Mick Mars – Undone –

Hungary’s brain drain: young and highly-educated leaving in droves (2015......---- > )

Elmennek az élelmiszermérnökök.... 

Kedves Naplóm,

Az elmúlt két hétben három nagyon tapasztalt élelmiszermérnök gondolta úgy, hogy felszámolja az életét itthon, és elfogadja a felkínált munkát. Az élete hátralévő részét a választott országban fogja tölteni  családjával. Viszik a gyerekeket, és a barátnőt, barátot. A szülők meg néha meglátogatják őket. Mindent megkapnak a cégtől, amit egy ilyen pozícióban kapni szokás.

Erről írtam már ebben a bejegyzésben:     Mi tud, és mennyért melózik az élelmiszermérnök? - 2020. december 11 -

2024. január 30.-a van, egy napos téli keddi nap. Ma.. Folytathatnám a naplóbejegyzést, de nem teszem. Fontos, hogy együtt elemezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk, mert első ránézésre eléggé homályos lehet a kép. Kicsit tisztábban kellene látni, hogy mi is vár ránk az élelmiszergazdaságban. Lesz-e itt dús legelő és lágy kenyér?

2024. január 18.-án került ki a hazai netre az agroinform.hu hírlevele, amiben eléggé kemény dolgokat írtak, engedjétek meg, hogy idézzek a hírlevélből:

 _______

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

________

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

 _______

I. 2024: Ha nem változtatunk a mezőgazdasági termelésen, akkor vége a dalnak

„Gyakorlatilag nincs hazai kézben lévő nagy kapacitású feldolgozóiparunk. A megtermelt árut olcsón, hozzáadott érték nélkül adjuk el. Ahhoz, hogy javuljon a termelők helyzete, folyamatosan kellene ellátnunk a környező piacokat fajlagosan olcsón megtermelt, jó minőségű és feldolgozott termékekkel. Ezt az agrárexport elmúlt időszakban tapasztalt bővülése is lehetővé és indokolttá tenné. A feldolgozottsági arányt és mennyiséget főleg az állati termékek (sertés, juh, baromfi, nyúl) terén kellene fokozni, hiszen ez magával hozná a gabonafélék feldolgozásának (takarmányipar) a növekedését is. Ehhez persze nagyobb hozamokat kell elérnünk, mivel a nagyobb állatlétszám több takarmányt igényel. Sajnos, amíg a legtöbben csak kereskedni és szolgáltatni akarnak, nagyban feldolgozni pedig nem, addig a folyamatos importveszély és élelmiszerimport piacvesztést okoz. A nagy kapacitású hazai feldolgozóipar lenne igazán versenyképes. Ehhez persze többet is kellene termelni.”

… > „ Aki nem tudja növelni a hatékonyságot, a hozamot, a termésbiztonságot, az minden bizonnyal csökkentő bevétellel, magasabb költségekkel, rossz fajlagos mutatókkal, veszteséggel számolhat, ami akár rövid időn belül is a csőddel, a gazdálkodás kényszerű feladásával, a termőföld eladásával végződhet.”

II. Global food system, a hazai élelmiszergazdaság, benne a mezőgazdaság. 30 éve nem értük az összefüggéseket

Food systems at risk
New trends and challenges -FAO -

Szóval a hírlevél azt írja, hogy egyszerűen nem vagyunk ott a toppon polci végtermékek gyártása terén. Felmerül a kérdés, hogy akkor a hazai kereskedelmi forgalomban lévő polci végtermékek milyen küldő országokból származnak? Tegyük hozzá,

hogy az EU belpiaca egy 500 milliós piac, ahol az áruk, a tőke, és a munkaerő szabadon áramolhatnak.

--- > Cassis De Dijon  -- > Fontos mérföldkő volt ---- 

Kemény szavak ezek, nem kicsit.  Azóta a mezőgazdasági szakportálok, és vezető hírportálok is foglalkoznak folyamatosan a témával. Nézzük rá erre a lehetőséghalmazra élelmiszergazdasági szempontból. Az élelmiszergazdaság magában foglalja mindazon tudásokat, és technológiákat, ami ahhoz kell, hogy egy a gyártó által élelmiszernek deklarált polci végtermék eljusson a fogyasztó konyhájába. Erre szokták azt mondani, hogy megvalósul a „farm to fork” – szabad fordításban: a farmtól a villádig” – a tányér mellett lévő villádig : ) – szemlélet. Ez igaz is, a „farm to fork” csak egy része annak, hogy az egész világon az élelmiszergazdaság egy rendszert alkot – global food system-

Direkt nem kosarat mondtam, mivel a fogyasztó, ha a kosarába teszi a gyártó által élelmiszernek nevezett  polci végterméket, az még nem azt jelenti, hogy a fogyasztó élelmiszerként is akarja felhasználni a polcról levett terméket. Gondolok itt pl. a 50 % v/v alkoholtartalmú italokra, melyet hagyományosan használnak sebfertőtlenítésre, vagy a konyhasót, a kerti járda felszórására, vagy a lisztet gyurmázásra, és még lehetne hozni a példákat. A gyártó szempontjából a gyártott termék élelmiszer, amire az élelmiszerkönyvi előírások vonatkoznak a gyártás során. Az élelmiszeripari logisztika, és kereskedelem eléggé speciális – csak erre a szakágra jellemző – paraméterekkel rendelkezhet, ami önálló tudomány.

III. Általános gazdasági helyzet így 2024. január végén

 Szóval ennyi bevezető után térünk rá a lényegre, milyen a gazdasági helyzet manapság? Mert úgy néz ki, itthon a mezőgazdasági termelés válaszúthoz érkezett 2024-ben, és kérdés mi lesz a polci élelmiszergyártással?

Címszavakban – ömlesztve- az előző 2 hónap történései:

        a. EUR- HUF árfolyam

EUR - HUF ( 2023.07.28 - 2024.01.28) 

       Ütik a forintot, eléggé szépen, kezd elszállni az árfolyam, igaz a 2022. október 13.-i 432. 140 HUF / 1 EUR             árfolyamtól messze vagyunk, de szépen megyünk felfelé.

Miért fontos ez?

A mindenkori EUR árfolyam megjelenik a polci élelmiszerárakban, mivel a polci végtermékek zömét – ami nem hazai gyártású – általában EUR-ban szerzik be, és ha több Ft-ot kell adni az EUR-ért, akkor az megjelenik a fogyasztói árakban. Nagyon sok élelmiszeripari leányvállalat Magyarországon EUR-ban számol el, ezért az EUR- HUF árfolyam az ő termelési környezetükre, és árazási modelljeikre is kihat. A kérdés úgy merül fel egy importőrnél, hogy mekkora EUR árfolyammal számolja az ajánlati árakat? Komoly munka folyik a központokban.

Amúgy ez a magasan tartott HUF árfolyam eddig segítette az exportőröket. Mivel a HUF-ban kifizetett fizetések, adók nem emelkedtek, ezért kevesebb EUR-t kellett beváltan ezen költségek fedezésére. Magyarország még mindig kiváló környezet a termelésre, olcsó a munkaerő, és fegyelmezett.

     b. további történések

• Elszálltak az üzemanyagárak

Romániában átlag disel ár: 1.447 EUR / liter, itthon: 1.73 / liter ---> 0.283 EUR / liter árelőny Román oldalon….   

• Drasztikusan megemelték a fuvarozók számára az úthasználati díjakat

Az ukrán fuvarozók szabadon hozzáférnek az EU szállítmányozási piacához, veszélyeztetve az EU-s fuvarozási vállalkozók jövedelmezőségét, olyan szinten, hogy a piac az összeomlás szélén áll. Kilátásba helyezték a tüntetéseket a hazai fuvarozók is.

• A gabonapiac áll.
  • Az egész EU gabonapiacán harmadára, negyedére csökkentek a terményárak, mondhatni a szántóföldi növénytermesztés profitmodellje összeomlás alatt van. Ilyen felvásárlási árak mellett nem lehet eredményesen termelni.
  • Németországban, Romániában, Franciaországban, Lengyelországban az ukrán helyzet miatt, továbbá egyéb okok miatt a gazdák az utcán vannak.

• Az inputok árai az egekben.
  • Mind a vetőmag, gép, munkaerő, gázolaj, stb. árai elszálltak, és nem tudni hol lesz a vége.

• Van olcsó hitel a vállalkozásoknak.
  • Széchenyi hiteltermékek- fix 5 %-os kamattal lehet finanszírozást behozni a céghez, állami garanciavállalás mellett.
• Az élelmiszeripari vállalkozások szép profitokat tudtak realizálni még ebben az infláció sújtotta környezetben is.
• Kötvényalapok hozama eléri a 18 % - 20 %-ot egy év alatt.

• Áramlik a pénz a portfólió kezelőkhöz, nagyon szép képet mutat a befektetési környezet.

BANK,  Ennyi pénze még sosem volt a magyar gazdagoknak, itt a friss lista  (Portfolio , Árgyelán Ágnes, 2023. október 20. 06:15)

• Tehát az van, ha valakinek van egymilliárd forintja, és beteszi egy kötvényalapba, akkor egy év alatt megkeresheti a 18% - 20%- ot. Legyen az éves hozam 20%:

A következő táblázat megmutatja, mennyit keresnél akkor, ha betennél 20%-os éves hozamú kötvénybe 1 milliárd forintot. - Az elkövetkezendő 5 évben a kötvényalap minden évben 20%-ot hoz- : Az eredmény: 

Ekkor, ahogy látod, az 5. évre meg lehet 1,5 – ni a vagyont. ("másfélszerezni" !!) Ez nem rossz! Egy milliárd forint 4-5 db jobb Balaton melletti ház jelenlegi ára. Ezért is lehet az, hogy a vagyonosok vagyona az infláció felett kell hogy nőjön. Ez a regnáló pénzrendszerből következő alap axióma. Ma már van olyan privátbanki szolgáltatás, ahová be lehet kerülni 30 millió Ft- al.

--- > Portfolio: 30% felett is lehetett keresni 

A kapitalizmus működik, kiválóan teljesítenek a pénzpiacok. A reálgazdaság az más tészta!!

Már a külföldi vendégmunkásoknak sem vonzóak a Magyarországon kapható fizetések?

• Munkaerőhiány van, a mezőgazdaság minden ágában.
  • Alapvetően munkaerőhiány van, mindenhol, amerre nézünk. Kénytelenek a vállalkozások bérelt keleti munkaerőt alkalmazni, ami alapvetően 20 %-30 %-al drágább, mint a hazai rendelkezésre álló munkaerő…
• A hazai fizetések az EU-s átlag 35%-án állnak, a hazai dolgozó népesség 85 %-a az EU-s szegénységi küszöb alatt éli életét. Vásárlóerőben csak Bulgáriát előzzük meg…

 _______

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

_______

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

 _______

• Az agrárszektor azt írja, hogy újra kell tervezni az agártermelést Magyarországon, mivel nem versenyképes.
• Szintén az agárszektor írja, hogy itt a vége, változtatni kell annak a termelőnek, aki túl akar érni
• Élelmiszerárak elérték az uniós átlagot, de a bérek még nagyon messze vannak ettől

• Nagy kérdés, mi lesz az inflációval

         MNB inflációs jelentés 2023 december

• Fél éve azt mondta a vezető bankár, hogy kb. 500 milliárd hiányzik a mezőgazdaságból, ez az összeg az év végig csak nőtt, mivel a piac beállt. Ezen valamit enyhíthetett az EU-s mezőgazdasági támogatások átutalása. Mindenesetre van egy komoly finanszírozási igény, amit a bankoktól vár az ágazat.

• Nagy kérdés, mi lesz az adósságpályával

         Magyarország Konvergencia Programja 2023 – 2027 

A 14. oldalon van egy érdekes ábra arról, hogy hogyan alakultak a 2020 eleje óta bejelentett nagy volumenű beruházások.

A Nestle belefért az első 10-be, továbbá ott a lista közepén a Pick Szeged, a vége felé a Lipóti, az Unilver, és a Mars.

Ha a listára nézek, akkor azt látom, hogy a listára kevés magyar gyökerü cég fért fel sajnos. A másik, amit látok, az az, hogy a fenti külföldi gyökerü cégek csak minimális hazai gyökerü tudást fognak felhasználni napi működésük során, inkább arról van szó, hogy optimalizálják a globális ellátási láncukat – a most gyakran használt „resilience” – reziliencia – jegyében.

IV. Szóval mi is történik itt?

The Great Immigration (1870-1920) – Hungarian Americans and Their Communities of Cleveland

--- > Talán nem kellene megismételni!.. 

Egyszerre van jelen egy multikrízis a mezőgazdaságban, és élelmiszeriparban – mivel még mindig élelmiszeriparról, és mezőgazdaságról beszélgetünk, és nem élelmiszergazdaságról, vagy food systems-ről –  Egyszerűen nyomás alá került a komplex mezőgazdasági, és élelmiszeripari üzleti modell. Ez egyet jelent. Komoly időket élünk, sokan azt mondják, hogy olyan a helyzet, mint 1989-ben.

V. Ez nem 1989, ez nagyon más!!

Ez a helyzet nem 1989-re hasonlít, az biztos. Az a történelmi helyzet teljesen más volt, mint amiben ma vagyunk. Akkor mindenki azt gondolta, hogy pár év, és itt lesz Ausztria - nem lett - 1996-ra ki is derült. 

---- > Idéztük ezt a Portfolió cikket a  --- > Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)   ---- > 

2016-ban a portfólión megjelent egy cikk: 25 év múlva Ausztria? Hogyan? (Madár István) ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy mikor lesz itt Ausztria?

VI. Románia, Bulgária, Lengyelország

Problémák ott is vannak, ámbátor megy a business as usual.

VII. Ennyi kitekintő után mi is lesz itt a mezőgazdaságban, meg az élelmiszeriparban?

        a. Persze van azért nagy volumenű élelmiszeripari alapanyaggyártás

Persze jelen van hazánkban a nagy volumenű élelmiszeripari alapanyag gyártás iparági szinten, ilyen pl. a malomipar. A lisztre, lisztkeverékekre úgy tekinthetünk, mint élelmiszeripari intermedier, amiből több fajta sütőipari üzemtípus gyárthat polci végterméket.

Azaz, a pék lisztből, és egyéb anyagokból  – a végtermék gyártáshoz alapanyagnak tekintett szükséges anyagokból- gyártja a termékeit, amit a vásárló a polcról levesz. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a sütőipar lisztből gyárt végterméket, és nem búzából.  Ezen tények néha összemosódnak a szakmai szlengben. Axiómaként fogadjuk el, hogy a hazai malomipar a hazai malmi búzából gyárt lisztet. Ez általánosságban igaz is. A sütőipar, meg hazai előállítású lisztből, és lisztkeverékből gyártja végtermékeit. Ez is igaz általánosságban. Az „általánosságban” szón nagyon nagy hangsúly van.

VIII.  Az „agri-food szektor”?? --- > Eléggé speciális jelentéstartalma van a szónak itthon!

Az „agri-food szektort” – ne keverjük össze az agri- food system- el !!!! mert az nagyon mást jelent!!!-  mint szakmai szövegkörnyezetet -, csak mostanában itthon hallom, meg olvasom. A baj az vele, hogy minden szövegkörnyezetben mást jelent.  Gondolom valaki olvasta a szót angolul, és megtetszett neki.

The Food Processing and Development Laboratory - Cornell Cals - 

Az eredeti jelentésében,  a szó – az 50-es évek elejét írjuk – a mezőgazdaság primer kibocsátását jelenti, nem többet. Na de azóta eléggé komplex lett a világunk, amit érdemes lenne lekövetni. Tehát szóhasználat szerint 1950- 1959 van, ami megmondom őszintén, engem nagyon lehangol… Mert egyszerűen nem találjuk meg benne az innovációs lehetőséget. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne vagyonokat költeni precíziós gazdálkodásra. Lehet. Hatékony lesz? Pont annyira lesz hatékony, amennyire hatékonyra tervezték. Lesz belőle komplex beruházás megtérülés? Az meg a terményáraktól függ, ami most alacsony. Erre mondja a bankár, hogy integrálódni kell, és akkor jó lesz banki oldalról a dolog.   

IX. Hozzáférhető élelmiszermérnöki tudás nélkül nem lesz professzionális hazai élelmiszeripari polci végtermék gyártás!

Fortepan, Magyarország, Budapest XIV., Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár (1966)

Szóval nincs munkaerő, beállt a piac, drága a gép, az alapanyag, input anyag, és állandó nyomás alatt van a polci végtermék piac is. Igaz a mezőgazdaság nem élelmiszeripari terméket állít elő, hanem általában termeli a négy alapterményt, ami sok esetben alapanyagként hagyja el az országot. Az élelmiszeripari termék gyártás a csomagolt élelmiszeripari végtermék gyártását jelenti, ha jelen vannak a feldolgozó kapacitások a lokalitásban.

Ahhoz, hogy újra legyenek exportképes polci végterméket gyártó üzemeink, ahhoz nagyon komoly rendszerszemléletben kellene gondolkodni, minden szereplőnek. Érteni kellene azt, hogy mit jelent az, hogy az EU tagja az ország, és a hazai piac egy 500 milliós piac szerves része. Olyan termékeket kellene fejleszteni a nulláról, amely azonnal exportképes, és szervesen be van kötve a lokalitásba.

Amikor a vezető bankár azt mondja, hogy integrálódni kellene, az érdemes lenne levezetni üzleti terv szinten, hogy hogyan is nézne ki a játék. Erre próbálkozást sem látok na szaksajtóban. Az EU-ban nagyon sokféle integráció elképzelhető, nincs megkötés, hogy mit, hogyan, hová integráljunk.

Egy biztos. Most egyre több élelmiszermérnök veszi a sátorfáját, és költözik el. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni! Mivel ha egyszerűen nem marad hozzáértés az országban, akik a most regnáló, vagy a mostantól fejlesztendő potenciálokat nem lesznek, akik  fenntartsák! Egyszerűen nem lesz világszínvonalú termékelőállítás!

X. Az élelmiszermérnökök nélkül nem lesz sikeres a polci élelmiszergyártás, -nem fog működni az élelmiszeripari innováció -  ez a történelmi tapasztalati tény!  

Világgazdaság - Élelmiszermérnökök nélkül nagyon nehéz lesz... - 

Régen egy élelmiszermérnök, vagy tartósítóipari szakmérnök képesek volt arra, hogy csapatban dolgozva megtervezzenek egy polci végterméket, megtervezzék hozzá az üzemet, vagy az üzemek rendszerét, és ezeken az alapokon megtervezzék hozzá az alapanyag ellátást is. Erre képezte oki az egyetem. Remélem a mostani képzés is hozza ezt a szintet. A 70-es évektől a képlet egyszerű volt.

Nagyon komoly, nagyipari élelmiszeripari üzemeink voltak. A végzett élelmiszermérnökök, és tartósítóipari szakmérnökök ilyen üzemekben szerezték meg a szakmai gyakorlatukat. Ez az ipari környezet a rendszerváltással eltűnt, és ír magja nem maradt. Így a később végzett élelmiszermérnököknek ez a fajta szakmai gyakorlat már nem állt rendelkezésükre belföldön. Ha valaki komoly szakmai gyakorlatot akart szerezni, az elment külföldre körülnézni kicsit. Sokan el is mentek, és ott is maradtak…   

Általában egy ilyen munka az „átkosban” olyan 1-2 évet vett igénybe, és dolgoztak rajta 30 -40 szakember. Ezek a képességek sajnos már csak elvétve léteznek az országban.

Ha van regionális élelmiszergazdasági rendszer, ami európai szinten versenyképes polci végterméket képes előállítani, akkor annak működését lehet optimalizálgatni a választott kimeneti paraméter mentén, lehet digitalizálni, és bejöhet a képbe az AI.

Mert van egy kész platform, és nem a németektől, a koreaiaktól, vagy másoktól kell megvenni kulcsrakészen. Az nem tekeri a helyi jól- létet. Csak a beszerzése talán megdobja kicsit a GDP-t. De nem lesz belőle exportképes feldolgozó rendszer alapanyag termeléssel. Ilyen volt az „átkosban” teljes know-howt adtunk el Afrikába, nyugatra.   

XI. Legyen bab is a dobozba!

Kitera Dent - Unsplash - 

Megmentsük a Szigetvári Konzervgyárat? Jó fizetések mellett milliárdos profitot is termelünk! Lássuk hogyan tennénk ezt! Álmunkban paradicsomos babba lóg a kezünk.. De mi van, ha mégsem álmodunk?

Hazai tudásbázis, hazai alapanyagrendszer, hazai gépgyártás. Kiváló élelmiszeripari feldolgozó vonalakat gyártott régen a hazai gépgyártás. Ez a tudás ma a múlt ködébe vész. Fel kell eleveníteni ezt a tudást, mivel ekkor valósulna meg az, hogy a teljes ellátási lánc hozzáadott értéke itthon realizálódik. ha most egy nyugati cég telepít ide egy üzemet, akkor általában a munkabér az, ami itt marad az országban – meg egy kis adófizetés. -

XII. Kezdjük már el végre!

Transforming Food Systems: Pathways for Country-led Innovation -FAO-

Kezdjük azzal, hogy a régi szakikat, szakmérnököket, tartósítóipari szakmérnököket bevonjuk a munkába, elkezdjük.

Az, hogy majd a nagyok köré felépül egy komplex integráció, az kb. a régi AG – Állami Gazdasági rendszerre hajaz, az én meglátásom szerint. DE akkoriban ott volt a másik láb, a TSZ – Termelő Szövetkezeti – rendszer, ami eléggé diverz polci végtermék kibocsátásra volt képes. A kor színvonalán világszínvonalú exportképes diverz polci végtermék árualap előállítására volt képes.

Mi lenne, ha visszamennénk az alapokhoz, és képessé válnánk újra, hogy előállítsunk egy egyszerű konzervet! Legyen az a paradicsomos bab!

Mert egyszerű két fázisból álló termék, és a bab jó dolog. Mit szóltok hozzá?

Lennének újra konzervgyáraink, amely köré, fel lehetne építeni egy innovációs platformot. – Írtunk már a paradicsomos babról, amikor is a Szigetvári Konzervgyár megmentéséről írtunk.

Amivel még le kell számolni az az alapvető félelem, kockázatkerülés, ha az élelmiszergazdaságba akar valaki befektetni. Az EU-ban- de a tágas világon – is a polci végtermék gyártásba befektetni eléggé nagy üzlet. Erről lesz majd szó még a lecsón. Csak nálunk itthon tartjuk ezt kockázatos üzletnek.

Mobilizing Money and Movements: Creative finance for food systems transformation -FAO- 

A bankok is így vannak vele. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelés eléggé „golyóálló”, mivel a földalapú támogatások minden évben tervezetten megjönnek. Banki oldalról előfinanszírozni egy földalapú támogatást nagyon jó üzlet.

Szóval, ha egy mezőgazdasági termelő be akar fektetni a polci végtermék gyártásba, akkor a bankja azt fogja mondani neki, hogy ez kockázatos. Alapjába véve nem szeretik a bankok finanszírozni az élelmiszergyártást. Macerás, nem egyszerű játék az, nincs földalapú támogatás.

Ezért mindent megtesz azért a termelő, hogy valahogyan kiszervezze ezt a történetet pl. egy startup-ba. Erről beszél a vezető bankár, hogy kell kockázati tőke az élelmiszeriparba.

Az egymillió dolláros kérdés az, hogy hogyan lehet a felmerülő kockázatokat a nullára csökkenteni. Az a csapat, aki erre a kérdésre keresi a választ, - érti azt, hogy merre folyik a Lánchíd -, megnyeri a játékot, mert az övé lesz a nagybetűs piac!

 It’s expensive to be poor!!  

 ______

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

_______

Bujna Ferenc szerzőtársam a legutóbbi cikkében - Nosztalgiázás a múltról -Belső ellátás és export - hazai alapanyag, innováció, szakértelem, olcsó, jó élelmiszer a 70-es 90-es években (IX. / X.)  -   az infláció magánéletéről kérdezett. A válasz megszületett, amit alább olvashattok, íme:    

Ehhez a témához komolyabb zene kell, egy jó kis groovemetal Sziléziából!  A RiseuP – Rise – jó választás, Marcinék Pszów-ban nagyon jó zenét tolnak!

RiseuP- Rise (official music video) 

Ha csak szervezett rendszer oldaláról nézzük a történet, akkor ki kell jelenti, hogy a felállított élelmiszergazdasági rendszer sikeres volt.

Mondok egy példát, amit még láttam gyerekként működés közben:

Volt egy Csopak Tája Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet. Ez az MGTSZ Alsóörs- Lovas- Paloznak- Csopak- Balatonarács- Balatonfüred – Balatonszőlős vonalon 400 ha szőlő termőterületet tartott fent, és évente telepített 40-45 ha –t. Volt egy 40 000 hl-es pince Csopakon, és a rendszerhez tartozott egy 10 000 hl-es keverőpince Balatonfüreden. Ez a rendszer eltűnt 1994-re, létezése a múlt ködébe vész. Vele együtt eltűnt a borvidék képessége arra, hogy kibocsásson 40 000 hl kétszer fejtett bort, ezzel együtt a rendszerszintű exportképesség is a múlté. Az Alsóörs- Lovas- Paloznak – Csopak- Balatonarács- Balatonfüred vonal adta a Balatonfüred- Csopaki Borvidék termőterületeinek gerincét is. Na most arrafele eléggé lecsökkent a termőterület nagysága, a parti sávban mondhatni nincs szőlő, és egyre kevesebb lesz… Ezeknek a falvaknak a 10 000 hl-es egységes minőségű kibocsátása meglátásom szerint az álom kategória, most 2021-ben. 

Arrafelé csak szőlőt termelni nem nagyon érdemes, ezt ki lehet jelenteni. A fehérbor szőlő felvásárlási ára az idei szüretben elérte a bűvös 55 – 85 Ft / kg átvételi árat, 30 éve ez a trend, mondván, ezzel nem lehet mit kezdeni, mert ilyen a piac. /A kérdés az, létezik-e arrafelé a termeléshez kapcsolódó szaktudás? Az még megvan!/

Pl. ez a borvidék nem tűnt el, nem építették be, pedig nagy esély volt rá. Arrafelé más a piac.

Így ihatunk még jófajta évjáratú Müller- Thurgaut.

Pedig sokan vagyunk, akik szívesen isznak egy-egy pohár jófajta Csopaki Olaszrizlinget az ebédhez, vagy fröccsnek, vagy csak úgy, mert finom!      

Na de vágjunk bele a történetbe, csapjunk kicsit a lecsóba, nézzük meg ezt az infláció, és áremelkedés témát.

Érdekes kérdést tettél fel, ezzel az inflációs, áremelkedéses témával kapcsolatban Ferenc.

Hadd kezdjem egy személyes élménnyel

Nem oly rég, a 2010-es évek közepe felé történt egyszer, hogy egy európai országban érdekes reggelre ébredtünk. A reggel a szokásos rutinnal indult. Megyek a konyhába, kapcsolom be a tévét, és mit látok? A tévében, a reggeli műsorban ott volt egy nagyvállalkozó, és elkezdett beszélni.

Azt mondta, hogy tegnap este óta a cégei értéke 20%-al kevesebbet érnek, mivel a Ł az € - hoz képest egy szavazás miatt 20 %- al esett. És mivel ez így történt, sajnos emelkedni fognak az árak. Elmondta példaként, hogy mivel nagyon sok alapanyagot, és szolgáltatást €- ban szereznek be a cégei Európában, ezért több Ł- ot kell adni az €-ért, ami sajnos meg fog jelenni az általa belföldön- Egyesült Királyság, mint belföld – kínált termékek, és szolgáltatások árában. Ezt az üzenetet megkaptuk a reggeli kávé mellé.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Nem telt bele pár óra, és már kaptam is egy e-mailt egyoldalú szerződésmódosításról, hogy az addigi szolgáltatás, amit igénybe veszek, az mától 35%-al többe kerül, mivel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségébe beleegyeztem, akkor, amikor a szerződést aláírtam, így természetesen abba is, hogy a szolgáltatási díj bármikor indexálható a szolgáltató részéről, ha a piaci folyamatok ezt megkívánják. Hát megkívánták. Nem volt őszinte a mosolyunk.

Még egy példa Németországból

1998 December 27.-én egy német kocsmában a haverom haverjának a haverja, - aki akkor már belevetette magát az élelmiszermérnöki tudományok megismerésébe az egyetemen, Budapesten - az évek alatt megszokott 5 DEM-et /Német Márka, maki, makkos/ fizetgetett az elfogyasztott korsó sörökért Münchenben. A cigit az automatából is 5 DEM- ért csavarta.  Pár nappal később, 1999. Január 5.-én ugyanazon sörökért már 5 EUR-t kellett volna fizetnie, persze a cigiért is 5 EUR-t kértek… Nade volt egy kis gond. Az 5-ös szám maradt, de az új 5 kétszer annyit ért, mint a régi. Mivel Németország 1999. Január 1.- én a DEM-ről áttért az €-ra, az átváltási árfolyam: €1 = DEM 1.95583.

/Mondhatjuk, 2 DEM = 1 € / 2 Db régi valuta ért 1 Db új valutát/ Azaz 1 sör 10 maki lett, és egy doboz cigi is 10 maki lett.

A fizetés maradt a régi, csak új pénzben lett kifejezve, a feltűntetett árak is maradtak a régiek, csak az új pénzből lehetett kb. fele annyit vásárolni, mint régen. Érzetre 50- 60 % -os azonnali leértékelődés a fizetésekben. Hát ilyen megnyilvánulásai is lehetnek az áremelkedésnek, amit a fogyasztó az inflációnak tud be tévesen.  

100 DM, 3. sorozat  - Sebastian Münster arcképével -  

Na de menjünk bele egy kicsit jobban a témába, hogy megértsük azt, hogy milyen hatásai is lehetnek annak, hogyha egy nemzet gazdaságában felüti a fejét az infláció. Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, pár fogalomról beszélni kell.

Azt mondjuk, hogy: „Kevesebbet ér a pénzem, mert magas az infláció.”  

Az első fogalmi becsípődés, amivel le kell számolnunk, az az, hogy a pénz inflálódik! Nem szokása, és nem tud inflálódni!

De ha a pénz nem tud inflálódni, akkor mi inflálódik? Csak és kizárólag a valuta az tud inflálódni!

Helyben vagyunk. Ahhoz, hogy megértsük, mi az infláció, alap szinten bele kell mennünk a pénzelméletbe, nem nagyon, csak pár fogalom erejéig.

MI a pénz?   - Money -

Mi a pénznem, valuta? – Currency –

A valuta az nem pénz. A pénznek önmagában eredendő értéke van, a valutának nincs ilyen. Itt egy jó infografika arról, hogy miben különbözik a pénz a valutától.

Szóval az átlagember, amikor bemegy a boltba vásárolni, és elővesz egy bankjegyet, vagy előveszi a kártyáját, hogy kifizeti az vásárlás ellenértékét, akkor pénznemmel fizet, ez belátható. Általában azzal a pénznemmel fizeti ki a vásárlás ellenértékét, ami az adott országban elfogadott az áru ellenértékének megfizetésére, az pedig itthon általában a HUF pénznem, vagy más néven Magyar Forint.

Egy országnak, vagy ország csoportnak azért törvényes fizetőeszköze az adott valuta, mert az állam, vagy ország csoport csak abban a valutában fogadja el az adó befizetését, függetlenül attól, hogy egy vállalkozás pl. itthon vezetheti más pénznemben a könyveit, erre lehetőséget ad a számviteli törvény.  

Tudjuk, hogy a pénz az nem valuta, de akkor mi is a valuta?

Idézet: „A valuta valamely más ország (országcsoport) törvényes fizetési eszköze, egy másik ország fizetési forgalmában, annak fizikai megjelenési formája. Azaz a külföldi pénz, amit meg is tudunk fizikailag fogni: bankjegy, vagy fémpénz, apró, érme formájában.”

Ha van egy 10 EUR bankjegy a kezünkben, akkor az a következőt jelenti: Azok az országok, ahol az EUR a törvényes fizetőeszköz, garantálják azt, hogy azt a 10 EUR bankjegyet, ami a kezünkben van, kötelesek elfogadni bármikor, mint törvényes fizetőeszközt.  

Mi a deviza?

Pl. ha van 100 EUR egy általad vezetett számlán – deviza számla - bármelyik bankban itthon, akkor van az nem jelent mást, mint hogy a számlát vezető bank garantálja azt, hogy megkapod a 100 EUR –t a számládról. Tehát a valuta az nem deviza.

Ebből következik pár dolog. Mert nem mindegy, hogy 100 EUR bankjeggyel fizetek ki valamit belföldön, és egy készpénz- készpénz tranzakciót hajtok végre, vagy egyszerűen a bankban lévő devizaszámlám terhére fizetek ki 100 EUR-t. Mivel nem mindegy, hogy valuta, vagy devizaárfolyamon valósul meg egy tranzakció.

A pénz nem inflálódik, a valuta, az igen!

Na, ennyi pénzelméleti bevezetés minimálisan szükséges ahhoz, hogy az inflációról beszélgessük. csapjunk is bele a lecsóba, vegyük kicsit komolyabbra a figurát.

Mi is az infláció fogalma?

Pár száz linket átnézve, a témában a legjobb, és legközérthetőbb fogalom meghatározás, hogy mi is az infláció, azt Federal Reserve Bank of Clevelad oldala adja, idézet innen:

„….Strictly speaking, inflation refers only to a drop in the purchasing power of money that results when a central bank creates more money than its public wants to hold. Inflation manifests itself as a rise in all prices and wages—not just some subset of prices.  People, of course, use money to conduct their day-to-day transactions, and their demand for money generally expands as the economy grows. If the public’s demand for money grows at, say, 3 percent per year, but the central bank creates money at 5 percent per year, then all prices and wages will eventually rise at 2 percent per year. Prices will keep climbing as long as the disparity between the supply and demand for money continues.”

Első mondat fordítása: ----->….. Szigorúan véve az infláció csak a pénz vásárlóerejének csökkenését jelenti, amely akkor következik be, amikor a központi bank több pénzt teremt, mint amennyit a lakosság tartani akar.”

A fenti fogalmi megfogalmazás az inflációra tisztán, és világosan érthető.

Találtam egy doktori értekezést a témában, ha valakinek van kedve olvasgatni inflációs témában: Márkusné Zsibók Zsuzsanna Az infláció és az árazási magatartás területi különbségei Nemzetközi kitekintés és magyarországi tapasztalatok -2012 – Doktori Értekezés –

Főleg a 8. oldal lap alja képlet az érdekes…...

Nézzük, mit mond az MNB Inflációs Jelentése 2021. Decemberében:

A 10. oldalon összefoglalja az alappályát, felső pár sorát kimásoltam:

Nézed az utolsó sort a táblázatban, azt látod, hogy jövőre rosszabb lesz, két év múlva kicsit jobb, rá egy évre minden marad ugyanúgy, ahogy volt. Szóval idén, a December 11.-i adatokkal számolva az infláció: 5,1 %... 

Nézzük, mit jelent ez a tény az élemszergazdaságra nézve.

Pár random link a témában, hogy hogyan is néz ki a valóság mostanság:   

Uniós szinten a magyarok háromnegyede szegénynek számít

Hatalmas krízisben a magyar húspiac: hogyan élhetik túl a termelők a válságot?

Kongatják a vészharangot: 2021 a teljes bizonytalanság éve a húsipar számára

Ömlik a lengyel tojás a magyar boltokba: tehetetlenek a hazai termelők

Leáldozott a magyar krumplinak? Megállíthatatlanul ömlik az import áru az országba

Elképesztő, ami az ágazattal történik: mi lesz így a magyar kertészetekkel?

Nem véletlen, hogy Magyarország nem rúg labdába a borpiacon

Az eltűnt makói hagyma nyomában

Tömegesen állhatnak le a hazai pékségek: elszálltak az árak, mi lesz így?

Itt tartunk 2021-ben. Most volt 2021. December 9- 10.-én az Agárszektor Konferencia Siófokon. Arról, hogy ez miért Agrárszektor Konferencia, és miért nem Élelmiszergazdasági Konferencia, arról már beszéltünk pár előző bejegyzésben:  

Jönnek az élelmiszeriparban a pályázatok, konferencia után, hogyan is állunk a pénzzel?

Jönnek az élelmiszeriparban a pályázatok, avagy konferencia után szabadon

Mert élelmiszeripar van, ugye és nem élelmiszergazdaság, pedig két hónapja őőő.

Amikor elszáll az infláció, és beszűkülnek a lehetőségek. Birmingham, Uk, 1969 

Az Agrárszektor Konferencián volt egy érdekes előadás, amit Hollósi Dávid, a Takarékbank Zrt. Élelmiszeripari üzletág ügyvezető igazgatója tartott:

Megvan a megoldás, hogyan törjön ki az élelmiszergazdaság a közepes jövedelem csapdájából

Idézet:

„….szerint a 21. században nem érdemes külön agráriumról, élelmiszeriparról és agrobizniszről beszélni, hanem a hangsúlyt a komplex és komplett élelmiszergazdaságra kell helyezni.

……Kitért az élelmiszergazdaság ár- és jövedelemkockázataira is, amely kapcsán megjegyezte, hogy ahogy haladunk minél előrébb az értékláncban, egyre kisebbek az árkilengések. Míg a növénytermesztésben és állattenyésztésben óriási szinteket, volatilitást mutat, addig a fogyasztók a boltokban stabil, egyenletes árszínvonalat tapasztalnak. Az értéklánc főbb ágazatait tekintve az figyelhető meg, hogy a növénytermesztés folyamatos árnövekvő pályán van, az állattenyésztés stabil, alacsony szintet mutat a magyar élelmiszerláncban, az élelmiszeripar és a kiskereskedelem lassan, de biztosan növekvő pályára került a hatékonyság fokozásával.

Egy ábrán szemléltette, hogy az élelmiszerre elköltött pénzből az értéklánc tagjaihoz mennyi jutott el: 15 százalék került a termelőhöz, az élelmiszeripar 37 százalékot kap, közel 50 százalék a sok költséggel rendelkező kereskedőnek jut. Hollósi Dávid szerint az egyharmados eloszlás sokkal egészségesebb lenne az értékláncban.” 

…Tisztán kellene látni, hogy a láncot a fogyasztó mozgatja, akinek van alacsony ár mellett van minőségi és mennyiségi elvárása.”

--- > Be is mutatja ábrán a történetet, íme:

Az ábra alá azt írja forrásként: „KSH 2021 alapján saját számítás”.

És itt álljunk meg egy pillanatra, hogy megmagyarázzunk egy-két dolgot a fentekkel kapcsolatban. Itt megjelenik egy komplex értéklánc fogalmi felfogás, amiről érdemes beszélgetni egy kicsit.

Mi is az értéklánc fogalma általánosan:

„A value chain is a business model that describes the full range of activities needed to create a product or service. For companies that produce goods, a value chain comprises the steps that involve bringing a product from conception to distribution, and everything in between—such as procuring raw materials, manufacturing functions, and marketing activities.”

Szóval ha értéklánc, meg value chain, akkor az cégszintű fogalmi környezetet takar, nem többet, ha a fogalom nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmát nézem.

Így nézve az előadást, Hollósi Dávid előadása olyan cégeknek szólt, amelyek a teljes integrációt megvalósítják - cégen, vagy saját cégrendszeren belül - képesek a következő műveletekre - csak nagyvonalakban felsorolva: -

1. Megtermelik az alapanyagot, a lokalitásban
2. Az megtermelt alapanyag primer kezelése megtörténik
3. A primer kezelt alapanyagot ha kell, tárolják, kezelik, kiszerelik
4. A kiszerelt primer alapanyagot elszállítják a feldolgozás helyére
5. A feldolgozás helyén megtörténik az intermedier termék, vagy csomagolt polci végtermék előállítása
6. Végterméket raktározzák
7. A végterméket expediálják
8. Kiszállítják a nagykereskedelmi raktárba
9. Kiskereskedői megrendelésre expediálás
10. Kiskereskedőnek kiszállítás
11. Kiskereskedői raktározás
12. Kiskereskedő polcra teszi a terméket
13. A vásárló leveszi a terméket, és a kasszánál kifizeti

Szóval Hollósi Dávid előadása ilyen cégeknek szólt, akik képesek a fentiekre egyszerre, ha az értéklánc nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmán keresztül értelmezem az elhangzottakat.

Mivel az értéklánc fogalma cégszinten értelmezhető csak, és nem máshol. Még a cégrendszer szintje is félre viszi a fogalom jelentéstartalmát.

Ha az előadást kivetítem a jövőre, akkor megjelenik benne egy komoly innovációs faktor, egy szóval leírva: Integráció, horizontális, és vertikális integráció egyszerre.

Ha az integrációk felállnak, akkor lehet értékláncokat szervezni a felállított alapokon, amelynek lehet már valamilyen szintű polci végtermék kibocsájtása. Erre lesz pénz, ez komoly felvásárlásokat vetít előre egyes szektorokban. Egyszerűen ezt jelenti az, amit mondott.

Banki oldalról nézve a történetre lehet ebben igazság.

Hatékony dologba akar befektetni. Persze, nyakunkon az új EU-s gazdasági ciklus is, olyan rendszereket kellene megalkotni, ami képes arra, hogy fogadni tudja az új fejlesztési pénzeket.

Az ábra alá írta, hogy a számítás forrása 2021 KSH, saját számítás. Itt időznünk kell kicsit. Az, hogy az ábra elkészült, az azt jelenti, hogy az előadó elfogadta azt, hogy a lokális diverz alapanyag termelés nem inputja a lokális élelmiszeriparnak, ez csak egy elvi lehetőség. Ez tény itthon 1990 óta. Önálló, független iparág lett az élelmiszeripar utóbbi 60 évben.

Bárhol lehet csomagolt polci végterméket /élelmiszert/ előállító üzemet telepíteni, amely semmilyen kapcsolatban nincs a lokális mezőgazdaság kibocsátásával. Ez belátható. És mivel ilyen üzem telepíthető, az hogy milyen átadási áron bocsátja ki az adott üzem azt, amit csomagolt végterméknek nevez, egyedi döntés kérdése, ami függhet sok mindentől az adott időszakban.

Tehát levonhatjuk a konklúzióként, hogy egy adott lokalitásban regnáló mezőgazdaság- élelmiszeripar- nagykereskedő – kiskereskedő láncot csak akkor lehetne elemezni az ábrán feltüntetett módon, ha a polci csomagolt végtermék 100%-ban lokális inputból származna. Annak minden eleme, legyen az csomagolóanyag, szállítás, alapanyag, segédanyag, tudás, minden az adott vállalkozás, vagy integrált konglomerátum kezében lenne, és azt mondja, hogy a polci árképzés függ a polci végtermék alapanyag árától – nem értékétől! -   

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

De ez nincs így. Ha a lokalitást az EU-ra – mint lokalitásra - vonatkoztatjuk, akkor már lehet részben igaz az ábra. Ha az ábra csak hazánkra vonatkozik, akkor eléggé torzíthat.

Létezhet más eset is, gondoljunk egy egyszerű kakós csigára, mivel ebben az esetben a kakaó nem származhat egyelőre EU-s forrásból….

100 HUF fogyasztói költés profitjáról beszél az ábra. Nézzük, mi is ez:

100 HUF a kasszánál: 78. 7401 Ft + 27 % ÁFA: 21. 25 98 Ft /Az ÁFA az államé/

Marad 78. 7401 Ft – ami a polci termék nettó ára.

Innentől kellene, hogy egy nagyon komoly mérnökökből, és közgazdászokból álló csapat összeálljon, és végigszámolja az egészet, hogy hogyan is néz ki az egész profit lánc az adott polci termékkel kapcsolatban. Az előadó KSH adatokkal dolgozott, létezhet más megközelítés is.

Amúgy az ötlet felvetése forradalmi egy ilyen előadásban! Ha valaki pl. komolyan foglakozik export ár tervezéssel önálló importőrként, szembe fog kerülni ezzel a problémakörrel. Izzasztó feladat néha, nekem elhihetik!    

Felveti azt, hogy a történet nem jó, mert 1/3- ad 1/3-ad 1/3- ad arányban kellene elosztani a profitot a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és a kereskedelem között. Sokszor hallottam ezt a harmadolást, más ügyből kifolyólag.

Szabad világot élünk, mindenki olyan áron értékesíti a termékét, amilyen áron megveszik.

Vannak élelmiszeripari termékekre tőzsdei árjegyzések, melyek referenciaként szolgálhatnak egyes termékek értékesítésénél. Az, hogy ilyen szinten bele lehessen szólni a piaci viszonyokba, ahhoz nagyon komoly, többszintű rendszerinnovációra lesz szükség a teljes élelmiszergazdaságban.

Most minden ágazatban válság van.

Ez egyet jelent. Nagyon komoly paradigmaváltás küszöbén állunk. A kérdés az, hogyan valósul meg ez a gyakorlatban, mivel senki nem akarja azt, hogy olyan drága legyen az élelmiszer, hogy az egészséges étkezés az átlagember számára luxus legyen.

Már sok mindent tudunk. Látjuk azt, hogy a lokális csomagolt élelmiszer polci árak csak részben, vagy nem függenek a lokalitásban megtermelt inputok árától.

Ha nem a lokalitásban termelik meg az alapanyagot, és máshol gyártják le az élelmiszert, amit itt adnak el, akkor sok minden bekavarhat a polci ár képzésébe. Pl: Ft- másik valuta árfolyama, szállítási árak, és persze a lokális infláció, elvárt profit, stb. Ezzel importálhatunk egy jókora inflációt, mivel ha a portéka pl. €-ban lett beszerezve, több Ft-ot kell adni érte.

Ugyanez a hatás akkor, ha itthon gyártom le a portékát, - és belföldre értékesítem -, mert pl. nagyon sok inputot szerzek be hozzá külföldről, akkor is belegyártom a termékbe az „importált inflációt” mivel az inputokért több Ft-ot kell adnom. Ezt meg tudnom kell finanszírozni, mint cég. Ha van pénzem, egyszerűen kifizetem, de árat kell emelnem, mert profitot is kell termelnem, tartanom kell az elvárt profitszinteket.

A gond akkor van, ha nem tudok árat emelni, mert a piac nem fogadja el, mert a vásárlóimnak nincs pénze, hogy megvegye. Ekkor az első utam a bankomba vezet, hogy keressük meg a megoldást.

Azt szoktuk mondani, hogy a magyar vásárló „árérzékeny”.

Általában minden országban el lehet mondani azt, hogy a fogyasztók „árérzékenyek”, de nem biztos, hogy szegények.

A magyar vásárló elsősorban azért „árérzékeny” mert EU-s mércével mérve a népesség 85%-a szegény.

A két típusú fogyasztói attitűd közötti ég és föld a különbség.  A fogyasztói magatartásokat vizsgálják, elemzik, foglalkozik vele például a viselkedés közgazdaságtan.     

Ez leképez egyfajta sajátos piaci működésmódot, amit nem igazán írhatunk le a klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalmakra jellemző gazdaságtani összefüggésekkel, mivel hazánk nem klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalom, mert az embereknek nincs pénze arra, hogy fenntartsák.

Az ország területén szigetszerűen a nagyobb városok környékén előfordulhat ez a fogyasztói attitűd, de az ország egész területére nem jellemző. Egyszerűen hiányzik hozzá a diszkrecionális jövedelem. Ez a tény lokális, regionális innovációs üvegplafont is jelent az élelmiszergazdaságban. Ezt fel kellene oldani, nagyon gyorsan.

Ha tényleg elindul az infláció, akkor kialakul egy ár- bér spirál, ahol a béremeléseknek valahogy le kellene követnie az árak emelkedését.

Láttunk már ilyet a 2000 évek közepétől is, amikor kevés volt a bér, mert nem voltak lehetőségek az értelmes munkavégzésre, mert beszűkültek a lehetőségek.

Akkor ez a dolog úgy fordult le egyéni szintre, hogy pl. egy akkor az egyetemen végzett fiatal, két-három nyelv kiváló ismeretével nem kellett sehova sem: Nem volt jó „kávét főzni”, 40-60 „amerikai típusú önéletrajz” elküldése után sem kellett sehova. Ekkor volt az, hogy az ilyen emberek felültek az első repülőre, és mentek nyugatra szerencsét próbálni az ismeretlenbe. Ott meg kellettek, és megállták a helyüket. Mostanában elindult egy kisebb hazaköltözési hullám, mivel Magyarországot mára versenyképes, innovatív platformnak lehet felfogni.      

Ha nem emelkednek a bérek, de az árak igen, akkor az emberek keresnek egy olyan valutát, ami stabil, és abban kezdenek el kereskedni belföldön, ez még jobban felhajtja az árakat. Ez a folyamat már zajlik rendesen, igaza van Zsidaynak a témában.

Ha egy jegybank látja azt, hogy elindul az infláció, akkor dönthet úgy, hogy megemeli az alapkamatot, annak érdekében, hogy letörje az inflációt. Ez vagy sikerül, vagy nem. – A 90-es években nem igazán sikerült – Ha az alapkamat emelkedik, akkor a bankok egy kis idő múlva elkezdik átárazni – indexálni - a már megkötött hitelszerződések kamatfizetési kötelezettségét.

Azonnal több pénzt kell visszafizetni a futamidő végéig. Mondjuk eddig a havi törlesztő részlet volt 100 000 Ft, most lesz 120 000 Ft. Ezt a 20 000 Ft-ot elő kell kapni valahonnan havonta. Általánosságban az új hitelek kihelyezését jobban megnézik a bankok, nehezebb lesz vállalati, és lakossági hitelhez hozzáférni ilyen pénzügyi környezetben.   

Az inflációs környezetben az emberek megpróbálják lekövetni az áremelkedéseket, kérnek fizetésemelést, és jobban megnézik azt, hogy mire költenek, és mennyit. Ahogy kinéz, rövidtávon – 2022- Q1 a szolgáltatások árai 10- 17 %- al nőni fognak.. Ezt onnan tudom, hogy a szolgáltatók már most levelet küldenek ilyen mértékű emelésről. Ez előre vetíti azt, hogy a bérek is ennyivel kell, hogy nőjenek minimum. Ez egy nagyon komoly béremelési nyomást helyez a munkáltatókra.   

1993-ban inkább a Német Márka volt porondon, mint a forint….

Most remélem, nem megyünk vissza 1993-ba…

Az élemiszergazdaság stratégiai terület, és ahhoz, hogy mindenki hozzá tudjon férni a megfizethető, egészséges élelmiszerhez, nagyon komolyan át kell gondolni azt, hogy mit, hogyan teszünk, és mikor. Ahogy kinéz, lesz pénz az élelmiszergazdaság fejlesztésére még ebben az inflációval sújtott pénzügyi környezetben is! Innováció - tudás – technológia – tisztes megélhetést biztosító tervezett pozíciók – egyensúly a vállalkozás, és a környezete között – zöld működés--- > ezek a trendek látszanak már.

El kellene kezdeni gondolkozni azon, hogy hogyan néznének ki a profitmodellek a trendek határterületein, ez lenne a XXI. század eleje.

Ehhez meg nem kellenek szuperszámítógépek, de jó csapatok, akik csinálni akarnak valamit, azok igen! Őket meg nagyon gyorsan meg kellene finanszírozni, mert ha nem, majd máshol nagyon gyorsan előszeretettel megfinanszírozzák őket! Az innovatív csapatokért öldöklő verseny van finanszírozási oldalról Európában, ez innen nagyon nincs szem előtt, de a rövid, és hosszú távú hatása az nagyon is!  

Ezt meg tudni kellene észrevenni pl. egy banknak, és tudni kellene finanszírozni az ötlet szinttől, végig az ötlet életciklusa mentén…..Ma már nem lényeg, hogy egy cég mit csinált a múltban, a lényeg az, ki, kik, miért, mit akarnak csinálni, és azt kell megfinanszírozni, az meg lehet teljesen más, mint amit a cég a múltban csinált! Semmi köze hozzá! Azaz az innováció jöhet bárhonnan!  

Innovációs forradalom előtt állunk az élelmiszergazdaságban!

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - Csipegetés a múlt emlékeiből - azok a 70-es 90-es évek! (VIII./ X.)

Nosztalgiázás a múltról -Belső ellátás és export - hazai alapanyag, innováció, szakértelem, olcsó, jó élelmiszer a 70-es 90-es években (IX. / X.)

Képek: 

Imelda

100 DM 

Jp Valery

Birmingham 1969 

Hungarian pengő

Uk, 70-es évek, jó cikk, hogy hogyan küzdöttek az infláció ellen arrafelé akkoriban  

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Édesanyám gyengélkedik mostanában. Vittem neki málnát, hogy felüdítse magát. Kérdezem Tőle, hogy szereti-e a málnát ?

Felcsillanó szemmel vágta rá azonnal, hogy „Ki nem szereti?”

Nos, sokan vagyunk így ezzel a kitűnő, de lassan eltűnő gyümölccsel. Ki hitte volna akár 40 éve is, amikor betérve egy bisztróba a szülő első szava a pultoshoz az volt, hogy „kérek a gyereknek egy nagy málnát”.

A kor ikonikus, tavaszi-kora nyári gyümölcsei voltak a szamóca és a málna.

Az emberek alig várták az első szamóca termést, a kis kertjükben, a néhány hektáros nagyobb gazdaságokban. Az otthonokban az első gyümölcs az évben, a termelőknek az első bevétel.

Szamóca szörp, szamóca jam, szamóca turmix az Éjjel-nappaliban ( ez az idősebb budapestieknek mond valamit ), mirelit szamóca, sőt szamóca befőtt. Nagyon sok helyen lehetett kapni szerte Budapesten szamócát, első osztályút, másod osztályút stb. És az ár ???? … hát igen.

Magam is mint konzerv üzem vezető, küldtem a kis teherautót a Szentendrei sziget hatalmas szamóca ültetvényeihez, szörp alapanyagért. A kocsi visszatért kicsit később a vártnál, mondván, hogy annyi a felvásárló, hogy a föld szélén meg kellett várni a telő ládákat.

„Szamócából a legsikeresebb fajta a Madame Moutot volt, amely nagyméretű gyümölcsével és kiemelkedő terméshozamával uralta az ültetvényeket. A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését, és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.” ( 1)

De a szamóca csak bevezetője volt annak a rákövetkező gyönyörűség áradatnak, amelyet a málna képviselt.   Először a Nógrád megyei ZÖLDÉRT Dejtári feldolgozó üzemében találkoztam a málna özönnel. Az üzemhez tartozó hatalmas hűtőkapacitás fogadta be több mint egy hónapon keresztül azt a málna áradatot, amely zömében külföldre, Németországba, Finnországba, Svédországba stb. ment hűtő kamionokban. A Dejtárhoz tartozó felvásárlási körzetbe folyamatosan jelentették a falvakban lévő felvásárlók a napi átvett mennyiséget. Ez fa rekeszekbe kézzel szedett zömében „Nagymarosi” fajta nevű rendkívül ízletes, élénk piros, ámde apró szemű málna volt. A teherautók a délután és éjszaka folyamán összeszedték a késő délután falvakban átvett málnát és a Dejtári üzemben azonnal a hűtő terembe lett felrakva.

Ott 0 C körüli hőmérsékletre lett lehűtve az éjszaka folyamán. Közben hűltek a 200 literes műanyag hordók is, amelyekbe a nappal a málnát egy nagy fémtölcsér segítségével betöltötték. A hordók mérése, majd lezárása után a hűtés folytatódott, amig megérkezett a kamion és berakodott. Általában a magyar HUNGAROFRUCT hűtő kamionjai végezték a szállítást, azonban nem volt ritka a külföldi márkajelű kamion sem.

Egy-egy felvásárlási napon akár 300 hordó málna is összegyűlt. Ez közel 100.000 kg málna !!!!! Hetente két három alkalommal. Ugyanezen mennyiségű, ha nem több málna gyűlt össze a ZÖLDÉRT Salgótarjáni telephelyén is, ugyan így hűtve, hordózva.

Ha valamely késedelem akadt és a málna nem tudott időben elmenni a kamionnal, akkor a gyümölcs aluminium tartályokba került hangyasavval tartósítva. Ez a tétel jelentette a málna szörp alapot.

A málna a különféle tároló edényekben néhány hét alatt szétvált a lé és mag/héj fázisokra, ahonnan aztán a tiszta levet le lehetett nyerni. A málna szörp főzése a Salgótarjáni telepen történt, korábban fa tüzelésű dupla falú üstökben, majd később gázfűtés lépett be.

Más kategória volt az un. gurulós málna.

Ezt a legkedvezőbb érési állapotban, nagy gondossággal szükségeltetett szedni, szedése naponta történt. A gurulós málna friss piaci ellátásra, de leginkább a már kiépült Hűtőházak valamelyikébe ment. At évről évre egyre korszerűbb fagyasztó berendezések nagyon magas minőségi színvonalú, exportra is kiválóan alkalmas fagyasztott málnát készítettek. Korszerű berendezés volt már az a fagyasztó alagút, ahol a málna szemek rendkívül hideg légáramban fagytak meg alig néhány perc alatt, eleget téve annak a kívánalomnak, hogy a málna víztartalma igen apró jégkristályok formájában fagyjon meg, így biztosítva a felengedés során is a legépebb málna szemeket.

Kétségtelen, hogy Nógrád megye, a Börzsöny környéke, Pest megye kisebb része, Zala, a Mátra egyes vidékei, Győr-Sopron megye néhány települése a málna kis hazája volt. De talán a legismertebb és határainkon túl is neves málna a Drégelypalánki málna volt.

Drégelypalánk Pest megye északi szélén, a határ mentén helyezkedik el. Az Ipoly folyó jelenti természetes határát, ami meghatározza talajának minőségét is. A folyó által elterített homokon gyenge termőképességű váztalajok alakultak ki, amelyek aranykorona értéke nagyon alacsony. A területen az 1930-as években kezdődött el a málna és szamóca termesztése. A kezdetben nagy értetlenséget kiváltó gyümölcsök hamarosan központi helyet foglaltak el a lakosság jövedelemszerzésében. Az ötvenes években – különösen annak második felében, amikor az ’56 forradalom után viszonylag nagyobb szabadságfokkal bírtak a gazdák - a ültetvények területe fokozatosan bővült és kiegészült a fekete ribiszkével is.

A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.

Az ebben az időszakban a településen élő fiatalok emlékei szerint nagyon gyorsan növekedtek a gazdák bevételei, ami meglátszott a falu fejlődésében is. A korábbi termelési szerkezet elemei: mezőgazdasági növények termesztése, állatok tartása nem tette lehetővé a gyors fejlődést. Egyre többen vágtak bele a bogyósok termesztésébe, látva a kezdeményező gazdák sikereit.

Az addig saját földjén, saját elképzelései szerint dolgozó parasztság nagy traumaként élte a közösbe való beterelés tényét. 1960-ban alakult meg a „Szondi György” Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet, 1665 hektáron, 360 taggal. Az újonnan létesült szervezet „örökölte” a falu határában meglévő 60 hektár bogyós ültetvényt is.

A termelőszövetkezet vezetősége – a faluból kiemelkedő legjobb gazdák (!) – felismerve a tagság bogyós-gyümölcs termesztés irányában tanúsított szeretetét, szakmai tudását és annak tradicionális múltját, úgy döntött, hogy nagyüzemi termelés formájában fejleszti tovább ezeknek a gyümölcsöknek a termesztését. 1962-ben megkezdték a nagy felületű telepítéseket. Sajátos rendszert alakítottak ki. A szövetkezet előkészítette a területet, eltelepítette az állományt, elvégezte a sorközművelést, a szakszerű növényvédelmet és öntözést. Biztosította a göngyöleget és felvásárolta – minden piaci körülmények között – a megtermelt gyümölcsöt. A vállalkozói formát részes művelésnek nevezték, amelyben a családok munkaerejük szerint vállaltak különböző méretű területeket, amelyeken a kézi munkákat – gyomtalanítás, inda- eltávolítás, metszés, stb. és gyümölcs betakarítás műveletét végezték el. A termést természetesen a szövetkezet felvásárlóinak kellett leadni és a mindenkori értékesítési ár 50 %-át kapták meg a betakarítási szezon végén. Az alábbi képen egy ilyen szamóca táblát mutatunk be szüreti időszakban.

Drégelypalánki szamóca szüret a ’70-es évek végén.

A kialakított művelési forma a kor legjobb megoldása volt akkoriban. A szövetkezet adta a területet, a szakmaiságot és biztos felvásárlási hátteret. A szüret munkaerő gondjai nem terhelték a gazdaságot, mert a család apraja-nagyja megjelent a betakarításkor.

A rendszer mozgatórugója az egységnyi idő alatt előállítható jövedelem nagysága volt.

Egy négy felnőttel dolgozó család három hét alatt, szamócaszedéssel 200.000 Ft- ot kereshetett a 70-es évek végén, 80-as évek elején.

Ha ennek vásárlóerejét vizsgáljuk az adott időszakban, három kocka Ladát lehetett érte vásárolni. De nem csak autóvásárlásra futotta, ebben az időszakban építette újjá a falut a törekvőbb családok többsége.

1965-ben szamóca eladási gondok mutatkoztak, amit a termés hordókba helyezésével, savval való tartósításával mentettek meg. Ebből a kezdeményezésből alakult ki a szörpüzem, amely Nógrád megye legeredményesebb szövetkezetévé tette Drégelypalánkot.

A Drégelypalánkitól eltérő fejlesztési folyamat indult meg a Dunakanyar-Ipoly mente térségében. Itt a szövetkezetek nem önálló üzemet létesítettek, hanem közös feldolgozót hoztak létre Szobon, saját beruházásban. A módszer előnye volt, hogy a megtermelt árut tulajdonosként akadálymentesen el tudták helyezni. Ennél a rendszernél is először az ültetvények, és a feldolgozandó gyümölcs jelentkezett, ezután döntöttek az üzem megépítése mellett.

Sajátos fejlesztési forma alakult ki Zalában. Zalaegerszegen először a hűtőkapacitás valósult meg, a legmodernebb gyár megépítésével. Az akkori gyakorlat szerint a pártbizottság határozott az üzem megvalósításáról és a megfelelő mennyiségű bogyós terület létesítéséről. A környező szövetkezetek – gyakorlati tapasztalatok hiányában – nem lelkesedtek az ismeretlen után, ezért a szövetkezeti elnököket „baráti” beszélgetésen meggyőzték a bogyósokban rejlő óriási lehetőségekről. A kérdés úgy hangzott el: „Szeretnél továbbra is vezető maradni Elnök elvtárs? Akkor 20 hektár fekete ribiszke!” Így települt el több száz hektár málna, ribiszke és szeder, váltakozó sikerrel.

A dőlten szedett sorok az alábbi kitűnő munkából lettek idézve.

"A bogyósok termesztése" Kiadó NAIK 2018. Szerkesztők Lakatos Tamás Dénes Ferenc, Radó Gábor, Dr. Varga Jenő. Az idézett rész: 2. fejezet Hazai termesztési tendenciák 9-22. oldal Írta Dénes Ferenc)

Az idézett kiadvány borító lapja

A fenti idézet többféle utat sejtet, amelyek a bogyósok magyarországi sikeréhez vezettek. Valószínűleg hasonló módon mentek végbe más tájegységeken a hagyma, káposzta, zöldség stb. specializálódások. Minden esetben a piac, szakértelem és szorgalom hozta meg gyümölcsét.

Ide kívánkozik még az a gondlat, hogy a fenti kiadvány egyik írója, Dr. Dénes Ferenc és jómagam is közel azonos időben, a nyolcvanas években ténykedtünk a körzetben. Ő a drégelypalánkiakat erősítette és pedig a ZÖLDÉRT/ÁFÉSZ-t. Amire büszkék lehetünk, hogy ismertük, barátságban lehettünk a „kis Kapással”, aki édesapja nyomdokaiba lépve művelt csodát Drégelypalánkon.

Ezen cikknek nem tiszte a 90-es évek kertészeti és feldolgozó ágazatainak hanyatlását, okait bemutatni, talán majd egy későbbi cikkben erre is sor kerül.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

A bogyós szörpök gyártásában kétségtelenül élen járt a Drégelypalánki üzem. Gyermekkorom meghatározó íze volt a málna lekvár, amelyet több helyen is gyártottak. ca. a 80-as évek elején jött divatba a szállodák részére gyártott 30 g-os csomagolású reggeli lekvár. A Fertődi Konzervüzem is kivette részét ennek produkálásában.

Még a mai napig is málna lekvárt kóstolva elém varázsolja a mennyei íz gyermekkoromat, egy nagyon jó mátrai gyermek tábor hangulatát, ahol gyakran adtak málna lekvárt.

Málnaszörpöt, málna lekvárt majd minden magyar háztartásban főztek. Vagy főzött a nagymama a menye, fia, lánya részére. Szócsaták asszonyok között nem a politikáról esett, hanem, hogy hidegen vagy melegen kell tartósítani a málnaszörpöt.

Kenyában egy alkalommal a konkurens Njoro Canners két fiatal mérnöke meghívott minket Nakuruba egy hétvégi nyaralásra. Az ebédhez málnaszörpöt adtak, várva derült arccal, hogy mit is szólunk ehhez a mennyei csodához. Hát kisebbik fiam, elégedetlen lévén a néhány csepp szörppel ízesített vízhez, megragadta a szörpös üveget és bővebben töltött a nedűből. Többet nem is hívtak meg minket látogatóba, bár egy más alkalommal a mi szállásunkon sikerült magyar csodával elkápráztatni őket.

Egy más alkalommal egy Nairobi élelmiszer boltban (Uchumi, ami egy áruház lánc ) fekete ribiszke szörpöt fedeztünk fel. Méreg drága portéka, fazettás üvegben, gyönyörű címkével, ráadásul még cellofánnal burkolva. Mint gyógyszert árusították.

Valaha, a régi-régi szép időkben a Fertődi Konzervüzem előtt tehet autók álltak sorban, hogy vihessenek az ország legtávolabbi vidékére is a szamóca és málna szörpünkből.

Sajnos, nem eléggé elítélhető módon a 80-as évek végén megjelent az ízű szörp is a piacon. Az igazi málnások megszólták azt a gyártót, amely így akart piacra kerülni. Az ízű szörpök olyan cukor oldatok, amelyekbe aroma kerül. Míg például a málna több száz kisebb nagyobb mennyiségben jelen lévő íz komponenst tartalmaz, az aromák a néhány, a legnagyobb mennyiségben megtalálható aromával operálnak. Persze, olcsóbban lehetett adni eme „szörpöt”, s sajnos, egy idő után elhódította a piacot. ????? Hungaricum ez a hozzáállás ??? Családban fordult elő az a feljegyzésre méltó eset, hogy az ifjú családtag, ki még soha valódi málnaszörpöt nem ivott, csak ízűt, végre megkóstolhatta a valódit. Nem ízlett neki, mert nem volt intenzív piros és lágyabb volt az íze. Hát ez sajnos olyan, mint a mono-glutamáttal azon dúsított kínai levesek kedvelése.

A málna párlat is valami észbontóan finom dolog. A titka a málna cefrének az lenne, hogy egy nem túl gyors erjesztés során, hogy a keletkező széndioxid ne ragadja magával az aromákat, hisz a széndioxid gáz kiváló oldószere az ilyetén aroma komponenseknek. Majd a bizonyosan kierjedt cefrét minél hamarabb ki kell főzni. Én mindig tettem a cefréhez kifőzés előtt friss málnát kisebb mennyiségben vagy tartósított, fagyasztott stb. málnát, hogy a lepárlás végén teljes legyen az aroma szortiment a késztermékben. A málna párlat olyan 40-41 fokosan a legfinomabb. Gyógyszer bánat ellen.

Egyszer balassagyarmati lakásunkban már munkaidő után csengetésre ajtót nyitok. Hát díszes ruhában áll az ajtó előtt a balassagyarmati rendőrfőnök. Majd elájultam az ijedelemtől, pedig csak annyit kért, hogy áruljam el a málna pálinkám receptjét.

Még szót ejtenék a ribiszkéről. Egyrészt, mert a Fertődi Bogyós Kutató (én csak így emlegetem a nevet, mert az évek során sok-sok neve volt az intézménynek, s ez a név volt a közismert) nemesített és honosított gyümölcsei között szerepelt, egy időben igen jó árat fizettek érte. Diákként a Budapest melletti Sasad MGTSZ-ben, egyébként az őszibarackjáról volt nagyon híres, szedtem két éven keresztül piros ribiszkét. A rekordom egy alkalommal 8 órára vetítve közel 100 kg volt.

Málnakrém - fagyasztott  /desszertnek, tejszínhabbal volt az igazi! :) /

Sajnos, sem a fekete ribiszke, sem a piros ribiszke nem tartozott a magyarok kedvelt bogyósai közé. Pedig a ribiszke szörp, lekvár savasabb íz érzete folytán igazán üdítő. Még bort készítettek belőle a népek, de ez sem volt igazán nyerő.

A fekete ribiszke kilójáért 1988-ban egy dollárnyi pénzt fizettek, persze forintban. Hát hogyne szedték volna !!! Hogy mi lehet az oka annak, hogy röviddel ezután az ára töredékére csökkent, egy később elemzésben próbáljuk Zsebők kollégával megfejteni.

Nem lenne teljes a bogyós szortiment a tüskétlen szeder megemlítése nélkül. Hamar népszerű lett, s bár aromája elmarad a málna mögött, de érései ideje kihúzza a bogyósok szezonját. Hatalmasra növő, leves, ízletes bogyói fagyasztva és szörpként a legjobbak. Persze az újabban fagyasztva szárított szeder is kiváló csemege kiegészítő téli ebédek után.

Málna

Szeder

Kis körképem a bogyósokról természetesen nem teljes. Bizonnyal sokaknak vannak emlékei akár a termesztésről, akár a fogyasztásról.

Ami a jó hír !!!! Nincs minden veszve! A Bogyós Kutató (maradok ennél a régi névnél inkább) a mai napig folytatja a régi elődök, mint Szilágyi Kálmán, Kollányi László és fia, Zatykó József, Dr. Dénes Ferenc nyomán az új vezető Dr. Varga Jenő személyében a kutatást és a feltámasztását ennek az ágazatnak. Már vannak jelei a visszarendeződésnek.

Málnabírálat a Bogyós Kutatóban 

Kiváló munkát végeznek, s úgy tűnik a technológia és fajta váltással lesz is eredmény!

És még ide kívánkozik az a példa értékű „hármas”, amit a Bogyós Kutató, A fertődi Konzervüzem és a Fertődi Porpáczy Kertészeti Iskola képviselt. Kutatás, oktatás, feldolgozás együttese. Lám, valamikor jól működött az, amit manapság még csak kiépíteni próbálnak.

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Sokat gondolkodtam, hogy milyen zene is illik ehhez a történethez, ami most következik, gondoltam, hogy a Die Ärzte, Runter mit den Spendierhosen, Unsichtbarer! albumáról választok egy ikonikus számot, de mégis, inkább a die ärzte - M&F kippjét választottam, mivel ide most ez kell, nem más : )

Die ärzte - M&F (Performance)

Azt ígértem, hogy folytatom a témát, amit elkezdtem, az előző cikkekben, amikor is azt néztük meg, miről is beszéltek a májusi konferencia panelbeszélgetésén, ahol az élelmiszeripar jövőjéről volt szó: 

Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020.. Mit is értünk alatta? 

Jönnek az élelmiszeriparban a pályázatok, avagy konferencia után szabadon

Mert élelmiszeripar van, ugye és nem élelmiszergazdaság, pedig két hónapja ööö..

Ebben a cikkben a 2021. májusában megrendezett Agrárszektor konferencia panelbeszélgetését elemezgettük kicsit, hogy mit is akartak mondani a szereplők.  

Válaszúthoz ért a magyar élelmiszeripar: ezen múlik az ágazat jövője

Szóval azt mondják, válaszút előtt vagyunk, és hogy a jövő múlik azon, hogy jól választunk-e. A májusi konferencia panelbeszélgetésén beszélt Septe József, a Pékszövetség elnöke, és megszólat Éder Tamás is, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének nevében. Ne felejtsük el, hogy Éder Tamás a PR, és vállalti kapcsolatokért felelős vezető a /Csányi birodalom/ Bonafarm Zrt.- nél. Ennyi felütés után kezdjünk bele, hogy mi hangozott el a panelbeszélgetésen:

Idézet a cikkből, szöveghűen:

„ Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, hogy mind a két nagy pályázati csomag esetében kiemelt jelentőségű az, hogy a pályázatokról való döntéshozatal során az üzleti terv megléte és minősége. Arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy reális és piacvezérelt fejlesztési elképzelések kerüljenek megvalósításra.

Az élelmiszeripari szereplők több száz milliárd forintos támogatást fognak kapni az Európai Uniótól és a magyar adófizetőktől azért, hogy a piac számára értelmezhető fejlesztéseket csináljanak. Ez óriási felelősség, amivel óvatosan kell bánni, mert ha az ágazat ezeket a forrásokat elherdálja, az nagyon csúnyán vissza fog ütni a magyar élelmiszeriparra. A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.

 A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázat felismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre

– figyelmeztetett Éder Tamás.

Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem. Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos.

Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni. Az speciális, sajátos ízesítésű, márkázható termékek tekintetében viszont az élelmiszeripar kisebb vállalatai is megvalósíthatnak piacvezérelt fejlesztéseket. A komplex és a normál fejlesztési támogatások keretei között az összes beruházónak figyelembe kell vennie valamennyi fenntarthatósági feltételt, akár benne van a pályázat kiírásában, akár nem.

Éder Tamás szerint az élelmiszeriparban nem szabad olyan fejlesztéseket végrehajtani, ami ne felelne meg az aktuális és a következő évtizedek társadalmi elvárásainak, mint például az egyszer használatos műanyagok felhasználása a csomagolás terén, vagy ketreces tartású tyúkoktól származó tojás feldolgozása. A szakember úgy véli, hogy a mostani fejlesztések döntő többsége pótló típusú fejlesztés lesz, mivel a magyar élelmiszeripari cégek technológiai szempontokból le vannak maradva, de a termékfejlesztést se lenne szabad hanyagolni. Éder Tamás merészen kijelentette, hogy nemcsak új élelmiszeripari termékeket kellene fejleszteni, de az is hasznos lenne, ha a magyarországi cégek az alternatívnak nevezett élelmiszertermékek irányába is elmennének, még akkor is, ha most még úgy is tűnik, nincs rá igény a társadalom részéről.

A szakember szerint a magyar élelmiszer-termékpálya versenyképességének két nagy problémája van: az alultőkésítettség, az alulgépesítettség és a modernizálás hiánya, valamint a vertikális lánc hatékonysági problémái, mint például az együttműködési hiányosságok. Éder Tamás kijelentette, hogy a vertikális integrációk a közeljövő elengedhetetlen feltételei lesznek.”

 Beszúrtam a szöveget, és el is mentem meginni egy kávét, mivel egy jó kávé kell a téma feldolgozásához.

Az előző cikkemben elemeztem, hogy mi is az, hogy piacvezéreltség.

A cég olyan terméket fejleszt, és visz piacra, ami piacképes, mivel ha nem így lenne, akkor a cég léte kérdőjeleződne meg. Az, hogy meg mit jelent a cég számára az, hogy mi is a piacképes termék, azt csak egyetlen szereplőnek van joga eldönteni: a cégnek, aki a terméket fejleszti. Senki másnak. Erre mondtam, hogy a fogalmi környezet a cégek szintjén értelmezhető, máshol nem.

Cégszintről nézve az, hogy most mire van pályázat, meg mire nem, az lehet fontos, de nem az határozza meg egy normális cégnél a fejlesztési irányokat.  

Ha tovább feszegetnénk a bemondás mély értelmét, akkor lassan a szánkra kellene venni a k-betűs szót /kapitalizmus/ hogy mit is ért a jelentése alatt, de ilyen mély filozófiai szintre nem akarok lemenni jelen cikkben. Sokak szerint itt a XXI. század elején már nem is kapitalizmusban élünk, hanem a kapitalizmus utáni korban, a posztkapitalizmus korában.

A megszólalás azt feltételezi, hogy csak olyan termékek fejlesztésére fogják beadni a pályázatot a cégek, amire állami pályázat van.

Persze, van olyan, hogy a cég csak olyan fejlesztéseket hajt végre, amire van pályázat. 

Na de ha ezt a csodás történetet felpimpeli a cég, akkor ott találja magát, hogy szét nyerte magát pályázattal, de valahogy elsikkad menet közben a cél, ami nem más lenne, mint egy termék gyártási, vagy gyártási- kereskedelmi hátterének megteremtése. Ha ez így van egy cégnél, az azonnal látszik. Erre szoktam mondani, hogy menedzseli a pályázatait, és nem a termékeit a választott piacon!  

Érdekes számomra, amit mond:

„Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni.„

Azt mondja, hogy a tömegtermékek tekintetében a mikro-kis és középvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Ez a kijelentés….

Azt nem mondja meg, hogy mit jelent számára ebben szövegösszefüggésben:

1. A mikro- és kisvállalkozás fogalmi környezete
2. Mit jelent az életképesség fogalmi környezete
3. Mit jelent a nemzetközi viszonylatban nézett versenyképesség
4. Mitől függ a nemzetközi versenyképesség itt, a XXI. században, 2020-as évek elején

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Zsé negyedik törvénye:

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint a nagy élelmiszergazdasági szereplők piaci versenyképessége erősen korlátos egy adott lokalitásban, ha  a termék, és annak piaca oldaláról vizsgáljuk a valóságot.      

Zsé ötödik törvénye:

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági szereplők nemzetközi exportképessége nem függ a cégmérettől a XXI. században.  

Zsé hatodik törvénye:

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági mikro-kis és középvállalkozások szerepe komplex értelmet nyer a lokalitásban, ez a szerep mérhető.

Ha példát akarunk találni a fentiekre, akkor érdemes szétnézni Kanadában, hogy ott mit, és hogyan csinálnak az „élelmiszeriparban”. Vagy a másik, az orosz dácsa rendszer, ami megtermeli mondhatni  a teljes orosz belpiacra a bio zöldséget, és bio gyümölcsöt.  Erről a témáról írtam már 

1 000 EUR. - családi gazdaság - Avagy hogyan kapcsolódik ez vidék felvirágoztatásához, meg a Covid-19 krízishez?  cikkben.

Ez azt jelenti, hogy Oroszországban nagyjából nem létezik olyan, hogy zöldségek, és gyümölcsök belpiaca. Ezt azt jelenti, hogy ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfogásban, nincs csere, nincs pénzmozgás. 

Mit is mond Éder Tamás?

Ha pár mondatban kellene összefoglalni, akkor a következőt mondja:

Kell pár horizontálisan- és vertikálisan integrált szervezet, ami lefedi a teljes hazai agrár-élelmiszeripari potenciált. Ezek a szervezetek majd szervezik azt, hogy mit is kell termelni, és szervezik a végtermékké formálást. Integrálják az ehhez szükséges szaktudásokat. Piacra viszik a portékát, legyen az belpiac, vagy export piac. Azt, hogy mit lehet fejleszteni, és hogyan, majd a piacvezérelten megmondják. Erre kell pénzt adni. Intakt * rendszer felépítése lenne a cél, nem más.

Észre kell venni, hogy az, amit mond, onnan nézve teljesen logikus, és lássuk meg, leképez valami hatékonyságot.    

Csak hogy az általa feltételezett élelmiszeriparban –mert azt fejlesztünk 20 éve – nagyon sokféle szereplő egzisztál.

Itt a XXI. században a közepesebb- kisebb élelmiszeripari szereplőknek kedvez a valóság, és nem igazán a nagyoknak.

 Ez látszik olyan 20 éve, amikor is a nagyok feltették azt a kérdést, hogy hogyan tudnak innovatívak maradni az „élelmiszeriparban”. Erre a nagyok eléggé sokféleképpen találták meg a választ, néhány megoldás általánossá vált, amit érdemes jobban kutatni, mivel olyan 1-20 év késéssel –iparága válogatja- errefelé is meg szoktak érkezni e megoldások.

Ha így nézek rá a megszólalásra, akkor már a megszólalás értelmet nyer, felteszi a kérdéseket:

• A kérdés az, mi az irány?
• Mi legyen?
• Meg hogyan?
• Hova pakoljunk lóvét?
• Meg hova nem?
• Meg mikor pakoljuk?
• Mit is jelent az idő fogalma a történetben?
• Meg mi legyen azzal a fránya innovációval?
• Meg mi van itt a XXI. századdal?

Szerepkeresés van, roppant keményen. A válasz meg nem mindegy!  

Ez nem mást jelent, mint azt, hogy a hazai élelmiszergazdaság pezseg, erjed, utakat keres, és nézelődik. Mi legyen? Ez itt a kérdés.  

A baltás csaj meg kell a végére.

Képek

Benjamin Balázs

Oleg Ivanov

*Intakt szó jelentése: sértetlen, veretlen, hozzáférhetetlen

Megjelent, érdemes belelapozni /Abstract/

Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.

Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!

Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.

Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.

Eddig a szolgálati közlemény.

Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:

Válaszúthoz ért a magyar élelmiszeripar: ezen múlik az ágazat jövője

Márciusban volt egy másik konferencia, azt megemlítettem ebben a cikkemben:

Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020..

Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.    

Érdekel a téma? 

Írj a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.

Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:

„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.

„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „

– mondta Dr. Mezei Dávid  -

itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.

Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége -  mondott:

„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.

A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre

– figyelmeztetett Éder Tamás.

Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”

A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.

Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.

Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.

Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!     

Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?

 Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:

Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.

Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.

A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.

A jövő héten megyünk tovább a témában.

Kép: 

Alex Azabache

Mielőtt belekezdünk, az elmaradhatatlan zene:

Die Toten Hosen // Alles passiert (Offizielles Musikvideo)

Autobahn - A3, Németország. nyomod a gázt, mivel időben akarsz odaérni a komphoz Calaisba. Megvetted a kompjegyet az átkelés idejére, két órával indulás előtt oda kell érned a terminálba, ha nem akarsz kétszer fizetni az átkelésért, mivel előbb érkezhetsz, de ha lekésed a kompot, új jegyet kell venned, ez a szabály. Kinézel az ablakon, épp az erlageni lehajtó mellett húzol el, vissza is veszed gázt, mivel koncentrálsz, hogy jó helyre sorolj be, mivel maradni akarsz az A3-on. Szóval Erlagen, azon gondolkozol, hogy:

„Á, már mindjárt odaérek, ez már csak pár km, nincs messze..”

Nyomod a gázt, azt veszed észre, hogy már a szendvics sem ízlik, meg már a harmadik túrórudit eszed. Már a hangos könyvet is ami ment, Jimmyre cseréled, mivel kell egy kis idegnyugtató zene.

/Aki hosszabban jár autópályán, annál van legalább egy Jimmy lemez, vagy tracklist, ez alap. Olyan, mint a langyos kávé a termoszban, vagy az elakadásjelző háromszög, mindig nálad van, és amikor kell használod is. Igen, van kedvenc Jimmy számod, de miért furcsa ez? : )/ 

Lassan haladsz, mert „stau” van, és már pisilned is kellene, mivel eltelt pár óra, és még eléggé messze vagy Würzburgtól is. Kibírod. Kiállsz a pihenőbe, van akkora szerencséd, hogy ki tudsz állni. Kicsit sorba kell állnod a WC előtt, de abszolválod a dolgot. Visszafelé battyogva a kocsihoz azon morfondírozol, hogy vajon milyen messze van az aacheni kanyar..  Innen még Calais kb. 800 km, olyan autópályán, ahol bármikor, bárhol előállhat 1- 3 órás dugó. 

Ez a kis történet jutott eszembe, amikor elkezdtem ehhez a bejegyzéshez gyűjteni az anyagot.

Szóval egy fogalmi környezet jelentéstartalmáról fogunk beszélni ebben bejegyzésben. Arról, hogy ennek a fogalomnak a jelentéstartalma hogyan változott 2010 – 2020 között. Ez 10 év időtartam, ebben az időtartamban már érdemes megvizsgálni egy fogalmi környeztet jelentéstartalmának változását.  

A fogalom, melynek jelentéstartalmának változását vizsgálni fogjuk 2010- 2020 közötti időtartamra vonatkoztatva Magyarországon, közkívánatra az:

élelmiszeripar

Amikor a lecsós haveromnak elmondtam, hogy erre készülök, hogy ezt megírom, csak mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta:

- Végre vazz! Ki kell ezt vesézni, mert eljött az ideje!

- Amúgy sok sikert!

/A srác most jött haza nagyon messziről, ahol a lecsós mérnöki tudományok gyakorlati megvalósításába fáradt bele 15 évig, és úgy gondolta, hogy 50 körül itthon fogja tengetni nyugdíjas éveit családjával. Mert van egy laptopja is. /

- Kösz, aranyos vagy : )

Ennyi bevezető után térjünk rá a lényegre. Miért is fontos ez a téma. A történet roppant egyszerű. Ha mindenki ugyanazt érti egy fogalmi környezeten, akkor az jó, arra vélt, vagy valós jelentéstartalomra rá lehet építeni egy elképzelést, ami vagy kiállja a valóság próbáját, vagy nem.

Nézzünk egy ilyent, mire gondolok. Amikor az ember elkezdett foglalkozni azzal komolyabban, hogy mi az a repülés a XX. század első éveiben, akkor azok nyomták a témát, akik komolyan foglalkoztak a biciklizéssel. Ők fektették le az aerodinamika elméleti, és gyakorlati alapjait. Bicikli, meg repülés? Az ám! Semmi másról nem szól a történet, csak az egyensúlyról. Aki meg bicikliket alkot, az ért az egyensúly fogalmi környezetéhez. Nem találod az egyensúlyt biciklizés közben? Eltaknyolsz. Ilyen egyszerű ez. Nem találod az egyensúlyt repülés közben? Semmi gond, lezuhansz, oszt kész.

Wright 1901 Lift Balance Design

Before they built airplanes the Wright brothers built bicycles

Pár napja egy cikk jelent meg egy gazdasági portálon: - Ezért határoztam el, hogy megírom a bejegyzést, de ízibe! - 

Most dől el a vidék sorsa, ezermilliárdok érkeznek - De mire készül a kormány?

Hollósi Dávid

Pl. ilyent mondott:

„Bizonyos szempontból történelmi pillanatnak vagyunk a szemtanúi, mert a komparatív előnyeinket valódi előnyökké akarjuk alakítani. Ennek kapcsán nem árt leszögezni, hogy amit ma befektetünk, az csak 5-10 év múlva hoz igazán eredményt.

A befektetni ráadásul komplex stratégiával kell. A fő üzenetem a piacnak most az, hogy a 21. században nincs olyan, hogy mezőgazdaság és élelmiszeripar. Élelmiszer-gazdaság van. A kettő egymástól nem elválasztható, csak egyben, szakértői alapon lehet jól kezelni. Ahhoz, hogy ez jól működjön, a lánc minden elemének a helyére kell kerülnie. „

Figyeljünk a szóhasználatára. Számára élelmiszergazdaság van, és nincs élelmiszeripar. Tehát van egy vezető bankár, aki nem hisz abban, hogy van ilyen a XX. század elején, Magyarországon, hogy élelmiszeripar.

Élelmiszeripar. Mi is tartozik a fogalmi környezetéhez?

Az internetet hívtam segítségül, hogy mondja már meg, hogy ebben a témában mit gondolunk igazságnak. Be is írtam a keresőbe:

élelmiszeripar fejlesztés 2010- 2020

Érdekel a téma?

írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

Be is másolom a képet, hogy mit dobott ki a kereső, érdemes végigolvasni tételenként, hogy mit is dobott ki. Élelmiszeripar ezerrel, mindenhol, 2020-as bejegyzés is.  

  Tehát 2010 óta nem csinálunk mást, csak élelmiszeripart fejlesztünk…

2009, Éder Tamás a Csányi- birodalom első embere nyilatkozik az Indexnek, mondom 2009: A magyar élelmiszeripar nem tanulta meg, mi a verseny

Idézet:

„A probléma az, hogy a magyar élelmiszeripar teljesítménye az elmúlt húsz évben folyamatosan visszaesett.

Mi az oka ennek a húsz éve tartó visszaesésnek?

Sok oka van. Az egyik, hogy az elmúlt húsz év agrárpolitikája alapvetően mezőgazdaság-központú volt, és nem igazán foglalkozott az élelmiszeriparral. Az élelmiszeripar egy szürkületi területté vált a mindenkori kormányzati tevékenységben. A mezőgazdasági minisztérium nem igazán érezte a magáénak, a gazdasági minisztérium nagyon nem érezte magáénak. Stratégiai szintű gondolkodás az ágazatról gyakorlatilag nem volt. Persze voltak más ágazatok is, amikről nem volt stratégiai szintű gondolkodás, és mégis fejlődtek, csak az élelmiszeripar nagyon sajátos ágazat.”

Foglaljuk össze kicsit, hogy milyen kép rajzolódik ki előttünk:

• 2009, egy vezető iparági szereplő azt mondja, hogy az élelmiszeripar szürkületi terület, meg hogy az élelmiszeripar nem tanulta meg azt, hogy mi az a verseny.
• 12 évvel később, 2021 márciusában egy vezető bankár azt mondja, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem az élelmiszergazdaságban hisz, meg kellene a kockázati tőke is a történetbe.
• Az internetes kereső meg azt mondja, hogy 2021-ben élelmiszeripart fejlesztünk.

Szóval ez így eben eléggé lehangoló.

Ahogy ma itt a XXI. század elején, Európában kinéz a történet, nagyon nem beszélnek élelmiszeriparról, más fogalmi környezetben gondolkoznak. Ilyenbe például:

European Commission ---  >    Documents and Events related to the Food Systems

Food Systems- élelmiszer rendszer, szó szerinti fordításban. Ez már nem agribusiness, ez már food system:

wikipedia ezt mondja a food system fogalmáról:

„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”

/A következő mondatban a global food system kezdődik, ezt egy másik posztban majd megbeszéljük./

A fenti fogalom meghatározás a food systemre nagyon komoly dolgokat takar, amivel érdemes lenne foglalkozni, mivel az European Commission csak ebbe a fogalmi környezetben tudja értelmezni azt, hogy mit tesz a témában, mivel food system- ről beszél.

Ebből kis szóelemzésből pár dolog kikövetkeztethető, nézzünk párat:

• Az EU nem foglalkozik élelmiszeriparral, food systemben gondolkozik
• A vezető bankár 2021-ben nem hisz abban, hogy létezne élelmiszeripar, hanem számára csak élelmiszergazdaság van, nincs más.
• A wikipedia meg azt mondja, hogy a food system fogalmába beletartozik:

- megismételm a fogalom meghatározást:

„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”

• Ingyenes rendezvény - Portfolio Agrár Klub: Óriási pénzeső jön a magyar agráriumban - Mi vár a gazdákra 2021-től? /online konferencia/  – Nem élelmiszeripar, meg élelmiszergazdaság, meg food system, hanem agrárium… oda jön az óriási pénzeső….. Most dől el, hogy mi lesz a 2021- 2027 programozási időszakban, erről konferenciát is fognak rendezni.

A nyugdíjas lecsós havernak átküldtem az eddigieket, hogy olvassa el. Elolvasta, és fel is hívott a következőkkel: 

- Zsé, agrár ország már voltunk, ezt a szót nem is hallottam mostanában, gazdaságtörténet szemináriumon fordult  elő utoljára, ha jól emlékszem. Nem kellene megint agrár országnak lennünk még egyszer itt a XXI. század elején. Egyik ország sem akar az lenni, mivel ebbe a fogalmi értelmezésbe az olcsó alapanyag termelés van determinálva, és kész, nem több.  

- Amiben én hiszek a global food system, és mivel ez a szakterületem, ezért tudom értelmezni azt, hogy miről       beszél az „European Commission” amikor a food system fogalmát használja. Ez fogalmi környezet nagyon komoly innovációs potenciált képvisel, talán jó lesz ez a megközelítés olyan 4-6 évig, de tovább nem.  

- A többi tedd hozzá te, most mennem kell.

Számomra sem létezik olyan, hogy élelmiszeripar, ez a fogalmi megközelítést olyan 50 éve dobták.

Számomra csak az élelmiszergazdaság, food system, global food system fogalmi környezetbe beilleszthető játékterek, és levezethető innovációs potenciálok értelmezhetőek.

A vezető bankár meg csak erre fog pénzt adni, ha fene fenét eszik is, mert ebben hisz, mindenki más is ebben hisz.

A környező országokban is ebben hisznek, meg minden olyan helyen ebben hisznek, ahol meg akarják nyitni a XXI. század elején az ebben rejlő innovációs potenciált.

A nyugdíjas lecsóst, aki most 50 körüli, csak akkor lehetne rávenni, hogy vegye fel az üzemi bakancsot, hogyha élelmiszergazdaságot fejlesztenénk, másképp szóba sem állna senkivel.

Milyen útra indulunk? Hogyan, meg milyen fogalmi környezetbe fektetünk be, meg mit? Milyen szótárt használunk? 

A használt szótár meghatározza azt, hogy milyen lesz az eredmény. Ez most roppantul nem mindegy!

Időben odaérünk az aacheni kanyarhoz, és elérjük a kompot, vagy nem? Ez itt a kérdés.

Kép: 

Suhyeon Choi

Ott hagytam abba, hogy február vége van, általában a lőterek tavasszal nyitnak ki, szóval még türelemmel kell lenni, hogy lőhessen az ember pár rottét. Szóval itt a következő video, amin egy ürge puskáját látjuk, ahogy lövi a korongokat, és mindegyiket eltalálja. 

Megnézted te is? Persze, te is azt mondod, hogy az ürge csak lövi a korongot, oszt kész, de mi is ebben a pláne? Nézzük meg jól a videót, mivel most ezt fogjuk kicsit kielemezgetni, amolyan lecsósan, hogy mi is itt a stájsz.

Szóval a korongok törnek, látod te is? Szuper! Nézzük tovább, mit látsz még, Lassítsd le a felvételt, mit látsz? Menjünk végig rajta kockánként, és lássuk meg a csodát a történetben.

- Látod már?

- Kezded látni?

- Hát persze! A csóka a puskával úgy lő, hogy mindig eltalálja a korongot.

- Jól van, de mit kell látni, és nem csak nézni?

- A csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, és mégis eltalálja a korongot!

- Mindig!

- Bingó!

- Ebben a történetben ez az 1 000 000 forintos  kérdésre a helyes válasz!

Itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, ami nézünk! Ahogy mondtad, a csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, mégis eltalálja a korongot!

Nézed a felvételt? A csóka soha nem a korongra céloz, csak valahogy a korong „felé tartja” a puskát, lő, és mégis eltalálja a korongot! Itt van a kulcs a történetben, „valahogy felé tartja” a puskát, és mégis eltalálja a korongot. na de most fordítsuk komolyra a szót.

A srác bent áll a pozícióban, beáll, jelez, és a korongot elindítják. Rajta van a korongon, lő, a korong leesik, nem kapja le a puskát a horizontról, hanem a törött korong „legnagyobb darabját” szépen „leköveti”. Nem kapkod, mint egy holdkóros idegbeteg egy nyári éjszakán.

A srác a korong felé tartja a puskát és lő, és talál.

Itt minden mozog, nincs fix céltábla, ahova lőni kell, nagyon úgy néz ki, hogy a korong, roppantul gyors, és nincs idő normálisan „célozni” se. Ez így együtt eléggé bonyolult történetnek néz ki.

- Mit látsz még a felvételen?

- Semmit!

- Az baj!

- A srác soha nem a korongra céloz, és soha nem a korongra lő!

- Akkor meg hova?

- Nem látod?

- Dehogynem, látod te is, oda lő, ahova lőnie kell, és mindig oda lő!

- Általában a korong elé, de ezt te is látod!

- Na, akkor hogyan is van ez?

A sörétessel lőni egy repülő korongra olyan történet, hogy a jövőbe kell látni, mivel ha a korongot célzod, csak idegeidet teszed tönkre, és anyázni fogsz, nem kicsit, idegesen meg nem lehet célt találni, az biztos.

Igen, a jövőbe kell látnod, mivel mindig oda kell lőnöd, ahol a korong lesz, és nem magára a korongra kell céloznod, mivel ha ezt teszed, akkor soha a büdös életben nem fogod eltalálni. Ez a tény.

Ha tudsz lőni, akkor meg roppantul mindegy, milyen sörétes van a kezedben, el fogod találni a korongot vele, legyen az egy nagyon drága puska, vagy a legolcsóbb.

Szóval a kérdés az, mi az, hogy lőtudás?  

Az, hogy sörétessel tudj lőni, ahhoz egy nagyon speciális tudás kell, mivel tudni kell, hogy mit akarsz látni, és hogyan. Ezt a látásmódot meg lehet gyakorolni pl. vezetés közben is. Ez hiper koncentrációt igényel, ott vagy vezetés közben, nem alszol el, az útra figyelsz. Na de ezt tudnod kell, hogy hogyan is kell ezt csinálni, meg mit, mivel ha szart gyakorolsz be, akkor roppantul nagy gázban vagy, nem fogod eltalálni a korongot.

A repülő korong fizikája, meg a kilőtt sörét ballisztikája eléggé egzakt tudomány földi körülmények között.

Tehát itt nem a puska a lényeg, hanem az, hogy tudsz lőni, vagy nem tudsz lőni. Egy gyakorlott sörétlövő, már akkor tudja, hogy le fogod-e lőni a korongot, amikor megmozdítod az izmaidat, hogy emelnéd a puskát, nem kell emelned, csak emelnéd, és már tudja, hogy sikeres leszel-e vagy nem. Ilyen ez a pite.

Amikor először van a sörétes a kezedben, és lősz, - feltéve hogy nem mondják el, mit is tartasz a kezedben – három dolog történhet:

Az első hogy sikeres lövést adsz le.

A második az, hogy rosszul fogod be a puskát, és kivered a saját fogad, vagy szétütöd az állkapcsod lövés közben. 

A harmadik az, hogy lövés közben dobod el a puskát, na akkor roppant nagy gondban vagy, te is, meg azok is akik körülötted állnak a biztonsági távolságban, mert vagy túlélitek, vagy nem. 

Ha sikeres lövést adtál le, és megcsap a lőpor illata, és az neked tetszik, akkor el vagy veszve, mivel semmi nem fog megállítani abban, hogy nagyon komolyan megizzadva megtanulj lőni, jól lőni.

Mert a lőpor illata a vadász, vagy a sportlövő számára olyan, mint egy csodálatos parfüm, a lőpor füstöt ki kell fújni a csőből na.

Jó lövő technika a számodra megfelelő puska a kezedben, és élvezni fogod azt, hogy lősz pár rottét˙

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

Hogyan is jön ide az élelmiszergazdaság?

A dinamizmus alatt ebben a fogalmi megközelítésben azt értem,

Ez egy nagyon más tudást, és megközelítést igényel, mint egy átlagos hozzáállás.

Statikus- dinamikus – integrált fogalomhármas, ebben kellene keresni történetet.

Gondolkodunk ilyeneken? Ez itt a kérdés! Szerintem nagyon itt az ideje, hogy gondolkozzunk ilyen történeteken!

Mivel ha mások elkezdenek ilyen rendszerben gondolkodni, és netán tőled akarnak vásárolni, akkor nem fogod érteni azt, hogy mit is beszél, és úgy fogsz elbukni egy potenciális megrendelést, hogy még rajtvonalhoz sem tudsz állni! 

Pl. ha valaki megtanul lőni, azonnal felismeri azt, hogy mikor kell emelnie a puskát, és azt is tudni fogja, hogy akkor most milyen technikával szedje le a korongot, ennek az eldöntésére meg nagyon sok ideje lesz, és nem fog kapkodni, mint egy idegbeteg hajótörött, nem fogja „böködni az eget” a puskával. 

Nekem Laci, a lővezető, mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta egy lövés után, amikor nem találtam el a korongot:

Tudod, egy bizonyos szint után be kell vállalnod azt, hogy oda lősz, ahol nincs semmi!

Vállald be te is, és tudd, hogy hova lősz!

Persze, a zene nem maradhat el:

Kép:

Ikonikus filmhez nagyon jó zene kell majd a végén, de ne szaladjunk előre ilyen gyorsan. Kezdjük csak az elején. Egyre többet hallom itt a pandémia közepén, sok helyről, hogy a vevő a király, meg a vevőnek mindig igaza van. Gondoltam kellene írni erről egy történetet, meg kellene világítani ennek a kijelentésnek pár fontos aspektusát. Mondjuk elmondani, hogy ez a mondat folytatódik, - van egy másik fele is – csak ez lemaradt a tankönyvekből, és el is felejtette a köztudat.

Nem baj, szépen bekerült a mondat - így ebben a formában, betűvel leírva – a tankönyvekbe az általános iskolától az egyetemekig. Ugye, ha tankönyvbe le van írva, akkor az tény, pont azért, mert a tankönyvben van, és ezért kerekedett belőle egy csodás faktoid* Azóta kezeljük ezt a félmondatot tényként, mióta a tankönyvekben van. Mivel tanítják, meg tankönyvben van vastagon szedve, ezért tény. Mint a Hülyék Paradicsomában, hogy a növények Brawndot akarnak, mert elektrolitot tartalmaz.

Falling Down /1993/

William Fosternek (Michael Douglas) ritka rossz napja volt, a lényeg az, újít egy két géppisztolyt, és ha már arra vezet az útja, betér a hamburgerezőbe reggelizni, mert éhes lett kicsit. Nézzétek meg a bejátszást.

Nem kap reggelit, mert pár perccel lekési a reggeli időt. Itt kicsit nyomatékosítja, hogy mégis fel kellene neki szolgálni a reggelit, - mert a vevőnek mindig igaza van - de meggondolja magát. Aki tolt már műszak átállást reggeli – normál napi menü váltáskor hasonló helyen, az tudja, hogy 1 perccel a reggeliző idő lejárta után, már alapanyaggal minden pozíció átállt a napi menüre. Ezért fizikailag lehetetlen teljesíteni egy időn túli kérést.

Na de 3.22– nél kezdődik a történet, ami miatt billentyűzetet ragadtam ma reggel. Szóval kap egy löttyedt hamburgert, és az nem olyan, ami a képen van, ebből lesz kicsi bonyodalom.  

A cég a képen lévő hamburgert kínálja megvételre a vásárlóknak, nem mást. Ami ugye egy csodálatos reklámfotó a vágyott hamburgerről. Ez teszik az arcodba, szemmagasságba.   

Szóval van egy termék, amit a hamburgerezőben raknak össze, ott készítik el, és a cég készített egy fényképet az értékesítendő termékről, ezt kirakta szemmagasságba, hogy lásd. Mivel ha ezt rendeled, lásd, hogy ez lesz a dobozban.

Történetesen a filmben William nem azt kapta, ami a képen van, és reklamál kicsit, és tényleg igaza van.

De hogyan is keletkezett ez az igazság?

A tervezett igazság, meg annak a háttere

Mit is csinál az emberünk a filmben?

Megkapja a terméket, a mi nem tetszik neki, mivel felnéz a képre, és összehasonlítja azzal, amit ott lát, és nem jön be neki. Ez a mozzanat a lényeg. Van összehasonlítási alap, mivel ezt valaki, vagy valakik létrehozták, mivel a képen látható hamburgert elkészítették, és lefényképezték.

Az, hogy ez elő tudjon állni, annak kell lennie tervezett hátterének egy cégnél, ami abból él, hogy hamburgert értékesít.

Valakik megtervezték azt, hogy az adott helyszínen, az adott időben, és térben az a hamburger elkészíthető legyen, ami a képen van.

A vásárló meg joggal élhet panasszal, ha nem olyan hamburgert kap, amilyen a képen van. Mivel ha nem ugyanolyan a hamburger, mint amilyen a képen van, akkor valami nem tervezetten valósult meg akkor, amikor a hamburgert előállították. A kulcs ebben a mozzanatban van. Mivel ha a termék nem olyan, amilyenek lennie kell, akkor valaki valahol megszegett egy-egy utasítást a gyártás során, ami ugye, lássuk be, nem az igazi.

Ez meg átvezet minket az élelmiszergazdasági szabványok, általános szerződési feltételek, és belső gyártási utasítások világába, ahol már mérhetővé válik az olyan történet, hogy „olyant szeretnék, mint amilyen a képen van.”

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

A vásárlónak mindig igaza van. Ez csak egy félmondat, hozzá kell tenni a mondat második felét minden egyes esetben, amire a mondatot vonatkoztatjuk.

A vásárló az általunk megtervezett minőségű terméket akarja elfogyasztani az adott térben, és időben, ezért azt, hogy mikor van igaza a vásárlónak a termékkel kapcsolatban azt is megterveztük. Ez belátható. Ezért a mondat, és ebben a formában semmire sem jó.

A vásárlónak mindig igaza van, akkor, ha mi - mint tulaj - azt mondjuk, hogy egy „amerikánónak” minimum 55 C- fokosnak kell lennie, a vevőnek történő átadás pillanatában, és ha az jéghideg, és panaszkodik, akkor igaza van, mert kifogással élhet a hideg kávé miatt. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a vevőnek nincs igaza, hiába panaszkodik netán. Ilyen egyszerű ez a pite.  

Szóval be kellene fejezni a mondatot, kinek- kinek úgy, ahogy azt a saját maga által megtervezett termékkel kapcsolatos minőségi fogalomkészlete meghatározza.

Pl:

A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él a hideg kávé miatt, mivel mi azt mondtuk, hogy forrón szolgáljuk fel.

A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él, hogy szénsavmentes vizet rendelt, de szénsavasat kapott.

És még sorolhatnám.

Egy ilyen filozófiai eszmefuttatás után így reggel, meg hallgassunk jó zenét, meg igyunk egy jó kávét a kakaós csiga mellé.

Die Ärzte - Geschwisterliebe

_________________________________

Faktoid*:

Olyan a valósággal semmilyen kapcsolatba nem hozható közlést takar, amit azóta kezelünk tényként, amióta az újságokban megjelent.

Kép

Mike Mayer

Kattints a képre, és megnyílik a bejegyzés.

Érdekel a téma?

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

Szóval amióta megírtam az előző bejegyzést,

 Mit tud, és mennyiért melózik az élelmiszermérnök?

kaptam hideget, meleget. Sokan leírták, hogy ezekkel a fizetésekkel nagyon nem kellene előhozakodni, mivel ezek az fizetések értelmezhetetlenek errefelé, meg hogy mit is képzel egy lecsómérnök, hogy ennyit akar keresni. Erre még visszatérünk. Érdekes, arról nem esett szó egyik levélben sem, hogy mennyit kell, meg hogyan ezért a fizetésekért dolgozni. 

Érdekel a téma? Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

Szóval nézzünk egy kicsit a történet mélyére, de előtte zene:

Amit le kell szögeznünk már az elején, hogy egy lecsómérnök tudása ennyit ér nemzetközi porondon, ez a tény.

Minden fejvadász, toborzó ebben a keretben gondolkodik. A másik dolog, ami fontos, az pedig az, hogy a lecsómérnök tudás – mint egyetemi diploma – világ szinten hiánycikk. A toborzók, és fejvadászok egyesével vadásszák le azokat az embereket, akik ilyen jellegű diplomával, és minimális tapasztalattal rendelkeznek. Tehát egy lecsómérnök értékes tudással rendelkezik, amit azok, akik ezt a tudást keresik, tudják, hogyan maxoljanak ki.

Térjünk vissza a fizetésekre, mivel sok levélíró szerint ezek roppantul magasak, és ennyit nem adnak meg úgysem, csak reklámozzák a fizetési szint megadásával az állást. Na most ezek az emberek, akik ilyeneket írnak, nagyon nincsenek tisztában azzal, hogy nyugaton hogyan is mennek a dolgok. Kicsit másképp, mint errefelé. Nézzük a példát az előző bejegyzésben:

FoodProductlaunch Manager - London,           £35,000 - £40,000

Na, most a Ł 40 000 éves bruttó fizetés nagyon soknak hangzik Magyarországról, de Londonból nézve arrafelé ez az átlagfizetés. Ebből nem olyan egyszerű megélni, abban az esetben, ha életvitelszerűen Londonban lakik az ember, mivel a lakhatás eléggé drága dolog arrafelé. Londonban Ł 100 000 mondható egy jó fizetésnek évente. Egy felszolgálót nem lehet találni Ł 20 000 alatt.

Szóval az éves Ł 35 000 – Ł 40 000 éves bruttó fizetés nem olyan magas, mint aminek látszik. Erre mondtam azt, hogy a számokat nem érdemes átváltani HUF-ra, mivel egy rövidtávra érvényes retúr vonatjegy arrafelé simán belekerülhet Ł 40-ba. Ennyi bevezetés után a fizetések elméletébe, nézzük, azt, hogy miért is írom azt, hogy:

Gyere haza élelmiszermérnök! Ha még itthon vagy, adj már egy esélyt a jelennek!

Ehhez, hogy erről tudjunk beszélgetni most itt 2021. Január első napjaiban, vissza kell mennünk a múltba, a 2000-es évek közepére. Ebből az időből osztanék meg egy történetet, amit én is úgy halottam a haveromtól. A haverom haverjának az unokahúga hallotta egy lecsómérnöktől, akivel megesett az eset.

Szóval az emberünk kézhez kapta az élelmiszermérnök diplomáját az egyetemen, a 2000-es évek közepén. Egy év múlva ott ült egy nagyon patinás élelmiszeripari cégnél, ahol a főmérnökkel arról beszélgettek, hogy akkor jönne ide melózni, mert érdekes a téma. Elkezdtek beszélgetni a pénzről, a srác csak hümmögött, kérdezett kettőt – nem, nem lehet emelni rajta, majd talán később – mindezek után illedelmesen elköszönt, és mondta, hogy majd jelentkezik. Az ajánlott bér az akkori segédmunkás bér felett volt pár ezer forinttal. Emberünk pár napon belül már egy repülőgépen ült, és ment a nagy ismeretlenbe szerencsét próbálni.

Kiért, rá pár napra hívta a főmérnök, hogy akkor most mikor is kezdene. Elmondta neki, ha végez itt, akkor majd keresni fogja. Úgy mesélik, akkoriban az egyik egyetemen végzett olyan 120 lecsómérnök. Ezeknek az embereknek a 70%- a 4 éven belül már nem volt az országban, a többi, meg a rákövetkező két évben dobbantott. Csak páran maradtak itthon. Ezek az emberek az elmúlt időszakot – átlag 15 évet – külföldön nyomtak le, ott alapítottak családot, és nagyjából csak nyaralni jártak haza. Mostanában jönnének haza, ilyen-olyan okokból, mondjuk azt, 40 körül nyugdíjba mentek, és élvezni akarják az életet.

Miért is történt ez?

Egyszerűen azért, mivel olyan, mint szervezett élelmiszeripari munkahelyek, ahova mérnökök nagy számban el tudtak volna helyezkedni, egyszerűen nem léteztek abban a valóságban, ott a 2000-es évek közepén. Nehéz volt beazonosítani az élelmiszeripart.

Axióma szerint nem kellett ennyi élelmiszermérnök itthon. Nem úgy Németországban, és egyéb nyugati országokban, vagy Lengyelországban –már akkoriban is – kapkodtak a végzettek után.

Mennyit kellene kapnia egy élelmiszermérnöknek kis hazánkban?

Legyen nettó 3 000 EUR nettónak megfelelő magyar forint összeg /HUF/ havonta, ezt az összeget szorozzuk be 1,67 –el, tovább 12-vel: Éves fizetés – teljes cégköltségen - (3 000 EUR x 1.67) x 12 = 60 120 EUR.

Most 1 EUR: 361.16 HUF, így a 60 120 EUR: 21 712 939 HUF / év / 12 hónap

Ez a fizetés napi 8 órás munkavégzéssel jár bent az üzemben, vagy home officeban, továbbá szabad hétvégével, és egyéb juttatásokkal. Úgy, mint céges autó magánhasználatra is fizetve, mobiltelefon, albérlet- rezsi fizetve, feleségnek munkahely, és a többi egyéb szokásos nemzetközi szinten értelmezhető pozícióhoz általánosan elvárt juttatások.

Mielőtt valaki azt mondaná, hogy álomvilágban élek, mivel a fentieket vizionálom a magyar valóságba, azt kell, hogy mondjam neki, hogy a fenti dolgok léteznek Magyarországon, és eléggé elterjedt, erről a HR -esek tudnának szólni bátrabban. Kb. ezzel a juttatási csomaggal indul egy mérnöki pozíció egy multinál, ahova egy külföldi kollégát várnak a cégen belüli rotációs rendszerben.

Amikor azt mondom, hogy éves 22 millió kellene csak az élelmiszermérnök fizetésre, akkor egyszerűen azt mondják, hogy bilibe lóg a kezem. Pedig nem!

Az aktív korú mérnöki kar, aki az élelmiszermérnöki tudományokban releváns tapasztalattal bír – tisztelet a kivételnek – már nincs itthon!

Lengyelország, meg Szlovákia

Sokan nyilatkoznak mostanában, hogy a lengyel, vagy a szlovák termékek elárasztják a magyar polcokat. Ez nem történik véletlenül, ezt szögezzük le.

 E mögött nagyon komoly munka van, amit a lengyelek, és a szlovákok elvégeztek az elmúlt 25 évben, tették ezt olyan sikeresen, hogy most már a mi polcainkon vannak a termékeik. Olyan 15 éve tették fel az alapkérdéseket, miután nagyon keményen bevallották, hogy tényszerűen hol állnak, mi az igazság. Nem kerteltek. Az akkori kérdésekre olyan megoldási teret vázoltak fel, amiből az jött ki mára, hogy uralják polcainkat a termékeikkel.    

Hogy mit is jelent Lengyelországban az, hogy pezseg, és zsizseg az élelmiszeripar, meg a gasztronómia, érdemes elmenni a pandémia után majd Wroclawba – régi nevén Boroszló – és betérni egy-egy étterembe enni egy jót, vagy elmenni egy látvány sörfőzdébe, és inni egy helyi specialitást.

Alap szinten legyen mondjuk az, hogy éves 22 millás fizetés köré szervezzük a felállítandó rendszert, ez ilyen egyszerű.

Erre szokták azt mondani, hogy márpedig ez lehetetlen. Soha nem esik szó arról, hogy hogyan is nézne ki egy ilyen rendszer, meg hogyan is működne. Erről kellene folynia a szónak, minden nap, minden szakmai fórumon. A lengyelek meg a szlovákok tudják azt, hogy mit miért tesznek, meg hogyan.   

Ha erről folyna a szakmai diskurzus, hogy hogyan lehetne ezt a történetet átültetni a gyakorlatba, akkor gondolkozhatnánk el arról, hogy hogyan is lehetne ez a rendszer pont annyira sexy, hogy érdemes legyen ebben a történetben gondolkoznia bárkinek akár befektetőként akár élethivatásként.

Ebben a diskurzusban szerintem részt vennének a lecsómérnökök is. 30 évet kell behozni nagyon rövid idő alatt, nyomni kellene a történetet ezerrel.  

Die Toten Hosen: Stehauf, wenn du am Bodenbist..

Kép:

Cristiano Pinto

Persze, tudom, te is ott voltál az analitikai kémián. Toltad a művtan laboron, izzadtál a fizkém vizsgán, gondolom, te sem felejted el soha, hogy milyen volt az élelmiszerjog vizsga, vagy egy géptan beadandó. : ) Élelmiszermérnök M. Sc. – Food Engineer M. Sc, - Élelmiszermérnök M. Sc. – itthon simán csak lecsómérnök, vagy lecsósnak nevezik őket, mivel a „lecsón” végeztek, és nem a „tájkaron”, vagy a „kertészkaron”.

Elárulták a szakértők: csak így lehet talpra állítani a magyar élelmiszeripart

/ Agrarszektor.hu 2020. december 4., péntek 13:30 / 

Érdemes elolvasni a cikket. Ezért ragadtam billentyűzetet, hogy mivel felmerült az, hogy talpra kell állítani a hazai élelmiszeripart, akkor ahhoz kellenek a lecsósok, akik elvégeznek ezt –azt a megújuló élelmiszeriparban, mivel ehhez értenek.

Hogy tudják arrafelé, mit tud és mennyit keres átlagban egy lecsómérnök az USA-ban?

Mit mond a honlap:  - degreesfinder -

Idézem szó szerint:

„ Food Engineer

Food engineers utilize the latest innovative technology to process, package, preserve and improve food products. This type of engineer works in combination with the agricultural and food processing industry to ensure food safety, supply, nutrition and value.

A minimum of a bachelor’s degree in agriculture, life sciences or food sciences is typically required to acquire an entry-level position in this field. Higher level degrees offer greater job opportunities and higher compensation.

Food engineers begin by acquiring a bachelor’s degree. A variety of undergraduate degrees may lead to a food engineering career including: natural sciences, agricultural sciences, life sciences or bioprocess engineering.

This profession offers excellent opportunities for growth and salary, but requires at least a bachelor’s degree and certification. Many national colleges note that 100% of their food engineer graduates acquire immediate employment upon graduation. Some universities state that they cannot keep up with the demand for food engineers.

Food Engineer Job Description

This type of engineering professional utilizes a wide variety of capabilities even beyond those acquired through education. Food engineers generally need strong problem-solving skills, effective verbal and written communication and well-developed organizational abilities. Food engineers should be knowledgeable about process engineering, the chemical and physical properties of foods, microbiology and have an understanding of how machinery works with food products.

Depending on the specific job, a food engineer may do some or all of the following:

• Create new techniques for processing, packaging and preserving food
• Test the process and the utilization of food equipment
• Develop and design new food equipment
• Research and create new foods and pharmaceutical products
• Offer marketing and technical support for food manufacturing companies
• Problem solve to develop solutions for food challenges related to supply and preservation throughout the world

Food engineers often work for major corporations such as Frito-Lay, Kellogg, Nabisco and Kraft. Careers may also be found for food engineers within the government for agencies like the Food and Drug Administration or the Center for Disease Control.

Food Engineer Salary

According to the 2006 Census, food engineers earned an average of $62,400 per year. Upon graduating from college, most food engineers earn between $40,000 and $45,000 annually. With experience, it’s for this type of engineer to earn upwards of $90,000 to $100,000 per year. The Department of Labor anticipates that chemical engineering will grow faster than average over the next decade. Food engineering is considered one of the fastest developing professions for chemical engineers.”

Tehát, $ - $ 40 000 - $ 62 400 – $ 100 000 az éves fizetést lehetett elérni a szakmában, arrafelé az USA-ban, 2006-ban. Most 2020-at írunk. 

 Nézzük, mit tudnak a lecsómérnökökről az Egyesült Királyságban?

Pl. ez a honlap

Idézet a szövegből:

„ Food scientists apply scientific expertise and technological principles to the study of food products and processes within manufacturing and research settings.

The consumer-led demand for safe, nutritious and convenient food products has resulted in a growth in opportunities for trained food scientists.

Food scientists study the microbiological, physical and chemical properties of food and ingredients to make sure they are safe for consumers. Responsibilities of the job include:

• evaluating the nutritional value, colour, flavour and texture of food
• testing food samples for particular types of moulds, yeast and bacteria that may be harmful
• ensuring that food manufacturing processes conform with government, processing, consumer and industry standards
• exploring alternative manufacturing methods
• producing new food products
• working closely with other food production staff including microbiologists, engineers, packaging specialists and buyers
• establishing low-cost wholesale food production methods
• investigating and setting standards for safety and quality.

Typical employers

Employers of food scientists include food manufacturing and retail companies, universities, government organisations and specialist research associations.

Qualifications and training required

To become a food scientist, a good bachelor’s degree in an appropriate subject such as food science/technology, food/chemical engineering, biochemistry, nutrition, microbiology or chemistry is normally necessary.

Key skills for food scientists

• Knowledge of a range of sciences and their applications to food
• Good business, IT, analytical and numerical abilities
• Being a confident independent worker
• Meticulous attention to detail, particularly with regard to health, safety and hygiene
• Good communication skills
• Strong teamworking skills.  „

Mennyit kereshet a lecsós az Egyesült Királyságban?

Site Engineering Manager - Food Production      -          Up to £70,000 per annum

Head of Purchasing and Procurement – Manufacturing / Engineering circa -      £65,000 depending on experience

Food Product launch Manager - London,           £35,000 - £40,000

Szóval ennyit ér egy lecsós tudása a nemzetközi porondon, ezt minden lecsós tudja.

/ A fieztéseket nem érdemes átváltani forintra az ottani költségekhez érddemes viszonyítani. / 

Ha fel akarjuk támasztani az élelmiszeripart, akkor egy lecsósnak éreznie kell, hogy érdemes részt venni ebben a történetben. A poszt következő része erről fog szólni.

Képek:

Ryan Christodoulou

Andrew Neel

Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek!       lecsomernok@gmail.com

Ehhez a bejegyzéshez orosz zene kell :) 

Sokszor hallom egy-egy gazdasági műsorban, vagy olvasom gazdasági szakcikkekben, hogy hatékonynak kell lenni, vagy növelni kell a hatékonyságot, mert ez a kulcsa a versenyképességnek. A versenyképesség fogalmi környezetéről volt már szó, szépen kielemeztük ezt versenyképesség ebben a bejegyzésben.

Szóval akkor hatékonyság. Nézzük, mi is az, hogy hatékonyság, mint általános fogalom. Ezt mondja erről a wikipedia, hogy azt mondja:

„A hatékonyság a kibocsátás és a ráfordítás viszonyszáma. Egy adott tevékenység során előállított, termékek, szolgáltatások és egyéb eredmények, valamint az előállításukhoz felhasznált források közötti kapcsolat. A hatékonyság fogalmát két oldalról vizsgálhatjuk: a meghatározott cél elérése a lehető legkisebb ráfordítással, vagy az adott ráfordítással a lehető legjobb eredmény elérése. A hatékonyság fogalma nem egyenlő a hatásosság fogalmával. A hatásosság csak az eredmények mérésén alapul, míg a hatékonyság esetében az eredmények és a aráfordítások mérése együttesen történik.“  Wikipedia

Vitatkoznék ezzel a fogalommeghatározással, mivel a mérnöki gyakorlatban ismeretesek pl. a mérlegegyenletek, főleg a hidrosztatikában, de használjuk a mérlegegyenleteket a mérnöki tervezés során nagyon sok helyen. Tehát mérlegegyenletek, itt tartunk. Aki kicsit behatóbban meg akar ismerkedni a mérlegegyenletek magánéletével, javaslom, hogy nézzen bele a Vegyipari művelettan jegyzet megfelelő fejezeteibe, amit itt lehet megtalálni

Itt kanyarodnék vissza a hatékonyság fogalmához, miszerint a mérnöki gyakorlatban nagyon nem ismert az, hogy egy folyamat eredménye mindenek felett hatékony legyen kimeneti eredmény oldaláról ránézve a történetre. Mivel pl. ha van egy Trabantom, és ki akarom hozni a Trabant motorból azt, hogy menjen 170 km/ h- val, mert ez a kimenetei cél. Felpimpelem a haverokkal a motort. Ezek után, lehet, hogy tudni fogja, de maximum 2 másodpercig, szakadéknak hátszéllel. Persze, atomjaira hullik a motor, ahogy kell. Tehát szembe kerülünk azzal, hogy létezik olyan, hogy optimum, maximum, és minimum kimenti teljesítmény a gépegység életében. Tehát van optimuma a hatékonyságnak is.
Nem minden esetben lesz a legalacsonyabb ráfordítás - input - mellett a legnagyobb kimeneti teljesítmény elérése a nagybetűs hatékonyság. Például elindítod az autód. Vagy egyben van minden, és miden a helyén van, és pöccre indul a gép, vagy nem. Nem mondhatod azt, hogy kevesebb benzint adsz a kocsinak, mert akkor nem indul el.

Tehát a hatékonyságnak létezik optimuma, ha fogalmi környezetet vizsgáljuk. A kérdés az, mi a viszonyítási pont, amihez a kimenetet hasonlítjuk az optimum fogalmi környezetét. Feszegetjük itt a hatékonyság, és az optimum fogalmi környezetét, így beszélnünk kell a fejlődésről is, mint fogalomról.

Ahogy láttuk a hatékonyság fogalmánál, a fejlődés sem mehet minden határon túl, itt is megjelenik az optimum fogalmi környezete. Hiába akarok pl. 5 km magas felhőkarcolót építeni fából, nem fog sikerülni, mivel a fa, mint építőanyag nem alkalmas arra, hogy 5 km magas felhőkarcolót építsek, mivel össze fog omlani. Persze tudok építeni felhőkarcolót fából, csak kisebbet.

Vessünk egy pillantást a fenti ábrára, és vonatkoztassuk a felrajzolt teret egy élelmiszeripari cégre, ami lokálisan gyárt valamit, helyi szintre bocsát ki, de exportál is ezt-azt.

Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com

Mi a hatékonyság az életében?

Gyárt egy jól bevált termékrendszert, ebben penge. Nagyjából megvan az a szaktudás, hogyha át kellene állítani a gépeket egy nagyjából új termékre, duzzogva meg tudná tenni. Tehát ki van élezve a cég élete egy nagyon hatékony működésre, ebből a pozícióból szépen feji a fejősteheneit, erre a szintre beállt a rendszer, és a tulaj életstílusa is. Ebbe a hatékonyságba fektet be.

Hatékonyság mező közepe

Pl. gépeket vesz, automatizál, hogy a mostani három gomb helyett csak egyet kelljen megnyomnia.
Nem jellemző egy merőben forradalmi termékrendszer gyártásoptimalizálása, mivel az viszi a pénzt, és nem biztos, hogy megtérül. Ez egyfelől hatékonysági csapdának is lehet nevezni egyfajta nézőpontból, amikor a cég stabilan termeli a pénzt, a mérleg nagyon jól mutat, és mondjuk beáll a cég arra, hogy x-y-z millió nyereséget termeljen huzamosan.
Ezt a nyereséget általában a vezető tulajdonos kilapátolja a cégből. Pl. lesz egy roppantul hatékony, automatizált kisüzemi tésztagyár, amit laptopról, vagy okostelefonról lehet ügyvezetni. Ezt az állapotot lehet nevezni hatékonysági fekete lyuknak. Pénzügyileg nagyon szép játék, kevés a fejőstehén, és az innovációs potenciálnak van egy nagyon szépen körültapintható tere, amit nem tud kihasználni, pl. nem fog jó fizetésekkel embereket alkalmazni, mert ahhoz pl. új fejőstehenek kellenének.

Ez a cégtípus a hatékonysági mező közepe, a langyos víz, a komfort zóna.

A fejlődés mező közepe

Ez egy olyan céget takar, amelynek szüksége van arra, hogy roppant komolyan termelje a cash-flowt például. Ilyen lehet egy nagy átbocsátó képességű input-output raktár típusú kereskedő cég ami faék egyszerűséggel méri a hatékonyságát. Pl. minél gyorsabban szabadít fel pl. egy raktár helyet, annál többet keres. Minél több ilyen raktárat épít, annál jobban érzi, hogy fejlődik. Határ a csillagos ég.

Egyensúly mező közepe

Ez egy olyan céget takarna, ahol a cég életében minden egyensúlyban van, van kibocsátás. van input is, van vevő is, de a cég lényege nem az, hogy pl. profitot termeljen mindenek felett, hanem az, hogyha akar, termelhet is, de pl. a tulaj jól érzi magát ebben a helyzetben, köszöni szépen, ez így okkás. Pl. egy órásmester, aki nem akar szériában egy típusú órát javítani a protokollban meghatározott idő alatt, hanem órákat akar javítani, és el akarja dönteni, hogy milyent.
Az élelmiszergazdaságban tipikusan ilyen szolgáltatók azok, akik valamilyen szinten az önellátásra, vagy egy határozott céltermékrendszer gyártására specializálódtak, és köszönik szépen jól vannak.

Jön a halál a zónákban. /Hatékonyság- fejlődés között félúton/

Ha egy hatékony cég elkezd a fejlődés felé tartani, azt onnan lehet észrevenni első körben, hogy elkezd gépeket venni, vagy lízingelni. Ez már út a halálzónába. A bank a szép számok láttán tolja a lóvét a gépvásárlásra, és mindenki happy. Ha túltolja a fejlődést, akkor megrekedhet a pénzügyi halálzónában, amit általában későn vesz észre. ha észreveszi, dönthet két irányba. Vagy beszáll a fejlődésbe, és azt gondolja, hogy most azonnal neki a gyártott termékeire hiper- szuper raktárbázist kell építenie, ahonnan kiszolgálja a vevőit. Ezt tolhatja szakosítva is. Ekkor ha marad itt biztosítania kell az inputokat minden oldalra, ami felvetheti azt, hogy drága lesz az utazás, vagy azt, hogy a fejlődés tetőfokán fog kimúlni a történet, túl a halálzónán egy idő múlva.

Mindenek után, ha túléli megindul az optimális zónába.

Tehát megindul az optimum felé, miután megtapasztalta azt, hogy milyen is a halálzóna, vagy mi van a zónán túl. Dönt, és elindul az optimális működés felé. Ekkor képessé válik arra, hogy elérje a halálzóna - optimum határát. Általában ez a folyamat már elemzésért kiált. Ekkor jönnek a tanácsadók, és varázslók, és szervezik szét a folyamatokat több cégbe. Ekkor kezdi hatékonyan újra pozicionálni a kiszervezett szabad kapacitásait. Innen lehet tudni, hogy a delikvens megtapasztalta a halálzónát, és épp most vonja le a tapasztalatokat úton a céges optimum nirvánába. Ezt imádja a tőzsde, mivel tőzsde érett céges is születhetnek.

Nagy halál zónák között félúton /Egyensúly felől irány a hatékonyság/

Jó élete van a cégnek egyensúlyi zónában, és jön egy flash a cégvezető fejében, hogy fejlődni kellene. Pl. elkezdi felpimpelni mondjuk az egyik célterméket, és csak azt elkezdi kiautomatizálni, de azt minden szinten, mert az nagyon jó. Elindul pl. nagy hatékonyságú gyártás felé pl. egy külön e célra tervezett telephelyen. Ezt is szeretik megfinanszírozni a bankok, mivel építés, meg miegymás, lesz szép kibocsátás, banki oldalról tökéletes a történet. Általában bekövetkezik az összeomlás, egy idő után, ez általában termék, és gyárthatóság oldaláról indul meg, és általában későn veszik észre. Ha igen, akkor megint elindulnak az optimális működés irányába, irány a céges nírvána. Ekkor szokott az lenni, hogy a külön tervezett telephelyet elkezdik olyan célra használni, amit lehet integrálni az egyensúlyi működésbe. Ezért lett pl. nyugaton a lóistállóból étterem, vagy a juhhodályból esküvői helyszín, vagy pl. a japánoknál irodaházból városi saláta termelő rendszer, vagy egyszerúen gyártóegységből raktárbázis.

Sajnos nálunk a Zsé második törvénye van érvényben ez esetben is:
Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.

Sajnos többet hagytunk elrohadni az elmúlt 50 évben, mint ami optimális lenne.

Halálzóna, /egyensúly felől a fejlődés felé félúton /

Van egy szép egyensúlyi cég, ami mondjuk nagyon szép sütöde, amolyan fél manufaktúra. Nagyon szépen muzsikál helyi szinten, a tulaj super B-vel rója az utakat, évente kétszer nyaral, de nincs jacht az Adrián. És jön egy flash, hogy ebből kellene nagyon komoly lóvét csinálni. És hogyan lehet ebből sok lóvét csinálni? Nagyon sok ilyen boltot kell nyitni, és lehetőleg cégrendszerbe, „holdingba“ vagy franchiseba kell szervezni, mert a haver azt mondja. Általában elindulnak ezen az úton, de megakadnak a hatékonyság halálzóna szélén, általában a szaktudás hiánya miatt.
Ha megindulnak az optimum felé, akkor általában maguk mögött hagynak pár üres boltot, amit nem tudnak ellátni inputtal. Itt is Zsé második törvénye lép életbe.

Mit mond ki Zsé második törvénye?

Zsé második törvénye:
Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.

A kérdés az, mit lehetne kezdeni azokkal a rohadó szabad kapacitásokkal, amit hagynak elrohadni?

Zsé második törvénye sajnos aktuálisabb, mint valaha, mivel a hazai gazdaságban, főleg a KKV rendszerben nyakunkon a generáció váltás problémája.

Ha most itt, a XXI. század elején, ezt a történetet jól fogjuk meg, lehet belőle egy sikertörténet. Az első a szemléletváltás. Pl. a bankok, meg az egyéb szereplők az utat is megfigyelik, elemzik. Azt, hogy az egyes cégek melyik zónában vannak pillanatnyilag, és melyik halálzónán keresztül akarnak eljutni az optimum nirvánába. Ezt az utat finanszírozzák meg pl. Mivel nincs más lehetőség, azonnal nem lehet a nirvánába kerülni, először meg kell tapasztalni a disznók vályúját. Ezen az úton ott vannak a jól fizető munkahelyek.

Fotó: Pablo Merchán Montes

1 felnőttnek lehetnek a következő költségei:

Mobil telefon előfizetés:           17 000 Ft
Tankolás x 4:                            50 000 Ft
Étel:                                          25 000 Ft 
Energia / Fűtés:                        30 000 Ft
Biztosítások, stb:                      15 000 Ft
Hiteltörlesztés:                          20 000 Ft
                                       + __________________

                                                 157 000 Ft

Diszkrecionális jövedelem:         20 000 Ft    - 

Ez a pénz kell arra, hogy a Gyereknek csoki legyen, anyának virág, kocsmában a sör, stb. -  Helyi kocsmát vagy éttermet eltartani ennél több kellene, - lásd Németország, Görögország-  de most számoljunk ezzel a pénzzel.-
                                         +___________________

Összesen:                                 177 000 Ft

Ekkor nem élt "nagy lábon", nem ment el egy étterembe, nem hívta meg a barátnőjét moziba, mivel azt egy tízes a mozit nem takarja be .. Persze ebben nincs benne a ruházkodás, és még sorolhatnám a többi költséget.

Ez egy évre számítva:
177 000 Ft x 12 =         2 124 000 Ft

EUR-ban ugyanaz, mai árfolyamon:

(353.755 1 EUR / Ft) =         6 004 EUR

Ha ugyanezek a költségei vannak két felnőttnek - férj - feleség -

Évente - férj- feleség:

177 000 Ft x 12 x 2 =     4 248 000 Ft

EUR-ban ugyanaz, mai árfolyamon:

(353.755 Ft / 1 EUR)    = 12 008 EUR / év

/ 12= 1 000.69 EUR - A "nyugati" - osztrák - átlag minimálbér felső végének kb. a 60 %-a, amit megkeresnének ketten.

Ez személyenként ugye 500 EUR, ami a "nyugati" - átlag minimálbér felső végének kb. a negyede,  30 %-a...

Azt számítják, hogy kb. 225 000 Ft - havonta: 636 EUR- - Évente: 7 632 EUR - kell ahhoz, hogy egy négytagú család minimális szinten vegetáljon hónapról hónapra, Magyarországon.

A varázsszámunk ebben a játékban most a ropogós 1 000 EUR lesz.

_______________________________

Mit is számoltunk ki folyó árfolyamon? Mi is ez a ropogós 1 000 EUR?

Az 1 000 EUR az, hogy a férj, és a feleség egy négytagú családban havonta megkeresi tisztán az 500 EUR-t fejenként, ami kb. 177 000 Ft. Most vidéken az átlag napi napszám – nem speciális munkáról beszélünk – napi 7 000 Ft. Ami 7 000 Ft x 5 x 4= 140 000 Ft, havonta, ami kb. 396 EUR.
Itt tartunk 2020-ban, a rendszerváltás után 30 évvel, ezek a tények. Azt azért tegyük hozzá, hogy akinek a fizetése eléri a nettó 250 000 Ft-ot – 706 EUR -, az már egy „jó fizetésnek” számít errefelé vidéken.

Az osztrák minimálbér innen kevesebb, mint 200 km-re 1 300 – 1 800 EUR, attól függ, milyen szakmában dolgozik az ember.
Tegyük hozzá, hogy ott ebből a pénzből szűkösen, de meg lehet élni, ha az embernek lakáshitelt, vagy albérletet kell fizetnie, még akkor is. Tehát nem az átlagfizetésről beszélünk.

___________________________________________________________________________________________

A poszt azért született, hogy bizonyítást nyerjen, hogy létre lehet hozni egyszerűen olyan családi birtokot, ahol lehet biztosítani a család – férj + feleség – éves 12 000 EUR nettó jövedelmét, megfelelő rendszerszervezés mellett.
Nézzük, hogyan látja ezt a témát a lescsómérök, itt a covid-19 válság kellős közepén.

Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com

____________________________________________________________________________________________

Covid-19 gazdasági válság, az emberek veszítik el a munkahelyeiket, tömegesen mennek csődbe a cégek, arról beszélnek a közgazdászok, hogy nagyobb válság van, mint a háború után.

NSZK – A későbbi Német Szövetségi Köztársaság területe -1945 után: Cél az önellátás, és hogy megszüntessék az éhezést

Elsőként nézzünk rá, hogy hogyan is oldották meg az élelmezési válságot a Harmadik Birodalom romjain, a Német Szövetségi Köztársaság megalakulása előtt, 1945 – 1949 –es időszakról beszélek döntően. Találkoztam még olyanokkal, akik megélték azt az időszakot a Ruhr-vidéken, hogy Duisburg, Essen, Bochum porig rombolva, semmi nincs, csak a kevés túlélő maradt otthon - nagyon kevés férfi, kevés a munkáskéz -.

A Német Szövetségi Köztársaság csak 1949-ben alakul meg formálisan, még a megalakulása előtti évben, egy gyönyörű vasárnapi napon, 1948. Június 20.-án Ludwig Erhard bevezeti a Deutsche Mark – DM, DEM – Német márka – a világ egyik legstabilabb valutáját hozza létre akkor. Ludwig Erhard volt az, aki megalapozta a későbbi NSZK-ban a szociális piacgazdaságot, mint gazdaságpolitikai berendezkedést, ami a 60-as évek közepére az NSZK-t a világ egyik vezető gazdasági hatalmává tette. Munkaérték elmélet, szociális piacgazdaság, tradicionális német, - porosz – üzemgazdasági költségtan, érdemes ezeknek a fogalmaknak utána nézni.
Na de ott tartottunk, hogy kaja, és étel.

Mit is ette az emberek, akkor, ott, a háború után 1945-ben? Egyáltalán hogyan jutottak hozzá az élelemhez?

Azt tudjuk, hogy az emberek inkább nem jártak dolgozni, mivel élelem után jártak inkább, csereberéltek, feketén, mivel a pénz nem nagyon ért semmit. Az, hogy mit is ettek, és hogyan éltek ebben az időben a megszállási területeken, erről egy nagyon jó cikket írt Horst Rübenkamp, Nahrung vor, während und nach dem Krieg cimmel. Vidéken mindent megtettek azért, hogy megtermeljék a szükséges élelmiszert, főleg a krumpli termelés volt fontos.

A cikkét ezzel a mondattal zárja:
„Lebensmittelkarten gab es allerdings noch bis Mitte 1950, obwohl da kein Mangel mehr herrschte.”

A lényeg az, hogy az ország az önellátásra törekedett élelmiszerből, és feldolgozott élelmiszeripari termékből. Az ország infrastruktúrája romokban hevert, de tudás az megvolt, a német élelmiszergazdaság már a háború előtt is világszínvonalú volt, a háború alatt a német élelmiszeripari szakemberek elég komoly innovációkat tettek fel az élelmiszertudomány térképére, hiszen pl. a hadsereget élelmezni kellett.

Az NSZK élelmiszergazdasága a 60-as évekre igen komoly fejlettségi szintet ért el, világtényező lett. Az, hogy hogyan fejlődött az NSZK, később Németország élelmiszergazdasága arról egy elég jó kiadványt állított össze a Szövetségi Élelmezésügyi, és Mezőgazdasági Minisztérium: Zeitreise durch die Ernahrung címmel, érdemes letölteni, és belenézni.

A későbbi NSZK az éhezés széléről 1945-től, 1960-ra eléri azt, hogy diverz élelmiszeripari végtermékből önellátó, az élelmiszeripari innovációban vezető állam. Ez 15 év. A kulcsszó az innováció, és az önellátás.

Eközben Oroszországban

A fenti képen Nyizsnyij Novgorodban készült, dácsákat látunk a város határában.

Oroszországban az, hogy egy családnak dácsája – hétvégi háza – van, természetes dolog, a hagyomány még a cári időkre nyúlik vissza. Az érdekes nem az, hogy az embereknek van hétvégi háza, hanem az, hogy a telekhez úgy jutnak hozzá, hogy ingyen kapnak használatra egy minimum 600 négyzetméteres telket, ezt az a cég, ahol dolgoznak, és a helyi kormányzat, önkormányzat, és a szövetségi kormányzat is mellszélességgel támogatja.

Na de miért teszik ezt? Felmerül a kérdés, vagy egyáltalán miért éli virágkorát ez a hagyomány?

Tudjuk, hogy a Szovjetunióban voltak kisebb nagyobb ellátási zavarok, amivel a nép együtt élt. A dácsa rendszer akkor is virágzott, mivel a családok a hétvégén kimentek a dácsára, és dolgoztak azért, hogy megtermeljék maguknak a szükséges zöldséget, és gyümölcsöt. Ezt teszik a leggazdagabbak is. Sokan ki is költöztek a dácsára. Mindegy volt, hogy lehetett-e kapni zöldséget a boltban, mert megtermett a dácsán. ma teljesen természetes, ha valaki a dácsájában él életvitelszerűen.

Erről nagyon nem esik szó itthon, hogy van egyáltalán ilyen, arról meg főleg nem, hogy mit is ért el ez a dácsa népmozgalom Oroszországban. Egyre jobban kezdett érdekelni a téma, és kutatás közben eléggé érdekes dolgok jöttek szembe velem, a témával kapcsolatban, pl. ez:

Ökofalu, családi birtok – Oroszország határain innen és túl – Eszmélet folyóirat – cikk a családi birtok mozgalomról.

Idézet az anyagból:

„ Az oroszországi Állami Dumában 2013. április 29-én I. V. Lebegyev, J. E.Nyilov, A. N. Szvincov és Sz. M.Kataszonov, az LDPR (liberális demokraták) képviselői, előterjesztették a „Családi portákról” („O rodovüh uszagybah”) szóló N.269542-6 sz. törvényjavaslatot. Ennek lényege, hogy – állampolgári jogon – minden igénylőnek egy hektár földet kell juttatni ingyenes használatra.
Idézet tovább:

– A polgárok ingyenesen, egy alkalommal kaphatnak földet lakott településen, mezőgazdasági rendeltetésű, valamint erdőgazdasági területeken egyaránt. Ha nem történik meg a birtokbavétel, akkor – a nem rendeltetésszerű használat miatt – a föld elvehető. A feltételekről kormányhatározat rendelkezik.

– A tervezet a családi birtokok nem vagyoni jellegéből indul ki: a birtok nem tulajdon, hanem földhasználati jog. Követelések fejében nem lehet elkobozni. Tilalom alá esik a rendeltetés eredeti céljának megváltoztatása, a részekre osztás lehetősége pedig korlátozott.

– A családi birtok földterületét, illetve a rá vonatkozó jogot – közeli rokont kivéve – nem lehet átadni más személyeknek vagy szervezeteknek.– A polgároknak joguk van a földterületen mezőgazdasági és természetvédelmi tevékenységet végezni, valamint magánlakóházat építeni, erre tulajdonjogot szerezni és oda – mint állandó lakóhelyre – bejelentkezni. Követelmény, hogy a családi birtok kiépítése családtagok és rokonok (orosz állampolgárok) személyes munkájával valósul meg.

–A családi birtok mentesül a földadótól és a családi birtokon előállított termékek eladásából származó jövedelemadótól.

– Az Orosz Föderáció polgárainak joga van egymás mellett elhelyezkedő családi birtokokból települést szervezni. A polgárok kezdeményező csoportjának joga van, hogy egységes tömbben kapjon földet akkora területen, amely megfelel azon polgárok számának, akik együtt akarnak létrehozni családi birtokokból álló települést. Alapfeltétel a jog érvényesítéséhez: a telepesek által kidolgozott és az építészeti hatóságok által a település területére jóváhagyott terv.

– A törvénynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a település körül ökológiai zóna jöjjön létre, az ökológiai, közegészségügyi és járványügyi követelmények figyelembevételével. Létrehozható zöld zóna, parkerdő zóna, védelmi zónák (méhészet, különösen védett erdőterület, vízgyűjtő terület, valamint más, különleges felhasználási feltételekkel rendelkező területek és természeti objektumok).

– El kell végezni a hatályban levő törvények rendelkezéseinek harmonizációját a családi birtokra vonatkozó törvénnyel (mezőgazdaság, kisegítő gazdaságok, gyermekes családok támogatása, önkormányzatok). A javaslat szerint a törvény hatálybalépésének ideje: 2014. május 1-je. „
Idézet vége.

A tervezetet nem ebben a formában fogadták el, de maga az, hogy ez a tervezet Oroszországban, szövetségi szinten felmerült, annak nagyon komoly jelentősége van. Érdemes a szöveget egyszer-kétszer elolvasni.

Nézzük mi is ez a családi birtok, - dácsa mozgalom – és miért is olyan fontos ez az oroszok számára?

Itt van a naturalhomes cikke, ami rávilágít a lényegre, hogy mit is ért el a családi birtok mozgalom:

Huha, ez nem semmi. A képre a következő van írva:

2011-ben az orosz dácsa kertek – családi birtok Oroszország élelmiszerfogyasztásának 40%-át állították elő…

80 %-át a gyümölcs, és bogyósgyümölcs fogyasztásnak
80 %-át a burgonyafogyasztásnak /felhasználásnak/
66 %-át a zöldségfogyasztásnak /felhasználásnak/

Ízlelgettem ezeket a számokat, mivel erre csak azt lehet mondani, hogy no comment. Na de fordítsuk komolyra a szót.
A családi birtok népmozgalom elérte azt, 2011-re, hogy majdnem önellátó az ország úgy burgonyából, gyümölcsből, és pl. bogyósgyümölcsből, hogy minden család megtermeli magának.

Ha most ha ezt közgazdász szemmel nézzük, akkor ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfolyamatban, mivel nem kerül piacra, és mivel pénzmozgás nincs, ezért ezt a történetet a GDP-be nem számolódik bele. Ilyen-olyan erőforrás felhasználás van, - minimális szintű input – de a másik oldalról a burgonya országos piaca mondhatni alig nem létezik. Mára szerintem előrébb járnak, nem találtam a neten adatokat a rendszerről 2019-re, vagy 2018-ra vonatkozóan.

Az orosz emberek biozöldséget, burgonyát, bogyós gyümölcsöt, gyümölcsöt esznek egész évben, mivel minden család megtermeli magának. Erre a tényre csodálkozott rá a naturalhomes cikkírója is.
Mivel a családi birtok mozgalom nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik, és komoly eredményeket is fel tud mutatni a témát kutatják is, pl:

THE SOCIOECONOMIC AND CULTURAL SIGNIFICANCE OFFOOD GARDENING IN THE VLADIMIR REGION OF RUSSIA  - LEONID SHARASHKIN -

Nagyon komoly eredményeket érnek el pl. 600 négyzetméteren.

Eran Ben-Shahar ellátogatott orosz barátaihoz egy hétvégén a dácsába, hogy megnézze, milyen munka folyik egy ilyen hétvégi házban. Hogy miért is dolgozik ott az ember a hétvégén napi 12 órát akár, és miért van ott, amikor csak teheti.

First nail in the Dacha, last nail in your coffin a cikkének a címe.

Pár kép tőle:

Mindenki a dácsán biokaját termel, nem használnak semmi vegyszert, mivel a gyerek, meg az unoka nem szereti, ha bármilyen vegyszerrel permetezi a nagypapa a zöldséget.

Eléggé komoly rendszert képvisel a családi birtok rendszer Oroszországban, és ezt a mozgalmat a kormányzat támogatja is.

___________________________________________________________________________________________

Ennyi bevezető után, térjünk rá a lényegre:
A poszt azért született, hogy bizonyítást nyerjen, hogy létre lehet hozni egyszerűen olyan családi birtokot, ahol lehet biztosítani a család – férj + feleség – éves 12 000 EUR nettó jövedelmét, megfelelő rendszerszervezés mellett.

Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com

___________________________________________________________________________________________

A történet, amit előadok egy gondolatkísérlet, pusztán az, hogy a lecsómérnök hogyan látja ezt a helyzetet.

A falvaink öregszenek el, amin változtatni kellene, a kérdés az, hogyan. Volt már itthon szó Öko- falu hálózatról, amit Raskóék dolgoztak ki, volt már itt szó Kert- Magyarországról, az utóbbi 10-15 évben, de átütő sikert nem ért egyik megközelítés sem, mivel akkor tele lennénk virágzó falvakkal.

Az egész ország területe alkalmas mezőgazdasági termelésre, és a falu biokaját evett még a 80-as években is, csak ez nem volt így kimondva. A termelők a legközelebbi városba vitték be eladni helyben megtermelt portékát, így a város is biokaját evett. Erről sem beszélünk mostanában. A várost a város környéki gazdák látták el élelemmel, kb. 30 km-es körzetből. Aminek szezonja volt, vitték be a gazdák a piacra, és minden család befőzött, eltett, ahogy falun is, ugyanaz volt az életszemlélet, mindenki töltötte fel a kamrákat, nem volt hűtőszekrény. Na most még a 80-as években is egy átlagos falu alkalmas volt mezőgazdasági termelésre, mivel a hagyományos falusi termelési szerkezet - termelési hagyomány- még fellelhető volt, és működött. Itt arra gondolok, hogy a falunak, mint önellátó mezőgazdasági rendszernek a hagyománya - paraszti kultúra - még a 80-as években is létezett.

Pl. a faluban a kertek mindig valamilyen víz mellett alakultak ki, legyen az kút, vagy patakpart. Mára ezeket a patakpartokat már lehet, hogy beépítették a faluban, vagy betemették a kutat. Tehát a kertnek való hagyományos helyek megszűntek kertként funkcionálni. Ez általános jelenség a Balaton melletti falvakban, közvetlenül a parti sávban. A hagyományos falusi önellátó termelési rendszer felbomlott sok helyen, ezzel számolni kell. Másképp újjáéleszteni a hagyományt, ide már tervezés kell.       

Tehát rendelkezünk azokkal a hagyományokkal, ami kell ahhoz, hogy egy virágzó falusi termelési rendszert alkossunk meg itt a XXI század elején, nagyapáink, dédapáink tudását beágyazva a XXI század valóságába.

Vázoljuk fel a teret

Ahhoz, hogy valamit alkotni lehessen, a témában fel kell vázolni a teret, amiben mozognunk kell:

Pár felvetés amolyan peremfeltételnek:

- 1 000 EUR havi nettó fizetés családonként – férj+ feleség –
- Vannak az országban elhagyatott falusi házak, amelyek 15-20 éve üresen állnak akár, ezeket meg lehet vásárolni, építsünk erre.
- Tanya, egy tanyához nem olyan nehéz már ma sem hozzájutni
- Legyen ott internet
- Legyen a közelben óvoda, iskola
- Legyen egy kocsi, vagy valamilyen saját jármű, azt lehessen megtankolni
- Legyen kéznél okos telefon, egy-két laptop
- Legyenek kéziszerszámok, és kisgépek a műveléshez
- Legyen rendelkezésre álló tudás a termeléshez, és legyenek vetőmagok
- Anyagok a ház, melléképületek felújításához

Kezdődjön a matek, számolgassunk egyfajta „fedezeti pontot”, kezdjünk iterálgatni

Megnézve a fenti listát, tehát pénzt kell befektetni ahhoz, hogy egyáltalán az ember oda tudjon költözni egy választott lerobbant házba, mivel azt fel kell újítani, közben élni is kell valamiből.
Vinne oda egy faházat, és építgetné a házat, hogy mielőbb be lehessen költözni, ha fel akarná újítani, vagy egyszerűen a helyére egy könnyűszerkezetes házat húzatna fel pár hónap alatt, ez döntés, és rendelkezésre álló pénz kérdése.

Most egy könnyűszerkezetes ház 100 000 Ft - 250 000 Ft/ négyzetméter, egy 100 négyzetméteres családi ház így 10 000 000 Ft - 25 000 000 Ft– ba kerül, tokkal-vonóval, ez elérhető hazánkban is, ha az átlagárakat nézzük.

A világ másik oldalán már most egy házat 10 000 USD-ért nyomtatnak, de ezt le akarják nyomni 4 000 USD-re.

Ebben a témában is érdemes lenne kicsit körülnézni, hogy mik a hagyományaink.

Tehát kell egy könnyűszerkezetes ház + telek: legyen 20 000 000 Ft - 56 536 EUR – önrész nincs! – ebbe férjen bele a telek, vagy tanya vételára, fedezet a felépítmény, és a telek.

Vegye fel 30 évre, fizessen vissza a 30 év alatt 59 000 EUR-t a törlesztő részlet havonta:
59 000 EUR / (30 x 12 hónap) = -163. 88 EUR - 58 304 Ft / hónap - ami évente: - 1 966.66 EUR 699 648 Ft -

A család megélhetéséhez szükséges pénz évente:  12 000 EUR
Összesen: 12 000 EUR + 1 966. 66 EUR = 13 966. 66 EUR

A rendelkezésre álló telek nagysága legyen: 1 ha, 10 000 négyzetméter

A 24.hu azt mondja, hogy egy négyzetméterről 20-30 kg zöldséget lehet szüretelni.

20- 30 kg x 8 000 négyzetméter = 160 000 kg – 240 000 kg, ezek szerint 160 tonna – 240 tonna között lehet zöldséget termelni hektáronként, ha csak egyszerűen szorzok egyet, és azt mondom, hogy nem vetem be a 10 000 négyzetmétert, hanem csak 8 000-et, mivel sétálni kell is kell az ágyások között, továbbá kell egy ház, is a kertben.

Fogadjuk el, hogy így van, legyen a varázsszámunk 160 000 Kg.

Mennyiért termelek 1 kg terményt a fenti feltételek mellett?

12 000 EUR megélhetéshez szükséges pénz: / 160 000 Kg = 0.075 EUR / kg – ami 26.53 Ft kilónként.
Hiteltörlesztés: 1966.66 EUR / 160 000 Kg = 0.012291 EUR – ami 4. 372 Ft kilónként

Összesen: 26.53 Ft + 4. 372 Ft = 30.90 Ft – legyen: 31 Ft / Kg.

Ellenőrzés:
31 Ft x 160 000 kg = 4 960 000 Ft
4 960 000 Ft / 353.755 = 14 021 EUR, ami több mint a 13 966. 66 EUR. – ok –

A szám azt jelenti, hogy termelni kell 160 000 kg-ot diverz zöldséget 8 000 négyzetméteren, amit el kell adni kilónként 31 Ft-ért. Ebben a 31 Ft-ban benne van a következő:

- Éves 12 000 EUR fizetése a feleségnek, és férjnek
- A 20 000 000 Ft-os hitel éves törlesztő részlete, amiből a házat építettem
- Az egy hektáros telek, ami rendelkezésemre áll – amit nem a hitelből vettem –
- Tételezzük fel, van kút a telken, és tudok öntözni, ezért nem gond termelni

Mi az, ami nincs benne a fentieken kívül:

- Nincs benne a területrendezés költsége – kert kialakítás, trágya, tereprendezés -
- Nincs benne pl. a talajmunka, ha fel akarom szántatni a területet ősszel, mivel traktorom nincs
- Nincs benne a vetőmag
- Nincs benne a palánta
- Nincs benne a fóliasátor, stb.
- Nincs benne a szükséges faanyag, ha pl. magas ágyást szeretnék
- Ha kell a szükséges támberendezés – paradicsom, vagy uborka mellé netán -
- Nincs a telken egy darab gyümölcsfa sem – persze, tudom, hogy minimum 5 év, mire egy csemete termőre fordul, de kert nem létezhet gyümölcsfa nélkül, azaz kell -

Szóval iterálgassunk kicsit, közelítsük a valósághoz a történetet, mert messze vagyunk. A kérdés az, lehet-e ebben a térben játszani?

Iteráció tovább

Van egy másik cikk, azt írja, hogy 28 négyzetméteren termel, 50 000 Ft költséget vesz a termeléshez részletezve, és ha csak a megnevezett terményekből a kg-ban megadott termények várható termésmennyiségét veszem, akkor lehoz 338 Kg diverz termést a 28 négyzetméterről.

Emeljük bele a képletbe:

- Család megélhetéséhez szükséges pénz évente:  12 000     EUR
- 20 000 000 Ft-os hitel éves törlesztő részlete:         1 966.66 EUR
- Összesen évente:                                                    13 967     EUR

28 négyzetméter – 50 000 Ft – 141 EUR költség - 338 kg várható termés
Ez már valami, lehet kezdeni számolgatni. 

Nézzük meg, ha egy db 28 négyzetméteres ágyást művel a család:
13 967 EUR + 141 EUR = 14 108 EUR / 338 kg = 41. 73 EUR / kg ami sok

Nézzük meg, ha 2 db 28 négyzetméteres ágyást művel a család:
(((13 967 EUR + (141 EUR x2)) / (338 kg x2))) = 21. 07 EUR / kg ami még mindig sok.
Mi van ha 15 ilyen ágyásunk van:
(((13 967 EUR + (141 EUR x15)) / (338 kg x15))) = 3. 17 EUR / kg ami még mindig kicsit sok.
Mi van, ha 25 ilyen ágyásunk van:
(((13 967 EUR + (141 EUR x25)) / (338 kg x25))) = 2. 07 EUR / kg Ez már okkás is lehet.

Mi van, ha 30 ilyen ágyásunk van:

(((13 967 EUR + (141 EUR x30)) / (338 kg x30))) = 1. 79 EUR / kg Itt álljunk meg, és fogadjuk el.

Hány négyzetméter ez?
30 db x 28 négyzetméter = 840 négyzetméter.

Egy átlag telek nagysága kb. 200 négyszögöl, ami 719,4 négyzetméter, ami kb. 36 m x 20 m: tehát minimum kb. két telek kell történethez.
Hogy is néz ki ez a történet, hogy optimális legyen?

A telek nagysága legyen 800 négyszögöl, ami 2 157 négyzetméter, ami 0,257 hektár

A felvett hitel nagysága 20 000 000 Ft, 30 év - éves törlesztő részlet: 1 967 EUR
A család megélhetéséhez szükséges pénz évente:                            12 000 EUR
30 db ágyás kialakítása: 141 EUR x 30 =                                              4 230 EUR

Összesen:                                                                                            18 197 EUR

Várható termésmennyiség: 338 Kg x 30 db ágyás:                                10 140 kg
Fedezeti pont / 1 kg várható termés:                                           1. 7945 EUR / kg.

Kút van a telken

A telek 39 %- át használjuk kertnek, a többivel gazdálkodhatunk még.

Mi lenne az optimális történet pénzügyileg, mennyi pénz kell?

Meglátásom szerint a legoptimálisabb dolog az lenne, ha előre megkapná a fenti 18 197 EUR-t két évre előre, ami 36 394 EUR, ami 12 875 560 Ft.

Ebből kialakítja a kertet, fizeti a felvett 20 000 000 Ft-os hitelt a házra, és keres nettó 1 000 EUR-t az asszonnyal, havonta. Ha járulékot is fizet, akkor a 12 000 EUR éves költségre rájön még olyan 4 000 EUR járulék évente, ekkor a képlet így változik:

A felvett hitel nagysága 20 000 000 Ft, 30 év - éves törlesztő részlet:   1 967 EUR
A család megélhetéséhez szükséges pénz évente:                             16 000 EUR
30 db ágyás kialakítása: 141 EUR x 30 =                                               4 230 EUR

Összesen:                                                                                              23 394 EUR, ami 8 275 745 Ft

Ha ugyanúgy megkapná előre két évre, akkor az 16 551 489 Ft –ra lenne szüksége.

Erre a 16 551 489 Ft-ra kellene valóságot írni, mit is jelent ez?

• Van egy család, aki kimegy falura, nyakába vesz egy 20 000 000 Ft-os kölcsönt 30 évre
• Birtokába kerül egy 800 négyszögöles telek
• Itt kialakít 320 négyszögölön intenzív kertet, ahonnan lehoz évente 10, 1 tonna diverz zöldséget- és gyümölcsöt, 1. 79 45 EUR / kg fedezeti ponton, már az első éven, ha ügyesen tervezi meg a költözést.

Valaki kellene, aki készpénzben odaad neki 16 551 489 Ft-ot, aminek a fedezete az a 10.1 tonna termény lenne, amit évente megtermel, és átveszik tőle garantáltan 1. 7945 EUR –ért kilónként minden évben.

Ide kellene egy jó szövetkezet

Na, most ide kenne egy jó szövetkezet, aki ezt a történetet megszervezi ilyen szinten. Ebben nagyon komoly innovációs potenciál lenne, mivel lenne árualap, és lehetne szervezni a feldolgozást.
Másképp nagyon nem tudna működni a dolog, elég komoly szövetkezeti hagyományokkal rendelkezünk, érdemes lenne kihasználni ezt.
Egy élelmiszermérnök csapatnak, aki polci végterméket akarna tervezni egy ilyen rendszerre, ez a rendszer maga lenne az innovációs mennyország! Ha ez a csapat a szövetkezetnek dolgozna?

Na igen, e ez egy komoly dimenziót nyitna meg ebben a történtben. Mivel a helyi szövetkezet, vagy a "szövetkezetkezet szövetkezete" - ahogy a haverom mondta - képes lenne polci végtermék kibocsátására, mint Kanadában, vagy Nyugaton, vagy Olaszországban.

  
Olyan innovációs csapatoknak, aki tesztelgetni akarnak ezt-azt, egy ilyen gazdasági rendszer nagyon komoly potenciált képviselne. Egy ilyen rendszer IT innovációs mennyország lenne. A rendszer felállításával már munkahelyet lehet teremteni, de ami a lényeg, a rendszerre rá lehet építeni nagyon szépen fizető munkahelyekkel teli rendszereket, na de ez egy másik poszt témája. 

___________________________

Update: a témához 2020 05.28:

Cserdi:

2 hónap alatt 6 tonna zöldséget osztottak szét a rászorulóknak a cserdi romák

Savanyúság, lecsó, lekvár cigánykézből - jön a Lasipe

Csedi polgármestere, Bogdán László:

Nyomtatott ház, 4000 dollárba kerül:

 Önellátó rendszerek:

____________________________

Update a témához 2020 05. 15:

Sokszínű Vidék: Csehországban stratégiai fontosságúvá nyilvánítanák a helyi gazdák termékeit

Idézet a cikkből, hogy azt mondja hogy:

"Azt is szeretnék, hogy amíg az országban megtermelt zöldségekből és gyümölcsökből elegendő a kínálat, addig a multik ne importáljanak külföldi terméket.

A szövetség tárgyalásokat folytatott cseh hátterű kereskedelmi láncokkal annak érdekében, hogy azok csak abban az időszakban importáljanak zöldséget és gyümölcsöt, amikor az adott termék iránti igényeket a helyi termelés nem tudja kielégíteni "

Idézet vége.

A csehek ezt meg fogják tenni. Meglátásom szerint ha ezt megtették, akkor már tovább is fognak lépni az önellátás felé vezető úton, szépen rendszerbe foglalva.

_____________________

 Ők is biokajából főznek:

Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com

Épp most néztem meg a neten, hogy hogyan kell kovászt nevelni, mivel szükség lesz rá az elkövetkezendő pár hétben, így karantén idején. A világunk soha nem lesz már ugyanolyan, mint 10 napja, ezt már érzi mindenki. Több időnk lett, elkezdtünk egymásra, és egy kicsit befelé figyelni.Kezdjünk észrevenni azt, hogy akkor most mik is azok az értékek, amelyek igazán fontosak, amiért érdemes élni.

Választottam ehhez a bejegyzésez egy idilli tavaszi képet, Veszprémről, abból a korból, amikor még az emberi mérték, és a fény volt az élet ritmusának zsinórmértéke, téltől őszig, át az évkörön.

Karanténban vagyunk, egy világjárvány elején, és még nem tudjuk azt, hogy mikor, és hogyan fog véget érni. Csak azt tudjuk, hogy egyszer vége lesz, és ki fogunk menni a lakásból.

Háború van egy vírus az ellenfél.
Sok helyen már akadozik az ellátás, nincs áru a polcokon, vagy ha van is, akkor is csak nagyon minimális választék. Ez az, amit nem szoktunk meg, a mi életünkben erre még nem volt példa.

Megszoktuk azt, hogyha bemegyünk a boltba, akkor azt veszünk, amit akarunk, a homártól a narancson keresztül a 30 féle péksüteményen keresztül a csillaggyümölcsig. Ez számunkra a természetes.
Nem gondolunk bele, hogy az, hogy minden mindig van a polcon, ez a rendszer az utóbbi 60 évben alakult ki, és létezése nem magától értetődő, hogy ez létezik.
Mostanában sokat beszélgetünk erről a szakmában, hogy mi is történik, az emberek vásárolják fel a WC papírt, tartós élelmiszereket, hogy el tudják látni családjukat, és önmagukat, mint háborús időkben.

A haver azt mondta, hogy ez bizony a lét „kétdimenziós” voltából adódik. Kérdeztem tőle, hogy mit is ért azon, hogy „a lét kétdimenziós” volta. Lerajzolta a következő ábrát:

Meglátása szerint az életünket eben a háromszögben töltjük, és mint egy kis hangya, futkosunk csúcstól- csúcsig, és intézzünk fontosnak vélt dolgainkat.
Kérdeztem tőle, hogy nem inkább családot kart-e írni a lakosság helyett.
A válasza az volt, hogy mára az egyén értelmezhető a vállalatok, és az állam számára, mivel pl. nem a családok, hanem az egyén kap ilyen- olyan ügyfélszámot, vagy vásárlói kártyát. Ebből a történetből meg képezhető az a pillanatnyi fogyasztói viselkedés, ami már vizsgálható, és képezhet gazdasági hasznot pl. egy áruház számára.

Egyszerűen azért, pl. mert tudni akarja, hogy ki vásárol bagelt mondjuk az áruház pékségében reggel 7-től reggel 9-ig. Vagy pl. kapunk adókártyát, hogy adót tudjunk fizetni.

Meglátása szerint most az emberek futnak beszerezni mindent, ami a karanténban kellhet, - elfutnak az egyik pólusig – vállalatok, hazamennek – lakosság – és szemüket az államra vetik, hogy mit tud tenni értük. Így gondolkozik a nagy átlag. Sokat beszélgettünk még erről a kétdimenziós dologról, mondtam neki, hogy nekem valahogy nem akaródzik bevenni azt, hogy az ember kis hangyaként rohangál egyik csúcstól másikig, és ebben éli le a kis életét, igaz a rendszerben nagyon sok dolog értelmezhető, arra meg modellként jó, de nekem hiányzik valami.

Ebben is maradtunk, beszélgettünk másról. Meglátása szerint erre a játékra szépen kottázható egy vállalatirányítási rendszer működésének egyes aspektusai, ami eléggé innovatív gondolati megközelítés.

Eltelt pár nap, csak nem hagyott nyugodni ez a hangya, meg háromszög dolog. Ekkor villant be a következő kép, el is neveztem azon nyomban a „lét háromdimenziós voltának” haver után szabadon. Íme:

Ez már emberi mértékű modell, állunk, és fogjuk egymás kezét, segítünk egymásnak. A lakosság helyett odaraktam a fogyasztót, egy ember viselkedhet az adott pillanatban fogyasztóként, ha kedve tartja.
Megjelenik az ember, aki áll, aki bizalommal néz a jövőbe. Megjelenik a piros vonal az ábrán, ami ugye a magasságot jelöli ki.

A kérdés az, hogy mi is kerülhet a ? helyére.

A fenti két modell semmi más nem akar lenni, talán csak egy nagyon-nagyon felületes megközelítése jelen valóságunk néhány kis szeletének, semmi más.
Ami biztos, sokan keresik a válaszokat.

Keresik netán arra a bizonyos kérdőjelre a feliratot, mivel mindenki érzi, hogy világunk meg fog változni az elkövetkezendő hónapokban, években. Mi a negyedik fogalom itt a XXI. század elején? Ez a válasz fogja meghatározni azt, hogy milyen lesz a közeljövő valósága.

A kép, amit az íráshoz választottam abból a korból származik, amikor a paraszt ember felkelt reggel, kiment, üdvözölte a kelő napot, és imát mondott este, amikor a nap lenyugodott. Ha volt egy komoly problémája- hogy vegyen-e egy tehenet, vagy nem- aludt rá egyet. Ez volt az a kor.

Pár link, amit érdemes lapozgatni innen is, onnan is:

Kardos Gábor filozófus, borkereskedő

Milyen változást hozhat az életformánkban a vírusválság?

Slavoj Žižek

Slavoj Žižek’s “End of Capitalism” and the Coronavirus

Mariana Mazzucato is professor of economics at University College London and author of The Value of Everything:

The Covid-19 crisis is a chance to do capitalism differently

Tehát ez a poszt a versenyképességről fog szólni, elsőként amolyan felvezetésként álljon itt két dal:

És a másik

Kicsikét kielemezzük azt, hogy akkor mit is jelenthet ez a varázslatos fogalom itt, most 2020 elején, Magyarországon. Egyáltalán milyen aspektusai lehetnek a foglalom fogalmi környezetének.

Sokan írtatok nekem, hogy hagyjam már ezt a „fogalmi környezet” dumát, mivel szerintetek ennek semmi értelme, hogy erről menjen a szó, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, és nem a filozófia fakultáció a gimiben.

Szeretném ezt megmagyarázni, hogy miért jövök mindig ezzel a „fogalmi környezet” dumával. Teszem ezt azért, mert ez jó bevezetés lesz ahhoz, hogy tudjunk beszélgetni a versenyképesség fogalmáról.

Tehát fogalmi környezet.

Nagyon alap szinten nyelvészkednem kell.

A magyar képekben gondolkodik, és a nyelvünk is képszerű. Azonnal közli a nyelv, azt amire gondolsz. Ha kimondasz valamilyen fogalmat, akkor annak a fogalomnak a szűkebb, és tágabb környezetét is azonnal használatba veszed, és ez természetesen mindenki számára aki használja a magyar nyelvet magától értetődő tény.

Nézzünk egy példát:
"Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent."

Elolvasod, azonnal pörög a film. Ez az első aspektus, hogy képekben gondolkozunk, és ezért vagyunk kép-esek valamire, mivel ha megvan a kép a fejünkben arról a valamiről, akkor el is tudjuk készíteni azt.

A kép fogalom fogalmi környezetében ott vannak a következő fogalmak:
Kép – képes –képesség – készség – kompetencia
Kör – körös, köröz, körny , környez – a környezből egyszerűen belátható a környezet fogalma –

/Mivel az a táj, amit megkörnyeztem – körbesétáltam, így megismertem – az a környezetem, ez világos.
Ha már valaki kompetens valamiben, akkor teljesíthet is nem? Ha már teljesít, akkor válhat sikeressé?

Vagy igen, vagy nem.
Érdemes erről kicsit mélyebben gondolkozni.
Ennyi bevezető után térjünk vissza az eredeti történetre, miszerint itt a versenyképességről lesz szó.

Mit mond erről a versenyképesség dologról a Magyar Nemzeti Bank?

Versenyképességi Program
Itt a Versenyképesség mérésének módszertana című dokumentumban az alábbiakat mondja:

Versenyképesség Mérésének Módszertana

„Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.„
Jól van, nézzünk mást, mit mond pl. a wikipedia:

versenyképesség

„A versenyképesség egy olyan közgazdasági fogalom, ami összehasonlíthatóvá teszi a vállalkozásoknak, vállalkozások csoportjainak, vagy nemzetgazdaságoknak azt a képességét, hogy egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek. A versenyképesség nemzetgazdaságokra történő értelmezését sok közgazdász vitatja.”

Ez is jól van, menjünk tovább, még mindig a wikipedia:

„Nemzetek versenyképessége

A versenyképesség fogalmát tág értelemben országok, régiók és városok gazdasági teljesítményének összehasonlítására is használják. Az egyes nemzetgazdaságoknak az a képessége, hogy a világgazdaságban egyre jövedelmezőbb árukkal vagy szolgáltatásokkal jelenjenek meg, különösen a kis és nyitott gazdaságok számára fontos, amelyek nem rendelkeznek a vállalkozásaik hatékony működéséhez szükséges méretű belső piaccal.

Az egyes országok versenyképességét befolyásoló gazdasági tényezőket, és az egyes országok teljesítményét sok módszerrel vetik össze. Az egyik legátfogobb elemzést a Világgazdasági Fórum végzi el évente, amelynek eredménye a Global Competitiveness Report (Globális versenyképességi jelentés) című kiadványban jelenik meg. Magyarország ezen a listán a világ 60. legversenyképesebb gazdaságának számít.[1]

Vállalatok versenyképessége

A piacgazdaságban működő vállalkozásoknak az a képessége, hogy egyre jövedelmezőbb kínálattal szolgálják ki a fizetőképes keresletet.”

Ok, ezt mondja a wikipedia, de mit mond az MNB? Hogy a erőforrás, meg nemzetgazdaság. Nézzük mit is jelent az a fogalom, hogy nemzetgazdaság?

Itt egy fogalom meghatározás:

nemzetgazdaság
„A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége

Itt egy másik:

Statisztikai Hivatal, Franciaország:

National economy

Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.
The overseas departments were brought under the jurisdiction of the economic territory from the national accounts base 95. In the previous bases (56, 59, 62, 71 and 80) they were part of the rest of the world.

Az, hogy mi is az a resident units, mint statisztikai fogalom, a finnek magyarázzák meg a legjobban:

"The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units."

Itt kezdtem vakarni a fejemet, mivel mindenki mást mond, és mindenkinek más a lényeg, szóval van itt minden, mint a szeptemberi búcsúban, keveredik minden mindennel, ebből kellene kihozni a lényeget. Mit is látunk?
Az egyik azt mondja, hogy a nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha pl. az MNB szerint:

Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.

Ebben a fogalmi meghatározásban megjelenik, hogy számol ezekkel:
- Nemzetgazdaság
- Erőforrás
- Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét

Mérnöki megközelítés mellett a fenti fogalom egy akkor állja meg a helyét, ha tisztázva van az, hogy hol is optimalizálgatunk erőforrást vagy erőforrásokat, úgy hogy ameddig a folyamat tart, szállítsa folyamatosan eredményként a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólétet.
Persze belátható, hogyha a folyamat túlpörög, akkor az erőforrás felhasználás nem lesz optimális, és ezért nem lesz meg pl. kimenetként a legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét. Vagy lesz jólét, de nem tartósan, vagy nem a legmagasabb szint közelében, vagy törekszünk rá, de nem fogjuk elérni ugye.

Hol is optimalizálgatjuk az erőforrások felhasználását? Persze, a válasz az, hogy a nemzetgazdaságban, mivel a versenyképesség fogalmát a nemzetgazdaságra értjük. Ok.

A nemzetgazdaság fogalma meg:
Egyszer találtuk ezt:
„A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége.”
Meg ezt pl.:
National economy
Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.

Ide meg kell ez:
The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units.

Tehát a finnek szerint a nemzetgazdaság fogalmába azok a szereplők vannak a történet fókuszában, akik egy éve, vagy több ideje valamilyen gazdasági tevékenységet fejtenek ki a földrajzilag lehatárolt területen, ami történetesen legyen esetükben Finnország. Ok, jól van ez így.

Ez egy folyamat központú megközelítése a témának, amit a finnek használnak.
A nemzetgazdasági Minisztérium pl. gazdaságról beszél, a KSH meg ismeri a nemzetgazdasági ágakat, és e szerint közli statisztikáit.

Egy a közös minden megközelítésben, az pedig az, hogy egy földrajzilag lehatárolt teret tekint egy egységes piacnak, és itt, ezen piac, pl. teljesítményét határozza meg pénzben úgy, hogy pl. lebontja azt egy egyes nemzetgazdasági ágakra, ahogy teszi ezt pl. a KSH.

Térjünk vissza az MNB fogalom meghatározására, amikor is arról beszél, hogy vannak erőforrások, mivel fogalmi szinten nem határozza meg, mit is tekint erőforrásnak, ezt a történetet nyitva hagyja.

Ha mindent összevetünk, és szintetizáljuk a fentieket a következőket láthatjuk:

1. A nemzetgazdaság fogalma definiált, mivel egy lehatárolt földrajzi terület gazdasági aktivitását jeleníti meg
2. Piac fogalma definiált, mivel a nemzetgazdaságon belül a teljes nemzetgazdaságot tekinti piacnak
3. Erőforrás fogalma definiálható a nemzetgazdaságon belül
4. Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét fogalmi környezete felállítható, szimulálható, és így meghatározható a nemzetgazdasági szintre
5. A legmagasabb szint fogalmi környezete értelmezhető nemzetgazdasági szinten
6. Az optimális erőforrás felhasználás értelmezhetővé válik, de csak nemzetgazdasági szinten

Ebből következik az, hogy erőforrásként akkor tekint valamit ez a versenyképesség fogalom meghatározás, ha az az erőforrás részt vesz a gazdasági körfolyamatban, adott időszakban, és így pénzbeli prompt ára megjelenik, realizálódik. 

A kérdés az, hogy mit tekintünk erőforrásnak, hogyan néz ki a lokalitás szerepe a fenti fogalom rendszerben.

Ha ezt a kettő fogalmat belevesszük a rendszerbe, és jól határozzuk meg, elég komoly kis innovációs mezőt hozhatunk létre, aminek működése szimulálgatható, és nézegethető, hogy akkor hogyan is néz ki az erőforrás felhasználás. aminek biztosítania kell optimálisan a jólétet.

Mivel élelmiszergazdasággal foglalkozom, és eléggé érdekel az üzemgazdaságtan, ezért úgy gondolom, hogy a fenti versenyképességi fogalmat a következőképpen lehet lefordítani üzemgazdasági szintre:

- Lokálisan globális business modell, a lokalitásból indul ki, oda csatol vissza

- Tér, és idő (időtartam, stb.) lehatárolhatóvá, és definiálhatóvá válik a lokalitásban
- Komplexen adoptív szinergia definiálható a nemzetgazdasági fejlesztési irányokkal
- Fókuszban az ember, és a lokális jóléte
- A globálisan lokális business modell komplex adoptációs foka tervezetten tartson a definiált maximumhoz 
- A globálisan lokális business modell legyen tervezetten optimálisan kompresszív, a tervezett célrendszer mentén.

Kezdetben kb. elég ennyi, nem kell több, ebből előállhat a versenyképes rendszer, benne a magát sikeresnek, és versenyképesnek tudó ember.

Ja persze, ezzel még adós vagyok. Miért is került a két énekesnő ide, a versenyképesség fogalmához?

Ezt találjátok ki ti, és írjátok meg nekem!

Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com

Kértétek, hogy legyen egy linkgyűjetmény. Kezdjük is el. Tematizálni fogom, most csak pár érdekességet osztanék meg, íme: 

Heidi így eszik egy hamburgert : )

Sexy Fries :) 

_______________

Nézzük ezt az élelmiszergazdaság témát kicsit komolyabban:

Food Engineering Magazine

The New Food Economy

______________________

FAO

A FAO honlapján vannak nagyon jó publikációk, pl:

Food supply chains for better nutrition

Developing sustainable food value chains -Guiding Principles -

Global Forum on Food Security and Nutrition  - FSN Forum -

_______________________

Nézzük tovább:

Vannak néha jó cikkek a Businessinsider lapján

_________________________

Food Value Chain, mi is az, ki hogy értelmezi?

Agri-food supply chain EU

Az EU eléggé komolyan veszi a témát, mivel itt van pl. egy friss tender a témában:

Innovative agri-food value chains: boosting sustainability- oriented competitiveness

--------

USDA - Local - Regional Food Value Chains értelmezése

CA, Ontario, igy érteélmezik: Value Chains in Agriculture, Food and Agri-Products Sectors

_________________________

Kis pénzügyi érdekesség kezdésnek: 

Finance through food and commodity value chains in a globalized economy

Lesz itt több is

Ez a kép kell még a végére :)

Igen, a képen a lány most érkezett vissza a mezőről, élvezte a délelőttöt, és közben szedett egy csokor virágot. Egy virág, egy lopott csók, pillantás a kedvesnek, aki épp most távozott árnyékként a fák takarásában, ilyen egy boldog pillanat.

Az előző bejegyzésben annak mentünk utána, hogy a termőföldnek van-e értéke, ára, és ez a történet hogyan nézhet ki pl. egy integrált értékláncban. Nem triviális a téma, ezt nézegetjük most tovább.

Az előző bejegyzést azzal hagytuk abba, hogy 1979-ben Schultz azért kapott Nobel- díjat, mert arról értekezett, hogy a termőföld túl van becsülve.

A termőföld ára vagy értéke hogyan is nézhet ki ez a történet egy értékláncban 

A termőföld ára, és értéke, kapargassuk tovább ezt a történetet. A XX. század közgazdaságtana a következőt meséli a termelési tényezőkről:

Termelési tényezők

Idézet a wikipediaról:

"A klasszikus közgazdaságtan képviselői, Adam Smith és David Ricardo három termelési tényezőt különböztettek meg. Ezek a következők:

 a munkaerő

a tőke

a föld,

amely ebben az értelemben nem csupán a termőföldet jelenti, hanem minden olyan, a természetben már meglévő erőforrást, amelyet a gazdasági tevékenység során felhasználnak például a vizek, a szél energiája.

Smith és Ricardo azt is megállapította, hogy a termelési tényezőknek birtokosai, tulajdonosai vannak, akik annak fejében, hogy tényezőjüket rendelkezésre bocsátják a termeléshez, részt kérnek a haszonból. Ennek megfelelően:

• a munkaerő tulajdonosai, a munkások bért kapnak;

• a tőke tulajdonosai, a tőkések vagy kapitalisták profitot;

• a föld tulajdonosai, a földbirtokosok pedig (föld)járadékot. "

Tehát arról mesél a közgazdaságtan, hogy a termőföld tulajdonosai a földbirtokosok a föld használatáért (föld) járadékot kapnak.

2009-ben Erdélyi Tamás irt egy doktori disszertációt, melyben feszegeti azt, hogy hogyan néznek ki a földbirtokviszonyok az EU tagországaiban.

Földtulajdon és földbirtokviszonyok alakulása az EU tagországokban

A 16. oldalon mesél arról, hogy hogyan is néznek ki a törvény szerinti bérleti formák. Tehát van ilyen, hogy haszonbérlet, feles bérlet, szívességi földhasználat, részesművelési szerződés, készpénzes bérlet, rugalmas bérlet

A 21. oldalon mesél a földárról.

Idézet:

„A termőföldet ökonómiai értékelésekor általában tőkeként kezelik. Értékesítésekor, vagy megvásárlásakor az átlagos tőkehozadékot tartják szem előtt. A tőkejavak árát nem keresletük és kínálatuk, hanem a velük előállított termékek kereslete és kínálata határozza meg. (BURGERNÉ 1996)“

Burgerné is azt mondja, hogy csak úgy lehet - ÉRTÉKEL-ni a földet, ha együtt vizsgáljuk azt, hogy akkor most arról a területen mennyi pénzben kifejezhető terméket lehet előállítani.

Azt mondja Burgerné, hogy a föld a tőkejavak közé lehet sorolni. Mit is jelent a fogalom, hogy tőkejavak?

tőkejavak

A.

A termelési tényezők egyike. Olyan megtermelt javak, amelyeket további termelési folyamatokba vonnak be. A vállalkozások elindításához is tőkére van szükség, Jele: K (Capital)

B.

Mindazok a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületek, felszerelések, alkatrészek, stb. amelyeket a termelő folyamatokban felhasználunk.

C.

Olyan termelési tényezők, amelyeket az ember állított elő annak érdekében, hogy velük javakat hozzon létre. /Gép, autó, pénz, üzem, stb./ Kamat, osztalék, bérleti díj...

D.

3. K (származékos) termelt javak amelyek a további termelési folyamatokban használnak fel J: kamat

4. válalkozás, E: váll-i terv-ek össz, célja a profitszerzés J: profit

Na, ahogy ezt a fogalommagyarázatot ide levéstem, úgy gondoltam, hogy itt van az a pont, hogy innom kell jó kávét.

Nézzünk egy kicsit bele ebbe a játékba, hogy mit is mond Burgerné. Van egy darab földem, amin előállítok -megtermelek- valamit, ezt a valamit az adott piaci viszonyok között eladom, és az ezért kapott pénz határozza meg azt, hogy akkor most annak a darab földnek a prompt piaci ára mekkora, főleg akkor, ha van piaca az adott darab földnek, az adott helyen, és gazdasági térben.

Mivel a krumpliföld, az krumpliföld, ennyi ez. Ebből az következne, hogy nagyjából minden krumpliföldnek a forgalmi ára hasonló lesz, kis eltéréssel legyen az a krumpliföld bárhol az országban - ha most figyelembe vesszük az országhatárt, mint fizikai teret -. Ez nagyon nincs így.

Pl. van egy olyan országrész, ahol 1 ha termőföld 16- 55 millió HUF között mozog, és lehet krumplit is termelni rajta, nem is rossz termésátlag mellett.

Szóval ebben a 16- 55 millió HUF közötti hektáronkénti árcédulában kicsikét többet vizionáltak bele, mint tennék azt máshol az országban.

Úgy gondolom, Burgerné állítását ezzel simán lehet cáfolni. Itt nem érvényes az a mondás: „Oh, ez csak egy krumpliföld, semmi több“.

Menjünk vissza az elejére, a történetnek, amikor azt mondtuk Adam Smith és David Ricardo nyomán, hogy három termelési tényező van: a munkaerő. a tőke, és a föld.

Amire a választ keressük, az nem más, mint hogy a termőföldnek van-e értéke, vagy csak ára van?

Nagyon komoly szakirodalma van annak, hogy akkor most egy terület piaci árát hogyan lehet meghatározni, törvénybe rögzített varázslatos képletek is mesélnek arról, hogy akkor most hogyan lehet számolgatni azt, hogy akkor most az adott területre milyen árcédula ragasztható.

Általánosságban elmondható, hogy kb. akkora árcédula ragasztható 1 ha termőföldre, mint amilyen árcédula van a szomszédos területen. Itt azért eszembe jut az, hogy pl. a cár hogyan gondolkozott annak idején egy darab jeges föld áráról - Alaszka-, továbbá eszembe jutnak Barabási Albert- László, A Képlet - A siker egyetemes törvényei - című könyvében leírtak.

A cár kb. úgy gondolkodott, hogy neki mit ér az adott darab föld, és e szerint ragasztottak rá egy árcédulát, és kész.

Barabási azt mondja, hogy a hálózatokban való gondolkodás új axiómákat hoz a XXI. században.

Pl. azt mondja, hogy axióma szerint a teljesítmény korlátos, de a siker korlátlan.

Tehát az adott kor, adott gazdzadasági viszonyai határozzák meg azt, hogy akkor most mit is gondolunk egy darab föld árcédulájáról.

Az előző posztban azzal a felütéssel kezdtünk, hogy saját meglátásom szerint van a termőföldnek értéke, és lehet pillanatnyi ára, azaz lehet rá árcédulát ragasztani, és mivel ez így van, ezért van olyan, aki ki is fizeti ezt az árat, mért van piaca a földnek.

Schultz azért kapott 1979-ben Nobel-díjat, mert azt mondta, hogy a föld - termőföld - túl van értékelve.

A termőföldnek van értéke, ami független a rá kiakasztott árcédulától.

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet - élelmiszergazdasági nézőpont- , azt mondja ki axióma szerint, hogy az élelmiszertermeléshez nem szükséges termőföld.

Ez simán belátható, a termőföld mnetes élelmiszergazdasági innovatív termelési rendszerek piaca a világon szignifikánsan növekszik, legyen az tenyészállat mentes hústermelés, vagy növénytermesztés.

Az értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésben a minőség fogalmát a következőkép fogalmaztam meg:

Értéklánc, mint fogalmi keret

„A minőség a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és a ki nem fizetett igényeket.“

Ha megjelenik a minőség fogalmi környezete, akkor megjelenik a termék, fogalmi környezete is az értékláncban. A termék az a valami, amit az értéklánc annak tekint az adott térben, és időben, se több, se kevesebb.

Olyan világban élünk, ahol kimondható az, hogy a helyi, lokális élelmiszer termelés alapestben - értéklánc oldaláról vizsgálva - nem függ a helyi diverz alapanyag termeléstől, mivel a platform független gyártási rendszerek korában élünk kb. 1960-as évek vége óta nyugaton.

Természetesen szervezhető lokális, vagy regionális inputokra épülő komplex értéklánc, léteznek is ilyenek.

Trendként elmondható az, hogy egy komplexen szervezett értékláncban maximálisan integrálták a termőföldet, mint termelési tényezőt, melynek szerepe átalakult az értékláncon belül.

Tehát pl. egy cég ha zsákos krumplit állít elő, és erre megvan a piaca, akkor értéklánc oldaláról nézve a történetre, madár mindegy, hogy hol , milyen termesztéstechnológiát használva -termőföld mentes termesztéstechnológia , vagy hagyományos termesztéstechnológia -állítja elő a zsákos krumplit.

Értéklánc oldaláról nézve az, hogy mi a termőföld értéke, eléggé sajátos jelentéstartalommal is bírhat, amit mérhetővé tesznek az értékláncon belül. Tehát megjelenik ezen működési keretek között is érték fogalmi környezete.

Az EU pl. belátta azt, hogy egy értéklánc így működik, és azt mondta, hogy olyan támogatási rendszert alkot meg, ami védi a helyi értékeket, a lokalitás tájképi jellegét megőrzi, és biztosítja a helyben való boldogulást. Ez kb. megfelel egy lokális, vagy regionális értékláncnak. Jobban ki kellene használni ennek a ténynek a lokális, vagy regionális lehetőségeit, az ebben a gazdasági térben rejlő innovációs potenciált.

Ebben a keretrendszerben megjelenik a termőföld érték fogalma, ami független az árcédulától.

Globálisan lokális - lokálisan globális - rendszerekben kellene elkezdenünk gondolkodni, kicsit jobban, mint eddig.

A következő posztban rámegyünk arra, hogy akkor hogyan is jelenhet meg a termőföld ára az adott végtermék árában.

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com

Egy jó pohár bor mellett ültünk a barátaimmal, és arról folyt a szó, hogy akkor most menyiért is lehet előállítani egy liter bort manapság. Meg arról, hogy akkor ez az előállítási ár hogyan függ össze azzal, hogy akkor most ténylegesen mennyiért is lehet eladni egy liter bort.
Már akkor tudtam, hogy ezt meg kell írni, mivel a téma nem olyan faék egyszerű, mint aminek kinéz, olyan szinten nem az, hogy erről a kérdésről történő közgazdaságtani gondolkodás ért már Nobel-díjat, de ne szaladjunk ennyire előre.

A kérdés megint az, hogy akkor most honnan is nézzünk rá erre a témára, hogy akkor hogyan is kalkuláljunk például a termőföld árával pl. egy komplex költségmodellben. Mivel is kalkulálhatunk? A termőföld árával, és nem értékével.

Itt egy nagyon fontos fogalmi környezettel szembesülünk, mikor is árakról, és értékről beszélünk.

Mi is nagyvonalakban az, hogy valaminek van ára, azaz rá lehet ragasztani egy árcédulát?

Amikor azt mondjuk, hogy valaminek van ára, akkor azzal azt az igényt fejezzük ki, hogy az a valami, amire ráteszünk egy árcédulát, annak a valaminek van létező piaca, ezért standardizált kereskedelmi folyamatokon keresztül, mint áru, vagy azt megtestesítő értékkel rendelkező papír forgalomképes, mivel van olyan ember, vagy szervezet, aki a ráírt árcédulát levéve, kifizeti azt, és használja azt. Tegyük hozzá, hogy általánosságban ezt az árat abban a devizában fizeti ki, amiben az árcédulán feltüntették az értékesítési árat.

A termőföldnek tehát van ára, lehet rá árcédulát tenni.

Ez egy szép kerek szám szokott lenni általában, és amikor egy termőföld adás-vétel megköttetik, akkor szépen szerepeltetni kell a könyvelésben, a hatályos számviteli szabályok szerint lekönyvelve a történetet. /A termőföld adás-vételre eléggé speciális szabályok is vonatkozhatnak, ami most nem képezi jelen poszt tárgyát./

Tehát az eladó bevételt realizál, /ebből adózik/, a vevő termőföldet vásárol, ami számára termőföld, az árcédulán feltüntetett áron megvásárolva, a vétel pillanatában.

A vevő számára e tranzakció által megszerzett termőföld most eszköz, vagy forrás?

Tudjuk, hogy az eszköz az, ami pénzt tesz a zsebünkbe.
Tudjuk azt is, hogy a forrás az, ami pénzt vesz ki a zsebünkből.
Na, már megint helyben vagyunk: ár- érték- eszköz – forrás.

Mivel itt kezd bonyolódni a dolog, mivel ebben a történetben több van, mint ami az látszik első blikkre.
Nézzük, mit mond Dr. Tóth József, A GAZDASÁGI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ABSZTRAKT MATEMATIKAI VIZSGÁLATA című munkájában a termőföldről:

Letölthetitek a következő linkről:

Dr. Tóth József, A GAZDASÁGI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ABSZTRAKT MATEMATIKAI VIZSGÁLATA

Idézet a munkából:
„
45. tétel: A termőföld értékét csak az azon termesztendő növénnyel, vagy növényekkel (ágazatokkal) szoros kapcsolatban lehet megítélni.

46. tétel: A termőföld értékét csak a termőföld, az időjárás és a növény (ágazat) szoros kapcsolatában lehet megítélni.

47. tétel: A termőföld értékét csak az adott közgazdasági környezettel szoros kapcsolatban lehet megítélni. (A munkaerőhelyzet, eszközellátottság, piaci helyzet, árviszonyok, út és szállítási viszonyok stb.)

48. tétel: A föld közgazdasági értékét olyan komplex mutatóval célszerű meghatározni, amely a termőföld jellemzőit, a rajta termelt, illetve termelhető növényt, illetve növényeket, az éghajlati tényezőket, a közgazdasági tényezőket, a gazdálkodás minőségét, illetve mindezek kölcsönös kapcsolatának, kölcsönhatásának az eredményét juttattja kifejezésre. Ilyen mutató csak egy lehetséges, az eredménymutató, azaz az adott termőföldön elért, vagy elérhető (legcélszerűbben pénzértékben kifejezhető) eredmény, a jövedelem.
A termőföld közgazdasági értékelésének alapvetően két szempontból van jelentősége. Egyrészt a föld adás-vételi árának meghatározásához, a földbérleti díj és a földadó meghatározásához.
Előbbi esetben az eladó és vásárló számos lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy megközelítően helyes döntést hozzon. Elsősorban azt vizsgálja, hogy milyen eredménnyel járhat a föld megvásárlása. (Mi a célja, mit kíván a termőföldön termelni, s az, milyen eredménnyel kecsegtet, esetleg magasabb értéken értékesítheti stb.). Utóbbi esetben célszerűbb lenne a földadó eltörlése, vagy egységesítése és a hangsúlyt alapvetően a jövedelemadóra helyezni.
A termőföld értékelése és célszerű felhasználása szoros kapcsolatban van, hiszen annál értékesebb egy adott földterület, minél célszerűbben tudjuk felhasználni, illetve (ha egyéb kényszerítő tényezők nem játszanak szerepet) annál célszerűbben használjuk fel az adott földterületet, minél értékesebb az számunkra. „

Mit is olvasunk?

Értékeli, hogy hozzá lehessen rendelni egy árat, azaz rá lehessen ragasztani egy árcédulát. Erről mesél, a termőföld áráról, nincs szó a termőföld valós értékéről.

Tehát az érték az nem ár, ez a Nobel –díjas meglátás ebben a történetben, nézzük miért. Itt van pl. Schultz, aki 1979-ben kapott Nobel- díjat. :

1979: közösen Theodore W. Schultz USA-beli (1902-1998), University of Chicago és Sir Arthur Lewis (1915-1991) nyugat-Indiai származású USA- beli, Princeton University. A gazdasági fejlődés kutatásában folytatott úttörő munkájukért, különös tekintettel a fejlődő országok problémáira.

A nobelpize.org ezt írja erről:

„
Land is overrated
A widely held view – the natural earth view – is that there is a virtually fixed land area suitable for growing food, and a supply of energy for tilling the land that is being depleted. According to this view, it is impossible to continue to produce enough food for the growing world population. An alternative view – the social-economic view – is that man has the ability and intelligence to lessen his dependence on cropland, on traditional agriculture and on depleting sources of energy and can reduce the real costs of producing food for the growing world population. By means of research we discover substitutes for cropland, which Ricardo could not have anticipated, and as incomes rise parents reveal a preference for fewer children, substituting quality for quantity of children, which Malthus could not have foreseen. It is ironic that economics, long labelled the dismal science, is capable of showing that the bleak natural earth view for food is not compatible with economic history; that history demonstrates that we can augment resources by advances in knowledge. I agree with Margaret Mead: “The future of mankind is open ended.” Mankind’s future is not foreordained by space, energy and cropland. It will be determined by the intelligent evolution of humanity. „

Ebből a nézőpontból nézve az érték egy kicsit mást jelent. – túl van becsülve a föld - Az 1979-es Nobel-díj előre vetítette 2019-et, de ezt majd a második részben egy kicsit kifejtjük.

Az értéklánc elmélet – kidolgozva általam - azt mondja, axióma szerint, hogy nem szükséges az élelmiszertermeléshez termőföld.

Ebből azért következik néhány innovációs potenciál a gazdasági térben.

Ebből alakult ki a végtermék alapú platform független gazdasági terek gazdaságtanának tudományága az 1970-es évek végétől.
Ez az értéklánc axióma fogja meghatározni a XXI. század élelmiszergazdaságát.

De ne szaladjunk ennyire előre, a következő bejegyzésben megnézünk a nézőpontokat, hogy akkor hogyan is lehet kalkulálni a föld árával, /de nem az értékével/ pl. a költségtervezésben.

Érték? Meg mi az érték?
Na, ezt a történetet vetíti előre a 2019-es Közgazdasági Nobel-díj.

Megyünk tovább.

Érdekel a téma, vagy kérdésed lenne?

Írj a Lecsómérnöknek!

e-mail:      lecsomernok@gmail.com

Nagy vagy kicsi?

Roppant komoly kérdést feszegetünk, amikor ez a kérdéskör kerül szóba. Látom, hogy mosolyogsz, de nem, tényleg nem arról lesz szó, amire most gondolsz, még közvetve sem : )
Nézzük ezt a játékot közelebbről, hogy miért is került szóba ez a történet, hogy akkor most akkor az a valami nagy, vagy kicsi? Egyáltalán mi is az, ami nagy vagy kicsi?
Az értékláncról írtam már egy bejegyzésben, amikor is azt nézegettük, hogy axióma szerint hogyan is lehetne megfogalmazni azt, hogy mit is jelenthet az értéklánc, és fogalmi környezete:

A bejegyzés linkje:

https://lecsos.blog.hu/2018/04/14/az_erteklanc_mint_fogalmi_keret

Az értéklánc fogalmi környezetének jelentését a következő mondatban foglaltuk össze:

Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi.

Mivel megvan az, hogy mit is tekintünk az értéklánc fogalmi környezetének jelentésének, már meg tudjuk válaszolni azt, hogy mi is az, ami lehet nagy, vagy kicsi.

A szavak, melyek szerepelnek a fogalom meghatározásban:

• Képesség
• Képességek hozzáférhetősége az adott időszakban
• A Fenti egy időszakban rendelkezésre álló képességek használatának és / vagy megnyilvánulásának eredménye van
• Ezen eredmény valamilyen mérhető minőségben ölt testet.

Ha a fenti négy pontban összefoglalt fogalmi környezetet ízlelgessük abból a nézőpontból, hogy akkor most az, hogy egy értéklánc kicsi, avagy nagy, hogyan is néz ki ebben a jelentéstartalomban?

Ha mondjuk az értéklánc eredménye egy termékben ölt testet, akkor annak a terméknek tervezetten mérhető minősége megjelenik, sok esetben ezt szabványosították, több iparágban.

Tehát nem az a lényeg, hogy kicsi-e vagy nagy, hanem a kérdés inkább az, hogy létrehozható-e, igen, vagy nem? Ha igen, akkor innentől kezdve a kérdés az, létezik-e az értéklánc képesség, vagy nem?

Ha a válasz az, hogy igen, egy értéklánc létrehozható, - mivel létezik az értéklánc képesség – már csak az a kérdés, hogy érdemes-e létrehozni az értékláncot, és ha igen, ezen értéklánc képességek időszakos rendelkezésre állása milyen költségszintet képvisel?
Ez a válasz, és nem más.

Ha nagy

Vannak dolgok, amit nem érdemes kicsiben játszani, ilyen lehet egy személyszállító repülőgép kibocsátására képes értéklánc, vagy a hasonló típusú termékek kibocsátására alkalmas rendszerek. Az élelmiszergazdaság sem kivétel ez alól. Ezeket a rendszereket működtetni kell, sajátos rendszerintegrációs fok mellett, amely eléggé magas költségszinteket is képviselhet az adott időszakban.

Ebből az következik, hogy egy nagy természetes módon törekszik arra, hogy a rendszerben lévő időszakos képességeket, és tudásokat maximalizálja annak érdekében, hogy nagyon gyorsan képes legyen hasonlóan mozogni a piacon, mint ahogy azt a hasonlóan nagy teszi. Ez a nagyság átka, de ez az előnye is.

Mindezért törekszik a modularitásra is, ez lesz a XXI. század elejének nagy története, a kérdés az, hogyan képeződik le ez a megnyilvánulás az értéklánc integrált üzemgazdasági szintjére, a nagynak ez fog jelenteni nagyon komoly versenyelőnyt, ha jól fogja meg a sztorit.

A moduláris gyártási rendszerek elmélete nem mai tudományág, ezzel mindig is foglalkozott az üzemgazdaságtani diszciplína.
A XXI. század elején ez a tudomány azért kerül megint erősen fókuszba, mivel az, hogy integrálják benne a real – time adatokra épülő mindenféle rendszereket, és megoldásokat, ezért eléggé komplex új tudományág alakult ki.

Kb. arról van szó egy-egy egy real- time módon szervezett kapcsolatra fel lehet építeni egy teljes business modellt, innovációt, vagy "egyéb okosságot" ezt lehet pl. lehet totálisan szimulálni, és tesztelni egy megfelelő informatikai környezetben.
Ez meg roppant komoly flexibilitást ad az értékláncnak. Olyan 20 éve megy ez a dolog az élelmiszergazdaságban.

Ha valamelyik értéklánc nagyon naggyá válik, akkor elhagyja a saját iparágát, és más iparágakban is elindul a nagyság felé, teszi ezt biztos erőforrás alapokon, ahhoz, hogy sikeres legyen, többszintű komplex problémát kell együttesen kezelnie, ami a mai világban már egyszerűbb játék, mit mondjuk a múlt század 70-esévek elején volt.

Ha kicsi

Létrehozták, és letesztelték az értékláncot, és látják azt, hogy képes arra a működésmódra, amire tervezték, tervezetten optimális költségszint mellett. Általában két irányba indul el egy kicsi. Vagy nagyon sok hasonló kicsi lesz belőle, vagy elindul a naggyá válás útján. Ilyen utat láttunk nagyon sokfelé, és nagyon sok iparágban is.

A mai világban, amikor a valós idejű real- time információ határozza meg az életünket, a kérdés inkább arra terelődik, hogy létrehozható-e olyan értéklánc, ami minimális költségszint mellett betölti-e azt a szerepet, amire tervezték?

Ez meg inkább a kicsiknek kedvez, és nagyon magas szintű innovációs potenciált feltételez.
Most már, hogy felvérteztük magunkat tudással, és tisztában vagyunk vele, hogy akkor most mi a nagy, meg mi a kicsi, meg mi is ez az értéklánc cucc, belecsapunk a lecsóba, és a következőkben elemezni fogunk egy-egy olyan játékot, ami a előre vetíti a XXI. század közepét ebben a témában.

Mert pl. mi van akkor, ha kicsi is, egyszerre meg nagy is, meg moduláris is meg nem is? 

Szóval túrtam a netet, és szembe jött velem ez a pozíció leírás - az ilyen copy-paste, vagy nemzetközi fordítások mondhatni általánosak a magyar weben - Blab, bala, bala, kik vagyunk, stb, és a következő szöveg:

Az éves tervezési feladatok koordinálása,

• terv/tény elemzések készítése,

• havi gazdasági jelentések, kimutatások, adatszolgáltatások elkészítése,

• vállalati költség-, értékesítés-, önköltségelemzés,

• fedezetszámítás,

• vezetői riportok készítése, valamint

• prezentációk összeállítása.

Feltétel:

Gazdasági egyetemi - igen, gazdasági.. nem gazdálkodási - , vagy főiskolai diploma, vagy gyakorlat

Na most ugyanezt a szöveget megtaláltam random módon 5-7 különböző cég, sokféle gazdasági pozíciójánál, most ezt nem akarom részletezni. A HR profi mindenhol, nagy merítést akar, és majd olvasgatja a CV- ket, és próbálja kiszűrni azt a "soft skillt", ami neki kell, tehát professzionálisan jár el, nagy valószínűséggel kap több CV majd 6 másodpercnél több időt, mint ami a szokásos.

Na most nézzük, hogy mi is a gondom ezzel a - copy- paste fordítom a nyugati cuccot, oszt majd jó lesz dologgal- .

Elolvasod a hat pontba szedett feladatsort, figyelmesen, és elolvasod még egyszer.

- Igen?

- Te is azt látod, ami oda e van írva betűvel, mint amit én?

- Persze, hogy ezt, ne is mondd.

- Ezek pénzügyest keresnek, nem mást.

De akkor mi is a következő két cucc, amit leírtak:

• vállalati költség-, értékesítés-, önköltségelemzés,

• fedezetszámítás

Hoppácska.,,

Na most ehhez érthet egy pénzügyet szakot végzett emberke, vagy nem?

Ez a négy szó, miszerint érteni kell a vállalati költség, értékesítés, önköltség, és fedezet számításhoz, hát.. hogyan is mondjam, eléggé tág fogalom ahhoz, hogy bárki, ismételem bárki azt mondja, hogy persze, én ehhez értek.

De ha másik oldalról nézek rá erre a pár szóra, akkor erre egy profi - pl. aki nagyon komoly szinten foglalkozik üzemgazdaságtannal, vagy olyan ember, aki azt mondja magáról, hogy Ő a Business model and pricing strategist, mint Tim Williams, nem biztos, hogy komolyan venne egy ilyen leírást. Mivel tudja azt, hogy itt nincs tisztázva az, hogy akkor most hogyan közelítjük a témát rendszerszinten. Nincs rendszer, vagy rosszul felrajzolt, az nem jó, mert csak szívni lehet vele, ezt minden rendszerben gondolkozó tudja.

Tim Williams írásait szeretem olvasgatni, mivel eléggé hasznos dolgokat oszt meg ebben a játékban, hogy akkor most hogyan is kell árazni, vagy hogy a cég költség modellje az nem a cég profitmodellje, és hogy ebből komoly gondok is adódhatnak.

Tim inkább a szolgáltató iparra koncentrál, és azon belül is inkább az ügynökségek, azon belül a többnyire a reklámügynökségek profitmodelljét szedi darabokra. Érdemes rákeresni írásaira a Linkedinen, eléggé hasznos olvasgatni.

Térjünk vissza, mi a gond:

• vállalati költség-, értékesítés-, önköltségelemzés,

• fedezetszámítás

Így egymás után leírva a négy szó azt sugallja az olvasó számára, hogy ez színtiszta pénzügyi játék, számlák vannak, "oszt aztat" kell elemezgetni, mert jönnek az adatok, kimutatások, és elemzések, számlák, bevételi, és kiadási pénztárbizonylatok a pénzügyről, meg a bevezetett VIR oénzügyi moduljából az adatok, és ebből kell kihozni a csodát.

Ez kb. a hazai vállalkozások 99%-ánál teljesen természetes.

Nézed a VIR-t /vállalatirányítási rendszert/ oszt nem találod, ezt nevezzük szívásnak. Felhívod inkább Mancikát a pénzügyről, és az küldi az excelt, mert ott megvan. Ennyi.

Na de tényleg ennyi?

Honnan is vannak az adatok?

Tehát azt gondolod, hogy ez egy pénzügyi meló, mivel az adatok a pénzügyről jönnek, így is van odaírva, magyarul, betűvel: költség- értékesítés- önköltség - csak vesszővel elválasztva, és nem kötőjellel - :)

Ebből meg nyomnak egy fedezet számítást, és szépen kék az ég, onnan nézve :)

Lehet hogy a valóságban nagyon komoly gondok vannak, és nem is igazán tudják miért, system error. Gond van, mert adat szinten nincs meg az alapinfó, mert nem is lehet, vagy nem úgy, nem abban a formában, ahogy annak lennie kellene.

A vállalatirányítási rendszer azt tudja, amit megtanítanak neki, de mi van akkor, ha változik a valóság? Na akkor van gond, és ez általában jóval később szokott kiderülni.  

Itt biza egy színtiszta pénzügyi szemlélet jelenik meg, semmi más.

A pénzügyi szemlélet csak egy megközelítés a sok közül, mivel létezik más szemlélet is, pl. amely mérnöki, erőforrás, vagy minőség ügy oldaláról közelíti a témát.

A pénzügyi személettel az a gond, hogy úgy néz ki, mintha mindenek felett állna... 

Más nézőpont, más alkalmazott tudomány. Más-más szaktudások szükségeltetnek, és mások a varázsszámok jönnek ki a végén.

Azt a varázsszámot, ami kijött a véén, meg tudni kellene validálni, mert ha rossz számot visz végig a vállalatirányítási rendszer, vagy Mancika excel táblája, még a végén elszáll a történet, és az drága mulatság szokott lenni, persze, ha túléli a rendszer, vagy a cég. 

Szóval kontrolling....

A gond ott kezdődik, hogy manapság a kontrolling, mint fogalmi környezet, az csak a pénzügyi szemléletű megközelítést jelenti itthon - olyan kb. 30 éve - pedig a kontrolling, mint tudomány sokkal több mindennel foglalkozik, persze, a tudomány része a pénzügyi szemléletű valóságvizsgálat is, de ez a szemlélet nem áll mindenek felett.

Ha nem hiszed, nézd meg magad:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kontrolling

Igazi minek nevezzelek a mai világban, mindenki mást ért alatta - sajnos 99%-ban pénzügyi szemlélettel néznek rá, ami alap hiba - :)

Ja, majdnem elfelejtettem.

Ez a téma azért kerül ide a lecsómérnök blogra, azért vág témába, mert a kaja oldaláról nézve a történetet a pénzügyi személetű rendszervizsgálat, vagy rendszertervezés az csak inkább egy a sok lehetőség közül, és ezért foglalkozni kell vele is néha.

Kép: Kontroll c. film - femina.hu - Mert ez nyuszifül :) :)

Nem oly rég futottam bele a következő mondatba egy tulajdonos szájából:
- Van rajta elég szép „marzs”, nincs ezzel semmi gond, megy ez szépen.

Az első dolog, ami eszembe jutott, az a Megaherz - Wir Könnten Götter Sein című száma, - Lehetünk Istenek – a dal címe, majdnem el is kezdtem dúdolni magamban csak a magam szórakoztatására. Pár másodperc magam elé nézés után újra a valóságban voltam ott, a helyszínen.

Tehát van rajta elég szép „marzs”, ez a mai tételmondatunk.

A mentorom azt mondta, hogy az a tulajdonos, aki tudja azt, hogy az értékesítési árai mögött mi van, és miért, az nagy valószínűséggel pontosan, mondhatni három tizedesre pontosan tudja azt, mennyi az annyi.
Természetesen le tuja fordítani ezt a történetet az adott pillanatban, az adott folyamatra egy %-ra, persze.

Az ilyen tudással rendelkező ember olyan szavakat használ pl.:

- Most adtam el zsákkal, és van rajta nekem bruttó 45 000 Ft, ez kb. 6 %, ami egy átlagos árrésnek felel meg nálam.
Miről beszél?

Számolgatható forintokról. Nála ezek a megszámolgatható forintok fordultak le valamilyen varázslat során egy %- á, ami NÁLA, ismétlem: NÁLA pillanatnyilag 6 % árrésnek fele meg.

Tehát mi volt előbb?

A pénz az asztalon. Abból a megszámolható fizikai forintokból lett levezetve az, hogy NÁLA, ismétlem: NÁLA ez most pillanatnyilag: 6%.
45 000 kemény magyar bruttó forintból, ami a cégé – azt mondta: „van rajta nekem” – lehet tankolni, embert, vagy villanyszámlát fizetni, vagy elmenni rekreációs foglalkozásra valahova.

Mit mondott ezzel?
A lóvéból lesz a %, és nem fordítva! Lehet %-ot is osztogatni, de akkor is tudni kell azt, hogy akkor az nekem mennyi forintnak felel meg az adott feltételek mellett.

Tehát a feladat nem megúszható, tervezni kell, és jól kell tervezni.
A lőtéri kutyát nem érdekli az, hogy akkor most az egyes iparágakban mennyi az „átlagos árrés” Lehet nálad az „árrés„10 000 %, és mégis úgy fogsz tönkremenni, ahogy kell, mert nem is tudod, hogy miről beszélsz.

De vannak olyanok is, akik terveznek ezerrel, meg tudják azt, hogy mi a pálya, náluk meg pillanatnyilag a 6 % 45 000 HUF zsákonként, oszt szevasz.

Van rajta elég szép „marzs”..

Ne elégedjél meg ennyivel!

Mivel nem tudsz semmit, csak tudni vélsz! Fusson le a hátadon a hideg verték! Igyál egy jó pálinkát, és kezdj el számolni, hogy jó kérdéseket tudjál feltenni a megfelelő embereknek!
Vannak olyan helyzetek, hogy valós 6 % VALAKINÉL sokkal többet ér, mint MÁSNÁL a vélt 10 000 %.

Kép: Megaherz

Nem oly régen egy posztban elkezdtem kifejteni, hogy mit is jelenthet egyfajta nézőpontból az értéklánc, mint fogalmi keret. A bejegyzést az alábbi linken érhetitek el:

https://lecsos.blog.hu/2018/04/14/az_erteklanc_mint_fogalmi_keret

A tangás csajokkal bevezetett posztomban a következő konklúzióra akartam jobban felhívni a figyelmet:

"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?

A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."

-Idézet tőlem, az Értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésből -

Nyomjuk innen tovább a történetet.

Szóval most egy mese következik, aminek a valóságoz semmi, de semmi köze, de tényleg. :)

Kezdjük is el.

Volt egyszer a Varázshegyen túl, a Nagykerek Erdőn onnan, a Végtelen folyó ezen oldalán, ahol még kézzel mossák a pelenkát, és full sminkben viszik le a szemetet is - mert soha nem lehet tudni - ott történt meg a következő eset, egy ottani cégnél.

A cégnek nagyon sok üzlete volt a királyságban, és kereskedett egy bizonyos termékkel, aminek nagyon nagy keletje volt a királyságban, és van ma is.

A cégnél összeültek a cég tulajdonos varázslói, hogy arról tanakodjanak, hogy hogyan lehetne az amúgy sem kicsi céget kicsit jobban felpörgetni. Tanakodtak, sokszor tartottak szeánszot, és bevonták külsős varázslók segítségét is.

Meg is lett a konklúzió, miszerint úgy lehet lehető legjobban piacot szerezni a királyságban, hogyha a hasonló profilú boltokat felvásárolja a cég, de ízibe, és a lehető leggyorsabban, nehogy a konkurencia lecsapjon rájuk és elhappolja tőlük a jó businesst.

A döntés után a tettek következtek. Elvitték a tervet a királyság bankjába, és bemutatták a történetet, kérve azt, hogy a bank adjon lóvét a terjeszkedésre.

A bank megnézte a színes-szagos terveket, és áldását adta a finanszírozásra.

A buli csak most kezdődött el igazán.

Nyomtatták a szerződéseket a kocsiban, helyszínen, az adott üzletben, melyet meg akartak venni, beírták bele e megfelelő számokat, és neveket a kipontozott helyekre, aláírás, pecsét, és lőn, a cégé lett az adott üzlet az adott pillanattól.

Mindenki maradt a helyén, és minden maradt a régiben az adott üzletben, csak a tulaj változott. A kiszemelt boltok általában privát tulajdonban voltak, és a tulaj adta el őket, ha nem, akkor kicsit máshogy nézett ki a vételi procedúra, de azt is megoldották gyorsban.

Teltek az évek, gyűltek a raklapon a szerződések, és egy napon megcsörrent a telefon.

A bankból telefonáltak a cég varázslóinak, hogy be kellene mutatni azt, hogy a cég miből is el, mivel ha ezt nem teszik, akkor 5 napon belül fel fogják mondani terjeszkedés finanszírozására kötött szerződést, melyen évekkel ezelőtt száradt meg a tinta.

Számolgatott a varászlótanács, de nagyon nem találták a számokat. Ekkor kezdett felfigyelni a történetre a király fő adószedője is, és elment a céghez, mert kíváncsi volt a számokra, hogy akkor mi is történt arrafelé az elmúlt pár csodálatos évben. Vitt magával pár embert, ha már kiment, és elkezdtek belenézni abba a több kamionnyi anyagba, ami keletkezett ez idő alatt.

Pár nap alatt elő is hozták, hogy lenne itt pár zsák arany, amivel a cég tartozik a királynak. Sajnos a bank nem hosszabbította meg a hitelt, és varászlótanács meghirdette a céget eladásra. Jött is aznap a szomszéd királyság hasonló profilú cége, és megvette az egész hóbelevancot, tokkal - vonóval .

Kifizette a királyi adószedőnek azt a pár zsák aranyat, amivel a cég tartozott - ezt leírták a pergamenre, amin az adásvételt rögzítették, hogy ez benne van a vételárban-.

A cég varázslótanácsát leváltották, és megtették a megfelelő bejelentéseket a megfelelő királyi hivataloknak néhány fővarázsló ellen, akik tolták a fővarázslatot ebben a történetben.

A céget eladták, és vége is lehetne a történetnek, mivel meg lett mentve egy cég, csak a tulaj változott.

Persze, ebben s van igazság, de akkor hogyan is jön ebbe a történetbe most az értéklánc, meg az, hogy benézték? Meg akkor kik, és mit néztek be?

Hogy is szólt az idézett értéklánc fogalom? Bemásolom még egyszer:

"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?

A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."

- Idézet tőlem -

Fordítsuk le a történetre a fenti axiómát:

Mit finanszíroz a bank, a bank oldaláról nézve a történetre?

Bank számára mi volt az a cég által kínált következmény -amit a cég termékként kínált a bank számára- a bank által mérhető eredménnyel, a finanszírozás fedezetére?

A. Vagy a megnövekedett pénzáramot finanszírozta

Bejön egy bolt, amit a cég megvesz, ezáltal a cég nyilvántartott eszközértéke megnő, a bolt profitot termel, amiből a hitel visszafizetését a cég fedezni tudja.

B. Vagy a bolt megvásárlását, mint eszközt finanszírozta

Megveszem a boltot hitelből, és ezáltal a hitel fedezete a megvásárolt bolt mint eszköz.

Más lehetőség nincs. A bank telefonált, mivel úgy gondolta, nem finanszírozza tovább a növekedést. Hoppácska.

A bank hívása után azonnal kiderült, hogy megnövekedett pénzáram alapú finanszírozás az nem ugyanaz, mint a bolt, mint eszköz megvásárlása.

A bank benézte az értékláncot? felmerülhet a kérdés......

Ha úgy gondolta, hogy tudja azt, hogy mire adja a hitelt, azaz elemezte annyira a rendszert, -amibe a hitelt tolta - hogy tudja azt, hogy mi lesz az a rendszerszintű működésmodell, amiből kijön a hitel fedezete, akkor azt kell mondjam, ezt félig benézte, mivel a történet nem volt az axióma szerinti értékláncba szervezve. Ha valós értékláncnak nézte a játékot, akkor vak volt, és persze, ezt benézte, mert nem volt itt semmi értéklánc, csak valamilyen nem rendszerszinten mérhető értékteremtés.

A cég benézte az értékláncot?

Hát már hogyne nézte volna be. Azt gondolta, hogy axióma szerinti értékláncot hoz létre, pedig nem is, ez kiderült, és ezért a történet bukásra volt ítélve.

Növekedés, profit, értéklánc. Az értékláncba hogyan kell integrálni egy növekedési lehetőséget? Ez a növekedési lehetőség hogyan képeződik le a teljes értékláncra, mint mérhető, elemezhető "mért mennyiség"? Ezt a "mért mennyiséget" hogyan finanszírozza a bank?

Hoppácska.

Eztet meg nem tanítják az iskolában... Jáj....

Szóval ilyen kérdéseket pörget ki a valóságból az, ha valaki elkezdi csak kicsit komolyabban végiggondolni azt, hogy az említett értéklánc fogalom milyen kicsit mélyebb jelentéstartalommal bírhat.

Láttam egy filmet nem oly rég, és azt gondolom, hogy érdemes lenne mindenkinek megnézni, akit valamilyen mélységig érdekel az, hogy üzlet, meg cég. A film Arunachalam Muruganantham életének egy szakaszát mutatja be, és hol máshol készült, film, mint „Bollywoodban”. Pontosítsunk kicsit, mivel ilyen földrajzi hely, hogy Bollywood, nincs a térképen. A „Bollywood” mint elnevezés az indiai filmgyártás gyűjtőneve, és Mumbai /Bombay/ - „Hollywood” szavak összevonásából keletkezett annak idején. Amitábh Baccsan, Akshay Kumar, Radhika Apte, Urmila Mahanta nemzetközileg ismert filmszínésznők, és filmszínészek.

Igen, Bollywood, India, és a hindi filmgyártás. Boollywoodi filmek. Érdemes lenne több bollywoodi filmmel tömi az agyunkat, mivel olyan témákat dolgoznak fel, ami máshol elképzelhetetlen. Ilyen történet a Arunachalam Muruganantham életének egy szakaszát feldolgozó Padman című film.

Íme, a film reklámja. Több mint 49 millióan nézték már meg:

PADMAN Official Trailer | Akshay Kumar | Sonam Kapoor | Radhika Apte | 9th Feb 2018.

Na nézzük, miről szól ez a film.

Van egy ember, Lakshmikant Chauhan, aki észreveszi, hogy a felesége rongyokat használ a menstruációja alatt. Na most ez nem tetszik olyan nagyon Lakshmikantnak, és ezt közli is feleségével, aki azt mondja, hogy ez egy olyan dolog, amibe nagyon nem kellene beszólnia egy férfinak, mivel semmi köze hozzá, továbbá ha sokáig csinálja ezt, akkor meg fogják szólni a faluban, a viselkedésével szégyent hoz a saját házára. A film arról szól, hogy a semmiből Lakshmikant hogyan hozza létre a saját maga által megtervezett betétet, és annak kisüzemi gyártási infrastruktúráját a nulláról.

Olyan gépet tervezett, amivel bárki tud betétet gyártani egy garázsban akár, mivel a gép egyszerű felépítésű, mint a faék, bárhova telepíthető. ahol van egy garázsnyi hely, meg 220 Volt. Na most ebben nem ez a szép. Hanem az, hogy egy db betét értékesítési ára Indiában 2 rúpia. 2, - kiírom betűvel is: kettő - azaz 2 rúpia, nem több.

A mai napon egy INR – Indiai Rúpiáért - 4.12388 Ft-ot kell fizetni, ha át akarjuk váltani.
Tehát egy db betét 2 x 4.12388 = 8,24776 HUF. Itt az a kérdés, hogy mennyit is ér 2 rúpia Indiában, pl. vidéken?

Most ne azt nézzük, hogy egy városi középosztályba tartozó nőnek mit takar a két rúpia, nem ez a fontos. Hanem az, hogy egy vidéken élő, bármilyen életkorú nő ki tudja-e fizetni ezt az összeget, avagy nem.

Egy 2015-ös cikk azt írja, hogy egy vidéki háztartás napi 33 rúpiából él arrafelé. 33 INR x 31 nap= 1023 INR / hónap, aminek elégnek kell lennie miden költségre ami felmerül a háztartásban. Tehát akkor járunk el helyesen, ha a 2 rúpiás darabárat ehhez a kb. 1000 rúpiás havi rendelkezésre álló pénzhez viszonyítjuk. Tehát 20-30 rúpia hogyan aránylik a havi nagyjából 1000 rúpiás rendelkezésre álló havi családi költségvetéshez:

https://www.indiatoday.in/india/story/india-rural-household-650-millions-live-on-rs-33-per-day-282195-2015-07-13

A film arról szól, hogy Lakshmikant hogyan is tervezett betétet, jobbat akart tervezni, mint a forgalomba lévő márkák termékei. A film erre a történetre fókuszál, hogyan csinálja meg ez az ember a lehetetlent Indiában.

Hogyan egyszerűsíti le egy kb. egymillió dolláros automata gépsor munkáját a végletekig úgy, hogy az általa tervezett géppel, - ami elfér egy garázsban – jobb terméket lehessen előállítani, mint amit a nagy, és a drága gépsor tud.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra, és nagyon komolyan elgondolkodni azon, hogy mit is jelentett számára az innováció fogalma. Azt, hogy hogyan gyártják betétet – hogyan szokták gyártani, mi a bevett gyártási metódus a nagykönyv szerint – nem is tudja, csak akkor kerül ezzel a valósággal szembe, amikor keresi a tudást ebben a témában – Lát egy videót erről. Addig nem is létezett számára ez a probléma – nevezzük inkább megoldandó feladatnak –

Tehát az ilyen mondatok, minthogy:
- „Így szoktuk”
- „Őrültséget csinálsz, ezt nem lehet így”
- „Ne fog menni”
És ehhez hasonló megnyilvánulásokkal nagyon nem tudott mit kezdeni. A végére megalkotta a gépet, ami képes volt a feladatot professzionálisan elvégezni. Érdemes rászánni a filmre a két órát, és végignézni azt, hogy Lakshmikant hogyan jutott el a semmiből a tökéletes megoldásig.

Megvolt a tökéletes termék, a gép, amivel elő lehet állítani, már csak el kell adni jól, és dőlhetnek a milliók. Általában ez lenne egy reális sztori, de mi a valóságot látjuk egy bollywoodi filmen. És itt jön be az, hogy miért is gondolkodott annyit Lakshmikant. Nem akart Ő mást, csak a feleségét megvédeni a fertőzésektől, Ennyit akart, nem többet, ezért tette azt, amit tennie kellett.

Na de honnan is volt ez a 2 rúpia, mint eladási ár?

Nagyon részletesen a film nem tér ki a részletes számításokra, annyit lehet tudni, hogy 90 000 rúpiába került neki gép, nem többe. Az, hogy a gép hogyan került neki 90 000 rúpiájába nem tudjuk, pedig itt kellene kicsit matekolni, ha olyan kérdésekre keressük a választ, hogy akkor most mennyi betétet lehet előállítani egy napon, vagy egy műszakban, vagy egy év alatt. Ez nem lényeges szempont, neki nem az, és igaza van!
Tehát nem akart Ő mást, csak a feleségét megvédeni a fertőzésektől, Ennyit akart, nem többet! Egy lány lesz segítségére Delhiből, akivel kidolgozzák azt a briliáns üzleti tervet, amivel Lakshmikant elérheti célját.
Nem fog soha többe kerülni egy darab termék, mint 2 rúpia, erre a kidolgozott pofon egyszerű business modell a garancia.

A business modell a következő:
A. Neki a gép legyártása 90 000 rúpiába fájt, nem többe.
B. Ő gépet tud gyártani, és ez 90 000 rúpiába fáj darabonként.
C. Azt mondja, 2 rúpia egy darab gyártott termék értékesítési ára /Nem a gyártási ára!!/
D. Megvan a szabadalma a gépre, ezt elérte /Nézd meg a filmet, kiderül, hogyan tette/

A business modell:
Eladja gépet egy-egy faluban női közösségeknek, akik megveszik a gépet 90 000 rúpiás hitelből, gyártják a terméket, eladják 2 rúpiáért, és visszafizetik a hitelt. Ennyi az üzleti terv, nem több.

A cég honlapja:
http://newinventions.in/

Itt van egy pár oldalas matek, hogy akkor most hogyan is néz ki a történet számokban:
https://www.johnson.cornell.edu/Portals/32/PDFs/1st%20place.pdf

Profit margin on Total Investment = 55%, ezt írja a fenti PDF utolsó sora, azaz magyarul:

Profit („margin” szó jelentheti magyar nyelven: ár, árfolyam különbözet, térképszegély, margó, szegély, szél, part, perem, határ, árrés, közgazdaság, fedezet, lapszél, óvadék, eltérés, tolerancia)
a tejes befektetésen: 55 %.
Itt hozzáfűzném, hogy számomra bármelyik szó elfogadható, kivéve az „árrés”. Rés a pajzson szokott lenni, vagy a kövek között, bárhol lehet rés a földben netán, de olyan, hogy az árnak rése lenne, az eléggé nevetséges.
Tehát itt van mögötte a matek.

Miért is beszélek erről?

Sokan feltehetik a kérdést, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, ami a kajáról szól, és a kaja köré szerveződő üzleti megoldásokról. Persze, ez így van, de amiről még itt szó van, az az innováció, és megnyilvánulási formái a világban. Padman üzleti meglátása maga lehet a jövő, vagy a jövőbe vezető híd, olyan helyeken, ahol a munkaerő nem mobil, de akar dolgozni.

Miért mondom ezt? Hogy függ ez össze az élelmiszergazdasággal?
A Padman üzleti modellje egy decentralizált üzleti modell, ami arra alapoz, hogy helyben képesek előállítani a terméket, minimális betanítással, Az üzemeltetéshez nem kell egyetemi diploma, mivel a technika nagyon egyszerűen van felépítve, de hatékonyan üzemeltethető.

Például, lehet ezt a játékot helyi termelésre is alapozni, és kellő képen megtámogatni, ilyenekkel, mint IoT, vagy ipar 4.0, vagy megtámogatva egy kis minőségüggyel, a kellő képen integrálva.
Ilyen történetek bármilyen módon megnyilvánulhatnak a valóságban, és az, hogy ez van mögötte, csak később derül csak ki általában. Fel vagyunk készülve a decentralizált rendszerek gazdaságtanára? A nagy kérdés ez ebben a játékban. : )

Mostanában több hír jön több európai országból, hogy egyre több bolt zár be, és hogy az emberek elszoktak a vásárlástól, és nem vásárolnak többé a boltokban, ezért be kell zárni az üzleteket, mivel nem rentábilis a fenntartásuk. Nézzünk egy kicsit az általánosságok mögé, hogy egy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is lehet a történet mögött valójában.

Induljunk ki az ellátási láncok magánéletéből, hogy egy kicsit belelássunk a történetbe egy kicsit mélyebben. Ahhoz, hogy lássuk a játékot rendszer szinten, vissza kell repülnünk a 60-as évek végére, amikor is ezeknek a kereskedelmi rendszereknek a csírái kezdtek kialakulni, és kezdték átvenni a szerepet a kereskedelemben.

Mi is változott a 60-as évek végén, addig mi volt?

Sok országban a 60-as évek végéig domináltak a saját tulajdonban lévő boltok, ahova bement a vevő, és megvette a szükséges dolgokat. Ezek általában kis alapterületű boltok voltak. Volt egy pult, ami mögött ott állt a boltos, és kiszolgálta a kedves vevőt. Ez volt az általános felállás.

 A piac virágzott sok helyen, ahova a helyi termelő be tudta vinni a termékét, és el tudta adni. A helyi termelőnek volt állandó kereskedelmi kapcsolata a legközelebbi város lakóval. Magyarországon a város környéki, és helyi termelők a 60-as évek végén nagyrészt bio termékkel látta el a várost. (Nem volt permetszer, mert minek? Nem kellett.)

A 60-as évek végére a városok népessége szignifikánsan elkezdett nőni, melyet le kellett követnie a kereskedelmi rendszernek is. Az embereknek láthatóan kevesebb idejük lett, gyorsan, hozzá akart jutni a termékhez, lehetőleg egy helyen, mivel nem ért rá másra.

Ekkor indult el egy gondolati vonulat a kereskedelemfilozófiában, hogy ki kiellene alakítani egy olyan rendszert, ami a kb. a következő paramétereket tudja:

1. A vevő bemegy egy helyre

2. Relatíve mindent megtalál egy helyen

3. Gyorsan tud fizetni

4. Ezt a helyszínt meg gyorsan el tudja érni a munkahelyéről, vagy a lakhelyétől.

Láss csodát, megjelenik, és nagyon rövid idő alatt általánossá válik az áruház, mint kereskedelmi egység. Na most az áruház angol fordításban: departement store. Az angol eredeti megnevezés: részleg + üzlet, bolt.

Tehát egy olyan helyszín, ahol részlegek vannak, a részlegeken vannak a részleghez tartozó áruféleségek, és magát a helyszínt, ahol az egész megvalósul, azt nevezzük áruháznak, vagy boltnak.

És itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy átérezzük azt, hogy ennek a kereskedelemfilozófiai meglátásnak a gyakorlatba történő átültetése miért forradalmasította a kiskereskedelmet.

A régi bolt, ahol a boltos állt a pult mögött, maximum egy részleg áruféleségeit képezte le, vagy még azt sem, mivel a nagykereskedőtől vette a termékeket, és nem volt mindenből minden fajta, és nagy mennyiség.

Tehát amikor megnyitották egy városban az első áruházakat, akkor a nagyobbak lefedték olyan 5-10 régi szakbolt szerepét, és olyan árubőséget kínáltak, amit régi boltos nem biztos, hogy tudott biztosítani. Az első közepes alapterületű áruházakat a városok legfrekventáltabb helyein nyitották meg.

Tehát az első áruházak megjelenésével a régi kisboltok veszélybe kerültek, sok be is zárt. Sok speciális bolttá alakult, és ráment olyan szerepre, amit csak Ő tudott nyújtani, így élve túl a kereskedelmi forradalom kezdetét.

Most már a kereskedelem terepe az áruház lett, mint a rendszer alapegysége. Miért mondom ezt?

Nagyon sok árú lett egy helyen, ezeket tudni kell kezelni. A termékeket speciálisan kellett csomagolni, speciális áruházi igények szerint, a vevő számára a termék formája teljesen átalakult. Ez forradalmat indított el a háttériparban is.

Mivel a termék forma megváltozott, ezért a termékek gyártásnak komplex gyártási, és logisztikai háttere megváltozott. Kialakultak a koncentrált gyártási terek, ahonnan diverz termékekkel lehetett ellátni az áruházakat termékekkel, erre a rendszerre tervezett céltermékekkel.

Ekkor alakult ki a rendszer működtetésének vállalatgazdaságtani háttere. Ezt fogjuk innentől körbe járni, hogy hogyan is néz ki ez a történet.

Beszéljünk egy kicsit most a történetnek erről az aspektusáról.

Egy cég ha nyitott egy áruházat, akkor azt akarta, hogy a lehető leggyorsabban még egyet, lehetőleg ugyanakkora alapterületűt, amit már megnyitott, mivel arra már kidolgozott egy üzleti tervet.

Mi volt ennek az üzleti tervnek az egyik lényege?

Csak az a termék kapott helyet a polcon, ami megfelelő módon hozta az áruház elvárásait, forgási sebességben, árban, profitban, stb.

Na de valahogy ki kellett számolni, hogy az áruház adott polcán, adott termék, adott eladott mennyisége akkor most mennyi profitot termelt az adott nap végén.

Mert ebből következik egy-két dolog. Ki kellett dolgozni az áruház, mint egység vállalatgazdaságtani működésének hátterét.

Ha kész, akkor ebből a háttérből ki kell hozni azt, hogy akkor most hogyan is néz ki az adott terméknek az árazása, és ez mikor hogyan néz ki?

Kb. a 2000-es évek végéig az az árazási modell volt érvényben sok helyen a kereskedelemben, hogy megveszem valamennyiért a terméket, ráteszem a beszerzési ár X % - át, és kiteszem a polcra. Ugyanezt a mondhatni faék egyszerű árazási modellt használják sok esetben még a mai napig is a vendéglátásban egyes szektorokban.

Vegyük észre, hogy ez árazási modell, nem költség, vagy profit modell.

Sokan keverik ezt a három történetet, pedig nem kellene. A fenti X %- ba bele kell férnie minden költségnek, és még maradnia kell, amit ugye a köznyelv „profitnak“ nevez. Ez ugyanolyan fél igazság mint ami azt mondják, hogy minden kiadás költség.

Szóval a cégeknek az volt az érdeke, hogy nagyon sok áruházat nyissanak, és lehetőleg mindegyik ugyanúgy nézzen ki mindenhol. Általában regionális raktárakból látták el az áruházakat termékkel, így egyszerűen lehetett szervezni az ellátást.

A hőskorban fix- és változóköltség típusú költségrendszert alkalmaztak arra, hogy a rendszer pénzügyi működését nyomon kövessék. Szépen működött a rendszer egészen a nagyjából a 2000-es évek elejéig, amikor is egyszerűen túlhaladta a kor a „ráteszek X %-ot a beszerzési árra, és ebbe minden belefér, meg jól is járok“ stílusú gondolkodásmódot.

Meglátásom szerint nagyon komoly gond van azzal, hogy a több hasonló üzlettel rendelkező, és valamilyen elvárás szerint ellátási, és működési oldalról láncba szervezett cégek nem látják át tisztán működésüket, és olyan rendszert használnak, ami effektíve kódolja a hibát. „Amit nem látok, vagy nincs róla adat, az nem is létezik“ Ekkor van az, hogy a tervezett X % , legyen bármekkora is a nagysága, nem takarja be business működést, nem hogy még a „profit“ is beleférjen.

Ehhez a modellhez tartozik egy kb. 40 éves kiforrott eljárás rend, hogy hogyan kell egy ilyen típusú modellt vezetni, és tartozik hozzá egy kőkemény működés mód, ami mondhatni kicsit másképp, de minden ilyen hálózatnál hasonló.

Na most ha csak ebben pénzügyi- működésmódban gondolkozom, akkor egyszerűen lezárom az innovációs mezőt, mivel azt sem tudom, hogy ez a mező létezik, mert csak az X %-ot kergetem. Proaktív se tudok lenni, mivel egyszerűen nincsenek adatok, ami kellene egy csiri-viri innovációhoz.

Tehát, egyszerűen azt kell észrevenni, hogy sok más kihívás közül, ami kiskereskedelmi rendszert érinti manapság, az egyik legnagyobb probléma az az X % kergetése, „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ Ha csak ezt tudom, mondjuk 200 üzletnél, és az X %-ra épül az egész üzleti modell, akkor eléggé komoly problémával kell szembenézni.

Magyarul, ennek a vállalatgazdaságtani modellnek, hogy „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ vége, szevasz, temető. Élt 40 évet, R.I.P.

Egy költségmodell haláltusáját látjuk, ami azt a látszatot kelti, hogy sírba száll vele együtt az egész kiskereskedelmi rendszer. Pedig ez koránt sincs így.

Kell keresni egy olyant, ami működik az adott történetre professzionálisan. Ha ez még időben kidolgozásra kerül az adott cégnél, akkor azért valamit lehet tenni hogy ne vesszen el minden. Ilyent meg ritkán látni manapság.

A működésmodellben ott van a hatékonyság, és annak mérhetősége, a kérdés az, hogy ez a történet hogyan néz ki a gyakorlatban. Hogyan is néz ki az új modell? Ez itt a kérdés. :)

Melyek ezek az elvek?

• Alapanyag, ami nagy mennyiségben rendelkezésre áll
• Ipari technológia kitalálása megvalósítása, először kicsiben úgy, hogy a kidolgozott eljárást egyszerűen lehessen nagyobb feldolgozási mennyiségre adoptálni. (Nem félüzemi technológia)
• A megvalósítási hely esetében a termőhelyhez legközelebb létesült.
• A helyben rendelkezésre álló hagyományra alapozta a technológiát
• A helyben rendelkezésre álló szaktudások képesek voltak üzemeltetni a technológiát.

Megyek, iszom egy kávét.