Mick Mars – Undone –

Hungary’s brain drain: young and highly-educated leaving in droves (2015......---- > )

Elmennek az élelmiszermérnökök.... 

Kedves Naplóm,

Az elmúlt két hétben három nagyon tapasztalt élelmiszermérnök gondolta úgy, hogy felszámolja az életét itthon, és elfogadja a felkínált munkát. Az élete hátralévő részét a választott országban fogja tölteni  családjával. Viszik a gyerekeket, és a barátnőt, barátot. A szülők meg néha meglátogatják őket. Mindent megkapnak a cégtől, amit egy ilyen pozícióban kapni szokás.

Erről írtam már ebben a bejegyzésben:     Mi tud, és mennyért melózik az élelmiszermérnök? - 2020. december 11 -

2024. január 30.-a van, egy napos téli keddi nap. Ma.. Folytathatnám a naplóbejegyzést, de nem teszem. Fontos, hogy együtt elemezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk, mert első ránézésre eléggé homályos lehet a kép. Kicsit tisztábban kellene látni, hogy mi is vár ránk az élelmiszergazdaságban. Lesz-e itt dús legelő és lágy kenyér?

2024. január 18.-án került ki a hazai netre az agroinform.hu hírlevele, amiben eléggé kemény dolgokat írtak, engedjétek meg, hogy idézzek a hírlevélből:

 _______

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

________

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

 _______

I. 2024: Ha nem változtatunk a mezőgazdasági termelésen, akkor vége a dalnak

„Gyakorlatilag nincs hazai kézben lévő nagy kapacitású feldolgozóiparunk. A megtermelt árut olcsón, hozzáadott érték nélkül adjuk el. Ahhoz, hogy javuljon a termelők helyzete, folyamatosan kellene ellátnunk a környező piacokat fajlagosan olcsón megtermelt, jó minőségű és feldolgozott termékekkel. Ezt az agrárexport elmúlt időszakban tapasztalt bővülése is lehetővé és indokolttá tenné. A feldolgozottsági arányt és mennyiséget főleg az állati termékek (sertés, juh, baromfi, nyúl) terén kellene fokozni, hiszen ez magával hozná a gabonafélék feldolgozásának (takarmányipar) a növekedését is. Ehhez persze nagyobb hozamokat kell elérnünk, mivel a nagyobb állatlétszám több takarmányt igényel. Sajnos, amíg a legtöbben csak kereskedni és szolgáltatni akarnak, nagyban feldolgozni pedig nem, addig a folyamatos importveszély és élelmiszerimport piacvesztést okoz. A nagy kapacitású hazai feldolgozóipar lenne igazán versenyképes. Ehhez persze többet is kellene termelni.”

… > „ Aki nem tudja növelni a hatékonyságot, a hozamot, a termésbiztonságot, az minden bizonnyal csökkentő bevétellel, magasabb költségekkel, rossz fajlagos mutatókkal, veszteséggel számolhat, ami akár rövid időn belül is a csőddel, a gazdálkodás kényszerű feladásával, a termőföld eladásával végződhet.”

II. Global food system, a hazai élelmiszergazdaság, benne a mezőgazdaság. 30 éve nem értük az összefüggéseket

Food systems at risk
New trends and challenges -FAO -

Szóval a hírlevél azt írja, hogy egyszerűen nem vagyunk ott a toppon polci végtermékek gyártása terén. Felmerül a kérdés, hogy akkor a hazai kereskedelmi forgalomban lévő polci végtermékek milyen küldő országokból származnak? Tegyük hozzá,

hogy az EU belpiaca egy 500 milliós piac, ahol az áruk, a tőke, és a munkaerő szabadon áramolhatnak.

--- > Cassis De Dijon  -- > Fontos mérföldkő volt ---- 

Kemény szavak ezek, nem kicsit.  Azóta a mezőgazdasági szakportálok, és vezető hírportálok is foglalkoznak folyamatosan a témával. Nézzük rá erre a lehetőséghalmazra élelmiszergazdasági szempontból. Az élelmiszergazdaság magában foglalja mindazon tudásokat, és technológiákat, ami ahhoz kell, hogy egy a gyártó által élelmiszernek deklarált polci végtermék eljusson a fogyasztó konyhájába. Erre szokták azt mondani, hogy megvalósul a „farm to fork” – szabad fordításban: a farmtól a villádig” – a tányér mellett lévő villádig : ) – szemlélet. Ez igaz is, a „farm to fork” csak egy része annak, hogy az egész világon az élelmiszergazdaság egy rendszert alkot – global food system-

Direkt nem kosarat mondtam, mivel a fogyasztó, ha a kosarába teszi a gyártó által élelmiszernek nevezett  polci végterméket, az még nem azt jelenti, hogy a fogyasztó élelmiszerként is akarja felhasználni a polcról levett terméket. Gondolok itt pl. a 50 % v/v alkoholtartalmú italokra, melyet hagyományosan használnak sebfertőtlenítésre, vagy a konyhasót, a kerti járda felszórására, vagy a lisztet gyurmázásra, és még lehetne hozni a példákat. A gyártó szempontjából a gyártott termék élelmiszer, amire az élelmiszerkönyvi előírások vonatkoznak a gyártás során. Az élelmiszeripari logisztika, és kereskedelem eléggé speciális – csak erre a szakágra jellemző – paraméterekkel rendelkezhet, ami önálló tudomány.

III. Általános gazdasági helyzet így 2024. január végén

 Szóval ennyi bevezető után térünk rá a lényegre, milyen a gazdasági helyzet manapság? Mert úgy néz ki, itthon a mezőgazdasági termelés válaszúthoz érkezett 2024-ben, és kérdés mi lesz a polci élelmiszergyártással?

Címszavakban – ömlesztve- az előző 2 hónap történései:

        a. EUR- HUF árfolyam

EUR - HUF ( 2023.07.28 - 2024.01.28) 

       Ütik a forintot, eléggé szépen, kezd elszállni az árfolyam, igaz a 2022. október 13.-i 432. 140 HUF / 1 EUR             árfolyamtól messze vagyunk, de szépen megyünk felfelé.

Miért fontos ez?

A mindenkori EUR árfolyam megjelenik a polci élelmiszerárakban, mivel a polci végtermékek zömét – ami nem hazai gyártású – általában EUR-ban szerzik be, és ha több Ft-ot kell adni az EUR-ért, akkor az megjelenik a fogyasztói árakban. Nagyon sok élelmiszeripari leányvállalat Magyarországon EUR-ban számol el, ezért az EUR- HUF árfolyam az ő termelési környezetükre, és árazási modelljeikre is kihat. A kérdés úgy merül fel egy importőrnél, hogy mekkora EUR árfolyammal számolja az ajánlati árakat? Komoly munka folyik a központokban.

Amúgy ez a magasan tartott HUF árfolyam eddig segítette az exportőröket. Mivel a HUF-ban kifizetett fizetések, adók nem emelkedtek, ezért kevesebb EUR-t kellett beváltan ezen költségek fedezésére. Magyarország még mindig kiváló környezet a termelésre, olcsó a munkaerő, és fegyelmezett.

     b. további történések

• Elszálltak az üzemanyagárak

Romániában átlag disel ár: 1.447 EUR / liter, itthon: 1.73 / liter ---> 0.283 EUR / liter árelőny Román oldalon….   

• Drasztikusan megemelték a fuvarozók számára az úthasználati díjakat

Az ukrán fuvarozók szabadon hozzáférnek az EU szállítmányozási piacához, veszélyeztetve az EU-s fuvarozási vállalkozók jövedelmezőségét, olyan szinten, hogy a piac az összeomlás szélén áll. Kilátásba helyezték a tüntetéseket a hazai fuvarozók is.

• A gabonapiac áll.
  • Az egész EU gabonapiacán harmadára, negyedére csökkentek a terményárak, mondhatni a szántóföldi növénytermesztés profitmodellje összeomlás alatt van. Ilyen felvásárlási árak mellett nem lehet eredményesen termelni.
  • Németországban, Romániában, Franciaországban, Lengyelországban az ukrán helyzet miatt, továbbá egyéb okok miatt a gazdák az utcán vannak.

• Az inputok árai az egekben.
  • Mind a vetőmag, gép, munkaerő, gázolaj, stb. árai elszálltak, és nem tudni hol lesz a vége.

• Van olcsó hitel a vállalkozásoknak.
  • Széchenyi hiteltermékek- fix 5 %-os kamattal lehet finanszírozást behozni a céghez, állami garanciavállalás mellett.
• Az élelmiszeripari vállalkozások szép profitokat tudtak realizálni még ebben az infláció sújtotta környezetben is.
• Kötvényalapok hozama eléri a 18 % - 20 %-ot egy év alatt.

• Áramlik a pénz a portfólió kezelőkhöz, nagyon szép képet mutat a befektetési környezet.

BANK,  Ennyi pénze még sosem volt a magyar gazdagoknak, itt a friss lista  (Portfolio , Árgyelán Ágnes, 2023. október 20. 06:15)

• Tehát az van, ha valakinek van egymilliárd forintja, és beteszi egy kötvényalapba, akkor egy év alatt megkeresheti a 18% - 20%- ot. Legyen az éves hozam 20%:

A következő táblázat megmutatja, mennyit keresnél akkor, ha betennél 20%-os éves hozamú kötvénybe 1 milliárd forintot. - Az elkövetkezendő 5 évben a kötvényalap minden évben 20%-ot hoz- : Az eredmény: 

Ekkor, ahogy látod, az 5. évre meg lehet 1,5 – ni a vagyont. ("másfélszerezni" !!) Ez nem rossz! Egy milliárd forint 4-5 db jobb Balaton melletti ház jelenlegi ára. Ezért is lehet az, hogy a vagyonosok vagyona az infláció felett kell hogy nőjön. Ez a regnáló pénzrendszerből következő alap axióma. Ma már van olyan privátbanki szolgáltatás, ahová be lehet kerülni 30 millió Ft- al.

--- > Portfolio: 30% felett is lehetett keresni 

A kapitalizmus működik, kiválóan teljesítenek a pénzpiacok. A reálgazdaság az más tészta!!

Már a külföldi vendégmunkásoknak sem vonzóak a Magyarországon kapható fizetések?

• Munkaerőhiány van, a mezőgazdaság minden ágában.
  • Alapvetően munkaerőhiány van, mindenhol, amerre nézünk. Kénytelenek a vállalkozások bérelt keleti munkaerőt alkalmazni, ami alapvetően 20 %-30 %-al drágább, mint a hazai rendelkezésre álló munkaerő…
• A hazai fizetések az EU-s átlag 35%-án állnak, a hazai dolgozó népesség 85 %-a az EU-s szegénységi küszöb alatt éli életét. Vásárlóerőben csak Bulgáriát előzzük meg…

 _______

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

_______

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

 _______

• Az agrárszektor azt írja, hogy újra kell tervezni az agártermelést Magyarországon, mivel nem versenyképes.
• Szintén az agárszektor írja, hogy itt a vége, változtatni kell annak a termelőnek, aki túl akar érni
• Élelmiszerárak elérték az uniós átlagot, de a bérek még nagyon messze vannak ettől

• Nagy kérdés, mi lesz az inflációval

         MNB inflációs jelentés 2023 december

• Fél éve azt mondta a vezető bankár, hogy kb. 500 milliárd hiányzik a mezőgazdaságból, ez az összeg az év végig csak nőtt, mivel a piac beállt. Ezen valamit enyhíthetett az EU-s mezőgazdasági támogatások átutalása. Mindenesetre van egy komoly finanszírozási igény, amit a bankoktól vár az ágazat.

• Nagy kérdés, mi lesz az adósságpályával

         Magyarország Konvergencia Programja 2023 – 2027 

A 14. oldalon van egy érdekes ábra arról, hogy hogyan alakultak a 2020 eleje óta bejelentett nagy volumenű beruházások.

A Nestle belefért az első 10-be, továbbá ott a lista közepén a Pick Szeged, a vége felé a Lipóti, az Unilver, és a Mars.

Ha a listára nézek, akkor azt látom, hogy a listára kevés magyar gyökerü cég fért fel sajnos. A másik, amit látok, az az, hogy a fenti külföldi gyökerü cégek csak minimális hazai gyökerü tudást fognak felhasználni napi működésük során, inkább arról van szó, hogy optimalizálják a globális ellátási láncukat – a most gyakran használt „resilience” – reziliencia – jegyében.

IV. Szóval mi is történik itt?

The Great Immigration (1870-1920) – Hungarian Americans and Their Communities of Cleveland

--- > Talán nem kellene megismételni!.. 

Egyszerre van jelen egy multikrízis a mezőgazdaságban, és élelmiszeriparban – mivel még mindig élelmiszeriparról, és mezőgazdaságról beszélgetünk, és nem élelmiszergazdaságról, vagy food systems-ről –  Egyszerűen nyomás alá került a komplex mezőgazdasági, és élelmiszeripari üzleti modell. Ez egyet jelent. Komoly időket élünk, sokan azt mondják, hogy olyan a helyzet, mint 1989-ben.

V. Ez nem 1989, ez nagyon más!!

Ez a helyzet nem 1989-re hasonlít, az biztos. Az a történelmi helyzet teljesen más volt, mint amiben ma vagyunk. Akkor mindenki azt gondolta, hogy pár év, és itt lesz Ausztria - nem lett - 1996-ra ki is derült. 

---- > Idéztük ezt a Portfolió cikket a  --- > Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)   ---- > 

2016-ban a portfólión megjelent egy cikk: 25 év múlva Ausztria? Hogyan? (Madár István) ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy mikor lesz itt Ausztria?

VI. Románia, Bulgária, Lengyelország

Problémák ott is vannak, ámbátor megy a business as usual.

VII. Ennyi kitekintő után mi is lesz itt a mezőgazdaságban, meg az élelmiszeriparban?

        a. Persze van azért nagy volumenű élelmiszeripari alapanyaggyártás

Persze jelen van hazánkban a nagy volumenű élelmiszeripari alapanyag gyártás iparági szinten, ilyen pl. a malomipar. A lisztre, lisztkeverékekre úgy tekinthetünk, mint élelmiszeripari intermedier, amiből több fajta sütőipari üzemtípus gyárthat polci végterméket.

Azaz, a pék lisztből, és egyéb anyagokból  – a végtermék gyártáshoz alapanyagnak tekintett szükséges anyagokból- gyártja a termékeit, amit a vásárló a polcról levesz. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a sütőipar lisztből gyárt végterméket, és nem búzából.  Ezen tények néha összemosódnak a szakmai szlengben. Axiómaként fogadjuk el, hogy a hazai malomipar a hazai malmi búzából gyárt lisztet. Ez általánosságban igaz is. A sütőipar, meg hazai előállítású lisztből, és lisztkeverékből gyártja végtermékeit. Ez is igaz általánosságban. Az „általánosságban” szón nagyon nagy hangsúly van.

VIII.  Az „agri-food szektor”?? --- > Eléggé speciális jelentéstartalma van a szónak itthon!

Az „agri-food szektort” – ne keverjük össze az agri- food system- el !!!! mert az nagyon mást jelent!!!-  mint szakmai szövegkörnyezetet -, csak mostanában itthon hallom, meg olvasom. A baj az vele, hogy minden szövegkörnyezetben mást jelent.  Gondolom valaki olvasta a szót angolul, és megtetszett neki.

The Food Processing and Development Laboratory - Cornell Cals - 

Az eredeti jelentésében,  a szó – az 50-es évek elejét írjuk – a mezőgazdaság primer kibocsátását jelenti, nem többet. Na de azóta eléggé komplex lett a világunk, amit érdemes lenne lekövetni. Tehát szóhasználat szerint 1950- 1959 van, ami megmondom őszintén, engem nagyon lehangol… Mert egyszerűen nem találjuk meg benne az innovációs lehetőséget. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne vagyonokat költeni precíziós gazdálkodásra. Lehet. Hatékony lesz? Pont annyira lesz hatékony, amennyire hatékonyra tervezték. Lesz belőle komplex beruházás megtérülés? Az meg a terményáraktól függ, ami most alacsony. Erre mondja a bankár, hogy integrálódni kell, és akkor jó lesz banki oldalról a dolog.   

IX. Hozzáférhető élelmiszermérnöki tudás nélkül nem lesz professzionális hazai élelmiszeripari polci végtermék gyártás!

Fortepan, Magyarország, Budapest XIV., Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár (1966)

Szóval nincs munkaerő, beállt a piac, drága a gép, az alapanyag, input anyag, és állandó nyomás alatt van a polci végtermék piac is. Igaz a mezőgazdaság nem élelmiszeripari terméket állít elő, hanem általában termeli a négy alapterményt, ami sok esetben alapanyagként hagyja el az országot. Az élelmiszeripari termék gyártás a csomagolt élelmiszeripari végtermék gyártását jelenti, ha jelen vannak a feldolgozó kapacitások a lokalitásban.

Ahhoz, hogy újra legyenek exportképes polci végterméket gyártó üzemeink, ahhoz nagyon komoly rendszerszemléletben kellene gondolkodni, minden szereplőnek. Érteni kellene azt, hogy mit jelent az, hogy az EU tagja az ország, és a hazai piac egy 500 milliós piac szerves része. Olyan termékeket kellene fejleszteni a nulláról, amely azonnal exportképes, és szervesen be van kötve a lokalitásba.

Amikor a vezető bankár azt mondja, hogy integrálódni kellene, az érdemes lenne levezetni üzleti terv szinten, hogy hogyan is nézne ki a játék. Erre próbálkozást sem látok na szaksajtóban. Az EU-ban nagyon sokféle integráció elképzelhető, nincs megkötés, hogy mit, hogyan, hová integráljunk.

Egy biztos. Most egyre több élelmiszermérnök veszi a sátorfáját, és költözik el. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni! Mivel ha egyszerűen nem marad hozzáértés az országban, akik a most regnáló, vagy a mostantól fejlesztendő potenciálokat nem lesznek, akik  fenntartsák! Egyszerűen nem lesz világszínvonalú termékelőállítás!

X. Az élelmiszermérnökök nélkül nem lesz sikeres a polci élelmiszergyártás, -nem fog működni az élelmiszeripari innováció -  ez a történelmi tapasztalati tény!  

Világgazdaság - Élelmiszermérnökök nélkül nagyon nehéz lesz... - 

Régen egy élelmiszermérnök, vagy tartósítóipari szakmérnök képesek volt arra, hogy csapatban dolgozva megtervezzenek egy polci végterméket, megtervezzék hozzá az üzemet, vagy az üzemek rendszerét, és ezeken az alapokon megtervezzék hozzá az alapanyag ellátást is. Erre képezte oki az egyetem. Remélem a mostani képzés is hozza ezt a szintet. A 70-es évektől a képlet egyszerű volt.

Nagyon komoly, nagyipari élelmiszeripari üzemeink voltak. A végzett élelmiszermérnökök, és tartósítóipari szakmérnökök ilyen üzemekben szerezték meg a szakmai gyakorlatukat. Ez az ipari környezet a rendszerváltással eltűnt, és ír magja nem maradt. Így a később végzett élelmiszermérnököknek ez a fajta szakmai gyakorlat már nem állt rendelkezésükre belföldön. Ha valaki komoly szakmai gyakorlatot akart szerezni, az elment külföldre körülnézni kicsit. Sokan el is mentek, és ott is maradtak…   

Általában egy ilyen munka az „átkosban” olyan 1-2 évet vett igénybe, és dolgoztak rajta 30 -40 szakember. Ezek a képességek sajnos már csak elvétve léteznek az országban.

Ha van regionális élelmiszergazdasági rendszer, ami európai szinten versenyképes polci végterméket képes előállítani, akkor annak működését lehet optimalizálgatni a választott kimeneti paraméter mentén, lehet digitalizálni, és bejöhet a képbe az AI.

Mert van egy kész platform, és nem a németektől, a koreaiaktól, vagy másoktól kell megvenni kulcsrakészen. Az nem tekeri a helyi jól- létet. Csak a beszerzése talán megdobja kicsit a GDP-t. De nem lesz belőle exportképes feldolgozó rendszer alapanyag termeléssel. Ilyen volt az „átkosban” teljes know-howt adtunk el Afrikába, nyugatra.   

XI. Legyen bab is a dobozba!

Kitera Dent - Unsplash - 

Megmentsük a Szigetvári Konzervgyárat? Jó fizetések mellett milliárdos profitot is termelünk! Lássuk hogyan tennénk ezt! Álmunkban paradicsomos babba lóg a kezünk.. De mi van, ha mégsem álmodunk?

Hazai tudásbázis, hazai alapanyagrendszer, hazai gépgyártás. Kiváló élelmiszeripari feldolgozó vonalakat gyártott régen a hazai gépgyártás. Ez a tudás ma a múlt ködébe vész. Fel kell eleveníteni ezt a tudást, mivel ekkor valósulna meg az, hogy a teljes ellátási lánc hozzáadott értéke itthon realizálódik. ha most egy nyugati cég telepít ide egy üzemet, akkor általában a munkabér az, ami itt marad az országban – meg egy kis adófizetés. -

XII. Kezdjük már el végre!

Transforming Food Systems: Pathways for Country-led Innovation -FAO-

Kezdjük azzal, hogy a régi szakikat, szakmérnököket, tartósítóipari szakmérnököket bevonjuk a munkába, elkezdjük.

Az, hogy majd a nagyok köré felépül egy komplex integráció, az kb. a régi AG – Állami Gazdasági rendszerre hajaz, az én meglátásom szerint. DE akkoriban ott volt a másik láb, a TSZ – Termelő Szövetkezeti – rendszer, ami eléggé diverz polci végtermék kibocsátásra volt képes. A kor színvonalán világszínvonalú exportképes diverz polci végtermék árualap előállítására volt képes.

Mi lenne, ha visszamennénk az alapokhoz, és képessé válnánk újra, hogy előállítsunk egy egyszerű konzervet! Legyen az a paradicsomos bab!

Mert egyszerű két fázisból álló termék, és a bab jó dolog. Mit szóltok hozzá?

Lennének újra konzervgyáraink, amely köré, fel lehetne építeni egy innovációs platformot. – Írtunk már a paradicsomos babról, amikor is a Szigetvári Konzervgyár megmentéséről írtunk.

Amivel még le kell számolni az az alapvető félelem, kockázatkerülés, ha az élelmiszergazdaságba akar valaki befektetni. Az EU-ban- de a tágas világon – is a polci végtermék gyártásba befektetni eléggé nagy üzlet. Erről lesz majd szó még a lecsón. Csak nálunk itthon tartjuk ezt kockázatos üzletnek.

Mobilizing Money and Movements: Creative finance for food systems transformation -FAO- 

A bankok is így vannak vele. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelés eléggé „golyóálló”, mivel a földalapú támogatások minden évben tervezetten megjönnek. Banki oldalról előfinanszírozni egy földalapú támogatást nagyon jó üzlet.

Szóval, ha egy mezőgazdasági termelő be akar fektetni a polci végtermék gyártásba, akkor a bankja azt fogja mondani neki, hogy ez kockázatos. Alapjába véve nem szeretik a bankok finanszírozni az élelmiszergyártást. Macerás, nem egyszerű játék az, nincs földalapú támogatás.

Ezért mindent megtesz azért a termelő, hogy valahogyan kiszervezze ezt a történetet pl. egy startup-ba. Erről beszél a vezető bankár, hogy kell kockázati tőke az élelmiszeriparba.

Az egymillió dolláros kérdés az, hogy hogyan lehet a felmerülő kockázatokat a nullára csökkenteni. Az a csapat, aki erre a kérdésre keresi a választ, - érti azt, hogy merre folyik a Lánchíd -, megnyeri a játékot, mert az övé lesz a nagybetűs piac!

 It’s expensive to be poor!!  

 ______

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

_______

Jó kedvvel ébredtem. A reggeli hírekben nem rémisztgetett a bemondó, hogy felmegy az ára annak, ami amúgy sincs.

Hogy a miniszter úr látogatást tett a Sámánnál. Nem történt az éjjel betörés, rablás, busz baleset, Brüsszel sem tudott ártani nekünk és a soros Intelligencia ülésen további jóléti intézkedések születtek.. Nincs ellenzék, aki nem ért egyet azzal, hogy az ég zöld, mert az igenis sárga, lila, neon zöld stb. Nincsenek olyanok, akik tegnap mást mondtak, mint ma fognak. Nincsenek üres parlamenti széksorok, ahol mégis sokszor furcsa törvényeket hoznak nagy többséggel.

Balesetek helyett érdekes tudományos hírek hangzottak el, és kérték a ráérő és motivált embereket, hogy szabad idejükből áldozzanak némi időt a Budapest széli betakarítási munkákra, ahol robotokkal karöltve kell a mulcsozáshoz szükséges nagy mennyiségű fű anyagot begyűjteni.

Az az igazság, hogy kitekintve szállásom ablakán, amely a Körút egyik mellékutcájára nézett, zöld lombokat, zöld házfalakat láttam. Eszembe jutott, hogy éppen időutazásom előtt olvastam arról, hogy a zöld növényi környezet egészségre, szellemi tevékenységre milyen pozitív hatással van. Észrevettem azt is, hogy a Körúton mobil panelek vannak kihelyezve, melyekre szárazságtűrő növények vannak felfuttatva. Ahogy messziről néztem, talán varjúháj volt néhány panelbe beültetve.

Ahogy a Nap kelt, úgy keltek életre az napelemes árnyékolók az utca felett. Nem sötétségbe burkolták az úttestet, hanem diszkrét kellemes árnyékolást adnak.

Szemben egy Saláta gyárrá átalakított épület ablakain keresztül lilás, ibolyás fényt látok kiszűrődni. Majd kedves vendéglátómat, Zsigmondot meg kell kérdeznem, hogy miért e furcsa világítás.

A Liofilizáló Szalon már forgalmas, bár ahogy beszámoltam róla korábban, egész éjjel működik. Ha van behozott szárítandó növényi termék, akkor azzal dolgoznak, ha nincs, akkor készételt fagyasztva szárítanak.

Már sűrűn járnak az elektromos cél autók, és egyéb kötött pályás járművek, szállítva az embereket munkahelyükre, iskolákba, bárhová.

Leballagok az ebédlőben. Ahogy előző nap is, svédasztalos megoldás, hogy mindenki annyi ételt vehessen, amennyit el tud fogyasztani. Pazarolni nem dicséretes. Mondják, hogy nyílt egy új Ételbár a szomszédban, ahol a 2022-beli sushi bár mintájára a választék az asztalnál helyet foglaló vendégek előtt halad. Ami tetszik, elveszik.

Ma Gyulai kolbász ízű falatkákat eszek köles lepénnyel reggelire.. Mellé joghurttá erjesztett rizstej, liofilizált gyümölcs darabkákkal. Kávé helyett egy csésze erős kakaó italt választok, mert hasznos a diabétesz ellen, a vérnyomást szabályozza, jó kedvet fakaszt. Mások zsálya, citromfű, rozmaring teák közül választhatnak ma. A kiírás szerint ezek a testi egészséget is védik, de a memóriát is javítják.

Mire végzek a reggelivel és a csupa cellulóz alapú tányért, evőeszközt az öblítőbe rakom, Zsigmond barátom is megjelenik. Titokzatosan közli, hogy ma nagyon dolgos napunk lesz, amit mutatni szeretne, azzal üzenne a 2022-es múltba, hogy van kiút a szárazságból, klímaváltozásból, éhezésből, válságokból.

Rendszerint éjszakánként a mesterséges intelligenciák elemzik az előző napi eseményeket, s ajánlást adnak a napi feladatokról lebontva vezetői szintekre. Zsigmond is megmutatja, hogy különleges személyi számítógépére megérkezett a mai napra érvényes ajánlás, miszerint Ferencet, azaz engem ismertessen meg a mezőgazdasági termelés gyakorlatával.

Kérem Zsigmondot, hogy magyarázza el a Saláta és egyéb zöldség termelő házakból kiszűrődő lilás megvilágítás okát.

- Már nagyon régen ismert, hogy a növények a teljes fény spektrum kis részét tudják hasznosítani. Így a leghatásosabb 400-600 nm közötti spektrumot adva, a növények intenzívebben fejlődnek. Innen a furcsa fény.

A növények kender rost közegben fejlődnek, hogy kiváltsuk a hagyományos kókuszrostot, azok lassú komposztálódása során felszabaduló többlet széndioxid azonnal beépül a növények szöveteibe. Mint már említettem, a saláta és zöldségházak, bár kis részét adják a napi szükségletnek, mégis nélkülözhetetlenek. Eleve víztakarékosak. A számítógépek az igényeknek megfelelően adagolják az ásványi só szükségletet. A gyökerek kellő mennyiségű oxigénhez jutnak. A házak kizárják a klíma okozta kellemetlenségeket, a növények jól érzik magukat. S ami újdonság, a Mesterséges Intelligenciák felismerték, hogy a növények is intelligens lények. Kommunikálnak környezetükkel, kémiai és elektromos jelek segítségével. Ezeket a jeleket fejtették meg az Intelligenciák, s így a növények maguk adnak tájékoztatást állapotukról.

- Ez nagyon izgalmas.

-Kedves barátom, az ember olyannyira el van telve magától, hogy azt hiszi, csak ő tud gondolkodni, beszélni stb. Pedig lám, a földi biomassza 99,7 %-t a növényi anyagok adják. Ti 2022-ig az olaj és gázkorszakban ősidők óta tárolt napenergiát fogyasztottatok, melyet valaha növények tároltak el. Ti mindent, növényeket, állatokat, még egymást is hajlamosak vagytok  alacsonyabb rendű létezőnek tartani.

- Pedig példaértékű a 2000-es években megjelent „Mennyei próféciák” című könyv egyik fejezetében leírtak. Olyan kukoricatáblát, melyet emberek személyesen gondoznak, szólnak hozzájuk, azaz „Gazda szeme hizlalja a jószágot”, sokkal bővebben termett, mint a mellette lévő tábla, amely mindent megkapott szintén, kivéve a személyes törődést. Hírek szóltak arról, hogy a zöldségek tápanyag tartalma, egy szóval, biológiai értéke sokkal kisebb, mint néhány évtizeddel korábban.

-Mi is történt ? Hivatkozva arra, hogy nincs munkaerő, gazdaságosabb mindent gépekkel végezni, úgy, hogy például egy káposzta táblát hónapokon keresztül nem látta a gazda, nem járt-kelt a növények között, nem simogatta meg néhány káposzta levelét, nem „szólt” hozzájuk. Lett belőle, ami lett. Egy sivár beltartalmi értékű növény az eredmény, melynek fogyasztása után még vitamintablettákat, és  ásványi anyag kiegészítőket kell szedni.  Mi már másképpen látjuk a világot, komplexebben. Ebben hiszünk.

- Az elmúlt évtizedben nem voltak háborúk a Földön. Az emberek szerte a világban tudomásul veszik, hogy nincsenek kiválasztottak, vallások, országok, a kapitalista gondolkodásmód elavult. „ Hass, alkoss, gyarapíts s a Haza fényre derül „  Ugye, nem új a gondolat ? Nincsenek felesleges emberek, de senki ne akarjon élősködő módon élni.

-Kedves mesém, de az iskolások tananyagában is szerepel a következő mese.

A telhetetlen méhecske

(Macskássy Gyula és Dargay Attila diafilmje alapján)

Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépesmézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.

Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.

A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.

A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.

A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.

Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.

A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.

Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.

A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.

Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.

Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.

Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.

A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.

− Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.

Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.

− Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.

A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.

− Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!

Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.

Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.

Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.

A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett és sírt.

– Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!

A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.

Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.

− Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.

A mesét én is ismertem, de nem szóltam róla. 2022-ben már túl sok a telhetetlen méhecske, valami azért időközben fog történni, hisz 2050-re minden megváltozik.

-A gyökerek összefonódnak, mintegy társasági életet élnek. S a törődést és személyes „szabadságukat” jó terméssel hálálják meg.

Mint látod, sok ember közlekedik reggelente. Többen mérnöki munkával kombinált fizikai munkát végeznek. Az éjjel a robotok elvégezték a nehezebb feladatokat, mint szállítás, ültetés, öntözés, rakodás, de most következik a humán feladatok sokasága. Más része az embereknek szociális munkát végez. Bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, idősek körében végeznek faladatokat. Nálunk nem kell senki idős embernek attól félnie, hogy magára marad, nem lesz fűtése, élelme. Társadalmunkat, ha nem is mindig a szeretet, de a felelős törődés tudata itatja át.

- A gyerekek játszva tanulnak. Megtanulják a társas tevékenységeket, megtanulnak nyerni, veszíteni, türelmesnek lenni. S mire felnőnek, tudni fogják az Intelligenciák és a felelős emberek, hogy ki milyen feladat elvégzéséhez érez kedvet, van tehetsége. Nincs kallódó ember, és nincs a helyén alkalmatlan személy. És, ami a lényeg, a gyengébb szereplést nem jól fizetett állásokkal honorálják.

-És kedves Zsigmond. Kié ez a sok Saláta és Zöldség Ház ? A kis tartósító üzemek? Az államé ?

- Nos, a kérdés jogos. Tulajdonképpen közös tulajdonban vannak a különféle termelő és feldolgozó egységek. Nekem is van több mint harmincezer eurós részjegyem több egységben. Ezeket a részjegyeket meg tudom vásárolni vagy külön munka jutalmaként kapom. Biztos befektetés, állandó szerény jövedelem. Az élelmiszer előállítás,  feldolgozás jó üzlet. Ami állami feladat, amit az Intelligenciák végeznek, a szükséges anyagok beszerzése, a termelés összehangolása a több ezer kis egység között szerte az országban. Minőségellenőrzés, növényvédelem is központi feladat. Mi és a hozzánk tartozó robotok, nevezhetnénk őket alsóbb rendű robotoknak, feladatunk a legjobbat kihozni.

Mint tegnap már láttad, kedves Ferenc, sokféle megoldás van az úgy nevezett „Saláta és Zöldség Házak” technológiai megoldásaiban. Vannak intenzíven kihasznált, több emeleten húzódó ágyások. Használunk valamilyen termesztő közeget, mint kókuszrost, de leginkább kender rost, másutt pedig csak ásványi só oldatba lógnak a gyökerek. A gyökérzöldségek esetében pedig laza, magas tápanyag értékű komposzt talajban történik a gyökérfejlődés.

Vannak házak, ahol még zene is szól, mert egyesek úgy vélik, a növények fogékonyak a zenére. Másutt, mint szó volt róla, különböző hullámhosszúságú megvilágítást alkalmaznak. Megint más helyeken kifejezetten vertikális termelés folyik, azaz termőközeggel töltött oszlopok palástja mentén történik a növények nevelése. Vannak lehetőségek a széndioxid trágyázásra is.

Párhuzamosan robot és emberi munka folyik.

A vertikális termesztés még viszonylag új, annak ellenére, hogy már 2020-ban is folytak kísérletek. Akkor háború, politikusok csatározásai, koholt energia hiány stb. hátráltatták a fejlődést.

Akármelyik módszer szerint is történik a termelés, nagyon sok előnye van a városban folyó munkának. Hely kihasználás, lehetőség közös ténykedésre, jó energiagazdálkodás, vízfelhasználás, a növények igényeinek teljes kielégítése. Munkaerőt pedig biztosít az állandóan alkalmazott gárda, a robotok munkája és az általánossá vált önkéntes munka, mely kifizetésre kerül vagy részjegy nyerhető ezáltal.

Természetesen az igazi termelés a város körül zajlik. Ott számtalan üzem dolgozza fel a nagy mennyiségben termelt fűféléket, hogy abból biometán készüljön biogáz reaktorok segítségével. Más módon, mint a cellulóz félék, mint a lágy szárú növények  fotokatalikus módon való átalakítása hidrogén készítésére.

Más üzemekben a száraz füvet, nagy hozamú lágyszárú növényeket pirolizálják, az éghető gázt készítenek, és ami a lényeg, rengeteg faszén szerű anyagot. Ez utóbbi a komposztot, talajt készítő üzemekben az egyik komponens. Valaha Terreprata névvel illették a faszénben gazdag talajt, ami szerkezetű nagy mennyiségű ásványi anyagot tud tárolni. Más üzemek kerámia golyócskákat készítenek, amely nagy mennyiségű vizet tud tárolni, kivédve az átmeneti szárazságot. Ugyanezen célból a fűféléket mulcsozásra készítik elő, ezzel borítva jó néhány növényünk körül a talajt. Más üzemekben módosított keményítőt gyártanak, melyek szintén nagy mennyiségű vizet képesek tárolni. És végül a biogáz fermentorokból nyert kierjedt anyag, a kerámia, a módosított keményítő, a faszén, és még őrölt ásványi anyagok, mint alginit, zeolit, kerülnek összedolgozásra. Ezekhez még hozzákerül a város szennyvizének kierjesztett, ártalmatlanított szervesanyaga. És ezt aztán szétterítik, sekélyen a talajba dolgozzák.

- Induljunk is megnézni ezeket a csodákat, kedves Zsigmond.

- Vannak céljáratok a külső körzetekbe. Csodás látvány lesz a sok-sok korszerű üvegház.  Itt termelik meg a város paprika, paradicsom, padlizsán, burgonya stb. igényét. Négyzetméterenként 8-10 -szeres hozammal a szabadföldi termeléshez képest. Üvegházak vannak, melyek a talajba vannak süllyesztve, a felső harmaduk és a tetejük lóg ki. Ezek energetikai megfontolásokból lettek így telepítve. Újabban már kísérleteznek olyan megoldással is, hogy a fényenergiát gyenge elektromos stimulálással helyettesítik. Tehát a cukor és más anyagok képződését a klorofillban zajló elektrokémiai folyamat helyett külső elektromos áram helyettesíti. Nagyon remélem, hogy ebből nem lesz semmi, mert ez nem igazán szolgálja a természetes viszonyokat.

- Látni fog Ferenc hatalmas kiterjedésű törpe növekedésű gyümölcsfákat. Ahogy Ön tanulhatta még az iskolában, amolyan „SPUR” ültetvények. A Megművelésük könnyű, védelmük könnyű, és teljes értékű gyümölcsöt hoznak. A sorok között napelemes, önműködő kis járművek járnak és folyamatosan mozgatják át a talaj felső rétegét. Másutt vastag mulcs réteget fog látni. Sokféle technológia, sokféle eredmény. Még tapogatjuk a legjobb megoldást. Sajnos a mai kort megelőzően hihetetlen szellemi és anyagi pazarlás folyt. Kész csoda, hogy a Mesterséges Intelligenciák segítségével megállítottuk a hanyatlást. Fáradhatatlanok, nem korruptak.

Lát majd legelőket, ahol a szarvasmarhák a hús és tej mellett trágyát termelnek. Ez a legértékesebb adalék a biogáz és hígtrágyatermelésben.  Anaerob baktériumok végzik a cellulóz átalakítását metánná azaz tüzelővé, végső soron elektromos árammá. A szarvasmarhák hatalmas korábban elhanyagolt területeket tettek ismét élővé legelésükkel. Lehet, hogy sok esetben a jövő újdonsága a régi megoldásokhoz való visszatérés ?

Találkozunk majd hatalmas tojó és húshasznú baromfi gyárakkal is. Tetejükön furcsa szerkezettel, ami nem más, mint abszorpciós hűtők, melyek hivatottak hűteni az állatok környezetét a legnagyobb melegben. Ilyen működési elvű hűtőszekrények pedig már 100 éve használatban vannak. Minél melegebben süt a Nap, annál hatékonyabb a hűtő kapacitás a szárnyasok épületén belül.

- Ahogy az emberek már nem a politikával foglalkoznak, szellemük felszabadult, s alkotásra, innovációra fogékonyabbá váltak. Megnőtt az igény a kultúra irányában is, majd mindenki tagja valamely kulturális csoportnak. Én például egy színjátszó körben érzem jól magam.

- A nagy mennyiségű szárnyas trágya, de a városok szennyvize is nagy gyűjtőkbe kerül, amely táplálja folyamatosan a biogázfermentorokat, végső soron az áram termelést és talaj alap előállítást. Leírások szerint már 1980-as években próbálkoztak a földigiliszták szerepeltetésével a komposzt előállításban. Most ez már általános.

- Ha felnéz a házak ablakaira, csak ablakot lát, ugye, Ferenc ? Nos, azok ablakok és egyben napelemek. Ahol fény van, ott energia is van. Hatásfokuk nem nagy, de mégis a „sok kicsi sokra megy” alapon hozzájárul az energia ellátáshoz. Gondoljon csak egy fűtetlen fólia házra télen, felhős időben. Nincs napsugárzás és mégis sok fokkal melegebb van a fóliában.

Ahogy róttuk az utcákat kifelé Budapestről, csak úgy záporoztak rám az új technológiai csodák. Még közelébe sem jutottunk a megcélozni kívánt városszéli termelői csodáknak, s máris többet tanultam, mint eddigi életem során.

- Megszomjaztam, mondja Zsigmond.

Ezzel egy kellemes „Gyümölcsivó” nevezetű helyre lépünk be. Néhány pénzdarab bedobásával választani lehet tucatnyi gyümölcslé közül az automatából. Én paradicsomlevet választottam, Zsigmond meggylevet.

Leülünk, s máris mellettünk terem egy középkorú ember. Liofilizált gyümölcsporok vannak a gépben. A választás alapján old fel pillanatok alatt a gép vízzel vagy rizstejjel a porból.

És folytattuk a beszélgetést.

Új barátunk nem is tulajdonosa, nem is alkalmazottja a kis üzletnek, egyszerűen csak beszélgető beosztásban van. Amolyan törődő ember. Része az új élet felfogásnak.-

- Ferenc, az idő jól elhaladt, s nekünk még rengeteg a megnézni valónk. Azt tanácsolom, hogy elsőként nézzük meg a törpe őszibarack ültetvényt Sasad nevezetű körzetben. Valaha ez Budapest széle volt, világhírű őszibarack ültetvényeivel.

 Majd a város egyszerűen befalta ezt a kitűnő adottságú őszibarack tájat. Mostanában igyekszünk minden lehetséges területen törpe őszibarack fákkal a régi ízeket visszahozni. A törpe gyümölcsösök szerte az országban ki tudják védeni a klíma változását. Mulcsozhatók. Mikrofejes öntözéssel tarthatók nedvesen. Könnyen megvédhetők, könnyen betakaríthatók. Vegyszert már nem is használunk, hisz a kiváló minőségű talajon a növények jól érzik magukat. Fejlődésükhöz a mikroelemeket pedig a fagyvédő öntözéssel, mint lombtrágya juttatjuk a növényre.

No, itt is a járatunk Sasad városrész felé. Köszönünk a kedves új ismerősünknek, megköszönve a csodálatos ízű italokat.

Üdvözlöm Önöket, kedves olvasóim.

Következő sorozatomban az emberiség jövőbeni táplálkozásáról kívánok értekezni. Eleinte könnyűnek tűnt a feladat, majd ahogy több és több emberrel, különböző korú, beállítottságú, anyagi helyzetűvel, beszéltem, ahogy a témához tartozó irodalmi, tudományos anyagot számba vettem, kiderült, hogy dehogyis egyszerű a feladat.

Sci-fi íróink könnyen megoldják, szinte periféliásnak tekintik az „Utazások” során az elfogyasztott étel származását, minőségét. Szinte csak „van”. Van tabletta, van valamiféle folyadék, pépes anyag, de nem ez a lényeg az utazás alatt. De, bizony ez a lényeg!

   Magyar űrkonzerv fejlesztés 1978- 1979 /sertéspörkölt, libamájpástétom, babsaláta, disznósajt, stb./ , a 1980-as Szojuz – 36 programra, amikor is Farkas Bertalan szállt be az űrhajóba.    

Manapság az ISS-en /Nemzetközi Űrállomás/ felszolgált menü 

Hiába tervez az EMBER utazásokat akár a legközelebbi égitestekre, hiába adottak bizonyos technikai feltételek esetleg az utazáshoz, messze vagyunk a minőségi és mennyiségi táplálék biztosításától hosszabb időre. Sőt, visszatérve a Földre, még itt sem megoldott a zökkenőmentes élelmiszer ellátás, és újra „sőt”, a gondok évről évre növekednek, egyre kevesebb megoldott probléma mellett egyre több az új ellátási gond.

A mit eszünk a jövőben kérdésre adandó válaszhoz tegyünk egy utazást a múltba. Ehhez az utazáshoz Horváth Balázs: A beteg bolygó (Typotex, 2019) című kitűnő könyve adott útmutatót.

Az ember az őskorban kis létszámban élve, ellátva magát már hatékony fegyverekkel, élvezve a tűz áldásait, már bizonyos ételkészítési ismeretekkel bírva, mint fermentálás, alkoholos italok előállítása, alapfokú főzési tudás, a sütés, pirítás ismereteinek felhasználásával nézett a mindennapok elébe.

Nem lebecsülendő tudással rendelkezett, még a mai természettudományos ismereteket is jól bírta, hisz több évezredes gyűjtögetési, vadászati tapasztalatok, tudás birtokában volt. Ismerte a gyűjthető növényeket, évszakról évszakra tudta, hogy mit, hol szerezhet be. A vadászok pedig több- kevesebb sikerrel hoztak húst a napi diétához. Valószínűleg sok-sok évezreden keresztül állhatott fenn egy kissé nyomorúságos, mégis talán Paradicsomi állapot. Horváth Balázs szerint, s állításait irodalmi idézetekkel alátámasztja, illetve a még ma élő alig néhány igazi gyűjtögető törzsecske napi életvitelét szokásait figyelembe véve, az ősember, bár gyakran éhezhetett, de nem volt alul táplált, diétájában minden a test egészségének fenntartásához szükséges kalória és bio anyag megvolt.

A létszám növekedését könnyűszerrel tudták levezetni azzal, hogy a létszámbővülés újabb területekre tudott elvándorolni vagy az egész törzs kerekedett fel és újabb élelmiszerforrás közelében telepedett le.

Korábban olvastam, hogy az ember az amerikai kontinenst imponálóan rövid idő alatt vette birtokba. Az utolsó nagyobb jégkorszak idején Ázsia területéről a befagyott tengeren át foglalhatták el Amerika északi területeit, majd alig 12.000 év alatt egészen Patagóniáig benépesítették a földrészt.

Igaz, közben, feltehetőleg kiirtották a területen őshonos nagyobb emlősállatokat, többek között a vadlovat is, amelynek eltűnése miatt állati erőforrás nélkül maradtak utódaik.

Példának szokták hozni a Húsvét szigetek esetét, ahol az ember a kívánatos fenntartható gazdálkodást elfeledve visszasüllyedt a távoli múltba, alig pár év alatt a teljes megsemmisülés közelébe kerülve.  Igaz, talán a „felfedezésük” sem volt rájuk nézve siker történet.

A népesség növekedésével jelentkező többlet élelmiszer igényt a pásztorkodó és letelepülő növénytermesztő közösségek az élelmiszer termelés növelésével próbálták folyamatosan utolérni. 

És állítólag itt kezdődtek a bajok. Egyrészt az élelmiszer termelés növekedését, amely köszönhető volt a folyamatosan termelésbe vont újabb területek feltörésével, némi technikai fejlesztéssel, esetleg az éghajlat időnkénti, mondhatni periodikus melegedésével, az öntözés fejlődésével, trágyázás állati és emberi eredetű hulladékkal stb. nem a már meglévő létszámú népesség ellátásának javítására fordítódott, hanem megindult az újabb és újabb népesség növekedés.

A körülményektől függően például lassú vagy gyors átmeneti ághajlat változás, a földek kimerülése, a környezet megváltoztatása miatt eróziók, áradások, mikroklíma változása aztán éhezéshez, az egészségi állapot általános leromlásához vezetett.  Ezért aztán különösen pusztítóvá váltak az ókori, középkori nagy pestis, kolera, himlő járványok, háborúk kezdődtek területekért. Így aztán rövidebb ideig kiegyenlítődhetett az élelmiszer termelés és fogyasztás egyensúlya. Viszonylag rövid ideig, mert kezdődött minden elölről.

Számomra elgondolkodtató volt, hogy például Kelet Afrikában a pásztorkodó, de növénytermesztéssel is foglalkozó csoportok első dolga a saját védelmük és állataik, terményeik védelmére épített földsáncok, falak megalkotása volt, amellyel a fosztogatók ellen próbáltak meg védelmet keresni. Micsoda pazarlás végig a régi és új történelmünk során erőforrásokat felhasználni a tolakodó fosztogatók távol tartására, mondjuk újabb öntöző csatornák megásása helyet.

De hát nem mondhatjuk, hogy az öldöklés és háborúk nem voltak hasznosak, hisz kisebb nagyobb mértékben csökkent az élelmiszert fogyasztók száma. ????

Hogy az ősi Egyiptomban éheztek volna a lakosok? Valószínűleg, amire utal az Egyiptomot érő 10 csapás, vagy a hét szűk esztendő mítosza.  Pedig termékeny területekről, jól megszervezett élelmiszertartalékolásról tanultunk az iskolában.  Ősi Dél Amerikai városok, államok tűntek el a süllyesztőben, mert az élelmiszertermelésük már nem tudta ellátni a néha sok-százezresre duzzadó népességet.

A modern középkor is bővelkedik szerte a világon, beleértve a fejlett kínai társadalmat, Európát is a legkomiszabb járványt is lepipáló éhínségekkel. Amiről feltehetőleg mindannyian hallottak, az Írországi-i burgonyavészt követő éhínség, kivándorlási hullám.

Még a XX. századi Magyarországon is ünnepnap volt, amikor a falusi lakosság húshoz, zsírhoz jutott. napi diétájuk nagy része szénhidrát alapú volt. Az igavonó állatok takarmányozására a művelésbe vont terület akár harmadára is szükség volt. De, trágyát adtak, ami részben kárpótolt a területi veszteségért. Régi szakácskönyvek, leírások tanúsítják, hogy a népi étkezések receptjei nagy részben szénhidrát alapú ételekről szólnak. Babsterc, röstölt krumlis tészta, krumplis levesek, szilvalekváros krepli, dödölle, tésza levesek, gánica, kattancs…… Rengeteg dara, kukoricadara,  tészta, liszt, zsíron pirítva, hagymával ízesítve, lekváros tészták. Ritkábban tepertő, füstölt húsok, szárított húsok. Tojás csak idényszerűen, víz közelében szerencsére bővebben hal, rák, kagyló.  Csonthájasok, mint a dió, mogyoró, mandula szintén csak módjával jutott az asztalra. Gyümölcsök friss fogyasztására vannak ugyan leírások, de inkább a vitamin tartalmuktól megfosztott cukros befőttek, aszalványok dobhatták fel a mindennapok egyhangúságát.

1981, a felvétel a Bosnyák téri Vásárcsarnok melletti nagybani piacon készült.

1990 tájékán a kenyai Nairobi egy zöldség feldolgozó üzemében ténykedtem. A munkaidő 12 és 13 óra között engedett egy óra ebédidőt. A szegény, zömében fiatal, munka reményében a fővárosba vándorló munkások a gyárak, ipari negyedek körül sebtében megépített „ Kiosk”-ok egyikében ebédelhettek. Már akinek volt pénze. Mit is kínáltak a Kiosk-ok ? Csupa szénhidrát alapú ételt. A klasszikus, a világon mindenütt elterjedt  kukoricadarát, ott ugali néven, a búzaliszt alapú mandazi névre hallgató gombócot, többféle bab, főző banán , kukorica liszt felhasználásával készült ételt. Híg zabkásával öblítették le a néha „fujtós” falatokat. Még szerencse, hogy trópusok lévén elérhető volt némi avokádó (csak a módosabb munkások engedhették meg maguknak) papaya, kókusz belső rágcsálása volt a fogmosás.

Húsféle nem igen akadt a Kioskokban. A gyár, ahol ténykedtem, tulajdonosa, Mr. Kundan úr ünnepi alkalmakkor (értsd számára ünnepi, mint menyegző a családjában, indiai ünnep pl. Divali) a dolgozók számára egy-egy kecskét vágatott.

Alapjaiban a dolgozók a Kioskok kevéssé higiénikus ételeitől gyakran szenvedtek a gyomorrontással rokon bajokban. Mindezt egy olyan élelmiszer feldolgozóban, amely zöldbabot konzervált Európába.

Két dolog is bizonyítást nyert. Egy, hogy még a XX. század legvégén is, sőt a mai napokban is olyan zöldségfélék, számtalan mini zöldség európai éttermek részére került megtermelésre, amelynek fogyasztása nagyban hozzájárulhatott volna, vagy éppen mostanság is hozzájárulna a helyi lakosság élet minőségének javításához.

Másik tanulság az, hogy vidéki környezetükből kiszakadó, elvároiasodó fiatalok már nem tudták, hogy az ananász, papaya, avokadó belső magja stb. fogyasztása megszűntette volna gyomor/bél panaszaik jó részét. Cinikusan szólva, inkább meghaltak, mert orvoshoz menni nem volt pénzük.

És a fenti helyzet rendkívül jellemző volt, messze nem egyedi.  Íme, élelmezési helyzet a mai napok kincses Kenyájában.

Ezzel szöges ellentétben állt a gyár vezetőségének, így jómagamnak is a luxus ellátása ebédidőben. Külön konyha, külön alapanyagok. Sok saláta, bőven tojásos étel, péntekenként helyi hal, Tilápia. És ez még semmi ahhoz képest, amelyet a neves éttermek kínáltak.  A városi jobb módú emberek, kereskedők, iparosok a helyi piacokon tényleg a bőség zavarával nézhettek szembe. Százféle zöldség, gyümölcs, fűszerek, az európai stílusú –talán tulajdonú is -, élelmiszer áruházak húspultjai megszégyenítették a legjobb magyar kínálatot. A hagyományos tőkehúsok mellett, legkevesebb hat féle állat húsát kínálták, megjelent a konyhakésszé tett kínálat, mint a filézett, kockázott, szeletelt alapanyagok sokasága, az előre pácolt, fűszerezett húsok mellett. 

Mire is világít a fenti példa rá ? Hogy a sokat emlegetett elosztási hiányosságok országon belül, társadalmi rétegen belül is hiányos tápláltságot, alul tápláltságot, éhezést idéznek elő.  Mert tiszta szívből állítom, hogy egy, a Kioskban ebédelő munkást hasznosságánál fogva megilletett volna a jobb minőségű ebéd.

Ugyanakkor hétvégenként egy-egy fiatalt elvittünk kocsinkkal szüleihez, valahová vidékre.  Inkább tanyának tűnő, mint falusi környezetben élő család szerény méretű shambán élt. Nem bőséggel, de egészségesen. Kis területen akár 20 féle hasznon növényt termeltek, itt-ott kikötve egy-egy kecske falatozott. Szemünk előtt történt, hogy eltelepítették az új banánt, miután a leérett banánt kivették, a sarját eltelepítették.  Az érett kukoricacsőről levettek egy szemet, eldugták a földbe. Látszólag össze- vissza nőtt minden. De nem volt növényi betegség!!!! 

A szomszédságban nagyobb farmon kávét termeltek. Csak kávét, igaz, példás rendben sorakoztak a cserjék, gondosan permetezték őket, és a dolgozók a nairobi gyári munkásokhoz hasonlóan egyoldalú, szegényes táplálékon tengődtek.

Kávé

Szinte üdítőleg hat számomra, hogy a bor fogyasztása dívott végig az emberi történelem során. Végül is fermentált gyümölcsléként felfogva a bort, - nem mint mámort okozó italt -,  még módjával fogyasztva, egészségesnek is mondhatjuk. A néhány országban, például Angliában elterjedt sör félék juttatták a lakosságot több bio anyaghoz.

Mediterrán országokban az olíva olaj, a sóval tartósított olajbogyó jelentett kiváló kalória és bio anyagforrást. Európa hidegebb részein pedig a savanyú káposzta, a káposztás, lencsés ételek jelentettek némi változatosságot.

Volt még a módosabbak részére sajt, vaj, a kevésbé módosak szalonnával ünnepelték a templomba járós napokat. A legendás erjesztett lótej, a kumisz is vitamin és fehérje forrás volt. Kenyában a Maszáj népesség körében dívott a marha tej és marha vér erjesztése. Valóságosan a betegek, öregek ihatták első sorban.

Szerencsés volt Európa, hogy az Újvilágból csodálatos új növények származtak át. Szinte üdvözölni kellene a törököket, amiért számtalan új zöldségfélét terjesztettek el . Nem tovább időzve a múlt táplálkozásán, összefoglalva kijelenthetjük, hogy  a technikai fejlődés, a jobb mezőgazdasági szerveződés, a lassan elfogadottá váló nemesítés, a trágya félék behozatala ( pl. foszfát, guanó ) jobb talajművelés stb. ellenére Európa aligha táplálkozott minden igényt kielégítő módon egészen 1850 es évekig.  Akkortól az állati energiaforrásokat lassan felváltotta a gőz, majd kőolaj, ezzel is felszabadítva területeket, amit addig takarmánytermelésre fordítottak. És egy másik forrása az élelmiszereknek, a kapitalizmus erősödésével, a gyarmatosítás általánossá válásával, a tengeri szállítás fejlődésével megnőtt az élelmiszer behozatal. Tehát az ellátás jobbá válása más területek kizsákmányolását jelentette. Majd az Európai élelmiszertermelésre ható nyomást nagyban csökkentette a kivándorlás is.

Napjainkban fényes aranykorát érjük az élelmiszerrel való közellátásnak. Vannak túltápláltak, jól tápláltak, megfelelően tápláltak, alul tápláltak, kis számban még éhezők is. Az országosan naponta elfogyasztott kalória mennyiséget elosztva a lélekszámmal, egészen hízelgő szám jönne ki.

Soha nem látott nagyságú termésátlagot produkál a búza, kukorica, napraforgó, repce.  Viszont eltűntek jól a háztáji zöldség termelő egységek. Megfogyatkoztak a kisebb nagyobb zöldséges táblák. Elvétve hallani sokhektáros paradicsom, paradicsom alakú paprika táblákról, nem beszélnek egymás között az emberek uborkatermelési módszerekről, felvásárlási árakról. Eltűntek országszerte a háztáji gazdaságok termékeit felvásárló telepek, képviselve konzervgyárakat, ÁFÉSZ-eket, Hűtőházakat, exportáló egységeket. Nincs kiírva falvak szerte, hogy „nyúl felvásárlás péntekenként”, vagy „galamb átvétel”. Nem kezdődik a felvásárlási szezon a csiga gyűjtésével. És nincsenek helyek, ahol az erdei termékeket vennék át, mint gomba, csipke, galagonya stb.

Minap beszéltem kedves iskoláskori barátommal az Állatorvosi Egyetemről, ki pályáját kezdve 1979-ben még országosan 10,5 millió sertésről tudott.  Ma ez a szám 3,5 millió. Hasonló módon csökkent a szarvasmarha állomány is. Nem tudott adatot adni a baromfiállomány alakulásáról, de nekem úgy tűnik, mintha kevesebb lenne az is.

1977

Gyermekkoromban fontos szempont volt egy közellátásban árusított hús megítélésében, hogy milyen például a sertéscomb íze. Sőt, mennyire megy össze a hús a sütés, főzés során?  Ma mintha túl nagy lenne a hús víztartalma, amit jelenthet az is, hogy a nejlon fóliába!!!!!! tett hús néhány óra  alatt levet ereszt a hűtőben. Hát bizony ezt a húst nem lehetett volna a hetvenes évek zsírpapírjába csomagolni. Hasonló a tapasztalat a csirke húsoknál is.

De… ahogy legenda számba ment, hogy a bő nitrogén ellátással „fel lehet fújni” a zöldség/gyümölcsök méretét például, ami a beltartalmi értékek és a tárolhatóság rovására ment. Hasonló diadalmas, kísérleti munkáról szóló bejelentés eredménye, hogy sertéstenyésztés, broiler csirke nevelés terén micsoda gyorsaságot értünk el. Sőt a minap a hazai ponty termelésről szóló rádió riportban számoltak be arról, hogy a hagyományos három éves ciklust, ami az ivadék neveléstől az asztalra kerülésig eltelt időt jelentheti, gondolom én, sikerült egy évre leszorítani. El sem hiszem ezt a gyorsaságot, remélem, valamit félreértettem.

De ugyan így a húsok pácolása, füstölése, a sajtok érlelése, borok kifejlődése terén is csodálatos felgyorsulásoknak vagyunk tanúi. Műpác, műfüst, mű ízesítő.

Még az egyetemen tanúja voltam a gyümölcsösök átalakulásának. A valahai nagy termőkoronájú gyümölcsfák kordon mellé lettek téve. Sokféle rafináltan megtervezett koronaforma, ágrendszer, elhelyezkedés ikersorba, kettős ikersorba stb. képezték az újítás tárgyát. 

Majd kiderült, hogy ez sem elég, mert nincs, aki metssze, szedje a gyümölcsöt. Megjelentek a gépi szedésre „alkalmas” fajták. Már a málnát is géppel szedik sok helyen. Így éri meg !!!! felkiáltással, vagy inkább ne legyen málna.

1974

Aztán kiderül, hogy valahol valakiknek külföldön mégis csak megéri málnát és sok mindent termelni, mert megjelennek a boltok polcain egzotikus és kevésbé egzotikus származási hely megjelöléssel igencsak nálunk is termeszthető, termelhető élelmiszerek.

Hasonló módon járt nagyon sokféle zöldség is. Csatasorba álltak az egy menetben betakarító gépek. Olyan zöldségféléket takarítanak be egy menetben, amelyek közismerten több hullámban adnak termést. Mint paradicsom, zöldbab, fűszer paprika stb.

Furmányos módon nevelt tyúkok adják a tojást, fólia házakban már talaj nélküli kultúrákban akár 10 méter magasra felfuttatva termelik a paradicsomot, uborkát. Óriási termésátlagok, hihetetlen beruházás igényű műszaki berendezések segítségével. És egyre kevesebb ember szükséges a működtetéshez. Helyettünk mindent elvégeznek a gépek, robotok, robot karok.  Egy nap talán a fogyasztást is.

A sort folytathatnám, százféle terméknél, valaha hagyományos módon termelt növények válnak a modernizáció, avagy a profit termelés oltárán silány árucikké.

Igen, ez egy módja az ellátás biztosításának.  Ugyan leírják sokfelé, hogy az igazi, egészséges, jó ízűi marhahús csak a legelőn nevelt marhának van. Valaha gondot fordítottak arra, hogy levágás előtt gesztenyét adtak a pulykának, hogy húsa jobb ízű legyen.  Biztos ma is van hasonló „költséges” eljárás, de bizony sokan kimaradnak belőle.

És még a gyors termelés, a költség hatékony módszerek tömeges bevetése ellenére is mostanság azzal szembesül a médiát néző és hallgató, hogy nincs, nem lesz, drága lesz „Mi? Minden!

Elmondhatjuk hát, hogy volt jó ötven, hetven évünk, amikor hagyományos módon termelt élelmiszerek, nyersanyagok hagyták el a termelést. Nagyjából korszerű módon feldolgozva, még törődve a jó minőség megőrzésére. 70 év az elmúlt 10.000 évből.

Az elkövetkező cikkekben szeretném végig venni azokat a szempontokat, lehetőségeket, amelyek biztosíthatnák élelmiszer ellátásunkat, nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. Kitérnék arra, hogy tényleg elkerülhetetlen e, hogy megjelenjen a futurisztikusan hangzó 3 D élelmiszerek sora, az alga táplálék, a rovar táplálék, a lombikban növesztett húsok stb. Vagy van-e még tartalékunk arra, hogy „hagyományos” módon állítsuk elő mindennapi ételünket, s annak egészséget megőrző tápértéke legyen, ízes legyen, hogy az étkezés örömöt okozzon.

Képek 

I- V. Mit jelent számomra a minőség? - What does quality mean to me?- Még mindig Deming, 1982, és a kulcsrakész komplex üzemtervek mélylélektana

Nemzetközi Űrállomás 

Randy Fath

Rodrigo Flores

Fortepan 

A tízrészes cikksorozat harmadik része!

Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.

Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.

A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.

Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő,  fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni.  A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.

Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez.  Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben.  A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.

A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni. 

A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek.  Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.

Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is.  Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították.  „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!

Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.

Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.

Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni.  De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.

Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.

Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt.  A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt.  Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.

A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!

Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.

A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.

Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.

Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették.  És még mindig maradt keret egy Prágai útra.

A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát  stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.  

A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba. 

A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.

Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is.  Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.

Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?

Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.

Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:

Szántó: 3100 ha

Rét, legelő:   560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú

Erdő: 470 ha

Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack

Zöldségek: paprika 2 ha, sárgarépa  30 ha, Pasztinák  30 ha, hagyma 40 ha.

A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.

A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.

Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.

A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.

Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.

A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.

A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.

A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.

Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma.  A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.

Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:

Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.

Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Köszönöm figyelmüket.

Bujna Ferenc - Élelmiszermérnök - 

Kép: 

Magyarország, Budapest XIV. Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár, az Élelmiszeripar csarnoka 1970

Magyarország, Nagykőrös, Konzervgyár, 1970 

Magyarország, Budapest, a felvétel a tehéntúró népszerűsítésére, a Tejipar reklámplakátjához készült, 1981

_________

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyósgyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV./ X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Ikonikus filmhez nagyon jó zene kell majd a végén, de ne szaladjunk előre ilyen gyorsan. Kezdjük csak az elején. Egyre többet hallom itt a pandémia közepén, sok helyről, hogy a vevő a király, meg a vevőnek mindig igaza van. Gondoltam kellene írni erről egy történetet, meg kellene világítani ennek a kijelentésnek pár fontos aspektusát. Mondjuk elmondani, hogy ez a mondat folytatódik, - van egy másik fele is – csak ez lemaradt a tankönyvekből, és el is felejtette a köztudat.

Nem baj, szépen bekerült a mondat - így ebben a formában, betűvel leírva – a tankönyvekbe az általános iskolától az egyetemekig. Ugye, ha tankönyvbe le van írva, akkor az tény, pont azért, mert a tankönyvben van, és ezért kerekedett belőle egy csodás faktoid* Azóta kezeljük ezt a félmondatot tényként, mióta a tankönyvekben van. Mivel tanítják, meg tankönyvben van vastagon szedve, ezért tény. Mint a Hülyék Paradicsomában, hogy a növények Brawndot akarnak, mert elektrolitot tartalmaz.

Falling Down /1993/

William Fosternek (Michael Douglas) ritka rossz napja volt, a lényeg az, újít egy két géppisztolyt, és ha már arra vezet az útja, betér a hamburgerezőbe reggelizni, mert éhes lett kicsit. Nézzétek meg a bejátszást.

Nem kap reggelit, mert pár perccel lekési a reggeli időt. Itt kicsit nyomatékosítja, hogy mégis fel kellene neki szolgálni a reggelit, - mert a vevőnek mindig igaza van - de meggondolja magát. Aki tolt már műszak átállást reggeli – normál napi menü váltáskor hasonló helyen, az tudja, hogy 1 perccel a reggeliző idő lejárta után, már alapanyaggal minden pozíció átállt a napi menüre. Ezért fizikailag lehetetlen teljesíteni egy időn túli kérést.

Na de 3.22– nél kezdődik a történet, ami miatt billentyűzetet ragadtam ma reggel. Szóval kap egy löttyedt hamburgert, és az nem olyan, ami a képen van, ebből lesz kicsi bonyodalom.  

A cég a képen lévő hamburgert kínálja megvételre a vásárlóknak, nem mást. Ami ugye egy csodálatos reklámfotó a vágyott hamburgerről. Ez teszik az arcodba, szemmagasságba.   

Szóval van egy termék, amit a hamburgerezőben raknak össze, ott készítik el, és a cég készített egy fényképet az értékesítendő termékről, ezt kirakta szemmagasságba, hogy lásd. Mivel ha ezt rendeled, lásd, hogy ez lesz a dobozban.

Történetesen a filmben William nem azt kapta, ami a képen van, és reklamál kicsit, és tényleg igaza van.

De hogyan is keletkezett ez az igazság?

A tervezett igazság, meg annak a háttere

Mit is csinál az emberünk a filmben?

Megkapja a terméket, a mi nem tetszik neki, mivel felnéz a képre, és összehasonlítja azzal, amit ott lát, és nem jön be neki. Ez a mozzanat a lényeg. Van összehasonlítási alap, mivel ezt valaki, vagy valakik létrehozták, mivel a képen látható hamburgert elkészítették, és lefényképezték.

Az, hogy ez elő tudjon állni, annak kell lennie tervezett hátterének egy cégnél, ami abból él, hogy hamburgert értékesít.

Valakik megtervezték azt, hogy az adott helyszínen, az adott időben, és térben az a hamburger elkészíthető legyen, ami a képen van.

A vásárló meg joggal élhet panasszal, ha nem olyan hamburgert kap, amilyen a képen van. Mivel ha nem ugyanolyan a hamburger, mint amilyen a képen van, akkor valami nem tervezetten valósult meg akkor, amikor a hamburgert előállították. A kulcs ebben a mozzanatban van. Mivel ha a termék nem olyan, amilyenek lennie kell, akkor valaki valahol megszegett egy-egy utasítást a gyártás során, ami ugye, lássuk be, nem az igazi.

Ez meg átvezet minket az élelmiszergazdasági szabványok, általános szerződési feltételek, és belső gyártási utasítások világába, ahol már mérhetővé válik az olyan történet, hogy „olyant szeretnék, mint amilyen a képen van.”

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

A vásárlónak mindig igaza van. Ez csak egy félmondat, hozzá kell tenni a mondat második felét minden egyes esetben, amire a mondatot vonatkoztatjuk.

A vásárló az általunk megtervezett minőségű terméket akarja elfogyasztani az adott térben, és időben, ezért azt, hogy mikor van igaza a vásárlónak a termékkel kapcsolatban azt is megterveztük. Ez belátható. Ezért a mondat, és ebben a formában semmire sem jó.

A vásárlónak mindig igaza van, akkor, ha mi - mint tulaj - azt mondjuk, hogy egy „amerikánónak” minimum 55 C- fokosnak kell lennie, a vevőnek történő átadás pillanatában, és ha az jéghideg, és panaszkodik, akkor igaza van, mert kifogással élhet a hideg kávé miatt. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a vevőnek nincs igaza, hiába panaszkodik netán. Ilyen egyszerű ez a pite.  

Szóval be kellene fejezni a mondatot, kinek- kinek úgy, ahogy azt a saját maga által megtervezett termékkel kapcsolatos minőségi fogalomkészlete meghatározza.

Pl:

A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él a hideg kávé miatt, mivel mi azt mondtuk, hogy forrón szolgáljuk fel.

A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él, hogy szénsavmentes vizet rendelt, de szénsavasat kapott.

És még sorolhatnám.

Egy ilyen filozófiai eszmefuttatás után így reggel, meg hallgassunk jó zenét, meg igyunk egy jó kávét a kakaós csiga mellé.

Die Ärzte - Geschwisterliebe

_________________________________

Faktoid*:

Olyan a valósággal semmilyen kapcsolatba nem hozható közlést takar, amit azóta kezelünk tényként, amióta az újságokban megjelent.

Kép

Mike Mayer

Igen, a képen a lány most érkezett vissza a mezőről, élvezte a délelőttöt, és közben szedett egy csokor virágot. Egy virág, egy lopott csók, pillantás a kedvesnek, aki épp most távozott árnyékként a fák takarásában, ilyen egy boldog pillanat.

Az előző bejegyzésben annak mentünk utána, hogy a termőföldnek van-e értéke, ára, és ez a történet hogyan nézhet ki pl. egy integrált értékláncban. Nem triviális a téma, ezt nézegetjük most tovább.

Az előző bejegyzést azzal hagytuk abba, hogy 1979-ben Schultz azért kapott Nobel- díjat, mert arról értekezett, hogy a termőföld túl van becsülve.

A termőföld ára vagy értéke hogyan is nézhet ki ez a történet egy értékláncban 

A termőföld ára, és értéke, kapargassuk tovább ezt a történetet. A XX. század közgazdaságtana a következőt meséli a termelési tényezőkről:

Termelési tényezők

Idézet a wikipediaról:

"A klasszikus közgazdaságtan képviselői, Adam Smith és David Ricardo három termelési tényezőt különböztettek meg. Ezek a következők:

 a munkaerő

a tőke

a föld,

amely ebben az értelemben nem csupán a termőföldet jelenti, hanem minden olyan, a természetben már meglévő erőforrást, amelyet a gazdasági tevékenység során felhasználnak például a vizek, a szél energiája.

Smith és Ricardo azt is megállapította, hogy a termelési tényezőknek birtokosai, tulajdonosai vannak, akik annak fejében, hogy tényezőjüket rendelkezésre bocsátják a termeléshez, részt kérnek a haszonból. Ennek megfelelően:

• a munkaerő tulajdonosai, a munkások bért kapnak;

• a tőke tulajdonosai, a tőkések vagy kapitalisták profitot;

• a föld tulajdonosai, a földbirtokosok pedig (föld)járadékot. "

Tehát arról mesél a közgazdaságtan, hogy a termőföld tulajdonosai a földbirtokosok a föld használatáért (föld) járadékot kapnak.

2009-ben Erdélyi Tamás irt egy doktori disszertációt, melyben feszegeti azt, hogy hogyan néznek ki a földbirtokviszonyok az EU tagországaiban.

Földtulajdon és földbirtokviszonyok alakulása az EU tagországokban

A 16. oldalon mesél arról, hogy hogyan is néznek ki a törvény szerinti bérleti formák. Tehát van ilyen, hogy haszonbérlet, feles bérlet, szívességi földhasználat, részesművelési szerződés, készpénzes bérlet, rugalmas bérlet

A 21. oldalon mesél a földárról.

Idézet:

„A termőföldet ökonómiai értékelésekor általában tőkeként kezelik. Értékesítésekor, vagy megvásárlásakor az átlagos tőkehozadékot tartják szem előtt. A tőkejavak árát nem keresletük és kínálatuk, hanem a velük előállított termékek kereslete és kínálata határozza meg. (BURGERNÉ 1996)“

Burgerné is azt mondja, hogy csak úgy lehet - ÉRTÉKEL-ni a földet, ha együtt vizsgáljuk azt, hogy akkor most arról a területen mennyi pénzben kifejezhető terméket lehet előállítani.

Azt mondja Burgerné, hogy a föld a tőkejavak közé lehet sorolni. Mit is jelent a fogalom, hogy tőkejavak?

tőkejavak

A.

A termelési tényezők egyike. Olyan megtermelt javak, amelyeket további termelési folyamatokba vonnak be. A vállalkozások elindításához is tőkére van szükség, Jele: K (Capital)

B.

Mindazok a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületek, felszerelések, alkatrészek, stb. amelyeket a termelő folyamatokban felhasználunk.

C.

Olyan termelési tényezők, amelyeket az ember állított elő annak érdekében, hogy velük javakat hozzon létre. /Gép, autó, pénz, üzem, stb./ Kamat, osztalék, bérleti díj...

D.

3. K (származékos) termelt javak amelyek a további termelési folyamatokban használnak fel J: kamat

4. válalkozás, E: váll-i terv-ek össz, célja a profitszerzés J: profit

Na, ahogy ezt a fogalommagyarázatot ide levéstem, úgy gondoltam, hogy itt van az a pont, hogy innom kell jó kávét.

Nézzünk egy kicsit bele ebbe a játékba, hogy mit is mond Burgerné. Van egy darab földem, amin előállítok -megtermelek- valamit, ezt a valamit az adott piaci viszonyok között eladom, és az ezért kapott pénz határozza meg azt, hogy akkor most annak a darab földnek a prompt piaci ára mekkora, főleg akkor, ha van piaca az adott darab földnek, az adott helyen, és gazdasági térben.

Mivel a krumpliföld, az krumpliföld, ennyi ez. Ebből az következne, hogy nagyjából minden krumpliföldnek a forgalmi ára hasonló lesz, kis eltéréssel legyen az a krumpliföld bárhol az országban - ha most figyelembe vesszük az országhatárt, mint fizikai teret -. Ez nagyon nincs így.

Pl. van egy olyan országrész, ahol 1 ha termőföld 16- 55 millió HUF között mozog, és lehet krumplit is termelni rajta, nem is rossz termésátlag mellett.

Szóval ebben a 16- 55 millió HUF közötti hektáronkénti árcédulában kicsikét többet vizionáltak bele, mint tennék azt máshol az országban.

Úgy gondolom, Burgerné állítását ezzel simán lehet cáfolni. Itt nem érvényes az a mondás: „Oh, ez csak egy krumpliföld, semmi több“.

Menjünk vissza az elejére, a történetnek, amikor azt mondtuk Adam Smith és David Ricardo nyomán, hogy három termelési tényező van: a munkaerő. a tőke, és a föld.

Amire a választ keressük, az nem más, mint hogy a termőföldnek van-e értéke, vagy csak ára van?

Nagyon komoly szakirodalma van annak, hogy akkor most egy terület piaci árát hogyan lehet meghatározni, törvénybe rögzített varázslatos képletek is mesélnek arról, hogy akkor most hogyan lehet számolgatni azt, hogy akkor most az adott területre milyen árcédula ragasztható.

Általánosságban elmondható, hogy kb. akkora árcédula ragasztható 1 ha termőföldre, mint amilyen árcédula van a szomszédos területen. Itt azért eszembe jut az, hogy pl. a cár hogyan gondolkozott annak idején egy darab jeges föld áráról - Alaszka-, továbbá eszembe jutnak Barabási Albert- László, A Képlet - A siker egyetemes törvényei - című könyvében leírtak.

A cár kb. úgy gondolkodott, hogy neki mit ér az adott darab föld, és e szerint ragasztottak rá egy árcédulát, és kész.

Barabási azt mondja, hogy a hálózatokban való gondolkodás új axiómákat hoz a XXI. században.

Pl. azt mondja, hogy axióma szerint a teljesítmény korlátos, de a siker korlátlan.

Tehát az adott kor, adott gazdzadasági viszonyai határozzák meg azt, hogy akkor most mit is gondolunk egy darab föld árcédulájáról.

Az előző posztban azzal a felütéssel kezdtünk, hogy saját meglátásom szerint van a termőföldnek értéke, és lehet pillanatnyi ára, azaz lehet rá árcédulát ragasztani, és mivel ez így van, ezért van olyan, aki ki is fizeti ezt az árat, mért van piaca a földnek.

Schultz azért kapott 1979-ben Nobel-díjat, mert azt mondta, hogy a föld - termőföld - túl van értékelve.

A termőföldnek van értéke, ami független a rá kiakasztott árcédulától.

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet - élelmiszergazdasági nézőpont- , azt mondja ki axióma szerint, hogy az élelmiszertermeléshez nem szükséges termőföld.

Ez simán belátható, a termőföld mnetes élelmiszergazdasági innovatív termelési rendszerek piaca a világon szignifikánsan növekszik, legyen az tenyészállat mentes hústermelés, vagy növénytermesztés.

Az értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésben a minőség fogalmát a következőkép fogalmaztam meg:

Értéklánc, mint fogalmi keret

„A minőség a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és a ki nem fizetett igényeket.“

Ha megjelenik a minőség fogalmi környezete, akkor megjelenik a termék, fogalmi környezete is az értékláncban. A termék az a valami, amit az értéklánc annak tekint az adott térben, és időben, se több, se kevesebb.

Olyan világban élünk, ahol kimondható az, hogy a helyi, lokális élelmiszer termelés alapestben - értéklánc oldaláról vizsgálva - nem függ a helyi diverz alapanyag termeléstől, mivel a platform független gyártási rendszerek korában élünk kb. 1960-as évek vége óta nyugaton.

Természetesen szervezhető lokális, vagy regionális inputokra épülő komplex értéklánc, léteznek is ilyenek.

Trendként elmondható az, hogy egy komplexen szervezett értékláncban maximálisan integrálták a termőföldet, mint termelési tényezőt, melynek szerepe átalakult az értékláncon belül.

Tehát pl. egy cég ha zsákos krumplit állít elő, és erre megvan a piaca, akkor értéklánc oldaláról nézve a történetre, madár mindegy, hogy hol , milyen termesztéstechnológiát használva -termőföld mentes termesztéstechnológia , vagy hagyományos termesztéstechnológia -állítja elő a zsákos krumplit.

Értéklánc oldaláról nézve az, hogy mi a termőföld értéke, eléggé sajátos jelentéstartalommal is bírhat, amit mérhetővé tesznek az értékláncon belül. Tehát megjelenik ezen működési keretek között is érték fogalmi környezete.

Az EU pl. belátta azt, hogy egy értéklánc így működik, és azt mondta, hogy olyan támogatási rendszert alkot meg, ami védi a helyi értékeket, a lokalitás tájképi jellegét megőrzi, és biztosítja a helyben való boldogulást. Ez kb. megfelel egy lokális, vagy regionális értékláncnak. Jobban ki kellene használni ennek a ténynek a lokális, vagy regionális lehetőségeit, az ebben a gazdasági térben rejlő innovációs potenciált.

Ebben a keretrendszerben megjelenik a termőföld érték fogalma, ami független az árcédulától.

Globálisan lokális - lokálisan globális - rendszerekben kellene elkezdenünk gondolkodni, kicsit jobban, mint eddig.

A következő posztban rámegyünk arra, hogy akkor hogyan is jelenhet meg a termőföld ára az adott végtermék árában.

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com