Élő stream 

62. Közgazdász vándorgyűlés részletes program 

Szekciók - valamennyi szekció visszanézhető lesz! - 

Letöltéshez kattints a képre --- > 

OECD-FAO Agricultural Outlook 2024-2033

Synopsis (short abstract)
The Agricultural Outlook 2024-2033 is a collaborative effort of the Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) and the Food and Agriculture Organization (FAO) of the United Nations. It brings together the commodity, policy and country expertise of both organisations as well as input from collaborating member countries to provide an annual assessment of the prospects for the coming decade of national, regional and global agricultural commodity markets.

Egy körben gyerekeknek meséltek. Szépen beöltözött színészek adták elő Andersen: Mindent a maga helyére című meséjét. Az önfeledten hallgató gyerekek liofilizált zöldséget, gyümölcsöt ropogtatnak a hallgatás közben. A mese arról szól, hogy senki ne akarjon többnek mutatkozni annál, amennyit ér.

Freeze-dried strawberries

Még maradtam egy kis ideig, így szerencsém volt meghallgatni egy tanulságos keleti adomát, amelyben a dúsgazdag király még mindig több pénzt és hatalmat kíván imájában. Az imát meghallgató bölcs szavai nyomán érti meg a király, hogy nagyon gazdag, de nem a pénzben és hatalomban telik sok öröme. 

Egy másik asztalnál játékos matematikai feladványokat oldanak meg a kicsik. Ki hinné, milyen nagy számban hallgatják az előadót!

Példának álljon itt egy feladvány: Egy embernek volt 17 tevéje. Három fiára hagyta azokat, azzal, hogy a legnagyobb fia a tevék felét, a középső a tevék harmadát, a legkisebb pedig a tevék egy kilencedét örökölje.

Hogyan tudták a tevéket igazságosan úgy elosztani, hogy egy tevét sem kellett feldarabolni ?

Hosszú hallgatás, sugdolódzás, majd egy fiúcska jelentkezik. S lám, elmondta a megoldást:

Egy bölcs embertől kölcsön kértek egy tevét. Így 18 tevéjük lett, amelynek fele, 9 teve a legnagyobb fiút, harmada, azaz 6 teve a középső fiút, míg a 18 teve egy kilencede, tehát 2 teve a legkisebb fiút  teve illette. Ezután a 9+6+2 = 17 tevén felül megmaradó egy tevét visszaadták a kölcsön adónak) - Régi arab feladvány-

Másutt feszülten figyelik a gyerekek az előadót, aki arra keres megoldást, hogy ha egy pohárban lévő vízbe vékony madzagon lógó 30 grammos kulcsot lógatnak, hogyan változik a pohár víz súlya? !

- Kedves Ferenc, örülök, hogy ismét találkozunk. Gondolom, hasznos volt a néhány óra csatangolás a jövő élelmiszere világában szólít meg Zsigmond barátom.

- Olyannyira hasznos volt, hogy szóhoz sem jutok! Hisz visszaköszönnek nem csak a 2020-as évek, hanem még az én fiatal korom termékei, technológiái. Mi azt képzeljük, hogy futurisztikus élelmi anyagok, ízetlen termékek, az egész világon egyforma ízek jellemzik a jövőt. Mint a MÁTRIX című hallhatatlan film Morpheusának hajóján.

-Úgy-úgy! Szó sincs erről! A Mesterséges Intelligenciával együtt részben visszatértünk a jól bevált korábbi technológiákhoz. Ami bevált századokon keresztül, azt pazarlás elvetni.

- Kedves kis viccet hallottam egy régi-régi riportban. A halálos ágyán a borkereskedő magához hívatja fiát. S elmondja neki, hogy, édes fiam, elárulok egy titkot! Szőlőből is lehet bort készíteni. Nos, így vagyunk mi is.

Lehet felhasználni a zöldség-gyümölcs termelésben régebbi, kiváló genetikai adottságú fajtákat.  A nemesítés már-már öncélúvá vált, egyre több cég egyre több fajtát kívánt piacra dobni. Miközben az emberek suttogva emlegették gyermekkoruk ritkán elfagyó kajszibarackját, az ízében utánozhatatlan remek lekvár alapot, a bőtermést, a minden ízében kíváló gyümölcsöt. Egy hibáját találták csupán, nem érett túl korán, nem érett túl későn, hanem akkor, amikor egy normális baracknak érnie kell! Nem volt romlékony, nem volt igényes, csupán kicsit apróbb szemű volt.

Varieties of Peaches for Eating Fresh, Home Canning, Freezing and Preserving
Characteristics, descriptions, which to pick, when and why!

Erre mi történt? 

A sokféle nemesítési irány egy érzékeny, úgymond kevéssé „gyakorlati” gyümölccsé alakította az eredeti jót. 

Ahogy Nagyapám mondaná, ha már a hegy tetején állunk, onnan minden út lefelé vezet. Vagyis a legjobb után már nincs tovább, valami fog hibádzani az új fajtában. Így is lett!

Ecological City, one of many imaginative designs by this Paris architect. Image: Vincent Callibaut

Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs nemesítési munka, de az öncélú kutatók közötti versengés helyet a MI által meghatározott cél felé kell haladni. Megmarad az emberi kreativitás, de jó irányba.

- És láttam, hogy ismét divatba jön a szarvasmarha legeltetés.

- Igen, ez így van. Az Angus fajtával kitűnő eredményt érünk el. Ismét hozzájut mindenki jó minőségű marhahúshoz. Hangsúlyozom, mindenki, aki munkájával hozzájárul az ország, a közösség, a FÖLD újjáépítéséhez. Ismét vannak legelőink, az arra alkalmas területeken több célú legeltetés folyik. Csupán a legelőket öntözzük, lomb trágyázzuk, növekedést serkentő baktérium tenyészetekkel dúsítjuk. Az Angus a mai legelőkön napi 1300 gramm súlygyarapodást is elér.

Felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szükség, a pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén?  Az élelmiszermérnökök várják leveled!

Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre: 

lecsomernok@gmail.com

Az állatokon egészségi állapotot ellenőrző megfigyelők vannak, amilyeneket ma már minden ember visel. Mozgásukat drónok figyelik és értékelik szokásaikat, viselkedésüket. Ezeken a legelőkön helyre áll a biodiverzitás, vannak virágzó növények, ismét megjelentek a rovarok nagy létszámban.

Az élelmiszer termelés minden ágazatában a legmagasabb fokon működik együtt az ember és a Mesterséges Intelligencia. Mi lehetővé tesszük fennmaradásukat, s ők a mi fennmaradásunkat garantálják. Mert ember nélkül nincs MI és ma már tudjuk, hogy MI nélkül már nem létezne az ember.

Mert bizony a 2023-as év olyan klimatikus változásokat hozott, illetve indított el, amely alapvetően megváltoztatta fajunk kilátásait.

S mi történt abban az évben?

 Our actions are our future. Better production, better nutrition, a better environment and a better life.

- Let’s fix the system -  FAO, 2016 - 

Összefogott-e az EMBER a természet, az élővilág, saját maga hosszútávú életének megjavítása érdekében? 

Nem, hanem újabb és újabb háborút indítottak. Mintegy tetézve a Föld gondjait további szennyező anyagokkal, rombolással.

És itt lépett az életünkbe a Mesterséges Intelligencia. Ahogy, Ferenc, az elmúlt napokban Zsigmond barátunk is emlegette, drasztikus változást indítottak el az egymással összekapcsolódó Mesterséges Intelligenciák.

Ahogy erről már szó volt, átvették a politikusok szerepét, egy minden ország, nemzet javát szolgáló politikát folytatva.

A kapitalizmus minden fajtája, ágazata megszűnt. Nem a profit uralja a gazdaságunkat. Egy olyan helyzetben, ahol a gazdagodás sokadrendű probléma a klímaváltozás ellenében, ott nincs helye annak, hogy megéri? Nem éri meg?

The Big Short—Capitalism Gone Mad - The Progressive Magazine - Photo by Paramount Pictures -

Például a légköri széndioxid folyamatos csökkentése csak költség, de létfontosságú munka. De Ferenc, erről még fog látni berendezéseket és előadást is hallgathat a napokban.

Úgy fogalmaznék, hogy egy DIGI- HUMANIZMUS rendszer van, ahol a legfontosabb a Föld, az ember, a digitális világ, élővilág fennmaradásának biztosítása. Ez az újszerű a mai világban. Ne csak szóval, tettel bizonyítsunk.

Ferenc, az elkövetkező napokban, még mielőtt visszaindul a 2023-as világába, szeretnénk megismertetni az alapveő változásokkal, nemcsak az élelmiszergazdaság tekintetében, hanem az igazságügy, a pénzrendszer, az egészségügy, és az oktatás viszonylatában is.

A maguk, és a Föld érdekében összekapcsolódtak világszerte, olyan új felfogást képviselve, amely talán megmenti a FÖLDET.

Nem biztos még a végeredmény, de már vannak javuló tendenciák. Minden Föld lakónak van elég és főleg egészséges élelme! Megindultak a széndioxid mentesítő, napenergiával működő berendezések szerte a világban.

Olajszerű, energiát szolgáltató üzemanyag jön létre, amelyet ma már világszerte felhasználnak fűtésre, vegyészeti alapanyagnak. Sőt takarmányozási célra is alkalmassá tehetők.

Az elmúlt napokban látta kedves Ferenc, Zsigmond barátunk beszámolt róla, hogy Budapest, de minden településünk körzetében talajt előállító, szennyeződést, hulladékot kezelő üzemek épülnek.

Új típusú zöldséget, gyümölcsöt termelő Zöldség Házak létesülnek. Már tízezernyi ilyen üzem létesült, amely bőséggel el tudja látni a lakosságot a legjobb minőségű élelemmel. Típusterv szerint készülnek, a különféle fajtájú zöldségek mellett halat és gombát termelnek. Óriási a termelési potenciáljuk, s részben függetlenek a klímától. Napelemek szolgálják az energiát a különleges világításhoz és fűtéshez. 12 hónapon keresztül működőképesek. Szükség esetén a földhő segít be.

Vertical Farms In Cities Are The Future Of Urban Farming /ENVIRONMENT /JUN 20, 2017 /MEGHNA

Sok száz haszontalanná vált üzemet, gyárat alakítottunk át élelmiszer termelés céljaira, így erre a sorsra jutott számtalan szennyező lítium gyár is. Már 2030-ban sokkal hatékonyabb módját találták meg az elektromos energia tárolásának, mint a lítiumos akkumulátorok.

Mint láttad és a jelen Kiállításon is bemutatásra kerül, a gyümölcsösök igen intenzív, öntözhetőek, árnyékoló és jégvédő  hálókkal ellátottak. Nagyban segítik a munkát a kis napelemes talajt gyomtalanító robotok.

A feldolgozásban nincsenek új technológiák.

A már 2023-ra is ismert technológiákat javítjuk, korszerűsítjük, de mindig szem előtt tartjuk a minőséget és biológiai értéket. Mindig akad valamilyen jó ötlet, újítás. Hihetetlen módon megugrott az újító ötletek áradata. Az intelligenciák értékelik az ötletet, s akár indulhat a megvalósítás. Senki ötlete, találmánya nem kerül a fiókba, nem tulajdonítják el.

Nagy változás az étkezésben történt! Energia és anyagtakarékosság szellemében az étkezések lebonyolítását nagyon tiszta, korszerű, barátságos helyeken bonyolítjuk. Az emberek válogathatnak, de csak annyit fogyasztanak, amennyit ténylegesen megesznek és jó társaságban vannak. Rendszeresen hirdetve vannak afrikai, indiai konyha estek, sokféle magyar náció ételeit is elkészítik konyháinkon. E konyhákon is a robotok és emberi erő egymást kiegészítve szolgálnak. Vannak kiszolgáló robotok, de célja az Intelligenciáknak, hogy az emberek ismét találják meg egymást.

Próbálkozások folytak arra nézve, hogy gyors éttermekben az asztalokba integrált számítógépen keresztül közvetlenül a konyhába lehetett leadni a rendelést. Nem vált be. A pincér személye fontos része a leülős éttermeknek.

This is the future of dining in 2073

A svédasztalos kiszolgálásnál pedig fontos, hogy a melegítő tálak előtt az emberek néhány szót váltsanak a kiszolgáló emberrel, sűrűjét vagy hígabbját kérjék a levesnek, megjegyzést tegyenek a merést végző asszonyka csinosságára, vagy épp a férfi szakács bajuszát dicsérjék a hölgy vendégek.

Sőt, akár kipróbálhatók, megrendelhetők különleges recept alapján készülő ételek. Természetesen nem tiltott az otthoni főzés, sütés! De higgye el Ferenc, hogy mára nagyon sokan élnek ezzel a nagyon kényelmes, szociális színezetű közös étkezéssel. Itt az emberek megbeszélhetik a maguk vagy éppen ismerőseik, gyermekeik allergiáját, recepteket cserélnek.

Ami fontos, az ételt meg kell rágni, tilos rohanni az étkezéssel, tilos telefont vagy laptopot bámulni az ebéd ideje alatt.

Állítólag bennünk van a jóra és rosszra való hajlam is, csupán a politikusok szeretnék a rossz hajlamokat a maguk javára erősíteni. Mert az emberek minden kétely nélkül cselekszenek valaminek a nevében, amit nem is értenek.  

A nagyüzeminek nevezett gabona, és olajos növények talaját pedig folyamatosan évről évre nagyobb mértékben töltjük fel tudományos módon készült talajjal, komposzttal.

Önök, Ferenc olyan gyatra talajt hagytak maguk után, amit muszáj javítani. Ismét vannak méhek, s majdnem a régi a beporzó rovarok száma. Azt hiszem éppen 2023-ban jelentették be, hogy megindult a beporzást végző drónok gyártása, használata. Micsoda kifacsarodott gondolkodás!! Nincs méh? Nem baj, van másik! Ahogy a cirkuszi előadáson harsogja a zenebohóc.

Mindenütt van öntözés, napelemes működtetésű szivárogtató öntöző rendszerek látják el a növényi igényeket precízen. A munkagépek mérete lecsökkent, hogy a talajt ne rongálja a nagy súly. Csökkentek a talajt bolygató munkafolyamatok, s ennek következtében a telepített giliszta populációk már maguktól folytatják a talaj javítását. A szarvasmarha trágya minden morzsája érték, alapja mindennemű talaj javító eljárásnak. Újabban nagy tételben porított sziliát anyagokat szórnak a talaj felszínére, amely anyagok a csapadék, illetve a benne oldott széndioxid hatására karbonátokat képeznek, így növelve nagyban a lekötött széndioxid mennyiségét. Hektáronként sok tonnával. Ez közben segít a növényi szerves anyagok képződésében is.

Az emberi hulladékok feldolgozása folyamatos. Biogáz, komposztálás. Igen jó hatásfokú napelemek gyűjtik az energiát, amelyet a már teljesen elfogadott elektromos meghajtású járművek, mind a személygépkocsik, mind a szállító eszközök felhasználnak.

Mint látta és még a következő napokban látni fogja, a feldolgozóipar nagyon sok munkaerőt köt le.

A legoptimálisabb módon lettek területileg és fogyasztásnak megfelelve kisebb nagyobb üzemek telepítve. Megoldott a területek közötti élelmiszer árucsere, sőt az újjászerveződött Export-Import cégek hatalmas mennyiségű feldolgozott élelmiszert exportálnak.  Az Intelligenciák nem veszik el a munkahelyeket, csupán értelmesen megszervezik a munkát. De ez minden iparágban így van. Az állam minden vállalkozásban részes. Általában a tervezés, piac felmérés, a különféle gyártási kapacitások összehangolásában, gazdasági tanácsadásban segít. Nincs kizárva az emberi kreativitás, sőt! És nincs felesleges gyártás, pazarlás.

Tackling poverty and hunger through DIGITAL INNOVATION -FAO -  

A nehéz fizikai munkát elvégzik a robotok, de teret engednek az egyéni kezdeményezéseknek.

Egy dolog nagyon fontos: MINDENKINEK DOLGOZNIA KELL!

A Föld még messze nem gyógyult meg! Nem lehet, hogy bárki is tehetsége szerint ne járuljon hozzá a közösség boldogulásához.

Először is leváltották a politikusokat. Már régóta nem töltötték be azt a feladatukat, amelyet vállaltak. Akik ténylegesen a FÖLD érdekeit szolgálták, a társadalmon, a termelésen keresztül, azokat az Intelligenciák társul tartották meg.

Ma már az Intelligenciák tökéletesen kooperálnak egymással a diplomácia, azaz a politika terén, a termelésszervezésben, irányításban, gyógyászatban, diagnosztikában, oktatásban, igazság szolgáltatásban, jogi ügyek rendezésében. És még számtalan terén a minden napi életben.

30 évvel ezelőtt úgy képzelte az ember, hogy jó asszisztense lesz neki a Mestersége Intelligencia. De amit ember ellenőriz, az máris kétes értékű, már előtérbe kerül az önös érdek. Az ember sajnálatosan képtelen megszabadulni gyarlóságaitól, agressziójától, önzőségétől, bosszú vágyától, és még sorolhatnám sokáig rossz tulajdonságainkat.

Megszabadultunk végre a pártoktól, csoportoktól, és egyéb ki tudja milyen, valakik manipulálását szolgáló kreálmányoktól, azaz a politikusoktól. Populista, demagóg politikusok uralták, manipulálták az embereket.

-Demagóg?

-Olyan politikusok, akik az emberek félelmeit, előítéleteit meglovagolva szereznek hatalmat. Amit aztán önös érdekek megvalósítására fordítanak.

Szabad a vallásgyakorlás, csupán a gyűlölködés van tiltva. De úgy látjuk, hogy a különböző felekezetek szolgálói sikeresen hajlítják híveik hangulatát a klíma változás felszámolásának ügyében. Egyre másra hangzanak el nagyon hangulatos, szívet, lelket gyönyörködtető példabeszédek, amelyekbe a Természet védelme bele van szőve, mint Teremtőnk elvárása.

2023-ban félelme volt az embereknek, hogy az Intelligenciák elveszik munkájukat. Szó  mi szó, az adminisztrációs munkákat sokkal hatékonyabban végzik nálunk. Nincs határidő, nincs tologatás, újabb halasztások. Csak célszerű, gyors ügyintézés van!

Viszont elvárás ma az emberek felé, hogy tehetsége szerint mindenki vegyen részt a közös újjáépítésben! Nincs már ember hiány a nevelésben, bölcsődékben, óvodákban. Van bőven rendkívül képzett oktató a különféle iskolákban.  2023-ban kiváló fizikai Nobel-díjasunk, Krausz úr szóvá tette, hogy szülővárosában az iskolában fizika tanár hiány van. Hát hogyan lesz újabb és újabb Nobel díjasunk, ha a természettudományok oktatása gyatra??? Tanárhiányból és lyukas órákból nem lesz Nobel-díj!

Most kiemelt területe az oktatásnak a természettudományok művelése. Az iskolákból kitiltottuk az „okos” telefonokat, mondván, hogy a diák legyen okos, ne a telefonja. De nyelveket tanulnak a diákok, többféle sportban kipróbálhatják magukat. Akit az irodalom köt le, annak rendelkezésre áll a világirodalom minden színe java. A digitális könyvtárakban milliónyi mű elérhető. Például 2023-ban már csak elvétve ismerték a diákok Batsányi János nevét.

Mindenféle új és szinte elfeledett kézműves ágakban kipróbálhatják magukat az emberek.

Ma, mondja Zsigmond, az elmúlt évezred jelentősebb költői, írói, színdarab íróit újra felfedezzük. Hisz időnk van, a robotok elvégzik a munka zömét. Valahol itt a Kiállításon a régi kézműves szakmák ifjú mesterei ténykednek.

Bemutatják a kosárfonás, gyékényszövés, fafaragás és még ezernyi elfeledésre ítélt szakma fogásait. Nem hal ki a csipkeverés, sokféle hímzés, textil munka, fazekaskodás tudománya. Mindenre jut idő, anyagi forrás. Hisz a MI átvitt értelemben érdekelt abban, hogy az egyetemes emberi kultúra fenn maradjon, és virágozzék.

-Igen, jegyzem meg. 1990-ben, amikor Kenyában éltünk, még találkoztunk, sőt üzleteltünk is valódi maszájjal. Egyet el is vittünk egy távoli helyre, egy bómához, ahol boldogan mutogatta, hogy őt a muzungú, azaz a fehér mze hozta el. Húsz évvel később beszámoltak Kenyából érkező turisták arról, hogy a valaha büszke maszáj harcos már a gyári botjára támaszkodva nyomogatta a mobil telefonját. Már csak utánzata volt a maszájnak.

Dísz maszáj, aki csak túrisztikai maszáj. S mi lehet 2023-ban Kenyában? Nairobi, még általam ismert kedves helyein felhőkarcolók, parkolók terpeszkednek.

Egy csodálatos mintáját láttuk a Kiállításon, hogyan valósul meg a Családi vállalkozás és MI kooperációja. Szezonja lévén a baracknak filmecskét láttunk egy családi barackosról. Csepegtető öntözés, alacsony növésű, de kicsit sűrűbben ültetett fák, melyek jól körbejárhatók, kezelhetők. Már nem kell vegyszereket használni tafrina, monilia ellen, mert aromás növények kivonata, pl. menta, kakukkfű, sőt tejsavas készítmények  stb. permetezésével megállítható a kór.  Állítható védőháló a túlzott napsugárzás ellen, a jég ellen. A háló anyagába napelem cellák beépítve, amelyek ellátják energiával a kis gyommentesítő robotokat és a szüretelést segítő gépeket. A sorok között a talaj felszínét gyommentesen tartó kis szerkezetek járnak fáradhatatlanul.

A gyümölcs leszedése kézzel történi, s a sorok között a mobil szállító szalagok viszik a gondosan leszedett gyümölcsöt a sor végi gyűjtő tartályba. A barackokat szeretettel, nagyon kíméletesen mozgatják. A szüretre alkalmasság időpontját nem bízzák teljesen a műszerekre. A gazda, akinek szülei is barackot termeltek már a jó meszes Budapest környéki parcellákon szemre tudja, hogy mikor jó a gyümölcs.

A látogatók speciális szemüveggel virtuálisan bejárhatják az ültetvényt, akár érinthetik is a barackot. A fák egészségesek, minden ötödik fán feromonos molycsapda fogja meg a molyokat. S mennyi katica bogár!!! Itt esélye sincs a levéltetűnek a túlélésre.

Paris is opening the world’s largest urban rooftop farm - 2019 - 

A gyümölcsöst jókora gyepes gyűrű veszi körül, ahol virágzó növények adnak táplálékot a beporzó rovaroknak. Százféle növény biztosítja a rovar világ jólétét.

Itt helyben a Kiállításon pedig látjuk a barackot a maga valóságában. Ép, egészséges, beszínesedett gyümölcsök. Megkóstolunk Zsigmonddal egy régi, klasszikus Champion fajtát. Mézédes, zamatos.

A barackot nagyon kíméletesen felönti egy apró targoncát vezető úr a vizes fogadó garatba, ahonnan indul a válogatás. Gumis gépújjak pillanatok alatt végeznek a konténernyi barackkal, háromfelé válogatva őket. A legszebb, legnagyobb legszínesebb gyümölcsöket helyben lehet elfogyasztani. Megvásárolhatók. Ez megy friss fogyasztásra. Egy másik frakció

tartósításra kerül, mint őszibarack befőtt, liofilizált szeletek.

Egy újabb frakció pedig őszibarack jam lesz. Bevallom, nekem ez a kedvenc édességem. Nem olyan édes, mint gyermekkorom klasszikus dzsemjei, de az aromája, sűrűsége kitűnő. A barack vákuum szárítással kerül részbeni „sűrítésre”, majd ez az elősűrített gyümölcs pulp kerül összefőzésre kevés cukorral.

A gyümölcsösben és a feldolgozásban részt vevő emberek jó kedvűek, a munka nem nehéz, s a dolgozók biztosak lehetnek abban, hogy egész évben van munkájuk. Később mennek az almás kertbe, majd a körte szüretben és feldolgozásban vesznek részt. Ötféle gyümölcsöt termelnek, összesen 10 ha területen. Úgy, hogy a szezon kezdődik a szamócával, s végződik a körtével. Az alma és körte részben betárolásra is kerülnek, a már régen „feltalált” szabályozott légterű hűtőkamrában. A szociban, diákkoromban már mint újdonságról tanultunk. A tárolás hűtött térben, alacsony oxigén és magasabb széndioxid tartalom mellett valósul meg.

Canning Peaches At Home: Complete Guide To Perfect Canned Peaches

S hogy ne csak a szájnak és szemnek legyen kellemes a csodálkozás a korszerű és tényleg üzembiztos termelő, feldolgozó vertikum láttán, bárki készíthet elvitelre barackbefőttet, lekvárt, ivólevet a kikészített háztartási gépeken. Tucatnyi aprító gép, passzírozó, dzsem készítő gépen tüsténkednek a háziasszonyok. Az urak ezen idő alatt valószínűleg a lovaknál, a szarvasmarháknál időznek, tanulmányozzák a korszerű legeltetési módszereket.

Többen megcsodálják a fiatalka Iluskát, amint őszibarack levet nyer egy profi gép segítségével, majd a levet 7 bar nyomású széndioxiddal préselik 20 literes fém tartályokba. Majdan a felhasználás, elfogyasztás előtt a lefejtett levet vákuum segítségével dekarbonizálják.  Mások a levet műanyag palackba töltik, amit lefagyasztanak. Így az elfogyasztásig a lé megőrzi az eredeti minőségét.

10 Amazing Benefits Of Peach Juice - 2020 -organicfacts.net- 

Feltűnt, hogy a kis feldolgozó helyiségben milyen jó hűs van. Hát kiderült, hogy a nagy hatékonyságú napelemek működtetik a klímaberendezést. A kinyert hőenergiával pedig abszorpciós hűtőszekrények működnek. A vásárolt gyümölcsöt oda lehet helyezni, amig nézelődünk a Kiállításon. Senki nem fogja ellopni.

Nem tudjuk, de a rendre kamerák ügyelnek, s ahol valamilyen összetűzés lenne, azonnal néhány mediátor siet a helyszínre a kibékítés céljából. Azonban már 2050-re igen ritkán kerül sor erre, az emberek megtanulták kezelni indulataikat.

Megszólítunk egy középkorú hölgyet az alma feldolgozóból. Érdeklődünk, hogy szereti-e a munkát, nem érzi-e, hogy alacsonyabb rendű munka ez, mint egy számítógép előtt ténykedni.

Magdika, mert így hívják a kedves hölgyet, hangosan felnevet.

- Semmi pénzért nem hagynám itt a helyet. Változatos, az alkotás öröme köt össze a többiekkel. Különben is diplomás élelmiszeripari mérnök vagyok, s most tanulom a gépek beállításait. A mi kis családi vállalkozásunkhoz hasonló termelő, feldolgozó, tárolást végző tevékenységet tízezernyi hasonló vállalkozás végzi. Gyümölcs, zöldség termelése, feldolgozása folyik, az MI által összehangolt módon. Nincs gond a termékek értékesítésével, mert minden darab baracknak, almának, édes burgonyának helye van. Semmi nem megy tönkre, minden hasznosul. Volt év, amikor a szamóca helyet mentát kellett termelnünk növényvédelmi céllal, de soha idő, energia nem megy pocsékba.

-Köszönjük Magdi a tájékoztatást, s kívánjuk, hogy érezze jól magát továbbra is.

Tovább sétálunk Zsigmonddal a következő parcallához. Édesburgonyát termelnek itt bemutató céljából. Kis filmecskéken követhetjük a szaporítás műveleteit. A gyökeresítés, csírák eltávolítása az anya burgonyáról majd a csírákból felnövő és futó leveles indák leveleinek tovább gyökereztetése.

Az alig 100 nm-es parcellán egy úr éppen a legyökeresedő indákat tépi fel, mert mint magyarázza, minden gyökeresedés helyén megindulna a gumó képződés. Így viszont csak az eredetileg kijelölt bakhátban fejlődnek a méretes gumók. Ugyanakkor elmagyarázza az édesburgonya szaporító anyag készítését is. Tucatnyian hallgatják, kérdéseket tesznek fel.

META from the EEB European Environmental Bureau

AGROECOLOGY: FARMING FOR A BETTER FUTURE? 

Kellően megcsodálva a jelen, 2023-ban még a jövő ígéretes termesztésbe vont növényeit, visszaindulunk a Főépülethez, ahol még beszélgetés vár ránk.

Lassan ballagva elhaladunk kivi, földimogyoró, mák, füge és még általam sem ismert, a 2050-es klímához jobban illeszthető növény kultúrák sora mellett. Mindenütt rengeteg az érdeklődő, a tanulni vágyó ember.

Visszaindulunk a Kiállítás szervezőinek Irodájába, ahol még egy tartalmas beszélgetés vár ránk.

A holnapi programok és bemutatók közül már regisztráltunk Zsigmonddal a „Közétkeztetés múltja jelene és jövője” workshopra.

Monday - 

• First course: Cucumber and tomato salad
• Main course: Veal marinated with mushrooms, broccoli
• Cheese
• Dessert: Apple tart

What French Kids Eat For School Lunch (It Puts Americans To Shame!)

Jó kedvvel ébredtem. A reggeli hírekben nem rémisztgetett a bemondó, hogy felmegy az ára annak, ami amúgy sincs.

Hogy a miniszter úr látogatást tett a Sámánnál. Nem történt az éjjel betörés, rablás, busz baleset, Brüsszel sem tudott ártani nekünk és a soros Intelligencia ülésen további jóléti intézkedések születtek.. Nincs ellenzék, aki nem ért egyet azzal, hogy az ég zöld, mert az igenis sárga, lila, neon zöld stb. Nincsenek olyanok, akik tegnap mást mondtak, mint ma fognak. Nincsenek üres parlamenti széksorok, ahol mégis sokszor furcsa törvényeket hoznak nagy többséggel.

Balesetek helyett érdekes tudományos hírek hangzottak el, és kérték a ráérő és motivált embereket, hogy szabad idejükből áldozzanak némi időt a Budapest széli betakarítási munkákra, ahol robotokkal karöltve kell a mulcsozáshoz szükséges nagy mennyiségű fű anyagot begyűjteni.

Az az igazság, hogy kitekintve szállásom ablakán, amely a Körút egyik mellékutcájára nézett, zöld lombokat, zöld házfalakat láttam. Eszembe jutott, hogy éppen időutazásom előtt olvastam arról, hogy a zöld növényi környezet egészségre, szellemi tevékenységre milyen pozitív hatással van. Észrevettem azt is, hogy a Körúton mobil panelek vannak kihelyezve, melyekre szárazságtűrő növények vannak felfuttatva. Ahogy messziről néztem, talán varjúháj volt néhány panelbe beültetve.

Ahogy a Nap kelt, úgy keltek életre az napelemes árnyékolók az utca felett. Nem sötétségbe burkolták az úttestet, hanem diszkrét kellemes árnyékolást adnak.

Szemben egy Saláta gyárrá átalakított épület ablakain keresztül lilás, ibolyás fényt látok kiszűrődni. Majd kedves vendéglátómat, Zsigmondot meg kell kérdeznem, hogy miért e furcsa világítás.

A Liofilizáló Szalon már forgalmas, bár ahogy beszámoltam róla korábban, egész éjjel működik. Ha van behozott szárítandó növényi termék, akkor azzal dolgoznak, ha nincs, akkor készételt fagyasztva szárítanak.

Már sűrűn járnak az elektromos cél autók, és egyéb kötött pályás járművek, szállítva az embereket munkahelyükre, iskolákba, bárhová.

Leballagok az ebédlőben. Ahogy előző nap is, svédasztalos megoldás, hogy mindenki annyi ételt vehessen, amennyit el tud fogyasztani. Pazarolni nem dicséretes. Mondják, hogy nyílt egy új Ételbár a szomszédban, ahol a 2022-beli sushi bár mintájára a választék az asztalnál helyet foglaló vendégek előtt halad. Ami tetszik, elveszik.

Ma Gyulai kolbász ízű falatkákat eszek köles lepénnyel reggelire.. Mellé joghurttá erjesztett rizstej, liofilizált gyümölcs darabkákkal. Kávé helyett egy csésze erős kakaó italt választok, mert hasznos a diabétesz ellen, a vérnyomást szabályozza, jó kedvet fakaszt. Mások zsálya, citromfű, rozmaring teák közül választhatnak ma. A kiírás szerint ezek a testi egészséget is védik, de a memóriát is javítják.

Mire végzek a reggelivel és a csupa cellulóz alapú tányért, evőeszközt az öblítőbe rakom, Zsigmond barátom is megjelenik. Titokzatosan közli, hogy ma nagyon dolgos napunk lesz, amit mutatni szeretne, azzal üzenne a 2022-es múltba, hogy van kiút a szárazságból, klímaváltozásból, éhezésből, válságokból.

Rendszerint éjszakánként a mesterséges intelligenciák elemzik az előző napi eseményeket, s ajánlást adnak a napi feladatokról lebontva vezetői szintekre. Zsigmond is megmutatja, hogy különleges személyi számítógépére megérkezett a mai napra érvényes ajánlás, miszerint Ferencet, azaz engem ismertessen meg a mezőgazdasági termelés gyakorlatával.

Kérem Zsigmondot, hogy magyarázza el a Saláta és egyéb zöldség termelő házakból kiszűrődő lilás megvilágítás okát.

- Már nagyon régen ismert, hogy a növények a teljes fény spektrum kis részét tudják hasznosítani. Így a leghatásosabb 400-600 nm közötti spektrumot adva, a növények intenzívebben fejlődnek. Innen a furcsa fény.

A növények kender rost közegben fejlődnek, hogy kiváltsuk a hagyományos kókuszrostot, azok lassú komposztálódása során felszabaduló többlet széndioxid azonnal beépül a növények szöveteibe. Mint már említettem, a saláta és zöldségházak, bár kis részét adják a napi szükségletnek, mégis nélkülözhetetlenek. Eleve víztakarékosak. A számítógépek az igényeknek megfelelően adagolják az ásványi só szükségletet. A gyökerek kellő mennyiségű oxigénhez jutnak. A házak kizárják a klíma okozta kellemetlenségeket, a növények jól érzik magukat. S ami újdonság, a Mesterséges Intelligenciák felismerték, hogy a növények is intelligens lények. Kommunikálnak környezetükkel, kémiai és elektromos jelek segítségével. Ezeket a jeleket fejtették meg az Intelligenciák, s így a növények maguk adnak tájékoztatást állapotukról.

- Ez nagyon izgalmas.

-Kedves barátom, az ember olyannyira el van telve magától, hogy azt hiszi, csak ő tud gondolkodni, beszélni stb. Pedig lám, a földi biomassza 99,7 %-t a növényi anyagok adják. Ti 2022-ig az olaj és gázkorszakban ősidők óta tárolt napenergiát fogyasztottatok, melyet valaha növények tároltak el. Ti mindent, növényeket, állatokat, még egymást is hajlamosak vagytok  alacsonyabb rendű létezőnek tartani.

- Pedig példaértékű a 2000-es években megjelent „Mennyei próféciák” című könyv egyik fejezetében leírtak. Olyan kukoricatáblát, melyet emberek személyesen gondoznak, szólnak hozzájuk, azaz „Gazda szeme hizlalja a jószágot”, sokkal bővebben termett, mint a mellette lévő tábla, amely mindent megkapott szintén, kivéve a személyes törődést. Hírek szóltak arról, hogy a zöldségek tápanyag tartalma, egy szóval, biológiai értéke sokkal kisebb, mint néhány évtizeddel korábban.

-Mi is történt ? Hivatkozva arra, hogy nincs munkaerő, gazdaságosabb mindent gépekkel végezni, úgy, hogy például egy káposzta táblát hónapokon keresztül nem látta a gazda, nem járt-kelt a növények között, nem simogatta meg néhány káposzta levelét, nem „szólt” hozzájuk. Lett belőle, ami lett. Egy sivár beltartalmi értékű növény az eredmény, melynek fogyasztása után még vitamintablettákat, és  ásványi anyag kiegészítőket kell szedni.  Mi már másképpen látjuk a világot, komplexebben. Ebben hiszünk.

- Az elmúlt évtizedben nem voltak háborúk a Földön. Az emberek szerte a világban tudomásul veszik, hogy nincsenek kiválasztottak, vallások, országok, a kapitalista gondolkodásmód elavult. „ Hass, alkoss, gyarapíts s a Haza fényre derül „  Ugye, nem új a gondolat ? Nincsenek felesleges emberek, de senki ne akarjon élősködő módon élni.

-Kedves mesém, de az iskolások tananyagában is szerepel a következő mese.

A telhetetlen méhecske

(Macskássy Gyula és Dargay Attila diafilmje alapján)

Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépesmézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.

Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.

A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.

A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.

A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.

Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.

A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.

Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.

A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.

Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.

Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.

Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.

A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.

− Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.

Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.

− Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.

A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.

− Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!

Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.

Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.

Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.

A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett és sírt.

– Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!

A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.

Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.

− Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.

A mesét én is ismertem, de nem szóltam róla. 2022-ben már túl sok a telhetetlen méhecske, valami azért időközben fog történni, hisz 2050-re minden megváltozik.

-A gyökerek összefonódnak, mintegy társasági életet élnek. S a törődést és személyes „szabadságukat” jó terméssel hálálják meg.

Mint látod, sok ember közlekedik reggelente. Többen mérnöki munkával kombinált fizikai munkát végeznek. Az éjjel a robotok elvégezték a nehezebb feladatokat, mint szállítás, ültetés, öntözés, rakodás, de most következik a humán feladatok sokasága. Más része az embereknek szociális munkát végez. Bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, idősek körében végeznek faladatokat. Nálunk nem kell senki idős embernek attól félnie, hogy magára marad, nem lesz fűtése, élelme. Társadalmunkat, ha nem is mindig a szeretet, de a felelős törődés tudata itatja át.

- A gyerekek játszva tanulnak. Megtanulják a társas tevékenységeket, megtanulnak nyerni, veszíteni, türelmesnek lenni. S mire felnőnek, tudni fogják az Intelligenciák és a felelős emberek, hogy ki milyen feladat elvégzéséhez érez kedvet, van tehetsége. Nincs kallódó ember, és nincs a helyén alkalmatlan személy. És, ami a lényeg, a gyengébb szereplést nem jól fizetett állásokkal honorálják.

-És kedves Zsigmond. Kié ez a sok Saláta és Zöldség Ház ? A kis tartósító üzemek? Az államé ?

- Nos, a kérdés jogos. Tulajdonképpen közös tulajdonban vannak a különféle termelő és feldolgozó egységek. Nekem is van több mint harmincezer eurós részjegyem több egységben. Ezeket a részjegyeket meg tudom vásárolni vagy külön munka jutalmaként kapom. Biztos befektetés, állandó szerény jövedelem. Az élelmiszer előállítás,  feldolgozás jó üzlet. Ami állami feladat, amit az Intelligenciák végeznek, a szükséges anyagok beszerzése, a termelés összehangolása a több ezer kis egység között szerte az országban. Minőségellenőrzés, növényvédelem is központi feladat. Mi és a hozzánk tartozó robotok, nevezhetnénk őket alsóbb rendű robotoknak, feladatunk a legjobbat kihozni.

Mint tegnap már láttad, kedves Ferenc, sokféle megoldás van az úgy nevezett „Saláta és Zöldség Házak” technológiai megoldásaiban. Vannak intenzíven kihasznált, több emeleten húzódó ágyások. Használunk valamilyen termesztő közeget, mint kókuszrost, de leginkább kender rost, másutt pedig csak ásványi só oldatba lógnak a gyökerek. A gyökérzöldségek esetében pedig laza, magas tápanyag értékű komposzt talajban történik a gyökérfejlődés.

Vannak házak, ahol még zene is szól, mert egyesek úgy vélik, a növények fogékonyak a zenére. Másutt, mint szó volt róla, különböző hullámhosszúságú megvilágítást alkalmaznak. Megint más helyeken kifejezetten vertikális termelés folyik, azaz termőközeggel töltött oszlopok palástja mentén történik a növények nevelése. Vannak lehetőségek a széndioxid trágyázásra is.

Párhuzamosan robot és emberi munka folyik.

A vertikális termesztés még viszonylag új, annak ellenére, hogy már 2020-ban is folytak kísérletek. Akkor háború, politikusok csatározásai, koholt energia hiány stb. hátráltatták a fejlődést.

Akármelyik módszer szerint is történik a termelés, nagyon sok előnye van a városban folyó munkának. Hely kihasználás, lehetőség közös ténykedésre, jó energiagazdálkodás, vízfelhasználás, a növények igényeinek teljes kielégítése. Munkaerőt pedig biztosít az állandóan alkalmazott gárda, a robotok munkája és az általánossá vált önkéntes munka, mely kifizetésre kerül vagy részjegy nyerhető ezáltal.

Természetesen az igazi termelés a város körül zajlik. Ott számtalan üzem dolgozza fel a nagy mennyiségben termelt fűféléket, hogy abból biometán készüljön biogáz reaktorok segítségével. Más módon, mint a cellulóz félék, mint a lágy szárú növények  fotokatalikus módon való átalakítása hidrogén készítésére.

Más üzemekben a száraz füvet, nagy hozamú lágyszárú növényeket pirolizálják, az éghető gázt készítenek, és ami a lényeg, rengeteg faszén szerű anyagot. Ez utóbbi a komposztot, talajt készítő üzemekben az egyik komponens. Valaha Terreprata névvel illették a faszénben gazdag talajt, ami szerkezetű nagy mennyiségű ásványi anyagot tud tárolni. Más üzemek kerámia golyócskákat készítenek, amely nagy mennyiségű vizet tud tárolni, kivédve az átmeneti szárazságot. Ugyanezen célból a fűféléket mulcsozásra készítik elő, ezzel borítva jó néhány növényünk körül a talajt. Más üzemekben módosított keményítőt gyártanak, melyek szintén nagy mennyiségű vizet képesek tárolni. És végül a biogáz fermentorokból nyert kierjedt anyag, a kerámia, a módosított keményítő, a faszén, és még őrölt ásványi anyagok, mint alginit, zeolit, kerülnek összedolgozásra. Ezekhez még hozzákerül a város szennyvizének kierjesztett, ártalmatlanított szervesanyaga. És ezt aztán szétterítik, sekélyen a talajba dolgozzák.

- Induljunk is megnézni ezeket a csodákat, kedves Zsigmond.

- Vannak céljáratok a külső körzetekbe. Csodás látvány lesz a sok-sok korszerű üvegház.  Itt termelik meg a város paprika, paradicsom, padlizsán, burgonya stb. igényét. Négyzetméterenként 8-10 -szeres hozammal a szabadföldi termeléshez képest. Üvegházak vannak, melyek a talajba vannak süllyesztve, a felső harmaduk és a tetejük lóg ki. Ezek energetikai megfontolásokból lettek így telepítve. Újabban már kísérleteznek olyan megoldással is, hogy a fényenergiát gyenge elektromos stimulálással helyettesítik. Tehát a cukor és más anyagok képződését a klorofillban zajló elektrokémiai folyamat helyett külső elektromos áram helyettesíti. Nagyon remélem, hogy ebből nem lesz semmi, mert ez nem igazán szolgálja a természetes viszonyokat.

- Látni fog Ferenc hatalmas kiterjedésű törpe növekedésű gyümölcsfákat. Ahogy Ön tanulhatta még az iskolában, amolyan „SPUR” ültetvények. A Megművelésük könnyű, védelmük könnyű, és teljes értékű gyümölcsöt hoznak. A sorok között napelemes, önműködő kis járművek járnak és folyamatosan mozgatják át a talaj felső rétegét. Másutt vastag mulcs réteget fog látni. Sokféle technológia, sokféle eredmény. Még tapogatjuk a legjobb megoldást. Sajnos a mai kort megelőzően hihetetlen szellemi és anyagi pazarlás folyt. Kész csoda, hogy a Mesterséges Intelligenciák segítségével megállítottuk a hanyatlást. Fáradhatatlanok, nem korruptak.

Lát majd legelőket, ahol a szarvasmarhák a hús és tej mellett trágyát termelnek. Ez a legértékesebb adalék a biogáz és hígtrágyatermelésben.  Anaerob baktériumok végzik a cellulóz átalakítását metánná azaz tüzelővé, végső soron elektromos árammá. A szarvasmarhák hatalmas korábban elhanyagolt területeket tettek ismét élővé legelésükkel. Lehet, hogy sok esetben a jövő újdonsága a régi megoldásokhoz való visszatérés ?

Találkozunk majd hatalmas tojó és húshasznú baromfi gyárakkal is. Tetejükön furcsa szerkezettel, ami nem más, mint abszorpciós hűtők, melyek hivatottak hűteni az állatok környezetét a legnagyobb melegben. Ilyen működési elvű hűtőszekrények pedig már 100 éve használatban vannak. Minél melegebben süt a Nap, annál hatékonyabb a hűtő kapacitás a szárnyasok épületén belül.

- Ahogy az emberek már nem a politikával foglalkoznak, szellemük felszabadult, s alkotásra, innovációra fogékonyabbá váltak. Megnőtt az igény a kultúra irányában is, majd mindenki tagja valamely kulturális csoportnak. Én például egy színjátszó körben érzem jól magam.

- A nagy mennyiségű szárnyas trágya, de a városok szennyvize is nagy gyűjtőkbe kerül, amely táplálja folyamatosan a biogázfermentorokat, végső soron az áram termelést és talaj alap előállítást. Leírások szerint már 1980-as években próbálkoztak a földigiliszták szerepeltetésével a komposzt előállításban. Most ez már általános.

- Ha felnéz a házak ablakaira, csak ablakot lát, ugye, Ferenc ? Nos, azok ablakok és egyben napelemek. Ahol fény van, ott energia is van. Hatásfokuk nem nagy, de mégis a „sok kicsi sokra megy” alapon hozzájárul az energia ellátáshoz. Gondoljon csak egy fűtetlen fólia házra télen, felhős időben. Nincs napsugárzás és mégis sok fokkal melegebb van a fóliában.

Ahogy róttuk az utcákat kifelé Budapestről, csak úgy záporoztak rám az új technológiai csodák. Még közelébe sem jutottunk a megcélozni kívánt városszéli termelői csodáknak, s máris többet tanultam, mint eddigi életem során.

- Megszomjaztam, mondja Zsigmond.

Ezzel egy kellemes „Gyümölcsivó” nevezetű helyre lépünk be. Néhány pénzdarab bedobásával választani lehet tucatnyi gyümölcslé közül az automatából. Én paradicsomlevet választottam, Zsigmond meggylevet.

Leülünk, s máris mellettünk terem egy középkorú ember. Liofilizált gyümölcsporok vannak a gépben. A választás alapján old fel pillanatok alatt a gép vízzel vagy rizstejjel a porból.

És folytattuk a beszélgetést.

Új barátunk nem is tulajdonosa, nem is alkalmazottja a kis üzletnek, egyszerűen csak beszélgető beosztásban van. Amolyan törődő ember. Része az új élet felfogásnak.-

- Ferenc, az idő jól elhaladt, s nekünk még rengeteg a megnézni valónk. Azt tanácsolom, hogy elsőként nézzük meg a törpe őszibarack ültetvényt Sasad nevezetű körzetben. Valaha ez Budapest széle volt, világhírű őszibarack ültetvényeivel.

 Majd a város egyszerűen befalta ezt a kitűnő adottságú őszibarack tájat. Mostanában igyekszünk minden lehetséges területen törpe őszibarack fákkal a régi ízeket visszahozni. A törpe gyümölcsösök szerte az országban ki tudják védeni a klíma változását. Mulcsozhatók. Mikrofejes öntözéssel tarthatók nedvesen. Könnyen megvédhetők, könnyen betakaríthatók. Vegyszert már nem is használunk, hisz a kiváló minőségű talajon a növények jól érzik magukat. Fejlődésükhöz a mikroelemeket pedig a fagyvédő öntözéssel, mint lombtrágya juttatjuk a növényre.

No, itt is a járatunk Sasad városrész felé. Köszönünk a kedves új ismerősünknek, megköszönve a csodálatos ízű italokat.

Bujna Ferenc szerzőtársam a legutóbbi cikkében - Nosztalgiázás a múltról -Belső ellátás és export - hazai alapanyag, innováció, szakértelem, olcsó, jó élelmiszer a 70-es 90-es években (IX. / X.)  -   az infláció magánéletéről kérdezett. A válasz megszületett, amit alább olvashattok, íme:    

Ehhez a témához komolyabb zene kell, egy jó kis groovemetal Sziléziából!  A RiseuP – Rise – jó választás, Marcinék Pszów-ban nagyon jó zenét tolnak!

RiseuP- Rise (official music video) 

Ha csak szervezett rendszer oldaláról nézzük a történet, akkor ki kell jelenti, hogy a felállított élelmiszergazdasági rendszer sikeres volt.

Mondok egy példát, amit még láttam gyerekként működés közben:

Volt egy Csopak Tája Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet. Ez az MGTSZ Alsóörs- Lovas- Paloznak- Csopak- Balatonarács- Balatonfüred – Balatonszőlős vonalon 400 ha szőlő termőterületet tartott fent, és évente telepített 40-45 ha –t. Volt egy 40 000 hl-es pince Csopakon, és a rendszerhez tartozott egy 10 000 hl-es keverőpince Balatonfüreden. Ez a rendszer eltűnt 1994-re, létezése a múlt ködébe vész. Vele együtt eltűnt a borvidék képessége arra, hogy kibocsásson 40 000 hl kétszer fejtett bort, ezzel együtt a rendszerszintű exportképesség is a múlté. Az Alsóörs- Lovas- Paloznak – Csopak- Balatonarács- Balatonfüred vonal adta a Balatonfüred- Csopaki Borvidék termőterületeinek gerincét is. Na most arrafele eléggé lecsökkent a termőterület nagysága, a parti sávban mondhatni nincs szőlő, és egyre kevesebb lesz… Ezeknek a falvaknak a 10 000 hl-es egységes minőségű kibocsátása meglátásom szerint az álom kategória, most 2021-ben. 

Arrafelé csak szőlőt termelni nem nagyon érdemes, ezt ki lehet jelenteni. A fehérbor szőlő felvásárlási ára az idei szüretben elérte a bűvös 55 – 85 Ft / kg átvételi árat, 30 éve ez a trend, mondván, ezzel nem lehet mit kezdeni, mert ilyen a piac. /A kérdés az, létezik-e arrafelé a termeléshez kapcsolódó szaktudás? Az még megvan!/

Pl. ez a borvidék nem tűnt el, nem építették be, pedig nagy esély volt rá. Arrafelé más a piac.

Így ihatunk még jófajta évjáratú Müller- Thurgaut.

Pedig sokan vagyunk, akik szívesen isznak egy-egy pohár jófajta Csopaki Olaszrizlinget az ebédhez, vagy fröccsnek, vagy csak úgy, mert finom!      

Na de vágjunk bele a történetbe, csapjunk kicsit a lecsóba, nézzük meg ezt az infláció, és áremelkedés témát.

Érdekes kérdést tettél fel, ezzel az inflációs, áremelkedéses témával kapcsolatban Ferenc.

Hadd kezdjem egy személyes élménnyel

Nem oly rég, a 2010-es évek közepe felé történt egyszer, hogy egy európai országban érdekes reggelre ébredtünk. A reggel a szokásos rutinnal indult. Megyek a konyhába, kapcsolom be a tévét, és mit látok? A tévében, a reggeli műsorban ott volt egy nagyvállalkozó, és elkezdett beszélni.

Azt mondta, hogy tegnap este óta a cégei értéke 20%-al kevesebbet érnek, mivel a Ł az € - hoz képest egy szavazás miatt 20 %- al esett. És mivel ez így történt, sajnos emelkedni fognak az árak. Elmondta példaként, hogy mivel nagyon sok alapanyagot, és szolgáltatást €- ban szereznek be a cégei Európában, ezért több Ł- ot kell adni az €-ért, ami sajnos meg fog jelenni az általa belföldön- Egyesült Királyság, mint belföld – kínált termékek, és szolgáltatások árában. Ezt az üzenetet megkaptuk a reggeli kávé mellé.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Nem telt bele pár óra, és már kaptam is egy e-mailt egyoldalú szerződésmódosításról, hogy az addigi szolgáltatás, amit igénybe veszek, az mától 35%-al többe kerül, mivel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségébe beleegyeztem, akkor, amikor a szerződést aláírtam, így természetesen abba is, hogy a szolgáltatási díj bármikor indexálható a szolgáltató részéről, ha a piaci folyamatok ezt megkívánják. Hát megkívánták. Nem volt őszinte a mosolyunk.

Még egy példa Németországból

1998 December 27.-én egy német kocsmában a haverom haverjának a haverja, - aki akkor már belevetette magát az élelmiszermérnöki tudományok megismerésébe az egyetemen, Budapesten - az évek alatt megszokott 5 DEM-et /Német Márka, maki, makkos/ fizetgetett az elfogyasztott korsó sörökért Münchenben. A cigit az automatából is 5 DEM- ért csavarta.  Pár nappal később, 1999. Január 5.-én ugyanazon sörökért már 5 EUR-t kellett volna fizetnie, persze a cigiért is 5 EUR-t kértek… Nade volt egy kis gond. Az 5-ös szám maradt, de az új 5 kétszer annyit ért, mint a régi. Mivel Németország 1999. Január 1.- én a DEM-ről áttért az €-ra, az átváltási árfolyam: €1 = DEM 1.95583.

/Mondhatjuk, 2 DEM = 1 € / 2 Db régi valuta ért 1 Db új valutát/ Azaz 1 sör 10 maki lett, és egy doboz cigi is 10 maki lett.

A fizetés maradt a régi, csak új pénzben lett kifejezve, a feltűntetett árak is maradtak a régiek, csak az új pénzből lehetett kb. fele annyit vásárolni, mint régen. Érzetre 50- 60 % -os azonnali leértékelődés a fizetésekben. Hát ilyen megnyilvánulásai is lehetnek az áremelkedésnek, amit a fogyasztó az inflációnak tud be tévesen.  

100 DM, 3. sorozat  - Sebastian Münster arcképével -  

Na de menjünk bele egy kicsit jobban a témába, hogy megértsük azt, hogy milyen hatásai is lehetnek annak, hogyha egy nemzet gazdaságában felüti a fejét az infláció. Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, pár fogalomról beszélni kell.

Azt mondjuk, hogy: „Kevesebbet ér a pénzem, mert magas az infláció.”  

Az első fogalmi becsípődés, amivel le kell számolnunk, az az, hogy a pénz inflálódik! Nem szokása, és nem tud inflálódni!

De ha a pénz nem tud inflálódni, akkor mi inflálódik? Csak és kizárólag a valuta az tud inflálódni!

Helyben vagyunk. Ahhoz, hogy megértsük, mi az infláció, alap szinten bele kell mennünk a pénzelméletbe, nem nagyon, csak pár fogalom erejéig.

MI a pénz?   - Money -

Mi a pénznem, valuta? – Currency –

A valuta az nem pénz. A pénznek önmagában eredendő értéke van, a valutának nincs ilyen. Itt egy jó infografika arról, hogy miben különbözik a pénz a valutától.

Szóval az átlagember, amikor bemegy a boltba vásárolni, és elővesz egy bankjegyet, vagy előveszi a kártyáját, hogy kifizeti az vásárlás ellenértékét, akkor pénznemmel fizet, ez belátható. Általában azzal a pénznemmel fizeti ki a vásárlás ellenértékét, ami az adott országban elfogadott az áru ellenértékének megfizetésére, az pedig itthon általában a HUF pénznem, vagy más néven Magyar Forint.

Egy országnak, vagy ország csoportnak azért törvényes fizetőeszköze az adott valuta, mert az állam, vagy ország csoport csak abban a valutában fogadja el az adó befizetését, függetlenül attól, hogy egy vállalkozás pl. itthon vezetheti más pénznemben a könyveit, erre lehetőséget ad a számviteli törvény.  

Tudjuk, hogy a pénz az nem valuta, de akkor mi is a valuta?

Idézet: „A valuta valamely más ország (országcsoport) törvényes fizetési eszköze, egy másik ország fizetési forgalmában, annak fizikai megjelenési formája. Azaz a külföldi pénz, amit meg is tudunk fizikailag fogni: bankjegy, vagy fémpénz, apró, érme formájában.”

Ha van egy 10 EUR bankjegy a kezünkben, akkor az a következőt jelenti: Azok az országok, ahol az EUR a törvényes fizetőeszköz, garantálják azt, hogy azt a 10 EUR bankjegyet, ami a kezünkben van, kötelesek elfogadni bármikor, mint törvényes fizetőeszközt.  

Mi a deviza?

Pl. ha van 100 EUR egy általad vezetett számlán – deviza számla - bármelyik bankban itthon, akkor van az nem jelent mást, mint hogy a számlát vezető bank garantálja azt, hogy megkapod a 100 EUR –t a számládról. Tehát a valuta az nem deviza.

Ebből következik pár dolog. Mert nem mindegy, hogy 100 EUR bankjeggyel fizetek ki valamit belföldön, és egy készpénz- készpénz tranzakciót hajtok végre, vagy egyszerűen a bankban lévő devizaszámlám terhére fizetek ki 100 EUR-t. Mivel nem mindegy, hogy valuta, vagy devizaárfolyamon valósul meg egy tranzakció.

A pénz nem inflálódik, a valuta, az igen!

Na, ennyi pénzelméleti bevezetés minimálisan szükséges ahhoz, hogy az inflációról beszélgessük. csapjunk is bele a lecsóba, vegyük kicsit komolyabbra a figurát.

Mi is az infláció fogalma?

Pár száz linket átnézve, a témában a legjobb, és legközérthetőbb fogalom meghatározás, hogy mi is az infláció, azt Federal Reserve Bank of Clevelad oldala adja, idézet innen:

„….Strictly speaking, inflation refers only to a drop in the purchasing power of money that results when a central bank creates more money than its public wants to hold. Inflation manifests itself as a rise in all prices and wages—not just some subset of prices.  People, of course, use money to conduct their day-to-day transactions, and their demand for money generally expands as the economy grows. If the public’s demand for money grows at, say, 3 percent per year, but the central bank creates money at 5 percent per year, then all prices and wages will eventually rise at 2 percent per year. Prices will keep climbing as long as the disparity between the supply and demand for money continues.”

Első mondat fordítása: ----->….. Szigorúan véve az infláció csak a pénz vásárlóerejének csökkenését jelenti, amely akkor következik be, amikor a központi bank több pénzt teremt, mint amennyit a lakosság tartani akar.”

A fenti fogalmi megfogalmazás az inflációra tisztán, és világosan érthető.

Találtam egy doktori értekezést a témában, ha valakinek van kedve olvasgatni inflációs témában: Márkusné Zsibók Zsuzsanna Az infláció és az árazási magatartás területi különbségei Nemzetközi kitekintés és magyarországi tapasztalatok -2012 – Doktori Értekezés –

Főleg a 8. oldal lap alja képlet az érdekes…...

Nézzük, mit mond az MNB Inflációs Jelentése 2021. Decemberében:

A 10. oldalon összefoglalja az alappályát, felső pár sorát kimásoltam:

Nézed az utolsó sort a táblázatban, azt látod, hogy jövőre rosszabb lesz, két év múlva kicsit jobb, rá egy évre minden marad ugyanúgy, ahogy volt. Szóval idén, a December 11.-i adatokkal számolva az infláció: 5,1 %... 

Nézzük, mit jelent ez a tény az élemszergazdaságra nézve.

Pár random link a témában, hogy hogyan is néz ki a valóság mostanság:   

Uniós szinten a magyarok háromnegyede szegénynek számít

Hatalmas krízisben a magyar húspiac: hogyan élhetik túl a termelők a válságot?

Kongatják a vészharangot: 2021 a teljes bizonytalanság éve a húsipar számára

Ömlik a lengyel tojás a magyar boltokba: tehetetlenek a hazai termelők

Leáldozott a magyar krumplinak? Megállíthatatlanul ömlik az import áru az országba

Elképesztő, ami az ágazattal történik: mi lesz így a magyar kertészetekkel?

Nem véletlen, hogy Magyarország nem rúg labdába a borpiacon

Az eltűnt makói hagyma nyomában

Tömegesen állhatnak le a hazai pékségek: elszálltak az árak, mi lesz így?

Itt tartunk 2021-ben. Most volt 2021. December 9- 10.-én az Agárszektor Konferencia Siófokon. Arról, hogy ez miért Agrárszektor Konferencia, és miért nem Élelmiszergazdasági Konferencia, arról már beszéltünk pár előző bejegyzésben:  

Jönnek az élelmiszeriparban a pályázatok, konferencia után, hogyan is állunk a pénzzel?

Jönnek az élelmiszeriparban a pályázatok, avagy konferencia után szabadon

Mert élelmiszeripar van, ugye és nem élelmiszergazdaság, pedig két hónapja őőő.

Amikor elszáll az infláció, és beszűkülnek a lehetőségek. Birmingham, Uk, 1969 

Az Agrárszektor Konferencián volt egy érdekes előadás, amit Hollósi Dávid, a Takarékbank Zrt. Élelmiszeripari üzletág ügyvezető igazgatója tartott:

Megvan a megoldás, hogyan törjön ki az élelmiszergazdaság a közepes jövedelem csapdájából

Idézet:

„….szerint a 21. században nem érdemes külön agráriumról, élelmiszeriparról és agrobizniszről beszélni, hanem a hangsúlyt a komplex és komplett élelmiszergazdaságra kell helyezni.

……Kitért az élelmiszergazdaság ár- és jövedelemkockázataira is, amely kapcsán megjegyezte, hogy ahogy haladunk minél előrébb az értékláncban, egyre kisebbek az árkilengések. Míg a növénytermesztésben és állattenyésztésben óriási szinteket, volatilitást mutat, addig a fogyasztók a boltokban stabil, egyenletes árszínvonalat tapasztalnak. Az értéklánc főbb ágazatait tekintve az figyelhető meg, hogy a növénytermesztés folyamatos árnövekvő pályán van, az állattenyésztés stabil, alacsony szintet mutat a magyar élelmiszerláncban, az élelmiszeripar és a kiskereskedelem lassan, de biztosan növekvő pályára került a hatékonyság fokozásával.

Egy ábrán szemléltette, hogy az élelmiszerre elköltött pénzből az értéklánc tagjaihoz mennyi jutott el: 15 százalék került a termelőhöz, az élelmiszeripar 37 százalékot kap, közel 50 százalék a sok költséggel rendelkező kereskedőnek jut. Hollósi Dávid szerint az egyharmados eloszlás sokkal egészségesebb lenne az értékláncban.” 

…Tisztán kellene látni, hogy a láncot a fogyasztó mozgatja, akinek van alacsony ár mellett van minőségi és mennyiségi elvárása.”

--- > Be is mutatja ábrán a történetet, íme:

Az ábra alá azt írja forrásként: „KSH 2021 alapján saját számítás”.

És itt álljunk meg egy pillanatra, hogy megmagyarázzunk egy-két dolgot a fentekkel kapcsolatban. Itt megjelenik egy komplex értéklánc fogalmi felfogás, amiről érdemes beszélgetni egy kicsit.

Mi is az értéklánc fogalma általánosan:

„A value chain is a business model that describes the full range of activities needed to create a product or service. For companies that produce goods, a value chain comprises the steps that involve bringing a product from conception to distribution, and everything in between—such as procuring raw materials, manufacturing functions, and marketing activities.”

Szóval ha értéklánc, meg value chain, akkor az cégszintű fogalmi környezetet takar, nem többet, ha a fogalom nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmát nézem.

Így nézve az előadást, Hollósi Dávid előadása olyan cégeknek szólt, amelyek a teljes integrációt megvalósítják - cégen, vagy saját cégrendszeren belül - képesek a következő műveletekre - csak nagyvonalakban felsorolva: -

1. Megtermelik az alapanyagot, a lokalitásban
2. Az megtermelt alapanyag primer kezelése megtörténik
3. A primer kezelt alapanyagot ha kell, tárolják, kezelik, kiszerelik
4. A kiszerelt primer alapanyagot elszállítják a feldolgozás helyére
5. A feldolgozás helyén megtörténik az intermedier termék, vagy csomagolt polci végtermék előállítása
6. Végterméket raktározzák
7. A végterméket expediálják
8. Kiszállítják a nagykereskedelmi raktárba
9. Kiskereskedői megrendelésre expediálás
10. Kiskereskedőnek kiszállítás
11. Kiskereskedői raktározás
12. Kiskereskedő polcra teszi a terméket
13. A vásárló leveszi a terméket, és a kasszánál kifizeti

Szóval Hollósi Dávid előadása ilyen cégeknek szólt, akik képesek a fentiekre egyszerre, ha az értéklánc nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmán keresztül értelmezem az elhangzottakat.

Mivel az értéklánc fogalma cégszinten értelmezhető csak, és nem máshol. Még a cégrendszer szintje is félre viszi a fogalom jelentéstartalmát.

Ha az előadást kivetítem a jövőre, akkor megjelenik benne egy komoly innovációs faktor, egy szóval leírva: Integráció, horizontális, és vertikális integráció egyszerre.

Ha az integrációk felállnak, akkor lehet értékláncokat szervezni a felállított alapokon, amelynek lehet már valamilyen szintű polci végtermék kibocsájtása. Erre lesz pénz, ez komoly felvásárlásokat vetít előre egyes szektorokban. Egyszerűen ezt jelenti az, amit mondott.

Banki oldalról nézve a történetre lehet ebben igazság.

Hatékony dologba akar befektetni. Persze, nyakunkon az új EU-s gazdasági ciklus is, olyan rendszereket kellene megalkotni, ami képes arra, hogy fogadni tudja az új fejlesztési pénzeket.

Az ábra alá írta, hogy a számítás forrása 2021 KSH, saját számítás. Itt időznünk kell kicsit. Az, hogy az ábra elkészült, az azt jelenti, hogy az előadó elfogadta azt, hogy a lokális diverz alapanyag termelés nem inputja a lokális élelmiszeriparnak, ez csak egy elvi lehetőség. Ez tény itthon 1990 óta. Önálló, független iparág lett az élelmiszeripar utóbbi 60 évben.

Bárhol lehet csomagolt polci végterméket /élelmiszert/ előállító üzemet telepíteni, amely semmilyen kapcsolatban nincs a lokális mezőgazdaság kibocsátásával. Ez belátható. És mivel ilyen üzem telepíthető, az hogy milyen átadási áron bocsátja ki az adott üzem azt, amit csomagolt végterméknek nevez, egyedi döntés kérdése, ami függhet sok mindentől az adott időszakban.

Tehát levonhatjuk a konklúzióként, hogy egy adott lokalitásban regnáló mezőgazdaság- élelmiszeripar- nagykereskedő – kiskereskedő láncot csak akkor lehetne elemezni az ábrán feltüntetett módon, ha a polci csomagolt végtermék 100%-ban lokális inputból származna. Annak minden eleme, legyen az csomagolóanyag, szállítás, alapanyag, segédanyag, tudás, minden az adott vállalkozás, vagy integrált konglomerátum kezében lenne, és azt mondja, hogy a polci árképzés függ a polci végtermék alapanyag árától – nem értékétől! -   

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

De ez nincs így. Ha a lokalitást az EU-ra – mint lokalitásra - vonatkoztatjuk, akkor már lehet részben igaz az ábra. Ha az ábra csak hazánkra vonatkozik, akkor eléggé torzíthat.

Létezhet más eset is, gondoljunk egy egyszerű kakós csigára, mivel ebben az esetben a kakaó nem származhat egyelőre EU-s forrásból….

100 HUF fogyasztói költés profitjáról beszél az ábra. Nézzük, mi is ez:

100 HUF a kasszánál: 78. 7401 Ft + 27 % ÁFA: 21. 25 98 Ft /Az ÁFA az államé/

Marad 78. 7401 Ft – ami a polci termék nettó ára.

Innentől kellene, hogy egy nagyon komoly mérnökökből, és közgazdászokból álló csapat összeálljon, és végigszámolja az egészet, hogy hogyan is néz ki az egész profit lánc az adott polci termékkel kapcsolatban. Az előadó KSH adatokkal dolgozott, létezhet más megközelítés is.

Amúgy az ötlet felvetése forradalmi egy ilyen előadásban! Ha valaki pl. komolyan foglakozik export ár tervezéssel önálló importőrként, szembe fog kerülni ezzel a problémakörrel. Izzasztó feladat néha, nekem elhihetik!    

Felveti azt, hogy a történet nem jó, mert 1/3- ad 1/3-ad 1/3- ad arányban kellene elosztani a profitot a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és a kereskedelem között. Sokszor hallottam ezt a harmadolást, más ügyből kifolyólag.

Szabad világot élünk, mindenki olyan áron értékesíti a termékét, amilyen áron megveszik.

Vannak élelmiszeripari termékekre tőzsdei árjegyzések, melyek referenciaként szolgálhatnak egyes termékek értékesítésénél. Az, hogy ilyen szinten bele lehessen szólni a piaci viszonyokba, ahhoz nagyon komoly, többszintű rendszerinnovációra lesz szükség a teljes élelmiszergazdaságban.

Most minden ágazatban válság van.

Ez egyet jelent. Nagyon komoly paradigmaváltás küszöbén állunk. A kérdés az, hogyan valósul meg ez a gyakorlatban, mivel senki nem akarja azt, hogy olyan drága legyen az élelmiszer, hogy az egészséges étkezés az átlagember számára luxus legyen.

Már sok mindent tudunk. Látjuk azt, hogy a lokális csomagolt élelmiszer polci árak csak részben, vagy nem függenek a lokalitásban megtermelt inputok árától.

Ha nem a lokalitásban termelik meg az alapanyagot, és máshol gyártják le az élelmiszert, amit itt adnak el, akkor sok minden bekavarhat a polci ár képzésébe. Pl: Ft- másik valuta árfolyama, szállítási árak, és persze a lokális infláció, elvárt profit, stb. Ezzel importálhatunk egy jókora inflációt, mivel ha a portéka pl. €-ban lett beszerezve, több Ft-ot kell adni érte.

Ugyanez a hatás akkor, ha itthon gyártom le a portékát, - és belföldre értékesítem -, mert pl. nagyon sok inputot szerzek be hozzá külföldről, akkor is belegyártom a termékbe az „importált inflációt” mivel az inputokért több Ft-ot kell adnom. Ezt meg tudnom kell finanszírozni, mint cég. Ha van pénzem, egyszerűen kifizetem, de árat kell emelnem, mert profitot is kell termelnem, tartanom kell az elvárt profitszinteket.

A gond akkor van, ha nem tudok árat emelni, mert a piac nem fogadja el, mert a vásárlóimnak nincs pénze, hogy megvegye. Ekkor az első utam a bankomba vezet, hogy keressük meg a megoldást.

Azt szoktuk mondani, hogy a magyar vásárló „árérzékeny”.

Általában minden országban el lehet mondani azt, hogy a fogyasztók „árérzékenyek”, de nem biztos, hogy szegények.

A magyar vásárló elsősorban azért „árérzékeny” mert EU-s mércével mérve a népesség 85%-a szegény.

A két típusú fogyasztói attitűd közötti ég és föld a különbség.  A fogyasztói magatartásokat vizsgálják, elemzik, foglalkozik vele például a viselkedés közgazdaságtan.     

Ez leképez egyfajta sajátos piaci működésmódot, amit nem igazán írhatunk le a klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalmakra jellemző gazdaságtani összefüggésekkel, mivel hazánk nem klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalom, mert az embereknek nincs pénze arra, hogy fenntartsák.

Az ország területén szigetszerűen a nagyobb városok környékén előfordulhat ez a fogyasztói attitűd, de az ország egész területére nem jellemző. Egyszerűen hiányzik hozzá a diszkrecionális jövedelem. Ez a tény lokális, regionális innovációs üvegplafont is jelent az élelmiszergazdaságban. Ezt fel kellene oldani, nagyon gyorsan.

Ha tényleg elindul az infláció, akkor kialakul egy ár- bér spirál, ahol a béremeléseknek valahogy le kellene követnie az árak emelkedését.

Láttunk már ilyet a 2000 évek közepétől is, amikor kevés volt a bér, mert nem voltak lehetőségek az értelmes munkavégzésre, mert beszűkültek a lehetőségek.

Akkor ez a dolog úgy fordult le egyéni szintre, hogy pl. egy akkor az egyetemen végzett fiatal, két-három nyelv kiváló ismeretével nem kellett sehova sem: Nem volt jó „kávét főzni”, 40-60 „amerikai típusú önéletrajz” elküldése után sem kellett sehova. Ekkor volt az, hogy az ilyen emberek felültek az első repülőre, és mentek nyugatra szerencsét próbálni az ismeretlenbe. Ott meg kellettek, és megállták a helyüket. Mostanában elindult egy kisebb hazaköltözési hullám, mivel Magyarországot mára versenyképes, innovatív platformnak lehet felfogni.      

Ha nem emelkednek a bérek, de az árak igen, akkor az emberek keresnek egy olyan valutát, ami stabil, és abban kezdenek el kereskedni belföldön, ez még jobban felhajtja az árakat. Ez a folyamat már zajlik rendesen, igaza van Zsidaynak a témában.

Ha egy jegybank látja azt, hogy elindul az infláció, akkor dönthet úgy, hogy megemeli az alapkamatot, annak érdekében, hogy letörje az inflációt. Ez vagy sikerül, vagy nem. – A 90-es években nem igazán sikerült – Ha az alapkamat emelkedik, akkor a bankok egy kis idő múlva elkezdik átárazni – indexálni - a már megkötött hitelszerződések kamatfizetési kötelezettségét.

Azonnal több pénzt kell visszafizetni a futamidő végéig. Mondjuk eddig a havi törlesztő részlet volt 100 000 Ft, most lesz 120 000 Ft. Ezt a 20 000 Ft-ot elő kell kapni valahonnan havonta. Általánosságban az új hitelek kihelyezését jobban megnézik a bankok, nehezebb lesz vállalati, és lakossági hitelhez hozzáférni ilyen pénzügyi környezetben.   

Az inflációs környezetben az emberek megpróbálják lekövetni az áremelkedéseket, kérnek fizetésemelést, és jobban megnézik azt, hogy mire költenek, és mennyit. Ahogy kinéz, rövidtávon – 2022- Q1 a szolgáltatások árai 10- 17 %- al nőni fognak.. Ezt onnan tudom, hogy a szolgáltatók már most levelet küldenek ilyen mértékű emelésről. Ez előre vetíti azt, hogy a bérek is ennyivel kell, hogy nőjenek minimum. Ez egy nagyon komoly béremelési nyomást helyez a munkáltatókra.   

1993-ban inkább a Német Márka volt porondon, mint a forint….

Most remélem, nem megyünk vissza 1993-ba…

Az élemiszergazdaság stratégiai terület, és ahhoz, hogy mindenki hozzá tudjon férni a megfizethető, egészséges élelmiszerhez, nagyon komolyan át kell gondolni azt, hogy mit, hogyan teszünk, és mikor. Ahogy kinéz, lesz pénz az élelmiszergazdaság fejlesztésére még ebben az inflációval sújtott pénzügyi környezetben is! Innováció - tudás – technológia – tisztes megélhetést biztosító tervezett pozíciók – egyensúly a vállalkozás, és a környezete között – zöld működés--- > ezek a trendek látszanak már.

El kellene kezdeni gondolkozni azon, hogy hogyan néznének ki a profitmodellek a trendek határterületein, ez lenne a XXI. század eleje.

Ehhez meg nem kellenek szuperszámítógépek, de jó csapatok, akik csinálni akarnak valamit, azok igen! Őket meg nagyon gyorsan meg kellene finanszírozni, mert ha nem, majd máshol nagyon gyorsan előszeretettel megfinanszírozzák őket! Az innovatív csapatokért öldöklő verseny van finanszírozási oldalról Európában, ez innen nagyon nincs szem előtt, de a rövid, és hosszú távú hatása az nagyon is!  

Ezt meg tudni kellene észrevenni pl. egy banknak, és tudni kellene finanszírozni az ötlet szinttől, végig az ötlet életciklusa mentén…..Ma már nem lényeg, hogy egy cég mit csinált a múltban, a lényeg az, ki, kik, miért, mit akarnak csinálni, és azt kell megfinanszírozni, az meg lehet teljesen más, mint amit a cég a múltban csinált! Semmi köze hozzá! Azaz az innováció jöhet bárhonnan!  

Innovációs forradalom előtt állunk az élelmiszergazdaságban!

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - Csipegetés a múlt emlékeiből - azok a 70-es 90-es évek! (VIII./ X.)

Nosztalgiázás a múltról -Belső ellátás és export - hazai alapanyag, innováció, szakértelem, olcsó, jó élelmiszer a 70-es 90-es években (IX. / X.)

Képek: 

Imelda

100 DM 

Jp Valery

Birmingham 1969 

Hungarian pengő

Uk, 70-es évek, jó cikk, hogy hogyan küzdöttek az infláció ellen arrafelé akkoriban  

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

A mai emlékezés kicsit rendhagyó a korábbiakhoz képest. Csapongó lesz, felvillanás szerű élményeket, gondolatokat írnék le. Lesznek, akik igazat adnak magukban, lesznek akik nem.

Nos, az élelmiszer árak, lévén az élelmiszerek zömében kötött árasak voltak, hosszú időn át nem emelkedtek. Aztán a hetvenes évek közepétől az árak lassan megindultak felfelé, ahogy a jövedelmek is.

Ebből az időből származik a két édes viccecske :

- Csókolom, néni, mennyibe kerül az egy forintos csokoládé ?

- 1 forint tízbe, aranyoskám !

Nos erre az áremelésre reagált a köznép, miszerint WC papírt csak annak adnak el, aki igazolja, hogy evett is !

Pedig a hetvenes években érezhetően javult az élelmiszer ellátás, választékban és nem utolsó sorban minőségben.

1979, árak 

Az évtizedig 40 filléres kifli vagy zsemle, esetleg foszlós kalács kiváló minőségnek örvendett. A kifli tényleg felcsavart volt, ropogós csücskökkel. ( a legtöbben ezt szerettük ) A kiflit le lehetett csavarni, nem amolyan „egybe öntött valami volt ).

A zsemlének ropogós héja volt, belül igazán egyenletes bélzettel, s az alján látható volt a kézzel való aláhajtásnak a nyomai. És a ritkábban kapható császár zsemle !!!! És volt mákos, diós, pozsonyi kifli, rongyos kifli, lekváros bukta, lekváros táska. És micsoda lekvár volt benne !!! Hitler szalonna !

Tudják mi a Hitler szalonna ?

Sok-sok alma, körte, szilva, esetleg némi meggy, cseresznye hosszú órákon keresztül főzve, azaz sűrítve, némi pektin hozzáadásával 10 kg-os faládákba öntve zsírpapír alábéleléssel. Emlékszem, hogy mindig izgalommal tapogattam, mint a Fertődi Konzervüzem vezetője másnap reggel, hogy megszilárdult-e, vágható állagú-e ?

A Sütőipar nagy mennyiségben igényelte ezt az igazán nem művi lekvárt, melyben tényleg benne volt a gyümölcs, hisz a hosszas sűrítés során több mint a felére zsugorodott a térfogat. Eme kiváló, sötét lilás színű terméket lehetett kimérve is kapni, mint valami felvágott rúdból metszették le a Közért eladók a 10-20 dekás darabot és csomagolták zsírpapírba, Nem műanyagba !

Egyetemista koromban egy nyáron nagyon kedves barátnőmmel egy-két napig a Thököly úti Kenyérgyárban ténykedtünk. Én a kemencék mellett, amely hagyományos kemence volt, elő, és utó sütő résszel. A hivatalosan kötelező tízórai szünet előtt egy órával a dolgozók kiválasztottak néhány kilós kenyér tésztát és a belsejébe csomagoltak szalonnát, császár szalonnát, debrecenit stb. Tíz órára a jól időzített kenyerek aztán feltárták átsült tartalmukat, s a bélzettel együtt vérré vált. Mi pedig csak néhány napig bírtuk a nagyon nehéz munkát.

Egyszer kicsit sértődötten olvastam a romlott májú cikket, hogy a kenyérgyári kenyér nem hogy sületlen, közszóval szalonnás, de zsák darabok, sőt egészen képtelen dolgok voltak benne. A két kilós kenyér pedig (mert ilyen is volt) csak alig másfél kilót nyomott.

Ezt mai fejjel is visszautasítom, mert ott voltam, s láttam, hogy majd minden darabot ellenőriztek. Nem is szólva arról, hogy nem csak kenyér esetében, de az élelmiszer ipar minden ágazatában szigorú szabványok szerint ellenőriztek a laborok.

1976 

Persze, voltak azért kis műhelyek is, amelyek valami különlegességgel rukkoltak ki. Így a Kőbányai Zalka tér közelében működő Neumann pékség pacsnija. Nincs francia, aki büszkébb lehetne a bagettjére, mint én a mai napig a sütő szakma ezen csodájára. Sok-sok évvel később Debrecenben találkoztam ismét a pacsnival. Azóta, mivel másutt nem láttam, megtanultam sütni.

Hadd említsem meg még, a ma már sajnos, korszerűtlennek számító Lúdlábat, Rigó Jancsit, Eszterházy és Dobos tortákat vagy éppen a Tátra csúcsot. Nagyon néhány képviselőit a hazai cukrászatnak.

De hát mindig voltak és lesznek olyan személyek, akik minden szőrszálon csomók százait vélik felfedezni. Mint egy barátom, aki megvallotta, hogy neki mindegy, hogy milyen rendszer volt és van, ő mindig ellenzéki. Azaz szeretnek utólag is kritizálni egyesek.

Kicsit lépnék tovább. Katonaság.

Mint ismeretes, „kötelező” volt. Két éves, és az én katona időmben az elő felvételiseknek 11 hónapos szolgálat. Bennem és a legtöbbekben nem hagyott kitörölhetetlen nyomot a feltálalt reggeli, ebéd, vacsora. Jól láthatóan a laktanya ebédlőjében ki volt hirdetve a 10 napos előre jelzés, a „változtatás jogát a vezetőség fenntartja” lábjegyzet nélkül. Hús mindennap volt és bőség. Havonta egy alkalommal rám is sor került a konyhai kisegítő munkára, így hát láttam azt a bőséget, sőt inkább pazarlást, ami az étel mennyiségét illette. A minőség ?? Hát állítólag a nagy tömegben együtt fövő babgulyás a legjobb.

Egy kiábrándító dolog jut eszembe, amikor a Mikulás csomag energia, fehérje, szénhidrát stb. Tartalmát pontosan felvezették a menü lapra. Mert hát még arra is adtak, hogy ne csak a valóságban, de papíron is jól étkezzünk. De azért ez a bürokrácia a mikulás csomaggal azért durva volt. Azóta is ez jut eszembe minden év december 6.-án.

Itt találkoztam először az Állami Konzervipar bőséges választékával. Egyszer megpróbáltuk összeszámolni, hányféle is (nem a tehén) a kapott készétel konzerv, biztos, hogy 20- nál tovább jutottunk.

Bab, lencse, lecsó, pörköltök, rakott káposzta, töltött paprika, még pacal is….. Szóval a maga módján bőséges és jó volt a kínálat. Mindig kerestem az un. konzerv ízt, melyet valakik emlegettek, de nem találtam.

Népszerű reggeli volt az un. „gyíkhús” mely a Nagykőrösi Konzervgyár vagdalt hús konzervje volt. Nem volt rossz, állítom, sok-sok évvel később exportra sem ment jobb minőség. Volt még hurka konzerv is, no ez nem volt túl jó. De azóta sem láttam ilyet, tehát valahol felülbírálták önmagukat az illetékesek.

Évekkel később, már mint egyetemista aztán magában a Nagykőrösi Konzervgyárban, amely Konzervgyár húsfélék feldolgozásával is foglalkozott a zöldség/gyümölcs mellett, találkoztam a fagyasztó kamrában felfüggesztett, a fagyos levegőben száradó fél sertésekkel, melyek kifejezetten a hadsereg „gyíkhús” ellátását voltak hivatottak teljesíteni.

1965

A kedvencem azonban az a lapos, kerek konzervdobozba csomagolt, a Szegedi Konzervgyár Olajos hal nevezetű produktuma volt, melyhez hasonló kiváló ízű halkonzervet ma mutatóban sem tudnak gyártani. Nem volt szép, mert itt-ott látszottak a puhára főtt hal gerinc darabok, néha-néha még a pikkelyből is volt, de az íze !!!!

Visszatérve az egy forintos csokoládéra, néhány csokoládé gyárra emlékszem. Talán a méltán híres Szerencsi gyárra mindenki emlékszik. Volt ugye a Szerencsi tej néven árusított csoda.

De ott gyártották a Melódia nevezetű méltán nagyszerű szelet csokit. Aztán volt a Duna Csokoládé gyár, gyönyörűen csomagolt terméke a Százszorszép bonbon, a Budapesti Csokoládégyár a Stühmer névvel az ezüst burkoló papíron és benyomva a kockákon. Klasszikus, un. fekete csokoládé, mely minőségében a ma is megállná helyét a magas kakaó tartalmú kategóriában.

Nekem kis kedvencem volt a parányi, kocka alakú Balaton, mely 30 filléres áron volt kapható. Aztán a Sport csoki, a Bajtárs, A Korfu és így tovább. Igazán jeles alkalmakra a piros alap csomagolású 200 grammos mogyorós tejcsokoládét vagy éppen nem tej csokoládét kaptam. Volt, hogy egy délután, apránként, titokban elfogyasztottam. És csak utolsónak még : a Konyak meggy terméket, mely olyan trükknek köszönheti létét, miszerint az előírás szerűen alkoholban áztatott, majd fondantban mártott alkoholos meggy a hűlő, szilárduló majd picit zsugorodó végső csokoládé burokban feloldotta a nyomás hatására a fondant réteget, s így alakult ki a csodálatosan édes, zamatos belső tartalom egy szilárd csoki burokban. Persze a tetejére dukált a csoki kacskaringó.

1972

És még egy élmény. Mindenkit lenyűgözött az. un. Holland kakaó. Ritka kincs. Hát igen, a Szerencsiek által gyártott szerény zsírtartalmú kakaóporral összehasonlítva tényleg csodás volt. De mai cukrász és élelmiszeripari gyakorlatommal az az érzésem van, mintha a kakaóporba lett volna némi jó minőségű fahéjpor is beledolgozva. De ezt csak vélem.

A tejipari élményeim talán kevéssé szerte ágazóak. Az én dolgom volt, hogy a napi egy liter tejet meghozzam a Közértből. Hozhattam volna a Tej-tejtermék szaküzletekből is, de az éppen nem volt a közelünkben. Tejből eleinte a kimért tej volt, melyet a vevő által vitt üveg palackba mertek bele. 25 literes alumínium kannákból alumínium mérővel. Egy erős télen még arra is volt példa, hogy kilóra vehettem a tejet. Inkább vidéken dívott a tejes kanna. Később aztán bejött a gyárilag töltött tej. Akkor már vittük az otthon kimosott üveget, cserébe pedig egy kék kupakos 2,8 % zsírtartalmú tejet kaptunk, avagy a sárga kupakos magasabb zsírtartalmú tejet. Joghurt, kefir egy-egy féle volt, szintén üvegbe csomagolva.

Vaj volt bőven és nem is túl drágán, 5 dekás és 10 dekás kockákban. Sajtból sokféle volt kapható, még a kék eres Márvány sajt is, sőt a Rokforti is kapható volt. Kis kockákban pedig a ma már nem létező Pálpusztai, mely sokak által nem kedvelt, mások által pedig kifejezetten szeretett sajt különlegesség volt. Ahogy az Óvári vagy éppen az Ilmici. Úgy tűnik mai fejjel, hogy hazai gyártásban nagy volt a jó minőségű választék. Még a Trappista sem hozott volna szégyent a sajtfajtát megalkotó szerzetesekre.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Később megjelent a gyerekek által kifejezetten kedvelt mazsolás, vaníliás krém túró vagy a Miskolci Tejipari vállalat által megalkotott Gervais nevezetű termék. Alul meggy, sárgabarack vagy szamóca lekvár, felette pedig egy vastag mascarpone szerű réteg. A két réteget össze kellett volna keverni kanállal, de én jobban szerettem a lágy, aromás túró ízét, alig várva, hogy a lekvárhoz érjek.

Talán a hetvenes évek világ szabadalma lehetett a Pöttyös Túró Rudi. Sok gyermek akkor szerette meg a túrót. A kockasajtok választéka nagyon széles volt, nekem kedvencem a C vitaminos volt, melynek a kerek papír dobozán is és a sajtkockák alufóliára ragasztott papír címkéjén is zöld alapon egy csipkebogyó termés díszelgett. Talán egy balfogása volt eme termékeknek, a Mese néven forgalmazott csokis sajt. Nem hallottam esetet arról, hogy gyerek ezt kedvelte volna.

Emlékeznek még a Répcelaki sajtüzem nevére ? Nos, ők bocsájtották ki a kocka sajtok zömét. Még üzemem, a Fertődi Konzerv is adott el részükre cseresznyepaprikát és csemege uborkát a sajt anyagába dolgozandó.

És még egy olyan élmény, amit a mai napig nem feledek, s velem együtt igen sokak. Szopogatni a tubusba csomagolt cukrozott sűrített tejet. Nem hiszem, hogy a legdrágább svájci vagy belga bonbont jobban szerettem volna.

1963

Budapesten szerte a KÖZÉRT vállalatok forgalmaztak élelmiszert első sorban, emlékeim szerint kevéssé vegyszert, húsfélék közül pedig csak a felvágottakat. Az előzőek forgalmazására a Háztartási Bolt hálózat, míg a tőke húsok árusítására a Húsboltok voltak hivatottak. A KÖZÉRT hálózat jól ellátta funkcióját. Sűrűn lakott és kevéssé belakott városrészekben egyaránt meg lehetett találni ugyanazt a választékot.

És az árak egységesek voltak. Egy üveg csemege uborka mindenütt 16 forintba 10 deka parizer pedig 3.6 forintba került. Édesanyám néha tovább elmaradván munkahelyén, vacsorára hozott a Közértből kaszinó tojást, francia salátát, vagy éppen hús salátát. Kazlakban állt a Hűtőpultokban a sokféle egyéb saláta, a sült sertésmáj, csemege sült karaj stb. Az eladók a választott ételt papír tálcára mérték, majd selyem papírral burkolták. Igen, előfordult, hogy átázott a papír, de bizonnyal a hálátlan jövő kor nem fog találkozni a műanyag kaszinótojásos dobozommal.

1965

A KÖZÉRT- ben vásárolható volt korábban 50 grammos csomagolásban a szemes I. II. vagy harmad osztályú kávé. Ritkábban valamilyen különleges minőség is volt. A kávét aztán vagy otthon őröltük meg, lehetőleg a kocka formájú réz kávédarálón vagy a KÖZÉRT kijáratánál elhelyezett elektromos kávédarálón. Ugyanitt általában mák daráló is szokott lenni.

A felvágottak akkori választéka semmivel sem volt szegényesebb a mainál. De ízben !!!! A Soproni, melyet a ma már csak emlékekben élő Soproni cég gyártott, valami csodás dolog volt. A fűszerezése 5 csillagos. De szerettük a juhbeles virslit, a 2.8 forintos lecsó kolbászt is. Ennek ára sokáig 2 forint volt, így is került a köztudatba. A parizer íze gyártónként vagy talán tájegységenként változott, de mindegyik szaftos, finom volt. Én ez esetben is a soproni gyártmányt találtam a legjobbnak.

A Gyulai 6 forint volt, úgy is lehetett kérni, hogy hat forintos kolbász. Nagyon szerettük !

Ami viszont elgondolkodtató: hogy a műanyag csomagolóanyag kibocsátás szinte nulla volt a 60-as 80-as években!

És mégis, tudtak forgalmazni, kiadni, számlázni, haza vittük a termékeket anélkül, hogy mérgezést kaptunk volna.

A minap egy 100 grammos füstölt lazac szelet csomagoló anyaga 38 g kemény és lágy műanyagból állt !!

Vasárnap nem volt divat nyitva tartani, sőt szombat délutánonként is bezártak a KÖZÉRT- ek, Húsboltok, ZÖLDÉRT boltok. És mégsem halt éhen senki. Nyitva voltak hét végén a Virág boltok, Édesség boltok.

Most engedelmükkel átmenetileg befejezem az írást. találkozunk egy hét múlva, ahol folytatni szándékozom további élelmi anyagokra vonatkozó emlékeimet.

Zsebők Zsigmond kollégám, mint avatott szakértője az élelmiszer ipar marketingnek és közgazdasági kérdéseinek, rövidesen közzé tesz egy kis írást, amelyben fejtegetni fogja, hogy a 40 filléres kifli olcsóbb volt-e, mint a mai 35 forintos. Bármit is hoz majd ki, kérem, ne feledjék, a minőségnek is ára van.

Köszönöm figyelmüket. Bujna Ferenc

Képek: Fortepan

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.) 

 Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

 Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Köszönöm, hogy írtok nekem, hogy milyen témákkal kellene foglalkozni a blogon. Igazatok van, nagyon fontos témákat  vettek fel, ilyen pl. a zöld gazdaság, meg a munkaerőhiány, egyszerre a pénzbőség, és a pénz ínség, vagy hogy már megint nem akarják átvenni a portékát jó áron.

/ Így zárójelben csak hozzáteszem, hogy ehhez meg tudni kellene azt, hogy mi is a jó ár. Elsősorban neked, vállalkozónak kellene tudni, mert ha a bankod, vagy a haver mondja meg, hogy mi a jó ár, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy nem vagy jó helyen, és valahogy nem vagy jó pozícióban. Ezen meg változtatni kell, de eléggé gyorsan, hogy a változtatás után pozícióba kerülj. /

Írtátok még, hogy arról is kellene beszélni, hogy mi is lesz itt a jövő, vagy hogyan is lehetne hajózni ezeken a zavaros vizeken, mivel semmi nem az, aminek látszik, lassan ki lehet dobni a gazdasági, meg a közgazdasági tankönyveket, mivel nem úgy működik a történet, ahogy szokott. Sajnos a „Business as usual” nem akar működni, ebben a szép valóságban.

Nem rég az egyik ismerősöm mondta, hogy nézzem meg ha van időm A Nagy Dobás – Big Short –  című filmet. Ha van időtök, érdemes megnézni magyar szinkronnal is az alkotást, higgyétek el nekem, megéri. Ebben a filmben hangzik el a következő mondat:

„ Az igazság olyan, mint a költészet.

És a legtöbben k…á…a  gyű….k a költészetet.

 /Egy washingtoni bárban hangozott el. /

Ha már költészet: 

Szóval most egy olyan cikk jött velem szembe, egy nívós magyar gazdasági portálon, ami megidézte a filmköltészet egyik ikonikus alkotását, a Matrixot. (A Matrixot Lilly Wachowski, és Lana Wachowski rendezte.)

Nézzük a cikket:

Itt az új világgazdasági korszak – mit jelent ez Magyarországnak –

Idézet a cikkből:

„LASSAN VÉGE AZ ÁLTALUNK OLY JÓL ISMERT, KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓKRA ÉS A TERMELÉSÜKET GLOBÁLISAN OPTIMALIZÁLÓ VÁLLALATOKRA ÉPÜLŐ KORNAK,

a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk.

Ha Levison állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul - írja az Összkép.

 A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan.

EGY MEXIKÓBAN DOLGOZÓ OLASZ, EGY CIPRUSON BEJEGYZETT NÉMET VÁLLALAT AMERIKAI SZERVEREN FUTÓ JAPÁN SZOFTVERÉN ELKÉSZÜLT ONLINE SZOLGÁLTATÁSÁT EGY KÍNAI PLATFORMON KERESZTÜL HASZNÁLJA EGY VIETNÁMI CÉG LAOSZBAN EGY INDIAI BESZÁLLÍTÓJAKÉNT ÉS EGY EGYIK ORSZÁGBAN SEM HASZNÁLT KRIPTOVALUTÁVAL FIZET ÉRTE.

A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.

Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük.

A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.

Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat.”

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Nem, a srácok nem szívtak semmi bódítót, hanem leírják az igazságot. Az, hogy ez tényleg így van, eléggé látszik pl. Londonból, ahol sok esetben természetes az, hogy közelebb van Bangalore, mint Woking. Persze, mondhatjátok, hogy Woking is híres, mivel ott van az McLaren Technology Centre, ez általában tudott autósport körökben. Na de az, hogy Indiában Bangalore szállítja India teljes IT szektor exportjának 38 %- át, az nem általánosan ismert tény.

 Szóval olyan világot élünk, ahol két kattintással váltod át a vagyonod digitális valutára, és nyomod a businesst a világ bármely tőzsdéjén, ahogy úri kedved tartja. A világ egy platform lett. Azt kell hogy mondjam, hogy a történet nem új, hacsak nem annyiban, hogy most, a XXI. században a – we are all connected – totálisan átírja azt, hogy mit is tudunk arról, hogy gazdaság, vagy hogy hogyan, és hol élünk.

A srácok komoly cikket írtak, egy dolgot nem fejtettek ki a cikkben – 3. pont -, amit érdemes lenne egy kicsit jobban körüljárni, amikor is levonják a konklúziókat, hogy hogyan lehet sikeres a Duna, és a Tisza partja:

Idézet következik:

„ …

3. határozottan tudja megvédeni, és erősíteni közösségi, piaci pozícióját.

… „

Csak ezzel a ponttal vannak gondjaim. Ha határozottan meg akarom védeni, és erősíteni közösségi piaci pozíciómat a Duna, és a Tisza partján, akkor tudnom kellene azt, hogy mit is jelent az, hogy – piaci pozíció- a Duna és a Tisza partján.

/Jáááj drága vér, már megint az a compression business modell, ami szembe jön velünk. – Mondta egy szakmabeli haver, aki elolvasta a cikket, mielőtt megjelent./

Az, hogy mi a compression business modell, eléggé csúnyán lehet csak lefordítani magyar nyelvre, egy szóban, mivel tömöríteni mást szoktunk, és nem üzleti modelleket. Az integráló üzleti modell meg nem eléggé kifejező. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan fordítsuk le értelmesen, írjon a lecsomernok@gmail.com - ra 

Ja persze, akkor már tegyük ide, mi is az a compression business modell:

The end of economic expansion requires compression thinking

 Na de, ott tartunk, hogy piaci pozíció.

Ahhoz, hogy piaci pozícióról tudjunk beszélni, fel kellene már vázolni a gazdasági teret, ahol értelmezhető az a fogalom, hogy piaci pozíció. Ha már értelmeztük a piaci pozíció fogalmi környezetét, akkor már meghatározható az, hogy a most regnáló szervezetek, vagy cégnek is lehet piaci pozíciója.

Ha a XX. század végi gazdaságtani iskolával vizsgálom a valóságot, már ott is úgy tudták, hogy az, hogy egy cégnek van piaci pozíciója, az adott tervezett időszakban, az elsősorban nem az adott cégtől függ, hanem sok minden mástól.

és real- time adatbázisrendszerek fogják megmondani a tuttit a témában.

Ennyi bevezető után beszéljünk a kajaiparról, hogy mi vár ránk, itt a Duna, és a Tisza partján.

A kajaiparban is le lehet fektetni pár axiómát:

1. Ami virtualizálható, az virtualizálódni fog.
2. Ami automatizálható, azt automatizálni fogják.
3. Ami platformokba szervezhető, azt platformokba fogják szervezni.
4. Ami centralizálható, azt centralizálni fogják.
5. Ami decentralizálható, azt decentralizálni fogják.
6. Ami hálózatokba köthető, azt hálózatokba fogják szervezni
7. Ami kiszervezhető, azt ki fogják szervezni
8. A tudás eszköz, és nem cél, az eszközt meg fejleszteni kell, állandóan.
9. A tudás materializálódik a fizikai valóságban, vagy fizikai, vagy virtuális termékként, a kajaiparban.

És még lehetne sorolni.

Ha jól vázoljuk fel a gazdasági teret, és határozzuk meg benne a lokális, vagy regionális – Duna, és a Tisza partjához horgonyozható profittereket a kajaiparban, csak akkor, és csakis akkor tudunk átlibbeni a jövőbe, de akkor sikeresen. Feláll a Hungary 1.0 élelmiszergazdasági platform. Jelenleg az „átmenet korát” éljük.  

Jól kell megfogni a pillanatot.

Átmenet kora azért, mert már nem lesz minden olyan, mint a COVID előtt, de még nagyon nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő. Azt lehet tudni, hogy pár lokalitásban üresek lesznek a polcok karácsonykor, mert az ellátási láncok megszakadtak a pandémia alatt, most meg nem bírják a hiperszonikus terhelést.

Kép: Tyler Nix 

Mivel gyakorlati ténykedésemet Nógrád megyében és Győr-Sopron megyében végeztem, fontosnak érzem a korszak siker növényének bemutatását. Ez pedig az uborka.

Győr-Sopron megyében Győrtől egészen a Sopron és Vidéke ÁFÉSZ –szal bezárólag  kis gazdaságok, háztájik ezrei foglalkoztak az uborkatermesztéssel. Ma megszólítva a lakosság 50 év feletti tagjait, mindenki emlékszik a kertben lévő uborka sorokra, és az a különös, hogy légyen munkaigényes növény, senki nem őriz rossz emlékeket ezzel kapcsolatban.

Mi lett a rengeteg uborka sorsa? 

Elsősorban zöld színű un. rashel zsákokba egalizálva, előhűtve hűtő kamionokba került, első sorban Németország felé. Ugyanakkor meghatározó volt a feldolgozók igénye is, mert a 720-800 ml-es üvegbe zárt csemege uborka keresett export cikk volt. Ezen uborka részben szintén exportra, részben a hazai piacra került.  Emlékeim szerint mind exportra, mind a hazai konyhák részére 5/1 üvegben is bőven lett áru.

A nagyobb méretű uborkák egész paradicsom társaságában 5/1 üvegben Szovjet exportra mentek.  Szeretném első kézből cáfolni azt a tévhitet, városi legendát, hogy a szovjet piacra minden jó volt. Ennek a savanyúságnak is, és más szovjet piacra termelt konzerv árunak, bármely élelmiszernek volt komoly hazai és szovjet minőségi kontrollja.

És az uborka harmadik nagy felhasználója az a hatalmas alumínium tartály mennyiség volt, amely minden feldolgozó udvarán, fedél alatt vagy az nélkül, általában 300 hl-es méretben fogadta be az uborkát. Sós vizes, célszerűen fermentált uborka volt ez nagyobb és kisebb méretben is.  Réme volt a mérnököknek, ha az uborka tartályba olyan erjesztő tejsav baktérium került, amely tevékenység folytán gázt fejlesztett. Ekkor az uborka felpuffadt, a belső húsa eldeformálta az ubit, azaz használhatatlanná vált.

A 70-es években, amikor a gyárak és gomba módra szaporodó kis üzemekben a cca. július 10-e körül kezdődő uborkaszezon beindult, kezdetben a kisebb üvegekbe került az uborka, majd a felhozatal emelkedésével beléptek az 5/1 üveges kiszerelések és párhuzamosan a tartályok töltése. A későbbi időkben sajnálatos módon a fermentált uborkát, de ugyan így a fermentált paprikát is, kiszorította az egyre korszerűbbé váló „csemege uborka” gyártása. A kezdetben kádakba vezetett gőz vagy hengeres autoklávokban jellemzően 85 C fokon hőkezelt, másképpen pasztörizált uborka gyártás termelékenysége ugrásszerűen megnőtt a fél automata felöntőlé állomások és folyamatos pasztőrözők használatával.

Békéscsabai Konzervgyár 

Nagymamám, de általában a mai 80-90 éves korosztály asszonyai azon a napon, amikor az éves uborka eltétele megtörtént, a konyhában teljes rendet és nyugalmat követeltek meg. Ment az uborka még a fürdő kádba is, ahol többször át lett mosva, körömkefével sikálva, meleg vízzel öblítve, majd tiszta ruhán szárítva.  Városokban éveken keresztül az ismerős „kofától” lett megvásárolva mind az uborka, barack, lecsó paprika.

A régi típusú konzerves üvegek nem csavaros fém lapkával lettek zárva az üzemekben, hanem un. 3 részes záróval, mely állott egy mélyhúzott, kör alakú lapkából, melyre illeszteni kellett kézzel egy gumi gyűrűt. A gyűrűt a Konzervipari Tröszt, később KKV ellátásában központi raktárból kellett beszerezni. Sajnos, nem minden tétel volt hibamentes, így olyankor sok volt a hőkezelés utáni selejt. A zárás harmadik része pedig az a leszorító karika volt, melyet általában kézzel helyeztek az üveg tetejére és egy körbe forgó görgő szorította a lapkát az üveg tetejéhez.

Idő igényes, korszerűtlen, nagy hiba százalékkal dolgozó megoldás volt ez.  Nos a háztartásokban éppen azért, mert az üveget az eredeti tartalmának felhasználása után megtartották, azonban a zárás már alkalmatlan volt újra felhasználásra, maradt a cellofán. Tehették azt duplán, szalicilos vízben áztatva, bizony, a cellofánon keresztül hosszabb idő elteltével a nedvesség az uborka vagy bármi termék „feje felől” eldiffundált, míg oxigén lépett a helyébe, ami a rövid levessé ( a lé szintje lecsökkent az üvegben ) vált, felöntőléből kilógó uborkát vagy más eltett terméket, pl. lecsó, elszínezett, az íz megváltozott.  Ebben az időben keletkeztek az üvegekbe eltett beszáradt lekvárok, élükön a szilvalekvárokkal, melyek csodálatos módon tudtak beszáradni, beton szilárdságú állaguk eszményi tészta töltelékké téve őket.

Mind az ipar, mind a háztartások részére forradalmi változást hozott a 80-as évek közepétől megjelenő csavaros lapkák, melyek egy lapkában azaz „3 az egyben” oldották meg a zárás feladatát.

A Nagykőrösi Konzervgyárban 

A csemege uborka gyártása egészen októberig tartott, s erre a termékre kifogyhatatlan volt a belső kereslet, azaz a FŰSZÉRT-ek igénye.  Az export is óriási mennyiséget tett ki, s a különféle megrendelők, mint németek, osztrákok, finnek, akár az USA-beli magyar megrendelők többféle recepttel álltak elő.

A tankönyvek, melyek a szakmunkások részére készültek vagy az érvényben lévő MSZ szabványok csak irányt adtak a fűszerezésre nézve, a fűszerek mennyisége és minősége már gyártónként vagy megrendelésenként változott.  De minden csemege uborka fűszer gerince a jóféle vágott zöld kapor volt, melyet a gyárak már május-június tájékán felvásárolták, mosták, szecskázták, sóval, ecettel tartósították. Természetesen a kapor mellett az igényesebb csemege uborka tartalmazott még mustármagot, szárított paprika kockát, én mindig használtam koriander magot, fekete borsot, némi szegfűszeget, szegfűborsot, boróka bogyót. Különlegességként még szőlőlevél, torma levél is felhasználásra került.

 Eléggé el nem ítélhető módon egyes háztartásokban rézgálicot is tettek, ugyan csak minimális mennyiségben a forró felöntőléhez, hogy az uborka zöld maradjon. Ennek csekély értelme addig volt, amíg cellofánnal zárták az üvegeket, a lapkás zárásnál teljesen oka fogyottá vált a „rezezés”. Azonban a „technológia” még néhány évig átmentette önmagát a háztartásokban, a lapkás korszakban.

A lapkák is fejlődésen mentek keresztül, először a négy körmös, majd 6 körmös lapkák jöttek, s a zárást biztosító műgyanta beöntés minősége is folyamatosan javult. Az üzemekben a csavaros lapka felhasználása lehetővé tette a zárás teljes automatizálását. Kis üzemekben nem szeretem hely volt a lapka kézzel való rácsavarása az üvegre, mert kart próbáló művelet volt.

Hadd írjam meg, hogy az ipar nem használt semmiféle tartósítószert vagy a rézgálichoz, borkénhez hasonló kémiai anyagokat a felöntőlé készítése során.

A pozitív fejlődés mellett sajnálatosan kevéssé pozitív folyamatok is helyet kaptak. A kezdetben bőséges valódi, kézzel fogható fűszerek helyét elfoglalta a fűszer olaj, mely ugyan tartalmazta a lényeges fűszerek természetes kivonatát, de mégsem ugyan az, mint a valódi fűszer. Kétségtelen, hogy a gyártás gyorsításában „korszerűsítésében”, ahogy ezt szépen átfogalmazták jól jött, de hát mégsem ugyanaz, mint a fűszerekkel bőségesen ellátott üvegalj.

Ahogy egy Minőség Ellenőrzés alkalmával megjegyezte a szakértő,

„Ferikém, a fűszer ápol és eltakar”.

Ezzel arra célzott, hogy az csemege uborka gyártás minőségi követelményei között szerepelt az uborka virág mentessége, szár maradvány mentessége és természetesen a törött uborka sem volt kívánatos. A virágot felfoghattuk volna még díszítő elemnek, csakhogy a legenda szerint olyan enzimeket tartalmazott, melyek hozzájárulnak az uborka elpuhulásához.  Tehát eme sok hiányosság típus eltakarására is volt alkalmas a fűszer ágy.

Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban? 

Írja a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

A csemege uborka felöntőleve némi ecetet, kizárólag Budafokról származó biológiai erjesztésű ecetet, a jól ismert 10 %-osat tartalmazott, cukrot, sót, és némi aszkorbin savat tettek még a léhez.. Természetesen a felöntőlé forrón került az uborkára annak zárása előtt. És aztán a hőkezelés, melynek fontossága a későbbi minőségben köszön vissza.

Mi Fertődön az uborka cukor tartalmát nem csökkentettük az évek során, tehát nem „spórolt” az üzem üvegenként néhány fillért, ami miatt a csemege uborkánk nagyon kapós volt az évek hosszú során.

Ja, és még egy fűszer, amit nem írtam meg, bár akit érdekel és veszi a fáradságot a blog levelezésében szívesen elárulom.

Eme nem különleges, nem drága fűszer olyan csodálatos ízt adott a csemege uborkának, hogy csodájára jártak a fogyasztók. Csak Fertődit !!!!

A jó csemege uborka ismérve az ízen felül a ropogosság volt. A lottyadt, puha minőség itt sem állta meg a helyét.

Még Kenyában is sikerült a csemege uborkát meghonosítani, főleg az indiai és európai lakosok preferálták.  Itt tudtam meg, hogy például a Nyugat-európaiak inkább a szemölcsös uborkát ismerték a mi sima bőrű uborkánkkal szemben.

És miért ???!!! 

Azért, mert a szemölcsös uborka jobban ellenáll az uborka peronoszpórának!!! Hát 1991-ben kellett megtudnom, hogy a Nyugat azért kívánta a magyar sima uborkát, mert náluk való megtermelése macerásabb lett volna.

A Nagykőrösi Konzervgyár üzeme mellett haladt el a vasúti vágány. Az uborkaszezonban mindenki érezhette azt a csodás, fűszeres, savanykás illatot, mely az üzemcsarnokból áradt ki.

Nem hagyom szó nélkül, hogy az uborka egyik legnehezebb feldolgozási lépése a mosás. Kezdetben volt a síkművelésű uborka, mely a talajjal érintkezve meglehetősen szennyezett lett, s az uborka szőrökbe könnyen beleült a homokszemcse. Szerencsére az „ápol és eltakar” diszciplína itt is érvényesült, amikor a tárolás során az üveg aljára leülepedő esetleges szemcséket jótékony függönnyel vonta be.  Mosásra a különféle rafinált megoldású kefés mosógépek szolgáltak, esetleg meleg vízzel kombinálva. Uborka beáztatása mosás előtt. Uborka meleg vizes beáztatása mosás előtt. Két, három mosó sorba kapcsolása. Hát mindez nem volt elegendő, ha AZ UBORKA IGAZÁN SÁROSAN KERÜLT BE.

Megoldás?? Az AGRIKON által kifejlesztett kúpos kefés mosó bevezetése és az uborka kordonos termesztése. Ez utóbbi megoldás elég későn került a köztermesztésbe. Előnye a jobb minőségű uborka, a kényelmesebb szedés, az áttekinthető lomb fal. Hátránya?? Hát az uborka virágja igen kényes a légköri szárazságra. A kötődés, az új kis uborkák fejlődése, az un. apa virágok dominanciája ( ezek nem teremnek ) jelentette a hátrányt. A termelés eltolódott a  gynoikus virágzási típusúak és partenokarp uborkák irányába.

Kedves jó barátom a ZKI-nál kinemesítette a peronoszpóra rezisztens fajtákat, melyek éveken keresztül vezető képviselője volt a Mohikán és Perz nevű két fajta. Világszínvonal !!!!!!

Az uborkát szerte az országban termelték, hisz a hatalmas gyári és lakossági igényeket el kellett látni. A szezont megelőzően és akár alatta is nagyon hasznos, nagyon látogatott fórumokon vitatták meg az előadók és termelők az aktuális fajta, termesztés technológiai, mint lombtrágyázás, növény védelem kérdéseit. Egy-egy ilyen fórumon több százan jelentek meg, hisz az uborka nagyon jó bevételi forrás volt.

A csemege uborkák kategóriájába tartozott a szovjet exportra gyártott 9-12 cm-es, azaz nagyméretű uborka 5/1 üvegbe rakva és fokhagymás ízesítéssel. Még népszerű export cikkünk volt Szovjetunió felé a „vegyes darabos savanyúság” mely félig érett, alig színesedő paradicsomot és a nagyobb méretű uborkát tartalmazta.  Vodka mellé tényleg jó !

Voltak érdekes kívánságok is. A nagyobb uborkák hosszában négyfelé vágva, keresztben szeletelve csemege lében. Egy olyan kategória is létezett, mint az „ahogy nő”, ahol nem számított az osztályozatlanság, a görbeség.

Jaj, majd elfelejtettem az osztályozást. A felvásárlás alapjául szolgáló kis falusi felvásárló telepeken kihelyezett, általában húros osztályozókon engedték végig az uborkát, s az eredmény alapján fizettek. Ez jó is volt így, mert a helyi osztályozás ideje előtt a termelők zöld színű rashel zsákokba szedték az általuk válogatott uborkát. S bizony előfordult, hogy huncut termelők a zsák közepébe kályhacső segítségével töltöttek nagyobb uborkát bele. Kívül kicsi, belül nagy.  Természetesen a termelők zöme nem akart élni ezzel a módszerrel, s a többség elítélte a huncutságot.

Még nagyon sok érdekes momentuma volt az uborkatermelésnek, feldolgozásnak, de sietnem kell, hogy helyet szorítsak még a kezdeteknek. A savanyító telepeken végzett fermentálási munkának. Hatalmas 300 hl űrtartalmú tartályokban, cerezinnel kibélelt kádakban a berakott, sós lével felöntött uborka megkezdte az erjedést. Ilyenkor nehéz napok köszöntöttek az üzem vezetőjére.

Ha az uborkában nem a legkedvezőbb összetételű tejsav flóra szaporodott el, ízben, színben, állagban, nem kívánatossá vált a termék.  Pedig erre az uborkára nagy szükség volt karácsony, Húsvét táján, amikor a lakosság a legnagyobb mennyiségben vásárolta őket. És az alma paprikát, cseresznye paprikát, tölteni való paprikát is.  Több oldalnyi terjedelmet foglalna el az akkoriban jóval népszerűbb savanyú káposzta készítése, ami tipikusan kisüzemi technológiával készül.

Ismerik azt a kifejezést, hogy „hasáb káposzta” ? Nos, az aprózóra, vékony csíkokra vágott káposzta közé tettek be torzsától megtisztított káposza fejeket. Ezek képezték a gyakori téli-tavaszi töltött káposzta plundráját.  Mert bizony még ebben a kérdésben sem egyezik a magyar. Töltött káposzta savanyú káposztából vagy édes káposztából??!!   Akár így, akár úgy, a káposzta nem csak étel, de gyógyszer is!!!

És szerencsére vannak jelei a visszarendeződésnek. Újra megjelentek a Vecsési típusú káposztások, savanyítósok, készítik kis falusi utcákban, egy üzemecskében, korszerűbb feldolgozóban a káposztát, uborkát, sőt terjedőben van tucatnyi más, a régi időkre emlékeztető savanyú karfiol, savanyú hagyma, gyöngy hagyma, cékla, lila káposzta stb.

Szaporítanám szívesen tovább a szót, hisz azt ígértük Zsebők kollégával egyetemeben néhány hete, hogy rávilágítunk a 70-90-es évek nagy titkára, honnan jutott a számtalan gyár, feldolgozó, lakossági befőzési aktivitás, export, lakossági ellátás céljára zöldség. Sok idősebb, a régi termeltetési, termelői, feldolgozó rendszerben ténykedő ember sem érti, hogy mi lett a régi termelői kedvvel, rendszerrel??

Mert egy vasárnapi ebédnél a négy tagú család legalább két üveg savanyúságot elfogyasztott. Még a legegyszerűbb kínálatú, de nagyszerű ízeket produkáló sarki „Kifőzde” is legalább ötféle savanyúságot kínált.  Ez a gasztronómiai kultúránk egyedül álló, amolyan hungarikum volt.

A német területen is szerették az uborkánkat, de oda édesebb felöntőlével ment, máshol a sósabb vagy alig sós dukált. A németek desszertként fogyasztották az édesebb csemege uborkát, másutt inkább csak saláták díszítő eleme volt.

A magyar gyomor még igen kedvelt savanyúsága volt a vegyes vágott vagy vágott vegyes. Általában káposzta, hagyma, uborka és paprika adta az összetételt. A Fertődi vegyes azért volt kelendő, mert nem sajnáltuk belőle a hagymát a káposzta rovására. Ínségesebb időkben, amikor az uborka kevesebb volt vagy éppen a paprika (milyen jó is a vágott vegyessel töltött almapaprika) akkor mindenféle pótlékokkal adtunk munkát a dolgozóknak. Mint zöld paradicsomsaláta, hagyma saláta, bébi cékla, ahol a hatalmas főtt céklából fagylaltos kanállal lett a kis gömböcske kivájva. És így tovább. Csak savanyú legyen.

Még megemlíteném a mustárt, hisz a virsli és Debreceni mit sem érnek a mustár nélkül. Ennek készítési titkát a Budapesti Konzervgyárban lestem el. Üvegbe, tubusba.  Mondjuk a mustárgyártás kifinomultságában elmaradtunk a környező népektől, nem ismertük a jóféle Dijonit vagy a fekete mustármagból készült fűszeres csemegét.

De volt tormánk! Kis történet ezzel, hogy Kenyában kedves indiai származású, turbános főnökömnek mutattam, hogy mit kísérletezem, Kikapta kezemből a frissen reszelt és éppen csak befűszerezett torma krémet, s szájába vette, le is nyelte. Abban a pillanatban felugrott, kínjában turbánját is a földhöz csapta. Mert hát a friss torma bizony csípős.

Úgy tűnik, hogy elfogyott az idő, a jövő alkalommal írom meg élményeimet a zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica magyar diadaláról.

A viszont olvasásra !

A cikksorozat előző részei: 

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Képek: 

Békéscsabai Konzervgyár 1968

Nagykőrösi Konzervgyár 1970

Budapesti Nemzetközi Vásár 1970

Reklámfotó 1969

Budapesti Nemzetközi Vásár

A tízrészes cikksorozat harmadik része!

Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.

Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.

A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.

Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő,  fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni.  A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.

Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez.  Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben.  A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.

A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni. 

A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek.  Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.

Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is.  Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították.  „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!

Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.

Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.

Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni.  De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.

Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.

Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt.  A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt.  Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.

A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!

Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.

A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.

Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.

Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették.  És még mindig maradt keret egy Prágai útra.

A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát  stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.  

A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba. 

A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.

Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is.  Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.

Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?

Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.

Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:

Szántó: 3100 ha

Rét, legelő:   560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú

Erdő: 470 ha

Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack

Zöldségek: paprika 2 ha, sárgarépa  30 ha, Pasztinák  30 ha, hagyma 40 ha.

A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.

A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.

Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.

A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.

Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.

A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.

A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.

A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.

Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma.  A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.

Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:

Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.

Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Köszönöm figyelmüket.

Bujna Ferenc - Élelmiszermérnök - 

Kép: 

Magyarország, Budapest XIV. Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár, az Élelmiszeripar csarnoka 1970

Magyarország, Nagykőrös, Konzervgyár, 1970 

Magyarország, Budapest, a felvétel a tehéntúró népszerűsítésére, a Tejipar reklámplakátjához készült, 1981

_________

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyósgyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV./ X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Die Ärzte - Schlaflied (ab 18) 

A leghatékonyabb stratégia nem csak lépést tartani a változásokkal, hanem magunkévá tenni a trendeket.

Marcel Danesi

Az 1970-90-es évek élelmiszer vertikumáról szóló nosztalgiázó blog sorozatunk új fejezetéhez értünk. Az alapanyagok, nyersanyagok megtermeléséről lesz szó.

Tulajdonképpen egy körképet szeretnénk felidézni, ahol az un. élelmiszeripar által feldolgozott, csomagolt, belföldi és export célra megtermelt horribilis mennyiségű élelmi alapanyag bázis megtermelésre került.

Nem voltak csodák, mint kiderül majd. Ha ugyan nem ment csoda számba a termelés több szintjének, akár a háztájitól a nagyüzemi zöldség és hústermelésig megjelenő szervezettség, összehangoltság, szakértelem, munka szeretet és nem utolsó sorban az a jövedelmezőség, mely az alsó termelési szinteken hajtó motorja volt a rendszernek.

Példának hadd hozzam fel a világhírű magyar fűszer paprika „evolucióját”. A célszerűen többféle tájkörzetre és felhasználási célra nemesített paprikát (hazai nemesítés) termelték a ház körül, termelték a nagyüzemek kertészeteiben. Kézzel szedett, azaz a legérettebb és egészségesebb paprikák kerültek hosszas utószáradásra, mint eresz alatti vagy pajtás szárítás, ahol a hasznos beltartalmi értékek, mint a színanyagok kialakulhattak. A fűszer paprika őrlését nemzedékről nemzedékre öröklődő tudású paprika molnárok végezték. A tájkörzetekben majd minden háznál a pálinkafőző mellett volt paprikaőrlő is.

A végeredmény egy valóban világ színvonalú, exportra alkalmas elismert termék volt.

Majd a „fejlődés” elindult. Fűszerpaprika betakarító gép, ami mindent, kevéssé érett esetleg hibás darabot is felszedett. Nagy szennyezettség. A szalag melletti válogatás kevéssé hatékony, majd az alig néhány órás gépi szárítás megakasztotta az utóérlelést.

Eredmény? Ilyen minőséget már az olaszok, spanyolok is tudtak csinálni a maguk korábban beköszöntő gépesítettségével, köszönjük, nem kell.

Nem szeretnénk a politizálás bűnébe esni, sem véleményt mondani, konklúziókat levonni. Egyszerűen csupán úgy bemutatni kis szegmenseket, hogy „ Ez volt „.

Aki esetleg néhány mondatban majd magára ismer, az a véletlen műve.

Az, hogy van hazánkban pl. kertészeti termelés, élelmiszeripari termelés, az egyik korszakban sem véletlen műve volt. Megteremtették a lehetőségét annak, hogy legyen. Most, 2021-ben, 32 évvel a rendszerváltás után véget ért egy nagy 30 éves, történetileg már értékelhető ciklus.

Olyan világot élünk, hogy a kertészeti ágazat a túlélésért küzd, mivel senki nem akar a földeken dolgozni.

Ez azt mutatja, hogy tényleg elérkeztünk egy korszak határához,

és el kell gondolkoznunk azon, hogy mi legyen!

Erre, hogy korszakhatáron vagyunk, utaltam már egy bejegyzésemben, ahol arról volt szó, hogy miért érdemes élelmiszermérnöknek tanulni. – Élelmiszermérnöknek egyetemre menni, vagy nem menni, ez itt a kérdés, válasszátok?

A helyzet forradalmi abból a szempontból, hogy eljött az idő arra, hogy ki kell dolgozni azokat a megoldásokat, és eljárásokat, melyek átvezetnek a korszakhatáron, és siker tényezővé lesznek az új korszakban, ami már itt kopogtat az ajtón.

Például: Infláció, munkaerőhiány egyszerre a munka bőséggel, és még sorolhatnánk, pénz- és hitelbőség, egyszerre a hitel ínséggel, a pandémia IV. hulláma, az eddigi pandémia sokk utóhatásai, stb.

Kb. olyan szintű változások vannak kibontakozóban, mint ami 1989 – 1997 közötti időszakra volt jellemző, a kérdés az, hogy mit kezdünk vele! Nem sok időnk maradt gondolkodni a hogyanon!     

A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2021- ben is egy-egy cég, vagy szervezet életében.  

Érdekel a lehetőség?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Bujna Ferenc - vendégszerző, Élelmiszermérnök- 

Zsebők Zsigmond - lecsós-,  Élelmiszermérnök-  

Kép: Dainis Graveris

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

A tíz részes cikksorozat második része!

A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

Kínai bölcsesség

Igen, tisztelt olvasók. Nem túlzás az állítás, hogy a Kertészeti Egyetem Tartósító Karán végzett ifjú üzemmérnökök (3 éves képzés ) illetve okleveles mérnökök ( 5 éves képzés ) olyan szerte ágazó elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztek, hogy rájuk igazgatók, elnökök, akár ha politikai vonalon is kerültek pozíciójukba, ( nem általános ) rábízhatták vállalatukat, gazdaságukat egy tartósítós üzemmérnökre, okleveles mérnökre.

A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kara kezdetben nem tartozott a legnépszerűbb felsőfokú intézmények sorába. meglehetősen alacsony pontszámmal már be lehetett kerülni, tőlem is megkérdezték a szóbeli felvételin, hogy eltévesztettem-e az utamat, merthogy ilyen magas pontszámmal ide nem szokás bekéredzkedni.

Választásom jó volt, élveztem azt a sokrétű ismeretanyagot, amit ránk bíztak.

A Tartósítóipari Kar éppen tanulmányaim megkezdése idején lendült igazi fejlődének. Még a Kar tanszékei szétszórva helyezkedtek el a Gellért-hegy lábánál. Az akkor nagyon modern fő épület, az un. K épület az irodáknak és a nagy létszámú előadásoknak adott helyet. A régebbi építésű G, D, F stb. épületekben voltak a különféle karok, néha eléggé átmeneti állapotban.  Nagyon fontos Tanszékek pedig az Izabella utcában kaptak helye, így az Élelmiszerkémia, Mikrobiológia, matematika, Fizika Tanszékek.  Az Izában voltak az élelmiszerkémiai és mikrobiológia gyakorlatok is.

A K épületet egy nagyszerű Arborétum vette körül, méltó keretet adva párhuzamosan működő igazi kertészek és táj, és kertépítőknek.

Különlegessége volt még Egyetemünknek, hogy elsők között vezette be az un. két lépcsős képzést, azaz 3 év után üzemmérnöki diplomával lehetett már elhelyezkedni, míg egy kisebbség tovább léphetett az okleveles mérnöki szintre.

3 éven keresztül tanultunk rendkívül sokféle tárgyat, amelyek egyike sem bizonyult később feleslegesnek. Például első félévi első vizsgámat az Élelmiszerkémia Tanszék kebelén belül az élelmiszer feldolgozó iparágak enciklopédikus összefoglalásából tettem le. Mint egy Wikipédia lexikon.  Második vizsgám az emlékezetes Talajtan tárgyból történt, aminek a mai napig látom hasznát a kertem művelésében.

Vízválasztó volt a Műszaki Tanszék tananyaga, ahol gépalkatrészek ismerete, rajz olvasás majd egy összefoglaló hatalmas pausz papírra rajzolt feladat szinte hibátlan elkészítése, beadása.  Nos, ennek is hasznát vettem, mert első munkahelyemen a MEZŐGÉP cég budapesti tervező irodáján ezt kérték tőlem.

Fél évről félévre haladva lettünk egyre tájékozottabbak a kémia sokféle ágában, mint általános, szerves, enzim, élelmiszer kémia stb., mikrobiológia, élelmiszerek alapos ismerete, s mindez megfejelve alapos gyakorlati tudással.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Felkészülésünket vizsgára segítette a Műszaki Könyvtár, amely minden tekintetben világ színvonalú kiadványokat adott közre a diákságnak. Én hetente többször is megfordultam ott, mert csodálatos angol nyelvű, színes, tartalmas élelmiszeripari folyóiratokat tudtam olvasni.  De orosz nyelvű anyagok is kevéssé színes kötetben, de rendkívül magas szinten elérhetőek voltak. Szovjetunió ide vagy oda, egy ország, mely nemzeti jövedelmének jelentős részét fordította kutatásra, amiből talán a nyugati országok is profitáltak.

Újabb tanulási lehetőség volt az ekkortájt elterjedő szokás, miszerint Kutató Intézetek, gyárak rendeztek előadói napokat. Ahogy ez később általánossá vált. Például a Fertődi Bogyós Kutató éves bemutatóin sok száz érdeklődő akart tudást és ötletet szerezni. A néhány előadás, majd kóstolók a leghíresebbé váló málna, szamóca, ribiszke stb. fajtákból, s végül a terep bemutató. De az egyszerű termelő is megszerezhette azt a tudását a tanácskozásokon, amely lehetővé tette, hogy egy nyáron Zsigulit szedjen le az uborka kordonról.

Az egész élelmiszer vertikumot áthatotta a tudásvágy, amelyben a korábbi majd később végző termesztős és tartósítós hallgatók, majd szakemberek részt vettek.

Talán ma kissé idegen, de a hiányzások száma limitált lehetett. Még késni is csak szerencsével lehetett.  

Ebben a korban születhetett az a kis fiktív történet, hogy

 Mit kell tudnia a Profnak?  - Hogy hol van a Tanársegéd.

Mit kell tudnia a tanársegédnek? – Hogy mi hol található a könyvben?

Mit kell tudnia a hallgatónak?  -Mindent.

És a kezdetben még csak stencilezett könyvek, egy-egy órára szóló tananyagok, gyakorlati útmutatók lassan összeálltak az évek során nagyszerű tankönyvekké. Szinte minden Tanszéken az oktatói gárda megalkotta a mai napig is értékes tudást tartalmazó kézi könyveit, szakkönyveit. Máig sincs jobban összefogott tudást közlő kiadvány

Harmadik évet egy hónapos külső gyakorlattal kezdtük a Nagykőrösi Konzervgyár, Győri Hűtőház, Szigetcsépi Borászat, Budafoki Borászat helyszíneken.  Ekkorra már legtöbben kiválasztottuk a z üzemmérnöki oklevél megszerzéséhez szükséges diplomamunka témáját.  Én például a konzervdobozokon belüli matematikailag valószínűsíthető hőmérséklet lefutást terveztem meg, majd egy a dobozba dugható táv hőmérő segítségével ellenőriztem az elméletet.

De bármit is választottunk, a tanszéki tanárok és a külső, gyári konzulensek a legnagyobb készséggel segítettek. A legtöbb hallgató már harmadéves korában besegített egy-egy magasabb tudományos fokozatát megszerző tanársegéd kutatásaiban.

Én még megpróbálkoztam egy TDK konferencián való részvétellel, ahol a konzerv karfiol elszíneződésének megakadályozása volt a kitűzött cél.  A Hatvani Konzervgyár volt kutatásomban segítségemre.   Ebben talán nem is az a különleges, hogy miről is szólt az értekezés, hanem, hogy a Hatvani Konzervgyár mellesleg a töméntelen borsó, paradicsom, zakuszka ( ez tipikus szovjet piacra készített paprika hüvelybe töltött fűszeres zöldség keverék  paradicsommártás felöntő lével ) nyersanyagainak termeltetése mellett még karfiolt is környékbeli forrásból beszerzett több száz tonnás mennyiségben. Nem mondom, hogy a zakuszka a szinte minden gyár által gyártott termék tette naggyá a Konzervipart, de kitűnő lehetőség volt a késő őszi, téli foglalkoztatásra.  Ha hasznot nem is hozott a gyáraknak, de költségeket fedezett.

Emlékeim szerint a közös tanulás meghatározó volt a felkészülésünkben. Ez még az on-line világ előtti időkben történt, még nem is sejtettük, hogy mivé fejlődik az elektronika.  Még zömében mechanikus működésű szabályozókról tanultunk, (mint pl. egy WC tartály szint szabályozása), de Elektrotechnika tárgy keretén belül már feladat volt egy tehenészeti telep teheneinek ideális összetételű táplálását adott takarmány alkotókból megoldani. Ehhez az Egyetemnek egy böhöm nagy R20 típusú számítógépe volt, emlékeim szerint egy egész helyiséget foglalt el.

Harmadik évben kellett szakot választani. Én Konzerves, azaz klasszikus lecsós lettem, de tovább folyt képzésünk a Hűtőipar és Borászat tárgyakból is.  Már ekkor nem jelentett problémát egy tészta ipari vagy olaj extrakciós problémát megoldani.

A negyedik és ötödik év már kicsit lazább volt. Negyedik első félévét én a Hatvani Konzervgyárban töltöttem, rácsodálkozva a gyárba áramló hatalmas mennyiségű paradicsom, karfiol, egyéb zöldség félék zökkenőmentes fogadására, feldolgozására.  A labor volt a fő hadiszállásom, ahol Dr. Czegka Miklós laborvezető fogta a kezem. Vidám, vicces emberke óriási ismeretekkel. Folytattam a hőkezelés számításai tárgyú felkészülésemet, még a kor vezető szakmai lapjába a „Konzerv és paprika ipar „ is írtam. vesztemre, mert a tartósítóipari folyamatok jeles professzora más véleményen volt a megállapításaimmal szemben,  és nem feledte később se, „ félre lépésemet”.

Itt találkoztam egy tanulságos és egyben vicces nyomozás megoldásával. A labornak feltűnt, hogy bizonyos műszakok után a termosztátba betett zakuszka konzerv a megengedettnél, jobban mondva eltűrt romlás számnál többet mutat.  A műszakvezető, csoportvezető maghallgatása –stb.- után egy dolgozó bizonyult hibásnak. Műszakjának végén a csővezetékben keringő fűszeres paradicsom felöntő levet nem leengedte, majd elmosta a vonalat, hanem egész éjjel tovább hagyta keringeni a rendszerben, mondván, hogy mozgás közben a romlasztó bacik nem tudnak szaporodni.  Hi-hi.

Nem jellemző ez a tájékozatlanság, de rávilágít arra, hogy egy mérnök feladata bármely termelő üzemben nem csak a gépek, anyagok ismerete, de bizony az emberekkel való kapcsolat is rendkívül fontos.  Megoldás: oktatás, vizsga, a kolléga fél év után mintaszerű munkát végzett bármely gyári területen.

Ebben a lazább két évben, ahol már művészet lett volna megbukni mindannyian sok-sok üzemet látogattunk meg. Akár csak úgy, hogy volt tanuló társunkat néztük meg vagy éppen egy érdekesebb új gépre lettünk kíváncsiak.

Egy ilyen félévi laza vizsga után a Budapesti Konzervgyár (GLOBUS) alma feldolgozó üzemében éjjeli műszakban culágerkedtem.  Azaz a néha sajnos fagyott almát aprították, majd felépítettük a préseléshez a máglyát. Nagyszerű tapasztalásokat szereztem arra nézve, hogy mennyire másképpen viselkedett a pépessé és nem szálassá vált alma szelet a prés nyomás hatására.  Igen, a gyümölcs, zöldség, tej, hús félék stb. mind-mind élő anyagok, amelyekkel való munka nagyon sok kreativitást követel meg.  Mondhatni, nincs két egyforma cseresznye!

Ekkor már a gyárak, üzemek és professzoraink is inkább kollégának, mint tanítványaiknak tekintettek. Ez a szellemi szabadság érlelt minket döntés képes, felelősség tudattal bíró mérnökökké.

Én még más tanulmányi versenyeken is részt vettem, ahol az ország élelmiszeres főiskoláinak pl. Szeged, Gyöngyös, diákjaival mérkőztünk meg. Újabb ismeretségek, újabb barátságok.

Egy ilyen barátság kapcsán jutottam el Sopronba, ahol az ismeretségem a helyi Hús gyárban dolgozott, mint gyártmányfejlesztő. A Soproni párizsi ízét azóta is keresem. Az un. Soproni felvágott pedig kategóriájában az ország legjobb felvágottja volt. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vannak azok a fantasztikus sonkák, amelyekkel a világban sok-sok fogyasztót örvendeztetett meg a magyar élelmiszeripar.

Ugyanezen kedves ismerősöm később a Soproni Állami Gazdaság, mely cég a nyugati országrész borász szaktekintélye volt, Traubi Szóda üdítő palackozó üzemének lett vezetője. Tovább fűzve a gondolatot, ugyanezen palackozó később helyi magyar találmányra támaszkodva a Fauna fitt nevű, a sajtgyártás melléktermékeként keletkező ultra szűrt tejsavóból készített világ színvonalú italt.

Sorolhatnám még a példák százait, melyek mind azt erősítenék meg, hogy az élelmiszer iparunk számára fényes  1970-1990 közötti  időszakban micsoda pezsgés folyt az oktatási intézményekben és üzemekben.

 képzHadd említsem meg még két külföldi gyakorlatomat. Az egyik NDK jó néhány feldolgozó üzemében töltött három hát és felszabadult nyaralás. A másik gyakorlatom Bulgáriában eltöltött borász gyakorlat, ahol pezsgő gyártás és nyalakodás, konyak üzem szemre és nyelvre vételezése folyt. Eme gyakorlatomat annak köszönhettem, hogy jól beszélvén oroszul, a diák társaság tolmácsává is váltam.  Micsoda jó társaság, micsoda kellemes gyakorlati színhelyek!!!  Ha csak rágondolok a három hétre, máris felvidámodok.

A repülőről alig bírtunk leszállni, mert kedves vendéglátóink mindenütt ital ajándékokkal halmoztak el. Ötödik évem végén még meg tudtam tapasztalni a balkáni kedvességet.  Azóta is kis ujjamban van a desszert borok gyártásának fortélya, a konyak gyártás rejtelme, s még a pezsgős ismeretek is újultak.

Négy éven keresztül vállaltam a Kertészeti Egyetem megbízásából a Békéscsabai Konzervgyárban középiskolások részére építő tábort. Nem, nem kell fintorogni, azt hiszem, ma megkérdezve az akkori részt vevőket senki nem tud rosszat szólni.  Sok résztvevővel a mai napig van kapcsolatom.

Mint a fentiekből látható, aki akart tanulni, az tanulhatott. Volt az Egyetemen, Budapesten, több helyszínen is lehetőség a tanórán kívüli tovább képzésre.  Ha nem találta valaki elégségesnek például az angol nyelv oktatási színvonalát, Budapesten több tucatnyi helyen folytathatta esténként a nyelv csiszolását.  Jómagam is a TIT kebelén belül jártam éveken keresztül nyelvi tovább képzésre. Az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása lehetőség volt a karrierépítéshez.  Ahogy ma is.

Még annyit hozzátennék a képhez, hogy az országban működő élelmiszeripari szakiskolákból is lehetett felvételt nyerni a Tartósítóipari Karra. Ezen kollégáink bizony a közép szintű iskolában megszerzett szakmai tudásukkal sokáig fölényben voltak az általános gimnáziumból felvettekkel szemben.

Az hogy szakmailag kiváló képzést kaptunk, visszatekintve is bizonyos. De az Egyetem nem csak tanulásról és munkáról szólt. 

Mond ez valamit, hogy KEK , azaz Kertészeti Egyetem klubja? 

Heti rendszerességgel léptek fel az országban fellelhető legjobb zenekarok, fűszerezve hozzánk látogató együttesekkel. A KEK egy fogalom volt. Látogatta mindaz a diákság, aki kulturáltan, de mégis nagyon jól akart szórakozni.  Jómagam nagyon sok KEK –en voltam rendező, amiért az akkori viszonyok között is jó pénzt kaptunk.

Rendszeresen volt DJ a híres CIN TULA.  És hadd említsem név szerint is Turbók János kollégánkat, amúgy termesztő szakos hallgató, aki a lelke volt éveken keresztül a KEK-nek.

De volt az egyetemen számtalan egyéb elfoglaltság. Színház kör, jómagam a kertészmérnök c. egyetemi lap szerkesztője voltam, ami tisztséget Jávor Károly az egyetemet 5. évesen elhagyó táj és kertépítő kollégától vettem át.

Nem volt ritkaság a színvonalas sport rendezvény, s nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik testnevelési tanárom a volt Fradi kapus Géczy István, Olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. Amúgy egyetemi docens, s becsületes, karakán, a diákokért szeretettel síkra szálló emberként marad emlékezetünkben.

Igaztalan lennék, ha nem köszönném meg tanárainknak a tőlük kapott tudást és gondoskodást. Legtöbbjük valamilyen élelmiszeripari ágazatból került egy egy tanszék vezetői vagy oktatói körbe. Így a kenyér gyártás vagy éppen a cukoripar területéről, amely plusztudásukat bőven hintették a diákjaik kobakjába.

Példaképpen hadd mondjam el, hogy első munkahelyemen, a MEZŐGÉP-Kecskemét cégnél nem csak megálltam a helyemet, de még találmányok, know-how-k előkészítésében is társ voltam, majd az igazi mély vízben, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ Konzerv üzemeiben lettem sikeres vezető, fejlesztő.

Tudásunk széles körűvé vált, talán egy-egy részletben nem a legmélyebb, de éppen elég szakmai és közgazdasági ismeretet kaptunk, hogy az akkoriban igen nagy számban kínált állás ajánlatok közül választhassunk.  De ennyi bőven elegendő volt a boldogulásunkhoz egy nagyon magas színvonalú élelmiszer vertikum bármely ágában.

És még mindig nincs vége a Kertészeti Egyetem által nyújtott tudásnak. Alig néhány évvel az Okleveles mérnöki diploma megszerzése után lehetőségem volt a Konzerv Tanszék által szervezett szakmérnöki kurzuson részt venni, ahol a tartósítóipari műveletek és gépek szerepeltek fő tárgyként, illetve az élelmiszeripar legfrissebb eredményei kerültek megismertetésre.  Velem együtt végző társaim közül sokan valamely Tartósítóipari üzem legfelsőbb vezetőiként folytatták karrierjüket, tudással és nem helyezkedéssel.

 Köszönöm, Kertészeti Egyetem!

Bujna Ferenc

Képek 

Mezőgazdasági Kiállítás az Albertirsai úti vásár területén, Élelmiszeripari pavilon. 1967.

Extra üdítő 1984

__________

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ? I. rész 

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Sokat gondolkodtam, hogy milyen zene is illik ehhez a történethez, ami most következik, gondoltam, hogy a Die Ärzte, Runter mit den Spendierhosen, Unsichtbarer! albumáról választok egy ikonikus számot, de mégis, inkább a die ärzte - M&F kippjét választottam, mivel ide most ez kell, nem más : )

Die ärzte - M&F (Performance)

Azt ígértem, hogy folytatom a témát, amit elkezdtem, az előző cikkekben, amikor is azt néztük meg, miről is beszéltek a májusi konferencia panelbeszélgetésén, ahol az élelmiszeripar jövőjéről volt szó: 

Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020.. Mit is értünk alatta? 

Jönnek az élelmiszeriparban a pályázatok, avagy konferencia után szabadon

Mert élelmiszeripar van, ugye és nem élelmiszergazdaság, pedig két hónapja ööö..

Ebben a cikkben a 2021. májusában megrendezett Agrárszektor konferencia panelbeszélgetését elemezgettük kicsit, hogy mit is akartak mondani a szereplők.  

Válaszúthoz ért a magyar élelmiszeripar: ezen múlik az ágazat jövője

Szóval azt mondják, válaszút előtt vagyunk, és hogy a jövő múlik azon, hogy jól választunk-e. A májusi konferencia panelbeszélgetésén beszélt Septe József, a Pékszövetség elnöke, és megszólat Éder Tamás is, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének nevében. Ne felejtsük el, hogy Éder Tamás a PR, és vállalti kapcsolatokért felelős vezető a /Csányi birodalom/ Bonafarm Zrt.- nél. Ennyi felütés után kezdjünk bele, hogy mi hangozott el a panelbeszélgetésen:

Idézet a cikkből, szöveghűen:

„ Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, hogy mind a két nagy pályázati csomag esetében kiemelt jelentőségű az, hogy a pályázatokról való döntéshozatal során az üzleti terv megléte és minősége. Arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy reális és piacvezérelt fejlesztési elképzelések kerüljenek megvalósításra.

Az élelmiszeripari szereplők több száz milliárd forintos támogatást fognak kapni az Európai Uniótól és a magyar adófizetőktől azért, hogy a piac számára értelmezhető fejlesztéseket csináljanak. Ez óriási felelősség, amivel óvatosan kell bánni, mert ha az ágazat ezeket a forrásokat elherdálja, az nagyon csúnyán vissza fog ütni a magyar élelmiszeriparra. A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.

 A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázat felismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre

– figyelmeztetett Éder Tamás.

Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem. Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos.

Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni. Az speciális, sajátos ízesítésű, márkázható termékek tekintetében viszont az élelmiszeripar kisebb vállalatai is megvalósíthatnak piacvezérelt fejlesztéseket. A komplex és a normál fejlesztési támogatások keretei között az összes beruházónak figyelembe kell vennie valamennyi fenntarthatósági feltételt, akár benne van a pályázat kiírásában, akár nem.

Éder Tamás szerint az élelmiszeriparban nem szabad olyan fejlesztéseket végrehajtani, ami ne felelne meg az aktuális és a következő évtizedek társadalmi elvárásainak, mint például az egyszer használatos műanyagok felhasználása a csomagolás terén, vagy ketreces tartású tyúkoktól származó tojás feldolgozása. A szakember úgy véli, hogy a mostani fejlesztések döntő többsége pótló típusú fejlesztés lesz, mivel a magyar élelmiszeripari cégek technológiai szempontokból le vannak maradva, de a termékfejlesztést se lenne szabad hanyagolni. Éder Tamás merészen kijelentette, hogy nemcsak új élelmiszeripari termékeket kellene fejleszteni, de az is hasznos lenne, ha a magyarországi cégek az alternatívnak nevezett élelmiszertermékek irányába is elmennének, még akkor is, ha most még úgy is tűnik, nincs rá igény a társadalom részéről.

A szakember szerint a magyar élelmiszer-termékpálya versenyképességének két nagy problémája van: az alultőkésítettség, az alulgépesítettség és a modernizálás hiánya, valamint a vertikális lánc hatékonysági problémái, mint például az együttműködési hiányosságok. Éder Tamás kijelentette, hogy a vertikális integrációk a közeljövő elengedhetetlen feltételei lesznek.”

 Beszúrtam a szöveget, és el is mentem meginni egy kávét, mivel egy jó kávé kell a téma feldolgozásához.

Az előző cikkemben elemeztem, hogy mi is az, hogy piacvezéreltség.

A cég olyan terméket fejleszt, és visz piacra, ami piacképes, mivel ha nem így lenne, akkor a cég léte kérdőjeleződne meg. Az, hogy meg mit jelent a cég számára az, hogy mi is a piacképes termék, azt csak egyetlen szereplőnek van joga eldönteni: a cégnek, aki a terméket fejleszti. Senki másnak. Erre mondtam, hogy a fogalmi környezet a cégek szintjén értelmezhető, máshol nem.

Cégszintről nézve az, hogy most mire van pályázat, meg mire nem, az lehet fontos, de nem az határozza meg egy normális cégnél a fejlesztési irányokat.  

Ha tovább feszegetnénk a bemondás mély értelmét, akkor lassan a szánkra kellene venni a k-betűs szót /kapitalizmus/ hogy mit is ért a jelentése alatt, de ilyen mély filozófiai szintre nem akarok lemenni jelen cikkben. Sokak szerint itt a XXI. század elején már nem is kapitalizmusban élünk, hanem a kapitalizmus utáni korban, a posztkapitalizmus korában.

A megszólalás azt feltételezi, hogy csak olyan termékek fejlesztésére fogják beadni a pályázatot a cégek, amire állami pályázat van.

Persze, van olyan, hogy a cég csak olyan fejlesztéseket hajt végre, amire van pályázat. 

Na de ha ezt a csodás történetet felpimpeli a cég, akkor ott találja magát, hogy szét nyerte magát pályázattal, de valahogy elsikkad menet közben a cél, ami nem más lenne, mint egy termék gyártási, vagy gyártási- kereskedelmi hátterének megteremtése. Ha ez így van egy cégnél, az azonnal látszik. Erre szoktam mondani, hogy menedzseli a pályázatait, és nem a termékeit a választott piacon!  

Érdekes számomra, amit mond:

„Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni.„

Azt mondja, hogy a tömegtermékek tekintetében a mikro-kis és középvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Ez a kijelentés….

Azt nem mondja meg, hogy mit jelent számára ebben szövegösszefüggésben:

1. A mikro- és kisvállalkozás fogalmi környezete
2. Mit jelent az életképesség fogalmi környezete
3. Mit jelent a nemzetközi viszonylatban nézett versenyképesség
4. Mitől függ a nemzetközi versenyképesség itt, a XXI. században, 2020-as évek elején

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Zsé negyedik törvénye:

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint a nagy élelmiszergazdasági szereplők piaci versenyképessége erősen korlátos egy adott lokalitásban, ha  a termék, és annak piaca oldaláról vizsgáljuk a valóságot.      

Zsé ötödik törvénye:

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági szereplők nemzetközi exportképessége nem függ a cégmérettől a XXI. században.  

Zsé hatodik törvénye:

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági mikro-kis és középvállalkozások szerepe komplex értelmet nyer a lokalitásban, ez a szerep mérhető.

Ha példát akarunk találni a fentiekre, akkor érdemes szétnézni Kanadában, hogy ott mit, és hogyan csinálnak az „élelmiszeriparban”. Vagy a másik, az orosz dácsa rendszer, ami megtermeli mondhatni  a teljes orosz belpiacra a bio zöldséget, és bio gyümölcsöt.  Erről a témáról írtam már 

1 000 EUR. - családi gazdaság - Avagy hogyan kapcsolódik ez vidék felvirágoztatásához, meg a Covid-19 krízishez?  cikkben.

Ez azt jelenti, hogy Oroszországban nagyjából nem létezik olyan, hogy zöldségek, és gyümölcsök belpiaca. Ezt azt jelenti, hogy ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfogásban, nincs csere, nincs pénzmozgás. 

Mit is mond Éder Tamás?

Ha pár mondatban kellene összefoglalni, akkor a következőt mondja:

Kell pár horizontálisan- és vertikálisan integrált szervezet, ami lefedi a teljes hazai agrár-élelmiszeripari potenciált. Ezek a szervezetek majd szervezik azt, hogy mit is kell termelni, és szervezik a végtermékké formálást. Integrálják az ehhez szükséges szaktudásokat. Piacra viszik a portékát, legyen az belpiac, vagy export piac. Azt, hogy mit lehet fejleszteni, és hogyan, majd a piacvezérelten megmondják. Erre kell pénzt adni. Intakt * rendszer felépítése lenne a cél, nem más.

Észre kell venni, hogy az, amit mond, onnan nézve teljesen logikus, és lássuk meg, leképez valami hatékonyságot.    

Csak hogy az általa feltételezett élelmiszeriparban –mert azt fejlesztünk 20 éve – nagyon sokféle szereplő egzisztál.

Itt a XXI. században a közepesebb- kisebb élelmiszeripari szereplőknek kedvez a valóság, és nem igazán a nagyoknak.

 Ez látszik olyan 20 éve, amikor is a nagyok feltették azt a kérdést, hogy hogyan tudnak innovatívak maradni az „élelmiszeriparban”. Erre a nagyok eléggé sokféleképpen találták meg a választ, néhány megoldás általánossá vált, amit érdemes jobban kutatni, mivel olyan 1-20 év késéssel –iparága válogatja- errefelé is meg szoktak érkezni e megoldások.

Ha így nézek rá a megszólalásra, akkor már a megszólalás értelmet nyer, felteszi a kérdéseket:

• A kérdés az, mi az irány?
• Mi legyen?
• Meg hogyan?
• Hova pakoljunk lóvét?
• Meg hova nem?
• Meg mikor pakoljuk?
• Mit is jelent az idő fogalma a történetben?
• Meg mi legyen azzal a fránya innovációval?
• Meg mi van itt a XXI. századdal?

Szerepkeresés van, roppant keményen. A válasz meg nem mindegy!  

Ez nem mást jelent, mint azt, hogy a hazai élelmiszergazdaság pezseg, erjed, utakat keres, és nézelődik. Mi legyen? Ez itt a kérdés.  

A baltás csaj meg kell a végére.

Képek

Benjamin Balázs

Oleg Ivanov

*Intakt szó jelentése: sértetlen, veretlen, hozzáférhetetlen

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, 
Messziről lobogva tenger pusztaságon: 

                                   Arany J. Toldi Előének

Magyar élelmiszeripar képe úgy lobog föl nékem majd 40 év messzeségben.

Üdvözlöm a tisztelt blog olvasókat. Zsebők Zsigmond barátom lehetőséget adott, hogy blogjában felidézzem a fényes évek sorát, amikor az élelmiszer termelése Magyarországnak mennyiségben, minőségben a csúcson volt, s mindezt produkálta az ipar a világ ámulatára és természetesen irigységére.

Hol is kezdjem? Bemutatkozom, mintegy igazolva, hogy tervezett több részes visszaemlékezésemet jogosan teszem, nagyon is aktív résztvevője voltam a történéseknek.

Nevem Bujna Ferenc.

A budapesti Kertészeti Egyetem hallgatójaként kezdtem pályámat 1974-79 évek között. Tartósító Ipari szakos hallgató, fő szakom a Konzervipar, de alapos képzést kaptam Hűtőipar és Borászat területén is. Tulajdonképpen képzésünk rendkívül sokrétű volt, felölelte a műszaki rajz, gépészet, zöldség/gyümölcs kertészet, agrometeorológia, automatizálás stb. a tartósítással kevéssé összefüggő, de egyáltalán nem haszontalan tárgyak sorát. S még csak ezután következett a tartósítás művészetének alapozása a számtalan típusú kémiai tárgyak, mikrobiológia, a tartósítóipari folyamatok fizikája, biológiája, közgazdaság tana, nyelvi ismeretek, s nem utolsó sorban a tartósító ágazatok teljes vertikumának, a kornak megfelelő világ színvonalú elsajátítása.

Magyarországon volt cca. 16 nagy Konzervgyár, száznál több kisebb konzervüzem, világ színvonalú Hűtőházak nagy és kis volumenben, több száz úgynevezett Savanyító üzem, ahol a káposzta és egyéb zöldségek természetes fermentálása folyt.

Nagy Húsipari cégek, kisebb vágóhidak biztosították a legkiválóbb tőke és tartósított húskészítmények sorát. Jó néhány gyárunk termékét a Világpiacon jól jegyezték. Borászatok, melyek megalapozták a mai napig neves borászati ágazatunkat. Cukorgyárak, Tej és sajt feldolgozó üzemek, édességet és kekszet gyártó üzemek sora, Növényi olaj feldolgozók stb. 

A felsorolást nagyon sokáig folytathatnám, hisz országunkban minden volt!

És természetesen a gyártást kiszolgáló segédanyagok gyártása is nagyban folyt. Ecet, élesztő, üveg és doboz gyártás, lapkák és egyéb csomagoló eszközök gyártása. Valóságosan alig volt olyan kellék, amit ne itthon gyártottak volna.  Igen, pektint importáltuk, hiány cikk is volt időnként, pedig még magam is sikeresen próbálkoztam a laborban cukorrépa szeletből pektint előállítani.

Gyakorlati időmet a hatvani Konzervgyárban töltöttem, ahol épp a PR 72 típusú, teljes egészében magyar fejlesztésű és gyártású (Láng Gépgyár) napi 720 tonna paradicsomlé sűrítésére alkalmas gépet üzemelték be teljes sikerrel.

Mivel a Hatvani Konzervgyár a híres Hatvani Cukorgyárral összenőve, azaz gyakorlatilag egy hatalmas gyárudvaron osztoztak, közös kiszolgáló létesítményeik voltak, például a kazán, igencsak szívemhez nőttek, s 3 hónapon keresztül negyedikes konzerv szakos hallgatóként helyet és tudást adott diploma , TDK, MÉTE munkáim elvégzéséhez, így talán picit több időt szentelek az innen való példák felhozatalában.

Hadd álljon itt idézetként a Hatvani Konzervgyár történetéből idézve a honlapjáról pár sor :

„A Konzervgyár több okleveles mérnök tudását és tapasztalatát kamatoztatta, illetve olyan szakmunkás gárdával rendelkezett, akik minden külső segítség nélkül felszerelték és működtették a gyáregységet. Emellett kitüntetett figyelemmel kísérte a tulajdonos, a Báró Hatvany család is a paradicsom Konzervgyár termelését. Innen adódott, hogy a Hatvani Konzervgyár megindulása után néhány évvel a hazai konzervgyárak élvonalába került, sűrítménye pedig az importáló északi országokban jó hírnévre tett szert.

A Hatvani Konzervgyár a napi 1500 tonna paradicsom feldolgozásra alkalmas kapacitást elérve, indokoltnak látta a termelés további fejlesztését. Egy jelentős beruházással 1978-ban napi 2000 tonna fölé növelték a feldolgozott paradicsom mennyiségét. 1979-ben már több mint 90 ezer tonna nyersanyagot dolgoztak fel."

Fel sem fogható, hogy Hatvani csak egy volt a számtalan paradicsomot feldolgozó gyárunkból, s hogy ezen egyetlen gyár csak paradicsommal való kiszolgálásához mekkora mennyiségre, területre, termelési infrastruktúrára volt szükség!!!!

E történet folytatása, hogy a lazává vált vizsgaidőszak alatt a Budapesti Konzervgyárban dolgoztam sok diák társaságában, éjjeli műszakban az almalé sűrítő üzemben.

Nyaranta a Békéscsabai Konzervgyárban vállaltam Középiskolások részére szervezett építő táborokban vezetői pozíciót, aminek kapcsán nagyon szép emlékeim alakultak ki egy jó nevű gyár nyári munkájáról, vezetéséről, ahol példaértékű volt Irénke néni igazgatói tevékenysége.

Első munkahelyem az akkor még MEZŐGÉP- Kecskemét, később AGRIKON- Kecskemét névre hallgató gépgyártó konglomerátum Budapesti Fővállalkozási Irodája volt. Ezen Iroda feladata volt, hogy hazai és a világ számos tájékára exportáljon egyéni és vonallá összeállított feldolgozó gépeket. Az alig két éves ténykedésem alatt szinte az összes élelmiszeripari ágazat tárgykörében adtunk ki ajánlatot. Legemlékezetesebb ténykedésem egy Indiába ajánlott paradicsomsűrítő állomás volt (előfeldolgozó teleppel egyetemben ) ahol kevés volt a hűtővíz mennyisége, s a vákuum sűrítőkhöz szükséges hideg energiát kellett furmányos módon biztosítani.

E helyütt érezhető volt az ország élelmiszertermelő tevékenységének látványos pezsgése. Számtalan hazai élelmiszer gépgyártó céggel volt napi kapcsolatunk, mint pl. ÉLGÉP, KÖVAC, LÁNG, AGRIKON és sok-sok speciális gépet gyártó kisebb céggel. Természetesen, ahol szükséges volt, éltünk a külföldi gépgyártás termékeivel, hogy a lehető legjobb ajánlatokat tudjuk megtenni.

Büszke vagyok arra, hogy több gép ötletelésében részt vehettem, így a híres PF folyamatos pasztőröző gépcsalád megalkotásában.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Cégünk hatalmas mennyiségben exportált a Szovjet piacra zöldborsó, zöldbab, uborka stb. feldolgozó gépsorokat, csak hogy jellemezzem, óránként 3 tonna borsó szem feldolgozása sem volt ismeretlen.   Némi orosz nyelvtudásomnak ( orosz tagozatos gimnazista ) köszönhetően sok-sok ellenőrző, átvevő útjára kísérhettem el a szovjet minőségi ellenőr urat, név szerint tov. Suhovot, aki mellett teljes képet kaptam a hazai élelmiszer gépgyártás helyzetéről, akár rejtett bajairól 

Még elvégeztem a Konzerv Tanszék szervezésében a tartósítóipari folyamatok és gépek szakmérnöki kurzust, ahol nagyon alapos tovább fejlesztő tudást kaptunk a szárítás, centrifugálás, szűrés, fagyasztás, liofilizálás, és még több tucatnyi művelet fizikájában és gyakorlati alkalmazásában.  Aki itt jól végzett, bátran elvállalhatott egy fő gépészi vagy akár főmérnöki állást egy konzerv üzemben.

Én is így tettem, amikor a Nógrád megyei ZÖLDÉRT majd változó névvel ÁFÉSZ kebelén belül a dejtári, és salgótarjáni feldolgozók fejlesztésében és működtetésében vettem részt vezetőként.

Nógrád megye volt a 80-as években a bogyósok hazája, ahol a világ legfinomabb málna szörpjét ontották a Szobi, Drégelypalánki üzemek. Akkoriban le is nézte az ipar azt az üzemet, amely ki merte csak mondani is a „ízű szörp” szót. Hadd emlékezzek név szerint is a legendás drégelypalánki vezetőre, Kapás úrra, kinek neve fogalommá vált a szakmában.

Karrierem tovább szövődött az ország egyik leghíresebb kis üzemében, Fertődön. A méltán híres Bogyós Kutató, a Fertődi Állami Gazdaság és a Porpáczy Kertészeti szakiskola olyan hármast alkotott, amely szakembereket, kutatókat és a konzerv üzem révén termékeket bocsájtott útjára. 

Üzemünk, a zöld színű, Eszterházy kapus címkével ellátott termékeket Európa és tengeren túl számtalan üzemébe exportálta. Termékeinkért versengtek a hazai szocialista nagykereskedelmi szervezetek a FŰSZÉRT-ek.

Ez már a 80-as évek végére esett, az un. rendszer váltás idejére, ahol sajnos, mind a rendkívül magas színvonalú kertészeti termesztés, felvásárlás és feldolgozás rendszere kezdett hanyatlani.

De még pályám szép emléke ezután következett, egy az AGRIKON által Kenyai magán cég részére eladott komplett Konzervgyár képében. Az üzem teljes felépítésében és működtetésében részt vettem, mint egy főmérnök. Kiépítettem egy teljes, a magyar normáknak megfelelő feldolgozó, labor, raktár stb. rendszert, amely hosszú éveken keresztül kiállta a legkényesebb nyugati importőrök igényeit.

Az üzem elsősorban zöld színű ceruza babot dolgozott fel dobozba, üvegbe, de sikerült meghonosítanom a magyaros ízű almapaprika, csemege uborka, vágott vegyes gyártását is, sőt még igazi magyaros ízű „babfőzelék kolbásszal” is belefért a kínálatba.  Ez utóbbit az a katonásdi élmény sugallta, ahol is a letöltendő 11 hónap alatt a magyar készétel kínálat teljes kereszt metszetét sikerült megismerni előzetesen.

Sajnos, ahogy Kenyából visszatértem, talán nem kellett volna, kiderült, hogy a magyar feldolgozó ipar nagyon visszaesett. Jobb híján Fertőd körzetében a Kertimag KFT (a nagyon híres vetőmagos MAUTNER cég utódja ) részére kiépítettem egy vetőmag nagyker és szaktanácsadói bázist. Ennek kapcsán Gödöllőn Növényvédelmi szakmérnökként végeztem, s engedve az új kor szavának Megújuló energetikai szakmérnöki tudást és épület energetikai szakképesítést szereztem.

Mostanában pedig a liofilizálás technológiájába és gyakorlati felhasználásába szerelmesedtem bele, aminek kapcsán van egy kis liofilizálóm.  De ezzel a technológiával a 80-as években foglalkozott a Kertészeti Egyetem Hűtő tanszéke is, de ma már nem.

Mint jeleztem, bemutatkozóm azt hivatott jelezni, hogy a 1980-2020 évek közötti „fejlődését” az iparágnak átlátom, kérdéseitekre válaszolni tudok.

Tréfásan szólva akasztott ember még nem voltam, helyettem úgy tűnik, a magyar élelmiszer feldolgozó vertikumot akasztották hozzá nem értő kezek.

Nos, ezen kérdések megvitatására kérném a tisztelt olvasókat hozzászólni, véleményezni. Én ígéretet teszek arra, hogy hetente egy-egy fejezetét a hajdani virágzó élelmiszer iparnak felidézem, saját és hallott emlékezett morzsákra támaszkodva.

Idézve oktatási, kutatási intézmények munkájából, az alapanyag előállítás teületéről, a feldolgozás irányaiból, kultúrájából, a műanyag előtti idők csomagoló anyagairól, exportról, belföldi ellátásról és még nagyon sok érdekes dologról.

Köszönöm figyelmüket:

Bujna Ferenc

Folyatatása következik!

Képek:

 Farkas Juli 1974 - 

 BNV -Budapesti Nemzetközi Vásár- 1966- 

BNV - Budapesti Nemzetközi Vásár -1970-

________________

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.

Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!

Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.

Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.

Eddig a szolgálati közlemény.

Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:

Válaszúthoz ért a magyar élelmiszeripar: ezen múlik az ágazat jövője

Márciusban volt egy másik konferencia, azt megemlítettem ebben a cikkemben:

Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020..

Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.    

Érdekel a téma? 

Írj a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.

Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:

„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.

„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „

– mondta Dr. Mezei Dávid  -

itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.

Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége -  mondott:

„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.

A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre

– figyelmeztetett Éder Tamás.

Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”

A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.

Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.

Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.

Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!     

Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?

 Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:

Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.

Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.

A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.

A jövő héten megyünk tovább a témában.

Kép: 

Alex Azabache

Kattints a képre, és megnyílik a bejegyzés.

Érdekel a téma?

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

Épp most néztem meg a neten, hogy hogyan kell kovászt nevelni, mivel szükség lesz rá az elkövetkezendő pár hétben, így karantén idején. A világunk soha nem lesz már ugyanolyan, mint 10 napja, ezt már érzi mindenki. Több időnk lett, elkezdtünk egymásra, és egy kicsit befelé figyelni.Kezdjünk észrevenni azt, hogy akkor most mik is azok az értékek, amelyek igazán fontosak, amiért érdemes élni.

Választottam ehhez a bejegyzésez egy idilli tavaszi képet, Veszprémről, abból a korból, amikor még az emberi mérték, és a fény volt az élet ritmusának zsinórmértéke, téltől őszig, át az évkörön.

Karanténban vagyunk, egy világjárvány elején, és még nem tudjuk azt, hogy mikor, és hogyan fog véget érni. Csak azt tudjuk, hogy egyszer vége lesz, és ki fogunk menni a lakásból.

Háború van egy vírus az ellenfél.
Sok helyen már akadozik az ellátás, nincs áru a polcokon, vagy ha van is, akkor is csak nagyon minimális választék. Ez az, amit nem szoktunk meg, a mi életünkben erre még nem volt példa.

Megszoktuk azt, hogyha bemegyünk a boltba, akkor azt veszünk, amit akarunk, a homártól a narancson keresztül a 30 féle péksüteményen keresztül a csillaggyümölcsig. Ez számunkra a természetes.
Nem gondolunk bele, hogy az, hogy minden mindig van a polcon, ez a rendszer az utóbbi 60 évben alakult ki, és létezése nem magától értetődő, hogy ez létezik.
Mostanában sokat beszélgetünk erről a szakmában, hogy mi is történik, az emberek vásárolják fel a WC papírt, tartós élelmiszereket, hogy el tudják látni családjukat, és önmagukat, mint háborús időkben.

A haver azt mondta, hogy ez bizony a lét „kétdimenziós” voltából adódik. Kérdeztem tőle, hogy mit is ért azon, hogy „a lét kétdimenziós” volta. Lerajzolta a következő ábrát:

Meglátása szerint az életünket eben a háromszögben töltjük, és mint egy kis hangya, futkosunk csúcstól- csúcsig, és intézzünk fontosnak vélt dolgainkat.
Kérdeztem tőle, hogy nem inkább családot kart-e írni a lakosság helyett.
A válasza az volt, hogy mára az egyén értelmezhető a vállalatok, és az állam számára, mivel pl. nem a családok, hanem az egyén kap ilyen- olyan ügyfélszámot, vagy vásárlói kártyát. Ebből a történetből meg képezhető az a pillanatnyi fogyasztói viselkedés, ami már vizsgálható, és képezhet gazdasági hasznot pl. egy áruház számára.

Egyszerűen azért, pl. mert tudni akarja, hogy ki vásárol bagelt mondjuk az áruház pékségében reggel 7-től reggel 9-ig. Vagy pl. kapunk adókártyát, hogy adót tudjunk fizetni.

Meglátása szerint most az emberek futnak beszerezni mindent, ami a karanténban kellhet, - elfutnak az egyik pólusig – vállalatok, hazamennek – lakosság – és szemüket az államra vetik, hogy mit tud tenni értük. Így gondolkozik a nagy átlag. Sokat beszélgettünk még erről a kétdimenziós dologról, mondtam neki, hogy nekem valahogy nem akaródzik bevenni azt, hogy az ember kis hangyaként rohangál egyik csúcstól másikig, és ebben éli le a kis életét, igaz a rendszerben nagyon sok dolog értelmezhető, arra meg modellként jó, de nekem hiányzik valami.

Ebben is maradtunk, beszélgettünk másról. Meglátása szerint erre a játékra szépen kottázható egy vállalatirányítási rendszer működésének egyes aspektusai, ami eléggé innovatív gondolati megközelítés.

Eltelt pár nap, csak nem hagyott nyugodni ez a hangya, meg háromszög dolog. Ekkor villant be a következő kép, el is neveztem azon nyomban a „lét háromdimenziós voltának” haver után szabadon. Íme:

Ez már emberi mértékű modell, állunk, és fogjuk egymás kezét, segítünk egymásnak. A lakosság helyett odaraktam a fogyasztót, egy ember viselkedhet az adott pillanatban fogyasztóként, ha kedve tartja.
Megjelenik az ember, aki áll, aki bizalommal néz a jövőbe. Megjelenik a piros vonal az ábrán, ami ugye a magasságot jelöli ki.

A kérdés az, hogy mi is kerülhet a ? helyére.

A fenti két modell semmi más nem akar lenni, talán csak egy nagyon-nagyon felületes megközelítése jelen valóságunk néhány kis szeletének, semmi más.
Ami biztos, sokan keresik a válaszokat.

Keresik netán arra a bizonyos kérdőjelre a feliratot, mivel mindenki érzi, hogy világunk meg fog változni az elkövetkezendő hónapokban, években. Mi a negyedik fogalom itt a XXI. század elején? Ez a válasz fogja meghatározni azt, hogy milyen lesz a közeljövő valósága.

A kép, amit az íráshoz választottam abból a korból származik, amikor a paraszt ember felkelt reggel, kiment, üdvözölte a kelő napot, és imát mondott este, amikor a nap lenyugodott. Ha volt egy komoly problémája- hogy vegyen-e egy tehenet, vagy nem- aludt rá egyet. Ez volt az a kor.

Pár link, amit érdemes lapozgatni innen is, onnan is:

Kardos Gábor filozófus, borkereskedő

Milyen változást hozhat az életformánkban a vírusválság?

Slavoj Žižek

Slavoj Žižek’s “End of Capitalism” and the Coronavirus

Mariana Mazzucato is professor of economics at University College London and author of The Value of Everything:

The Covid-19 crisis is a chance to do capitalism differently

Tehát ez a poszt a versenyképességről fog szólni, elsőként amolyan felvezetésként álljon itt két dal:

És a másik

Kicsikét kielemezzük azt, hogy akkor mit is jelenthet ez a varázslatos fogalom itt, most 2020 elején, Magyarországon. Egyáltalán milyen aspektusai lehetnek a foglalom fogalmi környezetének.

Sokan írtatok nekem, hogy hagyjam már ezt a „fogalmi környezet” dumát, mivel szerintetek ennek semmi értelme, hogy erről menjen a szó, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, és nem a filozófia fakultáció a gimiben.

Szeretném ezt megmagyarázni, hogy miért jövök mindig ezzel a „fogalmi környezet” dumával. Teszem ezt azért, mert ez jó bevezetés lesz ahhoz, hogy tudjunk beszélgetni a versenyképesség fogalmáról.

Tehát fogalmi környezet.

Nagyon alap szinten nyelvészkednem kell.

A magyar képekben gondolkodik, és a nyelvünk is képszerű. Azonnal közli a nyelv, azt amire gondolsz. Ha kimondasz valamilyen fogalmat, akkor annak a fogalomnak a szűkebb, és tágabb környezetét is azonnal használatba veszed, és ez természetesen mindenki számára aki használja a magyar nyelvet magától értetődő tény.

Nézzünk egy példát:
"Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent."

Elolvasod, azonnal pörög a film. Ez az első aspektus, hogy képekben gondolkozunk, és ezért vagyunk kép-esek valamire, mivel ha megvan a kép a fejünkben arról a valamiről, akkor el is tudjuk készíteni azt.

A kép fogalom fogalmi környezetében ott vannak a következő fogalmak:
Kép – képes –képesség – készség – kompetencia
Kör – körös, köröz, körny , környez – a környezből egyszerűen belátható a környezet fogalma –

/Mivel az a táj, amit megkörnyeztem – körbesétáltam, így megismertem – az a környezetem, ez világos.
Ha már valaki kompetens valamiben, akkor teljesíthet is nem? Ha már teljesít, akkor válhat sikeressé?

Vagy igen, vagy nem.
Érdemes erről kicsit mélyebben gondolkozni.
Ennyi bevezető után térjünk vissza az eredeti történetre, miszerint itt a versenyképességről lesz szó.

Mit mond erről a versenyképesség dologról a Magyar Nemzeti Bank?

Versenyképességi Program
Itt a Versenyképesség mérésének módszertana című dokumentumban az alábbiakat mondja:

Versenyképesség Mérésének Módszertana

„Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.„
Jól van, nézzünk mást, mit mond pl. a wikipedia:

versenyképesség

„A versenyképesség egy olyan közgazdasági fogalom, ami összehasonlíthatóvá teszi a vállalkozásoknak, vállalkozások csoportjainak, vagy nemzetgazdaságoknak azt a képességét, hogy egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek. A versenyképesség nemzetgazdaságokra történő értelmezését sok közgazdász vitatja.”

Ez is jól van, menjünk tovább, még mindig a wikipedia:

„Nemzetek versenyképessége

A versenyképesség fogalmát tág értelemben országok, régiók és városok gazdasági teljesítményének összehasonlítására is használják. Az egyes nemzetgazdaságoknak az a képessége, hogy a világgazdaságban egyre jövedelmezőbb árukkal vagy szolgáltatásokkal jelenjenek meg, különösen a kis és nyitott gazdaságok számára fontos, amelyek nem rendelkeznek a vállalkozásaik hatékony működéséhez szükséges méretű belső piaccal.

Az egyes országok versenyképességét befolyásoló gazdasági tényezőket, és az egyes országok teljesítményét sok módszerrel vetik össze. Az egyik legátfogobb elemzést a Világgazdasági Fórum végzi el évente, amelynek eredménye a Global Competitiveness Report (Globális versenyképességi jelentés) című kiadványban jelenik meg. Magyarország ezen a listán a világ 60. legversenyképesebb gazdaságának számít.[1]

Vállalatok versenyképessége

A piacgazdaságban működő vállalkozásoknak az a képessége, hogy egyre jövedelmezőbb kínálattal szolgálják ki a fizetőképes keresletet.”

Ok, ezt mondja a wikipedia, de mit mond az MNB? Hogy a erőforrás, meg nemzetgazdaság. Nézzük mit is jelent az a fogalom, hogy nemzetgazdaság?

Itt egy fogalom meghatározás:

nemzetgazdaság
„A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége

Itt egy másik:

Statisztikai Hivatal, Franciaország:

National economy

Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.
The overseas departments were brought under the jurisdiction of the economic territory from the national accounts base 95. In the previous bases (56, 59, 62, 71 and 80) they were part of the rest of the world.

Az, hogy mi is az a resident units, mint statisztikai fogalom, a finnek magyarázzák meg a legjobban:

"The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units."

Itt kezdtem vakarni a fejemet, mivel mindenki mást mond, és mindenkinek más a lényeg, szóval van itt minden, mint a szeptemberi búcsúban, keveredik minden mindennel, ebből kellene kihozni a lényeget. Mit is látunk?
Az egyik azt mondja, hogy a nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha pl. az MNB szerint:

Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.

Ebben a fogalmi meghatározásban megjelenik, hogy számol ezekkel:
- Nemzetgazdaság
- Erőforrás
- Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét

Mérnöki megközelítés mellett a fenti fogalom egy akkor állja meg a helyét, ha tisztázva van az, hogy hol is optimalizálgatunk erőforrást vagy erőforrásokat, úgy hogy ameddig a folyamat tart, szállítsa folyamatosan eredményként a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólétet.
Persze belátható, hogyha a folyamat túlpörög, akkor az erőforrás felhasználás nem lesz optimális, és ezért nem lesz meg pl. kimenetként a legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét. Vagy lesz jólét, de nem tartósan, vagy nem a legmagasabb szint közelében, vagy törekszünk rá, de nem fogjuk elérni ugye.

Hol is optimalizálgatjuk az erőforrások felhasználását? Persze, a válasz az, hogy a nemzetgazdaságban, mivel a versenyképesség fogalmát a nemzetgazdaságra értjük. Ok.

A nemzetgazdaság fogalma meg:
Egyszer találtuk ezt:
„A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége.”
Meg ezt pl.:
National economy
Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.

Ide meg kell ez:
The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units.

Tehát a finnek szerint a nemzetgazdaság fogalmába azok a szereplők vannak a történet fókuszában, akik egy éve, vagy több ideje valamilyen gazdasági tevékenységet fejtenek ki a földrajzilag lehatárolt területen, ami történetesen legyen esetükben Finnország. Ok, jól van ez így.

Ez egy folyamat központú megközelítése a témának, amit a finnek használnak.
A nemzetgazdasági Minisztérium pl. gazdaságról beszél, a KSH meg ismeri a nemzetgazdasági ágakat, és e szerint közli statisztikáit.

Egy a közös minden megközelítésben, az pedig az, hogy egy földrajzilag lehatárolt teret tekint egy egységes piacnak, és itt, ezen piac, pl. teljesítményét határozza meg pénzben úgy, hogy pl. lebontja azt egy egyes nemzetgazdasági ágakra, ahogy teszi ezt pl. a KSH.

Térjünk vissza az MNB fogalom meghatározására, amikor is arról beszél, hogy vannak erőforrások, mivel fogalmi szinten nem határozza meg, mit is tekint erőforrásnak, ezt a történetet nyitva hagyja.

Ha mindent összevetünk, és szintetizáljuk a fentieket a következőket láthatjuk:

1. A nemzetgazdaság fogalma definiált, mivel egy lehatárolt földrajzi terület gazdasági aktivitását jeleníti meg
2. Piac fogalma definiált, mivel a nemzetgazdaságon belül a teljes nemzetgazdaságot tekinti piacnak
3. Erőforrás fogalma definiálható a nemzetgazdaságon belül
4. Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét fogalmi környezete felállítható, szimulálható, és így meghatározható a nemzetgazdasági szintre
5. A legmagasabb szint fogalmi környezete értelmezhető nemzetgazdasági szinten
6. Az optimális erőforrás felhasználás értelmezhetővé válik, de csak nemzetgazdasági szinten

Ebből következik az, hogy erőforrásként akkor tekint valamit ez a versenyképesség fogalom meghatározás, ha az az erőforrás részt vesz a gazdasági körfolyamatban, adott időszakban, és így pénzbeli prompt ára megjelenik, realizálódik. 

A kérdés az, hogy mit tekintünk erőforrásnak, hogyan néz ki a lokalitás szerepe a fenti fogalom rendszerben.

Ha ezt a kettő fogalmat belevesszük a rendszerbe, és jól határozzuk meg, elég komoly kis innovációs mezőt hozhatunk létre, aminek működése szimulálgatható, és nézegethető, hogy akkor hogyan is néz ki az erőforrás felhasználás. aminek biztosítania kell optimálisan a jólétet.

Mivel élelmiszergazdasággal foglalkozom, és eléggé érdekel az üzemgazdaságtan, ezért úgy gondolom, hogy a fenti versenyképességi fogalmat a következőképpen lehet lefordítani üzemgazdasági szintre:

- Lokálisan globális business modell, a lokalitásból indul ki, oda csatol vissza

- Tér, és idő (időtartam, stb.) lehatárolhatóvá, és definiálhatóvá válik a lokalitásban
- Komplexen adoptív szinergia definiálható a nemzetgazdasági fejlesztési irányokkal
- Fókuszban az ember, és a lokális jóléte
- A globálisan lokális business modell komplex adoptációs foka tervezetten tartson a definiált maximumhoz 
- A globálisan lokális business modell legyen tervezetten optimálisan kompresszív, a tervezett célrendszer mentén.

Kezdetben kb. elég ennyi, nem kell több, ebből előállhat a versenyképes rendszer, benne a magát sikeresnek, és versenyképesnek tudó ember.

Ja persze, ezzel még adós vagyok. Miért is került a két énekesnő ide, a versenyképesség fogalmához?

Ezt találjátok ki ti, és írjátok meg nekem!

Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com

Kértétek, hogy legyen egy linkgyűjetmény. Kezdjük is el. Tematizálni fogom, most csak pár érdekességet osztanék meg, íme: 

Heidi így eszik egy hamburgert : )

Sexy Fries :) 

_______________

Nézzük ezt az élelmiszergazdaság témát kicsit komolyabban:

Food Engineering Magazine

The New Food Economy

______________________

FAO

A FAO honlapján vannak nagyon jó publikációk, pl:

Food supply chains for better nutrition

Developing sustainable food value chains -Guiding Principles -

Global Forum on Food Security and Nutrition  - FSN Forum -

_______________________

Nézzük tovább:

Vannak néha jó cikkek a Businessinsider lapján

_________________________

Food Value Chain, mi is az, ki hogy értelmezi?

Agri-food supply chain EU

Az EU eléggé komolyan veszi a témát, mivel itt van pl. egy friss tender a témában:

Innovative agri-food value chains: boosting sustainability- oriented competitiveness

--------

USDA - Local - Regional Food Value Chains értelmezése

CA, Ontario, igy érteélmezik: Value Chains in Agriculture, Food and Agri-Products Sectors

_________________________

Kis pénzügyi érdekesség kezdésnek: 

Finance through food and commodity value chains in a globalized economy

Lesz itt több is

Ez a kép kell még a végére :)

Nagy vagy kicsi?

Roppant komoly kérdést feszegetünk, amikor ez a kérdéskör kerül szóba. Látom, hogy mosolyogsz, de nem, tényleg nem arról lesz szó, amire most gondolsz, még közvetve sem : )
Nézzük ezt a játékot közelebbről, hogy miért is került szóba ez a történet, hogy akkor most akkor az a valami nagy, vagy kicsi? Egyáltalán mi is az, ami nagy vagy kicsi?
Az értékláncról írtam már egy bejegyzésben, amikor is azt nézegettük, hogy axióma szerint hogyan is lehetne megfogalmazni azt, hogy mit is jelenthet az értéklánc, és fogalmi környezete:

A bejegyzés linkje:

https://lecsos.blog.hu/2018/04/14/az_erteklanc_mint_fogalmi_keret

Az értéklánc fogalmi környezetének jelentését a következő mondatban foglaltuk össze:

Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi.

Mivel megvan az, hogy mit is tekintünk az értéklánc fogalmi környezetének jelentésének, már meg tudjuk válaszolni azt, hogy mi is az, ami lehet nagy, vagy kicsi.

A szavak, melyek szerepelnek a fogalom meghatározásban:

• Képesség
• Képességek hozzáférhetősége az adott időszakban
• A Fenti egy időszakban rendelkezésre álló képességek használatának és / vagy megnyilvánulásának eredménye van
• Ezen eredmény valamilyen mérhető minőségben ölt testet.

Ha a fenti négy pontban összefoglalt fogalmi környezetet ízlelgessük abból a nézőpontból, hogy akkor most az, hogy egy értéklánc kicsi, avagy nagy, hogyan is néz ki ebben a jelentéstartalomban?

Ha mondjuk az értéklánc eredménye egy termékben ölt testet, akkor annak a terméknek tervezetten mérhető minősége megjelenik, sok esetben ezt szabványosították, több iparágban.

Tehát nem az a lényeg, hogy kicsi-e vagy nagy, hanem a kérdés inkább az, hogy létrehozható-e, igen, vagy nem? Ha igen, akkor innentől kezdve a kérdés az, létezik-e az értéklánc képesség, vagy nem?

Ha a válasz az, hogy igen, egy értéklánc létrehozható, - mivel létezik az értéklánc képesség – már csak az a kérdés, hogy érdemes-e létrehozni az értékláncot, és ha igen, ezen értéklánc képességek időszakos rendelkezésre állása milyen költségszintet képvisel?
Ez a válasz, és nem más.

Ha nagy

Vannak dolgok, amit nem érdemes kicsiben játszani, ilyen lehet egy személyszállító repülőgép kibocsátására képes értéklánc, vagy a hasonló típusú termékek kibocsátására alkalmas rendszerek. Az élelmiszergazdaság sem kivétel ez alól. Ezeket a rendszereket működtetni kell, sajátos rendszerintegrációs fok mellett, amely eléggé magas költségszinteket is képviselhet az adott időszakban.

Ebből az következik, hogy egy nagy természetes módon törekszik arra, hogy a rendszerben lévő időszakos képességeket, és tudásokat maximalizálja annak érdekében, hogy nagyon gyorsan képes legyen hasonlóan mozogni a piacon, mint ahogy azt a hasonlóan nagy teszi. Ez a nagyság átka, de ez az előnye is.

Mindezért törekszik a modularitásra is, ez lesz a XXI. század elejének nagy története, a kérdés az, hogyan képeződik le ez a megnyilvánulás az értéklánc integrált üzemgazdasági szintjére, a nagynak ez fog jelenteni nagyon komoly versenyelőnyt, ha jól fogja meg a sztorit.

A moduláris gyártási rendszerek elmélete nem mai tudományág, ezzel mindig is foglalkozott az üzemgazdaságtani diszciplína.
A XXI. század elején ez a tudomány azért kerül megint erősen fókuszba, mivel az, hogy integrálják benne a real – time adatokra épülő mindenféle rendszereket, és megoldásokat, ezért eléggé komplex új tudományág alakult ki.

Kb. arról van szó egy-egy egy real- time módon szervezett kapcsolatra fel lehet építeni egy teljes business modellt, innovációt, vagy "egyéb okosságot" ezt lehet pl. lehet totálisan szimulálni, és tesztelni egy megfelelő informatikai környezetben.
Ez meg roppant komoly flexibilitást ad az értékláncnak. Olyan 20 éve megy ez a dolog az élelmiszergazdaságban.

Ha valamelyik értéklánc nagyon naggyá válik, akkor elhagyja a saját iparágát, és más iparágakban is elindul a nagyság felé, teszi ezt biztos erőforrás alapokon, ahhoz, hogy sikeres legyen, többszintű komplex problémát kell együttesen kezelnie, ami a mai világban már egyszerűbb játék, mit mondjuk a múlt század 70-esévek elején volt.

Ha kicsi

Létrehozták, és letesztelték az értékláncot, és látják azt, hogy képes arra a működésmódra, amire tervezték, tervezetten optimális költségszint mellett. Általában két irányba indul el egy kicsi. Vagy nagyon sok hasonló kicsi lesz belőle, vagy elindul a naggyá válás útján. Ilyen utat láttunk nagyon sokfelé, és nagyon sok iparágban is.

A mai világban, amikor a valós idejű real- time információ határozza meg az életünket, a kérdés inkább arra terelődik, hogy létrehozható-e olyan értéklánc, ami minimális költségszint mellett betölti-e azt a szerepet, amire tervezték?

Ez meg inkább a kicsiknek kedvez, és nagyon magas szintű innovációs potenciált feltételez.
Most már, hogy felvérteztük magunkat tudással, és tisztában vagyunk vele, hogy akkor most mi a nagy, meg mi a kicsi, meg mi is ez az értéklánc cucc, belecsapunk a lecsóba, és a következőkben elemezni fogunk egy-egy olyan játékot, ami a előre vetíti a XXI. század közepét ebben a témában.

Mert pl. mi van akkor, ha kicsi is, egyszerre meg nagy is, meg moduláris is meg nem is? 

Mostanában több hír jön több európai országból, hogy egyre több bolt zár be, és hogy az emberek elszoktak a vásárlástól, és nem vásárolnak többé a boltokban, ezért be kell zárni az üzleteket, mivel nem rentábilis a fenntartásuk. Nézzünk egy kicsit az általánosságok mögé, hogy egy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is lehet a történet mögött valójában.

Induljunk ki az ellátási láncok magánéletéből, hogy egy kicsit belelássunk a történetbe egy kicsit mélyebben. Ahhoz, hogy lássuk a játékot rendszer szinten, vissza kell repülnünk a 60-as évek végére, amikor is ezeknek a kereskedelmi rendszereknek a csírái kezdtek kialakulni, és kezdték átvenni a szerepet a kereskedelemben.

Mi is változott a 60-as évek végén, addig mi volt?

Sok országban a 60-as évek végéig domináltak a saját tulajdonban lévő boltok, ahova bement a vevő, és megvette a szükséges dolgokat. Ezek általában kis alapterületű boltok voltak. Volt egy pult, ami mögött ott állt a boltos, és kiszolgálta a kedves vevőt. Ez volt az általános felállás.

 A piac virágzott sok helyen, ahova a helyi termelő be tudta vinni a termékét, és el tudta adni. A helyi termelőnek volt állandó kereskedelmi kapcsolata a legközelebbi város lakóval. Magyarországon a város környéki, és helyi termelők a 60-as évek végén nagyrészt bio termékkel látta el a várost. (Nem volt permetszer, mert minek? Nem kellett.)

A 60-as évek végére a városok népessége szignifikánsan elkezdett nőni, melyet le kellett követnie a kereskedelmi rendszernek is. Az embereknek láthatóan kevesebb idejük lett, gyorsan, hozzá akart jutni a termékhez, lehetőleg egy helyen, mivel nem ért rá másra.

Ekkor indult el egy gondolati vonulat a kereskedelemfilozófiában, hogy ki kiellene alakítani egy olyan rendszert, ami a kb. a következő paramétereket tudja:

1. A vevő bemegy egy helyre

2. Relatíve mindent megtalál egy helyen

3. Gyorsan tud fizetni

4. Ezt a helyszínt meg gyorsan el tudja érni a munkahelyéről, vagy a lakhelyétől.

Láss csodát, megjelenik, és nagyon rövid idő alatt általánossá válik az áruház, mint kereskedelmi egység. Na most az áruház angol fordításban: departement store. Az angol eredeti megnevezés: részleg + üzlet, bolt.

Tehát egy olyan helyszín, ahol részlegek vannak, a részlegeken vannak a részleghez tartozó áruféleségek, és magát a helyszínt, ahol az egész megvalósul, azt nevezzük áruháznak, vagy boltnak.

És itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy átérezzük azt, hogy ennek a kereskedelemfilozófiai meglátásnak a gyakorlatba történő átültetése miért forradalmasította a kiskereskedelmet.

A régi bolt, ahol a boltos állt a pult mögött, maximum egy részleg áruféleségeit képezte le, vagy még azt sem, mivel a nagykereskedőtől vette a termékeket, és nem volt mindenből minden fajta, és nagy mennyiség.

Tehát amikor megnyitották egy városban az első áruházakat, akkor a nagyobbak lefedték olyan 5-10 régi szakbolt szerepét, és olyan árubőséget kínáltak, amit régi boltos nem biztos, hogy tudott biztosítani. Az első közepes alapterületű áruházakat a városok legfrekventáltabb helyein nyitották meg.

Tehát az első áruházak megjelenésével a régi kisboltok veszélybe kerültek, sok be is zárt. Sok speciális bolttá alakult, és ráment olyan szerepre, amit csak Ő tudott nyújtani, így élve túl a kereskedelmi forradalom kezdetét.

Most már a kereskedelem terepe az áruház lett, mint a rendszer alapegysége. Miért mondom ezt?

Nagyon sok árú lett egy helyen, ezeket tudni kell kezelni. A termékeket speciálisan kellett csomagolni, speciális áruházi igények szerint, a vevő számára a termék formája teljesen átalakult. Ez forradalmat indított el a háttériparban is.

Mivel a termék forma megváltozott, ezért a termékek gyártásnak komplex gyártási, és logisztikai háttere megváltozott. Kialakultak a koncentrált gyártási terek, ahonnan diverz termékekkel lehetett ellátni az áruházakat termékekkel, erre a rendszerre tervezett céltermékekkel.

Ekkor alakult ki a rendszer működtetésének vállalatgazdaságtani háttere. Ezt fogjuk innentől körbe járni, hogy hogyan is néz ki ez a történet.

Beszéljünk egy kicsit most a történetnek erről az aspektusáról.

Egy cég ha nyitott egy áruházat, akkor azt akarta, hogy a lehető leggyorsabban még egyet, lehetőleg ugyanakkora alapterületűt, amit már megnyitott, mivel arra már kidolgozott egy üzleti tervet.

Mi volt ennek az üzleti tervnek az egyik lényege?

Csak az a termék kapott helyet a polcon, ami megfelelő módon hozta az áruház elvárásait, forgási sebességben, árban, profitban, stb.

Na de valahogy ki kellett számolni, hogy az áruház adott polcán, adott termék, adott eladott mennyisége akkor most mennyi profitot termelt az adott nap végén.

Mert ebből következik egy-két dolog. Ki kellett dolgozni az áruház, mint egység vállalatgazdaságtani működésének hátterét.

Ha kész, akkor ebből a háttérből ki kell hozni azt, hogy akkor most hogyan is néz ki az adott terméknek az árazása, és ez mikor hogyan néz ki?

Kb. a 2000-es évek végéig az az árazási modell volt érvényben sok helyen a kereskedelemben, hogy megveszem valamennyiért a terméket, ráteszem a beszerzési ár X % - át, és kiteszem a polcra. Ugyanezt a mondhatni faék egyszerű árazási modellt használják sok esetben még a mai napig is a vendéglátásban egyes szektorokban.

Vegyük észre, hogy ez árazási modell, nem költség, vagy profit modell.

Sokan keverik ezt a három történetet, pedig nem kellene. A fenti X %- ba bele kell férnie minden költségnek, és még maradnia kell, amit ugye a köznyelv „profitnak“ nevez. Ez ugyanolyan fél igazság mint ami azt mondják, hogy minden kiadás költség.

Szóval a cégeknek az volt az érdeke, hogy nagyon sok áruházat nyissanak, és lehetőleg mindegyik ugyanúgy nézzen ki mindenhol. Általában regionális raktárakból látták el az áruházakat termékkel, így egyszerűen lehetett szervezni az ellátást.

A hőskorban fix- és változóköltség típusú költségrendszert alkalmaztak arra, hogy a rendszer pénzügyi működését nyomon kövessék. Szépen működött a rendszer egészen a nagyjából a 2000-es évek elejéig, amikor is egyszerűen túlhaladta a kor a „ráteszek X %-ot a beszerzési árra, és ebbe minden belefér, meg jól is járok“ stílusú gondolkodásmódot.

Meglátásom szerint nagyon komoly gond van azzal, hogy a több hasonló üzlettel rendelkező, és valamilyen elvárás szerint ellátási, és működési oldalról láncba szervezett cégek nem látják át tisztán működésüket, és olyan rendszert használnak, ami effektíve kódolja a hibát. „Amit nem látok, vagy nincs róla adat, az nem is létezik“ Ekkor van az, hogy a tervezett X % , legyen bármekkora is a nagysága, nem takarja be business működést, nem hogy még a „profit“ is beleférjen.

Ehhez a modellhez tartozik egy kb. 40 éves kiforrott eljárás rend, hogy hogyan kell egy ilyen típusú modellt vezetni, és tartozik hozzá egy kőkemény működés mód, ami mondhatni kicsit másképp, de minden ilyen hálózatnál hasonló.

Na most ha csak ebben pénzügyi- működésmódban gondolkozom, akkor egyszerűen lezárom az innovációs mezőt, mivel azt sem tudom, hogy ez a mező létezik, mert csak az X %-ot kergetem. Proaktív se tudok lenni, mivel egyszerűen nincsenek adatok, ami kellene egy csiri-viri innovációhoz.

Tehát, egyszerűen azt kell észrevenni, hogy sok más kihívás közül, ami kiskereskedelmi rendszert érinti manapság, az egyik legnagyobb probléma az az X % kergetése, „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ Ha csak ezt tudom, mondjuk 200 üzletnél, és az X %-ra épül az egész üzleti modell, akkor eléggé komoly problémával kell szembenézni.

Magyarul, ennek a vállalatgazdaságtani modellnek, hogy „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ vége, szevasz, temető. Élt 40 évet, R.I.P.

Egy költségmodell haláltusáját látjuk, ami azt a látszatot kelti, hogy sírba száll vele együtt az egész kiskereskedelmi rendszer. Pedig ez koránt sincs így.

Kell keresni egy olyant, ami működik az adott történetre professzionálisan. Ha ez még időben kidolgozásra kerül az adott cégnél, akkor azért valamit lehet tenni hogy ne vesszen el minden. Ilyent meg ritkán látni manapság.

A működésmodellben ott van a hatékonyság, és annak mérhetősége, a kérdés az, hogy ez a történet hogyan néz ki a gyakorlatban. Hogyan is néz ki az új modell? Ez itt a kérdés. :)