Élelmiszermérnökök gondolatai a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.

Lecsómérnökök gazdasági blogja

Lecsómérnökök gazdasági blogja


Lesz még magyar nyár?? - Lesz még olcsó helyben termelt élelmiszer 2024-ben is?

Bujna Ferenc Élelmiszermérnök válasza Zsebők Zsigmond: - Hol feldolgozóipar állott, most kőhalom 2023-ban is?? Avagy hogyan is mentsük meg a Szigetvári Konzervgyárat! - cikkre.

2023. november 17. - lecsós

 

Üdvözlöm a kedves olvasókat.

tim_schmidbauer.jpg

Gondosan elolvastam Zsigmond barátom cikkét, de én bizony csak technológiai és üzemi gyakorlati ismeretekkel rendelkezem, nekem kicsit idegen némely kifejezés, gondolat.

Mire is gondolok ? Pl. átmeneti strukturális probléma, „jóárasítani” a paradicsomot, diszkrecionális jövedelem, EU-s munkaerő piac, turbulens a gazdasági környezet, lokális globális megoldásokat kell találni.

Hol is kezdjem ? Tehát legyen a vetőmag termelő. Eladja a vetőmagot a gazdálkodónak.

De honnan tudja a vetőmag termelő, hogy milyen magra lesz szükség ? milyen fajtára lesz igény ?

Megmondja a farmer, aki paradicsomot akar termelni és eladni. Valamennyit szeretne friss piacon eladni, piacon, kosár közösségben, szomszédoknak. Nagyobbik részét egy feldolgozónak.

De hol a feldolgozó ? Szigetvári Konzervgyár ? Már nincs. Fertődi Konzervüzem ? Már az sincs.

Akkor mi van ?  Esetleg van felvásárló ?

ÁFÉSZ felvásárló ? Az ma már ritka madár.

domini_abc_1970.jpg

Hősök tere – Budapest – Grassalkovich (Marx Károly) út sarok, ÁFÉSZ Dominó Áruház -1970 – Fortepan –

TÉSZ? Abból sincs túl sok.

Tehát akkor hová adjak el ? Mert más minőség kell friss fogyasztásra, sűrítésre, hámozott üveges vagy dobozos paradicsomnak, kockázott fagyasztott paradicsomnak. Tehát elmarad a paradicsom termelés, és akkor bocs, vetőmag sem kell.

És így tovább a különféle valaha kívánatos zöldség félékkel. Hasonló lehet a gyümölcsökkel is a helyzet, hisz ország szerte lehetett látni nyáron le nem szedett almát, körtét.

Pedig igény lenne, hisz a Röjtökmuzsaj határában működő „Szedd magad „ szamóca és őszibarack farm minden mennyiséget el tudott adni tavaly is, idén is. De hát ez csak néhány hektárnyi felület.

Mi legyen a sok-sok valaha zöldséges felületekkel? Gabona???!!, Napraforgó??!!

___________________________________________________________________________________________

Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?

Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!

Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:

lecsomernok@gmail.com

___________________________________________________________________________________________

 

De ha esetleg valaki felvásárolna bármely terméket, még ott az ár kérdés.

Mert a gazdálkodó, termelő jóvoltából sokan szeretnének megélni. Például, aki befektet és befektetése után kamatot vár el. A felvásárló szeretne jól megélni, a kereskedő szeretne jól megélni, szükség lenne öntözésre, eszközökre. Aztán ott van a ma már közgazdasági fogalommá magát kinövő klímaváltozás, szárazság, túl sok csapadék, molyok, legyek, gombák, baktériumok.

Hú, ezek nagy költségek. Hogyan lehetne akkor „jóárasítani”?

Mi lenne, ha a termelőt alig fizetnénk meg??

reduce_rural_poverty.jpg

Ez akkor kapitalizmus? Igen, a magyar kapitalizmus. Egy sajátos formája a kapitalizmusnak.

Te Zsigmond! Hogy történt az, hogy az 1970-1990-es évek világszínvonalú hazai élelmiszer vertikuma így tönkre ment mára? Import krumpli, import hagyma, import hüvelyesek stb. Cseheknél, szlovákoknál, szlovéneknél vagy akár az ukránoknál készített tovább feldolgozott élelmiszerek.

Miért lett francia tulajdonú pillanatokon belül a konzervgyáraink zöme, illetve más nációk birtokába miért került?

Az a mese jut eszembe ahol a bolond ember elindul a piacra, s mire odaér, egyre értéktelenebb dolgokra cseréli az értékes tehénkét. Haza már csak egy tűt visz boldogan, hogy jó vásárt csinált.

De hol a tű? Már az sincs meg. Vagy mégis megvan valahol?

Jómagam 1994-ben a frissen induló Trösch- Príma Kft-nél mint termelési mérnök dolgoztam. Éppen „újjáalakult” a valahai Mosonmagyaróvári Konzervgyár. Minden nagyon jó volt-látszólag-.. Elmaradt a látványos fejlesztés. Ami kis csöpp felújítás történt, az nem hazai anyagból lett megvalósítva. Elmaradt a beigért „majd exportra” termelünk megvalósítása. Akkor a hazai piacon már hemzsegtek a termékeiket kínálók. Új verzió : elmaradtak a nyersanyag kifizetések. Majd jöttek a bezárások. Lassan, folyamatosan megszűnt a valaha kimagasló hazai élelmiszer feldolgozói bázis.

Jöttek ugyan aprócska üzemek, amelyek jókora támogatással beszereztek gépet, új és impozáns feldolgozó csarnokok épültek. Zömében családi vállalkozások, ahol nem volt és nincs is szükség igazi, vérbeli élelmiszeripari mérnökre.

Mint a Borsószem hercegkisasszony

című Andersen meséjének  vérbeli hercegnője. A vérbeli élelmiszer feldolgozó mérnök mindenhez ért, ami gond a gyártás folyamán felmerül. Nyersanyag beszerzés, átvétel, minőség ellenőrzés, gépészet, technológiai ismeretek, csomagolás, tárolás, értékesítés – azért kell értenie mindehhez, mert egyszerűen erre képezték ki-

Nos, ebben van igaza Zsigmondnak, ha egy gyártó közelében nincs ilyen szakember, mit sem ér a befektetők pénze.

Tehát a lakosságot kérdezzük meg a pénzügyi helyzetéről?

Azt a Merciből kiszálló urat.

-Van pénz?  

Van, van.

Jó, akkor azt a farmeros komát kérdezzük:

Van pénz?  

Nincs, nincs.

A minap a Híradóban az élelmiszer árak kapcsán megkérdezték a járó-kelőket, hogy mit gondolnak az árakról.

Jaj, aranyoskám minden nagyon drága…….

Engem nem érint a dolog, szerencsés vagyok (részletezés nélkül) meg tudok mindent venni, amit megkívánok.

Tehát ezek szerint talán nem is közgazdasággal kellene foglalkoznunk, hanem filozofikusan kellene a dolgokról tűnődnünk.

Min eközben országunkban tovább nyílik az olló a szupergazdagok, és a szegények között.

curitiba.jpg

Curitiba, Brazil, Cost Is No Barrier to Ecological and Economic Urban Planning, Development, and Management

 

József Attila:

Aki szegény, az a legszegényebb

Ha az Isten íródiák volna

S éjjel nappal mozogna a tolla,

Úgy se győzné, ő se, följegyezni,

Mennyit kell a szegénynek szenvedni.

Aki szegény, az a legszegényebb,

Fázósságát odadja a télnek,

Melegét meg odadja a nyárnak,

Üres kedvét a puszta határnak.

 

Te, Ziggy, és miért sorvadt el a kiskerti termelés? Legalább saját szükségletre?

Talán mert igen megdrágultak a magok, vegyszerek, eszközök? Inkább miért áll bele a magyar az ipari termelésbe? Mert mindent kínál a multi? És mégis van rá pénz?

És akkor még hol van a korszerű táplálkozás kérdésköre? Mert nem elég enni, egészségesen kell enni!

Igen, erre választ nem tud adni a közgazdász. De akkor ki??

(Azok a valahai gyárakkal elfogynak.)...

 

Naplementében lopott csók

 

Érdekes a kép nem?
Sétálok a parton, a strandon, és ezt látom. Amikor megláttam, hogy egy ilyen táblát raktak ki ezen a helyen, elmosolyodtam, mert megrohantak az emlékek.

 

A táblákat azért rakják ki általában az adott helyre, hogy az ki az információt befogadja olyan üzenethez jusson általa, ami valamilyen szinten fontos lehet az adott szituációban. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk mélyen a tábla jelentéstartalma mögé.

 

Azt sugallja a tábla, hogy az adott szituációban nem viselkedhetsz másképp, csak úgy, ahogy azt a táblán közölt információ állítja. (Mivel az információt befogadtad, azaz eljutott a tudatodig – mert elolvastad, és megértetted tartalmát.)

 

A nagy többség megérti az üzenetet, mert szép piros, és körben is piros, meg idegen nyelven is ráírták, tehát fontos üzenet, és ekképpen cselekednek, ami tökéletes megoldás. Ezt nevezzük szabálykövetésnek az adott helyzetben.

 

A szabálykövetés a legszebb lehetőség lehet az ember kezében, mivel keretet ad az adott cselekvésnek, vagy cselekvéssornak. A cselekvés, vagy a cselekvéssor kerete azonnal célkövetéssé válik, mihelyt elfogadjuk a szabályt. A szabály követésével azonnal a szabály által kijelölt keretek közötti cél felé indulunk el, akkor is, ha ez tudatosul bennünk, akkor is, ha nem.

 

Általában a szabályok betartását várják el minden esetben, legyen például az a munka világa. Volt szabadidőm, gondoltam milyen jó lesz terméket fejleszteni egy kicsit más irányba is. Ekkor történt meg a következő esemény:

 

Öltönyben, szépen felkészülve minden pappírral a táskámban, ami ilyenkor szükséges lehet, nekem szegezték a kérdést:

 

- - Ért ön a termékfejlesztéshez, és az értékesítéshez?

 

- - Természetesen igen, adtam már el terméket.

 

- - Igen? Ez érdekes, mit, ha szabad kérdeznem, nekünk profi szakember kell.

 

Ekkor szépen felálltam, elővettem egy üveg bort a táskámból, kiraktam 6 borospoharat, síri csendben kinyitottam az üveget, megkóstoltam a bort, és töltöttem mindenkinek.
Mivel nem akartak velem koccintani, megemeltem a poharat, „egészségünkre” mondattal ittam egy fél kortyot, letettem a poharat, visszaültem a helyemre. A válasz konok csend, és tanácstalanság volt kb. 5-7 másodpercig, amit egy hang tört meg középről:

 

- Szép volt, de munka közben nem iszunk alkoholt, és semmi helye alkoholfogyasztásnak ebben a szituációban.

 

Ekkor felálltam, és szoros elnézésüket kérve – mennem kell, mert sürgős dolgom van – mondattal kimentem a helyszínről.

 

Sétálok a porta felé, amikor is rohan felém a középen ülő, hogy menjek már vissza, csak most tudatosult bennük, hogy mit is láttak, és mi van a címkén. Mondtam nekik, hogy már késő, köszönöm szépen a szíves fogadtatást, a szabadidőmet más elfoglaltsággal fogom kitölteni.

 

Az, hogy a tábla miért van kirakva, azt csak az érti, aki életében járt nádasban, naplemente környékén csónakkal, vagy netán eme táblán tiltott vízibiciklivel, amikor is csókot lopott a szeretett lánytól, ott, és akkor.

 

A nádasba egyszerű bemenni vízibiciklivel is, a kérdés az, ki tudsz e jönni. A lényeg ebben van, erre mindig emlékezni fogsz.
süti beállítások módosítása