágazat. Mint készétel konzervek.
Babot, lencsét is vásároltam. Két helyen láttam előzetesen, nagyon szűk választékkal. Lencséből vagy három féle volt, de meg sem mertem kérdezni, hogy honnan jöttek. Haza felé hallottam beszélgetni a babokat, valamiféle egzotikus nyelven kommunikáltak.
A fentieket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy piros lett a paradicsom, nem sárga, elindultunk kicsinyecskét mi hátra. Legalább is az élelmiszer termelés tekintetében.
Hallom és olvasom, hogy itt-ott készülnek termálvíz bázisra építeni üvegházakat. Hatalmas méretekről hallok, olvasok. Másutt közmunkások működtetnek kisebb termesztő egységeket. Nagyon szeretnék megnézni egyet. A nagyobb üvegházak működtetése, kezdve a beruházástól egészen a bio növényvédelmen, tápanyag utánpótláson keresztül nem olcsó. Azonban kis felületen óriási a termelési potenciál. Azonban egy ilyen egységen belül, ha felüti fejét akár csak ritkán is egy kórság, már nagy a baj. Ahogy a Győr melletti hatalmas üvegházban egy behurcolt paradicsom barnulást okozó vírus jelentett gondot. Mint növényvédős is, sokszor találkoztam a pályám során olyan kártevőkkel és kórokozókkal, amik újonnan behurcolva hazánkba a leggondosabb szabályok ellenére is, óriási gazdasági károkat okoznak. Nem csak nálunk, Ausztriában is. Szomszédunk, aki egy nagyobb üvegházban dolgozik évek óta elmondta a titkot, tavaly egy, az ottani helyiek által Jordán vírusnak nevezett ( feltételezem, hogy a barnulást okozó virusról lehet szó ) akasztotta meg a produktumot.Hivatalosan :
A Tomatobrownrugosefruitvirus (ToBRFV) a tobamovírusok csoportjába tartozik.
De valójában nem csak ez a vírus okoz gondot. Folyamatosan támad a madár influenza, a sertés pestis és még ki tudja mi minden. Növényeinket rovarok gombák, fitoplazmák, vírusok fenyegetik. Fogjuk ezt klíma változásra, a szaporító anyagokkal beérkező károsítókra. És sajnos, ez 2050-ig is így lesz. De hát az embereket is új, rovarok által terjesztett kórokozók támadják, gondoljanak csak a szúnyogok által terjedő láz típusokra, egyéb, még fel sem ismert vírusokra. Lehet, hogy Földünk egyre kevesebbeknek kellemes hely a szaporodó létszám ellenére ??!! Nem csak 2050-ig.
Mióta növényvédős szakmérnökként végeztem Gödöllőn, rengeteg növényvédő szert kivontak a forgalomból. Ez helyes cselekedet, hisz gondos vizsgálatok alapján valamilyen módon emberre, állatra, környezetre hosszabb vagy rövidebb távon kártékonyak. Azonban észrevették ?? Egyre kevesebb a beporzást végző rovar. Ország szerte. Eltűnt a giliszta bőség. S alig okoz bosszúságot a vakondok.
Valaha a Fertő parti úton ilyentájt barna békák és siklók tízezrei kívántak átmenni az úton. Autóknak kellett volna lassabban hajtani, nem igazán tették, de természetvédők gyűjtötték folyamatosan a békákat, siklókat, csapdákat állítottak nekik, majd vödrökben vitték a túl oldalra. Most se lassító tábla, se csapda, se természet védő, és se béka. De ugyanezt hallottam más ország részből is.
Valaha, és megint csak valaha, hajnalonként messzire hangzó kuruttyolás verte fel a hajnal csendjét és búcsúztatta a napot. Manapság örülünk, hogy van még madárfütty. Lehet, hogy nem csak a növényvédőszerek a hibásak ?
Pedig állítólag a jövő számára védjük környezetünket. Én minden héten vonaton Győrbe utazom. Figyelem a vasúti pálya mentén lerakott szemetet. Van bőven. Nagyon sok a hulladék !! Ugyan csak mellékesen, de mégis összefügg ez a hozzáállás ahhoz, hogy lesz-e mit ennünk, s az milyen minőségű lesz a jövőben.
Feltételezem, hogy a technika, technológia töretlenül fog fejlődni. Már ma is számtalan kitűnő megoldás olvasható hírportálokon, hallható, látható a médián keresztül. Új típusú műtrágyák, baktérium trágyák, munkagépek, figyelő robot repülők, talaj javítók stb. Igen, nem félek attól, hogy gáz híján nem lesz elég műtrágya. Már vagy 20 éve egy tanulmányban olvastam, hogy a légkör elektromos tevékenysége nyomán nitrogén oxidok keletkeznek, melyek a légkör nedvességével elő műtrágyává alakulnak. Ily módon, írta a cikk, évi 10 kg nitrogén kerül a talajba hektáronként. Azóta ugyan nem erősítette ezt meg más írás, de hihető. És ily módon talán egy nap megalakulnak a napenergiából nyert árammal működő műtrágya gyárak.
Vagy éppen megoldódik a mesterséges klorofill elkészítése, mely áram segítségével állít elő majd szénhidrogént vagy éppen hidrogént. Ez utóbbira már komoly kutatások vannak. Vagy megoldódik a napenergiával nyert áram tárolása, valamely az eddigiektől eltérő módon. Például mágneses terek felépítésével és megcsapolásával.
Nem félek attól, hogy kutatóink nem találják meg az egyre hatékonyabb hibrideket, vagy éppen rég elfeledett növény és állat fajták hoznak vissza. Épp ma hallottam, szintén a hajnaltáj műsorban, hogy sikeresen szaporítják a régi szürke marha fajtákat. Nagyon jó !!! De, mint kiderült, exportra. De az újonnan alakuló üvegházak is produktumuk jó részét exportra szállítják.
Ennek örülni kellene ? Export takarmány, export búza, export állati termékek. Mi marad itthonra ? Az áremelkedés, infláció.
Sokan, főleg vegetáriánusok, vegánok jövendölik az állattenyésztés beszűntetésének fontosságát. Mondják, egy kg hús előállításához mennyire sok vizet használ fel a tenyésztő. Mekkora mennyiségű takarmány fogy el egyetlen kg hús előállításához. Gondosan kiszámolták a víz mennyiséget, a megtakarítható takarmány mennyiségét. Környezetvédők kiszámolják, hogy a szarvasmarha szellentésével mekkora kárt okoz a légkörnek, nagyban hozzájárul az üvegház hatású metán légkörbe jutásához. Ez is igaz, az is igaz. De, amikor hazánkban még sokkal több szarvasmarha élt, és szellentett, akkor miért nem fenyegetett ez a gond.
Nem utolsó sorban egyelőre a lakosság jó része nem tudja a diétáját hús nélkül elképzelni. A szakácskönyvek csak úgy ontják a húsos recepteket. Melyik politikai párt merné felvállalni, hogy ugyan a jövő érdekében, de ne egyél húst ?!
De szép számmal születnek cikkek arról, hogy a szarvasmarha tartás mennyi haszonnal jár. Valaha a szoci mezőgazdaságban szinte kötelezően tartozott rét, legelő, erdő, szántó, gyümölcsös, kertészet minden gazdasági egységhez. Ez aztán maga után hozta a rét és legelő gazdálkodást szolgált trágyával, karban tartott hatalmas területeket, s szolgáltatott olyan húst és tejet, ami világhírt hozott hazánknak.
Igaz, hogy a sertés makkoltatás ősi szokása már 50 éve is a múlté volt, de a sertéseknek bőséggel mérték a főtt burgonyába kevert kukorica darát. Házaknál bizonyosan. Innen van az apró burgonya neve is : malac krumpli.
Sertéstelep, 1969
Egy már meghalt komoly közgazdász, valahai Marx K. Közgazdaságtudományi Egyetem Tanszék vezetője, nevezetesen Jövőkutatási Tanszéké, kedves gondolata volt, lévén Somogy megyei származású, hogy a somogyi burgonya az országot tudná táplálni. Igaza volt. És még hozzáteszem, a nógrádi burgonyát is, amely megyében ténykedtem 4-5 éven keresztül. A burgonya laza földet, jó vízellátást igényel. De képes hozni 600 mázsa termést. Iparágak, mint alkohol gyártás, ipari keményítő, számtalan tészta, étel alkotó része, kenyérhez keverve annak élvezeti értékét növeli, gabonát helyettesít részben, jól tárolható, gépesíthető stb. Az írek biztosan jót mondanának róla.
A tárolhatóságon túl jól szárítható, feldolgozva termékei pl. hasáb burgonya fagyaszthatók. Pelyhesíthető, jól fagyasztva száríthatókrumpli.. Nemesítésében világ elsők vagyunk. És mi van most ? Igen, van import burgonya.
Egy nagyon kedves barátom, 70 év körüli gazdálkodó, az Óvári Egyetemen tanulta a gazdálkodást, tehenei vannak, szántója, és nem kimondottan baloldali világnézetű ember. A minap Húsvétkor azt fejtegette, hogy vissza kellene hozni a régi mezőgazdasági TSZ-eket. Valószínűleg nincs egyedül a nézetével, hisz Vas megyei falujában embersége és gazdálkodói sikere következtében megbecsült tagja a közösségnek. Mindenki ismeri, sőt elismeri.
Szerintem igaza van. A jövő zökkenőmentes élelmiszer ellátása, sőt exportja érdekében igenis szükség lenne a maitól eltérő jövőképre. Ideális méretű gazdaságok, sokféle tevékenységgel, hogy helyben tartsák az embereket. Ez még ráadásul a kevesebb napi ingázáshoz felhasznált üzemanyagon keresztül környezetet kímélő is. Nem feltétlenül kell már a 30 évvel ezelőtti képben gondolkodni, hisz már vannak drónok, rövidesen a sorok közé küldhető elektromos robotok, számtalan típusú kombájn stb. A közeli jövő mezőgazdasága akár nagyon megbecsült szakma lehet ismét.
Az én kedves gondolatom is megvalósulhatna a zöldség termesztés újjáéledésével, mint szántóföldi vagy üvegházi, amely elláthatná a gazdálkodó tulajdonában lévő feldolgozó üzemet is. 12 hónapos foglalkoztatás.
Még vagyunk jó néhányan, akik emlékszünk arra, hogyan is kell ezt újjászervezni.
Rövid időn belül folytatnám a gondolkodást, még oly sok lehetőség van a jövő számára.
Igen, nyakunkon az áremelési hullám, és az infláció.. Egy közgazdász azt mondja, hogy olyan lesz a helyzet, mint 1945-ben, a háború után, ide jegyrendszer kell! Biztos ez? Tuti, nincs más alternatíva! A lecsómérnök úgy látja, hogy van más lehetőség! A jegyrendszer lehet a megoldás az élelmiszerárak elszabadulására?
Csapjunk is bele a lecsóba, hogy hogyan is jutottunk idáig! Mivel felvetődik az a kérdés, hogy jegyrendszert kellene bevezetni.
Tudniillik nem a második világháború után vagyunk, hogy szétlőtték volna az ország infrastruktúráját, hanem csak egy gazdasági válság előszele cirógatja lágyan arcunkat, semmi több nem történik most, így 2022 áprilisában..
Az elején elemezzük kicsit a hátteret, miben is élünk, belevéve a tágabb környezetet, és mindezek után belevágunk a lecsóba. Nézzük:
2021 Januárjában írtam egy bejegyzést, ami hatalmasat ment a lecsós blogon, kaptam érte hideget-meleget:
Ebben a bejegyzésben arról volt szó, hogy az élelmiszermérnöki tudás világszinten hiánycikk, nyugaton, meg a távoli keleten meg is fizetik, és feldobtam a labdát, hogy itthon is meg kellene adni a lecsómérnöknek a nettó havi 3000 EUR-nak megfelelő forint összeget, mert ha nem, egyszerűen nem lesz releváns szakmai tapasztalattal bíró lecsómérnök, aki a lábára húzná az üzemi bakancsot.
Persze, tudom én, hogy itthon a nettó 500 K- 550 K Magyar Forint / hónap + egyéb juttatások az átlag ajánlat a lecsómérnököknek, - ami már egy roppantó ajánlatnak számít itthon. – Nettó 550 K fizetés a cégnek teljes cégköltségen ökölszabály szerint 2022-ben a nettó fizetési ajánlat 170 %-ba kerül. A fenti példában a nettó 550 000 Ft fizetés a cégnek a nettó fizetés: 550 000 Ft / 100 = 1 % = 5 500 Ft --- > 170 % = 5 500 Ft x 170 = 935 000 Ft. --- > Erre szokta mondani - tévesen - a cégvezető, hogy „legalább ennyit ki kell termelnie a cégnek”, hogy ki lehessen fizetni a nettó 550 000 Ft-ot.
– Hozzáteszem, annál a cégvezetőnél, vagy tulajdonosnál, aki így gondolkodik a saját üzeltéről, annál nem nagyon érdemes eltölteni egy percet sem munkaviszonyban. Mivel ott komoly bajok lehetnek mással is, de ez csak az én véleményem. -
Lássuk, jól számoltunk-e.
Kalkulátor ---> Beírod, hogy 550 000 nettó Ft --> kiadja eredményként: 934 586 Ft --- > Szuper! Az ökölszabályunk működik, arányaiban nem lőttünk mellé! A nettó bér 1 %-át megszorzod 170 –el, és megkapod azt, hogy mennyibe is kerül az a pozíció a cégnek. Igen, minden adókedvezmény nélkül számolva kerül ennyibe.
Csörrent a telefonom - Lenne itt egy meló -
Itt tartunk 2022-ben, így április második harmadában, hogy nettó 500 k Ft már egy nagyon jó mérnöki fizetésnek számít itthon. Történt, hogy a közelmúltban felhívtak telefonon. Jó kedélyűen elcsevegtünk angolul.
A fejvadász pár száz kilométerről azért hívott fel, hogy elmondja, hogy lenne egy ajánlata, miszerint heti egy napot – bruttó 8 órát - kellene dolgozni az üzemben, néha a helyszínen, de inkább home office-ban.
Mivel érdemes lenne a munkához elköltözni a pár száz kilóméterre lévő városba, a költözést fizetnék, a lakást, a gyerekek magánóvodai, és magániskolai is ellátását fizetnék. Természetesen a rezsi – benne a élelmiszer, és egyéb költségek, mint a bébiszitter, bejárónő költsége is a cég költsége lenne. A cég természetesen ad céges autót magánhasználatra is, melynek költségét állják, km használat megkötés nélkül. Hogy a feleség ne unatkozzon, segíti a cég a számára megfelelő részmunka, vagy munka megtalálásában helyben, ha úgy gondolja, hogy dolgozna. A cég nem korlátozná azt, hogy a maradék időben mivel foglalkozok. Nem kívántam élni e lehetőséggel, és ezt tudomásul is vette a fejvadász, mosolyogva tettük le a telefont.
Szóval elő a számológépet! Érdemes nyomkodni kicsit, hogy a cég mennyit is invesztál a pozícióba! Ehhez még tegyük hozzá azt, hogy a fejvadászat sem olcsó mulatság manapság! Persze ez nem munkahelyteremtés, hanem tervezett pozícióba fektetés, ez kicsit más, amit amit megszoktunk errefelé!
Azt, hogy merre van az a pár száz kilométer Budapesttől, azt nem fogom elmondani. Érdemes emészteni, és jól megrágni a fentieket.
Úgy néz ki, hogy mindenhol más stratégiát választanak arra, hogy felkészüljenek a jövőre. Nálunk az esetleges jegyrendszer bevezetésén gondolkoznak, máshol meg úgy gondolják, márt most érdemes felkészülni a jövőre, és agyakba fektetni igen komoly összegeket.
A pandémia miatti korlátozásokat feloldották, háború dúl egy szomszédos országban, ami miatt lassan nyakunkon a gazdasági válság, kezdenek elszállni az árak… Közben készülni kellene a jövőre… Infláció, meg az elszálló törlesztő részletek..
Olyan világot élünk, élünk, amivel a mi korosztályunk netán gyerekként találkozott a 1990-es években. Újra háború van Európában, és kezdenek elszállni az árak, az infláció az egekben. Az hogy mi is az infláció, és miért van jelen, arról írtam ebben a bejegyzésemben:
Az árak annyira elszálltak, hogy Németországban a kereskedelmi lánc csak szép képeket tesz bele az akciós újságba, mivel nem tudja előre 5-6 hétre tervezni az értékesítési árakat, napi árképzésre tért át, ez volt 2022. április 11.-én, azóta kicsit stabilizálódott a helyzet, persze egy magasabb szám került az árcímkére.
Az inflációról szóló cikkemben írtam arról, hogy ha például valaki felvett egy hitelt, és megindul az infláció, és ennek folyományaként a jegybank megemeli az alapkamatot, akkor általában a bankok átárazzák a már megkötött hitelszerződések kamatait. Mivel a felvett hitel kamata függ az alapkamattól. Több forintot kell visszafizetni havonta, mivel több pénzt kell visszafizetni a futamidő végéig. Mivel a hitelszerződést kötött az ügyfél, és nem kölcsönszerződést, mivel egy bankfiókban hitelszerződést lehet kötni.
Tehát ha elszáll az infláció, akkor elszállhatnak a törlesztő részletek is.
Most volt nemrég az agrárszektor konferencia is, ahol szóba került az, hogy akkor most az agrárium hogyan finanszírozható. Igen, agrárium, nem élelmiszergazdaság, vagy élelmiszeripar. – Erről is szólt már cikk, hogy mi a bajom ezzel, hogy agrárium-ot fejlesztünk, vagy élelmiszeripart fejlesztünk és nem élelmiszergazdaságot:
Nem csak azzal van gond, hogy nem élelmiszergazdaságot fejlesztünk, hanem agráriumot, hanem azzal is gond van most 2022-ben, hogy nem lesz pénz beruházásra, vagy nem úgy lesz pénz beruházásra, ahogy azt az elmúlt 15 -20 évben megszokhatták az agárvállalkozók. Erről szólt az idei agárkonferencia egyik panelbeszélgetése:
Idézet a cikkből:
„Arra a kérdésre, hogy a támogatások előtt állók most vegyen föl hitelt, vagy várjanak 3-6-9 hónapot, Hollósi Dávid, az MKB Bank Nyrt. és Takarékbank Zrt. Agrár és Élelmiszeripari üzletágának ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a gazdálkodóknak még most kell döntést hozni, mert később csak rosszabbak lesznek a körülmények. Aki még most tud élni a lehetőséggel, az tegye meg, ellenkező esetben ugyanis komoly kiadásokra kell készülnie. A szakember elmagyarázta, hogy a 2,5% és a 7,5% között akkora különbség van, ami akár azt is jelentheti, hogy az első 4-5 évben 40%-kal is magasabb lehet a törlesztőteher, és ezt nem biztos, hogy a projektek ki tudják gazdálkodni.”
Az infláció felzabálja a fejlesztési lehetőségeket, nem lesz pénz beruházásra. Az infláció, és az, hogy a banki hitel kamatokban már meg is jelenik a hatás, az azt jelenti, hogy a bankok nem, vagy csak nagyon jó tőkehelyzet mellett adnak hitelt az egyes agrárvállalkozásoknak, általában beruházásokra. Nagyon ritkán gondolkodnak abban a cégek, hogy ilyen inflációs környezetben a humánerőforrásba fektessenek be. Nem elsődleges prioritás. /Ha humoros akarnék lenni, fizetni kell a két éves traktor lízing díját, ez a fontos../
A cikkben arról is írnak, hogy a háború után konszolidálódni fog a helyzet, amivel kezdeni kell valamit, az összefogást, és a hatékonyságnövelését említik meg, mint versenyképességi faktor.
Erről már írtam 2021 decemberében, mivel a 2021-es agrárszektor konferencián is előjött ez a téma a panelbeszélgetésen, hogy horizontális, és vertikális integrációkban van a jövő:
Tehát nem tudunk újat kitalálni, csak azt, hogy a már meglévő agárpotenciálok horizontálisan és vertikálisan integrálódni fognak. Ez valahogy engem az 1990-es évekre emlékeztetnek.
Bokros csomag reloaded? Vagy létezne másik út is?
Tegyünk még a gazdasági háttér áttekintéséhez egy komoly gazdaságpolitikai nyomást, miszerint konszolidálni kell a költségvetést, még ebben az évben, olyan 1 500 milliárd forintos kiigazítást kellene végrehajtani:
A Bokros csomagra mondta német mentorom, hogy kicsit másképp is lehetett volna, mivel ez a csomag szépen létrehoz majd egy kiábrándult generációt, az akkori 10-14 évesekből. Akkor nem hittem el neki azt, amit mondott, de sajnos igaza lett.
Nálunk is kialakult a „FUFO generáció”. Ez volt az első generáció, a rendszerváltás után, aki már azt tanulta meg, hogyan kell „Amerikai típusú önéletrajzot” írni, hogy a „HR-es” tudja értelmezni azt, amit lát. A gond az volt, hogy az egyetemet ezek az emberek a 2000-es évek közepére végezték el, addigra már megint beszűkültek a lehetőségek – sokan dobbantottak is.. -
A 90-es évek közepe volt az a kor, amikorra a privatizációs boom kezdett lecsengeni, és az új vagyoni viszonyok kezdtek megszilárdulni. A TSZ-ek, és egyéb állami vagyonokból lett Rt-knek, és Kft-knek új tulajdonosuk lett, sok ilyen Kft-t, Rt-t folyamatában felszámolták, akkor alakul ki a gazdaság duális szerkezetének alapja.
Pár akkori TSZ-ből lett Kft, meg Rt. túlélte az akkori felszámolási őrületet, és megmaradt. – Ahol ez történt, arrafelé azt mondják még mindig a helyiek, hogy „megmaradt a TSZ„.
Ezek most milliárdos cégek, melyek exportképesek, néhány ágazatban az ágazat gerincét képviselik, ilyenre példa pl. ez a cég.
Kb. ezzel a történelmi tapasztalattal állunk itt 2022 áprilisában, ahogy is valaki felveti, és megírja egy újságban, hogy nincs más hátra, ide jegyrendszer kell.
Az, hogy hogyan nézett ki a háború utáni jegyrendszer a Német Birodalom romjain, a nyugati megszállási területeken, arról írtam már ebben a cikkben:
Bevezették az élelmiszerjegy rendszert a háború végén és egész az 50-es évek közepéig nem vezették ki. Ez, akárhogy is számoljuk, minimum 10 évet jelent, meg azt, hogy akkora a szegénység, és annyira nincs semmi, hogy az élelmiszer is jegyre van.
Itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el, hogy mit is sugall a cikkíró:
Akkora lesz a szegénység, hogy nem fogják tudni megvenni az emberek az ételt, ide állami jegyrendszer kell
A meglévő, lokális – állam területén lévő - stratégiai élelmiszergazdasági infrastruktúra elégtelen, - vagy nem létezik – fel kell építeni, mert nem képes biztosítani a lakosság alapvető élelmezései szükségleteit, ami a napi túléléshez kell.
Nincs, és belátható időn belül nem is lesz szakképzett munkaerő, aki előállítsa az élelmiszereket
Nem sorolom tovább, mert messze visz ez az okfejtés. De most az ország területén nem dúl háború, az EU tagjai vagyunk, egy fejlett ország, eléggé szofisztikált, és a nemzetközi munkamegosztásba komplexen integrált exportorientált iparági struktúrával.
Felteszem a kérdést, mi a gond? Jegyrendszer kellene?? Miért?
Írtam már egy cikkemben, hogy lassan eljön az idő, és a számra kell vennem a K-betűs szót: kapitalizmus.
Itt van a wikipedian egy rizsa, hogy mit is jelenthet a kapitalizmus szó – aki akarja, olvassa el. A gond az vele, hogy rizsázik mindenről, csak a lényeget nem mondja el.
Az én megfogalmazásom szerint, a kapitalizmus nem más, mint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Mások szerint a kapitalizmus nem jelent mást, mint szabad pénzpiacot.
Az Egyesült Királyságban az ember megéli a kapitalizmus angolszász felfogásának működését a gyakorlatban. Ennek a következő az egyik megnyilvánulása: Én, mint fogyasztó azért vagyok, hogy áruféleségeket, és szolgáltatásokat vásároljak. Mivel fogyasztok, életben tartom a gazdasági körforgást. Minél többet fogyasztok, annál jobb.
Mivel jó termékeket akarok fogyasztani, ezért a piaci szereplők megteremtik nekem a választás lehetőségét. Azaz, ha bemegyek a boltba, és mondjuk 410 g-os Baked Beans-t akarok venni – sztenderd paradicsomos babkonzerv a „40dkg-os” - , megtehetem, mivel a 20 penny / doboz-tól találok fogamra valót egész 3 fontig, minimum 20 fajtát. Én, mint fogyasztó – mivel én vagyok a király – a fontjaimmal szavazok, hogy melyik konzervet veszem. Értelemszerűen, ha egy gyártmányt többen vásárolnak, akkor abból többet kell gyártani, és ez pörgeti a gazdaságot.
Tehát a kapitalizmusnak az a jó, ha gazdag vagyok, és tudok fogyasztani. Ezért a kapitalista rendszerekben él az a hit, ha többet dolgozok – olyan értéket tudok előállítani, aminek van piaca – sikeresebb leszek, mivel több pénzt kapok munkám ellenértékeként, többet tudok fogyasztani. Ezért mondják azt manapság, hogy a gazdag kapitalista társadalmak fogyasztói társadalmak.
Mivel fogyasztani márpedig kell, - mert a kapitalizmus nem állhat le- ezt szépen megmutatta, hogy hogyan kezelte UK a pandémiás lezárásokat:
Egyszerűen beállt az állam a fogyasztó, és a termelő közé középre, kinyilvánította, hogy komoly helyzet van, és egyszerre támogatta a cégeket, és a fogyasztókat. Mivel azonnal, és egy időben alakult ki kínálati, és keresleti sokk. A cégek kamatmentes hiteleket kaptak, hogy ne omoljanak össze, a fogyasztók – dolgozók – meg szinte a lezárások nulladik napjától megkapták az államtól a fizetésük 80%-át. /Erre szükség is volt arrafelé, mivel a dolgozók sokasága él hétről hétre, és pl. ha Direct Debit van a számlán – azt egyszerűen fizetni kell, más eset szóba sem jöhet.
A többit a piacra bízták, nem gondolkoztak abban, hogy jegyrendszert kellene bevezetni.
De térjünk vissza valóságunkba.
A élelmiszergazdaságban nem válság van, hanem egy nagyon komoly paradigmaváltás elején vagyunk.
Sokan emlékeznek még arra, hogy milyen volt a szociban az élelmiszergazdaság, hogy a TSZ-ek, és az ÁG-k rendszerére épülő komplex élelmiszergazdasági rendszer prosperáló volt, képes volt az országot ellátni mindennemű polci végtermékkel. Sokak szerint ezt a rendszert kellene visszahozni. Ezzel nem értek egyet, eltelt több mint 30 év, itt volt egy EU csatlakozás, teljesen megváltozott az, hogy mit tekintünk értéknek.
Akkor azt tekintették értéknek, hogy egy TSZ, amely pl. összefog 10 falut, termel mindent lokálisan. Az állattartás, növénytermesztés, és a kertészeti ágazat, a rá épülő feldolgozási faktorok szinergiát alkotnak. Ez a rendszer már a múlté, és nem lehet feltámasztani, se a szaktudás, se fizikai alapok nincsenek meg hozzá.
Mást kellene kitalálni, felhasználva ezt a tudást, úgy, hogy itt, és most működni tudjon, és hatékony legyen. Abból kellene jól építkezni, amink van.
A szántóföldi növénytermesztés jelenleg túlsúlyban van, és az ágazatban is el fog indulni egyfajta integráció. Mivel a legkevesebb macera a szántóföldi növénytermesztéssel van, és általában a termelt termények értékesítéséből származó bevétel jól tervezhető – mert tőzsdei termékekről van szó – mindenki ezzel akar foglalkozni, mert hektáronként meg lehet keresni a 300 K- 800 K nettó forintot. Ha van egy 300 Ha-os gazdaságod, az már bőven elég. Az élelmiszeriparban pl. hogy egy élelmiszeripari vállalkozás hozzon nettó 70 – 90 millió Ft-ot adózás után, az év végén, nagyon komolyan kell idegeskedni, higgyétek el nekem, az más pálya. A bankok is a szántóföldi növénytermesztést szeretik, mivel sztenderdizált banki termékeket lehet fejleszteni a történetre.
Na de, ha elindul az integráció, a szántóföldi növénytermesztéshez nem kell több munkavállaló, hanem lehet, hogy kevesebb. A kertészet, az állattenyésztés, meg az élelmiszeripar az már macera. Nehezen követhető, meg amúgy sincsen munkaerő, így nehezebben finanszírozható.
Egy jó mestertervvel meg tudjuk akadályozni azt, hogy jobban elszálljanak az élelmiszerárak!
Ide egy mesterterv kell, és nem jegyrendszer!
Itt vagyunk most április végén. Szépen meg lehetne azt csinálni, hogy pl. akinek van egy művelhető kertje, azt mondja, hogy egy, vagy több családnak szívesen megtermeli a konyhára való zöldséget a kertben, és segít az eltevésben is. Vagy terményben, vagy befőttben kapja meg a portékát a család. Május első hetében elvet mindent, kb. még a mai naptól van olyan 15- 20 nap, hogy kitalálják, mit vessenek.
Megegyeznek egy összegben. Őstermelőként ezt szépen meg lehet csinálni. Legalább elindulna valami, amire rá lehetne építeni a jövőt! Népmozgalom, meg van pénzmozgás is a történetben.
Nem lóg bilibe a kezem hidd el!
Ha ebben kezdenénk el kapargatni, akkor fel lehetne rajzolni azt a teret, hogy a kezdő lecsóménök palántának ne az legyen az első gondolata, hogy hogyan lehetne dobbantani az országból. Egyszerűen azért, mert meg lehetne álmodni – roppant gyorsan- és megvalósítani azokat a munkahelyeket, ahol teljesen természetes az, hogy a lecsómérnök heti egy napot dolgozik, és megkapja a 3 000 EUR-t nettóban, és minden egyéb, fent felsorolt juttatást.
Előző írásom bevezető rajza az Apokalipszis négy lovasát ábrázolta. Nem hittem volna, hogy a lovasok megjelenése a valóságban ily gyorsan bekövetkezik. Kik is hát a lovasok ?
Az apokalipszis négy lovasáról a Jelenések könyve 6. részének 1–8. verseiben olvasunk. A négy lovas az utolsó időkben bekövetkező események szimbolikus ábrázolása. Az apokalipszis első lovasáról a Jelenések 6:2-ben van szó: „És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.”
A második lovas : „És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.” A második lovas egy szörnyű háborúra utal, amely az utolsó időkben tör ki.
A harmadik lovas : „És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: ‘Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd.’” Az apokalipszis harmadik lovasa nagy éhínséget vetít előre, amely valószínűleg a második lovas, a háború nyomán fog kibontakozni.
A negyedik lovas :„És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.” Az apokalipszis negyedik lovasa a halál és a pusztulás szimbóluma, és egyesíteni látszik magában az előző három lovas tulajdonságait.
Ukrajna a gabona és napraforgó termelés kiemelkedő szereplője. Rendkívül jó minőségű talajai nagy lehetőséget jelentenek a világ élelmiszerrel való ellátásában. A legutóbbi időkben pedig alma és dió exportja izmosodott. Az őt támadó és Oroszország és Ukrajna együttes gabona exportja a világ búza exportjának negyedét, míg napraforgó exportjuk több, mint a felét teszi ki. Kecsegtető kilátás megszerezni ezt a gazdag országot. Történelem emlékezet óta az ember mindig háborúzott. És úgy tűnik, ezután is fog. De lám, ez most folyó háború is mekkora kihatással van a jelen és jövő mezőgazdasági potenciáljára. Egy békés Ukrajna sok élelmiszer termelési lyukat képes betömni a világban. De egy háborúzó Ukrajna tovább mélyíti az élelmiszer termelés termelés és fogyasztás szakadékját.
Hogy az ember háborúhoz való viszonya milyen, bizonyítja, Numa Pompilius híres templomot emelt Janus tiszteletére, melynek ajtajai béke idején zárva, háborúban nyitva álltak. Hét századon át, egész Augustus császárig, csak egy ízben volt bezárva Janus temploma, annyi háborút viselt a hódító római nép. Vagy politikusai
Most azonban az átmeneti termés kiesése pánikot jelent a tőzsdén, árakat emelnek olyan szereplők, akik színét sem látják a napraforgónak, búzának.
Már most beárazódik, hogy egyszer talán hiány lesz. Ez is a kapitalizmus.
Egyes szakértői vélemények szerint jelenleg a világon elég termelői kapacitás van akár 9 milliárd ember ellátására. Más szakértők azt állítják, hogy már éhínség van a világban.
Úgy igaz, hogy a kereskedelem kiegyenlíti a területi termelési egyenetlenségeket. A feldolgozás, szállítás raktározás megszervezése segíthet az éhínség leküzdésében.
Új gondolat a jövő racionálisabb gazdálkodására nézve a „helytakarékos terménymaximalizálás”. Az Élet és Tudomány ez évi 12. száma közöl egy összefoglaló gondolatot erről. Azaz a termelésbe vont mezőgazdasági területek legjobbjait lenne szükséges igazán intenzíven használni, gondolom a technika, technológia, öntözés szempontjából mindent megadni a területnek, míg a gyengébb adottságú területeken más tevékenységet lehet folytatni. Talán legeltetéses állattenyésztést vagy éppen visszaadni a területet a természetes élővilágnak.
Jól hangzik, hogy a kiváló adottságú hasznosítható területek kapjanak több lehetőséget a termés intenzifikálására. Talán egy ideig lehetőség, azonban a népesség további növekedésével a gyengébb területek is visszakerülnének a termelésbe. Illetve hazánkban is igen erőteljes a kertészeti médiában a talajra való odafigyelés népszerűsítése. A talaj olyan kulcs eleme a mezőgazdaságnak, kertészetnek, mely meghatározó.
Rendkívül fejlett, öntözéses gazdálkodást folytató ősi városállamok tűntek el nemcsak a klíma megváltozása következtében, de a szaporodó népesség mellett az egyre jobban kizsarolt termőföld gyengülése miatt. Tanuljunk belőle.
Súlyos problémákat vetítenek előre bizonyos növények lehetséges eltűnéséről szóló közlemények a közeli jövőben. Így a kávé, banán, kakaó, avokádó, és bizonnyal további növények is kerülhetnek erre a sorsra. Ezek közül a banán érintheti igazán súlyosan az emberiséget, mivel több mint népélelmezési cikk. Kenyai emlékeim szerint a legtöbbet látott gyümölcs a piacokon a banán volt, melyet rendkívül tápláló gyümölcsként és főzőbanán képében zöldségszerűen fogyasztják.
A banán esetében egy Fusarium fertőzés fenyeget, s mivel a banán a termesztésben mára alapvetően vegetatív módon szaporítható, fajta gazdagsága szegényes. De a többi veszélyeztetett fajta is a beszűkült fajtaszegénységnek köszönheti veszélyeztetettségét.
Ahogy korábbi írásainkban megjelent már, 50 éve még jóval több hazai zöldségféle, takarmánynövény féle volt termesztésben. A ma még meglévő zöldségfélék meglehetősen szűkös választékot jelentenek. Gyökérzöldségek, hagyma, esetleg az intenzíven termelhető saláta félék.
Milyen körülmények lehettek mások 50 évvel ezelőtt, amik serkentették a magyar szántóföldi és kertészeti kultúrák sokszínűségét ? Márpedig jó volna újra hasonló módon gazdálkodni a jövő érdekében.
A gazdaságosság jegyében a jól gépesíthető néhány gazdasági növény jelenti a magyar mezőgazdaság gerincét. Kissé cinikusan szólva, hogyan is lehetne elvárni bármely termelőtől, hogy több gondot okozna magának a szükségesnél ? Mert hát ugyan a sárgarépa ára is ment fel valamennyit, de hol van ez a búza, kukorica árgyarapodásától ? Ha kapitalizmus, hát legyen kapitalizmus !
S hát felvetődik, hogy a politika, politikus mit tehet ? Vegyük például az élelmiszer feldolgozást. Néhány idősebb un. agrárközgazdász szakember elszigetelten elmondja véleményét, ami vélemények pártállástól függően többé kevésbé ellentmondanak egymásnak. Történnek gyümölcsös, kertészeti beruházások, hallani kisebb nagyobb élelmiszer feldolgozó üzem átadásról. Kicsit elszigetelt vállalkozások, nélkülözik azt az erőt, mely 10 millió magyar ellátásához lenne szükséges.
Van jövő!
A jövő élelmiszergazdaságának egyik alappilére lehet a családi kertészetek, és kiskertek!
Sokat segítene a jelen és jövő kertészeti termékek ellátásában a kiskertek újbóli termelésbe vonása. Óriási, intenzíven kihasználható potenciál. Kertenként egy teljes családi ellátás és olyan fölösleg megtermelése, ami újra beindíthatná a feldolgozó ipart. Ehhez különösebb beruházás igény nem is társul, csupán a média még több bíztató szavára lenne szükség. No meg arra, hogy a kerti munkákhoz szükséges magvak, input szerek, kisgépek ára ne szökjön olyan magasságokba, amely már visszatartó erő. Itt ténylegesen szükséges szabályozás vagy támogatás.
Megkérdezett emberek mondják, hogy „lakóhelyem környéki piacokon kicsit drágábbak lettek az árak”. Legalább is a nagy láncok áraihoz mérten. A piacon kínált választék sem túlzottan széles, a valahai, 30-40 évvel ezelőtti nyüzsgő, igazi élettel teli piacokhoz viszonyítva mindenképpen kisebb. A hús és hús termékek választéka még a régi piacokat idézi, s mifelénk a tej és tejtermékek, főleg a sajt félék választéka is jó.
A napokban beszélgettem egy környékbeli őstermelővel. Hosszú évek óta termel zöldséget szabad földön, fóliában. Rendszeresen járja a család a Veszprém megyei piacokat. Amíg vetőmagokat forgalmaztam, imponáló mennyiségben vásároltak, s jobbára a magyar magokat preferálták a divatba jövő külföldi magokkal szemben. Számtalan megfigyelést végeztünk együtt sütőtök, sárgarépa betegségeit illetően, a termelő nagyon fogékony volt minden újításra, hogy az általa kínált zöldségek a legjobb minőségűek legyenek.
Tőle tudtam meg a következőket. Az általa látogatott két nagy városi piacon jelentősen csökkent a forgalmuk. Nem csak az övék. Szemmel látható az a folyamat, hogy a piacok körül is megjelenő un. multik leveszik zöldség/gyümölcs forgalmuk egy részét. A barátom 15 féle zöldséget visz ki a piacra, rendszeresen éjszakába nyúlóan a feleség és a fiúgyermek készíti elő a portékát az éjszaka elinduló furgonjuk megtöltésére. Hagymát, fokhagymát tisztítanak, petrezselyem zöldet csomóznak, igény szerint válogatják a gyökér zöldségeket, néha mossák is megrendelés szerint. Amit nem termelnek, azt friss áru cserélgetésével szerzik be őstermelő ismerősöktől, hogy a választékuk bővüljön. Hisz szeret a vásárló egy helyen többféle terméket mustrálni, ahogy ezt a multiban megteheti.
A baj az, mondja, hogy falujából és a szomszéd falvakból is, egyre több őstermelő a nagybaniról szerzi be portékáját részben vagy akár egészben és árusítja őstermelőként saját termékként. S ezt jó kereskedő módjára némi füllentéssel fűszerezve reklámozza a vevőinek. Lehet, hogy kereskedni könnyebb, mint termelni?
Még elmondta őstermelő barátom, hogy a januári nagy szélvihar nála is károkat okozott, s az új fólia pótlást csak Ausztriából tudja megtenni. S arra is várnia kell. Tehát a tavasz jó részében fólia nélkül lesz kénytelen gazdálkodni.
Valahogy úgy néz ki, hogy minden út Rómába vezet, azaz a piaci áruk egy része is „multi” minőségűvé válik. Végül is a multi minőség nem lehet pejoratív értelmű, hisz bevizsgált, minőségi áruként, gondosan helyezik ki. Ezzel nincs gond, jól megfelel az elvárásnak. Azonban, akik igazi házi zöldségre/gyümölcsre vágynak, azokkal szemben nem becsületes eljárás a nagybanin vásárolt zöldséget őstermeltként ajánlani.
Hadd utaljak még Zsebők Zsigmond élelmiszermérnök barátom e blogban megjelent korábbi írására. A cikket 2019 májusában tette közzé itt, a lecsómérnök blogban:
E szerint a korábban idealizált családi gazdaságok, melyek száma jelentősen csökken Magyarországon, könnyű szerrel meg tudnák termelni egy 4 tagú család teljes saját fogyasztását zöldségből, gyümölcsből, ugyanakkor nem túl nagy területen képesek lennének tisztes jövedelemre szert tenni. Igaz, a cikk megírása óta az un. input anyagok ára, mint magok, palánták, gépek, fóliák, növényvédő szerek, szintén nőttek.
Ez igaz lehet, amennyiben a gazdaság hozzájutott fontos művelési eszközökhöz, öntözési lehetőséghez. A gazdaságok valószínűleg pályázati lehetőséghez is jutnak, amely lehetővé tenné a folyamatos bővülést, technikai színvonal emelését, csomagolás korszerűsítését, kereskedelmi kapcsolatok kialakítását.
Mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor kertünk lett Fertődön, az alig 400 nm területhez minden további nélkül tudtam venni Robi gépi kapát, háti permetezőket, célszerszámokat. A magok ára filléres tétel volt a költségvetésben, s a folyékony lombtrágyákkal sem kellett spórolni azok ára miatt. És így négy tagú családunkat bőséggel elláttuk zöldséggel, gyümölccsel. Ráadásul éveken keresztül vittünk leadni 150 kg fekete ribiszkét.
Ma azt gondolom, hogy szívesen belefognék egy 5000 nm kert árutermelésbe vonásába. Erről azt gondolom, hogy meg tudom kézzel kapálni, palántázni, öntözni, betakarítani. Álmom, hogy karfiolt, brokkolit, bimbóskelt és zöldbabot termelnék. A palántát magam állítanám elő, jó minőségű magból. Zöldbabból zöld színű fajtát termelnék, tavaly jó néhány négyzet méteren kipróbálva, tövenként 1 kg remek minőséget takarítottam be. Szerény kalkulációm szerint az 5.000 nm megművelése 7 hónapot venne igénybe, felölelve minden munkafázist. Értékesítésként a helyi lakosságot gondolom, akik szerényebb áron bizonnyal vevők. Mint karfiol kg-ja 250 Ft, brokkoli 400 Ft/ kg, zöldbab 600 Ft / kg. Nettó bevételként 3 millió forintot kalkuláltam.
Más verzióban csak lencsét és száraz babot termelnék. Import jószerével mindkét hüvelyes, jó áron értékesül, jó elővetemény, valaha országunkban sok fajta volt a piacon. Kevesebb munkával cca. 2.5 millió Ft nettó jövedelmet kalkuláltam.
Zsigmond egyik példája az orosz dácsa rendszer, amely nagyon hasonlít a valahai magyar hétvégi telek, háztáji rendszerhez. Ezek a szinte mikrogazdaságok a cikk szerint az orosz zöldség, gyümölcs fogyasztás 40 %-t tudják kielégíteni.
Jaj, ne bántsanak kedves olvasók, de nem az a baj, hogy leértékelődött a kerti munka dicsősége ? Hogy már kellemes kikapcsolódásként sem jön szóba néhány ágyás művelése ?
Még szerencse, hogy valamilyen visszarendeződés elkezdődött. Városokban sorra épülnek közös kertek, kerülnek közterületekre magas ágyások. Egyre több óvoda, iskola kezdi kis kertek építését.
Nagykutasi Viktor úrnak az erőfeszítései, hogy napokon belül elindítsa a gyümölcsfák metszését oktató gyakorlati bemutatóját. Ő már az elmúlt évben próbálkozott közterületen magas ágyás kialakításával. És több városból szóló riportok alapján az érdeklődés nagy.
Bevallom, alig jutottam előre a jövő élelmezése témakörben. Egyszerűen annyira ellentmondásos a mai helyzete a zöldség termesztésnek, feldolgozásnak, állattenyésztésnek, hogy kiinduló pontként alig tudom figyelembe venni.
Ami biztos az, hogy a zöldség termesztésre, gyümölcs termelésre ma is, a közeli és távoli jövőben szükség lesz. Élvezeti cikk a zöldség. Önök nyála nem csorog egy jó újhagymás zsíros kenyér, na jó legyen csak vajas kenyérért ? Tepertő krémes kenyér friss piros retekkel ??? Másrészt komolyra véve a szót, én is, sokan mások is szilárdan hisszük, hogy a vitamin, bio anyag, ásványi só ellátottságunk valódi zöldség/gyümölcs fogyasztása által, s nem tabletta formájában, fontos, hogy az egészségügyet rövid és hosszú távon ne terheljük jelenlétünkkel.
Átlátni a jelen és jövő mezőgazdasági, élelmiszeripari kihívásait, felkészülni az éghajlat változás negatív hatásainak enyhítésére, alternatívákat felállítani, többféle forgatókönyvet megalkotni, figyelembe venni a jelen és jövőben fogyasztási szokásokat, kiépíteni avagy inkább újjáépíteni a kistermelést és felvásárlást, majd elosztást, raktározást, feldolgozást ….. hatalmas munka.
Nagyon komoly szakmai felkészültségű stábot feltételez a jövő élelmiszer ellátásának kidolgozása. Ma ugyan sokféle szervezet képviseli a mezőgazdasági termelést, kisebb részben a feldolgozást, de mennyire tudnak koordinálni ? Egyáltalán koordinálnak-e ? Mennyire gyakorlati a munkájuk, vagy inkább csak rendszabályok megalkotásában ténykednek ?
Félre a komor gondolatokkal. Foglalkozzunk hát a jelennel! Az elmúlt időszakban nagyon sok embert interjúvoltam meg, mezőgazdászokat, közgazdászokat, nyugdíjasokat, vegánokat, krisnásokat vidéki termelőket, városi fogyasztókat.. és így tovább. Hát nagyon eltérő vélemény halmazzal találkoztam azt illetően, hogy különböző csoportok hogyan itélik meg a jelen és jövő fogyasztását. Tipikus eset, sokan, sokfélt mondanak.
Sokan vélik úgy, feltehetőleg a média hatására, hogy a jövőben a vegetáriánus étrend lesz az elfogadott, mondván, hogy az állat felnevelése több takarmány kalóriába kerül, mint amennyi kinyerhető belőle. A világ jó részében akarva akaratlanul is az emberek kénytelenek vegánok lenni. Nem engedhetik meg maguknak a hús féléket. Sok kását esznek rizsből, kukoricából, babból, zabból készült egyszerű étkeket. A trópusokon, mint például Kenyában is, azért esznek banánt, papayát, ananászt is, ami biológiailag elfogadhatóvá teszi étkezésüket. Rajtuk hát nem lehet tovább spórolni termőföldet.
A nyugati világ vegánjai pedig sokszor kénytelenek szükségleteiket szakboltokban bevásárolni, esetenként az elfogyasztott étkeit ökológiai lábnyoma nagyobb, mint ha egy csirkecombot ennének meg.
Talán a jelen időszak erőfeszítései, hogy több biokertészet járuljon hozzá az ellátáshoz, javít a lehetőségeken. Nem utolsó szempont az ár kérdés, mert bizony drágák a zöldségfélék. Ráadásul nem lehet tudni, honnan származik a gyönyörű piros paprika.
A múlt hónap folyamán részt vettem egy felsőfokú szakmérnöki megújító tanfolyamon, remélve, hogy ott találok fogódzót a jövő hogyanjára vonatkozó kérdések megvilágításához. Sajnos, nem így történt . Azt találtam, hogy az 5 évvel ezelőtti negyven órás tematikához képest csökkent a konkrét manuális, szakmai növényvédelmi tevékenységre vonatkozó anyag, ellenben nőtt a jogszabályok ismeretére utaló követelmények sora. Úgy tűnik, a mezőgazdaságban a digitalizáció és a szabályozók kerülnek előtérbe. Ugyan a kertészeti termelésben egészen elképesztő új megoldások kerülnek kísérleti fázisba, gyakorlatba, de hogy ezek mikor válnak általánossá ? Ezeket az eljárásokat, mint a vertical farming, future farming, következő részekben megemlítem több kevesebb részletességgel.
Divatba jött a különféle rendű és rangú hírportálok mezőgazdaságról, kertészetről, feldolgozásról, termelők helyzetéről, kilátásokról szóló írásai. Meglehetősen sokféle vélemény, sőt ijesztgetés, egymásnak jól ellentmondó kijelentések látnak napvilágot nap mint nap.
„Itt a nagy bejelentés, rendkívüli támogatást kapnak a sertéstartók „ Kocánként 20.000 Ft jár a sertéstartóknak. Még hitet tesz az Agrár miniszter, hogy lépéseket tesznek a magyar sertéshús ázsiójának emelésére. Írja a Hello Vidék portál. Ez jó hír, hasznos intézkedés.
Ugyanakkor a Hajnaltáj című reggeli műsorban egy elhangzott riport szerint 2010 és 2020 között jelentősen csökkent a kisgazdaságok száma. Ezen belül is legjobban az állattartók száma csökkent, leginkább a sertés és baromfi ágazatokban. Ezekben az elhangzottak alapján 72 %-kal csökkent a résztvevők száma. Tehát főleg a kis kibocsátók hagytak fel a termeléssel. A statisztikai adat alapján 2020-ban már csak 241 000 gazdaság működött. Holott korábban a kormányzati célok éppen a kisgazdaságok számának növelését tűzték ki céljuknak. A riport elemzése kapcsán két okot lát Tóth Péter ágazati statisztikus. Az állattartás jövedelmezősége csökkent, másrészt az Unió is inkább a növénytermesztést támogatja. Ez már kevésbé jó hír.
Magyarországon továbbra is a nagyüzemi szántóföldi termelés a vezető, súlya növekvőben van.
Szó se róla, szükség van a búzára, repcére, napraforgóra, kukoricára. De hát annyi minden megtermelésére lenne még égetően szükség. Lassan monokultúrás lesz mezőgazdaságunk.
Elemezve a mezőgazdasági termelésben résztvevők életkorát, az elmúlt 10 év során a gazdálkodók átlag életkora emelkedett, például a 65 év feletti gazdálkodók aránya 28 %-ról 35 %-ra nőtt.
Ugyanezen Portál cikke szerint „Nagy a baj vidéken: tömegével zárnak be a piacok, a diszkontok nyerték a csatát”. A cikk azt a nagyon szomorú statisztikai adatot teszi közzé, miszerint a magyarok 20 %-a fogyaszt rendszeresen zöldség/gyümölcsöt heti gyakorisággal, tehát a kívánatos napi ötszöri fogyasztás helyett ennek töredékét fogyasztja el. A cikk még beszámol egy reprezentatív kutatási felmérés alapján arról, hogy az elfogyasztott zöldség/gyümölcs félék mindössze 42 %-a származik zöldségestől vagy piacról, a nagyobbik mennyiség a nagyobb bolt láncokból, hipermarketekből kerül az asztalra.
A KSH adatai alapján a 2010 évi 38 kg/ éves gyümölcs fogyasztás 2020-ra 53 kg/ fő mennyiségre nőtt. Kisebb mértékben, de a zöldség fogyasztás is 53 kg/ fő értékre növekedett. És ez a jó hír. A rossz az, hogy ez a mennyiség még mindig nagyon jelentősen elmarad a kívánatos értéktől.
Ugyanakkor, halljuk a hírekben, gomba módra szaporodnak a piacok, újak épülnek vagy régiek újulnak meg. Békéscsabán, Salgótarjánban, Nagykamaráson, Etyeken…… ?? hát akkor hol az igazság ?
Egy másik Hajnaltáj c. műsorban a szandaszögi öko-kertészetről volt szó, ahol családi vállalkozásban látnak el 100 családot zöldséggel gyümölccsel . A hat éve indult vállalkozás-mondja a riport-a közeli Szandai kezdeményezés mintájára indult el. Amolyan „kosár-piac”,ahol a fogyasztók megrendelésük alapján jutnak heti rendszerességgel a megrendelt zöldségeikhez. A szandaszögi vállalkozás 45 fajta zöldséget kínál az év során. A riport tanúsága szerint az optimális gazda-fogyasztó kapcsolatban jól jár a biztos piacot találó termelő és a szerződés alapján a rendszeresen megkapott, friss zöldséggel a fogyasztó is.
Hoppá, hisz ez nem is újdonság. valaha régen Budapesten, tán másutt is, tejet, pékárut és sok más élelmi anyagot kivittek a fogyasztó ajtaja elé. Szerintem működött a dolog, kellett, hogy működjön, hisz így két vagy több ember, szakma képviselője került nem csak üzleti, de baráti viszonyba is. S lehet, hogy ez a mosolygós alma és az édes cékla mellett még jó érzést is a házhoz szállít.
A riport kulcsmondata az, hogy aki nem ódzkodik a monoton munkától, az megtalálja számítását. Sajnos, a mai legnagyobb gondja az agráriumnak a kétkezi munkások hiánya. Pedig szólnak riportok, filmecskék olyan fiatal gazdálkodókról, akik állatot tartanak, növényt termelnek, feldolgoznak, árusítanak, pályázatot írnak, s még pihenni is van idejük. Kár, hogy egyre kevesebben gondolkodnak így.
Számítógépes munkával foglalkozó ifjabbik fiam szerint kapálni akárki tud. Nos, nagyon téved az, azok, akik ezt a nézetet vallják. Egyrészt az élelmiszer termelés folyamatának bármely szakasza önmagában óriási tudást igényel. Napi szinten kell haladnia a termelőnek a tudomány, technika újdonságaival, megküzdeni a bürokrácia kihívásaival. Egy gazdálkodónak készenlétben kell állnia télen, nyáron, mert jöhet hideg, meleg, szél, betegség és nagyon sok előre nem látható gond.
Ennek megfelelni, nos ezt azért sokan nem tudnák csinálni. Másrészt a kapálás is művészet. Ki kell választani a megfelelő kapát adott munkához. Azzal mesterien kell bánni, kultúrnövényünk körül a legjobb tisztaságot biztosítani, talajt lazítani, s mindezt jó tempóban.
Ráadásul a mai kertészeti termelés egyre több igényes számítógépes munkát is jelent a kézi munka mellett.
Itt ma befejezném írásomat. Rövidesen újra jelentkezünk.
Nagyon érdekes, a jövővel foglalkozó cikkek sorára bukkantam a neten.
Ezen cikkek ilyen-olyan szempont szerint jövendölnek, mondják el a véleményüket. Ezeket szeretném csokorba fogni, a hasonlóságokat, különbözőségeket elemezgetni az Önök segítségével.
Igaz, most egy kicsit előre ugrom a tervezett írásaim tervezett tematikájához képest, de ezt most bocsássák meg nekem. Sőt, ha lenne véleményük, azt szívesen vennénk.
A kérdés tehát az, hogy milyen lesz az élelmiszer termelés 2050 körül ? Mit eszünk, s azt hogyan, hol termelik meg ?
A kérdés általánosabban feltéve, Mi az a Future farming, azaz a jövő agrogazdálkodása ?
A jövő agrár gazdasága kifinomult technológiákat fog használni, mint robotok, hőmérsékleti és nedvesség érzékelőket, a növény igényeinek teljes figyelembe vétele, GPS technológia. Ezek a növény minden igényét kiszolgáló technológiák profit hozóvá, hatékonnyá, biztonságossá és környezet baráttá teszik a termelést.
Valószínűleg addigra a kertészeti növény termelés hatalmas üveg házakban, egymás fölé helyezett tálcákon, (vertical farming) folyamatosan monitorozott tápoldat összetétel figyelésen fog alapulni. És mi lesz a talajon termelt növényekkel ? Gondolom, párhuzamosan fog létezni a szántóföldi termelés és a zömében zöldség növényeket termelő szinte irodaház kialakítású termelő hely. Ez utóbbi akár a nagy városok közepén is létezhetnek.
Lássuk a következő kérdést.
Lesznek 2050-ben farmok?
A jövő farmjainak rengeteg adatra, információs szakemberekre lesz szükségük. 2050-re gén módosított növények lesznek, s ez egy hatalmas fajta választék szélesedést indít el. Hát ezek egyenlőre elég hátborzongató kilátások.
Vertikális farm, - Szingapúr -
Élelmiszerhiány lesz 2050 körül ?
A humanitárius szervezet, Oxfarm azt jósolja, hogy 2050 körül élelmiszer hiány lesz. A növekvő népesség túlszárnyalja az élelmiszer termelés ütemét.
Ezt már egyszer Malthus megjósolta, de akkor még nem jött be a jóslat. Ma közelebb lenne az igazsághoz.
Prof. Cribb szerint a vízhiány, termőföld hiány, energia hiány párosulva a növekvő népesség növekvő igényével 2050-re valóságos élelmiszer hiány lép fel.
Feltételezhetően nem egyszerre mindenütt.
2050-re a Föld népessége 9,6 milliárdos létszámot ér el feltehetőleg. az élelmiszer igény cca. 60 %-kal lesz magasabb a mainál.
Hatalmas lehetőség előtt az élelmiszergazdaság!
Sokan úgy gondolják velem együtt, hogy a végső helyzet lehet jobb is, rosszabb is. Példaként hadd mondjam el, hogy cca. 20 évvel ezelőtt részt vettem egy megújuló energetikai táborban, Dánia északi részén. Ott, a tenger partján egy működő 2 MW-os szélgenerátor tövében mondta el Mr. Preben, az házigazdája a workshopnak, hogy bizony, a kőolaj készletek már a végüket járják, nincsenek un. „elefántnak” becézett jelentős frissen feltárt források. Ma tudjuk már, hogy Mr. Prebennek nem volt igaza.
A FAO 2009 évi véleménye szerint a Föld az akkori produktumának másfél szeresét képes előállítani.
Mi is változott azóta ?
Talajerózió
Folyamatosan romlik a talajok minősége világszerte. Dr Kopácsy János a Népszavában megjelent cikke szerint ( 2020. 01.02)
Mekkora termőterületek kerülnek még beton alá?
„Mikor lesz végre világos, hogy a termőföld a legnagyobb érték, s ha elfogy, nincs min termelni, nem lesz mit enni, vagy ha igen, megfizethetetlen áron? Szállóigévé vált egy mondás, hogy ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok. Szavak vannak - tett mikor lesz? A tisztelt döntéshozók elolvasták azt, amiről döntést hoztak?
Az elmúlt harminc évben már egy megyényivel csökkent Magyarországon a termőföld mennyisége.”
És a folyamat nem áll meg. Minap azt hallottam, sőt láttam a Világ híradóban, hogy Brazília a világ felháborodás ellenére folytatja, sőt nagyobb ütemben az amazóniai esőerdők kivágását. Szükség van a fára, szükség van a területre. A kapitalizmusnak működnie kell?
És lehet, hogy megtermelhető lenne a másfélszeres élelem mennyiség, ami a jelenlegi népesség ellátásához szükséges de ehhez mennyi állatfajnak kell kipusztulnia ? Hisz már most is katasztrófális a rovarok, ideértve a beporzó rovarok számának csökkenése.
És mellesleg világban közel milliárd ember éhezik, s mellé még több az alultáplált.
És még tovább :
Ahogy a személyenkénti bevételek, keresetek nőnek, úgy tolódik el a nagyobb jövedelem birtokában a fogyasztók táplálkozási igénye a hüvelyesek, majd a hús félék irányában, miközben a gabonafélék fogyasztása csökken. David Widmar
Már ahol van elég táplálék.
Továbbá írja még David Waldemar
Miközben az idősebb farmerek, termelők kilépnek az aktív munkából, a helyükre lépő fiatalabb generáció számban már kevesebb. A farmok átalakulása gyors és egyforma lesz mindenütt, a változás az egyre nagyobb és koncentráltabb farmok irányába mutat.
Az egyszemélyes, vagy éppen családi gazdaságok közepes vagy nagy méretű farmokká válnak ahol a család tagok dolgoznak és alkalmazott munkások vegyesen.
Számomra nem egészen világos, hogy a dinamikusan emelkedő népesség ellenére miért szenved a mezőgazdaság majd minden ágazata munkaerő hiányban ? És ez a fokú súlyos munkaerő hiány az elmúlt 6-8 évtől generálódott.
Ennek eredményeképpen aztán elképesztő technológiai fejlődés vette kezdetét.
A talajok állapotának folyamatos figyelése, a termés állapotának monitorozása a műholdak segítségével illetve a drón technológia által lesz a fő irány. A precíziós gazdálkodás folyamatos beépítése a termelésbe egészen a növények szintjéig. Az un. Blue River Technológia alapján kamerák, processzorok, számítógépek, szinte mm pontossággal dolgozó permetező fejek kezelnek egy saláta ültetvényt például. Ez a technológia kisebb kémiai terhelést, alacsonyabb környezeti veszélyt jelent már 2050-es években.
Valóban, már a drónok és precíziós elvek alkalmazásra kerülnek a magyar mezőgazdaságban is.
De vajon a technológiai fejlődés általi többlet termékek minősége milyen lesz ? Értsd ezalatt a beltartalmi értékeket, amelyek a legfőbb előnyei lennének a zöldség/gyümölcsök fogyasztásának. Már most, az új technológiák bevezetésének hajnalán megállapítható, több egybehangzó tanulmány szerint, hogy akár az 50 évvel ezelőtti paradicsom, paprika, és egyéb termények sokkal több hasznos biológiai anyagot ( vitaminok, ásványi anyagok, flavonok, antioxidánsok stb. ) tartalmaztak.
Ez talán annak is köszönhető, hogy a termő talajok jóval kevesebb szerves trágyát kapnak manapság, mint korábban. Elmarad a hatalmas hasznos baktérium tömeg talajba juttatása. Az egyre nagyobb termés átlagok egyre több ásványi anyagot vonnak ki a talajokból, melyek pótlása csak részben történik meg, az is főleg a makro elemekkel. A talajok regenerációs képessége, hogy a következő évre nagyobb adag mikroelemek szabaduljanak fel az agyagásványokból, nem tud lépést tartani a kivonással.
Hová tűnik a közmondás értelme : Gazda szeme hízlalja a jószágot. Átalakul a drónom kamerája hízlalja a jószágot értelmüre.
Dácsa
Foglaljuk hát össze az eddigi lehetőségeket a jövő farmerkodását illetően:
Biotechnológia, azaz előnyös genetikai ,módosítások, hogy a növények ellenállóbbak legyenek, jobban hasznosítsák a rendelkezésre álló tápanyagokat.
Magas műszaki tartalmú gépek, azaz teret nyer a robot technológia
Precíziós művelés, a szenzorok által folyamatosan közölt adatok alapján lehetőség nyílik az azonnali beavatkozásra bármilyen előre tervezett állapottól eltérő helyzetben.
Az input anyagok minőségének javítása, mint nedvesség, biológiai talaj és növény adalékok annak érdekében, hogy javuljon a lehozatal.
Nagyobb farm méretek, hogy komplexebb üzleti fogások legyenek megvalósíthatóak.
Kontrollált környezet, mint üvegházak, ahol napra készen, frissen betakaríthatóak a növények.
Természetesen a termelés növekedésének másik oldalán bőséggel találhatóak a növekedést fékező tényezők. Azaz inkább az egy emberre eső megtermelt mezőgazdasági termény mennyiségnek növekedése ellenében:
A népesség növekedése
A jövedelmek növekedése következtében sokak hús iránti igényének növekedése, jobban mondva a minőséginek mondott táplálkozás terjedése.
Az egyre több allergiás ember számára speciális étrend kialakítás
A még mindig meglévő pazarlás
A termőterületek mennyiségének folytonos csökkenése. Beépítések.
A termőföld minőségének folytonos csökkenése.
Csökkenő felhasználható vegyi anyagok mennyisége.
A klímaváltozás, azaz szárazság vagy éppen árvizek termést pusztító hatása.
Ide kívánkozik éppen a Nat. Geo. magyar nyelvű kiadásának márciusi számából a cikk, mely az Alpok gleccsereit siratja el.
Egyenlőre a síelés lassú leáldozásának, van a cikk szentelve, az tudósok erőfeszítéseinek, hogy a folyamatot lassítsák. Van azonban egy nagyon rövid bekezdés annak szentelve, hogy az Alpok gleccserei által táplált nagy folyók, mint Duna is, Rajna is és még sok más vízfolyás lassú elapadása lesz tapasztalható, ahogy a nyári víz utánpótlás megszűnik.
Minap egy hazai cikk szólt a Sárrét csatornáinak teljes kiszáradásáról. Pedig egy valahai nedves márciust írunk, amikor a jelzett csatornákban méter magasan kellene állnia a víznek.
Rovarok kártételének növekedése.
Illetve beporzó és hasznos rovarok számának csökkenése.
Hadd írjam le érdekességképpen, hogy milyen cikk is jelent meg a magyar nyelvű National Geographic márciusi számában. Ugandáról van szó, ahol jó üzlet volt éveken keresztül egy bizonyos szöcske begyűjtése étkezés céljából. Mára hatalmas nagy apparátusokkal,, világító testek és fémből épült befogók segítségével már annyi szöcskét sem tudnak fogni, mint néhány éve még egyszerűbb eszközökkel. Túl sok fogás, lassan elfogy a szöcske. De hisz ezt már többször is átélte az emberi faj, tőkehal, szardínia, cet félék túlhalászása formájában, kárát látta a mérhetetlen éhségnek teknősök, madarak, bölények stb. serege. És még mi minden. Tehát úgy tűnik, hogy kifogyhatatlannak tűnő élelmiszer források mégis csak kifogynak. S akkor hogyan tovább ? Ugyanis a rovarok éppen a jövő egyik lehetséges élelmiszer, fehérje forrásának lettek kikiáltva. Lehet, hogy vannak bíztató labor kísérletek bábokkal, hernyókkal és így tovább, de hát 2050-re 9,6 milliárdnyian leszünk !
A szántóföldi gépesítés, mint betakarító gépek, metsző robotok stb. által okozott minőségi károk, a növény élettartamának csökkenése. ( szőlészek egybe hangzó véleménye szerint a gépi metszés csökkenti a szőlő élettartamát ) De a gépi betakarítás is minőség és mennyiség csökkentő hatással bír. Legalább is ma még)
Éppen ma, március 3-n volt egy riport a szőlő gépi metszésének megoldásáról. A gépi szüret, gépi kacsolás stb. után gépi metszés is !!!
Politikai akarat, amely egy megjósolhatatlan segítő vagy éppen hátráltató ágens. Egyéni gazdasági érdekek hogyan befolyásolják a fejlődés irányát ?!
Beporzó rovarok nélkül nincs élet..
Alkalmazkodás a feldolgozó iparhoz. (érdekes módon a legkifinomultabb cikkek sem foglalkoznak a feldolgozás szükségességével. Valószínűsíthető, hogy az energia árak növekedése gátat szab a mezőgazdasági termékek „választékot bővítő” export/importjának.
A feldolgozó ipar alapanyaggal való ellátása sokkal komplexebb feldolgozási szortimentet fog kívánni. Például valószínűsíthetően visszaáll a fermentáció szerepe és kibővül a gabonafélék csíráztatásának, a csírák felhasználásának múltbéli szerepe. Példának hoznám a csíramálé-t, amely a búza több napos csíráztatása során keletkező kis csíra növény préselése és liszttel való tésztává gyúrása, sütése. De az egyéb csírák is, mint retek, brokkoli, hagyma, lucerna, zsázsa stb. csírák feleslegessé teszik az üvegházakban termelt alig paradicsom ízű paradicsom fogyasztását.
Bizonnyal a múltban elképzelhetetlen volt, hogy géppel lehet vetni. Megoldódott.
Az Agroker-ek és szaklapok kínálatában rengeteg nagy teljesítményű bármiféle munkára fogható célgép megtalálható. Méretük egyre nagyobb, áruk egyre húzósabb. Már tényleg csak jelentős állami támogatással lehet ezen gépeket megvásárolni.
Valóságosan mekkora is az ideális méretű gazdaság ? Hányan dolgozzanak ott hogy a munka tökéletesen el legyen látva ?
Valaha cél volt vidéken, hogy a lakosok lehetőleg helyben találjanak munkát. Ezt TSZ a biztosította. Mondjuk 3.000 ha föld területen. Takarmányilag önellátó szarvasmarha telepek, külön a hús és tejelő marhák részére istállók. Általában sertés telepis része volt a gazdaságnak.. A trágyák évente a harmad terület betakarására elegendőek voltak.
A tejet helyben feldolgozták, folyó tejként vagy sajtként értékesült. De mindenképpen volt egy megyei illetőségű nagy tejfeldolgozó, amely lehetőleg a legkisebb szállítási ráfordítással fogadta a tejet és értékesített.
A hús marhát és sertést program szerint szállították a nem túl távoli Húsgyárba.
Kifogástalan állatorvosi szolgáltatás, kifogástalan higiéniájú telepek, viszonylag kevés járványos betegséggel.
Ahogy korábban szó volt róla, a zöldség termelés a háztáji birtokokon valósult meg, igen magas hatékonysággal.
A gyümölcsöket, zöldségeket versengve vásárolták a felvásárlók, konzerv, hűtő üzemek részére. Ezen termékekből zömében export lett.
Igen, lehetnének kis farmok, melyek összefognak és együtt termelnek. Ott szükség lenne szerződések betartásár, kívánt fajták, kívánt technológia szerinti termelésére. Vannak országok, ahol ez jól működik. Magyarország még nem tartozik ezek közé.
Látszólag a fenti soroknak semmi közük a jövő élelmiszer ellátásához. Pedig sok van, mert akár 5 vagy 30 év múlva az élelmiszer vertikum minden eleme startégiai fontosságú lesz, kiemelt „iparág”. Mert enni fogunk, autózni lehet, hogy kevesebbet.
Vajon az igazi sok-sok ezer hektáros nagybirtokok életképesek lesznek-e ?
Erre nem tudom a választ. Én továbbra is úgy látom, hogy a szociban megszokott birtok felépítés, foglalkoztatási rendszer, életképes volt.
Naponta hallani híreket, hogy zöldmezős beruházásként újabb 10 hektár területen akkumulátor gyár létesül. Ezekre kétségkívül szükség van és lesz. De mit fognak enni a dolgozók ? És meddig lesz elegendő lítium vagy ha közben teljesen megváltozik az elektromos energia tárolásának technikai háttere, akkor egy újabb beruházás lesz ?
Már most gondot jelent a chip beszerzése. Mi fog történni a robotizálás egy magasabb fokán ? Lesz elegendő nyersanyag a megalkotásukhoz ?
Mára ennyi. Nagyon sok pro és kontra mondat hangozhatna el. Egyik oldalnak is igaza van és a másiknak is. De hát ez hogy lehet ? A kérdést felvetőnek is igaza van.
Szeretném folytatni a közeli jövőben csapongásomat, várva, hogy az olvasók is elmondják véleményüket a mi eszünk a jövőben gondolat körben.
Következő sorozatomban az emberiség jövőbeni táplálkozásáról kívánok értekezni. Eleinte könnyűnek tűnt a feladat, majd ahogy több és több emberrel, különböző korú, beállítottságú, anyagi helyzetűvel, beszéltem, ahogy a témához tartozó irodalmi, tudományos anyagot számba vettem, kiderült, hogy dehogyis egyszerű a feladat.
Sci-fi íróink könnyen megoldják, szinte periféliásnak tekintik az „Utazások” során az elfogyasztott étel származását, minőségét. Szinte csak „van”. Van tabletta, van valamiféle folyadék, pépes anyag, de nem ez a lényeg az utazás alatt. De, bizony ez a lényeg!
Magyar űrkonzerv fejlesztés 1978- 1979 /sertéspörkölt, libamájpástétom, babsaláta, disznósajt, stb./ , a 1980-as Szojuz – 36 programra, amikor is Farkas Bertalan szállt be az űrhajóba.
Manapság az ISS-en /Nemzetközi Űrállomás/ felszolgált menü
Hiába tervez az EMBER utazásokat akár a legközelebbi égitestekre, hiába adottak bizonyos technikai feltételek esetleg az utazáshoz, messze vagyunk a minőségi és mennyiségi táplálék biztosításától hosszabb időre. Sőt, visszatérve a Földre, még itt sem megoldott a zökkenőmentes élelmiszer ellátás, és újra „sőt”, a gondok évről évre növekednek, egyre kevesebb megoldott probléma mellett egyre több az új ellátási gond.
A mit eszünk a jövőben kérdésre adandó válaszhoz tegyünk egy utazást a múltba. Ehhez az utazáshoz Horváth Balázs: A beteg bolygó (Typotex, 2019) című kitűnő könyve adott útmutatót.
Az ember az őskorban kis létszámban élve, ellátva magát már hatékony fegyverekkel, élvezve a tűz áldásait, már bizonyos ételkészítési ismeretekkel bírva, mint fermentálás, alkoholos italok előállítása, alapfokú főzési tudás, a sütés, pirítás ismereteinek felhasználásával nézett a mindennapok elébe.
Nem lebecsülendő tudással rendelkezett, még a mai természettudományos ismereteket is jól bírta, hisz több évezredes gyűjtögetési, vadászati tapasztalatok, tudás birtokában volt. Ismerte a gyűjthető növényeket, évszakról évszakra tudta, hogy mit, hol szerezhet be. A vadászok pedig több- kevesebb sikerrel hoztak húst a napi diétához. Valószínűleg sok-sok évezreden keresztül állhatott fenn egy kissé nyomorúságos, mégis talán Paradicsomi állapot. Horváth Balázs szerint, s állításait irodalmi idézetekkel alátámasztja, illetve a még ma élő alig néhány igazi gyűjtögető törzsecske napi életvitelét szokásait figyelembe véve, az ősember, bár gyakran éhezhetett, de nem volt alul táplált, diétájában minden a test egészségének fenntartásához szükséges kalória és bio anyag megvolt.
A létszám növekedését könnyűszerrel tudták levezetni azzal, hogy a létszámbővülés újabb területekre tudott elvándorolni vagy az egész törzs kerekedett fel és újabb élelmiszerforrás közelében telepedett le.
Korábban olvastam, hogy az ember az amerikai kontinenst imponálóan rövid idő alatt vette birtokba. Az utolsó nagyobb jégkorszak idején Ázsia területéről a befagyott tengeren át foglalhatták el Amerika északi területeit, majd alig 12.000 év alatt egészen Patagóniáig benépesítették a földrészt.
Igaz, közben, feltehetőleg kiirtották a területen őshonos nagyobb emlősállatokat, többek között a vadlovat is, amelynek eltűnése miatt állati erőforrás nélkül maradtak utódaik.
Példának szokták hozni a Húsvét szigetek esetét, ahol az ember a kívánatos fenntartható gazdálkodást elfeledve visszasüllyedt a távoli múltba, alig pár év alatt a teljes megsemmisülés közelébe kerülve. Igaz, talán a „felfedezésük” sem volt rájuk nézve siker történet.
A népesség növekedésével jelentkező többlet élelmiszer igényt a pásztorkodó és letelepülő növénytermesztő közösségek az élelmiszer termelés növelésével próbálták folyamatosan utolérni.
És állítólag itt kezdődtek a bajok. Egyrészt az élelmiszer termelés növekedését, amely köszönhető volt a folyamatosan termelésbe vont újabb területek feltörésével, némi technikai fejlesztéssel, esetleg az éghajlat időnkénti, mondhatni periodikus melegedésével, az öntözés fejlődésével, trágyázás állati és emberi eredetű hulladékkal stb. nem a már meglévő létszámú népesség ellátásának javítására fordítódott, hanem megindult az újabb és újabb népesség növekedés.
A körülményektől függően például lassú vagy gyors átmeneti ághajlat változás, a földek kimerülése, a környezet megváltoztatása miatt eróziók, áradások, mikroklíma változása aztán éhezéshez, az egészségi állapot általános leromlásához vezetett. Ezért aztán különösen pusztítóvá váltak az ókori, középkori nagy pestis, kolera, himlő járványok, háborúk kezdődtek területekért. Így aztán rövidebb ideig kiegyenlítődhetett az élelmiszer termelés és fogyasztás egyensúlya. Viszonylag rövid ideig, mert kezdődött minden elölről.
Számomra elgondolkodtató volt, hogy például Kelet Afrikában a pásztorkodó, de növénytermesztéssel is foglalkozó csoportok első dolga a saját védelmük és állataik, terményeik védelmére épített földsáncok, falak megalkotása volt, amellyel a fosztogatók ellen próbáltak meg védelmet keresni. Micsoda pazarlás végig a régi és új történelmünk során erőforrásokat felhasználni a tolakodó fosztogatók távol tartására, mondjuk újabb öntöző csatornák megásása helyet.
De hát nem mondhatjuk, hogy az öldöklés és háborúk nem voltak hasznosak, hisz kisebb nagyobb mértékben csökkent az élelmiszert fogyasztók száma. ????
Hogy az ősi Egyiptomban éheztek volna a lakosok? Valószínűleg, amire utal az Egyiptomot érő 10 csapás, vagy a hét szűk esztendő mítosza. Pedig termékeny területekről, jól megszervezett élelmiszertartalékolásról tanultunk az iskolában. Ősi Dél Amerikai városok, államok tűntek el a süllyesztőben, mert az élelmiszertermelésük már nem tudta ellátni a néha sok-százezresre duzzadó népességet.
A modern középkor is bővelkedik szerte a világon, beleértve a fejlett kínai társadalmat, Európát is a legkomiszabb járványt is lepipáló éhínségekkel. Amiről feltehetőleg mindannyian hallottak, az Írországi-i burgonyavészt követő éhínség, kivándorlási hullám.
Még a XX. századi Magyarországon is ünnepnap volt, amikor a falusi lakosság húshoz, zsírhoz jutott. napi diétájuk nagy része szénhidrát alapú volt. Az igavonó állatok takarmányozására a művelésbe vont terület akár harmadára is szükség volt. De, trágyát adtak, ami részben kárpótolt a területi veszteségért. Régi szakácskönyvek, leírások tanúsítják, hogy a népi étkezések receptjei nagy részben szénhidrát alapú ételekről szólnak. Babsterc, röstölt krumlis tészta, krumplis levesek, szilvalekváros krepli, dödölle, tésza levesek, gánica, kattancs…… Rengeteg dara, kukoricadara, tészta, liszt, zsíron pirítva, hagymával ízesítve, lekváros tészták. Ritkábban tepertő, füstölt húsok, szárított húsok. Tojás csak idényszerűen, víz közelében szerencsére bővebben hal, rák, kagyló. Csonthájasok, mint a dió, mogyoró, mandula szintén csak módjával jutott az asztalra. Gyümölcsök friss fogyasztására vannak ugyan leírások, de inkább a vitamin tartalmuktól megfosztott cukros befőttek, aszalványok dobhatták fel a mindennapok egyhangúságát.
1981, a felvétel a Bosnyák téri Vásárcsarnok melletti nagybani piacon készült.
1990 tájékán a kenyai Nairobi egy zöldség feldolgozó üzemében ténykedtem. A munkaidő 12 és 13 óra között engedett egy óra ebédidőt. A szegény, zömében fiatal, munka reményében a fővárosba vándorló munkások a gyárak, ipari negyedek körül sebtében megépített „ Kiosk”-ok egyikében ebédelhettek. Már akinek volt pénze. Mit is kínáltak a Kiosk-ok ? Csupa szénhidrát alapú ételt. A klasszikus, a világon mindenütt elterjedt kukoricadarát, ott ugali néven, a búzaliszt alapú mandazi névre hallgató gombócot, többféle bab, főző banán , kukorica liszt felhasználásával készült ételt. Híg zabkásával öblítették le a néha „fujtós” falatokat. Még szerencse, hogy trópusok lévén elérhető volt némi avokádó (csak a módosabb munkások engedhették meg maguknak) papaya, kókusz belső rágcsálása volt a fogmosás.
Húsféle nem igen akadt a Kioskokban. A gyár, ahol ténykedtem, tulajdonosa, Mr. Kundan úr ünnepi alkalmakkor (értsd számára ünnepi, mint menyegző a családjában, indiai ünnep pl. Divali) a dolgozók számára egy-egy kecskét vágatott.
Alapjaiban a dolgozók a Kioskok kevéssé higiénikus ételeitől gyakran szenvedtek a gyomorrontással rokon bajokban. Mindezt egy olyan élelmiszer feldolgozóban, amely zöldbabot konzervált Európába.
Két dolog is bizonyítást nyert. Egy, hogy még a XX. század legvégén is, sőt a mai napokban is olyan zöldségfélék, számtalan mini zöldség európai éttermek részére került megtermelésre, amelynek fogyasztása nagyban hozzájárulhatott volna, vagy éppen mostanság is hozzájárulna a helyi lakosság élet minőségének javításához.
A kiváló élelmiszer megtermelése, és értékesítése minden nemzet számára elsődleges fontossággal bír! csak rajtunk múlik, hogy milyen lesz a jövő élelmiszergazdasága!
Másik tanulság az, hogy vidéki környezetükből kiszakadó, elvároiasodó fiatalok már nem tudták, hogy az ananász, papaya, avokadó belső magja stb. fogyasztása megszűntette volna gyomor/bél panaszaik jó részét. Cinikusan szólva, inkább meghaltak, mert orvoshoz menni nem volt pénzük.
És a fenti helyzet rendkívül jellemző volt, messze nem egyedi. Íme, élelmezési helyzet a mai napok kincses Kenyájában.
Ezzel szöges ellentétben állt a gyár vezetőségének, így jómagamnak is a luxus ellátása ebédidőben. Külön konyha, külön alapanyagok. Sok saláta, bőven tojásos étel, péntekenként helyi hal, Tilápia. És ez még semmi ahhoz képest, amelyet a neves éttermek kínáltak. A városi jobb módú emberek, kereskedők, iparosok a helyi piacokon tényleg a bőség zavarával nézhettek szembe. Százféle zöldség, gyümölcs, fűszerek, az európai stílusú –talán tulajdonú is -, élelmiszer áruházak húspultjai megszégyenítették a legjobb magyar kínálatot. A hagyományos tőkehúsok mellett, legkevesebb hat féle állat húsát kínálták, megjelent a konyhakésszé tett kínálat, mint a filézett, kockázott, szeletelt alapanyagok sokasága, az előre pácolt, fűszerezett húsok mellett.
Mire is világít a fenti példa rá ? Hogy a sokat emlegetett elosztási hiányosságok országon belül, társadalmi rétegen belül is hiányos tápláltságot, alul tápláltságot, éhezést idéznek elő. Mert tiszta szívből állítom, hogy egy, a Kioskban ebédelő munkást hasznosságánál fogva megilletett volna a jobb minőségű ebéd.
Ugyanakkor hétvégenként egy-egy fiatalt elvittünk kocsinkkal szüleihez, valahová vidékre. Inkább tanyának tűnő, mint falusi környezetben élő család szerény méretű shambán élt. Nem bőséggel, de egészségesen. Kis területen akár 20 féle hasznon növényt termeltek, itt-ott kikötve egy-egy kecske falatozott. Szemünk előtt történt, hogy eltelepítették az új banánt, miután a leérett banánt kivették, a sarját eltelepítették. Az érett kukoricacsőről levettek egy szemet, eldugták a földbe. Látszólag össze- vissza nőtt minden. De nem volt növényi betegség!!!!
A szomszédságban nagyobb farmon kávét termeltek. Csak kávét, igaz, példás rendben sorakoztak a cserjék, gondosan permetezték őket, és a dolgozók a nairobi gyári munkásokhoz hasonlóan egyoldalú, szegényes táplálékon tengődtek.
Kávé
Szinte üdítőleg hat számomra, hogy a bor fogyasztása dívott végig az emberi történelem során. Végül is fermentált gyümölcsléként felfogva a bort, - nem mint mámort okozó italt -, még módjával fogyasztva, egészségesnek is mondhatjuk. A néhány országban, például Angliában elterjedt sör félék juttatták a lakosságot több bio anyaghoz.
Mediterrán országokban az olíva olaj, a sóval tartósított olajbogyó jelentett kiváló kalória és bio anyagforrást. Európa hidegebb részein pedig a savanyú káposzta, a káposztás, lencsés ételek jelentettek némi változatosságot.
Volt még a módosabbak részére sajt, vaj, a kevésbé módosak szalonnával ünnepelték a templomba járós napokat. A legendás erjesztett lótej, a kumisz is vitamin és fehérje forrás volt. Kenyában a Maszáj népesség körében dívott a marha tej és marha vér erjesztése. Valóságosan a betegek, öregek ihatták első sorban.
Szerencsés volt Európa, hogy az Újvilágból csodálatos új növények származtak át. Szinte üdvözölni kellene a törököket, amiért számtalan új zöldségfélét terjesztettek el . Nem tovább időzve a múlt táplálkozásán, összefoglalva kijelenthetjük, hogy a technikai fejlődés, a jobb mezőgazdasági szerveződés, a lassan elfogadottá váló nemesítés, a trágya félék behozatala ( pl. foszfát, guanó ) jobb talajművelés stb. ellenére Európa aligha táplálkozott minden igényt kielégítő módon egészen 1850 es évekig. Akkortól az állati energiaforrásokat lassan felváltotta a gőz, majd kőolaj, ezzel is felszabadítva területeket, amit addig takarmánytermelésre fordítottak. És egy másik forrása az élelmiszereknek, a kapitalizmus erősödésével, a gyarmatosítás általánossá válásával, a tengeri szállítás fejlődésével megnőtt az élelmiszer behozatal. Tehát az ellátás jobbá válása más területek kizsákmányolását jelentette. Majd az Európai élelmiszertermelésre ható nyomást nagyban csökkentette a kivándorlás is.
Napjainkban fényes aranykorát érjük az élelmiszerrel való közellátásnak. Vannak túltápláltak, jól tápláltak, megfelelően tápláltak, alul tápláltak, kis számban még éhezők is. Az országosan naponta elfogyasztott kalória mennyiséget elosztva a lélekszámmal, egészen hízelgő szám jönne ki.
Soha nem látott nagyságú termésátlagot produkál a búza, kukorica, napraforgó, repce. Viszont eltűntek jól a háztáji zöldség termelő egységek. Megfogyatkoztak a kisebb nagyobb zöldséges táblák. Elvétve hallani sokhektáros paradicsom, paradicsom alakú paprika táblákról, nem beszélnek egymás között az emberek uborkatermelési módszerekről, felvásárlási árakról. Eltűntek országszerte a háztáji gazdaságok termékeit felvásárló telepek, képviselve konzervgyárakat, ÁFÉSZ-eket, Hűtőházakat, exportáló egységeket. Nincs kiírva falvak szerte, hogy „nyúl felvásárlás péntekenként”, vagy „galamb átvétel”. Nem kezdődik a felvásárlási szezon a csiga gyűjtésével. És nincsenek helyek, ahol az erdei termékeket vennék át, mint gomba, csipke, galagonya stb.
Minap beszéltem kedves iskoláskori barátommal az Állatorvosi Egyetemről, ki pályáját kezdve 1979-ben még országosan 10,5 millió sertésről tudott. Ma ez a szám 3,5 millió. Hasonló módon csökkent a szarvasmarha állomány is. Nem tudott adatot adni a baromfiállomány alakulásáról, de nekem úgy tűnik, mintha kevesebb lenne az is.
1977
Gyermekkoromban fontos szempont volt egy közellátásban árusított hús megítélésében, hogy milyen például a sertéscomb íze. Sőt, mennyire megy össze a hús a sütés, főzés során? Ma mintha túl nagy lenne a hús víztartalma, amit jelenthet az is, hogy a nejlon fóliába!!!!!! tett hús néhány óra alatt levet ereszt a hűtőben. Hát bizony ezt a húst nem lehetett volna a hetvenes évek zsírpapírjába csomagolni. Hasonló a tapasztalat a csirke húsoknál is.
De… ahogy legenda számba ment, hogy a bő nitrogén ellátással „fel lehet fújni” a zöldség/gyümölcsök méretét például, ami a beltartalmi értékek és a tárolhatóság rovására ment. Hasonló diadalmas, kísérleti munkáról szóló bejelentés eredménye, hogy sertéstenyésztés, broiler csirke nevelés terén micsoda gyorsaságot értünk el. Sőt a minap a hazai ponty termelésről szóló rádió riportban számoltak be arról, hogy a hagyományos három éves ciklust, ami az ivadék neveléstől az asztalra kerülésig eltelt időt jelentheti, gondolom én, sikerült egy évre leszorítani. El sem hiszem ezt a gyorsaságot, remélem, valamit félreértettem.
De ugyan így a húsok pácolása, füstölése, a sajtok érlelése, borok kifejlődése terén is csodálatos felgyorsulásoknak vagyunk tanúi. Műpác, műfüst, mű ízesítő.
Még az egyetemen tanúja voltam a gyümölcsösök átalakulásának. A valahai nagy termőkoronájú gyümölcsfák kordon mellé lettek téve. Sokféle rafináltan megtervezett koronaforma, ágrendszer, elhelyezkedés ikersorba, kettős ikersorba stb. képezték az újítás tárgyát.
Majd kiderült, hogy ez sem elég, mert nincs, aki metssze, szedje a gyümölcsöt. Megjelentek a gépi szedésre „alkalmas” fajták. Már a málnát is géppel szedik sok helyen. Így éri meg !!!! felkiáltással, vagy inkább ne legyen málna.
1974
Aztán kiderül, hogy valahol valakiknek külföldön mégis csak megéri málnát és sok mindent termelni, mert megjelennek a boltok polcain egzotikus és kevésbé egzotikus származási hely megjelöléssel igencsak nálunk is termeszthető, termelhető élelmiszerek.
Hasonló módon járt nagyon sokféle zöldség is. Csatasorba álltak az egy menetben betakarító gépek. Olyan zöldségféléket takarítanak be egy menetben, amelyek közismerten több hullámban adnak termést. Mint paradicsom, zöldbab, fűszer paprika stb.
Furmányos módon nevelt tyúkok adják a tojást, fólia házakban már talaj nélküli kultúrákban akár 10 méter magasra felfuttatva termelik a paradicsomot, uborkát. Óriási termésátlagok, hihetetlen beruházás igényű műszaki berendezések segítségével. És egyre kevesebb ember szükséges a működtetéshez. Helyettünk mindent elvégeznek a gépek, robotok, robot karok. Egy nap talán a fogyasztást is.
A sort folytathatnám, százféle terméknél, valaha hagyományos módon termelt növények válnak a modernizáció, avagy a profit termelés oltárán silány árucikké.
Igen, ez egy módja az ellátás biztosításának. Ugyan leírják sokfelé, hogy az igazi, egészséges, jó ízűi marhahús csak a legelőn nevelt marhának van. Valaha gondot fordítottak arra, hogy levágás előtt gesztenyét adtak a pulykának, hogy húsa jobb ízű legyen. Biztos ma is van hasonló „költséges” eljárás, de bizony sokan kimaradnak belőle.
És még a gyors termelés, a költség hatékony módszerek tömeges bevetése ellenére is mostanság azzal szembesül a médiát néző és hallgató, hogy nincs, nem lesz, drága lesz „Mi? Minden!
Elmondhatjuk hát, hogy volt jó ötven, hetven évünk, amikor hagyományos módon termelt élelmiszerek, nyersanyagok hagyták el a termelést. Nagyjából korszerű módon feldolgozva, még törődve a jó minőség megőrzésére. 70 év az elmúlt 10.000 évből.
Az elkövetkező cikkekben szeretném végig venni azokat a szempontokat, lehetőségeket, amelyek biztosíthatnák élelmiszer ellátásunkat, nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. Kitérnék arra, hogy tényleg elkerülhetetlen e, hogy megjelenjen a futurisztikusan hangzó 3 D élelmiszerek sora, az alga táplálék, a rovar táplálék, a lombikban növesztett húsok stb. Vagy van-e még tartalékunk arra, hogy „hagyományos” módon állítsuk elő mindennapi ételünket, s annak egészséget megőrző tápértéke legyen, ízes legyen, hogy az étkezés örömöt okozzon.
Ehhez a témához komolyabb zene kell, egy jó kis groovemetal Sziléziából! A RiseuP – Rise – jó választás, Marcinék Pszów-ban nagyon jó zenét tolnak!
RiseuP- Rise (official music video)
Ha csak szervezett rendszer oldaláról nézzük a történet, akkor ki kell jelenti, hogy a felállított élelmiszergazdasági rendszer sikeres volt.
Mondok egy példát, amit még láttam gyerekként működés közben:
Volt egy Csopak Tája Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet. Ez az MGTSZ Alsóörs- Lovas- Paloznak- Csopak- Balatonarács- Balatonfüred – Balatonszőlős vonalon 400 ha szőlő termőterületet tartott fent, és évente telepített 40-45 ha –t. Volt egy 40 000 hl-es pince Csopakon, és a rendszerhez tartozott egy 10 000 hl-es keverőpince Balatonfüreden. Ez a rendszer eltűnt 1994-re, létezése a múlt ködébe vész. Vele együtt eltűnt a borvidék képessége arra, hogy kibocsásson 40 000 hl kétszer fejtett bort, ezzel együtt a rendszerszintű exportképesség is a múlté. Az Alsóörs- Lovas- Paloznak – Csopak- Balatonarács- Balatonfüred vonal adta a Balatonfüred- Csopaki Borvidék termőterületeinek gerincét is. Na most arrafele eléggé lecsökkent a termőterület nagysága, a parti sávban mondhatni nincs szőlő, és egyre kevesebb lesz… Ezeknek a falvaknak a 10 000 hl-es egységes minőségű kibocsátása meglátásom szerint az álom kategória, most 2021-ben.
Arrafelé csak szőlőt termelni nem nagyon érdemes, ezt ki lehet jelenteni. A fehérbor szőlő felvásárlási ára az idei szüretben elérte a bűvös 55 – 85 Ft / kg átvételi árat, 30 éve ez a trend, mondván, ezzel nem lehet mit kezdeni, mert ilyen a piac. /A kérdés az, létezik-e arrafelé a termeléshez kapcsolódó szaktudás? Az még megvan!/
Így ihatunk még jófajta évjáratú Müller- Thurgaut.
Pedig sokan vagyunk, akik szívesen isznak egy-egy pohár jófajta Csopaki Olaszrizlinget az ebédhez, vagy fröccsnek, vagy csak úgy, mert finom!
Na de vágjunk bele a történetbe, csapjunk kicsit a lecsóba, nézzük meg ezt az infláció, és áremelkedés témát.
Érdekes kérdést tettél fel, ezzel az inflációs, áremelkedéses témával kapcsolatban Ferenc.
Hadd kezdjem egy személyes élménnyel
Nem oly rég, a 2010-es évek közepe felé történt egyszer, hogy egy európai országban érdekes reggelre ébredtünk. A reggel a szokásos rutinnal indult. Megyek a konyhába, kapcsolom be a tévét, és mit látok? A tévében, a reggeli műsorban ott volt egy nagyvállalkozó, és elkezdett beszélni.
Azt mondta, hogy tegnap este óta a cégei értéke 20%-al kevesebbet érnek, mivel a Ł az € - hoz képest egy szavazás miatt 20 %- al esett. És mivel ez így történt, sajnos emelkedni fognak az árak. Elmondta példaként, hogy mivel nagyon sok alapanyagot, és szolgáltatást €- ban szereznek be a cégei Európában, ezért több Ł- ot kell adni az €-ért, ami sajnos meg fog jelenni az általa belföldön- Egyesült Királyság, mint belföld – kínált termékek, és szolgáltatások árában. Ezt az üzenetet megkaptuk a reggeli kávé mellé.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem telt bele pár óra, és már kaptam is egy e-mailt egyoldalú szerződésmódosításról, hogy az addigi szolgáltatás, amit igénybe veszek, az mától 35%-al többe kerül, mivel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségébe beleegyeztem, akkor, amikor a szerződést aláírtam, így természetesen abba is, hogy a szolgáltatási díj bármikor indexálható a szolgáltató részéről, ha a piaci folyamatok ezt megkívánják. Hát megkívánták. Nem volt őszinte a mosolyunk.
Még egy példa Németországból
1998 December 27.-én egy német kocsmában a haverom haverjának a haverja, - aki akkor már belevetette magát az élelmiszermérnöki tudományok megismerésébe az egyetemen, Budapesten - az évek alatt megszokott 5 DEM-et /Német Márka, maki, makkos/ fizetgetett az elfogyasztott korsó sörökért Münchenben. A cigit az automatából is 5 DEM- ért csavarta. Pár nappal később, 1999. Január 5.-én ugyanazon sörökért már 5 EUR-t kellett volna fizetnie, persze a cigiért is 5 EUR-t kértek… Nade volt egy kis gond. Az 5-ös szám maradt, de az új 5 kétszer annyit ért, mint a régi. Mivel Németország 1999. Január 1.- én a DEM-ről áttért az €-ra, az átváltási árfolyam: €1 = DEM 1.95583.
/Mondhatjuk, 2 DEM = 1 € / 2 Db régi valuta ért 1 Db új valutát/ Azaz 1 sör 10 maki lett, és egy doboz cigi is 10 maki lett.
A fizetés maradt a régi, csak új pénzben lett kifejezve, a feltűntetett árak is maradtak a régiek, csak az új pénzből lehetett kb. fele annyit vásárolni, mint régen. Érzetre 50- 60 % -os azonnali leértékelődés a fizetésekben. Hát ilyen megnyilvánulásai is lehetnek az áremelkedésnek, amit a fogyasztó az inflációnak tud be tévesen.
100 DM, 3. sorozat - Sebastian Münster arcképével -
Na de menjünk bele egy kicsit jobban a témába, hogy megértsük azt, hogy milyen hatásai is lehetnek annak, hogyha egy nemzet gazdaságában felüti a fejét az infláció. Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, pár fogalomról beszélni kell.
Azt mondjuk, hogy: „Kevesebbet ér a pénzem, mert magas az infláció.”
Az első fogalmi becsípődés, amivel le kell számolnunk, az az, hogy a pénz inflálódik! Nem szokása, és nem tud inflálódni!
De ha a pénz nem tud inflálódni, akkor mi inflálódik? Csak és kizárólag a valuta az tud inflálódni!
Helyben vagyunk. Ahhoz, hogy megértsük, mi az infláció, alap szinten bele kell mennünk a pénzelméletbe, nem nagyon, csak pár fogalom erejéig.
Szóval az átlagember, amikor bemegy a boltba vásárolni, és elővesz egy bankjegyet, vagy előveszi a kártyáját, hogy kifizeti az vásárlás ellenértékét, akkor pénznemmel fizet, ez belátható. Általában azzal a pénznemmel fizeti ki a vásárlás ellenértékét, ami az adott országban elfogadott az áru ellenértékének megfizetésére, az pedig itthon általában a HUF pénznem, vagy más néven Magyar Forint.
Egy országnak, vagy ország csoportnak azért törvényes fizetőeszköze az adott valuta, mert az állam, vagy ország csoport csak abban a valutában fogadja el az adó befizetését, függetlenül attól, hogy egy vállalkozás pl. itthon vezetheti más pénznemben a könyveit, erre lehetőséget ad a számviteli törvény.
Idézet: „A valuta valamely más ország (országcsoport) törvényes fizetési eszköze, egy másik ország fizetési forgalmában, annak fizikai megjelenési formája. Azaz a külföldi pénz, amit meg is tudunk fizikailag fogni: bankjegy, vagy fémpénz, apró, érme formájában.”
Ha van egy 10 EUR bankjegy a kezünkben, akkor az a következőt jelenti: Azok az országok, ahol az EUR a törvényes fizetőeszköz, garantálják azt, hogy azt a 10 EUR bankjegyet, ami a kezünkben van, kötelesek elfogadni bármikor, mint törvényes fizetőeszközt.
Mi a deviza?
Pl. ha van 100 EUR egy általad vezetett számlán – deviza számla - bármelyik bankban itthon, akkor van az nem jelent mást, mint hogy a számlát vezető bank garantálja azt, hogy megkapod a 100 EUR –t a számládról. Tehát a valuta az nem deviza.
Ebből következik pár dolog. Mert nem mindegy, hogy 100 EUR bankjeggyel fizetek ki valamit belföldön, és egy készpénz- készpénz tranzakciót hajtok végre, vagy egyszerűen a bankban lévő devizaszámlám terhére fizetek ki 100 EUR-t. Mivel nem mindegy, hogy valuta, vagy devizaárfolyamon valósul meg egy tranzakció.
A pénz nem inflálódik, a valuta, az igen!
Na, ennyi pénzelméleti bevezetés minimálisan szükséges ahhoz, hogy az inflációról beszélgessük. csapjunk is bele a lecsóba, vegyük kicsit komolyabbra a figurát.
„….Strictly speaking, inflation refers only to a drop in the purchasing power of money that results when a central bank creates more money than its public wants to hold. Inflation manifests itself as a rise in all prices and wages—not just some subset of prices. People, of course, use money to conduct their day-to-day transactions, and their demand for money generally expands as the economy grows. If the public’s demand for money grows at, say, 3 percent per year, but the central bank creates money at 5 percent per year, then all prices and wages will eventually rise at 2 percent per year. Prices will keep climbing as long as the disparity between the supply and demand for money continues.”
Első mondat fordítása: ----->….. Szigorúan véve az infláció csak a pénz vásárlóerejének csökkenését jelenti, amely akkor következik be, amikor a központi bank több pénzt teremt, mint amennyit a lakosság tartani akar.”
A fenti fogalmi megfogalmazás az inflációra tisztán, és világosan érthető.
A 10. oldalon összefoglalja az alappályát, felső pár sorát kimásoltam:
Nézed az utolsó sort a táblázatban, azt látod, hogy jövőre rosszabb lesz, két év múlva kicsit jobb, rá egy évre minden marad ugyanúgy, ahogy volt. Szóval idén, a December 11.-i adatokkal számolva az infláció: 5,1 %...
Nézzük, mit jelent ez a tény az élemszergazdaságra nézve.
Pár random link a témában, hogy hogyan is néz ki a valóság mostanság:
Itt tartunk 2021-ben. Most volt 2021. December 9- 10.-én az Agárszektor Konferencia Siófokon. Arról, hogy ez miért Agrárszektor Konferencia, és miért nem Élelmiszergazdasági Konferencia, arról már beszéltünk pár előző bejegyzésben:
„….szerint a 21. században nem érdemes külön agráriumról, élelmiszeriparról és agrobizniszről beszélni, hanem a hangsúlyt a komplex és komplett élelmiszergazdaságra kell helyezni.
……Kitért az élelmiszergazdaság ár- és jövedelemkockázataira is, amely kapcsán megjegyezte, hogy ahogy haladunk minél előrébb az értékláncban, egyre kisebbek az árkilengések. Míg a növénytermesztésben és állattenyésztésben óriási szinteket, volatilitást mutat, addig a fogyasztók a boltokban stabil, egyenletes árszínvonalat tapasztalnak. Az értéklánc főbb ágazatait tekintve az figyelhető meg, hogy a növénytermesztés folyamatos árnövekvő pályán van, az állattenyésztés stabil, alacsony szintet mutat a magyar élelmiszerláncban, az élelmiszeripar és a kiskereskedelem lassan, de biztosan növekvő pályára került a hatékonyság fokozásával.
Egy ábrán szemléltette, hogy az élelmiszerre elköltött pénzből az értéklánc tagjaihoz mennyi jutott el: 15 százalék került a termelőhöz, az élelmiszeripar 37 százalékot kap, közel 50 százalék a sok költséggel rendelkező kereskedőnek jut. Hollósi Dávid szerint az egyharmados eloszlás sokkal egészségesebb lenne az értékláncban.”
…Tisztán kellene látni, hogy a láncot a fogyasztó mozgatja, akinek van alacsony ár mellett van minőségi és mennyiségi elvárása.”
--- > Be is mutatja ábrán a történetet, íme:
Az ábra alá azt írja forrásként: „KSH 2021 alapján saját számítás”.
És itt álljunk meg egy pillanatra, hogy megmagyarázzunk egy-két dolgot a fentekkel kapcsolatban. Itt megjelenik egy komplex értéklánc fogalmi felfogás, amiről érdemes beszélgetni egy kicsit.
„A value chain is a business model that describes the full range of activities needed to create a product or service. For companies that produce goods, a value chain comprises the steps that involve bringing a product from conception to distribution, and everything in between—such as procuring raw materials, manufacturing functions, and marketing activities.”
Szóval ha értéklánc, meg value chain, akkor az cégszintű fogalmi környezetet takar, nem többet, ha a fogalom nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmát nézem.
Így nézve az előadást, Hollósi Dávid előadása olyan cégeknek szólt, amelyek a teljes integrációt megvalósítják - cégen, vagy saját cégrendszeren belül - képesek a következő műveletekre - csak nagyvonalakban felsorolva: -
Megtermelik az alapanyagot, a lokalitásban
Az megtermelt alapanyag primer kezelése megtörténik
A primer kezelt alapanyagot ha kell, tárolják, kezelik, kiszerelik
A kiszerelt primer alapanyagot elszállítják a feldolgozás helyére
A feldolgozás helyén megtörténik az intermedier termék, vagy csomagolt polci végtermék előállítása
Végterméket raktározzák
A végterméket expediálják
Kiszállítják a nagykereskedelmi raktárba
Kiskereskedői megrendelésre expediálás
Kiskereskedőnek kiszállítás
Kiskereskedői raktározás
Kiskereskedő polcra teszi a terméket
A vásárló leveszi a terméket, és a kasszánál kifizeti
Szóval Hollósi Dávid előadása ilyen cégeknek szólt, akik képesek a fentiekre egyszerre, ha az értéklánc nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmán keresztül értelmezem az elhangzottakat.
Mivel az értéklánc fogalma cégszinten értelmezhető csak, és nem máshol. Még a cégrendszer szintje is félre viszi a fogalom jelentéstartalmát.
Ha az előadást kivetítem a jövőre, akkor megjelenik benne egy komoly innovációs faktor, egy szóval leírva: Integráció, horizontális, és vertikális integráció egyszerre.
Ha az integrációk felállnak, akkor lehet értékláncokat szervezni a felállított alapokon, amelynek lehet már valamilyen szintű polci végtermék kibocsájtása. Erre lesz pénz, ez komoly felvásárlásokat vetít előre egyes szektorokban. Egyszerűen ezt jelenti az, amit mondott.
Banki oldalról nézve a történetre lehet ebben igazság.
Hatékony dologba akar befektetni. Persze, nyakunkon az új EU-s gazdasági ciklus is, olyan rendszereket kellene megalkotni, ami képes arra, hogy fogadni tudja az új fejlesztési pénzeket.
Válságban van az élelmiszergazdaság? Nem! Paradigmaváltás közepén vagyunk! Megnyílik az út az innovációra, pénz az van!
Az ábra alá írta, hogy a számítás forrása 2021 KSH, saját számítás. Itt időznünk kell kicsit. Az, hogy az ábra elkészült, az azt jelenti, hogy az előadó elfogadta azt, hogy a lokális diverz alapanyag termelés nem inputja a lokális élelmiszeriparnak, ez csak egy elvi lehetőség. Ez tény itthon 1990 óta. Önálló, független iparág lett az élelmiszeripar utóbbi 60 évben.
Bárhol lehet csomagolt polci végterméket /élelmiszert/ előállító üzemet telepíteni, amely semmilyen kapcsolatban nincs a lokális mezőgazdaság kibocsátásával. Ez belátható. És mivel ilyen üzem telepíthető, az hogy milyen átadási áron bocsátja ki az adott üzem azt, amit csomagolt végterméknek nevez, egyedi döntés kérdése, ami függhet sok mindentől az adott időszakban.
Tehát levonhatjuk a konklúzióként, hogy egy adott lokalitásban regnáló mezőgazdaság- élelmiszeripar- nagykereskedő – kiskereskedő láncot csak akkor lehetne elemezni az ábrán feltüntetett módon, ha a polci csomagolt végtermék 100%-ban lokális inputból származna. Annak minden eleme, legyen az csomagolóanyag, szállítás, alapanyag, segédanyag, tudás, minden az adott vállalkozás, vagy integrált konglomerátum kezében lenne, és azt mondja, hogy a polci árképzés függ a polci végtermék alapanyag árától – nem értékétől! -
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
De ez nincs így. Ha a lokalitást az EU-ra – mint lokalitásra - vonatkoztatjuk, akkor már lehet részben igaz az ábra. Ha az ábra csak hazánkra vonatkozik, akkor eléggé torzíthat.
Létezhet más eset is, gondoljunk egy egyszerű kakós csigára, mivel ebben az esetben a kakaó nem származhat egyelőre EU-s forrásból….
100 HUF fogyasztói költés profitjáról beszél az ábra. Nézzük, mi is ez:
100 HUF a kasszánál: 78. 7401 Ft + 27 % ÁFA: 21. 25 98 Ft /Az ÁFA az államé/
Marad 78. 7401 Ft – ami a polci termék nettó ára.
Innentől kellene, hogy egy nagyon komoly mérnökökből, és közgazdászokból álló csapat összeálljon, és végigszámolja az egészet, hogy hogyan is néz ki az egész profit lánc az adott polci termékkel kapcsolatban. Az előadó KSH adatokkal dolgozott, létezhet más megközelítés is.
Amúgy az ötlet felvetése forradalmi egy ilyen előadásban! Ha valaki pl. komolyan foglakozik export ár tervezéssel önálló importőrként, szembe fog kerülni ezzel a problémakörrel. Izzasztó feladat néha, nekem elhihetik!
Felveti azt, hogy a történet nem jó, mert 1/3- ad 1/3-ad 1/3- ad arányban kellene elosztani a profitot a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és a kereskedelem között. Sokszor hallottam ezt a harmadolást, más ügyből kifolyólag.
Szabad világot élünk, mindenki olyan áron értékesíti a termékét, amilyen áron megveszik.
Vannak élelmiszeripari termékekre tőzsdei árjegyzések, melyek referenciaként szolgálhatnak egyes termékek értékesítésénél. Az, hogy ilyen szinten bele lehessen szólni a piaci viszonyokba, ahhoz nagyon komoly, többszintű rendszerinnovációra lesz szükség a teljes élelmiszergazdaságban.
Most minden ágazatban válság van.
Ez egyet jelent. Nagyon komoly paradigmaváltás küszöbén állunk. A kérdés az, hogyan valósul meg ez a gyakorlatban, mivel senki nem akarja azt, hogy olyan drága legyen az élelmiszer, hogy az egészséges étkezés az átlagember számára luxus legyen.
Már sok mindent tudunk. Látjuk azt, hogy a lokális csomagolt élelmiszer polci árak csak részben, vagy nem függenek a lokalitásban megtermelt inputok árától.
Ha nem a lokalitásban termelik meg az alapanyagot, és máshol gyártják le az élelmiszert, amit itt adnak el, akkor sok minden bekavarhat a polci ár képzésébe. Pl: Ft- másik valuta árfolyama, szállítási árak, és persze a lokális infláció, elvárt profit, stb. Ezzel importálhatunk egy jókora inflációt, mivel ha a portéka pl. €-ban lett beszerezve, több Ft-ot kell adni érte.
Ugyanez a hatás akkor, ha itthon gyártom le a portékát, - és belföldre értékesítem -, mert pl. nagyon sok inputot szerzek be hozzá külföldről, akkor is belegyártom a termékbe az „importált inflációt” mivel az inputokért több Ft-ot kell adnom. Ezt meg tudnom kell finanszírozni, mint cég. Ha van pénzem, egyszerűen kifizetem, de árat kell emelnem, mert profitot is kell termelnem, tartanom kell az elvárt profitszinteket.
A gond akkor van, ha nem tudok árat emelni, mert a piac nem fogadja el, mert a vásárlóimnak nincs pénze, hogy megvegye. Ekkor az első utam a bankomba vezet, hogy keressük meg a megoldást.
Azt szoktuk mondani, hogy a magyar vásárló „árérzékeny”.
Általában minden országban el lehet mondani azt, hogy a fogyasztók „árérzékenyek”, de nem biztos, hogy szegények.
A magyar vásárló elsősorban azért „árérzékeny” mert EU-s mércével mérve a népesség 85%-a szegény.
A két típusú fogyasztói attitűd közötti ég és föld a különbség. A fogyasztói magatartásokat vizsgálják, elemzik, foglalkozik vele például a viselkedés közgazdaságtan.
Ez leképez egyfajta sajátos piaci működésmódot, amit nem igazán írhatunk le a klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalmakra jellemző gazdaságtani összefüggésekkel, mivel hazánk nem klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalom, mert az embereknek nincs pénze arra, hogy fenntartsák.
Az ország területén szigetszerűen a nagyobb városok környékén előfordulhat ez a fogyasztói attitűd, de az ország egész területére nem jellemző. Egyszerűen hiányzik hozzá a diszkrecionális jövedelem. Ez a tény lokális, regionális innovációs üvegplafont is jelent az élelmiszergazdaságban. Ezt fel kellene oldani, nagyon gyorsan.
Ha tényleg elindul az infláció, akkor kialakul egy ár- bér spirál, ahol a béremeléseknek valahogy le kellene követnie az árak emelkedését.
Láttunk már ilyet a 2000 évek közepétől is, amikor kevés volt a bér, mert nem voltak lehetőségek az értelmes munkavégzésre, mert beszűkültek a lehetőségek.
Akkor ez a dolog úgy fordult le egyéni szintre, hogy pl. egy akkor az egyetemen végzett fiatal, két-három nyelv kiváló ismeretével nem kellett sehova sem: Nem volt jó „kávét főzni”, 40-60 „amerikai típusú önéletrajz” elküldése után sem kellett sehova. Ekkor volt az, hogy az ilyen emberek felültek az első repülőre, és mentek nyugatra szerencsét próbálni az ismeretlenbe. Ott meg kellettek, és megállták a helyüket. Mostanában elindult egy kisebb hazaköltözési hullám, mivel Magyarországot mára versenyképes, innovatív platformnak lehet felfogni.
Ha nem emelkednek a bérek, de az árak igen, akkor az emberek keresnek egy olyan valutát, ami stabil, és abban kezdenek el kereskedni belföldön, ez még jobban felhajtja az árakat. Ez a folyamat már zajlik rendesen, igaza van Zsidaynak a témában.
Ha egy jegybank látja azt, hogy elindul az infláció, akkor dönthet úgy, hogy megemeli az alapkamatot, annak érdekében, hogy letörje az inflációt. Ez vagy sikerül, vagy nem. – A 90-es években nem igazán sikerült – Ha az alapkamat emelkedik, akkor a bankok egy kis idő múlva elkezdik átárazni – indexálni - a már megkötött hitelszerződések kamatfizetési kötelezettségét.
Azonnal több pénzt kell visszafizetni a futamidő végéig. Mondjuk eddig a havi törlesztő részlet volt 100 000 Ft, most lesz 120 000 Ft. Ezt a 20 000 Ft-ot elő kell kapni valahonnan havonta. Általánosságban az új hitelek kihelyezését jobban megnézik a bankok, nehezebb lesz vállalati, és lakossági hitelhez hozzáférni ilyen pénzügyi környezetben.
Az inflációs környezetben az emberek megpróbálják lekövetni az áremelkedéseket, kérnek fizetésemelést, és jobban megnézik azt, hogy mire költenek, és mennyit. Ahogy kinéz, rövidtávon – 2022- Q1 a szolgáltatások árai 10- 17 %- al nőni fognak.. Ezt onnan tudom, hogy a szolgáltatók már most levelet küldenek ilyen mértékű emelésről. Ez előre vetíti azt, hogy a bérek is ennyivel kell, hogy nőjenek minimum. Ez egy nagyon komoly béremelési nyomást helyez a munkáltatókra.
1993-ban inkább a Német Márka volt porondon, mint a forint….
Most remélem, nem megyünk vissza 1993-ba…
Az élemiszergazdaság stratégiai terület, és ahhoz, hogy mindenki hozzá tudjon férni a megfizethető, egészséges élelmiszerhez, nagyon komolyan át kell gondolni azt, hogy mit, hogyan teszünk, és mikor. Ahogy kinéz, lesz pénz az élelmiszergazdaság fejlesztésére még ebben az inflációval sújtott pénzügyi környezetben is! Innováció - tudás – technológia – tisztes megélhetést biztosító tervezett pozíciók – egyensúly a vállalkozás, és a környezete között – zöld működés--- > ezek a trendek látszanak már.
El kellene kezdeni gondolkozni azon, hogy hogyan néznének ki a profitmodellek a trendek határterületein, ez lenne a XXI. század eleje.
Ehhez meg nem kellenek szuperszámítógépek, de jó csapatok, akik csinálni akarnak valamit, azok igen! Őket meg nagyon gyorsan meg kellene finanszírozni, mert ha nem, majd máshol nagyon gyorsan előszeretettel megfinanszírozzák őket! Az innovatív csapatokért öldöklő verseny van finanszírozási oldalról Európában, ez innen nagyon nincs szem előtt, de a rövid, és hosszú távú hatása az nagyon is!
Ezt meg tudni kellene észrevenni pl. egy banknak, és tudni kellene finanszírozni az ötlet szinttől, végig az ötlet életciklusa mentén…..Ma már nem lényeg, hogy egy cég mit csinált a múltban, a lényeg az, ki, kik, miért, mit akarnak csinálni, és azt kell megfinanszírozni, az meg lehet teljesen más, mint amit a cég a múltban csinált! Semmi köze hozzá! Azaz az innováció jöhet bárhonnan!
Innovációs forradalom előtt állunk az élelmiszergazdaságban!
Az elmúlt hat hónapban nosztalgiázó kalandozásunk a 1970-90-es évek élelmiszeriparában lassan végéhez ér. Mai cikkemben próbálom összefoglalni az elmúlt 8 rész tartalmát, valamilyen következtetést abból levonni. Utolsó, majdan X. rész pedig figyelembe véve az elmúlt 50 év élelmiszeripar területén történt pozitív és negatív változásait, megpróbál előrejelzést adni a következő évtizedek élelmiszeriparának lehetőségeire, kilátásaira.
Országunk a két Világháború között agrár országnak számított. Ezzel együtt nem nélkülözte az iparosítás és az ezt támogató innováció jegyeit. Világhírű gépgyártó cégek, világ színvonalú szabadalmak a gépjármű gyártás és mezőgazdasági gépgyártás területén. A mezőgazdasági termékek feldolgozása elindult, megépítették az első nagy Konzervgyárakat, melyek rövid idő alatt világhírűvé nőtték ki magukat.
A II. Világháború kárai ellenére hamar megindult az élelmiszer termelés és ennek folyományaként a feldolgozás igénye. Az élelmiszertermelés szerencsére a zöldség/gyümölcs fajták nemesítése és termesztése terén köszönhette sikerét annak a szakember gárdának, akik a rendszertől függetlenül szakértelmükkel szilárd alapot építettek a közeli jövő számára.
És íme, az első tanulság. Szakértelem! Pénz nincs, az ország szűkében sokféle anyagnak, de elindul egy olyan termelési háttér kiépítése szántóföldön és kertészetekben egyaránt, ami a világhírnevet hozza meg majd 40 év alatt.
1972, Villányi út 29-43., a Kertészeti Egyetem „K” épülete.
A napokban került kezembe a „70 év a gyümölcstermesztésben” c. NAIK kiadvány, amely a nagyhírű Fertődi Kutató Állomás- Kertészeti Kutató Intézet történelmébe enged bepillantani. A történet tipikus. Kezdődik a 1949-es évvel, ahonnan indul a szántóföldi növények és zöldség/gyümölcsök nemesítése, termesztésbe vonása, szaporítóanyag kibocsátása, elindult az oktatási tevékenység, majd hát sajnos ki kell mondani, az elmúlt évek hanyatlása. (Erről már nem emlékezik meg a kiadvány.) A második és harmadik nagy tanulság is levonható a fejlődésből.
A gyakorlati oktatás rendkívül fontos szerepe és a Kutató Intézet mellett elinduló kis konzervüzem, mint Feldolgozás.
Tehát a recept: néhány elkötelezett, tudós koponya, kitartás, a szakma szeretete, motivációja a tanulásra és alkotásra diákoknak, rátermett emberek, akik felismerik, hogy a feldolgozás megszervezése szükséges. Pénzről, forrásról csak szűkösen beszél a kiadvány, mert szűkösen állt rendelkezésre is.
Ahogy írtam korábban, a 70-es évekre kialakult az a struktúra, amelyet később előnyösen sikerült évről évre javítgatni. Tehát jól prosperáló TSZ-ek, Állami Gazdaságok, Haltermelő egységek, remekül működő állattenyésztés. Már szerte az országban folyt a mezőgazdaság, és feldolgozás tudományának oktatása. A kapcsolódó egyetemeken, mint a Kertészeti Egyetem is, Főiskolákon, Szakmunkás képzőkben nagy számban születtek jó nevű, a mezőgazdaság, élelmiszeripar területén óriási gyakorlatot szerző szakemberek. A frissen végzett fiatalokat számtalan magas tudás szintet követelő állás várta. A frissen alakuló, nagy termelői háttérrel, lehetőséggel bíró feldolgozók a számtalan, a diákok által végzett tudományos munkák alapján már a tanulás ideje alatt kiszemeltek maguknak leendő szakembereket.
A teljes hazai ellátás, és az exportképesség ez jellemezte az élelmiszeripart a 70-es 90-es években!
Képesek vagyunk erre most is? Természetesen!
A megjelenő Hűtőházak jelzik, hogy a magyar Élelmiszeripar napra készen alkalmazta a világ kihívásait. Rövid idő alatt megszerveződött a „friss export” ami a nagyüzemekben és a háztájiban megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, élő állatot vitt szerte a világba.
Talán elsütöttem már a kis viccecskét a 70-es évekből. Áll a szovjet határon egymással szemben a magyar és szovjet fiúcska. A magyar gyerek dicsekszik, hogy- „Be, én vajas kenyeret eszek, Te csak szárazat” Mire a válasz: „Be, nekünk van Brezsnyev elvtársunk, nektek nincs.”
KISZ-tábor, cseresznyeszedés, 1974
De volt hatalmas volumenű, a mezőgazdaság/élelmiszeripar minden ágára kiterjedő export tevékenység. Az export mögött ott állt a gyártást támogató Szabványok gyűjteménye, a belföldi és export termelés megyei és országos központi ellenőrző szervezete.
A fejlesztés, vagy legyen bővülés legtöbb esetben a minőség bővülését célozta. és akkori szemléletben, joggal. A Fertődi Konzervüzem ahol vezetőként tevékenykedtem, már Karácsony környékén túladott portékáin. Vitték, mint a cukrot, mert nagyon jó volt a minőség.
Igaz, a minőséget még nem fizették meg, a minőség ellentételezése a gyorsan kiürülő raktárban fejeződött ki, ami a régi közgazdasági tanulmányok szerint javította a jövedelmezőséget. Az árak a konzervek esetében kötöttek voltak, tartalmazva a kis és nagy ker. haszonkulcsát, ami összesen 20 % volt. tehát Battonyán ugyan annyiba került egy meggybefőtt, mint Sopronban.
Nem bántó történetben azért hadd írjam le, hogy számomra, és az üzem számára a legnehezebb napokat az úgy nevezett nyugati exportra küldött áruk jelentették. Mert elvárták az üzemektől, hogy legyen valutás export. Ezzel semmi gond, de az a nagyszámú reklamáció, amit a kivitt termékek után kaptunk mi is, más üzemek is, bizony azt jelentette, hogy „palira vett” minket a nyugati importőr. Főleg a német és osztrák export szenvedte el ezt.
Volt arra példa, hogy a kiküldött kamion elakadt valahol, de a reklamáció, melyben 20-30-50 százalék értékcsökkentést követeltek, rendben megérkezett!!!
Pedig a termékek kivitel előtt átestek a gyári, majd MERT (független Minőség Ellenőrző RT.) vizsgálatán. És nem szólva arról, hogy a gyár maga is vagy éppen a friss málna, uborka, zöldség berakodását végző üzem is különös gondot fordított a nyugati termékekre. És mégis volt reklamáció!!
Hogy a minőséggel nem volt semmi baj, jelezte, hogy 1985 idejétől tömegével jelentek meg az üzemekben a nyugatról visszatérő, korábban még magyar üzletkötők, akik ismerve az ország valuta helyzetét, meglehetősen szegényes ajánlatokkal próbálták elvinni a kiváló termékeinket.
Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban?
Írja a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Ennél virágosabb képet festett a szovjet export, aminek mennyisége központilag lett leosztva a feldolgozók között. A szovjet export jól jövedelmező, biztos megélhetést jelentett az üzemek számára. Kis haszon ugyan, de biztos piac. Különösebb dotációk, támogatások, pályázatok nélkül kiválóan működött a rendszer.
Írtam, de megéri az ismétlést, hogy 1989-ben Kenyában megalkotva és elindítva egy magyar gépekre épülő konzervgyárat, találkoztam több holland, francia, német mezőgazdasági szakemberrel, kereskedővel. Mind egyöntetűen kifejezték irigykedésüket a magyar nagyüzemi és háztáji rendszer produktivitását illetően. Ami jó, az jó!!
A TSZ-ek országszerte, az Állami Gazdaságok és egyéb termelő és termeltető egységek, mint az igen jól bevált ÁFÉSZ rendszer jól megvoltak. Nem jellemezte az üzemeket, feldolgozókat elvtelen versengés, egymással való leszámolás, bosszú, kapzsiság érzete. Inkább, 10 éves aktív üzemi gyakorlatom ideje alapján együttműködés, segítségnyújtás, szakmai, műszaki tudás megosztása volt jellemző. Tömegével születtek kisebb nagyobb találmányok, know-how-k, amiket az üzemek dolgozói egymás között igyekeztek értékesíteni. tehát, ha a Dunakeszi Konzervgyár TMK-s részlege kidolgozott egy korszerűbb üvegmosó gépet, azt szívesen átvették más üzemek is. Élen járt a műszaki fejlesztésben a Nagykőrösi Konzervgyár. De jaj, hogyan felejthetném ki a Debreceni, a Hatvani stb. Gyárak egyre korszerűsödő gyártási struktúráját.
1970
Ahogy említettem a nyersanyag termelők is világszínvonalon követték az új fajták, eljárások adta lehetőségeket. Ezekre vevők voltak a feldolgozók, amelyek egyre több technikai újdonságot vezettek be.
És…..mindezt a maitól jócskán elmaradó támogatás nélkül. Hogy hogyan csinálta az ország???!!! Még néhányan vagyunk, akik ismerjük ennek a hatalmas PUZZLE néhány kockáját, bár nagyon nem kérdeznek minket. Majd jön a támogatás, a pályázat és minden rendben.
A háttérben ott volt az az élelmiszeripari gépgyártás, ami szinte mindent le tudott gyártani. Sőt, világ szabadalmakat alkotott meg, mint a HUNISTER folyamatos sterilező vagy PF pasztőröző család. A nagy gyárak mellett fióküzemekként kisebb gép gyártók üzemeltek, akik kisebb üzemek részére gyártottak le kisebb kapacitású vagy éppen egyedi tervezésű gépeket.
Az a legenda járta, hogy amit nem tudott megvenni, beszerezni nyugatról a szakma, azt mi magunk kivételesen kreatív dolgozói gárdánk megalkotta. Magam is számtalan kísérletet végeztem, hogy például hogyan lehetne a néha hiánycikknek számító pektint előállítani kilúgzott cukorrépa szeletből. Mert, hogy az akkoriban még volt cukorrépa. És Cukoripar is.
Volt kiváló Növényolaj Gyárunk, Édesiparunk, világot bejáró desszertjeink, Borászatunk, a legjobb szőlőfajtákkal, a francia pezsgővel vetekedő Boglári és Törley pezsgőnk, Kékfrankosunk, Bikavérünk, Badacsonyi szürkebarátunk……„az asztal tarka-barka, rajta jó Kadarka.. És nagy mennyiségben. Exportképesen.
Ismerősek a szavak, mint Házmester, Háziúr, Hosszú lépés, Rövid lépés?? A folyó bort fehér kerámia hengerekből mérték ki alumínium mérővel. 2 deci, három deci a számtalan kocsmában. Hozzá a spricc és kész az igazi hungarikum, a fröccs. És fogyott a bor! Nem eléggé elítélhető módon 6 évesen a szüleim rajtam is kipróbálták a vörösborba áztatott vasszeget, amiről a bort le kellett innom egy nap után. Lehet, hogy ez, lehet, hogy a spenót vas tartalma, de hatott.
Pálinkánk is volt, méghozzá ő is híres és exportképes.
Nem kellett volna a szomszédba menni a Coca Coláért, mert volt itthon MÁRKA üdítő, Traubi Soda, kiváló málnaszörp. De hát a szomszéd kertje zöldebb.
A sör iparunk ellátta az igényeket. Kinizsi, Kőbányai, Szalon sör stb. likőrt gyártottunk, ecetet, kiváló esszenciákat, gyógy olajokat, Cukorkákat, Mirelit árukat. Ez utóbbihoz hamar kialakult a hűtőlánc végét jelentő háztartási hűtőgépek nagy száma, és a Jászberényi gyártó.
A feldolgozó üzemeket bőséggel el tudta látni a hazai termelést kisegítő anyagokkal. Bél, fűszerek, bőrök, tisztítószerek, takarító eszközök adalékok. Tartalék alkatrészek, targoncák, futómacskák és majd mindent megtermeltek itthon. Nem kellett importra várni.
Igaz, volt választék bővítésként import is. Bizonnyal importálta az ország a kakaót, de már itthon készített belőle Boci csokit, Tibi csokit, étkezési csokoládét, ivó csoki port. Még az azonnal oldódó ivós kakaóporért sem kellett a határon túlra menni. Kőszegen a bogyósok felvásárlásával foglalkozó ÁFÉSZ kiváló gesztenye masszát gyártott és a szezonon kívül a kakaó port.
Emlékeim szerint szamóca befőttet hoztunk Lengyelországból, nagyon finom halkonzervet NDK-ból.
Aki szeretett az utcán vagy a lassan elterjedő televízió előtt ülve nassolni, kóstolhatta a csoki parányt, a Bajtárs, Sport, Korfu szeleteket. Nekem kedvencem a Szerencsi Melódia szelet volt, bár meg sem kottyant a 20 dekányi mogyorós tej csoki sem. Mert nagyon jó volt !
Volt tehén, volt vaj és túró, nem volt hiánycikk a juhtúró. „ Egy pohár tej, tiszta fej”, „ Mondja marha miért oly bús, mert olcsóbb a hal, mint a hús” hívott fel a halfogyasztás fontosságára a szerte az országban, de Budapesten biztos, a hengeres reklám felület. Ma politikusi fejek sokasága tekint le reánk, vajon mit reklámozva? „ Holnap, halnap”, azóta is a mai kor sok esetben halogató valódi tetteit ezzel a régi szlogennel takargatjuk. Vagy „Ej, ráérünk arra még”.
1981
A Répcelaki sajtgyár készítette a változatos ízű, csomagolású kocka sajtokat. Ma is van, de behunyt szemmel nem lehet megmondani, hogy melyik ízű sajtot kóstolom. Néha kezelhetetlenül lágyra sikerül a kockasajt, lehetetlen maszatolás nélkül kicsomagolni. Egy valahai kellemes, aromás jó nevű camembert sajt pedig térben és időben eltérően vásárolva sem hasonlít a nevében fémjelzett elvárásra. Sokszor olvashatunk hírt, hogy kiváló magyar kézműves sajtot ismernek el külföldön. Ez szép, de a nagy élelmiszer boltokban különböző név alatt, de egy ízű, állagú, illatú sajt kapható csak. Különböző áruk alapján lehet csak tudni, hogy itt elvileg különböző sajtokkal állunk szemben.
Tud még valaki arról, hogy gyártanak-e Pálpusztait? Ilmicit? Márvány sajtot?
Ma egyforma íz jellemzi a valahai 1970-90 es évek rendkívül sokszínű, kulináris élvezeteket nyújtó felvágott választékát. Mintha néhány gyártó a „jó neve” ellenére nem ismerné a fűszereket.
A régi időkben az organoleptikus bírálatok 100 pontos bírálati lapján 40 pontot jelentet íz.
Valaha azzal riogattak minket a külföldi tárgyaló partnerek, hogy sok nálunk a konferencia, sok a tárgyaló partner. És lám, manapság igencsak divatba jöttek a konferenciák, népes tárgyalások, megbeszélések. Egész konferencia túrizmus alakult ki. Ma lyukat beszélnek hasunkba bizonyos partnerek, pedig a Fertődi Konzervüzem irodai bejárata fölé a „Ne csak szóval, tettel bizonyíts”, ma már elavultnak tűnő szlogenen mégis csak el kellene gondolkodni. Régi magyar közmondás volt a „Hosszú beszéd, rövid kolbász”.
Apropó. Túrizmus. Hasznos dolog, helyszínei, lehetőségei biztosítják a nehéz munka utáni pihenési vágyat. Ki hogy akar pihenni. A főkönyvelő másképpen, a melós másképpen. De hát éppen a 1970-90 időszakban voltak a SZOT üdülők. Egyszerű munkás szüleim minden évben a gyáruk, az Édesanyám esetében a Köz. Gazd . Egyetem szervezésében mentünk SZOT üdülőkbe. Nekem szép emlékim vannak ezekről a nyaralásokról. Napi öt étkezés, egyszer sem ismételve az ebédet, vacsorát. Frissen sült reggeli zsemlye vagy talán zsömle?, igazi sodort kifli, pacsni, pozsonyi kifli stb. Gyermekkoromban évente eküldtek gyermek SZOT üdülőkbe. Röjtökmuzsaj, Parádsasvár stb. No, ma próbálja meg odaküldeni gyermekét. A TSZ-ek komoly közös programokat szerveztek rendszeresen, leginkább a nagyobb munkák, pl. betakarítás végeztével a tagságnak. Termálfürdő, s igazi kulturális programok, interaktív igény nélkül. Tudunk mit enni, van mit, jók vagyunk benne, hát együnk és pihenjünk.
1971
Aki akart, 3 évente mehetett nyugatra. De, hát nagyon szép volt Prága, Várna, Burgasz, a Bolgár tengerpart, Pozsony. Gdansk, Sopot. Síelni lehetett a Tátrában, jóféle szállással. Dunai túra, kicsit macerásabb Moszkva vagy Szentpétervári látogatások. Tulajdonképpen magam is jártam egy egyetemi évemben Párizsban, klassz volt, de hát lehet, hogy a túra árából egy kubai utazás kitelt volna.
Lehet, hogy országunk nem vált a vas és acél országává, bár ahogy leírtam, minőségi gépeket gyártott iparunk, de az bizonyos, hogy tejjel mézzel folyó kánaán voltunk, már ami a táplálékot illeti. És ráadásul jó ízű tejjel és hamisítatlan mézzel.
A szabványaink és szigorú ellenőrzése annak csak csorbát szenvedett az un. rendszer váltás során.
Pénzben kifejezhetetlen értékű élelmiszeripari termelésünk, eszmei és valós értékben kifejezve is a kutyák martalékává vált.
Politikai felhang nélkül kérdezem csak, hogy magyarázza meg a közgazdász kolléga, hogyan lehetséges, hogy ma behozzuk a burgonyát, a hagymát, és sok-sok másféle élelmi anyagot, alapanyagot. Már említettem korábban, hogy mennyire hiányolom a bab és lencse félék szerény választékát. A bab közönséges, szinte észre sem vett konyhai főzelék és leves alapanyagunk ma zömében importból származik. Ha nem, akkor borsos áron megvásárolható a piaci bab. Az import a világ sok tájékáról származik, mint Argentína, Kanada, Etiópia stb. Nem lehet tudni, hogy hol mennyit állt, nálunk mennyit állt, mert vannak esetek, amikor a fővésében sem a kukta, sem a hozzáadott szódabikarbóna nem segít, kemény marad. Pedig a bab és lencse legalább heti egy alkalommal ajánlott táplálék. 25 éve nagyon sok, előtte 25 évvel pedig több tucat babfajta gazdagította a választékot. Magyar ételek épülnek a babra, mint Jókai bableves, Bab gulyás, vagy a svábok kedvelt babsterce. Nem mondhatjuk, hogy a babot nehéz megtermelni. Az általános iskolában jó 50 éve még biológia órára csíráztatott babot vittünk be. Fehéret, feketét, tarkát. Ma vajon miért nem éri meg ezt sem termelni?
Ha két termelő beszélget, vagy éppen riport készül velük, csak panasz. Nincs ez, nincs az. Nem éri meg, abba hagyom stb. Miközben azt tanultuk még a történelemórán, hogy bár a középkorban, de a gazdagság alapja a föld. Ma van sokféle támogatás, kompenzáció, kiegészítés, dotáció, nagyon korszerű gép, termelési programok stb., s mégsem éri meg?
Legdurvább hiány számomra a tojás hiánya. Ha ezt 50 éve elmondtuk volna egy vidéki portán, hogy nénje, tudja, hogy 50 év múlva tojás hiány lesz? Hát hová küldött volna nénje? Hiánycikk a tojás, amelyet minden porta, TSZ, csak úgy fél kézzel megtermelt?
Sok mai gyerek még nem evett hagymás rostélyost? Ja, hogy marhahúst is csak hírből ismeri? A marhapörkölt pedig csak olvasmányaiban szerepel? Az igazi marhahúsból készülő gulyás, mondjuk marha lábszárból, pedig-pedig csak anekdota számba megy?
Hogy valaha, még 1960-tól iskolás koromban, a napköziben 8 éven keresztül, majd a középiskolás menzán a Kaffkában teljes értékű étkezést kaptunk, tízórai, ebéd, általános iskolában még uzsonna is. Még a leglazább szülő sem engedte el gyermekét az iskolába reggeli nélkül. A Budapesti Gyermekélelmezési Vállalat nagykonyháin nagyon korszerű eszközökkel főztek. És kiszállítottak, és ellenőriztek. Semmi felhajtás, csak főzés.
A nagy vállalatok gondoskodtak dolgozóik menza szintű étkeztetéséről. Már túl az ölbe helyezett olajos újságpapíron. Ha kettőig tartott a műszak, haza lehetett vinni az ételt, akár az egész család részére ételhordóban. De ezt a típusú szolgáltatást mi is egyszerű emberek időnként igénybe vettük. Étterem szolgáltatott, igazi éttermi minőségben. És valószínűleg kedvező áron, mert különben nem vették volna oly sokan igénybe. Nagyon sokan mentek nyugdíjba egy munkahelyről 20-30 év után vagy éppen már gyakorlati idejüket is iskolásként a vállalatnál töltötték. Néha többen is dolgoztak a gyárban, akár generációk is. Volt ennek valamilyen bája, a dolgozó ily módon magáénak érezte a céget. Ezt akár hozzáadott értéknek is lehet tekinteni. Ma más a szokás, de vajon a munkaadó szempontjából kedvező-e?
Budapest telis teli volt kis vendéglőkkel. Halételek, pecsenyék, pörköltek, sültek, húslevesek várták a déli vendégeket, akik irodákból mentek oda, leenni az ebédjegy járandóságukat. Semmi műanyag tálca, semmi műanyag evőeszköz és pohár. Vacsorára aztán átalakult a kis vendéglők közönsége, leginkább állandó vendégek érezték jól magukat esténként. Kis presszók is színesítették Budapest és nagyobb városok kínálatát. Sokukban a kis hely ellenére élő zene volt. Élő zene, lemezes zenegép.
1972
Nagyon sok család ruccant ki esténként, még hétköznapokon is vacsorázni. Mi például a Honvéd S.E. által működtetett Margit-szigeti étteremben ettünk csütörtökönként halászlevet túrós csuszával.
Ez utóbbi akár Óbudán is, Budafokon, akár Nagytétényben is kapható volt számtalan kisvendéglőben. Budapest más részein nincsenek ismeretségeim, de egyetemistaként nagyon sok diákok által kedvelt helyről hallottam.
1973
Dívott az együtt dolgozók közös programja. Talán brigádoknak hívták őket, de tény, hogy a brigád tagjai bizonyos baráti társaságot alkottak. Együtt kirándulás, együtt iddogálás, együtt felépíteni a rászoruló kolléga házát. És ez a kapcsolat fennállott a nagyüzemek között is. Kedves ismerős volt a Békéscsabai Konzervgyár igazgatónője, Irénke néni, akit nem mulasztottam el meglátogatni, amikor az Orosházi Üveggyárból autóztam hazafelé. Ott Holecska úrral tárgyaltam, hazafelé Irénke néni fogadott kedvesen. Hisz messzi távolból is ismertük egymást, mert ki évfolyamtárs volt, kivel-kivel szakmérnökire jártunk együtt, másokkal tanfolyamon találkoztunk. csupa ismerős, csupa segítőkészség. És ma????
Közgazdász kollégámhoz lenne még kérdésem, hogy hogyan is van ez az infláció ?
Írtam talán korábban, hogy az állam termékeket dotált. Gyermek ruházati cikkeket, gyógyszereket, közétkeztetést és például sokféle konzervet. Például éveken keresztül rá lehetett írni a befőtt címkéjére, hogy 16 forint, miközben az üzem 19 forintot kapott érte. Amit az állam jónak ítélt, azt a terméken keresztül támogatta. De hogy is van, hogy évekig jó volt ugyanazon a címkén az ár? Nem volt észlelhető infláció. Ha volt is, az bizonnyal nem az élelmiszert érintette. A 80-as években aztán azért szerény áremelkedés volt, amit a nép azonnal humorral kezelt. Egy korábbi részben idéztem az utca humorát már, „ Csak az vehet WC papírt, aki igazolja, hogy evett is”. Pedig csak igen szerény emelkedés volt.
A belső fogyasztás kielégítése szent. Még a kenyai diktatúrában sem merte az autokratikus elnök, Mr. Arap Moi a tej, a kukoricaliszt árát felemelni. Alapvető élelmi cikkek, a legszegényebbek is jussanak hozzá.
Kicsit furcsa júliusban azt hallgatni a mérvadó rádióban, hogy kielégítő a búzatermés, majd rá három hónapra Jeremiás sirámai hangzanak el a takarmányokat illetően. Ha ma ilyen gyengén adjuk elő az élelmezéssel összefüggő tényeket, akkor milyen ország vagyunk? És mennyiből valósítjuk meg a nem előrelépést.
Márpedig leszámítva a kevés „fény evőt”, mindenki táplálkozik. És ha táplálkozik, akkor a táplálék legyen egészséges, tápláló, ízletes. És Magyarország nem engedheti meg magának azt, hogy élelmiszerből behozatalra szoruljon.
Ahogy a régi lengyel vicc mondta a rendszer váltás környékén, hogy Lengyelország eljutott a „Köz ellátástól az alig ellátásig.” ma persze ők már inkább távolba látók.
Minden provokáció nélkül azt szerettem volna leírni, hogy az élelmiszeriparnál, belefoglalva a kertészeti termelést is stratégiaibb iparág nincs. Valaha világszínvonalon műveltük ezt.
Amikor azt kérdezed a lecsóstól, -hogy akkor most hogyan is van ez az infláció -, azt kell mondjam, roppant érdekes kérdést vetettél fel, ami külön bejegyzést érdemel!
A két ünnep között, 2021. December 27.-én, a reggeli kávé mellé publikálni fogom a válaszom a következő bejegyzésben!
Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban?
Az elmúlt poszt óta sokan szóltak sokfélét. Szerettem volna, ha politikamentes ez a sorozat, de úgy látszik, nem megy. Hozzá nőtt a magyarhoz, mint a népmesei kolbász a szegény ember orrához. Már-már magamat vádolom, hogy néhány régi ár közlésével is elkövetem a politizálás bűnét.
Egy barátom, befutott ember amúgy, elárulta, hogy a szociban is ágált a fennálló rendszer ellen, de most is ágál és valószínűleg akkor is ágálni fog, ha új rendszer lesz.. S ezzel analóg, hogy ha valakinek nem ízlettek a 70-90-es évek élelmiszer termékei, mert tömeg termékek voltak, hát legyen az ő dolga.
1962
Úgy tűnik azonban, akkoriban szerették a magyar „tömegtermékeket” -ahogyan egy hozzászóló jellemezte a 1970-90 es évek élelmiszer gyártmányait- nyugaton, tengerentúlon, sőt megbecsülték azokat itthon is.
1977 nyarán elmentem Franciaországba magamban, mert „Párizst látni és meghalni”. Természetesen, ahogy akkoriban tette a magyar, megterheltem magam számtalan 400 g-os dobozos készétel konzervvel. Rosszul tettem. Mert a konzervek, bár kítűnőek voltak, de megfosztottam magam attól az élménytől, hogy francia konyha kitűnőségeit fogyasszam. A dolog logikusnak tűnt akkoriban, hisz mindenki így csinálta. Kiürül a bőrönd, s a helyére leárazásokon vásárolt „tömeg termékek” kerülnek. És akkor elmondhatom, hogy láttam Franciaországot. De mit ér Párizs az összes csodájával együtt, ha nem ültem a Szajna partján, egy kávé vagy fokhagymakrém leves élménye nélkül. Mellesleg frissen szerzett ismeretségeim körében népszerű lett a magyar készétel konzerv. Ők még soha nem ettek lencsefőzeléket kolbásszal, elajándékozásával mindenki jól jár
Párizs, 1967
Elárulom, hogy a dijoni Youth Hostelben a szállás árában benne foglalt volt napi két étkezés ára, így „kénytelen” voltam megkóstolni a rántott karfiolt, sőt rácsodálkozni a desszert gyanánt felkínált valódi camembert sajtra. Nos, onnantól kezdve felhagytam az értelmetlen spórolással, a frank fogamhoz verésével, s elmerültem a francia gasztronómia kínálatában. De ez a kínálat sem jobb, sem rosszabb nem volt, mint a hazai ételbárok például a Móricz Zsigmond körtéri „Lordok Háza”, vagy éppen a Nagy Bandó András által megírt, „ A szalontüdő” című kitűnő novellácska Déli pályaudvarral szembeni gyorsbüféjében kínált étek.. Sem jobb vagy rosszabb, mint a Kőrúti Halló ételbár kínálata, vagy a számtalan budapesti kis éttermek, ételt is felszolgáló kocsmák hamisítatlan magyaros kínálata. Volt egy hely a Lehel téri piac közelében, ahol rendszeresen fogyasztottam a Kis húsfazék nevű kiváló marhahúsból készült levest, vagy a volt Skála áruházzal szemben lévő Aranyszarvas ?? - a névben már nem vagyok biztos - kis étteremben, ahol a Hagymás rostélyos, és a Tatár bifsztek párját ritkító ízzel és aromával került felszolgálásra.
Tehát hazánkba az én látogatásomat viszonzó francia és nem francia állampolgárok nagy megelégedésre ettek ittak olyasmit, ami csak itt volt.
A régi idők cukrászai pedig kitaláltak, megalkottak olyan remek műveket, mint Rigójancsi, Sarokház, Tátracsúcs stb. Nekem gyermekkoromban a Ruszvurm cukrászda a Várban volt a csúcsok csúcsa.
Egyébként még a francia utamról egy élmény. Párizsban vettem meg első dobozos tejemet, amiről rövid úton kiderült, hogy túl hőkezelték, azaz kozmás ízű volt. Egy üveg ribiszke zseléről pedig kiderült, hogy ehetetlenül édes. Nos, jó magyarként téves következtetést kellett volna levonnom a francia élelmiszeripar teljesítményéről?
Viszont a fentieknél érdekesebb az a sokszínű palettája az otthon tartósított ételeknek, amit a háziasszonyok produkáltak. Némely vidékiesebb budapesti háznál, de falun mindenképpen vetélkedés folyt, hogy melyik háziasszony kamrájában lóg több kolbász, sonka, gömböc A polcokon hol van több befőtt, kinek van a zsíros bödönjében több zsír. Az urak természetesen a csatos üveges borok minőségével dicsekedtek, illetve az” Ottónál, a „Tóth Ottónál” kifőzött, de mégis csak saját maguk által rittyentett pálinkával kérkedtek. Az ebédet sokszor kezdték egy kupica saját főzésű „kisüstivel” és öblítették le savanykás borral.
Még 1980-ban tapasztaltam Fertődön, hogy valamire való háznál legalább egy disznót neveltek. A ház végében pedig sok helyen volt füstölő. A fészerekben pedig a fateknő és minden, a vágáshoz szükséges eszköz még megvolt. Fertődön még két tehéncsorda volt, reggel kiengedték a teheneket legelni, majd este maguktól hazataláltak leválva a csordáról. Tej átvevő pedig majd minden faluban volt, ahol a tej zsírtartalmát egyszerű fém eszközzel ellenőrizték. Számítógép ??? Elég volt az átvevő kis könyv a bejegyzéssel.
1970
Ahogy Írországban minden háznál főztek gint, s minden háznál szinte másfajta receptúrával, úgy nálunk a kolbász, szalámi receptjei változtak. Az eredmény azonban a sokszínű, pezsgő élet volt.
Amikor a falusi rokonok elindultak a VÁROSBA, s vitték az élést a rokonoknak, a gyerekeknek, bizony a batyukban ott volt a jóféle abárolt szalonna, tojás, vágás után a hurka, kolbász.
Némely háznál a gazda ölte, vágta és darabolta a disznót, másutt fogadtak ehhez tudós böllért. Még a vágás napján megsütötték a vért, a májat, vesét, velős csontot elkészítették. S ehhez a sok-sok nemzedéken át megtanult módon készített termékek váltak egyedivé. Egyes tájakon tettek majoránnát a májas hurkához, más tájakon nem. A töltött káposztát itt édes káposztával készítették, ott savanyúval.
A sózott, abárolt, azaz főzött, piros por paprikával borított szalonna is inkább háztáji termék volt. Párom városának közelében készült a károlyfalusi vastag, felejthetetlen ízű szalonna. Nem volt benne kemény húsos réteg, tömör, homogén állományú csoda volt.
Lekvárt az én fiatal koromban majd minden háznál főztek. Ha jó sárgabarack, kajszi termés volt, akkor néhány évre előre főztek. Nem volt divatban a zselírozó anyag, így sűrítették a barackot a készítők. Ki levette a barack bőrét, ki nem. A szilva volt a másik nagy tömegben készített lekvár féle. Ez szolgált egyben gyógyszerül is a székrekedés ellen. Nálunk az őszibarack lekvár is dívott.
Kisebb mennyiségben készült még málna dzsem, szamóca dzsem is. Ősszel pedig a piacon megvásárolt csipke pürével készült a legfinomabb íz. Íz, mert hogy nem tartalmaz csipke darabokat.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Hadd említsem még a birsalma sajtot, mely tipikus őszi kreáció volt, s lényeges alkotója a Mikulás és karácsonyi tálalásnak. A birs szoba illatosító szerepe kiemelkedő volt. Ahogy a nagy ritkán megszerzett narancs, mandarin, grapefruit héj is hozzájárult a bezárt szobák illatához.
Megemlíteném még a tipikus őszi, téli, kora tavaszi almákat is. Akkoriban a vastag héjú, viaszos bevonatú almák nagy számban kaphatóak voltak, s szépen díszítették a kamrát, sőt szobai szekrények tetejét. Még szokásban volt a téli körték hasonló módon való tárolása, s ahogy a zöldből sárgára váltottak a körték az érésük során, úgy kerültek az uzsonnás zacskókba.
Egy kedves általános iskolai osztálytársam rendszeresen kapott tavasszal almát az uzsonnás csomagjába. Ráncos almát. Az alma lassan töppedt, s kifejlesztett egy aszús ízt. A ráncos alma helyi valuta lett az osztályban.
A csipke nagy mennyiségben került felvásárlásra országszerte, ugyanakkor családok is szedték. Magához a szárított csipke előállításához szárítani jól lehetett a cserépkályha tetején. Mert a csipke tea megelőzött minden mást. Még a korábban gyűjtött bodza és hárs virágokat is.
Ha a kamrában fogytán volt a hely, gyakran a szekrények tetejét „díszítette” a különféle befőzött termék.
A szörpök királya és vezére a málna volt. Málna szörp a gyereknek, málna szörp az unokának. Még volt itt-ott szamóca szörp, csipke szörp, és amit legkedvesebb professzoromtól, Dr. Gasztonyi Kálmántól tanultam a Kertészeti Egyetemen, az az egres szörp. Mert az egres közönséges, mindennapi tápláléka volt falusi, városi embernek egyaránt. A zöld, még éretlen egresből szószt, mártást készítettek, a bordó-pirosra érett egresből pedig kiváló szörp készült. Az egres népszerűségét jelzi, hogy országszerte lehetett kapni a gyárak által előállított egres befőttet. Édesanyám nagyon gyakran készített mártást a marhahús mellé, vagy éppen az egyben sült, fokhagymával tűzdelt sertéscomb kísérőjeként.
1977
Legnagyobb mennyiségben azonban a paradicsomlé és lecsó lett eltéve a régebbi háztartásokban. Igaz, most is még. A paradicsom érdekes szerszámai voltak a kódlibet, ami passzírozta a tört, saját levében főtt paradicsomot. De még korábban, még az én nagymamám is a 70-es évek elején, használta a szőr szitát kerek fakerettel és a passzírozásra szolgáló gomba formájú, a „gomba” fejénél rovátkolt szerszámot. A paradicsom ezután a család ízlése szerint ízesítésre került, majd felfőzésre. Forró letöltés palackokba, cellofános lezárás, száraz dunszt.
A lecsó a mai napig egyik népszerű étele a magyar konyhának. Önmagában és kiegészítőként szolgál fő étkezésül. A paprika aránya jó, ha 40 % legalább. A paradicsommal puhára főzött paprika némi sóval, esetleg kevés citromsavval került letöltésre, száraz dunsztba.
A befőttek sem hiányozhattak valamire való kamrából. Leginkább a meggy, cseresznye dívott, de az őszibarack is népszerű volt.
És a savanyúságok. !!!! Ó, mely csodákat lehetett készíteni. Az uborka, mint vezér termék, utalta a savanyúságok sorát. Az uborka eltétel napjára készülni kellett. Kimosni tisztára a kádat, esetleg a mosó teknőt. Időben beszerezni a friss kaprot, bevásárolni az egész fekete borsot, mustármagot, koriandert, szegfűszeget. És a kitűzött napon az asszonyok feltűzték kontyaikat, felgyűrték ruha ujjukat és rajta. mert uborkából nem néhány kiló, hanem nagyon sok kiló került az üvegekbe. néha száz üveggel is elkészült egy nap. Hideg vizes mosás, meleg vizes mosás, körömkefélés a szennyeződéstől. Mert hát az uborka korábban síkművelésben dívott termeszteni, később váltottak a kordonos termelésre. Uborka eltétel napján tilos volt a szaladgálás, rendetlenkedés, utcáról behozott kosszal megszentségteleníteni a már mosott, kefélt , terítőre kiterített uborkát.
A káposztával töltött almapaprika is házi találmány volt. Még az urak kedvelték a hazai cseresznyepaprikát, az chilliről még talán nem is hallottunk. A legszebbek a piros cseresznyepaprikával töltött üvegek voltak, de lehetett zöld paprikával is színesíteni az üveget.
Igazából illett levágni a paprika szárát, de hát az nélkül hogyan lehetett volna megfogni, s egyetlen cuppantással bekapni a finom, nem túl csípős csemegét.
Az ecetes szilva inkább a háztartások savanyúsága volt. Mára sajnos kiment a divatból, pedig egy különleges ízű kísérője volt némely húsételnek, esetleg krumplis tésztának, paprikás krumplinak.
Nagy divatja volt a kovászos uborka. Szomszédok vitték a sikerült vagy kevéssé sikerült uborkát egymáshoz. Ki tormával, fokhagymával ízesítette a napon erjesztett nagyobb testű uborkát. természetesen október/november tájékán megkezdődött a káposzta savanyítása. 1980 körül a káposzta termő felülete többszöröse volt a mainak. pedig újra hangsúlyozom, a káposzta és termékei a legjobb egészség megőrzők.
A gyárak is, háztartások is a szezon előre haladtával felhasználták a zöldparadicsomot, a kifutóban lévő zöld dinnye szeleteket. Lehetett vöröshagymával kombinálni.
Ha már hagyma !! Készítettünk Fertődön is szeletelt vöröshagymát csemege ízesítésű lében . De országszerte népszerű volt még a gyöngyhagyma csemege lében. Elkészítése akár otthon, akár gyárban igényes munkát követelt.
1967
Régi anekdota, hogy a pincérek nem szívesen ajánlották a céklát kísérő savanyúságként. Mert a kedves vendég összemaszatolta a fehér abroszt. Ennek ellenére még a fertődi Konzervüzem is kibocsájtott több-kevesebb csemege cékla savanyúságot, többet a rossz uborkás években.
Rendkívül büszke voltam a fertődi vegyes vágott kelendőségére. A szigorú szabvány szerint legfeljebb 40 % káposztával, és legalább 5 % vöröshagyma felhasználásával készüljön. Mi Fertődön a káposztát kicsit lejjebb vettük, míg a hagyma, piros színű paprika, uborka mennyisége több lett. Volt is keletje, messze Fűszértektől jött a megrendelés.
Fűszért! Sokaknak ismerős talán a szó. megyénként voltak FŰSZÉRT vállalatok, melyek begyűjtötték és komissiózták, azaz a kis üzletek megrendelése alapján kiszállították a legkülönfélébb árucikkeket. Mindent, ami élelmiszer. És akkoriban még az élelmiszer boltok 95 %-ban élelmiszert árusítottak. Természetesen a Húsipar is jogot nyert közvetlen beszállításra, s nagyon széles hidegkonyhai választéka volt még egyes, forgalmasabb KÖZÉRT üzleteknek.
1960
A FŰSZÉRT-ek, nagyon jól ismerték a különféle gyárak minőségi paramétereit, így a mi kis Fertődi Konzerv Üzemünk nem szenvedett megrendelés hiányban. Sőt, volt év, hogy Karácsony előttre már kiürültek a raktáraink, ami jó is, meg nem is, hisz így később semmit nem tudtunk adni. valószínűleg könyvelés szempontjából fontos volt, hogy a gazdaság forgalma és nyeresége egy adott év végére jónak láttassék.
Még a hetvenes évek elején a cellofánnal való lezárás és dunsztolás volt a technológia, de már emlékeim szerint a nyolcvanas évek kezdetére megjelent a sokkal praktikusabb csavaros zárás. Eleinte a négy körmös, majd ezt véglegesen felváltotta a hat körmös lapka.
Már számunkra is hihetetlen mese volt csupán a marha hólyagos, nedvesített pergamen papíros zárása a befőtteknek. De láttak-e Önök sok-sok éves, betöppedt lekvárokat ? Ezekkel lehetett igazán tölteni a buktát és derelyét. de sajnos, a savanyúságok nem bírták túl sokáig az üvegben várakozást. Levük, ecetsav tartalmuk részben elillant, s néha elpuhult, elszíneződött uborka, paprika maradt vissza.
A mai napig dívik még a mindent egybe típusú savanyítás. Ecetes, sós lével feltöltött hordóba a nyár és ősz folyamán tesznek többféle darabos zöldséget, akár karfiolt is, hogy az karácsony tájékára egybe érve különleges kísérőt nyújtson a pörkölt mellé. A szépséghibája csak annyi eme módszernek, hogy vagy kénnel vagy szalicil, benzoát tartósítókat is tesztek a hordóba.
És még folytathatnám a sort számtalan otthon készített termékkel. Mint alkoholban eltett meggy, mézben tartósított őszibarack, vastag szirupban álló szamóca stb. Ezzel a felsorolással azt szeretném elmondani, hogy a háztáji zöldség termelés mellett nagyon nem elhanyagolható volt az otthoni tartósítás. És így aztán a kisebb és nagyobb gyárak, üzemek által kibocsájtott sok-sok vagon termék jó része tudott exportra kerülni. Vitték is. Országonként más-más receptet adtak meg a gyáraknak. A szovjetek sósan, fokhagymásan, a németek édesen sok-sok látható fűszerrel, a finnek kevesebb fűszerrel a németekénél kevésbé édesen szerették az uborkánkat.
Majd elfeledtem a házi tészta gyártást. Bizony még nagymamám tanított gyúrni, különféle alakú, formájú tésztákat készíteni. Utánozhatatlan volt a házi tarhonya íze.
De szárítottunk mi is, mások is gombát. Mintha több lett volna az erdő a 1970-90 es években vagy a gombák sokasága volt elkápráztató, de tény, hogy a savanyú káposztából és szárított vargányából készülő felvidéki leveshez nem vásároltunk semmit. A kolbászt a vidéki rokonok Békés megyéből adták hozzá.
Minden háztartás egy kézműves műhellyel ért fel, a sokféle tartósított terméket illetően.
És a mennyiségek mögött ott volt a háztáji, TSZ-ek, Állami Gazdaságok, ÁFÉSZ-ok által termelt és termeltetett töméntelen zöldség, a mainál jobb öntözöttsége a földeknek, a pezsgő munkakedv. Egyéni gazdálkodók még a 80-as években kaphatóak voltak olyasmire, hogy 5-10 ha földjükön saláta paradicsomot termeljenek a győri Hűtőháznak.
Kedves történet Annus néniről, a helyi felvásárlóról. Amikor a jani bácsi bevitte hozzá az otthon grammra lemért súlyú 100 kg mákot és Annus néni csak 98 kg-t mért, jani bácsi reklámált. Annus néni aztán megnyugtatta, hogy „Kedveském, az átvevőnek is meg kell élnie valamiből”. Nem lett vita és veszekedés, mert valószínűleg Jani bácsi s megtalálta számítását.
A magyar "gurulós fagyasztott málna" fogalom volt világ szerte. A magyar pezsgő ugyan zömében Szovjetunióba jutott el, de a Törley azért világmárkává tudott lenni. Nemcsak a Tokaji borokkal tudtunk labdába rúgni, hanem egyéb kiváló borokkal, hisz viszonylag nagyobb mennyiségben, egységes minőségben bocsájtották ki a nagy borászatok termékeiket.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
És minden említett és nem említett ágazat, legyen ez akár a méz termelés, csokoládé gyártás, bonbonok előállítása, cukorka készítés, cukoripar, növényi olaj ipar, cikória kávé készítése Jánossomorján, a Győri Keksz csodás készítményei, a kávé pörkölés, csomagolás … és így tovább, mind-mind bizonyítják, hogy 1970 és 90 között a magyar élelmiszeripar megállta helyét a világban.
1970- 1990 között szintet ugrott a hazai élelmiszergazdaság!
Most is készen állunk rá!
Nem bántva a közgazdászokat, de hát egy-egy márka világszínvonalra kerülését a kevéssé emlegetett termelők, feldolgozók, az íz kialakítók tették lehetővé. A novemberi didergős időben aszú szemeket csipegető diákok, dolgozók tették lehetővé, hogy legyen mit eladni.
Előadást fogok tartani a XIII. HUNGALIMENTARIA konferencián!
Időpont: 2021. november 9-10.
A konferencia online kerül megrendezésre!
Miről is szól a HUNGALIMENTARIA konferencia?
Idézet a meghívó szövegéből:
„Örömmel tájékoztatjuk, hogy idén 13-ik alkalommal kerül megrendezésre Magyarország egyik meghatározó élelmiszerbiztonsági konferenciája, a Hungalimentaria. A rendezvény szervezése ezúttal is a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Wessling Hungary Kft. szoros együttműködésén alapul.
A 24 évvel ezelőtt indított Hungalimentaria konferencia-sorozat célja az, hogy az élelmiszerek és a takarmányok vizsgálatát végző laboratóriumok munkatársai, a vizsgálati eredményeket hasznosító, döntéshozó szakemberek és minden érdeklődő számára közel hozza az analitikai kémia, a mikrobiológia és a molekuláris biológia tudományos és gyakorlati aspektusait. Fórumot teremtsen akár a legegyszerűbb, akár a legbonyolultabb feladatokat végrehajtó kollégáknak a közös gondolkodásra, problémáik megoldására, baráti beszélgetésekre.
A pandémia miatt a hagyományos tavaszi időpont helyett 2021 késő őszére tervezett rendezvényt hibrid – fizikai jelenléttel és online - formában szervezzük meg. Célunk, hogy az érintett ágazatokban tevékenykedő szakemberek együtt elemezzék a biztonság, a táplálkozási érték, a jogszerűség, az erkölcs, és az élelmiszerek, takarmányok vizsgálatára fordított munka összefüggéseit, a létrehozható össztársadalmi érték felbecsülhetetlen jelentőségét.”
A szolgálat közlemény után csapjunk is bele a közepébe.
Mikor is? Hát a 1960-2000 évek között. Az Aranykor azonban 1970-1990 közé esett.
Erre az időre kialakult a TSZ és Állami Gazdaságok termelői rendje, megalakultak az ÁFÉSZEK, amelyek biztosították az erős élelmiszeriparunk számára a nyersanyagot.
A Budapesti Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara, a Szegedi és Gyöngyösi Egyetemek gyakorlati élelmiszeripari üzemmérnökök és okleveles mérnökök százait bocsátották ki, akiket sok-sok állás várt a különböző feldolgozó gyárakban. A Műszaki Egyetemen élelmiszeripari gépészeket képeztek, s a kis és nagy gyárakban a termelés mellett saját kitalálású gépek konstruálása folyt. Kis kollektívák a saját üzemi tapasztalatukra támaszkodva know-how-kat, újításokat, találmányokat ültettek át a gyakorlatba és terjesztették az üzemek egymás között. Olyan mondás járta, mivel a nyugati technológia, némely anyagok nem jutottak el hozzánk, mi magunk váltunk olyan innovatívvá, hogy a problémák zömét saját erőből oldottuk meg. S nem csak az élelmiszeriparban. Ugyanakkor a híres nagy Élelmiszer gépgyártó cégek világviszonylatban is jelentős gépexportot bonyolítottak le.
A felsorolt Egyetemeken kiváló professzorok nevelték az utódokat. Még a mai napig is értékes ismereteket felsorakoztató tankönyveket, szakmai összefoglalókat írtak.
Neveket tán egy soron következő írásban adnék közre, hogy a volt tanítványok emlékezhessenek rájuk tisztelettel.
Az ország rengeteg élelmiszert exportált, a hírnevünk és bevételünk nőttön- nőtt. Mondhatni, hogy tejjel- mézzel-borral folyó Kánaán volt az élelmiszer-iparunk. Éhen halni nehéz volt, elhízni esetleg annál könnyebb.
És ma?? Rendszeresen hallgatva a Hajnaltáj c. reggeli Kossuth Rádió műsort, kiderül, hogy már csak szóban a hagyma hazája Makó és környéke, a vecsési káposzta nimbusza is megkopott, burgonya importra szorul az ország, amely annak idején dúskált benne.
A Nógrád megyei ZÖLDÉRT-nél ténykedve egy évben akkora bőségben volt a burgonya és hagyma, hogy minden épkézláb exportőr próbáljon eladni. Mi a ZÖLDÉRT-nél akkor indítottuk útjára egy ötlet alapján a Sütőipar felé a műanyag vödrökbe csomagolt burgonya pürét, melyet kenyérhez adalékként használtak fel.
1972
Sütőipar. A régi kenyérgyárak híre a sárban. Pedig hát nem volt rossz a 3 forintos félbarna és a 3.6 forintos fehér kenyér. Bizony nem, hisz még harmadnap is jól ehető volt. A negyven filléres kifli és zsömle pedig mindennapos reggelink része volt. Ki 6 forintos gyulai kolbászt ehetett hozzá, ki csak kettő-nyolcvanas lecsó kolbászt.
A gyerekek gyakran vittek az iskolába tízóraira Medve, Mackó, Csárdás, C-vitaminos stb. márkanevű kocka sajtot, melynek ára jó ideig 6 forint volt egy 200 gramm súlyú, 6 kockából álló egységnek.
Korábban üvegből ittuk a jó tejet 3 vagy 3.6 forintért literét, majd megjelent a un. zacskós tej fél és 1 literes műanyag zacskóban. Eleinte örültünk a zacskós tejnek, de később rá kellett jönnünk, hogy ezzel megnyitottuk a műanyag csomagoláson keresztül a műanyag hulladékok sorát is. Igaz, egy barátom a jó erős zacskókból készített magának összetűzve a zacskókat, sátrat.
Jó erős volt a zacskó, a csücskét kellett szakszerűen kiharapni, hogy akár vezetés közben is lehessen inni. Később megjelent a fél literes zacskóban a kakaó is, ami már maga volt a Mennyország.
Jobb napokon megengedtünk magunknak kis fonott kalácsot, erős, fényes barna héjjal, omlós belsővel, kis kemény véggel, melyet leharapni élvezet volt. Máskor a papír zacskóba csomagol mákos rongyos kifli 1.3 forintért vagy a pozsonyi kifli 1.70 forintért volt a reggeli része.
Akkoriban még a vaj járta a zsemlébe a margarin helyett, s én különösen szerettem a tubusos kolbászkrémet felvinni a vaj fölé.
Az asszonyok zömében sertés zsírral főztek, amelyet préseléssel vagy inkább kiolvasztással állítottak elő. Állítólag nagyon-nagyon egészségtelen volt, de a legtöbb ember kompenzálta a napi fizikai munkájával. Ellenben csoda volt a tepertő, amelyet minden cég más-más kivitelben tudott elkészíteni. Azaz egy tepertőről meg tudta a „szakértő” állapítani, hogy hol készült. És olcsó volt a sertés zsír és olcsó a tepertő, szemben a mai luxus áraival.
A cukor 4 forint körüli áron volt, és volt számtalan Cukorgyárunk. És a gyárak körül cukorrépa földek, melyek jól beilleszkedtek a vetésforgóba. A levágott répa levél takarmányul szolgált a teheneknek, ahogy a kilúgzott répa szelet is. A jó takarmányért cserébe a tehenek tehén lepényt adtak a jó ízű tej mellett. A tehénlepény pedig eszményi talajjavító trágya. És még járt a cukorgyártás melléktermékeként a cukorgyári mésziszap, mely nagyon ajánlott talajjavító. A gyomirtásról pedig annyit, hogy családok vállaltak fel a TSZ-ben megkapálni sorokat, lazítani a talajt a répa tövek körül. mert mégis csak kapás növény a répa. De hasonló felfogásban gyomtalanították sok helyen a kelő kukoricát is.
A Nagy-kőrúton gyakran kávéztak „munkaidő „ alatt a nyugdíjasok. Szimpla kávé 1.50 forint, dupla 3 forintért lelt gazdára. A Várban a Ruszvurm Cukrászda híres süteménye, a krémes nagyon messziről is vonzotta az embereket. De szerte Budapesten és vidéken is híresen ízletes süteményeket lehetett kapni, olcsón. A fagylalt 1960-ban 50 fillér volt gombóca, majd 10 évvel később 2 forint volt a két gombóc. megjelent Budapest utcáin a Cukrászda elé kihelyezett, mint ma is, olasz fagylaltgép, mely újszerű csavart formában tekerte a csokoládés/vagy vanília lágy, krémes fagyit a tölcsérbe. Kettő forintért adagját.
Igaz, akkoriban még nem volt ÁFA, pedig EU sem volt, amely előírta volna, hogy a nyolcvanas évek vége felé Kupa Mihály, pénzügyminiszter bevezette. Igaz, akkoriban a jövedelmeket szerény mértékű nyugdíjjárulék terhelte, s aki akarta befizette a párt tagdíját. Ennyi, nem több.
A Tolbuhin kőrúti nagy csarnokban lehetett a százféle hús mellett a hátsó fertályon kapni lóhúst, bárányt és nyulat. Állítólag volt galamb is, de azt Édesanyám nem próbált meg vásárolni.
A Csarnok ma gyenge máslása az akkori Csarnoknak. Külcsínében talán nem, de tartalmában mindenképpen felülmúlta a mai állapotot. bab és lencse százféle. Az un Állami üzletek, mint pl. a ZÖLDÉRT-ek standjai, vagy a TSZ-ek mellék üzemágainak választéka boltjai mellett a Csarnok két szélén álltak az un. maszekok standjai. Régi múltú, becsületes „kofák” kínálták világra szólóan gazdag fűszer, csillagos ötös minőségű portékáikat.
A csarnok előterében gyakran dolgozott a Köszörűs, aki a biciklikerékkel hajtott kővel élezett. Volt munkája.
A csarnok emeletén pedig álltak a pecsenyés bódék, kifőzdék. Talpon állók és fenéken ülők. Volt pacal, velő bőven. A savanyúságok pedig fenséges illatukkal már megalapozták az emberek jó étvágyát. A választék egyszerű volt, semmi puccos étel, annál több pörkölt, húsos-káposztás étek, Jókai bableves, főzelékek fasírttal.
jaj erről jut eszembe a ma már lekicsinylő len emlegetet Május 1-i felvonulást követő virslis-sörös majális. Gyárak, Egyetemek, közintézmények szerveztek maguknak a Hősök terét elhagyva pikniket. Az a virsli virsli volt. A sör legtöbbször csapolt és a gyerekeknek Márka üdítő.
Én még kóstolhattam az ikonikus Bambi italt. Le kicsinylőleg nevezték „kátrány alapú” italnak. Ez azért arra utal, hogy nagyszerű volt az élelmiszer kémia tudománya. Ugyanis nekem ízlett és lám, mérgezést sem kaptam tőle.
Mérgezés. Az élelmiszeripar jó szándékú és minőségre törekvő volt. Jól képzett mérnöki gárda, jól felszerelt laborok, erőteljes minőségi ellenőrző hálózat biztosította a jó élelmi anyagokat. A világ színvonalú szabványok betartása kötelező volt, ezt oktatták a szakiskolákban, s eszébe sem jutott bármely üzemnek sumákolni. Sumákoltak másban esetleg, de nem a minőségben. Vagyis vajmi ritkán fordulhatott elő akár a közétkeztetésben, akár a háztartások részére kiszállított élelmiszerek révén mérgezés.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Folytak az üzemekben a jobbító vagy éppen a munkaerő kihasználását javító újítások. Ugyanis a gyárak, iskolák jó része rendelkezett nagykonyhával, ahol a boldog békeidőkben sokan dolgoztak, hisz a burgonya, zöldség hámozása, a bukta kelesztése, a gombóc elkészítése helyben történt. Ami ma csoda, volt ember!
A racionalizálás egyik fényes példája volt a karotka gyártása. Ez egy kandírozott sárgarépa különlegesség, melyet először a Budapesti gyermekélelmezési vállalat egyik telepén gyártottak. A szép hosszú szeleteket kanadai exportra, a rövidebb darabokat a gyerekek kapták meg desszert gyanánt. A gyári, iskolai nagykonyhák, éttermek bizony főztek lakossági elvitelre is. Még az édesanyám is befizetett a feneketlen tónál régi nevén Park étterembe. Jó volt a főztje.
Sőt, még a KÖZÉRT vállalat lehetővé tette nagyobb üzleteiben, hogy a reggel leadott bevásárlási listát estére összeállították és el lehetett vinni.
Túró Rudi gyártása
Ez az idő volt, amikor megszületett a klasszikus Túró Rudi. Ez volt az az idő, amikor a Soproni Állami Gazdaság töltő üzemében a Csornai tejüzem képződő savóját ultra szűrés után (permeát) Fauna Fitt fantázia nevű nagyon egészséges üdítő itallá alakították. Ha jól emlékszem volt ananászos és szamócás ízben.
A hőskor
Egy Miskolci egyetemi tanulmányi kirándulásunkon pedig megnéztük a vadonatúj Gasztrofol üzemet, ahol tucatnyi készételt tettek kis tálcára és fagyasztották le. S bár akkoriban még töredéke volt a háztartási fagyasztó kapacitás a maiénak, volt a terméknek keletje.
Egy nyári gyakorlatunkon pedig a Győri Hűtőházban (már az emlékekben is alig él a győri keksz gyárral, a győri Növényi olajgyárral egyetemben) szilvás gombócot csomagoltunk hatosával, fagyasztásra. Később megtudtam, hogy téli időszakban kis TSZ, Állami Gazdasági élelmiszer feldolgozók készítették. De ezen kis üzemek, ha kevés volt a munka, például kimaradt egy uborka szedési nap, akkor tudtak káposztával, vegyes vágottal tölteni alma paprikát, nagy alakú céklából kis fagylaltos kanállal kivájtak az asszonyok gömböcskéket, mint bébi cékla.
Sió
Ez az idő volt, amikor a Siófoki Állami gazdaság kihozta a 200 milliliteres műanyag/fém zacskóban a Sió levet. Micsoda újítás !!!! Egy nyári gyakorlatunkon az Egyetem részéről a gyártottuk ezer számra az 5/1 üveges szilva befőttet a későbbi lé számára.
Mert hogy egy üzem nem engedhette meg magának, eszébe sem juthatott, hogy majd un. szezonon kívül szélnek ereszti a dolgozókat. S ez volt az igazi teljesítmény, megoldani a Konzervgyárban az ősz végi/ téli foglalkoztatást.
Ez volt az az idő, amikor a budapesti buszokon és trolikon a hátsó ajtó mellett egy pulpituson ülve árulta a klajzi a jegyeket. Feladata volt még egy csengővel jelezni a sofőr részére a szabad indulást. A villamosokon pedig kocsinként volt kalauz. Igaz, később számuk csökkent.
Ez volt az idő, amikor a Rákóczy úton, a Váci utcában és még számtalan helyen, profi módon sült gesztenyét árultak. Lehetett kapni sok helyen, főleg a mozikban sós perecet és egyszer-egyszer felhangzott a „Törökméz! Fele cukor, fele méz!„ kínálás.
Emlékeim szerint árultak 2 Ft, azaz kettő forintért kiváló főtt kukoricacsövet. Ja, és a lángos is 2 forint volt. De kettő forint volt a nagy, fekete görögdinnye is, amelyet nyáron a Balatonba állva kellett fogyasztani.
Érettségi utáni osztály kirándulásunkon Badacsony lejtőin olyan Szürkebarátot ittunk, hogy a mai napig kellemes emlék.
Még gimnáziumi fiú társainkkal bőszen látogattuk a budapesti és környéki krimókat. Elhatároztuk, hogy nem adunk többet egy korsó sörért, mint 4.2 forint. nevezetes volt a Kelenföldi pályaudvar szomszédságában lévő Réti Sas vagy éppen a Diósjenői vasút állomás restije.
Egy időben pedig hetente jártunk fel a Dobogókői Turista házhoz, ahol a világ legfinomabb pogácsáját ehettük sörrel leöblítve. Mint egyetemista, a Budapesti Konzervgyárban eltöltöttünk néhány gyakorlati foglalkozást, illetve a közelében lévő bercsényi Élelmiszeripari Szakközépben. Így könnyű volt eltalálni a Kőbányai Sörgyár kis oldalsó ablakához, ahol a dolgozóknak járó sör jegyet lehetett beváltani, illetve a gyári dolgozóktól átvenni. Ezért aztán a régi másfél literes zöld színű üvegben adtak kicsit zavaros, un. szűretlen sört. Ez a sör tartalmazta azt az aromát, utánozhatatlan ízt, melyet a szűrők kivettek a sörből, csupán azért, hogy kicsit tovább eltartható legyen és átlátszó. Viszont ez a gyakorlati tapasztalat, hogy a szűrés aromavesztéssel jár, megmaradt bennünk, jobban, mint a tanórai meghallgatás.
Most nem szaporítom tovább az emlékezést. Jövő alkalommal a 70-90-es évek csomagolásáról, csomagoló anyagairól ejtenék szót. Azaz az utolsó műanyag nélküli évekről.
Zárnám soraimat azzal a Zsebők Zsigmond kolléga felé történő felkéréssel, hogy írjon felvilágosítást arról, hogy a régi idők 40 filléres kifli ára sok volt vagy kevés mai szemmel nézve? Azért kíváncsi lennék, és bizonnyal Önök közül is olvasók sokan, hogy a bérek és régi/mai árak hogyan viszonyulnak? Én még külön arra lennék kíváncsi, hogy az infláció miért szükségszerű? Ha nőnek az árak, kell nőniük a béreknek is. Igaz. De mi lenne, ha nem nőnének a bérek sem, az árak sem? Kinek az érdeke az infláció?
Másképpen fogalmazva. Egy mai nyugdíjas 10-20 évvel ezelőtti megtakarítása mondjuk havi 25-50 ezer forintos havi bérből történt meg. Ha ugyanezen megtakarítást ma egy felújításra fordítja a nyugdíjas, akár 100 000 -200 000 forintos díjat is elkérnek tőle, alig egy napos munkavégzés fejében.
Olyan kérdést tettél fel Ferenc, az árakkal-bérekkel kapcsolatban, amelyről érdemes bővebben szót ejteni. Árak, bérek, pénz, pénz, megélhetés, a kifli ára akkoriban 40 fillér volt, és az sok volt-e vagy kevés.
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a témához, pár közgazdaságtani fogalom megértésre szükségünk lesz. Több részes sztorit kezdünk meg.
Nézzük, milyen világban élünk,
Kezdjünk egy nagyon komoly felütéssel.
I. 10 Német Márka óránként 1996-ban..
Legyen az év 1996.
Akkoriban a hazai bruttó átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt. Aki nem hisz el, az megnézheti itt a KSH-nál.
Akkoriban, ha az ember „kint dolgozott németben” mint egyszerű magyar idénymunkás, vagy bevándorló szakmunkás, mert „megszervezték neki a melót” óránként megkereste a 10 DM-et /vagy DEM/, azaz a 10 Deutsche Mark-át, vagy 10 makit. persze, tegyük hozzá, hogy az a cég, aki a munkást szervezte az adott céghez, az is megkeresett óránként 10 DM-et, ha az általa közvetített munkavállaló után, ha dolgozott. Akkoriban a német átlag szakmunkás fizetése nem volt 30 DM alatt. Tegyük hozzá, akkor egy doboz cigi az automatából 5 DM volt, de a sarki kocsmában egy sör is 5 DM volt.
Szóval munkásunk kézhez kapott naponta 100 DM-et, ha napi 10 órát dolgozott. 1996-ban a hazai átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt, - ahogy látjuk a fenti linken – és a DM / Ft árfolyam az MNB szerint 1996. November 7-én: 105,48 Ft volt akkor. Ez azt jelenti, hogy átlag szakmunkásunk 1996-ban, ha kiment „németbe melózni” „mert a Pista ismert egy céget, aki megszervezte”:
46 837 Ft / 105 Ft = 444, 03 DM ----- >
Ha szakmunkásunk napi 10 órát dolgozik, és óránként 10 DM-et keres, akkor: 444,03 DM / 100 DM = 4,44 ami azt jelenti:
4 teljes nap napi 10 óra munkavégzéssel = 4 nap x 100 DM = 400 DM továbbá:
Az 5. napon: az első 4 teljes óra = 4 óra x 10 DM = 40 DM továbbá:
Az 5. napon: az 5. óra 24. perc 18 másodpercének a végéig kellett dolgoznia azért, hogy a az akkori hazai bruttó átlagkeresetet megkeresse ----- > 4 nap 4 óra 24 perc 18 másodperc.
Általában egy munkahónap 160 óra: ---- > 46 837 Ft Bruttó átlagkereset / 160 órával = 292, 73125 Ft / óra ---- > ez a bruttó nem ennyit kapott kézhez a munkás, hanem ennek a nettóját, azaz ennek a 65,5 %- át: 292, 125 Ft x 0,655 = 191, 3418 Ft óránként a kézbe.
Azaz óránként a 10 DM ---- > 1054, 8 Ft hogyan aránylik az óránkénti 191, 0655 Ft-hoz: 5, 5206 –szor keresett többet arrafelé „németben” egy vendégmunkás mint itthon. Persze, most lehet azt mondani, hogy arrafelé drágább az élet (ez eléggé relatív, mert nem mindegy, hogy honnan nézzük), mint errefelé, na de akkor is már sokan mentek ki német márkát gyűjtögetni. 1: 5,52 az arány 1996-ban.
Ha a mostani adatokat nézzük, kb. ugyanezt az arányt tapasztaljuk, csak már nincs német márka, és közben elsuhant lassan 25 év.
II. 25 év múlva Ausztria? / 1989 + 25 év = 2014 / Nem lett itt Ausztria...
Szóval a cikkíró arra az egyszerű következtetésre jut, hogy nem lesz.
Van a cikkben egy ábra, amit érdemes megnézni közelebbről:
Eléggé beszédesre sikerült ez az ábra. Viszonylag ritkák az olyan ábrák, amelyek visszamennek a 70-es évekig, ez pl. egy üdítő kivétel.
Na de van a cikkben egy másik ábra is, amit érdemes nagyítóval megnézni:
Ránéz az ember az ábrára, és azt mondja, hogy sikerült már lehagyni Ausztriát kb. 1924- 1939 között, és sikerült megközelíteni kb. 50 % - 60 % -ra 1960 – 1989 között, azóta 30 % körül kattogunk. Az 1924- 1939 közötti időszak az már történelem, de az 1960 – 1989 közötti időszakra még sokan emlékeznek, ez volt az „aranykor”, ma meg van egy retro hype őrület is. Az, hogy retro hype van, teljesen természetes, az emberek tudat alatt emlékeznek a gazdasági aranykorra, ami fejlettségben az osztrák fejlettségi szint 60 %-a volt, a mostani fejlettségi szint kb. másfél- kétszerese.
Ez azt jelenti, hogy amikor 1988-ban, a család megkapta a friss, ropogós kék világútlevelet a piros helyett, és elindult osztrákba A „máriahilferre” Gorenjét venni, itthon az osztrákokhoz képesti 60 %-os fejlettségi szintről ment a 100%-os osztrák fejlettségi szintű Bécsbe bevásárolni a máriahilferre.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Miért tették ezt az emberek? Mert volt pénz, de nem volt itthon olyan áru, amiért szívesen fizettek volna, de a máriahilferen volt. Akkoriban természetes volt, hogy van kaja, és az olcsó, és mindenki számára elérhető.
Ma, amikor átléped a határt mondjuk Sopronnál, akkor egy kb. 30%- os osztrákokhoz viszonyított fejlettségi szintről mész a 100 %-os osztrák fejlettségi szint felé, ami már eléggé érezhető.
Nem gorenje korszak van, hanem az emberek melózni, és tanulni járnak át tömegével, mivel itthon nincs, vagy kevés pénz van az embereknél. Ez pont egy ellenkező irányú trendet jelent, mint kb. 30 évvel ezelőtt.
Ha az ábrát vesszük alapul, sajnos akkor a mai korra is igaz a fejlettségbeli különbségben a kb. 1 : 5 arány Ausztria javára. Ezt a témát most ebben a cikkben nem is feszegetném tovább, erről egy későbbi cikk fog szólni, hogy mit is jelent ez a történet a hazai élelmiszergazdaság számára.
Elöljáróban annyit, hogy pl. a nyugati országrészhez nagyon közel an az osztrák határ, és az a tény, hogy egy osztrák átlag fejlettséghez viszonyított 30%-os terület ilyen közel legyen a 100%-os fejlettségi terület központjához, nem tesz túl jót. Egyszerűen a 100 %-os fejlettségi szintnek van egy komoly erőforrás elszívó hatása. Ezzel keveset foglalkozunk manapság, pedig kellene.
II. A magyar gazdaság duális, vagy terciális /háromosztatú/ szerkezete.
Van egy másik hatása is, amit most kezdenek a közgazdászok átvinni a szóbeszédbe, ami nem más, mint a magyar gazdaság duális, vagy terciális szerkezete. Azt mondják a közgazdászaink, hogy ez a struktúra a rendszerváltás után kezdett kialakulni, és ez a trend tart ma is.
Ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban az egyik oldalon a multinacionális cégeket találjuk, a másik oldalon a magyar KKV-k vannak, melyek több szintre esnek szét. Vannak a szerencsések, melyek valamilyen szinten képesek voltak beszállítói pozíciót fogni a multikhoz, és vannak olyanok, amelyek nem voltak ilyen szerencsések. Más-más pillanatnyi, vagy időszakos piaci pozíció, más-más pillanatnyi, vagy időszakos integrált tudásokat feltételez. Ezt a témát is érdemes lenne kicsit mélyebben megkapargatni. Itt egy cikk a Forbesen:
„…A fenti felsorolásban a munka „soron” épül be az akkumulálódott tudás, azaz a munka értékteremtő képessége. A gazdaságban is van egy pont, olyan, mint a szökési sebesség a rakétáknál, ahol egy termék ára meredeken el tud válni a benne levő anyag és a belefektetett munkaóra értékétől. A bérmunka esetében a legtriviálisabb, hiszen ez a különbség ott közelít a nullához, ahol kifizetik a munkatartalmat és még egy kicsit, de van egy pont, amikor azt tudod mondani, hogy ennyibe kerül a terméked „csak mert” – jó példa erre az Apple.
Az Audi az autók árát nem az anyagköltség, hanem az elérhető piaci ár alapján határozza meg, a különbség az Audi nyeresége vagy vesztesége, ami jócskán túlmutat a belerakott anyag és munka költségén. Ez a nyereség pedig nem Magyarországon realizálódik, hanem egy nagy külföldi cégnél. Tipikusan ilyen plusz hozzáadott értéket erős márkával vagy komoly felhalmozott tudással lehet elérni – ehhez pedig nagy, erős cégek kellenek. Itthon is.”
Ennyit legalább már megtanultunk az üzemgazdaságtanból.
Ezért van az, hogy mostanában megindult egy kicsi innovációs pezsgés-zsizsegés az élelmiszergazságban, de ide már nem pezsgés kellene, hanem egy átható erős robbanás, de roppant gyorsan, mivel pl. a lengyelek ezt a robbanást jó pár éve már megélték.
Tehát itt vagyunk most 2021-ben, az osztrák fejlettségi szint kb. 30 %- án, és érteni kellene azt, hogy milyen kort is élünk az élelmiszergazdaságban.
Szintet tudunk ugrani az élelmiszergazdaságban? Már hogyne tudnánk!
De ehhez tudás kell, és nem mindegy, mit tudunk, vagy vélünk tudni!
Ha ezt megértettük, akkor el kellene gondolkozni azon, a meglévő tudásokat összerakva hogyan lehet alkotni az élelmiszergazdaságban itt, most, azonnal, és úgy, hogy az működjön itthon. Ehhez meg a tudást le kellene „transzformálni” olyan megoldásokra, ami működik a hazai környezetben.
1975-ben a bruttó átlag kereset a KSH szerint 3018 Ft volt. Akkoriban nem volt olyan, hogy bruttó átlag kereset, mivel ezt nem ismerték, ahogy az ÁFÁ-t sem. Tehát az emberek átlagosan ennyi pénzt kaptak kézhez. 1 liter benzin 3 Ft volt. --- > 3018 Ft / 3 Ft = 1 006 Liter benzint lehetett venni a havi átlagkeresetből. Ország fejlettségi szintje az osztrákhoz viszonyítva: kb. 60%.
609 Ft / 383 Ft = 638, 66 Liter benzint lehetett venni a nettó átlag keresetből 2019-ben…..
Ország fejlettségi szintje az osztrákokéhoz viszonyítva: kb. 30%.
Persze, mondhatnád, hogy ez most egy kiragadott példa, és nem fedi a valóságot. 1975 környékén a lakbér az átlagkereset 20- adát, maximum 10-edét vitte el, ma simán minimum a felét, vagy sokkal többet….
Megyünk tovább a közgazdaságtani háttérrel a következő cikkben, ebből a sztoriból van kiút, lehetne itt jó élelmiszergazdaságot összerakni.
A mai emlékezés kicsit rendhagyó a korábbiakhoz képest. Csapongó lesz, felvillanás szerű élményeket, gondolatokat írnék le. Lesznek, akik igazat adnak magukban, lesznek akik nem.
Nos, az élelmiszer árak, lévén az élelmiszerek zömében kötött árasak voltak, hosszú időn át nem emelkedtek. Aztán a hetvenes évek közepétől az árak lassan megindultak felfelé, ahogy a jövedelmek is.
Ebből az időből származik a két édes viccecske :
- Csókolom, néni, mennyibe kerül az egy forintos csokoládé ?
- 1 forint tízbe, aranyoskám !
Nos erre az áremelésre reagált a köznép, miszerint WC papírt csak annak adnak el, aki igazolja, hogy evett is !
Pedig a hetvenes években érezhetően javult az élelmiszer ellátás, választékban és nem utolsó sorban minőségben.
1979, árak
Az évtizedig 40 filléres kifli vagy zsemle, esetleg foszlós kalács kiváló minőségnek örvendett. A kifli tényleg felcsavart volt, ropogós csücskökkel. ( a legtöbben ezt szerettük ) A kiflit le lehetett csavarni, nem amolyan „egybe öntött valami volt ).
A zsemlének ropogós héja volt, belül igazán egyenletes bélzettel, s az alján látható volt a kézzel való aláhajtásnak a nyomai. És a ritkábban kapható császár zsemle !!!! És volt mákos, diós, pozsonyi kifli, rongyos kifli, lekváros bukta, lekváros táska. És micsoda lekvár volt benne !!! Hitler szalonna !
Tudják mi a Hitler szalonna ?
Sok-sok alma, körte, szilva, esetleg némi meggy, cseresznye hosszú órákon keresztül főzve, azaz sűrítve, némi pektin hozzáadásával 10 kg-os faládákba öntve zsírpapír alábéleléssel. Emlékszem, hogy mindig izgalommal tapogattam, mint a Fertődi Konzervüzem vezetője másnap reggel, hogy megszilárdult-e, vágható állagú-e ?
A Sütőipar nagy mennyiségben igényelte ezt az igazán nem művi lekvárt, melyben tényleg benne volt a gyümölcs, hisz a hosszas sűrítés során több mint a felére zsugorodott a térfogat. Eme kiváló, sötét lilás színű terméket lehetett kimérve is kapni, mint valami felvágott rúdból metszették le a Közért eladók a 10-20 dekás darabot és csomagolták zsírpapírba, Nem műanyagba !
Egyetemista koromban egy nyáron nagyon kedves barátnőmmel egy-két napig a Thököly úti Kenyérgyárban ténykedtünk. Én a kemencék mellett, amely hagyományos kemence volt, elő, és utó sütő résszel. A hivatalosan kötelező tízórai szünet előtt egy órával a dolgozók kiválasztottak néhány kilós kenyér tésztát és a belsejébe csomagoltak szalonnát, császár szalonnát, debrecenit stb. Tíz órára a jól időzített kenyerek aztán feltárták átsült tartalmukat, s a bélzettel együtt vérré vált. Mi pedig csak néhány napig bírtuk a nagyon nehéz munkát.
Egyszer kicsit sértődötten olvastam a romlott májú cikket, hogy a kenyérgyári kenyér nem hogy sületlen, közszóval szalonnás, de zsák darabok, sőt egészen képtelen dolgok voltak benne. A két kilós kenyér pedig (mert ilyen is volt) csak alig másfél kilót nyomott.
Ezt mai fejjel is visszautasítom, mert ott voltam, s láttam, hogy majd minden darabot ellenőriztek. Nem is szólva arról, hogy nem csak kenyér esetében, de az élelmiszer ipar minden ágazatában szigorú szabványok szerint ellenőriztek a laborok.
1976
Persze, voltak azért kis műhelyek is, amelyek valami különlegességgel rukkoltak ki. Így a Kőbányai Zalka tér közelében működő Neumann pékség pacsnija. Nincs francia, aki büszkébb lehetne a bagettjére, mint én a mai napig a sütő szakma ezen csodájára. Sok-sok évvel később Debrecenben találkoztam ismét a pacsnival. Azóta, mivel másutt nem láttam, megtanultam sütni.
Hadd említsem meg még, a ma már sajnos, korszerűtlennek számító Lúdlábat, Rigó Jancsit, Eszterházy és Dobos tortákat vagy éppen a Tátra csúcsot. Nagyon néhány képviselőit a hazai cukrászatnak.
De hát mindig voltak és lesznek olyan személyek, akik minden szőrszálon csomók százait vélik felfedezni. Mint egy barátom, aki megvallotta, hogy neki mindegy, hogy milyen rendszer volt és van, ő mindig ellenzéki. Azaz szeretnek utólag is kritizálni egyesek.
Kicsit lépnék tovább. Katonaság.
Mint ismeretes, „kötelező” volt. Két éves, és az én katona időmben az elő felvételiseknek 11 hónapos szolgálat. Bennem és a legtöbbekben nem hagyott kitörölhetetlen nyomot a feltálalt reggeli, ebéd, vacsora. Jól láthatóan a laktanya ebédlőjében ki volt hirdetve a 10 napos előre jelzés, a „változtatás jogát a vezetőség fenntartja” lábjegyzet nélkül. Hús mindennap volt és bőség. Havonta egy alkalommal rám is sor került a konyhai kisegítő munkára, így hát láttam azt a bőséget, sőt inkább pazarlást, ami az étel mennyiségét illette. A minőség ?? Hát állítólag a nagy tömegben együtt fövő babgulyás a legjobb.
Egy kiábrándító dolog jut eszembe, amikor a Mikulás csomag energia, fehérje, szénhidrát stb. Tartalmát pontosan felvezették a menü lapra. Mert hát még arra is adtak, hogy ne csak a valóságban, de papíron is jól étkezzünk. De azért ez a bürokrácia a mikulás csomaggal azért durva volt. Azóta is ez jut eszembe minden év december 6.-án.
Itt találkoztam először az Állami Konzervipar bőséges választékával. Egyszer megpróbáltuk összeszámolni, hányféle is (nem a tehén) a kapott készétel konzerv, biztos, hogy 20- nál tovább jutottunk.
Bab, lencse, lecsó, pörköltök, rakott káposzta, töltött paprika, még pacal is….. Szóval a maga módján bőséges és jó volt a kínálat. Mindig kerestem az un. konzerv ízt, melyet valakik emlegettek, de nem találtam.
Népszerű reggeli volt az un. „gyíkhús” mely a Nagykőrösi Konzervgyár vagdalt hús konzervje volt. Nem volt rossz, állítom, sok-sok évvel később exportra sem ment jobb minőség. Volt még hurka konzerv is, no ez nem volt túl jó. De azóta sem láttam ilyet, tehát valahol felülbírálták önmagukat az illetékesek.
Évekkel később, már mint egyetemista aztán magában a Nagykőrösi Konzervgyárban, amely Konzervgyár húsfélék feldolgozásával is foglalkozott a zöldség/gyümölcs mellett, találkoztam a fagyasztó kamrában felfüggesztett, a fagyos levegőben száradó fél sertésekkel, melyek kifejezetten a hadsereg „gyíkhús” ellátását voltak hivatottak teljesíteni.
1965
A kedvencem azonban az a lapos, kerek konzervdobozba csomagolt, a Szegedi Konzervgyár Olajos hal nevezetű produktuma volt, melyhez hasonló kiváló ízű halkonzervet ma mutatóban sem tudnak gyártani. Nem volt szép, mert itt-ott látszottak a puhára főtt hal gerinc darabok, néha-néha még a pikkelyből is volt, de az íze !!!!
Visszatérve az egy forintos csokoládéra, néhány csokoládé gyárra emlékszem. Talán a méltán híres Szerencsi gyárra mindenki emlékszik. Volt ugye a Szerencsi tej néven árusított csoda.
De ott gyártották a Melódia nevezetű méltán nagyszerű szelet csokit. Aztán volt a Duna Csokoládé gyár, gyönyörűen csomagolt terméke a Százszorszép bonbon, a Budapesti Csokoládégyár a Stühmer névvel az ezüst burkoló papíron és benyomva a kockákon. Klasszikus, un. fekete csokoládé, mely minőségében a ma is megállná helyét a magas kakaó tartalmú kategóriában.
Nekem kis kedvencem volt a parányi, kocka alakú Balaton, mely 30 filléres áron volt kapható. Aztán a Sport csoki, a Bajtárs, A Korfu és így tovább. Igazán jeles alkalmakra a piros alap csomagolású 200 grammos mogyorós tejcsokoládét vagy éppen nem tej csokoládét kaptam. Volt, hogy egy délután, apránként, titokban elfogyasztottam. És csak utolsónak még : a Konyak meggy terméket, mely olyan trükknek köszönheti létét, miszerint az előírás szerűen alkoholban áztatott, majd fondantban mártott alkoholos meggy a hűlő, szilárduló majd picit zsugorodó végső csokoládé burokban feloldotta a nyomás hatására a fondant réteget, s így alakult ki a csodálatosan édes, zamatos belső tartalom egy szilárd csoki burokban. Persze a tetejére dukált a csoki kacskaringó.
1972
És még egy élmény. Mindenkit lenyűgözött az. un. Holland kakaó. Ritka kincs. Hát igen, a Szerencsiek által gyártott szerény zsírtartalmú kakaóporral összehasonlítva tényleg csodás volt. De mai cukrász és élelmiszeripari gyakorlatommal az az érzésem van, mintha a kakaóporba lett volna némi jó minőségű fahéjpor is beledolgozva. De ezt csak vélem.
A tejipari élményeim talán kevéssé szerte ágazóak. Az én dolgom volt, hogy a napi egy liter tejet meghozzam a Közértből. Hozhattam volna a Tej-tejtermék szaküzletekből is, de az éppen nem volt a közelünkben. Tejből eleinte a kimért tej volt, melyet a vevő által vitt üveg palackba mertek bele. 25 literes alumínium kannákból alumínium mérővel. Egy erős télen még arra is volt példa, hogy kilóra vehettem a tejet. Inkább vidéken dívott a tejes kanna. Később aztán bejött a gyárilag töltött tej. Akkor már vittük az otthon kimosott üveget, cserébe pedig egy kék kupakos 2,8 % zsírtartalmú tejet kaptunk, avagy a sárga kupakos magasabb zsírtartalmú tejet. Joghurt, kefir egy-egy féle volt, szintén üvegbe csomagolva.
Vaj volt bőven és nem is túl drágán, 5 dekás és 10 dekás kockákban. Sajtból sokféle volt kapható, még a kék eres Márvány sajt is, sőt a Rokforti is kapható volt. Kis kockákban pedig a ma már nem létező Pálpusztai, mely sokak által nem kedvelt, mások által pedig kifejezetten szeretett sajt különlegesség volt. Ahogy az Óvári vagy éppen az Ilmici. Úgy tűnik mai fejjel, hogy hazai gyártásban nagy volt a jó minőségű választék. Még a Trappista sem hozott volna szégyent a sajtfajtát megalkotó szerzetesekre.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Később megjelent a gyerekek által kifejezetten kedvelt mazsolás, vaníliás krém túró vagy a Miskolci Tejipari vállalat által megalkotott Gervais nevezetű termék. Alul meggy, sárgabarack vagy szamóca lekvár, felette pedig egy vastag mascarpone szerű réteg. A két réteget össze kellett volna keverni kanállal, de én jobban szerettem a lágy, aromás túró ízét, alig várva, hogy a lekvárhoz érjek.
Talán a hetvenes évek világ szabadalma lehetett a Pöttyös Túró Rudi. Sok gyermek akkor szerette meg a túrót. A kockasajtok választéka nagyon széles volt, nekem kedvencem a C vitaminos volt, melynek a kerek papír dobozán is és a sajtkockák alufóliára ragasztott papír címkéjén is zöld alapon egy csipkebogyó termés díszelgett. Talán egy balfogása volt eme termékeknek, a Mese néven forgalmazott csokis sajt. Nem hallottam esetet arról, hogy gyerek ezt kedvelte volna.
Emlékeznek még a Répcelaki sajtüzem nevére ? Nos, ők bocsájtották ki a kocka sajtok zömét. Még üzemem, a Fertődi Konzerv is adott el részükre cseresznyepaprikát és csemege uborkát a sajt anyagába dolgozandó.
És még egy olyan élmény, amit a mai napig nem feledek, s velem együtt igen sokak. Szopogatni a tubusba csomagolt cukrozott sűrített tejet. Nem hiszem, hogy a legdrágább svájci vagy belga bonbont jobban szerettem volna.
1963
Budapesten szerte a KÖZÉRT vállalatok forgalmaztak élelmiszert első sorban, emlékeim szerint kevéssé vegyszert, húsfélék közül pedig csak a felvágottakat. Az előzőek forgalmazására a Háztartási Bolt hálózat, míg a tőke húsok árusítására a Húsboltok voltak hivatottak. A KÖZÉRT hálózat jól ellátta funkcióját. Sűrűn lakott és kevéssé belakott városrészekben egyaránt meg lehetett találni ugyanazt a választékot.
És az árak egységesek voltak. Egy üveg csemege uborka mindenütt 16 forintba 10 deka parizer pedig 3.6 forintba került. Édesanyám néha tovább elmaradván munkahelyén, vacsorára hozott a Közértből kaszinó tojást, francia salátát, vagy éppen hús salátát. Kazlakban állt a Hűtőpultokban a sokféle egyéb saláta, a sült sertésmáj, csemege sült karaj stb. Az eladók a választott ételt papír tálcára mérték, majd selyem papírral burkolták. Igen, előfordult, hogy átázott a papír, de bizonnyal a hálátlan jövő kor nem fog találkozni a műanyag kaszinótojásos dobozommal.
1965
A KÖZÉRT- ben vásárolható volt korábban 50 grammos csomagolásban a szemes I. II. vagy harmad osztályú kávé. Ritkábban valamilyen különleges minőség is volt. A kávét aztán vagy otthon őröltük meg, lehetőleg a kocka formájú réz kávédarálón vagy a KÖZÉRT kijáratánál elhelyezett elektromos kávédarálón. Ugyanitt általában mák daráló is szokott lenni.
A felvágottak akkori választéka semmivel sem volt szegényesebb a mainál. De ízben !!!! A Soproni, melyet a ma már csak emlékekben élő Soproni cég gyártott, valami csodás dolog volt. A fűszerezése 5 csillagos. De szerettük a juhbeles virslit, a 2.8 forintos lecsó kolbászt is. Ennek ára sokáig 2 forint volt, így is került a köztudatba. A parizer íze gyártónként vagy talán tájegységenként változott, de mindegyik szaftos, finom volt. Én ez esetben is a soproni gyártmányt találtam a legjobbnak.
A Gyulai 6 forint volt, úgy is lehetett kérni, hogy hat forintos kolbász. Nagyon szerettük !
Ami viszont elgondolkodtató: hogy a műanyag csomagolóanyag kibocsátás szinte nulla volt a 60-as 80-as években!
Élelmiszergazdaság nullához közeli műanyag csomagolóanyag kibocsátással? Igen, ez a jövő!
És mégis, tudtak forgalmazni, kiadni, számlázni, haza vittük a termékeket anélkül, hogy mérgezést kaptunk volna.
A minap egy 100 grammos füstölt lazac szelet csomagoló anyaga 38 g kemény és lágy műanyagból állt !!
Vasárnap nem volt divat nyitva tartani, sőt szombat délutánonként is bezártak a KÖZÉRT- ek, Húsboltok, ZÖLDÉRT boltok. És mégsem halt éhen senki. Nyitva voltak hét végén a Virág boltok, Édesség boltok.
Most engedelmükkel átmenetileg befejezem az írást. találkozunk egy hét múlva, ahol folytatni szándékozom további élelmi anyagokra vonatkozó emlékeimet.
Zsebők Zsigmond kollégám, mint avatott szakértője az élelmiszer ipar marketingnek és közgazdasági kérdéseinek, rövidesen közzé tesz egy kis írást, amelyben fejtegetni fogja, hogy a 40 filléres kifli olcsóbb volt-e, mint a mai 35 forintos. Bármit is hoz majd ki, kérem, ne feledjék, a minőségnek is ára van.
Köszönöm, hogy írtok nekem, hogy milyen témákkal kellene foglalkozni a blogon. Igazatok van, nagyon fontos témákat vettek fel, ilyen pl. a zöld gazdaság, meg a munkaerőhiány, egyszerre a pénzbőség, és a pénz ínség, vagy hogy már megint nem akarják átvenni a portékát jó áron.
/ Így zárójelben csak hozzáteszem, hogy ehhez meg tudni kellene azt, hogy mi is a jó ár. Elsősorban neked, vállalkozónak kellene tudni, mert ha a bankod, vagy a haver mondja meg, hogy mi a jó ár, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy nem vagy jó helyen, és valahogy nem vagy jó pozícióban. Ezen meg változtatni kell, de eléggé gyorsan, hogy a változtatás után pozícióba kerülj. /
Írtátok még, hogy arról is kellene beszélni, hogy mi is lesz itt a jövő, vagy hogyan is lehetne hajózni ezeken a zavaros vizeken, mivel semmi nem az, aminek látszik, lassan ki lehet dobni a gazdasági, meg a közgazdasági tankönyveket, mivel nem úgy működik a történet, ahogy szokott. Sajnos a „Business as usual” nem akar működni, ebben a szép valóságban.
Nem rég az egyik ismerősöm mondta, hogy nézzem meg ha van időm A Nagy Dobás – Big Short – című filmet. Ha van időtök, érdemes megnézni magyar szinkronnal is az alkotást, higgyétek el nekem, megéri. Ebben a filmben hangzik el a következő mondat:
„ Az igazság olyan, mint a költészet.
És a legtöbben k…á…a gyű….k a költészetet.
/Egy washingtoni bárban hangozott el. /
Ha már költészet:
Szóval most egy olyan cikk jött velem szembe, egy nívós magyar gazdasági portálon, ami megidézte a filmköltészet egyik ikonikus alkotását, a Matrixot. (A Matrixot Lilly Wachowski, és Lana Wachowski rendezte.)
„LASSAN VÉGE AZ ÁLTALUNK OLY JÓL ISMERT, KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓKRA ÉS A TERMELÉSÜKET GLOBÁLISAN OPTIMALIZÁLÓ VÁLLALATOKRA ÉPÜLŐ KORNAK,
a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk.
Ha Levison állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul - írja az Összkép.
A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan.
EGY MEXIKÓBAN DOLGOZÓ OLASZ, EGY CIPRUSON BEJEGYZETT NÉMET VÁLLALAT AMERIKAI SZERVEREN FUTÓ JAPÁN SZOFTVERÉN ELKÉSZÜLT ONLINE SZOLGÁLTATÁSÁT EGY KÍNAI PLATFORMON KERESZTÜL HASZNÁLJA EGY VIETNÁMI CÉG LAOSZBAN EGY INDIAI BESZÁLLÍTÓJAKÉNT ÉS EGY EGYIK ORSZÁGBAN SEM HASZNÁLT KRIPTOVALUTÁVAL FIZET ÉRTE.
A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.
Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük.
A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.
Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem, a srácok nem szívtak semmi bódítót, hanem leírják az igazságot. Az, hogy ez tényleg így van, eléggé látszik pl. Londonból, ahol sok esetben természetes az, hogy közelebb van Bangalore, mint Woking. Persze, mondhatjátok, hogy Woking is híres, mivel ott van az McLaren Technology Centre, ez általában tudott autósport körökben. Na de az, hogy Indiában Bangalore szállítja India teljes IT szektor exportjának 38 %- át, az nem általánosan ismert tény.
Szóval olyan világot élünk, ahol két kattintással váltod át a vagyonod digitális valutára, és nyomod a businesst a világ bármely tőzsdéjén, ahogy úri kedved tartja. A világ egy platform lett. Azt kell hogy mondjam, hogy a történet nem új, hacsak nem annyiban, hogy most, a XXI. században a – we are all connected – totálisan átírja azt, hogy mit is tudunk arról, hogy gazdaság, vagy hogy hogyan, és hol élünk.
A srácok komoly cikket írtak, egy dolgot nem fejtettek ki a cikkben – 3. pont -, amit érdemes lenne egy kicsit jobban körüljárni, amikor is levonják a konklúziókat, hogy hogyan lehet sikeres a Duna, és a Tisza partja:
Idézet következik:
„ …
határozottan tudja megvédeni, és erősíteni közösségi, piaci pozícióját.
… „
Csak ezzel a ponttal vannak gondjaim. Ha határozottan meg akarom védeni, és erősíteni közösségi piaci pozíciómat a Duna, és a Tisza partján, akkor tudnom kellene azt, hogy mit is jelent az, hogy – piaci pozíció- a Duna és a Tisza partján.
/Jáááj drága vér, már megint az a compression business modell, ami szembe jön velünk. – Mondta egy szakmabeli haver, aki elolvasta a cikket, mielőtt megjelent./
Az, hogy mi a compression business modell, eléggé csúnyán lehet csak lefordítani magyar nyelvre, egy szóban, mivel tömöríteni mást szoktunk, és nem üzleti modelleket. Az integráló üzleti modell meg nem eléggé kifejező. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan fordítsuk le értelmesen, írjon a lecsomernok@gmail.com - ra
Ja persze, akkor már tegyük ide, mi is az a compression business modell:
Ahhoz, hogy piaci pozícióról tudjunk beszélni, fel kellene már vázolni a gazdasági teret, ahol értelmezhető az a fogalom, hogy piaci pozíció. Ha már értelmeztük a piaci pozíció fogalmi környezetét, akkor már meghatározható az, hogy a most regnáló szervezetek, vagy cégnek is lehet piaci pozíciója.
Ha a XX. század végi gazdaságtani iskolával vizsgálom a valóságot, már ott is úgy tudták, hogy az, hogy egy cégnek van piaci pozíciója, az adott tervezett időszakban, az elsősorban nem az adott cégtől függ, hanem sok minden mástól.
A XXI. században az élelmiszergazdasági piaci pozíció átköltözik a virtuális világba
és real- time adatbázisrendszerek fogják megmondani a tuttit a témában.
Ennyi bevezető után beszéljünk a kajaiparról, hogy mi vár ránk, itt a Duna, és a Tisza partján.
A kajaiparban is le lehet fektetni pár axiómát:
Ami virtualizálható, az virtualizálódni fog.
Ami automatizálható, azt automatizálni fogják.
Ami platformokba szervezhető, azt platformokba fogják szervezni.
Ami centralizálható, azt centralizálni fogják.
Ami decentralizálható, azt decentralizálni fogják.
Ami hálózatokba köthető, azt hálózatokba fogják szervezni
Ami kiszervezhető, azt ki fogják szervezni
A tudás eszköz, és nem cél, az eszközt meg fejleszteni kell, állandóan.
A tudás materializálódik a fizikai valóságban, vagy fizikai, vagy virtuális termékként, a kajaiparban.
És még lehetne sorolni.
Ha jól vázoljuk fel a gazdasági teret, és határozzuk meg benne a lokális, vagy regionális – Duna, és a Tisza partjához horgonyozható profittereket a kajaiparban, csak akkor, és csakis akkor tudunk átlibbeni a jövőbe, de akkor sikeresen.Feláll a Hungary 1.0 élelmiszergazdasági platform. Jelenleg az „átmenet korát” éljük.
Jól kell megfogni a pillanatot.
Átmenet kora azért, mert már nem lesz minden olyan, mint a COVID előtt, de még nagyon nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő. Azt lehet tudni, hogy pár lokalitásban üresek lesznek a polcok karácsonykor, mert az ellátási láncok megszakadtak a pandémia alatt, most meg nem bírják a hiperszonikus terhelést.
Mivel gyakorlati ténykedésemet Nógrád megyében és Győr-Sopron megyében végeztem, fontosnak érzem a korszak siker növényének bemutatását. Ez pedig az uborka.
Győr-Sopron megyében Győrtől egészen a Sopron és Vidéke ÁFÉSZ –szal bezárólag kis gazdaságok, háztájik ezrei foglalkoztak az uborkatermesztéssel. Ma megszólítva a lakosság 50 év feletti tagjait, mindenki emlékszik a kertben lévő uborka sorokra, és az a különös, hogy légyen munkaigényes növény, senki nem őriz rossz emlékeket ezzel kapcsolatban.
Mi lett a rengeteg uborka sorsa?
Elsősorban zöld színű un. rashel zsákokba egalizálva, előhűtve hűtő kamionokba került, első sorban Németország felé. Ugyanakkor meghatározó volt a feldolgozók igénye is, mert a 720-800 ml-es üvegbe zárt csemege uborka keresett export cikk volt. Ezen uborka részben szintén exportra, részben a hazai piacra került. Emlékeim szerint mind exportra, mind a hazai konyhák részére 5/1 üvegben is bőven lett áru.
A nagyobb méretű uborkák egész paradicsom társaságában 5/1 üvegben Szovjet exportra mentek. Szeretném első kézből cáfolni azt a tévhitet, városi legendát, hogy a szovjet piacra minden jó volt. Ennek a savanyúságnak is, és más szovjet piacra termelt konzerv árunak, bármely élelmiszernek volt komoly hazai és szovjet minőségi kontrollja.
És az uborka harmadik nagy felhasználója az a hatalmas alumínium tartály mennyiség volt, amely minden feldolgozó udvarán, fedél alatt vagy az nélkül, általában 300 hl-es méretben fogadta be az uborkát. Sós vizes, célszerűen fermentált uborka volt ez nagyobb és kisebb méretben is. Réme volt a mérnököknek, ha az uborka tartályba olyan erjesztő tejsav baktérium került, amely tevékenység folytán gázt fejlesztett. Ekkor az uborka felpuffadt, a belső húsa eldeformálta az ubit, azaz használhatatlanná vált.
A 70-es években, amikor a gyárak és gomba módra szaporodó kis üzemekben a cca. július 10-e körül kezdődő uborkaszezon beindult, kezdetben a kisebb üvegekbe került az uborka, majd a felhozatal emelkedésével beléptek az 5/1 üveges kiszerelések és párhuzamosan a tartályok töltése. A későbbi időkben sajnálatos módon a fermentált uborkát, de ugyan így a fermentált paprikát is, kiszorította az egyre korszerűbbé váló „csemege uborka” gyártása. A kezdetben kádakba vezetett gőz vagy hengeres autoklávokban jellemzően 85 C fokon hőkezelt, másképpen pasztörizált uborka gyártás termelékenysége ugrásszerűen megnőtt a fél automata felöntőlé állomások és folyamatos pasztőrözők használatával.
Békéscsabai Konzervgyár
Konzerviparunk világhírű volt a 70-es 80-as években! A tudás, és tapasztalat jelen van ma is! Ki kellene használni!
Nagymamám, de általában a mai 80-90 éves korosztály asszonyai azon a napon, amikor az éves uborka eltétele megtörtént, a konyhában teljes rendet és nyugalmat követeltek meg. Ment az uborka még a fürdő kádba is, ahol többször át lett mosva, körömkefével sikálva, meleg vízzel öblítve, majd tiszta ruhán szárítva. Városokban éveken keresztül az ismerős „kofától” lett megvásárolva mind az uborka, barack, lecsó paprika.
A régi típusú konzerves üvegek nem csavaros fém lapkával lettek zárva az üzemekben, hanem un. 3 részes záróval, mely állott egy mélyhúzott, kör alakú lapkából, melyre illeszteni kellett kézzel egy gumi gyűrűt. A gyűrűt a Konzervipari Tröszt, később KKV ellátásában központi raktárból kellett beszerezni. Sajnos, nem minden tétel volt hibamentes, így olyankor sok volt a hőkezelés utáni selejt. A zárás harmadik része pedig az a leszorító karika volt, melyet általában kézzel helyeztek az üveg tetejére és egy körbe forgó görgő szorította a lapkát az üveg tetejéhez.
Idő igényes, korszerűtlen, nagy hiba százalékkal dolgozó megoldás volt ez. Nos a háztartásokban éppen azért, mert az üveget az eredeti tartalmának felhasználása után megtartották, azonban a zárás már alkalmatlan volt újra felhasználásra, maradt a cellofán. Tehették azt duplán, szalicilos vízben áztatva, bizony, a cellofánon keresztül hosszabb idő elteltével a nedvesség az uborka vagy bármi termék „feje felől” eldiffundált, míg oxigén lépett a helyébe, ami a rövid levessé ( a lé szintje lecsökkent az üvegben ) vált, felöntőléből kilógó uborkát vagy más eltett terméket, pl. lecsó, elszínezett, az íz megváltozott. Ebben az időben keletkeztek az üvegekbe eltett beszáradt lekvárok, élükön a szilvalekvárokkal, melyek csodálatos módon tudtak beszáradni, beton szilárdságú állaguk eszményi tészta töltelékké téve őket.
Mind az ipar, mind a háztartások részére forradalmi változást hozott a 80-as évek közepétől megjelenő csavaros lapkák, melyek egy lapkában azaz „3 az egyben” oldották meg a zárás feladatát.
A Nagykőrösi Konzervgyárban
A csemege uborka gyártása egészen októberig tartott, s erre a termékre kifogyhatatlan volt a belső kereslet, azaz a FŰSZÉRT-ek igénye. Az export is óriási mennyiséget tett ki, s a különféle megrendelők, mint németek, osztrákok, finnek, akár az USA-beli magyar megrendelők többféle recepttel álltak elő.
A tankönyvek, melyek a szakmunkások részére készültek vagy az érvényben lévő MSZ szabványok csak irányt adtak a fűszerezésre nézve, a fűszerek mennyisége és minősége már gyártónként vagy megrendelésenként változott. De minden csemege uborka fűszer gerince a jóféle vágott zöld kapor volt, melyet a gyárak már május-június tájékán felvásárolták, mosták, szecskázták, sóval, ecettel tartósították. Természetesen a kapor mellett az igényesebb csemege uborka tartalmazott még mustármagot, szárított paprika kockát, én mindig használtam koriander magot, fekete borsot, némi szegfűszeget, szegfűborsot, boróka bogyót. Különlegességként még szőlőlevél, torma levél is felhasználásra került.
Eléggé el nem ítélhető módon egyes háztartásokban rézgálicot is tettek, ugyan csak minimális mennyiségben a forró felöntőléhez, hogy az uborka zöld maradjon. Ennek csekély értelme addig volt, amíg cellofánnal zárták az üvegeket, a lapkás zárásnál teljesen oka fogyottá vált a „rezezés”. Azonban a „technológia” még néhány évig átmentette önmagát a háztartásokban, a lapkás korszakban.
A lapkák is fejlődésen mentek keresztül, először a négy körmös, majd 6 körmös lapkák jöttek, s a zárást biztosító műgyanta beöntés minősége is folyamatosan javult. Az üzemekben a csavaros lapka felhasználása lehetővé tette a zárás teljes automatizálását. Kis üzemekben nem szeretem hely volt a lapka kézzel való rácsavarása az üvegre, mert kart próbáló művelet volt.
Hadd írjam meg, hogy az ipar nem használt semmiféle tartósítószert vagy a rézgálichoz, borkénhez hasonló kémiai anyagokat a felöntőlé készítése során.
A pozitív fejlődés mellett sajnálatosan kevéssé pozitív folyamatok is helyet kaptak. A kezdetben bőséges valódi, kézzel fogható fűszerek helyét elfoglalta a fűszer olaj, mely ugyan tartalmazta a lényeges fűszerek természetes kivonatát, de mégsem ugyan az, mint a valódi fűszer. Kétségtelen, hogy a gyártás gyorsításában „korszerűsítésében”, ahogy ezt szépen átfogalmazták jól jött, de hát mégsem ugyanaz, mint a fűszerekkel bőségesen ellátott üvegalj.
Ahogy egy Minőség Ellenőrzés alkalmával megjegyezte a szakértő,
„Ferikém, a fűszer ápol és eltakar”.
Ezzel arra célzott, hogy az csemege uborka gyártás minőségi követelményei között szerepelt az uborka virág mentessége, szár maradvány mentessége és természetesen a törött uborka sem volt kívánatos. A virágot felfoghattuk volna még díszítő elemnek, csakhogy a legenda szerint olyan enzimeket tartalmazott, melyek hozzájárulnak az uborka elpuhulásához. Tehát eme sok hiányosság típus eltakarására is volt alkalmas a fűszer ágy.
Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban?
Írja a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A csemege uborka felöntőleve némi ecetet, kizárólag Budafokról származó biológiai erjesztésű ecetet, a jól ismert 10 %-osat tartalmazott, cukrot, sót, és némi aszkorbin savat tettek még a léhez.. Természetesen a felöntőlé forrón került az uborkára annak zárása előtt. És aztán a hőkezelés, melynek fontossága a későbbi minőségben köszön vissza.
Mi Fertődön az uborka cukor tartalmát nem csökkentettük az évek során, tehát nem „spórolt” az üzem üvegenként néhány fillért, ami miatt a csemege uborkánk nagyon kapós volt az évek hosszú során.
Ja, és még egy fűszer, amit nem írtam meg, bár akit érdekel és veszi a fáradságot a blog levelezésében szívesen elárulom.
Eme nem különleges, nem drága fűszer olyan csodálatos ízt adott a csemege uborkának, hogy csodájára jártak a fogyasztók. Csak Fertődit !!!!
A jó csemege uborka ismérve az ízen felül a ropogosság volt. A lottyadt, puha minőség itt sem állta meg a helyét.
Még Kenyában is sikerült a csemege uborkát meghonosítani, főleg az indiai és európai lakosok preferálták. Itt tudtam meg, hogy például a Nyugat-európaiak inkább a szemölcsös uborkát ismerték a mi sima bőrű uborkánkkal szemben.
És miért ???!!!
Azért, mert a szemölcsös uborka jobban ellenáll az uborka peronoszpórának!!! Hát 1991-ben kellett megtudnom, hogy a Nyugat azért kívánta a magyar sima uborkát, mert náluk való megtermelése macerásabb lett volna.
A Nagykőrösi Konzervgyár üzeme mellett haladt el a vasúti vágány. Az uborkaszezonban mindenki érezhette azt a csodás, fűszeres, savanykás illatot, mely az üzemcsarnokból áradt ki.
Nem hagyom szó nélkül, hogy az uborka egyik legnehezebb feldolgozási lépése a mosás. Kezdetben volt a síkművelésű uborka, mely a talajjal érintkezve meglehetősen szennyezett lett, s az uborka szőrökbe könnyen beleült a homokszemcse. Szerencsére az „ápol és eltakar” diszciplína itt is érvényesült, amikor a tárolás során az üveg aljára leülepedő esetleges szemcséket jótékony függönnyel vonta be. Mosásra a különféle rafinált megoldású kefés mosógépek szolgáltak, esetleg meleg vízzel kombinálva. Uborka beáztatása mosás előtt. Uborka meleg vizes beáztatása mosás előtt. Két, három mosó sorba kapcsolása. Hát mindez nem volt elegendő, ha AZ UBORKA IGAZÁN SÁROSAN KERÜLT BE.
Megoldás?? Az AGRIKON által kifejlesztett kúpos kefés mosó bevezetése és az uborka kordonos termesztése. Ez utóbbi megoldás elég későn került a köztermesztésbe. Előnye a jobb minőségű uborka, a kényelmesebb szedés, az áttekinthető lomb fal. Hátránya?? Hát az uborka virágja igen kényes a légköri szárazságra. A kötődés, az új kis uborkák fejlődése, az un. apa virágok dominanciája ( ezek nem teremnek ) jelentette a hátrányt. A termelés eltolódott a gynoikus virágzási típusúak és partenokarp uborkák irányába.
Kedves jó barátom a ZKI-nál kinemesítette a peronoszpóra rezisztens fajtákat, melyek éveken keresztül vezető képviselője volt a Mohikán és Perz nevű két fajta. Világszínvonal !!!!!!
Az uborkát szerte az országban termelték, hisz a hatalmas gyári és lakossági igényeket el kellett látni. A szezont megelőzően és akár alatta is nagyon hasznos, nagyon látogatott fórumokon vitatták meg az előadók és termelők az aktuális fajta, termesztés technológiai, mint lombtrágyázás, növény védelem kérdéseit. Egy-egy ilyen fórumon több százan jelentek meg, hisz az uborka nagyon jó bevételi forrás volt.
A csemege uborkák kategóriájába tartozott a szovjet exportra gyártott 9-12 cm-es, azaz nagyméretű uborka 5/1 üvegbe rakva és fokhagymás ízesítéssel. Még népszerű export cikkünk volt Szovjetunió felé a „vegyes darabos savanyúság” mely félig érett, alig színesedő paradicsomot és a nagyobb méretű uborkát tartalmazta. Vodka mellé tényleg jó !
Voltak érdekes kívánságok is. A nagyobb uborkák hosszában négyfelé vágva, keresztben szeletelve csemege lében. Egy olyan kategória is létezett, mint az „ahogy nő”, ahol nem számított az osztályozatlanság, a görbeség.
Jaj, majd elfelejtettem az osztályozást. A felvásárlás alapjául szolgáló kis falusi felvásárló telepeken kihelyezett, általában húros osztályozókon engedték végig az uborkát, s az eredmény alapján fizettek. Ez jó is volt így, mert a helyi osztályozás ideje előtt a termelők zöld színű rashel zsákokba szedték az általuk válogatott uborkát. S bizony előfordult, hogy huncut termelők a zsák közepébe kályhacső segítségével töltöttek nagyobb uborkát bele. Kívül kicsi, belül nagy. Természetesen a termelők zöme nem akart élni ezzel a módszerrel, s a többség elítélte a huncutságot.
Még nagyon sok érdekes momentuma volt az uborkatermelésnek, feldolgozásnak, de sietnem kell, hogy helyet szorítsak még a kezdeteknek. A savanyító telepeken végzett fermentálási munkának. Hatalmas 300 hl űrtartalmú tartályokban, cerezinnel kibélelt kádakban a berakott, sós lével felöntött uborka megkezdte az erjedést. Ilyenkor nehéz napok köszöntöttek az üzem vezetőjére.
Ha az uborkában nem a legkedvezőbb összetételű tejsav flóra szaporodott el, ízben, színben, állagban, nem kívánatossá vált a termék. Pedig erre az uborkára nagy szükség volt karácsony, Húsvét táján, amikor a lakosság a legnagyobb mennyiségben vásárolta őket. És az alma paprikát, cseresznye paprikát, tölteni való paprikát is. Több oldalnyi terjedelmet foglalna el az akkoriban jóval népszerűbb savanyú káposzta készítése, ami tipikusan kisüzemi technológiával készül.
Ismerik azt a kifejezést, hogy „hasáb káposzta” ? Nos, az aprózóra, vékony csíkokra vágott káposzta közé tettek be torzsától megtisztított káposza fejeket. Ezek képezték a gyakori téli-tavaszi töltött káposzta plundráját. Mert bizony még ebben a kérdésben sem egyezik a magyar. Töltött káposzta savanyú káposztából vagy édes káposztából??!! Akár így, akár úgy, a káposzta nem csak étel, de gyógyszer is!!!
És szerencsére vannak jelei a visszarendeződésnek. Újra megjelentek a Vecsési típusú káposztások, savanyítósok, készítik kis falusi utcákban, egy üzemecskében, korszerűbb feldolgozóban a káposztát, uborkát, sőt terjedőben van tucatnyi más, a régi időkre emlékeztető savanyú karfiol, savanyú hagyma, gyöngy hagyma, cékla, lila káposzta stb.
Szaporítanám szívesen tovább a szót, hisz azt ígértük Zsebők kollégával egyetemeben néhány hete, hogy rávilágítunk a 70-90-es évek nagy titkára, honnan jutott a számtalan gyár, feldolgozó, lakossági befőzési aktivitás, export, lakossági ellátás céljára zöldség. Sok idősebb, a régi termeltetési, termelői, feldolgozó rendszerben ténykedő ember sem érti, hogy mi lett a régi termelői kedvvel, rendszerrel??
Mert egy vasárnapi ebédnél a négy tagú család legalább két üveg savanyúságot elfogyasztott. Még a legegyszerűbb kínálatú, de nagyszerű ízeket produkáló sarki „Kifőzde” is legalább ötféle savanyúságot kínált. Ez a gasztronómiai kultúránk egyedül álló, amolyan hungarikum volt.
A német területen is szerették az uborkánkat, de oda édesebb felöntőlével ment, máshol a sósabb vagy alig sós dukált. A németek desszertként fogyasztották az édesebb csemege uborkát, másutt inkább csak saláták díszítő eleme volt.
A magyar gyomor még igen kedvelt savanyúsága volt a vegyes vágott vagy vágott vegyes. Általában káposzta, hagyma, uborka és paprika adta az összetételt. A Fertődi vegyes azért volt kelendő, mert nem sajnáltuk belőle a hagymát a káposzta rovására. Ínségesebb időkben, amikor az uborka kevesebb volt vagy éppen a paprika (milyen jó is a vágott vegyessel töltött almapaprika) akkor mindenféle pótlékokkal adtunk munkát a dolgozóknak. Mint zöld paradicsomsaláta, hagyma saláta, bébi cékla, ahol a hatalmas főtt céklából fagylaltos kanállal lett a kis gömböcske kivájva. És így tovább. Csak savanyú legyen.
Még megemlíteném a mustárt, hisz a virsli és Debreceni mit sem érnek a mustár nélkül. Ennek készítési titkát a Budapesti Konzervgyárban lestem el. Üvegbe, tubusba. Mondjuk a mustárgyártás kifinomultságában elmaradtunk a környező népektől, nem ismertük a jóféle Dijonit vagy a fekete mustármagból készült fűszeres csemegét.
De volt tormánk! Kis történet ezzel, hogy Kenyában kedves indiai származású, turbános főnökömnek mutattam, hogy mit kísérletezem, Kikapta kezemből a frissen reszelt és éppen csak befűszerezett torma krémet, s szájába vette, le is nyelte. Abban a pillanatban felugrott, kínjában turbánját is a földhöz csapta. Mert hát a friss torma bizony csípős.
Úgy tűnik, hogy elfogyott az idő, a jövő alkalommal írom meg élményeimet a zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica magyar diadaláról.
Édesanyám gyengélkedik mostanában. Vittem neki málnát, hogy felüdítse magát. Kérdezem Tőle, hogy szereti-e a málnát ?
Felcsillanó szemmel vágta rá azonnal, hogy „Ki nem szereti?”
Nos, sokan vagyunk így ezzel a kitűnő, de lassan eltűnő gyümölccsel. Ki hitte volna akár 40 éve is, amikor betérve egy bisztróba a szülő első szava a pultoshoz az volt, hogy „kérek a gyereknek egy nagy málnát”.
A kor ikonikus, tavaszi-kora nyári gyümölcsei voltak a szamóca és a málna.
Az emberek alig várták az első szamóca termést, a kis kertjükben, a néhány hektáros nagyobb gazdaságokban. Az otthonokban az első gyümölcs az évben, a termelőknek az első bevétel.
Szamóca szörp, szamóca jam, szamóca turmix az Éjjel-nappaliban ( ez az idősebb budapestieknek mond valamit ), mirelit szamóca, sőt szamóca befőtt. Nagyon sok helyen lehetett kapni szerte Budapesten szamócát, első osztályút, másod osztályút stb. És az ár ???? … hát igen.
Magam is mint konzerv üzem vezető, küldtem a kis teherautót a Szentendrei sziget hatalmas szamóca ültetvényeihez, szörp alapanyagért. A kocsi visszatért kicsit később a vártnál, mondván, hogy annyi a felvásárló, hogy a föld szélén meg kellett várni a telő ládákat.
„Szamócából a legsikeresebb fajta a Madame Moutot volt, amely nagyméretű gyümölcsével és kiemelkedő terméshozamával uralta az ültetvényeket. A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését, és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.” ( 1)
De a szamóca csak bevezetője volt annak a rákövetkező gyönyörűség áradatnak, amelyet a málna képviselt. Először a Nógrád megyei ZÖLDÉRT Dejtári feldolgozó üzemében találkoztam a málna özönnel. Az üzemhez tartozó hatalmas hűtőkapacitás fogadta be több mint egy hónapon keresztül azt a málna áradatot, amely zömében külföldre, Németországba, Finnországba, Svédországba stb. ment hűtő kamionokban. A Dejtárhoz tartozó felvásárlási körzetbe folyamatosan jelentették a falvakban lévő felvásárlók a napi átvett mennyiséget. Ez fa rekeszekbe kézzel szedett zömében „Nagymarosi” fajta nevű rendkívül ízletes, élénk piros, ámde apró szemű málna volt. A teherautók a délután és éjszaka folyamán összeszedték a késő délután falvakban átvett málnát és a Dejtári üzemben azonnal a hűtő terembe lett felrakva.
Ott 0 C körüli hőmérsékletre lett lehűtve az éjszaka folyamán. Közben hűltek a 200 literes műanyag hordók is, amelyekbe a nappal a málnát egy nagy fémtölcsér segítségével betöltötték. A hordók mérése, majd lezárása után a hűtés folytatódott, amig megérkezett a kamion és berakodott. Általában a magyar HUNGAROFRUCT hűtő kamionjai végezték a szállítást, azonban nem volt ritka a külföldi márkajelű kamion sem.
Egy-egy felvásárlási napon akár 300 hordó málna is összegyűlt. Ez közel 100.000 kg málna !!!!! Hetente két három alkalommal. Ugyanezen mennyiségű, ha nem több málna gyűlt össze a ZÖLDÉRT Salgótarjáni telephelyén is, ugyan így hűtve, hordózva.
Ha valamely késedelem akadt és a málna nem tudott időben elmenni a kamionnal, akkor a gyümölcs aluminium tartályokba került hangyasavval tartósítva. Ez a tétel jelentette a málna szörp alapot.
A málna a különféle tároló edényekben néhány hét alatt szétvált a lé és mag/héj fázisokra, ahonnan aztán a tiszta levet le lehetett nyerni. A málna szörp főzése a Salgótarjáni telepen történt, korábban fa tüzelésű dupla falú üstökben, majd később gázfűtés lépett be.
Más kategória volt az un. gurulós málna.
Ezt a legkedvezőbb érési állapotban, nagy gondossággal szükségeltetett szedni, szedése naponta történt. A gurulós málna friss piaci ellátásra, de leginkább a már kiépült Hűtőházak valamelyikébe ment. At évről évre egyre korszerűbb fagyasztó berendezések nagyon magas minőségi színvonalú, exportra is kiválóan alkalmas fagyasztott málnát készítettek. Korszerű berendezés volt már az a fagyasztó alagút, ahol a málna szemek rendkívül hideg légáramban fagytak meg alig néhány perc alatt, eleget téve annak a kívánalomnak, hogy a málna víztartalma igen apró jégkristályok formájában fagyjon meg, így biztosítva a felengedés során is a legépebb málna szemeket.
Kétségtelen, hogy Nógrád megye, a Börzsöny környéke, Pest megye kisebb része, Zala, a Mátra egyes vidékei, Győr-Sopron megye néhány települése a málna kis hazája volt. De talán a legismertebb és határainkon túl is neves málna a Drégelypalánki málna volt.
Drégelypalánk Pest megye északi szélén, a határ mentén helyezkedik el. Az Ipoly folyó jelenti természetes határát, ami meghatározza talajának minőségét is. A folyó által elterített homokon gyenge termőképességű váztalajok alakultak ki, amelyek aranykorona értéke nagyon alacsony. A területen az 1930-as években kezdődött el a málna és szamóca termesztése. A kezdetben nagy értetlenséget kiváltó gyümölcsök hamarosan központi helyet foglaltak el a lakosság jövedelemszerzésében. Az ötvenes években – különösen annak második felében, amikor az ’56 forradalom után viszonylag nagyobb szabadságfokkal bírtak a gazdák - a ültetvények területe fokozatosan bővült és kiegészült a fekete ribiszkével is.
A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.
Az ebben az időszakban a településen élő fiatalok emlékei szerint nagyon gyorsan növekedtek a gazdák bevételei, ami meglátszott a falu fejlődésében is. A korábbi termelési szerkezet elemei: mezőgazdasági növények termesztése, állatok tartása nem tette lehetővé a gyors fejlődést. Egyre többen vágtak bele a bogyósok termesztésébe, látva a kezdeményező gazdák sikereit.
Az addig saját földjén, saját elképzelései szerint dolgozó parasztság nagy traumaként élte a közösbe való beterelés tényét. 1960-ban alakult meg a „Szondi György” Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet, 1665 hektáron, 360 taggal. Az újonnan létesült szervezet „örökölte” a falu határában meglévő 60 hektár bogyós ültetvényt is.
A termelőszövetkezet vezetősége – a faluból kiemelkedő legjobb gazdák (!) – felismerve a tagság bogyós-gyümölcs termesztés irányában tanúsított szeretetét, szakmai tudását és annak tradicionális múltját, úgy döntött, hogy nagyüzemi termelés formájában fejleszti tovább ezeknek a gyümölcsöknek a termesztését. 1962-ben megkezdték a nagy felületű telepítéseket. Sajátos rendszert alakítottak ki. A szövetkezet előkészítette a területet, eltelepítette az állományt, elvégezte a sorközművelést, a szakszerű növényvédelmet és öntözést. Biztosította a göngyöleget és felvásárolta – minden piaci körülmények között – a megtermelt gyümölcsöt. A vállalkozói formát részes művelésnek nevezték, amelyben a családok munkaerejük szerint vállaltak különböző méretű területeket, amelyeken a kézi munkákat – gyomtalanítás, inda- eltávolítás, metszés, stb. és gyümölcs betakarítás műveletét végezték el. A termést természetesen a szövetkezet felvásárlóinak kellett leadni és a mindenkori értékesítési ár 50 %-át kapták meg a betakarítási szezon végén. Az alábbi képen egy ilyen szamóca táblát mutatunk be szüreti időszakban.
Drégelypalánki szamóca szüret a ’70-es évek végén.
A kialakított művelési forma a kor legjobb megoldása volt akkoriban. A szövetkezet adta a területet, a szakmaiságot és biztos felvásárlási hátteret. A szüret munkaerő gondjai nem terhelték a gazdaságot, mert a család apraja-nagyja megjelent a betakarításkor.
A rendszer mozgatórugója az egységnyi idő alatt előállítható jövedelem nagysága volt.
Egy négy felnőttel dolgozó család három hét alatt, szamócaszedéssel 200.000 Ft- ot kereshetett a 70-es évek végén, 80-as évek elején.
Ha ennek vásárlóerejét vizsgáljuk az adott időszakban, három kocka Ladát lehetett érte vásárolni. De nem csak autóvásárlásra futotta, ebben az időszakban építette újjá a falut a törekvőbb családok többsége.
1965-ben szamóca eladási gondok mutatkoztak, amit a termés hordókba helyezésével, savval való tartósításával mentettek meg. Ebből a kezdeményezésből alakult ki a szörpüzem, amely Nógrád megye legeredményesebb szövetkezetévé tette Drégelypalánkot.
A Drégelypalánkitól eltérő fejlesztési folyamat indult meg a Dunakanyar-Ipoly mente térségében. Itt a szövetkezetek nem önálló üzemet létesítettek, hanem közös feldolgozót hoztak létre Szobon, saját beruházásban. A módszer előnye volt, hogy a megtermelt árut tulajdonosként akadálymentesen el tudták helyezni. Ennél a rendszernél is először az ültetvények, és a feldolgozandó gyümölcs jelentkezett, ezután döntöttek az üzem megépítése mellett.
Sajátos fejlesztési forma alakult ki Zalában. Zalaegerszegen először a hűtőkapacitás valósult meg, a legmodernebb gyár megépítésével. Az akkori gyakorlat szerint a pártbizottság határozott az üzem megvalósításáról és a megfelelő mennyiségű bogyós terület létesítéséről. A környező szövetkezetek – gyakorlati tapasztalatok hiányában – nem lelkesedtek az ismeretlen után, ezért a szövetkezeti elnököket „baráti” beszélgetésen meggyőzték a bogyósokban rejlő óriási lehetőségekről. A kérdés úgy hangzott el: „Szeretnél továbbra is vezető maradni Elnök elvtárs? Akkor 20 hektár fekete ribiszke!” Így települt el több száz hektár málna, ribiszke és szeder, váltakozó sikerrel.
A dőlten szedett sorok az alábbi kitűnő munkából lettek idézve.
"A bogyósok termesztése" Kiadó NAIK 2018. Szerkesztők Lakatos Tamás Dénes Ferenc, Radó Gábor, Dr. Varga Jenő. Az idézett rész: 2. fejezet Hazai termesztési tendenciák 9-22. oldal Írta Dénes Ferenc)
Az idézett kiadvány borító lapja
A fenti idézet többféle utat sejtet, amelyek a bogyósok magyarországi sikeréhez vezettek. Valószínűleg hasonló módon mentek végbe más tájegységeken a hagyma, káposzta, zöldség stb. specializálódások. Minden esetben a piac, szakértelem és szorgalom hozta meg gyümölcsét.
Ide kívánkozik még az a gondlat, hogy a fenti kiadvány egyik írója, Dr. Dénes Ferenc és jómagam is közel azonos időben, a nyolcvanas években ténykedtünk a körzetben. Ő a drégelypalánkiakat erősítette és pedig a ZÖLDÉRT/ÁFÉSZ-t. Amire büszkék lehetünk, hogy ismertük, barátságban lehettünk a „kis Kapással”, aki édesapja nyomdokaiba lépve művelt csodát Drégelypalánkon.
Ezen cikknek nem tiszte a 90-es évek kertészeti és feldolgozó ágazatainak hanyatlását, okait bemutatni, talán majd egy későbbi cikkben erre is sor kerül.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A bogyós szörpök gyártásában kétségtelenül élen járt a Drégelypalánki üzem. Gyermekkorom meghatározó íze volt a málna lekvár, amelyet több helyen is gyártottak. ca. a 80-as évek elején jött divatba a szállodák részére gyártott 30 g-os csomagolású reggeli lekvár. A Fertődi Konzervüzem is kivette részét ennek produkálásában.
Még a mai napig is málna lekvárt kóstolva elém varázsolja a mennyei íz gyermekkoromat, egy nagyon jó mátrai gyermek tábor hangulatát, ahol gyakran adtak málna lekvárt.
Málnaszörpöt, málna lekvárt majd minden magyar háztartásban főztek. Vagy főzött a nagymama a menye, fia, lánya részére. Szócsaták asszonyok között nem a politikáról esett, hanem, hogy hidegen vagy melegen kell tartósítani a málnaszörpöt.
Kenyában egy alkalommal a konkurens Njoro Canners két fiatal mérnöke meghívott minket Nakuruba egy hétvégi nyaralásra. Az ebédhez málnaszörpöt adtak, várva derült arccal, hogy mit is szólunk ehhez a mennyei csodához. Hát kisebbik fiam, elégedetlen lévén a néhány csepp szörppel ízesített vízhez, megragadta a szörpös üveget és bővebben töltött a nedűből. Többet nem is hívtak meg minket látogatóba, bár egy más alkalommal a mi szállásunkon sikerült magyar csodával elkápráztatni őket.
Egy más alkalommal egy Nairobi élelmiszer boltban (Uchumi, ami egy áruház lánc ) fekete ribiszke szörpöt fedeztünk fel. Méreg drága portéka, fazettás üvegben, gyönyörű címkével, ráadásul még cellofánnal burkolva. Mint gyógyszert árusították.
Valaha, a régi-régi szép időkben a Fertődi Konzervüzem előtt tehet autók álltak sorban, hogy vihessenek az ország legtávolabbi vidékére is a szamóca és málna szörpünkből.
Sajnos, nem eléggé elítélhető módon a 80-as évek végén megjelent az ízű szörp is a piacon. Az igazi málnások megszólták azt a gyártót, amely így akart piacra kerülni. Az ízű szörpök olyan cukor oldatok, amelyekbe aroma kerül. Míg például a málna több száz kisebb nagyobb mennyiségben jelen lévő íz komponenst tartalmaz, az aromák a néhány, a legnagyobb mennyiségben megtalálható aromával operálnak. Persze, olcsóbban lehetett adni eme „szörpöt”, s sajnos, egy idő után elhódította a piacot. ????? Hungaricum ez a hozzáállás ??? Családban fordult elő az a feljegyzésre méltó eset, hogy az ifjú családtag, ki még soha valódi málnaszörpöt nem ivott, csak ízűt, végre megkóstolhatta a valódit. Nem ízlett neki, mert nem volt intenzív piros és lágyabb volt az íze. Hát ez sajnos olyan, mint a mono-glutamáttal azon dúsított kínai levesek kedvelése.
A málna párlat is valami észbontóan finom dolog. A titka a málna cefrének az lenne, hogy egy nem túl gyors erjesztés során, hogy a keletkező széndioxid ne ragadja magával az aromákat, hisz a széndioxid gáz kiváló oldószere az ilyetén aroma komponenseknek. Majd a bizonyosan kierjedt cefrét minél hamarabb ki kell főzni. Én mindig tettem a cefréhez kifőzés előtt friss málnát kisebb mennyiségben vagy tartósított, fagyasztott stb. málnát, hogy a lepárlás végén teljes legyen az aroma szortiment a késztermékben. A málna párlat olyan 40-41 fokosan a legfinomabb. Gyógyszer bánat ellen.
Egyszer balassagyarmati lakásunkban már munkaidő után csengetésre ajtót nyitok. Hát díszes ruhában áll az ajtó előtt a balassagyarmati rendőrfőnök. Majd elájultam az ijedelemtől, pedig csak annyit kért, hogy áruljam el a málna pálinkám receptjét.
Még szót ejtenék a ribiszkéről. Egyrészt, mert a Fertődi Bogyós Kutató (én csak így emlegetem a nevet, mert az évek során sok-sok neve volt az intézménynek, s ez a név volt a közismert) nemesített és honosított gyümölcsei között szerepelt, egy időben igen jó árat fizettek érte. Diákként a Budapest melletti Sasad MGTSZ-ben, egyébként az őszibarackjáról volt nagyon híres, szedtem két éven keresztül piros ribiszkét. A rekordom egy alkalommal 8 órára vetítve közel 100 kg volt.
Málnakrém - fagyasztott /desszertnek, tejszínhabbal volt az igazi! :) /
Sajnos, sem a fekete ribiszke, sem a piros ribiszke nem tartozott a magyarok kedvelt bogyósai közé. Pedig a ribiszke szörp, lekvár savasabb íz érzete folytán igazán üdítő. Még bort készítettek belőle a népek, de ez sem volt igazán nyerő.
A fekete ribiszke kilójáért 1988-ban egy dollárnyi pénzt fizettek, persze forintban. Hát hogyne szedték volna !!! Hogy mi lehet az oka annak, hogy röviddel ezután az ára töredékére csökkent, egy később elemzésben próbáljuk Zsebők kollégával megfejteni.
Nem lenne teljes a bogyós szortiment a tüskétlen szeder megemlítése nélkül. Hamar népszerű lett, s bár aromája elmarad a málna mögött, de érései ideje kihúzza a bogyósok szezonját. Hatalmasra növő, leves, ízletes bogyói fagyasztva és szörpként a legjobbak. Persze az újabban fagyasztva szárított szeder is kiváló csemege kiegészítő téli ebédek után.
Málna
Szeder
Van-e jövője a bogyós gyümölcs termesztésnek a XXI. század elején itthon?
Már hogyne lenne!
Kis körképem a bogyósokról természetesen nem teljes. Bizonnyal sokaknak vannak emlékei akár a termesztésről, akár a fogyasztásról.
Ami a jó hír !!!! Nincs minden veszve! A Bogyós Kutató (maradok ennél a régi névnél inkább) a mai napig folytatja a régi elődök, mint Szilágyi Kálmán, Kollányi László és fia, Zatykó József, Dr. Dénes Ferenc nyomán az új vezető Dr. Varga Jenő személyében a kutatást és a feltámasztását ennek az ágazatnak. Már vannak jelei a visszarendeződésnek.
Málnabírálat a Bogyós Kutatóban
Kiváló munkát végeznek, s úgy tűnik a technológia és fajta váltással lesz is eredmény!
És még ide kívánkozik az a példa értékű „hármas”, amit a Bogyós Kutató, A fertődi Konzervüzem és a Fertődi Porpáczy Kertészeti Iskola képviselt. Kutatás, oktatás, feldolgozás együttese. Lám, valamikor jól működött az, amit manapság még csak kiépíteni próbálnak.
Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.
Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.
A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.
Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő, fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni. A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.
Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez. Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben. A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.
A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni.
A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek. Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.
Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is. Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították. „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!
Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.
Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.
Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni. De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.
Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.
Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt. A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt. Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.
A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!
Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.
A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.
Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.
Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették. És még mindig maradt keret egy Prágai útra.
A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.
A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba.
A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.
Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is. Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.
Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?
Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.
Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:
Szántó: 3100 ha
Rét, legelő: 560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú
Erdő: 470 ha
Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack
Zöldségek:paprika 2 ha, sárgarépa 30 ha, Pasztinák 30 ha, hagyma 40 ha.
A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.
A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.
Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.
A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.
Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.
A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.
A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.
A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.
Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma. A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.
Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:
Mi legyen előbb, a nyersanyagforrás vagy a feldolgozási lehetőség vagy piac? Van válasz!
Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.
Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.
A leghatékonyabb stratégia nem csak lépést tartani a változásokkal, hanem magunkévá tenni a trendeket.
Marcel Danesi
Az 1970-90-es évek élelmiszer vertikumáról szóló nosztalgiázó blog sorozatunk új fejezetéhez értünk. Az alapanyagok, nyersanyagok megtermeléséről lesz szó.
Tulajdonképpen egy körképet szeretnénk felidézni, ahol az un. élelmiszeripar által feldolgozott, csomagolt, belföldi és export célra megtermelt horribilis mennyiségű élelmi alapanyag bázis megtermelésre került.
Nem voltak csodák, mint kiderül majd. Ha ugyan nem ment csoda számba a termelés több szintjének, akár a háztájitól a nagyüzemi zöldség és hústermelésig megjelenő szervezettség, összehangoltság, szakértelem, munka szeretet és nem utolsó sorban az a jövedelmezőség, mely az alsó termelési szinteken hajtó motorja volt a rendszernek.
Példának hadd hozzam fel a világhírű magyar fűszer paprika „evolucióját”. A célszerűen többféle tájkörzetre és felhasználási célra nemesített paprikát (hazai nemesítés) termelték a ház körül, termelték a nagyüzemek kertészeteiben. Kézzel szedett, azaz a legérettebb és egészségesebb paprikák kerültek hosszas utószáradásra, mint eresz alatti vagy pajtás szárítás, ahol a hasznos beltartalmi értékek, mint a színanyagok kialakulhattak. A fűszer paprika őrlését nemzedékről nemzedékre öröklődő tudású paprika molnárok végezték. A tájkörzetekben majd minden háznál a pálinkafőző mellett volt paprikaőrlő is.
A végeredmény egy valóban világ színvonalú, exportra alkalmas elismert termék volt.
Majd a „fejlődés” elindult. Fűszerpaprika betakarító gép, ami mindent, kevéssé érett esetleg hibás darabot is felszedett. Nagy szennyezettség. A szalag melletti válogatás kevéssé hatékony, majd az alig néhány órás gépi szárítás megakasztotta az utóérlelést.
Eredmény? Ilyen minőséget már az olaszok, spanyolok is tudtak csinálni a maguk korábban beköszöntő gépesítettségével, köszönjük, nem kell.
Nem szeretnénk a politizálás bűnébe esni, sem véleményt mondani, konklúziókat levonni. Egyszerűen csupán úgy bemutatni kis szegmenseket, hogy „ Ez volt „.
Aki esetleg néhány mondatban majd magára ismer, az a véletlen műve.
Az, hogy van hazánkban pl. kertészeti termelés, élelmiszeripari termelés, az egyik korszakban sem véletlen műve volt. Megteremtették a lehetőségét annak, hogy legyen. Most, 2021-ben, 32 évvel a rendszerváltás után véget ért egy nagy 30 éves, történetileg már értékelhető ciklus.
A helyzet forradalmi abból a szempontból, hogy eljött az idő arra, hogy ki kell dolgozni azokat a megoldásokat, és eljárásokat, melyek átvezetnek a korszakhatáron, és siker tényezővé lesznek az új korszakban, ami már itt kopogtat az ajtón.
Például: Infláció, munkaerőhiány egyszerre a munka bőséggel, és még sorolhatnánk, pénz- és hitelbőség, egyszerre a hitel ínséggel, a pandémia IV. hulláma, az eddigi pandémia sokk utóhatásai, stb.
Kb. olyan szintű változások vannak kibontakozóban, mint ami 1989 – 1997 közötti időszakra volt jellemző, a kérdés az, hogy mit kezdünk vele! Nem sok időnk maradt gondolkodni a hogyanon!
A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2021- ben is egy-egy cég, vagy szervezet életében.
Igen, tisztelt olvasók. Nem túlzás az állítás, hogy a Kertészeti Egyetem Tartósító Karán végzett ifjú üzemmérnökök (3 éves képzés ) illetve okleveles mérnökök ( 5 éves képzés ) olyan szerte ágazó elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztek, hogy rájuk igazgatók, elnökök, akár ha politikai vonalon is kerültek pozíciójukba, ( nem általános ) rábízhatták vállalatukat, gazdaságukat egy tartósítós üzemmérnökre, okleveles mérnökre.
A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kara kezdetben nem tartozott a legnépszerűbb felsőfokú intézmények sorába. meglehetősen alacsony pontszámmal már be lehetett kerülni, tőlem is megkérdezték a szóbeli felvételin, hogy eltévesztettem-e az utamat, merthogy ilyen magas pontszámmal ide nem szokás bekéredzkedni.
Választásom jó volt, élveztem azt a sokrétű ismeretanyagot, amit ránk bíztak.
A Tartósítóipari Kar éppen tanulmányaim megkezdése idején lendült igazi fejlődének. Még a Kar tanszékei szétszórva helyezkedtek el a Gellért-hegy lábánál. Az akkor nagyon modern fő épület, az un. K épület az irodáknak és a nagy létszámú előadásoknak adott helyet. A régebbi építésű G, D, F stb. épületekben voltak a különféle karok, néha eléggé átmeneti állapotban. Nagyon fontos Tanszékek pedig az Izabella utcában kaptak helye, így az Élelmiszerkémia, Mikrobiológia, matematika, Fizika Tanszékek. Az Izában voltak az élelmiszerkémiai és mikrobiológia gyakorlatok is.
A K épületet egy nagyszerű Arborétum vette körül, méltó keretet adva párhuzamosan működő igazi kertészek és táj, és kertépítőknek.
Különlegessége volt még Egyetemünknek, hogy elsők között vezette be az un. két lépcsős képzést, azaz 3 év után üzemmérnöki diplomával lehetett már elhelyezkedni, míg egy kisebbség tovább léphetett az okleveles mérnöki szintre.
3 éven keresztül tanultunk rendkívül sokféle tárgyat, amelyek egyike sem bizonyult később feleslegesnek. Például első félévi első vizsgámat az Élelmiszerkémia Tanszék kebelén belül az élelmiszer feldolgozó iparágak enciklopédikus összefoglalásából tettem le. Mint egy Wikipédia lexikon. Második vizsgám az emlékezetes Talajtan tárgyból történt, aminek a mai napig látom hasznát a kertem művelésében.
Vízválasztó volt a Műszaki Tanszék tananyaga, ahol gépalkatrészek ismerete, rajz olvasás majd egy összefoglaló hatalmas pausz papírra rajzolt feladat szinte hibátlan elkészítése, beadása. Nos, ennek is hasznát vettem, mert első munkahelyemen a MEZŐGÉP cég budapesti tervező irodáján ezt kérték tőlem.
Fél évről félévre haladva lettünk egyre tájékozottabbak a kémia sokféle ágában, mint általános, szerves, enzim, élelmiszer kémia stb., mikrobiológia, élelmiszerek alapos ismerete, s mindez megfejelve alapos gyakorlati tudással.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Felkészülésünket vizsgára segítette a Műszaki Könyvtár, amely minden tekintetben világ színvonalú kiadványokat adott közre a diákságnak. Én hetente többször is megfordultam ott, mert csodálatos angol nyelvű, színes, tartalmas élelmiszeripari folyóiratokat tudtam olvasni. De orosz nyelvű anyagok is kevéssé színes kötetben, de rendkívül magas szinten elérhetőek voltak. Szovjetunió ide vagy oda, egy ország, mely nemzeti jövedelmének jelentős részét fordította kutatásra, amiből talán a nyugati országok is profitáltak.
Újabb tanulási lehetőség volt az ekkortájt elterjedő szokás, miszerint Kutató Intézetek, gyárak rendeztek előadói napokat. Ahogy ez később általánossá vált. Például a Fertődi Bogyós Kutató éves bemutatóin sok száz érdeklődő akart tudást és ötletet szerezni. A néhány előadás, majd kóstolók a leghíresebbé váló málna, szamóca, ribiszke stb. fajtákból, s végül a terep bemutató. De az egyszerű termelő is megszerezhette azt a tudását a tanácskozásokon, amely lehetővé tette, hogy egy nyáron Zsigulit szedjen le az uborka kordonról.
Az egész élelmiszer vertikumot áthatotta a tudásvágy, amelyben a korábbi majd később végző termesztős és tartósítós hallgatók, majd szakemberek részt vettek.
Talán ma kissé idegen, de a hiányzások száma limitált lehetett. Még késni is csak szerencsével lehetett.
Ebben a korban születhetett az a kis fiktív történet, hogy
Mit kell tudnia a Profnak? - Hogy hol van a Tanársegéd.
Mit kell tudnia a tanársegédnek? – Hogy mi hol található a könyvben?
Mit kell tudnia a hallgatónak? -Mindent.
És a kezdetben még csak stencilezett könyvek, egy-egy órára szóló tananyagok, gyakorlati útmutatók lassan összeálltak az évek során nagyszerű tankönyvekké. Szinte minden Tanszéken az oktatói gárda megalkotta a mai napig is értékes tudást tartalmazó kézi könyveit, szakkönyveit. Máig sincs jobban összefogott tudást közlő kiadvány
Harmadik évet egy hónapos külső gyakorlattal kezdtük a Nagykőrösi Konzervgyár, Győri Hűtőház, Szigetcsépi Borászat, Budafoki Borászat helyszíneken. Ekkorra már legtöbben kiválasztottuk a z üzemmérnöki oklevél megszerzéséhez szükséges diplomamunka témáját. Én például a konzervdobozokon belüli matematikailag valószínűsíthető hőmérséklet lefutást terveztem meg, majd egy a dobozba dugható táv hőmérő segítségével ellenőriztem az elméletet.
De bármit is választottunk, a tanszéki tanárok és a külső, gyári konzulensek a legnagyobb készséggel segítettek. A legtöbb hallgató már harmadéves korában besegített egy-egy magasabb tudományos fokozatát megszerző tanársegéd kutatásaiban.
Én még megpróbálkoztam egy TDK konferencián való részvétellel, ahol a konzerv karfiol elszíneződésének megakadályozása volt a kitűzött cél. A Hatvani Konzervgyár volt kutatásomban segítségemre. Ebben talán nem is az a különleges, hogy miről is szólt az értekezés, hanem, hogy a Hatvani Konzervgyár mellesleg a töméntelen borsó, paradicsom, zakuszka ( ez tipikus szovjet piacra készített paprika hüvelybe töltött fűszeres zöldség keverék paradicsommártás felöntő lével ) nyersanyagainak termeltetése mellett még karfiolt is környékbeli forrásból beszerzett több száz tonnás mennyiségben. Nem mondom, hogy a zakuszka a szinte minden gyár által gyártott termék tette naggyá a Konzervipart, de kitűnő lehetőség volt a késő őszi, téli foglalkoztatásra. Ha hasznot nem is hozott a gyáraknak, de költségeket fedezett.
Emlékeim szerint a közös tanulás meghatározó volt a felkészülésünkben. Ez még az on-line világ előtti időkben történt, még nem is sejtettük, hogy mivé fejlődik az elektronika. Még zömében mechanikus működésű szabályozókról tanultunk, (mint pl. egy WC tartály szint szabályozása), de Elektrotechnika tárgy keretén belül már feladat volt egy tehenészeti telep teheneinek ideális összetételű táplálását adott takarmány alkotókból megoldani. Ehhez az Egyetemnek egy böhöm nagy R20 típusú számítógépe volt, emlékeim szerint egy egész helyiséget foglalt el.
Harmadik évben kellett szakot választani. Én Konzerves, azaz klasszikus lecsós lettem, de tovább folyt képzésünk a Hűtőipar és Borászat tárgyakból is. Már ekkor nem jelentett problémát egy tészta ipari vagy olaj extrakciós problémát megoldani.
A negyedik és ötödik év már kicsit lazább volt. Negyedik első félévét én a Hatvani Konzervgyárban töltöttem, rácsodálkozva a gyárba áramló hatalmas mennyiségű paradicsom, karfiol, egyéb zöldség félék zökkenőmentes fogadására, feldolgozására. A labor volt a fő hadiszállásom, ahol Dr. Czegka Miklós laborvezető fogta a kezem. Vidám, vicces emberke óriási ismeretekkel. Folytattam a hőkezelés számításai tárgyú felkészülésemet, még a kor vezető szakmai lapjába a „Konzerv és paprika ipar „ is írtam. vesztemre, mert a tartósítóipari folyamatok jeles professzora más véleményen volt a megállapításaimmal szemben, és nem feledte később se, „ félre lépésemet”.
Itt találkoztam egy tanulságos és egyben vicces nyomozás megoldásával. A labornak feltűnt, hogy bizonyos műszakok után a termosztátba betett zakuszka konzerv a megengedettnél, jobban mondva eltűrt romlás számnál többet mutat. A műszakvezető, csoportvezető maghallgatása –stb.- után egy dolgozó bizonyult hibásnak. Műszakjának végén a csővezetékben keringő fűszeres paradicsom felöntő levet nem leengedte, majd elmosta a vonalat, hanem egész éjjel tovább hagyta keringeni a rendszerben, mondván, hogy mozgás közben a romlasztó bacik nem tudnak szaporodni. Hi-hi.
Nem jellemző ez a tájékozatlanság, de rávilágít arra, hogy egy mérnök feladata bármely termelő üzemben nem csak a gépek, anyagok ismerete, de bizony az emberekkel való kapcsolat is rendkívül fontos. Megoldás: oktatás, vizsga, a kolléga fél év után mintaszerű munkát végzett bármely gyári területen.
Ebben a lazább két évben, ahol már művészet lett volna megbukni mindannyian sok-sok üzemet látogattunk meg. Akár csak úgy, hogy volt tanuló társunkat néztük meg vagy éppen egy érdekesebb új gépre lettünk kíváncsiak.
Egy ilyen félévi laza vizsga után a Budapesti Konzervgyár (GLOBUS) alma feldolgozó üzemében éjjeli műszakban culágerkedtem. Azaz a néha sajnos fagyott almát aprították, majd felépítettük a préseléshez a máglyát. Nagyszerű tapasztalásokat szereztem arra nézve, hogy mennyire másképpen viselkedett a pépessé és nem szálassá vált alma szelet a prés nyomás hatására. Igen, a gyümölcs, zöldség, tej, hús félék stb. mind-mind élő anyagok, amelyekkel való munka nagyon sok kreativitást követel meg. Mondhatni, nincs két egyforma cseresznye!
Ekkor már a gyárak, üzemek és professzoraink is inkább kollégának, mint tanítványaiknak tekintettek. Ez a szellemi szabadság érlelt minket döntés képes, felelősség tudattal bíró mérnökökké.
Én még más tanulmányi versenyeken is részt vettem, ahol az ország élelmiszeres főiskoláinak pl. Szeged, Gyöngyös, diákjaival mérkőztünk meg. Újabb ismeretségek, újabb barátságok.
Egy ilyen barátság kapcsán jutottam el Sopronba, ahol az ismeretségem a helyi Hús gyárban dolgozott, mint gyártmányfejlesztő. A Soproni párizsi ízét azóta is keresem. Az un. Soproni felvágott pedig kategóriájában az ország legjobb felvágottja volt. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vannak azok a fantasztikus sonkák, amelyekkel a világban sok-sok fogyasztót örvendeztetett meg a magyar élelmiszeripar.
Ugyanezen kedves ismerősöm később a Soproni Állami Gazdaság, mely cég a nyugati országrész borász szaktekintélye volt, Traubi Szóda üdítő palackozó üzemének lett vezetője. Tovább fűzve a gondolatot, ugyanezen palackozó később helyi magyar találmányra támaszkodva a Fauna fitt nevű, a sajtgyártás melléktermékeként keletkező ultra szűrt tejsavóból készített világ színvonalú italt.
Sorolhatnám még a példák százait, melyek mind azt erősítenék meg, hogy az élelmiszer iparunk számára fényes 1970-1990 közötti időszakban micsoda pezsgés folyt az oktatási intézményekben és üzemekben.
Élelmiszeripari képzés fellegvára?
Kertészeti Egyetem!
képzHadd említsem meg még két külföldi gyakorlatomat. Az egyik NDK jó néhány feldolgozó üzemében töltött három hát és felszabadult nyaralás. A másik gyakorlatom Bulgáriában eltöltött borász gyakorlat, ahol pezsgő gyártás és nyalakodás, konyak üzem szemre és nyelvre vételezése folyt. Eme gyakorlatomat annak köszönhettem, hogy jól beszélvén oroszul, a diák társaság tolmácsává is váltam. Micsoda jó társaság, micsoda kellemes gyakorlati színhelyek!!! Ha csak rágondolok a három hétre, máris felvidámodok.
A repülőről alig bírtunk leszállni, mert kedves vendéglátóink mindenütt ital ajándékokkal halmoztak el. Ötödik évem végén még meg tudtam tapasztalni a balkáni kedvességet. Azóta is kis ujjamban van a desszert borok gyártásának fortélya, a konyak gyártás rejtelme, s még a pezsgős ismeretek is újultak.
Négy éven keresztül vállaltam a Kertészeti Egyetem megbízásából a Békéscsabai Konzervgyárban középiskolások részére építő tábort. Nem, nem kell fintorogni, azt hiszem, ma megkérdezve az akkori részt vevőket senki nem tud rosszat szólni. Sok résztvevővel a mai napig van kapcsolatom.
Mint a fentiekből látható, aki akart tanulni, az tanulhatott. Volt az Egyetemen, Budapesten, több helyszínen is lehetőség a tanórán kívüli tovább képzésre. Ha nem találta valaki elégségesnek például az angol nyelv oktatási színvonalát, Budapesten több tucatnyi helyen folytathatta esténként a nyelv csiszolását. Jómagam is a TIT kebelén belül jártam éveken keresztül nyelvi tovább képzésre. Az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása lehetőség volt a karrierépítéshez. Ahogy ma is.
Még annyit hozzátennék a képhez, hogy az országban működő élelmiszeripari szakiskolákból is lehetett felvételt nyerni a Tartósítóipari Karra. Ezen kollégáink bizony a közép szintű iskolában megszerzett szakmai tudásukkal sokáig fölényben voltak az általános gimnáziumból felvettekkel szemben.
Az hogy szakmailag kiváló képzést kaptunk, visszatekintve is bizonyos. De az Egyetem nem csak tanulásról és munkáról szólt.
Mond ez valamit, hogy KEK , azaz Kertészeti Egyetem klubja?
Heti rendszerességgel léptek fel az országban fellelhető legjobb zenekarok, fűszerezve hozzánk látogató együttesekkel. A KEK egy fogalom volt. Látogatta mindaz a diákság, aki kulturáltan, de mégis nagyon jól akart szórakozni. Jómagam nagyon sok KEK –en voltam rendező, amiért az akkori viszonyok között is jó pénzt kaptunk.
Rendszeresen volt DJ a híres CIN TULA. És hadd említsem név szerint is Turbók János kollégánkat, amúgy termesztő szakos hallgató, aki a lelke volt éveken keresztül a KEK-nek.
De volt az egyetemen számtalan egyéb elfoglaltság. Színház kör, jómagam a kertészmérnök c. egyetemi lap szerkesztője voltam, ami tisztséget Jávor Károly az egyetemet 5. évesen elhagyó táj és kertépítő kollégától vettem át.
Nem volt ritkaság a színvonalas sport rendezvény, s nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik testnevelési tanárom a volt Fradi kapus Géczy István, Olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. Amúgy egyetemi docens, s becsületes, karakán, a diákokért szeretettel síkra szálló emberként marad emlékezetünkben.
Igaztalan lennék, ha nem köszönném meg tanárainknak a tőlük kapott tudást és gondoskodást. Legtöbbjük valamilyen élelmiszeripari ágazatból került egy egy tanszék vezetői vagy oktatói körbe. Így a kenyér gyártás vagy éppen a cukoripar területéről, amely plusztudásukat bőven hintették a diákjaik kobakjába.
Példaképpen hadd mondjam el, hogy első munkahelyemen, a MEZŐGÉP-Kecskemét cégnél nem csak megálltam a helyemet, de még találmányok, know-how-k előkészítésében is társ voltam, majd az igazi mély vízben, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ Konzerv üzemeiben lettem sikeres vezető, fejlesztő.
Tudásunk széles körűvé vált, talán egy-egy részletben nem a legmélyebb, de éppen elég szakmai és közgazdasági ismeretet kaptunk, hogy az akkoriban igen nagy számban kínált állás ajánlatok közül választhassunk. De ennyi bőven elegendő volt a boldogulásunkhoz egy nagyon magas színvonalú élelmiszer vertikum bármely ágában.
És még mindig nincs vége a Kertészeti Egyetem által nyújtott tudásnak. Alig néhány évvel az Okleveles mérnöki diploma megszerzése után lehetőségem volt a Konzerv Tanszék által szervezett szakmérnöki kurzuson részt venni, ahol a tartósítóipari műveletek és gépek szerepeltek fő tárgyként, illetve az élelmiszeripar legfrissebb eredményei kerültek megismertetésre. Velem együtt végző társaim közül sokan valamely Tartósítóipari üzem legfelsőbb vezetőiként folytatták karrierjüket, tudással és nem helyezkedéssel.
A lecsót mindenki szereti, azaz ismeri legalább. Olyannyira, hogy a régi időkben, amikor a paradicsom, paprika még nem számított szinte luxuscikknek a lecsótól illatozott az ország nyaranta. Lecsó rizzsel, tarhonyával, tojással, de mindig lecsó kolbásszal vagy virslivel. Receptek százai születtek az évtizedek során, s aki nem tudná, hogy a paprika és paradicsom nem európai eredetű, valahonnan az Újvilágból került hozzánk, azzal el lehetne hitetni, hogy a lecsót már Árpád apánk is ismerte.
A repülővel elrabolt túsz felkiált „ Magyarország felett vagyunk !!„ Amint megérezte a tömegesen felszálló lecsó illatot.
A magyar tartósítóipar, a régi világban mindenképpen nagy mennyiségben tartósította a lecsót. És ma is, ugyan kisebb volumenben. Elsősorban hőkezeléssel, üvegben, Natúr lecsó néven kerül forgalomba. Szabvány szerint már 30 % paprika tartalomnál kiérdemli a lecsó elnevezést, amit azért otthon megfejelünk plusz paprikával.
A gyári lecsó paradicsom sűrítményből visszahígított paradicsom szósszal készül, melybe némi sót, cukrot, citromsavat tesznek, de soha nem tartósítószert. És az egész lezárt üveg aztán hőkezelésre kerül.
Évtizedeken keresztül így készült a lecsó, ez egy önmagában retró készítmény, mintegy őskövület, mely valószínűleg még sok nemzedéken keresztül lesz konyhánk fénye.
Csak jó tanács, inkább ne használj a házilag készült tartósított lecsónál zsiradékot és hagymát, mert valahogy „más” ízt kap. Ráér a felbontásnál a pirított hagymás ízesítés.
Aztán jött a fagyasztott lecsó, ahol már a paradicsom egész pari volt, mintegy közelítve a házi lecsóhoz. Ennek viszont a tárolás során hamar „konzerv” íze, azaz fáradt zöldség íze lett.
És most szeretném bemutatni a régi-új technológiával tartósított, liofilizált lecsót.
Érdekel a téma?
Vagy lecsómérnök vagy, és technológiáról írnál a lecsón?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
2-3 évvel ezelőtt vásároltam egy USA gyártmányú liofilizáló, azaz fagyasztva szárító berendezést. Ez egy családi felhasználásra szánt gép, nagyon praktikus, rajta gyümölcsöt, zöldséget, hús és tejféléket, készételeket stb. szárítottam már és természetesen lecsót is.
A gép működési elvét már rég óta ismerik, használják is, többek között a kertészeti Egyetem Hűtő Tanszékén is figyelgették. Az elv a következő : a – 20 -40 C közé lefagyasztott ( ezt a gép is elvégezheti ) terméket erős vákuumban, azaz a víz un. hármaspontja alatti tartományban szublimálja a gép. Azaz a jég tartalom a folyékony fázis kihagyásával kerül elpárologtatásra, majd a gépen belül a leghidegebb felületeken lekondenzál a pára.
liofilizált lecsó
Az eredmény egy alig 1-2 % nedvesség tartalmú termék, mely roppanva törik és jól záródó edényben ( levegő, főleg nedvesség kizárva ) akár 10-20 évig is eltartható. Nos a házilag készült lecsó is ilyen roppanva törőssé szárad, lásd a fényképet, mely lecsó bármikor víz hozzáadásával friss benyomású lecsóvá alakítható vissza néhány perc alatt. De esti rágcsaként a lecsó darabkák szopogathatóak, garantáltan egészséges „étrend kiegészítő „. Ajánlható a nagyon kedves Lecsó című animációs film nézése közben. Sőt egy barátom a roppanva törő, mint a jó nápolyi, lecsót megőrli és ételízesítő porként használja fel.
A szárított lecsó illata teljesen eredeti, színe lecsóra jellemző, íze pedig megtévesztően friss hatású. tehát tartósítás adalékok nélkül és tárolás akár szoba hőmérsékleten nagyon hosszú ideig.
Még táborozásra is vihető, csak víz legyen a közelben.
Maga a gép már Magyarországon is forgalmazásra, sőt fejlesztésre került.
Sokat gondolkodtam, hogy milyen zene is illik ehhez a történethez, ami most következik, gondoltam, hogy a Die Ärzte, Runter mit den Spendierhosen, Unsichtbarer! albumáról választok egy ikonikus számot, de mégis, inkább a die ärzte - M&F kippjét választottam, mivel ide most ez kell, nem más : )
Die ärzte - M&F (Performance)
Azt ígértem, hogy folytatom a témát, amit elkezdtem, az előző cikkekben, amikor is azt néztük meg, miről is beszéltek a májusi konferencia panelbeszélgetésén, ahol az élelmiszeripar jövőjéről volt szó:
Ebben a cikkben a 2021. májusában megrendezett Agrárszektor konferencia panelbeszélgetését elemezgettük kicsit, hogy mit is akartak mondani a szereplők.
Szóval azt mondják, válaszút előtt vagyunk, és hogy a jövő múlik azon, hogy jól választunk-e. A májusi konferencia panelbeszélgetésén beszélt Septe József, a Pékszövetség elnöke, és megszólat Éder Tamás is, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének nevében. Ne felejtsük el, hogy Éder Tamás a PR, és vállalti kapcsolatokért felelős vezető a /Csányi birodalom/ Bonafarm Zrt.- nél. Ennyi felütés után kezdjünk bele, hogy mi hangozott el a panelbeszélgetésen:
Idézet a cikkből, szöveghűen:
„ Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, hogy mind a két nagy pályázati csomag esetében kiemelt jelentőségű az, hogy a pályázatokról való döntéshozatal során az üzleti terv megléte és minősége. Arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy reális és piacvezérelt fejlesztési elképzelések kerüljenek megvalósításra.
Az élelmiszeripari szereplők több száz milliárd forintos támogatást fognak kapni az Európai Uniótól és a magyar adófizetőktől azért, hogy a piac számára értelmezhető fejlesztéseket csináljanak. Ez óriási felelősség, amivel óvatosan kell bánni, mert ha az ágazat ezeket a forrásokat elherdálja, az nagyon csúnyán vissza fog ütni a magyar élelmiszeriparra. A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázat felismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem. Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos.
Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni. Az speciális, sajátos ízesítésű, márkázható termékek tekintetében viszont az élelmiszeripar kisebb vállalatai is megvalósíthatnak piacvezérelt fejlesztéseket. A komplex és a normál fejlesztési támogatások keretei között az összes beruházónak figyelembe kell vennie valamennyi fenntarthatósági feltételt, akár benne van a pályázat kiírásában, akár nem.
Éder Tamás szerint az élelmiszeriparban nem szabad olyan fejlesztéseket végrehajtani, ami ne felelne meg az aktuális és a következő évtizedek társadalmi elvárásainak, mint például az egyszer használatos műanyagok felhasználása a csomagolás terén, vagy ketreces tartású tyúkoktól származó tojás feldolgozása. A szakember úgy véli, hogy a mostani fejlesztések döntő többsége pótló típusú fejlesztés lesz, mivel a magyar élelmiszeripari cégek technológiai szempontokból le vannak maradva, de a termékfejlesztést se lenne szabad hanyagolni. Éder Tamás merészen kijelentette, hogy nemcsak új élelmiszeripari termékeket kellene fejleszteni, de az is hasznos lenne, ha a magyarországi cégek az alternatívnak nevezett élelmiszertermékek irányába is elmennének, még akkor is, ha most még úgy is tűnik, nincs rá igény a társadalom részéről.
A szakember szerint a magyar élelmiszer-termékpálya versenyképességének két nagy problémája van: az alultőkésítettség, az alulgépesítettség és a modernizálás hiánya, valamint a vertikális lánc hatékonysági problémái, mint például az együttműködési hiányosságok. Éder Tamás kijelentette, hogy a vertikális integrációk a közeljövő elengedhetetlen feltételei lesznek.”
Beszúrtam a szöveget, és el is mentem meginni egy kávét, mivel egy jó kávé kell a téma feldolgozásához.
Az előző cikkemben elemeztem, hogy mi is az, hogy piacvezéreltség.
A cég olyan terméket fejleszt, és visz piacra, ami piacképes, mivel ha nem így lenne, akkor a cég léte kérdőjeleződne meg. Az, hogy meg mit jelent a cég számára az, hogy mi is a piacképes termék, azt csak egyetlen szereplőnek van joga eldönteni: a cégnek, aki a terméket fejleszti. Senki másnak. Erre mondtam, hogy a fogalmi környezet a cégek szintjén értelmezhető, máshol nem.
Cégszintről nézve az, hogy most mire van pályázat, meg mire nem, az lehet fontos, de nem az határozza meg egy normális cégnél a fejlesztési irányokat.
Ha tovább feszegetnénk a bemondás mély értelmét, akkor lassan a szánkra kellene venni a k-betűs szót /kapitalizmus/ hogy mit is ért a jelentése alatt, de ilyen mély filozófiai szintre nem akarok lemenni jelen cikkben. Sokak szerint itt a XXI. század elején már nem is kapitalizmusban élünk, hanem a kapitalizmus utáni korban, a posztkapitalizmus korában.
A megszólalás azt feltételezi, hogy csak olyan termékek fejlesztésére fogják beadni a pályázatot a cégek, amire állami pályázat van.
Persze, van olyan, hogy a cég csak olyan fejlesztéseket hajt végre, amire van pályázat.
Na de ha ezt a csodás történetet felpimpeli a cég, akkor ott találja magát, hogy szét nyerte magát pályázattal, de valahogy elsikkad menet közben a cél, ami nem más lenne, mint egy termék gyártási, vagy gyártási- kereskedelmi hátterének megteremtése. Ha ez így van egy cégnél, az azonnal látszik. Erre szoktam mondani, hogy menedzseli a pályázatait, és nem a termékeit a választott piacon!
Érdekes számomra, amit mond:
„Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni.„
Azt mondja, hogy a tömegtermékek tekintetében a mikro-kis és középvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Ez a kijelentés….
Azt nem mondja meg, hogy mit jelent számára ebben szövegösszefüggésben:
A mikro- és kisvállalkozás fogalmi környezete
Mit jelent az életképesség fogalmi környezete
Mit jelent a nemzetközi viszonylatban nézett versenyképesség
Mitől függ a nemzetközi versenyképesség itt, a XXI. században, 2020-as évek elején
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Zsé negyedik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint a nagy élelmiszergazdasági szereplők piaci versenyképessége erősen korlátos egy adott lokalitásban, ha a termék, és annak piaca oldaláról vizsgáljuk a valóságot.
Zsé ötödik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági szereplők nemzetközi exportképessége nem függ a cégmérettől a XXI. században.
Zsé hatodik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági mikro-kis és középvállalkozások szerepe komplex értelmet nyer a lokalitásban, ez a szerep mérhető.
Ha példát akarunk találni a fentiekre, akkor érdemes szétnézni Kanadában, hogy ott mit, és hogyan csinálnak az „élelmiszeriparban”. Vagy a másik, az orosz dácsa rendszer, ami megtermeli mondhatni a teljes orosz belpiacra a bio zöldséget, és bio gyümölcsöt. Erről a témáról írtam már
Ez azt jelenti, hogy Oroszországban nagyjából nem létezik olyan, hogy zöldségek, és gyümölcsök belpiaca. Ezt azt jelenti, hogy ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfogásban, nincs csere, nincs pénzmozgás.
Mit is mond Éder Tamás?
Ha pár mondatban kellene összefoglalni, akkor a következőt mondja:
Kell pár horizontálisan- és vertikálisan integrált szervezet, ami lefedi a teljes hazai agrár-élelmiszeripari potenciált. Ezek a szervezetek majd szervezik azt, hogy mit is kell termelni, és szervezik a végtermékké formálást. Integrálják az ehhez szükséges szaktudásokat. Piacra viszik a portékát, legyen az belpiac, vagy export piac. Azt, hogy mit lehet fejleszteni, és hogyan, majd a piacvezérelten megmondják. Erre kell pénzt adni. Intakt * rendszer felépítése lenne a cél, nem más.
Észre kell venni, hogy az, amit mond, onnan nézve teljesen logikus, és lássuk meg, leképez valami hatékonyságot.
Csak hogy az általa feltételezett élelmiszeriparban –mert azt fejlesztünk 20 éve – nagyon sokféle szereplő egzisztál.
Itt a XXI. században a közepesebb- kisebb élelmiszeripari szereplőknek kedvez a valóság, és nem igazán a nagyoknak.
Élelmiszeripar?
A kis és közepes szereplőké a XXI. század!
Ez látszik olyan 20 éve, amikor is a nagyok feltették azt a kérdést, hogy hogyan tudnak innovatívak maradni az „élelmiszeriparban”. Erre a nagyok eléggé sokféleképpen találták meg a választ, néhány megoldás általánossá vált, amit érdemes jobban kutatni, mivel olyan 1-20 év késéssel –iparága válogatja- errefelé is meg szoktak érkezni e megoldások.
Ha így nézek rá a megszólalásra, akkor már a megszólalás értelmet nyer, felteszi a kérdéseket:
A kérdés az, mi az irány?
Mi legyen?
Meg hogyan?
Hova pakoljunk lóvét?
Meg hova nem?
Meg mikor pakoljuk?
Mit is jelent az idő fogalma a történetben?
Meg mi legyen azzal a fránya innovációval?
Meg mi van itt a XXI. századdal?
Szerepkeresés van, roppant keményen. A válasz meg nem mindegy!
Ez nem mást jelent, mint azt, hogy a hazai élelmiszergazdaság pezseg, erjed, utakat keres, és nézelődik. Mi legyen? Ez itt a kérdés.
Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.
Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!
Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.
Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.
Eddig a szolgálati közlemény.
Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:
Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.
Szóval élelmiszeripart fejlesztünk eldőlt? Vagy mégsem? Vagy akkor most tényleg mi van?
Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:
„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.
„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „
– mondta Dr. Mezei Dávid -
itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.
Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége - mondott:
„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”
A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.
Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.
Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.
Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!
Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?
Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:
Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.
Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.
A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.
Őrhalom, 1978 
The Big Short - Nagy Dobás (2015) -
Infláció, 1946 
