Zsigmond barátom írt a minap egy cikket a bor exportjáról-
Ehhez szeretnék szólni. No, nem az exportot dicsérni vagy elmarasztalni, hanem néhány pórias gondolatot megosztani.
Elhangzik, hogy a bor ma már kevéssé népszerű, magyarán csökkent az iránta való kereslet. Ezt kitűnően követhetjük a hazai bor statisztikában.
Tehát tényleg, folyamatosan csökken a borfogyasztás, vele párhuzamosan a bortermelés mennyisége is. A termelés a mélypontját 2021-ben, az utolsó elérhető statisztikai adat évében érte el. De ugyan így a fogyasztás is. Az import mennyisége elenyésző, ahogy azt Kertészeti Egyetemen tanították, választék bővítés történt.
Az export az utóbbi néhány évben nem túl nagy mennyiségben, de mégis csak nőtt. A bortermeléshez képest az export mennyiség százalékban kifejezve azonban elég jó szám.
Igen-igen, számok és duma. Ahogy póriasan mondanák néhányan pár pohárka elfogyasztása után: „ ugyan, ez csak f….g fűrészelés”
Lássuk, mi van a számok mögött.
Valóban, csökken a borfogyasztásunk, annak ellenére, hogy kormányunk jelentős támogatásokat ad a borászat, leginkább a családi borászatok fejlesztésére. És mégis csökken a szőlőterület, a termelés. Tehát kidobott pénz lenne a támogatás?
A szőlő ára igencsak alacsony. Messze nem követi az egyéb termények felvásárlási árát. Miért????
Aki erre válaszolni tudna, biztos több kérdésre is ismeri a választ.
Tehát, aki nem borászkodik, hanem csak kisebb területen termel eladásra, saját használatra, az bizony veszteséget termel, ahogy ezt Zsigmond is leszögezte.
A kisborászatok készítenek bort folyóboros értékesítésre, illetve palackoznak többen. Egy Sopron vidéki kis családi borászat tulajdonosának elmondása szerint a minőség fontos, tehát a metszést úgy irányítja, hogy a hektáronkénti szüretelhető mennyiség ne legyen több 40-50 mázsánál.
A kedves borász, termelő 5 literes zsákokba „palackozza” borát, vörösbort, és az utolsó szemig el tudja adni. Ezek szerint a minőség kelleti magát.
Borászunk mellesleg klasszikus módon pezsgőt is termel, amellyel színesíti palettáját. A vállalkozás teljes mértékben családi.
Az igazsághoz tartozik, hogy borásztársunk megélhetése nem teljesen függ a borászattól, tehát ha nem megy a bor, akkor sem hal éhen. Ahogy a dal szövegében is vagyon, a Havi 200 fix c. filmből
Havi kétszáz pengő fixszel
ma egy ember könnyen viccel.
Havi kétszáz pengő fixszel
feleségül venném önt.
Mert a jólét az nem kényszer,
nekem nem kell ház és ékszer,
vacsoráznom sem kell kétszer,
sose voltam én úgy fönt.
Tehát, akiknek nincs ilyen szerencséjük, bizony kínlódhatnak.
De hát miért nem iszunk több bort? Diákként még rangot jelentett, ha gimnáziumi osztálytársaimmal kicsit kirúgtunk a hámból. (Még 18 alatt voltunk pedig) Kóstoltuk a kis kocsmák karcos termelői borát az alumínium vagy jobb esetben kerámia csészéből merve. Palackozva a nemesebb fajtákat. Életem legüdítőbb boros élménye volt az érettségi kirándulásunk során a Badacsonyi Szürkebarát kóstolgatása. A hegy oldalában rejtőzködő kis kocsmák valamelyikében. Vagy hozzájutottam egy palack Pinot noirhoz, s az!!! Sem angyalok, sem ördögök nem tudnak jobbat inni. Kedves felségem sátoraljaújhelyi lévén, magam is töretlen híve vagyok a mindenféle rendű és rangú Tokaji nedűnek. Páratlan szerencseként a nászunk is a Tokaji Borvidéken él, s így első kézből jutunk hozzá a legjobb aszúhoz.
A dolog árnyoldala, hogy ők inkább eladásra termelnek szőlőt, melynek területe szántóföldi kultúrának adja át lelkét lassan.
Már nem divat találkozókon kirakni az asztalra több féle kancsós bort. Milyen hangulata van pedig az üveg kancsóból fogyasztgatni a bort, figyelgetve annak fogyását, s észben tartva hogy a következő kört én rendelem.
Magyarország, Balatonföldvár, Széchenyi István út - Balatoni út sarok, Borkóstoló. 1967 (Fortepan)
Velem egykorú, a klasszikus időkben (1970-2000) tanuló, tevékenykedő barátom szerint a borosüveg alján van a dal. Bár ő százféle boros dalt tudott, lévén Óvári diák.
Kenyában meg akartam kóstoltatni indiai barátaimmal a legjobb forralt bort, ami egy kicsit édeskés, fűszeres, ahogy az indiai íny szereti. Hát égen földön nem találtunk magyar bort, így román????!!!! bort voltunk kénytelenek felhasználni.
A borral kapcsolatban számtalan történet, legenda, adoma, mese stb. született. A dúló hadak mindig kifosztották a lakosság borkészletét, majd tovább vonultak. A rómaiak „jó falernumi” borral ízesítették az ivóvizüket, vagy tisztán itták. Az Egri Csillagokban a törökök kivágták az egri szőlőt, hogy aztán titokban igyanak bort a pincékben. Mondván, ezt nem látja az illetékes.
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
Milyen csoda történik a kipréselt szőlőlével, musttal, amig borrá nemesedik! Mert ugyan nagyon finom a must, még kicsit murcisan is iható (de csak hét végén, hogy mindig közelben legyen a mosdó). Ahány bor, annyiféle íz, zamat, illat. Gyümölcsös, epres, málnás, gyömbéres illatok, aromák, kicsit mandulás, diós stb. beütéssel. Ahány termőtáj, annyiféle íz. Ahány évjárat annyi féle változat.
Naponta egy pohárka vörösbor igen egészséges. Antioxidánsok, rezveratrol, B-vitaminok, a bor a legjobb nedű, ami édes álmot hoz.
A borral lehet a jó pörköltet ízesíteni, kis forralt vörösborba kevert kakaó újszerű íz.
A legjobb forralt bor variációk: 5 házi forralt bor recept a téli estékre - magyarorszagom.hu -
A világban megjelentek új exportőrök. USA, a híres NAPA völgy. Új-Zéland, Ausztrália.
1977-ben Franciaországban Párizsból lecsorogtam Marseilleig sűrűn meg megállva kisebb városkákban. Ahogy közeledtem Marseille felé, egyre olcsóbb lett a bor. Olcsóbb, mint a coca-cola.
Egy másik franciaországi utamon, ez két hetet jelentett egy délvidéki kis városban, ahol egy szerelési útmutatáson vettem részt, az ebédidőben egy kis kancsó bor dukált. Esténként kedvenc (már a második alkalommal meglátva a kisvendéglő tulajdonosa) étkezőmhöz közeledve a tulaj készítette ki a kancsó bort.
Nem hiába a világ egyik legszebb borverse van elrejtve a Carmina Burána –ban.
Magyar mondás szerint mi kell a jó élethez?
Bor, búza, békesség! Ez utóbbi veszélyben van néhány politikus miatt, a búza allergén, maradna a jó borocska!
Van még a méz bor, a gyümölcsborok. Jók-jók, de nem az igaziak.
Mit isznak ma a népek? Rengeteg sört. Diák koromban mi is iszogattuk, de a maihoz képest nagyon szerény volt a választék. Kőbányai, szalon sör, Kinizsi. „Sörre bor, mindenkor.”
Ma mindenféle ízű sör kapható. Színben, ízben végtelen a választék. Aztán terjed a röviditalok, koktélok stb. fogyasztása. Részben a bor rovására. Lehet, hogy a közhivatalokban (iskolák, óvodák, rendőrség, bíróságok) is kedvező lenne a bor módjával való fogyasztása, mint Franciaországban?
Érdekes lenni megismerni bort termelő országok statisztikai adatait. Ők is küszködnek? Ők is hatalmas összegeket költenek arra, hogy egy másik ország termelőjének helyébe léphessenek?
Szerintem itthon kellene a bort újra népszerűsíteni. Dalokkal, filmecskékkel, kancsókkal.