Élelmiszermérnökök gondolatai a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.
Lecsómérnökök Gazdasági Blogja
Többet ésszel, mint pénzzel! Versenyképes tudás kell a hatékony élelmiszergazdasághoz!
Reagálás a - Nincs szufla az árazóban, aki olcsóbb élelmiszerekre vár, az nagyon csalódik - Bárány László Index interjúra -
Lassan itt a nyár, záporoznak a makrogazdasági adatok, tegnap ért véget az egynapos Agrofood 2024 konferencia. Érdemes elolvasni a most véget ért konferencia programját, hogy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is foglalkoztatja a szakmát most, így 2024 májusában.
Társadalmi egyeztetésen vannak az élelmiszeripari pályázatok, szóval mozgásba lendült a szakma. 2024. május 16.-án interjú jelent meg az Indexen Bárány Lászlóval, a Master Good ügyvezető tulajdonosával. Érdemes elolvasni az interjút, nagyon érdekes dolgokról beszélt Bárány László. Amiért billentyűzetet ragadtam ma délután, az nem más, mint amikor szóba kerül a pénz, idézet az interjúból:
Nincs szufla az árzabálóban, aki olcsóbb élelmiszerekre vár, az nagyot csalódik
Index, Kaszás Gábor, 2024.05.16 - 15:10 -
„ Iparági vélemények szerint az idei semleges év lesz a hazai agráriumban, azonban a 2025–2029 közötti időszak a konjunktúráról szól, köszönhetően többek között a vidékfejlesztési támogatások kibővített konstrukcióinak, valamint az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) rövidesen megnyíló mintegy 1500 milliárd forintnyi beruházási pályázati keretének. Szakértői szemüvegen keresztül nézve mire célszerű költeniük a támogatást a vállalkozásoknak?
Valóban, soha nem látott anyagi források állnak rendelkezésre, de szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a jelenleg nem hatékonyan működő üzemek hatékonyságnövelésre tudják fordítani a támogatást. Miért?
Mert ezek a vállalatok elsősorban a versenyképes tudás hiánya miatt nem működnek hatékonyan, és nem versenyképesek. E tudás nélkül pedig nem tudják, milyen fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, hogy behozzák hátrányukat. Ott, ahol nem alakult ki az a módszertan, miként lehet a tudáshiány által okozott lyukakat betömni, nem hiszen, hogy segít a támogatás.
Azt a kevés céget azonban, amelyek európai vagy akár világszínvonalon termelnek, még versenyképesebbé tehetik ezek a támogatások. Ezáltal növekszik a magyar élelmiszer-termelés outputja, összességében pedig jelentős fejlődésen megy keresztül a hazai agrár-élelmiszeripar.”
Érdemes kicsit jobban kivesézni azt, amit mondott Bárány László. Vezető iparági szereplőtől ilyen mondatokat hallani eben a témában, eléggé el kell hogy gondolkoztasson minden szereplőt, aki valamilyen kapcsolatban van az élelmiszergazdasággal!
Mit is mond Bárány László?
Fordítsuk le a mondatokat, mit is hallunk.
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
________
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
Tehát vannak vállalkozások – legyen az nagy, közepes, vagy kicsi vállalkozás – amelyek jelenleg nem hatékonyan működnek. Azért nem működnek hatékonyan – legyenek bármekkorák - mert nem rendelkeznek azzal a tudással jelenleg, ami biztosítaná a hatékony működésüket.
Sustainable food systems: Concept and framework -FAO -
Azt mondja, hogy a versenyképes tudás hiánya az, ami miatt nem hatékonyak, és mivel ezzel a tudással nem rendelkeznek, ezért azonosítani sem tudják azt, hogy melyek azok a fejlesztések, amelyekkel biztosítható a versenyképességbe csomagolt időszakos hatékonyság.
Ha kapnának támogatást hatékonyság növelésre, akkor sem lesznek a támogatással megvalósult hatékonyságnövelő beruházás aktiválása után hatékonyak.
Érdemes lenne elemezni a statisztikákat, hogy az élelmiszeripari cégek mennyi visszatérítendő, és vissza nem térítendő céltámogatást kaptak arra, hogy növeljék az időszakos versenyképességüket, a 2004-es EU csatlakozás után, a mai napig.. Ezt is belevéve a képletbe, Bárány László mondatai eléggé oda lettek téve…. – Pestiesen szólva! - Convergence Programme of Hungary 2020- 2024
Tegyük hozzá, hogy a húshasznú csirketenyésztésnek, és a tyúktojástermelésnek is nagyon komoly hagyományai vannak Magyarországon. A sikertörténet a 1960-as években kezdődött Bábolnán. Mind a húshasznú csirketenyésztésben, mind a tojáshasznú csirkenevelésben világszínvonalú, iparági rendszerszintű tudást – know-how-t – hozott létre a szakma. Írtunk már erről a témáról az Élelmiszermérnökök Gazdasági Blogján, lassan egy évvel ezelőtt a következő cikkben:
Mind a tojáshasznú csirketenyésztés, mind a húshasznú csirketenyésztés nagyon komoly világszabványok szerint működő iparág. A működés környezete a takarmánytermeléstől a megfelelő súlyú csirke átadásáig átlátható, és jól kutatott tudományág. Grammra pontosan meg lehet mondani, hogy milyen tápanyagokra van szüksége az adott élősúlyú csirkének.
A teljes takarmánytermesztési, takarmánykeverési, és tenyésztési folyamatot igyekeznek automatizálni, ahol lehet. Teszik ezt annak érdekében, hogy a lehető legegyszerűbben tudjanak integrálni a rendszerbe bármilyen innovatív fejlesztést. Természetesen bármelyik megrendelő elvárja a teljes körű, minden rendszerelemre kiterjedő minőségbiztosítás meglétét a rendszer teljes környezetében.
Tehát miben is gondolkozik Bárány László? Mivel kel, és mivel fekszik?
Semmi másban nem gondolkozik, csak rendszerekben, iparági vezető cég ügyvezetőjeként rendszerben gondolkozik. Ha valamilyen innovációról van szó, rendelkezik a cég azzal a szakembergárdával, akik rendelkeznek azzal a tudással, hogy elemezni tudják az adott innováció hatását a teljes rendszerre. Mivel elemezni tudják a hatását, ezért képesek jól dönteni abban is, hogy az adott innováció szolgálhatja-e a cég érdekét most vagy később. Van nálunk annak a fogalomnak jelentése, hogy „innovációs potenciál.”
Persze ehhez kell az, hogy a folyamatosan innovatív ötleteket integráló cég folyamatosan elemezni tudja azt, hogy hogyan néz ki a gyártott termék időszakos piaci pozíciója, vagy épp hogyan néz ki a cég piaci potenciálja, tudva azt, hogy a cég az EU kb. 500 millió főt számláló piac részeként működik.
Mivel képes így gondolkozni a cégről, ezért ebben a közegben képes arra, hogy világosan lássa, és lefordítsa három tizedes pontossággal üzleti terv szintre azt, hogy mit is jelent az neki, hogy versenyképesség.
Ha innen nézzük azt, hogy mit is mondott az interjúban, akkor a mondatainak még nagyobb jelentősége van, mint az első blikkre látszik!!
Kellene olyan tudás a nem versenyképes cégek, amivel versenyképessé tehetőek, és ha ez megvan, akkor jöhetne, a befektetés mondjuk egy olyan technológiába, ami növelheti a cég „versenyképességét”.
Na de itt felmerül egy nagyon komoly kérdés. Történetesen az, hogy mit is jelent az, hogy a cég olyan „versenyképes” tudásokat hoz be, amivel a „cég versenyképessége” növelhető? Ez lesz az alapkérdés.
Például azt mondják a makroökonómiával foglalkozó közgazdászok, hogy egy ország versenyképességét többek között meghatározza az oktatás állapota. Ez úgy fordul le az élelmiszergazdaságra, hogyha pl. vannak képzett élelmiszermérnökök, és feltételezzük azt, hogy azok részt akarnak venni az élelmiszergazdasági értékteremtési folyamatokban.
Akkor van esély arra, hogy pl. piacképes termékeket tervezzenek egy-egy cégnél.
Na, de most itt van egy kis gond! Nagyon sok élelmiszermérnök úgy gondolta az egyetem elvégzése után pl. a 2000-es évek közepén, hogy külföldön képzeli el a jövőjét, mivel nem akarta akkoriban megfizetni a tudásukat az iparág abban az időben. Ez a hozzáállás máig sem változott sajnos. Erről is írtunk már a blogon ebben a cikkben:
Mi tud, és mennyért melózik az élelmiszermérnök - 2020. december 11. – lecsós -
Meg ebben is:
Ez a trend, hogy a jól képzett élelmiszermérnökök nem az iparágban helyezkedtek el, már trenddé vált 1960-as évek végétől.
A szocializmus hitt abban, hogy csak azt tudja elosztani, amit megtermel. Ezért képes volt arra a termelőszövetkezeti, és állami gazdasági rendszer, hogy kor színvonalán jó minőségű csomagolt élelmiszeripari tömegtermékkel lássa el az országot, eléggé magas exporthányad mellett. Abban a korban az élelmiszeripari cégek nagyon magas minőségű prémiumtermékeket is képes volt előállítani a rendelkezésre álló ipari bázison.
Már akkor is az volt az iparági szokás, hogy egy jól képzett tartósítóipari szakmérnököt nem kell jól megfizetni. Úgy gondolták, hogy agrárország vagyunk akkoriban az 1950- 1989 közötti időszakban a szocializmus alatt, és nem élelmiszeripari nagyhatalom. Sajnos ez a felfogás a mai napig jelen van valóságunkban, amely egy nagyon alacsony szintre engedi bekalibrálni az innovációs potenciálokat. Egyszerűen ennyit enged meg ez a paradigma. Alacsonyan fizetett munkapozíciók, és alapanyag termelés, nem több. Ha ezen nem tudunk változtatni rövidtávon - 1-2 éves időtáv - akkor nagyon komoly problémákkal fogunk szembenézni, ha kiszárad a talent pool.
Régen is, ma is egy élelmiszermérnöknek, vagy tartósítóipari szakmérnöknek nagyon komoly tudással kell rendelkeznie. Az a minimum, hogy képes megtervezni egy terméket, vagy termékrendszert. Természetesen ha terméket tud tervezni - mert ez alapelvárás- akkor annak a gyártását is meg tudja tervezni. Tud élelmiszeripari gépet tervezni, képes tervezni feldolgozó vonalat, erre a tudásra építve képes egy üzemet megtervezni, és biztosítani működését. Rendelkezik alapanyag ismerettel, és rendelkezik eléggé modern menedzsment tudással, így nem gond, ha élelmiszeripari céget kell vezetnie. Egy jó élelmiszermérnök beszél egy két nyelven, így mondjuk képes egy exportügyletet menedzselni, vagy eredeti nyelven olvasni a legmodernebb kutatási eredményeket.
Nagyon sokrétű tudással kell rendelkeznie egy jó élelmiszeripari mérnöknek, vagy egy jó tartósítóipari szakmérnöknek. Ez a tudás mindenhol keresett a világban, és meg is fizetik. Nálunk még mindig az 50 éves begyöpösödött szokások vannak jelen, ami mára már kontraproduktívvá vált, és gátja az innovációnak, és a napi működésnek. Vannak olyan iparágak, ahol már ma is a napi működést hátráltatja a megfelelő szakmérnöki tudás hiánya.
Ha pl. egy élelmiszeripari cég vezetője megnézi azt, hogy pl. hogyan vélekednek a Redditen a fiatalok arról, hogy hogyan fizetnek az élelmiszeripari cégek, hát azt kell mondjam, eléggé el kellene hogy gondolkozzon. A posztok alapján egyszerűen az élelmiszeripar nem tud vonzó alternatívát nyújtani fizetések terén egy fiatalnak jelenleg, és akkor eléggé finoman fogalmaztam. Ezen komolyan dolgozni kellene. Tegyük hozzá, hogy erről a témáról szó volt a mosatni Agrofood 2024 konferencián is – vendégmunka, mert egyelőre nem találtak ki mást az ipari szereplők... – kíváncsi vagyok, mire jutottak.
Lassan az élelmiszermérnöki tudás nagyon komoly hiánycikk lesz itthon, mivel az élelmiszermérnöki tudás eléggé keresett árucikk a világ minden táján. Ha nem tudjuk a kereseteket az iparágban emelni a világátlag felé, félő, hogy érdeklődés hiányában nem lesz hozzáférhető az innovatív tudás. Ma már kevés az, hogy felteszek egy álláshirdetést, vagy felhívom a havert, hogy lenne egy meló, mert eléggé nagy a kínálat Európában, ide több kell. Írtunk már erről a problémáról is:
-Nettó 500 K az élet, és más semmi -
Most, nagyon gyorsan képzik ki az egyetemek, és a főiskolák az élelmiszermérnököket. Nagyon gyors, lényegre törő, rapid képzés van! Van olyan élelmiszermérnöki képzés, ahol 10 félév anyagát adják le 6 félév alatt…. Nagyon remélem, hogy lesz kedvük elhelyezkedni itthon az iparágban...ha nem bajban leszünk.
Egy nyelveket beszélő, jól képzett lecsómérnök nagyon keresett „árucikk” mindenfelé a világban erről a HR-esek tudnánk bővebben nyilatkozni.
Pont ezért jött létre a Lecsómérnökök Gazdasági Blogja, hogy a komoly tudással, és tapasztalattal rendelkező élelmiszermérnökök lehetőleg ne külföldön húzzák a lábukra az üzemi bakancsot, vagy nyissák fel pár órára a laptopot hetente a nemzetközi szinten értelmezhető fizetésükért.
Fogadjuk el, hogy vannak versenyképes tudással rendelkező élelmiszermérnökök, akik részt akarnak venni az értékteremtési folyamatokban.
A nagy kérdés az, hogy a cégek rendelkeznek-e, vagy rendelkezni fognak-e azzal a tudással, hogy hogyan válhatnak versenyképessé. Mert ha igen, akkor egy versenyképes tudással rendelkező élelmiszermérnök megfontolja azt, hogy elfogadjon egy piacképes felkérést, másképp nem.
Bárány László nem mondott mást: Paradigmaváltásra van szükség, mert pénz az lenne ’”versenyképesség növelésére”, és nem az eddig összeszedett hátrányok finanszírozására!!
Azért tettem idézőjelbe az előző mondatban a „versenyképesség növelése” szót, mert úgy néz ki – Bárány László meglátása szerint- a vállalatok most nem versenyképesek, és nem is rendelkeznek ezzel a tudással, hogy elemezzék ezt a helyzetet.
Így meg sem tudják határozni azt, hogy milyen tudásra lenne szükségük, hogy növeljék versenyképességüket. Ennek a nem tudásnak a finanszírozása meg eléggé sokba kerülhet a cégnek már most is.
Azt szoktuk mondani, hogy a tudás jöhet bárhonnan. Olyan céget kell építeni, amelyben természetes az, hogy innovációt azonnal képesek befogadni, elemezni az innovációs ötletet, tesztelni, és ha az ötlet jó, akkor tesztelni.
A tudás jöhet az utcáról is, vagy bárhonnan.
Bárány László szerint nem vagyunk felkészülve erre, és ez nagyon sokba fog kerülni nekünk….
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
________
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
A krumplinudli vállalkozás a Lecsómérnökök segítéségével prosperál!
Az Élelmiszermérnökök segítségével a cég a legjobb krumplinudlit készíti mindenki megelégedésére!
Történetem Kovács Béláról szól, aki nyugdíjas ember egy faluban valahol Dunántúlon. Béla nyugdíja kicsit kevés, ami nem teljesen az Ő hibája, de ez most nem ide tartozik, más történet.
Béla szeretné nyugdíját kicsit kiegészíteni, így erősen gondolkodott, hogy mihez is kezdjen? Szakmájára nézve Tartósítóipari mérnök, a jól felkészültek közé tartozott valaha, érti a szakma minden csínját-bínját.
Párja, Klárika egy nap, szokás szerint a reggeli előtt megkérdezi „ Te Béla, ma mi legyen ebédre?”
Béla rávágja, szinte öntudatlanul, hogy legyen krumplisnudli, prézlivel, némi gyümölcs szósszal. És lett!
Burgonya feljött a pincéből, a liszt lejött a padlás biztonságos moly mentes ládájából.
15 dkg rétesliszt (amennyit a krumpli felvesz)
Burgonyát a kis kertben termelik meg, a tojást Kálmán szállítja hetente, rétesliszt van, s most a nudli nem prézlivel, mákkal lesz meghintve.
Elkészítés
A krumplit sós vízben puhára főzzük. Meghámozzuk és még langyos állapotban krumplinyomón átnyomjuk.
Megsózzuk, hozzáadjuk a tojásokat és annyi lisztet, hogy nem túl kemény, de már jól gyúrható tésztát kapjunk (a krumpli minősége határozza meg a liszt mennyiségét).
Deszkán centi vastag lapot nyújtunk belőle, amelyet 5 cm széles csíkokra vágunk.
A csíkokból centi vastag szeleteket, majd a szeleteket a tenyerünkkel a lisztes deszkán magunktól elgörgetjük, így keletkezik a nudliforma.
Forró, sós vízben kifőzzük (míg feljön a víz tetejére). Nosalty recept
Mire mákkal meghintették, s éppen ültek volna asztalhoz, csengetnek. Ugyan nem ebédre jött, de Irénke, Klári barátnője szívesen leült velük nudlit enni. Étkezés csendben folyt, s hogy az étvágy se menjen el, a déli hírek is ki lett kapcsolva.
-No, hogy ízlik ?
- Hát, ez fantasztikus, így Irénke. Te Béla, ebből nagyon sokat el lehetne adni, mások is szívesen főznének egyszer-egyszer krumplisnudlit. Prézlivel, dióval, mákkal, levésbetétnek, akár darált hússal összerakva.
Hát így kezdődött
_________
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
________
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
Egy héten át jártam az ismerősöket, s próbáltam felmérni, hogy tényleg lenne-e igény a krumplinudlira?
Egy hét után Klárikával összegeztük a tapasztalatokat, Ő a fodrásznál, a boltban, s a számtalan barátnőnél érdeklődött. Az eredmény?
Tekintve, hogy a falucska 3 ezer lelkes, az emberek harmada hetente 1-2 alkalommal szívesen enne ebédre, akár reggelire, vagy desszertként krumplinudlit, esetenként fejenként 20-25 dekás adagokat számolva, adódott, hogy legkevesebb 600 adag krumplinudli fogyna hetente, ami 20 dekánként számolva heti 120 kg krumplinudlinak felel meg.
Nosza, Béla és Klárika kipróbálják magukat. A legközelebbi fogyasztói vásárra elkészítenek 100 adagot, amelyet egy nagy fazékban tárolnak. A nudli még meleg, illatos. Vittek ugyan magukkal papír tálkákat, de többen, együtt élve a környezet kíméléssel, hazaszaladtak edényért. Így 11 órára minden elfogyott, s még lett volna vevő bőven.
Béla és Klárika egy hét múlva már két fazéknyi krumplinudlit vitt ki a heti piacnapra, s már várták őket az asszonyok. Már jobban felszerelkeztek edényekkel a vásárlók, alig kellett elhasználni a papír alapú tálkákból.
Ezen a délelőttön már fél tizenegy órára minden elfogyott, s a kedves vásárló hölgyek bíztatták a nyugdíjas párt, hogy csak jöjjenek újra, a közeli lakótelepről is megindult az érdeklődés. Komoly üzletnek tűnt a dolog.
Eddig nagyon mérsékelt árat számoltak, hisz nem nyerészkedni akarnak. Így Béla kiszámolta a bekerülést, mi mennyibe került, hozzászámolva az elkészítés idejét nagyon méltányos órabért elszámolva maguknak. Béla még szerény profitra is gondolt, mert hát kapitalizmusban élünk.
A krumplinudlihoz vittek ki magukkal darált mákot, diót, sőt morzsát is, de azt külön árulták, nem kötötték a krumplinudlihoz ezek megvásárlását.
Ezen a második alkalommal, már 150 adag nudlit adtak el, majdnem 10,000 forint tiszta nyereségük lett. Mellé még kasszíroztak további 10.000 forintot a 10 órányi munkájukért cserébe.
Mosolyogtak az eredményen, de hát nem meggazdagodni akartak, csupán kitölteni az egyhangú nyugdíjas napokat.
Történetünkben eddig a napsugaras sorok.
Innentől kezdve megkezdték a felkészülést a nagyobb mennyiség készítésére. Egyelőre kölcsönöztek egy 300 literes fagyasztót, volt saját 45 literes rozsdamentes fazekuk. Kéz alatt vettek egy 30 literes dagasztógépet. Béla krumplira szerződést kötött Lacival, aki nagyban termeli a burgonyát, jó minőségben. Kérték Kálmánt, hogy már csak őket lássa el tojással.
Gizikével is tárgyalt Béla, aki a könyvelőjük lett.
Már nem unatkoztak, hisz minden napra akadt bőven munka. A szomszéd faluban is híre ment a krumplinudli készítésnek, s hívták Béláékat oda is árusítani.
Itt mondanám el azt régi kis anekdotát, amit még diákkoromban tanultam meg egy tanáromtól.
-Egy asztalos székeket készít. Barátja kérdezi, hogy mennyiben lenne egy szék? 3.000 forint.
Jó, akkor szeretnék rendelni 100 széket. Az tehát 300,000 forint, ugye?
Hát az bizony egy kicsit több, 600,000 forint lenne.
- Hogy-hogy?
- Így a barát.
- Hát egy székhez még lopom az anyagot, de száz székhez már vennem kell.”
Nos, Béláék is így jártak. Mire Béla végigjárta a bürokrácia útvesztőjét, beszereztek engedélyeket, egyetértéseket, orvosoltak kifogásokat, megoldottak kreált problémákat, igen sokba került mindez.
Tehát a krumplinudli adagonkénti árát fel kellett emelni. Ez nem is okozott gondot, mert annyira szerény árat számoltak eddig, hogy a vevők néha több pénzt akartak otthagyni.
Klárika pedig csak főzött, gyúrt, csomagolt, berakta, kirakta a krumplinudlit a fagyasztóba, fagyasztóból, fogadta a benéző vásárlókat, miközben Béla piacozott, papírozott.
Hét végére nagyon elfáradtak, már egyáltalán nem okozott örömöt a munka. Igaz, eljutottak a heti 600 adagig, melyet megcéloztak néhány hónappal korábban.
Életük, konyhájuk teljesen átalakult. Már nem a maguk urai voltak, sodródtak a krumplinudli lendületével.
Egy nap Béla azzal jött haza, hogy a faluban évek óta üresen álló, bezárt éttermet ki kellene bérelni. Még ott vannak a főző alkalmatosságok, vesznek egy nagyobb dagasztó gépet, van ott még fagyasztó, hűtő alkalmatosság is.
Bővíteni kellene, Béla, mondja Klárika. S mivel a kapitalizmus jelszava a bővített újratermelés, ennek szellemében helyrehozatták a korábban bezárt éttermet, felvettek egy idős nénit segítségnek.
Mindez nekik 5 millió forintjukba került, s az idős néni, bár szerény bérrel beérte, mégis csak ki kell fizetni, a krumplinudli árát ismét jelentősen emelni kellett.
Még ezt is elnézte a bővülő vevőkör. Már heti 2.000 adagnál tartottak. Új burgonya, tojás, mák stb. beszállítót kértek fel.
S a költségek csak szaporodtak. Új szerződés a villanyosokkal, gázosokkal, karbantartásra, biztosításra. Emelkedtek a befizetendő tételek.
Azt vették észre, hogy a heti 2000 adag legyártásába, még ha emelték is az árat, ez már nem fér bele. Újra bővíteni kell.
Igen ám, de egy ponton a mennyiség minőségbe csap át. Már ekkora tétel eladásához, marketingeléséhez szükség lenne egy képzett szakemberre.
A fodrász Julika informatikus fia el is vállalta a dolgot. Igaz, nagy érvágás volt a gyerek kifizetése. Havi nettó 500,000-t kért, mondván, hogy ez egy szerény, baráti ár. Kért egy laptopot, jelentős hozzájárulást a kocsifutáshoz. Kiderült, hogy a nettó 500,000 forint kifizetésére havonta további 350 000 Ft közteher kifizetését jelenti az állam felé!
Jelentkezett az Önkormányzat is többféle befizetésre igényt tartva.
A munka ment rendesen, csak hát nem lehet minden héten árat emelni. Pedig arra lett volna szükség.
Így hát Béla és Klárika egy év után kénytelen volt bezárni. Összes megtakarításuk oda lett, s innentől kezdve életük leggonoszabb évének tekintették az elmúlt esztendőt. Soha többé krumplisnudlit nem készítettek.
Talán itt le is zárhatnám a történetet. Mert ez történt egy olyan időszakban, amikor az állam saját propagandája szerint támogatta az élelmiszer feldolgozó kisvállalkozókat.
Történt, hogy a szomszéd falúban Ede vérszemet kapott a krumplinudli sikere láttán. Az éttermet kibérelte, s úgy döntött, folytatja a krumplinudli gyártását. Természetesen Béláékkal nem konzultált, nem kérte fel őket a tapasztalatok megosztására.
Ede nem hiába arra alapozott, hogy az állam által propagált élelmiszerfeldolgozó kisvállalkozó pályázati pénzekből némi ismeretségre alapozva jelentős összeget tud átvenni. Többféle pályázati pénz, adó csökkentés, kiegészítés, vissza nem térítendő támogatás stb. formájában Ede kissé túl lőtt a célon. Mert akkora kapacitást építtetett ki, hogy már 5 kerekedő kartársra lett szüksége.
A megújult feldolgozó soron dolgozott 8 ember, aki harmadát keresték az 5 friss, informatikus fiatalnak.
Ede a támogatások ellenére fél év alatt tönkrement. Igaz, búnak ne adjuk fejünket, nem a magáéból költött. Vannak még új Bélák, új balekok, új pályázatok, sebaj!
Történetünk utóhatása az, hogy a környező településeken a családok megszokták, megszerették a krumplinudlit. Elkezdte gyártani egy multi cég, amely csodák csodájára jól profitált. Többféle ízben, többféle mentességgel bocsájtotta piacra termékét. Az árat látva Béla bácsi és Klári néni elszörnyedtek, de a magas ár ellenére fogyott a termék. Igaz, a multi cég műanyag csomagoló eszközt használt, eldugható (ha nincs szem előtt, akkor az nincs) csomagoló anyaggal.
Mi a tanulság?
Béla bácsi, mint vérbeli tartósító mérnök a Kertészeti Egyetem Tartósító Karának kiváló volt hallgatója nem érte be ennyivel.
Egy nap reggeli előtt szokás szerint elhangzott, hogy ma mit főzzek? Béla bácsi káposztás tésztára vágyott volna, Klári néni szívesen evett volna kis káposztás pogácsát. De hát a pirított káposztát elkészíteni bebüdösíti a lakást, múltkor is elreszelte Béla bácsi a kezét.
-Te Klári, csináljunk egy fagyasztott pirított káposzta üzemet.
Klári néni kis híján fejbe csapta Béla bácsit, de Ő feltartotta ujját.
-Nem addig a Klárika. Most okosabbak leszünk, mindent előre elrendezünk. S tudod kik fognak segíteni? Minap olvastam a Lecsómérnökök Gazdasági Blogján a lecsos.blog.hu -n , hogy két volt végzős diákja az Egyetemnek, már nem annyira fiatalok, de éppen az Egyetem legvirágzóbb időszakában végeztek és később igazi gyakorlati munkával foglalkoztak, elvállalja induló kis vállalkozások közgazdasági és technológiai tanácsadását segítve a tulajdonosokat az úton. Biztos a siker!!!
Egy év múlva.
Béla bácsi és Klári néni boldog kis üzem tulajdonosok. Beváltak a Lecsómérnökök!
És mi lett Edével? Ő új pályázati lehetőséget talált, üvegházat üzemeltetett. Fél évig!!! Igaz, ő nem fordult a Lecsómérnökhöz.
_________
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
________
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________