Nem volt az olyan rég nincs még egy évtizede. Ott álltunk egy idegen ország egyik gyorséttermében este műszakkezdéskor. Nyomtunk az éjszakai műszakot, délután öttől, hajnali ötig, ahogy kell, tizenkét órában. Kérdezheted, hogy miért. A válasz roppant egyszerű. Addig, míg nem beszéled az adott ország nyelvét komoly szinten, addig csak álmodhatsz arról, hogy szabad jegyed legyen felfelé. Aki ezt végigcsinálja szépen, lentől fel, és nem adja fel, és mondjuk, a 12 órás műszak után tanulja a nyelvet, szigorúan, ahogy kell, annak van esélye arra, hogy rátaláljon a boldogság kék madara. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Ott vagyunk, nyomjuk a műszakot. Hogy kik nyomták az éjszakai műszakban? Négy egyetemi tanszéket meg lehetett volna tölteni a szaktudással, ami koncentrálódott egy-egy 12 órás műszakban. Megtanulhattad a földmérés rejtelmeit, képet kaptál a szociológiáról, php fejlesztésről, meg arról, hogy kit, mivel hogyan szívat a főbérlő éppen. Pl. ott volt a görög lány, akinek nem tetszett, hogy 12 órán át nem pillanthat a telefonjára, csak a szünetben. Ott volt a lengyel srác, aki minden tudott arról, hogy hogyan kell biztosítást kötni egy kocsira online. Volt ott olasz srác, aki annyit beszélt angolul az elején, hogy hello. Persze ott voltak a lengyel lányok, akik a szendvics, meg a krumplis pályát tolták. Meg a „fehér ingesek”, akik feleltek a műszakért. A fehér ingesek is a világ minden tájáról jöttek.
Az első dolog, amit megköveteltek tőlünk, az az volt, hogy saját nyelven ha megszólaltál, - és nem volt vendég – akkor beleordították a füledbe- hogy a helyen, a műszakban csak ezen a nyelven lehet beszélni – oszt kész. Komolyan vették. Na, most ha te is komolyan vetted, akkor eléggé gyorsan meg lehetett tanulni azt a pár száz szót, meg az alap nyelvtant, ami a melóhoz kellett. – Ez kb. 1-3 hónap, ha nem erőltetted meg magad – Szóval, ha tolod az éjszakai műszakot ilyen szinten nemzetközi környezetben, nagyon gyorsan ki kell, hogy alakuljon benned az, hogy hogyan kell csapatban dolgozni, és segíteni egymást, mert ha nem, egyszerűen nem tudsz megmaradni egy órán túl ilyen környezetben, ki fog lökni. Pillantásokból érteni kell a másikat, hogy mit hogyan akar, és miért. Csinálni kell, nagyon nem kell kérdezni azt, hogy mi miért van, tolni kell, ahogy mondja a „fehér inges”, és kész. 1-3 héten belül el kell jutni a nyelvvel arra a szintre, hogy letold az alap HACCP tanfolyamot online, mert az minimum követelmény volt a melóhoz. Ilyen hosszú bevezető után térjünk rá, hogy mire is tanít meg egy ilyen hely, az éjszakai műszakban.
Faék egyszerű szabályok vannak, ami alapján ez a nagyon komplex kibocsátásra képes üzem működik. Ezeket a szabályokat meg kő keményen be is tartatták, nem csak a fehér ingesek, hanem bent a gyártásban mindenki mindenkivel. Nem volt kivétel. Ehhez meg nem kellett nyelvtudás.
Ilyen, volt a takarítás is.
Megvolt a protokoll, hogy mit, hogyan, mivel kell eltakarítani, elmosni, vagy kitisztítani. Minden gépnek megvolt a saját tisztítási protokollja. Az, hogy melyik gépet, hogyan, és miért, mivel kell eltakarítani, szétszedni, fertőtleníteni az egyes részeket, néhány „zárás” után megtanulta az ember. Olyan egy hónap után szerzett rutint ebben az ember.
Készültünk is rendesen, a feladatra, hogy ki mit fog csinálni záráskor, mivel nem volt egyszerű 4-5 embernek patyolat tisztára varázsolni a helyszínt egy óra alatt.
Amikor elkezdtük a melót, valaki elővette a telefonját, benyomta a zenét, és megkezdődött a meló. Volt ott görög meg lengyel rock, meg néha szólt a Tankcsapda, meg a többi, Johnny a mocsokban -
Minden gépet szét kellett szedni az előírás szerint, részeit elmosogatni, kirakni az asztalra, hogy a „fehér inges” azonnal lássa, hogy tiszta-e. Minden kerekeken volt, el kellett húzni mindent, és kőkeményen fertőtleníteni kellett a helyszínt. Nem lehetett sumákolni. Igen-nem játék volt ez a javából. Nagyon megtanították, hogy mi is az, az Ő fogalmaik szerint, hogy tiszta.
Emlékszem egy komoly éjszakára, olyan hajtás volt, hogy beleizzadtunk a cipőnkbe rendesen. A törpünk tele volt a történettel, gépiesen nyomtuk a takarítást.
Ment is a földmérő srác, hogy jelentse, hogy készen vagyunk, átadjuk a terepet. Kijön a „fehér inges” végignéz mindent, azt mondja, hogy ez így nem lesz jó.
Elhúz egy gépet, és lőn, a gép hátulja csak át volt törölve, de nem volt lemosva. Fogtuk is fejünket, hogy úh.., vazz, az új lengyel lány még nem érti az angolt, jobban meg kell mutatni neki a csíziót.
Az lett, hogy újra kellett tolni a takarítást. A „fehér inges” jött elővette a protokoll listát, végigment a csapattal, hogy mi miért tiszta.
Okkás volt. Reggel 7- re mire jött a reggeli műszak, kész is lettünk. Este mentünk vissza, ahogy kell.
Miért mondom ezt el?
Aki egy ilyen helyet kivakar a mocsokból az érvényes takarítási protokoll szerint, az megtanul valamit arról, hogy mi is az, hogy valami tiszta egy üzemben, vagy egy konyhában. Megtanul az ember extra hatékonyan takarítani, meg tisztán, odafigyelve dolgozni a legnagyobb hajtásban is.
Egy gép akkor tiszta, amikor a gép a rá megírt takarítási protokoll szerint el van takarítva, ki van mosva, szét van szedve, és mindenki által ellenőrizhető módon ellenőrizhető az, hogy minden alkatrésze tiszta.
Azért jutott eszembe ez a történet, a hőskorból, mivel szembe jött velem meló közben pár NÉBIH elrettentő horror videó egy ellenőrzésről.
Sejtelmes zene, közben megy a videó, mutatja az ocsmányabbtól ocsmányabb helyszíneket, dolgokat. Az ember azt várja, hogy mikor kel életre a például egy műanyag tartóba belerohadt anyag, vagy mikor lép elő a fal mögül a gonosz bohóc kezében a láncfűrészzel.
Integrált takarítási protokoll az egész üzemre, kőkeményen be is tartani. Azért, hogy ne rohadjon rá a papírlakat az üzemre, ha jön a „köjálos”.
Integrált takarítási protokoll a komplex üzemre, ahogy kell, ahogy a nagyok csinálják. Azt meg be kell tartani kőkeményen. Ahogy a „fehér inges” tolta szerényen.
Na, megyek, iszom egy kávét.
A végére legyen még egy kis Toten Hozen, a WIZO után :) :)
Bizonyára unjátok már a bezártságot, mert nem tudjátok folytatni a megszokott életmódotokat.
Ez az időszak alkalmas lenne arra, hogy mindenki újragondolja az életét és változtasson az elképzelésein. Cél nélkül nem lehet élni, vagy mégis?
Tán vannak, akiknek elég az, hogy megnézhessék a kedvenc TV-sorozatukat, de a fiatal nemzedéknek tevékenységre van szüksége. Nos, véget ér a tél, és beléphetünk a Kos havába a tavaszpont elérésével március 21-én, közben azonban nem árt tisztáznotok magatokban, hogy mit is reméltek ez új évtől. Lehetséges, hogy tovább tart ez a Covid nevű 19-es versenyszámú betegséghullám a népek körében, mint gondolnánk, ezért az lesz a legjobb, ha ezzel is számolunk.
Mit tehetsz a jó alakért nyárig?
Mivel a fiatalok nagy része szeretne végre párra lelni, így remélhetőleg nemcsak a Tisza, hanem még a Balaton is hamarosan kivirágzik. Bármilyen ruhát vesz fel valaki, mindig az domborodik ki, ami alatta van, és minél jobb az összkép, annál esélyesebb lesz a szerelem.
Tudjuk már, hogy egészséges ételek, saláták valók a testednek, de ami még fontos: A Kos havában érdemes elkezdened edzeni, ha eddig még nem tetted volna meg. Ez mindenki számára egyéni, az életkorától, a nemétől, az előéletétől és egyéb egyéni adottságoktól függően. Nem árt edzéstervet készíttetned egy szakmabeli edzővel, aki először figyelembe veszi a terhelhetőségedet, mielőtt bármit is mondana. Szabad téren szabad a futás és egyéb mozgás is. Ha betartjátok az előírt védőtávolságot, még szájkosarat sem kell felvennetek. A fagyizást azért nem ajánlom, mert attól nem lehet fogyni, és nem is a 150 ezer Ft-os büntetés miatt nem. A futás serkenti a vérkeringést, amitől több oxigén juthat az agyadba, és ezáltal végeredményben jobban ki tudod magadban értékelni annak a sok könyvnek a lényegét, amelyet télen olvastál a lecsómérnöki tanulmányaidhoz.
Fontos: ha Covid-19-en átesett, gyógyult vagy, akkor az edzést csak nagyon finoman kezdd el! Első az egészség, és nem a teljesítmény. Ügyelj a fokozatosságra az edzésadagok, az edzés nehézsége és az edzések sűrűsége tekintetében! Adj magadnak pihenőhetet, miután már edzettél 3-4 héten át!
Kerti munkák, fa ültetése:
Nemcsak edzéssel készülhetünk a nyárra, hanem a környezetünket is rendbetehetjük. Egy jó veteményes nemcsak a testnek ad egészséges növényeket, hanem a lélek is felszabadul munka közben. Ebben a hidegben egyelőre a metszés a legfőbb kinti tevékenység, legyen az szőlő, gyümölcs vagy rózsa s egyéb bokor. Aki fát szeretne, annak most érdemes kiásni a gödröket hozzá, ami jó kis edzés: Növeli a comb-, a fenék-, has, és hátizmokat is, ha saját magad ásod ki a megfelelő mélységű gödröt. Aki rendszeresen szokott futni, az ezt a műveletet is jóval könnyebben végrehajthatja, egészen egyszerűen azért, mert jobban bírja a keringési rendszere a nagy erőkifejtést. Mindenképpen ajánlott gazdagon megrakni a gödröt dús komposzttal, amelyet még az előző évi szerves hulladékokból állítottál össze a kertetek végében. Ne felejtsd el jól megöntözni, mielőtt még visszatúrnád rá a földet!
Tervezés ehhez is szükséges, csakúgy mint az edzéshez vagy egy ház építéséhez, hiszen azt mondják, fát az unokáinknak ültetünk. A felnőtt méretű fa helyigényét kell figyelembe venni. Ha nagyon nagy méretű a kerted, azaz külső telked van, akkor érdemes a következőképpen parkosítanod: Dunántúlon a kert észak-nyugati szélére ültesd a fenyőfákat, de kellően lazán, mert a fenyő is fényigényes! Így kevésbé lesz kitéve a szélnek a telek, amikor tavasszal kint dolgozol. A déli részre ültesd a diófát, mert a dió melegre igényes! Ezenkívül jó árnyékot ad majd nyáron a legnagyobb melegben. (A diófát kifejezetten tavasszal ültetik.) Az összes nagy lombú erdei fát és a cseresznyefát körben kirakhatod az egész telek széleire, hogy erdős hatást érhess el. Ezek vonzzák az erdei és kerti madarakat, és lakóhelyül szolgálhatnak a mókusoknak. Hagyj meg néhány öreg fát a fakopácsoknak, mert nekik is kell lakóhely!
Ahogy a telek közepére érsz, egyre kisebb fákat ültess: jöhetnek a gyümölcsfák, melyek immáron védettséget élvezhetnek a magas erdei fák jóvoltából. Ilyen a meggy, a körte, az alma, a barack… Akár egészen közel lehetnek ezek a veteményeshez, mert nem adnak túl nagy árnyékot, és közelebbről tudod majd őket öntözni. Csemetét bármelyik kertészetben találhatsz, de még jobb, ha a saját kerted meglévő, kis, maguktól kikelt új növénykéit ülteted át a megfelelő helyre. Minél kisebb csemetét ültetsz, annál jobban jársz, ugyanis először a gyökerének kell meghódítania az új talajt. Ne ijedj meg, ha nem egyből nő a csemete szára-lombja!
A gyümölcsfák természetesen 5 év elmúltával megadják számodra azt az alapot, mely a házi élelmiszer-gazdaságodhoz szükséges. Az erdei fák pedig oxigént biztosítanak majd, madárcsicsergést adnak, és a látványukkal, jelenlétükkel nyújtanak emberi életteret. Sokkal később tűzifaként is hozzájárulhatnak az emberi élet fenntartásához.
Die Toten Hosen // Alles passiert (Offizielles Musikvideo)
Autobahn - A3, Németország. nyomod a gázt, mivel időben akarsz odaérni a komphoz Calaisba. Megvetted a kompjegyet az átkelés idejére, két órával indulás előtt oda kell érned a terminálba, ha nem akarsz kétszer fizetni az átkelésért, mivel előbb érkezhetsz, de ha lekésed a kompot, új jegyet kell venned, ez a szabály. Kinézel az ablakon, épp az erlageni lehajtó mellett húzol el, vissza is veszed gázt, mivel koncentrálsz, hogy jó helyre sorolj be, mivel maradni akarsz az A3-on. Szóval Erlagen, azon gondolkozol, hogy:
„Á, már mindjárt odaérek, ez már csak pár km, nincs messze..”
Nyomod a gázt, azt veszed észre, hogy már a szendvics sem ízlik, meg már a harmadik túrórudit eszed. Már a hangos könyvet is ami ment, Jimmyre cseréled, mivel kell egy kis idegnyugtató zene.
/Aki hosszabban jár autópályán, annál van legalább egy Jimmy lemez, vagy tracklist, ez alap. Olyan, mint a langyos kávé a termoszban, vagy az elakadásjelző háromszög, mindig nálad van, és amikor kell használod is. Igen, van kedvenc Jimmy számod, de miért furcsa ez? : )/
Lassan haladsz, mert „stau” van, és már pisilned is kellene, mivel eltelt pár óra, és még eléggé messze vagy Würzburgtól is. Kibírod. Kiállsz a pihenőbe, van akkora szerencséd, hogy ki tudsz állni. Kicsit sorba kell állnod a WC előtt, de abszolválod a dolgot. Visszafelé battyogva a kocsihoz azon morfondírozol, hogy vajon milyen messze van az aacheni kanyar.. Innen még Calais kb. 800 km, olyan autópályán, ahol bármikor, bárhol előállhat 1- 3 órás dugó.
Ez a kis történet jutott eszembe, amikor elkezdtem ehhez a bejegyzéshez gyűjteni az anyagot.
Szóval egy fogalmi környezet jelentéstartalmáról fogunk beszélni ebben bejegyzésben. Arról, hogy ennek a fogalomnak a jelentéstartalma hogyan változott 2010 – 2020 között. Ez 10 év időtartam, ebben az időtartamban már érdemes megvizsgálni egy fogalmi környeztet jelentéstartalmának változását.
A fogalom, melynek jelentéstartalmának változását vizsgálni fogjuk 2010- 2020 közötti időtartamra vonatkoztatva Magyarországon, közkívánatra az:
élelmiszeripar
Amikor a lecsós haveromnak elmondtam, hogy erre készülök, hogy ezt megírom, csak mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta:
- Végre vazz! Ki kell ezt vesézni, mert eljött az ideje!
- Amúgy sok sikert!
/A srác most jött haza nagyon messziről, ahol a lecsós mérnöki tudományok gyakorlati megvalósításába fáradt bele 15 évig, és úgy gondolta, hogy 50 körül itthon fogja tengetni nyugdíjas éveit családjával. Mert van egy laptopja is. /
- Kösz, aranyos vagy : )
Ennyi bevezető után térjünk rá a lényegre. Miért is fontos ez a téma. A történet roppant egyszerű. Ha mindenki ugyanazt érti egy fogalmi környezeten, akkor az jó, arra vélt, vagy valós jelentéstartalomra rá lehet építeni egy elképzelést, ami vagy kiállja a valóság próbáját, vagy nem.
Nézzünk egy ilyent, mire gondolok. Amikor az ember elkezdett foglalkozni azzal komolyabban, hogy mi az a repülés a XX. század első éveiben, akkor azok nyomták a témát, akik komolyan foglalkoztak a biciklizéssel. Ők fektették le az aerodinamika elméleti, és gyakorlati alapjait. Bicikli, meg repülés? Az ám! Semmi másról nem szól a történet, csak az egyensúlyról. Aki meg bicikliket alkot, az ért az egyensúly fogalmi környezetéhez. Nem találod az egyensúlyt biciklizés közben? Eltaknyolsz. Ilyen egyszerű ez. Nem találod az egyensúlyt repülés közben? Semmi gond, lezuhansz, oszt kész.
„Bizonyos szempontból történelmi pillanatnak vagyunk a szemtanúi, mert a komparatív előnyeinket valódi előnyökké akarjuk alakítani. Ennek kapcsán nem árt leszögezni, hogy amit ma befektetünk, az csak 5-10 év múlva hoz igazán eredményt.
A befektetni ráadásul komplex stratégiával kell. A fő üzenetem a piacnak most az, hogy a 21. században nincs olyan, hogy mezőgazdaság és élelmiszeripar. Élelmiszer-gazdaság van. A kettő egymástól nem elválasztható, csak egyben, szakértői alapon lehet jól kezelni. Ahhoz, hogy ez jól működjön, a lánc minden elemének a helyére kell kerülnie. „
Figyeljünk a szóhasználatára. Számára élelmiszergazdaság van, és nincs élelmiszeripar. Tehát van egy vezető bankár, aki nem hisz abban, hogy van ilyen a XX. század elején, Magyarországon, hogy élelmiszeripar.
Élelmiszeripar. Mi is tartozik a fogalmi környezetéhez?
Az internetet hívtam segítségül, hogy mondja már meg, hogy ebben a témában mit gondolunk igazságnak. Be is írtam a keresőbe:
élelmiszeripar fejlesztés 2010- 2020
Érdekel a téma?
írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Be is másolom a képet, hogy mit dobott ki a kereső, érdemes végigolvasni tételenként, hogy mit is dobott ki. Élelmiszeripar ezerrel, mindenhol, 2020-as bejegyzés is.
Tehát 2010 óta nem csinálunk mást, csak élelmiszeripart fejlesztünk…
„A probléma az, hogy a magyar élelmiszeripar teljesítménye az elmúlt húsz évben folyamatosan visszaesett.
Mi az oka ennek a húsz éve tartó visszaesésnek?
Sok oka van. Az egyik, hogy az elmúlt húsz év agrárpolitikája alapvetően mezőgazdaság-központú volt, és nem igazán foglalkozott az élelmiszeriparral. Az élelmiszeripar egy szürkületi területté vált a mindenkori kormányzati tevékenységben. A mezőgazdasági minisztérium nem igazán érezte a magáénak, a gazdasági minisztérium nagyon nem érezte magáénak. Stratégiai szintű gondolkodás az ágazatról gyakorlatilag nem volt. Persze voltak más ágazatok is, amikről nem volt stratégiai szintű gondolkodás, és mégis fejlődtek, csak az élelmiszeripar nagyon sajátos ágazat.”
Foglaljuk össze kicsit, hogy milyen kép rajzolódik ki előttünk:
2009, egy vezető iparági szereplő azt mondja, hogy az élelmiszeripar szürkületi terület, meg hogy az élelmiszeripar nem tanulta meg azt, hogy mi az a verseny.
12 évvel később, 2021 márciusában egy vezető bankár azt mondja, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem az élelmiszergazdaságban hisz, meg kellene a kockázati tőke is a történetbe.
Az internetes kereső meg azt mondja, hogy 2021-ben élelmiszeripart fejlesztünk.
Szóval ez így eben eléggé lehangoló.
Nincs egységes megközelítés?
Akkor most élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság fejlesztése van? Vagy mi van 2021-ben?
Ahogy ma itt a XXI. század elején, Európában kinéz a történet, nagyon nem beszélnek élelmiszeriparról, más fogalmi környezetben gondolkoznak. Ilyenbe például:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
/A következő mondatban a global food system kezdődik, ezt egy másik posztban majd megbeszéljük./
A fenti fogalom meghatározás a food systemre nagyon komoly dolgokat takar, amivel érdemes lenne foglalkozni, mivel az European Commission csak ebbe a fogalmi környezetben tudja értelmezni azt, hogy mit tesz a témában, mivel food system- ről beszél.
Ebből kis szóelemzésből pár dolog kikövetkeztethető, nézzünk párat:
Az EU nem foglalkozik élelmiszeriparral, food systemben gondolkozik
A vezető bankár 2021-ben nem hisz abban, hogy létezne élelmiszeripar, hanem számára csak élelmiszergazdaság van, nincs más.
A wikipedia meg azt mondja, hogy a food system fogalmába beletartozik:
- megismételm a fogalom meghatározást:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
A nyugdíjas lecsós havernak átküldtem az eddigieket, hogy olvassa el. Elolvasta, és fel is hívott a következőkkel:
- Zsé, agrár ország már voltunk, ezt a szót nem is hallottam mostanában, gazdaságtörténet szemináriumon fordult elő utoljára, ha jól emlékszem. Nem kellene megint agrár országnak lennünk még egyszer itt a XXI. század elején. Egyik ország sem akar az lenni, mivel ebbe a fogalmi értelmezésbe az olcsó alapanyag termelés van determinálva, és kész, nem több.
- Amiben én hiszek a global food system, és mivel ez a szakterületem, ezért tudom értelmezni azt, hogy miről beszél az „European Commission” amikor a food system fogalmát használja. Ez fogalmi környezet nagyon komoly innovációs potenciált képvisel, talán jó lesz ez a megközelítés olyan 4-6 évig, de tovább nem.
- A többi tedd hozzá te, most mennem kell.
Számomra sem létezik olyan, hogy élelmiszeripar, ez a fogalmi megközelítést olyan 50 éve dobták.
Számomra csak az élelmiszergazdaság, food system, global food system fogalmi környezetbe beilleszthető játékterek, és levezethető innovációs potenciálok értelmezhetőek.
A vezető bankár meg csak erre fog pénzt adni, ha fene fenét eszik is, mert ebben hisz, mindenki más is ebben hisz.
A környező országokban is ebben hisznek, meg minden olyan helyen ebben hisznek, ahol meg akarják nyitni a XXI. század elején az ebben rejlő innovációs potenciált.
A nyugdíjas lecsóst, aki most 50 körüli, csak akkor lehetne rávenni, hogy vegye fel az üzemi bakancsot, hogyha élelmiszergazdaságot fejlesztenénk, másképp szóba sem állna senkivel.
Milyen útra indulunk? Hogyan, meg milyen fogalmi környezetbe fektetünk be, meg mit? Milyen szótárt használunk?
A használt szótár meghatározza azt, hogy milyen lesz az eredmény. Ez most roppantul nem mindegy!
Időben odaérünk az aacheni kanyarhoz, és elérjük a kompot, vagy nem? Ez itt a kérdés.
Ikonikus filmhez nagyon jó zene kell majd a végén, de ne szaladjunk előre ilyen gyorsan. Kezdjük csak az elején. Egyre többet hallom itt a pandémia közepén, sok helyről, hogy a vevő a király, meg a vevőnek mindig igaza van. Gondoltam kellene írni erről egy történetet, meg kellene világítani ennek a kijelentésnek pár fontos aspektusát. Mondjuk elmondani, hogy ez a mondat folytatódik, - van egy másik fele is – csak ez lemaradt a tankönyvekből, és el is felejtette a köztudat.
Nem baj, szépen bekerült a mondat - így ebben a formában, betűvel leírva – a tankönyvekbe az általános iskolától az egyetemekig. Ugye, ha tankönyvbe le van írva, akkor az tény, pont azért, mert a tankönyvben van, és ezért kerekedett belőle egy csodás faktoid* Azóta kezeljük ezt a félmondatot tényként, mióta a tankönyvekben van. Mivel tanítják, meg tankönyvben van vastagon szedve, ezért tény. Mint a Hülyék Paradicsomában, hogy a növények Brawndot akarnak, mert elektrolitot tartalmaz.
Szóval hogyan is van ez, hogy a vevőnek mindig igaza van?
Falling Down /1993/
William Fosternek (Michael Douglas) ritka rossz napja volt, a lényeg az, újít egy két géppisztolyt, és ha már arra vezet az útja, betér a hamburgerezőbe reggelizni, mert éhes lett kicsit. Nézzétek meg a bejátszást.
Nem kap reggelit, mert pár perccel lekési a reggeli időt. Itt kicsit nyomatékosítja, hogy mégis fel kellene neki szolgálni a reggelit, - mert a vevőnek mindig igaza van - de meggondolja magát. Aki tolt már műszak átállást reggeli – normál napi menü váltáskor hasonló helyen, az tudja, hogy 1 perccel a reggeliző idő lejárta után, már alapanyaggal minden pozíció átállt a napi menüre. Ezért fizikailag lehetetlen teljesíteni egy időn túli kérést.
Na de 3.22– nél kezdődik a történet, ami miatt billentyűzetet ragadtam ma reggel. Szóval kap egy löttyedt hamburgert, és az nem olyan, ami a képen van, ebből lesz kicsi bonyodalom.
A cég a képen lévő hamburgert kínálja megvételre a vásárlóknak, nem mást. Ami ugye egy csodálatos reklámfotó a vágyott hamburgerről. Ez teszik az arcodba, szemmagasságba.
Szóval van egy termék, amit a hamburgerezőben raknak össze, ott készítik el, és a cég készített egy fényképet az értékesítendő termékről, ezt kirakta szemmagasságba, hogy lásd. Mivel ha ezt rendeled, lásd, hogy ez lesz a dobozban.
Történetesen a filmben William nem azt kapta, ami a képen van, és reklamál kicsit, és tényleg igaza van.
De hogyan is keletkezett ez az igazság?
Ezt az igazságot valakik valahol, valakik megtervezték.
A tervezett igazság, meg annak a háttere
Mit is csinál az emberünk a filmben?
Megkapja a terméket, a mi nem tetszik neki, mivel felnéz a képre, és összehasonlítja azzal, amit ott lát, és nem jön be neki. Ez a mozzanat a lényeg. Van összehasonlítási alap, mivel ezt valaki, vagy valakik létrehozták, mivel a képen látható hamburgert elkészítették, és lefényképezték.
Az, hogy ez elő tudjon állni, annak kell lennie tervezett hátterének egy cégnél, ami abból él, hogy hamburgert értékesít.
Valakik megtervezték azt, hogy az adott helyszínen, az adott időben, és térben az a hamburger elkészíthető legyen, ami a képen van.
A vásárló meg joggal élhet panasszal, ha nem olyan hamburgert kap, amilyen a képen van. Mivel ha nem ugyanolyan a hamburger, mint amilyen a képen van, akkor valami nem tervezetten valósult meg akkor, amikor a hamburgert előállították. A kulcs ebben a mozzanatban van. Mivel ha a termék nem olyan, amilyenek lennie kell, akkor valaki valahol megszegett egy-egy utasítást a gyártás során, ami ugye, lássuk be, nem az igazi.
Ez meg átvezet minket az élelmiszergazdasági szabványok, általános szerződési feltételek, és belső gyártási utasítások világába, ahol már mérhetővé válik az olyan történet, hogy „olyant szeretnék, mint amilyen a képen van.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A vásárlónak mindig igaza van. Ez csak egy félmondat, hozzá kell tenni a mondat második felét minden egyes esetben, amire a mondatot vonatkoztatjuk.
A vásárló az általunk megtervezett minőségű terméket akarja elfogyasztani az adott térben, és időben, ezért azt, hogy mikor van igaza a vásárlónak a termékkel kapcsolatban azt is megterveztük. Ez belátható. Ezért a mondat, és ebben a formában semmire sem jó.
A vásárlónak mindig igaza van, kivéve, amikor nem. :)
A vásárlónak mindig igaza van, akkor, ha mi - mint tulaj - azt mondjuk, hogy egy „amerikánónak” minimum 55 C- fokosnak kell lennie, a vevőnek történő átadás pillanatában, és ha az jéghideg, és panaszkodik, akkor igaza van, mert kifogással élhet a hideg kávé miatt. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a vevőnek nincs igaza, hiába panaszkodik netán. Ilyen egyszerű ez a pite.
Szóval be kellene fejezni a mondatot, kinek- kinek úgy, ahogy azt a saját maga által megtervezett termékkel kapcsolatos minőségi fogalomkészlete meghatározza.
Pl:
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él a hideg kávé miatt, mivel mi azt mondtuk, hogy forrón szolgáljuk fel.
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él, hogy szénsavmentes vizet rendelt, de szénsavasat kapott.
És még sorolhatnám.
Szóval be kell fejezni ezt a mondatot.
Egy ilyen filozófiai eszmefuttatás után így reggel, meg hallgassunk jó zenét, meg igyunk egy jó kávét a kakaós csiga mellé.
Die Ärzte - Geschwisterliebe
_________________________________
Faktoid*:
Olyan a valósággal semmilyen kapcsolatba nem hozható közlést takar, amit azóta kezelünk tényként, amióta az újságokban megjelent.
Orsi, aki most áll élete ebélgyik legfontosabb döntése előtt, levelében a következő kérdést tette fel a lecsómérnöknek, szó szerint idézem:
Jelenleg egyetemválasztás előtt állok, és egy ideje gondolkodom az élelmiszermérnöki pályán.
Így találtam meg a blogodat. De még mindig nehéz elképzelnem hogy mit is csinál egy élelmiszermérnök és hogy hogyan lehet vele elhelyezkedni itthon.
Valamint hogy egyáltalán mit is kéne elképzelni a képzésről és az egyetemről.
Ha tudnál pár dolgot mondani vagy információt küldeni, nagyon hálás lennék!
Válaszodat előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Orsi
Szóval lecsómérnökség, kezdjünk bele a témába, kezdjük a szikár tényekkel, hogy mit is ad az egyetem, és ezek után előveszem a varázsgömbömet, és belenézek, hogy mennyi zsét lehet majd kihozni ebből a tudásból pár év múlva. Nem olyan egyszerűen megválaszolható kérdést tettél fel, de egy biztos. Érdemes tolni a lecsót.
Elővettem az indexemet, ha már ez a kérdés előkerült, nézzük milyen tárgyak voltak. Én még M. Sc.- re nyertem felvételt, a képzési idő egyben 5 év volt – 10 félév - . A 10 féléves képzés végén ha sikerült mindent teljesíteni, akkor kaptad kézhez a diplomádat, amin az „Élelmiszermérnök M. Sc.” végzettség szerepelt.
Volt egy másik fajta képzés is, a technológus mérnöki, az 4 év volt, - 8 félév -. A kreditrendszer akkor jött be, Neptunról nem is nagyon hallottunk, nálunk nem volt még ilyen a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budai Kampuszán.
Túrtam a netet, és megtaláltam a Corvinus Egyetem 2004-es Élelmiszermérnök B. Sc, és az Élelmiszermérnök M. Sc. szakindítási kérelmét. Az első linket, ha megnézed, és lepörgeted majdnem a végéig, akkor látod a tantárgyakat, amit tanítottak:
Matematika I- II, Biokémia, Analitika I- II, Mikrobiológia, Géptan I-II-III., Élelmiszeripari művelettan I-II-III- IV,, Szervetlen kémia, szerves kémia, fizika, mechanika, elektrotechnika, Biometria, általános élelmiszertechnológia I-II, Méréstechnika, élelmiszeripari mikrobiológia és higiénia I-II-III., közgazdaságtan I- II, Jogi ismeretek, Gazdasági és büntetőjog /C tárgy/, Méréselmélet, Pénzügytan, Kereskedelmi ismeretek, Munkavédelem, Ipari mikrobiológia, Fizikai kémia, Innovációs menedzsment, vezetési ismeretek, Marketing, minőségmenedzsment, Quality Management, Gazdaságtörténet, Vállalkozások gazdaságtana, Borászat, és üdítőital technológia I- II, Szervezéselmélet, számvitel, vállalat működési szimuláció, kontrolling.
Az első 6 félév: Alapozás
Alapozó tárgyak voltak, /Kémia, Matek, géptan, művelettan, fizika, mikrobiológia, élelmiszer analitika, közgáz, fizikai kémia, stb./ ha sikerült abszolválni az első 6 félévet, akkor jöttek választott szakirány tárgyai, és ha technológiai szakirányt választottál, akkor ment tovább a képzés ezen a szinten, csak szakirány specifikusan.
A második 4 félév:
Szaktárgyak, szak specifikusan.
Nálam ez a borászat volt, és menedzsment voltak.
Első 6 félév: a felvettek. kb. a háromnegyede kiesett a képzésből.
Az első 6 félév követelményrendszere akkoriban eléggé komoly szóró volt, mivel kezdtünk évfolyamonként pár százan – 400 – 500 fő – és évfolyamonként végzett 80- 120 ember szakirányon, és kapta meg a diplomáját, mint Élelmiszermérnök M. Sc. A szóró tárgyak a matek, géptan, a művelettan, fizika, mikrobiológia, és általában a szerves kémia voltak. Sokan hagyták abba közben, és nem jöttek vissza befejezni az egyetemet. Gyakorlatra kellett menni, továbbá egy nyelvből kellett „C” nyelvvizsga a diplomához.
Hogy érdemes-e megizzadni, és elvégezni az egyetemet, hogy lecsómérnök – Élelmiszermérnök M. Sc. – diplomával rendelkezzen az ember?
Én azt mondom, hogy igen, nem kicsit!
Ami kell hozzá, az egy nagy adag hit!
Tegyük fel, írsz pl. egy nulla pontos matek zh-t, ami akkoriban helyből utóvizsgát ért – akkor pl. el kell hinned, hogy meg tudod csinálni azt, hogy fel tudsz úgy készülni, hogy 7-10 perc alatt képes vagy vizsga szituációban megoldani 6-7 feladatot hibátlan levezetéssel leírni. Minderre fel tudsz készülni maximum kb. 10 nap alatt. Erre a sztorira vannak feladatgyűjtemények, mondhatni roppant egyszerű dologról van szó. Nem feladni! : )
Tehát nem adod fel, és nem felejtesz el kérdezni, főleg szakirányon, mivel azért vannak ott a professzorok, hogy arra a kérdésre, ami téged érdekel, válaszoljanak.
Persze ne az utolsó félévben jusson eszedbe az, hogy kellene egy „C” nyelvvizsga a diplomához mivel csak az hiányzik már.
Zsé tanácsai kezdő lecsósoknak:
I. Utazz! Sokat, és sokfelé!
Amit tanácsolni tudok, az az, hogy minden olyan lehetőséget használj ki, amivel el tudsz tölteni más országokban minimum 1 félévet, de inkább törekedj arra, hogy legyen ez minimum 2. Ha már egyetemre jársz, menj át másik egyetemekre, és vegyél fel ott is tárgyakat, olyanokat, ami érdekel, és hasznosnak tartasz, és úgy gondolod, hogy épülésedre szolgál.
II. Olvass eredetiben szakirodalmat!
Érdemes a szakirodalmat eredetiben olvasgatni, angolul, és mondjuk még egy másik idegen nyelven, ahogy úri kedved tartja.
III. Ha gondolod, végezz el egy szakmát mellé, legyél pincér, pék, vagy mozdonyvezető
Én is jöttem mentem, utazgattam, és persze gyakoroltam a szakmát egyetem alatt, nem baj, az, ha az 5 éves képzést nem 5 év alatt végzed el. Et nem győzöm hangsúlyozni. Egy jó élelmiszermérnök legyen minden, csak akasztott ember ne. Ezt szoktuk mondani. Ha van időd, végezz él egy szakmát közben, pl. legyél pék is, vagy szakács. Mert miért ne? Eléggé hasznos tud lenni.
IV. Beszélgess mindenkivel!
Ha van kocsid, vagy vonatjegyed, irány a vidék a haverokkal, és ha szakmailag valami érdekel, irány oda arra a helyre, és beszélgess! Sokat! Matek ZH helyett!
Ki fog alakulni, hogy mi az a történet, ami nem fog nyugodni hagyni. Ezt meg akkor ne engedd el, és legyél a mestere! – Az leszel, ez biztos!
Nem baj, ha egy ZH helyett a kedvenc éttermed konyhájában tolod az ipart napi 20 órában a legmenőbb séf mellett!
Tudom azt, ha ezeket így csinálod, és a zsebedbe gyűröd a diplomád, nem kell körömcipős, vagy öltönyös HR-esekkel beszélgetned, és jelentkezgetned erre- vagy arra az állásra, mivel meg fognak találni a kedvenc helyeden – lesz olyan hogy kedvenc helyed – a laborod mélyén, vagy a pálinka főzdében éjidőn, vagy a legnagyobb szüretben, vagy épp egy banki tárgyalás végén.
Tehát a kérdés az, mennyi a lóvé?
Ha megkeresnek egy ajánlattal, azt okkal teszik. Ekkorra már tisztában vagy azzal, hogy mennyit érsz, és mennyit kérhetsz. Vannak az interneten bulshit generátorok, amik arról szólnak, hogy akkor most egy „élelmiszermérnök” bruttó 500 K-t, vagy 520 K-t keres. Azért nem releváns ez, mert ha ezt választod, ez lesz, ha azt választod, hogy eladod a tudásod azon az értéken, amivel tisztában vagy, hogy mennyit ér. akkor meg az lesz a valóságod. Mert azt fogod megtapasztalni, amiben hiszel, nem mást.
"Felelõsséggel kell arányosítani a stagnáló akcióterveket." – Nagyon jó, teszik. : ) –
Nem válaszoltál a kérdésre! Menyi a guba 5 év múlva??
Na, innentől vegyük komolyan a dolgot, mert itt következik az a rész, hogy kik lehetnek a példaképek ebben a témában. Íme, egy kép, vezessük be a témát:
Vadászati kiállítás, meg az élelmiszermérnökség? Hogyan jön ez a képbe?
A válasz roppant egyszerű. Nagyon keveset beszélünk arról, hogy kik is lehetnek egy szakma példaképei, főleg olyanok, akik még itt járnak közöttünk az árnyékvilágban, és élik a csodát. Néztem azt, hogy akkor most mit lehet tudni a magyar neten erről a csodáról, és szánalmas az, amit találtam, ez meg a hazai lecsósokat minősíti, ezen ideje lenne komolyan változtatni. Szóval kiről is van szó, Ki lehet a példakép. Persze, nagy vadász, és természetesen Élelmiszermérnök, Lecsós. Igen, Hidvégi Béla bácsiról beszélek! A magyar wikipédia Hidvégi Béla bácsi szakmai munkásságáról nulla információt ír, be sem linkelem, nem érdemes. Ezt érdemes elolvasni eredetiben:
„The international hunter and businessman Bela Hidvegi was born in 1936 in the small Hungarian town of Nagyszenas. In 1956, at the age of 20, he left the country and the Agricultural Academy of Keszthely, and continued his studies in England. He earned a degree in food engineering and lived abroad for many years. At the beginning of the 1970s, he started to work for a well known American food industry company as their marketing director, began to build strong ties once again with the agricultural and food industries in his native Hungary. His name is closely associated with sweet corn agro-industrial production. „
Béla bácsi eléggé komoly pénzt csinált a „sweet corn” businessben. Talán érdemes lenne a gazdaságtörténészeinknek egy kicsit utána menni, hogy hogyan is csinálta, vagy meghívni Béla bácsit, hogy mesélje el, hogyan tette azt, amit tett. Bemásolok innen egy képet Béla bácsiról:
Béla bácsi trófeái képezik a vadászati kiállítás anyagának fő vonulatát Keszthelyen! Csodálatos, érdemes elmenni és megnézni a kiállítást.
Mennyi lesz a Zseton 5 - 10 év múlva? – Mi a feladat 5- 10 év múlva? -
Azzal kellene kezdeni, hogy valahogy megnézzük azt, hogy mi is az a feladat, ami a lecsósokra vár 5- 10 éven belül, ehhez meg kicsit bele kell nézni abba a bizonyos varázsgömbbe.
Volt egy professzor, aki azt mondta az első óráján, hogy két business van a világon, ami mindig nagy üzlet. Az egyik a drog, a másik a kaja. Ez volt a mondás 15 éve! Ő a jövőbe látott! Jelenleg a gyógyászati célú marcsa fogalmazása pl. US-ben eléggé nagy business, a kaja meg egyre nagyobb business lesz, mivel enni mindig kell.
Bűvölöm a varázsgömböt, nézzük a múltat, hogy lássuk, mi vár ránk:
Zsé gazdasági cikluselmélete
Ahogy nézem a gömböt, itthon az élet kereke 50 éves nagy ciklusokban folyik, ezeket az 50 éves ciklusokat fel lehet osztani három 15 éves ciklusra. A harmadik ciklus közepe felé meg mindig jön egy válasz - ami eléggé komolyra is sikerülhet-. A harmadik 15 éves ciklus után van egy 5-7 éves időszak, amikor is felteszi a kor magának a kérdést, hogy: Mi legyen? Erre rendre érkezik egy válasz.
Lássuk, mire gondolok:
I. 50 év – A kerék újrafelfedezése - / Minden gépet kerékre teszünk az üzemben /
Start: 1867: Kiegyezés
+ 5-7 év: 1872: Vasúti törvény
1. 15 éves ciklus vége: 1882- 1885: Vízjogi törvény
2. 15 éves ciklus vége: 1897
+ 5- 7 év: 1900- 1902 : Elvándorlás felgyorsul, a végén egymillió ember minimum távozik Amerikába
3. 15 éves ciklus vége: 1912
+5 -7 év: 1917- 1920: Trianon, az ország kétharmada elcsatolásra kerül
II. 50 év –Gazdasági mechanika - Kutatjuk a gazdasági mechanizmusokat a világban -
+ 5- 7 év: 1940 - 1941: Belép az ország a II. Világháborúba
2. 15 éves ciklus vége: 1950
+ 5-7 év: 1956: Forradalom
3. 15 éves ciklus vége: 1965 – Kádár rendszer -
+ 5- 7 év: 1965- 1970: MI legyen?
1965- 1970: Válasz: Új gazdasági mechanizmus!
Mivel sikeres, nem viszik végig, mivel a „szocializmus bukásához vezetne” – cél lett volna: vegyes tulajdonlás. Komoly alternatív közgazdasági gondolkodók kapnak teret, pl. Liska Tibor.
III. 50 éves ciklus :- Follow the white rabbit! - Úton a szingularitás felé-
+ 5- 7 év: 1975- 1977: Új gazdasági mechanizmus prosperitást hoz, baby boom az országban
1- 15 éves ciklus vége: 1985
+ 5- 7 év: 1989 rendszerváltás
/3 éven belül leépítésre kerül a teljes élelmiszergazdasági rendszer, 3 millió munkahely szűnik meg/
2. 15 éves ciklus vége: 2000
+ 5- 7 év: 2005 – 2007: 2004- es EU csatlakozás hatásai, pénzügyi válság előszele , generáció kezd kiábrándulni, elindul az elvándorlás
4. 15 éves ciklus vége: 2015 – Jobboldali kormányzás –
+ 5 -7 év: 2020- 2022: Mi legyen?
A választ most keressük!
Egy biztos, a szándék komoly, nagyon komoly erőforrásokat mozgósít a kormányzat a vidék – az élelmiszergazdaság – fejlesztésére. Olyan komoly pénzt akar mozgósítani, ami kb. 70 éve nem látott a vidék. Ennek az alapjait lefektette, 2021. Január 1-től hatályos új szabályozással. /családi gazdaságok tv. /.
Egy biztosan látszik, nagyon fog kelleni a lecsós tudás, és meg is lesz fizetve, másképp nem fog menni, ez is látszik. Ki is fejtem, hogy miért gondolom ezt. Van itt pár megatrend – csak pár a sok közül -, ami meg fogja döngetni a közeljövőt: A megatrendek hatásai egyszerre, egy időben, egy térben fogják kifejteni hatásukat:
1. Centralizáció
2. Decentralizáció
3. We are all connected!
4. Virtualizáció
5. You have stolen my dreams! – Greta –
6. Climate cahnge – biodiversity loss –
7. Szingularitás- külön valóság sajátosság- jelentéstartalmat értek a fogalom alatt -
8. Capitalism is changing fast!
9. Együttműködés – kölcsönösség alapon-
Mindehhez még vedd hozzá azt, hogy ezekre a kihívásokra minden lokalitás, ország, keresi a választ, és keresik azokat a rendszerszintű történeteket, ami működhet majd netán. Mindenki más választ ad. Pl azt mondja egy milliárdos, Nick Hanauer, hogy az a közgazdaságtan, amit ő képvisel, az még nincs megírva, de eléggé sokan kezdték vizsgálni az új utakat:
The dirty secret of capitalism -- and a new way forward | Nick Hanauer
Szingularitás a kajaiparban?
Ebben az összefüggésben külön valóság, sajátosság fogalmi jelentéstartalommal vizsgálom az egész élelmiszergazdaságot.
Az élelmiszer tradicionális fogalmi környezete állandó nyomás alatt van, olyan gyors az innováció. Más fogalmi környezet, más szótár, más forradalmi élelmiszergazdasági megoldások, ezekre meg mindre lehet business modellt építeni. Pl. egy-egy választ lehet találni arra, hogy egy-egy megoldás miként és hogyan szolgálja a közjót.
A válaszom: Szállj be a forradalomba, mert az, hogy mi lesz, már te, és ti fogjátok kialakítani!
Nekünk két dolgunk van:
1. Ha egyáltalán megkérdeztek, válaszolunk, ha tudunk a kérdéseitekre.
2. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol ki tudtok bontakozni, ezt minden eszközzel támogatnunk kell
Vállalkozz egyetem alatt!
Cél: Tanulj meg együttműködni minden szinten, mindenkivel!
Azt mondják, hogy a bölcs ember nem csak beszél róla, hanem teszi is azt, amiről beszél, tedd te is egyetem alatt!
Ugye azt mondják, hogy az egyetemi képzésnek a célja az, hogy vezetőket képezzen, akik képesek sikerre vinni egy játékot. Ezt a célt eléggé individuális eszközökkel akarják elérni. Azt mondom nektek, hogy minden alkalmat ragadjatok meg, hogy együtt hozzatok létre bármit, bármilyen projektben. Az lenne az igazi, hogy egyetemi projektek lennének komoly vállalkozások alapja. Így lehet a legjobban sikeresnek lenni, csapatban, másokkal. Ebben a történetben pl. nagyon jók a német KKV-k, real- timeban tolják, nem egyetemi szinten, hanem a gyakorlatban.
Itt van egy jó példa arra, hogy mit is jelent ez a dolog:
A 11 éves lány limonádét kavar, és elkezdi a ház előtt árulni, pohárban. Jön apa, és segít neki elindulni. Benne lesz a TV-ben, /Shark talk/:
An 11-year-old Texas girl has just scored a sweet $11 million deal with Whole Foods
Meg ez is:
Bee Sweet Lemonade | Mikaila Ulmer | Talks at Google
Szóval egy 11 éves kislány többet fog tudni erről a businessről, - üdítőital technológia - mint sok végzett mérnök. A 11 éves lány arról is többet fog tudni, hogy mit jelent az, hogy egy 11 millió dolláros befektetést hogyan kell menedzselni. Pár gondolata lesz arról, hogy mi fán terem a retail, vagy a disztribúció. Tőle kell tanulni, 11 éves.
A legjobb vállalat szimuláció az lenne, hogy amikor beiratkozol az egyetemre, elkezdesz vállalkozni. Pl. őstermelő leszel, és elindulsz a nulláról. Mire elvégzed az egyetemet, foglalkoztatnod kellene mondjuk 5- 10 embert, és lenne a kezedben egy kis innovációs meződ, ami termelné neked havonta a lóvét – ösztöndíj mellé jól jön, tankolni, meg hamburgerre is el lehet költeni pl.- , akkor is, amikor nem vagy ott!
Mondjuk, mire elvégzed az egyetemet, lenne egy éves 200 milla profitot hozó céged, 5-10 alkalmazottal. Nagyon nem kellene tárgyalgatnod hr-esekkel, nem is tudnád mi az.
Ha én lennék az egyetem, roppant keményen támogatnék minden egyetemistát ebben a történetben.
Persze el lehet bukni. De akkor fiatalon buksz, és gyorsan teszed. Akkor is azt mondom, hogy mire kikerülsz a fenti történet elérhető. Erre is kiképeznek titeket, hát miért ne használnád ki a lehetőséget?
Elkezdene pezsegni, erjedni az innovációs tér, és ebbe azok is beszállnának, mint Vágási Feri az internetbe, akiknél már a „B”oldal pörög. : )
Kb. ez jutott eszembe első körben a kérdéseddel kapcsolatosan. Megyek, iszom egy kávét.
Figyelem! Az értelem megzavarására alkalmas kép következik!
Íme:
Figyeled?
Végeztek a metszéssel, meg a befűzéssel :) Gondolom permetezni is járnak arrafelé!
Ja, persze majd elfelejtettem, ez a szőlő egy város közepén van! Náluk van olyan, hogy tradíció, és ebből lett olyan -szintén náluk - hogy élelmiszer - gazdag - ság!
Csodálatos élőben, érdemes elmenni arrafelé!
Ezt a szót nagyon komolyan körbe fogjuk járni, hogy mit is jelent a lecsómérnök számára az
élelmiszer -gazdag - ság
fogalma!
Ja persze majd elfelejtettem:
Aki kitalálja, hol készült a kép, annak a maximum egy perc időtartamban, mp3-ban, vagy mp4-ben rögzített csodálkozását, és hüledezését ide belinkelem a cikk alá. Persze mivel nem akarok +18-as karikát a posztra, ezért hüledezés, és csodálkozás közben tartsuk be az alapvető emberi kommunikációs érintkezés közbeni alapnormákat.
Ha Élelmiszer-gazdag -ság, akkor Egy asszony illata :
Persze, tudom, te is ott voltál az analitikai kémián. Toltad a művtan laboron, izzadtál a fizkém vizsgán, gondolom, te sem felejted el soha, hogy milyen volt az élelmiszerjog vizsga, vagy egy géptan beadandó. : ) Élelmiszermérnök M. Sc. – Food Engineer M. Sc, - Élelmiszermérnök M. Sc. – itthon simán csak lecsómérnök, vagy lecsósnak nevezik őket, mivel a „lecsón” végeztek, és nem a „tájkaron”, vagy a „kertészkaron”.
Miért jött pont most elő, hogy mennyit ér egy lecsós?
Érdemes elolvasni a cikket. Ezért ragadtam billentyűzetet, hogy mivel felmerült az, hogy talpra kell állítani a hazai élelmiszeripart, akkor ahhoz kellenek a lecsósok, akik elvégeznek ezt –azt a megújuló élelmiszeriparban, mivel ehhez értenek.
Hogy tudják arrafelé, mit tud és mennyit keres átlagban egy lecsómérnök az USA-ban?
Food engineers utilize the latest innovative technology to process, package, preserve and improve food products. This type of engineer works in combination with the agricultural and food processing industry to ensure food safety, supply, nutrition and value.
A minimum of a bachelor’s degree in agriculture, life sciences or food sciences is typically required to acquire an entry-level position in this field. Higher level degrees offer greater job opportunities and higher compensation.
Food engineers begin by acquiring a bachelor’s degree. A variety of undergraduate degrees may lead to a food engineering career including: natural sciences, agricultural sciences, life sciences or bioprocess engineering.
This profession offers excellent opportunities for growth and salary, but requires at least a bachelor’s degree and certification. Many national colleges note that 100% of their food engineer graduates acquire immediate employment upon graduation. Some universities state that they cannot keep up with the demand for food engineers.
Food Engineer Job Description
This type of engineering professional utilizes a wide variety of capabilities even beyond those acquired through education. Food engineers generally need strong problem-solving skills, effective verbal and written communication and well-developed organizational abilities. Food engineers should be knowledgeable about process engineering, the chemical and physical properties of foods, microbiology and have an understanding of how machinery works with food products.
Depending on the specific job, a food engineer may do some or all of the following:
Create new techniques for processing, packaging and preserving food
Test the process and the utilization of food equipment
Develop and design new food equipment
Research and create new foods and pharmaceutical products
Offer marketing and technical support for food manufacturing companies
Problem solve to develop solutions for food challenges related to supply and preservation throughout the world
Food engineers often work for major corporations such as Frito-Lay, Kellogg, Nabisco and Kraft. Careers may also be found for food engineers within the government for agencies like the Food and Drug Administration or the Center for Disease Control.
Food Engineer Salary
According to the 2006 Census, food engineers earned an average of $62,400 per year. Upon graduating from college, most food engineers earn between $40,000 and $45,000 annually. With experience, it’s for this type of engineer to earn upwards of $90,000 to $100,000 per year. The Department of Labor anticipates that chemical engineering will grow faster than average over the next decade. Food engineering is considered one of the fastest developing professions for chemical engineers.”
Tehát, $ - $ 40 000 - $ 62 400 – $ 100 000 az éves fizetést lehetett elérni a szakmában, arrafelé az USA-ban, 2006-ban. Most 2020-at írunk.
Nézzük, mit tudnak a lecsómérnökökről az Egyesült Királyságban?
„ Food scientists apply scientific expertise and technological principles to the study of food products and processes within manufacturing and research settings.
The consumer-led demand for safe, nutritious and convenient food products has resulted in a growth in opportunities for trained food scientists.
Food scientists study the microbiological, physical and chemical properties of food and ingredients to make sure they are safe for consumers. Responsibilities of the job include:
evaluating the nutritional value, colour, flavour and texture of food
testing food samples for particular types of moulds, yeast and bacteria that may be harmful
ensuring that food manufacturing processes conform with government, processing, consumer and industry standards
exploring alternative manufacturing methods
producing new food products
working closely with other food production staff including microbiologists, engineers, packaging specialists and buyers
establishing low-cost wholesale food production methods
investigating and setting standards for safety and quality.
Typical employers
Employers of food scientists include food manufacturing and retail companies, universities, government organisations and specialist research associations.
Qualifications and training required
To become a food scientist, a good bachelor’s degree in an appropriate subject such as food science/technology, food/chemical engineering, biochemistry, nutrition, microbiology or chemistry is normally necessary.
Key skills for food scientists
Knowledge of a range of sciences and their applications to food
Good business, IT, analytical and numerical abilities
Being a confident independent worker
Meticulous attention to detail, particularly with regard to health, safety and hygiene
Good communication skills
Strong teamworking skills. „
Mennyit kereshet a lecsós az Egyesült Királyságban?
Szóval ennyit ér egy lecsós tudása a nemzetközi porondon, ezt minden lecsós tudja.
/ A fieztéseket nem érdemes átváltani forintra az ottani költségekhez érddemes viszonyítani. /
Ha fel akarjuk támasztani az élelmiszeripart, akkor egy lecsósnak éreznie kell, hogy érdemes részt venni ebben a történetben. A poszt következő része erről fog szólni.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Ehhez a bejegyzéshez orosz zene kell :)
Sokszor hallom egy-egy gazdasági műsorban, vagy olvasom gazdasági szakcikkekben, hogy hatékonynak kell lenni, vagy növelni kell a hatékonyságot, mert ez a kulcsa a versenyképességnek. A versenyképesség fogalmi környezetéről volt már szó, szépen kielemeztük ezt versenyképesség ebben a bejegyzésben.
Szóval akkor hatékonyság. Nézzük, mi is az, hogy hatékonyság, mint általános fogalom. Ezt mondja erről a wikipedia, hogy azt mondja:
„A hatékonyság a kibocsátás és a ráfordítás viszonyszáma. Egy adott tevékenység során előállított, termékek, szolgáltatások és egyéb eredmények, valamint az előállításukhoz felhasznált források közötti kapcsolat. A hatékonyság fogalmát két oldalról vizsgálhatjuk: a meghatározott cél elérése a lehető legkisebb ráfordítással, vagy az adott ráfordítással a lehető legjobb eredmény elérése. A hatékonyság fogalma nem egyenlő a hatásosság fogalmával. A hatásosság csak az eredmények mérésén alapul, míg a hatékonyság esetében az eredmények és a aráfordítások mérése együttesen történik.“ Wikipedia
Vitatkoznék ezzel a fogalommeghatározással, mivel a mérnöki gyakorlatban ismeretesek pl. a mérlegegyenletek, főleg a hidrosztatikában, de használjuk a mérlegegyenleteket a mérnöki tervezés során nagyon sok helyen. Tehát mérlegegyenletek, itt tartunk. Aki kicsit behatóbban meg akar ismerkedni a mérlegegyenletek magánéletével, javaslom, hogy nézzen bele a Vegyipari művelettan jegyzet megfelelő fejezeteibe, amit itt lehet megtalálni
Itt kanyarodnék vissza a hatékonyság fogalmához, miszerint a mérnöki gyakorlatban nagyon nem ismert az, hogy egy folyamat eredménye mindenek felett hatékony legyen kimeneti eredmény oldaláról ránézve a történetre. Mivel pl. ha van egy Trabantom, és ki akarom hozni a Trabant motorból azt, hogy menjen 170 km/ h- val, mert ez a kimenetei cél. Felpimpelem a haverokkal a motort. Ezek után, lehet, hogy tudni fogja, de maximum 2 másodpercig, szakadéknak hátszéllel. Persze, atomjaira hullik a motor, ahogy kell. Tehát szembe kerülünk azzal, hogy létezik olyan, hogy optimum, maximum, és minimum kimenti teljesítmény a gépegység életében. Tehát van optimuma a hatékonyságnak is. Nem minden esetben lesz a legalacsonyabb ráfordítás - input - mellett a legnagyobb kimeneti teljesítmény elérése a nagybetűs hatékonyság. Például elindítod az autód. Vagy egyben van minden, és miden a helyén van, és pöccre indul a gép, vagy nem. Nem mondhatod azt, hogy kevesebb benzint adsz a kocsinak, mert akkor nem indul el.
Tehát a hatékonyságnak létezik optimuma, ha fogalmi környezetet vizsgáljuk. A kérdés az, mi a viszonyítási pont, amihez a kimenetet hasonlítjuk az optimum fogalmi környezetét. Feszegetjük itt a hatékonyság, és az optimum fogalmi környezetét, így beszélnünk kell a fejlődésről is, mint fogalomról.
Ahogy láttuk a hatékonyság fogalmánál, a fejlődés sem mehet minden határon túl, itt is megjelenik az optimum fogalmi környezete. Hiába akarok pl. 5 km magas felhőkarcolót építeni fából, nem fog sikerülni, mivel a fa, mint építőanyag nem alkalmas arra, hogy 5 km magas felhőkarcolót építsek, mivel össze fog omlani. Persze tudok építeni felhőkarcolót fából, csak kisebbet.
Vessünk egy pillantást a fenti ábrára, és vonatkoztassuk a felrajzolt teret egy élelmiszeripari cégre, ami lokálisan gyárt valamit, helyi szintre bocsát ki, de exportál is ezt-azt.
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Mi a hatékonyság az életében?
Gyárt egy jól bevált termékrendszert, ebben penge. Nagyjából megvan az a szaktudás, hogyha át kellene állítani a gépeket egy nagyjából új termékre, duzzogva meg tudná tenni. Tehát ki van élezve a cég élete egy nagyon hatékony működésre, ebből a pozícióból szépen feji a fejősteheneit, erre a szintre beállt a rendszer, és a tulaj életstílusa is. Ebbe a hatékonyságba fektet be.
Hatékonyság mező közepe
Pl. gépeket vesz, automatizál, hogy a mostani három gomb helyett csak egyet kelljen megnyomnia. Nem jellemző egy merőben forradalmi termékrendszer gyártásoptimalizálása, mivel az viszi a pénzt, és nem biztos, hogy megtérül. Ez egyfelől hatékonysági csapdának is lehet nevezni egyfajta nézőpontból, amikor a cég stabilan termeli a pénzt, a mérleg nagyon jól mutat, és mondjuk beáll a cég arra, hogy x-y-z millió nyereséget termeljen huzamosan. Ezt a nyereséget általában a vezető tulajdonos kilapátolja a cégből. Pl. lesz egy roppantul hatékony, automatizált kisüzemi tésztagyár, amit laptopról, vagy okostelefonról lehet ügyvezetni. Ezt az állapotot lehet nevezni hatékonysági fekete lyuknak. Pénzügyileg nagyon szép játék, kevés a fejőstehén, és az innovációs potenciálnak van egy nagyon szépen körültapintható tere, amit nem tud kihasználni, pl. nem fog jó fizetésekkel embereket alkalmazni, mert ahhoz pl. új fejőstehenek kellenének.
Ez a cégtípus a hatékonysági mező közepe, a langyos víz, a komfort zóna.
A fejlődés mező közepe
Ez egy olyan céget takar, amelynek szüksége van arra, hogy roppant komolyan termelje a cash-flowt például. Ilyen lehet egy nagy átbocsátó képességű input-output raktár típusú kereskedő cég ami faék egyszerűséggel méri a hatékonyságát. Pl. minél gyorsabban szabadít fel pl. egy raktár helyet, annál többet keres. Minél több ilyen raktárat épít, annál jobban érzi, hogy fejlődik. Határ a csillagos ég.
Egyensúly mező közepe
Ez egy olyan céget takarna, ahol a cég életében minden egyensúlyban van, van kibocsátás. van input is, van vevő is, de a cég lényege nem az, hogy pl. profitot termeljen mindenek felett, hanem az, hogyha akar, termelhet is, de pl. a tulaj jól érzi magát ebben a helyzetben, köszöni szépen, ez így okkás. Pl. egy órásmester, aki nem akar szériában egy típusú órát javítani a protokollban meghatározott idő alatt, hanem órákat akar javítani, és el akarja dönteni, hogy milyent. Az élelmiszergazdaságban tipikusan ilyen szolgáltatók azok, akik valamilyen szinten az önellátásra, vagy egy határozott céltermékrendszer gyártására specializálódtak, és köszönik szépen jól vannak.
Jön a halál a zónákban. /Hatékonyság- fejlődés között félúton/
Ha egy hatékony cég elkezd a fejlődés felé tartani, azt onnan lehet észrevenni első körben, hogy elkezd gépeket venni, vagy lízingelni. Ez már út a halálzónába. A bank a szép számok láttán tolja a lóvét a gépvásárlásra, és mindenki happy. Ha túltolja a fejlődést, akkor megrekedhet a pénzügyi halálzónában, amit általában későn vesz észre. ha észreveszi, dönthet két irányba. Vagy beszáll a fejlődésbe, és azt gondolja, hogy most azonnal neki a gyártott termékeire hiper- szuper raktárbázist kell építenie, ahonnan kiszolgálja a vevőit. Ezt tolhatja szakosítva is. Ekkor ha marad itt biztosítania kell az inputokat minden oldalra, ami felvetheti azt, hogy drága lesz az utazás, vagy azt, hogy a fejlődés tetőfokán fog kimúlni a történet, túl a halálzónán egy idő múlva.
Mindenek után, ha túléli megindul az optimális zónába.
Zsé első törvénye: Az optimum, a cég életében a tervezett nirvána mindig a halálzónán keresztül vezet.
Zsé második törvénye: Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.
Tehát megindul az optimum felé, miután megtapasztalta azt, hogy milyen is a halálzóna, vagy mi van a zónán túl. Dönt, és elindul az optimális működés felé. Ekkor képessé válik arra, hogy elérje a halálzóna - optimum határát. Általában ez a folyamat már elemzésért kiált. Ekkor jönnek a tanácsadók, és varázslók, és szervezik szét a folyamatokat több cégbe. Ekkor kezdi hatékonyan újra pozicionálni a kiszervezett szabad kapacitásait. Innen lehet tudni, hogy a delikvens megtapasztalta a halálzónát, és épp most vonja le a tapasztalatokat úton a céges optimum nirvánába. Ezt imádja a tőzsde, mivel tőzsde érett céges is születhetnek.
Nagy halál zónák között félúton /Egyensúly felől irány a hatékonyság/
Jó élete van a cégnek egyensúlyi zónában, és jön egy flash a cégvezető fejében, hogy fejlődni kellene. Pl. elkezdi felpimpelni mondjuk az egyik célterméket, és csak azt elkezdi kiautomatizálni, de azt minden szinten, mert az nagyon jó. Elindul pl. nagy hatékonyságú gyártás felé pl. egy külön e célra tervezett telephelyen. Ezt is szeretik megfinanszírozni a bankok, mivel építés, meg miegymás, lesz szép kibocsátás, banki oldalról tökéletes a történet. Általában bekövetkezik az összeomlás, egy idő után, ez általában termék, és gyárthatóság oldaláról indul meg, és általában későn veszik észre. Ha igen, akkor megint elindulnak az optimális működés irányába, irány a céges nírvána. Ekkor szokott az lenni, hogy a külön tervezett telephelyet elkezdik olyan célra használni, amit lehet integrálni az egyensúlyi működésbe. Ezért lett pl. nyugaton a lóistállóból étterem, vagy a juhhodályból esküvői helyszín, vagy pl. a japánoknál irodaházból városi saláta termelő rendszer, vagy egyszerúen gyártóegységből raktárbázis.
Sajnos nálunk a Zsé második törvénye van érvényben ez esetben is: Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.
Sajnos többet hagytunk elrohadni az elmúlt 50 évben, mint ami optimális lenne.
Halálzóna, /egyensúly felől a fejlődés felé félúton /
Van egy szép egyensúlyi cég, ami mondjuk nagyon szép sütöde, amolyan fél manufaktúra. Nagyon szépen muzsikál helyi szinten, a tulaj super B-vel rója az utakat, évente kétszer nyaral, de nincs jacht az Adrián. És jön egy flash, hogy ebből kellene nagyon komoly lóvét csinálni. És hogyan lehet ebből sok lóvét csinálni? Nagyon sok ilyen boltot kell nyitni, és lehetőleg cégrendszerbe, „holdingba“ vagy franchiseba kell szervezni, mert a haver azt mondja. Általában elindulnak ezen az úton, de megakadnak a hatékonyság halálzóna szélén, általában a szaktudás hiánya miatt. Ha megindulnak az optimum felé, akkor általában maguk mögött hagynak pár üres boltot, amit nem tudnak ellátni inputtal. Itt is Zsé második törvénye lép életbe.
Mit mond ki Zsé második törvénye?
Zsé második törvénye: Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.
A kérdés az, mit lehetne kezdeni azokkal a rohadó szabad kapacitásokkal, amit hagynak elrohadni?
Zsé második törvénye sajnos aktuálisabb, mint valaha, mivel a hazai gazdaságban, főleg a KKV rendszerben nyakunkon a generáció váltás problémája.
Ha most itt, a XXI. század elején, ezt a történetet jól fogjuk meg, lehet belőle egy sikertörténet. Az első a szemléletváltás. Pl. a bankok, meg az egyéb szereplők az utat is megfigyelik, elemzik. Azt, hogy az egyes cégek melyik zónában vannak pillanatnyilag, és melyik halálzónán keresztül akarnak eljutni az optimum nirvánába. Ezt az utat finanszírozzák meg pl. Mivel nincs más lehetőség, azonnal nem lehet a nirvánába kerülni, először meg kell tapasztalni a disznók vályúját. Ezen az úton ott vannak a jól fizető munkahelyek.
Torontáli Zoltán írt egy nagyon jó cikket kiskerti gazdálkodásról. Felállított egy modellt, ami ha megvalósulna, akkor visszatérne az élet vidékre, meg lehetne élni a helyi gazdálkodásból. A cikkben szóba kerül az alábbi blogbejegyzésem a lecsos.hu blogon:
A minap bementem a bevásárlóközpontba, benyomtam a százast a tologatós bevásárló kocsiba, mentem befelé, nyílt a fotocella ajtó, és be is léptem a légkondicionált térbe. Ahol aztán szépen csomagolt egyen dobozokat tettem a kocsiba, amivel letudtam az élelmiszer bevásárlást ugye. A kasszánál lepittyegték a dobozokat, tettétek ezt nagyon gyorsan, alig bírtam kapkodni a dobozokat, két tojás össze is tört. Hármat pittyegett a bankkártyám, az akciós újságot hanyagul rádobota a kasszás kisasszony a dobozok tetejére. Nulla mosoly, kőkemény hatékonyság, nulla felesleges mozdulat, nem égetjük feleslegesen az ATP-t. Jött a következő vásárló.
Toltam kifelé a kocsit, rápillantottam az akciós újságra, ami hirdette, hogy csak itt, csak most 30%-al olcsóbb a csirkemell, de csak ezen a héten! -Rohanjak ám, mert el fog fogyni, mert ja, nem tehetek másképp ugye :) -
Bepakoltam a kocsiba, nyomtam a gázt hazáig, mivel magam mögött hagytam ezt a nagyon hatékony légkondicionált teret. Állok a pirosnál, és azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, hogy itt bizony valakik leállították a mosolygást, nem volt a szituációban semmi mókás, csak a kőkemény racionalitás.
Természetesen a rendszer ki van hegyezve a hatékonyságra, na de kinek, vagy minek a is a hatékonyságáról van szó a fenti történetben? Ezt is körbe fogjuk járni ebben a posztban.
Calling for sexy.
Hatékonyság, egyensúly, fejlődés. Ebben a háromszögben kellene keresgetni valamilyen megoldást, amiben az ember jól érzi magát.
És itt kell megállnunk egy pillanatra. Általában ha egy ember egy szituációban őszintén képes mosolyogni - pl. egy vacsora alkalmával - , akkor ki lehet mondani, hogy az egy jó szituáció volt, és ha ezt a szituációt lehet egy helyhez kötni, akkor oda szívesen visszatér az ember. Ebből élnek pl. a nyaralóhelyek, és pl. az éttermek, kocsmák. Ami mosolyt tud csalni az emberek arcára, annak nagyon sexy dolognak kell lennie, mondják sokan. Étel nélkül nincs élet.
A dobozokban, amit a kocsiba pakoltam, étel, tervezett élelmiszer volt, amit azért vettem le a polcról, hogy tovább vigye az életet, azaz megegyük közösen, amivel elértem azt, hogy sejtjeim terminális oxidációs ciklusa szépen ment tovább, nem állt le az ATP termelésem. Ha így nézem a történetet, akkor ez így ebben a formában nagyon nem sexy.
Az emberiség, mióta világ a világ, úgy tekint az ételére, mint ami a szakrális- spirituális dimenzióból isteni közbenjárásra ölt testet a fizikai valóságban, isten, és ember közös együttműködése által.
Ezt természetesnek vette az ember, és meg is ünnepelte a jó termést egyes kultúrákban egy-egy hatalmas orgiával. Ott ez volt a természetes visszacsatolás egy szép termékenységi ünnepen.
Olyan korban élünk, ahol a racionalitás, és a hatékonyság van divatban - pl. a bevásárlás alkalmával - nagyon nem beszélhetünk egyensúlyról, vagy valamilyen szintű fejlődésről, és ezért nincs visszacsatolás sem. A totális, pengére járatott hatékonyság csak annyira sexy, mint egy vesemedence gyulladás.
Olyan szinte nincs visszacsatolás, hogy nyugaton simán előfordul tömegesen, hogy egy 30 éves felnőtt nem látott még tehenet, kacsát, tyúkot, vagy birkát élőben. A gyerekek azt tudják, hogy a tej a polcról jön. Visszacsatolás nélküli életet élni nagyon nem sexy. Valahol mégis legalább az ilyen hatékony helyeken, csak csírájában is, de elő kell fordulnia annak, hogy valahol sexy is legyen a történet, mivel ez általános törvény, ez nem lehet másképp.
Lássuk mit tud mesélni erről a minőségügy? Valamit mondania kell erről a történetről, ha nem, akkor bajban vagyunk. A minőség egyik fogalmi megközelítése a következőt meséli el az olvasó számára, idézem:
“A minőség, a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és ki nem fizetett igényeket.
The totality of features and characteristics of product or service that bear upon its ability to satisfy stated or implied needs. “
Az ilyen mondatokért lettem lecsómérnök. A srácok ebben a minőségfogalomban egy mondatban belerakták azt a szakrális- spirituális dimenziót, amit bele lehetett tenni, magyar nyelven meg még kifejezőbb a mondat, mint angolul. Ez már lehet nagyon sexy.
A lány azt nézi meg, hogy friss-e az uborka, nem mást, azért, mert ennek ez a módja, mióta világ a világ.
A fenti minőségfogalom képességekről beszél, ami valamilyen jellemző tulajdonságokból áll össze, amelyeknek ki kell elégítenie valamilyen elvárt igényt, amiért a vásárló hajlandó fizetni. A valamilyen humán étkezési célú felhasználásra való igény kielégítésére születnek az élelmiszeripari termékszabványok általában.
Az, hogy a fent említett minőség fogalomnak hogyan felel meg valaki, annak csak a fantázia szab határt.
Manapság az is nagyon sexy, ha magadnak termeled meg pl. a kígyóuborkádat, paradicsomodat, paprikádat,vegyszerek felhasználása nélkül, és használod fel, arra mire akarod, pl. lecsónak :)
A mai Húsvét eléggé rendhagyó. A karanténból figyeljünk a ragyogó napsütést, mivel kint egy láthatatlan ellenség leselkedik ránk, ami bármelyik pillanatban lecsaphat ránk, és ha nem vagyunk eléggé óvatosak, vagy szerencsések, akkor bele is halhatunk ebbe a fertőzésbe. Kinézek az ablakon, üres a parti sétány a Balaton mellett, mivel lezárták, hogy ne adhassák át az emberek a vírust egymásnak. Félelemmel teli ez a húsvét. Nagyon sokan teszik fel a kérdést, hogy oké, most ez van, de mi lesz azon a napon, amikor vége lesz? Erről szól ez a mai bejegyzés, kicsit rendhagyó lesz. Kezdjük is el.
Szinte az egyik óráról a másikra állt le a kapitalizmus globálisan mindenhol, szinte teljesen, erre még nem volt példa a kapitalizmus történetében, amióta a modern közgazdaságtan feljegyzi a kapitalizmus történetét. Egyszerre van keresleti, és kínálati sokk, ez az a rendkívüli esemény, ami zavarja a tisztánlátást. Leálltak a globális ellátási láncok, az emberek nem járnak dolgozni, a helyi gazdaság összeomlóban. Az embereknek nincs, vagy alig van tartalékuk, most kénytelenek bevétel híján ezekhez a tartalékokhoz nyúlni. Azért, hogy a családok, az emberek ne veszítsék el vásárlóerejüket, az államok nyugaton a polgárok, a családok, és a cégek segítségére siettek, és jelentették be a nagyon komoly gazdasági csomagokat azért, hogy a gazdaság szövete valamilyen szinten túlélje ezt a leállást.
Itthon is bejelentette a csomagot az MNB, és a kormány is, így tett NAK, a Nemzeti Agrárkamara is, nézzük, mint mondott:
Ma, Húsvét vasárnap itt tartunk, nézzünk egy kicsit a mélyre, mit lehet ezzel kezdeni. Tehát van pénz, azoknak a cégeknek, akik eddig képesek voltak pénzt termelni, azaz volt cash-flowjuk, továbbá van pénz a számláikon, azaz képesek finanszírozni a nem termelő rendszert xy hónapig, évig, ameddig a világjárvány tart. Na de meddig is kell a zsebbe nyúlni? Vagy meddig kellene? És mi van akkor, ha üres az a zseb? Erre mondta azt a haverom, hogy nem csak ezt a ki tudja meddig tartó időszakot kell finanszírozni, hanem még utána is, míg a rendszer be nem áll a régi egyensúlyi állapotra, felételezve, hogy a partnerek is hasonlóképpen cselekszenek, és minden tuti, nincs semmi gikszer a láncban, és mindenki happy, az élet csodás. Pelikán óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta, nem lesz ilyen egyszerű ez a pite, sajnos. A kérdés az, meddig még?
Miért is?
Az emberek, ha nem dolgoznak, akkor nem találnak pénzt, és ha ez így van, akkor nem tudják finanszírozni az életüket. Mivel a cégnek, ahol dolgoznak, nincs megrendelése, ezért egy idő után ki fogja őket rúgni, mivel ez a célszerű, nem finanszírozza a veszteséget egy idő után. Az emberek az utcán, pénzük nincs, mivel fel kell élniük, mert nem dolgozhatnak, mivel nincs hol, a cégek leállnak, mivel nincs megrendelés, ez így egy ördögi kör, lefelé tartó spirál, az elszegényedéshez. Láttunk már ilyent 1989- 1995 közötti időszakban, amikor azt hittünk, hogy 15 éven belül Ausztria lesz itt. Kb. 1995-re láttuk be, hogy nem, addig még megvolt a hit. Lehet, hogy nem olvasták Keynest pl. az akkori gazdasági vezetők, ez mára már kutatható történelem.
Szóval, egy ilyen típusú válságra Keynes megadta a megoldást már régen, aki azt mondta, hogy az államnak kell belépni és fenntartani a keresletet, vagy a kínálatot, a kezében lévő speciális eszközökkel. Most az a speciális eset van, hogy az állam sok helyen beállt középre, és egyszerre kívánja fenntartani a keresletet, és kínálatot is.
A nyugati országok rá is álltak erre, mégpedig tolják a végtelen pénzt a gazdaságba, közben ugyanakkor belépett az állam több országban a cégek helyére, átvállalván a munkabérek kifizetésének nagyobb részét a cégek helyett mondhatni a járvány nulladik napjától. Ez egyes országokban a nettó bér 80%-a is lehet. A shownak folytatódnia kell!
You need to keep the ball rolling—that's how this game works! So simple!
Itt van a gazdag milliárdos csóka, Nick Hanauer - befektető - , aki azt mondja, hogy a gazdagok nem teremtenek munkahelyet, erre csak a középosztály képes, mivel költi a pénzét, íme:
Így nyilatkozott pl. a Politiconak: The Pitchforks Are Coming ... For Us Plutocrats .. Meg azt is mondja, hogy minél gazdagabb a munkás, neki annál jobb, mert annál több általa gyártott terméket vesznek, ami által Ő még gazdagabb lesz. Több fizetés, az neki csak jó.
Szóval a milliárdosok azt mondják, hogy változás lesz a kapitalizmusban a vírus miatt, meg hogy a munkatárs kerül előtérbe. A kérdés az, hogy mi lesz, és az hogyan lesz, mert ezt még senki nem tudja.
Nézzük meg, az előremutató dolgokat, amiből ki lehet hozni valamit:
A NAK – Nemzeti Agrárkamara ezt mondja -: Pl:
„3.) A hazai termékek nagyobb arányú megjelenésének támogatása a hazai közétkeztetésben és boltokban • Szabályozási környezet módosítása, a konyhák közösségi beszerzéseinek promotálása, optimalizálása, központosított beszerzéssel rövid ellátási láncban a hazai élelmiszer-gazdasági szereplők megerősítése érdekében; 4.) Kistelepülések ellátásbiztonságának elősegítése • Ehhez kapcsolódóan a szükséges logisztikai rendszer kialakítása, illetve megerősítése, munkahelymegtartó támogatások biztosítása.”
Na, most ez nem semmi, hogy megjelenik program szinten ez a meglátás. Ha e mögé a történet mögé komoly ösztönzőket tud tenni az állam, akkor ezzel lehet kezdeni valamit. A rövid ellátási lánc fogalmi környezete EU-s élelmiszergazdasági fogalom, komoly EU-s támogatásokat lehet mögé tenni, komolyabbat, mint az EU-s de minimis. Tehát ez a történet mérnökileg fogható, a kérdés az, hogyan jön ki a matek időben. Nézzük meg, volt-e ennek hagyománya már itthon, menjünk vissza kicsit az időben, back to the future.
A 60-as évektől a 80-as évekig virágzott a háztáji rendszer, - tekintsünk el most a tsz rendszer szervezésének politikai hátterétől, a korban – csak a felépített rendszert vizsgáljuk működés szinten. Tehát volt egy nagyüzem, aki kiadta az alapanyag termelést a tsz tagoknak, szállított hozzá mindent, ami kellett. Pl. a Pápai Húskombinát alapanyagának biztosítása nagyobb részt a háztáji sertéstenyésztésre épült, ennek a megoldásrendszernek volt tudásbázisa itthon, de azóta eltelt 40 év, meg egy rendszerváltás.
Ha meglévő fizikai faktorokra kötünk rá rövid ellátási láncot, az lehet egy komplex innovációs mező alapja, abban az esetben, ha a rendszert jól definiált. Ebben az esetben nagyon komoly mérnökök léphetnek be az innovációs szintre, és lehet Európai szintű játékokat előadni. Ekkor lehet ebből egy szintugrás. Ha nem, akkor elég nehéz dolgunk lesz, mivel a történet kimenete csak kvázi innovációs potenciálokat nyit meg, erről komoly disputa zajlik szakmai körökben, mivel ez egy általános fejlesztési eszközrendszer.
A rövid ellátási lánc fogalomkészlete eléggé komoly innovációs potenciált képviselhet, amit érdemes lenne kutatni, és lefektetni az üzemgazdaságtani környezetét, ennek nincs hagyománya hazánkban, mivel általában vállalkozásokról beszélünk, vagy szövetkezésről, és nem termékről, ami alaphiba. Lehetne arról is beszélni, hogy sokan költözünk ki vidékre, mivel nagyon sok az elhagyott romos ház.. A kérdés az, hogy hogyan lenne ebből rövid ellátási lánc? Hmm….
Back to the future!
Az első, és legfontosabb ebben a helyzetben, hogy vásároljatok bármit helyi szinten, ha tudtok, és van mit – van vállalkozó, vagy termelő, és van neki terméke – hogy ne maradjon bevétel nélkül, ez mindenkinek jó. Ne féljünk a holnaptól!
Nézzük meg mik a hagyományaink!
Nézzük meg miből tudunk főzni!
Toljuk a XXI. századi valós, működő megoldásokat, okostelefon, internet, stb!
Tervezzük meg a jövőt, most van rá időnk!
Ebben az országban mindenki extrém kockázatkerülő, ezt most félre kellene tenni! Bízz a másikban, gondolkozzatok közösen!
Mérnök, és / vagy közgazdász vagy? Gondolkozzatok közösen!
Ja persze, majd elfelejtettem: El kell ültetni a kertbe a magokat, ez most fontos! Legyen kerted, ha csak egy paradicsompalántád van a balokon ládában, mindegy, de legyen! Kelleni fog nyár végén!
Egy jó barátom küldte messze keletről ezt a 7 pontot, fogadd meg!
A járvány terjedésekor a következő információk segíthetnek a /túlélésben/ mindenkinek: Sok dologra lehet szükséged ekkor, de a következő javaslatokat a figyelmedbe ajánlom:
Tartalékolj élelmiszert legalább két hétre, ha több időre tudsz, annál jobb!
Egyebek mellett szerezz be papírtörlőt /WC papírt/, ivóvizet, alkoholt, klór tartalmú fertőtlenítőszert, kesztyűt, /gumikesztyűt/, esőkabátot, maszkot, védőszemüveget, ezek társaságában szerezz be hőmérő pisztolyt, stb.
A maszk legyen a legmagasabb védelmi fokozatú, preferáltan N95-ös. Általános orvosi, műtő maszk is megfelelő.
Szintén fontos, hogy felkészülj otthoni gyógyszerekkel, Például legyen megfázás elleni gyógyszer, legyen lázcsillapító, asztma ellenes szer, továbbá szív, és gyomor bántalmak elleni szert szerezz be.
A közösségi közlekedés leállhat bármikor, ezért az autódat ne felejtsd el tele tankolni.
A vírus terjedhet emberi ürülékkel is, és cseppfertőzéssel is, megfertőzheti az emésztőrendszert, a bőrt, nyálkahártyát, és tüdőt.
Az alacsonyabb immunitással rendelkezőknél a fertőzés veszélye nagyobb!
MARADJ OTTHON!
If the outbreak happens, hope below information could be helpful for you all: You may need a lot of items by then, the following suggestions can be for your reference:
1. Prepare food reserves for at least 2 weeks, the longer the better. 2. Others include paper towels, drinking water, alcohol, chlorine disinfectant, gloves, raincoats, masks, goggles, and the company should be equipped with a temperature gun, etc. 3. The mask with the highest protection level is preferably N95. Ordinary medical surgical masks are also suitable. 4. also necessary to prepare regular household medicines, such as cold medicine, cough medicine, antipyretics, asthma, heart disease, stomach medicine, etc. 5. Public transport will also stop at that time, cars should remember to fill up the fuel. 6. Transmission of the virus includes fecal-oral transmission, the digestive system, skin, mucosal system, and respiratory system. 7. People with low immunity are more likely to be infected!
Sztupa Gergely innovációja Pusztaszabolcson, aki tudja hogyan kell pótolni a talajerőt nagyüzemi gazdaságban, úgy, hogy nem kell szántani a területet feleslegesen.
A film a Médiatanács támogatásával a Magyar Média Mecenatúra Program keretében készült.
Épp most néztem meg a neten, hogy hogyan kell kovászt nevelni, mivel szükség lesz rá az elkövetkezendő pár hétben, így karantén idején. A világunk soha nem lesz már ugyanolyan, mint 10 napja, ezt már érzi mindenki. Több időnk lett, elkezdtünk egymásra, és egy kicsit befelé figyelni.Kezdjünk észrevenni azt, hogy akkor most mik is azok az értékek, amelyek igazán fontosak, amiért érdemes élni.
Választottam ehhez a bejegyzésez egy idilli tavaszi képet, Veszprémről, abból a korból, amikor még az emberi mérték, és a fény volt az élet ritmusának zsinórmértéke, téltől őszig, át az évkörön.
Karanténban vagyunk, egy világjárvány elején, és még nem tudjuk azt, hogy mikor, és hogyan fog véget érni. Csak azt tudjuk, hogy egyszer vége lesz, és ki fogunk menni a lakásból.
Háború van egy vírus az ellenfél. Sok helyen már akadozik az ellátás, nincs áru a polcokon, vagy ha van is, akkor is csak nagyon minimális választék. Ez az, amit nem szoktunk meg, a mi életünkben erre még nem volt példa.
Megszoktuk azt, hogyha bemegyünk a boltba, akkor azt veszünk, amit akarunk, a homártól a narancson keresztül a 30 féle péksüteményen keresztül a csillaggyümölcsig. Ez számunkra a természetes. Nem gondolunk bele, hogy az, hogy minden mindig van a polcon, ez a rendszer az utóbbi 60 évben alakult ki, és létezése nem magától értetődő, hogy ez létezik. Mostanában sokat beszélgetünk erről a szakmában, hogy mi is történik, az emberek vásárolják fel a WC papírt, tartós élelmiszereket, hogy el tudják látni családjukat, és önmagukat, mint háborús időkben.
A haver azt mondta, hogy ez bizony a lét „kétdimenziós” voltából adódik. Kérdeztem tőle, hogy mit is ért azon, hogy „a lét kétdimenziós” volta. Lerajzolta a következő ábrát:
Meglátása szerint az életünket eben a háromszögben töltjük, és mint egy kis hangya, futkosunk csúcstól- csúcsig, és intézzünk fontosnak vélt dolgainkat. Kérdeztem tőle, hogy nem inkább családot kart-e írni a lakosság helyett. A válasza az volt, hogy mára az egyén értelmezhető a vállalatok, és az állam számára, mivel pl. nem a családok, hanem az egyén kap ilyen- olyan ügyfélszámot, vagy vásárlói kártyát. Ebből a történetből meg képezhető az a pillanatnyi fogyasztói viselkedés, ami már vizsgálható, és képezhet gazdasági hasznot pl. egy áruház számára.
Egyszerűen azért, pl. mert tudni akarja, hogy ki vásárol bagelt mondjuk az áruház pékségében reggel 7-től reggel 9-ig. Vagy pl. kapunk adókártyát, hogy adót tudjunk fizetni.
Meglátása szerint most az emberek futnak beszerezni mindent, ami a karanténban kellhet, - elfutnak az egyik pólusig – vállalatok, hazamennek – lakosság – és szemüket az államra vetik, hogy mit tud tenni értük. Így gondolkozik a nagy átlag. Sokat beszélgettünk még erről a kétdimenziós dologról, mondtam neki, hogy nekem valahogy nem akaródzik bevenni azt, hogy az ember kis hangyaként rohangál egyik csúcstól másikig, és ebben éli le a kis életét, igaz a rendszerben nagyon sok dolog értelmezhető, arra meg modellként jó, de nekem hiányzik valami.
Ebben is maradtunk, beszélgettünk másról. Meglátása szerint erre a játékra szépen kottázható egy vállalatirányítási rendszer működésének egyes aspektusai, ami eléggé innovatív gondolati megközelítés.
Eltelt pár nap, csak nem hagyott nyugodni ez a hangya, meg háromszög dolog. Ekkor villant be a következő kép, el is neveztem azon nyomban a „lét háromdimenziós voltának” haver után szabadon. Íme:
Ez már emberi mértékű modell, állunk, és fogjuk egymás kezét, segítünk egymásnak. A lakosság helyett odaraktam a fogyasztót, egy ember viselkedhet az adott pillanatban fogyasztóként, ha kedve tartja. Megjelenik az ember, aki áll, aki bizalommal néz a jövőbe. Megjelenik a piros vonal az ábrán, ami ugye a magasságot jelöli ki.
A kérdés az, hogy mi is kerülhet a ? helyére.
A fenti két modell semmi más nem akar lenni, talán csak egy nagyon-nagyon felületes megközelítése jelen valóságunk néhány kis szeletének, semmi más. Ami biztos, sokan keresik a válaszokat.
Keresik netán arra a bizonyos kérdőjelre a feliratot, mivel mindenki érzi, hogy világunk meg fog változni az elkövetkezendő hónapokban, években. Mi a negyedik fogalom itt a XXI. század elején? Ez a válasz fogja meghatározni azt, hogy milyen lesz a közeljövő valósága.
A kép, amit az íráshoz választottam abból a korból származik, amikor a paraszt ember felkelt reggel, kiment, üdvözölte a kelő napot, és imát mondott este, amikor a nap lenyugodott. Ha volt egy komoly problémája- hogy vegyen-e egy tehenet, vagy nem- aludt rá egyet. Ez volt az a kor.
Pár link, amit érdemes lapozgatni innen is, onnan is:
Tehát ez a poszt a versenyképességről fog szólni, elsőként amolyan felvezetésként álljon itt két dal:
És a másik
Kicsikét kielemezzük azt, hogy akkor mit is jelenthet ez a varázslatos fogalom itt, most 2020 elején, Magyarországon. Egyáltalán milyen aspektusai lehetnek a foglalom fogalmi környezetének.
Sokan írtatok nekem, hogy hagyjam már ezt a „fogalmi környezet” dumát, mivel szerintetek ennek semmi értelme, hogy erről menjen a szó, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, és nem a filozófia fakultáció a gimiben.
Szeretném ezt megmagyarázni, hogy miért jövök mindig ezzel a „fogalmi környezet” dumával. Teszem ezt azért, mert ez jó bevezetés lesz ahhoz, hogy tudjunk beszélgetni a versenyképesség fogalmáról.
Tehát fogalmi környezet.
Nagyon alap szinten nyelvészkednem kell.
A magyar képekben gondolkodik, és a nyelvünk is képszerű. Azonnal közli a nyelv, azt amire gondolsz. Ha kimondasz valamilyen fogalmat, akkor annak a fogalomnak a szűkebb, és tágabb környezetét is azonnal használatba veszed, és ez természetesen mindenki számára aki használja a magyar nyelvet magától értetődő tény.
Nézzünk egy példát: "Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent. Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent. Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent."
Elolvasod, azonnal pörög a film. Ez az első aspektus, hogy képekben gondolkozunk, és ezért vagyunk kép-esek valamire, mivel ha megvan a kép a fejünkben arról a valamiről, akkor el is tudjuk készíteni azt.
A kép fogalom fogalmi környezetében ott vannak a következő fogalmak: Kép – képes –képesség – készség – kompetencia Kör – körös, köröz, körny , környez – a környezből egyszerűen belátható a környezet fogalma –
/Mivel az a táj, amit megkörnyeztem – körbesétáltam, így megismertem – az a környezetem, ez világos. Ha már valaki kompetens valamiben, akkor teljesíthet is nem? Ha már teljesít, akkor válhat sikeressé?
Vagy igen, vagy nem. Érdemes erről kicsit mélyebben gondolkozni. Ennyi bevezető után térjünk vissza az eredeti történetre, miszerint itt a versenyképességről lesz szó.
Mit mond erről a versenyképesség dologról a Magyar Nemzeti Bank?
Versenyképességi Program Itt a Versenyképesség mérésének módszertana című dokumentumban az alábbiakat mondja:
„Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.„ Jól van, nézzünk mást, mit mond pl. a wikipedia:
„A versenyképesség egy olyan közgazdasági fogalom, ami összehasonlíthatóvá teszi a vállalkozásoknak, vállalkozások csoportjainak, vagy nemzetgazdaságoknak azt a képességét, hogy egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek. A versenyképesség nemzetgazdaságokra történő értelmezését sok közgazdász vitatja.”
Ez is jól van, menjünk tovább, még mindig a wikipedia:
„Nemzetek versenyképessége
A versenyképesség fogalmát tág értelemben országok, régiók és városok gazdasági teljesítményének összehasonlítására is használják. Az egyes nemzetgazdaságoknak az a képessége, hogy a világgazdaságban egyre jövedelmezőbb árukkal vagy szolgáltatásokkal jelenjenek meg, különösen a kis és nyitott gazdaságok számára fontos, amelyek nem rendelkeznek a vállalkozásaik hatékony működéséhez szükséges méretű belső piaccal.
Az egyes országok versenyképességét befolyásoló gazdasági tényezőket, és az egyes országok teljesítményét sok módszerrel vetik össze. Az egyik legátfogobb elemzést a Világgazdasági Fórum végzi el évente, amelynek eredménye a Global Competitiveness Report (Globális versenyképességi jelentés) című kiadványban jelenik meg. Magyarország ezen a listán a világ 60. legversenyképesebb gazdaságának számít.[1]
Vállalatok versenyképessége
A piacgazdaságban működő vállalkozásoknak az a képessége, hogy egyre jövedelmezőbb kínálattal szolgálják ki a fizetőképes keresletet.”
Ok, ezt mondja a wikipedia, de mit mond az MNB? Hogy a erőforrás, meg nemzetgazdaság. Nézzük mit is jelent az a fogalom, hogy nemzetgazdaság?
Itt egy fogalom meghatározás:
nemzetgazdaság „A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége
Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments. The overseas departments were brought under the jurisdiction of the economic territory from the national accounts base 95. In the previous bases (56, 59, 62, 71 and 80) they were part of the rest of the world.
Az, hogy mi is az a resident units, mint statisztikai fogalom, a finnek magyarázzák meg a legjobban:
"The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units."
Itt kezdtem vakarni a fejemet, mivel mindenki mást mond, és mindenkinek más a lényeg, szóval van itt minden, mint a szeptemberi búcsúban, keveredik minden mindennel, ebből kellene kihozni a lényeget. Mit is látunk? Az egyik azt mondja, hogy a nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha pl. az MNB szerint:
Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.
Ebben a fogalmi meghatározásban megjelenik, hogy számol ezekkel: - Nemzetgazdaság - Erőforrás - Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét
Mérnöki megközelítés mellett a fenti fogalom egy akkor állja meg a helyét, ha tisztázva van az, hogy hol is optimalizálgatunk erőforrást vagy erőforrásokat, úgy hogy ameddig a folyamat tart, szállítsa folyamatosan eredményként a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólétet. Persze belátható, hogyha a folyamat túlpörög, akkor az erőforrás felhasználás nem lesz optimális, és ezért nem lesz meg pl. kimenetként a legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét. Vagy lesz jólét, de nem tartósan, vagy nem a legmagasabb szint közelében, vagy törekszünk rá, de nem fogjuk elérni ugye.
Hol is optimalizálgatjuk az erőforrások felhasználását? Persze, a válasz az, hogy a nemzetgazdaságban, mivel a versenyképesség fogalmát a nemzetgazdaságra értjük. Ok.
A nemzetgazdaság fogalma meg: Egyszer találtuk ezt: „A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége.” Meg ezt pl.: National economy Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.
Ide meg kell ez: The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units.
Tehát a finnek szerint a nemzetgazdaság fogalmába azok a szereplők vannak a történet fókuszában, akik egy éve, vagy több ideje valamilyen gazdasági tevékenységet fejtenek ki a földrajzilag lehatárolt területen, ami történetesen legyen esetükben Finnország. Ok, jól van ez így.
Ez egy folyamat központú megközelítése a témának, amit a finnek használnak. A nemzetgazdasági Minisztérium pl. gazdaságról beszél, a KSH meg ismeri a nemzetgazdasági ágakat, és e szerint közli statisztikáit.
Egy a közös minden megközelítésben, az pedig az, hogy egy földrajzilag lehatárolt teret tekint egy egységes piacnak, és itt, ezen piac, pl. teljesítményét határozza meg pénzben úgy, hogy pl. lebontja azt egy egyes nemzetgazdasági ágakra, ahogy teszi ezt pl. a KSH.
Térjünk vissza az MNB fogalom meghatározására, amikor is arról beszél, hogy vannak erőforrások, mivel fogalmi szinten nem határozza meg, mit is tekint erőforrásnak, ezt a történetet nyitva hagyja.
Ha mindent összevetünk, és szintetizáljuk a fentieket a következőket láthatjuk:
1. A nemzetgazdaság fogalma definiált, mivel egy lehatárolt földrajzi terület gazdasági aktivitását jeleníti meg 2. Piac fogalma definiált, mivel a nemzetgazdaságon belül a teljes nemzetgazdaságot tekinti piacnak 3. Erőforrás fogalma definiálható a nemzetgazdaságon belül 4. Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét fogalmi környezete felállítható, szimulálható, és így meghatározható a nemzetgazdasági szintre 5. A legmagasabb szint fogalmi környezete értelmezhető nemzetgazdasági szinten 6. Az optimális erőforrás felhasználás értelmezhetővé válik, de csak nemzetgazdasági szinten
Ebből következik az, hogy erőforrásként akkor tekint valamit ez a versenyképesség fogalom meghatározás, ha az az erőforrás részt vesz a gazdasági körfolyamatban, adott időszakban, és így pénzbeli prompt ára megjelenik, realizálódik.
A kérdés az, hogy mit tekintünk erőforrásnak, hogyan néz ki a lokalitás szerepe a fenti fogalom rendszerben.
Ha ezt a kettő fogalmat belevesszük a rendszerbe, és jól határozzuk meg, elég komoly kis innovációs mezőt hozhatunk létre, aminek működése szimulálgatható, és nézegethető, hogy akkor hogyan is néz ki az erőforrás felhasználás. aminek biztosítania kell optimálisan a jólétet.
Mivel élelmiszergazdasággal foglalkozom, és eléggé érdekel az üzemgazdaságtan, ezért úgy gondolom, hogy a fenti versenyképességi fogalmat a következőképpen lehet lefordítani üzemgazdasági szintre:
- Lokálisan globális business modell, a lokalitásból indul ki, oda csatol vissza
- Tér, és idő (időtartam, stb.) lehatárolhatóvá, és definiálhatóvá válik a lokalitásban - Komplexen adoptív szinergia definiálható a nemzetgazdasági fejlesztési irányokkal - Fókuszban az ember, és a lokális jóléte - A globálisan lokális business modell komplex adoptációs foka tervezetten tartson a definiált maximumhoz - A globálisan lokális business modell legyen tervezetten optimálisan kompresszív, a tervezett célrendszer mentén.
Kezdetben kb. elég ennyi, nem kell több, ebből előállhat a versenyképes rendszer, benne a magát sikeresnek, és versenyképesnek tudó ember.
Ja persze, ezzel még adós vagyok. Miért is került a két énekesnő ide, a versenyképesség fogalmához?
Ezt találjátok ki ti, és írjátok meg nekem!
Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com
Igen, a képen a lány most érkezett vissza a mezőről, élvezte a délelőttöt, és közben szedett egy csokor virágot. Egy virág, egy lopott csók, pillantás a kedvesnek, aki épp most távozott árnyékként a fák takarásában, ilyen egy boldog pillanat.
Az előző bejegyzésben annak mentünk utána, hogy a termőföldnek van-e értéke, ára, és ez a történet hogyan nézhet ki pl. egy integrált értékláncban. Nem triviális a téma, ezt nézegetjük most tovább.
Az előző bejegyzést azzal hagytuk abba, hogy 1979-ben Schultz azért kapott Nobel- díjat, mert arról értekezett, hogy a termőföld túl van becsülve.
"A klasszikus közgazdaságtan képviselői, Adam Smith és David Ricardo három termelési tényezőt különböztettek meg. Ezek a következők:
a munkaerő
a tőke
a föld,
amely ebben az értelemben nem csupán a termőföldet jelenti, hanem minden olyan, a természetben már meglévő erőforrást, amelyet a gazdasági tevékenység során felhasználnak például a vizek, a szél energiája.
Smith és Ricardo azt is megállapította, hogy a termelési tényezőknek birtokosai, tulajdonosai vannak, akik annak fejében, hogy tényezőjüket rendelkezésre bocsátják a termeléshez, részt kérnek a haszonból. Ennek megfelelően:
• a munkaerő tulajdonosai, a munkások bért kapnak;
• a tőke tulajdonosai, a tőkések vagy kapitalisták profitot;
• a föld tulajdonosai, a földbirtokosok pedig (föld)járadékot. "
Tehát arról mesél a közgazdaságtan, hogy a termőföld tulajdonosai a földbirtokosok a föld használatáért (föld) járadékot kapnak.
2009-ben Erdélyi Tamás irt egy doktori disszertációt, melyben feszegeti azt, hogy hogyan néznek ki a földbirtokviszonyok az EU tagországaiban.
A 16. oldalon mesél arról, hogy hogyan is néznek ki a törvény szerinti bérleti formák. Tehát van ilyen, hogy haszonbérlet, feles bérlet, szívességi földhasználat, részesművelési szerződés, készpénzes bérlet, rugalmas bérlet
A 21. oldalon mesél a földárról.
Idézet:
„A termőföldet ökonómiai értékelésekor általában tőkeként kezelik. Értékesítésekor, vagy megvásárlásakor az átlagos tőkehozadékot tartják szem előtt. A tőkejavak árát nem keresletük és kínálatuk, hanem a velük előállított termékek kereslete és kínálata határozza meg. (BURGERNÉ 1996)“
Burgerné is azt mondja, hogy csak úgy lehet - ÉRTÉKEL-ni a földet, ha együtt vizsgáljuk azt, hogy akkor most arról a területen mennyi pénzben kifejezhető terméket lehet előállítani.
Azt mondja Burgerné, hogy a föld a tőkejavak közé lehet sorolni. Mit is jelent a fogalom, hogy tőkejavak?
A termelési tényezők egyike. Olyan megtermelt javak, amelyeket további termelési folyamatokba vonnak be. A vállalkozások elindításához is tőkére van szükség, Jele: K (Capital)
B.
Mindazok a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületek, felszerelések, alkatrészek, stb. amelyeket a termelő folyamatokban felhasználunk.
C.
Olyan termelési tényezők, amelyeket az ember állított elő annak érdekében, hogy velük javakat hozzon létre. /Gép, autó, pénz, üzem, stb./ Kamat, osztalék, bérleti díj...
D.
3. K (származékos) termelt javak amelyek a további termelési folyamatokban használnak fel J: kamat
4. válalkozás, E: váll-i terv-ek össz, célja a profitszerzés J: profit
Na, ahogy ezt a fogalommagyarázatot ide levéstem, úgy gondoltam, hogy itt van az a pont, hogy innom kell jó kávét.
Nézzünk egy kicsit bele ebbe a játékba, hogy mit is mond Burgerné. Van egy darab földem, amin előállítok -megtermelek- valamit, ezt a valamit az adott piaci viszonyok között eladom, és az ezért kapott pénz határozza meg azt, hogy akkor most annak a darab földnek a prompt piaci ára mekkora, főleg akkor, ha van piaca az adott darab földnek, az adott helyen, és gazdasági térben.
Mivel a krumpliföld, az krumpliföld, ennyi ez. Ebből az következne, hogy nagyjából minden krumpliföldnek a forgalmi ára hasonló lesz, kis eltéréssel legyen az a krumpliföld bárhol az országban - ha most figyelembe vesszük az országhatárt, mint fizikai teret -. Ez nagyon nincs így.
Pl. van egy olyan országrész, ahol 1 ha termőföld 16- 55 millió HUF között mozog, és lehet krumplit is termelni rajta, nem is rossz termésátlag mellett.
Szóval ebben a 16- 55 millió HUF közötti hektáronkénti árcédulában kicsikét többet vizionáltak bele, mint tennék azt máshol az országban.
Úgy gondolom, Burgerné állítását ezzel simán lehet cáfolni. Itt nem érvényes az a mondás: „Oh, ez csak egy krumpliföld, semmi több“.
Menjünk vissza az elejére, a történetnek, amikor azt mondtuk Adam Smith és David Ricardo nyomán, hogy három termelési tényező van: a munkaerő. a tőke, és a föld.
Amire a választ keressük, az nem más, mint hogy a termőföldnek van-e értéke, vagy csak ára van?
Nagyon komoly szakirodalma van annak, hogy akkor most egy terület piaci árát hogyan lehet meghatározni, törvénybe rögzített varázslatos képletek is mesélnek arról, hogy akkor most hogyan lehet számolgatni azt, hogy akkor most az adott területre milyen árcédula ragasztható.
Általánosságban elmondható, hogy kb. akkora árcédula ragasztható 1 ha termőföldre, mint amilyen árcédula van a szomszédos területen. Itt azért eszembe jut az, hogy pl. a cár hogyan gondolkozott annak idején egy darab jeges föld áráról - Alaszka-, továbbá eszembe jutnak Barabási Albert- László, A Képlet - A siker egyetemes törvényei - című könyvében leírtak.
A cár kb. úgy gondolkodott, hogy neki mit ér az adott darab föld, és e szerint ragasztottak rá egy árcédulát, és kész.
Barabási azt mondja, hogy a hálózatokban való gondolkodás új axiómákat hoz a XXI. században.
Pl. azt mondja, hogy axióma szerint a teljesítmény korlátos, de a siker korlátlan.
Tehát az adott kor, adott gazdzadasági viszonyai határozzák meg azt, hogy akkor most mit is gondolunk egy darab föld árcédulájáról.
Az előző posztban azzal a felütéssel kezdtünk, hogy saját meglátásom szerint van a termőföldnek értéke, és lehet pillanatnyi ára, azaz lehet rá árcédulát ragasztani, és mivel ez így van, ezért van olyan, aki ki is fizeti ezt az árat, mért van piaca a földnek.
Schultz azért kapott 1979-ben Nobel-díjat, mert azt mondta, hogy a föld - termőföld - túl van értékelve.
A termőföldnek van értéke, ami független a rá kiakasztott árcédulától.
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet - élelmiszergazdasági nézőpont- , azt mondja ki axióma szerint, hogy az élelmiszertermeléshez nem szükséges termőföld.
Ez simán belátható, a termőföld mnetes élelmiszergazdasági innovatív termelési rendszerek piaca a világon szignifikánsan növekszik, legyen az tenyészállat mentes hústermelés, vagy növénytermesztés.
Az értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésben a minőség fogalmát a következőkép fogalmaztam meg:
„A minőség a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és a ki nem fizetett igényeket.“
Ha megjelenik a minőség fogalmi környezete, akkor megjelenik a termék, fogalmi környezete is az értékláncban. A termék az a valami, amit az értéklánc annak tekint az adott térben, és időben, se több, se kevesebb.
Olyan világban élünk, ahol kimondható az, hogy a helyi, lokális élelmiszer termelés alapestben- értéklánc oldaláról vizsgálva - nem függ a helyi diverz alapanyag termeléstől, mivel a platform független gyártási rendszerek korában élünk kb. 1960-as évek vége óta nyugaton.
Természetesen szervezhető lokális, vagy regionális inputokra épülő komplex értéklánc, léteznek is ilyenek.
Trendként elmondható az, hogy egy komplexen szervezett értékláncban maximálisan integrálták a termőföldet, mint termelési tényezőt, melynek szerepe átalakult az értékláncon belül.
Tehát pl. egy cég ha zsákos krumplit állít elő, és erre megvan a piaca, akkor értéklánc oldaláról nézve a történetre, madár mindegy, hogy hol , milyen termesztéstechnológiát használva -termőföld mentes termesztéstechnológia , vagy hagyományos termesztéstechnológia -állítja elő a zsákos krumplit.
Értéklánc oldaláról nézve az, hogy mi a termőföld értéke, eléggé sajátos jelentéstartalommal is bírhat, amit mérhetővé tesznek az értékláncon belül. Tehát megjelenik ezen működési keretek között is érték fogalmi környezete.
Az EU pl. belátta azt, hogy egy értéklánc így működik, és azt mondta, hogy olyan támogatási rendszert alkot meg, ami védi a helyi értékeket, a lokalitás tájképi jellegét megőrzi, és biztosítja a helyben való boldogulást. Ez kb. megfelel egy lokális, vagy regionális értékláncnak. Jobban ki kellene használni ennek a ténynek a lokális, vagy regionális lehetőségeit, az ebben a gazdasági térben rejlő innovációs potenciált.
Ebben a keretrendszerben megjelenik a termőföld érték fogalma, ami független az árcédulától.
Globálisan lokális - lokálisan globális - rendszerekben kellene elkezdenünk gondolkodni, kicsit jobban, mint eddig.
A következő posztban rámegyünk arra, hogy akkor hogyan is jelenhet meg a termőföld ára az adott végtermék árában.
Egy jó pohár bor mellett ültünk a barátaimmal, és arról folyt a szó, hogy akkor most menyiért is lehet előállítani egy liter bort manapság. Meg arról, hogy akkor ez az előállítási ár hogyan függ össze azzal, hogy akkor most ténylegesen mennyiért is lehet eladni egy liter bort. Már akkor tudtam, hogy ezt meg kell írni, mivel a téma nem olyan faék egyszerű, mint aminek kinéz, olyan szinten nem az, hogy erről a kérdésről történő közgazdaságtani gondolkodás ért már Nobel-díjat, de ne szaladjunk ennyire előre.
A kérdés megint az, hogy akkor most honnan is nézzünk rá erre a témára, hogy akkor hogyan is kalkuláljunk például a termőföld árával pl. egy komplex költségmodellben. Mivel is kalkulálhatunk? A termőföld árával, és nem értékével.
Itt egy nagyon fontos fogalmi környezettel szembesülünk, mikor is árakról, és értékről beszélünk.
Mi is nagyvonalakban az, hogy valaminek van ára, azaz rá lehet ragasztani egy árcédulát?
Amikor azt mondjuk, hogy valaminek van ára, akkor azzal azt az igényt fejezzük ki, hogy az a valami, amire ráteszünk egy árcédulát, annak a valaminek van létező piaca, ezért standardizált kereskedelmi folyamatokon keresztül, mint áru, vagy azt megtestesítő értékkel rendelkező papír forgalomképes, mivel van olyan ember, vagy szervezet, aki a ráírt árcédulát levéve, kifizeti azt, és használja azt. Tegyük hozzá, hogy általánosságban ezt az árat abban a devizában fizeti ki, amiben az árcédulán feltüntették az értékesítési árat.
A termőföldnek tehát van ára, lehet rá árcédulát tenni.
Ez egy szép kerek szám szokott lenni általában, és amikor egy termőföld adás-vétel megköttetik, akkor szépen szerepeltetni kell a könyvelésben, a hatályos számviteli szabályok szerint lekönyvelve a történetet. /A termőföld adás-vételre eléggé speciális szabályok is vonatkozhatnak, ami most nem képezi jelen poszt tárgyát./
Tehát az eladó bevételt realizál, /ebből adózik/, a vevő termőföldet vásárol, ami számára termőföld, az árcédulán feltüntetett áron megvásárolva, a vétel pillanatában.
A vevő számára e tranzakció által megszerzett termőföld most eszköz, vagy forrás?
Tudjuk, hogy az eszköz az, ami pénzt tesz a zsebünkbe. Tudjuk azt is, hogy a forrás az, ami pénzt vesz ki a zsebünkből. Na, már megint helyben vagyunk: ár- érték- eszköz – forrás.
Mivel itt kezd bonyolódni a dolog, mivel ebben a történetben több van, mint ami az látszik első blikkre. Nézzük, mit mond Dr. Tóth József, A GAZDASÁGI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ABSZTRAKT MATEMATIKAI VIZSGÁLATA című munkájában a termőföldről:
Idézet a munkából: „ 45. tétel: A termőföld értékét csak az azon termesztendő növénnyel, vagy növényekkel (ágazatokkal) szoros kapcsolatban lehet megítélni.
46. tétel: A termőföld értékét csak a termőföld, az időjárás és a növény (ágazat) szoros kapcsolatában lehet megítélni.
47. tétel: A termőföld értékét csak az adott közgazdasági környezettel szoros kapcsolatban lehet megítélni. (A munkaerőhelyzet, eszközellátottság, piaci helyzet, árviszonyok, út és szállítási viszonyok stb.)
48. tétel: A föld közgazdasági értékét olyan komplex mutatóval célszerű meghatározni, amely a termőföld jellemzőit, a rajta termelt, illetve termelhető növényt, illetve növényeket, az éghajlati tényezőket, a közgazdasági tényezőket, a gazdálkodás minőségét, illetve mindezek kölcsönös kapcsolatának, kölcsönhatásának az eredményét juttattja kifejezésre. Ilyen mutató csak egy lehetséges, az eredménymutató, azaz az adott termőföldön elért, vagy elérhető (legcélszerűbben pénzértékben kifejezhető) eredmény, a jövedelem. A termőföld közgazdasági értékelésének alapvetően két szempontból van jelentősége. Egyrészt a föld adás-vételi árának meghatározásához, a földbérleti díj és a földadó meghatározásához. Előbbi esetben az eladó és vásárló számos lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy megközelítően helyes döntést hozzon. Elsősorban azt vizsgálja, hogy milyen eredménnyel járhat a föld megvásárlása. (Mi a célja, mit kíván a termőföldön termelni, s az, milyen eredménnyel kecsegtet, esetleg magasabb értéken értékesítheti stb.). Utóbbi esetben célszerűbb lenne a földadó eltörlése, vagy egységesítése és a hangsúlyt alapvetően a jövedelemadóra helyezni. A termőföld értékelése és célszerű felhasználása szoros kapcsolatban van, hiszen annál értékesebb egy adott földterület, minél célszerűbben tudjuk felhasználni, illetve (ha egyéb kényszerítő tényezők nem játszanak szerepet) annál célszerűbben használjuk fel az adott földterületet, minél értékesebb az számunkra. „
Mit is olvasunk?
Értékeli, hogy hozzá lehessen rendelni egy árat, azaz rá lehessen ragasztani egy árcédulát. Erről mesél, a termőföld áráról, nincs szó a termőföld valós értékéről.
1979: közösen Theodore W. Schultz USA-beli (1902-1998), University of Chicago és Sir Arthur Lewis (1915-1991) nyugat-Indiai származású USA- beli, Princeton University. A gazdasági fejlődés kutatásában folytatott úttörő munkájukért, különös tekintettel a fejlődő országok problémáira.
„ Land is overrated A widely held view – the natural earth view – is that there is a virtually fixed land area suitable for growing food, and a supply of energy for tilling the land that is being depleted. According to this view, it is impossible to continue to produce enough food for the growing world population. An alternative view – the social-economic view – is that man has the ability and intelligence to lessen his dependence on cropland, on traditional agriculture and on depleting sources of energy and can reduce the real costs of producing food for the growing world population. By means of research we discover substitutes for cropland, which Ricardo could not have anticipated, and as incomes rise parents reveal a preference for fewer children, substituting quality for quantity of children, which Malthus could not have foreseen. It is ironic that economics, long labelled the dismal science, is capable of showing that the bleak natural earth view for food is not compatible with economic history; that history demonstrates that we can augment resources by advances in knowledge. I agree with Margaret Mead: “The future of mankind is open ended.” Mankind’s future is not foreordained by space, energy and cropland. It will be determined by the intelligent evolution of humanity. „
Ebből a nézőpontból nézve az érték egy kicsit mást jelent. – túl van becsülve a föld - Az 1979-es Nobel-díj előre vetítette 2019-et, de ezt majd a második részben egy kicsit kifejtjük.
Az értéklánc elmélet – kidolgozva általam - azt mondja, axióma szerint, hogy nem szükséges az élelmiszertermeléshez termőföld.
Ebből azért következik néhány innovációs potenciál a gazdasági térben.
Ebből alakult ki a végtermék alapú platform független gazdasági terek gazdaságtanának tudományága az 1970-es évek végétől. Ez az értéklánc axióma fogja meghatározni a XXI. század élelmiszergazdaságát.
De ne szaladjunk ennyire előre, a következő bejegyzésben megnézünk a nézőpontokat, hogy akkor hogyan is lehet kalkulálni a föld árával, /de nem az értékével/ pl. a költségtervezésben.
Érték? Meg mi az érték? Na, ezt a történetet vetíti előre a 2019-es Közgazdasági Nobel-díj.
Amikor a képességek összeállnak, értékké állnak össze, /vagy néha nem../ de ez az, amit mérhető, és mérik is, sokan -Avagy az értéklánc megnyilvánulásának egyik aspektusa láthatóvá válik –
Roppant komoly kérdést feszegetünk, amikor ez a kérdéskör kerül szóba. Látom, hogy mosolyogsz, de nem, tényleg nem arról lesz szó, amire most gondolsz, még közvetve sem : ) Nézzük ezt a játékot közelebbről, hogy miért is került szóba ez a történet, hogy akkor most akkor az a valami nagy, vagy kicsi? Egyáltalán mi is az, ami nagy vagy kicsi? Az értékláncról írtam már egy bejegyzésben, amikor is azt nézegettük, hogy axióma szerint hogyan is lehetne megfogalmazni azt, hogy mit is jelenthet az értéklánc, és fogalmi környezete:
Az értéklánc fogalmi környezetének jelentését a következő mondatban foglaltuk össze:
Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi.
Mivel megvan az, hogy mit is tekintünk az értéklánc fogalmi környezetének jelentésének, már meg tudjuk válaszolni azt, hogy mi is az, ami lehet nagy, vagy kicsi.
A szavak, melyek szerepelnek a fogalom meghatározásban:
Képesség
Képességek hozzáférhetősége az adott időszakban
A Fenti egy időszakban rendelkezésre álló képességek használatának és / vagy megnyilvánulásának eredménye van
Ezen eredmény valamilyen mérhető minőségben ölt testet.
Ha a fenti négy pontban összefoglalt fogalmi környezetet ízlelgessük abból a nézőpontból, hogy akkor most az, hogy egy értéklánc kicsi, avagy nagy, hogyan is néz ki ebben a jelentéstartalomban?
Ha mondjuk az értéklánc eredménye egy termékben ölt testet, akkor annak a terméknek tervezetten mérhető minősége megjelenik, sok esetben ezt szabványosították, több iparágban.
Tehát nem az a lényeg, hogy kicsi-e vagy nagy, hanem a kérdés inkább az, hogy létrehozható-e, igen, vagy nem? Ha igen, akkor innentől kezdve a kérdés az, létezik-e az értéklánc képesség, vagy nem?
Ha a válasz az, hogy igen, egy értéklánc létrehozható, - mivel létezik az értéklánc képesség – már csak az a kérdés, hogy érdemes-e létrehozni az értékláncot, és ha igen, ezen értéklánc képességek időszakos rendelkezésre állása milyen költségszintet képvisel? Ez a válasz, és nem más.
Ha nagy
Vannak dolgok, amit nem érdemes kicsiben játszani, ilyen lehet egy személyszállító repülőgép kibocsátására képes értéklánc, vagy a hasonló típusú termékek kibocsátására alkalmas rendszerek. Az élelmiszergazdaság sem kivétel ez alól. Ezeket a rendszereket működtetni kell, sajátos rendszerintegrációs fok mellett, amely eléggé magas költségszinteket is képviselhet az adott időszakban.
Ebből az következik, hogy egy nagy természetes módon törekszik arra, hogy a rendszerben lévő időszakos képességeket, és tudásokat maximalizálja annak érdekében, hogy nagyon gyorsan képes legyen hasonlóan mozogni a piacon, mint ahogy azt a hasonlóan nagy teszi. Ez a nagyság átka, de ez az előnye is.
Mindezért törekszik a modularitásra is, ez lesz a XXI. század elejének nagy története, a kérdés az, hogyan képeződik le ez a megnyilvánulás az értéklánc integrált üzemgazdasági szintjére, a nagynak ez fog jelenteni nagyon komoly versenyelőnyt, ha jól fogja meg a sztorit.
A moduláris gyártási rendszerek elmélete nem mai tudományág, ezzel mindig is foglalkozott az üzemgazdaságtani diszciplína. A XXI. század elején ez a tudomány azért kerül megint erősen fókuszba, mivel az, hogy integrálják benne a real – time adatokra épülő mindenféle rendszereket, és megoldásokat, ezért eléggé komplex új tudományág alakult ki.
Kb. arról van szó egy-egy egy real- time módon szervezett kapcsolatra fel lehet építeni egy teljes business modellt, innovációt, vagy "egyéb okosságot" ezt lehet pl. lehet totálisan szimulálni, és tesztelni egy megfelelő informatikai környezetben. Ez meg roppant komoly flexibilitást ad az értékláncnak. Olyan 20 éve megy ez a dolog az élelmiszergazdaságban.
Ha valamelyik értéklánc nagyon naggyá válik, akkor elhagyja a saját iparágát, és más iparágakban is elindul a nagyság felé, teszi ezt biztos erőforrás alapokon, ahhoz, hogy sikeres legyen, többszintű komplex problémát kell együttesen kezelnie, ami a mai világban már egyszerűbb játék, mit mondjuk a múlt század 70-esévek elején volt.
Ha kicsi
Létrehozták, és letesztelték az értékláncot, és látják azt, hogy képes arra a működésmódra, amire tervezték, tervezetten optimális költségszint mellett. Általában két irányba indul el egy kicsi. Vagy nagyon sok hasonló kicsi lesz belőle, vagy elindul a naggyá válás útján. Ilyen utat láttunk nagyon sokfelé, és nagyon sok iparágban is.
A mai világban, amikor a valós idejű real- time információ határozza meg az életünket, a kérdés inkább arra terelődik, hogy létrehozható-e olyan értéklánc, ami minimális költségszint mellett betölti-e azt a szerepet, amire tervezték?
Ez meg inkább a kicsiknek kedvez, és nagyon magas szintű innovációs potenciált feltételez. Most már, hogy felvérteztük magunkat tudással, és tisztában vagyunk vele, hogy akkor most mi a nagy, meg mi a kicsi, meg mi is ez az értéklánc cucc, belecsapunk a lecsóba, és a következőkben elemezni fogunk egy-egy olyan játékot, ami a előre vetíti a XXI. század közepét ebben a témában.
Mert pl. mi van akkor, ha kicsi is, egyszerre meg nagy is, meg moduláris is meg nem is?
Érdekel a téma, vagy kérdésed lenne? Írj a lecsómérnöknek!e-mail: lecsomernok@gmail.com
Már nagyon bizsergett az ujjbegyem, hogy megírjam ezt a posztot. Mielőtt nagyon belecsapnánk a lecsóba, hallgassunk egy kis Rammsteint, csak azért, hogy kicsit ráhangolódjunk erre az ízes történetre, ami most következik.
Hobbim lett nézegetni a pénzügyekkel foglalkozó állásajánlatokat a hazai állásportálokon, mivel érdekel az, hogy mennyire keresett itthon az üzemgazdasági tudás. Túrtam a portálokat, és szembe jött velem ez a gyöngyszem:
.............. Contorller
Tasks:
1 Ensure a follow-up of plan activity by identifying consumption and productivity gaps
2 production cost follow-up of machines, labour, raw materials, other direct related and fixed production cost
Calculate new item costs and cooperate with marketing departments within the division
Calculate and set-up standard costs and related basic data (BOM, Routings etc) for produced items
Review intercompany price
Participate in New Product Implementation
Create monthly manufacturing report
Prepare budget (manuf. & full company)
Monitor fixed assets
Manage CAPEXs
Plan exchange improvement with the management team
Hűha mondom, ez nem semmi. Angol nyelven, írva, hazai ajánlat, ez igazán komoly történet kell legyen. Megfogta a szemem a következő mondat: Review intercompany price
Itt gyulladt ki a piros lámpa az agyamban, azonnal tudtam, hogy ebből poszt lesz, de iziben.
Ezt fogjuk kielemezni, hogy mit is írtak le, meg azt, hogy hogyan írták le, a végén azt is látni fogjuk, hogy miért írták le.
Az első körben, ha elolvasod egyszer, azt látod, hogy ez egy nem magyar gyökerű cég, csak itt van egy gyáregysége, mivel olyan szavakat használ, ami a nemzetközi szlengben valahogy másképp néz ki, ilyen pl: - Manage CAPEX's - mert több van ám, aztán pl ez: - slow moving, destruction cost, scrapping …
Itt meg a három pontra érdemes fókuszálni, mert az is fontos, amit ez a három pont jelenthet, de valahogy nem fért ki, vagy nem akarták leírni. A scrapping fogalma is érdekes ebben a a szövegkörnyezetben ez simán hunglish, biztos ezt dobta fel a google fordító a képernyőre.
Elolvastam még egyszer, tényleg, becsülettel, szavanként átmentem rajta, és értelmeztem.
Az első gondolatom, azt volt, hogy miért írta meg valaki ezt az ajánlatot, meg ha megírta, akkor miért volt ennyire elkeseredve?
Mi látszik amikor elolvasod? Hol vannak a tételmondatok?
Meglátásom szerint ez a három:
1. Prepare budget (manuf. & full company)
2. Plan exchange improvement with the management team
3. Review intercompany price
1. Készítsd el a cég finanszírozási igényét "budget"-et, (a gyártásra, és teljes cégre)
2. Itt gondban vagyok..
A második mondaton erősen kell gondolkoznom, mivel csak az tudja mit akart ezzel, aki leírta, de a google fordítót használta, valami mást. Valami hasonlót akarhattak kifejezni angol szavakkal:
Írjuk ide, hogy a google mit dob fel a change management fogalmára:
What do you mean by change management?
Change management is a systematic approach to dealing with the transition or transformation of an organization's goals, processes or technologies. The purpose of change management is to implement strategies for effecting change, controlling change and helping people to adapt to change.
Biztos ez, hagyjuk így.
3. A kedvencem ebben a leírásban: Review intercompany price
Azért, választottam címnek ezt, mert ebben a leírásban ez a legszebb. Mert van ilyen:
What is intercompany transfer pricing?
A transfer price is the price charged between related parties (e.g., a parent company and its controlled foreign corporation) in an intercompany transaction. ... Transfer prices directly affect the allocation of groupwide taxable income across national tax jurisdictions.
Oszt van ilyen is:
What is the meaning of transfer pricing?
Transfer pricing is the setting of the price for goods and services sold between controlled (or related) legal entities within an enterprise. For example, if a subsidiary company sells goods to a parent company, the cost of those goods paid by the parent to the subsidiary is the transfer price.
De ilyen, hogy intercompany price, ebben a szövegkörnyezetben értelmezhetetlen!
Gondolom, -innen az asztaltól, ahol most ülök - arra gondoltok, hogy át kellene nézni azt, hogy akkor most hogyan is számítják ki a cégnél a transzferárakat. És itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, amit nem írtak le.
Mit is?
Ezt az állásajánlatot olyan valaki fogalmazta meg, aki csak félig tudta értelmezni a nem itthon ülő kinevezett döntésképes vezető leveléből azt, hogy mi is a lényeg, kellett hozzá a google fordító, de nem sikerült faszán a meló, mivel nem sikerült megvenni a profi angol lektor munkáját, ami azt jelenti, a cég kicsinyesen spórol. De mivel egy kurrens állásportálon van fent a hirdetés, - ott meg meg kell fizetni az árát a történetnek - azt jelenti, hogy kell az ember, de izibe, aki lenyomja ezt a melót...
Nézzük tovább.
Még mindig a Review intercompany price - nál tartok, amivel folytatnám az előbbi gondolatmenetet. Ez, a következőt jelenti:
Nem tudjuk azt, hogy milyen számot írjunk az árcédulára, azt sem tudjuk, hogy az üzem területén hol, és mikor kellene rátenni az árcédulát arra a valamire, amit úgy gondolunk, hogy talán az a termék, vagy mi.
Na most ez hajmeresztő, ha hozzá veszed a következőket is, ami le van oda írva:
Calculate and set-up standard costs and related basic data (BOM, Routings etc) for produced items
Számoljam ki, és állítsam be a gyártott termékek sztenderd költségeit, (Bills of Material, utvonalak, stb.)
Szóval van egy vállalatirányítási rendszer, - madár mindegy, hogy milyen, mindegyik hasonló elven működik - amit nem tudnak használni, mivel nincsenek beállítva benne a gyártott termékek alapadatai, pl. nincs felállítva a gyártott termékek anyagszámlája -
Ez így egyben hajmeresztő. nem tudják, hogy merre vannak arccal előre, magyarul nem tudják azt, hogy akkor most hogyan megy a gyártás, menyibe kerül az a gyártás időszakonként, és nem tudnak semmit.
Gondolom Joet, Boriszt, vagy Hansot marja a sárga ideg, ha ránéz az aggregált kimutatásokra a számítógépén, ahol pl. 3 ország 5 gyárának a napi költségadatai / végtermék futnak real time-ban, a hazai egység adatai falsok, és ezt neki jelzi a rendszer, mert van olyan nála, hogy üzleti intelligencia elemzés.
A haját tépi, és azt mondja a főnökének, hogy figyu, nem tudom hogy mennyivel kell finanszírozni az ottani történetet, mivel falsok, vagy nincsenek számok.
Szóval ezért íródott ez a kis állásajánlat, nem másért, vakon mennek, és ezt az anyavállalat kezdi megunni.
Review intercompany price történet - de csak ez - olyan 6- 16 M HUF körüli áron elérhető most tanácsadásként a szabadpiacon, mivel nem egyszerű játék az, oda többfajta drága tudás kell, amit meg kel fizetni.
Az adatbázis mágus, aki ért az ilyen dolgokhoz, az is tanácsadóként dolgozik, olyan 45 - 70 E HUF pénzért óránként - jó, lehet hogy vagy olcsóbbért is, de ez az átlag - tehát az sem olcsó játék.
A zéróról kellene felépíteni mindent, ahogy azt a külföldi kinevezett menedzser elvárja, mivel meg akarja nézni, hogy hogyan is néz ki ennek a gyáregységnek a szerepe az értékláncban. És ha ez a meló megvan, akkor jöhet a transzfer ár, meg az adatbázis mágus, meg a többi, addig semmi, de eddig el kellene jutni.
Egyre több ilyen történetet látok hogy kezdenek rájönni a cégek, hogy gond van, ment valahogy pl. 30 évig valami - pl. eddig Joe, vagy Jürgen, vagy Hans - nem kérdezte meg nagyon mélyen azt, hogy akkor mennyit kell utalni évente - mert elég volt a profit, amit hozott a cég évente. Most valami változott. Kellene az üzemgazdasági tudás, kellenének a tényleges számok, amit távolról akar látni.
Ez alapján meg valami rendszert kellene felépíteni, amiből kijön az, hogy mennyi a tényleges real-time finanszírozási igény. Ez meg roppant drága cucc, meg hiánycikk.
Egyre több az ilyen hirdetés, ami azt jelenti, hogy nagyon komoly átalakulás előtt van a KKV szektor.
Mi van ha nem tudják megoldani ezt a gondot? Szerintem akkor átírják az értékláncot a központban, de ez másik történet.....
Szóval túrtam a netet, és szembe jött velem ez a pozíció leírás - az ilyen copy-paste, vagy nemzetközi fordítások mondhatni általánosak a magyar weben - Blab, bala, bala, kik vagyunk, stb, és a következő szöveg:
Az éves tervezési feladatok koordinálása,
terv/tény elemzések készítése,
havi gazdasági jelentések, kimutatások, adatszolgáltatások elkészítése,
Gazdasági egyetemi - igen, gazdasági.. nem gazdálkodási - , vagy főiskolai diploma, vagy gyakorlat
Na most ugyanezt a szöveget megtaláltam random módon 5-7 különböző cég, sokféle gazdasági pozíciójánál, most ezt nem akarom részletezni. A HR profi mindenhol, nagy merítést akar, és majd olvasgatja a CV- ket, és próbálja kiszűrni azt a "soft skillt", ami neki kell, tehát professzionálisan jár el, nagy valószínűséggel kap több CV majd 6 másodpercnél több időt, mint ami a szokásos.
Na most nézzük, hogy mi is a gondom ezzel a - copy- paste fordítom a nyugati cuccot, oszt majd jó lesz dologgal- .
Elolvasod a hat pontba szedett feladatsort, figyelmesen, és elolvasod még egyszer.
- Igen?
- Te is azt látod, ami oda e van írva betűvel, mint amit én?
- Persze, hogy ezt, ne is mondd.
- Ezek pénzügyest keresnek, nem mást.
De akkor mi is a következő két cucc, amit leírtak:
Na most ehhez érthet egy pénzügyet szakot végzett emberke, vagy nem?
Ez a négy szó, miszerint érteni kell a vállalati költség, értékesítés, önköltség, és fedezet számításhoz, hát.. hogyan is mondjam, eléggé tág fogalom ahhoz, hogy bárki, ismételem bárki azt mondja, hogy persze, én ehhez értek.
De ha másik oldalról nézek rá erre a pár szóra, akkor erre egy profi - pl. aki nagyon komoly szinten foglalkozik üzemgazdaságtannal, vagy olyan ember, aki azt mondja magáról, hogy Ő a Business model and pricing strategist, mint Tim Williams, nem biztos, hogy komolyan venne egy ilyen leírást. Mivel tudja azt, hogy itt nincs tisztázva az, hogy akkor most hogyan közelítjük a témát rendszerszinten. Nincs rendszer, vagy rosszul felrajzolt, az nem jó, mert csak szívni lehet vele, ezt minden rendszerben gondolkozó tudja.
Tim Williams írásait szeretem olvasgatni, mivel eléggé hasznos dolgokat oszt meg ebben a játékban, hogy akkor most hogyan is kell árazni, vagy hogy a cég költség modellje az nem a cég profitmodellje, és hogy ebből komoly gondok is adódhatnak.
Tim inkább a szolgáltató iparra koncentrál, és azon belül is inkább az ügynökségek, azon belül a többnyire a reklámügynökségek profitmodelljét szedi darabokra. Érdemes rákeresni írásaira a Linkedinen, eléggé hasznos olvasgatni.
Így egymás után leírva a négy szó azt sugallja az olvasó számára, hogy ez színtiszta pénzügyi játék, számlák vannak, "oszt aztat" kell elemezgetni, mert jönnek az adatok, kimutatások, és elemzések, számlák, bevételi, és kiadási pénztárbizonylatok a pénzügyről, meg a bevezetett VIR oénzügyi moduljából az adatok, és ebből kell kihozni a csodát.
Ez kb. a hazai vállalkozások 99%-ánál teljesen természetes.
Nézed a VIR-t /vállalatirányítási rendszert/ oszt nem találod, ezt nevezzük szívásnak. Felhívod inkább Mancikát a pénzügyről, és az küldi az excelt, mert ott megvan. Ennyi.
Na de tényleg ennyi?
Honnan is vannak az adatok?
Tehát azt gondolod, hogy ez egy pénzügyi meló, mivel az adatok a pénzügyről jönnek, így is van odaírva, magyarul, betűvel: költség- értékesítés- önköltség - csak vesszővel elválasztva, és nem kötőjellel - :)
Ebből meg nyomnak egy fedezet számítást, és szépen kék az ég, onnan nézve :)
Lehet hogy a valóságban nagyon komoly gondok vannak, és nem is igazán tudják miért, system error. Gond van, mert adat szinten nincs meg az alapinfó, mert nem is lehet, vagy nem úgy, nem abban a formában, ahogy annak lennie kellene.
A vállalatirányítási rendszer azt tudja, amit megtanítanak neki, de mi van akkor, ha változik a valóság? Na akkor van gond, és ez általában jóval később szokott kiderülni.
Itt biza egy színtiszta pénzügyi szemlélet jelenik meg, semmi más.
A pénzügyi szemlélet csak egy megközelítés a sok közül, mivel létezik más szemlélet is, pl. amely mérnöki, erőforrás, vagy minőség ügy oldaláról közelíti a témát.
A pénzügyi személettel az a gond, hogy úgy néz ki, mintha mindenek felett állna...
Más nézőpont, más alkalmazott tudomány.Más-más szaktudások szükségeltetnek, és mások a varázsszámok jönnek ki a végén.
Azt a varázsszámot, ami kijött a véén, meg tudni kellene validálni, mert ha rossz számot visz végig a vállalatirányítási rendszer, vagy Mancika excel táblája, még a végén elszáll a történet, és az drága mulatság szokott lenni, persze, ha túléli a rendszer, vagy a cég.
Szóval kontrolling....
A gond ott kezdődik, hogy manapság a kontrolling, mint fogalmi környezet, az csak a pénzügyi szemléletű megközelítést jelenti itthon - olyan kb. 30 éve - pedig a kontrolling, mint tudomány sokkal több mindennel foglalkozik, persze, a tudomány része a pénzügyi szemléletű valóságvizsgálat is, de ez a szemlélet nem áll mindenek felett.
Igazi minek nevezzelek a mai világban, mindenki mást ért alatta - sajnos 99%-ban pénzügyi szemlélettel néznek rá, ami alap hiba - :)
Ja, majdnem elfelejtettem.
Ez a téma azért kerül ide a lecsómérnök blogra, azért vág témába, mert a kaja oldaláról nézve a történetet a pénzügyi személetű rendszervizsgálat, vagy rendszertervezés az csak inkább egy a sok lehetőség közül, és ezért foglalkozni kell vele is néha.
Kép: Kontroll c. film - femina.hu - Mert ez nyuszifül :) :)
Nem oly rég futottam bele a következő mondatba egy tulajdonos szájából: - Van rajta elég szép „marzs”, nincs ezzel semmi gond, megy ez szépen.
Az első dolog, ami eszembe jutott, az a Megaherz - Wir Könnten Götter Sein című száma, - Lehetünk Istenek – a dal címe, majdnem el is kezdtem dúdolni magamban csak a magam szórakoztatására. Pár másodperc magam elé nézés után újra a valóságban voltam ott, a helyszínen.
Tehát van rajta elég szép „marzs”, ez a mai tételmondatunk.
A mentorom azt mondta, hogy az a tulajdonos, aki tudja azt, hogy az értékesítési árai mögött mi van, és miért, az nagy valószínűséggel pontosan, mondhatni három tizedesre pontosan tudja azt, mennyi az annyi. Természetesen le tuja fordítani ezt a történetet az adott pillanatban, az adott folyamatra egy %-ra, persze.
Az ilyen tudással rendelkező ember olyan szavakat használ pl.:
- Most adtam el zsákkal, és van rajta nekem bruttó 45 000 Ft, ez kb. 6 %, ami egy átlagos árrésnek felel meg nálam. Miről beszél?
Számolgatható forintokról. Nála ezek a megszámolgatható forintok fordultak le valamilyen varázslat során egy %- á, ami NÁLA, ismétlem: NÁLA pillanatnyilag 6 % árrésnek fele meg.
Tehát mi volt előbb?
A pénz az asztalon. Abból a megszámolható fizikai forintokból lett levezetve az, hogy NÁLA, ismétlem: NÁLA ez most pillanatnyilag: 6%. 45 000 kemény magyar bruttó forintból, ami a cégé – azt mondta: „van rajta nekem” – lehet tankolni, embert, vagy villanyszámlát fizetni, vagy elmenni rekreációs foglalkozásra valahova.
Mit mondott ezzel? A lóvéból lesz a %, és nem fordítva! Lehet %-ot is osztogatni, de akkor is tudni kell azt, hogy akkor az nekem mennyi forintnak felel meg az adott feltételek mellett.
Tehát a feladat nem megúszható, tervezni kell, és jól kell tervezni. A lőtéri kutyát nem érdekli az, hogy akkor most az egyes iparágakban mennyi az „átlagos árrés” Lehet nálad az „árrés„10 000 %, és mégis úgy fogsz tönkremenni, ahogy kell, mert nem is tudod, hogy miről beszélsz.
De vannak olyanok is, akik terveznek ezerrel, meg tudják azt, hogy mi a pálya, náluk meg pillanatnyilag a 6 % 45 000 HUF zsákonként, oszt szevasz.
Van rajta elég szép „marzs”..
Ne elégedjél meg ennyivel!
Mivel nem tudsz semmit, csak tudni vélsz! Fusson le a hátadon a hideg verték! Igyál egy jó pálinkát, és kezdj el számolni, hogy jó kérdéseket tudjál feltenni a megfelelő embereknek! Vannak olyan helyzetek, hogy valós 6 % VALAKINÉL sokkal többet ér, mint MÁSNÁL a vélt 10 000 %.
Nem oly régen egy posztban elkezdtem kifejteni, hogy mit is jelenthet egyfajta nézőpontból az értéklánc, mint fogalmi keret. A bejegyzést az alábbi linken érhetitek el:
A tangás csajokkal bevezetett posztomban a következő konklúzióra akartam jobban felhívni a figyelmet:
"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?
A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."
-Idézet tőlem, az Értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésből -
Nyomjuk innen tovább a történetet.
Szóval most egy mese következik, aminek a valóságoz semmi, de semmi köze, de tényleg. :)
Kezdjük is el.
Volt egyszer a Varázshegyen túl, a Nagykerek Erdőn onnan, a Végtelen folyó ezen oldalán, ahol még kézzel mossák a pelenkát, és full sminkben viszik le a szemetet is - mert soha nem lehet tudni - ott történt meg a következő eset, egy ottani cégnél.
A cégnek nagyon sok üzlete volt a királyságban, és kereskedett egy bizonyos termékkel, aminek nagyon nagy keletje volt a királyságban, és van ma is.
A cégnél összeültek a cég tulajdonos varázslói, hogy arról tanakodjanak, hogy hogyan lehetne az amúgy sem kicsi céget kicsit jobban felpörgetni. Tanakodtak, sokszor tartottak szeánszot, és bevonták külsős varázslók segítségét is.
Meg is lett a konklúzió, miszerint úgy lehet lehető legjobban piacot szerezni a királyságban, hogyha a hasonló profilú boltokat felvásárolja a cég, de ízibe, és a lehető leggyorsabban, nehogy a konkurencia lecsapjon rájuk és elhappolja tőlük a jó businesst.
A döntés után a tettek következtek. Elvitték a tervet a királyság bankjába, és bemutatták a történetet, kérve azt, hogy a bank adjon lóvét a terjeszkedésre.
A bank megnézte a színes-szagos terveket, és áldását adta a finanszírozásra.
A buli csak most kezdődött el igazán.
Nyomtatták a szerződéseket a kocsiban, helyszínen, az adott üzletben, melyet meg akartak venni, beírták bele e megfelelő számokat, és neveket a kipontozott helyekre, aláírás, pecsét, és lőn, a cégé lett az adott üzlet az adott pillanattól.
Mindenki maradt a helyén, és minden maradt a régiben az adott üzletben, csak a tulaj változott. A kiszemelt boltok általában privát tulajdonban voltak, és a tulaj adta el őket, ha nem, akkor kicsit máshogy nézett ki a vételi procedúra, de azt is megoldották gyorsban.
Teltek az évek, gyűltek a raklapon a szerződések, és egy napon megcsörrent a telefon.
A bankból telefonáltak a cég varázslóinak, hogy be kellene mutatni azt, hogy a cég miből is el, mivel ha ezt nem teszik, akkor 5 napon belül fel fogják mondani terjeszkedés finanszírozására kötött szerződést, melyen évekkel ezelőtt száradt meg a tinta.
Számolgatott a varászlótanács, de nagyon nem találták a számokat. Ekkor kezdett felfigyelni a történetre a király fő adószedője is, és elment a céghez, mert kíváncsi volt a számokra, hogy akkor mi is történt arrafelé az elmúlt pár csodálatos évben. Vitt magával pár embert, ha már kiment, és elkezdtek belenézni abba a több kamionnyi anyagba, ami keletkezett ez idő alatt.
Pár nap alatt elő is hozták, hogy lenne itt pár zsák arany, amivel a cég tartozik a királynak. Sajnos a bank nem hosszabbította meg a hitelt, és varászlótanács meghirdette a céget eladásra. Jött is aznap a szomszéd királyság hasonló profilú cége, és megvette az egész hóbelevancot, tokkal - vonóval .
Kifizette a királyi adószedőnek azt a pár zsák aranyat, amivel a cég tartozott - ezt leírták a pergamenre, amin az adásvételt rögzítették, hogy ez benne van a vételárban-.
A cég varázslótanácsát leváltották, és megtették a megfelelő bejelentéseket a megfelelő királyi hivataloknak néhány fővarázsló ellen, akik tolták a fővarázslatot ebben a történetben.
A céget eladták, és vége is lehetne a történetnek, mivel meg lett mentve egy cég, csak a tulaj változott.
Persze, ebben s van igazság, de akkor hogyan is jön ebbe a történetbe most az értéklánc, meg az, hogy benézték? Meg akkor kik, és mit néztek be?
Hogy is szólt az idézett értéklánc fogalom? Bemásolom még egyszer:
"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?
A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."
- Idézet tőlem -
Fordítsuk le a történetre a fenti axiómát:
Mit finanszíroz a bank, a bank oldaláról nézve a történetre?
Bank számára mi volt az a cég által kínált következmény -amit a cég termékként kínált a bank számára- a bank által mérhető eredménnyel, a finanszírozás fedezetére?
A. Vagy a megnövekedett pénzáramot finanszírozta
Bejön egy bolt, amit a cég megvesz, ezáltal a cég nyilvántartott eszközértéke megnő, a bolt profitot termel, amiből a hitel visszafizetését a cég fedezni tudja.
B. Vagy a bolt megvásárlását, mint eszközt finanszírozta
Megveszem a boltot hitelből, és ezáltal a hitel fedezete a megvásárolt bolt mint eszköz.
Más lehetőség nincs. A bank telefonált, mivel úgy gondolta, nem finanszírozza tovább a növekedést. Hoppácska.
A bank hívása után azonnal kiderült, hogy megnövekedett pénzáram alapú finanszírozás az nem ugyanaz, mint a bolt, mint eszköz megvásárlása.
A bank benézte az értékláncot? felmerülhet a kérdés......
Ha úgy gondolta, hogy tudja azt, hogy mire adja a hitelt, azaz elemezte annyira a rendszert, -amibe a hitelt tolta - hogy tudja azt, hogy mi lesz az a rendszerszintű működésmodell, amiből kijön a hitel fedezete, akkor azt kell mondjam, ezt félig benézte, mivel a történet nem volt az axióma szerinti értékláncba szervezve. Ha valós értékláncnak nézte a játékot, akkor vak volt, és persze, ezt benézte, mert nem volt itt semmi értéklánc, csak valamilyen nem rendszerszinten mérhető értékteremtés.
A cég benézte az értékláncot?
Hát már hogyne nézte volna be. Azt gondolta, hogy axióma szerinti értékláncot hoz létre, pedig nem is, ez kiderült, és ezért a történet bukásra volt ítélve.
Növekedés, profit, értéklánc. Az értékláncba hogyan kell integrálni egy növekedési lehetőséget? Ez a növekedési lehetőség hogyan képeződik le a teljes értékláncra, mint mérhető, elemezhető "mért mennyiség"? Ezt a "mért mennyiséget" hogyan finanszírozza a bank?
Hoppácska.
Eztet meg nem tanítják az iskolában... Jáj....
Szóval ilyen kérdéseket pörget ki a valóságból az, ha valaki elkezdi csak kicsit komolyabban végiggondolni azt, hogy az említett értéklánc fogalom milyen kicsit mélyebb jelentéstartalommal bírhat.
Láttam egy filmet nem oly rég, és azt gondolom, hogy érdemes lenne mindenkinek megnézni, akit valamilyen mélységig érdekel az, hogy üzlet, meg cég. A film Arunachalam Muruganantham életének egy szakaszát mutatja be, és hol máshol készült, film, mint „Bollywoodban”. Pontosítsunk kicsit, mivel ilyen földrajzi hely, hogy Bollywood, nincs a térképen. A „Bollywood” mint elnevezés az indiai filmgyártás gyűjtőneve, és Mumbai /Bombay/ - „Hollywood” szavak összevonásából keletkezett annak idején. Amitábh Baccsan, Akshay Kumar, Radhika Apte, Urmila Mahanta nemzetközileg ismert filmszínésznők, és filmszínészek.
Igen, Bollywood, India, és a hindi filmgyártás. Boollywoodi filmek. Érdemes lenne több bollywoodi filmmel tömi az agyunkat, mivel olyan témákat dolgoznak fel, ami máshol elképzelhetetlen. Ilyen történet a Arunachalam Muruganantham életének egy szakaszát feldolgozó Padman című film.
Íme, a film reklámja. Több mint 49 millióan nézték már meg:
PADMAN Official Trailer | Akshay Kumar | Sonam Kapoor | Radhika Apte | 9th Feb 2018.
Na nézzük, miről szól ez a film.
Van egy ember, Lakshmikant Chauhan, aki észreveszi, hogy a felesége rongyokat használ a menstruációja alatt. Na most ez nem tetszik olyan nagyon Lakshmikantnak, és ezt közli is feleségével, aki azt mondja, hogy ez egy olyan dolog, amibe nagyon nem kellene beszólnia egy férfinak, mivel semmi köze hozzá, továbbá ha sokáig csinálja ezt, akkor meg fogják szólni a faluban, a viselkedésével szégyent hoz a saját házára. A film arról szól, hogy a semmiből Lakshmikant hogyan hozza létre a saját maga által megtervezett betétet, és annak kisüzemi gyártási infrastruktúráját a nulláról.
Olyan gépet tervezett, amivel bárki tud betétet gyártani egy garázsban akár, mivel a gép egyszerű felépítésű, mint a faék, bárhova telepíthető. ahol van egy garázsnyi hely, meg 220 Volt. Na most ebben nem ez a szép. Hanem az, hogy egy db betét értékesítési ára Indiában 2 rúpia. 2, - kiírom betűvel is: kettő - azaz 2 rúpia, nem több.
A mai napon egy INR – Indiai Rúpiáért - 4.12388 Ft-ot kell fizetni, ha át akarjuk váltani. Tehát egy db betét 2 x 4.12388 = 8,24776 HUF. Itt az a kérdés, hogy mennyit is ér 2 rúpia Indiában, pl. vidéken?
Most ne azt nézzük, hogy egy városi középosztályba tartozó nőnek mit takar a két rúpia, nem ez a fontos. Hanem az, hogy egy vidéken élő, bármilyen életkorú nő ki tudja-e fizetni ezt az összeget, avagy nem.
Egy 2015-ös cikk azt írja, hogy egy vidéki háztartás napi 33 rúpiából él arrafelé. 33 INR x 31 nap= 1023 INR / hónap, aminek elégnek kell lennie miden költségre ami felmerül a háztartásban. Tehát akkor járunk el helyesen, ha a 2 rúpiás darabárat ehhez a kb. 1000 rúpiás havi rendelkezésre álló pénzhez viszonyítjuk. Tehát 20-30 rúpia hogyan aránylik a havi nagyjából 1000 rúpiás rendelkezésre álló havi családi költségvetéshez:
A film arról szól, hogy Lakshmikant hogyan is tervezett betétet, jobbat akart tervezni, mint a forgalomba lévő márkák termékei. A film erre a történetre fókuszál, hogyan csinálja meg ez az ember a lehetetlent Indiában.
Hogyan egyszerűsíti le egy kb. egymillió dolláros automata gépsor munkáját a végletekig úgy, hogy az általa tervezett géppel, - ami elfér egy garázsban – jobb terméket lehessen előállítani, mint amit a nagy, és a drága gépsor tud.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra, és nagyon komolyan elgondolkodni azon, hogy mit is jelentett számára az innováció fogalma. Azt, hogy hogyan gyártják betétet – hogyan szokták gyártani, mi a bevett gyártási metódus a nagykönyv szerint – nem is tudja, csak akkor kerül ezzel a valósággal szembe, amikor keresi a tudást ebben a témában – Lát egy videót erről. Addig nem is létezett számára ez a probléma – nevezzük inkább megoldandó feladatnak –
Tehát az ilyen mondatok, minthogy: - „Így szoktuk” - „Őrültséget csinálsz, ezt nem lehet így” - „Ne fog menni” És ehhez hasonló megnyilvánulásokkal nagyon nem tudott mit kezdeni. A végére megalkotta a gépet, ami képes volt a feladatot professzionálisan elvégezni. Érdemes rászánni a filmre a két órát, és végignézni azt, hogy Lakshmikant hogyan jutott el a semmiből a tökéletes megoldásig.
Megvolt a tökéletes termék, a gép, amivel elő lehet állítani, már csak el kell adni jól, és dőlhetnek a milliók. Általában ez lenne egy reális sztori, de mi a valóságot látjuk egy bollywoodi filmen. És itt jön be az, hogy miért is gondolkodott annyit Lakshmikant. Nem akart Ő mást, csak a feleségét megvédeni a fertőzésektől, Ennyit akart, nem többet, ezért tette azt, amit tennie kellett.
Na de honnan is volt ez a 2 rúpia, mint eladási ár?
Nagyon részletesen a film nem tér ki a részletes számításokra, annyit lehet tudni, hogy 90 000 rúpiába került neki gép, nem többe. Az, hogy a gép hogyan került neki 90 000 rúpiájába nem tudjuk, pedig itt kellene kicsit matekolni, ha olyan kérdésekre keressük a választ, hogy akkor most mennyi betétet lehet előállítani egy napon, vagy egy műszakban, vagy egy év alatt. Ez nem lényeges szempont, neki nem az, és igaza van! Tehát nem akart Ő mást, csak a feleségét megvédeni a fertőzésektől, Ennyit akart, nem többet! Egy lány lesz segítségére Delhiből, akivel kidolgozzák azt a briliáns üzleti tervet, amivel Lakshmikant elérheti célját. Nem fog soha többe kerülni egy darab termék, mint 2 rúpia, erre a kidolgozott pofon egyszerű business modell a garancia.
A business modell a következő: A. Neki a gép legyártása 90 000 rúpiába fájt, nem többe. B. Ő gépet tud gyártani, és ez 90 000 rúpiába fáj darabonként. C. Azt mondja, 2 rúpia egy darab gyártott termék értékesítési ára /Nem a gyártási ára!!/ D. Megvan a szabadalma a gépre, ezt elérte /Nézd meg a filmet, kiderül, hogyan tette/
A business modell: Eladja gépet egy-egy faluban női közösségeknek, akik megveszik a gépet 90 000 rúpiás hitelből, gyártják a terméket, eladják 2 rúpiáért, és visszafizetik a hitelt. Ennyi az üzleti terv, nem több.
Profit margin on Total Investment = 55%, ezt írja a fenti PDF utolsó sora, azaz magyarul:
Profit („margin” szó jelentheti magyar nyelven: ár, árfolyam különbözet, térképszegély, margó, szegély, szél, part, perem, határ, árrés, közgazdaság, fedezet, lapszél, óvadék, eltérés, tolerancia) a tejes befektetésen: 55 %. Itt hozzáfűzném, hogy számomra bármelyik szó elfogadható, kivéve az „árrés”. Rés a pajzson szokott lenni, vagy a kövek között, bárhol lehet rés a földben netán, de olyan, hogy az árnak rése lenne, az eléggé nevetséges. Tehát itt van mögötte a matek.
Miért is beszélek erről?
Sokan feltehetik a kérdést, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, ami a kajáról szól, és a kaja köré szerveződő üzleti megoldásokról. Persze, ez így van, de amiről még itt szó van, az az innováció, és megnyilvánulási formái a világban. Padman üzleti meglátása maga lehet a jövő, vagy a jövőbe vezető híd, olyan helyeken, ahol a munkaerő nem mobil, de akar dolgozni.
Miért mondom ezt? Hogy függ ez össze az élelmiszergazdasággal? A Padman üzleti modellje egy decentralizált üzleti modell, ami arra alapoz, hogy helyben képesek előállítani a terméket, minimális betanítással, Az üzemeltetéshez nem kell egyetemi diploma, mivel a technika nagyon egyszerűen van felépítve, de hatékonyan üzemeltethető.
A tágabb értelemben vett élelmiszergazdaságban ez lesz az egyik trend, a decentralizált rendszerek bevezetése, mint innovációs mag.
Például, lehet ezt a játékot helyi termelésre is alapozni, és kellő képen megtámogatni, ilyenekkel, mint IoT, vagy ipar 4.0, vagy megtámogatva egy kis minőségüggyel, a kellő képen integrálva. Ilyen történetek bármilyen módon megnyilvánulhatnak a valóságban, és az, hogy ez van mögötte, csak később derül csak ki általában. Fel vagyunk készülve a decentralizált rendszerek gazdaságtanára? A nagy kérdés ez ebben a játékban. : )
Megyek be a haverhoz a konyhába, - ipari termelőkonyha a javából, egy KKV részeként működik az egység – gyártogatnak ezt meg azt. Megyek befelé, nézek jobbra, semmi, nézek balra, tábla. Megyek közelebb a táblához, hogy mi az a nagyon fontos, amit ki kell írni egy falnyi táblára, mi van ráírva betűvel, magyarul, nézem, oszt íme:
Kedd Gipsz Jakab 67 Tank Aranka 80 Árokparti Virág 62 Gyenge Mágnes 134 Erős Áram 56
A következő nagyon tartalmas párbeszéd alakult ki: - Te, mik ezek a számok, de tényleg, meg miért annyira fontos, hogy egy falnyi táblára kell ezt kiírni? - Ez az egyes dolgozók teljesítménye. - Tényleg? - És mi ez, krumpli, banán, vagy mik ezek a számok? - Ezek százalékok. - Tényleg százalékok? - Azok.
- És kedden időben végeztetek a termeléssel? - Igen, nem volt semmi gond, minden a terv szerint haladt. - Nem értem. Ha ez százalék, meg teljesítmény, akkor a szerény Micimackó számításom szerint a keddi gyártást be kellett bukjátok, mert nem tudtátok leszállítani, mert befejezetlenül maradt, és mindenki lelépett, mielőtt készen letettek volna, és a konyhát is ott hagyták a srácok, mint eb a szarát, a harmatos fűben nyáridőn. - Mit nem értesz rajta? - Az egészet. Mit jelentenek a számok? Mert nem a napi teljesítményt, az biztos. - Tudod, az van, hogy minden gyártott termék / db szám / konyhai pozíció megvan, hogy mennyi idő alatt kell legyártani, ez a norma idő. Na, most ha teljesíti ezt az időt, akkor 100 a szám. Ha nem sikerül neki, az + idő, tehát nem 100, hanem arányosan kevesebb. Mondjuk +1 perc, - 1 %. - Magyarul, ha 100 cuccot kell legyártani 1 óra alatt, az lenne 100. De ha csak 90 perc alatt sikerül, akkor csak 50. Jól értem? Mert veszett 30 percet. Igaz? - Így e. - Hát, te nagyon ügyesen kitaláltad ezt a történetet, és szépen be is normáztál minden receptet, ügyesen, ahogy kell. Olyan ügyes vagy, hogy képes vagy naponta a normarendszerbe belevenni minimum 90 – 400 változót, és az alapján meghatározni a bázist. Azt az időt, ami aznap a 100-at jeleni aznap. - Egyszerűbb ez a történet, nincs ilyen szofisztikált rendszer mögötte. - Akkor még nagyobb bajban vagy, mint gondoltam, azt gondoltam, hogy tudod hogy mit csinálsz, de látom, fingod nincs arról, mit csinálsz. - Amúgy mit kezdesz a számokkal? Mi van, ha tartósan valaki, 60, vagy 55 hó végéig? - Akkor nincs fagyi, vagy mi van? - Nem, elbeszélgetek vele, hogy miért nem sikerül, és ha nem, akkor jönnek a szankciók. - Eddig tűrték az emberek, nem akarta senki rád borítani az asztalt, vagy nem akartak felmondani? - Nem még nem. - Szerintem most kellene abbafejezned ezt, míg mindenkit jókedvében találsz, köztük engem is. - Amúgy honnan szedted ezt kiváló teljesítménymérési módszert? - Nyugaton elterjedt. Mégis hun, te drága, mondjál nekem olyan helyet, ahol bevezették, és célszerűen hatékony, a melós baszogatásán kívül? - Persze, lehetnek ilyen tervezett ipari környezetek, ahol ilyen játékot lehet játszani, de az nem a te konyhád. Ilyen cucchoz milligrammra kiforralt gyártási ciklusmenedzsment kell, meg totálisan gyártásintegrált környezet a munkás, és a munkapozíció köré. És ott se biztos, hogy célra vezet egy ilyen KPI. Elmegy hugyozni egyszer a delikvens, veszít 15 – 20 percet, és ugrott a teljesítménye. - Na, most azonnal hagyd abba, de tényleg. Mondom miért. - Tehát az egyes munkapozíciókat méred, cseszel arra, hogy van egy csapat, aki egyszerre dolgozik, egy műszakban. A csapatot bünteted, az egyént jutalmazod. Mindezt teszed egy konyhában? Ne mán vazze. Ez roppantul nagy királyság, egy konyhában, csak gratulálni tudok. Azon csodálkozom, hogy beszélgetnek veled az embereid. - Tudod, mióta a világ, a világ, egy konyha működése a csapatmunkára épül. Mint a kéz ujjai úgy kell, hogy együtt dolgozzanak az emberek, elfogadva azt, hogy van egy felelősségi hierarchia, amit mindenki elfogad. Tudod, vannak ilyen a séf, séf helyettes, salátás pálya, sültes pálya, stb. Értesz ugye? - Normális ember, ha meglátja a számokat, ezt látná: - 67, 80, 62, 134, 56 a keddi varázsszámaid. - Átlag: (67+ 80 + 62 + 134 + 56 ) / 5 = 79, 80 - A keddi termelést csak 79,80 %-ban teljesítették az emberek, tehát 20.20 % - a termelésnek nem került legyártásra. - De te nem ezt méred. - Hanem hogy pl. - Gipsz Jakab 67. Ez kb. azt jelenti, hogy Jakab + 33 % -nyi idővel többet piszmogott a számára előírt penzummal. Kb. azt jelenti, hogy amit 1 óra alatt kellett volna elvégezni, 1 óra 20 perc alatt tette meg például. Biztos szar napja volt. Nem furcsa az, ha ránézel a varázsszámaidra, akkor a számokból az jön ki, hogy lehetetlen legyártani a keddi gyártást? - Ez még nem tűnt fel? - Nem. - Nagyon ügyes vagy, csak így tovább. - Szerintem, ha nem hagyod abba, le fognak cserélni az alkalmazottaid. Azt sem tudod, mit mérsz, de méred. Ennek a rendszernek nálad semmi értelme, nem visz előre, főleg nem a gyártás minőségét. - Ha nekem kellene bevezetni egy teljesítménymérési eszközt a következőt tenném: - Fókuszban a csapat, és napi gyártási minőség. - Ha minden nap a csapat legyártja minőségi gyártási munkával a kiváló minőségű végterméket időre, akkor övék a napi gyártáson realizált nettó profit 6 % -a. Pénzben, azonnal fizetve a következő hét keddjén. - Ha átlagosan csúsznak 1 órát, akkor az bizony – 1 % lóvé. Ennyi, kész, nem több. Bízd rájuk a többit, szakemberek, meg fogják oldani. - A tábládat dobd ki, tedd meg azt, amit az előbb mondtam, addig tedd, míg van csapatod. - De hogyan lehet kiszámolni azt, hogy mennyi volt a keddi gyártáson realizált profit? - Ezt most komolyan kérded? - Igen. - Nagyon hosszú hetünk lesz, készülj fel.
Mélyebbre kell mennünk egy kicsit, mondhatni filozófiai szintre, amikor arról kezdünk el beszélni, hogy van olyan fogalom, hogy vásárlóerő, és hogy az hogyan függ össze azzal, hogy akkor az adott faluban, városban, kerületben, vagy utcában akkor most tönkre megy-e egy adott profilú egység, legyen az kocsma, bolt, butik, vagy bármi.
Egy komoly felütéssel fogok kezdeni. Azt mondom, - azt állítom - hogy a XXI. században egy üzlet - akár egy bolt - helyi sikerességének nem elsődleges feltétele a lokális vásárlóerő megléte. Jó ha van, de köszöni szépen, „madármindegy“.
Nézzük csak, mi a vásárlóerő fogalmának jelentése: - Wikipedia a következőket írja: -
„A vásárlóerő a vásárlóalap reálértéke, amely kifejezi, hogy a lakosság az adott nagyságú vásárlóalapért az áruk és a szolgáltatások milyen tömegét képes megszerezni. A vásárlóalap nagysága mellett az áruk és szolgáltatások árszínvonala határozza meg.
A GfK piackutató cég rendszeresen felméri Európai vásárlóerejét, melynek célja, hogy összehasonlítást adjon az európai „gazdag” és „szegény” régiói között fennálló egyenlőtlenségekről. „
"A vásárlóerő-paritás (angolul „purchasing power parity”, rövidítve PPP) egy közgazdasági módszer egy alternatív árfolyam kiszámítására két valuta között. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. Az említett javak (termékek és szolgáltatások) egy úgynevezett kosarat alkotnak, aminek a tartalmát megfontoltan kell összeválogatni.
A referenciavaluta általában az amerikai dollár egy adott évre.
Ezzel a módszerrel két problémán lehet felülkerekedni:
A valutaárfolyamok finom és durva ingadozáson eshetnek át anélkül, hogy változnának a gazdasági körülmények. Egy rövid távú nemzetközi összehasonlítás hamis eredményre jutna a piaci árfolyam használatával.
A szegény országok valutáit rendszerint alulértékelik a piacon a gyenge termelékenységük miatt (lásd Balassa–Samuelson-hatás)."
Ehhez megint vissza kell mennünk egy kicsit a történelemben, pontosan oda, a 60-as évek végére, amikor is kidolgozták nyugaton az áruházak - departement store - üzemgazdasági működési környezetét. Az első közepes alapterületű áruházak általában a fővárosi kerület, vagy városrész központjában, vagy a kisebb városok központjában nyíltak meg. Általánosságban elmondható, hogy olyan frekventált helyekre telepítettek ilyen egységeket, ahol nagyon sok ember fordul meg napközben. Ez sok esetben a kis városoknál a történelmi városmagot, vagy ahhoz közeli helyet jelentette. A nagyobb városokban olyan helyekre, utcákba telepítettek ilyen egységeket, ahol tradicionálisan meghatározó volt a kereskedelem. Előfordult az is, hogy olyan helyre települt az üzlet, ahol a környéken koncentráltan sok adminisztratív munkahely volt.
Mivel ez így volt már a 60-as évek végén nálunk is, kijelenthetjük azt, hogy az adott áruház telepítésének nem feltétele a lokális vásárlóerő megléte. Ebben a megközelítésben a lokalitás fogalma a kerületet, vagy a város még kisebb részét jelentette. Egy megyei jogú város esetében jelenthette a lokalitás fogalma az egész várost.
Tehát axióma szerint kijelenthető, hogy az áruházak telepítésénél a 60-as évek végén nem volt fontos a lokális vásárlóerő megléte. Az áruház lokális sikeressége nem függ a lokális vásárlóerőtől.
A kérdés az, miért?
Amikor megalkották a 60-as évek végén az áruház, mint kereskedelmi üzemgazdasági egység üzemgazdasági működéselméletét, ami alapján kialakult a rendszer üzemgazdasági gyakorlata, általában három paraméterrel foglalkoztak mélyebben:
- mekkora legyen az alapterület
- hány áruosztály / termékkategória legyen
- készlet forgási sebessége mekkora legyen
Ezzel azt mondták, hogy bármekkora városba, vagy körzetbe érdemes áruházat telepíteni, de nem mindegy, hogy mekkora alapterületűt, és netán szükséges a helyi - tágabb környék- szokásokhoz igazítani az árú kínálatot.
Ebben a gondolkodási keretben már megjelenik az, hogy cégben, vagy cégrendszerben gondolkoznak, abban, hogy saját raktárbázist, és logisztikai rendszert tartanak fent, annak érdekében, hogy ki lehessen szolgálni több áruházat, netán ki kell tudni szolgálni azt rendszerszinten, hogy évente nyitnak pl. 40 egységet.
Tehát a cél az volt, hogy az adott régiót a lehető leggyorsabban, és lehető leghatékonyabban lefedni a megfelelő nagyságú áruházakkal, annak érdekében hogy a fogyasztó bármelyik üzletbe menjen is be, megtalálja a terméket, ami számára szükséges.
Ez már előrevetítette ott a 60- as évek végén, hogy egy komplex, állandóan változó, mozgásban lévő rendszernek kellett kidolgozni az üzemgazdasági elméletét, és gyakorlatát.
Innen nézve, hogy akkor most az egyes áruházak környékén hogyan alakul a vásárlóerő, „madármindegy“ volt. A cél az volt, hogyha ott az áru, és elérhető, akkor lehetőleg vigyék el, vegyék meg, és ehhez nem kellett más, mint komplex marketing stratégia. Ezt tűhegyesen dolgozták ki a szereplők, szépen ráhangolva az egész rendszerre.
El kellett érni hogy Joe, vagy Hans beüljön a kocsiba, vagy felszálljon a buszra., vonatra, és bemenjen azért az árúért, amit reklámoztak csak neki, csak most.
Nagyon érdekes azt végignézni, hogy a 60-as évek végétől az egyes országokban - gondolok itt Németországra, és Angliára például - hogyan alakult ennek az üzemgazdasági elméletnek a gyakorlati megvalósítása. Mindegyik országban másképp gondolták azt, hogy mi is az, hogy áruház, meg hogyan is nézhet ki ennek a történetnek a lényege. Hol vannak a fókuszpontok, amire figyelni kellene. Nagyon érdekes rendszerfókuszok alakultak ki az idők során, ami meghatározza azt, hogy az egyes megoldásokban mit is tekintettek annak, hogy valami, vagy az egész „hatékony“ az adott időintervallumban.
A fenti gondolatmenet magával hozta a központi, vagy decentralizált logisztikai rendszerek üzemgazdaságtanát, továbbá megnyitotta azt a kereskedelemfilozófiai kérdéskört, hogy ez a kereskedelmi rendszer - mint komplex dinamikus hálózat - miért egzisztál, és mi is egy ilyen komplex rendszer időszakos célja, és pl. szerepe.
Ez a gondolkodásmód nagyban inspirálta a kiszolgáló háttériparok üzemgazdaságtanát is, e nélkül a gondolati kör nélkül nem alakulhatott volna ki a végtermékalapú élelmiszergazdaságtani rendszerek üzemgazdaságtana, mivel valahogy ki kellett találni, és rendszerbe kellett foglalni azt, hogy az új áruházi rendszer csak erre a célra tervezett élelmiszeripari termékeket rendel meg, és kínál a fogyasztóknak.
Tehát addig míg az alapvető axiómákat nem értjük meg, továbbá nem elemezzük ki, hogy milyen gazdaságfilozófiai, vagy rendszerlogikai megfontolások vannak mögötte, és nem vonjuk le a megfelelően helyes következtetéseket, addig a kis boltok érezhetik úgy, hogy nincs tovább. Pedig csak egy paradigmaváltás hajnalán vagyunk.
A következő poszt arról fog szólni, hogy akkor hogyan lehet életet lehelni a kis boltokba, hogyan látja ezt a lecsómérnök, és mit mutat a nemzetközi varázsgömb ebben a játékban.
Mostanában több hír jön több európai országból, hogy egyre több bolt zár be, és hogy az emberek elszoktak a vásárlástól, és nem vásárolnak többé a boltokban, ezért be kell zárni az üzleteket, mivel nem rentábilis a fenntartásuk. Nézzünk egy kicsit az általánosságok mögé, hogy egy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is lehet a történet mögött valójában.
Induljunk ki az ellátási láncok magánéletéből, hogy egy kicsit belelássunk a történetbe egy kicsit mélyebben. Ahhoz, hogy lássuk a játékot rendszer szinten, vissza kell repülnünk a 60-as évek végére, amikor is ezeknek a kereskedelmi rendszereknek a csírái kezdtek kialakulni, és kezdték átvenni a szerepet a kereskedelemben.
Mi is változott a 60-as évek végén, addig mi volt?
Sok országban a 60-as évek végéig domináltak a saját tulajdonban lévő boltok, ahova bement a vevő, és megvette a szükséges dolgokat. Ezek általában kis alapterületű boltok voltak. Volt egy pult, ami mögött ott állt a boltos, és kiszolgálta a kedves vevőt. Ez volt az általános felállás.
A piac virágzott sok helyen, ahova a helyi termelő be tudta vinni a termékét, és el tudta adni. A helyi termelőnek volt állandó kereskedelmi kapcsolata a legközelebbi város lakóval. Magyarországon a város környéki, és helyi termelők a 60-as évek végén nagyrészt bio termékkel látta el a várost. (Nem volt permetszer, mert minek? Nem kellett.)
A 60-as évek végére a városok népessége szignifikánsan elkezdett nőni, melyet le kellett követnie a kereskedelmi rendszernek is. Az embereknek láthatóan kevesebb idejük lett, gyorsan, hozzá akart jutni a termékhez, lehetőleg egy helyen, mivel nem ért rá másra.
Ekkor indult el egy gondolati vonulat a kereskedelemfilozófiában, hogy ki kiellene alakítani egy olyan rendszert, ami a kb. a következő paramétereket tudja:
1. A vevő bemegy egy helyre
2. Relatíve mindent megtalál egy helyen
3. Gyorsan tud fizetni
4. Ezt a helyszínt meg gyorsan el tudja érni a munkahelyéről, vagy a lakhelyétől.
Láss csodát, megjelenik, és nagyon rövid idő alatt általánossá válik az áruház, mint kereskedelmi egység. Na most az áruház angol fordításban: departement store. Az angol eredeti megnevezés: részleg + üzlet, bolt.
Tehát egy olyan helyszín, ahol részlegek vannak, a részlegeken vannak a részleghez tartozó áruféleségek, és magát a helyszínt, ahol az egész megvalósul, azt nevezzük áruháznak, vagy boltnak.
És itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy átérezzük azt, hogy ennek a kereskedelemfilozófiai meglátásnak a gyakorlatba történő átültetése miért forradalmasította a kiskereskedelmet.
A régi bolt, ahol a boltos állt a pult mögött, maximum egy részleg áruféleségeit képezte le, vagy még azt sem, mivel a nagykereskedőtől vette a termékeket, és nem volt mindenből minden fajta, és nagy mennyiség.
Tehát amikor megnyitották egy városban az első áruházakat, akkor a nagyobbak lefedték olyan 5-10 régi szakbolt szerepét, és olyan árubőséget kínáltak, amit régi boltos nem biztos, hogy tudott biztosítani. Az első közepes alapterületű áruházakat a városok legfrekventáltabb helyein nyitották meg.
Tehát az első áruházak megjelenésével a régi kisboltok veszélybe kerültek, sok be is zárt. Sok speciális bolttá alakult, és ráment olyan szerepre, amit csak Ő tudott nyújtani, így élve túl a kereskedelmi forradalom kezdetét.
Most már a kereskedelem terepe az áruház lett, mint a rendszer alapegysége. Miért mondom ezt?
Nagyon sok árú lett egy helyen, ezeket tudni kell kezelni. A termékeket speciálisan kellett csomagolni, speciális áruházi igények szerint, a vevő számára a termék formája teljesen átalakult. Ez forradalmat indított el a háttériparban is.
Mivel a termék forma megváltozott, ezért a termékek gyártásnak komplex gyártási, és logisztikai háttere megváltozott. Kialakultak a koncentrált gyártási terek, ahonnan diverz termékekkel lehetett ellátni az áruházakat termékekkel, erre a rendszerre tervezett céltermékekkel.
Ekkor alakult ki a rendszer működtetésének vállalatgazdaságtani háttere. Ezt fogjuk innentől körbe járni, hogy hogyan is néz ki ez a történet.
Beszéljünk egy kicsit most a történetnek erről az aspektusáról.
Egy cég ha nyitott egy áruházat, akkor azt akarta, hogy a lehető leggyorsabban még egyet, lehetőleg ugyanakkora alapterületűt, amit már megnyitott, mivel arra már kidolgozott egy üzleti tervet.
Mi volt ennek az üzleti tervnek az egyik lényege?
Csak az a termék kapott helyet a polcon, ami megfelelő módon hozta az áruház elvárásait, forgási sebességben, árban, profitban, stb.
Na de valahogy ki kellett számolni, hogy az áruház adott polcán, adott termék, adott eladott mennyisége akkor most mennyi profitot termelt az adott nap végén.
Mert ebből következik egy-két dolog. Ki kellett dolgozni az áruház, mint egység vállalatgazdaságtani működésének hátterét.
Ha kész, akkor ebből a háttérből ki kell hozni azt, hogy akkor most hogyan is néz ki az adott terméknek az árazása, és ez mikor hogyan néz ki?
Kb. a 2000-es évek végéig az az árazási modell volt érvényben sok helyen a kereskedelemben, hogy megveszem valamennyiért a terméket, ráteszem a beszerzési ár X % - át, és kiteszem a polcra. Ugyanezt a mondhatni faék egyszerű árazási modellt használják sok esetben még a mai napig is a vendéglátásban egyes szektorokban.
Vegyük észre, hogy ez árazási modell, nem költség, vagy profit modell.
Sokan keverik ezt a három történetet, pedig nem kellene. A fenti X %- ba bele kell férnie minden költségnek, és még maradnia kell, amit ugye a köznyelv „profitnak“ nevez. Ez ugyanolyan fél igazság mint ami azt mondják, hogy minden kiadás költség.
Szóval a cégeknek az volt az érdeke, hogy nagyon sok áruházat nyissanak, és lehetőleg mindegyik ugyanúgy nézzen ki mindenhol. Általában regionális raktárakból látták el az áruházakat termékkel, így egyszerűen lehetett szervezni az ellátást.
A hőskorban fix- és változóköltség típusú költségrendszert alkalmaztak arra, hogy a rendszer pénzügyi működését nyomon kövessék. Szépen működött a rendszer egészen a nagyjából a 2000-es évek elejéig, amikor is egyszerűen túlhaladta a kor a „ráteszek X %-ot a beszerzési árra, és ebbe minden belefér, meg jól is járok“ stílusú gondolkodásmódot.
Meglátásom szerint nagyon komoly gond van azzal, hogy a több hasonló üzlettel rendelkező, és valamilyen elvárás szerint ellátási, és működési oldalról láncba szervezett cégek nem látják át tisztán működésüket, és olyan rendszert használnak, ami effektíve kódolja a hibát. „Amit nem látok, vagy nincs róla adat, az nem is létezik“ Ekkor van az, hogy a tervezett X % , legyen bármekkora is a nagysága, nem takarja be business működést, nem hogy még a „profit“ is beleférjen.
Ehhez a modellhez tartozik egy kb. 40 éves kiforrott eljárás rend, hogy hogyan kell egy ilyen típusú modellt vezetni, és tartozik hozzá egy kőkemény működés mód, ami mondhatni kicsit másképp, de minden ilyen hálózatnál hasonló.
Na most ha csak ebben pénzügyi- működésmódban gondolkozom, akkor egyszerűen lezárom az innovációs mezőt, mivel azt sem tudom, hogy ez a mező létezik, mert csak az X %-ot kergetem. Proaktív se tudok lenni, mivel egyszerűen nincsenek adatok, ami kellene egy csiri-viri innovációhoz.
Tehát, egyszerűen azt kell észrevenni, hogy sok más kihívás közül, ami kiskereskedelmi rendszert érinti manapság, az egyik legnagyobb probléma az az X % kergetése, „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ Ha csak ezt tudom, mondjuk 200 üzletnél, és az X %-ra épül az egész üzleti modell, akkor eléggé komoly problémával kell szembenézni.
Magyarul, ennek a vállalatgazdaságtani modellnek, hogy „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ vége, szevasz, temető. Élt 40 évet, R.I.P.
Egy költségmodell haláltusáját látjuk, ami azt a látszatot kelti, hogy sírba száll vele együtt az egész kiskereskedelmi rendszer. Pedig ez koránt sincs így.
Kell keresni egy olyant, ami működik az adott történetre professzionálisan. Ha ez még időben kidolgozásra kerül az adott cégnél, akkor azért valamit lehet tenni hogy ne vesszen el minden. Ilyent meg ritkán látni manapság.
A működésmodellben ott van a hatékonyság, és annak mérhetősége, a kérdés az, hogy ez a történet hogyan néz ki a gyakorlatban. Hogyan is néz ki az új modell? Ez itt a kérdés. :)
Van itt egy nagyon komoly problémakör, amiről nagyon ritkán beszélünk, pedig nagyon kellene, és amikor szakmai körökben szóba kerül, akkor eléggé elhalkul a szó. Képzeld el a következőt. Ott van egy 16 – 18 éves lány vagy srác, aki nyomja napi 15 órában a sulit, mert elmegy oda, meg hazajön, meg tanul, meg felkészül a másnapi órákra, meg a dolgozatra, meg miegymás. Jobb esetben van egy laptopja, meg okostelefonja, hozzáfér az internethez, tolja ezerrel a dolgot, van heti maximum 500 Ft szabad tőkéje, van heti két nap szabadideje a hétvégén, és van egy hobbija, amiben nagyon jó. Ez a srác, vagy lány odaáll eléd, - mert bízik benned, mert te vagy a nagy vállalkozó- és a következőt mondja:
- Figyu, hogyan álljak neki, jó vagyok a hobbimban, és vállalkozni akarok, mert 7 éves korom óta szeretem csinálni, segítesz? (Ott áll előtted, teljes elmével, és a válaszodra koncentrál, amire vár.)
Te, meg megkaptad a kérdést, és ott állsz levegőért kapkodsz, vakarod a töködet, és mire leküzdötted a gyors 10 másodperces sokkot, végre megszólalsz, és valami olyan ótvaros baromságot mondasz. Olyant, hogy a lány, vagy a srác nem fog tőled kérdezni az elkövetkezendő 20 évben, és különben is, lehet, hogy a válaszoddal egy életre elvetted a kedvét. És ezt zsigerből érzed. Már azon gondolkozol, mit tegyél, - hogyan tedd jóvá - mert roppantul nem vagy számára hitelesen kompetens ebben a témában. És eltöprengsz az élet nagy kérdésein, mert zsigerből érzed, hogy önmagad számára sem vagy hiteles, és ez nagyon komolyan problémás pl. reggelente, ha tükörbe kell nézni.
Szerencsére, úgy nőttem fel, hogy azok az emberek, akik körülöttem voltak, azok, amiben alkottak éppen, szívvel lélekkel tették azt, amit abban a pillanatban tenniük kellett, értettek ahhoz, amit csináltak, fel sem merülhetett az, hogy színházat adnak elő. Lehetett tőlük kérdezni, és válaszoltak is a feltett kérdésre, a legjobb tudásuk szerint. Manapság látom ezt a 10 másodperces csendet sok esetben, és a hideg verítéket lecsorogni a háton egy ilyen helyzetben. Mert a válasza nem hiteles a kérdező számára, és ez süt. Nem meri azt mondani válaszként, hogy:
- Figyu, nem tudom b…meg, kérdezz mást.
Ha ezt mondaná, akkor egyéb kérdések merülnének fel a kérdező részéről, amire meg végképp nem tudna válaszadó válaszolni, önmaga számára komoly filozófiai válságot okozna egy ilyen kérdezz-felelek, inkább nem vállalja be. / Ezért választottam ezt a képet a poszthoz, semmi másért : ) /
M is a kérdés?
Van egy fiatal, aki tehetséges, ambiciózus, van heti 500 Ft szabad pénze, heti két nap szabadideje, és baromi jó a hobbijában. A kérdésével azt kérdezi, hogy mit kellene csinálnia azért most azonnal, és az elkövetkezendő 5 évben, hogy az 5. év nyarára legyen egy 20 fős vállalkozása, amit vezetgethet, és jól él belőle? Azért, mert akkor lesz 24 - 25 éves. Na, most erre a probléma halmazra kellene tudni válaszolni. Méghozzá olyan válaszokkal, ami azonnal működik, és működhet, mindenhol az országban. Mert ha erre a történetre lenne komplex válasz, akkor az ország tele lenne rövid időn belül nagyon komoly innovatív fiatalokkal, akik tudják azt, hogy az ötletük értékes, és azt is tudják, hogy mennyire az. Továbbá azzal is tisztában vannak, hogy van az a tudásbázis, hogy a nulláról elindulva tényleg el lehet jutni a 20 fős középvállalati szinting 5 év alatt.
Hogyan néznek ki egy ilyen 5 éves business modell? – Peremfeltétel: heti 500 Ft, és heti két nap szabadidő-
Megkérdeztem egy CEO-t a témában. Majdnem kiröhögött. Kérdeztem egy expatot is, az meg félrebeszélt. Megkérdeztem egy könyvelőt is, hogy mi a stájsz. Azt mondta, hogy ez lenne a legfontosabb kérdés, mivel dumálunk a KKV-k ról, de az, hogy hogyan lehet eljutni erre a szintre a nulláról, arról nincs egy céda szó sem. Erre a történetre közösen kellene megtalálni az egzakt válaszcsoportot, mert eléggé felpörgetné az innovációt. Ez a játék az élelmiszergazdaságban? Elkezdene pezsegni az élet, ha csak egy kicsit megkapargatnánk a felszínt a témában. Nem kellene nekiállni, és megválaszolni a kérdéseket közösen? Na megyek, és iszom egy kávét.
Olyan dologról fogok írni, amiről nagyon ritkán beszélünk, amikor a KKV-k magánéletében kezdünk el turkálni, pedig a történtet ott van előttünk, érzékeljük is, de baromira nem foglalkozunk vele, talán csak akkor, amiikor már lehet, hogy nagyon késő.
Ott ül a srác szépen megborotválkozva, ahogy kell, az első romantikus vacsorán a választott lánnyal, nyáridőn, beteszi a nagyfilmet, és megy szépen a vetítés, hogy elnyerje a lány szívét. Megy szépen a nagyfilm, közben fogy a bor, a finom vacsora mellé, az idő is szép, a fim lassan pereg. A kérdés az, hogy akkor most egy ócska sci-fi, ment le, vagy egy keserédes szerethető igaz történeten alapuló romantikus vígjáték netán? Van az a pillanat, amikor ez kiderül. Hát igen, házasság vagy egy ótvaros nagy pofon a szeretett lánytól, ez itt a kérdés…
Nézzük a mesét.
Élelmiszeripari KKV-nál sokszor találkoztam – találkozok - olyan tulajjal, vagy kinevezett vezetővel, aki úgy gondolta, hogy nála van a bölcsek köve, és birtokában van az összes varázslatnak, és abszolút tudásnak, és Ő miatta fúj a passzátszél most éppen akarata szerint északról a mai napon, de holnap délről fog, és ebben is biztos.
Szóval a srác tolja a nagyfilmet, és löki ezerrel, mert ebben él. A cégről is ez a nagyfilm süt minden részleteiben. Fasza iroda, kiváló titkárnő csajok főzik a kávét, szerényen szép a kiskosztüm, főleg így nyáridőn.
Ott vagy, a feszín kiváló, és valamilyen szinten élvezed is, mert finom a kávé na. Történik egyszer, hogy csörög a telefonod, es felhív a srác, hogy menjek már be kávét inni, mert beszélnünk kell, mert kánya van, és kíváncsi a véleményemre. Abbahagyom az autószerelést a havernál, szépen lezuhanyoztam, és beültem a kocsiba, mert roppantul kíváncsi voltam arra, hogy akkor most mi is a kánya tárgya.
Bemegyek az irodába, a titkárnő csaj remegve főzi nekem a kávét, - itt már tudtam, hogy elég komoly kányával állunk szemben – Leültem, lassan belekortyoltam, felé fordultam és mondtam neki:
- Akkor mondjad Bélám, mi a kánya.
(Nem Bélának hívják az urat, de most ebben a sztoriban legyen ennek a szereplőnek a neve Béla)
És Béla belekezd. Azt mondja, hogy sikeresen megkapta a hitelt az egyik banktól, fejlesztésre, több mint fél éve. De most roppant nagy a kánya, mert nem igazán tudja kifizetni ebben a hónapban a törlesztő részletet, mert valami nem úgy megy, ahogy az kellene. -
Bélám, akkor most mire is vetted fel a hitelt?
Kérdezem tőle. Mondja fejlesztésre, szépen megvette a gépeket, meg minden, szépen elkezdte legyártani a végtermékeket, ahogy kell, a vevője időben ki is fizette az ellenértékét.
De kevés a pénz, b…meg.
Gyorsban nézem a számokat, és látom, hogy a dolog nem csak egyszerűen kányás, hanem nagyon kányás. A következőt kérdeztem tőle:
- Te tudtad, hogy mely termékrendszert mennyért gyártasz az adott időszakban hitelfelvétel előtt? - Persze, a könyvelővel szépen kiszámoltuk, ahogy kell, amit a bank elfogadott.
- Mondom okkás, ezzel nincs semmi gond te bukod a vállalkozásodat, meg a hitel fedezetet, nem a bank, Ő köszöni szépen, jól van.
- Hogyan illesztetted a felvett hitelből finanszírozott projektet a már meglévő gyártás struktúrádba, és miben változott a cég működése a fejlesztéstől? Hol az integrált business terv? - Aztat is könyvelővel toltuk, ahogy kell….
Maradtam pár órát, kiszámoltuk, hogy mennyért gyárt le egy végterméket, a haját tépte az eredménytől, már látta, hogy miért volt barom. Roppant kemény meló várt rá, de megmentette a cégét, és már nem barom, de nem is lett egy rom a végére.
Egy kicsit változott is a stílusa.
Már ad arra, hogy a nagyfilm mögött ott legyen az igazság, és nagyon jól érzi magát. Elkezdett egy kicsit csúnyábban beszélni, de mondtam neki, hogy ez le fog tisztulni, ahogy megszokja azt, hogy most már tudja is mit csinál, meg hogyan.
Így került el egy ótvarosan nagy pofont az élettől. Ilyen ez a boniem.
Mindig elsősorban az ügyet, a szenvedély diktálta cselekvést tartom szem előtt, és hiszek abban, hogy a pénz, ami a megvalósításhoz, fenntartáshoz szükséges, követni fogja a szenvedély erőteljes útját. Szerintem hibás minden előtt arra fókuszálni, hogy valami nyereséges legyen. És unalmassá, fárasztóvá is válik, ha mindig csak az a cél lebeg előttünk, hogy megtérüljön a befektetés, és kiszolgáljuk a fogyasztókat. Így könnyen elveszhet mindaz, amit, amiért és ahogyan szeretünk csinálni.
Chris Anderson
_______
Mindig azokat az embereket tartottam vonzónak, akik szenvedéllyel csinálnak valamit, akiknek van karizmájuk, kisugárzásuk. Az ilyen ember tartása egyenes, mozgása dinamikus, fellépése határozott, tekintete átható, jelenléte intenzív. Számomra valami ilyesmi a szépség.
Pápai Zsanett
_____
Minden foglalkozás művészetnek tekinthető, ha elegendő szenvedéllyel végzik. És mindig kihívást jelent, ha az ember művészete egyben megélhetésének forrása is.
- Yataro Iwasaki (1834–1885) a Mitsubishi alapítója -
Értéklánc, meg a Mitsubishi, hogyan is kerül ide, egy élelmiszergazdasági blogra, kérdezhetnétek sokan.
Erre kérdésre fogjuk megkeresni a választ közösen, keresve a párhuzamokat az élemiszergazdasági értéklánc , és egy jól működő, integrált ipari értéklánc között.
Az élelmiszeriparban ritkán találkozunk értéklánc szintű elemzésekkel, általában erre a témára nagyon nem figyel az átlagember, de még az ágazati kutató, elemző is a legritkább esetben néz egy élelmiszergazdasági ellátásra úgy, mintha egy értékláncot vizsgálna.
Az alábbi linkeken megtaláljátok a Mitsubishi Corporation Integrated Report 2017 című dokumentumát, ami egy 118 oldalas dokumentum, melyet a cég a következő lapon publikált:
Olyan szóhasználattal fogok élni, olyan összefüggésrendszerben, ami nagyon nem megszokott hazánkban, amikor egy-egy élelmiszergazdasági ellátási rendszerről beszélünk.
Hogy miért nem megszokott?
Ennek van egy jól definiálható élelmiszer- gazdaságtörténeti háttere.
Nagyon nem divat hazánkban az integrált, dinamikus élelmiszergazdasági ellátási rendszerek magánéletének vizsgálata, az egyetemi tananyagnak sem része sajnos ez a fajta fogalmi környezet, és megközelítési tér.
Talán azért történt ez, mert 1989 óta nem fordított nagy figyelmet a szakma az integrált, határokon átívelő ellátási hálózatok komplex működésének elemzésére.
Mivel ez így van, ezért ezen rendszerek vállalatgazdaságtani aspektusai sem képezik az egyetemi tananyag részét, ami lássuk be, nem a legjobb.
A Mitsubishi integrált értékláncát zsinórmértéknek tekintve, elemezgetni fogjuk azt, hogy egy-egy működési vetület hogyan képeződik netán le egy élelmiszergazdsági értékláncon. Hogy miért?
A cég olyan alapelveket követ működése során, amit érdemessé teszi arra, hogy az összehasonlítás alapja legyen.
A cég 1934-ben három tradicionális alapelvet fogalmazott meg, melyben összefoglalta a cég működésének filozófiáját:
1
Társadalmi felelősségvállalás.
Olyan céget akarnak építeni, ami a tágabb társadalom spirituális, és anyagi fejlődését szolgálja, hozzájárulva a globális környezet megóvásához.
2
Integritás, és méltányosság
Az átláthatóság és a nyitottság alapelveinek megőrzése, az üzleti tevékenység tisztességes folytatása.
3
Globális üzleti szemléletmód
Az üzleti tevékenység bővítése egy globális látásmódra épül.
Mára a cég működésfilozófiája hat alapelvre épül, amiről a későbbiekben még szó lesz. A fenti alapelvek valamilyen szintű adoptációja részben, vagy egészben megfigyelhetőek egy élemiszergazdasági értékláncnál is, ha az ember erősen vizsgálja az értékláncot.
Egyetlen szót nem láttam leírva a cégfilozófiában, az pedig a mindenható profit.
Nagyon fontos lesz a későbbiekben az, hogy akkor most mit is jelent a profit fogalma egy értéklánc működése mentén, vagy hogy akkor mi, és hogyan képviseli a profitképességét egy működő értéklánc időszakos, vagy pillanatnyi működése során.
Tehát arra a kérdésre is fogjuk keresni a választ, hogy akkor most mi is a profit.
A globális élelmiszergazdaság működése, nagyon sok hasonlóságot mutat a pl. egy jól szervezett, globális ipari értéklánccal. Ilyen jól szervezett ipari értéklánc pl. a Mitsubishi értéklánca.
Azért esett erre az értékláncra a választásom, mivel ezen globális rendszer nem csak autót gyárt, hanem nagyon eltérő ipari szegmensekben van további termékkibocsátása.
Ez a tény közelebb hoz minket egy ilyen komplex rendszer működésének jobb megértéséhez, ezzel is segítve a kitűzött célunk elérését.
Kedvcsinálóként mondok egy általános vetületet, ezt a témát is bővebben ki fogjuk fejteni a későbbiekben.
A globális autóipari gyártóknál elterjedt az un. „lean” szemlélet. A „lean” alkalmazásával a gyártók azt akarják elérni gyártás során, hogy a lehető leggazdaságosabban gyártsák le az adott terméket.
Ez a szemlélet jelen van az élelmiszergazdaságban is, a kérdés az, hogyan nyilvánul meg. Ebbe is bele fogunk nézni a továbbiakban.
Vezetés közben egyszer csak azon vettem észre magam, hogy azon gondolkozom, hogy hogyan is nézhetett ki az Harry Potter univerzum élelmiszeripara. Pörgettem tovább a gondolatot, és azon kaptam magam, hogy hogyan is nézhetett ki az egyes termékek minőségbiztosítása. Na nézzük rá egy kicsit erre a játékra. Az első dolog, amire felfigyelhetünk, ha nézzük a Harry Potter filmeket, hogy a varázsvilág eléggé komplex, és szofisztikált élelmiszeriparral rendelkezik. Erre a film rá is játszik, gondoljuk itt pl. Roxfort nagytermében történő étkezésekre, vagy a Roxfort Expressz guruló kínálókocsijára az első részben. Tehát a varázsvilág eléggé komoly vendéglátóiparral is rendelkezett. Elmondhatjuk, hogy a varázsvilág ugyanolyan fejlettségű élemiszergazdasággal rendelkezik, mint a napjaink mugli világa.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy elgondolkodjunk néhány alapvetésen, ami eléggé befolyásolhatja azt, hogy egy terméket, vagy egy ételt akkor hogyan is gyárthatnak, vagy főzhetnek meg a varázsvilágban. Ilyen alapvetések lehetnek a következők:
1. A varázsvilágban varázsolnak 2. Tudnak a mugli világról, a mugil világ természeti törvényeit ismerik 3. Benne élnek a mugli világ társadalmában is 4. A varázsvilágban keverik a mugli tudás a varázstudással 5. A varázsvilágban eléggé másképp értelmezik az élelmiszeripari termék fogalmát, mint a mugli világban.
Mehetnénk tovább az alapvetésekkel, de a lényeg megértéséhez ennyi is bőven elég.
Ennyi bevezető után nézzünk meg egy konkrét példát, hogy pl. hogyan nézne ki a Roxfort üzemi konyháján az éppen aktuális menü lefőzése.
A konyháról azért lehet pár dolgot tudni, pl. az alábbi linken azért lehet tájékozódni a történettel kapcsolatban.
Vannak ott elfek, meg varázslat, na de nem mesélnek arról a történetben, hogy akkor most milyen alapanyagból is készülnek az ételek, és hogyan is néz ki a konyhai munka minőségbiztosítása. Azt ugye tudjuk, hogy létezik Mágiaügyi Minisztérium, de nem hallunk arról, van-e mondjuk élelmiszerbiztonsági hatóság. Innentől kezdve meg eléggé érdekes játéktérrel állunk szemben, ami az élelmiszerbiztonságot illeti.
A varázsvilágban meglátásom szerint eléggé komoly kis munka lehetett megalkotni a varázsvilágra érvényes élelmiszerkönyvet, és az ágazatot felügyelő vonatkozó törvényeket.
Nézzük pl. az alapanyagrendszert.
Azért itt lennének eléggé alapszintű irányelvek, amivel érdemes
lenne foglalkozni. Mondanék is párat, ami eszembe jutott első blikkre:
1. Elvarázsolt alapanyagból gyártani élelmiszert tilos 2. Konyhatechnológiai tisztasági varázslatot csak a nagy varázskönyvben jóváhagyott módon lehet végrehajtani. 3. Konyhai munkafolyamatok egymásra épülését egyetlen varázslattal felépíteni tilos. 4. Konyhai edényt, vagy tálaló eszközt elvarázsolni tilos. 5. Konyhai higiéniát egyetlen varázslattal biztosítani tilos. 6. Alapanyagot megváltoztatni más alapanyaggá tilos.
Folytatni fogom még a gondolatmenetet, mivel eléggé érdekes a téma. :)
Volt egyszer egy város, pont ott, ahol a kurta farkú malac is arany vájúból eszik, ott, ahol minden ember mosolyogva lépett az utcára, ott, ahol a háziasszony a szemetet is nagyestélyiben viszi le, ott történt meg ez az eset.
A nagy varázsló galamb üzenetet kapott a főbanyától, hogy azonnal de hirtelen kezdjen neki, mert a banyáknak pergamenre írt ajánlat kell, mert tudni akarják azt, hogy hogyan lehetne jó ajánlatotokat adni a banyatanyán.
Mivel jön az új esztendő, és tudni kell azt, hogy hány aranyért működik a banyatanya két királyi ünnepnap között.
Mert ha a főbanya jó ajánlatokat tud adni a banyatanyán a bájitalokra, akkor egyszerűen meg lehetne mondani, hogy mikor mennyi bájitalt lehetne gyártani, és mikor, hogyan lehetne megépíteni az új bájitalgyárat.
A varázsló térült- fordult, és a varázslótanoncokkal egy hónapon belül ajánlatot adott arra, hogy ez a történetet egyáltalán hogyan lehetne értelmezni a banyatanyán, mit hogyan kellene ott varázsolni a valóságot a cél érdekében.
Szépen leírták a javaslatokat, pergamenre, gyönyörű cirádás betűvel, és egy varázslótanonc elvitte azt a banyatanyára.
Eltelt pár hét, és a varázsló galambot kapott a banyatanyáról, melyben a főbanya arról értesítette, hogy a koboldok jobb ajánlatot adtak.
Mivel a koboldok odavitték az üres kobold 1.0-ás koboldrendszert, ami mindent tud, aranyat is csak később kell adni a koboldoknak.
Olyant is tud, ahova csak a számokat kell beírni, és azonnal nyomtatja az ajánlatot, amit azonnal a galamb el is tud vinni a bájital potenciális vásárlójának.
A varázsló jó szerencsét kívánt a banyáknak a bájitalgyártáshoz.
Egy varázslótanonc megkérdezte azt, hogy akkor most rosszul varázsoltak, vagy mi történt?
A varázsló a következőt mondta a tanítványnak:
Tudod, a koboldok odavittek egy rendszert, de tudni kellene a módszert, ami alapján bele kellene írni a számokat, de ezt nem vitték oda. A banyák nem tudják, hogy a rendszer az nem módszer.
A varázslók ebben az összefüggésben mindig a módszereket kutatják, ezt adják generációról generációra, ami bármilyen formába beleönthető, ilyen lehet például a kobold rendszer is.
Erre a képre szokták azt mondani felénk, hogy „ari”, Nagyon jó a csaj, de most nem róla lesz szó ebben a posztban, hanem arról gépről ami a látvány hátterében van. Ez történetesen egy MTZ 50 traktor. 13 évesen tanultuk meg általában kezelni a vasat, és lettünk a mesterei a vasnak.
Volt annak nem kis varázsa, hogy gyerekként pár tonna vas, ami kezesbárányként engedelmeskedik mozdulataidnak, szépen úgy viselkedik, ahogy abban a szituációban kell.
Nagyon gyorsan rutinos vezetők lettünk, szépen megtanultunk minden munkát, amit el kellett végezni a földeken.
Ezzel egyetemben a gép karbantartását is szépen megtanultuk. Tudtuk többek között mi fán terem a hidraulika olaj, és mire jó, hogyan néz ki a hidraulika cső, meg az izzító gyertya, és még sorolhatnám. Képben voltunk teljes mértékben azzal, hogyan néz ki a vason egy nagy generál, tudtunk segíteni benne, és ami a legfontosabb élvezettel szívtuk magunkba a tudást, nem a TV-t bámultuk, ez sokkal érdekesebb volt.
Magunkba szívtuk az őstudást, az alapokat, egy hozzáállást, amit később nagyon jól tudtunk hasznosítani nagyon sok szituációban, és tudunk ma is.
A legjobb dolog, amit a gyerek kezébe lehet adni ebben az életkorban, az egy traktor, meg egy darab föld, és hajrá.
Ez a tudás hatalmas előnyt jelentett az egyetemen, de ez egy másik történet.
Az alábbi linken megtalálható a kezelési, és karbantartási utasítás, ha valakit érdekel:
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, ott, ahol a kerítés is kolbászból van, ahol a szemetet a háziasszonyok full sminkben viszik ki, abban a városban történt meg ez a mese.
Nekem is olyan mesélte el, aki átverekedte magát az üveghegyen, megküzdött a sárkánnyal, és elnyerte a királylány szívét, épp az öreg királyhoz siettek, a fele királyságért, amikor egy erdő széli fogadóban találkoztunk, ekkor mesélte él a mesét egy icce mézsört kortyolgatva.
Képzeld el, hogy abban szép városban volt egy olyan éjszakai zenés mulató, ami nagyon népszerű volt a helyi boszorkányok, és mágusok között, de előszeretettel járt oda mindenki, aki mulatni akart. E helyen a legjobb zenék szóltak, a legjobb válogatott italok szolgálták a kedves nagyérdemű szórakozását. E hely, és még jó pár hasonló hely tulajdonosa egy 30-as évei közepén járó varázsló, foglalkozására nézve milliomos, aki előszeretettel állt be kiszolgálni a nagyérdeműt.
Történt egyszer, hogy a buli még nem indult el, csak páran lézengtek a helyen, és bejött egy fiatal boszorkákból álló csapat, hogy igyanak egy mézsört. A srác kiment az asztalukhoz, hogy felvegye a rendelést. Ekkor az egyik fiatal boszorkány száját a következő mondat hagyta el:
.- Ha nem csak egy felszolgáló lennél, felszednélek.
A srác csak mosolygott, és nem mondott semmit. A pult mögül hangos kacagás harsant fel, mivel a pultos boszorkák hallották az ominózus mondatot.
Megkapták a boszorkák a mézsörüket, és az élet ment tovább a maga medrében.
Ekkor az egyik boszorka mondta a srácnak, hogy valamelyik vendég összerondította a mellékhelyiséget, és megy kitakarítani. A srác a következőt mondta az alkalmazottjának:
-
- Te világos ruhában vagy, és a pult mögött fogsz dolgozni egész éjszaka, inkább megcsinálom én.
A pultos boszorkányok a világ végére is elmennének érte, ez nem kérdés.
Eddig a mese.
Ilyen az, amikor valami nem csak egyszerűen jó, hanem emberséges is.
Sokszor halljuk a fenti szót, hogy így nőtt, vagy csökkent a profit, vagy, hogy a termék „profitnövelő képessége így, meg úgy változott az elmúlt időszakban”. A kérdés az, hogy amikor a fenti szövegkörnyezetben halljuk a fogalmat, akkor tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit is hallunk, mi is a fenti félmondatok mély jelentésbeli tartalma?
Blogom az élelmiszergazdaság gyártáselméletével, és közgazdasági játékterével foglalkozik, nézzük, meg hogy mit is jelenthet a profit mondjuk ha a gyártáselmélet oldaláról közelítjük meg a témát.
Amit az elején meg kellene nézni, hogy mit is takar a profit fogalma. Ha filozófiai oldalról nézzük a fogalmat, az olyan valami, amit a gazdasági folyamat elején tervezni lehet, és kell. Miért mondom ezt?
Egy gazdasági folyamat környezetében sok minden olyan dolog lehet, amit lehet profitnak felfogni a vállalkozói szlengben.
Például azt, hogy mennyire érzik jól magukat az adott vállalat, adott telephelyén a munkavállalók.
Van, aki profitnak nevezi már azt is, hogy alkalmazottai boldogok, de van, aki meg profit hordozó tényezőként fogja fel alkalmazottai boldogságát.
Tényleg, ha már profit, akkor mi is az, hogy profit hordozó tényező egy vállalkozásnál?
Sokan erre azt mondják, hogy a termék, amit a vállalkozás gyárt, kiviszi a piacra, és ott megveszik tőle. A vevő meg kifizeti az ellenértéket.
Egyfajta élelmiszergazdasági gyártáselméleti paradigma a következőt mondja a profitról, és a profit hordozóról:
A profit olyan valami, amit előre lehet és kell tervezni, továbbá meg kell tervezni a – Mikor? – kérdése a választ.
A profit a értékesíthető végtermékhez kapcsolódó fogalom
Tudni kell kiszámolni azt, hogy adott időszakban, adott értékesíthető végtermék esetében mennyi profitot lehet realizálni minimum három tizedesre pontosan.
Profithordozó: Komplex gyártási kultúra integritása, és működési környezete az adott integrált gyártási térben.
A fenti megközelítés nagyon más szemléletet takar, mint ahogy a fogalmat egy könyvelő látja a cég életében:
A könyvelőnek a profit általában a következőt jelenti: Összes bevétel – Összes költség = profit
Nála a profit fogalmának környezete általában cégforma függő fogalom, a gyártáselméleti szakember számára a gyártáshoz kötött fogalom, ami platform független tervezési teret feltételez.
Felmerül a kérdés, hogy amikor egy vállalkozást tervezünk, akkor mivel is foglalkozzunk?
Könyvelőnk abban fog tudni segíteni, hogy a választott vállalkozási forma környezetében segítsen minket abban, hogy elérjünk egyfajta optimális pénzügyi működést.
Abban nem fog tudni segíteni, hogy kitotózzuk azt, hogy mit is tekintünk a vállalkozásunk termékének (vagy szolgáltatásának) az adott pillanatban, annak mégis mekkora az egysége, amiért a vevő fizet, hogyan néz ki ennek a játéknak a gyártási, vagy szolgáltatási háttere.
Ide te kellesz, aki ezt napokon, hónapokon akár éveken keresztül, álmatlan éjszakákon át nézi, vizsgálja, tervezi, hova tovább együtt lélegzik az egész történettel, amit alkotott.
Ezért vagy te a vállalkozó, és nem a könyvelőd, a szomszédod, vagy az alkalmazottad.
A profitról, és profit tervezéséről eszembe jut Besenyő Pista bécsi, aki tudatában volt annak, hogy eszik, mivel egyszer sem harapott mellé. : ) Legyünk tudatában mi fán terem a profit, ha már egyszer tervezgetünk ezt meg azt.
Íme, Besenyő Pista, bácsi, aki a lisztjavító szerről, és térfogatnövelő szerről mesél a süteményféleség kapcsán. : )
Az ördöggel együtt dolgoztunk a pokolban tíz éve. Nem felejtetem el azokat az éjszakai műszakokat, amikor is egy budapesti termelőkonyhában gyártottuk a portékát ott a 2000-es évek közepén.
Én voltam a gyártás minőségbiztosítási mérnöke, Rezső az ördög, meg a konyha szakmai vezetője, séfje.
Nagy idők voltak.
Elég komoly kis innovációkat tesztelgettünk ott a készételgyártásban. Tesztelgettük például a flash nitrogén fagyasztást diverz készételre, elsőként Magyarországon abban az időben. Máshol nem volt akkor ilyen technológia, csak ott.
Rezső, az ördög, a Gundelban végzett, és dolgozott a konyha minden pozíciójában karrierje elején.
Mostanra Rezső az ördög 20 éves vezetői tapasztalattal rendelkezik, és nagyon szereti azt a csapatot, ahol séfként dolgozik.
Régi barátok vagyunk az őrdöggel. Az ördög a következőt szokta mondani egy kemény műszak 11. órájában, amikor még nem látni azt, hogy mikor lesz vége a dalnak:
„Nem én vagyok a világ legjobb séfje, de a konyha ördöge én vagyok!” Jó ember, kiváló séf az ördög, nekem elhihetitek!
Meghívtam az ördögöt, hogy együtt írjunk olyan témákról itt, melyekről nagyon ritkán esik szó szakmai körökben.
A szemléletmód lesz az, ami az írásainkat egyedivé fogja tenni. Az ördög ízig-vérig profi séf, vendéglátós, és ha műszakban a pályán mozogsz, fél mozdulatodból látja azt, hogy mire gondolsz. Aki dolgozott például grill, vagy sültes pályán legalább egy műszakban, azt tudja, mire gondolok. A másik nézőpont ami meg fog jelenni az írásainkban, az a lecsómérnök nézőpontja. A színtiszta ipari, gazdasági szemlélet, ami meg van fűszerezve egy kis szenvedéllyel.
Az ördög szerint egy jó eperhab olyan, mint egy fél orgazmus. Mondja ezt Ő, aki étel stylist.
Erre a lecsómérnök azt mondja, hogy persze, de jól nézzen ki a dobozban, és legyen sexy a csomagolása, és 1 nap után is szépen nézzen ki a polcon.
Ezért jó páros az ördög, és a lecsómérnök, mert egymás gondolatait is fél szavakból értik. Az ördög megálmodja az ízeket, a lecsómérnök meg eljátszik az ipari történetekkel, és ez így alkot kerek egészet.
Az ördög Gundel Károly hitét vallja, miszerint:
„Konyhánk, ételeink akárcsak a zenénk,
nyelvünk, eltűnnek nyugati népeiktől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, azt is, hogy nem a magyarság hátrányéra. Mindezt ismerni nem csak érdekes, hanem hasznos is!”
– Gundel Károly –
Miért hívtam meg az ördögöt a lecsómérnök blogjára?
Elég komoly kapcsolatom van az angol kultúrával, és egy reggel a következő kérdésre ébredtem:
Van-e, olyan a magyar gasztronómiában, hogy tradicionális magyar reggeli?
Ha létezett ilyen, milyen volt az egyes történelmi korokban?
Ugye tudjuk, hogy a „full english breakfast” – angol reggeli – az felsorolás szinten a következő: kávé, pirítós, gomba, tojás,sausage, baked beans, bacon, és grillezett paradicsom.
Fel is hívtam az ördögöt, hogy akkor mi is a véleménye erről a történetről. Az ördög meg elkezdett mesélni. Megkezdjük közös utazásunkat a történelem csodálatos forgószínpadán, végigjárjuk a magyarság útját, kutatva a reggeli, és a hajnali étkezések után.
Kísérj el minket kedves olvasó ezen az úton! Olvasni fogsz arról például, hogy eleink miért is voltak a tartósítás technológia rock sztárjai már a honfoglalás előtt jó pár évszázaddal.
Mesénk erről is szól majd.
A cikkek alatt szabad a kommentelés, szeretném, ha megosztanád majd véleményed velünk kedves olvasó, értékes hozzászólásoddal emelnéd a szakmai vita értékét.
Függöny fel, kezdődjön az előadás!
Álljon itt egy kis történelmi bevezető a témához: HOMELAND
Music: Ethnofil ( https://www.facebook.com/ethnofil ) Composer: András Weil Lyrics: Tamás Inczédy (Inspired by Mihály Vörösmarty’s poem) Vocal: Viola Okos Drums: Gergely Okos Recorded, mixed & mastered: Péter Sohajda Musical Producer: András Weil, Ádám Magyar Recorded in Greenzero studio.
HOMELAND
Until the end of time Faithfulness, hope and pride Lead us back to our homeland Be good to me and mine
Our fathers’ winning bravery Leaves a duty to me Never mind sweat, pain, and tears on my quest Just hold on to living free
Freedom! Flags of yours Are blood stained and war-torn Carried by million heroes gone And yet more still unborn
It cannot be that so many Brave hearts broke in vain From cradle to the grave masses Struggling with the pain
My heart belongs to A bitter-sweet place on Earth Here I stand on my motherland Where I was given birth
Our fathers’ winning bravery Leaves a duty to me Never mind sweat, pain, and tears on my quest Just hold on to living free
Olyan dologról fogok énekelni, amiről nem lehet eleget beszélni, ez pedig nem más, mint hogy mennyi is az a bizonyos munkabérköltség,
Megénekeltem már ezt a problémakört egy másik bejegyzésemben, amikor is ennek a játéknak egy másik aspektusát vettem górcső alá. Íme, a link a bejegyzéshez:
Most nézzünk bele egy kis termelő egység magánéletébe, ahol egy vicces kis PHP alkalmazást, és perifériát állítottak hadrendbe.
A cucc feladata elméletileg az, hogy segítse a cégműködést, történetesen erre a cuccra bízták a cég melósainak munkaidő elszámolását. A Játék a következőképpen működik: Ha a melós 8.00-kor kezd, akkor a rendszer maximum 3 perccel előtte engedi lehúzni a kártyát, semmivel sem előbb. Ha a munkás pontban délután 5-ig dolgozik, akkor szintúgy maximum 3 perccel később engedi lehúzni a kártyát a rendszer semmivel sem később. Mindezt teszi azért, mert az előre, az arra a hétre elfogadott munkaidőterv így lett a heti rendszerbe foglalva.
Na, már most ez azt is jeleni, hogy a cég nem fizet egy másodperccel sem többet, mint ami az előre beírt munkaidő tervben van, mert így a könyvelő meg a távol lévő főnök dolga roppant egyszerűvé vált. A cég távolról programozható ezzel a játékkal, és csak nézni kell a bankszámlát. Eddig szépen ment ez a játék, nem volt vele gond.
Pár hónapja megcsörrent a telefonom.
Egy régi cimbora hívott, hogy nagy gáz van, mert egyszerre tíz nagyon jó embere akar lelépni, és kezd megroppanni a gyártás, tenni kellene valamit. Kénytelen voltam autóba ülni, és elmentem hozzá, egy kicsit körülnézni.
Nézem a „csekkoló cuccot”, és kérdezem, hogy ez meg mi, mert régen kártyás órája volt. Azt mondja, hogy ez az új kártyás munkaidő elszámoló cucc, ami úgy működik, hogy gépen összerakja a heti munkaidő tervet a rendszerben, ezért a munkásnak semmi más dolga nincs, csak munkakezdés előtt maximum 3 perccel lehúzni a kártyáját, és bemenni dolgozni.
Itt kezdett nagyon furcsává válni a történet. Mondtam neki, hogy oké, nézzünk meg egy bérlapot, hogy akkor hogyan is néz ki egy munkabér kifizetés. Nézem, 3 hónapra visszamenőleg a játékot, és azt látom, hogy nem volt sehol egy perc „túlperc” sem, nem hogy túlóra.
A következő párbeszéd zajlott le:
- Miért kell 45 éves korodra elfelejteni azt, ami 35 évesen evidens volt?
(Nézett rám, és nem értette)
- Új bunda kell anyunak, vagy kenyérre kell a lóvé? Vagy mi van?
- Mondjad, mi a bajod, ne sértegess, mert kezdek megharagudni.
- Kezdesz beleőrülni a játékba, szerintem jobban kellene koncentrálnod a hobbidra, vagy más szép dolgokra.
- Most elmondom, miért fogsz tönkremenni pillanatok alatt, mert éhesebb lettél valami miatt. Lehet, hogy sok filmet néztél a gazdagokról, nem tudom.
- Tönkre fogsz menni 7 napon belül, mert ha 10 ember offol, és nem tudsz gyártani, ezért szállítani sem fogsz tudni időre.
- Nem, biztos nem, csak idő kell.
- Ezt elbuktad, időd nincs.
- Mennyiért gyártottál egy végterméket 3 hónapja egy adott műszakban?
- Azt nem tudom, meg kell nézni a könyvelést.
- Tényleg? nem mondod!
- Akkor mi alapján adogatsz árajánlatot?
- Azt a kollegina csinálja, a rendszer számolja neki.
- Szuper, és eddig minden szép volt a cash-flowban?
- Persze, ezzel nincs gond.
- Dehogynem, 7 napon belül tönkremész, mert nem tudsz gyártani, és nem vagy tisztában azzal sem, hogyan működsz.
- Nézzük, miért van tele a törpje tíz emberednek. Mióta beszerezted ezt az új „csekklós cuccot” egy másodpercnyi túlórát nem fizetsz, mivel ezt mutatják munkabér elszámolások. Ez azt jelenti, hogyha hajtás van, és bent vannak mondjuk az üzemben húszan, és üt a gong, és lelépnek kilencen, a maradék tizenegy ember szívni fog, ha van meg kemény munka, mivel el kell végezniük húsz ember munkáját.
- Dupla terhelés, szimpla bér. Te meg ülsz az irodában, és lesed a monitorod, hogy minden szép, mert a rendszer szépen mutatja azt, amit betápláltál neki. Így is működtök. Akinek el kell mennie gongütéskor, elmegy, de az élet nem ilyen egyszerű, és most a fagyi nagyon keményen nyal vissza. Élelmiszeripari üzemed van 2017-ben, és nem 1909-ben.
-A pumpa emelkedik az emberekben, és három hónap után szépen megunták, és pá-pá-t akarnak inteni neked érted ugye?
Csak félig értem.
- A következőt tedd. Ha nem ezt teszed, nem fogsz tanulni az esetből semmit, és két hét múlva keményebb történettel állunk majd szemben.
- Kapcsold ki a számítógéped, felejtsd el a céges rendszert, mert nem tudod, mit miért csinálsz. A „becsekkoló cuccot” leszereljük most azonnal, ha nem teszed meg, én fogom „leszerelni”, azt nem kellene megvárni.
- Átállunk a jelenléti ívre reggeltől, és visszaállunk arra a történetre, ahogy 1998-ban csináltuk, amikor kézzel számfejtettünk, most is ezt fogjuk tenni. Reggel állománygyűlést tartasz, ahol bejelented, hogy a hónap elejétől emeled a nettó bért 20 %- al, a hónap elejétől. Minden megkezdett negyedórát fizetsz, és fizeted a túlórát, ahogy azt kell, ahogy nem oly régen.
- Megkérdezed, mindenkitől, egytől egyig, hogy mi bánja a lelkét, szépen felírod, és elmondod, hogy javaslatokat vársz, amit megfontolsz, és lépsz.
- Kicsit drágább lesz az integritás megőrzése, de talán túléled.
- Itt leszek melletted az elkövetkezendő két hétben, és szépen kielemezzük, hogy miért buktál majdnem bele
Túlélte. Hálás, Már érti miért. Lesz még szó erről a játékról.
Nem oly rég egy havernál a következőt láttam a monitoron egy gyönyörű nap zárásakor. Egy szép színes szagos grafikon tárult a szemem elé, ahol az X tengelyen szépen jelölték az órát, az y tengelyen meg szépen abban az órában a kasszába csengetett bevételt. Mindezt egy olyan helyen, ahol embereket szolgálnak ki, olyan hely az, ahol az ember egy kajára is beül.
Mereven néztem a monitort, és megkérdeztem a havert, hogy érti-e azt, hogy mit mesél az ábra. Azt mondta, hogy nagyon faja a történet, mivel ezzel nagyon szépen lehet látni, hogy mikor van hajtás a placcon.
Mondom neki, hogy ha te azt látod ezen az ábrán, akkor nem érted igazán, hogy mi miért történik a placcon, és így hosszú távon elég komoly problémáid lehetnek. Kérdezte, hogy miért.
Azonnal az egyetem jutott eszembe, és Fodor professzor úr, aki analitikai kémián azt mondta, hogy nagyon figyeljünk oda, hogy mit is mérünk. Egy mérést mindig úgy kell megtervezni, hogy ne tévesszük szem elől a célt.
Fel kell tenni a kérdést, hogy mit is látunk az ábrán.
Másképp megfogalmazva, milyen mért értéket mutat az ábra? Mikor keletkezett a mért adat? Nézzünk mögé a játéknak, mivel nem azt látjuk, amit látnunk kellene, hanem valami nagyon hasonlót, amivel teljesen becsapjuk magunkat, amikor ezt az adatot akarjuk felhasználni például tervezéshez.
Képzeljük el a következő valósághoz közeli szituációt:
Anya, apa, meg a két gyerkőc bejön az étterembe, leülnek. A placc tele, mindenki rohan, mint a mérgezett egér. Pista a főpincér kiviszi nekik az étlapot, 5-10 per múlva odamegy hozzájuk felvenni a rendelést. Megnyitja az asztalt a rendszerbe, mivel elkezdi felkopogtatni a rendelést a saját kódja alatt, ekkor 12.23 –at jelez a rendszeróra. Az italok megérkeznek, a konyha megkapta az ételrendelést, elkezdte legyártani.
Pista a leveseket 12.35-kor szolgálta fel, 12.57-kor leszedte a leveses tányérokat, „lecsumizott”, fordult egyet, és 13.05-re szépen kivitte a főételt. Desszert nem volt, nem volt + ital rendelés sem, ezért a család a jól elfogyasztott ebéd után fizetéshez készült. 13.15-kor hívták Pistát, aki lecsumizott, beszélt pár mondatot közben a családdal, és kikoppintotta a számlát a rendszerben ta ta ta tamm: 13.20- kor melyet a családfő készpénzben kifizetett.
Hoppá, nesze neked KPI, meg hasonló nyalánkságok. Miért is?
Az adat, amit a fenti ábra mutat, azt a pillanatot rögzíti, amikor a családfő fizetett, és nem mesél a 12.23 – 13. 20 közötti időszakról, csak a tényt rögzíti, hogy 13.20-kor keletkezett a bevétel, ami az ábrán látszik. Tehát a csapat a lelkét kidolgozta az előtte levő órában, és mégsem ezt a teljesítményt adja vissza az ábra, pedig egy jó menedzsment döntéshez, és teljesen professzionális működéshez ez kellene.
Majdnem egy óra.
Ez nagyon hosszú idő is lehet a placc-konyha- söntés háromszögben, csúcsidőben. KPI? Nagyon nem mindegy, hogyan is tervezzük meg ezt a történetet, és nagyon komolyan félre lehet lőni, ha csak a szemünkre hagyatkozunk.
Nem mindegy, nagyon nem. Mint az eper és a jég, tökéletes az összhang.. egy darabig. Addig kell kiélvezni. Ezt meg? Érezni kell. : )
VI. 1989, Magyarországra érkezik Shoji Shiba professzor, és forradalmi változások indulnak el a minőségügyben.
Shoji Shiba professzor Magyarországra érkezik 1989-ben, és ezzel új szintre emelkedik a hazai minőségügyi szemlélet.
Shiba professzor szerint a minőségnek négy fokozata van:
Shoji Shiba
Szabványnak való megfelelés
Használatra való alkalmasság
A vevő ismert igényeinek való megfelelés
A várható (látens) igényeknek való megfelelés
A fenti fogalmi környezetet érdemes nagyon komolyan mélyen ízlelgetni, ez a minőségügyi felfogás előre vetíti már a XXI. század minőségfelfogását. Miért mondom ezt?
A fenti fogalomkör nem csak és kizárólag termék minőségi környezetét vizsgálja, hanem a teljes minőségügyet komplexen, a termék gyártási környezetével együtt teszi a minőségügy vizsgálati tárgyává.
A szemléletmód forradalmi, de miért is?
Az első pontban a professzor azt mondja, hogy a minőség első fokozata a szabványnak való megfelelés.
A szabvány fogalomköréhez eléggé integrált módon hozzá tartozik a gyártási környezet fogalomköre. Egy szabványos élelmiszeripari terméket egy olyan helyszínen tudunk előállítani sztenderd módon, amelyet más iparágak szabványai (pl. építőipari szabványok) determinálnak.
És itt álljunk meg egy pillanatra.
A fogalomkörrel eljutottunk a szabványos gyártási terek által határolt élelmiszeripari gyártási struktúrákhoz.
Mit jelent ez?
Bárhol a világon telepíthető szabványos kimenetre (élelmiszeripari végtermék szabvány) szabványos élelmiszeripari gépek egymásra építésével olyan modulokból álló üzem, mely az adott lokális környezetre egyszerűen optimalizálható.
Szabvány üzemterv
A fenti minőségfelfogás nem jelent mást, mint azt, hogy megszülettek az élelmiszergazdaságban típus üzemtervek.
Ezeket az üzemeket általában modulokba szervezték annak érdekében, hogy egyszerűbben, gyorsabban lehessen telepíteni az üzemeket.
Ezzel a felfogással eljutunk oda, hogy az élelmiszeripari szabvány üzemet platform függetlenül bárhova telepíteni lehessen. Szállítani kell a modulokat, és el is jutunk a logisztika fogalomköréhez.
Logisztikai egységrakomány, és szabvány logisztikai lánc minőség
Logisztikai lánc minőség
A múlt század 60-as – 70-es éveire kialakultak a nemzetközi áruszállításban az egységrakományra épülő komplex fuvarozási rendszerek.
Az élelmiszergazdaságban nagyon komoly szerepe van a szállítási láncok minőségbiztosításnak. Pl. egy fagyasztott köztestermék szállítása közben biztosítani kell a folyamatos hűtőláncot, mely nem szakadhat meg semelyik logisztikai átadási ponton sem.
Eléggé komplex, integrált logisztikai rendszerek alakultak ki mára, melyek működését eléggé komoly nemzeti, és nemzetközi minőségügyi szabványok segítik.
Logisztikai egységrakomány
Egy általános egységrakomány az élelmiszergazdaságban pl. a sztenderd EUR raklap, amely 800 mm széles, x 1200 mm hosszú maximum 1950 mm magas, ás általában a rakomány bruttó maximum 970- 1100 kg.
Tehát a fogalmi megközelítéssel eljutottunk oda, szabványos receptúra alapján, szabványos üzemterv alapján felépített modulokból álló üzemben szabványos logisztikai egységekbe rendezett végterméket állítunk elő időközönként, ha kell, raktározzunk, és szállítjuk le vevőknek.
A fenti gondolatmenet elvezet minket a professzor szerinti második fokozathoz, miszerint ez:
Még mindig Deming, 1982, és a kulcsrakész komplex üzemtervek mélylélektana
Az előző posztot azzal fejeztem be, hogy még nem vagyunk készen, mivel Deming minőségfogalmát ott, akkor, 1982-ben nehéz értelmezni a kulcsrakész komplex üzemtervek fogalomkörének mélyebb megértése nélkül.
Abban a korban vált nagyon általánossá az úgynevezett technológiai modulokban való komplex gondolkodás. Az ipari gyár, és gyártásszervezés tudományágának ilyen szemléletű megközelítése forradalmi változásokat hozott a szakipari gyártásszervezésben, és a rá épülő komplex pénzügyi megoldások terén.
Nézzük mi a történek lényege, és honnan indult a játék.
A múlt század 70-es éveire az űrutazás, nem veszélytelen, de mondhatni rutin feladattá vált.
Ekkora az űreszközöket már modulárisan állították elő. Ez azt jelenti, hogy az űrtechnológiát olyan elemek gyártására bontották, amelyeket egyszerűen gyárthatóra terveztek.
Így sikerült bevonni az űrtechnológiába magáncégeket, amivel a szükséges elem gyártásán keresztül a résztvevő cégek egy nagyon komoly, komplex innovációs környezet részévé váltak.
Szépen legyártották az egységet az adott üzemben. Azt elszállították máshová, ahol a több más helyről beszállított egységből egy nagyobb egységet állítottak elő, ezt nevezhetjük valamilyen funkcióval bíró modulnak.
Ezt a modult, aki összerakta, beszállította oda, ahol a fellövendő űreszközbe építették be az adott modult, vagy raktározták a következő indításig.
Salyut-7 (1982- 1991)
(https://en.wikipedia.org/wiki/Salyut_7)
Ez a felfogás forradalmasította az ipari gyártástechnológiát, forradalmasította a komplex logisztikai rendszerekről alkotott minőségfogalmi megközelítést, továbbá eléggé komolyan elvezetett oda, hogy a gyártási folyamatra úgy tekintsünk, mint egy dinamikus folyamatra.
Itt meg kell állunk egy pillanatra.
Ha valami dinamikus, akkor nem lehet megközelíteni statikus modellekkel, mivel nem vezet eredményre.
Ez a nézőpont forradalmasította a közgazdaságtani gondolkozást, forradalmasította az üzemtervezés mélylélektanát.
A nézőpontváltás hatása olyan volt, mint amikor az 1800-as évek végén a gyárakban a gépeket kerekekre szerelték.
Akkor az üzemek ezzel a kis módosítással képessé váltak arra, hogy ellássák a folyamatosan növekvő városi lakosságot.
A nézőpontváltás elvezetett a sztenderd globális megoldásokhoz.
Valakik elgondolkoztak azon, akkor hogy milyen jó lenne az, ha az élelmiszergazdasági gyártási területre is ilyen szemmel néznének. A nézet elindult világhódító útjára.
Elkezdtek olyan gyártási modulokat, és az ezekből építhető rendszereket tervezni, melyek kimeneteinek egymásra épüléséből komplex végtermék rendszerek gyárthatóságának lehetősége adódott.
Az élelmiszermérnöki, és komplex pénzügyi folyamatokat elkezdték az ilyen játékterekre optimalizálgatni.
Igazi technológiai forradalom indult az élelmiszergazdaságban, ami megnyitotta az utat a technológiai globalizációhoz.
Deming minőségfogalma nem értelmezhető e technológiai forradalom hatásainak felületes megértése nélkül.
A befektetők elkezdhettek modulárisan felépített élelmiszergazdasági technológiákba fektetni, immáron globálisan.
A következő alkalommal megérkezünk 1989-be, Magyarországra, ahol Shoji Shiba professzor munkássága nagy hatással van a minőségfelfogásra. Ezt a mesét fogjuk körbejárni a következő posztban.
Deming 1982-ben a következő módon fogalmazta meg minőségfogalmát:
„ A minőség nem más, mint egy erre alkalmas piacon a termék, vagy szolgáltatás egyenletességének és megbízhatóságának kis költséggel elérhető és előre megjósolható mértéke” (Deming 1982.)
A fogalom meghatározást ízlelgetnem kellett, amikor kb. vagy 20 éve először került a szemem elé. Akkor még csak érintőlegesen érdekelt a minőség, más dolgok foglalkoztattak akkoriban, például olyanok, hogy hogyan néz ki egy 600 hl-es saválló tartály gyártása.
Vakarom a fejemet egy kicsit, amikor Deming minőségfogalmát olvasom. Valahogy nem egyeztethető össze azzal a mérnöki gondolkodással, amit a hazai mérnöki gondolkodás képvisel. El is magyarázom miért.
A hazai élelmiszermérnök képzésben nagyon komolyan ott van a hangsúly a mikrobiológiai alapokon. Mikrobiológia, továbbá például az élelmiszerkémia végigkíséri az egész képzést, úgy általánosságban készségszinten használni kell.
Ezzel azt akarom csak mondani, hogy a képzés első része nem végtermék, vagy szakágazat függő. Az ágazati specifikum inkább az egyetem utolsó két évében kap szerepet, amikor az ember a választott iparágában alkot.
Tehát a fenti minőségfelfogás számunkra egy lehatárolt gondolkodási teret ad vissza. Hogy miért? Azért, mert arra képeznek ki minket, hogy pl. hogyan kell megfőzni egy jó paradicsomszószt (ami lehet ketchup is) ha már megfőztük, akkor azt valamilyen szinten, valamilyen körülmények között gyártani is lehetne, melynek végeredményeként termék kerül a fogyasztó asztalára. A lényeg ebben a szemléletmódban van. A termék gyárthatóságának környezete meghatároz egy sajátos mikrobiológiai gyártási játékteret, melyet tudni kell elemezni, és megfelelő módon kezelni.
Nagyon nem jut eszembe egy tervezési történetnél, hogy van piac, meg miegymás. Inkább ilyen játékok érdekelnek, hogy milyen irányelvek alapján kell megterveznem az üzemet (pl. irányított terek rendezési elve) hogy elemezzem a komplex faktorokat. A piac, meg költség fogalmak csak akkor jönnek a képbe, amikor már valami a kezemben van, és lehet optimalizálgatni úgy, hogy leképezzen valami optimumot. Tehát egy kicsit más szemléletmódot testesít meg Deming.
Nézzük, abban a korban mire gondolt, amikor megfogalmazta minőségfogalmát. Mit is mondott?
„ A minőség nem más, mint egy erre alkalmas piacon a termék, vagy szolgáltatás egyenletességének és megbízhatóságának kis költséggel elérhető és előre megjósolható mértéke” (Deming 1982.)
Tehát van egy termék, amely az adott piacra optimalizált. Legyen ez pl. ez az elősütött hasábburgonya, amit lokálisan, egy telephelyen – single site environment – integrált technológiával gyártunk. Ennek az üzemegységnek pl. az adott alakú termékből, a vizsgált időszakban a kibocsátása mérhető, gyártási viszonyai dokumentálhatóak, és elemezhetőek.
Ezzel megvolnánk a fogalom meghatározás piac, és termék részével. A termék természetesen egyenletes. Bejön egy szó, megbízhatóság. Itt már el kell időznünk kicsit Deming gondolkodásmódján.
Megbízhatóság nincs gyártási környezet, és tervezett komplex, végtermék specifikus gyártástechnológia nélkül. Kulcsrakész komplex üzemtervek fogalomköréhez érkeztünk. Innen fogom folytatni, még nem vagyunk készen. : )
Farkas Bertalan, és Valerij Kubaszov disznósajtot eszik.
Farkas Bertalan
Mielőtt rátérnénk Deming minőségfogalmára, egy kicsit időznünk kell még itt a 70-es évek végén. Olyan dolog folyt Magyarországon, amivel a hazai élelmiszerkutatás azonnal az űrkutatás élvonalába került, mivel képes volt létrehozni a csodát: ízletes, magyaros menüt adni az űrhajósoknak, ami addig senkinek nem jutott eszébe.
Marika néni, és csapata, az Interkozmosz program keretein belül a Budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet 4. emeletén elkezdi megalkotni a csodát, azzal a céllal, hogy amikor majd 1980-ban, a kiválasztott időpontban, a Szojuz – 36 űrhajó az első magyar űrhajóssal a fedélzetén föld körüli pályára áll, tudjanak enni egy jót az űrhajósok.
Érdekes kis menüt állítottak össze, íme:
sertéspörkölt
libamájpástétom
babsaláta
rakott káposzta
füstölt marhanyelv
sült vagdalt
csirkehús
disznósajt
Hogy miért érdekes?
Szakmai oldalról nézve, ez a menü egy rémálom.
Rémálom, mert ezek az ételek nagyon komplexek, nem egyszerű őket elkészíteni, főleg jól, és ízletesen elkészíteni. Ez még csak az első része a játéknak. Mivel ezeket az ételeket a legegyszerűbb konzervként felvinni az űrbe, ezért konzervet kellett tervezni.
Azért az űrben van egy két körülmény, ami más, mint földközelben. Például mások a nyomásviszonyok, továbbá van súlytalanság, vannak orvos biológiai tények, melyeket figyelembe kellett venni, és voltak persze a fogyasztói igények.
És itt jön be a csoda, amit megalkotott Marika néni, és csapata.
A Budapesti Konzerv – és Paprikaipari Kutatóintézet 4. emeletén létrehozták a félüzemi gyártókapacitást az űrétel program számára, a nulláról.
A projekt komplex minőségbiztosítási környezetének kidolgozása is rájuk várt. Maradandót alkottak, a hazai élelmiszerhigiéniai alapokon.
Mindent nekik kellett kitalálni.
Ott, Marika néni, és csapata az akkori hazai élelmiszerhigiéniai alapokra építve kidolgozta a projekt komplex, gyártási környezetét.
Mire koncentráltak?
Sok más változó mellett, az alapanyagok, receptúra, gyártáselmélet, gyártástechnológia, gyártási környezeti higiénia, személyi higiénia, és általános sterilitás problémakörét is körbe kellett járniuk, és mindezt komplexen kellett kezelni.
Mindezt egy kutatóintézet 4. emeletén, amit nem erre a célra terveztek annak idején. Kidolgozták a teljes projekt minőségbiztosítási rendszerét. Egy helyszínen képesek voltak nagyon eltérő összetételű, és gyártástechnológiájú űrételt gyártani.
Ekkor, Marika néni, és csapata, a Budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet 4. emeletéről kitörölhetetlenül beírta magát az élelmiszeripari minőségbiztosítás nagykönyvébe. A megoldásaik mai napig etalonként szolgálnak az élelmiszeripari minőségbiztosítás területén.
A következő alkalommal már megnézzük, mit is mondott Deming 1982-ben a minőségről.
Olyan év volt, amikor egy walkman olyan 200 dollár körüli összegbe került, és a kazettákat ceruzával pörgették a gyerekek a megfelelő számhoz. : )
Megjelent a Neoton Familia Napraforgó című albuma, a Pink Floyd kijött a The Wall albummal, Teréz anyának ítélik oda a Nóbel –békedíjat, a Voyager-1, 280 ezer km-re megközelíti a Jupitert, a Columbia űrrepülőgép elkészült, és startra készen áll.
Az első PC-k forgalomba kerülnek, a Happy Meal menü bevezetésre kerül, hazánkban az IBUSZ ezzel a képpel reklámozza a Balatont (Sáfár Anikó):
Crosby megalkotja minőségfogalmát, miszerint:
A minőség a követelményeknek való megfelelés, nem pedig megfelelés a jó színvonalnak. /Quality is conformance to requirements not goodness. - Corsoby, 1979- /
Crosby négy pontban vázolja a minőségről alkotott filozófiáját:
1. A minőség definíciója: az elvárásokhoz való alkalmazkodás
2. Aminőség előrejelzése: elengedhetetlen
3. A végeredmény színvonala: zérus hiba
4. A minőség mérése: a nem megfelelés ára
A fogalmi megközelítés feltételezi a részletes követelményrendszer felállítását, és az ehhez való alkalmazkodást. Crosby szerint csak e feltételek teljesülése esetén lehet felmérni a minőséget.
Nézzük meg a fogalommagyarázat mélyszerkezetét.
Crosby azt mondja, hogy legyen egy részletes követelményrendszer, amelyben leképezzük az elvárásainkat, mivel így teszünk, előre tudjuk jelezni a végtermék minőséget. Akkor vagyunk igazán jók – a végeredmény színvonala akkor elfogadható -, ha zérus hibával gyártunk. A minőség mérése a nem megfelelőség árában fejezhető ki.
Crosby minőségfogalmával akkoriban teljes körűen le lehetett képezni az olyan gyártási tereket,ahol nagy mennyiségben koncentrált gyártási helyszínen gyártanak végterméket, vagy köztesterméket.
Ebben az időszakban kezdték el tervezgetni az első moduláris élelmiszeripari végtermékeket, annak gyárthatóságát tervezett ipari környezetekben. Crosby fogalmi megközelítése ezen termékrendszerek gyártáshoz adta azt az elméleti hátteret, amire az ilyen típusú végtermékek gyártáselméletét alapozni lehet majd az elkövetkezendő években.
Crosby minőségfogalma nélkül nehezebb lett volna kidolgozni a moduláris élelmiszeripari végtermékek gyártási környezetét, az ilyen gyártási rendszerek gazdaságelméletének hátterét. Érdekes kis játéktér alakult ki ebből.
A következő alkalommal megérkezünk 1982-be, amikor is Deming nézett a varázsgömbjébe, és fogalmazta meg minőségfogalmát.
Zene: Neoton Familia, Napraforgó album, 1979: Santa Maria
Egyre jobban érdekel mostanában a fenti téma, ezért e helyen több felvonásban ezt a játékteret szeretném körbejárni.
Nézzünk, a minőség fogalmának ISO meghatározását, magyarul, íme:
A minőség a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak, és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és ki nem fejezett igényeket.
Álljon itt az angolul is, íme:
The totality of features and characteristics of product or service that bear upon its ability to satisfy stated or implied needs. –
Folytatni fogom. :)
A képen Helene Fischer, látható, éppen duettet énekel Beatrice Eglivel, íme:
Sokszor kerül szóba mostanában szakmai körökben az, hogy akkor most mit is jelent az a varázslatos fogalom, hogy optimális működés, egy élelmiszeripari KKV esetében.
Mindenki másképp vezeti le azt a saját működési környezetében, mint is takar ez a bizonyos optimum. Nagyon érdekes megközelítéseket látni. Általában a tulajdonosok valamilyen szintű fedezetei számításból indulnak ki, és vezetik le a könyvelő segítségével saját pillanatnyi működési környezetüket.
Erre a levezetésre építik fel az ajánlati rendszerüket is. Elég komoly szakmai vita alakult ki arról, hogy ez most így ez jó megközelítés, vagy nem az.
Érdemes lenne végiggondolni a következő játékteret:
Szét kellene választani két nagyon komoly tudományágat egy KKV működési környezetében. Sokak szerint ez már művészt kategória, és nem tudományág. (Hajlok arra, hogy ez tényleg valamilyen szinten már súrolja a művészet fogalmi környezetét)
Az egyik tudomány a működési költségszámítások mélylélektanával foglalkozik, a másik tudományág meg azzal, hogy hogyan is kell hatékony ajánlatot írni a potenciális vevőknek, és / vagy megrendelőknek.
Az egyik azzal foglalkozik, hogy pillanatnyilag hogyan működök, és az pillanatnyilag mennyibe is kerül, a másik tudományág meg azzal, hogy az adott megrendelőmnek hogyan, és milyen módon adjak olyan árajánlatot, amivel megoldok egy olyan problémáját, amire már rég óta keresi a hatékony választ, és ez nagyon jó nekem.
Két tudományág, mindkettő nagyon egyedi, és mély tapasztalatot, és tudást feltételez, homlokegyenest más alapállapotból indulnak ki, és teljesen másképp tekintenek ugyanarra a valóságra.
Amit látok eléggé sok KKV működési környezetében, hogy nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy ez a két tudományág létezik, a sajátos szabályrendszerével, és nagyon másképp nyilvánulnak meg. A KKV-k ezt a két tudományterületet nagyon komolyan keverik, és ez kihat a napi gyakorlati működésükre.
Amikor elmondom az ilyen szakmai vitákban, hogy érdemes lenne ezzel a két tudományággal mélyebben foglalkozni az adott vállalkozás környezetében, akkor általában megkapom azt, hogy a játéklogika, amiről beszélek, nem megfogható.
Nézzünk egy általánosan elfogadott „bevett gyakorlatot” amikor is képes arra a KKV, hogy a saját működési adatmezőjéből kihozzon egy fedezetszámítási modellt.
Ábrán a következőképpen néz ki a dolog:
A fenti ábra jól ismert, és általában a könyvelők tudnak abban segíteni, hogy hogyan is néz ki ez a történet gyakorlatban. Tudnak segíteni abban, hogy egy ilyen jellegű ábrát össze lehessen állítani. Erre az ábrára építi ajánlati struktúráját is a KKV.
E megközelítési mód mellett nagyon komolyan lehet keverni a két tudományágat, a költségszámítást az ajánlatírással.
Ebből következnek napi gyakorlati működésmód béli megoldások, amelyek arra irányulnak, hogy a fenti megközelítést támogassa.
Nézzünk egy homlokegyenest más megközelítést, amiből azonnal látszik, hogy a KKV tulajdonos tökéletesen tisztában van azzal, hogy a két tudományág létezik.
Ha jól megnézzük az ábrát, láthatjuk, hogy nagyon mély innovatív megközelítés van elrejtve benne. (Az első ilyen ábrákat a múlt század 90-es éveinek elején rajzolgatták meg)
Azzal játszik, hogy deklarál egy bizonyos összefüggésben értendő megbízhatóságot, és nézegeti ennek a történetnek a költségviszonyait.
(Mi van? Nem elsődlegesen lényeges az árbevétel? Akkor most miről is van szó? Kérdezhetnék sokan.)
A fenti játéktér eléggé egyedi, és mély innovációs faktort képvisel. A történet kihat a teljes vállalati működésre, és olyan fogalmak válnak értelmezhetővé, a KKV működési környezetében, mint a pillanatnyi flexibilitás.
Barfuß durch die Feuer.. ahogy a német mondja, mezítláb a tűzön át. Simán át lehet menni a tűzön, a kérdés az, hogy tudatában vagyunk-e annak, hogy hogyan is kell előadni.
A kép egy film ikonikus jelenetét ábrázolja, amikor is a főszereplő, hogy megnyugtassa magát, beáll a marhaszorítóba, azért, hogy a rajta lévő pillanatnyi stressz hatását enyhítse. Ettől a művelettől egyszerűen jobban érzi magát, ebben a helyzetben.
Mindenkinek javaslom, hogy nézze meg a Temple Grandin című filmet, ami a hölgy életéről szól. A hölgy autista, sajátos képi látásmódjával nagyon komoly hatást gyakorolt az élelmiszergazdaságra, azon belül az állattartásra, és a húsipari technológiákra.
Munkássága nagyon sok mérnököt inspirált, és inspirál ma is.
Ha valaki megnézi a filmet, legalább ezt az egy motívumot észre kell, hogy vegye: Temple boldog marhákat akart, ebből indult ki!
Akik például nem félnek fürdetés közben.
Itt álljunk, megy egy pillanatra, és élvezzük ki az időt. Netán nyissunk egy pont erre az alkalomra illő bort, töltsük ki a megfelelő pohárba, és kortyoljunk bele. Ugye finom?
Mikor gondolkodtál úgy utoljára, mint Temple, akinek evidencia az, hogy boldog marhákat akar, és semmi mást?
Mikor gondolkodtál így a saját vállalkozásodban a végtermékhez felhasznált alapanyagokról?
Erre a felvetésre egy haverom azt mondta, hogy Ziggy, te most menj, és hűtsd le magad, nekem termelnem kell, nem érek rá marhaságokkal foglalkozni.
A másik haverom, aki ugyanúgy KKV tulaj, a következőt mondta: Ziggy, te mondasz valamit. De igyuk meg a bort, mert felmelegszik itt a nyári napon.
Pár hét elteltével a haverom, akivel a bort iszogattuk, átküldött néhány mondatot, és egy excel táblát, hogy nézzek már rá.
Azonnal láttam, hogy nagyon boldogok lesznek az alapanyagai a közeljövőben, ha megcsinálja azt, amint szépen levezetett. Láttam azt, hogy nagyon boldog lesz már a megvalósítás folyamatában Ő is, mivel egyre több ideje fog felszabadulni.
Hogy növeljem a boldogságát, elvégeztem az utolsó simításokat az anyagon, amit átküldött, hogy hozzájáruljak a boldogságához valamivel én is.
A történet eléggé komolyra sikeredett, mivel a sajátos látásmódból adódóan nagyon komoly rendszeroptimalizációra került sor, úgy, hogy felére csökkentette az egyes munkapozíciók terhelését, változatlan minőség / kibocsátás mellett.
Nála ez a működésmód lett a lokális pillanatnyi optimumból levezethető innovációs minimum. Ezzel egy eléggé csinos kis innovációs potenciált hozott létre magának, amiben tesztelgethet ezt meg azt.
A hölgynek van egy sajátos képi látásmódja, amivel leképezi a valóságot.
Ez a világlátás a betegségéből fakad. Azt mondják a szakik, hogy a rejtett, vagy diagnosztizált autizmusra jellemző a komplex képekben, vagy terekben való gondolkodás. Fogadjuk el tőlük, hogy így van.
Temple a trágyában fetrengett azért, hogy a marhák szemével lássa a világot, ebből a nézőpontból tudott maradandót alkotni, és nem nagyon ismert akadályt, nem, is tudta értelmezni ezt a szót.
A furcsa, sorból kilógó embereknek – velük mindig csak a gond van / volt / lesz? - egy sajátos valóságértelmezésük van, amin keresztül értelmezik a valóságot, főleg akkor szembeötlő ez, amikor valamiben hitelesen alkotnak.
Tőlük csak tanulni elehet. Találkozzatok velük, keressétek Őket, és engedjétek, hogy tanítsanak titeket Ők.
A végére álljon itt a fimbéli ikonikus terv, amit Temple rajzolt.
Nagyon komolyan át kellett gondolnia szerintem azt, hogy hogyan is fordítsa le a sajátos 3D filmszerű látásmódját egy 2D felületre úgy, hogy minden benne legyen, és az menjen át, amit tényszerűen lát. Ez meglátásom szerint nagyon mély zsenialitást takar.
A hölgy a képen Halász Ilona, egy 1986-os Centrum Áruház kártyanaptárról. Tóth Rita, a 1985-ös naptárról számomra a Balatont idézi, érdemes megkeresni a neten a képet.
Általában valami hasonló jut eszünkbe, amikor meghalljuk azt a fogalmat, hogy centrum.
Van akinek a „Rumba Rumba Centrumba!” mondat ugrik be a szó hallatán.
a de fordítsuk komolyra szót, és nézzük meg, hogy hogyan is jön össze a profit, meg a centrum, és hogyan lesz belőle profitcentrum. Főleg azt kellene megnéznünk, hogy hogyan néz ki a fogalom környezete egy KKV életében.
Itt kezdődnek a problémák.
Amikor egy KKV vezetőjét megkérdezem, hogy hol a vállalkozásának centruma, akkor azt mondja, hogy ott a műhely, vagy a konyha, vagy az étterem, vagy bármilyen fizikailag megnevezhető helyszín, ahol a vállalkozás előállít valamit.
Ez eddig érthető, hogy az ember általában helyekben, és helyhez kapcsolt szolgáltatásokban gondolkodik.
Elmegyünk a fodrászhoz, és ott elkészítik a frizuránkat – mások szerint levágják a hajunkat-.
Nézzük tovább.
Az már eszébe sem jut, hogyha a fodrász elmegy házhoz, és ott végzi el a hajvágást, akkor a fodrásznak, az adott szituációban nagyon nem helyhez kötött a pillanatnyi „centruma”.
Neki a centrum a táska, és benne a hajvágáshoz szükséges kellékek az adott pillanatban, semmi más.
Menjünk tovább.
Mi az hogy profit, meg hogyan is kell kiszámolni?
Itt már kezd nagyon komollyá válni a kérdés, mivel „kiszámolni” a profitot az olyan, mint a hurkatöltés.
Mindenki esküszik a saját receptjére, és hiszi azt, hogy így a jó. Mindaddig, ameddig nem jön a böllér haver a szomszéd faluból, és azt mondja, hogy kell bele plusz két rész rizs, és az is csak félig főve.
Tehát kellene valamihez viszonyítani azt, hogy mit is jelent az adott időtávban a profit, az adott KKV-nál.
Az ilyen, stabil viszonyítási alap roppant ritka.
Ehhez minimálisan tudni kellene azt, hogy mi is az a valami, ami a profitot hordozza a cégnél.
Sokan mondják azt, hogy a végtermék, vagy szolgáltatás, amit a cég értékesít.
A vállalatszimulációs modellekben ezt amolyan „félhazugságként” kezeljük. Van is benne igazság, meg nincs is.
Tehát elmondható az, hogy az a valami, ami egy cégnél a profitot hordozza, az
nem csak és kizárólag a végtermék, amit értékesíteni lehet.
Nagyon komoly problémával állunk szemben akkor, amikor egy KKV nem tudja egzakt módon, és 3 tizedes jegy pontossággal megmondani, hogy mit tekint profithordozónak az adott időszakban, továbbá mi befolyásolja ezen időszak profitképességét.
Vagy egyáltalán nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mit is jelent számára a profit.
Mivel nem tud válaszolni az ilyen kérdésekre, ezért nem is tudja értelmezni azt, hogy mit is jelenthet egy profitcentrum.
Azon KKV-k, - teljesen mindegy mekkorák – akik képesek arra, hogy értelmezzék a vállalkozás életében, és környezetében ezen fogalmak mély értelmét, komoly stratégiai előnyben vannak.
Azon kellene ügyködni, hogy a lehető legtöbb KKV szimulálgassa, keresse meg, határolja körül a saját profitcentrumát.
Ha ez megvan, szépen el lehet játszani a gondolattal, hogy mennyit lehetne keresni azzal, netán, hogyha lokálisan áthelyez profitcentrumot, netán kiszervez, avagy decentralizál, avagy profitcentrumban kooperál másokkal.
Szép játékok, gyönyörű innovatív lehetőségekbe csomagolt üzleti potenciálok.
Érdemes leenne komolyan foglalkozni a témával.
A következő posztban,- ha lesz időm rá – belekeverem a profitcentrum fogalmi környezetébe a moduláris élelmiszeripari termék fogalomkörét.
Gyártunk majd befőttet, vagy kolbászt, modulárisan, meg centrumban, akarom mondani: profitcentrumban. :)
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, volt egy hely, ahol élt egyszer egy ember. Lapozgatta a helyi lapot, és megakadt a szeme egy cikken, hogy egy üzemet épp most akarnak értékesíteni. Elolvasta a cikket, félre is tette az újságot, mivel sietnie kellett a dolgára. Az esti meccsnézés közben csak nem hagyta nyugodni a téma, és elővette újra az újságot, és elolvasta újra a cikket.
Főzött egy kávét, és elővett egy papírt, ceruzát vett a kezébe, és elkezdett gondolkodni.
A következőt írta a lap tetejére:
- 3 600 000 000 ennyi fabatkát kérnek az üzemért
- 3 év alatt legyen visszafizetve (Nagyon impozáns terv, de hagyta így)
70 fabatka
Mindegy, hogy mit gyárt, ennyi fabatkát tervez kifizetni felhasználói végtermék egységenként a hiteltörlesztése.
Ezzel el is kezdődik.
- 3 600 000 000 fabatka / 70 fabatka = 51 428 571 db gyártandó végtermék / év
Hónapok száma: 12
51 428 571 db végtermék / 12 hónap = 4 285 714 db végtermék / naptári hónap
Munkanapok száma / naptári hónap: 20 munkanap
4 285 714 db végtermék / hónap / 20 munkanap= 214 286 végtermék egység / munkanap
Logisztikai egység:
960 kg - 1 db raklapon ennyi kg-ban kifejezett végtermék egység van -
0,25 kg / 1 db végtermék egység
- 960 kg / 0,25 kg= 3840 db végtermék egység van egy db raklapon.
Legyen 8 db végtermék egység 1 db gyűjtőcsomagolásban
ekkor egy db gyűjtőcsomagolás 8 db x 0,25 kg = 2 kg
3840 db végtermék egység / 8 db = 480 db gyűjtőcsomagolásunk van egy logisztikai egységben, ami 960 kg.
10 sor van a raklapon gyűjtőcsomagolásból, soronként 48 db azért, 6 x 8 = 48
Egy gyűjtőcsomagolás: 20 cm x 10 cm x maximum 16 cm magas
Fogadjuk most el optimálisnak. :)
A gyártandó logisztikai egységek száma munkanaponként:
55,8 Logisztikai egység
Ez megfelel: 53,57 tonnának naponta
A teljes technológiai veszteség legyen a teljes folyamat során: 49 %
Szükséges technológiai input a folyamat elején naponta: 105,05 tonna
Legyen 1db beszállított alapegység a gyártáshoz: 134 kg
Ekkor a napi beszállított alapegység szükséglet a napi gyártási tervhez: 784 db
Munkanapok száma / év: 240 munkanap
Összes alapegység szükséglet évente: 188 135 alapegység
Nem rossz szám ez, de tényleg.
Így néznek ki a számok, amolyan „ökölszabály” alapján. Azt tudta meg a számításból, hogyha semmi mást nem csinál, csak vissza akarja fizetni a felvett hitelt 3 év alatt, ennyit kellene gyártani, és eladni, akkor még nem beszéltünk semmi másról, csak a felvett hitelről.
Mi van ha nem 3 évről beszélünk, hanem 20 évről a hiteltörlesztés kapcsán? Akkor már nagyon más lenne a játék.
Picivel komplexebben is lehetne szimulálni ezt a játékteret, abban az esetben, ha az ember egy kicsi rálátást szeretne a témára.
Hogyan is jön ide az analízis, és a téma egyik legalapvetőbb fogalma?
Egyáltalán mire a matematikai párhuzam? Ritkán beszélünk róla, pedig érdemes lenne definiálni azt, hogy mit is jelent a vállalkozás, és környezete. És itt eléggé érdekessé kezd válni a dolog.
A mentorom gyermekkoromban azt mondta, hogy az, hogy mit tekintesz a vállalkozásod környezetének, az csak tőled függ, senki mástól. Hoppá, hogyan is van ez? Valahogy nem smakkol az analízissel.
Nézzük meg, hogyan is kaphat értelmet a vállalkozás, és az ő környezete, mondjuk egy élemiszeripari középvállalatnál.
Axióma az, hogy egy élelmiszeripari középvállalat profitképessége inkább attól függ, hogy milyen végterméket gyárt, és milyen piacra. Tehát az adott vállalat környezetfogalma inkább a választott végterméknek, és annak gyárthatóságának függvénye.
Nézzük, mit is jelent ez a tervezési alapelv?
Ízlelgessük ennek a mondatnak a mély, tervezésfilozófiai értelmét. Tehát sokkal fontosabb az, hogy az üzem milyen végterméket gyárt, azt hogyan teszi, és milyen szervezettségi szint mellett.
Fogadjuk el, tételezzük fel, hogy így van.
Hogyan is nézne ki erre a játékra hangszerelt üzleti terv?
Innentől kezd eléggé érdekessé válni a történet.
Elsőként fel kell rajzolni egy fogalmi keretet, amiben a játékot értelmezni lehet. Ez sokak szerint hosszadalmas, aprólékos, izzasztó művészi munka.
A végére értelmezhetővé válik a vállalkozás, és annak környezete.
/A kép: Falco, Jeanny. Mert Jeanny él. - Ilyenek az álmatlan éjszakák üzleti tervezéskor :)- /
1896 December 27- én, Büdszentmihályon megszületett Kabay János, a lángelme. Róla, és munkásságáról fog szólni ez a kis írás.
1927-ben Büdszentmihályon megalapította gyárát, Alkaloida név alatt. Eddigre Kabay, a vegyészmérnök 1925-ben szabadalmaztatta az eljárását, amivel ki lehet vonni morfint mákszalmából.
Most nem akarom leírni a gyár történetét, ezt több forrásból el lehet érni. Inkább erre az 1992-ben megjelent kötetre hívnám fel a figyelmet John. J. Kabay tollából.
Mit is szabadalmaztatott Kabay? Egy olyan eljárást, amivel ki lehet vonni mákszalmából morfint. Addig ezt nem lehetett másból kivonni, csak ópiumból. Erre az eljárásra ez a lángelme 1927-ben, Büdszentmihályon gyárat alapít.
Egy olyan korban, és egy olyan országban, ahol a morfin előállítás nem hogy nem volt tradicionális iparág, hanem akkoriban – az első világháború után vagyunk – a gyógyszeriparunk is romokban volt.
Ezzel elkezdődik a csoda felépítése. Mindent neki kellett feltalálnia, kidolgoznia, gyártásra optimalizálnia, komplex technológiává alakítania, úgy, hogy a teljes feldolgozási folyamat a lehető legoptimálisabb legyen a cél szempontjából.
Nem kellene belemenni a az alkaloida előállítás mélyrétegeibe, ennek az írásnak nem ez a célja. Nézzük inkább azt, hogy egy lángelmének miket kellett minimálisan végiggondolnia: - Pár aspektust megvilágítanék-
Van egy alapanyag, ami nagy mennyiségben tartalmaz egy anyagot, amit fel lehetne használni a gyógyászatban
Kellene erre kitalálni valamilyen elválasztási technikát, ami minden körülmények között olcsón működik, és önálló eljárásként megállja a helyét (Ebből lett az 1925-ős szabadalma)
A teljes ipari technológia megtervezése, és komplex helyszíni megvalósítása Büdszentmihályon.
Komplex technológiának voltak minőségbiztosítási követelményei.
Tudnia kellett a tervezett technológiát, - végtermék minőség szempontjából - esszenciális pontjait, eljárásait olyan szinten optimalizálni, ami mindig garantálta az adott folyamat „jósági fokát”.
A kor akkori, helyszíni technológiai viszonyai között ezt meglátásom szerint, csak és kizárólag kimagasló technológiai felkészültséggel lehetett megvalósítani. Kabay nem csak kiváló vegyészmérnök volt, hanem egy kiváló gépészmérnök fejével is tudott gondolkozni.
Komplex technológia kapacitástervezése, napi menedzselése.
Ez a zseni minderre képes volt, olyan komplex technológiát adott a világ kezébe, ami több ország gyógyszeriparát megalapozta. Megérdemelte volna a Nobel-díjat.
Sok olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy jó-jó, de miért írok róla? Kabay volt kora egyik legnagyobb hatású innovátora.
Legalább 50 évvel megelőzte korát. Olyan elvek mellett dolgozta ki, és valósította meg iparágteremtő ötletét, amire bármilyen innováció ráépíthető a mai korban is.
Melyek ezek az elvek?
Alapanyag, ami nagy mennyiségben rendelkezésre áll
Ipari technológia kitalálása megvalósítása, először kicsiben úgy, hogy a kidolgozott eljárást egyszerűen lehessen nagyobb feldolgozási mennyiségre adoptálni. (Nem félüzemi technológia)
A megvalósítási hely esetében a termőhelyhez legközelebb létesült.
A helyben rendelkezésre álló hagyományra alapozta a technológiát
A helyben rendelkezésre álló szaktudások képesek voltak üzemeltetni a technológiát.
Sorolhatnám, tovább az elveket, de nem teszem. Képes volt arra, hogy álmát technológiai problémák egymásra épüléseként is lássa. A csodát 10 országban szabadalmaztatták. Az álma megvalósításában mindig mellette volt felesége, a társ, aki képzett vegyészmérnök lévén, támogatta a napi munkáját.
Kabay platform független komplex technológiát adott a világnak, Büdszentmihályról új iparágat alapított.
Platform független komplex technológia, mondjuk az élelmiszeriparban? Nem is olyan rossz ötlet!
Hogyan is nézne ki ez a történet mondjuk az élelmiszeripari kis, és középvállatokra hangolva?
Nem rossz kis innovációs teret nyitna meg a játéktér az biztos.
Ezt a fogalmat nézegetem mostanában, hogy mi is lehet a fogalom jelentéstartalma mélyén. Nagyon sokféle szövegkörnyezetben használjuk a fogalmat, és ahogy olvasgatom a szövegeket, nagyon- nagyon más jelentéstartalmat ad vissza a szövegkörnyezet. Ezért akartam egy kicsit mélyére nézni, jobban megérteni azt, hogy mi is lehet a fogalom jelentéstartalma mögött.
Vágjunk bele.
Kezdjük az érték. Mi is az érték fogalmi jelentése?
A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára online változata a következő értelmezést adja az érték szóra:
Érték:
Valaminek az a tulajdonsága, amely a társadalom és az egyén számára való fontosságát fejez ki.
Itt már azért elkezdtem vakarni a fejemet, mivel ha csak felületesen olvasom el a fogalom magyarázatot, akkor azt sugallja, hogy ami nem fontos, vagy nincs fontossága, az már nem lehet értékes. Érdekes.
Belegondoltam, hogyha például kimegyek az erdőre favágás céljából, és akkor veszem észre azt, hogy nincs nálam fejsze, akkor ez a történet most hogyan is néz ki, ha az érték fogalmát meg akarom vizsgálni?
Megyek fát vágni. Mivel azt akarom, hogy legyen egy korsár fám a favágás végeztével, amivel befűthetek a kandallóba, a nappaliba, ahol a kedvesemmel elköltök egy négyfogásos vacsorát, nagyon szép borokkal. Mivel hiszek ebben, hogy ez így fog megtörténni, cselekszem is.
Megjelenik az idő, megjelenik az, hogy az egyik folyamat minőségi elvégzése feltétele egy másik folyamatnak.
Tehát az -érték- fogalmának a környezetében a következő fogalmak is jelentéstartalommal bírnak:
Én (Személy), cél, idő, folyamat, egymásra épülés, minőség, ok, okozat.
Tehet az érték fogalma folyamatközpontú jelentéstartalommal bír.
Teremtés
A teremtés fogalom, jelentése az, hogy a semmiből valami lesz, és mindez azonnal.
Tehát a teremtés fogalom pillanatnyi jelentéstartalommal bír.
Tehát van egy olyan fogalmunk, ami folyamatosságot fejez ki, és van egy olyan fogalmunk, ami pillanatnyi jelentéstartalommal bír.
Tehát a semmi fogalma is bejön a képbe.
Folyamat
Ugyanaz a szótár ezt írja a fogalommagyarázatra:
Munkafolyamatok műveletek, összefüggések grafikus ábrázolása, melyen jelképek és jelölések, alkalmazhatók.
A fogalom mögött ott van az egyén, aki a munkafolyamatot végzi, ott van az idő fogalma, továbbá a cél, folyamat, egymásra épülés, minőség, ok, okozat fogalmak.
Ha nem elemezgetünk tovább, és belenézünk abba, hogy mit is hoztunk ki a történetből, akkor is eléggé mély összefüggésrendszerre jöhetünk rá.
Tehát folyamatosan értéket akarunk létrehozni, egyenként, és közösen. Tenni akarjuk ezt folyamatosan.
Tételezzük fel, hogy ez után a filozofikus szójáték után neki kellene állnom egy élelmiszergazdasági üzleti tervnek:
A következő kérdésekre kellene válaszolni, mielőtt egyáltalán meghúzom a papíron az első vonalat, vagy leírom az első számot:
Fogalmi környezet:
Én (Személy), cél, idő, folyamat, egymásra épülés, minőség, ok, okozat, valami, semmi
Én
- Ki az értékteremtő?
- Egyedül, vagy csoportban végezzük a tervezést?
Semmi -Valami
- Ha valamit létrehozunk az ugye, már nem a semmi : ), akkor mi az érték?
Cél
- Az érték megtestesül valamiben?
- Ha igen, mikor?
Idő
Mikor teremtünk értéket?
Tesszük ezt valamilyen folyamat részeként?
Egymásra épülés
- Hogyan is néz ki az érték hierarchia?
Minőség
- Mi a minőség fogalmának jelentése ebben az összefüggésben?
Ok- okozat
- A cél meghatározása valamilyen okból történt, aminek lesz okozata is, az adott pillanatban, és ha van folyamat, akkor az adott folyamat eredményeként.
Érdekes kis játék ez a szóelemzés.
Na megyek, belevágok egy értékteremtési folyamatba: töltök egy kávét a kedvenc csészémbe, teszek belé cukrot, mert így szeretem, és kiélvezem.
A barátnőm azt mondja, induljak már fát vágni :)
Kép: Bástya elvtárs, és a „narancs” :) - Tanú c. film -
Versenyképesség? Ugyan mit is jelenthet ez? Amikor először meghallottam ezt a kifejezést egyből megpróbáltam valamihez kapcsolni. Mint pld. sporthoz, gazdasághoz, élethez.
Az első felvetésem a sporttal volt kapcsolatos. Mint amikor a sportolók egymást próbálják legyőzni vagy önmaguk igyekeznek „győzni” a másik felett. Ebből kiindulva úgy véltem a versenyképesség azonos adottságokkal van összekapcsolva. Hasonló gyorsaság, összjáték, különböző taktika és még sorolhatnám.
Ugyanakkor a piacon is a versenyképesség ugye az-az amikor pld. két vállalat verseng egymás ellen vagy egy harmadik vállalattal szemben és igyekeznek megszerezni a vevőket, kuncsaftokat?
Nem igaz?
Hát nem tudom, először is talán a szó felépítését nézzük meg.
„Versenyképesség” az-az Verseny és Képesség
Ha a „Képesség”-et nézem azt lehetőségnek fogom fel. Vagyis lehetőséget, részt venni valamiben vagy éppen nem részt venni vagy akár lehetőséget a döntéseink felet. Vagyis a „Képesség” az szabad akaratot jelenthet. Ha a szabad akarat szempontjából nézem akkor a mai világban szabad akarata vagyis döntéshozó képessége csak az embereknek van. Egyéneknek. (Ha a külső tényezők ezt megengedik). Ezzel megint elérkeztem egy másik kifejezéshez is és ez nem más mint „Egyén”.
Ezek szerint az „Egyén” is részt vesz a „Versenyképesség”-ben.
Amit eddig meghatároztunk az nem más mint, hogy a „Versenyképesség”-hez szükség van „Egyénre”.
Ha már az „Egyén”-nél vagyunk akkor úgy érzem tőle kellesz tovább mennem ebben az elmélkedésben. Az „Egyén” jelentése a szótárakban a következő:
Egy emberi lény, egyetlen személy, a többiektől különálló, sajátos külső-belső tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező ember.
Egy csoport tagja, egyetlen ember, aki egy közösség tagja, amellyel kapcsolatos céljai, tevékenységei az Ő sajátos hozzáállását tükrözik, gyakran a közösségével ellentétben állítva.
Ebből a két szótári meghatározásból láthatjuk, hogy az „Egyén” az ún. EGYEDI és Szabad Akarattal rendelkezik. Értelem szerűen a „Versenyképesség” is „Egyén”-nel kapcsolatos lesz. Nem pedig két sportoló vagy bankár egymás közti vetélkedése.
Összefoglalva a „Versenyképesség” csak az „Egyén”-nel összefüggő és csak Ő Egymaga határozhatja meg mit is jelent a számára.
Mi is tartozhat még ide? Eddig tudjuk, hogy „Egyén”-től függő, De mi a fene? Mi is függ az „Egyén”-től?
Próbáljuk megközelíteni a másik oldalról. Ott található a „Verseny”.
Na már most ha meghatároztuk, hogy „Egyén”-től függő, akkor, hogy is lehet versenyről beszélni? Eddig azt hittem, hogy a „Verseny” legalább két ember, állat vagy min. két viszonyítási alap közt lehetséges. Ezek szerint NEM!
Ha mélyen belegondolok, akkor az „Egyén” akár saját magával is „Verseny”-ezhet. Gondoljunk csak bele. Ugye veled is már előfordult, hogy vetélkedtél, versenyeztél saját magaddal? Mint amikor megfogadtad, hogy ma kevesebbet eszek vagy ma többet fogok olvasni. Sorolhatnám az unalomig. Azonban ezt mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy milyen mértékben vetélkedett saját magával.
Tehát ha versenyről beszélünk „Egyén”-i szinten akkor kellene valami „Viszonyítási alap” is. Hiszen mihez is viszonyítsam, hogy most többet, kevesebbet tettem vagy jobban, rosszabbul teljesítettem? Ugyanakkor a „Viszonyítási alap”-ot sok helyen használjuk, nem csak önmagunkkal szemben. Tehát úgy vélem elérkeztünk egy másik kulcsfontosságú kifejezéshez amely a „Versenyképesség”-hez tartozik. Ez nem más mint a „Viszonyítási alap”.
Azonban ha van „Viszonyítási alap” akkor kell lennie valami szabályszerűségnek is hiszen ha nem állítunk fel szabályokat akkor mi szerint tudjuk eldönteni, hogy most helyesen cselekedtünk-e, vagy jobban? Vagyis saját magunknak meg-e feleltünk? Szabályrendszer (Feltételrendszer) nélkül reggel kimondhatnám, hogy ma jobb napom lesz, de a nap végén miből tudnám, hogy ma tényleg jobb napom e volt? Hiszen milyen feltételek szerint fogom eldönteni, hogy most ez jobb volt vagy rosszabb? Valakinek jobb lehet, akár az is, hogy délben jól bepiál és részegen ágyba esik délben. Miközben valakinek ez időpazarlás és értéktelen. Ugyanakkor a másik személynek az lehet a jobb nap, amikor elmegy az erdőbe sétálni. Ebből is látjuk, hogy a „Feltételrendszer” is „Egyén”-től függ.
Ezek után már három alapot ismerünk a „Versenyképesség” megfejtésében és ezek az „Egyén” a „Viszonyítási alap” és a „Feltételrendszer”. Na de folytassuk csak tovább az elmélkedést.
Mivel még mindig a Versenyről beszélünk, azt valahol le is kell bonyolítani. Nem mindegy, hogy egy kis házban vagy palotában vagy akár Európában vagy Amerikában bonyolítjuk le. Hiszen mindenhol más „Feltételrendszer”-ek és „Viszonyítás”-i alapok állnak a rendelkezésünkre. Ugyanakkor mivel „Egyén”-ről beszélünk mindenkinek más a szívügye. Ebből máris tisztázódott, hogy szükségünk van egy helyszínre is, vagyis „Hely”-re.
Láthatjuk, hogy már négy kifejezés tisztázódott előttünk a Versenyképességgel kapcsolatosan. Ezek az „Egyén”, „Viszonyítási alap”, „Feltételrendszer” és a „Hely”.
Ezek után úgy érzem, hogy valamit még kihagytunk. Valami kulcsfontosságú kimaradt. Hiszen ez mind szép és jó, hogy az „Egyén” egy bizonyos „Viszonyítási alap” és „Feltételrendszer” mellett egy meghatározott „Hely”-en Vetélkedik magával szemben.
De miért? Minek csinálja ezt? Jobb lenne neki bármitől is ha győzne? Vagy valamit megváltoztatna? Miért csinálja mindezt?
Ha valami elvárással cselekszik az „Egyén” akkor azt azért teheti, hogy talán valamire számít?! Talán abban reménykedik, hogy valamit megváltoztat és majd kellemesebb Érzéseket fog Érezni? Én magamból kiindulva tudom, hogy csak akkor teszek valamit ha tudom, hogy attól kellemesebb érzéseim lesznek vagy „Hiszem”, hogy igenis ettől jobb lesz számomra. Ugyanakkor a „Hit” nélkül az egész folyamat semmit sem ér mivel el sem kezdenénk a „Verseny”-t ha nem Hinnénk benne, hogy igenis ezt megtudom csinálni.
Megtaláltuk az öt kulcsfontosságú összetevőjét a „Versenyképességnek” amik a következők: „Egyén”, „Viszonyítási alap”, „Feltételrendszer”, „Hely” és „Hit”.
Amit már fent is megállapítottunk az-az volt, hogy „Hit” nélkül nem kezd el az „Egyén” cselekedni. Igenis ez nekem segít, igenis ez nekem jó lesz. Ezekből kifolyólag azt is megállapítottuk, hogy a „Versenyképesség” az nem több ember közt zajlik le, hanem „Egyén”-i szinten. Mivel mindenkinek más a „Feltételrendszer”-e a „Viszonyítási alap”-ja és a „Hit”-e is.
Azonban a világban mindig megpróbálják az emberek egymást befolyásolni és mivel a többségnek nincs saját „Feltételrendszer”-e, „Viszonyítási alap”-ja ezért legtöbbször ez sikerül is. Ekkor ezek a személyek elvesznek, keresik magukat és sokszor csak mélyebbre süllyednek. Azonban vannak olyanok is akik ekkor felébrednek. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja a saját „Értékeit”, „Feltételeit” a mai világban mert egyre több tényező befolyásol minket nap mint nap.
Tehát a „Versenyképesség” önmagában mindig „Egyén”-től függ és ha ketten megpróbálnak egymás közt „Versenyképes”-ek lenni, bizonyos megszorításokra vagy megegyezésekre lesz szükségük mivel, ahány ember annyi féle nézőpont létezik.
Nagyon szeretjük az integrált vállalatirányítási rendszereket, nagyon szeretjük a szép grafikonokat, amelyek megmutatják nekünk, hogy milyen szépen sütött a nap a vizsgált időszakban.
Gyönyörűen kidolgozott, rendszerintegrált mutatószámokat használunk, talán azért is, mert „így szokás”, és „mert mindenki ezt használja”.
Amikor egy-egy ilyen „mutatószám” netán zöld háttérben villog a nap zárásakor, - és nem pirosban - a képernyőn, annak tudatában rendeljük a sörünket a sarki vendéglőben a nap végén, hogy lám minden olyan csodálatosan ment ma is, ahogy annak mennie kell.
Vizsgáljuk meg a címben szereplő kedves ismerősünket, ami „labour 25 %” nevet kapta az ipari szlengben. Ez a mutatószám – mint a menedzsment döntéstámogató eszköze – bármilyen integrált vállalatirányítási rendszerben, a bevezetett rendszer bármilyen integrációs fokán felütheti a fejét.
Nézzünk egy példát, amikor ez a trükkös szám elvégezte a melót, és a menedzsment arcába nevetett. A mese Lajosról, az éjszakai műszak agyáról fog szólni, és arról, hogy hogyan viccelte meg a „labour 25%” a menedzsmentet.
Történetünk egy élelmiszeripari középvállalatnál játszódik, amely olyan terméket gyárt, ami nem gyártóvonali gyártási struktúrában gyártanak, hanem nagyon sok múlik az emberi tényezőn.
Ezen a gyártási helyen bevezették a vállaltirányítási rendszert, ami úgy nézett ki, hogy nézték a „kész pozíción” – legyártott, értékesíthető, minőségileg kifogástalan termék - átfutó késztermékek értékesítési árát óránként, és ebből számolták ki azt, hogy akkor az arra az órára vonatkozó munkaidőköltség akkor most 25 % alatt van, avagy nincs.
Ezt az előremutató, nagyon innovatív mutatót bárhol be lehet vezetni, és vannak tanácsadók, akik ezt képesek még eladni a tulajnak.
A menedzsment távolról ezt a számot látta, hogyha a zöld sávban van – maximum 25% - akkor oké, ha magasabb, akkor nem oké, mivel drágább az adott termék gyártása.
Olyan terméket gyárt az üzem, amit „normázni” nagyon nem lehet, de ezt a számot minden esetben lehet mérni. Ez roppantul ügyes megoldás.
(Kb. ez olyan, mint amikor a trabantba bepakoljuk az F1-es telemetriát, és Raikkönnen vezetési stílusát – amit mondjuk egy lotusszal adott elő – vesszük viszonyítási alapnak.)
Lajos az éjszakai műszakban dolgozott. A főnökök bevállaltak egy olyan terméket, amivel eléggé sokat kellett pepecselni, és nagyon oda is kellett figyelni arra, hogy minden szépen, és rendben menjen.
Lajos, és csapata szépen, rendben, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva legyártották a az éjszakai penzumot, de a főnök azt látta, hogy a szám biza nem 25%, hanem stabil 29%.
Mondták ám Lajosnak, hogy nem lesz ez így jó, mivel eléggé lassan dolgoznak. És akkor 2 hét múlva Lajos, és 3 társa megunta a műszakkezdés előtti beszélgetéseket, és felmondtak.
Mára ott tartanak, hogy stabilan, és vidáman 39, az a 25.
Ez azt jelenti, hogy úgy, ahogy van, az éjszakai műszak összeomlott. Innen nehéz felállni.
Eine kleine Nachtmusik, - I. Allegro – csak allegróban, - vidáman – kell játszani ezt a játékot, csak az a baj, hogy eléggé drága így a játék. Lajos, a csapat, a kisfőnök - és varázsszámai -, a tulajdonos. Ebben négyszögben kellene kotorászni, és alkotni.
Milyen is egy jó rendszer? Meg mit is mérünk? Meg hogyan is tesszük ezt?
Nemrég alkalmam volt Londonban találkozni a fenti képen látható cég alapítójával egy konferencián. Ültünk a körben, és Ő elkezdett beszélni arról az útról, amin most is jár. Csak ültünk ott a körben, és hallgattuk azt, hogy milyen volt az útja idáig.
A srác csak ült, és mesélt, elmesélte azt, hogy hogyan jutott el idáig. Csak ültünk ott, kérdeztünk néha, és Ő mesélt. Elmesélte a történetet arról, hogy hogyan lettek beszállítók, hogyan sikerült elérni azt egy álomból, hogy pár év alatti munkával mára több mint 1,2 milliárdos bevételt érnek el forintban.
A srác csak ült a széken, és mesélt. Azt mindenki érezte, és zsigereiben tudta, érezte, hogy a srác minden tud arról, amit csinál, és nincs olyan aspektusa cége működésének, amit maga ne látna át, vagy maga ne tudna megtenni, bármikor, bármilyen helyzetben, erről kétségünk nem volt.
Nyugodt, magabiztos elegancia sugárzott a hallgatóságra, és mi csak ültünk ott, és hallgattuk, amit mondott.
A kagyló a fülébe súgta, hogy csak az alkalmat leste, arra
Hogy utolérje végre, különben
Úgy érzi vége
Legalább pillanatokra az életéből maradjon nála
Legyen a vendége, maradjon nála
Legyen a vendége, maradjon
Nála, legyen a vendége
Maradjon nála, legyen a vendége”
(Tankcsapda, Kicsikét)
Hogy miért jutott eszembe erről a 1984-es Globus reklámképről a fenti Tankcsapda szöveg? Azért, mert ránézek a képre, és az jut az eszembe, hogy ez a nő tényleg be tudná fonni a hajamat álmomban, miközben ketten eszünk egy Globus konzervet egy dobozból. Benne van az a plusz, ami egy jó reklámképhez kell. Szenvedély, az, ami benne van a levegőben. Szemébe nézek, és azonnal rohanok venni egy konzervet. Nézzünk a történet mögé, hogyan is nézne ki manapság egy jó költségterv, amiből ilyen szenvedélyes képek jöhetnek elő reklám gyanánt?
Először is terveztünk egy jó terméket, és nagyon jól tudjuk azt, hogy hol, kikkel, hogyan és miért, mikor, kinek tudjuk azt legyártani. Tehát van piacunk, amire a terméket optimalizáltuk, és elkezdjük gyártani. A kérdés, az hogy hogyan gyártjuk le azt a terméket.
A moduláris gyártástervezés a tér, és idő fogalmat kezdi nagyon egyedi szinten felfogni az élelmiszergazdasági gyártás területén. Azért kezdték szétszedni a fogalom gyártáselméleti jelentését, mivel a tér idő fogalom megfelelő értelmezése egy moduláris gyártási rendszerben úgynevezett profit hordozóvá vált. Ez azt jelenti, hogy megfelelően tervezett termék-termékrendszer mellett, a termék moduláris gyártását a tér, és idő fogalmának rendszeroptimalizált jelentéséhez tervezik hozzá, úgy, hogy ez a fogalmi felfogás megtestesítsen valamilyen költség-profit szintet, egyfajta rendszer flexibilitás mellett.
Az ilyen termékorientált rendszerek az élelmiszergazdaságban mára már egyeduralkodóvá váltak. A kérdés az, tudjuk-e értelmezni a tér, és az idő fogalom ilyen szintű rendszerjelentését. Szerintem képesek vagyunk rá, és születnek ilyen képek 2016-ban is.
1984, Globus reklám. íme, a kép, azért, mert nagyon jók a konzervek, ugye te is észrevetted? :)
Érdekes dolog ez a gyártástervezés nagyon sokféleképpen lehet megközelíteni témát. Nézzük meg azt, hogy milyen is lehet az olyan gyártástervezés, ami történetesen moduláris, főleg akkor, ha például ezt a történetet az élelmiszergazdaságban valósul meg.
A fenti diszciplína nagyon egyszerű kérdésre adott válaszból lett tudomány. Hogyan gyártható egy termék optimálisan?
Régen, a középkorban, egy mester maga elkészítette a terméket. Saját maga rendelkezett azzal a szaktudással, képességgel, és az adott időben rendelkezésre álló eszközrendszerrel, ami a munkához kellett. Minden munkafázist képes volt megcsinálni önmaga.
Amikor szükségessé vált az, hogy egy terméket nagyobb számban kellett legyártani, akkor elkezdtek gondolkozni azon, hogy mit is lehetne tenni annak érdekében, hogy a termék a lehető legegyszerűbben gyártani lehessen.
Elkezdtek gondolkozni azon, hogy akkor most mi is a termék, annak hogyan néz ki a gyárthatósága.
Nézzünk egy példát.
Minden olyan termék, amely felbontható olyan részegységekre, melynek gyártása térben, és időben elkülönülhet, azt moduláris terméknek lehet nevezni, nem csak az élelmiszergazdaságban. Tehát legyen egy ilyen termékünk, mivel így gondolkodunk.
Milyen is legyen az ilyen termék?
Ha élelmiszergazdasági keretek között gondolkozom, akkor olyan termékek gyártását fogom preferálni, melyet a rendelkezésemre álló peremfeltételek mellett optimálisan tudok megtervezni. Legyen egy ilyen termék mondjuk a csomagolt készétel, melyet egy modulárisan felépített üzemben gyártok.
A készétel azért lehet modulárisan tervezett termék – végtermék oldalról megközelítve a témát – mivel egybe van csomagolva általában két homogén, külön gyártott komponens, amit terméknek nevezünk. A készétel lehet – gyártási oldalról nézve lehet például – inhomogén többfázisú, homogén egyfázisú, inhomogén egyfázisú termék az adott gyártási ciklusban, melynek gyártását tudni kell optimálisan vezényelni.
Ha így nézek rá az élelmiszergazdasági innovációs térre, hogy moduláris termékek gyárthatóságának a lehetőségében gondolkozom, már a történet felvetésével is meg lehet nyitni a kaput a szakmérnöki szintű helyi, vagy távoli gyártmány tervezés, és gyártmányintegrált moduláris gyártástervezés lehetősége felé.
Eléggé komoly innovációs potenciált foglalhat rendszerbe a gondolkodásmód, és megteremti a lehetőségét szakágazati innovatív ötletek gyártásintegrált teszteléséhez. Az, hogy hogyan nézne ki az ilyen történetek köré szervezett profitmodell, az nagy kérdés.
Másképp alakult ez a dolog Kínában, Japánban, de Németországban is. Nagyon szép esettanulmányokat olvasni a témában. Megyek, iszom egy kávét, és közben olvasom a német, és japán sikertörténeteket a témában.
I remember, in my childhood, my grandma on Sunday morning went out in the courtyard; she chose the chicken for the lunch.
She prepared the chicken for the lunch. It was custom in Sundays, we ate once in a month fresh chicken. I remember the whole process; it means, I know exactly, how to cook a good chicken soup. Later, in my teenage time, I cooked a good soup for the family many times. Why I tell this story?
As I was a teenager, I instinctively kept the basic – but strong - hygienic rules during the whole process.
A couple of years later, I planned many end product based food quality systems, for example HACCP system. I used my knowledge form my childhood strongly.
HACCP system has a robust system requirements, many producers didn’t hear about that, or don’t understand what the background is in the system.
What should you do, if you want to plan a good HACCP system?
For example, you know that, what you want to produce, where, by whom, etc. if you know that, please focus on the following six themes:
Larger environment and people (local customs)
Raw materials
Recipes
Production place
Available devices for the production
End product consumption
If you focus on this six theme, and you know what the context between these six theme are, you have a very easy work.
With this working method you can easily simplify very complex microbiological requirements, it doesn’t matter how complex is your end product, how complex is your HACCP system.
After this work you can easily construct a good, suitable system based educational material.
For example you can teach- learning by doing - why is the hand wash important, and when. For example the hand wash becomes a habit, you can produce a good product, always.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy város. Abban a városban volt egy vendéglátóipari egység, ami egy nagyon szépen működő országos lefedettséggel rendelkező hálózatnak volt a nem kiemelt tagja. Az egységeket a regionális központotokból látták el félkész termékekkel.
E helyen történik e mese. Gondolkoztak nagyon a messzi városban, hogy hogyan is lehetne nagyobb rálátásuk arra, hogy mi is történik az egyes üzletekben. Volt egy szépen kidolgozott informatikával támogatott rendszerük arra, amivel látták nagy vonalakban a napi működést. Főleg a működés pénzügyi részére koncentráltak a rendszerrel, és szépen működött is a téma.
Egyszer aztán jött egy új vezető a központba, aki kitalálta azt, hogy az adott egységekben csökkenteni kell a veszteséget. Ezt úgy képzelte el a vezető, hogy minden egységben meg kell figyelni a pultot, a konyhát, mivel ott dől el az, hogy akkor mennyi is a veszteség.
Érdekes megközelítés. Persze mindennek lehet eredményessége, a kérdés az, ebben a megközelítésben van-e ráció. Nekem egy vicc jut eszembe erről a megközelítésről.
Szása a ládagyárból minden nap hazavisz egy darabot, hogy otthon összerakjon egy ládát, amire a csöves TV-t teszi, hogy Másával nézhessék az esti műsört. A baj az volt, hogy mindig teherautót sikerült összehegeszteni belőle, arra meg nem lehetett ráhelyezni aTV-t. Volt benne ráció, csak másképp, na.
Vasárnap reggel van, éppen lefőtt a kávé, túl vagyok egy nagyon finom reggelin, szokásomhoz híven szétnézek kedvenc hírportáljaimon, keresve az érdekes szakmai híreket az élelmiszergazdaságból. Ekkor akadt meg a szemem egy híren, ami arról mesél, hogy lesz pár konferencia az idén, amire érdemes egy kicsit jobban odafigyelni.
Az első konferencia felvezetőjében ezt írják, idézem:
„World Food System Conference 2015 21-26 June 2015, Conference Centre Monte Verità, Ascona, Switzerland The world food system faces unprecedented challenges in its ability to feed a growing global population. There is an urgent need for viable solutions and the scope of the challenges requires collaborative efforts more than ever.”
Már itt meg kellene állnunk egy pillanatra, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mit is olvasunk, és mit is takarhat e mondat mély értelme. Egyetemen beül az ember egy szimpla élelmiszergazdaságtan előadásra, hall arról, hogy van olyan hogy agribusiness, de hogy van olyan fogalom, hogy „word food system” arról azért nem hall arrafelé.
„Word food system”, szép foglom. A témáról azért kellene mély szakmai vitákat folytatni, mivel ha nem tesszük, nagyon sok mindent nem fogunk megérteni a közeljövőben, és e miatt a rendszerezett ismerethiány miatt nem is tudjuk kiaknázni e tudásból levezethető üzleti lehetőségeket. Azért írom e cikket, hogy ne így legyen. Vágjunk bele.
A fogalom, „word food system” fogalom azt sugallja, hogy a világ élelmiszer termelése egy rendszert alkot – lehet ezzel vitatkozni, csak nézőpont kérdése- tehát egy működési móddal leírható. Itt álljunk meg egy kicsit, és gondolkozzunk.
Ha az élelmiszer termelés komplexen egy rendszerrel leírható, akkor ezzel kimondtuk azt a tényt, hogy olyan rendszert használ az élelmiszergazdaság, amely a termeléstől kezdve, a gyártáson keresztül a végfelhasználóig való termék eljuttatásig lefed minden olyan folyamatot, ami a termék gyártásával, és értékesítésével kapcsolatos. Mindezt teszi úgy, hogy a rendszerbe integrált tudás nem területspecifikus, azaz kis változtatásokkal mindenhol hasonló a rendszer felépítése. Kezeljük ezt innentől tényként.
Ebből következik néhány alapvető meglátás:
Mivel ilyen rendszer létezik, azt komplex szinten irányítani kell úgy, hogy a rendszer üzleti hatékonysága leképezze a rendszer komplex profitképességét az adott pillanatban.
Mivel ilyen rendszerek léteznek, és irányíthatóak, ezért egy-egy ilyen rendszer integrációjából nagyobb hatékonyságot képviselő rendszer jön létre, mely hatékonyságot az érvényben lévő rendszerszintű üzleti terv képezhet le. Mindezt hogyan teszi a napi gyakorlatban?
Hogyan néz ki a rendszerszintű minőségi végtermék, és annak lokális gyárthatósága?
Hogyan néz ki a komplex struktúra gyártás közeli minőségbiztosítása, annak milyen a komplex költségstruktúrája?
Akkor most ebben a megközelítésben mi is a termék fogalma?
Élelmiszeripari KKV? Hol ebben a rendszerben a szerepe? -Mivel van szerepe, de hogyan? -
Izgalmas kérdések nem?
Ez csak pár kérdés, de ezekre a kérdésekre adott jövőbeni válaszok alapjaiban fogják átalakítani a világ élelmiszergazdaságát.
E rendszerlogikából levezethető élelmiszergazdasági gondolkodás alapjaiban fogja átalakítani az élelmiszertermeléshez kapcsolódó pénzügyek világát is. A szakmai innováció nagyon komoly értelmet nyerhet a fenti rendszerlogikai térben.
A kérdés az, átlátjuk-e a fogalmi rendszert, és tudunk-e benne otthonosan mozogni? Ha a fent leírtak igazak – márpedig ez belátható, hogy igaz – akkor hogyan is lehet megoldani a lehető legtöbb ember ellátását? Természetesen meg lehet oldani, és ezért szervezik a konferenciát is, hogy ezt nagyon komolyan megvitassák.
Réges-régen, az üveghegyen túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, ahol a kerítést is aranyfestékkel festik, abban a városban játszódik ez a mese.
Történt egyszer, hogy egy étteremlánc vezetősége hatvan napi járóföldre onnan, eldöntötte, hogy nyit egy éttermet. Hírnökök, és mesterek jöttek a városba messzi földről, hogy segédkezzenek e nagyszerű terv megvalósításában.
Eljött a nyitás napja, a dolgozók gyönyörű egyenruhájukban szolgálták ki a vendégeket, szépen, tervezetten, ahogy azt egy étteremlánc fontos bár nem kiemelt üzletében szokás. Mindeközben a központban 60 napi járóföldre bőszen figyelték a monitorokat. Főleg este, amikor is elkezdtek özönleni az adatok az üzletekből, hogy milyen is volt a bevétel aznap.
Ünnep volt az óra, mikor is a központi számítógép zárta a rendszert, és kiköpte az adatokat, és el lehetett könyvelni, hogy lám, ma is gyönyörűen sütött a nap ma is. Telletek az évek, és egyik este amikor a központi számítógép zárta a rendszert, meglöttyent a kávé a monitort figyelő kezében.
Nem értette azt, amit lát, és azt sem értette, hogy nem először fordul elő ez a furcsa eset. Pedig minden olyan szép és jó.Negyedik nap, már félt, kávét sem vett a kezébe, csak rezignáltan figyelte az adatokat a monitoron. Egyre rosszabbul érezte magát. Telefonált, hogy mi a helyzet ott, a végeken, de megnyugtatták, hogy minden a legnagyobb rendben, nincs ok az aggodalomra.Kicsit aggódva tért nyugovóra, de megnyugtatta önmagát, hogy lám, lám minden rendben, aggodalomra semmi ok. Mindeközben az évek alatt kedvenc városunkban nyílt 4 új étterem, ahol a kedves fogyasztó finomabbnál finomabb fogásokat talál minden este. Ez nem olyan látványos változás, és az sem, hogy ezek az új jövevények finoman szólva agresszív üzletpolitikát folytatnak, és ebben benne van az is, hogy 20-35 %-kal több nettó bért fizetnek egy-egy pozícióban.
A monitort figyelő aznap este nagyon feszülten nézte a monitort, de már nem foglalkozott vele, már nem volt ötlete. Elhatározta, hogy újra kell tervezni a történetet, csak azt nem tudta egyelőre hol a hiba.
Kattintgatott az interneten a szakadatbázisban, meg is akadt a szeme egy cikken, amiben azt fejtegették, hogy mi a különbség a lokálisan globális, és a globálisan lokális üzleti modellek között, de nem értette, inkább elment meginni egy sört lefekvés előtt.
Olvasgatom a híreket a reggeli kávé, és croissant mellé, és megakad a szemem egy cikken, az egyik napilapban, amely a versenyképesség fogalmát világította meg a hazai KKV-k oldaláról vizsgálva a fogalom mély értelmét, összefüggésben a makrogazdasági környezettel. Kortyoltam egyet a kávémból, letettem a gőzölgő csészét, és megrohantak az emlékek. Egész fiatalon kaptam ízelítőt abból, hogy mit is jelent a versenyképesség fogalma a gyakorlatban. Nyáron, Németországban a következőt tanították:
„Önmagadhoz mérd magad”.
Azt is megtanították, hogy ez alatt mit értenek, hogyan kell ezt a filozófiát bármilyen szinten megvalósítani a gyakorlatban, és ezt hogyan kell mérni, hatékonyan, ezek alapján hogyan kell értelmezhető célt kitűzni. Mivel mérhető volt minden, ezért megtanították azt, hogy hogyan lehet ebből az összefüggésrendszerből erőt, előnyt kovácsolni, amit fel lehet használni saját épülésünkre. Legyen az az élet bármely területe. Hazaértem a valóságba, és nagyon gyorsan megtapasztaltam a gyakorlatban a fogalom másik aspektusát:
„Az elvárt etalonhoz mérd magad, ami nem te vagy’”
Létezett a „mindenben legtökéletesebb jó tanuló” és mindenkit elhelyeztek a skálán a megfelelő pozícióba, és kezdődhetett a verseny. Általában az lett a vége a történetnek, hogy nem nagyon motivált senkit a rendszer, és szépen meg is volt ennek az eredménye, azaz az egyéni teljesítmények nem nagyon akartak egy bizonyos szintet áttörni. Amikor kényszerből, vagy kedvtelésből megjelentek az egyéni teljesítmények az adott pillanatban, akkor általában ezt a megnyilvánulást a rendszer valamilyen szinten büntette.
Eléggé ellentétes hatást értek el, és úgy gondolták, jól cselekszenek, ami abban a történelmi helyzetben érthető is volt valamilyen szinten. Homlokegyenest ellentétes tanítások, és nagyon más tanításból levezethető valóságfelfogás. Az első támogat, és erősíti a bizalmat önmagad felé, mindegy hogy milyen felfogással élsz, a második büntet, és leépíti saját magad sikerébe vetett hited, akár a nullára. Ezek után nézzük, hogy mit is jelenthet a versenyképesség fogalma egy KKV életében, és milyen megjelenési formái vannak a napi gyakorlatban.
Tények:
Egy KKV kis mértében tudja befolyásolni egyedül a komplex makrogazdasági környezetet, de ne zárjuk ki a lehetőséget, mivel létezik a pillangó-hatás.
Ebben az aspektusban a KKV-nek tudnia kell saját szerepét értelmezni a makrogazdasági térben.
Egy KKV lokális, és regionális (1 megye, több megye, vagy országrész, de belföld) beágyazottsága meghatározhatja pillanatnyi üzleti modelljének profitképességét.
Iparág / régió / komplex üzleti modell / megrendelői csatorna mentén vizsgálható a profitképesség, erre ráhatása van a KKV-t üzemeltetőknek.
Ide tartozik az állami szabályozásból eredő komplex környezet, továbbá egyéb szolgáltatások (inputok) hozzáférhetősége, annak adott összefüggésben vizsgált költségei, legyen az bármilyen. Ha semmi másból nem indulok ki, és nem bonyolítom tovább a dolgokat, akkor van két tény, az egyikre nem tud hatni a KKV, a másikra természetesen igen. Nézzük meg a fenti két tényt az én tapasztalatomból levezethető fogalmi keretben:
„Önmagadhoz mérd magad”.
A kérdést így lehetne feltenni ebben az esetben: Tervezhető-e olyan termék-termék csoport / diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna, mely köré a –jelenlegi helyzetből kiindulva – olyan komplex költségmodell tervezhető, mely KKV üzleti modellben meg lehet valósítani? Hogyan néz ki ebben az esetben a gyártmány specifikus – diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna specifikus profitmodell?
„Az elvárt etalonhoz mérd magad, ami nem te vagy’”
A kérdést így lehetne feltenni ebben az esetben: A külországi KKV-k értékteremtő képessége egyes mutatószámok szerint négyszerese, hatszorosa a hazai KKV-k értéktermelő képességének. Fel lehet-e venni a versenyt velük? Hogyan néz ki ebben az esetben a gyártmány specifikus – diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna specifikus profitmodell? Ugye milyen nagy a különbség a kétféle kérdésfelvetés között? Az első építő gondolkozásra serkent, a második szépen, finoman, de nagyon határozottan elveszi az önbizalmadat, és a képedbe röhög. Én nem mérgezem magam romboló gondolatokkal, és te?
Sétálok a parton, a strandon, és ezt látom. Amikor megláttam, hogy egy ilyen táblát raktak ki ezen a helyen, elmosolyodtam, mert megrohantak az emlékek.
A táblákat azért rakják ki általában az adott helyre, hogy az ki az információt befogadja olyan üzenethez jusson általa, ami valamilyen szinten fontos lehet az adott szituációban. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk mélyen a tábla jelentéstartalma mögé.
Azt sugallja a tábla, hogy az adott szituációban nem viselkedhetsz másképp, csak úgy, ahogy azt a táblán közölt információ állítja. (Mivel az információt befogadtad, azaz eljutott a tudatodig – mert elolvastad, és megértetted tartalmát.)
A nagy többség megérti az üzenetet, mert szép piros, és körben is piros, meg idegen nyelven is ráírták, tehát fontos üzenet, és ekképpen cselekednek, ami tökéletes megoldás. Ezt nevezzük szabálykövetésnek az adott helyzetben.
A szabálykövetés a legszebb lehetőség lehet az ember kezében, mivel keretet ad az adott cselekvésnek, vagy cselekvéssornak. A cselekvés, vagy a cselekvéssor kerete azonnal célkövetéssé válik, mihelyt elfogadjuk a szabályt. A szabály követésével azonnal a szabály által kijelölt keretek közötti cél felé indulunk el, akkor is, ha ez tudatosul bennünk, akkor is, ha nem.
Általában a szabályok betartását várják el minden esetben, legyen például az a munka világa. Volt szabadidőm, gondoltam milyen jó lesz terméket fejleszteni egy kicsit más irányba is. Ekkor történt meg a következő esemény:
Öltönyben, szépen felkészülve minden pappírral a táskámban, ami ilyenkor szükséges lehet, nekem szegezték a kérdést:
- - Ért ön a termékfejlesztéshez, és az értékesítéshez?
- - Természetesen igen, adtam már el terméket.
- - Igen? Ez érdekes, mit, ha szabad kérdeznem, nekünk profi szakember kell.
Ekkor szépen felálltam, elővettem egy üveg bort a táskámból, kiraktam 6 borospoharat, síri csendben kinyitottam az üveget, megkóstoltam a bort, és töltöttem mindenkinek.
Mivel nem akartak velem koccintani, megemeltem a poharat, „egészségünkre” mondattal ittam egy fél kortyot, letettem a poharat, visszaültem a helyemre. A válasz konok csend, és tanácstalanság volt kb. 5-7 másodpercig, amit egy hang tört meg középről:
-Szép volt, de munka közben nem iszunk alkoholt, és semmi helye alkoholfogyasztásnak ebben a szituációban.
Ekkor felálltam, és szoros elnézésüket kérve – mennem kell, mert sürgős dolgom van – mondattal kimentem a helyszínről.
Sétálok a porta felé, amikor is rohan felém a középen ülő, hogy menjek már vissza, csak most tudatosult bennük, hogy mit is láttak, és mi van a címkén. Mondtam nekik, hogy már késő, köszönöm szépen a szíves fogadtatást, a szabadidőmet más elfoglaltsággal fogom kitölteni.
Az, hogy a tábla miért van kirakva, azt csak az érti, aki életében járt nádasban, naplemente környékén csónakkal, vagy netán eme táblán tiltott vízibiciklivel, amikor is csókot lopott a szeretett lánytól, ott, és akkor.
A nádasba egyszerű bemenni vízibiciklivel is, a kérdés az, ki tudsz e jönni. A lényeg ebben van, erre mindig emlékezni fogsz.
