Mostanában több hír jön több európai országból, hogy egyre több bolt zár be, és hogy az emberek elszoktak a vásárlástól, és nem vásárolnak többé a boltokban, ezért be kell zárni az üzleteket, mivel nem rentábilis a fenntartásuk. Nézzünk egy kicsit az általánosságok mögé, hogy egy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is lehet a történet mögött valójában.

Induljunk ki az ellátási láncok magánéletéből, hogy egy kicsit belelássunk a történetbe egy kicsit mélyebben. Ahhoz, hogy lássuk a játékot rendszer szinten, vissza kell repülnünk a 60-as évek végére, amikor is ezeknek a kereskedelmi rendszereknek a csírái kezdtek kialakulni, és kezdték átvenni a szerepet a kereskedelemben.

Mi is változott a 60-as évek végén, addig mi volt?

Sok országban a 60-as évek végéig domináltak a saját tulajdonban lévő boltok, ahova bement a vevő, és megvette a szükséges dolgokat. Ezek általában kis alapterületű boltok voltak. Volt egy pult, ami mögött ott állt a boltos, és kiszolgálta a kedves vevőt. Ez volt az általános felállás.

 A piac virágzott sok helyen, ahova a helyi termelő be tudta vinni a termékét, és el tudta adni. A helyi termelőnek volt állandó kereskedelmi kapcsolata a legközelebbi város lakóval. Magyarországon a város környéki, és helyi termelők a 60-as évek végén nagyrészt bio termékkel látta el a várost. (Nem volt permetszer, mert minek? Nem kellett.)

A 60-as évek végére a városok népessége szignifikánsan elkezdett nőni, melyet le kellett követnie a kereskedelmi rendszernek is. Az embereknek láthatóan kevesebb idejük lett, gyorsan, hozzá akart jutni a termékhez, lehetőleg egy helyen, mivel nem ért rá másra.

Ekkor indult el egy gondolati vonulat a kereskedelemfilozófiában, hogy ki kiellene alakítani egy olyan rendszert, ami a kb. a következő paramétereket tudja:

1. A vevő bemegy egy helyre

2. Relatíve mindent megtalál egy helyen

3. Gyorsan tud fizetni

4. Ezt a helyszínt meg gyorsan el tudja érni a munkahelyéről, vagy a lakhelyétől.

Láss csodát, megjelenik, és nagyon rövid idő alatt általánossá válik az áruház, mint kereskedelmi egység. Na most az áruház angol fordításban: departement store. Az angol eredeti megnevezés: részleg + üzlet, bolt.

Tehát egy olyan helyszín, ahol részlegek vannak, a részlegeken vannak a részleghez tartozó áruféleségek, és magát a helyszínt, ahol az egész megvalósul, azt nevezzük áruháznak, vagy boltnak.

És itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy átérezzük azt, hogy ennek a kereskedelemfilozófiai meglátásnak a gyakorlatba történő átültetése miért forradalmasította a kiskereskedelmet.

A régi bolt, ahol a boltos állt a pult mögött, maximum egy részleg áruféleségeit képezte le, vagy még azt sem, mivel a nagykereskedőtől vette a termékeket, és nem volt mindenből minden fajta, és nagy mennyiség.

Tehát amikor megnyitották egy városban az első áruházakat, akkor a nagyobbak lefedték olyan 5-10 régi szakbolt szerepét, és olyan árubőséget kínáltak, amit régi boltos nem biztos, hogy tudott biztosítani. Az első közepes alapterületű áruházakat a városok legfrekventáltabb helyein nyitották meg.

Tehát az első áruházak megjelenésével a régi kisboltok veszélybe kerültek, sok be is zárt. Sok speciális bolttá alakult, és ráment olyan szerepre, amit csak Ő tudott nyújtani, így élve túl a kereskedelmi forradalom kezdetét.

Most már a kereskedelem terepe az áruház lett, mint a rendszer alapegysége. Miért mondom ezt?

Nagyon sok árú lett egy helyen, ezeket tudni kell kezelni. A termékeket speciálisan kellett csomagolni, speciális áruházi igények szerint, a vevő számára a termék formája teljesen átalakult. Ez forradalmat indított el a háttériparban is.

Mivel a termék forma megváltozott, ezért a termékek gyártásnak komplex gyártási, és logisztikai háttere megváltozott. Kialakultak a koncentrált gyártási terek, ahonnan diverz termékekkel lehetett ellátni az áruházakat termékekkel, erre a rendszerre tervezett céltermékekkel.

Ekkor alakult ki a rendszer működtetésének vállalatgazdaságtani háttere. Ezt fogjuk innentől körbe járni, hogy hogyan is néz ki ez a történet.

Beszéljünk egy kicsit most a történetnek erről az aspektusáról.

Egy cég ha nyitott egy áruházat, akkor azt akarta, hogy a lehető leggyorsabban még egyet, lehetőleg ugyanakkora alapterületűt, amit már megnyitott, mivel arra már kidolgozott egy üzleti tervet.

Mi volt ennek az üzleti tervnek az egyik lényege?

Csak az a termék kapott helyet a polcon, ami megfelelő módon hozta az áruház elvárásait, forgási sebességben, árban, profitban, stb.

Na de valahogy ki kellett számolni, hogy az áruház adott polcán, adott termék, adott eladott mennyisége akkor most mennyi profitot termelt az adott nap végén.

Mert ebből következik egy-két dolog. Ki kellett dolgozni az áruház, mint egység vállalatgazdaságtani működésének hátterét.

Ha kész, akkor ebből a háttérből ki kell hozni azt, hogy akkor most hogyan is néz ki az adott terméknek az árazása, és ez mikor hogyan néz ki?

Kb. a 2000-es évek végéig az az árazási modell volt érvényben sok helyen a kereskedelemben, hogy megveszem valamennyiért a terméket, ráteszem a beszerzési ár X % - át, és kiteszem a polcra. Ugyanezt a mondhatni faék egyszerű árazási modellt használják sok esetben még a mai napig is a vendéglátásban egyes szektorokban.

Vegyük észre, hogy ez árazási modell, nem költség, vagy profit modell.

Sokan keverik ezt a három történetet, pedig nem kellene. A fenti X %- ba bele kell férnie minden költségnek, és még maradnia kell, amit ugye a köznyelv „profitnak“ nevez. Ez ugyanolyan fél igazság mint ami azt mondják, hogy minden kiadás költség.

Szóval a cégeknek az volt az érdeke, hogy nagyon sok áruházat nyissanak, és lehetőleg mindegyik ugyanúgy nézzen ki mindenhol. Általában regionális raktárakból látták el az áruházakat termékkel, így egyszerűen lehetett szervezni az ellátást.

A hőskorban fix- és változóköltség típusú költségrendszert alkalmaztak arra, hogy a rendszer pénzügyi működését nyomon kövessék. Szépen működött a rendszer egészen a nagyjából a 2000-es évek elejéig, amikor is egyszerűen túlhaladta a kor a „ráteszek X %-ot a beszerzési árra, és ebbe minden belefér, meg jól is járok“ stílusú gondolkodásmódot.

Meglátásom szerint nagyon komoly gond van azzal, hogy a több hasonló üzlettel rendelkező, és valamilyen elvárás szerint ellátási, és működési oldalról láncba szervezett cégek nem látják át tisztán működésüket, és olyan rendszert használnak, ami effektíve kódolja a hibát. „Amit nem látok, vagy nincs róla adat, az nem is létezik“ Ekkor van az, hogy a tervezett X % , legyen bármekkora is a nagysága, nem takarja be business működést, nem hogy még a „profit“ is beleférjen.

Ehhez a modellhez tartozik egy kb. 40 éves kiforrott eljárás rend, hogy hogyan kell egy ilyen típusú modellt vezetni, és tartozik hozzá egy kőkemény működés mód, ami mondhatni kicsit másképp, de minden ilyen hálózatnál hasonló.

Na most ha csak ebben pénzügyi- működésmódban gondolkozom, akkor egyszerűen lezárom az innovációs mezőt, mivel azt sem tudom, hogy ez a mező létezik, mert csak az X %-ot kergetem. Proaktív se tudok lenni, mivel egyszerűen nincsenek adatok, ami kellene egy csiri-viri innovációhoz.

Tehát, egyszerűen azt kell észrevenni, hogy sok más kihívás közül, ami kiskereskedelmi rendszert érinti manapság, az egyik legnagyobb probléma az az X % kergetése, „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ Ha csak ezt tudom, mondjuk 200 üzletnél, és az X %-ra épül az egész üzleti modell, akkor eléggé komoly problémával kell szembenézni.

Magyarul, ennek a vállalatgazdaságtani modellnek, hogy „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ vége, szevasz, temető. Élt 40 évet, R.I.P.

Egy költségmodell haláltusáját látjuk, ami azt a látszatot kelti, hogy sírba száll vele együtt az egész kiskereskedelmi rendszer. Pedig ez koránt sincs így.

Kell keresni egy olyant, ami működik az adott történetre professzionálisan. Ha ez még időben kidolgozásra kerül az adott cégnél, akkor azért valamit lehet tenni hogy ne vesszen el minden. Ilyent meg ritkán látni manapság.

A működésmodellben ott van a hatékonyság, és annak mérhetősége, a kérdés az, hogy ez a történet hogyan néz ki a gyakorlatban. Hogyan is néz ki az új modell? Ez itt a kérdés. :)