Élelmiszermérnökök gondolatai a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.

Lecsómérnökök gazdasági blogja

Lecsómérnökök gazdasági blogja

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Bujna Ferenc élelmiszermérnök rovata a lecsón!

2021. szeptember 13. - lecsós

fortepan_196997.jpg

 

Mivel gyakorlati ténykedésemet Nógrád megyében és Győr-Sopron megyében végeztem, fontosnak érzem a korszak siker növényének bemutatását. Ez pedig az uborka.

Győr-Sopron megyében Győrtől egészen a Sopron és Vidéke ÁFÉSZ –szal bezárólag  kis gazdaságok, háztájik ezrei foglalkoztak az uborkatermesztéssel. Ma megszólítva a lakosság 50 év feletti tagjait, mindenki emlékszik a kertben lévő uborka sorokra, és az a különös, hogy légyen munkaigényes növény, senki nem őriz rossz emlékeket ezzel kapcsolatban.

Mi lett a rengeteg uborka sorsa? 

konzerv1969.jpg

 

Elsősorban zöld színű un. rashel zsákokba egalizálva, előhűtve hűtő kamionokba került, első sorban Németország felé. Ugyanakkor meghatározó volt a feldolgozók igénye is, mert a 720-800 ml-es üvegbe zárt csemege uborka keresett export cikk volt. Ezen uborka részben szintén exportra, részben a hazai piacra került.  Emlékeim szerint mind exportra, mind a hazai konyhák részére 5/1 üvegben is bőven lett áru.

A nagyobb méretű uborkák egész paradicsom társaságában 5/1 üvegben Szovjet exportra mentek.  Szeretném első kézből cáfolni azt a tévhitet, városi legendát, hogy a szovjet piacra minden jó volt. Ennek a savanyúságnak is, és más szovjet piacra termelt konzerv árunak, bármely élelmiszernek volt komoly hazai és szovjet minőségi kontrollja.

És az uborka harmadik nagy felhasználója az a hatalmas alumínium tartály mennyiség volt, amely minden feldolgozó udvarán, fedél alatt vagy az nélkül, általában 300 hl-es méretben fogadta be az uborkát. Sós vizes, célszerűen fermentált uborka volt ez nagyobb és kisebb méretben is.  Réme volt a mérnököknek, ha az uborka tartályba olyan erjesztő tejsav baktérium került, amely tevékenység folytán gázt fejlesztett. Ekkor az uborka felpuffadt, a belső húsa eldeformálta az ubit, azaz használhatatlanná vált.

A 70-es években, amikor a gyárak és gomba módra szaporodó kis üzemekben a cca. július 10-e körül kezdődő uborkaszezon beindult, kezdetben a kisebb üvegekbe került az uborka, majd a felhozatal emelkedésével beléptek az 5/1 üveges kiszerelések és párhuzamosan a tartályok töltése. A későbbi időkben sajnálatos módon a fermentált uborkát, de ugyan így a fermentált paprikát is, kiszorította az egyre korszerűbbé váló „csemege uborka” gyártása. A kezdetben kádakba vezetett gőz vagy hengeres autoklávokban jellemzően 85 C fokon hőkezelt, másképpen pasztörizált uborka gyártás termelékenysége ugrásszerűen megnőtt a fél automata felöntőlé állomások és folyamatos pasztőrözők használatával.

bekescsaba_57575.jpg

Békéscsabai Konzervgyár 

Konzerviparunk világhírű volt a 70-es 80-as években! A tudás, és tapasztalat jelen van ma is! Ki kellene használni!  

Nagymamám, de általában a mai 80-90 éves korosztály asszonyai azon a napon, amikor az éves uborka eltétele megtörtént, a konyhában teljes rendet és nyugalmat követeltek meg. Ment az uborka még a fürdő kádba is, ahol többször át lett mosva, körömkefével sikálva, meleg vízzel öblítve, majd tiszta ruhán szárítva.  Városokban éveken keresztül az ismerős „kofától” lett megvásárolva mind az uborka, barack, lecsó paprika.

A régi típusú konzerves üvegek nem csavaros fém lapkával lettek zárva az üzemekben, hanem un. 3 részes záróval, mely állott egy mélyhúzott, kör alakú lapkából, melyre illeszteni kellett kézzel egy gumi gyűrűt. A gyűrűt a Konzervipari Tröszt, később KKV ellátásában központi raktárból kellett beszerezni. Sajnos, nem minden tétel volt hibamentes, így olyankor sok volt a hőkezelés utáni selejt. A zárás harmadik része pedig az a leszorító karika volt, melyet általában kézzel helyeztek az üveg tetejére és egy körbe forgó görgő szorította a lapkát az üveg tetejéhez.

Idő igényes, korszerűtlen, nagy hiba százalékkal dolgozó megoldás volt ez.  Nos a háztartásokban éppen azért, mert az üveget az eredeti tartalmának felhasználása után megtartották, azonban a zárás már alkalmatlan volt újra felhasználásra, maradt a cellofán. Tehették azt duplán, szalicilos vízben áztatva, bizony, a cellofánon keresztül hosszabb idő elteltével a nedvesség az uborka vagy bármi termék „feje felől” eldiffundált, míg oxigén lépett a helyébe, ami a rövid levessé ( a lé szintje lecsökkent az üvegben ) vált, felöntőléből kilógó uborkát vagy más eltett terméket, pl. lecsó, elszínezett, az íz megváltozott.  Ebben az időben keletkeztek az üvegekbe eltett beszáradt lekvárok, élükön a szilvalekvárokkal, melyek csodálatos módon tudtak beszáradni, beton szilárdságú állaguk eszményi tészta töltelékké téve őket.

Mind az ipar, mind a háztartások részére forradalmi változást hozott a 80-as évek közepétől megjelenő csavaros lapkák, melyek egy lapkában azaz „3 az egyben” oldották meg a zárás feladatát.

nagykoros1970.jpg

A Nagykőrösi Konzervgyárban 

A csemege uborka gyártása egészen októberig tartott, s erre a termékre kifogyhatatlan volt a belső kereslet, azaz a FŰSZÉRT-ek igénye.  Az export is óriási mennyiséget tett ki, s a különféle megrendelők, mint németek, osztrákok, finnek, akár az USA-beli magyar megrendelők többféle recepttel álltak elő.

A tankönyvek, melyek a szakmunkások részére készültek vagy az érvényben lévő MSZ szabványok csak irányt adtak a fűszerezésre nézve, a fűszerek mennyisége és minősége már gyártónként vagy megrendelésenként változott.  De minden csemege uborka fűszer gerince a jóféle vágott zöld kapor volt, melyet a gyárak már május-június tájékán felvásárolták, mosták, szecskázták, sóval, ecettel tartósították. Természetesen a kapor mellett az igényesebb csemege uborka tartalmazott még mustármagot, szárított paprika kockát, én mindig használtam koriander magot, fekete borsot, némi szegfűszeget, szegfűborsot, boróka bogyót. Különlegességként még szőlőlevél, torma levél is felhasználásra került.

 Eléggé el nem ítélhető módon egyes háztartásokban rézgálicot is tettek, ugyan csak minimális mennyiségben a forró felöntőléhez, hogy az uborka zöld maradjon. Ennek csekély értelme addig volt, amíg cellofánnal zárták az üvegeket, a lapkás zárásnál teljesen oka fogyottá vált a „rezezés”. Azonban a „technológia” még néhány évig átmentette önmagát a háztartásokban, a lapkás korszakban.

A lapkák is fejlődésen mentek keresztül, először a négy körmös, majd 6 körmös lapkák jöttek, s a zárást biztosító műgyanta beöntés minősége is folyamatosan javult. Az üzemekben a csavaros lapka felhasználása lehetővé tette a zárás teljes automatizálását. Kis üzemekben nem szeretem hely volt a lapka kézzel való rácsavarása az üvegre, mert kart próbáló művelet volt.

Hadd írjam meg, hogy az ipar nem használt semmiféle tartósítószert vagy a rézgálichoz, borkénhez hasonló kémiai anyagokat a felöntőlé készítése során.

A pozitív fejlődés mellett sajnálatosan kevéssé pozitív folyamatok is helyet kaptak. A kezdetben bőséges valódi, kézzel fogható fűszerek helyét elfoglalta a fűszer olaj, mely ugyan tartalmazta a lényeges fűszerek természetes kivonatát, de mégsem ugyan az, mint a valódi fűszer. Kétségtelen, hogy a gyártás gyorsításában „korszerűsítésében”, ahogy ezt szépen átfogalmazták jól jött, de hát mégsem ugyanaz, mint a fűszerekkel bőségesen ellátott üvegalj.

Ahogy egy Minőség Ellenőrzés alkalmával megjegyezte a szakértő,

„Ferikém, a fűszer ápol és eltakar”.

Ezzel arra célzott, hogy az csemege uborka gyártás minőségi követelményei között szerepelt az uborka virág mentessége, szár maradvány mentessége és természetesen a törött uborka sem volt kívánatos. A virágot felfoghattuk volna még díszítő elemnek, csakhogy a legenda szerint olyan enzimeket tartalmazott, melyek hozzájárulnak az uborka elpuhulásához.  Tehát eme sok hiányosság típus eltakarására is volt alkalmas a fűszer ágy.

Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban? 

Írja a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

A csemege uborka felöntőleve némi ecetet, kizárólag Budafokról származó biológiai erjesztésű ecetet, a jól ismert 10 %-osat tartalmazott, cukrot, sót, és némi aszkorbin savat tettek még a léhez.. Természetesen a felöntőlé forrón került az uborkára annak zárása előtt. És aztán a hőkezelés, melynek fontossága a későbbi minőségben köszön vissza.

Mi Fertődön az uborka cukor tartalmát nem csökkentettük az évek során, tehát nem „spórolt” az üzem üvegenként néhány fillért, ami miatt a csemege uborkánk nagyon kapós volt az évek hosszú során.

Ja, és még egy fűszer, amit nem írtam meg, bár akit érdekel és veszi a fáradságot a blog levelezésében szívesen elárulom.

 

reklam1969.jpg

Eme nem különleges, nem drága fűszer olyan csodálatos ízt adott a csemege uborkának, hogy csodájára jártak a fogyasztók. Csak Fertődit !!!!

A jó csemege uborka ismérve az ízen felül a ropogosság volt. A lottyadt, puha minőség itt sem állta meg a helyét.

Még Kenyában is sikerült a csemege uborkát meghonosítani, főleg az indiai és európai lakosok preferálták.  Itt tudtam meg, hogy például a Nyugat-európaiak inkább a szemölcsös uborkát ismerték a mi sima bőrű uborkánkkal szemben.

És miért ???!!! 

Azért, mert a szemölcsös uborka jobban ellenáll az uborka peronoszpórának!!! Hát 1991-ben kellett megtudnom, hogy a Nyugat azért kívánta a magyar sima uborkát, mert náluk való megtermelése macerásabb lett volna.

A Nagykőrösi Konzervgyár üzeme mellett haladt el a vasúti vágány. Az uborkaszezonban mindenki érezhette azt a csodás, fűszeres, savanykás illatot, mely az üzemcsarnokból áradt ki.

Nem hagyom szó nélkül, hogy az uborka egyik legnehezebb feldolgozási lépése a mosás. Kezdetben volt a síkművelésű uborka, mely a talajjal érintkezve meglehetősen szennyezett lett, s az uborka szőrökbe könnyen beleült a homokszemcse. Szerencsére az „ápol és eltakar” diszciplína itt is érvényesült, amikor a tárolás során az üveg aljára leülepedő esetleges szemcséket jótékony függönnyel vonta be.  Mosásra a különféle rafinált megoldású kefés mosógépek szolgáltak, esetleg meleg vízzel kombinálva. Uborka beáztatása mosás előtt. Uborka meleg vizes beáztatása mosás előtt. Két, három mosó sorba kapcsolása. Hát mindez nem volt elegendő, ha AZ UBORKA IGAZÁN SÁROSAN KERÜLT BE.

Megoldás?? Az AGRIKON által kifejlesztett kúpos kefés mosó bevezetése és az uborka kordonos termesztése. Ez utóbbi megoldás elég későn került a köztermesztésbe. Előnye a jobb minőségű uborka, a kényelmesebb szedés, az áttekinthető lomb fal. Hátránya?? Hát az uborka virágja igen kényes a légköri szárazságra. A kötődés, az új kis uborkák fejlődése, az un. apa virágok dominanciája ( ezek nem teremnek ) jelentette a hátrányt. A termelés eltolódott a  gynoikus virágzási típusúak és partenokarp uborkák irányába.

Kedves jó barátom a ZKI-nál kinemesítette a peronoszpóra rezisztens fajtákat, melyek éveken keresztül vezető képviselője volt a Mohikán és Perz nevű két fajta. Világszínvonal !!!!!!

Az uborkát szerte az országban termelték, hisz a hatalmas gyári és lakossági igényeket el kellett látni. A szezont megelőzően és akár alatta is nagyon hasznos, nagyon látogatott fórumokon vitatták meg az előadók és termelők az aktuális fajta, termesztés technológiai, mint lombtrágyázás, növény védelem kérdéseit. Egy-egy ilyen fórumon több százan jelentek meg, hisz az uborka nagyon jó bevételi forrás volt.

A csemege uborkák kategóriájába tartozott a szovjet exportra gyártott 9-12 cm-es, azaz nagyméretű uborka 5/1 üvegbe rakva és fokhagymás ízesítéssel. Még népszerű export cikkünk volt Szovjetunió felé a „vegyes darabos savanyúság” mely félig érett, alig színesedő paradicsomot és a nagyobb méretű uborkát tartalmazta.  Vodka mellé tényleg jó !

Voltak érdekes kívánságok is. A nagyobb uborkák hosszában négyfelé vágva, keresztben szeletelve csemege lében. Egy olyan kategória is létezett, mint az „ahogy nő”, ahol nem számított az osztályozatlanság, a görbeség.

Jaj, majd elfelejtettem az osztályozást. A felvásárlás alapjául szolgáló kis falusi felvásárló telepeken kihelyezett, általában húros osztályozókon engedték végig az uborkát, s az eredmény alapján fizettek. Ez jó is volt így, mert a helyi osztályozás ideje előtt a termelők zöld színű rashel zsákokba szedték az általuk válogatott uborkát. S bizony előfordult, hogy huncut termelők a zsák közepébe kályhacső segítségével töltöttek nagyobb uborkát bele. Kívül kicsi, belül nagy.  Természetesen a termelők zöme nem akart élni ezzel a módszerrel, s a többség elítélte a huncutságot.

Még nagyon sok érdekes momentuma volt az uborkatermelésnek, feldolgozásnak, de sietnem kell, hogy helyet szorítsak még a kezdeteknek. A savanyító telepeken végzett fermentálási munkának. Hatalmas 300 hl űrtartalmú tartályokban, cerezinnel kibélelt kádakban a berakott, sós lével felöntött uborka megkezdte az erjedést. Ilyenkor nehéz napok köszöntöttek az üzem vezetőjére.

Ha az uborkában nem a legkedvezőbb összetételű tejsav flóra szaporodott el, ízben, színben, állagban, nem kívánatossá vált a termék.  Pedig erre az uborkára nagy szükség volt karácsony, Húsvét táján, amikor a lakosság a legnagyobb mennyiségben vásárolta őket. És az alma paprikát, cseresznye paprikát, tölteni való paprikát is.  Több oldalnyi terjedelmet foglalna el az akkoriban jóval népszerűbb savanyú káposzta készítése, ami tipikusan kisüzemi technológiával készül.

Ismerik azt a kifejezést, hogy „hasáb káposzta” ? Nos, az aprózóra, vékony csíkokra vágott káposzta közé tettek be torzsától megtisztított káposza fejeket. Ezek képezték a gyakori téli-tavaszi töltött káposzta plundráját.  Mert bizony még ebben a kérdésben sem egyezik a magyar. Töltött káposzta savanyú káposztából vagy édes káposztából??!!   Akár így, akár úgy, a káposzta nem csak étel, de gyógyszer is!!!

bnv1970.jpg

És szerencsére vannak jelei a visszarendeződésnek. Újra megjelentek a Vecsési típusú káposztások, savanyítósok, készítik kis falusi utcákban, egy üzemecskében, korszerűbb feldolgozóban a káposztát, uborkát, sőt terjedőben van tucatnyi más, a régi időkre emlékeztető savanyú karfiol, savanyú hagyma, gyöngy hagyma, cékla, lila káposzta stb.

Szaporítanám szívesen tovább a szót, hisz azt ígértük Zsebők kollégával egyetemeben néhány hete, hogy rávilágítunk a 70-90-es évek nagy titkára, honnan jutott a számtalan gyár, feldolgozó, lakossági befőzési aktivitás, export, lakossági ellátás céljára zöldség. Sok idősebb, a régi termeltetési, termelői, feldolgozó rendszerben ténykedő ember sem érti, hogy mi lett a régi termelői kedvvel, rendszerrel??

Mert egy vasárnapi ebédnél a négy tagú család legalább két üveg savanyúságot elfogyasztott. Még a legegyszerűbb kínálatú, de nagyszerű ízeket produkáló sarki „Kifőzde” is legalább ötféle savanyúságot kínált.  Ez a gasztronómiai kultúránk egyedül álló, amolyan hungarikum volt.

A német területen is szerették az uborkánkat, de oda édesebb felöntőlével ment, máshol a sósabb vagy alig sós dukált. A németek desszertként fogyasztották az édesebb csemege uborkát, másutt inkább csak saláták díszítő eleme volt.

A magyar gyomor még igen kedvelt savanyúsága volt a vegyes vágott vagy vágott vegyes. Általában káposzta, hagyma, uborka és paprika adta az összetételt. A Fertődi vegyes azért volt kelendő, mert nem sajnáltuk belőle a hagymát a káposzta rovására. Ínségesebb időkben, amikor az uborka kevesebb volt vagy éppen a paprika (milyen jó is a vágott vegyessel töltött almapaprika) akkor mindenféle pótlékokkal adtunk munkát a dolgozóknak. Mint zöld paradicsomsaláta, hagyma saláta, bébi cékla, ahol a hatalmas főtt céklából fagylaltos kanállal lett a kis gömböcske kivájva. És így tovább. Csak savanyú legyen.

Még megemlíteném a mustárt, hisz a virsli és Debreceni mit sem érnek a mustár nélkül. Ennek készítési titkát a Budapesti Konzervgyárban lestem el. Üvegbe, tubusba.  Mondjuk a mustárgyártás kifinomultságában elmaradtunk a környező népektől, nem ismertük a jóféle Dijonit vagy a fekete mustármagból készült fűszeres csemegét.

De volt tormánk! Kis történet ezzel, hogy Kenyában kedves indiai származású, turbános főnökömnek mutattam, hogy mit kísérletezem, Kikapta kezemből a frissen reszelt és éppen csak befűszerezett torma krémet, s szájába vette, le is nyelte. Abban a pillanatban felugrott, kínjában turbánját is a földhöz csapta. Mert hát a friss torma bizony csípős.

Úgy tűnik, hogy elfogyott az idő, a jövő alkalommal írom meg élményeimet a zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica magyar diadaláról.

A viszont olvasásra !

 

A cikksorozat előző részei: 

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

 

 

Képek: 

Békéscsabai Konzervgyár 1968

Nagykőrösi Konzervgyár 1970

Budapesti Nemzetközi Vásár 1970

Reklámfotó 1969

Budapesti Nemzetközi Vásár

A bejegyzés trackback címe:

https://lecsos.blog.hu/api/trackback/id/tr1316688000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vittore. 2021.09.15. 11:43:03

Mára ebből semmi sem maradt. Egyrészt a savanyúság lassan luxuscikk, az olcsóbb, nagyméretű uborka 400 Ft/üveg, kisebb, ropogós 550 Ft/üveg, koviubi meg 600-700 Ft/üveg. Ráadásul külföldről hozzák be a teljesen más ízvilágú savanyúságokat, a Spar uborkája konkrétan édes és valami mellékíze van, pedig Magyarországon mindenki az ecetes, enyhén édes ubikat keresi. Mi most szülőktől hozunk eltett savanyúságot, de hamarosan ismét azt fogjuk csinálni, amit apósoméknál évekkel ezelőtt. Ott egy nagy cseréphordóba került bele minden, ubi, sárgarépa, zöld dinnye, zöld paradicsom stb, rá a lé, és egész télen abból halásztam ki, ami jól esett.

kofolafan 2021.09.15. 17:16:52

Az idén voltam Észtországban üzleti úton, a vendéglátóm (egy tallinni vegyi kombinát főmérnöke, 60 év körüli úriember) szinte könnyekkel a szemében emlékezett a hajdani Globus konzervek ízére, amiket fiatalkorában evett :)

szivar 2021.09.17. 20:09:58

@Vittore.: Vettem bolti savanyúságot, mert keveset sikerült elrakni. Mit ne mondjak, nem volt finom. Nem a fűszerek voltak érezhetőek, hanem inkább csak az édesítőszer mellékíze dominált.

@kofolafan: Szerintem most is könnybe lábadna, csak nem az örömtől... Negyed évszázada még a honvédségnél adtak konzervet. Babgulyás: babszemek, húsdarabok, finom íz. Jelen pillanatban inkább már valami szószt adnak helyette, amiben semmi sem ismerhető fel. Sem az íze, sem a megléte. Egyedül a paradicsom az, ami érződik. Töltöttkáposzta dettó. :/

Vanília 2022.12.17. 01:10:36

"és még egy fűszer, amit nem írtam meg, bár akit érdekel és veszi a fáradságot a blog levelezésében szívesen elárulom." - kérhetem itt? nagyon izgat, hogy mi az :-D
süti beállítások módosítása