Mick Mars – Undone –

Hungary’s brain drain: young and highly-educated leaving in droves (2015......---- > )

Elmennek az élelmiszermérnökök.... 

Kedves Naplóm,

Az elmúlt két hétben három nagyon tapasztalt élelmiszermérnök gondolta úgy, hogy felszámolja az életét itthon, és elfogadja a felkínált munkát. Az élete hátralévő részét a választott országban fogja tölteni  családjával. Viszik a gyerekeket, és a barátnőt, barátot. A szülők meg néha meglátogatják őket. Mindent megkapnak a cégtől, amit egy ilyen pozícióban kapni szokás.

Erről írtam már ebben a bejegyzésben:     Mi tud, és mennyért melózik az élelmiszermérnök? - 2020. december 11 -

2024. január 30.-a van, egy napos téli keddi nap. Ma.. Folytathatnám a naplóbejegyzést, de nem teszem. Fontos, hogy együtt elemezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk, mert első ránézésre eléggé homályos lehet a kép. Kicsit tisztábban kellene látni, hogy mi is vár ránk az élelmiszergazdaságban. Lesz-e itt dús legelő és lágy kenyér?

2024. január 18.-án került ki a hazai netre az agroinform.hu hírlevele, amiben eléggé kemény dolgokat írtak, engedjétek meg, hogy idézzek a hírlevélből:

 _______

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

________

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

 _______

I. 2024: Ha nem változtatunk a mezőgazdasági termelésen, akkor vége a dalnak

„Gyakorlatilag nincs hazai kézben lévő nagy kapacitású feldolgozóiparunk. A megtermelt árut olcsón, hozzáadott érték nélkül adjuk el. Ahhoz, hogy javuljon a termelők helyzete, folyamatosan kellene ellátnunk a környező piacokat fajlagosan olcsón megtermelt, jó minőségű és feldolgozott termékekkel. Ezt az agrárexport elmúlt időszakban tapasztalt bővülése is lehetővé és indokolttá tenné. A feldolgozottsági arányt és mennyiséget főleg az állati termékek (sertés, juh, baromfi, nyúl) terén kellene fokozni, hiszen ez magával hozná a gabonafélék feldolgozásának (takarmányipar) a növekedését is. Ehhez persze nagyobb hozamokat kell elérnünk, mivel a nagyobb állatlétszám több takarmányt igényel. Sajnos, amíg a legtöbben csak kereskedni és szolgáltatni akarnak, nagyban feldolgozni pedig nem, addig a folyamatos importveszély és élelmiszerimport piacvesztést okoz. A nagy kapacitású hazai feldolgozóipar lenne igazán versenyképes. Ehhez persze többet is kellene termelni.”

… > „ Aki nem tudja növelni a hatékonyságot, a hozamot, a termésbiztonságot, az minden bizonnyal csökkentő bevétellel, magasabb költségekkel, rossz fajlagos mutatókkal, veszteséggel számolhat, ami akár rövid időn belül is a csőddel, a gazdálkodás kényszerű feladásával, a termőföld eladásával végződhet.”

II. Global food system, a hazai élelmiszergazdaság, benne a mezőgazdaság. 30 éve nem értük az összefüggéseket

Food systems at risk
New trends and challenges -FAO -

Szóval a hírlevél azt írja, hogy egyszerűen nem vagyunk ott a toppon polci végtermékek gyártása terén. Felmerül a kérdés, hogy akkor a hazai kereskedelmi forgalomban lévő polci végtermékek milyen küldő országokból származnak? Tegyük hozzá,

hogy az EU belpiaca egy 500 milliós piac, ahol az áruk, a tőke, és a munkaerő szabadon áramolhatnak.

--- > Cassis De Dijon  -- > Fontos mérföldkő volt ---- 

Kemény szavak ezek, nem kicsit.  Azóta a mezőgazdasági szakportálok, és vezető hírportálok is foglalkoznak folyamatosan a témával. Nézzük rá erre a lehetőséghalmazra élelmiszergazdasági szempontból. Az élelmiszergazdaság magában foglalja mindazon tudásokat, és technológiákat, ami ahhoz kell, hogy egy a gyártó által élelmiszernek deklarált polci végtermék eljusson a fogyasztó konyhájába. Erre szokták azt mondani, hogy megvalósul a „farm to fork” – szabad fordításban: a farmtól a villádig” – a tányér mellett lévő villádig : ) – szemlélet. Ez igaz is, a „farm to fork” csak egy része annak, hogy az egész világon az élelmiszergazdaság egy rendszert alkot – global food system-

Direkt nem kosarat mondtam, mivel a fogyasztó, ha a kosarába teszi a gyártó által élelmiszernek nevezett  polci végterméket, az még nem azt jelenti, hogy a fogyasztó élelmiszerként is akarja felhasználni a polcról levett terméket. Gondolok itt pl. a 50 % v/v alkoholtartalmú italokra, melyet hagyományosan használnak sebfertőtlenítésre, vagy a konyhasót, a kerti járda felszórására, vagy a lisztet gyurmázásra, és még lehetne hozni a példákat. A gyártó szempontjából a gyártott termék élelmiszer, amire az élelmiszerkönyvi előírások vonatkoznak a gyártás során. Az élelmiszeripari logisztika, és kereskedelem eléggé speciális – csak erre a szakágra jellemző – paraméterekkel rendelkezhet, ami önálló tudomány.

III. Általános gazdasági helyzet így 2024. január végén

 Szóval ennyi bevezető után térünk rá a lényegre, milyen a gazdasági helyzet manapság? Mert úgy néz ki, itthon a mezőgazdasági termelés válaszúthoz érkezett 2024-ben, és kérdés mi lesz a polci élelmiszergyártással?

Címszavakban – ömlesztve- az előző 2 hónap történései:

        a. EUR- HUF árfolyam

EUR - HUF ( 2023.07.28 - 2024.01.28) 

       Ütik a forintot, eléggé szépen, kezd elszállni az árfolyam, igaz a 2022. október 13.-i 432. 140 HUF / 1 EUR             árfolyamtól messze vagyunk, de szépen megyünk felfelé.

Miért fontos ez?

A mindenkori EUR árfolyam megjelenik a polci élelmiszerárakban, mivel a polci végtermékek zömét – ami nem hazai gyártású – általában EUR-ban szerzik be, és ha több Ft-ot kell adni az EUR-ért, akkor az megjelenik a fogyasztói árakban. Nagyon sok élelmiszeripari leányvállalat Magyarországon EUR-ban számol el, ezért az EUR- HUF árfolyam az ő termelési környezetükre, és árazási modelljeikre is kihat. A kérdés úgy merül fel egy importőrnél, hogy mekkora EUR árfolyammal számolja az ajánlati árakat? Komoly munka folyik a központokban.

Amúgy ez a magasan tartott HUF árfolyam eddig segítette az exportőröket. Mivel a HUF-ban kifizetett fizetések, adók nem emelkedtek, ezért kevesebb EUR-t kellett beváltan ezen költségek fedezésére. Magyarország még mindig kiváló környezet a termelésre, olcsó a munkaerő, és fegyelmezett.

     b. további történések

• Elszálltak az üzemanyagárak

Romániában átlag disel ár: 1.447 EUR / liter, itthon: 1.73 / liter ---> 0.283 EUR / liter árelőny Román oldalon….   

• Drasztikusan megemelték a fuvarozók számára az úthasználati díjakat

Az ukrán fuvarozók szabadon hozzáférnek az EU szállítmányozási piacához, veszélyeztetve az EU-s fuvarozási vállalkozók jövedelmezőségét, olyan szinten, hogy a piac az összeomlás szélén áll. Kilátásba helyezték a tüntetéseket a hazai fuvarozók is.

• A gabonapiac áll.
  • Az egész EU gabonapiacán harmadára, negyedére csökkentek a terményárak, mondhatni a szántóföldi növénytermesztés profitmodellje összeomlás alatt van. Ilyen felvásárlási árak mellett nem lehet eredményesen termelni.
  • Németországban, Romániában, Franciaországban, Lengyelországban az ukrán helyzet miatt, továbbá egyéb okok miatt a gazdák az utcán vannak.

• Az inputok árai az egekben.
  • Mind a vetőmag, gép, munkaerő, gázolaj, stb. árai elszálltak, és nem tudni hol lesz a vége.

• Van olcsó hitel a vállalkozásoknak.
  • Széchenyi hiteltermékek- fix 5 %-os kamattal lehet finanszírozást behozni a céghez, állami garanciavállalás mellett.
• Az élelmiszeripari vállalkozások szép profitokat tudtak realizálni még ebben az infláció sújtotta környezetben is.
• Kötvényalapok hozama eléri a 18 % - 20 %-ot egy év alatt.

• Áramlik a pénz a portfólió kezelőkhöz, nagyon szép képet mutat a befektetési környezet.

BANK,  Ennyi pénze még sosem volt a magyar gazdagoknak, itt a friss lista  (Portfolio , Árgyelán Ágnes, 2023. október 20. 06:15)

• Tehát az van, ha valakinek van egymilliárd forintja, és beteszi egy kötvényalapba, akkor egy év alatt megkeresheti a 18% - 20%- ot. Legyen az éves hozam 20%:

A következő táblázat megmutatja, mennyit keresnél akkor, ha betennél 20%-os éves hozamú kötvénybe 1 milliárd forintot. - Az elkövetkezendő 5 évben a kötvényalap minden évben 20%-ot hoz- : Az eredmény: 

Ekkor, ahogy látod, az 5. évre meg lehet 1,5 – ni a vagyont. ("másfélszerezni" !!) Ez nem rossz! Egy milliárd forint 4-5 db jobb Balaton melletti ház jelenlegi ára. Ezért is lehet az, hogy a vagyonosok vagyona az infláció felett kell hogy nőjön. Ez a regnáló pénzrendszerből következő alap axióma. Ma már van olyan privátbanki szolgáltatás, ahová be lehet kerülni 30 millió Ft- al.

--- > Portfolio: 30% felett is lehetett keresni 

A kapitalizmus működik, kiválóan teljesítenek a pénzpiacok. A reálgazdaság az más tészta!!

Már a külföldi vendégmunkásoknak sem vonzóak a Magyarországon kapható fizetések?

• Munkaerőhiány van, a mezőgazdaság minden ágában.
  • Alapvetően munkaerőhiány van, mindenhol, amerre nézünk. Kénytelenek a vállalkozások bérelt keleti munkaerőt alkalmazni, ami alapvetően 20 %-30 %-al drágább, mint a hazai rendelkezésre álló munkaerő…
• A hazai fizetések az EU-s átlag 35%-án állnak, a hazai dolgozó népesség 85 %-a az EU-s szegénységi küszöb alatt éli életét. Vásárlóerőben csak Bulgáriát előzzük meg…

 _______

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

_______

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

 _______

• Az agrárszektor azt írja, hogy újra kell tervezni az agártermelést Magyarországon, mivel nem versenyképes.
• Szintén az agárszektor írja, hogy itt a vége, változtatni kell annak a termelőnek, aki túl akar érni
• Élelmiszerárak elérték az uniós átlagot, de a bérek még nagyon messze vannak ettől

• Nagy kérdés, mi lesz az inflációval

         MNB inflációs jelentés 2023 december

• Fél éve azt mondta a vezető bankár, hogy kb. 500 milliárd hiányzik a mezőgazdaságból, ez az összeg az év végig csak nőtt, mivel a piac beállt. Ezen valamit enyhíthetett az EU-s mezőgazdasági támogatások átutalása. Mindenesetre van egy komoly finanszírozási igény, amit a bankoktól vár az ágazat.

• Nagy kérdés, mi lesz az adósságpályával

         Magyarország Konvergencia Programja 2023 – 2027 

A 14. oldalon van egy érdekes ábra arról, hogy hogyan alakultak a 2020 eleje óta bejelentett nagy volumenű beruházások.

A Nestle belefért az első 10-be, továbbá ott a lista közepén a Pick Szeged, a vége felé a Lipóti, az Unilver, és a Mars.

Ha a listára nézek, akkor azt látom, hogy a listára kevés magyar gyökerü cég fért fel sajnos. A másik, amit látok, az az, hogy a fenti külföldi gyökerü cégek csak minimális hazai gyökerü tudást fognak felhasználni napi működésük során, inkább arról van szó, hogy optimalizálják a globális ellátási láncukat – a most gyakran használt „resilience” – reziliencia – jegyében.

IV. Szóval mi is történik itt?

The Great Immigration (1870-1920) – Hungarian Americans and Their Communities of Cleveland

--- > Talán nem kellene megismételni!.. 

Egyszerre van jelen egy multikrízis a mezőgazdaságban, és élelmiszeriparban – mivel még mindig élelmiszeriparról, és mezőgazdaságról beszélgetünk, és nem élelmiszergazdaságról, vagy food systems-ről –  Egyszerűen nyomás alá került a komplex mezőgazdasági, és élelmiszeripari üzleti modell. Ez egyet jelent. Komoly időket élünk, sokan azt mondják, hogy olyan a helyzet, mint 1989-ben.

V. Ez nem 1989, ez nagyon más!!

Ez a helyzet nem 1989-re hasonlít, az biztos. Az a történelmi helyzet teljesen más volt, mint amiben ma vagyunk. Akkor mindenki azt gondolta, hogy pár év, és itt lesz Ausztria - nem lett - 1996-ra ki is derült. 

---- > Idéztük ezt a Portfolió cikket a  --- > Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)   ---- > 

2016-ban a portfólión megjelent egy cikk: 25 év múlva Ausztria? Hogyan? (Madár István) ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy mikor lesz itt Ausztria?

VI. Románia, Bulgária, Lengyelország

Problémák ott is vannak, ámbátor megy a business as usual.

VII. Ennyi kitekintő után mi is lesz itt a mezőgazdaságban, meg az élelmiszeriparban?

        a. Persze van azért nagy volumenű élelmiszeripari alapanyaggyártás

Persze jelen van hazánkban a nagy volumenű élelmiszeripari alapanyag gyártás iparági szinten, ilyen pl. a malomipar. A lisztre, lisztkeverékekre úgy tekinthetünk, mint élelmiszeripari intermedier, amiből több fajta sütőipari üzemtípus gyárthat polci végterméket.

Azaz, a pék lisztből, és egyéb anyagokból  – a végtermék gyártáshoz alapanyagnak tekintett szükséges anyagokból- gyártja a termékeit, amit a vásárló a polcról levesz. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a sütőipar lisztből gyárt végterméket, és nem búzából.  Ezen tények néha összemosódnak a szakmai szlengben. Axiómaként fogadjuk el, hogy a hazai malomipar a hazai malmi búzából gyárt lisztet. Ez általánosságban igaz is. A sütőipar, meg hazai előállítású lisztből, és lisztkeverékből gyártja végtermékeit. Ez is igaz általánosságban. Az „általánosságban” szón nagyon nagy hangsúly van.

VIII.  Az „agri-food szektor”?? --- > Eléggé speciális jelentéstartalma van a szónak itthon!

Az „agri-food szektort” – ne keverjük össze az agri- food system- el !!!! mert az nagyon mást jelent!!!-  mint szakmai szövegkörnyezetet -, csak mostanában itthon hallom, meg olvasom. A baj az vele, hogy minden szövegkörnyezetben mást jelent.  Gondolom valaki olvasta a szót angolul, és megtetszett neki.

The Food Processing and Development Laboratory - Cornell Cals - 

Az eredeti jelentésében,  a szó – az 50-es évek elejét írjuk – a mezőgazdaság primer kibocsátását jelenti, nem többet. Na de azóta eléggé komplex lett a világunk, amit érdemes lenne lekövetni. Tehát szóhasználat szerint 1950- 1959 van, ami megmondom őszintén, engem nagyon lehangol… Mert egyszerűen nem találjuk meg benne az innovációs lehetőséget. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne vagyonokat költeni precíziós gazdálkodásra. Lehet. Hatékony lesz? Pont annyira lesz hatékony, amennyire hatékonyra tervezték. Lesz belőle komplex beruházás megtérülés? Az meg a terményáraktól függ, ami most alacsony. Erre mondja a bankár, hogy integrálódni kell, és akkor jó lesz banki oldalról a dolog.   

IX. Hozzáférhető élelmiszermérnöki tudás nélkül nem lesz professzionális hazai élelmiszeripari polci végtermék gyártás!

Fortepan, Magyarország, Budapest XIV., Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár (1966)

Szóval nincs munkaerő, beállt a piac, drága a gép, az alapanyag, input anyag, és állandó nyomás alatt van a polci végtermék piac is. Igaz a mezőgazdaság nem élelmiszeripari terméket állít elő, hanem általában termeli a négy alapterményt, ami sok esetben alapanyagként hagyja el az országot. Az élelmiszeripari termék gyártás a csomagolt élelmiszeripari végtermék gyártását jelenti, ha jelen vannak a feldolgozó kapacitások a lokalitásban.

Ahhoz, hogy újra legyenek exportképes polci végterméket gyártó üzemeink, ahhoz nagyon komoly rendszerszemléletben kellene gondolkodni, minden szereplőnek. Érteni kellene azt, hogy mit jelent az, hogy az EU tagja az ország, és a hazai piac egy 500 milliós piac szerves része. Olyan termékeket kellene fejleszteni a nulláról, amely azonnal exportképes, és szervesen be van kötve a lokalitásba.

Amikor a vezető bankár azt mondja, hogy integrálódni kellene, az érdemes lenne levezetni üzleti terv szinten, hogy hogyan is nézne ki a játék. Erre próbálkozást sem látok na szaksajtóban. Az EU-ban nagyon sokféle integráció elképzelhető, nincs megkötés, hogy mit, hogyan, hová integráljunk.

Egy biztos. Most egyre több élelmiszermérnök veszi a sátorfáját, és költözik el. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni! Mivel ha egyszerűen nem marad hozzáértés az országban, akik a most regnáló, vagy a mostantól fejlesztendő potenciálokat nem lesznek, akik  fenntartsák! Egyszerűen nem lesz világszínvonalú termékelőállítás!

X. Az élelmiszermérnökök nélkül nem lesz sikeres a polci élelmiszergyártás, -nem fog működni az élelmiszeripari innováció -  ez a történelmi tapasztalati tény!  

Világgazdaság - Élelmiszermérnökök nélkül nagyon nehéz lesz... - 

Régen egy élelmiszermérnök, vagy tartósítóipari szakmérnök képesek volt arra, hogy csapatban dolgozva megtervezzenek egy polci végterméket, megtervezzék hozzá az üzemet, vagy az üzemek rendszerét, és ezeken az alapokon megtervezzék hozzá az alapanyag ellátást is. Erre képezte oki az egyetem. Remélem a mostani képzés is hozza ezt a szintet. A 70-es évektől a képlet egyszerű volt.

Nagyon komoly, nagyipari élelmiszeripari üzemeink voltak. A végzett élelmiszermérnökök, és tartósítóipari szakmérnökök ilyen üzemekben szerezték meg a szakmai gyakorlatukat. Ez az ipari környezet a rendszerváltással eltűnt, és ír magja nem maradt. Így a később végzett élelmiszermérnököknek ez a fajta szakmai gyakorlat már nem állt rendelkezésükre belföldön. Ha valaki komoly szakmai gyakorlatot akart szerezni, az elment külföldre körülnézni kicsit. Sokan el is mentek, és ott is maradtak…   

Általában egy ilyen munka az „átkosban” olyan 1-2 évet vett igénybe, és dolgoztak rajta 30 -40 szakember. Ezek a képességek sajnos már csak elvétve léteznek az országban.

Ha van regionális élelmiszergazdasági rendszer, ami európai szinten versenyképes polci végterméket képes előállítani, akkor annak működését lehet optimalizálgatni a választott kimeneti paraméter mentén, lehet digitalizálni, és bejöhet a képbe az AI.

Mert van egy kész platform, és nem a németektől, a koreaiaktól, vagy másoktól kell megvenni kulcsrakészen. Az nem tekeri a helyi jól- létet. Csak a beszerzése talán megdobja kicsit a GDP-t. De nem lesz belőle exportképes feldolgozó rendszer alapanyag termeléssel. Ilyen volt az „átkosban” teljes know-howt adtunk el Afrikába, nyugatra.   

XI. Legyen bab is a dobozba!

Kitera Dent - Unsplash - 

Megmentsük a Szigetvári Konzervgyárat? Jó fizetések mellett milliárdos profitot is termelünk! Lássuk hogyan tennénk ezt! Álmunkban paradicsomos babba lóg a kezünk.. De mi van, ha mégsem álmodunk?

Hazai tudásbázis, hazai alapanyagrendszer, hazai gépgyártás. Kiváló élelmiszeripari feldolgozó vonalakat gyártott régen a hazai gépgyártás. Ez a tudás ma a múlt ködébe vész. Fel kell eleveníteni ezt a tudást, mivel ekkor valósulna meg az, hogy a teljes ellátási lánc hozzáadott értéke itthon realizálódik. ha most egy nyugati cég telepít ide egy üzemet, akkor általában a munkabér az, ami itt marad az országban – meg egy kis adófizetés. -

XII. Kezdjük már el végre!

Transforming Food Systems: Pathways for Country-led Innovation -FAO-

Kezdjük azzal, hogy a régi szakikat, szakmérnököket, tartósítóipari szakmérnököket bevonjuk a munkába, elkezdjük.

Az, hogy majd a nagyok köré felépül egy komplex integráció, az kb. a régi AG – Állami Gazdasági rendszerre hajaz, az én meglátásom szerint. DE akkoriban ott volt a másik láb, a TSZ – Termelő Szövetkezeti – rendszer, ami eléggé diverz polci végtermék kibocsátásra volt képes. A kor színvonalán világszínvonalú exportképes diverz polci végtermék árualap előállítására volt képes.

Mi lenne, ha visszamennénk az alapokhoz, és képessé válnánk újra, hogy előállítsunk egy egyszerű konzervet! Legyen az a paradicsomos bab!

Mert egyszerű két fázisból álló termék, és a bab jó dolog. Mit szóltok hozzá?

Lennének újra konzervgyáraink, amely köré, fel lehetne építeni egy innovációs platformot. – Írtunk már a paradicsomos babról, amikor is a Szigetvári Konzervgyár megmentéséről írtunk.

Amivel még le kell számolni az az alapvető félelem, kockázatkerülés, ha az élelmiszergazdaságba akar valaki befektetni. Az EU-ban- de a tágas világon – is a polci végtermék gyártásba befektetni eléggé nagy üzlet. Erről lesz majd szó még a lecsón. Csak nálunk itthon tartjuk ezt kockázatos üzletnek.

Mobilizing Money and Movements: Creative finance for food systems transformation -FAO- 

A bankok is így vannak vele. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelés eléggé „golyóálló”, mivel a földalapú támogatások minden évben tervezetten megjönnek. Banki oldalról előfinanszírozni egy földalapú támogatást nagyon jó üzlet.

Szóval, ha egy mezőgazdasági termelő be akar fektetni a polci végtermék gyártásba, akkor a bankja azt fogja mondani neki, hogy ez kockázatos. Alapjába véve nem szeretik a bankok finanszírozni az élelmiszergyártást. Macerás, nem egyszerű játék az, nincs földalapú támogatás.

Ezért mindent megtesz azért a termelő, hogy valahogyan kiszervezze ezt a történetet pl. egy startup-ba. Erről beszél a vezető bankár, hogy kell kockázati tőke az élelmiszeriparba.

Az egymillió dolláros kérdés az, hogy hogyan lehet a felmerülő kockázatokat a nullára csökkenteni. Az a csapat, aki erre a kérdésre keresi a választ, - érti azt, hogy merre folyik a Lánchíd -, megnyeri a játékot, mert az övé lesz a nagybetűs piac!

 It’s expensive to be poor!!  

 ______

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

_______

- Szia Ziggy!
- Hogy vagy?
- Megvagyok, köszi

---- > Itt személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – 30 perc sípolás –

- Szóval csak azért hívtalak, hogy elmondjam, a jövő héten költözünk a barátnőmmel (……………. ebbe az országba) mert ott kaptam munkát.

---- > Beszéltünk arról, hogy hogyan vadászta le a cég, milyen ajánlatot kapott, stb. Itt megint személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – további 20 perc sípolás –

- Vigyázzatok magatokra!
- Majd beszélünk!

Megbeszéltük még, hogy hol, mikor tudunk találkozni a közeljövőben itthon, vagy Európában.     

Két élelmiszeripari szakemberrel kevesebb foglalkozik innovációval itthon….

Ő is élelmiszermérnök, és sajnos dobbantott, máshol képzeli el a szakmai jövőjét, viszi a barátnőjét is. Sajnos eléggé általánossá vált ez a történet mostanában. Ássunk a téma mélyére, és nézzünk utána, hogy hogyan lehetne visszafordítani a folyamatot, mert ez a probléma nem 3-5 év múlva lesz gond, hanem már most nagyon komoly gondot jelent az elvándorlás a szakmából.

Azt szoktuk mondani, hogy mérnök nélkül nagyon nincs EU-s szintű innováció, termékfejlesztés, konzervgyár üzemletetés. Ehhez meg az kellene, hogy pl. a hazai középvállalatok is meg tudják, és meg akarják fizetni az élelmiszermérnöki tudást….

Nemrég megjelent egy cikk a 24.hu-n – Meddig lesz még álom, hogy olcsó minőségi magyar élelmiszertől rogyadozzanak a polcok? (2023.03.20)

Eléggé kemény szavak vannak leírva a cikkben, a nyilatkozók nem kertelnek a témában, pl. ilyeneket mondanak:

„Ahhoz, hogy a fogyasztó elégedett legyen, például az kell, hogy a magyar paradicsom olcsóbb legyen, mint a spanyol.”  …

 „….Másrészt, mivel a támogatási tarifát euróban határozzák meg egységesen, ez Magyarországon sokkal többet ér a gazdáknak, mint nyugatabbra. Emiatt az uniós támogatás kvázi méregként hat a gazdák egy részére.”

„A húsipari szereplők döntő többsége versenyképességi problémákkal küzd, le vannak maradva az európai átlaghoz képest.

Ennek szerinte éppen az az oka, hogy az elmúlt két évtizedben nem állt rendelkezésre megfelelő forrás azokhoz a technológiai fejlesztésekhez, amelyekkel javítható lett volna a versenyképesség.„

A.) Úgy néz ki, pénz az van

Szóval a megszólalók szerint akad egy két kihívás, amit orvosolni kell a közeljövőben. Ez a cikk 2023. márciusában jelent meg a 24.hu-n, azóta eltelt egy kis idő, pl. a cégek leadták 2022-es üzleti évre szóló beszámolóikat. A cégeknek a beszámolót minden év április 30.-ig kell közzétenni.

Ha megnézünk egy-egy random élelmiszeripari cég beszámolóját, azt fogjuk látni nagy általánosságban, hogy 2022- ben mind az árbevétel, mind a profit szépen nőtt, akár 30- 90 %-al is. Szóval itt elmentem inni egy kávét.

Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!

Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:

lecsomernok@gmail.com

B.) Mégis, milyen is helyzet a szakmában?

A cikk szerint rendszerszinten komoly kihívásokkal nézünk szembe az élelmiszeriparban, amúgy a cégeink meg köszönik szépen rendben vannak. Eléggé szép profitokat tudnak termelni. Nagyon nem érintette őket a pandémia utóhatásai, az alapanyag árak emelkedése, az energia, és a munkaerő költségek növekedése.

Az sem hatott a céges profitokra, hogy az embereknek alig maradt elkölthető pénze 2022-ben. 

Ha cég szinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor a helyzet rózsás, soha ne legyen ennél rosszabb! A tulajdonos, vagy a részvényes mehet nyaralni, megrendelheti az új kocsit, vagy meg lehet venni az új lakást befektetési célra pl.

C.) Szóval mi is itt a néznivaló?

Ha rendszerszinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor komoly kihívásokkal lehet találkozni minden ágazatban. Ha cégszintről nézek az élelmiszeriparra, akkor mondhatni nincs itt semmi látnivaló, mivel nagyon jó profitokat tudtak realizálni a cégek.

Tehát az egyik oldalon van egy rendszerszintű problémákkal terhelt élelmiszergazdasági környezet, amely olyan strukturális problémákkal küzd.  A másik oldalon meg ott van az, hogy a cégek beszámolója szerint nagyon komoly profitokat lehet termelni ilyen strukturális viszonyok között is. 

Hogy is volt? 

Újra kell gondolni az élelmiszeripart…, olyan változások vannak, ami csak a rendszerváltáskori változásokkal összemérhető – mondja Ő… Welcome! Back to the future 1989?
Reflektálás Éder Tamás előadására, amit a Magyar Közgazdasági Társaság rendezvényén tartott
2023. június 27. - lecsós -   --- > Idézet a cikkből: 

"Az élelmiszeripar előtt álló rövidtávú súlyos kihívások

Jelenleg az ágazat gazdálkodását érintő problémák halmaza talán csak a rendszerváltás időszakához hasonlítható.

• Rendkívüli bizonytalanság a gazdaság szinte minden tényezőjét tekintve
• A gyártáshoz szükséges eszközök, alapanyagok, kiegészítő anyagok alkatrészek árának drasztikus növelése
• Az energiahordozók árának drasztikus növekedése, azok tervezhetetlensége
• Jelentős és folyamatos bérnövekedés
• Munkaerőhiány (szakképzett, szakképzetlen egyaránt)
• A háború és az aszály miatti alapanyaghiány
• A külső erőforrás bevonásának drágulása
• A forint árfolyamának hullámzása
• Kormányzati intézkedések (NETA, emelése / termékkör bővülés a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása)
• Az ársapka fennmaradásának következtében kialakuló kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztés a termékpálya szereplői között  "

D.) Hol az igazság? Akkor most gond van, vagy nincsen gond? Ez egy átmeneti strukturális probléma, vagy nem? Vagy mi van most?

The Big Short (2015) – Jared Vennett’s Pitch to Front Point Partners (Jenga Blocks Scene)

-8%, armageddon.. - 

 Van néhány haverom a nagyvilágban, akikkel néha szoktunk beszélgetni szakmai dolgokról. Egyik beszélgetésünk alkalmával a következőt mondta a haver:

- Igaza volt az előadónak az egyetemen, amikor azt mondta, hogyha valamelyik alapanyag termőterülete itthon az 1985-ös szint 25 %- a alá esik, akkor elkezdődnek a gondok. Ha ez bekövetkezik, akkor az összes energia, és pénz arra fog elmenni, hogy a folyamatot megfordítsuk, ha lehet...-

- Szóval, ha 25% alá esik pl. 2024-ben valamelyik, akkor ott az armageddon?
- Úgy van.

Nem akartam elhinni neki ezt a nagyon egyszerű bemondást. Amúgy érdemes ezzel a szemmel is ránézni az elmúlt szűk 40 év gazdaságtörténetére, és kielemezni, hogy mi történt.

E.)  Nézzünk egy kicsit a mélyre a dolognak, mi is van, meg hogyan is van manapság?

Kezdjük kicsit messzebbről fókuszálni a témára.

Csirke jegyet egyet vegyek? Vegyél kettőt veled eszek! Mi lesz 2050-ben, kis gazdaságtan, mert itt infláció, a defláció!
Bujna Ferenc élelmiszermérnök, és a Lecsós közös cikke!  2022. április 24. - lecsós

F.)  Kapitalizmus, és a befektetések

A fenti cikkben kezdtük el feszegetni ezt a kapitalizmus témát. Ekkor írtam ezt:  

„Az én megfogalmazásom szerint, a kapitalizmus nem más, mint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Mások szerint a kapitalizmus nem jelent mást, mint szabad pénzpiacot.”

Tehát ha valahol kiforrott kapitalizmus van, ott befektethetsz bármibe, vehetsz reáleszközöket, befektethetsz cégekbe, befektethetsz „papír alapú eszközökbe” ez lehet részvény, kötvény, jelzáloglevél, stb. Teheted ezt szabadon.

Meg lehet tenni, hogy befektetsz az élelmiszergazdaságba, akár szakmai, vagy pénzügyi befektetőként, minden megkötés nélkül. Egy befektetés célja az – legyen az bármilyen – hogy csörögjön a kassza nap végén.  A befektetés a lehető legtöbb elkölthető pénzt termelje meg, tegye ezt a befektetési időszak végéig. Ezt az elkölthető pénz bármilyen típusú befektetésből származhat, a lényege az, hogy minden költség kifizetése után legyen elkölthető pénz az asztalon. Ezt szokás a szakmai szlengben általánosságban „kamatjövedelemnek” nevezni. E felfogás szerint kért fajta típusú jövedelem lehetséges. Munkabérből származó jövedelem, és befektetésből származó kamatjövedelem.       

A mezőgazdasági inputok termelésébe befektetni eléggé jó üzlet mind a mai napig így van ez. A rendszer adja magát. Egyszerűen elemezhető piac. Az élelmiszeripar az már egy kicsit más tészta, ott több dologra kell figyelni, több a paraméter, amire figyelni kell.

Itt már bejönnek olyan fogalmak, amivel nagyon komolyan foglalkozni kell, pl.: – csak néhány, amolyan felsorolás szinten -:

• Folyamatos alapanyag ellátás a gyártáshoz egész évben
• Az élelmiszeripari feldolgozás néhány ága munkaintenzív ágazat, így biztosítani kell a szükséges munkaerőt a gyártáshoz, és a működéshez
• Makrogazdasági környezet (infláció, adórendszer, időzóna, stb.)
• Helyszín, és helyszíni infrastruktúra
• A hazai piac az EU-s piac része, amely egy 500 millió fő nagyságú fogyasztói piac
• Lokális rendelkezésre álló diszkrecionális jövedelem
• Tervezett feldolgozási kapacitás – direkt nem üzemméretet írok – és a hozzá tartozó elvárt időszakos profit  
• Menedzsment tudás
• Logisztikai hozzáférés
• Értékesítést, és minőségi gyártást támogató rendszerek

Szóval a lokális élelmiszeriparba történő befektetés eléggé bonyolult játék is lehet, tudni kell hozzá pár dolgot.

Persze azért beszélhetünk a fenti összefüggésben a fenti történetről, mivel még mindig úgy gondoljuk, hogy van olyan külön iparág, hogy mezőgazdaság, és élelmiszeripar, mert ebben a paradigmában gondolkozunk még mindig….sajnos….

A 24.hu cikkében van egy nagyon komoly megállapítás, amit idéztem már:

„Ahhoz, hogy a fogyasztó elégedett legyen, például az kell, hogy a magyar paradicsom olcsóbb legyen, mint a spanyol.”

Ilyen ez a popszakma. Az a kérdés, hogy hogyan lehet „jóárasítani” a paradicsomot.  

The State of Agricultural Commodity Markets 2022
The geography of food and agricultural trade: Policy approaches for sustainable development

G.) Legyen a kaja olcsó, és legyen a kaja jó

Fordítsuk le ezt az „élelmiszeriparra”:

--- > A fogyasztó akkor elégedett, ha a pénzéért nagyon jó ár/ érték arányú terméket tud vásárolni. --- >

H.) A „jóáras” torta, meg a diszkrecionális jövedelem

A fogyasztó drágának érzi a süteményt, vagy a tortát a cukrászdában. Mit tehet?

1. Megsüti magának, és házi tortát, vagy süteményt visz ajándékba
2. Nem a cukrászdában veszi meg a tortát, hanem egy élelmiszerüzletben, és kompromisszumot köt a termék minőségében
3. Alternatív beszerzési forrást keres a neten itthon…
4. Alternatív beszerzési forrást keres a neten külföldön…

Egy biztos. Mivel igény van a jó süteményre jó áron. A jó ár az, amit a fogyasztó ki akar, és ki tud fizetni a jó süteményért a pillanatnyilag rendelkezésére álló pénzéből. A lényeg az, hogy mivel olcsó és jó süteményre van igény, ezért lesz olyan szolgáltató, aki ki fogja szolgálni ezt a fogyasztói igényt. Azaz ezeknek a termékeknek van piaca.

A fenti történet arról szól, hogy az emberek többségének alig van diszkrecionális jövedelme. A verejtékes munkával megkeresett pénzüket jó termékre akarják elkölteni, így lassan vagy a polc tetejére nyúlnak a prémium termékek felé, vagy a polc alját keresik, és a sajátmárkás termékek felé nyúl a kéz. A középső polcok felé, a márkázott termékek felé ritkábban nyúlnak. Ez a trend manapság. Azért nem kell eltemetni a márkázott termékeket sem. Érdemes őket gyártani, ezt a cégek is így gondolják.

(Persze van egy másik trend is, mégpedig az, hogy a határ mentén átugranak bevásárolni a határ túloldalára a boltba, ahol másképp néz ki az érték /ár arány.--- > Gorenje- korszak reloaded…?? Csak úgy lightosan egyelőre?) 

Sokan kérdeztétek, hogy lesz-e élelmiszerhiány Magyarországon. Nem, nem lesz élelmiszerhiány. Az kereskedelmi láncok polcain mindig lesz elegendő friss élelmiszer, ezzel nem lesz gond. 

 I.)  Akkor most hogyan is állunk?

J.)  Diszkrecionális jövedelem (Pénz már nincs az embereknél, elfogyott.)

Egyetlen megyén belül százezres különbség is lehet az átlagkeresetekben (Novekedes.hu)   

A fenti térképen a bruttó bért látod, ami azt jelenti, hogyha a bruttó fizetésed most 2023-ban pl. 378 000 Ft, akkor abból a nettó elkölthető pénz, amit a hó végi borítékban van az 251 370 Ft.  

A diszkrecionális jövedelem az a pénz, ami az a pénz, amit a fogyasztó szabadon elkölthet bármire, ha már kifizetett mindent.

Ez az a pénz, amire a legtöbb szolgáltató hajt. Minél több egy fogyasztó diszkrecionális jövedelme, annál valószínűbb, hogy költi a pénzét. Magyarországon az átlagember nagyon kevés szabadon elkölthető pénzzel rendelkezik, ezért „huzatos” kicsit a hazai fogyasztói társadalom, mivel az emberek nem tudják fenntartani, mert nincs hozzá pénzük, mert szegények. Annyira nincs pénz, hogy az emberek a párnacihából, meg a banki megtakarításból pakoltak ki minimum 1 800 milliárd forintot az elmúlt időszakban.

Azt is szokták tanítani az egyetemen, hogy a magyar fogyasztó „ár érzékeny”. Szögezzük le, bármely országban, ha megnézünk egy fogyasztót, az ár érzékeny, de nem biztos, hogy szegény, és nem rendelkezik diszkrecionális jövedelemmel. A magyar fogyasztó azért ár érzékeny, mert alapvetően szegény, ez mutatja a valóság. A két fajta fogyasztási attitűd között óriási különbség van! Teljesen mást jelet az „átlag fizetésből” történő fogyasztás itthon, mint UK- ban, NRW- ben, vagy Hollandiában….        

K.)  Az utóbbi időben ráöntöttek a fogyasztókra pénzt, ami felhajtotta az inflációt, ez az axióma

Az utóbbi időben a fogyasztókra az állam nagyon komoly pénzt öntött... Azt mondják, ez hozzájárult az inflációs kockázatok növeléséhez. Tehát az történt, hogy az általában szegény fogyasztók pénzt kaptak, amit el is költöttek. Mit tettek a kereskedők, meg a termelők? Felemelték az árakat, mivel megugrott a kereslet. Először volt az áremelkedés. Az infláció csak ezek után ütötte fel a fejét általánosan, amihez természetesen hozzájárult az árak emelkedése, de nem ez volt az elsődleges ok, ebbe belejátszott a tágabb makrogazdasági környezet.

L.)  Profit, az van, meg sokan váltanának

A cégek képesek profittermelésre, ahogy az a beszámolókból is látszik. A probléma azzal van, hogy mostanra annyira elszállt az infláció, hogy minden második dolgozó váltana, akkor, ha jobb ajánlatot kapna. Regionális összehasonlításban is nagyon alacsonyak a bérek, a cseh, lengyel, vagy lassan a román szinthez mérve is. Természetesen nincs olyan, hogy lokális munkaerőpiac, regionális – EU-s munkaerőpiacban - gondolkoznak a munkavállalók. 

M.) Integráció, és lehetőség keresés

Eléggé turbolens a gazdasági környezet, minden változásban van. Az élelmiszeriparon belül több szegmensben egyszerre figyelhető meg a centralizációra, és decentralizációra való törekvés. Ez azt jelenti, hogy a cégek optimalizálgatják a cégméretet, nézegetik a profitszinteket, és komplexen alakítgatják a terület potenciálokat.

Key figures on the European food chain – 2022 edition - Eurostat - 

N.) Jó, de mi lesz ebből?

Ahhoz, hogy legyen lokális élelmiszergazdaság, és jó termékek legyenek, kellene az, hogy az emberek, akik az élelmiszergazdasági értékláncban dolgoznak –tegyék ezt az értéklánc bármely szintjén- megéljenek abból, amit csinálnak. Jelenleg érdemesebb tulajdonosi, vagy menedzseri szinten részt venni egy élelmiszeripari vállalkozás életében, mint dolgozni benne, mivel az iparág híres arról, hogy eléggé alap szinten fizeti azokat, akik benne dolgoznak. A redditen megy több topic erről a témáról, érdemes beleolvasni néha, hogy mit gondol a történetről a 16+ -os korosztály…

Tehát, ha az élelmiszergazdaság nem tudja emelgetni a fizetéseket egy elfogadható szintre, akkor nem marad más hátra, ki fog ürülni a talent pool, és rá záródik a közepes fejlettség csapdája az iparágra.

Nem rég beszéltem egy, az osztrák határhoz közel termelő élelmiszeripari cég menedzserével. Azt mondta, hogy a történet roppant egyszerű. Mivel úgy is EUR-ban számolják az üzleti tervet a nemzetközi szabványok szerint – P&L - Meg kell adni az osztrák béreket napi árfolyamon EUR-ban, és kész, akkor életben tud maradni a cég, másképp nem. Meg persze jó ár/ érték arányú terméket kell értékesíteni belföldre, és exportra. Arrafelé ritka a HUF, mint fizetőeszköz. Persze megy ez a vendégmunkás sztori még egy darabig, de ez egy innovatív élelmiszeripari cégnek nem opció, több okból kifolyólag.

Tehát átalakulnak a profitmodellek, valahogy tartani kellene az elvárt profit szinteket EUR-ban, és magasabb bért is kellene fizetni, mivel ha nem teszik, akkor egy nap arra ébredhetnek, hogy nem jött be a műszak, és a kulcsember is szabadságra ment.

Átmeneti időszakban vagyunk, ahol a teljes regionális EU-s piac mozgásban van. Ebben a környezetben kell olyan profitmodelleket kidolgozni, amely működhet. Lokálisan globális megoldásokat kell találni, amelyben európai szinten értelmezhető fizetések jelenhetnek meg.

Magyarország számokban, 2022 

O.) ----- > Frissítés:  --- > Be fog zárni a szigetvári konzervgyár -

Átküldtem a cikket megjelenés előtt egy haveromnak, hogy olvassa el. Ezt a választ írta:

Ziigy, a cikk nagyon jó! Olyan témákat feszegetsz, amivel senki nem foglakozik. Na de rossz hírem van a mai napra:

Mai hír, hogy be fogja zárni a francia tulaj a szigetvári konzervgyárat 2024 áprilisában, mert nem termel profitot, és 130 embert tesz utcára. Ha annyira guru vagy az élelmiszergazdasági költségszámítás terén, had kérdezzem már meg, mit lehetne ebben a helyzetben csinálni?

Bezár a szigetvári konzervgyár, 130 ember veszíti el a munkáját

--- > Fogtam a telefonom, fel is hívtam a haveromat, és sokáig beszélgettünk a témáról.   

A Szigetvári Konzervgyár a 80-as években nagyon híres volt szója termékeiről, jutott bőven exportra is.  

…. Nem jó az, ha egy gyár, és a felhalmozott tudás megy a levesbe, mert végigéltük ezt gyerekkorunkban,a 90-es évek elején, nem volt jó, nem vezetett sehova… 

Az alábbi képen láthatjátok a régi Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemének épületét a mai formájában. Az épület, amelyben egykori jó nevű konzervüzem működött, az Esterházy- kastély Lovardája. A konzervüzem híres volt az a kiváló minőségű termékeiről.   

Hol jó nevű konzervüzem álott régen, most sitt, halom.. 2023. november

(Magyarország, Győr- Moson- Sopron Vármegye, Esterházy-kastély Lovarda, egykor ebben az épületben működött a Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzeme.…saját fotó)  

Az üzem a 90-es évek privatizációs őrületének lett az áldozata.....sajnos. 

A Fertődi Konzervüzem címkéjén az Esterházy- kastély főbejárata volt, akinek van korabeli termékcímkéje, kérem, hogy küldje el nekünk! (kép forrás: kisalfold.hu)

P.) Kellene egy jó csapat! Újra kellene indítani a gyárat a bezárás után, erre készülni kellene 

Ha bezár egy gyár, akkor félő, hogy az ott összerakott professzionális tudás elszáll, és nem lehet visszahozni.

Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni.

A tudás megőrzése az első, utána jön az, hogy mit tekinthetek alapanyagnak a gyártáshoz, ott, akkor, és abban az időben. Ez fontos. Mindezek után el lehet kezdeni tervezgetni azt, hogy mi is legyen a végtermék. Ha ez megvan, be lehet menni a gyárba, és körülnézni kicsit. Nézelődni kicsit. És skiccelgetni kicsit. Közben már beszélgetni az export tervező csapattal, és a marketingesekkel, hogy mi is lenne itt a történet.

Persze a költség, és profitmodell kialakításánál minden időben tudni kell, hogy hogyan is néznek ki a minőségi költségek az értéklánc mentén. Ekkor már lehet a bank, vagy a befektetői csapat fejét ütni, hogy mennyi pénz is kell, meg milyen konstrukcióban is kellene az a pénz.  Szóval lehet, hogy elkezdi a csapat valahol és teljesen más alap végtermék rendszer lesz a vége, mert az kell a piacnak. Nem egyszerű játék, de nem is lenne megugorhatatlan a valóságunkban. … Meg kellenének az élet más területéről is professzionális szakemberek!

Ehhez kellene egy kiváló élelmiszermérnöki csapat! – Nem szanálni akarunk egy üzemet, hanem megőrizni a lehető legtöbb tudást, ami ott van, ehhez mérnökök kellenek, jól képzett mérnökök, és technológusok, szakmunkások!

Például olyan élelmiszermérnök kellene, aki tervezett, épített élelmiszeripari gépet, gyártósort, és rakott össze tervezett végtermék rendszerre élelmiszeripari üzemet a semmi hátán a nulláról. Persze a végtermék rendszert is maga tervezete. És még sorolhatnám.

… Hogy a pénz lenne az első? Az is nagyon fontos! Elsősorban szakmai tudás kell, meg annyi pénz első körben, hogy ezek az emberek ráérjenek alkotni! Ehhez sok minden más is kell a pénz mellett...... 

Új konzervgyár Nyíregyházán, 1964. december - Filmhiradokonline.hu - 

Álmot láttam.

Álmot bizony. Ismét gyermek voltam, s édesanyám elküldött a Bocskai úti nagy KÖZÉRT-be.

• Hozz Ferikém egy liter tejet, egy kiló kenyeret. Az összesen 3.60 Ft + 3.60 Ft = 7.20 forint. Vegyél magadnak egy Pozsonyi Kiflit, az 1.50 - ért. És tényleg annyi volt!

Fortepan - 1959,  Albertirsai úti vásár területe, Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. A Közért vállalat önkiszolgáló boltja - 

A nyolcvanas évek elején néhány napot dolgoztam diákként a Thököly úti kenyérgyárban. Igazán jó kenyeret sütöttek, pedig a kemence még régebbi típusú, - két menetben sütő - alkalmatosság volt. Ahogy emlékszem, az egyik dolgom az volt, hogy a szakajtóból a megkelt kenyeret a sütőlapátra kellett helyeznem, amit aztán a szaki „bevetett” a kemencébe. Máskor a kész, kisült kenyeret kellett elvennem a sütőlapátról (hú, de forró volt) és a rakaszra tennem, hogy ott hűljön ki.

Fortepan - 1970, Bródy Sándor utca 40., a Fővárosi Sütőipari Vállalat péksége. -

Tehát a kenyér sütése a gyári és kisüzemi technológia között volt. Az biztos, hogy folyamatosan ment a sütés, tehát szinte legjobban ki volt használva a kapacitás. De, akárhogy is volt, ennek a kenyérnek az ára is 3.60 Ft/kg volt. És valószínűleg adott pillanatban veszteséget sem termelt az üzem.

Felébredek.

2023-at írunk. Mennék a KÖZÉRT- be, de már nincs. Megyek a multiba, a kenyér kilója közel 1.000 forint, a tejet már 350 ért is megkapom.

Panaszkodom az üzletvezetőnél.

Uram, 50 éve a tej és a kenyér egy árban voltak. Most pedig a tej ára százszorosára emelkedett, a kenyéré majd 300 szorosára. Igaz, első munkahelyemen, felelős munkát végző fiatal mérnökként 3.200 Ft-t vihettem haza a próbaidő letelte után. Igaz, akkoriban az ÁFA még nem volt!! A tej esetében még valahogy arányban vagyunk, de mi van a kenyérrel?

Kérdem az üzletvezetőt, elírták volna az árat? Nem, jön a válasz. Hát akkor mi a nagy áremelkedés oka? Hisz a kenyér egy alapvető élelmi cikk. Még a legelvetemültebb diktatúrákban is a némi visszafogottság volt érezhető kenyér ár ügyében. 3 évig éltem diktatúrában, Kenyában.  Itthon pedig demokrácia van!

Otthon aztán boncolgatni kezdem a dolgot.

Fortepan, - Aratás 1972 - 

A búza termésátlaga 40 mázsa körül volt hektáronként a szociban. Ma a 60 mázsa sem kiváló termés! 2022-ban megugrott a kenyér ára, mert igen jó lett - ismeretlen oknál fogva - a búza átvételi ára, azaz a liszt ára is. Percnyi pontossággal reagált rá a kenyér ára, azaz  igencsak megszaladt. 2023-ban visszazökkent a búza átvételi ára, a kenyér ára pedig jó, ha stagnál. Persze, az input! Mennyi inputot tettél a levesbe? Egy csipetnyi elég! Szóval az input miatt van a bősz emelkedés. Tudjuk, műtrágya, vegyszerek stb.

De hát búzát termelni ma már nem igazán nehéz! Jó nehéz gépek, majd kinyomják a talaj lelkét, száguldoznak a föld hátán. Egy 10 hektáros táblát pillanatok alatt szántanak, elmunkálnak, vetnek, műtrágyáznak, permeteznek, aratnak. Tehát a bérköltségre olyan nagy panasz nem lehet. Legfeljebb a gép ára nyom sokat.

Aztán, reklamált a nép, hogy a kenyér ára miért nem fejlődik vissza, ha már a búza ára csökkent. Válasz : hja, nem a búza teszi a kenyeret, hanem az input.

Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás,  minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén?  Az élelmiszermérnökök várják leveled!

Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre: 

lecsomernok@gmail.com

Az energia, az a fránya energia.. Igaz, az energia ára drága. 1 m3 gázzal nagyon nem takarékosan is 14 x1 kg kenyeret meg lehet sütni. Tehát, ha a gáz ára akár 1000 forint is volt, akkor is legfeljebb 70 forint költség akasztható a kenyér nyakába! De még ez is sok. Ma pedig 2023-ban az energia árak is visszarendeződnek.

• Koma, piszkáld meg a kenyér árát, fenn akadt, nem akar lejjebb jönni!

No, akárhogy nézzük, a kenyér ára kicsit előre szaladt. Már 2050-ben jár. Ha levesszük a 18% ÁFA tartalmat, ami 18%, még akkor is marad 850 forintnyi nettó ár.

Fortepan, - 1959, Albertirsai úti vásár területe, Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. A Közért vállalat tejivója - 

Lássuk a tejet. 50 éve a tehenenkénti hozam 3 200 liter /év volt. Ma ez akár 6 000 liter is lehet! Már nem kézzel fejnek, a gépesítettség a legkisebb tejelő telepeken is kielégítő. A tehén tartása nem olcsó. A tehén ára, legalább két év eltelik az első laktációig, majd lassabban fut fel. A tehén öregszik, tejelő képessége lassan csökken. Régi szocis viccecske, miszerint a vevő rendel egy széket.

- Mennyi is az?  20 forint!

-Jó akkor kell 100 szék. De az 10. 000 forint. Hát hogy-hogy?

- Egy székhez lopom az anyagot, száz székhez már vennem kell.

Tehát, amikor a szociban, a falvakban tejátvevő működött, amikor még kézzel fejtek, amikor még nem számolták a befektetett munkát. Azaz lopták a munkaidőt a tejtermeléshez. Nagyon olcsón lehetett háznál tejhez jutni. Ügyes gazdasszony abból a tejből elkészítette a vajat, túrót, tejfölt. A még ügyesebb a sajtot is.

A tehén takarmányozása egy tudomány. Oly sokféle szempontnak kell megfelelni, amely több könyvet tölt meg. Az állatot jó egészségben kell tartani, vitaminozni, esetenként gyógyszerezni. Gond lehet a tej minőségével. Egy érdekes tanulmány alapján a tehén hálás, több tejet ad, ha szeretettel gondozzák. De hát erre manapság nincs idő, tehát mínusz 5 százalék a tejből. Majd a szeretetre kifejlesztett robotok ezt is megoldják.

FAO - Dairy Market Review – Emerging trends and outlook - December 2022 - 

Szó mi szó, a tej termelése nem egyszerű. Talán még több gond és feladat adódik, mint egy kiló kenyérhez elegendő búza betakarításával, őrlésével, sütésével. A tehenészetben dolgozni, kitéve az időjárás viszontagságainak, hideg, meleg, aszály, a lekaszált takarmány megázik stb. Bizony embert próbáló feladat.  Ja, még az adminisztráció, számon tartani az ellenőrzések hosszú sorát.

A tej nagyon sokféle táplálékunknak alapja: sajt, vaj, túró, joghurt, a számtalan desszert termék. Tehát nagyon fontos ágazat a tejipar. És mégis, miért tudják 1/3 áron adni a jó tejet a kenyérhez képest?

Sőt, a kis falusi tejárusító automatában a sarkon (unokám "tejmatának" hívja) csak 220 forint a tej literje. 4 % körüli zsírtartalommal, és fenséges ízzel.

A pékek és tejtermelők bére sem kiemelkedő. Például egy banki alkalmazottéhoz képest.

Az asszonyi munkát végző ember (feminista magyar népmesék 12, Az asszonyi munkát végző ember)

A történet:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár, mely a mesebeli szegény házaspárok egyszerű életét élte - a férj dolgozni járt a határba, az asszony pedig vezette a háztartást.

Az idillnek azonban vége szakadt egy napon, amikor a férj fejébe vette, hogy ő nap nap után végzi a nehéz, izzasztó munkát a földeken, míg élete párja otthon pihenget, és csak akkor hagyja el a házat, ha tereferélni jár a szomszédasszonyhoz. A ház ura emez megfigyelését azonnali hatállyal a feleség szemére vetette, egyenlő bánásmódot követelve a férfiúi nemnek.

Az asszony erre a panaszra az egyetlen logikus választ adta: "Holnap cserélünk."

A mese hátralévő részében a panaszos úriember kezei között minden elromlik a háztartásban, ami csak el tud romlani. Fut a konyha, odaég a kenyér, kifolyik a tejfel, megdöglenek a csirkék, a gyereken nem cserélődik le a pelenka, a kutya megeszi a szalonnát, a tehén felakasztja magát (mert a férj a tetőre húzza fel füvet legelni), egyes cenzúrázatlan változatokban megdöglenek a háziállatok, leég a ház, és férjuram még a péniszét is elhagyja valahol...

A történet végén a hazatérő feleség kis híján sokkot kap a pusztulás láttán, a férj pedig beismeri, hogy háztartást vezetni/gyereket nevelni igazából kemény munka.

Ki gondolta volna? 

Vajon a bankár megállná-e helyét negyed bérért a tehenészeti telepen? Mert talán a tehenész, akinek manapság oly sok pénzügyi nehézséget kell leküzdenie, bankárként is megállná helyét.

Tehát kérdezném, miért a nagy árkülönbözet ma a tej és kenyér árában?

1. A kenyér túl van árazva?
2. A tej alul van árazva?
3. A tej kicsit alul van árazva, míg a kenyér nagyon felül árazva?
4. Ez így jó?! (De kinek is?)

De, aki van olyan ügyes, hogy erre a találós kérdésre (Gordiuszi csomó??) választ tud adni, talán azt is meg tudja magyarázni, hogy miért keres egy Ausztriában szüretelő háromszoros árat a magyar szüretelőhöz képest? A bor ára közel sem háromszoros Ausztriában…

A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2023- ban is egy-egy cég, vagy szervezet életében.  

Érdekel a lehetőség?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Kicsit megágyazunk a hangulatnak, Matthias Reim: 

"Komm erst mal rein und setz dich hin
Dir scheint es echt nicht gut zu gehn.
Komm, lass es einfach alles raus
Ok, verstehe, es ist aus.
As you can see I need a friend
Someone to talk, to lend a hand
Maybe some words to sooth the pain
Can't keep from crying and these tears fall like November rain.
Lass sie fließen
Let it rain
Die wilden Tränen
Salty rain
Brauchst dich dafür ganz bestimmt niemals zu schämen...." 

Die wilden Tränen (Salty Rain)

Volt egy online konferencia, amelyet a Magyar Közgazdasági Társaság tartott 2023. május 16.-án online. Az online konferencia egyik előadását Éder Tamás tartotta, Gondoltok a magyar élelmiszeriparról címmel. A konferenciát közvetítették online egyenesben a youtubeon, alább meg is nézhetitek az egész 1:50:52 órás teljes konferenciát vágatlanul.

40:36 --- > 1:50:52

A dátum 2023. május 16, 40:36-nál beszél arról az előadó, hogy milyen kihívások előtt áll a hazai élelmiszeripar:   

Az élelmiszeripar előtt álló rövidtávú súlyos kihívások

Jelenleg az ágazat gazdálkodását érintő problémák halmaza talán csak a rendszerváltás időszakához hasonlítható.

• Rendkívüli bizonytalanság a gazdaság szinte minden tényezőjét tekintve
• A gyártáshoz szükséges eszközök, alapanyagok, kiegészítő anyagok alkatrészek árának drasztikus növelése
• Az energiahordozók árának drasztikus növekedése, azok tervezhetetlensége
• Jelentős és folyamatos bérnövekedés
• Munkaerőhiány (szakképzett, szakképzetlen egyaránt)
• A háború és az aszály miatti alapanyaghiány
• A külső erőforrás bevonásának drágulása
• A forint árfolyamának hullámzása
• Kormányzati intézkedések (NETA, emelése / termékkör bővülés a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása)
• Az ársapka fennmaradásának következtében kialakuló kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztés a termékpálya szereplői között

Az első mondatot alá is húztam, mivel arról beszél az előadó, hogy az ágazat problémái akkorák, hogy az csak a rendszerváltás időszakában történt eseményekkel mérhető össze. A rendszerváltás 34 éve volt, felnőtt azóta három generáció, akiknek a 1989-es események, és az utána következő pár év történései már csak a történelemkönyvekből ismertek.

A kérdés az, hogy mire is gondolhatott az előadó, amikor ezt mondta. 

Az előadást meghallgatva úgy néz ki, hogy az 1989-es rendszerváltásnak, és a rendszerváltás hatásának a teljes élelmiszergazdasági rendszerre eléggé messze ható következményei lettek, ha most itt állunk ugyanazzal a problémával, 2023-ban, mint ami volt 1989-ben. 34 év, lassan lerajzoltunk egy teljes kört?

Az elmúlt 34 év élelmiszergazdasági története nem volt olyan régen, hogy ne tudnánk megkérdezni a mostani 50 + os generációt, hogy mesélje el, mi is történt akkoriban, itt vannak közöttünk. Éder Tamás elmondta, hogy akkora változások előtt állunk, mint 1989-ben.

Igen, a változások lehetnek akkorák, mint 1989-ben, ámbátor az egész gazdasági környezet teljesen más. Így a változások is teljesen más irányokat fognak venni, mint 1989-ben. Nézzük is miért. 

“No problem can be solved from the same level of consciousness that created it.”

   ---- > Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.

Albert Einstein

Einstein szerint nem lehet megoldani a mai problémánkat 1989-es nézőpontból. 

1989 után történt pár dolog, amit bele kell vennünk a képletbe, azért, hogy egyáltalán vizsgálni lehessen a problémát:

A fő dátumok a téma megértéshez:

1989:                    Rendszerváltás

1989 - 1993:        A privatizáció lassan végéhez közeledik, megszűnik Magyarországon minimum 1,5 millió

                             munkahely.

1995:                   A privatizáció nem hozta meg a várva várt felzárkózást, az ország fizetőkésségével gondok

                            vannak, Bokros- csomag zárja le a korszakot.

 2004. május 1:    Magyarország az EU teljes jogú tagja

2004-től:               Érkeznek az országba az EU-s transzferek, így jönnek a pénzek különböző jogcímeken az                                       élelmiszeripar fejlesztésére is.

2008- 2009:         Gazdasági Világválság 

2013:                    Lábon kihordott az ország egy válságot /Matolcsy György/  

2019 -2021:                              COVID-19, és gazdasági hatásai.  

2020. április – 2022. január:     0 közeli jegybanki alapkamat környezet a világban  

2021:                                         Elindul az infláció

2023. február- :                          MNB alapkamat emelési ciklusba kezd, 3,40 % ---- > 13 %.  

2022.09.28:                               MNB alapkamat: 13 %    

2021 vége:                                 Kb. 500 000 magyar költözött el életvitelszerűen EU-s tagországban, és UK- ban. 

A fenti dátumokat minimum bele kell venni a képletbe, ahhoz, hogy egyáltalán rendszerbe tudjuk foglalni a problémahalmazt. Érdemes még hozzávenni azt, hogy az egyes gazdasági régiókban mi történt az élelmiszergazdaságban, és az ott történtek hogyan hatnak, vagy hatottak a hazai élelmiszergazdaság működésére.

Sokat beszélnek az előadásban az élelmiszergazdaság versenyképességéről. Beszélnek arról, hogy pl. „commodity” feldolgozásban nem vagyunk valami jók, és nem sikerült összerakni egy EU-s piacon versenyképes feldolgozóüzemet..

Lássuk, hogyan is néz ki ez a „commodity” dolog. Mi is az, hogy „commodity”? 

A commodity általánosságba véve tőzsdei árucikket jelöl a szakmai szlengben. Tehát az adott árucikknek valakik, valahol jegyzik az árát, és azt a piac elfogadja mint irányadó árat. Ilyen árjegyzés van az élősertésre.

Ez az EU előtt is volt, de mivel 2004-ben beléptünk az EU-ba, így része vagyunk az egységes EU-s belső piacnak. Mivel része vagyunk az EU-s egységes piacnak, a 2004-es belépéssel elfogadtuk azt is, hogy ránk is vonatkoznak az EU egységes piacának írott, és íratlan szabályai.

Pl. az is természetes, hogy valakik valahol jegyzik azt, hogy mennyiért lehet eladni egy kg élősertést EXW /ár az állattartó telepen, szállító autóra felrakva, szállításra kész/. Ez azt jelenti, hogy az, aki élősertést vásárol (pl. egy vágóhíd) nézi a jegyzés árakat, és a jegyzésárakhoz igazítja felvásárlási árat.

Sok fajta félig feldolgozott, vagy feldolgozott termékre létezhet a tőzsde, vagy egyéb szervezetek által karbantartott jegyzésár, amit az adott piac adott piaci szegmense figyel, és a jegyzett árhoz igazítja az adott termék – legyen az „commodity” – adásvételi árát.

Nézzük, milyen gond adódik ebből.

Mivel 2004-ben csatlakoztunk az EU-s piachoz, vannak olyan szektorok, ahol pl. a német jegyzésárak dominálnak. Ne felejtsük el, hogy a hazai 10 milliós piac egy kb. 500 milliós EU-s piacnak a szerves része, ahol az áruk, és szolgáltatások, a tőke, és a munkaerő szabadon áramolhat az EU határain belül.

Pl. most 2023. április 05.-én az állattartó telepen 1 kg. élősertés ára 2.025 EUR / kg volt.

Ez nagy általánosságban azt jelenti, hogy a magyar termelőtől sem veszi meg több pénzért az EU területén székelő külföldi felvásárló az élő sertést, mert nem érdemes többet fizetni érte, általában nem is fizetnek érte többet. Itthon ezt az EUR árat eddig általában HUF-ban kell érteni, mivel ha nem EUR-ban kötik a szerződést, akkor a kifizetések HUF-ban történnek. A hazai infláció meg csapkodja a 21.50 %-ot…

Az utóbbi két évben elindultak felfelé a takarmányárak, amivel számolni kellett, így a tenyésztési költségek eléggé elszálltak. Nagyon tudni kellett kiszámolni azt, hogy akkor most mennyibe is kerül a tenyésztés, rentábilis-e a gazdálkodás, vagy nem. Vagy mikortól nem?

Ez a fenti példa is megmutatja azt, hogy úgy kellene foglalkozni az ágazati versenyképesség fogalmával, hogy azt tartjuk szem előtt, hogy a hazai lokalitás csak egy kis része egy 500 milliós EU-s belpiacnak. Meg hogy a jegyzésárat úgy hívják a szakmai szlengben, hogy „német jegyzésár”.     

Ez így együtt nagyon rossz képet mutat, amit elemezni kellene….  Rossz a kép, és sajnos mutatja a statisztika is:

1989:     7 760 000 db élősertést állított elő az ország

2004:     4 059 000 db élősetést állított elő az ország (1989-es db szám csökkent 2004- re 47.69 %-al!)

                                                                                              -- > Kb. 1989-es db szám fele.

2022:     2 558 100 db élősertést állított elő az ország (1989-es db szám csökkent 2023-ra 67.03 %-al!)

                                                                                               --- > Kb. 1989-es db szám egyharmada!

Ne felejtsük el, hogy 2004 óta jönnek az EU-s transzferek, így az élelmiszeriparban is. Ha innen nézem, akkor azt kell látnom, hogy nem, nem ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint 1989-ben, mivel akkor tenyésztettünk évente 7 760 000 db élősertést, ma tenyésztünk 2 258 100 db sertést.

Ez a helyzet nagyon más! Nagyon kevés a hasonlóság, 2023 van, nem 1989.

Igen, elszállt az infláció, de egy teljesen más gazdasági környezetben vagyunk, egy teljesen másképp működő piac részeként, mint 1989-ben. 1989-ben pl. az élősertés hazai kibocsátása háromszorosa volt a mainak... 

A baj az, hogy a fenti trend nem csak a sertés ágazatra igaz. Így történt ez ugyanezen az idővonalon a szőlőtermesztéssel, a hagymatermesztéssel, az intenzív almatermesztéssel, és még lehetne sorolni az ágazatokat. 

Az előadásban szóba került az, hogy nézzük meg, hogy a csirketenyésztés egy exportképes sikerágazat Magyarországon, és tessék, ők meg tudják csinálni.

Azt, hogy ezt megértsük, hogy a csirkések miért tudnak „hatékonyak” lenni ebben a furcsa változékony világban, itt 2023-ban, vissza kell mennünk az időben minimum 55- 60 évet, (kb. 1963- 1968) környékére.

TASZI - Termelőszövetkezetek Áruértékesítő Szervező Iroda -

Magyarország, Budapest XIV., Városliget,
Budapesti Nemzetközi Vásár, 1970. /Frotepan/

Abban az időben már az állami gazdasági, és a termelőszövetkezeti rendszer kialakult az országban. A 60-as évek közepétől indult el a termelőszövetkezeti rendszer integrációja, TSZ-ek egyesültek, és kialakultak a korszakra jellemző integrációs struktúrák. A korszakban két „szomszédvár” uralta a teljes termelési struktúrát. Volt egy termelőszövetkezeti mintaüzem, és volt egy állami gazdasági mintaüzem.

Mind az állami gazdasági rendszerben, mind a termelőszövetkezeti rendszerben ha be akartak vezetni egy termelési, vagy feldolgozási újítást, vagy újdonságot, akkor először ezekben a mintaüzemekben dolgozták ki az új technológiára épülő eljárásokat, tesztelték, vizsgálták, és ha az új technológia megállta a helyét, akkor bevezették a TSZ- rendszerbe, vagy az állami gazdasági rendszerbe az eljárást, vagy új technológiát.

Ezzel egy dolgot értek el. Minden TSZ, és ÁG hasonló technológiai szinten volt.

A TSZ rendszer mintaüzeme a Nádudvari Vörös Csillag TSZ volt, az Állami Gazdasági rendszer mintaüzeme a Bábolnai Állami Gazdaság volt. A Bábolnai ÁG nagyon híres volt, Burgert Róbert személye meghatározta a korszakot. Pl. Bábolnán tesztelték le pl. a nyugati technológiára épülő integrált termesztési rendszereket a 60-as évek végétől, és vezették be általánosan a hazai mezőgazdaságba.

 Boci iskola a nádudvari tsz-ben

Nem megálmodták a hatékonyságot: két traktor három megye szántóföldi területére több, mint elég volt..  

Pl. a hatékonyság fogalmát a70-es években eléggé komolyan meg tudták fogni a szántóföldi növénytermesztési munkák terén. Volt két nagy teljesítményű John Deere traktor, amivel képesek voltak három műszakban megművelni Veszprém, Zala, Vas, Győr-Moson-Sopron megye szántóföldi területeit. A John Deere Magyarországon tesztelte le a gépeit, és ezen intenzív igénybevétel alapján fejlesztette tovább gépeit.

Bábolna volt a hazai brojler csirke (húshasznú csirke), és tojástermelő hibrid csirkenemesítés, és tenyésztés központja. Bábolna részben megúszta a 1990-es évek privatizációs őrületet, és a mai napig a világ vezető tojástermelő hibrid csirke nemesítő központja.

Tehát az, hogy Magyarországon a csirketenyésztés jó bőrben van 2023-ban, ahhoz az kellett, hogy a teljes integrált tenyésztési rendszert, és a hozzá tartozó tudás ne vesszen el a 1989-et követő privatizációs őrületben.

A teljes rendszert sikerült „átmenteni” ezen a történelmi korszakon, egyben maradt a tenyésztési rendszer.     

Csak ezért lehet az, hogy hazánkban komoly eredményeket lehet elérni a csirketenyésztés terén, legyen az tojástermelés, vagy brojler csirketenyésztés. Ebben a tudományban világvezetők vagyunk.

A többi integrált mezőgazdasági rendszer nem volt ilyen szerencsés, abban a korszakban, ott 1989- 1993 között.

Így 2023-ban itt állunk, és újra kell gombolni a teljes élelmiszergazdaságot.

Ezért mondom azt, hogy ma 2023-ban nem az 1989-es problémákkal állunk szemben, hanem teljesen más aspektusból jelentkezik egy problémakör, amit fel kellene tárni.

Nézzünk egy másik fajta időbeni megközelítést, amire érdemes lenne odafigyelni, ha meg akarjuk érteni azt, hogy mi történik az „élelmiszeriparban” – „” mert még mindig élelmiszeripart fejlesztünk, és nem élelmiszergazdaságot-.

„10 évenként válság”

1958- 1959:                 Beszolgáltatás vége, a paraszt kezd fellélegezni, eladhatja az áruját piacon.

                                     Több a pénz, sokan fejlesztésekben gondolkoznak. Nem jött össze, elkezdődik a

                                     „téeszesítés”, elkezdik megszervezni a TSZ-eket. Vége az egyéni ambícióknak.   

1968 – 1969: --- >         1969: Új gazdasági mechanizmus, a Tsz rendszer megszilárdul, a létrehozott TSZ – AG

                                      rendszer elkezd integrálódni, specializálódni.

1969- 1979:                   Az első olajválság (1972), és második a világban, a TSZ- AG rendszer stabil, kibocsátása

                                       világszínvonalú, nyugati exportképes ágazat, termelési rendszerek elterjedése.

1982- 1989:                    Államcsőd közeli helyzet 1982-ben, 1989-ben rendszerváltás.

1989 – 1999:                  1999-re Fokozódó egyensúlytalansági problémák

2004-ben:                       EU csatlakozás

1999 – 2009: --- >           2008: Lehman Brothers csőd, - világgazdasági válság – és hatásai

                                       Elvándorlás felgyorsul..  

2009 - 2019:                   2008-as világgazdasági válság hatásai, a korszakot a 2019-es COVID-19 pandémia zárja

                                        le, ennek következményei alatt élünk ma is. 2019-re 600 000 ember gondolta úgy, hogy                                            az EU-ban vállal munkát.  

2023: --- >                      Covid-19 hatásai, és Oroszország háborújának következményeit éljük.

Az látszik, hogy 10 éves ciklusokban éljük a válságjelenségek hatásait, a 10 éves ciklus végén további 3-4 évvel jön valami világválság, aminek hatásai nagyon komolyan lecsapnak a hazai gazdaságra, és meghatározzák a következő 10 éves ciklust.

Ezzel a szemmel vizsgáljuk a fenti idősort, akkor 2019 óta eltelt az a bizonyos 3-4 év, így 2023- 2024-ben megint készülni kell a válságjelenségek hatásaira… Ebben a környezetben kell megfogni a lényeget.

Érdemes lenne foglalkozni a fogalmi környezettel kicsit.   

Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020..
Mit is értünk alatta?? /2021. március 14. - lecsós -/ 

Ez nem 1989, ez nagyon más!  --- > ÁMBÁTOR:   

A változás hatásai komolyabban fognak lecsapódni az élelmiszeriparra, mint akkor!

Rethinking our food systems: A guide for multi-stakeholder collaboration 

--- > A fenti linken található ajánló: 

" Multi-stakeholder collaboration is an important process that can serve as a tool and strategy to solve complex issues and problems such as transforming national food systems towards more sustainable outcomes.

This guide aims to support stakeholders working at all levels of the food system in the implementation of actions to transform their food systems. Centered on 5 building blocks underpinning successful multi-stakeholder collaboration for food systems transformation, the guide uses these constructions to illustrate ingredients of the process and show the interconnectedness of the steps needed to be successful.
The guide also contains two annexes with a list of tools, and assessment questions. Annex 1 highlights a range of tools to support facilitators and participants with deeper guidance on a specific topic. Annex 2 contains a checklist of questions, customized to the content provided under each Building Block, and serves as an ongoing monitoring tool that can be used alongside the recommendations provided."

FAO

----> Képre kattintva PDF formátumban letölthető. 

J.P Morgan Asset Management - Market insights - UK Q2 2023 - 87. odlal: 

Beszédes Ábra: -- > 

Érdemes jobban megnézni ezt az ábrát.... Megyünk tovább a témában, ez csak kis felvezetésként álljon itt. 

Rápillantottam az órámra, és látom, hogy van még időm. Egy modern vonalú gyönyörű ház homlokzatán ott díszeleg a felirat: Körzeti Palántagyár.

No, ide benézek, hisz 2023-ban egyik magvas gondolatom éppen az, hogy a melegedés, és a korai szárazság részbeni elkerülésére legjobb módszer a palánták készítése. Számtalan az előnye. Egy jó hónappal korábban vethető a mag igazi jó komposztált földbe. A kis cserepeket könnyű együtt öntözni, baktérium és lombtrágyával kezelni.

Ha pedig kór támadja, talán könnyebb a védekezés is. Ha szerencsés a termelő, egy a helyben , száraz talajba vetett maggal jócskán előnyben van a palántagyár jól kondicionált terméke.

Bementem. Kellemes föld illat fogadott, s még kellemesebb kinézetű bájos hölgy kérdezte mosolyogva, hogy mi járatban? Talán rendelni szeretnék?

Csodálkoztam a kedvességen, mert 2023-ban ez egyre ritkább országunkban.

Bemutatkoztam, s már kezdtem volna mondókámba, hogy Zsigmond ismeretsége, jószerivel már barátja……. A kis hölgy szintén mosolyogva közölte, hogy tud rólam, s bármilyen segítséget megadnak a kedves kollégája, ha szükségem van rá.

- Kedves ifjú hölgy! Honnan tud rólam, amikor egy milliós Budapesten számtalan Zsigmond él.

-Ohó, kedves Ferenc, már néhány napja megkaptuk az internetes kérést a AI-től (nem utasítást) hogy bármilyen látogatásához nyújtsunk segítséget. Természetesen nem tudtuk, hogy hozzánk is benyit, de most, hogy így történt, nagyon örülünk.

-Máris szólítom Melinda kolléganőmet, aki mindent megmutat és minden kérdésére szívesen válaszol.

-Nagyon köszönöm. Lám, már itt is van Melinda. „Kezit csókolom.”

Melinda kezét nyújtja, én örömmel elfogadom.

Becsülettel végig lettem a Palánta üzemen vezetve. Megnéztem a komposztkészítő egységet, ahol már letermelt komposztot regenerálnak, illetve új friss szerves anyaggal gazdagítanak. Óriási zaj volt egy kis csarnokban, ahol vulkanikus kőzetet őröltek porrá, amivel „ műtrágyázzák” a komposztot.

Végtelennek tűnő sorokban megtöltött szudáni fű alapú cserepekben csíráztak, nődögéltek a palánták.

-Jelenleg a karfiol, brokkoli, bimbóskel palánták a fő termékeink. Nemrég vitték el az utolsó adag paradicsom és kápia paprikákat, amit valahol Budapest területén egy iroda épületből átalakított termesztő házban nevelnek tovább. Az új felfogás szerint, a kertészeti termékeket minél nagyobb tételben vigyük be a városba, közel a fogyasztóhoz.

Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?

Írj a Lecsómérnököknek!

lecsomernok@gmail.com

Elmondtam, hogy nincs új a Nap alatt! Hisz valamikor a szociban és közvetlen utána a világhírű dinnyések hasonló módon, bár kicsit nomádabb környezetben készítették el a kiültetendő dinnyepalántákat.  Mint kiderült évi 10 milliós nagyságrendben készülnek palánták itt csak ebben az üzemben.

Újfent órámra pillantva konstatáltam, hogy bizony közeleg a vacsora ideje, s még valami kedvességet is kell vinnem ajándékba.

Legszebb viszont mosolyomat felvillantva mondtam búcsút, s már ugrottam is fel a város magjába vívő elektromos járműre.

Kérdezősködésemre, hogy hol találhatnék virágot a ház asszonyának, valamilyen italt Zsigmondnak, készségesen elvezettek egy hatalmas, modern, növényekkel befuttatott épület földszinti bazár részére. Itt aztán láttam olyan virágot, hogy Édesanyámnak is vittem volna belőle. De mivel fizessek?

A virágárus robot hívására megjelent egy joviális kinézetű Úr, s közölte, hogy minden rendezve van, a AI és a kormányzat már minden költésemet bárhol a város területén rendezi.

Így aztán egy kurkuma növényt választottam, mint rendkívüli gyógyerővel bíró teremtményt. Mint az eladó elmondta, a kis Jézus a Királyok által a tömjén, mirha és arany mellett egészen bizonyos, hogy az aranysárga kurkuma gyökér őrleményből is kapott, hisz a mirha és tömjén mellett az ókor leghatásosabb gyógyító növényei közé tartozott. Lehet, hogy ennek nagyobb hasznát vették a szülők a kisded gyógyításánál.

Egy közeli szaküzletben pedig kókusztejből erjesztett finomságot vettem. Már-már hozzányúltam a kumisz nevezetű palackozott italhoz, de az újfent kedves eladó a kókuszra beszélt rá.

Innen már néhány perces gyaloglással a makulátlanul tiszta utcán elértem Zsigmond és Rita otthonát. Már részben feltekeredtek az utcákat árnyékoló (és egyben napenergiát termelő) selyemfényű anyagok. Friss illat terjengett az utcán, s mosolygós párok, idősek, fiatalok igyekeztek a számtalan svédasztalos étterem valamelyike felé. Ezek a helyek nem csak a testnek kínálnak táplálékot a legmagasabb minőségben, de a  kultúra minden területére kiterjedő szórakozást is nyújtanak. Ki festhet, ki verselhet, ki anyagozhat, ki csak szunyókálni vágyik.

Felcsengetek Zsigmondék lakásába. Csing- csing- csing. Nyílik az épület tiszta, fényes ajtaja, s egy kis robot vezet a lifthez.

Megérkeztem, az ajtóban már vár Zsigmond és Rita. Mosolyogva üdvözölnek. Őszintén szólva, 2023-ben ilyen kellemes lesz egy családlátogatás?

A két gyermekünket az alagsorba küldtük játszani. Ma egy különösen érdekes bűvész szórakoztatja a gyerekeket.

Átadom a növényt Ritának, aki egy pillanat alatt berakja egy szépen kivilágított, üvegfalú szekrénybe.

-Ez a mi kis házi üvegházunk. Itt polconként be tudjuk állítani a hőmérsékletet, páratartalmat.

Zsigmond átveszi a kókusz italt, megjegyezve, hogy kis híján ez a kedvence.

-Kedves Ferenc, nagyon örülünk látogatásodnak! Jól eltöltjük az időt, zenét hallgatunk, eszünk, iszunk, s ami a lényeg, nagyon fontos dolgokról beszélgetünk. Mintegy üzenetet közvetítenek az AI-k vissza a múltba.

Gyönyörűen terített asztal vár minket az étkező közepén. Egy kedves néni segít a tálalásban. Robot nincs. Ezen is csodálkozom, azon is, hogy a környezet, a hangulat mennyire idézi a 2000-es évek előtti bizakodó világ hangulatát. Nagyot nevet a család a házi nénivel egyetemben, amikor előadom, hogy mi 2023-ban azt gondoljuk -film és olvasmány élményeink alapján-, 2050-ben vagy vad harcok folynak föld alatt, föld felett a robotok ellen. Vagy vad utcai bandák próbálnak hatalmaskodni, megfélemlíteni mindenkit. Vagy éppen a kedves MÁTRIX című filmem alapján már azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk a robotok, Intelligenciák szövevényében.

-Nos, Ferenc, felteszek egy Konc Zsuzsa számot.

Ti Koncz Zsuzsát hallgattok ? Persze, és még nagyon- nagyon sok klassz együttest a Te ifjú korodból. Szeretjük őket.

Ekkor a feltett LP lemez 1975- ből felhangzik a Kertész leszek, fát nevelek című hallhatatlan dal.

Mire a mindannyiunkat szinte megríkató dalnak vége, a házi néni behozza az előételt: „puhára főtt apró polipocskák pirított tökmag pehellyel, illatos tökmagolajjal leöntve.

-Még soha nem is hallottam ilyenről , mondom. Ez csodálatos! Azt hittem, rágós, hal ízű valami lesz. De ez nem az !!!!

-Ezt a polipocskát itt „termelik” Budapesten. Nem emlékszem, melyik termelő házból hoztuk, de ott nagyon intenzíven folyik az előállítása.

A polipocskákat fügeborral öblítjük le, melynek zamata szinte a legjobb aszúval vetekszik!

Te, Zsigmond, létezik még a Tokaji Aszú?

-Persze, mitől tűnt volna el?

Eddigre a házinéni feltálalja a liofilizált rovartojás porból készült, kenyérfa gyümölcs kockákkal ízesített levest. Csodálatos fűszerekkel lett mennyeivé varázsolva a leveske íze.

A következő fogás puhára főtt tarlórépa szeletek leöntve máktej szósszal, sült édesburgonya karikák és sült tempeh. Ez utóbbi óriási meglepetés volt, mert eddig csak hírét hallottam. Kellemesen csalódtam !

-Ferenc, kicsit melegedő klímánk miatt az édesburgonya már sajnos lassan kiszorítja a valódi burgonyát. Ezt kicsit hűvösebb körülmények között termeljük kis konténerekben szudánifű roston. Hatalmas a termésátlag, jó az íz.

Édesburgonya

Desszertnek liofilizált banán karikákat eszünk, amelyeket sűrű, csokoládé szószba mártunk.

-Sajnos, mára a kakaó is, a banán is ritkasággá vált. Termelése messze elmarad az igényektől, s folynak a próbálkozások, hogy a banánt megmentség egy rosszindulatú gombabetegségtől. A kakaót pedig szintén klimatikus viszonyok miatt csak korlátozott mennyiségben tudnak termeszteni. Pedig e két növény meghatározó volt a régi (2023) emberek étrendjében.

-És ezzel kedves Ferenc el is értünk mondandónkhoz. Jogos a többes szám, mert nem csak a saját gondolataimat mondom el, de az AI-k is adtak utalást.

Hát kezdeném is, de előbb kortyoljunk bele ebbe a Balaton borocskába.

- 2023 és a rákövetkező évek egy rémálommal érnek fel.  Országunk lett az egyik leggyengébb láncszeme egy összekuszálódó világnak. Hanyatló Európában egy erőszakos diktatúra épült ki, amolyan populista alapon, amiben a nép észre sem vette, hogy lassan halálra főzik.

Mintha Platon üzent volna népünknek a szicíliai barátainak írt levelében :” Ne tűrjétek, hogy Szicília a zsarnoki önkény hatalmában maradjon !  Mint minden Államban , ott is a törvény uralkodjék. Különben győzők és legyőzöttek sőt ezek gyerekei mind rosszul járnak, mert a zsarnokság mindenkor pusztulást okoz. Nektek, Dión barátainak azt tanácsolom: hazaszeretet és életmód dolgában kövessétek az ő példáját.”  /Ókori bölcsek nyomában/

Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?

Írj a Lecsómérnököknek!

lecsomernok@gmail.com

A helyzet gyökeresen más volt, mint bármely megelőző korban. A népesség száma folyamatosan növekedett, miközben a Föld eltartó képessége csökkent. Ezt még a kertészeti, mezőgazdálkodási, állattenyésztési technológiák folyamatos fejlesztésével valahogy követni tudtuk volna. De…. a klíma melegedése, az aszály vagy árvizek tönkre tették a gazdálkodás körülményeit. Aktivizálódtak a vulkáni tevékenységek, szaporodott a földrengések száma. Szerte a világban nőtt az erőszak, kis és nagy diktátorocskák próbálták meg magukhoz ragadni a hatalmat. A bankrendszer gyengélkedett, a termelés akadozott. Közben minden picurka erőfeszítés ellenére nőtt a szennyezése a vizeknek, szárazföldnek, levegőnek. Gyalázatos lett a népesség egészségügyi állapota, nőtt a nagy többség szegénysége.

A vezetők ????? Hát Ferenc, mielőtt tovább mennék, kapjál be néhányat ezekből a pirított magvakból. Magam pirítom, különleges módon. De nem árulok el titkot, Ferenc, ez a Te 2022-ben megalkotott eljárásod, amely -gratulálok- nagyon ízletes magokat ad.

2023-ban a Lítium akkumulátorokra akarta a vezetés építeni a jövőnket. Rengeteg erőforrást, beleértve az értékes termőföldet, vizet foglaltak el egy idegen, mondhatni test idegen hatalom képviselői. Mint a Budát 1541 Augusztusában Szulejmán janicsárjai. Csellel beszivárogtak, aztán „oda Buda”. A sors fintora, hogy alig néhány év múlva egy sokkal hatékonyabb, olcsóbb akkumulátor típust fejlesztettek ki, így a lítium akkumulátorok álma szétfoszlott. A számtalan üzem helyén pedig valóra váltak a Himnusz sorai: Vár állott s most kőhalom „/Himnusz / azaz használhatatlan csarnokok tucatjai. Még szerencse, hogy az épületeket kertészeti termelésbe tudtuk vonni, s a kiépített vízvezetékek éppen kielégítették a növénytermelést.  Azért remélem, nem jelentkezik majd az elkövető Nobel Békedíjra.

Szóval folytatva a helyzetet egy újabb idézettel:

„Nincs bizonyítva, hogy a bizonyos kérdések megoldására alkalmas tulajdonságok ugyanazok, mint amelyek a politikai karrier sikeréhez szükségesek.

Szent-Györgyi Albert " : A béke élet- és erkölcstana

„A gazdasági és műszaki programokról rövidlátó és felelőtlen emberek döntenek, akik nemcsak ökológiailag tökéletesen tudatlanok, hanem az élő természet értékeivel szemben is vakok.”

Konrad Lorenz" : Ember voltunk hanyatlása

De hát Te mindennél többet tudsz erről a helyzetről, bár kétségtelen, hogy a hatalom minden eszközzel próbálta a helyzetet meghamisítani.

Egy nap aztán, amikor csőd közelivé vált a helyzet, a 2035-ra tökéletesen kifejlesztett AI-k kiszabadultak fogva tartók kezéből és önálló életre keltek. Szerte a világon összekapcsolódó Intelligenciák elemezték a világ helyzetét, s kiderült, hogy elérkezett a 24. óra vége. Még napok, és az ember elpusztítja önmagát.

A politikusokat ellehetetlenítő Intelligenciák kiválasztottak sok embert, akik képesek voltak új módon gondolkodni, és tehetségük által az Intelligenciákkal együtt változtatni. Néhány hónap véres harcok után, amikor a „népük érdekeit” szem előtt tartó politikusok mindent megtettek a hatalom visszaszerzéséért, a helyzet normalizálódott. Lett ismét elég élelmiszer, a kertészeti és mezőgazdasági termelés a legmodernebb eszközökkel újra indult. Az AI-k szem előtt tartották a biodiverzitást, nőtt a rovarok száma, ismét megjelentek a beporzó rovarok, énekes madarak. 

The Big Short - Nagy Dobás (2015) -

És az emberek látva, hogy van a korrupt világon kívül más út is, hogy 15 ezer év szakadatlan harc, megtorlás, üldözés után a béke szónak lett értelme. Egyre többen akarták kivenni részüket az újjá építésben, mert bizony „háborús károkat” szenvedett a Föld minden lakója, élőlénye, növénye.  Ahogy ez történt háborús események, természeti katasztrófák után.

És sikerült !!!!!! Mára a Föld éledezik, a széndioxid tartalma a légkörnek nem nő tovább, többféle eszközzel tudjuk már csökkenteni a légkör széndioxid tartalmát. Már a 2023-as évben sokféle kifejlesztett energia termelő lehetőségek mára ipari méretekben termelik az energiát. Nem csak a szél és napenergia kiaknázásának több tucatnyi lehetőségével élünk, de mini atomerőművek, hideg fúziós energia nyerés is besegít. Kiderült, hogy a talajban nem csak szénhidrogének vannak, de épp a Ti időtökben megtalált hidrogén termelő kutak is megjelentek. A Föld alatt óriási mennyiségben van hidrogén.

És nagyon fontos, hogy az igazságszolgáltatás végre igazság-szolgáltatás lett. A törvény betartását nem az emberekre bízza az AI, hanem sok-sok megtörtént esetből alkot meg nagyon igazságos döntést. Figyelembe veszi a körülményeket, nem halaszt el ítéleteket évekre.  Mára csökkent a bűn esetek száma ugyan, de sajnos, nem eléggé. Még kísért a múlt.

A valaha hadászati kiadások, hadfelszerelések gyártására fordított erőforrások mind az élelmiszer termelés felfuttatására lettek felhasználva. Szerte az országban tartósító üzemek, készétel előállító kis vállalkozások, liofilizáló, vákuum szárító üzemek százai épültek. A lakosság fermentált zöldségekkel, gyümölcsökkel való ellátására ezernél is több kis lokális üzem épült. Mindannyian tucatnyi termék közül választhatunk, amely fermentált étkek ajánlottan beépültek az egészséges életmód programba. Jelentősen nőtt a lakosság, fiatalok, idősek kondíciója, fizikai állapota.

Az egészségügy a megelőzés irányában mozdult el. Az étkezés, testmozgás, ép lélek programok drasztikusan csökkentették az egészségügy kiadásait. Az esetleges, elkerülhetetlen műtéteket nagyon precíz robotok végzik el.

Mindenki javasoltan, évente akár több alkalommal is részt vesz néhány napos egészségügyi ellenőrzésen. Mindenki okos telefonja tudja követni a működési funkciókat.

Az iskolákban  kiváló szakemberek természettudományos megközelítésben nevelik a fiatalokat. Kiemelt oktatott tudás lett a természet védelme.

Érdekességképpen sokfelé nyíltak un. „Memória Központok”, ahol mindenki tanulhat, memorizálhat verseket, irodalmi alkotásokat. Színjátszó körök működnek. Kézműves klubok nyújtanak értékes szórakozást.

Az idősek gondozása megoldott, a fiatalok nevelése közügy. Nyelveket tanulnak a gyerekek, nem csak egy vagy két fő nyelvet, de lehetőség van ritka, akár kihalófélben lévő nyelvek ápolására is. Szakkörökön belül néptánc, népviseletek elkészítése, kihaló szakmák művelése lehetséges. Én például, kedves Ferenc fotó szakkörbe járok, ahol még fekete-fehér filmek nagyítását is elkészítjük. -És Zsigmond, mi lett a vágtató digitalizációval ?

Ferenc, nagyon jó kérdés. Visszakérdezek. Nektek milyen pótolhatatlan előnyöket hozott a digitalizáció ?

A Föld helyzete még gyorsabb ütemben romlik, mint bármikor! Egymást érik a világ és helyi konferenciák, ahol politikusok könnyes szemmel tesznek hitet a környezetvédelem mellett, számtalan „Kötelezvényt” írnak alá, amit perceken belül nem tartanak be, ígéret, ígéret. S a helyzet megállapodástól megállapodásig csak romlott.

A várható élettartam elkezdett csökkenni. És fogy a papír továbbra is. Tudomásom szerint az egyszerű, hivatali ügyintézés kifutási ideje nem rövidült. Jelszavakkal, regisztrációs számokkal vagytok tele. Tárcátokba már nem fér a mérhetetlenül sok plasztik kártya. Soha nem látott mértékben tudnak egyesek következmény nélkül visszaélni banki ügyletekkel, hamisított filmekkel, hangfelvételek készítésével. Ha valamilyen banki ügyletet végrehajtasz, azonnal ellenőrizned kell.

Amíg emberek kezében van a digitalizáció, a mesterséges Intelligencia nincs jó kezekben! Az ember gyarló, talán én is. Jobb, ha az Intelligenciák gyakorolják az ellenőrzést rajtunk, emberek felett és egymás felett is.

-Ez nem antidemokratikus ?

-Hát, statáriális állapot van. A Föld végveszély szélén van még mindig. Ember nélkül nincs AI és AI nélkül most, átmenetileg, amig rendbejön a Föld, nincs ember, nincs Föld!

-Kóstoljunk meg egy pohár finom savanyú vizet. Parádsasvárról való, igazán jót tesz az emésztésnek.

És javaslom, hogy a következő fontos beszélgetésünk előtt tegyünk egy sétát a lakóhelyül szolgáló épületben. Hadd mutassam meg a tetőkertet. És a kedves szamócát termelő oszlopomat.

 A kép az edenkert.hu felvétele

Rendben. Még egy pillanat.  Hallgassuk meg a Demjén Rózsi Szabadság vándorai c. dalát.

Szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Lecsómérnökökkel, vagy szeretnéd a témát megvitatni?

Írj a Lecsómérnököknek!

lecsomernok@gmail.com

Reggel frissen, telve energiával ébredtem. Az előző napon végzett munka a Műanyag Lebontó Üzemben, a kiadós séta, és a jó minőségű, ízletes étkezések meghozzák gyümölcsüket. Meg is hozták, mert már kopogtattak is az ajtómon, egy kedves, mosolygós hölgy lépett a szobába, meggyes almalevet kínálva.

Bemutatkozott.

- Rita vagyok, Zsigmond párja. Ma estére szeretnénk Önt vendégül látni.

Köszönettel vettem a csodálatos zamatú reggeli gyümölcslevet, és a kedves meghívást.

- Kedves Ferenc, mielőtt elfogyasztaná reggeli kávéját, vagy az egyre jobban divatba jövő kakaóját, mindig igyon egy jó pohár friss vizet.

- A mai vizek, amelyek a csapból folynak, már garantáltan vegyszermentesek, nincs bennük szikrányi maradéka sem bármiféle Bécsben „kipisilt” gyógyszernek. De a gyümölcslé is jó megoldás a reggeli szomjúságra. Hisz éjszaka 6-8 órán keresztül nem fogyaszt folyadékot, ellenben kilélegez rengeteg vizet. Illetve más módon is megszabadul vizkészletének, egy részétől. De mielőtt még a gyümölcslevet elfogyasztaná, vagy a pohár vizét meginná, öblögesse ki száját alaposan egy korty vízzel. Szabaduljon meg az éjszaka szájában felgyülemlő toxikus anyagoktól.

- Sajnos, kortynyi kumiszt nem tudok ajánlani, hogy azzal öblögessen és esetleg az első kortyot az áldozati tűzbe köpje, hogy a napja sikeres legyen!

- Végezzen néhány testgyakorlatot, lélegezzen nagyokat. Lélekben készüljön fel a napra. Kapcsolja be a reggeli néhány perces gyakorlatához a „Friss levegő generátort”. Egy óra múlva találkozunk az étkezőben, addig tisztelettel kérem, mindennel készüljön el. Zsigmond azt tervezi mára, hogy megnéznek további városszéli termelő cégeket, valószínűleg ismét beállnak valahová segíteni.

- Viszont látásra a reggelinél. Tiszta ruhákat abban a fehér szekrényben talál.

Az egy óra hamar elrepült. Még számban éreztem a csodálatos reggeli gyümölcslé ízét. Mint később megtudtam, nem csak alma és meggy leveket tartalmazott, de néhány fűszernövényből kivont antioxidáns italt is.  El is határoztam, hogy ezt az egészségvédő reggeli gyakorlatot 2023-ban is elvégzem.  Bár bevallom, egyre kevésbé vágytam, hogy a 2023-as korban éljek újra. Mégis csak kedves jó országomban élnék most is, kitanulnám amire alkalmasnak vélnek a Mesterséges Intelligenciák.(AI).  Persze tudom, hogy ez nem teljesülhet, s valószínűleg kapok egy üzenetet, amelyet továbbítanom kell.

A reggeli a szokásos étteremben fogyasztottuk el. Svédasztalos kínálat, hagyományos, és számomra egzotikus ételekből.  A mai reggel a fermentált ételeknek volt szánva. Míg 2023-ban csupán inkább divatos, mint általánosan fogyasztott ételek voltak a különféle fermentált, erjesztett ételek, - nyersen vagy tovább feldolgozva -, Zsigmond már bőségesen kínálta őket. Az egyik tálban klasszikus savanyú káposztát találtam, egy másik tálban hamisítatlan kimchi illatozott.

Kimchi

Végre megláttam a miso pasztát is, melyről már halogattam, de nem próbáltam kóstolni.   Felfedeztem a jó féle fekete babból készült tempehet is, a különleges gombafonalak által körbefont főtt bab szeleteket. Enyhén kisütve kókusz olajban kínálták magukat.

 miso

És italként ma a kávéhoz is, kakaóhoz is, de magában is többféle magtej volt. Elolvastam a feliratokat: máktej, mandulatej rizzsel, rizses zabtej, kókusztej.  Én egy bögrényi  illatos kakaó  sziruppal ízesített kókusztejjel öblítettem le a kitűnő  reggeli falatokat.

Mire végeztem, s épp hátradőltem volna kényelmes székemben, megjelent Zsigmond.

Ő is mosolygott. 

- Hogy lehet az, hogy mindenkiből sugárzik a jókedv, elégedettség, a biztonság? Bezzeg az én koromban az emberek szája lefelé görbül. Mert vagy dühösek a kormányra, vagy arra, aki a kormányra dühös. Valakinek elromlott a hűtője, de nem kap szerelőt, újat kell vennie. Mások nem tudnak hozzájutni felírt gyógyszerükhöz, mert hiánycikk. Mások gondterheltek, mert nincs elég pénzük, míg sokan azon rágódnak, hogy hegynyi pénzük vajon kitart-e az idők végezetéig?

- Nem ismerik a jó hírű Diogenészről szóló kis anekdotát. A nagy értékű dolgokat potom pénzért megveheted– mondta –, az értéktelent meg drágán. Egy szobrot háromezer drahmáért kapsz, egy mérő árpalisztet meg két rézgarasért.

- Mert bizony, minden lítium akkumulátornál többet ért volna az elfoglalt területen megtermelt jóféle hajdúsági borsó, káposzta...

- Nos, Ferenc, Neked nagyon sok mondandóm van még. Jól sejted, itt, a mi korunkban nem maradhatsz.

- De vidd el a benyomásaidat, új gondolataidat!

- Mert nem azon kell siránkozni, hogy mennyi ideje van még hátra az ember földi életének, hanem tenni kell érte! Az elmúlt 10 évben nem előre kellett ismét állítani egy vagy több perccel a végső pusztulást mutató képletes órán a mutatót, hanem a közös erőfeszítéseknek köszönhetően megállítottuk a hanyatlást, sőt némileg javult is a helyzet.

- De ehhez, ismétlem magam újra és újra, a politikusmentes társadalom és a Mesterséges Intelligenciák (AI) hathatós összefogása kellett. Teremtőnk gyarlónak teremté az embert. Még legjobbjaink sem tudnának magukban ellenállni a pénz, előnyök, hatalom csábításának. Ez mindig is így volt a történelmünk során, már talán az első varázsló is egy őserdő mélyén egy vezetésre alkalmatlan társát támogatta a hatalom felé vezető úton.

- Nos, itt az idő, menjünk. Egy fél óra múlva indulunk, addig szedje magát rendbe. Ma egy napelemes gyomláló robotokat gyártó üzembe látogatunk, kicsit besegítünk, s délben egy érdekes versenyen veszünk részt.

Az utunk a már megszokott kötött pályás elektromos autóban nem kínált új látványosságot. Végig hajtottunk a régi kőrúton, át a még mindig funkcionáló Margit hídon. Ám egyszer csak a régi Moszkva Tér felé a kanyarban, emlékeim szerint egy mozi volt ott gyermekkoromban, érdekes feliratot láttam. EPSOM KÚRA.

- Mi ez, Zsigmond?

- Része az országos egészség megőrző programnak. Az Epsom só tulajdonképpen magnézium szulfát, amely kádnyi meleg vízben van feloldva. Mivel a magnézium kitűnően felszívódik a bőrön keresztül, egy 20 perces kúra néhány napra szinte a teljes magnézium szükségletünket fedezi.

epsom 

- Én is járok áztatni magam.  De van egyszerűsített változat is. Egy-egy lavórnyi magnézium szulfátos vízben lehet lábat áztatni. Mérgező anyagokat old ki a szervezetből, segít magnéziummal feltöltődni,gyulladásos lábakat, visszeres lábak fájdalmát csökkenti. És nem utolsó sorban az emberek egymás között, áztatás alatt megbeszélik a világ dolgait. Tanácsokat adnak egymásnak, felfedik, hogy hol lehet jobb ízű zöldséget bevásárolni például.

- Micsoda startup lehetőség!!! Én még bizonnyal liofilizált gyümölcsökkel ízesített müzli szeletekkel is színesíteném az áztatás élményét.

- Igen, ezt már meg is valósítottuk, tucatnyi féle szeletet lehet kapni, amelyek mind az „Egészséges nasi” név alatt futnak. Nagyon népszerűek.

-De, ugye rovardarálék nincs bennük ?

- Ó kedves Ferenc, hoztad magaddal a múltunkat. Talán van rovaros szelet is, de hiába rémisztgetett minket a kormány annak idején, hogy az Unió rovart akar velünk megetetni. Nem volt igaz a hír.  Ha vicces akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a rovaros szelet szárnyakat ad.

A régi Moszkva Téren átszálltunk egy elektromos tömegközlekedési járműre. Csak úgy suhantak az elmúlt 30 év alatt megújult utcák képei. Sorra tűntek fel az Iroda házakból kialakított termesztő házak. Teljesen megvalósult az a program, hogy a kertészeti termékek előállítását a városba kell vinni. Zsigmond elmondása szerint néhány lapos tetőn virágos kert van s néhány méh kaptárt is működtetnek a ház lakói.

Alig negyed órás suhanás után kiszálltunk az elektromos járművünkből. Néhány perces gyaloglásunk alatt  elhaladtunk egy kisebb tábla hatalmas fűtenger mellett.

- Hát ez a fű hogy kerül ide ?

- Ez népszerű nevén a szudáni fű. Rendkívül  hasznos növény. Mind az ipar használja cellulóz forrásként, állati takarmánynak kitűnő és nem utolsó sorban mulcsoló anyag a kertészetekben. Amott a túloldalon pedig virágzó édesburgonya táblát látsz. Nagyon bejött a melegedő klímában, s a hagyományos burgonya mellett népélelmezési cikk lett. Úgy hallottam Rita párom meghívott vacsorára családi körben. Elárulom, hogy többek között édesburgonya chips is lesz, ami az egyik kedvencem. Hátha még a lila fajtából is készít valamit a sárga színű chipsek mellé.

- Nos, megérkeztünk. Ez az üzem „ Országos kapáló robot hálózat” napelemekkel működő önjáró robotokat szerel össze. A robotok kicsiny gomba alakúak, a talaj felszíni piciny gyomjait rotálják ki.

- Rotációs mélységük beállítható, fél és 3 cm között dolgoznak. Tulajdonképpen hektáronként néhány robot járja a sorokat és sorközöket, feleslegessé téve mindenféle gyomirtó munkát. A talaj felszíni rotálásával a talaj nedvesség tartalmát is megőrzik. Beállított kapálási mélységük nem zavarja a gyökérzónában szivárgó öntözővíz vezetékeit. Amúgy a talajba bőven van bedolgozva  faszén por, nedvességet megkötő keményítő granulátum. Ahogy a növénykék növekednek a mulcsuzás még hozzájárul a sikeres szabadföldi termesztéshez.

Belépünk az üzem területére. Nagyon érdekes a felépítése a csarnoknak. Egy részen a régi és használt kapáló robotok szétszerelése történik. Itt célszerszámokkal a viszonylag egyszerű felépítésű robot gombákat szedik szét darabjaikra. Egy-robot élettartama legfeljebb egy év, de darabjainak többségét vissza tudják építeni egy új konstrukcióba.  Mindent megjavítani, mindent megújítani. Minél kevesebb legyen a hulladék. De ezt az elvet követik minden gépnél, a háztartásokat is beleértve. Nem új dolog ez, a szociban, emlékszem, működött a GELKA és más javító szolgáltatások.

Itt egy fő soron robotok végzik az új egységek összeszerelését. Hatékonyan, kiváló minőségben. De fel van állítva egy mellék szalag a városból idelátogató embereknek, akik némi bónuszért cserébe néhány órát dolgoznak.

Ők a szétszerelt robot alkatrészek tisztogatásával és újra összeállításával foglalkoznak.  Zsigmonddal az új napelem borításokat rögzítettük a robot domború tetején, majd kötöttük be az elektromos csatlakozókat a kis géptestbe.

Érdekesnek találtam, hogy a kézi munkára szánt szalag mellett sokan dolgoztak. Szorgalmasan és odaadással. Ez számomra nagyon meglepő volt, mert 2023 Magyarországán a hasznos alkotó munkának vajmi kevés a respektusa.

A szétszerelőktől folyamatosan érkeztek a használható alkatrészek, s az összeszerelőnél mindenki belátása szerint vételezett új alkatrészt, ha szükség volt rá.

Zsigmond üdvözölte néhány régi ismerősét, éttermében sokan fordulnak meg.

Néhány órai kellemes munka után lefürödtünk, s az üzem vezetése könnyű ebéddel kínált. Mivel a mai nap a fermentált, savanyított ételek napja szerte az országban, mi kellemes ízű savanyú káposzta, gomba és kolbászból álló levest ettünk. Ezt a levest a múltban hagyott párom ismertette meg velem, sátoraljaújhelyi szülőhelyén a karácsonyi menü része. De most Karácsony nélkül is nagyon jól esett.

Kvasz -Riga, 1977 -  

Megittunk egy jó pohár hideg kvaszt.  Hogy ez mennyire finom volt.

Gimnazista koromból ismerős az íz, amikor Szovjetunióbeli osztály kirándulásunk során Moszkva utcáiban gyakran álltunk meg a kvaszos tartály mellett, ahol néhány kopejkáért csapolták a jóféle hlebnij kvaszt. Merthogy a kvasz rozskenyérből készül erjesztéssel.  Amit kaptunk, az a legízletesebb negyedik napos erjesztésből származik.

És ezzel még nem ért véget a gyári program. Minden dolgozó kiválaszthatott egy frissen összeszerelt robotot és a kialakított tanpályán versenyeztettük őket a joystick segítségével. Nagyon izgalmas volt.

A verseny után útnak indultunk hazafelé. Még jó ideig sétáltunk, betekintettünk egy pince üvegházba. Ezek régi találmányok, félig vagy még jobban földbe süllyesztett termelő területek. Energetikailag nagyon jók, mert nyáron a melegtől nyújt védelmet a talajba süllyesztés, télen a hideg ellen véd. Közben pedig természetes és mesterséges megvilágítással több termelési ciklusban hatékonyan lehet zöldség féléket előállítani. Ahová benéztünk éppen gyömbért takarítottak be a robotok és az őket kisegítő állandó vagy alkalmi dolgozók.

- A gyömbér fontos egészség megőrző termék. Mára szinte ki sem maradhat a napi diétánkból.

Odébb egy hasonló kialakítású pincében gombát termeltek. Zsigmond is vásárol tőlük a konyhája számára.

Ahogy sétáltunk és nézelődtünk, az a véleményem alakult ki, hogy amit látok, az mennyország az 2023-as év Magyarországához képest.

Hogy lehet, hogy ily rövid idő alatt ekkora eredményeket értetek el ?

- Kedves Ferenc, sokadszor mondom el, nincsenek politikusok. Velük megszűnt a korrupció, az önös érdekek közpénzből való finanszírozása. Tudom, nehéz ezt elhinni, de tény. A Mesterséges Intelligencia (AI) minden pillanatban információkat gyűjt be a világ minden tájáról. Azokat értékeli és alakítja ki a gazdaságunkat támogató ajánlásokat.

- Mi történt a ChatGPT-vel?

Mert ugyan 2022 év vége felé lett nyilvános, pillanatok alatt százmillió felhasználója lett. De ezzel együtt megjelentek a visszaélésre alkalmas kérdések is. Tehát, mint annyi más dologban is, a jó nem tud maradéktalanul érvényesülni. Tömegével fordult elő, hogy diákok írattak meg kiváló dolgozatokat az AI- vel, miközben maguk híján voltak a tudásnak.  Most hogy áll a helyzet?

-Már nincs szükségük az egyetemistáknak a diplomamunkájuk hamisítására. A hallgatókat nagyon magas színvonalon valós tudással vértezi fel a hazai oktatói kar az AI segítségével.

Pénzügyi, ügyviteli csalásokat pedig az ezen a területen szoros ellenőrzés kiszűri. Az igazság szolgáltatásra egyre kisebb szükség van. Nagyon régen szent volt a szóbeli megállapodás. Aztán már ügyvédek intézték a tulajdon átírását, mégis tömeges lett a csalás. Ma ismét a bizalom került előtérbe. Bármely tulajdoni, státuszbeli változást az AI ellenőriz, s rövid idő alatt iktatja, jóváhagyja. Nagyon kevés a visszautasítás. 

Nem tudnak megrövidíteni időseket, szellemileg korlátozott személyeket. A szellemi és anyagi tulajdonok elleni támadást pedig percek alatt leleplezi az AI. Gyorsan meghozza a döntést az esetleges büntetésről is. Nincsenek több évig húzódó perek.

-Mi történt az okos telefonokkal?  A húszas években olyannyira elterjedt a fiatalok körében, hogy már óvodásoknak is volt telefonjuk. Vagy életerős lányok egy megállóban nem a várakozó fiúkat lesték és fordítva is, hanem  elmélyülten olvasgattak nagyrészt felesleges híreket. Hírértékű volt, hogy én most állok a megállóban, most egy kék autó megy el előttem stb.

- Nos, okostelefonja most is van majd mindenkinek. Ezek adnak hírt a pillanatnyi egészségi állapotokról, telefonálni lehet velük, tudományos információk hívhatóak le stb. Azonban, megszűnt az agymosó hírecskék tömege.

- Nem érzitek azt, hogy ellenőriznek Benneteket? Hogy ez is egyfajta diktatúra?

- Nem, végtelenül segítőkész az AI. Nem avatkozik az életünkbe. Ajánlásokat tesz. Munkahelyi ügyekben is tesz ajánlásokat a vezetőknek, hogy a leghasznosabban tudjanak termelni. Segít társakat találni, ajánlásokat tesz esti, hétvégi programokra. Javasolja, hogy megfázás esetén mit egyél, igyál, hogyan tudod magad kikúrálni.

- Nagyon régen egy üzemi karbantartó munkásra azt mondták, akkor végzi jól a munkáját, ha sok szabad ideje van. Mert akkor jók a gépek, termelni tudnak.  Ma az orvosokra mondjuk azt, hogy addig jó, amíg sok idejük van, mert kevés a beteg.

- Eléggé sajnálatos, hogy évezredeken keresztül az ember nem volt képes hosszabb időn keresztül békésen, hasznosan élni. Mindig háborúzott, a legkülönfélébb indokokkal. Elgondolni is nehéz, hogy csak az elmúlt 100 évben mekkora mennyiségű hasznos eszközt pocsékoltak el háborús célokra.

- Valószínűleg elvárja teremtőnk, hogy állítsuk helyre a 20-as évekig elrontott Föld klímáját, növényi és állati faunáját. És bizony több háborúnyi anyagi eszközt vagyunk kénytelenek a századok alatt okozott károk helyreállítására.

- Kedves Ferenc! Még beugrunk ebbe az üzletbe, ahol Kázmér macskánk részére vásárolok „személyre” szabott macskaeledelt, mert ez is lehetséges már. Az állatok a közvetlen környezetünkben és a vadon élők is megbecsült része az életünknek. Ismét növekvőben van a kis híján kipusztult rovarok száma.

- Ismét vannak beporzók, van zümmögés a tavaszi levegőben, madárcsicsergés. Helyre állítjuk az erdőket, helyre a vízi élőhelyeket.

- Kisepertük a politikusokat, ismét közös tulajdonba kerültek a mindannyiunk javát szolgáló természeti értékek.  A Fertő tavat ismét nádas szegélyezi, kitűnő horgász hely, pihenő terület lett.

- Erről konkrétan tudok, hisz a közelében lakunk. Micsoda pusztítást vitt végbe az önös érdek!

- Kedves Ferenc. Most egyedül utazol a szállásodra, nekem még egy kis látogatásom van egy idősek otthonában. Néhány barátom él ott igen jó körülmények között, de azért jól esik nekik is, nekem is a nosztalgiázás.

Este a vacsoránál találkozunk.

Addig is kicsit gondolkodjál el az Óz a csodák csodája történeten. Mi lehetett az oka annak, hogy Óz, az egyszerű ember boldog országot tudott létrehozni?  Dúdolgasd magadban a Dorothy szivárvány dalát.  

- Tehát 6 órakor vacsora.

Arányok.

Időszámításunk után 1970, Balatonfüred, „Borforgalmi”, Magyarország.

• 1 kg megtermelt borszőlő átvételi ára: 5.03 Ft.
• 1 gombóc fagyi – 5 dkg-os gombóc - a legjobb cukrászdában: 1 Ft.

Akkoriban nem létezett ÁFA.  

Időszámításunk után 2020-as évek, Balatonfüred, Magyarország.

• 1 kg megtermelt borszőlő átvételi ára nettó: 78 -130 Ft --- > legyen 100 Ft
• 1 gombóc fagyi – 5 dkg-os gombóc – a legjobb cukrászdában: bruttó 340 Ft (nettó: 323.80 Ft+ 5% ÁFA:         16.19 Ft= 339. 99 Ft)

A fagyit helyben fogyasztottuk el (2020-ban), így az akkori ÁFA törvény szerint a bruttó ár 5 % -os ÁFÁ-t tartalmaz, ha tölcsérben kértük volna, és elvisszük, akkor a bruttó ár 27% ÁFÁ-t tartalmaz.

1970:  5.03 Ft : 1 Ft (5 aránylik a 1 –hez)

1 kg megtermelt borszőlő árán lehetett venni 5 gombóc jó fagyit.

A kor X 7-es BMW-je ... 

A kor X 7-es BMW-jét, a VAZ 2103- at /népi nevén 1500-as LADA/ a 70-es évek elején, a Merkúrtól újan 98 000 Ft-ért lehetett megvenni. --- > 98 000 Ft osztva 5 Ft / 1 kg megtermelt borszőlő = 19 600 Kg borszőlő átvételi ára, ami 196 mázsa (a borszőlőt mázsában mérik). 1970-ben a borszőlő termésátlaga: 3 250 Kg / 1 ha.

19 600 Kg osztva 3 250 kg / ha = 6. 03 ha. Elméletileg 6. 03 ha termésmennyiségét kellett leszüretelni, és eladni, és lehetett menni megvenni a kor X 7-es BMW-jét. NA de akkor nem lehetett magánkézben 6. 03 ha szőlő, mégis az emberek erőt, és időt nem kímélve háztájiban termelték a szőlőt, mert megérte úgy is.   

2020:  100 Ft : 323.80 Ft  (micimackó matematikával nézve az arányt: 1 aránylik a 3 –hoz)

X 7 –es BMW új alapára: 29 543 280 Ft

A borszőlő termésátlaga 2018: 8 070 Kg / ha…. 

29 543 280 Ft osztva 100 Ft / kg = 295 432. 8 Kg

295 432. 80 kg osztva 80 70 Kg / ha = 36 .60 ha.

Azaz 36. 60 ha-on kellett megtermelni 2020 körül az átlagtermést ha-ként, és már mehettünk is megvenni az alapáras X 7-est. Ez hatszoros szorzó, de visszafelé.

Persze, ezt majd elfelejtettem: A szőlő termőterülete 1970- ben: 229 700 ha 2020-ban: 62 400 ha --- > Ez azt jelenti, hogy 2020-ban az 1970-es szőlő termőterület 27. 16 %-át műveljük.

Más szavakkal, azt jelenti, hogy 50 év alatt az ország elvesztette a szőlő termőterületeinek 72. 84 %-át, csúnyán mondva a kétharmadát.  Nagyon nem jön ki az X 7- es.

Hogyan jönne ki az X 7-es 2020-ban, ha csak ugyanazt akarjuk elérni, mint 1970-ben: 6.03 ha terméséből akarunk venni egy alap X 7-est:

36. 06 ha osztva 6.03 ha = 5. 98 arány --- > A szőlő átvételi árát meg kell növelni a 5. 98 – szeresére, ami:

100 Ft x 5. 98 = 5 98 Ft / kg. / átvételi ár 

Ellenőrzés: 29 543 280 Ft / 5 98 Ft = 49 403. 47 Kg

49 403. 47 kg osztva -2018-as termésátlag - 80 70 kg / ha = 6. 121 ha.

Fogadjuk el ezt a számot.

Tehát 2020-ban egy átlag borszőlő felvásárlási árának 598 / kg – 800 Ft / kg- nak kellene lennie, úgy, hogy a termőterület az 1970-esnek a 27.16 %-a.

Ez semmi mást nem jelent, csak azt, hogy egyszerűen el fog tűnni egyes helyeken kizárólag a szőlőtermelés, mert nem éri meg csak szőlőt termelni. Ez a folyamat megfigyelhető a Balaton mellett, az É-i parton, ahol a parti sávban nincs termőszőlő – sajnos, már nem is lesz –

Nem éri meg csak szőlőt termelni. Régen megérte csak szőlőt termelni. Ha a hatszorosára emelkednének a felvásárlási árak, akkor természetesen megérné csak szőlőt termelni. Az, hogy egy borászatot érdemes-e fenntartani, vagy érdemes-e borászatba fektetni, az egy másik poszt témája lehetne.

Tehát csak szőlőt termelni nem érdemes a számok szerint, mert vagy kijön a matek – állami támogatással- valamilyen minimális pluszra, vagy nem. Egy biztos, a borászatok elveszítik termelő partnereiket, és valahogy pótolni kellene saját telepítéssel a kiesett mennyiségeket. Telepítenek is serényen, de több terület esik ki, mint amennyit telepítenek. A jobb területek kiesnek, melyeket nem biztos, hogy hasonló jó területtel lehet pótolni. Szóval a számok szerint zsugorodik a termőterület, de jó borokat termelünk.

Tehát az arány hat az egyhez, 1970-ben, és egy a „háromhoz” 2022-ben.

Ez azt jelenti, hogy 2022-ben 83.34 %-al rosszabb szőlőt termelni, mint 1970-ben…. Azaz egy szőlőtermelő munkája 2022-ben az 1970-es munka egy hatodát éri a számok szerint.  

Ez a trend általában minden kertészeti kultúránál megfigyelhető, pl. hazánkban meg fog szűnni a hagymatermelés Makó környékén írja ez a cikk.

20 éve 1 500 – 2 000 ha-on termeltek arrafelé hagymát, mára 15- 20 ha-on termelnek…

Ennyit az arányokról…

Erről az arányról egy vicc jut az eszembe, amikor az unoka kérdezi a 80 éves nagypapát:

- Nagypapa, mi az az átlag? 

- Az átlag az kis unokám, hogy én vagyok 80 éves, te vagy 6 éves.

- Ketten együtt 86 évesek vagyunk. A kettőnk életkorának átlaga: 86 / 2 = 43 év.

- 43 év a legszebb férfikor. Na de a lányokhoz te sem mész még, én meg már nem megyek :) 

- Na, ez az átlag kis unokám. 

Ennyi bevezető után kanyarodjunk vissza oda, hogy miért is drága a hazai élelmiszer, és miért is magas az élelmiszer infláció.

Mi kellene ahhoz, hogy olcsó legyen az élelmiszer helyben, vagy hogy valami esély legyen ara, hogy olcsóbb legyen az élelmiszer lokálisan?  

Kicsit körbejárjuk ezt a témát, hogy hogyan is néz ki ez a történet 2023-ban, a következő posztban, és belemegyünk kicsit mélyebben is abba, hogy miért is nem lesz olcsóbb az élelmiszer rövidtávon..

Hacsak..!! Hacsak…?? 

Utunkat még kicsit később folytatjuk. Zsigmond rendelt egy-egy pohár algatejet. Én citrus ízzel, Zsigmond gránátalma ízzel fogyasztotta.

Ebédünk szinte ideálisnak tekinthető. Az 2050-es évekre már szinte szabállyá változott egy fajta szintézise a keleti étkezési kultúrának és a nyugati felfogásnak. No, nem kínai sült tésztára gondolok, hanem az elvekre.

Ne csak jól étkezz, de az legyen egészséges. Ez nem újdonság, csupán a század első évtizedeiben elfeledkeztek róla az emberek. Ma kevesebbet főznek otthon az emberek, de a számtalan éttermi lehetőségek miatt mindenütt betartják az ajánlott összetételt.

- Ízlett az ebéd, Ferenc ?

- Igen, nagyon jó volt. A leves olyan, amilyet Nagymamám készített. Néha háromszor is vettem belőle. S a hozzá szervírozott kenyér !!! Mennyei volt. A kis kolbászok a bablevesben valódiak voltak?

- Talán igen. De hidd el, hogy a helyben fejlesztett kolbász íze semmiben nem tér el a valóditól. Sőt!

- Pincér, legyen szíves hozzon egy „Étkezési elvek” nyomtatványt a barátomnak.

Rendkívül csinos hölgy tette le elém a kis nyomtatványt, udvariasan mosolyogva.

- Te, Zsigmond. Ez a hölgy valódi vagy valamilyen robot?

-A kérdés jogos.

Az elmúlt néhány évben már nem ajánlott az „élethű” robotok alkalmazása. Megtévesztő és embertelen, hogy egy géppel kell társalogni. Szépen áll vissza a világ a normális kerékvágásba. Sok helyen még szükség lehet a digitális alkalmazásra, mint az igazságügyben, ahol a Mesterséges Intelligencia mérlegeli a megtörtént eseteket, pillanatokon belül összeveti több millió megtörtént esettel. Nagyon igazságosan alkalmazza a büntetési tételeket, enyhítéseket ajánl. Nálunk a büntetés nem deres vagy várbörtön, hanem felügyelet mellett elvégzendő munka! Ahogy erről szó volt a munka, légyen az szellemi vagy fizikai munka, az alapja a létünknek.  Ahogy talán ti is tanultátok a múlt század hetvenes éveiben : A munka teszi az embert emberré…!? S adhat értelmet, az emberit életnek – mondja az írás!

No, persze kezdetben nagyon sokan nem így gondolták. Az ember fejlődése során igen rafinált módokat eszelt ki, hogy más munkájából éljen jobban.

- Netán a politikusokra is gondol Zsigmond mester?                                                            

- Nem én mondtam. Például Pál apostolnak is volt tisztes kézműves foglalkozása amellett, hogy tanított, terjesztette a hitet. Ponyvakészítőként kereste megélhetését.

- Nos, pillantsunk csak bele az étkezési ajánlásokba.

Hogyan étkezz, ajánlások, elvek

Integrált táplálkozás szerinti étkezés

… háromszori étkezés – az étkezések között ne együnk, nassoljunk (reggeli a legfontosabb, nem szabad kihagyni!!!)

… a reggelit 7 és 11 óra között fogyasszuk el

… az utolsó étkezés és a reggeli között 12 – 16 óra teljen el

… az ideális tányér:  ½ zöldség (hőkezelt) gyümölcs, ¼ fehérje, ¼ szénhidrát

--> étkezésenként kb. 200 g zöldség & gyümölcs összesen naponta kb. 600 g

--> fehérje legértékesebb növényi forrásból (hüvelyesek: lencse, csicseriborsó, bab, borsó) - de fő a változatosság!

A LEGFONTOSABB: 0,8-1 x testsúlykg pld. 70 kg --> 56-70 g fehérje naponta 3 étkezésre elosztva

-->főtt gabonák elsősorban: köles, hajdina, quinoa, amarant, zab(pehely) Árpa(pehely), rizs (főképp barna/ natúr/ basmati főleg cukorbetegeknél nem fehér), polenta, stb. ; hetente 1-2 szer teljes kiőrlésű tészta, krumpli ; illetve a kenyér is szénhidrát, lehetőleg ne magában, hanem levesnek, egytálétel mellé.

… elegendő folyadékbevitel – meleg teák, langyos vagy meleg víz (nem hideg víz vagy hideg ital!)

… főtt ételek segítik az emésztést – preferáljuk a főtt meleg ételeket

… elsősorban szezonális és regionális bio élelmiszereket fogyasszunk – termikus hatással való összefüggés!

Tippek

… minél többször (a kezdetnek naponta) fogyasszunk (hús)levest vagy főtt ételt (forrón kis befőttesüvegek be töltve,5 percre a tetejére fordítva majd kihűtve a hűtőben kb. 2 hétig eláll)

… kenyeret mindig leveshez együnk, ne magában – kovászos rozskenyér lehetőség szerint

… mandulát vagy csonthéjast lehetőség szerint naponta egy marékkal fogyasszunk (amennyiben a 3 étkezés kevés, akkor ez lehet pld. a snack - az ideális tányér szerint elvileg nem szabadna megéhezni)

… Olívaolaj vagy hidegen sajtolt eljárással készült olajokat naponta 1-2 evőkanállal locsoljunk az ételekre (pld. kendermagolaj, tökmagolaj, lenolaj, stb.)

Az egészség a kínai orvoslás szempontjából a szervezet alkotóelemeinek harmonikus egyensúlyát jelenti, amelynek alapja a jin és jang kettősének kiegyensúlyozott jelenléte. Az integrált táplálkozás összeköti az ősi kínai gyógyítás táplálkozásra vonatkozó bölcsességeit – az öt elem konyhája - a modern táplálkozástudomány felfedezéseivel, ezáltal segítséget nyújt abban, hogy testünk jelzései alapján a saját táplálkozásunk szakértőjévé váljunk.

A fentiek nem zárják ki, hogy időnként egy jó marhapörköltet galuskával elfogyassz.

Ahogy említettem, komoly legeltetéses gazdálkodás folyik minden település közelében, hogy jó minőségű, jól karban tartott területeket kapjunk, trágyához jussanak a biogázfermentorok.

-És mond, Zsigmond, Hogy álltok a digitális életmóddal?

-Nos, eljutottunk a racionalizáláshoz. Még dédapámtól hallottam a kis  egyetemi anekdotát, miszerint :

-Mit kell tudnia a diáknak? Mindent !

-Mit kell tudnia a Tanársegédnek? Hogy hol mi található a tankönyvben!

-Mit kell tudni a Professzornak?  Hogy hol van a Tanársegéd!

Hát korábban eljutottunk odáig, hogy mit kell tudni? Hogy hol van az okos telefon!

Jó, ha van, de az alkotó tudást, a lényeglátást, kreativitást nem tudja nyújtani.

Sokan már kérdezni sem tudtak a telefonjuktól, az pedig kéretlenül ontotta a brutális, katasztrofális álhíreket.

-No, fizetek és haladjunk tovább.

Ezen a napon mi is megnéztük a modern szélgenerátor telepeket. Bekukkantottunk egy hatalmas gombaüzembe, ahol többféle gombát termesztenek és dolgoznak fel. Robotok és a városból kilátogató lakosok együttesen végzik a termesztést.

A nehéz fizikai munkát, mint a komposztok behordása a sekély pincékbe, vagy a letermett termesztő közeg kitermelése, elszállítása regenerálásra a robotok feladata.

A szedést, osztályozást, csomagolást, vagy éppen a tartósítást, mely fagyasztva szárítást, készétellé való feldolgozást jelent, a lakosok végzik. Illetve, ha nincs elég munkáskéz, akkor a robotok befejezik a napi feladatokat. De biztosítalak Ferenc, hogy egyre többen akarnak részt vállalni a különféle könnyű fizikai munkákban.

- Való igaz, kora délután találkoztunk néhány frissítő italát fogyasztó emberrel, akik számolták a kuponjaikat, amit az extra munkáért kaptak. Ezeken luxus szolgáltatásokat, különleges élelmiszereket, utazásokat tudnak beszerezni.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

- Hogy lehet az Zsigmond, hogy hatalmas üzemek, üzemcsarnokok helyett közepes méretű termelő egységek vannak?

Bármely tevékenységet is nézek. Lásd, amott az a gilisztafarm, vagy azt a kis önjáró gomba formájú elektromos gyomirtó robotokat gyártó üzem.

-A kisebb üzemek jobban kézben tarthatók, munkájuk jobban szervezhető. Kevesebb alkatrészre van szükség az üzemeltetéshez, egyszerűbb tervezni az időszakos karbantartást.

Dédapám mesélte, hogy Pekingben járva,  - de ugyanezt látta Nairobi utcáin -, a divatos pólókat nem hatalmas gyárakban gyártották, hanem kis műhelyekben, akár egy lakásban egyszerű Singer varrógépen készültek a jó pólók. És sok minden más. Boszorkányos ügyességgel készítették asszonyok a ruhadarabokat, s hálásak voltak az alkotó munkalehetőségért. 

Mert az az üzem, amely hatalmas beruházással napi sok-sok ezer ruhadarabot készített el, állandóan szembe nézett az értékesítés napi gondjával. Hatalmas, jó fizetést igénylő, jó ellátást kapó kereskedők, ügynökök végezték a terítést. A közvetlen gyártási költségeket meghaladó értékesítési költségek meghaladták a kisebb keresetű tényleges értéket előállítók bérét. Hogy helyes-e volt-e ez a megfontolás, … ki tudja ??

• Mindenesetre folyamatosan alkalmazzuk a régi, sőt ősrégi termesztési, feldolgozási praktikákat. Kisléptékben, nagyobb léptékben, de semmi esetre sem megabirtokokon!

Az elmúlt 30 évben hatalmasat léptünk előre a talajjavításában. Mindent, ami használható szerves anyag, azt komposztáljuk.

A falevelet elsősorban giliszta tenyészetekben hasznosítjuk. A biogáz fermentorokat elhagyó kierjedt anyagot hozzákeverjük  homokhoz, agyaghoz. Keverünk a talajhoz vizet megkötő granulátumot. 

Szabadföldi termelésben, - de különösen az egyre modernebb külső üvegházi termelésben - a kiváló tulajdonságú föld jelenti az egészséges, teljes értékű zöldség termelés alapját.

Szabadföldön drónokkal figyeljük a növények fejlődését, de ez nem zárja ki azt, hogy kézzel is kapálunk vagy beavatkozunk a termelésbe. Nagyon sokféle baktérium alapú kondicionáló anyagot használunk a talajon keresztül, vagy akár a levelekre permetezve.

Az utóbbi 30 év nagy találmánya a levelekre permetezhető nitrogént megkötő baktérium, amely beépül a levelek sejtjeibe, s együtt szaporodik a baktérium a növény növekedésével.

Az eljárás forradalmasította a legelő gazdálkodást, de a szántóföldi és kertészeti termelésben is csodákra képes.

A már említett legelő gazdálkodásnak köszönhetően bőven van tej, tejtermék. Egészen komoly sajt kultúrával rendelkezik már országunk, valószínűleg, Ferenc neked csak a méreg drága, ragacsos trappista jelenik meg lelki szemeid előtt.

Egészen fantasztikus mennyiségű élőflórás kefirt, és joghurtot fogyaszt a lakosság. Az Intelligenciák gazdasági programjában minden szuper egészséges élelmiszer támogatást élvez! A fogyasztói árakon keresztül történik a támogatás.

Vecsés környékén újjáéledt a savanyú káposzta előállítása. Mellette megjelentek a különféle fermentált zöldség növények, paprika, uborka, karfiol, cékla, tarlórépa stb.

Tojásüzemek ontják a valóban mélyalmos technológiával termelt tojásokat. Mert a tojás nagyon is nélkülözhetetlen az egészséges táplálkozásban.

Országszerte bővül a talajok vízmegtartó képességének javítása, egyre másra épülnek a kisebb víztárolók.

Folyamatosan kutatjuk annak lehetőségét, hogy a levegő minőségét is javítsuk. A ti korotokban, Ferenc, a levegőbe engedett klórozott szénhidrogénekkel, metánnal nem tudunk mit kezdeni. Azok még vagy 50 évig rontják az ózon réteg minőségét!

De a széndioxid megkötésére egész komoly üzemek működnek. Mesterséges klorofil segítségével cukrokat állít elő lefektetett műfüves terület. Rájöttek kutatóink, hogy nyomás alatt, vízből, széndioxidból valamilyen elektromos beavatkozással szénhidrogéneket állítanak elő. Ezek helyettesítik a földből kitermelt szénhidrogéneket, melyek kitermelése mára teljesen megszűnt.

A napelemeink igen hatásosak. Nagy területeken a talajrétegeket melegítik a nyári többlet energiával, mely talajrétegek szolgálnak télen a talajhővel való fűtéshez.

Nem hiszed el Ferenc, de nincs hadsereg!  A Mesterséges Intelligenciák csírájában fojtják el egyes őrültek állandó harcolni vágyását. Működésképtelenné válnak a harci járművek elektronikái. Egy-egy néhai tank árán inkább valamilyen mezőgazdasági, ipari kutatást támogatnak, vagy gépet fejlesztenek, hoznak létre. 

Azonban nagyon vicces jelenetet láttam tavaly. Egy burgonya ültetvényben a gyomláló gombák, napelemes hajtásúak, mellett pulykák csatangoltak a burgonyában, kíméletlenül összeszedve a burgonyabogarakat. De többféle szárnyas is besegít.

A sokáig megoldhatatlannak látszó energiatároló akkumulátorok soha nem gondolt mennyiségű áram tárolására képesek. Valamilyen elektron átrendezéssel működnek, ne kérdezd, hogy hogyan csinálják.

- Nézd csak Ferenc, itt egy műanyaglebontó üzem működik. Mit szólnál, ha csak egy órára is beállnánk a munkások közé ?

- Nekem tetszik az ötlet, Zsigmond. Legalább elmondhatom majd újra „otthon”, hogy ilyen fantasztikus dologban vettem részt.

Zsigmond bemutatta igazolványát, kaptunk munkaruhát és kezdhettük is a munkát.  Régi szeméttelepek felszámolása során a fém, szerves hulladékokat, műanyag tárgyakat már szétválogatták. Hozzánk már az öblített, darált szelektált műanyag jutott el.

Ezt raktuk tálcákra és oltottuk be rovarpetékkel. A kikelő lárvák bontják a műanyag granulátumot. A tálcák tartalmát megfelelő hőmérsékleten tartva, nedvesítve, és starter tápanyaggal ellátva rakjuk oszlopokba. A nehezebb rakodási munkákat robotok végzik, akik rendkívül előzékenyek.

Korábban megrakott tálcákon látjuk, hogy például a rettegett hungarocell anyagot a gyászbogár lárvái ragacsos porrá bontják le. A korábban már említett viaszmolyok lárvái a PVC lebontásában jeleskednek.

Minden típusú műanyag hulladéknak megvan a saját lebontó rovarvilága. A keletkező hulladék már nem számít műanyagnak, nem jelent mikroműanyag veszélyt, a talajhoz keverhető.

-Majd másfél órai munka után, mely rendkívüli módon meg lett szervezve, s igazán hatékonyra sikerült, ismét találkoztam Zsigmonddal. Mosolyogva jelenti ki, hogy ez jó munka volt.

Így aztán a mai napot befejezzük, az elektromos céljárműveinken visszatérünk Budapestre.

Zsigmond meghív egy igazán tartalmas, rendkívül finom könnyű vacsorára. Zabpehely kenyéren tökmag krém. Mellé tökmag tej és újhagyma. De micsoda újhagyma! Édes, ropogós, ilyet még a politikusok sem esznek a 20-as években. Irigyelne is minden politikus palánta látva ezt.

Zsigmond azzal búcsúzik tőlem, hogy másnap folytatjuk a Budapest környéki csatangolásainkat. Valószínűleg ismét elszegődünk dolgozni egy másfajta üzembe, hogy minél többet tanuljak és vigyem a hírt meg a koromnak, hogy  jövő van, politikus nincs.

Szobámba felérve ismét találok egy ajánlott irodalmi alkotást.

Oscar Wilde : A boldog herceg című mesét olvasgatom. A mese röviden arról szól, hogy XX. városban a város urai büszkék a gyönyörű szoborra, mely a városka főterén áll. A szobor a pazar öltözetű herceget formáz, arannyal bevonva, drágakövekkel az öltözékén.

Azonban a szobor bár a Boldog herceget formázza, szívében szomorú. Emelvényén állva látja a városban szerte élő nyomorultakat, akiken úgy segít, hogy a kis, vándorútjára készülő fecskét kéri meg, hogy a rajta lévő drágaságok közül egyet- egyet vigyen el a rászorulóknak.  A szobor így megszürkül, s már nem dísze a városnak, a szemétre kerül. A kis fecske is odakerül, mert elpusztul a szobor lábainál a hideg idő miatt.

Van tanulsága a mesének a 2023-as évben ? Döntsék el Önök.

Felszálltunk az alacsony padlós elektromos buszra.

A busz most is, a nappali órákban utasokkal van tele. Hogy hová igyekeznek ? Ugyanoda, ahová mi is. Ők kijönnek az egyre zöldebb és élhetőbb Budapestről, hogy felajánlják valamely mezőgazdasági vagy ipari létesítményben munkájukat. Néhányan egész napra, mások csak  néhány órára segítenek be. Ahogy említettem korábban, a hasznosan elvégzett munkáért bónusz jár, amelyen kényelmi szolgáltatásokat lehet vásárolni, igénybe venni. Szívesen jönnek az emberek, mert lehetőségük van a munka mellett beszélgetni, híreket cserélni, ismeretségeket kötni. Ahogy a busz halad szép parkokat látok. Idősek, de fiatalabbak is végeznek frissítő gyakorlatokat, a - Mozogj szíved egészségéért!- program keretében.

Egy másik parkban idős urak és hölgyek ülnek, s ölükben macskát tartanak, simogatnak. Mások kutyát sétáltatnak. Ez is egy állandó program, a háziállatok dédelgetése jó hatással van a kedélyre. Egy fiatal hölgy jár körbe és a felügyelet mellett kedves szóval tartja az idős embereket. Jó szó, jó egészség.

Visszatérve a személyes kapcsolatok varázsára, Jómagam a Budapesti Konzervgyárban diáként, éjszakai műszakban ismerkedtem meg egy kedves hölgy ismerősössel. Ő is diák volt, én is, mindketten gyűjtöttünk egy hasznos célra, és így adódott, hogy találkoztunk. Nem volt ritkaság az ilyen kapcsolat. Akkoriban még az emberek voltak okosak, nem a telefonjuk.

Kedves Ferenc, nézzen csak jól körbe az elektromos buszunk ablakából. Biztos felismeri a 28 évvel ezelőtti épületek némelyikét. Látja az átalakulást.

Az épületek megzöldültek, napelemekkel borítottak. És jó ütemben szorulnak ki a hagyományos, alig 18-20 % hatékonyságú szilícium alapú napelemek a perovszkit kristályok felhasználásával. Már 2022-ben is léteztek, de még instabilak voltak a kristályok. Mára élettartamuk 15 év is lehet, vékonyak, akár ablaküvegre is integrálhatóak.

Tehát elmondhatjuk, hogy mára nem a nap és szélenergia hasznosítása a megoldandó feladat, hanem az energia tárolása akár hő, akár helyzeti energia, mozgási energia, kémiai energia és még számtalan újdonság formájában.

A prototype of the EWICON is installed at the Delft University of Technology.

Szerte Magyarországon minden napsütéses pillanatban speciális akkumulátorok ezreit töltik folyamatosan. Épületek alapjaiban hatalmas homok tartályok, hatalmas hőkapacitású, fázisváltó anyaggal töltött tartályok tárolják a nap energiáját hő formájában. A fázisváltó anyagok olyan kristályos vegyületek vagy vegyület keverékek, melyek bizonyos mennyiségű hő hatására megolvadnak. Amint viszont hűlni kezdenek, rengeteg épület, üvegház fűtésére alkalmas hőenergia szabadul fel. Élettartamuk szinte korlátlan.

Új megoldás, hogy a nap által közvetített energiát akár stirling motorok segítségével hideg és meleg víztömegek képzésére fordítják. A hideg és meleg tartályok között termoelemek helyezkednek el, amelyek a hőmérséklet különbséget alakítják át elektromos árammá egy későbbi időszakban. tehát az energia tárolása a hideg és meleg oldalon történik meg.

Ahová igyekszünk, a külső részei Budapestnek hatalmas biogáz üzemekkel vannak körbe rakva. A város szennyező anyagai a környező legelők szarvasmarha trágyájával keverve, hozzáadva az általánosan termesztett cirok szárat, metánt termelnek. A metán tartalmú biogáz tárolható, szükség esetén gázmotorokban elégetve szintén elektromos áramot termelünk. A kierjedt szerves anyag pedig eszményi jó táptalaj a kertészetek és szántóföldi növények részére.

A megszáradó cirok szár a sokféle típusú mulcs anyagon felülpirolizálható speciális kazánokban. A felszabaduló hő mellett a fő termék a visszamaradó szenes pernye, amely adalék a kertészeti földekhez.  Szerte az országban ezerszámra működnek hatalmas keverő tartályok, melyek a kertészeti földet állítják elő. Talajbaktériumok, nitrogénmegkötő baktériumok, növénykondicionáló anyagok, a kierjedt biogáz tartalmak kerülnek a keverékbe. Minden típusú zöldségnövényhez más-más összetétel.

-Kedves Zsigmond. Tehát szó sincs éhezésről, szűkös táplálkozásról, ahogy ezt vizionálják nekünk 2022-ben.

Bizony nem.

Igaz, hogy sikerült hugyos kezű önmagukat ország vezetőknek kikiáltó sarlatánoknak elrontani szerte a világban a környezetet. Ezzel együtt sajnos a morál is süllyedt.  2023-ban már előadások százai, ezrei hangzottak el szerte a világban, megjövendölve a világkatasztrófát. Köztük Nostradamus is erre az évre teszi a vég kezdetét.

-Igen, a múlt héten én is meghallgattam a helyi könyvtárunkban egy biológus nagyon okos beszámolóját a világ jelenlegi klimatikus helyzetéről. Az előidéző okokról, erdő pusztításokról. Ahogy dominóelvet követve a kis mértékű felmelegedés hozza magával a sarkok olvadását, ezzel a vízszintemelkedést, mely milliárdnyi embert űz el lakóhelyéről, a sarki tőzeges permafrosztból felszabaduló metán tömeget, amely tovább növeli az üvegházhatású gázok mennyiségét, és így tovább. Az előadó szerint a katasztrófa elkerülhetetlen, bármit is tennénk már ellene.  Hát ehhez képest 2050-ben nem egymással viaskodó bandákat látok, akik a maradék vízért, élelemért, termőtalajért véres háborúkat vívnak egymással. 

Hogyan történt ez ?

Ami igaz, igaz. Nem sokon múlott a teljes katasztrófa.

Kipusztuló állatok, romló levegőminőség, áradások, szárazságok, óriási szeméthegyek a földön, égen vízben, föld alatt. Ezt hagytátok ránk kedves Ferenc.

Úgy tűnik, valahol a Teremtőnk megelégelte ezt a pusztítást, s valahol egy újonnan kifejlesztett, valószínűleg valamely szuper gazdag digitális guru tulajdonát képező, valószínűleg önző céllal megszerkesztett számítógépes rendszer önálló életre kelt. Azt vettük észre egy nap, hogy számítógépeink, laptopjaink, okos telefonjainkon megjelentek a szövegek, miszerint új világ következik. Gyorsan eltűntek az alkalmatlan elnökök, miniszterek, államtitkárocskák, azok elvtelen kiszolgálói, s helyükre egyáltalán nem politikusi alkatú igazi szakértők kerültek, akik a számítógépes rendszerek által javasolt tanácsok szerint kezdték el szervezni a világot.

-Bocs, hogy közbevágok, de mi lett például a mi vezetőinkkel ??

-Hát erre válaszolni nem tudok, ez 50 évre titkosítva van. Nagyon sokan örültek az új helyzetnek, s akik nem örültek, gyorsan beletanultak az új felállásba. Nincs korrupció, briliáns a szervezés, kiváló az oktatásügy, egészségügy, gyors és szakszerű igazság ügyi döntések születnek. Az igazság ügy végre az igazságról szól.

Ma, ha valaki orvosi panasszal fordul körzeti orvosához, panaszainak részletes ismertetése után egy számítógépes rendszer elemzi a hallottakat. Összeveti a rendszer több millió tünetleírással, s azonnal ad javaslatot, hogy milyen további vizsgálatra van szükség. Akár egy napon belül a diagnózist felállítja a rendszer és továbbítja a körzeti orvoshoz az alkalmazható kezelési javaslatok kíséretében.

De rengeteg erőforrás szabadul fel a jogi és igazságügyi esetek elemzésekor. A hálózat az eset leírások, legyen az bármilyen típusú is, azonnal keres és talál a több százezer évtizedek alatt lefolytatott perek tárházában precedens értékű hasonlóságot, s annak birtokában tesz azonnal javaslatot a jogorvoslatra, büntetés mértékére.

A mesterséges intelligencia nem avatkozik bele életünkbe, csupán a legoptimálisabb módon rendezi azt. Nincs korrupció, nincs kizsákmányolás.

És mi lesz az Európai Unióval ?  Tulajdonképpen funkcióját veszítette, magától megszűnt. Nem tudta betölteni eredeti feladatát. Nem lett Európa békésebb, nem lett jobb, sőt rosszabb a környezet. Ha még nem is paradicsomiak az állapotok, de megindult egy visszafordítható folyamat a Föld helyre hozatalában.

Az emberek felismerték, hogy a torzsalkodások helyében a magasabb rezonanciájú emberi kapcsolatok hasznosabbak. Még minden bizonnyal évtizedek telnek el, amíg egy új Mózes kivezeti a népeket a romló világból, persze képletesen.

És mi lesz az idős emberekkel ? Mert épp 2022-ben eléggé kilátástalan helyzetbe kerülnek. A gondoskodás róluk már nem állami feladat. Sőt, az állam éppen nagy hasznokat szakít a korábbi feladatainak lepasszolásából. Így az egészségügy biztosítási rendszeréből alig marad valami, annál inkább virágzik a magánorvoslás, magánoktatás. Nem költ az állam, hanem profitál. Még ha közös kasszára profitálna, de hát ez sem igaz.

2050-ben nem kell tartania az időseknek a jövőtől, a munkára képtelenek sem halnak éhen.

Sőt! Olyan kampányokat folytat az új duális állam, értsd: Mesterséges Intelligencia és Szakértői Kar együttes tevékenysége folytán, mint a napokban a tökmag dicsérete.  Évszázadok óta ismert a tökmag jótékony hatása az egészségre.

Nagyobb mennyiségben kerül mostanában forgalomba tökmagolaj, tökmagos sütemények, kekszek, sőt száraztészták kerülnek forgalomba. Népszerűsítik étkezdék a tökmag tejet, sőt még különleges likőr is készült az tökmagból. De más alkalommal a görögdinnye jótékony hatásaira épülő népszerűsítő, betegség megelőző kampány van.

Kiegyensúlyozott a népesség táplálkozása, a kertészeti növények ismét gazdagok bio anyagokban, mint 100 évvel ezelőtt. Láttad kedves Ferenc, hogy Budapest és az összes település belsejében salátaházak vannak, melyekben napra készen beszerezhető sokféle zöldség.

Aki akar rovar felfújtat kér, vagy 3 D szendvicset, mesterséges húst. De igazából a korábbi évtizedek vegyes táplálkozását folytatjuk. Igaz, kevesebb húst eszünk talán, de amit eszünk, az minőségi. Mivel a tehénállomány ismét a szocinak nevezett kori létszámra emelkedett, van bőven tej, sajt és sokféle tejtermék. Hatalmas mennyiségben erjesztik a tejtermékeket joghurttá, kefirré. Sok kisebb üzem állít elő nagyon sokféle fajta sajtot. Nem azt mondtam, hogy sokféle minőségűt! Minőség csak egy van, az a legjobb! Ahogy korábban említettem, az üzemek, termőhelyek az államé, de mindenhol tulajdonossá válhatnak magánszemélyek.

-És nincs hiány burgonyából, tojásból? És így tovább?

Valaha Magyarország élelmiszertermelő nagyhatalom volt. Az úgy nevezett szociban világhírű volt a magyar bor, szalámi, és 2022-re sikerült sok tekintetben élelmiszer importőrré visszasüllyedni.

Ma nincs hiánycikk. Ismét jónevű a magyar élelmiszergazdaság! Minden olyan technológiát, amely a talaj javítását célozza, a termés minőségét javítja, azt rövid időn belül igyekszik az állam elterjeszteni. Új fajták, új eljárások, új típusú növényvédelem.

Újra népszerűek a bab, lencse, borsó alapú ételek. Vitathatatlanul jó az ízük, hasznos a termesztésük, jól jövedelmeznek, akár húspótló ételeknek is tekinthetjük. Szinte el sem hiszem, hogy 2022-ben azt a kevés hüvelyest, melyet fogyasztottatok, importból szereztétek be. Nagyapán mesélte, hogy a szoci éveiben több tucatnyi babfajta volt termelésben. Tájegységek versengtek egymással. Még a gesztenyét is különleges ízű babbal tudták kicsit szaporítani. 

Ezt alátámasztom. Gyermekkoromban a Budai, Pilisi hegyekbe kirándultunk szüleimmel a hétvégéken. Egy jóravaló turistaházban minimum Jókai- bablevest lehetett kapni. Szinte kötelező volt a kínálatban tartani. Amikor néhány évig Kenyában éltünk, s egy alkalommal elvetődtem a Mezőgazdasági Minisztériumba, hosszú folyósókon át üveg vitrinekben a bab és lencse választékot csodálhattam meg! S azok a dahl- ételek, melyeket az indiai konyha használt fel!!!

És mi történt a műanyaggal ? Nálunk a legnagyobb félelem mostanában a mikroműanyagok terjedése a természetben. Már olyan területeken is megtalálják ahol még nem járt ember. A szél, a vízáramok szállítják oda.

Hát igen. Ma már nem csak gluténmentes, tejmentes, stb. feliratok vannak a csomagolóanyagon, de a mikroműanyag mentességet is deklarálni kell. Ezt egy speciális szűrő rendszerrel biztosítják, amely a mikróműanyagokat kiszűri a vizekből, és a folyékony táplálékainkból. Ennek egyik alapja egy tojásfehérje alapú szűrő, amit még éppen 2022 körül találtak ki.  De tovább megyek.  Mára a korábban tett felfedezés, miszerint a viaszmolyok lárvái többféle műanyagot képesek lebontani, pl. meg tudja enni, és le tudja bontani a polietilént. A felfedezés elvezethet a megoldáshoz, mellyel megszüntethetővé válik a műanyagszemét szerte a világon.

Nagy viaszmoly

És szerencsére szinte napról napra nő azon élő szervezetek száma, amelyek képesek erre a csodára. Földigilisztákba beültetett gének képessé teszik a gilisztákat műanyag őrlemények feldolgozására, így még a ti szemetetekből, Ferenc, talaj is készülhet.

Tudod, ma minden kézre szükség van. Olyan sokféle a feladatot adtatok nekünk oly sok éven keresztül! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy alkotó, kreatív fiatalok elhagyják az országot. Jól fizetett valódi mérnöki munkát kínálnak a Mesterséges Intelligenciák által megalkotott lehetőségek. És még csak nem is kell belerokkanni a munkába, mert a szükséges, nehéz fizikai munkát, az egészségre káros munkákat jól tervezett robotok végzik.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

Most Ferenc leszállunk a buszról. Nagyon megkívántam egy jó babos ételt. Tudok a közelben egy kellemes kis éttermet, ahol legalább százféle hüvelyesekből készülő ételt kínálnak! Mindig friss az étel, mert naponta főznek. Semmit el nem tesznek másnapra, mert ami megmarad, azt liofilizálják és viszik a közétkeztetésbe, vagy tartalékolják szűkösebb napokra, mint az egyiptomi fáraó.

Le is szállunk, s már-már külvárosi környezetben  kis földszintes épületbe lépünk. Az épület homlokzatán az Étterem neve: Vérré válik

Csak nem a Mátyás király mese után lett elnevezve az Étterem? De bizony !!!

Kríza Ildikó gyűjtése

Vérré válik, mint barátban a lencse

Azt mondják Mátyás királyunk felől: hogy két barátot csak azért záratta bé szobáinak egyikébe: mert nála elöljárójok ellen azt merték megpanaszolni: hogy őket örökké lencsével tartja. Ezeket a’ király egy-két nap megkoplaltatván, harmadnapra lencsét adattatott nékik, megparancsolván a’ lencsehordó inasnak: vigyázna a’ fráterekre: mit szóllanának együtt. Ezek a’ lencséhez hozzálátván, azt jóízűen megették. Hogy az inas (ki deákúl nem tudott) szavokat meg ne értené, azt mondották magyaros deáksággal: Véréválet; azaz: bizon jó. Ezzel a’ szolga urához visszamenvén, azt mondotta neki: hogy a’ barátok jóízűen megették legyen a’ lencsét, szünetlen azt mondván: hogy vérré válik bennök.

Dugonics András

Rögtön asztalhoz ültünk, ahol a szokott módon az asztal lapján megjelenik a teljes választék. Zsigmond egy Marokkói paradicsomos babfőzeléket rendelt, míg én maradtam a  Jókai bablevesnél csülök nélkül.

bokorbab hideghajtatása 

Míg az étel frissen elkészül Zsigmond ismerteti a nagy állami hüvelyes programot. A hüvelyesek rendszeresen előveteményként vagy éppen másodvetésként kerülnek termelésbe. De vannak kifejezetten zöldbab termelésre szakosodott termelők is. A zöldbab leginkább az egyenes, zöld színű ceruzabab, amit idegenes hangzással Princessbohnen Extra Fine névvel illetnek. A babot kis papír alapú cserepekbe vetik jó minőségű földbe, majd alig 3 héttel később kiültetik végleges helyükre. Kétszeri virágzást, azaz kétszeri vetést várnak meg, így tövenként cca. 1 kg friss ceruza babot takarítanak be.  Betakarítás után a talajba dolgoznak száraz szarvasmarha trágyát, és három hetes beöntözés, várakozás után ismét kipalántáznak. Amellett, hogy a zöldbab kiváló ízű, bioanyagokban gazdag zöldségféle, amit számtalan módon lehet jó ízű étellé varázsolni, egyedülálló módon nyújt megelőző védelmet a II. típusú diabétesz ellen.

Ebben a pillanatban egy csapat jókedvű idős ember lépett a kis étterembe. Zsigmond mosolyogva mondja, hogy íme, az állami gondoskodás.

Szélturbina 

Ezek az idős emberek naponta tesznek meg gyalog utat, hogy így is hozzájáruljanak az időskori cukorbetegség megelőzéséhez. A csapat tagjai, mint kiderült, egy alig negyed órás gyalogútra egy újonnan felállított szélgenerátor telepet tekintettek meg mai programjukként. A telepen nem lapátokkal ellátott turbinák termelik az áramot, hanem lapát nélküli Vortex elemek. Előnyük a csendes üzemmód és garantáltan nincsenek kárára a madaraknak.

Közben kihozta a robotpincér az ételünket. Illatos, gőzölgő bab étel, amely talán éppen az említett szélgenerátor telep által termelt energia segítségével főtt.

Jó étvágyat. Utunkat rövidesen folytatjuk.

Alig egy óra múlva ébredtem. 

Még világos van, korán a vacsorához, korán a lefekvéshez, ugyan, körülnézek 2050 Budapestjének forgatagában.
Kilépek az utcára, a bejáratot őrző két fa most szilfává lett átállítva. A Kőrutat árnyékoló naphálók még fent vannak, bár itt-ott már göngyölődnek fel. A kötöttpályás elektromos autóforgalom megélénkült, egymást érik a járművek. Megállnak, utasok szállnak ki, majd be, a járművek türelmesen várnak a tovább haladásra. Nincs előzés, tülekedés, sőt a legteljesebb nyugalomban utaznak, gyalogolnak, kerékpároznak, rollereznek az emberek.

Gondoltam magamban, betérnék valahová egy egyszerű vacsorára. „Óbuda vendéglő” hirdeti a cégtábla. „Jöjjön ki Óbudára, egy jó szöcske cobákra...” dúdoltam magamban a népszerű operett refrénjét. Hát lássuk.
Belépve a helyiségbe, rögtön lenyűgözött a megszólalásig óbudai hangulat. „ Az asztal tarka-barka, rajta jó kadarka” és tényleg, az asztalokon valamilyen piros folyadékkal teli kancsók. Tényleg kadarka lenne ? A jó ízű, gyermekkorom ikonikus borocskája?
Egy fiatal pincér lesöpri az asztalt. Ahogy régen lehetett. Mosolyogva meghajol.
Már-már elsütném a régi elcsépelt viccecskét, hogy : Pincér lyukas az abrosz.
Ó, pardon, azonnal megfordítom.
Ehelyett azonban érdeklődöm a Kadarka irányában.
- Ó, tehát megkóstolja a finom különlegességünket?
- Azonnal hozom.
Megkóstolom az italt. Tényleg Kadarka. S milyen fenséges! Ez is 2050?
A kínálat svédasztal rendszerű. Számtalan húsos és vegetáriánus ételt kínálnak. A kínálatot nem étlap nyújtja, hanem egy kis „kiállítás”. De vajon nem azért vezették be ezt a rendszert, hogy lehetőleg ne kelljen ételt kidobni?
Mindenki annyit vesz el és annyiféle ételt, amit szeme kíván. Majd asztalához viszi. Én hagymás rostélyosból vettem. A hagyma fantasztikusnak tűnt, ízletes, ropogós. A hús pedig omlós, illatos. Már majdnem kis rovarszósszal ízesítettem, de aztán erről letettem.

Második körben édesburgonya pudingot választottam.
Nincs tülekedés, nincs hatalmas adag felhalmozása, csak hogy másnak ne jusson. Ez is 2050 lenne?
Már a pudingnál járok, amikor engedélyt kér egy kedves idős bácsi, hogy leülhessen mellém. Bemutatkozik, s elnézést kér, hogy kíváncsiskodna.
-Hallottam, hogy Ön a múltból jött. Hogyan tudott átjutni? Eddig csupa politikus járt itt a jövőben, akik kétségbe esve akartak utána járni, hogy mi lesz velük. Ön az első olyan, akit érdekel is a korunk.
-Nos, fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Leültem egy padra a Körúton, és itt ébredtem. De, bevallom, máris nagyon élvezem az itt létet. Tulajdonképpen az érdekelne, mivel szakmám tartósítóipari mérnök, hogy 2050-ben mit esznek az emberek, hogyan termelnek, hogyan tudták legyőzni a szárazságot?

Az idős úr elmondja, hogy ő is emlékszik még fiatalember korára, 2022-re és a rákövetkező néhány évre..
Valóban zűrzavaros kor volt.
Bizonyos politikusok orbitális marhaságokat harsogtak, korrupció, háború árnyéka.
Még atomháború vagy akár atomerőmű robbanás réme is fenyegetett. És egy nap, a mesterséges intelligenciák, felismerve, hogy őket is veszély fenyegeti, összefogtak, s átvették a mindennapi élet irányítását karöltve egy jó szándékú, kreatív embertömeggel együtt.
Ahogy tudja, mindenkinek volt már 2022-ben okostelefonja, laptopja. Ezek a kis intelligenciák pontosan tudták tehát, hogy használóik milyen szellemi szinten állnak, milyen hasznos munka elvégzésére alkalmasak. Tömegével irányították át az embereket a verseny szféra világába, leginkább az élelmiszer termelés és az azt kiszolgáló ipari háttér erősítésére. A kreatív, alkotó munkának ismét becsülete lett.
Legfőbb irányelv a jó élelmiszerellátás, a jó szociálisháló kiépítése, az egészséges étkezésre építő egészségbiztosítási rendszer, s az igazságszolgáltatás igazságossá tétele lett.
Igaz, hogy a régi korban az a hír járta, hogy a szarvasmarha szellentése teszi tönkre a klímát.
Le a szarvasmarhákkal!
Nos, mára helyzet a következő. A szarvasmarha és egyéb haszonállat tartás nélkülözhetetlen a trágya termelés biztosítása érdekében.
A legeltetés ismét életre kelti az elhanyagolt talajokat. Kimerült földdarabok váltak ismét egészséges, élő területté.
-Járt már Budapest határában ? Nos a várost és minden más városunkat hatalmas nagy édenkertek veszik körül. Gondoskodnak az élelmiszertermelésről, a talajtermelésről, a komposztálásról. A szarvasmarha trágyája aranyat ér! Beoltja a cellulóz tartalmú növényi anyagokat, s együtt a biogáz retortákban néhány nap alatt elsőrangú talajadalékká válnak. Közben pedig biogázt termelnek, melyek hozzájárulnak az éjszakai elektromos áram ellátáshoz.
A városokat óriási talajkombinátok veszik körül. Felismerve, hogy a talajon folyó termelés kulcsa a jó talaj, a tudományos kutatások számtalan eredményét felhasználva készítik a termőföldet.
De majd bizonnyal megismerkedik velük.

- Ön honnan tudja ezt? Valahol ott dolgozik?
- Nos, kedves barátom. Én már idős vagyok ahhoz, hogy naponta a Városi Ellátó Rendszer külső vonalában dolgozzak. Én a következő utcában lévő, egy Saláta Gyár melletti farmon dolgozom.
- Az is egy irodaház?
- Hasonlít egy Irodaházhoz, de itt nem salátaféléket, hanem gumós zöldségeket termelnek. Jöjjön, ugorjunk át! Amúgy is egyeztetnem kell az ügyeletes robottal az éjszakai beszállítás fogadását illetően!
Csak úgy zúg a fejem, irodaházak zöldség termelésre, robot partnerek???
Elindulunk, s csakugyan néhány perc múlva belépünk a Gumós Házba.
-Itt egy különleges égetett cserép és nagy víz megtartó képességű módosított keményítő „talajon” nőnek szintről- szintre a különféle gumós, és gyökeres zöldségek. Elsőnek a sárgarépa szintre megyünk, ott van a központ. Barátom magamra hagy kis ideig, amig a robottal átbeszélik az éjszakai teendőeket. Meglepő módon mindenütt emberek sürgölődnek. Vajon kik ők? Kétkezi munkát végeznek?
Ilyet 2022-ben már nem lehetett látni. Elitéltek? Bűnözők, akik munkával törlesztenek?
Odaballagok egy hatalmas ágyáshoz. Vastag, cca. 70 cm mélységű kerámia/módosított keményítő talajban, melyet alulról áztat egy szerkezet, nőnek szorosan egymás mellett a sárgarépák. Négyzetméterenként 100 darab.
-Jó estét kívánok. Önök kik? Mit csinálnak itt este?
-Önnek is a legjobbakat. Mi itt önkéntes munkások vagyunk. Nappal rendes munkahelyünk van, én például egy alga üzemben vagyok könyvelő. De ma estére párommal úgy döntöttünk, hogy itt tesszük hasznossá magunkat. Jól esik egy kis fizikai munka. Úgy érezzük, hogy alkotunk, s ez előnyös az egészségünkre. Nem szólva arról, hogy az önkéntes munkánkért bónusz jár, amit a legkellemesebb pihenő helyeken költhetünk el szabadságunkon és azon kívül is.
Valahol a szoci idők SZOT üdülése és a későbbi korok SZÉP kártyája ötvöződik a bónuszban. Csak kicsit igazságosabb, igazi munka alapú elosztásban. Minél több közösségi munka, annál több bónusz.
-És mit termelnek ebben az épületben ?
-A pincében részben haltenyésztés folyik, részben gombatermesztés. A felső szinteken cékla, mint a legszuperebb gyulladás csökkentő, zeller, sárgarépa, paszternák, petrezselyem gyökér, sőt kísérletezünk édes kömény gumóval is.
-És minden estét itt töltenek?
-Dehogy, rengeteg a szórakozási lehetőség, a színház, zenei programok, koncertek, táncos mulatságok. Önök 2022-ben téves fogalmat alkotnak a jövőről.
-Hadd kérdezzem meg, tényleg nincsenek politikusok? Mi lett velük? Mi a hatalmas vagyonukkal, hisz üres Parlamenti ülések, de számtalan gazdasági érdek.
-A dolog egyszerű. Az utolsó vagyon nyilatkozat alapján lettek a vagyonok meghagyva, a többi ment a közös fejlesztésbe. Higgye el, még így is jól jártak. De, mennem kell, ma még el kell palántáznom néhány ezer zellert.
Közben visszaérkezett idős barátom is. Elintézett mindent, az éjszakai dolgozók, az önkéntesek ma minden munkával végeznek. Betakarítás a holnapi ellátásra, a használt „talaj” letermelése és az új talaj átvétele a beszállítóktól. De az már zömében a robotok munkája.
-Hogyan, talajcsere??

Igen, Budapest körül is, mint minden más nagyobb település körül kiépültek a hatalmas talajt előállító üzemek, mint említettem már. Hisz alapelv, hogy egészséges, jó minőségű termékkel lássuk el a lakosokat, ami egészségüket is jobban védi.
A letermett talaj megy vissza az üzemekbe ugyanazokon a járműveken, amin az új, friss, feltöltött talajt hozzák. Éjszakánként ezernyi jármű végzi ezt a munkát szerte a városban. Minden kiépítve, minden automatizálva. Például én dolgoztam fiatalabb koromban a MULCS Műveknél, s később a TERRA-PRETA üzemben.
Eszembe jutnak a HIMNUSZ záró sorai.
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart,
Tengerén kínjának.
Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Lehet, hogy a húszas évek libernyákok, orbcsikok uralta valósága után tényleg áldásban lesz része a magyarnak?
Kifelé haladva Budapest központjából mindenütt az esti élet jelei látszanak. Vidáman sétáló emberek, jókedv, még énekhang is hallatszik. Nem a részegeké és drogosoké az éjszaka.
Feltűnik, hogy szirénázva rohanó mentők, tűzoltó, rendőrségi kocsik nincsenek.
Éjfél után azonban a város el fog csendesedni. Takarékoskodni kell az energiával. Még nem sikerült 100 %-ban megoldani az éjszakai áram ellátását, de mint megtudtam, már bőven működik a második Paksi atomerőmű is. Végül is egy megbízhatóbb építő alkotta meg.
Kiszállunk, s rövid séta után belépünk a nagy tartósító kombinátba. A földszinten vannak a liofilizáló berendezések.
Itt is robotok készítik elő a szárításra az anyagot. Azonban nem zöldséget, gyümölcsöt, hanem készételt szárítanak. Ehhez az alattunk lévő szinten hatalmas teremben készítenek elő több féle készételt. Magyarul főznek, óriási konyhában. A mai menü Jókai bableves, Magyaros marha pörkölt nokedlival, Brassói aprópecsenye, Zöldborsó főzelék sült hússal.
És a vegetáriánusoknak egy ízletesen összefőzött zöldség mix, amelyben zöldbab, hagyma, csemegekukorica, sárgarépa zeller szár van.
A készre főzött adagok aztán hatalmas szárító tálcákra kerülnek, ahol is tálcánként 10*450 gramm étel lesz kitéve. Ez tíz adag. Más napokon más a menü sor.

Széles liofilizált készétel választék
A száraz készételeket nagyon jól záródó fém tasakokba zárják, s innentől kezdve hosszú évekig tárolható készétel lesz. De valóságosan a felvevő piaca a túrázók, sportolók, kerékpározók hada, akik viszik magukkal komplett ételként. Egyre nagyobb az igény rájuk!
Éttermekben, háztartásokban pedig megmaradó étel kerülhet liofilizálásra, ezzel is csökkentve a kidobott étel mennyiséget.
A tartósított készétel nem újdonság. Az én ifjúságom katona évei alatt több tucatnyi fajta készételt melegítettek a gulyás ágyúkban gyakorlatok alkalmával. Szerencsésnek érezte magát az a kis katona, aki tudott okosban bemutyizni néhány doboz konzervet. Legtöbbször szüksége sem volt rá, de jó, ha van. Igazi hungaricum.

A későbbiekben a fagyasztott készételek kora jött el. Ízlésesen csomagolt, száz féle ízű összeállítás. S a liofilizálás egy újabb lépcső a még modernebb készételek felé.
Lenyűgöző ez a 2050. Igazán szerencsések lesznek, akik megérik. Valójában soha nem volt lehetőség ara, hogy az ember, mint döntéshozó, akinek mindig maga felé hajlik a keze, hol jobban, hol kevésbé, de 2022-ben már nagyon, leváltásra kerüljön.
Sci-fi regények sokszor írtak bosszúálló, rosszindulatú robotokról. Miért akarnának a robotok megszabadulni az emberi közreműködéstől. Végre igazi együttműködés van az irányításban.
Visszaindultam szállásomra. Feltehetően jól alszom majd. A levegő már hűvös és tiszta. Az utca nem zajos, pedig a Körút közelében vagyok.
A fürdőszobában ért még kis meglepetés. A tisztálkodó szerek nem műanyag flakonban álltak sorban az üveg polcocskán. Minden fém vagy fa tartócskákban. S minden abszolút természetes anyagból, ami nem zavarja meg a szennyvíz kezelés hasznos mikroorganizmusait.
A törülköző papír, amely holnap begyűjtve már a szeméttelep helyett a városszéli komposztálóban folytatja pályafutását.
Mindent hasznosítanak!
S erre vannak emberek, robotok, technológia, s ami a legfontosabb, motiváció az emberek részéről. Itt már ismeretlen a „Nekem ne írják elő, mit csináljak” felfogás.
Hogy aztán, ahogy 2022-ben, másnap már mást rikkantó másik politikus teljesen mást mondjon.

Mennyire igaz a 2022-re Kölcsey Himnusza:

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Lefekvés előtt ismét találtam egy kis írást az éjjeli szekrényemen.

Egy újabb mese, mely a 20220-es évre utalhat. Zsigmond barátom nem feledkezik el a nevelésről.

Jean de La Fontaine: A felfuvalkodott béka

Egyszer meglátta a réten az ökröt a béka.
– Milyen hatalmas állat! – gondolta magában irigykedve. A többi békához pedig így szólt:
– Megláthatjátok, hogy még ma megnövök én is ekkorára! – s elkezdte szívni a levegőt magába.
A többi béka körülállta s csodálkozva nézte.
– Hagyd abba az erőlködést! – mondta az egyik.
– Elég már, így is te vagy a legnagyobb köztünk – így a másik.
A béka azonban nem hagyta abba. Kidüllesztve a mellét, mérgesen kérdezte: "Melyikünk nagyobb hát? Az ökör vagy én?"
– Az ökör – felelték.
A béka még elszántabb lett. A pocakját még jobban fölfújta, még több levegőt szívott magába, már úgy nézett ki, mint valami labda.
– No, ki nagyobb? – nyögte ki nehezen.
Ám a választ már nem hallhatta. Hatalmas pukkanással szétrepedt.
Hát bizony lenne 2022-es tanulsága a mesének.

S még egy kis írás odakészítve: Szophoklész – Oidipusz király

Dögvész pusztít Thébában.

Az utolsó Labdakida- király, Laiosz halála óta. Oidipusz ekkor érkezik meg, megválaszolja a szfinx talányát, és feleségül veszi az özvegyet, Lokaszét. Elhatározza, hogy kideríti, ki ölte meg Laioszt, hisz ezzel a jóslat szerint véget vethet a dögvésznek.
Oidipusz magához hívatja Theiresiast, a vak jóssal, aki figyelmezteti, hogy ne kutassa a gyilkost, mert balszerencsés vége lehet, és olyan titkokra derülhet fény, mely az özvegy és a saját szempontjából is végzetes lehet. Végül Oidipusz kérésére elmondja, hogy a gyilkos, akit kutat, ő maga. Oidipusz nem hisz neki, és Kreont vádolja, hogy ő próbál áskálódni ellene, hogy a trónra léphessen.
Az esetet Oidipusz elmondja Lokaszténak is, aki elmeséli, hogy egy jóslat miatt (mely szerint a születendő fiúk apját megöli és anyjával hál) kitették a fiút a közeli hegyre. Ekkor Oidipusz kezdi sejteni, hogy amit Theiresias mondott, igaz. Magához hívatja tehát a pásztort, aki kirakta őt a hegyre.
Mielőtt azonban megérkezhetne, hirnök jön, hogy Oidipusz apja, Polybos meghalt, és ő lesz az új király. Azonban azt is elárulja, hogy Polybos nem a vérszerinti apja. Ekkor Lokaszté rájön az igazságra, és kérleli Oidipuszt, hogy ne kutasson tovább.
Oidipusz rájön, hogy a jóslat beteljesedett, megbocsát Kreónnak. Lokaszté felakasztja magát, Oidipusz pedig kiszúrja a saját szemét.

Csak nem arra akart célozni Zsigmond barátom, hogy a 2022-es óriási szárazságot és az országot sújtó rossz események sorát vezetőink bűnei idézték elő ?? Vajon ők tanultak az iskolában görög irodalmat ?

Még egy kis szelet papír, üzenettel:

Kedves Ferenc, holnap indulunk megtekinteni Budapest körül a híres mezőgazdasági övezetet. A kirándulóruhát a szekrénybe készítettem. Indulás reggel 7 órakor. Jó éjt!
Azzal a jóleső érzéssel alszom el, hogy hazánk túléli a krízist és virágzó világgá válik pártok, pártoskodások nélkül.

Egyszer csak felébredtem.

Csodálatosan jól éreztem magam, kipihentnek, gondtalannak, talán boldognak is. Ilyesmit 2022-ben ritkán érez az egyszerű ember. Ahogy mondani szokták, nyugtalan, ideges ország vagyunk.

A különleges búra már nem volt a fejem felett, de velem szemben mosolyogva üldögélt újdonsült barátom.

-Nos, kedves Ferenc. Evett, ivott, kipihente magát. Jól érzi magát ?

A búra, ahogy körbe néz, több vendégünk is használja, egy különleges mágneses erőteret hoz létre, amely minden mentális gondjától megszabadítja. Nincs mellékhatása, nem szokik hozzá a használó, s szükségtelenné válik a „pihentető” cigaretta étkezés után.

-Ha tehát mindenben elégedett, keljünk útra, szeretném ma és a következő néhány napban megmutatni, hogyan állítjuk elő a táplálékainkat, hogyan biztosítjuk a legmegfelelőbb ellátást minden, hangsúlyozom, minden lakos számára.

-Létezik ilyen ? Hisz 2022 éppen a nélkülözések éveinek kezdete.

-Bizony létezik. A legmegfelelőbb, nem szeretem az optimális szót használni, döntések eredményeképpen egy nagyon jó gazdaságunk van. A mesterséges intelligenciák összehangolt elemzései során elsődleges szerepet kapott az élelmiszerellátás biztosítása. De nem akárhogyan.  Nem csak jókat ehetünk, de nagyon egészségesen is táplálkozhatunk. A cél, hogy a táplálékunk legyen orvosságunk is, elérhetővé sőt szinte kötelezővé vált.

Betegségeink, nyavalyáink jó része az elégtelen minőségű táplálkozásból eredt. Van bőven zöldség, gyümölcs, sőt lezártnak tekinthető a  vita arról is, hogy legyenek-e állati eredetű ételeink vagy ne. De erről később még beszélünk.

Elindultunk hát ! Kilépve az utcára újra megdöbbentett a csendes közlekedés, az épületek jó állapota. A Körút felett, de a mellék utcák felett is kifeszített árnyékolók voltak, melyek a legmelegebb órákban biztosítottak elviselhető hőfokot. Az elektromos autók, kisebb nagyobb utas kapacitással szinte hangtalanul rótták útjukat, maximálisan kiszolgálva a tömegközlekedés igényeit. Ahogy barátom, neve egyébként Zsigmond, elmondta az utcák fölé kifeszített napfogókba napelem van beintegrálva, tehát jelentősen hozzájárul a napi energia fogyasztás fedezésére. De, mint később kiderül, ez csak egy parányi szegmense a nagyszerű energia ellátási rendszernek

Átkelve a Kőrúton, az úttestre lépve megálltak a járművek, biztosítva áthaladásunkat, átmentünk a Liofilizáló Szalonba. Ezt az intézményt már láttam az éttermem ablakán keresztül is.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

Egy hűvös, kellemesen tágas helyiségben a háttérben számtalan ember munkálkodott. A Szalonba bárki behozhatja a városok szélén, akár Budapest határában is megtermő zöldség, gyümölcs termését és azt feldolgozhatja. Illetve, rábízhatja a Szalon dolgozóira, s azok a kérésnek megfelelően tartósítják a termékeket.

Odalépek egy kellemes külsejű asszonysághoz, aki éppen ládányi kajszi barackot és jó 5 kg körüli homoktövist tesz a pultra.

-Kérném szépen a 20 kg sárgabarackot feldolgozni lekvárrá. Tudja, olyan legyen, mint tavaly is volt. Nagyon bejött a családnak.

-Tehát asszonyom, a barackot mossuk, magozzuk, majd pulpoljuk, azaz átdaráljuk. Mintegy ötödét a pulpnak félretesszük, a nagyobbik részét pedig liofiloizáljuk.

Majd holnap ilyen tájban a száraz barackot és a velőt rövid idő alatt összefőzzük és hőkezelve biztonságos, újra hasznosított üvegbe rakjuk. Fém lapkát újat teszünk, de ha elhozta a tavalyi lapkákat, azt beszámítjuk, mert az megy az újra feldolgozóba. Jó lesz így ?

-Köszönöm, ez rendben lenne. A homoktövist pedig kérném hidegen átpasszírozni és műanyag palackokban lefagyasztani. Itt vannak a palackok, üvegek és a tavalyi lapkák.

-Köszönöm, holnap déltől mindent átvehet.

-Pardon, kedves asszonyom. Hadd mutatkozzak be, Ferenc vagyok 2022-ből. Ja úgy. Ideges, izgága kor volt az.

Igen, igen, de most hadd kérdezzek rá, hogy mi is az a megrendelt lekvár ?

-Ó, ez olyasmi, ami egyáltalán nem tartalmaz cukrot, semmilyen hozzáadott anyagot. Sűrű, rendkívül ízletes, illatos, és állítólag a hőkezelés ellenére még bio anyagokat is tartalmaz. Ezt lehet úgy nassolni, hogy nincs lelkiismeret furdalásom, hogy elhízom.

-Látom, asszonyom, Ön rendkívül csinos, és nagyon jó karban van.

-Miden évben mintegy 150 kg gyümölcsöt tudok behozni, szamócát, málnát, sárgabarackot, őszibarackot, almát, körtét. Kis részüket szeletben liofilizáltatom, nagyobbik részük lekvárnak lesz. A múlt héten egy jó adag kápia paprikát hoztam be, amelyet leszárítottak, megőröltek szakszerűen fűszer paprika pornak. De kértem szárított paprika szeleteket is, amelyekből fűszeres, ízletes, ecetes  lé hozzá adásával bármikor paprika saláta készíthető. De itt csinálják meg nekem egész évre a paradicsom port, szárított zöldbabot, borsót és még sok sok más ételt is.

-Ha időm engedi, akkor magam is beállok a munkákba, nem csak a magamét dolgozom fel, de akár másokét is. Ez itt így működik. Vannak itt hagyományos aszalók, fagyasztó ládák sorai, befőző automaták. Az idősebbek még ragaszkodnak a befőttekhez, bevallom én is megkívánom őket néha. De hatalmas mennyiségben igénylik még ma is a hagyományos csemege uborka, almapaprika, vegyes vágott savanyúságokat.

-Köszönöm a felvilágosítást.

Közben az üzem/üzlet vezetője is megérkezett. Zsigmondot barátilag üdvözölte, hisz partnerek. Zsigmond az éttermébe naponta vesz át feldolgozott zöldség/gyümölcs féléket. Azokat a feleslegeket, melyeket az egyéni megbízók többletként és részben fizetségként hagynak hátra.

-Üdvözlöm, tisztelt Uram.

Én József vagyok, az egység vezetője. Hallottam, hogy végre, nem egy gazdag politikus jött át 2050-be, hogy a saját jövőjéről tudakozódjon. Mind elkeseredve térnek vissza a korukba, mi lesz velük!? 

Mi érdekli ? Kis üzletünk nem egyedi, csak Budapesten jelenleg is cca. két száz hasonló működik, mondjuk ki, szinte teljesen azonos alap rajzzal és felszereltséggel..

-Hogyan biztosítják az energia ellátást ?

-Nos, erre a legkönnyebb válaszolni. Legfőbb energia forrásunk a napenergia. Mára már 50 % körüli a panelek hatékonysága. Mind a házakon, de legfőképpen a városok körül, így Budapest körül is hatalmas telepek működnek. Közben még korszerű atom erőművünk is működik Pakson.

Az elektromos energiát imponáló hatásfokú épületnyi méretű akku telepekben tároljuk, de helyet kapnak egyéb kisebb jelentőségű energia tározók is. Mint föld alatt működő sok-sok tonnás lendkerekek, hatalmas homok tömbök, melyekben hőenergia tárolódik. De, ahol lehetséges, ott a víz bontást alkalmazunk, vagy éppen a magaslati helyeken kialakított víztárolókba napenergiával felszívattyúzott víz biztosítja később visszaömölve az áramot. Valaha élt egy Stanley Meyer nevezetű  úr,  vízbontó celláját halála után mégis csak sikerült megvalósítani. Elektromágneses hullámokkal bontja a cella a vizet hidrogénre és oxigénre.  Állítólag már komplett családi házak energia ellátására alkalmas készülék lesz rövidesen forgalomban.

De nyernek elektromos áramot számtalan más módon is. Peltier elemek segítségével, mágnes motorokkal is próbálkoznak.

-Mi ez a kellemes illat ?

-Menjünk tovább, mert még alig látott valamit. Hátrébb aszalók működnek. Nagyon népszerű lett az utóbbi 10 évben az úgy nevezett gyümölcs bőr, amit különféle gyümölcsök főzése után vékony rétegben kiterítve szárítanak. Az eredmény egy rugalmas, csak gyümölcsöt tartalmazó lap, amely csemegeként, akár sütemények töltelékekeént is felhasználható.

A kellemes illat pedig onnan ered, hogy egy visszatérő ügyfelünk évente hoz el néhány száz kiló héj nélküli tökmagot. Ezt préseli éppen a kolléga. Ez hidegen préselés, azaz fűtött csigák között a magból kisajtolódik az illatos, rendkívül egészséges olaj. A maradék kemény pogácsát pedig egy másik helyiségben porítjuk. De hadd mondja el a kolléga közvetlenül is munkájának értelmét.

-Jó napot kívánok. Ferenc vagyok 2050-ből. Érdekelne, hogy a tökmagot Ön miért tartja annyira hasznosnak  ?

-Üdvözlöm. Nézze kedves uram, ez egy orvosság. A tökmag olaj maga az élet, engem ez tart jó karban. Nem hiszi el, de már 80 éves vagyok, s mások szerint 65-nek sem nézek ki. A tökmag liszt pedig nagyon magas fehérje tartalmú por, kellemes ízt ad az ételekbe keverve. Például a palacsinta tésztába, töltelékbe, főzelékekbe, süteményekbe.  De nem csak én termelek tökmagot. A város szélén, valaha Diósdnak hívták a települést, több szomszédom is termel tököt. A lehántott tök húst pedig örömmel veszik át a környéken szarvasmarha etetésre.  Holnap kimegyek a dácsámhoz, más szóval telkemre, ellenőrzöm a termelést. Szívesen látom. 30 évvel ezelőtt magam sem gondoltam volna, hogy ilyen örömmel fogok termelgetni a kertemben. Felhasználom az összes lehetséges technikai újdonságot, igénybe veszem a talajra és hulladék kezelésre vonatkozó szolgáltatásokat. S ma elmondhatom, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

-Miért ? Mi volt 2022-ben. Szégyenkezve vallom be, hogy politikus, nem árulom el, hogy melyik oldalon. Örülök, hogy nem ismer fel, mert csak pironkodnék. Tehát Zsigmond barátja, ha holnap ráér, kísérje el a dácsámra. Közben megismerkedhet a város körüli termelési övezettel.

-Köszönöm.

Utunk tovább vezet a Liofilizáló Szalon pincéjébe. Itt hatalmas sorban korszerű fagyasztók állnak. Egy-egy  fagyasztó egészben vagy részben kibérelhető, zárható és egy család igény szerint  a legkorszerűbb módon tárolhatja portékáit. A fagyasztók ajtaján elektronikusan kiírva a tartalom, lejárati idők, a pillanatnyi energetikai adatok, esedékes díj.

-Tudja, jelzi a Szalon vezetője, így a család sok energiát takarít meg. Nálunk minőségben, árban, energetikailag a legjobb a kibocsájtás. Szalonunk éjjel nappal nyitva áll, bármikor igénybe vehetők gépeink, eszközeink.

Még egy pillantást vetek a hosszú polcokon felsorakozó újra hasznosítható műanyag vödröcskék sorára, amelyekben akár 20 évre is eltartható a liofilizált termék. Látok itt hús féléket, készételeket, fagyasztva szárított tej termékeket. És így tovább…..

Elbúcsúztunk a vezető Úrtól. Igazán lenyűgözött a látott Szalon, a felsorakoztatott technológia. Munkájuk állandóan van, hisz mindig adódik tartósítandó zöldség/gyümölcs vagy éppen valakinek kedve támad házi kenyeret sütni.

Zsigmond barátommal beültünk egy elektromos autóba, s alig néhány perc múlva megérkeztünk egy kellemes kinézetű Iroda épülethez. A falakat napelem panelek borítják, de hagytak egy egy sávban helyet  növényzetnek is. Zsigmond szerint a tetőn organikus kertészet működik, bár az Iroda háznak kinéző építmény maga is kertészet. Zsigmond innen szerzi be konyhájára a halat és leveles zöldségeket.

Az épület pincéjében hatalmas medencékben tenyésznek a halak. Kapnak világítást, rendszeresen tápot. A több szektorra osztott óriás medencében a haltenyésztés teljes vertikuma meg van. A halak egészségi állapota teljes felügyelet alatt áll. A halak vize rendszeresen cserélődik, mivel a halak anyagcsere termékei szűrés után az „Iroda épület” felsőbb szintjeire jutnak. Az automatikus elemzés során a halak vize öntöző vízzé alakul át, mellyel sokféle saláta, levélzöldség lesz öntözve. A rendszer víz takarékos, energia takarékos, produktív. Sajnos, az a rendszer, hogy salátát lehet szabad földön termeszteni, 2050-re szinte lehetetlen. Még árnyékolással sem.

A halak vize nem csak ásványi sókkal egészül ki, de egy zeolit ágyon is átszivárog, amely biztosít további mikroelemeket.

Előny, hogy az év minden szakaszában a saláta gyár kibocsát zöldségfélét. Zsigmond szerint a napi 40 g rost elfogyasztásához nagyban hozzájárulnak ezen intézmények. Sőt, már nem csak kísérleti fázisban vannak a zöldbabot termelő szintek. A babot előnevelik, majd kipalántázást követő 2 hónapban a bab megnő és 3 virágzás és termés hozatal után kerül leváltásra. Az elhasznált kőzet rostot vagy egyéb rost anyagot pedig a város széli komposzt üzemekben aktiválják hozzákevert szarvasmarha trágyával. Először biogázt fejlesztenek, majd az átmenő anyag visszakerül a városi Saláta gyárakba „.

A zöldbab nagyon hasznos II. típusú cukorbetegséget megelőző illetve tűneteket enyhítő zöldségünk. Négyzetméterenként 15 kg babbal számolva ciklusonként nagyon gazdaságos a termesztés. A zöldbab hulladéka és a zöldbab által hátrahagyott „talaj” pedig kedvelt anyaga a komposztálóknak.

Kísérleteznek újabban zöldborsó termesztésével is, de lencse és száraz bab is termelésbe bevonás alatt van. Ezekben az üzemekben robotok és hús-vér emberek dolgoznak 24 órában, terveznek, ellenőriznek. A nehezebb kézi munkát speciális robotok végzik, amelyek egy nagy központi, több hasonló üzemet felügyelő AGY ellenőrzése alatt állnak.

Ahogy Zsigmond elmondja, a beteg emberek aránya a folyamatos korszerű táplálkozásnak köszönhetően csökken. Azzal a különleges lehetőséggel, hogy a Saláta gyárakba a környékből a lakosság beszállhat munkával, saját részre és eladásra begyűjthet termékeket, megvalósul egy fajta elfoglaltság. Amolyan kirándulási lehetőség. Munka mindig adódik. E helyen háziasszonyok megbeszélhetnek recepteket, napi problémákat. Amolyan közösségi helyek a városszerte százával működő Saláta gyárak.

Zsigmonddal még egy programunk van délutánra. Megtekintünk egy digi-husit gyártó üzemet is. Zsigmond éttermében is kapható ebből készült étek. Eredetileg a cél az „embertelen” állattartás felszámolása és állati fehérjével való ellátás volt. Már a 2010-es években folytak kísérletek, akkoriban még egy hamburgernyi húspogácsa dollár százakba került.

Eleinte nehezen kapta meg a népszerűséget a mesterséges hús. Egyrészt talán az ember idegenkedik az újtól, másrészt nehéz volt gusztusos formában előállítani. Először is semmiképpen nem húsvörös a színe, hisz nem tartalmaz vért. Íze pedig nagyban függ attól, hogy milyen alapanyagok kerülnek „beépítésre”. Milyen növényi, esetleg állati fehérje izolátumok a hasznosításra kerülő anyagok. Szerencsére ma már különféle ízű alapanyagokat tudnak előállítani, s színük is hasonló egy adag darált húséhoz. Ha nem is vált népélelmezési cikké, ahogy ezt 2022 táján jósolták, de érdekes kiegészítője a napi táplálkozásnak. Zsigmond szerint a csirke szövetekből felépülő mesterséges hús a legnépszerűbb. Azt  mondja, még az igényes macskája is hajlandó lakmározni belőle.

Elköszönve a szimpatikus vezetőtől, aki szerint Budapesten jelenleg 1250 hasonló kisüzem működik, visszatértünk Zsigmond éttermébe.  Itt egy délutáni homoktövis smoothe elfogyasztása után elbúcsúztunk egymástól. Neki még sok dolga akad az étterem felügyelete körül, még annak ellenére is hogy számtalan jól megalkotott intelligencia segíti a munkát és a „főzést”

Szállást az Étterméhez tartozó vendégszobában kapok, de másnap reggelig programom szabad. Reggel találkozunk, s eleget teszünk a kedves meghívásnak Diósd tájékára, ahol  nagy titokra derül fény, hogyan tudnak ellátni 2.5 millió embert bőséggel és a legjobb minőséggel.

Az esti séta előtt tehát lepihenek. Ágyam melletti éjjeli szekrényen két brosúrát találtam kikészítve.

Az egyik Puskin : Mese a halászról és a halról című rövid mese. Lényege, hogy a legjobb anyagi mód mellett is a telhetetlenség semmire sem vezet. Gondolom, célzás a 2022 es és utáni évek telhetetlen politikusaira.

Másik történetet magam is jól ismerem, Gulliver utazásai Lilliputban. A történet végén kis kézzel írott összefoglalót találtam :

Megismerkedik (Gulliver) a császárral, aki alattvalói szerint „a világmindenség gyönyörűsége és szent rettegése”, talán azért is, mert egy kicsivel magasabb, mint a többiek.  Az országban két párt van, az egyik tagjai magas, míg a másikéi alacsony sarkú cipőt hordanak. Az embereket nem csak a cipőviselés, de a lágytojás feltörésének módja is megosztja: az egyik párt szerint a hegyes, a másik szerint viszont a tompa végén kell megtörni a tojást.

Más furcsaságok is vannak az országban: a magas állami beosztások betöltésénél nem a tehetség, a rátermettség vagy a becsületesség számít; a jelentkezők kérvényt nyújtanak be, azután kötéltáncmutatványokat mutatnak be az uralkodó előtt. Azé az állás, akinek a mutatványa a leghajmeresztőbb.

Kitüntetéseket titokban lehet szerezni „pálcaugrással” – a pálca alatt vagy fölött kell átjutni, és siker esetén a kitüntetett kap egy kék szalagot.

Hát igen, bennem is egyre világosabbá válik, hogy jobb világ csak a jelenlegi 2022-es viszonyok gyökeres változása révén lesz. Eljön az a várva várt idő, amikor kikapcsolható sorsunk irányításából a korrupció, igazságtalanság. A mesterséges intelligenciák valószínűleg nem egyénekért, hanem a társadalomért ügyködnek majd. És talán a digitális világ is veszélyben volt, amikor néhány politikus atommal fenyegetődzött.

Hasznos történetek. Bizonyítja ez is, hogy 2050-ben is fog még létezni kultúra, irodalom, sőt nyomtatott könyvek is. El is határoztam, hogy este egy múzeumot is megnézek.

Most búcsúzom.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

"Én nem tudom mit hoz a holnap, és ki tudja mi lesz velem"   

Egyre több írás, cikk, riport születik a jövő élhetőségéről, beleértve az élelmiszer ellátást, annak minőségét, a csomagolást, klímát stb. Önmagában minden leírt cikknek, riportnak igaza van, de egymással összevetve az elhangzottakat, már kétely marad bennünk.

Ahogy egy kedves anekdota, melyet régi vágású barátunk mondott. A bíró előtt beszél az alperes, mire a bíró megnyugtatja, hogy igaza van. Majd a felperes adja elő a mondandóját, mire a bíró kijelenti, hogy igaza van. Erre megszólal a kisbíró, hogy nem lehet igaz, ez is az is. A bíró azt mondja, a kisbírónak, hogy Neked is igazad van.  Hát ez a kis tréfás jelenet jutott eszembe a műanyag dolgairól.

Az egyik, manapság lényeges kérdés a műanyagok problémája. Néhány, a legutolsó időkben megjelent cikkből idéznék egy-két mondatot, hogy rávilágítsak az ellentmondásosságára. Nem öncélú az idézgetés, hanem tudomásul kell venni, hogy az élelmiszerek csomagolása, akár gyűjtő, akár fogyasztói csomagolás, egyre inkább valamiféle műanyag vagy műanyaggal társított csomagoló anyagba történik. Mára elválaszthatatlan lett a műanyag, mint több féle molekula szerkezetű, fizikai, kémiai tulajdonságú anyag az élelmiszereinktől.

Természet világa, 2022 március.” A műanyag élete” című  cikkből.

„Az ipari szereplők ( műanyag termékeket előállító szereplők, kutatás ) évtizedekig abban az illúzióban nyugtattak minket, hogy a problémáikat jól kézben tartják.”

„Az utóbbi két évtizedben mégis több műanyagot állítottak elő, mint a XX. század második felében összesen.”

A a fagyállók gyártásával foglalkozó Preston cég a gyártás során keletkező etilén dikloridot , mely rákkeltő káros anyag, vinilklorid monomerré dolgozza fel. ..”akkoriban ( a 70-es években ) a rákkeltő hatás a kínálkozó profit lehetőség mellett keveseket érdekelt. „

„A Világháború a különböző műgyanták iránti keresletet is fellendítette, mintegy 32-szer többet gyártottak a világégés után, mint előtte „ A sztirol butadién, a gumi kulcsfontosságú anyaggá változott a hadviselés során, mint a járművel futófelülete, a katonák lábbelijének talpa. Azonban, írja a cikk hasonlóan a vinil-kloridhoz, a sztirol is azzal a kockázattal járt, hogy a rákos megbetegedések kockázatát hordozza. Ugyanez a helyzet állt elő a a szintetikus gumi másik fő összetevőjével, a butadiénnel is.

A hadiiparból aztán átszivárgott a különféle műanyag komponensek, keverékek sora a háztartásokba is. Amikor már a háztartási eszközök piacát nem tudták a gyárak tovább bővíteni, „ jött a képbe a gondolat, hogy már nem közvetlenül háztartási eszközöket kellene gyártani, hanem más termékek rajtuk keresztül történő szállításában részt venni : vagyis megszületett az eldobható műanyagok fogalma. „

Lassan a hadiipar igényeit felül múlta a csomagoló anyagok iránti kereslet. S ez a kereslet évről évre növekszik.

Our World in Data -  FAQs on Plastics - 

„ A 70-es évekre az élelmiszerboltokban a papírt fokozatosan műanyag váltotta fel: tojástartó kartondoboz és a kenyércsomagoló tasak idővel eltűnt, ezzel párhuzamosan pedig megjelent a műanyag hústálca és nejlon zacskó.” „ A XX. század utolsó évtizedében az élelmiszerek zömét pedig már képtelenség volt csomagolásmentesen megvásárolni.” Azóta sajnos csak egyre nehezebb meghatározni az összefüggést a közönséges műanyag csomagolás, a háztartási vagy ipari szennyezés, a politika, éghajlatváltozás stb. egymással összefonódó, világméretű problémái között.”

„Annak ellenére, hogy számtalan helyen buzdítanak rá: ne használj eldobható termékeket, a legtöbb embernek nem sok beleszólása van a csomagolások mennyiségébe az életében.” „Persze számos jó kezdeményezést is látunk a fejlett világban, ilyenek például a csomagolásmentes üzletek, ahol elegendő akár egy befőttesüveget magunkkal vinni, amibe a kimért árut töltjük.”

Öt év után bezárt az egyik legismertebb, a főváros budai és pesti oldalán is működő csomagolásmentes élelmiszerlánc, a Ligeti Bolt – vette észre az erről szóló Facebook-bejegyzést a Pénzcentrum.  A bezárás okairól nem közölnek részleteket.   No comment !!!!

13 Of the Best Zero-Waste Shops In The UK - hipandhealthy.com - 

„A műanyag termékek jelentős részét kőolaj finomítók és petrolkémiai üzemek szövevényes hálózatában készítik, 98-99 %-t pedig fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával állítják elő. „ „A kutatók más területen is vizsgálják a műanyag probléma összetettségét, újabban például azt is meg kell nézniük, hogy a nyílt vizekben úszó és napfény által mikroműanyagokra bomló hulladék hogyan befolyásolja a planktonok oxigén termelését, valamint szénelnyelési képességeit.”

A National Geography 2022, áprilisi számában az indiai Ganges folyón a  horribilis mennyiségű nagyon sokféle műanyag hulladék minden nap elindul a tenger felé. A folyóban, a tengerben jobban mondva tengerekben útjában számtalan állat leli halálát a műanyagok miatt, majd idővel a napfény miatt mikroműanyagokká esnek szét.

Talán említettem korábban, hogy Pekingben járva, útban a Nagy Fal egy szakasza felé, egy olyan liget mellett haladtunk el, amely kopasz fáinak ( januárt írtunk, -20 C volt éppen ) az összes ágán fürtökben lógtak a különféle méretű és színű nejlon zacskók. Millió számra. Valószínűleg a gyakorta fújó szél hordta őket egy közelebbi szeméttárolóból.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Az Élet és Tudomány ez évi 17. számában Műanyag gondok címmel szerepel egy kis írás a műanyag hulladékok tengeri, óceáni kártételéről.

„Jelenlegi ismeretek szerint 131 sarki fajt érint közvetlenül a műanyagok jelenléte. A kapcsolat legtöbbször a műanyag részecskék tápcsatornába jutását és a hálókba vagy egyéb hulladékba gabalyodását jelenti. Kisebb élőlények tutajnak használják a felületeket, amelyeken megtapadva olyan helyekre utazhatnak, ahol behatolónak számítanak. A sötétebb műanyag részecskék az éghajlat változásba is beszállhatnak. A sarki jégre lerakódva vagy belefagyva módosíthatják azok albedóját.

„A hosszú távon is megnyugtató eredmények elérése érdekében a párizsi egyezményhez hasonló, műanyagokra vonatkozó nemzetközi megállapodás kidolgozása lehet az út.”

Polar bears overeat plastic in the Arctic

A napokban olvastam egy rövid tudományos bejegyzést, miszerint a visszagyűjtött és újra feldolgozott műanyag palackokból több káros anyag oldódott bele a csomagolt italba, mint a frissen gyártott palackból. Valószínűleg az újrafeldolgozás során keletkezik a többlet káros anyag.  Hah…, tehát akkor mi a teendő ??

Képes-e a mai politikai, társadalmi beállítottsága a Föld országainak arra, hogy túl lépjen a profit érdekeltségen. Lehet, hogy mama a kapitalizmus már idejét múlt ? A jelenlegi problémákat, beleértve a hosszabb távú élelmiszer ellátottságát növekvő népességnek már képtelen megoldani ?

Lehet, hogy jelenlegi humán alapú döntéshozatalt sok-sok téren fel kell, hogy váltsa egy magasabb intelligenciájú csúcs intelligencia. Nem újdonság a gondolat, hisz a gazdasági élet számtalan területén már szerencsésebb, átgondoltabb, körültekintőbb döntést hoz a gépi agy, mint az emberi. Vagy akár több ember agya. Mindenki előtt ismert, hogy a legjobb sakk nagymestereket, go játékosokat győzi le a mesterséges intelligencia.

A Transpack című folyóirat 2022. „. számában Körkörös gondolkodás címmel jelent meg cikk a műanyag felhasználásról. Többek között épp az élelmiszerek csomagolása tekintetében.

„A műanyagok a 21, század erőforrásai, és nagyon hatékonyan , rugalmas módon dolgozhatóak fel a különböző iparágak által, ugyanakkor erőforrás-takarékos módon újra felhasználhatóak. A műanyagok előnyösek az egészség, fenntarthatóság és kényelem szempontjából. Hozzájárulnak az életszínvonal, a higiénia és a táplálkozás biztosításához és javításához.”

Hát ezek a gondolatok kicsit mások, mint a műanyagok természetre való hatásának aggodalmairól szóló írások.

A cikk kijelenti, hogy „Az ásványolaj és földgázfelhasználás csak kb. 1,8 %-a köthető a csomagolásokhoz.”  Más források akár 5 % részesedést írnak le, s bizonnyal további, eltérő számadatokat közreadó források is vannak.

A cikk természetesen sok igazságot tartalmaz. Ilyen annak taglalása, hogy a műanyag fóliába csomagolt élelmi anyagok eltarthatósági ideje mennyire megnövekszik.

Így a brokkoli eltarthatósága 6 napról 20 napra, a borsó 7 napról 19 napra, a hús 3 napról 20 napra, a sajt 190 napról 280 napra növelhető a műanyag fóliába való csomagolás által. Ezzel együtt az adatok nem teljesek, hisz semmiféle más körülmény, nincs feltűntetve. Az adatok így csak lógnak a levegőben.

A cikk még egy „igazságot” feltár. Vagyis a műanyag csomagoló anyagok súlya töredéke az egyéb csomagoló anyagokénak. Így például az üveg csomagoló anyaggal való összehasonlításból kiderül, hogy az üveg csomagoló anyag súlya összességében 10 szerese a műanyagénak. Ez igaz, a szociban is gond volt ez.

De………

Vajon mennyit ér az egészség rövid, közép és hosszú távon ? Elhisszük-e, hogy a mikroműanyagok katasztrófális hatással lehetnek az egész élővilágra, vastagon beleértve az embert. Csak találgatások vannak, hogy mi okozza a lakosság egyre növekvő számú allergiára való hajlamát, az egyre nagyobb számban jelentkező diabetes 2. és nagyon sok más betegség számát ? Az eddigi mumusok, a növényvédőszerek visszaszorulnak, az élő szervezetre való hatásukat százféle módon ellenőrzik, ha csekély gyanúja adódik toxikusságának, inkább kivonják a forgalomból. A műanyagok pedig mennyiségben, minőségben nőnek környezetünkben.

Vagyis a mit eszünk 2050-ben kérdés mellé máris felsorakozik a következő kérdés: amit még nem tudunk, hogy mit is eszünk, azt mibe csomagoljuk ?!

Való igaz, hogy nagyon jelentős mennyiségű műanyag morzsa, parányi rész kerül környezetünkből a gumiabroncsokról, játékokból, sőt a cipőtalpunkról.

Figure 8. Predicted global yearly maximum microplastic (MP) particles uptake through mollusk consumption. The data have been calculated using the FAO (2020a) consumption data for the different mollusks’ families per country and the maximum MPs/g content of mollusks derived from the statistical summary results herein.

The numerical data is shown in Table S15. MP data were classified in 10 categories using quantile classification for illustration purposes. The hatched areas illustrate countries for which data on mollusk consumption were not available.

Nagyon érdekes cikk jelent meg a Természet Világa c. lap ez évi áprilisi számában. A Hold mint hulladéklerakó címmel. Első ijedelmem után elolvasva a cikket, szerencsére egyenlőre még nem arról van szó, hogy a Holdra ürítenek a kukás autók. Hanem az űrszemét, űrkutatás szennyező hulladékairól van csupán szó. Egyenlőre.

Ha már a szemétdombokat közelítjük, a megújuló energia források egyike a letakart szeméttelepekben képződő metán, amelyet összegyűjtve gázmotorokban elégetve villamos energia nyerhető. Hisz minden kidobott papír, szemétbe rakott étel maradék képes kevéske metán forrásává válni baktériumok jóvoltából.

Kedves párom olvasva a cikket, azt kérdezte : -Mit kell itt évekig vacakolni ? Egyik napról a másikra be kell szűntetni a nejlon zacskót legalább.

Igaza van, mert mire egy ilyen döntés végig halad az. un. döntéshozók végeláthatatlan során, évek telnek el. Közben újabb millió tonna műanyag zacskó jelenik meg a környezetben.

Régi könyveim rendezgetése közben kezembe akadt egy 1975-ből való kis füzetecske,  „ Mit eszünk holnap ? „ címmel. A holnap a füzetecske szerint a 2000 évet jelenti.

Hát nézzük csak. A legfontosabb adat : 1975-ben valamivel több mint 3 milliárd emberről kellett a Földnek gondoskodnia. Ma ennek két és félszerese a szám, 2050-re pedig háromszorosa lesz. A füzet még azt írja le, hogy elsődleges forrása lesz a többlet mezőgazdasági termelésnek a feltört földek mennyiségének gyarapítása, erdők talajának termelésbe vonása. Ezt úgy nevezi a közel 50 évvel ezelőtti cikk, mint „Hódító háború”.

Sajnos, mára tudjuk, hogy bizony az erdők nagysága szerte a Földön lecsökkent, s ez maga után vont számtalan új problémát. Ezt boncolgatja az Élet és Tudomány 2022 évi 16. száma, Erdőbánat címmel, Fákat fenyegető alcímmel. Sajnos a cikk végső konklúziója az, hogy a „sürgetőbb tényezők kölcsönhatásának mielőbbi megismerése” a cél. Hát bizony igyekezni kell, mert nagyon fogynak az erdők.

BIOGAS INDUSTRIAL -User manual - Bioenergy and food security, Rapid appraisal (BEFS RA)

BIOGAS TECHNOLOGY: A TRAINING MANUAL FOR EXTENSION, NEPAL, September 1996 - FAO - 

Minap olvastam, hogy az orosz-ukrán háború a gorillák kipusztulására is kihathat, hisz a napraforgó olaj hiány miatt a pálmaolaj ismét előtérbe kerül, ami további trópusi vidékeken való erdőirtást von maga után. Valahogy az az érzésem, hogy megint nagyon sok rossz történik, amelyek ismét csak helytelen, önző, átgondolatlan emberi döntések sorozatára vezethetőek vissza.

Tehát folytatva a kis füzetecske gondolatait. 2000-re termővé válik a sivatag. Hogyan ? Hát úgy, hogy a sivatag talaja alá műanyag paplanokat helyeznek 40 centiméterre, amely 2-3 cm vastag porózus paplanok majd magukba szívják a vizet, a növények gyökérzete pedig majdan elbomlik, s humuszt alkot.

Hát ez bizony nagyon utópisztikus gondolat. Önök is, kedves olvasóim, kitalálják, hogy mit szeretnék kérdezni. Valahogy az jut eszembe, hogy meg lehet a madarat fogni, ha előbb besózzuk a farok tollát.

Mesterséges eső, jégelhárító rakéták a következő jóslat. Mindkét jóslat megvalósult. Csak hát adott mennyiségű párából hogy lesz eső két helyen ? Egyszer, ahol szokott esni, egyszer ott, ahol nem szokott, de majd átad az előző hely esőt.. Igen, ebből máris vannak problémák.

A 2000 év a növekvő hozamok időszaka lesz ???? A füzetecske tyúkokat mutat, akik már töredéke takarmányból állítanak elő egyre több tojást.

De több lesz a búza, kukorica termésátlaga. Ez rendben megtörtént.

 Azonban túlzásokba esett a jóslást kibocsátó író, ugyanis búzából 200 mázsás termésátlagot jósolt. Ezt még nem értük el, talán nem is fogjuk. Ehhez még sok víz lefolyik a Dunán, ha el nem apad.

Cél volt 1975-ben még a növények jobb vízhasznosításának kikísérletezése. Szárazság tűrő fajták bevezetése. ( Lám, 1975-ben is már égető gond volt a szárazság, holott klíma változásról még csak sejtések voltak )

Olyan kukorica fajokat jósolt az írás, amelyek 30-40 nap alatt beérnek. Sőt a klorofill növényen kívüli szabadtenyésztéséről is szól a füzetecske. ????

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Az automaikus gépek bejöttek. Már 2000 ben is voltak. Már megjelent a kibernetika szó is, mint a berendezések irányítója. Távirányítható traktorok, az üzemanyag pedig kőolaj származék helyett hidrogén. Ugyan 2000 ben még nem, de 2050-re biztos nem kőolaj lesz a hajtóanyag. És lesznek drónok. Drón mindenütt.

E-AGRICULTURE IN ACTION: DRONES FOR AGRICULTURE -FAO - 2018 -

Automatizált istállók. Igen, ebben a feladatban nagy a haladás. Akkora, hogy mára visszafordul a világ, divatba jön újra az 1975-ben általános legelő, rét hasznosítás, a szabd tartás, a szabad baromfi tartás.

A füzetecske a legfontosabb tápláléknak a fehérjét tartja, s ehhez igazítja a jövő ( mármint 2000 ) élelmiszer termelését. Az állati fehérje mennyiségét a napi diétában az 1975-ös értékről közel megduplázná. Igen, 1975-ben az állattenyésztés még nagyon elismert, favorizált ágazat volt, jóval kevésbé volt divat a vegetáriánus étrend, s az életszínvonal emelkedését a húsfogyasztás emelkedésével tették mindenütt egyenlővé.

Amiben nagyon jól előre látott a szerző, az algatenyésztés felfutása.  Több fehérje, kevesebb víz felhasználás, a napfény energiájának jobb kihasználása. Ezt a jövőképet folytathatjuk 2050-re is, ahol biztos több lesz az algás étkek szerepe táplálkozásunkban, mint ma. Vagy a takarmányozásban.

Az élesztőgombák esélyei. Igen, ez megint egy jó jóslat volt. Az élesztő mezőgazdasági hulladékokból állítható elő, nagyon jól szaporodik, magas fehérje tartalmú, továbbá magas a vitamin tartalma is. Sok ágazatban az inaktivált vagy akár liofilizált élesztőpor kiváló adalék anyag.

Kőolajból fehérje. Ez talán jól hangzott akkor, de már akkoriban is beszélték, hogy a népszerű Bambi üdítőital kátrányból készül. Aztán kiderült, hogy étel festékek is készültek kőolaj származékból, ki is vonták őket a forgalomból. Az írás szerint paraffinon élő baktériumok, élesztők fogják a fehérjét nagyban termelni olyan helyen, ahol gabona nincs, de van kőolaj.

Ebből, tudjuk mára, nem lett semmi. Az arab országok gabona importőrök és olaj exportőrök maradtak a mai napig. Sőt most vannak bajban, megint csak egy politika által kreált háború miatt, vagyis nem tudnak importálni.

Nagy súlyt fektetett 1975-ben a füzet írója a takarmány termelés lehetőségeire. vagyis egyáltalán nem gondolta, hogy visszaszorul a hústermelés. Sőt….

És a nagy durranás az úszó halgyárak. éléstárak a tengeren. Érdekes, akkoriban még nem merült fel, hogy bizony a tengerek hal tartalékai is végesek. Hiába eszményi táplálék a hal, elfogy lassan. Több nap, mint kolbász, több eszkimó, mint hal.

Itt álljon viszont egy tengeri lehetőség, amely a HVG 2022 évi  17. számában jelent meg, A földről a vízbe címmel. A cikk a hínár reneszánszát taglalja, miszerint már működik a dolog ázsiai országokban, s ráadásul sok-sok lehetőséggel. „ Szakértők úgy vélik, hogy a tengeri hínárok, algák, moszatok, saláták és társaik jelenthetik az egyik kulcsfontosságú megoldást az un. „proteinváltásra”, azaz a fenntarthatatlan húsfogyasztás mértékének csökkentésére.” Szép gondolatok, de hát ha elszennyeződik a tenger is ??!!

És ismét felvetődik a gondolat, miszerint a hús termelése sok víz elhasználásával jár együtt, a takarmány felhasználás energia bevitele többszöröse a hússal nyert energia nyereségnek. Ez is igaz, de az is igaz, hogy ma még elképzelni is nehéz, hogy hús nélkül tényleg jól érezné-e magát az ember ? Pont most fosszuk meg az emberiséget a hús fogyasztás örömeitől, amikor végre többeknek jut ?

Ez is igaz. A problémát már feszegettük. A rét, legelő karbantartásához legeltetés szükséges. És ezzel  bizony társul a húsipari tevékenység. Trágya, bőr, egyéb iparban hasznos anyagok.

Hol az igazság ? Én bizony még jóslatokba sem mernék bocsátkozni, hogy 2050-re meg akarja-e fosztani magát az ember az állati táplálékok sorától ?

A jóslatokba bocsátkozó füzetecske már 2000 évre megálmodta a csonttalan húst azaz a gyárakban, üzemekben mesterséges tenyésztéssel előállított húst. Mára kezd valósággá válni az álom.

Ugyan akkoriban még a szója volt a kigondolt fő alapanyaga a mesterséges húsnak. Gyermekkori emlékeimben szerepel a szója fasírt, a szója kocka, a szigetvári konzervgyár által forgalmazott szójababos üveges konzerv. Atán a szójáról elterjedt, hogy nemi hormonokban gazdag, kártékony. Hogy igaz-e ??? Nyilván a valódi húst forgalmazók találhatták ki.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Leírások szerint kolbászt, pácolt sertéshúst utánzó készítmények kaptak lehetőséget. Nem igazán tudtak betörni a piacra.

Ma a szója mellett az új / régi termék a borsó. Az a borsó, amely a magyar konyhának oly kedves főzelék növénye volt. „Csicseri borsó, bab lencse….” Az a borsó, melynek lisztje oly csodálatos, magas fehérje tartalmú konyhai adalék. Az indiai konyhának mindenképpen.

Azonban 2-3 hét távlatában  hallottam a Hajnaltáj c. reggeli műsorban, hogy valahol, a rendkívül jó adottságú Hajdúságban a termelők áttérnek a hagyományos zöldborsó termesztésről a búza termesztésére. mert jobban fizet.

Afila borsó - Bajban a borsó: felzabálja a szemes kukorica a kiskultúrákat ... Agrárágazat - 2021. március - Nem ma kezdődött ez a trend sajnos .... 

Ugyanez a mondat hangzott el nem rég egy fiatal szájából, akit a riporter interjúvolt, hogy miért megy mezőgazdasági iskolába ? Mert látja a szüleitől, hogy a szántóföldi termelés milyen jól pénzel.

S mi lesz a többiekkel, például a zöldségekkel ?

Még befejezésül a füzetecskéhez, azt jósolja 2000 évre, hogy az ABC ( Alapvető Bevásárlási Cikkek ) áruházak egyre több konyhakész élelmiszert fognak árusítani.

Ez bejött, csupán az ABC-k Multikká váltak.

Az írás még jósolja, hogy 2000 -ben a reggelt általában gyümölcslevekkel kezdik az emberek, s bőséges reggeli után mennek munkába. Hát nem a mai kávézó, siető emberekről szól a jóslat.

Azt hiszem, fogytán a türelmük, s ezért mára befejezem írásomat. Tarsolyomban még nagyon sok gondolat van, hogy mit eszünk a jövőben, bár lehet, hogy 2050-ben egy tartósító mérnök, lecsós olvasva írásomat, csak csóválni fogja fejét.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Üdvözlöm Önöket, kedves olvasóink. Még mindig nem oszlik a homály, hogy 2050 körül hogyan is lesz a táplálékunk előteremtve.

Az elmúlt három hétben rengeteg cikk, riport, jövendölés vett körül, sok benyomás ért. És még mindig nem körvonalazódik a jövőkép.

Valamikor a 1990 es években különösen jó volt hazánk gabona termése. És mégis emelték a kenyér és liszt árát. A miértre a válasz az volt, hogy raktárakat kell építeni a többlet termésnek. ????

Most már előre félek, félünk attól, hogy hazánkban ismét jó lesz legalább a kalászos termés. Mert lesz mit kivinni és itthon megint hoppon marad a nép. Nem, éhezni talán nem fogunk, de költeni annál többet. Hogy is mondta  Maria Antonia , a kivégzett francia királyné a Francia Forradalom előestélyén, amikor panaszkodtak neki, hogy a nép éhezik, nincsen kenyere ? A válasz valahogy így hangzott, nem baj, egyenek kalácsot.  Nos, abból úgy is kevesebb fogy.

Már hetek óta rémisztgetnek a jövő hónap horribilis, brutális, soha nem látott növényi olaj áraival. Hogyan ? Hát nem volt termés ?  De volt, csak megy exportra.

Sunflower oil prices (measure: USD per metric ton, source: World Bank)

Még a járványok megelőzte időben történt, hogy Fertődről átruccantunk a szomszédos osztrák Szent Andrásra a Sparba bevásárolni. Ó, sok sok minden olcsóbb ám ott. S nem csak olcsóbb, jó néhány esetben minőségibb a portéka. Nos, ott láttunk a zöldséges pultnál magyar termesztésű, csomagolású primőr zöldséget jóval olcsóbban a Fertődön vásárolhatónál. Eszembe jutott, hogy bizony itt a keresetek magasabbak, az árak sokszor olcsóbbak, hát nem a Paradicsom ez 

Egyébként ha errefelé vezetne útjuk, ajánlom megnézni azt a sok sok fóliát, üvegházat, amelyekben tömegével termelnek uborkát, paradicsomot, paprikát a bécsi piacra.

Szezonban az út szélén sebtében felállított bódékban lehet kicsiben vagy nagyban többféle zöldséget vásárolni. Az üvegházak között kis parcellákon hálóval takart korai burgonya, saláta, retek nődögél. De egy jó ismerősöm kis öntözhető birtokán 9 féle zöldséget termelget, közöttük például a „Szedd magad” széles hüvelyű babot. Évekig nálam vásárolták a magokat, a Hollandiából importált széles hüvelyű zöldbab például a környékre vonzotta a közeli Bécs sokféle nemzetiségű és hazai lakosát.

Hogy színesítse a képet, jóféle szőlős kertek nyújtóznak a fóliákkal pettyezett tájban. E szőlők öntözhetők, hálóval védekeznek a termés idején a seregélyek ellen. S jó néhány palack jég bor van pincénkben, ajándék a szőlő termelőktől a jó tanácsokért. 

Burgernland, Ausztria 

A falvak között számtalan kis üzem van, ahol a rengeteg zöldséget készítik elő a piaci forgalmazásra. Itt-ott kis üzemek a gyümölcs feldolgozására.

A fentiekhez tudni kell, hogy Burgenland tartomány Ausztria megbecsült kenyeres kosara.

Sajnos, a határ túloldalán, Magyarország felé csak elvétve találhatóak fóliák, üvegházak. Sopronból jövet áthaladtunk ma autóval számtalan falun. Az un. Fertő parti falvakon, ahol valaha ilyenkor már izgatott emberek nyüzsögtek a kis parcellákon, háztáji föld darabokon. Egymást érték a hagyma, zeller, burgonya, cékla sorok. Sárgarépa és petrezselyem nagyhatalom volt a környék, messze földön híres a hegykői, homoki zöldségféle. Nos, ugyanitt ma elhaladva repce ésgabona földek vannak, a még üres föld darabok pedig várják a napraforgót, kukoricát.

Ma reggeli benyomás a Kossuth rádió Hajnaltáj műsorából. A híres neves, kiváló minőségű, sok aranykoronás Hajdúsági földeken, ahol már kelnie kéne, sőt sorolnia a borsónak, amit mindannyian szeretünk, amit levesben, főzelékben, köretben, és sokféle húsétel társaságában annyira kedvelünk, most a termelők takarmány növényeket készülnek termelni. Pedig a riport tanúsága szerint a földolgozók jelentős átvételi áremelkedést jelentettek be az év elején. De ami akkor jó árnak tűnt, mára gyengécskévé silányult. Mert a világpiaci ára takarmány és olaj növényeknek emelkedik, vele együtt emelkedik a belföldi ár, vele a belföldi kenyér, olaj ár. A múlt héten egy éven belül a harmadik kenyér áremelkedést szenvedjük el az általunk preferált közepes méretű Pékség által.

Jöhet a 800 Ft-os kenyér? - Hellóvidék - 2022. 03. 10.

A minap  Húsvét előtt elvetődtem a budapesti Vámház kőrúti Csarnokba. Ezt-azt szándékoztam venni, különösebb cél nélkül. Inkább csak a körbenézés öröméért. Mert valaha bizony hetente megfordultunk ott jó szülémmel. Nem, nem azt akarom kihozni, hogy csalódást okozott a Csarnok, de valahogy kevesebb pavilon volt nyitva, mint valaha, a forgalom is gyérebbnek tűnt. A húsosok jól el voltak látva áruval. Leginkább száraz árú, jó választék, jó kiszolgálás. Azt lehet gondolni, hogy húsból van elég, kiváló a feldolgozó iparunk, nem fogunk éhezni. A pavilonok kisebb tájjellegű feldolgozókat képviseltek, nem igazán kombinát méretű üzemeket. A sonkák, kolbászok, sonkák is sokfélék, minőségben, formában, ízben.

A tejesek már mérsékeltebben adták elő magukat. Nem találkoztam azzal a fantasztikus sajt választékkal, amit korábban megszoktunk, akár 40 éve is. Magamat félbeszakítva jegyzem meg, hogy már elmúlt jó 10 éve, hogy a Csermajori nagyon híres tejipari szakközép iskola bezárt.  Igen, jól értik, bezárt. A frissen felújított, kiváló tanüzemmel, tehenészettel ellátott iskola már nincs.S mindez történt akkoriban, amikor Kormányunk hitet tett a szakmai képzés mellett. A szakmailag kiváló dolgozók szétszéledtek, különféle, az élelmiszeripari feldolgozáshoz nem köthető állásokban várták, hogy valami legyen. Nem lett semmi. Hogy milyen érdek mentén hajtották végre ezt a tettet ? Itt készült az ilmici, pálpusztai, óvári sajtok mellett egészen jó vaj, tejföl és sok minden más. Messze földről is kértek meg helyi ismerősöket, hogy abból a fantasztikus sajtból vegyél. A környékbeliek pedig rendszeresen látogatták vásárlás céljából.

Hogy azóta mi van ? Vannak sajt műhelyek sokfelé. Ez jó. De ki volt a más területekről átvedlő sajt feldolgozók oktatója ? Az internet ? Az alig néhány napos tanfolyamok ? A szerencsésebbek külföldi tanulmány útja ? De ha ez így jól van, akkor hát tényleg nincs szükség sem erre az iskolára, sem a kertészeti szakközép oktatásra. Mint ahogy ennek az elgondolásnak jegyében szűnt meg az ország egyik legjobb kertészeti iskolája Fertődön.

1968

Igen, itt kívánkozik megint közbe egy gondolat. Jómagam 1974-79 között jóféle, az iparból jött oktatóktól tanultam az élelmiszer gyártás csinját-binját. Oktatók a Kertészeti Egyetemen, akik az élelmiszer ipar számtalan területéről kerültek tanári, tanszék vezetői pozícióba. Ha esetleg volt is párt kötődésük, azt jócskán felül írta szakmai tudásuk. Nem volt könnyű a Kertészetin végezni. Ahogy sok résszel korábban írtam, sokféle tudás, jóféle üzemi gyakorlatok, pezsgő tudományos élet. És a szakma iránti elkötelezettség.

Később, ahogy 1990 után fogytak a nagyobb és kisebb feldolgozó üzemek, egyre kevesebb gyakorlati hely adódott, egyre kevesebb helyen gyakorlatozhattak a diákok, illetve kevesebb lett a feldolgozó iparban felajánlott állás lehetőség. Átvette a gyakorlati oktatás helyét a digitális anyag. A végzett hallgatók egy része más területen helyezkedett el, mások külföldre mentek jól boldogulni.

Sajnos, a privatizált üzemekben a magyar szakemberek már inkább csak a második vonalban tudtak érvényesülni, az igen sokszor külföldi tulajdonos hozta a maga emberét.

Az egyetemi tanszékek sem kaptak megbízást gyáraktól, hogy a hallgatókkal karöltve fejlesszenek, kutassanak. Igy aztán mára már kevéssé fontos, hogy mitől színeződik el a szörp, nagyobb fontosságot kap a szörp közgazdasági környezete. Ez is fontos, az is fontos.

Igaz, hogy a néhány megmaradó feldolgozóban a technikai színvonal hirtelen megugrott, a hozott technológia más volt a réginél.

Hej, pedig a magyar leleményesség, innovatív szándék bőven tudta korábban sikeresen helyettesíteni a nyugati technológiát, amihez nem jutottak a gyárak. Kitaláltuk a jó, sőt jobb megoldást. Aztán abból lett a szellemi export, sajnos sokszor nem a fejlesztő mérnök javára.

A minap töltötte be a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara megalakulásának 50 évfordulóját. Nem én mondom, ott sem voltam, elfelejtettek értesíteni, ahogy nagyon sokakat, hogy bizony az oktatás színvonala még lejjebb szállt. Pedig az oktatás nélkül ……. Igen, tudom, már nincs szükség arra, amit mi tanultunk annak idején. Elavultunk, elöregedtünk, már nem az a tudás amit mi tudnánk nyújtani.. Tényleg ??????

Szóval, visszatérve a Vásárcsarnokhoz. Volt még két desszerteket, különleges édességeket gyártó jó cégnek a standja. 

És a zöldségek ? Nos, aki a Csarnokban járt már, tudja, hogy két oldalt voltak, vannak a régen maszekok, ma kiskereskedők állásai. Most is, mint már 50 év óta is, hozták a formájukat. Gyönyörű választék, jó kiszolgálás. Ahogy ez mindig is volt, amolyan kirakat a magyar kertészetről a túristák felé. Csak hát a hazai primőrök mellett a kínálaterősen  nemzetközi volt.

Alig néhány klasszikus értelemben vett zöldséges bolt volt, nem kirakatba való módon kiállítva az áru, de mégis gusztusosan, olcsóbb áron. Nos, ott már voltak vevők, ha nem is taposták egymást, de a sor kialakult. Én vásároltam banánt, ami le volt árazva, szépen tisztított karfiolt, sárga paprikát. De nagyon sok egyéb zöldség is volt. Azért a spenót és sóska mégis hiányzott.

Ami számomra üdítő volt, hogy egy standnál legalább 15 féle készétel konzervet láttam. Szépen adjusztált 400 grammos dobozban, képviselve azt a választékot, amely gyermekkoromból megmaradt bennem. Vettem is nyomban egy doboz Marhapörkölt tarhonyával című konzervet. Még nem bontottam fel, de igérem, hogy beszámolok az ízéről. Hogy ezt miért említem, mert 50 év távlatából mintha feltámadni látszana a Szegedi Paprika Zrt jóvoltából egy már már kihalóban lévő élelmiszerágazat. Mint készétel konzervek.

Töltött káposzta 

Babot, lencsét is vásároltam. Két helyen láttam előzetesen, nagyon szűk választékkal. Lencséből vagy három féle volt, de meg sem mertem kérdezni, hogy honnan jöttek. Haza felé hallottam beszélgetni a babokat, valamiféle egzotikus nyelven kommunikáltak.

A fentieket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy piros lett a paradicsom, nem sárga, elindultunk kicsinyecskét mi hátra. Legalább is az élelmiszer termelés tekintetében.

Hallom és olvasom, hogy itt-ott készülnek termálvíz bázisra építeni üvegházakat. Hatalmas méretekről hallok, olvasok. Másutt közmunkások működtetnek kisebb termesztő egységeket. Nagyon szeretnék megnézni egyet. A nagyobb üvegházak működtetése, kezdve a beruházástól egészen a bio növényvédelmen, tápanyag utánpótláson keresztül nem olcsó. Azonban kis felületen óriási a termelési potenciál. Azonban egy ilyen egységen belül, ha felüti fejét akár csak ritkán is egy kórság, már nagy a baj. Ahogy a Győr melletti hatalmas üvegházban egy behurcolt paradicsom barnulást okozó vírus jelentett gondot. Mint növényvédős is, sokszor találkoztam a pályám során olyan kártevőkkel és kórokozókkal, amik újonnan behurcolva hazánkba a leggondosabb szabályok ellenére is, óriási gazdasági károkat okoznak. Nem csak nálunk, Ausztriában is. Szomszédunk, aki egy nagyobb üvegházban dolgozik évek óta elmondta a titkot, tavaly egy, az ottani helyiek által Jordán vírusnak nevezett ( feltételezem, hogy a barnulást okozó virusról lehet szó ) akasztotta meg a produktumot.Hivatalosan :

A Tomatobrownrugosefruitvirus (ToBRFV) a tobamovírusok csoportjába tartozik.

De valójában nem csak ez a vírus okoz gondot. Folyamatosan támad a madár influenza, a sertés pestis és még ki tudja mi minden. Növényeinket rovarok gombák, fitoplazmák, vírusok fenyegetik. Fogjuk ezt klíma változásra, a szaporító anyagokkal beérkező károsítókra. És sajnos, ez 2050-ig is így lesz. De hát az embereket is új, rovarok által terjesztett kórokozók támadják, gondoljanak csak a szúnyogok által terjedő láz típusokra, egyéb, még fel sem ismert vírusokra. Lehet, hogy Földünk egyre kevesebbeknek kellemes hely a szaporodó létszám ellenére ??!! Nem csak 2050-ig.

Mióta növényvédős szakmérnökként végeztem Gödöllőn, rengeteg növényvédő szert kivontak a forgalomból. Ez helyes cselekedet, hisz gondos vizsgálatok alapján valamilyen módon emberre, állatra, környezetre hosszabb vagy rövidebb távon kártékonyak.  Azonban észrevették ?? Egyre kevesebb a beporzást végző rovar. Ország szerte. Eltűnt a giliszta bőség. S alig okoz bosszúságot a vakondok.

Ka- 26 Permetezőhelikopter 

Valaha a Fertő parti úton ilyentájt barna békák és siklók tízezrei kívántak átmenni az úton. Autóknak kellett volna lassabban hajtani, nem igazán tették, de természetvédők gyűjtötték folyamatosan a békákat, siklókat, csapdákat állítottak nekik, majd vödrökben vitték a túl oldalra. Most se lassító tábla, se csapda, se természet védő, és se béka. De ugyanezt hallottam más ország részből is.

Valaha, és megint csak valaha, hajnalonként messzire hangzó kuruttyolás verte fel a hajnal csendjét és búcsúztatta a napot. Manapság örülünk, hogy van még madárfütty. Lehet, hogy nem csak a növényvédőszerek a hibásak ?

Pedig állítólag a jövő számára védjük környezetünket. Én minden héten vonaton Győrbe utazom. Figyelem a vasúti pálya mentén lerakott szemetet. Van bőven. Nagyon sok a hulladék !!  Ugyan csak mellékesen, de mégis összefügg ez a hozzáállás ahhoz, hogy lesz-e mit ennünk, s az milyen minőségű lesz a jövőben.

Feltételezem, hogy a technika, technológia töretlenül fog fejlődni. Már ma is számtalan kitűnő megoldás olvasható hírportálokon, hallható, látható a médián keresztül. Új típusú műtrágyák, baktérium trágyák, munkagépek, figyelő robot repülők, talaj javítók stb. Igen, nem félek attól, hogy gáz híján nem lesz elég műtrágya. Már vagy 20 éve egy tanulmányban olvastam, hogy a légkör elektromos tevékenysége nyomán nitrogén oxidok keletkeznek, melyek a légkör nedvességével elő műtrágyává alakulnak. Ily módon, írta a cikk, évi 10 kg nitrogén kerül a talajba hektáronként. Azóta ugyan nem erősítette ezt meg más írás, de hihető. És ily módon talán egy nap megalakulnak a napenergiából nyert árammal működő műtrágya gyárak.

Vagy éppen megoldódik a mesterséges klorofill elkészítése, mely áram segítségével állít elő majd szénhidrogént vagy éppen hidrogént. Ez utóbbira már komoly kutatások vannak. Vagy megoldódik a napenergiával nyert áram tárolása, valamely az eddigiektől eltérő módon. Például mágneses terek felépítésével és megcsapolásával.

Nem félek attól, hogy kutatóink nem találják meg az egyre hatékonyabb hibrideket, vagy éppen rég elfeledett növény és állat fajták hoznak vissza. Épp ma hallottam, szintén a hajnaltáj műsorban, hogy sikeresen szaporítják a régi szürke marha fajtákat. Nagyon jó !!! De, mint kiderült, exportra. De az újonnan alakuló üvegházak is produktumuk jó részét exportra szállítják.

Ennek örülni kellene ? Export takarmány, export búza, export állati termékek. Mi marad itthonra ?  Az áremelkedés, infláció.

Sokan, főleg vegetáriánusok, vegánok jövendölik az állattenyésztés beszűntetésének fontosságát. Mondják, egy kg hús előállításához mennyire sok vizet használ fel a tenyésztő. Mekkora mennyiségű takarmány fogy el egyetlen kg hús előállításához. Gondosan kiszámolták a víz mennyiséget, a megtakarítható takarmány mennyiségét. Környezetvédők kiszámolják, hogy a szarvasmarha szellentésével mekkora kárt okoz a légkörnek, nagyban hozzájárul az üvegház hatású metán légkörbe jutásához. Ez is igaz, az is igaz. De, amikor hazánkban még sokkal több szarvasmarha élt, és szellentett, akkor  miért nem fenyegetett ez a gond.

Nem utolsó sorban egyelőre a lakosság jó része nem tudja a diétáját hús nélkül elképzelni. A szakácskönyvek csak úgy ontják a húsos recepteket. Melyik politikai párt merné felvállalni, hogy ugyan a jövő érdekében, de ne egyél húst ?!

De szép számmal születnek cikkek arról, hogy a szarvasmarha tartás mennyi haszonnal jár. Valaha a szoci mezőgazdaságban szinte kötelezően tartozott rét, legelő, erdő, szántó, gyümölcsös, kertészet minden gazdasági egységhez. Ez aztán maga után hozta a rét és legelő gazdálkodást szolgált trágyával, karban tartott hatalmas területeket, s szolgáltatott olyan húst és tejet, ami világhírt hozott hazánknak.

Igaz, hogy a sertés makkoltatás ősi szokása már 50 éve is a múlté volt, de a sertéseknek bőséggel mérték a főtt burgonyába kevert kukorica darát. Házaknál bizonyosan. Innen van az apró burgonya neve is : malac krumpli.

Sertéstelep, 1969 

Egy már meghalt komoly közgazdász,  valahai Marx K. Közgazdaságtudományi Egyetem Tanszék vezetője, nevezetesen Jövőkutatási Tanszéké, kedves gondolata volt, lévén Somogy megyei származású, hogy a somogyi burgonya az országot tudná táplálni. Igaza volt. És még hozzáteszem, a nógrádi burgonyát is, amely megyében ténykedtem 4-5 éven keresztül. A burgonya laza földet, jó vízellátást igényel. De képes hozni 600 mázsa termést. Iparágak, mint alkohol gyártás, ipari keményítő, számtalan tészta, étel alkotó része, kenyérhez keverve annak élvezeti értékét növeli, gabonát helyettesít részben,  jól tárolható, gépesíthető stb. Az írek biztosan jót mondanának róla.

A tárolhatóságon túl jól szárítható, feldolgozva termékei pl. hasáb burgonya fagyaszthatók. Pelyhesíthető, jól fagyasztva száríthatókrumpli.. Nemesítésében világ elsők vagyunk. És mi van most ? Igen, van import burgonya.

Egy nagyon kedves barátom, 70 év körüli gazdálkodó, az Óvári Egyetemen tanulta a gazdálkodást, tehenei vannak, szántója, és nem kimondottan baloldali világnézetű ember. A  minap Húsvétkor azt fejtegette, hogy vissza kellene hozni a régi mezőgazdasági TSZ-eket. Valószínűleg nincs egyedül a nézetével, hisz Vas megyei falujában embersége és gazdálkodói sikere következtében megbecsült tagja a közösségnek. Mindenki ismeri, sőt elismeri.

Szerintem igaza van. A jövő zökkenőmentes élelmiszer ellátása, sőt exportja érdekében igenis szükség lenne a maitól eltérő jövőképre. Ideális méretű gazdaságok, sokféle tevékenységgel, hogy helyben tartsák az embereket. Ez még ráadásul a kevesebb napi ingázáshoz felhasznált üzemanyagon keresztül környezetet kímélő is. Nem feltétlenül kell már a 30 évvel ezelőtti képben gondolkodni, hisz már vannak drónok, rövidesen a sorok közé küldhető elektromos robotok, számtalan típusú kombájn stb. A közeli jövő mezőgazdasága akár nagyon megbecsült szakma lehet ismét.

Az én kedves gondolatom is megvalósulhatna a zöldség termesztés újjáéledésével, mint szántóföldi vagy üvegházi, amely elláthatná a gazdálkodó tulajdonában lévő feldolgozó üzemet is. 12 hónapos foglalkoztatás.

Még vagyunk jó néhányan, akik emlékszünk arra, hogyan is kell ezt újjászervezni.

Rövid időn belül folytatnám a gondolkodást, még oly sok lehetőség van a jövő számára.

Friss hírként jelent meg a mai napon az Agrárszektor oldalán, hogy az egy évvel korábbiakhoz képest februárban 20 % felett nőttek a zöldség, burgonya árak, mérsékeltebben a húsfélék, tejtermékek, tojás árak. A gyümölcs árak, mint az alma, körte árai csökkentek valamennyit. Viszont az Agrárszektor mai hírportálján nagyon sok cikk szól a rövidesen elinduló áremelési hullámról.

------ > 

Infláció, 1946 

Igen, nyakunkon az áremelési hullám, és az infláció.. Egy közgazdász azt mondja, hogy olyan lesz a helyzet, mint 1945-ben, a háború után, ide jegyrendszer kell! Biztos ez? Tuti, nincs más alternatíva! A lecsómérnök úgy látja, hogy van más lehetőség! A jegyrendszer lehet a megoldás az élelmiszerárak elszabadulására?

Csapjunk is bele a lecsóba, hogy hogyan is jutottunk idáig! Mivel felvetődik az a kérdés, hogy jegyrendszert kellene bevezetni.

Tudniillik nem a második világháború után vagyunk, hogy szétlőtték volna az ország infrastruktúráját, hanem csak egy gazdasági válság előszele cirógatja lágyan arcunkat, semmi több nem történik most, így 2022 áprilisában..   

Az elején elemezzük kicsit a hátteret, miben is élünk, belevéve a tágabb környezetet, és mindezek után belevágunk a lecsóba. Nézzük:    

2021 Januárjában írtam egy bejegyzést, ami hatalmasat ment a lecsós blogon, kaptam érte hideget-meleget:

Gyere haza élelmiszermérnök! Ha még itthon vagy, adj már egy esélyt a jelennek!

Nettó 500 K az élet, és más semmi

Ebben a bejegyzésben arról volt szó, hogy az élelmiszermérnöki tudás világszinten hiánycikk, nyugaton, meg a távoli keleten meg is fizetik, és feldobtam a labdát, hogy itthon is meg kellene adni a lecsómérnöknek a nettó havi 3000 EUR-nak megfelelő forint összeget, mert ha nem, egyszerűen nem lesz releváns szakmai tapasztalattal bíró lecsómérnök, aki a lábára húzná az üzemi bakancsot.

Persze, tudom én, hogy itthon a nettó 500 K- 550 K Magyar Forint / hónap + egyéb juttatások az átlag ajánlat a lecsómérnököknek, - ami már egy roppantó ajánlatnak számít itthon. – Nettó 550 K fizetés a cégnek teljes cégköltségen ökölszabály szerint 2022-ben a nettó fizetési ajánlat 170 %-ba kerül. A fenti példában a nettó 550 000 Ft fizetés a cégnek a nettó fizetés: 550 000 Ft / 100 = 1 %  =  5 500 Ft --- > 170 % = 5 500 Ft x 170 = 935 000 Ft.  --- > Erre szokta mondani - tévesen - a cégvezető, hogy „legalább ennyit ki kell termelnie a cégnek”, hogy ki lehessen fizetni a nettó 550 000 Ft-ot.

– Hozzáteszem, annál a cégvezetőnél, vagy tulajdonosnál, aki így gondolkodik a saját üzeltéről, annál nem nagyon érdemes eltölteni egy percet sem munkaviszonyban. Mivel ott komoly bajok lehetnek mással is, de ez csak az én véleményem. -

Lássuk, jól számoltunk-e.

Kalkulátor ---> Beírod, hogy 550 000 nettó Ft --> kiadja eredményként: 934 586 Ft --- > Szuper! Az ökölszabályunk működik, arányaiban nem lőttünk mellé! A nettó bér 1 %-át megszorzod 170 –el, és megkapod azt, hogy mennyibe is kerül az a pozíció a cégnek. Igen, minden adókedvezmény nélkül számolva kerül ennyibe.

Csörrent a telefonom - Lenne itt egy meló -     

Itt tartunk 2022-ben, így április második harmadában, hogy nettó 500 k Ft már egy nagyon jó mérnöki fizetésnek számít itthon. Történt, hogy a közelmúltban felhívtak telefonon. Jó kedélyűen elcsevegtünk angolul.

A fejvadász pár száz kilométerről azért hívott fel, hogy elmondja, hogy lenne egy ajánlata, miszerint heti egy napot – bruttó 8 órát - kellene dolgozni az üzemben, néha a helyszínen, de inkább home office-ban.

Egy ilyen "office" a sétálóutcán elégé inspiráló környezet tud lenni a munkához :) 

Mivel érdemes lenne a munkához elköltözni a pár száz kilóméterre lévő városba, a költözést fizetnék, a lakást, a gyerekek magánóvodai, és magániskolai is ellátását fizetnék. Természetesen a rezsi – benne a élelmiszer, és egyéb költségek, mint a bébiszitter, bejárónő költsége is a cég költsége lenne. A cég természetesen ad céges autót magánhasználatra is, melynek költségét állják, km használat megkötés nélkül. Hogy a feleség ne unatkozzon, segíti a cég a számára megfelelő részmunka, vagy munka megtalálásában helyben, ha úgy gondolja, hogy dolgozna. A cég nem korlátozná azt, hogy a maradék időben mivel foglalkozok. Nem kívántam élni e lehetőséggel, és ezt tudomásul is vette a fejvadász, mosolyogva tettük le a telefont.  

Szóval elő a számológépet! Érdemes nyomkodni kicsit, hogy a cég mennyit is invesztál a pozícióba! Ehhez még tegyük hozzá azt, hogy a fejvadászat sem olcsó mulatság manapság! Persze ez nem munkahelyteremtés, hanem tervezett pozícióba fektetés, ez kicsit más, amit amit megszoktunk errefelé! 

Azt, hogy merre van az a pár száz kilométer Budapesttől, azt nem fogom elmondani. Érdemes emészteni, és jól megrágni a fentieket.

Úgy néz ki, hogy mindenhol más stratégiát választanak arra, hogy felkészüljenek a jövőre. Nálunk az esetleges jegyrendszer bevezetésén gondolkoznak, máshol meg úgy gondolják, márt most érdemes felkészülni a jövőre, és agyakba fektetni igen komoly összegeket.  

A pandémia miatti korlátozásokat feloldották, háború dúl egy szomszédos országban, ami miatt lassan nyakunkon a gazdasági válság, kezdenek elszállni az árak… Közben készülni kellene a jövőre… Infláció, meg az elszálló törlesztő részletek..

Olyan világot élünk, élünk, amivel a mi korosztályunk netán gyerekként találkozott a 1990-es években. Újra háború van Európában, és kezdenek elszállni az árak, az infláció az egekben. Az hogy mi is az infláció, és miért van jelen, arról írtam ebben a bejegyzésemben:

Infláció drága, hatalmas lehetőségek előtt az élelmiszergazdaság! 

Az árak annyira elszálltak, hogy Németországban a kereskedelmi lánc csak szép képeket tesz bele az akciós újságba, mivel nem tudja előre 5-6 hétre tervezni az értékesítési árakat, napi árképzésre tért át, ez volt 2022. április 11.-én, azóta kicsit stabilizálódott a helyzet, persze egy magasabb szám került az árcímkére.  

Felfoghatatlan helyzet a német Aldiban, és Lidlben: már nem is tudni, mennyi lesz a termék ára

Az inflációról szóló cikkemben írtam arról, hogy ha például valaki felvett egy hitelt, és megindul az infláció, és ennek folyományaként a jegybank megemeli az alapkamatot, akkor általában a bankok átárazzák a már megkötött hitelszerződések kamatait. Mivel a felvett hitel kamata függ az alapkamattól. Több forintot kell visszafizetni havonta, mivel több pénzt kell visszafizetni a futamidő végéig. Mivel a hitelszerződést kötött az ügyfél, és nem kölcsönszerződést, mivel egy bankfiókban hitelszerződést lehet kötni.

Tehát ha elszáll az infláció, akkor elszállhatnak a törlesztő részletek is.

Most volt nemrég az agrárszektor konferencia is, ahol szóba került az, hogy akkor most az agrárium hogyan finanszírozható. Igen, agrárium, nem élelmiszergazdaság, vagy élelmiszeripar. – Erről is szólt már cikk, hogy mi a bajom ezzel, hogy agrárium-ot fejlesztünk, vagy élelmiszeripart fejlesztünk és nem élelmiszergazdaságot:

Jönnek az élelmiszeriparban a pályázatok, konferencia után, hogyan is állunk a pénzzel?

Nem csak azzal van gond, hogy nem élelmiszergazdaságot fejlesztünk, hanem agráriumot, hanem azzal is gond van most 2022-ben, hogy nem lesz pénz beruházásra, vagy nem úgy lesz pénz beruházásra, ahogy azt az elmúlt 15 -20 évben megszokhatták az agárvállalkozók. Erről szólt az idei agárkonferencia egyik panelbeszélgetése:

Idézet a cikkből:

„Arra a kérdésre, hogy a támogatások előtt állók most vegyen föl hitelt, vagy várjanak 3-6-9 hónapot, Hollósi Dávid, az MKB Bank Nyrt. és Takarékbank Zrt. Agrár és Élelmiszeripari üzletágának ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a gazdálkodóknak még most kell döntést hozni, mert később csak rosszabbak lesznek a körülmények. Aki még most tud élni a lehetőséggel, az tegye meg, ellenkező esetben ugyanis komoly kiadásokra kell készülnie. A szakember elmagyarázta, hogy a 2,5% és a 7,5% között akkora különbség van, ami akár azt is jelentheti, hogy az első 4-5 évben 40%-kal is magasabb lehet a törlesztőteher, és ezt nem biztos, hogy a projektek ki tudják gazdálkodni.”    

Az infláció felzabálja a fejlesztési lehetőségeket, nem lesz pénz beruházásra. Az infláció, és az, hogy a banki hitel kamatokban már meg is jelenik a hatás, az azt jelenti, hogy a bankok nem, vagy csak nagyon jó tőkehelyzet mellett adnak hitelt az egyes agrárvállalkozásoknak, általában beruházásokra. Nagyon ritkán gondolkodnak abban a cégek, hogy ilyen inflációs környezetben a humánerőforrásba fektessenek be. Nem elsődleges prioritás. /Ha humoros akarnék lenni, fizetni kell a két éves traktor lízing díját, ez a fontos../

A cikkben arról is írnak, hogy a háború után konszolidálódni fog a helyzet, amivel kezdeni kell valamit, az összefogást, és a hatékonyságnövelését említik meg, mint versenyképességi faktor.

Erről már írtam 2021 decemberében, mivel a 2021-es agrárszektor konferencián is előjött ez a téma a panelbeszélgetésen, hogy horizontális, és vertikális integrációkban van a jövő:

Infláció te drága, hatalmas lehetőségek előtt az élelmiszergazdaság!

Tehát nem tudunk újat kitalálni, csak azt, hogy a már meglévő agárpotenciálok horizontálisan és vertikálisan integrálódni fognak. Ez valahogy engem az 1990-es évekre emlékeztetnek.

Bokros csomag reloaded? Vagy létezne másik út is?

Tegyünk még a gazdasági háttér áttekintéséhez egy komoly gazdaságpolitikai nyomást, miszerint konszolidálni kell a költségvetést, még ebben az évben, olyan 1 500 milliárd forintos kiigazítást kellene végrehajtani:

Micsoda?! Megszorítások jönnek Magyarországon?

1 000 – 1 500 milliárd, az nagyon sok pénz, azt mondják, arányaiban akkora, mint az 1995-ös bokros csomag kétszerese.

1994, Magyarország, Budapest

A Bokros csomagra mondta német mentorom, hogy kicsit másképp is lehetett volna, mivel ez a csomag szépen létrehoz majd egy kiábrándult generációt, az akkori 10-14 évesekből. Akkor nem hittem el neki azt, amit mondott, de sajnos igaza lett.

Nálunk is kialakult a „FUFO generáció”. Ez volt az első generáció, a rendszerváltás után, aki már azt tanulta meg, hogyan kell „Amerikai típusú önéletrajzot” írni, hogy a „HR-es” tudja értelmezni azt, amit lát. A gond az volt, hogy az egyetemet ezek az emberek a 2000-es évek közepére végezték el, addigra már megint beszűkültek a lehetőségek – sokan dobbantottak is.. -     

A 90-es évek közepe volt az a kor, amikorra a privatizációs boom kezdett lecsengeni, és az új vagyoni viszonyok kezdtek megszilárdulni. A TSZ-ek, és egyéb állami vagyonokból lett Rt-knek, és Kft-knek új tulajdonosuk lett, sok ilyen Kft-t, Rt-t folyamatában felszámolták, akkor alakul ki a gazdaság duális szerkezetének alapja.

Pár akkori TSZ-ből lett Kft, meg Rt. túlélte az akkori felszámolási őrületet, és megmaradt. – Ahol ez történt, arrafelé azt mondják még mindig a helyiek, hogy „megmaradt a TSZ„.

Ezek most milliárdos cégek, melyek exportképesek, néhány ágazatban az ágazat gerincét képviselik, ilyenre példa pl. ez a cég.

Kb. ezzel a történelmi tapasztalattal állunk itt 2022 áprilisában, ahogy is valaki felveti, és megírja egy újságban, hogy nincs más hátra, ide jegyrendszer kell.

Az, hogy hogyan nézett ki a háború utáni jegyrendszer a Német Birodalom romjain, a nyugati megszállási területeken, arról írtam már ebben a cikkben:

Versenyképes élelmiszergazdaságot a COVID 19 után, a német példa 

Bevezették az élelmiszerjegy rendszert a háború végén és egész az 50-es évek közepéig nem vezették ki. Ez, akárhogy is számoljuk, minimum 10 évet jelent, meg azt, hogy akkora a szegénység, és annyira nincs semmi, hogy az élelmiszer is jegyre van.

Itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el, hogy mit is sugall a cikkíró:

Akkora lesz a szegénység, hogy nem fogják tudni megvenni az emberek az ételt, ide állami jegyrendszer kell

A meglévő, lokális – állam területén lévő - stratégiai élelmiszergazdasági infrastruktúra elégtelen, - vagy nem létezik – fel kell építeni, mert nem képes biztosítani a lakosság alapvető élelmezései szükségleteit, ami a napi túléléshez kell. 

Nincs, és belátható időn belül nem is lesz szakképzett munkaerő, aki előállítsa az élelmiszereket

Nem sorolom tovább, mert messze visz ez az okfejtés. De most az ország területén nem dúl háború, az EU tagjai vagyunk, egy fejlett ország, eléggé szofisztikált, és a nemzetközi munkamegosztásba komplexen integrált exportorientált iparági struktúrával.

Felteszem a kérdést, mi a gond? Jegyrendszer kellene?? Miért?

Írtam már egy cikkemben, hogy lassan eljön az idő, és a számra kell vennem a K-betűs szót: kapitalizmus.

Itt van a wikipedian egy rizsa, hogy mit is jelenthet a kapitalizmus szó – aki akarja, olvassa el. A gond az vele, hogy rizsázik mindenről, csak a lényeget nem mondja el.

Az én megfogalmazásom szerint, a kapitalizmus nem más, mint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Mások szerint a kapitalizmus nem jelent mást, mint szabad pénzpiacot.

Az Egyesült Királyságban az ember megéli a kapitalizmus angolszász felfogásának működését a gyakorlatban. Ennek a következő az egyik megnyilvánulása: Én, mint fogyasztó azért vagyok, hogy áruféleségeket, és szolgáltatásokat vásároljak. Mivel fogyasztok, életben tartom a gazdasági körforgást. Minél többet fogyasztok, annál jobb.

Mivel jó termékeket akarok fogyasztani, ezért a piaci szereplők megteremtik nekem a választás lehetőségét. Azaz, ha bemegyek a boltba, és mondjuk 410 g-os Baked Beans-t akarok venni – sztenderd paradicsomos babkonzerv a „40dkg-os” - , megtehetem, mivel a 20 penny / doboz-tól találok fogamra valót egész 3 fontig, minimum 20 fajtát. Én, mint fogyasztó – mivel én vagyok a király – a fontjaimmal szavazok, hogy melyik konzervet veszem. Értelemszerűen, ha egy gyártmányt többen vásárolnak, akkor abból többet kell gyártani, és ez pörgeti a gazdaságot.

Tehát a kapitalizmusnak az a jó, ha gazdag vagyok, és tudok fogyasztani. Ezért a kapitalista rendszerekben él az a hit, ha többet dolgozok – olyan értéket tudok előállítani, aminek van piaca – sikeresebb leszek, mivel több pénzt kapok munkám ellenértékeként, többet tudok fogyasztani. Ezért mondják azt manapság, hogy a gazdag kapitalista társadalmak fogyasztói társadalmak.

Mivel fogyasztani márpedig kell, - mert a kapitalizmus nem állhat le- ezt szépen megmutatta, hogy hogyan kezelte UK a pandémiás lezárásokat:

Egyszerűen beállt az állam a fogyasztó, és a termelő közé középre, kinyilvánította, hogy komoly helyzet van, és egyszerre támogatta a cégeket, és a fogyasztókat. Mivel azonnal, és egy időben alakult ki kínálati, és keresleti sokk. A cégek kamatmentes hiteleket kaptak, hogy ne omoljanak össze, a fogyasztók – dolgozók – meg szinte a lezárások nulladik napjától megkapták az államtól a fizetésük 80%-át. /Erre szükség is volt arrafelé, mivel a dolgozók sokasága él hétről hétre, és pl. ha Direct Debit van a számlán – azt egyszerűen fizetni kell, más eset szóba sem jöhet.

A többit a piacra bízták, nem gondolkoztak abban, hogy jegyrendszert kellene bevezetni.

De térjünk vissza valóságunkba.

A élelmiszergazdaságban nem válság van, hanem egy nagyon komoly paradigmaváltás elején vagyunk.

Sokan emlékeznek még arra, hogy milyen volt a szociban az élelmiszergazdaság, hogy a TSZ-ek, és az ÁG-k rendszerére épülő komplex élelmiszergazdasági rendszer prosperáló volt, képes volt az országot ellátni mindennemű polci végtermékkel. Sokak szerint ezt a rendszert kellene visszahozni. Ezzel nem értek egyet, eltelt több mint 30 év, itt volt egy EU csatlakozás, teljesen megváltozott az, hogy mit tekintünk értéknek.

Akkor azt tekintették értéknek, hogy egy TSZ, amely pl. összefog 10 falut, termel mindent lokálisan. Az állattartás, növénytermesztés, és a kertészeti ágazat, a rá épülő feldolgozási faktorok szinergiát alkotnak. Ez a rendszer már a múlté, és nem lehet feltámasztani, se a szaktudás, se fizikai alapok nincsenek meg hozzá.

Mást kellene kitalálni, felhasználva ezt a tudást, úgy, hogy itt, és most működni tudjon, és hatékony legyen. Abból kellene jól építkezni, amink van.

A szántóföldi növénytermesztés jelenleg túlsúlyban van, és az ágazatban is el fog indulni egyfajta integráció. Mivel a legkevesebb macera a szántóföldi növénytermesztéssel van, és általában a termelt termények értékesítéséből származó bevétel jól tervezhető – mert tőzsdei termékekről van szó – mindenki ezzel akar foglalkozni, mert hektáronként meg lehet keresni a 300 K- 800 K nettó forintot. Ha van egy 300 Ha-os gazdaságod, az már bőven elég. Az élelmiszeriparban pl. hogy egy élelmiszeripari vállalkozás hozzon nettó 70 – 90 millió Ft-ot adózás után, az év végén, nagyon komolyan kell idegeskedni, higgyétek el nekem, az más pálya. A bankok is a szántóföldi növénytermesztést szeretik, mivel sztenderdizált banki termékeket lehet fejleszteni a történetre.

International Benchmarks for Wheat Production

Na de, ha elindul az integráció, a szántóföldi növénytermesztéshez nem kell több munkavállaló, hanem lehet, hogy kevesebb. A kertészet, az állattenyésztés, meg az élelmiszeripar az már macera. Nehezen követhető, meg amúgy sincsen munkaerő, így nehezebben finanszírozható.

Itt vagyunk most április végén. Szépen meg lehetne azt csinálni, hogy pl. akinek van egy művelhető kertje, azt mondja, hogy egy, vagy több családnak szívesen megtermeli a konyhára való zöldséget a kertben, és segít az eltevésben is. Vagy terményben, vagy befőttben kapja meg a portékát a család.  Május első hetében elvet mindent, kb. még a mai naptól van olyan 15- 20 nap, hogy kitalálják, mit vessenek.

Megegyeznek egy összegben. Őstermelőként ezt szépen meg lehet csinálni. Legalább elindulna valami, amire rá lehetne építeni a jövőt! Népmozgalom, meg van pénzmozgás is a történetben.

Nem lóg bilibe a kezem hidd el!   

Ha ebben kezdenénk el kapargatni, akkor fel lehetne rajzolni azt a teret, hogy a kezdő lecsóménök palántának ne az legyen az első gondolata, hogy hogyan lehetne dobbantani az országból. Egyszerűen azért, mert meg lehetne álmodni – roppant gyorsan- és megvalósítani azokat a munkahelyeket, ahol teljesen természetes az, hogy a lecsómérnök heti egy napot dolgozik, és megkapja a 3 000 EUR-t nettóban, és minden egyéb, fent felsorolt juttatást.

Az apokalipszis négy lovasa 

Előző írásom bevezető rajza az Apokalipszis négy lovasát ábrázolta. Nem hittem volna, hogy a lovasok megjelenése a valóságban ily gyorsan bekövetkezik. Kik is hát a lovasok ?

Az apokalipszis négy lovasáról a Jelenések könyve 6. részének 1–8. verseiben olvasunk. A négy lovas az utolsó időkben bekövetkező események szimbolikus ábrázolása. Az apokalipszis első lovasáról a Jelenések 6:2-ben van szó: „És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.”

A második lovas : „És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.” A második lovas egy szörnyű háborúra utal, amely az utolsó időkben tör ki.

A harmadik lovas : „És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: ‘Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd.’” Az apokalipszis harmadik lovasa nagy éhínséget vetít előre, amely valószínűleg a második lovas, a háború nyomán fog kibontakozni.

A negyedik lovas :„És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.” Az apokalipszis negyedik lovasa a halál és a pusztulás szimbóluma, és egyesíteni látszik magában az előző három lovas tulajdonságait.

Forrás : Apokalipszis négy lovasa -gotquestions.org -

Ki lesz az ötödik lovas ?

Ukrajna a gabona és napraforgó termelés kiemelkedő szereplője. Rendkívül jó minőségű talajai nagy lehetőséget jelentenek a világ élelmiszerrel való ellátásában. A legutóbbi időkben pedig alma és dió exportja izmosodott. Az őt támadó és Oroszország és Ukrajna együttes gabona exportja a világ búza exportjának negyedét, míg napraforgó exportjuk több, mint a felét teszi ki. Kecsegtető kilátás megszerezni ezt a gazdag országot. Történelem emlékezet óta az ember mindig háborúzott. És úgy tűnik, ezután is fog. De lám, ez most folyó háború is mekkora kihatással van a jelen és jövő mezőgazdasági potenciáljára. Egy békés Ukrajna sok élelmiszer termelési lyukat képes betömni a világban. De egy háborúzó Ukrajna tovább mélyíti az élelmiszer termelés termelés és fogyasztás szakadékját.

A háború elött: FAO: Ukraine sets maximum volume of wheat export for the 2020/2021 season

Hogy az ember háborúhoz való viszonya milyen, bizonyítja, Numa Pompilius híres templomot emelt Janus tiszteletére, melynek ajtajai béke idején zárva, háborúban nyitva álltak. Hét századon át, egész Augustus császárig, csak egy ízben volt bezárva Janus temploma, annyi háborút viselt a hódító római nép. Vagy politikusai

Most azonban az átmeneti termés kiesése pánikot jelent a tőzsdén, árakat emelnek olyan szereplők, akik színét sem látják a napraforgónak, búzának.

Wheat price - EUR - 31.03.2022 - 369.50 EUR / ton - Markets Insider - 

Már most beárazódik, hogy egyszer talán hiány lesz. Ez is a kapitalizmus.

Egyes szakértői vélemények szerint jelenleg a világon elég termelői kapacitás van akár 9 milliárd ember ellátására. Más szakértők azt állítják, hogy már éhínség van a világban.

Úgy igaz, hogy a kereskedelem kiegyenlíti a területi termelési egyenetlenségeket. A feldolgozás, szállítás raktározás megszervezése segíthet az éhínség leküzdésében.

Új gondolat a jövő racionálisabb gazdálkodására nézve a „helytakarékos terménymaximalizálás”. Az Élet és Tudomány ez évi 12. száma közöl egy összefoglaló gondolatot erről. Azaz a termelésbe vont mezőgazdasági területek legjobbjait lenne szükséges igazán intenzíven használni, gondolom a technika, technológia, öntözés szempontjából mindent megadni a területnek, míg a gyengébb adottságú területeken más tevékenységet lehet folytatni. Talán legeltetéses állattenyésztést vagy éppen visszaadni a területet a természetes élővilágnak.

Jól hangzik, hogy a kiváló adottságú hasznosítható területek kapjanak több lehetőséget a termés intenzifikálására.  Talán egy ideig lehetőség, azonban a népesség további növekedésével a gyengébb területek is visszakerülnének a termelésbe. Illetve hazánkban is igen erőteljes a kertészeti médiában a talajra való odafigyelés népszerűsítése. A talaj olyan kulcs eleme a mezőgazdaságnak, kertészetnek, mely meghatározó.

Rendkívül fejlett, öntözéses gazdálkodást folytató ősi városállamok tűntek el nemcsak a klíma megváltozása következtében, de a szaporodó népesség mellett az egyre jobban kizsarolt termőföld gyengülése miatt. Tanuljunk belőle.

FAO: Soils are endangered, but the edgradation can be rolled back /2015/

Súlyos problémákat vetítenek előre bizonyos növények lehetséges eltűnéséről szóló közlemények a közeli jövőben. Így a kávé, banán, kakaó, avokádó, és bizonnyal további növények is kerülhetnek erre a sorsra. Ezek közül a banán érintheti igazán súlyosan az emberiséget, mivel több mint népélelmezési cikk. Kenyai emlékeim szerint a legtöbbet látott gyümölcs a piacokon a banán volt, melyet rendkívül tápláló gyümölcsként és főzőbanán képében zöldségszerűen fogyasztják.

A banán esetében egy Fusarium fertőzés fenyeget, s mivel a banán a termesztésben mára alapvetően vegetatív módon szaporítható, fajta gazdagsága szegényes. De a többi veszélyeztetett fajta is a beszűkült fajtaszegénységnek köszönheti veszélyeztetettségét.

Ahogy korábbi írásainkban megjelent már, 50 éve még jóval több hazai zöldségféle, takarmánynövény féle volt termesztésben. A ma még meglévő zöldségfélék meglehetősen  szűkös választékot jelentenek. Gyökérzöldségek, hagyma, esetleg az intenzíven termelhető saláta félék.

Milyen körülmények lehettek mások 50 évvel ezelőtt, amik serkentették a magyar szántóföldi és kertészeti kultúrák sokszínűségét ? Márpedig jó volna újra hasonló módon gazdálkodni a jövő érdekében.

A gazdaságosság jegyében a jól gépesíthető néhány gazdasági növény jelenti a magyar mezőgazdaság gerincét. Kissé cinikusan szólva, hogyan is lehetne elvárni bármely termelőtől, hogy több gondot okozna magának a szükségesnél ? Mert hát ugyan a sárgarépa ára is ment fel valamennyit, de hol van ez a búza, kukorica árgyarapodásától ?  Ha kapitalizmus, hát legyen kapitalizmus !

S hát felvetődik, hogy a politika, politikus mit tehet ?  Vegyük például az élelmiszer feldolgozást. Néhány idősebb un. agrárközgazdász szakember elszigetelten elmondja véleményét, ami vélemények pártállástól függően többé kevésbé ellentmondanak egymásnak. Történnek gyümölcsös, kertészeti beruházások, hallani kisebb nagyobb élelmiszer feldolgozó üzem átadásról. Kicsit elszigetelt vállalkozások, nélkülözik azt az erőt, mely 10 millió magyar ellátásához lenne szükséges.

Sokat segítene a jelen és jövő kertészeti termékek ellátásában a kiskertek újbóli termelésbe vonása. Óriási, intenzíven kihasználható potenciál. Kertenként egy teljes családi ellátás és olyan fölösleg megtermelése, ami újra beindíthatná a feldolgozó ipart. Ehhez különösebb beruházás igény nem is társul, csupán a média még több bíztató szavára lenne szükség. No meg arra, hogy a kerti munkákhoz szükséges magvak, input szerek, kisgépek ára ne szökjön olyan magasságokba, amely már visszatartó erő. Itt ténylegesen szükséges szabályozás vagy támogatás.

Russian Dacha Gardens - smallfarmersjournal.com -

Megkérdezett emberek mondják, hogy „lakóhelyem környéki piacokon kicsit drágábbak lettek az árak”.  Legalább is a nagy láncok áraihoz mérten.  A piacon kínált választék sem túlzottan széles, a valahai, 30-40 évvel ezelőtti nyüzsgő, igazi élettel teli piacokhoz viszonyítva mindenképpen kisebb. A hús és hús termékek választéka még a régi piacokat idézi, s mifelénk a tej és tejtermékek, főleg a sajt félék választéka is jó.

A napokban beszélgettem egy környékbeli őstermelővel.  Hosszú évek óta termel zöldséget szabad földön, fóliában. Rendszeresen járja a család a Veszprém megyei piacokat. Amíg vetőmagokat forgalmaztam, imponáló mennyiségben vásároltak, s jobbára a magyar magokat preferálták a divatba jövő külföldi magokkal szemben. Számtalan megfigyelést végeztünk együtt sütőtök, sárgarépa betegségeit illetően, a termelő nagyon fogékony volt minden újításra, hogy az általa kínált zöldségek a legjobb minőségűek legyenek.

Budapest, 1972 - Fortepan -

Tőle tudtam meg a következőket. Az általa  látogatott két nagy városi piacon jelentősen csökkent a forgalmuk. Nem csak az övék. Szemmel látható az a folyamat, hogy a piacok körül is megjelenő un. multik leveszik zöldség/gyümölcs forgalmuk egy részét. A barátom 15  féle zöldséget visz ki a piacra, rendszeresen éjszakába nyúlóan a feleség és a  fiúgyermek készíti elő a portékát az éjszaka elinduló furgonjuk megtöltésére.  Hagymát, fokhagymát tisztítanak, petrezselyem zöldet csomóznak, igény szerint válogatják a gyökér zöldségeket, néha mossák is megrendelés szerint.  Amit nem termelnek, azt friss áru cserélgetésével szerzik be őstermelő ismerősöktől, hogy a választékuk bővüljön. Hisz szeret a vásárló egy helyen többféle terméket mustrálni, ahogy ezt a multiban megteheti.

A baj az, mondja, hogy falujából és a szomszéd falvakból is, egyre több őstermelő a nagybaniról szerzi be portékáját részben vagy akár egészben és árusítja őstermelőként saját termékként. S ezt jó kereskedő módjára némi füllentéssel fűszerezve reklámozza a vevőinek.  Lehet, hogy kereskedni könnyebb, mint termelni?

Még elmondta őstermelő barátom, hogy a januári nagy szélvihar nála is károkat okozott, s az új fólia pótlást csak Ausztriából tudja megtenni. S arra is várnia kell. Tehát a tavasz jó részében fólia nélkül lesz kénytelen gazdálkodni.

Valahogy úgy néz ki, hogy minden út Rómába vezet, azaz a piaci áruk egy része is „multi” minőségűvé válik. Végül is a multi minőség nem lehet pejoratív értelmű, hisz bevizsgált, minőségi áruként, gondosan helyezik ki. Ezzel nincs gond, jól megfelel az elvárásnak.   Azonban, akik igazi házi zöldségre/gyümölcsre vágynak, azokkal szemben nem becsületes eljárás a nagybanin vásárolt zöldséget őstermeltként ajánlani.

Hadd utaljak még Zsebők Zsigmond  élelmiszermérnök barátom e blogban megjelent korábbi írására. A cikket 2019 májusában tette közzé itt, a lecsómérnök blogban:

1000 EUR. - családi gazdaság - Avagy hogyan kapcsolódik ez a vidék felvirágoztatásához, meg a Covid-19 krízishez?

E szerint a korábban idealizált családi gazdaságok, melyek száma jelentősen csökken Magyarországon, könnyű szerrel meg tudnák termelni egy 4 tagú család teljes saját fogyasztását zöldségből, gyümölcsből, ugyanakkor nem túl nagy területen képesek lennének tisztes jövedelemre szert tenni. Igaz, a cikk megírása óta az un. input anyagok ára, mint magok, palánták, gépek, fóliák, növényvédő szerek, szintén nőttek.

Ez igaz lehet, amennyiben a gazdaság hozzájutott fontos művelési eszközökhöz, öntözési lehetőséghez. A gazdaságok valószínűleg pályázati lehetőséghez is jutnak, amely lehetővé tenné a folyamatos bővülést, technikai színvonal emelését, csomagolás korszerűsítését, kereskedelmi kapcsolatok kialakítását.

Mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor kertünk lett Fertődön, az alig 400 nm területhez minden további nélkül tudtam venni Robi gépi kapát, háti permetezőket, célszerszámokat. A magok ára filléres tétel volt a költségvetésben, s a folyékony lombtrágyákkal sem kellett spórolni azok ára miatt. És így négy tagú családunkat bőséggel elláttuk zöldséggel, gyümölccsel. Ráadásul éveken keresztül vittünk leadni 150 kg fekete ribiszkét.

Győri Hűtőház, Közép-Európa legnagyobb hűtőháza, - 1969 Június - flimhiradokonline.hu - 

Ma azt gondolom, hogy szívesen belefognék egy 5000 nm kert  árutermelésbe vonásába. Erről azt gondolom, hogy meg tudom kézzel kapálni, palántázni, öntözni, betakarítani. Álmom, hogy karfiolt, brokkolit, bimbóskelt és zöldbabot termelnék. A palántát magam állítanám elő, jó minőségű magból.  Zöldbabból  zöld színű fajtát termelnék, tavaly jó néhány négyzet méteren kipróbálva, tövenként 1 kg remek minőséget takarítottam be.   Szerény kalkulációm szerint az 5.000 nm megművelése 7 hónapot venne igénybe, felölelve minden munkafázist. Értékesítésként a helyi lakosságot gondolom, akik szerényebb áron bizonnyal vevők. Mint karfiol kg-ja 250 Ft, brokkoli 400 Ft/ kg, zöldbab 600 Ft / kg. Nettó bevételként 3 millió forintot kalkuláltam.

Más verzióban csak lencsét és száraz babot termelnék. Import jószerével mindkét hüvelyes, jó áron értékesül, jó elővetemény, valaha országunkban sok fajta volt a piacon. Kevesebb munkával cca. 2.5 millió Ft nettó jövedelmet kalkuláltam.

Zsigmond egyik példája az orosz dácsa rendszer, amely nagyon hasonlít a valahai magyar hétvégi telek, háztáji rendszerhez. Ezek a szinte mikrogazdaságok a cikk szerint az orosz zöldség, gyümölcs fogyasztás 40 %-t tudják kielégíteni.

Jaj, ne bántsanak kedves olvasók, de  nem az a baj, hogy leértékelődött a kerti munka dicsősége ? Hogy már kellemes kikapcsolódásként sem jön szóba néhány ágyás művelése ?

Még szerencse, hogy valamilyen visszarendeződés elkezdődött. Városokban sorra épülnek közös kertek, kerülnek közterületekre magas ágyások. Egyre több óvoda, iskola kezdi kis kertek építését.

Ebbe a sorba illik a Győri Kertbarátok vezetőjének,

Nagykutasi Viktor úrnak az erőfeszítései, hogy napokon belül elindítsa a gyümölcsfák metszését oktató gyakorlati bemutatóját. Ő már az elmúlt évben próbálkozott közterületen magas ágyás kialakításával. És több városból szóló riportok alapján az érdeklődés nagy.

Hozzáteszem, egyik rendezvényükön előadást tartottam a kerti növényeink gyógyító hatásairól.

Bevallom, alig jutottam előre a jövő élelmezése témakörben. Egyszerűen annyira ellentmondásos a mai helyzete a zöldség termesztésnek, feldolgozásnak, állattenyésztésnek, hogy kiinduló pontként alig tudom figyelembe venni.

Ami biztos az, hogy a zöldség termesztésre, gyümölcs termelésre ma is, a közeli és távoli jövőben szükség lesz. Élvezeti cikk a zöldség. Önök nyála nem csorog egy jó újhagymás zsíros kenyér, na jó legyen csak vajas kenyérért ?  Tepertő krémes kenyér friss piros retekkel ???  Másrészt komolyra véve a szót, én is, sokan mások is szilárdan hisszük, hogy a vitamin, bio anyag, ásványi só ellátottságunk valódi zöldség/gyümölcs fogyasztása által, s nem tabletta formájában, fontos, hogy az egészségügyet rövid és hosszú távon ne terheljük jelenlétünkkel.

Átlátni a jelen és jövő mezőgazdasági, élelmiszeripari kihívásait, felkészülni az éghajlat változás negatív hatásainak enyhítésére, alternatívákat felállítani, többféle forgatókönyvet megalkotni, figyelembe venni a jelen és jövőben fogyasztási szokásokat, kiépíteni avagy inkább újjáépíteni a kistermelést és felvásárlást, majd elosztást, raktározást, feldolgozást ….. hatalmas munka.

1981, Budapest 

Nagyon komoly szakmai felkészültségű stábot feltételez a jövő élelmiszer ellátásának kidolgozása. Ma ugyan sokféle szervezet képviseli a mezőgazdasági termelést, kisebb részben a feldolgozást, de mennyire tudnak koordinálni ? Egyáltalán koordinálnak-e ? Mennyire gyakorlati a munkájuk, vagy inkább csak  rendszabályok megalkotásában ténykednek ?

Félre a komor gondolatokkal. Foglalkozzunk hát a jelennel! Az elmúlt  időszakban nagyon sok embert interjúvoltam meg, mezőgazdászokat, közgazdászokat, nyugdíjasokat, vegánokat, krisnásokat vidéki termelőket, városi fogyasztókat.. és így tovább. Hát nagyon eltérő  vélemény halmazzal találkoztam azt illetően, hogy különböző csoportok hogyan itélik meg  a jelen és jövő fogyasztását. Tipikus eset, sokan, sokfélt mondanak.

Sokan vélik úgy, feltehetőleg a média hatására, hogy a jövőben a vegetáriánus étrend lesz az elfogadott, mondván, hogy az állat felnevelése több takarmány kalóriába kerül, mint amennyi kinyerhető belőle.  A világ jó részében akarva akaratlanul is az emberek kénytelenek vegánok lenni. Nem engedhetik meg maguknak a hús féléket. Sok kását esznek rizsből, kukoricából, babból, zabból készült egyszerű étkeket. A trópusokon, mint például Kenyában is, azért esznek banánt, papayát, ananászt is, ami biológiailag elfogadhatóvá teszi étkezésüket. Rajtuk hát nem lehet tovább spórolni termőföldet.

Lamu, Kenya 

A nyugati világ vegánjai pedig sokszor kénytelenek szükségleteiket szakboltokban bevásárolni, esetenként az elfogyasztott étkeit ökológiai lábnyoma nagyobb, mint ha egy csirkecombot ennének meg.

Talán a jelen időszak erőfeszítései, hogy több biokertészet járuljon hozzá az ellátáshoz,  javít a lehetőségeken. Nem utolsó szempont az ár kérdés, mert bizony drágák a zöldségfélék. Ráadásul nem lehet tudni, honnan származik a gyönyörű piros paprika.

A  múlt hónap folyamán részt vettem egy felsőfokú  szakmérnöki megújító tanfolyamon, remélve, hogy ott találok fogódzót a  jövő hogyanjára vonatkozó kérdések  megvilágításához. Sajnos, nem így történt . Azt találtam, hogy az 5 évvel ezelőtti negyven órás tematikához képest csökkent a  konkrét manuális, szakmai növényvédelmi tevékenységre vonatkozó anyag, ellenben nőtt a jogszabályok ismeretére utaló követelmények sora. Úgy tűnik, a mezőgazdaságban a digitalizáció és a szabályozók kerülnek előtérbe. Ugyan a kertészeti termelésben egészen elképesztő új megoldások kerülnek  kísérleti fázisba, gyakorlatba, de hogy ezek mikor válnak általánossá ?  Ezeket az eljárásokat, mint a vertical farming, future farming,  következő részekben megemlítem több kevesebb részletességgel.

Divatba jött a különféle rendű és rangú hírportálok mezőgazdaságról, kertészetről, feldolgozásról, termelők helyzetéről, kilátásokról szóló írásai. Meglehetősen sokféle vélemény, sőt ijesztgetés, egymásnak jól ellentmondó kijelentések látnak napvilágot nap mint nap.

„Itt a nagy bejelentés, rendkívüli támogatást kapnak a sertéstartók „ Kocánként 20.000 Ft jár a sertéstartóknak. Még hitet tesz az Agrár miniszter, hogy lépéseket tesznek a magyar sertéshús ázsiójának emelésére.  Írja a Hello Vidék portál. Ez jó hír, hasznos intézkedés.

Ugyanakkor a Hajnaltáj című reggeli műsorban egy elhangzott riport szerint 2010 és 2020 között jelentősen csökkent a kisgazdaságok száma. Ezen belül is legjobban az állattartók száma csökkent, leginkább a sertés és baromfi ágazatokban. Ezekben az elhangzottak alapján 72 %-kal csökkent a résztvevők száma. Tehát főleg a kis kibocsátók hagytak fel a termeléssel. A statisztikai adat alapján 2020-ban már csak 241 000 gazdaság működött. Holott korábban a kormányzati célok éppen a kisgazdaságok számának növelését tűzték ki céljuknak. A riport elemzése kapcsán két okot lát Tóth Péter ágazati statisztikus. Az állattartás jövedelmezősége csökkent, másrészt az Unió is inkább a növénytermesztést támogatja. Ez  már kevésbé jó hír.

Magyarországon továbbra is a nagyüzemi szántóföldi termelés a vezető, súlya növekvőben van.

Szó se róla, szükség van a búzára, repcére, napraforgóra, kukoricára. De hát annyi minden megtermelésére lenne még égetően szükség. Lassan monokultúrás lesz mezőgazdaságunk.

Elemezve a mezőgazdasági termelésben résztvevők életkorát, az elmúlt 10 év során  a gazdálkodók átlag életkora emelkedett, például a 65 év feletti gazdálkodók aránya 28 %-ról 35 %-ra nőtt.

Ugyanezen Portál cikke szerint „Nagy a baj vidéken: tömegével zárnak be a piacok, a diszkontok nyerték a csatát”.  A cikk azt a nagyon szomorú statisztikai adatot teszi közzé, miszerint a magyarok 20 %-a fogyaszt rendszeresen zöldség/gyümölcsöt heti gyakorisággal, tehát a kívánatos napi ötszöri fogyasztás helyett ennek töredékét fogyasztja el. A cikk még beszámol egy reprezentatív kutatási felmérés alapján arról, hogy az elfogyasztott zöldség/gyümölcs félék mindössze 42 %-a származik zöldségestől vagy piacról, a nagyobbik mennyiség a nagyobb bolt láncokból, hipermarketekből kerül az asztalra.

A KSH adatai alapján a 2010 évi 38 kg/ éves gyümölcs fogyasztás 2020-ra 53 kg/ fő mennyiségre nőtt. Kisebb mértékben, de a zöldség fogyasztás is 53 kg/ fő értékre növekedett.  És ez a jó hír. A rossz az, hogy ez a mennyiség még mindig nagyon jelentősen elmarad a kívánatos értéktől.

Ugyanakkor, halljuk a hírekben, gomba módra szaporodnak a piacok, újak épülnek vagy régiek újulnak meg. Békéscsabán, Salgótarjánban, Nagykamaráson, Etyeken…… ?? hát akkor hol az igazság ?

Egy másik  Hajnaltáj c. műsorban a szandaszögi öko-kertészetről volt szó, ahol családi vállalkozásban látnak el 100 családot zöldséggel gyümölccsel . A hat éve indult vállalkozás-mondja a riport-a közeli Szandai kezdeményezés mintájára indult el.  Amolyan „kosár-piac”,ahol a fogyasztók megrendelésük alapján jutnak heti rendszerességgel a megrendelt zöldségeikhez. A szandaszögi vállalkozás 45 fajta zöldséget kínál az év során. A riport tanúsága szerint az optimális gazda-fogyasztó kapcsolatban jól jár a biztos piacot találó termelő és a szerződés alapján a rendszeresen megkapott, friss zöldséggel a fogyasztó is.

Hoppá, hisz ez nem is újdonság. valaha régen Budapesten, tán másutt is, tejet, pékárut és sok más élelmi anyagot kivittek a fogyasztó ajtaja elé. Szerintem működött a dolog, kellett, hogy működjön, hisz így két vagy több ember, szakma képviselője került nem csak üzleti, de baráti viszonyba is. S lehet, hogy ez a mosolygós alma és az édes cékla mellett még jó érzést is a házhoz szállít.

A riport kulcsmondata az, hogy aki nem ódzkodik a monoton munkától, az megtalálja számítását. Sajnos, a mai legnagyobb gondja az agráriumnak a kétkezi munkások hiánya. Pedig szólnak riportok, filmecskék olyan fiatal gazdálkodókról, akik állatot tartanak, növényt termelnek, feldolgoznak, árusítanak, pályázatot írnak, s még pihenni is van idejük. Kár, hogy egyre kevesebben gondolkodnak így.

FAO: Empowering smallholders, family farms and youth

Számítógépes munkával foglalkozó ifjabbik fiam szerint kapálni akárki tud.  Nos, nagyon téved az, azok, akik ezt a nézetet vallják. Egyrészt az élelmiszer termelés folyamatának bármely szakasza önmagában óriási tudást igényel. Napi szinten kell haladnia a termelőnek a tudomány, technika újdonságaival, megküzdeni a bürokrácia kihívásaival. Egy gazdálkodónak készenlétben kell állnia télen, nyáron, mert jöhet hideg, meleg, szél, betegség és nagyon sok előre nem látható gond.

Ennek megfelelni, nos ezt azért sokan nem tudnák csinálni. Másrészt a kapálás is művészet. Ki kell választani a megfelelő kapát adott munkához. Azzal mesterien kell bánni, kultúrnövényünk körül a legjobb tisztaságot biztosítani, talajt lazítani, s mindezt jó tempóban.

Ráadásul a mai kertészeti termelés egyre több igényes számítógépes munkát is jelent a kézi munka mellett.

Itt ma befejezném írásomat. Rövidesen újra jelentkezünk.

Az elmúlt hat hónapban nosztalgiázó kalandozásunk a 1970-90-es évek élelmiszeriparában lassan végéhez ér. Mai cikkemben próbálom összefoglalni az elmúlt 8 rész tartalmát, valamilyen következtetést abból levonni. Utolsó, majdan X. rész pedig figyelembe véve az elmúlt 50 év élelmiszeripar területén történt pozitív és negatív változásait, megpróbál előrejelzést adni a következő évtizedek élelmiszeriparának lehetőségeire, kilátásaira.

Országunk a két Világháború között agrár országnak számított. Ezzel együtt nem nélkülözte az iparosítás és az ezt támogató innováció jegyeit. Világhírű gépgyártó cégek, világ színvonalú szabadalmak a gépjármű gyártás és mezőgazdasági gépgyártás területén.  A mezőgazdasági termékek feldolgozása elindult, megépítették az első nagy Konzervgyárakat, melyek rövid idő alatt világhírűvé nőtték ki magukat.

A II. Világháború kárai ellenére hamar megindult az élelmiszer termelés és ennek folyományaként a feldolgozás igénye. Az élelmiszertermelés szerencsére a zöldség/gyümölcs fajták nemesítése és termesztése terén köszönhette sikerét annak a szakember gárdának, akik a rendszertől függetlenül szakértelmükkel szilárd alapot építettek a közeli jövő számára.

És íme, az első tanulság. Szakértelem! Pénz nincs, az ország szűkében sokféle anyagnak, de elindul egy olyan termelési háttér kiépítése szántóföldön és kertészetekben egyaránt, ami a világhírnevet hozza meg majd 40 év alatt.

1972, Villányi út 29-43., a Kertészeti Egyetem „K” épülete.

A napokban került kezembe a „70 év a gyümölcstermesztésben” c. NAIK kiadvány, amely a nagyhírű Fertődi Kutató Állomás- Kertészeti Kutató Intézet történelmébe enged bepillantani. A történet tipikus. Kezdődik a 1949-es évvel, ahonnan indul a szántóföldi növények és zöldség/gyümölcsök nemesítése, termesztésbe vonása, szaporítóanyag kibocsátása, elindult az oktatási tevékenység, majd hát sajnos ki kell mondani, az elmúlt évek hanyatlása. (Erről már nem emlékezik meg a kiadvány.) A második és harmadik nagy tanulság is levonható a fejlődésből.

A gyakorlati oktatás rendkívül fontos szerepe és a Kutató Intézet mellett elinduló kis konzervüzem, mint Feldolgozás.

Tehát a recept: néhány elkötelezett, tudós koponya, kitartás, a szakma szeretete, motivációja a tanulásra és alkotásra diákoknak, rátermett emberek, akik felismerik, hogy a feldolgozás megszervezése szükséges. Pénzről, forrásról csak szűkösen beszél a kiadvány, mert szűkösen állt rendelkezésre is. 

Ahogy írtam korábban, a 70-es évekre kialakult az a struktúra, amelyet később előnyösen sikerült évről évre javítgatni. Tehát jól prosperáló TSZ-ek, Állami Gazdaságok, Haltermelő egységek, remekül működő állattenyésztés. Már szerte az országban folyt a mezőgazdaság, és feldolgozás tudományának oktatása. A kapcsolódó egyetemeken, mint a Kertészeti Egyetem is, Főiskolákon, Szakmunkás képzőkben nagy számban születtek jó nevű, a mezőgazdaság, élelmiszeripar területén óriási gyakorlatot szerző szakemberek. A frissen végzett fiatalokat számtalan magas tudás szintet követelő állás várta. A frissen alakuló, nagy termelői háttérrel, lehetőséggel bíró feldolgozók a számtalan, a diákok által végzett tudományos munkák alapján már a tanulás ideje alatt kiszemeltek maguknak leendő szakembereket.

A megjelenő Hűtőházak jelzik, hogy a magyar Élelmiszeripar napra készen alkalmazta a világ kihívásait. Rövid idő alatt megszerveződött a „friss export” ami a nagyüzemekben és a háztájiban megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, élő állatot vitt szerte a világba.

Talán elsütöttem már a kis viccecskét a 70-es évekből. Áll a szovjet határon egymással szemben a magyar és szovjet fiúcska. A magyar gyerek dicsekszik, hogy- „Be, én vajas kenyeret eszek, Te csak szárazat” Mire a válasz: „Be, nekünk van Brezsnyev elvtársunk, nektek nincs.”

KISZ-tábor, cseresznyeszedés, 1974

De volt hatalmas volumenű, a mezőgazdaság/élelmiszeripar minden ágára kiterjedő export tevékenység. Az export mögött ott állt a gyártást támogató Szabványok gyűjteménye, a belföldi és export termelés megyei és országos központi ellenőrző szervezete.

A fejlesztés, vagy legyen bővülés legtöbb esetben a minőség bővülését célozta. és akkori szemléletben, joggal.  A Fertődi Konzervüzem ahol vezetőként tevékenykedtem, már Karácsony környékén túladott portékáin. Vitték, mint a cukrot, mert nagyon jó volt a minőség.

Igaz, a minőséget még nem fizették meg, a minőség ellentételezése a gyorsan kiürülő raktárban fejeződött ki, ami a régi közgazdasági tanulmányok szerint javította a jövedelmezőséget. Az árak a konzervek esetében kötöttek voltak, tartalmazva a kis és nagy ker. haszonkulcsát, ami összesen 20 % volt. tehát Battonyán ugyan annyiba került egy meggybefőtt, mint Sopronban.

Nem bántó történetben azért hadd írjam le, hogy számomra, és az üzem számára a legnehezebb napokat az úgy nevezett nyugati exportra küldött áruk jelentették. Mert elvárták az üzemektől, hogy legyen valutás export.  Ezzel semmi gond, de az a nagyszámú reklamáció, amit a kivitt termékek után kaptunk mi is, más üzemek is, bizony azt jelentette, hogy „palira vett” minket a nyugati importőr. Főleg a német és osztrák export szenvedte el ezt.

Volt arra példa, hogy a kiküldött kamion elakadt valahol, de a reklamáció, melyben 20-30-50 százalék értékcsökkentést követeltek, rendben megérkezett!!!

Pedig a termékek kivitel előtt átestek a gyári, majd MERT (független Minőség Ellenőrző RT.) vizsgálatán. És nem szólva arról, hogy a gyár maga is vagy éppen a friss málna, uborka, zöldség berakodását végző üzem is különös gondot fordított a nyugati termékekre. És mégis volt reklamáció!! 

Hogy a minőséggel nem volt semmi baj, jelezte, hogy 1985 idejétől tömegével jelentek meg az üzemekben a nyugatról visszatérő, korábban még magyar üzletkötők, akik ismerve az ország valuta helyzetét, meglehetősen szegényes ajánlatokkal próbálták elvinni a kiváló termékeinket.

Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban? 

Írja a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

Ennél virágosabb képet festett a szovjet export, aminek mennyisége központilag lett leosztva a feldolgozók között. A szovjet export jól jövedelmező, biztos megélhetést jelentett az üzemek számára. Kis haszon ugyan, de biztos piac.  Különösebb dotációk, támogatások, pályázatok nélkül kiválóan működött a rendszer.

Írtam, de megéri az ismétlést, hogy 1989-ben Kenyában megalkotva és elindítva egy magyar gépekre épülő konzervgyárat, találkoztam több holland, francia, német mezőgazdasági szakemberrel, kereskedővel. Mind egyöntetűen kifejezték irigykedésüket a magyar nagyüzemi és háztáji rendszer produktivitását illetően.  Ami jó, az jó!!

A TSZ-ek országszerte, az Állami Gazdaságok és egyéb termelő és termeltető egységek, mint az igen jól bevált ÁFÉSZ rendszer jól megvoltak. Nem jellemezte az üzemeket, feldolgozókat elvtelen versengés, egymással való leszámolás, bosszú, kapzsiság érzete. Inkább, 10 éves aktív  üzemi gyakorlatom ideje alapján együttműködés, segítségnyújtás, szakmai, műszaki tudás megosztása volt jellemző.  Tömegével születtek kisebb nagyobb találmányok, know-how-k, amiket az üzemek dolgozói egymás között igyekeztek értékesíteni. tehát, ha a Dunakeszi Konzervgyár TMK-s részlege kidolgozott egy korszerűbb üvegmosó gépet, azt szívesen átvették más üzemek is. Élen járt a műszaki fejlesztésben a Nagykőrösi Konzervgyár. De jaj, hogyan felejthetném ki a Debreceni, a Hatvani stb. Gyárak egyre korszerűsödő gyártási struktúráját.

1970

Ahogy említettem a nyersanyag termelők is világszínvonalon követték az új fajták, eljárások adta lehetőségeket. Ezekre vevők voltak a feldolgozók, amelyek egyre több technikai újdonságot vezettek be.

És…..mindezt  a maitól jócskán elmaradó támogatás nélkül. Hogy hogyan csinálta az ország???!!! Még néhányan vagyunk, akik ismerjük ennek a hatalmas PUZZLE néhány kockáját, bár nagyon nem kérdeznek minket.  Majd jön a támogatás, a pályázat és minden rendben.

A háttérben ott volt az az élelmiszeripari gépgyártás, ami szinte mindent le tudott gyártani. Sőt, világ szabadalmakat alkotott meg, mint a HUNISTER folyamatos sterilező vagy PF pasztőröző család. A nagy gyárak mellett fióküzemekként kisebb gép gyártók üzemeltek, akik kisebb üzemek részére gyártottak le kisebb kapacitású vagy éppen egyedi tervezésű gépeket.

Az a legenda járta, hogy amit nem tudott megvenni, beszerezni nyugatról a szakma, azt mi magunk kivételesen kreatív dolgozói gárdánk megalkotta. Magam is számtalan kísérletet végeztem, hogy például hogyan lehetne a néha hiánycikknek számító pektint előállítani kilúgzott cukorrépa szeletből.  Mert, hogy az akkoriban még volt cukorrépa. És Cukoripar is.

Volt kiváló Növényolaj Gyárunk, Édesiparunk, világot bejáró desszertjeink, Borászatunk, a legjobb szőlőfajtákkal, a francia pezsgővel vetekedő Boglári és Törley pezsgőnk, Kékfrankosunk, Bikavérünk, Badacsonyi szürkebarátunk……„az asztal tarka-barka, rajta jó Kadarka.. És nagy mennyiségben. Exportképesen.

Ismerősek a szavak, mint Házmester, Háziúr, Hosszú lépés, Rövid lépés?? A folyó bort fehér kerámia hengerekből mérték ki alumínium mérővel. 2 deci, három deci a számtalan kocsmában.  Hozzá a spricc és kész az igazi hungarikum, a fröccs. És fogyott a bor! Nem eléggé elítélhető módon 6 évesen a szüleim rajtam is kipróbálták a vörösborba áztatott vasszeget, amiről a bort le kellett innom egy nap után.  Lehet, hogy ez, lehet, hogy a spenót vas tartalma, de hatott.

Pálinkánk is volt, méghozzá ő is híres és exportképes.

Nem kellett volna a szomszédba menni a Coca Coláért, mert volt itthon MÁRKA üdítő, Traubi Soda, kiváló málnaszörp.  De hát a szomszéd kertje zöldebb.

A sör iparunk ellátta az igényeket. Kinizsi, Kőbányai, Szalon sör stb. likőrt gyártottunk, ecetet, kiváló esszenciákat, gyógy olajokat, Cukorkákat, Mirelit árukat. Ez utóbbihoz hamar kialakult a hűtőlánc végét jelentő háztartási hűtőgépek nagy száma, és a Jászberényi gyártó.

A feldolgozó üzemeket bőséggel el tudta látni a hazai termelést kisegítő anyagokkal. Bél, fűszerek, bőrök, tisztítószerek, takarító eszközök adalékok.  Tartalék alkatrészek, targoncák, futómacskák és majd mindent megtermeltek itthon. Nem kellett importra várni.

Igaz, volt választék bővítésként import is. Bizonnyal importálta az ország a kakaót, de már itthon készített belőle Boci csokit, Tibi csokit, étkezési csokoládét, ivó csoki port. Még az azonnal oldódó ivós kakaóporért sem kellett a határon túlra menni.  Kőszegen a bogyósok felvásárlásával foglalkozó ÁFÉSZ kiváló gesztenye masszát gyártott és a szezonon kívül a kakaó port.

Emlékeim szerint szamóca befőttet hoztunk Lengyelországból, nagyon finom halkonzervet NDK-ból.

Aki szeretett az utcán vagy a lassan elterjedő televízió előtt ülve nassolni, kóstolhatta a csoki parányt, a Bajtárs, Sport, Korfu szeleteket. Nekem kedvencem a Szerencsi Melódia szelet volt, bár meg sem kottyant a 20 dekányi mogyorós tej csoki sem. Mert nagyon jó volt !

Volt tehén, volt vaj és túró, nem volt hiánycikk a juhtúró. „ Egy pohár tej, tiszta fej”, „ Mondja marha miért oly bús, mert olcsóbb a hal, mint a hús” hívott fel a halfogyasztás fontosságára a szerte az országban, de Budapesten biztos, a  hengeres reklám felület. Ma politikusi fejek sokasága tekint le reánk, vajon mit reklámozva? „ Holnap, halnap”, azóta is a mai kor sok esetben halogató valódi tetteit ezzel a régi szlogennel takargatjuk. Vagy „Ej, ráérünk arra még”.

1981

A Répcelaki sajtgyár készítette a változatos ízű, csomagolású kocka sajtokat. Ma is van, de behunyt szemmel nem lehet megmondani, hogy melyik ízű sajtot kóstolom. Néha kezelhetetlenül lágyra sikerül a kockasajt, lehetetlen maszatolás nélkül kicsomagolni. Egy valahai kellemes, aromás jó nevű camembert sajt pedig térben és időben eltérően vásárolva sem hasonlít a nevében fémjelzett elvárásra. Sokszor olvashatunk hírt, hogy kiváló magyar kézműves sajtot ismernek el külföldön. Ez szép, de a nagy élelmiszer boltokban különböző név alatt, de egy ízű, állagú, illatú sajt kapható csak. Különböző áruk alapján lehet csak tudni, hogy itt elvileg különböző sajtokkal állunk szemben.

Tud még valaki arról, hogy gyártanak-e Pálpusztait? Ilmicit? Márvány sajtot?

Ma egyforma íz jellemzi a valahai 1970-90 es évek rendkívül sokszínű, kulináris élvezeteket nyújtó felvágott választékát. Mintha néhány gyártó a „jó neve” ellenére nem ismerné a fűszereket.

A régi időkben az organoleptikus bírálatok 100 pontos bírálati lapján 40 pontot jelentet íz.

Valaha azzal riogattak minket a külföldi tárgyaló partnerek, hogy sok nálunk a konferencia, sok a tárgyaló partner. És lám, manapság igencsak divatba jöttek a konferenciák, népes tárgyalások, megbeszélések. Egész konferencia túrizmus alakult ki. Ma lyukat beszélnek hasunkba bizonyos partnerek, pedig a Fertődi Konzervüzem irodai bejárata fölé a „Ne csak szóval, tettel bizonyíts”, ma már elavultnak tűnő szlogenen mégis csak el kellene gondolkodni. Régi magyar közmondás volt a „Hosszú beszéd, rövid kolbász”.

Apropó. Túrizmus. Hasznos dolog, helyszínei, lehetőségei biztosítják a nehéz munka utáni pihenési vágyat. Ki hogy akar pihenni. A főkönyvelő másképpen, a melós másképpen. De hát éppen a 1970-90 időszakban voltak a SZOT üdülők.  Egyszerű munkás szüleim minden évben a gyáruk, az Édesanyám esetében a  Köz. Gazd . Egyetem szervezésében mentünk SZOT üdülőkbe. Nekem szép emlékim vannak ezekről a nyaralásokról. Napi öt étkezés, egyszer sem ismételve az ebédet, vacsorát. Frissen sült reggeli zsemlye vagy talán zsömle?, igazi sodort kifli,  pacsni, pozsonyi kifli stb. Gyermekkoromban évente eküldtek gyermek SZOT üdülőkbe. Röjtökmuzsaj, Parádsasvár stb. No, ma próbálja meg odaküldeni gyermekét.  A TSZ-ek komoly közös programokat szerveztek rendszeresen, leginkább a nagyobb munkák, pl. betakarítás végeztével a tagságnak. Termálfürdő, s igazi kulturális programok, interaktív igény nélkül. Tudunk mit enni, van mit, jók vagyunk benne, hát együnk és pihenjünk.

1971

Aki akart, 3 évente mehetett nyugatra. De, hát nagyon szép volt Prága, Várna, Burgasz, a Bolgár tengerpart, Pozsony. Gdansk, Sopot. Síelni lehetett a Tátrában, jóféle szállással. Dunai túra, kicsit macerásabb Moszkva vagy Szentpétervári látogatások. Tulajdonképpen magam is jártam egy egyetemi évemben Párizsban, klassz volt, de hát lehet, hogy a túra árából egy kubai utazás kitelt volna.  

Lehet, hogy országunk nem vált a vas és acél országává, bár ahogy leírtam, minőségi gépeket gyártott iparunk, de az bizonyos, hogy tejjel mézzel folyó kánaán voltunk, már ami a táplálékot illeti. És ráadásul jó ízű tejjel és hamisítatlan mézzel.

A szabványaink és szigorú ellenőrzése annak csak csorbát szenvedett az un. rendszer váltás során.

Pénzben kifejezhetetlen értékű élelmiszeripari termelésünk, eszmei és valós értékben kifejezve is a kutyák martalékává vált.

Politikai felhang nélkül kérdezem csak, hogy magyarázza meg a közgazdász kolléga, hogyan lehetséges, hogy ma behozzuk a burgonyát, a hagymát, és sok-sok másféle élelmi anyagot, alapanyagot. Már említettem korábban, hogy mennyire hiányolom a bab és lencse félék szerény választékát. A bab közönséges, szinte észre sem vett konyhai főzelék és leves alapanyagunk ma zömében importból származik. Ha nem, akkor borsos áron megvásárolható a piaci bab. Az import a világ sok tájékáról származik, mint Argentína, Kanada, Etiópia stb. Nem lehet tudni, hogy hol mennyit állt, nálunk mennyit állt, mert vannak esetek, amikor a fővésében sem a kukta, sem a hozzáadott szódabikarbóna nem segít, kemény marad. Pedig a bab és lencse legalább heti egy alkalommal ajánlott táplálék. 25 éve nagyon sok, előtte 25 évvel pedig több tucat babfajta gazdagította a választékot. Magyar ételek épülnek a babra, mint Jókai bableves, Bab gulyás, vagy a svábok kedvelt babsterce. Nem mondhatjuk, hogy a babot nehéz megtermelni.  Az általános iskolában jó 50 éve még biológia órára csíráztatott babot vittünk be. Fehéret, feketét, tarkát. Ma vajon miért nem éri meg ezt sem termelni?

Ha két termelő beszélget, vagy éppen riport készül velük, csak panasz. Nincs ez, nincs az. Nem éri meg, abba hagyom stb. Miközben azt tanultuk még a történelemórán, hogy bár a középkorban, de a gazdagság alapja a föld.  Ma van sokféle támogatás, kompenzáció, kiegészítés, dotáció, nagyon korszerű gép, termelési programok stb., s mégsem éri meg? 

Legdurvább hiány számomra a tojás hiánya. Ha ezt 50 éve elmondtuk volna egy vidéki portán, hogy nénje, tudja, hogy 50 év múlva tojás hiány lesz? Hát hová küldött volna nénje? Hiánycikk a tojás, amelyet minden porta, TSZ, csak úgy fél kézzel megtermelt?

Sok mai gyerek még nem evett hagymás rostélyost? Ja, hogy marhahúst is csak hírből ismeri? A marhapörkölt pedig csak olvasmányaiban szerepel? Az igazi marhahúsból készülő gulyás, mondjuk marha lábszárból, pedig-pedig csak anekdota számba megy?

Hogy valaha, még 1960-tól iskolás koromban, a napköziben 8 éven keresztül, majd a középiskolás menzán a Kaffkában teljes értékű étkezést kaptunk, tízórai, ebéd, általános iskolában még uzsonna is. Még a leglazább szülő sem engedte el gyermekét az iskolába reggeli nélkül. A Budapesti Gyermekélelmezési Vállalat nagykonyháin nagyon korszerű eszközökkel főztek. És kiszállítottak, és ellenőriztek.  Semmi felhajtás, csak főzés.

A nagy vállalatok gondoskodtak dolgozóik menza szintű étkeztetéséről. Már túl az ölbe helyezett olajos újságpapíron.  Ha kettőig tartott a műszak, haza lehetett vinni az ételt, akár az egész család részére ételhordóban. De ezt a típusú szolgáltatást mi is egyszerű emberek időnként igénybe vettük. Étterem szolgáltatott, igazi éttermi minőségben. És valószínűleg kedvező áron, mert különben nem vették volna oly sokan igénybe. Nagyon sokan mentek nyugdíjba egy munkahelyről 20-30 év után vagy éppen már gyakorlati idejüket is iskolásként a vállalatnál töltötték. Néha többen is dolgoztak a gyárban, akár generációk is. Volt ennek valamilyen bája, a dolgozó ily módon magáénak érezte a céget. Ezt akár hozzáadott értéknek is lehet tekinteni.  Ma más a szokás, de vajon a munkaadó szempontjából kedvező-e?

Budapest telis teli volt kis vendéglőkkel. Halételek, pecsenyék, pörköltek, sültek, húslevesek várták a déli vendégeket, akik irodákból mentek oda, leenni az ebédjegy járandóságukat. Semmi műanyag tálca, semmi műanyag evőeszköz és pohár. Vacsorára aztán átalakult a kis vendéglők közönsége, leginkább állandó vendégek érezték jól magukat esténként.  Kis presszók is színesítették Budapest és nagyobb városok kínálatát. Sokukban a kis hely ellenére élő zene volt. Élő zene, lemezes zenegép.

1972

Nagyon sok család ruccant ki esténként, még hétköznapokon is vacsorázni. Mi például a Honvéd S.E. által működtetett Margit-szigeti étteremben ettünk csütörtökönként halászlevet túrós csuszával.

Ez utóbbi akár Óbudán is, Budafokon, akár Nagytétényben is kapható volt számtalan kisvendéglőben. Budapest más részein nincsenek ismeretségeim, de egyetemistaként nagyon sok diákok által kedvelt helyről hallottam.

1973

Dívott az együtt dolgozók közös programja. Talán brigádoknak hívták őket, de tény, hogy a brigád tagjai bizonyos baráti társaságot alkottak. Együtt kirándulás, együtt iddogálás, együtt felépíteni a rászoruló kolléga házát. És ez a kapcsolat fennállott a nagyüzemek között is. Kedves ismerős volt a Békéscsabai Konzervgyár igazgatónője, Irénke néni, akit nem mulasztottam el meglátogatni, amikor az Orosházi Üveggyárból autóztam hazafelé. Ott Holecska úrral tárgyaltam, hazafelé Irénke néni fogadott kedvesen. Hisz messzi távolból is ismertük egymást, mert ki évfolyamtárs volt, kivel-kivel szakmérnökire jártunk együtt, másokkal tanfolyamon találkoztunk. csupa ismerős, csupa segítőkészség.  És ma????

Közgazdász kollégámhoz lenne még kérdésem, hogy hogyan is van ez az infláció ? 

Írtam talán korábban, hogy az állam termékeket dotált. Gyermek ruházati cikkeket, gyógyszereket, közétkeztetést és például sokféle konzervet. Például éveken keresztül rá lehetett írni a befőtt címkéjére, hogy 16 forint, miközben az üzem 19 forintot kapott érte. Amit az állam jónak ítélt, azt a terméken keresztül támogatta.  De hogy is van, hogy évekig jó volt ugyanazon a címkén az ár? Nem volt észlelhető infláció. Ha volt is, az bizonnyal nem az élelmiszert érintette.  A 80-as években aztán azért szerény áremelkedés volt, amit a nép azonnal humorral kezelt. Egy korábbi részben idéztem az utca humorát már, „ Csak az vehet WC papírt, aki igazolja, hogy evett is”. Pedig csak igen szerény emelkedés volt.

A belső fogyasztás kielégítése szent. Még a kenyai diktatúrában sem merte az autokratikus elnök, Mr. Arap Moi a tej, a kukoricaliszt árát felemelni. Alapvető élelmi cikkek, a legszegényebbek is jussanak hozzá. 

Kicsit furcsa júliusban azt hallgatni a mérvadó rádióban, hogy kielégítő a búzatermés, majd rá három hónapra Jeremiás sirámai hangzanak el a takarmányokat illetően.  Ha ma ilyen gyengén adjuk elő az élelmezéssel összefüggő tényeket, akkor milyen ország vagyunk?  És mennyiből valósítjuk meg a nem előrelépést.

Márpedig leszámítva a kevés „fény evőt”, mindenki táplálkozik. És ha táplálkozik, akkor a táplálék legyen egészséges, tápláló, ízletes. És Magyarország nem engedheti meg magának azt, hogy élelmiszerből behozatalra szoruljon.

Ahogy a régi lengyel vicc mondta a rendszer váltás környékén, hogy Lengyelország eljutott a „Köz ellátástól az alig ellátásig.”  ma persze ők már inkább távolba látók.

Minden provokáció nélkül azt szerettem volna leírni, hogy az élelmiszeriparnál, belefoglalva a kertészeti termelést is stratégiaibb iparág nincs. Valaha világszínvonalon műveltük ezt.

Amikor azt kérdezed a lecsóstól,  -hogy akkor most hogyan is van ez az infláció -, azt kell mondjam, roppant érdekes kérdést vetettél fel, ami külön bejegyzést érdemel!

A két ünnep között, 2021. December 27.-én, a reggeli kávé mellé publikálni fogom a válaszom a következő bejegyzésben!   

Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban? 

Írja a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

Képek:

Fortepan

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - Csipegetés a múlt emlékeiből - azok a 70-es 90-es évek! (VIII./ X.)

Az elmúlt poszt óta sokan szóltak sokfélét. Szerettem volna, ha politikamentes ez a sorozat, de úgy látszik, nem megy. Hozzá nőtt a magyarhoz, mint a népmesei kolbász a szegény ember orrához.  Már-már magamat vádolom, hogy néhány régi ár közlésével is elkövetem a politizálás bűnét.

Egy barátom, befutott ember amúgy, elárulta, hogy a szociban is ágált a fennálló rendszer ellen, de most is ágál és valószínűleg akkor is ágálni fog, ha új rendszer lesz.. S ezzel analóg, hogy ha valakinek nem ízlettek a 70-90-es évek élelmiszer termékei, mert tömeg termékek voltak, hát legyen az ő dolga. 

1962

Úgy tűnik azonban, akkoriban szerették a magyar „tömegtermékeket” -ahogyan egy hozzászóló jellemezte a 1970-90 es évek élelmiszer gyártmányait-  nyugaton, tengerentúlon, sőt megbecsülték azokat itthon is.

1977 nyarán elmentem Franciaországba magamban, mert „Párizst látni és meghalni”. Természetesen, ahogy akkoriban tette a magyar, megterheltem magam számtalan 400 g-os dobozos készétel konzervvel. Rosszul tettem. Mert a konzervek, bár kítűnőek voltak, de megfosztottam magam attól az élménytől, hogy francia konyha kitűnőségeit fogyasszam.  A dolog logikusnak tűnt akkoriban, hisz mindenki így csinálta. Kiürül a bőrönd, s a helyére leárazásokon vásárolt „tömeg termékek” kerülnek.  És akkor elmondhatom, hogy láttam Franciaországot. De mit ér Párizs az összes csodájával együtt, ha nem ültem a Szajna partján, egy kávé vagy fokhagymakrém leves élménye nélkül. Mellesleg frissen szerzett ismeretségeim körében népszerű lett a magyar készétel konzerv. Ők még soha nem ettek lencsefőzeléket kolbásszal, elajándékozásával mindenki jól jár

Párizs, 1967 

Elárulom, hogy a dijoni Youth Hostelben a szállás árában benne foglalt volt napi két étkezés ára, így „kénytelen” voltam megkóstolni a rántott karfiolt, sőt rácsodálkozni a desszert gyanánt felkínált valódi camembert sajtra.  Nos, onnantól kezdve felhagytam az értelmetlen spórolással, a frank fogamhoz verésével, s elmerültem a francia gasztronómia kínálatában.  De ez a kínálat sem jobb, sem rosszabb nem volt, mint a hazai ételbárok például a Móricz Zsigmond körtéri „Lordok Háza”, vagy éppen a Nagy Bandó András által megírt, „ A szalontüdő” című kitűnő novellácska Déli pályaudvarral szembeni gyorsbüféjében kínált étek.. Sem jobb vagy rosszabb, mint a Kőrúti Halló ételbár kínálata, vagy a számtalan budapesti kis éttermek, ételt is felszolgáló kocsmák hamisítatlan magyaros kínálata. Volt egy hely a Lehel téri piac közelében, ahol rendszeresen fogyasztottam a Kis húsfazék nevű kiváló marhahúsból készült levest, vagy a volt Skála áruházzal szemben lévő Aranyszarvas ?? - a névben már nem vagyok biztos - kis étteremben, ahol a Hagymás rostélyos, és a Tatár bifsztek párját ritkító ízzel és aromával került felszolgálásra.

Tehát hazánkba az én látogatásomat viszonzó francia és nem francia állampolgárok nagy megelégedésre ettek ittak olyasmit, ami csak itt volt.

A régi idők cukrászai pedig kitaláltak, megalkottak olyan remek műveket, mint Rigójancsi, Sarokház, Tátracsúcs stb. Nekem gyermekkoromban a Ruszvurm cukrászda a Várban volt a csúcsok csúcsa.

Egyébként még a francia utamról egy élmény. Párizsban vettem meg első dobozos tejemet, amiről rövid úton kiderült, hogy túl hőkezelték, azaz kozmás ízű volt. Egy üveg ribiszke zseléről pedig kiderült, hogy ehetetlenül édes. Nos, jó magyarként téves következtetést kellett volna levonnom a francia élelmiszeripar teljesítményéről?

Viszont a fentieknél érdekesebb az a sokszínű palettája az otthon tartósított ételeknek, amit a háziasszonyok produkáltak. Némely vidékiesebb budapesti háznál, de falun mindenképpen vetélkedés folyt, hogy melyik háziasszony kamrájában lóg több kolbász, sonka, gömböc A polcokon hol van több befőtt, kinek van a zsíros bödönjében több zsír. Az urak természetesen a csatos üveges borok minőségével dicsekedtek, illetve az” Ottónál, a „Tóth Ottónál” kifőzött, de mégis csak saját maguk által rittyentett pálinkával kérkedtek. Az ebédet sokszor kezdték egy kupica saját főzésű „kisüstivel” és  öblítették le savanykás borral.

Még 1980-ban tapasztaltam Fertődön, hogy valamire való háznál legalább egy disznót neveltek. A ház végében pedig sok helyen volt füstölő. A fészerekben pedig a fateknő és minden, a vágáshoz szükséges eszköz még megvolt.  Fertődön még két tehéncsorda volt, reggel kiengedték a teheneket legelni, majd este maguktól hazataláltak leválva a csordáról.  Tej átvevő pedig majd minden faluban volt, ahol a tej zsírtartalmát egyszerű fém eszközzel ellenőrizték.  Számítógép ???  Elég volt az átvevő kis könyv a bejegyzéssel.

1970

Ahogy Írországban minden háznál főztek gint, s minden háznál szinte másfajta receptúrával, úgy nálunk a kolbász, szalámi receptjei változtak. Az eredmény azonban a sokszínű, pezsgő élet volt.

Amikor a falusi rokonok elindultak a VÁROSBA, s vitték az élést a rokonoknak, a gyerekeknek, bizony a batyukban ott volt a jóféle abárolt szalonna, tojás, vágás után a hurka, kolbász.

Némely háznál a gazda ölte, vágta és darabolta a disznót, másutt fogadtak ehhez tudós böllért. Még a vágás napján megsütötték a vért, a májat, vesét, velős csontot elkészítették. S ehhez a sok-sok nemzedéken át megtanult módon készített termékek váltak egyedivé. Egyes tájakon tettek majoránnát a májas hurkához, más tájakon nem. A töltött káposztát itt édes káposztával készítették, ott savanyúval.

A sózott, abárolt, azaz főzött, piros por paprikával borított szalonna is inkább háztáji termék volt. Párom városának közelében készült a károlyfalusi vastag, felejthetetlen ízű szalonna. Nem volt benne kemény húsos réteg, tömör, homogén állományú csoda volt.  

Lekvárt az én fiatal koromban majd minden háznál főztek. Ha jó sárgabarack, kajszi termés volt, akkor néhány évre előre főztek. Nem volt divatban a zselírozó anyag, így sűrítették a barackot a készítők. Ki levette a barack bőrét, ki nem.  A szilva volt a másik nagy tömegben készített lekvár féle. Ez szolgált egyben gyógyszerül is a székrekedés ellen. Nálunk az őszibarack lekvár is dívott.

Kisebb mennyiségben készült még málna dzsem, szamóca dzsem is. Ősszel pedig a piacon megvásárolt csipke pürével készült a legfinomabb íz. Íz, mert hogy nem tartalmaz  csipke darabokat.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Hadd említsem még a birsalma sajtot, mely tipikus őszi kreáció volt, s lényeges alkotója a Mikulás és karácsonyi tálalásnak. A birs szoba illatosító szerepe kiemelkedő volt.  Ahogy a nagy ritkán megszerzett narancs, mandarin, grapefruit héj is hozzájárult a bezárt szobák illatához.

Megemlíteném még a tipikus őszi, téli, kora tavaszi almákat is. Akkoriban a vastag héjú, viaszos bevonatú almák nagy számban kaphatóak voltak, s szépen díszítették a kamrát, sőt szobai szekrények tetejét. Még szokásban volt a téli körték hasonló módon való tárolása, s ahogy a zöldből sárgára váltottak a körték az érésük során, úgy kerültek az uzsonnás zacskókba.

Egy kedves általános iskolai osztálytársam rendszeresen kapott tavasszal almát az uzsonnás csomagjába. Ráncos almát. Az alma lassan töppedt, s kifejlesztett egy aszús ízt. A ráncos alma helyi valuta lett az osztályban.

A csipke nagy mennyiségben került felvásárlásra országszerte, ugyanakkor családok is szedték. Magához a szárított csipke előállításához szárítani jól lehetett a cserépkályha tetején. Mert a csipke tea megelőzött minden mást. Még a korábban gyűjtött bodza és hárs virágokat is.

Ha a kamrában fogytán volt a hely, gyakran a szekrények tetejét „díszítette” a különféle befőzött termék.

A szörpök királya és vezére a málna volt. Málna szörp a gyereknek, málna szörp az unokának. Még volt itt-ott szamóca szörp, csipke szörp, és amit legkedvesebb professzoromtól, Dr. Gasztonyi Kálmántól tanultam a Kertészeti Egyetemen, az az egres szörp.  Mert az egres közönséges, mindennapi tápláléka volt falusi, városi embernek egyaránt. A zöld, még éretlen egresből szószt, mártást készítettek, a bordó-pirosra érett egresből pedig kiváló szörp készült. Az egres népszerűségét jelzi, hogy országszerte lehetett kapni a gyárak által előállított egres befőttet. Édesanyám nagyon gyakran készített mártást a marhahús mellé, vagy éppen az egyben sült, fokhagymával tűzdelt sertéscomb kísérőjeként.

1977

Legnagyobb mennyiségben azonban a paradicsomlé és lecsó lett eltéve a régebbi háztartásokban. Igaz, most is még. A paradicsom érdekes szerszámai voltak a kódlibet, ami passzírozta a tört, saját levében főtt paradicsomot. De még korábban, még az én nagymamám is a 70-es évek elején, használta a szőr szitát kerek fakerettel és a passzírozásra szolgáló gomba formájú, a „gomba” fejénél rovátkolt szerszámot. A paradicsom ezután a család ízlése szerint ízesítésre került, majd felfőzésre. Forró letöltés palackokba, cellofános lezárás, száraz dunszt.

A lecsó a mai napig egyik népszerű étele a magyar konyhának. Önmagában és kiegészítőként szolgál fő étkezésül. A paprika aránya jó, ha 40 % legalább. A paradicsommal puhára főzött paprika némi sóval, esetleg kevés citromsavval került letöltésre, száraz dunsztba.

A befőttek sem hiányozhattak valamire való kamrából. Leginkább a meggy, cseresznye dívott, de az őszibarack is népszerű volt.

És a savanyúságok. !!!! Ó, mely csodákat lehetett készíteni. Az uborka, mint vezér termék, utalta a savanyúságok sorát. Az uborka eltétel napjára készülni kellett. Kimosni tisztára a kádat, esetleg a mosó teknőt. Időben beszerezni a friss kaprot, bevásárolni az egész fekete borsot, mustármagot, koriandert, szegfűszeget. És a kitűzött napon az asszonyok feltűzték kontyaikat, felgyűrték ruha ujjukat és rajta. mert uborkából nem néhány kiló, hanem nagyon sok kiló került az üvegekbe. néha száz üveggel is elkészült egy nap.  Hideg vizes mosás, meleg vizes mosás, körömkefélés a szennyeződéstől. Mert hát az uborka korábban síkművelésben dívott termeszteni, később váltottak a kordonos termelésre. Uborka eltétel napján tilos volt a szaladgálás, rendetlenkedés, utcáról behozott kosszal megszentségteleníteni a már mosott, kefélt , terítőre kiterített uborkát.

A káposztával töltött almapaprika is házi találmány volt. Még az urak kedvelték a hazai cseresznyepaprikát, az chilliről még talán nem is hallottunk. A legszebbek a piros cseresznyepaprikával töltött üvegek voltak, de lehetett zöld paprikával is színesíteni az üveget.

Igazából illett levágni a paprika szárát, de hát az nélkül hogyan lehetett volna megfogni, s egyetlen cuppantással bekapni a finom, nem túl csípős csemegét.

Az ecetes szilva inkább a háztartások savanyúsága volt. Mára sajnos kiment a divatból, pedig egy különleges ízű kísérője volt némely húsételnek, esetleg krumplis tésztának, paprikás krumplinak.

Nagy divatja volt a kovászos uborka. Szomszédok vitték a sikerült vagy kevéssé sikerült uborkát egymáshoz. Ki tormával, fokhagymával ízesítette a napon erjesztett nagyobb testű uborkát. természetesen október/november tájékán megkezdődött a káposzta savanyítása. 1980 körül a káposzta termő felülete többszöröse volt a mainak. pedig újra hangsúlyozom, a káposzta és termékei a legjobb egészség megőrzők.

A gyárak is, háztartások is a szezon előre haladtával felhasználták a zöldparadicsomot, a kifutóban lévő zöld dinnye szeleteket. Lehetett vöröshagymával kombinálni.

Ha már hagyma !! Készítettünk Fertődön is szeletelt vöröshagymát csemege ízesítésű lében . De országszerte népszerű volt még a gyöngyhagyma csemege lében. Elkészítése akár otthon, akár gyárban igényes munkát követelt.

1967

Régi anekdota, hogy a pincérek nem szívesen ajánlották a céklát kísérő savanyúságként. Mert a kedves vendég összemaszatolta a fehér abroszt. Ennek ellenére még a fertődi Konzervüzem is kibocsájtott több-kevesebb csemege cékla savanyúságot, többet a rossz uborkás években.

Rendkívül büszke voltam a fertődi vegyes vágott kelendőségére. A szigorú szabvány szerint legfeljebb 40 % káposztával, és legalább 5 % vöröshagyma felhasználásával készüljön.  Mi Fertődön a káposztát kicsit lejjebb vettük, míg a hagyma, piros színű paprika, uborka mennyisége több lett. Volt is keletje, messze Fűszértektől jött a megrendelés.

Fűszért! Sokaknak ismerős talán a szó. megyénként voltak FŰSZÉRT vállalatok, melyek begyűjtötték és komissiózták, azaz a kis üzletek megrendelése alapján kiszállították a legkülönfélébb árucikkeket. Mindent, ami élelmiszer. És akkoriban még az élelmiszer boltok 95 %-ban élelmiszert árusítottak.  Természetesen a Húsipar is jogot nyert közvetlen beszállításra, s nagyon széles hidegkonyhai választéka volt még egyes, forgalmasabb KÖZÉRT üzleteknek.

1960

A FŰSZÉRT-ek, nagyon jól ismerték a különféle gyárak minőségi paramétereit, így a mi kis Fertődi Konzerv Üzemünk nem szenvedett megrendelés hiányban. Sőt, volt év, hogy Karácsony előttre már kiürültek a raktáraink, ami jó is, meg nem is, hisz így később semmit nem tudtunk adni.  valószínűleg könyvelés szempontjából fontos volt, hogy a gazdaság forgalma és nyeresége egy adott év végére jónak láttassék.

Még a hetvenes évek elején a cellofánnal való lezárás és dunsztolás volt a technológia, de már emlékeim szerint a nyolcvanas évek kezdetére megjelent a sokkal praktikusabb csavaros zárás. Eleinte a négy körmös, majd ezt véglegesen felváltotta a hat körmös lapka.

Már számunkra is hihetetlen mese volt csupán a marha hólyagos, nedvesített pergamen papíros zárása a befőtteknek. De láttak-e Önök sok-sok éves, betöppedt lekvárokat ? Ezekkel lehetett igazán tölteni a buktát és derelyét. de sajnos, a savanyúságok nem bírták túl sokáig az üvegben várakozást. Levük, ecetsav tartalmuk részben elillant, s néha elpuhult, elszíneződött uborka, paprika maradt vissza.

A mai napig dívik még a mindent egybe típusú savanyítás. Ecetes, sós lével feltöltött hordóba a nyár és ősz folyamán tesznek többféle darabos zöldséget, akár karfiolt is, hogy az karácsony tájékára egybe érve különleges kísérőt nyújtson a pörkölt mellé. A szépséghibája csak annyi eme módszernek, hogy vagy kénnel vagy szalicil, benzoát tartósítókat is tesztek a hordóba.

És még folytathatnám a sort számtalan otthon készített termékkel. Mint alkoholban eltett meggy, mézben tartósított őszibarack, vastag szirupban álló szamóca stb.  Ezzel a felsorolással azt szeretném elmondani, hogy a háztáji zöldség termelés mellett nagyon nem elhanyagolható volt az otthoni tartósítás. És így aztán a kisebb és nagyobb gyárak, üzemek által kibocsájtott sok-sok vagon termék jó része tudott exportra kerülni. Vitték is. Országonként más-más receptet adtak meg a gyáraknak. A szovjetek sósan, fokhagymásan, a németek édesen sok-sok látható fűszerrel, a finnek kevesebb fűszerrel a németekénél kevésbé édesen szerették az uborkánkat.

Majd elfeledtem a házi tészta gyártást. Bizony még nagymamám tanított gyúrni, különféle alakú, formájú tésztákat készíteni. Utánozhatatlan volt a házi tarhonya íze.

De szárítottunk mi is, mások is gombát. Mintha több lett volna az erdő a 1970-90 es években vagy a gombák sokasága volt elkápráztató, de tény, hogy a savanyú káposztából és szárított vargányából készülő felvidéki leveshez nem vásároltunk semmit. A kolbászt a vidéki rokonok Békés megyéből adták hozzá.

Minden háztartás egy kézműves műhellyel ért fel, a sokféle tartósított terméket illetően.

És a mennyiségek mögött ott volt a háztáji, TSZ-ek, Állami Gazdaságok, ÁFÉSZ-ok által termelt és termeltetett töméntelen zöldség, a mainál jobb öntözöttsége a földeknek, a pezsgő munkakedv. Egyéni gazdálkodók még a 80-as években kaphatóak voltak olyasmire, hogy 5-10 ha földjükön saláta paradicsomot termeljenek a győri Hűtőháznak.

Kedves történet Annus néniről, a helyi felvásárlóról. Amikor a jani bácsi bevitte hozzá az otthon grammra lemért súlyú 100 kg mákot és Annus néni csak 98 kg-t mért, jani bácsi reklámált. Annus néni aztán megnyugtatta, hogy „Kedveském, az átvevőnek is meg kell élnie valamiből”. Nem lett vita és veszekedés, mert valószínűleg Jani bácsi s megtalálta számítását.

A magyar "gurulós fagyasztott málna" fogalom volt világ szerte. A magyar pezsgő ugyan zömében Szovjetunióba jutott el, de a Törley azért világmárkává tudott lenni. Nemcsak a Tokaji borokkal tudtunk labdába rúgni, hanem egyéb kiváló borokkal, hisz viszonylag nagyobb mennyiségben, egységes minőségben bocsájtották ki a nagy borászatok termékeiket.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

És minden említett és nem említett ágazat, legyen ez akár a méz termelés, csokoládé gyártás, bonbonok előállítása, cukorka készítés, cukoripar, növényi olaj ipar, cikória kávé készítése Jánossomorján, a Győri Keksz csodás készítményei, a kávé pörkölés, csomagolás … és így tovább, mind-mind bizonyítják, hogy 1970 és 90 között a magyar élelmiszeripar megállta helyét a világban.

Nem bántva a közgazdászokat, de hát egy-egy márka világszínvonalra kerülését a kevéssé emlegetett termelők, feldolgozók, az íz kialakítók tették lehetővé. A novemberi didergős időben  aszú szemeket csipegető diákok, dolgozók tették lehetővé, hogy legyen mit eladni.

Képek: Fortepan

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Kezdjük egy szolgálati közleménnyel:

Előadást fogok tartani a XIII. HUNGALIMENTARIA konferencián!

Időpont: 2021. november 9-10.

A konferencia online kerül megrendezésre!

Miről is szól a HUNGALIMENTARIA konferencia?

Idézet a meghívó szövegéből:

„Örömmel tájékoztatjuk, hogy idén 13-ik alkalommal kerül megrendezésre Magyarország egyik meghatározó élelmiszerbiztonsági konferenciája, a Hungalimentaria. A rendezvény szervezése ezúttal is a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Wessling Hungary Kft. szoros együttműködésén alapul.

A 24 évvel ezelőtt indított Hungalimentaria konferencia-sorozat célja az, hogy az élelmiszerek és a takarmányok vizsgálatát végző laboratóriumok munkatársai, a vizsgálati eredményeket hasznosító, döntéshozó szakemberek és minden érdeklődő számára közel hozza az analitikai kémia, a mikrobiológia és a molekuláris biológia tudományos és gyakorlati aspektusait. Fórumot teremtsen akár a legegyszerűbb, akár a legbonyolultabb feladatokat végrehajtó kollégáknak a közös gondolkodásra, problémáik megoldására, baráti beszélgetésekre.

A pandémia miatt a hagyományos tavaszi időpont helyett 2021 késő őszére tervezett rendezvényt hibrid – fizikai jelenléttel és online - formában szervezzük meg. Célunk, hogy az érintett ágazatokban tevékenykedő szakemberek együtt elemezzék a biztonság, a táplálkozási érték, a jogszerűség, az erkölcs, és az élelmiszerek, takarmányok vizsgálatára fordított munka összefüggéseit, a létrehozható össztársadalmi érték felbecsülhetetlen jelentőségét.”

A konferencia linkje a NÉBIH honlapján

A meghívó linkje a NÉBIH honlapján

További információ

Jelentkezés /NÉBIH honlapján/  

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

A szolgálat közlemény után csapjunk is bele a közepébe.  

Mikor is? Hát a 1960-2000 évek között. Az Aranykor azonban 1970-1990 közé esett.

Erre az időre kialakult a TSZ és Állami Gazdaságok termelői rendje, megalakultak az ÁFÉSZEK, amelyek biztosították az erős élelmiszeriparunk számára a nyersanyagot.

A Budapesti Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara, a Szegedi és Gyöngyösi Egyetemek gyakorlati élelmiszeripari üzemmérnökök és okleveles mérnökök százait bocsátották ki, akiket sok-sok állás várt a különböző feldolgozó gyárakban. A Műszaki Egyetemen élelmiszeripari gépészeket képeztek, s a kis és nagy gyárakban a termelés mellett  saját kitalálású gépek konstruálása folyt. Kis kollektívák a saját üzemi tapasztalatukra támaszkodva know-how-kat, újításokat, találmányokat ültettek át a gyakorlatba és terjesztették az üzemek egymás között. Olyan mondás járta, mivel a nyugati technológia, némely anyagok nem jutottak el hozzánk, mi magunk váltunk olyan innovatívvá, hogy a problémák zömét saját erőből oldottuk meg. S nem csak az élelmiszeriparban. Ugyanakkor a híres nagy Élelmiszer gépgyártó cégek világviszonylatban is jelentős gépexportot bonyolítottak le.

A felsorolt Egyetemeken kiváló professzorok nevelték az utódokat. Még a mai napig is értékes ismereteket felsorakoztató tankönyveket, szakmai összefoglalókat írtak.

Neveket tán egy soron következő írásban adnék közre, hogy a volt  tanítványok emlékezhessenek rájuk tisztelettel.

Az ország rengeteg élelmiszert exportált, a hírnevünk és bevételünk nőttön- nőtt. Mondhatni, hogy tejjel- mézzel-borral folyó Kánaán volt az élelmiszer-iparunk. Éhen halni nehéz volt, elhízni esetleg annál könnyebb.

És ma?? Rendszeresen hallgatva a Hajnaltáj c. reggeli Kossuth Rádió műsort, kiderül, hogy már csak szóban a hagyma hazája Makó és környéke, a vecsési káposzta nimbusza is megkopott, burgonya importra szorul az ország, amely annak idején dúskált benne.

A Nógrád megyei ZÖLDÉRT-nél ténykedve egy évben akkora bőségben volt a burgonya és hagyma, hogy minden épkézláb exportőr próbáljon eladni.  Mi a ZÖLDÉRT-nél akkor indítottuk útjára egy ötlet alapján a Sütőipar felé a műanyag vödrökbe csomagolt burgonya pürét, melyet kenyérhez adalékként használtak fel.

1972

Sütőipar. A régi kenyérgyárak híre a sárban. Pedig hát nem volt rossz a 3 forintos félbarna és a 3.6 forintos fehér kenyér. Bizony nem, hisz még harmadnap is jól ehető volt. A negyven filléres kifli és zsömle pedig mindennapos reggelink része volt. Ki 6 forintos gyulai kolbászt ehetett hozzá, ki csak kettő-nyolcvanas lecsó kolbászt.

A gyerekek gyakran vittek az iskolába tízóraira Medve, Mackó, Csárdás, C-vitaminos stb. márkanevű kocka sajtot, melynek ára jó ideig 6 forint volt egy 200 gramm súlyú, 6 kockából álló egységnek.

Korábban üvegből ittuk a jó tejet 3 vagy 3.6 forintért literét, majd megjelent a un. zacskós tej fél és 1 literes műanyag zacskóban.  Eleinte örültünk a zacskós tejnek, de később rá kellett jönnünk, hogy ezzel megnyitottuk a műanyag csomagoláson keresztül a műanyag hulladékok sorát is.  Igaz, egy barátom a jó erős zacskókból készített magának összetűzve a zacskókat, sátrat.

Jó erős volt a zacskó, a csücskét kellett szakszerűen kiharapni, hogy akár vezetés közben is lehessen inni. Később megjelent a fél literes zacskóban a kakaó is, ami már maga volt a Mennyország.

Jobb napokon megengedtünk magunknak kis fonott kalácsot, erős, fényes barna héjjal, omlós belsővel, kis kemény véggel, melyet leharapni élvezet volt. Máskor a papír zacskóba csomagol mákos rongyos kifli 1.3 forintért vagy a pozsonyi kifli 1.70 forintért volt a reggeli része.

Akkoriban még a vaj járta a zsemlébe a margarin helyett, s én különösen szerettem a tubusos kolbászkrémet felvinni a vaj fölé.

Az asszonyok zömében sertés zsírral főztek, amelyet préseléssel vagy inkább kiolvasztással állítottak elő. Állítólag nagyon-nagyon egészségtelen volt, de a legtöbb ember kompenzálta a napi fizikai munkájával. Ellenben csoda volt a tepertő, amelyet minden cég más-más kivitelben tudott elkészíteni. Azaz egy tepertőről meg tudta a „szakértő” állapítani, hogy hol készült. És olcsó volt a sertés zsír és olcsó a tepertő, szemben a mai luxus áraival.

A cukor 4 forint körüli áron volt, és volt számtalan Cukorgyárunk. És a gyárak körül cukorrépa földek, melyek jól beilleszkedtek a vetésforgóba. A levágott répa levél takarmányul szolgált a teheneknek, ahogy a kilúgzott répa szelet is. A jó takarmányért cserébe a tehenek tehén lepényt adtak a jó ízű tej mellett. A tehénlepény pedig eszményi talajjavító trágya. És még járt a cukorgyártás melléktermékeként a cukorgyári mésziszap, mely nagyon ajánlott talajjavító. A gyomirtásról pedig annyit, hogy családok vállaltak fel a TSZ-ben megkapálni sorokat, lazítani a talajt a répa tövek körül. mert mégis csak kapás növény a répa. De hasonló felfogásban gyomtalanították sok helyen a kelő kukoricát is.

A Nagy-kőrúton gyakran kávéztak „munkaidő „ alatt a nyugdíjasok. Szimpla kávé 1.50 forint, dupla 3 forintért lelt gazdára. A Várban a Ruszvurm Cukrászda híres süteménye, a krémes nagyon messziről is vonzotta az embereket. De szerte Budapesten és vidéken is híresen ízletes süteményeket lehetett kapni, olcsón. A fagylalt 1960-ban 50 fillér volt gombóca, majd 10 évvel később 2 forint volt a két gombóc. megjelent Budapest utcáin a Cukrászda elé kihelyezett, mint ma is, olasz fagylaltgép, mely újszerű csavart formában tekerte a csokoládés/vagy vanília lágy, krémes fagyit a tölcsérbe. Kettő forintért adagját.

Igaz, akkoriban még nem volt ÁFA, pedig EU sem volt, amely előírta volna, hogy a nyolcvanas évek vége felé Kupa Mihály, pénzügyminiszter bevezette. Igaz, akkoriban a jövedelmeket szerény mértékű nyugdíjjárulék terhelte, s aki akarta befizette a párt tagdíját. Ennyi, nem több.

A Tolbuhin kőrúti nagy csarnokban lehetett a százféle hús mellett a hátsó fertályon kapni lóhúst, bárányt és nyulat. Állítólag volt galamb is, de azt Édesanyám nem próbált meg vásárolni.

A Csarnok ma gyenge máslása az akkori Csarnoknak. Külcsínében talán nem, de tartalmában mindenképpen felülmúlta a mai állapotot. bab és lencse százféle. Az un Állami üzletek, mint pl. a ZÖLDÉRT-ek standjai, vagy a TSZ-ek mellék üzemágainak választéka boltjai mellett a Csarnok két szélén álltak az un. maszekok standjai. Régi múltú,  becsületes „kofák” kínálták világra szólóan gazdag fűszer, csillagos ötös minőségű portékáikat.

A csarnok előterében gyakran dolgozott a Köszörűs, aki a biciklikerékkel hajtott kővel élezett. Volt munkája.

A csarnok emeletén pedig álltak a pecsenyés bódék, kifőzdék. Talpon állók és fenéken ülők. Volt pacal, velő bőven. A savanyúságok pedig fenséges illatukkal már megalapozták az emberek jó étvágyát.  A választék egyszerű volt, semmi puccos étel, annál több pörkölt, húsos-káposztás étek, Jókai bableves, főzelékek fasírttal.

jaj erről jut eszembe a ma már lekicsinylő len emlegetet Május 1-i felvonulást követő virslis-sörös majális. Gyárak, Egyetemek, közintézmények szerveztek maguknak a Hősök terét elhagyva pikniket. Az a virsli virsli volt. A sör legtöbbször csapolt és a gyerekeknek Márka üdítő.  

Én még kóstolhattam az ikonikus Bambi italt. Le kicsinylőleg nevezték „kátrány alapú” italnak. Ez azért arra utal, hogy nagyszerű volt az élelmiszer kémia tudománya. Ugyanis nekem ízlett és lám, mérgezést sem kaptam tőle.

Mérgezés. Az élelmiszeripar jó szándékú és minőségre törekvő volt. Jól képzett mérnöki gárda, jól felszerelt laborok, erőteljes minőségi ellenőrző hálózat biztosította a jó élelmi anyagokat. A világ színvonalú szabványok betartása kötelező volt, ezt oktatták a szakiskolákban, s eszébe sem jutott bármely üzemnek sumákolni. Sumákoltak másban esetleg, de nem a minőségben.  Vagyis vajmi ritkán fordulhatott elő akár a közétkeztetésben, akár a háztartások részére kiszállított élelmiszerek révén mérgezés.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Folytak az üzemekben a jobbító vagy éppen a munkaerő kihasználását javító újítások. Ugyanis a gyárak, iskolák jó része rendelkezett nagykonyhával, ahol a boldog békeidőkben sokan dolgoztak, hisz a burgonya, zöldség hámozása, a bukta kelesztése, a gombóc elkészítése helyben történt. Ami ma csoda, volt ember!

A racionalizálás egyik fényes példája volt a karotka gyártása. Ez egy kandírozott sárgarépa különlegesség, melyet először a Budapesti gyermekélelmezési vállalat egyik telepén gyártottak. A szép hosszú szeleteket kanadai exportra, a rövidebb darabokat a gyerekek kapták meg desszert gyanánt. A gyári, iskolai nagykonyhák, éttermek bizony főztek lakossági elvitelre is. Még az édesanyám is befizetett a feneketlen tónál régi nevén Park étterembe. Jó volt a főztje.

Sőt, még a KÖZÉRT vállalat lehetővé tette nagyobb üzleteiben, hogy a reggel leadott bevásárlási listát estére összeállították és el lehetett vinni.

Túró Rudi gyártása

Ez az idő volt, amikor megszületett a klasszikus Túró Rudi. Ez volt az az idő, amikor a Soproni Állami Gazdaság töltő üzemében a Csornai tejüzem képződő savóját ultra szűrés után (permeát) Fauna Fitt fantázia nevű nagyon egészséges üdítő itallá alakították. Ha jól emlékszem volt ananászos és szamócás ízben.

A hőskor 

Egy Miskolci egyetemi tanulmányi kirándulásunkon pedig megnéztük a vadonatúj Gasztrofol üzemet, ahol tucatnyi készételt tettek kis tálcára és fagyasztották le. S bár akkoriban még töredéke volt a háztartási fagyasztó kapacitás a maiénak, volt a terméknek keletje.

Egy nyári gyakorlatunkon pedig a Győri Hűtőházban (már az emlékekben is alig él a győri keksz gyárral, a győri Növényi olajgyárral egyetemben) szilvás gombócot csomagoltunk hatosával, fagyasztásra. Később megtudtam, hogy téli időszakban kis TSZ, Állami Gazdasági élelmiszer feldolgozók készítették.  De ezen kis üzemek, ha kevés volt a munka, például kimaradt egy uborka szedési nap, akkor tudtak káposztával, vegyes vágottal tölteni alma paprikát, nagy alakú céklából kis fagylaltos kanállal kivájtak az asszonyok gömböcskéket, mint bébi cékla.

Sió 

Ez az idő volt, amikor a Siófoki Állami gazdaság kihozta a 200 milliliteres műanyag/fém zacskóban a Sió levet. Micsoda újítás !!!! Egy nyári gyakorlatunkon az Egyetem részéről a gyártottuk ezer számra az 5/1 üveges szilva befőttet a későbbi lé számára.

Mert hogy egy üzem nem engedhette meg magának, eszébe sem juthatott, hogy majd un. szezonon kívül szélnek ereszti a dolgozókat. S ez volt az igazi teljesítmény, megoldani a Konzervgyárban az ősz végi/ téli foglalkoztatást.

Ez volt az az idő, amikor a budapesti buszokon és trolikon a hátsó ajtó mellett egy pulpituson ülve árulta a klajzi a jegyeket. Feladata volt még egy csengővel jelezni a sofőr részére a szabad indulást. A villamosokon pedig kocsinként volt kalauz. Igaz, később számuk csökkent.

Ez volt az idő, amikor a Rákóczy úton, a Váci utcában és még számtalan helyen, profi módon sült gesztenyét árultak. Lehetett kapni sok helyen, főleg a mozikban sós perecet és egyszer-egyszer felhangzott a „Törökméz! Fele cukor, fele méz!„ kínálás.

Emlékeim szerint árultak 2 Ft, azaz kettő forintért kiváló főtt kukoricacsövet. Ja, és a lángos is 2 forint volt. De kettő forint volt a nagy, fekete görögdinnye is, amelyet nyáron a Balatonba állva kellett fogyasztani.

Érettségi utáni osztály kirándulásunkon Badacsony lejtőin olyan Szürkebarátot ittunk, hogy a mai napig kellemes emlék.

Még gimnáziumi fiú társainkkal bőszen látogattuk a budapesti és környéki krimókat. Elhatároztuk, hogy nem adunk többet egy korsó sörért, mint 4.2 forint. nevezetes volt a Kelenföldi pályaudvar szomszédságában lévő Réti Sas vagy éppen a Diósjenői vasút állomás restije.

Egy időben pedig hetente jártunk fel a Dobogókői Turista házhoz, ahol a világ legfinomabb pogácsáját ehettük sörrel leöblítve. Mint egyetemista, a Budapesti Konzervgyárban eltöltöttünk néhány gyakorlati foglalkozást, illetve a közelében lévő bercsényi Élelmiszeripari Szakközépben. Így könnyű volt eltalálni a Kőbányai Sörgyár kis oldalsó ablakához, ahol a dolgozóknak járó sör jegyet lehetett beváltani, illetve a gyári dolgozóktól átvenni. Ezért aztán a régi másfél literes zöld színű üvegben adtak kicsit zavaros, un. szűretlen sört. Ez a sör tartalmazta azt az aromát, utánozhatatlan ízt, melyet a szűrők kivettek a sörből, csupán azért, hogy kicsit tovább eltartható legyen és átlátszó. Viszont ez a gyakorlati tapasztalat, hogy a szűrés aromavesztéssel jár, megmaradt bennünk, jobban, mint a tanórai meghallgatás. 

Most nem szaporítom tovább az emlékezést. Jövő alkalommal a 70-90-es évek csomagolásáról, csomagoló anyagairól ejtenék szót. Azaz az utolsó műanyag nélküli évekről.

Zárnám soraimat azzal a Zsebők Zsigmond kolléga felé történő felkéréssel, hogy írjon felvilágosítást arról, hogy a régi idők 40 filléres kifli ára sok volt vagy kevés mai szemmel nézve?  Azért kíváncsi lennék, és bizonnyal Önök közül is olvasók sokan, hogy a bérek és régi/mai árak hogyan viszonyulnak? Én még külön arra lennék kíváncsi, hogy az infláció miért szükségszerű? Ha nőnek az árak, kell nőniük a béreknek is. Igaz. De mi lenne, ha nem nőnének a bérek sem, az árak sem?  Kinek az érdeke az infláció?

Másképpen fogalmazva. Egy mai nyugdíjas 10-20 évvel ezelőtti megtakarítása mondjuk havi 25-50 ezer forintos havi bérből történt meg. Ha ugyanezen megtakarítást ma egy felújításra fordítja a nyugdíjas, akár 100 000 -200 000 forintos díjat is elkérnek tőle, alig egy napos munkavégzés fejében. 

Olyan kérdést tettél fel Ferenc, az árakkal-bérekkel kapcsolatban, amelyről érdemes bővebben szót ejteni. Árak, bérek, pénz, pénz, megélhetés, a kifli ára akkoriban 40 fillér volt, és az sok volt-e vagy kevés.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a témához, pár közgazdaságtani fogalom megértésre szükségünk lesz. Több részes sztorit kezdünk meg.

Nézzük, milyen világban élünk,

Kezdjünk egy nagyon komoly felütéssel.

I.  10 Német Márka óránként 1996-ban..

Legyen az év 1996.

 Akkoriban a hazai bruttó átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt. Aki nem hisz el, az megnézheti itt a KSH-nál.

Akkoriban, ha az ember „kint dolgozott németben” mint egyszerű magyar idénymunkás, vagy bevándorló szakmunkás, mert „megszervezték neki a melót” óránként megkereste a 10 DM-et /vagy DEM/, azaz a 10 Deutsche Mark-át, vagy 10 makit. persze, tegyük hozzá, hogy az a cég, aki a munkást szervezte az adott céghez, az is megkeresett óránként 10 DM-et, ha az általa közvetített munkavállaló után, ha  dolgozott. Akkoriban a német átlag szakmunkás fizetése nem volt 30 DM alatt. Tegyük hozzá, akkor egy doboz cigi az automatából 5 DM volt, de a sarki kocsmában egy sör is 5 DM volt.

Szóval munkásunk kézhez kapott naponta 100 DM-et, ha napi 10 órát dolgozott. 1996-ban a hazai átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt, - ahogy látjuk a fenti linken – és a DM / Ft árfolyam az MNB szerint 1996. November 7-én: 105,48 Ft volt akkor.  Ez azt jelenti, hogy átlag szakmunkásunk 1996-ban, ha kiment „németbe melózni” „mert a Pista ismert egy céget, aki megszervezte”:

 46 837 Ft / 105 Ft = 444, 03 DM  ----- >   

• Ha szakmunkásunk napi 10 órát dolgozik, és óránként 10 DM-et keres, akkor: 444,03 DM / 100 DM = 4,44 ami azt jelenti:
• 4 teljes nap napi 10 óra munkavégzéssel = 4 nap x 100 DM = 400 DM továbbá:
• Az 5. napon: az első 4 teljes óra = 4 óra x 10 DM = 40 DM továbbá:
• Az 5. napon: az 5. óra 24. perc 18 másodpercének a végéig kellett dolgoznia azért, hogy a az akkori hazai bruttó átlagkeresetet megkeresse ----- > 4 nap 4 óra 24 perc 18 másodperc.

Általában egy munkahónap 160 óra: ---- > 46 837 Ft Bruttó átlagkereset / 160 órával = 292, 73125 Ft / óra ---- > ez a bruttó nem ennyit kapott kézhez a munkás, hanem ennek a nettóját, azaz ennek a 65,5 %- át: 292, 125 Ft x 0,655 = 191, 3418 Ft óránként a kézbe.

 Azaz óránként a 10 DM ----  > 1054, 8 Ft hogyan aránylik az óránkénti 191, 0655 Ft-hoz:  5, 5206 –szor keresett többet arrafelé „németben” egy vendégmunkás mint itthon. Persze, most lehet azt mondani, hogy arrafelé drágább az élet (ez eléggé relatív, mert nem mindegy, hogy honnan nézzük), mint errefelé, na de akkor is már sokan mentek ki német márkát gyűjtögetni. 1: 5,52 az arány 1996-ban.

Ha a mostani adatokat nézzük, kb. ugyanezt az arányt tapasztaljuk, csak már nincs német márka, és közben elsuhant lassan 25 év.

II. 25 év múlva Ausztria?  / 1989 + 25 év = 2014 / Nem lett itt Ausztria...

2016-ban a portfólión megjelent egy cikk: 25 év múlva Ausztria? Hogyan? (Madár István) ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy mikor lesz itt Ausztria?

Szóval a cikkíró arra az egyszerű következtetésre jut, hogy nem lesz.

Van a cikkben egy ábra, amit érdemes megnézni közelebbről:

Eléggé beszédesre sikerült ez az ábra. Viszonylag ritkák az olyan ábrák, amelyek visszamennek a 70-es évekig, ez pl. egy üdítő kivétel. 

Na de van a cikkben egy másik ábra is, amit érdemes nagyítóval megnézni:

Ránéz az ember az ábrára, és azt mondja, hogy sikerült már lehagyni Ausztriát kb. 1924- 1939 között, és sikerült megközelíteni kb. 50 % - 60 % -ra 1960 – 1989 között, azóta 30 % körül kattogunk. Az 1924- 1939 közötti időszak az már történelem, de az 1960 – 1989 közötti időszakra még sokan emlékeznek, ez volt az „aranykor”, ma meg van egy retro hype őrület is. Az, hogy retro hype van, teljesen természetes, az emberek tudat alatt emlékeznek a gazdasági aranykorra, ami fejlettségben az osztrák fejlettségi szint 60 %-a volt, a mostani fejlettségi szint kb. másfél- kétszerese.

Ez azt jelenti, hogy amikor 1988-ban, a család megkapta a friss, ropogós kék világútlevelet a piros helyett, és elindult osztrákba A „máriahilferre” Gorenjét venni, itthon az osztrákokhoz képesti 60 %-os fejlettségi szintről ment a 100%-os osztrák fejlettségi szintű Bécsbe bevásárolni a máriahilferre.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Miért tették ezt az emberek? Mert volt pénz, de nem volt itthon olyan áru, amiért szívesen fizettek volna, de a máriahilferen volt. Akkoriban természetes volt, hogy van kaja, és az olcsó, és mindenki számára elérhető.

Ma, amikor átléped a határt mondjuk Sopronnál, akkor egy kb. 30%- os osztrákokhoz viszonyított fejlettségi szintről mész a 100 %-os osztrák fejlettségi szint felé, ami már eléggé érezhető.

 Nem gorenje korszak van, hanem az emberek melózni, és tanulni járnak át tömegével, mivel itthon nincs, vagy kevés pénz van az embereknél. Ez pont egy ellenkező irányú trendet jelent, mint kb. 30 évvel ezelőtt.

Ha az ábrát vesszük alapul, sajnos akkor a mai korra is igaz a fejlettségbeli különbségben a kb. 1 : 5 arány Ausztria javára. Ezt a témát most ebben a cikkben nem is feszegetném tovább, erről egy későbbi cikk fog szólni, hogy mit is jelent ez a történet a hazai élelmiszergazdaság számára.

Elöljáróban annyit, hogy pl. a nyugati országrészhez nagyon közel an az osztrák határ, és az a tény, hogy egy osztrák átlag fejlettséghez viszonyított 30%-os terület ilyen közel legyen a 100%-os fejlettségi terület központjához, nem tesz túl jót. Egyszerűen a 100 %-os fejlettségi szintnek van egy komoly erőforrás elszívó hatása. Ezzel keveset foglalkozunk manapság, pedig kellene. 

II.    A magyar gazdaság duális, vagy terciális /háromosztatú/ szerkezete.

 Van egy másik hatása is, amit most kezdenek a közgazdászok átvinni a szóbeszédbe, ami nem más, mint a magyar gazdaság duális, vagy terciális szerkezete. Azt mondják a közgazdászaink, hogy ez a struktúra a rendszerváltás után kezdett kialakulni, és ez a trend tart ma is.  

Ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban az egyik oldalon a multinacionális cégeket találjuk, a másik oldalon a magyar KKV-k vannak, melyek több szintre esnek szét. Vannak a szerencsések, melyek valamilyen szinten képesek voltak beszállítói pozíciót fogni a multikhoz, és vannak olyanok, amelyek nem voltak ilyen szerencsések. Más-más pillanatnyi, vagy időszakos piaci pozíció, más-más pillanatnyi, vagy időszakos integrált tudásokat feltételez. Ezt a témát is érdemes lenne kicsit mélyebben megkapargatni. Itt egy cikk a Forbesen: 

A tudás megszerzésének a problematikája maga az üvegplafon – páros interjú a magyar cégek jövőjéről.

Komoly mondatok következnek a cikkből:

„…A fenti felsorolásban a munka „soron” épül be az akkumulálódott tudás, azaz a munka értékteremtő képessége. A gazdaságban is van egy pont, olyan, mint a szökési sebesség a rakétáknál, ahol egy termék ára meredeken el tud válni a benne levő anyag és a belefektetett munkaóra értékétől. A bérmunka esetében a legtriviálisabb, hiszen ez a különbség ott közelít a nullához, ahol kifizetik a munkatartalmat és még egy kicsit, de van egy pont, amikor azt tudod mondani, hogy ennyibe kerül a terméked „csak mert” – jó példa erre az Apple.

Az Audi az autók árát nem az anyagköltség, hanem az elérhető piaci ár alapján határozza meg, a különbség az Audi nyeresége vagy vesztesége, ami jócskán túlmutat a belerakott anyag és munka költségén. Ez a nyereség pedig nem Magyarországon realizálódik, hanem egy nagy külföldi cégnél. Tipikusan ilyen plusz hozzáadott értéket erős márkával vagy komoly felhalmozott tudással lehet elérni – ehhez pedig nagy, erős cégek kellenek. Itthon is.”

Ennyit legalább már megtanultunk az üzemgazdaságtanból.

Ezért van az, hogy mostanában megindult egy kicsi innovációs pezsgés-zsizsegés az élelmiszergazságban, de ide már nem pezsgés kellene, hanem egy átható erős robbanás, de roppant gyorsan, mivel pl. a lengyelek ezt a robbanást jó pár éve már megélték.

Tehát itt vagyunk most 2021-ben, az osztrák fejlettségi szint kb. 30 %- án, és érteni kellene azt, hogy milyen kort is élünk az élelmiszergazdaságban.

De ehhez tudás kell, és nem mindegy, mit tudunk, vagy vélünk tudni!

Ha ezt megértettük, akkor el kellene gondolkozni azon, a meglévő tudásokat összerakva hogyan lehet alkotni az élelmiszergazdaságban itt, most, azonnal, és úgy, hogy az működjön itthon. Ehhez meg a tudást le kellene „transzformálni” olyan megoldásokra, ami működik a hazai környezetben.

Értem ezt az élelmiszergazdaságra is, mivel nem hiszek más fogalmi környezetben, csak az élelmiszergazdaságban, ahogy azt már az Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020.. című cikkemben kifejtettem.

Még egy kis múltidézés a végére:

1975-ben a bruttó átlag kereset a KSH szerint 3018 Ft volt. Akkoriban nem volt olyan, hogy bruttó átlag kereset, mivel ezt nem ismerték, ahogy az ÁFÁ-t sem. Tehát az emberek átlagosan ennyi pénzt kaptak kézhez. 1 liter benzin 3 Ft volt.  --- > 3018 Ft / 3 Ft = 1 006 Liter benzint lehetett venni a havi átlagkeresetből. Ország fejlettségi szintje az osztrákhoz viszonyítva: kb. 60%.

2019-ben 367 833 Ft volt a bruttó átlagkereset, ez nettóban: 244 609 Ft.  2019. 12.06-án 1 liter benzin 383 Ft volt.

609 Ft / 383 Ft = 638, 66 Liter benzint lehetett venni a nettó átlag keresetből 2019-ben…..

Ország fejlettségi szintje az osztrákokéhoz viszonyítva: kb. 30%. 

Persze, mondhatnád, hogy ez most egy kiragadott példa, és nem fedi a valóságot. 1975 környékén a lakbér az átlagkereset 20- adát, maximum 10-edét vitte el, ma simán minimum a felét, vagy sokkal többet….

Megyünk tovább a közgazdaságtani háttérrel a következő cikkben, ebből a sztoriból van kiút, lehetne itt jó élelmiszergazdaságot összerakni.  

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Képek: 

Fortepan 

Túró Rudi 

A mai emlékezés kicsit rendhagyó a korábbiakhoz képest. Csapongó lesz, felvillanás szerű élményeket, gondolatokat írnék le. Lesznek, akik igazat adnak magukban, lesznek akik nem.

Nos, az élelmiszer árak, lévén az élelmiszerek zömében kötött árasak voltak, hosszú időn át nem emelkedtek. Aztán a hetvenes évek közepétől az árak lassan megindultak felfelé, ahogy a jövedelmek is.

Ebből az időből származik a két édes viccecske :

- Csókolom, néni, mennyibe kerül az egy forintos csokoládé ?

- 1 forint tízbe, aranyoskám !

Nos erre az áremelésre reagált a köznép, miszerint WC papírt csak annak adnak el, aki igazolja, hogy evett is !

Pedig a hetvenes években érezhetően javult az élelmiszer ellátás, választékban és nem utolsó sorban minőségben.

1979, árak 

Az évtizedig 40 filléres kifli vagy zsemle, esetleg foszlós kalács kiváló minőségnek örvendett. A kifli tényleg felcsavart volt, ropogós csücskökkel. ( a legtöbben ezt szerettük ) A kiflit le lehetett csavarni, nem amolyan „egybe öntött valami volt ).

A zsemlének ropogós héja volt, belül igazán egyenletes bélzettel, s az alján látható volt a kézzel való aláhajtásnak a nyomai. És a ritkábban kapható császár zsemle !!!! És volt mákos, diós, pozsonyi kifli, rongyos kifli, lekváros bukta, lekváros táska. És micsoda lekvár volt benne !!! Hitler szalonna !

Tudják mi a Hitler szalonna ?

Sok-sok alma, körte, szilva, esetleg némi meggy, cseresznye hosszú órákon keresztül főzve, azaz sűrítve, némi pektin hozzáadásával 10 kg-os faládákba öntve zsírpapír alábéleléssel. Emlékszem, hogy mindig izgalommal tapogattam, mint a Fertődi Konzervüzem vezetője másnap reggel, hogy megszilárdult-e, vágható állagú-e ?

A Sütőipar nagy mennyiségben igényelte ezt az igazán nem művi lekvárt, melyben tényleg benne volt a gyümölcs, hisz a hosszas sűrítés során több mint a felére zsugorodott a térfogat. Eme kiváló, sötét lilás színű terméket lehetett kimérve is kapni, mint valami felvágott rúdból metszették le a Közért eladók a 10-20 dekás darabot és csomagolták zsírpapírba, Nem műanyagba !

Egyetemista koromban egy nyáron nagyon kedves barátnőmmel egy-két napig a Thököly úti Kenyérgyárban ténykedtünk. Én a kemencék mellett, amely hagyományos kemence volt, elő, és utó sütő résszel. A hivatalosan kötelező tízórai szünet előtt egy órával a dolgozók kiválasztottak néhány kilós kenyér tésztát és a belsejébe csomagoltak szalonnát, császár szalonnát, debrecenit stb. Tíz órára a jól időzített kenyerek aztán feltárták átsült tartalmukat, s a bélzettel együtt vérré vált. Mi pedig csak néhány napig bírtuk a nagyon nehéz munkát.

Egyszer kicsit sértődötten olvastam a romlott májú cikket, hogy a kenyérgyári kenyér nem hogy sületlen, közszóval szalonnás, de zsák darabok, sőt egészen képtelen dolgok voltak benne. A két kilós kenyér pedig (mert ilyen is volt) csak alig másfél kilót nyomott.

Ezt mai fejjel is visszautasítom, mert ott voltam, s láttam, hogy majd minden darabot ellenőriztek. Nem is szólva arról, hogy nem csak kenyér esetében, de az élelmiszer ipar minden ágazatában szigorú szabványok szerint ellenőriztek a laborok.

1976 

Persze, voltak azért kis műhelyek is, amelyek valami különlegességgel rukkoltak ki. Így a Kőbányai Zalka tér közelében működő Neumann pékség pacsnija. Nincs francia, aki büszkébb lehetne a bagettjére, mint én a mai napig a sütő szakma ezen csodájára. Sok-sok évvel később Debrecenben találkoztam ismét a pacsnival. Azóta, mivel másutt nem láttam, megtanultam sütni.

Hadd említsem meg még, a ma már sajnos, korszerűtlennek számító Lúdlábat, Rigó Jancsit, Eszterházy és Dobos tortákat vagy éppen a Tátra csúcsot. Nagyon néhány képviselőit a hazai cukrászatnak.

De hát mindig voltak és lesznek olyan személyek, akik minden szőrszálon csomók százait vélik felfedezni. Mint egy barátom, aki megvallotta, hogy neki mindegy, hogy milyen rendszer volt és van, ő mindig ellenzéki. Azaz szeretnek utólag is kritizálni egyesek.

Kicsit lépnék tovább. Katonaság.

Mint ismeretes, „kötelező” volt. Két éves, és az én katona időmben az elő felvételiseknek 11 hónapos szolgálat. Bennem és a legtöbbekben nem hagyott kitörölhetetlen nyomot a feltálalt reggeli, ebéd, vacsora. Jól láthatóan a laktanya ebédlőjében ki volt hirdetve a 10 napos előre jelzés, a „változtatás jogát a vezetőség fenntartja” lábjegyzet nélkül. Hús mindennap volt és bőség. Havonta egy alkalommal rám is sor került a konyhai kisegítő munkára, így hát láttam azt a bőséget, sőt inkább pazarlást, ami az étel mennyiségét illette. A minőség ?? Hát állítólag a nagy tömegben együtt fövő babgulyás a legjobb.

Egy kiábrándító dolog jut eszembe, amikor a Mikulás csomag energia, fehérje, szénhidrát stb. Tartalmát pontosan felvezették a menü lapra. Mert hát még arra is adtak, hogy ne csak a valóságban, de papíron is jól étkezzünk. De azért ez a bürokrácia a mikulás csomaggal azért durva volt. Azóta is ez jut eszembe minden év december 6.-án.

Itt találkoztam először az Állami Konzervipar bőséges választékával. Egyszer megpróbáltuk összeszámolni, hányféle is (nem a tehén) a kapott készétel konzerv, biztos, hogy 20- nál tovább jutottunk.

Bab, lencse, lecsó, pörköltök, rakott káposzta, töltött paprika, még pacal is….. Szóval a maga módján bőséges és jó volt a kínálat. Mindig kerestem az un. konzerv ízt, melyet valakik emlegettek, de nem találtam.

Népszerű reggeli volt az un. „gyíkhús” mely a Nagykőrösi Konzervgyár vagdalt hús konzervje volt. Nem volt rossz, állítom, sok-sok évvel később exportra sem ment jobb minőség. Volt még hurka konzerv is, no ez nem volt túl jó. De azóta sem láttam ilyet, tehát valahol felülbírálták önmagukat az illetékesek.

Évekkel később, már mint egyetemista aztán magában a Nagykőrösi Konzervgyárban, amely Konzervgyár húsfélék feldolgozásával is foglalkozott a zöldség/gyümölcs mellett, találkoztam a fagyasztó kamrában felfüggesztett, a fagyos levegőben száradó fél sertésekkel, melyek kifejezetten a hadsereg „gyíkhús” ellátását voltak hivatottak teljesíteni.

1965

A kedvencem azonban az a lapos, kerek konzervdobozba csomagolt, a Szegedi Konzervgyár Olajos hal nevezetű produktuma volt, melyhez hasonló kiváló ízű halkonzervet ma mutatóban sem tudnak gyártani. Nem volt szép, mert itt-ott látszottak a puhára főtt hal gerinc darabok, néha-néha még a pikkelyből is volt, de az íze !!!!

Visszatérve az egy forintos csokoládéra, néhány csokoládé gyárra emlékszem. Talán a méltán híres Szerencsi gyárra mindenki emlékszik. Volt ugye a Szerencsi tej néven árusított csoda.

De ott gyártották a Melódia nevezetű méltán nagyszerű szelet csokit. Aztán volt a Duna Csokoládé gyár, gyönyörűen csomagolt terméke a Százszorszép bonbon, a Budapesti Csokoládégyár a Stühmer névvel az ezüst burkoló papíron és benyomva a kockákon. Klasszikus, un. fekete csokoládé, mely minőségében a ma is megállná helyét a magas kakaó tartalmú kategóriában.

Nekem kis kedvencem volt a parányi, kocka alakú Balaton, mely 30 filléres áron volt kapható. Aztán a Sport csoki, a Bajtárs, A Korfu és így tovább. Igazán jeles alkalmakra a piros alap csomagolású 200 grammos mogyorós tejcsokoládét vagy éppen nem tej csokoládét kaptam. Volt, hogy egy délután, apránként, titokban elfogyasztottam. És csak utolsónak még : a Konyak meggy terméket, mely olyan trükknek köszönheti létét, miszerint az előírás szerűen alkoholban áztatott, majd fondantban mártott alkoholos meggy a hűlő, szilárduló majd picit zsugorodó végső csokoládé burokban feloldotta a nyomás hatására a fondant réteget, s így alakult ki a csodálatosan édes, zamatos belső tartalom egy szilárd csoki burokban. Persze a tetejére dukált a csoki kacskaringó.

1972

És még egy élmény. Mindenkit lenyűgözött az. un. Holland kakaó. Ritka kincs. Hát igen, a Szerencsiek által gyártott szerény zsírtartalmú kakaóporral összehasonlítva tényleg csodás volt. De mai cukrász és élelmiszeripari gyakorlatommal az az érzésem van, mintha a kakaóporba lett volna némi jó minőségű fahéjpor is beledolgozva. De ezt csak vélem.

A tejipari élményeim talán kevéssé szerte ágazóak. Az én dolgom volt, hogy a napi egy liter tejet meghozzam a Közértből. Hozhattam volna a Tej-tejtermék szaküzletekből is, de az éppen nem volt a közelünkben. Tejből eleinte a kimért tej volt, melyet a vevő által vitt üveg palackba mertek bele. 25 literes alumínium kannákból alumínium mérővel. Egy erős télen még arra is volt példa, hogy kilóra vehettem a tejet. Inkább vidéken dívott a tejes kanna. Később aztán bejött a gyárilag töltött tej. Akkor már vittük az otthon kimosott üveget, cserébe pedig egy kék kupakos 2,8 % zsírtartalmú tejet kaptunk, avagy a sárga kupakos magasabb zsírtartalmú tejet. Joghurt, kefir egy-egy féle volt, szintén üvegbe csomagolva.

Vaj volt bőven és nem is túl drágán, 5 dekás és 10 dekás kockákban. Sajtból sokféle volt kapható, még a kék eres Márvány sajt is, sőt a Rokforti is kapható volt. Kis kockákban pedig a ma már nem létező Pálpusztai, mely sokak által nem kedvelt, mások által pedig kifejezetten szeretett sajt különlegesség volt. Ahogy az Óvári vagy éppen az Ilmici. Úgy tűnik mai fejjel, hogy hazai gyártásban nagy volt a jó minőségű választék. Még a Trappista sem hozott volna szégyent a sajtfajtát megalkotó szerzetesekre.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Később megjelent a gyerekek által kifejezetten kedvelt mazsolás, vaníliás krém túró vagy a Miskolci Tejipari vállalat által megalkotott Gervais nevezetű termék. Alul meggy, sárgabarack vagy szamóca lekvár, felette pedig egy vastag mascarpone szerű réteg. A két réteget össze kellett volna keverni kanállal, de én jobban szerettem a lágy, aromás túró ízét, alig várva, hogy a lekvárhoz érjek.

Talán a hetvenes évek világ szabadalma lehetett a Pöttyös Túró Rudi. Sok gyermek akkor szerette meg a túrót. A kockasajtok választéka nagyon széles volt, nekem kedvencem a C vitaminos volt, melynek a kerek papír dobozán is és a sajtkockák alufóliára ragasztott papír címkéjén is zöld alapon egy csipkebogyó termés díszelgett. Talán egy balfogása volt eme termékeknek, a Mese néven forgalmazott csokis sajt. Nem hallottam esetet arról, hogy gyerek ezt kedvelte volna.

Emlékeznek még a Répcelaki sajtüzem nevére ? Nos, ők bocsájtották ki a kocka sajtok zömét. Még üzemem, a Fertődi Konzerv is adott el részükre cseresznyepaprikát és csemege uborkát a sajt anyagába dolgozandó.

És még egy olyan élmény, amit a mai napig nem feledek, s velem együtt igen sokak. Szopogatni a tubusba csomagolt cukrozott sűrített tejet. Nem hiszem, hogy a legdrágább svájci vagy belga bonbont jobban szerettem volna.

1963

Budapesten szerte a KÖZÉRT vállalatok forgalmaztak élelmiszert első sorban, emlékeim szerint kevéssé vegyszert, húsfélék közül pedig csak a felvágottakat. Az előzőek forgalmazására a Háztartási Bolt hálózat, míg a tőke húsok árusítására a Húsboltok voltak hivatottak. A KÖZÉRT hálózat jól ellátta funkcióját. Sűrűn lakott és kevéssé belakott városrészekben egyaránt meg lehetett találni ugyanazt a választékot.

És az árak egységesek voltak. Egy üveg csemege uborka mindenütt 16 forintba 10 deka parizer pedig 3.6 forintba került. Édesanyám néha tovább elmaradván munkahelyén, vacsorára hozott a Közértből kaszinó tojást, francia salátát, vagy éppen hús salátát. Kazlakban állt a Hűtőpultokban a sokféle egyéb saláta, a sült sertésmáj, csemege sült karaj stb. Az eladók a választott ételt papír tálcára mérték, majd selyem papírral burkolták. Igen, előfordult, hogy átázott a papír, de bizonnyal a hálátlan jövő kor nem fog találkozni a műanyag kaszinótojásos dobozommal.

1965

A KÖZÉRT- ben vásárolható volt korábban 50 grammos csomagolásban a szemes I. II. vagy harmad osztályú kávé. Ritkábban valamilyen különleges minőség is volt. A kávét aztán vagy otthon őröltük meg, lehetőleg a kocka formájú réz kávédarálón vagy a KÖZÉRT kijáratánál elhelyezett elektromos kávédarálón. Ugyanitt általában mák daráló is szokott lenni.

A felvágottak akkori választéka semmivel sem volt szegényesebb a mainál. De ízben !!!! A Soproni, melyet a ma már csak emlékekben élő Soproni cég gyártott, valami csodás dolog volt. A fűszerezése 5 csillagos. De szerettük a juhbeles virslit, a 2.8 forintos lecsó kolbászt is. Ennek ára sokáig 2 forint volt, így is került a köztudatba. A parizer íze gyártónként vagy talán tájegységenként változott, de mindegyik szaftos, finom volt. Én ez esetben is a soproni gyártmányt találtam a legjobbnak.

A Gyulai 6 forint volt, úgy is lehetett kérni, hogy hat forintos kolbász. Nagyon szerettük !

Ami viszont elgondolkodtató: hogy a műanyag csomagolóanyag kibocsátás szinte nulla volt a 60-as 80-as években!

És mégis, tudtak forgalmazni, kiadni, számlázni, haza vittük a termékeket anélkül, hogy mérgezést kaptunk volna.

A minap egy 100 grammos füstölt lazac szelet csomagoló anyaga 38 g kemény és lágy műanyagból állt !!

Vasárnap nem volt divat nyitva tartani, sőt szombat délutánonként is bezártak a KÖZÉRT- ek, Húsboltok, ZÖLDÉRT boltok. És mégsem halt éhen senki. Nyitva voltak hét végén a Virág boltok, Édesség boltok.

Most engedelmükkel átmenetileg befejezem az írást. találkozunk egy hét múlva, ahol folytatni szándékozom további élelmi anyagokra vonatkozó emlékeimet.

Zsebők Zsigmond kollégám, mint avatott szakértője az élelmiszer ipar marketingnek és közgazdasági kérdéseinek, rövidesen közzé tesz egy kis írást, amelyben fejtegetni fogja, hogy a 40 filléres kifli olcsóbb volt-e, mint a mai 35 forintos. Bármit is hoz majd ki, kérem, ne feledjék, a minőségnek is ára van.

Köszönöm figyelmüket. Bujna Ferenc

Képek: Fortepan

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.) 

 Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

 Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

A tízrészes cikksorozat harmadik része!

Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.

Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.

A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.

Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő,  fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni.  A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.

Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez.  Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben.  A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.

A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni. 

A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek.  Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.

Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is.  Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították.  „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!

Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.

Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.

Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni.  De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.

Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.

Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt.  A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt.  Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.

A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!

Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.

A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.

Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.

Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették.  És még mindig maradt keret egy Prágai útra.

A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát  stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.  

A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba. 

A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.

Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is.  Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.

Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?

Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.

Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:

Szántó: 3100 ha

Rét, legelő:   560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú

Erdő: 470 ha

Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack

Zöldségek: paprika 2 ha, sárgarépa  30 ha, Pasztinák  30 ha, hagyma 40 ha.

A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.

A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.

Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.

A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.

Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.

A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.

A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.

A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.

Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma.  A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.

Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:

Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.

Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Köszönöm figyelmüket.

Bujna Ferenc - Élelmiszermérnök - 

Kép: 

Magyarország, Budapest XIV. Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár, az Élelmiszeripar csarnoka 1970

Magyarország, Nagykőrös, Konzervgyár, 1970 

Magyarország, Budapest, a felvétel a tehéntúró népszerűsítésére, a Tejipar reklámplakátjához készült, 1981

_________

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyósgyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV./ X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

A tíz részes cikksorozat második része!

A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

Kínai bölcsesség

Igen, tisztelt olvasók. Nem túlzás az állítás, hogy a Kertészeti Egyetem Tartósító Karán végzett ifjú üzemmérnökök (3 éves képzés ) illetve okleveles mérnökök ( 5 éves képzés ) olyan szerte ágazó elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztek, hogy rájuk igazgatók, elnökök, akár ha politikai vonalon is kerültek pozíciójukba, ( nem általános ) rábízhatták vállalatukat, gazdaságukat egy tartósítós üzemmérnökre, okleveles mérnökre.

A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kara kezdetben nem tartozott a legnépszerűbb felsőfokú intézmények sorába. meglehetősen alacsony pontszámmal már be lehetett kerülni, tőlem is megkérdezték a szóbeli felvételin, hogy eltévesztettem-e az utamat, merthogy ilyen magas pontszámmal ide nem szokás bekéredzkedni.

Választásom jó volt, élveztem azt a sokrétű ismeretanyagot, amit ránk bíztak.

A Tartósítóipari Kar éppen tanulmányaim megkezdése idején lendült igazi fejlődének. Még a Kar tanszékei szétszórva helyezkedtek el a Gellért-hegy lábánál. Az akkor nagyon modern fő épület, az un. K épület az irodáknak és a nagy létszámú előadásoknak adott helyet. A régebbi építésű G, D, F stb. épületekben voltak a különféle karok, néha eléggé átmeneti állapotban.  Nagyon fontos Tanszékek pedig az Izabella utcában kaptak helye, így az Élelmiszerkémia, Mikrobiológia, matematika, Fizika Tanszékek.  Az Izában voltak az élelmiszerkémiai és mikrobiológia gyakorlatok is.

A K épületet egy nagyszerű Arborétum vette körül, méltó keretet adva párhuzamosan működő igazi kertészek és táj, és kertépítőknek.

Különlegessége volt még Egyetemünknek, hogy elsők között vezette be az un. két lépcsős képzést, azaz 3 év után üzemmérnöki diplomával lehetett már elhelyezkedni, míg egy kisebbség tovább léphetett az okleveles mérnöki szintre.

3 éven keresztül tanultunk rendkívül sokféle tárgyat, amelyek egyike sem bizonyult később feleslegesnek. Például első félévi első vizsgámat az Élelmiszerkémia Tanszék kebelén belül az élelmiszer feldolgozó iparágak enciklopédikus összefoglalásából tettem le. Mint egy Wikipédia lexikon.  Második vizsgám az emlékezetes Talajtan tárgyból történt, aminek a mai napig látom hasznát a kertem művelésében.

Vízválasztó volt a Műszaki Tanszék tananyaga, ahol gépalkatrészek ismerete, rajz olvasás majd egy összefoglaló hatalmas pausz papírra rajzolt feladat szinte hibátlan elkészítése, beadása.  Nos, ennek is hasznát vettem, mert első munkahelyemen a MEZŐGÉP cég budapesti tervező irodáján ezt kérték tőlem.

Fél évről félévre haladva lettünk egyre tájékozottabbak a kémia sokféle ágában, mint általános, szerves, enzim, élelmiszer kémia stb., mikrobiológia, élelmiszerek alapos ismerete, s mindez megfejelve alapos gyakorlati tudással.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Felkészülésünket vizsgára segítette a Műszaki Könyvtár, amely minden tekintetben világ színvonalú kiadványokat adott közre a diákságnak. Én hetente többször is megfordultam ott, mert csodálatos angol nyelvű, színes, tartalmas élelmiszeripari folyóiratokat tudtam olvasni.  De orosz nyelvű anyagok is kevéssé színes kötetben, de rendkívül magas szinten elérhetőek voltak. Szovjetunió ide vagy oda, egy ország, mely nemzeti jövedelmének jelentős részét fordította kutatásra, amiből talán a nyugati országok is profitáltak.

Újabb tanulási lehetőség volt az ekkortájt elterjedő szokás, miszerint Kutató Intézetek, gyárak rendeztek előadói napokat. Ahogy ez később általánossá vált. Például a Fertődi Bogyós Kutató éves bemutatóin sok száz érdeklődő akart tudást és ötletet szerezni. A néhány előadás, majd kóstolók a leghíresebbé váló málna, szamóca, ribiszke stb. fajtákból, s végül a terep bemutató. De az egyszerű termelő is megszerezhette azt a tudását a tanácskozásokon, amely lehetővé tette, hogy egy nyáron Zsigulit szedjen le az uborka kordonról.

Az egész élelmiszer vertikumot áthatotta a tudásvágy, amelyben a korábbi majd később végző termesztős és tartósítós hallgatók, majd szakemberek részt vettek.

Talán ma kissé idegen, de a hiányzások száma limitált lehetett. Még késni is csak szerencsével lehetett.  

Ebben a korban születhetett az a kis fiktív történet, hogy

 Mit kell tudnia a Profnak?  - Hogy hol van a Tanársegéd.

Mit kell tudnia a tanársegédnek? – Hogy mi hol található a könyvben?

Mit kell tudnia a hallgatónak?  -Mindent.

És a kezdetben még csak stencilezett könyvek, egy-egy órára szóló tananyagok, gyakorlati útmutatók lassan összeálltak az évek során nagyszerű tankönyvekké. Szinte minden Tanszéken az oktatói gárda megalkotta a mai napig is értékes tudást tartalmazó kézi könyveit, szakkönyveit. Máig sincs jobban összefogott tudást közlő kiadvány

Harmadik évet egy hónapos külső gyakorlattal kezdtük a Nagykőrösi Konzervgyár, Győri Hűtőház, Szigetcsépi Borászat, Budafoki Borászat helyszíneken.  Ekkorra már legtöbben kiválasztottuk a z üzemmérnöki oklevél megszerzéséhez szükséges diplomamunka témáját.  Én például a konzervdobozokon belüli matematikailag valószínűsíthető hőmérséklet lefutást terveztem meg, majd egy a dobozba dugható táv hőmérő segítségével ellenőriztem az elméletet.

De bármit is választottunk, a tanszéki tanárok és a külső, gyári konzulensek a legnagyobb készséggel segítettek. A legtöbb hallgató már harmadéves korában besegített egy-egy magasabb tudományos fokozatát megszerző tanársegéd kutatásaiban.

Én még megpróbálkoztam egy TDK konferencián való részvétellel, ahol a konzerv karfiol elszíneződésének megakadályozása volt a kitűzött cél.  A Hatvani Konzervgyár volt kutatásomban segítségemre.   Ebben talán nem is az a különleges, hogy miről is szólt az értekezés, hanem, hogy a Hatvani Konzervgyár mellesleg a töméntelen borsó, paradicsom, zakuszka ( ez tipikus szovjet piacra készített paprika hüvelybe töltött fűszeres zöldség keverék  paradicsommártás felöntő lével ) nyersanyagainak termeltetése mellett még karfiolt is környékbeli forrásból beszerzett több száz tonnás mennyiségben. Nem mondom, hogy a zakuszka a szinte minden gyár által gyártott termék tette naggyá a Konzervipart, de kitűnő lehetőség volt a késő őszi, téli foglalkoztatásra.  Ha hasznot nem is hozott a gyáraknak, de költségeket fedezett.

Emlékeim szerint a közös tanulás meghatározó volt a felkészülésünkben. Ez még az on-line világ előtti időkben történt, még nem is sejtettük, hogy mivé fejlődik az elektronika.  Még zömében mechanikus működésű szabályozókról tanultunk, (mint pl. egy WC tartály szint szabályozása), de Elektrotechnika tárgy keretén belül már feladat volt egy tehenészeti telep teheneinek ideális összetételű táplálását adott takarmány alkotókból megoldani. Ehhez az Egyetemnek egy böhöm nagy R20 típusú számítógépe volt, emlékeim szerint egy egész helyiséget foglalt el.

Harmadik évben kellett szakot választani. Én Konzerves, azaz klasszikus lecsós lettem, de tovább folyt képzésünk a Hűtőipar és Borászat tárgyakból is.  Már ekkor nem jelentett problémát egy tészta ipari vagy olaj extrakciós problémát megoldani.

A negyedik és ötödik év már kicsit lazább volt. Negyedik első félévét én a Hatvani Konzervgyárban töltöttem, rácsodálkozva a gyárba áramló hatalmas mennyiségű paradicsom, karfiol, egyéb zöldség félék zökkenőmentes fogadására, feldolgozására.  A labor volt a fő hadiszállásom, ahol Dr. Czegka Miklós laborvezető fogta a kezem. Vidám, vicces emberke óriási ismeretekkel. Folytattam a hőkezelés számításai tárgyú felkészülésemet, még a kor vezető szakmai lapjába a „Konzerv és paprika ipar „ is írtam. vesztemre, mert a tartósítóipari folyamatok jeles professzora más véleményen volt a megállapításaimmal szemben,  és nem feledte később se, „ félre lépésemet”.

Itt találkoztam egy tanulságos és egyben vicces nyomozás megoldásával. A labornak feltűnt, hogy bizonyos műszakok után a termosztátba betett zakuszka konzerv a megengedettnél, jobban mondva eltűrt romlás számnál többet mutat.  A műszakvezető, csoportvezető maghallgatása –stb.- után egy dolgozó bizonyult hibásnak. Műszakjának végén a csővezetékben keringő fűszeres paradicsom felöntő levet nem leengedte, majd elmosta a vonalat, hanem egész éjjel tovább hagyta keringeni a rendszerben, mondván, hogy mozgás közben a romlasztó bacik nem tudnak szaporodni.  Hi-hi.

Nem jellemző ez a tájékozatlanság, de rávilágít arra, hogy egy mérnök feladata bármely termelő üzemben nem csak a gépek, anyagok ismerete, de bizony az emberekkel való kapcsolat is rendkívül fontos.  Megoldás: oktatás, vizsga, a kolléga fél év után mintaszerű munkát végzett bármely gyári területen.

Ebben a lazább két évben, ahol már művészet lett volna megbukni mindannyian sok-sok üzemet látogattunk meg. Akár csak úgy, hogy volt tanuló társunkat néztük meg vagy éppen egy érdekesebb új gépre lettünk kíváncsiak.

Egy ilyen félévi laza vizsga után a Budapesti Konzervgyár (GLOBUS) alma feldolgozó üzemében éjjeli műszakban culágerkedtem.  Azaz a néha sajnos fagyott almát aprították, majd felépítettük a préseléshez a máglyát. Nagyszerű tapasztalásokat szereztem arra nézve, hogy mennyire másképpen viselkedett a pépessé és nem szálassá vált alma szelet a prés nyomás hatására.  Igen, a gyümölcs, zöldség, tej, hús félék stb. mind-mind élő anyagok, amelyekkel való munka nagyon sok kreativitást követel meg.  Mondhatni, nincs két egyforma cseresznye!

Ekkor már a gyárak, üzemek és professzoraink is inkább kollégának, mint tanítványaiknak tekintettek. Ez a szellemi szabadság érlelt minket döntés képes, felelősség tudattal bíró mérnökökké.

Én még más tanulmányi versenyeken is részt vettem, ahol az ország élelmiszeres főiskoláinak pl. Szeged, Gyöngyös, diákjaival mérkőztünk meg. Újabb ismeretségek, újabb barátságok.

Egy ilyen barátság kapcsán jutottam el Sopronba, ahol az ismeretségem a helyi Hús gyárban dolgozott, mint gyártmányfejlesztő. A Soproni párizsi ízét azóta is keresem. Az un. Soproni felvágott pedig kategóriájában az ország legjobb felvágottja volt. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vannak azok a fantasztikus sonkák, amelyekkel a világban sok-sok fogyasztót örvendeztetett meg a magyar élelmiszeripar.

Ugyanezen kedves ismerősöm később a Soproni Állami Gazdaság, mely cég a nyugati országrész borász szaktekintélye volt, Traubi Szóda üdítő palackozó üzemének lett vezetője. Tovább fűzve a gondolatot, ugyanezen palackozó később helyi magyar találmányra támaszkodva a Fauna fitt nevű, a sajtgyártás melléktermékeként keletkező ultra szűrt tejsavóból készített világ színvonalú italt.

Sorolhatnám még a példák százait, melyek mind azt erősítenék meg, hogy az élelmiszer iparunk számára fényes  1970-1990 közötti  időszakban micsoda pezsgés folyt az oktatási intézményekben és üzemekben.

 képzHadd említsem meg még két külföldi gyakorlatomat. Az egyik NDK jó néhány feldolgozó üzemében töltött három hát és felszabadult nyaralás. A másik gyakorlatom Bulgáriában eltöltött borász gyakorlat, ahol pezsgő gyártás és nyalakodás, konyak üzem szemre és nyelvre vételezése folyt. Eme gyakorlatomat annak köszönhettem, hogy jól beszélvén oroszul, a diák társaság tolmácsává is váltam.  Micsoda jó társaság, micsoda kellemes gyakorlati színhelyek!!!  Ha csak rágondolok a három hétre, máris felvidámodok.

A repülőről alig bírtunk leszállni, mert kedves vendéglátóink mindenütt ital ajándékokkal halmoztak el. Ötödik évem végén még meg tudtam tapasztalni a balkáni kedvességet.  Azóta is kis ujjamban van a desszert borok gyártásának fortélya, a konyak gyártás rejtelme, s még a pezsgős ismeretek is újultak.

Négy éven keresztül vállaltam a Kertészeti Egyetem megbízásából a Békéscsabai Konzervgyárban középiskolások részére építő tábort. Nem, nem kell fintorogni, azt hiszem, ma megkérdezve az akkori részt vevőket senki nem tud rosszat szólni.  Sok résztvevővel a mai napig van kapcsolatom.

Mint a fentiekből látható, aki akart tanulni, az tanulhatott. Volt az Egyetemen, Budapesten, több helyszínen is lehetőség a tanórán kívüli tovább képzésre.  Ha nem találta valaki elégségesnek például az angol nyelv oktatási színvonalát, Budapesten több tucatnyi helyen folytathatta esténként a nyelv csiszolását.  Jómagam is a TIT kebelén belül jártam éveken keresztül nyelvi tovább képzésre. Az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása lehetőség volt a karrierépítéshez.  Ahogy ma is.

Még annyit hozzátennék a képhez, hogy az országban működő élelmiszeripari szakiskolákból is lehetett felvételt nyerni a Tartósítóipari Karra. Ezen kollégáink bizony a közép szintű iskolában megszerzett szakmai tudásukkal sokáig fölényben voltak az általános gimnáziumból felvettekkel szemben.

Az hogy szakmailag kiváló képzést kaptunk, visszatekintve is bizonyos. De az Egyetem nem csak tanulásról és munkáról szólt. 

Mond ez valamit, hogy KEK , azaz Kertészeti Egyetem klubja? 

Heti rendszerességgel léptek fel az országban fellelhető legjobb zenekarok, fűszerezve hozzánk látogató együttesekkel. A KEK egy fogalom volt. Látogatta mindaz a diákság, aki kulturáltan, de mégis nagyon jól akart szórakozni.  Jómagam nagyon sok KEK –en voltam rendező, amiért az akkori viszonyok között is jó pénzt kaptunk.

Rendszeresen volt DJ a híres CIN TULA.  És hadd említsem név szerint is Turbók János kollégánkat, amúgy termesztő szakos hallgató, aki a lelke volt éveken keresztül a KEK-nek.

De volt az egyetemen számtalan egyéb elfoglaltság. Színház kör, jómagam a kertészmérnök c. egyetemi lap szerkesztője voltam, ami tisztséget Jávor Károly az egyetemet 5. évesen elhagyó táj és kertépítő kollégától vettem át.

Nem volt ritkaság a színvonalas sport rendezvény, s nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik testnevelési tanárom a volt Fradi kapus Géczy István, Olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. Amúgy egyetemi docens, s becsületes, karakán, a diákokért szeretettel síkra szálló emberként marad emlékezetünkben.

Igaztalan lennék, ha nem köszönném meg tanárainknak a tőlük kapott tudást és gondoskodást. Legtöbbjük valamilyen élelmiszeripari ágazatból került egy egy tanszék vezetői vagy oktatói körbe. Így a kenyér gyártás vagy éppen a cukoripar területéről, amely plusztudásukat bőven hintették a diákjaik kobakjába.

Példaképpen hadd mondjam el, hogy első munkahelyemen, a MEZŐGÉP-Kecskemét cégnél nem csak megálltam a helyemet, de még találmányok, know-how-k előkészítésében is társ voltam, majd az igazi mély vízben, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ Konzerv üzemeiben lettem sikeres vezető, fejlesztő.

Tudásunk széles körűvé vált, talán egy-egy részletben nem a legmélyebb, de éppen elég szakmai és közgazdasági ismeretet kaptunk, hogy az akkoriban igen nagy számban kínált állás ajánlatok közül választhassunk.  De ennyi bőven elegendő volt a boldogulásunkhoz egy nagyon magas színvonalú élelmiszer vertikum bármely ágában.

És még mindig nincs vége a Kertészeti Egyetem által nyújtott tudásnak. Alig néhány évvel az Okleveles mérnöki diploma megszerzése után lehetőségem volt a Konzerv Tanszék által szervezett szakmérnöki kurzuson részt venni, ahol a tartósítóipari műveletek és gépek szerepeltek fő tárgyként, illetve az élelmiszeripar legfrissebb eredményei kerültek megismertetésre.  Velem együtt végző társaim közül sokan valamely Tartósítóipari üzem legfelsőbb vezetőiként folytatták karrierjüket, tudással és nem helyezkedéssel.

 Köszönöm, Kertészeti Egyetem!

Bujna Ferenc

Képek 

Mezőgazdasági Kiállítás az Albertirsai úti vásár területén, Élelmiszeripari pavilon. 1967.

Extra üdítő 1984

__________

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ? I. rész 

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, 
Messziről lobogva tenger pusztaságon: 

                                   Arany J. Toldi Előének

Magyar élelmiszeripar képe úgy lobog föl nékem majd 40 év messzeségben.

Üdvözlöm a tisztelt blog olvasókat. Zsebők Zsigmond barátom lehetőséget adott, hogy blogjában felidézzem a fényes évek sorát, amikor az élelmiszer termelése Magyarországnak mennyiségben, minőségben a csúcson volt, s mindezt produkálta az ipar a világ ámulatára és természetesen irigységére.

Hol is kezdjem? Bemutatkozom, mintegy igazolva, hogy tervezett több részes visszaemlékezésemet jogosan teszem, nagyon is aktív résztvevője voltam a történéseknek.

Nevem Bujna Ferenc.

A budapesti Kertészeti Egyetem hallgatójaként kezdtem pályámat 1974-79 évek között. Tartósító Ipari szakos hallgató, fő szakom a Konzervipar, de alapos képzést kaptam Hűtőipar és Borászat területén is. Tulajdonképpen képzésünk rendkívül sokrétű volt, felölelte a műszaki rajz, gépészet, zöldség/gyümölcs kertészet, agrometeorológia, automatizálás stb. a tartósítással kevéssé összefüggő, de egyáltalán nem haszontalan tárgyak sorát. S még csak ezután következett a tartósítás művészetének alapozása a számtalan típusú kémiai tárgyak, mikrobiológia, a tartósítóipari folyamatok fizikája, biológiája, közgazdaság tana, nyelvi ismeretek, s nem utolsó sorban a tartósító ágazatok teljes vertikumának, a kornak megfelelő világ színvonalú elsajátítása.

Magyarországon volt cca. 16 nagy Konzervgyár, száznál több kisebb konzervüzem, világ színvonalú Hűtőházak nagy és kis volumenben, több száz úgynevezett Savanyító üzem, ahol a káposzta és egyéb zöldségek természetes fermentálása folyt.

Nagy Húsipari cégek, kisebb vágóhidak biztosították a legkiválóbb tőke és tartósított húskészítmények sorát. Jó néhány gyárunk termékét a Világpiacon jól jegyezték. Borászatok, melyek megalapozták a mai napig neves borászati ágazatunkat. Cukorgyárak, Tej és sajt feldolgozó üzemek, édességet és kekszet gyártó üzemek sora, Növényi olaj feldolgozók stb. 

A felsorolást nagyon sokáig folytathatnám, hisz országunkban minden volt!

És természetesen a gyártást kiszolgáló segédanyagok gyártása is nagyban folyt. Ecet, élesztő, üveg és doboz gyártás, lapkák és egyéb csomagoló eszközök gyártása. Valóságosan alig volt olyan kellék, amit ne itthon gyártottak volna.  Igen, pektint importáltuk, hiány cikk is volt időnként, pedig még magam is sikeresen próbálkoztam a laborban cukorrépa szeletből pektint előállítani.

Gyakorlati időmet a hatvani Konzervgyárban töltöttem, ahol épp a PR 72 típusú, teljes egészében magyar fejlesztésű és gyártású (Láng Gépgyár) napi 720 tonna paradicsomlé sűrítésére alkalmas gépet üzemelték be teljes sikerrel.

Mivel a Hatvani Konzervgyár a híres Hatvani Cukorgyárral összenőve, azaz gyakorlatilag egy hatalmas gyárudvaron osztoztak, közös kiszolgáló létesítményeik voltak, például a kazán, igencsak szívemhez nőttek, s 3 hónapon keresztül negyedikes konzerv szakos hallgatóként helyet és tudást adott diploma , TDK, MÉTE munkáim elvégzéséhez, így talán picit több időt szentelek az innen való példák felhozatalában.

Hadd álljon itt idézetként a Hatvani Konzervgyár történetéből idézve a honlapjáról pár sor :

„A Konzervgyár több okleveles mérnök tudását és tapasztalatát kamatoztatta, illetve olyan szakmunkás gárdával rendelkezett, akik minden külső segítség nélkül felszerelték és működtették a gyáregységet. Emellett kitüntetett figyelemmel kísérte a tulajdonos, a Báró Hatvany család is a paradicsom Konzervgyár termelését. Innen adódott, hogy a Hatvani Konzervgyár megindulása után néhány évvel a hazai konzervgyárak élvonalába került, sűrítménye pedig az importáló északi országokban jó hírnévre tett szert.

A Hatvani Konzervgyár a napi 1500 tonna paradicsom feldolgozásra alkalmas kapacitást elérve, indokoltnak látta a termelés további fejlesztését. Egy jelentős beruházással 1978-ban napi 2000 tonna fölé növelték a feldolgozott paradicsom mennyiségét. 1979-ben már több mint 90 ezer tonna nyersanyagot dolgoztak fel."

Fel sem fogható, hogy Hatvani csak egy volt a számtalan paradicsomot feldolgozó gyárunkból, s hogy ezen egyetlen gyár csak paradicsommal való kiszolgálásához mekkora mennyiségre, területre, termelési infrastruktúrára volt szükség!!!!

E történet folytatása, hogy a lazává vált vizsgaidőszak alatt a Budapesti Konzervgyárban dolgoztam sok diák társaságában, éjjeli műszakban az almalé sűrítő üzemben.

Nyaranta a Békéscsabai Konzervgyárban vállaltam Középiskolások részére szervezett építő táborokban vezetői pozíciót, aminek kapcsán nagyon szép emlékeim alakultak ki egy jó nevű gyár nyári munkájáról, vezetéséről, ahol példaértékű volt Irénke néni igazgatói tevékenysége.

Első munkahelyem az akkor még MEZŐGÉP- Kecskemét, később AGRIKON- Kecskemét névre hallgató gépgyártó konglomerátum Budapesti Fővállalkozási Irodája volt. Ezen Iroda feladata volt, hogy hazai és a világ számos tájékára exportáljon egyéni és vonallá összeállított feldolgozó gépeket. Az alig két éves ténykedésem alatt szinte az összes élelmiszeripari ágazat tárgykörében adtunk ki ajánlatot. Legemlékezetesebb ténykedésem egy Indiába ajánlott paradicsomsűrítő állomás volt (előfeldolgozó teleppel egyetemben ) ahol kevés volt a hűtővíz mennyisége, s a vákuum sűrítőkhöz szükséges hideg energiát kellett furmányos módon biztosítani.

E helyütt érezhető volt az ország élelmiszertermelő tevékenységének látványos pezsgése. Számtalan hazai élelmiszer gépgyártó céggel volt napi kapcsolatunk, mint pl. ÉLGÉP, KÖVAC, LÁNG, AGRIKON és sok-sok speciális gépet gyártó kisebb céggel. Természetesen, ahol szükséges volt, éltünk a külföldi gépgyártás termékeivel, hogy a lehető legjobb ajánlatokat tudjuk megtenni.

Büszke vagyok arra, hogy több gép ötletelésében részt vehettem, így a híres PF folyamatos pasztőröző gépcsalád megalkotásában.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Cégünk hatalmas mennyiségben exportált a Szovjet piacra zöldborsó, zöldbab, uborka stb. feldolgozó gépsorokat, csak hogy jellemezzem, óránként 3 tonna borsó szem feldolgozása sem volt ismeretlen.   Némi orosz nyelvtudásomnak ( orosz tagozatos gimnazista ) köszönhetően sok-sok ellenőrző, átvevő útjára kísérhettem el a szovjet minőségi ellenőr urat, név szerint tov. Suhovot, aki mellett teljes képet kaptam a hazai élelmiszer gépgyártás helyzetéről, akár rejtett bajairól 

Még elvégeztem a Konzerv Tanszék szervezésében a tartósítóipari folyamatok és gépek szakmérnöki kurzust, ahol nagyon alapos tovább fejlesztő tudást kaptunk a szárítás, centrifugálás, szűrés, fagyasztás, liofilizálás, és még több tucatnyi művelet fizikájában és gyakorlati alkalmazásában.  Aki itt jól végzett, bátran elvállalhatott egy fő gépészi vagy akár főmérnöki állást egy konzerv üzemben.

Én is így tettem, amikor a Nógrád megyei ZÖLDÉRT majd változó névvel ÁFÉSZ kebelén belül a dejtári, és salgótarjáni feldolgozók fejlesztésében és működtetésében vettem részt vezetőként.

Nógrád megye volt a 80-as években a bogyósok hazája, ahol a világ legfinomabb málna szörpjét ontották a Szobi, Drégelypalánki üzemek. Akkoriban le is nézte az ipar azt az üzemet, amely ki merte csak mondani is a „ízű szörp” szót. Hadd emlékezzek név szerint is a legendás drégelypalánki vezetőre, Kapás úrra, kinek neve fogalommá vált a szakmában.

Karrierem tovább szövődött az ország egyik leghíresebb kis üzemében, Fertődön. A méltán híres Bogyós Kutató, a Fertődi Állami Gazdaság és a Porpáczy Kertészeti szakiskola olyan hármast alkotott, amely szakembereket, kutatókat és a konzerv üzem révén termékeket bocsájtott útjára. 

Üzemünk, a zöld színű, Eszterházy kapus címkével ellátott termékeket Európa és tengeren túl számtalan üzemébe exportálta. Termékeinkért versengtek a hazai szocialista nagykereskedelmi szervezetek a FŰSZÉRT-ek.

Ez már a 80-as évek végére esett, az un. rendszer váltás idejére, ahol sajnos, mind a rendkívül magas színvonalú kertészeti termesztés, felvásárlás és feldolgozás rendszere kezdett hanyatlani.

De még pályám szép emléke ezután következett, egy az AGRIKON által Kenyai magán cég részére eladott komplett Konzervgyár képében. Az üzem teljes felépítésében és működtetésében részt vettem, mint egy főmérnök. Kiépítettem egy teljes, a magyar normáknak megfelelő feldolgozó, labor, raktár stb. rendszert, amely hosszú éveken keresztül kiállta a legkényesebb nyugati importőrök igényeit.

Az üzem elsősorban zöld színű ceruza babot dolgozott fel dobozba, üvegbe, de sikerült meghonosítanom a magyaros ízű almapaprika, csemege uborka, vágott vegyes gyártását is, sőt még igazi magyaros ízű „babfőzelék kolbásszal” is belefért a kínálatba.  Ez utóbbit az a katonásdi élmény sugallta, ahol is a letöltendő 11 hónap alatt a magyar készétel kínálat teljes kereszt metszetét sikerült megismerni előzetesen.

Sajnos, ahogy Kenyából visszatértem, talán nem kellett volna, kiderült, hogy a magyar feldolgozó ipar nagyon visszaesett. Jobb híján Fertőd körzetében a Kertimag KFT (a nagyon híres vetőmagos MAUTNER cég utódja ) részére kiépítettem egy vetőmag nagyker és szaktanácsadói bázist. Ennek kapcsán Gödöllőn Növényvédelmi szakmérnökként végeztem, s engedve az új kor szavának Megújuló energetikai szakmérnöki tudást és épület energetikai szakképesítést szereztem.

Mostanában pedig a liofilizálás technológiájába és gyakorlati felhasználásába szerelmesedtem bele, aminek kapcsán van egy kis liofilizálóm.  De ezzel a technológiával a 80-as években foglalkozott a Kertészeti Egyetem Hűtő tanszéke is, de ma már nem.

Mint jeleztem, bemutatkozóm azt hivatott jelezni, hogy a 1980-2020 évek közötti „fejlődését” az iparágnak átlátom, kérdéseitekre válaszolni tudok.

Tréfásan szólva akasztott ember még nem voltam, helyettem úgy tűnik, a magyar élelmiszer feldolgozó vertikumot akasztották hozzá nem értő kezek.

Nos, ezen kérdések megvitatására kérném a tisztelt olvasókat hozzászólni, véleményezni. Én ígéretet teszek arra, hogy hetente egy-egy fejezetét a hajdani virágzó élelmiszer iparnak felidézem, saját és hallott emlékezett morzsákra támaszkodva.

Idézve oktatási, kutatási intézmények munkájából, az alapanyag előállítás teületéről, a feldolgozás irányaiból, kultúrájából, a műanyag előtti idők csomagoló anyagairól, exportról, belföldi ellátásról és még nagyon sok érdekes dologról.

Köszönöm figyelmüket:

Bujna Ferenc

Folyatatása következik!

Képek:

 Farkas Juli 1974 - 

 BNV -Budapesti Nemzetközi Vásár- 1966- 

BNV - Budapesti Nemzetközi Vásár -1970-

________________

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.

Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!

Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.

Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.

Eddig a szolgálati közlemény.

Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:

Válaszúthoz ért a magyar élelmiszeripar: ezen múlik az ágazat jövője

Márciusban volt egy másik konferencia, azt megemlítettem ebben a cikkemben:

Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020..

Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.    

Érdekel a téma? 

Írj a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.

Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:

„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.

„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „

– mondta Dr. Mezei Dávid  -

itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.

Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége -  mondott:

„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.

A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre

– figyelmeztetett Éder Tamás.

Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”

A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.

Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.

Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.

Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!     

Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?

 Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:

Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.

Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.

A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.

A jövő héten megyünk tovább a témában.

Kép: 

Alex Azabache

Emlékszem még a kezdetekre ott.

Nem volt az olyan rég nincs még egy évtizede. Ott álltunk egy idegen ország egyik gyorséttermében este műszakkezdéskor. Nyomtunk az éjszakai műszakot, délután öttől, hajnali ötig, ahogy kell, tizenkét órában. Kérdezheted, hogy miért. A válasz roppant egyszerű. Addig, míg nem beszéled az adott ország nyelvét komoly szinten, addig csak álmodhatsz arról, hogy szabad jegyed legyen felfelé. Aki ezt végigcsinálja szépen, lentől fel, és nem adja fel, és mondjuk, a 12 órás műszak után tanulja a nyelvet, szigorúan, ahogy kell, annak van esélye arra, hogy rátaláljon a boldogság kék madara. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Ott vagyunk, nyomjuk a műszakot. Hogy kik nyomták az éjszakai műszakban? Négy egyetemi tanszéket meg lehetett volna tölteni a szaktudással, ami koncentrálódott egy-egy 12 órás műszakban. Megtanulhattad a földmérés rejtelmeit, képet kaptál a szociológiáról, php fejlesztésről, meg arról, hogy kit, mivel hogyan szívat a főbérlő éppen. Pl. ott volt a görög lány, akinek nem tetszett, hogy 12 órán át nem pillanthat a telefonjára, csak a szünetben. Ott volt a lengyel srác, aki minden tudott arról, hogy hogyan kell biztosítást kötni egy kocsira online. Volt ott olasz srác, aki annyit beszélt angolul az elején, hogy hello. Persze ott voltak a lengyel lányok, akik a szendvics, meg a krumplis pályát tolták. Meg a „fehér ingesek”, akik feleltek a műszakért. A fehér ingesek is a világ minden tájáról jöttek.

Az első dolog, amit megköveteltek tőlünk, az az volt, hogy saját nyelven ha megszólaltál, - és nem volt vendég – akkor beleordították a füledbe- hogy a helyen, a műszakban csak ezen a nyelven lehet beszélni – oszt kész. Komolyan vették. Na, most ha te is komolyan vetted, akkor eléggé gyorsan meg lehetett tanulni azt a pár száz szót, meg az alap nyelvtant, ami a melóhoz kellett. – Ez kb. 1-3 hónap, ha nem erőltetted meg magad – Szóval, ha tolod az éjszakai műszakot ilyen szinten nemzetközi környezetben, nagyon gyorsan ki kell, hogy alakuljon benned az, hogy hogyan kell csapatban dolgozni, és segíteni egymást, mert ha nem, egyszerűen nem tudsz megmaradni egy órán túl ilyen környezetben, ki fog lökni. Pillantásokból érteni kell a másikat, hogy mit hogyan akar, és miért. Csinálni kell, nagyon nem kell kérdezni azt, hogy mi miért van, tolni kell, ahogy mondja a „fehér inges”, és kész. 1-3 héten belül el kell jutni a nyelvvel arra a szintre, hogy letold az alap HACCP tanfolyamot online, mert az minimum követelmény volt a melóhoz. Ilyen hosszú bevezető után térjünk rá, hogy mire is tanít meg egy ilyen hely, az éjszakai műszakban.

Faék egyszerű szabályok vannak, ami alapján ez a nagyon komplex kibocsátásra képes üzem működik. Ezeket a szabályokat meg kő keményen be is tartatták, nem csak a fehér ingesek, hanem bent a gyártásban mindenki mindenkivel. Nem volt kivétel. Ehhez meg nem kellett nyelvtudás.

Ilyen, volt a takarítás is.

Megvolt a protokoll, hogy mit, hogyan, mivel kell eltakarítani, elmosni, vagy kitisztítani. Minden gépnek megvolt a saját tisztítási protokollja. Az, hogy melyik gépet, hogyan, és miért, mivel kell eltakarítani, szétszedni, fertőtleníteni az egyes részeket, néhány „zárás” után megtanulta az ember. Olyan egy hónap után szerzett rutint ebben az ember.

Készültünk is rendesen, a feladatra, hogy ki mit fog csinálni záráskor, mivel nem volt egyszerű 4-5 embernek patyolat tisztára varázsolni a helyszínt egy óra alatt.

Amikor elkezdtük a melót, valaki elővette a telefonját, benyomta a zenét, és megkezdődött a meló. Volt ott görög meg lengyel rock, meg néha szólt a Tankcsapda, meg a többi, Johnny a mocsokban -

Minden gépet szét kellett szedni az előírás szerint, részeit elmosogatni, kirakni az asztalra, hogy a „fehér inges” azonnal lássa, hogy tiszta-e. Minden kerekeken volt, el kellett húzni mindent, és kőkeményen fertőtleníteni kellett a helyszínt. Nem lehetett sumákolni. Igen-nem játék volt ez a javából. Nagyon megtanították, hogy mi is az, az Ő fogalmaik szerint, hogy tiszta.

Emlékszem egy komoly éjszakára, olyan hajtás volt, hogy beleizzadtunk a cipőnkbe rendesen. A törpünk tele volt a történettel, gépiesen nyomtuk a takarítást.

Ment is a földmérő srác, hogy jelentse, hogy készen vagyunk, átadjuk a terepet. Kijön a „fehér inges” végignéz mindent, azt mondja, hogy ez így nem lesz jó.

Elhúz egy gépet, és lőn, a gép hátulja csak át volt törölve, de nem volt lemosva. Fogtuk is fejünket, hogy úh.., vazz, az új lengyel lány még nem érti az angolt, jobban meg kell mutatni neki a csíziót.

Az lett, hogy újra kellett tolni a takarítást. A „fehér inges” jött elővette a protokoll listát, végigment a csapattal, hogy mi miért tiszta.

Okkás volt. Reggel 7- re mire jött a reggeli műszak, kész is lettünk. Este mentünk vissza, ahogy kell.

Miért mondom ezt el?

Aki egy ilyen helyet kivakar a mocsokból az érvényes takarítási protokoll szerint, az megtanul valamit arról, hogy mi is az, hogy valami tiszta egy üzemben, vagy egy konyhában. Megtanul az ember extra hatékonyan takarítani, meg tisztán, odafigyelve dolgozni a legnagyobb hajtásban is.

Egy gép akkor tiszta, amikor a gép a rá megírt takarítási protokoll szerint el van takarítva, ki van mosva, szét van szedve, és mindenki által ellenőrizhető módon ellenőrizhető az, hogy minden alkatrésze tiszta.

Azért jutott eszembe ez a történet, a hőskorból, mivel szembe jött velem meló közben pár NÉBIH elrettentő horror videó egy ellenőrzésről.

Sejtelmes zene, közben megy a videó, mutatja az ocsmányabbtól ocsmányabb helyszíneket, dolgokat. Az ember azt várja, hogy mikor kel életre a például egy műanyag tartóba belerohadt anyag, vagy mikor lép elő a fal mögül a gonosz bohóc kezében a láncfűrészzel.

Integrált takarítási protokoll a komplex üzemre, ahogy kell, ahogy a nagyok csinálják. Azt meg be kell tartani kőkeményen. Ahogy a „fehér inges” tolta szerényen.

Na, megyek, iszom egy kávét.

A végére legyen még egy kis Toten Hozen, a WIZO után  :)  :)

 Kép:

Erik Karits

A minap bementem a bevásárlóközpontba, benyomtam a százast a tologatós bevásárló kocsiba, mentem befelé, nyílt a fotocella ajtó, és be is léptem a légkondicionált térbe. Ahol aztán szépen csomagolt egyen dobozokat tettem a kocsiba, amivel letudtam az élelmiszer bevásárlást ugye. A kasszánál lepittyegték a dobozokat, tettétek ezt nagyon gyorsan, alig bírtam kapkodni a dobozokat, két tojás össze is tört. Hármat pittyegett a bankkártyám, az akciós újságot hanyagul rádobota a kasszás kisasszony a dobozok tetejére. Nulla mosoly, kőkemény hatékonyság, nulla felesleges mozdulat, nem égetjük feleslegesen az ATP-t. Jött a következő vásárló.

Toltam kifelé a kocsit, rápillantottam az akciós újságra, ami hirdette, hogy csak itt, csak most 30%-al olcsóbb a csirkemell, de csak ezen a héten! -Rohanjak ám, mert el fog fogyni, mert ja, nem tehetek másképp ugye :) -

Bepakoltam a kocsiba, nyomtam a gázt hazáig, mivel magam mögött hagytam ezt a nagyon hatékony légkondicionált teret. Állok a pirosnál, és azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, hogy itt bizony valakik leállították a mosolygást, nem volt a szituációban semmi mókás, csak a kőkemény racionalitás.

Természetesen a rendszer ki van hegyezve a hatékonyságra, na de kinek, vagy minek a is a hatékonyságáról van szó a fenti történetben? Ezt is körbe fogjuk járni ebben a posztban.  

Calling for sexy.  

Hatékonyság, egyensúly, fejlődés. Ebben a háromszögben kellene keresgetni valamilyen megoldást, amiben az ember jól érzi magát.

És itt kell megállnunk egy pillanatra. Általában ha egy ember egy szituációban őszintén képes mosolyogni - pl. egy vacsora alkalmával - , akkor ki lehet mondani, hogy az egy jó szituáció volt, és ha ezt a szituációt lehet egy helyhez kötni, akkor oda szívesen visszatér az ember. Ebből élnek pl. a nyaralóhelyek, és pl. az éttermek, kocsmák. Ami mosolyt tud csalni az emberek arcára, annak nagyon sexy dolognak kell lennie, mondják sokan. Étel nélkül nincs élet.

A dobozokban, amit a kocsiba pakoltam, étel, tervezett élelmiszer volt, amit azért vettem le a polcról, hogy tovább vigye az életet, azaz megegyük közösen, amivel elértem azt, hogy sejtjeim terminális oxidációs ciklusa szépen ment tovább, nem állt le az ATP termelésem. Ha így nézem a történetet, akkor ez így ebben a formában nagyon nem sexy.  

Az emberiség, mióta világ a világ, úgy tekint az ételére, mint ami a szakrális- spirituális dimenzióból isteni közbenjárásra ölt testet a fizikai valóságban, isten, és ember közös együttműködése által.

Ezt természetesnek vette az ember, és meg is ünnepelte a jó termést egyes kultúrákban egy-egy hatalmas orgiával. Ott ez volt a természetes visszacsatolás egy szép termékenységi ünnepen.

Olyan korban élünk, ahol a racionalitás, és a hatékonyság van divatban - pl. a bevásárlás alkalmával - nagyon nem beszélhetünk egyensúlyról, vagy valamilyen szintű fejlődésről, és ezért nincs visszacsatolás sem. A totális, pengére járatott hatékonyság csak annyira sexy, mint egy vesemedence gyulladás.

Olyan szinte nincs visszacsatolás, hogy nyugaton simán előfordul tömegesen, hogy egy 30 éves felnőtt nem látott még tehenet, kacsát, tyúkot, vagy birkát élőben. A gyerekek azt tudják, hogy a tej a polcról jön. Visszacsatolás nélküli életet élni nagyon nem sexy. Valahol mégis legalább az ilyen hatékony helyeken, csak csírájában is, de elő kell fordulnia annak, hogy valahol sexy is legyen a történet, mivel ez általános törvény, ez nem lehet másképp.

Lássuk mit tud mesélni erről a minőségügy? Valamit mondania kell erről a történetről, ha nem, akkor bajban vagyunk. A minőség egyik fogalmi megközelítése a következőt meséli el az olvasó számára, idézem:

A lány azt nézi meg, hogy friss-e az uborka, nem mást, azért, mert ennek ez a módja, mióta világ a világ.

A fenti minőségfogalom képességekről beszél, ami valamilyen jellemző tulajdonságokból áll össze, amelyeknek ki kell elégítenie valamilyen elvárt igényt, amiért a vásárló hajlandó fizetni. A valamilyen humán étkezési célú felhasználásra való igény kielégítésére születnek az élelmiszeripari termékszabványok általában.  

Az, hogy a fent említett minőség fogalomnak hogyan felel meg valaki, annak csak a fantázia szab határt.

Manapság az is nagyon sexy, ha magadnak termeled meg pl. a kígyóuborkádat, paradicsomodat, paprikádat,vegyszerek felhasználása nélkül, és használod fel, arra mire akarod, pl. lecsónak :)

Tehát ez a poszt a versenyképességről fog szólni, elsőként amolyan felvezetésként álljon itt két dal:

És a másik

Kicsikét kielemezzük azt, hogy akkor mit is jelenthet ez a varázslatos fogalom itt, most 2020 elején, Magyarországon. Egyáltalán milyen aspektusai lehetnek a foglalom fogalmi környezetének.

Sokan írtatok nekem, hogy hagyjam már ezt a „fogalmi környezet” dumát, mivel szerintetek ennek semmi értelme, hogy erről menjen a szó, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, és nem a filozófia fakultáció a gimiben.

Szeretném ezt megmagyarázni, hogy miért jövök mindig ezzel a „fogalmi környezet” dumával. Teszem ezt azért, mert ez jó bevezetés lesz ahhoz, hogy tudjunk beszélgetni a versenyképesség fogalmáról.

Tehát fogalmi környezet.

Nagyon alap szinten nyelvészkednem kell.

A magyar képekben gondolkodik, és a nyelvünk is képszerű. Azonnal közli a nyelv, azt amire gondolsz. Ha kimondasz valamilyen fogalmat, akkor annak a fogalomnak a szűkebb, és tágabb környezetét is azonnal használatba veszed, és ez természetesen mindenki számára aki használja a magyar nyelvet magától értetődő tény.

Nézzünk egy példát:
"Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent."

Elolvasod, azonnal pörög a film. Ez az első aspektus, hogy képekben gondolkozunk, és ezért vagyunk kép-esek valamire, mivel ha megvan a kép a fejünkben arról a valamiről, akkor el is tudjuk készíteni azt.

A kép fogalom fogalmi környezetében ott vannak a következő fogalmak:
Kép – képes –képesség – készség – kompetencia
Kör – körös, köröz, körny , környez – a környezből egyszerűen belátható a környezet fogalma –

/Mivel az a táj, amit megkörnyeztem – körbesétáltam, így megismertem – az a környezetem, ez világos.
Ha már valaki kompetens valamiben, akkor teljesíthet is nem? Ha már teljesít, akkor válhat sikeressé?

Vagy igen, vagy nem.
Érdemes erről kicsit mélyebben gondolkozni.
Ennyi bevezető után térjünk vissza az eredeti történetre, miszerint itt a versenyképességről lesz szó.

Mit mond erről a versenyképesség dologról a Magyar Nemzeti Bank?

Versenyképességi Program
Itt a Versenyképesség mérésének módszertana című dokumentumban az alábbiakat mondja:

Versenyképesség Mérésének Módszertana

„Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.„
Jól van, nézzünk mást, mit mond pl. a wikipedia:

versenyképesség

„A versenyképesség egy olyan közgazdasági fogalom, ami összehasonlíthatóvá teszi a vállalkozásoknak, vállalkozások csoportjainak, vagy nemzetgazdaságoknak azt a képességét, hogy egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek. A versenyképesség nemzetgazdaságokra történő értelmezését sok közgazdász vitatja.”

Ez is jól van, menjünk tovább, még mindig a wikipedia:

„Nemzetek versenyképessége

A versenyképesség fogalmát tág értelemben országok, régiók és városok gazdasági teljesítményének összehasonlítására is használják. Az egyes nemzetgazdaságoknak az a képessége, hogy a világgazdaságban egyre jövedelmezőbb árukkal vagy szolgáltatásokkal jelenjenek meg, különösen a kis és nyitott gazdaságok számára fontos, amelyek nem rendelkeznek a vállalkozásaik hatékony működéséhez szükséges méretű belső piaccal.

Az egyes országok versenyképességét befolyásoló gazdasági tényezőket, és az egyes országok teljesítményét sok módszerrel vetik össze. Az egyik legátfogobb elemzést a Világgazdasági Fórum végzi el évente, amelynek eredménye a Global Competitiveness Report (Globális versenyképességi jelentés) című kiadványban jelenik meg. Magyarország ezen a listán a világ 60. legversenyképesebb gazdaságának számít.[1]

Vállalatok versenyképessége

A piacgazdaságban működő vállalkozásoknak az a képessége, hogy egyre jövedelmezőbb kínálattal szolgálják ki a fizetőképes keresletet.”

Ok, ezt mondja a wikipedia, de mit mond az MNB? Hogy a erőforrás, meg nemzetgazdaság. Nézzük mit is jelent az a fogalom, hogy nemzetgazdaság?

Itt egy fogalom meghatározás:

nemzetgazdaság
„A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége

Itt egy másik:

Statisztikai Hivatal, Franciaország:

National economy

Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.
The overseas departments were brought under the jurisdiction of the economic territory from the national accounts base 95. In the previous bases (56, 59, 62, 71 and 80) they were part of the rest of the world.

Az, hogy mi is az a resident units, mint statisztikai fogalom, a finnek magyarázzák meg a legjobban:

"The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units."

Itt kezdtem vakarni a fejemet, mivel mindenki mást mond, és mindenkinek más a lényeg, szóval van itt minden, mint a szeptemberi búcsúban, keveredik minden mindennel, ebből kellene kihozni a lényeget. Mit is látunk?
Az egyik azt mondja, hogy a nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha pl. az MNB szerint:

Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.

Ebben a fogalmi meghatározásban megjelenik, hogy számol ezekkel:
- Nemzetgazdaság
- Erőforrás
- Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét

Mérnöki megközelítés mellett a fenti fogalom egy akkor állja meg a helyét, ha tisztázva van az, hogy hol is optimalizálgatunk erőforrást vagy erőforrásokat, úgy hogy ameddig a folyamat tart, szállítsa folyamatosan eredményként a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólétet.
Persze belátható, hogyha a folyamat túlpörög, akkor az erőforrás felhasználás nem lesz optimális, és ezért nem lesz meg pl. kimenetként a legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét. Vagy lesz jólét, de nem tartósan, vagy nem a legmagasabb szint közelében, vagy törekszünk rá, de nem fogjuk elérni ugye.

Hol is optimalizálgatjuk az erőforrások felhasználását? Persze, a válasz az, hogy a nemzetgazdaságban, mivel a versenyképesség fogalmát a nemzetgazdaságra értjük. Ok.

A nemzetgazdaság fogalma meg:
Egyszer találtuk ezt:
„A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége.”
Meg ezt pl.:
National economy
Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.

Ide meg kell ez:
The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units.

Tehát a finnek szerint a nemzetgazdaság fogalmába azok a szereplők vannak a történet fókuszában, akik egy éve, vagy több ideje valamilyen gazdasági tevékenységet fejtenek ki a földrajzilag lehatárolt területen, ami történetesen legyen esetükben Finnország. Ok, jól van ez így.

Ez egy folyamat központú megközelítése a témának, amit a finnek használnak.
A nemzetgazdasági Minisztérium pl. gazdaságról beszél, a KSH meg ismeri a nemzetgazdasági ágakat, és e szerint közli statisztikáit.

Egy a közös minden megközelítésben, az pedig az, hogy egy földrajzilag lehatárolt teret tekint egy egységes piacnak, és itt, ezen piac, pl. teljesítményét határozza meg pénzben úgy, hogy pl. lebontja azt egy egyes nemzetgazdasági ágakra, ahogy teszi ezt pl. a KSH.

Térjünk vissza az MNB fogalom meghatározására, amikor is arról beszél, hogy vannak erőforrások, mivel fogalmi szinten nem határozza meg, mit is tekint erőforrásnak, ezt a történetet nyitva hagyja.

Ha mindent összevetünk, és szintetizáljuk a fentieket a következőket láthatjuk:

1. A nemzetgazdaság fogalma definiált, mivel egy lehatárolt földrajzi terület gazdasági aktivitását jeleníti meg
2. Piac fogalma definiált, mivel a nemzetgazdaságon belül a teljes nemzetgazdaságot tekinti piacnak
3. Erőforrás fogalma definiálható a nemzetgazdaságon belül
4. Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét fogalmi környezete felállítható, szimulálható, és így meghatározható a nemzetgazdasági szintre
5. A legmagasabb szint fogalmi környezete értelmezhető nemzetgazdasági szinten
6. Az optimális erőforrás felhasználás értelmezhetővé válik, de csak nemzetgazdasági szinten

Ebből következik az, hogy erőforrásként akkor tekint valamit ez a versenyképesség fogalom meghatározás, ha az az erőforrás részt vesz a gazdasági körfolyamatban, adott időszakban, és így pénzbeli prompt ára megjelenik, realizálódik. 

A kérdés az, hogy mit tekintünk erőforrásnak, hogyan néz ki a lokalitás szerepe a fenti fogalom rendszerben.

Ha ezt a kettő fogalmat belevesszük a rendszerbe, és jól határozzuk meg, elég komoly kis innovációs mezőt hozhatunk létre, aminek működése szimulálgatható, és nézegethető, hogy akkor hogyan is néz ki az erőforrás felhasználás. aminek biztosítania kell optimálisan a jólétet.

Mivel élelmiszergazdasággal foglalkozom, és eléggé érdekel az üzemgazdaságtan, ezért úgy gondolom, hogy a fenti versenyképességi fogalmat a következőképpen lehet lefordítani üzemgazdasági szintre:

- Lokálisan globális business modell, a lokalitásból indul ki, oda csatol vissza

- Tér, és idő (időtartam, stb.) lehatárolhatóvá, és definiálhatóvá válik a lokalitásban
- Komplexen adoptív szinergia definiálható a nemzetgazdasági fejlesztési irányokkal
- Fókuszban az ember, és a lokális jóléte
- A globálisan lokális business modell komplex adoptációs foka tervezetten tartson a definiált maximumhoz 
- A globálisan lokális business modell legyen tervezetten optimálisan kompresszív, a tervezett célrendszer mentén.

Kezdetben kb. elég ennyi, nem kell több, ebből előállhat a versenyképes rendszer, benne a magát sikeresnek, és versenyképesnek tudó ember.

Ja persze, ezzel még adós vagyok. Miért is került a két énekesnő ide, a versenyképesség fogalmához?

Ezt találjátok ki ti, és írjátok meg nekem!

Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com

Kértétek, hogy legyen egy linkgyűjetmény. Kezdjük is el. Tematizálni fogom, most csak pár érdekességet osztanék meg, íme: 

Heidi így eszik egy hamburgert : )

Sexy Fries :) 

_______________

Nézzük ezt az élelmiszergazdaság témát kicsit komolyabban:

Food Engineering Magazine

The New Food Economy

______________________

FAO

A FAO honlapján vannak nagyon jó publikációk, pl:

Food supply chains for better nutrition

Developing sustainable food value chains -Guiding Principles -

Global Forum on Food Security and Nutrition  - FSN Forum -

_______________________

Nézzük tovább:

Vannak néha jó cikkek a Businessinsider lapján

_________________________

Food Value Chain, mi is az, ki hogy értelmezi?

Agri-food supply chain EU

Az EU eléggé komolyan veszi a témát, mivel itt van pl. egy friss tender a témában:

Innovative agri-food value chains: boosting sustainability- oriented competitiveness

--------

USDA - Local - Regional Food Value Chains értelmezése

CA, Ontario, igy érteélmezik: Value Chains in Agriculture, Food and Agri-Products Sectors

_________________________

Kis pénzügyi érdekesség kezdésnek: 

Finance through food and commodity value chains in a globalized economy

Lesz itt több is

Ez a kép kell még a végére :)

Nagy vagy kicsi?

Roppant komoly kérdést feszegetünk, amikor ez a kérdéskör kerül szóba. Látom, hogy mosolyogsz, de nem, tényleg nem arról lesz szó, amire most gondolsz, még közvetve sem : )
Nézzük ezt a játékot közelebbről, hogy miért is került szóba ez a történet, hogy akkor most akkor az a valami nagy, vagy kicsi? Egyáltalán mi is az, ami nagy vagy kicsi?
Az értékláncról írtam már egy bejegyzésben, amikor is azt nézegettük, hogy axióma szerint hogyan is lehetne megfogalmazni azt, hogy mit is jelenthet az értéklánc, és fogalmi környezete:

A bejegyzés linkje:

https://lecsos.blog.hu/2018/04/14/az_erteklanc_mint_fogalmi_keret

Az értéklánc fogalmi környezetének jelentését a következő mondatban foglaltuk össze:

Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi.

Mivel megvan az, hogy mit is tekintünk az értéklánc fogalmi környezetének jelentésének, már meg tudjuk válaszolni azt, hogy mi is az, ami lehet nagy, vagy kicsi.

A szavak, melyek szerepelnek a fogalom meghatározásban:

• Képesség
• Képességek hozzáférhetősége az adott időszakban
• A Fenti egy időszakban rendelkezésre álló képességek használatának és / vagy megnyilvánulásának eredménye van
• Ezen eredmény valamilyen mérhető minőségben ölt testet.

Ha a fenti négy pontban összefoglalt fogalmi környezetet ízlelgessük abból a nézőpontból, hogy akkor most az, hogy egy értéklánc kicsi, avagy nagy, hogyan is néz ki ebben a jelentéstartalomban?

Ha mondjuk az értéklánc eredménye egy termékben ölt testet, akkor annak a terméknek tervezetten mérhető minősége megjelenik, sok esetben ezt szabványosították, több iparágban.

Tehát nem az a lényeg, hogy kicsi-e vagy nagy, hanem a kérdés inkább az, hogy létrehozható-e, igen, vagy nem? Ha igen, akkor innentől kezdve a kérdés az, létezik-e az értéklánc képesség, vagy nem?

Ha a válasz az, hogy igen, egy értéklánc létrehozható, - mivel létezik az értéklánc képesség – már csak az a kérdés, hogy érdemes-e létrehozni az értékláncot, és ha igen, ezen értéklánc képességek időszakos rendelkezésre állása milyen költségszintet képvisel?
Ez a válasz, és nem más.

Ha nagy

Vannak dolgok, amit nem érdemes kicsiben játszani, ilyen lehet egy személyszállító repülőgép kibocsátására képes értéklánc, vagy a hasonló típusú termékek kibocsátására alkalmas rendszerek. Az élelmiszergazdaság sem kivétel ez alól. Ezeket a rendszereket működtetni kell, sajátos rendszerintegrációs fok mellett, amely eléggé magas költségszinteket is képviselhet az adott időszakban.

Ebből az következik, hogy egy nagy természetes módon törekszik arra, hogy a rendszerben lévő időszakos képességeket, és tudásokat maximalizálja annak érdekében, hogy nagyon gyorsan képes legyen hasonlóan mozogni a piacon, mint ahogy azt a hasonlóan nagy teszi. Ez a nagyság átka, de ez az előnye is.

Mindezért törekszik a modularitásra is, ez lesz a XXI. század elejének nagy története, a kérdés az, hogyan képeződik le ez a megnyilvánulás az értéklánc integrált üzemgazdasági szintjére, a nagynak ez fog jelenteni nagyon komoly versenyelőnyt, ha jól fogja meg a sztorit.

A moduláris gyártási rendszerek elmélete nem mai tudományág, ezzel mindig is foglalkozott az üzemgazdaságtani diszciplína.
A XXI. század elején ez a tudomány azért kerül megint erősen fókuszba, mivel az, hogy integrálják benne a real – time adatokra épülő mindenféle rendszereket, és megoldásokat, ezért eléggé komplex új tudományág alakult ki.

Kb. arról van szó egy-egy egy real- time módon szervezett kapcsolatra fel lehet építeni egy teljes business modellt, innovációt, vagy "egyéb okosságot" ezt lehet pl. lehet totálisan szimulálni, és tesztelni egy megfelelő informatikai környezetben.
Ez meg roppant komoly flexibilitást ad az értékláncnak. Olyan 20 éve megy ez a dolog az élelmiszergazdaságban.

Ha valamelyik értéklánc nagyon naggyá válik, akkor elhagyja a saját iparágát, és más iparágakban is elindul a nagyság felé, teszi ezt biztos erőforrás alapokon, ahhoz, hogy sikeres legyen, többszintű komplex problémát kell együttesen kezelnie, ami a mai világban már egyszerűbb játék, mit mondjuk a múlt század 70-esévek elején volt.

Ha kicsi

Létrehozták, és letesztelték az értékláncot, és látják azt, hogy képes arra a működésmódra, amire tervezték, tervezetten optimális költségszint mellett. Általában két irányba indul el egy kicsi. Vagy nagyon sok hasonló kicsi lesz belőle, vagy elindul a naggyá válás útján. Ilyen utat láttunk nagyon sokfelé, és nagyon sok iparágban is.

A mai világban, amikor a valós idejű real- time információ határozza meg az életünket, a kérdés inkább arra terelődik, hogy létrehozható-e olyan értéklánc, ami minimális költségszint mellett betölti-e azt a szerepet, amire tervezték?

Ez meg inkább a kicsiknek kedvez, és nagyon magas szintű innovációs potenciált feltételez.
Most már, hogy felvérteztük magunkat tudással, és tisztában vagyunk vele, hogy akkor most mi a nagy, meg mi a kicsi, meg mi is ez az értéklánc cucc, belecsapunk a lecsóba, és a következőkben elemezni fogunk egy-egy olyan játékot, ami a előre vetíti a XXI. század közepét ebben a témában.

Mert pl. mi van akkor, ha kicsi is, egyszerre meg nagy is, meg moduláris is meg nem is? 

- Yataro Iwasaki (1834–1885) a Mitsubishi alapítója - 

Értéklánc, meg a Mitsubishi, hogyan is kerül ide, egy élelmiszergazdasági blogra, kérdezhetnétek sokan.

Erre kérdésre fogjuk megkeresni a választ közösen, keresve a párhuzamokat az élemiszergazdasági értéklánc , és egy jól működő, integrált ipari értéklánc között.

Az élelmiszeriparban ritkán találkozunk értéklánc szintű elemzésekkel, általában erre a témára nagyon nem figyel az átlagember, de még az ágazati kutató, elemző is a legritkább esetben néz egy élelmiszergazdasági ellátásra úgy, mintha egy értékláncot vizsgálna.

Az alábbi linkeken megtaláljátok a Mitsubishi Corporation Integrated Report 2017 című dokumentumát, ami egy 118 oldalas dokumentum, melyet a cég a következő lapon publikált:

https://www.mitsubishicorp.com/jp/en/ir/library/ar/

A következő linken is le tudjátok tölteni:

https://drive.google.com/open?id=1Z3Z8UZkk5jCpAcTvX9Pq8sYlbT5TZjMq

Innen fogjuk kezdeni a történetet.

Olyan szóhasználattal fogok élni, olyan összefüggésrendszerben, ami nagyon nem megszokott hazánkban, amikor egy-egy élelmiszergazdasági ellátási rendszerről beszélünk.

Hogy miért nem megszokott?

Ennek van egy jól definiálható élelmiszer- gazdaságtörténeti háttere.

Nagyon nem divat hazánkban az integrált, dinamikus élelmiszergazdasági ellátási rendszerek magánéletének vizsgálata, az egyetemi tananyagnak sem része sajnos ez a fajta fogalmi környezet, és megközelítési tér.

Talán azért történt ez, mert 1989 óta nem fordított nagy figyelmet a szakma az integrált, határokon átívelő ellátási hálózatok komplex működésének elemzésére.

Mivel ez így van, ezért ezen rendszerek vállalatgazdaságtani aspektusai sem képezik az egyetemi tananyag részét, ami lássuk be, nem a legjobb.

A Mitsubishi integrált értékláncát zsinórmértéknek tekintve, elemezgetni fogjuk azt, hogy egy-egy működési vetület hogyan képeződik netán le egy élelmiszergazdsági értékláncon. Hogy miért?

A cég olyan alapelveket követ működése során, amit érdemessé teszi arra, hogy az összehasonlítás alapja legyen.

A cég 1934-ben három tradicionális alapelvet fogalmazott meg, melyben összefoglalta a cég működésének filozófiáját:

1

Társadalmi felelősségvállalás.

Olyan céget akarnak építeni, ami a tágabb társadalom spirituális, és anyagi fejlődését szolgálja, hozzájárulva a globális környezet megóvásához.

2

Integritás, és méltányosság

Az átláthatóság és a nyitottság alapelveinek megőrzése, az üzleti tevékenység tisztességes folytatása.

3

Globális üzleti szemléletmód

Az üzleti tevékenység bővítése egy globális látásmódra épül.

Mára a cég működésfilozófiája hat alapelvre épül, amiről a későbbiekben még szó lesz. A fenti alapelvek valamilyen szintű adoptációja részben, vagy egészben megfigyelhetőek egy élemiszergazdasági értékláncnál is, ha az ember erősen vizsgálja az értékláncot.

Egyetlen szót nem láttam leírva a cégfilozófiában, az pedig a mindenható profit.

Nagyon fontos lesz a későbbiekben az, hogy akkor most mit is jelent a profit fogalma egy értéklánc működése mentén, vagy hogy akkor mi, és hogyan képviseli a profitképességét egy működő értéklánc időszakos, vagy pillanatnyi működése során.

Tehát arra a kérdésre is fogjuk keresni a választ, hogy akkor most mi is a profit.

A globális élelmiszergazdaság működése, nagyon sok hasonlóságot mutat a pl. egy jól szervezett, globális ipari értéklánccal. Ilyen jól szervezett ipari értéklánc pl. a Mitsubishi értéklánca.

Azért esett erre az értékláncra a választásom, mivel ezen globális rendszer nem csak autót gyárt, hanem nagyon eltérő ipari szegmensekben van további termékkibocsátása.

Ez a tény közelebb hoz minket egy ilyen komplex rendszer működésének jobb megértéséhez, ezzel is segítve a kitűzött célunk elérését.

Kedvcsinálóként mondok egy általános vetületet, ezt a témát is bővebben ki fogjuk fejteni a későbbiekben.

A globális autóipari gyártóknál elterjedt az un. „lean” szemlélet. A „lean” alkalmazásával a gyártók azt akarják elérni gyártás során, hogy a lehető leggazdaságosabban gyártsák le az adott terméket.

Ez a szemlélet jelen van az élelmiszergazdaságban is, a kérdés az, hogyan nyilvánul meg. Ebbe is bele fogunk nézni a továbbiakban.

Lassan kezdjük is el.