Wikipedia Deutsch: - Silvio Gesell - 

Johann Silvio Gesell (* 17. März 1862 in Sankt Vith, Rheinprovinz; † 11. März 1930 in der Obstbau-Genossenschaft Eden bei Oranienburg) war ein deutsch-argentinischer Kaufmann, Finanztheoretiker, Sozialreformer und Begründer der Freiwirtschaftslehre. In der Münchner Räterepublik 1919 war er auf Vorschlag von Erich Mühsam und Gustav Landauer als Finanzminister tätig.

In der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts wurden Gesells Ideen nur im überschaubaren Kreis seiner Anhängerschaft publiziert und diskutiert. Seit der Jahrtausendwende geriet Gesell wieder stärker in den Blick der Öffentlichkeit. Gründe dafür sind unter anderem die Diskussionen rund um die sogenannten Regional- und Kryptowährungen^[1] sowie um die Niedrigzinspolitik verschiedener Zentralbanken.^[2]

Silvio Gesell 

HU: Silvio Gesell : Természetes gazdasági rend - Bookline - 

Angol változat szabadon letölthető a www.silvio-gesell.de oldalról: 

The Natural Econommic Order 

Silvio Gesell: The Natural Economic Order
Translated by Philip Pye M.A.
London: Peter Owen Ltd. 1958

----- > Silvio Gesell: The Natural Economic Order  ---- > www.silvio-gesell.de: --- >  

Üdvözlöm a kedves olvasókat.

Gondosan elolvastam Zsigmond barátom cikkét, de én bizony csak technológiai és üzemi gyakorlati ismeretekkel rendelkezem, nekem kicsit idegen némely kifejezés, gondolat.

Mire is gondolok ? Pl. átmeneti strukturális probléma, „jóárasítani” a paradicsomot, diszkrecionális jövedelem, EU-s munkaerő piac, turbulens a gazdasági környezet, lokális globális megoldásokat kell találni.

Hol is kezdjem ? Tehát legyen a vetőmag termelő. Eladja a vetőmagot a gazdálkodónak.

De honnan tudja a vetőmag termelő, hogy milyen magra lesz szükség ? milyen fajtára lesz igény ?

Megmondja a farmer, aki paradicsomot akar termelni és eladni. Valamennyit szeretne friss piacon eladni, piacon, kosár közösségben, szomszédoknak. Nagyobbik részét egy feldolgozónak.

De hol a feldolgozó ? Szigetvári Konzervgyár ? Már nincs. Fertődi Konzervüzem ? Már az sincs.

Akkor mi van ?  Esetleg van felvásárló ?

ÁFÉSZ felvásárló ? Az ma már ritka madár.

Hősök tere – Budapest – Grassalkovich (Marx Károly) út sarok, ÁFÉSZ Dominó Áruház -1970 – Fortepan –

TÉSZ? Abból sincs túl sok.

Tehát akkor hová adjak el ? Mert más minőség kell friss fogyasztásra, sűrítésre, hámozott üveges vagy dobozos paradicsomnak, kockázott fagyasztott paradicsomnak. Tehát elmarad a paradicsom termelés, és akkor bocs, vetőmag sem kell.

És így tovább a különféle valaha kívánatos zöldség félékkel. Hasonló lehet a gyümölcsökkel is a helyzet, hisz ország szerte lehetett látni nyáron le nem szedett almát, körtét.

Pedig igény lenne, hisz a Röjtökmuzsaj határában működő „Szedd magad „ szamóca és őszibarack farm minden mennyiséget el tudott adni tavaly is, idén is. De hát ez csak néhány hektárnyi felület.

Mi legyen a sok-sok valaha zöldséges felületekkel? Gabona???!!, Napraforgó??!!

___________________________________________________________________________________________

Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!

Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:

lecsomernok@gmail.com

___________________________________________________________________________________________

De ha esetleg valaki felvásárolna bármely terméket, még ott az ár kérdés.

Mert a gazdálkodó, termelő jóvoltából sokan szeretnének megélni. Például, aki befektet és befektetése után kamatot vár el. A felvásárló szeretne jól megélni, a kereskedő szeretne jól megélni, szükség lenne öntözésre, eszközökre. Aztán ott van a ma már közgazdasági fogalommá magát kinövő klímaváltozás, szárazság, túl sok csapadék, molyok, legyek, gombák, baktériumok.

Hú, ezek nagy költségek. Hogyan lehetne akkor „jóárasítani”?

Mi lenne, ha a termelőt alig fizetnénk meg??

Ez akkor kapitalizmus? Igen, a magyar kapitalizmus. Egy sajátos formája a kapitalizmusnak.

Te Zsigmond! Hogy történt az, hogy az 1970-1990-es évek világszínvonalú hazai élelmiszer vertikuma így tönkre ment mára? Import krumpli, import hagyma, import hüvelyesek stb. Cseheknél, szlovákoknál, szlovéneknél vagy akár az ukránoknál készített tovább feldolgozott élelmiszerek.

Miért lett francia tulajdonú pillanatokon belül a konzervgyáraink zöme, illetve más nációk birtokába miért került?

Az a mese jut eszembe ahol a bolond ember elindul a piacra, s mire odaér, egyre értéktelenebb dolgokra cseréli az értékes tehénkét. Haza már csak egy tűt visz boldogan, hogy jó vásárt csinált.

De hol a tű? Már az sincs meg. Vagy mégis megvan valahol?

Jómagam 1994-ben a frissen induló Trösch- Príma Kft-nél mint termelési mérnök dolgoztam. Éppen „újjáalakult” a valahai Mosonmagyaróvári Konzervgyár. Minden nagyon jó volt-látszólag-.. Elmaradt a látványos fejlesztés. Ami kis csöpp felújítás történt, az nem hazai anyagból lett megvalósítva. Elmaradt a beigért „majd exportra” termelünk megvalósítása. Akkor a hazai piacon már hemzsegtek a termékeiket kínálók. Új verzió : elmaradtak a nyersanyag kifizetések. Majd jöttek a bezárások. Lassan, folyamatosan megszűnt a valaha kimagasló hazai élelmiszer feldolgozói bázis.

Jöttek ugyan aprócska üzemek, amelyek jókora támogatással beszereztek gépet, új és impozáns feldolgozó csarnokok épültek. Zömében családi vállalkozások, ahol nem volt és nincs is szükség igazi, vérbeli élelmiszeripari mérnökre.

Mint a Borsószem hercegkisasszony

című Andersen meséjének  vérbeli hercegnője. A vérbeli élelmiszer feldolgozó mérnök mindenhez ért, ami gond a gyártás folyamán felmerül. Nyersanyag beszerzés, átvétel, minőség ellenőrzés, gépészet, technológiai ismeretek, csomagolás, tárolás, értékesítés – azért kell értenie mindehhez, mert egyszerűen erre képezték ki-

Nos, ebben van igaza Zsigmondnak, ha egy gyártó közelében nincs ilyen szakember, mit sem ér a befektetők pénze.

Tehát a lakosságot kérdezzük meg a pénzügyi helyzetéről?

Azt a Merciből kiszálló urat.

-Van pénz?  

Van, van.

Jó, akkor azt a farmeros komát kérdezzük:

Van pénz?  

Nincs, nincs.

A minap a Híradóban az élelmiszer árak kapcsán megkérdezték a járó-kelőket, hogy mit gondolnak az árakról.

Jaj, aranyoskám minden nagyon drága…….

Engem nem érint a dolog, szerencsés vagyok (részletezés nélkül) meg tudok mindent venni, amit megkívánok.

Tehát ezek szerint talán nem is közgazdasággal kellene foglalkoznunk, hanem filozofikusan kellene a dolgokról tűnődnünk.

Min eközben országunkban tovább nyílik az olló a szupergazdagok, és a szegények között.

Curitiba, Brazil, Cost Is No Barrier to Ecological and Economic Urban Planning, Development, and Management

József Attila:

Aki szegény, az a legszegényebb

Ha az Isten íródiák volna

S éjjel nappal mozogna a tolla,

Úgy se győzné, ő se, följegyezni,

Mennyit kell a szegénynek szenvedni.

Aki szegény, az a legszegényebb,

Fázósságát odadja a télnek,

Melegét meg odadja a nyárnak,

Üres kedvét a puszta határnak.

Te, Ziggy, és miért sorvadt el a kiskerti termelés? Legalább saját szükségletre?

Talán mert igen megdrágultak a magok, vegyszerek, eszközök? Inkább miért áll bele a magyar az ipari termelésbe? Mert mindent kínál a multi? És mégis van rá pénz?

És akkor még hol van a korszerű táplálkozás kérdésköre? Mert nem elég enni, egészségesen kell enni!

Igen, erre választ nem tud adni a közgazdász. De akkor ki??

(Azok a valahai gyárakkal elfogynak.)...