Bujna Ferenc Élelmiszermérnök válasza Zsebők Zsigmond: - Hol feldolgozóipar állott, most kőhalom 2023-ban is?? Avagy hogyan is mentsük meg a Szigetvári Konzervgyárat! - cikkre.
Gondosan elolvastam Zsigmond barátom cikkét, de én bizony csak technológiai és üzemi gyakorlati ismeretekkel rendelkezem, nekem kicsit idegen némely kifejezés, gondolat.
Mire is gondolok ? Pl. átmeneti strukturális probléma, „jóárasítani” a paradicsomot, diszkrecionális jövedelem, EU-s munkaerő piac, turbulens a gazdasági környezet, lokális globális megoldásokat kell találni.
Hol is kezdjem ? Tehát legyen a vetőmag termelő. Eladja a vetőmagot a gazdálkodónak.
De honnan tudja a vetőmag termelő, hogy milyen magra lesz szükség ? milyen fajtára lesz igény ?
Megmondja a farmer, aki paradicsomot akar termelni és eladni. Valamennyit szeretne friss piacon eladni, piacon, kosár közösségben, szomszédoknak. Nagyobbik részét egy feldolgozónak.
De hol a feldolgozó ? Szigetvári Konzervgyár ? Már nincs. Fertődi Konzervüzem ? Már az sincs.
Tehát akkor hová adjak el ? Mert más minőség kell friss fogyasztásra, sűrítésre, hámozott üveges vagy dobozos paradicsomnak, kockázott fagyasztott paradicsomnak. Tehát elmarad a paradicsom termelés, és akkor bocs, vetőmag sem kell.
És így tovább a különféle valaha kívánatos zöldség félékkel. Hasonló lehet a gyümölcsökkel is a helyzet, hisz ország szerte lehetett látni nyáron le nem szedett almát, körtét.
Pedig igény lenne, hisz a Röjtökmuzsaj határában működő „Szedd magad „ szamóca és őszibarack farm minden mennyiséget el tudott adni tavaly is, idén is. De hát ez csak néhány hektárnyi felület.
Mi legyen a sok-sok valaha zöldséges felületekkel? Gabona???!!, Napraforgó??!!
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
De ha esetleg valaki felvásárolna bármely terméket, még ott az ár kérdés.
Mert a gazdálkodó, termelő jóvoltából sokan szeretnének megélni. Például, aki befektet és befektetése után kamatot vár el. A felvásárló szeretne jól megélni, a kereskedő szeretne jól megélni, szükség lenne öntözésre, eszközökre. Aztán ott van a ma már közgazdasági fogalommá magát kinövő klímaváltozás, szárazság, túl sok csapadék, molyok, legyek, gombák, baktériumok.
Hú, ezek nagy költségek. Hogyan lehetne akkor „jóárasítani”?
Mi lenne, ha a termelőt alig fizetnénk meg??
Ez akkor kapitalizmus? Igen, a magyar kapitalizmus. Egy sajátos formája a kapitalizmusnak.
Te Zsigmond! Hogy történt az, hogy az 1970-1990-es évek világszínvonalú hazai élelmiszer vertikuma így tönkre ment mára? Import krumpli, import hagyma, import hüvelyesek stb. Cseheknél, szlovákoknál, szlovéneknél vagy akár az ukránoknál készített tovább feldolgozott élelmiszerek.
Miért lett francia tulajdonú pillanatokon belül a konzervgyáraink zöme, illetve más nációk birtokába miért került?
Az a mese jut eszembe ahol a bolond ember elindul a piacra, s mire odaér, egyre értéktelenebb dolgokra cseréli az értékes tehénkét. Haza már csak egy tűt visz boldogan, hogy jó vásárt csinált.
De hol a tű? Már az sincs meg. Vagy mégis megvan valahol?
Jómagam 1994-ben a frissen induló Trösch- Príma Kft-nél mint termelési mérnök dolgoztam. Éppen „újjáalakult” a valahai Mosonmagyaróvári Konzervgyár. Minden nagyon jó volt-látszólag-.. Elmaradt a látványos fejlesztés. Ami kis csöpp felújítás történt, az nem hazai anyagból lett megvalósítva. Elmaradt a beigért „majd exportra” termelünk megvalósítása. Akkor a hazai piacon már hemzsegtek a termékeiket kínálók. Új verzió : elmaradtak a nyersanyag kifizetések. Majd jöttek a bezárások. Lassan, folyamatosan megszűnt a valaha kimagasló hazai élelmiszer feldolgozói bázis.
Jöttek ugyan aprócska üzemek, amelyek jókora támogatással beszereztek gépet, új és impozáns feldolgozó csarnokok épültek. Zömében családi vállalkozások, ahol nem volt és nincs is szükség igazi, vérbeli élelmiszeripari mérnökre.
című Andersen meséjének vérbeli hercegnője. A vérbeli élelmiszer feldolgozó mérnök mindenhez ért, ami gond a gyártás folyamán felmerül. Nyersanyag beszerzés, átvétel, minőség ellenőrzés, gépészet, technológiai ismeretek, csomagolás, tárolás, értékesítés – azért kell értenie mindehhez, mert egyszerűen erre képezték ki-
Nos, ebben van igaza Zsigmondnak, ha egy gyártó közelében nincs ilyen szakember, mit sem ér a befektetők pénze.
Tehát a lakosságot kérdezzük meg a pénzügyi helyzetéről?
Azt a Merciből kiszálló urat.
-Van pénz?
Van, van.
Jó, akkor azt a farmeros komát kérdezzük:
Van pénz?
Nincs, nincs.
A minap a Híradóban az élelmiszer árak kapcsán megkérdezték a járó-kelőket, hogy mit gondolnak az árakról.
Jaj, aranyoskám minden nagyon drága…….
Engem nem érint a dolog, szerencsés vagyok (részletezés nélkül) meg tudok mindent venni, amit megkívánok.
Tehát ezek szerint talán nem is közgazdasággal kellene foglalkoznunk, hanem filozofikusan kellene a dolgokról tűnődnünk.
Min eközben országunkban tovább nyílik az olló a szupergazdagok, és a szegények között.
Te, Ziggy, és miért sorvadt el a kiskerti termelés? Legalább saját szükségletre?
Talán mert igen megdrágultak a magok, vegyszerek, eszközök? Inkább miért áll bele a magyar az ipari termelésbe? Mert mindent kínál a multi? És mégis van rá pénz?
És akkor még hol van a korszerű táplálkozás kérdésköre? Mert nem elég enni, egészségesen kell enni!
Igen, erre választ nem tud adni a közgazdász. De akkor ki??
Álmot bizony. Ismét gyermek voltam, s édesanyám elküldött a Bocskai úti nagy KÖZÉRT-be.
Hozz Ferikém egy liter tejet, egy kiló kenyeret. Az összesen 3.60 Ft + 3.60 Ft = 7.20 forint. Vegyél magadnak egy Pozsonyi Kiflit, az 1.50 - ért. És tényleg annyi volt!
A nyolcvanas évek elején néhány napot dolgoztam diákként a Thököly úti kenyérgyárban. Igazán jó kenyeret sütöttek, pedig a kemence még régebbi típusú, - két menetben sütő - alkalmatosság volt. Ahogy emlékszem, az egyik dolgom az volt, hogy a szakajtóból a megkelt kenyeret a sütőlapátra kellett helyeznem, amit aztán a szaki „bevetett” a kemencébe. Máskor a kész, kisült kenyeret kellett elvennem a sütőlapátról (hú, de forró volt) és a rakaszra tennem, hogy ott hűljön ki.
Tehát a kenyér sütése a gyári és kisüzemi technológia között volt. Az biztos, hogy folyamatosan ment a sütés, tehát szinte legjobban ki volt használva a kapacitás. De, akárhogy is volt, ennek a kenyérnek az ára is 3.60 Ft/kg volt. És valószínűleg adott pillanatban veszteséget sem termelt az üzem.
Felébredek.
2023-at írunk. Mennék a KÖZÉRT- be, de már nincs. Megyek a multiba, a kenyér kilója közel 1.000 forint, a tejet már 350 ért is megkapom.
Panaszkodom az üzletvezetőnél.
Uram, 50 éve a tej és a kenyér egy árban voltak. Most pedig a tej ára százszorosára emelkedett, a kenyéré majd 300 szorosára. Igaz, első munkahelyemen, felelős munkát végző fiatal mérnökként 3.200 Ft-t vihettem haza a próbaidő letelte után. Igaz, akkoriban az ÁFA még nem volt!! A tej esetében még valahogy arányban vagyunk, de mi van a kenyérrel?
Kérdem az üzletvezetőt, elírták volna az árat? Nem, jön a válasz. Hát akkor mi a nagy áremelkedés oka? Hisz a kenyér egy alapvető élelmi cikk. Még a legelvetemültebb diktatúrákban is a némi visszafogottság volt érezhető kenyér ár ügyében. 3 évig éltem diktatúrában, Kenyában. Itthon pedig demokrácia van!
A búza termésátlaga 40 mázsa körül volt hektáronként a szociban. Ma a 60 mázsa sem kiváló termés! 2022-ban megugrott a kenyér ára, mert igen jó lett - ismeretlen oknál fogva - a búza átvételi ára, azaz a liszt ára is. Percnyi pontossággal reagált rá a kenyér ára, azaz igencsak megszaladt. 2023-ban visszazökkent a búza átvételi ára, a kenyér ára pedig jó, ha stagnál. Persze, az input! Mennyi inputot tettél a levesbe? Egy csipetnyi elég! Szóval az input miatt van a bősz emelkedés. Tudjuk, műtrágya, vegyszerek stb.
De hát búzát termelni ma már nem igazán nehéz! Jó nehéz gépek, majd kinyomják a talaj lelkét, száguldoznak a föld hátán. Egy 10 hektáros táblát pillanatok alatt szántanak, elmunkálnak, vetnek, műtrágyáznak, permeteznek, aratnak. Tehát a bérköltségre olyan nagy panasz nem lehet. Legfeljebb a gép ára nyom sokat.
Aztán, reklamált a nép, hogy a kenyér ára miért nem fejlődik vissza, ha már a búza ára csökkent. Válasz : hja, nem a búza teszi a kenyeret, hanem az input.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Az energia, az a fránya energia.. Igaz, az energia ára drága. 1 m3 gázzal nagyon nem takarékosan is 14 x1 kg kenyeret meg lehet sütni. Tehát, ha a gáz ára akár 1000 forint is volt, akkor is legfeljebb 70 forint költség akasztható a kenyér nyakába! De még ez is sok. Ma pedig 2023-ban az energia árak is visszarendeződnek.
Koma, piszkáld meg a kenyér árát, fenn akadt, nem akar lejjebb jönni!
No, akárhogy nézzük, a kenyér ára kicsit előre szaladt. Már 2050-ben jár. Ha levesszük a 18% ÁFA tartalmat, ami 18%, még akkor is marad 850 forintnyi nettó ár.
Lássuk a tejet. 50 éve a tehenenkénti hozam 3 200 liter /év volt. Ma ez akár 6 000 liter is lehet! Már nem kézzel fejnek, a gépesítettség a legkisebb tejelő telepeken is kielégítő. A tehén tartása nem olcsó. A tehén ára, legalább két év eltelik az első laktációig, majd lassabban fut fel. A tehén öregszik, tejelő képessége lassan csökken. Régi szocis viccecske, miszerint a vevő rendel egy széket.
- Mennyi is az? 20 forint!
-Jó akkor kell 100 szék. De az 10. 000 forint. Hát hogy-hogy?
- Egy székhez lopom az anyagot, száz székhez már vennem kell.
Tehát, amikor a szociban, a falvakban tejátvevő működött, amikor még kézzel fejtek, amikor még nem számolták a befektetett munkát. Azaz lopták a munkaidőt a tejtermeléshez. Nagyon olcsón lehetett háznál tejhez jutni. Ügyes gazdasszony abból a tejből elkészítette a vajat, túrót, tejfölt. A még ügyesebb a sajtot is.
A tehén takarmányozása egy tudomány. Oly sokféle szempontnak kell megfelelni, amely több könyvet tölt meg. Az állatot jó egészségben kell tartani, vitaminozni, esetenként gyógyszerezni. Gond lehet a tej minőségével. Egy érdekes tanulmány alapján a tehén hálás, több tejet ad, ha szeretettel gondozzák. De hát erre manapság nincs idő, tehát mínusz 5 százalék a tejből. Majd a szeretetre kifejlesztett robotok ezt is megoldják.
Szó mi szó, a tej termelése nem egyszerű. Talán még több gond és feladat adódik, mint egy kiló kenyérhez elegendő búza betakarításával, őrlésével, sütésével. A tehenészetben dolgozni, kitéve az időjárás viszontagságainak, hideg, meleg, aszály, a lekaszált takarmány megázik stb. Bizony embert próbáló feladat. Ja, még az adminisztráció, számon tartani az ellenőrzések hosszú sorát.
A tej nagyon sokféle táplálékunknak alapja: sajt, vaj, túró, joghurt, a számtalan desszert termék. Tehát nagyon fontos ágazat a tejipar. És mégis, miért tudják 1/3 áron adni a jó tejet a kenyérhez képest?
Sőt, a kis falusi tejárusító automatában a sarkon (unokám "tejmatának" hívja) csak 220 forint a tej literje. 4 % körüli zsírtartalommal, és fenséges ízzel.
A pékek és tejtermelők bére sem kiemelkedő. Például egy banki alkalmazottéhoz képest.
Az asszonyi munkát végző ember (feminista magyar népmesék 12, Az asszonyi munkát végző ember)
A történet:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár, mely a mesebeli szegény házaspárok egyszerű életét élte - a férj dolgozni járt a határba, az asszony pedig vezette a háztartást.
Az idillnek azonban vége szakadt egy napon, amikor a férj fejébe vette, hogy ő nap nap után végzi a nehéz, izzasztó munkát a földeken, míg élete párja otthon pihenget, és csak akkor hagyja el a házat, ha tereferélni jár a szomszédasszonyhoz. A ház ura emez megfigyelését azonnali hatállyal a feleség szemére vetette, egyenlő bánásmódot követelve a férfiúi nemnek.
Az asszony erre a panaszra az egyetlen logikus választ adta: "Holnap cserélünk."
A mese hátralévő részében a panaszos úriember kezei között minden elromlik a háztartásban, ami csak el tud romlani. Fut a konyha, odaég a kenyér, kifolyik a tejfel, megdöglenek a csirkék, a gyereken nem cserélődik le a pelenka, a kutya megeszi a szalonnát, a tehén felakasztja magát (mert a férj a tetőre húzza fel füvet legelni), egyes cenzúrázatlan változatokban megdöglenek a háziállatok, leég a ház, és férjuram még a péniszét is elhagyja valahol...
A történet végén a hazatérő feleség kis híján sokkot kap a pusztulás láttán, a férj pedig beismeri, hogy háztartást vezetni/gyereket nevelni igazából kemény munka.
Ki gondolta volna?
Vajon a bankár megállná-e helyét negyed bérért a tehenészeti telepen? Mert talán a tehenész, akinek manapság oly sok pénzügyi nehézséget kell leküzdenie, bankárként is megállná helyét.
Tehát kérdezném, miért a nagy árkülönbözet ma a tej és kenyér árában?
A kenyér túl van árazva?
A tej alul van árazva?
A tej kicsit alul van árazva, míg a kenyér nagyon felül árazva?
Ez így jó?! (De kinek is?)
De, aki van olyan ügyes, hogy erre a találós kérdésre (Gordiuszi csomó??) választ tud adni, talán azt is meg tudja magyarázni, hogy miért keres egy Ausztriában szüretelő háromszoros árat a magyar szüretelőhöz képest? A bor ára közel sem háromszoros Ausztriában…
Időszámításunk után 1970, Balatonfüred, „Borforgalmi”, Magyarország.
1 kg megtermelt borszőlő átvételi ára: 5.03 Ft.
1 gombóc fagyi – 5 dkg-os gombóc - a legjobb cukrászdában: 1 Ft.
Akkoriban nem létezett ÁFA.
Időszámításunk után 2020-as évek, Balatonfüred, Magyarország.
1 kg megtermelt borszőlő átvételi ára nettó: 78 -130 Ft --- > legyen 100 Ft
1 gombóc fagyi – 5 dkg-os gombóc – a legjobb cukrászdában: bruttó 340 Ft (nettó: 323.80 Ft+ 5% ÁFA: 16.19 Ft= 339. 99 Ft)
A fagyit helyben fogyasztottuk el (2020-ban), így az akkori ÁFA törvény szerint a bruttó ár 5 % -os ÁFÁ-t tartalmaz, ha tölcsérben kértük volna, és elvisszük, akkor a bruttó ár 27% ÁFÁ-t tartalmaz.
1970: 5.03 Ft : 1 Ft (5 aránylik a 1 –hez)
1 kg megtermelt borszőlő árán lehetett venni 5 gombóc jó fagyit.
19 600 Kg osztva 3 250 kg / ha = 6. 03 ha. Elméletileg 6. 03 ha termésmennyiségét kellett leszüretelni, és eladni, és lehetett menni megvenni a kor X 7-es BMW-jét. NA de akkor nem lehetett magánkézben 6. 03 ha szőlő, mégis az emberek erőt, és időt nem kímélve háztájiban termelték a szőlőt, mert megérte úgy is.
2020: 100 Ft : 323.80 Ft (micimackó matematikával nézve az arányt: 1 aránylik a 3 –hoz)
Azaz 36. 60 ha-on kellett megtermelni 2020 körül az átlagtermést ha-ként, és már mehettünk is megvenni az alapáras X 7-est. Ez hatszoros szorzó, de visszafelé.
Persze, ezt majd elfelejtettem: A szőlő termőterülete 1970- ben: 229 700 ha 2020-ban: 62 400 ha --- > Ez azt jelenti, hogy 2020-ban az 1970-es szőlő termőterület 27. 16 %-át műveljük.
Más szavakkal, azt jelenti, hogy 50 év alatt az ország elvesztette a szőlő termőterületeinek 72. 84 %-át, csúnyán mondva a kétharmadát. Nagyon nem jön ki az X 7- es.
Hogyan jönne ki az X 7-es 2020-ban, ha csak ugyanazt akarjuk elérni, mint 1970-ben: 6.03 ha terméséből akarunk venni egy alap X 7-est:
36. 06 ha osztva 6.03 ha = 5. 98 arány --- > A szőlő átvételi árát meg kell növelni a 5. 98 – szeresére, ami:
100 Ft x 5. 98 = 5 98 Ft / kg. / átvételi ár
Ellenőrzés: 29 543 280 Ft / 5 98 Ft = 49 403. 47 Kg
49 403. 47 kg osztva -2018-as termésátlag - 80 70 kg / ha = 6. 121 ha.
Fogadjuk el ezt a számot.
Tehát 2020-ban egy átlag borszőlő felvásárlási árának 598 / kg – 800 Ft / kg- nak kellene lennie, úgy, hogy a termőterület az 1970-esnek a 27.16 %-a.
Ez semmi mást nem jelent, csak azt, hogy egyszerűen el fog tűnni egyes helyeken kizárólag a szőlőtermelés, mert nem éri meg csak szőlőt termelni. Ez a folyamat megfigyelhető a Balaton mellett, az É-i parton, ahol a parti sávban nincs termőszőlő – sajnos, már nem is lesz –
Nem éri meg csak szőlőt termelni. Régen megérte csak szőlőt termelni. Ha a hatszorosára emelkednének a felvásárlási árak, akkor természetesen megérné csak szőlőt termelni. Az, hogy egy borászatot érdemes-e fenntartani, vagy érdemes-e borászatba fektetni, az egy másik poszt témája lehetne.
Tehát csak szőlőt termelni nem érdemes a számok szerint, mert vagy kijön a matek – állami támogatással- valamilyen minimális pluszra, vagy nem. Egy biztos, a borászatok elveszítik termelő partnereiket, és valahogy pótolni kellene saját telepítéssel a kiesett mennyiségeket. Telepítenek is serényen, de több terület esik ki, mint amennyit telepítenek. A jobb területek kiesnek, melyeket nem biztos, hogy hasonló jó területtel lehet pótolni. Szóval a számok szerint zsugorodik a termőterület, de jó borokat termelünk.
Tehát az arány hat az egyhez, 1970-ben, és egy a „háromhoz” 2022-ben.
Ez azt jelenti, hogy 2022-ben 83.34 %-al rosszabb szőlőt termelni, mint 1970-ben…. Azaz egy szőlőtermelő munkája 2022-ben az 1970-es munka egy hatodát éri a számok szerint.
Ez a trend általában minden kertészeti kultúránál megfigyelhető, pl. hazánkban meg fog szűnni a hagymatermelés Makó környékén írja ez a cikk.
Erről az arányról egy vicc jut az eszembe, amikor az unoka kérdezi a 80 éves nagypapát:
- Nagypapa, mi az az átlag?
- Az átlag az kis unokám, hogy én vagyok 80 éves, te vagy 6 éves.
- Ketten együtt 86 évesek vagyunk. A kettőnk életkorának átlaga: 86 / 2 = 43 év.
- 43 év a legszebb férfikor. Na de a lányokhoz te sem mész még, én meg már nem megyek :)
- Na, ez az átlag kis unokám.
Ennyi bevezető után kanyarodjunk vissza oda, hogy miért is drága a hazai élelmiszer, és miért is magas az élelmiszer infláció.
Mi kellene ahhoz, hogy olcsó legyen az élelmiszer helyben, vagy hogy valami esély legyen ara, hogy olcsóbb legyen az élelmiszer lokálisan?
Kicsit körbejárjuk ezt a témát, hogy hogyan is néz ki ez a történet 2023-ban, a következő posztban, és belemegyünk kicsit mélyebben is abba, hogy miért is nem lesz olcsóbb az élelmiszer rövidtávon..
Sokat gondolkodtam, hogy milyen zene is illik ehhez a történethez, ami most következik, gondoltam, hogy a Die Ärzte, Runter mit den Spendierhosen, Unsichtbarer! albumáról választok egy ikonikus számot, de mégis, inkább a die ärzte - M&F kippjét választottam, mivel ide most ez kell, nem más : )
Die ärzte - M&F (Performance)
Azt ígértem, hogy folytatom a témát, amit elkezdtem, az előző cikkekben, amikor is azt néztük meg, miről is beszéltek a májusi konferencia panelbeszélgetésén, ahol az élelmiszeripar jövőjéről volt szó:
Ebben a cikkben a 2021. májusában megrendezett Agrárszektor konferencia panelbeszélgetését elemezgettük kicsit, hogy mit is akartak mondani a szereplők.
Szóval azt mondják, válaszút előtt vagyunk, és hogy a jövő múlik azon, hogy jól választunk-e. A májusi konferencia panelbeszélgetésén beszélt Septe József, a Pékszövetség elnöke, és megszólat Éder Tamás is, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének nevében. Ne felejtsük el, hogy Éder Tamás a PR, és vállalti kapcsolatokért felelős vezető a /Csányi birodalom/ Bonafarm Zrt.- nél. Ennyi felütés után kezdjünk bele, hogy mi hangozott el a panelbeszélgetésen:
Idézet a cikkből, szöveghűen:
„ Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, hogy mind a két nagy pályázati csomag esetében kiemelt jelentőségű az, hogy a pályázatokról való döntéshozatal során az üzleti terv megléte és minősége. Arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy reális és piacvezérelt fejlesztési elképzelések kerüljenek megvalósításra.
Az élelmiszeripari szereplők több száz milliárd forintos támogatást fognak kapni az Európai Uniótól és a magyar adófizetőktől azért, hogy a piac számára értelmezhető fejlesztéseket csináljanak. Ez óriási felelősség, amivel óvatosan kell bánni, mert ha az ágazat ezeket a forrásokat elherdálja, az nagyon csúnyán vissza fog ütni a magyar élelmiszeriparra. A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázat felismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem. Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos.
Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni. Az speciális, sajátos ízesítésű, márkázható termékek tekintetében viszont az élelmiszeripar kisebb vállalatai is megvalósíthatnak piacvezérelt fejlesztéseket. A komplex és a normál fejlesztési támogatások keretei között az összes beruházónak figyelembe kell vennie valamennyi fenntarthatósági feltételt, akár benne van a pályázat kiírásában, akár nem.
Éder Tamás szerint az élelmiszeriparban nem szabad olyan fejlesztéseket végrehajtani, ami ne felelne meg az aktuális és a következő évtizedek társadalmi elvárásainak, mint például az egyszer használatos műanyagok felhasználása a csomagolás terén, vagy ketreces tartású tyúkoktól származó tojás feldolgozása. A szakember úgy véli, hogy a mostani fejlesztések döntő többsége pótló típusú fejlesztés lesz, mivel a magyar élelmiszeripari cégek technológiai szempontokból le vannak maradva, de a termékfejlesztést se lenne szabad hanyagolni. Éder Tamás merészen kijelentette, hogy nemcsak új élelmiszeripari termékeket kellene fejleszteni, de az is hasznos lenne, ha a magyarországi cégek az alternatívnak nevezett élelmiszertermékek irányába is elmennének, még akkor is, ha most még úgy is tűnik, nincs rá igény a társadalom részéről.
A szakember szerint a magyar élelmiszer-termékpálya versenyképességének két nagy problémája van: az alultőkésítettség, az alulgépesítettség és a modernizálás hiánya, valamint a vertikális lánc hatékonysági problémái, mint például az együttműködési hiányosságok. Éder Tamás kijelentette, hogy a vertikális integrációk a közeljövő elengedhetetlen feltételei lesznek.”
Beszúrtam a szöveget, és el is mentem meginni egy kávét, mivel egy jó kávé kell a téma feldolgozásához.
Az előző cikkemben elemeztem, hogy mi is az, hogy piacvezéreltség.
A cég olyan terméket fejleszt, és visz piacra, ami piacképes, mivel ha nem így lenne, akkor a cég léte kérdőjeleződne meg. Az, hogy meg mit jelent a cég számára az, hogy mi is a piacképes termék, azt csak egyetlen szereplőnek van joga eldönteni: a cégnek, aki a terméket fejleszti. Senki másnak. Erre mondtam, hogy a fogalmi környezet a cégek szintjén értelmezhető, máshol nem.
Cégszintről nézve az, hogy most mire van pályázat, meg mire nem, az lehet fontos, de nem az határozza meg egy normális cégnél a fejlesztési irányokat.
Ha tovább feszegetnénk a bemondás mély értelmét, akkor lassan a szánkra kellene venni a k-betűs szót /kapitalizmus/ hogy mit is ért a jelentése alatt, de ilyen mély filozófiai szintre nem akarok lemenni jelen cikkben. Sokak szerint itt a XXI. század elején már nem is kapitalizmusban élünk, hanem a kapitalizmus utáni korban, a posztkapitalizmus korában.
A megszólalás azt feltételezi, hogy csak olyan termékek fejlesztésére fogják beadni a pályázatot a cégek, amire állami pályázat van.
Persze, van olyan, hogy a cég csak olyan fejlesztéseket hajt végre, amire van pályázat.
Na de ha ezt a csodás történetet felpimpeli a cég, akkor ott találja magát, hogy szét nyerte magát pályázattal, de valahogy elsikkad menet közben a cél, ami nem más lenne, mint egy termék gyártási, vagy gyártási- kereskedelmi hátterének megteremtése. Ha ez így van egy cégnél, az azonnal látszik. Erre szoktam mondani, hogy menedzseli a pályázatait, és nem a termékeit a választott piacon!
Érdekes számomra, amit mond:
„Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni.„
Azt mondja, hogy a tömegtermékek tekintetében a mikro-kis és középvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Ez a kijelentés….
Azt nem mondja meg, hogy mit jelent számára ebben szövegösszefüggésben:
A mikro- és kisvállalkozás fogalmi környezete
Mit jelent az életképesség fogalmi környezete
Mit jelent a nemzetközi viszonylatban nézett versenyképesség
Mitől függ a nemzetközi versenyképesség itt, a XXI. században, 2020-as évek elején
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Zsé negyedik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint a nagy élelmiszergazdasági szereplők piaci versenyképessége erősen korlátos egy adott lokalitásban, ha a termék, és annak piaca oldaláról vizsgáljuk a valóságot.
Zsé ötödik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági szereplők nemzetközi exportképessége nem függ a cégmérettől a XXI. században.
Zsé hatodik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági mikro-kis és középvállalkozások szerepe komplex értelmet nyer a lokalitásban, ez a szerep mérhető.
Ha példát akarunk találni a fentiekre, akkor érdemes szétnézni Kanadában, hogy ott mit, és hogyan csinálnak az „élelmiszeriparban”. Vagy a másik, az orosz dácsa rendszer, ami megtermeli mondhatni a teljes orosz belpiacra a bio zöldséget, és bio gyümölcsöt. Erről a témáról írtam már
Ez azt jelenti, hogy Oroszországban nagyjából nem létezik olyan, hogy zöldségek, és gyümölcsök belpiaca. Ezt azt jelenti, hogy ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfogásban, nincs csere, nincs pénzmozgás.
Mit is mond Éder Tamás?
Ha pár mondatban kellene összefoglalni, akkor a következőt mondja:
Kell pár horizontálisan- és vertikálisan integrált szervezet, ami lefedi a teljes hazai agrár-élelmiszeripari potenciált. Ezek a szervezetek majd szervezik azt, hogy mit is kell termelni, és szervezik a végtermékké formálást. Integrálják az ehhez szükséges szaktudásokat. Piacra viszik a portékát, legyen az belpiac, vagy export piac. Azt, hogy mit lehet fejleszteni, és hogyan, majd a piacvezérelten megmondják. Erre kell pénzt adni. Intakt * rendszer felépítése lenne a cél, nem más.
Észre kell venni, hogy az, amit mond, onnan nézve teljesen logikus, és lássuk meg, leképez valami hatékonyságot.
Csak hogy az általa feltételezett élelmiszeriparban –mert azt fejlesztünk 20 éve – nagyon sokféle szereplő egzisztál.
Itt a XXI. században a közepesebb- kisebb élelmiszeripari szereplőknek kedvez a valóság, és nem igazán a nagyoknak.
Élelmiszeripar?
A kis és közepes szereplőké a XXI. század!
Ez látszik olyan 20 éve, amikor is a nagyok feltették azt a kérdést, hogy hogyan tudnak innovatívak maradni az „élelmiszeriparban”. Erre a nagyok eléggé sokféleképpen találták meg a választ, néhány megoldás általánossá vált, amit érdemes jobban kutatni, mivel olyan 1-20 év késéssel –iparága válogatja- errefelé is meg szoktak érkezni e megoldások.
Ha így nézek rá a megszólalásra, akkor már a megszólalás értelmet nyer, felteszi a kérdéseket:
A kérdés az, mi az irány?
Mi legyen?
Meg hogyan?
Hova pakoljunk lóvét?
Meg hova nem?
Meg mikor pakoljuk?
Mit is jelent az idő fogalma a történetben?
Meg mi legyen azzal a fránya innovációval?
Meg mi van itt a XXI. századdal?
Szerepkeresés van, roppant keményen. A válasz meg nem mindegy!
Ez nem mást jelent, mint azt, hogy a hazai élelmiszergazdaság pezseg, erjed, utakat keres, és nézelődik. Mi legyen? Ez itt a kérdés.
Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.
Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!
Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.
Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.
Eddig a szolgálati közlemény.
Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:
Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.
Szóval élelmiszeripart fejlesztünk eldőlt? Vagy mégsem? Vagy akkor most tényleg mi van?
Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:
„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.
„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „
– mondta Dr. Mezei Dávid -
itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.
Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége - mondott:
„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”
A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.
Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.
Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.
Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!
Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?
Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:
Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.
Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.
A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.
Mobil telefon előfizetés: 17 000 Ft Tankolás x 4: 50 000 Ft Étel: 25 000 Ft Energia / Fűtés: 30 000 Ft Biztosítások, stb: 15 000 Ft Hiteltörlesztés: 20 000 Ft + __________________
157 000 Ft
Diszkrecionális jövedelem: 20 000 Ft -
Ez a pénz kell arra, hogy a Gyereknek csoki legyen, anyának virág, kocsmában a sör, stb. - Helyi kocsmát vagy éttermet eltartani ennél több kellene, - lásd Németország, Görögország- de most számoljunk ezzel a pénzzel.- +___________________
Összesen: 177 000 Ft
Ekkor nem élt "nagy lábon", nem ment el egy étterembe, nem hívta meg a barátnőjét moziba, mivel azt egy tízes a mozit nem takarja be .. Persze ebben nincs benne a ruházkodás, és még sorolhatnám a többi költséget.
Ez egy évre számítva: 177 000 Ft x 12 = 2 124 000 Ft
EUR-ban ugyanaz, mai árfolyamon:
(353.755 1 EUR / Ft) = 6 004 EUR
Ha ugyanezek a költségei vannak két felnőttnek - férj - feleség -
Évente - férj- feleség:
177 000 Ft x 12 x 2 = 4 248 000 Ft
EUR-ban ugyanaz, mai árfolyamon:
(353.755 Ft / 1 EUR) = 12 008 EUR / év
/ 12= 1 000.69 EUR - A "nyugati" - osztrák - átlag minimálbér felső végének kb. a 60 %-a, amit megkeresnének ketten.
Ez személyenként ugye 500 EUR, ami a "nyugati" - átlag minimálbér felső végének kb. a negyede, 30 %-a...
Azt számítják, hogy kb. 225 000 Ft - havonta: 636 EUR- - Évente: 7 632 EUR - kell ahhoz, hogy egy négytagú család minimális szinten vegetáljon hónapról hónapra, Magyarországon.
A varázsszámunk ebben a játékban most a ropogós 1 000 EUR lesz.
_______________________________
Mit is számoltunk ki folyó árfolyamon? Mi is ez a ropogós 1 000 EUR?
Az 1 000 EUR az, hogy a férj, és a feleség egy négytagú családban havonta megkeresi tisztán az 500 EUR-t fejenként, ami kb. 177 000 Ft. Most vidéken az átlag napi napszám – nem speciális munkáról beszélünk – napi 7 000 Ft. Ami 7 000 Ft x 5 x 4= 140 000 Ft, havonta, ami kb. 396 EUR. Itt tartunk 2020-ban, a rendszerváltás után 30 évvel, ezek a tények. Azt azért tegyük hozzá, hogy akinek a fizetése eléri a nettó 250 000 Ft-ot – 706 EUR -, az már egy „jó fizetésnek” számít errefelé vidéken.
Az osztrák minimálbér innen kevesebb, mint 200 km-re 1 300 – 1 800 EUR, attól függ, milyen szakmában dolgozik az ember. Tegyük hozzá, hogy ott ebből a pénzből szűkösen, de meg lehet élni, ha az embernek lakáshitelt, vagy albérletet kell fizetnie, még akkor is. Tehát nem az átlagfizetésről beszélünk.
A poszt azért született, hogy bizonyítást nyerjen, hogy létre lehet hozni egyszerűen olyan családi birtokot, ahol lehet biztosítani a család – férj + feleség – éves 12 000 EUR nettó jövedelmét, megfelelő rendszerszervezés mellett. Nézzük, hogyan látja ezt a témát a lescsómérök, itt a covid-19 válság kellős közepén.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Covid-19 gazdasági válság, az emberek veszítik el a munkahelyeiket, tömegesen mennek csődbe a cégek, arról beszélnek a közgazdászok, hogy nagyobb válság van, mint a háború után.
NSZK – A későbbi Német Szövetségi Köztársaság területe -1945 után: Cél az önellátás, és hogy megszüntessék az éhezést
Elsőként nézzünk rá, hogy hogyan is oldották meg az élelmezési válságot a Harmadik Birodalom romjain, a Német Szövetségi Köztársaság megalakulása előtt, 1945 – 1949 –es időszakról beszélek döntően. Találkoztam még olyanokkal, akik megélték azt az időszakot a Ruhr-vidéken, hogy Duisburg, Essen, Bochum porig rombolva, semmi nincs, csak a kevés túlélő maradt otthon - nagyon kevés férfi, kevés a munkáskéz -.
A Német Szövetségi Köztársaság csak 1949-ben alakul meg formálisan, még a megalakulása előtti évben, egy gyönyörű vasárnapi napon, 1948. Június 20.-án Ludwig Erhard bevezeti a Deutsche Mark – DM, DEM – Német márka – a világ egyik legstabilabb valutáját hozza létre akkor. Ludwig Erhard volt az, aki megalapozta a későbbi NSZK-ban a szociális piacgazdaságot, mint gazdaságpolitikai berendezkedést, ami a 60-as évek közepére az NSZK-t a világ egyik vezető gazdasági hatalmává tette. Munkaérték elmélet, szociális piacgazdaság, tradicionális német, - porosz – üzemgazdasági költségtan, érdemes ezeknek a fogalmaknak utána nézni. Na de ott tartottunk, hogy kaja, és étel.
Mit is ette az emberek, akkor, ott, a háború után 1945-ben? Egyáltalán hogyan jutottak hozzá az élelemhez?
Azt tudjuk, hogy az emberek inkább nem jártak dolgozni, mivel élelem után jártak inkább, csereberéltek, feketén, mivel a pénz nem nagyon ért semmit. Az, hogy mit is ettek, és hogyan éltek ebben az időben a megszállási területeken, erről egy nagyon jó cikket írt Horst Rübenkamp, Nahrung vor, während und nach dem Krieg cimmel. Vidéken mindent megtettek azért, hogy megtermeljék a szükséges élelmiszert, főleg a krumpli termelés volt fontos.
A cikkét ezzel a mondattal zárja: „Lebensmittelkarten gab es allerdings noch bis Mitte 1950, obwohl da kein Mangel mehr herrschte.”
A lényeg az, hogy az ország az önellátásra törekedett élelmiszerből, és feldolgozott élelmiszeripari termékből. Az ország infrastruktúrája romokban hevert, de tudás az megvolt, a német élelmiszergazdaság már a háború előtt is világszínvonalú volt, a háború alatt a német élelmiszeripari szakemberek elég komoly innovációkat tettek fel az élelmiszertudomány térképére, hiszen pl. a hadsereget élelmezni kellett.
A későbbi NSZK az éhezés széléről 1945-től, 1960-ra eléri azt, hogy diverz élelmiszeripari végtermékből önellátó, az élelmiszeripari innovációban vezető állam. Ez 15 év. A kulcsszó az innováció, és az önellátás.
Eközben Oroszországban
A fenti képen Nyizsnyij Novgorodban készült, dácsákat látunk a város határában.
Oroszországban az, hogy egy családnak dácsája – hétvégi háza – van, természetes dolog, a hagyomány még a cári időkre nyúlik vissza. Az érdekes nem az, hogy az embereknek van hétvégi háza, hanem az, hogy a telekhez úgy jutnak hozzá, hogy ingyen kapnak használatra egy minimum 600 négyzetméteres telket, ezt az a cég, ahol dolgoznak, és a helyi kormányzat, önkormányzat, és a szövetségi kormányzat is mellszélességgel támogatja.
Na de miért teszik ezt? Felmerül a kérdés, vagy egyáltalán miért éli virágkorát ez a hagyomány?
Tudjuk, hogy a Szovjetunióban voltak kisebb nagyobb ellátási zavarok, amivel a nép együtt élt. A dácsa rendszer akkor is virágzott, mivel a családok a hétvégén kimentek a dácsára, és dolgoztak azért, hogy megtermeljék maguknak a szükséges zöldséget, és gyümölcsöt. Ezt teszik a leggazdagabbak is. Sokan ki is költöztek a dácsára. Mindegy volt, hogy lehetett-e kapni zöldséget a boltban, mert megtermett a dácsán. ma teljesen természetes, ha valaki a dácsájában él életvitelszerűen.
Erről nagyon nem esik szó itthon, hogy van egyáltalán ilyen, arról meg főleg nem, hogy mit is ért el ez a dácsa népmozgalom Oroszországban. Egyre jobban kezdett érdekelni a téma, és kutatás közben eléggé érdekes dolgok jöttek szembe velem, a témával kapcsolatban, pl. ez:
„ Az oroszországi Állami Dumában 2013. április 29-én I. V. Lebegyev, J. E.Nyilov, A. N. Szvincov és Sz. M.Kataszonov, az LDPR (liberális demokraták) képviselői, előterjesztették a „Családi portákról” („O rodovüh uszagybah”) szóló N.269542-6 sz. törvényjavaslatot. Ennek lényege, hogy – állampolgári jogon – minden igénylőnek egy hektár földet kell juttatni ingyenes használatra. Idézet tovább:
– A polgárok ingyenesen, egy alkalommal kaphatnak földet lakott településen, mezőgazdasági rendeltetésű, valamint erdőgazdasági területeken egyaránt. Ha nem történik meg a birtokbavétel, akkor – a nem rendeltetésszerű használat miatt – a föld elvehető. A feltételekről kormányhatározat rendelkezik.
– A tervezet a családi birtokok nem vagyoni jellegéből indul ki: a birtok nem tulajdon, hanem földhasználati jog. Követelések fejében nem lehet elkobozni. Tilalom alá esik a rendeltetés eredeti céljának megváltoztatása, a részekre osztás lehetősége pedig korlátozott.
– A családi birtok földterületét, illetve a rá vonatkozó jogot – közeli rokont kivéve – nem lehet átadni más személyeknek vagy szervezeteknek.– A polgároknak joguk van a földterületen mezőgazdasági és természetvédelmi tevékenységet végezni, valamint magánlakóházat építeni, erre tulajdonjogot szerezni és oda – mint állandó lakóhelyre – bejelentkezni. Követelmény, hogy a családi birtok kiépítése családtagok és rokonok (orosz állampolgárok) személyes munkájával valósul meg.
–A családi birtok mentesül a földadótól és a családi birtokon előállított termékek eladásából származó jövedelemadótól.
– Az Orosz Föderáció polgárainak joga van egymás mellett elhelyezkedő családi birtokokból települést szervezni. A polgárok kezdeményező csoportjának joga van, hogy egységes tömbben kapjon földet akkora területen, amely megfelel azon polgárok számának, akik együtt akarnak létrehozni családi birtokokból álló települést. Alapfeltétel a jog érvényesítéséhez: a telepesek által kidolgozott és az építészeti hatóságok által a település területére jóváhagyott terv.
– A törvénynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a település körül ökológiai zóna jöjjön létre, az ökológiai, közegészségügyi és járványügyi követelmények figyelembevételével. Létrehozható zöld zóna, parkerdő zóna, védelmi zónák (méhészet, különösen védett erdőterület, vízgyűjtő terület, valamint más, különleges felhasználási feltételekkel rendelkező területek és természeti objektumok).
– El kell végezni a hatályban levő törvények rendelkezéseinek harmonizációját a családi birtokra vonatkozó törvénnyel (mezőgazdaság, kisegítő gazdaságok, gyermekes családok támogatása, önkormányzatok). A javaslat szerint a törvény hatálybalépésének ideje: 2014. május 1-je. „ Idézet vége.
A tervezetet nem ebben a formában fogadták el, de maga az, hogy ez a tervezet Oroszországban, szövetségi szinten felmerült, annak nagyon komoly jelentősége van. Érdemes a szöveget egyszer-kétszer elolvasni.
Nézzük mi is ez a családi birtok, - dácsa mozgalom – és miért is olyan fontos ez az oroszok számára?
2011-ben az orosz dácsa kertek – családi birtok Oroszország élelmiszerfogyasztásának 40%-át állították elő…
80 %-át a gyümölcs, és bogyósgyümölcs fogyasztásnak 80 %-át a burgonyafogyasztásnak /felhasználásnak/ 66 %-át a zöldségfogyasztásnak /felhasználásnak/
Ízlelgettem ezeket a számokat, mivel erre csak azt lehet mondani, hogy no comment. Na de fordítsuk komolyra a szót. A családi birtok népmozgalom elérte azt, 2011-re, hogy majdnem önellátó az ország úgy burgonyából, gyümölcsből, és pl. bogyósgyümölcsből, hogy minden család megtermeli magának.
Ha most ha ezt közgazdász szemmel nézzük, akkor ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfolyamatban, mivel nem kerül piacra, és mivel pénzmozgás nincs, ezért ezt a történetet a GDP-be nem számolódik bele. Ilyen-olyan erőforrás felhasználás van, - minimális szintű input – de a másik oldalról a burgonya országos piaca mondhatni alig nem létezik. Mára szerintem előrébb járnak, nem találtam a neten adatokat a rendszerről 2019-re, vagy 2018-ra vonatkozóan.
Az orosz emberek biozöldséget, burgonyát, bogyós gyümölcsöt, gyümölcsöt esznek egész évben, mivel minden család megtermeli magának. Erre a tényre csodálkozott rá a naturalhomes cikkírója is. Mivel a családi birtok mozgalom nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik, és komoly eredményeket is fel tud mutatni a témát kutatják is, pl:
Nagyon komoly eredményeket érnek el pl. 600 négyzetméteren.
Eran Ben-Shahar ellátogatott orosz barátaihoz egy hétvégén a dácsába, hogy megnézze, milyen munka folyik egy ilyen hétvégi házban. Hogy miért is dolgozik ott az ember a hétvégén napi 12 órát akár, és miért van ott, amikor csak teheti.
Mindenki a dácsán biokaját termel, nem használnak semmi vegyszert, mivel a gyerek, meg az unoka nem szereti, ha bármilyen vegyszerrel permetezi a nagypapa a zöldséget.
Eléggé komoly rendszert képvisel a családi birtok rendszer Oroszországban, és ezt a mozgalmat a kormányzat támogatja is.
Ennyi bevezető után, térjünk rá a lényegre: A poszt azért született, hogy bizonyítást nyerjen, hogy létre lehet hozni egyszerűen olyan családi birtokot, ahol lehet biztosítani a család – férj + feleség – éves 12 000 EUR nettó jövedelmét, megfelelő rendszerszervezés mellett.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
A történet, amit előadok egy gondolatkísérlet, pusztán az, hogy a lecsómérnök hogyan látja ezt a helyzetet.
A falvaink öregszenek el, amin változtatni kellene, a kérdés az, hogyan. Volt már itthon szó Öko- falu hálózatról, amit Raskóék dolgoztak ki, volt már itt szó Kert- Magyarországról, az utóbbi 10-15 évben, de átütő sikert nem ért egyik megközelítés sem, mivel akkor tele lennénk virágzó falvakkal.
Az egész ország területe alkalmas mezőgazdasági termelésre, és a falu biokaját evett még a 80-as években is, csak ez nem volt így kimondva. A termelők a legközelebbi városba vitték be eladni helyben megtermelt portékát, így a város is biokaját evett. Erről sem beszélünk mostanában. A várost a város környéki gazdák látták el élelemmel, kb. 30 km-es körzetből. Aminek szezonja volt, vitték be a gazdák a piacra, és minden család befőzött, eltett, ahogy falun is, ugyanaz volt az életszemlélet, mindenki töltötte fel a kamrákat, nem volt hűtőszekrény. Na most még a 80-as években is egy átlagos falu alkalmas volt mezőgazdasági termelésre, mivel a hagyományos falusi termelési szerkezet - termelési hagyomány- még fellelhető volt, és működött. Itt arra gondolok, hogy a falunak, mint önellátó mezőgazdasági rendszernek a hagyománya - paraszti kultúra - még a 80-as években is létezett.
Pl. a faluban a kertek mindig valamilyen víz mellett alakultak ki, legyen az kút, vagy patakpart. Mára ezeket a patakpartokat már lehet, hogy beépítették a faluban, vagy betemették a kutat. Tehát a kertnek való hagyományos helyek megszűntek kertként funkcionálni. Ez általános jelenség a Balaton melletti falvakban, közvetlenül a parti sávban. A hagyományos falusi önellátó termelési rendszer felbomlott sok helyen, ezzel számolni kell. Másképp újjáéleszteni a hagyományt, ide már tervezés kell.
Tehát rendelkezünk azokkal a hagyományokkal, ami kell ahhoz, hogy egy virágzó falusi termelési rendszert alkossunk meg itt a XXI század elején, nagyapáink, dédapáink tudását beágyazva a XXI század valóságába.
Vázoljuk fel a teret
Ahhoz, hogy valamit alkotni lehessen, a témában fel kell vázolni a teret, amiben mozognunk kell:
Pár felvetés amolyan peremfeltételnek:
- 1 000 EUR havi nettó fizetés családonként – férj+ feleség – - Vannak az országban elhagyatott falusi házak, amelyek 15-20 éve üresen állnak akár, ezeket meg lehet vásárolni, építsünk erre. - Tanya, egy tanyához nem olyan nehéz már ma sem hozzájutni - Legyen ott internet - Legyen a közelben óvoda, iskola - Legyen egy kocsi, vagy valamilyen saját jármű, azt lehessen megtankolni - Legyen kéznél okos telefon, egy-két laptop - Legyenek kéziszerszámok, és kisgépek a műveléshez - Legyen rendelkezésre álló tudás a termeléshez, és legyenek vetőmagok - Anyagok a ház, melléképületek felújításához
Kezdődjön a matek, számolgassunk egyfajta „fedezeti pontot”, kezdjünk iterálgatni
Megnézve a fenti listát, tehát pénzt kell befektetni ahhoz, hogy egyáltalán az ember oda tudjon költözni egy választott lerobbant házba, mivel azt fel kell újítani, közben élni is kell valamiből. Vinne oda egy faházat, és építgetné a házat, hogy mielőbb be lehessen költözni, ha fel akarná újítani, vagy egyszerűen a helyére egy könnyűszerkezetes házat húzatna fel pár hónap alatt, ez döntés, és rendelkezésre álló pénz kérdése.
Most egy könnyűszerkezetes ház 100 000 Ft - 250 000 Ft/ négyzetméter, egy 100 négyzetméteres családi ház így 10 000 000 Ft - 25 000 000 Ft– ba kerül, tokkal-vonóval, ez elérhető hazánkban is, ha az átlagárakat nézzük.
Ebben a témában is érdemes lenne kicsit körülnézni, hogy mik a hagyományaink.
Tehát kell egy könnyűszerkezetes ház + telek: legyen 20 000 000 Ft - 56 536 EUR – önrész nincs! – ebbe férjen bele a telek, vagy tanya vételára, fedezet a felépítmény, és a telek.
Vegye fel 30 évre, fizessen vissza a 30 év alatt 59 000 EUR-t a törlesztő részlet havonta: 59 000 EUR / (30 x 12 hónap) = -163. 88 EUR - 58 304 Ft / hónap - ami évente: - 1 966.66 EUR 699 648 Ft -
A család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 12 000 EUR Összesen: 12 000 EUR + 1 966. 66 EUR = 13 966. 66 EUR
A rendelkezésre álló telek nagysága legyen: 1 ha, 10 000 négyzetméter
20- 30 kg x 8 000 négyzetméter = 160 000 kg – 240 000 kg, ezek szerint 160 tonna – 240 tonna között lehet zöldséget termelni hektáronként, ha csak egyszerűen szorzok egyet, és azt mondom, hogy nem vetem be a 10 000 négyzetmétert, hanem csak 8 000-et, mivel sétálni kell is kell az ágyások között, továbbá kell egy ház, is a kertben.
Fogadjuk el, hogy így van, legyen a varázsszámunk 160 000 Kg.
Mennyiért termelek 1 kg terményt a fenti feltételek mellett?
12 000 EUR megélhetéshez szükséges pénz: / 160 000 Kg = 0.075 EUR / kg – ami 26.53 Ft kilónként. Hiteltörlesztés: 1966.66 EUR / 160 000 Kg = 0.012291 EUR – ami 4. 372 Ft kilónként
Összesen: 26.53 Ft + 4. 372 Ft = 30.90 Ft – legyen: 31 Ft / Kg.
Ellenőrzés: 31 Ft x 160 000 kg = 4 960 000 Ft 4 960 000 Ft / 353.755 = 14 021 EUR, ami több mint a 13 966. 66 EUR. – ok –
A szám azt jelenti, hogy termelni kell 160 000 kg-ot diverz zöldséget 8 000 négyzetméteren, amit el kell adni kilónként 31 Ft-ért. Ebben a 31 Ft-ban benne van a következő:
- Éves 12 000 EUR fizetése a feleségnek, és férjnek - A 20 000 000 Ft-os hitel éves törlesztő részlete, amiből a házat építettem - Az egy hektáros telek, ami rendelkezésemre áll – amit nem a hitelből vettem – - Tételezzük fel, van kút a telken, és tudok öntözni, ezért nem gond termelni
Mi az, ami nincs benne a fentieken kívül:
- Nincs benne a területrendezés költsége – kert kialakítás, trágya, tereprendezés - - Nincs benne pl. a talajmunka, ha fel akarom szántatni a területet ősszel, mivel traktorom nincs - Nincs benne a vetőmag - Nincs benne a palánta - Nincs benne a fóliasátor, stb. - Nincs benne a szükséges faanyag, ha pl. magas ágyást szeretnék - Ha kell a szükséges támberendezés – paradicsom, vagy uborka mellé netán - - Nincs a telken egy darab gyümölcsfa sem – persze, tudom, hogy minimum 5 év, mire egy csemete termőre fordul, de kert nem létezhet gyümölcsfa nélkül, azaz kell -
Szóval iterálgassunk kicsit, közelítsük a valósághoz a történetet, mert messze vagyunk. A kérdés az, lehet-e ebben a térben játszani?
- Család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 12 000 EUR - 20 000 000 Ft-os hitel éves törlesztő részlete: 1 966.66 EUR - Összesen évente: 13 967 EUR
28 négyzetméter – 50 000 Ft – 141 EUR költség - 338 kg várható termés Ez már valami, lehet kezdeni számolgatni.
Nézzük meg, ha egy db 28 négyzetméteres ágyást művel a család: 13 967 EUR + 141 EUR = 14 108 EUR / 338 kg = 41. 73 EUR / kg ami sok
Nézzük meg, ha 2 db 28 négyzetméteres ágyást művel a család: (((13 967 EUR + (141 EUR x2)) / (338 kg x2))) = 21. 07 EUR / kg ami még mindig sok. Mi van ha 15 ilyen ágyásunk van: (((13 967 EUR + (141 EUR x15)) / (338 kg x15))) = 3. 17 EUR / kg ami még mindig kicsit sok. Mi van, ha 25 ilyen ágyásunk van: (((13 967 EUR + (141 EUR x25)) / (338 kg x25))) = 2. 07 EUR / kg Ez már okkás is lehet.
Mi van, ha 30 ilyen ágyásunk van:
(((13 967 EUR + (141 EUR x30)) / (338 kg x30))) = 1. 79 EUR / kg Itt álljunk meg, és fogadjuk el.
Hány négyzetméter ez? 30 db x 28 négyzetméter = 840 négyzetméter.
Egy átlag telek nagysága kb. 200 négyszögöl, ami 719,4 négyzetméter, ami kb. 36 m x 20 m: tehát minimum kb. két telek kell történethez. Hogy is néz ki ez a történet, hogy optimális legyen?
A telek nagysága legyen 800 négyszögöl, ami 2 157 négyzetméter, ami 0,257 hektár
A felvett hitel nagysága 20 000 000 Ft, 30 év - éves törlesztő részlet: 1 967 EUR A család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 12 000 EUR 30 db ágyás kialakítása: 141 EUR x 30 = 4 230 EUR
Összesen: 18 197 EUR
Várható termésmennyiség: 338 Kg x 30 db ágyás: 10 140 kg Fedezeti pont / 1 kg várható termés: 1. 7945 EUR / kg.
Kút van a telken
A telek 39 %- át használjuk kertnek, a többivel gazdálkodhatunk még.
Mi lenne az optimális történet pénzügyileg, mennyi pénz kell?
Meglátásom szerint a legoptimálisabb dolog az lenne, ha előre megkapná a fenti 18 197 EUR-t két évre előre, ami 36 394 EUR, ami 12 875 560 Ft.
Ebből kialakítja a kertet, fizeti a felvett 20 000 000 Ft-os hitelt a házra, és keres nettó 1 000 EUR-t az asszonnyal, havonta. Ha járulékot is fizet, akkor a 12 000 EUR éves költségre rájön még olyan 4 000 EUR járulék évente, ekkor a képlet így változik:
A felvett hitel nagysága 20 000 000 Ft, 30 év - éves törlesztő részlet: 1 967 EUR A család megélhetéséhez szükséges pénz évente: 16 000 EUR 30 db ágyás kialakítása: 141 EUR x 30 = 4 230 EUR
Összesen: 23 394 EUR, ami 8 275 745 Ft
Ha ugyanúgy megkapná előre két évre, akkor az 16 551 489 Ft –ra lenne szüksége.
Erre a 16 551 489 Ft-ra kellene valóságot írni, mit is jelent ez?
Van egy család, aki kimegy falura, nyakába vesz egy 20 000 000 Ft-os kölcsönt 30 évre
Birtokába kerül egy 800 négyszögöles telek
Itt kialakít 320 négyszögölön intenzív kertet, ahonnan lehoz évente 10, 1 tonna diverz zöldséget- és gyümölcsöt, 1. 79 45 EUR / kg fedezeti ponton, már az első éven, ha ügyesen tervezi meg a költözést.
Valaki kellene, aki készpénzben odaad neki 16 551 489 Ft-ot, aminek a fedezete az a 10.1 tonna termény lenne, amit évente megtermel, és átveszik tőle garantáltan 1. 7945 EUR –ért kilónként minden évben.
Ide kellene egy jó szövetkezet
Na, most ide kenne egy jó szövetkezet, aki ezt a történetet megszervezi ilyen szinten. Ebben nagyon komoly innovációs potenciál lenne, mivel lenne árualap, és lehetne szervezni a feldolgozást. Másképp nagyon nem tudna működni a dolog, elég komoly szövetkezeti hagyományokkal rendelkezünk, érdemes lenne kihasználni ezt. Egy élelmiszermérnök csapatnak, aki polci végterméket akarna tervezni egy ilyen rendszerre, ez a rendszer maga lenne az innovációs mennyország! Ha ez a csapat a szövetkezetnek dolgozna?
Na igen, e ez egy komoly dimenziót nyitna meg ebben a történtben. Mivel a helyi szövetkezet, vagy a "szövetkezetkezet szövetkezete" - ahogy a haverom mondta - képes lenne polci végtermék kibocsátására, mint Kanadában, vagy Nyugaton, vagy Olaszországban.
Olyan innovációs csapatoknak, aki tesztelgetni akarnak ezt-azt, egy ilyen gazdasági rendszer nagyon komoly potenciált képviselne. Egy ilyen rendszer IT innovációs mennyország lenne. A rendszer felállításával már munkahelyet lehet teremteni, de ami a lényeg, a rendszerre rá lehet építeni nagyon szépen fizető munkahelyekkel teli rendszereket, na de ez egy másik poszt témája.
"Azt is szeretnék, hogy amíg az országban megtermelt zöldségekből és gyümölcsökből elegendő a kínálat, addig a multik ne importáljanak külföldi terméket.
A szövetség tárgyalásokat folytatott cseh hátterű kereskedelmi láncokkal annak érdekében, hogy azok csak abban az időszakban importáljanak zöldséget és gyümölcsöt, amikor az adott termék iránti igényeket a helyi termelés nem tudja kielégíteni "
Idézet vége.
A csehek ezt meg fogják tenni. Meglátásom szerint ha ezt megtették, akkor már tovább is fognak lépni az önellátás felé vezető úton, szépen rendszerbe foglalva.
_____________________
Ők is biokajából főznek:
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
A mai Húsvét eléggé rendhagyó. A karanténból figyeljünk a ragyogó napsütést, mivel kint egy láthatatlan ellenség leselkedik ránk, ami bármelyik pillanatban lecsaphat ránk, és ha nem vagyunk eléggé óvatosak, vagy szerencsések, akkor bele is halhatunk ebbe a fertőzésbe. Kinézek az ablakon, üres a parti sétány a Balaton mellett, mivel lezárták, hogy ne adhassák át az emberek a vírust egymásnak. Félelemmel teli ez a húsvét. Nagyon sokan teszik fel a kérdést, hogy oké, most ez van, de mi lesz azon a napon, amikor vége lesz? Erről szól ez a mai bejegyzés, kicsit rendhagyó lesz. Kezdjük is el.
Szinte az egyik óráról a másikra állt le a kapitalizmus globálisan mindenhol, szinte teljesen, erre még nem volt példa a kapitalizmus történetében, amióta a modern közgazdaságtan feljegyzi a kapitalizmus történetét. Egyszerre van keresleti, és kínálati sokk, ez az a rendkívüli esemény, ami zavarja a tisztánlátást. Leálltak a globális ellátási láncok, az emberek nem járnak dolgozni, a helyi gazdaság összeomlóban. Az embereknek nincs, vagy alig van tartalékuk, most kénytelenek bevétel híján ezekhez a tartalékokhoz nyúlni. Azért, hogy a családok, az emberek ne veszítsék el vásárlóerejüket, az államok nyugaton a polgárok, a családok, és a cégek segítségére siettek, és jelentették be a nagyon komoly gazdasági csomagokat azért, hogy a gazdaság szövete valamilyen szinten túlélje ezt a leállást.
Itthon is bejelentette a csomagot az MNB, és a kormány is, így tett NAK, a Nemzeti Agrárkamara is, nézzük, mint mondott:
Ma, Húsvét vasárnap itt tartunk, nézzünk egy kicsit a mélyre, mit lehet ezzel kezdeni. Tehát van pénz, azoknak a cégeknek, akik eddig képesek voltak pénzt termelni, azaz volt cash-flowjuk, továbbá van pénz a számláikon, azaz képesek finanszírozni a nem termelő rendszert xy hónapig, évig, ameddig a világjárvány tart. Na de meddig is kell a zsebbe nyúlni? Vagy meddig kellene? És mi van akkor, ha üres az a zseb? Erre mondta azt a haverom, hogy nem csak ezt a ki tudja meddig tartó időszakot kell finanszírozni, hanem még utána is, míg a rendszer be nem áll a régi egyensúlyi állapotra, felételezve, hogy a partnerek is hasonlóképpen cselekszenek, és minden tuti, nincs semmi gikszer a láncban, és mindenki happy, az élet csodás. Pelikán óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta, nem lesz ilyen egyszerű ez a pite, sajnos. A kérdés az, meddig még?
Miért is?
Az emberek, ha nem dolgoznak, akkor nem találnak pénzt, és ha ez így van, akkor nem tudják finanszírozni az életüket. Mivel a cégnek, ahol dolgoznak, nincs megrendelése, ezért egy idő után ki fogja őket rúgni, mivel ez a célszerű, nem finanszírozza a veszteséget egy idő után. Az emberek az utcán, pénzük nincs, mivel fel kell élniük, mert nem dolgozhatnak, mivel nincs hol, a cégek leállnak, mivel nincs megrendelés, ez így egy ördögi kör, lefelé tartó spirál, az elszegényedéshez. Láttunk már ilyent 1989- 1995 közötti időszakban, amikor azt hittünk, hogy 15 éven belül Ausztria lesz itt. Kb. 1995-re láttuk be, hogy nem, addig még megvolt a hit. Lehet, hogy nem olvasták Keynest pl. az akkori gazdasági vezetők, ez mára már kutatható történelem.
Szóval, egy ilyen típusú válságra Keynes megadta a megoldást már régen, aki azt mondta, hogy az államnak kell belépni és fenntartani a keresletet, vagy a kínálatot, a kezében lévő speciális eszközökkel. Most az a speciális eset van, hogy az állam sok helyen beállt középre, és egyszerre kívánja fenntartani a keresletet, és kínálatot is.
A nyugati országok rá is álltak erre, mégpedig tolják a végtelen pénzt a gazdaságba, közben ugyanakkor belépett az állam több országban a cégek helyére, átvállalván a munkabérek kifizetésének nagyobb részét a cégek helyett mondhatni a járvány nulladik napjától. Ez egyes országokban a nettó bér 80%-a is lehet. A shownak folytatódnia kell!
You need to keep the ball rolling—that's how this game works! So simple!
Itt van a gazdag milliárdos csóka, Nick Hanauer - befektető - , aki azt mondja, hogy a gazdagok nem teremtenek munkahelyet, erre csak a középosztály képes, mivel költi a pénzét, íme:
Így nyilatkozott pl. a Politiconak: The Pitchforks Are Coming ... For Us Plutocrats .. Meg azt is mondja, hogy minél gazdagabb a munkás, neki annál jobb, mert annál több általa gyártott terméket vesznek, ami által Ő még gazdagabb lesz. Több fizetés, az neki csak jó.
Szóval a milliárdosok azt mondják, hogy változás lesz a kapitalizmusban a vírus miatt, meg hogy a munkatárs kerül előtérbe. A kérdés az, hogy mi lesz, és az hogyan lesz, mert ezt még senki nem tudja.
Nézzük meg, az előremutató dolgokat, amiből ki lehet hozni valamit:
A NAK – Nemzeti Agrárkamara ezt mondja -: Pl:
„3.) A hazai termékek nagyobb arányú megjelenésének támogatása a hazai közétkeztetésben és boltokban • Szabályozási környezet módosítása, a konyhák közösségi beszerzéseinek promotálása, optimalizálása, központosított beszerzéssel rövid ellátási láncban a hazai élelmiszer-gazdasági szereplők megerősítése érdekében; 4.) Kistelepülések ellátásbiztonságának elősegítése • Ehhez kapcsolódóan a szükséges logisztikai rendszer kialakítása, illetve megerősítése, munkahelymegtartó támogatások biztosítása.”
Na, most ez nem semmi, hogy megjelenik program szinten ez a meglátás. Ha e mögé a történet mögé komoly ösztönzőket tud tenni az állam, akkor ezzel lehet kezdeni valamit. A rövid ellátási lánc fogalmi környezete EU-s élelmiszergazdasági fogalom, komoly EU-s támogatásokat lehet mögé tenni, komolyabbat, mint az EU-s de minimis. Tehát ez a történet mérnökileg fogható, a kérdés az, hogyan jön ki a matek időben. Nézzük meg, volt-e ennek hagyománya már itthon, menjünk vissza kicsit az időben, back to the future.
A 60-as évektől a 80-as évekig virágzott a háztáji rendszer, - tekintsünk el most a tsz rendszer szervezésének politikai hátterétől, a korban – csak a felépített rendszert vizsgáljuk működés szinten. Tehát volt egy nagyüzem, aki kiadta az alapanyag termelést a tsz tagoknak, szállított hozzá mindent, ami kellett. Pl. a Pápai Húskombinát alapanyagának biztosítása nagyobb részt a háztáji sertéstenyésztésre épült, ennek a megoldásrendszernek volt tudásbázisa itthon, de azóta eltelt 40 év, meg egy rendszerváltás.
Ha meglévő fizikai faktorokra kötünk rá rövid ellátási láncot, az lehet egy komplex innovációs mező alapja, abban az esetben, ha a rendszert jól definiált. Ebben az esetben nagyon komoly mérnökök léphetnek be az innovációs szintre, és lehet Európai szintű játékokat előadni. Ekkor lehet ebből egy szintugrás. Ha nem, akkor elég nehéz dolgunk lesz, mivel a történet kimenete csak kvázi innovációs potenciálokat nyit meg, erről komoly disputa zajlik szakmai körökben, mivel ez egy általános fejlesztési eszközrendszer.
A rövid ellátási lánc fogalomkészlete eléggé komoly innovációs potenciált képviselhet, amit érdemes lenne kutatni, és lefektetni az üzemgazdaságtani környezetét, ennek nincs hagyománya hazánkban, mivel általában vállalkozásokról beszélünk, vagy szövetkezésről, és nem termékről, ami alaphiba. Lehetne arról is beszélni, hogy sokan költözünk ki vidékre, mivel nagyon sok az elhagyott romos ház.. A kérdés az, hogy hogyan lenne ebből rövid ellátási lánc? Hmm….
Back to the future!
Az első, és legfontosabb ebben a helyzetben, hogy vásároljatok bármit helyi szinten, ha tudtok, és van mit – van vállalkozó, vagy termelő, és van neki terméke – hogy ne maradjon bevétel nélkül, ez mindenkinek jó. Ne féljünk a holnaptól!
Nézzük meg mik a hagyományaink!
Nézzük meg miből tudunk főzni!
Toljuk a XXI. századi valós, működő megoldásokat, okostelefon, internet, stb!
Tervezzük meg a jövőt, most van rá időnk!
Ebben az országban mindenki extrém kockázatkerülő, ezt most félre kellene tenni! Bízz a másikban, gondolkozzatok közösen!
Mérnök, és / vagy közgazdász vagy? Gondolkozzatok közösen!
Ja persze, majd elfelejtettem: El kell ültetni a kertbe a magokat, ez most fontos! Legyen kerted, ha csak egy paradicsompalántád van a balokon ládában, mindegy, de legyen! Kelleni fog nyár végén!
Egy jó pohár bor mellett ültünk a barátaimmal, és arról folyt a szó, hogy akkor most menyiért is lehet előállítani egy liter bort manapság. Meg arról, hogy akkor ez az előállítási ár hogyan függ össze azzal, hogy akkor most ténylegesen mennyiért is lehet eladni egy liter bort. Már akkor tudtam, hogy ezt meg kell írni, mivel a téma nem olyan faék egyszerű, mint aminek kinéz, olyan szinten nem az, hogy erről a kérdésről történő közgazdaságtani gondolkodás ért már Nobel-díjat, de ne szaladjunk ennyire előre.
A kérdés megint az, hogy akkor most honnan is nézzünk rá erre a témára, hogy akkor hogyan is kalkuláljunk például a termőföld árával pl. egy komplex költségmodellben. Mivel is kalkulálhatunk? A termőföld árával, és nem értékével.
Itt egy nagyon fontos fogalmi környezettel szembesülünk, mikor is árakról, és értékről beszélünk.
Mi is nagyvonalakban az, hogy valaminek van ára, azaz rá lehet ragasztani egy árcédulát?
Amikor azt mondjuk, hogy valaminek van ára, akkor azzal azt az igényt fejezzük ki, hogy az a valami, amire ráteszünk egy árcédulát, annak a valaminek van létező piaca, ezért standardizált kereskedelmi folyamatokon keresztül, mint áru, vagy azt megtestesítő értékkel rendelkező papír forgalomképes, mivel van olyan ember, vagy szervezet, aki a ráírt árcédulát levéve, kifizeti azt, és használja azt. Tegyük hozzá, hogy általánosságban ezt az árat abban a devizában fizeti ki, amiben az árcédulán feltüntették az értékesítési árat.
A termőföldnek tehát van ára, lehet rá árcédulát tenni.
Ez egy szép kerek szám szokott lenni általában, és amikor egy termőföld adás-vétel megköttetik, akkor szépen szerepeltetni kell a könyvelésben, a hatályos számviteli szabályok szerint lekönyvelve a történetet. /A termőföld adás-vételre eléggé speciális szabályok is vonatkozhatnak, ami most nem képezi jelen poszt tárgyát./
Tehát az eladó bevételt realizál, /ebből adózik/, a vevő termőföldet vásárol, ami számára termőföld, az árcédulán feltüntetett áron megvásárolva, a vétel pillanatában.
A vevő számára e tranzakció által megszerzett termőföld most eszköz, vagy forrás?
Tudjuk, hogy az eszköz az, ami pénzt tesz a zsebünkbe. Tudjuk azt is, hogy a forrás az, ami pénzt vesz ki a zsebünkből. Na, már megint helyben vagyunk: ár- érték- eszköz – forrás.
Mivel itt kezd bonyolódni a dolog, mivel ebben a történetben több van, mint ami az látszik első blikkre. Nézzük, mit mond Dr. Tóth József, A GAZDASÁGI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ABSZTRAKT MATEMATIKAI VIZSGÁLATA című munkájában a termőföldről:
Idézet a munkából: „ 45. tétel: A termőföld értékét csak az azon termesztendő növénnyel, vagy növényekkel (ágazatokkal) szoros kapcsolatban lehet megítélni.
46. tétel: A termőföld értékét csak a termőföld, az időjárás és a növény (ágazat) szoros kapcsolatában lehet megítélni.
47. tétel: A termőföld értékét csak az adott közgazdasági környezettel szoros kapcsolatban lehet megítélni. (A munkaerőhelyzet, eszközellátottság, piaci helyzet, árviszonyok, út és szállítási viszonyok stb.)
48. tétel: A föld közgazdasági értékét olyan komplex mutatóval célszerű meghatározni, amely a termőföld jellemzőit, a rajta termelt, illetve termelhető növényt, illetve növényeket, az éghajlati tényezőket, a közgazdasági tényezőket, a gazdálkodás minőségét, illetve mindezek kölcsönös kapcsolatának, kölcsönhatásának az eredményét juttattja kifejezésre. Ilyen mutató csak egy lehetséges, az eredménymutató, azaz az adott termőföldön elért, vagy elérhető (legcélszerűbben pénzértékben kifejezhető) eredmény, a jövedelem. A termőföld közgazdasági értékelésének alapvetően két szempontból van jelentősége. Egyrészt a föld adás-vételi árának meghatározásához, a földbérleti díj és a földadó meghatározásához. Előbbi esetben az eladó és vásárló számos lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy megközelítően helyes döntést hozzon. Elsősorban azt vizsgálja, hogy milyen eredménnyel járhat a föld megvásárlása. (Mi a célja, mit kíván a termőföldön termelni, s az, milyen eredménnyel kecsegtet, esetleg magasabb értéken értékesítheti stb.). Utóbbi esetben célszerűbb lenne a földadó eltörlése, vagy egységesítése és a hangsúlyt alapvetően a jövedelemadóra helyezni. A termőföld értékelése és célszerű felhasználása szoros kapcsolatban van, hiszen annál értékesebb egy adott földterület, minél célszerűbben tudjuk felhasználni, illetve (ha egyéb kényszerítő tényezők nem játszanak szerepet) annál célszerűbben használjuk fel az adott földterületet, minél értékesebb az számunkra. „
Mit is olvasunk?
Értékeli, hogy hozzá lehessen rendelni egy árat, azaz rá lehessen ragasztani egy árcédulát. Erről mesél, a termőföld áráról, nincs szó a termőföld valós értékéről.
1979: közösen Theodore W. Schultz USA-beli (1902-1998), University of Chicago és Sir Arthur Lewis (1915-1991) nyugat-Indiai származású USA- beli, Princeton University. A gazdasági fejlődés kutatásában folytatott úttörő munkájukért, különös tekintettel a fejlődő országok problémáira.
„ Land is overrated A widely held view – the natural earth view – is that there is a virtually fixed land area suitable for growing food, and a supply of energy for tilling the land that is being depleted. According to this view, it is impossible to continue to produce enough food for the growing world population. An alternative view – the social-economic view – is that man has the ability and intelligence to lessen his dependence on cropland, on traditional agriculture and on depleting sources of energy and can reduce the real costs of producing food for the growing world population. By means of research we discover substitutes for cropland, which Ricardo could not have anticipated, and as incomes rise parents reveal a preference for fewer children, substituting quality for quantity of children, which Malthus could not have foreseen. It is ironic that economics, long labelled the dismal science, is capable of showing that the bleak natural earth view for food is not compatible with economic history; that history demonstrates that we can augment resources by advances in knowledge. I agree with Margaret Mead: “The future of mankind is open ended.” Mankind’s future is not foreordained by space, energy and cropland. It will be determined by the intelligent evolution of humanity. „
Ebből a nézőpontból nézve az érték egy kicsit mást jelent. – túl van becsülve a föld - Az 1979-es Nobel-díj előre vetítette 2019-et, de ezt majd a második részben egy kicsit kifejtjük.
Az értéklánc elmélet – kidolgozva általam - azt mondja, axióma szerint, hogy nem szükséges az élelmiszertermeléshez termőföld.
Ebből azért következik néhány innovációs potenciál a gazdasági térben.
Ebből alakult ki a végtermék alapú platform független gazdasági terek gazdaságtanának tudományága az 1970-es évek végétől. Ez az értéklánc axióma fogja meghatározni a XXI. század élelmiszergazdaságát.
De ne szaladjunk ennyire előre, a következő bejegyzésben megnézünk a nézőpontokat, hogy akkor hogyan is lehet kalkulálni a föld árával, /de nem az értékével/ pl. a költségtervezésben.
Érték? Meg mi az érték? Na, ezt a történetet vetíti előre a 2019-es Közgazdasági Nobel-díj.
Szóval túrtam a netet, és szembe jött velem ez a pozíció leírás - az ilyen copy-paste, vagy nemzetközi fordítások mondhatni általánosak a magyar weben - Blab, bala, bala, kik vagyunk, stb, és a következő szöveg:
Az éves tervezési feladatok koordinálása,
terv/tény elemzések készítése,
havi gazdasági jelentések, kimutatások, adatszolgáltatások elkészítése,
Gazdasági egyetemi - igen, gazdasági.. nem gazdálkodási - , vagy főiskolai diploma, vagy gyakorlat
Na most ugyanezt a szöveget megtaláltam random módon 5-7 különböző cég, sokféle gazdasági pozíciójánál, most ezt nem akarom részletezni. A HR profi mindenhol, nagy merítést akar, és majd olvasgatja a CV- ket, és próbálja kiszűrni azt a "soft skillt", ami neki kell, tehát professzionálisan jár el, nagy valószínűséggel kap több CV majd 6 másodpercnél több időt, mint ami a szokásos.
Na most nézzük, hogy mi is a gondom ezzel a - copy- paste fordítom a nyugati cuccot, oszt majd jó lesz dologgal- .
Elolvasod a hat pontba szedett feladatsort, figyelmesen, és elolvasod még egyszer.
- Igen?
- Te is azt látod, ami oda e van írva betűvel, mint amit én?
- Persze, hogy ezt, ne is mondd.
- Ezek pénzügyest keresnek, nem mást.
De akkor mi is a következő két cucc, amit leírtak:
Na most ehhez érthet egy pénzügyet szakot végzett emberke, vagy nem?
Ez a négy szó, miszerint érteni kell a vállalati költség, értékesítés, önköltség, és fedezet számításhoz, hát.. hogyan is mondjam, eléggé tág fogalom ahhoz, hogy bárki, ismételem bárki azt mondja, hogy persze, én ehhez értek.
De ha másik oldalról nézek rá erre a pár szóra, akkor erre egy profi - pl. aki nagyon komoly szinten foglalkozik üzemgazdaságtannal, vagy olyan ember, aki azt mondja magáról, hogy Ő a Business model and pricing strategist, mint Tim Williams, nem biztos, hogy komolyan venne egy ilyen leírást. Mivel tudja azt, hogy itt nincs tisztázva az, hogy akkor most hogyan közelítjük a témát rendszerszinten. Nincs rendszer, vagy rosszul felrajzolt, az nem jó, mert csak szívni lehet vele, ezt minden rendszerben gondolkozó tudja.
Tim Williams írásait szeretem olvasgatni, mivel eléggé hasznos dolgokat oszt meg ebben a játékban, hogy akkor most hogyan is kell árazni, vagy hogy a cég költség modellje az nem a cég profitmodellje, és hogy ebből komoly gondok is adódhatnak.
Tim inkább a szolgáltató iparra koncentrál, és azon belül is inkább az ügynökségek, azon belül a többnyire a reklámügynökségek profitmodelljét szedi darabokra. Érdemes rákeresni írásaira a Linkedinen, eléggé hasznos olvasgatni.
Így egymás után leírva a négy szó azt sugallja az olvasó számára, hogy ez színtiszta pénzügyi játék, számlák vannak, "oszt aztat" kell elemezgetni, mert jönnek az adatok, kimutatások, és elemzések, számlák, bevételi, és kiadási pénztárbizonylatok a pénzügyről, meg a bevezetett VIR oénzügyi moduljából az adatok, és ebből kell kihozni a csodát.
Ez kb. a hazai vállalkozások 99%-ánál teljesen természetes.
Nézed a VIR-t /vállalatirányítási rendszert/ oszt nem találod, ezt nevezzük szívásnak. Felhívod inkább Mancikát a pénzügyről, és az küldi az excelt, mert ott megvan. Ennyi.
Na de tényleg ennyi?
Honnan is vannak az adatok?
Tehát azt gondolod, hogy ez egy pénzügyi meló, mivel az adatok a pénzügyről jönnek, így is van odaírva, magyarul, betűvel: költség- értékesítés- önköltség - csak vesszővel elválasztva, és nem kötőjellel - :)
Ebből meg nyomnak egy fedezet számítást, és szépen kék az ég, onnan nézve :)
Lehet hogy a valóságban nagyon komoly gondok vannak, és nem is igazán tudják miért, system error. Gond van, mert adat szinten nincs meg az alapinfó, mert nem is lehet, vagy nem úgy, nem abban a formában, ahogy annak lennie kellene.
A vállalatirányítási rendszer azt tudja, amit megtanítanak neki, de mi van akkor, ha változik a valóság? Na akkor van gond, és ez általában jóval később szokott kiderülni.
Itt biza egy színtiszta pénzügyi szemlélet jelenik meg, semmi más.
A pénzügyi szemlélet csak egy megközelítés a sok közül, mivel létezik más szemlélet is, pl. amely mérnöki, erőforrás, vagy minőség ügy oldaláról közelíti a témát.
A pénzügyi személettel az a gond, hogy úgy néz ki, mintha mindenek felett állna...
Más nézőpont, más alkalmazott tudomány.Más-más szaktudások szükségeltetnek, és mások a varázsszámok jönnek ki a végén.
Azt a varázsszámot, ami kijött a véén, meg tudni kellene validálni, mert ha rossz számot visz végig a vállalatirányítási rendszer, vagy Mancika excel táblája, még a végén elszáll a történet, és az drága mulatság szokott lenni, persze, ha túléli a rendszer, vagy a cég.
Szóval kontrolling....
A gond ott kezdődik, hogy manapság a kontrolling, mint fogalmi környezet, az csak a pénzügyi szemléletű megközelítést jelenti itthon - olyan kb. 30 éve - pedig a kontrolling, mint tudomány sokkal több mindennel foglalkozik, persze, a tudomány része a pénzügyi szemléletű valóságvizsgálat is, de ez a szemlélet nem áll mindenek felett.
Igazi minek nevezzelek a mai világban, mindenki mást ért alatta - sajnos 99%-ban pénzügyi szemlélettel néznek rá, ami alap hiba - :)
Ja, majdnem elfelejtettem.
Ez a téma azért kerül ide a lecsómérnök blogra, azért vág témába, mert a kaja oldaláról nézve a történetet a pénzügyi személetű rendszervizsgálat, vagy rendszertervezés az csak inkább egy a sok lehetőség közül, és ezért foglalkozni kell vele is néha.
Kép: Kontroll c. film - femina.hu - Mert ez nyuszifül :) :)
Olyan dologról fogok írni, amiről nagyon ritkán beszélünk, amikor a KKV-k magánéletében kezdünk el turkálni, pedig a történtet ott van előttünk, érzékeljük is, de baromira nem foglalkozunk vele, talán csak akkor, amiikor már lehet, hogy nagyon késő.
Ott ül a srác szépen megborotválkozva, ahogy kell, az első romantikus vacsorán a választott lánnyal, nyáridőn, beteszi a nagyfilmet, és megy szépen a vetítés, hogy elnyerje a lány szívét. Megy szépen a nagyfilm, közben fogy a bor, a finom vacsora mellé, az idő is szép, a fim lassan pereg. A kérdés az, hogy akkor most egy ócska sci-fi, ment le, vagy egy keserédes szerethető igaz történeten alapuló romantikus vígjáték netán? Van az a pillanat, amikor ez kiderül. Hát igen, házasság vagy egy ótvaros nagy pofon a szeretett lánytól, ez itt a kérdés…
Nézzük a mesét.
Élelmiszeripari KKV-nál sokszor találkoztam – találkozok - olyan tulajjal, vagy kinevezett vezetővel, aki úgy gondolta, hogy nála van a bölcsek köve, és birtokában van az összes varázslatnak, és abszolút tudásnak, és Ő miatta fúj a passzátszél most éppen akarata szerint északról a mai napon, de holnap délről fog, és ebben is biztos.
Szóval a srác tolja a nagyfilmet, és löki ezerrel, mert ebben él. A cégről is ez a nagyfilm süt minden részleteiben. Fasza iroda, kiváló titkárnő csajok főzik a kávét, szerényen szép a kiskosztüm, főleg így nyáridőn.
Ott vagy, a feszín kiváló, és valamilyen szinten élvezed is, mert finom a kávé na. Történik egyszer, hogy csörög a telefonod, es felhív a srác, hogy menjek már be kávét inni, mert beszélnünk kell, mert kánya van, és kíváncsi a véleményemre. Abbahagyom az autószerelést a havernál, szépen lezuhanyoztam, és beültem a kocsiba, mert roppantul kíváncsi voltam arra, hogy akkor most mi is a kánya tárgya.
Bemegyek az irodába, a titkárnő csaj remegve főzi nekem a kávét, - itt már tudtam, hogy elég komoly kányával állunk szemben – Leültem, lassan belekortyoltam, felé fordultam és mondtam neki:
- Akkor mondjad Bélám, mi a kánya.
(Nem Bélának hívják az urat, de most ebben a sztoriban legyen ennek a szereplőnek a neve Béla)
És Béla belekezd. Azt mondja, hogy sikeresen megkapta a hitelt az egyik banktól, fejlesztésre, több mint fél éve. De most roppant nagy a kánya, mert nem igazán tudja kifizetni ebben a hónapban a törlesztő részletet, mert valami nem úgy megy, ahogy az kellene. -
Bélám, akkor most mire is vetted fel a hitelt?
Kérdezem tőle. Mondja fejlesztésre, szépen megvette a gépeket, meg minden, szépen elkezdte legyártani a végtermékeket, ahogy kell, a vevője időben ki is fizette az ellenértékét.
De kevés a pénz, b…meg.
Gyorsban nézem a számokat, és látom, hogy a dolog nem csak egyszerűen kányás, hanem nagyon kányás. A következőt kérdeztem tőle:
- Te tudtad, hogy mely termékrendszert mennyért gyártasz az adott időszakban hitelfelvétel előtt? - Persze, a könyvelővel szépen kiszámoltuk, ahogy kell, amit a bank elfogadott.
- Mondom okkás, ezzel nincs semmi gond te bukod a vállalkozásodat, meg a hitel fedezetet, nem a bank, Ő köszöni szépen, jól van.
- Hogyan illesztetted a felvett hitelből finanszírozott projektet a már meglévő gyártás struktúrádba, és miben változott a cég működése a fejlesztéstől? Hol az integrált business terv? - Aztat is könyvelővel toltuk, ahogy kell….
Maradtam pár órát, kiszámoltuk, hogy mennyért gyárt le egy végterméket, a haját tépte az eredménytől, már látta, hogy miért volt barom. Roppant kemény meló várt rá, de megmentette a cégét, és már nem barom, de nem is lett egy rom a végére.
Egy kicsit változott is a stílusa.
Már ad arra, hogy a nagyfilm mögött ott legyen az igazság, és nagyon jól érzi magát. Elkezdett egy kicsit csúnyábban beszélni, de mondtam neki, hogy ez le fog tisztulni, ahogy megszokja azt, hogy most már tudja is mit csinál, meg hogyan.
Így került el egy ótvarosan nagy pofont az élettől. Ilyen ez a boniem.
