Egy padon ülve ébredtem. Elszunyókáltam kicsit. Megtapogatom táskámat, nem lopták el. Ez jó.
Valami nem stimmel.
Feltűnően csendes a park, s nincs szemét. Sem kicsi, sem nagy. Emberek pedig járkálnak, nyugodtan beszélgetnek, nincs sietség, lázas mobil telefon nyomogatás. Illetve nem is járkálnak, majd mindenki elektromos valamivel közlekedik.
Honnan kerültek ezek ide ? Mikor szunyókáltam el ? Nézem az órámat, majdnem dél. Hát akkor alig negyed órácska volt csak.
És ez nem is az a park, ahová bejöttem sétálni, a fák hatalmasak, gondozottak. Körülnézek, a padok is mások, csak amin ülök a régi formájú. Mi történt ?
Felkelek. Az emberek vetnek rám egy pillantást, biccentenek köszönés képen. Ez sem normális. Lábam alatt rugalmas anyag, kellemes rajta a járás. Megtapogatom. Fű !!! Igazi fű. Nem műanyag.
Ahogy körbenézek, a padok gyermekkoromat idézik, a kőből készült két láb, s a keresztbe fektetett kétpirosra pingált deszka. De mégsem azok a kényelmetlen padok. Megtapogatom, igazi fa. De rugalmas, bársonyos.
Végigmegyek a parkon, gyerekek játszanak, anyák babákat tolnak kocsiban, legfeljebb elektromos görkorikon járnak. A babakocsik sem olyanok, amire alig egy órája emlékszem, de kétségtelenül azok.
Kiérek a parkból. Sehol a füstös, tülekedő kocsik. Kerékpárosok húznak el mellettem. Az úttesten pedig önjáró autók. Hallottam ilyesmiről már, hisz 2022 még Magyarországon is a XXI. század, de hát egy órája még minden más volt.
Ahogy tanácstalanul álldogálok az úttest szélén egyszer csak megáll egy járgány. Ajtaja kinyílik, kedves női hangon megszólal.
- Hová vihetem ó?- kérdezi.
- Talán valamit falatoznék!- válaszolom.
- Elviszem a Bona Bárba. -mondja a hang. -Vannak élelmiszer jegyei ?
-Nincsenek! - hebegem. Hát mi ez ? Amig kicsit szunyókáltam, még ezt is bevezették. Volt róla szó, de hát ilyen hamar ??!!
-Jó, akkor a hátsó kapuhoz viszem, ott nem kérnek jegyet.
A kis autó elindul. Hangtalanul, valamiféle mágneses pályán haladunk. Körülöttem több ilyet látok, néhol utassal, utas nélkül. Körbenézek. Látok egy fénylő engedélyt, valószínűleg a kocsihoz tartozik. 2050!
Döbbenten kérdezem, hogy, - Milyen évet írunk?
-Kettőezer-ötven, június 10-e.
Most döbbenek meg igazán. Az ablakon kinézve látom, hogy a hajdani Körúton haladunk, de csak hasonlít, nem tűnik azonosnak.
-Hol vagyunk ?
-Budapest, Lázár körút. Nemsokára megérkezünk a Fecó utcához, ott lesz a Bona Bár. Remek pulykás falatok is kaphatók, ha meg tudja fizetni.
Ezzel kinyílik a kis kocsi ajtaja, s enyhe késztetést érzek az ülés részéről, hogy kiszálljak. No, most leszek bajban, ha fizetnem kell. De nem kell, a kocsi megköszöni, hogy szolgálatomra lehetett és elindul. Alig tesz meg néhány métert, már újabb utasok szállnak be. És sehol villamos, sehol autóbusz! Nem gondoltam volna, hogy időutazó lettem. De nem bánom, mert amúgyis anyagot kell gyűjtenem a Zsebők- Bujna féle lecsós blog részére.
Mit eszünk 2050-ben ?
Épp a Bona Bár hátsó kapujánál állok. Gyönyörű üveg portál, márvány járólapok. A bejárat előtt két különös fa. Fa is meg nem is. Egy jól öltözött idősebb bácsi éppen lehajol a fa törzséhez, kinyit egy ajtócskát, s matat valamit. A fa levelei egy pillanat alatt kiteljesednek, árnyékot vetnek. Rám mosolyog az idős bácsi.
-Legyen a másik fa ezüst hárs ? Megtehetem, csak a hármas gombot kell megnyomnom.
Belépek a bárba. Gyönyörű a berendezés, Csupa fa és márvány. Műanyagnak nyoma sincs. Egyszercsak egy asztal gördül elém, a szék kihúzódik. Leülök. Az asztal-szék velem együtt elindul a hatalmas bár csarnokban. Megáll, épp az utcára látok rá. Igen ez tényleg a Körút.
-Mit parancsol inni? Nézem, ki szól hozzám. Az asztal lapján jelenik meg az ital lehetőség.
Kvasz, bodza ital, akác szörp, búzafű lé, csíra ital……..
Nem erre számítottam, azért egy sör jól esne ebben a melegben. Úgy látszik a 2050. év nem az árpa termés éve. Mivel kicsit elbizonytalanodtam, hogy most mit is kell tennem, ráadásul jobban esne a sör, mint a bodza ital, várakozok. Csak jön valaki, ahogy 2022-ben a gépi hang után végre találkozhatok az élő kezelői hanggal. Nem csalódtam, egy jól öltözött úriember jön, széles mosoly az arcán, nyugalom a tekintetében.
-Mi a gond kedves vendégünk? -kérdi.
- 2022-ben azért ennyire nem voltak udvariasak. Mégis csak jó, hogy fejlődünk.
- Kérem, én időutazó vagyok. Magam sem tudom, hogy kerültem ide, de jól érzem magam. Csupán jelzem, hogy sem pénzem, sem szállásom, s hívhatja a rendőröket, hogy vigyenek el a diliházba.
-Ugyan, ugyan, kedves…hm. hogy is szólíthatom?
-Talán Ferenc. válaszolom.
-Igen-igen, értem. Volt néhány évtizede egy rendkívül népszerűtlen politikusunk, Ferenc volt ő is. Még utcát is neveztek el róla. Illeve, utcácskát. Azóta senki nem akar Ferenc nevet felvenni. De legyen, kedves Ferenc, nézzen körül. Itt minden második ember időutazó. Úgy tűnik, 2022 és az utána következő évek nem voltak kellemesek, s sokan választották ezt a lehetőséget, időutazást. A túrizmusnak leáldozott, egyre melegebbek lettek a nyarak. A turistalátványosságok túlzsúfoltak és nagyon drágák lettek. A hatalmas kereslet miatt a valaha kellemes városkák, tájak elviselhetetlenné váltak. Aztán egy élelmes úr, valami Lőrinc, Időutazás Irodát nyitott. Ez jött divatba. És mi itt 2050-ben örülünk a pihenni vágyó huszonketteseknek.
-Azt látom, bár még csak egy órája vagyok itt. Máris jobban érzem magam. Ihatnánk egy sört?
-Kedves Ferenc. A digitális kormányzat nem szíveli, ha a lakosság alkoholos italt iszik. De talán most kivételt tudok tenni Önnel.
-Hát persze, Ön még nem tudhatja. Mintegy 15 évvel ezelőtt Magyarország olyan káoszba süllyedt a kapkodó, átgondolatlan, intelligenciát nélkülöző kormányzás miatt, hogy egy nap összefogtak a gépi intelligenciák és átvették a hatalmat.
Az addig számtalan pártot imádó emberek egyik napról a másikra fellélegeztek, s mert nem a másik párt került hatalomra, vagy a szomszéd, hanem egy minden tekintetben lojális intelligencia, elfogadták ezt a döntést. S azon nap óta minden rendbe jött. Már nem kell háborútól tartanunk, van bőven ételünk, italunk, újra kedvesek egymáshoz az emberek, s megtanultuk élvezni a lehetőségeinket. Addig csak szemét, klíma változás, áremelkedés, hiány, korrupció és még ki tudja mi volt napirenden.
-És mi lett a politikusokkal ? csak úgy hagyták magukat ?
-Kérem, biztos nem hagyták volna, de tehetetlenek voltak. A Parlamentben a pártok csatározgattak egy darabig, de hónap végén azt vették észre, hogy nem kapnak fizetést. Így aztán nem jöttek be koptatni a szoknyájukat, meg a nadrágjukat, otthon várta őket a saját bizniszük. Naponta a vezető beosztású emberek laptopján és okos telefonjain megjelentek személyre szabott utasítások, hogy kinek mi a dolga. A munkák összerendezetté váltak, minden rendbe jött.
Kóstolja csak meg ezt a sört, ilyen jót még nem ivott. Semmit nem csaltak ki belőle, s nem találta ki senki, hogy nem gazdaságos, ha komló is van a sörben.
-Ilyen egyszerű a dolog ? Nincs politikus és minden rendbe jön ??
-Kérem, igya a sört, ez a legjobb minőség, valódi emberek gyártják, akik maguk is örülnek, hogy újra jót ihatnak. Ugyan csak módjával történik ez meg, de látja, mi már valljuk, hogy az alkohol nem old meg semmit.
-És mi van a valaha híres borászatunkkal ?
-Igen jó kérdés. 2035-re alig maradt szőlőterület országunkban. Kupeckedés folyt a szőlő területekkel, gyanús fajták és technológiák terjedtek el. Némely bor attól volt jó, hogy azt mondták rá. És a legnagyobb baj az volt, hogy senki nem akart dolgozni a szőlőben. Nem csak ott, más területeken is divatba jött a munkaerőhiány. Nem volt kapás ember, aki a kertészetekben dolgozott volna, az állatok napokig nem láttak gondozót, csak robotot maguk körül.
Irodaházakban több ezren kezeltek számítógépet, programokat dolgoztak ki. Az emberek a legegyszerűbb tevékenységükhöz is regisztráltak, appokat töltöttek le. És egy nap ezt megelégelték a gépek. Már évek óta aktuális lett volna a változás, de egy aprócska okos telefon intézkedett.
-És most lettek kapásemberek, lehajoló dolgozók, kétkezi munkások ?
-Lettek, mert minden személyről saját számítógépe vagy okos telefonja készített felmérést. Mihez ért, mire alkalmas, miben tudja legjobban szolgálni a közösséget. Hihetetlen, de addig valamilyen vezető beosztást betöltő emberek azt az utasítást kapták, hogy kezdjenek el tervezni, alkotni, néhányan kétkezi munkát végezni. És lám, mindenki megtalálta a boldogságát. Azaz az intelligenciák megtalálták számukra.
-Nos, kérem, házam vendége. Mit fogyasztana szívesen? Amíg néhány kedves vendégemmel foglalkozom, válasszon kérem.
Ezzel az asztalra koppantott kettőt, s megjelent az ételsor.
Napi ajánlat : Zeller krémleves, liofilizált zellerből, digi husi, hínár pürével, desszertnek pedig fehér hangyatojás puding.
A felsorolásban ismerős és ismeretlen étkek szerepeltek. Feltűnt, hogy sok a gomba, halétel, és bőséges a saláta kínálat.
Újdonsült barátom visszatértével megkérdeztem, hogy mit kell érteni digi husi alatt.
-Hát kérem, az szövettenyésztett húsmassza, amit helyben ízesítünk sertés, marha, baromfi ízekkel.
S mért oly sok a hal, gomba, saláta ?
-Nos, ezeket a már jó ideje bevált modern farmokról szerezzük be. Például az a magas, irodaház szerű építmény nem irodaház. A pincéjében hatalmas vizes medencékben halak tenyésznek, s a vizüket szűrés, mikroelemekkel való dúsítás után a következő szinteken öntözővízként használják fel.
Így aztán szerte az országban egy kidolgozott rend alapján több ezer ilyen „Irodaház” működik. Embereknek kellemes munkát adnak, jó összhangban tevékenykednek robotokkal, amelyek a nehezebb és szennyesebb munkát elvégzik. De már nem törekednek a teljes robotizálásra, mert kell a munkahely és az emberi fantázia és leleményesség lehetővé teszi a sokféle újdonság bevezetését. Eddig csak salátaféléket tudtak termelni nagyban, de egy jó ötlettel már indul a gumós zöldségek termelése is. Kevés víz felhasználás, klimatizált szintek, kedvező tápanyag ellátás, méretezett fényenergia adagolás. Legalább tízszeres hatékonyság a szántóföldi termeléshez képest.
De kóstoljuk csak meg ezt a finom salátás halat.
-Hm, valóban. De látom, hogy az az úr két asztallal odébb töltött káposztát eszik. Ez hogy lehet ?
-Nos, az úr töltött káposzta utánzatot fogyaszt éppen. Épületünk egyik szárnyában 3 D megoldással töltünk le tucatnyi a régi időkből átmentett ízekkel étkeket. Ízük nem teljesen azonos a régi töltött káposztáéval, de a mai fiatalok még soha nem ettek sem töltött káposztát, sem hagymás rostélyost, így elhiszik, hogy azt kapnak.
-Tehát becsapják őket.!
-Nos, szigorúan véve, igen. De tulajdonképen ezek a 3 D technológiával készülő ételek közelítik a hagyományos ízt, és egy-egy adag rendkívül ideális arányban tartalmaz ásványi anyagokat, vitaminokat, rostokat. Nézze csak, az úr még ki is törli a tányérját.
-És mondja csak, az a piros ott, szamóca?? - Igen, az bizony szamóca. Valódi, onnan szemből hozatjuk.
-Ahová az van kiírva, hogy Liofityizáló Szalon ??
-Ha, ha ez jó. Jobban megnézve az Liofilizáló Szalon. Már 30 éve is ismert volt a technológia, egy kis magyar cég importálta a gépet, majd kezdte meg a hazai gyártású családi gépek forgalmazását. Ha valaki a városból hét végén a Dácsájából behoz gyümölcsöt, zöldséget, akkor azt beviszi a Szalonba, ahol számára egy nap alatt fagyasztva szárítják, csomagolják, majd akár tíz évre a kamrájába teheti. Mi a feleslegben lévő gyümölcsöket, zöldségeket vesszük át, amelyeket visszanedvesítve használunk fel, vagy akár porítva krémlevesek, desszertek készítéséhez.. Nézze csak azt a hölgyet ott, nem hinné el, a rántott zeller, amit fogyaszt szintén liofilizált zellerből készül. Áztatjuk, bundázzuk, sütjük.
- És honnan kerül az asztalra például a burgonya? A sárgarépa?
- Mi sem egyszerűbb. Minden várost, sőt akár kerületenként is nagy napelem parkok vesznek körül. A napelemek már 40-50 % hatásfokkal dolgoznak. Alattuk pedig olyan tér van kialakítva, ahol árnyékban folyik a mezőgazdasági termelés.
-Lenne egy kérdésem. A digi husi húsmasszáját mégis csak valódi hús szövetből indítják el. Vagy a rovarok. Ezek az Önök ízlése szerint vegetáriánus ételek?
- Kedves Ferenc, mára egészen más értelmet kapott a vegetáriánus, vegán étkezés. Ma az a cél, hogy mindenki a legegészségesebb táplálékot fogyassza el, hogy ezáltal is kevesebb feladata legyen az egészségügynek. Viszont most azt javasolnám, hogy fogyassza el kiválasztott ebédjét.
Ebéd után pedig megmutatnám azokat az üzleteket, üzemeket, ahol élelmünket állítják elő. Elmegyünk, s megnézzük a Budapest körüli farmokat. Jó étvágyat!
Kiválasztottam hát egy gombakrémlevest köles tésztával, marhásdigi husit algapürével, galambbegy salátával és végül egy almás hínár sütit.
A gombakrémleves dicsőségére vált volna 22-es év bármely éttermének. A levest kis porcelán csészében szolgálták fel, a köles golyókat pedig ízlésesen külön tálalták. Az asztalon elővillant a felirat „ Jó étvágyat!”
A gomba kellemesen fűszeres, illatos, megfelelően sűrű volt. A kölesgolyó ropogós, enyhén füstölt ízzel. Mind egy szálig kikanalaztam a levest. Az edénykét az erre kijelölt részére helyeztem az asztalnak, amely nyomban kijelezte, hogy 210 kcal energiát vittem be szervezetembe, majd tovább részletezte a bevitt ásványi anyagokat és vitaminokat. Rövid időn belül megjelent egy robot pincér, felszólított, hogy kis szekrénykéjébe helyezzem be a kiürült csészét. Majd azonnal megnyílt egy másik rekesz és elvehettem a második fogásomat.
A digi husi nem okozott csalódást. Valószínűleg 2022-ben rossz fasírt utánzatnak tartottam volna, de a hús szeletté formázott, szálas kinézetű, kellemesen illatozó, nem tűnt rossznak. Az algapüré pedig semmiben nem különbözött a régi burgonyapürétől, gyanítom, hogy az alga közé porított édesburgonyát is keverhettek. Minden ízlett. A galambbegy saláta édeskés, ecetes lében tálalva kifejezetten kulináris élményt nyújtott. A továbbiakban ismét kiírta az asztal az elfogyasztott étel paramétereit. Ezen nem botránkoztam meg, hisz közel 60 évvel korábban a honvédségnél eltöltött 11 hónap során hasonló módon közölte a napi menü a kiskatonákkal, hogy az étel elfogyasztása után mennyi szénhidráttal, sóval stb. gazdagodik szervezetünk.
Az almás-hínáros desszertre már nem igazán volt étvágyam, de hát a kíváncsiság megkóstoltatta velem. Kérem, micsoda íz kavalkád olvadt szét számban !
És ismét tápanyagjelentés, udvarias robot pincér. Az asztalon megjelent a felirat, hogy toalett felé vezető úton kövesse a sárga vonalat. S lám, a sárga vonal megjelent, követtem. Rendkívül tiszta, higiénikus mellékhelyiség!!!
A kis fülkémben az a felirat fogadott, hogy az
„Ön által kibocsátott hulladékot a Lágymányosi feldolgozó üzemben ártalmatlanítják, belőle biogázt termelnek, majd mint talajjavító anyag kerül a kerületi komposztálóba”. „ Köszönjük, hogy hulladékával minket tisztelt meg!"
Kiváló, gondoltam. Erre már csak 28 évet kell várnom !!!!
Visszatérve helyemre, egy nagy pohár kvasz fogadott. Az asztalon megjelenő tájékoztató szerint a kvasz segíti az emésztést, s hozzájárul a naponta elfogyasztandó két liter folyadék mennyiséghez.
Ahogy elfogyasztottam a valószínűleg emésztést javító fűszer kivonatokat is tartalmazó finom italt (éreztem az édeskömény aromáját), érkezett egy búra a székem mögé. Mint a régi időkben a női fodrászatokban a hajszárító. A búra a fejem fölé simult, s abban a pillanatban elszundítottam. Egészséges, gyógyító álomba merültem.
A további fejleményeket és élményeimet a következő számban folytatom.
--- >
2022. Napjainkban.. Nézzük, milyen világban élünk, és mi vár ránk a közeljövőben, a kajaiparban:
/”munkaerőpiac”, keresetek, infláció, vásárlóerő/
Munkaerő, „te drága”
Két hete beszéltem egy haverommal, aki expat egy nem élelmiszergazdasági cégnél. Arról folyt a szó, hogy bármit csinál, bármivel próbálkozik a HR, egyre nehezebb munkaerőt találni a meghirdetett pozíciókra, legyen az fehér galléros, vagy kék galléros pozíció. Pedig – mondja Ő – mindent megtesz a cég, amit meg lehet tenni ebben a helyzetben, és mégsem megy olyan könnyen a dolog. Ha meg sikerül is tartani a toborzási számokat, a felvett kolléga azonnal tovább áll, ha jobb ajánlatot kap, óriási a fluktuáció. Beszélgettünk tovább, és a következő témára terelődött a szó:
-Mikor látogattad meg a gyártást legutoljára, és nézted meg saját szemeddel, hogy mik a történések a frontline-ban?
- Nem is tudom, van az már egy éve is, de akkor is csak a rezidens helyi vezetővel találkoztam. A szokásos módon megettük az ebédet, és vissza is jöttem.
- Szép, akkor csak a kocsidból látod a valóságot, ami nem baj, csak szakmai vakságot okoz.
- Neked nem gond az, hogy most a magániskola havi díja meg fog emelkedni havonta minimum 200 000 Ft-al. Talán még találsz embert, aki a hajót, és a nyaralót kitakarítja utánatok, amikor eljöttök.
- De egy frontline staffnak elég komoly gondjai lehetnek, amit érdemes lenne egy minimális szinten érteni. Ha egyszerre sokan gondolják úgy, hogy lecserélnek téged, akkor gondban leszel egyre hosszabb ideig.
- Nem baj, jönnek a bevándorlók, és munkába állnak.
- Persze, ez is egy opció. De mi van akkor, ha csak ezt az opciót csak pár éven belül tudod integrálni a szervezet működésébe, csak hogy akkor már lehet, hogy roppantul elkéstél, meg megeshet, hogy kicsit drágább lesz ez a mulatság.
- Mondasz valamit.
- Néha tölts el egy kis időt a frontline-ban, hogy érzékeld, hogy mi megy ott, mert ha nem, egyszerűen kialakul egy szakmai, szervezeti vakság, ami nagyon veszélyes tud lenni a cég sikerességére nézve.
Beszélgettünk még másról is. Hazafelé jövet azon gondolkoztam, hogy hát igen, 15-20 év késéssel ide is bekopogtat a valóság, amivel kezdeni kellene valamit, itt 2022-ben, egy olyan időszakban, amikor megint kezd meglegyinteni minket egy komolyabb válság előszele.
Egy szakértő, Paróczay Balázs, 2019-ben, a következőkről beszélt egy Pénzcentrumnak adott interjúban:
„Egyrészt nyilván ez is igaz: mindenkinek (joggal) megnőttek az igényei. Másrészt kinyílt a világ. Ha 200 km-rel arrébb kétszer annyit fizetnek, mint itthon, akkor irány! - semmiség ezt a távolságot megtenni vagy arrébb költözni. Harmadrészt: a vállalatok máig úgy gondolkodnak, hogy az a business, amelyik nem növekszik, pusztulni kezd. Ergó ez a növekedés-kultusz hatalmas munkaerőigényt kreál, amire azonban ma már nincs elég potenciális jelölt a lokális piacokon. Nagyon jó példa erre az autóipar. Az autóipar évek óta stagnál, és mostanra egyre többet hallani olyan hangokat, hogy épp ez a stagnálás fogja elindítani a következő gazdasági válságot.
--- > Nincs ilyen, hogy lokális, vagy regionális „munkaerőpiac” 200 km-re már lehet, hogy ugyanazért a munkáért 5-8-os nettó bért lehet kapni, egy másik pénznemben…
Meg ezt is mondta:
„Tehát mindezt egybevéve olyan világban élünk, ahol a nyugati társadalmakban nincs elég gyerek, viszont egyre növekszik az inaktív, elöregedő népesség, a keleti régiókban ezzel szemben megállíthatatlan a népesség növekedése, és gazdaságilag nem fejlett ez a világrész, tehát mindez legkésőbb 20 év múlva sose látott munkaerőpiaci és gazdasági katasztrófákat fog okozni.”
Érdekes a cikk, érdemes elolvasni. A srác tényleg érti azt, hogy mi is zajlik a „munkaerőpiacon”.
Meglátásom szerint, itt a XXI. század elején, itt 2022-ben, a tradicionális értelemben vett lokális, és /vagy regionális munkaerőpiac megszűnt létezni.
Azt lehet mondani, hogy ilyen, hogy „munkaerőpiac” nagyon nem létezik egy fiatal számára.
Tehát vannak munkák, melyeket el kellene végezni, az adott helyen, és időben, időre, valamilyen mérhető eredmény megléte mellett, melyet természetesen meg kell fizetni.
Egy fiatal egy- két évet tölt egy munkahelyen, és továbbáll, mivel fejlődni akar, meg persze meg akar élni, és ki akarja fizetni az életét.
Ehhez meg hozzá kell tenni, hogy egy fiatal szegényebb, mint a szülei generációja, és inkább adóssága van, mint vagyona. Ennek a történetnek középtávon már komoly következményei lesznek:
Azok az iparágak, melyek nem innovatívak, és nem képesek jó bért fizetni, egyszerűen kiürülnek a lokalitásban, függetlenül attól, hogy milyen szinten képes az iparág felvenni az innovációs vívmányokat regionális, vagy globális szinten.
Többek között az inflációs nyomás miatt elindult egy iparágakon átívelő horizontális, és, párhuzamosan egy vertikális integrációs folyamat is az élelmiszergazdaságban. Az integrációs nyomással párhuzamosan a kis helyi cégek, és kis termelők száma csökken, továbbá csökken a termelt növények sokfélesége is. A felvásárlási árak is alacsonyak, nem éri meg termelni.
Ezért van az, hogy lassan alig látni állattartó telepeket, vagy kertészeti növénytermesztést pl. a Nyugat- Dunántúlon. Minden gazda szántóföldi növényt termel, mivel azzal van a legkevesebb macera, meg a legkevesebb élőmunka igény kell hozzá.
Most van itt az idő, hogy átgondoljuk azt, hogy mit lehetne kezdeni a vidéki térségekkel az élelmiszergazdaság terén.
Erre találta ki az EU azt, hogy támogatja azt, hogy mindenki boldogulhasson a saját szülőföldjén, és ne kelljen elköltöznie a jobb megélhetés reményében. Nézzük, hogyan állunk ebben a játékban:
Nettó pénz a hó végén, itthon: 450 – 700 EUR ….2020-ban….
Megint csak a Pénzcentrum írt erről, hogy mennyi a nettó átlagkereset az egyes régiókban. – 2020-as adatok-:
Forrás: NAV adatai alapján GKI számítás – 2020-as adatok -
A térkép önmagért beszél…
Angliában szoktuk mondani: „Mondd meg az irányítószámodat, és megmondom, mennyit keresel.” Arrafelé az ember, ahogy lépdel előre azon a bizonyos kereseti lépcsőn, úgy költözik a városon belül, vagy az országban azokra a helyekre, amelyet a fizetése reprezentál az adott időszakban. Nagyon sokan laknak bérelt ingatlanban. A költözés általános dolog arrafelé, akár évente többször is.
/A 240 000 HUF havi nettó fizetés 2020. Június 30.-án EUR-ban: --- > (2020. Június 30: 355.94 1 EUR / HUF HUF) 674.270 EUR/
Egy átlagos koncertjegy Németországban, Ausztriában olyan 120- 150 EUR… /félnapi kereset, nem fél havi…/
Nézzünk pár másik térképet:
Pl. Mit mond az Eurostat, hogy mennyit fizetnek a cégek a óránként az alkalmazottaknak az egyes régiókban:
Mit mond a GFK, hogy mennyi az átlagos vásárlóerő 2021-ben Svájcban, Németországban, Ausztriában:
Illustration: GfK
Itt van még egy érdekes GFK cikk az európai vásárlóerőről.
Mennyi az infláció? Mit mond az MNB?
MNB Havi Jelentés az infláció alakulásáról, 2022. május:
„2022 májusában az éves összevetésben számított infláció 10,7 százalék volt. A maginfláció és az indirekt adóktól szűrt maginfláció 12,2 százalékon alakult (1. ábra). Az infláció 1,2 százalékponttal emelkedett az előző hónaphoz képest, amit elsősorban a maginflációs tételek árindexének emelkedése magyaráz. Az előző hónaphoz képest a maginfláció 1,9 százalékponttal nőtt.”
Ide teszem a 2022. márciusi jelentést is: MNB Inflációs jelentés – 2022. Március –
Itt vannak még a bejelentett különadók is.
Ebben élünk most, ebben a gazdasági helyzetben vastagon benne van a háború hatása. A kérdés az, hogy a háború milyen további hatásokkal jár. pl. az élelmiszerek polci árában hogyan jelenik meg.
Az agrárközgazdászok azt mondják, hogy lehet, hogy áruhiány is lesz. Az infláció 10 % felett van, továbbá jelenleg a forint folyamatosan gyengül az EUR-hoz, USD-hez képest, én arra leszek kíváncsi, hogy ez az inflációs nyomás, és az ebből következő áremelkedés, milyen hatással lesz az élelmiszer kereskedelemre.
Hogyan fog csökkenni, vagy nőni az egyes termékek kereslete? Mennyire fog hatni az áremelkedés a fogyasztói szokásokra?
Ahogy látjuk, nagyon összetett hatások határozzák meg, hogy milyen élelmiszer-kínálat, és milyen értékesítési árakon lesz elérhető az élelmiszer a boltok polcain a közeljövőben.
Minden iparágban másképp fog lecsapódni a háború hatása.
Egy biztos. A lokalitás, és a lokális, regionális élelmiszertermelés fel fog értékelődni.
Előtérbe fog kerülni az, pl. hogy hogyan lehetne biztosítani az egészséges élelmiszerhez való hozzáférést lokális szinten, úgy, hogy a legszegényebbek is hozzájussanak a megfizethető, és egészséges alapanyagokhoz, és feldolgozott élelmiszerhez.
Azt gondolom, hogy a lecsómérnökökre ebben a történetben elég nagy szerep fog hárulni majd. Azt kell elérni náluk, hogy akarjanak majd ezzel a lehetőségkörrel foglalkozni itthon.
Úgy kellene megtervezni ezt az élelmiszergazdasági ökoszisztémát, hogy mindenki, aki részt vesz benne, lássa azt, hogy lehet jutni egyről a kettőre, ki lehet maxolni a benne rejlő innovációs potenciálokat.
Mindenképp meg kellene lépni egy ilyen lépést, elkerülendő, hogy a vidékre ráboruljon a közepes fejlődés csapdája, a maximum nettó 400- 500 EUR / hónap fizetésekkel.