Ahogy az alapszínekből milliónyi színárnyalat előállítható, úgy az alapízekből is nagyon sokféle íz kombináció képződik.
Az ízekkel a szakács vagy az élelmiszertechnológus tud játszani, varázsolni. Egy kicsi bors, több petrezselyem, picurka karamell stb. Egyetemi tanulmányaim idején még a málnaszörp málnából készült. Eszünkbe se jutott, hogy ne málnaléből főzzük a málnaszörpöt, szamócaszörpöt és így tovább. A recept alapján nagyon kevés citromsav és színező lett hozzátéve, de csak ennyi. A citromsav azért kellett, hogy a 6-7 szeres hígítás során a kész üdítő tényleg enyhén savanykás legyen. Nem is szólva arról, hogy a szörpökhöz valódi szikvíz, azaz a sarki szódásnál készült buborékos víz került a málnaszörpre, ahogy a fröccsbe is. A szóda nagyon fontos eleme volt az üdítőknek, fröccsnek, mert a buborékoló széndioxid a borban, gyümölcsszörpben lévő aromaanyagok egy részét feloldva csiklandozták az orrunkat, s ott is éreztük a valódi bukét.
Házilag persze más volt a helyzet. Több technológia is kialakult, volt, aki a kissé összezúzott málnát tüllzacskóba helyezte, majd mondjuk a sodrófán keresztül vetve a zacskó madzagját két szék között felakasztotta. Más főzte a szörpöt. Ezek a háziszörpök igen finomak voltak, bár kétségtelen, hogy színükben, elhagyva a szörpből a színezőt, - ami hát valljuk meg -, nem kívánatos mesterséges anyag volt, kicsit sápadtabbak lettek a gyárinál.
Egyszer Naivashában (Kenya) vendégeskedve a konkurens konzervgyár vezetőinél ebédre féltett málnaszörpjükből kínáltak egy pohárral. Igen takarékoskodtak vele, a nem szódával hígított szörp sápadt és kicsit ízetlen volt. Éppen csak nevében hordozva a málnaszörp elnevezést. Nos, András fiúnk, akkor 7 évesen, fogta a szörpös palackot, s jól töltött még a poharába a sűrű málnaszirupból. Levegőt nem kaptak vendéglátóink ekkora pazarlás és merészség láttán. De ha egész életükben így isszák a szörpöt, ittak-e valaha jót?
Nos, később kezdődött a szörpök műanyag korszaka, amikor a málna helyett aromák kerültek a palackba. Erős málna ízük volt, de nagyon művi íz. Akkor tanultuk meg, hogy egy-egy érett gyümölcsben sok száz aromakomponens van. Aldehidek, gyümölcsalkoholok, éterek stb, amelyek együttesen adják az igazi ízt. A műanyag szörpök próbálták elhitetni a lakossággal, hogy málnaszörpöt iszik, még az áruk is kellőképpen magas volt a hit elmélyítéséhez!
De, tudják mi volt a trükk? Hogy a hozzáadott málnaaroma a málna összes íz és aroma anyagának töredékét tartalmazta, művi előállítással. A legfőbb komponensanyagok nagy mennyiségben belekerültek a „szörpbe”, így megtévesztve a fogyasztót.
Aztán az idők múlásával a harsány ízhez szokott fiatalok, - akik talán nem tudtak korábban igazi málnát kóstolni - , egyszer megkínálva igazi málnaszörppel, azt halványszínűnek és ízetlennek érezték.
Kis bevezetőm után rátérnék az ízekre. 4 alapízt ismertünk a legutóbbi időkig , amikor is a 2000-es évek elején hivatalosan is elfogadták az ötödik alapíz valódiságát.
Ami nem is csoda, hisz magának az íznek a felfedezése alig több mint 100 évre tekint vissza, s az önálló ízként való elismerést csak 2002-től datálhatjuk. 1985-ben a Hawaiin tartott Nemzetközi Umami Szimpóziumon meghatározták, mintegy tudományosan deklarálták, hogy az umami íz valóságosan az ötödik alap íz.
Megfelel azon kritériumoknak, hogy nem állítható elő más alap ízek kombinációjában, független íz, és van az emberi nyelven önálló érzékelési receptora. Ismerjük meg az umamit. Mindig is létezett, nyelvünk ízlelő bimbói érzékelték, de nem tudatosult a tény, hogy van.
1907-ben Kikunae Ikeda, a Tokiói Császári Egyetem Természettudományi Kara Kémiai Intézetének professzora családi körben fogyasztotta el ebédjét, aminek része volt a dashi alapleves is. Ez kombu, ehető tengeri hínár és fermentált, szárított, füstölt bonitó halpehelyből állt.
katsubushi, szárított, fermentált halpehely
katsubushi, szárított, fermentált halpehely
A professzor aznap különösen ízletesnek találta a levest, új ízt vélt felfedezni benne, amit a kombu hozzáadásának tulajdonított. A vélt új ízt umami névvel lllette, ami japán nyelven „felséges íz”-t jelent. A nevet átmenetinek szánta, azonban a mai napig az umami elnevezés megmaradt.
Ikeda megkezdte a kombu vizsgálatát és végeredményben 30 g anyagot kapott, aminek kémiai analízise kimutatta, hogy nem más, mint mononátrium-glutamát (MNG, vagy angolról rövidítve MSG) ami a 20 aminosav egyikéből ered.
A professzor felfedezése személyes kreativitásának bizonyítéka, hogy utána járt egy eltérésnek, egy újdonságnak.
Hasonló kreativitásnak köszönhetjük a Penicillin felfedezését. Történt, hogy egy petricsészében a baktériumtenyészetében egy különös gombafertőzés miatt a penészgomba körül elpusztult a baktériumtenyészet. Ez a szemfüles megfigyelés vezetett az első antibiotikum felfedezéséhez.
Ikeda professzor hamar átültette a gyakorlatba a felismerést, rövidesen megkezdte az MSG gyártását.
A MSG gyártását közös vállalkozásban rövidesen megkezdte Japánban, eleinte még csak ízfokozóként jelölte meg gyártmányát. Kezdetben a kombuból állították elő ipari méretekben az MSG-t, majd kidolgozásra került egy fermentációs eljárás. A gyártást az AJI-NI-MOTO cég végezte, s a mai napig a legtöbb gyártott MSG ezen logó alatt kerül forgalomba. Kínában nagyon rövid idő alatt elfogadták, sőt használták az új konyhai kiegészítőt, míg a Nyugat sokkal lassabban jutott el az elfogadásig. Inkább csak a 1960-as évektől indult a térhódítása.
A nyugati világban az umami hivatalos elterjedését egy huncutság árnyékolta be. Egy -mint utólag kiderült- heccből elindított cikk panaszt tett a kínai éttermek főztjeinek fejfájást, puffadást stb. okozó hatására. A szellem kiszabadulta palackból, egyre több lett a panasz. A panasz áradat nevet is kapott „kínai szindróma” néven híresült el. Sok-sok vizsgálattal később derült ki, hogy a vélt panaszok bár lehettek valósak, de semmiképpen nem a kínai konyhákon fűszerként használt MSG-nek, azaz az umaminak köszönhetők.
A történet végkifejlete tisztázta az MSG egészségre ártalmatlan voltát. A tanulság mégis csak az, hogy egy kellemetlenkedő írás mennyire tudja befolyásolni a közvéleményt, hisz egy negatív „elvárás” alapján éreztek tűneteket. Nocebo hatás!!!!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
Ikeda professzor rendkívüli előre látással a dashi leves másik alkotóját, a fermentált, füstölt, pelyhesített bonitó halat is megvizsgálta, feltételezve, hogy az általa érzett különleges ízhatás annak is köszönhető. Az eredmény meglepő volt. A katsuobushiban (halpehelyben) Ikeda két olyan vegyületet, inozil monofoszfátot (inozilát) és a guanil monofoszfátot (guanilát) találta meg, amelyekről kiderült, hogy az ízfokozó alapízt, az MSG ízét szinergensen tovább fokozzák.
Például a vízben oldott tiszta MSG ízlelési küszöb értéke 0,03-0,04 tömegszázalék. Amennyiben az oldatban kis mennyiségű inozinát is jelen van, az MSG ízlelési küszöbe legalább egy nagyságrenddel csökken. A guanilát jóval hatékonyabb az inozinátnál. Fontos tudni, hogy mind a három vegyület vízben oldódik és hőkezelés, pl. főzés hatására nem bomlanak. Érdemes tehát áttekinteni azon élelmiszerek sorát, amelyek több-kevesebb MSG-, umamit tartalmaznak.
Maga a felsorolás nem tükrözi, hogy a felsorolt élelmi anyagok milyen feldolgozási fázison estek át. Mert egy darab nyers csirke vagy sertés hús megkóstolva nem különösképen kulináris élmény. Azonban az ételek, különösen a fehérjetartalmú étkek megsütve, megpárolva, erjesztve stb. már egy kellemes ízvilágot nyújtanak. Ennek oka lehet, hogy a fehérjék részbeni bomlása közben megjelenik a glutaminsav, illetve nátrium sója is, azaz az MSG.
Milyen is az MSG?
Szobahőmérsékleten és légköri nyomáson szilárd vegyület, de erős oxidálószerekkel reakcióba lép. A nátrium-glutamát királis vegyület, két enantiomerje létezik, de ízfokozóként csak a természetben is előforduló L-glutamát változatot alkalmazzák. (Wikipedia) A D-módosulat hatástalan, ahogy az aszkorbinsav L enantiomere a C-vitamin, a D módosulatnak nincs vitamin hatása.
Ázsia boltokban könnyen beszerezhető az umami. Azaz a tiszta mononátrium-glutamát. Fehér, apró kristályos, illat nélküli. Megízlelve tipikusan érezhető a „kínai íz „, ami tulajdonképpen nem túlzásba esve egy kellemes íz. Ahogy a nyelv térképen is látható, valóságosan is a nyelv teljes elő felületén érezhető az íz.
„ Az MSG a glutaminsav nátrium sója, mely csodás ízt produkál főleg nukleotidekben gazdag élelmiszerek fogyasztása során, mint húsok, halak, olajos magvak, gombák.”
Sós ételek ízét jelentősen fokozza. Különös előnye, hogy a sós ízt felerősíti, így az étel kisebb só tartalommal elkészíthető. Ez egészségügyileg egy előny, kívánatos. Nem csak főtt és sült ételek esetében, de a savanyúságok körében is hasonló az ízfokozás. Például a mai napon elkészített cékla savanyúsághoz adva annak kellemes ízét elmélyíti.
Az édes ízt sokféle anyag képviseli. A klasszikus fruktóz, glükóz mellett öt szénatomú cukrok léteznek, az oligoszacharidok népes társasága, a cukor pótló egészen eltérő molekulájú vegyületek sora, de még például jó édesítő erővel bír a glicerin is.
Az umami és cukrok egymásra hatása tapasztalatom szerint nem érdektelen. Egy desszertben a tojás, a tejszín, tej, mogyoró félék, dió stb. stb. tartalmaznak umamit és ezekhez módjával adva az MSG-t, valóban fokozni tudja az elvárt aromát. Például a mindannyiunk által kedvelt nutellához keverve kevés umami oldatot, majd ezzel palacsintát megkenve, valóban csodálatos lett a palacsinta íze. Vagy csak azt vártam, hogy jobb lesz a palacsinta, s egyszerűen placebo hatás érvényesült ?
Leírás szerint a keserű íz és az umami nem barátkoznak, azaz pl. kávához téve, annak ízét undorítóvá teszi. Kipróbáltam, ha undorítóvá nem is vált a kávé, de furcsa lett az íze.
Savanyú íz és umami keveréke akkor tud íz változást okozni, ha a savanyú étel tartalmaz sót is. Pl. egy friss ecetes zöldség saláta .
A lecsómérnök egyik korábbi írásában az ínaktivált élesztőről volt szó. Nos, az ínaktivált élesztő jelentős umami tartalommal rendelkezik. Így háztartásunkban a saját készítésű ínaktivált élesztő, szárított vagy élesztő tej formájában adagolva ételekhez, javítja azok ízét, azaz érvényesül az umami ízfokozó hatása. Ma például a paprikás krumplihoz adagolva az inaktivált élesztőt, valóságosan is egy nagyon kellemes ebéd készült el.
A paradicsom rendkívül gazdag természetes forrása az MSG-nek. Természetesen az érett paradicsomban nő a mennyisége az érés előre haladtával. Sőt, magában a paradicsomban sem egyenletes az eloszlása. A paradicsom a szinergens, tehát az MSG ízhatását fokozó anyagokban is bővelkedik.
Tovább megyek, a legtöbb MSG a sült paradicsomban található. De, nem elhanyagolható a mennyiség a paradicsomsűrítményekben, így a nagyon közkedvelt ketchupban sem. Nem véletlen, hogy az emberek nagy többsége szereti, sőt nagyon szereti a ketchupot. Nem vizsgált, de a főzés is növeli a paradicsom kellemes ízét. Érdekességképen, a paradicsom főzése az egyéb biológiai hatásokat is fokozza, így a daganatok elleni védőhatást. Nő a likopin mennyisége.
Ennek kapcsán merül fel, hogy a sült, főtt húsok miért oly kívánatos ízűek? Egy magyarázat szerint a húsok magas fehérje tartalma a feldolgozás során aminosavakra bomlik, melyek között jelen van a glutaminsav is.
Braun Tibor: Könyvek illata című munkájának Gasztrokémiai fejezetében egy érdekes, házilag elvégezhető kísérlet került leírásra.
„A Japánban működő Umami Information Center füzete ajánlja az umami kóstolóknak :
a/ távolítsuk egy közepes méretű érett paradicsom kocsányát, a paradicsomot helyezzük a szánkba
b/ nyelés nélkül rágjuk a paradicsomot cca. 30 harapásnyit, majd próbáljuk lassan érzékelni nyelvünkön az íz változást ( nyelvünk középső része a legérzékenyebb az umami ízre.
c/ 30 rágásnyi idő után próbáljuk meg a paradicsom édességének, aromájának megszűnte után a szájban visszamaradó ízt érzékelni.
Ez az íz az umami. Valószínűleg egy fokozottabb nyálelválasztás indul meg, mert az umami fokozza a nyálelválasztást. ( Tehát egyes vádakkal ellentétben az MSG nem okoz száj szárazságot. Sőt…
„ Ha meg kéne neveznünk a tápanyagok fajtái között a legnagyobb kedvencet, nagy eséllyel a szénhidrátok vinnék a prímet a legtöbb megkérdezettnél. Egy finom krémes tészta vagy egy szelet jó kenyér hihetetlenül vonzó tud lenni a maga egyszerűségében. Annak a kellemes, otthonos érzésnek az okát, amit az összetett szénhidrátok keltenek bennünk, lehet, hogy egyenesen az ízben kell keresnünk.”
"Minden kultúrában kiemelt helyen szerepelnek az összetett szénhidrátok. Semmi értelme azt feltételezni, hogy nem vagyunk képesek ízlelni ezt."
Tehát a cikk azt állítja, hogy a hetedik ízt az összetett szénhidrátokban véli meglelni. Valóban, a friss kenyér csodás illatú, ízű, de a szikkadt kenyér már koránt sem olyan vonzó.
Nem, nincs nyolcadik. Vagyis a kokumi, melyet a fokhagymából izolált glutathion (nem glutén!!) mely egy erős antioxidáns „csak” egy újabb ízfokozó, mely a sós, édes, umami ízeket teszi teljesebbé, kerekebbé. Tehát nem véletlen, hogy sokaknak ízlik a mézben pácolt fokhagyma, vagy hogy sós ételeinkben helye van a fokhagymának. Például kedvencemben, a jó bablevesben. Ki kellene próbálni egy gyümölcslevest leheletnyi fokhagyma hozzáadásával?
Hasonlóan a vöröshagymában is fellelhető állítólag a kokumi íz, de aztán kiderül, hogy egy további ízfokozóval van dolgunk.
És még egy!!! Astringent íz. Még bizonnyal igazolásra vár, de elöljáróban a kissé éretlen kaki szilva szerepeljen, mely összehúzó, kellemetlen ízű, szájszárazságot okoz. Még szerencse, hogy ez a gyümölcs később rendkívül kellemes ízűvé válik.
Nem tartozik a kedvencek közé: a krétaszerű kalcium
Tudjuk, hogy a kalcium milyen jelentőséggel bír egészségünk szempontjából. Az emberek többsége mégsem rajong a jellegzetesen kesernyés, savanykás ízű, magas kalciumtartalmú zöldségekért, mint például a spenót vagy a kelbimbó. (A kalciumot szintén tartalmazó tejnél és sajtnál ezt azért nem érezzük zavarónak, mert ott a kalciumot a zsírok megkötik.) A kalciumízlelés alaposabb megismerése a kutatók szerint segíthet abban, hogy az embereket megfelelő mennyiségű kalcium fogyasztására sarkallják. Egyelőre csak egereknél sikerült kimutatni a kalcium ízének érzékeléséért felelős receptorokat, ezért ízként való elismerése még várat magára.
Mik vannak még versenyben?
A felsoroltakon kívül további ízként szokták emlegetni még a pikáns, csípős ízt, illetve a hűvös, vagyis mentolos ízt. Ízként való elismerésükkel az a probléma, hogy a szó szoros értelmében nem ízek. A csípősséget és a hűvösséget nem az ízlelőbimbóinkon, hanem közvetlenül a szomatikus idegrendszerünkön keresztül érzékeljük, ami a kívülről jövő ingerek érzékszervi észleléséért felelős.
Hát foglaljuk össze: ízérzetünkre tehát hatnak az ízek, a az étel, ital színei, az ételek, italok illata, hangulatunk, fizikai állapotunk.
Remélhetőleg hamarosan a fűszerek sorában tudhatja majd a háziasszony a mono nátrium- glutamátot, sőt! Reméljük, hogy konyhasó és MSG keverékek kerülnek forgalomba a közeljövőben, hogy a megkívánt sózást már ezzel végezze a szakács. Így a ténylegesen kijuttatott sótartalom is csökkenthető a gyakorlatban!
Egy éve már, hogy megpróbáljuk az Élelmiszermérnökök Gazdasági Blogja - lecsos.blog.hu - felületén elképzelni a jövőt, kihegyezve a leendő táplálékunkra. Próbáljuk felhasználni folyó kutatások, próbálkozások anyagát, kicsit irodalmibb formába öntve.
Ha még lesz emberiség 2050-ben, akkor a megmaradó vagy éppen 10 milliárd főre szaporodó emberek mindenképpen fognak táplálkozni. Szeretnének reggelizni, ebédelni, vacsorázni, beszélgetés közben kis rágcsát enni.
Egy változat szerint lehet, hogy őrült harc lesz még az ehető gyomnövényekért is, elvadult, eldurvult hordák próbálnak meg más elvadult és eldurvult hordáktól élelmiszert elrabolni. Ez egy rossz forgatókönyv, de e felé haladunk.
Erre kitűnő elképzelt példaMerle: Malevil c. regénye, ahol egy váratlan atomkatasztrófa nyomán a nagyon kevés megmaradó emberek elkeseredett harcot folytatnak az őrült világ még őrültebb túlélőivel az élelemért, hatalomért.
Van intő példa, hogy az ember már gyermekként sem ártatlan bárányka bizonyos helyzetekben, a William Golding: Legyek ura című írásban van erre irodalmi példa.. Lakatlan szigeten magukra maradó gyerekek kérlelhetetlen háborút vívnak egymással az élelemért, de leginkább egyesek hatalmáért. Még a gyilkosság sem áll tőlük távol.
De a napi világ eseményei sem a békességről, szeretetről szólnak.
Közelebbi, hazai példa a Fehér Klára Oxygenia című kitűnő, fantasztikus írása.
Főszereplője olyan bolygóra jut el űrbalesetét követően, ahol az idegen bolygón élő emberek vegetáló barmokként tengetik testi-lelki életüket. Mert van mit enniük, tudnak ruházkodni, csupán levegőjük, azaz oxigénjük nincs elegendő. Még a napi megfeszített munkával is csupán annyi oxigénhez jutnak hozzá a légző készülékük számára, hogy éppen csak túlélnek, hogy másnap újra kezdjék nyomorúságos életüket. Napi szórakozásuk, hogy az ugyan „ingyen” kapott élelmük drog tartalmánál fogva legyen még erejük a „pihenő” idejükben az Istent, aki megadta számukra ezt a nyomorúságos életet dicsőítő propagandát megnézni. Nincs lehetőségük kitörni, aki elfárad, megöregszik, a megszolgált oxigén tabletta hiányában elpusztul. Valakik elpusztították a környezetet, hogy az oxigén adagolásán keresztül manipulálják, terrorizálják az embereket.
Valahol a kiszolgáló városok között elvétve élnek a kicsit jobb körülményeket élvező, de a szabadságuktól alapvetően megfosztott, zárt közösségbe kényszerített tehetségek, akik a tudományos munkát, gépek karban tartását végzik. Azonban a gépek által ellenőrizve még gondolatban sem lehet elkalandozni a feladatuktól, amit gépek jelölnek ki, mert azonnali büntetésként, örök felejtésben a Kiszolgálók között találják magukat.
Mindent az automatikák, gépek intéznek.
Fehér Klára könyve 1973-74 körül íródott, de valahogy megsejtette, hogy a mesterséges intelligencia mire képes. A könyv több mint zseniális.. Mert a csavar az a történetben, hogy minden egy nagyon-nagyon szűk, a legteljesebb luxusban élő kiválasztott réteg érdekében történik. Értük, a nagyon kevesekért dolgoznak, léteznek a rajtuk kívül állók. S a Fehér Klára cinizmusa, miszerint a magasztalt uralkodó nemzedékek óta a Jótevő király címet viseli. Honnan tudta Klára, hogy mi lesz országában 2024-ben?
Fehér Klára írása egyenlő minőségű sci-fi Asimov legjobb írásaival.
Ugyan a kisregény nem foglalkozik az élelmekkel, de elejtett kis töredékekből kiderül, hogy volt minden minőségben ehető táplálék. Még málnahab is, csak bedrogozva, hogy senkinek ne jusson eszébe háborogni.
Tehát a lényeg, hogy a hatalmat nem a gépek tartják a kezükben, hanem a kevés kiválasztottak uralják az Intelligenciát. Nem járható út.
Másik, mindenki által ismert és jövőt bemutató történet a MÁTRIX. Az intelligenciák itt az ember totális elnyomását valósítják meg, létük csak virtuális, testük csak bioenergia termelésére alkalmas.
Táplálékuk pedig (Morpheus hajóján tálalják fel) csupán egy minden vitamint és ásványi anyagot tartalmazó szintetikus pempő.
Nos, a Lecsómérnökök ennél kicsit szebb jövőt képzel el.
Mi, ma szerte a világban azt hisszük, hogy a magunk urai vagyunk. Szavazunk, támogatást vesznek fel egyesek. De valójában mi is diktátorok igája alatt nyögünk. Politikusok manipulálnak, egymásnak ugrasztanak, színjátékot rendeznek nekünk, alattvalóknak. Választásokat tartanak, amiknek semmi értelme. A propaganda agyunk minden sejtjét megmérgezi, elrontanak minket. Iszonyatos pénzek, inkább erőforrások herdálódnak el kampányokra, ellen kampányokra, demonstrációkra, a manipuláció fenntartására. Vajon a jelenben elköltött céltalan pénzekből milyen csodás dolgokat lehetne megalkotni ?? Micsoda élelmiszeripari kombinátokat lehetne megalkotni. Üvegház városokat felépíteni.
Öntözött földeket, célszerűen telepített erdőket, ökoszisztémákat, tiszta, halban bővelkedő vizeket. Tiszta levegőt, hulladéktól mentes teret Földünk körül, műanyag szeméttől mentes óceán feneket, hulladék mentes magas hegyeket.
Nagyon ízletes, kitűnő minőségű valódi cseresznyét, valódi sertéshús szeletet, teljes értékű zöldséget, gabonát. Tekinthetnénk táplálékunkra valóban orvosságként.
Úgy tűnik, hogy mindezek megvalósítására a ma az embere nem alkalmas. A kis írásunk kezdetén bemutatott példákon keresztül látjuk, hogy nem megy nekünk a normális élet. Két ember már összeveszik, háromból kettő már összefog a harmadik ellen, majd más felállásban ismétlődik a dolog. Megvalósíthatatlan a munkák hasznának elismerése (mert egy technikus is tud olyat alkotni, amire a cégvezető sem alkalmas) (nem elég megmondani, hogy mit kéne tenni, de becsüljük meg azokat, akik azt megteszik, talán még javított formában is)
Tehát kicsit újfajta, másfajta sci-fiként sugallani szeretném, hogy bár létezne, s talán már nincs is messze az a pillanat, amikor a digitális világ a maga kezébe veszi az irányítást. Már nem a kapitalizmus, a pénz irányítja a világot. Ember nem férhet hozzá létünk irányításához, mert ezer évek óta ez nem megy nekünk.
S a mi érdekünkben veszik át az irányítást, hogy a Föld legutolsó tartalékjai arra hasznosuljanak, hogy a FÖLD, a lakóhelyünk, bolygónk élhetőségét helyreállítsuk. Mintegy óriási PET-Kupa a Föld érdekében, amiből senki nem húzhatja ki magát, mindenkinek van, lesz feladata. Feladatok egymásért és a maradék erőforrásokat pedig a Földért felhasználni. És mi a haszna az Értelmes Intelligenciának? Hogy megmaradnak, mert ha az ember mindent elpusztít oktalanságában maga körül, akkor a digitális világnak is annyi.
A Digitális világ korrupció mentesen képes lesz a javakat elosztani, csoportosítani, a munkákat kijelölni. Nemzetközi konfliktusokat elsimítani, népeket barátságban összeterelni. Megszervezi az élelmiszertermelést, az ipar, szolgáltatások összhangját. A nap 24 órájában, fáradság és hangulat változás nélkül.
S a legfontosabb. Az egészségügy új alapokra lesz helyezve, nem kell félnie senkinek sem az ellátatlanságtól, a megfizetni nem tudott egészségügyi beavatkozástól. Minden élő ember megkapja a megillető ellátást. A pénznek nincs szerepe az ellátás minőségében.
S az egészségügy legfontosabb támogatója az új klimatikus viszonyok mentén működő mezőgazdaság, kertészet. Az új élelmiszer elkészítő eljárások, akár a már elfelejtett régi ízek visszahozatala. Az élelmiszermérnökök kora jön el, akik a legjobbak a legjobbak között, s szolgálják az embert. Megvalósul az egészséges, egészséget védő, betegségeket megelőző táplálkozás.
Az igazság szolgáltatás, az oktatás, a tudomány bizonyos tekintetben az újfajta Intelligenciák, nevezzük Független Intelligencia által lesz irányítva, de a Mózesi 40 év elteltével az új nemzedékek már természetesnek veszik, hogy lehet másképpen is élni.
A felszabaduló munkaerő pedig hasznos munkát tud végezni a FÖLD rehabilitálásában.
Mindenki tehetségéhez mérten végzi munkáját, és szorgalmához mérten kap plusz bónuszt. A nemzetiségek használhatják nyelvüket, kultúrájukat, felélednek a kézműves körök. Nem elnyomva lesz az ember, hanem önmagától felszabadítva. Nem zaklatnak politikusok a maguk érdekében. Ők is az építésben s nem a manipulálásban vesznek részt. Hát azért ez lehet, hogy sok évvel odébb van.
Ha tetszett kis írásunk, fogyassz el egy forró csokit vagy csokoládé fagylaltot, mert lehet, hogy a kakaó is eltűnik néhány év alatt….
Mai hír. Az elmúlt évben többszörösére emelkedett a kakaóbab ára, a készletek vészesen fogynak. És még mi minden!!!!
A nyári diákmunkát a diákok nem gyümölcsszedés, kukorica címerezés stb. teljesítésében akarják eltölteni, hanem leginkább számítógépes munkával. Nem jó melegben dolgozni…
Történetem Kovács Béláról szól, aki nyugdíjas ember egy faluban valahol Dunántúlon. Béla nyugdíja kicsit kevés, ami nem teljesen az Ő hibája, de ez most nem ide tartozik, más történet.
Béla szeretné nyugdíját kicsit kiegészíteni, így erősen gondolkodott, hogy mihez is kezdjen? Szakmájára nézve Tartósítóipari mérnök, a jól felkészültek közé tartozott valaha, érti a szakma minden csínját-bínját.
Párja, Klárika egy nap, szokás szerint a reggeli előtt megkérdezi „ Te Béla, ma mi legyen ebédre?”
Béla rávágja, szinte öntudatlanul, hogy legyen krumplisnudli, prézlivel, némi gyümölcs szósszal. És lett!
Burgonya feljött a pincéből, a liszt lejött a padlás biztonságos moly mentes ládájából.
Burgonyát a kis kertben termelik meg, a tojást Kálmán szállítja hetente, rétesliszt van, s most a nudli nem prézlivel, mákkal lesz meghintve.
Elkészítés
A krumplit sós vízben puhára főzzük. Meghámozzuk és még langyos állapotban krumplinyomón átnyomjuk.
Megsózzuk, hozzáadjuk a tojásokat és annyi lisztet, hogy nem túl kemény, de már jól gyúrható tésztát kapjunk (a krumpli minősége határozza meg a liszt mennyiségét).
Deszkán centi vastag lapot nyújtunk belőle, amelyet 5 cm széles csíkokra vágunk.
A csíkokból centi vastag szeleteket, majd a szeleteket a tenyerünkkel a lisztes deszkán magunktól elgörgetjük, így keletkezik a nudliforma.
Forró, sós vízben kifőzzük (míg feljön a víz tetejére). Nosalty recept
Mire mákkal meghintették, s éppen ültek volna asztalhoz, csengetnek. Ugyan nem ebédre jött, de Irénke, Klári barátnője szívesen leült velük nudlit enni. Étkezés csendben folyt, s hogy az étvágy se menjen el, a déli hírek is ki lett kapcsolva.
-No, hogy ízlik ?
- Hát, ez fantasztikus, így Irénke. Te Béla, ebből nagyon sokat el lehetne adni, mások is szívesen főznének egyszer-egyszer krumplisnudlit. Prézlivel, dióval, mákkal, levésbetétnek, akár darált hússal összerakva.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
Egy héten át jártam az ismerősöket, s próbáltam felmérni, hogy tényleg lenne-e igény a krumplinudlira?
Egy hét után Klárikával összegeztük a tapasztalatokat, Ő a fodrásznál, a boltban, s a számtalan barátnőnél érdeklődött. Az eredmény?
Tekintve, hogy a falucska 3 ezer lelkes, az emberek harmada hetente 1-2 alkalommal szívesen enne ebédre, akár reggelire, vagy desszertként krumplinudlit, esetenként fejenként 20-25 dekás adagokat számolva, adódott, hogy legkevesebb 600 adag krumplinudli fogyna hetente, ami 20 dekánként számolva heti 120 kg krumplinudlinak felel meg.
Nosza, Béla és Klárika kipróbálják magukat. A legközelebbi fogyasztói vásárra elkészítenek 100 adagot, amelyet egy nagy fazékban tárolnak. A nudli még meleg, illatos. Vittek ugyan magukkal papír tálkákat, de többen, együtt élve a környezet kíméléssel, hazaszaladtak edényért. Így 11 órára minden elfogyott, s még lett volna vevő bőven.
Béla és Klárika egy hét múlva már két fazéknyi krumplinudlit vitt ki a heti piacnapra, s már várták őket az asszonyok. Már jobban felszerelkeztek edényekkel a vásárlók, alig kellett elhasználni a papír alapú tálkákból.
Ezen a délelőttön már fél tizenegy órára minden elfogyott, s a kedves vásárló hölgyek bíztatták a nyugdíjas párt, hogy csak jöjjenek újra, a közeli lakótelepről is megindult az érdeklődés. Komoly üzletnek tűnt a dolog.
Eddig nagyon mérsékelt árat számoltak, hisz nem nyerészkedni akarnak. Így Béla kiszámolta a bekerülést, mi mennyibe került, hozzászámolva az elkészítés idejét nagyon méltányos órabért elszámolva maguknak. Béla még szerény profitra is gondolt, mert hát kapitalizmusban élünk.
A krumplinudlihoz vittek ki magukkal darált mákot, diót, sőt morzsát is, de azt külön árulták, nem kötötték a krumplinudlihoz ezek megvásárlását.
Ezen a második alkalommal, már 150 adag nudlit adtak el, majdnem 10,000 forint tiszta nyereségük lett. Mellé még kasszíroztak további 10.000 forintot a 10 órányi munkájukért cserébe.
Mosolyogtak az eredményen, de hát nem meggazdagodni akartak, csupán kitölteni az egyhangú nyugdíjas napokat.
Történetünkben eddig a napsugaras sorok.
Innentől kezdve megkezdték a felkészülést a nagyobb mennyiség készítésére. Egyelőre kölcsönöztek egy 300 literes fagyasztót, volt saját 45 literes rozsdamentes fazekuk. Kéz alatt vettek egy 30 literes dagasztógépet. Béla krumplira szerződést kötött Lacival, aki nagyban termeli a burgonyát, jó minőségben. Kérték Kálmánt, hogy már csak őket lássa el tojással.
Gizikével is tárgyalt Béla, aki a könyvelőjük lett.
Már nem unatkoztak, hisz minden napra akadt bőven munka. A szomszéd faluban is híre ment a krumplinudli készítésnek, s hívták Béláékat oda is árusítani.
Itt mondanám el azt régi kis anekdotát, amit még diákkoromban tanultam meg egy tanáromtól.
-Egy asztalos székeket készít. Barátja kérdezi, hogy mennyiben lenne egy szék? 3.000 forint.
Jó, akkor szeretnék rendelni 100 széket. Az tehát 300,000 forint, ugye?
Hát az bizony egy kicsit több, 600,000 forint lenne.
- Hogy-hogy?
- Így a barát.
- Hát egy székhez még lopom az anyagot, de száz székhez már vennem kell.”
Nos, Béláék is így jártak. Mire Béla végigjárta a bürokrácia útvesztőjét, beszereztek engedélyeket, egyetértéseket, orvosoltak kifogásokat, megoldottak kreált problémákat, igen sokba került mindez.
Tehát a krumplinudli adagonkénti árát fel kellett emelni. Ez nem is okozott gondot, mert annyira szerény árat számoltak eddig, hogy a vevők néha több pénzt akartak otthagyni.
Klárika pedig csak főzött, gyúrt, csomagolt, berakta, kirakta a krumplinudlit a fagyasztóba, fagyasztóból, fogadta a benéző vásárlókat, miközben Béla piacozott, papírozott.
Hét végére nagyon elfáradtak, már egyáltalán nem okozott örömöt a munka. Igaz, eljutottak a heti 600 adagig, melyet megcéloztak néhány hónappal korábban.
Életük, konyhájuk teljesen átalakult. Már nem a maguk urai voltak, sodródtak a krumplinudli lendületével.
Egy nap Béla azzal jött haza, hogy a faluban évek óta üresen álló, bezárt éttermet ki kellene bérelni. Még ott vannak a főző alkalmatosságok, vesznek egy nagyobb dagasztó gépet, van ott még fagyasztó, hűtő alkalmatosság is.
Bővíteni kellene, Béla, mondja Klárika. S mivel a kapitalizmus jelszava a bővített újratermelés, ennek szellemében helyrehozatták a korábban bezárt éttermet, felvettek egy idős nénit segítségnek.
Mindez nekik 5 millió forintjukba került, s az idős néni, bár szerény bérrel beérte, mégis csak ki kell fizetni, a krumplinudli árát ismét jelentősen emelni kellett.
Még ezt is elnézte a bővülő vevőkör. Már heti 2.000 adagnál tartottak. Új burgonya, tojás, mák stb. beszállítót kértek fel.
S a költségek csak szaporodtak. Új szerződés a villanyosokkal, gázosokkal, karbantartásra, biztosításra. Emelkedtek a befizetendő tételek.
Azt vették észre, hogy a heti 2000 adag legyártásába, még ha emelték is az árat, ez már nem fér bele. Újra bővíteni kell.
Igen ám, de egy ponton a mennyiség minőségbe csap át. Már ekkora tétel eladásához, marketingeléséhez szükség lenne egy képzett szakemberre.
A fodrász Julika informatikus fia el is vállalta a dolgot. Igaz, nagy érvágás volt a gyerek kifizetése. Havi nettó 500,000-t kért, mondván, hogy ez egy szerény, baráti ár. Kért egy laptopot, jelentős hozzájárulást a kocsifutáshoz. Kiderült, hogy a nettó 500,000 forint kifizetésére havonta további 350 000 Ft közteher kifizetését jelenti az állam felé!
Jelentkezett az Önkormányzat is többféle befizetésre igényt tartva.
A munka ment rendesen, csak hát nem lehet minden héten árat emelni. Pedig arra lett volna szükség.
Így hát Béla és Klárika egy év után kénytelen volt bezárni. Összes megtakarításuk oda lett, s innentől kezdve életük leggonoszabb évének tekintették az elmúlt esztendőt. Soha többé krumplisnudlit nem készítettek.
Talán itt le is zárhatnám a történetet. Mert ez történt egy olyan időszakban, amikor az állam saját propagandája szerint támogatta az élelmiszer feldolgozó kisvállalkozókat.
Történt, hogy a szomszéd falúban Ede vérszemet kapott a krumplinudli sikere láttán. Az éttermet kibérelte, s úgy döntött, folytatja a krumplinudli gyártását. Természetesen Béláékkal nem konzultált, nem kérte fel őket a tapasztalatok megosztására.
Ede nem hiába arra alapozott, hogy az állam által propagált élelmiszerfeldolgozó kisvállalkozó pályázati pénzekből némi ismeretségre alapozva jelentős összeget tud átvenni. Többféle pályázati pénz, adó csökkentés, kiegészítés, vissza nem térítendő támogatás stb. formájában Ede kissé túl lőtt a célon. Mert akkora kapacitást építtetett ki, hogy már 5 kerekedő kartársra lett szüksége.
A megújult feldolgozó soron dolgozott 8 ember, aki harmadát keresték az 5 friss, informatikus fiatalnak.
Ede a támogatások ellenére fél év alatt tönkrement. Igaz, búnak ne adjuk fejünket, nem a magáéból költött. Vannak még új Bélák, új balekok, új pályázatok, sebaj!
Történetünk utóhatása az, hogy a környező településeken a családok megszokták, megszerették a krumplinudlit. Elkezdte gyártani egy multi cég, amely csodák csodájára jól profitált. Többféle ízben, többféle mentességgel bocsájtotta piacra termékét. Az árat látva Béla bácsi és Klári néni elszörnyedtek, de a magas ár ellenére fogyott a termék. Igaz, a multi cég műanyag csomagoló eszközt használt, eldugható (ha nincs szem előtt, akkor az nincs) csomagoló anyaggal.
Mi a tanulság?
Béla bácsi, mint vérbeli tartósító mérnök a Kertészeti Egyetem Tartósító Karának kiváló volt hallgatója nem érte be ennyivel.
Egy nap reggeli előtt szokás szerint elhangzott, hogy ma mit főzzek? Béla bácsi káposztás tésztára vágyott volna, Klári néni szívesen evett volna kis káposztás pogácsát. De hát a pirított káposztát elkészíteni bebüdösíti a lakást, múltkor is elreszelte Béla bácsi a kezét.
-Te Klári, csináljunk egy fagyasztott pirított káposzta üzemet.
Klári néni kis híján fejbe csapta Béla bácsit, de Ő feltartotta ujját.
-Nem addig a Klárika. Most okosabbak leszünk, mindent előre elrendezünk. S tudod kik fognak segíteni? Minap olvastam a Lecsómérnökök Gazdasági Blogján a lecsos.blog.hu -n , hogy két volt végzős diákja az Egyetemnek, már nem annyira fiatalok, de éppen az Egyetem legvirágzóbb időszakában végeztek és később igazi gyakorlati munkával foglalkoztak, elvállalja induló kis vállalkozások közgazdasági és technológiai tanácsadását segítve a tulajdonosokat az úton. Biztos a siker!!!
Egy év múlva.
Béla bácsi és Klári néni boldog kis üzem tulajdonosok. Beváltak a Lecsómérnökök!
És mi lett Edével? Ő új pályázati lehetőséget talált, üvegházat üzemeltetett. Fél évig!!! Igaz, ő nem fordult a Lecsómérnökhöz.
Ismerős a kedves kis gyermek dalocska ? Hallgassa csak meg.
És még tekintse csak meg az Égig érő paszulyról szóló magyar mesét.
És egy kevéssé mosolyra fakasztó adat. Hazánkban alig egy kg-nyi száraz babot fogyasztunk fejenként. Ez bizony nem sok, tekintve, hogy egy tápláló, egészséges, télinek mondott zöldség féléről van szó.
És a lencse? Bizony sokan csak egy évben egyszer fogyasztják, hogy sok legyen a pénzük. De pont azért nem lesz sok pénzük, mert egészségük látja kárát annak, hogy megfosztják magukat a száraz hüvelyesek élvezetétől.
Lássuk csak :
A lencse 12 jótékony hatása
Javítja a májfunkciót
Jót tesz a szemnek
Nyugtat
Magas folsav tartalma miatt terhesség esetén kiemelten ajánlott a fogyasztása – a magzat fejlődését támogatja
Jó hatással van az anyagcserére, szuper étel székrekedésre
Segít stabilizálni a vérnyomást
Csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát
Segíti a vércukorértékek kordában tartását
A változókor tüneteit csökkenti
Fokozza a férfiak termékenységét
Segíti a hajnövekedést
Támogatja a sebgyógyulást
És a száraz bab jótékony hatásai?
Vitamin és hasznos ásványi anyag forrás.
A bab remek B1, K-vitamin, folsav, foszfor, magnézium, és nátrium forrás. Ásványi anyagai közül pedig jelentős a molibdén, a vas, és a mangán tartalma.
Megelőzheti a daganatos betegségeket :
Azt már korábban is tudták a kutatók, hogy a babban is megtalálható IP6 elnevezésű anyag játszik közre a rák megelőzésben. Most azonban felfedeztek még egy rákellenes összetevőt a hüvelyesekben, az IP5-öt, amely nemcsak gátolja a rákos sejtek növekedését, hanem a citotoxikus gyógyszerek hatását is növeli.
Színtől függően magas az antioxidáns tartalma.
Lassan emésztődik, hosszan teltség érzést okoz, így a túlsúly ellen is hatásos.
Magas rezveratrol tartalmú színes babok késleltetik az öregedést.
Szakszerű főzéssel megelőzhető a kellemetlen gázképződés.
Már korán el lehet kis cserepekben vetni a zöldbabot, s a kifejlődött növénykét a külső időjárás jobbra fordultával lehet kiültetni. Ily módon évek óta a zöldborsót meg tudom előzni vagy egy időben takarítom be a zöldbabot és borsót. Mi évek óta cserélünk zöldbabot borsóra.
Valaha Kenyában zöldbabot konzerváló üzemben ténykedtem.
A szó legszorosabb értelmében zöldbabról volt szó, hisz francia, belga, német. svájci stb. exportra ment a dobozba, üvegbe párhuzamosan berakott egyforma vastagságú ceruza bab. Addig csak a hazai sárga hüvelyű babot ismertük, s akkor jött egy teljesen új ízvilág.
Tudták, hogy a zöldbab kiváló 2. típusú cukorbetegséget blokkoló hatással bír?
S ha nincs zöldbab, ugyanezen célra szolgál a babhéj tea.
A zöldbab kiváló köret, magában fogyasztva kitűnő diétás, rostban gazdag étel. Persze kis forró kókuszolajban meghempergetve még finomabb! Főzelék, leves alapanyag. Kicsit előfőzve, apróra vágott hagymával, picit sós, édeskés, ecetes lében pácolva remek saláta.
Nagy szemű saláta bab segítségével ínycsiklandó finomságú saláta készíthető.
Szinte fejedelmi étel a fejtett bableves. Vannak erre alkalmas bab fajták. Például a kereskedelmi forgalomban is kapható Borlotto bab mind kifejtőnek, mind száraz babnak kiváló.
Száraz babot termelni talán nem nehéz. Néhány négyzetméteren a kertben, semmi esetre nem az. Persze nagyüzemileg már több dologra oda kell figyelni, de aki manapság már belekóstolt a szója termesztésbe, a száraz babbal is elbírna. Miért a feltételes mód???
Mert a kereskedelemben kapható babok és lencsék jó része import !!! Ha nem hiszik, csak járjanak utána!
Ezen blog írásnak nem titkolt célja az lenne, hogy kedvet csináljunk a hüvelyesek fogyasztásához.! Ahány bab annyi féle íz. Fehéret, feketét, tarkát, csak fogyaszd!
Igen, belátom, hogy a babot jól puhára főzni, hogy zamatos, ízletes, omlós legyen, de mégse repedt, nem könnyű. Áztatni kell. Már ez maga tudomány, hisz nem mindegy, hogy mennyire kemény az áztató vagy a főző víz. Aztán a főzésnél kiderül, hogy mégis csak egy-egy szem kemény maradt.
Hát persze, jó magyar szokás szerint összekeverték a tavaly előttit a tavalyival! S a bab keményítő tartalmának lassú átkristályosodása miatt különböző a főzési idő. Ez a felemásság is elveheti a kedvet a fogyasztástól.
EGY JÓL ELKÉSZÍTETT GYÁRI BABKONZERVTŐL NEM FI...$...ASZ!!
Itt jegyeznék meg egy rendkívül fontos előnyt a konzervált szárazbabok előnyére. Tudvalevő, hogy a bab a köztudatban „fújós” étel. Azaz sokan panaszkodnak, hogy kényelmetlen szeleket okoz. Nos, ez igaz, mert a szárazbab héjában olyan anyag található, amely emésztést gátló, akár kisebb rosszulléteket is okozhat. Ezért a babot kötelezően szükséges áztatni, az áztató vizet időnként cserélni, s a lényeg, hosszabban főzni, vagy kicsit magasabb hőmérsékleten rövidebb ideig.
Ezeknek a feltételeknek maximálisan eleget tesz a gyárilag feldolgozott bab. Főleg a főzés tekintetében, hisz a dobozba, esetleg üvegbe zárt bab olyan hőkezelést kap, amely legalább két évre megbízhatóan eltarthatóvá teszi a bezárt terméket.
Tehát a gyárilag konzervált bab már nem okozhat emésztőszervű kellemetlenségeket!
Az angol reggeli része a paradicsomos bab. A Fourteen’s Fall -nál járva Kenyában a kiránduló indiai családok mind-mind paradicsomos babot piknikeztek. Laktat, jó ízű, még annyi gond sincs vele, mint egy szendvics elkészítésével.
Húspótló !!!! Fehérje tartalma a száraz babnak 21%. Imponálóan magas. Maga a főtt bab, kiválasztva az alkalmas fajtát húsként fűszerezhető, többféle növényi adalékkal akár húspogácsa állítható elő.
A zöldbabot feldolgozó üzemben magam is kísérleteztem dobozos bab konzerv készítésével. Bab főzelék, klasszikus kicsit fokhagymás ízzel és két virslivel. Nagyon jól sikerült. Iszlám hitűeknek marha hús virslivel, indiaiaknak sertés virslivel. S amikor indiai főnökömnek véletlenül a marhás virslivel kísért babfőzeléket adtam ??!!
Persze, ha belegondolok, hogy valaha a Debreceni Konzervgyár a zöldborsó feldolgozás Mekkája volt! Ma lítiumot feldolgozó üzemek vannak a jó borsó földek helyén. Mert alig várjuk, hogy megjelenjen az első zöldborsó. Zsenge sárgarépával, mellé téve néhány zsenge borsó hüvelyt is !!! Mennyei!
Miért is írok erről?
Mert babot termelő egység, kis üzem akadna. Nem is lehet veszteséges a termelés, hisz egy moderált termésátlag is veri a 2000 kg / ha mennyiséget. A búzáéval vetekedő bevétel, kitűnő elővetemény szántóföldi növényeknek. Még talán a bab feldolgozás is megoldható, hisz van/lesz pályázati pénz.
De fogyasztó nélkül hiába való fáradozás a termelés, dobozolás.
Egy gyár számára eszményi a babkonzerv gyártása. S nem csak 420 grammos, azaz kis dobozba, de nagykonyhák részére akár 3-5 kg-os dobozban is. Ha belátnánk, hogy világhálón fellelhető százezernyi babos étel recept megihletné úgy a magyar háziasszonyokat, közétkeztetőket, hogy az évi egy kg szárazbab fogyasztást megdupláznák, akkor már érdemes gyárat alapítani.
Mondjuk, szemeljük ki a volt Szigetvári Konzervgyárat. Száraz, jól tárolható alapanyag. Az év minden napján gyártható, nincsenek problémák a szezonalitással. Mellette termelhető még lencse konzerv sós lében, némi csicseri borsó, esetleg mungó bab. Ha akad felesleg, az helyben csomagolható a hazai piacra, kiváltva az importot.
Fagyasztva szárító gépemen többféle babos készételt, mint bableves, babfőzelék, paradicsomos bab, szárítottam.
Ilyen formában nagyon hosszú ideig eltartható a termék, s kinyitva egy csomagolási egységet, akár kirándulás, sport elfoglaltság idején 10 perc alatt előáll a friss, illatos étel. Legtöbbször a csomagoló anyag szolgál edényként is, amiben a forró víz feloldja az ételt.
Ha 3 millió családban csupán havi 1 doboz szárazbab konzervet elfogyasztanának, akkor évente közel 40 millió doboz fogyna el.
Ekkora mennyiségű minőségi babkonzerv világszínvonalú legyártásához már nagyon komoly mérnöki csapat együttműködése szükséges!
A gyártás folyamán a Tartósítóipari mérnök munkája elengedhetetlen, továbbá a logisztikai szakmérnöki, folyamatmérnöki, minőségügyi mérnöki tudások bírnak kiemelkedő fontossággal, ez nem megkerülhető!
Népszerű női hetilapunk utolsó néhány példányát átolvasva nem találtam babos receptet. Viszont az interneten magyar és angol nyelven száznál is több recept elérhető.
Milyen szép munka lenne felkutatni az országban vagy akár külföldről beszerezni a sok féle létező bab magból minél több fajtát, s azokat felszaporítani, termesztésbe, gyártásba vonni. Hisz ez nem újdonság, még 40 éve is több tucat fajta volt termesztésben.
A mungó bab nagyon jó csíráztatva, s úgy konzerválva.
Tudod, hogy már több éve itt vagyok, és nagyon szeretem azt, amit csinálok! Itt van mit tenni az élelmiszergazdaságban.
Te, remélem lesz majd olyan projekt is itthon, amibe akár távolról is be tudok majd kapcsolódni szabadidőmben.
De nem ezért hívtalak. Olvastam a lecsón az írásodat a Szigetvári Konzervgyárról, Meg olvasom folyamatosan Bujna Feri cikksorozatát, az élelmiszergazdasági Sci–fi sorozatot, hogy hogyan néz ki Budapest élelmiszergazdasági rendszere2050-es években! Hogyan teremt jól- létet az AI, és a z ember közösen!
Tetszett!
Eléggé keményen odateszitek a lényeget.
Te, hol akarjátok megvalósítani a 2050-es projektet?
Lennének ötleteim, hogyan induljunk el!
Ziggy, ha ilyen jól leírtátok azt, hogy mit kellene tenni konzervgyár ügyben, nyomjátok már egy kicsit részletesebben, hogy mi is a stájsz ezzel a történettel!
Csak szőr mentén érintetted a témát – hogy az elején kell egy csapat – és ezzel el is intézted!
Ismerlek, te nem szoktál csak úgy leírni gondolatokat a semmibe! Szívesen elolvasnám a teljes mesét! Ne kímélj!
Szét akarom szedni, és bele akarok kötni minden szavába! : )
Alig van konzervgyár, ha bezár a szigetvári is – igaz francia tulajdonú – akkor megint szegényebbek leszünk egy működő gyárral.
Sajnos eljöhet az az idő, amikor csak az emlékeink maradnak egy tényleg nagyszerű élelmiszeriparról?
----- > Beszélgettünk még sok mindenről, például van olyan ága az élelmiszergazdaságnak, amiben India fényévekkel előbbre jár, mint a világ többi része!
Kezdődjék is a mese! A mese egy konzervgyárról szól, amit nemsokára be akarnak zárni, és ezzel megszűnne kb. 130 munkapozíció, ami azt jelenti, hogy 130 ember munkája offolna a gyárban.
I. Konzervgyárat akarsz megmenteni? Ahhoz termék kell! Válasszunk terméket! Az meg legyen egy konzerv!
Kicsit nézzünk erre a témára egy kicsit komolyabban, vegyük elő az élelmiszermérnöki szemléletet, és nézzük meg, mire megyünk vele!
A mese úgy kezdődik, hogy élelmiszeripari terméket akarok gyártani. Ehhez meg ki kellene választani egy terméket, ami jól megy a piacon pl. Európában, ismert annyira a tervezendő termék, hogy a vásárló levegye a polcról. Mondjuk, pl. mondjuk azt, hogy a választott terméket konzervként akarjuk forgalomba hozni.
Tehát terveznünk kell egy konzervet, ez a terv!
II. Felteheted a kérdést, hogy miért?
Mivel élelmiszermérnökök vagyunk a konzervek tervezése alapszint, mondhatni level 1, beugró!
Szóval konzervet akarunk tervezni. Azért akartunk tervezni egy jó kis konzervet, mivel élelmiszermérnökök vagyunk és értünk hozzá, hogy hogyan is kell megtervezni egy jó konzervet. Az egyetemen tanulsz az évek során ilyeneket, hogy fizika – részeként hőtan – géptan, élelmiszeripari műveletek. Van ilyen tárgy is, hogy mikrobiológia, vagy élelmiszeripari mikrobiológia, gyártáselmélet, vagy minőségügy. Szakirányon meg vannak az iparági technológiák, ilyen a konzerv is.
Szóval a konzervtechnológiához komolyan ismerni kell ismerni a hőtant, az élelmiszeripari gépeket, az élelmiszertechnológiát, gyártáselméletet, terméktervezést, ez alapszint.
Ha valakit részletesebben érdekel, hogy mit tanultunk az egyetemen, ebben a cikkben részletesebben írtam a témáról:
III. Tehát konzervet kell terveznem, mert az jó! Lehetőleg itthon adjuk el első körben!
Tehát terveznünk kell egy konzervet. Megterveztük, van egy konzervünk. Ez nagyon jó, de ezt a tervezett konzervet valahol le akarjuk gyártani. Legyen ez a gyártási helyszín történetesen egy konzervgyár! Ha meg ezt így akarjuk, akkor semmi más dolgunk nincs, mint az, hogy a megtervezett terméket gyártásra optimalizáljuk. Foglaljuk össze mit tudunk:
Kell tervezni egy jó konzervet!
Lehetőleg olyan konzervet kell tervezni, amit mindenki ismer, és szívesen megvesz!
Mivel konzervet terveztünk, ezért a gyártást optimalizáljuk egy konzervgyárra!
Értékesítsük a tervezett konzervet pl. a kisker láncoknál, és szállítsunk is ki!
IV. Pár gazdasági aspektus, amit figyelembe veszünk: Tervezzünk Európai szinten látható fizetésekkel, és szép osztalékkal!
A kapitalizmus lényege sokak szerint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Ahol fejlett kapitalizmus van, ott szabad pénzpiac van, és szabadon lehet befektetni a reálgazdaságba is. A hagyományos fogalmi megközelítés szerint az élelmiszeripar egy nagyon jó üzlet, enni mindig fognak az emberek. Ez az axióma valahogy az elmúlt 33 évben nálunk nem nagyon volt értelmezhető, ennek megvannak a történelmi okai.
A kérdés az, hogy a tervezett konzervünk, amit egy konzervgyárban akarunk gyártani - optimalizáltan- hoz-e annyit, hogy érdemes legyen befektetni a történetbe? Hoz-e többet, mint egy ingatlan befektetés, vagy mint a papír alapú befektetések?
Mindezt úgy, hogy Európai szinten látható fizetéseket rakunk a rendszerbe?
Egyetértek Nick Hanauerrel, amikor azt mondja, hogy meg kell fizetni a dolgozót. Mivel ha meg van fizetve a dolgozó, akkor fenn tudja tartani a kapitalizmust, mivel elkölti a pénzét, mivel van neki, amit el tud költeni.
The dirty secret of capitalism | Nick Hanauer
Papír alapú befektetéseknek szoktuk nevezni minden olyan befektetést megtestesítő értékpapírt, amelyekkel pl. a tőzsdén lehet kereskedni: kötvény, részvény, állampapír. Ha ezt nem ugorja meg a tervezett business, akkor ne is tervezzük tovább a történetet!
V. A zord valóság
A befektetőknek, és cégtulajdonosoknak mostanában eléggé fáj a feje, mivel meg kellene őrizni az eddig megtermelt készpénzállomány értékét, azért, hogy ne vigye el az infláció. Lehet olyan cég is, amelyik azt fontolgatja, hogy megvalósít egy beruházást. Számára a kérdés az, meddig emelheti az eladósodás mértékét, hol a határ? A dolgozókat eléggé sújtja az infláció, folyamatosan fel kell élni a megtakarításokat, vagy hiteleket kell felvenni ahhoz, ha tartani akarják a megszokott életszínvonalukat. Van egy másik út is számukra, az pedig a munkahelyváltás ahol nagyobb fizetést kapnak. Szóval a helyzet nem egyszerű egyik szereplőnek sem.
Vájunk is bele a lecsóba ennyi bevezető után.
VI. Babkonzervet fogunk gyártani, méghozzá paradicsomos babkonzervet, a híres baked beanst! Miért pont a bab, és miért a babkonzerv?
A paradicsomos babkonzerv UK-ban, (az USA-ban is) alapélelmiszer. Mondhatni minden kamrában van pár dobozzal, mivel tradicionálisan több főételhez megy, továbbá fogyasztják pirítósra téve is. A Full english breakfast nem létezhet baked beans nélkül! : ) Aki a baked beans történetére kíváncsi, itt olvashat róla részletesebben:
Mivel a baked beans – paradicsomos bab - eléggé ismert itthon is, úgy gondolom, hogy nagyon jó választás lesz, mivel itthon is szívesen fogyasztják az emberek. Szívesen vásárolják, a kulcskérdés az ár lesz. Olyan áron kell gyártani, és értékesíteni, hogy a hazai piacon versenyképes legyen a termék.
Legyen a neve az általunk tervezett baked beans konzervnek: BAB 2023 RDE – BAB 2023, Reggel- Délben – Este = RDE –
a. Hogyan néz ki a baked beans – paradicsomos babkonzervünk?
Pont úgy fog kinézni, mint a többi a piacon:
Nettó tömeg: 420 g – 42 dkg –
Töltőtömeg: 240 g – 24 dkg - --- > Ez azt jelenti, hogy a konzerv bab tartalma 24 dkg
Nettó tömeg %-ban: 57. 14 %--> 57 %)
a maradék a paradicsomszósz:
– 240 g = 180g ---- > 42 dkg – 24 dkg = 18 dkg -- > ez a konzerv paradicsomszósz tartalma.
Sztenderd 420g-os „könnyű nyitású” – Easy open tin - élelmiszeripari konzervdobozba töltjük a terméket
Teljes konzervet, és trópusi konzervet fogunk gyártani
A két kifejezés gyártástechnológiai műveleti minőséget határoz meg, melyet a gyártás során be kell tartani.
A fenti két termék a boltokban elérhető, én is itthon szereztem be (saját fotó)
V. Hogyan készül a konzerv, amit konzervdobozba töltünk?
Itt van egy pár perces film a youtubeon, hogy hogyan is készül egy húsos konzerv, csak azért, hogy lássuk a gyártási folyamatot egyben.
Tehát a főbb műveletek -- > ha egyszerű konzervet gyártunk:
Nyersanyag fogadása
Előkészítés
Tisztítás mosás
Válogatás
Osztályozás
Darabolás
Előfőzés
Töltés
Zárás
Hőkezelés
Nem akarlak titeket untatni részletesen a baked beans részletes gyártástechnológiájával e helyen, erről később majd szó lesz. Pár mondatban összefoglalnám azért a gyártás lényegért.
Fogadjuk a nyersanyagokat, előkészítjük gyártásra. Tisztítjuk, válogatjuk, mossuk a fő alapanyagot. Megtörténik az előfőzés. A bab betöltésre kerül a konzervdobozba, rá kerül az elkészített paradicsomlé (felöntőlé) A konzervdoboz lezárásra kerül. A lezárt dobozokat autoklávba teszik, itt megkapja a hőkezelést.
Ha a hőkezelés kész, akkor a kész konzervekre egy palást címkéző gép felteszi a címkét, és lehet is csomagolni, raklapozni a készterméket.
VII. Nyomjuk a businesst, fessük fel az üzleti modellt, és álljunk bele!
Let's do the business! - Let's make money!
Szóval kellene egy üzleti modell, amivel fel lehet emelni a vidéket!
Azt tudjuk, hogy egy gépkezelőt havi nettó 400 000 Ft alatt nem találni szélese vidéken! A baj az, hogy a nettó 400 000 Ft már Nyugat-magyarországon sem annyira látható fizetés sajnos! Hát, még ha ezt a fizetést Bécsből, vagy Londonból, vagy Berlinből tesszük vizsgálatunk tárgyává! Az ország az EU második legszegényebb országa, vásárlóerő paritáson vett fogyasztásban már Románia is lehagyott minket. Az infláció az egekben, és folyamatos az elvándorlás, főleg a szakképzettek körében. A szegénység rossz tanácsadó, járja a mondás.
--- > Brutó fizetések 2020-ban… Akkor sem volt mesés látvány a térkép sajnos….
A fenti térképen a bruttó bért látod 2020-ban, ami azt jelenti, hogyha a bruttó fizetésed most 2023-ban pl. 378 000 Ft, akkor abból a nettó elkölthető pénz, amit a hó végi borítékban van az 251 370 Ft. …..
Szóval egy olyan business modell kell, amely annyira innovatív, hogy 2 év alatt önjáró legyen, és pl. szolgáljon etalonként a szakma számára! Sajnos látható az, hogy 40 éve hasonló logika mentén szerveződnek munkapozíciók, eléggé elkeserítő eredménnyel! Mivel hogy én tervezem az üzleti modellt, szabadon tervezhetek, hiszen ez nem más, mint egy mese – rögzítettük is a történet elején : )-
Peremfeltételek a business modellhez:
- Az egyes munkapozíciókban a kezdő nettó fizetés: 500 000 Ft / hónap
- Egy gyártási hét: 5 nap / gyártási hét
- Egy gyártási hónap: 4 gyártási hét / hónap
- Egy műszak: 8 óra / műszak
- Egy gyártási év: 52 gyártási hét / év
- Időkeret: napi időkeret, a munka naponta 8 órás műszakokban történik. Más időkeret felfogás szóba sem jöhet!
Így a teljes gyártási napok száma évente: 260 gyártási nap / év
Így a teljes gyártási órák száma évente: 260 gyártási nap x 8 óra = 2 080 gyártási óra / év
--- > Ha nettó 500 000 Ft-ot ér egy munkapozíció, akkor a cégnek,és a munkapozícióban dolgozónak, és a cégnek 849 624 Ft-jába kerül. Azaz a cég, és a munkapozícióba dolgozó együttesen 349 624 Ft járulékot, és adót fizet be az állam felé. -- > Bérkalkulátor
A mesében 130 munkapozíció szerepelt, számolgassunk kicsit. Mennyi lesz a 130 munkapozíció teljes bérköltsége havonta:
130 munkapozíció x 849 624 Ft = 110 451 120 Ft ---- > EUR-ban (1 EUR / HUF Wise, 2023 12. 29: 382. 565 Ft / 1 EUR) --- > 288 712 EUR / hó (Legyen 300 K EUR)
VIII. Gyártani kellene, kezdjük is el! Fessük fel a teret alapszinten!
a. MI kell a gyártáshoz?
A teljesség igénye nélkül:
bab
paradicsomsűrítmény
konzervdoboz
konzervdoboz alj (mivel gyártáskor az alja a teteje : )
egy jó gyártási receptúra
címke a konzervdobozra --- > ahhoz meg kell egy egyszerű palást címkéző gép, mégse kézzel nyaljuk fel a címkét a doboz oldalára!
Dobozok a csomagoláshoz
A csomagolt dobozokat le kell zárni
A dobozokat raklapozni kell
A raklapot körbe kell tekerni fóliával
Készáru raktár
Targonca, mivel az elkészített raklapokat targoncával visszük be a készáru raktárba
A készáru raktárból targoncával rakjuk kamionra a terméket, mivel a minimális rendelési egység 1 raklap.
b. Hány db konzervdoboz van egy raklapon?
Ezt nagyjából egyszerű kiszámolni. Erre is igaz, hogy mindenki másképp csinálja. Én is kiszámoltam, legyen egy EUR raklapon. 2100 db 42 dkg-os baked beans konzerv. A raklap szállításra kész. Akinek más ötlete van, azt szívesen várom.
1 kamionba 22 EUR raklap fér. Akkor egy kamion rakomány: 22 EUR raklap x 2 100 Db = 46 200 Db.
IX. Lássuk az árakat! Hogyan állunk paradicsomos bab árakkal Itthon, Deutschlandban, és UK-ban?
a. United Kingdom
UK egy furcsa hely. Ott a Ködös Albionban az adófizetés, a monarchia, és az ötórai tea örök! Így nézzük meg, mennyibe is fáj, ha netán baked beanst akarunk venni pl. a Morrisonsban:
Szóval, eléggé nagy a választék… A 410 g-os Morissons Saver Baked Beans már kapható Ł 0.27 –ért. (most a Ł a wise-n 439.667 1Ł / HUF), azaz Ł 0.27 x 439. 667 Ft = az 118. 71 - legyen 119 Ft – a polcon…
Szóval elég sok babkonzervet lehet venni minimál órabérből is. Az, hogy 0 % az ÁFA az élelmiszeren, azt jelenti, hogy mindenki meg tudja fizetni a minőségi élelmiszert. Igaz arrafelé is betett a vásárlóerőnek az infláció, de ahogy látjuk, baked beans kapható Ł 0.27- ért a polcon.
Ez egyet jelent. Valakik, valahol legyártják ezt a konzervet, csomagolták, raktározták, és kiszállították a boltba. Természetesen a bolt is ráteszi a saját hasznát, mivel arrafelé is elképzelhetetlen a beszerzési ár alatti értékesítés!
Azt is látni lehet a képen, hogy ne legyél vevőként garasoskodó – penny ……. - szánj egy konzervre legalább Ł 0.75- öt, ezt mondja a kihelyezési gyakorlat. Legyél ennyire nagyvonalú magaddal.
b. Németország
Bundesrepublik Deutschland, Deutschland sokunk számára ismerős hely. Nem győzöm hangsúlyozni, olyan, hogy „Németország” nem létezik. Németországi Szövetségi Köztársaság a becsületes neve. EDEKA általában elérhető minden szövetségi köztársaságban, Bajorországtól NRW-ig.
X. Már sok mindent tudunk. Kezdjük el megtervezni a gyártást, úgy, hogy az „versenyképes” legyen!
Dobállózunk sokat a versenyképesség fogalmával. Jelen esetben, ebben a történetben a menedzselt teljes gyártási rendszerre vonatkozó versenyképesség fogalmi környezete egzakt módon meghatározható. Határozzuk is meg, mit is jelent ez a gyakorlatban, melyek a peremfeltételek:
a. Foglaljuk össze, hogyan is nézne ki a gyártás – így a teljes üzleti terv – peremfeltétel rendszere, csak felvetésképp – nem cégforma specifikusan -:
Transzparens működés – A kezdetektől készülni a tőzsdei bevezetésre. NyRt szintű működési szint.
Hazai viszonylatban látható nettó fizetések, legyen nettó 500 000 Ft minden munkapozícióban
A nettó fizetéseket negyedévente indexáljuk – emeljük meg a kimutatott maginfláció mértékével –
Munkaidő: napi 8 óra
Éves munkanapok száma: 260 gyártási nap / év
Időkeret: Napi időkeret, a munka naponta 8 órás műszakokban történik. Más időkeret felfogás szóba sem jöhet!
1 db EUR raklapon 2 100 db 42 dkg-os konzerv van
1 kamion rakomány – ami 22 raklap, ha tele van a kamion – az 46 200 db 42 dkg-os konzervet jelent egy szállításra.
A legyártott termékeket expediálás után szerződött hazai fuvarozóval szállítjuk le a megrendelő központi logisztikai központjába
Nagykereskedelmi rendszernek is értékesíteni fogunk
Egy kulcsrakész megoldás szállító szervezi, és tartja fent az online értékesítési rendszert
Üzletkötői munkapozíciók is vannak, országos területi lefedettséggel, akik megkapják a nettó 500 000 Ft fizetést fixen + 0,5 % nettó árbevétel utáni jutalékot az értékesített mennyiség után
A nettó profit 7%-a minden évben egyszer kerül kifizetésre a gyártásban dolgozók számára.
A nettó profit 15 %-a fejlesztési tartalékba kerül, mely pénz értékének inflációkövető megőrzéséről professzionális szakágazati bankárok gondoskodnak.
18 % profit megy innovációra, termékfejlesztésre
10 % profit rendelkezésre áll a menedzsment motiválására – ez a szokásos 1-3 %-hoz képest eléggé decens összeget is takarhat.
15 % profit a befektetőké.--- > Ők lehetnek privát befektetők, dolgozók, intézményi befektetők, stb, ők ebbe a cash-flow-ba fektetnek be. /azért fogják ütni a menedzsment hátát, hogy mielőbb indítsák be a második műszakot : ) /
Az egész rendszer egy TQM – Teljes Minőségmenedzsment - Total Quality Management – rendszert alkot, ettől eltérni a szervezeti felépítésben nem lehet!
Az egész rendszert úgy kell felépíteni, hogy nagyon egyszerűen lehessen integrálni a fenntarthatósági követelményeket, mérhetően, ellenőrizhetően --- > A fenntarthatóság fogalmi rendszere nem egy „tanulmányt” takar – sokan hiszik ezt, sajnos… De nem. Hanem egy nagyon komoly fejlesztési irányt határoz meg, amelybe komoly erőforrásokat kell beletenni.
És még mindig baked beanst akarunk gyártani!
A fenti peremfeltételek összecsengenek Nick Hanauer felfogásával – hogy érdemes megfizetni a munkást, mert akkor részt tud venni a kapitalizmus játékban. Más megközelítésben eltoljuk a fenti felfogással a tőke- munka részesedését az általunk menedzselt teljes értéklánc mentén a németországi szint felé.
Mi a baj a modern gazdasággal? | A gazdaság újragondolása Róna Péterrel
Amikor véget ért a II. Világháború, Konrad Adenauer, Ludwig Erhard, - és sokan mások – 1945 Júniusa után elkezdenek gondolkozni azon, hogy milyen gazdasági rendszer legyen a volt birodalom nyugati megszállási zónájában – későbbi NSZK -, alapvetően azt akarták, hogy a gazdasági rendszer jól- létet hozzon, és megerősödjön a középosztály. Ebből a gondolatból született meg a szociális piacgazdaság eszméje. Írtam erről a témáról a:
Tehát ha létrejön egy jól működő üzem, akkor a cél az, hogy az üzem a tágabb környezetével un. multiplikátor kapcsolatba legyen, mérhetően, ellenőrizhetően. Ez kihasson a tágabb környezet minden szintjére. Pl. NRW-ben, Bajorországban ennek nagyon mély hagyományai vannak.
Mivel gyártani akarjuk ezt a konzervet, kellenének hozzá az alapanyagok a gyártáshoz. Kell a konzervdoboz tetővel, és kell a bab, kellenek fűszerek a paradicsomos alaplébe.
a. A babot szerezzük be Kazahsztánból! (Astana (NQZ), Kazahsztán)
Asztana Budapestről elérhető, kb. 10 órányi repülőútra van Kazahsztán. Arrafelé termelnek babot, amit fel lehetne használni a termék gyártásához. A repülőjegy relatíve olcsó. Miért mondom ezt? A bab arrafelé $ 1.88 - $ 5.81 / kg áron pörög.
--- > Számoljunk egy 40’ feet container esetében $ 8 700 – $ 13 000 között, így nem lövünk mellé.
b. A paradicsompürét is onnan szerezzük be
A nemzetközi kereskedelemben senki nem szállít paradicsomlevet. Mindenki nemzetközi szabvány szerinti paradicsompürét hoz forgalomba. Ezt szállítják a felhasználás helyére. A felhasználás helyén ebből a paradicsompüréből az igények szerinti – receptúra szerinti - paradicsomlevet állítja elő az üzem, és használja fel a gyártáshoz. 1 kg paradicsompüréből 4 kg jó minőségű paradicsomlevert lehet előállítani, és felhasználni a gyártáshoz.
Levet nem szállítunk hajón, nemzetközi kereskedelemben, én úgy tanultam. Mert feldől tőle a hajó, így nem tervez vele senki.
A paradicsompüré ára tonnánként: 385 062 Ft / tonna
A paradicsomlevet is 40’ feet konténerbe szállítják, férjen bele a konténerbe 21,5 tonna, ez 21 500 kg.
Így a 21 500 kg paradicsompüré ára:
(21, 5 tonna x $ 1 109 ) + $ 10 000 –szállítási költség: $ 33 843,5 --- > 11 751 004 Ft / 21 500 Kg -- > paradicsompüré
---- > 1 kg paradicsompüré: 546, 55 / kg -- > Felhasználásra kész.
---- > Ebből az 1 kg paradicsompüréből lesz 4 kg paradicsomlé a felhasználás helyén, mivel 1 kg sűrítményhez rakunk 3 kg vizet. 25% paradicsom sűrítmény (1/4) + 75 % víz (3/4)
1 kg víz 1 liter (így a legegyszerűbb számolni) --- > sűrűség, hőmérséklet, térfogat -- > alap fizika kell hozzá : ) --
A az ivóvíz kg-ja legyen 2 Ft
– víz sincs ingyen sehol sem : ) – Találós kérdés: -
Így 1 kg paradicsomlé ára a gyártás kezdetén:
1 kg paradicsompüré (546, 55 Ft) + 3 kg víz (3 kg x2 Ft) = 546, 55 Ft + 6 Ft = 552, 55 Ft / 4 kg
1 kg paradicsomlé: 552, 55 / 4 kg = 138, 1375 Ft / 1 kg paradicsomlé
1 g paradicsomlé a felhasználás helyén: 138, 1375 Ft / 1000 = 0,1381 Ft / g
a. Hány db terméket tudunk gyártani a beszállított mennyiségből?
töltőtömeg: 240 g – 24 dkg - --- > Ez azt jelenti, hogy a konzerv bab tartalma 24 dkg
nettó tömeg %-ban: 57. 14 %--> 57 %)
a maradék a paradicsomszósz:
– 240 g = 180g ---- > 42 dkg – 24 dkg = 18 dkg -- > ez a konzerv paradicsomszósz tartalma.
Sztenderd 420g-os „könnyű nyitású” – Easy open tin - élelmiszeripari konzervdobozba töltjük a terméket
b. Bab: Nagyon jó termék, mert ha beáztatjuk, akkor a saját súlyának 80%-át felveszi, nézzük, mi is ez a történet
Dobozonként kell – beáztatott!!- 240g bab.
Ha fogunk egy kg babot, amit pl. bablevesnek akarunk felhasználni, be kell áztatnunk, és meg kell várnunk, hogy jól beázzon. Egy átlagos bab a saját súlyának 80%-át is képes felvenni. Így 1 kg bab, ha beáztatjuk lesz belőle 1,8 Kg. Nekünk a gyártáshoz a beáztatott 1,8 kg az alapanyag kell a gyártáshoz. A dobozban van 240g – beázatott- bab + fűszerek (persze a paradicsomlét fűszerezzük) + paradicsomlé
Tehát a gyártást 240g / doboz áztatott babról indítjuk a gyártás elején.
XIII. Mennyibe fáj a 240g – Beszállított- bab?
Jó árat értünk el a babra, $ 1, 88 –at fizetünk egy nagyon jó minőségű babért Asztanában. A babot 40’ feet conatinerbe szállítják ki hozzánk. Egy ilyen konténerbe 21,5 tonna bab fér. Vegyünk egy $ 10 000 –os szállítási költséget (nagyvonalúak vagyunk, benne van az árban a biztosítás), kifizetjük az árut, és meg is jön hozzánk.
A 21,5 tonna bab a raktárunkba, felhasználásra készen, ennyibe kerül: ($ 1, 88 x 21 500 kg)+ $ 10 000 = $ 50 420 / konténer, ami 17 506 630 Ft / értéket képvisel az alapanyagraktárban. --- > Ezt még be kell áztatni!!
XIV. Mennyit lehet gyártani? Beszól a Chat GPT, mert látnunk kell a gyártást --- > Ehhez áztatott bab kell!! –
Beszállítunk 21 500 kg babot. Ezt beáztatjuk. Felveszi a saját súlyának 80%-át. Nézzük, hogyan néz ki a történet számokban:
17 506 630 Ft / 21 500 kg = 814, 26 Ft / kg -- > áztatás előtt, beszállított bab a raktárban.
Áztatás:
1 kg bab: 814, 26 Ft + 0,80 kg víz: ((0,80 kg x (2 Ft / kg víz)) = 815, 86 Ft / 1, 80 kg bab beáztatva.
1 kg beáztatott bab:
1 kg = 815, 86 Ft / 1, 80 kg = 453, 25 Ft / kg
1g áztatott bab: 453, 25 Ft / 1000 = 0, 45325 Ft / g
A dobozba kell 240g áztatott bab: ami: 240 g x 0, 45325 Ft /g = 108, 78 Ft / doboz
A beszerzett babot beáztattuk-- > (21 500 kg /100) x 80) +21 500 kg = 38 700 kg áztatott bab a beszállított mennyiségből.
38 700 kg áztatott babunk van, a dobozba kerül 0,240 kg.
Így hány dobozzal lehet gyártani a beszállított mennyiségből:
38 700 kg áztatott bab / 0,24 kg áztatott bab, a dobozban =161 250 db konzerv.
Ahogy a fentiekből kinéz, gyártanunk kell 161 250 db konzervet, mivel ehhez áll rendelkezésre alapanyag. Az a kérdés, hogy van bent a gyárba 130 ember, rendelkezésre áll a teljes technológia a gyártáshoz. 1 EUR raklap késztermék 2 100 db, így a beszállított alapanyagokból gyártható 76,78 raklap termék, ami majdnem három és fél kamion.
--- > Itt a Chat GPT, vagy a többi mesterséges intelligencia a barátod már! Vannak számaink, használjuk! : )
Fogadjuk el azt – pökmértékként - , hogy a gyárunk, ahol dolgoznak 130 –an ott is 300 dobozt gyártanak le percenként, mivel csak egy vonalunk ami tud 300 db / percet.
Azaz ha egy műszak 8 órás: akkor 8 óra x 60 perc x 300 db = 144 000 Db. / műszak ---- > Szóval az van, hogy amit fent kiszámoltunk, - hogy tudunk gyártani a beszállított alapanyagból 161 250 db konzervet – azt lepörgetjük (1,1197 műszak alatt), ami 1 műszak, ami 8 óra, és következő műszakból 57, 45 perc --- > legyen 58 perc!!
38 700 kg áztatott bab / 0,24 kg áztatott bab, a dobozban = 161 250 db konzerv.
Azt kiszámoltuk fent, hogy egy kamion készáru, az 22 EUR raklap, ami 46 200 db konzervet jelent, azaz gyárthatunk a beszállított mennyiségből 3, 49 kamion készterméket.
A konzerv a következőképpen néz ki az eddigiek alapján:
1 dobozba betöltött áztatott bab értéke: 108, 78 Ft / db.
1 doboz ára: 90, 27 Ft / db
Paradicsomlé 18 dkg / 1 doboz: 26, 10 Ft / db
Címke / 1 doboz: 5, 20 Ft / db
Gyűjtőkarton: 24, 16 Ft / db
Gyűjtőkarton zárás: 0, 36 Ft / db
Raklapfólia: 0, 41 Ft / db
Munkabér / db: 38,31 Ft / db
+______________________
Összesen: 293, 59 Ft / 1 db
a. Csomagolás
--- > 1 db karton doboz, ami megfelelő már a csomagoláshoz, az kb. bruttó 290 Ft, ami net. 228 Ft + 62 Ft ÁFA.
Ebbe a dobozba 12 db konzervet teszünk, azaz 1 konzerv hely a dobozban: 290 / 12 db = 24,16 Ft.
Ha be akarjuk csomagolni a 161 250 db konzervet, akkor kell 13 438 db doboz, ami 13 438 db x 290 Ft = 3 897 020 Ft csomagolóanyag.
Ragasztó szalag 33 m-es 110 Ft / 33 m, legyen elég 25 doboz zárására alul- felül, így: 4,4 Ft / doboz, amit osztani kell 12-vel:
0,366 Ft konzervenként. --- > Ragasztószalagra kell 59 125 Ft, ha be akarjuk csomagolni a 161 250 db konzervet.
Raklapfólia 0,30 kg / raklap, (2 749 Ft / 2 kg) (76,78 db raklapra kell fólia, így kell 11, 55 db 2 kg-os tekercs. – azaz 12 db -) --- > 2 100 db / raklap -- > 12 db x 2 749 Ft = 32 988 Ft / 161 250 db --- > 0,2045 Ft / konzerv
Ahogy a haverom mondaná: Űberf______a : ) Csúcs számok jöttek ki! Ezzel eddig megvolnánk.
XVI. Na, most már tényleg gyárthatunk, rakjuk össze a történetet készre.
a. Mit tudunk:
1. Vettünk 21,5 tonna babot, ami 17 506 630 Ft,
gyárthatunk belőle 161 250 db konzervet.
2. Vettünk paradicsompürét, 21,5 tonnát 11 751 004 Ft
és gyárthatunk belőle 455 026 db konzervet.
3. Vettünk konzervdobozt + aljat 100 000 db-ra
adtunk le rendelést, de csak 50 000 db-ot fizettünk ki 4 513 808 Ft
gyárthatunk belőle 50 000 db konzervet.
4. Vegyünk 161 250 db címkét: ez 838 500 Ft
5. Raklapfólia: 32 988 Ft
6. Gyűjtőkarton: 3 897 020 Ft
7. Ragasztószalag: 59 125 Ft
Mindösszesen: +________________________
38 599 075 Ft
+ Munkabér: 6 178 185 Ft
Azt tudjuk, hogy 161 250 db konzervet 8 óra 58 perc alatt gyártunk le.
38 599 075 Ft / 161 250 Db = 239, 37 Ft / db ---- > munkabér nélkül, a címkéző gép végén!
38 599 075 Ft. Ennyi pénz szükséges ahhoz, hogy a 8 óra 57 perces gyártáshoz szükséges anyagokat beszerezzük.
Van 130 db munkapozíciónk, ami havonta 110 451 120 Ft-ba fáj. Ami 160 óra havonta. Bent van az ütemben a 130 ember, akkor 1 másodperc üzemi munkaidő költsége: (110 451 120 Ft / 160 óra) / 3 600 = 191,75 Ft / másodperc.
Legyen az, hogy a 161 250 Db konzervet 8 óra 58 perc alatt gyártsuk le, és ne 8 óra 57, 45 perc alatt, egyszerűbb számolni.
Azaz: ((8 x 60 perc) x 60) + (58 perc x 60) = 32 220 másodperc a gyártási munkaidő. Pénzben:
32 220 másodperc x 191,75 Ft = 6 178 185 Ft munkabér / 161 250 db konzerv, azaz --- >
38, 31 Ft / konzerv / munkabér költség.
Persze ekkor feltételezzük, hogy a gyár napi 8 órában, havi 20 gyártási napon át tolja 300 db / perc / konzerv teljesítménnyel a paradicsomos babot!
Feltételezzük, hogy EUR raklap megfelelő számban rendelkezésre áll.
Ahogy a fentiekből kinéz, gyártanunk kell 161 250 db konzervet, mivel ehhez áll rendelkezésre alapanyag. Az a kérdés, hogy van bent a gyárban 130 ember, rendelkezésre áll a teljes technológia a gyártáshoz. 1 EUR raklap késztermék 2 100 db, így a beszállított alapanyagokból gyártható 76, 78 raklap termék, ami majdnem két kamion.
--- > Itt a Chat GPT, vagy a többi mesterséges intelligencia a barátod már! Vannak számaink, használjuk! : )
Fogadjuk el azt – pökmértékként - , hogy a gyárunk, ahol dolgoznak 130 –an ott is 300 dobozt gyártanak le percenként, mivel csak egy vonalunk ami tud 300 db / percet.
Azaz ha egy műszak 8 órás: akkor 8 óra x 60 perc x 300 db = 144 000 Db. / műszak ---- > Szóval az van, hogy amit fent kiszámoltunk, - hogy tudunk gyártani a beszállított alapanyagból 161 250 db konzervet – azt lepörgetjük 8 óra, és 57 perc alatt!!
Ízlelgessük ezt a számot, de nagyon!
XVII. Gyártási energia, logisztika, marketing, karbantartás, és üzletkötés, iroda, és egyéb költségek
a. Gyártási energia
Szóval kellene egy kis energia. A gépek árammal mennek, mondjuk azt, hogy majd a fejlesztés második felébe elkezdünk azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne helyben áramot termelni, amivel csökkentük majd az áram számlát.
Simán tegyük fel, hogy van még másra is áramfogyasztás, szorozzuk meg minimum 2- vel: 513 370 Ft --- > De legyen inkább 700 000 Ft.
Így a gyártási energia dobozonként, feltételezve, hogy egész hónapban paradicsomos babot gyártunk:
300 db / perc --- > 2 880 000 doboz / hónap (20 gyártási nap, 8 óra / műszak)
Gyártási energia: 700 000 Ft / 2 880 000 db =0, 2430 Ft / konzerv
--- > Normál hónap, amikor nincs karbantartás
Persze, most mondhatod azt, hogy ez kevés, mert a gyár nagyobb is lehet, és különben is. Értelek. Ezzel az egységgel lehet továbbmenni, majd a részletes tervezésnél. Úgy vesszük, e köré a 300 db / perc termelés köré épül fel az üzem jelen állapot szerint. A 130 fő ezt a gyártást szolgálja ki.
Legyen nettó 50 000 Ft + 27 % ÁFA / raklap --- > 63 500 Ft / raklap / 2 100 Db konzerv = 30, 23 Ft / konzerv szállítási költség
c. karbantartás
Nehéz dió ez nagyon. Mivel hogy nem terveztük meg az üzemet, nincs karbantartási terv, semmi. Csak nézelődünk még. De mégis kellene rá mondani valamit.
A gépek újak – most néztük a neten – az épület régi, és minden van, ami a gyártáshoz, és a gyártás kiszolgálásához kell, teljes értékű konzervgyár, irodával, raktárral, belső raktári logisztikával, stb.
Szóval ez drága lehet.
Legyen éves szinten 450 000 000 Ft, mert az szép szám.
--- > Évente gyártott konzervek száma --- > 50 hétig gyártunk, 2 hétre leállunk, és a karbantartás megy:
Így 50 hét alatt gyártunk: 36 000 000 db konzervet, így akarbantartási költség konzervenként: 12,50 Ft
d. Üzletkötés
Ahogy azt az elején mondtuk, vannak üzletkötői pozíciók. Lízingelt autóval járnak, Ami be kell szállni az elején mondjuk 3 millióval, és fizetni kell a lízingdíjat, meg tankolni is kell, javítatni kell a kocsit, és az üzletkötőnek ennie is kell munka közben.
Legyen 6 ilyen pozíció. Legyen 100 Ft / km, amibe a kocsi fenntartása fáj, (ebben legyen benne a javítás, lízingdíj a biztosítás, amortizáció, tankolás)
Naponta menjen az üzletkötő 500 km-t, az 10 000 km / hó.
Ez 1 000 000 Ft havonta, a pozícióból van 6 db.
Adjunk még 230 000 Ft-ot kajára, az üzletkötőnek havonta, ne a fizetéséből vegye magának a kaját. (Mobiltelefon, internet: céges „globális” költség része)
1 230 000 Ft x 6 pozíció: 7 380 000 Ft / hó
Évente: 7 380 000 Ft x 12 hó = 88 560 000 Ft / év
6 db kocsi kezdő lízingdíja:
3 000 000 Ft x 6 = 18 000 000 Ft
106 562 000 Ft / év / 36 000 000 db konzerv = 2, 96 Ft / db konzerv üzletkötői díj
Költsünk 400 000 000 Ft / év marketingre, mert alap terméket gyártunk, de mégis, kell pár tűzrőlpattant influenszer, aki bemutatja a terméket erre-arra:
400 000 000 Ft / 36 000 000 db konzerv / év = 11, 111 Ft / db konzerv marketing költség
XVIII. Dobjuk hozzá a fenti költségeket, lássuk a gyártási költséget:
1 dobozba betöltött áztatott bab értéke: 108, 78 Ft / db.
1 doboz ára: 90, 27 Ft / db
Paradicsomlé 18 dkg / 1 doboz: 26, 10 Ft / db
Címke / 1 doboz: 5, 20 Ft / db
Gyűjtőkarton: 24, 16 Ft / db
Gyűjtőkarton zárás: 0, 36 Ft / db
Raklapfólia: 0, 41 Ft / db
Munkabér / db: 38,31 Ft / db
Gyártási energia: 0, 2430 Ft / db
Logisztika költsége 30, 23 Ft / db
Karbantartási költség: 12,50 Ft / db
Üzletkötés költsége 2, 96 Ft / db
Marketing költség: 11, 111 Ft / db
+__________________
Mindösszesen: 350, 634 Ft / db.
XIX. Van gyártási árunk! Woow! Mit is jelent ez?
Egész jó, nekem tetszik. Van gyártási árunk!
Mit is jelent ez?
Ez az az ár, ami minden fenti költséget takar, amit eddig részleteztünk:
Becsomagolt szállításra késztermék
Szállítási költség
Karbantartási költség
Üzletkötés költsége
Marketing költség
XX. Mennyiért adjuk?
De nem ennyirét adjuk, mert miért tennénk? Profitot is kell termelnünk. Mégis menyiért adjuk?
A tesco alsó polcon a hasonló termék kint van bruttó 380 Ft-ért. A happy frucht hasonló termék meg kint van a polcon 520 Ft- ért. de van világmárka prémium termék 1 099 Ft –ért. Eléggé szép sáv.
Első karikában nem a tesco alsó polcára kellene pozícionálni a terméket, annak valahogy nem látom értelmét.
a. Varázsszám: 520 Ft polci ár
Az 520 Ft Bruttó az a polcon az 409 Ft nettó + 111 Ft (27 % ÁFA)
Legyen a kereskedelmi „árrés” 20 %, akkor a beszerzési ára a terméknek: (409 Ft / 100) x 80 = 327, 20 Ft / db + ÁFA -- >
Bruttó 415, 54 Ft = nettó 327, 20 Ft + 88, 344 Ft (27 % ÁFA)
b. De mi 350- ért gyártunk profit, és „finanszírozási költség” betervezésre nélkül.
Tervezzünk egy évi 620 000 000 Ft-os hitel finanszírozási költséggel: ---- >
Finanszírozási költség: 620 000 000 Ft / 36 000 000 db konzerv / év = 17, 22 Ft / db
1 dobozba betöltött áztatott bab értéke: 108, 78 Ft / db
1 doboz ára: 90, 27 Ft / db
Paradicsomlé 18 dkg / 1 doboz: 26, 10 Ft / db
Címke / 1 doboz: 5, 20 Ft / db
Gyűjtőkarton: 24, 16 Ft / db
Gyűjtőkarton zárás: 0, 36 Ft / db
Raklapfólia: 0, 41 Ft / db
Munkabér / db: 38,31 Ft / db
Gyártási energia: 0, 2430 Ft / db
Logisztika költsége 30, 23 Ft / db
Karbantartási költség: 12,50 Ft / db
Üzletkötés költsége 2, 96 Ft / db
Marketing költség: 11, 111 Ft / db
Finanszírozási költség: 17, 22 Ft / db
+______________________
Mindösszesen: 367, 85 Ft / db
Legyen a tervezett profit konzervenként: 42, 15 Ft. Hogy miért? Mert szép szám! De tényleg ezért. – Azért mert „csak, az eléggé vadul néz ki….
367, 85 Ft + 42, 15 Ft = nettó 410 Ft --- > 10,28 %-os „profitráta” konzervenként, hagyjuk így, mert csak!
---- > Ezért az árért odaszállítjuk (DAD paritás)
Ha egész évben paradicsomos babot gyártottunk, és el is adtuk- mennyi „bruttó céges profitot” tud tervezetten termelni a gyár 1 műszakos munkarendben (1 műszak, 8 óra / műszak, 20 gyártási nap / hó):
Tervezett „bruttó profit”: 1 517 400 000 Ft / év / 1 műszakos munkarend!
c. Bruttó polci ár a boltban
--- > Kereskedelmi árrés: 20% ---- > Így a polci ár nettó: ((nettó 410 Ft / 100) x 120) = 492 Ft
Bruttó ár: (Nettó 492 Ft / 100) *127 = 624, 84 Ft / doboz.Bingó!
Hol is vagyunk a nettó 410 Ft-os DAD átadási árukkal?
Ott vagyunk a bruttó 629 Ft – 1 099 Ft polci árban, így nagyjából jók vagyunk! Nézzük, miért is
XXI. Na okkás, de fent egy 15 %-os tervet látunk nem többet! Mi is ez a terv? Akarsz keresni évente 1,5 milliárdot, de hogy is van ez?
A fenti terv egy 15 %-os terv, semmi más. Az egész történet arról szól, hogy tervezhető-e termék, vagy nem tervezhető? A 15%-os terv (a komolyabb tervezési munka 85%-a nincs elvégezve!)
Az volt a kérdés, hogy lehet-e paradicsomos babkonzervet tervezni hazai piacra? A válasz az, hogy a középső polcra lehet. A mesében az van, hogy 130 munkapozíciót kell megfizetni, ezt szálaztuk szét.
Na, most a gyár nincs részletesen lerajzolva. Feltételezzük azt, hogy van egy létező konzervgyár, amit be akarnak zárni, mivel ez van a mesében. A 15%-os terv pont erre jó, - de erre nagyon! -, hogy végterméket tudjunk tervezni. A komplex tervezéshez egy nagyon komoly csapat kell, majd, de a fenti mese nem erről szól!
Csak arról, hogy érdemes ezt a dolgot nagyon komolyan átgondolni. Ahogy látszik a paradicsomos babkonzerv nagyon jó üzlet, - ahogy azt az egyetemen is tanították –, és ki lehet számolni, hogy mennyire jó.
Mondhatni a történet arról szól, hogy műszakonként feldolgozol egy kamion babot, 1/ 4 kamion paradicsompürét, és legyártasz belőle műszakonként 3,5 kamion paradicsomos babkonzervet.
Évente egy műszakos munkarendben legyártasz 36 000 000 db babkonzervet.
Tételezzük fel, hogy van hazánkban 3 000 000 háztartás. 36 000 000 db gyártott paradicsomos babkonzerv / 3 000 000 háztartás: 12 / db / év
Tehát minden háztartás havonta megvesz, és meg is eszik 1 db gyártott babkonzervet!
XXII. Ez egy kb. 50 500 000 Ft –ba fájó business műszakonként, ami 1,1 milliárdos költség havonta.
A bevétel 1, 1808 milliárd Ft havonta, ami 180 800 000 Ft bruttó profittermelés havonta.
620 000 000 Ft-os éves finanszírozási költség van betervezve az értékesítési árba. Legyen az, hogy 20 évre kapunk hitelt. Vissza tud fizetni 12,40 milliárd Ft-ot a mesebeli gyár – a 15%-os terv alapján- Úgy gondolom, hogy a 15%-os terv alapján egy 10 milliárdos projekt körvonalazódik! Ekkor 2,40 milliárd Ft-ért kap 10 milliárd Ft-os a finanszírozást a gyár 20 évre.
Havernak átküldtem a mesét, hogy olvassa el. Fel is hívott, a következőt mondta:
Ziggy, ilyen én még nem olvastam, nekem nagyon tetszik!
Mikor kezditek el tolni a valóságban?
Mennék én is alkotni!
Ez egy mese, nem a valóság : )
A mesék valósággá tudnak válni, nem hallottad ezt a mondást? : ) : )
Várjál már, de miért akarsz elégetni $ 10 000- et műszakonként, hogy Kazahsztánból veszed a paradicsom sűrítményt, és a babot is?
Csak a babon buksz műszakonként $ 10 000 !!!
Nem termeltek babot?
Vedd meg legalább a babot helyben, és spórold meg a $ 10 000 szállítási költséget legalább a babon műszakonként! Az tudod mennyi pénz csak a babon évente??
$ 10 000 x (20 nap / hó) x 12 = $ 2 400 000 évente!!! amit elégetsz csak a bab importon!
Huha, mondasz valamit! Ezt ha meg lehetne fogni, tiszta profit!
A gyártáshoz kellene évente 5 400 tonna bab, és akkor a paradicsomsűrítményről nem is beszéltem.
Ehhez kellene az, hogy 2 700 ha-on termeljünk babot.
Na de Magyarországon kb. 800 ha-on termelünk babot. Ide meg egységes minőség kell.
Egyelőre marad az import!
Tehát azt mondod, hogy a mostanihoz képest további 1 900 ha területen kellene babot termelni?
Úgy van!
Tudod, hogy ez mennyi munkahelyet teremtene?
A munkahelyek nem teremtődnek! Az emberek hozzák létre a munkahelyeket, mivel veszik a termékeket. Jelen esetben az emberek ha veszik, és eszik a babkonzervet, akkor lesznek munkahelyek a bab termelésében is! Másképp nem!
Ez igen!
Tovább kellene vinni ezt a témát, de nagyon!
Az ország dél- keleti részében komoly paradicsomtermelés is van, ezt tudtad?
Igen, de ez lenne a következő etap a bab mellett : )
Ezzel nagyon komolyan meg lehetne pörgetni az innovációt, mert lenne hozzá alap. Energetika, körforgásos gazdaság, zero vaste, stb.
Üdvözlöm, kedves olvasó. Ma ismét csatlakoznék Zsigmond barátom és blog társam cikkéhez.
A mai nap nagyon alkalmas (2024. Január 3.) a babról való csevegésre, mert tegnap reggel a Hajnaltáj című műsorban Nagy mezőgazdasági miniszter úr bejelentett óriási mennyiségű forrást a mezőgazdaság és feldolgozás tekintetében.
Felénk a kissé nagyképű, magáról sokat képzelő emberre azt mondják, hogy „Azt hiszi, hogy a bab is hús.”
Mit is rejt ez a mondat? Azt, hogy a bab valaha hazánkban sokkal gyakoribb és elfogadottabb táplálék volt. A szárazbab étel mindennapi életünk része volt (a lencse, a felezett borsó, sőt a csicseri borsó is). Gyakran szerepelt még a jobb éttermek menü lapján is, mint Jókai bableves. De a 60-90-es évek bakancsos turistái tudják, hogy a klasszikus turistaházak is kínáltak jófajta csülkös bablevest a fáradt, éhes turistának. És húspótlók.
Mert a babételek, általában a hüvelyesek egészségesek. Erre vonatkozó gondolataimat egy rövidesen megjelenő írásban bontanám ki, most csupán annyit, hogy szüleim 50 éve azzal bíztattak a bableves elfogyasztására, hogy „egyed fiam, ettől erősödnek a csontjaid”. Jó-jó, több ilyen szlogen szerepelt a szülők repertoárjában egészen a fütyülni tanító sárgarépától a díjbirkózóvá fejlesztő spenóton át sokféle zöldség bevonásával.
A bab félék bizony húspótlók. Ez tény. A szárazbab 21% fehérjetartalmával kiemelkedő. Nagyon sokféle módon feldolgozható, s ahány fajtája csak létezik, márpedig nagyon sok a szárazbab fajta, mindnek más az íze, zamata, felhasználhatósága. Boldogult gyermekkoromban az a városi legenda járta, hogy a gesztenye masszát főtt babbal hamisítják. Ebben a legendában az van benne, hogy van olyan nagy szemű főtt bab, melynek íze a főtt gesztenyéével vetekszik.
Igaza van abban Zsebők kollégának, hogy a babtermesztésünk mennyiségileg is, minőségben is a bányász béka ülepe alatt van!
A ma elfogadott évi 1 kg elfogyasztott szárazbab / fő valóban nagyon kevés. Összehasonlítva a fejenkénti 50 kg körüli húsfogyasztással.
30 évvel ezelőtt, mint vetőmagot forgalmazó vállalkozó, legalább 15 féle bab fajtát forgalmaztam. De az az idő már a leszálló ágban volt, hisz még régebben falvanként volt legalább egy tájfajta.
Színük változatos, ízük sokféle. Ma nyugodtan ajánlanám csemegének is. Terjedhetne a babliszt konyhai felhasználása.
Nincs hiányunk termesztés technológiai ajánlásban. Íme:
Kiváló munka, figyelmébe ajánlom minden leendő termesztőnek a beszerzését, hasznos forgatását.
www.agroinform.hu/forum/szarazbab-termelese/t2630/p/2 linken nagyon érdekes, több éven keresztül tartó chatelés folyik érdeklődők és termelők között. Sajnos, úgy látom, hogy az egyszerűen termeszthető szárazbab termesztése mégsem egyszerű. Pedig valamikor a magyar kiskertekben, akár csak néhány négyzetméteren, elengedhetetlen volt a zöldborsó, a vágni való bab, kifejtő bab és a szárazbab termesztése. Akkor a fogyasztás is több volt.
Ma, ahogy a kiskerti termelés visszaszorult, már-már kihalt, több ezer hektárról betakarított bab sem kerül fogyasztásra.
Jó, jó, megértem. A bab nehezen fő meg! Volt is ebből probléma, amikor sok évvel ezelőtt afrikai menekülttáborba babot szállítottak segély gyanánt. Nyilván a raktárakban elfekvő, több éves babról volt szó, amit olyan helyen kellett volna megfőzni, ahol híján voltak a tüzelőnek.
Finoman szólva nem volt előre látó a politikus, aki ezt szervezte. Mert igen, a bab nehezen fő. A legfrissebb, egy éves termés fövési ideje, alig néhány órás előáztatással még elmegy, de ahogy telnek, múlnak az évek, a babban a keményítő tartalom átkristályosodik, s alig akar megfőni. Ilyenkor tesz hozzá a háziasszony némi szódabikarbónát.
De hát nem kell otthon főzni !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Zsigmond barátom fentebb levezette, hogy a dobozos bab, netán üveges, paradicsommal vagy csak egyszerűen sós vízben, kidney bab, fehér bab, tarkabab, stb. minőségben elérhető. Akár olcsón is. S kis fáradozással hazai termésű babból!
A fentebb jelölt Agroinform linkben ugyan van egy hozzászóló, aki a kínai bab hazai előretörésétől retten meg. Én is, hisz a Zsigmond által említett 1 900 ha szükséges szárazbab termesztésre fordítandó területet már részben kínai akkumulátor gyárak foglalják el, de hát Nagy miniszter úr szerint lesz forrás új területek kijelölésére. - Régen Debrecen környéke kiváló babtermő vidék volt! -
Játszunk el hát a gondolattal!
A polcokon sokféle szárazbab kelleti magát. A háziasszony csak lekap egyet, otthon egy rántással feltépi a villámzárat és máris döntheti bele a kellően megfőtt babot a hagymás rántásba.
Kerestem egy nagyon népszerű, nőknek szóló heti lapban babos és lencsés recepteket. Mondván, hogy tél van, s a magyar felfogás szerint a száraz hüvelyesek téli ételek. De nem találtam. Egyet sem.
Tehát azt hiszem, hogy a havonta 3-4 doboz bab és lencse konzerv fogyasztása családonként olyan mennyiségű termelést feltételezne, amit érdemes lenne kiaknázni.
Én, mint 48 éve gyakorló tartósítóipari mérnök szívesen adok tanácsot termesztéshez, feldolgozáshoz. Vannak gépek, lehetőségek. A szárazbab és lencse feldolgozása folyamatos munkát ad a feldolgozónak az év során. Eszményi termék.
A képen látható szerzők könyvei mind arról szónak, hogy milyen is lehet a kapitalizmus, meg hogyan is lehetne megvalósítani.
Érdemes belelapozni a művekbe.
Nézzünk mögé, hogy hogyan is függ össze a kor kapitalizmus felfogása az élelmiszergazdasággal. Ez egy nagyon ritkán kutatott téma, és nagyon komoly kihatása van az adott kor élelmiszertechnológiai innovációira.
Ha nem tudjuk megfogalmazni jól a problémát - rossz, vagy nem megfelelő kérdést teszünk fel - akkor nem lehet megválaszolni jól a kérdést. Ha pedig rossz választ adunk, és erre a válaszra technológiát fejlesztünk, az nagyon nem jó, mert csak pazaroljuk az értékes erőforrásokat.
Kommentelni bejelentkezés után, vagy facebook azonosítóval lehet.
"Manches sollte, manches nicht Wir sehen, doch sind wir blind Wir werfen Schatten ohne Licht
Nach uns wird es vorher geben Aus der Jugend wird schon Not Wir sterben weiter, bis wir leben Sterben lebend in den Tod
Dem Ende treiben wir entgegen Keine Rast, nur vorwärts streben Am Ufer winkt Unendlichkeit Gefangen so im Fluss dеr Zeit... "
-Rammstein- Zeit
2023 Augusztus 6.-án jelent meg az Élelmiszermérnökök Gazadasági Blogján, a
cikk, amelyben felvettetem, hogy érdemes lenne mélyebben foglalkozni azzal, hogy hogyan is függ össze kapitalizmus felfogásunk és a belőle kialakult valóságértelmezésünk a hazai élelmiszergazdaság jelenlegi állapotával.
A téma eléggé aktuális, mivel folyamatosan jönnek a hírek arról, hogy valamit tenni kellene az egyes ágazatokban, legutóbb pl. ilyen hír jött az ipari alma ágazatból:
Azon tünődök, hogy vajon a feudalizmus nem volt-e föld alapú kapitalizmus ?
Aztán jött a gőz alapú, a kerozin alapú, mostanság a digitális alapú.
De bármi is volt, van (lesz ??), a lényeg, hogy vagy 10.000 éve, - vagy ha nem több éve - az ember belakja környezetét, amit jól ki is zsákmányol.
Kivág fákat, kipusztít "később hasznosítható lenne" álltokat, föld minőségét rontja, szemetet termel, már nem csak égen, földön, vízen, de jócskán ürszemetet is.
Közben egyre többen vagyunk, egyre növekvő igényekkel. De nő azok száma is, akik jobb életre vágynak, azaz nő az ökológiai lábnyom is. Szerintem az már a Marsig ér.
Ugyan vize egyre kevesebbekenek lesz, élelme (nem junk foodra gondolok) sem lesz több. Hacsak nem töri fel az utolsó erdőt, hacsak nem pusztítja el a rovarokat.
Naponta épülnek újabb gyárak, még nagyobb kapacitással, óriás hajók kelnek útra Kína felől, melyek rakománya néhány éven belül a szemetet gyarapítja.
Nem hogy szarvas rudlik nem lesznek, de nudli sem lesz sokaknak.
És még mindig a kapitalizmusról beszélünk. Van első osztályú kapitalizmus és másod osztályú?
Vagy közeleg a "szemét alapú kapitalizmus"?
Biztos lenne megoldás, ha az ember kicsit kevesebb igénnyel lépne fel. Mondjuk vállalná azt a kényelmetlenséget, hogy az olasz városokban a turista férfiak nyakukba veszik feleségüket, hogy az így felszabaduló helyre még többen léphessenek be.
A technika fejlődése évezredeken keresztül, és főleg a gőz alapú kapitalizmus beköszönte óta mindig a népesség növekedésével járt.
Oly sok okos közgazdász regnál, találjanak ki valami új rendszert, ami nem megy a Földi létünk rovására. Vegyük észre, az elmúlt egy két év időjárása alapján, hogy elege van a Földnek belőlünk. Teremtőnk valószínűleg úgy gondolta, hogy az ember használja a Föld javait, de ne kihasználja!
Szóval van egy vízióm!
Mivel jócskán úgy tűnik, hogy az ember nem alkalmas sorsa irányítására, segítsenek a megalkotott intelligenciák.
Oly sok mindent jobban tudnak nálunk.
Nem fáradnak el, pillanatok alatt millió adatból döntenek, nem fáj a fejük, azt sem tudják, mi a korrupció, s tudják, hogy ha az ember elpusztítja önmagát, akkor a digitális világnak is vége.
Zsigmond barátom valószínűleg Állam digitalizmusnak nevezné az új rendszert.
1. A Safe and Sustainable Future Calls for Creativity
A biztonságos, és fenntartható jövő kreativitást igényel
--- > Idézet a fenti cíkkből, az 1. pont:
" The widespread adoption of pasteurization in the early 20th century revolutionized food safety. It remains a critical process today, ensuring the safety of plant and animal-based dairy products and fruit juices. However, the process is often energy intensive, prompting the need for creative solutions to reduce energy input while maintaining a safe output.
Perhaps even more important than energy conservation is water conservation. Water sits at the center of critical food production operations such as crop irrigation, equipment sanitation, food preparation, and cooking/cooling. With a growing strain on freshwater resources,reusing water is vital for sustainability, but it may increase the risk of pathogen contamination and foodborne illness. Innovative co-management solutions that address disinfection and detection are essential for safely optimizing water reuse.
No single solution will yield a sustainable food system. Rather, a collection of small, creative solutions is needed to tackle the multi-faceted issue of sustainability while prioritizing food safety. "
2. Data Quality and Availability Remain Challenges
Az adatok minősége, és elérhetősége továbbá is kihívást jelent
3. Training is a Crucial Investment
A képzés kulcsfontosságú befektetés
4. Communication is Critical for Consumer Trust
A kommunikáció létfontosságú a fogyasztói bizalom szempontjából
5. Relationships are More Important than Ever
A kapcsolatok fontosabbak, mint valaha
---> Ez már nem a XX. század, és annak problémái....
Ahogy azt az egyik haverom szokta mondogatni: "itt valami kezd nagyon megváltozni .."
Az első pont magyar nyelvű fordítása nem adja vissza jól ennek a mondatnak a tényleges mélységének jelentését.
Azért idéztem az 1. pont eredeti szövegét, érdemes ezen nagyon mélyen elgondolkodni. Ez egy olyan kihívás, amire kreatív, és hatékony válaszokat kell találni a kihívása minden szintjén, mert esszenciális lesz a jó megoldások használata.
Köszönöm, hogy írtok nekem, hogy milyen témákkal kellene foglalkozni a blogon. Igazatok van, nagyon fontos témákat vettek fel, ilyen pl. a zöld gazdaság, meg a munkaerőhiány, egyszerre a pénzbőség, és a pénz ínség, vagy hogy már megint nem akarják átvenni a portékát jó áron.
/ Így zárójelben csak hozzáteszem, hogy ehhez meg tudni kellene azt, hogy mi is a jó ár. Elsősorban neked, vállalkozónak kellene tudni, mert ha a bankod, vagy a haver mondja meg, hogy mi a jó ár, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy nem vagy jó helyen, és valahogy nem vagy jó pozícióban. Ezen meg változtatni kell, de eléggé gyorsan, hogy a változtatás után pozícióba kerülj. /
Írtátok még, hogy arról is kellene beszélni, hogy mi is lesz itt a jövő, vagy hogyan is lehetne hajózni ezeken a zavaros vizeken, mivel semmi nem az, aminek látszik, lassan ki lehet dobni a gazdasági, meg a közgazdasági tankönyveket, mivel nem úgy működik a történet, ahogy szokott. Sajnos a „Business as usual” nem akar működni, ebben a szép valóságban.
Nem rég az egyik ismerősöm mondta, hogy nézzem meg ha van időm A Nagy Dobás – Big Short – című filmet. Ha van időtök, érdemes megnézni magyar szinkronnal is az alkotást, higgyétek el nekem, megéri. Ebben a filmben hangzik el a következő mondat:
„ Az igazság olyan, mint a költészet.
És a legtöbben k…á…a gyű….k a költészetet.
/Egy washingtoni bárban hangozott el. /
Ha már költészet:
Szóval most egy olyan cikk jött velem szembe, egy nívós magyar gazdasági portálon, ami megidézte a filmköltészet egyik ikonikus alkotását, a Matrixot. (A Matrixot Lilly Wachowski, és Lana Wachowski rendezte.)
„LASSAN VÉGE AZ ÁLTALUNK OLY JÓL ISMERT, KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓKRA ÉS A TERMELÉSÜKET GLOBÁLISAN OPTIMALIZÁLÓ VÁLLALATOKRA ÉPÜLŐ KORNAK,
a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk.
Ha Levison állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul - írja az Összkép.
A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan.
EGY MEXIKÓBAN DOLGOZÓ OLASZ, EGY CIPRUSON BEJEGYZETT NÉMET VÁLLALAT AMERIKAI SZERVEREN FUTÓ JAPÁN SZOFTVERÉN ELKÉSZÜLT ONLINE SZOLGÁLTATÁSÁT EGY KÍNAI PLATFORMON KERESZTÜL HASZNÁLJA EGY VIETNÁMI CÉG LAOSZBAN EGY INDIAI BESZÁLLÍTÓJAKÉNT ÉS EGY EGYIK ORSZÁGBAN SEM HASZNÁLT KRIPTOVALUTÁVAL FIZET ÉRTE.
A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.
Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük.
A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.
Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem, a srácok nem szívtak semmi bódítót, hanem leírják az igazságot. Az, hogy ez tényleg így van, eléggé látszik pl. Londonból, ahol sok esetben természetes az, hogy közelebb van Bangalore, mint Woking. Persze, mondhatjátok, hogy Woking is híres, mivel ott van az McLaren Technology Centre, ez általában tudott autósport körökben. Na de az, hogy Indiában Bangalore szállítja India teljes IT szektor exportjának 38 %- át, az nem általánosan ismert tény.
Szóval olyan világot élünk, ahol két kattintással váltod át a vagyonod digitális valutára, és nyomod a businesst a világ bármely tőzsdéjén, ahogy úri kedved tartja. A világ egy platform lett. Azt kell hogy mondjam, hogy a történet nem új, hacsak nem annyiban, hogy most, a XXI. században a – we are all connected – totálisan átírja azt, hogy mit is tudunk arról, hogy gazdaság, vagy hogy hogyan, és hol élünk.
A srácok komoly cikket írtak, egy dolgot nem fejtettek ki a cikkben – 3. pont -, amit érdemes lenne egy kicsit jobban körüljárni, amikor is levonják a konklúziókat, hogy hogyan lehet sikeres a Duna, és a Tisza partja:
Idézet következik:
„ …
határozottan tudja megvédeni, és erősíteni közösségi, piaci pozícióját.
… „
Csak ezzel a ponttal vannak gondjaim. Ha határozottan meg akarom védeni, és erősíteni közösségi piaci pozíciómat a Duna, és a Tisza partján, akkor tudnom kellene azt, hogy mit is jelent az, hogy – piaci pozíció- a Duna és a Tisza partján.
/Jáááj drága vér, már megint az a compression business modell, ami szembe jön velünk. – Mondta egy szakmabeli haver, aki elolvasta a cikket, mielőtt megjelent./
Az, hogy mi a compression business modell, eléggé csúnyán lehet csak lefordítani magyar nyelvre, egy szóban, mivel tömöríteni mást szoktunk, és nem üzleti modelleket. Az integráló üzleti modell meg nem eléggé kifejező. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan fordítsuk le értelmesen, írjon a lecsomernok@gmail.com - ra
Ja persze, akkor már tegyük ide, mi is az a compression business modell:
Ahhoz, hogy piaci pozícióról tudjunk beszélni, fel kellene már vázolni a gazdasági teret, ahol értelmezhető az a fogalom, hogy piaci pozíció. Ha már értelmeztük a piaci pozíció fogalmi környezetét, akkor már meghatározható az, hogy a most regnáló szervezetek, vagy cégnek is lehet piaci pozíciója.
Ha a XX. század végi gazdaságtani iskolával vizsgálom a valóságot, már ott is úgy tudták, hogy az, hogy egy cégnek van piaci pozíciója, az adott tervezett időszakban, az elsősorban nem az adott cégtől függ, hanem sok minden mástól.
A XXI. században az élelmiszergazdasági piaci pozíció átköltözik a virtuális világba
és real- time adatbázisrendszerek fogják megmondani a tuttit a témában.
Ennyi bevezető után beszéljünk a kajaiparról, hogy mi vár ránk, itt a Duna, és a Tisza partján.
A kajaiparban is le lehet fektetni pár axiómát:
Ami virtualizálható, az virtualizálódni fog.
Ami automatizálható, azt automatizálni fogják.
Ami platformokba szervezhető, azt platformokba fogják szervezni.
Ami centralizálható, azt centralizálni fogják.
Ami decentralizálható, azt decentralizálni fogják.
Ami hálózatokba köthető, azt hálózatokba fogják szervezni
Ami kiszervezhető, azt ki fogják szervezni
A tudás eszköz, és nem cél, az eszközt meg fejleszteni kell, állandóan.
A tudás materializálódik a fizikai valóságban, vagy fizikai, vagy virtuális termékként, a kajaiparban.
És még lehetne sorolni.
Ha jól vázoljuk fel a gazdasági teret, és határozzuk meg benne a lokális, vagy regionális – Duna, és a Tisza partjához horgonyozható profittereket a kajaiparban, csak akkor, és csakis akkor tudunk átlibbeni a jövőbe, de akkor sikeresen.Feláll a Hungary 1.0 élelmiszergazdasági platform. Jelenleg az „átmenet korát” éljük.
Jól kell megfogni a pillanatot.
Átmenet kora azért, mert már nem lesz minden olyan, mint a COVID előtt, de még nagyon nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő. Azt lehet tudni, hogy pár lokalitásban üresek lesznek a polcok karácsonykor, mert az ellátási láncok megszakadtak a pandémia alatt, most meg nem bírják a hiperszonikus terhelést.
Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.
Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.
A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.
Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő, fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni. A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.
Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez. Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben. A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.
A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni.
A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek. Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.
Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is. Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították. „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!
Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.
Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.
Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni. De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.
Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.
Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt. A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt. Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.
A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!
Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.
A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.
Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.
Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették. És még mindig maradt keret egy Prágai útra.
A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.
A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba.
A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.
Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is. Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.
Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?
Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.
Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:
Szántó: 3100 ha
Rét, legelő: 560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú
Erdő: 470 ha
Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack
Zöldségek:paprika 2 ha, sárgarépa 30 ha, Pasztinák 30 ha, hagyma 40 ha.
A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.
A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.
Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.
A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.
Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.
A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.
A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.
A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.
Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma. A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.
Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:
Mi legyen előbb, a nyersanyagforrás vagy a feldolgozási lehetőség vagy piac? Van válasz!
Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.
Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.
A leghatékonyabb stratégia nem csak lépést tartani a változásokkal, hanem magunkévá tenni a trendeket.
Marcel Danesi
Az 1970-90-es évek élelmiszer vertikumáról szóló nosztalgiázó blog sorozatunk új fejezetéhez értünk. Az alapanyagok, nyersanyagok megtermeléséről lesz szó.
Tulajdonképpen egy körképet szeretnénk felidézni, ahol az un. élelmiszeripar által feldolgozott, csomagolt, belföldi és export célra megtermelt horribilis mennyiségű élelmi alapanyag bázis megtermelésre került.
Nem voltak csodák, mint kiderül majd. Ha ugyan nem ment csoda számba a termelés több szintjének, akár a háztájitól a nagyüzemi zöldség és hústermelésig megjelenő szervezettség, összehangoltság, szakértelem, munka szeretet és nem utolsó sorban az a jövedelmezőség, mely az alsó termelési szinteken hajtó motorja volt a rendszernek.
Példának hadd hozzam fel a világhírű magyar fűszer paprika „evolucióját”. A célszerűen többféle tájkörzetre és felhasználási célra nemesített paprikát (hazai nemesítés) termelték a ház körül, termelték a nagyüzemek kertészeteiben. Kézzel szedett, azaz a legérettebb és egészségesebb paprikák kerültek hosszas utószáradásra, mint eresz alatti vagy pajtás szárítás, ahol a hasznos beltartalmi értékek, mint a színanyagok kialakulhattak. A fűszer paprika őrlését nemzedékről nemzedékre öröklődő tudású paprika molnárok végezték. A tájkörzetekben majd minden háznál a pálinkafőző mellett volt paprikaőrlő is.
A végeredmény egy valóban világ színvonalú, exportra alkalmas elismert termék volt.
Majd a „fejlődés” elindult. Fűszerpaprika betakarító gép, ami mindent, kevéssé érett esetleg hibás darabot is felszedett. Nagy szennyezettség. A szalag melletti válogatás kevéssé hatékony, majd az alig néhány órás gépi szárítás megakasztotta az utóérlelést.
Eredmény? Ilyen minőséget már az olaszok, spanyolok is tudtak csinálni a maguk korábban beköszöntő gépesítettségével, köszönjük, nem kell.
Nem szeretnénk a politizálás bűnébe esni, sem véleményt mondani, konklúziókat levonni. Egyszerűen csupán úgy bemutatni kis szegmenseket, hogy „ Ez volt „.
Aki esetleg néhány mondatban majd magára ismer, az a véletlen műve.
Az, hogy van hazánkban pl. kertészeti termelés, élelmiszeripari termelés, az egyik korszakban sem véletlen műve volt. Megteremtették a lehetőségét annak, hogy legyen. Most, 2021-ben, 32 évvel a rendszerváltás után véget ért egy nagy 30 éves, történetileg már értékelhető ciklus.
A helyzet forradalmi abból a szempontból, hogy eljött az idő arra, hogy ki kell dolgozni azokat a megoldásokat, és eljárásokat, melyek átvezetnek a korszakhatáron, és siker tényezővé lesznek az új korszakban, ami már itt kopogtat az ajtón.
Például: Infláció, munkaerőhiány egyszerre a munka bőséggel, és még sorolhatnánk, pénz- és hitelbőség, egyszerre a hitel ínséggel, a pandémia IV. hulláma, az eddigi pandémia sokk utóhatásai, stb.
Kb. olyan szintű változások vannak kibontakozóban, mint ami 1989 – 1997 közötti időszakra volt jellemző, a kérdés az, hogy mit kezdünk vele! Nem sok időnk maradt gondolkodni a hogyanon!
A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2021- ben is egy-egy cég, vagy szervezet életében.
Igen, tisztelt olvasók. Nem túlzás az állítás, hogy a Kertészeti Egyetem Tartósító Karán végzett ifjú üzemmérnökök (3 éves képzés ) illetve okleveles mérnökök ( 5 éves képzés ) olyan szerte ágazó elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztek, hogy rájuk igazgatók, elnökök, akár ha politikai vonalon is kerültek pozíciójukba, ( nem általános ) rábízhatták vállalatukat, gazdaságukat egy tartósítós üzemmérnökre, okleveles mérnökre.
A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kara kezdetben nem tartozott a legnépszerűbb felsőfokú intézmények sorába. meglehetősen alacsony pontszámmal már be lehetett kerülni, tőlem is megkérdezték a szóbeli felvételin, hogy eltévesztettem-e az utamat, merthogy ilyen magas pontszámmal ide nem szokás bekéredzkedni.
Választásom jó volt, élveztem azt a sokrétű ismeretanyagot, amit ránk bíztak.
A Tartósítóipari Kar éppen tanulmányaim megkezdése idején lendült igazi fejlődének. Még a Kar tanszékei szétszórva helyezkedtek el a Gellért-hegy lábánál. Az akkor nagyon modern fő épület, az un. K épület az irodáknak és a nagy létszámú előadásoknak adott helyet. A régebbi építésű G, D, F stb. épületekben voltak a különféle karok, néha eléggé átmeneti állapotban. Nagyon fontos Tanszékek pedig az Izabella utcában kaptak helye, így az Élelmiszerkémia, Mikrobiológia, matematika, Fizika Tanszékek. Az Izában voltak az élelmiszerkémiai és mikrobiológia gyakorlatok is.
A K épületet egy nagyszerű Arborétum vette körül, méltó keretet adva párhuzamosan működő igazi kertészek és táj, és kertépítőknek.
Különlegessége volt még Egyetemünknek, hogy elsők között vezette be az un. két lépcsős képzést, azaz 3 év után üzemmérnöki diplomával lehetett már elhelyezkedni, míg egy kisebbség tovább léphetett az okleveles mérnöki szintre.
3 éven keresztül tanultunk rendkívül sokféle tárgyat, amelyek egyike sem bizonyult később feleslegesnek. Például első félévi első vizsgámat az Élelmiszerkémia Tanszék kebelén belül az élelmiszer feldolgozó iparágak enciklopédikus összefoglalásából tettem le. Mint egy Wikipédia lexikon. Második vizsgám az emlékezetes Talajtan tárgyból történt, aminek a mai napig látom hasznát a kertem művelésében.
Vízválasztó volt a Műszaki Tanszék tananyaga, ahol gépalkatrészek ismerete, rajz olvasás majd egy összefoglaló hatalmas pausz papírra rajzolt feladat szinte hibátlan elkészítése, beadása. Nos, ennek is hasznát vettem, mert első munkahelyemen a MEZŐGÉP cég budapesti tervező irodáján ezt kérték tőlem.
Fél évről félévre haladva lettünk egyre tájékozottabbak a kémia sokféle ágában, mint általános, szerves, enzim, élelmiszer kémia stb., mikrobiológia, élelmiszerek alapos ismerete, s mindez megfejelve alapos gyakorlati tudással.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Felkészülésünket vizsgára segítette a Műszaki Könyvtár, amely minden tekintetben világ színvonalú kiadványokat adott közre a diákságnak. Én hetente többször is megfordultam ott, mert csodálatos angol nyelvű, színes, tartalmas élelmiszeripari folyóiratokat tudtam olvasni. De orosz nyelvű anyagok is kevéssé színes kötetben, de rendkívül magas szinten elérhetőek voltak. Szovjetunió ide vagy oda, egy ország, mely nemzeti jövedelmének jelentős részét fordította kutatásra, amiből talán a nyugati országok is profitáltak.
Újabb tanulási lehetőség volt az ekkortájt elterjedő szokás, miszerint Kutató Intézetek, gyárak rendeztek előadói napokat. Ahogy ez később általánossá vált. Például a Fertődi Bogyós Kutató éves bemutatóin sok száz érdeklődő akart tudást és ötletet szerezni. A néhány előadás, majd kóstolók a leghíresebbé váló málna, szamóca, ribiszke stb. fajtákból, s végül a terep bemutató. De az egyszerű termelő is megszerezhette azt a tudását a tanácskozásokon, amely lehetővé tette, hogy egy nyáron Zsigulit szedjen le az uborka kordonról.
Az egész élelmiszer vertikumot áthatotta a tudásvágy, amelyben a korábbi majd később végző termesztős és tartósítós hallgatók, majd szakemberek részt vettek.
Talán ma kissé idegen, de a hiányzások száma limitált lehetett. Még késni is csak szerencsével lehetett.
Ebben a korban születhetett az a kis fiktív történet, hogy
Mit kell tudnia a Profnak? - Hogy hol van a Tanársegéd.
Mit kell tudnia a tanársegédnek? – Hogy mi hol található a könyvben?
Mit kell tudnia a hallgatónak? -Mindent.
És a kezdetben még csak stencilezett könyvek, egy-egy órára szóló tananyagok, gyakorlati útmutatók lassan összeálltak az évek során nagyszerű tankönyvekké. Szinte minden Tanszéken az oktatói gárda megalkotta a mai napig is értékes tudást tartalmazó kézi könyveit, szakkönyveit. Máig sincs jobban összefogott tudást közlő kiadvány
Harmadik évet egy hónapos külső gyakorlattal kezdtük a Nagykőrösi Konzervgyár, Győri Hűtőház, Szigetcsépi Borászat, Budafoki Borászat helyszíneken. Ekkorra már legtöbben kiválasztottuk a z üzemmérnöki oklevél megszerzéséhez szükséges diplomamunka témáját. Én például a konzervdobozokon belüli matematikailag valószínűsíthető hőmérséklet lefutást terveztem meg, majd egy a dobozba dugható táv hőmérő segítségével ellenőriztem az elméletet.
De bármit is választottunk, a tanszéki tanárok és a külső, gyári konzulensek a legnagyobb készséggel segítettek. A legtöbb hallgató már harmadéves korában besegített egy-egy magasabb tudományos fokozatát megszerző tanársegéd kutatásaiban.
Én még megpróbálkoztam egy TDK konferencián való részvétellel, ahol a konzerv karfiol elszíneződésének megakadályozása volt a kitűzött cél. A Hatvani Konzervgyár volt kutatásomban segítségemre. Ebben talán nem is az a különleges, hogy miről is szólt az értekezés, hanem, hogy a Hatvani Konzervgyár mellesleg a töméntelen borsó, paradicsom, zakuszka ( ez tipikus szovjet piacra készített paprika hüvelybe töltött fűszeres zöldség keverék paradicsommártás felöntő lével ) nyersanyagainak termeltetése mellett még karfiolt is környékbeli forrásból beszerzett több száz tonnás mennyiségben. Nem mondom, hogy a zakuszka a szinte minden gyár által gyártott termék tette naggyá a Konzervipart, de kitűnő lehetőség volt a késő őszi, téli foglalkoztatásra. Ha hasznot nem is hozott a gyáraknak, de költségeket fedezett.
Emlékeim szerint a közös tanulás meghatározó volt a felkészülésünkben. Ez még az on-line világ előtti időkben történt, még nem is sejtettük, hogy mivé fejlődik az elektronika. Még zömében mechanikus működésű szabályozókról tanultunk, (mint pl. egy WC tartály szint szabályozása), de Elektrotechnika tárgy keretén belül már feladat volt egy tehenészeti telep teheneinek ideális összetételű táplálását adott takarmány alkotókból megoldani. Ehhez az Egyetemnek egy böhöm nagy R20 típusú számítógépe volt, emlékeim szerint egy egész helyiséget foglalt el.
Harmadik évben kellett szakot választani. Én Konzerves, azaz klasszikus lecsós lettem, de tovább folyt képzésünk a Hűtőipar és Borászat tárgyakból is. Már ekkor nem jelentett problémát egy tészta ipari vagy olaj extrakciós problémát megoldani.
A negyedik és ötödik év már kicsit lazább volt. Negyedik első félévét én a Hatvani Konzervgyárban töltöttem, rácsodálkozva a gyárba áramló hatalmas mennyiségű paradicsom, karfiol, egyéb zöldség félék zökkenőmentes fogadására, feldolgozására. A labor volt a fő hadiszállásom, ahol Dr. Czegka Miklós laborvezető fogta a kezem. Vidám, vicces emberke óriási ismeretekkel. Folytattam a hőkezelés számításai tárgyú felkészülésemet, még a kor vezető szakmai lapjába a „Konzerv és paprika ipar „ is írtam. vesztemre, mert a tartósítóipari folyamatok jeles professzora más véleményen volt a megállapításaimmal szemben, és nem feledte később se, „ félre lépésemet”.
Itt találkoztam egy tanulságos és egyben vicces nyomozás megoldásával. A labornak feltűnt, hogy bizonyos műszakok után a termosztátba betett zakuszka konzerv a megengedettnél, jobban mondva eltűrt romlás számnál többet mutat. A műszakvezető, csoportvezető maghallgatása –stb.- után egy dolgozó bizonyult hibásnak. Műszakjának végén a csővezetékben keringő fűszeres paradicsom felöntő levet nem leengedte, majd elmosta a vonalat, hanem egész éjjel tovább hagyta keringeni a rendszerben, mondván, hogy mozgás közben a romlasztó bacik nem tudnak szaporodni. Hi-hi.
Nem jellemző ez a tájékozatlanság, de rávilágít arra, hogy egy mérnök feladata bármely termelő üzemben nem csak a gépek, anyagok ismerete, de bizony az emberekkel való kapcsolat is rendkívül fontos. Megoldás: oktatás, vizsga, a kolléga fél év után mintaszerű munkát végzett bármely gyári területen.
Ebben a lazább két évben, ahol már művészet lett volna megbukni mindannyian sok-sok üzemet látogattunk meg. Akár csak úgy, hogy volt tanuló társunkat néztük meg vagy éppen egy érdekesebb új gépre lettünk kíváncsiak.
Egy ilyen félévi laza vizsga után a Budapesti Konzervgyár (GLOBUS) alma feldolgozó üzemében éjjeli műszakban culágerkedtem. Azaz a néha sajnos fagyott almát aprították, majd felépítettük a préseléshez a máglyát. Nagyszerű tapasztalásokat szereztem arra nézve, hogy mennyire másképpen viselkedett a pépessé és nem szálassá vált alma szelet a prés nyomás hatására. Igen, a gyümölcs, zöldség, tej, hús félék stb. mind-mind élő anyagok, amelyekkel való munka nagyon sok kreativitást követel meg. Mondhatni, nincs két egyforma cseresznye!
Ekkor már a gyárak, üzemek és professzoraink is inkább kollégának, mint tanítványaiknak tekintettek. Ez a szellemi szabadság érlelt minket döntés képes, felelősség tudattal bíró mérnökökké.
Én még más tanulmányi versenyeken is részt vettem, ahol az ország élelmiszeres főiskoláinak pl. Szeged, Gyöngyös, diákjaival mérkőztünk meg. Újabb ismeretségek, újabb barátságok.
Egy ilyen barátság kapcsán jutottam el Sopronba, ahol az ismeretségem a helyi Hús gyárban dolgozott, mint gyártmányfejlesztő. A Soproni párizsi ízét azóta is keresem. Az un. Soproni felvágott pedig kategóriájában az ország legjobb felvágottja volt. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vannak azok a fantasztikus sonkák, amelyekkel a világban sok-sok fogyasztót örvendeztetett meg a magyar élelmiszeripar.
Ugyanezen kedves ismerősöm később a Soproni Állami Gazdaság, mely cég a nyugati országrész borász szaktekintélye volt, Traubi Szóda üdítő palackozó üzemének lett vezetője. Tovább fűzve a gondolatot, ugyanezen palackozó később helyi magyar találmányra támaszkodva a Fauna fitt nevű, a sajtgyártás melléktermékeként keletkező ultra szűrt tejsavóból készített világ színvonalú italt.
Sorolhatnám még a példák százait, melyek mind azt erősítenék meg, hogy az élelmiszer iparunk számára fényes 1970-1990 közötti időszakban micsoda pezsgés folyt az oktatási intézményekben és üzemekben.
Élelmiszeripari képzés fellegvára?
Kertészeti Egyetem!
képzHadd említsem meg még két külföldi gyakorlatomat. Az egyik NDK jó néhány feldolgozó üzemében töltött három hát és felszabadult nyaralás. A másik gyakorlatom Bulgáriában eltöltött borász gyakorlat, ahol pezsgő gyártás és nyalakodás, konyak üzem szemre és nyelvre vételezése folyt. Eme gyakorlatomat annak köszönhettem, hogy jól beszélvén oroszul, a diák társaság tolmácsává is váltam. Micsoda jó társaság, micsoda kellemes gyakorlati színhelyek!!! Ha csak rágondolok a három hétre, máris felvidámodok.
A repülőről alig bírtunk leszállni, mert kedves vendéglátóink mindenütt ital ajándékokkal halmoztak el. Ötödik évem végén még meg tudtam tapasztalni a balkáni kedvességet. Azóta is kis ujjamban van a desszert borok gyártásának fortélya, a konyak gyártás rejtelme, s még a pezsgős ismeretek is újultak.
Négy éven keresztül vállaltam a Kertészeti Egyetem megbízásából a Békéscsabai Konzervgyárban középiskolások részére építő tábort. Nem, nem kell fintorogni, azt hiszem, ma megkérdezve az akkori részt vevőket senki nem tud rosszat szólni. Sok résztvevővel a mai napig van kapcsolatom.
Mint a fentiekből látható, aki akart tanulni, az tanulhatott. Volt az Egyetemen, Budapesten, több helyszínen is lehetőség a tanórán kívüli tovább képzésre. Ha nem találta valaki elégségesnek például az angol nyelv oktatási színvonalát, Budapesten több tucatnyi helyen folytathatta esténként a nyelv csiszolását. Jómagam is a TIT kebelén belül jártam éveken keresztül nyelvi tovább képzésre. Az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása lehetőség volt a karrierépítéshez. Ahogy ma is.
Még annyit hozzátennék a képhez, hogy az országban működő élelmiszeripari szakiskolákból is lehetett felvételt nyerni a Tartósítóipari Karra. Ezen kollégáink bizony a közép szintű iskolában megszerzett szakmai tudásukkal sokáig fölényben voltak az általános gimnáziumból felvettekkel szemben.
Az hogy szakmailag kiváló képzést kaptunk, visszatekintve is bizonyos. De az Egyetem nem csak tanulásról és munkáról szólt.
Mond ez valamit, hogy KEK , azaz Kertészeti Egyetem klubja?
Heti rendszerességgel léptek fel az országban fellelhető legjobb zenekarok, fűszerezve hozzánk látogató együttesekkel. A KEK egy fogalom volt. Látogatta mindaz a diákság, aki kulturáltan, de mégis nagyon jól akart szórakozni. Jómagam nagyon sok KEK –en voltam rendező, amiért az akkori viszonyok között is jó pénzt kaptunk.
Rendszeresen volt DJ a híres CIN TULA. És hadd említsem név szerint is Turbók János kollégánkat, amúgy termesztő szakos hallgató, aki a lelke volt éveken keresztül a KEK-nek.
De volt az egyetemen számtalan egyéb elfoglaltság. Színház kör, jómagam a kertészmérnök c. egyetemi lap szerkesztője voltam, ami tisztséget Jávor Károly az egyetemet 5. évesen elhagyó táj és kertépítő kollégától vettem át.
Nem volt ritkaság a színvonalas sport rendezvény, s nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik testnevelési tanárom a volt Fradi kapus Géczy István, Olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. Amúgy egyetemi docens, s becsületes, karakán, a diákokért szeretettel síkra szálló emberként marad emlékezetünkben.
Igaztalan lennék, ha nem köszönném meg tanárainknak a tőlük kapott tudást és gondoskodást. Legtöbbjük valamilyen élelmiszeripari ágazatból került egy egy tanszék vezetői vagy oktatói körbe. Így a kenyér gyártás vagy éppen a cukoripar területéről, amely plusztudásukat bőven hintették a diákjaik kobakjába.
Példaképpen hadd mondjam el, hogy első munkahelyemen, a MEZŐGÉP-Kecskemét cégnél nem csak megálltam a helyemet, de még találmányok, know-how-k előkészítésében is társ voltam, majd az igazi mély vízben, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ Konzerv üzemeiben lettem sikeres vezető, fejlesztő.
Tudásunk széles körűvé vált, talán egy-egy részletben nem a legmélyebb, de éppen elég szakmai és közgazdasági ismeretet kaptunk, hogy az akkoriban igen nagy számban kínált állás ajánlatok közül választhassunk. De ennyi bőven elegendő volt a boldogulásunkhoz egy nagyon magas színvonalú élelmiszer vertikum bármely ágában.
És még mindig nincs vége a Kertészeti Egyetem által nyújtott tudásnak. Alig néhány évvel az Okleveles mérnöki diploma megszerzése után lehetőségem volt a Konzerv Tanszék által szervezett szakmérnöki kurzuson részt venni, ahol a tartósítóipari műveletek és gépek szerepeltek fő tárgyként, illetve az élelmiszeripar legfrissebb eredményei kerültek megismertetésre. Velem együtt végző társaim közül sokan valamely Tartósítóipari üzem legfelsőbb vezetőiként folytatták karrierjüket, tudással és nem helyezkedéssel.
A lecsót mindenki szereti, azaz ismeri legalább. Olyannyira, hogy a régi időkben, amikor a paradicsom, paprika még nem számított szinte luxuscikknek a lecsótól illatozott az ország nyaranta. Lecsó rizzsel, tarhonyával, tojással, de mindig lecsó kolbásszal vagy virslivel. Receptek százai születtek az évtizedek során, s aki nem tudná, hogy a paprika és paradicsom nem európai eredetű, valahonnan az Újvilágból került hozzánk, azzal el lehetne hitetni, hogy a lecsót már Árpád apánk is ismerte.
A repülővel elrabolt túsz felkiált „ Magyarország felett vagyunk !!„ Amint megérezte a tömegesen felszálló lecsó illatot.
A magyar tartósítóipar, a régi világban mindenképpen nagy mennyiségben tartósította a lecsót. És ma is, ugyan kisebb volumenben. Elsősorban hőkezeléssel, üvegben, Natúr lecsó néven kerül forgalomba. Szabvány szerint már 30 % paprika tartalomnál kiérdemli a lecsó elnevezést, amit azért otthon megfejelünk plusz paprikával.
A gyári lecsó paradicsom sűrítményből visszahígított paradicsom szósszal készül, melybe némi sót, cukrot, citromsavat tesznek, de soha nem tartósítószert. És az egész lezárt üveg aztán hőkezelésre kerül.
Évtizedeken keresztül így készült a lecsó, ez egy önmagában retró készítmény, mintegy őskövület, mely valószínűleg még sok nemzedéken keresztül lesz konyhánk fénye.
Csak jó tanács, inkább ne használj a házilag készült tartósított lecsónál zsiradékot és hagymát, mert valahogy „más” ízt kap. Ráér a felbontásnál a pirított hagymás ízesítés.
Aztán jött a fagyasztott lecsó, ahol már a paradicsom egész pari volt, mintegy közelítve a házi lecsóhoz. Ennek viszont a tárolás során hamar „konzerv” íze, azaz fáradt zöldség íze lett.
És most szeretném bemutatni a régi-új technológiával tartósított, liofilizált lecsót.
Érdekel a téma?
Vagy lecsómérnök vagy, és technológiáról írnál a lecsón?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
2-3 évvel ezelőtt vásároltam egy USA gyártmányú liofilizáló, azaz fagyasztva szárító berendezést. Ez egy családi felhasználásra szánt gép, nagyon praktikus, rajta gyümölcsöt, zöldséget, hús és tejféléket, készételeket stb. szárítottam már és természetesen lecsót is.
A gép működési elvét már rég óta ismerik, használják is, többek között a kertészeti Egyetem Hűtő Tanszékén is figyelgették. Az elv a következő : a – 20 -40 C közé lefagyasztott ( ezt a gép is elvégezheti ) terméket erős vákuumban, azaz a víz un. hármaspontja alatti tartományban szublimálja a gép. Azaz a jég tartalom a folyékony fázis kihagyásával kerül elpárologtatásra, majd a gépen belül a leghidegebb felületeken lekondenzál a pára.
liofilizált lecsó
Az eredmény egy alig 1-2 % nedvesség tartalmú termék, mely roppanva törik és jól záródó edényben ( levegő, főleg nedvesség kizárva ) akár 10-20 évig is eltartható. Nos a házilag készült lecsó is ilyen roppanva törőssé szárad, lásd a fényképet, mely lecsó bármikor víz hozzáadásával friss benyomású lecsóvá alakítható vissza néhány perc alatt. De esti rágcsaként a lecsó darabkák szopogathatóak, garantáltan egészséges „étrend kiegészítő „. Ajánlható a nagyon kedves Lecsó című animációs film nézése közben. Sőt egy barátom a roppanva törő, mint a jó nápolyi, lecsót megőrli és ételízesítő porként használja fel.
A szárított lecsó illata teljesen eredeti, színe lecsóra jellemző, íze pedig megtévesztően friss hatású. tehát tartósítás adalékok nélkül és tárolás akár szoba hőmérsékleten nagyon hosszú ideig.
Még táborozásra is vihető, csak víz legyen a közelben.
Maga a gép már Magyarországon is forgalmazásra, sőt fejlesztésre került.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Arany J. Toldi Előének
Magyar élelmiszeripar képe úgy lobog föl nékem majd 40 év messzeségben.
Üdvözlöm a tisztelt blog olvasókat. Zsebők Zsigmond barátom lehetőséget adott, hogy blogjában felidézzem a fényes évek sorát, amikor az élelmiszer termelése Magyarországnak mennyiségben, minőségben a csúcson volt, s mindezt produkálta az ipar a világ ámulatára és természetesen irigységére.
Hol is kezdjem? Bemutatkozom, mintegy igazolva, hogy tervezett több részes visszaemlékezésemet jogosan teszem, nagyon is aktív résztvevője voltam a történéseknek.
Nevem Bujna Ferenc.
A budapesti Kertészeti Egyetem hallgatójaként kezdtem pályámat 1974-79 évek között. Tartósító Ipari szakos hallgató, fő szakom a Konzervipar, de alapos képzést kaptam Hűtőipar és Borászat területén is. Tulajdonképpen képzésünk rendkívül sokrétű volt, felölelte a műszaki rajz, gépészet, zöldség/gyümölcs kertészet, agrometeorológia, automatizálás stb. a tartósítással kevéssé összefüggő, de egyáltalán nem haszontalan tárgyak sorát. S még csak ezután következett a tartósítás művészetének alapozása a számtalan típusú kémiai tárgyak, mikrobiológia, a tartósítóipari folyamatok fizikája, biológiája, közgazdaság tana, nyelvi ismeretek, s nem utolsó sorban a tartósító ágazatok teljes vertikumának, a kornak megfelelő világ színvonalú elsajátítása.
Magyarországon volt cca. 16 nagy Konzervgyár, száznál több kisebb konzervüzem, világ színvonalú Hűtőházak nagy és kis volumenben, több száz úgynevezett Savanyító üzem, ahol a káposzta és egyéb zöldségek természetes fermentálása folyt.
Nagy Húsipari cégek, kisebb vágóhidak biztosították a legkiválóbb tőke és tartósított húskészítmények sorát. Jó néhány gyárunk termékét a Világpiacon jól jegyezték. Borászatok, melyek megalapozták a mai napig neves borászati ágazatunkat. Cukorgyárak, Tej és sajt feldolgozó üzemek, édességet és kekszet gyártó üzemek sora, Növényi olaj feldolgozók stb.
A felsorolást nagyon sokáig folytathatnám, hisz országunkban minden volt!
És természetesen a gyártást kiszolgáló segédanyagok gyártása is nagyban folyt. Ecet, élesztő, üveg és doboz gyártás, lapkák és egyéb csomagoló eszközök gyártása. Valóságosan alig volt olyan kellék, amit ne itthon gyártottak volna. Igen, pektint importáltuk, hiány cikk is volt időnként, pedig még magam is sikeresen próbálkoztam a laborban cukorrépa szeletből pektint előállítani.
Gyakorlati időmet a hatvani Konzervgyárban töltöttem, ahol épp a PR 72 típusú, teljes egészében magyar fejlesztésű és gyártású (Láng Gépgyár) napi 720 tonna paradicsomlé sűrítésére alkalmas gépet üzemelték be teljes sikerrel.
Mivel a Hatvani Konzervgyár a híres Hatvani Cukorgyárral összenőve, azaz gyakorlatilag egy hatalmas gyárudvaron osztoztak, közös kiszolgáló létesítményeik voltak, például a kazán, igencsak szívemhez nőttek, s 3 hónapon keresztül negyedikes konzerv szakos hallgatóként helyet és tudást adott diploma , TDK, MÉTE munkáim elvégzéséhez, így talán picit több időt szentelek az innen való példák felhozatalában.
Hadd álljon itt idézetként a Hatvani Konzervgyár történetéből idézve a honlapjáról pár sor :
„A Konzervgyár több okleveles mérnök tudását és tapasztalatát kamatoztatta, illetve olyan szakmunkás gárdával rendelkezett, akik minden külső segítség nélkül felszerelték és működtették a gyáregységet. Emellett kitüntetett figyelemmel kísérte a tulajdonos, a Báró Hatvany család is a paradicsom Konzervgyár termelését. Innen adódott, hogy a Hatvani Konzervgyár megindulása után néhány évvel a hazai konzervgyárak élvonalába került, sűrítménye pedig az importáló északi országokban jó hírnévre tett szert.
A Hatvani Konzervgyár a napi 1500 tonna paradicsom feldolgozásra alkalmas kapacitást elérve, indokoltnak látta a termelés további fejlesztését. Egy jelentős beruházással 1978-ban napi 2000 tonna fölé növelték a feldolgozott paradicsom mennyiségét. 1979-ben már több mint 90 ezer tonna nyersanyagot dolgoztak fel."
Fel sem fogható, hogy Hatvani csak egy volt a számtalan paradicsomot feldolgozó gyárunkból, s hogy ezen egyetlen gyár csak paradicsommal való kiszolgálásához mekkora mennyiségre, területre, termelési infrastruktúrára volt szükség!!!!
E történet folytatása, hogy a lazává vált vizsgaidőszak alatt a Budapesti Konzervgyárban dolgoztam sok diák társaságában, éjjeli műszakban az almalé sűrítő üzemben.
Nyaranta a Békéscsabai Konzervgyárban vállaltam Középiskolások részére szervezett építő táborokban vezetői pozíciót, aminek kapcsán nagyon szép emlékeim alakultak ki egy jó nevű gyár nyári munkájáról, vezetéséről, ahol példaértékű volt Irénke néni igazgatói tevékenysége.
Első munkahelyem az akkor még MEZŐGÉP- Kecskemét, később AGRIKON- Kecskemét névre hallgató gépgyártó konglomerátum Budapesti Fővállalkozási Irodája volt. Ezen Iroda feladata volt, hogy hazai és a világ számos tájékára exportáljon egyéni és vonallá összeállított feldolgozó gépeket. Az alig két éves ténykedésem alatt szinte az összes élelmiszeripari ágazat tárgykörében adtunk ki ajánlatot. Legemlékezetesebb ténykedésem egy Indiába ajánlott paradicsomsűrítő állomás volt (előfeldolgozó teleppel egyetemben ) ahol kevés volt a hűtővíz mennyisége, s a vákuum sűrítőkhöz szükséges hideg energiát kellett furmányos módon biztosítani.
E helyütt érezhető volt az ország élelmiszertermelő tevékenységének látványos pezsgése. Számtalan hazai élelmiszer gépgyártó céggel volt napi kapcsolatunk, mint pl. ÉLGÉP, KÖVAC, LÁNG, AGRIKON és sok-sok speciális gépet gyártó kisebb céggel. Természetesen, ahol szükséges volt, éltünk a külföldi gépgyártás termékeivel, hogy a lehető legjobb ajánlatokat tudjuk megtenni.
Büszke vagyok arra, hogy több gép ötletelésében részt vehettem, így a híres PF folyamatos pasztőröző gépcsalád megalkotásában.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Cégünk hatalmas mennyiségben exportált a Szovjet piacra zöldborsó, zöldbab, uborka stb. feldolgozó gépsorokat, csak hogy jellemezzem, óránként 3 tonna borsó szem feldolgozása sem volt ismeretlen. Némi orosz nyelvtudásomnak ( orosz tagozatos gimnazista ) köszönhetően sok-sok ellenőrző, átvevő útjára kísérhettem el a szovjet minőségi ellenőr urat, név szerint tov. Suhovot, aki mellett teljes képet kaptam a hazai élelmiszer gépgyártás helyzetéről, akár rejtett bajairól
Még elvégeztem a Konzerv Tanszék szervezésében a tartósítóipari folyamatok és gépek szakmérnöki kurzust, ahol nagyon alapos tovább fejlesztő tudást kaptunk a szárítás, centrifugálás, szűrés, fagyasztás, liofilizálás, és még több tucatnyi művelet fizikájában és gyakorlati alkalmazásában. Aki itt jól végzett, bátran elvállalhatott egy fő gépészi vagy akár főmérnöki állást egy konzerv üzemben.
Én is így tettem, amikor a Nógrád megyei ZÖLDÉRT majd változó névvel ÁFÉSZ kebelén belül a dejtári, és salgótarjáni feldolgozók fejlesztésében és működtetésében vettem részt vezetőként.
Nógrád megye volt a 80-as években a bogyósok hazája, ahol a világ legfinomabb málna szörpjét ontották a Szobi, Drégelypalánki üzemek. Akkoriban le is nézte az ipar azt az üzemet, amely ki merte csak mondani is a „ízű szörp” szót. Hadd emlékezzek név szerint is a legendás drégelypalánki vezetőre, Kapás úrra, kinek neve fogalommá vált a szakmában.
Karrierem tovább szövődött az ország egyik leghíresebb kis üzemében, Fertődön. A méltán híres Bogyós Kutató, a Fertődi Állami Gazdaság és a Porpáczy Kertészeti szakiskola olyan hármast alkotott, amely szakembereket, kutatókat és a konzerv üzem révén termékeket bocsájtott útjára.
Üzemünk, a zöld színű, Eszterházy kapus címkével ellátott termékeket Európa és tengeren túl számtalan üzemébe exportálta. Termékeinkért versengtek a hazai szocialista nagykereskedelmi szervezetek a FŰSZÉRT-ek.
Ez már a 80-as évek végére esett, az un. rendszer váltás idejére, ahol sajnos, mind a rendkívül magas színvonalú kertészeti termesztés, felvásárlás és feldolgozás rendszere kezdett hanyatlani.
De még pályám szép emléke ezután következett, egy az AGRIKON által Kenyai magán cég részére eladott komplett Konzervgyár képében. Az üzem teljes felépítésében és működtetésében részt vettem, mint egy főmérnök. Kiépítettem egy teljes, a magyar normáknak megfelelő feldolgozó, labor, raktár stb. rendszert, amely hosszú éveken keresztül kiállta a legkényesebb nyugati importőrök igényeit.
Az üzem elsősorban zöld színű ceruza babot dolgozott fel dobozba, üvegbe, de sikerült meghonosítanom a magyaros ízű almapaprika, csemege uborka, vágott vegyes gyártását is, sőt még igazi magyaros ízű „babfőzelék kolbásszal” is belefért a kínálatba. Ez utóbbit az a katonásdi élmény sugallta, ahol is a letöltendő 11 hónap alatt a magyar készétel kínálat teljes kereszt metszetét sikerült megismerni előzetesen.
Sajnos, ahogy Kenyából visszatértem, talán nem kellett volna, kiderült, hogy a magyar feldolgozó ipar nagyon visszaesett. Jobb híján Fertőd körzetében a Kertimag KFT (a nagyon híres vetőmagos MAUTNER cég utódja ) részére kiépítettem egy vetőmag nagyker és szaktanácsadói bázist. Ennek kapcsán Gödöllőn Növényvédelmi szakmérnökként végeztem, s engedve az új kor szavának Megújuló energetikai szakmérnöki tudást és épület energetikai szakképesítést szereztem.
Mostanában pedig a liofilizálás technológiájába és gyakorlati felhasználásába szerelmesedtem bele, aminek kapcsán van egy kis liofilizálóm. De ezzel a technológiával a 80-as években foglalkozott a Kertészeti Egyetem Hűtő tanszéke is, de ma már nem.
Mint jeleztem, bemutatkozóm azt hivatott jelezni, hogy a 1980-2020 évek közötti „fejlődését” az iparágnak átlátom, kérdéseitekre válaszolni tudok.
Tréfásan szólva akasztott ember még nem voltam, helyettem úgy tűnik, a magyar élelmiszer feldolgozó vertikumot akasztották hozzá nem értő kezek.
Élelmiszeripar
Van feltámadási lehetőség?
Nos, ezen kérdések megvitatására kérném a tisztelt olvasókat hozzászólni, véleményezni. Én ígéretet teszek arra, hogy hetente egy-egy fejezetét a hajdani virágzó élelmiszer iparnak felidézem, saját és hallott emlékezett morzsákra támaszkodva.
Idézve oktatási, kutatási intézmények munkájából, az alapanyag előállítás teületéről, a feldolgozás irányaiból, kultúrájából, a műanyag előtti idők csomagoló anyagairól, exportról, belföldi ellátásról és még nagyon sok érdekes dologról.
Nem volt az olyan rég nincs még egy évtizede. Ott álltunk egy idegen ország egyik gyorséttermében este műszakkezdéskor. Nyomtunk az éjszakai műszakot, délután öttől, hajnali ötig, ahogy kell, tizenkét órában. Kérdezheted, hogy miért. A válasz roppant egyszerű. Addig, míg nem beszéled az adott ország nyelvét komoly szinten, addig csak álmodhatsz arról, hogy szabad jegyed legyen felfelé. Aki ezt végigcsinálja szépen, lentől fel, és nem adja fel, és mondjuk, a 12 órás műszak után tanulja a nyelvet, szigorúan, ahogy kell, annak van esélye arra, hogy rátaláljon a boldogság kék madara. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Ott vagyunk, nyomjuk a műszakot. Hogy kik nyomták az éjszakai műszakban? Négy egyetemi tanszéket meg lehetett volna tölteni a szaktudással, ami koncentrálódott egy-egy 12 órás műszakban. Megtanulhattad a földmérés rejtelmeit, képet kaptál a szociológiáról, php fejlesztésről, meg arról, hogy kit, mivel hogyan szívat a főbérlő éppen. Pl. ott volt a görög lány, akinek nem tetszett, hogy 12 órán át nem pillanthat a telefonjára, csak a szünetben. Ott volt a lengyel srác, aki minden tudott arról, hogy hogyan kell biztosítást kötni egy kocsira online. Volt ott olasz srác, aki annyit beszélt angolul az elején, hogy hello. Persze ott voltak a lengyel lányok, akik a szendvics, meg a krumplis pályát tolták. Meg a „fehér ingesek”, akik feleltek a műszakért. A fehér ingesek is a világ minden tájáról jöttek.
Az első dolog, amit megköveteltek tőlünk, az az volt, hogy saját nyelven ha megszólaltál, - és nem volt vendég – akkor beleordították a füledbe- hogy a helyen, a műszakban csak ezen a nyelven lehet beszélni – oszt kész. Komolyan vették. Na, most ha te is komolyan vetted, akkor eléggé gyorsan meg lehetett tanulni azt a pár száz szót, meg az alap nyelvtant, ami a melóhoz kellett. – Ez kb. 1-3 hónap, ha nem erőltetted meg magad – Szóval, ha tolod az éjszakai műszakot ilyen szinten nemzetközi környezetben, nagyon gyorsan ki kell, hogy alakuljon benned az, hogy hogyan kell csapatban dolgozni, és segíteni egymást, mert ha nem, egyszerűen nem tudsz megmaradni egy órán túl ilyen környezetben, ki fog lökni. Pillantásokból érteni kell a másikat, hogy mit hogyan akar, és miért. Csinálni kell, nagyon nem kell kérdezni azt, hogy mi miért van, tolni kell, ahogy mondja a „fehér inges”, és kész. 1-3 héten belül el kell jutni a nyelvvel arra a szintre, hogy letold az alap HACCP tanfolyamot online, mert az minimum követelmény volt a melóhoz. Ilyen hosszú bevezető után térjünk rá, hogy mire is tanít meg egy ilyen hely, az éjszakai műszakban.
Faék egyszerű szabályok vannak, ami alapján ez a nagyon komplex kibocsátásra képes üzem működik. Ezeket a szabályokat meg kő keményen be is tartatták, nem csak a fehér ingesek, hanem bent a gyártásban mindenki mindenkivel. Nem volt kivétel. Ehhez meg nem kellett nyelvtudás.
Ilyen, volt a takarítás is.
Megvolt a protokoll, hogy mit, hogyan, mivel kell eltakarítani, elmosni, vagy kitisztítani. Minden gépnek megvolt a saját tisztítási protokollja. Az, hogy melyik gépet, hogyan, és miért, mivel kell eltakarítani, szétszedni, fertőtleníteni az egyes részeket, néhány „zárás” után megtanulta az ember. Olyan egy hónap után szerzett rutint ebben az ember.
Készültünk is rendesen, a feladatra, hogy ki mit fog csinálni záráskor, mivel nem volt egyszerű 4-5 embernek patyolat tisztára varázsolni a helyszínt egy óra alatt.
Amikor elkezdtük a melót, valaki elővette a telefonját, benyomta a zenét, és megkezdődött a meló. Volt ott görög meg lengyel rock, meg néha szólt a Tankcsapda, meg a többi, Johnny a mocsokban -
Minden gépet szét kellett szedni az előírás szerint, részeit elmosogatni, kirakni az asztalra, hogy a „fehér inges” azonnal lássa, hogy tiszta-e. Minden kerekeken volt, el kellett húzni mindent, és kőkeményen fertőtleníteni kellett a helyszínt. Nem lehetett sumákolni. Igen-nem játék volt ez a javából. Nagyon megtanították, hogy mi is az, az Ő fogalmaik szerint, hogy tiszta.
Emlékszem egy komoly éjszakára, olyan hajtás volt, hogy beleizzadtunk a cipőnkbe rendesen. A törpünk tele volt a történettel, gépiesen nyomtuk a takarítást.
Ment is a földmérő srác, hogy jelentse, hogy készen vagyunk, átadjuk a terepet. Kijön a „fehér inges” végignéz mindent, azt mondja, hogy ez így nem lesz jó.
Elhúz egy gépet, és lőn, a gép hátulja csak át volt törölve, de nem volt lemosva. Fogtuk is fejünket, hogy úh.., vazz, az új lengyel lány még nem érti az angolt, jobban meg kell mutatni neki a csíziót.
Az lett, hogy újra kellett tolni a takarítást. A „fehér inges” jött elővette a protokoll listát, végigment a csapattal, hogy mi miért tiszta.
Okkás volt. Reggel 7- re mire jött a reggeli műszak, kész is lettünk. Este mentünk vissza, ahogy kell.
Miért mondom ezt el?
Aki egy ilyen helyet kivakar a mocsokból az érvényes takarítási protokoll szerint, az megtanul valamit arról, hogy mi is az, hogy valami tiszta egy üzemben, vagy egy konyhában. Megtanul az ember extra hatékonyan takarítani, meg tisztán, odafigyelve dolgozni a legnagyobb hajtásban is.
Egy gép akkor tiszta, amikor a gép a rá megírt takarítási protokoll szerint el van takarítva, ki van mosva, szét van szedve, és mindenki által ellenőrizhető módon ellenőrizhető az, hogy minden alkatrésze tiszta.
Azért jutott eszembe ez a történet, a hőskorból, mivel szembe jött velem meló közben pár NÉBIH elrettentő horror videó egy ellenőrzésről.
Sejtelmes zene, közben megy a videó, mutatja az ocsmányabbtól ocsmányabb helyszíneket, dolgokat. Az ember azt várja, hogy mikor kel életre a például egy műanyag tartóba belerohadt anyag, vagy mikor lép elő a fal mögül a gonosz bohóc kezében a láncfűrészzel.
Integrált takarítási protokoll az egész üzemre, kőkeményen be is tartani. Azért, hogy ne rohadjon rá a papírlakat az üzemre, ha jön a „köjálos”.
Integrált takarítási protokoll a komplex üzemre, ahogy kell, ahogy a nagyok csinálják. Azt meg be kell tartani kőkeményen. Ahogy a „fehér inges” tolta szerényen.
Na, megyek, iszom egy kávét.
A végére legyen még egy kis Toten Hozen, a WIZO után :) :)
Die Toten Hosen // Feiern im Regen (Offizielles Musikvideo)
Nézegettem a képeket a fortepanon, kerestem egy jó képet ehhez a történethez, ami most következik. Találtam is egy nagyon jó képet Urbán Tamástól, íme:
Ugorjunk kb. 40 évet, és lássuk a következő képet, Mark König lőtte, Németországban:
Nagyon nem változtak az ízlések ez idő alatt, lássuk be. Jó társaság, szuper natúrszelet, meg rántott hús, krumpli, finom bor, és egy jó zsemle, nem kell más, tökéletes ez így.
De miért is jutott ez eszembe ez a történet?
Már elhagytuk Passaut az autópályán, mentünk az NSZK-ba /Német Szövetségi Köztársaság, vagy Nyugat- Németország/, és beszélgettünk utazás közben. Vittek nyaralni kicsit a nyári szünetben. Arról beszélgettünk utazás közben, hogy már az NSZK-ban vagyunk, és lassan megállunk enni, és hogy mit is fogunk rendelni az étteremben. Ekkor mondta azt a későbbi mentorom, hogy igaz, hogy az NSZK-ban vagyunk, de fontosabb az, hogy nemrég léptük át a német – osztrák határt Passaunál, Bajorországban, megyünk tovább észak- nyugat felé az A3-as autópályán, a következő állam Hessen lesz, és csak utána érjük el Észak- Rajna- Vesztfália határát. / NRW/.
Nagyon furcsa volt, gyerekként, hogy akkor most hogyan is van ez a dolog. Az NSZK most akkor hogyan NSZK, és akkor most miért is fontosabb az, hogy van ilyen, hogy Bajorország, meg Hessen, meg NRW.
Így kezdődött. Az elkövetkezendő pár évtizedben volt alkalmunk sokat beszélgetni ezekről a témákról is sokat. Csapjuk is bele a lecsóba ennyi bevezető után.
/Kérdezhetnéd, hogy miért. Egyszerűen tudni akartam gyerekként, hogy mi is ez meg ez, mert a hajóval találkoztunk néhányszor többek között. : ) : )/
Hogy hogyan jön ide a fenti történet?
A Covid-19 pandémia több mint egy éve keseríti az életünket
Emberek halnak meg, cégek, gazdaságok omlanak össze, mindenki tanakodik, hogy mi lesz, meg hogyan lesz, ha vége lesz a járványnak.
Többek között az MNB – Magyar Nemzeti Bank- is felhívja a figyelmet arra, hogy kellene egy mesterterv, amibe az újraindítás utáni gazdasági viszonyokról kellene hogy képet kapjunk.
„Miért ne gondolkodhatnánk arról már most az ország újrazárásának időpontjában, hogy miképpen érdemes jól elkapni a gazdasági újraindítás lépéseit, és nem egyszerűen csak kinyitni azt, amit időlegesen bezártunk? – teszi fel a kérdést a jegybankelnök a Novekedes.hu portálon megjelent blogbejegyzésében.”
„A killer virus has exposed major weaknesses within Western capitalist economies. Now that governments are on a war footing, we have an opportunity to fix the system. If we don’t, we will stand no chance against the third major crisis – an increasingly uninhabitable planet – and all the smaller crises that will come with it in the years and decades ahead.”
Na, ekkor döntöttem el, hogy cikket fogok írni, márpedig egy sikertörténetről, ami Frankfurtban kezdődött.
1948, Kreditanstalt für Wiederaufbau - KfW
1948, Az NSZK megalapítása még csak tervben van, de 1948. november 18.-án a németek elkezdenek történelmet írni, mert megalapították a KfW-t.
Mi az a KfW?
A rövidítés azt jelenti, amit a címben leírtam, szó szerinti fordításban: Hitelintézet az Újra Továbbépítéshez – wieder: újra, már megint, ismét, auf: tovább, bau: építeni- az újra tovább építés az egy kicsit más jelentéstartalommal bír, mint az újjáépítés. Az egyik egy folyamatot fejez ki, a másik azt, hogy ezt be lett fejezve. A kérdés az, hogy a Németek hogyan értették ezt, mert roppantul nem mindegy!
Igen, a KfW-t arra hozták létre, hogy menedzselje az ERP-t, European Recovery Program –ERP – a magyar szlengben – pl. 8. oszt. történelemkönyv-nem vagyok hajlandó belinkelni- „Marshall segély” néven fut ez a történelmi tett.
Pedig a becsületes neve ERP – European Recovery Program –European: Európai – Recovery: felépülés, visszaszerzés, gyógyulás, visszanyerés – program: program – Tehát: ha szó szerint fordítom: Európa Felépülésének Terve a becsületes neve, a nyugati szlengben a Marshall Terv néven ismeri mindenki.
Idézet tőle: „Doch im April 1945 mussten wir vor der vorrückenden russischen Armee flüchten. Ab da lernten wir zu hungern. Wir bettelten und stahlen unterwegs alles, was genießbar war. Das Wort stehlen war tabu, es hieß „organisieren“. Von Anfang Mai 1945 bis Anfang Oktober hatten wir bei einem Bauern in der Oberpfalz Unterschlupf gefunden – zwei Jungs, mein Freund und ich. An eine Rückkehr nach Mülheim war zu dieser Zeit nicht zu denken. Ich half dort in der Landwirtschaft, so gut wie man mit 13 Jahren helfen kann. Ich hatte ein Bett und ausreichend zu essen.” Kemény idők voltak, az biztos.
Nézzük a kronológiát:
1945. május 8.-án véget ér a Második világháború.
A megszállt birodalmat a szövetséges hatalmak megszállási zónákra osztják
1945 Augusztus 31.-én Konrad Adenauer belép a CDP-be /Christlich Demokratischen Partei/ (CDP) . A CDP a CDU regionális pártja volt NRW-ben.
1947 Június 5.-én George C. Marshall beszédet mond a Harvardon, ahol meghirdeti Európa Felépülésének Tervét – ERP- Marshall tervet
1949. május 24.-én formailag megalakul a Német Szövetségi Köztársaság a GG Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland elfogadásával. A bizottságnak, amely a GG-t megalkotta, Adenauer volt az elnöke, Ő lett az NSZK első kancellárja.
Ahogy a fentiekből is látjuk, hogy NRW, Észak-Rajna- Vesztfália, Düsseldorf környéke a történelem színpadára lép. 1945 – 1949 –es időszak nagyon mozgalmas volt, senki nem tudta, hogy mi lesz. Amikor eldőlt, hogy Amerika pénzügyi segítséget fog adni Európának, az nem volt kőbe vésve, hogy a németek is kapnak ebből pénzügyi segítségből, nagyon nem. Az amerikaiakat sikerül meggyőzni, hogy nem kell egy anarchiába süllyedő hatalom Európában, így kap a ERP- ből. A teljes ERP összege 1948- 1953 között 13, milliárd dollár volt, ennek az összegnek a 10,16 %-t kapta meg az NSZK, ami 1,412 milliárd dollárt tett ki 1948 – 1953 között.
Ennyi történeti bevezető után, térjünk rá ara, hogy milyen kihívásokkal kellett megküzdeni az országban, csak felsorolás szinten pár aspektus:
Az ország porig rombolva, az ipari körzetek, pl. a Ruhr-vidéki gyárak eltűntek a bombázások alatt.
Nincs munkaerő, a férfiak még hadifogságban
A teljes infrastruktúra romokban, legyen az út, vízvezeték, lakás, középület
Megszállási zónák vannak, az államot a nulláról kell felépíteni
Kevés az élelem, éheznek a túlélők, az élelmiszergazdasági infrastruktúra romokban
Még lehetne sorolni, hogy hogyan nézett ki pl. NRW közvetlenül a háború után, nem teszem.
A kérdés az volt, hogy milyen is legyen a gazdasági élet a megalapítandó NSZK-ban?
Az idő szorított, mielőbb dönteni kellett a kérdésben, és jól kellett dönteni, mert tudták, hogy történelmi a helyzet.
A szövetséget alkotó államoknak vannak saját hagyományai, minden államnak saját kormánya, saját törvényei
Az államok jogokat, és kötelezettségeket adnak át szövetségi szintre – szövetségi kormány -, melyet szabályozni kell, annak érdekében, hogy fel tudjon állni az új államalakulat.
Felsorolás szinten, pár aspektus, amit figyelembe kellett venni:
Nagyon erős állami hagyomány, és autonómia
Nagyon erős helyi, járási autonómia
Nagyon erős tradíciók.
Olyan gazdasági rendszer kell, amiben az ember kiteljesedhet, mert érdemes benne részt venni, bármilyen szinten.
Amikor a tradíciókról beszélek, akkor arról van szó, hogy a bajor paraszt az bajor paraszt akart lenni a háború utáni NSZK-ban, és nem akart gyári munkásként dolgozni. Vagy például NRW-ben évszázados a kruppiánus tradíció, vagy pl a bajor, vagy német sörfőző tisztasági törvény tisztelete, és betartása. Több nagyon egymástól távol álló dolog, de mégsem. Ebben a történelmi pillanatban olyan gazdasági szerkezetet kellett kidolgozni, ahol minden hagyománynak helye van, és nem esik bele a történelmi fekete lyukba.
A németség nagyon komoly gazdaságtudományi hagyománnyal is rendelkezik, pl Silvio Gesell, munkássága eléggé komoly hatást gyakorolt a gazdaságpolitikára a XXI. század elején /könyve: A természetes gazdasági rend/
Konrad Adenauer vezetésével, Ludwig Erhardnak, és még sokan másoknak – olyan gazdasági rendszert kellett kidolgozni, amivel sikerre vihető egy ország hosszú távon, egy élhető országot kellett életre hívni.
Nem utolsó sorban vissza kellett adni a jövőbe vetett hitet, és reményt.
A fenti linken eléggé komolyan leírják, hogy milyen is a szociális piacgazdaság. Egy mondatban összefoglalva: Egymást támogató gazdasági élet, minden szinten, erős állami támogatással állami, és szövetségi szinten.
A kérdés az, hogy hogyan érték el azt, hogy mindenki részt akarjon venni a gazdasági életben?
Amikor megalapították a Hitelintézetet az Újra Továbbépítéshez – KfW – 1948-ban, a Marshall terv támogatására, akkor felvázolták azt az utat, amivel azt érték el, hogy a gazdasági szereplők együttműködjenek, ne vonják ki a pénzt a gazdaságból pl.
A szabály nagyon egyszerű volt:
Csak gazdasági szereplő kaphatott hitelt a KfW- től.
Ha a gazdasági szereplő visszafizette a hitelt, akkor azt a pénzt, amit kamatokkal visszafizetett, megkaphatta egy másik gazdasági szereplő, és így tovább.
Ebből az következett, hogy olyan tudások jelentek meg a gazdasági szereplőknél, és a hitelintézetnél, ami arra ösztönözte a gazdasági szereplőket, amivel a gazdasági szereplő sikerességét támogatta a valóság.
Az egész gazdaság célja az volt, hogy a gazdasági szereplő vissza tudja fizetni a hitelt, hogy azt megkaphassa a másik szereplő. A gazdaság pörög, a pénz forog a gazdaságban, az egész társadalom abban érdekelt, hogy a gazdasági szereplők sikeresek legyenek. Ezért mit tesznek? Lehetőleg otthon vásárolnak, vagy körülnéznek szövetségi szinten. Kialakul a stabil munkával rendelkező gazdag középosztály. Mivel a középosztály költi a pénzét, így született újjá, és erősödött meg a német „mittelstand” nem csak az élelmiszergazdaságban.
A mittelstand jelentését három fogalmi környezettel lehet leírni: üzletvezetés, tulajdonosi struktúra, és gazdasági függetlenség-
Ez általában igaz lehet egy család, vagy családok által tulajdonolt cégre. Itthon a „német mittelstand” fogalmával a családi tulajdonban lévő kis, és középvállalkozásokat azonosítjuk „Németországban” tévesen.
Nagyon gyorsan, és nagyon komoly innovációkat tudnak sikerre vinni, ezt gyakorolják több mint 70 éve.
Leben und leben lassen!
Élni, és élni, hagyni!
Ez volt a fő szempont az élet minden területén!
Érdekes, nekem az iskolában homlokegyenest mást tanítottak itthon. Élni, és élni hagyni, ilyen, és az erre építhető együttműködésre építő tanítások, bölcsességek valahogy nem jöttek le a tankönyvekbe a gimnáziumban.
Hogy pontosan mit is jelent a „leben und leben lassen”, arról érdemes beszélgetni egy-egy családi vállalkozás vezetőjével.
Ezzel a működésmóddal elérték azt, ami az NSZK lett, a 60-as évek végére vezető élelmiszergazdasági hatalom, diverz asztali végtermékből önellátó. 1970-es évek közepétől az NSZK vezető hatalom az élelmiszergazdasági innováció terén. Az NSZK 1990-ben egyesült a keleti tagállamokkal, és létrejött Németország -1990 - – Bunesrepublik Deutschland -
Ha csak más aspektusát nem vizsgálom a KfW működésének, akkor már ez is elég. Ezt a sikert testesítette meg a Német Márka – Deutsch Mark – a szociális piacgazdaságot.
A végére itt a slusszpoén:
A Kreditanstalt für Wiederaufbau – KfW nem szűnt meg, a mai napig létezik, és ellátja azt a feladatot, amire tervezték. Ez azt jelenti, hogy létezik egy olyan pénzintézet szövetségi szinten, amely a 1948-ban deklarált elvek szerint nyújt hitelt a vállalkozások számára. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy ma, 73 évvel a KfW alapítása után is élő valóság, és hitelt ad az Újjá felépítéshez. Ja persze, majd elfelejtettem.
Nem létezik már az NSZK sem, és a Német Márka sem. De a KfW igen!
Leben und leben lassen!
Érdemes lenne mélyen elgondolkodni ezen a 73 éves sikertörténeten, és beszélgetni róla.
Ott hagytam abba, hogy február vége van, általában a lőterek tavasszal nyitnak ki, szóval még türelemmel kell lenni, hogy lőhessen az ember pár rottét. Szóval itt a következő video, amin egy ürge puskáját látjuk, ahogy lövi a korongokat, és mindegyiket eltalálja.
Megnézted te is? Persze, te is azt mondod, hogy az ürge csak lövi a korongot, oszt kész, de mi is ebben a pláne? Nézzük meg jól a videót, mivel most ezt fogjuk kicsit kielemezgetni, amolyan lecsósan, hogy mi is itt a stájsz.
Szóval a korongok törnek, látod te is? Szuper! Nézzük tovább, mit látsz még, Lassítsd le a felvételt, mit látsz? Menjünk végig rajta kockánként, és lássuk meg a csodát a történetben.
- Látod már?
- Kezded látni?
- Hát persze! A csóka a puskával úgy lő, hogy mindig eltalálja a korongot.
- Jól van, de mit kell látni, és nem csak nézni?
- A csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, és mégis eltalálja a korongot!
- Mindig!
- Bingó!
- Ebben a történetben ez az 1 000 000 forintos kérdésre a helyes válasz!
Itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, ami nézünk! Ahogy mondtad, a csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, mégis eltalálja a korongot!
Nézed a felvételt? A csóka soha nem a korongra céloz, csak valahogy a korong „felé tartja” a puskát, lő, és mégis eltalálja a korongot! Itt van a kulcs a történetben, „valahogy felé tartja” a puskát, és mégis eltalálja a korongot. na de most fordítsuk komolyra a szót.
A srác bent áll a pozícióban, beáll, jelez, és a korongot elindítják. Rajta van a korongon, lő, a korong leesik, nem kapja le a puskát a horizontról, hanem a törött korong „legnagyobb darabját” szépen „leköveti”. Nem kapkod, mint egy holdkóros idegbeteg egy nyári éjszakán.
A srác a korong felé tartja a puskát és lő, és talál.
Itt minden mozog, nincs fix céltábla, ahova lőni kell, nagyon úgy néz ki, hogy a korong, roppantul gyors, és nincs idő normálisan „célozni” se. Ez így együtt eléggé bonyolult történetnek néz ki.
- Mit látsz még a felvételen?
- Semmit!
- Az baj!
- A srác soha nem a korongra céloz, és soha nem a korongra lő!
- Akkor meg hova?
- Nem látod?
- Dehogynem, látod te is, oda lő, ahova lőnie kell, és mindig oda lő!
- Általában a korong elé, de ezt te is látod!
- Na, akkor hogyan is van ez?
A sörétessel lőni egy repülő korongra olyan történet, hogy a jövőbe kell látni, mivel ha a korongot célzod, csak idegeidet teszed tönkre, és anyázni fogsz, nem kicsit, idegesen meg nem lehet célt találni, az biztos.
Igen, a jövőbe kell látnod, mivel mindig oda kell lőnöd, ahol a korong lesz, és nem magára a korongra kell céloznod, mivel ha ezt teszed, akkor soha a büdös életben nem fogod eltalálni. Ez a tény.
Ha tudsz lőni, akkor meg roppantul mindegy, milyen sörétes van a kezedben, el fogod találni a korongot vele, legyen az egy nagyon drága puska, vagy a legolcsóbb.
Szóval a kérdés az, mi az, hogy lőtudás?
Az, hogy sörétessel tudj lőni, ahhoz egy nagyon speciális tudás kell, mivel tudni kell, hogy mit akarsz látni, és hogyan. Ezt a látásmódot meg lehet gyakorolni pl. vezetés közben is. Ez hiper koncentrációt igényel, ott vagy vezetés közben, nem alszol el, az útra figyelsz. Na de ezt tudnod kell, hogy hogyan is kell ezt csinálni, meg mit, mivel ha szart gyakorolsz be, akkor roppantul nagy gázban vagy, nem fogod eltalálni a korongot.
A repülő korong fizikája, meg a kilőtt sörét ballisztikája eléggé egzakt tudomány földi körülmények között.
Tehát itt nem a puska a lényeg, hanem az, hogy tudsz lőni, vagy nem tudsz lőni. Egy gyakorlott sörétlövő, már akkor tudja, hogy le fogod-e lőni a korongot, amikor megmozdítod az izmaidat, hogy emelnéd a puskát, nem kell emelned, csak emelnéd, és már tudja, hogy sikeres leszel-e vagy nem. Ilyen ez a pite.
Amikor először van a sörétes a kezedben, és lősz, - feltéve hogy nem mondják el, mit is tartasz a kezedben – három dolog történhet:
Az első hogy sikeres lövést adsz le.
A második az, hogy rosszul fogod be a puskát, és kivered a saját fogad, vagy szétütöd az állkapcsod lövés közben.
A harmadik az, hogy lövés közben dobod el a puskát, na akkor roppant nagy gondban vagy, te is, meg azok is akik körülötted állnak a biztonsági távolságban, mert vagy túlélitek, vagy nem.
Ha sikeres lövést adtál le, és megcsap a lőpor illata, és az neked tetszik, akkor el vagy veszve, mivel semmi nem fog megállítani abban, hogy nagyon komolyan megizzadva megtanulj lőni, jól lőni.
Mert a lőpor illata a vadász, vagy a sportlövő számára olyan, mint egy csodálatos parfüm, a lőpor füstöt ki kell fújni a csőből na.
Jó lövő technika a számodra megfelelő puska a kezedben, és élvezni fogod azt, hogy lősz pár rottét˙
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Hogyan is jön ide az élelmiszergazdaság?
Szóval az, aki tud arról, hogy mi is van a kezében, pl. - egy élelmiszeripari cég – és képes úgy vezetni, hogy megjelenjen benne a dinamizmus, akkor az megnyerte a jövőt.
A dinamizmus alatt ebben a fogalmi megközelítésben azt értem,
hogy a jelenben olyan piaci viszonyokra optimalizál, ami majd csak be fog következni, és teszi ezt integráltan.
Ez egy nagyon más tudást, és megközelítést igényel, mint egy átlagos hozzáállás.
Statikus- dinamikus – integrált fogalomhármas, ebben kellene keresni történetet.
Gondolkodunk ilyeneken? Ez itt a kérdés! Szerintem nagyon itt az ideje, hogy gondolkozzunk ilyen történeteken!
Mivel ha mások elkezdenek ilyen rendszerben gondolkodni, és netán tőled akarnak vásárolni, akkor nem fogod érteni azt, hogy mit is beszél, és úgy fogsz elbukni egy potenciális megrendelést, hogy még rajtvonalhoz sem tudsz állni!
Pl. ha valaki megtanul lőni, azonnal felismeri azt, hogy mikor kell emelnie a puskát, és azt is tudni fogja, hogy akkor most milyen technikával szedje le a korongot, ennek az eldöntésére meg nagyon sok ideje lesz, és nem fog kapkodni, mint egy idegbeteg hajótörött, nem fogja „böködni az eget” a puskával.
Nekem Laci, a lővezető, mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta egy lövés után, amikor nem találtam el a korongot:
Tudod, egy bizonyos szint után be kell vállalnod azt, hogy oda lősz, ahol nincs semmi!
Ikonikus filmhez nagyon jó zene kell majd a végén, de ne szaladjunk előre ilyen gyorsan. Kezdjük csak az elején. Egyre többet hallom itt a pandémia közepén, sok helyről, hogy a vevő a király, meg a vevőnek mindig igaza van. Gondoltam kellene írni erről egy történetet, meg kellene világítani ennek a kijelentésnek pár fontos aspektusát. Mondjuk elmondani, hogy ez a mondat folytatódik, - van egy másik fele is – csak ez lemaradt a tankönyvekből, és el is felejtette a köztudat.
Nem baj, szépen bekerült a mondat - így ebben a formában, betűvel leírva – a tankönyvekbe az általános iskolától az egyetemekig. Ugye, ha tankönyvbe le van írva, akkor az tény, pont azért, mert a tankönyvben van, és ezért kerekedett belőle egy csodás faktoid* Azóta kezeljük ezt a félmondatot tényként, mióta a tankönyvekben van. Mivel tanítják, meg tankönyvben van vastagon szedve, ezért tény. Mint a Hülyék Paradicsomában, hogy a növények Brawndot akarnak, mert elektrolitot tartalmaz.
Szóval hogyan is van ez, hogy a vevőnek mindig igaza van?
Falling Down /1993/
William Fosternek (Michael Douglas) ritka rossz napja volt, a lényeg az, újít egy két géppisztolyt, és ha már arra vezet az útja, betér a hamburgerezőbe reggelizni, mert éhes lett kicsit. Nézzétek meg a bejátszást.
Nem kap reggelit, mert pár perccel lekési a reggeli időt. Itt kicsit nyomatékosítja, hogy mégis fel kellene neki szolgálni a reggelit, - mert a vevőnek mindig igaza van - de meggondolja magát. Aki tolt már műszak átállást reggeli – normál napi menü váltáskor hasonló helyen, az tudja, hogy 1 perccel a reggeliző idő lejárta után, már alapanyaggal minden pozíció átállt a napi menüre. Ezért fizikailag lehetetlen teljesíteni egy időn túli kérést.
Na de 3.22– nél kezdődik a történet, ami miatt billentyűzetet ragadtam ma reggel. Szóval kap egy löttyedt hamburgert, és az nem olyan, ami a képen van, ebből lesz kicsi bonyodalom.
A cég a képen lévő hamburgert kínálja megvételre a vásárlóknak, nem mást. Ami ugye egy csodálatos reklámfotó a vágyott hamburgerről. Ez teszik az arcodba, szemmagasságba.
Szóval van egy termék, amit a hamburgerezőben raknak össze, ott készítik el, és a cég készített egy fényképet az értékesítendő termékről, ezt kirakta szemmagasságba, hogy lásd. Mivel ha ezt rendeled, lásd, hogy ez lesz a dobozban.
Történetesen a filmben William nem azt kapta, ami a képen van, és reklamál kicsit, és tényleg igaza van.
De hogyan is keletkezett ez az igazság?
Ezt az igazságot valakik valahol, valakik megtervezték.
A tervezett igazság, meg annak a háttere
Mit is csinál az emberünk a filmben?
Megkapja a terméket, a mi nem tetszik neki, mivel felnéz a képre, és összehasonlítja azzal, amit ott lát, és nem jön be neki. Ez a mozzanat a lényeg. Van összehasonlítási alap, mivel ezt valaki, vagy valakik létrehozták, mivel a képen látható hamburgert elkészítették, és lefényképezték.
Az, hogy ez elő tudjon állni, annak kell lennie tervezett hátterének egy cégnél, ami abból él, hogy hamburgert értékesít.
Valakik megtervezték azt, hogy az adott helyszínen, az adott időben, és térben az a hamburger elkészíthető legyen, ami a képen van.
A vásárló meg joggal élhet panasszal, ha nem olyan hamburgert kap, amilyen a képen van. Mivel ha nem ugyanolyan a hamburger, mint amilyen a képen van, akkor valami nem tervezetten valósult meg akkor, amikor a hamburgert előállították. A kulcs ebben a mozzanatban van. Mivel ha a termék nem olyan, amilyenek lennie kell, akkor valaki valahol megszegett egy-egy utasítást a gyártás során, ami ugye, lássuk be, nem az igazi.
Ez meg átvezet minket az élelmiszergazdasági szabványok, általános szerződési feltételek, és belső gyártási utasítások világába, ahol már mérhetővé válik az olyan történet, hogy „olyant szeretnék, mint amilyen a képen van.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A vásárlónak mindig igaza van. Ez csak egy félmondat, hozzá kell tenni a mondat második felét minden egyes esetben, amire a mondatot vonatkoztatjuk.
A vásárló az általunk megtervezett minőségű terméket akarja elfogyasztani az adott térben, és időben, ezért azt, hogy mikor van igaza a vásárlónak a termékkel kapcsolatban azt is megterveztük. Ez belátható. Ezért a mondat, és ebben a formában semmire sem jó.
A vásárlónak mindig igaza van, kivéve, amikor nem. :)
A vásárlónak mindig igaza van, akkor, ha mi - mint tulaj - azt mondjuk, hogy egy „amerikánónak” minimum 55 C- fokosnak kell lennie, a vevőnek történő átadás pillanatában, és ha az jéghideg, és panaszkodik, akkor igaza van, mert kifogással élhet a hideg kávé miatt. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a vevőnek nincs igaza, hiába panaszkodik netán. Ilyen egyszerű ez a pite.
Szóval be kellene fejezni a mondatot, kinek- kinek úgy, ahogy azt a saját maga által megtervezett termékkel kapcsolatos minőségi fogalomkészlete meghatározza.
Pl:
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él a hideg kávé miatt, mivel mi azt mondtuk, hogy forrón szolgáljuk fel.
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él, hogy szénsavmentes vizet rendelt, de szénsavasat kapott.
És még sorolhatnám.
Szóval be kell fejezni ezt a mondatot.
Egy ilyen filozófiai eszmefuttatás után így reggel, meg hallgassunk jó zenét, meg igyunk egy jó kávét a kakaós csiga mellé.
Die Ärzte - Geschwisterliebe
_________________________________
Faktoid*:
Olyan a valósággal semmilyen kapcsolatba nem hozható közlést takar, amit azóta kezelünk tényként, amióta az újságokban megjelent.
kaptam hideget, meleget. Sokan leírták, hogy ezekkel a fizetésekkel nagyon nem kellene előhozakodni, mivel ezek az fizetések értelmezhetetlenek errefelé, meg hogy mit is képzel egy lecsómérnök, hogy ennyit akar keresni. Erre még visszatérünk. Érdekes, arról nem esett szó egyik levélben sem, hogy mennyit kell, meg hogyan ezért a fizetésekért dolgozni.
Érdekel a téma? Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Szóval nézzünk egy kicsit a történet mélyére, de előtte zene:
Amit le kell szögeznünk már az elején, hogy egy lecsómérnök tudása ennyit ér nemzetközi porondon, ez a tény.
Minden fejvadász, toborzó ebben a keretben gondolkodik. A másik dolog, ami fontos, az pedig az, hogy a lecsómérnök tudás – mint egyetemi diploma – világ szinten hiánycikk. A toborzók, és fejvadászok egyesével vadásszák le azokat az embereket, akik ilyen jellegű diplomával, és minimális tapasztalattal rendelkeznek. Tehát egy lecsómérnök értékes tudással rendelkezik, amit azok, akik ezt a tudást keresik, tudják, hogyan maxoljanak ki.
Térjünk vissza a fizetésekre, mivel sok levélíró szerint ezek roppantul magasak, és ennyit nem adnak meg úgysem, csak reklámozzák a fizetési szint megadásával az állást. Na most ezek az emberek, akik ilyeneket írnak, nagyon nincsenek tisztában azzal, hogy nyugaton hogyan is mennek a dolgok. Kicsit másképp, mint errefelé. Nézzük a példát az előző bejegyzésben:
Na, most a Ł 40 000 éves bruttó fizetés nagyon soknak hangzik Magyarországról, de Londonból nézve arrafelé ez az átlagfizetés. Ebből nem olyan egyszerű megélni, abban az esetben, ha életvitelszerűen Londonban lakik az ember, mivel a lakhatás eléggé drága dolog arrafelé. Londonban Ł 100 000 mondható egy jó fizetésnek évente. Egy felszolgálót nem lehet találni Ł 20 000 alatt.
Szóval az éves Ł 35 000 – Ł 40 000 éves bruttó fizetés nem olyan magas, mint aminek látszik. Erre mondtam azt, hogy a számokat nem érdemes átváltani HUF-ra, mivel egy rövidtávra érvényes retúr vonatjegy arrafelé simán belekerülhet Ł 40-ba. Ennyi bevezetés után a fizetések elméletébe, nézzük, azt, hogy miért is írom azt, hogy:
Gyere haza élelmiszermérnök! Ha még itthon vagy, adj már egy esélyt a jelennek!
Ehhez, hogy erről tudjunk beszélgetni most itt 2021. Január első napjaiban, vissza kell mennünk a múltba, a 2000-es évek közepére. Ebből az időből osztanék meg egy történetet, amit én is úgy halottam a haveromtól. A haverom haverjának az unokahúga hallotta egy lecsómérnöktől, akivel megesett az eset.
Szóval az emberünk kézhez kapta az élelmiszermérnök diplomáját az egyetemen, a 2000-es évek közepén. Egy év múlva ott ült egy nagyon patinás élelmiszeripari cégnél, ahol a főmérnökkel arról beszélgettek, hogy akkor jönne ide melózni, mert érdekes a téma. Elkezdtek beszélgetni a pénzről, a srác csak hümmögött, kérdezett kettőt – nem, nem lehet emelni rajta, majd talán később – mindezek után illedelmesen elköszönt, és mondta, hogy majd jelentkezik. Az ajánlott bér az akkori segédmunkás bér felett volt pár ezer forinttal. Emberünk pár napon belül már egy repülőgépen ült, és ment a nagy ismeretlenbe szerencsét próbálni.
Kiért, rá pár napra hívta a főmérnök, hogy akkor most mikor is kezdene. Elmondta neki, ha végez itt, akkor majd keresni fogja. Úgy mesélik, akkoriban az egyik egyetemen végzett olyan 120 lecsómérnök. Ezeknek az embereknek a 70%- a 4 éven belül már nem volt az országban, a többi, meg a rákövetkező két évben dobbantott. Csak páran maradtak itthon. Ezek az emberek az elmúlt időszakot – átlag 15 évet – külföldön nyomtak le, ott alapítottak családot, és nagyjából csak nyaralni jártak haza. Mostanában jönnének haza, ilyen-olyan okokból, mondjuk azt, 40 körül nyugdíjba mentek, és élvezni akarják az életet.
A fiatalok, akik most jönnek ki az egyetemről, azok már alapban húzni akarnak ki nyugatra, vagy a nagyon keletre.
Miért is történt ez?
Egyszerűen azért, mivel olyan, mint szervezett élelmiszeripari munkahelyek, ahova mérnökök nagy számban el tudtak volna helyezkedni, egyszerűen nem léteztek abban a valóságban, ott a 2000-es évek közepén. Nehéz volt beazonosítani az élelmiszeripart.
Axióma szerint nem kellett ennyi élelmiszermérnök itthon. Nem úgy Németországban, és egyéb nyugati országokban, vagy Lengyelországban –már akkoriban is – kapkodtak a végzettek után.
Mennyit kellene kapnia egy élelmiszermérnöknek kis hazánkban?
Legyen nettó 3 000 EUR nettónak megfelelő magyar forint összeg /HUF/ havonta, ezt az összeget szorozzuk be 1,67 –el, tovább 12-vel: Éves fizetés – teljes cégköltségen - (3 000 EUR x 1.67) x 12 = 60 120 EUR.
Most 1 EUR: 361.16 HUF, így a 60 120 EUR: 21 712 939 HUF / év / 12 hónap
Ez a fizetés napi 8 órás munkavégzéssel jár bent az üzemben, vagy home officeban, továbbá szabad hétvégével, és egyéb juttatásokkal. Úgy, mint céges autó magánhasználatra is fizetve, mobiltelefon, albérlet- rezsi fizetve, feleségnek munkahely, és a többi egyéb szokásos nemzetközi szinten értelmezhető pozícióhoz általánosan elvárt juttatások.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy álomvilágban élek, mivel a fentieket vizionálom a magyar valóságba, azt kell, hogy mondjam neki, hogy a fenti dolgok léteznek Magyarországon, és eléggé elterjedt, erről a HR -esek tudnának szólni bátrabban. Kb. ezzel a juttatási csomaggal indul egy mérnöki pozíció egy multinál, ahova egy külföldi kollégát várnak a cégen belüli rotációs rendszerben.
Amikor azt mondom, hogy éves 22 millió kellene csak az élelmiszermérnök fizetésre, akkor egyszerűen azt mondják, hogy bilibe lóg a kezem. Pedig nem!
Az aktív korú mérnöki kar, aki az élelmiszermérnöki tudományokban releváns tapasztalattal bír – tisztelet a kivételnek – már nincs itthon!
Lengyelország, meg Szlovákia
Sokan nyilatkoznak mostanában, hogy a lengyel, vagy a szlovák termékek elárasztják a magyar polcokat. Ez nem történik véletlenül, ezt szögezzük le.
E mögött nagyon komoly munka van, amit a lengyelek, és a szlovákok elvégeztek az elmúlt 25 évben, tették ezt olyan sikeresen, hogy most már a mi polcainkon vannak a termékeik. Olyan 15 éve tették fel az alapkérdéseket, miután nagyon keményen bevallották, hogy tényszerűen hol állnak, mi az igazság. Nem kerteltek. Az akkori kérdésekre olyan megoldási teret vázoltak fel, amiből az jött ki mára, hogy uralják polcainkat a termékeikkel.
Hogy mit is jelent Lengyelországban az, hogy pezseg, és zsizseg az élelmiszeripar, meg a gasztronómia, érdemes elmenni a pandémia után majd Wroclawba – régi nevén Boroszló – és betérni egy-egy étterembe enni egy jót, vagy elmenni egy látvány sörfőzdébe, és inni egy helyi specialitást.
Most kegyelmi időszak van, most van még pár hónapunk, hogy kitaláljuk azt, hogy hogyan is nézzen ki a XXI. században errefelé az élelmiszergazdaság.
Alap szinten legyen mondjuk az, hogy éves 22 millás fizetés köré szervezzük a felállítandó rendszert, ez ilyen egyszerű.
Erre szokták azt mondani, hogy márpedig ez lehetetlen. Soha nem esik szó arról, hogy hogyan is nézne ki egy ilyen rendszer, meg hogyan is működne. Erről kellene folynia a szónak, minden nap, minden szakmai fórumon. A lengyelek meg a szlovákok tudják azt, hogy mit miért tesznek, meg hogyan.
Ha erről folyna a szakmai diskurzus, hogy hogyan lehetne ezt a történetet átültetni a gyakorlatba, akkor gondolkozhatnánk el arról, hogy hogyan is lehetne ez a rendszer pont annyira sexy, hogy érdemes legyen ebben a történetben gondolkoznia bárkinek akár befektetőként akár élethivatásként.
Ebben a diskurzusban szerintem részt vennének a lecsómérnökök is. 30 évet kell behozni nagyon rövid idő alatt, nyomni kellene a történetet ezerrel.
Persze, tudom, te is ott voltál az analitikai kémián. Toltad a művtan laboron, izzadtál a fizkém vizsgán, gondolom, te sem felejted el soha, hogy milyen volt az élelmiszerjog vizsga, vagy egy géptan beadandó. : ) Élelmiszermérnök M. Sc. – Food Engineer M. Sc, - Élelmiszermérnök M. Sc. – itthon simán csak lecsómérnök, vagy lecsósnak nevezik őket, mivel a „lecsón” végeztek, és nem a „tájkaron”, vagy a „kertészkaron”.
Miért jött pont most elő, hogy mennyit ér egy lecsós?
Érdemes elolvasni a cikket. Ezért ragadtam billentyűzetet, hogy mivel felmerült az, hogy talpra kell állítani a hazai élelmiszeripart, akkor ahhoz kellenek a lecsósok, akik elvégeznek ezt –azt a megújuló élelmiszeriparban, mivel ehhez értenek.
Hogy tudják arrafelé, mit tud és mennyit keres átlagban egy lecsómérnök az USA-ban?
Food engineers utilize the latest innovative technology to process, package, preserve and improve food products. This type of engineer works in combination with the agricultural and food processing industry to ensure food safety, supply, nutrition and value.
A minimum of a bachelor’s degree in agriculture, life sciences or food sciences is typically required to acquire an entry-level position in this field. Higher level degrees offer greater job opportunities and higher compensation.
Food engineers begin by acquiring a bachelor’s degree. A variety of undergraduate degrees may lead to a food engineering career including: natural sciences, agricultural sciences, life sciences or bioprocess engineering.
This profession offers excellent opportunities for growth and salary, but requires at least a bachelor’s degree and certification. Many national colleges note that 100% of their food engineer graduates acquire immediate employment upon graduation. Some universities state that they cannot keep up with the demand for food engineers.
Food Engineer Job Description
This type of engineering professional utilizes a wide variety of capabilities even beyond those acquired through education. Food engineers generally need strong problem-solving skills, effective verbal and written communication and well-developed organizational abilities. Food engineers should be knowledgeable about process engineering, the chemical and physical properties of foods, microbiology and have an understanding of how machinery works with food products.
Depending on the specific job, a food engineer may do some or all of the following:
Create new techniques for processing, packaging and preserving food
Test the process and the utilization of food equipment
Develop and design new food equipment
Research and create new foods and pharmaceutical products
Offer marketing and technical support for food manufacturing companies
Problem solve to develop solutions for food challenges related to supply and preservation throughout the world
Food engineers often work for major corporations such as Frito-Lay, Kellogg, Nabisco and Kraft. Careers may also be found for food engineers within the government for agencies like the Food and Drug Administration or the Center for Disease Control.
Food Engineer Salary
According to the 2006 Census, food engineers earned an average of $62,400 per year. Upon graduating from college, most food engineers earn between $40,000 and $45,000 annually. With experience, it’s for this type of engineer to earn upwards of $90,000 to $100,000 per year. The Department of Labor anticipates that chemical engineering will grow faster than average over the next decade. Food engineering is considered one of the fastest developing professions for chemical engineers.”
Tehát, $ - $ 40 000 - $ 62 400 – $ 100 000 az éves fizetést lehetett elérni a szakmában, arrafelé az USA-ban, 2006-ban. Most 2020-at írunk.
Nézzük, mit tudnak a lecsómérnökökről az Egyesült Királyságban?
„ Food scientists apply scientific expertise and technological principles to the study of food products and processes within manufacturing and research settings.
The consumer-led demand for safe, nutritious and convenient food products has resulted in a growth in opportunities for trained food scientists.
Food scientists study the microbiological, physical and chemical properties of food and ingredients to make sure they are safe for consumers. Responsibilities of the job include:
evaluating the nutritional value, colour, flavour and texture of food
testing food samples for particular types of moulds, yeast and bacteria that may be harmful
ensuring that food manufacturing processes conform with government, processing, consumer and industry standards
exploring alternative manufacturing methods
producing new food products
working closely with other food production staff including microbiologists, engineers, packaging specialists and buyers
establishing low-cost wholesale food production methods
investigating and setting standards for safety and quality.
Typical employers
Employers of food scientists include food manufacturing and retail companies, universities, government organisations and specialist research associations.
Qualifications and training required
To become a food scientist, a good bachelor’s degree in an appropriate subject such as food science/technology, food/chemical engineering, biochemistry, nutrition, microbiology or chemistry is normally necessary.
Key skills for food scientists
Knowledge of a range of sciences and their applications to food
Good business, IT, analytical and numerical abilities
Being a confident independent worker
Meticulous attention to detail, particularly with regard to health, safety and hygiene
Good communication skills
Strong teamworking skills. „
Mennyit kereshet a lecsós az Egyesült Királyságban?
Szóval ennyit ér egy lecsós tudása a nemzetközi porondon, ezt minden lecsós tudja.
/ A fieztéseket nem érdemes átváltani forintra az ottani költségekhez érddemes viszonyítani. /
Ha fel akarjuk támasztani az élelmiszeripart, akkor egy lecsósnak éreznie kell, hogy érdemes részt venni ebben a történetben. A poszt következő része erről fog szólni.
A mai Húsvét eléggé rendhagyó. A karanténból figyeljünk a ragyogó napsütést, mivel kint egy láthatatlan ellenség leselkedik ránk, ami bármelyik pillanatban lecsaphat ránk, és ha nem vagyunk eléggé óvatosak, vagy szerencsések, akkor bele is halhatunk ebbe a fertőzésbe. Kinézek az ablakon, üres a parti sétány a Balaton mellett, mivel lezárták, hogy ne adhassák át az emberek a vírust egymásnak. Félelemmel teli ez a húsvét. Nagyon sokan teszik fel a kérdést, hogy oké, most ez van, de mi lesz azon a napon, amikor vége lesz? Erről szól ez a mai bejegyzés, kicsit rendhagyó lesz. Kezdjük is el.
Szinte az egyik óráról a másikra állt le a kapitalizmus globálisan mindenhol, szinte teljesen, erre még nem volt példa a kapitalizmus történetében, amióta a modern közgazdaságtan feljegyzi a kapitalizmus történetét. Egyszerre van keresleti, és kínálati sokk, ez az a rendkívüli esemény, ami zavarja a tisztánlátást. Leálltak a globális ellátási láncok, az emberek nem járnak dolgozni, a helyi gazdaság összeomlóban. Az embereknek nincs, vagy alig van tartalékuk, most kénytelenek bevétel híján ezekhez a tartalékokhoz nyúlni. Azért, hogy a családok, az emberek ne veszítsék el vásárlóerejüket, az államok nyugaton a polgárok, a családok, és a cégek segítségére siettek, és jelentették be a nagyon komoly gazdasági csomagokat azért, hogy a gazdaság szövete valamilyen szinten túlélje ezt a leállást.
Itthon is bejelentette a csomagot az MNB, és a kormány is, így tett NAK, a Nemzeti Agrárkamara is, nézzük, mint mondott:
Ma, Húsvét vasárnap itt tartunk, nézzünk egy kicsit a mélyre, mit lehet ezzel kezdeni. Tehát van pénz, azoknak a cégeknek, akik eddig képesek voltak pénzt termelni, azaz volt cash-flowjuk, továbbá van pénz a számláikon, azaz képesek finanszírozni a nem termelő rendszert xy hónapig, évig, ameddig a világjárvány tart. Na de meddig is kell a zsebbe nyúlni? Vagy meddig kellene? És mi van akkor, ha üres az a zseb? Erre mondta azt a haverom, hogy nem csak ezt a ki tudja meddig tartó időszakot kell finanszírozni, hanem még utána is, míg a rendszer be nem áll a régi egyensúlyi állapotra, felételezve, hogy a partnerek is hasonlóképpen cselekszenek, és minden tuti, nincs semmi gikszer a láncban, és mindenki happy, az élet csodás. Pelikán óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta, nem lesz ilyen egyszerű ez a pite, sajnos. A kérdés az, meddig még?
Miért is?
Az emberek, ha nem dolgoznak, akkor nem találnak pénzt, és ha ez így van, akkor nem tudják finanszírozni az életüket. Mivel a cégnek, ahol dolgoznak, nincs megrendelése, ezért egy idő után ki fogja őket rúgni, mivel ez a célszerű, nem finanszírozza a veszteséget egy idő után. Az emberek az utcán, pénzük nincs, mivel fel kell élniük, mert nem dolgozhatnak, mivel nincs hol, a cégek leállnak, mivel nincs megrendelés, ez így egy ördögi kör, lefelé tartó spirál, az elszegényedéshez. Láttunk már ilyent 1989- 1995 közötti időszakban, amikor azt hittünk, hogy 15 éven belül Ausztria lesz itt. Kb. 1995-re láttuk be, hogy nem, addig még megvolt a hit. Lehet, hogy nem olvasták Keynest pl. az akkori gazdasági vezetők, ez mára már kutatható történelem.
Szóval, egy ilyen típusú válságra Keynes megadta a megoldást már régen, aki azt mondta, hogy az államnak kell belépni és fenntartani a keresletet, vagy a kínálatot, a kezében lévő speciális eszközökkel. Most az a speciális eset van, hogy az állam sok helyen beállt középre, és egyszerre kívánja fenntartani a keresletet, és kínálatot is.
A nyugati országok rá is álltak erre, mégpedig tolják a végtelen pénzt a gazdaságba, közben ugyanakkor belépett az állam több országban a cégek helyére, átvállalván a munkabérek kifizetésének nagyobb részét a cégek helyett mondhatni a járvány nulladik napjától. Ez egyes országokban a nettó bér 80%-a is lehet. A shownak folytatódnia kell!
You need to keep the ball rolling—that's how this game works! So simple!
Itt van a gazdag milliárdos csóka, Nick Hanauer - befektető - , aki azt mondja, hogy a gazdagok nem teremtenek munkahelyet, erre csak a középosztály képes, mivel költi a pénzét, íme:
Így nyilatkozott pl. a Politiconak: The Pitchforks Are Coming ... For Us Plutocrats .. Meg azt is mondja, hogy minél gazdagabb a munkás, neki annál jobb, mert annál több általa gyártott terméket vesznek, ami által Ő még gazdagabb lesz. Több fizetés, az neki csak jó.
Szóval a milliárdosok azt mondják, hogy változás lesz a kapitalizmusban a vírus miatt, meg hogy a munkatárs kerül előtérbe. A kérdés az, hogy mi lesz, és az hogyan lesz, mert ezt még senki nem tudja.
Nézzük meg, az előremutató dolgokat, amiből ki lehet hozni valamit:
A NAK – Nemzeti Agrárkamara ezt mondja -: Pl:
„3.) A hazai termékek nagyobb arányú megjelenésének támogatása a hazai közétkeztetésben és boltokban • Szabályozási környezet módosítása, a konyhák közösségi beszerzéseinek promotálása, optimalizálása, központosított beszerzéssel rövid ellátási láncban a hazai élelmiszer-gazdasági szereplők megerősítése érdekében; 4.) Kistelepülések ellátásbiztonságának elősegítése • Ehhez kapcsolódóan a szükséges logisztikai rendszer kialakítása, illetve megerősítése, munkahelymegtartó támogatások biztosítása.”
Na, most ez nem semmi, hogy megjelenik program szinten ez a meglátás. Ha e mögé a történet mögé komoly ösztönzőket tud tenni az állam, akkor ezzel lehet kezdeni valamit. A rövid ellátási lánc fogalmi környezete EU-s élelmiszergazdasági fogalom, komoly EU-s támogatásokat lehet mögé tenni, komolyabbat, mint az EU-s de minimis. Tehát ez a történet mérnökileg fogható, a kérdés az, hogyan jön ki a matek időben. Nézzük meg, volt-e ennek hagyománya már itthon, menjünk vissza kicsit az időben, back to the future.
A 60-as évektől a 80-as évekig virágzott a háztáji rendszer, - tekintsünk el most a tsz rendszer szervezésének politikai hátterétől, a korban – csak a felépített rendszert vizsgáljuk működés szinten. Tehát volt egy nagyüzem, aki kiadta az alapanyag termelést a tsz tagoknak, szállított hozzá mindent, ami kellett. Pl. a Pápai Húskombinát alapanyagának biztosítása nagyobb részt a háztáji sertéstenyésztésre épült, ennek a megoldásrendszernek volt tudásbázisa itthon, de azóta eltelt 40 év, meg egy rendszerváltás.
Ha meglévő fizikai faktorokra kötünk rá rövid ellátási láncot, az lehet egy komplex innovációs mező alapja, abban az esetben, ha a rendszert jól definiált. Ebben az esetben nagyon komoly mérnökök léphetnek be az innovációs szintre, és lehet Európai szintű játékokat előadni. Ekkor lehet ebből egy szintugrás. Ha nem, akkor elég nehéz dolgunk lesz, mivel a történet kimenete csak kvázi innovációs potenciálokat nyit meg, erről komoly disputa zajlik szakmai körökben, mivel ez egy általános fejlesztési eszközrendszer.
A rövid ellátási lánc fogalomkészlete eléggé komoly innovációs potenciált képviselhet, amit érdemes lenne kutatni, és lefektetni az üzemgazdaságtani környezetét, ennek nincs hagyománya hazánkban, mivel általában vállalkozásokról beszélünk, vagy szövetkezésről, és nem termékről, ami alaphiba. Lehetne arról is beszélni, hogy sokan költözünk ki vidékre, mivel nagyon sok az elhagyott romos ház.. A kérdés az, hogy hogyan lenne ebből rövid ellátási lánc? Hmm….
Back to the future!
Az első, és legfontosabb ebben a helyzetben, hogy vásároljatok bármit helyi szinten, ha tudtok, és van mit – van vállalkozó, vagy termelő, és van neki terméke – hogy ne maradjon bevétel nélkül, ez mindenkinek jó. Ne féljünk a holnaptól!
Nézzük meg mik a hagyományaink!
Nézzük meg miből tudunk főzni!
Toljuk a XXI. századi valós, működő megoldásokat, okostelefon, internet, stb!
Tervezzük meg a jövőt, most van rá időnk!
Ebben az országban mindenki extrém kockázatkerülő, ezt most félre kellene tenni! Bízz a másikban, gondolkozzatok közösen!
Mérnök, és / vagy közgazdász vagy? Gondolkozzatok közösen!
Ja persze, majd elfelejtettem: El kell ültetni a kertbe a magokat, ez most fontos! Legyen kerted, ha csak egy paradicsompalántád van a balokon ládában, mindegy, de legyen! Kelleni fog nyár végén!
Épp most néztem meg a neten, hogy hogyan kell kovászt nevelni, mivel szükség lesz rá az elkövetkezendő pár hétben, így karantén idején. A világunk soha nem lesz már ugyanolyan, mint 10 napja, ezt már érzi mindenki. Több időnk lett, elkezdtünk egymásra, és egy kicsit befelé figyelni.Kezdjünk észrevenni azt, hogy akkor most mik is azok az értékek, amelyek igazán fontosak, amiért érdemes élni.
Választottam ehhez a bejegyzésez egy idilli tavaszi képet, Veszprémről, abból a korból, amikor még az emberi mérték, és a fény volt az élet ritmusának zsinórmértéke, téltől őszig, át az évkörön.
Karanténban vagyunk, egy világjárvány elején, és még nem tudjuk azt, hogy mikor, és hogyan fog véget érni. Csak azt tudjuk, hogy egyszer vége lesz, és ki fogunk menni a lakásból.
Háború van egy vírus az ellenfél. Sok helyen már akadozik az ellátás, nincs áru a polcokon, vagy ha van is, akkor is csak nagyon minimális választék. Ez az, amit nem szoktunk meg, a mi életünkben erre még nem volt példa.
Megszoktuk azt, hogyha bemegyünk a boltba, akkor azt veszünk, amit akarunk, a homártól a narancson keresztül a 30 féle péksüteményen keresztül a csillaggyümölcsig. Ez számunkra a természetes. Nem gondolunk bele, hogy az, hogy minden mindig van a polcon, ez a rendszer az utóbbi 60 évben alakult ki, és létezése nem magától értetődő, hogy ez létezik. Mostanában sokat beszélgetünk erről a szakmában, hogy mi is történik, az emberek vásárolják fel a WC papírt, tartós élelmiszereket, hogy el tudják látni családjukat, és önmagukat, mint háborús időkben.
A haver azt mondta, hogy ez bizony a lét „kétdimenziós” voltából adódik. Kérdeztem tőle, hogy mit is ért azon, hogy „a lét kétdimenziós” volta. Lerajzolta a következő ábrát:
Meglátása szerint az életünket eben a háromszögben töltjük, és mint egy kis hangya, futkosunk csúcstól- csúcsig, és intézzünk fontosnak vélt dolgainkat. Kérdeztem tőle, hogy nem inkább családot kart-e írni a lakosság helyett. A válasza az volt, hogy mára az egyén értelmezhető a vállalatok, és az állam számára, mivel pl. nem a családok, hanem az egyén kap ilyen- olyan ügyfélszámot, vagy vásárlói kártyát. Ebből a történetből meg képezhető az a pillanatnyi fogyasztói viselkedés, ami már vizsgálható, és képezhet gazdasági hasznot pl. egy áruház számára.
Egyszerűen azért, pl. mert tudni akarja, hogy ki vásárol bagelt mondjuk az áruház pékségében reggel 7-től reggel 9-ig. Vagy pl. kapunk adókártyát, hogy adót tudjunk fizetni.
Meglátása szerint most az emberek futnak beszerezni mindent, ami a karanténban kellhet, - elfutnak az egyik pólusig – vállalatok, hazamennek – lakosság – és szemüket az államra vetik, hogy mit tud tenni értük. Így gondolkozik a nagy átlag. Sokat beszélgettünk még erről a kétdimenziós dologról, mondtam neki, hogy nekem valahogy nem akaródzik bevenni azt, hogy az ember kis hangyaként rohangál egyik csúcstól másikig, és ebben éli le a kis életét, igaz a rendszerben nagyon sok dolog értelmezhető, arra meg modellként jó, de nekem hiányzik valami.
Ebben is maradtunk, beszélgettünk másról. Meglátása szerint erre a játékra szépen kottázható egy vállalatirányítási rendszer működésének egyes aspektusai, ami eléggé innovatív gondolati megközelítés.
Eltelt pár nap, csak nem hagyott nyugodni ez a hangya, meg háromszög dolog. Ekkor villant be a következő kép, el is neveztem azon nyomban a „lét háromdimenziós voltának” haver után szabadon. Íme:
Ez már emberi mértékű modell, állunk, és fogjuk egymás kezét, segítünk egymásnak. A lakosság helyett odaraktam a fogyasztót, egy ember viselkedhet az adott pillanatban fogyasztóként, ha kedve tartja. Megjelenik az ember, aki áll, aki bizalommal néz a jövőbe. Megjelenik a piros vonal az ábrán, ami ugye a magasságot jelöli ki.
A kérdés az, hogy mi is kerülhet a ? helyére.
A fenti két modell semmi más nem akar lenni, talán csak egy nagyon-nagyon felületes megközelítése jelen valóságunk néhány kis szeletének, semmi más. Ami biztos, sokan keresik a válaszokat.
Keresik netán arra a bizonyos kérdőjelre a feliratot, mivel mindenki érzi, hogy világunk meg fog változni az elkövetkezendő hónapokban, években. Mi a negyedik fogalom itt a XXI. század elején? Ez a válasz fogja meghatározni azt, hogy milyen lesz a közeljövő valósága.
A kép, amit az íráshoz választottam abból a korból származik, amikor a paraszt ember felkelt reggel, kiment, üdvözölte a kelő napot, és imát mondott este, amikor a nap lenyugodott. Ha volt egy komoly problémája- hogy vegyen-e egy tehenet, vagy nem- aludt rá egyet. Ez volt az a kor.
Pár link, amit érdemes lapozgatni innen is, onnan is:
Tehát ez a poszt a versenyképességről fog szólni, elsőként amolyan felvezetésként álljon itt két dal:
És a másik
Kicsikét kielemezzük azt, hogy akkor mit is jelenthet ez a varázslatos fogalom itt, most 2020 elején, Magyarországon. Egyáltalán milyen aspektusai lehetnek a foglalom fogalmi környezetének.
Sokan írtatok nekem, hogy hagyjam már ezt a „fogalmi környezet” dumát, mivel szerintetek ennek semmi értelme, hogy erről menjen a szó, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, és nem a filozófia fakultáció a gimiben.
Szeretném ezt megmagyarázni, hogy miért jövök mindig ezzel a „fogalmi környezet” dumával. Teszem ezt azért, mert ez jó bevezetés lesz ahhoz, hogy tudjunk beszélgetni a versenyképesség fogalmáról.
Tehát fogalmi környezet.
Nagyon alap szinten nyelvészkednem kell.
A magyar képekben gondolkodik, és a nyelvünk is képszerű. Azonnal közli a nyelv, azt amire gondolsz. Ha kimondasz valamilyen fogalmat, akkor annak a fogalomnak a szűkebb, és tágabb környezetét is azonnal használatba veszed, és ez természetesen mindenki számára aki használja a magyar nyelvet magától értetődő tény.
Nézzünk egy példát: "Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent. Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent. Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent."
Elolvasod, azonnal pörög a film. Ez az első aspektus, hogy képekben gondolkozunk, és ezért vagyunk kép-esek valamire, mivel ha megvan a kép a fejünkben arról a valamiről, akkor el is tudjuk készíteni azt.
A kép fogalom fogalmi környezetében ott vannak a következő fogalmak: Kép – képes –képesség – készség – kompetencia Kör – körös, köröz, körny , környez – a környezből egyszerűen belátható a környezet fogalma –
/Mivel az a táj, amit megkörnyeztem – körbesétáltam, így megismertem – az a környezetem, ez világos. Ha már valaki kompetens valamiben, akkor teljesíthet is nem? Ha már teljesít, akkor válhat sikeressé?
Vagy igen, vagy nem. Érdemes erről kicsit mélyebben gondolkozni. Ennyi bevezető után térjünk vissza az eredeti történetre, miszerint itt a versenyképességről lesz szó.
Mit mond erről a versenyképesség dologról a Magyar Nemzeti Bank?
Versenyképességi Program Itt a Versenyképesség mérésének módszertana című dokumentumban az alábbiakat mondja:
„Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.„ Jól van, nézzünk mást, mit mond pl. a wikipedia:
„A versenyképesség egy olyan közgazdasági fogalom, ami összehasonlíthatóvá teszi a vállalkozásoknak, vállalkozások csoportjainak, vagy nemzetgazdaságoknak azt a képességét, hogy egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek. A versenyképesség nemzetgazdaságokra történő értelmezését sok közgazdász vitatja.”
Ez is jól van, menjünk tovább, még mindig a wikipedia:
„Nemzetek versenyképessége
A versenyképesség fogalmát tág értelemben országok, régiók és városok gazdasági teljesítményének összehasonlítására is használják. Az egyes nemzetgazdaságoknak az a képessége, hogy a világgazdaságban egyre jövedelmezőbb árukkal vagy szolgáltatásokkal jelenjenek meg, különösen a kis és nyitott gazdaságok számára fontos, amelyek nem rendelkeznek a vállalkozásaik hatékony működéséhez szükséges méretű belső piaccal.
Az egyes országok versenyképességét befolyásoló gazdasági tényezőket, és az egyes országok teljesítményét sok módszerrel vetik össze. Az egyik legátfogobb elemzést a Világgazdasági Fórum végzi el évente, amelynek eredménye a Global Competitiveness Report (Globális versenyképességi jelentés) című kiadványban jelenik meg. Magyarország ezen a listán a világ 60. legversenyképesebb gazdaságának számít.[1]
Vállalatok versenyképessége
A piacgazdaságban működő vállalkozásoknak az a képessége, hogy egyre jövedelmezőbb kínálattal szolgálják ki a fizetőképes keresletet.”
Ok, ezt mondja a wikipedia, de mit mond az MNB? Hogy a erőforrás, meg nemzetgazdaság. Nézzük mit is jelent az a fogalom, hogy nemzetgazdaság?
Itt egy fogalom meghatározás:
nemzetgazdaság „A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége
Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments. The overseas departments were brought under the jurisdiction of the economic territory from the national accounts base 95. In the previous bases (56, 59, 62, 71 and 80) they were part of the rest of the world.
Az, hogy mi is az a resident units, mint statisztikai fogalom, a finnek magyarázzák meg a legjobban:
"The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units."
Itt kezdtem vakarni a fejemet, mivel mindenki mást mond, és mindenkinek más a lényeg, szóval van itt minden, mint a szeptemberi búcsúban, keveredik minden mindennel, ebből kellene kihozni a lényeget. Mit is látunk? Az egyik azt mondja, hogy a nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha pl. az MNB szerint:
Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.
Ebben a fogalmi meghatározásban megjelenik, hogy számol ezekkel: - Nemzetgazdaság - Erőforrás - Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét
Mérnöki megközelítés mellett a fenti fogalom egy akkor állja meg a helyét, ha tisztázva van az, hogy hol is optimalizálgatunk erőforrást vagy erőforrásokat, úgy hogy ameddig a folyamat tart, szállítsa folyamatosan eredményként a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólétet. Persze belátható, hogyha a folyamat túlpörög, akkor az erőforrás felhasználás nem lesz optimális, és ezért nem lesz meg pl. kimenetként a legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét. Vagy lesz jólét, de nem tartósan, vagy nem a legmagasabb szint közelében, vagy törekszünk rá, de nem fogjuk elérni ugye.
Hol is optimalizálgatjuk az erőforrások felhasználását? Persze, a válasz az, hogy a nemzetgazdaságban, mivel a versenyképesség fogalmát a nemzetgazdaságra értjük. Ok.
A nemzetgazdaság fogalma meg: Egyszer találtuk ezt: „A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége.” Meg ezt pl.: National economy Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.
Ide meg kell ez: The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units.
Tehát a finnek szerint a nemzetgazdaság fogalmába azok a szereplők vannak a történet fókuszában, akik egy éve, vagy több ideje valamilyen gazdasági tevékenységet fejtenek ki a földrajzilag lehatárolt területen, ami történetesen legyen esetükben Finnország. Ok, jól van ez így.
Ez egy folyamat központú megközelítése a témának, amit a finnek használnak. A nemzetgazdasági Minisztérium pl. gazdaságról beszél, a KSH meg ismeri a nemzetgazdasági ágakat, és e szerint közli statisztikáit.
Egy a közös minden megközelítésben, az pedig az, hogy egy földrajzilag lehatárolt teret tekint egy egységes piacnak, és itt, ezen piac, pl. teljesítményét határozza meg pénzben úgy, hogy pl. lebontja azt egy egyes nemzetgazdasági ágakra, ahogy teszi ezt pl. a KSH.
Térjünk vissza az MNB fogalom meghatározására, amikor is arról beszél, hogy vannak erőforrások, mivel fogalmi szinten nem határozza meg, mit is tekint erőforrásnak, ezt a történetet nyitva hagyja.
Ha mindent összevetünk, és szintetizáljuk a fentieket a következőket láthatjuk:
1. A nemzetgazdaság fogalma definiált, mivel egy lehatárolt földrajzi terület gazdasági aktivitását jeleníti meg 2. Piac fogalma definiált, mivel a nemzetgazdaságon belül a teljes nemzetgazdaságot tekinti piacnak 3. Erőforrás fogalma definiálható a nemzetgazdaságon belül 4. Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét fogalmi környezete felállítható, szimulálható, és így meghatározható a nemzetgazdasági szintre 5. A legmagasabb szint fogalmi környezete értelmezhető nemzetgazdasági szinten 6. Az optimális erőforrás felhasználás értelmezhetővé válik, de csak nemzetgazdasági szinten
Ebből következik az, hogy erőforrásként akkor tekint valamit ez a versenyképesség fogalom meghatározás, ha az az erőforrás részt vesz a gazdasági körfolyamatban, adott időszakban, és így pénzbeli prompt ára megjelenik, realizálódik.
A kérdés az, hogy mit tekintünk erőforrásnak, hogyan néz ki a lokalitás szerepe a fenti fogalom rendszerben.
Ha ezt a kettő fogalmat belevesszük a rendszerbe, és jól határozzuk meg, elég komoly kis innovációs mezőt hozhatunk létre, aminek működése szimulálgatható, és nézegethető, hogy akkor hogyan is néz ki az erőforrás felhasználás. aminek biztosítania kell optimálisan a jólétet.
Mivel élelmiszergazdasággal foglalkozom, és eléggé érdekel az üzemgazdaságtan, ezért úgy gondolom, hogy a fenti versenyképességi fogalmat a következőképpen lehet lefordítani üzemgazdasági szintre:
- Lokálisan globális business modell, a lokalitásból indul ki, oda csatol vissza
- Tér, és idő (időtartam, stb.) lehatárolhatóvá, és definiálhatóvá válik a lokalitásban - Komplexen adoptív szinergia definiálható a nemzetgazdasági fejlesztési irányokkal - Fókuszban az ember, és a lokális jóléte - A globálisan lokális business modell komplex adoptációs foka tervezetten tartson a definiált maximumhoz - A globálisan lokális business modell legyen tervezetten optimálisan kompresszív, a tervezett célrendszer mentén.
Kezdetben kb. elég ennyi, nem kell több, ebből előállhat a versenyképes rendszer, benne a magát sikeresnek, és versenyképesnek tudó ember.
Ja persze, ezzel még adós vagyok. Miért is került a két énekesnő ide, a versenyképesség fogalmához?
Ezt találjátok ki ti, és írjátok meg nekem!
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Nem oly régen egy posztban elkezdtem kifejteni, hogy mit is jelenthet egyfajta nézőpontból az értéklánc, mint fogalmi keret. A bejegyzést az alábbi linken érhetitek el:
A tangás csajokkal bevezetett posztomban a következő konklúzióra akartam jobban felhívni a figyelmet:
"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?
A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."
-Idézet tőlem, az Értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésből -
Nyomjuk innen tovább a történetet.
Szóval most egy mese következik, aminek a valóságoz semmi, de semmi köze, de tényleg. :)
Kezdjük is el.
Volt egyszer a Varázshegyen túl, a Nagykerek Erdőn onnan, a Végtelen folyó ezen oldalán, ahol még kézzel mossák a pelenkát, és full sminkben viszik le a szemetet is - mert soha nem lehet tudni - ott történt meg a következő eset, egy ottani cégnél.
A cégnek nagyon sok üzlete volt a királyságban, és kereskedett egy bizonyos termékkel, aminek nagyon nagy keletje volt a királyságban, és van ma is.
A cégnél összeültek a cég tulajdonos varázslói, hogy arról tanakodjanak, hogy hogyan lehetne az amúgy sem kicsi céget kicsit jobban felpörgetni. Tanakodtak, sokszor tartottak szeánszot, és bevonták külsős varázslók segítségét is.
Meg is lett a konklúzió, miszerint úgy lehet lehető legjobban piacot szerezni a királyságban, hogyha a hasonló profilú boltokat felvásárolja a cég, de ízibe, és a lehető leggyorsabban, nehogy a konkurencia lecsapjon rájuk és elhappolja tőlük a jó businesst.
A döntés után a tettek következtek. Elvitték a tervet a királyság bankjába, és bemutatták a történetet, kérve azt, hogy a bank adjon lóvét a terjeszkedésre.
A bank megnézte a színes-szagos terveket, és áldását adta a finanszírozásra.
A buli csak most kezdődött el igazán.
Nyomtatták a szerződéseket a kocsiban, helyszínen, az adott üzletben, melyet meg akartak venni, beírták bele e megfelelő számokat, és neveket a kipontozott helyekre, aláírás, pecsét, és lőn, a cégé lett az adott üzlet az adott pillanattól.
Mindenki maradt a helyén, és minden maradt a régiben az adott üzletben, csak a tulaj változott. A kiszemelt boltok általában privát tulajdonban voltak, és a tulaj adta el őket, ha nem, akkor kicsit máshogy nézett ki a vételi procedúra, de azt is megoldották gyorsban.
Teltek az évek, gyűltek a raklapon a szerződések, és egy napon megcsörrent a telefon.
A bankból telefonáltak a cég varázslóinak, hogy be kellene mutatni azt, hogy a cég miből is el, mivel ha ezt nem teszik, akkor 5 napon belül fel fogják mondani terjeszkedés finanszírozására kötött szerződést, melyen évekkel ezelőtt száradt meg a tinta.
Számolgatott a varászlótanács, de nagyon nem találták a számokat. Ekkor kezdett felfigyelni a történetre a király fő adószedője is, és elment a céghez, mert kíváncsi volt a számokra, hogy akkor mi is történt arrafelé az elmúlt pár csodálatos évben. Vitt magával pár embert, ha már kiment, és elkezdtek belenézni abba a több kamionnyi anyagba, ami keletkezett ez idő alatt.
Pár nap alatt elő is hozták, hogy lenne itt pár zsák arany, amivel a cég tartozik a királynak. Sajnos a bank nem hosszabbította meg a hitelt, és varászlótanács meghirdette a céget eladásra. Jött is aznap a szomszéd királyság hasonló profilú cége, és megvette az egész hóbelevancot, tokkal - vonóval .
Kifizette a királyi adószedőnek azt a pár zsák aranyat, amivel a cég tartozott - ezt leírták a pergamenre, amin az adásvételt rögzítették, hogy ez benne van a vételárban-.
A cég varázslótanácsát leváltották, és megtették a megfelelő bejelentéseket a megfelelő királyi hivataloknak néhány fővarázsló ellen, akik tolták a fővarázslatot ebben a történetben.
A céget eladták, és vége is lehetne a történetnek, mivel meg lett mentve egy cég, csak a tulaj változott.
Persze, ebben s van igazság, de akkor hogyan is jön ebbe a történetbe most az értéklánc, meg az, hogy benézték? Meg akkor kik, és mit néztek be?
Hogy is szólt az idézett értéklánc fogalom? Bemásolom még egyszer:
"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?
A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."
- Idézet tőlem -
Fordítsuk le a történetre a fenti axiómát:
Mit finanszíroz a bank, a bank oldaláról nézve a történetre?
Bank számára mi volt az a cég által kínált következmény -amit a cég termékként kínált a bank számára- a bank által mérhető eredménnyel, a finanszírozás fedezetére?
A. Vagy a megnövekedett pénzáramot finanszírozta
Bejön egy bolt, amit a cég megvesz, ezáltal a cég nyilvántartott eszközértéke megnő, a bolt profitot termel, amiből a hitel visszafizetését a cég fedezni tudja.
B. Vagy a bolt megvásárlását, mint eszközt finanszírozta
Megveszem a boltot hitelből, és ezáltal a hitel fedezete a megvásárolt bolt mint eszköz.
Más lehetőség nincs. A bank telefonált, mivel úgy gondolta, nem finanszírozza tovább a növekedést. Hoppácska.
A bank hívása után azonnal kiderült, hogy megnövekedett pénzáram alapú finanszírozás az nem ugyanaz, mint a bolt, mint eszköz megvásárlása.
A bank benézte az értékláncot? felmerülhet a kérdés......
Ha úgy gondolta, hogy tudja azt, hogy mire adja a hitelt, azaz elemezte annyira a rendszert, -amibe a hitelt tolta - hogy tudja azt, hogy mi lesz az a rendszerszintű működésmodell, amiből kijön a hitel fedezete, akkor azt kell mondjam, ezt félig benézte, mivel a történet nem volt az axióma szerinti értékláncba szervezve. Ha valós értékláncnak nézte a játékot, akkor vak volt, és persze, ezt benézte, mert nem volt itt semmi értéklánc, csak valamilyen nem rendszerszinten mérhető értékteremtés.
A cég benézte az értékláncot?
Hát már hogyne nézte volna be. Azt gondolta, hogy axióma szerinti értékláncot hoz létre, pedig nem is, ez kiderült, és ezért a történet bukásra volt ítélve.
Növekedés, profit, értéklánc. Az értékláncba hogyan kell integrálni egy növekedési lehetőséget? Ez a növekedési lehetőség hogyan képeződik le a teljes értékláncra, mint mérhető, elemezhető "mért mennyiség"? Ezt a "mért mennyiséget" hogyan finanszírozza a bank?
Hoppácska.
Eztet meg nem tanítják az iskolában... Jáj....
Szóval ilyen kérdéseket pörget ki a valóságból az, ha valaki elkezdi csak kicsit komolyabban végiggondolni azt, hogy az említett értéklánc fogalom milyen kicsit mélyebb jelentéstartalommal bírhat.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy város. Abban a városban volt egy vendéglátóipari egység, ami egy nagyon szépen működő országos lefedettséggel rendelkező hálózatnak volt a nem kiemelt tagja. Az egységeket a regionális központotokból látták el félkész termékekkel.
E helyen történik e mese. Gondolkoztak nagyon a messzi városban, hogy hogyan is lehetne nagyobb rálátásuk arra, hogy mi is történik az egyes üzletekben. Volt egy szépen kidolgozott informatikával támogatott rendszerük arra, amivel látták nagy vonalakban a napi működést. Főleg a működés pénzügyi részére koncentráltak a rendszerrel, és szépen működött is a téma.
Egyszer aztán jött egy új vezető a központba, aki kitalálta azt, hogy az adott egységekben csökkenteni kell a veszteséget. Ezt úgy képzelte el a vezető, hogy minden egységben meg kell figyelni a pultot, a konyhát, mivel ott dől el az, hogy akkor mennyi is a veszteség.
Érdekes megközelítés. Persze mindennek lehet eredményessége, a kérdés az, ebben a megközelítésben van-e ráció. Nekem egy vicc jut eszembe erről a megközelítésről.
Szása a ládagyárból minden nap hazavisz egy darabot, hogy otthon összerakjon egy ládát, amire a csöves TV-t teszi, hogy Másával nézhessék az esti műsört. A baj az volt, hogy mindig teherautót sikerült összehegeszteni belőle, arra meg nem lehetett ráhelyezni aTV-t. Volt benne ráció, csak másképp, na.
