BETON.HOFI -PLASZTIK POHARAK | OFFICIAL MUSIC VIDEO

Robin Stickel robinstickel - unsplash - 

Nézzünk is bele a varázsgömbünkbe, hogy milyen is a valóság így 2024 vége felé. Fél szemmel már a 2025 második negyedévre vetve tekintetünket. Szubjektív elemzés következik, ahogy a lecsómérnök látja most – 2024 novemberének közepén - azt, hogy mi is lesz az élelmiszerárakkal, lesz-e pénzük az embereknek megvenni a jó minőségű hazai élelmiszert, meg hogy mi lesz az élelmiszeripari cégekkel. Peresze nem elfelejtve, hogy lesz-e egyáltalán pénz az embereknél, hogy jó hazai élelmiszert tudjanak venni. Bűvöljük meg azt a varázsgömböt az asztalon. Két részes cikk első része következik.  

I. Vasárnapi délutáni Kaffee und Kuchen

Vasárnap délután volt. Meglátogattam egy barátomat, épp arrafelé vitt az utam. Épp akkor érkeztem, amikor a nagyobbik gyereknek pakoltak az útra. A nagyobbik gyerek felsős, és már ott kezdte meg a felső tagozatot. A nem túl távoli, és a nem túl közeli osztrák kisvárosban.

Többen vannak ezzel így. A kisbusz minden vasárnap délután viszi a gyerekeket a bérlet házba, ahol nevelők vigyáznak a gyerekekre. A család inkább erre költ, egy nyári nyaralással kevesebb, de a gyerek – most 10 éves – már most nagyon jó beszéli az angolt, és a németet. Csodák csodájára szeret iskolába járni! Hozzá teszem a szülők nem „kint dolgoznak”, és így sem megterhelő a családi kassza számára ez nagyon speciális „bentlakásos iskola megoldás”. Határ menti „Eton College” magyar módra, térítés nélkül. 

A fenti jelenség eléggé általános errefelé. Az, hogy az elit nyugaton tanítatja a gyermekeit, az teljesen általános volt, régen is, és ma is az. Most már ez a jelenség általánossá kezd válni mindenki számára, aki ezt megteheti. Innen a Dunántúlról, Balaton északi partjártjával együtt – Székesfehérvár vonaláig bezárólag – közelebb van Ausztria, mint eddig volt.

A fenti család életstílusából azért következik egy-két dolog a jövőre nézve. Nézzük is kicsit mélyebben ezt a témát, hogy hogyan is függ ez össze a kajaiparral, meg a makro környezettel.

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

________

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

II. Csopak, és az ingatlanár – Milyen messze is van egy helikopter reptér? -

Nézzünk még egy szeletét a valóságnak. Látogassunk el Csopakra.

6 szoba, Csopak 1,1 milliárd forint ajánlati ár. Most az angol font – magyar forint: 491. 149 Ft / 1 Ł árfolyam. Azaz az 1,1 milliárd forint ajánlati ár 2 239 646 Ł-nak felel meg.

Lássuk, mit lehet kapni London környékén Ł 2 239 646 – ért.  Találtam kettő olyan birtokot, ami belefér a büdzsébe – még marad egy kis pénz is – Olyan birtokokat kerestem, ahol le lehet szállni egy helikopterrel, vagy van a közelben reptér, ahonnan egy helikopterre lehet szállni. A Highcotts Lanehez 25 percre van kocsival a Fairoaks Airport, onnan gyorsan be lehet érni helikopterrel pl. a londoni Heliportra.

Bansteadhez legközelebb a Redhill Aerodome helikopter reptér van, - kocsival 20 perc-

Így onnan is eléggé közel van London helikopterrel.

Csopak esetében is fennáll ez a lehetőség, fél órára van kocsival a Hajmáskéri Repülőtér, Szentkirályszabadja Reptér 25 percre van kocsival, így Budapest, Bécs, Pozsony eléggé gyorsan elérhető helikopterrel.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Csopak, és London eléggé közel került egymáshoz, már ami az árakat illeti!

A kérdés az, mi van errefelé a bérekkel – direkt nem jövedelmet írtam, a két fogalom között nagyon komoly különbség van- A bér nem jövedelem, de a jövedelem származhat munkabérből is!

III. Mit mondanak, mennyit keresnek az emberek?

Álljon itt pár térkép, hogy hogyan is állunk pénzzel:

Harmonized disposable income dataset for Europe at subnational level /Mehdi Mikou, Améline Vallet & Céline Guivarch/  -- Scientific Data volume 11, Article number: 308 (2024) -- 

A térképen a piros az Ausztria …

IV. Mennyit tud megspórolni havonta egy átlagos fizetségből élő magyar dolgozó?

- Reddit - 

Az átlagos megspórolt összeg az átlagos fizetésből havonta itthon:  – 84 EUR adósság, ezt számolta ki a redditor. Az itthoni: – 85 EUR /mínusz 85 EUR/ havi megspórolható összeg aránylik a lengyel € 122, az osztrák € 666, a német € 981, és az angol € 1047, vagy a blogár € 5, havi megspórolható összeghez. Ezt a térképet minden Y, Z generációs vágja, és ha döntést kell hozni, hogy mennyi fizetést kérjen, és azt hol tegye, figyelembe fogja venni ezt a térképet. Ha ide veszem azt, hogy az egyes EU-s országokban hogyan alakult az infláció, akkor a kép még lesújtóbb, ezért nem teszem. Beszélünk már erről, egy előző cikkben, amikor azt mondja a szakember, hogy a hazai fizetések már a vendégmunkásoknak sem vonzó.

 Írtunk már erről a témáról a

Krízis van? Ebben a helyzetben esszenciális lesz az élelmiszermérnöki tudás!

Multikrízisben csak az élelmiszermérnöki tudás fog segíteni! – cikkünkben, 2024 januárjában.

Na de, azért van azért itthon pénz.

Ugyanebben a cikkben írtuk 2024 januárjában, hogy 2010-től 2023 – III. negyedévre - a privátbanki ügyfelek száma a 2010-es kb. 2000 ügyfélről /kezelt vagyon: kb. 2000 milliárd Ft/ 2023 – III. negyedévre – kb. 56 000 ügyfélre nőtt /kezelt vagyon: kb. 9 000 milliárd Ft/. Tehát van az országban egy réteg, amely képes lenne fogyasztani itthon is. 

A Világgazdaság is írt a témáról 2024 áprilisában: Hiába adna egy magyar cég havi 600–700 ezer nettót, nincs jelentkező az állásra - 

V. 20 év múlva demográfiai krízis.. baj van a NINJA generációval…

A HR portál is kongatja a vészharangot, hogy 20 év múlva 700 000 fővel kevesebb ember lesz a munkaerőpiacon, nincs, aki dolgozzon, és nem lesz aki nyugdíjat fizessen akkor. – Azt nem teszi hozzá, hogy mostani 36+ -os generációnak /tipikusan az 1975- 1980 között születetteknek/ nem fog tudni majd nyugdíjat fizetni az állam, ha minden marad így. Erről beszél a szaksajtó, hogy kezdeni kell valamit a nyugdíjrendszerrel. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez volt az a generáció, aki a 90-es évek végén, a 2000-es évek közepén nem kellett sehova itthon. El is vándorolt nyugatra….  Aki meg maradt, az most épp nem kell, mert drága, és vannak idős szülei, akiket lehet, hogy támogatni, és gondozni kell..: Miért nem kell a 45 év feletti a munkaerőpiacon?

Ez semmi más, csak egy multikrízis.

NINJA generáció lett a mostani 16- 47 közötti generáció, ugyanazokkal a problémákkal szembesül, amikor találkozik a munkaerőpiaccal. A NINJA generációk. – No Income - NO Job - No Assets - --- > /Nincs jövedelem – nincs meló – nincs tőke generáció/  generáció kifejezést Gordon Gekko használta először a Tőzsdecápák 2-ben (2010)…

Gordon Gekko - NINJA generáció - 

Szóval ezeknek a generációknak kellene fogyasztani, elkölteni a pénzt mondjuk jó kajára... Lássuk, mit mutatnak a számok, sikerült-e ezt teljesíteni 2023-ben. Költött-e a jó kajára az aktív generáció?

A HVG most hozta ki az elemzését az 500 legnagyobb magyar cégről

VI. 500 legnagyobb árbevételű cég: hogyan néz ki az élelmiszeripar részesedése?

Az 500 legnagyobb árbevételű magyarországi cég

Azt írja a cikk, hogy a top 500-ból az élelmiszer- dohányipar, mezőgazdaság részesedése 3%.....

Eléggé komoly veszteségeket szenvedett el az ágazat, azt mutatja a kép, szignifikánsan csökkent az árbevétel. Összesítve az ágazat mínuszt termelt.

VII. Mezőgazdaság jövedelmezősége 2023-ban…

Itt van még a NAK – Nemzeti Agrárkamara – 2023-as növénytermesztés összefoglalójából egy táblázat: 

A táblázatból a következő látszik: Ha pl. valaki vetett 100 ha Napraforgót: akkor

100 ha x 3 t /ha – átlagtermés- = 300 tonnát termelt.

Fedezeti költség  100 ha-ra: 100 ha-ra:                                           600 000 Ft /ha = 60 000 000 Ft

Bevétel átlag termés mellett:                                   3 t/ ha * 110 000 Ft /t * 100 ha = 33 000 000 Ft

Hiányzó bevétel a fedezeti ponthoz:         60 000 000 Ft – 33 000 000 Ft = 27 000 000 Ft / 100 ha

Veszteség hektáronként, a napraforgón:                    27 000 000 FT / 100 ha = - 270 000 Ft /ha

Nem volt jó éve a szántóföldi növénytermesztésnek sem…

VIII. Mi a helyzet az inflációval?

Nézzük, mint mond a konvergencia program.

--- > Ez a cikk meg azt mondja, hogy az infláció csak most lódul meg igazán… Az elemzők azt mondják, hogy 4.4 %-os inflációt várnak 2024 decemberére. Az Eurozóna inflációja 2% körül alakul, ezt mondja az EUROSTAT.

IX. Hogyan állunk a termőterületekkel?

Pl. a magyar gyümölcsösök fele el fog tűnni a közeljövőben… /Agronapló, 2024. szeptember/

Itt a másik cikk 2023 októberéből, hogy az elmúlt 5 évben megfeleződött a fűszerpaprika termőterülete.. /Magyar Jelen, 2023 október 2./

Lehetne még sorolni a hasonlócikkeket, nem teszem

X. Pár általánosság még:

A.) Gorenje – korszak reloaded? öööö…. or not?  

Egyszerűen szólva az történt Magyarországon – ott a szocialista rendszer vége felé – hogy az emberek már kaphattak „kék útlevelet” -1988. Január 1.- től – amivel utazhattak nyugatra.

Az országban néhány műszaki cikkből áruhiány alakult ki, nem volt elég VHS lejátszó, és hűtőláda. Az emberek útnak indultak, és megrohamozták a nyugati határt, irány Hegyeshalom, Ausztria, Bécs, a „marihilfer strasse”, nagybevásárlásra. Hoztak is haza mindent, ami elérhető volt.

Szóval akkor az embereknek volt pénzük arra, hogy bevásároljanak a „mariahilferen”. Ma is sokan arrafelé vásárolnak be főleg élelmiszert, mivel az nagyon sok esetben olcsóbb, mint itthon. De a gond az, hogy ott is dolgoznak sokan, és csak lakni, vagy aludni jártnak haza.

Ezt nevezem én „fordított Gorenje- korszaknak” az emberek úgy gondolták, hogy nincs olyan munka, ami jól fizet itthon, és át is mentek dolgozni. Aludni járnak haza. Ez a gyakorlat át is alakította az osztrák határ menti megyék kultúráját. Ez még most alakul, remélem, majd ír erről egy szociológus.

Szóval az osztrák határ menti megyék – egészen a Balaton vonaláig – eléggé speciális gondokkal küzdenek, teljesen mások a problémák, mint az ország északi, vagy középső régióiban.

B.) A távol, ami közel, meg a képek a fejünkben.

A kultúra, eszmény, kéz a kézben járnak. Minden kultúrának megvannak az ideáljai, ami alapján szervezi az életét. Ez a 80-as évek közepétől – végétől már természetes volt, hogy aki tehette a „marihilferről” hozott „tányér antennával” fogta a SAT1, RTL, PRO7 hármast. Első kézből lehetett tudni, hogy mi történik Bajorországban, NRW-ben, vagy Ausztriában. Mindenki olyan életet akart élni, mint ahogy ott látta. Ez az eszmény szertefoszlott a Bokros- csomaggal 1993-ra.

De valahol azóta is mindenki vágyik rá, azt az életszínvonalat akarja elérni. A családok arra készítik fel gyermekeiket, hogy azt az életszínvonalat lehetőleg érjék el, vagy közelítsék meg. Ezért van az, hogy azt vizsgáljuk, hogy mikor érjük utol Ausztriát….. /Portfolió 2016-ban: … szóval…. 25 év múlva, közepes tempóval….

 A portfolió 2016-os cikkéből egy beszédes ábra: - 25 év múlva Ausztria? Hogyan? -

XI. Mi is van itt, és főleg mi lesz itt?

A.) Fogyasztás

Ahogy most kinéz, az a háztatásoknál kevesebb az elkölthető pénz, ez meglátszik a fogyasztási adatokban is. Van vagyonos réteg, amely képes fogyasztani, és fogyaszt is, csak ezt nem itthon teszi ezt sajnos, és ezért fogyasztásával nem pörgeti a gazdaságot.

B.) A cégek kivárnak, és egyelőre bannolják a beruházásokat

Ahogy a fentiekből látszik, a cégek kivárnak. Mindennel kivárnak. A magyar cégek tradicionális hozzáállása a valósághoz, miszerint minden kockázatot kerülnek, ez most hatványozottabban jelenik meg a valóságunkban. Akkor is kivárnak, ha tudnának beruházni.

C.) Reálgazdaság- kontra pénzpiacok

A reálgazdaság kiszámíthatatlan, mondják a szereplők, és ezért általában mindenki a biztonságos befektetéseket keresi. A reálgazdaságban, főleg egy élelmiszeripari cégnél nagyon sok változóra kell figyelni, (nincs munkaerő, drága az energia, stb.) „nincs fix, mindig időben érkező fix támogatás”, vagy „nincs fix, jól fizető piac”.  

Ezért az „élelmiszeripar” eléggé bonyolulttá tud válni a mostani valóságunkban, ha pénzről, és fix piacról, és a többiről van szó. Egyszerűbb volt, és - többet hozott- a pénzt betenni pénzügyi instrumentumokba, mint a termelésbe forgatni….

Az elmúlt pár év arról szólt, hogy hogyan is lehetne csökkenteni ezt a piaci turbolenciát, úgy, hogy lehetőleg legyen verseny is... Erre a válasz az integráció volt. A kialakult struktúra most kapja meg a valóságpróbát..

Ahogy látszik, az állam fel akarja pörgetni a gazdaságot.

Innen megyünk tovább a témában.

„Van esély a tisztánlátásra, ha képesek vagyunk eltekinteni a magunk zárt horizontjától.”

Krasznahorkai László

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?

Ha így van, írj nekünk!

Írj az Élelmiszermérnököknek!

lecsomernok@gmail.com 

________

Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?

If so, contact us!

Contact Food Engineers!

lecsomernok@gmail.com

A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2023- ban is egy-egy cég, vagy szervezet életében.  

Érdekel a lehetőség?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Kicsit megágyazunk a hangulatnak, Matthias Reim: 

"Komm erst mal rein und setz dich hin
Dir scheint es echt nicht gut zu gehn.
Komm, lass es einfach alles raus
Ok, verstehe, es ist aus.
As you can see I need a friend
Someone to talk, to lend a hand
Maybe some words to sooth the pain
Can't keep from crying and these tears fall like November rain.
Lass sie fließen
Let it rain
Die wilden Tränen
Salty rain
Brauchst dich dafür ganz bestimmt niemals zu schämen...." 

Die wilden Tränen (Salty Rain)

Volt egy online konferencia, amelyet a Magyar Közgazdasági Társaság tartott 2023. május 16.-án online. Az online konferencia egyik előadását Éder Tamás tartotta, Gondoltok a magyar élelmiszeriparról címmel. A konferenciát közvetítették online egyenesben a youtubeon, alább meg is nézhetitek az egész 1:50:52 órás teljes konferenciát vágatlanul.

40:36 --- > 1:50:52

A dátum 2023. május 16, 40:36-nál beszél arról az előadó, hogy milyen kihívások előtt áll a hazai élelmiszeripar:   

Az élelmiszeripar előtt álló rövidtávú súlyos kihívások

Jelenleg az ágazat gazdálkodását érintő problémák halmaza talán csak a rendszerváltás időszakához hasonlítható.

• Rendkívüli bizonytalanság a gazdaság szinte minden tényezőjét tekintve
• A gyártáshoz szükséges eszközök, alapanyagok, kiegészítő anyagok alkatrészek árának drasztikus növelése
• Az energiahordozók árának drasztikus növekedése, azok tervezhetetlensége
• Jelentős és folyamatos bérnövekedés
• Munkaerőhiány (szakképzett, szakképzetlen egyaránt)
• A háború és az aszály miatti alapanyaghiány
• A külső erőforrás bevonásának drágulása
• A forint árfolyamának hullámzása
• Kormányzati intézkedések (NETA, emelése / termékkör bővülés a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása)
• Az ársapka fennmaradásának következtében kialakuló kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztés a termékpálya szereplői között

Az első mondatot alá is húztam, mivel arról beszél az előadó, hogy az ágazat problémái akkorák, hogy az csak a rendszerváltás időszakában történt eseményekkel mérhető össze. A rendszerváltás 34 éve volt, felnőtt azóta három generáció, akiknek a 1989-es események, és az utána következő pár év történései már csak a történelemkönyvekből ismertek.

A kérdés az, hogy mire is gondolhatott az előadó, amikor ezt mondta. 

Az előadást meghallgatva úgy néz ki, hogy az 1989-es rendszerváltásnak, és a rendszerváltás hatásának a teljes élelmiszergazdasági rendszerre eléggé messze ható következményei lettek, ha most itt állunk ugyanazzal a problémával, 2023-ban, mint ami volt 1989-ben. 34 év, lassan lerajzoltunk egy teljes kört?

Az elmúlt 34 év élelmiszergazdasági története nem volt olyan régen, hogy ne tudnánk megkérdezni a mostani 50 + os generációt, hogy mesélje el, mi is történt akkoriban, itt vannak közöttünk. Éder Tamás elmondta, hogy akkora változások előtt állunk, mint 1989-ben.

Igen, a változások lehetnek akkorák, mint 1989-ben, ámbátor az egész gazdasági környezet teljesen más. Így a változások is teljesen más irányokat fognak venni, mint 1989-ben. Nézzük is miért. 

“No problem can be solved from the same level of consciousness that created it.”

   ---- > Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.

Albert Einstein

Einstein szerint nem lehet megoldani a mai problémánkat 1989-es nézőpontból. 

1989 után történt pár dolog, amit bele kell vennünk a képletbe, azért, hogy egyáltalán vizsgálni lehessen a problémát:

A fő dátumok a téma megértéshez:

1989:                    Rendszerváltás

1989 - 1993:        A privatizáció lassan végéhez közeledik, megszűnik Magyarországon minimum 1,5 millió

                             munkahely.

1995:                   A privatizáció nem hozta meg a várva várt felzárkózást, az ország fizetőkésségével gondok

                            vannak, Bokros- csomag zárja le a korszakot.

 2004. május 1:    Magyarország az EU teljes jogú tagja

2004-től:               Érkeznek az országba az EU-s transzferek, így jönnek a pénzek különböző jogcímeken az                                       élelmiszeripar fejlesztésére is.

2008- 2009:         Gazdasági Világválság 

2013:                    Lábon kihordott az ország egy válságot /Matolcsy György/  

2019 -2021:                              COVID-19, és gazdasági hatásai.  

2020. április – 2022. január:     0 közeli jegybanki alapkamat környezet a világban  

2021:                                         Elindul az infláció

2023. február- :                          MNB alapkamat emelési ciklusba kezd, 3,40 % ---- > 13 %.  

2022.09.28:                               MNB alapkamat: 13 %    

2021 vége:                                 Kb. 500 000 magyar költözött el életvitelszerűen EU-s tagországban, és UK- ban. 

A fenti dátumokat minimum bele kell venni a képletbe, ahhoz, hogy egyáltalán rendszerbe tudjuk foglalni a problémahalmazt. Érdemes még hozzávenni azt, hogy az egyes gazdasági régiókban mi történt az élelmiszergazdaságban, és az ott történtek hogyan hatnak, vagy hatottak a hazai élelmiszergazdaság működésére.

Sokat beszélnek az előadásban az élelmiszergazdaság versenyképességéről. Beszélnek arról, hogy pl. „commodity” feldolgozásban nem vagyunk valami jók, és nem sikerült összerakni egy EU-s piacon versenyképes feldolgozóüzemet..

Lássuk, hogyan is néz ki ez a „commodity” dolog. Mi is az, hogy „commodity”? 

A commodity általánosságba véve tőzsdei árucikket jelöl a szakmai szlengben. Tehát az adott árucikknek valakik, valahol jegyzik az árát, és azt a piac elfogadja mint irányadó árat. Ilyen árjegyzés van az élősertésre.

Ez az EU előtt is volt, de mivel 2004-ben beléptünk az EU-ba, így része vagyunk az egységes EU-s belső piacnak. Mivel része vagyunk az EU-s egységes piacnak, a 2004-es belépéssel elfogadtuk azt is, hogy ránk is vonatkoznak az EU egységes piacának írott, és íratlan szabályai.

Pl. az is természetes, hogy valakik valahol jegyzik azt, hogy mennyiért lehet eladni egy kg élősertést EXW /ár az állattartó telepen, szállító autóra felrakva, szállításra kész/. Ez azt jelenti, hogy az, aki élősertést vásárol (pl. egy vágóhíd) nézi a jegyzés árakat, és a jegyzésárakhoz igazítja felvásárlási árat.

Sok fajta félig feldolgozott, vagy feldolgozott termékre létezhet a tőzsde, vagy egyéb szervezetek által karbantartott jegyzésár, amit az adott piac adott piaci szegmense figyel, és a jegyzett árhoz igazítja az adott termék – legyen az „commodity” – adásvételi árát.

Nézzük, milyen gond adódik ebből.

Mivel 2004-ben csatlakoztunk az EU-s piachoz, vannak olyan szektorok, ahol pl. a német jegyzésárak dominálnak. Ne felejtsük el, hogy a hazai 10 milliós piac egy kb. 500 milliós EU-s piacnak a szerves része, ahol az áruk, és szolgáltatások, a tőke, és a munkaerő szabadon áramolhat az EU határain belül.

Pl. most 2023. április 05.-én az állattartó telepen 1 kg. élősertés ára 2.025 EUR / kg volt.

Ez nagy általánosságban azt jelenti, hogy a magyar termelőtől sem veszi meg több pénzért az EU területén székelő külföldi felvásárló az élő sertést, mert nem érdemes többet fizetni érte, általában nem is fizetnek érte többet. Itthon ezt az EUR árat eddig általában HUF-ban kell érteni, mivel ha nem EUR-ban kötik a szerződést, akkor a kifizetések HUF-ban történnek. A hazai infláció meg csapkodja a 21.50 %-ot…

Az utóbbi két évben elindultak felfelé a takarmányárak, amivel számolni kellett, így a tenyésztési költségek eléggé elszálltak. Nagyon tudni kellett kiszámolni azt, hogy akkor most mennyibe is kerül a tenyésztés, rentábilis-e a gazdálkodás, vagy nem. Vagy mikortól nem?

Ez a fenti példa is megmutatja azt, hogy úgy kellene foglalkozni az ágazati versenyképesség fogalmával, hogy azt tartjuk szem előtt, hogy a hazai lokalitás csak egy kis része egy 500 milliós EU-s belpiacnak. Meg hogy a jegyzésárat úgy hívják a szakmai szlengben, hogy „német jegyzésár”.     

Ez így együtt nagyon rossz képet mutat, amit elemezni kellene….  Rossz a kép, és sajnos mutatja a statisztika is:

1989:     7 760 000 db élősertést állított elő az ország

2004:     4 059 000 db élősetést állított elő az ország (1989-es db szám csökkent 2004- re 47.69 %-al!)

                                                                                              -- > Kb. 1989-es db szám fele.

2022:     2 558 100 db élősertést állított elő az ország (1989-es db szám csökkent 2023-ra 67.03 %-al!)

                                                                                               --- > Kb. 1989-es db szám egyharmada!

Ne felejtsük el, hogy 2004 óta jönnek az EU-s transzferek, így az élelmiszeriparban is. Ha innen nézem, akkor azt kell látnom, hogy nem, nem ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint 1989-ben, mivel akkor tenyésztettünk évente 7 760 000 db élősertést, ma tenyésztünk 2 258 100 db sertést.

Ez a helyzet nagyon más! Nagyon kevés a hasonlóság, 2023 van, nem 1989.

Igen, elszállt az infláció, de egy teljesen más gazdasági környezetben vagyunk, egy teljesen másképp működő piac részeként, mint 1989-ben. 1989-ben pl. az élősertés hazai kibocsátása háromszorosa volt a mainak... 

A baj az, hogy a fenti trend nem csak a sertés ágazatra igaz. Így történt ez ugyanezen az idővonalon a szőlőtermesztéssel, a hagymatermesztéssel, az intenzív almatermesztéssel, és még lehetne sorolni az ágazatokat. 

Az előadásban szóba került az, hogy nézzük meg, hogy a csirketenyésztés egy exportképes sikerágazat Magyarországon, és tessék, ők meg tudják csinálni.

Azt, hogy ezt megértsük, hogy a csirkések miért tudnak „hatékonyak” lenni ebben a furcsa változékony világban, itt 2023-ban, vissza kell mennünk az időben minimum 55- 60 évet, (kb. 1963- 1968) környékére.

TASZI - Termelőszövetkezetek Áruértékesítő Szervező Iroda -

Magyarország, Budapest XIV., Városliget,
Budapesti Nemzetközi Vásár, 1970. /Frotepan/

Abban az időben már az állami gazdasági, és a termelőszövetkezeti rendszer kialakult az országban. A 60-as évek közepétől indult el a termelőszövetkezeti rendszer integrációja, TSZ-ek egyesültek, és kialakultak a korszakra jellemző integrációs struktúrák. A korszakban két „szomszédvár” uralta a teljes termelési struktúrát. Volt egy termelőszövetkezeti mintaüzem, és volt egy állami gazdasági mintaüzem.

Mind az állami gazdasági rendszerben, mind a termelőszövetkezeti rendszerben ha be akartak vezetni egy termelési, vagy feldolgozási újítást, vagy újdonságot, akkor először ezekben a mintaüzemekben dolgozták ki az új technológiára épülő eljárásokat, tesztelték, vizsgálták, és ha az új technológia megállta a helyét, akkor bevezették a TSZ- rendszerbe, vagy az állami gazdasági rendszerbe az eljárást, vagy új technológiát.

Ezzel egy dolgot értek el. Minden TSZ, és ÁG hasonló technológiai szinten volt.

A TSZ rendszer mintaüzeme a Nádudvari Vörös Csillag TSZ volt, az Állami Gazdasági rendszer mintaüzeme a Bábolnai Állami Gazdaság volt. A Bábolnai ÁG nagyon híres volt, Burgert Róbert személye meghatározta a korszakot. Pl. Bábolnán tesztelték le pl. a nyugati technológiára épülő integrált termesztési rendszereket a 60-as évek végétől, és vezették be általánosan a hazai mezőgazdaságba.

 Boci iskola a nádudvari tsz-ben

Nem megálmodták a hatékonyságot: két traktor három megye szántóföldi területére több, mint elég volt..  

Pl. a hatékonyság fogalmát a70-es években eléggé komolyan meg tudták fogni a szántóföldi növénytermesztési munkák terén. Volt két nagy teljesítményű John Deere traktor, amivel képesek voltak három műszakban megművelni Veszprém, Zala, Vas, Győr-Moson-Sopron megye szántóföldi területeit. A John Deere Magyarországon tesztelte le a gépeit, és ezen intenzív igénybevétel alapján fejlesztette tovább gépeit.

Bábolna volt a hazai brojler csirke (húshasznú csirke), és tojástermelő hibrid csirkenemesítés, és tenyésztés központja. Bábolna részben megúszta a 1990-es évek privatizációs őrületet, és a mai napig a világ vezető tojástermelő hibrid csirke nemesítő központja.

Tehát az, hogy Magyarországon a csirketenyésztés jó bőrben van 2023-ban, ahhoz az kellett, hogy a teljes integrált tenyésztési rendszert, és a hozzá tartozó tudás ne vesszen el a 1989-et követő privatizációs őrületben.

A teljes rendszert sikerült „átmenteni” ezen a történelmi korszakon, egyben maradt a tenyésztési rendszer.     

Csak ezért lehet az, hogy hazánkban komoly eredményeket lehet elérni a csirketenyésztés terén, legyen az tojástermelés, vagy brojler csirketenyésztés. Ebben a tudományban világvezetők vagyunk.

A többi integrált mezőgazdasági rendszer nem volt ilyen szerencsés, abban a korszakban, ott 1989- 1993 között.

Így 2023-ban itt állunk, és újra kell gombolni a teljes élelmiszergazdaságot.

Ezért mondom azt, hogy ma 2023-ban nem az 1989-es problémákkal állunk szemben, hanem teljesen más aspektusból jelentkezik egy problémakör, amit fel kellene tárni.

Nézzünk egy másik fajta időbeni megközelítést, amire érdemes lenne odafigyelni, ha meg akarjuk érteni azt, hogy mi történik az „élelmiszeriparban” – „” mert még mindig élelmiszeripart fejlesztünk, és nem élelmiszergazdaságot-.

„10 évenként válság”

1958- 1959:                 Beszolgáltatás vége, a paraszt kezd fellélegezni, eladhatja az áruját piacon.

                                     Több a pénz, sokan fejlesztésekben gondolkoznak. Nem jött össze, elkezdődik a

                                     „téeszesítés”, elkezdik megszervezni a TSZ-eket. Vége az egyéni ambícióknak.   

1968 – 1969: --- >         1969: Új gazdasági mechanizmus, a Tsz rendszer megszilárdul, a létrehozott TSZ – AG

                                      rendszer elkezd integrálódni, specializálódni.

1969- 1979:                   Az első olajválság (1972), és második a világban, a TSZ- AG rendszer stabil, kibocsátása

                                       világszínvonalú, nyugati exportképes ágazat, termelési rendszerek elterjedése.

1982- 1989:                    Államcsőd közeli helyzet 1982-ben, 1989-ben rendszerváltás.

1989 – 1999:                  1999-re Fokozódó egyensúlytalansági problémák

2004-ben:                       EU csatlakozás

1999 – 2009: --- >           2008: Lehman Brothers csőd, - világgazdasági válság – és hatásai

                                       Elvándorlás felgyorsul..  

2009 - 2019:                   2008-as világgazdasági válság hatásai, a korszakot a 2019-es COVID-19 pandémia zárja

                                        le, ennek következményei alatt élünk ma is. 2019-re 600 000 ember gondolta úgy, hogy                                            az EU-ban vállal munkát.  

2023: --- >                      Covid-19 hatásai, és Oroszország háborújának következményeit éljük.

Az látszik, hogy 10 éves ciklusokban éljük a válságjelenségek hatásait, a 10 éves ciklus végén további 3-4 évvel jön valami világválság, aminek hatásai nagyon komolyan lecsapnak a hazai gazdaságra, és meghatározzák a következő 10 éves ciklust.

Ezzel a szemmel vizsgáljuk a fenti idősort, akkor 2019 óta eltelt az a bizonyos 3-4 év, így 2023- 2024-ben megint készülni kell a válságjelenségek hatásaira… Ebben a környezetben kell megfogni a lényeget.

Érdemes lenne foglalkozni a fogalmi környezettel kicsit.   

Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020..
Mit is értünk alatta?? /2021. március 14. - lecsós -/ 

Ez nem 1989, ez nagyon más!  --- > ÁMBÁTOR:   

A változás hatásai komolyabban fognak lecsapódni az élelmiszeriparra, mint akkor!

Arányok.

Időszámításunk után 1970, Balatonfüred, „Borforgalmi”, Magyarország.

• 1 kg megtermelt borszőlő átvételi ára: 5.03 Ft.
• 1 gombóc fagyi – 5 dkg-os gombóc - a legjobb cukrászdában: 1 Ft.

Akkoriban nem létezett ÁFA.  

Időszámításunk után 2020-as évek, Balatonfüred, Magyarország.

• 1 kg megtermelt borszőlő átvételi ára nettó: 78 -130 Ft --- > legyen 100 Ft
• 1 gombóc fagyi – 5 dkg-os gombóc – a legjobb cukrászdában: bruttó 340 Ft (nettó: 323.80 Ft+ 5% ÁFA:         16.19 Ft= 339. 99 Ft)

A fagyit helyben fogyasztottuk el (2020-ban), így az akkori ÁFA törvény szerint a bruttó ár 5 % -os ÁFÁ-t tartalmaz, ha tölcsérben kértük volna, és elvisszük, akkor a bruttó ár 27% ÁFÁ-t tartalmaz.

1970:  5.03 Ft : 1 Ft (5 aránylik a 1 –hez)

1 kg megtermelt borszőlő árán lehetett venni 5 gombóc jó fagyit.

A kor X 7-es BMW-je ... 

A kor X 7-es BMW-jét, a VAZ 2103- at /népi nevén 1500-as LADA/ a 70-es évek elején, a Merkúrtól újan 98 000 Ft-ért lehetett megvenni. --- > 98 000 Ft osztva 5 Ft / 1 kg megtermelt borszőlő = 19 600 Kg borszőlő átvételi ára, ami 196 mázsa (a borszőlőt mázsában mérik). 1970-ben a borszőlő termésátlaga: 3 250 Kg / 1 ha.

19 600 Kg osztva 3 250 kg / ha = 6. 03 ha. Elméletileg 6. 03 ha termésmennyiségét kellett leszüretelni, és eladni, és lehetett menni megvenni a kor X 7-es BMW-jét. NA de akkor nem lehetett magánkézben 6. 03 ha szőlő, mégis az emberek erőt, és időt nem kímélve háztájiban termelték a szőlőt, mert megérte úgy is.   

2020:  100 Ft : 323.80 Ft  (micimackó matematikával nézve az arányt: 1 aránylik a 3 –hoz)

X 7 –es BMW új alapára: 29 543 280 Ft

A borszőlő termésátlaga 2018: 8 070 Kg / ha…. 

29 543 280 Ft osztva 100 Ft / kg = 295 432. 8 Kg

295 432. 80 kg osztva 80 70 Kg / ha = 36 .60 ha.

Azaz 36. 60 ha-on kellett megtermelni 2020 körül az átlagtermést ha-ként, és már mehettünk is megvenni az alapáras X 7-est. Ez hatszoros szorzó, de visszafelé.

Persze, ezt majd elfelejtettem: A szőlő termőterülete 1970- ben: 229 700 ha 2020-ban: 62 400 ha --- > Ez azt jelenti, hogy 2020-ban az 1970-es szőlő termőterület 27. 16 %-át műveljük.

Más szavakkal, azt jelenti, hogy 50 év alatt az ország elvesztette a szőlő termőterületeinek 72. 84 %-át, csúnyán mondva a kétharmadát.  Nagyon nem jön ki az X 7- es.

Hogyan jönne ki az X 7-es 2020-ban, ha csak ugyanazt akarjuk elérni, mint 1970-ben: 6.03 ha terméséből akarunk venni egy alap X 7-est:

36. 06 ha osztva 6.03 ha = 5. 98 arány --- > A szőlő átvételi árát meg kell növelni a 5. 98 – szeresére, ami:

100 Ft x 5. 98 = 5 98 Ft / kg. / átvételi ár 

Ellenőrzés: 29 543 280 Ft / 5 98 Ft = 49 403. 47 Kg

49 403. 47 kg osztva -2018-as termésátlag - 80 70 kg / ha = 6. 121 ha.

Fogadjuk el ezt a számot.

Tehát 2020-ban egy átlag borszőlő felvásárlási árának 598 / kg – 800 Ft / kg- nak kellene lennie, úgy, hogy a termőterület az 1970-esnek a 27.16 %-a.

Ez semmi mást nem jelent, csak azt, hogy egyszerűen el fog tűnni egyes helyeken kizárólag a szőlőtermelés, mert nem éri meg csak szőlőt termelni. Ez a folyamat megfigyelhető a Balaton mellett, az É-i parton, ahol a parti sávban nincs termőszőlő – sajnos, már nem is lesz –

Nem éri meg csak szőlőt termelni. Régen megérte csak szőlőt termelni. Ha a hatszorosára emelkednének a felvásárlási árak, akkor természetesen megérné csak szőlőt termelni. Az, hogy egy borászatot érdemes-e fenntartani, vagy érdemes-e borászatba fektetni, az egy másik poszt témája lehetne.

Tehát csak szőlőt termelni nem érdemes a számok szerint, mert vagy kijön a matek – állami támogatással- valamilyen minimális pluszra, vagy nem. Egy biztos, a borászatok elveszítik termelő partnereiket, és valahogy pótolni kellene saját telepítéssel a kiesett mennyiségeket. Telepítenek is serényen, de több terület esik ki, mint amennyit telepítenek. A jobb területek kiesnek, melyeket nem biztos, hogy hasonló jó területtel lehet pótolni. Szóval a számok szerint zsugorodik a termőterület, de jó borokat termelünk.

Tehát az arány hat az egyhez, 1970-ben, és egy a „háromhoz” 2022-ben.

Ez azt jelenti, hogy 2022-ben 83.34 %-al rosszabb szőlőt termelni, mint 1970-ben…. Azaz egy szőlőtermelő munkája 2022-ben az 1970-es munka egy hatodát éri a számok szerint.  

Ez a trend általában minden kertészeti kultúránál megfigyelhető, pl. hazánkban meg fog szűnni a hagymatermelés Makó környékén írja ez a cikk.

20 éve 1 500 – 2 000 ha-on termeltek arrafelé hagymát, mára 15- 20 ha-on termelnek…

Ennyit az arányokról…

Erről az arányról egy vicc jut az eszembe, amikor az unoka kérdezi a 80 éves nagypapát:

- Nagypapa, mi az az átlag? 

- Az átlag az kis unokám, hogy én vagyok 80 éves, te vagy 6 éves.

- Ketten együtt 86 évesek vagyunk. A kettőnk életkorának átlaga: 86 / 2 = 43 év.

- 43 év a legszebb férfikor. Na de a lányokhoz te sem mész még, én meg már nem megyek :) 

- Na, ez az átlag kis unokám. 

Ennyi bevezető után kanyarodjunk vissza oda, hogy miért is drága a hazai élelmiszer, és miért is magas az élelmiszer infláció.

Mi kellene ahhoz, hogy olcsó legyen az élelmiszer helyben, vagy hogy valami esély legyen ara, hogy olcsóbb legyen az élelmiszer lokálisan?  

Kicsit körbejárjuk ezt a témát, hogy hogyan is néz ki ez a történet 2023-ban, a következő posztban, és belemegyünk kicsit mélyebben is abba, hogy miért is nem lesz olcsóbb az élelmiszer rövidtávon..

Hacsak..!! Hacsak…?? 

Az elmúlt poszt óta sokan szóltak sokfélét. Szerettem volna, ha politikamentes ez a sorozat, de úgy látszik, nem megy. Hozzá nőtt a magyarhoz, mint a népmesei kolbász a szegény ember orrához.  Már-már magamat vádolom, hogy néhány régi ár közlésével is elkövetem a politizálás bűnét.

Egy barátom, befutott ember amúgy, elárulta, hogy a szociban is ágált a fennálló rendszer ellen, de most is ágál és valószínűleg akkor is ágálni fog, ha új rendszer lesz.. S ezzel analóg, hogy ha valakinek nem ízlettek a 70-90-es évek élelmiszer termékei, mert tömeg termékek voltak, hát legyen az ő dolga. 

1962

Úgy tűnik azonban, akkoriban szerették a magyar „tömegtermékeket” -ahogyan egy hozzászóló jellemezte a 1970-90 es évek élelmiszer gyártmányait-  nyugaton, tengerentúlon, sőt megbecsülték azokat itthon is.

1977 nyarán elmentem Franciaországba magamban, mert „Párizst látni és meghalni”. Természetesen, ahogy akkoriban tette a magyar, megterheltem magam számtalan 400 g-os dobozos készétel konzervvel. Rosszul tettem. Mert a konzervek, bár kítűnőek voltak, de megfosztottam magam attól az élménytől, hogy francia konyha kitűnőségeit fogyasszam.  A dolog logikusnak tűnt akkoriban, hisz mindenki így csinálta. Kiürül a bőrönd, s a helyére leárazásokon vásárolt „tömeg termékek” kerülnek.  És akkor elmondhatom, hogy láttam Franciaországot. De mit ér Párizs az összes csodájával együtt, ha nem ültem a Szajna partján, egy kávé vagy fokhagymakrém leves élménye nélkül. Mellesleg frissen szerzett ismeretségeim körében népszerű lett a magyar készétel konzerv. Ők még soha nem ettek lencsefőzeléket kolbásszal, elajándékozásával mindenki jól jár

Párizs, 1967 

Elárulom, hogy a dijoni Youth Hostelben a szállás árában benne foglalt volt napi két étkezés ára, így „kénytelen” voltam megkóstolni a rántott karfiolt, sőt rácsodálkozni a desszert gyanánt felkínált valódi camembert sajtra.  Nos, onnantól kezdve felhagytam az értelmetlen spórolással, a frank fogamhoz verésével, s elmerültem a francia gasztronómia kínálatában.  De ez a kínálat sem jobb, sem rosszabb nem volt, mint a hazai ételbárok például a Móricz Zsigmond körtéri „Lordok Háza”, vagy éppen a Nagy Bandó András által megírt, „ A szalontüdő” című kitűnő novellácska Déli pályaudvarral szembeni gyorsbüféjében kínált étek.. Sem jobb vagy rosszabb, mint a Kőrúti Halló ételbár kínálata, vagy a számtalan budapesti kis éttermek, ételt is felszolgáló kocsmák hamisítatlan magyaros kínálata. Volt egy hely a Lehel téri piac közelében, ahol rendszeresen fogyasztottam a Kis húsfazék nevű kiváló marhahúsból készült levest, vagy a volt Skála áruházzal szemben lévő Aranyszarvas ?? - a névben már nem vagyok biztos - kis étteremben, ahol a Hagymás rostélyos, és a Tatár bifsztek párját ritkító ízzel és aromával került felszolgálásra.

Tehát hazánkba az én látogatásomat viszonzó francia és nem francia állampolgárok nagy megelégedésre ettek ittak olyasmit, ami csak itt volt.

A régi idők cukrászai pedig kitaláltak, megalkottak olyan remek műveket, mint Rigójancsi, Sarokház, Tátracsúcs stb. Nekem gyermekkoromban a Ruszvurm cukrászda a Várban volt a csúcsok csúcsa.

Egyébként még a francia utamról egy élmény. Párizsban vettem meg első dobozos tejemet, amiről rövid úton kiderült, hogy túl hőkezelték, azaz kozmás ízű volt. Egy üveg ribiszke zseléről pedig kiderült, hogy ehetetlenül édes. Nos, jó magyarként téves következtetést kellett volna levonnom a francia élelmiszeripar teljesítményéről?

Viszont a fentieknél érdekesebb az a sokszínű palettája az otthon tartósított ételeknek, amit a háziasszonyok produkáltak. Némely vidékiesebb budapesti háznál, de falun mindenképpen vetélkedés folyt, hogy melyik háziasszony kamrájában lóg több kolbász, sonka, gömböc A polcokon hol van több befőtt, kinek van a zsíros bödönjében több zsír. Az urak természetesen a csatos üveges borok minőségével dicsekedtek, illetve az” Ottónál, a „Tóth Ottónál” kifőzött, de mégis csak saját maguk által rittyentett pálinkával kérkedtek. Az ebédet sokszor kezdték egy kupica saját főzésű „kisüstivel” és  öblítették le savanykás borral.

Még 1980-ban tapasztaltam Fertődön, hogy valamire való háznál legalább egy disznót neveltek. A ház végében pedig sok helyen volt füstölő. A fészerekben pedig a fateknő és minden, a vágáshoz szükséges eszköz még megvolt.  Fertődön még két tehéncsorda volt, reggel kiengedték a teheneket legelni, majd este maguktól hazataláltak leválva a csordáról.  Tej átvevő pedig majd minden faluban volt, ahol a tej zsírtartalmát egyszerű fém eszközzel ellenőrizték.  Számítógép ???  Elég volt az átvevő kis könyv a bejegyzéssel.

1970

Ahogy Írországban minden háznál főztek gint, s minden háznál szinte másfajta receptúrával, úgy nálunk a kolbász, szalámi receptjei változtak. Az eredmény azonban a sokszínű, pezsgő élet volt.

Amikor a falusi rokonok elindultak a VÁROSBA, s vitték az élést a rokonoknak, a gyerekeknek, bizony a batyukban ott volt a jóféle abárolt szalonna, tojás, vágás után a hurka, kolbász.

Némely háznál a gazda ölte, vágta és darabolta a disznót, másutt fogadtak ehhez tudós böllért. Még a vágás napján megsütötték a vért, a májat, vesét, velős csontot elkészítették. S ehhez a sok-sok nemzedéken át megtanult módon készített termékek váltak egyedivé. Egyes tájakon tettek majoránnát a májas hurkához, más tájakon nem. A töltött káposztát itt édes káposztával készítették, ott savanyúval.

A sózott, abárolt, azaz főzött, piros por paprikával borított szalonna is inkább háztáji termék volt. Párom városának közelében készült a károlyfalusi vastag, felejthetetlen ízű szalonna. Nem volt benne kemény húsos réteg, tömör, homogén állományú csoda volt.  

Lekvárt az én fiatal koromban majd minden háznál főztek. Ha jó sárgabarack, kajszi termés volt, akkor néhány évre előre főztek. Nem volt divatban a zselírozó anyag, így sűrítették a barackot a készítők. Ki levette a barack bőrét, ki nem.  A szilva volt a másik nagy tömegben készített lekvár féle. Ez szolgált egyben gyógyszerül is a székrekedés ellen. Nálunk az őszibarack lekvár is dívott.

Kisebb mennyiségben készült még málna dzsem, szamóca dzsem is. Ősszel pedig a piacon megvásárolt csipke pürével készült a legfinomabb íz. Íz, mert hogy nem tartalmaz  csipke darabokat.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Hadd említsem még a birsalma sajtot, mely tipikus őszi kreáció volt, s lényeges alkotója a Mikulás és karácsonyi tálalásnak. A birs szoba illatosító szerepe kiemelkedő volt.  Ahogy a nagy ritkán megszerzett narancs, mandarin, grapefruit héj is hozzájárult a bezárt szobák illatához.

Megemlíteném még a tipikus őszi, téli, kora tavaszi almákat is. Akkoriban a vastag héjú, viaszos bevonatú almák nagy számban kaphatóak voltak, s szépen díszítették a kamrát, sőt szobai szekrények tetejét. Még szokásban volt a téli körték hasonló módon való tárolása, s ahogy a zöldből sárgára váltottak a körték az érésük során, úgy kerültek az uzsonnás zacskókba.

Egy kedves általános iskolai osztálytársam rendszeresen kapott tavasszal almát az uzsonnás csomagjába. Ráncos almát. Az alma lassan töppedt, s kifejlesztett egy aszús ízt. A ráncos alma helyi valuta lett az osztályban.

A csipke nagy mennyiségben került felvásárlásra országszerte, ugyanakkor családok is szedték. Magához a szárított csipke előállításához szárítani jól lehetett a cserépkályha tetején. Mert a csipke tea megelőzött minden mást. Még a korábban gyűjtött bodza és hárs virágokat is.

Ha a kamrában fogytán volt a hely, gyakran a szekrények tetejét „díszítette” a különféle befőzött termék.

A szörpök királya és vezére a málna volt. Málna szörp a gyereknek, málna szörp az unokának. Még volt itt-ott szamóca szörp, csipke szörp, és amit legkedvesebb professzoromtól, Dr. Gasztonyi Kálmántól tanultam a Kertészeti Egyetemen, az az egres szörp.  Mert az egres közönséges, mindennapi tápláléka volt falusi, városi embernek egyaránt. A zöld, még éretlen egresből szószt, mártást készítettek, a bordó-pirosra érett egresből pedig kiváló szörp készült. Az egres népszerűségét jelzi, hogy országszerte lehetett kapni a gyárak által előállított egres befőttet. Édesanyám nagyon gyakran készített mártást a marhahús mellé, vagy éppen az egyben sült, fokhagymával tűzdelt sertéscomb kísérőjeként.

1977

Legnagyobb mennyiségben azonban a paradicsomlé és lecsó lett eltéve a régebbi háztartásokban. Igaz, most is még. A paradicsom érdekes szerszámai voltak a kódlibet, ami passzírozta a tört, saját levében főtt paradicsomot. De még korábban, még az én nagymamám is a 70-es évek elején, használta a szőr szitát kerek fakerettel és a passzírozásra szolgáló gomba formájú, a „gomba” fejénél rovátkolt szerszámot. A paradicsom ezután a család ízlése szerint ízesítésre került, majd felfőzésre. Forró letöltés palackokba, cellofános lezárás, száraz dunszt.

A lecsó a mai napig egyik népszerű étele a magyar konyhának. Önmagában és kiegészítőként szolgál fő étkezésül. A paprika aránya jó, ha 40 % legalább. A paradicsommal puhára főzött paprika némi sóval, esetleg kevés citromsavval került letöltésre, száraz dunsztba.

A befőttek sem hiányozhattak valamire való kamrából. Leginkább a meggy, cseresznye dívott, de az őszibarack is népszerű volt.

És a savanyúságok. !!!! Ó, mely csodákat lehetett készíteni. Az uborka, mint vezér termék, utalta a savanyúságok sorát. Az uborka eltétel napjára készülni kellett. Kimosni tisztára a kádat, esetleg a mosó teknőt. Időben beszerezni a friss kaprot, bevásárolni az egész fekete borsot, mustármagot, koriandert, szegfűszeget. És a kitűzött napon az asszonyok feltűzték kontyaikat, felgyűrték ruha ujjukat és rajta. mert uborkából nem néhány kiló, hanem nagyon sok kiló került az üvegekbe. néha száz üveggel is elkészült egy nap.  Hideg vizes mosás, meleg vizes mosás, körömkefélés a szennyeződéstől. Mert hát az uborka korábban síkművelésben dívott termeszteni, később váltottak a kordonos termelésre. Uborka eltétel napján tilos volt a szaladgálás, rendetlenkedés, utcáról behozott kosszal megszentségteleníteni a már mosott, kefélt , terítőre kiterített uborkát.

A káposztával töltött almapaprika is házi találmány volt. Még az urak kedvelték a hazai cseresznyepaprikát, az chilliről még talán nem is hallottunk. A legszebbek a piros cseresznyepaprikával töltött üvegek voltak, de lehetett zöld paprikával is színesíteni az üveget.

Igazából illett levágni a paprika szárát, de hát az nélkül hogyan lehetett volna megfogni, s egyetlen cuppantással bekapni a finom, nem túl csípős csemegét.

Az ecetes szilva inkább a háztartások savanyúsága volt. Mára sajnos kiment a divatból, pedig egy különleges ízű kísérője volt némely húsételnek, esetleg krumplis tésztának, paprikás krumplinak.

Nagy divatja volt a kovászos uborka. Szomszédok vitték a sikerült vagy kevéssé sikerült uborkát egymáshoz. Ki tormával, fokhagymával ízesítette a napon erjesztett nagyobb testű uborkát. természetesen október/november tájékán megkezdődött a káposzta savanyítása. 1980 körül a káposzta termő felülete többszöröse volt a mainak. pedig újra hangsúlyozom, a káposzta és termékei a legjobb egészség megőrzők.

A gyárak is, háztartások is a szezon előre haladtával felhasználták a zöldparadicsomot, a kifutóban lévő zöld dinnye szeleteket. Lehetett vöröshagymával kombinálni.

Ha már hagyma !! Készítettünk Fertődön is szeletelt vöröshagymát csemege ízesítésű lében . De országszerte népszerű volt még a gyöngyhagyma csemege lében. Elkészítése akár otthon, akár gyárban igényes munkát követelt.

1967

Régi anekdota, hogy a pincérek nem szívesen ajánlották a céklát kísérő savanyúságként. Mert a kedves vendég összemaszatolta a fehér abroszt. Ennek ellenére még a fertődi Konzervüzem is kibocsájtott több-kevesebb csemege cékla savanyúságot, többet a rossz uborkás években.

Rendkívül büszke voltam a fertődi vegyes vágott kelendőségére. A szigorú szabvány szerint legfeljebb 40 % káposztával, és legalább 5 % vöröshagyma felhasználásával készüljön.  Mi Fertődön a káposztát kicsit lejjebb vettük, míg a hagyma, piros színű paprika, uborka mennyisége több lett. Volt is keletje, messze Fűszértektől jött a megrendelés.

Fűszért! Sokaknak ismerős talán a szó. megyénként voltak FŰSZÉRT vállalatok, melyek begyűjtötték és komissiózták, azaz a kis üzletek megrendelése alapján kiszállították a legkülönfélébb árucikkeket. Mindent, ami élelmiszer. És akkoriban még az élelmiszer boltok 95 %-ban élelmiszert árusítottak.  Természetesen a Húsipar is jogot nyert közvetlen beszállításra, s nagyon széles hidegkonyhai választéka volt még egyes, forgalmasabb KÖZÉRT üzleteknek.

1960

A FŰSZÉRT-ek, nagyon jól ismerték a különféle gyárak minőségi paramétereit, így a mi kis Fertődi Konzerv Üzemünk nem szenvedett megrendelés hiányban. Sőt, volt év, hogy Karácsony előttre már kiürültek a raktáraink, ami jó is, meg nem is, hisz így később semmit nem tudtunk adni.  valószínűleg könyvelés szempontjából fontos volt, hogy a gazdaság forgalma és nyeresége egy adott év végére jónak láttassék.

Még a hetvenes évek elején a cellofánnal való lezárás és dunsztolás volt a technológia, de már emlékeim szerint a nyolcvanas évek kezdetére megjelent a sokkal praktikusabb csavaros zárás. Eleinte a négy körmös, majd ezt véglegesen felváltotta a hat körmös lapka.

Már számunkra is hihetetlen mese volt csupán a marha hólyagos, nedvesített pergamen papíros zárása a befőtteknek. De láttak-e Önök sok-sok éves, betöppedt lekvárokat ? Ezekkel lehetett igazán tölteni a buktát és derelyét. de sajnos, a savanyúságok nem bírták túl sokáig az üvegben várakozást. Levük, ecetsav tartalmuk részben elillant, s néha elpuhult, elszíneződött uborka, paprika maradt vissza.

A mai napig dívik még a mindent egybe típusú savanyítás. Ecetes, sós lével feltöltött hordóba a nyár és ősz folyamán tesznek többféle darabos zöldséget, akár karfiolt is, hogy az karácsony tájékára egybe érve különleges kísérőt nyújtson a pörkölt mellé. A szépséghibája csak annyi eme módszernek, hogy vagy kénnel vagy szalicil, benzoát tartósítókat is tesztek a hordóba.

És még folytathatnám a sort számtalan otthon készített termékkel. Mint alkoholban eltett meggy, mézben tartósított őszibarack, vastag szirupban álló szamóca stb.  Ezzel a felsorolással azt szeretném elmondani, hogy a háztáji zöldség termelés mellett nagyon nem elhanyagolható volt az otthoni tartósítás. És így aztán a kisebb és nagyobb gyárak, üzemek által kibocsájtott sok-sok vagon termék jó része tudott exportra kerülni. Vitték is. Országonként más-más receptet adtak meg a gyáraknak. A szovjetek sósan, fokhagymásan, a németek édesen sok-sok látható fűszerrel, a finnek kevesebb fűszerrel a németekénél kevésbé édesen szerették az uborkánkat.

Majd elfeledtem a házi tészta gyártást. Bizony még nagymamám tanított gyúrni, különféle alakú, formájú tésztákat készíteni. Utánozhatatlan volt a házi tarhonya íze.

De szárítottunk mi is, mások is gombát. Mintha több lett volna az erdő a 1970-90 es években vagy a gombák sokasága volt elkápráztató, de tény, hogy a savanyú káposztából és szárított vargányából készülő felvidéki leveshez nem vásároltunk semmit. A kolbászt a vidéki rokonok Békés megyéből adták hozzá.

Minden háztartás egy kézműves műhellyel ért fel, a sokféle tartósított terméket illetően.

És a mennyiségek mögött ott volt a háztáji, TSZ-ek, Állami Gazdaságok, ÁFÉSZ-ok által termelt és termeltetett töméntelen zöldség, a mainál jobb öntözöttsége a földeknek, a pezsgő munkakedv. Egyéni gazdálkodók még a 80-as években kaphatóak voltak olyasmire, hogy 5-10 ha földjükön saláta paradicsomot termeljenek a győri Hűtőháznak.

Kedves történet Annus néniről, a helyi felvásárlóról. Amikor a jani bácsi bevitte hozzá az otthon grammra lemért súlyú 100 kg mákot és Annus néni csak 98 kg-t mért, jani bácsi reklámált. Annus néni aztán megnyugtatta, hogy „Kedveském, az átvevőnek is meg kell élnie valamiből”. Nem lett vita és veszekedés, mert valószínűleg Jani bácsi s megtalálta számítását.

A magyar "gurulós fagyasztott málna" fogalom volt világ szerte. A magyar pezsgő ugyan zömében Szovjetunióba jutott el, de a Törley azért világmárkává tudott lenni. Nemcsak a Tokaji borokkal tudtunk labdába rúgni, hanem egyéb kiváló borokkal, hisz viszonylag nagyobb mennyiségben, egységes minőségben bocsájtották ki a nagy borászatok termékeiket.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

És minden említett és nem említett ágazat, legyen ez akár a méz termelés, csokoládé gyártás, bonbonok előállítása, cukorka készítés, cukoripar, növényi olaj ipar, cikória kávé készítése Jánossomorján, a Győri Keksz csodás készítményei, a kávé pörkölés, csomagolás … és így tovább, mind-mind bizonyítják, hogy 1970 és 90 között a magyar élelmiszeripar megállta helyét a világban.

Nem bántva a közgazdászokat, de hát egy-egy márka világszínvonalra kerülését a kevéssé emlegetett termelők, feldolgozók, az íz kialakítók tették lehetővé. A novemberi didergős időben  aszú szemeket csipegető diákok, dolgozók tették lehetővé, hogy legyen mit eladni.

Képek: Fortepan

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)