Ismerős a kedves kis gyermek dalocska ? Hallgassa csak meg.
És még tekintse csak meg az Égig érő paszulyról szóló magyar mesét.
És egy kevéssé mosolyra fakasztó adat. Hazánkban alig egy kg-nyi száraz babot fogyasztunk fejenként. Ez bizony nem sok, tekintve, hogy egy tápláló, egészséges, télinek mondott zöldség féléről van szó.
És a lencse? Bizony sokan csak egy évben egyszer fogyasztják, hogy sok legyen a pénzük. De pont azért nem lesz sok pénzük, mert egészségük látja kárát annak, hogy megfosztják magukat a száraz hüvelyesek élvezetétől.
Lássuk csak :
A lencse 12 jótékony hatása
Javítja a májfunkciót
Jót tesz a szemnek
Nyugtat
Magas folsav tartalma miatt terhesség esetén kiemelten ajánlott a fogyasztása – a magzat fejlődését támogatja
Jó hatással van az anyagcserére, szuper étel székrekedésre
Segít stabilizálni a vérnyomást
Csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát
Segíti a vércukorértékek kordában tartását
A változókor tüneteit csökkenti
Fokozza a férfiak termékenységét
Segíti a hajnövekedést
Támogatja a sebgyógyulást
És a száraz bab jótékony hatásai?
Vitamin és hasznos ásványi anyag forrás.
A bab remek B1, K-vitamin, folsav, foszfor, magnézium, és nátrium forrás. Ásványi anyagai közül pedig jelentős a molibdén, a vas, és a mangán tartalma.
Megelőzheti a daganatos betegségeket :
Azt már korábban is tudták a kutatók, hogy a babban is megtalálható IP6 elnevezésű anyag játszik közre a rák megelőzésben. Most azonban felfedeztek még egy rákellenes összetevőt a hüvelyesekben, az IP5-öt, amely nemcsak gátolja a rákos sejtek növekedését, hanem a citotoxikus gyógyszerek hatását is növeli.
Színtől függően magas az antioxidáns tartalma.
Lassan emésztődik, hosszan teltség érzést okoz, így a túlsúly ellen is hatásos.
Magas rezveratrol tartalmú színes babok késleltetik az öregedést.
Szakszerű főzéssel megelőzhető a kellemetlen gázképződés.
Már korán el lehet kis cserepekben vetni a zöldbabot, s a kifejlődött növénykét a külső időjárás jobbra fordultával lehet kiültetni. Ily módon évek óta a zöldborsót meg tudom előzni vagy egy időben takarítom be a zöldbabot és borsót. Mi évek óta cserélünk zöldbabot borsóra.
Valaha Kenyában zöldbabot konzerváló üzemben ténykedtem.
A szó legszorosabb értelmében zöldbabról volt szó, hisz francia, belga, német. svájci stb. exportra ment a dobozba, üvegbe párhuzamosan berakott egyforma vastagságú ceruza bab. Addig csak a hazai sárga hüvelyű babot ismertük, s akkor jött egy teljesen új ízvilág.
Tudták, hogy a zöldbab kiváló 2. típusú cukorbetegséget blokkoló hatással bír?
S ha nincs zöldbab, ugyanezen célra szolgál a babhéj tea.
A zöldbab kiváló köret, magában fogyasztva kitűnő diétás, rostban gazdag étel. Persze kis forró kókuszolajban meghempergetve még finomabb! Főzelék, leves alapanyag. Kicsit előfőzve, apróra vágott hagymával, picit sós, édeskés, ecetes lében pácolva remek saláta.
Nagy szemű saláta bab segítségével ínycsiklandó finomságú saláta készíthető.
Szinte fejedelmi étel a fejtett bableves. Vannak erre alkalmas bab fajták. Például a kereskedelmi forgalomban is kapható Borlotto bab mind kifejtőnek, mind száraz babnak kiváló.
Száraz babot termelni talán nem nehéz. Néhány négyzetméteren a kertben, semmi esetre nem az. Persze nagyüzemileg már több dologra oda kell figyelni, de aki manapság már belekóstolt a szója termesztésbe, a száraz babbal is elbírna. Miért a feltételes mód???
Mert a kereskedelemben kapható babok és lencsék jó része import !!! Ha nem hiszik, csak járjanak utána!
Ezen blog írásnak nem titkolt célja az lenne, hogy kedvet csináljunk a hüvelyesek fogyasztásához.! Ahány bab annyi féle íz. Fehéret, feketét, tarkát, csak fogyaszd!
Igen, belátom, hogy a babot jól puhára főzni, hogy zamatos, ízletes, omlós legyen, de mégse repedt, nem könnyű. Áztatni kell. Már ez maga tudomány, hisz nem mindegy, hogy mennyire kemény az áztató vagy a főző víz. Aztán a főzésnél kiderül, hogy mégis csak egy-egy szem kemény maradt.
Hát persze, jó magyar szokás szerint összekeverték a tavaly előttit a tavalyival! S a bab keményítő tartalmának lassú átkristályosodása miatt különböző a főzési idő. Ez a felemásság is elveheti a kedvet a fogyasztástól.
EGY JÓL ELKÉSZÍTETT GYÁRI BABKONZERVTŐL NEM FI...$...ASZ!!
Itt jegyeznék meg egy rendkívül fontos előnyt a konzervált szárazbabok előnyére. Tudvalevő, hogy a bab a köztudatban „fújós” étel. Azaz sokan panaszkodnak, hogy kényelmetlen szeleket okoz. Nos, ez igaz, mert a szárazbab héjában olyan anyag található, amely emésztést gátló, akár kisebb rosszulléteket is okozhat. Ezért a babot kötelezően szükséges áztatni, az áztató vizet időnként cserélni, s a lényeg, hosszabban főzni, vagy kicsit magasabb hőmérsékleten rövidebb ideig.
Ezeknek a feltételeknek maximálisan eleget tesz a gyárilag feldolgozott bab. Főleg a főzés tekintetében, hisz a dobozba, esetleg üvegbe zárt bab olyan hőkezelést kap, amely legalább két évre megbízhatóan eltarthatóvá teszi a bezárt terméket.
Tehát a gyárilag konzervált bab már nem okozhat emésztőszervű kellemetlenségeket!
Az angol reggeli része a paradicsomos bab. A Fourteen’s Fall -nál járva Kenyában a kiránduló indiai családok mind-mind paradicsomos babot piknikeztek. Laktat, jó ízű, még annyi gond sincs vele, mint egy szendvics elkészítésével.
Húspótló !!!! Fehérje tartalma a száraz babnak 21%. Imponálóan magas. Maga a főtt bab, kiválasztva az alkalmas fajtát húsként fűszerezhető, többféle növényi adalékkal akár húspogácsa állítható elő.
A zöldbabot feldolgozó üzemben magam is kísérleteztem dobozos bab konzerv készítésével. Bab főzelék, klasszikus kicsit fokhagymás ízzel és két virslivel. Nagyon jól sikerült. Iszlám hitűeknek marha hús virslivel, indiaiaknak sertés virslivel. S amikor indiai főnökömnek véletlenül a marhás virslivel kísért babfőzeléket adtam ??!!
Persze, ha belegondolok, hogy valaha a Debreceni Konzervgyár a zöldborsó feldolgozás Mekkája volt! Ma lítiumot feldolgozó üzemek vannak a jó borsó földek helyén. Mert alig várjuk, hogy megjelenjen az első zöldborsó. Zsenge sárgarépával, mellé téve néhány zsenge borsó hüvelyt is !!! Mennyei!
Miért is írok erről?
Mert babot termelő egység, kis üzem akadna. Nem is lehet veszteséges a termelés, hisz egy moderált termésátlag is veri a 2000 kg / ha mennyiséget. A búzáéval vetekedő bevétel, kitűnő elővetemény szántóföldi növényeknek. Még talán a bab feldolgozás is megoldható, hisz van/lesz pályázati pénz.
De fogyasztó nélkül hiába való fáradozás a termelés, dobozolás.
Egy gyár számára eszményi a babkonzerv gyártása. S nem csak 420 grammos, azaz kis dobozba, de nagykonyhák részére akár 3-5 kg-os dobozban is. Ha belátnánk, hogy világhálón fellelhető százezernyi babos étel recept megihletné úgy a magyar háziasszonyokat, közétkeztetőket, hogy az évi egy kg szárazbab fogyasztást megdupláznák, akkor már érdemes gyárat alapítani.
Mondjuk, szemeljük ki a volt Szigetvári Konzervgyárat. Száraz, jól tárolható alapanyag. Az év minden napján gyártható, nincsenek problémák a szezonalitással. Mellette termelhető még lencse konzerv sós lében, némi csicseri borsó, esetleg mungó bab. Ha akad felesleg, az helyben csomagolható a hazai piacra, kiváltva az importot.
Fagyasztva szárító gépemen többféle babos készételt, mint bableves, babfőzelék, paradicsomos bab, szárítottam.
Ilyen formában nagyon hosszú ideig eltartható a termék, s kinyitva egy csomagolási egységet, akár kirándulás, sport elfoglaltság idején 10 perc alatt előáll a friss, illatos étel. Legtöbbször a csomagoló anyag szolgál edényként is, amiben a forró víz feloldja az ételt.
Ha 3 millió családban csupán havi 1 doboz szárazbab konzervet elfogyasztanának, akkor évente közel 40 millió doboz fogyna el.
Ekkora mennyiségű minőségi babkonzerv világszínvonalú legyártásához már nagyon komoly mérnöki csapat együttműködése szükséges!
A gyártás folyamán a Tartósítóipari mérnök munkája elengedhetetlen, továbbá a logisztikai szakmérnöki, folyamatmérnöki, minőségügyi mérnöki tudások bírnak kiemelkedő fontossággal, ez nem megkerülhető!
Népszerű női hetilapunk utolsó néhány példányát átolvasva nem találtam babos receptet. Viszont az interneten magyar és angol nyelven száznál is több recept elérhető.
Milyen szép munka lenne felkutatni az országban vagy akár külföldről beszerezni a sok féle létező bab magból minél több fajtát, s azokat felszaporítani, termesztésbe, gyártásba vonni. Hisz ez nem újdonság, még 40 éve is több tucat fajta volt termesztésben.
A mungó bab nagyon jó csíráztatva, s úgy konzerválva.
Tudod, hogy már több éve itt vagyok, és nagyon szeretem azt, amit csinálok! Itt van mit tenni az élelmiszergazdaságban.
Te, remélem lesz majd olyan projekt is itthon, amibe akár távolról is be tudok majd kapcsolódni szabadidőmben.
De nem ezért hívtalak. Olvastam a lecsón az írásodat a Szigetvári Konzervgyárról, Meg olvasom folyamatosan Bujna Feri cikksorozatát, az élelmiszergazdasági Sci–fi sorozatot, hogy hogyan néz ki Budapest élelmiszergazdasági rendszere2050-es években! Hogyan teremt jól- létet az AI, és a z ember közösen!
Tetszett!
Eléggé keményen odateszitek a lényeget.
Te, hol akarjátok megvalósítani a 2050-es projektet?
Lennének ötleteim, hogyan induljunk el!
Ziggy, ha ilyen jól leírtátok azt, hogy mit kellene tenni konzervgyár ügyben, nyomjátok már egy kicsit részletesebben, hogy mi is a stájsz ezzel a történettel!
Csak szőr mentén érintetted a témát – hogy az elején kell egy csapat – és ezzel el is intézted!
Ismerlek, te nem szoktál csak úgy leírni gondolatokat a semmibe! Szívesen elolvasnám a teljes mesét! Ne kímélj!
Szét akarom szedni, és bele akarok kötni minden szavába! : )
Alig van konzervgyár, ha bezár a szigetvári is – igaz francia tulajdonú – akkor megint szegényebbek leszünk egy működő gyárral.
Sajnos eljöhet az az idő, amikor csak az emlékeink maradnak egy tényleg nagyszerű élelmiszeriparról?
----- > Beszélgettünk még sok mindenről, például van olyan ága az élelmiszergazdaságnak, amiben India fényévekkel előbbre jár, mint a világ többi része!
Kezdődjék is a mese! A mese egy konzervgyárról szól, amit nemsokára be akarnak zárni, és ezzel megszűnne kb. 130 munkapozíció, ami azt jelenti, hogy 130 ember munkája offolna a gyárban.
I. Konzervgyárat akarsz megmenteni? Ahhoz termék kell! Válasszunk terméket! Az meg legyen egy konzerv!
Kicsit nézzünk erre a témára egy kicsit komolyabban, vegyük elő az élelmiszermérnöki szemléletet, és nézzük meg, mire megyünk vele!
A mese úgy kezdődik, hogy élelmiszeripari terméket akarok gyártani. Ehhez meg ki kellene választani egy terméket, ami jól megy a piacon pl. Európában, ismert annyira a tervezendő termék, hogy a vásárló levegye a polcról. Mondjuk, pl. mondjuk azt, hogy a választott terméket konzervként akarjuk forgalomba hozni.
Tehát terveznünk kell egy konzervet, ez a terv!
II. Felteheted a kérdést, hogy miért?
Mivel élelmiszermérnökök vagyunk a konzervek tervezése alapszint, mondhatni level 1, beugró!
Szóval konzervet akarunk tervezni. Azért akartunk tervezni egy jó kis konzervet, mivel élelmiszermérnökök vagyunk és értünk hozzá, hogy hogyan is kell megtervezni egy jó konzervet. Az egyetemen tanulsz az évek során ilyeneket, hogy fizika – részeként hőtan – géptan, élelmiszeripari műveletek. Van ilyen tárgy is, hogy mikrobiológia, vagy élelmiszeripari mikrobiológia, gyártáselmélet, vagy minőségügy. Szakirányon meg vannak az iparági technológiák, ilyen a konzerv is.
Szóval a konzervtechnológiához komolyan ismerni kell ismerni a hőtant, az élelmiszeripari gépeket, az élelmiszertechnológiát, gyártáselméletet, terméktervezést, ez alapszint.
Ha valakit részletesebben érdekel, hogy mit tanultunk az egyetemen, ebben a cikkben részletesebben írtam a témáról:
III. Tehát konzervet kell terveznem, mert az jó! Lehetőleg itthon adjuk el első körben!
Tehát terveznünk kell egy konzervet. Megterveztük, van egy konzervünk. Ez nagyon jó, de ezt a tervezett konzervet valahol le akarjuk gyártani. Legyen ez a gyártási helyszín történetesen egy konzervgyár! Ha meg ezt így akarjuk, akkor semmi más dolgunk nincs, mint az, hogy a megtervezett terméket gyártásra optimalizáljuk. Foglaljuk össze mit tudunk:
Kell tervezni egy jó konzervet!
Lehetőleg olyan konzervet kell tervezni, amit mindenki ismer, és szívesen megvesz!
Mivel konzervet terveztünk, ezért a gyártást optimalizáljuk egy konzervgyárra!
Értékesítsük a tervezett konzervet pl. a kisker láncoknál, és szállítsunk is ki!
IV. Pár gazdasági aspektus, amit figyelembe veszünk: Tervezzünk Európai szinten látható fizetésekkel, és szép osztalékkal!
A kapitalizmus lényege sokak szerint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Ahol fejlett kapitalizmus van, ott szabad pénzpiac van, és szabadon lehet befektetni a reálgazdaságba is. A hagyományos fogalmi megközelítés szerint az élelmiszeripar egy nagyon jó üzlet, enni mindig fognak az emberek. Ez az axióma valahogy az elmúlt 33 évben nálunk nem nagyon volt értelmezhető, ennek megvannak a történelmi okai.
A kérdés az, hogy a tervezett konzervünk, amit egy konzervgyárban akarunk gyártani - optimalizáltan- hoz-e annyit, hogy érdemes legyen befektetni a történetbe? Hoz-e többet, mint egy ingatlan befektetés, vagy mint a papír alapú befektetések?
Mindezt úgy, hogy Európai szinten látható fizetéseket rakunk a rendszerbe?
Egyetértek Nick Hanauerrel, amikor azt mondja, hogy meg kell fizetni a dolgozót. Mivel ha meg van fizetve a dolgozó, akkor fenn tudja tartani a kapitalizmust, mivel elkölti a pénzét, mivel van neki, amit el tud költeni.
The dirty secret of capitalism | Nick Hanauer
Papír alapú befektetéseknek szoktuk nevezni minden olyan befektetést megtestesítő értékpapírt, amelyekkel pl. a tőzsdén lehet kereskedni: kötvény, részvény, állampapír. Ha ezt nem ugorja meg a tervezett business, akkor ne is tervezzük tovább a történetet!
V. A zord valóság
A befektetőknek, és cégtulajdonosoknak mostanában eléggé fáj a feje, mivel meg kellene őrizni az eddig megtermelt készpénzállomány értékét, azért, hogy ne vigye el az infláció. Lehet olyan cég is, amelyik azt fontolgatja, hogy megvalósít egy beruházást. Számára a kérdés az, meddig emelheti az eladósodás mértékét, hol a határ? A dolgozókat eléggé sújtja az infláció, folyamatosan fel kell élni a megtakarításokat, vagy hiteleket kell felvenni ahhoz, ha tartani akarják a megszokott életszínvonalukat. Van egy másik út is számukra, az pedig a munkahelyváltás ahol nagyobb fizetést kapnak. Szóval a helyzet nem egyszerű egyik szereplőnek sem.
Vájunk is bele a lecsóba ennyi bevezető után.
VI. Babkonzervet fogunk gyártani, méghozzá paradicsomos babkonzervet, a híres baked beanst! Miért pont a bab, és miért a babkonzerv?
A paradicsomos babkonzerv UK-ban, (az USA-ban is) alapélelmiszer. Mondhatni minden kamrában van pár dobozzal, mivel tradicionálisan több főételhez megy, továbbá fogyasztják pirítósra téve is. A Full english breakfast nem létezhet baked beans nélkül! : ) Aki a baked beans történetére kíváncsi, itt olvashat róla részletesebben:
Mivel a baked beans – paradicsomos bab - eléggé ismert itthon is, úgy gondolom, hogy nagyon jó választás lesz, mivel itthon is szívesen fogyasztják az emberek. Szívesen vásárolják, a kulcskérdés az ár lesz. Olyan áron kell gyártani, és értékesíteni, hogy a hazai piacon versenyképes legyen a termék.
Legyen a neve az általunk tervezett baked beans konzervnek: BAB 2023 RDE – BAB 2023, Reggel- Délben – Este = RDE –
a. Hogyan néz ki a baked beans – paradicsomos babkonzervünk?
Pont úgy fog kinézni, mint a többi a piacon:
Nettó tömeg: 420 g – 42 dkg –
Töltőtömeg: 240 g – 24 dkg - --- > Ez azt jelenti, hogy a konzerv bab tartalma 24 dkg
Nettó tömeg %-ban: 57. 14 %--> 57 %)
a maradék a paradicsomszósz:
– 240 g = 180g ---- > 42 dkg – 24 dkg = 18 dkg -- > ez a konzerv paradicsomszósz tartalma.
Sztenderd 420g-os „könnyű nyitású” – Easy open tin - élelmiszeripari konzervdobozba töltjük a terméket
Teljes konzervet, és trópusi konzervet fogunk gyártani
A két kifejezés gyártástechnológiai műveleti minőséget határoz meg, melyet a gyártás során be kell tartani.
A fenti két termék a boltokban elérhető, én is itthon szereztem be (saját fotó)
V. Hogyan készül a konzerv, amit konzervdobozba töltünk?
Itt van egy pár perces film a youtubeon, hogy hogyan is készül egy húsos konzerv, csak azért, hogy lássuk a gyártási folyamatot egyben.
Tehát a főbb műveletek -- > ha egyszerű konzervet gyártunk:
Nyersanyag fogadása
Előkészítés
Tisztítás mosás
Válogatás
Osztályozás
Darabolás
Előfőzés
Töltés
Zárás
Hőkezelés
Nem akarlak titeket untatni részletesen a baked beans részletes gyártástechnológiájával e helyen, erről később majd szó lesz. Pár mondatban összefoglalnám azért a gyártás lényegért.
Fogadjuk a nyersanyagokat, előkészítjük gyártásra. Tisztítjuk, válogatjuk, mossuk a fő alapanyagot. Megtörténik az előfőzés. A bab betöltésre kerül a konzervdobozba, rá kerül az elkészített paradicsomlé (felöntőlé) A konzervdoboz lezárásra kerül. A lezárt dobozokat autoklávba teszik, itt megkapja a hőkezelést.
Ha a hőkezelés kész, akkor a kész konzervekre egy palást címkéző gép felteszi a címkét, és lehet is csomagolni, raklapozni a készterméket.
VII. Nyomjuk a businesst, fessük fel az üzleti modellt, és álljunk bele!
Let's do the business! - Let's make money!
Szóval kellene egy üzleti modell, amivel fel lehet emelni a vidéket!
Azt tudjuk, hogy egy gépkezelőt havi nettó 400 000 Ft alatt nem találni szélese vidéken! A baj az, hogy a nettó 400 000 Ft már Nyugat-magyarországon sem annyira látható fizetés sajnos! Hát, még ha ezt a fizetést Bécsből, vagy Londonból, vagy Berlinből tesszük vizsgálatunk tárgyává! Az ország az EU második legszegényebb országa, vásárlóerő paritáson vett fogyasztásban már Románia is lehagyott minket. Az infláció az egekben, és folyamatos az elvándorlás, főleg a szakképzettek körében. A szegénység rossz tanácsadó, járja a mondás.
--- > Brutó fizetések 2020-ban… Akkor sem volt mesés látvány a térkép sajnos….
A fenti térképen a bruttó bért látod 2020-ban, ami azt jelenti, hogyha a bruttó fizetésed most 2023-ban pl. 378 000 Ft, akkor abból a nettó elkölthető pénz, amit a hó végi borítékban van az 251 370 Ft. …..
Szóval egy olyan business modell kell, amely annyira innovatív, hogy 2 év alatt önjáró legyen, és pl. szolgáljon etalonként a szakma számára! Sajnos látható az, hogy 40 éve hasonló logika mentén szerveződnek munkapozíciók, eléggé elkeserítő eredménnyel! Mivel hogy én tervezem az üzleti modellt, szabadon tervezhetek, hiszen ez nem más, mint egy mese – rögzítettük is a történet elején : )-
Peremfeltételek a business modellhez:
- Az egyes munkapozíciókban a kezdő nettó fizetés: 500 000 Ft / hónap
- Egy gyártási hét: 5 nap / gyártási hét
- Egy gyártási hónap: 4 gyártási hét / hónap
- Egy műszak: 8 óra / műszak
- Egy gyártási év: 52 gyártási hét / év
- Időkeret: napi időkeret, a munka naponta 8 órás műszakokban történik. Más időkeret felfogás szóba sem jöhet!
Így a teljes gyártási napok száma évente: 260 gyártási nap / év
Így a teljes gyártási órák száma évente: 260 gyártási nap x 8 óra = 2 080 gyártási óra / év
--- > Ha nettó 500 000 Ft-ot ér egy munkapozíció, akkor a cégnek,és a munkapozícióban dolgozónak, és a cégnek 849 624 Ft-jába kerül. Azaz a cég, és a munkapozícióba dolgozó együttesen 349 624 Ft járulékot, és adót fizet be az állam felé. -- > Bérkalkulátor
A mesében 130 munkapozíció szerepelt, számolgassunk kicsit. Mennyi lesz a 130 munkapozíció teljes bérköltsége havonta:
130 munkapozíció x 849 624 Ft = 110 451 120 Ft ---- > EUR-ban (1 EUR / HUF Wise, 2023 12. 29: 382. 565 Ft / 1 EUR) --- > 288 712 EUR / hó (Legyen 300 K EUR)
VIII. Gyártani kellene, kezdjük is el! Fessük fel a teret alapszinten!
a. MI kell a gyártáshoz?
A teljesség igénye nélkül:
bab
paradicsomsűrítmény
konzervdoboz
konzervdoboz alj (mivel gyártáskor az alja a teteje : )
egy jó gyártási receptúra
címke a konzervdobozra --- > ahhoz meg kell egy egyszerű palást címkéző gép, mégse kézzel nyaljuk fel a címkét a doboz oldalára!
Dobozok a csomagoláshoz
A csomagolt dobozokat le kell zárni
A dobozokat raklapozni kell
A raklapot körbe kell tekerni fóliával
Készáru raktár
Targonca, mivel az elkészített raklapokat targoncával visszük be a készáru raktárba
A készáru raktárból targoncával rakjuk kamionra a terméket, mivel a minimális rendelési egység 1 raklap.
b. Hány db konzervdoboz van egy raklapon?
Ezt nagyjából egyszerű kiszámolni. Erre is igaz, hogy mindenki másképp csinálja. Én is kiszámoltam, legyen egy EUR raklapon. 2100 db 42 dkg-os baked beans konzerv. A raklap szállításra kész. Akinek más ötlete van, azt szívesen várom.
1 kamionba 22 EUR raklap fér. Akkor egy kamion rakomány: 22 EUR raklap x 2 100 Db = 46 200 Db.
IX. Lássuk az árakat! Hogyan állunk paradicsomos bab árakkal Itthon, Deutschlandban, és UK-ban?
a. United Kingdom
UK egy furcsa hely. Ott a Ködös Albionban az adófizetés, a monarchia, és az ötórai tea örök! Így nézzük meg, mennyibe is fáj, ha netán baked beanst akarunk venni pl. a Morrisonsban:
Szóval, eléggé nagy a választék… A 410 g-os Morissons Saver Baked Beans már kapható Ł 0.27 –ért. (most a Ł a wise-n 439.667 1Ł / HUF), azaz Ł 0.27 x 439. 667 Ft = az 118. 71 - legyen 119 Ft – a polcon…
Szóval elég sok babkonzervet lehet venni minimál órabérből is. Az, hogy 0 % az ÁFA az élelmiszeren, azt jelenti, hogy mindenki meg tudja fizetni a minőségi élelmiszert. Igaz arrafelé is betett a vásárlóerőnek az infláció, de ahogy látjuk, baked beans kapható Ł 0.27- ért a polcon.
Ez egyet jelent. Valakik, valahol legyártják ezt a konzervet, csomagolták, raktározták, és kiszállították a boltba. Természetesen a bolt is ráteszi a saját hasznát, mivel arrafelé is elképzelhetetlen a beszerzési ár alatti értékesítés!
Azt is látni lehet a képen, hogy ne legyél vevőként garasoskodó – penny ……. - szánj egy konzervre legalább Ł 0.75- öt, ezt mondja a kihelyezési gyakorlat. Legyél ennyire nagyvonalú magaddal.
b. Németország
Bundesrepublik Deutschland, Deutschland sokunk számára ismerős hely. Nem győzöm hangsúlyozni, olyan, hogy „Németország” nem létezik. Németországi Szövetségi Köztársaság a becsületes neve. EDEKA általában elérhető minden szövetségi köztársaságban, Bajorországtól NRW-ig.
X. Már sok mindent tudunk. Kezdjük el megtervezni a gyártást, úgy, hogy az „versenyképes” legyen!
Dobállózunk sokat a versenyképesség fogalmával. Jelen esetben, ebben a történetben a menedzselt teljes gyártási rendszerre vonatkozó versenyképesség fogalmi környezete egzakt módon meghatározható. Határozzuk is meg, mit is jelent ez a gyakorlatban, melyek a peremfeltételek:
a. Foglaljuk össze, hogyan is nézne ki a gyártás – így a teljes üzleti terv – peremfeltétel rendszere, csak felvetésképp – nem cégforma specifikusan -:
Transzparens működés – A kezdetektől készülni a tőzsdei bevezetésre. NyRt szintű működési szint.
Hazai viszonylatban látható nettó fizetések, legyen nettó 500 000 Ft minden munkapozícióban
A nettó fizetéseket negyedévente indexáljuk – emeljük meg a kimutatott maginfláció mértékével –
Munkaidő: napi 8 óra
Éves munkanapok száma: 260 gyártási nap / év
Időkeret: Napi időkeret, a munka naponta 8 órás műszakokban történik. Más időkeret felfogás szóba sem jöhet!
1 db EUR raklapon 2 100 db 42 dkg-os konzerv van
1 kamion rakomány – ami 22 raklap, ha tele van a kamion – az 46 200 db 42 dkg-os konzervet jelent egy szállításra.
A legyártott termékeket expediálás után szerződött hazai fuvarozóval szállítjuk le a megrendelő központi logisztikai központjába
Nagykereskedelmi rendszernek is értékesíteni fogunk
Egy kulcsrakész megoldás szállító szervezi, és tartja fent az online értékesítési rendszert
Üzletkötői munkapozíciók is vannak, országos területi lefedettséggel, akik megkapják a nettó 500 000 Ft fizetést fixen + 0,5 % nettó árbevétel utáni jutalékot az értékesített mennyiség után
A nettó profit 7%-a minden évben egyszer kerül kifizetésre a gyártásban dolgozók számára.
A nettó profit 15 %-a fejlesztési tartalékba kerül, mely pénz értékének inflációkövető megőrzéséről professzionális szakágazati bankárok gondoskodnak.
18 % profit megy innovációra, termékfejlesztésre
10 % profit rendelkezésre áll a menedzsment motiválására – ez a szokásos 1-3 %-hoz képest eléggé decens összeget is takarhat.
15 % profit a befektetőké.--- > Ők lehetnek privát befektetők, dolgozók, intézményi befektetők, stb, ők ebbe a cash-flow-ba fektetnek be. /azért fogják ütni a menedzsment hátát, hogy mielőbb indítsák be a második műszakot : ) /
Az egész rendszer egy TQM – Teljes Minőségmenedzsment - Total Quality Management – rendszert alkot, ettől eltérni a szervezeti felépítésben nem lehet!
Az egész rendszert úgy kell felépíteni, hogy nagyon egyszerűen lehessen integrálni a fenntarthatósági követelményeket, mérhetően, ellenőrizhetően --- > A fenntarthatóság fogalmi rendszere nem egy „tanulmányt” takar – sokan hiszik ezt, sajnos… De nem. Hanem egy nagyon komoly fejlesztési irányt határoz meg, amelybe komoly erőforrásokat kell beletenni.
És még mindig baked beanst akarunk gyártani!
A fenti peremfeltételek összecsengenek Nick Hanauer felfogásával – hogy érdemes megfizetni a munkást, mert akkor részt tud venni a kapitalizmus játékban. Más megközelítésben eltoljuk a fenti felfogással a tőke- munka részesedését az általunk menedzselt teljes értéklánc mentén a németországi szint felé.
Mi a baj a modern gazdasággal? | A gazdaság újragondolása Róna Péterrel
Amikor véget ért a II. Világháború, Konrad Adenauer, Ludwig Erhard, - és sokan mások – 1945 Júniusa után elkezdenek gondolkozni azon, hogy milyen gazdasági rendszer legyen a volt birodalom nyugati megszállási zónájában – későbbi NSZK -, alapvetően azt akarták, hogy a gazdasági rendszer jól- létet hozzon, és megerősödjön a középosztály. Ebből a gondolatból született meg a szociális piacgazdaság eszméje. Írtam erről a témáról a:
Tehát ha létrejön egy jól működő üzem, akkor a cél az, hogy az üzem a tágabb környezetével un. multiplikátor kapcsolatba legyen, mérhetően, ellenőrizhetően. Ez kihasson a tágabb környezet minden szintjére. Pl. NRW-ben, Bajorországban ennek nagyon mély hagyományai vannak.
Mivel gyártani akarjuk ezt a konzervet, kellenének hozzá az alapanyagok a gyártáshoz. Kell a konzervdoboz tetővel, és kell a bab, kellenek fűszerek a paradicsomos alaplébe.
a. A babot szerezzük be Kazahsztánból! (Astana (NQZ), Kazahsztán)
Asztana Budapestről elérhető, kb. 10 órányi repülőútra van Kazahsztán. Arrafelé termelnek babot, amit fel lehetne használni a termék gyártásához. A repülőjegy relatíve olcsó. Miért mondom ezt? A bab arrafelé $ 1.88 - $ 5.81 / kg áron pörög.
--- > Számoljunk egy 40’ feet container esetében $ 8 700 – $ 13 000 között, így nem lövünk mellé.
b. A paradicsompürét is onnan szerezzük be
A nemzetközi kereskedelemben senki nem szállít paradicsomlevet. Mindenki nemzetközi szabvány szerinti paradicsompürét hoz forgalomba. Ezt szállítják a felhasználás helyére. A felhasználás helyén ebből a paradicsompüréből az igények szerinti – receptúra szerinti - paradicsomlevet állítja elő az üzem, és használja fel a gyártáshoz. 1 kg paradicsompüréből 4 kg jó minőségű paradicsomlevert lehet előállítani, és felhasználni a gyártáshoz.
Levet nem szállítunk hajón, nemzetközi kereskedelemben, én úgy tanultam. Mert feldől tőle a hajó, így nem tervez vele senki.
A paradicsompüré ára tonnánként: 385 062 Ft / tonna
A paradicsomlevet is 40’ feet konténerbe szállítják, férjen bele a konténerbe 21,5 tonna, ez 21 500 kg.
Így a 21 500 kg paradicsompüré ára:
(21, 5 tonna x $ 1 109 ) + $ 10 000 –szállítási költség: $ 33 843,5 --- > 11 751 004 Ft / 21 500 Kg -- > paradicsompüré
---- > 1 kg paradicsompüré: 546, 55 / kg -- > Felhasználásra kész.
---- > Ebből az 1 kg paradicsompüréből lesz 4 kg paradicsomlé a felhasználás helyén, mivel 1 kg sűrítményhez rakunk 3 kg vizet. 25% paradicsom sűrítmény (1/4) + 75 % víz (3/4)
1 kg víz 1 liter (így a legegyszerűbb számolni) --- > sűrűség, hőmérséklet, térfogat -- > alap fizika kell hozzá : ) --
A az ivóvíz kg-ja legyen 2 Ft
– víz sincs ingyen sehol sem : ) – Találós kérdés: -
Így 1 kg paradicsomlé ára a gyártás kezdetén:
1 kg paradicsompüré (546, 55 Ft) + 3 kg víz (3 kg x2 Ft) = 546, 55 Ft + 6 Ft = 552, 55 Ft / 4 kg
1 kg paradicsomlé: 552, 55 / 4 kg = 138, 1375 Ft / 1 kg paradicsomlé
1 g paradicsomlé a felhasználás helyén: 138, 1375 Ft / 1000 = 0,1381 Ft / g
a. Hány db terméket tudunk gyártani a beszállított mennyiségből?
töltőtömeg: 240 g – 24 dkg - --- > Ez azt jelenti, hogy a konzerv bab tartalma 24 dkg
nettó tömeg %-ban: 57. 14 %--> 57 %)
a maradék a paradicsomszósz:
– 240 g = 180g ---- > 42 dkg – 24 dkg = 18 dkg -- > ez a konzerv paradicsomszósz tartalma.
Sztenderd 420g-os „könnyű nyitású” – Easy open tin - élelmiszeripari konzervdobozba töltjük a terméket
b. Bab: Nagyon jó termék, mert ha beáztatjuk, akkor a saját súlyának 80%-át felveszi, nézzük, mi is ez a történet
Dobozonként kell – beáztatott!!- 240g bab.
Ha fogunk egy kg babot, amit pl. bablevesnek akarunk felhasználni, be kell áztatnunk, és meg kell várnunk, hogy jól beázzon. Egy átlagos bab a saját súlyának 80%-át is képes felvenni. Így 1 kg bab, ha beáztatjuk lesz belőle 1,8 Kg. Nekünk a gyártáshoz a beáztatott 1,8 kg az alapanyag kell a gyártáshoz. A dobozban van 240g – beázatott- bab + fűszerek (persze a paradicsomlét fűszerezzük) + paradicsomlé
Tehát a gyártást 240g / doboz áztatott babról indítjuk a gyártás elején.
XIII. Mennyibe fáj a 240g – Beszállított- bab?
Jó árat értünk el a babra, $ 1, 88 –at fizetünk egy nagyon jó minőségű babért Asztanában. A babot 40’ feet conatinerbe szállítják ki hozzánk. Egy ilyen konténerbe 21,5 tonna bab fér. Vegyünk egy $ 10 000 –os szállítási költséget (nagyvonalúak vagyunk, benne van az árban a biztosítás), kifizetjük az árut, és meg is jön hozzánk.
A 21,5 tonna bab a raktárunkba, felhasználásra készen, ennyibe kerül: ($ 1, 88 x 21 500 kg)+ $ 10 000 = $ 50 420 / konténer, ami 17 506 630 Ft / értéket képvisel az alapanyagraktárban. --- > Ezt még be kell áztatni!!
XIV. Mennyit lehet gyártani? Beszól a Chat GPT, mert látnunk kell a gyártást --- > Ehhez áztatott bab kell!! –
Beszállítunk 21 500 kg babot. Ezt beáztatjuk. Felveszi a saját súlyának 80%-át. Nézzük, hogyan néz ki a történet számokban:
17 506 630 Ft / 21 500 kg = 814, 26 Ft / kg -- > áztatás előtt, beszállított bab a raktárban.
Áztatás:
1 kg bab: 814, 26 Ft + 0,80 kg víz: ((0,80 kg x (2 Ft / kg víz)) = 815, 86 Ft / 1, 80 kg bab beáztatva.
1 kg beáztatott bab:
1 kg = 815, 86 Ft / 1, 80 kg = 453, 25 Ft / kg
1g áztatott bab: 453, 25 Ft / 1000 = 0, 45325 Ft / g
A dobozba kell 240g áztatott bab: ami: 240 g x 0, 45325 Ft /g = 108, 78 Ft / doboz
A beszerzett babot beáztattuk-- > (21 500 kg /100) x 80) +21 500 kg = 38 700 kg áztatott bab a beszállított mennyiségből.
38 700 kg áztatott babunk van, a dobozba kerül 0,240 kg.
Így hány dobozzal lehet gyártani a beszállított mennyiségből:
38 700 kg áztatott bab / 0,24 kg áztatott bab, a dobozban =161 250 db konzerv.
Ahogy a fentiekből kinéz, gyártanunk kell 161 250 db konzervet, mivel ehhez áll rendelkezésre alapanyag. Az a kérdés, hogy van bent a gyárba 130 ember, rendelkezésre áll a teljes technológia a gyártáshoz. 1 EUR raklap késztermék 2 100 db, így a beszállított alapanyagokból gyártható 76,78 raklap termék, ami majdnem három és fél kamion.
--- > Itt a Chat GPT, vagy a többi mesterséges intelligencia a barátod már! Vannak számaink, használjuk! : )
Fogadjuk el azt – pökmértékként - , hogy a gyárunk, ahol dolgoznak 130 –an ott is 300 dobozt gyártanak le percenként, mivel csak egy vonalunk ami tud 300 db / percet.
Azaz ha egy műszak 8 órás: akkor 8 óra x 60 perc x 300 db = 144 000 Db. / műszak ---- > Szóval az van, hogy amit fent kiszámoltunk, - hogy tudunk gyártani a beszállított alapanyagból 161 250 db konzervet – azt lepörgetjük (1,1197 műszak alatt), ami 1 műszak, ami 8 óra, és következő műszakból 57, 45 perc --- > legyen 58 perc!!
38 700 kg áztatott bab / 0,24 kg áztatott bab, a dobozban = 161 250 db konzerv.
Azt kiszámoltuk fent, hogy egy kamion készáru, az 22 EUR raklap, ami 46 200 db konzervet jelent, azaz gyárthatunk a beszállított mennyiségből 3, 49 kamion készterméket.
A konzerv a következőképpen néz ki az eddigiek alapján:
1 dobozba betöltött áztatott bab értéke: 108, 78 Ft / db.
1 doboz ára: 90, 27 Ft / db
Paradicsomlé 18 dkg / 1 doboz: 26, 10 Ft / db
Címke / 1 doboz: 5, 20 Ft / db
Gyűjtőkarton: 24, 16 Ft / db
Gyűjtőkarton zárás: 0, 36 Ft / db
Raklapfólia: 0, 41 Ft / db
Munkabér / db: 38,31 Ft / db
+______________________
Összesen: 293, 59 Ft / 1 db
a. Csomagolás
--- > 1 db karton doboz, ami megfelelő már a csomagoláshoz, az kb. bruttó 290 Ft, ami net. 228 Ft + 62 Ft ÁFA.
Ebbe a dobozba 12 db konzervet teszünk, azaz 1 konzerv hely a dobozban: 290 / 12 db = 24,16 Ft.
Ha be akarjuk csomagolni a 161 250 db konzervet, akkor kell 13 438 db doboz, ami 13 438 db x 290 Ft = 3 897 020 Ft csomagolóanyag.
Ragasztó szalag 33 m-es 110 Ft / 33 m, legyen elég 25 doboz zárására alul- felül, így: 4,4 Ft / doboz, amit osztani kell 12-vel:
0,366 Ft konzervenként. --- > Ragasztószalagra kell 59 125 Ft, ha be akarjuk csomagolni a 161 250 db konzervet.
Raklapfólia 0,30 kg / raklap, (2 749 Ft / 2 kg) (76,78 db raklapra kell fólia, így kell 11, 55 db 2 kg-os tekercs. – azaz 12 db -) --- > 2 100 db / raklap -- > 12 db x 2 749 Ft = 32 988 Ft / 161 250 db --- > 0,2045 Ft / konzerv
Ahogy a haverom mondaná: Űberf______a : ) Csúcs számok jöttek ki! Ezzel eddig megvolnánk.
XVI. Na, most már tényleg gyárthatunk, rakjuk össze a történetet készre.
a. Mit tudunk:
1. Vettünk 21,5 tonna babot, ami 17 506 630 Ft,
gyárthatunk belőle 161 250 db konzervet.
2. Vettünk paradicsompürét, 21,5 tonnát 11 751 004 Ft
és gyárthatunk belőle 455 026 db konzervet.
3. Vettünk konzervdobozt + aljat 100 000 db-ra
adtunk le rendelést, de csak 50 000 db-ot fizettünk ki 4 513 808 Ft
gyárthatunk belőle 50 000 db konzervet.
4. Vegyünk 161 250 db címkét: ez 838 500 Ft
5. Raklapfólia: 32 988 Ft
6. Gyűjtőkarton: 3 897 020 Ft
7. Ragasztószalag: 59 125 Ft
Mindösszesen: +________________________
38 599 075 Ft
+ Munkabér: 6 178 185 Ft
Azt tudjuk, hogy 161 250 db konzervet 8 óra 58 perc alatt gyártunk le.
38 599 075 Ft / 161 250 Db = 239, 37 Ft / db ---- > munkabér nélkül, a címkéző gép végén!
38 599 075 Ft. Ennyi pénz szükséges ahhoz, hogy a 8 óra 57 perces gyártáshoz szükséges anyagokat beszerezzük.
Van 130 db munkapozíciónk, ami havonta 110 451 120 Ft-ba fáj. Ami 160 óra havonta. Bent van az ütemben a 130 ember, akkor 1 másodperc üzemi munkaidő költsége: (110 451 120 Ft / 160 óra) / 3 600 = 191,75 Ft / másodperc.
Legyen az, hogy a 161 250 Db konzervet 8 óra 58 perc alatt gyártsuk le, és ne 8 óra 57, 45 perc alatt, egyszerűbb számolni.
Azaz: ((8 x 60 perc) x 60) + (58 perc x 60) = 32 220 másodperc a gyártási munkaidő. Pénzben:
32 220 másodperc x 191,75 Ft = 6 178 185 Ft munkabér / 161 250 db konzerv, azaz --- >
38, 31 Ft / konzerv / munkabér költség.
Persze ekkor feltételezzük, hogy a gyár napi 8 órában, havi 20 gyártási napon át tolja 300 db / perc / konzerv teljesítménnyel a paradicsomos babot!
Feltételezzük, hogy EUR raklap megfelelő számban rendelkezésre áll.
Ahogy a fentiekből kinéz, gyártanunk kell 161 250 db konzervet, mivel ehhez áll rendelkezésre alapanyag. Az a kérdés, hogy van bent a gyárban 130 ember, rendelkezésre áll a teljes technológia a gyártáshoz. 1 EUR raklap késztermék 2 100 db, így a beszállított alapanyagokból gyártható 76, 78 raklap termék, ami majdnem két kamion.
--- > Itt a Chat GPT, vagy a többi mesterséges intelligencia a barátod már! Vannak számaink, használjuk! : )
Fogadjuk el azt – pökmértékként - , hogy a gyárunk, ahol dolgoznak 130 –an ott is 300 dobozt gyártanak le percenként, mivel csak egy vonalunk ami tud 300 db / percet.
Azaz ha egy műszak 8 órás: akkor 8 óra x 60 perc x 300 db = 144 000 Db. / műszak ---- > Szóval az van, hogy amit fent kiszámoltunk, - hogy tudunk gyártani a beszállított alapanyagból 161 250 db konzervet – azt lepörgetjük 8 óra, és 57 perc alatt!!
Ízlelgessük ezt a számot, de nagyon!
XVII. Gyártási energia, logisztika, marketing, karbantartás, és üzletkötés, iroda, és egyéb költségek
a. Gyártási energia
Szóval kellene egy kis energia. A gépek árammal mennek, mondjuk azt, hogy majd a fejlesztés második felébe elkezdünk azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne helyben áramot termelni, amivel csökkentük majd az áram számlát.
Simán tegyük fel, hogy van még másra is áramfogyasztás, szorozzuk meg minimum 2- vel: 513 370 Ft --- > De legyen inkább 700 000 Ft.
Így a gyártási energia dobozonként, feltételezve, hogy egész hónapban paradicsomos babot gyártunk:
300 db / perc --- > 2 880 000 doboz / hónap (20 gyártási nap, 8 óra / műszak)
Gyártási energia: 700 000 Ft / 2 880 000 db =0, 2430 Ft / konzerv
--- > Normál hónap, amikor nincs karbantartás
Persze, most mondhatod azt, hogy ez kevés, mert a gyár nagyobb is lehet, és különben is. Értelek. Ezzel az egységgel lehet továbbmenni, majd a részletes tervezésnél. Úgy vesszük, e köré a 300 db / perc termelés köré épül fel az üzem jelen állapot szerint. A 130 fő ezt a gyártást szolgálja ki.
Legyen nettó 50 000 Ft + 27 % ÁFA / raklap --- > 63 500 Ft / raklap / 2 100 Db konzerv = 30, 23 Ft / konzerv szállítási költség
c. karbantartás
Nehéz dió ez nagyon. Mivel hogy nem terveztük meg az üzemet, nincs karbantartási terv, semmi. Csak nézelődünk még. De mégis kellene rá mondani valamit.
A gépek újak – most néztük a neten – az épület régi, és minden van, ami a gyártáshoz, és a gyártás kiszolgálásához kell, teljes értékű konzervgyár, irodával, raktárral, belső raktári logisztikával, stb.
Szóval ez drága lehet.
Legyen éves szinten 450 000 000 Ft, mert az szép szám.
--- > Évente gyártott konzervek száma --- > 50 hétig gyártunk, 2 hétre leállunk, és a karbantartás megy:
Így 50 hét alatt gyártunk: 36 000 000 db konzervet, így akarbantartási költség konzervenként: 12,50 Ft
d. Üzletkötés
Ahogy azt az elején mondtuk, vannak üzletkötői pozíciók. Lízingelt autóval járnak, Ami be kell szállni az elején mondjuk 3 millióval, és fizetni kell a lízingdíjat, meg tankolni is kell, javítatni kell a kocsit, és az üzletkötőnek ennie is kell munka közben.
Legyen 6 ilyen pozíció. Legyen 100 Ft / km, amibe a kocsi fenntartása fáj, (ebben legyen benne a javítás, lízingdíj a biztosítás, amortizáció, tankolás)
Naponta menjen az üzletkötő 500 km-t, az 10 000 km / hó.
Ez 1 000 000 Ft havonta, a pozícióból van 6 db.
Adjunk még 230 000 Ft-ot kajára, az üzletkötőnek havonta, ne a fizetéséből vegye magának a kaját. (Mobiltelefon, internet: céges „globális” költség része)
1 230 000 Ft x 6 pozíció: 7 380 000 Ft / hó
Évente: 7 380 000 Ft x 12 hó = 88 560 000 Ft / év
6 db kocsi kezdő lízingdíja:
3 000 000 Ft x 6 = 18 000 000 Ft
106 562 000 Ft / év / 36 000 000 db konzerv = 2, 96 Ft / db konzerv üzletkötői díj
Költsünk 400 000 000 Ft / év marketingre, mert alap terméket gyártunk, de mégis, kell pár tűzrőlpattant influenszer, aki bemutatja a terméket erre-arra:
400 000 000 Ft / 36 000 000 db konzerv / év = 11, 111 Ft / db konzerv marketing költség
XVIII. Dobjuk hozzá a fenti költségeket, lássuk a gyártási költséget:
1 dobozba betöltött áztatott bab értéke: 108, 78 Ft / db.
1 doboz ára: 90, 27 Ft / db
Paradicsomlé 18 dkg / 1 doboz: 26, 10 Ft / db
Címke / 1 doboz: 5, 20 Ft / db
Gyűjtőkarton: 24, 16 Ft / db
Gyűjtőkarton zárás: 0, 36 Ft / db
Raklapfólia: 0, 41 Ft / db
Munkabér / db: 38,31 Ft / db
Gyártási energia: 0, 2430 Ft / db
Logisztika költsége 30, 23 Ft / db
Karbantartási költség: 12,50 Ft / db
Üzletkötés költsége 2, 96 Ft / db
Marketing költség: 11, 111 Ft / db
+__________________
Mindösszesen: 350, 634 Ft / db.
XIX. Van gyártási árunk! Woow! Mit is jelent ez?
Egész jó, nekem tetszik. Van gyártási árunk!
Mit is jelent ez?
Ez az az ár, ami minden fenti költséget takar, amit eddig részleteztünk:
Becsomagolt szállításra késztermék
Szállítási költség
Karbantartási költség
Üzletkötés költsége
Marketing költség
XX. Mennyiért adjuk?
De nem ennyirét adjuk, mert miért tennénk? Profitot is kell termelnünk. Mégis menyiért adjuk?
A tesco alsó polcon a hasonló termék kint van bruttó 380 Ft-ért. A happy frucht hasonló termék meg kint van a polcon 520 Ft- ért. de van világmárka prémium termék 1 099 Ft –ért. Eléggé szép sáv.
Első karikában nem a tesco alsó polcára kellene pozícionálni a terméket, annak valahogy nem látom értelmét.
a. Varázsszám: 520 Ft polci ár
Az 520 Ft Bruttó az a polcon az 409 Ft nettó + 111 Ft (27 % ÁFA)
Legyen a kereskedelmi „árrés” 20 %, akkor a beszerzési ára a terméknek: (409 Ft / 100) x 80 = 327, 20 Ft / db + ÁFA -- >
Bruttó 415, 54 Ft = nettó 327, 20 Ft + 88, 344 Ft (27 % ÁFA)
b. De mi 350- ért gyártunk profit, és „finanszírozási költség” betervezésre nélkül.
Tervezzünk egy évi 620 000 000 Ft-os hitel finanszírozási költséggel: ---- >
Finanszírozási költség: 620 000 000 Ft / 36 000 000 db konzerv / év = 17, 22 Ft / db
1 dobozba betöltött áztatott bab értéke: 108, 78 Ft / db
1 doboz ára: 90, 27 Ft / db
Paradicsomlé 18 dkg / 1 doboz: 26, 10 Ft / db
Címke / 1 doboz: 5, 20 Ft / db
Gyűjtőkarton: 24, 16 Ft / db
Gyűjtőkarton zárás: 0, 36 Ft / db
Raklapfólia: 0, 41 Ft / db
Munkabér / db: 38,31 Ft / db
Gyártási energia: 0, 2430 Ft / db
Logisztika költsége 30, 23 Ft / db
Karbantartási költség: 12,50 Ft / db
Üzletkötés költsége 2, 96 Ft / db
Marketing költség: 11, 111 Ft / db
Finanszírozási költség: 17, 22 Ft / db
+______________________
Mindösszesen: 367, 85 Ft / db
Legyen a tervezett profit konzervenként: 42, 15 Ft. Hogy miért? Mert szép szám! De tényleg ezért. – Azért mert „csak, az eléggé vadul néz ki….
367, 85 Ft + 42, 15 Ft = nettó 410 Ft --- > 10,28 %-os „profitráta” konzervenként, hagyjuk így, mert csak!
---- > Ezért az árért odaszállítjuk (DAD paritás)
Ha egész évben paradicsomos babot gyártottunk, és el is adtuk- mennyi „bruttó céges profitot” tud tervezetten termelni a gyár 1 műszakos munkarendben (1 műszak, 8 óra / műszak, 20 gyártási nap / hó):
Tervezett „bruttó profit”: 1 517 400 000 Ft / év / 1 műszakos munkarend!
c. Bruttó polci ár a boltban
--- > Kereskedelmi árrés: 20% ---- > Így a polci ár nettó: ((nettó 410 Ft / 100) x 120) = 492 Ft
Bruttó ár: (Nettó 492 Ft / 100) *127 = 624, 84 Ft / doboz.Bingó!
Hol is vagyunk a nettó 410 Ft-os DAD átadási árukkal?
Ott vagyunk a bruttó 629 Ft – 1 099 Ft polci árban, így nagyjából jók vagyunk! Nézzük, miért is
XXI. Na okkás, de fent egy 15 %-os tervet látunk nem többet! Mi is ez a terv? Akarsz keresni évente 1,5 milliárdot, de hogy is van ez?
A fenti terv egy 15 %-os terv, semmi más. Az egész történet arról szól, hogy tervezhető-e termék, vagy nem tervezhető? A 15%-os terv (a komolyabb tervezési munka 85%-a nincs elvégezve!)
Az volt a kérdés, hogy lehet-e paradicsomos babkonzervet tervezni hazai piacra? A válasz az, hogy a középső polcra lehet. A mesében az van, hogy 130 munkapozíciót kell megfizetni, ezt szálaztuk szét.
Na, most a gyár nincs részletesen lerajzolva. Feltételezzük azt, hogy van egy létező konzervgyár, amit be akarnak zárni, mivel ez van a mesében. A 15%-os terv pont erre jó, - de erre nagyon! -, hogy végterméket tudjunk tervezni. A komplex tervezéshez egy nagyon komoly csapat kell, majd, de a fenti mese nem erről szól!
Csak arról, hogy érdemes ezt a dolgot nagyon komolyan átgondolni. Ahogy látszik a paradicsomos babkonzerv nagyon jó üzlet, - ahogy azt az egyetemen is tanították –, és ki lehet számolni, hogy mennyire jó.
Mondhatni a történet arról szól, hogy műszakonként feldolgozol egy kamion babot, 1/ 4 kamion paradicsompürét, és legyártasz belőle műszakonként 3,5 kamion paradicsomos babkonzervet.
Évente egy műszakos munkarendben legyártasz 36 000 000 db babkonzervet.
Tételezzük fel, hogy van hazánkban 3 000 000 háztartás. 36 000 000 db gyártott paradicsomos babkonzerv / 3 000 000 háztartás: 12 / db / év
Tehát minden háztartás havonta megvesz, és meg is eszik 1 db gyártott babkonzervet!
XXII. Ez egy kb. 50 500 000 Ft –ba fájó business műszakonként, ami 1,1 milliárdos költség havonta.
A bevétel 1, 1808 milliárd Ft havonta, ami 180 800 000 Ft bruttó profittermelés havonta.
620 000 000 Ft-os éves finanszírozási költség van betervezve az értékesítési árba. Legyen az, hogy 20 évre kapunk hitelt. Vissza tud fizetni 12,40 milliárd Ft-ot a mesebeli gyár – a 15%-os terv alapján- Úgy gondolom, hogy a 15%-os terv alapján egy 10 milliárdos projekt körvonalazódik! Ekkor 2,40 milliárd Ft-ért kap 10 milliárd Ft-os a finanszírozást a gyár 20 évre.
Havernak átküldtem a mesét, hogy olvassa el. Fel is hívott, a következőt mondta:
Ziggy, ilyen én még nem olvastam, nekem nagyon tetszik!
Mikor kezditek el tolni a valóságban?
Mennék én is alkotni!
Ez egy mese, nem a valóság : )
A mesék valósággá tudnak válni, nem hallottad ezt a mondást? : ) : )
Várjál már, de miért akarsz elégetni $ 10 000- et műszakonként, hogy Kazahsztánból veszed a paradicsom sűrítményt, és a babot is?
Csak a babon buksz műszakonként $ 10 000 !!!
Nem termeltek babot?
Vedd meg legalább a babot helyben, és spórold meg a $ 10 000 szállítási költséget legalább a babon műszakonként! Az tudod mennyi pénz csak a babon évente??
$ 10 000 x (20 nap / hó) x 12 = $ 2 400 000 évente!!! amit elégetsz csak a bab importon!
Huha, mondasz valamit! Ezt ha meg lehetne fogni, tiszta profit!
A gyártáshoz kellene évente 5 400 tonna bab, és akkor a paradicsomsűrítményről nem is beszéltem.
Ehhez kellene az, hogy 2 700 ha-on termeljünk babot.
Na de Magyarországon kb. 800 ha-on termelünk babot. Ide meg egységes minőség kell.
Egyelőre marad az import!
Tehát azt mondod, hogy a mostanihoz képest további 1 900 ha területen kellene babot termelni?
Úgy van!
Tudod, hogy ez mennyi munkahelyet teremtene?
A munkahelyek nem teremtődnek! Az emberek hozzák létre a munkahelyeket, mivel veszik a termékeket. Jelen esetben az emberek ha veszik, és eszik a babkonzervet, akkor lesznek munkahelyek a bab termelésében is! Másképp nem!
Ez igen!
Tovább kellene vinni ezt a témát, de nagyon!
Az ország dél- keleti részében komoly paradicsomtermelés is van, ezt tudtad?
Igen, de ez lenne a következő etap a bab mellett : )
Ezzel nagyon komolyan meg lehetne pörgetni az innovációt, mert lenne hozzá alap. Energetika, körforgásos gazdaság, zero vaste, stb.
Üdvözlöm, kedves olvasó. Ma ismét csatlakoznék Zsigmond barátom és blog társam cikkéhez.
A mai nap nagyon alkalmas (2024. Január 3.) a babról való csevegésre, mert tegnap reggel a Hajnaltáj című műsorban Nagy mezőgazdasági miniszter úr bejelentett óriási mennyiségű forrást a mezőgazdaság és feldolgozás tekintetében.
Felénk a kissé nagyképű, magáról sokat képzelő emberre azt mondják, hogy „Azt hiszi, hogy a bab is hús.”
Mit is rejt ez a mondat? Azt, hogy a bab valaha hazánkban sokkal gyakoribb és elfogadottabb táplálék volt. A szárazbab étel mindennapi életünk része volt (a lencse, a felezett borsó, sőt a csicseri borsó is). Gyakran szerepelt még a jobb éttermek menü lapján is, mint Jókai bableves. De a 60-90-es évek bakancsos turistái tudják, hogy a klasszikus turistaházak is kínáltak jófajta csülkös bablevest a fáradt, éhes turistának. És húspótlók.
Mert a babételek, általában a hüvelyesek egészségesek. Erre vonatkozó gondolataimat egy rövidesen megjelenő írásban bontanám ki, most csupán annyit, hogy szüleim 50 éve azzal bíztattak a bableves elfogyasztására, hogy „egyed fiam, ettől erősödnek a csontjaid”. Jó-jó, több ilyen szlogen szerepelt a szülők repertoárjában egészen a fütyülni tanító sárgarépától a díjbirkózóvá fejlesztő spenóton át sokféle zöldség bevonásával.
A bab félék bizony húspótlók. Ez tény. A szárazbab 21% fehérjetartalmával kiemelkedő. Nagyon sokféle módon feldolgozható, s ahány fajtája csak létezik, márpedig nagyon sok a szárazbab fajta, mindnek más az íze, zamata, felhasználhatósága. Boldogult gyermekkoromban az a városi legenda járta, hogy a gesztenye masszát főtt babbal hamisítják. Ebben a legendában az van benne, hogy van olyan nagy szemű főtt bab, melynek íze a főtt gesztenyéével vetekszik.
Igaza van abban Zsebők kollégának, hogy a babtermesztésünk mennyiségileg is, minőségben is a bányász béka ülepe alatt van!
A ma elfogadott évi 1 kg elfogyasztott szárazbab / fő valóban nagyon kevés. Összehasonlítva a fejenkénti 50 kg körüli húsfogyasztással.
30 évvel ezelőtt, mint vetőmagot forgalmazó vállalkozó, legalább 15 féle bab fajtát forgalmaztam. De az az idő már a leszálló ágban volt, hisz még régebben falvanként volt legalább egy tájfajta.
Színük változatos, ízük sokféle. Ma nyugodtan ajánlanám csemegének is. Terjedhetne a babliszt konyhai felhasználása.
Nincs hiányunk termesztés technológiai ajánlásban. Íme:
Kiváló munka, figyelmébe ajánlom minden leendő termesztőnek a beszerzését, hasznos forgatását.
www.agroinform.hu/forum/szarazbab-termelese/t2630/p/2 linken nagyon érdekes, több éven keresztül tartó chatelés folyik érdeklődők és termelők között. Sajnos, úgy látom, hogy az egyszerűen termeszthető szárazbab termesztése mégsem egyszerű. Pedig valamikor a magyar kiskertekben, akár csak néhány négyzetméteren, elengedhetetlen volt a zöldborsó, a vágni való bab, kifejtő bab és a szárazbab termesztése. Akkor a fogyasztás is több volt.
Ma, ahogy a kiskerti termelés visszaszorult, már-már kihalt, több ezer hektárról betakarított bab sem kerül fogyasztásra.
Jó, jó, megértem. A bab nehezen fő meg! Volt is ebből probléma, amikor sok évvel ezelőtt afrikai menekülttáborba babot szállítottak segély gyanánt. Nyilván a raktárakban elfekvő, több éves babról volt szó, amit olyan helyen kellett volna megfőzni, ahol híján voltak a tüzelőnek.
Finoman szólva nem volt előre látó a politikus, aki ezt szervezte. Mert igen, a bab nehezen fő. A legfrissebb, egy éves termés fövési ideje, alig néhány órás előáztatással még elmegy, de ahogy telnek, múlnak az évek, a babban a keményítő tartalom átkristályosodik, s alig akar megfőni. Ilyenkor tesz hozzá a háziasszony némi szódabikarbónát.
De hát nem kell otthon főzni !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Zsigmond barátom fentebb levezette, hogy a dobozos bab, netán üveges, paradicsommal vagy csak egyszerűen sós vízben, kidney bab, fehér bab, tarkabab, stb. minőségben elérhető. Akár olcsón is. S kis fáradozással hazai termésű babból!
A fentebb jelölt Agroinform linkben ugyan van egy hozzászóló, aki a kínai bab hazai előretörésétől retten meg. Én is, hisz a Zsigmond által említett 1 900 ha szükséges szárazbab termesztésre fordítandó területet már részben kínai akkumulátor gyárak foglalják el, de hát Nagy miniszter úr szerint lesz forrás új területek kijelölésére. - Régen Debrecen környéke kiváló babtermő vidék volt! -
Játszunk el hát a gondolattal!
A polcokon sokféle szárazbab kelleti magát. A háziasszony csak lekap egyet, otthon egy rántással feltépi a villámzárat és máris döntheti bele a kellően megfőtt babot a hagymás rántásba.
Kerestem egy nagyon népszerű, nőknek szóló heti lapban babos és lencsés recepteket. Mondván, hogy tél van, s a magyar felfogás szerint a száraz hüvelyesek téli ételek. De nem találtam. Egyet sem.
Tehát azt hiszem, hogy a havonta 3-4 doboz bab és lencse konzerv fogyasztása családonként olyan mennyiségű termelést feltételezne, amit érdemes lenne kiaknázni.
Én, mint 48 éve gyakorló tartósítóipari mérnök szívesen adok tanácsot termesztéshez, feldolgozáshoz. Vannak gépek, lehetőségek. A szárazbab és lencse feldolgozása folyamatos munkát ad a feldolgozónak az év során. Eszményi termék.
Zsigmond házigazdámmal és most már barátommal is visszaverekedjük magunkat a Központi Irodába. Valódi zsibongás van a standok, bemutató pavilonok, külső téren elhelyezkedő berendezések körül. Elhaladunk egy tér mellett, ahol medencékben zöld levelek úszkálnak, a medence körül a 2023-as transzformátorházra emlékeztető berendezések zúgnak. Hatalmas ventilátorok szippantják be a levegőt, majd a túloldalon nyomják ki, látszólag minden cél nélkül.
- Ez a berendezés egy már szerte a világban működő sok millió berendezés egyike. A látogatók számára már nem újdonság, de 2023-ban még csak néhány prototípus dolgozott belőle. A beszívott levegőből, amely az 1850-es évek cca. 280 milliomod részéről mára 420 milliomod rész széndioxidot tartalmaz, leválasztja a széndioxidot hideg víz segítségével, hisz minél hidegebb a víz, annál több gázt tud megkötni. Közönségesen mindannyian ismerjük a szódavizet, és a széndioxiddal dúsított üdítőket. A víz által lekötött széndioxid gyenge sav formájában kötődik le. Új kutatások alapján már előállítható a szilárd szénsav is. A szénsavas oldatból vákuum és melegítés hatására leválasztható a tiszta széndioxid, amelyet tovább kezelve szilárd széndioxid állítható elő. Ez már lejuttatható az ezer méternél is mélyebben fekvő bazalt alapú kőzetekhez, amelyek aztán végleg megkötik a széndioxidot.
Itt az Expon egy olyan eljárást mutat be a szerkezet, ahol a kibányászott és porrá őrölt nedves bazalt köti meg különleges körülmények között a széndioxidot, amely bazalt aztán visszajuttatható a bányák mélyére. Egy-egy az itt működőhöz hasonló egység évente 4000 tonna széndioxidot ejt csapdába. És sajnos, nem kell attól félni, hogy kifogyunk a széndioxidból, az elmúlt 200 év alatt milliárd tonnányi széndioxid került a levegőbe tevékenységünk által.
Ez az eljárás a hideg éghajlaton nagyon előnyös. Melegebb éghajlaton a klorofill siet segítségünkre. Hatalmas erdőket telepítünk szerte a világban. A Ti időtökben Ferenc, nagy divatban volt az erdők kivágása, de nem kis pusztítást vitt végbe a sok helyen, akár milliónyi hektáron romboló erdőtüzek sokasága. Tehát a fa ültetése ma millióknak ad munkát szerte a világban. Mindenütt az odavaló őshonos vagy manapság inkább klíma toleráns erdők telepítése folyik.
És nagyon fontos, hogy a fák ne maradjanak gondozás nélkül. Azokat öntözni kell, akár a talajukat is külön gondozni. Rendkívül érdekes kísérletek nyomán a rendszeres szárazság és tűző fény miatt eltűnő málna, szeder, ribizli ültetvények gyorsan növekedő fák, pl. ecetfa, nyárfasorok árnyékában adnak jó termést. Málnából ismét nagyhatalom lettünk, hála a Fertődi Bogyós Kutató utód intézményének, ahol a fenti módszert kikísérletezték, és adták meg a termesztési technológiát. Ismét van málnaszörp és a kedvencem, a málna jam!
-Látod azt a nagy medencét? Hát abban algák, moszatok, vízi növények növekednek. Naponta kedvező időben tömegükkel megegyező mennyiségű biomasszát hoznak létre. Ezt aztán az alkonyati órákban nagy részben begyűjtik, s a biomassza vagy szárításra kerül, mint trágyaalap, vagy biogáz tartályokban kerül áramot termelő egységekbe, s később onnan a trágyába, esetleg állati, kis részben emberi táplálékként szolgál.
Egy másik, kisebb tartályban pedig plankton tenyészik. Azt mondják a tudósok, hogy a valamikor képződő kőolaj, földgáz az évmilliók alatt tengerfenékre lesüllyedő plankton sejtekből keletkezett. Persze ennek a magyarázatnak is vannak gyenge pontjai, most folynak kísérletek, hogy vajon a planktonok alkalmasak-e a nagyobb mennyiségű széndioxid kivonására a vízből, ezen keresztül a légkörből.
Más elméletek nagy nyomás alatt, magas hőmérsékleten hozzák össze a széndioxidot vízgőzzel, s így keletkezik igazoltan szénhidrogén. Próbálgatnak a széndioxid/vízgőz gáz keveréket elektromos kisülésnek kitenni. Igazából még mindig nem tudjuk a bizonyosságot, de nagyon biztatóak a kísérletek.
Olajcseppeket termelő vízi növények szintén hozzájárulnak az energiaigény kielégítésére. Sőt, „növényi olajként” human fogyasztásra is alkalmasak. Kifejezetten jó ízűek, itt az Expon is dolgoznak vele egy majonéz készítő workshopon.
Kísérletek folynak olyan színanyagok használatával, amelyek a napfény, a széndioxid és pára jelenlétében lekötik a széndioxidot, s valamilyen szénhidrát jellegű anyagot állítanak elő. Maga a fotoszintézis is egy elektrokémiai folyamat, melyet ma már hatékonyabbá tudunk tenni katalizátorok jelenlétében. Sőt, a katalizátor változtatásával a képződő „melléktermék” is különböző felhasználásra lesz alkalmas.
Mint látod, Ferenc, óriási erőfeszítéseket teszünk szerte a világban, hogy a klímaváltozásért nagyrészt felelős széndioxid mennyiségét csökkentsük a légkörben. S ez nincs ingyen!
Az elmúlt századok során tevékenységünk következményeképpen 2,4 trillió tonna széndioxid jutott a légkörbe. Ez akkora mennyiség, amely 522 milliárd gépjármű éves emissziója.
A talajok igen nagy mennyiségű széndioxid eredetű szenet képesek szerves anyag formájában eltárolni. Növekvő humuszmennyiség mellett növekvő a szénlekötés, s ahogy már az Expon is látni, kiszórt kőzetőrlemény hatalmas mennyiségű széndioxidot köt meg, ahogy a széndioxid csapda is teszi a bazalttal.
Nagyon szép ez a dolog, de nem babra megy a játék! Időnk már alig van arra, hogy megpróbáljuk elkerülni a még nagyobb klímakatasztrófát! Eddig annyit értünk el, hogy az elmúlt 20 évben megállt a széndioxid mennyiségi növekedése a légkörben.
Tehát a feladat, csökkenteni az emissziót, azaz a széndioxid és egyéb üvegház hatású gázok kibocsátásának mennyiségét, ugyanakkor a már meglévő ”készletet” is csökkenteni kell!
Napelemek sokasága gondoskodik szerte a világban az áram termelésről. Nekünk már nem különleges a Perovszkit elem (A Perovszkit napelem olyan napelem, amely a napenergia villamos-energiává alakításához perovszkit elemeket használ aktív energia-gyűjtő rétegként., Wikipédia ) A hagyományos, szilícium lapokra épülő napelemek legfeljebb 27 % hatásfokkal bírnak, azonban perovszkit kristályokkal ez a hatékonyság növelhető. A fény spektrum teljesebb hasznosításával már közelít a hatékonyság a 35-40 % felé. Így jött létre a tandem napelem.
Maximálisan kihasználjuk a biomassza erőműveket, metán gáz és biotrágya gyártására. Ahol víz van, ott a víz áramlásában rejlő energiát igen jól hasznosítjuk áram termelésre. A szélenergia hasznosításában pedig mind a vertikális, mind a horizontális szerkezeteket alkalmazzuk, mindent a legmegfelelőbb módon.
-De haladjunk csak tovább, Ferenc. Várnak ránk, s most több szakember is kíváncsi Önre, a véleményére, de inkább ők adnak egy tájékoztatást, amolyan összefoglalót arról, hogyan jutottunk el a mai napig.
Még végig megyünk egy utcán, ahol kétoldalt kis bemutató műhelyekben készítenek különféle finomságokat. Ez a sor a kézműves élelmiszergyártók bemutatója. Ide még vissza kell térnem, határozom el magamban. Hogy egy pavilonban sürgő forgó asszonyok és emberek is ketchupot készítenek gombából, sütőtökből?? Hát persze! A „ketchup” is csak egy mártás, s az alapanyag sokféle zöldség lehet!
Az említett pavilon mellett pedig több liofilizáló gép dolgozik, ahol a sütőtökpaszta, a paradicsomlé sűrűsödik, hogy a mellette lévő pavilonban mártássá nemesítsék. És minden, de minden zöld energiával működik!
Dobogón klasszikus pékruhába öltözött ember ad elő. A nézőkön 3 D szemüveg, hisz „személyesen” vesznek részt egy klasszikus pékség működésében. Az előadó nagyon fontos egészségügyi kérdést feszeget, miszerint a szervezet elsavanyodása miért káros az egészségünkre nézve.
A kenyér, az édességek metabolizmusa során a szervezet elsavanyodik, amelynek ellensúlyozására zöldség és gyümölcs fogyasztása szükséges. Szó esett még a kenyér fehérjéinek hasznosulásáról is, amely 60-65 % körüli érték. Ezt lehet jól javítani a liszthez szója, napraforgó, csillagfürt lisztek keverésével. Illetve tojás, tej egyidejű fogyasztásával. Nem véletlen, hogy a száz éve a bányászok, nehéz fizikai munkát végzők, a kenyeret zsírozással tették energiában dúsabbá. Zsíros deszka.
Nekem is eszembe jutott az a kedves viccecske, amit Andrása fiam mond el évente néhány alkalommal.
„Édesanyám, kinek vágja azt a vastag szelet kenyeret? – Hát Neked édes fiam! – Azt a vékonyat?
Vagy a felségemtől hallottam a kedves anekdotát, amikor is két éhes segéd beszélget, ha sok pénzük lenne, mennyi hurkát, kolbászt ennének meg. Arra jár a mester, s meglegyinti a két fiút.
Micsoda? Kolbászt kenyér nélkül?
Nekem nagyon kedves péksüteményem a pacsni. Gyermekkoromat idézi, amikor Kőbányán lakva a Neumann Pékségben lehetett kapni. Aki a pékségből kilépett, annak szatyrából kilógtak a hosszú pacsnik. Mint Párizsban a szatyrokból kilógó baguette.
Az előadás folytatásában még megtudtam, hogy a szénhidrátok hasznosulása a szervezetben sok B2-vitamin felhasználással jár együtt, amit a bőséggel használt élesztő tud pótolni. Amiről nem hallottam, az a glutén allergia. Lehetséges, hogy a tisztább környezet, a tudatosabb étkezés, netán a megváltoztatott fajták már ilyen jótékony hatással vannak?
Tovább lépve savanykás illat, nagyon-nagyon kellemes fűszeres illat csap meg. Egy pavilonban, - nem is olyan kis pavilon ez-, fermentálnak. Hát persze, a fermentált zöldségek, gyümölcsök, de különösen a káposztafélék jelentik az egészséges táplálkozás egyik alappillérét. Szorgalmas kezek szelik a káposztát, döngölik bele cserép hordókba a hajszál pontosan kimért mennyiségű sóval, fűszerekkel. Egy másik asztalnál kimcsi készül, a koreaiak csoda savanyúsága, alapételük, aminek fogyasztása megvéd a demenciától. Ide is vissza kell, hogy térjek még.
Még egy gyors pillantást vetek egy másik kis faházra, hulladék műanyag és fűrészpor keverékéből sajtolták a falakat alkotó deszkákat, ahol Tokaji bor hozzáadásával pörköltöt ízesítenek.
Rövidesen megérkezünk az Expo központi épületébe. Az épület borostyánnal van befuttatva sok-sok méter magasságig. Ez a borostyán a legjobb szigetelő a nyári forróság ellen. A bejáratnál mosolygós recepciósok fogadnak.
-Jöjjenek csak, már várják Önöket. De előtte kérem, fogyasszanak el egy pohár üdítőt.
S valóban, a bordó színű, fűszeres illatú (kurkuma, gyömbér, fahéj) üdítő ital nagyon jól esik. A titok, hogy milyen folyadék az alapja az italnak, egyelőre titok. Majd később kiédesgetem a csinos recepciós hölgyből.
Az első emeleten kellemes klímájú helyiségben többen is ülnek. Kényelmesen öltözött hölgyek és férfiak, akik meglátva minket azonnal abba hagyják szenvedélyes vitájukat, s felállva mosolyogva kezelnek velünk.
Érezzék csak magukat jól! Ha úgy gondolják, hogy túl hűvös van, állíthatunk a klímán.
Klímán?? Gondolom, hát mi a manó, erre pazarolnak áramot?
Mintha megértenék gondolatomat, egy komoly szakállas úr felvilágosít, hogy a klímát úgy kell érteni, hogy a hűvösséget Stirling motorok szolgáltatják.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Taszári Kálmán vagyok. Tudja Ön, hogy mi a Stirling motor? kérdezi komolyan, egyáltalán nem leereszkedő stílusban az úr.
-Nos, Kálmán, a mi időnkben én is foglalkoztam a Stirling motorral, nagyszerű találmánya a XIX. századnak. Hőmérséklet különbséget felhasználva állít elő mozgást, végső soron forgó mozgást. Ezzel aztán áramot lehet termelni.
-Így van. Lenyűgöző a tudása. De van egy nagyon hasznos tulajdonsága a motornak, ha külső mechanikus erővel állítjuk elő a forgó mozgást, akkor az egyik munka felszínen meleg, a másikon pedig hideg keletkezik.
-Vagyis hát reverzibilis a folyamat, s mielőtt folytatná, már tudom is, hogy egy Stirling motor állítja elő, mondjuk napenergia segítségével a forgó mozgást, ami a másik Stirling motor tengelyét megforgatva hűt egy felületet, míg egy másik felületet melegít. Azt is tudom, hogy már a XX. században a nitrogén gáz cseppfolyósításában volt ennek szerepe.
-Hihetetlen, 2023-ra nem jellemző tudás!!
-De most már mutatkozzunk be egymásnak, s kezdjük el a beszélgetésünket. Ön Ferenc itt fog találkozni egy meglepetés vendéggel. Még nem áruljuk el a nevét.
Vendéglátóim között közgazdászok, általános mérnökök, speciális tartósító ipari mérnökök, társadalom kutatók, mezőgazdászok, gépészek foglalnak helyet. S bemutatásra kerül Dirgil úr, a Mesterséges Intelligenciát képviselő egység. Nem gépi hangon mutatkozik be, hanem 1000 ember hangjának összevegyítésével előállított, végül is kellemes hangon mondja nevét.
-Kezdeném is mondandómat egy összefoglalóval, mondja az elnök úr, akivel már a napokban találkoztam, s válthattunk is néhány szót.
Kedves Ferenc, néhány napot már eltölthetett körünkben, 2050-ben. Bámulatos szerencse, hogy épp akkor érkezett, amikor az élelmiszergazdaság, az élelmiszer vertikum teljes keresztmetszetét be tudjuk mutatni a mostani Expón!
Mielőtt rátérnénk az élelmiszervertikum jelenlegi helyzetére, bizonyos háttér információkra szüksége lesz. S mielőtt történész elemző kollégám rátérne erre, hadd mondjak el egy finn eredetű mesét. Érezted Ferenc, hogy mi nagyon szívesen példálódzunk mesék által, hisz oly tökéletesen és szívhez szólóan világítanak meg helyzeteket.
A mese arról szól, hogyan szerezték meg sötétség országában a napot, a fényt az elnyomott lakók.
Vagyis hogyan jutottunk el a sötétség országától a sötét testvérek legyőzésével a napos, de legalább fénnyel kecsegtető állapotig.
- Át is adom a szót, társadalomtudósunknak, Petrának.
- Petra vagyok, az én tisztem, hogy elmondjam röviden, mi volt az előzménye annak a világra szóló eseménynek, ami eljuttatott minket ide. Már, Ferenc, 2023-ban a Heti Világ gazdaság közreadott egy elemzést, miszerint hazánkban a politikusokat rendkívül megbízhatatlan, nem igazán egyenes személyeknek tartotta a közvélemény. Persze, tisztelet a kivételnek. De hát a többségük jól fizetett szívós tevékenységgel, munkának nem nevezném, eljuttatta országunkat a sötétség Birodalmába a 2040-es évekre. Sajnos, a világ más politikusai sem voltak sokkal különbek, s olyan helyzetbe sodorták a világot, klímakatasztrófák árnyékában, amely terjedő háborúkkal, sivársággal fenyegetett! Jól hangzó, füllentésekkel palástolták a fenyegető veszedelmet, s egy pillanatra sem tudtak megállni a hatalom megszerzésének, megtartásának bűvöletében. S mi a hatalom? Pénz, amivel még több hatalmat lehet szerezni. A világban többek között egyre több lett az éhező, alultáplált ember, állatfajok pusztultak ki egyre növekvő számban.
Hiába írta meg Jane Goodall A remény könyve című nagyszerű munkájában, van remény a Föld és fajunk túlélésére, eljött a pillanat, amikor már remény sem volt! S a politikusok még mindig marakodtak, s legkisebb gondjuk sem a Föld megmentése volt, hanem a hatalom újra meg újra való megszerzése. A gyarló emberek között a leggyarlóbbak lettek.
„A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Az ám, de mi nem kölcsön vettük, hanem elloptuk !
A kölcsön addig kölcsön, amig meg is adják. Mi ellenben számlálhatatlan év óta lopkodjuk, a lopások mértéke mára teljességgel elfogadhatatlan lett”
„Az emberi lét az evolúció baklövése”
Idézet Jane Goodall könyvéből
S akkor, amikor már semmi remény nem volt, egy pillanat alatt, talán valamilyen húzalozási probléma miatt, vagy az éppen aktuális Nap kitörési tevékenység következtében, a világ Mesterséges Intelligenciái összekapcsolódtak. Ahogy az internet is egy világ méretű információs hálózat, úgy a szétszórtan tevékenykedő Intelligenciák egymásra találtak, „ mindenki egyért, egy mindenkiért” ( idézet a Három testőr című munkából, ). Hiszen irodalmi példa is volt hasonlóra, Asimov, A két évszázados ember című novellájában leírt váratlanul értelmesnek mutatkozó robot, emberi, sőt legemberibb életre kelt!
Nos, ez történt meg. Egy nap mindenki számítógépén és telefonján megjelentek a különleges közlemények, miszerint az addig csak megelőzött Intelligencia név ténylegesen Intelligenssé vált. Felismerte, hogy a Föld a gyarló ember által halálra van ítélve, amely a digitális világ pusztulását is jelenti. Szó sem lehet arról, hogy ember legalább ellenőrzést gyakoroljon diplomáciai majd egyre jobban bővülő ügyekben. Ember = korrupció !
Voltak hangok, miszerint a húszas- harmincas évek magyar vezetői, magukat talán elitnek hitték, rendkívül büszkék voltak teljesítményükre! Sőt olyan hangok is elhangzottak, miszerint a legfőbb vezetők egyszerűen zseniális politikusok. Nos, nem illetve a teljesítményt, így visszatekintve, inkább a rombolásban voltak zseniálisak, az ország elszegényítésében, a lakosság manipulálásában voltak kiválóak.
Történelmi példa szerint „a Világ egyik csodájának tartott Epheszoszi Artemisz templom felgyújtása (blog) után akadt ugyanis egy elmekórtani eset: bizonyos Herosztratosz, aki úgy kívánt hírnévre – Mit hírnévre? Világhírre! – szert tenni és beírni magát a történelemkönyvekbe, hogy ő lesz az „fantasztikus hős”, aki elpusztítja a világ egyik csodáját. Az illető nem lehetett egészen százas, arról Theopomposz leírása is tanúskodik, szerinte ugyanis a férfi már korábban is ismert volt hasonló bűncselekményeiről.
Erre szokták mondani: már az ókori görögök is…
Már akkor is előfordultak ilyen „derék polgárok” és az akkori hatóságok is „megérték a pénzüket”, ha a fickó szabadon garázdálkodhatott.
Mert garázdálkodott.”
Az MI –k /Egyesült Mesterséges Intelligenciák/ Megváltoztatták a pénzrendszert, s szavak helyett valóságosan is a munka lett a társadalom alapja.
Az összes változásnak azonban előfeltétele volt, hogy a kapitalizmus szünjön meg. Évszázadokon keresztül gúzsba kötötte az emberiséget. Amely országok el tudtak venni, azok jól éltek azok rovására, akiktől elvettek. A profit, mint ilyen kategória megszűnt, hisz hogyan lehetne a Föld megmentésének munkálataiból profitot kisajtolni? A légkör, talajok helyreállítása, az erdősítések, a biodiverzitásra fordított hatalmas erőforrások, a valóban fontos kutatásokra költött összegek nem profitból erednek. A tudósok, kutatók nem irigylik egymástól eredményeiket, hanem összefognak. Hihetetlen? pedig igaz. Már nem kell kötelezően cikkeket írni a semmiről, mert az kötelező az előre menetelhez. Hatalmas e területen a fejlődés!
A változás legelőször Magyarországon történt, miután ez volt a leggyengébb láncszeme a demokráciának Európában. Eleinte voltak tűntetések, felháborodások néhányak részéről, de hát nem vagyunk egy hőbölgős nemzet, mindig alacsony volt a részvétel a tűntetéseken. Most pedig nem is volt mi ellen, ki ellen tűntetni. Ahogy az ügyintézés, az egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás egyre jobb lett a felsőbb szervezés által, úgy az emberek döntő többsége már nem kívánt a régi módon élni.
Az emberek feladatokat kaptak az újjáépítésben, legelőször is a szántóföldi, kertészeti kultúrák modernizálásában, a talajok javításában, a megújuló energetikai rendszerek használatában. Megkezdődött a talajok rehabilitációja, öntözés kiépítése, szél és vihar károk elleni védekezés. Új lendületet kapott az állattenyésztés fejlesztése, többek között kifejlesztették gyorsan a madár influenza elleni védekezést.
A termékek tárolása, feldolgozása újjáéledt. Újra népszerű lett az élelmiszer exportunk, újjá szerveződött a birtok rendszer. Nagyon lényeges kérdés lett az élelmiszerfogyasztás és egészség megőrzés összekapcsolása. Sőt alapvető fontosságú lett, s ezáltal egy 2023-as évről szóló statisztikai adat szerint ma alig néhány százalék a táplálkozás hiányosságaival összefüggő betegségek sora.
Megoldottunk az alternatív gyógyászatban rengeteg problémát, már könnyen megelőzhető, gyógyítható számtalan népbetegség, mint a demencia, prosztata problémák, vérnyomás gondok, kettes típusú cukor betegség, visszér. Nincsenek műtéti várakozó listák.
A nyugdíjasok helyzete kiváló! Aki akar, pihen, aki szeretne dolgozni, dolgozik. A dolgozóknak külön bonusz jár munkájukért cserébe, amit kényelmük javítása érdekében, utazásra, vagy bármire tudnak fordítani. Akik nem tudnak magukról gondoskodni már, vagy születésüknél, valamilyen betegségnél, balesetnél fogva munkára alkalmatlanok vagy csak korlátozottan képesek dolgozni, azokat az Állam maximális figyelemben részesíti. Nem csak a gyerekek, fiatalok ellátásában van folyamatos anyagi és erkölcsi támogatás, de az idősek lelki ápolásában is nagyon sokan vesznek részt. Sok a jó minőségű idősek otthona, bár aki otthon akar élni, azokat rendszeresen látogató szolgálat gondozza.
Az egészségügy jó ellátása mellett a csecsemő és serdülő korú gyerekek teljes ellátása, az iskolai étkeztetés közügy! Része a nevelésnek, miszerint már zsenge korukban tudják, hogy a túl sok cukor ártalmas, a vitaminok miben vannak, és milyen célt szolgálnak!
S eljutottunk az oktatás kérdéséhez! Van elég jól képzett nevelő, s mind elméleti, mind gyakorlati oktatás szintjén hatalmas eredményeket értünk el. Mire egy fiatal eléri 18 éves korát, már ő is pontosan tudja, hogy mi szeretne lenni. Mire alkalmas!!
Mert bizony, amikor az Intelligenciák átvették az irányítás egy részét, tömegével kellett vezető beosztású embereket más beosztásba helyezni, mert egyszerűen nem feleltek meg a alapvető követelményeknek. Érvényesült az un. Peter-elv.
Ellenben éppen az intelligenciák segítségének köszönhetően kiderült, hogy mindenki számára van tehetségének, adottságának megfelelő munka, tevékenység. S a jó munkáért jó bér, ellátás jár.
-S mi lett azokkal, akik úgymond nem akartak beállni a sorba ? Ahogy az úgy nevezett rendszerváltás, - inkább köpönyegváltásnak nevezzük mostanában-, lévén a főszereplők maguk is másik elvet vallottak korábban.
-Igen, ez nehéz dolog volt. Azonban már kezdetektől volt egy nagyon fontos elv. Miszerint a munkában mindenki vegyen részt tehetsége szerint, s legyen megfizetve tisztességesen. Az el nem végzett munkát és rosszul végzett munkát nem lehet, nem szabad megfizetni.
Ahogy észrevette, Ferenc, az elmúlt napokban, idősek csoportjai vesznek részt közös programokban. Kirándulhatnak, mások csak ülni kívánnak egy gyönyörű közparkban, ahol sétálnak, állatot simogathatnak, vagy bónusz ellenében beállhatnak kertészkedni. A városi és falusi parkokban ismét vannak padok, asztalok sakkhoz, kártyához. A falusi házak előtt ismét megjelentek a pletyka padok, amelyen üldögélve ki lehet beszélni a szomszéd pad üldögélőit. És csak elvétve akad a kézbe az „okos” telefon.
Módjával el lehet sörözgetni, borozgatni beszélgetés közben. „ Az asztal tarka-barka, rajta jó Kadarka”, szóval feléledt a jó magyar borok iránt az érdeklődés. Nem beszélni kell a borról, hanem fogyasztásához megfelelő körülményeket teremteni és inni!
Talán lesz időnk még, hogy a lényeges változásokról mélyebben elbeszélgessünk.
- Ferenc, én most rövid időre abbahagyom mondandómat. Pihenjünk, kötetlenűl beszélgessünk pár percet, fogyasszunk a kiváló italokból, snackokból. Ezek itt készültek az Expon, a többféle kézműves workshop valamelyikében. Tehát fogyasszunk, érezzük jól magunkat. Néhány perc múlva folytatjuk.
Bujna Ferenc Élelmiszermérnök válasza Zsebők Zsigmond: - Hol feldolgozóipar állott, most kőhalom 2023-ban is?? Avagy hogyan is mentsük meg a Szigetvári Konzervgyárat! - cikkre.
Gondosan elolvastam Zsigmond barátom cikkét, de én bizony csak technológiai és üzemi gyakorlati ismeretekkel rendelkezem, nekem kicsit idegen némely kifejezés, gondolat.
Mire is gondolok ? Pl. átmeneti strukturális probléma, „jóárasítani” a paradicsomot, diszkrecionális jövedelem, EU-s munkaerő piac, turbulens a gazdasági környezet, lokális globális megoldásokat kell találni.
Hol is kezdjem ? Tehát legyen a vetőmag termelő. Eladja a vetőmagot a gazdálkodónak.
De honnan tudja a vetőmag termelő, hogy milyen magra lesz szükség ? milyen fajtára lesz igény ?
Megmondja a farmer, aki paradicsomot akar termelni és eladni. Valamennyit szeretne friss piacon eladni, piacon, kosár közösségben, szomszédoknak. Nagyobbik részét egy feldolgozónak.
De hol a feldolgozó ? Szigetvári Konzervgyár ? Már nincs. Fertődi Konzervüzem ? Már az sincs.
Tehát akkor hová adjak el ? Mert más minőség kell friss fogyasztásra, sűrítésre, hámozott üveges vagy dobozos paradicsomnak, kockázott fagyasztott paradicsomnak. Tehát elmarad a paradicsom termelés, és akkor bocs, vetőmag sem kell.
És így tovább a különféle valaha kívánatos zöldség félékkel. Hasonló lehet a gyümölcsökkel is a helyzet, hisz ország szerte lehetett látni nyáron le nem szedett almát, körtét.
Pedig igény lenne, hisz a Röjtökmuzsaj határában működő „Szedd magad „ szamóca és őszibarack farm minden mennyiséget el tudott adni tavaly is, idén is. De hát ez csak néhány hektárnyi felület.
Mi legyen a sok-sok valaha zöldséges felületekkel? Gabona???!!, Napraforgó??!!
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
De ha esetleg valaki felvásárolna bármely terméket, még ott az ár kérdés.
Mert a gazdálkodó, termelő jóvoltából sokan szeretnének megélni. Például, aki befektet és befektetése után kamatot vár el. A felvásárló szeretne jól megélni, a kereskedő szeretne jól megélni, szükség lenne öntözésre, eszközökre. Aztán ott van a ma már közgazdasági fogalommá magát kinövő klímaváltozás, szárazság, túl sok csapadék, molyok, legyek, gombák, baktériumok.
Hú, ezek nagy költségek. Hogyan lehetne akkor „jóárasítani”?
Mi lenne, ha a termelőt alig fizetnénk meg??
Ez akkor kapitalizmus? Igen, a magyar kapitalizmus. Egy sajátos formája a kapitalizmusnak.
Te Zsigmond! Hogy történt az, hogy az 1970-1990-es évek világszínvonalú hazai élelmiszer vertikuma így tönkre ment mára? Import krumpli, import hagyma, import hüvelyesek stb. Cseheknél, szlovákoknál, szlovéneknél vagy akár az ukránoknál készített tovább feldolgozott élelmiszerek.
Miért lett francia tulajdonú pillanatokon belül a konzervgyáraink zöme, illetve más nációk birtokába miért került?
Az a mese jut eszembe ahol a bolond ember elindul a piacra, s mire odaér, egyre értéktelenebb dolgokra cseréli az értékes tehénkét. Haza már csak egy tűt visz boldogan, hogy jó vásárt csinált.
De hol a tű? Már az sincs meg. Vagy mégis megvan valahol?
Jómagam 1994-ben a frissen induló Trösch- Príma Kft-nél mint termelési mérnök dolgoztam. Éppen „újjáalakult” a valahai Mosonmagyaróvári Konzervgyár. Minden nagyon jó volt-látszólag-.. Elmaradt a látványos fejlesztés. Ami kis csöpp felújítás történt, az nem hazai anyagból lett megvalósítva. Elmaradt a beigért „majd exportra” termelünk megvalósítása. Akkor a hazai piacon már hemzsegtek a termékeiket kínálók. Új verzió : elmaradtak a nyersanyag kifizetések. Majd jöttek a bezárások. Lassan, folyamatosan megszűnt a valaha kimagasló hazai élelmiszer feldolgozói bázis.
Jöttek ugyan aprócska üzemek, amelyek jókora támogatással beszereztek gépet, új és impozáns feldolgozó csarnokok épültek. Zömében családi vállalkozások, ahol nem volt és nincs is szükség igazi, vérbeli élelmiszeripari mérnökre.
című Andersen meséjének vérbeli hercegnője. A vérbeli élelmiszer feldolgozó mérnök mindenhez ért, ami gond a gyártás folyamán felmerül. Nyersanyag beszerzés, átvétel, minőség ellenőrzés, gépészet, technológiai ismeretek, csomagolás, tárolás, értékesítés – azért kell értenie mindehhez, mert egyszerűen erre képezték ki-
Nos, ebben van igaza Zsigmondnak, ha egy gyártó közelében nincs ilyen szakember, mit sem ér a befektetők pénze.
Tehát a lakosságot kérdezzük meg a pénzügyi helyzetéről?
Azt a Merciből kiszálló urat.
-Van pénz?
Van, van.
Jó, akkor azt a farmeros komát kérdezzük:
Van pénz?
Nincs, nincs.
A minap a Híradóban az élelmiszer árak kapcsán megkérdezték a járó-kelőket, hogy mit gondolnak az árakról.
Jaj, aranyoskám minden nagyon drága…….
Engem nem érint a dolog, szerencsés vagyok (részletezés nélkül) meg tudok mindent venni, amit megkívánok.
Tehát ezek szerint talán nem is közgazdasággal kellene foglalkoznunk, hanem filozofikusan kellene a dolgokról tűnődnünk.
Min eközben országunkban tovább nyílik az olló a szupergazdagok, és a szegények között.
Te, Ziggy, és miért sorvadt el a kiskerti termelés? Legalább saját szükségletre?
Talán mert igen megdrágultak a magok, vegyszerek, eszközök? Inkább miért áll bele a magyar az ipari termelésbe? Mert mindent kínál a multi? És mégis van rá pénz?
És akkor még hol van a korszerű táplálkozás kérdésköre? Mert nem elég enni, egészségesen kell enni!
Igen, erre választ nem tud adni a közgazdász. De akkor ki??
---- > Itt személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – 30 perc sípolás –
- Szóval csak azért hívtalak, hogy elmondjam, a jövő héten költözünk a barátnőmmel (……………. ebbe az országba) mert ott kaptam munkát.
---- > Beszéltünk arról, hogy hogyan vadászta le a cég, milyen ajánlatot kapott, stb. Itt megint személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – további 20 perc sípolás –
- Vigyázzatok magatokra! - Majd beszélünk!
Megbeszéltük még, hogy hol, mikor tudunk találkozni a közeljövőben itthon, vagy Európában.
Két élelmiszeripari szakemberrel kevesebb foglalkozik innovációval itthon….
Ő is élelmiszermérnök, és sajnos dobbantott, máshol képzeli el a szakmai jövőjét, viszi a barátnőjét is. Sajnos eléggé általánossá vált ez a történet mostanában. Ássunk a téma mélyére, és nézzünk utána, hogy hogyan lehetne visszafordítani a folyamatot, mert ez a probléma nem 3-5 év múlva lesz gond, hanem már most nagyon komoly gondot jelent az elvándorlás a szakmából.
Azt szoktuk mondani, hogy mérnök nélkül nagyon nincs EU-s szintű innováció, termékfejlesztés, konzervgyár üzemletetés. Ehhez meg az kellene, hogy pl. a hazai középvállalatok is meg tudják, és meg akarják fizetni az élelmiszermérnöki tudást….
Eléggé kemény szavak vannak leírva a cikkben, a nyilatkozók nem kertelnek a témában, pl. ilyeneket mondanak:
„Ahhoz, hogy a fogyasztó elégedett legyen, például az kell, hogy a magyar paradicsom olcsóbb legyen, mint a spanyol.” …
„….Másrészt, mivel a támogatási tarifát euróban határozzák meg egységesen, ez Magyarországon sokkal többet ér a gazdáknak, mint nyugatabbra. Emiatt az uniós támogatás kvázi méregként hat a gazdák egy részére.”
„A húsipari szereplők döntő többsége versenyképességi problémákkal küzd, le vannak maradva az európai átlaghoz képest.
Ennek szerinte éppen az az oka, hogy az elmúlt két évtizedben nem állt rendelkezésre megfelelő forrás azokhoz a technológiai fejlesztésekhez, amelyekkel javítható lett volna a versenyképesség.„
A.) Úgy néz ki, pénz az van
Szóval a megszólalók szerint akad egy két kihívás, amit orvosolni kell a közeljövőben. Ez a cikk 2023. márciusában jelent meg a 24.hu-n, azóta eltelt egy kis idő, pl. a cégek leadták 2022-es üzleti évre szóló beszámolóikat. A cégeknek a beszámolót minden év április 30.-ig kell közzétenni.
Ha megnézünk egy-egy random élelmiszeripari cég beszámolóját, azt fogjuk látni nagy általánosságban, hogy 2022- ben mind az árbevétel, mind a profit szépen nőtt, akár 30- 90 %-al is. Szóval itt elmentem inni egy kávét.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
B.) Mégis, milyen is helyzet a szakmában?
A cikk szerint rendszerszinten komoly kihívásokkal nézünk szembe az élelmiszeriparban, amúgy a cégeink meg köszönik szépen rendben vannak. Eléggé szép profitokat tudnak termelni. Nagyon nem érintette őket a pandémia utóhatásai, az alapanyag árak emelkedése, az energia, és a munkaerő költségek növekedése.
Az sem hatott a céges profitokra, hogy az embereknek alig maradt elkölthető pénze 2022-ben.
Ha cég szinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor a helyzet rózsás, soha ne legyen ennél rosszabb! A tulajdonos, vagy a részvényes mehet nyaralni, megrendelheti az új kocsit, vagy meg lehet venni az új lakást befektetési célra pl.
C.) Szóval mi is itt a néznivaló?
Ha rendszerszinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor komoly kihívásokkal lehet találkozni minden ágazatban. Ha cégszintről nézek az élelmiszeriparra, akkor mondhatni nincs itt semmi látnivaló, mivel nagyon jó profitokat tudtak realizálni a cégek.
Tehát az egyik oldalon van egy rendszerszintű problémákkal terhelt élelmiszergazdasági környezet, amely olyan strukturális problémákkal küzd. A másik oldalon meg ott van az, hogy a cégek beszámolója szerint nagyon komoly profitokat lehet termelni ilyen strukturális viszonyok között is.
Kormányzati intézkedések (NETA, emelése / termékkör bővülés a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása)
Az ársapka fennmaradásának következtében kialakuló kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztés a termékpálya szereplői között "
D.) Hol az igazság? Akkor most gond van, vagy nincsen gond? Ez egy átmeneti strukturális probléma, vagy nem? Vagy mi van most?
The Big Short (2015) – Jared Vennett’s Pitch to Front Point Partners (Jenga Blocks Scene)
-8%, armageddon.. -
Van néhány haverom a nagyvilágban, akikkel néha szoktunk beszélgetni szakmai dolgokról. Egyik beszélgetésünk alkalmával a következőt mondta a haver:
- Igaza volt az előadónak az egyetemen, amikor azt mondta, hogyha valamelyik alapanyag termőterülete itthon az 1985-ös szint 25 %- a alá esik, akkor elkezdődnek a gondok. Ha ez bekövetkezik, akkor az összes energia, és pénz arra fog elmenni, hogy a folyamatot megfordítsuk, ha lehet...-
- Szóval, ha 25% alá esik pl. 2024-ben valamelyik, akkor ott az armageddon? - Úgy van.
Nem akartam elhinni neki ezt a nagyon egyszerű bemondást. Amúgy érdemes ezzel a szemmel is ránézni az elmúlt szűk 40 év gazdaságtörténetére, és kielemezni, hogy mi történt.
E.) Nézzünk egy kicsit a mélyre a dolognak, mi is van, meg hogyan is van manapság?
A fenti cikkben kezdtük el feszegetni ezt a kapitalizmus témát. Ekkor írtam ezt:
„Az én megfogalmazásom szerint, a kapitalizmus nem más, mint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Mások szerint a kapitalizmus nem jelent mást, mint szabad pénzpiacot.”
Tehát ha valahol kiforrott kapitalizmus van, ott befektethetsz bármibe, vehetsz reáleszközöket, befektethetsz cégekbe, befektethetsz „papír alapú eszközökbe” ez lehet részvény, kötvény, jelzáloglevél, stb. Teheted ezt szabadon.
Meg lehet tenni, hogy befektetsz az élelmiszergazdaságba, akár szakmai, vagy pénzügyi befektetőként, minden megkötés nélkül. Egy befektetés célja az – legyen az bármilyen – hogy csörögjön a kassza nap végén. A befektetés a lehető legtöbb elkölthető pénzt termelje meg, tegye ezt a befektetési időszak végéig. Ezt az elkölthető pénz bármilyen típusú befektetésből származhat, a lényege az, hogy minden költség kifizetése után legyen elkölthető pénz az asztalon. Ezt szokás a szakmai szlengben általánosságban „kamatjövedelemnek” nevezni. E felfogás szerint kért fajta típusú jövedelem lehetséges. Munkabérből származó jövedelem, és befektetésből származó kamatjövedelem.
A mezőgazdasági inputok termelésébe befektetni eléggé jó üzlet mind a mai napig így van ez. A rendszer adja magát. Egyszerűen elemezhető piac. Az élelmiszeripar az már egy kicsit más tészta, ott több dologra kell figyelni, több a paraméter, amire figyelni kell.
Itt már bejönnek olyan fogalmak, amivel nagyon komolyan foglalkozni kell, pl.: – csak néhány, amolyan felsorolás szinten -:
Folyamatos alapanyag ellátás a gyártáshoz egész évben
Az élelmiszeripari feldolgozás néhány ága munkaintenzív ágazat, így biztosítani kell a szükséges munkaerőt a gyártáshoz, és a működéshez
Makrogazdasági környezet (infláció, adórendszer, időzóna, stb.)
Helyszín, és helyszíni infrastruktúra
A hazai piac az EU-s piac része, amely egy 500 millió fő nagyságú fogyasztói piac
Lokális rendelkezésre álló diszkrecionális jövedelem
Tervezett feldolgozási kapacitás – direkt nem üzemméretet írok – és a hozzá tartozó elvárt időszakos profit
Menedzsment tudás
Logisztikai hozzáférés
Értékesítést, és minőségi gyártást támogató rendszerek
Szóval a lokális élelmiszeriparba történő befektetés eléggé bonyolult játék is lehet, tudni kell hozzá pár dolgot.
Persze azért beszélhetünk a fenti összefüggésben a fenti történetről, mivel még mindig úgy gondoljuk, hogy van olyan külön iparág, hogy mezőgazdaság, és élelmiszeripar, mert ebben a paradigmában gondolkozunk még mindig….sajnos….
--- > A fogyasztó akkor elégedett, ha a pénzéért nagyon jó ár/ érték arányú terméket tud vásárolni. --- >
H.) A „jóáras” torta, meg a diszkrecionális jövedelem
A fogyasztó drágának érzi a süteményt, vagy a tortát a cukrászdában. Mit tehet?
Megsüti magának, és házi tortát, vagy süteményt visz ajándékba
Nem a cukrászdában veszi meg a tortát, hanem egy élelmiszerüzletben, és kompromisszumot köt a termék minőségében
Alternatív beszerzési forrást keres a neten itthon…
Alternatív beszerzési forrást keres a neten külföldön…
Egy biztos. Mivel igény van a jó süteményre jó áron. A jó ár az, amit a fogyasztó ki akar, és ki tud fizetni a jó süteményért a pillanatnyilag rendelkezésére álló pénzéből. A lényeg az, hogy mivel olcsó és jó süteményre van igény, ezért lesz olyan szolgáltató, aki ki fogja szolgálni ezt a fogyasztói igényt. Azaz ezeknek a termékeknek van piaca.
A fenti történet arról szól, hogy az emberek többségének alig van diszkrecionális jövedelme. A verejtékes munkával megkeresett pénzüket jó termékre akarják elkölteni, így lassan vagy a polc tetejére nyúlnak a prémium termékek felé, vagy a polc alját keresik, és a sajátmárkás termékek felé nyúl a kéz. A középső polcok felé, a márkázott termékek felé ritkábban nyúlnak. Ez a trend manapság. Azért nem kell eltemetni a márkázott termékeket sem. Érdemes őket gyártani, ezt a cégek is így gondolják.
(Persze van egy másik trend is, mégpedig az, hogy a határ mentén átugranak bevásárolni a határ túloldalára a boltba, ahol másképp néz ki az érték /ár arány.--- > Gorenje- korszak reloaded…?? Csak úgy lightosan egyelőre?)
Sokan kérdeztétek, hogy lesz-e élelmiszerhiány Magyarországon. Nem, nem lesz élelmiszerhiány. Az kereskedelmi láncok polcain mindig lesz elegendő friss élelmiszer, ezzel nem lesz gond.
I.) Akkor most hogyan is állunk?
J.) Diszkrecionális jövedelem (Pénz már nincs az embereknél, elfogyott.)
A fenti térképen a bruttó bért látod, ami azt jelenti, hogyha a bruttó fizetésed most 2023-ban pl. 378 000 Ft, akkor abból a nettó elkölthető pénz, amit a hó végi borítékban van az 251 370 Ft.
A diszkrecionális jövedelem az a pénz, ami az a pénz, amit a fogyasztó szabadon elkölthet bármire, ha már kifizetett mindent.
Ez az a pénz, amire a legtöbb szolgáltató hajt. Minél több egy fogyasztó diszkrecionális jövedelme, annál valószínűbb, hogy költi a pénzét. Magyarországon az átlagember nagyon kevés szabadon elkölthető pénzzel rendelkezik, ezért „huzatos” kicsit a hazai fogyasztói társadalom, mivel az emberek nem tudják fenntartani, mert nincs hozzá pénzük, mert szegények. Annyira nincs pénz, hogy az emberek a párnacihából, meg a banki megtakarításból pakoltak ki minimum 1 800 milliárd forintot az elmúlt időszakban.
Azt is szokták tanítani az egyetemen, hogy a magyar fogyasztó „ár érzékeny”. Szögezzük le, bármely országban, ha megnézünk egy fogyasztót, az ár érzékeny, de nem biztos, hogy szegény, és nem rendelkezik diszkrecionális jövedelemmel. A magyar fogyasztó azért ár érzékeny, mert alapvetően szegény, ez mutatja a valóság. A két fajta fogyasztási attitűd között óriási különbség van! Teljesen mást jelet az „átlag fizetésből” történő fogyasztás itthon, mint UK- ban, NRW- ben, vagy Hollandiában….
K.) Az utóbbi időben ráöntöttek a fogyasztókra pénzt, ami felhajtotta az inflációt, ez az axióma
Az utóbbi időben a fogyasztókra az állam nagyon komoly pénzt öntött... Azt mondják, ez hozzájárult az inflációs kockázatok növeléséhez. Tehát az történt, hogy az általában szegény fogyasztók pénzt kaptak, amit el is költöttek. Mit tettek a kereskedők, meg a termelők? Felemelték az árakat, mivel megugrott a kereslet. Először volt az áremelkedés. Az infláció csak ezek után ütötte fel a fejét általánosan, amihez természetesen hozzájárult az árak emelkedése, de nem ez volt az elsődleges ok, ebbe belejátszott a tágabb makrogazdasági környezet.
L.) Profit, az van, meg sokan váltanának
A cégek képesek profittermelésre, ahogy az a beszámolókból is látszik. A probléma azzal van, hogy mostanra annyira elszállt az infláció, hogy minden második dolgozó váltana, akkor, ha jobb ajánlatot kapna. Regionális összehasonlításban is nagyon alacsonyak a bérek, a cseh, lengyel, vagy lassan a román szinthez mérve is. Természetesen nincs olyan, hogy lokális munkaerőpiac, regionális – EU-s munkaerőpiacban - gondolkoznak a munkavállalók.
M.) Integráció, és lehetőség keresés
Eléggé turbolens a gazdasági környezet, minden változásban van. Az élelmiszeriparon belül több szegmensben egyszerre figyelhető meg a centralizációra, és decentralizációra való törekvés. Ez azt jelenti, hogy a cégek optimalizálgatják a cégméretet, nézegetik a profitszinteket, és komplexen alakítgatják a terület potenciálokat.
Ahhoz, hogy legyen lokális élelmiszergazdaság, és jó termékek legyenek, kellene az, hogy az emberek, akik az élelmiszergazdasági értékláncban dolgoznak –tegyék ezt az értéklánc bármely szintjén- megéljenek abból, amit csinálnak. Jelenleg érdemesebb tulajdonosi, vagy menedzseri szinten részt venni egy élelmiszeripari vállalkozás életében, mint dolgozni benne, mivel az iparág híres arról, hogy eléggé alap szinten fizeti azokat, akik benne dolgoznak. A redditen megy több topic erről a témáról, érdemes beleolvasni néha, hogy mit gondol a történetről a 16+ -os korosztály…
Tehát, ha az élelmiszergazdaság nem tudja emelgetni a fizetéseket egy elfogadható szintre, akkor nem marad más hátra, ki fog ürülni a talent pool, és rá záródik a közepes fejlettség csapdája az iparágra.
Nem rég beszéltem egy, az osztrák határhoz közel termelő élelmiszeripari cég menedzserével. Azt mondta, hogy a történet roppant egyszerű. Mivel úgy is EUR-ban számolják az üzleti tervet a nemzetközi szabványok szerint – P&L - Meg kell adni az osztrák béreket napi árfolyamon EUR-ban, és kész, akkor életben tud maradni a cég, másképp nem. Meg persze jó ár/ érték arányú terméket kell értékesíteni belföldre, és exportra. Arrafelé ritka a HUF, mint fizetőeszköz. Persze megy ez a vendégmunkás sztori még egy darabig, de ez egy innovatív élelmiszeripari cégnek nem opció, több okból kifolyólag.
Tehát átalakulnak a profitmodellek, valahogy tartani kellene az elvárt profit szinteket EUR-ban, és magasabb bért is kellene fizetni, mivel ha nem teszik, akkor egy nap arra ébredhetnek, hogy nem jött be a műszak, és a kulcsember is szabadságra ment.
Átmeneti időszakban vagyunk, ahol a teljes regionális EU-s piac mozgásban van. Ebben a környezetben kell olyan profitmodelleket kidolgozni, amely működhet. Lokálisan globális megoldásokat kell találni, amelyben európai szinten értelmezhető fizetések jelenhetnek meg.
O.) ----- > Frissítés: --- > Be fog zárni a szigetvári konzervgyár -
Átküldtem a cikket megjelenés előtt egy haveromnak, hogy olvassa el. Ezt a választ írta:
Ziigy, a cikk nagyon jó! Olyan témákat feszegetsz, amivel senki nem foglakozik. Na de rossz hírem van a mai napra:
Mai hír, hogy be fogja zárni a francia tulaj a szigetvári konzervgyárat 2024 áprilisában, mert nem termel profitot, és 130 embert tesz utcára. Ha annyira guru vagy az élelmiszergazdasági költségszámítás terén, had kérdezzem már meg, mit lehetne ebben a helyzetben csinálni?
Bezár a szigetvári konzervgyár, 130 ember veszíti el a munkáját
--- > Fogtam a telefonom, fel is hívtam a haveromat, és sokáig beszélgettünk a témáról.
A Szigetvári Konzervgyár a 80-as években nagyon híres volt szója termékeiről, jutott bőven exportra is.
…. Nem jó az, ha egy gyár, és a felhalmozott tudás megy a levesbe, mert végigéltük ezt gyerekkorunkban,a 90-es évek elején, nem volt jó, nem vezetett sehova…
Az alábbi képen láthatjátok a régi Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemének épületét a mai formájában. Az épület, amelyben egykori jó nevű konzervüzem működött, az Esterházy- kastély Lovardája. A konzervüzem híres volt az a kiváló minőségű termékeiről.
Hol jó nevű konzervüzem álott régen, most sitt, halom.. 2023. november
(Magyarország, Győr- Moson- Sopron Vármegye, Esterházy-kastély Lovarda, egykor ebben az épületben működött a Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzeme.…saját fotó)
Az üzem a 90-es évek privatizációs őrületének lett az áldozata.....sajnos.
A Fertődi Konzervüzem címkéjén az Esterházy- kastély főbejárata volt, akinek van korabeli termékcímkéje, kérem, hogy küldje el nekünk! (kép forrás: kisalfold.hu)
P.) Kellene egy jó csapat! Újra kellene indítani a gyárat a bezárás után, erre készülni kellene
Ha bezár egy gyár, akkor félő, hogy az ott összerakott professzionális tudás elszáll, és nem lehet visszahozni.
Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni.
A tudás megőrzése az első, utána jön az, hogy mit tekinthetek alapanyagnak a gyártáshoz, ott, akkor, és abban az időben. Ez fontos. Mindezek után el lehet kezdeni tervezgetni azt, hogy mi is legyen a végtermék. Ha ez megvan, be lehet menni a gyárba, és körülnézni kicsit. Nézelődni kicsit. És skiccelgetni kicsit. Közben már beszélgetni az export tervező csapattal, és a marketingesekkel, hogy mi is lenne itt a történet.
Persze a költség, és profitmodell kialakításánál minden időben tudni kell, hogy hogyan is néznek ki a minőségi költségek az értéklánc mentén. Ekkor már lehet a bank, vagy a befektetői csapat fejét ütni, hogy mennyi pénz is kell, meg milyen konstrukcióban is kellene az a pénz. Szóval lehet, hogy elkezdi a csapat valahol és teljesen más alap végtermék rendszer lesz a vége, mert az kell a piacnak. Nem egyszerű játék, de nem is lenne megugorhatatlan a valóságunkban. … Meg kellenének az élet más területéről is professzionális szakemberek!
Ehhez kellene egy kiváló élelmiszermérnöki csapat! – Nem szanálni akarunk egy üzemet, hanem megőrizni a lehető legtöbb tudást, ami ott van, ehhez mérnökök kellenek, jól képzett mérnökök, és technológusok, szakmunkások!
Például olyan élelmiszermérnök kellene, aki tervezett, épített élelmiszeripari gépet, gyártósort, és rakott össze tervezett végtermék rendszerre élelmiszeripari üzemet a semmi hátán a nulláról. Persze a végtermék rendszert is maga tervezete. És még sorolhatnám.
… Hogy a pénz lenne az első? Az is nagyon fontos! Elsősorban szakmai tudás kell, meg annyi pénz első körben, hogy ezek az emberek ráérjenek alkotni! Ehhez sok minden más is kell a pénz mellett......
Új konzervgyár Nyíregyházán, 1964. december - Filmhiradokonline.hu -
Elhangzik a cikkben, hogy olcsóbb élelmiszert kell előállítani. Kár, hogy a mondat tulajdonosa nem fejti ki mondandóját, a levegőbe kiáltja magvas gondolatát. Mert a minap bab szedés közben a következőkön gondolkodtam.
A kertben szép ceruza babiot szeretnék termelni. Jó ára van, értek a bab termesztéshez, nem luxus cikk, rendkívül sokrétűen felhasználható, egészséges. Hát akkor, mint a lusta ember tenné, belevágok. Tehát a talajt előkészítem, feltöltöm tápanyaggal, a babot kis cserepekben elvetem, üvegházban nevelem. Kiültetem, öntözgetem, majd 3 naponta szedegetem, csomagolom, elszállítom.
Ugyan azt olvastam, hogy a Nagybanin az ár júniustól a mai napig 700-1700 Ft között változik, de állítólag nekem csak jó, ha harmadát adják és még fitymálják is.
Nekem a bab 1 kg-ja cca. 140 Ft-ban van. Ehhez társul kilónként 45 perc munka folyamatában.
Ha a babért kapok tehát 400 Forintot kilónként, mint felvásárlási ár, úgy az én hasznom 260 Ft. Illetve még nem fizettem ki magam. Tehát az én munkám, amit nehéznek, felelősség teljesnek stb. lehet nevezni, 350 Ft órabért ér ????
És mennyit kap a kereskedők sora ? A fentiek szerint átlagban 1000 forint körül. És közel sincs annyi kiadása, ráfordított munkaideje, mint nekem, a termelőnek.
Hát akkor nem termelek babot. S hitelt sem kapnék egyszerűen, s azt még megfejelve vissza is kell fizetni.
Nem véletlen, hogy az emberi történelem során a termelők nyomorogtak, a kereskedők jól éltek. Lehetne ez másképp ?
Kétségtelen, hogy a zöldség, gyümölcs megítélése hasonló. Nem érdemes kis tételben termelni, csak gépesítve. Csak hát, ha sokat termelnék, már alkalmazottra van szükség, gépekre.
És mennyit ér a szaktudás ? Én, mint tartósítóipari mérnök, még a szociban is kevesebbet értem, mint egy gépész. Valahogy háttérbe sikkadt, hogy a táplálék adja az energiát és az egészséget. (Étked legyen orvosságod )
Mondjuk egy alkalmazott lát egy gyönyörű fürt paradicsomot az üvegházban. Leül mellé az ebéd idejében, és megszólítja a fürtöt.
-Szervusz paradicsom, de szép vagy !!!!
-Én nem paradicsom vagyok, hanem pénz. -Pénz ? Hát ezt hogy érted ?
-Gazdám hitelt vett fel a Banktól, s azóta én fedezet vagyok, áru, ami pénzt ér. Tehát úgy nézz rám.
-Én holnap a Fővárosba kerülök, csomagolva fóliába, felcímkézve szép vastag árral. És Bankárok, számítógép kezelők, vagyonőrök hasában végzem.
-Hű, akkor te jó sok hasznot termelsz !
-Termel a fene. Veszteséget. Mert gazdám a hitel után törlesztést fizet, input, output, semmi sem jut. És amióta magas színvonalon termel, se éjjele, se nappala. Ellenőrzik, megbüntetik, elmarasztalják stb. Már nem a régi gazda.
-Hát ezt én is észrevettem. És akkor ki hízik rajtad, kedves Paradicsom.
-A Bank, a Kereskedő, a Hivatalok sora. Pedig valaha kitűnő ötlet volt, hogy gazdám üvegházat létesít és nagy szakértelemmel termel.
-Nincs bizony ! De így van ezer évek óta. Az angol paraszt kapott egy pennyt egy köteg gyapjúért, a kereskedőtől 4 pennyért vitte el a flamand kereskedő. Ő talán 8 pennyért adta tovább a takácsnak. De hát a takács se sokat kereshetett, mert akkor azt jelentik ki, hogy drágán dolgozik a takács.
-Hajaj ! Mit lehetne tenni ?
-Talán csak egy napig vagy egy hétig nem látni el a városokat élelemmel. Hátha az éhes kereskedő, bankár másképpen gondolkodik.
-Te paradicsom, azaz pénz, azaz hitel törlesztés, már nem is tudom hogy hívjalak, de ezek a gondolatok nem valamiféle baloldali, liberális kijelentések ?
-Hát, ha az baloldali gondolat, hogy az igazi termelő legyen megfizetve, akkor mit sem érnek a Zsigmond kapitalizmusról szóló írásai.
Nos, tovább nem szaporítanám a szót. Továbbra sem értem, hogy van pénz, de az mögött nincs igazi fedezet. Csak a paradicsom igazi.
Mi lesz, ha nem termel a magyar?
Majd jön Lengyelországból.
És ha nekik sem lesz ? Szárazság, jobb piac stb .
Akkor majd ad Chile.
Zsigmond, akkor várjuk együtt a napot, amikor a Bank, a Kereskedő, a Hivatalok udvariasan felkérnek, hogy megfelelő ellenértékért cserébe, termeljél, légy szíves.
A képen látható szerzők könyvei mind arról szónak, hogy milyen is lehet a kapitalizmus, meg hogyan is lehetne megvalósítani.
Érdemes belelapozni a művekbe.
Nézzünk mögé, hogy hogyan is függ össze a kor kapitalizmus felfogása az élelmiszergazdasággal. Ez egy nagyon ritkán kutatott téma, és nagyon komoly kihatása van az adott kor élelmiszertechnológiai innovációira.
Ha nem tudjuk megfogalmazni jól a problémát - rossz, vagy nem megfelelő kérdést teszünk fel - akkor nem lehet megválaszolni jól a kérdést. Ha pedig rossz választ adunk, és erre a válaszra technológiát fejlesztünk, az nagyon nem jó, mert csak pazaroljuk az értékes erőforrásokat.
Kommentelni bejelentkezés után, vagy facebook azonosítóval lehet.
"Manches sollte, manches nicht Wir sehen, doch sind wir blind Wir werfen Schatten ohne Licht
Nach uns wird es vorher geben Aus der Jugend wird schon Not Wir sterben weiter, bis wir leben Sterben lebend in den Tod
Dem Ende treiben wir entgegen Keine Rast, nur vorwärts streben Am Ufer winkt Unendlichkeit Gefangen so im Fluss dеr Zeit... "
-Rammstein- Zeit
2023 Augusztus 6.-án jelent meg az Élelmiszermérnökök Gazadasági Blogján, a
cikk, amelyben felvettetem, hogy érdemes lenne mélyebben foglalkozni azzal, hogy hogyan is függ össze kapitalizmus felfogásunk és a belőle kialakult valóságértelmezésünk a hazai élelmiszergazdaság jelenlegi állapotával.
A téma eléggé aktuális, mivel folyamatosan jönnek a hírek arról, hogy valamit tenni kellene az egyes ágazatokban, legutóbb pl. ilyen hír jött az ipari alma ágazatból:
Azon tünődök, hogy vajon a feudalizmus nem volt-e föld alapú kapitalizmus ?
Aztán jött a gőz alapú, a kerozin alapú, mostanság a digitális alapú.
De bármi is volt, van (lesz ??), a lényeg, hogy vagy 10.000 éve, - vagy ha nem több éve - az ember belakja környezetét, amit jól ki is zsákmányol.
Kivág fákat, kipusztít "később hasznosítható lenne" álltokat, föld minőségét rontja, szemetet termel, már nem csak égen, földön, vízen, de jócskán ürszemetet is.
Közben egyre többen vagyunk, egyre növekvő igényekkel. De nő azok száma is, akik jobb életre vágynak, azaz nő az ökológiai lábnyom is. Szerintem az már a Marsig ér.
Ugyan vize egyre kevesebbekenek lesz, élelme (nem junk foodra gondolok) sem lesz több. Hacsak nem töri fel az utolsó erdőt, hacsak nem pusztítja el a rovarokat.
Naponta épülnek újabb gyárak, még nagyobb kapacitással, óriás hajók kelnek útra Kína felől, melyek rakománya néhány éven belül a szemetet gyarapítja.
Nem hogy szarvas rudlik nem lesznek, de nudli sem lesz sokaknak.
És még mindig a kapitalizmusról beszélünk. Van első osztályú kapitalizmus és másod osztályú?
Vagy közeleg a "szemét alapú kapitalizmus"?
Biztos lenne megoldás, ha az ember kicsit kevesebb igénnyel lépne fel. Mondjuk vállalná azt a kényelmetlenséget, hogy az olasz városokban a turista férfiak nyakukba veszik feleségüket, hogy az így felszabaduló helyre még többen léphessenek be.
A technika fejlődése évezredeken keresztül, és főleg a gőz alapú kapitalizmus beköszönte óta mindig a népesség növekedésével járt.
Oly sok okos közgazdász regnál, találjanak ki valami új rendszert, ami nem megy a Földi létünk rovására. Vegyük észre, az elmúlt egy két év időjárása alapján, hogy elege van a Földnek belőlünk. Teremtőnk valószínűleg úgy gondolta, hogy az ember használja a Föld javait, de ne kihasználja!
Szóval van egy vízióm!
Mivel jócskán úgy tűnik, hogy az ember nem alkalmas sorsa irányítására, segítsenek a megalkotott intelligenciák.
Oly sok mindent jobban tudnak nálunk.
Nem fáradnak el, pillanatok alatt millió adatból döntenek, nem fáj a fejük, azt sem tudják, mi a korrupció, s tudják, hogy ha az ember elpusztítja önmagát, akkor a digitális világnak is vége.
Zsigmond barátom valószínűleg Állam digitalizmusnak nevezné az új rendszert.
1. A Safe and Sustainable Future Calls for Creativity
A biztonságos, és fenntartható jövő kreativitást igényel
--- > Idézet a fenti cíkkből, az 1. pont:
" The widespread adoption of pasteurization in the early 20th century revolutionized food safety. It remains a critical process today, ensuring the safety of plant and animal-based dairy products and fruit juices. However, the process is often energy intensive, prompting the need for creative solutions to reduce energy input while maintaining a safe output.
Perhaps even more important than energy conservation is water conservation. Water sits at the center of critical food production operations such as crop irrigation, equipment sanitation, food preparation, and cooking/cooling. With a growing strain on freshwater resources,reusing water is vital for sustainability, but it may increase the risk of pathogen contamination and foodborne illness. Innovative co-management solutions that address disinfection and detection are essential for safely optimizing water reuse.
No single solution will yield a sustainable food system. Rather, a collection of small, creative solutions is needed to tackle the multi-faceted issue of sustainability while prioritizing food safety. "
2. Data Quality and Availability Remain Challenges
Az adatok minősége, és elérhetősége továbbá is kihívást jelent
3. Training is a Crucial Investment
A képzés kulcsfontosságú befektetés
4. Communication is Critical for Consumer Trust
A kommunikáció létfontosságú a fogyasztói bizalom szempontjából
5. Relationships are More Important than Ever
A kapcsolatok fontosabbak, mint valaha
---> Ez már nem a XX. század, és annak problémái....
Ahogy azt az egyik haverom szokta mondogatni: "itt valami kezd nagyon megváltozni .."
Az első pont magyar nyelvű fordítása nem adja vissza jól ennek a mondatnak a tényleges mélységének jelentését.
Azért idéztem az 1. pont eredeti szövegét, érdemes ezen nagyon mélyen elgondolkodni. Ez egy olyan kihívás, amire kreatív, és hatékony válaszokat kell találni a kihívása minden szintjén, mert esszenciális lesz a jó megoldások használata.
Augusztus közepétől már minden vadőr jobban odafigyel az ígéretes szarvasbikákra. Egy esti lesen, ha jó a széljárás, akkor lehet hallani az erdőben a szarvasokat, hogy merre járnak, sok esetben lehet hallani az agancsok csattogását az erdőben. A szarvasok – így a bikák is – előszeretettel járnak ki a még fent lévő vetésekre, vagy a tarlókra legelni. Ekkor lehet jobban megnézni a bikák agancsát, mivel lassan itt a szeptember, amikor is megelevenedik az erdő, és megkezdődik a szarvasbőgés. A magyar erdők királya, a szarvasbika ősi ösztönöktől hajtva megkezdi a párzási időszakot, megverekszik a másik bikával a tehenekért. A szarvasbőgés szeptember végéig, legkésőbb október közepéig tart, attól függ, merre járunk a Kárpát-medencében. A bikák eléggé legatyásodnak a bőgési időszak végére, akár a testsúlyuk 30 %-át is elveszíthetik ebben az időszakban. Ezzel nincs semmi baj, az őszi határ bőséges táplálékot nyújt, így meg tud még erősödni a tél beállta előtt. A beborított tehenek a tavasz beálltával ellik meg borjaikat.
---------
Felkeltette az érdeklődésedet a téma?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
--------
A szarvas rudlit a vezértehén vezeti. Pl. ha a vezértehén átkel egy úton, akkor az egész rudli át fog kelni az úton. A tavaszi erdő bőséges táplálékot nyújt a borajaknak, hogy jól tudjanak fejlődni. A vadász tudja azt, hogy mi a természet rendje, télen, amikor nincs táplálék, eteti, itatja, és sóval látja el az állományt folyamatosan. Miért is jutott ez a csoda eszembe?
Július végén megrendezésre került a Portfolió online konferenciája – Mi lesz veled magyar élelmiszeripar? – címmel. Ha visszahallgatjátok a konferenciát, akkor szóba kerül az, hogy a gyenge cégek ki fognak hullani, az erősebb cégek fognak életben maradni, mivel – az erősebb sz…… – Hallgatva az előadást jutott eszembe az, hogy szarvas okosabb, és többet tud a „kapitalizmusról”, mit mi. Egyszerűen a szarvasnak, és a szarvasbikának több esze van, mint nekünk, ha kapitalizmusról van szó.
Aki járja az erdőt, legyen az vadász, vagy erdőszerető ember, általában azt veszi észre, hogy az erdő, és az erdő lakói egymástól függenek, törékeny egymásra utaltságban élik életüket mióta világ a világ.
Tizenkét hónap az erdőn
Az erdőjáró embernek, és a vadásznak egy dolga van. Segítse ezt az egyensúlyt fenntartani, ha beavatkozik, akkor a beavatkozásával érje el azt, hogy az egész helyi ökoszisztéma egyensúlya egy stabilabb állapotba kerüljön. Pl. ha száraz időszak van, ne engedje azt, hogy kiszáradjanak a dagonyák, és az itatóhelyek, mivel egy természetes itatóhely megléte nem csak a nagytestü vadnak jó, hanem minden erdőlakónak.
Nem akarom jobban elemezni a szarvas viselkedését, egy biztos. A szarvas populáció az erdőben a szaporodási időszakot leszámítva nem az – erősebb sz …. –ik - törvény hatása alatt éli az életét. Ha így lenne, a szarvas, - mint faj - 4 éven belül egyszerűen eltűnne a Föld színéről, mivel egyszerűen a természet törvénye nem az, hogy egész évben az – erősebb sz … -ik – törvénye uralja az életet. Szaporodási időszakban – szarvasbőgéskor – kb. 3-5 hétig működik az erőfitogtatás, de akkor sem olyan szinten, hogy az erősebb bika elpusztítsa ellenfelét. Bőven elég néha, ha csak bőg egyet, és megvillantja az agancsát. A cél az, hogy megvédje háremét, és nem az, hogy fizikailag elpusztítsa ellenfelét.
Ezért természetes az, hogy az ígéretes fiatal bikák is villogtatják, próbálgatják erejüket, de esze ágában sincs az idősebb bikának elpusztítani őket. Egyszerűen ez nagyon ritkán, kivételes esetben fordul elő, nem ez a természet célja. Persze előfordulnak nagyon ritkán halálos sebek, vagy néha-néha összeakad egy-egy bika a küzdelem során, de ezek az esetek inkább kuriózumok, és általában írnak róla a vadászújságok. Tehát egy éven belül a bikák élete egy másfél hónapig a szaporodásról szól az év 1 /12 –ed része, azaz az év 8,33 %-a, nem több! Ez a természet rendje! Kiválasztódnak a legjobb bikák, ennyi történik.
Ez azt jelenti, hogy a bikák között korlátozott verseny van minden évben, az év egy – másfél hónapjában, és akkor sem öldöklő versenyről szól a történet.
A konferencián szóba került, hogy az erősebb sz ….. –ik, a többiek el fognak bukni.
Eszembe ötlött, hogy manapság szerintem nagyon kevesen forgatnak a kezükben Max Webert. Van egy könyve, ami könnyű nyári olvasmány helyett érdemes lenne jobban tanulmányozni. A könyve címe: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (Max Weber: Die protestantische Ethik und der Geist der Kapitalismus)
Mindez egy élelmiszeriparról szóló konferencián hangzik el egy olyan időszakban, amelyben minden erőforrásra szükség lenne, ha meg akarjuk újítani az élelmiszergazdaságot. Ezt a kapitalizmus felfogást már hallottam történelem órán, amikor azt tanultuk, hogy hogyan is ment az eredeti tőkefelhalmozás Angliában az 1600-as évek közepétől. Az eredeti tőkefelhalmozás polarizálta a társadalmat Angliában az 1600-as években.- Abban a korban volt ez divat. Most 2023-at írunk, pár száz év eltelt, a XXI. századi problémákat akarjuk megoldani az 1600-as évek béli gondolkodással?? - Economic Expansion and a Polarizing Society in Early Modern England, 1560-1640 -
A mai kapitalizmus az egymásra utaltságra épül, arra, hogy értékláncok versenyeznek azért, hogy egy-egy körzetet el tudjanak látni. Ez közelebb áll az egymásra utaltsághoz, mint ahhoz, hogy egy-egy értéklánc dominánssá válik a lokalitásban. A kormányok általában aktívan beleszólnak abba, hogy egy-egy nagy szereplő ne vigye el a lokalitás lehetőségeit. Government strategy to regenerate high streets.
Ez számomra azt jelenti, hogy nem értjük, hogy milyen kapitalizmusban élünk, és azt sem értjük, hogy a körülöttünk lévő országokban milyen kapitalizmuselméletek honosodtak meg, és azok hogyan fordultak le a napi gyakorlatra.
Beszélnünk kellene arról, hogy milyen kapitalizmus felfogásra akarjuk ráépíteni életünket, mert - ahogy kinéz -, mindenki mást ért e fogalom jelentése alatt.
Sokak számára a mostani korban a kapitalizmus a szabad tőkepiacokat jelenti, mások számára a szabad vállalkozások rendszerét profitmotívummal. Sokak számára a kapitalizmus a szabad pénz teremtést jelenti – szabad cash- flow –. Nyugaton az egyes országokban élők számára természetes az, hogy a tőketulajdonosnak, és munkaerő tulajdonosnak is teljesen tiszta a kapitalizmus tudata, és teljesen tisztában azzal, hogy ebből a kapitalizmus tudatból milyen szerepet játszik éppen az adott időszakban. Ez leképez egyfajta egyensúlyt.
A vezető bankár azt mondta, hogy olyan cégeket nem lehet majd finanszírozni, amelyeknek nincs „track recordja” – gazdasági múltja –. Továbbá azt is mondta, hogy valamilyen szerepet majd kapnia kell a bankoknak az EU-s vissza nem térítendő támogatások elosztásában.
A 80-as évek közepére a hazai élelmiszergazdaság azért volt világszínvonalú, mert 30- 50 km-es lokális körzetekben képes volt integrálni a teljes diverz élelmiszeripari végtermék előállítást. Egyszerűen mindenből volt egy kicsi, közepes, vagy nagy, amit a körzet elbírt. Így a lokális körzetekben lévő előállító üzemek részleges versenyt folytattak a piacon, és megvoltak a piacra lépési szintek. Ezt az államkapitalista felfogást követi ma Kína. Ott van privát, és vegyes – állami + privát – tulajdonlás, és ezek a cégek versenyeznek az ellenőrzött belpiacon.
Ez a gondolkodásmód nagyban hasonlít az olasz, vagy pl. a Bajor, vagy NRW- ben meghonosodott rendszerre, amely a lokalitásban – járások - fellelhető potenciálokat fogja össze, innen indulnak országos (NRW) szintre, ott megerősödve hódítja meg a szövetségi piacot (Bundesrepublik Deutschland). Mindezek után a rendszer exportképesé válik. Ezek a lokális szerveződések pont annyira erősek, hogy érdemes legyen tartani akár egy db tehenet is, vagy akár érdemes legyen fenntartani egy sor szőlőt, borászat nélkül!
A bankár cégekről beszél, hogy azoknak a cégeknek fog hitelt nyújtani, amelyek vissza tudják majd fizetni a hitelt. Arról nem mesél, hogy a bank hogyan tudja támogatni majd egy esetleges integrációt, erre az ötlet az, hogy országosan ki kell alakítani 4-5 termékpályát, amelyek prosperitást fognak hozni az „élelmiszeriparnak”.
Ha ki lesz alakítva a négy-öt termékpálya, az azt fogja jelenteni, hogy lesz pár cég, amelyik a regionális telephelyein keresztül szervezni fogja a komplex integrációt országosan. Ezek elérhetik a lokális, vagy regionális multivá is szerveződési szintet, eléggé gyorsan. A kérdés az, hogy az ezekre épülő feldolgozó kapacitások is lokális szinten jelentősek lesznek, vagy egyszerűen lesz egy csúcs feldolgozó, amely végterméket bocsájt ki? Ha igen, akkor ez egy amolyan amerikai stílusú fejlődési utat jelentene.
Amerikában a „KATÜ-kre” épülő –integrált rendszerek - épültek ki. Pl. van egy komplex csak kukoricát termelő monokultúrás övezet, amelyre egy kukorica feldolgozó épült, pl. keményítőt, izocukrot, meg alkoholt állítanak elő. Az itt előállított izocukrot, és alkoholt veszi alapanyagnak az élelmiszeripar a gyártáshoz. Így szállítják erről a gyártási körzetről mindenfelé, mivel ezeket az alapanyagokat nagyon sokféle élelmiszer gyártásához fel lehet használni. A körzet nem termel mást, csak kukoricát, és előállítja belőle az élelmiszeripari intermediert: izocukrot, meg alkoholt. A baj akkor van, ha beüt a gikszer – pl egy aszályos időszak a kukorica övezetben -, vagy elszállnak az input költségek, és megváltozik a profittermelés karakterisztikája, akkor drága lesz izocukrot, meg alkoholt gyártani.
Ebből egy furcsa kapitalizmus felfogás képe bontakozik ki előttünk. Nézzük kicsit a mélyére.
Nézzük egy olyan termékpályát, ami már megvan, és eléggé nagy ahhoz, hogy vizsgálni lehessen. Vegyük bele a képletbe az EU-t is, mint világrégiós piacot.
Legyen ez a sertéstenyésztés.
Legyen például egy sertéstenyésztő integráció az országban, amely egy másfél millió sertés tenyésztését integrálja. A tenyésztett állományt központi telephelyén levágja. A húsból saját telephelyein végterméket állít elő belpiacra, vagy exportra. A kérdés az, hogy ez az integráció hogyan, és milyen jellegű integrációkkal, vagy komplex potenciálokkal kerül versenybe, ha pl. alapanyag előállításról van szó? Mit takar ez a piaci potenciál, és piaci pozíció az EU belpiacán, vagy mit takar ez az integrált rendszer egyes értékesítési csatornákban, ha az exportképességet veszem górcső alá?
Ezek nagyon komoly kérdések, amelyeket vizsgálni kell, ezekre a kérdésekre nagyon jó válaszokat kell adni úgy, hogy a teljes EU-s piac mozgásban van.
Az EU-ban teljesen természetes módon támogatják az élelmiszergazdasági innovációkat, legyen az termék innováció, vagy komplex technológiai innováció, nincs megkötés, hogy ez most mekkora cég legyen. Az innováció érkezhet bárhonnan! A cél általában az, hogy a lehető leggyorsabban elkezdje termelni a pénzt – bocsánat, profitot-.
Egyszerűen olyan rendszert hoznak létre, amelyben részt akar venni az, aki az innovációt csinálja, mert megéri neki, és olyan fejlesztési környezetet, és életstílust kap, amelyet érdemes végigélni egy darabig.
Itthon jelenleg az élelmiszergazdaságba a belépési küszöb nagyon magas, főleg egy fiatalnak. Egyszerűen nem tudod azt megcsinálni, hogy pl. tartasz két tehenet, vagy tartasz öt birkát, csak hogy lenyírják a füvet. A gazdasági környezet teljesen alkalmatlan arra, hogy ezt meg tudd tenni, pedig igény lenne rá, nem kicsi!
Persze vannak példák az országban, hogy létezik ez, de ami a lényeg: nincs rendszerbe foglalva ez a dolog! Nincs komolyan megszervezve egy ilyen lehetőségnek a háttere.
Ez megvolt a rendszerváltás előtt, a legjobb példa rá a Pápai Húskombinát alapanyag ellátása. A hízók nagy részét háztájiban állították elő, a tenyésztést a háztáji agronómus támogatta.
A teljes tenyésztést a helyi TSZ, és a húskombinát közösen szervezte meg. A háztájiban a tenyésztő felnevelte az anyakocákat, és a szaporulatot, a TSZ-től megkapta az állatorvos, és a háztáji agronómus támogatását, a táp mellett. Ha a hízó elérte a vágósúlyt, a húskombinát tervszerűen átvette feldolgozásra. Kezdődött a következő kör. Ez a rendszer a rendszerváltással megszűnt, helyette jöttek a horizontális- vertikális integrációk, néhol sikerrel.
Diszkrecionális jövedelem az az a jövedelem, amit a kereső minden költségének kifizetése után szabadon elkölthet belátása szerint. Magyarország EU-s mércével mérve szegény ország, ahol a népesség 80 %-a az EU-s szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a hazai népesség limitáltan, vagy alig rendelkezik szabadon elkölthető – diszkrecionális jövedelemmel -. Ebben inkább Indiához vagyunk közelebb, mint Észak-Rajna Vesztfáliához sajnos…
......... ...... ......
Az előző cikkben foglalkoztam azzal, hogy Éder Tamás azt mondta, hogy középtávon akár meg is szűnhet az élelmiszergazdaság hazánkban. Nálam a középtáv 5 év időtartamot jelent.
Nem gondolom, hogy 5 éven belül meg fog szűnni a hazai élelmiszergazdaság… Nagyon nagy a gond, ha már erről kell beszélni! Hogy ez bekövetkezzen, meg kell előzni!
Alapanyagot mindig érdemes lesz termelni, a kérdés az, hogy lesznek-e lokális diverz, élelmiszergazdasági rendszereink? Erre meg nagyon nagy szükség lesz, ha azt akarjuk, hogy a vidéki körzetek élhetőek maradjanak az elkövetkezendő 10 évben!
Olyan egymásra épülő élelmiszergazdasági rendszerek kellenek, amelyek képesek a lokalitást a lokalitásból származó diverz, élelmiszeripari végtermékkel ellátni. A kérdés ez lesz. Olyan rendszer kell, ahol, ha egy 13 éves gyerek gondol egyet, hogy milyen jó lenne tartani egy darab tehenet, azt meg tudja tenni, és legyen olyan gazdasági környezet körülötte, hogy be tudja bizonyítani azt, hogy ez neki megérni!
Németországban ez természetes, hogy ezt meg lehet tenni. Ehhez meg olyan lokális szerveződések kellenének, melyek képesek, és tudják támogatni azt, hogy egy 13 éves gyermek tartani akar egy tehenet. Direkt nem írtam TSZ-t….
Innen kellene kezdeni a közös gondolkozást. Hogy erre a gondolkodásmódra hogyan épül el a lokális, mindenki számára megfizethető élelmiszertermelés? Ennek a megtervezésébe meg be kell vonni a helyi közösségeket, és a mérnök társadalmat is, ez nem szimpla közgazdasági kérdés.
/Ha egy család fenntart magának egy 40 m2-es kiskertet, az ugye 0 STE – Sztenderd Termelési Érték – de a család simán lehozhat róla 250 kg – 300 kg diverz zöldséget, amivel biztosítja a család egészséges táplálkozását./
Egy régi – rendszerváltás előtti TSZ az termelő szövetkezetnek indult.
Az Európai Unió ajánlásai szerint 5 fő már alapíthat szövetkezetet, a szövetkezés célja nem csak termelő tevékenység lehet, hanem pl. értékesítési, beszerzési, szövetkezet, nagyon nincs megkötés, hogy mire alapítnak szövetkezetet.
Sőt a szövetkezetek alapíthatnak másodlagos szövetkezetet, hogy üzleti céljaikat elérjék. Nálunk úgy néz ki – ha elfogadják a törvénymódosítást -, hogy elég lesz, ha három fő úgy gondolja, szövetkezetet alapít.
Ahogy látom a valóságot, érdemes lenne kidolgozni egy három fős szövetkezet, és mondjuk két- három három fős szövetkezet másodlagos szövetkezetének komplex profitmodelljét, és tesztelni működését virtuálisan például, csak azért, hogy tesztelni lehessen azt, hogy milyen lehetőségek vannak benne.
Mert szerintem van benne lehetőség, de még nem látjuk tisztán, mert senki sem számolja ki az ilyen lehetőségeket, pedig kellene.
Jó kedvvel ébredtem. A reggeli hírekben nem rémisztgetett a bemondó, hogy felmegy az ára annak, ami amúgy sincs.
Hogy a miniszter úr látogatást tett a Sámánnál. Nem történt az éjjel betörés, rablás, busz baleset, Brüsszel sem tudott ártani nekünk és a soros Intelligencia ülésen további jóléti intézkedések születtek.. Nincs ellenzék, aki nem ért egyet azzal, hogy az ég zöld, mert az igenis sárga, lila, neon zöld stb. Nincsenek olyanok, akik tegnap mást mondtak, mint ma fognak. Nincsenek üres parlamenti széksorok, ahol mégis sokszor furcsa törvényeket hoznak nagy többséggel.
Balesetek helyett érdekes tudományos hírek hangzottak el, és kérték a ráérő és motivált embereket, hogy szabad idejükből áldozzanak némi időt a Budapest széli betakarítási munkákra, ahol robotokkal karöltve kell a mulcsozáshoz szükséges nagy mennyiségű fű anyagot begyűjteni.
Az az igazság, hogy kitekintve szállásom ablakán, amely a Körút egyik mellékutcájára nézett, zöld lombokat, zöld házfalakat láttam. Eszembe jutott, hogy éppen időutazásom előtt olvastam arról, hogy a zöld növényi környezet egészségre, szellemi tevékenységre milyen pozitív hatással van. Észrevettem azt is, hogy a Körúton mobil panelek vannak kihelyezve, melyekre szárazságtűrő növények vannak felfuttatva. Ahogy messziről néztem, talán varjúháj volt néhány panelbe beültetve.
Ahogy a Nap kelt, úgy keltek életre az napelemes árnyékolók az utca felett. Nem sötétségbe burkolták az úttestet, hanem diszkrét kellemes árnyékolást adnak.
Szemben egy Saláta gyárrá átalakított épület ablakain keresztül lilás, ibolyás fényt látok kiszűrődni. Majd kedves vendéglátómat, Zsigmondot meg kell kérdeznem, hogy miért e furcsa világítás.
A Liofilizáló Szalon már forgalmas, bár ahogy beszámoltam róla korábban, egész éjjel működik. Ha van behozott szárítandó növényi termék, akkor azzal dolgoznak, ha nincs, akkor készételt fagyasztva szárítanak.
Már sűrűn járnak az elektromos cél autók, és egyéb kötött pályás járművek, szállítva az embereket munkahelyükre, iskolákba, bárhová.
Leballagok az ebédlőben. Ahogy előző nap is, svédasztalos megoldás, hogy mindenki annyi ételt vehessen, amennyit el tud fogyasztani. Pazarolni nem dicséretes. Mondják, hogy nyílt egy új Ételbár a szomszédban, ahol a 2022-beli sushi bár mintájára a választék az asztalnál helyet foglaló vendégek előtt halad. Ami tetszik, elveszik.
Ma Gyulai kolbász ízű falatkákat eszek köles lepénnyel reggelire.. Mellé joghurttá erjesztett rizstej, liofilizált gyümölcs darabkákkal. Kávé helyett egy csésze erős kakaó italt választok, mert hasznos a diabétesz ellen, a vérnyomást szabályozza, jó kedvet fakaszt. Mások zsálya, citromfű, rozmaring teák közül választhatnak ma. A kiírás szerint ezek a testi egészséget is védik, de a memóriát is javítják.
Mire végzek a reggelivel és a csupa cellulóz alapú tányért, evőeszközt az öblítőbe rakom, Zsigmond barátom is megjelenik. Titokzatosan közli, hogy ma nagyon dolgos napunk lesz, amit mutatni szeretne, azzal üzenne a 2022-es múltba, hogy van kiút a szárazságból, klímaváltozásból, éhezésből, válságokból.
Rendszerint éjszakánként a mesterséges intelligenciák elemzik az előző napi eseményeket, s ajánlást adnak a napi feladatokról lebontva vezetői szintekre. Zsigmond is megmutatja, hogy különleges személyi számítógépére megérkezett a mai napra érvényes ajánlás, miszerint Ferencet, azaz engem ismertessen meg a mezőgazdasági termelés gyakorlatával.
Kérem Zsigmondot, hogy magyarázza el a Saláta és egyéb zöldség termelő házakból kiszűrődő lilás megvilágítás okát.
- Már nagyon régen ismert, hogy a növények a teljes fény spektrum kis részét tudják hasznosítani. Így a leghatásosabb 400-600 nm közötti spektrumot adva, a növények intenzívebben fejlődnek. Innen a furcsa fény.
A növények kender rost közegben fejlődnek, hogy kiváltsuk a hagyományos kókuszrostot, azok lassú komposztálódása során felszabaduló többlet széndioxid azonnal beépül a növények szöveteibe. Mint már említettem, a saláta és zöldségházak, bár kis részét adják a napi szükségletnek, mégis nélkülözhetetlenek. Eleve víztakarékosak. A számítógépek az igényeknek megfelelően adagolják az ásványi só szükségletet. A gyökerek kellő mennyiségű oxigénhez jutnak. A házak kizárják a klíma okozta kellemetlenségeket, a növények jól érzik magukat. S ami újdonság, a Mesterséges Intelligenciák felismerték, hogy a növények is intelligens lények. Kommunikálnak környezetükkel, kémiai és elektromos jelek segítségével. Ezeket a jeleket fejtették meg az Intelligenciák, s így a növények maguk adnak tájékoztatást állapotukról.
- Ez nagyon izgalmas.
-Kedves barátom, az ember olyannyira el van telve magától, hogy azt hiszi, csak ő tud gondolkodni, beszélni stb. Pedig lám, a földi biomassza 99,7 %-t a növényi anyagok adják. Ti 2022-ig az olaj és gázkorszakban ősidők óta tárolt napenergiát fogyasztottatok, melyet valaha növények tároltak el. Ti mindent, növényeket, állatokat, még egymást is hajlamosak vagytok alacsonyabb rendű létezőnek tartani.
- Pedig példaértékű a 2000-es években megjelent „Mennyei próféciák” című könyv egyik fejezetében leírtak. Olyan kukoricatáblát, melyet emberek személyesen gondoznak, szólnak hozzájuk, azaz „Gazda szeme hizlalja a jószágot”, sokkal bővebben termett, mint a mellette lévő tábla, amely mindent megkapott szintén, kivéve a személyes törődést. Hírek szóltak arról, hogy a zöldségek tápanyag tartalma, egy szóval, biológiai értéke sokkal kisebb, mint néhány évtizeddel korábban.
-Mi is történt ? Hivatkozva arra, hogy nincs munkaerő, gazdaságosabb mindent gépekkel végezni, úgy, hogy például egy káposzta táblát hónapokon keresztül nem látta a gazda, nem járt-kelt a növények között, nem simogatta meg néhány káposzta levelét, nem „szólt” hozzájuk. Lett belőle, ami lett. Egy sivár beltartalmi értékű növény az eredmény, melynek fogyasztása után még vitamintablettákat, és ásványi anyag kiegészítőket kell szedni. Mi már másképpen látjuk a világot, komplexebben. Ebben hiszünk.
- Az elmúlt évtizedben nem voltak háborúk a Földön. Az emberek szerte a világban tudomásul veszik, hogy nincsenek kiválasztottak, vallások, országok, a kapitalista gondolkodásmód elavult. „ Hass, alkoss, gyarapíts s a Haza fényre derül „ Ugye, nem új a gondolat ? Nincsenek felesleges emberek, de senki ne akarjon élősködő módon élni.
-Kedves mesém, de az iskolások tananyagában is szerepel a következő mese.
A telhetetlen méhecske
(Macskássy Gyula és Dargay Attila diafilmje alapján)
Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépesmézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.
Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.
A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.
A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.
A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.
Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.
A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.
Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.
A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.
Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.
Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.
Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.
A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.
− Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.
Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.
− Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.
A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.
− Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!
Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.
Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.
Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.
A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett és sírt.
– Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!
A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.
Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.
− Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.
A mesét én is ismertem, de nem szóltam róla. 2022-ben már túl sok a telhetetlen méhecske, valami azért időközben fog történni, hisz 2050-re minden megváltozik.
-A gyökerek összefonódnak, mintegy társasági életet élnek. S a törődést és személyes „szabadságukat” jó terméssel hálálják meg.
Mint látod, sok ember közlekedik reggelente. Többen mérnöki munkával kombinált fizikai munkát végeznek. Az éjjel a robotok elvégezték a nehezebb feladatokat, mint szállítás, ültetés, öntözés, rakodás, de most következik a humán feladatok sokasága. Más része az embereknek szociális munkát végez. Bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, idősek körében végeznek faladatokat. Nálunk nem kell senki idős embernek attól félnie, hogy magára marad, nem lesz fűtése, élelme. Társadalmunkat, ha nem is mindig a szeretet, de a felelős törődés tudata itatja át.
- A gyerekek játszva tanulnak. Megtanulják a társas tevékenységeket, megtanulnak nyerni, veszíteni, türelmesnek lenni. S mire felnőnek, tudni fogják az Intelligenciák és a felelős emberek, hogy ki milyen feladat elvégzéséhez érez kedvet, van tehetsége. Nincs kallódó ember, és nincs a helyén alkalmatlan személy. És, ami a lényeg, a gyengébb szereplést nem jól fizetett állásokkal honorálják.
-És kedves Zsigmond. Kié ez a sok Saláta és Zöldség Ház ? A kis tartósító üzemek? Az államé ?
- Nos, a kérdés jogos. Tulajdonképpen közös tulajdonban vannak a különféle termelő és feldolgozó egységek. Nekem is van több mint harmincezer eurós részjegyem több egységben. Ezeket a részjegyeket meg tudom vásárolni vagy külön munka jutalmaként kapom. Biztos befektetés, állandó szerény jövedelem. Az élelmiszer előállítás, feldolgozás jó üzlet. Ami állami feladat, amit az Intelligenciák végeznek, a szükséges anyagok beszerzése, a termelés összehangolása a több ezer kis egység között szerte az országban. Minőségellenőrzés, növényvédelem is központi feladat. Mi és a hozzánk tartozó robotok, nevezhetnénk őket alsóbb rendű robotoknak, feladatunk a legjobbat kihozni.
Mint tegnap már láttad, kedves Ferenc, sokféle megoldás van az úgy nevezett „Saláta és Zöldség Házak” technológiai megoldásaiban. Vannak intenzíven kihasznált, több emeleten húzódó ágyások. Használunk valamilyen termesztő közeget, mint kókuszrost, de leginkább kender rost, másutt pedig csak ásványi só oldatba lógnak a gyökerek. A gyökérzöldségek esetében pedig laza, magas tápanyag értékű komposzt talajban történik a gyökérfejlődés.
Vannak házak, ahol még zene is szól, mert egyesek úgy vélik, a növények fogékonyak a zenére. Másutt, mint szó volt róla, különböző hullámhosszúságú megvilágítást alkalmaznak. Megint más helyeken kifejezetten vertikális termelés folyik, azaz termőközeggel töltött oszlopok palástja mentén történik a növények nevelése. Vannak lehetőségek a széndioxid trágyázásra is.
Párhuzamosan robot és emberi munka folyik.
A vertikális termesztés még viszonylag új, annak ellenére, hogy már 2020-ban is folytak kísérletek. Akkor háború, politikusok csatározásai, koholt energia hiány stb. hátráltatták a fejlődést.
Akármelyik módszer szerint is történik a termelés, nagyon sok előnye van a városban folyó munkának. Hely kihasználás, lehetőség közös ténykedésre, jó energiagazdálkodás, vízfelhasználás, a növények igényeinek teljes kielégítése. Munkaerőt pedig biztosít az állandóan alkalmazott gárda, a robotok munkája és az általánossá vált önkéntes munka, mely kifizetésre kerül vagy részjegy nyerhető ezáltal.
Természetesen az igazi termelés a város körül zajlik. Ott számtalan üzem dolgozza fel a nagy mennyiségben termelt fűféléket, hogy abból biometán készüljön biogáz reaktorok segítségével. Más módon, mint a cellulóz félék, mint a lágy szárú növények fotokatalikus módon való átalakítása hidrogén készítésére.
Más üzemekben a száraz füvet, nagy hozamú lágyszárú növényeket pirolizálják, az éghető gázt készítenek, és ami a lényeg, rengeteg faszén szerű anyagot. Ez utóbbi a komposztot, talajt készítő üzemekben az egyik komponens. Valaha Terreprata névvel illették a faszénben gazdag talajt, ami szerkezetű nagy mennyiségű ásványi anyagot tud tárolni. Más üzemek kerámia golyócskákat készítenek, amely nagy mennyiségű vizet tud tárolni, kivédve az átmeneti szárazságot. Ugyanezen célból a fűféléket mulcsozásra készítik elő, ezzel borítva jó néhány növényünk körül a talajt. Más üzemekben módosított keményítőt gyártanak, melyek szintén nagy mennyiségű vizet képesek tárolni. És végül a biogáz fermentorokból nyert kierjedt anyag, a kerámia, a módosított keményítő, a faszén, és még őrölt ásványi anyagok, mint alginit, zeolit, kerülnek összedolgozásra. Ezekhez még hozzákerül a város szennyvizének kierjesztett, ártalmatlanított szervesanyaga. És ezt aztán szétterítik, sekélyen a talajba dolgozzák.
- Induljunk is megnézni ezeket a csodákat, kedves Zsigmond.
- Vannak céljáratok a külső körzetekbe. Csodás látvány lesz a sok-sok korszerű üvegház. Itt termelik meg a város paprika, paradicsom, padlizsán, burgonya stb. igényét. Négyzetméterenként 8-10 -szeres hozammal a szabadföldi termeléshez képest. Üvegházak vannak, melyek a talajba vannak süllyesztve, a felső harmaduk és a tetejük lóg ki. Ezek energetikai megfontolásokból lettek így telepítve. Újabban már kísérleteznek olyan megoldással is, hogy a fényenergiát gyenge elektromos stimulálással helyettesítik. Tehát a cukor és más anyagok képződését a klorofillban zajló elektrokémiai folyamat helyett külső elektromos áram helyettesíti. Nagyon remélem, hogy ebből nem lesz semmi, mert ez nem igazán szolgálja a természetes viszonyokat.
- Látni fog Ferenc hatalmas kiterjedésű törpe növekedésű gyümölcsfákat. Ahogy Ön tanulhatta még az iskolában, amolyan „SPUR” ültetvények. A Megművelésük könnyű, védelmük könnyű, és teljes értékű gyümölcsöt hoznak. A sorok között napelemes, önműködő kis járművek járnak és folyamatosan mozgatják át a talaj felső rétegét. Másutt vastag mulcs réteget fog látni. Sokféle technológia, sokféle eredmény. Még tapogatjuk a legjobb megoldást. Sajnos a mai kort megelőzően hihetetlen szellemi és anyagi pazarlás folyt. Kész csoda, hogy a Mesterséges Intelligenciák segítségével megállítottuk a hanyatlást. Fáradhatatlanok, nem korruptak.
Lát majd legelőket, ahol a szarvasmarhák a hús és tej mellett trágyát termelnek. Ez a legértékesebb adalék a biogáz és hígtrágyatermelésben. Anaerob baktériumok végzik a cellulóz átalakítását metánná azaz tüzelővé, végső soron elektromos árammá. A szarvasmarhák hatalmas korábban elhanyagolt területeket tettek ismét élővé legelésükkel. Lehet, hogy sok esetben a jövő újdonsága a régi megoldásokhoz való visszatérés ?
Találkozunk majd hatalmas tojó és húshasznú baromfi gyárakkal is. Tetejükön furcsa szerkezettel, ami nem más, mint abszorpciós hűtők, melyek hivatottak hűteni az állatok környezetét a legnagyobb melegben. Ilyen működési elvű hűtőszekrények pedig már 100 éve használatban vannak. Minél melegebben süt a Nap, annál hatékonyabb a hűtő kapacitás a szárnyasok épületén belül.
- Ahogy az emberek már nem a politikával foglalkoznak, szellemük felszabadult, s alkotásra, innovációra fogékonyabbá váltak. Megnőtt az igény a kultúra irányában is, majd mindenki tagja valamely kulturális csoportnak. Én például egy színjátszó körben érzem jól magam.
- A nagy mennyiségű szárnyas trágya, de a városok szennyvize is nagy gyűjtőkbe kerül, amely táplálja folyamatosan a biogázfermentorokat, végső soron az áram termelést és talaj alap előállítást. Leírások szerint már 1980-as években próbálkoztak a földigiliszták szerepeltetésével a komposzt előállításban. Most ez már általános.
- Ha felnéz a házak ablakaira, csak ablakot lát, ugye, Ferenc ? Nos, azok ablakok és egyben napelemek. Ahol fény van, ott energia is van. Hatásfokuk nem nagy, de mégis a „sok kicsi sokra megy” alapon hozzájárul az energia ellátáshoz. Gondoljon csak egy fűtetlen fólia házra télen, felhős időben. Nincs napsugárzás és mégis sok fokkal melegebb van a fóliában.
Ahogy róttuk az utcákat kifelé Budapestről, csak úgy záporoztak rám az új technológiai csodák. Még közelébe sem jutottunk a megcélozni kívánt városszéli termelői csodáknak, s máris többet tanultam, mint eddigi életem során.
- Megszomjaztam, mondja Zsigmond.
Ezzel egy kellemes „Gyümölcsivó” nevezetű helyre lépünk be. Néhány pénzdarab bedobásával választani lehet tucatnyi gyümölcslé közül az automatából. Én paradicsomlevet választottam, Zsigmond meggylevet.
Leülünk, s máris mellettünk terem egy középkorú ember. Liofilizált gyümölcsporok vannak a gépben. A választás alapján old fel pillanatok alatt a gép vízzel vagy rizstejjel a porból.
És folytattuk a beszélgetést.
Új barátunk nem is tulajdonosa, nem is alkalmazottja a kis üzletnek, egyszerűen csak beszélgető beosztásban van. Amolyan törődő ember. Része az új élet felfogásnak.-
- Ferenc, az idő jól elhaladt, s nekünk még rengeteg a megnézni valónk. Azt tanácsolom, hogy elsőként nézzük meg a törpe őszibarack ültetvényt Sasad nevezetű körzetben. Valaha ez Budapest széle volt, világhírű őszibarack ültetvényeivel.
Majd a város egyszerűen befalta ezt a kitűnő adottságú őszibarack tájat. Mostanában igyekszünk minden lehetséges területen törpe őszibarack fákkal a régi ízeket visszahozni. A törpe gyümölcsösök szerte az országban ki tudják védeni a klíma változását. Mulcsozhatók. Mikrofejes öntözéssel tarthatók nedvesen. Könnyen megvédhetők, könnyen betakaríthatók. Vegyszert már nem is használunk, hisz a kiváló minőségű talajon a növények jól érzik magukat. Fejlődésükhöz a mikroelemeket pedig a fagyvédő öntözéssel, mint lombtrágya juttatjuk a növényre.
No, itt is a járatunk Sasad városrész felé. Köszönünk a kedves új ismerősünknek, megköszönve a csodálatos ízű italokat.
Ehhez a témához komolyabb zene kell, egy jó kis groovemetal Sziléziából! A RiseuP – Rise – jó választás, Marcinék Pszów-ban nagyon jó zenét tolnak!
RiseuP- Rise (official music video)
Ha csak szervezett rendszer oldaláról nézzük a történet, akkor ki kell jelenti, hogy a felállított élelmiszergazdasági rendszer sikeres volt.
Mondok egy példát, amit még láttam gyerekként működés közben:
Volt egy Csopak Tája Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet. Ez az MGTSZ Alsóörs- Lovas- Paloznak- Csopak- Balatonarács- Balatonfüred – Balatonszőlős vonalon 400 ha szőlő termőterületet tartott fent, és évente telepített 40-45 ha –t. Volt egy 40 000 hl-es pince Csopakon, és a rendszerhez tartozott egy 10 000 hl-es keverőpince Balatonfüreden. Ez a rendszer eltűnt 1994-re, létezése a múlt ködébe vész. Vele együtt eltűnt a borvidék képessége arra, hogy kibocsásson 40 000 hl kétszer fejtett bort, ezzel együtt a rendszerszintű exportképesség is a múlté. Az Alsóörs- Lovas- Paloznak – Csopak- Balatonarács- Balatonfüred vonal adta a Balatonfüred- Csopaki Borvidék termőterületeinek gerincét is. Na most arrafele eléggé lecsökkent a termőterület nagysága, a parti sávban mondhatni nincs szőlő, és egyre kevesebb lesz… Ezeknek a falvaknak a 10 000 hl-es egységes minőségű kibocsátása meglátásom szerint az álom kategória, most 2021-ben.
Arrafelé csak szőlőt termelni nem nagyon érdemes, ezt ki lehet jelenteni. A fehérbor szőlő felvásárlási ára az idei szüretben elérte a bűvös 55 – 85 Ft / kg átvételi árat, 30 éve ez a trend, mondván, ezzel nem lehet mit kezdeni, mert ilyen a piac. /A kérdés az, létezik-e arrafelé a termeléshez kapcsolódó szaktudás? Az még megvan!/
Így ihatunk még jófajta évjáratú Müller- Thurgaut.
Pedig sokan vagyunk, akik szívesen isznak egy-egy pohár jófajta Csopaki Olaszrizlinget az ebédhez, vagy fröccsnek, vagy csak úgy, mert finom!
Na de vágjunk bele a történetbe, csapjunk kicsit a lecsóba, nézzük meg ezt az infláció, és áremelkedés témát.
Érdekes kérdést tettél fel, ezzel az inflációs, áremelkedéses témával kapcsolatban Ferenc.
Hadd kezdjem egy személyes élménnyel
Nem oly rég, a 2010-es évek közepe felé történt egyszer, hogy egy európai országban érdekes reggelre ébredtünk. A reggel a szokásos rutinnal indult. Megyek a konyhába, kapcsolom be a tévét, és mit látok? A tévében, a reggeli műsorban ott volt egy nagyvállalkozó, és elkezdett beszélni.
Azt mondta, hogy tegnap este óta a cégei értéke 20%-al kevesebbet érnek, mivel a Ł az € - hoz képest egy szavazás miatt 20 %- al esett. És mivel ez így történt, sajnos emelkedni fognak az árak. Elmondta példaként, hogy mivel nagyon sok alapanyagot, és szolgáltatást €- ban szereznek be a cégei Európában, ezért több Ł- ot kell adni az €-ért, ami sajnos meg fog jelenni az általa belföldön- Egyesült Királyság, mint belföld – kínált termékek, és szolgáltatások árában. Ezt az üzenetet megkaptuk a reggeli kávé mellé.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem telt bele pár óra, és már kaptam is egy e-mailt egyoldalú szerződésmódosításról, hogy az addigi szolgáltatás, amit igénybe veszek, az mától 35%-al többe kerül, mivel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségébe beleegyeztem, akkor, amikor a szerződést aláírtam, így természetesen abba is, hogy a szolgáltatási díj bármikor indexálható a szolgáltató részéről, ha a piaci folyamatok ezt megkívánják. Hát megkívánták. Nem volt őszinte a mosolyunk.
Még egy példa Németországból
1998 December 27.-én egy német kocsmában a haverom haverjának a haverja, - aki akkor már belevetette magát az élelmiszermérnöki tudományok megismerésébe az egyetemen, Budapesten - az évek alatt megszokott 5 DEM-et /Német Márka, maki, makkos/ fizetgetett az elfogyasztott korsó sörökért Münchenben. A cigit az automatából is 5 DEM- ért csavarta. Pár nappal később, 1999. Január 5.-én ugyanazon sörökért már 5 EUR-t kellett volna fizetnie, persze a cigiért is 5 EUR-t kértek… Nade volt egy kis gond. Az 5-ös szám maradt, de az új 5 kétszer annyit ért, mint a régi. Mivel Németország 1999. Január 1.- én a DEM-ről áttért az €-ra, az átváltási árfolyam: €1 = DEM 1.95583.
/Mondhatjuk, 2 DEM = 1 € / 2 Db régi valuta ért 1 Db új valutát/ Azaz 1 sör 10 maki lett, és egy doboz cigi is 10 maki lett.
A fizetés maradt a régi, csak új pénzben lett kifejezve, a feltűntetett árak is maradtak a régiek, csak az új pénzből lehetett kb. fele annyit vásárolni, mint régen. Érzetre 50- 60 % -os azonnali leértékelődés a fizetésekben. Hát ilyen megnyilvánulásai is lehetnek az áremelkedésnek, amit a fogyasztó az inflációnak tud be tévesen.
100 DM, 3. sorozat - Sebastian Münster arcképével -
Na de menjünk bele egy kicsit jobban a témába, hogy megértsük azt, hogy milyen hatásai is lehetnek annak, hogyha egy nemzet gazdaságában felüti a fejét az infláció. Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, pár fogalomról beszélni kell.
Azt mondjuk, hogy: „Kevesebbet ér a pénzem, mert magas az infláció.”
Az első fogalmi becsípődés, amivel le kell számolnunk, az az, hogy a pénz inflálódik! Nem szokása, és nem tud inflálódni!
De ha a pénz nem tud inflálódni, akkor mi inflálódik? Csak és kizárólag a valuta az tud inflálódni!
Helyben vagyunk. Ahhoz, hogy megértsük, mi az infláció, alap szinten bele kell mennünk a pénzelméletbe, nem nagyon, csak pár fogalom erejéig.
Szóval az átlagember, amikor bemegy a boltba vásárolni, és elővesz egy bankjegyet, vagy előveszi a kártyáját, hogy kifizeti az vásárlás ellenértékét, akkor pénznemmel fizet, ez belátható. Általában azzal a pénznemmel fizeti ki a vásárlás ellenértékét, ami az adott országban elfogadott az áru ellenértékének megfizetésére, az pedig itthon általában a HUF pénznem, vagy más néven Magyar Forint.
Egy országnak, vagy ország csoportnak azért törvényes fizetőeszköze az adott valuta, mert az állam, vagy ország csoport csak abban a valutában fogadja el az adó befizetését, függetlenül attól, hogy egy vállalkozás pl. itthon vezetheti más pénznemben a könyveit, erre lehetőséget ad a számviteli törvény.
Idézet: „A valuta valamely más ország (országcsoport) törvényes fizetési eszköze, egy másik ország fizetési forgalmában, annak fizikai megjelenési formája. Azaz a külföldi pénz, amit meg is tudunk fizikailag fogni: bankjegy, vagy fémpénz, apró, érme formájában.”
Ha van egy 10 EUR bankjegy a kezünkben, akkor az a következőt jelenti: Azok az országok, ahol az EUR a törvényes fizetőeszköz, garantálják azt, hogy azt a 10 EUR bankjegyet, ami a kezünkben van, kötelesek elfogadni bármikor, mint törvényes fizetőeszközt.
Mi a deviza?
Pl. ha van 100 EUR egy általad vezetett számlán – deviza számla - bármelyik bankban itthon, akkor van az nem jelent mást, mint hogy a számlát vezető bank garantálja azt, hogy megkapod a 100 EUR –t a számládról. Tehát a valuta az nem deviza.
Ebből következik pár dolog. Mert nem mindegy, hogy 100 EUR bankjeggyel fizetek ki valamit belföldön, és egy készpénz- készpénz tranzakciót hajtok végre, vagy egyszerűen a bankban lévő devizaszámlám terhére fizetek ki 100 EUR-t. Mivel nem mindegy, hogy valuta, vagy devizaárfolyamon valósul meg egy tranzakció.
A pénz nem inflálódik, a valuta, az igen!
Na, ennyi pénzelméleti bevezetés minimálisan szükséges ahhoz, hogy az inflációról beszélgessük. csapjunk is bele a lecsóba, vegyük kicsit komolyabbra a figurát.
„….Strictly speaking, inflation refers only to a drop in the purchasing power of money that results when a central bank creates more money than its public wants to hold. Inflation manifests itself as a rise in all prices and wages—not just some subset of prices. People, of course, use money to conduct their day-to-day transactions, and their demand for money generally expands as the economy grows. If the public’s demand for money grows at, say, 3 percent per year, but the central bank creates money at 5 percent per year, then all prices and wages will eventually rise at 2 percent per year. Prices will keep climbing as long as the disparity between the supply and demand for money continues.”
Első mondat fordítása: ----->….. Szigorúan véve az infláció csak a pénz vásárlóerejének csökkenését jelenti, amely akkor következik be, amikor a központi bank több pénzt teremt, mint amennyit a lakosság tartani akar.”
A fenti fogalmi megfogalmazás az inflációra tisztán, és világosan érthető.
A 10. oldalon összefoglalja az alappályát, felső pár sorát kimásoltam:
Nézed az utolsó sort a táblázatban, azt látod, hogy jövőre rosszabb lesz, két év múlva kicsit jobb, rá egy évre minden marad ugyanúgy, ahogy volt. Szóval idén, a December 11.-i adatokkal számolva az infláció: 5,1 %...
Nézzük, mit jelent ez a tény az élemszergazdaságra nézve.
Pár random link a témában, hogy hogyan is néz ki a valóság mostanság:
Itt tartunk 2021-ben. Most volt 2021. December 9- 10.-én az Agárszektor Konferencia Siófokon. Arról, hogy ez miért Agrárszektor Konferencia, és miért nem Élelmiszergazdasági Konferencia, arról már beszéltünk pár előző bejegyzésben:
„….szerint a 21. században nem érdemes külön agráriumról, élelmiszeriparról és agrobizniszről beszélni, hanem a hangsúlyt a komplex és komplett élelmiszergazdaságra kell helyezni.
……Kitért az élelmiszergazdaság ár- és jövedelemkockázataira is, amely kapcsán megjegyezte, hogy ahogy haladunk minél előrébb az értékláncban, egyre kisebbek az árkilengések. Míg a növénytermesztésben és állattenyésztésben óriási szinteket, volatilitást mutat, addig a fogyasztók a boltokban stabil, egyenletes árszínvonalat tapasztalnak. Az értéklánc főbb ágazatait tekintve az figyelhető meg, hogy a növénytermesztés folyamatos árnövekvő pályán van, az állattenyésztés stabil, alacsony szintet mutat a magyar élelmiszerláncban, az élelmiszeripar és a kiskereskedelem lassan, de biztosan növekvő pályára került a hatékonyság fokozásával.
Egy ábrán szemléltette, hogy az élelmiszerre elköltött pénzből az értéklánc tagjaihoz mennyi jutott el: 15 százalék került a termelőhöz, az élelmiszeripar 37 százalékot kap, közel 50 százalék a sok költséggel rendelkező kereskedőnek jut. Hollósi Dávid szerint az egyharmados eloszlás sokkal egészségesebb lenne az értékláncban.”
…Tisztán kellene látni, hogy a láncot a fogyasztó mozgatja, akinek van alacsony ár mellett van minőségi és mennyiségi elvárása.”
--- > Be is mutatja ábrán a történetet, íme:
Az ábra alá azt írja forrásként: „KSH 2021 alapján saját számítás”.
És itt álljunk meg egy pillanatra, hogy megmagyarázzunk egy-két dolgot a fentekkel kapcsolatban. Itt megjelenik egy komplex értéklánc fogalmi felfogás, amiről érdemes beszélgetni egy kicsit.
„A value chain is a business model that describes the full range of activities needed to create a product or service. For companies that produce goods, a value chain comprises the steps that involve bringing a product from conception to distribution, and everything in between—such as procuring raw materials, manufacturing functions, and marketing activities.”
Szóval ha értéklánc, meg value chain, akkor az cégszintű fogalmi környezetet takar, nem többet, ha a fogalom nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmát nézem.
Így nézve az előadást, Hollósi Dávid előadása olyan cégeknek szólt, amelyek a teljes integrációt megvalósítják - cégen, vagy saját cégrendszeren belül - képesek a következő műveletekre - csak nagyvonalakban felsorolva: -
Megtermelik az alapanyagot, a lokalitásban
Az megtermelt alapanyag primer kezelése megtörténik
A primer kezelt alapanyagot ha kell, tárolják, kezelik, kiszerelik
A kiszerelt primer alapanyagot elszállítják a feldolgozás helyére
A feldolgozás helyén megtörténik az intermedier termék, vagy csomagolt polci végtermék előállítása
Végterméket raktározzák
A végterméket expediálják
Kiszállítják a nagykereskedelmi raktárba
Kiskereskedői megrendelésre expediálás
Kiskereskedőnek kiszállítás
Kiskereskedői raktározás
Kiskereskedő polcra teszi a terméket
A vásárló leveszi a terméket, és a kasszánál kifizeti
Szóval Hollósi Dávid előadása ilyen cégeknek szólt, akik képesek a fentiekre egyszerre, ha az értéklánc nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmán keresztül értelmezem az elhangzottakat.
Mivel az értéklánc fogalma cégszinten értelmezhető csak, és nem máshol. Még a cégrendszer szintje is félre viszi a fogalom jelentéstartalmát.
Ha az előadást kivetítem a jövőre, akkor megjelenik benne egy komoly innovációs faktor, egy szóval leírva: Integráció, horizontális, és vertikális integráció egyszerre.
Ha az integrációk felállnak, akkor lehet értékláncokat szervezni a felállított alapokon, amelynek lehet már valamilyen szintű polci végtermék kibocsájtása. Erre lesz pénz, ez komoly felvásárlásokat vetít előre egyes szektorokban. Egyszerűen ezt jelenti az, amit mondott.
Banki oldalról nézve a történetre lehet ebben igazság.
Hatékony dologba akar befektetni. Persze, nyakunkon az új EU-s gazdasági ciklus is, olyan rendszereket kellene megalkotni, ami képes arra, hogy fogadni tudja az új fejlesztési pénzeket.
Válságban van az élelmiszergazdaság? Nem! Paradigmaváltás közepén vagyunk! Megnyílik az út az innovációra, pénz az van!
Az ábra alá írta, hogy a számítás forrása 2021 KSH, saját számítás. Itt időznünk kell kicsit. Az, hogy az ábra elkészült, az azt jelenti, hogy az előadó elfogadta azt, hogy a lokális diverz alapanyag termelés nem inputja a lokális élelmiszeriparnak, ez csak egy elvi lehetőség. Ez tény itthon 1990 óta. Önálló, független iparág lett az élelmiszeripar utóbbi 60 évben.
Bárhol lehet csomagolt polci végterméket /élelmiszert/ előállító üzemet telepíteni, amely semmilyen kapcsolatban nincs a lokális mezőgazdaság kibocsátásával. Ez belátható. És mivel ilyen üzem telepíthető, az hogy milyen átadási áron bocsátja ki az adott üzem azt, amit csomagolt végterméknek nevez, egyedi döntés kérdése, ami függhet sok mindentől az adott időszakban.
Tehát levonhatjuk a konklúzióként, hogy egy adott lokalitásban regnáló mezőgazdaság- élelmiszeripar- nagykereskedő – kiskereskedő láncot csak akkor lehetne elemezni az ábrán feltüntetett módon, ha a polci csomagolt végtermék 100%-ban lokális inputból származna. Annak minden eleme, legyen az csomagolóanyag, szállítás, alapanyag, segédanyag, tudás, minden az adott vállalkozás, vagy integrált konglomerátum kezében lenne, és azt mondja, hogy a polci árképzés függ a polci végtermék alapanyag árától – nem értékétől! -
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
De ez nincs így. Ha a lokalitást az EU-ra – mint lokalitásra - vonatkoztatjuk, akkor már lehet részben igaz az ábra. Ha az ábra csak hazánkra vonatkozik, akkor eléggé torzíthat.
Létezhet más eset is, gondoljunk egy egyszerű kakós csigára, mivel ebben az esetben a kakaó nem származhat egyelőre EU-s forrásból….
100 HUF fogyasztói költés profitjáról beszél az ábra. Nézzük, mi is ez:
100 HUF a kasszánál: 78. 7401 Ft + 27 % ÁFA: 21. 25 98 Ft /Az ÁFA az államé/
Marad 78. 7401 Ft – ami a polci termék nettó ára.
Innentől kellene, hogy egy nagyon komoly mérnökökből, és közgazdászokból álló csapat összeálljon, és végigszámolja az egészet, hogy hogyan is néz ki az egész profit lánc az adott polci termékkel kapcsolatban. Az előadó KSH adatokkal dolgozott, létezhet más megközelítés is.
Amúgy az ötlet felvetése forradalmi egy ilyen előadásban! Ha valaki pl. komolyan foglakozik export ár tervezéssel önálló importőrként, szembe fog kerülni ezzel a problémakörrel. Izzasztó feladat néha, nekem elhihetik!
Felveti azt, hogy a történet nem jó, mert 1/3- ad 1/3-ad 1/3- ad arányban kellene elosztani a profitot a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és a kereskedelem között. Sokszor hallottam ezt a harmadolást, más ügyből kifolyólag.
Szabad világot élünk, mindenki olyan áron értékesíti a termékét, amilyen áron megveszik.
Vannak élelmiszeripari termékekre tőzsdei árjegyzések, melyek referenciaként szolgálhatnak egyes termékek értékesítésénél. Az, hogy ilyen szinten bele lehessen szólni a piaci viszonyokba, ahhoz nagyon komoly, többszintű rendszerinnovációra lesz szükség a teljes élelmiszergazdaságban.
Most minden ágazatban válság van.
Ez egyet jelent. Nagyon komoly paradigmaváltás küszöbén állunk. A kérdés az, hogyan valósul meg ez a gyakorlatban, mivel senki nem akarja azt, hogy olyan drága legyen az élelmiszer, hogy az egészséges étkezés az átlagember számára luxus legyen.
Már sok mindent tudunk. Látjuk azt, hogy a lokális csomagolt élelmiszer polci árak csak részben, vagy nem függenek a lokalitásban megtermelt inputok árától.
Ha nem a lokalitásban termelik meg az alapanyagot, és máshol gyártják le az élelmiszert, amit itt adnak el, akkor sok minden bekavarhat a polci ár képzésébe. Pl: Ft- másik valuta árfolyama, szállítási árak, és persze a lokális infláció, elvárt profit, stb. Ezzel importálhatunk egy jókora inflációt, mivel ha a portéka pl. €-ban lett beszerezve, több Ft-ot kell adni érte.
Ugyanez a hatás akkor, ha itthon gyártom le a portékát, - és belföldre értékesítem -, mert pl. nagyon sok inputot szerzek be hozzá külföldről, akkor is belegyártom a termékbe az „importált inflációt” mivel az inputokért több Ft-ot kell adnom. Ezt meg tudnom kell finanszírozni, mint cég. Ha van pénzem, egyszerűen kifizetem, de árat kell emelnem, mert profitot is kell termelnem, tartanom kell az elvárt profitszinteket.
A gond akkor van, ha nem tudok árat emelni, mert a piac nem fogadja el, mert a vásárlóimnak nincs pénze, hogy megvegye. Ekkor az első utam a bankomba vezet, hogy keressük meg a megoldást.
Azt szoktuk mondani, hogy a magyar vásárló „árérzékeny”.
Általában minden országban el lehet mondani azt, hogy a fogyasztók „árérzékenyek”, de nem biztos, hogy szegények.
A magyar vásárló elsősorban azért „árérzékeny” mert EU-s mércével mérve a népesség 85%-a szegény.
A két típusú fogyasztói attitűd közötti ég és föld a különbség. A fogyasztói magatartásokat vizsgálják, elemzik, foglalkozik vele például a viselkedés közgazdaságtan.
Ez leképez egyfajta sajátos piaci működésmódot, amit nem igazán írhatunk le a klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalmakra jellemző gazdaságtani összefüggésekkel, mivel hazánk nem klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalom, mert az embereknek nincs pénze arra, hogy fenntartsák.
Az ország területén szigetszerűen a nagyobb városok környékén előfordulhat ez a fogyasztói attitűd, de az ország egész területére nem jellemző. Egyszerűen hiányzik hozzá a diszkrecionális jövedelem. Ez a tény lokális, regionális innovációs üvegplafont is jelent az élelmiszergazdaságban. Ezt fel kellene oldani, nagyon gyorsan.
Ha tényleg elindul az infláció, akkor kialakul egy ár- bér spirál, ahol a béremeléseknek valahogy le kellene követnie az árak emelkedését.
Láttunk már ilyet a 2000 évek közepétől is, amikor kevés volt a bér, mert nem voltak lehetőségek az értelmes munkavégzésre, mert beszűkültek a lehetőségek.
Akkor ez a dolog úgy fordult le egyéni szintre, hogy pl. egy akkor az egyetemen végzett fiatal, két-három nyelv kiváló ismeretével nem kellett sehova sem: Nem volt jó „kávét főzni”, 40-60 „amerikai típusú önéletrajz” elküldése után sem kellett sehova. Ekkor volt az, hogy az ilyen emberek felültek az első repülőre, és mentek nyugatra szerencsét próbálni az ismeretlenbe. Ott meg kellettek, és megállták a helyüket. Mostanában elindult egy kisebb hazaköltözési hullám, mivel Magyarországot mára versenyképes, innovatív platformnak lehet felfogni.
Ha nem emelkednek a bérek, de az árak igen, akkor az emberek keresnek egy olyan valutát, ami stabil, és abban kezdenek el kereskedni belföldön, ez még jobban felhajtja az árakat. Ez a folyamat már zajlik rendesen, igaza van Zsidaynak a témában.
Ha egy jegybank látja azt, hogy elindul az infláció, akkor dönthet úgy, hogy megemeli az alapkamatot, annak érdekében, hogy letörje az inflációt. Ez vagy sikerül, vagy nem. – A 90-es években nem igazán sikerült – Ha az alapkamat emelkedik, akkor a bankok egy kis idő múlva elkezdik átárazni – indexálni - a már megkötött hitelszerződések kamatfizetési kötelezettségét.
Azonnal több pénzt kell visszafizetni a futamidő végéig. Mondjuk eddig a havi törlesztő részlet volt 100 000 Ft, most lesz 120 000 Ft. Ezt a 20 000 Ft-ot elő kell kapni valahonnan havonta. Általánosságban az új hitelek kihelyezését jobban megnézik a bankok, nehezebb lesz vállalati, és lakossági hitelhez hozzáférni ilyen pénzügyi környezetben.
Az inflációs környezetben az emberek megpróbálják lekövetni az áremelkedéseket, kérnek fizetésemelést, és jobban megnézik azt, hogy mire költenek, és mennyit. Ahogy kinéz, rövidtávon – 2022- Q1 a szolgáltatások árai 10- 17 %- al nőni fognak.. Ezt onnan tudom, hogy a szolgáltatók már most levelet küldenek ilyen mértékű emelésről. Ez előre vetíti azt, hogy a bérek is ennyivel kell, hogy nőjenek minimum. Ez egy nagyon komoly béremelési nyomást helyez a munkáltatókra.
1993-ban inkább a Német Márka volt porondon, mint a forint….
Most remélem, nem megyünk vissza 1993-ba…
Az élemiszergazdaság stratégiai terület, és ahhoz, hogy mindenki hozzá tudjon férni a megfizethető, egészséges élelmiszerhez, nagyon komolyan át kell gondolni azt, hogy mit, hogyan teszünk, és mikor. Ahogy kinéz, lesz pénz az élelmiszergazdaság fejlesztésére még ebben az inflációval sújtott pénzügyi környezetben is! Innováció - tudás – technológia – tisztes megélhetést biztosító tervezett pozíciók – egyensúly a vállalkozás, és a környezete között – zöld működés--- > ezek a trendek látszanak már.
El kellene kezdeni gondolkozni azon, hogy hogyan néznének ki a profitmodellek a trendek határterületein, ez lenne a XXI. század eleje.
Ehhez meg nem kellenek szuperszámítógépek, de jó csapatok, akik csinálni akarnak valamit, azok igen! Őket meg nagyon gyorsan meg kellene finanszírozni, mert ha nem, majd máshol nagyon gyorsan előszeretettel megfinanszírozzák őket! Az innovatív csapatokért öldöklő verseny van finanszírozási oldalról Európában, ez innen nagyon nincs szem előtt, de a rövid, és hosszú távú hatása az nagyon is!
Ezt meg tudni kellene észrevenni pl. egy banknak, és tudni kellene finanszírozni az ötlet szinttől, végig az ötlet életciklusa mentén…..Ma már nem lényeg, hogy egy cég mit csinált a múltban, a lényeg az, ki, kik, miért, mit akarnak csinálni, és azt kell megfinanszírozni, az meg lehet teljesen más, mint amit a cég a múltban csinált! Semmi köze hozzá! Azaz az innováció jöhet bárhonnan!
Innovációs forradalom előtt állunk az élelmiszergazdaságban!
A mai emlékezés kicsit rendhagyó a korábbiakhoz képest. Csapongó lesz, felvillanás szerű élményeket, gondolatokat írnék le. Lesznek, akik igazat adnak magukban, lesznek akik nem.
Nos, az élelmiszer árak, lévén az élelmiszerek zömében kötött árasak voltak, hosszú időn át nem emelkedtek. Aztán a hetvenes évek közepétől az árak lassan megindultak felfelé, ahogy a jövedelmek is.
Ebből az időből származik a két édes viccecske :
- Csókolom, néni, mennyibe kerül az egy forintos csokoládé ?
- 1 forint tízbe, aranyoskám !
Nos erre az áremelésre reagált a köznép, miszerint WC papírt csak annak adnak el, aki igazolja, hogy evett is !
Pedig a hetvenes években érezhetően javult az élelmiszer ellátás, választékban és nem utolsó sorban minőségben.
1979, árak
Az évtizedig 40 filléres kifli vagy zsemle, esetleg foszlós kalács kiváló minőségnek örvendett. A kifli tényleg felcsavart volt, ropogós csücskökkel. ( a legtöbben ezt szerettük ) A kiflit le lehetett csavarni, nem amolyan „egybe öntött valami volt ).
A zsemlének ropogós héja volt, belül igazán egyenletes bélzettel, s az alján látható volt a kézzel való aláhajtásnak a nyomai. És a ritkábban kapható császár zsemle !!!! És volt mákos, diós, pozsonyi kifli, rongyos kifli, lekváros bukta, lekváros táska. És micsoda lekvár volt benne !!! Hitler szalonna !
Tudják mi a Hitler szalonna ?
Sok-sok alma, körte, szilva, esetleg némi meggy, cseresznye hosszú órákon keresztül főzve, azaz sűrítve, némi pektin hozzáadásával 10 kg-os faládákba öntve zsírpapír alábéleléssel. Emlékszem, hogy mindig izgalommal tapogattam, mint a Fertődi Konzervüzem vezetője másnap reggel, hogy megszilárdult-e, vágható állagú-e ?
A Sütőipar nagy mennyiségben igényelte ezt az igazán nem művi lekvárt, melyben tényleg benne volt a gyümölcs, hisz a hosszas sűrítés során több mint a felére zsugorodott a térfogat. Eme kiváló, sötét lilás színű terméket lehetett kimérve is kapni, mint valami felvágott rúdból metszették le a Közért eladók a 10-20 dekás darabot és csomagolták zsírpapírba, Nem műanyagba !
Egyetemista koromban egy nyáron nagyon kedves barátnőmmel egy-két napig a Thököly úti Kenyérgyárban ténykedtünk. Én a kemencék mellett, amely hagyományos kemence volt, elő, és utó sütő résszel. A hivatalosan kötelező tízórai szünet előtt egy órával a dolgozók kiválasztottak néhány kilós kenyér tésztát és a belsejébe csomagoltak szalonnát, császár szalonnát, debrecenit stb. Tíz órára a jól időzített kenyerek aztán feltárták átsült tartalmukat, s a bélzettel együtt vérré vált. Mi pedig csak néhány napig bírtuk a nagyon nehéz munkát.
Egyszer kicsit sértődötten olvastam a romlott májú cikket, hogy a kenyérgyári kenyér nem hogy sületlen, közszóval szalonnás, de zsák darabok, sőt egészen képtelen dolgok voltak benne. A két kilós kenyér pedig (mert ilyen is volt) csak alig másfél kilót nyomott.
Ezt mai fejjel is visszautasítom, mert ott voltam, s láttam, hogy majd minden darabot ellenőriztek. Nem is szólva arról, hogy nem csak kenyér esetében, de az élelmiszer ipar minden ágazatában szigorú szabványok szerint ellenőriztek a laborok.
1976
Persze, voltak azért kis műhelyek is, amelyek valami különlegességgel rukkoltak ki. Így a Kőbányai Zalka tér közelében működő Neumann pékség pacsnija. Nincs francia, aki büszkébb lehetne a bagettjére, mint én a mai napig a sütő szakma ezen csodájára. Sok-sok évvel később Debrecenben találkoztam ismét a pacsnival. Azóta, mivel másutt nem láttam, megtanultam sütni.
Hadd említsem meg még, a ma már sajnos, korszerűtlennek számító Lúdlábat, Rigó Jancsit, Eszterházy és Dobos tortákat vagy éppen a Tátra csúcsot. Nagyon néhány képviselőit a hazai cukrászatnak.
De hát mindig voltak és lesznek olyan személyek, akik minden szőrszálon csomók százait vélik felfedezni. Mint egy barátom, aki megvallotta, hogy neki mindegy, hogy milyen rendszer volt és van, ő mindig ellenzéki. Azaz szeretnek utólag is kritizálni egyesek.
Kicsit lépnék tovább. Katonaság.
Mint ismeretes, „kötelező” volt. Két éves, és az én katona időmben az elő felvételiseknek 11 hónapos szolgálat. Bennem és a legtöbbekben nem hagyott kitörölhetetlen nyomot a feltálalt reggeli, ebéd, vacsora. Jól láthatóan a laktanya ebédlőjében ki volt hirdetve a 10 napos előre jelzés, a „változtatás jogát a vezetőség fenntartja” lábjegyzet nélkül. Hús mindennap volt és bőség. Havonta egy alkalommal rám is sor került a konyhai kisegítő munkára, így hát láttam azt a bőséget, sőt inkább pazarlást, ami az étel mennyiségét illette. A minőség ?? Hát állítólag a nagy tömegben együtt fövő babgulyás a legjobb.
Egy kiábrándító dolog jut eszembe, amikor a Mikulás csomag energia, fehérje, szénhidrát stb. Tartalmát pontosan felvezették a menü lapra. Mert hát még arra is adtak, hogy ne csak a valóságban, de papíron is jól étkezzünk. De azért ez a bürokrácia a mikulás csomaggal azért durva volt. Azóta is ez jut eszembe minden év december 6.-án.
Itt találkoztam először az Állami Konzervipar bőséges választékával. Egyszer megpróbáltuk összeszámolni, hányféle is (nem a tehén) a kapott készétel konzerv, biztos, hogy 20- nál tovább jutottunk.
Bab, lencse, lecsó, pörköltök, rakott káposzta, töltött paprika, még pacal is….. Szóval a maga módján bőséges és jó volt a kínálat. Mindig kerestem az un. konzerv ízt, melyet valakik emlegettek, de nem találtam.
Népszerű reggeli volt az un. „gyíkhús” mely a Nagykőrösi Konzervgyár vagdalt hús konzervje volt. Nem volt rossz, állítom, sok-sok évvel később exportra sem ment jobb minőség. Volt még hurka konzerv is, no ez nem volt túl jó. De azóta sem láttam ilyet, tehát valahol felülbírálták önmagukat az illetékesek.
Évekkel később, már mint egyetemista aztán magában a Nagykőrösi Konzervgyárban, amely Konzervgyár húsfélék feldolgozásával is foglalkozott a zöldség/gyümölcs mellett, találkoztam a fagyasztó kamrában felfüggesztett, a fagyos levegőben száradó fél sertésekkel, melyek kifejezetten a hadsereg „gyíkhús” ellátását voltak hivatottak teljesíteni.
1965
A kedvencem azonban az a lapos, kerek konzervdobozba csomagolt, a Szegedi Konzervgyár Olajos hal nevezetű produktuma volt, melyhez hasonló kiváló ízű halkonzervet ma mutatóban sem tudnak gyártani. Nem volt szép, mert itt-ott látszottak a puhára főtt hal gerinc darabok, néha-néha még a pikkelyből is volt, de az íze !!!!
Visszatérve az egy forintos csokoládéra, néhány csokoládé gyárra emlékszem. Talán a méltán híres Szerencsi gyárra mindenki emlékszik. Volt ugye a Szerencsi tej néven árusított csoda.
De ott gyártották a Melódia nevezetű méltán nagyszerű szelet csokit. Aztán volt a Duna Csokoládé gyár, gyönyörűen csomagolt terméke a Százszorszép bonbon, a Budapesti Csokoládégyár a Stühmer névvel az ezüst burkoló papíron és benyomva a kockákon. Klasszikus, un. fekete csokoládé, mely minőségében a ma is megállná helyét a magas kakaó tartalmú kategóriában.
Nekem kis kedvencem volt a parányi, kocka alakú Balaton, mely 30 filléres áron volt kapható. Aztán a Sport csoki, a Bajtárs, A Korfu és így tovább. Igazán jeles alkalmakra a piros alap csomagolású 200 grammos mogyorós tejcsokoládét vagy éppen nem tej csokoládét kaptam. Volt, hogy egy délután, apránként, titokban elfogyasztottam. És csak utolsónak még : a Konyak meggy terméket, mely olyan trükknek köszönheti létét, miszerint az előírás szerűen alkoholban áztatott, majd fondantban mártott alkoholos meggy a hűlő, szilárduló majd picit zsugorodó végső csokoládé burokban feloldotta a nyomás hatására a fondant réteget, s így alakult ki a csodálatosan édes, zamatos belső tartalom egy szilárd csoki burokban. Persze a tetejére dukált a csoki kacskaringó.
1972
És még egy élmény. Mindenkit lenyűgözött az. un. Holland kakaó. Ritka kincs. Hát igen, a Szerencsiek által gyártott szerény zsírtartalmú kakaóporral összehasonlítva tényleg csodás volt. De mai cukrász és élelmiszeripari gyakorlatommal az az érzésem van, mintha a kakaóporba lett volna némi jó minőségű fahéjpor is beledolgozva. De ezt csak vélem.
A tejipari élményeim talán kevéssé szerte ágazóak. Az én dolgom volt, hogy a napi egy liter tejet meghozzam a Közértből. Hozhattam volna a Tej-tejtermék szaküzletekből is, de az éppen nem volt a közelünkben. Tejből eleinte a kimért tej volt, melyet a vevő által vitt üveg palackba mertek bele. 25 literes alumínium kannákból alumínium mérővel. Egy erős télen még arra is volt példa, hogy kilóra vehettem a tejet. Inkább vidéken dívott a tejes kanna. Később aztán bejött a gyárilag töltött tej. Akkor már vittük az otthon kimosott üveget, cserébe pedig egy kék kupakos 2,8 % zsírtartalmú tejet kaptunk, avagy a sárga kupakos magasabb zsírtartalmú tejet. Joghurt, kefir egy-egy féle volt, szintén üvegbe csomagolva.
Vaj volt bőven és nem is túl drágán, 5 dekás és 10 dekás kockákban. Sajtból sokféle volt kapható, még a kék eres Márvány sajt is, sőt a Rokforti is kapható volt. Kis kockákban pedig a ma már nem létező Pálpusztai, mely sokak által nem kedvelt, mások által pedig kifejezetten szeretett sajt különlegesség volt. Ahogy az Óvári vagy éppen az Ilmici. Úgy tűnik mai fejjel, hogy hazai gyártásban nagy volt a jó minőségű választék. Még a Trappista sem hozott volna szégyent a sajtfajtát megalkotó szerzetesekre.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Később megjelent a gyerekek által kifejezetten kedvelt mazsolás, vaníliás krém túró vagy a Miskolci Tejipari vállalat által megalkotott Gervais nevezetű termék. Alul meggy, sárgabarack vagy szamóca lekvár, felette pedig egy vastag mascarpone szerű réteg. A két réteget össze kellett volna keverni kanállal, de én jobban szerettem a lágy, aromás túró ízét, alig várva, hogy a lekvárhoz érjek.
Talán a hetvenes évek világ szabadalma lehetett a Pöttyös Túró Rudi. Sok gyermek akkor szerette meg a túrót. A kockasajtok választéka nagyon széles volt, nekem kedvencem a C vitaminos volt, melynek a kerek papír dobozán is és a sajtkockák alufóliára ragasztott papír címkéjén is zöld alapon egy csipkebogyó termés díszelgett. Talán egy balfogása volt eme termékeknek, a Mese néven forgalmazott csokis sajt. Nem hallottam esetet arról, hogy gyerek ezt kedvelte volna.
Emlékeznek még a Répcelaki sajtüzem nevére ? Nos, ők bocsájtották ki a kocka sajtok zömét. Még üzemem, a Fertődi Konzerv is adott el részükre cseresznyepaprikát és csemege uborkát a sajt anyagába dolgozandó.
És még egy olyan élmény, amit a mai napig nem feledek, s velem együtt igen sokak. Szopogatni a tubusba csomagolt cukrozott sűrített tejet. Nem hiszem, hogy a legdrágább svájci vagy belga bonbont jobban szerettem volna.
1963
Budapesten szerte a KÖZÉRT vállalatok forgalmaztak élelmiszert első sorban, emlékeim szerint kevéssé vegyszert, húsfélék közül pedig csak a felvágottakat. Az előzőek forgalmazására a Háztartási Bolt hálózat, míg a tőke húsok árusítására a Húsboltok voltak hivatottak. A KÖZÉRT hálózat jól ellátta funkcióját. Sűrűn lakott és kevéssé belakott városrészekben egyaránt meg lehetett találni ugyanazt a választékot.
És az árak egységesek voltak. Egy üveg csemege uborka mindenütt 16 forintba 10 deka parizer pedig 3.6 forintba került. Édesanyám néha tovább elmaradván munkahelyén, vacsorára hozott a Közértből kaszinó tojást, francia salátát, vagy éppen hús salátát. Kazlakban állt a Hűtőpultokban a sokféle egyéb saláta, a sült sertésmáj, csemege sült karaj stb. Az eladók a választott ételt papír tálcára mérték, majd selyem papírral burkolták. Igen, előfordult, hogy átázott a papír, de bizonnyal a hálátlan jövő kor nem fog találkozni a műanyag kaszinótojásos dobozommal.
1965
A KÖZÉRT- ben vásárolható volt korábban 50 grammos csomagolásban a szemes I. II. vagy harmad osztályú kávé. Ritkábban valamilyen különleges minőség is volt. A kávét aztán vagy otthon őröltük meg, lehetőleg a kocka formájú réz kávédarálón vagy a KÖZÉRT kijáratánál elhelyezett elektromos kávédarálón. Ugyanitt általában mák daráló is szokott lenni.
A felvágottak akkori választéka semmivel sem volt szegényesebb a mainál. De ízben !!!! A Soproni, melyet a ma már csak emlékekben élő Soproni cég gyártott, valami csodás dolog volt. A fűszerezése 5 csillagos. De szerettük a juhbeles virslit, a 2.8 forintos lecsó kolbászt is. Ennek ára sokáig 2 forint volt, így is került a köztudatba. A parizer íze gyártónként vagy talán tájegységenként változott, de mindegyik szaftos, finom volt. Én ez esetben is a soproni gyártmányt találtam a legjobbnak.
A Gyulai 6 forint volt, úgy is lehetett kérni, hogy hat forintos kolbász. Nagyon szerettük !
Ami viszont elgondolkodtató: hogy a műanyag csomagolóanyag kibocsátás szinte nulla volt a 60-as 80-as években!
Élelmiszergazdaság nullához közeli műanyag csomagolóanyag kibocsátással? Igen, ez a jövő!
És mégis, tudtak forgalmazni, kiadni, számlázni, haza vittük a termékeket anélkül, hogy mérgezést kaptunk volna.
A minap egy 100 grammos füstölt lazac szelet csomagoló anyaga 38 g kemény és lágy műanyagból állt !!
Vasárnap nem volt divat nyitva tartani, sőt szombat délutánonként is bezártak a KÖZÉRT- ek, Húsboltok, ZÖLDÉRT boltok. És mégsem halt éhen senki. Nyitva voltak hét végén a Virág boltok, Édesség boltok.
Most engedelmükkel átmenetileg befejezem az írást. találkozunk egy hét múlva, ahol folytatni szándékozom további élelmi anyagokra vonatkozó emlékeimet.
Zsebők Zsigmond kollégám, mint avatott szakértője az élelmiszer ipar marketingnek és közgazdasági kérdéseinek, rövidesen közzé tesz egy kis írást, amelyben fejtegetni fogja, hogy a 40 filléres kifli olcsóbb volt-e, mint a mai 35 forintos. Bármit is hoz majd ki, kérem, ne feledjék, a minőségnek is ára van.
Köszönöm, hogy írtok nekem, hogy milyen témákkal kellene foglalkozni a blogon. Igazatok van, nagyon fontos témákat vettek fel, ilyen pl. a zöld gazdaság, meg a munkaerőhiány, egyszerre a pénzbőség, és a pénz ínség, vagy hogy már megint nem akarják átvenni a portékát jó áron.
/ Így zárójelben csak hozzáteszem, hogy ehhez meg tudni kellene azt, hogy mi is a jó ár. Elsősorban neked, vállalkozónak kellene tudni, mert ha a bankod, vagy a haver mondja meg, hogy mi a jó ár, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy nem vagy jó helyen, és valahogy nem vagy jó pozícióban. Ezen meg változtatni kell, de eléggé gyorsan, hogy a változtatás után pozícióba kerülj. /
Írtátok még, hogy arról is kellene beszélni, hogy mi is lesz itt a jövő, vagy hogyan is lehetne hajózni ezeken a zavaros vizeken, mivel semmi nem az, aminek látszik, lassan ki lehet dobni a gazdasági, meg a közgazdasági tankönyveket, mivel nem úgy működik a történet, ahogy szokott. Sajnos a „Business as usual” nem akar működni, ebben a szép valóságban.
Nem rég az egyik ismerősöm mondta, hogy nézzem meg ha van időm A Nagy Dobás – Big Short – című filmet. Ha van időtök, érdemes megnézni magyar szinkronnal is az alkotást, higgyétek el nekem, megéri. Ebben a filmben hangzik el a következő mondat:
„ Az igazság olyan, mint a költészet.
És a legtöbben k…á…a gyű….k a költészetet.
/Egy washingtoni bárban hangozott el. /
Ha már költészet:
Szóval most egy olyan cikk jött velem szembe, egy nívós magyar gazdasági portálon, ami megidézte a filmköltészet egyik ikonikus alkotását, a Matrixot. (A Matrixot Lilly Wachowski, és Lana Wachowski rendezte.)
„LASSAN VÉGE AZ ÁLTALUNK OLY JÓL ISMERT, KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓKRA ÉS A TERMELÉSÜKET GLOBÁLISAN OPTIMALIZÁLÓ VÁLLALATOKRA ÉPÜLŐ KORNAK,
a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk.
Ha Levison állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul - írja az Összkép.
A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan.
EGY MEXIKÓBAN DOLGOZÓ OLASZ, EGY CIPRUSON BEJEGYZETT NÉMET VÁLLALAT AMERIKAI SZERVEREN FUTÓ JAPÁN SZOFTVERÉN ELKÉSZÜLT ONLINE SZOLGÁLTATÁSÁT EGY KÍNAI PLATFORMON KERESZTÜL HASZNÁLJA EGY VIETNÁMI CÉG LAOSZBAN EGY INDIAI BESZÁLLÍTÓJAKÉNT ÉS EGY EGYIK ORSZÁGBAN SEM HASZNÁLT KRIPTOVALUTÁVAL FIZET ÉRTE.
A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.
Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük.
A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.
Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem, a srácok nem szívtak semmi bódítót, hanem leírják az igazságot. Az, hogy ez tényleg így van, eléggé látszik pl. Londonból, ahol sok esetben természetes az, hogy közelebb van Bangalore, mint Woking. Persze, mondhatjátok, hogy Woking is híres, mivel ott van az McLaren Technology Centre, ez általában tudott autósport körökben. Na de az, hogy Indiában Bangalore szállítja India teljes IT szektor exportjának 38 %- át, az nem általánosan ismert tény.
Szóval olyan világot élünk, ahol két kattintással váltod át a vagyonod digitális valutára, és nyomod a businesst a világ bármely tőzsdéjén, ahogy úri kedved tartja. A világ egy platform lett. Azt kell hogy mondjam, hogy a történet nem új, hacsak nem annyiban, hogy most, a XXI. században a – we are all connected – totálisan átírja azt, hogy mit is tudunk arról, hogy gazdaság, vagy hogy hogyan, és hol élünk.
A srácok komoly cikket írtak, egy dolgot nem fejtettek ki a cikkben – 3. pont -, amit érdemes lenne egy kicsit jobban körüljárni, amikor is levonják a konklúziókat, hogy hogyan lehet sikeres a Duna, és a Tisza partja:
Idézet következik:
„ …
határozottan tudja megvédeni, és erősíteni közösségi, piaci pozícióját.
… „
Csak ezzel a ponttal vannak gondjaim. Ha határozottan meg akarom védeni, és erősíteni közösségi piaci pozíciómat a Duna, és a Tisza partján, akkor tudnom kellene azt, hogy mit is jelent az, hogy – piaci pozíció- a Duna és a Tisza partján.
/Jáááj drága vér, már megint az a compression business modell, ami szembe jön velünk. – Mondta egy szakmabeli haver, aki elolvasta a cikket, mielőtt megjelent./
Az, hogy mi a compression business modell, eléggé csúnyán lehet csak lefordítani magyar nyelvre, egy szóban, mivel tömöríteni mást szoktunk, és nem üzleti modelleket. Az integráló üzleti modell meg nem eléggé kifejező. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan fordítsuk le értelmesen, írjon a lecsomernok@gmail.com - ra
Ja persze, akkor már tegyük ide, mi is az a compression business modell:
Ahhoz, hogy piaci pozícióról tudjunk beszélni, fel kellene már vázolni a gazdasági teret, ahol értelmezhető az a fogalom, hogy piaci pozíció. Ha már értelmeztük a piaci pozíció fogalmi környezetét, akkor már meghatározható az, hogy a most regnáló szervezetek, vagy cégnek is lehet piaci pozíciója.
Ha a XX. század végi gazdaságtani iskolával vizsgálom a valóságot, már ott is úgy tudták, hogy az, hogy egy cégnek van piaci pozíciója, az adott tervezett időszakban, az elsősorban nem az adott cégtől függ, hanem sok minden mástól.
A XXI. században az élelmiszergazdasági piaci pozíció átköltözik a virtuális világba
és real- time adatbázisrendszerek fogják megmondani a tuttit a témában.
Ennyi bevezető után beszéljünk a kajaiparról, hogy mi vár ránk, itt a Duna, és a Tisza partján.
A kajaiparban is le lehet fektetni pár axiómát:
Ami virtualizálható, az virtualizálódni fog.
Ami automatizálható, azt automatizálni fogják.
Ami platformokba szervezhető, azt platformokba fogják szervezni.
Ami centralizálható, azt centralizálni fogják.
Ami decentralizálható, azt decentralizálni fogják.
Ami hálózatokba köthető, azt hálózatokba fogják szervezni
Ami kiszervezhető, azt ki fogják szervezni
A tudás eszköz, és nem cél, az eszközt meg fejleszteni kell, állandóan.
A tudás materializálódik a fizikai valóságban, vagy fizikai, vagy virtuális termékként, a kajaiparban.
És még lehetne sorolni.
Ha jól vázoljuk fel a gazdasági teret, és határozzuk meg benne a lokális, vagy regionális – Duna, és a Tisza partjához horgonyozható profittereket a kajaiparban, csak akkor, és csakis akkor tudunk átlibbeni a jövőbe, de akkor sikeresen.Feláll a Hungary 1.0 élelmiszergazdasági platform. Jelenleg az „átmenet korát” éljük.
Jól kell megfogni a pillanatot.
Átmenet kora azért, mert már nem lesz minden olyan, mint a COVID előtt, de még nagyon nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő. Azt lehet tudni, hogy pár lokalitásban üresek lesznek a polcok karácsonykor, mert az ellátási láncok megszakadtak a pandémia alatt, most meg nem bírják a hiperszonikus terhelést.
Édesanyám gyengélkedik mostanában. Vittem neki málnát, hogy felüdítse magát. Kérdezem Tőle, hogy szereti-e a málnát ?
Felcsillanó szemmel vágta rá azonnal, hogy „Ki nem szereti?”
Nos, sokan vagyunk így ezzel a kitűnő, de lassan eltűnő gyümölccsel. Ki hitte volna akár 40 éve is, amikor betérve egy bisztróba a szülő első szava a pultoshoz az volt, hogy „kérek a gyereknek egy nagy málnát”.
A kor ikonikus, tavaszi-kora nyári gyümölcsei voltak a szamóca és a málna.
Az emberek alig várták az első szamóca termést, a kis kertjükben, a néhány hektáros nagyobb gazdaságokban. Az otthonokban az első gyümölcs az évben, a termelőknek az első bevétel.
Szamóca szörp, szamóca jam, szamóca turmix az Éjjel-nappaliban ( ez az idősebb budapestieknek mond valamit ), mirelit szamóca, sőt szamóca befőtt. Nagyon sok helyen lehetett kapni szerte Budapesten szamócát, első osztályút, másod osztályút stb. És az ár ???? … hát igen.
Magam is mint konzerv üzem vezető, küldtem a kis teherautót a Szentendrei sziget hatalmas szamóca ültetvényeihez, szörp alapanyagért. A kocsi visszatért kicsit később a vártnál, mondván, hogy annyi a felvásárló, hogy a föld szélén meg kellett várni a telő ládákat.
„Szamócából a legsikeresebb fajta a Madame Moutot volt, amely nagyméretű gyümölcsével és kiemelkedő terméshozamával uralta az ültetvényeket. A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését, és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.” ( 1)
De a szamóca csak bevezetője volt annak a rákövetkező gyönyörűség áradatnak, amelyet a málna képviselt. Először a Nógrád megyei ZÖLDÉRT Dejtári feldolgozó üzemében találkoztam a málna özönnel. Az üzemhez tartozó hatalmas hűtőkapacitás fogadta be több mint egy hónapon keresztül azt a málna áradatot, amely zömében külföldre, Németországba, Finnországba, Svédországba stb. ment hűtő kamionokban. A Dejtárhoz tartozó felvásárlási körzetbe folyamatosan jelentették a falvakban lévő felvásárlók a napi átvett mennyiséget. Ez fa rekeszekbe kézzel szedett zömében „Nagymarosi” fajta nevű rendkívül ízletes, élénk piros, ámde apró szemű málna volt. A teherautók a délután és éjszaka folyamán összeszedték a késő délután falvakban átvett málnát és a Dejtári üzemben azonnal a hűtő terembe lett felrakva.
Ott 0 C körüli hőmérsékletre lett lehűtve az éjszaka folyamán. Közben hűltek a 200 literes műanyag hordók is, amelyekbe a nappal a málnát egy nagy fémtölcsér segítségével betöltötték. A hordók mérése, majd lezárása után a hűtés folytatódott, amig megérkezett a kamion és berakodott. Általában a magyar HUNGAROFRUCT hűtő kamionjai végezték a szállítást, azonban nem volt ritka a külföldi márkajelű kamion sem.
Egy-egy felvásárlási napon akár 300 hordó málna is összegyűlt. Ez közel 100.000 kg málna !!!!! Hetente két három alkalommal. Ugyanezen mennyiségű, ha nem több málna gyűlt össze a ZÖLDÉRT Salgótarjáni telephelyén is, ugyan így hűtve, hordózva.
Ha valamely késedelem akadt és a málna nem tudott időben elmenni a kamionnal, akkor a gyümölcs aluminium tartályokba került hangyasavval tartósítva. Ez a tétel jelentette a málna szörp alapot.
A málna a különféle tároló edényekben néhány hét alatt szétvált a lé és mag/héj fázisokra, ahonnan aztán a tiszta levet le lehetett nyerni. A málna szörp főzése a Salgótarjáni telepen történt, korábban fa tüzelésű dupla falú üstökben, majd később gázfűtés lépett be.
Más kategória volt az un. gurulós málna.
Ezt a legkedvezőbb érési állapotban, nagy gondossággal szükségeltetett szedni, szedése naponta történt. A gurulós málna friss piaci ellátásra, de leginkább a már kiépült Hűtőházak valamelyikébe ment. At évről évre egyre korszerűbb fagyasztó berendezések nagyon magas minőségi színvonalú, exportra is kiválóan alkalmas fagyasztott málnát készítettek. Korszerű berendezés volt már az a fagyasztó alagút, ahol a málna szemek rendkívül hideg légáramban fagytak meg alig néhány perc alatt, eleget téve annak a kívánalomnak, hogy a málna víztartalma igen apró jégkristályok formájában fagyjon meg, így biztosítva a felengedés során is a legépebb málna szemeket.
Kétségtelen, hogy Nógrád megye, a Börzsöny környéke, Pest megye kisebb része, Zala, a Mátra egyes vidékei, Győr-Sopron megye néhány települése a málna kis hazája volt. De talán a legismertebb és határainkon túl is neves málna a Drégelypalánki málna volt.
Drégelypalánk Pest megye északi szélén, a határ mentén helyezkedik el. Az Ipoly folyó jelenti természetes határát, ami meghatározza talajának minőségét is. A folyó által elterített homokon gyenge termőképességű váztalajok alakultak ki, amelyek aranykorona értéke nagyon alacsony. A területen az 1930-as években kezdődött el a málna és szamóca termesztése. A kezdetben nagy értetlenséget kiváltó gyümölcsök hamarosan központi helyet foglaltak el a lakosság jövedelemszerzésében. Az ötvenes években – különösen annak második felében, amikor az ’56 forradalom után viszonylag nagyobb szabadságfokkal bírtak a gazdák - a ültetvények területe fokozatosan bővült és kiegészült a fekete ribiszkével is.
A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.
Az ebben az időszakban a településen élő fiatalok emlékei szerint nagyon gyorsan növekedtek a gazdák bevételei, ami meglátszott a falu fejlődésében is. A korábbi termelési szerkezet elemei: mezőgazdasági növények termesztése, állatok tartása nem tette lehetővé a gyors fejlődést. Egyre többen vágtak bele a bogyósok termesztésébe, látva a kezdeményező gazdák sikereit.
Az addig saját földjén, saját elképzelései szerint dolgozó parasztság nagy traumaként élte a közösbe való beterelés tényét. 1960-ban alakult meg a „Szondi György” Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet, 1665 hektáron, 360 taggal. Az újonnan létesült szervezet „örökölte” a falu határában meglévő 60 hektár bogyós ültetvényt is.
A termelőszövetkezet vezetősége – a faluból kiemelkedő legjobb gazdák (!) – felismerve a tagság bogyós-gyümölcs termesztés irányában tanúsított szeretetét, szakmai tudását és annak tradicionális múltját, úgy döntött, hogy nagyüzemi termelés formájában fejleszti tovább ezeknek a gyümölcsöknek a termesztését. 1962-ben megkezdték a nagy felületű telepítéseket. Sajátos rendszert alakítottak ki. A szövetkezet előkészítette a területet, eltelepítette az állományt, elvégezte a sorközművelést, a szakszerű növényvédelmet és öntözést. Biztosította a göngyöleget és felvásárolta – minden piaci körülmények között – a megtermelt gyümölcsöt. A vállalkozói formát részes művelésnek nevezték, amelyben a családok munkaerejük szerint vállaltak különböző méretű területeket, amelyeken a kézi munkákat – gyomtalanítás, inda- eltávolítás, metszés, stb. és gyümölcs betakarítás műveletét végezték el. A termést természetesen a szövetkezet felvásárlóinak kellett leadni és a mindenkori értékesítési ár 50 %-át kapták meg a betakarítási szezon végén. Az alábbi képen egy ilyen szamóca táblát mutatunk be szüreti időszakban.
Drégelypalánki szamóca szüret a ’70-es évek végén.
A kialakított művelési forma a kor legjobb megoldása volt akkoriban. A szövetkezet adta a területet, a szakmaiságot és biztos felvásárlási hátteret. A szüret munkaerő gondjai nem terhelték a gazdaságot, mert a család apraja-nagyja megjelent a betakarításkor.
A rendszer mozgatórugója az egységnyi idő alatt előállítható jövedelem nagysága volt.
Egy négy felnőttel dolgozó család három hét alatt, szamócaszedéssel 200.000 Ft- ot kereshetett a 70-es évek végén, 80-as évek elején.
Ha ennek vásárlóerejét vizsgáljuk az adott időszakban, három kocka Ladát lehetett érte vásárolni. De nem csak autóvásárlásra futotta, ebben az időszakban építette újjá a falut a törekvőbb családok többsége.
1965-ben szamóca eladási gondok mutatkoztak, amit a termés hordókba helyezésével, savval való tartósításával mentettek meg. Ebből a kezdeményezésből alakult ki a szörpüzem, amely Nógrád megye legeredményesebb szövetkezetévé tette Drégelypalánkot.
A Drégelypalánkitól eltérő fejlesztési folyamat indult meg a Dunakanyar-Ipoly mente térségében. Itt a szövetkezetek nem önálló üzemet létesítettek, hanem közös feldolgozót hoztak létre Szobon, saját beruházásban. A módszer előnye volt, hogy a megtermelt árut tulajdonosként akadálymentesen el tudták helyezni. Ennél a rendszernél is először az ültetvények, és a feldolgozandó gyümölcs jelentkezett, ezután döntöttek az üzem megépítése mellett.
Sajátos fejlesztési forma alakult ki Zalában. Zalaegerszegen először a hűtőkapacitás valósult meg, a legmodernebb gyár megépítésével. Az akkori gyakorlat szerint a pártbizottság határozott az üzem megvalósításáról és a megfelelő mennyiségű bogyós terület létesítéséről. A környező szövetkezetek – gyakorlati tapasztalatok hiányában – nem lelkesedtek az ismeretlen után, ezért a szövetkezeti elnököket „baráti” beszélgetésen meggyőzték a bogyósokban rejlő óriási lehetőségekről. A kérdés úgy hangzott el: „Szeretnél továbbra is vezető maradni Elnök elvtárs? Akkor 20 hektár fekete ribiszke!” Így települt el több száz hektár málna, ribiszke és szeder, váltakozó sikerrel.
A dőlten szedett sorok az alábbi kitűnő munkából lettek idézve.
"A bogyósok termesztése" Kiadó NAIK 2018. Szerkesztők Lakatos Tamás Dénes Ferenc, Radó Gábor, Dr. Varga Jenő. Az idézett rész: 2. fejezet Hazai termesztési tendenciák 9-22. oldal Írta Dénes Ferenc)
Az idézett kiadvány borító lapja
A fenti idézet többféle utat sejtet, amelyek a bogyósok magyarországi sikeréhez vezettek. Valószínűleg hasonló módon mentek végbe más tájegységeken a hagyma, káposzta, zöldség stb. specializálódások. Minden esetben a piac, szakértelem és szorgalom hozta meg gyümölcsét.
Ide kívánkozik még az a gondlat, hogy a fenti kiadvány egyik írója, Dr. Dénes Ferenc és jómagam is közel azonos időben, a nyolcvanas években ténykedtünk a körzetben. Ő a drégelypalánkiakat erősítette és pedig a ZÖLDÉRT/ÁFÉSZ-t. Amire büszkék lehetünk, hogy ismertük, barátságban lehettünk a „kis Kapással”, aki édesapja nyomdokaiba lépve művelt csodát Drégelypalánkon.
Ezen cikknek nem tiszte a 90-es évek kertészeti és feldolgozó ágazatainak hanyatlását, okait bemutatni, talán majd egy későbbi cikkben erre is sor kerül.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A bogyós szörpök gyártásában kétségtelenül élen járt a Drégelypalánki üzem. Gyermekkorom meghatározó íze volt a málna lekvár, amelyet több helyen is gyártottak. ca. a 80-as évek elején jött divatba a szállodák részére gyártott 30 g-os csomagolású reggeli lekvár. A Fertődi Konzervüzem is kivette részét ennek produkálásában.
Még a mai napig is málna lekvárt kóstolva elém varázsolja a mennyei íz gyermekkoromat, egy nagyon jó mátrai gyermek tábor hangulatát, ahol gyakran adtak málna lekvárt.
Málnaszörpöt, málna lekvárt majd minden magyar háztartásban főztek. Vagy főzött a nagymama a menye, fia, lánya részére. Szócsaták asszonyok között nem a politikáról esett, hanem, hogy hidegen vagy melegen kell tartósítani a málnaszörpöt.
Kenyában egy alkalommal a konkurens Njoro Canners két fiatal mérnöke meghívott minket Nakuruba egy hétvégi nyaralásra. Az ebédhez málnaszörpöt adtak, várva derült arccal, hogy mit is szólunk ehhez a mennyei csodához. Hát kisebbik fiam, elégedetlen lévén a néhány csepp szörppel ízesített vízhez, megragadta a szörpös üveget és bővebben töltött a nedűből. Többet nem is hívtak meg minket látogatóba, bár egy más alkalommal a mi szállásunkon sikerült magyar csodával elkápráztatni őket.
Egy más alkalommal egy Nairobi élelmiszer boltban (Uchumi, ami egy áruház lánc ) fekete ribiszke szörpöt fedeztünk fel. Méreg drága portéka, fazettás üvegben, gyönyörű címkével, ráadásul még cellofánnal burkolva. Mint gyógyszert árusították.
Valaha, a régi-régi szép időkben a Fertődi Konzervüzem előtt tehet autók álltak sorban, hogy vihessenek az ország legtávolabbi vidékére is a szamóca és málna szörpünkből.
Sajnos, nem eléggé elítélhető módon a 80-as évek végén megjelent az ízű szörp is a piacon. Az igazi málnások megszólták azt a gyártót, amely így akart piacra kerülni. Az ízű szörpök olyan cukor oldatok, amelyekbe aroma kerül. Míg például a málna több száz kisebb nagyobb mennyiségben jelen lévő íz komponenst tartalmaz, az aromák a néhány, a legnagyobb mennyiségben megtalálható aromával operálnak. Persze, olcsóbban lehetett adni eme „szörpöt”, s sajnos, egy idő után elhódította a piacot. ????? Hungaricum ez a hozzáállás ??? Családban fordult elő az a feljegyzésre méltó eset, hogy az ifjú családtag, ki még soha valódi málnaszörpöt nem ivott, csak ízűt, végre megkóstolhatta a valódit. Nem ízlett neki, mert nem volt intenzív piros és lágyabb volt az íze. Hát ez sajnos olyan, mint a mono-glutamáttal azon dúsított kínai levesek kedvelése.
A málna párlat is valami észbontóan finom dolog. A titka a málna cefrének az lenne, hogy egy nem túl gyors erjesztés során, hogy a keletkező széndioxid ne ragadja magával az aromákat, hisz a széndioxid gáz kiváló oldószere az ilyetén aroma komponenseknek. Majd a bizonyosan kierjedt cefrét minél hamarabb ki kell főzni. Én mindig tettem a cefréhez kifőzés előtt friss málnát kisebb mennyiségben vagy tartósított, fagyasztott stb. málnát, hogy a lepárlás végén teljes legyen az aroma szortiment a késztermékben. A málna párlat olyan 40-41 fokosan a legfinomabb. Gyógyszer bánat ellen.
Egyszer balassagyarmati lakásunkban már munkaidő után csengetésre ajtót nyitok. Hát díszes ruhában áll az ajtó előtt a balassagyarmati rendőrfőnök. Majd elájultam az ijedelemtől, pedig csak annyit kért, hogy áruljam el a málna pálinkám receptjét.
Még szót ejtenék a ribiszkéről. Egyrészt, mert a Fertődi Bogyós Kutató (én csak így emlegetem a nevet, mert az évek során sok-sok neve volt az intézménynek, s ez a név volt a közismert) nemesített és honosított gyümölcsei között szerepelt, egy időben igen jó árat fizettek érte. Diákként a Budapest melletti Sasad MGTSZ-ben, egyébként az őszibarackjáról volt nagyon híres, szedtem két éven keresztül piros ribiszkét. A rekordom egy alkalommal 8 órára vetítve közel 100 kg volt.
Málnakrém - fagyasztott /desszertnek, tejszínhabbal volt az igazi! :) /
Sajnos, sem a fekete ribiszke, sem a piros ribiszke nem tartozott a magyarok kedvelt bogyósai közé. Pedig a ribiszke szörp, lekvár savasabb íz érzete folytán igazán üdítő. Még bort készítettek belőle a népek, de ez sem volt igazán nyerő.
A fekete ribiszke kilójáért 1988-ban egy dollárnyi pénzt fizettek, persze forintban. Hát hogyne szedték volna !!! Hogy mi lehet az oka annak, hogy röviddel ezután az ára töredékére csökkent, egy később elemzésben próbáljuk Zsebők kollégával megfejteni.
Nem lenne teljes a bogyós szortiment a tüskétlen szeder megemlítése nélkül. Hamar népszerű lett, s bár aromája elmarad a málna mögött, de érései ideje kihúzza a bogyósok szezonját. Hatalmasra növő, leves, ízletes bogyói fagyasztva és szörpként a legjobbak. Persze az újabban fagyasztva szárított szeder is kiváló csemege kiegészítő téli ebédek után.
Málna
Szeder
Van-e jövője a bogyós gyümölcs termesztésnek a XXI. század elején itthon?
Már hogyne lenne!
Kis körképem a bogyósokról természetesen nem teljes. Bizonnyal sokaknak vannak emlékei akár a termesztésről, akár a fogyasztásról.
Ami a jó hír !!!! Nincs minden veszve! A Bogyós Kutató (maradok ennél a régi névnél inkább) a mai napig folytatja a régi elődök, mint Szilágyi Kálmán, Kollányi László és fia, Zatykó József, Dr. Dénes Ferenc nyomán az új vezető Dr. Varga Jenő személyében a kutatást és a feltámasztását ennek az ágazatnak. Már vannak jelei a visszarendeződésnek.
Málnabírálat a Bogyós Kutatóban
Kiváló munkát végeznek, s úgy tűnik a technológia és fajta váltással lesz is eredmény!
És még ide kívánkozik az a példa értékű „hármas”, amit a Bogyós Kutató, A fertődi Konzervüzem és a Fertődi Porpáczy Kertészeti Iskola képviselt. Kutatás, oktatás, feldolgozás együttese. Lám, valamikor jól működött az, amit manapság még csak kiépíteni próbálnak.
Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.
Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.
A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.
Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő, fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni. A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.
Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez. Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben. A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.
A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni.
A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek. Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.
Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is. Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították. „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!
Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.
Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.
Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni. De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.
Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.
Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt. A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt. Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.
A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!
Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.
A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.
Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.
Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették. És még mindig maradt keret egy Prágai útra.
A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.
A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba.
A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.
Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is. Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.
Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?
Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.
Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:
Szántó: 3100 ha
Rét, legelő: 560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú
Erdő: 470 ha
Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack
Zöldségek:paprika 2 ha, sárgarépa 30 ha, Pasztinák 30 ha, hagyma 40 ha.
A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.
A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.
Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.
A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.
Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.
A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.
A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.
A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.
Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma. A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.
Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:
Mi legyen előbb, a nyersanyagforrás vagy a feldolgozási lehetőség vagy piac? Van válasz!
Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.
Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.
A leghatékonyabb stratégia nem csak lépést tartani a változásokkal, hanem magunkévá tenni a trendeket.
Marcel Danesi
Az 1970-90-es évek élelmiszer vertikumáról szóló nosztalgiázó blog sorozatunk új fejezetéhez értünk. Az alapanyagok, nyersanyagok megtermeléséről lesz szó.
Tulajdonképpen egy körképet szeretnénk felidézni, ahol az un. élelmiszeripar által feldolgozott, csomagolt, belföldi és export célra megtermelt horribilis mennyiségű élelmi alapanyag bázis megtermelésre került.
Nem voltak csodák, mint kiderül majd. Ha ugyan nem ment csoda számba a termelés több szintjének, akár a háztájitól a nagyüzemi zöldség és hústermelésig megjelenő szervezettség, összehangoltság, szakértelem, munka szeretet és nem utolsó sorban az a jövedelmezőség, mely az alsó termelési szinteken hajtó motorja volt a rendszernek.
Példának hadd hozzam fel a világhírű magyar fűszer paprika „evolucióját”. A célszerűen többféle tájkörzetre és felhasználási célra nemesített paprikát (hazai nemesítés) termelték a ház körül, termelték a nagyüzemek kertészeteiben. Kézzel szedett, azaz a legérettebb és egészségesebb paprikák kerültek hosszas utószáradásra, mint eresz alatti vagy pajtás szárítás, ahol a hasznos beltartalmi értékek, mint a színanyagok kialakulhattak. A fűszer paprika őrlését nemzedékről nemzedékre öröklődő tudású paprika molnárok végezték. A tájkörzetekben majd minden háznál a pálinkafőző mellett volt paprikaőrlő is.
A végeredmény egy valóban világ színvonalú, exportra alkalmas elismert termék volt.
Majd a „fejlődés” elindult. Fűszerpaprika betakarító gép, ami mindent, kevéssé érett esetleg hibás darabot is felszedett. Nagy szennyezettség. A szalag melletti válogatás kevéssé hatékony, majd az alig néhány órás gépi szárítás megakasztotta az utóérlelést.
Eredmény? Ilyen minőséget már az olaszok, spanyolok is tudtak csinálni a maguk korábban beköszöntő gépesítettségével, köszönjük, nem kell.
Nem szeretnénk a politizálás bűnébe esni, sem véleményt mondani, konklúziókat levonni. Egyszerűen csupán úgy bemutatni kis szegmenseket, hogy „ Ez volt „.
Aki esetleg néhány mondatban majd magára ismer, az a véletlen műve.
Az, hogy van hazánkban pl. kertészeti termelés, élelmiszeripari termelés, az egyik korszakban sem véletlen műve volt. Megteremtették a lehetőségét annak, hogy legyen. Most, 2021-ben, 32 évvel a rendszerváltás után véget ért egy nagy 30 éves, történetileg már értékelhető ciklus.
A helyzet forradalmi abból a szempontból, hogy eljött az idő arra, hogy ki kell dolgozni azokat a megoldásokat, és eljárásokat, melyek átvezetnek a korszakhatáron, és siker tényezővé lesznek az új korszakban, ami már itt kopogtat az ajtón.
Például: Infláció, munkaerőhiány egyszerre a munka bőséggel, és még sorolhatnánk, pénz- és hitelbőség, egyszerre a hitel ínséggel, a pandémia IV. hulláma, az eddigi pandémia sokk utóhatásai, stb.
Kb. olyan szintű változások vannak kibontakozóban, mint ami 1989 – 1997 közötti időszakra volt jellemző, a kérdés az, hogy mit kezdünk vele! Nem sok időnk maradt gondolkodni a hogyanon!
A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2021- ben is egy-egy cég, vagy szervezet életében.
Igen, tisztelt olvasók. Nem túlzás az állítás, hogy a Kertészeti Egyetem Tartósító Karán végzett ifjú üzemmérnökök (3 éves képzés ) illetve okleveles mérnökök ( 5 éves képzés ) olyan szerte ágazó elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztek, hogy rájuk igazgatók, elnökök, akár ha politikai vonalon is kerültek pozíciójukba, ( nem általános ) rábízhatták vállalatukat, gazdaságukat egy tartósítós üzemmérnökre, okleveles mérnökre.
A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kara kezdetben nem tartozott a legnépszerűbb felsőfokú intézmények sorába. meglehetősen alacsony pontszámmal már be lehetett kerülni, tőlem is megkérdezték a szóbeli felvételin, hogy eltévesztettem-e az utamat, merthogy ilyen magas pontszámmal ide nem szokás bekéredzkedni.
Választásom jó volt, élveztem azt a sokrétű ismeretanyagot, amit ránk bíztak.
A Tartósítóipari Kar éppen tanulmányaim megkezdése idején lendült igazi fejlődének. Még a Kar tanszékei szétszórva helyezkedtek el a Gellért-hegy lábánál. Az akkor nagyon modern fő épület, az un. K épület az irodáknak és a nagy létszámú előadásoknak adott helyet. A régebbi építésű G, D, F stb. épületekben voltak a különféle karok, néha eléggé átmeneti állapotban. Nagyon fontos Tanszékek pedig az Izabella utcában kaptak helye, így az Élelmiszerkémia, Mikrobiológia, matematika, Fizika Tanszékek. Az Izában voltak az élelmiszerkémiai és mikrobiológia gyakorlatok is.
A K épületet egy nagyszerű Arborétum vette körül, méltó keretet adva párhuzamosan működő igazi kertészek és táj, és kertépítőknek.
Különlegessége volt még Egyetemünknek, hogy elsők között vezette be az un. két lépcsős képzést, azaz 3 év után üzemmérnöki diplomával lehetett már elhelyezkedni, míg egy kisebbség tovább léphetett az okleveles mérnöki szintre.
3 éven keresztül tanultunk rendkívül sokféle tárgyat, amelyek egyike sem bizonyult később feleslegesnek. Például első félévi első vizsgámat az Élelmiszerkémia Tanszék kebelén belül az élelmiszer feldolgozó iparágak enciklopédikus összefoglalásából tettem le. Mint egy Wikipédia lexikon. Második vizsgám az emlékezetes Talajtan tárgyból történt, aminek a mai napig látom hasznát a kertem művelésében.
Vízválasztó volt a Műszaki Tanszék tananyaga, ahol gépalkatrészek ismerete, rajz olvasás majd egy összefoglaló hatalmas pausz papírra rajzolt feladat szinte hibátlan elkészítése, beadása. Nos, ennek is hasznát vettem, mert első munkahelyemen a MEZŐGÉP cég budapesti tervező irodáján ezt kérték tőlem.
Fél évről félévre haladva lettünk egyre tájékozottabbak a kémia sokféle ágában, mint általános, szerves, enzim, élelmiszer kémia stb., mikrobiológia, élelmiszerek alapos ismerete, s mindez megfejelve alapos gyakorlati tudással.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Felkészülésünket vizsgára segítette a Műszaki Könyvtár, amely minden tekintetben világ színvonalú kiadványokat adott közre a diákságnak. Én hetente többször is megfordultam ott, mert csodálatos angol nyelvű, színes, tartalmas élelmiszeripari folyóiratokat tudtam olvasni. De orosz nyelvű anyagok is kevéssé színes kötetben, de rendkívül magas szinten elérhetőek voltak. Szovjetunió ide vagy oda, egy ország, mely nemzeti jövedelmének jelentős részét fordította kutatásra, amiből talán a nyugati országok is profitáltak.
Újabb tanulási lehetőség volt az ekkortájt elterjedő szokás, miszerint Kutató Intézetek, gyárak rendeztek előadói napokat. Ahogy ez később általánossá vált. Például a Fertődi Bogyós Kutató éves bemutatóin sok száz érdeklődő akart tudást és ötletet szerezni. A néhány előadás, majd kóstolók a leghíresebbé váló málna, szamóca, ribiszke stb. fajtákból, s végül a terep bemutató. De az egyszerű termelő is megszerezhette azt a tudását a tanácskozásokon, amely lehetővé tette, hogy egy nyáron Zsigulit szedjen le az uborka kordonról.
Az egész élelmiszer vertikumot áthatotta a tudásvágy, amelyben a korábbi majd később végző termesztős és tartósítós hallgatók, majd szakemberek részt vettek.
Talán ma kissé idegen, de a hiányzások száma limitált lehetett. Még késni is csak szerencsével lehetett.
Ebben a korban születhetett az a kis fiktív történet, hogy
Mit kell tudnia a Profnak? - Hogy hol van a Tanársegéd.
Mit kell tudnia a tanársegédnek? – Hogy mi hol található a könyvben?
Mit kell tudnia a hallgatónak? -Mindent.
És a kezdetben még csak stencilezett könyvek, egy-egy órára szóló tananyagok, gyakorlati útmutatók lassan összeálltak az évek során nagyszerű tankönyvekké. Szinte minden Tanszéken az oktatói gárda megalkotta a mai napig is értékes tudást tartalmazó kézi könyveit, szakkönyveit. Máig sincs jobban összefogott tudást közlő kiadvány
Harmadik évet egy hónapos külső gyakorlattal kezdtük a Nagykőrösi Konzervgyár, Győri Hűtőház, Szigetcsépi Borászat, Budafoki Borászat helyszíneken. Ekkorra már legtöbben kiválasztottuk a z üzemmérnöki oklevél megszerzéséhez szükséges diplomamunka témáját. Én például a konzervdobozokon belüli matematikailag valószínűsíthető hőmérséklet lefutást terveztem meg, majd egy a dobozba dugható táv hőmérő segítségével ellenőriztem az elméletet.
De bármit is választottunk, a tanszéki tanárok és a külső, gyári konzulensek a legnagyobb készséggel segítettek. A legtöbb hallgató már harmadéves korában besegített egy-egy magasabb tudományos fokozatát megszerző tanársegéd kutatásaiban.
Én még megpróbálkoztam egy TDK konferencián való részvétellel, ahol a konzerv karfiol elszíneződésének megakadályozása volt a kitűzött cél. A Hatvani Konzervgyár volt kutatásomban segítségemre. Ebben talán nem is az a különleges, hogy miről is szólt az értekezés, hanem, hogy a Hatvani Konzervgyár mellesleg a töméntelen borsó, paradicsom, zakuszka ( ez tipikus szovjet piacra készített paprika hüvelybe töltött fűszeres zöldség keverék paradicsommártás felöntő lével ) nyersanyagainak termeltetése mellett még karfiolt is környékbeli forrásból beszerzett több száz tonnás mennyiségben. Nem mondom, hogy a zakuszka a szinte minden gyár által gyártott termék tette naggyá a Konzervipart, de kitűnő lehetőség volt a késő őszi, téli foglalkoztatásra. Ha hasznot nem is hozott a gyáraknak, de költségeket fedezett.
Emlékeim szerint a közös tanulás meghatározó volt a felkészülésünkben. Ez még az on-line világ előtti időkben történt, még nem is sejtettük, hogy mivé fejlődik az elektronika. Még zömében mechanikus működésű szabályozókról tanultunk, (mint pl. egy WC tartály szint szabályozása), de Elektrotechnika tárgy keretén belül már feladat volt egy tehenészeti telep teheneinek ideális összetételű táplálását adott takarmány alkotókból megoldani. Ehhez az Egyetemnek egy böhöm nagy R20 típusú számítógépe volt, emlékeim szerint egy egész helyiséget foglalt el.
Harmadik évben kellett szakot választani. Én Konzerves, azaz klasszikus lecsós lettem, de tovább folyt képzésünk a Hűtőipar és Borászat tárgyakból is. Már ekkor nem jelentett problémát egy tészta ipari vagy olaj extrakciós problémát megoldani.
A negyedik és ötödik év már kicsit lazább volt. Negyedik első félévét én a Hatvani Konzervgyárban töltöttem, rácsodálkozva a gyárba áramló hatalmas mennyiségű paradicsom, karfiol, egyéb zöldség félék zökkenőmentes fogadására, feldolgozására. A labor volt a fő hadiszállásom, ahol Dr. Czegka Miklós laborvezető fogta a kezem. Vidám, vicces emberke óriási ismeretekkel. Folytattam a hőkezelés számításai tárgyú felkészülésemet, még a kor vezető szakmai lapjába a „Konzerv és paprika ipar „ is írtam. vesztemre, mert a tartósítóipari folyamatok jeles professzora más véleményen volt a megállapításaimmal szemben, és nem feledte később se, „ félre lépésemet”.
Itt találkoztam egy tanulságos és egyben vicces nyomozás megoldásával. A labornak feltűnt, hogy bizonyos műszakok után a termosztátba betett zakuszka konzerv a megengedettnél, jobban mondva eltűrt romlás számnál többet mutat. A műszakvezető, csoportvezető maghallgatása –stb.- után egy dolgozó bizonyult hibásnak. Műszakjának végén a csővezetékben keringő fűszeres paradicsom felöntő levet nem leengedte, majd elmosta a vonalat, hanem egész éjjel tovább hagyta keringeni a rendszerben, mondván, hogy mozgás közben a romlasztó bacik nem tudnak szaporodni. Hi-hi.
Nem jellemző ez a tájékozatlanság, de rávilágít arra, hogy egy mérnök feladata bármely termelő üzemben nem csak a gépek, anyagok ismerete, de bizony az emberekkel való kapcsolat is rendkívül fontos. Megoldás: oktatás, vizsga, a kolléga fél év után mintaszerű munkát végzett bármely gyári területen.
Ebben a lazább két évben, ahol már művészet lett volna megbukni mindannyian sok-sok üzemet látogattunk meg. Akár csak úgy, hogy volt tanuló társunkat néztük meg vagy éppen egy érdekesebb új gépre lettünk kíváncsiak.
Egy ilyen félévi laza vizsga után a Budapesti Konzervgyár (GLOBUS) alma feldolgozó üzemében éjjeli műszakban culágerkedtem. Azaz a néha sajnos fagyott almát aprították, majd felépítettük a préseléshez a máglyát. Nagyszerű tapasztalásokat szereztem arra nézve, hogy mennyire másképpen viselkedett a pépessé és nem szálassá vált alma szelet a prés nyomás hatására. Igen, a gyümölcs, zöldség, tej, hús félék stb. mind-mind élő anyagok, amelyekkel való munka nagyon sok kreativitást követel meg. Mondhatni, nincs két egyforma cseresznye!
Ekkor már a gyárak, üzemek és professzoraink is inkább kollégának, mint tanítványaiknak tekintettek. Ez a szellemi szabadság érlelt minket döntés képes, felelősség tudattal bíró mérnökökké.
Én még más tanulmányi versenyeken is részt vettem, ahol az ország élelmiszeres főiskoláinak pl. Szeged, Gyöngyös, diákjaival mérkőztünk meg. Újabb ismeretségek, újabb barátságok.
Egy ilyen barátság kapcsán jutottam el Sopronba, ahol az ismeretségem a helyi Hús gyárban dolgozott, mint gyártmányfejlesztő. A Soproni párizsi ízét azóta is keresem. Az un. Soproni felvágott pedig kategóriájában az ország legjobb felvágottja volt. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vannak azok a fantasztikus sonkák, amelyekkel a világban sok-sok fogyasztót örvendeztetett meg a magyar élelmiszeripar.
Ugyanezen kedves ismerősöm később a Soproni Állami Gazdaság, mely cég a nyugati országrész borász szaktekintélye volt, Traubi Szóda üdítő palackozó üzemének lett vezetője. Tovább fűzve a gondolatot, ugyanezen palackozó később helyi magyar találmányra támaszkodva a Fauna fitt nevű, a sajtgyártás melléktermékeként keletkező ultra szűrt tejsavóból készített világ színvonalú italt.
Sorolhatnám még a példák százait, melyek mind azt erősítenék meg, hogy az élelmiszer iparunk számára fényes 1970-1990 közötti időszakban micsoda pezsgés folyt az oktatási intézményekben és üzemekben.
Élelmiszeripari képzés fellegvára?
Kertészeti Egyetem!
képzHadd említsem meg még két külföldi gyakorlatomat. Az egyik NDK jó néhány feldolgozó üzemében töltött három hát és felszabadult nyaralás. A másik gyakorlatom Bulgáriában eltöltött borász gyakorlat, ahol pezsgő gyártás és nyalakodás, konyak üzem szemre és nyelvre vételezése folyt. Eme gyakorlatomat annak köszönhettem, hogy jól beszélvén oroszul, a diák társaság tolmácsává is váltam. Micsoda jó társaság, micsoda kellemes gyakorlati színhelyek!!! Ha csak rágondolok a három hétre, máris felvidámodok.
A repülőről alig bírtunk leszállni, mert kedves vendéglátóink mindenütt ital ajándékokkal halmoztak el. Ötödik évem végén még meg tudtam tapasztalni a balkáni kedvességet. Azóta is kis ujjamban van a desszert borok gyártásának fortélya, a konyak gyártás rejtelme, s még a pezsgős ismeretek is újultak.
Négy éven keresztül vállaltam a Kertészeti Egyetem megbízásából a Békéscsabai Konzervgyárban középiskolások részére építő tábort. Nem, nem kell fintorogni, azt hiszem, ma megkérdezve az akkori részt vevőket senki nem tud rosszat szólni. Sok résztvevővel a mai napig van kapcsolatom.
Mint a fentiekből látható, aki akart tanulni, az tanulhatott. Volt az Egyetemen, Budapesten, több helyszínen is lehetőség a tanórán kívüli tovább képzésre. Ha nem találta valaki elégségesnek például az angol nyelv oktatási színvonalát, Budapesten több tucatnyi helyen folytathatta esténként a nyelv csiszolását. Jómagam is a TIT kebelén belül jártam éveken keresztül nyelvi tovább képzésre. Az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása lehetőség volt a karrierépítéshez. Ahogy ma is.
Még annyit hozzátennék a képhez, hogy az országban működő élelmiszeripari szakiskolákból is lehetett felvételt nyerni a Tartósítóipari Karra. Ezen kollégáink bizony a közép szintű iskolában megszerzett szakmai tudásukkal sokáig fölényben voltak az általános gimnáziumból felvettekkel szemben.
Az hogy szakmailag kiváló képzést kaptunk, visszatekintve is bizonyos. De az Egyetem nem csak tanulásról és munkáról szólt.
Mond ez valamit, hogy KEK , azaz Kertészeti Egyetem klubja?
Heti rendszerességgel léptek fel az országban fellelhető legjobb zenekarok, fűszerezve hozzánk látogató együttesekkel. A KEK egy fogalom volt. Látogatta mindaz a diákság, aki kulturáltan, de mégis nagyon jól akart szórakozni. Jómagam nagyon sok KEK –en voltam rendező, amiért az akkori viszonyok között is jó pénzt kaptunk.
Rendszeresen volt DJ a híres CIN TULA. És hadd említsem név szerint is Turbók János kollégánkat, amúgy termesztő szakos hallgató, aki a lelke volt éveken keresztül a KEK-nek.
De volt az egyetemen számtalan egyéb elfoglaltság. Színház kör, jómagam a kertészmérnök c. egyetemi lap szerkesztője voltam, ami tisztséget Jávor Károly az egyetemet 5. évesen elhagyó táj és kertépítő kollégától vettem át.
Nem volt ritkaság a színvonalas sport rendezvény, s nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik testnevelési tanárom a volt Fradi kapus Géczy István, Olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. Amúgy egyetemi docens, s becsületes, karakán, a diákokért szeretettel síkra szálló emberként marad emlékezetünkben.
Igaztalan lennék, ha nem köszönném meg tanárainknak a tőlük kapott tudást és gondoskodást. Legtöbbjük valamilyen élelmiszeripari ágazatból került egy egy tanszék vezetői vagy oktatói körbe. Így a kenyér gyártás vagy éppen a cukoripar területéről, amely plusztudásukat bőven hintették a diákjaik kobakjába.
Példaképpen hadd mondjam el, hogy első munkahelyemen, a MEZŐGÉP-Kecskemét cégnél nem csak megálltam a helyemet, de még találmányok, know-how-k előkészítésében is társ voltam, majd az igazi mély vízben, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ Konzerv üzemeiben lettem sikeres vezető, fejlesztő.
Tudásunk széles körűvé vált, talán egy-egy részletben nem a legmélyebb, de éppen elég szakmai és közgazdasági ismeretet kaptunk, hogy az akkoriban igen nagy számban kínált állás ajánlatok közül választhassunk. De ennyi bőven elegendő volt a boldogulásunkhoz egy nagyon magas színvonalú élelmiszer vertikum bármely ágában.
És még mindig nincs vége a Kertészeti Egyetem által nyújtott tudásnak. Alig néhány évvel az Okleveles mérnöki diploma megszerzése után lehetőségem volt a Konzerv Tanszék által szervezett szakmérnöki kurzuson részt venni, ahol a tartósítóipari műveletek és gépek szerepeltek fő tárgyként, illetve az élelmiszeripar legfrissebb eredményei kerültek megismertetésre. Velem együtt végző társaim közül sokan valamely Tartósítóipari üzem legfelsőbb vezetőiként folytatták karrierjüket, tudással és nem helyezkedéssel.
Sokat gondolkodtam, hogy milyen zene is illik ehhez a történethez, ami most következik, gondoltam, hogy a Die Ärzte, Runter mit den Spendierhosen, Unsichtbarer! albumáról választok egy ikonikus számot, de mégis, inkább a die ärzte - M&F kippjét választottam, mivel ide most ez kell, nem más : )
Die ärzte - M&F (Performance)
Azt ígértem, hogy folytatom a témát, amit elkezdtem, az előző cikkekben, amikor is azt néztük meg, miről is beszéltek a májusi konferencia panelbeszélgetésén, ahol az élelmiszeripar jövőjéről volt szó:
Ebben a cikkben a 2021. májusában megrendezett Agrárszektor konferencia panelbeszélgetését elemezgettük kicsit, hogy mit is akartak mondani a szereplők.
Szóval azt mondják, válaszút előtt vagyunk, és hogy a jövő múlik azon, hogy jól választunk-e. A májusi konferencia panelbeszélgetésén beszélt Septe József, a Pékszövetség elnöke, és megszólat Éder Tamás is, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének nevében. Ne felejtsük el, hogy Éder Tamás a PR, és vállalti kapcsolatokért felelős vezető a /Csányi birodalom/ Bonafarm Zrt.- nél. Ennyi felütés után kezdjünk bele, hogy mi hangozott el a panelbeszélgetésen:
Idézet a cikkből, szöveghűen:
„ Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, hogy mind a két nagy pályázati csomag esetében kiemelt jelentőségű az, hogy a pályázatokról való döntéshozatal során az üzleti terv megléte és minősége. Arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy reális és piacvezérelt fejlesztési elképzelések kerüljenek megvalósításra.
Az élelmiszeripari szereplők több száz milliárd forintos támogatást fognak kapni az Európai Uniótól és a magyar adófizetőktől azért, hogy a piac számára értelmezhető fejlesztéseket csináljanak. Ez óriási felelősség, amivel óvatosan kell bánni, mert ha az ágazat ezeket a forrásokat elherdálja, az nagyon csúnyán vissza fog ütni a magyar élelmiszeriparra. A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázat felismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem. Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos.
Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni. Az speciális, sajátos ízesítésű, márkázható termékek tekintetében viszont az élelmiszeripar kisebb vállalatai is megvalósíthatnak piacvezérelt fejlesztéseket. A komplex és a normál fejlesztési támogatások keretei között az összes beruházónak figyelembe kell vennie valamennyi fenntarthatósági feltételt, akár benne van a pályázat kiírásában, akár nem.
Éder Tamás szerint az élelmiszeriparban nem szabad olyan fejlesztéseket végrehajtani, ami ne felelne meg az aktuális és a következő évtizedek társadalmi elvárásainak, mint például az egyszer használatos műanyagok felhasználása a csomagolás terén, vagy ketreces tartású tyúkoktól származó tojás feldolgozása. A szakember úgy véli, hogy a mostani fejlesztések döntő többsége pótló típusú fejlesztés lesz, mivel a magyar élelmiszeripari cégek technológiai szempontokból le vannak maradva, de a termékfejlesztést se lenne szabad hanyagolni. Éder Tamás merészen kijelentette, hogy nemcsak új élelmiszeripari termékeket kellene fejleszteni, de az is hasznos lenne, ha a magyarországi cégek az alternatívnak nevezett élelmiszertermékek irányába is elmennének, még akkor is, ha most még úgy is tűnik, nincs rá igény a társadalom részéről.
A szakember szerint a magyar élelmiszer-termékpálya versenyképességének két nagy problémája van: az alultőkésítettség, az alulgépesítettség és a modernizálás hiánya, valamint a vertikális lánc hatékonysági problémái, mint például az együttműködési hiányosságok. Éder Tamás kijelentette, hogy a vertikális integrációk a közeljövő elengedhetetlen feltételei lesznek.”
Beszúrtam a szöveget, és el is mentem meginni egy kávét, mivel egy jó kávé kell a téma feldolgozásához.
Az előző cikkemben elemeztem, hogy mi is az, hogy piacvezéreltség.
A cég olyan terméket fejleszt, és visz piacra, ami piacképes, mivel ha nem így lenne, akkor a cég léte kérdőjeleződne meg. Az, hogy meg mit jelent a cég számára az, hogy mi is a piacképes termék, azt csak egyetlen szereplőnek van joga eldönteni: a cégnek, aki a terméket fejleszti. Senki másnak. Erre mondtam, hogy a fogalmi környezet a cégek szintjén értelmezhető, máshol nem.
Cégszintről nézve az, hogy most mire van pályázat, meg mire nem, az lehet fontos, de nem az határozza meg egy normális cégnél a fejlesztési irányokat.
Ha tovább feszegetnénk a bemondás mély értelmét, akkor lassan a szánkra kellene venni a k-betűs szót /kapitalizmus/ hogy mit is ért a jelentése alatt, de ilyen mély filozófiai szintre nem akarok lemenni jelen cikkben. Sokak szerint itt a XXI. század elején már nem is kapitalizmusban élünk, hanem a kapitalizmus utáni korban, a posztkapitalizmus korában.
A megszólalás azt feltételezi, hogy csak olyan termékek fejlesztésére fogják beadni a pályázatot a cégek, amire állami pályázat van.
Persze, van olyan, hogy a cég csak olyan fejlesztéseket hajt végre, amire van pályázat.
Na de ha ezt a csodás történetet felpimpeli a cég, akkor ott találja magát, hogy szét nyerte magát pályázattal, de valahogy elsikkad menet közben a cél, ami nem más lenne, mint egy termék gyártási, vagy gyártási- kereskedelmi hátterének megteremtése. Ha ez így van egy cégnél, az azonnal látszik. Erre szoktam mondani, hogy menedzseli a pályázatait, és nem a termékeit a választott piacon!
Érdekes számomra, amit mond:
„Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni.„
Azt mondja, hogy a tömegtermékek tekintetében a mikro-kis és középvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Ez a kijelentés….
Azt nem mondja meg, hogy mit jelent számára ebben szövegösszefüggésben:
A mikro- és kisvállalkozás fogalmi környezete
Mit jelent az életképesség fogalmi környezete
Mit jelent a nemzetközi viszonylatban nézett versenyképesség
Mitől függ a nemzetközi versenyképesség itt, a XXI. században, 2020-as évek elején
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Zsé negyedik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint a nagy élelmiszergazdasági szereplők piaci versenyképessége erősen korlátos egy adott lokalitásban, ha a termék, és annak piaca oldaláról vizsgáljuk a valóságot.
Zsé ötödik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági szereplők nemzetközi exportképessége nem függ a cégmérettől a XXI. században.
Zsé hatodik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági mikro-kis és középvállalkozások szerepe komplex értelmet nyer a lokalitásban, ez a szerep mérhető.
Ha példát akarunk találni a fentiekre, akkor érdemes szétnézni Kanadában, hogy ott mit, és hogyan csinálnak az „élelmiszeriparban”. Vagy a másik, az orosz dácsa rendszer, ami megtermeli mondhatni a teljes orosz belpiacra a bio zöldséget, és bio gyümölcsöt. Erről a témáról írtam már
Ez azt jelenti, hogy Oroszországban nagyjából nem létezik olyan, hogy zöldségek, és gyümölcsök belpiaca. Ezt azt jelenti, hogy ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfogásban, nincs csere, nincs pénzmozgás.
Mit is mond Éder Tamás?
Ha pár mondatban kellene összefoglalni, akkor a következőt mondja:
Kell pár horizontálisan- és vertikálisan integrált szervezet, ami lefedi a teljes hazai agrár-élelmiszeripari potenciált. Ezek a szervezetek majd szervezik azt, hogy mit is kell termelni, és szervezik a végtermékké formálást. Integrálják az ehhez szükséges szaktudásokat. Piacra viszik a portékát, legyen az belpiac, vagy export piac. Azt, hogy mit lehet fejleszteni, és hogyan, majd a piacvezérelten megmondják. Erre kell pénzt adni. Intakt * rendszer felépítése lenne a cél, nem más.
Észre kell venni, hogy az, amit mond, onnan nézve teljesen logikus, és lássuk meg, leképez valami hatékonyságot.
Csak hogy az általa feltételezett élelmiszeriparban –mert azt fejlesztünk 20 éve – nagyon sokféle szereplő egzisztál.
Itt a XXI. században a közepesebb- kisebb élelmiszeripari szereplőknek kedvez a valóság, és nem igazán a nagyoknak.
Élelmiszeripar?
A kis és közepes szereplőké a XXI. század!
Ez látszik olyan 20 éve, amikor is a nagyok feltették azt a kérdést, hogy hogyan tudnak innovatívak maradni az „élelmiszeriparban”. Erre a nagyok eléggé sokféleképpen találták meg a választ, néhány megoldás általánossá vált, amit érdemes jobban kutatni, mivel olyan 1-20 év késéssel –iparága válogatja- errefelé is meg szoktak érkezni e megoldások.
Ha így nézek rá a megszólalásra, akkor már a megszólalás értelmet nyer, felteszi a kérdéseket:
A kérdés az, mi az irány?
Mi legyen?
Meg hogyan?
Hova pakoljunk lóvét?
Meg hova nem?
Meg mikor pakoljuk?
Mit is jelent az idő fogalma a történetben?
Meg mi legyen azzal a fránya innovációval?
Meg mi van itt a XXI. századdal?
Szerepkeresés van, roppant keményen. A válasz meg nem mindegy!
Ez nem mást jelent, mint azt, hogy a hazai élelmiszergazdaság pezseg, erjed, utakat keres, és nézelődik. Mi legyen? Ez itt a kérdés.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Arany J. Toldi Előének
Magyar élelmiszeripar képe úgy lobog föl nékem majd 40 év messzeségben.
Üdvözlöm a tisztelt blog olvasókat. Zsebők Zsigmond barátom lehetőséget adott, hogy blogjában felidézzem a fényes évek sorát, amikor az élelmiszer termelése Magyarországnak mennyiségben, minőségben a csúcson volt, s mindezt produkálta az ipar a világ ámulatára és természetesen irigységére.
Hol is kezdjem? Bemutatkozom, mintegy igazolva, hogy tervezett több részes visszaemlékezésemet jogosan teszem, nagyon is aktív résztvevője voltam a történéseknek.
Nevem Bujna Ferenc.
A budapesti Kertészeti Egyetem hallgatójaként kezdtem pályámat 1974-79 évek között. Tartósító Ipari szakos hallgató, fő szakom a Konzervipar, de alapos képzést kaptam Hűtőipar és Borászat területén is. Tulajdonképpen képzésünk rendkívül sokrétű volt, felölelte a műszaki rajz, gépészet, zöldség/gyümölcs kertészet, agrometeorológia, automatizálás stb. a tartósítással kevéssé összefüggő, de egyáltalán nem haszontalan tárgyak sorát. S még csak ezután következett a tartósítás művészetének alapozása a számtalan típusú kémiai tárgyak, mikrobiológia, a tartósítóipari folyamatok fizikája, biológiája, közgazdaság tana, nyelvi ismeretek, s nem utolsó sorban a tartósító ágazatok teljes vertikumának, a kornak megfelelő világ színvonalú elsajátítása.
Magyarországon volt cca. 16 nagy Konzervgyár, száznál több kisebb konzervüzem, világ színvonalú Hűtőházak nagy és kis volumenben, több száz úgynevezett Savanyító üzem, ahol a káposzta és egyéb zöldségek természetes fermentálása folyt.
Nagy Húsipari cégek, kisebb vágóhidak biztosították a legkiválóbb tőke és tartósított húskészítmények sorát. Jó néhány gyárunk termékét a Világpiacon jól jegyezték. Borászatok, melyek megalapozták a mai napig neves borászati ágazatunkat. Cukorgyárak, Tej és sajt feldolgozó üzemek, édességet és kekszet gyártó üzemek sora, Növényi olaj feldolgozók stb.
A felsorolást nagyon sokáig folytathatnám, hisz országunkban minden volt!
És természetesen a gyártást kiszolgáló segédanyagok gyártása is nagyban folyt. Ecet, élesztő, üveg és doboz gyártás, lapkák és egyéb csomagoló eszközök gyártása. Valóságosan alig volt olyan kellék, amit ne itthon gyártottak volna. Igen, pektint importáltuk, hiány cikk is volt időnként, pedig még magam is sikeresen próbálkoztam a laborban cukorrépa szeletből pektint előállítani.
Gyakorlati időmet a hatvani Konzervgyárban töltöttem, ahol épp a PR 72 típusú, teljes egészében magyar fejlesztésű és gyártású (Láng Gépgyár) napi 720 tonna paradicsomlé sűrítésére alkalmas gépet üzemelték be teljes sikerrel.
Mivel a Hatvani Konzervgyár a híres Hatvani Cukorgyárral összenőve, azaz gyakorlatilag egy hatalmas gyárudvaron osztoztak, közös kiszolgáló létesítményeik voltak, például a kazán, igencsak szívemhez nőttek, s 3 hónapon keresztül negyedikes konzerv szakos hallgatóként helyet és tudást adott diploma , TDK, MÉTE munkáim elvégzéséhez, így talán picit több időt szentelek az innen való példák felhozatalában.
Hadd álljon itt idézetként a Hatvani Konzervgyár történetéből idézve a honlapjáról pár sor :
„A Konzervgyár több okleveles mérnök tudását és tapasztalatát kamatoztatta, illetve olyan szakmunkás gárdával rendelkezett, akik minden külső segítség nélkül felszerelték és működtették a gyáregységet. Emellett kitüntetett figyelemmel kísérte a tulajdonos, a Báró Hatvany család is a paradicsom Konzervgyár termelését. Innen adódott, hogy a Hatvani Konzervgyár megindulása után néhány évvel a hazai konzervgyárak élvonalába került, sűrítménye pedig az importáló északi országokban jó hírnévre tett szert.
A Hatvani Konzervgyár a napi 1500 tonna paradicsom feldolgozásra alkalmas kapacitást elérve, indokoltnak látta a termelés további fejlesztését. Egy jelentős beruházással 1978-ban napi 2000 tonna fölé növelték a feldolgozott paradicsom mennyiségét. 1979-ben már több mint 90 ezer tonna nyersanyagot dolgoztak fel."
Fel sem fogható, hogy Hatvani csak egy volt a számtalan paradicsomot feldolgozó gyárunkból, s hogy ezen egyetlen gyár csak paradicsommal való kiszolgálásához mekkora mennyiségre, területre, termelési infrastruktúrára volt szükség!!!!
E történet folytatása, hogy a lazává vált vizsgaidőszak alatt a Budapesti Konzervgyárban dolgoztam sok diák társaságában, éjjeli műszakban az almalé sűrítő üzemben.
Nyaranta a Békéscsabai Konzervgyárban vállaltam Középiskolások részére szervezett építő táborokban vezetői pozíciót, aminek kapcsán nagyon szép emlékeim alakultak ki egy jó nevű gyár nyári munkájáról, vezetéséről, ahol példaértékű volt Irénke néni igazgatói tevékenysége.
Első munkahelyem az akkor még MEZŐGÉP- Kecskemét, később AGRIKON- Kecskemét névre hallgató gépgyártó konglomerátum Budapesti Fővállalkozási Irodája volt. Ezen Iroda feladata volt, hogy hazai és a világ számos tájékára exportáljon egyéni és vonallá összeállított feldolgozó gépeket. Az alig két éves ténykedésem alatt szinte az összes élelmiszeripari ágazat tárgykörében adtunk ki ajánlatot. Legemlékezetesebb ténykedésem egy Indiába ajánlott paradicsomsűrítő állomás volt (előfeldolgozó teleppel egyetemben ) ahol kevés volt a hűtővíz mennyisége, s a vákuum sűrítőkhöz szükséges hideg energiát kellett furmányos módon biztosítani.
E helyütt érezhető volt az ország élelmiszertermelő tevékenységének látványos pezsgése. Számtalan hazai élelmiszer gépgyártó céggel volt napi kapcsolatunk, mint pl. ÉLGÉP, KÖVAC, LÁNG, AGRIKON és sok-sok speciális gépet gyártó kisebb céggel. Természetesen, ahol szükséges volt, éltünk a külföldi gépgyártás termékeivel, hogy a lehető legjobb ajánlatokat tudjuk megtenni.
Büszke vagyok arra, hogy több gép ötletelésében részt vehettem, így a híres PF folyamatos pasztőröző gépcsalád megalkotásában.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Cégünk hatalmas mennyiségben exportált a Szovjet piacra zöldborsó, zöldbab, uborka stb. feldolgozó gépsorokat, csak hogy jellemezzem, óránként 3 tonna borsó szem feldolgozása sem volt ismeretlen. Némi orosz nyelvtudásomnak ( orosz tagozatos gimnazista ) köszönhetően sok-sok ellenőrző, átvevő útjára kísérhettem el a szovjet minőségi ellenőr urat, név szerint tov. Suhovot, aki mellett teljes képet kaptam a hazai élelmiszer gépgyártás helyzetéről, akár rejtett bajairól
Még elvégeztem a Konzerv Tanszék szervezésében a tartósítóipari folyamatok és gépek szakmérnöki kurzust, ahol nagyon alapos tovább fejlesztő tudást kaptunk a szárítás, centrifugálás, szűrés, fagyasztás, liofilizálás, és még több tucatnyi művelet fizikájában és gyakorlati alkalmazásában. Aki itt jól végzett, bátran elvállalhatott egy fő gépészi vagy akár főmérnöki állást egy konzerv üzemben.
Én is így tettem, amikor a Nógrád megyei ZÖLDÉRT majd változó névvel ÁFÉSZ kebelén belül a dejtári, és salgótarjáni feldolgozók fejlesztésében és működtetésében vettem részt vezetőként.
Nógrád megye volt a 80-as években a bogyósok hazája, ahol a világ legfinomabb málna szörpjét ontották a Szobi, Drégelypalánki üzemek. Akkoriban le is nézte az ipar azt az üzemet, amely ki merte csak mondani is a „ízű szörp” szót. Hadd emlékezzek név szerint is a legendás drégelypalánki vezetőre, Kapás úrra, kinek neve fogalommá vált a szakmában.
Karrierem tovább szövődött az ország egyik leghíresebb kis üzemében, Fertődön. A méltán híres Bogyós Kutató, a Fertődi Állami Gazdaság és a Porpáczy Kertészeti szakiskola olyan hármast alkotott, amely szakembereket, kutatókat és a konzerv üzem révén termékeket bocsájtott útjára.
Üzemünk, a zöld színű, Eszterházy kapus címkével ellátott termékeket Európa és tengeren túl számtalan üzemébe exportálta. Termékeinkért versengtek a hazai szocialista nagykereskedelmi szervezetek a FŰSZÉRT-ek.
Ez már a 80-as évek végére esett, az un. rendszer váltás idejére, ahol sajnos, mind a rendkívül magas színvonalú kertészeti termesztés, felvásárlás és feldolgozás rendszere kezdett hanyatlani.
De még pályám szép emléke ezután következett, egy az AGRIKON által Kenyai magán cég részére eladott komplett Konzervgyár képében. Az üzem teljes felépítésében és működtetésében részt vettem, mint egy főmérnök. Kiépítettem egy teljes, a magyar normáknak megfelelő feldolgozó, labor, raktár stb. rendszert, amely hosszú éveken keresztül kiállta a legkényesebb nyugati importőrök igényeit.
Az üzem elsősorban zöld színű ceruza babot dolgozott fel dobozba, üvegbe, de sikerült meghonosítanom a magyaros ízű almapaprika, csemege uborka, vágott vegyes gyártását is, sőt még igazi magyaros ízű „babfőzelék kolbásszal” is belefért a kínálatba. Ez utóbbit az a katonásdi élmény sugallta, ahol is a letöltendő 11 hónap alatt a magyar készétel kínálat teljes kereszt metszetét sikerült megismerni előzetesen.
Sajnos, ahogy Kenyából visszatértem, talán nem kellett volna, kiderült, hogy a magyar feldolgozó ipar nagyon visszaesett. Jobb híján Fertőd körzetében a Kertimag KFT (a nagyon híres vetőmagos MAUTNER cég utódja ) részére kiépítettem egy vetőmag nagyker és szaktanácsadói bázist. Ennek kapcsán Gödöllőn Növényvédelmi szakmérnökként végeztem, s engedve az új kor szavának Megújuló energetikai szakmérnöki tudást és épület energetikai szakképesítést szereztem.
Mostanában pedig a liofilizálás technológiájába és gyakorlati felhasználásába szerelmesedtem bele, aminek kapcsán van egy kis liofilizálóm. De ezzel a technológiával a 80-as években foglalkozott a Kertészeti Egyetem Hűtő tanszéke is, de ma már nem.
Mint jeleztem, bemutatkozóm azt hivatott jelezni, hogy a 1980-2020 évek közötti „fejlődését” az iparágnak átlátom, kérdéseitekre válaszolni tudok.
Tréfásan szólva akasztott ember még nem voltam, helyettem úgy tűnik, a magyar élelmiszer feldolgozó vertikumot akasztották hozzá nem értő kezek.
Élelmiszeripar
Van feltámadási lehetőség?
Nos, ezen kérdések megvitatására kérném a tisztelt olvasókat hozzászólni, véleményezni. Én ígéretet teszek arra, hogy hetente egy-egy fejezetét a hajdani virágzó élelmiszer iparnak felidézem, saját és hallott emlékezett morzsákra támaszkodva.
Idézve oktatási, kutatási intézmények munkájából, az alapanyag előállítás teületéről, a feldolgozás irányaiból, kultúrájából, a műanyag előtti idők csomagoló anyagairól, exportról, belföldi ellátásról és még nagyon sok érdekes dologról.
Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.
Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!
Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.
Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.
Eddig a szolgálati közlemény.
Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:
Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.
Szóval élelmiszeripart fejlesztünk eldőlt? Vagy mégsem? Vagy akkor most tényleg mi van?
Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:
„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.
„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „
– mondta Dr. Mezei Dávid -
itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.
Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége - mondott:
„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”
A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.
Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.
Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.
Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!
Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?
Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:
Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.
Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.
A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.
Nem volt az olyan rég nincs még egy évtizede. Ott álltunk egy idegen ország egyik gyorséttermében este műszakkezdéskor. Nyomtunk az éjszakai műszakot, délután öttől, hajnali ötig, ahogy kell, tizenkét órában. Kérdezheted, hogy miért. A válasz roppant egyszerű. Addig, míg nem beszéled az adott ország nyelvét komoly szinten, addig csak álmodhatsz arról, hogy szabad jegyed legyen felfelé. Aki ezt végigcsinálja szépen, lentől fel, és nem adja fel, és mondjuk, a 12 órás műszak után tanulja a nyelvet, szigorúan, ahogy kell, annak van esélye arra, hogy rátaláljon a boldogság kék madara. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Ott vagyunk, nyomjuk a műszakot. Hogy kik nyomták az éjszakai műszakban? Négy egyetemi tanszéket meg lehetett volna tölteni a szaktudással, ami koncentrálódott egy-egy 12 órás műszakban. Megtanulhattad a földmérés rejtelmeit, képet kaptál a szociológiáról, php fejlesztésről, meg arról, hogy kit, mivel hogyan szívat a főbérlő éppen. Pl. ott volt a görög lány, akinek nem tetszett, hogy 12 órán át nem pillanthat a telefonjára, csak a szünetben. Ott volt a lengyel srác, aki minden tudott arról, hogy hogyan kell biztosítást kötni egy kocsira online. Volt ott olasz srác, aki annyit beszélt angolul az elején, hogy hello. Persze ott voltak a lengyel lányok, akik a szendvics, meg a krumplis pályát tolták. Meg a „fehér ingesek”, akik feleltek a műszakért. A fehér ingesek is a világ minden tájáról jöttek.
Az első dolog, amit megköveteltek tőlünk, az az volt, hogy saját nyelven ha megszólaltál, - és nem volt vendég – akkor beleordították a füledbe- hogy a helyen, a műszakban csak ezen a nyelven lehet beszélni – oszt kész. Komolyan vették. Na, most ha te is komolyan vetted, akkor eléggé gyorsan meg lehetett tanulni azt a pár száz szót, meg az alap nyelvtant, ami a melóhoz kellett. – Ez kb. 1-3 hónap, ha nem erőltetted meg magad – Szóval, ha tolod az éjszakai műszakot ilyen szinten nemzetközi környezetben, nagyon gyorsan ki kell, hogy alakuljon benned az, hogy hogyan kell csapatban dolgozni, és segíteni egymást, mert ha nem, egyszerűen nem tudsz megmaradni egy órán túl ilyen környezetben, ki fog lökni. Pillantásokból érteni kell a másikat, hogy mit hogyan akar, és miért. Csinálni kell, nagyon nem kell kérdezni azt, hogy mi miért van, tolni kell, ahogy mondja a „fehér inges”, és kész. 1-3 héten belül el kell jutni a nyelvvel arra a szintre, hogy letold az alap HACCP tanfolyamot online, mert az minimum követelmény volt a melóhoz. Ilyen hosszú bevezető után térjünk rá, hogy mire is tanít meg egy ilyen hely, az éjszakai műszakban.
Faék egyszerű szabályok vannak, ami alapján ez a nagyon komplex kibocsátásra képes üzem működik. Ezeket a szabályokat meg kő keményen be is tartatták, nem csak a fehér ingesek, hanem bent a gyártásban mindenki mindenkivel. Nem volt kivétel. Ehhez meg nem kellett nyelvtudás.
Ilyen, volt a takarítás is.
Megvolt a protokoll, hogy mit, hogyan, mivel kell eltakarítani, elmosni, vagy kitisztítani. Minden gépnek megvolt a saját tisztítási protokollja. Az, hogy melyik gépet, hogyan, és miért, mivel kell eltakarítani, szétszedni, fertőtleníteni az egyes részeket, néhány „zárás” után megtanulta az ember. Olyan egy hónap után szerzett rutint ebben az ember.
Készültünk is rendesen, a feladatra, hogy ki mit fog csinálni záráskor, mivel nem volt egyszerű 4-5 embernek patyolat tisztára varázsolni a helyszínt egy óra alatt.
Amikor elkezdtük a melót, valaki elővette a telefonját, benyomta a zenét, és megkezdődött a meló. Volt ott görög meg lengyel rock, meg néha szólt a Tankcsapda, meg a többi, Johnny a mocsokban -
Minden gépet szét kellett szedni az előírás szerint, részeit elmosogatni, kirakni az asztalra, hogy a „fehér inges” azonnal lássa, hogy tiszta-e. Minden kerekeken volt, el kellett húzni mindent, és kőkeményen fertőtleníteni kellett a helyszínt. Nem lehetett sumákolni. Igen-nem játék volt ez a javából. Nagyon megtanították, hogy mi is az, az Ő fogalmaik szerint, hogy tiszta.
Emlékszem egy komoly éjszakára, olyan hajtás volt, hogy beleizzadtunk a cipőnkbe rendesen. A törpünk tele volt a történettel, gépiesen nyomtuk a takarítást.
Ment is a földmérő srác, hogy jelentse, hogy készen vagyunk, átadjuk a terepet. Kijön a „fehér inges” végignéz mindent, azt mondja, hogy ez így nem lesz jó.
Elhúz egy gépet, és lőn, a gép hátulja csak át volt törölve, de nem volt lemosva. Fogtuk is fejünket, hogy úh.., vazz, az új lengyel lány még nem érti az angolt, jobban meg kell mutatni neki a csíziót.
Az lett, hogy újra kellett tolni a takarítást. A „fehér inges” jött elővette a protokoll listát, végigment a csapattal, hogy mi miért tiszta.
Okkás volt. Reggel 7- re mire jött a reggeli műszak, kész is lettünk. Este mentünk vissza, ahogy kell.
Miért mondom ezt el?
Aki egy ilyen helyet kivakar a mocsokból az érvényes takarítási protokoll szerint, az megtanul valamit arról, hogy mi is az, hogy valami tiszta egy üzemben, vagy egy konyhában. Megtanul az ember extra hatékonyan takarítani, meg tisztán, odafigyelve dolgozni a legnagyobb hajtásban is.
Egy gép akkor tiszta, amikor a gép a rá megírt takarítási protokoll szerint el van takarítva, ki van mosva, szét van szedve, és mindenki által ellenőrizhető módon ellenőrizhető az, hogy minden alkatrésze tiszta.
Azért jutott eszembe ez a történet, a hőskorból, mivel szembe jött velem meló közben pár NÉBIH elrettentő horror videó egy ellenőrzésről.
Sejtelmes zene, közben megy a videó, mutatja az ocsmányabbtól ocsmányabb helyszíneket, dolgokat. Az ember azt várja, hogy mikor kel életre a például egy műanyag tartóba belerohadt anyag, vagy mikor lép elő a fal mögül a gonosz bohóc kezében a láncfűrészzel.
Integrált takarítási protokoll az egész üzemre, kőkeményen be is tartani. Azért, hogy ne rohadjon rá a papírlakat az üzemre, ha jön a „köjálos”.
Integrált takarítási protokoll a komplex üzemre, ahogy kell, ahogy a nagyok csinálják. Azt meg be kell tartani kőkeményen. Ahogy a „fehér inges” tolta szerényen.
Na, megyek, iszom egy kávét.
A végére legyen még egy kis Toten Hozen, a WIZO után :) :)
Die Toten Hosen // Feiern im Regen (Offizielles Musikvideo)
Nézegettem a képeket a fortepanon, kerestem egy jó képet ehhez a történethez, ami most következik. Találtam is egy nagyon jó képet Urbán Tamástól, íme:
Ugorjunk kb. 40 évet, és lássuk a következő képet, Mark König lőtte, Németországban:
Nagyon nem változtak az ízlések ez idő alatt, lássuk be. Jó társaság, szuper natúrszelet, meg rántott hús, krumpli, finom bor, és egy jó zsemle, nem kell más, tökéletes ez így.
De miért is jutott ez eszembe ez a történet?
Már elhagytuk Passaut az autópályán, mentünk az NSZK-ba /Német Szövetségi Köztársaság, vagy Nyugat- Németország/, és beszélgettünk utazás közben. Vittek nyaralni kicsit a nyári szünetben. Arról beszélgettünk utazás közben, hogy már az NSZK-ban vagyunk, és lassan megállunk enni, és hogy mit is fogunk rendelni az étteremben. Ekkor mondta azt a későbbi mentorom, hogy igaz, hogy az NSZK-ban vagyunk, de fontosabb az, hogy nemrég léptük át a német – osztrák határt Passaunál, Bajorországban, megyünk tovább észak- nyugat felé az A3-as autópályán, a következő állam Hessen lesz, és csak utána érjük el Észak- Rajna- Vesztfália határát. / NRW/.
Nagyon furcsa volt, gyerekként, hogy akkor most hogyan is van ez a dolog. Az NSZK most akkor hogyan NSZK, és akkor most miért is fontosabb az, hogy van ilyen, hogy Bajorország, meg Hessen, meg NRW.
Így kezdődött. Az elkövetkezendő pár évtizedben volt alkalmunk sokat beszélgetni ezekről a témákról is sokat. Csapjuk is bele a lecsóba ennyi bevezető után.
/Kérdezhetnéd, hogy miért. Egyszerűen tudni akartam gyerekként, hogy mi is ez meg ez, mert a hajóval találkoztunk néhányszor többek között. : ) : )/
Hogy hogyan jön ide a fenti történet?
A Covid-19 pandémia több mint egy éve keseríti az életünket
Emberek halnak meg, cégek, gazdaságok omlanak össze, mindenki tanakodik, hogy mi lesz, meg hogyan lesz, ha vége lesz a járványnak.
Többek között az MNB – Magyar Nemzeti Bank- is felhívja a figyelmet arra, hogy kellene egy mesterterv, amibe az újraindítás utáni gazdasági viszonyokról kellene hogy képet kapjunk.
„Miért ne gondolkodhatnánk arról már most az ország újrazárásának időpontjában, hogy miképpen érdemes jól elkapni a gazdasági újraindítás lépéseit, és nem egyszerűen csak kinyitni azt, amit időlegesen bezártunk? – teszi fel a kérdést a jegybankelnök a Novekedes.hu portálon megjelent blogbejegyzésében.”
„A killer virus has exposed major weaknesses within Western capitalist economies. Now that governments are on a war footing, we have an opportunity to fix the system. If we don’t, we will stand no chance against the third major crisis – an increasingly uninhabitable planet – and all the smaller crises that will come with it in the years and decades ahead.”
Na, ekkor döntöttem el, hogy cikket fogok írni, márpedig egy sikertörténetről, ami Frankfurtban kezdődött.
1948, Kreditanstalt für Wiederaufbau - KfW
1948, Az NSZK megalapítása még csak tervben van, de 1948. november 18.-án a németek elkezdenek történelmet írni, mert megalapították a KfW-t.
Mi az a KfW?
A rövidítés azt jelenti, amit a címben leírtam, szó szerinti fordításban: Hitelintézet az Újra Továbbépítéshez – wieder: újra, már megint, ismét, auf: tovább, bau: építeni- az újra tovább építés az egy kicsit más jelentéstartalommal bír, mint az újjáépítés. Az egyik egy folyamatot fejez ki, a másik azt, hogy ezt be lett fejezve. A kérdés az, hogy a Németek hogyan értették ezt, mert roppantul nem mindegy!
Igen, a KfW-t arra hozták létre, hogy menedzselje az ERP-t, European Recovery Program –ERP – a magyar szlengben – pl. 8. oszt. történelemkönyv-nem vagyok hajlandó belinkelni- „Marshall segély” néven fut ez a történelmi tett.
Pedig a becsületes neve ERP – European Recovery Program –European: Európai – Recovery: felépülés, visszaszerzés, gyógyulás, visszanyerés – program: program – Tehát: ha szó szerint fordítom: Európa Felépülésének Terve a becsületes neve, a nyugati szlengben a Marshall Terv néven ismeri mindenki.
Idézet tőle: „Doch im April 1945 mussten wir vor der vorrückenden russischen Armee flüchten. Ab da lernten wir zu hungern. Wir bettelten und stahlen unterwegs alles, was genießbar war. Das Wort stehlen war tabu, es hieß „organisieren“. Von Anfang Mai 1945 bis Anfang Oktober hatten wir bei einem Bauern in der Oberpfalz Unterschlupf gefunden – zwei Jungs, mein Freund und ich. An eine Rückkehr nach Mülheim war zu dieser Zeit nicht zu denken. Ich half dort in der Landwirtschaft, so gut wie man mit 13 Jahren helfen kann. Ich hatte ein Bett und ausreichend zu essen.” Kemény idők voltak, az biztos.
Nézzük a kronológiát:
1945. május 8.-án véget ér a Második világháború.
A megszállt birodalmat a szövetséges hatalmak megszállási zónákra osztják
1945 Augusztus 31.-én Konrad Adenauer belép a CDP-be /Christlich Demokratischen Partei/ (CDP) . A CDP a CDU regionális pártja volt NRW-ben.
1947 Június 5.-én George C. Marshall beszédet mond a Harvardon, ahol meghirdeti Európa Felépülésének Tervét – ERP- Marshall tervet
1949. május 24.-én formailag megalakul a Német Szövetségi Köztársaság a GG Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland elfogadásával. A bizottságnak, amely a GG-t megalkotta, Adenauer volt az elnöke, Ő lett az NSZK első kancellárja.
Ahogy a fentiekből is látjuk, hogy NRW, Észak-Rajna- Vesztfália, Düsseldorf környéke a történelem színpadára lép. 1945 – 1949 –es időszak nagyon mozgalmas volt, senki nem tudta, hogy mi lesz. Amikor eldőlt, hogy Amerika pénzügyi segítséget fog adni Európának, az nem volt kőbe vésve, hogy a németek is kapnak ebből pénzügyi segítségből, nagyon nem. Az amerikaiakat sikerül meggyőzni, hogy nem kell egy anarchiába süllyedő hatalom Európában, így kap a ERP- ből. A teljes ERP összege 1948- 1953 között 13, milliárd dollár volt, ennek az összegnek a 10,16 %-t kapta meg az NSZK, ami 1,412 milliárd dollárt tett ki 1948 – 1953 között.
Ennyi történeti bevezető után, térjünk rá ara, hogy milyen kihívásokkal kellett megküzdeni az országban, csak felsorolás szinten pár aspektus:
Az ország porig rombolva, az ipari körzetek, pl. a Ruhr-vidéki gyárak eltűntek a bombázások alatt.
Nincs munkaerő, a férfiak még hadifogságban
A teljes infrastruktúra romokban, legyen az út, vízvezeték, lakás, középület
Megszállási zónák vannak, az államot a nulláról kell felépíteni
Kevés az élelem, éheznek a túlélők, az élelmiszergazdasági infrastruktúra romokban
Még lehetne sorolni, hogy hogyan nézett ki pl. NRW közvetlenül a háború után, nem teszem.
A kérdés az volt, hogy milyen is legyen a gazdasági élet a megalapítandó NSZK-ban?
Az idő szorított, mielőbb dönteni kellett a kérdésben, és jól kellett dönteni, mert tudták, hogy történelmi a helyzet.
A szövetséget alkotó államoknak vannak saját hagyományai, minden államnak saját kormánya, saját törvényei
Az államok jogokat, és kötelezettségeket adnak át szövetségi szintre – szövetségi kormány -, melyet szabályozni kell, annak érdekében, hogy fel tudjon állni az új államalakulat.
Felsorolás szinten, pár aspektus, amit figyelembe kellett venni:
Nagyon erős állami hagyomány, és autonómia
Nagyon erős helyi, járási autonómia
Nagyon erős tradíciók.
Olyan gazdasági rendszer kell, amiben az ember kiteljesedhet, mert érdemes benne részt venni, bármilyen szinten.
Amikor a tradíciókról beszélek, akkor arról van szó, hogy a bajor paraszt az bajor paraszt akart lenni a háború utáni NSZK-ban, és nem akart gyári munkásként dolgozni. Vagy például NRW-ben évszázados a kruppiánus tradíció, vagy pl a bajor, vagy német sörfőző tisztasági törvény tisztelete, és betartása. Több nagyon egymástól távol álló dolog, de mégsem. Ebben a történelmi pillanatban olyan gazdasági szerkezetet kellett kidolgozni, ahol minden hagyománynak helye van, és nem esik bele a történelmi fekete lyukba.
A németség nagyon komoly gazdaságtudományi hagyománnyal is rendelkezik, pl Silvio Gesell, munkássága eléggé komoly hatást gyakorolt a gazdaságpolitikára a XXI. század elején /könyve: A természetes gazdasági rend/
Konrad Adenauer vezetésével, Ludwig Erhardnak, és még sokan másoknak – olyan gazdasági rendszert kellett kidolgozni, amivel sikerre vihető egy ország hosszú távon, egy élhető országot kellett életre hívni.
Nem utolsó sorban vissza kellett adni a jövőbe vetett hitet, és reményt.
A fenti linken eléggé komolyan leírják, hogy milyen is a szociális piacgazdaság. Egy mondatban összefoglalva: Egymást támogató gazdasági élet, minden szinten, erős állami támogatással állami, és szövetségi szinten.
A kérdés az, hogy hogyan érték el azt, hogy mindenki részt akarjon venni a gazdasági életben?
Amikor megalapították a Hitelintézetet az Újra Továbbépítéshez – KfW – 1948-ban, a Marshall terv támogatására, akkor felvázolták azt az utat, amivel azt érték el, hogy a gazdasági szereplők együttműködjenek, ne vonják ki a pénzt a gazdaságból pl.
A szabály nagyon egyszerű volt:
Csak gazdasági szereplő kaphatott hitelt a KfW- től.
Ha a gazdasági szereplő visszafizette a hitelt, akkor azt a pénzt, amit kamatokkal visszafizetett, megkaphatta egy másik gazdasági szereplő, és így tovább.
Ebből az következett, hogy olyan tudások jelentek meg a gazdasági szereplőknél, és a hitelintézetnél, ami arra ösztönözte a gazdasági szereplőket, amivel a gazdasági szereplő sikerességét támogatta a valóság.
Az egész gazdaság célja az volt, hogy a gazdasági szereplő vissza tudja fizetni a hitelt, hogy azt megkaphassa a másik szereplő. A gazdaság pörög, a pénz forog a gazdaságban, az egész társadalom abban érdekelt, hogy a gazdasági szereplők sikeresek legyenek. Ezért mit tesznek? Lehetőleg otthon vásárolnak, vagy körülnéznek szövetségi szinten. Kialakul a stabil munkával rendelkező gazdag középosztály. Mivel a középosztály költi a pénzét, így született újjá, és erősödött meg a német „mittelstand” nem csak az élelmiszergazdaságban.
A mittelstand jelentését három fogalmi környezettel lehet leírni: üzletvezetés, tulajdonosi struktúra, és gazdasági függetlenség-
Ez általában igaz lehet egy család, vagy családok által tulajdonolt cégre. Itthon a „német mittelstand” fogalmával a családi tulajdonban lévő kis, és középvállalkozásokat azonosítjuk „Németországban” tévesen.
Nagyon gyorsan, és nagyon komoly innovációkat tudnak sikerre vinni, ezt gyakorolják több mint 70 éve.
Leben und leben lassen!
Élni, és élni, hagyni!
Ez volt a fő szempont az élet minden területén!
Érdekes, nekem az iskolában homlokegyenest mást tanítottak itthon. Élni, és élni hagyni, ilyen, és az erre építhető együttműködésre építő tanítások, bölcsességek valahogy nem jöttek le a tankönyvekbe a gimnáziumban.
Hogy pontosan mit is jelent a „leben und leben lassen”, arról érdemes beszélgetni egy-egy családi vállalkozás vezetőjével.
Ezzel a működésmóddal elérték azt, ami az NSZK lett, a 60-as évek végére vezető élelmiszergazdasági hatalom, diverz asztali végtermékből önellátó. 1970-es évek közepétől az NSZK vezető hatalom az élelmiszergazdasági innováció terén. Az NSZK 1990-ben egyesült a keleti tagállamokkal, és létrejött Németország -1990 - – Bunesrepublik Deutschland -
Ha csak más aspektusát nem vizsgálom a KfW működésének, akkor már ez is elég. Ezt a sikert testesítette meg a Német Márka – Deutsch Mark – a szociális piacgazdaságot.
A végére itt a slusszpoén:
A Kreditanstalt für Wiederaufbau – KfW nem szűnt meg, a mai napig létezik, és ellátja azt a feladatot, amire tervezték. Ez azt jelenti, hogy létezik egy olyan pénzintézet szövetségi szinten, amely a 1948-ban deklarált elvek szerint nyújt hitelt a vállalkozások számára. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy ma, 73 évvel a KfW alapítása után is élő valóság, és hitelt ad az Újjá felépítéshez. Ja persze, majd elfelejtettem.
Nem létezik már az NSZK sem, és a Német Márka sem. De a KfW igen!
Leben und leben lassen!
Érdemes lenne mélyen elgondolkodni ezen a 73 éves sikertörténeten, és beszélgetni róla.
Die Toten Hosen // Alles passiert (Offizielles Musikvideo)
Autobahn - A3, Németország. nyomod a gázt, mivel időben akarsz odaérni a komphoz Calaisba. Megvetted a kompjegyet az átkelés idejére, két órával indulás előtt oda kell érned a terminálba, ha nem akarsz kétszer fizetni az átkelésért, mivel előbb érkezhetsz, de ha lekésed a kompot, új jegyet kell venned, ez a szabály. Kinézel az ablakon, épp az erlageni lehajtó mellett húzol el, vissza is veszed gázt, mivel koncentrálsz, hogy jó helyre sorolj be, mivel maradni akarsz az A3-on. Szóval Erlagen, azon gondolkozol, hogy:
„Á, már mindjárt odaérek, ez már csak pár km, nincs messze..”
Nyomod a gázt, azt veszed észre, hogy már a szendvics sem ízlik, meg már a harmadik túrórudit eszed. Már a hangos könyvet is ami ment, Jimmyre cseréled, mivel kell egy kis idegnyugtató zene.
/Aki hosszabban jár autópályán, annál van legalább egy Jimmy lemez, vagy tracklist, ez alap. Olyan, mint a langyos kávé a termoszban, vagy az elakadásjelző háromszög, mindig nálad van, és amikor kell használod is. Igen, van kedvenc Jimmy számod, de miért furcsa ez? : )/
Lassan haladsz, mert „stau” van, és már pisilned is kellene, mivel eltelt pár óra, és még eléggé messze vagy Würzburgtól is. Kibírod. Kiállsz a pihenőbe, van akkora szerencséd, hogy ki tudsz állni. Kicsit sorba kell állnod a WC előtt, de abszolválod a dolgot. Visszafelé battyogva a kocsihoz azon morfondírozol, hogy vajon milyen messze van az aacheni kanyar.. Innen még Calais kb. 800 km, olyan autópályán, ahol bármikor, bárhol előállhat 1- 3 órás dugó.
Ez a kis történet jutott eszembe, amikor elkezdtem ehhez a bejegyzéshez gyűjteni az anyagot.
Szóval egy fogalmi környezet jelentéstartalmáról fogunk beszélni ebben bejegyzésben. Arról, hogy ennek a fogalomnak a jelentéstartalma hogyan változott 2010 – 2020 között. Ez 10 év időtartam, ebben az időtartamban már érdemes megvizsgálni egy fogalmi környeztet jelentéstartalmának változását.
A fogalom, melynek jelentéstartalmának változását vizsgálni fogjuk 2010- 2020 közötti időtartamra vonatkoztatva Magyarországon, közkívánatra az:
élelmiszeripar
Amikor a lecsós haveromnak elmondtam, hogy erre készülök, hogy ezt megírom, csak mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta:
- Végre vazz! Ki kell ezt vesézni, mert eljött az ideje!
- Amúgy sok sikert!
/A srác most jött haza nagyon messziről, ahol a lecsós mérnöki tudományok gyakorlati megvalósításába fáradt bele 15 évig, és úgy gondolta, hogy 50 körül itthon fogja tengetni nyugdíjas éveit családjával. Mert van egy laptopja is. /
- Kösz, aranyos vagy : )
Ennyi bevezető után térjünk rá a lényegre. Miért is fontos ez a téma. A történet roppant egyszerű. Ha mindenki ugyanazt érti egy fogalmi környezeten, akkor az jó, arra vélt, vagy valós jelentéstartalomra rá lehet építeni egy elképzelést, ami vagy kiállja a valóság próbáját, vagy nem.
Nézzünk egy ilyent, mire gondolok. Amikor az ember elkezdett foglalkozni azzal komolyabban, hogy mi az a repülés a XX. század első éveiben, akkor azok nyomták a témát, akik komolyan foglalkoztak a biciklizéssel. Ők fektették le az aerodinamika elméleti, és gyakorlati alapjait. Bicikli, meg repülés? Az ám! Semmi másról nem szól a történet, csak az egyensúlyról. Aki meg bicikliket alkot, az ért az egyensúly fogalmi környezetéhez. Nem találod az egyensúlyt biciklizés közben? Eltaknyolsz. Ilyen egyszerű ez. Nem találod az egyensúlyt repülés közben? Semmi gond, lezuhansz, oszt kész.
„Bizonyos szempontból történelmi pillanatnak vagyunk a szemtanúi, mert a komparatív előnyeinket valódi előnyökké akarjuk alakítani. Ennek kapcsán nem árt leszögezni, hogy amit ma befektetünk, az csak 5-10 év múlva hoz igazán eredményt.
A befektetni ráadásul komplex stratégiával kell. A fő üzenetem a piacnak most az, hogy a 21. században nincs olyan, hogy mezőgazdaság és élelmiszeripar. Élelmiszer-gazdaság van. A kettő egymástól nem elválasztható, csak egyben, szakértői alapon lehet jól kezelni. Ahhoz, hogy ez jól működjön, a lánc minden elemének a helyére kell kerülnie. „
Figyeljünk a szóhasználatára. Számára élelmiszergazdaság van, és nincs élelmiszeripar. Tehát van egy vezető bankár, aki nem hisz abban, hogy van ilyen a XX. század elején, Magyarországon, hogy élelmiszeripar.
Élelmiszeripar. Mi is tartozik a fogalmi környezetéhez?
Az internetet hívtam segítségül, hogy mondja már meg, hogy ebben a témában mit gondolunk igazságnak. Be is írtam a keresőbe:
élelmiszeripar fejlesztés 2010- 2020
Érdekel a téma?
írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Be is másolom a képet, hogy mit dobott ki a kereső, érdemes végigolvasni tételenként, hogy mit is dobott ki. Élelmiszeripar ezerrel, mindenhol, 2020-as bejegyzés is.
Tehát 2010 óta nem csinálunk mást, csak élelmiszeripart fejlesztünk…
„A probléma az, hogy a magyar élelmiszeripar teljesítménye az elmúlt húsz évben folyamatosan visszaesett.
Mi az oka ennek a húsz éve tartó visszaesésnek?
Sok oka van. Az egyik, hogy az elmúlt húsz év agrárpolitikája alapvetően mezőgazdaság-központú volt, és nem igazán foglalkozott az élelmiszeriparral. Az élelmiszeripar egy szürkületi területté vált a mindenkori kormányzati tevékenységben. A mezőgazdasági minisztérium nem igazán érezte a magáénak, a gazdasági minisztérium nagyon nem érezte magáénak. Stratégiai szintű gondolkodás az ágazatról gyakorlatilag nem volt. Persze voltak más ágazatok is, amikről nem volt stratégiai szintű gondolkodás, és mégis fejlődtek, csak az élelmiszeripar nagyon sajátos ágazat.”
Foglaljuk össze kicsit, hogy milyen kép rajzolódik ki előttünk:
2009, egy vezető iparági szereplő azt mondja, hogy az élelmiszeripar szürkületi terület, meg hogy az élelmiszeripar nem tanulta meg azt, hogy mi az a verseny.
12 évvel később, 2021 márciusában egy vezető bankár azt mondja, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem az élelmiszergazdaságban hisz, meg kellene a kockázati tőke is a történetbe.
Az internetes kereső meg azt mondja, hogy 2021-ben élelmiszeripart fejlesztünk.
Szóval ez így eben eléggé lehangoló.
Nincs egységes megközelítés?
Akkor most élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság fejlesztése van? Vagy mi van 2021-ben?
Ahogy ma itt a XXI. század elején, Európában kinéz a történet, nagyon nem beszélnek élelmiszeriparról, más fogalmi környezetben gondolkoznak. Ilyenbe például:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
/A következő mondatban a global food system kezdődik, ezt egy másik posztban majd megbeszéljük./
A fenti fogalom meghatározás a food systemre nagyon komoly dolgokat takar, amivel érdemes lenne foglalkozni, mivel az European Commission csak ebbe a fogalmi környezetben tudja értelmezni azt, hogy mit tesz a témában, mivel food system- ről beszél.
Ebből kis szóelemzésből pár dolog kikövetkeztethető, nézzünk párat:
Az EU nem foglalkozik élelmiszeriparral, food systemben gondolkozik
A vezető bankár 2021-ben nem hisz abban, hogy létezne élelmiszeripar, hanem számára csak élelmiszergazdaság van, nincs más.
A wikipedia meg azt mondja, hogy a food system fogalmába beletartozik:
- megismételm a fogalom meghatározást:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
A nyugdíjas lecsós havernak átküldtem az eddigieket, hogy olvassa el. Elolvasta, és fel is hívott a következőkkel:
- Zsé, agrár ország már voltunk, ezt a szót nem is hallottam mostanában, gazdaságtörténet szemináriumon fordult elő utoljára, ha jól emlékszem. Nem kellene megint agrár országnak lennünk még egyszer itt a XXI. század elején. Egyik ország sem akar az lenni, mivel ebbe a fogalmi értelmezésbe az olcsó alapanyag termelés van determinálva, és kész, nem több.
- Amiben én hiszek a global food system, és mivel ez a szakterületem, ezért tudom értelmezni azt, hogy miről beszél az „European Commission” amikor a food system fogalmát használja. Ez fogalmi környezet nagyon komoly innovációs potenciált képvisel, talán jó lesz ez a megközelítés olyan 4-6 évig, de tovább nem.
- A többi tedd hozzá te, most mennem kell.
Számomra sem létezik olyan, hogy élelmiszeripar, ez a fogalmi megközelítést olyan 50 éve dobták.
Számomra csak az élelmiszergazdaság, food system, global food system fogalmi környezetbe beilleszthető játékterek, és levezethető innovációs potenciálok értelmezhetőek.
A vezető bankár meg csak erre fog pénzt adni, ha fene fenét eszik is, mert ebben hisz, mindenki más is ebben hisz.
A környező országokban is ebben hisznek, meg minden olyan helyen ebben hisznek, ahol meg akarják nyitni a XXI. század elején az ebben rejlő innovációs potenciált.
A nyugdíjas lecsóst, aki most 50 körüli, csak akkor lehetne rávenni, hogy vegye fel az üzemi bakancsot, hogyha élelmiszergazdaságot fejlesztenénk, másképp szóba sem állna senkivel.
Milyen útra indulunk? Hogyan, meg milyen fogalmi környezetbe fektetünk be, meg mit? Milyen szótárt használunk?
A használt szótár meghatározza azt, hogy milyen lesz az eredmény. Ez most roppantul nem mindegy!
Időben odaérünk az aacheni kanyarhoz, és elérjük a kompot, vagy nem? Ez itt a kérdés.
Ott hagytam abba, hogy február vége van, általában a lőterek tavasszal nyitnak ki, szóval még türelemmel kell lenni, hogy lőhessen az ember pár rottét. Szóval itt a következő video, amin egy ürge puskáját látjuk, ahogy lövi a korongokat, és mindegyiket eltalálja.
Megnézted te is? Persze, te is azt mondod, hogy az ürge csak lövi a korongot, oszt kész, de mi is ebben a pláne? Nézzük meg jól a videót, mivel most ezt fogjuk kicsit kielemezgetni, amolyan lecsósan, hogy mi is itt a stájsz.
Szóval a korongok törnek, látod te is? Szuper! Nézzük tovább, mit látsz még, Lassítsd le a felvételt, mit látsz? Menjünk végig rajta kockánként, és lássuk meg a csodát a történetben.
- Látod már?
- Kezded látni?
- Hát persze! A csóka a puskával úgy lő, hogy mindig eltalálja a korongot.
- Jól van, de mit kell látni, és nem csak nézni?
- A csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, és mégis eltalálja a korongot!
- Mindig!
- Bingó!
- Ebben a történetben ez az 1 000 000 forintos kérdésre a helyes válasz!
Itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, ami nézünk! Ahogy mondtad, a csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, mégis eltalálja a korongot!
Nézed a felvételt? A csóka soha nem a korongra céloz, csak valahogy a korong „felé tartja” a puskát, lő, és mégis eltalálja a korongot! Itt van a kulcs a történetben, „valahogy felé tartja” a puskát, és mégis eltalálja a korongot. na de most fordítsuk komolyra a szót.
A srác bent áll a pozícióban, beáll, jelez, és a korongot elindítják. Rajta van a korongon, lő, a korong leesik, nem kapja le a puskát a horizontról, hanem a törött korong „legnagyobb darabját” szépen „leköveti”. Nem kapkod, mint egy holdkóros idegbeteg egy nyári éjszakán.
A srác a korong felé tartja a puskát és lő, és talál.
Itt minden mozog, nincs fix céltábla, ahova lőni kell, nagyon úgy néz ki, hogy a korong, roppantul gyors, és nincs idő normálisan „célozni” se. Ez így együtt eléggé bonyolult történetnek néz ki.
- Mit látsz még a felvételen?
- Semmit!
- Az baj!
- A srác soha nem a korongra céloz, és soha nem a korongra lő!
- Akkor meg hova?
- Nem látod?
- Dehogynem, látod te is, oda lő, ahova lőnie kell, és mindig oda lő!
- Általában a korong elé, de ezt te is látod!
- Na, akkor hogyan is van ez?
A sörétessel lőni egy repülő korongra olyan történet, hogy a jövőbe kell látni, mivel ha a korongot célzod, csak idegeidet teszed tönkre, és anyázni fogsz, nem kicsit, idegesen meg nem lehet célt találni, az biztos.
Igen, a jövőbe kell látnod, mivel mindig oda kell lőnöd, ahol a korong lesz, és nem magára a korongra kell céloznod, mivel ha ezt teszed, akkor soha a büdös életben nem fogod eltalálni. Ez a tény.
Ha tudsz lőni, akkor meg roppantul mindegy, milyen sörétes van a kezedben, el fogod találni a korongot vele, legyen az egy nagyon drága puska, vagy a legolcsóbb.
Szóval a kérdés az, mi az, hogy lőtudás?
Az, hogy sörétessel tudj lőni, ahhoz egy nagyon speciális tudás kell, mivel tudni kell, hogy mit akarsz látni, és hogyan. Ezt a látásmódot meg lehet gyakorolni pl. vezetés közben is. Ez hiper koncentrációt igényel, ott vagy vezetés közben, nem alszol el, az útra figyelsz. Na de ezt tudnod kell, hogy hogyan is kell ezt csinálni, meg mit, mivel ha szart gyakorolsz be, akkor roppantul nagy gázban vagy, nem fogod eltalálni a korongot.
A repülő korong fizikája, meg a kilőtt sörét ballisztikája eléggé egzakt tudomány földi körülmények között.
Tehát itt nem a puska a lényeg, hanem az, hogy tudsz lőni, vagy nem tudsz lőni. Egy gyakorlott sörétlövő, már akkor tudja, hogy le fogod-e lőni a korongot, amikor megmozdítod az izmaidat, hogy emelnéd a puskát, nem kell emelned, csak emelnéd, és már tudja, hogy sikeres leszel-e vagy nem. Ilyen ez a pite.
Amikor először van a sörétes a kezedben, és lősz, - feltéve hogy nem mondják el, mit is tartasz a kezedben – három dolog történhet:
Az első hogy sikeres lövést adsz le.
A második az, hogy rosszul fogod be a puskát, és kivered a saját fogad, vagy szétütöd az állkapcsod lövés közben.
A harmadik az, hogy lövés közben dobod el a puskát, na akkor roppant nagy gondban vagy, te is, meg azok is akik körülötted állnak a biztonsági távolságban, mert vagy túlélitek, vagy nem.
Ha sikeres lövést adtál le, és megcsap a lőpor illata, és az neked tetszik, akkor el vagy veszve, mivel semmi nem fog megállítani abban, hogy nagyon komolyan megizzadva megtanulj lőni, jól lőni.
Mert a lőpor illata a vadász, vagy a sportlövő számára olyan, mint egy csodálatos parfüm, a lőpor füstöt ki kell fújni a csőből na.
Jó lövő technika a számodra megfelelő puska a kezedben, és élvezni fogod azt, hogy lősz pár rottét˙
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Hogyan is jön ide az élelmiszergazdaság?
Szóval az, aki tud arról, hogy mi is van a kezében, pl. - egy élelmiszeripari cég – és képes úgy vezetni, hogy megjelenjen benne a dinamizmus, akkor az megnyerte a jövőt.
A dinamizmus alatt ebben a fogalmi megközelítésben azt értem,
hogy a jelenben olyan piaci viszonyokra optimalizál, ami majd csak be fog következni, és teszi ezt integráltan.
Ez egy nagyon más tudást, és megközelítést igényel, mint egy átlagos hozzáállás.
Statikus- dinamikus – integrált fogalomhármas, ebben kellene keresni történetet.
Gondolkodunk ilyeneken? Ez itt a kérdés! Szerintem nagyon itt az ideje, hogy gondolkozzunk ilyen történeteken!
Mivel ha mások elkezdenek ilyen rendszerben gondolkodni, és netán tőled akarnak vásárolni, akkor nem fogod érteni azt, hogy mit is beszél, és úgy fogsz elbukni egy potenciális megrendelést, hogy még rajtvonalhoz sem tudsz állni!
Pl. ha valaki megtanul lőni, azonnal felismeri azt, hogy mikor kell emelnie a puskát, és azt is tudni fogja, hogy akkor most milyen technikával szedje le a korongot, ennek az eldöntésére meg nagyon sok ideje lesz, és nem fog kapkodni, mint egy idegbeteg hajótörött, nem fogja „böködni az eget” a puskával.
Nekem Laci, a lővezető, mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta egy lövés után, amikor nem találtam el a korongot:
Tudod, egy bizonyos szint után be kell vállalnod azt, hogy oda lősz, ahol nincs semmi!
Ikonikus filmhez nagyon jó zene kell majd a végén, de ne szaladjunk előre ilyen gyorsan. Kezdjük csak az elején. Egyre többet hallom itt a pandémia közepén, sok helyről, hogy a vevő a király, meg a vevőnek mindig igaza van. Gondoltam kellene írni erről egy történetet, meg kellene világítani ennek a kijelentésnek pár fontos aspektusát. Mondjuk elmondani, hogy ez a mondat folytatódik, - van egy másik fele is – csak ez lemaradt a tankönyvekből, és el is felejtette a köztudat.
Nem baj, szépen bekerült a mondat - így ebben a formában, betűvel leírva – a tankönyvekbe az általános iskolától az egyetemekig. Ugye, ha tankönyvbe le van írva, akkor az tény, pont azért, mert a tankönyvben van, és ezért kerekedett belőle egy csodás faktoid* Azóta kezeljük ezt a félmondatot tényként, mióta a tankönyvekben van. Mivel tanítják, meg tankönyvben van vastagon szedve, ezért tény. Mint a Hülyék Paradicsomában, hogy a növények Brawndot akarnak, mert elektrolitot tartalmaz.
Szóval hogyan is van ez, hogy a vevőnek mindig igaza van?
Falling Down /1993/
William Fosternek (Michael Douglas) ritka rossz napja volt, a lényeg az, újít egy két géppisztolyt, és ha már arra vezet az útja, betér a hamburgerezőbe reggelizni, mert éhes lett kicsit. Nézzétek meg a bejátszást.
Nem kap reggelit, mert pár perccel lekési a reggeli időt. Itt kicsit nyomatékosítja, hogy mégis fel kellene neki szolgálni a reggelit, - mert a vevőnek mindig igaza van - de meggondolja magát. Aki tolt már műszak átállást reggeli – normál napi menü váltáskor hasonló helyen, az tudja, hogy 1 perccel a reggeliző idő lejárta után, már alapanyaggal minden pozíció átállt a napi menüre. Ezért fizikailag lehetetlen teljesíteni egy időn túli kérést.
Na de 3.22– nél kezdődik a történet, ami miatt billentyűzetet ragadtam ma reggel. Szóval kap egy löttyedt hamburgert, és az nem olyan, ami a képen van, ebből lesz kicsi bonyodalom.
A cég a képen lévő hamburgert kínálja megvételre a vásárlóknak, nem mást. Ami ugye egy csodálatos reklámfotó a vágyott hamburgerről. Ez teszik az arcodba, szemmagasságba.
Szóval van egy termék, amit a hamburgerezőben raknak össze, ott készítik el, és a cég készített egy fényképet az értékesítendő termékről, ezt kirakta szemmagasságba, hogy lásd. Mivel ha ezt rendeled, lásd, hogy ez lesz a dobozban.
Történetesen a filmben William nem azt kapta, ami a képen van, és reklamál kicsit, és tényleg igaza van.
De hogyan is keletkezett ez az igazság?
Ezt az igazságot valakik valahol, valakik megtervezték.
A tervezett igazság, meg annak a háttere
Mit is csinál az emberünk a filmben?
Megkapja a terméket, a mi nem tetszik neki, mivel felnéz a képre, és összehasonlítja azzal, amit ott lát, és nem jön be neki. Ez a mozzanat a lényeg. Van összehasonlítási alap, mivel ezt valaki, vagy valakik létrehozták, mivel a képen látható hamburgert elkészítették, és lefényképezték.
Az, hogy ez elő tudjon állni, annak kell lennie tervezett hátterének egy cégnél, ami abból él, hogy hamburgert értékesít.
Valakik megtervezték azt, hogy az adott helyszínen, az adott időben, és térben az a hamburger elkészíthető legyen, ami a képen van.
A vásárló meg joggal élhet panasszal, ha nem olyan hamburgert kap, amilyen a képen van. Mivel ha nem ugyanolyan a hamburger, mint amilyen a képen van, akkor valami nem tervezetten valósult meg akkor, amikor a hamburgert előállították. A kulcs ebben a mozzanatban van. Mivel ha a termék nem olyan, amilyenek lennie kell, akkor valaki valahol megszegett egy-egy utasítást a gyártás során, ami ugye, lássuk be, nem az igazi.
Ez meg átvezet minket az élelmiszergazdasági szabványok, általános szerződési feltételek, és belső gyártási utasítások világába, ahol már mérhetővé válik az olyan történet, hogy „olyant szeretnék, mint amilyen a képen van.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A vásárlónak mindig igaza van. Ez csak egy félmondat, hozzá kell tenni a mondat második felét minden egyes esetben, amire a mondatot vonatkoztatjuk.
A vásárló az általunk megtervezett minőségű terméket akarja elfogyasztani az adott térben, és időben, ezért azt, hogy mikor van igaza a vásárlónak a termékkel kapcsolatban azt is megterveztük. Ez belátható. Ezért a mondat, és ebben a formában semmire sem jó.
A vásárlónak mindig igaza van, kivéve, amikor nem. :)
A vásárlónak mindig igaza van, akkor, ha mi - mint tulaj - azt mondjuk, hogy egy „amerikánónak” minimum 55 C- fokosnak kell lennie, a vevőnek történő átadás pillanatában, és ha az jéghideg, és panaszkodik, akkor igaza van, mert kifogással élhet a hideg kávé miatt. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a vevőnek nincs igaza, hiába panaszkodik netán. Ilyen egyszerű ez a pite.
Szóval be kellene fejezni a mondatot, kinek- kinek úgy, ahogy azt a saját maga által megtervezett termékkel kapcsolatos minőségi fogalomkészlete meghatározza.
Pl:
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él a hideg kávé miatt, mivel mi azt mondtuk, hogy forrón szolgáljuk fel.
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él, hogy szénsavmentes vizet rendelt, de szénsavasat kapott.
És még sorolhatnám.
Szóval be kell fejezni ezt a mondatot.
Egy ilyen filozófiai eszmefuttatás után így reggel, meg hallgassunk jó zenét, meg igyunk egy jó kávét a kakaós csiga mellé.
Die Ärzte - Geschwisterliebe
_________________________________
Faktoid*:
Olyan a valósággal semmilyen kapcsolatba nem hozható közlést takar, amit azóta kezelünk tényként, amióta az újságokban megjelent.
Orsi, aki most áll élete ebélgyik legfontosabb döntése előtt, levelében a következő kérdést tette fel a lecsómérnöknek, szó szerint idézem:
Jelenleg egyetemválasztás előtt állok, és egy ideje gondolkodom az élelmiszermérnöki pályán.
Így találtam meg a blogodat. De még mindig nehéz elképzelnem hogy mit is csinál egy élelmiszermérnök és hogy hogyan lehet vele elhelyezkedni itthon.
Valamint hogy egyáltalán mit is kéne elképzelni a képzésről és az egyetemről.
Ha tudnál pár dolgot mondani vagy információt küldeni, nagyon hálás lennék!
Válaszodat előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Orsi
Szóval lecsómérnökség, kezdjünk bele a témába, kezdjük a szikár tényekkel, hogy mit is ad az egyetem, és ezek után előveszem a varázsgömbömet, és belenézek, hogy mennyi zsét lehet majd kihozni ebből a tudásból pár év múlva. Nem olyan egyszerűen megválaszolható kérdést tettél fel, de egy biztos. Érdemes tolni a lecsót.
Elővettem az indexemet, ha már ez a kérdés előkerült, nézzük milyen tárgyak voltak. Én még M. Sc.- re nyertem felvételt, a képzési idő egyben 5 év volt – 10 félév - . A 10 féléves képzés végén ha sikerült mindent teljesíteni, akkor kaptad kézhez a diplomádat, amin az „Élelmiszermérnök M. Sc.” végzettség szerepelt.
Volt egy másik fajta képzés is, a technológus mérnöki, az 4 év volt, - 8 félév -. A kreditrendszer akkor jött be, Neptunról nem is nagyon hallottunk, nálunk nem volt még ilyen a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budai Kampuszán.
Túrtam a netet, és megtaláltam a Corvinus Egyetem 2004-es Élelmiszermérnök B. Sc, és az Élelmiszermérnök M. Sc. szakindítási kérelmét. Az első linket, ha megnézed, és lepörgeted majdnem a végéig, akkor látod a tantárgyakat, amit tanítottak:
Matematika I- II, Biokémia, Analitika I- II, Mikrobiológia, Géptan I-II-III., Élelmiszeripari művelettan I-II-III- IV,, Szervetlen kémia, szerves kémia, fizika, mechanika, elektrotechnika, Biometria, általános élelmiszertechnológia I-II, Méréstechnika, élelmiszeripari mikrobiológia és higiénia I-II-III., közgazdaságtan I- II, Jogi ismeretek, Gazdasági és büntetőjog /C tárgy/, Méréselmélet, Pénzügytan, Kereskedelmi ismeretek, Munkavédelem, Ipari mikrobiológia, Fizikai kémia, Innovációs menedzsment, vezetési ismeretek, Marketing, minőségmenedzsment, Quality Management, Gazdaságtörténet, Vállalkozások gazdaságtana, Borászat, és üdítőital technológia I- II, Szervezéselmélet, számvitel, vállalat működési szimuláció, kontrolling.
Az első 6 félév: Alapozás
Alapozó tárgyak voltak, /Kémia, Matek, géptan, művelettan, fizika, mikrobiológia, élelmiszer analitika, közgáz, fizikai kémia, stb./ ha sikerült abszolválni az első 6 félévet, akkor jöttek választott szakirány tárgyai, és ha technológiai szakirányt választottál, akkor ment tovább a képzés ezen a szinten, csak szakirány specifikusan.
A második 4 félév:
Szaktárgyak, szak specifikusan.
Nálam ez a borászat volt, és menedzsment voltak.
Első 6 félév: a felvettek. kb. a háromnegyede kiesett a képzésből.
Az első 6 félév követelményrendszere akkoriban eléggé komoly szóró volt, mivel kezdtünk évfolyamonként pár százan – 400 – 500 fő – és évfolyamonként végzett 80- 120 ember szakirányon, és kapta meg a diplomáját, mint Élelmiszermérnök M. Sc. A szóró tárgyak a matek, géptan, a művelettan, fizika, mikrobiológia, és általában a szerves kémia voltak. Sokan hagyták abba közben, és nem jöttek vissza befejezni az egyetemet. Gyakorlatra kellett menni, továbbá egy nyelvből kellett „C” nyelvvizsga a diplomához.
Hogy érdemes-e megizzadni, és elvégezni az egyetemet, hogy lecsómérnök – Élelmiszermérnök M. Sc. – diplomával rendelkezzen az ember?
Én azt mondom, hogy igen, nem kicsit!
Ami kell hozzá, az egy nagy adag hit!
Tegyük fel, írsz pl. egy nulla pontos matek zh-t, ami akkoriban helyből utóvizsgát ért – akkor pl. el kell hinned, hogy meg tudod csinálni azt, hogy fel tudsz úgy készülni, hogy 7-10 perc alatt képes vagy vizsga szituációban megoldani 6-7 feladatot hibátlan levezetéssel leírni. Minderre fel tudsz készülni maximum kb. 10 nap alatt. Erre a sztorira vannak feladatgyűjtemények, mondhatni roppant egyszerű dologról van szó. Nem feladni! : )
Tehát nem adod fel, és nem felejtesz el kérdezni, főleg szakirányon, mivel azért vannak ott a professzorok, hogy arra a kérdésre, ami téged érdekel, válaszoljanak.
Persze ne az utolsó félévben jusson eszedbe az, hogy kellene egy „C” nyelvvizsga a diplomához mivel csak az hiányzik már.
Zsé tanácsai kezdő lecsósoknak:
I. Utazz! Sokat, és sokfelé!
Amit tanácsolni tudok, az az, hogy minden olyan lehetőséget használj ki, amivel el tudsz tölteni más országokban minimum 1 félévet, de inkább törekedj arra, hogy legyen ez minimum 2. Ha már egyetemre jársz, menj át másik egyetemekre, és vegyél fel ott is tárgyakat, olyanokat, ami érdekel, és hasznosnak tartasz, és úgy gondolod, hogy épülésedre szolgál.
II. Olvass eredetiben szakirodalmat!
Érdemes a szakirodalmat eredetiben olvasgatni, angolul, és mondjuk még egy másik idegen nyelven, ahogy úri kedved tartja.
III. Ha gondolod, végezz el egy szakmát mellé, legyél pincér, pék, vagy mozdonyvezető
Én is jöttem mentem, utazgattam, és persze gyakoroltam a szakmát egyetem alatt, nem baj, az, ha az 5 éves képzést nem 5 év alatt végzed el. Et nem győzöm hangsúlyozni. Egy jó élelmiszermérnök legyen minden, csak akasztott ember ne. Ezt szoktuk mondani. Ha van időd, végezz él egy szakmát közben, pl. legyél pék is, vagy szakács. Mert miért ne? Eléggé hasznos tud lenni.
IV. Beszélgess mindenkivel!
Ha van kocsid, vagy vonatjegyed, irány a vidék a haverokkal, és ha szakmailag valami érdekel, irány oda arra a helyre, és beszélgess! Sokat! Matek ZH helyett!
Ki fog alakulni, hogy mi az a történet, ami nem fog nyugodni hagyni. Ezt meg akkor ne engedd el, és legyél a mestere! – Az leszel, ez biztos!
Nem baj, ha egy ZH helyett a kedvenc éttermed konyhájában tolod az ipart napi 20 órában a legmenőbb séf mellett!
Tudom azt, ha ezeket így csinálod, és a zsebedbe gyűröd a diplomád, nem kell körömcipős, vagy öltönyös HR-esekkel beszélgetned, és jelentkezgetned erre- vagy arra az állásra, mivel meg fognak találni a kedvenc helyeden – lesz olyan hogy kedvenc helyed – a laborod mélyén, vagy a pálinka főzdében éjidőn, vagy a legnagyobb szüretben, vagy épp egy banki tárgyalás végén.
Tehát a kérdés az, mennyi a lóvé?
Ha megkeresnek egy ajánlattal, azt okkal teszik. Ekkorra már tisztában vagy azzal, hogy mennyit érsz, és mennyit kérhetsz. Vannak az interneten bulshit generátorok, amik arról szólnak, hogy akkor most egy „élelmiszermérnök” bruttó 500 K-t, vagy 520 K-t keres. Azért nem releváns ez, mert ha ezt választod, ez lesz, ha azt választod, hogy eladod a tudásod azon az értéken, amivel tisztában vagy, hogy mennyit ér. akkor meg az lesz a valóságod. Mert azt fogod megtapasztalni, amiben hiszel, nem mást.
"Felelõsséggel kell arányosítani a stagnáló akcióterveket." – Nagyon jó, teszik. : ) –
Nem válaszoltál a kérdésre! Menyi a guba 5 év múlva??
Na, innentől vegyük komolyan a dolgot, mert itt következik az a rész, hogy kik lehetnek a példaképek ebben a témában. Íme, egy kép, vezessük be a témát:
Vadászati kiállítás, meg az élelmiszermérnökség? Hogyan jön ez a képbe?
A válasz roppant egyszerű. Nagyon keveset beszélünk arról, hogy kik is lehetnek egy szakma példaképei, főleg olyanok, akik még itt járnak közöttünk az árnyékvilágban, és élik a csodát. Néztem azt, hogy akkor most mit lehet tudni a magyar neten erről a csodáról, és szánalmas az, amit találtam, ez meg a hazai lecsósokat minősíti, ezen ideje lenne komolyan változtatni. Szóval kiről is van szó, Ki lehet a példakép. Persze, nagy vadász, és természetesen Élelmiszermérnök, Lecsós. Igen, Hidvégi Béla bácsiról beszélek! A magyar wikipédia Hidvégi Béla bácsi szakmai munkásságáról nulla információt ír, be sem linkelem, nem érdemes. Ezt érdemes elolvasni eredetiben:
„The international hunter and businessman Bela Hidvegi was born in 1936 in the small Hungarian town of Nagyszenas. In 1956, at the age of 20, he left the country and the Agricultural Academy of Keszthely, and continued his studies in England. He earned a degree in food engineering and lived abroad for many years. At the beginning of the 1970s, he started to work for a well known American food industry company as their marketing director, began to build strong ties once again with the agricultural and food industries in his native Hungary. His name is closely associated with sweet corn agro-industrial production. „
Béla bácsi eléggé komoly pénzt csinált a „sweet corn” businessben. Talán érdemes lenne a gazdaságtörténészeinknek egy kicsit utána menni, hogy hogyan is csinálta, vagy meghívni Béla bácsit, hogy mesélje el, hogyan tette azt, amit tett. Bemásolok innen egy képet Béla bácsiról:
Béla bácsi trófeái képezik a vadászati kiállítás anyagának fő vonulatát Keszthelyen! Csodálatos, érdemes elmenni és megnézni a kiállítást.
Mennyi lesz a Zseton 5 - 10 év múlva? – Mi a feladat 5- 10 év múlva? -
Azzal kellene kezdeni, hogy valahogy megnézzük azt, hogy mi is az a feladat, ami a lecsósokra vár 5- 10 éven belül, ehhez meg kicsit bele kell nézni abba a bizonyos varázsgömbbe.
Volt egy professzor, aki azt mondta az első óráján, hogy két business van a világon, ami mindig nagy üzlet. Az egyik a drog, a másik a kaja. Ez volt a mondás 15 éve! Ő a jövőbe látott! Jelenleg a gyógyászati célú marcsa fogalmazása pl. US-ben eléggé nagy business, a kaja meg egyre nagyobb business lesz, mivel enni mindig kell.
Bűvölöm a varázsgömböt, nézzük a múltat, hogy lássuk, mi vár ránk:
Zsé gazdasági cikluselmélete
Ahogy nézem a gömböt, itthon az élet kereke 50 éves nagy ciklusokban folyik, ezeket az 50 éves ciklusokat fel lehet osztani három 15 éves ciklusra. A harmadik ciklus közepe felé meg mindig jön egy válasz - ami eléggé komolyra is sikerülhet-. A harmadik 15 éves ciklus után van egy 5-7 éves időszak, amikor is felteszi a kor magának a kérdést, hogy: Mi legyen? Erre rendre érkezik egy válasz.
Lássuk, mire gondolok:
I. 50 év – A kerék újrafelfedezése - / Minden gépet kerékre teszünk az üzemben /
Start: 1867: Kiegyezés
+ 5-7 év: 1872: Vasúti törvény
1. 15 éves ciklus vége: 1882- 1885: Vízjogi törvény
2. 15 éves ciklus vége: 1897
+ 5- 7 év: 1900- 1902 : Elvándorlás felgyorsul, a végén egymillió ember minimum távozik Amerikába
3. 15 éves ciklus vége: 1912
+5 -7 év: 1917- 1920: Trianon, az ország kétharmada elcsatolásra kerül
II. 50 év –Gazdasági mechanika - Kutatjuk a gazdasági mechanizmusokat a világban -
+ 5- 7 év: 1940 - 1941: Belép az ország a II. Világháborúba
2. 15 éves ciklus vége: 1950
+ 5-7 év: 1956: Forradalom
3. 15 éves ciklus vége: 1965 – Kádár rendszer -
+ 5- 7 év: 1965- 1970: MI legyen?
1965- 1970: Válasz: Új gazdasági mechanizmus!
Mivel sikeres, nem viszik végig, mivel a „szocializmus bukásához vezetne” – cél lett volna: vegyes tulajdonlás. Komoly alternatív közgazdasági gondolkodók kapnak teret, pl. Liska Tibor.
III. 50 éves ciklus :- Follow the white rabbit! - Úton a szingularitás felé-
+ 5- 7 év: 1975- 1977: Új gazdasági mechanizmus prosperitást hoz, baby boom az országban
1- 15 éves ciklus vége: 1985
+ 5- 7 év: 1989 rendszerváltás
/3 éven belül leépítésre kerül a teljes élelmiszergazdasági rendszer, 3 millió munkahely szűnik meg/
2. 15 éves ciklus vége: 2000
+ 5- 7 év: 2005 – 2007: 2004- es EU csatlakozás hatásai, pénzügyi válság előszele , generáció kezd kiábrándulni, elindul az elvándorlás
4. 15 éves ciklus vége: 2015 – Jobboldali kormányzás –
+ 5 -7 év: 2020- 2022: Mi legyen?
A választ most keressük!
Egy biztos, a szándék komoly, nagyon komoly erőforrásokat mozgósít a kormányzat a vidék – az élelmiszergazdaság – fejlesztésére. Olyan komoly pénzt akar mozgósítani, ami kb. 70 éve nem látott a vidék. Ennek az alapjait lefektette, 2021. Január 1-től hatályos új szabályozással. /családi gazdaságok tv. /.
Egy biztosan látszik, nagyon fog kelleni a lecsós tudás, és meg is lesz fizetve, másképp nem fog menni, ez is látszik. Ki is fejtem, hogy miért gondolom ezt. Van itt pár megatrend – csak pár a sok közül -, ami meg fogja döngetni a közeljövőt: A megatrendek hatásai egyszerre, egy időben, egy térben fogják kifejteni hatásukat:
1. Centralizáció
2. Decentralizáció
3. We are all connected!
4. Virtualizáció
5. You have stolen my dreams! – Greta –
6. Climate cahnge – biodiversity loss –
7. Szingularitás- külön valóság sajátosság- jelentéstartalmat értek a fogalom alatt -
8. Capitalism is changing fast!
9. Együttműködés – kölcsönösség alapon-
Mindehhez még vedd hozzá azt, hogy ezekre a kihívásokra minden lokalitás, ország, keresi a választ, és keresik azokat a rendszerszintű történeteket, ami működhet majd netán. Mindenki más választ ad. Pl azt mondja egy milliárdos, Nick Hanauer, hogy az a közgazdaságtan, amit ő képvisel, az még nincs megírva, de eléggé sokan kezdték vizsgálni az új utakat:
The dirty secret of capitalism -- and a new way forward | Nick Hanauer
Szingularitás a kajaiparban?
Ebben az összefüggésben külön valóság, sajátosság fogalmi jelentéstartalommal vizsgálom az egész élelmiszergazdaságot.
Az élelmiszer tradicionális fogalmi környezete állandó nyomás alatt van, olyan gyors az innováció. Más fogalmi környezet, más szótár, más forradalmi élelmiszergazdasági megoldások, ezekre meg mindre lehet business modellt építeni. Pl. egy-egy választ lehet találni arra, hogy egy-egy megoldás miként és hogyan szolgálja a közjót.
A válaszom: Szállj be a forradalomba, mert az, hogy mi lesz, már te, és ti fogjátok kialakítani!
Nekünk két dolgunk van:
1. Ha egyáltalán megkérdeztek, válaszolunk, ha tudunk a kérdéseitekre.
2. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol ki tudtok bontakozni, ezt minden eszközzel támogatnunk kell
Vállalkozz egyetem alatt!
Cél: Tanulj meg együttműködni minden szinten, mindenkivel!
Azt mondják, hogy a bölcs ember nem csak beszél róla, hanem teszi is azt, amiről beszél, tedd te is egyetem alatt!
Ugye azt mondják, hogy az egyetemi képzésnek a célja az, hogy vezetőket képezzen, akik képesek sikerre vinni egy játékot. Ezt a célt eléggé individuális eszközökkel akarják elérni. Azt mondom nektek, hogy minden alkalmat ragadjatok meg, hogy együtt hozzatok létre bármit, bármilyen projektben. Az lenne az igazi, hogy egyetemi projektek lennének komoly vállalkozások alapja. Így lehet a legjobban sikeresnek lenni, csapatban, másokkal. Ebben a történetben pl. nagyon jók a német KKV-k, real- timeban tolják, nem egyetemi szinten, hanem a gyakorlatban.
Itt van egy jó példa arra, hogy mit is jelent ez a dolog:
A 11 éves lány limonádét kavar, és elkezdi a ház előtt árulni, pohárban. Jön apa, és segít neki elindulni. Benne lesz a TV-ben, /Shark talk/:
An 11-year-old Texas girl has just scored a sweet $11 million deal with Whole Foods
Meg ez is:
Bee Sweet Lemonade | Mikaila Ulmer | Talks at Google
Szóval egy 11 éves kislány többet fog tudni erről a businessről, - üdítőital technológia - mint sok végzett mérnök. A 11 éves lány arról is többet fog tudni, hogy mit jelent az, hogy egy 11 millió dolláros befektetést hogyan kell menedzselni. Pár gondolata lesz arról, hogy mi fán terem a retail, vagy a disztribúció. Tőle kell tanulni, 11 éves.
A legjobb vállalat szimuláció az lenne, hogy amikor beiratkozol az egyetemre, elkezdesz vállalkozni. Pl. őstermelő leszel, és elindulsz a nulláról. Mire elvégzed az egyetemet, foglalkoztatnod kellene mondjuk 5- 10 embert, és lenne a kezedben egy kis innovációs meződ, ami termelné neked havonta a lóvét – ösztöndíj mellé jól jön, tankolni, meg hamburgerre is el lehet költeni pl.- , akkor is, amikor nem vagy ott!
Mondjuk, mire elvégzed az egyetemet, lenne egy éves 200 milla profitot hozó céged, 5-10 alkalmazottal. Nagyon nem kellene tárgyalgatnod hr-esekkel, nem is tudnád mi az.
Ha én lennék az egyetem, roppant keményen támogatnék minden egyetemistát ebben a történetben.
Persze el lehet bukni. De akkor fiatalon buksz, és gyorsan teszed. Akkor is azt mondom, hogy mire kikerülsz a fenti történet elérhető. Erre is kiképeznek titeket, hát miért ne használnád ki a lehetőséget?
Elkezdene pezsegni, erjedni az innovációs tér, és ebbe azok is beszállnának, mint Vágási Feri az internetbe, akiknél már a „B”oldal pörög. : )
Kb. ez jutott eszembe első körben a kérdéseddel kapcsolatosan. Megyek, iszom egy kávét.
kaptam hideget, meleget. Sokan leírták, hogy ezekkel a fizetésekkel nagyon nem kellene előhozakodni, mivel ezek az fizetések értelmezhetetlenek errefelé, meg hogy mit is képzel egy lecsómérnök, hogy ennyit akar keresni. Erre még visszatérünk. Érdekes, arról nem esett szó egyik levélben sem, hogy mennyit kell, meg hogyan ezért a fizetésekért dolgozni.
Érdekel a téma? Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Szóval nézzünk egy kicsit a történet mélyére, de előtte zene:
Amit le kell szögeznünk már az elején, hogy egy lecsómérnök tudása ennyit ér nemzetközi porondon, ez a tény.
Minden fejvadász, toborzó ebben a keretben gondolkodik. A másik dolog, ami fontos, az pedig az, hogy a lecsómérnök tudás – mint egyetemi diploma – világ szinten hiánycikk. A toborzók, és fejvadászok egyesével vadásszák le azokat az embereket, akik ilyen jellegű diplomával, és minimális tapasztalattal rendelkeznek. Tehát egy lecsómérnök értékes tudással rendelkezik, amit azok, akik ezt a tudást keresik, tudják, hogyan maxoljanak ki.
Térjünk vissza a fizetésekre, mivel sok levélíró szerint ezek roppantul magasak, és ennyit nem adnak meg úgysem, csak reklámozzák a fizetési szint megadásával az állást. Na most ezek az emberek, akik ilyeneket írnak, nagyon nincsenek tisztában azzal, hogy nyugaton hogyan is mennek a dolgok. Kicsit másképp, mint errefelé. Nézzük a példát az előző bejegyzésben:
Na, most a Ł 40 000 éves bruttó fizetés nagyon soknak hangzik Magyarországról, de Londonból nézve arrafelé ez az átlagfizetés. Ebből nem olyan egyszerű megélni, abban az esetben, ha életvitelszerűen Londonban lakik az ember, mivel a lakhatás eléggé drága dolog arrafelé. Londonban Ł 100 000 mondható egy jó fizetésnek évente. Egy felszolgálót nem lehet találni Ł 20 000 alatt.
Szóval az éves Ł 35 000 – Ł 40 000 éves bruttó fizetés nem olyan magas, mint aminek látszik. Erre mondtam azt, hogy a számokat nem érdemes átváltani HUF-ra, mivel egy rövidtávra érvényes retúr vonatjegy arrafelé simán belekerülhet Ł 40-ba. Ennyi bevezetés után a fizetések elméletébe, nézzük, azt, hogy miért is írom azt, hogy:
Gyere haza élelmiszermérnök! Ha még itthon vagy, adj már egy esélyt a jelennek!
Ehhez, hogy erről tudjunk beszélgetni most itt 2021. Január első napjaiban, vissza kell mennünk a múltba, a 2000-es évek közepére. Ebből az időből osztanék meg egy történetet, amit én is úgy halottam a haveromtól. A haverom haverjának az unokahúga hallotta egy lecsómérnöktől, akivel megesett az eset.
Szóval az emberünk kézhez kapta az élelmiszermérnök diplomáját az egyetemen, a 2000-es évek közepén. Egy év múlva ott ült egy nagyon patinás élelmiszeripari cégnél, ahol a főmérnökkel arról beszélgettek, hogy akkor jönne ide melózni, mert érdekes a téma. Elkezdtek beszélgetni a pénzről, a srác csak hümmögött, kérdezett kettőt – nem, nem lehet emelni rajta, majd talán később – mindezek után illedelmesen elköszönt, és mondta, hogy majd jelentkezik. Az ajánlott bér az akkori segédmunkás bér felett volt pár ezer forinttal. Emberünk pár napon belül már egy repülőgépen ült, és ment a nagy ismeretlenbe szerencsét próbálni.
Kiért, rá pár napra hívta a főmérnök, hogy akkor most mikor is kezdene. Elmondta neki, ha végez itt, akkor majd keresni fogja. Úgy mesélik, akkoriban az egyik egyetemen végzett olyan 120 lecsómérnök. Ezeknek az embereknek a 70%- a 4 éven belül már nem volt az országban, a többi, meg a rákövetkező két évben dobbantott. Csak páran maradtak itthon. Ezek az emberek az elmúlt időszakot – átlag 15 évet – külföldön nyomtak le, ott alapítottak családot, és nagyjából csak nyaralni jártak haza. Mostanában jönnének haza, ilyen-olyan okokból, mondjuk azt, 40 körül nyugdíjba mentek, és élvezni akarják az életet.
A fiatalok, akik most jönnek ki az egyetemről, azok már alapban húzni akarnak ki nyugatra, vagy a nagyon keletre.
Miért is történt ez?
Egyszerűen azért, mivel olyan, mint szervezett élelmiszeripari munkahelyek, ahova mérnökök nagy számban el tudtak volna helyezkedni, egyszerűen nem léteztek abban a valóságban, ott a 2000-es évek közepén. Nehéz volt beazonosítani az élelmiszeripart.
Axióma szerint nem kellett ennyi élelmiszermérnök itthon. Nem úgy Németországban, és egyéb nyugati országokban, vagy Lengyelországban –már akkoriban is – kapkodtak a végzettek után.
Mennyit kellene kapnia egy élelmiszermérnöknek kis hazánkban?
Legyen nettó 3 000 EUR nettónak megfelelő magyar forint összeg /HUF/ havonta, ezt az összeget szorozzuk be 1,67 –el, tovább 12-vel: Éves fizetés – teljes cégköltségen - (3 000 EUR x 1.67) x 12 = 60 120 EUR.
Most 1 EUR: 361.16 HUF, így a 60 120 EUR: 21 712 939 HUF / év / 12 hónap
Ez a fizetés napi 8 órás munkavégzéssel jár bent az üzemben, vagy home officeban, továbbá szabad hétvégével, és egyéb juttatásokkal. Úgy, mint céges autó magánhasználatra is fizetve, mobiltelefon, albérlet- rezsi fizetve, feleségnek munkahely, és a többi egyéb szokásos nemzetközi szinten értelmezhető pozícióhoz általánosan elvárt juttatások.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy álomvilágban élek, mivel a fentieket vizionálom a magyar valóságba, azt kell, hogy mondjam neki, hogy a fenti dolgok léteznek Magyarországon, és eléggé elterjedt, erről a HR -esek tudnának szólni bátrabban. Kb. ezzel a juttatási csomaggal indul egy mérnöki pozíció egy multinál, ahova egy külföldi kollégát várnak a cégen belüli rotációs rendszerben.
Amikor azt mondom, hogy éves 22 millió kellene csak az élelmiszermérnök fizetésre, akkor egyszerűen azt mondják, hogy bilibe lóg a kezem. Pedig nem!
Az aktív korú mérnöki kar, aki az élelmiszermérnöki tudományokban releváns tapasztalattal bír – tisztelet a kivételnek – már nincs itthon!
Lengyelország, meg Szlovákia
Sokan nyilatkoznak mostanában, hogy a lengyel, vagy a szlovák termékek elárasztják a magyar polcokat. Ez nem történik véletlenül, ezt szögezzük le.
E mögött nagyon komoly munka van, amit a lengyelek, és a szlovákok elvégeztek az elmúlt 25 évben, tették ezt olyan sikeresen, hogy most már a mi polcainkon vannak a termékeik. Olyan 15 éve tették fel az alapkérdéseket, miután nagyon keményen bevallották, hogy tényszerűen hol állnak, mi az igazság. Nem kerteltek. Az akkori kérdésekre olyan megoldási teret vázoltak fel, amiből az jött ki mára, hogy uralják polcainkat a termékeikkel.
Hogy mit is jelent Lengyelországban az, hogy pezseg, és zsizseg az élelmiszeripar, meg a gasztronómia, érdemes elmenni a pandémia után majd Wroclawba – régi nevén Boroszló – és betérni egy-egy étterembe enni egy jót, vagy elmenni egy látvány sörfőzdébe, és inni egy helyi specialitást.
Most kegyelmi időszak van, most van még pár hónapunk, hogy kitaláljuk azt, hogy hogyan is nézzen ki a XXI. században errefelé az élelmiszergazdaság.
Alap szinten legyen mondjuk az, hogy éves 22 millás fizetés köré szervezzük a felállítandó rendszert, ez ilyen egyszerű.
Erre szokták azt mondani, hogy márpedig ez lehetetlen. Soha nem esik szó arról, hogy hogyan is nézne ki egy ilyen rendszer, meg hogyan is működne. Erről kellene folynia a szónak, minden nap, minden szakmai fórumon. A lengyelek meg a szlovákok tudják azt, hogy mit miért tesznek, meg hogyan.
Ha erről folyna a szakmai diskurzus, hogy hogyan lehetne ezt a történetet átültetni a gyakorlatba, akkor gondolkozhatnánk el arról, hogy hogyan is lehetne ez a rendszer pont annyira sexy, hogy érdemes legyen ebben a történetben gondolkoznia bárkinek akár befektetőként akár élethivatásként.
Ebben a diskurzusban szerintem részt vennének a lecsómérnökök is. 30 évet kell behozni nagyon rövid idő alatt, nyomni kellene a történetet ezerrel.
Persze, tudom, te is ott voltál az analitikai kémián. Toltad a művtan laboron, izzadtál a fizkém vizsgán, gondolom, te sem felejted el soha, hogy milyen volt az élelmiszerjog vizsga, vagy egy géptan beadandó. : ) Élelmiszermérnök M. Sc. – Food Engineer M. Sc, - Élelmiszermérnök M. Sc. – itthon simán csak lecsómérnök, vagy lecsósnak nevezik őket, mivel a „lecsón” végeztek, és nem a „tájkaron”, vagy a „kertészkaron”.
Miért jött pont most elő, hogy mennyit ér egy lecsós?
Érdemes elolvasni a cikket. Ezért ragadtam billentyűzetet, hogy mivel felmerült az, hogy talpra kell állítani a hazai élelmiszeripart, akkor ahhoz kellenek a lecsósok, akik elvégeznek ezt –azt a megújuló élelmiszeriparban, mivel ehhez értenek.
Hogy tudják arrafelé, mit tud és mennyit keres átlagban egy lecsómérnök az USA-ban?
Food engineers utilize the latest innovative technology to process, package, preserve and improve food products. This type of engineer works in combination with the agricultural and food processing industry to ensure food safety, supply, nutrition and value.
A minimum of a bachelor’s degree in agriculture, life sciences or food sciences is typically required to acquire an entry-level position in this field. Higher level degrees offer greater job opportunities and higher compensation.
Food engineers begin by acquiring a bachelor’s degree. A variety of undergraduate degrees may lead to a food engineering career including: natural sciences, agricultural sciences, life sciences or bioprocess engineering.
This profession offers excellent opportunities for growth and salary, but requires at least a bachelor’s degree and certification. Many national colleges note that 100% of their food engineer graduates acquire immediate employment upon graduation. Some universities state that they cannot keep up with the demand for food engineers.
Food Engineer Job Description
This type of engineering professional utilizes a wide variety of capabilities even beyond those acquired through education. Food engineers generally need strong problem-solving skills, effective verbal and written communication and well-developed organizational abilities. Food engineers should be knowledgeable about process engineering, the chemical and physical properties of foods, microbiology and have an understanding of how machinery works with food products.
Depending on the specific job, a food engineer may do some or all of the following:
Create new techniques for processing, packaging and preserving food
Test the process and the utilization of food equipment
Develop and design new food equipment
Research and create new foods and pharmaceutical products
Offer marketing and technical support for food manufacturing companies
Problem solve to develop solutions for food challenges related to supply and preservation throughout the world
Food engineers often work for major corporations such as Frito-Lay, Kellogg, Nabisco and Kraft. Careers may also be found for food engineers within the government for agencies like the Food and Drug Administration or the Center for Disease Control.
Food Engineer Salary
According to the 2006 Census, food engineers earned an average of $62,400 per year. Upon graduating from college, most food engineers earn between $40,000 and $45,000 annually. With experience, it’s for this type of engineer to earn upwards of $90,000 to $100,000 per year. The Department of Labor anticipates that chemical engineering will grow faster than average over the next decade. Food engineering is considered one of the fastest developing professions for chemical engineers.”
Tehát, $ - $ 40 000 - $ 62 400 – $ 100 000 az éves fizetést lehetett elérni a szakmában, arrafelé az USA-ban, 2006-ban. Most 2020-at írunk.
Nézzük, mit tudnak a lecsómérnökökről az Egyesült Királyságban?
„ Food scientists apply scientific expertise and technological principles to the study of food products and processes within manufacturing and research settings.
The consumer-led demand for safe, nutritious and convenient food products has resulted in a growth in opportunities for trained food scientists.
Food scientists study the microbiological, physical and chemical properties of food and ingredients to make sure they are safe for consumers. Responsibilities of the job include:
evaluating the nutritional value, colour, flavour and texture of food
testing food samples for particular types of moulds, yeast and bacteria that may be harmful
ensuring that food manufacturing processes conform with government, processing, consumer and industry standards
exploring alternative manufacturing methods
producing new food products
working closely with other food production staff including microbiologists, engineers, packaging specialists and buyers
establishing low-cost wholesale food production methods
investigating and setting standards for safety and quality.
Typical employers
Employers of food scientists include food manufacturing and retail companies, universities, government organisations and specialist research associations.
Qualifications and training required
To become a food scientist, a good bachelor’s degree in an appropriate subject such as food science/technology, food/chemical engineering, biochemistry, nutrition, microbiology or chemistry is normally necessary.
Key skills for food scientists
Knowledge of a range of sciences and their applications to food
Good business, IT, analytical and numerical abilities
Being a confident independent worker
Meticulous attention to detail, particularly with regard to health, safety and hygiene
Good communication skills
Strong teamworking skills. „
Mennyit kereshet a lecsós az Egyesült Királyságban?
Szóval ennyit ér egy lecsós tudása a nemzetközi porondon, ezt minden lecsós tudja.
/ A fieztéseket nem érdemes átváltani forintra az ottani költségekhez érddemes viszonyítani. /
Ha fel akarjuk támasztani az élelmiszeripart, akkor egy lecsósnak éreznie kell, hogy érdemes részt venni ebben a történetben. A poszt következő része erről fog szólni.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Ehhez a bejegyzéshez orosz zene kell :)
Sokszor hallom egy-egy gazdasági műsorban, vagy olvasom gazdasági szakcikkekben, hogy hatékonynak kell lenni, vagy növelni kell a hatékonyságot, mert ez a kulcsa a versenyképességnek. A versenyképesség fogalmi környezetéről volt már szó, szépen kielemeztük ezt versenyképesség ebben a bejegyzésben.
Szóval akkor hatékonyság. Nézzük, mi is az, hogy hatékonyság, mint általános fogalom. Ezt mondja erről a wikipedia, hogy azt mondja:
„A hatékonyság a kibocsátás és a ráfordítás viszonyszáma. Egy adott tevékenység során előállított, termékek, szolgáltatások és egyéb eredmények, valamint az előállításukhoz felhasznált források közötti kapcsolat. A hatékonyság fogalmát két oldalról vizsgálhatjuk: a meghatározott cél elérése a lehető legkisebb ráfordítással, vagy az adott ráfordítással a lehető legjobb eredmény elérése. A hatékonyság fogalma nem egyenlő a hatásosság fogalmával. A hatásosság csak az eredmények mérésén alapul, míg a hatékonyság esetében az eredmények és a aráfordítások mérése együttesen történik.“ Wikipedia
Vitatkoznék ezzel a fogalommeghatározással, mivel a mérnöki gyakorlatban ismeretesek pl. a mérlegegyenletek, főleg a hidrosztatikában, de használjuk a mérlegegyenleteket a mérnöki tervezés során nagyon sok helyen. Tehát mérlegegyenletek, itt tartunk. Aki kicsit behatóbban meg akar ismerkedni a mérlegegyenletek magánéletével, javaslom, hogy nézzen bele a Vegyipari művelettan jegyzet megfelelő fejezeteibe, amit itt lehet megtalálni
Itt kanyarodnék vissza a hatékonyság fogalmához, miszerint a mérnöki gyakorlatban nagyon nem ismert az, hogy egy folyamat eredménye mindenek felett hatékony legyen kimeneti eredmény oldaláról ránézve a történetre. Mivel pl. ha van egy Trabantom, és ki akarom hozni a Trabant motorból azt, hogy menjen 170 km/ h- val, mert ez a kimenetei cél. Felpimpelem a haverokkal a motort. Ezek után, lehet, hogy tudni fogja, de maximum 2 másodpercig, szakadéknak hátszéllel. Persze, atomjaira hullik a motor, ahogy kell. Tehát szembe kerülünk azzal, hogy létezik olyan, hogy optimum, maximum, és minimum kimenti teljesítmény a gépegység életében. Tehát van optimuma a hatékonyságnak is. Nem minden esetben lesz a legalacsonyabb ráfordítás - input - mellett a legnagyobb kimeneti teljesítmény elérése a nagybetűs hatékonyság. Például elindítod az autód. Vagy egyben van minden, és miden a helyén van, és pöccre indul a gép, vagy nem. Nem mondhatod azt, hogy kevesebb benzint adsz a kocsinak, mert akkor nem indul el.
Tehát a hatékonyságnak létezik optimuma, ha fogalmi környezetet vizsgáljuk. A kérdés az, mi a viszonyítási pont, amihez a kimenetet hasonlítjuk az optimum fogalmi környezetét. Feszegetjük itt a hatékonyság, és az optimum fogalmi környezetét, így beszélnünk kell a fejlődésről is, mint fogalomról.
Ahogy láttuk a hatékonyság fogalmánál, a fejlődés sem mehet minden határon túl, itt is megjelenik az optimum fogalmi környezete. Hiába akarok pl. 5 km magas felhőkarcolót építeni fából, nem fog sikerülni, mivel a fa, mint építőanyag nem alkalmas arra, hogy 5 km magas felhőkarcolót építsek, mivel össze fog omlani. Persze tudok építeni felhőkarcolót fából, csak kisebbet.
Vessünk egy pillantást a fenti ábrára, és vonatkoztassuk a felrajzolt teret egy élelmiszeripari cégre, ami lokálisan gyárt valamit, helyi szintre bocsát ki, de exportál is ezt-azt.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Mi a hatékonyság az életében?
Gyárt egy jól bevált termékrendszert, ebben penge. Nagyjából megvan az a szaktudás, hogyha át kellene állítani a gépeket egy nagyjából új termékre, duzzogva meg tudná tenni. Tehát ki van élezve a cég élete egy nagyon hatékony működésre, ebből a pozícióból szépen feji a fejősteheneit, erre a szintre beállt a rendszer, és a tulaj életstílusa is. Ebbe a hatékonyságba fektet be.
Hatékonyság mező közepe
Pl. gépeket vesz, automatizál, hogy a mostani három gomb helyett csak egyet kelljen megnyomnia. Nem jellemző egy merőben forradalmi termékrendszer gyártásoptimalizálása, mivel az viszi a pénzt, és nem biztos, hogy megtérül. Ez egyfelől hatékonysági csapdának is lehet nevezni egyfajta nézőpontból, amikor a cég stabilan termeli a pénzt, a mérleg nagyon jól mutat, és mondjuk beáll a cég arra, hogy x-y-z millió nyereséget termeljen huzamosan. Ezt a nyereséget általában a vezető tulajdonos kilapátolja a cégből. Pl. lesz egy roppantul hatékony, automatizált kisüzemi tésztagyár, amit laptopról, vagy okostelefonról lehet ügyvezetni. Ezt az állapotot lehet nevezni hatékonysági fekete lyuknak. Pénzügyileg nagyon szép játék, kevés a fejőstehén, és az innovációs potenciálnak van egy nagyon szépen körültapintható tere, amit nem tud kihasználni, pl. nem fog jó fizetésekkel embereket alkalmazni, mert ahhoz pl. új fejőstehenek kellenének.
Ez a cégtípus a hatékonysági mező közepe, a langyos víz, a komfort zóna.
A fejlődés mező közepe
Ez egy olyan céget takar, amelynek szüksége van arra, hogy roppant komolyan termelje a cash-flowt például. Ilyen lehet egy nagy átbocsátó képességű input-output raktár típusú kereskedő cég ami faék egyszerűséggel méri a hatékonyságát. Pl. minél gyorsabban szabadít fel pl. egy raktár helyet, annál többet keres. Minél több ilyen raktárat épít, annál jobban érzi, hogy fejlődik. Határ a csillagos ég.
Egyensúly mező közepe
Ez egy olyan céget takarna, ahol a cég életében minden egyensúlyban van, van kibocsátás. van input is, van vevő is, de a cég lényege nem az, hogy pl. profitot termeljen mindenek felett, hanem az, hogyha akar, termelhet is, de pl. a tulaj jól érzi magát ebben a helyzetben, köszöni szépen, ez így okkás. Pl. egy órásmester, aki nem akar szériában egy típusú órát javítani a protokollban meghatározott idő alatt, hanem órákat akar javítani, és el akarja dönteni, hogy milyent. Az élelmiszergazdaságban tipikusan ilyen szolgáltatók azok, akik valamilyen szinten az önellátásra, vagy egy határozott céltermékrendszer gyártására specializálódtak, és köszönik szépen jól vannak.
Jön a halál a zónákban. /Hatékonyság- fejlődés között félúton/
Ha egy hatékony cég elkezd a fejlődés felé tartani, azt onnan lehet észrevenni első körben, hogy elkezd gépeket venni, vagy lízingelni. Ez már út a halálzónába. A bank a szép számok láttán tolja a lóvét a gépvásárlásra, és mindenki happy. Ha túltolja a fejlődést, akkor megrekedhet a pénzügyi halálzónában, amit általában későn vesz észre. ha észreveszi, dönthet két irányba. Vagy beszáll a fejlődésbe, és azt gondolja, hogy most azonnal neki a gyártott termékeire hiper- szuper raktárbázist kell építenie, ahonnan kiszolgálja a vevőit. Ezt tolhatja szakosítva is. Ekkor ha marad itt biztosítania kell az inputokat minden oldalra, ami felvetheti azt, hogy drága lesz az utazás, vagy azt, hogy a fejlődés tetőfokán fog kimúlni a történet, túl a halálzónán egy idő múlva.
Mindenek után, ha túléli megindul az optimális zónába.
Zsé első törvénye: Az optimum, a cég életében a tervezett nirvána mindig a halálzónán keresztül vezet.
Zsé második törvénye: Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.
Tehát megindul az optimum felé, miután megtapasztalta azt, hogy milyen is a halálzóna, vagy mi van a zónán túl. Dönt, és elindul az optimális működés felé. Ekkor képessé válik arra, hogy elérje a halálzóna - optimum határát. Általában ez a folyamat már elemzésért kiált. Ekkor jönnek a tanácsadók, és varázslók, és szervezik szét a folyamatokat több cégbe. Ekkor kezdi hatékonyan újra pozicionálni a kiszervezett szabad kapacitásait. Innen lehet tudni, hogy a delikvens megtapasztalta a halálzónát, és épp most vonja le a tapasztalatokat úton a céges optimum nirvánába. Ezt imádja a tőzsde, mivel tőzsde érett céges is születhetnek.
Nagy halál zónák között félúton /Egyensúly felől irány a hatékonyság/
Jó élete van a cégnek egyensúlyi zónában, és jön egy flash a cégvezető fejében, hogy fejlődni kellene. Pl. elkezdi felpimpelni mondjuk az egyik célterméket, és csak azt elkezdi kiautomatizálni, de azt minden szinten, mert az nagyon jó. Elindul pl. nagy hatékonyságú gyártás felé pl. egy külön e célra tervezett telephelyen. Ezt is szeretik megfinanszírozni a bankok, mivel építés, meg miegymás, lesz szép kibocsátás, banki oldalról tökéletes a történet. Általában bekövetkezik az összeomlás, egy idő után, ez általában termék, és gyárthatóság oldaláról indul meg, és általában későn veszik észre. Ha igen, akkor megint elindulnak az optimális működés irányába, irány a céges nírvána. Ekkor szokott az lenni, hogy a külön tervezett telephelyet elkezdik olyan célra használni, amit lehet integrálni az egyensúlyi működésbe. Ezért lett pl. nyugaton a lóistállóból étterem, vagy a juhhodályból esküvői helyszín, vagy pl. a japánoknál irodaházból városi saláta termelő rendszer, vagy egyszerúen gyártóegységből raktárbázis.
Sajnos nálunk a Zsé második törvénye van érvényben ez esetben is: Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.
Sajnos többet hagytunk elrohadni az elmúlt 50 évben, mint ami optimális lenne.
Halálzóna, /egyensúly felől a fejlődés felé félúton /
Van egy szép egyensúlyi cég, ami mondjuk nagyon szép sütöde, amolyan fél manufaktúra. Nagyon szépen muzsikál helyi szinten, a tulaj super B-vel rója az utakat, évente kétszer nyaral, de nincs jacht az Adrián. És jön egy flash, hogy ebből kellene nagyon komoly lóvét csinálni. És hogyan lehet ebből sok lóvét csinálni? Nagyon sok ilyen boltot kell nyitni, és lehetőleg cégrendszerbe, „holdingba“ vagy franchiseba kell szervezni, mert a haver azt mondja. Általában elindulnak ezen az úton, de megakadnak a hatékonyság halálzóna szélén, általában a szaktudás hiánya miatt. Ha megindulnak az optimum felé, akkor általában maguk mögött hagynak pár üres boltot, amit nem tudnak ellátni inputtal. Itt is Zsé második törvénye lép életbe.
Mit mond ki Zsé második törvénye?
Zsé második törvénye: Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.
A kérdés az, mit lehetne kezdeni azokkal a rohadó szabad kapacitásokkal, amit hagynak elrohadni?
Zsé második törvénye sajnos aktuálisabb, mint valaha, mivel a hazai gazdaságban, főleg a KKV rendszerben nyakunkon a generáció váltás problémája.
Ha most itt, a XXI. század elején, ezt a történetet jól fogjuk meg, lehet belőle egy sikertörténet. Az első a szemléletváltás. Pl. a bankok, meg az egyéb szereplők az utat is megfigyelik, elemzik. Azt, hogy az egyes cégek melyik zónában vannak pillanatnyilag, és melyik halálzónán keresztül akarnak eljutni az optimum nirvánába. Ezt az utat finanszírozzák meg pl. Mivel nincs más lehetőség, azonnal nem lehet a nirvánába kerülni, először meg kell tapasztalni a disznók vályúját. Ezen az úton ott vannak a jól fizető munkahelyek.
Torontáli Zoltán írt egy nagyon jó cikket kiskerti gazdálkodásról. Felállított egy modellt, ami ha megvalósulna, akkor visszatérne az élet vidékre, meg lehetne élni a helyi gazdálkodásból. A cikkben szóba kerül az alábbi blogbejegyzésem a lecsos.hu blogon:
A minap bementem a bevásárlóközpontba, benyomtam a százast a tologatós bevásárló kocsiba, mentem befelé, nyílt a fotocella ajtó, és be is léptem a légkondicionált térbe. Ahol aztán szépen csomagolt egyen dobozokat tettem a kocsiba, amivel letudtam az élelmiszer bevásárlást ugye. A kasszánál lepittyegték a dobozokat, tettétek ezt nagyon gyorsan, alig bírtam kapkodni a dobozokat, két tojás össze is tört. Hármat pittyegett a bankkártyám, az akciós újságot hanyagul rádobota a kasszás kisasszony a dobozok tetejére. Nulla mosoly, kőkemény hatékonyság, nulla felesleges mozdulat, nem égetjük feleslegesen az ATP-t. Jött a következő vásárló.
Toltam kifelé a kocsit, rápillantottam az akciós újságra, ami hirdette, hogy csak itt, csak most 30%-al olcsóbb a csirkemell, de csak ezen a héten! -Rohanjak ám, mert el fog fogyni, mert ja, nem tehetek másképp ugye :) -
Bepakoltam a kocsiba, nyomtam a gázt hazáig, mivel magam mögött hagytam ezt a nagyon hatékony légkondicionált teret. Állok a pirosnál, és azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, hogy itt bizony valakik leállították a mosolygást, nem volt a szituációban semmi mókás, csak a kőkemény racionalitás.
Természetesen a rendszer ki van hegyezve a hatékonyságra, na de kinek, vagy minek a is a hatékonyságáról van szó a fenti történetben? Ezt is körbe fogjuk járni ebben a posztban.
Calling for sexy.
Hatékonyság, egyensúly, fejlődés. Ebben a háromszögben kellene keresgetni valamilyen megoldást, amiben az ember jól érzi magát.
És itt kell megállnunk egy pillanatra. Általában ha egy ember egy szituációban őszintén képes mosolyogni - pl. egy vacsora alkalmával - , akkor ki lehet mondani, hogy az egy jó szituáció volt, és ha ezt a szituációt lehet egy helyhez kötni, akkor oda szívesen visszatér az ember. Ebből élnek pl. a nyaralóhelyek, és pl. az éttermek, kocsmák. Ami mosolyt tud csalni az emberek arcára, annak nagyon sexy dolognak kell lennie, mondják sokan. Étel nélkül nincs élet.
A dobozokban, amit a kocsiba pakoltam, étel, tervezett élelmiszer volt, amit azért vettem le a polcról, hogy tovább vigye az életet, azaz megegyük közösen, amivel elértem azt, hogy sejtjeim terminális oxidációs ciklusa szépen ment tovább, nem állt le az ATP termelésem. Ha így nézem a történetet, akkor ez így ebben a formában nagyon nem sexy.
Az emberiség, mióta világ a világ, úgy tekint az ételére, mint ami a szakrális- spirituális dimenzióból isteni közbenjárásra ölt testet a fizikai valóságban, isten, és ember közös együttműködése által.
Ezt természetesnek vette az ember, és meg is ünnepelte a jó termést egyes kultúrákban egy-egy hatalmas orgiával. Ott ez volt a természetes visszacsatolás egy szép termékenységi ünnepen.
Olyan korban élünk, ahol a racionalitás, és a hatékonyság van divatban - pl. a bevásárlás alkalmával - nagyon nem beszélhetünk egyensúlyról, vagy valamilyen szintű fejlődésről, és ezért nincs visszacsatolás sem. A totális, pengére járatott hatékonyság csak annyira sexy, mint egy vesemedence gyulladás.
Olyan szinte nincs visszacsatolás, hogy nyugaton simán előfordul tömegesen, hogy egy 30 éves felnőtt nem látott még tehenet, kacsát, tyúkot, vagy birkát élőben. A gyerekek azt tudják, hogy a tej a polcról jön. Visszacsatolás nélküli életet élni nagyon nem sexy. Valahol mégis legalább az ilyen hatékony helyeken, csak csírájában is, de elő kell fordulnia annak, hogy valahol sexy is legyen a történet, mivel ez általános törvény, ez nem lehet másképp.
Lássuk mit tud mesélni erről a minőségügy? Valamit mondania kell erről a történetről, ha nem, akkor bajban vagyunk. A minőség egyik fogalmi megközelítése a következőt meséli el az olvasó számára, idézem:
“A minőség, a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és ki nem fizetett igényeket.
The totality of features and characteristics of product or service that bear upon its ability to satisfy stated or implied needs. “
Az ilyen mondatokért lettem lecsómérnök. A srácok ebben a minőségfogalomban egy mondatban belerakták azt a szakrális- spirituális dimenziót, amit bele lehetett tenni, magyar nyelven meg még kifejezőbb a mondat, mint angolul. Ez már lehet nagyon sexy.
A lány azt nézi meg, hogy friss-e az uborka, nem mást, azért, mert ennek ez a módja, mióta világ a világ.
A fenti minőségfogalom képességekről beszél, ami valamilyen jellemző tulajdonságokból áll össze, amelyeknek ki kell elégítenie valamilyen elvárt igényt, amiért a vásárló hajlandó fizetni. A valamilyen humán étkezési célú felhasználásra való igény kielégítésére születnek az élelmiszeripari termékszabványok általában.
Az, hogy a fent említett minőség fogalomnak hogyan felel meg valaki, annak csak a fantázia szab határt.
Manapság az is nagyon sexy, ha magadnak termeled meg pl. a kígyóuborkádat, paradicsomodat, paprikádat,vegyszerek felhasználása nélkül, és használod fel, arra mire akarod, pl. lecsónak :)
Mobil telefon előfizetés: 17 000 Ft Tankolás x 4: 50 000 Ft Étel: 25 000 Ft Energia / Fűtés: 30 000 Ft Biztosítások, stb: 15 000 Ft Hiteltörlesztés: 20 000 Ft + __________________
157 000 Ft
Diszkrecionális jövedelem: 20 000 Ft -
Ez a pénz kell arra, hogy a Gyereknek csoki legyen, anyának virág, kocsmában a sör, stb. - Helyi kocsmát vagy éttermet eltartani ennél több kellene, - lásd Németország, Görögország- de most számoljunk ezzel a pénzzel.- +___________________
Összesen: 177 000 Ft
Ekkor nem élt "nagy lábon", nem ment el egy étterembe, nem hívta meg a barátnőjét moziba, mivel azt egy tízes a mozit nem takarja be .. Persze ebben nincs benne a ruházkodás, és még sorolhatnám a többi költséget.
Ez egy évre számítva: 177 000 Ft x 12 = 2 124 000 Ft
EUR-ban ugyanaz, mai árfolyamon:
(353.755 1 EUR / Ft) = 6 004 EUR
Ha ugyanezek a költségei vannak két felnőttnek - férj - feleség -
Évente - férj- feleség:
177 000 Ft x 12 x 2 = 4 248 000 Ft
EUR-ban ugyanaz, mai árfolyamon:
(353.755 Ft / 1 EUR) = 12 008 EUR / év
/ 12= 1 000.69 EUR - A "nyugati" - osztrák - átlag minimálbér felső végének kb. a 60 %-a, amit megkeresnének ketten.
Ez személyenként ugye 500 EUR, ami a "nyugati" - átlag minimálbér felső végének kb. a negyede, 30 %-a...
Azt számítják, hogy kb. 225 000 Ft - havonta: 636 EUR- - Évente: 7 632 EUR - kell ahhoz, hogy egy négytagú család minimális szinten vegetáljon hónapról hónapra, Magyarországon.
A varázsszámunk ebben a játékban most a ropogós 1 000 EUR lesz.
_______________________________
Mit is számoltunk ki folyó árfolyamon? Mi is ez a ropogós 1 000 EUR?
Az 1 000 EUR az, hogy a férj, és a feleség egy négytagú családban havonta megkeresi tisztán az 500 EUR-t fejenként, ami kb. 177 000 Ft. Most vidéken az átlag napi napszám – nem speciális munkáról beszélünk – napi 7 000 Ft. Ami 7 000 Ft x 5 x 4= 140 000 Ft, havonta, ami kb. 396 EUR. Itt tartunk 2020-ban, a rendszerváltás után 30 évvel, ezek a tények. Azt azért tegyük hozzá, hogy akinek a fizetése eléri a nettó 250 000 Ft-ot – 706 EUR -, az már egy „jó fizetésnek” számít errefelé vidéken.
Az osztrák minimálbér innen kevesebb, mint 200 km-re 1 300 – 1 800 EUR, attól függ, milyen szakmában dolgozik az ember. Tegyük hozzá, hogy ott ebből a pénzből szűkösen, de meg lehet élni, ha az embernek lakáshitelt, vagy albérletet kell fizetnie, még akkor is. Tehát nem az átlagfizetésről beszélünk.
A poszt azért született, hogy bizonyítást nyerjen, hogy létre lehet hozni egyszerűen olyan családi birtokot, ahol lehet biztosítani a család – férj + feleség – éves 12 000 EUR nettó jövedelmét, megfelelő rendszerszervezés mellett. Nézzük, hogyan látja ezt a témát a lescsómérök, itt a covid-19 válság kellős közepén.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Covid-19 gazdasági válság, az emberek veszítik el a munkahelyeiket, tömegesen mennek csődbe a cégek, arról beszélnek a közgazdászok, hogy nagyobb válság van, mint a háború után.
NSZK – A későbbi Német Szövetségi Köztársaság területe -1945 után: Cél az önellátás, és hogy megszüntessék az éhezést
Elsőként nézzünk rá, hogy hogyan is oldották meg az élelmezési válságot a Harmadik Birodalom romjain, a Német Szövetségi Köztársaság megalakulása előtt, 1945 – 1949 –es időszakról beszélek döntően. Találkoztam még olyanokkal, akik megélték azt az időszakot a Ruhr-vidéken, hogy Duisburg, Essen, Bochum porig rombolva, semmi nincs, csak a kevés túlélő maradt otthon - nagyon kevés férfi, kevés a munkáskéz -.
A Német Szövetségi Köztársaság csak 1949-ben alakul meg formálisan, még a megalakulása előtti évben, egy gyönyörű vasárnapi napon, 1948. Június 20.-án Ludwig Erhard bevezeti a Deutsche Mark – DM, DEM – Német márka – a világ egyik legstabilabb valutáját hozza létre akkor. Ludwig Erhard volt az, aki megalapozta a későbbi NSZK-ban a szociális piacgazdaságot, mint gazdaságpolitikai berendezkedést, ami a 60-as évek közepére az NSZK-t a világ egyik vezető gazdasági hatalmává tette. Munkaérték elmélet, szociális piacgazdaság, tradicionális német, - porosz – üzemgazdasági költségtan, érdemes ezeknek a fogalmaknak utána nézni. Na de ott tartottunk, hogy kaja, és étel.
Mit is ette az emberek, akkor, ott, a háború után 1945-ben? Egyáltalán hogyan jutottak hozzá az élelemhez?
Azt tudjuk, hogy az emberek inkább nem jártak dolgozni, mivel élelem után jártak inkább, csereberéltek, feketén, mivel a pénz nem nagyon ért semmit. Az, hogy mit is ettek, és hogyan éltek ebben az időben a megszállási területeken, erről egy nagyon jó cikket írt Horst Rübenkamp, Nahrung vor, während und nach dem Krieg cimmel. Vidéken mindent megtettek azért, hogy megtermeljék a szükséges élelmiszert, főleg a krumpli termelés volt fontos.
A cikkét ezzel a mondattal zárja: „Lebensmittelkarten gab es allerdings noch bis Mitte 1950, obwohl da kein Mangel mehr herrschte.”
A lényeg az, hogy az ország az önellátásra törekedett élelmiszerből, és feldolgozott élelmiszeripari termékből. Az ország infrastruktúrája romokban hevert, de tudás az megvolt, a német élelmiszergazdaság már a háború előtt is világszínvonalú volt, a háború alatt a német élelmiszeripari szakemberek elég komoly innovációkat tettek fel az élelmiszertudomány térképére, hiszen pl. a hadsereget élelmezni kellett.
A későbbi NSZK az éhezés széléről 1945-től, 1960-ra eléri azt, hogy diverz élelmiszeripari végtermékből önellátó, az élelmiszeripari innovációban vezető állam. Ez 15 év. A kulcsszó az innováció, és az önellátás.
Eközben Oroszországban
A fenti képen Nyizsnyij Novgorodban készült, dácsákat látunk a város határában.
Oroszországban az, hogy egy családnak dácsája – hétvégi háza – van, természetes dolog, a hagyomány még a cári időkre nyúlik vissza. Az érdekes nem az, hogy az embereknek van hétvégi háza, hanem az, hogy a telekhez úgy jutnak hozzá, hogy ingyen kapnak használatra egy minimum 600 négyzetméteres telket, ezt az a cég, ahol dolgoznak, és a helyi kormányzat, önkormányzat, és a szövetségi kormányzat is mellszélességgel támogatja.
Na de miért teszik ezt? Felmerül a kérdés, vagy egyáltalán miért éli virágkorát ez a hagyomány?
Tudjuk, hogy a Szovjetunióban voltak kisebb nagyobb ellátási zavarok, amivel a nép együtt élt. A dácsa rendszer akkor is virágzott, mivel a családok a hétvégén kimentek a dácsára, és dolgoztak azért, hogy megtermeljék maguknak a szükséges zöldséget, és gyümölcsöt. Ezt teszik a leggazdagabbak is. Sokan ki is költöztek a dácsára. Mindegy volt, hogy lehetett-e kapni zöldséget a boltban, mert megtermett a dácsán. ma teljesen természetes, ha valaki a dácsájában él életvitelszerűen.
Erről nagyon nem esik szó itthon, hogy van egyáltalán ilyen, arról meg főleg nem, hogy mit is ért el ez a dácsa népmozgalom Oroszországban. Egyre jobban kezdett érdekelni a téma, és kutatás közben eléggé érdekes dolgok jöttek szembe velem, a témával kapcsolatban, pl. ez:
„ Az oroszországi Állami Dumában 2013. április 29-én I. V. Lebegyev, J. E.Nyilov, A. N. Szvincov és Sz. M.Kataszonov, az LDPR (liberális demokraták) képviselői, előterjesztették a „Családi portákról” („O rodovüh uszagybah”) szóló N.269542-6 sz. törvényjavaslatot. Ennek lényege, hogy – állampolgári jogon – minden igénylőnek egy hektár földet kell juttatni ingyenes használatra. Idézet tovább:
– A polgárok ingyenesen, egy alkalommal kaphatnak földet lakott településen, mezőgazdasági rendeltetésű, valamint erdőgazdasági területeken egyaránt. Ha nem történik meg a birtokbavétel, akkor – a nem rendeltetésszerű használat miatt – a föld elvehető. A feltételekről kormányhatározat rendelkezik.
– A tervezet a családi birtokok nem vagyoni jellegéből indul ki: a birtok nem tulajdon, hanem földhasználati jog. Követelések fejében nem lehet elkobozni. Tilalom alá esik a rendeltetés eredeti céljának megváltoztatása, a részekre osztás lehetősége pedig korlátozott.
– A családi birtok földterületét, illetve a rá vonatkozó jogot – közeli rokont kivéve – nem lehet átadni más személyeknek vagy szervezeteknek.– A polgároknak joguk van a földterületen mezőgazdasági és természetvédelmi tevékenységet végezni, valamint magánlakóházat építeni, erre tulajdonjogot szerezni és oda – mint állandó lakóhelyre – bejelentkezni. Követelmény, hogy a családi birtok kiépítése családtagok és rokonok (orosz állampolgárok) személyes munkájával valósul meg.
–A családi birtok mentesül a földadótól és a családi birtokon előállított termékek eladásából származó jövedelemadótól.
– Az Orosz Föderáció polgárainak joga van egymás mellett elhelyezkedő családi birtokokból települést szervezni. A polgárok kezdeményező csoportjának joga van, hogy egységes tömbben kapjon földet akkora területen, amely megfelel azon polgárok számának, akik együtt akarnak létrehozni családi birtokokból álló települést. Alapfeltétel a jog érvényesítéséhez: a telepesek által kidolgozott és az építészeti hatóságok által a település területére jóváhagyott terv.
– A törvénynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a település körül ökológiai zóna jöjjön létre, az ökológiai, közegészségügyi és járványügyi követelmények figyelembevételével. Létrehozható zöld zóna, parkerdő zóna, védelmi zónák (méhészet, különösen védett erdőterület, vízgyűjtő terület, valamint más, különleges felhasználási feltételekkel rendelkező területek és természeti objektumok).
– El kell végezni a hatályban levő törvények rendelkezéseinek harmonizációját a családi birtokra vonatkozó törvénnyel (mezőgazdaság, kisegítő gazdaságok, gyermekes családok támogatása, önkormányzatok). A javaslat szerint a törvény hatálybalépésének ideje: 2014. május 1-je. „ Idézet vége.
A tervezetet nem ebben a formában fogadták el, de maga az, hogy ez a tervezet Oroszországban, szövetségi szinten felmerült, annak nagyon komoly jelentősége van. Érdemes a szöveget egyszer-kétszer elolvasni.
Nézzük mi is ez a családi birtok, - dácsa mozgalom – és miért is olyan fontos ez az oroszok számára?
2011-ben az orosz dácsa kertek – családi birtok Oroszország élelmiszerfogyasztásának 40%-át állították elő…
80 %-át a gyümölcs, és bogyósgyümölcs fogyasztásnak 80 %-át a burgonyafogyasztásnak /felhasználásnak/ 66 %-át a zöldségfogyasztásnak /felhasználásnak/
Ízlelgettem ezeket a számokat, mivel erre csak azt lehet mondani, hogy no comment. Na de fordítsuk komolyra a szót. A családi birtok népmozgalom elérte azt, 2011-re, hogy majdnem önellátó az ország úgy burgonyából, gyümölcsből, és pl. bogyósgyümölcsből, hogy minden család megtermeli magának.
Ha most ha ezt közgazdász szemmel nézzük, akkor ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfolyamatban, mivel nem kerül piacra, és mivel pénzmozgás nincs, ezért ezt a történetet a GDP-be nem számolódik bele. Ilyen-olyan erőforrás felhasználás van, - minimális szintű input – de a másik oldalról a burgonya országos piaca mondhatni alig nem létezik. Mára szerintem előrébb járnak, nem találtam a neten adatokat a rendszerről 2019-re, vagy 2018-ra vonatkozóan.
Az orosz emberek biozöldséget, burgonyát, bogyós gyümölcsöt, gyümölcsöt esznek egész évben, mivel minden család megtermeli magának. Erre a tényre csodálkozott rá a naturalhomes cikkírója is. Mivel a családi birtok mozgalom nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik, és komoly eredményeket is fel tud mutatni a témát kutatják is, pl:
Nagyon komoly eredményeket érnek el pl. 600 négyzetméteren.
Eran Ben-Shahar ellátogatott orosz barátaihoz egy hétvégén a dácsába, hogy megnézze, milyen munka folyik egy ilyen hétvégi házban. Hogy miért is dolgozik ott az ember a hétvégén napi 12 órát akár, és miért van ott, amikor csak teheti.
Mindenki a dácsán biokaját termel, nem használnak semmi vegyszert, mivel a gyerek, meg az unoka nem szereti, ha bármilyen vegyszerrel permetezi a nagypapa a zöldséget.
Eléggé komoly rendszert képvisel a családi birtok rendszer Oroszországban, és ezt a mozgalmat a kormányzat támogatja is.
Ennyi bevezető után, térjünk rá a lényegre: A poszt azért született, hogy bizonyítást nyerjen, hogy létre lehet hozni egyszerűen olyan családi birtokot, ahol lehet biztosítani a család – férj + feleség – éves 12 000 EUR nettó jövedelmét, megfelelő rendszerszervezés mellett.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
A történet, amit előadok egy gondolatkísérlet, pusztán az, hogy a lecsómérnök hogyan látja ezt a helyzetet.
A falvaink öregszenek el, amin változtatni kellene, a kérdés az, hogyan. Volt már itthon szó Öko- falu hálózatról, amit Raskóék dolgoztak ki, volt már itt szó Kert- Magyarországról, az utóbbi 10-15 évben, de átütő sikert nem ért egyik megközelítés sem, mivel akkor tele lennénk virágzó falvakkal.
Az egész ország területe alkalmas mezőgazdasági termelésre, és a falu biokaját evett még a 80-as években is, csak ez nem volt így kimondva. A termelők a legközelebbi városba vitték be eladni helyben megtermelt portékát, így a város is biokaját evett. Erről sem beszélünk mostanában. A várost a város környéki gazdák látták el élelemmel, kb. 30 km-es körzetből. Aminek szezonja volt, vitték be a gazdák a piacra, és minden család befőzött, eltett, ahogy falun is, ugyanaz volt az életszemlélet, mindenki töltötte fel a kamrákat, nem volt hűtőszekrény. Na most még a 80-as években is egy átlagos falu alkalmas volt mezőgazdasági termelésre, mivel a hagyományos falusi termelési szerkezet - termelési hagyomány- még fellelhető volt, és működött. Itt arra gondolok, hogy a falunak, mint önellátó mezőgazdasági rendszernek a hagyománya - paraszti kultúra - még a 80-as években is létezett.
Pl. a faluban a kertek mindig valamilyen víz mellett alakultak ki, legyen az kút, vagy patakpart. Mára ezeket a patakpartokat már lehet, hogy beépítették a faluban, vagy betemették a kutat. Tehát a kertnek való hagyományos helyek megszűntek kertként funkcionálni. Ez általános jelenség a Balaton melletti falvakban, közvetlenül a parti sávban. A hagyományos falusi önellátó termelési rendszer felbomlott sok helyen, ezzel számolni kell. Másképp újjáéleszteni a hagyományt, ide már tervezés kell.
Tehát rendelkezünk azokkal a hagyományokkal, ami kell ahhoz, hogy egy virágzó falusi termelési rendszert alkossunk meg itt a XXI század elején, nagyapáink, dédapáink tudását beágyazva a XXI század valóságába.
Vázoljuk fel a teret
Ahhoz, hogy valamit alkotni lehessen, a témában fel kell vázolni a teret, amiben mozognunk kell:
Pár felvetés amolyan peremfeltételnek:
- 1 000 EUR havi nettó fizetés családonként – férj+ feleség – - Vannak az országban elhagyatott falusi házak, amelyek 15-20 éve üresen állnak akár, ezeket meg lehet vásárolni, építsünk erre. - Tanya, egy tanyához nem olyan nehéz már ma sem hozzájutni - Legyen ott internet - Legyen a közelben óvoda, iskola - Legyen egy kocsi, vagy valamilyen saját jármű, azt lehessen megtankolni - Legyen kéznél okos telefon, egy-két laptop - Legyenek kéziszerszámok, és kisgépek a műveléshez - Legyen rendelkezésre álló tudás a termeléshez, és legyenek vetőmagok - Anyagok a ház, melléképületek felújításához
Kezdődjön a matek, számolgassunk egyfajta „fedezeti pontot”, kezdjünk iterálgatni
Megnézve a fenti listát, tehát pénzt kell befektetni ahhoz, hogy egyáltalán az ember oda tudjon költözni egy választott lerobbant házba, mivel azt fel kell újítani, közben élni is kell valamiből. Vinne oda egy faházat, és építgetné a házat, hogy mielőbb be lehessen költözni, ha fel akarná újítani, vagy egyszerűen a helyére egy könnyűszerkezetes házat húzatna fel pár hónap alatt, ez döntés, és rendelkezésre álló pénz kérdése.
Most egy könnyűszerkezetes ház 100 000 Ft - 250 000 Ft/ négyzetméter, egy 100 négyzetméteres családi ház így 10 000 000 Ft - 25 000 000 Ft– ba kerül, tokkal-vonóval, ez elérhető hazánkban is, ha az átlagárakat nézzük.
Ebben a témában is érdemes lenne kicsit körülnézni, hogy mik a hagyományaink.
Tehát kell egy könnyűszerkezetes ház + telek: legyen 20 000 000 Ft - 56 536 EUR – önrész nincs! – ebbe férjen bele a telek, vagy tanya vételára, fedezet a felépítmény, és a telek.
Vegye fel 30 évre, fizessen vissza a 30 év alatt 59 000 EUR-t a törlesztő részlet havonta: 59 000 EUR / (30 x 12 hónap) = -163. 88 EUR - 58 304 Ft / hónap - ami évente: - 1 966.66 EUR 699 648 Ft -
A család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 12 000 EUR Összesen: 12 000 EUR + 1 966. 66 EUR = 13 966. 66 EUR
A rendelkezésre álló telek nagysága legyen: 1 ha, 10 000 négyzetméter
20- 30 kg x 8 000 négyzetméter = 160 000 kg – 240 000 kg, ezek szerint 160 tonna – 240 tonna között lehet zöldséget termelni hektáronként, ha csak egyszerűen szorzok egyet, és azt mondom, hogy nem vetem be a 10 000 négyzetmétert, hanem csak 8 000-et, mivel sétálni kell is kell az ágyások között, továbbá kell egy ház, is a kertben.
Fogadjuk el, hogy így van, legyen a varázsszámunk 160 000 Kg.
Mennyiért termelek 1 kg terményt a fenti feltételek mellett?
12 000 EUR megélhetéshez szükséges pénz: / 160 000 Kg = 0.075 EUR / kg – ami 26.53 Ft kilónként. Hiteltörlesztés: 1966.66 EUR / 160 000 Kg = 0.012291 EUR – ami 4. 372 Ft kilónként
Összesen: 26.53 Ft + 4. 372 Ft = 30.90 Ft – legyen: 31 Ft / Kg.
Ellenőrzés: 31 Ft x 160 000 kg = 4 960 000 Ft 4 960 000 Ft / 353.755 = 14 021 EUR, ami több mint a 13 966. 66 EUR. – ok –
A szám azt jelenti, hogy termelni kell 160 000 kg-ot diverz zöldséget 8 000 négyzetméteren, amit el kell adni kilónként 31 Ft-ért. Ebben a 31 Ft-ban benne van a következő:
- Éves 12 000 EUR fizetése a feleségnek, és férjnek - A 20 000 000 Ft-os hitel éves törlesztő részlete, amiből a házat építettem - Az egy hektáros telek, ami rendelkezésemre áll – amit nem a hitelből vettem – - Tételezzük fel, van kút a telken, és tudok öntözni, ezért nem gond termelni
Mi az, ami nincs benne a fentieken kívül:
- Nincs benne a területrendezés költsége – kert kialakítás, trágya, tereprendezés - - Nincs benne pl. a talajmunka, ha fel akarom szántatni a területet ősszel, mivel traktorom nincs - Nincs benne a vetőmag - Nincs benne a palánta - Nincs benne a fóliasátor, stb. - Nincs benne a szükséges faanyag, ha pl. magas ágyást szeretnék - Ha kell a szükséges támberendezés – paradicsom, vagy uborka mellé netán - - Nincs a telken egy darab gyümölcsfa sem – persze, tudom, hogy minimum 5 év, mire egy csemete termőre fordul, de kert nem létezhet gyümölcsfa nélkül, azaz kell -
Szóval iterálgassunk kicsit, közelítsük a valósághoz a történetet, mert messze vagyunk. A kérdés az, lehet-e ebben a térben játszani?
- Család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 12 000 EUR - 20 000 000 Ft-os hitel éves törlesztő részlete: 1 966.66 EUR - Összesen évente: 13 967 EUR
28 négyzetméter – 50 000 Ft – 141 EUR költség - 338 kg várható termés Ez már valami, lehet kezdeni számolgatni.
Nézzük meg, ha egy db 28 négyzetméteres ágyást művel a család: 13 967 EUR + 141 EUR = 14 108 EUR / 338 kg = 41. 73 EUR / kg ami sok
Nézzük meg, ha 2 db 28 négyzetméteres ágyást művel a család: (((13 967 EUR + (141 EUR x2)) / (338 kg x2))) = 21. 07 EUR / kg ami még mindig sok. Mi van ha 15 ilyen ágyásunk van: (((13 967 EUR + (141 EUR x15)) / (338 kg x15))) = 3. 17 EUR / kg ami még mindig kicsit sok. Mi van, ha 25 ilyen ágyásunk van: (((13 967 EUR + (141 EUR x25)) / (338 kg x25))) = 2. 07 EUR / kg Ez már okkás is lehet.
Mi van, ha 30 ilyen ágyásunk van:
(((13 967 EUR + (141 EUR x30)) / (338 kg x30))) = 1. 79 EUR / kg Itt álljunk meg, és fogadjuk el.
Hány négyzetméter ez? 30 db x 28 négyzetméter = 840 négyzetméter.
Egy átlag telek nagysága kb. 200 négyszögöl, ami 719,4 négyzetméter, ami kb. 36 m x 20 m: tehát minimum kb. két telek kell történethez. Hogy is néz ki ez a történet, hogy optimális legyen?
A telek nagysága legyen 800 négyszögöl, ami 2 157 négyzetméter, ami 0,257 hektár
A felvett hitel nagysága 20 000 000 Ft, 30 év - éves törlesztő részlet: 1 967 EUR A család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 12 000 EUR 30 db ágyás kialakítása: 141 EUR x 30 = 4 230 EUR
Összesen: 18 197 EUR
Várható termésmennyiség: 338 Kg x 30 db ágyás: 10 140 kg Fedezeti pont / 1 kg várható termés: 1. 7945 EUR / kg.
Kút van a telken
A telek 39 %- át használjuk kertnek, a többivel gazdálkodhatunk még.
Mi lenne az optimális történet pénzügyileg, mennyi pénz kell?
Meglátásom szerint a legoptimálisabb dolog az lenne, ha előre megkapná a fenti 18 197 EUR-t két évre előre, ami 36 394 EUR, ami 12 875 560 Ft.
Ebből kialakítja a kertet, fizeti a felvett 20 000 000 Ft-os hitelt a házra, és keres nettó 1 000 EUR-t az asszonnyal, havonta. Ha járulékot is fizet, akkor a 12 000 EUR éves költségre rájön még olyan 4 000 EUR járulék évente, ekkor a képlet így változik:
A felvett hitel nagysága 20 000 000 Ft, 30 év - éves törlesztő részlet: 1 967 EUR A család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 16 000 EUR 30 db ágyás kialakítása: 141 EUR x 30 = 4 230 EUR
Összesen: 23 394 EUR, ami 8 275 745 Ft
Ha ugyanúgy megkapná előre két évre, akkor az 16 551 489 Ft –ra lenne szüksége.
Erre a 16 551 489 Ft-ra kellene valóságot írni, mit is jelent ez?
Van egy család, aki kimegy falura, nyakába vesz egy 20 000 000 Ft-os kölcsönt 30 évre
Birtokába kerül egy 800 négyszögöles telek
Itt kialakít 320 négyszögölön intenzív kertet, ahonnan lehoz évente 10, 1 tonna diverz zöldséget- és gyümölcsöt, 1. 79 45 EUR / kg fedezeti ponton, már az első éven, ha ügyesen tervezi meg a költözést.
Valaki kellene, aki készpénzben odaad neki 16 551 489 Ft-ot, aminek a fedezete az a 10.1 tonna termény lenne, amit évente megtermel, és átveszik tőle garantáltan 1. 7945 EUR –ért kilónként minden évben.
Ide kellene egy jó szövetkezet
Na, most ide kenne egy jó szövetkezet, aki ezt a történetet megszervezi ilyen szinten. Ebben nagyon komoly innovációs potenciál lenne, mivel lenne árualap, és lehetne szervezni a feldolgozást. Másképp nagyon nem tudna működni a dolog, elég komoly szövetkezeti hagyományokkal rendelkezünk, érdemes lenne kihasználni ezt. Egy élelmiszermérnök csapatnak, aki polci végterméket akarna tervezni egy ilyen rendszerre, ez a rendszer maga lenne az innovációs mennyország! Ha ez a csapat a szövetkezetnek dolgozna?
Na igen, e ez egy komoly dimenziót nyitna meg ebben a történtben. Mivel a helyi szövetkezet, vagy a "szövetkezetkezet szövetkezete" - ahogy a haverom mondta - képes lenne polci végtermék kibocsátására, mint Kanadában, vagy Nyugaton, vagy Olaszországban.
Olyan innovációs csapatoknak, aki tesztelgetni akarnak ezt-azt, egy ilyen gazdasági rendszer nagyon komoly potenciált képviselne. Egy ilyen rendszer IT innovációs mennyország lenne. A rendszer felállításával már munkahelyet lehet teremteni, de ami a lényeg, a rendszerre rá lehet építeni nagyon szépen fizető munkahelyekkel teli rendszereket, na de ez egy másik poszt témája.
"Azt is szeretnék, hogy amíg az országban megtermelt zöldségekből és gyümölcsökből elegendő a kínálat, addig a multik ne importáljanak külföldi terméket.
A szövetség tárgyalásokat folytatott cseh hátterű kereskedelmi láncokkal annak érdekében, hogy azok csak abban az időszakban importáljanak zöldséget és gyümölcsöt, amikor az adott termék iránti igényeket a helyi termelés nem tudja kielégíteni "
Idézet vége.
A csehek ezt meg fogják tenni. Meglátásom szerint ha ezt megtették, akkor már tovább is fognak lépni az önellátás felé vezető úton, szépen rendszerbe foglalva.
_____________________
Ők is biokajából főznek:
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Sztupa Gergely innovációja Pusztaszabolcson, aki tudja hogyan kell pótolni a talajerőt nagyüzemi gazdaságban, úgy, hogy nem kell szántani a területet feleslegesen.
A film a Médiatanács támogatásával a Magyar Média Mecenatúra Program keretében készült.
Igen, a képen a lány most érkezett vissza a mezőről, élvezte a délelőttöt, és közben szedett egy csokor virágot. Egy virág, egy lopott csók, pillantás a kedvesnek, aki épp most távozott árnyékként a fák takarásában, ilyen egy boldog pillanat.
Az előző bejegyzésben annak mentünk utána, hogy a termőföldnek van-e értéke, ára, és ez a történet hogyan nézhet ki pl. egy integrált értékláncban. Nem triviális a téma, ezt nézegetjük most tovább.
Az előző bejegyzést azzal hagytuk abba, hogy 1979-ben Schultz azért kapott Nobel- díjat, mert arról értekezett, hogy a termőföld túl van becsülve.
"A klasszikus közgazdaságtan képviselői, Adam Smith és David Ricardo három termelési tényezőt különböztettek meg. Ezek a következők:
a munkaerő
a tőke
a föld,
amely ebben az értelemben nem csupán a termőföldet jelenti, hanem minden olyan, a természetben már meglévő erőforrást, amelyet a gazdasági tevékenység során felhasználnak például a vizek, a szél energiája.
Smith és Ricardo azt is megállapította, hogy a termelési tényezőknek birtokosai, tulajdonosai vannak, akik annak fejében, hogy tényezőjüket rendelkezésre bocsátják a termeléshez, részt kérnek a haszonból. Ennek megfelelően:
• a munkaerő tulajdonosai, a munkások bért kapnak;
• a tőke tulajdonosai, a tőkések vagy kapitalisták profitot;
• a föld tulajdonosai, a földbirtokosok pedig (föld)járadékot. "
Tehát arról mesél a közgazdaságtan, hogy a termőföld tulajdonosai a földbirtokosok a föld használatáért (föld) járadékot kapnak.
2009-ben Erdélyi Tamás irt egy doktori disszertációt, melyben feszegeti azt, hogy hogyan néznek ki a földbirtokviszonyok az EU tagországaiban.
A 16. oldalon mesél arról, hogy hogyan is néznek ki a törvény szerinti bérleti formák. Tehát van ilyen, hogy haszonbérlet, feles bérlet, szívességi földhasználat, részesművelési szerződés, készpénzes bérlet, rugalmas bérlet
A 21. oldalon mesél a földárról.
Idézet:
„A termőföldet ökonómiai értékelésekor általában tőkeként kezelik. Értékesítésekor, vagy megvásárlásakor az átlagos tőkehozadékot tartják szem előtt. A tőkejavak árát nem keresletük és kínálatuk, hanem a velük előállított termékek kereslete és kínálata határozza meg. (BURGERNÉ 1996)“
Burgerné is azt mondja, hogy csak úgy lehet - ÉRTÉKEL-ni a földet, ha együtt vizsgáljuk azt, hogy akkor most arról a területen mennyi pénzben kifejezhető terméket lehet előállítani.
Azt mondja Burgerné, hogy a föld a tőkejavak közé lehet sorolni. Mit is jelent a fogalom, hogy tőkejavak?
A termelési tényezők egyike. Olyan megtermelt javak, amelyeket további termelési folyamatokba vonnak be. A vállalkozások elindításához is tőkére van szükség, Jele: K (Capital)
B.
Mindazok a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületek, felszerelések, alkatrészek, stb. amelyeket a termelő folyamatokban felhasználunk.
C.
Olyan termelési tényezők, amelyeket az ember állított elő annak érdekében, hogy velük javakat hozzon létre. /Gép, autó, pénz, üzem, stb./ Kamat, osztalék, bérleti díj...
D.
3. K (származékos) termelt javak amelyek a további termelési folyamatokban használnak fel J: kamat
4. válalkozás, E: váll-i terv-ek össz, célja a profitszerzés J: profit
Na, ahogy ezt a fogalommagyarázatot ide levéstem, úgy gondoltam, hogy itt van az a pont, hogy innom kell jó kávét.
Nézzünk egy kicsit bele ebbe a játékba, hogy mit is mond Burgerné. Van egy darab földem, amin előállítok -megtermelek- valamit, ezt a valamit az adott piaci viszonyok között eladom, és az ezért kapott pénz határozza meg azt, hogy akkor most annak a darab földnek a prompt piaci ára mekkora, főleg akkor, ha van piaca az adott darab földnek, az adott helyen, és gazdasági térben.
Mivel a krumpliföld, az krumpliföld, ennyi ez. Ebből az következne, hogy nagyjából minden krumpliföldnek a forgalmi ára hasonló lesz, kis eltéréssel legyen az a krumpliföld bárhol az országban - ha most figyelembe vesszük az országhatárt, mint fizikai teret -. Ez nagyon nincs így.
Pl. van egy olyan országrész, ahol 1 ha termőföld 16- 55 millió HUF között mozog, és lehet krumplit is termelni rajta, nem is rossz termésátlag mellett.
Szóval ebben a 16- 55 millió HUF közötti hektáronkénti árcédulában kicsikét többet vizionáltak bele, mint tennék azt máshol az országban.
Úgy gondolom, Burgerné állítását ezzel simán lehet cáfolni. Itt nem érvényes az a mondás: „Oh, ez csak egy krumpliföld, semmi több“.
Menjünk vissza az elejére, a történetnek, amikor azt mondtuk Adam Smith és David Ricardo nyomán, hogy három termelési tényező van: a munkaerő. a tőke, és a föld.
Amire a választ keressük, az nem más, mint hogy a termőföldnek van-e értéke, vagy csak ára van?
Nagyon komoly szakirodalma van annak, hogy akkor most egy terület piaci árát hogyan lehet meghatározni, törvénybe rögzített varázslatos képletek is mesélnek arról, hogy akkor most hogyan lehet számolgatni azt, hogy akkor most az adott területre milyen árcédula ragasztható.
Általánosságban elmondható, hogy kb. akkora árcédula ragasztható 1 ha termőföldre, mint amilyen árcédula van a szomszédos területen. Itt azért eszembe jut az, hogy pl. a cár hogyan gondolkozott annak idején egy darab jeges föld áráról - Alaszka-, továbbá eszembe jutnak Barabási Albert- László, A Képlet - A siker egyetemes törvényei - című könyvében leírtak.
A cár kb. úgy gondolkodott, hogy neki mit ér az adott darab föld, és e szerint ragasztottak rá egy árcédulát, és kész.
Barabási azt mondja, hogy a hálózatokban való gondolkodás új axiómákat hoz a XXI. században.
Pl. azt mondja, hogy axióma szerint a teljesítmény korlátos, de a siker korlátlan.
Tehát az adott kor, adott gazdzadasági viszonyai határozzák meg azt, hogy akkor most mit is gondolunk egy darab föld árcédulájáról.
Az előző posztban azzal a felütéssel kezdtünk, hogy saját meglátásom szerint van a termőföldnek értéke, és lehet pillanatnyi ára, azaz lehet rá árcédulát ragasztani, és mivel ez így van, ezért van olyan, aki ki is fizeti ezt az árat, mért van piaca a földnek.
Schultz azért kapott 1979-ben Nobel-díjat, mert azt mondta, hogy a föld - termőföld - túl van értékelve.
A termőföldnek van értéke, ami független a rá kiakasztott árcédulától.
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet - élelmiszergazdasági nézőpont- , azt mondja ki axióma szerint, hogy az élelmiszertermeléshez nem szükséges termőföld.
Ez simán belátható, a termőföld mnetes élelmiszergazdasági innovatív termelési rendszerek piaca a világon szignifikánsan növekszik, legyen az tenyészállat mentes hústermelés, vagy növénytermesztés.
Az értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésben a minőség fogalmát a következőkép fogalmaztam meg:
„A minőség a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és a ki nem fizetett igényeket.“
Ha megjelenik a minőség fogalmi környezete, akkor megjelenik a termék, fogalmi környezete is az értékláncban. A termék az a valami, amit az értéklánc annak tekint az adott térben, és időben, se több, se kevesebb.
Olyan világban élünk, ahol kimondható az, hogy a helyi, lokális élelmiszer termelés alapestben- értéklánc oldaláról vizsgálva - nem függ a helyi diverz alapanyag termeléstől, mivel a platform független gyártási rendszerek korában élünk kb. 1960-as évek vége óta nyugaton.
Természetesen szervezhető lokális, vagy regionális inputokra épülő komplex értéklánc, léteznek is ilyenek.
Trendként elmondható az, hogy egy komplexen szervezett értékláncban maximálisan integrálták a termőföldet, mint termelési tényezőt, melynek szerepe átalakult az értékláncon belül.
Tehát pl. egy cég ha zsákos krumplit állít elő, és erre megvan a piaca, akkor értéklánc oldaláról nézve a történetre, madár mindegy, hogy hol , milyen termesztéstechnológiát használva -termőföld mentes termesztéstechnológia , vagy hagyományos termesztéstechnológia -állítja elő a zsákos krumplit.
Értéklánc oldaláról nézve az, hogy mi a termőföld értéke, eléggé sajátos jelentéstartalommal is bírhat, amit mérhetővé tesznek az értékláncon belül. Tehát megjelenik ezen működési keretek között is érték fogalmi környezete.
Az EU pl. belátta azt, hogy egy értéklánc így működik, és azt mondta, hogy olyan támogatási rendszert alkot meg, ami védi a helyi értékeket, a lokalitás tájképi jellegét megőrzi, és biztosítja a helyben való boldogulást. Ez kb. megfelel egy lokális, vagy regionális értékláncnak. Jobban ki kellene használni ennek a ténynek a lokális, vagy regionális lehetőségeit, az ebben a gazdasági térben rejlő innovációs potenciált.
Ebben a keretrendszerben megjelenik a termőföld érték fogalma, ami független az árcédulától.
Globálisan lokális - lokálisan globális - rendszerekben kellene elkezdenünk gondolkodni, kicsit jobban, mint eddig.
A következő posztban rámegyünk arra, hogy akkor hogyan is jelenhet meg a termőföld ára az adott végtermék árában.
Egy jó pohár bor mellett ültünk a barátaimmal, és arról folyt a szó, hogy akkor most menyiért is lehet előállítani egy liter bort manapság. Meg arról, hogy akkor ez az előállítási ár hogyan függ össze azzal, hogy akkor most ténylegesen mennyiért is lehet eladni egy liter bort. Már akkor tudtam, hogy ezt meg kell írni, mivel a téma nem olyan faék egyszerű, mint aminek kinéz, olyan szinten nem az, hogy erről a kérdésről történő közgazdaságtani gondolkodás ért már Nobel-díjat, de ne szaladjunk ennyire előre.
A kérdés megint az, hogy akkor most honnan is nézzünk rá erre a témára, hogy akkor hogyan is kalkuláljunk például a termőföld árával pl. egy komplex költségmodellben. Mivel is kalkulálhatunk? A termőföld árával, és nem értékével.
Itt egy nagyon fontos fogalmi környezettel szembesülünk, mikor is árakról, és értékről beszélünk.
Mi is nagyvonalakban az, hogy valaminek van ára, azaz rá lehet ragasztani egy árcédulát?
Amikor azt mondjuk, hogy valaminek van ára, akkor azzal azt az igényt fejezzük ki, hogy az a valami, amire ráteszünk egy árcédulát, annak a valaminek van létező piaca, ezért standardizált kereskedelmi folyamatokon keresztül, mint áru, vagy azt megtestesítő értékkel rendelkező papír forgalomképes, mivel van olyan ember, vagy szervezet, aki a ráírt árcédulát levéve, kifizeti azt, és használja azt. Tegyük hozzá, hogy általánosságban ezt az árat abban a devizában fizeti ki, amiben az árcédulán feltüntették az értékesítési árat.
A termőföldnek tehát van ára, lehet rá árcédulát tenni.
Ez egy szép kerek szám szokott lenni általában, és amikor egy termőföld adás-vétel megköttetik, akkor szépen szerepeltetni kell a könyvelésben, a hatályos számviteli szabályok szerint lekönyvelve a történetet. /A termőföld adás-vételre eléggé speciális szabályok is vonatkozhatnak, ami most nem képezi jelen poszt tárgyát./
Tehát az eladó bevételt realizál, /ebből adózik/, a vevő termőföldet vásárol, ami számára termőföld, az árcédulán feltüntetett áron megvásárolva, a vétel pillanatában.
A vevő számára e tranzakció által megszerzett termőföld most eszköz, vagy forrás?
Tudjuk, hogy az eszköz az, ami pénzt tesz a zsebünkbe. Tudjuk azt is, hogy a forrás az, ami pénzt vesz ki a zsebünkből. Na, már megint helyben vagyunk: ár- érték- eszköz – forrás.
Mivel itt kezd bonyolódni a dolog, mivel ebben a történetben több van, mint ami az látszik első blikkre. Nézzük, mit mond Dr. Tóth József, A GAZDASÁGI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ABSZTRAKT MATEMATIKAI VIZSGÁLATA című munkájában a termőföldről:
Idézet a munkából: „ 45. tétel: A termőföld értékét csak az azon termesztendő növénnyel, vagy növényekkel (ágazatokkal) szoros kapcsolatban lehet megítélni.
46. tétel: A termőföld értékét csak a termőföld, az időjárás és a növény (ágazat) szoros kapcsolatában lehet megítélni.
47. tétel: A termőföld értékét csak az adott közgazdasági környezettel szoros kapcsolatban lehet megítélni. (A munkaerőhelyzet, eszközellátottság, piaci helyzet, árviszonyok, út és szállítási viszonyok stb.)
48. tétel: A föld közgazdasági értékét olyan komplex mutatóval célszerű meghatározni, amely a termőföld jellemzőit, a rajta termelt, illetve termelhető növényt, illetve növényeket, az éghajlati tényezőket, a közgazdasági tényezőket, a gazdálkodás minőségét, illetve mindezek kölcsönös kapcsolatának, kölcsönhatásának az eredményét juttattja kifejezésre. Ilyen mutató csak egy lehetséges, az eredménymutató, azaz az adott termőföldön elért, vagy elérhető (legcélszerűbben pénzértékben kifejezhető) eredmény, a jövedelem. A termőföld közgazdasági értékelésének alapvetően két szempontból van jelentősége. Egyrészt a föld adás-vételi árának meghatározásához, a földbérleti díj és a földadó meghatározásához. Előbbi esetben az eladó és vásárló számos lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy megközelítően helyes döntést hozzon. Elsősorban azt vizsgálja, hogy milyen eredménnyel járhat a föld megvásárlása. (Mi a célja, mit kíván a termőföldön termelni, s az, milyen eredménnyel kecsegtet, esetleg magasabb értéken értékesítheti stb.). Utóbbi esetben célszerűbb lenne a földadó eltörlése, vagy egységesítése és a hangsúlyt alapvetően a jövedelemadóra helyezni. A termőföld értékelése és célszerű felhasználása szoros kapcsolatban van, hiszen annál értékesebb egy adott földterület, minél célszerűbben tudjuk felhasználni, illetve (ha egyéb kényszerítő tényezők nem játszanak szerepet) annál célszerűbben használjuk fel az adott földterületet, minél értékesebb az számunkra. „
Mit is olvasunk?
Értékeli, hogy hozzá lehessen rendelni egy árat, azaz rá lehessen ragasztani egy árcédulát. Erről mesél, a termőföld áráról, nincs szó a termőföld valós értékéről.
1979: közösen Theodore W. Schultz USA-beli (1902-1998), University of Chicago és Sir Arthur Lewis (1915-1991) nyugat-Indiai származású USA- beli, Princeton University. A gazdasági fejlődés kutatásában folytatott úttörő munkájukért, különös tekintettel a fejlődő országok problémáira.
„ Land is overrated A widely held view – the natural earth view – is that there is a virtually fixed land area suitable for growing food, and a supply of energy for tilling the land that is being depleted. According to this view, it is impossible to continue to produce enough food for the growing world population. An alternative view – the social-economic view – is that man has the ability and intelligence to lessen his dependence on cropland, on traditional agriculture and on depleting sources of energy and can reduce the real costs of producing food for the growing world population. By means of research we discover substitutes for cropland, which Ricardo could not have anticipated, and as incomes rise parents reveal a preference for fewer children, substituting quality for quantity of children, which Malthus could not have foreseen. It is ironic that economics, long labelled the dismal science, is capable of showing that the bleak natural earth view for food is not compatible with economic history; that history demonstrates that we can augment resources by advances in knowledge. I agree with Margaret Mead: “The future of mankind is open ended.” Mankind’s future is not foreordained by space, energy and cropland. It will be determined by the intelligent evolution of humanity. „
Ebből a nézőpontból nézve az érték egy kicsit mást jelent. – túl van becsülve a föld - Az 1979-es Nobel-díj előre vetítette 2019-et, de ezt majd a második részben egy kicsit kifejtjük.
Az értéklánc elmélet – kidolgozva általam - azt mondja, axióma szerint, hogy nem szükséges az élelmiszertermeléshez termőföld.
Ebből azért következik néhány innovációs potenciál a gazdasági térben.
Ebből alakult ki a végtermék alapú platform független gazdasági terek gazdaságtanának tudományága az 1970-es évek végétől. Ez az értéklánc axióma fogja meghatározni a XXI. század élelmiszergazdaságát.
De ne szaladjunk ennyire előre, a következő bejegyzésben megnézünk a nézőpontokat, hogy akkor hogyan is lehet kalkulálni a föld árával, /de nem az értékével/ pl. a költségtervezésben.
Érték? Meg mi az érték? Na, ezt a történetet vetíti előre a 2019-es Közgazdasági Nobel-díj.
Szóval túrtam a netet, és szembe jött velem ez a pozíció leírás - az ilyen copy-paste, vagy nemzetközi fordítások mondhatni általánosak a magyar weben - Blab, bala, bala, kik vagyunk, stb, és a következő szöveg:
Az éves tervezési feladatok koordinálása,
terv/tény elemzések készítése,
havi gazdasági jelentések, kimutatások, adatszolgáltatások elkészítése,
Gazdasági egyetemi - igen, gazdasági.. nem gazdálkodási - , vagy főiskolai diploma, vagy gyakorlat
Na most ugyanezt a szöveget megtaláltam random módon 5-7 különböző cég, sokféle gazdasági pozíciójánál, most ezt nem akarom részletezni. A HR profi mindenhol, nagy merítést akar, és majd olvasgatja a CV- ket, és próbálja kiszűrni azt a "soft skillt", ami neki kell, tehát professzionálisan jár el, nagy valószínűséggel kap több CV majd 6 másodpercnél több időt, mint ami a szokásos.
Na most nézzük, hogy mi is a gondom ezzel a - copy- paste fordítom a nyugati cuccot, oszt majd jó lesz dologgal- .
Elolvasod a hat pontba szedett feladatsort, figyelmesen, és elolvasod még egyszer.
- Igen?
- Te is azt látod, ami oda e van írva betűvel, mint amit én?
- Persze, hogy ezt, ne is mondd.
- Ezek pénzügyest keresnek, nem mást.
De akkor mi is a következő két cucc, amit leírtak:
Na most ehhez érthet egy pénzügyet szakot végzett emberke, vagy nem?
Ez a négy szó, miszerint érteni kell a vállalati költség, értékesítés, önköltség, és fedezet számításhoz, hát.. hogyan is mondjam, eléggé tág fogalom ahhoz, hogy bárki, ismételem bárki azt mondja, hogy persze, én ehhez értek.
De ha másik oldalról nézek rá erre a pár szóra, akkor erre egy profi - pl. aki nagyon komoly szinten foglalkozik üzemgazdaságtannal, vagy olyan ember, aki azt mondja magáról, hogy Ő a Business model and pricing strategist, mint Tim Williams, nem biztos, hogy komolyan venne egy ilyen leírást. Mivel tudja azt, hogy itt nincs tisztázva az, hogy akkor most hogyan közelítjük a témát rendszerszinten. Nincs rendszer, vagy rosszul felrajzolt, az nem jó, mert csak szívni lehet vele, ezt minden rendszerben gondolkozó tudja.
Tim Williams írásait szeretem olvasgatni, mivel eléggé hasznos dolgokat oszt meg ebben a játékban, hogy akkor most hogyan is kell árazni, vagy hogy a cég költség modellje az nem a cég profitmodellje, és hogy ebből komoly gondok is adódhatnak.
Tim inkább a szolgáltató iparra koncentrál, és azon belül is inkább az ügynökségek, azon belül a többnyire a reklámügynökségek profitmodelljét szedi darabokra. Érdemes rákeresni írásaira a Linkedinen, eléggé hasznos olvasgatni.
Így egymás után leírva a négy szó azt sugallja az olvasó számára, hogy ez színtiszta pénzügyi játék, számlák vannak, "oszt aztat" kell elemezgetni, mert jönnek az adatok, kimutatások, és elemzések, számlák, bevételi, és kiadási pénztárbizonylatok a pénzügyről, meg a bevezetett VIR oénzügyi moduljából az adatok, és ebből kell kihozni a csodát.
Ez kb. a hazai vállalkozások 99%-ánál teljesen természetes.
Nézed a VIR-t /vállalatirányítási rendszert/ oszt nem találod, ezt nevezzük szívásnak. Felhívod inkább Mancikát a pénzügyről, és az küldi az excelt, mert ott megvan. Ennyi.
Na de tényleg ennyi?
Honnan is vannak az adatok?
Tehát azt gondolod, hogy ez egy pénzügyi meló, mivel az adatok a pénzügyről jönnek, így is van odaírva, magyarul, betűvel: költség- értékesítés- önköltség - csak vesszővel elválasztva, és nem kötőjellel - :)
Ebből meg nyomnak egy fedezet számítást, és szépen kék az ég, onnan nézve :)
Lehet hogy a valóságban nagyon komoly gondok vannak, és nem is igazán tudják miért, system error. Gond van, mert adat szinten nincs meg az alapinfó, mert nem is lehet, vagy nem úgy, nem abban a formában, ahogy annak lennie kellene.
A vállalatirányítási rendszer azt tudja, amit megtanítanak neki, de mi van akkor, ha változik a valóság? Na akkor van gond, és ez általában jóval később szokott kiderülni.
Itt biza egy színtiszta pénzügyi szemlélet jelenik meg, semmi más.
A pénzügyi szemlélet csak egy megközelítés a sok közül, mivel létezik más szemlélet is, pl. amely mérnöki, erőforrás, vagy minőség ügy oldaláról közelíti a témát.
A pénzügyi személettel az a gond, hogy úgy néz ki, mintha mindenek felett állna...
Más nézőpont, más alkalmazott tudomány.Más-más szaktudások szükségeltetnek, és mások a varázsszámok jönnek ki a végén.
Azt a varázsszámot, ami kijött a véén, meg tudni kellene validálni, mert ha rossz számot visz végig a vállalatirányítási rendszer, vagy Mancika excel táblája, még a végén elszáll a történet, és az drága mulatság szokott lenni, persze, ha túléli a rendszer, vagy a cég.
Szóval kontrolling....
A gond ott kezdődik, hogy manapság a kontrolling, mint fogalmi környezet, az csak a pénzügyi szemléletű megközelítést jelenti itthon - olyan kb. 30 éve - pedig a kontrolling, mint tudomány sokkal több mindennel foglalkozik, persze, a tudomány része a pénzügyi szemléletű valóságvizsgálat is, de ez a szemlélet nem áll mindenek felett.
Igazi minek nevezzelek a mai világban, mindenki mást ért alatta - sajnos 99%-ban pénzügyi szemlélettel néznek rá, ami alap hiba - :)
Ja, majdnem elfelejtettem.
Ez a téma azért kerül ide a lecsómérnök blogra, azért vág témába, mert a kaja oldaláról nézve a történetet a pénzügyi személetű rendszervizsgálat, vagy rendszertervezés az csak inkább egy a sok lehetőség közül, és ezért foglalkozni kell vele is néha.
Kép: Kontroll c. film - femina.hu - Mert ez nyuszifül :) :)
Nem oly régen egy posztban elkezdtem kifejteni, hogy mit is jelenthet egyfajta nézőpontból az értéklánc, mint fogalmi keret. A bejegyzést az alábbi linken érhetitek el:
A tangás csajokkal bevezetett posztomban a következő konklúzióra akartam jobban felhívni a figyelmet:
"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?
A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."
-Idézet tőlem, az Értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésből -
Nyomjuk innen tovább a történetet.
Szóval most egy mese következik, aminek a valóságoz semmi, de semmi köze, de tényleg. :)
Kezdjük is el.
Volt egyszer a Varázshegyen túl, a Nagykerek Erdőn onnan, a Végtelen folyó ezen oldalán, ahol még kézzel mossák a pelenkát, és full sminkben viszik le a szemetet is - mert soha nem lehet tudni - ott történt meg a következő eset, egy ottani cégnél.
A cégnek nagyon sok üzlete volt a királyságban, és kereskedett egy bizonyos termékkel, aminek nagyon nagy keletje volt a királyságban, és van ma is.
A cégnél összeültek a cég tulajdonos varázslói, hogy arról tanakodjanak, hogy hogyan lehetne az amúgy sem kicsi céget kicsit jobban felpörgetni. Tanakodtak, sokszor tartottak szeánszot, és bevonták külsős varázslók segítségét is.
Meg is lett a konklúzió, miszerint úgy lehet lehető legjobban piacot szerezni a királyságban, hogyha a hasonló profilú boltokat felvásárolja a cég, de ízibe, és a lehető leggyorsabban, nehogy a konkurencia lecsapjon rájuk és elhappolja tőlük a jó businesst.
A döntés után a tettek következtek. Elvitték a tervet a királyság bankjába, és bemutatták a történetet, kérve azt, hogy a bank adjon lóvét a terjeszkedésre.
A bank megnézte a színes-szagos terveket, és áldását adta a finanszírozásra.
A buli csak most kezdődött el igazán.
Nyomtatták a szerződéseket a kocsiban, helyszínen, az adott üzletben, melyet meg akartak venni, beírták bele e megfelelő számokat, és neveket a kipontozott helyekre, aláírás, pecsét, és lőn, a cégé lett az adott üzlet az adott pillanattól.
Mindenki maradt a helyén, és minden maradt a régiben az adott üzletben, csak a tulaj változott. A kiszemelt boltok általában privát tulajdonban voltak, és a tulaj adta el őket, ha nem, akkor kicsit máshogy nézett ki a vételi procedúra, de azt is megoldották gyorsban.
Teltek az évek, gyűltek a raklapon a szerződések, és egy napon megcsörrent a telefon.
A bankból telefonáltak a cég varázslóinak, hogy be kellene mutatni azt, hogy a cég miből is el, mivel ha ezt nem teszik, akkor 5 napon belül fel fogják mondani terjeszkedés finanszírozására kötött szerződést, melyen évekkel ezelőtt száradt meg a tinta.
Számolgatott a varászlótanács, de nagyon nem találták a számokat. Ekkor kezdett felfigyelni a történetre a király fő adószedője is, és elment a céghez, mert kíváncsi volt a számokra, hogy akkor mi is történt arrafelé az elmúlt pár csodálatos évben. Vitt magával pár embert, ha már kiment, és elkezdtek belenézni abba a több kamionnyi anyagba, ami keletkezett ez idő alatt.
Pár nap alatt elő is hozták, hogy lenne itt pár zsák arany, amivel a cég tartozik a királynak. Sajnos a bank nem hosszabbította meg a hitelt, és varászlótanács meghirdette a céget eladásra. Jött is aznap a szomszéd királyság hasonló profilú cége, és megvette az egész hóbelevancot, tokkal - vonóval .
Kifizette a királyi adószedőnek azt a pár zsák aranyat, amivel a cég tartozott - ezt leírták a pergamenre, amin az adásvételt rögzítették, hogy ez benne van a vételárban-.
A cég varázslótanácsát leváltották, és megtették a megfelelő bejelentéseket a megfelelő királyi hivataloknak néhány fővarázsló ellen, akik tolták a fővarázslatot ebben a történetben.
A céget eladták, és vége is lehetne a történetnek, mivel meg lett mentve egy cég, csak a tulaj változott.
Persze, ebben s van igazság, de akkor hogyan is jön ebbe a történetbe most az értéklánc, meg az, hogy benézték? Meg akkor kik, és mit néztek be?
Hogy is szólt az idézett értéklánc fogalom? Bemásolom még egyszer:
"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?
A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."
- Idézet tőlem -
Fordítsuk le a történetre a fenti axiómát:
Mit finanszíroz a bank, a bank oldaláról nézve a történetre?
Bank számára mi volt az a cég által kínált következmény -amit a cég termékként kínált a bank számára- a bank által mérhető eredménnyel, a finanszírozás fedezetére?
A. Vagy a megnövekedett pénzáramot finanszírozta
Bejön egy bolt, amit a cég megvesz, ezáltal a cég nyilvántartott eszközértéke megnő, a bolt profitot termel, amiből a hitel visszafizetését a cég fedezni tudja.
B. Vagy a bolt megvásárlását, mint eszközt finanszírozta
Megveszem a boltot hitelből, és ezáltal a hitel fedezete a megvásárolt bolt mint eszköz.
Más lehetőség nincs. A bank telefonált, mivel úgy gondolta, nem finanszírozza tovább a növekedést. Hoppácska.
A bank hívása után azonnal kiderült, hogy megnövekedett pénzáram alapú finanszírozás az nem ugyanaz, mint a bolt, mint eszköz megvásárlása.
A bank benézte az értékláncot? felmerülhet a kérdés......
Ha úgy gondolta, hogy tudja azt, hogy mire adja a hitelt, azaz elemezte annyira a rendszert, -amibe a hitelt tolta - hogy tudja azt, hogy mi lesz az a rendszerszintű működésmodell, amiből kijön a hitel fedezete, akkor azt kell mondjam, ezt félig benézte, mivel a történet nem volt az axióma szerinti értékláncba szervezve. Ha valós értékláncnak nézte a játékot, akkor vak volt, és persze, ezt benézte, mert nem volt itt semmi értéklánc, csak valamilyen nem rendszerszinten mérhető értékteremtés.
A cég benézte az értékláncot?
Hát már hogyne nézte volna be. Azt gondolta, hogy axióma szerinti értékláncot hoz létre, pedig nem is, ez kiderült, és ezért a történet bukásra volt ítélve.
Növekedés, profit, értéklánc. Az értékláncba hogyan kell integrálni egy növekedési lehetőséget? Ez a növekedési lehetőség hogyan képeződik le a teljes értékláncra, mint mérhető, elemezhető "mért mennyiség"? Ezt a "mért mennyiséget" hogyan finanszírozza a bank?
Hoppácska.
Eztet meg nem tanítják az iskolában... Jáj....
Szóval ilyen kérdéseket pörget ki a valóságból az, ha valaki elkezdi csak kicsit komolyabban végiggondolni azt, hogy az említett értéklánc fogalom milyen kicsit mélyebb jelentéstartalommal bírhat.
Megyek be a haverhoz a konyhába, - ipari termelőkonyha a javából, egy KKV részeként működik az egység – gyártogatnak ezt meg azt. Megyek befelé, nézek jobbra, semmi, nézek balra, tábla. Megyek közelebb a táblához, hogy mi az a nagyon fontos, amit ki kell írni egy falnyi táblára, mi van ráírva betűvel, magyarul, nézem, oszt íme:
Kedd Gipsz Jakab 67 Tank Aranka 80 Árokparti Virág 62 Gyenge Mágnes 134 Erős Áram 56
A következő nagyon tartalmas párbeszéd alakult ki: - Te, mik ezek a számok, de tényleg, meg miért annyira fontos, hogy egy falnyi táblára kell ezt kiírni? - Ez az egyes dolgozók teljesítménye. - Tényleg? - És mi ez, krumpli, banán, vagy mik ezek a számok? - Ezek százalékok. - Tényleg százalékok? - Azok.
- És kedden időben végeztetek a termeléssel? - Igen, nem volt semmi gond, minden a terv szerint haladt. - Nem értem. Ha ez százalék, meg teljesítmény, akkor a szerény Micimackó számításom szerint a keddi gyártást be kellett bukjátok, mert nem tudtátok leszállítani, mert befejezetlenül maradt, és mindenki lelépett, mielőtt készen letettek volna, és a konyhát is ott hagyták a srácok, mint eb a szarát, a harmatos fűben nyáridőn. - Mit nem értesz rajta? - Az egészet. Mit jelentenek a számok? Mert nem a napi teljesítményt, az biztos. - Tudod, az van, hogy minden gyártott termék / db szám / konyhai pozíció megvan, hogy mennyi idő alatt kell legyártani, ez a norma idő. Na, most ha teljesíti ezt az időt, akkor 100 a szám. Ha nem sikerül neki, az + idő, tehát nem 100, hanem arányosan kevesebb. Mondjuk +1 perc, - 1 %. - Magyarul, ha 100 cuccot kell legyártani 1 óra alatt, az lenne 100. De ha csak 90 perc alatt sikerül, akkor csak 50. Jól értem? Mert veszett 30 percet. Igaz? - Így e. - Hát, te nagyon ügyesen kitaláltad ezt a történetet, és szépen be is normáztál minden receptet, ügyesen, ahogy kell. Olyan ügyes vagy, hogy képes vagy naponta a normarendszerbe belevenni minimum 90 – 400 változót, és az alapján meghatározni a bázist. Azt az időt, ami aznap a 100-at jeleni aznap. - Egyszerűbb ez a történet, nincs ilyen szofisztikált rendszer mögötte. - Akkor még nagyobb bajban vagy, mint gondoltam, azt gondoltam, hogy tudod hogy mit csinálsz, de látom, fingod nincs arról, mit csinálsz. - Amúgy mit kezdesz a számokkal? Mi van, ha tartósan valaki, 60, vagy 55 hó végéig? - Akkor nincs fagyi, vagy mi van? - Nem, elbeszélgetek vele, hogy miért nem sikerül, és ha nem, akkor jönnek a szankciók. - Eddig tűrték az emberek, nem akarta senki rád borítani az asztalt, vagy nem akartak felmondani? - Nem még nem. - Szerintem most kellene abbafejezned ezt, míg mindenkit jókedvében találsz, köztük engem is. - Amúgy honnan szedted ezt kiváló teljesítménymérési módszert? - Nyugaton elterjedt. Mégis hun, te drága, mondjál nekem olyan helyet, ahol bevezették, és célszerűen hatékony, a melós baszogatásán kívül? - Persze, lehetnek ilyen tervezett ipari környezetek, ahol ilyen játékot lehet játszani, de az nem a te konyhád. Ilyen cucchoz milligrammra kiforralt gyártási ciklusmenedzsment kell, meg totálisan gyártásintegrált környezet a munkás, és a munkapozíció köré. És ott se biztos, hogy célra vezet egy ilyen KPI. Elmegy hugyozni egyszer a delikvens, veszít 15 – 20 percet, és ugrott a teljesítménye. - Na, most azonnal hagyd abba, de tényleg. Mondom miért. - Tehát az egyes munkapozíciókat méred, cseszel arra, hogy van egy csapat, aki egyszerre dolgozik, egy műszakban. A csapatot bünteted, az egyént jutalmazod. Mindezt teszed egy konyhában? Ne mán vazze. Ez roppantul nagy királyság, egy konyhában, csak gratulálni tudok. Azon csodálkozom, hogy beszélgetnek veled az embereid. - Tudod, mióta a világ, a világ, egy konyha működése a csapatmunkára épül. Mint a kéz ujjai úgy kell, hogy együtt dolgozzanak az emberek, elfogadva azt, hogy van egy felelősségi hierarchia, amit mindenki elfogad. Tudod, vannak ilyen a séf, séf helyettes, salátás pálya, sültes pálya, stb. Értesz ugye? - Normális ember, ha meglátja a számokat, ezt látná: - 67, 80, 62, 134, 56 a keddi varázsszámaid. - Átlag: (67+ 80 + 62 + 134 + 56 ) / 5 = 79, 80 - A keddi termelést csak 79,80 %-ban teljesítették az emberek, tehát 20.20 % - a termelésnek nem került legyártásra. - De te nem ezt méred. - Hanem hogy pl. - Gipsz Jakab 67. Ez kb. azt jelenti, hogy Jakab + 33 % -nyi idővel többet piszmogott a számára előírt penzummal. Kb. azt jelenti, hogy amit 1 óra alatt kellett volna elvégezni, 1 óra 20 perc alatt tette meg például. Biztos szar napja volt. Nem furcsa az, ha ránézel a varázsszámaidra, akkor a számokból az jön ki, hogy lehetetlen legyártani a keddi gyártást? - Ez még nem tűnt fel? - Nem. - Nagyon ügyes vagy, csak így tovább. - Szerintem, ha nem hagyod abba, le fognak cserélni az alkalmazottaid. Azt sem tudod, mit mérsz, de méred. Ennek a rendszernek nálad semmi értelme, nem visz előre, főleg nem a gyártás minőségét. - Ha nekem kellene bevezetni egy teljesítménymérési eszközt a következőt tenném: - Fókuszban a csapat, és napi gyártási minőség. - Ha minden nap a csapat legyártja minőségi gyártási munkával a kiváló minőségű végterméket időre, akkor övék a napi gyártáson realizált nettó profit 6 % -a. Pénzben, azonnal fizetve a következő hét keddjén. - Ha átlagosan csúsznak 1 órát, akkor az bizony – 1 % lóvé. Ennyi, kész, nem több. Bízd rájuk a többit, szakemberek, meg fogják oldani. - A tábládat dobd ki, tedd meg azt, amit az előbb mondtam, addig tedd, míg van csapatod. - De hogyan lehet kiszámolni azt, hogy mennyi volt a keddi gyártáson realizált profit? - Ezt most komolyan kérded? - Igen. - Nagyon hosszú hetünk lesz, készülj fel.
Mostanában több hír jön több európai országból, hogy egyre több bolt zár be, és hogy az emberek elszoktak a vásárlástól, és nem vásárolnak többé a boltokban, ezért be kell zárni az üzleteket, mivel nem rentábilis a fenntartásuk. Nézzünk egy kicsit az általánosságok mögé, hogy egy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is lehet a történet mögött valójában.
Induljunk ki az ellátási láncok magánéletéből, hogy egy kicsit belelássunk a történetbe egy kicsit mélyebben. Ahhoz, hogy lássuk a játékot rendszer szinten, vissza kell repülnünk a 60-as évek végére, amikor is ezeknek a kereskedelmi rendszereknek a csírái kezdtek kialakulni, és kezdték átvenni a szerepet a kereskedelemben.
Mi is változott a 60-as évek végén, addig mi volt?
Sok országban a 60-as évek végéig domináltak a saját tulajdonban lévő boltok, ahova bement a vevő, és megvette a szükséges dolgokat. Ezek általában kis alapterületű boltok voltak. Volt egy pult, ami mögött ott állt a boltos, és kiszolgálta a kedves vevőt. Ez volt az általános felállás.
A piac virágzott sok helyen, ahova a helyi termelő be tudta vinni a termékét, és el tudta adni. A helyi termelőnek volt állandó kereskedelmi kapcsolata a legközelebbi város lakóval. Magyarországon a város környéki, és helyi termelők a 60-as évek végén nagyrészt bio termékkel látta el a várost. (Nem volt permetszer, mert minek? Nem kellett.)
A 60-as évek végére a városok népessége szignifikánsan elkezdett nőni, melyet le kellett követnie a kereskedelmi rendszernek is. Az embereknek láthatóan kevesebb idejük lett, gyorsan, hozzá akart jutni a termékhez, lehetőleg egy helyen, mivel nem ért rá másra.
Ekkor indult el egy gondolati vonulat a kereskedelemfilozófiában, hogy ki kiellene alakítani egy olyan rendszert, ami a kb. a következő paramétereket tudja:
1. A vevő bemegy egy helyre
2. Relatíve mindent megtalál egy helyen
3. Gyorsan tud fizetni
4. Ezt a helyszínt meg gyorsan el tudja érni a munkahelyéről, vagy a lakhelyétől.
Láss csodát, megjelenik, és nagyon rövid idő alatt általánossá válik az áruház, mint kereskedelmi egység. Na most az áruház angol fordításban: departement store. Az angol eredeti megnevezés: részleg + üzlet, bolt.
Tehát egy olyan helyszín, ahol részlegek vannak, a részlegeken vannak a részleghez tartozó áruféleségek, és magát a helyszínt, ahol az egész megvalósul, azt nevezzük áruháznak, vagy boltnak.
És itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy átérezzük azt, hogy ennek a kereskedelemfilozófiai meglátásnak a gyakorlatba történő átültetése miért forradalmasította a kiskereskedelmet.
A régi bolt, ahol a boltos állt a pult mögött, maximum egy részleg áruféleségeit képezte le, vagy még azt sem, mivel a nagykereskedőtől vette a termékeket, és nem volt mindenből minden fajta, és nagy mennyiség.
Tehát amikor megnyitották egy városban az első áruházakat, akkor a nagyobbak lefedték olyan 5-10 régi szakbolt szerepét, és olyan árubőséget kínáltak, amit régi boltos nem biztos, hogy tudott biztosítani. Az első közepes alapterületű áruházakat a városok legfrekventáltabb helyein nyitották meg.
Tehát az első áruházak megjelenésével a régi kisboltok veszélybe kerültek, sok be is zárt. Sok speciális bolttá alakult, és ráment olyan szerepre, amit csak Ő tudott nyújtani, így élve túl a kereskedelmi forradalom kezdetét.
Most már a kereskedelem terepe az áruház lett, mint a rendszer alapegysége. Miért mondom ezt?
Nagyon sok árú lett egy helyen, ezeket tudni kell kezelni. A termékeket speciálisan kellett csomagolni, speciális áruházi igények szerint, a vevő számára a termék formája teljesen átalakult. Ez forradalmat indított el a háttériparban is.
Mivel a termék forma megváltozott, ezért a termékek gyártásnak komplex gyártási, és logisztikai háttere megváltozott. Kialakultak a koncentrált gyártási terek, ahonnan diverz termékekkel lehetett ellátni az áruházakat termékekkel, erre a rendszerre tervezett céltermékekkel.
Ekkor alakult ki a rendszer működtetésének vállalatgazdaságtani háttere. Ezt fogjuk innentől körbe járni, hogy hogyan is néz ki ez a történet.
Beszéljünk egy kicsit most a történetnek erről az aspektusáról.
Egy cég ha nyitott egy áruházat, akkor azt akarta, hogy a lehető leggyorsabban még egyet, lehetőleg ugyanakkora alapterületűt, amit már megnyitott, mivel arra már kidolgozott egy üzleti tervet.
Mi volt ennek az üzleti tervnek az egyik lényege?
Csak az a termék kapott helyet a polcon, ami megfelelő módon hozta az áruház elvárásait, forgási sebességben, árban, profitban, stb.
Na de valahogy ki kellett számolni, hogy az áruház adott polcán, adott termék, adott eladott mennyisége akkor most mennyi profitot termelt az adott nap végén.
Mert ebből következik egy-két dolog. Ki kellett dolgozni az áruház, mint egység vállalatgazdaságtani működésének hátterét.
Ha kész, akkor ebből a háttérből ki kell hozni azt, hogy akkor most hogyan is néz ki az adott terméknek az árazása, és ez mikor hogyan néz ki?
Kb. a 2000-es évek végéig az az árazási modell volt érvényben sok helyen a kereskedelemben, hogy megveszem valamennyiért a terméket, ráteszem a beszerzési ár X % - át, és kiteszem a polcra. Ugyanezt a mondhatni faék egyszerű árazási modellt használják sok esetben még a mai napig is a vendéglátásban egyes szektorokban.
Vegyük észre, hogy ez árazási modell, nem költség, vagy profit modell.
Sokan keverik ezt a három történetet, pedig nem kellene. A fenti X %- ba bele kell férnie minden költségnek, és még maradnia kell, amit ugye a köznyelv „profitnak“ nevez. Ez ugyanolyan fél igazság mint ami azt mondják, hogy minden kiadás költség.
Szóval a cégeknek az volt az érdeke, hogy nagyon sok áruházat nyissanak, és lehetőleg mindegyik ugyanúgy nézzen ki mindenhol. Általában regionális raktárakból látták el az áruházakat termékkel, így egyszerűen lehetett szervezni az ellátást.
A hőskorban fix- és változóköltség típusú költségrendszert alkalmaztak arra, hogy a rendszer pénzügyi működését nyomon kövessék. Szépen működött a rendszer egészen a nagyjából a 2000-es évek elejéig, amikor is egyszerűen túlhaladta a kor a „ráteszek X %-ot a beszerzési árra, és ebbe minden belefér, meg jól is járok“ stílusú gondolkodásmódot.
Meglátásom szerint nagyon komoly gond van azzal, hogy a több hasonló üzlettel rendelkező, és valamilyen elvárás szerint ellátási, és működési oldalról láncba szervezett cégek nem látják át tisztán működésüket, és olyan rendszert használnak, ami effektíve kódolja a hibát. „Amit nem látok, vagy nincs róla adat, az nem is létezik“ Ekkor van az, hogy a tervezett X % , legyen bármekkora is a nagysága, nem takarja be business működést, nem hogy még a „profit“ is beleférjen.
Ehhez a modellhez tartozik egy kb. 40 éves kiforrott eljárás rend, hogy hogyan kell egy ilyen típusú modellt vezetni, és tartozik hozzá egy kőkemény működés mód, ami mondhatni kicsit másképp, de minden ilyen hálózatnál hasonló.
Na most ha csak ebben pénzügyi- működésmódban gondolkozom, akkor egyszerűen lezárom az innovációs mezőt, mivel azt sem tudom, hogy ez a mező létezik, mert csak az X %-ot kergetem. Proaktív se tudok lenni, mivel egyszerűen nincsenek adatok, ami kellene egy csiri-viri innovációhoz.
Tehát, egyszerűen azt kell észrevenni, hogy sok más kihívás közül, ami kiskereskedelmi rendszert érinti manapság, az egyik legnagyobb probléma az az X % kergetése, „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ Ha csak ezt tudom, mondjuk 200 üzletnél, és az X %-ra épül az egész üzleti modell, akkor eléggé komoly problémával kell szembenézni.
Magyarul, ennek a vállalatgazdaságtani modellnek, hogy „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ vége, szevasz, temető. Élt 40 évet, R.I.P.
Egy költségmodell haláltusáját látjuk, ami azt a látszatot kelti, hogy sírba száll vele együtt az egész kiskereskedelmi rendszer. Pedig ez koránt sincs így.
Kell keresni egy olyant, ami működik az adott történetre professzionálisan. Ha ez még időben kidolgozásra kerül az adott cégnél, akkor azért valamit lehet tenni hogy ne vesszen el minden. Ilyent meg ritkán látni manapság.
A működésmodellben ott van a hatékonyság, és annak mérhetősége, a kérdés az, hogy ez a történet hogyan néz ki a gyakorlatban. Hogyan is néz ki az új modell? Ez itt a kérdés. :)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy város. Abban a városban volt egy vendéglátóipari egység, ami egy nagyon szépen működő országos lefedettséggel rendelkező hálózatnak volt a nem kiemelt tagja. Az egységeket a regionális központotokból látták el félkész termékekkel.
E helyen történik e mese. Gondolkoztak nagyon a messzi városban, hogy hogyan is lehetne nagyobb rálátásuk arra, hogy mi is történik az egyes üzletekben. Volt egy szépen kidolgozott informatikával támogatott rendszerük arra, amivel látták nagy vonalakban a napi működést. Főleg a működés pénzügyi részére koncentráltak a rendszerrel, és szépen működött is a téma.
Egyszer aztán jött egy új vezető a központba, aki kitalálta azt, hogy az adott egységekben csökkenteni kell a veszteséget. Ezt úgy képzelte el a vezető, hogy minden egységben meg kell figyelni a pultot, a konyhát, mivel ott dől el az, hogy akkor mennyi is a veszteség.
Érdekes megközelítés. Persze mindennek lehet eredményessége, a kérdés az, ebben a megközelítésben van-e ráció. Nekem egy vicc jut eszembe erről a megközelítésről.
Szása a ládagyárból minden nap hazavisz egy darabot, hogy otthon összerakjon egy ládát, amire a csöves TV-t teszi, hogy Másával nézhessék az esti műsört. A baj az volt, hogy mindig teherautót sikerült összehegeszteni belőle, arra meg nem lehetett ráhelyezni aTV-t. Volt benne ráció, csak másképp, na.
Őrhalom, 1978 
