Álmot bizony. Ismét gyermek voltam, s édesanyám elküldött a Bocskai úti nagy KÖZÉRT-be.
Hozz Ferikém egy liter tejet, egy kiló kenyeret. Az összesen 3.60 Ft + 3.60 Ft = 7.20 forint. Vegyél magadnak egy Pozsonyi Kiflit, az 1.50 - ért. És tényleg annyi volt!
A nyolcvanas évek elején néhány napot dolgoztam diákként a Thököly úti kenyérgyárban. Igazán jó kenyeret sütöttek, pedig a kemence még régebbi típusú, - két menetben sütő - alkalmatosság volt. Ahogy emlékszem, az egyik dolgom az volt, hogy a szakajtóból a megkelt kenyeret a sütőlapátra kellett helyeznem, amit aztán a szaki „bevetett” a kemencébe. Máskor a kész, kisült kenyeret kellett elvennem a sütőlapátról (hú, de forró volt) és a rakaszra tennem, hogy ott hűljön ki.
Tehát a kenyér sütése a gyári és kisüzemi technológia között volt. Az biztos, hogy folyamatosan ment a sütés, tehát szinte legjobban ki volt használva a kapacitás. De, akárhogy is volt, ennek a kenyérnek az ára is 3.60 Ft/kg volt. És valószínűleg adott pillanatban veszteséget sem termelt az üzem.
Felébredek.
2023-at írunk. Mennék a KÖZÉRT- be, de már nincs. Megyek a multiba, a kenyér kilója közel 1.000 forint, a tejet már 350 ért is megkapom.
Panaszkodom az üzletvezetőnél.
Uram, 50 éve a tej és a kenyér egy árban voltak. Most pedig a tej ára százszorosára emelkedett, a kenyéré majd 300 szorosára. Igaz, első munkahelyemen, felelős munkát végző fiatal mérnökként 3.200 Ft-t vihettem haza a próbaidő letelte után. Igaz, akkoriban az ÁFA még nem volt!! A tej esetében még valahogy arányban vagyunk, de mi van a kenyérrel?
Kérdem az üzletvezetőt, elírták volna az árat? Nem, jön a válasz. Hát akkor mi a nagy áremelkedés oka? Hisz a kenyér egy alapvető élelmi cikk. Még a legelvetemültebb diktatúrákban is a némi visszafogottság volt érezhető kenyér ár ügyében. 3 évig éltem diktatúrában, Kenyában. Itthon pedig demokrácia van!
A búza termésátlaga 40 mázsa körül volt hektáronként a szociban. Ma a 60 mázsa sem kiváló termés! 2022-ban megugrott a kenyér ára, mert igen jó lett - ismeretlen oknál fogva - a búza átvételi ára, azaz a liszt ára is. Percnyi pontossággal reagált rá a kenyér ára, azaz igencsak megszaladt. 2023-ban visszazökkent a búza átvételi ára, a kenyér ára pedig jó, ha stagnál. Persze, az input! Mennyi inputot tettél a levesbe? Egy csipetnyi elég! Szóval az input miatt van a bősz emelkedés. Tudjuk, műtrágya, vegyszerek stb.
De hát búzát termelni ma már nem igazán nehéz! Jó nehéz gépek, majd kinyomják a talaj lelkét, száguldoznak a föld hátán. Egy 10 hektáros táblát pillanatok alatt szántanak, elmunkálnak, vetnek, műtrágyáznak, permeteznek, aratnak. Tehát a bérköltségre olyan nagy panasz nem lehet. Legfeljebb a gép ára nyom sokat.
Aztán, reklamált a nép, hogy a kenyér ára miért nem fejlődik vissza, ha már a búza ára csökkent. Válasz : hja, nem a búza teszi a kenyeret, hanem az input.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Az energia, az a fránya energia.. Igaz, az energia ára drága. 1 m3 gázzal nagyon nem takarékosan is 14 x1 kg kenyeret meg lehet sütni. Tehát, ha a gáz ára akár 1000 forint is volt, akkor is legfeljebb 70 forint költség akasztható a kenyér nyakába! De még ez is sok. Ma pedig 2023-ban az energia árak is visszarendeződnek.
Koma, piszkáld meg a kenyér árát, fenn akadt, nem akar lejjebb jönni!
No, akárhogy nézzük, a kenyér ára kicsit előre szaladt. Már 2050-ben jár. Ha levesszük a 18% ÁFA tartalmat, ami 18%, még akkor is marad 850 forintnyi nettó ár.
Lássuk a tejet. 50 éve a tehenenkénti hozam 3 200 liter /év volt. Ma ez akár 6 000 liter is lehet! Már nem kézzel fejnek, a gépesítettség a legkisebb tejelő telepeken is kielégítő. A tehén tartása nem olcsó. A tehén ára, legalább két év eltelik az első laktációig, majd lassabban fut fel. A tehén öregszik, tejelő képessége lassan csökken. Régi szocis viccecske, miszerint a vevő rendel egy széket.
- Mennyi is az? 20 forint!
-Jó akkor kell 100 szék. De az 10. 000 forint. Hát hogy-hogy?
- Egy székhez lopom az anyagot, száz székhez már vennem kell.
Tehát, amikor a szociban, a falvakban tejátvevő működött, amikor még kézzel fejtek, amikor még nem számolták a befektetett munkát. Azaz lopták a munkaidőt a tejtermeléshez. Nagyon olcsón lehetett háznál tejhez jutni. Ügyes gazdasszony abból a tejből elkészítette a vajat, túrót, tejfölt. A még ügyesebb a sajtot is.
A tehén takarmányozása egy tudomány. Oly sokféle szempontnak kell megfelelni, amely több könyvet tölt meg. Az állatot jó egészségben kell tartani, vitaminozni, esetenként gyógyszerezni. Gond lehet a tej minőségével. Egy érdekes tanulmány alapján a tehén hálás, több tejet ad, ha szeretettel gondozzák. De hát erre manapság nincs idő, tehát mínusz 5 százalék a tejből. Majd a szeretetre kifejlesztett robotok ezt is megoldják.
Szó mi szó, a tej termelése nem egyszerű. Talán még több gond és feladat adódik, mint egy kiló kenyérhez elegendő búza betakarításával, őrlésével, sütésével. A tehenészetben dolgozni, kitéve az időjárás viszontagságainak, hideg, meleg, aszály, a lekaszált takarmány megázik stb. Bizony embert próbáló feladat. Ja, még az adminisztráció, számon tartani az ellenőrzések hosszú sorát.
A tej nagyon sokféle táplálékunknak alapja: sajt, vaj, túró, joghurt, a számtalan desszert termék. Tehát nagyon fontos ágazat a tejipar. És mégis, miért tudják 1/3 áron adni a jó tejet a kenyérhez képest?
Sőt, a kis falusi tejárusító automatában a sarkon (unokám "tejmatának" hívja) csak 220 forint a tej literje. 4 % körüli zsírtartalommal, és fenséges ízzel.
A pékek és tejtermelők bére sem kiemelkedő. Például egy banki alkalmazottéhoz képest.
Az asszonyi munkát végző ember (feminista magyar népmesék 12, Az asszonyi munkát végző ember)
A történet:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár, mely a mesebeli szegény házaspárok egyszerű életét élte - a férj dolgozni járt a határba, az asszony pedig vezette a háztartást.
Az idillnek azonban vége szakadt egy napon, amikor a férj fejébe vette, hogy ő nap nap után végzi a nehéz, izzasztó munkát a földeken, míg élete párja otthon pihenget, és csak akkor hagyja el a házat, ha tereferélni jár a szomszédasszonyhoz. A ház ura emez megfigyelését azonnali hatállyal a feleség szemére vetette, egyenlő bánásmódot követelve a férfiúi nemnek.
Az asszony erre a panaszra az egyetlen logikus választ adta: "Holnap cserélünk."
A mese hátralévő részében a panaszos úriember kezei között minden elromlik a háztartásban, ami csak el tud romlani. Fut a konyha, odaég a kenyér, kifolyik a tejfel, megdöglenek a csirkék, a gyereken nem cserélődik le a pelenka, a kutya megeszi a szalonnát, a tehén felakasztja magát (mert a férj a tetőre húzza fel füvet legelni), egyes cenzúrázatlan változatokban megdöglenek a háziállatok, leég a ház, és férjuram még a péniszét is elhagyja valahol...
A történet végén a hazatérő feleség kis híján sokkot kap a pusztulás láttán, a férj pedig beismeri, hogy háztartást vezetni/gyereket nevelni igazából kemény munka.
Ki gondolta volna?
Vajon a bankár megállná-e helyét negyed bérért a tehenészeti telepen? Mert talán a tehenész, akinek manapság oly sok pénzügyi nehézséget kell leküzdenie, bankárként is megállná helyét.
Tehát kérdezném, miért a nagy árkülönbözet ma a tej és kenyér árában?
A kenyér túl van árazva?
A tej alul van árazva?
A tej kicsit alul van árazva, míg a kenyér nagyon felül árazva?
Ez így jó?! (De kinek is?)
De, aki van olyan ügyes, hogy erre a találós kérdésre (Gordiuszi csomó??) választ tud adni, talán azt is meg tudja magyarázni, hogy miért keres egy Ausztriában szüretelő háromszoros árat a magyar szüretelőhöz képest? A bor ára közel sem háromszoros Ausztriában…
Megkívántam egy jó vacsorát. Lementem a közös étkezdébe, ahol a robot kiszolgálás helyett inkább a svéd asztalos megoldást választottam. Így beszédbe lehet elegyedni emberekkel, idősekkel, fiatalokkal egyaránt.
Amíg vártam a soromra, hogy a hús-vér szakács merjen az illatos frankfurti levesből, végig hallgathattam egy beszélgetést az előttem állóktól. Mindketten vidékről jöttek fel Budapestre, mert másnap az éves nagy élelmiszer bemutató megnyitóján vesznek részt. Én is hallottam már erről, Zsigmond említette, hogy a holnapi programunk a Nagy Élelmi Bemutató szervezőivel való találkozásunk, ismerkedés a jelenlegi trenddel, újdonságokkal. Akárcsak a békés 1980-2000-es években.
A két beszélgető valószínűleg a mikrozöldségek újszerű termesztésében érdekelt, mert a napraforgó csíra sokszínű felhasználásáról értekeztek.
Amikor sorra kerültem, a szakács mosolyogva nyújtotta át a gőzölgő levest, s megjegyezte, hogy ma igazán szerencsés vagyok mert valódi, békebeli ( ugyan melyik évre gondolhatott ) virslivel van a frankfurti levesem. Megköszöntem, s elfoglaltam egy asztalt. Már ültek ott, de a legtermészetesebb szóval invitáltak, hogy fogyasszam vacsorámat velük. Egy kedves pár ült velem szemben, ők sóska levest fogyasztottak éppen, amelyet valódi tejföl gazdagított. Mondjuk vacsorára nem éppen ideális étel a leves, de úgy látszik az évek átalakították a szokásokat.
Partnereim a saláta zöldborsó üzletben lehetnek érdekeltek, mert annak élettani előnyeiről beszéltek. Ezek után nem csoda, ha megkívántam a saláta zöldborsó csírát és következő fogásként zöldborsó csírás lencse csíra főzeléket vettem magamnak. Feltétként mogyoróvajas kölespitét választottam. Hogy maradjak a kölesnél, köleses almás muffint vettem csemegének. Mert egy kedves egyetemi barátom azt vallotta, hogy „ Feri, ha semmit nem is tudunk venni ebédre, de desszert az kötelező”. S azóta próbálom betartani András bölcsességét. Mindezt most kivételesen nem az ajánlott sarkantyúka teával öblítettem le, hanem egy jó pohár hamisítatlan barnasörrel.
Kicsit elpilledve a jó vacsorától, mely sem nem megterhelő, sem nem unalmas nem volt, hisz a legjobb zöld fűszereket használta a szakács, elrévedve a sör édeskés zamatától, körbe néztem. Már minden asztalnál ültek, s az emberek jókedvűnek látszanak, néhol hangosabb kurjongatás is felhangzott. Meglepetésemre egyszer csak rázendített egy igazi zenekar, hamisítatlan nosztalgikus dalokat kísértek. Egy valóban csinos, igen modern szabású, de népi motívumokat is tartalmazó ruhában, a kis pruszlik egyenesen bájos volt, adott elő nagyon régi Karádi Katalin számokat. Hát ez még az én 2023-as ízlésemnek is régies, de mégis illett a hangulathoz. Nagyon tetszett a „Szomjas a szám „ c. szám.
Később a számok haladtak az idővel, sorra kerültek a 70-80-90-es évek számai. Mire 2050-hez értünk, már jómagam is együtt dúdoltam a közönséggel.
Ezután felballagtam a szobámba.
Az estét elgondolkodva a több nap óta látottakon töltöm. Láttam nagyszerű utcákat, épületeket, városban működő zöldség gyárakat, embereket, akik nem hogy hajlandóak igaz, rövid hivatalos munkaidejük után fizikai munkát végezni a sokféle élelmiszer termelő üzem valamelyikében, de ezt örömmel teszik.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Ki hal tenyésztésben, ki a magvetésben, palántázásban, betakarításban, gomba kezelésben vesz részt, ha rövidebb-hosszabb rászánt szabad idejében. Vagy a városok, esetemben Budapest határában lévő hatalmas energia termelők valamelyikében mérnöki munkát végez, az éjjel nappal működő talaj készítő üzemekben áll be alkotó munkát végezni, vagy éppen a használatos akkus kertészeti szerszámok gyártásában, karban tartásában tevékenykedik. Mert a használt szerszámok, gépek úgy vannak megszerkesztve, hogy szerte az országban azonosak í típusok, minden kopó, romló alkatrészük azonnal cserélhető panelekből áll. Tulajdonképpen a kis gépek nem avulnak el. Sem fizikai, sem eszmei értelemben. Minden cserélhető, felújítható. Ezek a gépek olyan tökéletes tervezés eredményei, hogy rajtuk már vajmi kevés a fejleszteni való. De ez az elv a háztartások gépeire is jellemző. Minimális a hulladék !!! Nem úgy mint 2023-ban, amikor vagy szaki nincs, vagy alkatrész híja van, egyszóval a alig régi mosógép a kert végébe kerül a hónapja odacipelt hűtő mellé. S mindezt az ökológiai lábnyom csökkentése jegyében.
Kiemelt feladat a múltban felgyülemlett műanyag hulladékok ártalmatlanítása. 2040-re állítólag sikerült felszámolni az óceánokban rekedt műanyag hulladékokat. Válogatás, olvasztás, mikrobiológiai lebontás, vegyszerekkel való kezelés után több fajta műanyagot tudnak homogén, színezett anyaggá alakítani, amelyek alapul szolgálnak a 3D technológiában új műanyag tárgyak előállításában. Minden tárgy tartós !! megszűnt az a világ, amikor kínai hajók, vasúti szerelvények zúdították termékeiket országunkra. A termékeik jó része egy éven belül a szeméttelepekre kerül vagy éppen a tengerekbe.
Azt hallottam, hogy az energia tárolásnak már semmiképpen nem korszerű módja a lítium akkumulátor. Sőt, 2030-ra már kiszorultak. Helyettük nagyon hatékony szerves anyag alapú akkumulátorok töltik be az energia tárolás feladatát. Hatékony napelemek, hatékony energia tárolók.
2023 és 2050 ! Ég és Föld. Rá sem ismerek Budapestre, rá sem ismerek az emberekre. A hazánkban oly jellemző lefelé görbülő szájak, ajkak kiegyenesednek. Parkok, ahol önszerveződő emberi csoportok közösen tornásznak, kerékpár pályák, nyüzsgő emberek, akik vagy munkát mennek végezni, vagy éppen valamely kulturális programra igyekeznek. Lépten nyomon hirdetnek nyomtatott !!! plakátok kézműves foglalkozásokat.
Szinte hiányoznak a koldusok, padokon elfekvő emberek, lejmolók, markecolók, darizók stb. Rend és tisztaság.
Lám, Zsigmond barátom, aki képzett gasztronómia szakember, saját étteremmel, kiválóan főz, süt, de nem restelt kitanulni néhány régi mesterséget. Megtanulta a batikolást, a kék festést. Remekbe szabott munkái hirdetik ezt a lakásának, éttermének falain. Kedves párja, Rita pedig kerámia tárgyakat, ékszereket, egyéb használati eszközök készítését találta kellemesnek.
A digitális világgal való kapcsolódást legfeljebb az okos telefonjára érkező Mesterséges Intelligencia ajánlások jelentik. Felhívják a figyelmet bizonyos élelmi készletek felhasználásának szükségességére, recept ajánlatokat kap, új technológiai ajánlásokat, hozzá szakembereket, beruházási forrásokat kap. Napi, sőt óránkénti kapcsolatban tud állni a közétkeztetés, étel szállításban dolgozó többi egységgel. Nem versenytársak, hanem hasznos kiegészítői egymásnak. Ajánlások jönnek beszállítói lehetőségekről, információk a legközelebbi Saláta gyárak kínálatából. Felhívás, hogy a következő napokban a Nap kevesebbet fog sütni, kevésbé energia igényes ételek készítését szorgalmazza. Zsigmond és az „Állam”, vagyis a Mesterséges Intelligenciák által irányított döntéshozás együttesen működteti az éttermet. Az „Állam” biztosítja a jó, sőt kiváló közállapotot, Zsigmond a maga tehetsége szerint a legnagyobb körültekintéssel működtet. Nem alkalmazott, a maga ura, de csak addig, amig működése valós igényeket elégít ki. Számtalan hasonló módon működő egységgel van kapcsolatban. Nem csak az agrárium, feldolgozás működtetőivel, de a papír, szaniter, tisztítószer , abroszok, ruházat stb. beszállítóival is. Túl sok gondja nincs ezekkel, mert az „ Állam” vagyis az Intelligenciák által működtetett információ áramlás mindent kézben tart.
Mi is hát Zsigmond igazi dolga ? Legyen kedves, közvetlen, segítőkész, azaz legyen emberi, amit a digitális világ nem tud és nem is akar helyettesíteni.
Nem fog egy idős ember ágya mellett egy robot felolvasni, tisztába tenni. Nem, ez emberi feladat. Egy ilyen tevékenység is része a napi hivatalos vagy vállalt munkának.
. Hoppá, itt ugrik be egy nem rég olvasott könyvecske tartalma. Az 1969-ben kiadott Peter-elvről van szó. A gondolat, az alátámasztott mondandó szerint az emberek számtalan okból kifolyólag inkompetensek munkájukban. Vagy akár a családi életben, illetve az élet minden területén. Például valaki jól elvégzett munkája jutalmául egyre kiemeltebb pozíciókba kerül, míg egyszer csak az új beosztásában már nem állja meg a helyét. Az addig remekül dolgozó személy, akár alacsonyabb rangú vezető a magasabb pozícióban egyszerűen megbukik. Ezzel ellehetetlenítve a maga életét, akár a családjáét is, hazahurcolva problémáit, és a munkatársakét is, akiknek vezetője lenne. És sajnos, egyre több az ilyen személy. Vagy eleve nem is alkalmas egy pozíció, beosztás elvégzésére, mert rögtön egy kiemelt státuszba kerül. Volt igy bőven a történelem során kiváló apjuk helyébe lépő uralkodókkal, gyárigazgatókkal.
Tehát ez egy valós, nagyon is valós gondja emberi fajunknak, hogy a Peter elv miatt nem tudjuk hatékonyan intézni sorsunkat.....
"--- > A Peter-elv egy elmélet a menedzsment tárgykörében, amelyet Laurence J. Peter dolgozott ki.Az elmélet megfigyelése szerint egy hierarchikus rendszerben az emberek egészen a saját inkompetenciaszintjükig. haladnak előre. Más szóval, egy munkavállaló előléptetése korábbi munkaköreiben elért sikerei alapján történik, egészen addig a szintig, ahol már nem lesz kompetens, mert egy adott munkakör által elvárt készségek nem szükségszerűen alkalmazhatóak egy másikban. Az elméletet Peter és Raymond Hull fejtették ki 1969-es, a The Peter Principle című könyvükben. < --- "
A könyvet a William Morrow and Company adta ki. Peter és Hull az írást szatírának szánta, de nagyon népszerűvé vált, mert komoly hiányosságokra mutatott rá a hierarchikus szervezetek előléptetési szokásairól. A könyv szövegét Hull írta Peter kutatásai nyomán.
A Peter-elv számos későbbi kutatás és vita tárgyát képezi.
2050 ? Szerte az országban megoldódott a fosszilis energiától független energia ellátás. Nap, szél, bio üzemanyagok előállítása. Az energia tárolást már rég megoldották kis és nagy léptékben. A közlekedés, szállítás teljes egészében elektromos alapú.
Az emberek természetes vágya, hogy utazni, látni szeretnének egyénileg vagy társasan egészében teljesül. A hivatalos munkán túl a közösség, a természetvédelem, a klíma visszaállítás érdekében végzett munkák bónusszal vannak jutalmazva, mely bónuszok beválthatók az alap szükségletek kielégítésén túli igényekre. Mint az utazás is. Tehát szabályozva van minden turisztikai látványosság, szállás terhelése. Megmarad Velence, nem túlzsúfolt zsibongó egy-egy ősi városka, nem állnak százak készen arra, hogy a Mount Everest megmásszák egymást akadályozva. Lehetőség van tenger alatt, szárazföldön, hegyekben levegőben lelni az örömöket. Ki mit szeretne.
Akárcsak 2023-ban, a termál fürdők népszerűek. Mindenki számára. Mindenki megengedheti magának, s bónusszal a legmagasabb fokú luxus kényelemben lehet része az embereknek.
Mert a munka nemesít, jelen korban pedig visszaállítja az emberséget.
Mert hogy már a Voltaire Candide-jában is írva vagyon : „"Nem tudok róla semmit, felelte a jámbor férfiú, és sohase is tudtam a nevét egyetlenegy muftinak vagy vezírnek sem. Nem is tudom, miféle szerencsétlenségről beszélsz, de úgy gondolom, hogy akik közügyekkel foglalkoznak, gyakran nyomorultul pusztulnak el és hogy azt meg is érdemlik; de hogy Konstantinápolyban mi történik, az engem nem érdekel, megelégszem azzal, hogy odaküldöm eladni a gyümölcsöket, miket a kertben termesztek. E szavak után az idegeneket behívta házába; két leánya meg két fia mindenféle maguk-készítette sörbetet, befőtt cédrus héjával fűszerezett kalácsot, narancsot citromot, ananászt, limonádét, cukros mandulákat s olyan mokkakávét szolgált fel, mely egy cseppet sem volt keverve a hitvány batáviai vagy más szigeti kávéval; ezután a jámbor muzulmán két leánya illatszerekkel öntözte le Candide, Pangloss és Martin szakállát. Hatalmas és pompás földbirtokod lehet, mondá Candide a töröknek. - Csak húsz holdnyi, felelt a török; a gyermekeimmel művelem; a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bűnt és a nélkülözést. Mikor a majorba visszamentek, Candide nagyon elgondolkozott a török beszédén és ezt mondta Panglossnak és Martinnak: Úgy látom, hogy ez a jámbor aggastyán jobban megkovácsolta a szerencséjét, mint az a hat király, akivel együtt vacsoráltunk
(Voltaire Candide)
Lám, lám. 2023 a punnyadás, motiválatlanság, restség éveinek kezdete. Általában nem szeretik a munkájukat az emberek. Ki elmegy külföldre dolgozni, pl. Ausztriába, ahol boldogan kapál, permetez egy idegen kertészetben. Háromszoros a bér, sok a jó szó, mert a tulajdonos is ember. Haza felé tartva valamely határ menti lakóhelyére még Ausztria vagy Horvátország stb. területén bevásárol 20-30 %-kal olcsóbban mint itthon. Olyan dolgokat tud magának megengedni, amiről itthon ragadt honfitársai csak álmodoznak. A fiatalok remek kiegészítést kapnak gyermekük után, sokan ott is taníttatják őket. Aztán egy nap vesznek mondjuk Bécsben egy lakást, s elvesztek magyarok lenni.
És ami a csodálatos ! Ausztria és sok más EU-s tagállam nem rokkan bele, hogy magasabb bért fizet és megbecsüli a munkást.
Zsigmondék például tavaly egy kenyai kőkorszaki lelőhely közelében kialakított hagyományos „hut”-ban töltöttek egy hetet. Valóságos állathangok, paleolit ételek, nomád körülmények. Az éven pedig egy grönlandi jégkunyhóban szeretnének szállást foglalni, amihez még bónuszt kell gyűjteniük. Mert a háborúk helyett az erőforrások a környezet helyre állítására fordítódnak. Zsigmond szerint megállt a sarki jégtakaró, a gleccserk olvadása.
S 2023 ? Az emberek gyűjtenek Horvátországi két hétre. Balaton ??? Drága !
Az oktatás kiváló, minden ifjú ember készségeit felmérik az Intelligenciák, s ezek szerint kapják képzésüket. Nagyrészt hús-vér pedagógusoktól, kevésbé digitális úton.
Mivel a robotok a nehéz munkák nagy részét elvégzik, a legjobban terveznek meg minden munkafolyamatot, a termelés, kibocsátás minden területen a létező leghatékonyabb. Még véletlenül sem fordul elő, hogy a ma leburkolt ( még hozzá micsoda időt álló anyaggal ) utat holnap visszabontsák. Tehát az emberek nagyon sok programban tudnak részt venni. Színházak működnek, ismét vannak mozik pattogatott kukoricával. Igaz, a már 2023-ban egészségtelennek tartott ételek végérvényesen száműzve lettek.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Olvastam egy helyen, hogy a fafaragó kézműves kör művelői a következő alkalommal a színezés technológiájával ismerkednek. Egy másik plakáton a téglakályha építők vannak értesítve, hogy a kályhaajtó boltívének megszerkesztését tanulmányozzák. Máshol népi tánc, modern tánc, különféle énekek tanulása, társasjáték kör, terem foci, kézilabda és még százféle elfoglaltság a kínálatban.
Úgy tűnik, az Intelligenciák nagyon is törődnek az emberi kultúra és hagyományok megőrzésében. Sokkal inkább, mint a 2023-as években.
Az étkezés nagyon racionális. Okos órák adnak információt egy központi Intelligenciának a pillanatnyi egészségi állapotról. És a fő-fő elv, amit már a 2020-as években papíron elfogad nem csak az orvos tudomány, de a köztudatba is átment, az az étkezés fontossága. Már minden gyerek fújja a mikrobiom fogalmát. Azaz testünkben, legnagyobb részt a bélrendszerünkben élő baktériumok összetétele nagyban meghatározza egészségi állapotunkat. És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiben Magyarország óriási visszafejlődést tanúsít a húszas években. Csökkenő zöldség/gyümölcs fogyasztás, romló táplálék összetétel, silányuló biológiai értékek. Az állandósult stresszes helyzet, amit a kormányok folyamatos két balkezessége melegágya mindenféle betegségnek. Mintegy pácienseket biztosítva a gyengélkedő egészségiparnak.
Itt mindenki ellenőrizve van személyi egészségőre, okos órája által, a rendszeres egészségügyi szűrések, a betegség megelőző étkezési szokásoknak köszönhetően. Szinte kötelező a napi rostbevitelt teljesíteni, a fermentált étkek, csírák, növényi tejek, magvak, olajos magvak, jó minőségű halak, első osztályú húsok által. Nem a megélt kor hossza a mérv adó, hanem hogy a rendelkezésre álló időt milyen egészségi állapotban töltik az emberek.
Egy plakáton láttam, hogy minden budapesti lakos örökbe fogadhat egy-egy fát a városi parkokban, környező Budai hegyekben. Egy fa, amit mindenki gondozhat, öntözhet egy-egy kirándulás alkalmával, vagy éppen átölelve kapcsolatba kerülhet a kozmikus energiával. Nagyon sokan hisznek ebben, s aki hisz a legjobb szándékkal, az nem csalódik.
Zsigmonddal járva a Budapesti utcákat és környéki kis üzemeket, feldolgozókat láttuk, hogy micsoda hatalmas erő ráfordítás történik, hogy a növényi kultúrák segítségével mulcs földek anyagot termeljenek a szabadföldi zöldség termelő üzemek számára. Hihetetlen mennyiségű szálas rostnövény, kender vagy akár csalán fed be minden hasznosítható területet. Óriási zöld felületeken az asszimilácót utánzó mesterséges fotoszintetizáló cellák termelik a szénhidrát alapú anyagokat. Sőt kísérleteznek zöld növényi anyagok felhasználásával elektromos áram termelésével. Földbe süllyesztett több hektáros üvegházakban négyzet méterenként akár 40 kg paprkia, paradicsom termelése folyik. Mellettük hatalmas sorokban brokkoli, karfiol sorok húzódnak. A napelem telepek tábláinak árnyékában szintén árnyékot tűrő zöldség növények nőnek. És mindenütt dolgoznak a drónok, a talaj felszínt gyomtalanító, lazító kis akkus gombák.
Sokféle gyümölcs nő alig 2 méteres elágazás nélküli fákon, amelyek fagytól, jégtől, melegtől való védelme megoldott. Mikroöntözés, szinte mindegy, hogy milyen az időjárás. A sorok között jól összeválogatott méheket vonzó növényi szőnyeg, amely őrzi a talaj nedvességet, biztosítja a sár mentességet, de időnként levágva, a nyiradék mintegy humuszt biztosít. És itt is, mint már mindenütt a növények nitrogén megkötő baktériummal vannak permetezve, amely biztosítja a lebomláshoz szükséges nitrogén mennyiséget.
A sort, amit láttam, még folytathatnám, valószínűleg a holnapi napon még többet látok. Mert éjjeli szekrényemen egy meghívót látok.
„ Meghívjuk Önt, Bujna Ferencet és Zsebők Zsigmond kísérőjét a május 9-i országos agrár és élelmiszer feldolgozó vertikum helyzetét bemutató országos kiállításra. Tisztelettel kérnénk a szíves megjelenését, hogy bemutathassuk a „jövőt”, ami nekünk a jelen.
Köszönettel : 2050 bizottság
Egyértelmű, hogy az emberek nem fognak éhezni, bőséggel áll rendelkezésükre egészséges, jó ízű, sok színű táplálék. A rendszer, nevezzem így a Mesterséges Intelligencia és ember együttműködésével megvalósuló szervezet, a 2023-nál mindenképpen boldogabb életet biztosító együttműködés, miért tud működni ?
Miért gondolkodik a magyar emberek jó része másképpen, mint az európai népesség ?
Holnap valószínűleg találkozom a mezőgazdaság, élelmiszer feldolgozás, gasztronómia 2050 évi állapotával. Bizonnyal csodálkozom majd az eredményeken, a már 20-30-40 évvel korábban kitalált, feltalált technológiák gyakorlatba való átültetésével.
Találkozom szakemberekkel, akik információval látnak el a 2050-t illetően, remélve, hogy sikerül legalább csekélyke mértékben csökkenteni a környezet rombolást. Mert amit 2013-ban rombolunk könnyedén, azt nehéz, hosszú munkával kell helyrehozni fiainknak, unokáinknak.
Mellékelt még Zsigmond barátom egy cikket. Ugyan 2023-ban datálódott, de 2050-ről szól.
Beleolvasok, s egyre jobban belemelegedek a tartalmába, de úgy döntök, hogy csak reggel mélyedek bele.
Remélem, nem csak álom a szebb jövő. Lehunyva szemeimet dúdolgatok egy régi Dinnyés József dalt. „ Dal a jövőről „
A mai emlékezés kicsit rendhagyó a korábbiakhoz képest. Csapongó lesz, felvillanás szerű élményeket, gondolatokat írnék le. Lesznek, akik igazat adnak magukban, lesznek akik nem.
Nos, az élelmiszer árak, lévén az élelmiszerek zömében kötött árasak voltak, hosszú időn át nem emelkedtek. Aztán a hetvenes évek közepétől az árak lassan megindultak felfelé, ahogy a jövedelmek is.
Ebből az időből származik a két édes viccecske :
- Csókolom, néni, mennyibe kerül az egy forintos csokoládé ?
- 1 forint tízbe, aranyoskám !
Nos erre az áremelésre reagált a köznép, miszerint WC papírt csak annak adnak el, aki igazolja, hogy evett is !
Pedig a hetvenes években érezhetően javult az élelmiszer ellátás, választékban és nem utolsó sorban minőségben.
1979, árak
Az évtizedig 40 filléres kifli vagy zsemle, esetleg foszlós kalács kiváló minőségnek örvendett. A kifli tényleg felcsavart volt, ropogós csücskökkel. ( a legtöbben ezt szerettük ) A kiflit le lehetett csavarni, nem amolyan „egybe öntött valami volt ).
A zsemlének ropogós héja volt, belül igazán egyenletes bélzettel, s az alján látható volt a kézzel való aláhajtásnak a nyomai. És a ritkábban kapható császár zsemle !!!! És volt mákos, diós, pozsonyi kifli, rongyos kifli, lekváros bukta, lekváros táska. És micsoda lekvár volt benne !!! Hitler szalonna !
Tudják mi a Hitler szalonna ?
Sok-sok alma, körte, szilva, esetleg némi meggy, cseresznye hosszú órákon keresztül főzve, azaz sűrítve, némi pektin hozzáadásával 10 kg-os faládákba öntve zsírpapír alábéleléssel. Emlékszem, hogy mindig izgalommal tapogattam, mint a Fertődi Konzervüzem vezetője másnap reggel, hogy megszilárdult-e, vágható állagú-e ?
A Sütőipar nagy mennyiségben igényelte ezt az igazán nem művi lekvárt, melyben tényleg benne volt a gyümölcs, hisz a hosszas sűrítés során több mint a felére zsugorodott a térfogat. Eme kiváló, sötét lilás színű terméket lehetett kimérve is kapni, mint valami felvágott rúdból metszették le a Közért eladók a 10-20 dekás darabot és csomagolták zsírpapírba, Nem műanyagba !
Egyetemista koromban egy nyáron nagyon kedves barátnőmmel egy-két napig a Thököly úti Kenyérgyárban ténykedtünk. Én a kemencék mellett, amely hagyományos kemence volt, elő, és utó sütő résszel. A hivatalosan kötelező tízórai szünet előtt egy órával a dolgozók kiválasztottak néhány kilós kenyér tésztát és a belsejébe csomagoltak szalonnát, császár szalonnát, debrecenit stb. Tíz órára a jól időzített kenyerek aztán feltárták átsült tartalmukat, s a bélzettel együtt vérré vált. Mi pedig csak néhány napig bírtuk a nagyon nehéz munkát.
Egyszer kicsit sértődötten olvastam a romlott májú cikket, hogy a kenyérgyári kenyér nem hogy sületlen, közszóval szalonnás, de zsák darabok, sőt egészen képtelen dolgok voltak benne. A két kilós kenyér pedig (mert ilyen is volt) csak alig másfél kilót nyomott.
Ezt mai fejjel is visszautasítom, mert ott voltam, s láttam, hogy majd minden darabot ellenőriztek. Nem is szólva arról, hogy nem csak kenyér esetében, de az élelmiszer ipar minden ágazatában szigorú szabványok szerint ellenőriztek a laborok.
1976
Persze, voltak azért kis műhelyek is, amelyek valami különlegességgel rukkoltak ki. Így a Kőbányai Zalka tér közelében működő Neumann pékség pacsnija. Nincs francia, aki büszkébb lehetne a bagettjére, mint én a mai napig a sütő szakma ezen csodájára. Sok-sok évvel később Debrecenben találkoztam ismét a pacsnival. Azóta, mivel másutt nem láttam, megtanultam sütni.
Hadd említsem meg még, a ma már sajnos, korszerűtlennek számító Lúdlábat, Rigó Jancsit, Eszterházy és Dobos tortákat vagy éppen a Tátra csúcsot. Nagyon néhány képviselőit a hazai cukrászatnak.
De hát mindig voltak és lesznek olyan személyek, akik minden szőrszálon csomók százait vélik felfedezni. Mint egy barátom, aki megvallotta, hogy neki mindegy, hogy milyen rendszer volt és van, ő mindig ellenzéki. Azaz szeretnek utólag is kritizálni egyesek.
Kicsit lépnék tovább. Katonaság.
Mint ismeretes, „kötelező” volt. Két éves, és az én katona időmben az elő felvételiseknek 11 hónapos szolgálat. Bennem és a legtöbbekben nem hagyott kitörölhetetlen nyomot a feltálalt reggeli, ebéd, vacsora. Jól láthatóan a laktanya ebédlőjében ki volt hirdetve a 10 napos előre jelzés, a „változtatás jogát a vezetőség fenntartja” lábjegyzet nélkül. Hús mindennap volt és bőség. Havonta egy alkalommal rám is sor került a konyhai kisegítő munkára, így hát láttam azt a bőséget, sőt inkább pazarlást, ami az étel mennyiségét illette. A minőség ?? Hát állítólag a nagy tömegben együtt fövő babgulyás a legjobb.
Egy kiábrándító dolog jut eszembe, amikor a Mikulás csomag energia, fehérje, szénhidrát stb. Tartalmát pontosan felvezették a menü lapra. Mert hát még arra is adtak, hogy ne csak a valóságban, de papíron is jól étkezzünk. De azért ez a bürokrácia a mikulás csomaggal azért durva volt. Azóta is ez jut eszembe minden év december 6.-án.
Itt találkoztam először az Állami Konzervipar bőséges választékával. Egyszer megpróbáltuk összeszámolni, hányféle is (nem a tehén) a kapott készétel konzerv, biztos, hogy 20- nál tovább jutottunk.
Bab, lencse, lecsó, pörköltök, rakott káposzta, töltött paprika, még pacal is….. Szóval a maga módján bőséges és jó volt a kínálat. Mindig kerestem az un. konzerv ízt, melyet valakik emlegettek, de nem találtam.
Népszerű reggeli volt az un. „gyíkhús” mely a Nagykőrösi Konzervgyár vagdalt hús konzervje volt. Nem volt rossz, állítom, sok-sok évvel később exportra sem ment jobb minőség. Volt még hurka konzerv is, no ez nem volt túl jó. De azóta sem láttam ilyet, tehát valahol felülbírálták önmagukat az illetékesek.
Évekkel később, már mint egyetemista aztán magában a Nagykőrösi Konzervgyárban, amely Konzervgyár húsfélék feldolgozásával is foglalkozott a zöldség/gyümölcs mellett, találkoztam a fagyasztó kamrában felfüggesztett, a fagyos levegőben száradó fél sertésekkel, melyek kifejezetten a hadsereg „gyíkhús” ellátását voltak hivatottak teljesíteni.
1965
A kedvencem azonban az a lapos, kerek konzervdobozba csomagolt, a Szegedi Konzervgyár Olajos hal nevezetű produktuma volt, melyhez hasonló kiváló ízű halkonzervet ma mutatóban sem tudnak gyártani. Nem volt szép, mert itt-ott látszottak a puhára főtt hal gerinc darabok, néha-néha még a pikkelyből is volt, de az íze !!!!
Visszatérve az egy forintos csokoládéra, néhány csokoládé gyárra emlékszem. Talán a méltán híres Szerencsi gyárra mindenki emlékszik. Volt ugye a Szerencsi tej néven árusított csoda.
De ott gyártották a Melódia nevezetű méltán nagyszerű szelet csokit. Aztán volt a Duna Csokoládé gyár, gyönyörűen csomagolt terméke a Százszorszép bonbon, a Budapesti Csokoládégyár a Stühmer névvel az ezüst burkoló papíron és benyomva a kockákon. Klasszikus, un. fekete csokoládé, mely minőségében a ma is megállná helyét a magas kakaó tartalmú kategóriában.
Nekem kis kedvencem volt a parányi, kocka alakú Balaton, mely 30 filléres áron volt kapható. Aztán a Sport csoki, a Bajtárs, A Korfu és így tovább. Igazán jeles alkalmakra a piros alap csomagolású 200 grammos mogyorós tejcsokoládét vagy éppen nem tej csokoládét kaptam. Volt, hogy egy délután, apránként, titokban elfogyasztottam. És csak utolsónak még : a Konyak meggy terméket, mely olyan trükknek köszönheti létét, miszerint az előírás szerűen alkoholban áztatott, majd fondantban mártott alkoholos meggy a hűlő, szilárduló majd picit zsugorodó végső csokoládé burokban feloldotta a nyomás hatására a fondant réteget, s így alakult ki a csodálatosan édes, zamatos belső tartalom egy szilárd csoki burokban. Persze a tetejére dukált a csoki kacskaringó.
1972
És még egy élmény. Mindenkit lenyűgözött az. un. Holland kakaó. Ritka kincs. Hát igen, a Szerencsiek által gyártott szerény zsírtartalmú kakaóporral összehasonlítva tényleg csodás volt. De mai cukrász és élelmiszeripari gyakorlatommal az az érzésem van, mintha a kakaóporba lett volna némi jó minőségű fahéjpor is beledolgozva. De ezt csak vélem.
A tejipari élményeim talán kevéssé szerte ágazóak. Az én dolgom volt, hogy a napi egy liter tejet meghozzam a Közértből. Hozhattam volna a Tej-tejtermék szaküzletekből is, de az éppen nem volt a közelünkben. Tejből eleinte a kimért tej volt, melyet a vevő által vitt üveg palackba mertek bele. 25 literes alumínium kannákból alumínium mérővel. Egy erős télen még arra is volt példa, hogy kilóra vehettem a tejet. Inkább vidéken dívott a tejes kanna. Később aztán bejött a gyárilag töltött tej. Akkor már vittük az otthon kimosott üveget, cserébe pedig egy kék kupakos 2,8 % zsírtartalmú tejet kaptunk, avagy a sárga kupakos magasabb zsírtartalmú tejet. Joghurt, kefir egy-egy féle volt, szintén üvegbe csomagolva.
Vaj volt bőven és nem is túl drágán, 5 dekás és 10 dekás kockákban. Sajtból sokféle volt kapható, még a kék eres Márvány sajt is, sőt a Rokforti is kapható volt. Kis kockákban pedig a ma már nem létező Pálpusztai, mely sokak által nem kedvelt, mások által pedig kifejezetten szeretett sajt különlegesség volt. Ahogy az Óvári vagy éppen az Ilmici. Úgy tűnik mai fejjel, hogy hazai gyártásban nagy volt a jó minőségű választék. Még a Trappista sem hozott volna szégyent a sajtfajtát megalkotó szerzetesekre.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Később megjelent a gyerekek által kifejezetten kedvelt mazsolás, vaníliás krém túró vagy a Miskolci Tejipari vállalat által megalkotott Gervais nevezetű termék. Alul meggy, sárgabarack vagy szamóca lekvár, felette pedig egy vastag mascarpone szerű réteg. A két réteget össze kellett volna keverni kanállal, de én jobban szerettem a lágy, aromás túró ízét, alig várva, hogy a lekvárhoz érjek.
Talán a hetvenes évek világ szabadalma lehetett a Pöttyös Túró Rudi. Sok gyermek akkor szerette meg a túrót. A kockasajtok választéka nagyon széles volt, nekem kedvencem a C vitaminos volt, melynek a kerek papír dobozán is és a sajtkockák alufóliára ragasztott papír címkéjén is zöld alapon egy csipkebogyó termés díszelgett. Talán egy balfogása volt eme termékeknek, a Mese néven forgalmazott csokis sajt. Nem hallottam esetet arról, hogy gyerek ezt kedvelte volna.
Emlékeznek még a Répcelaki sajtüzem nevére ? Nos, ők bocsájtották ki a kocka sajtok zömét. Még üzemem, a Fertődi Konzerv is adott el részükre cseresznyepaprikát és csemege uborkát a sajt anyagába dolgozandó.
És még egy olyan élmény, amit a mai napig nem feledek, s velem együtt igen sokak. Szopogatni a tubusba csomagolt cukrozott sűrített tejet. Nem hiszem, hogy a legdrágább svájci vagy belga bonbont jobban szerettem volna.
1963
Budapesten szerte a KÖZÉRT vállalatok forgalmaztak élelmiszert első sorban, emlékeim szerint kevéssé vegyszert, húsfélék közül pedig csak a felvágottakat. Az előzőek forgalmazására a Háztartási Bolt hálózat, míg a tőke húsok árusítására a Húsboltok voltak hivatottak. A KÖZÉRT hálózat jól ellátta funkcióját. Sűrűn lakott és kevéssé belakott városrészekben egyaránt meg lehetett találni ugyanazt a választékot.
És az árak egységesek voltak. Egy üveg csemege uborka mindenütt 16 forintba 10 deka parizer pedig 3.6 forintba került. Édesanyám néha tovább elmaradván munkahelyén, vacsorára hozott a Közértből kaszinó tojást, francia salátát, vagy éppen hús salátát. Kazlakban állt a Hűtőpultokban a sokféle egyéb saláta, a sült sertésmáj, csemege sült karaj stb. Az eladók a választott ételt papír tálcára mérték, majd selyem papírral burkolták. Igen, előfordult, hogy átázott a papír, de bizonnyal a hálátlan jövő kor nem fog találkozni a műanyag kaszinótojásos dobozommal.
1965
A KÖZÉRT- ben vásárolható volt korábban 50 grammos csomagolásban a szemes I. II. vagy harmad osztályú kávé. Ritkábban valamilyen különleges minőség is volt. A kávét aztán vagy otthon őröltük meg, lehetőleg a kocka formájú réz kávédarálón vagy a KÖZÉRT kijáratánál elhelyezett elektromos kávédarálón. Ugyanitt általában mák daráló is szokott lenni.
A felvágottak akkori választéka semmivel sem volt szegényesebb a mainál. De ízben !!!! A Soproni, melyet a ma már csak emlékekben élő Soproni cég gyártott, valami csodás dolog volt. A fűszerezése 5 csillagos. De szerettük a juhbeles virslit, a 2.8 forintos lecsó kolbászt is. Ennek ára sokáig 2 forint volt, így is került a köztudatba. A parizer íze gyártónként vagy talán tájegységenként változott, de mindegyik szaftos, finom volt. Én ez esetben is a soproni gyártmányt találtam a legjobbnak.
A Gyulai 6 forint volt, úgy is lehetett kérni, hogy hat forintos kolbász. Nagyon szerettük !
Ami viszont elgondolkodtató: hogy a műanyag csomagolóanyag kibocsátás szinte nulla volt a 60-as 80-as években!
Élelmiszergazdaság nullához közeli műanyag csomagolóanyag kibocsátással? Igen, ez a jövő!
És mégis, tudtak forgalmazni, kiadni, számlázni, haza vittük a termékeket anélkül, hogy mérgezést kaptunk volna.
A minap egy 100 grammos füstölt lazac szelet csomagoló anyaga 38 g kemény és lágy műanyagból állt !!
Vasárnap nem volt divat nyitva tartani, sőt szombat délutánonként is bezártak a KÖZÉRT- ek, Húsboltok, ZÖLDÉRT boltok. És mégsem halt éhen senki. Nyitva voltak hét végén a Virág boltok, Édesség boltok.
Most engedelmükkel átmenetileg befejezem az írást. találkozunk egy hét múlva, ahol folytatni szándékozom további élelmi anyagokra vonatkozó emlékeimet.
Zsebők Zsigmond kollégám, mint avatott szakértője az élelmiszer ipar marketingnek és közgazdasági kérdéseinek, rövidesen közzé tesz egy kis írást, amelyben fejtegetni fogja, hogy a 40 filléres kifli olcsóbb volt-e, mint a mai 35 forintos. Bármit is hoz majd ki, kérem, ne feledjék, a minőségnek is ára van.
Mivel gyakorlati ténykedésemet Nógrád megyében és Győr-Sopron megyében végeztem, fontosnak érzem a korszak siker növényének bemutatását. Ez pedig az uborka.
Győr-Sopron megyében Győrtől egészen a Sopron és Vidéke ÁFÉSZ –szal bezárólag kis gazdaságok, háztájik ezrei foglalkoztak az uborkatermesztéssel. Ma megszólítva a lakosság 50 év feletti tagjait, mindenki emlékszik a kertben lévő uborka sorokra, és az a különös, hogy légyen munkaigényes növény, senki nem őriz rossz emlékeket ezzel kapcsolatban.
Mi lett a rengeteg uborka sorsa?
Elsősorban zöld színű un. rashel zsákokba egalizálva, előhűtve hűtő kamionokba került, első sorban Németország felé. Ugyanakkor meghatározó volt a feldolgozók igénye is, mert a 720-800 ml-es üvegbe zárt csemege uborka keresett export cikk volt. Ezen uborka részben szintén exportra, részben a hazai piacra került. Emlékeim szerint mind exportra, mind a hazai konyhák részére 5/1 üvegben is bőven lett áru.
A nagyobb méretű uborkák egész paradicsom társaságában 5/1 üvegben Szovjet exportra mentek. Szeretném első kézből cáfolni azt a tévhitet, városi legendát, hogy a szovjet piacra minden jó volt. Ennek a savanyúságnak is, és más szovjet piacra termelt konzerv árunak, bármely élelmiszernek volt komoly hazai és szovjet minőségi kontrollja.
És az uborka harmadik nagy felhasználója az a hatalmas alumínium tartály mennyiség volt, amely minden feldolgozó udvarán, fedél alatt vagy az nélkül, általában 300 hl-es méretben fogadta be az uborkát. Sós vizes, célszerűen fermentált uborka volt ez nagyobb és kisebb méretben is. Réme volt a mérnököknek, ha az uborka tartályba olyan erjesztő tejsav baktérium került, amely tevékenység folytán gázt fejlesztett. Ekkor az uborka felpuffadt, a belső húsa eldeformálta az ubit, azaz használhatatlanná vált.
A 70-es években, amikor a gyárak és gomba módra szaporodó kis üzemekben a cca. július 10-e körül kezdődő uborkaszezon beindult, kezdetben a kisebb üvegekbe került az uborka, majd a felhozatal emelkedésével beléptek az 5/1 üveges kiszerelések és párhuzamosan a tartályok töltése. A későbbi időkben sajnálatos módon a fermentált uborkát, de ugyan így a fermentált paprikát is, kiszorította az egyre korszerűbbé váló „csemege uborka” gyártása. A kezdetben kádakba vezetett gőz vagy hengeres autoklávokban jellemzően 85 C fokon hőkezelt, másképpen pasztörizált uborka gyártás termelékenysége ugrásszerűen megnőtt a fél automata felöntőlé állomások és folyamatos pasztőrözők használatával.
Békéscsabai Konzervgyár
Konzerviparunk világhírű volt a 70-es 80-as években! A tudás, és tapasztalat jelen van ma is! Ki kellene használni!
Nagymamám, de általában a mai 80-90 éves korosztály asszonyai azon a napon, amikor az éves uborka eltétele megtörtént, a konyhában teljes rendet és nyugalmat követeltek meg. Ment az uborka még a fürdő kádba is, ahol többször át lett mosva, körömkefével sikálva, meleg vízzel öblítve, majd tiszta ruhán szárítva. Városokban éveken keresztül az ismerős „kofától” lett megvásárolva mind az uborka, barack, lecsó paprika.
A régi típusú konzerves üvegek nem csavaros fém lapkával lettek zárva az üzemekben, hanem un. 3 részes záróval, mely állott egy mélyhúzott, kör alakú lapkából, melyre illeszteni kellett kézzel egy gumi gyűrűt. A gyűrűt a Konzervipari Tröszt, később KKV ellátásában központi raktárból kellett beszerezni. Sajnos, nem minden tétel volt hibamentes, így olyankor sok volt a hőkezelés utáni selejt. A zárás harmadik része pedig az a leszorító karika volt, melyet általában kézzel helyeztek az üveg tetejére és egy körbe forgó görgő szorította a lapkát az üveg tetejéhez.
Idő igényes, korszerűtlen, nagy hiba százalékkal dolgozó megoldás volt ez. Nos a háztartásokban éppen azért, mert az üveget az eredeti tartalmának felhasználása után megtartották, azonban a zárás már alkalmatlan volt újra felhasználásra, maradt a cellofán. Tehették azt duplán, szalicilos vízben áztatva, bizony, a cellofánon keresztül hosszabb idő elteltével a nedvesség az uborka vagy bármi termék „feje felől” eldiffundált, míg oxigén lépett a helyébe, ami a rövid levessé ( a lé szintje lecsökkent az üvegben ) vált, felöntőléből kilógó uborkát vagy más eltett terméket, pl. lecsó, elszínezett, az íz megváltozott. Ebben az időben keletkeztek az üvegekbe eltett beszáradt lekvárok, élükön a szilvalekvárokkal, melyek csodálatos módon tudtak beszáradni, beton szilárdságú állaguk eszményi tészta töltelékké téve őket.
Mind az ipar, mind a háztartások részére forradalmi változást hozott a 80-as évek közepétől megjelenő csavaros lapkák, melyek egy lapkában azaz „3 az egyben” oldották meg a zárás feladatát.
A Nagykőrösi Konzervgyárban
A csemege uborka gyártása egészen októberig tartott, s erre a termékre kifogyhatatlan volt a belső kereslet, azaz a FŰSZÉRT-ek igénye. Az export is óriási mennyiséget tett ki, s a különféle megrendelők, mint németek, osztrákok, finnek, akár az USA-beli magyar megrendelők többféle recepttel álltak elő.
A tankönyvek, melyek a szakmunkások részére készültek vagy az érvényben lévő MSZ szabványok csak irányt adtak a fűszerezésre nézve, a fűszerek mennyisége és minősége már gyártónként vagy megrendelésenként változott. De minden csemege uborka fűszer gerince a jóféle vágott zöld kapor volt, melyet a gyárak már május-június tájékán felvásárolták, mosták, szecskázták, sóval, ecettel tartósították. Természetesen a kapor mellett az igényesebb csemege uborka tartalmazott még mustármagot, szárított paprika kockát, én mindig használtam koriander magot, fekete borsot, némi szegfűszeget, szegfűborsot, boróka bogyót. Különlegességként még szőlőlevél, torma levél is felhasználásra került.
Eléggé el nem ítélhető módon egyes háztartásokban rézgálicot is tettek, ugyan csak minimális mennyiségben a forró felöntőléhez, hogy az uborka zöld maradjon. Ennek csekély értelme addig volt, amíg cellofánnal zárták az üvegeket, a lapkás zárásnál teljesen oka fogyottá vált a „rezezés”. Azonban a „technológia” még néhány évig átmentette önmagát a háztartásokban, a lapkás korszakban.
A lapkák is fejlődésen mentek keresztül, először a négy körmös, majd 6 körmös lapkák jöttek, s a zárást biztosító műgyanta beöntés minősége is folyamatosan javult. Az üzemekben a csavaros lapka felhasználása lehetővé tette a zárás teljes automatizálását. Kis üzemekben nem szeretem hely volt a lapka kézzel való rácsavarása az üvegre, mert kart próbáló művelet volt.
Hadd írjam meg, hogy az ipar nem használt semmiféle tartósítószert vagy a rézgálichoz, borkénhez hasonló kémiai anyagokat a felöntőlé készítése során.
A pozitív fejlődés mellett sajnálatosan kevéssé pozitív folyamatok is helyet kaptak. A kezdetben bőséges valódi, kézzel fogható fűszerek helyét elfoglalta a fűszer olaj, mely ugyan tartalmazta a lényeges fűszerek természetes kivonatát, de mégsem ugyan az, mint a valódi fűszer. Kétségtelen, hogy a gyártás gyorsításában „korszerűsítésében”, ahogy ezt szépen átfogalmazták jól jött, de hát mégsem ugyanaz, mint a fűszerekkel bőségesen ellátott üvegalj.
Ahogy egy Minőség Ellenőrzés alkalmával megjegyezte a szakértő,
„Ferikém, a fűszer ápol és eltakar”.
Ezzel arra célzott, hogy az csemege uborka gyártás minőségi követelményei között szerepelt az uborka virág mentessége, szár maradvány mentessége és természetesen a törött uborka sem volt kívánatos. A virágot felfoghattuk volna még díszítő elemnek, csakhogy a legenda szerint olyan enzimeket tartalmazott, melyek hozzájárulnak az uborka elpuhulásához. Tehát eme sok hiányosság típus eltakarására is volt alkalmas a fűszer ágy.
Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban?
Írja a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A csemege uborka felöntőleve némi ecetet, kizárólag Budafokról származó biológiai erjesztésű ecetet, a jól ismert 10 %-osat tartalmazott, cukrot, sót, és némi aszkorbin savat tettek még a léhez.. Természetesen a felöntőlé forrón került az uborkára annak zárása előtt. És aztán a hőkezelés, melynek fontossága a későbbi minőségben köszön vissza.
Mi Fertődön az uborka cukor tartalmát nem csökkentettük az évek során, tehát nem „spórolt” az üzem üvegenként néhány fillért, ami miatt a csemege uborkánk nagyon kapós volt az évek hosszú során.
Ja, és még egy fűszer, amit nem írtam meg, bár akit érdekel és veszi a fáradságot a blog levelezésében szívesen elárulom.
Eme nem különleges, nem drága fűszer olyan csodálatos ízt adott a csemege uborkának, hogy csodájára jártak a fogyasztók. Csak Fertődit !!!!
A jó csemege uborka ismérve az ízen felül a ropogosság volt. A lottyadt, puha minőség itt sem állta meg a helyét.
Még Kenyában is sikerült a csemege uborkát meghonosítani, főleg az indiai és európai lakosok preferálták. Itt tudtam meg, hogy például a Nyugat-európaiak inkább a szemölcsös uborkát ismerték a mi sima bőrű uborkánkkal szemben.
És miért ???!!!
Azért, mert a szemölcsös uborka jobban ellenáll az uborka peronoszpórának!!! Hát 1991-ben kellett megtudnom, hogy a Nyugat azért kívánta a magyar sima uborkát, mert náluk való megtermelése macerásabb lett volna.
A Nagykőrösi Konzervgyár üzeme mellett haladt el a vasúti vágány. Az uborkaszezonban mindenki érezhette azt a csodás, fűszeres, savanykás illatot, mely az üzemcsarnokból áradt ki.
Nem hagyom szó nélkül, hogy az uborka egyik legnehezebb feldolgozási lépése a mosás. Kezdetben volt a síkművelésű uborka, mely a talajjal érintkezve meglehetősen szennyezett lett, s az uborka szőrökbe könnyen beleült a homokszemcse. Szerencsére az „ápol és eltakar” diszciplína itt is érvényesült, amikor a tárolás során az üveg aljára leülepedő esetleges szemcséket jótékony függönnyel vonta be. Mosásra a különféle rafinált megoldású kefés mosógépek szolgáltak, esetleg meleg vízzel kombinálva. Uborka beáztatása mosás előtt. Uborka meleg vizes beáztatása mosás előtt. Két, három mosó sorba kapcsolása. Hát mindez nem volt elegendő, ha AZ UBORKA IGAZÁN SÁROSAN KERÜLT BE.
Megoldás?? Az AGRIKON által kifejlesztett kúpos kefés mosó bevezetése és az uborka kordonos termesztése. Ez utóbbi megoldás elég későn került a köztermesztésbe. Előnye a jobb minőségű uborka, a kényelmesebb szedés, az áttekinthető lomb fal. Hátránya?? Hát az uborka virágja igen kényes a légköri szárazságra. A kötődés, az új kis uborkák fejlődése, az un. apa virágok dominanciája ( ezek nem teremnek ) jelentette a hátrányt. A termelés eltolódott a gynoikus virágzási típusúak és partenokarp uborkák irányába.
Kedves jó barátom a ZKI-nál kinemesítette a peronoszpóra rezisztens fajtákat, melyek éveken keresztül vezető képviselője volt a Mohikán és Perz nevű két fajta. Világszínvonal !!!!!!
Az uborkát szerte az országban termelték, hisz a hatalmas gyári és lakossági igényeket el kellett látni. A szezont megelőzően és akár alatta is nagyon hasznos, nagyon látogatott fórumokon vitatták meg az előadók és termelők az aktuális fajta, termesztés technológiai, mint lombtrágyázás, növény védelem kérdéseit. Egy-egy ilyen fórumon több százan jelentek meg, hisz az uborka nagyon jó bevételi forrás volt.
A csemege uborkák kategóriájába tartozott a szovjet exportra gyártott 9-12 cm-es, azaz nagyméretű uborka 5/1 üvegbe rakva és fokhagymás ízesítéssel. Még népszerű export cikkünk volt Szovjetunió felé a „vegyes darabos savanyúság” mely félig érett, alig színesedő paradicsomot és a nagyobb méretű uborkát tartalmazta. Vodka mellé tényleg jó !
Voltak érdekes kívánságok is. A nagyobb uborkák hosszában négyfelé vágva, keresztben szeletelve csemege lében. Egy olyan kategória is létezett, mint az „ahogy nő”, ahol nem számított az osztályozatlanság, a görbeség.
Jaj, majd elfelejtettem az osztályozást. A felvásárlás alapjául szolgáló kis falusi felvásárló telepeken kihelyezett, általában húros osztályozókon engedték végig az uborkát, s az eredmény alapján fizettek. Ez jó is volt így, mert a helyi osztályozás ideje előtt a termelők zöld színű rashel zsákokba szedték az általuk válogatott uborkát. S bizony előfordult, hogy huncut termelők a zsák közepébe kályhacső segítségével töltöttek nagyobb uborkát bele. Kívül kicsi, belül nagy. Természetesen a termelők zöme nem akart élni ezzel a módszerrel, s a többség elítélte a huncutságot.
Még nagyon sok érdekes momentuma volt az uborkatermelésnek, feldolgozásnak, de sietnem kell, hogy helyet szorítsak még a kezdeteknek. A savanyító telepeken végzett fermentálási munkának. Hatalmas 300 hl űrtartalmú tartályokban, cerezinnel kibélelt kádakban a berakott, sós lével felöntött uborka megkezdte az erjedést. Ilyenkor nehéz napok köszöntöttek az üzem vezetőjére.
Ha az uborkában nem a legkedvezőbb összetételű tejsav flóra szaporodott el, ízben, színben, állagban, nem kívánatossá vált a termék. Pedig erre az uborkára nagy szükség volt karácsony, Húsvét táján, amikor a lakosság a legnagyobb mennyiségben vásárolta őket. És az alma paprikát, cseresznye paprikát, tölteni való paprikát is. Több oldalnyi terjedelmet foglalna el az akkoriban jóval népszerűbb savanyú káposzta készítése, ami tipikusan kisüzemi technológiával készül.
Ismerik azt a kifejezést, hogy „hasáb káposzta” ? Nos, az aprózóra, vékony csíkokra vágott káposzta közé tettek be torzsától megtisztított káposza fejeket. Ezek képezték a gyakori téli-tavaszi töltött káposzta plundráját. Mert bizony még ebben a kérdésben sem egyezik a magyar. Töltött káposzta savanyú káposztából vagy édes káposztából??!! Akár így, akár úgy, a káposzta nem csak étel, de gyógyszer is!!!
És szerencsére vannak jelei a visszarendeződésnek. Újra megjelentek a Vecsési típusú káposztások, savanyítósok, készítik kis falusi utcákban, egy üzemecskében, korszerűbb feldolgozóban a káposztát, uborkát, sőt terjedőben van tucatnyi más, a régi időkre emlékeztető savanyú karfiol, savanyú hagyma, gyöngy hagyma, cékla, lila káposzta stb.
Szaporítanám szívesen tovább a szót, hisz azt ígértük Zsebők kollégával egyetemeben néhány hete, hogy rávilágítunk a 70-90-es évek nagy titkára, honnan jutott a számtalan gyár, feldolgozó, lakossági befőzési aktivitás, export, lakossági ellátás céljára zöldség. Sok idősebb, a régi termeltetési, termelői, feldolgozó rendszerben ténykedő ember sem érti, hogy mi lett a régi termelői kedvvel, rendszerrel??
Mert egy vasárnapi ebédnél a négy tagú család legalább két üveg savanyúságot elfogyasztott. Még a legegyszerűbb kínálatú, de nagyszerű ízeket produkáló sarki „Kifőzde” is legalább ötféle savanyúságot kínált. Ez a gasztronómiai kultúránk egyedül álló, amolyan hungarikum volt.
A német területen is szerették az uborkánkat, de oda édesebb felöntőlével ment, máshol a sósabb vagy alig sós dukált. A németek desszertként fogyasztották az édesebb csemege uborkát, másutt inkább csak saláták díszítő eleme volt.
A magyar gyomor még igen kedvelt savanyúsága volt a vegyes vágott vagy vágott vegyes. Általában káposzta, hagyma, uborka és paprika adta az összetételt. A Fertődi vegyes azért volt kelendő, mert nem sajnáltuk belőle a hagymát a káposzta rovására. Ínségesebb időkben, amikor az uborka kevesebb volt vagy éppen a paprika (milyen jó is a vágott vegyessel töltött almapaprika) akkor mindenféle pótlékokkal adtunk munkát a dolgozóknak. Mint zöld paradicsomsaláta, hagyma saláta, bébi cékla, ahol a hatalmas főtt céklából fagylaltos kanállal lett a kis gömböcske kivájva. És így tovább. Csak savanyú legyen.
Még megemlíteném a mustárt, hisz a virsli és Debreceni mit sem érnek a mustár nélkül. Ennek készítési titkát a Budapesti Konzervgyárban lestem el. Üvegbe, tubusba. Mondjuk a mustárgyártás kifinomultságában elmaradtunk a környező népektől, nem ismertük a jóféle Dijonit vagy a fekete mustármagból készült fűszeres csemegét.
De volt tormánk! Kis történet ezzel, hogy Kenyában kedves indiai származású, turbános főnökömnek mutattam, hogy mit kísérletezem, Kikapta kezemből a frissen reszelt és éppen csak befűszerezett torma krémet, s szájába vette, le is nyelte. Abban a pillanatban felugrott, kínjában turbánját is a földhöz csapta. Mert hát a friss torma bizony csípős.
Úgy tűnik, hogy elfogyott az idő, a jövő alkalommal írom meg élményeimet a zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica magyar diadaláról.
