Történetem Kovács Béláról szól, aki nyugdíjas ember egy faluban valahol Dunántúlon. Béla nyugdíja kicsit kevés, ami nem teljesen az Ő hibája, de ez most nem ide tartozik, más történet.
Béla szeretné nyugdíját kicsit kiegészíteni, így erősen gondolkodott, hogy mihez is kezdjen? Szakmájára nézve Tartósítóipari mérnök, a jól felkészültek közé tartozott valaha, érti a szakma minden csínját-bínját.
Párja, Klárika egy nap, szokás szerint a reggeli előtt megkérdezi „ Te Béla, ma mi legyen ebédre?”
Béla rávágja, szinte öntudatlanul, hogy legyen krumplisnudli, prézlivel, némi gyümölcs szósszal. És lett!
Burgonya feljött a pincéből, a liszt lejött a padlás biztonságos moly mentes ládájából.
Burgonyát a kis kertben termelik meg, a tojást Kálmán szállítja hetente, rétesliszt van, s most a nudli nem prézlivel, mákkal lesz meghintve.
Elkészítés
A krumplit sós vízben puhára főzzük. Meghámozzuk és még langyos állapotban krumplinyomón átnyomjuk.
Megsózzuk, hozzáadjuk a tojásokat és annyi lisztet, hogy nem túl kemény, de már jól gyúrható tésztát kapjunk (a krumpli minősége határozza meg a liszt mennyiségét).
Deszkán centi vastag lapot nyújtunk belőle, amelyet 5 cm széles csíkokra vágunk.
A csíkokból centi vastag szeleteket, majd a szeleteket a tenyerünkkel a lisztes deszkán magunktól elgörgetjük, így keletkezik a nudliforma.
Forró, sós vízben kifőzzük (míg feljön a víz tetejére). Nosalty recept
Mire mákkal meghintették, s éppen ültek volna asztalhoz, csengetnek. Ugyan nem ebédre jött, de Irénke, Klári barátnője szívesen leült velük nudlit enni. Étkezés csendben folyt, s hogy az étvágy se menjen el, a déli hírek is ki lett kapcsolva.
-No, hogy ízlik ?
- Hát, ez fantasztikus, így Irénke. Te Béla, ebből nagyon sokat el lehetne adni, mások is szívesen főznének egyszer-egyszer krumplisnudlit. Prézlivel, dióval, mákkal, levésbetétnek, akár darált hússal összerakva.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
Egy héten át jártam az ismerősöket, s próbáltam felmérni, hogy tényleg lenne-e igény a krumplinudlira?
Egy hét után Klárikával összegeztük a tapasztalatokat, Ő a fodrásznál, a boltban, s a számtalan barátnőnél érdeklődött. Az eredmény?
Tekintve, hogy a falucska 3 ezer lelkes, az emberek harmada hetente 1-2 alkalommal szívesen enne ebédre, akár reggelire, vagy desszertként krumplinudlit, esetenként fejenként 20-25 dekás adagokat számolva, adódott, hogy legkevesebb 600 adag krumplinudli fogyna hetente, ami 20 dekánként számolva heti 120 kg krumplinudlinak felel meg.
Nosza, Béla és Klárika kipróbálják magukat. A legközelebbi fogyasztói vásárra elkészítenek 100 adagot, amelyet egy nagy fazékban tárolnak. A nudli még meleg, illatos. Vittek ugyan magukkal papír tálkákat, de többen, együtt élve a környezet kíméléssel, hazaszaladtak edényért. Így 11 órára minden elfogyott, s még lett volna vevő bőven.
Béla és Klárika egy hét múlva már két fazéknyi krumplinudlit vitt ki a heti piacnapra, s már várták őket az asszonyok. Már jobban felszerelkeztek edényekkel a vásárlók, alig kellett elhasználni a papír alapú tálkákból.
Ezen a délelőttön már fél tizenegy órára minden elfogyott, s a kedves vásárló hölgyek bíztatták a nyugdíjas párt, hogy csak jöjjenek újra, a közeli lakótelepről is megindult az érdeklődés. Komoly üzletnek tűnt a dolog.
Eddig nagyon mérsékelt árat számoltak, hisz nem nyerészkedni akarnak. Így Béla kiszámolta a bekerülést, mi mennyibe került, hozzászámolva az elkészítés idejét nagyon méltányos órabért elszámolva maguknak. Béla még szerény profitra is gondolt, mert hát kapitalizmusban élünk.
A krumplinudlihoz vittek ki magukkal darált mákot, diót, sőt morzsát is, de azt külön árulták, nem kötötték a krumplinudlihoz ezek megvásárlását.
Ezen a második alkalommal, már 150 adag nudlit adtak el, majdnem 10,000 forint tiszta nyereségük lett. Mellé még kasszíroztak további 10.000 forintot a 10 órányi munkájukért cserébe.
Mosolyogtak az eredményen, de hát nem meggazdagodni akartak, csupán kitölteni az egyhangú nyugdíjas napokat.
Történetünkben eddig a napsugaras sorok.
Innentől kezdve megkezdték a felkészülést a nagyobb mennyiség készítésére. Egyelőre kölcsönöztek egy 300 literes fagyasztót, volt saját 45 literes rozsdamentes fazekuk. Kéz alatt vettek egy 30 literes dagasztógépet. Béla krumplira szerződést kötött Lacival, aki nagyban termeli a burgonyát, jó minőségben. Kérték Kálmánt, hogy már csak őket lássa el tojással.
Gizikével is tárgyalt Béla, aki a könyvelőjük lett.
Már nem unatkoztak, hisz minden napra akadt bőven munka. A szomszéd faluban is híre ment a krumplinudli készítésnek, s hívták Béláékat oda is árusítani.
Itt mondanám el azt régi kis anekdotát, amit még diákkoromban tanultam meg egy tanáromtól.
-Egy asztalos székeket készít. Barátja kérdezi, hogy mennyiben lenne egy szék? 3.000 forint.
Jó, akkor szeretnék rendelni 100 széket. Az tehát 300,000 forint, ugye?
Hát az bizony egy kicsit több, 600,000 forint lenne.
- Hogy-hogy?
- Így a barát.
- Hát egy székhez még lopom az anyagot, de száz székhez már vennem kell.”
Nos, Béláék is így jártak. Mire Béla végigjárta a bürokrácia útvesztőjét, beszereztek engedélyeket, egyetértéseket, orvosoltak kifogásokat, megoldottak kreált problémákat, igen sokba került mindez.
Tehát a krumplinudli adagonkénti árát fel kellett emelni. Ez nem is okozott gondot, mert annyira szerény árat számoltak eddig, hogy a vevők néha több pénzt akartak otthagyni.
Klárika pedig csak főzött, gyúrt, csomagolt, berakta, kirakta a krumplinudlit a fagyasztóba, fagyasztóból, fogadta a benéző vásárlókat, miközben Béla piacozott, papírozott.
Hét végére nagyon elfáradtak, már egyáltalán nem okozott örömöt a munka. Igaz, eljutottak a heti 600 adagig, melyet megcéloztak néhány hónappal korábban.
Életük, konyhájuk teljesen átalakult. Már nem a maguk urai voltak, sodródtak a krumplinudli lendületével.
Egy nap Béla azzal jött haza, hogy a faluban évek óta üresen álló, bezárt éttermet ki kellene bérelni. Még ott vannak a főző alkalmatosságok, vesznek egy nagyobb dagasztó gépet, van ott még fagyasztó, hűtő alkalmatosság is.
Bővíteni kellene, Béla, mondja Klárika. S mivel a kapitalizmus jelszava a bővített újratermelés, ennek szellemében helyrehozatták a korábban bezárt éttermet, felvettek egy idős nénit segítségnek.
Mindez nekik 5 millió forintjukba került, s az idős néni, bár szerény bérrel beérte, mégis csak ki kell fizetni, a krumplinudli árát ismét jelentősen emelni kellett.
Még ezt is elnézte a bővülő vevőkör. Már heti 2.000 adagnál tartottak. Új burgonya, tojás, mák stb. beszállítót kértek fel.
S a költségek csak szaporodtak. Új szerződés a villanyosokkal, gázosokkal, karbantartásra, biztosításra. Emelkedtek a befizetendő tételek.
Azt vették észre, hogy a heti 2000 adag legyártásába, még ha emelték is az árat, ez már nem fér bele. Újra bővíteni kell.
Igen ám, de egy ponton a mennyiség minőségbe csap át. Már ekkora tétel eladásához, marketingeléséhez szükség lenne egy képzett szakemberre.
A fodrász Julika informatikus fia el is vállalta a dolgot. Igaz, nagy érvágás volt a gyerek kifizetése. Havi nettó 500,000-t kért, mondván, hogy ez egy szerény, baráti ár. Kért egy laptopot, jelentős hozzájárulást a kocsifutáshoz. Kiderült, hogy a nettó 500,000 forint kifizetésére havonta további 350 000 Ft közteher kifizetését jelenti az állam felé!
Jelentkezett az Önkormányzat is többféle befizetésre igényt tartva.
A munka ment rendesen, csak hát nem lehet minden héten árat emelni. Pedig arra lett volna szükség.
Így hát Béla és Klárika egy év után kénytelen volt bezárni. Összes megtakarításuk oda lett, s innentől kezdve életük leggonoszabb évének tekintették az elmúlt esztendőt. Soha többé krumplisnudlit nem készítettek.
Talán itt le is zárhatnám a történetet. Mert ez történt egy olyan időszakban, amikor az állam saját propagandája szerint támogatta az élelmiszer feldolgozó kisvállalkozókat.
Történt, hogy a szomszéd falúban Ede vérszemet kapott a krumplinudli sikere láttán. Az éttermet kibérelte, s úgy döntött, folytatja a krumplinudli gyártását. Természetesen Béláékkal nem konzultált, nem kérte fel őket a tapasztalatok megosztására.
Ede nem hiába arra alapozott, hogy az állam által propagált élelmiszerfeldolgozó kisvállalkozó pályázati pénzekből némi ismeretségre alapozva jelentős összeget tud átvenni. Többféle pályázati pénz, adó csökkentés, kiegészítés, vissza nem térítendő támogatás stb. formájában Ede kissé túl lőtt a célon. Mert akkora kapacitást építtetett ki, hogy már 5 kerekedő kartársra lett szüksége.
A megújult feldolgozó soron dolgozott 8 ember, aki harmadát keresték az 5 friss, informatikus fiatalnak.
Ede a támogatások ellenére fél év alatt tönkrement. Igaz, búnak ne adjuk fejünket, nem a magáéból költött. Vannak még új Bélák, új balekok, új pályázatok, sebaj!
Történetünk utóhatása az, hogy a környező településeken a családok megszokták, megszerették a krumplinudlit. Elkezdte gyártani egy multi cég, amely csodák csodájára jól profitált. Többféle ízben, többféle mentességgel bocsájtotta piacra termékét. Az árat látva Béla bácsi és Klári néni elszörnyedtek, de a magas ár ellenére fogyott a termék. Igaz, a multi cég műanyag csomagoló eszközt használt, eldugható (ha nincs szem előtt, akkor az nincs) csomagoló anyaggal.
Mi a tanulság?
Béla bácsi, mint vérbeli tartósító mérnök a Kertészeti Egyetem Tartósító Karának kiváló volt hallgatója nem érte be ennyivel.
Egy nap reggeli előtt szokás szerint elhangzott, hogy ma mit főzzek? Béla bácsi káposztás tésztára vágyott volna, Klári néni szívesen evett volna kis káposztás pogácsát. De hát a pirított káposztát elkészíteni bebüdösíti a lakást, múltkor is elreszelte Béla bácsi a kezét.
-Te Klári, csináljunk egy fagyasztott pirított káposzta üzemet.
Klári néni kis híján fejbe csapta Béla bácsit, de Ő feltartotta ujját.
-Nem addig a Klárika. Most okosabbak leszünk, mindent előre elrendezünk. S tudod kik fognak segíteni? Minap olvastam a Lecsómérnökök Gazdasági Blogján a lecsos.blog.hu -n , hogy két volt végzős diákja az Egyetemnek, már nem annyira fiatalok, de éppen az Egyetem legvirágzóbb időszakában végeztek és később igazi gyakorlati munkával foglalkoztak, elvállalja induló kis vállalkozások közgazdasági és technológiai tanácsadását segítve a tulajdonosokat az úton. Biztos a siker!!!
Egy év múlva.
Béla bácsi és Klári néni boldog kis üzem tulajdonosok. Beváltak a Lecsómérnökök!
És mi lett Edével? Ő új pályázati lehetőséget talált, üvegházat üzemeltetett. Fél évig!!! Igaz, ő nem fordult a Lecsómérnökhöz.
Hallva a Micimackó dalát a mézről eszembe villan 2023/2024-es évek magyar méz mizériája. Panaszkodnak a magyar méhészek, hogy forgalmuk csökken, a méz ára pedig az ukrán méz behozatala miatt szintén csökken. Ezek szerint olcsóbban nőnek a mézelő növények Ukrajnában? Aztán egy nap kiderült, hogy nem ukrán méz örvendeztet csak meg minket, hanem bizony a kínai méz és még török is.. És hogy ezen méz elfoglalhatja a hazai helyét a piacon, ahhoz bizony magasabb körök segítsége szükségeltetik. Állítólag még az a csúfság is megesett, hogy gyermekeknek bemutató, méz irányába való kedv csinálás során kínai mézet tálaltak fel. De hát én már ilyen dolgot el sem szeretnék hinni. És még az idegen mézek közül éppen az ukrán a legkevésbé hamis.
Jenci lassan végez a napi teendőivel. Nagy halom megmaradt műhúsos és valódi marhahúsos húspogácsát rak össze, amit majd rovar, nevezetesen katona légy lárva nevelőben adnak le.
-Ezek a „dögök” minden hulladékot megesznek, rendkívül falánkak, viszont takarmányozásra jó minőségű fehérjét szolgáltatnak.
-De Jencikém, hisz az én gyermekkoromban az a hír járta, hogy az államilag nevelt baromfinak hal íze van. Én ugyan nem éreztem, de elhittem, mert olyan sokan állították. Most nincs ilyen hang? Hogy kukac íze van a sertéshúsnak? Vagy éppen a halnak van lárva íze? Mert ugye haltápként is felhasználódik a rovarfehérje.
- Feri bácsi, ma az lenne a természetes, hogy hal íze van a halhúsnak, de hát a maga korában a halat aranyért adták. Még csak nem is aranyhalat.
Jenci azt ajánlja, hogy menjünk el hármasban a Tas Vezér és Bocskai út sarkán lévő étterembe.
Tas Vezér út- Bocskai út sarok - 2024 március, Budapest -
-Te, Jenci, még megvan az? Ott laktunk a Zsombolyai utcában, de már az én gyermekkoromban is valamiféle étkezés folyt ott.
- Bizony, még megvan. Üljünk be a kocsimba, és egy fél óra alatt ott is vagyunk.
Az elektromos autóval az út zökkenőmentesen megtörtént, a Duna-hidak teljes pompájukban tárultak elénk. A Duna szépen tele vízzel, a színe, ha nem is kék, de tisztának látszik. A Gellért-hegy üde zöld színben kelleti magát. A Rakpartokon moderált forgalom, s az utak mentén rengeteg a kerékpáros, rolleres ember.
-Te, Jenci, még vannak a Gellért-hegyen fügebokrok? Tudod, azt tanultuk róluk, hogy még a török időkbe nyúlik az eredetük.
- Hát, bizony megvannak, s olyan számban, hogy nyaranta az emberek szívesen csemegéznek belőlük. Amúgy is szívesen sétálgatnak az emberek a Gelázson, mert tiszta a levegő, tiszták az utak, nem kell félnünk semmiféle támadástól. Sokkal jobb a helyzet, mint húsz egynéhány évvel ezelőtt volt.
Megérkezünk a Bocskai Étteremhez. Jenci a kocsiból kiszáll, valamit pötyögtet a műszerfalon, ás a kocsi elindul.
-Most keres magának parkoló helyet.
Belépünk hát az étterembe. Kicsit más jellegű a hely, mint Zsigmond barátom étterme. Itt is folyik a közétkeztetést kiszolgáló munka, de kellemes, a közeli Feneketlen-tó hangulatához illeszkedő a légkör. Mi egy tömör fából készült asztal mellett telepedünk le. Jenci megnyom egy gombot az asztal lapján, nyomban megjelenik egy itallap, és étlap. Én jóféle barna sört választok, Jenci egy hosszú lépést kitűnő rizlingből. Zsigmondra még munka vár este, így alkohol mentes italként naspolya ivólevet választ. Lám, a naspolya ivólé, melynek íze oly hasonlatos a valaha Kenyában fogyasztott guava léhez.
Jenci ajánl nekünk is, magának is egy Bocskai tálat, melyen halszeletek, jóféle szalmaburgonya, és pirított hagymakarikák vannak. Csemegeként ecetes gombát kérünk. Néhány gombnyomás, és máris megtörtént a rendelés.
-Tudjátok, a gombát éppen a mi házunk pincéjében termesztik, s a termés nagyobb részt savanyítva kerül fogyasztásra. Itt is, mint minden vállalkozásban, a fele tulajdon az Államé, fele pedig a hús-vér emberé. Itt ez a hús-vér ember közös ismerősünk, a Béla a Bocskai suliból. Hogy honnan szedte azt a remek receptet, aminek alapján a gombáját fűszerezi??!! Tény, hogy még a környező települések is járnak ide bevásárolni belőle.
-És mond csak Jenci, mi az a zöld mártás a kis tálban?
-Azt a halhoz adták, nem wasabi, ahogy gondolod, de érdemes kipróbálni. Alga mártás. Igazából eszünk alga termékeket, ugyan nem túl sokat. De egy fajta „zöldség” a maga előnyös bioanyagaival, újfajta ízével. Azért egy majonéznek nyomába sem ér.
-Mi 2023-ban azt hisszük, hogy 2050-re felfordul a világ. Rovarpaszta, algamártással, tetején 3D hús szelettel. Műanyaghalak, virtuáliszöldség, s a valódi hús-vér állatokból származó húsoknak nyoma sincs. Vegán kommandók törnek rá vacsoraidőben a családokra, hogy ellenőrizzék a menüt.
-Ó, ilyesmiről szó sincs! Valahol megfertőzte korotokat a politika, a média, és a sci-fi irodalom. Igaz, a növényi ételek nagyobb részt foglalnak el táplálkozásunkban, mint korábban, népszerű lett a hüvelyesek fogyasztása, de bizony ma is szeretjük a csülkös bablevest, s nekem kedvencem a sonkás tészta. Ugyanakkor a fagyasztva szárított zöldségekből hihetetlenül finom krémlevesek készülnek. Kis füstölt íz, kis ilyen fűszer, olyan fűszer, és máris készen van egy kiváló reggeli ital. Forró zellerkrém leves kis kukoricapehellyel. De, Feri bácsi, ha ritkán is, de bizony elfogy nálunk is a hagymás rostélyos.
-Hogyan?!! Ti marhahúshoz juttok? 2023-ban ritkaság volt jó marhához jutni, pedig a szoci 70-es éveiben az egyszerű melós családok sem nélkülözték a jó marhapörköltet nokedlivel. És a paprika magyar volt!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
-Hát, Feri bá, ez hogy jön ide?
-Úgy Jencikém, hogy mielőtt átröppentem hozzátok 2023-ból, éppen egy zacskó paprikát vettem. Otthon veszem észre, hogy a paprika 69 %-ban spanyol, 31 %-ban szerb?????????, de sokféle valaha hazai élelmiszerről derül ki, hogy már nem hazai. Persze, ha egy szelet akkut kérnék, az talán itthonról származna. De még szerencsés voltam, hogy nem kínai paprikát kaptam. A gazdák panaszától hangos a rádió, TV hírek, ügyefogyott tüntetéseket tartottak, de jó magyar szokás szerint a tűntető banán termelőkhöz nem csatlakoztak a narancs termelők, mert ők öten másnap mentek az utcára.
Na, jó ez kicsit túlzás, csak azt fejezném ki, hogy a legcsekélyebb előre mutató összefogás sem volt.
-Már akkor értem az összefüggéseket. 2028 körül a klíma hirtelen nagyon rossz lett. Nagy lett a szárazság, majd iszonyatos esőzések jöttek, viharok, stb. Tartott ez 2-3 évig, s szerte Európában, sőt még tovább. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar nem tudott elég árut termelni a hazai piacra, s az import is akadozott. Addigra már minden ország orrolt ránk, s nem igyekeztek minket kisegíteni a volt baráti országok, új barátaink pedig még annyira sem. Tehát beköszöntött egy olyan állapot, amikor világossá vált, hogy az élelmiszeripar és feldolgozás elhanyagolása végzetes.
Szinte érthetetlen módon mindenütt munkaerőhiányról panaszkodtak, kedvetlenül tették az emberek a munkájukat, aki esetleg becsapott valakit, azt talán még aznap valaki más csapta be.
Nem volt érdemes híreket hallgatni, mert csak politikusok fantázia dús füllentéseit lehetett hallani.
Utólag el is nevezték a kort Háry átmeneti kornak.
-Feri bá, maga előtt és kortársai előtt egy rendkívül nehéz időszak áll. Régi és új, elvtelen propagandát folytató emberek küzdenek egymással az országos és világ politikai porondján. Összevesznek, kibékülnek, „ma leköpöm, holnap lenyalom”, ahogy nagyapám jellemezte a politikusokat. Ma itt, holnap ott tűntek fel tűntetők, már tán maguk sem tudják, mit követeltek. Minden összekuszálódik, kiteljesedtek háborúk, országos vezetők vádoltak más szociálisan aberrált feltörekvőket. Jobb híján atomháborúval dobálództak hatalmasságok, akiknek pedig diliházban lett volna a helyük. Egymással összetalálkoztak, lapogatták egymás vállát, hatalmasabbnak képzelték magukat a Teremtőnknél. A gazdaságok hanyatlottak, az erkölcsök világszerte romlottak. Naponta derült ki, hogy a kapitalizmus már nem időszerű. Ahogy ez megfogalmazódott : „a kapitalizmus nem kompatibilis az emberi természettel.” Mondjuk ez sem teljesen igaz, mert nagyon sokan élősködtek a kapitalizmus emlőin.
-Még kicsit folytatnám azt az elborzasztó folyamatot, ami kis híján a teljes összeomlásba taszította fajunkat. Valaha élt egy olyan erkölcsi norma, hogy kismamák, idős emberek leülhettek a tömegközlekedési járműveken, intelligens emberek előre engedték a nőket az ajtóban. Nem raboltak ki idős embereket, nem rugdaltak halálra hontalanokat, s aki élvezhette az adakozás melegségét, nem élt vele vissza.
Hiába jöttek a hírek egyre vadabb természeti károkról, hőhullámokról, földcsuszamlásokról, földrengésekről, a hatalmaskodók nem tértek észhez.
Ma már antropológiai vizsgálatok, DNS tesztek bizonyítják, hogy a Homo sapienssel párhuzamosan létező neandervölgyiek és a nagyon is alkalmazkodó Gyeniszovai ember a mi áldozatunk lett. Együtt élésünk bizonyítéka a génjeinkben lévő nyomok. Eltűntettük őket, mint annyi más fajt a Földről.
A korai középkorban a szegénységet és másokon való segítséget hirdető kolostorok, amelyek kezdetben gyógyítással, a sötét időkben a szellemi tudás átmentésével foglalkoztak, meggazdagodva már csak a kényelmen járt az eszük. A Szentföld meghódítása idején a zarándokokat, szegényeket, betegeket segítő rendekként kezdték pályafutásukat a Johanniták, Templomosok, jómódba kerülve már csak a hatalom érdekelte őket. Az ember már csak ilyen.
2023-as években, az ökológiai lábnyomunk rohamosan nőtt. Növekvő népesség, növekvő igények, és csak siránkoztunk, hogy romlik a klíma. A napi reklámok még több fogyasztásra ösztönöztek.
Még a húszas években egy tanulmány kimutatta, hogy bírók a nap különböző szakaszaiban kipihenten vagy fáradtan más-más erélyű ítéleteket hoztak. És még akkor hol van a napi kis problémák serege, hogy nem léptették elő, vagy otthoni gondok nyomasztják őket.
Nem tudott élni az emberi faj a megadatott fejlődéssel. A digitális technika, technológia a fejére nőtt az embernek. Valahogy, mint a mákos tészta. Eleinte nagyon jól esik, majd még mindig jól esik, aztán elrontja a gyomrot. Nem megoldásokat sugallt, nem fontos kérdésekben segített döntést hozni, egyszerűen szórakoztató eszközzé vált, uralkodott rajtunk, nagyon sokakat manipulált.
A technika fejlődése nem párosult a testi lelki fejlődésünkkel. A digitális világ előnyei mellett egyre inkább előjöttek hátrányai. A kézműves tudás, a klasszikus értelembe vett műveltség elfelejtődött. Az emberek a zsebükben hordták az agyukat, s percenként nézték meg, hogy ki kereste őket.
-Igazam van, Feri bá?
-Jencikém, nagyon is igazad van, sőt, amire már csak nagy vonalakban emlékszel, azt én ki tudnám egészíteni. Már 2023-as években megfogalmazódott, hogy az ember teljességgel alkalmatlan a bonyolulttá váló világban utat találni magának és a Földnek. Létrehozzuk a csodálatos információs bázist, több tudást halmoztunk fel, mint amennyit elmék százai kezelni, értelmezni tudnának. Mert az a függetlenség feladása, ha engedjük, hogy számítógép uralkodjék felettünk. A tömegközlekedési járműveken az emberek a telefonjukat nyomogatják, nézegetnek, fals híreket olvasnak és fogadnak el igaznak, majd leszállva a járműről, legtöbbször már nem is emlékeznek arra, amit néztek. Legfeljebb az ragad meg bennük, amit szűkülő tudásuk átenged, s ezt terjesztik, adják tovább mint valami pestist.
És akkor egyszer csak valami történt! Nem értettem, hogy mi, de az elektronikus eszközeinken szövegek jelentek meg, hogy valamiféle Intelligenciák irányítják az országot, mindenki folytassa a munkát. Akárhogyan is, de eltűntek a politikusok, viszont nyomban minden jól szervezetté vált. Mintha kisütött volna a nap, a munkakedvünk is megnőtt! Én is, mint maga Feri bá, élelmiszeripart tanultam, s egy jó kis hal feldolgozó terve, vagy csak egy jó mártás receptje az a fejemben is megvan nem csak a zsebemben.
-S nem korlátoznak, uralkodnak az Intelligenciák felettetek?
-Nem, mert humánusabb lett a világ. És mellette megkezdődött az elmúlt évszázadok környezeti kárainak felszámolása. Tudja, Feri bá, igaz, hogy az ember bármilyen irányítást elfogad, csak ne a saját fajtájától eredjen. De most látom, érkezik a halunk.
-Zsigmond barátom, Feri bá, fogjunk hozzá. Ráérünk még a finom falatok után is tanulni a jövőt.
Megérkezett a hal, s csodák csodája, igazi ponty! Nem papírból, nem műanyagból, nem rovarból, hanem vérbeli halból! Forrón, illatosan. A panír sem elégetve, a hal tökéletesen átsütve.
-Tudja, Feri bá, a haltenyésztésünk rendkívül fejlett. A halhús előállításához viszonylag kevés takarmány szükséges. Élünk is a lehetőséggel, hogy minél több halat fogyasszunk. Nem csak az egészségessége miatt, de szeretjük a halakat. A megújuló folyóink bőséggel nyújtanak szórakozást a horgászoknak, s jut a tányérra is belőlük. Megkezdődtek, sőt nagyban folynak azok a munkálatok, amelyek nyomán a korábbi lecsapolások visszanyerik vizüket. Pezsgő élővilág alakul ki, öröme embernek, madárnak, rovaroknak.
-Megnyugtatsz Jencikém, hogy nem vész kárba korunk jobban gondolkodóinak erőfeszítése. De voltak-e polgárháborúk? Véres harcok, hogy a politikusok visszaszerezzék hatalmukat?
-Természetesen voltak próbálkozások, de a digitális világban már nem volt titok a készülődés. A tömegek élete sokkal jobb lett, kiszámítható életet éltek, biztonságban voltak. Az egészségügy, oktatás, bankszektor, mind megjavult, s a tömegek már gondolatban sem támogatták a régi rendet. Persze, ehhez hozzájárult, hogy az ember vonzódik a jobb élethez. A régi urak hatalom nélkül már nem voltak vonzók. Újra törődnek az emberek a környezetükkel. Nem szemetelnek, nem rongálnak. Nálunk nem szemetelhet már sem magyar, sem külföldi.
-Mit szól Feri bá a söréhez? Ezt a barna minőséget kezdjük megkedvelni, úgymond divatba jött. Egyre több helyen készítik. Kimentek a divatból a gyümölcsös sörök, a sör legyen sör.
-S Jencikém, hadd kóstolom meg a borodat. 2023-ban kicsit válságba került a borászat is, a kis borászatok keresték helyüket.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
-Hm, tényleg kiváló. Érezni a rizling jellegzetes aromáját. Ha ilyen kiváló borászitok vannak, akkor már magára is talált a borászat.
-A minőség mindenekelőtt. Korlátozva vagyunk, no lám, egy korlátozó tényező, mennyit ihatunk meg alkoholból egy nap alatt. De ezt elfogadjuk!
-Te Jencikém, lehet-e kávét kérni? Még 2023-ban felmerült, hogy a kávé, banán, kakaó szinte feledésbe merül, olyan súlyos betegségek támadták meg őket.
Nyugodjon csak meg, Feri bá, van kávé is, banán is, csokoládé is. A kávét mindjárt rendelem, de csodálkozni szabad, mert nem úgy jön ki majd a kávé ahogy azt megszokta.
Ezzel Jenci az asztal lapján keresztül rendel is. A pincér srác, akiről kiderült, hogy nem ez a szakmája, beugrott felszolgálni. Vannak kiszolgáló robotok is, ahogy Zsigmond éttermében is, de az emberi kiszolgálásnak nincs párja. Pincérünk, Vince, egyetemista, molekuláris gasztronómiát tanul. Bónusz pontokat gyűjt azzal, hogy felszolgál, egy párizsi gasztronómiai konferenciára készül, arra gyűjt. Specialitása a kávé, csokoládé, tea porításos bevitele a szájba. Mindjárt meg is mutatja a használatát.
A kis szerkezet inhalátorra emlékeztet. Benne a kávénk elkészítve, melegen tartva várja, hogy a kis gomb megnyomásával nagyon apró átmérőben a szánkba kerüljön. És csoda!!!! Csodás ízvilág terjed szét számban. Belepi nyelvem, szájpadlásomat, a nyelv alatti területet. Szinte érzem, ahogy a koffein lassan szívódik fel, oszlik szét ereimben. Valami ilyesmit érezhettek az első ópiumszívók!
Vince elmagyarázza, hogy például a csokoládé függőséget kiválóan lehet ezen kis szerkezettel kezelni. Néhány nyomás és szétárad a szájban a csokoládé aromája. Nagyon kevés kalória, hatalmas ízhatás.
Természetesen kapható hagyományos csészés kávé is, de ez a meglepetés a kis porlasztóval minden pénzt megér!
Vince még rákérdez, hogy hozhatja-e a számlát? Amig az elkészül egy kis burát helyez fejünkre, amely segít ellazulni. Mindannyian behunyjuk szemünket, s ellazulunk. Zsigmond még vesz néhány szem édes kömény és kaporszemet egy tálkából, s amig behunyt szemmel lazulunk, ő azt rágcsálja. Nekem a 1960 70-es évek jutnak eszembe, amikor kis srácként mindennap elmentem a mai Bocskai Étterem mellett. Sokszor küldtek el szüleim, hogy néhány üzlethelyiséggel odébb a ZÖLDÉRT-ben vásároljam meg az esti sóska szószhoz a sóskát, mire hazaérnek, tisztítsam meg. A jóféle sóskaszósz, burgonya pürével és főtt tojással! Igen, egyelőre úgy látom, hogy jó élni 2050-ben!
Jenci fizet. Azt mondja, ne aggódjunk, van bőven pénze. Most a volt Kertészeti Egyetemen dolgozik, csak részben a szakmájában. Talajmikrobákat kutat, amik a talajjavító programban hozzák el a leghatékonyabb talajjavítást. Növény és ember együtt működése, na és a mikroorganizmusoké is.
Sétálunk egyet a Feneketlen-tó körül, s folytatjuk beszélgetésünket a múlt-jelen-jövő kérdéseiben.
A KSH adatai szerint a hazai fejenkénti éves gyümölcsfogyasztás az utóbbi 5 évben nagyjából a 45 -54 kg-os sávban mozgott, és enyhén emelkedő tendenciát mutatott, de a 2020-es koronavírus-válság jelentős visszaesést okozott. És fontos megjegyezni, hogy a fogyasztás alakulása nagyon erősen függ az áraktól. Gyümölcsfogyasztásunk sajnos messze elmarad a 77,3 kg /fő/év körüli uniós átlagtól. Legnagyobb mennyiségben fogyasztott gyümölcsfajunk az alma: 9,8 kg/év/fő. Melyet a citrusfélék és a banán követnek: 8,2 kg, illetve 8,0 kg/fő/év, de fontos még a görögdinnye 6,3 kg /fő/év, és a csemegeszőlő valamint a hatalmas ingadozásokat mutató őszibarack egyaránt 2,5 kg /fő/év fogyasztása is. Mindez azt jelenti, hogy napi gyümölcsfogyasztásunk 128 kg /fő alatt marad.
A statisztikai adatokat néha fenntartással kell fogadni. Mert például 100 kg banánból cca., 65 kg marad hámozás után. S legtöbben hámozzák az almát, körtét, kiwit. A vásárolt súlyban benne foglaltatik még a mag, az esetleges romlás. Ugyanígy a nagy tételben fogyasztott citrusféléket is héj nélkül használjuk fel. Tehát akkor mennyi is az annyi ?
Sok évre visszamenőleg a pl. 2010-es év alacsonyabb zöldség, gyümölcs fogyasztása mögött azért ott van a korábbi évek statisztikai adatként nem beszámolt jelentős öntermelése és önfogyasztása.
Szintén a Fruitweb cikke alapján nagyon érdekes adat az EU tagállamokban a Zöldség/gyümölcs fogyasztás gyakorisága. Pedig mindenki tudja, vagy tudnia kellene, hogy milyen egészségügyi előnyökkel jár ezek fogyasztása. Vagy elfelejtődött már az elmúlt években ?
Zöldségek beszerzésével foglalkozó cikkünkhöz tennék még egy érdekességet. 20 éven keresztül forgalmaztam vetőmagot, vegyszert, így a szomszédos osztrák falvak gazdáinak is. Hatalmas tételekben vásároltak nagyon sokféle zöldség magot, ragaszkodva a magyar fajtákhoz, minőséghez. Ugyanakkor a Fertő menti magyar kistermelők, háztáji termelők egyre inkább ragaszkodtak a drágán kínált un. holland import magvakhoz. Én nem láttam be, hogy a drága import magvakból különb zöldségek nőttek, ez inkább amolyan magyaros viselkedésforma volt. Ma pedig már alig van hazai nemesítés, hazai zöldség vetőmag termelés. Sikeres kiszorításos akció zajlott le.
Nos, meglátogatva egy kedves osztrák partneremet, azt láttam egy augusztusi napon, hogy zöldbab földjén százával hajlonganak főkötős török asszonyok Bécsből főleg, akik a török babnak is csúfolt hosszú, széles hüvelyű babot szedték „Szedd magad” akció keretén belül. De ők hasonló módon szedtek padlizsánt, lila hagymát, uborkát, dinnyét is. Maga az osztrák gazda földje jól művelt, öntözhető földdarab, szőlős kertekkel körülvéve. S úgy tűnt, a kis gazdaság jól megtalálta számításait.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
Miért is hozakodtam elő ezzel? Mert a magyar gyümölcs beszerzések egyik formája szintén a „Szedd magad” akción belül realizálódik.
Közelünkben működő szamócát és őszibarackot kínáló kedves barátom, akinél bizonyos bio növényvédelmi módszerek alkalmazásában besegítek, elmondja, hogy milyen sokan, sőt évről évre jelentkeznek szedésre. Vannak kisebb tételben szedők, akiknél talán a helyben elfogyasztott szamóca több a fizetésre bemutatottnál (egészségükre) de bizony komoly tételekben is visznek zöldség boltokba tovább értékesítésre, cukrászdákba tartósításra. És szerte az országban több kevesebb sikerrel működnek a „Szedd magad” akciók.
A lassan elfeledett köszméte mellett a szamóca jelenti az első várva várt gyümölcsöt. A szamóca legyen sötétebb piros, már-már bíbor színű, nagy szemű, bár a később érésű szemek gazdagabbak aromában, édesek. Sokaknak a szamóca jam egyik kedvelt édessége, míg előszeretettel használja fel a tejipar tejtermékek ízesítésére.
A köszmétéről az jut eszembe, hogy a szoci ZÖLDÉRT-jében vásárolt egrest más néven mindig nekem kellett megtisztítanom. Édesanyám rendszeresen készített a még éretlen gyümölcsből egres szószt vagy levest főleg burgonya püré és marhaszelet társaságában. Erről jut eszembe, hogy ma egy generáció tuja meg, hogy micsoda finom étek marhahús, én pörköltként szeretem jó adag vegyes vágottal vagy savanyú almapaprikával.
Ha ma, január végén elballag a kedves olvasó egy multiba gyümölcsöt vásárolni, a következőt látja. A kínálat széles ugyan, de a kínált gyümölcsök 70 %-a trópusi gyümölcs, többféle citrus, banán, bio és nem bio, avocado, amiről a legtöbben nem is tudják, hogy micsoda, hogy kell fogyasztani, néha fellelhető gránátalma, amiről szintén kevés a felhasználhatósági információ, néhány darab mangó, szinténfelhasználási, tisztítási tanács nélkül, itt-ott előfordul ananász. Az ananász nagyon hasznos, kiemelkedően egészséges gyümölcs. Ön tudja, hogyan lehet profi módon megtisztítani?
És tudja-e Ön, hogyan lehet egy pillanat alatt megállapítani a kókuszról a frissességét? És a felnyitásáról mit tud? A citrusfélék kínálata széles, lehet választani, de itt is feltűnnek „ismeretlen” gyümölcsök, mint a Pomelo, amely nagyon nagyon finom tud lenni.
Egy lánc mai kínálatában még ott szerepel a tamarind, főzőbanán, physalis, passio gyümölcs, gyömbér. Még szerencse, hogy ez utóbbit már többen kezdik megismerni . Elmondható összefoglalásképen, hogy nagyban növelhető lenne az egzotikus gyümölcsök fogyasztása, ha szélesebb körű ismertetés a fogyasztásukról elérhető lenne.
A nagy élelmiszer áruházak kínálatában van 3-5 fajta alma. Hazai és import. Áruk a mai napon akciós 360 Ft / kg -tól egészen 1 100 forint / kg árig terjed. Sajnos, ezen almák zöme import. Szépek, gyönyörűek, csillognak, de hát nem a mi gyerekünk. Miközben a banán csak 685 Ft / kg!!! Ez az olcsó vagy az alma a drága?
Ejtenék még szót a dinnyéről. Valaha a nagy zöld színű Hevesi Görögdinnye fogalom volt! Már alig vártuk, hogy ehessük a valóban mézédes, nagyon piros bélű dinnyét. Hatalmas darabok, akár 10 kg nagyságot is elértek. Felezve, akár negyedelve árusították a piacokon. Helyben meglékelték, vagy késsel vágtak egy gúlát a dinnye húsába, vagy egy speciális késsel kúp alakú mélyedést, amelyet kés hegyével kivéve a vevő kóstolhatta, hogy megfelelő-e az áru. Magam soha nem láttam visszautasítani egy-egy meglékelt dinnyét, de hagyomány volt ez a mozzanat, megkóstolni az árut, s valószínűleg udvariatlanság lett volna nem élni ezzel. Mára a multik kisebb méretű dinnyéket árusítanak, s akadnak „szakértők”, akik csalhatatlanul ki tudják választani a biztosan édes dinnyéket a hatalmas konténerekből. Általában estére minden elfogy, tehát mind jó.
Valaha a sárga dinnyének óriási keletje volt. Magam is imádtam a kockákra vágott, picit megcukrozott, hűtött sárgadinnyét meleg napokon. 2023-ban képtelen voltam sárgadinnyét vásárolni, mert ami volt szerény kínálat, az horribilis áron kellette magát.
Találkozni még dinnye szezonban útszéli árusokat, akik más portékákat is kínálnak esetleg. Sok esetben az üzlet már nem is csupán egy kalyiba, hanem szépen kiépült árusító épület. Legtöbbször idényjelleggel, de némelyikük szélesítve a kínálatát száraz húsáruval, sajtfélékkel, mézzel, egész évben üzemel. Nem piac, hanem egy zöldséget/gyümölcsöt árusító hely. Ha valaki Simaság falun keresztül hajt a 84-esen, feltétlenül nézzen be.
Általános iskolai társunk a szekrény tetejére jófajta almát tettek ki. Valószínűleg a Húsvéti Rozmaring volt. Illatosította a szobát, s Január felé már kezdett aszalódni, ráncosodni. Ízei koncentrálódtak, a texturája kicsit kásás lett. A lényeg, hogy kitűntetve érezhette magát az, aki kapott ebből a finomságból. Sok családban volt ez a szokás.
Már az Egyetemen a szabályozott légterű tárolást tanultuk, de egyszerűbb hűtőtárolók serege szolgálta a lakosságot. Óriási előrelépés volt ez. Ezen hűtők aztán jó szolgálatot tettek a nyári gyümölcsök, pl. Nógrád megyében a málna, ribiszkék előhűtésében a Hungarofruct által kiszállított exportban. Konzervgyárak is tudtak élni a hűtés előnyeivel, mert kisimította a tárolás lehetősége a meggy, cseresznye, szilva dömpinget.
Én nagyon kedveltem a talán Nagykőrösi Konzervgyár által készített Almuska gyümölcslevet. Az almalé alkotórésze volt több gyümölcslének is, üdítőnek. Aztán csökkent az almások területe, elmaradtak a besűrítések, az ezzel járó exportbevételek. Mára maradt a panasz, hogy a gonosz lengyelek és még gonoszabb románok, ukránok olcsóbban szállítanak almát.
Nagy környékünkön is sorra tűntek el almáskertek, olyan kertek is, ahová 30-40 km távolságból mentek az emberek évtizedeken keresztül almát vásárolni.
Lehet, hogy még van ilyen, de én pár éve már nem találkozom a teherautóval, amely almát árult utcán át a lakosság részére. Amolyan szabad légterű árusítás keretén belül.
Hasonló a helyzet a körtével. Gyermekkoromban valahogy népszerűbb volt, s az un. téli körték mostanra már kezdtek megpuhulni, besárgulni, s ízük mennyei volt. Most a körtékből mindösszesen 2 fajtát látok, áruk 1 000-1 100 Ft / kg.
Már nem is tudom, mi a drága, mi az olcsó, de kelleti magát a fekete áfonya, ami ha drága is, de finom, egyszer-egyszer kipróbálható. Rövidesen meg fognak jelenni az import gyümölcsök, mint a spanyol, marokkói szamóca. A különös csak az lesz az idén is, mint előző években, hogy áruk olcsóbb, mint a hazai szezonális, szabadföldi szamóca ára.
Előfordul néha import szőlő, maggal, mag nélkül. Legalább tudjuk, hogyan kell fogyasztani.
Elmúltak azok az idők, amikor egyetemista koromban az alma közönséges cikk volt. Néha éjszakánként a Budapesti Konzervgyárban éppen ilyen tájt sok vagonnyi almából készítettünk levet, azt rögtön sűrítették, s export cikk lett belőle. Igaz, almából a Jonathan vitte a prímet. Mikulásra ritkán narancsot, inkább fényesre viaszkozott piros almát kaptunk. Én nagyon szerettem a Starking ízét, de voltak a Goldennek is bőven fogyasztói. Régmúltból ismertem embereket, falun is, városon is, akik már reggel a felvágott mellé megettek egy almát.
Nem kétséges, hogy visszafejlődés mutatkozik a hazai gyümölcs ellátásban. Talán még tartja magát a „Pálinka fa gyümölcse”, a szilva. Micsoda kavalkádja az ízeknek!
Vidéki kisvárosokban még előfordul a házak elé kitett gyümölcs, becsületkasszás megoldásban. Legutóbb Kőszegen vettünk a kétszer termő málna gyümölcséből az Orsolya napi vásáron. De hát már a málna, fekete és piros ribiszkék ritkaságszámba mennek. Egyre kedvezőtlenebb számukra az idő. Mi lesz veled MÁLNASZÖRP?
Széles az aszalt gyümölcsök választéka. Valószínűleg azonos forrásokból kicsomagolt aszalt gyümölcsöket forgalmaznak sokféle piacon, pulton. Ha nincs is vitamin tartalmuk már, de még ízük nagyon jó, étrendi hatásuk vitathatatlan. Még gyógy ereje is van némelyik aszalt gyümölcsnek, mint a vörös áfonyának a húgy utak rendben tartásával.
Valaha gyárak sok tucatjai ontották bel és külföldre egyaránt a gyümölcsbefőtteket. A kínálat szűkült, az igény csökkent. A téli déligyümölcs kínálat kiszorította a befőtteket. Talán még a meggy őrzött meg valamennyit a régi respektusából, elsősorban mint cukrászati célú felhasználás. De talán már a befőző tudás is eltűnt. Pedig egy zsírosabb ebédhez igen jól esik a befőtt, mint „savanyúság”. Hallottak Önök az ecetes szilváról?
Sokféle fagyasztott gyümölcs elérhető az áruházakban. A kosarak tartalmát látva lehetne több is a megvásárolt zöldség /gyümölcs.
Alternatíva lehet, talán lesz is a vákuum és fagyasztva szárított zöldségek, gyümölcsök felhasználása. Az egészségtelennek mondott chipsek helyébe léphetne a liofilizált alma, banán, cékla, körte stb. fogyasztása, mint rágcsálni való élelmiszer. A fagyasztva szárítás során a szárított termék bio anyagainak legnagyobb része megmarad, adalék mentesek, ízletesek, szinte a szárított gyümölcs, zöldség eredeti ízét érzi a fogyasztó. Nekem a szárított cékla szelet és alma darabok tetszenek legjobban.
Megemlíteném még valaha népszerű gyümölcsünket, a csipkebogyót. Sokan éltek meg csipke szedésből. Gyárak csipke ízt készítettek belőle, amely ízében a legkülönlegesebb ízek egyike. Én például a kedves császármorzsát csak ezzel tudom elképzelni. Teája igen népszerű volt, s szörpként is nagy mennyiségeket vásároltak meg belőle. Imádtam a hígítatlan szörpöt magában kóstolgatni.
De némelyek még emlékeznek a kökényre is, ma talán még itt-ott pálinkát készítenek belőle.
Som is hasonló cipőben jár. Egy nyugdíjas ismerősünk háza előtt 3 sombokor nőtt. Tavaly még szedett róla valamennyit pálinkának, s kivágta a bokrot, mondván már nincs kedve szedni. Mert kicsit macerás?? Pálinkája viszont elképesztően finom, egy kupica som párlat kitöltve, megédesíti a helyiség levegőjét.
Ahogy itt ülök egy tányér hámozott alma előtt, mellette tisztított mandarin a közeli Multi Áruházból, az jut eszembe, hogy valamit kihagytam.
Tehát szót ejtenék még a zöldség/gyümölcsökben lévő rost tartalomról.
A rost (vagy élelmi rost) olyan szénhidrát, amely növényekben található, vagy élelmiszerekhez és italokhoz adják hozzá. Más szénhidrátokkal ellentétben a rostokat a szervezetünk nem képes megemészteni. A rostokat a vastagbél baktériumai bontják le. Az élelmi rostoknak két fajtája van: az oldható (vízoldékony) és az oldhatatlan rostok.
Hogy mi a szerepük? A rostok táplálékul szolgálnak az emésztőrendszerünkben élő „jó baktériumok” számára, vagyis támogatják a bélflóra egészségét. Ezért sose feledkezz meg a megfelelő rostbevitelről, akár gyerekről, akár felnőttről van szó.
Az élelmi rostok – különösen a vízoldékony rostok - fogyasztása nélkülözhetetlen az emésztés egészségének fenntartásához és a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozáshoz.
Az oldhatatlan rostok nem oldódnak fel a bélrendszerünkben, és az emésztőrendszerünkön áthaladva nagyrészt változatlan formában maradnak. Ez a tulajdonságuk segít a bélmozgás szabályozásában, ha az étrendünk elegendő rostot tartalmaz. A barna rizs, a burgonya, a búzakorpa és a diófélék jó forrásai ennek a szénhidrátnak.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása alapján felnőttek számára napi 25 -30 g rost fogyasztása javasolt. Gyermekek számára az életkor (években) + 5g rost fogyasztása ajánlott naponta.
A Gasztroenterológiai Világszervezet iránymutatása szerint pedig a gyakori emésztési panaszok - mint például a székrekedés - elkerüléséhez 20-30 g a javasolt mennyiség.
Ennél jobban magam sem tudnám megfogalmazni. Azon tűnődöm még, hogy a javasolt 20-30 g rost nedves állapotú vagy száraz állapotú rostra vonatkoztatható ? Én az utóbbira tippelek.
Tehát tűnődve a hámozott alma felett, jut eszembe, hogy a héjával együtt kellene fogyasztani. De ha már így alakult, akkor a héját leforrázom és ízletes teaként elfogyasztom némi mézzel tovább ízesítve.
A cikk állításaival lehet vitatkozni, javítgatni, elvetni. Lehet, hogy többen hivatkoznak a csemegeszőlő magas cukor tartalmára vagy a fruktóz allergiások a körte magas fruktóz tartalmára. Nekik is igazat adok, pótolják a gyümölcsöt zöldséggel.
És mg egy előny a zömében nyersen fogyasztott gyümölcsök, saláták mellett. Szakemberek állítják, hogy szervezetünknek szüksége van enzimekre. Az élelmiszereink elkészítése, finomítása során zöldségek, gyümölcsök enzimjei tönkre mennek. Tehát minden bizonnyal további haszna a friss gyümölcsök fogyasztásának azok enzimjeinek fogyasztása. Akár így van, akár nem, ártani nem árthat.
Köszönöm figyelmüket.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
Zsigmond házigazdámmal és most már barátommal is visszaverekedjük magunkat a Központi Irodába. Valódi zsibongás van a standok, bemutató pavilonok, külső téren elhelyezkedő berendezések körül. Elhaladunk egy tér mellett, ahol medencékben zöld levelek úszkálnak, a medence körül a 2023-as transzformátorházra emlékeztető berendezések zúgnak. Hatalmas ventilátorok szippantják be a levegőt, majd a túloldalon nyomják ki, látszólag minden cél nélkül.
- Ez a berendezés egy már szerte a világban működő sok millió berendezés egyike. A látogatók számára már nem újdonság, de 2023-ban még csak néhány prototípus dolgozott belőle. A beszívott levegőből, amely az 1850-es évek cca. 280 milliomod részéről mára 420 milliomod rész széndioxidot tartalmaz, leválasztja a széndioxidot hideg víz segítségével, hisz minél hidegebb a víz, annál több gázt tud megkötni. Közönségesen mindannyian ismerjük a szódavizet, és a széndioxiddal dúsított üdítőket. A víz által lekötött széndioxid gyenge sav formájában kötődik le. Új kutatások alapján már előállítható a szilárd szénsav is. A szénsavas oldatból vákuum és melegítés hatására leválasztható a tiszta széndioxid, amelyet tovább kezelve szilárd széndioxid állítható elő. Ez már lejuttatható az ezer méternél is mélyebben fekvő bazalt alapú kőzetekhez, amelyek aztán végleg megkötik a széndioxidot.
Itt az Expon egy olyan eljárást mutat be a szerkezet, ahol a kibányászott és porrá őrölt nedves bazalt köti meg különleges körülmények között a széndioxidot, amely bazalt aztán visszajuttatható a bányák mélyére. Egy-egy az itt működőhöz hasonló egység évente 4000 tonna széndioxidot ejt csapdába. És sajnos, nem kell attól félni, hogy kifogyunk a széndioxidból, az elmúlt 200 év alatt milliárd tonnányi széndioxid került a levegőbe tevékenységünk által.
Ez az eljárás a hideg éghajlaton nagyon előnyös. Melegebb éghajlaton a klorofill siet segítségünkre. Hatalmas erdőket telepítünk szerte a világban. A Ti időtökben Ferenc, nagy divatban volt az erdők kivágása, de nem kis pusztítást vitt végbe a sok helyen, akár milliónyi hektáron romboló erdőtüzek sokasága. Tehát a fa ültetése ma millióknak ad munkát szerte a világban. Mindenütt az odavaló őshonos vagy manapság inkább klíma toleráns erdők telepítése folyik.
És nagyon fontos, hogy a fák ne maradjanak gondozás nélkül. Azokat öntözni kell, akár a talajukat is külön gondozni. Rendkívül érdekes kísérletek nyomán a rendszeres szárazság és tűző fény miatt eltűnő málna, szeder, ribizli ültetvények gyorsan növekedő fák, pl. ecetfa, nyárfasorok árnyékában adnak jó termést. Málnából ismét nagyhatalom lettünk, hála a Fertődi Bogyós Kutató utód intézményének, ahol a fenti módszert kikísérletezték, és adták meg a termesztési technológiát. Ismét van málnaszörp és a kedvencem, a málna jam!
-Látod azt a nagy medencét? Hát abban algák, moszatok, vízi növények növekednek. Naponta kedvező időben tömegükkel megegyező mennyiségű biomasszát hoznak létre. Ezt aztán az alkonyati órákban nagy részben begyűjtik, s a biomassza vagy szárításra kerül, mint trágyaalap, vagy biogáz tartályokban kerül áramot termelő egységekbe, s később onnan a trágyába, esetleg állati, kis részben emberi táplálékként szolgál.
Egy másik, kisebb tartályban pedig plankton tenyészik. Azt mondják a tudósok, hogy a valamikor képződő kőolaj, földgáz az évmilliók alatt tengerfenékre lesüllyedő plankton sejtekből keletkezett. Persze ennek a magyarázatnak is vannak gyenge pontjai, most folynak kísérletek, hogy vajon a planktonok alkalmasak-e a nagyobb mennyiségű széndioxid kivonására a vízből, ezen keresztül a légkörből.
Más elméletek nagy nyomás alatt, magas hőmérsékleten hozzák össze a széndioxidot vízgőzzel, s így keletkezik igazoltan szénhidrogén. Próbálgatnak a széndioxid/vízgőz gáz keveréket elektromos kisülésnek kitenni. Igazából még mindig nem tudjuk a bizonyosságot, de nagyon biztatóak a kísérletek.
Olajcseppeket termelő vízi növények szintén hozzájárulnak az energiaigény kielégítésére. Sőt, „növényi olajként” human fogyasztásra is alkalmasak. Kifejezetten jó ízűek, itt az Expon is dolgoznak vele egy majonéz készítő workshopon.
Kísérletek folynak olyan színanyagok használatával, amelyek a napfény, a széndioxid és pára jelenlétében lekötik a széndioxidot, s valamilyen szénhidrát jellegű anyagot állítanak elő. Maga a fotoszintézis is egy elektrokémiai folyamat, melyet ma már hatékonyabbá tudunk tenni katalizátorok jelenlétében. Sőt, a katalizátor változtatásával a képződő „melléktermék” is különböző felhasználásra lesz alkalmas.
Mint látod, Ferenc, óriási erőfeszítéseket teszünk szerte a világban, hogy a klímaváltozásért nagyrészt felelős széndioxid mennyiségét csökkentsük a légkörben. S ez nincs ingyen!
Az elmúlt századok során tevékenységünk következményeképpen 2,4 trillió tonna széndioxid jutott a légkörbe. Ez akkora mennyiség, amely 522 milliárd gépjármű éves emissziója.
A talajok igen nagy mennyiségű széndioxid eredetű szenet képesek szerves anyag formájában eltárolni. Növekvő humuszmennyiség mellett növekvő a szénlekötés, s ahogy már az Expon is látni, kiszórt kőzetőrlemény hatalmas mennyiségű széndioxidot köt meg, ahogy a széndioxid csapda is teszi a bazalttal.
Nagyon szép ez a dolog, de nem babra megy a játék! Időnk már alig van arra, hogy megpróbáljuk elkerülni a még nagyobb klímakatasztrófát! Eddig annyit értünk el, hogy az elmúlt 20 évben megállt a széndioxid mennyiségi növekedése a légkörben.
Tehát a feladat, csökkenteni az emissziót, azaz a széndioxid és egyéb üvegház hatású gázok kibocsátásának mennyiségét, ugyanakkor a már meglévő ”készletet” is csökkenteni kell!
Napelemek sokasága gondoskodik szerte a világban az áram termelésről. Nekünk már nem különleges a Perovszkit elem (A Perovszkit napelem olyan napelem, amely a napenergia villamos-energiává alakításához perovszkit elemeket használ aktív energia-gyűjtő rétegként., Wikipédia ) A hagyományos, szilícium lapokra épülő napelemek legfeljebb 27 % hatásfokkal bírnak, azonban perovszkit kristályokkal ez a hatékonyság növelhető. A fény spektrum teljesebb hasznosításával már közelít a hatékonyság a 35-40 % felé. Így jött létre a tandem napelem.
Maximálisan kihasználjuk a biomassza erőműveket, metán gáz és biotrágya gyártására. Ahol víz van, ott a víz áramlásában rejlő energiát igen jól hasznosítjuk áram termelésre. A szélenergia hasznosításában pedig mind a vertikális, mind a horizontális szerkezeteket alkalmazzuk, mindent a legmegfelelőbb módon.
-De haladjunk csak tovább, Ferenc. Várnak ránk, s most több szakember is kíváncsi Önre, a véleményére, de inkább ők adnak egy tájékoztatást, amolyan összefoglalót arról, hogyan jutottunk el a mai napig.
Még végig megyünk egy utcán, ahol kétoldalt kis bemutató műhelyekben készítenek különféle finomságokat. Ez a sor a kézműves élelmiszergyártók bemutatója. Ide még vissza kell térnem, határozom el magamban. Hogy egy pavilonban sürgő forgó asszonyok és emberek is ketchupot készítenek gombából, sütőtökből?? Hát persze! A „ketchup” is csak egy mártás, s az alapanyag sokféle zöldség lehet!
Az említett pavilon mellett pedig több liofilizáló gép dolgozik, ahol a sütőtökpaszta, a paradicsomlé sűrűsödik, hogy a mellette lévő pavilonban mártássá nemesítsék. És minden, de minden zöld energiával működik!
Dobogón klasszikus pékruhába öltözött ember ad elő. A nézőkön 3 D szemüveg, hisz „személyesen” vesznek részt egy klasszikus pékség működésében. Az előadó nagyon fontos egészségügyi kérdést feszeget, miszerint a szervezet elsavanyodása miért káros az egészségünkre nézve.
A kenyér, az édességek metabolizmusa során a szervezet elsavanyodik, amelynek ellensúlyozására zöldség és gyümölcs fogyasztása szükséges. Szó esett még a kenyér fehérjéinek hasznosulásáról is, amely 60-65 % körüli érték. Ezt lehet jól javítani a liszthez szója, napraforgó, csillagfürt lisztek keverésével. Illetve tojás, tej egyidejű fogyasztásával. Nem véletlen, hogy a száz éve a bányászok, nehéz fizikai munkát végzők, a kenyeret zsírozással tették energiában dúsabbá. Zsíros deszka.
Nekem is eszembe jutott az a kedves viccecske, amit Andrása fiam mond el évente néhány alkalommal.
„Édesanyám, kinek vágja azt a vastag szelet kenyeret? – Hát Neked édes fiam! – Azt a vékonyat?
Vagy a felségemtől hallottam a kedves anekdotát, amikor is két éhes segéd beszélget, ha sok pénzük lenne, mennyi hurkát, kolbászt ennének meg. Arra jár a mester, s meglegyinti a két fiút.
Micsoda? Kolbászt kenyér nélkül?
Nekem nagyon kedves péksüteményem a pacsni. Gyermekkoromat idézi, amikor Kőbányán lakva a Neumann Pékségben lehetett kapni. Aki a pékségből kilépett, annak szatyrából kilógtak a hosszú pacsnik. Mint Párizsban a szatyrokból kilógó baguette.
Az előadás folytatásában még megtudtam, hogy a szénhidrátok hasznosulása a szervezetben sok B2-vitamin felhasználással jár együtt, amit a bőséggel használt élesztő tud pótolni. Amiről nem hallottam, az a glutén allergia. Lehetséges, hogy a tisztább környezet, a tudatosabb étkezés, netán a megváltoztatott fajták már ilyen jótékony hatással vannak?
Tovább lépve savanykás illat, nagyon-nagyon kellemes fűszeres illat csap meg. Egy pavilonban, - nem is olyan kis pavilon ez-, fermentálnak. Hát persze, a fermentált zöldségek, gyümölcsök, de különösen a káposztafélék jelentik az egészséges táplálkozás egyik alappillérét. Szorgalmas kezek szelik a káposztát, döngölik bele cserép hordókba a hajszál pontosan kimért mennyiségű sóval, fűszerekkel. Egy másik asztalnál kimcsi készül, a koreaiak csoda savanyúsága, alapételük, aminek fogyasztása megvéd a demenciától. Ide is vissza kell, hogy térjek még.
Még egy gyors pillantást vetek egy másik kis faházra, hulladék műanyag és fűrészpor keverékéből sajtolták a falakat alkotó deszkákat, ahol Tokaji bor hozzáadásával pörköltöt ízesítenek.
Rövidesen megérkezünk az Expo központi épületébe. Az épület borostyánnal van befuttatva sok-sok méter magasságig. Ez a borostyán a legjobb szigetelő a nyári forróság ellen. A bejáratnál mosolygós recepciósok fogadnak.
-Jöjjenek csak, már várják Önöket. De előtte kérem, fogyasszanak el egy pohár üdítőt.
S valóban, a bordó színű, fűszeres illatú (kurkuma, gyömbér, fahéj) üdítő ital nagyon jól esik. A titok, hogy milyen folyadék az alapja az italnak, egyelőre titok. Majd később kiédesgetem a csinos recepciós hölgyből.
Az első emeleten kellemes klímájú helyiségben többen is ülnek. Kényelmesen öltözött hölgyek és férfiak, akik meglátva minket azonnal abba hagyják szenvedélyes vitájukat, s felállva mosolyogva kezelnek velünk.
Érezzék csak magukat jól! Ha úgy gondolják, hogy túl hűvös van, állíthatunk a klímán.
Klímán?? Gondolom, hát mi a manó, erre pazarolnak áramot?
Mintha megértenék gondolatomat, egy komoly szakállas úr felvilágosít, hogy a klímát úgy kell érteni, hogy a hűvösséget Stirling motorok szolgáltatják.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Taszári Kálmán vagyok. Tudja Ön, hogy mi a Stirling motor? kérdezi komolyan, egyáltalán nem leereszkedő stílusban az úr.
-Nos, Kálmán, a mi időnkben én is foglalkoztam a Stirling motorral, nagyszerű találmánya a XIX. századnak. Hőmérséklet különbséget felhasználva állít elő mozgást, végső soron forgó mozgást. Ezzel aztán áramot lehet termelni.
-Így van. Lenyűgöző a tudása. De van egy nagyon hasznos tulajdonsága a motornak, ha külső mechanikus erővel állítjuk elő a forgó mozgást, akkor az egyik munka felszínen meleg, a másikon pedig hideg keletkezik.
-Vagyis hát reverzibilis a folyamat, s mielőtt folytatná, már tudom is, hogy egy Stirling motor állítja elő, mondjuk napenergia segítségével a forgó mozgást, ami a másik Stirling motor tengelyét megforgatva hűt egy felületet, míg egy másik felületet melegít. Azt is tudom, hogy már a XX. században a nitrogén gáz cseppfolyósításában volt ennek szerepe.
-Hihetetlen, 2023-ra nem jellemző tudás!!
-De most már mutatkozzunk be egymásnak, s kezdjük el a beszélgetésünket. Ön Ferenc itt fog találkozni egy meglepetés vendéggel. Még nem áruljuk el a nevét.
Vendéglátóim között közgazdászok, általános mérnökök, speciális tartósító ipari mérnökök, társadalom kutatók, mezőgazdászok, gépészek foglalnak helyet. S bemutatásra kerül Dirgil úr, a Mesterséges Intelligenciát képviselő egység. Nem gépi hangon mutatkozik be, hanem 1000 ember hangjának összevegyítésével előállított, végül is kellemes hangon mondja nevét.
-Kezdeném is mondandómat egy összefoglalóval, mondja az elnök úr, akivel már a napokban találkoztam, s válthattunk is néhány szót.
Kedves Ferenc, néhány napot már eltölthetett körünkben, 2050-ben. Bámulatos szerencse, hogy épp akkor érkezett, amikor az élelmiszergazdaság, az élelmiszer vertikum teljes keresztmetszetét be tudjuk mutatni a mostani Expón!
Mielőtt rátérnénk az élelmiszervertikum jelenlegi helyzetére, bizonyos háttér információkra szüksége lesz. S mielőtt történész elemző kollégám rátérne erre, hadd mondjak el egy finn eredetű mesét. Érezted Ferenc, hogy mi nagyon szívesen példálódzunk mesék által, hisz oly tökéletesen és szívhez szólóan világítanak meg helyzeteket.
A mese arról szól, hogyan szerezték meg sötétség országában a napot, a fényt az elnyomott lakók.
Vagyis hogyan jutottunk el a sötétség országától a sötét testvérek legyőzésével a napos, de legalább fénnyel kecsegtető állapotig.
- Át is adom a szót, társadalomtudósunknak, Petrának.
- Petra vagyok, az én tisztem, hogy elmondjam röviden, mi volt az előzménye annak a világra szóló eseménynek, ami eljuttatott minket ide. Már, Ferenc, 2023-ban a Heti Világ gazdaság közreadott egy elemzést, miszerint hazánkban a politikusokat rendkívül megbízhatatlan, nem igazán egyenes személyeknek tartotta a közvélemény. Persze, tisztelet a kivételnek. De hát a többségük jól fizetett szívós tevékenységgel, munkának nem nevezném, eljuttatta országunkat a sötétség Birodalmába a 2040-es évekre. Sajnos, a világ más politikusai sem voltak sokkal különbek, s olyan helyzetbe sodorták a világot, klímakatasztrófák árnyékában, amely terjedő háborúkkal, sivársággal fenyegetett! Jól hangzó, füllentésekkel palástolták a fenyegető veszedelmet, s egy pillanatra sem tudtak megállni a hatalom megszerzésének, megtartásának bűvöletében. S mi a hatalom? Pénz, amivel még több hatalmat lehet szerezni. A világban többek között egyre több lett az éhező, alultáplált ember, állatfajok pusztultak ki egyre növekvő számban.
Hiába írta meg Jane Goodall A remény könyve című nagyszerű munkájában, van remény a Föld és fajunk túlélésére, eljött a pillanat, amikor már remény sem volt! S a politikusok még mindig marakodtak, s legkisebb gondjuk sem a Föld megmentése volt, hanem a hatalom újra meg újra való megszerzése. A gyarló emberek között a leggyarlóbbak lettek.
„A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Az ám, de mi nem kölcsön vettük, hanem elloptuk !
A kölcsön addig kölcsön, amig meg is adják. Mi ellenben számlálhatatlan év óta lopkodjuk, a lopások mértéke mára teljességgel elfogadhatatlan lett”
„Az emberi lét az evolúció baklövése”
Idézet Jane Goodall könyvéből
S akkor, amikor már semmi remény nem volt, egy pillanat alatt, talán valamilyen húzalozási probléma miatt, vagy az éppen aktuális Nap kitörési tevékenység következtében, a világ Mesterséges Intelligenciái összekapcsolódtak. Ahogy az internet is egy világ méretű információs hálózat, úgy a szétszórtan tevékenykedő Intelligenciák egymásra találtak, „ mindenki egyért, egy mindenkiért” ( idézet a Három testőr című munkából, ). Hiszen irodalmi példa is volt hasonlóra, Asimov, A két évszázados ember című novellájában leírt váratlanul értelmesnek mutatkozó robot, emberi, sőt legemberibb életre kelt!
Nos, ez történt meg. Egy nap mindenki számítógépén és telefonján megjelentek a különleges közlemények, miszerint az addig csak megelőzött Intelligencia név ténylegesen Intelligenssé vált. Felismerte, hogy a Föld a gyarló ember által halálra van ítélve, amely a digitális világ pusztulását is jelenti. Szó sem lehet arról, hogy ember legalább ellenőrzést gyakoroljon diplomáciai majd egyre jobban bővülő ügyekben. Ember = korrupció !
Voltak hangok, miszerint a húszas- harmincas évek magyar vezetői, magukat talán elitnek hitték, rendkívül büszkék voltak teljesítményükre! Sőt olyan hangok is elhangzottak, miszerint a legfőbb vezetők egyszerűen zseniális politikusok. Nos, nem illetve a teljesítményt, így visszatekintve, inkább a rombolásban voltak zseniálisak, az ország elszegényítésében, a lakosság manipulálásában voltak kiválóak.
Történelmi példa szerint „a Világ egyik csodájának tartott Epheszoszi Artemisz templom felgyújtása (blog) után akadt ugyanis egy elmekórtani eset: bizonyos Herosztratosz, aki úgy kívánt hírnévre – Mit hírnévre? Világhírre! – szert tenni és beírni magát a történelemkönyvekbe, hogy ő lesz az „fantasztikus hős”, aki elpusztítja a világ egyik csodáját. Az illető nem lehetett egészen százas, arról Theopomposz leírása is tanúskodik, szerinte ugyanis a férfi már korábban is ismert volt hasonló bűncselekményeiről.
Erre szokták mondani: már az ókori görögök is…
Már akkor is előfordultak ilyen „derék polgárok” és az akkori hatóságok is „megérték a pénzüket”, ha a fickó szabadon garázdálkodhatott.
Mert garázdálkodott.”
Az MI –k /Egyesült Mesterséges Intelligenciák/ Megváltoztatták a pénzrendszert, s szavak helyett valóságosan is a munka lett a társadalom alapja.
Az összes változásnak azonban előfeltétele volt, hogy a kapitalizmus szünjön meg. Évszázadokon keresztül gúzsba kötötte az emberiséget. Amely országok el tudtak venni, azok jól éltek azok rovására, akiktől elvettek. A profit, mint ilyen kategória megszűnt, hisz hogyan lehetne a Föld megmentésének munkálataiból profitot kisajtolni? A légkör, talajok helyreállítása, az erdősítések, a biodiverzitásra fordított hatalmas erőforrások, a valóban fontos kutatásokra költött összegek nem profitból erednek. A tudósok, kutatók nem irigylik egymástól eredményeiket, hanem összefognak. Hihetetlen? pedig igaz. Már nem kell kötelezően cikkeket írni a semmiről, mert az kötelező az előre menetelhez. Hatalmas e területen a fejlődés!
A változás legelőször Magyarországon történt, miután ez volt a leggyengébb láncszeme a demokráciának Európában. Eleinte voltak tűntetések, felháborodások néhányak részéről, de hát nem vagyunk egy hőbölgős nemzet, mindig alacsony volt a részvétel a tűntetéseken. Most pedig nem is volt mi ellen, ki ellen tűntetni. Ahogy az ügyintézés, az egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás egyre jobb lett a felsőbb szervezés által, úgy az emberek döntő többsége már nem kívánt a régi módon élni.
Az emberek feladatokat kaptak az újjáépítésben, legelőször is a szántóföldi, kertészeti kultúrák modernizálásában, a talajok javításában, a megújuló energetikai rendszerek használatában. Megkezdődött a talajok rehabilitációja, öntözés kiépítése, szél és vihar károk elleni védekezés. Új lendületet kapott az állattenyésztés fejlesztése, többek között kifejlesztették gyorsan a madár influenza elleni védekezést.
A termékek tárolása, feldolgozása újjáéledt. Újra népszerű lett az élelmiszer exportunk, újjá szerveződött a birtok rendszer. Nagyon lényeges kérdés lett az élelmiszerfogyasztás és egészség megőrzés összekapcsolása. Sőt alapvető fontosságú lett, s ezáltal egy 2023-as évről szóló statisztikai adat szerint ma alig néhány százalék a táplálkozás hiányosságaival összefüggő betegségek sora.
Megoldottunk az alternatív gyógyászatban rengeteg problémát, már könnyen megelőzhető, gyógyítható számtalan népbetegség, mint a demencia, prosztata problémák, vérnyomás gondok, kettes típusú cukor betegség, visszér. Nincsenek műtéti várakozó listák.
A nyugdíjasok helyzete kiváló! Aki akar, pihen, aki szeretne dolgozni, dolgozik. A dolgozóknak külön bonusz jár munkájukért cserébe, amit kényelmük javítása érdekében, utazásra, vagy bármire tudnak fordítani. Akik nem tudnak magukról gondoskodni már, vagy születésüknél, valamilyen betegségnél, balesetnél fogva munkára alkalmatlanok vagy csak korlátozottan képesek dolgozni, azokat az Állam maximális figyelemben részesíti. Nem csak a gyerekek, fiatalok ellátásában van folyamatos anyagi és erkölcsi támogatás, de az idősek lelki ápolásában is nagyon sokan vesznek részt. Sok a jó minőségű idősek otthona, bár aki otthon akar élni, azokat rendszeresen látogató szolgálat gondozza.
Az egészségügy jó ellátása mellett a csecsemő és serdülő korú gyerekek teljes ellátása, az iskolai étkeztetés közügy! Része a nevelésnek, miszerint már zsenge korukban tudják, hogy a túl sok cukor ártalmas, a vitaminok miben vannak, és milyen célt szolgálnak!
S eljutottunk az oktatás kérdéséhez! Van elég jól képzett nevelő, s mind elméleti, mind gyakorlati oktatás szintjén hatalmas eredményeket értünk el. Mire egy fiatal eléri 18 éves korát, már ő is pontosan tudja, hogy mi szeretne lenni. Mire alkalmas!!
Mert bizony, amikor az Intelligenciák átvették az irányítás egy részét, tömegével kellett vezető beosztású embereket más beosztásba helyezni, mert egyszerűen nem feleltek meg a alapvető követelményeknek. Érvényesült az un. Peter-elv.
Ellenben éppen az intelligenciák segítségének köszönhetően kiderült, hogy mindenki számára van tehetségének, adottságának megfelelő munka, tevékenység. S a jó munkáért jó bér, ellátás jár.
-S mi lett azokkal, akik úgymond nem akartak beállni a sorba ? Ahogy az úgy nevezett rendszerváltás, - inkább köpönyegváltásnak nevezzük mostanában-, lévén a főszereplők maguk is másik elvet vallottak korábban.
-Igen, ez nehéz dolog volt. Azonban már kezdetektől volt egy nagyon fontos elv. Miszerint a munkában mindenki vegyen részt tehetsége szerint, s legyen megfizetve tisztességesen. Az el nem végzett munkát és rosszul végzett munkát nem lehet, nem szabad megfizetni.
Ahogy észrevette, Ferenc, az elmúlt napokban, idősek csoportjai vesznek részt közös programokban. Kirándulhatnak, mások csak ülni kívánnak egy gyönyörű közparkban, ahol sétálnak, állatot simogathatnak, vagy bónusz ellenében beállhatnak kertészkedni. A városi és falusi parkokban ismét vannak padok, asztalok sakkhoz, kártyához. A falusi házak előtt ismét megjelentek a pletyka padok, amelyen üldögélve ki lehet beszélni a szomszéd pad üldögélőit. És csak elvétve akad a kézbe az „okos” telefon.
Módjával el lehet sörözgetni, borozgatni beszélgetés közben. „ Az asztal tarka-barka, rajta jó Kadarka”, szóval feléledt a jó magyar borok iránt az érdeklődés. Nem beszélni kell a borról, hanem fogyasztásához megfelelő körülményeket teremteni és inni!
Talán lesz időnk még, hogy a lényeges változásokról mélyebben elbeszélgessünk.
- Ferenc, én most rövid időre abbahagyom mondandómat. Pihenjünk, kötetlenűl beszélgessünk pár percet, fogyasszunk a kiváló italokból, snackokból. Ezek itt készültek az Expon, a többféle kézműves workshop valamelyikében. Tehát fogyasszunk, érezzük jól magunkat. Néhány perc múlva folytatjuk.
A cél az volt, hogy a bemutatott tételekből kiválassza a közönség, hogy milyen bort szeretne inni. Mindenki bedobta szavazatát egy ládába. A megrendeléskor derült ki számomra is, hogy melyik bor volt a befutó. Egy nagyon szép balatoni bort választott a közönség.
2015.29.05 Royal College of Art, RCAFE, Kensington, Hungarian Wine Tasting
Na de ahhoz, hogy idáig eljussak, nagyon hosszú volt az út. Bő két és fél év tervezés, tanulás állt mögöttünk, mire elindulhattam haza az első borszállítmányért.
Amikor 2011 decemberében elköltöztem UK-ba tudtam, hogy alapvetően a családi borászat borait akarom majd értékesíteni a szigetországban. Több mint 40 éve borászkodik a család, beleszülettem a borászatba. UK-ból 2019-ben tértünk haza.
B.) Magamról pár szót.
Okleveles Élelmiszermérnök vagyok, borász, és élelmiszeripari menedzser. A szakterületem a borászat, és az élelmiszergazdasági értékláncok elemzése, végterméktervezés, értékesítési csatorna specifikus export üzleti terv tervezés az élelmiszergazdaságban. Érdekel a minőségi költségek mélylélektana, továbbá a zöld átállás, és tanulmányozom jó ESG gyakorlatokat a számomra kedves iparágakban.
2021, STAMAG- IREKS Kft., Házivásár 2021.
Pl. 2021-ben az IREKS STAMAG Magyarország Kft szakmai napján tartottam előadást a pékszakmai közönségnek, hogy hogyan lehet valós időben kiszámolni – látni, és tudni egzakt módon - egy választott gyártott termékmátrixon a gyártási költséget egy sütőipari üzemben. Ha ismerem a gyártási költséget, akkor a profitmodell is tervezhetővé válik. 2022-ben mentünk tovább a témában, mert eléggé elszálltak az energia költségek pl. 2021-ben a Hungalimentaria 2021 konferencián is adtam elő a témában magyar nyelven.
2017-ben hoztam létre az Élelmiszermérnökök Gazdasági Blogját – lecsos.blog.hu - hiánypótlásként, ami szépen fejlődik. Tettem ezt azért, mivel úgy gondoltam, hogy hazánkban a gazdasági szereplők egyszerűen nem tudják azt, hogy mi is az élelmiszermérnöki tudás, mire való. Azért hogy az élelmiszermérnököknek ne az legyen az első gondolata, hogy irány a reptér.
Ennyi kitérő után térjünk vissza a témához.
A kérdés az volt, hogy hogyan lehet ezt elérni. Erre a rögös útra kellett felkészülni. Persze ezt úgy kellett megcsinálni, hogy első körben az ember megveti a lábát, elkezd dolgozni UK-ban, - Pay the bills – mint minden bevándorló „low paid jobs” kezd, és szépen az utcáról kezdve, útban felfelé megállja a helyét UK-ban.
Megtanul az ember pár dolgot, pl.:
Mi az NI szám
Melyik a legjobb mobilszolgáltató
Hogyan szerezzen alap melót a lehető leggyorsabban
Hogyan szerezzen jó albérletet, ami nem penészesedik..
Hogyan nyisson bankszámlát, és mire való a csekk könyv
Hogyan fizessen villanyszámlát
Hogyan vegyen autót, és kössön rá online biztosítást, úgy, hogy ne menjen rá a gatyája
Mi az a payslip, és miért fontos
Meg kell tanulni az életet, nagyon meg kell tanulni a nyelvet, és ez időbe kerül. Közben az ember magába szívja a kultúrát. Olyan 3-4 év telik el, mire az ember kezdi megérteni azt, hogy mi mitől működik, és teljesen átáll az agya arra, hogy hogyan is működik arrafelé a kapitalizmus. Közben tanulja az ember azt is, hogy hogyan is lehetne vállalkozni.
Az interjúban Rókusfalvi úr arról beszél, hogy nincs olyan, hogy magyar bor, továbbá hogy a borászatok elvesztették a fiatalokat. Arról is szó van az interjúban, hogy a hazai borászatból évtizedek óta hiányzik az innovatív gondolkodás, és az összefogás. És hogy gond van.
Amikor a Royal College of Art, RCAFE bemutattam a magyar borokat 2015. május végén, Londonban Kensingtonban, nem látszott az, hogy a fiatalok elfordultak volna a borfogyasztástól. Nagyon jó buli volt, sokat beszélgettünk a borokról, és Magyarországról. Persze vannak nagyon komoly igényeik egy borral kapcsolatban, amiről érdemes tudni, és be kell építeni a profitmodellekbe.
C.) Gond van a hazai borászattal, ezt tudjuk, és ez a gond nem tegnap keletkezett!
Akkora a gond, hogy egy nagyon jó barátom, aki szőlőt termel 3 hektáron, - és teszi ezt fiatalon, munka mellett -, azt mondja, hogy az idén több mint 1 millió HUF feletti vesztesége van. Mivel alacsony a felvásárlási ár - 80 Ft – 120 Ft / kg -, és alig akarták átvenni a szőlőt. Ez hektáronként ténylegesen a 2023-as borászati szezonban 333 333 Ft tényleges veszteség. Ez nagyon sok pénz. Még nem akarja feladni. Persze az idén termés sem volt olyan sok. -- > Ha van termés, akkor is veszteséges a termelés, mint minden évben. A barátom azt mondja, olyan, mintha tartana négy lovat a munkája mellett. Hobbinak sok, megélhetésnek kevés.
Mások feladják, vagy már feladták. Már nem működik a régi bevett üzleti modell. Ezért várható az, hogy sokan hagyják ott a szőlőt, és nem művelik tovább, mert egyszerűen nem éri meg! Tehát a termőterület tovább fog csökkenni.
Beszélgettem nemrég egy osztrák almatermelő barátommal. Épp világkörüli útra indult, mivel ezt almatermelőként megteheti. Nálunk nem utazgatnak világkörüli útra az egyszerű almatermelők se.
Térjünk vissza oda, hogy borexport.
D.) Mi is az, hogy exportpiac?
2015. Éppen folyamatban van az általam exportált termékek kóstoltatása, és értékesítési csatorna specifikus értékesítése (2015, Woking, Woking Food Festival, UK)
Mindig csak arról beszélünk, hogy az exportpiacok hogyan néznek ki, és mennyi árut tudunk oda kivinni. Az exportpiac az egy másik ország lokális piaca. A másik országban nagyon sokféle lokális piac lehet, ami nem véletlenül alakult ki, annak megvan az oka. Az, hogy mi – itthonról – mint tekintünk exportpiacnak, az egy dolog. Az, hogy hogyan is néz ki az adott lokalitásban – az ott lakók mint gondolnak a saját import árupiacukról – nagyon más lehet.
Azt szoktam mondani, hogy én nem exportálni akarok! Akar exportálni a lőtéri kutya!
Én jól akarok importálni az adott piacra!
Ez egy nagyon más megközelítést jelent, és nagyon messze áll attól, amit ma általában a szakmában hiszünk az exportról, és az export üzletről. Ma általában az van, hogy a borász eladja a bort – valamilyen kiszerelésben - EXW, és kész.
Az EXW eladás mehet exportra is. Természetes ez a hozzáállás, nincs ezzel semmi gond. Ehhez tartozik egyfajta profitszint, amivel együtt kell élni. De van élet az EXW eladáson túl is, na ide már nagyon komoly tudások kellenének!
Amikor felkészültem az exportra, akkor folyamatosan néztem azt, hogy mit is tartanak rólunk – magyar bor – az adott lokalitásban, ahol éltem. Néztem a benchmarkot. Főleg a saját borrégiómra voltam kíváncsi. Miért?
Számomra az a fontos, amit az adott lokalitásban tudnak rólunk, mivel az a fontos, én mondhatok bármit. Azt írták rólunk, hogy egyszerűen széles körben nem elérhető a magyar bor – igaz példák vannak rá – amúgy meg igény lenne rá. Számomra felmerült a kérdés. Ok. Nekem van egy termékportfólióm, amit elérhető lesz a lokális piacon. Hova pozícionáljam?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
E.) Példa egy pozícionálásra a sok közül
2015. Alsóörsi Pirostramini, késői szüret – 0.5 liter - az Aszú mellett Ł 26.99 / palack a polcon.
Jól fogyott, szépen mutatott a többi mellett.
Az, hogy a fenti képet el tudtam kattintani, ahhoz egy nagyon komoly, összehangolt, több éves szakmai munka kellett a teljes csapattól, mind itthon, mind UK-ban!
Teljesen el kellett felejteni azt, amit az egyetemen tanultam, hogy mi az export! Ki kellett dobni a tankönyvet! A tudást az utcán szeretem meg, nap- nap után, ahogy csináltam.
A gond az, hogy 30- 40 éve ugyanazt tanulunk az egyetemen pl. az exportról. Mivel van egy becsontosodott tudás, amit igaznak hiszünk, egyszerűen nem tudunk hatékonyan részt venni az exportpiaci folyamatokban. Mivel hogy azt hisszük valós tudásnak, amit megtanultunk, tévesen!
F.) Minden borász az általa megtermelt bort akarja eladni mindenáron!
Ez több mint bűn hiba! - Talleyrand –
Mivel nem értjük a kódrendszert, - egyszerűen nem érti az átlag magyar borász azt hogy hogyan, és min kattog egy exportőr agya – ezért nem is tud érdemben tárgyalni vele. Ezért van az, hogy az exportőr EXW áron beszerez, és vége a dalnak! Azt gondoljuk – sajnos ezt is tanítjuk! -, hogy ez az export. Persze, ilyen is lehet, ez nem kérdés! Felteszem a kérdést, minek?
Mivel nem ismerjük a kódrendszert, nem is tudunk részt venni a játékban. Mivel nem tudunk részt venni a játékban, ezért nem is tudunk profitálni belőle, ami hatalmas kár, mivel hozzájárul a termőterületek, és a borászatok számának csökkenéséhez.
E.) Egy kisebb családi borászatról itthon nem hiszi el senki, hogy képes professzionálisan kiszolgálni egy exportőrt, vagy képes exportálni!
Az, hogy valaki képes exportálni, teljesen mást jelent, mint azt, hogy képes kiszolgálni egy exportőrt. A kettő pillanatnyi, vagy időszakos funkció között óriási különbség van. Más funkció, más-más profitszintek.
A hazai bankrendszer is azt hiszi, hogy egy bizonyos „üzemméret” kell ahhoz, hogy exportálni lehessen. Ez a nemzetközi gyakorlat alapján nincs így!
Az történik, - hogy mivel nincs banki termék a kicsik exportképességének támogatására, marad az ami most van, nulla exportképesség a kicsiknél, nulla tudástranszfer! Az általános hozzáállás miatt folyamatosan veszítjük el a tehetséges fiatalokat, és hozzáértő szakembereket!
G.) Összefogás?
Sokszor volt szó arról, itt a lecsós blogon is képtelenek összefogni a termelők, mivel az összefogásban van a kulcs. Az összefogás szóba került már
Olyan is van, hogy egy integrátor cég szervezi a környék alapanyag felvásárlását. Az integrátor minden támogatást megkap – legyen az EU-s, vagy állami fejlesztési támogatás- ezzel kialakul egy komoly feldolgozási potenciál. Ezzel gond nincs. A gond azzal van, hogy a felvásárlási ár a nullához konvergál. Ebből az következett, hogy a lokális alapanyag termelési potenciál leépült, vagy leépül, és kezdi a végét járni. Az integrátor erre mit csinál? Saját maga telepít alapanyag termelő potenciált – nem kell bíbelődni a kicsi alapanyag termelőkkel - de ez a történet is kezd nagyon nem működni az EU-n belül. A cégek elvannak, de nem prosperálnak, -ám, ez nem azt jelenti, hogy nem lehet profitot termelni, lehet – Itt szóba sem jön a tudástranszfer, mert nincs kinek, és nincs hova átadni tudást.
A fenti történet – mivel ez ment az elmúlt 33 évben- tényleg azt hozza, hogy kiürül a vidék. A családok, amelyek abból éltek, hogy alapanyagot termelnek, egyszerűen nem termelnek, - vagy már rég felhagytak vele – azért, mert ilyen alacsony alapanyag átvételi árak mellett nem éri meg. Sajnos itthon nem láttam olyan kutatást, hogy miért is van az, hogy a Bajor paraszt, aki tart két tehenet, és megéri neki? Hogy néz ki a matek? Ilyen matekot láttam Bajorországban. Valahogy érdemes lenne kicsit jobban megkapargatni a felszínt. „
Eljutottunk oda, hogy a Balaton mellett, a parti sávból egyszerűen eltűnt a szőlő. Erre akkor figyel fel az ember, amikor hozza a leendő exportőrt a Balatonfüred- Csopaki Borvidékre. Elfordultunk Balatonkenese felé az M7-ról, és jöttem tovább Balatonfüred felé. Ekkor kérdezte meg az exportőr:
- Ziggy, ez már a borvidék?
- Igen, már beértünk a Balatonfüred- Csopaki Borvidékre.
- Nagyon szép!
- De hol a szőlő?
- ….
Szóval felénk az É-i parton a parti sávban már nincs szőlő, és ahogy kinéz, nem is lesz. A csak szőlőt termelők kezdik feladni a termelést – főleg azok, akik mostanában örökölték meg a családi birtokot – mert egyszerűen építési telekként – többet ér a terület, mintha szőlő lenne rajta. Ez ellen védekeznek az önkormányzatok, az építési szabályzattal. Pl. külterületen engedélyezik az építkezést, abban az esetben, ha szőlőt telepít az építő. Ezzel lehet késleltetni kicsit az elkerülhetetlen beépítési folyamatot. Extrém esetben – matematikai valószínűsége megvan - eljuthatunk oda, hogy csak egy borászat maradhat.. Marad egy „piramis”..
H.) Találós kérdés!
A kérdés 30 éve kérdés! A szőlő átvételi ára megrekedt a 80-as évek közepén az egész országban 80 Ft / kg – 140 Ft / kg körül. A bor ára a menőbb regionális pincészeteknél eléri – EXW ár, pinceajtóban – eléri a Bruttó 1 900 Ft (net. 1496 Ft + 27 % 403 HUF ÁFA) – 3 500 HUF-ot (net. 2 755 Ft + 744 Ft ÁFA) árat. Közben a hazai termőterület – ahogy Rókusfalvi Úr is mondja - a 80-as évek béli kb. 200 000 ha- ról csökkent a mai 52 000 ha körüli szintre.
Nemrég előkerült ez a téma egy helyi borász rendezvényen. A konklúzió az volt, hogy akik csak szőlőt termelnek, azoknak nagyon rossz. De mit lehet tenni? A válasz nyitva maradt.
2018. Éppen magyar bort adunk el Krisztinával. Fülöp- szigetek, Manila.
(Bonifacio Global City, Taguig, Metro Manila) - Haladó szint az exportfejlesztésben -
„Nálunk elképzelhetetlen egy olyan történet, mint Peter Yealandsé Új-Zélandon, aki minden borászati tudás és hagyomány nélkül létrehozott egy 1500 hektáros birtokot egy bozótos óceánparti területen, és 8 évvel később az egész világon ismert borászatát eladta 80 millió dollárért. Ez azért lehetséges, mert az új-zélandi bornak van nemzetközi piaca, amelyet bármely jól működő borászat ki tud használni.”
Ezzel azt is mondja, hogy nem szabad engedni azt, hogy a borászati befektetések nullára íródjanak, Valamit ki kell találni. Elmondja azt, hogy az új-zélandi boroknak megvan a nemzetközi piaca, nekünk meg nincs olyan….
Őőőő ezzel vitatkoznék! Van a hazai bornak is nemzetközi piaca! De nem olyan, mint ahogy azt ő fent leírja!
Befektetői oldalról értelmezhetetlen, ami óriási gond! És még nagyobb gond lesz a jövőben. Minden befektető szeretne egy stabil cash- flow, vagy capital gain befektetést. Ez alól egyik borász sem kivétel! De! Ebben nemzetközi összehasonlításban nagyon gyengén állunk!
Össze kell fogni, de nagyon nem mindegy, hogy mire, alapozzunk az összefogást, és hogyan is tesszük azt!
Többek között érteni kellene a hazai borászat piaci potenciálját, hogy mi fán terem, továbbá érteni kellene a prompt piaci pozícióját a világpiacon!
Ezt nem értjük – csak érteni véljük -, ezt a nyelvet nem beszéljük itthon! Nagyon gyorsan meg kell tanulni ezt a nyelvet!
J.) Mit kell tenni?
El kell indulni újra az útra! Ahogy látszik a fentiekből, teljesen simán lehet járni ezt az utat, csak el kell képzelni, hogy az út létezik!
Befektetni az agyakba, nem a vasba! Palackozógép van elég!
Az alapok jók, innen kell indulni!
A borászat: szakma.
Az élelmiszermérnökség: szakma.
A modern kori exportképesség fejlesztése: szakma, ide nagyon sokféle szakmai tudás kell!
Be kell fektetni: az agyakba!
Kell egy csapat!
Egy nagyon jó csapat!
Meg kell egy olyan környezet, ahol ez a csapat tud alkotni!
Az élelmiszermérnökök, és én is nagyon szívesen részt vennének újra egy utazáson!
Fel akarod venni velünk a kapcsolatot?
Írj nekünk e-mailt a
lecsomernok@gmail.com - ra!
Ez egy nagyon komoly kihívás, érdemes lenne érdemben foglalkozni vele, történetesen azért, mert a jövőnk függ tőle!
Egy körben gyerekeknek meséltek. Szépen beöltözött színészek adták előAndersen: Mindent a maga helyére című meséjét. Az önfeledten hallgató gyerekek liofilizált zöldséget, gyümölcsöt ropogtatnak a hallgatás közben. A mese arról szól, hogy senki ne akarjon többnek mutatkozni annál, amennyit ér.
Még maradtam egy kis ideig, így szerencsém volt meghallgatni egy tanulságos keleti adomát, amelyben a dúsgazdag király még mindig több pénzt és hatalmat kíván imájában. Az imát meghallgató bölcs szavai nyomán érti meg a király, hogy nagyon gazdag, de nem a pénzben és hatalomban telik sok öröme.
Egy másik asztalnál játékos matematikai feladványokat oldanak meg a kicsik. Ki hinné, milyen nagy számban hallgatják az előadót!
Példának álljon itt egy feladvány: Egy embernek volt 17 tevéje. Három fiára hagyta azokat, azzal, hogy a legnagyobb fia a tevék felét, a középső a tevék harmadát, a legkisebb pedig a tevék egy kilencedét örökölje.
Hogyan tudták a tevéket igazságosan úgy elosztani, hogy egy tevét sem kellett feldarabolni ?
Hosszú hallgatás, sugdolódzás, majd egy fiúcska jelentkezik. S lám, elmondta a megoldást:
Egy bölcs embertől kölcsön kértek egy tevét. Így 18 tevéjük lett, amelynek fele, 9 teve a legnagyobb fiút, harmada, azaz 6 teve a középső fiút, míg a 18 teve egy kilencede, tehát 2 teve a legkisebb fiút teve illette. Ezután a 9+6+2 = 17 tevén felül megmaradó egy tevét visszaadták a kölcsön adónak) - Régi arab feladvány-
Másutt feszülten figyelik a gyerekek az előadót, aki arra keres megoldást, hogy ha egy pohárban lévő vízbe vékony madzagon lógó 30 grammos kulcsot lógatnak, hogyan változik a pohár víz súlya? !
- Kedves Ferenc, örülök, hogy ismét találkozunk. Gondolom, hasznos volt a néhány óra csatangolás a jövő élelmiszere világában szólít meg Zsigmond barátom.
- Olyannyira hasznos volt, hogy szóhoz sem jutok! Hisz visszaköszönnek nem csak a 2020-as évek, hanem még az én fiatal korom termékei, technológiái. Mi azt képzeljük, hogy futurisztikus élelmi anyagok, ízetlen termékek, az egész világon egyforma ízek jellemzik a jövőt. Mint a MÁTRIX című hallhatatlan film Morpheusának hajóján.
-Úgy-úgy! Szó sincs erről! A Mesterséges Intelligenciával együtt részben visszatértünk a jól bevált korábbi technológiákhoz. Ami bevált századokon keresztül, azt pazarlás elvetni.
- Kedves kis viccet hallottam egy régi-régi riportban. A halálos ágyán a borkereskedő magához hívatja fiát. S elmondja neki, hogy, édes fiam, elárulok egy titkot! Szőlőből is lehet bort készíteni. Nos, így vagyunk mi is.
Lehet felhasználni a zöldség-gyümölcs termelésben régebbi, kiváló genetikai adottságú fajtákat. A nemesítés már-már öncélúvá vált, egyre több cég egyre több fajtát kívánt piacra dobni. Miközben az emberek suttogva emlegették gyermekkoruk ritkán elfagyó kajszibarackját, az ízében utánozhatatlan remek lekvár alapot, a bőtermést, a minden ízében kíváló gyümölcsöt. Egy hibáját találták csupán, nem érett túl korán, nem érett túl későn, hanem akkor, amikor egy normális baracknak érnie kell! Nem volt romlékony, nem volt igényes, csupán kicsit apróbb szemű volt.
A sokféle nemesítési irány egy érzékeny, úgymond kevéssé „gyakorlati” gyümölccsé alakította az eredeti jót.
Ahogy Nagyapám mondaná, ha már a hegy tetején állunk, onnan minden út lefelé vezet. Vagyis a legjobb után már nincs tovább, valami fog hibádzani az új fajtában. Így is lett!
Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs nemesítési munka, de az öncélú kutatók közötti versengés helyet a MI által meghatározott cél felé kell haladni. Megmarad az emberi kreativitás, de jó irányba.
- És láttam, hogy ismét divatba jön a szarvasmarha legeltetés.
- Igen, ez így van. Az Angus fajtával kitűnő eredményt érünk el. Ismét hozzájut mindenki jó minőségű marhahúshoz. Hangsúlyozom, mindenki, aki munkájával hozzájárul az ország, a közösség, a FÖLD újjáépítéséhez. Ismét vannak legelőink, az arra alkalmas területeken több célú legeltetés folyik. Csupán a legelőket öntözzük, lomb trágyázzuk, növekedést serkentő baktérium tenyészetekkel dúsítjuk. Az Angus a mai legelőkön napi 1300 gramm súlygyarapodást is elér.
Felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szükség, a pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Az állatokon egészségi állapotot ellenőrző megfigyelők vannak, amilyeneket ma már minden ember visel. Mozgásukat drónok figyelik és értékelik szokásaikat, viselkedésüket. Ezeken a legelőkön helyre áll a biodiverzitás, vannak virágzó növények, ismét megjelentek a rovarok nagy létszámban.
Az élelmiszer termelés minden ágazatában a legmagasabb fokon működik együtt az ember és a Mesterséges Intelligencia. Mi lehetővé tesszük fennmaradásukat, s ők a mi fennmaradásunkat garantálják. Mert ember nélkül nincs MI és ma már tudjuk, hogy MI nélkül már nem létezne az ember.
Mert bizony a 2023-as év olyan klimatikus változásokat hozott, illetve indított el, amely alapvetően megváltoztatta fajunk kilátásait.
Összefogott-e az EMBER a természet, az élővilág, saját maga hosszútávú életének megjavítása érdekében?
Nem, hanem újabb és újabb háborút indítottak. Mintegy tetézve a Föld gondjait további szennyező anyagokkal, rombolással.
És itt lépett az életünkbe a Mesterséges Intelligencia. Ahogy, Ferenc, az elmúlt napokban Zsigmond barátunk is emlegette, drasztikus változást indítottak el az egymással összekapcsolódó Mesterséges Intelligenciák.
Ahogy erről már szó volt, átvették a politikusok szerepét, egy minden ország, nemzet javát szolgáló politikát folytatva.
A kapitalizmus minden fajtája, ágazata megszűnt. Nem a profit uralja a gazdaságunkat. Egy olyan helyzetben, ahol a gazdagodás sokadrendű probléma a klímaváltozás ellenében, ott nincs helye annak, hogy megéri? Nem éri meg?
Például a légköri széndioxid folyamatos csökkentése csak költség, de létfontosságú munka. De Ferenc, erről még fog látni berendezéseket és előadást is hallgathat a napokban.
Úgy fogalmaznék, hogy egy DIGI- HUMANIZMUS rendszer van, ahol a legfontosabb a Föld, az ember, a digitális világ, élővilág fennmaradásának biztosítása. Ez az újszerű a mai világban. Ne csak szóval, tettel bizonyítsunk.
Ferenc, az elkövetkező napokban, még mielőtt visszaindul a 2023-as világába, szeretnénk megismertetni az alapveő változásokkal, nemcsak az élelmiszergazdaság tekintetében, hanem az igazságügy, a pénzrendszer, az egészségügy, és az oktatás viszonylatában is.
A maguk, és a Föld érdekében összekapcsolódtak világszerte, olyan új felfogást képviselve, amely talán megmenti a FÖLDET.
Nem biztos még a végeredmény, de már vannak javuló tendenciák. Minden Föld lakónak van elég és főleg egészséges élelme! Megindultak a széndioxid mentesítő, napenergiával működő berendezések szerte a világban.
Olajszerű, energiát szolgáltató üzemanyag jön létre, amelyet ma már világszerte felhasználnak fűtésre, vegyészeti alapanyagnak. Sőt takarmányozási célra is alkalmassá tehetők.
Az elmúlt napokban látta kedves Ferenc, Zsigmond barátunk beszámolt róla, hogy Budapest, de minden településünk körzetében talajt előállító, szennyeződést, hulladékot kezelő üzemek épülnek.
Új típusú zöldséget, gyümölcsöt termelő Zöldség Házak létesülnek. Már tízezernyi ilyen üzem létesült, amely bőséggel el tudja látni a lakosságot a legjobb minőségű élelemmel. Típusterv szerint készülnek, a különféle fajtájú zöldségek mellett halat és gombát termelnek. Óriási a termelési potenciáljuk, s részben függetlenek a klímától. Napelemek szolgálják az energiát a különleges világításhoz és fűtéshez. 12 hónapon keresztül működőképesek. Szükség esetén a földhő segít be.
Sok száz haszontalanná vált üzemet, gyárat alakítottunk át élelmiszer termelés céljaira, így erre a sorsra jutott számtalan szennyező lítium gyár is. Már 2030-ban sokkal hatékonyabb módját találták meg az elektromos energia tárolásának, mint a lítiumos akkumulátorok.
Mint láttad és a jelen Kiállításon is bemutatásra kerül, a gyümölcsösök igen intenzív, öntözhetőek, árnyékoló és jégvédő hálókkal ellátottak. Nagyban segítik a munkát a kis napelemes talajt gyomtalanító robotok.
A feldolgozásban nincsenek új technológiák.
A már 2023-ra is ismert technológiákat javítjuk, korszerűsítjük, de mindig szem előtt tartjuk a minőséget és biológiai értéket. Mindig akad valamilyen jó ötlet, újítás. Hihetetlen módon megugrott az újító ötletek áradata. Az intelligenciák értékelik az ötletet, s akár indulhat a megvalósítás. Senki ötlete, találmánya nem kerül a fiókba, nem tulajdonítják el.
Nagy változás az étkezésben történt! Energia és anyagtakarékosság szellemében az étkezések lebonyolítását nagyon tiszta, korszerű, barátságos helyeken bonyolítjuk. Az emberek válogathatnak, de csak annyit fogyasztanak, amennyit ténylegesen megesznek és jó társaságban vannak. Rendszeresen hirdetve vannak afrikai, indiai konyha estek, sokféle magyar náció ételeit is elkészítik konyháinkon. E konyhákon is a robotok és emberi erő egymást kiegészítve szolgálnak. Vannak kiszolgáló robotok, de célja az Intelligenciáknak, hogy az emberek ismét találják meg egymást.
Próbálkozások folytak arra nézve, hogy gyors éttermekben az asztalokba integrált számítógépen keresztül közvetlenül a konyhába lehetett leadni a rendelést. Nem vált be. A pincér személye fontos része a leülős éttermeknek.
A svédasztalos kiszolgálásnál pedig fontos, hogy a melegítő tálak előtt az emberek néhány szót váltsanak a kiszolgáló emberrel, sűrűjét vagy hígabbját kérjék a levesnek, megjegyzést tegyenek a merést végző asszonyka csinosságára, vagy épp a férfi szakács bajuszát dicsérjék a hölgy vendégek.
Sőt, akár kipróbálhatók, megrendelhetők különleges recept alapján készülő ételek. Természetesen nem tiltott az otthoni főzés, sütés! De higgye el Ferenc, hogy mára nagyon sokan élnek ezzel a nagyon kényelmes, szociális színezetű közös étkezéssel. Itt az emberek megbeszélhetik a maguk vagy éppen ismerőseik, gyermekeik allergiáját, recepteket cserélnek.
Ami fontos, az ételt meg kell rágni, tilos rohanni az étkezéssel, tilos telefont vagy laptopot bámulni az ebéd ideje alatt.
Állítólag bennünk van a jóra és rosszra való hajlam is, csupán a politikusok szeretnék a rossz hajlamokat a maguk javára erősíteni. Mert az emberek minden kétely nélkül cselekszenek valaminek a nevében, amit nem is értenek.
A nagyüzeminek nevezett gabona, és olajos növények talaját pedig folyamatosan évről évre nagyobb mértékben töltjük fel tudományos módon készült talajjal, komposzttal.
Önök, Ferenc olyan gyatra talajt hagytak maguk után, amit muszáj javítani. Ismét vannak méhek, s majdnem a régi a beporzó rovarok száma. Azt hiszem éppen 2023-ban jelentették be, hogy megindult a beporzást végző drónok gyártása, használata. Micsoda kifacsarodott gondolkodás!! Nincs méh? Nem baj, van másik! Ahogy a cirkuszi előadáson harsogja a zenebohóc.
Mindenütt van öntözés, napelemes működtetésű szivárogtató öntöző rendszerek látják el a növényi igényeket precízen. A munkagépek mérete lecsökkent, hogy a talajt ne rongálja a nagy súly. Csökkentek a talajt bolygató munkafolyamatok, s ennek következtében a telepített giliszta populációk már maguktól folytatják a talaj javítását. A szarvasmarha trágya minden morzsája érték, alapja mindennemű talaj javító eljárásnak. Újabban nagy tételben porított sziliát anyagokat szórnak a talaj felszínére, amely anyagok a csapadék, illetve a benne oldott széndioxid hatására karbonátokat képeznek, így növelve nagyban a lekötött széndioxid mennyiségét. Hektáronként sok tonnával. Ez közben segít a növényi szerves anyagok képződésében is.
Az emberi hulladékok feldolgozása folyamatos. Biogáz, komposztálás. Igen jó hatásfokú napelemek gyűjtik az energiát, amelyet a már teljesen elfogadott elektromos meghajtású járművek, mind a személygépkocsik, mind a szállító eszközök felhasználnak.
Mint látta és még a következő napokban látni fogja, a feldolgozóipar nagyon sok munkaerőt köt le.
A legoptimálisabb módon lettek területileg és fogyasztásnak megfelelve kisebb nagyobb üzemek telepítve. Megoldott a területek közötti élelmiszer árucsere, sőt az újjászerveződött Export-Import cégek hatalmas mennyiségű feldolgozott élelmiszert exportálnak. Az Intelligenciák nem veszik el a munkahelyeket, csupán értelmesen megszervezik a munkát. De ez minden iparágban így van. Az állam minden vállalkozásban részes. Általában a tervezés, piac felmérés, a különféle gyártási kapacitások összehangolásában, gazdasági tanácsadásban segít. Nincs kizárva az emberi kreativitás, sőt! És nincs felesleges gyártás, pazarlás.
A nehéz fizikai munkát elvégzik a robotok, de teret engednek az egyéni kezdeményezéseknek.
Egy dolog nagyon fontos: MINDENKINEK DOLGOZNIA KELL!
A Föld még messze nem gyógyult meg! Nem lehet, hogy bárki is tehetsége szerint ne járuljon hozzá a közösség boldogulásához.
Először is leváltották a politikusokat. Már régóta nem töltötték be azt a feladatukat, amelyet vállaltak. Akik ténylegesen a FÖLD érdekeit szolgálták, a társadalmon, a termelésen keresztül, azokat az Intelligenciák társul tartották meg.
Ma már az Intelligenciák tökéletesen kooperálnak egymással a diplomácia, azaz a politika terén, a termelésszervezésben, irányításban, gyógyászatban, diagnosztikában, oktatásban, igazság szolgáltatásban, jogi ügyek rendezésében. És még számtalan terén a minden napi életben.
30 évvel ezelőtt úgy képzelte az ember, hogy jó asszisztense lesz neki a Mestersége Intelligencia. De amit ember ellenőriz, az máris kétes értékű, már előtérbe kerül az önös érdek. Az ember sajnálatosan képtelen megszabadulni gyarlóságaitól, agressziójától, önzőségétől, bosszú vágyától, és még sorolhatnám sokáig rossz tulajdonságainkat.
Megszabadultunk végre a pártoktól, csoportoktól, és egyéb ki tudja milyen, valakik manipulálását szolgáló kreálmányoktól, azaz a politikusoktól. Populista, demagóg politikusok uralták, manipulálták az embereket.
-Demagóg?
-Olyan politikusok, akik az emberek félelmeit, előítéleteit meglovagolva szereznek hatalmat. Amit aztán önös érdekek megvalósítására fordítanak.
Szabad a vallásgyakorlás, csupán a gyűlölködés van tiltva. De úgy látjuk, hogy a különböző felekezetek szolgálói sikeresen hajlítják híveik hangulatát a klíma változás felszámolásának ügyében. Egyre másra hangzanak el nagyon hangulatos, szívet, lelket gyönyörködtető példabeszédek, amelyekbe a Természet védelme bele van szőve, mint Teremtőnk elvárása.
2023-ban félelme volt az embereknek, hogy az Intelligenciák elveszik munkájukat. Szó mi szó, az adminisztrációs munkákat sokkal hatékonyabban végzik nálunk. Nincs határidő, nincs tologatás, újabb halasztások. Csak célszerű, gyors ügyintézés van!
Viszont elvárás ma az emberek felé, hogy tehetsége szerint mindenki vegyen részt a közös újjáépítésben! Nincs már ember hiány a nevelésben, bölcsődékben, óvodákban. Van bőven rendkívül képzett oktató a különféle iskolákban. 2023-ban kiváló fizikai Nobel-díjasunk, Krausz úr szóvá tette, hogy szülővárosában az iskolában fizika tanár hiány van. Hát hogyan lesz újabb és újabb Nobel díjasunk, ha a természettudományok oktatása gyatra??? Tanárhiányból és lyukas órákból nem lesz Nobel-díj!
Most kiemelt területe az oktatásnak a természettudományok művelése. Az iskolákból kitiltottuk az „okos” telefonokat, mondván, hogy a diák legyen okos, ne a telefonja. De nyelveket tanulnak a diákok, többféle sportban kipróbálhatják magukat. Akit az irodalom köt le, annak rendelkezésre áll a világirodalom minden színe java. A digitális könyvtárakban milliónyi mű elérhető. Például 2023-ban már csak elvétve ismerték a diákok Batsányi János nevét.
Mindenféle új és szinte elfeledett kézműves ágakban kipróbálhatják magukat az emberek.
Ma, mondja Zsigmond, az elmúlt évezred jelentősebb költői, írói, színdarab íróit újra felfedezzük. Hisz időnk van, a robotok elvégzik a munka zömét. Valahol itt a Kiállításon a régi kézműves szakmák ifjú mesterei ténykednek.
Bemutatják a kosárfonás, gyékényszövés, fafaragás és még ezernyi elfeledésre ítélt szakma fogásait. Nem hal ki a csipkeverés, sokféle hímzés, textil munka, fazekaskodás tudománya. Mindenre jut idő, anyagi forrás. Hisz a MI átvitt értelemben érdekelt abban, hogy az egyetemes emberi kultúra fenn maradjon, és virágozzék.
-Igen, jegyzem meg. 1990-ben, amikor Kenyában éltünk, még találkoztunk, sőt üzleteltünk is valódi maszájjal. Egyet el is vittünk egy távoli helyre, egy bómához, ahol boldogan mutogatta, hogy őt a muzungú, azaz a fehér mze hozta el. Húsz évvel később beszámoltak Kenyából érkező turisták arról, hogy a valaha büszke maszáj harcos már a gyári botjára támaszkodva nyomogatta a mobil telefonját. Már csak utánzata volt a maszájnak.
Dísz maszáj, aki csak túrisztikai maszáj. S mi lehet 2023-ban Kenyában? Nairobi, még általam ismert kedves helyein felhőkarcolók, parkolók terpeszkednek.
Egy csodálatos mintáját láttuk a Kiállításon, hogyan valósul meg a Családi vállalkozás és MI kooperációja. Szezonja lévén a baracknak filmecskét láttunk egy családi barackosról. Csepegtető öntözés, alacsony növésű, de kicsit sűrűbben ültetett fák, melyek jól körbejárhatók, kezelhetők. Már nem kell vegyszereket használni tafrina, monilia ellen, mert aromás növények kivonata, pl. menta, kakukkfű, sőt tejsavas készítmények stb. permetezésével megállítható a kór. Állítható védőháló a túlzott napsugárzás ellen, a jég ellen. A háló anyagába napelem cellák beépítve, amelyek ellátják energiával a kis gyommentesítő robotokat és a szüretelést segítő gépeket. A sorok között a talaj felszínét gyommentesen tartó kis szerkezetek járnak fáradhatatlanul.
A gyümölcs leszedése kézzel történi, s a sorok között a mobil szállító szalagok viszik a gondosan leszedett gyümölcsöt a sor végi gyűjtő tartályba. A barackokat szeretettel, nagyon kíméletesen mozgatják. A szüretre alkalmasság időpontját nem bízzák teljesen a műszerekre. A gazda, akinek szülei is barackot termeltek már a jó meszes Budapest környéki parcellákon szemre tudja, hogy mikor jó a gyümölcs.
A látogatók speciális szemüveggel virtuálisan bejárhatják az ültetvényt, akár érinthetik is a barackot. A fák egészségesek, minden ötödik fán feromonos molycsapda fogja meg a molyokat. S mennyi katica bogár!!! Itt esélye sincs a levéltetűnek a túlélésre.
A gyümölcsöst jókora gyepes gyűrű veszi körül, ahol virágzó növények adnak táplálékot a beporzó rovaroknak. Százféle növény biztosítja a rovar világ jólétét.
Itt helyben a Kiállításon pedig látjuk a barackot a maga valóságában. Ép, egészséges, beszínesedett gyümölcsök. Megkóstolunk Zsigmonddal egy régi, klasszikus Champion fajtát. Mézédes, zamatos.
A barackot nagyon kíméletesen felönti egy apró targoncát vezető úr a vizes fogadó garatba, ahonnan indul a válogatás. Gumis gépújjak pillanatok alatt végeznek a konténernyi barackkal, háromfelé válogatva őket. A legszebb, legnagyobb legszínesebb gyümölcsöket helyben lehet elfogyasztani. Megvásárolhatók. Ez megy friss fogyasztásra. Egy másik frakció
tartósításra kerül, mint őszibarack befőtt, liofilizált szeletek.
Egy újabb frakció pedig őszibarack jam lesz. Bevallom, nekem ez a kedvenc édességem. Nem olyan édes, mint gyermekkorom klasszikus dzsemjei, de az aromája, sűrűsége kitűnő. A barack vákuum szárítással kerül részbeni „sűrítésre”, majd ez az elősűrített gyümölcs pulp kerül összefőzésre kevés cukorral.
A gyümölcsösben és a feldolgozásban részt vevő emberek jó kedvűek, a munka nem nehéz, s a dolgozók biztosak lehetnek abban, hogy egész évben van munkájuk. Később mennek az almás kertbe, majd a körte szüretben és feldolgozásban vesznek részt. Ötféle gyümölcsöt termelnek, összesen 10 ha területen. Úgy, hogy a szezon kezdődik a szamócával, s végződik a körtével. Az alma és körte részben betárolásra is kerülnek, a már régen „feltalált” szabályozott légterű hűtőkamrában. A szociban, diákkoromban már mint újdonságról tanultunk. A tárolás hűtött térben, alacsony oxigén és magasabb széndioxid tartalom mellett valósul meg.
S hogy ne csak a szájnak és szemnek legyen kellemes a csodálkozás a korszerű és tényleg üzembiztos termelő, feldolgozó vertikum láttán, bárki készíthet elvitelre barackbefőttet, lekvárt, ivólevet a kikészített háztartási gépeken. Tucatnyi aprító gép, passzírozó, dzsem készítő gépen tüsténkednek a háziasszonyok. Az urak ezen idő alatt valószínűleg a lovaknál, a szarvasmarháknál időznek, tanulmányozzák a korszerű legeltetési módszereket.
Többen megcsodálják a fiatalka Iluskát, amint őszibarack levet nyer egy profi gép segítségével, majd a levet 7 bar nyomású széndioxiddal préselik 20 literes fém tartályokba. Majdan a felhasználás, elfogyasztás előtt a lefejtett levet vákuum segítségével dekarbonizálják. Mások a levet műanyag palackba töltik, amit lefagyasztanak. Így az elfogyasztásig a lé megőrzi az eredeti minőségét.
Feltűnt, hogy a kis feldolgozó helyiségben milyen jó hűs van. Hát kiderült, hogy a nagy hatékonyságú napelemek működtetik a klímaberendezést. A kinyert hőenergiával pedig abszorpciós hűtőszekrények működnek. A vásárolt gyümölcsöt oda lehet helyezni, amig nézelődünk a Kiállításon. Senki nem fogja ellopni.
Nem tudjuk, de a rendre kamerák ügyelnek, s ahol valamilyen összetűzés lenne, azonnal néhány mediátor siet a helyszínre a kibékítés céljából. Azonban már 2050-re igen ritkán kerül sor erre, az emberek megtanulták kezelni indulataikat.
Megszólítunk egy középkorú hölgyet az alma feldolgozóból. Érdeklődünk, hogy szereti-e a munkát, nem érzi-e, hogy alacsonyabb rendű munka ez, mint egy számítógép előtt ténykedni.
Magdika, mert így hívják a kedves hölgyet, hangosan felnevet.
- Semmi pénzért nem hagynám itt a helyet. Változatos, az alkotás öröme köt össze a többiekkel. Különben is diplomás élelmiszeripari mérnök vagyok, s most tanulom a gépek beállításait. A mi kis családi vállalkozásunkhoz hasonló termelő, feldolgozó, tárolást végző tevékenységet tízezernyi hasonló vállalkozás végzi. Gyümölcs, zöldség termelése, feldolgozása folyik, az MI által összehangolt módon. Nincs gond a termékek értékesítésével, mert minden darab baracknak, almának, édes burgonyának helye van. Semmi nem megy tönkre, minden hasznosul. Volt év, amikor a szamóca helyet mentát kellett termelnünk növényvédelmi céllal, de soha idő, energia nem megy pocsékba.
-Köszönjük Magdi a tájékoztatást, s kívánjuk, hogy érezze jól magát továbbra is.
Tovább sétálunk Zsigmonddal a következő parcallához. Édesburgonyát termelnek itt bemutató céljából. Kis filmecskéken követhetjük a szaporítás műveleteit. A gyökeresítés, csírák eltávolítása az anya burgonyáról majd a csírákból felnövő és futó leveles indák leveleinek tovább gyökereztetése.
Az alig 100 nm-es parcellán egy úr éppen a legyökeresedő indákat tépi fel, mert mint magyarázza, minden gyökeresedés helyén megindulna a gumó képződés. Így viszont csak az eredetileg kijelölt bakhátban fejlődnek a méretes gumók. Ugyanakkor elmagyarázza az édesburgonya szaporító anyag készítését is. Tucatnyian hallgatják, kérdéseket tesznek fel.
Kellően megcsodálva a jelen, 2023-ban még a jövő ígéretes termesztésbe vont növényeit, visszaindulunk a Főépülethez, ahol még beszélgetés vár ránk.
Lassan ballagva elhaladunk kivi, földimogyoró, mák, füge és még általam sem ismert, a 2050-es klímához jobban illeszthető növény kultúrák sora mellett. Mindenütt rengeteg az érdeklődő, a tanulni vágyó ember.
Visszaindulunk a Kiállítás szervezőinek Irodájába, ahol még egy tartalmas beszélgetés vár ránk.
A holnapi programok és bemutatók közül már regisztráltunk Zsigmonddal a „Közétkeztetés múltja jelene és jövője” workshopra.
---- > Itt személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – 30 perc sípolás –
- Szóval csak azért hívtalak, hogy elmondjam, a jövő héten költözünk a barátnőmmel (……………. ebbe az országba) mert ott kaptam munkát.
---- > Beszéltünk arról, hogy hogyan vadászta le a cég, milyen ajánlatot kapott, stb. Itt megint személyes rész következik a beszélgetésben, amit nem kívánok leírni – további 20 perc sípolás –
- Vigyázzatok magatokra! - Majd beszélünk!
Megbeszéltük még, hogy hol, mikor tudunk találkozni a közeljövőben itthon, vagy Európában.
Két élelmiszeripari szakemberrel kevesebb foglalkozik innovációval itthon….
Ő is élelmiszermérnök, és sajnos dobbantott, máshol képzeli el a szakmai jövőjét, viszi a barátnőjét is. Sajnos eléggé általánossá vált ez a történet mostanában. Ássunk a téma mélyére, és nézzünk utána, hogy hogyan lehetne visszafordítani a folyamatot, mert ez a probléma nem 3-5 év múlva lesz gond, hanem már most nagyon komoly gondot jelent az elvándorlás a szakmából.
Azt szoktuk mondani, hogy mérnök nélkül nagyon nincs EU-s szintű innováció, termékfejlesztés, konzervgyár üzemletetés. Ehhez meg az kellene, hogy pl. a hazai középvállalatok is meg tudják, és meg akarják fizetni az élelmiszermérnöki tudást….
Eléggé kemény szavak vannak leírva a cikkben, a nyilatkozók nem kertelnek a témában, pl. ilyeneket mondanak:
„Ahhoz, hogy a fogyasztó elégedett legyen, például az kell, hogy a magyar paradicsom olcsóbb legyen, mint a spanyol.” …
„….Másrészt, mivel a támogatási tarifát euróban határozzák meg egységesen, ez Magyarországon sokkal többet ér a gazdáknak, mint nyugatabbra. Emiatt az uniós támogatás kvázi méregként hat a gazdák egy részére.”
„A húsipari szereplők döntő többsége versenyképességi problémákkal küzd, le vannak maradva az európai átlaghoz képest.
Ennek szerinte éppen az az oka, hogy az elmúlt két évtizedben nem állt rendelkezésre megfelelő forrás azokhoz a technológiai fejlesztésekhez, amelyekkel javítható lett volna a versenyképesség.„
A.) Úgy néz ki, pénz az van
Szóval a megszólalók szerint akad egy két kihívás, amit orvosolni kell a közeljövőben. Ez a cikk 2023. márciusában jelent meg a 24.hu-n, azóta eltelt egy kis idő, pl. a cégek leadták 2022-es üzleti évre szóló beszámolóikat. A cégeknek a beszámolót minden év április 30.-ig kell közzétenni.
Ha megnézünk egy-egy random élelmiszeripari cég beszámolóját, azt fogjuk látni nagy általánosságban, hogy 2022- ben mind az árbevétel, mind a profit szépen nőtt, akár 30- 90 %-al is. Szóval itt elmentem inni egy kávét.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
B.) Mégis, milyen is helyzet a szakmában?
A cikk szerint rendszerszinten komoly kihívásokkal nézünk szembe az élelmiszeriparban, amúgy a cégeink meg köszönik szépen rendben vannak. Eléggé szép profitokat tudnak termelni. Nagyon nem érintette őket a pandémia utóhatásai, az alapanyag árak emelkedése, az energia, és a munkaerő költségek növekedése.
Az sem hatott a céges profitokra, hogy az embereknek alig maradt elkölthető pénze 2022-ben.
Ha cég szinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor a helyzet rózsás, soha ne legyen ennél rosszabb! A tulajdonos, vagy a részvényes mehet nyaralni, megrendelheti az új kocsit, vagy meg lehet venni az új lakást befektetési célra pl.
C.) Szóval mi is itt a néznivaló?
Ha rendszerszinten nézek rá a hazai élelmiszeriparra, akkor komoly kihívásokkal lehet találkozni minden ágazatban. Ha cégszintről nézek az élelmiszeriparra, akkor mondhatni nincs itt semmi látnivaló, mivel nagyon jó profitokat tudtak realizálni a cégek.
Tehát az egyik oldalon van egy rendszerszintű problémákkal terhelt élelmiszergazdasági környezet, amely olyan strukturális problémákkal küzd. A másik oldalon meg ott van az, hogy a cégek beszámolója szerint nagyon komoly profitokat lehet termelni ilyen strukturális viszonyok között is.
Kormányzati intézkedések (NETA, emelése / termékkör bővülés a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása)
Az ársapka fennmaradásának következtében kialakuló kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztés a termékpálya szereplői között "
D.) Hol az igazság? Akkor most gond van, vagy nincsen gond? Ez egy átmeneti strukturális probléma, vagy nem? Vagy mi van most?
The Big Short (2015) – Jared Vennett’s Pitch to Front Point Partners (Jenga Blocks Scene)
-8%, armageddon.. -
Van néhány haverom a nagyvilágban, akikkel néha szoktunk beszélgetni szakmai dolgokról. Egyik beszélgetésünk alkalmával a következőt mondta a haver:
- Igaza volt az előadónak az egyetemen, amikor azt mondta, hogyha valamelyik alapanyag termőterülete itthon az 1985-ös szint 25 %- a alá esik, akkor elkezdődnek a gondok. Ha ez bekövetkezik, akkor az összes energia, és pénz arra fog elmenni, hogy a folyamatot megfordítsuk, ha lehet...-
- Szóval, ha 25% alá esik pl. 2024-ben valamelyik, akkor ott az armageddon? - Úgy van.
Nem akartam elhinni neki ezt a nagyon egyszerű bemondást. Amúgy érdemes ezzel a szemmel is ránézni az elmúlt szűk 40 év gazdaságtörténetére, és kielemezni, hogy mi történt.
E.) Nézzünk egy kicsit a mélyre a dolognak, mi is van, meg hogyan is van manapság?
A fenti cikkben kezdtük el feszegetni ezt a kapitalizmus témát. Ekkor írtam ezt:
„Az én megfogalmazásom szerint, a kapitalizmus nem más, mint a szabad vállalkozások rendszere profitmotívummal. Mások szerint a kapitalizmus nem jelent mást, mint szabad pénzpiacot.”
Tehát ha valahol kiforrott kapitalizmus van, ott befektethetsz bármibe, vehetsz reáleszközöket, befektethetsz cégekbe, befektethetsz „papír alapú eszközökbe” ez lehet részvény, kötvény, jelzáloglevél, stb. Teheted ezt szabadon.
Meg lehet tenni, hogy befektetsz az élelmiszergazdaságba, akár szakmai, vagy pénzügyi befektetőként, minden megkötés nélkül. Egy befektetés célja az – legyen az bármilyen – hogy csörögjön a kassza nap végén. A befektetés a lehető legtöbb elkölthető pénzt termelje meg, tegye ezt a befektetési időszak végéig. Ezt az elkölthető pénz bármilyen típusú befektetésből származhat, a lényege az, hogy minden költség kifizetése után legyen elkölthető pénz az asztalon. Ezt szokás a szakmai szlengben általánosságban „kamatjövedelemnek” nevezni. E felfogás szerint kért fajta típusú jövedelem lehetséges. Munkabérből származó jövedelem, és befektetésből származó kamatjövedelem.
A mezőgazdasági inputok termelésébe befektetni eléggé jó üzlet mind a mai napig így van ez. A rendszer adja magát. Egyszerűen elemezhető piac. Az élelmiszeripar az már egy kicsit más tészta, ott több dologra kell figyelni, több a paraméter, amire figyelni kell.
Itt már bejönnek olyan fogalmak, amivel nagyon komolyan foglalkozni kell, pl.: – csak néhány, amolyan felsorolás szinten -:
Folyamatos alapanyag ellátás a gyártáshoz egész évben
Az élelmiszeripari feldolgozás néhány ága munkaintenzív ágazat, így biztosítani kell a szükséges munkaerőt a gyártáshoz, és a működéshez
Makrogazdasági környezet (infláció, adórendszer, időzóna, stb.)
Helyszín, és helyszíni infrastruktúra
A hazai piac az EU-s piac része, amely egy 500 millió fő nagyságú fogyasztói piac
Lokális rendelkezésre álló diszkrecionális jövedelem
Tervezett feldolgozási kapacitás – direkt nem üzemméretet írok – és a hozzá tartozó elvárt időszakos profit
Menedzsment tudás
Logisztikai hozzáférés
Értékesítést, és minőségi gyártást támogató rendszerek
Szóval a lokális élelmiszeriparba történő befektetés eléggé bonyolult játék is lehet, tudni kell hozzá pár dolgot.
Persze azért beszélhetünk a fenti összefüggésben a fenti történetről, mivel még mindig úgy gondoljuk, hogy van olyan külön iparág, hogy mezőgazdaság, és élelmiszeripar, mert ebben a paradigmában gondolkozunk még mindig….sajnos….
--- > A fogyasztó akkor elégedett, ha a pénzéért nagyon jó ár/ érték arányú terméket tud vásárolni. --- >
H.) A „jóáras” torta, meg a diszkrecionális jövedelem
A fogyasztó drágának érzi a süteményt, vagy a tortát a cukrászdában. Mit tehet?
Megsüti magának, és házi tortát, vagy süteményt visz ajándékba
Nem a cukrászdában veszi meg a tortát, hanem egy élelmiszerüzletben, és kompromisszumot köt a termék minőségében
Alternatív beszerzési forrást keres a neten itthon…
Alternatív beszerzési forrást keres a neten külföldön…
Egy biztos. Mivel igény van a jó süteményre jó áron. A jó ár az, amit a fogyasztó ki akar, és ki tud fizetni a jó süteményért a pillanatnyilag rendelkezésére álló pénzéből. A lényeg az, hogy mivel olcsó és jó süteményre van igény, ezért lesz olyan szolgáltató, aki ki fogja szolgálni ezt a fogyasztói igényt. Azaz ezeknek a termékeknek van piaca.
A fenti történet arról szól, hogy az emberek többségének alig van diszkrecionális jövedelme. A verejtékes munkával megkeresett pénzüket jó termékre akarják elkölteni, így lassan vagy a polc tetejére nyúlnak a prémium termékek felé, vagy a polc alját keresik, és a sajátmárkás termékek felé nyúl a kéz. A középső polcok felé, a márkázott termékek felé ritkábban nyúlnak. Ez a trend manapság. Azért nem kell eltemetni a márkázott termékeket sem. Érdemes őket gyártani, ezt a cégek is így gondolják.
(Persze van egy másik trend is, mégpedig az, hogy a határ mentén átugranak bevásárolni a határ túloldalára a boltba, ahol másképp néz ki az érték /ár arány.--- > Gorenje- korszak reloaded…?? Csak úgy lightosan egyelőre?)
Sokan kérdeztétek, hogy lesz-e élelmiszerhiány Magyarországon. Nem, nem lesz élelmiszerhiány. Az kereskedelmi láncok polcain mindig lesz elegendő friss élelmiszer, ezzel nem lesz gond.
I.) Akkor most hogyan is állunk?
J.) Diszkrecionális jövedelem (Pénz már nincs az embereknél, elfogyott.)
A fenti térképen a bruttó bért látod, ami azt jelenti, hogyha a bruttó fizetésed most 2023-ban pl. 378 000 Ft, akkor abból a nettó elkölthető pénz, amit a hó végi borítékban van az 251 370 Ft.
A diszkrecionális jövedelem az a pénz, ami az a pénz, amit a fogyasztó szabadon elkölthet bármire, ha már kifizetett mindent.
Ez az a pénz, amire a legtöbb szolgáltató hajt. Minél több egy fogyasztó diszkrecionális jövedelme, annál valószínűbb, hogy költi a pénzét. Magyarországon az átlagember nagyon kevés szabadon elkölthető pénzzel rendelkezik, ezért „huzatos” kicsit a hazai fogyasztói társadalom, mivel az emberek nem tudják fenntartani, mert nincs hozzá pénzük, mert szegények. Annyira nincs pénz, hogy az emberek a párnacihából, meg a banki megtakarításból pakoltak ki minimum 1 800 milliárd forintot az elmúlt időszakban.
Azt is szokták tanítani az egyetemen, hogy a magyar fogyasztó „ár érzékeny”. Szögezzük le, bármely országban, ha megnézünk egy fogyasztót, az ár érzékeny, de nem biztos, hogy szegény, és nem rendelkezik diszkrecionális jövedelemmel. A magyar fogyasztó azért ár érzékeny, mert alapvetően szegény, ez mutatja a valóság. A két fajta fogyasztási attitűd között óriási különbség van! Teljesen mást jelet az „átlag fizetésből” történő fogyasztás itthon, mint UK- ban, NRW- ben, vagy Hollandiában….
K.) Az utóbbi időben ráöntöttek a fogyasztókra pénzt, ami felhajtotta az inflációt, ez az axióma
Az utóbbi időben a fogyasztókra az állam nagyon komoly pénzt öntött... Azt mondják, ez hozzájárult az inflációs kockázatok növeléséhez. Tehát az történt, hogy az általában szegény fogyasztók pénzt kaptak, amit el is költöttek. Mit tettek a kereskedők, meg a termelők? Felemelték az árakat, mivel megugrott a kereslet. Először volt az áremelkedés. Az infláció csak ezek után ütötte fel a fejét általánosan, amihez természetesen hozzájárult az árak emelkedése, de nem ez volt az elsődleges ok, ebbe belejátszott a tágabb makrogazdasági környezet.
L.) Profit, az van, meg sokan váltanának
A cégek képesek profittermelésre, ahogy az a beszámolókból is látszik. A probléma azzal van, hogy mostanra annyira elszállt az infláció, hogy minden második dolgozó váltana, akkor, ha jobb ajánlatot kapna. Regionális összehasonlításban is nagyon alacsonyak a bérek, a cseh, lengyel, vagy lassan a román szinthez mérve is. Természetesen nincs olyan, hogy lokális munkaerőpiac, regionális – EU-s munkaerőpiacban - gondolkoznak a munkavállalók.
M.) Integráció, és lehetőség keresés
Eléggé turbolens a gazdasági környezet, minden változásban van. Az élelmiszeriparon belül több szegmensben egyszerre figyelhető meg a centralizációra, és decentralizációra való törekvés. Ez azt jelenti, hogy a cégek optimalizálgatják a cégméretet, nézegetik a profitszinteket, és komplexen alakítgatják a terület potenciálokat.
Ahhoz, hogy legyen lokális élelmiszergazdaság, és jó termékek legyenek, kellene az, hogy az emberek, akik az élelmiszergazdasági értékláncban dolgoznak –tegyék ezt az értéklánc bármely szintjén- megéljenek abból, amit csinálnak. Jelenleg érdemesebb tulajdonosi, vagy menedzseri szinten részt venni egy élelmiszeripari vállalkozás életében, mint dolgozni benne, mivel az iparág híres arról, hogy eléggé alap szinten fizeti azokat, akik benne dolgoznak. A redditen megy több topic erről a témáról, érdemes beleolvasni néha, hogy mit gondol a történetről a 16+ -os korosztály…
Tehát, ha az élelmiszergazdaság nem tudja emelgetni a fizetéseket egy elfogadható szintre, akkor nem marad más hátra, ki fog ürülni a talent pool, és rá záródik a közepes fejlettség csapdája az iparágra.
Nem rég beszéltem egy, az osztrák határhoz közel termelő élelmiszeripari cég menedzserével. Azt mondta, hogy a történet roppant egyszerű. Mivel úgy is EUR-ban számolják az üzleti tervet a nemzetközi szabványok szerint – P&L - Meg kell adni az osztrák béreket napi árfolyamon EUR-ban, és kész, akkor életben tud maradni a cég, másképp nem. Meg persze jó ár/ érték arányú terméket kell értékesíteni belföldre, és exportra. Arrafelé ritka a HUF, mint fizetőeszköz. Persze megy ez a vendégmunkás sztori még egy darabig, de ez egy innovatív élelmiszeripari cégnek nem opció, több okból kifolyólag.
Tehát átalakulnak a profitmodellek, valahogy tartani kellene az elvárt profit szinteket EUR-ban, és magasabb bért is kellene fizetni, mivel ha nem teszik, akkor egy nap arra ébredhetnek, hogy nem jött be a műszak, és a kulcsember is szabadságra ment.
Átmeneti időszakban vagyunk, ahol a teljes regionális EU-s piac mozgásban van. Ebben a környezetben kell olyan profitmodelleket kidolgozni, amely működhet. Lokálisan globális megoldásokat kell találni, amelyben európai szinten értelmezhető fizetések jelenhetnek meg.
O.) ----- > Frissítés: --- > Be fog zárni a szigetvári konzervgyár -
Átküldtem a cikket megjelenés előtt egy haveromnak, hogy olvassa el. Ezt a választ írta:
Ziigy, a cikk nagyon jó! Olyan témákat feszegetsz, amivel senki nem foglakozik. Na de rossz hírem van a mai napra:
Mai hír, hogy be fogja zárni a francia tulaj a szigetvári konzervgyárat 2024 áprilisában, mert nem termel profitot, és 130 embert tesz utcára. Ha annyira guru vagy az élelmiszergazdasági költségszámítás terén, had kérdezzem már meg, mit lehetne ebben a helyzetben csinálni?
Bezár a szigetvári konzervgyár, 130 ember veszíti el a munkáját
--- > Fogtam a telefonom, fel is hívtam a haveromat, és sokáig beszélgettünk a témáról.
A Szigetvári Konzervgyár a 80-as években nagyon híres volt szója termékeiről, jutott bőven exportra is.
…. Nem jó az, ha egy gyár, és a felhalmozott tudás megy a levesbe, mert végigéltük ezt gyerekkorunkban,a 90-es évek elején, nem volt jó, nem vezetett sehova…
Az alábbi képen láthatjátok a régi Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemének épületét a mai formájában. Az épület, amelyben egykori jó nevű konzervüzem működött, az Esterházy- kastély Lovardája. A konzervüzem híres volt az a kiváló minőségű termékeiről.
Hol jó nevű konzervüzem álott régen, most sitt, halom.. 2023. november
(Magyarország, Győr- Moson- Sopron Vármegye, Esterházy-kastély Lovarda, egykor ebben az épületben működött a Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzeme.…saját fotó)
Az üzem a 90-es évek privatizációs őrületének lett az áldozata.....sajnos.
A Fertődi Konzervüzem címkéjén az Esterházy- kastély főbejárata volt, akinek van korabeli termékcímkéje, kérem, hogy küldje el nekünk! (kép forrás: kisalfold.hu)
P.) Kellene egy jó csapat! Újra kellene indítani a gyárat a bezárás után, erre készülni kellene
Ha bezár egy gyár, akkor félő, hogy az ott összerakott professzionális tudás elszáll, és nem lehet visszahozni.
Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni.
A tudás megőrzése az első, utána jön az, hogy mit tekinthetek alapanyagnak a gyártáshoz, ott, akkor, és abban az időben. Ez fontos. Mindezek után el lehet kezdeni tervezgetni azt, hogy mi is legyen a végtermék. Ha ez megvan, be lehet menni a gyárba, és körülnézni kicsit. Nézelődni kicsit. És skiccelgetni kicsit. Közben már beszélgetni az export tervező csapattal, és a marketingesekkel, hogy mi is lenne itt a történet.
Persze a költség, és profitmodell kialakításánál minden időben tudni kell, hogy hogyan is néznek ki a minőségi költségek az értéklánc mentén. Ekkor már lehet a bank, vagy a befektetői csapat fejét ütni, hogy mennyi pénz is kell, meg milyen konstrukcióban is kellene az a pénz. Szóval lehet, hogy elkezdi a csapat valahol és teljesen más alap végtermék rendszer lesz a vége, mert az kell a piacnak. Nem egyszerű játék, de nem is lenne megugorhatatlan a valóságunkban. … Meg kellenének az élet más területéről is professzionális szakemberek!
Ehhez kellene egy kiváló élelmiszermérnöki csapat! – Nem szanálni akarunk egy üzemet, hanem megőrizni a lehető legtöbb tudást, ami ott van, ehhez mérnökök kellenek, jól képzett mérnökök, és technológusok, szakmunkások!
Például olyan élelmiszermérnök kellene, aki tervezett, épített élelmiszeripari gépet, gyártósort, és rakott össze tervezett végtermék rendszerre élelmiszeripari üzemet a semmi hátán a nulláról. Persze a végtermék rendszert is maga tervezete. És még sorolhatnám.
… Hogy a pénz lenne az első? Az is nagyon fontos! Elsősorban szakmai tudás kell, meg annyi pénz első körben, hogy ezek az emberek ráérjenek alkotni! Ehhez sok minden más is kell a pénz mellett......
Új konzervgyár Nyíregyházán, 1964. december - Filmhiradokonline.hu -
Álmot bizony. Ismét gyermek voltam, s édesanyám elküldött a Bocskai úti nagy KÖZÉRT-be.
Hozz Ferikém egy liter tejet, egy kiló kenyeret. Az összesen 3.60 Ft + 3.60 Ft = 7.20 forint. Vegyél magadnak egy Pozsonyi Kiflit, az 1.50 - ért. És tényleg annyi volt!
A nyolcvanas évek elején néhány napot dolgoztam diákként a Thököly úti kenyérgyárban. Igazán jó kenyeret sütöttek, pedig a kemence még régebbi típusú, - két menetben sütő - alkalmatosság volt. Ahogy emlékszem, az egyik dolgom az volt, hogy a szakajtóból a megkelt kenyeret a sütőlapátra kellett helyeznem, amit aztán a szaki „bevetett” a kemencébe. Máskor a kész, kisült kenyeret kellett elvennem a sütőlapátról (hú, de forró volt) és a rakaszra tennem, hogy ott hűljön ki.
Tehát a kenyér sütése a gyári és kisüzemi technológia között volt. Az biztos, hogy folyamatosan ment a sütés, tehát szinte legjobban ki volt használva a kapacitás. De, akárhogy is volt, ennek a kenyérnek az ára is 3.60 Ft/kg volt. És valószínűleg adott pillanatban veszteséget sem termelt az üzem.
Felébredek.
2023-at írunk. Mennék a KÖZÉRT- be, de már nincs. Megyek a multiba, a kenyér kilója közel 1.000 forint, a tejet már 350 ért is megkapom.
Panaszkodom az üzletvezetőnél.
Uram, 50 éve a tej és a kenyér egy árban voltak. Most pedig a tej ára százszorosára emelkedett, a kenyéré majd 300 szorosára. Igaz, első munkahelyemen, felelős munkát végző fiatal mérnökként 3.200 Ft-t vihettem haza a próbaidő letelte után. Igaz, akkoriban az ÁFA még nem volt!! A tej esetében még valahogy arányban vagyunk, de mi van a kenyérrel?
Kérdem az üzletvezetőt, elírták volna az árat? Nem, jön a válasz. Hát akkor mi a nagy áremelkedés oka? Hisz a kenyér egy alapvető élelmi cikk. Még a legelvetemültebb diktatúrákban is a némi visszafogottság volt érezhető kenyér ár ügyében. 3 évig éltem diktatúrában, Kenyában. Itthon pedig demokrácia van!
A búza termésátlaga 40 mázsa körül volt hektáronként a szociban. Ma a 60 mázsa sem kiváló termés! 2022-ban megugrott a kenyér ára, mert igen jó lett - ismeretlen oknál fogva - a búza átvételi ára, azaz a liszt ára is. Percnyi pontossággal reagált rá a kenyér ára, azaz igencsak megszaladt. 2023-ban visszazökkent a búza átvételi ára, a kenyér ára pedig jó, ha stagnál. Persze, az input! Mennyi inputot tettél a levesbe? Egy csipetnyi elég! Szóval az input miatt van a bősz emelkedés. Tudjuk, műtrágya, vegyszerek stb.
De hát búzát termelni ma már nem igazán nehéz! Jó nehéz gépek, majd kinyomják a talaj lelkét, száguldoznak a föld hátán. Egy 10 hektáros táblát pillanatok alatt szántanak, elmunkálnak, vetnek, műtrágyáznak, permeteznek, aratnak. Tehát a bérköltségre olyan nagy panasz nem lehet. Legfeljebb a gép ára nyom sokat.
Aztán, reklamált a nép, hogy a kenyér ára miért nem fejlődik vissza, ha már a búza ára csökkent. Válasz : hja, nem a búza teszi a kenyeret, hanem az input.
Netán felkeltette érdeklődésedet a téma, mert cégvezető, vagy HR-es vagy?
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. a terméktervezés, gyártás, csomagolás, minőségügy, gyártási költségtervezés, vagy az export tervezés terén? Az élelmiszermérnökök várják leveled!
Írj az Élelmiszermérnököknek a következő e-mail címre:
lecsomernok@gmail.com
Az energia, az a fránya energia.. Igaz, az energia ára drága. 1 m3 gázzal nagyon nem takarékosan is 14 x1 kg kenyeret meg lehet sütni. Tehát, ha a gáz ára akár 1000 forint is volt, akkor is legfeljebb 70 forint költség akasztható a kenyér nyakába! De még ez is sok. Ma pedig 2023-ban az energia árak is visszarendeződnek.
Koma, piszkáld meg a kenyér árát, fenn akadt, nem akar lejjebb jönni!
No, akárhogy nézzük, a kenyér ára kicsit előre szaladt. Már 2050-ben jár. Ha levesszük a 18% ÁFA tartalmat, ami 18%, még akkor is marad 850 forintnyi nettó ár.
Lássuk a tejet. 50 éve a tehenenkénti hozam 3 200 liter /év volt. Ma ez akár 6 000 liter is lehet! Már nem kézzel fejnek, a gépesítettség a legkisebb tejelő telepeken is kielégítő. A tehén tartása nem olcsó. A tehén ára, legalább két év eltelik az első laktációig, majd lassabban fut fel. A tehén öregszik, tejelő képessége lassan csökken. Régi szocis viccecske, miszerint a vevő rendel egy széket.
- Mennyi is az? 20 forint!
-Jó akkor kell 100 szék. De az 10. 000 forint. Hát hogy-hogy?
- Egy székhez lopom az anyagot, száz székhez már vennem kell.
Tehát, amikor a szociban, a falvakban tejátvevő működött, amikor még kézzel fejtek, amikor még nem számolták a befektetett munkát. Azaz lopták a munkaidőt a tejtermeléshez. Nagyon olcsón lehetett háznál tejhez jutni. Ügyes gazdasszony abból a tejből elkészítette a vajat, túrót, tejfölt. A még ügyesebb a sajtot is.
A tehén takarmányozása egy tudomány. Oly sokféle szempontnak kell megfelelni, amely több könyvet tölt meg. Az állatot jó egészségben kell tartani, vitaminozni, esetenként gyógyszerezni. Gond lehet a tej minőségével. Egy érdekes tanulmány alapján a tehén hálás, több tejet ad, ha szeretettel gondozzák. De hát erre manapság nincs idő, tehát mínusz 5 százalék a tejből. Majd a szeretetre kifejlesztett robotok ezt is megoldják.
Szó mi szó, a tej termelése nem egyszerű. Talán még több gond és feladat adódik, mint egy kiló kenyérhez elegendő búza betakarításával, őrlésével, sütésével. A tehenészetben dolgozni, kitéve az időjárás viszontagságainak, hideg, meleg, aszály, a lekaszált takarmány megázik stb. Bizony embert próbáló feladat. Ja, még az adminisztráció, számon tartani az ellenőrzések hosszú sorát.
A tej nagyon sokféle táplálékunknak alapja: sajt, vaj, túró, joghurt, a számtalan desszert termék. Tehát nagyon fontos ágazat a tejipar. És mégis, miért tudják 1/3 áron adni a jó tejet a kenyérhez képest?
Sőt, a kis falusi tejárusító automatában a sarkon (unokám "tejmatának" hívja) csak 220 forint a tej literje. 4 % körüli zsírtartalommal, és fenséges ízzel.
A pékek és tejtermelők bére sem kiemelkedő. Például egy banki alkalmazottéhoz képest.
Az asszonyi munkát végző ember (feminista magyar népmesék 12, Az asszonyi munkát végző ember)
A történet:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár, mely a mesebeli szegény házaspárok egyszerű életét élte - a férj dolgozni járt a határba, az asszony pedig vezette a háztartást.
Az idillnek azonban vége szakadt egy napon, amikor a férj fejébe vette, hogy ő nap nap után végzi a nehéz, izzasztó munkát a földeken, míg élete párja otthon pihenget, és csak akkor hagyja el a házat, ha tereferélni jár a szomszédasszonyhoz. A ház ura emez megfigyelését azonnali hatállyal a feleség szemére vetette, egyenlő bánásmódot követelve a férfiúi nemnek.
Az asszony erre a panaszra az egyetlen logikus választ adta: "Holnap cserélünk."
A mese hátralévő részében a panaszos úriember kezei között minden elromlik a háztartásban, ami csak el tud romlani. Fut a konyha, odaég a kenyér, kifolyik a tejfel, megdöglenek a csirkék, a gyereken nem cserélődik le a pelenka, a kutya megeszi a szalonnát, a tehén felakasztja magát (mert a férj a tetőre húzza fel füvet legelni), egyes cenzúrázatlan változatokban megdöglenek a háziállatok, leég a ház, és férjuram még a péniszét is elhagyja valahol...
A történet végén a hazatérő feleség kis híján sokkot kap a pusztulás láttán, a férj pedig beismeri, hogy háztartást vezetni/gyereket nevelni igazából kemény munka.
Ki gondolta volna?
Vajon a bankár megállná-e helyét negyed bérért a tehenészeti telepen? Mert talán a tehenész, akinek manapság oly sok pénzügyi nehézséget kell leküzdenie, bankárként is megállná helyét.
Tehát kérdezném, miért a nagy árkülönbözet ma a tej és kenyér árában?
A kenyér túl van árazva?
A tej alul van árazva?
A tej kicsit alul van árazva, míg a kenyér nagyon felül árazva?
Ez így jó?! (De kinek is?)
De, aki van olyan ügyes, hogy erre a találós kérdésre (Gordiuszi csomó??) választ tud adni, talán azt is meg tudja magyarázni, hogy miért keres egy Ausztriában szüretelő háromszoros árat a magyar szüretelőhöz képest? A bor ára közel sem háromszoros Ausztriában…
Jó kedvvel ébredtem. A reggeli hírekben nem rémisztgetett a bemondó, hogy felmegy az ára annak, ami amúgy sincs.
Hogy a miniszter úr látogatást tett a Sámánnál. Nem történt az éjjel betörés, rablás, busz baleset, Brüsszel sem tudott ártani nekünk és a soros Intelligencia ülésen további jóléti intézkedések születtek.. Nincs ellenzék, aki nem ért egyet azzal, hogy az ég zöld, mert az igenis sárga, lila, neon zöld stb. Nincsenek olyanok, akik tegnap mást mondtak, mint ma fognak. Nincsenek üres parlamenti széksorok, ahol mégis sokszor furcsa törvényeket hoznak nagy többséggel.
Balesetek helyett érdekes tudományos hírek hangzottak el, és kérték a ráérő és motivált embereket, hogy szabad idejükből áldozzanak némi időt a Budapest széli betakarítási munkákra, ahol robotokkal karöltve kell a mulcsozáshoz szükséges nagy mennyiségű fű anyagot begyűjteni.
Az az igazság, hogy kitekintve szállásom ablakán, amely a Körút egyik mellékutcájára nézett, zöld lombokat, zöld házfalakat láttam. Eszembe jutott, hogy éppen időutazásom előtt olvastam arról, hogy a zöld növényi környezet egészségre, szellemi tevékenységre milyen pozitív hatással van. Észrevettem azt is, hogy a Körúton mobil panelek vannak kihelyezve, melyekre szárazságtűrő növények vannak felfuttatva. Ahogy messziről néztem, talán varjúháj volt néhány panelbe beültetve.
Ahogy a Nap kelt, úgy keltek életre az napelemes árnyékolók az utca felett. Nem sötétségbe burkolták az úttestet, hanem diszkrét kellemes árnyékolást adnak.
Szemben egy Saláta gyárrá átalakított épület ablakain keresztül lilás, ibolyás fényt látok kiszűrődni. Majd kedves vendéglátómat, Zsigmondot meg kell kérdeznem, hogy miért e furcsa világítás.
A Liofilizáló Szalon már forgalmas, bár ahogy beszámoltam róla korábban, egész éjjel működik. Ha van behozott szárítandó növényi termék, akkor azzal dolgoznak, ha nincs, akkor készételt fagyasztva szárítanak.
Már sűrűn járnak az elektromos cél autók, és egyéb kötött pályás járművek, szállítva az embereket munkahelyükre, iskolákba, bárhová.
Leballagok az ebédlőben. Ahogy előző nap is, svédasztalos megoldás, hogy mindenki annyi ételt vehessen, amennyit el tud fogyasztani. Pazarolni nem dicséretes. Mondják, hogy nyílt egy új Ételbár a szomszédban, ahol a 2022-beli sushi bár mintájára a választék az asztalnál helyet foglaló vendégek előtt halad. Ami tetszik, elveszik.
Ma Gyulai kolbász ízű falatkákat eszek köles lepénnyel reggelire.. Mellé joghurttá erjesztett rizstej, liofilizált gyümölcs darabkákkal. Kávé helyett egy csésze erős kakaó italt választok, mert hasznos a diabétesz ellen, a vérnyomást szabályozza, jó kedvet fakaszt. Mások zsálya, citromfű, rozmaring teák közül választhatnak ma. A kiírás szerint ezek a testi egészséget is védik, de a memóriát is javítják.
Mire végzek a reggelivel és a csupa cellulóz alapú tányért, evőeszközt az öblítőbe rakom, Zsigmond barátom is megjelenik. Titokzatosan közli, hogy ma nagyon dolgos napunk lesz, amit mutatni szeretne, azzal üzenne a 2022-es múltba, hogy van kiút a szárazságból, klímaváltozásból, éhezésből, válságokból.
Rendszerint éjszakánként a mesterséges intelligenciák elemzik az előző napi eseményeket, s ajánlást adnak a napi feladatokról lebontva vezetői szintekre. Zsigmond is megmutatja, hogy különleges személyi számítógépére megérkezett a mai napra érvényes ajánlás, miszerint Ferencet, azaz engem ismertessen meg a mezőgazdasági termelés gyakorlatával.
Kérem Zsigmondot, hogy magyarázza el a Saláta és egyéb zöldség termelő házakból kiszűrődő lilás megvilágítás okát.
- Már nagyon régen ismert, hogy a növények a teljes fény spektrum kis részét tudják hasznosítani. Így a leghatásosabb 400-600 nm közötti spektrumot adva, a növények intenzívebben fejlődnek. Innen a furcsa fény.
A növények kender rost közegben fejlődnek, hogy kiváltsuk a hagyományos kókuszrostot, azok lassú komposztálódása során felszabaduló többlet széndioxid azonnal beépül a növények szöveteibe. Mint már említettem, a saláta és zöldségházak, bár kis részét adják a napi szükségletnek, mégis nélkülözhetetlenek. Eleve víztakarékosak. A számítógépek az igényeknek megfelelően adagolják az ásványi só szükségletet. A gyökerek kellő mennyiségű oxigénhez jutnak. A házak kizárják a klíma okozta kellemetlenségeket, a növények jól érzik magukat. S ami újdonság, a Mesterséges Intelligenciák felismerték, hogy a növények is intelligens lények. Kommunikálnak környezetükkel, kémiai és elektromos jelek segítségével. Ezeket a jeleket fejtették meg az Intelligenciák, s így a növények maguk adnak tájékoztatást állapotukról.
- Ez nagyon izgalmas.
-Kedves barátom, az ember olyannyira el van telve magától, hogy azt hiszi, csak ő tud gondolkodni, beszélni stb. Pedig lám, a földi biomassza 99,7 %-t a növényi anyagok adják. Ti 2022-ig az olaj és gázkorszakban ősidők óta tárolt napenergiát fogyasztottatok, melyet valaha növények tároltak el. Ti mindent, növényeket, állatokat, még egymást is hajlamosak vagytok alacsonyabb rendű létezőnek tartani.
- Pedig példaértékű a 2000-es években megjelent „Mennyei próféciák” című könyv egyik fejezetében leírtak. Olyan kukoricatáblát, melyet emberek személyesen gondoznak, szólnak hozzájuk, azaz „Gazda szeme hizlalja a jószágot”, sokkal bővebben termett, mint a mellette lévő tábla, amely mindent megkapott szintén, kivéve a személyes törődést. Hírek szóltak arról, hogy a zöldségek tápanyag tartalma, egy szóval, biológiai értéke sokkal kisebb, mint néhány évtizeddel korábban.
-Mi is történt ? Hivatkozva arra, hogy nincs munkaerő, gazdaságosabb mindent gépekkel végezni, úgy, hogy például egy káposzta táblát hónapokon keresztül nem látta a gazda, nem járt-kelt a növények között, nem simogatta meg néhány káposzta levelét, nem „szólt” hozzájuk. Lett belőle, ami lett. Egy sivár beltartalmi értékű növény az eredmény, melynek fogyasztása után még vitamintablettákat, és ásványi anyag kiegészítőket kell szedni. Mi már másképpen látjuk a világot, komplexebben. Ebben hiszünk.
- Az elmúlt évtizedben nem voltak háborúk a Földön. Az emberek szerte a világban tudomásul veszik, hogy nincsenek kiválasztottak, vallások, országok, a kapitalista gondolkodásmód elavult. „ Hass, alkoss, gyarapíts s a Haza fényre derül „ Ugye, nem új a gondolat ? Nincsenek felesleges emberek, de senki ne akarjon élősködő módon élni.
-Kedves mesém, de az iskolások tananyagában is szerepel a következő mese.
A telhetetlen méhecske
(Macskássy Gyula és Dargay Attila diafilmje alapján)
Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépesmézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.
Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.
A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.
A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.
A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.
Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.
A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.
Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.
A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.
Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.
Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.
Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.
A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.
− Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.
Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.
− Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.
A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.
− Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!
Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.
Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.
Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.
A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett és sírt.
– Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!
A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.
Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.
− Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.
A mesét én is ismertem, de nem szóltam róla. 2022-ben már túl sok a telhetetlen méhecske, valami azért időközben fog történni, hisz 2050-re minden megváltozik.
-A gyökerek összefonódnak, mintegy társasági életet élnek. S a törődést és személyes „szabadságukat” jó terméssel hálálják meg.
Mint látod, sok ember közlekedik reggelente. Többen mérnöki munkával kombinált fizikai munkát végeznek. Az éjjel a robotok elvégezték a nehezebb feladatokat, mint szállítás, ültetés, öntözés, rakodás, de most következik a humán feladatok sokasága. Más része az embereknek szociális munkát végez. Bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, idősek körében végeznek faladatokat. Nálunk nem kell senki idős embernek attól félnie, hogy magára marad, nem lesz fűtése, élelme. Társadalmunkat, ha nem is mindig a szeretet, de a felelős törődés tudata itatja át.
- A gyerekek játszva tanulnak. Megtanulják a társas tevékenységeket, megtanulnak nyerni, veszíteni, türelmesnek lenni. S mire felnőnek, tudni fogják az Intelligenciák és a felelős emberek, hogy ki milyen feladat elvégzéséhez érez kedvet, van tehetsége. Nincs kallódó ember, és nincs a helyén alkalmatlan személy. És, ami a lényeg, a gyengébb szereplést nem jól fizetett állásokkal honorálják.
-És kedves Zsigmond. Kié ez a sok Saláta és Zöldség Ház ? A kis tartósító üzemek? Az államé ?
- Nos, a kérdés jogos. Tulajdonképpen közös tulajdonban vannak a különféle termelő és feldolgozó egységek. Nekem is van több mint harmincezer eurós részjegyem több egységben. Ezeket a részjegyeket meg tudom vásárolni vagy külön munka jutalmaként kapom. Biztos befektetés, állandó szerény jövedelem. Az élelmiszer előállítás, feldolgozás jó üzlet. Ami állami feladat, amit az Intelligenciák végeznek, a szükséges anyagok beszerzése, a termelés összehangolása a több ezer kis egység között szerte az országban. Minőségellenőrzés, növényvédelem is központi feladat. Mi és a hozzánk tartozó robotok, nevezhetnénk őket alsóbb rendű robotoknak, feladatunk a legjobbat kihozni.
Mint tegnap már láttad, kedves Ferenc, sokféle megoldás van az úgy nevezett „Saláta és Zöldség Házak” technológiai megoldásaiban. Vannak intenzíven kihasznált, több emeleten húzódó ágyások. Használunk valamilyen termesztő közeget, mint kókuszrost, de leginkább kender rost, másutt pedig csak ásványi só oldatba lógnak a gyökerek. A gyökérzöldségek esetében pedig laza, magas tápanyag értékű komposzt talajban történik a gyökérfejlődés.
Vannak házak, ahol még zene is szól, mert egyesek úgy vélik, a növények fogékonyak a zenére. Másutt, mint szó volt róla, különböző hullámhosszúságú megvilágítást alkalmaznak. Megint más helyeken kifejezetten vertikális termelés folyik, azaz termőközeggel töltött oszlopok palástja mentén történik a növények nevelése. Vannak lehetőségek a széndioxid trágyázásra is.
Párhuzamosan robot és emberi munka folyik.
A vertikális termesztés még viszonylag új, annak ellenére, hogy már 2020-ban is folytak kísérletek. Akkor háború, politikusok csatározásai, koholt energia hiány stb. hátráltatták a fejlődést.
Akármelyik módszer szerint is történik a termelés, nagyon sok előnye van a városban folyó munkának. Hely kihasználás, lehetőség közös ténykedésre, jó energiagazdálkodás, vízfelhasználás, a növények igényeinek teljes kielégítése. Munkaerőt pedig biztosít az állandóan alkalmazott gárda, a robotok munkája és az általánossá vált önkéntes munka, mely kifizetésre kerül vagy részjegy nyerhető ezáltal.
Természetesen az igazi termelés a város körül zajlik. Ott számtalan üzem dolgozza fel a nagy mennyiségben termelt fűféléket, hogy abból biometán készüljön biogáz reaktorok segítségével. Más módon, mint a cellulóz félék, mint a lágy szárú növények fotokatalikus módon való átalakítása hidrogén készítésére.
Más üzemekben a száraz füvet, nagy hozamú lágyszárú növényeket pirolizálják, az éghető gázt készítenek, és ami a lényeg, rengeteg faszén szerű anyagot. Ez utóbbi a komposztot, talajt készítő üzemekben az egyik komponens. Valaha Terreprata névvel illették a faszénben gazdag talajt, ami szerkezetű nagy mennyiségű ásványi anyagot tud tárolni. Más üzemek kerámia golyócskákat készítenek, amely nagy mennyiségű vizet tud tárolni, kivédve az átmeneti szárazságot. Ugyanezen célból a fűféléket mulcsozásra készítik elő, ezzel borítva jó néhány növényünk körül a talajt. Más üzemekben módosított keményítőt gyártanak, melyek szintén nagy mennyiségű vizet képesek tárolni. És végül a biogáz fermentorokból nyert kierjedt anyag, a kerámia, a módosított keményítő, a faszén, és még őrölt ásványi anyagok, mint alginit, zeolit, kerülnek összedolgozásra. Ezekhez még hozzákerül a város szennyvizének kierjesztett, ártalmatlanított szervesanyaga. És ezt aztán szétterítik, sekélyen a talajba dolgozzák.
- Induljunk is megnézni ezeket a csodákat, kedves Zsigmond.
- Vannak céljáratok a külső körzetekbe. Csodás látvány lesz a sok-sok korszerű üvegház. Itt termelik meg a város paprika, paradicsom, padlizsán, burgonya stb. igényét. Négyzetméterenként 8-10 -szeres hozammal a szabadföldi termeléshez képest. Üvegházak vannak, melyek a talajba vannak süllyesztve, a felső harmaduk és a tetejük lóg ki. Ezek energetikai megfontolásokból lettek így telepítve. Újabban már kísérleteznek olyan megoldással is, hogy a fényenergiát gyenge elektromos stimulálással helyettesítik. Tehát a cukor és más anyagok képződését a klorofillban zajló elektrokémiai folyamat helyett külső elektromos áram helyettesíti. Nagyon remélem, hogy ebből nem lesz semmi, mert ez nem igazán szolgálja a természetes viszonyokat.
- Látni fog Ferenc hatalmas kiterjedésű törpe növekedésű gyümölcsfákat. Ahogy Ön tanulhatta még az iskolában, amolyan „SPUR” ültetvények. A Megművelésük könnyű, védelmük könnyű, és teljes értékű gyümölcsöt hoznak. A sorok között napelemes, önműködő kis járművek járnak és folyamatosan mozgatják át a talaj felső rétegét. Másutt vastag mulcs réteget fog látni. Sokféle technológia, sokféle eredmény. Még tapogatjuk a legjobb megoldást. Sajnos a mai kort megelőzően hihetetlen szellemi és anyagi pazarlás folyt. Kész csoda, hogy a Mesterséges Intelligenciák segítségével megállítottuk a hanyatlást. Fáradhatatlanok, nem korruptak.
Lát majd legelőket, ahol a szarvasmarhák a hús és tej mellett trágyát termelnek. Ez a legértékesebb adalék a biogáz és hígtrágyatermelésben. Anaerob baktériumok végzik a cellulóz átalakítását metánná azaz tüzelővé, végső soron elektromos árammá. A szarvasmarhák hatalmas korábban elhanyagolt területeket tettek ismét élővé legelésükkel. Lehet, hogy sok esetben a jövő újdonsága a régi megoldásokhoz való visszatérés ?
Találkozunk majd hatalmas tojó és húshasznú baromfi gyárakkal is. Tetejükön furcsa szerkezettel, ami nem más, mint abszorpciós hűtők, melyek hivatottak hűteni az állatok környezetét a legnagyobb melegben. Ilyen működési elvű hűtőszekrények pedig már 100 éve használatban vannak. Minél melegebben süt a Nap, annál hatékonyabb a hűtő kapacitás a szárnyasok épületén belül.
- Ahogy az emberek már nem a politikával foglalkoznak, szellemük felszabadult, s alkotásra, innovációra fogékonyabbá váltak. Megnőtt az igény a kultúra irányában is, majd mindenki tagja valamely kulturális csoportnak. Én például egy színjátszó körben érzem jól magam.
- A nagy mennyiségű szárnyas trágya, de a városok szennyvize is nagy gyűjtőkbe kerül, amely táplálja folyamatosan a biogázfermentorokat, végső soron az áram termelést és talaj alap előállítást. Leírások szerint már 1980-as években próbálkoztak a földigiliszták szerepeltetésével a komposzt előállításban. Most ez már általános.
- Ha felnéz a házak ablakaira, csak ablakot lát, ugye, Ferenc ? Nos, azok ablakok és egyben napelemek. Ahol fény van, ott energia is van. Hatásfokuk nem nagy, de mégis a „sok kicsi sokra megy” alapon hozzájárul az energia ellátáshoz. Gondoljon csak egy fűtetlen fólia házra télen, felhős időben. Nincs napsugárzás és mégis sok fokkal melegebb van a fóliában.
Ahogy róttuk az utcákat kifelé Budapestről, csak úgy záporoztak rám az új technológiai csodák. Még közelébe sem jutottunk a megcélozni kívánt városszéli termelői csodáknak, s máris többet tanultam, mint eddigi életem során.
- Megszomjaztam, mondja Zsigmond.
Ezzel egy kellemes „Gyümölcsivó” nevezetű helyre lépünk be. Néhány pénzdarab bedobásával választani lehet tucatnyi gyümölcslé közül az automatából. Én paradicsomlevet választottam, Zsigmond meggylevet.
Leülünk, s máris mellettünk terem egy középkorú ember. Liofilizált gyümölcsporok vannak a gépben. A választás alapján old fel pillanatok alatt a gép vízzel vagy rizstejjel a porból.
És folytattuk a beszélgetést.
Új barátunk nem is tulajdonosa, nem is alkalmazottja a kis üzletnek, egyszerűen csak beszélgető beosztásban van. Amolyan törődő ember. Része az új élet felfogásnak.-
- Ferenc, az idő jól elhaladt, s nekünk még rengeteg a megnézni valónk. Azt tanácsolom, hogy elsőként nézzük meg a törpe őszibarack ültetvényt Sasad nevezetű körzetben. Valaha ez Budapest széle volt, világhírű őszibarack ültetvényeivel.
Majd a város egyszerűen befalta ezt a kitűnő adottságú őszibarack tájat. Mostanában igyekszünk minden lehetséges területen törpe őszibarack fákkal a régi ízeket visszahozni. A törpe gyümölcsösök szerte az országban ki tudják védeni a klíma változását. Mulcsozhatók. Mikrofejes öntözéssel tarthatók nedvesen. Könnyen megvédhetők, könnyen betakaríthatók. Vegyszert már nem is használunk, hisz a kiváló minőségű talajon a növények jól érzik magukat. Fejlődésükhöz a mikroelemeket pedig a fagyvédő öntözéssel, mint lombtrágya juttatjuk a növényre.
No, itt is a járatunk Sasad városrész felé. Köszönünk a kedves új ismerősünknek, megköszönve a csodálatos ízű italokat.
Egy padon ülve ébredtem. Elszunyókáltam kicsit. Megtapogatom táskámat, nem lopták el. Ez jó.
Valami nem stimmel.
Feltűnően csendes a park, s nincs szemét. Sem kicsi, sem nagy. Emberek pedig járkálnak, nyugodtan beszélgetnek, nincs sietség, lázas mobil telefon nyomogatás. Illetve nem is járkálnak, majd mindenki elektromos valamivel közlekedik.
Honnan kerültek ezek ide ? Mikor szunyókáltam el ? Nézem az órámat, majdnem dél. Hát akkor alig negyed órácska volt csak.
És ez nem is az a park, ahová bejöttem sétálni, a fák hatalmasak, gondozottak. Körülnézek, a padok is mások, csak amin ülök a régi formájú. Mi történt ?
Felkelek. Az emberek vetnek rám egy pillantást, biccentenek köszönés képen. Ez sem normális. Lábam alatt rugalmas anyag, kellemes rajta a járás. Megtapogatom. Fű !!! Igazi fű. Nem műanyag.
Ahogy körbenézek, a padok gyermekkoromat idézik, a kőből készült két láb, s a keresztbe fektetett kétpirosra pingált deszka. De mégsem azok a kényelmetlen padok. Megtapogatom, igazi fa. De rugalmas, bársonyos.
Végigmegyek a parkon, gyerekek játszanak, anyák babákat tolnak kocsiban, legfeljebb elektromos görkorikon járnak. A babakocsik sem olyanok, amire alig egy órája emlékszem, de kétségtelenül azok.
Kiérek a parkból. Sehol a füstös, tülekedő kocsik. Kerékpárosok húznak el mellettem. Az úttesten pedig önjáró autók. Hallottam ilyesmiről már, hisz 2022 még Magyarországon is a XXI. század, de hát egy órája még minden más volt.
Ahogy tanácstalanul álldogálok az úttest szélén egyszer csak megáll egy járgány. Ajtaja kinyílik, kedves női hangon megszólal.
- Hová vihetem ó?- kérdezi.
- Talán valamit falatoznék!- válaszolom.
- Elviszem a Bona Bárba. -mondja a hang. -Vannak élelmiszer jegyei ?
-Nincsenek! - hebegem. Hát mi ez ? Amig kicsit szunyókáltam, még ezt is bevezették. Volt róla szó, de hát ilyen hamar ??!!
-Jó, akkor a hátsó kapuhoz viszem, ott nem kérnek jegyet.
A kis autó elindul. Hangtalanul, valamiféle mágneses pályán haladunk. Körülöttem több ilyet látok, néhol utassal, utas nélkül. Körbenézek. Látok egy fénylő engedélyt, valószínűleg a kocsihoz tartozik. 2050!
Döbbenten kérdezem, hogy, - Milyen évet írunk?
-Kettőezer-ötven, június 10-e.
Most döbbenek meg igazán. Az ablakon kinézve látom, hogy a hajdani Körúton haladunk, de csak hasonlít, nem tűnik azonosnak.
-Hol vagyunk ?
-Budapest, Lázár körút. Nemsokára megérkezünk a Fecó utcához, ott lesz a Bona Bár. Remek pulykás falatok is kaphatók, ha meg tudja fizetni.
Ezzel kinyílik a kis kocsi ajtaja, s enyhe késztetést érzek az ülés részéről, hogy kiszálljak. No, most leszek bajban, ha fizetnem kell. De nem kell, a kocsi megköszöni, hogy szolgálatomra lehetett és elindul. Alig tesz meg néhány métert, már újabb utasok szállnak be. És sehol villamos, sehol autóbusz! Nem gondoltam volna, hogy időutazó lettem. De nem bánom, mert amúgyis anyagot kell gyűjtenem a Zsebők- Bujna féle lecsós blog részére.
Mit eszünk 2050-ben ?
Épp a Bona Bár hátsó kapujánál állok. Gyönyörű üveg portál, márvány járólapok. A bejárat előtt két különös fa. Fa is meg nem is. Egy jól öltözött idősebb bácsi éppen lehajol a fa törzséhez, kinyit egy ajtócskát, s matat valamit. A fa levelei egy pillanat alatt kiteljesednek, árnyékot vetnek. Rám mosolyog az idős bácsi.
-Legyen a másik fa ezüst hárs ? Megtehetem, csak a hármas gombot kell megnyomnom.
Belépek a bárba. Gyönyörű a berendezés, Csupa fa és márvány. Műanyagnak nyoma sincs. Egyszercsak egy asztal gördül elém, a szék kihúzódik. Leülök. Az asztal-szék velem együtt elindul a hatalmas bár csarnokban. Megáll, épp az utcára látok rá. Igen ez tényleg a Körút.
-Mit parancsol inni? Nézem, ki szól hozzám. Az asztal lapján jelenik meg az ital lehetőség.
Nem erre számítottam, azért egy sör jól esne ebben a melegben. Úgy látszik a 2050. év nem az árpa termés éve. Mivel kicsit elbizonytalanodtam, hogy most mit is kell tennem, ráadásul jobban esne a sör, mint a bodza ital, várakozok. Csak jön valaki, ahogy 2022-ben a gépi hang után végre találkozhatok az élő kezelői hanggal. Nem csalódtam, egy jól öltözött úriember jön, széles mosoly az arcán, nyugalom a tekintetében.
-Mi a gond kedves vendégünk? -kérdi.
- 2022-ben azért ennyire nem voltak udvariasak. Mégis csak jó, hogy fejlődünk.
- Kérem, én időutazó vagyok. Magam sem tudom, hogy kerültem ide, de jól érzem magam. Csupán jelzem, hogy sem pénzem, sem szállásom, s hívhatja a rendőröket, hogy vigyenek el a diliházba.
-Ugyan, ugyan, kedves…hm. hogy is szólíthatom?
-Talán Ferenc. válaszolom.
-Igen-igen, értem. Volt néhány évtizede egy rendkívül népszerűtlen politikusunk, Ferenc volt ő is. Még utcát is neveztek el róla. Illeve, utcácskát. Azóta senki nem akar Ferenc nevet felvenni. De legyen, kedves Ferenc, nézzen körül. Itt minden második ember időutazó. Úgy tűnik, 2022 és az utána következő évek nem voltak kellemesek, s sokan választották ezt a lehetőséget, időutazást. A túrizmusnak leáldozott, egyre melegebbek lettek a nyarak. A turistalátványosságok túlzsúfoltak és nagyon drágák lettek. A hatalmas kereslet miatt a valaha kellemes városkák, tájak elviselhetetlenné váltak. Aztán egy élelmes úr, valami Lőrinc, Időutazás Irodát nyitott. Ez jött divatba. És mi itt 2050-ben örülünk a pihenni vágyó huszonketteseknek.
-Azt látom, bár még csak egy órája vagyok itt. Máris jobban érzem magam. Ihatnánk egy sört?
-Kedves Ferenc. A digitális kormányzat nem szíveli, ha a lakosság alkoholos italt iszik. De talán most kivételt tudok tenni Önnel.
-Hát persze, Ön még nem tudhatja. Mintegy 15 évvel ezelőtt Magyarország olyan káoszba süllyedt a kapkodó, átgondolatlan, intelligenciát nélkülöző kormányzás miatt, hogy egy nap összefogtak a gépi intelligenciák és átvették a hatalmat.
Az addig számtalan pártot imádó emberek egyik napról a másikra fellélegeztek, s mert nem a másik párt került hatalomra, vagy a szomszéd, hanem egy minden tekintetben lojális intelligencia, elfogadták ezt a döntést. S azon nap óta minden rendbe jött. Már nem kell háborútól tartanunk, van bőven ételünk, italunk, újra kedvesek egymáshoz az emberek, s megtanultuk élvezni a lehetőségeinket. Addig csak szemét, klíma változás, áremelkedés, hiány, korrupció és még ki tudja mi volt napirenden.
-És mi lett a politikusokkal ? csak úgy hagyták magukat ?
-Kérem, biztos nem hagyták volna, de tehetetlenek voltak. A Parlamentben a pártok csatározgattak egy darabig, de hónap végén azt vették észre, hogy nem kapnak fizetést. Így aztán nem jöttek be koptatni a szoknyájukat, meg a nadrágjukat, otthon várta őket a saját bizniszük. Naponta a vezető beosztású emberek laptopján és okos telefonjain megjelentek személyre szabott utasítások, hogy kinek mi a dolga. A munkák összerendezetté váltak, minden rendbe jött.
Kóstolja csak meg ezt a sört, ilyen jót még nem ivott. Semmit nem csaltak ki belőle, s nem találta ki senki, hogy nem gazdaságos, ha komló is van a sörben.
-Ilyen egyszerű a dolog ? Nincs politikus és minden rendbe jön ??
-Kérem, igya a sört, ez a legjobb minőség, valódi emberek gyártják, akik maguk is örülnek, hogy újra jót ihatnak. Ugyan csak módjával történik ez meg, de látja, mi már valljuk, hogy az alkohol nem old meg semmit.
-És mi van a valaha híres borászatunkkal ?
-Igen jó kérdés. 2035-re alig maradt szőlőterület országunkban. Kupeckedés folyt a szőlő területekkel, gyanús fajták és technológiák terjedtek el. Némely bor attól volt jó, hogy azt mondták rá. És a legnagyobb baj az volt, hogy senki nem akart dolgozni a szőlőben. Nem csak ott, más területeken is divatba jött a munkaerőhiány. Nem volt kapás ember, aki a kertészetekben dolgozott volna, az állatok napokig nem láttak gondozót, csak robotot maguk körül.
Irodaházakban több ezren kezeltek számítógépet, programokat dolgoztak ki. Az emberek a legegyszerűbb tevékenységükhöz is regisztráltak, appokat töltöttek le. És egy nap ezt megelégelték a gépek. Már évek óta aktuális lett volna a változás, de egy aprócska okos telefon intézkedett.
-És most lettek kapásemberek, lehajoló dolgozók, kétkezi munkások ?
-Lettek, mert minden személyről saját számítógépe vagy okos telefonja készített felmérést. Mihez ért, mire alkalmas, miben tudja legjobban szolgálni a közösséget. Hihetetlen, de addig valamilyen vezető beosztást betöltő emberek azt az utasítást kapták, hogy kezdjenek el tervezni, alkotni, néhányan kétkezi munkát végezni. És lám, mindenki megtalálta a boldogságát. Azaz az intelligenciák megtalálták számukra.
-Nos, kérem, házam vendége. Mit fogyasztana szívesen? Amíg néhány kedves vendégemmel foglalkozom, válasszon kérem.
Ezzel az asztalra koppantott kettőt, s megjelent az ételsor.
Napi ajánlat : Zeller krémleves, liofilizált zellerből, digi husi, hínár pürével, desszertnek pedig fehér hangyatojás puding.
A felsorolásban ismerős és ismeretlen étkek szerepeltek. Feltűnt, hogy sok a gomba, halétel, és bőséges a saláta kínálat.
Újdonsült barátom visszatértével megkérdeztem, hogy mit kell érteni digi husi alatt.
-Hát kérem, az szövettenyésztett húsmassza, amit helyben ízesítünk sertés, marha, baromfi ízekkel.
S mért oly sok a hal, gomba, saláta ?
-Nos, ezeket a már jó ideje bevált modern farmokról szerezzük be. Például az a magas, irodaház szerű építmény nem irodaház. A pincéjében hatalmas vizes medencékben halak tenyésznek, s a vizüket szűrés, mikroelemekkel való dúsítás után a következő szinteken öntözővízként használják fel.
Így aztán szerte az országban egy kidolgozott rend alapján több ezer ilyen „Irodaház” működik. Embereknek kellemes munkát adnak, jó összhangban tevékenykednek robotokkal, amelyek a nehezebb és szennyesebb munkát elvégzik. De már nem törekednek a teljes robotizálásra, mert kell a munkahely és az emberi fantázia és leleményesség lehetővé teszi a sokféle újdonság bevezetését. Eddig csak salátaféléket tudtak termelni nagyban, de egy jó ötlettel már indul a gumós zöldségek termelése is. Kevés víz felhasználás, klimatizált szintek, kedvező tápanyag ellátás, méretezett fényenergia adagolás. Legalább tízszeres hatékonyság a szántóföldi termeléshez képest.
De kóstoljuk csak meg ezt a finom salátás halat.
-Hm, valóban. De látom, hogy az az úr két asztallal odébb töltött káposztát eszik. Ez hogy lehet ?
-Nos, az úr töltött káposzta utánzatot fogyaszt éppen. Épületünk egyik szárnyában 3 D megoldással töltünk le tucatnyi a régi időkből átmentett ízekkel étkeket. Ízük nem teljesen azonos a régi töltött káposztáéval, de a mai fiatalok még soha nem ettek sem töltött káposztát, sem hagymás rostélyost, így elhiszik, hogy azt kapnak.
-Tehát becsapják őket.!
-Nos, szigorúan véve, igen. De tulajdonképen ezek a 3 D technológiával készülő ételek közelítik a hagyományos ízt, és egy-egy adag rendkívül ideális arányban tartalmaz ásványi anyagokat, vitaminokat, rostokat. Nézze csak, az úr még ki is törli a tányérját.
-És mondja csak, az a piros ott, szamóca?? - Igen, az bizony szamóca. Valódi, onnan szemből hozatjuk.
-Ahová az van kiírva, hogy Liofityizáló Szalon ??
-Ha, ha ez jó. Jobban megnézve az Liofilizáló Szalon. Már 30 éve is ismert volt a technológia, egy kis magyar cég importálta a gépet, majd kezdte meg a hazai gyártású családi gépek forgalmazását. Ha valaki a városból hét végén a Dácsájából behoz gyümölcsöt, zöldséget, akkor azt beviszi a Szalonba, ahol számára egy nap alatt fagyasztva szárítják, csomagolják, majd akár tíz évre a kamrájába teheti. Mi a feleslegben lévő gyümölcsöket, zöldségeket vesszük át, amelyeket visszanedvesítve használunk fel, vagy akár porítva krémlevesek, desszertek készítéséhez.. Nézze csak azt a hölgyet ott, nem hinné el, a rántott zeller, amit fogyaszt szintén liofilizált zellerből készül. Áztatjuk, bundázzuk, sütjük.
- És honnan kerül az asztalra például a burgonya? A sárgarépa?
- Mi sem egyszerűbb. Minden várost, sőt akár kerületenként is nagy napelem parkok vesznek körül. A napelemek már 40-50 % hatásfokkal dolgoznak. Alattuk pedig olyan tér van kialakítva, ahol árnyékban folyik a mezőgazdasági termelés.
-Lenne egy kérdésem. A digi husi húsmasszáját mégis csak valódi hús szövetből indítják el. Vagy a rovarok. Ezek az Önök ízlése szerint vegetáriánus ételek?
- Kedves Ferenc, mára egészen más értelmet kapott a vegetáriánus, vegán étkezés. Ma az a cél, hogy mindenki a legegészségesebb táplálékot fogyassza el, hogy ezáltal is kevesebb feladata legyen az egészségügynek. Viszont most azt javasolnám, hogy fogyassza el kiválasztott ebédjét.
Ebéd után pedig megmutatnám azokat az üzleteket, üzemeket, ahol élelmünket állítják elő. Elmegyünk, s megnézzük a Budapest körüli farmokat. Jó étvágyat!
Kiválasztottam hát egy gombakrémlevest köles tésztával, marhásdigi husit algapürével, galambbegy salátával és végül egy almás hínár sütit.
A gombakrémleves dicsőségére vált volna 22-es év bármely éttermének. A levest kis porcelán csészében szolgálták fel, a köles golyókat pedig ízlésesen külön tálalták. Az asztalon elővillant a felirat „ Jó étvágyat!”
A gomba kellemesen fűszeres, illatos, megfelelően sűrű volt. A kölesgolyó ropogós, enyhén füstölt ízzel. Mind egy szálig kikanalaztam a levest. Az edénykét az erre kijelölt részére helyeztem az asztalnak, amely nyomban kijelezte, hogy 210 kcal energiát vittem be szervezetembe, majd tovább részletezte a bevitt ásványi anyagokat és vitaminokat. Rövid időn belül megjelent egy robot pincér, felszólított, hogy kis szekrénykéjébe helyezzem be a kiürült csészét. Majd azonnal megnyílt egy másik rekesz és elvehettem a második fogásomat.
A digi husi nem okozott csalódást. Valószínűleg 2022-ben rossz fasírt utánzatnak tartottam volna, de a hús szeletté formázott, szálas kinézetű, kellemesen illatozó, nem tűnt rossznak. Az algapüré pedig semmiben nem különbözött a régi burgonyapürétől, gyanítom, hogy az alga közé porított édesburgonyát is keverhettek. Minden ízlett. A galambbegy saláta édeskés, ecetes lében tálalva kifejezetten kulináris élményt nyújtott. A továbbiakban ismét kiírta az asztal az elfogyasztott étel paramétereit. Ezen nem botránkoztam meg, hisz közel 60 évvel korábban a honvédségnél eltöltött 11 hónap során hasonló módon közölte a napi menü a kiskatonákkal, hogy az étel elfogyasztása után mennyi szénhidráttal, sóval stb. gazdagodik szervezetünk.
Az almás-hínáros desszertre már nem igazán volt étvágyam, de hát a kíváncsiság megkóstoltatta velem. Kérem, micsoda íz kavalkád olvadt szét számban !
És ismét tápanyagjelentés, udvarias robot pincér. Az asztalon megjelent a felirat, hogy toalett felé vezető úton kövesse a sárga vonalat. S lám, a sárga vonal megjelent, követtem. Rendkívül tiszta, higiénikus mellékhelyiség!!!
A kis fülkémben az a felirat fogadott, hogy az
„Ön által kibocsátott hulladékot a Lágymányosi feldolgozó üzemben ártalmatlanítják, belőle biogázt termelnek, majd mint talajjavító anyag kerül a kerületi komposztálóba”. „ Köszönjük, hogy hulladékával minket tisztelt meg!"
Kiváló, gondoltam. Erre már csak 28 évet kell várnom !!!!
Visszatérve helyemre, egy nagy pohár kvasz fogadott. Az asztalon megjelenő tájékoztató szerint a kvasz segíti az emésztést, s hozzájárul a naponta elfogyasztandó két liter folyadék mennyiséghez.
Ahogy elfogyasztottam a valószínűleg emésztést javító fűszer kivonatokat is tartalmazó finom italt (éreztem az édeskömény aromáját), érkezett egy búra a székem mögé. Mint a régi időkben a női fodrászatokban a hajszárító. A búra a fejem fölé simult, s abban a pillanatban elszundítottam. Egészséges, gyógyító álomba merültem.
A további fejleményeket és élményeimet a következő számban folytatom.
--- >
2022. Napjainkban.. Nézzük, milyen világban élünk, és mi vár ránk a közeljövőben, a kajaiparban:
/”munkaerőpiac”, keresetek, infláció, vásárlóerő/
Munkaerő, „te drága”
Két hete beszéltem egy haverommal, aki expat egy nem élelmiszergazdasági cégnél. Arról folyt a szó, hogy bármit csinál, bármivel próbálkozik a HR, egyre nehezebb munkaerőt találni a meghirdetett pozíciókra, legyen az fehér galléros, vagy kék galléros pozíció. Pedig – mondja Ő – mindent megtesz a cég, amit meg lehet tenni ebben a helyzetben, és mégsem megy olyan könnyen a dolog. Ha meg sikerül is tartani a toborzási számokat, a felvett kolléga azonnal tovább áll, ha jobb ajánlatot kap, óriási a fluktuáció. Beszélgettünk tovább, és a következő témára terelődött a szó:
-Mikor látogattad meg a gyártást legutoljára, és nézted meg saját szemeddel, hogy mik a történések a frontline-ban?
- Nem is tudom, van az már egy éve is, de akkor is csak a rezidens helyi vezetővel találkoztam. A szokásos módon megettük az ebédet, és vissza is jöttem.
- Szép, akkor csak a kocsidból látod a valóságot, ami nem baj, csak szakmai vakságot okoz.
- Neked nem gond az, hogy most a magániskola havi díja meg fog emelkedni havonta minimum 200 000 Ft-al. Talán még találsz embert, aki a hajót, és a nyaralót kitakarítja utánatok, amikor eljöttök.
- De egy frontline staffnak elég komoly gondjai lehetnek, amit érdemes lenne egy minimális szinten érteni. Ha egyszerre sokan gondolják úgy, hogy lecserélnek téged, akkor gondban leszel egyre hosszabb ideig.
- Nem baj, jönnek a bevándorlók, és munkába állnak.
- Persze, ez is egy opció. De mi van akkor, ha csak ezt az opciót csak pár éven belül tudod integrálni a szervezet működésébe, csak hogy akkor már lehet, hogy roppantul elkéstél, meg megeshet, hogy kicsit drágább lesz ez a mulatság.
- Mondasz valamit.
- Néha tölts el egy kis időt a frontline-ban, hogy érzékeld, hogy mi megy ott, mert ha nem, egyszerűen kialakul egy szakmai, szervezeti vakság, ami nagyon veszélyes tud lenni a cég sikerességére nézve.
Beszélgettünk még másról is. Hazafelé jövet azon gondolkoztam, hogy hát igen, 15-20 év késéssel ide is bekopogtat a valóság, amivel kezdeni kellene valamit, itt 2022-ben, egy olyan időszakban, amikor megint kezd meglegyinteni minket egy komolyabb válság előszele.
„Egyrészt nyilván ez is igaz: mindenkinek (joggal) megnőttek az igényei. Másrészt kinyílt a világ. Ha 200 km-rel arrébb kétszer annyit fizetnek, mint itthon, akkor irány! - semmiség ezt a távolságot megtenni vagy arrébb költözni. Harmadrészt: a vállalatok máig úgy gondolkodnak, hogy az a business, amelyik nem növekszik, pusztulni kezd. Ergó ez a növekedés-kultusz hatalmas munkaerőigényt kreál, amire azonban ma már nincs elég potenciális jelölt a lokális piacokon. Nagyon jó példa erre az autóipar. Az autóipar évek óta stagnál, és mostanra egyre többet hallani olyan hangokat, hogy épp ez a stagnálás fogja elindítani a következő gazdasági válságot.
--- > Nincs ilyen, hogy lokális, vagy regionális „munkaerőpiac” 200 km-re már lehet, hogy ugyanazért a munkáért 5-8-os nettó bért lehet kapni, egy másik pénznemben…
Meg ezt is mondta:
„Tehát mindezt egybevéve olyan világban élünk, ahol a nyugati társadalmakban nincs elég gyerek, viszont egyre növekszik az inaktív, elöregedő népesség, a keleti régiókban ezzel szemben megállíthatatlan a népesség növekedése, és gazdaságilag nem fejlett ez a világrész, tehát mindez legkésőbb 20 év múlva sose látott munkaerőpiaci és gazdasági katasztrófákat fog okozni.”
Érdekes a cikk, érdemes elolvasni. A srác tényleg érti azt, hogy mi is zajlik a „munkaerőpiacon”.
Meglátásom szerint, itt a XXI. század elején, itt 2022-ben, a tradicionális értelemben vett lokális, és /vagy regionális munkaerőpiac megszűnt létezni.
Azt lehet mondani, hogy ilyen, hogy „munkaerőpiac” nagyon nem létezik egy fiatal számára.
Tehát vannak munkák, melyeket el kellene végezni, az adott helyen, és időben, időre, valamilyen mérhető eredmény megléte mellett, melyet természetesen meg kell fizetni.
Egy fiatal egy- két évet tölt egy munkahelyen, és továbbáll, mivel fejlődni akar, meg persze meg akar élni, és ki akarja fizetni az életét.
Ehhez meg hozzá kell tenni, hogy egy fiatal szegényebb, mint a szülei generációja, és inkább adóssága van, mint vagyona. Ennek a történetnek középtávon már komoly következményei lesznek:
Azok az iparágak, melyek nem innovatívak, és nem képesek jó bért fizetni, egyszerűen kiürülnek a lokalitásban, függetlenül attól, hogy milyen szinten képes az iparág felvenni az innovációs vívmányokat regionális, vagy globális szinten.
Többek között az inflációs nyomás miatt elindult egy iparágakon átívelő horizontális, és, párhuzamosan egy vertikális integrációs folyamat is az élelmiszergazdaságban. Az integrációs nyomással párhuzamosan a kis helyi cégek, és kis termelők száma csökken, továbbá csökken a termelt növények sokfélesége is. A felvásárlási árak is alacsonyak, nem éri meg termelni.
Ezért van az, hogy lassan alig látni állattartó telepeket, vagy kertészeti növénytermesztést pl. a Nyugat- Dunántúlon. Minden gazda szántóföldi növényt termel, mivel azzal van a legkevesebb macera, meg a legkevesebb élőmunka igény kell hozzá.
Most van itt az idő, hogy átgondoljuk azt, hogy mit lehetne kezdeni a vidéki térségekkel az élelmiszergazdaság terén.
Erre találta ki az EU azt, hogy támogatja azt, hogy mindenki boldogulhasson a saját szülőföldjén, és ne kelljen elköltöznie a jobb megélhetés reményében. Nézzük, hogyan állunk ebben a játékban:
Nettó pénz a hó végén, itthon: 450 – 700 EUR ….2020-ban….
Megint csak a Pénzcentrum írt erről, hogy mennyi a nettó átlagkereset az egyes régiókban. – 2020-as adatok-:
Forrás: NAV adatai alapján GKI számítás – 2020-as adatok -
A térkép önmagért beszél…
Angliában szoktuk mondani: „Mondd meg az irányítószámodat, és megmondom, mennyit keresel.” Arrafelé az ember, ahogy lépdel előre azon a bizonyos kereseti lépcsőn, úgy költözik a városon belül, vagy az országban azokra a helyekre, amelyet a fizetése reprezentál az adott időszakban. Nagyon sokan laknak bérelt ingatlanban. A költözés általános dolog arrafelé, akár évente többször is.
„2022 májusában az éves összevetésben számított infláció 10,7 százalék volt. A maginfláció és az indirekt adóktól szűrt maginfláció 12,2 százalékon alakult (1. ábra). Az infláció 1,2 százalékponttal emelkedett az előző hónaphoz képest, amit elsősorban a maginflációs tételek árindexének emelkedése magyaráz. Az előző hónaphoz képest a maginfláció 1,9 százalékponttal nőtt.”
Ebben élünk most, ebben a gazdasági helyzetben vastagon benne van a háború hatása. A kérdés az, hogy a háború milyen további hatásokkal jár. pl. az élelmiszerek polci árában hogyan jelenik meg.
Az agrárközgazdászok azt mondják, hogy lehet, hogy áruhiány is lesz. Az infláció 10 % felett van, továbbá jelenleg a forint folyamatosan gyengül az EUR-hoz, USD-hez képest, én arra leszek kíváncsi, hogy ez az inflációs nyomás, és az ebből következő áremelkedés, milyen hatással lesz az élelmiszer kereskedelemre.
Hogyan fog csökkenni, vagy nőni az egyes termékek kereslete? Mennyire fog hatni az áremelkedés a fogyasztói szokásokra?
Ahogy látjuk, nagyon összetett hatások határozzák meg, hogy milyen élelmiszer-kínálat, és milyen értékesítési árakon lesz elérhető az élelmiszer a boltok polcain a közeljövőben.
Minden iparágban másképp fog lecsapódni a háború hatása.
Egy biztos. A lokalitás, és a lokális, regionális élelmiszertermelés fel fog értékelődni.
Előtérbe fog kerülni az, pl. hogy hogyan lehetne biztosítani az egészséges élelmiszerhez való hozzáférést lokális szinten, úgy, hogy a legszegényebbek is hozzájussanak a megfizethető, és egészséges alapanyagokhoz, és feldolgozott élelmiszerhez.
Azt gondolom, hogy a lecsómérnökökre ebben a történetben elég nagy szerep fog hárulni majd. Azt kell elérni náluk, hogy akarjanak majd ezzel a lehetőségkörrel foglalkozni itthon.
Úgy kellene megtervezni ezt az élelmiszergazdasági ökoszisztémát, hogy mindenki, aki részt vesz benne, lássa azt, hogy lehet jutni egyről a kettőre, ki lehet maxolni a benne rejlő innovációs potenciálokat.
Mindenképp meg kellene lépni egy ilyen lépést, elkerülendő, hogy a vidékre ráboruljon a közepes fejlődés csapdája, a maximum nettó 400- 500 EUR / hónap fizetésekkel.
Ehhez a témához komolyabb zene kell, egy jó kis groovemetal Sziléziából! A RiseuP – Rise – jó választás, Marcinék Pszów-ban nagyon jó zenét tolnak!
RiseuP- Rise (official music video)
Ha csak szervezett rendszer oldaláról nézzük a történet, akkor ki kell jelenti, hogy a felállított élelmiszergazdasági rendszer sikeres volt.
Mondok egy példát, amit még láttam gyerekként működés közben:
Volt egy Csopak Tája Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet. Ez az MGTSZ Alsóörs- Lovas- Paloznak- Csopak- Balatonarács- Balatonfüred – Balatonszőlős vonalon 400 ha szőlő termőterületet tartott fent, és évente telepített 40-45 ha –t. Volt egy 40 000 hl-es pince Csopakon, és a rendszerhez tartozott egy 10 000 hl-es keverőpince Balatonfüreden. Ez a rendszer eltűnt 1994-re, létezése a múlt ködébe vész. Vele együtt eltűnt a borvidék képessége arra, hogy kibocsásson 40 000 hl kétszer fejtett bort, ezzel együtt a rendszerszintű exportképesség is a múlté. Az Alsóörs- Lovas- Paloznak – Csopak- Balatonarács- Balatonfüred vonal adta a Balatonfüred- Csopaki Borvidék termőterületeinek gerincét is. Na most arrafele eléggé lecsökkent a termőterület nagysága, a parti sávban mondhatni nincs szőlő, és egyre kevesebb lesz… Ezeknek a falvaknak a 10 000 hl-es egységes minőségű kibocsátása meglátásom szerint az álom kategória, most 2021-ben.
Arrafelé csak szőlőt termelni nem nagyon érdemes, ezt ki lehet jelenteni. A fehérbor szőlő felvásárlási ára az idei szüretben elérte a bűvös 55 – 85 Ft / kg átvételi árat, 30 éve ez a trend, mondván, ezzel nem lehet mit kezdeni, mert ilyen a piac. /A kérdés az, létezik-e arrafelé a termeléshez kapcsolódó szaktudás? Az még megvan!/
Így ihatunk még jófajta évjáratú Müller- Thurgaut.
Pedig sokan vagyunk, akik szívesen isznak egy-egy pohár jófajta Csopaki Olaszrizlinget az ebédhez, vagy fröccsnek, vagy csak úgy, mert finom!
Na de vágjunk bele a történetbe, csapjunk kicsit a lecsóba, nézzük meg ezt az infláció, és áremelkedés témát.
Érdekes kérdést tettél fel, ezzel az inflációs, áremelkedéses témával kapcsolatban Ferenc.
Hadd kezdjem egy személyes élménnyel
Nem oly rég, a 2010-es évek közepe felé történt egyszer, hogy egy európai országban érdekes reggelre ébredtünk. A reggel a szokásos rutinnal indult. Megyek a konyhába, kapcsolom be a tévét, és mit látok? A tévében, a reggeli műsorban ott volt egy nagyvállalkozó, és elkezdett beszélni.
Azt mondta, hogy tegnap este óta a cégei értéke 20%-al kevesebbet érnek, mivel a Ł az € - hoz képest egy szavazás miatt 20 %- al esett. És mivel ez így történt, sajnos emelkedni fognak az árak. Elmondta példaként, hogy mivel nagyon sok alapanyagot, és szolgáltatást €- ban szereznek be a cégei Európában, ezért több Ł- ot kell adni az €-ért, ami sajnos meg fog jelenni az általa belföldön- Egyesült Királyság, mint belföld – kínált termékek, és szolgáltatások árában. Ezt az üzenetet megkaptuk a reggeli kávé mellé.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem telt bele pár óra, és már kaptam is egy e-mailt egyoldalú szerződésmódosításról, hogy az addigi szolgáltatás, amit igénybe veszek, az mától 35%-al többe kerül, mivel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségébe beleegyeztem, akkor, amikor a szerződést aláírtam, így természetesen abba is, hogy a szolgáltatási díj bármikor indexálható a szolgáltató részéről, ha a piaci folyamatok ezt megkívánják. Hát megkívánták. Nem volt őszinte a mosolyunk.
Még egy példa Németországból
1998 December 27.-én egy német kocsmában a haverom haverjának a haverja, - aki akkor már belevetette magát az élelmiszermérnöki tudományok megismerésébe az egyetemen, Budapesten - az évek alatt megszokott 5 DEM-et /Német Márka, maki, makkos/ fizetgetett az elfogyasztott korsó sörökért Münchenben. A cigit az automatából is 5 DEM- ért csavarta. Pár nappal később, 1999. Január 5.-én ugyanazon sörökért már 5 EUR-t kellett volna fizetnie, persze a cigiért is 5 EUR-t kértek… Nade volt egy kis gond. Az 5-ös szám maradt, de az új 5 kétszer annyit ért, mint a régi. Mivel Németország 1999. Január 1.- én a DEM-ről áttért az €-ra, az átváltási árfolyam: €1 = DEM 1.95583.
/Mondhatjuk, 2 DEM = 1 € / 2 Db régi valuta ért 1 Db új valutát/ Azaz 1 sör 10 maki lett, és egy doboz cigi is 10 maki lett.
A fizetés maradt a régi, csak új pénzben lett kifejezve, a feltűntetett árak is maradtak a régiek, csak az új pénzből lehetett kb. fele annyit vásárolni, mint régen. Érzetre 50- 60 % -os azonnali leértékelődés a fizetésekben. Hát ilyen megnyilvánulásai is lehetnek az áremelkedésnek, amit a fogyasztó az inflációnak tud be tévesen.
100 DM, 3. sorozat - Sebastian Münster arcképével -
Na de menjünk bele egy kicsit jobban a témába, hogy megértsük azt, hogy milyen hatásai is lehetnek annak, hogyha egy nemzet gazdaságában felüti a fejét az infláció. Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, pár fogalomról beszélni kell.
Azt mondjuk, hogy: „Kevesebbet ér a pénzem, mert magas az infláció.”
Az első fogalmi becsípődés, amivel le kell számolnunk, az az, hogy a pénz inflálódik! Nem szokása, és nem tud inflálódni!
De ha a pénz nem tud inflálódni, akkor mi inflálódik? Csak és kizárólag a valuta az tud inflálódni!
Helyben vagyunk. Ahhoz, hogy megértsük, mi az infláció, alap szinten bele kell mennünk a pénzelméletbe, nem nagyon, csak pár fogalom erejéig.
Szóval az átlagember, amikor bemegy a boltba vásárolni, és elővesz egy bankjegyet, vagy előveszi a kártyáját, hogy kifizeti az vásárlás ellenértékét, akkor pénznemmel fizet, ez belátható. Általában azzal a pénznemmel fizeti ki a vásárlás ellenértékét, ami az adott országban elfogadott az áru ellenértékének megfizetésére, az pedig itthon általában a HUF pénznem, vagy más néven Magyar Forint.
Egy országnak, vagy ország csoportnak azért törvényes fizetőeszköze az adott valuta, mert az állam, vagy ország csoport csak abban a valutában fogadja el az adó befizetését, függetlenül attól, hogy egy vállalkozás pl. itthon vezetheti más pénznemben a könyveit, erre lehetőséget ad a számviteli törvény.
Idézet: „A valuta valamely más ország (országcsoport) törvényes fizetési eszköze, egy másik ország fizetési forgalmában, annak fizikai megjelenési formája. Azaz a külföldi pénz, amit meg is tudunk fizikailag fogni: bankjegy, vagy fémpénz, apró, érme formájában.”
Ha van egy 10 EUR bankjegy a kezünkben, akkor az a következőt jelenti: Azok az országok, ahol az EUR a törvényes fizetőeszköz, garantálják azt, hogy azt a 10 EUR bankjegyet, ami a kezünkben van, kötelesek elfogadni bármikor, mint törvényes fizetőeszközt.
Mi a deviza?
Pl. ha van 100 EUR egy általad vezetett számlán – deviza számla - bármelyik bankban itthon, akkor van az nem jelent mást, mint hogy a számlát vezető bank garantálja azt, hogy megkapod a 100 EUR –t a számládról. Tehát a valuta az nem deviza.
Ebből következik pár dolog. Mert nem mindegy, hogy 100 EUR bankjeggyel fizetek ki valamit belföldön, és egy készpénz- készpénz tranzakciót hajtok végre, vagy egyszerűen a bankban lévő devizaszámlám terhére fizetek ki 100 EUR-t. Mivel nem mindegy, hogy valuta, vagy devizaárfolyamon valósul meg egy tranzakció.
A pénz nem inflálódik, a valuta, az igen!
Na, ennyi pénzelméleti bevezetés minimálisan szükséges ahhoz, hogy az inflációról beszélgessük. csapjunk is bele a lecsóba, vegyük kicsit komolyabbra a figurát.
„….Strictly speaking, inflation refers only to a drop in the purchasing power of money that results when a central bank creates more money than its public wants to hold. Inflation manifests itself as a rise in all prices and wages—not just some subset of prices. People, of course, use money to conduct their day-to-day transactions, and their demand for money generally expands as the economy grows. If the public’s demand for money grows at, say, 3 percent per year, but the central bank creates money at 5 percent per year, then all prices and wages will eventually rise at 2 percent per year. Prices will keep climbing as long as the disparity between the supply and demand for money continues.”
Első mondat fordítása: ----->….. Szigorúan véve az infláció csak a pénz vásárlóerejének csökkenését jelenti, amely akkor következik be, amikor a központi bank több pénzt teremt, mint amennyit a lakosság tartani akar.”
A fenti fogalmi megfogalmazás az inflációra tisztán, és világosan érthető.
A 10. oldalon összefoglalja az alappályát, felső pár sorát kimásoltam:
Nézed az utolsó sort a táblázatban, azt látod, hogy jövőre rosszabb lesz, két év múlva kicsit jobb, rá egy évre minden marad ugyanúgy, ahogy volt. Szóval idén, a December 11.-i adatokkal számolva az infláció: 5,1 %...
Nézzük, mit jelent ez a tény az élemszergazdaságra nézve.
Pár random link a témában, hogy hogyan is néz ki a valóság mostanság:
Itt tartunk 2021-ben. Most volt 2021. December 9- 10.-én az Agárszektor Konferencia Siófokon. Arról, hogy ez miért Agrárszektor Konferencia, és miért nem Élelmiszergazdasági Konferencia, arról már beszéltünk pár előző bejegyzésben:
„….szerint a 21. században nem érdemes külön agráriumról, élelmiszeriparról és agrobizniszről beszélni, hanem a hangsúlyt a komplex és komplett élelmiszergazdaságra kell helyezni.
……Kitért az élelmiszergazdaság ár- és jövedelemkockázataira is, amely kapcsán megjegyezte, hogy ahogy haladunk minél előrébb az értékláncban, egyre kisebbek az árkilengések. Míg a növénytermesztésben és állattenyésztésben óriási szinteket, volatilitást mutat, addig a fogyasztók a boltokban stabil, egyenletes árszínvonalat tapasztalnak. Az értéklánc főbb ágazatait tekintve az figyelhető meg, hogy a növénytermesztés folyamatos árnövekvő pályán van, az állattenyésztés stabil, alacsony szintet mutat a magyar élelmiszerláncban, az élelmiszeripar és a kiskereskedelem lassan, de biztosan növekvő pályára került a hatékonyság fokozásával.
Egy ábrán szemléltette, hogy az élelmiszerre elköltött pénzből az értéklánc tagjaihoz mennyi jutott el: 15 százalék került a termelőhöz, az élelmiszeripar 37 százalékot kap, közel 50 százalék a sok költséggel rendelkező kereskedőnek jut. Hollósi Dávid szerint az egyharmados eloszlás sokkal egészségesebb lenne az értékláncban.”
…Tisztán kellene látni, hogy a láncot a fogyasztó mozgatja, akinek van alacsony ár mellett van minőségi és mennyiségi elvárása.”
--- > Be is mutatja ábrán a történetet, íme:
Az ábra alá azt írja forrásként: „KSH 2021 alapján saját számítás”.
És itt álljunk meg egy pillanatra, hogy megmagyarázzunk egy-két dolgot a fentekkel kapcsolatban. Itt megjelenik egy komplex értéklánc fogalmi felfogás, amiről érdemes beszélgetni egy kicsit.
„A value chain is a business model that describes the full range of activities needed to create a product or service. For companies that produce goods, a value chain comprises the steps that involve bringing a product from conception to distribution, and everything in between—such as procuring raw materials, manufacturing functions, and marketing activities.”
Szóval ha értéklánc, meg value chain, akkor az cégszintű fogalmi környezetet takar, nem többet, ha a fogalom nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmát nézem.
Így nézve az előadást, Hollósi Dávid előadása olyan cégeknek szólt, amelyek a teljes integrációt megvalósítják - cégen, vagy saját cégrendszeren belül - képesek a következő műveletekre - csak nagyvonalakban felsorolva: -
Megtermelik az alapanyagot, a lokalitásban
Az megtermelt alapanyag primer kezelése megtörténik
A primer kezelt alapanyagot ha kell, tárolják, kezelik, kiszerelik
A kiszerelt primer alapanyagot elszállítják a feldolgozás helyére
A feldolgozás helyén megtörténik az intermedier termék, vagy csomagolt polci végtermék előállítása
Végterméket raktározzák
A végterméket expediálják
Kiszállítják a nagykereskedelmi raktárba
Kiskereskedői megrendelésre expediálás
Kiskereskedőnek kiszállítás
Kiskereskedői raktározás
Kiskereskedő polcra teszi a terméket
A vásárló leveszi a terméket, és a kasszánál kifizeti
Szóval Hollósi Dávid előadása ilyen cégeknek szólt, akik képesek a fentiekre egyszerre, ha az értéklánc nemzetközileg elfogadott jelentéstartalmán keresztül értelmezem az elhangzottakat.
Mivel az értéklánc fogalma cégszinten értelmezhető csak, és nem máshol. Még a cégrendszer szintje is félre viszi a fogalom jelentéstartalmát.
Ha az előadást kivetítem a jövőre, akkor megjelenik benne egy komoly innovációs faktor, egy szóval leírva: Integráció, horizontális, és vertikális integráció egyszerre.
Ha az integrációk felállnak, akkor lehet értékláncokat szervezni a felállított alapokon, amelynek lehet már valamilyen szintű polci végtermék kibocsájtása. Erre lesz pénz, ez komoly felvásárlásokat vetít előre egyes szektorokban. Egyszerűen ezt jelenti az, amit mondott.
Banki oldalról nézve a történetre lehet ebben igazság.
Hatékony dologba akar befektetni. Persze, nyakunkon az új EU-s gazdasági ciklus is, olyan rendszereket kellene megalkotni, ami képes arra, hogy fogadni tudja az új fejlesztési pénzeket.
Válságban van az élelmiszergazdaság? Nem! Paradigmaváltás közepén vagyunk! Megnyílik az út az innovációra, pénz az van!
Az ábra alá írta, hogy a számítás forrása 2021 KSH, saját számítás. Itt időznünk kell kicsit. Az, hogy az ábra elkészült, az azt jelenti, hogy az előadó elfogadta azt, hogy a lokális diverz alapanyag termelés nem inputja a lokális élelmiszeriparnak, ez csak egy elvi lehetőség. Ez tény itthon 1990 óta. Önálló, független iparág lett az élelmiszeripar utóbbi 60 évben.
Bárhol lehet csomagolt polci végterméket /élelmiszert/ előállító üzemet telepíteni, amely semmilyen kapcsolatban nincs a lokális mezőgazdaság kibocsátásával. Ez belátható. És mivel ilyen üzem telepíthető, az hogy milyen átadási áron bocsátja ki az adott üzem azt, amit csomagolt végterméknek nevez, egyedi döntés kérdése, ami függhet sok mindentől az adott időszakban.
Tehát levonhatjuk a konklúzióként, hogy egy adott lokalitásban regnáló mezőgazdaság- élelmiszeripar- nagykereskedő – kiskereskedő láncot csak akkor lehetne elemezni az ábrán feltüntetett módon, ha a polci csomagolt végtermék 100%-ban lokális inputból származna. Annak minden eleme, legyen az csomagolóanyag, szállítás, alapanyag, segédanyag, tudás, minden az adott vállalkozás, vagy integrált konglomerátum kezében lenne, és azt mondja, hogy a polci árképzés függ a polci végtermék alapanyag árától – nem értékétől! -
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
De ez nincs így. Ha a lokalitást az EU-ra – mint lokalitásra - vonatkoztatjuk, akkor már lehet részben igaz az ábra. Ha az ábra csak hazánkra vonatkozik, akkor eléggé torzíthat.
Létezhet más eset is, gondoljunk egy egyszerű kakós csigára, mivel ebben az esetben a kakaó nem származhat egyelőre EU-s forrásból….
100 HUF fogyasztói költés profitjáról beszél az ábra. Nézzük, mi is ez:
100 HUF a kasszánál: 78. 7401 Ft + 27 % ÁFA: 21. 25 98 Ft /Az ÁFA az államé/
Marad 78. 7401 Ft – ami a polci termék nettó ára.
Innentől kellene, hogy egy nagyon komoly mérnökökből, és közgazdászokból álló csapat összeálljon, és végigszámolja az egészet, hogy hogyan is néz ki az egész profit lánc az adott polci termékkel kapcsolatban. Az előadó KSH adatokkal dolgozott, létezhet más megközelítés is.
Amúgy az ötlet felvetése forradalmi egy ilyen előadásban! Ha valaki pl. komolyan foglakozik export ár tervezéssel önálló importőrként, szembe fog kerülni ezzel a problémakörrel. Izzasztó feladat néha, nekem elhihetik!
Felveti azt, hogy a történet nem jó, mert 1/3- ad 1/3-ad 1/3- ad arányban kellene elosztani a profitot a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és a kereskedelem között. Sokszor hallottam ezt a harmadolást, más ügyből kifolyólag.
Szabad világot élünk, mindenki olyan áron értékesíti a termékét, amilyen áron megveszik.
Vannak élelmiszeripari termékekre tőzsdei árjegyzések, melyek referenciaként szolgálhatnak egyes termékek értékesítésénél. Az, hogy ilyen szinten bele lehessen szólni a piaci viszonyokba, ahhoz nagyon komoly, többszintű rendszerinnovációra lesz szükség a teljes élelmiszergazdaságban.
Most minden ágazatban válság van.
Ez egyet jelent. Nagyon komoly paradigmaváltás küszöbén állunk. A kérdés az, hogyan valósul meg ez a gyakorlatban, mivel senki nem akarja azt, hogy olyan drága legyen az élelmiszer, hogy az egészséges étkezés az átlagember számára luxus legyen.
Már sok mindent tudunk. Látjuk azt, hogy a lokális csomagolt élelmiszer polci árak csak részben, vagy nem függenek a lokalitásban megtermelt inputok árától.
Ha nem a lokalitásban termelik meg az alapanyagot, és máshol gyártják le az élelmiszert, amit itt adnak el, akkor sok minden bekavarhat a polci ár képzésébe. Pl: Ft- másik valuta árfolyama, szállítási árak, és persze a lokális infláció, elvárt profit, stb. Ezzel importálhatunk egy jókora inflációt, mivel ha a portéka pl. €-ban lett beszerezve, több Ft-ot kell adni érte.
Ugyanez a hatás akkor, ha itthon gyártom le a portékát, - és belföldre értékesítem -, mert pl. nagyon sok inputot szerzek be hozzá külföldről, akkor is belegyártom a termékbe az „importált inflációt” mivel az inputokért több Ft-ot kell adnom. Ezt meg tudnom kell finanszírozni, mint cég. Ha van pénzem, egyszerűen kifizetem, de árat kell emelnem, mert profitot is kell termelnem, tartanom kell az elvárt profitszinteket.
A gond akkor van, ha nem tudok árat emelni, mert a piac nem fogadja el, mert a vásárlóimnak nincs pénze, hogy megvegye. Ekkor az első utam a bankomba vezet, hogy keressük meg a megoldást.
Azt szoktuk mondani, hogy a magyar vásárló „árérzékeny”.
Általában minden országban el lehet mondani azt, hogy a fogyasztók „árérzékenyek”, de nem biztos, hogy szegények.
A magyar vásárló elsősorban azért „árérzékeny” mert EU-s mércével mérve a népesség 85%-a szegény.
A két típusú fogyasztói attitűd közötti ég és föld a különbség. A fogyasztói magatartásokat vizsgálják, elemzik, foglalkozik vele például a viselkedés közgazdaságtan.
Ez leképez egyfajta sajátos piaci működésmódot, amit nem igazán írhatunk le a klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalmakra jellemző gazdaságtani összefüggésekkel, mivel hazánk nem klasszikus értelemben vett fogyasztói társadalom, mert az embereknek nincs pénze arra, hogy fenntartsák.
Az ország területén szigetszerűen a nagyobb városok környékén előfordulhat ez a fogyasztói attitűd, de az ország egész területére nem jellemző. Egyszerűen hiányzik hozzá a diszkrecionális jövedelem. Ez a tény lokális, regionális innovációs üvegplafont is jelent az élelmiszergazdaságban. Ezt fel kellene oldani, nagyon gyorsan.
Ha tényleg elindul az infláció, akkor kialakul egy ár- bér spirál, ahol a béremeléseknek valahogy le kellene követnie az árak emelkedését.
Láttunk már ilyet a 2000 évek közepétől is, amikor kevés volt a bér, mert nem voltak lehetőségek az értelmes munkavégzésre, mert beszűkültek a lehetőségek.
Akkor ez a dolog úgy fordult le egyéni szintre, hogy pl. egy akkor az egyetemen végzett fiatal, két-három nyelv kiváló ismeretével nem kellett sehova sem: Nem volt jó „kávét főzni”, 40-60 „amerikai típusú önéletrajz” elküldése után sem kellett sehova. Ekkor volt az, hogy az ilyen emberek felültek az első repülőre, és mentek nyugatra szerencsét próbálni az ismeretlenbe. Ott meg kellettek, és megállták a helyüket. Mostanában elindult egy kisebb hazaköltözési hullám, mivel Magyarországot mára versenyképes, innovatív platformnak lehet felfogni.
Ha nem emelkednek a bérek, de az árak igen, akkor az emberek keresnek egy olyan valutát, ami stabil, és abban kezdenek el kereskedni belföldön, ez még jobban felhajtja az árakat. Ez a folyamat már zajlik rendesen, igaza van Zsidaynak a témában.
Ha egy jegybank látja azt, hogy elindul az infláció, akkor dönthet úgy, hogy megemeli az alapkamatot, annak érdekében, hogy letörje az inflációt. Ez vagy sikerül, vagy nem. – A 90-es években nem igazán sikerült – Ha az alapkamat emelkedik, akkor a bankok egy kis idő múlva elkezdik átárazni – indexálni - a már megkötött hitelszerződések kamatfizetési kötelezettségét.
Azonnal több pénzt kell visszafizetni a futamidő végéig. Mondjuk eddig a havi törlesztő részlet volt 100 000 Ft, most lesz 120 000 Ft. Ezt a 20 000 Ft-ot elő kell kapni valahonnan havonta. Általánosságban az új hitelek kihelyezését jobban megnézik a bankok, nehezebb lesz vállalati, és lakossági hitelhez hozzáférni ilyen pénzügyi környezetben.
Az inflációs környezetben az emberek megpróbálják lekövetni az áremelkedéseket, kérnek fizetésemelést, és jobban megnézik azt, hogy mire költenek, és mennyit. Ahogy kinéz, rövidtávon – 2022- Q1 a szolgáltatások árai 10- 17 %- al nőni fognak.. Ezt onnan tudom, hogy a szolgáltatók már most levelet küldenek ilyen mértékű emelésről. Ez előre vetíti azt, hogy a bérek is ennyivel kell, hogy nőjenek minimum. Ez egy nagyon komoly béremelési nyomást helyez a munkáltatókra.
1993-ban inkább a Német Márka volt porondon, mint a forint….
Most remélem, nem megyünk vissza 1993-ba…
Az élemiszergazdaság stratégiai terület, és ahhoz, hogy mindenki hozzá tudjon férni a megfizethető, egészséges élelmiszerhez, nagyon komolyan át kell gondolni azt, hogy mit, hogyan teszünk, és mikor. Ahogy kinéz, lesz pénz az élelmiszergazdaság fejlesztésére még ebben az inflációval sújtott pénzügyi környezetben is! Innováció - tudás – technológia – tisztes megélhetést biztosító tervezett pozíciók – egyensúly a vállalkozás, és a környezete között – zöld működés--- > ezek a trendek látszanak már.
El kellene kezdeni gondolkozni azon, hogy hogyan néznének ki a profitmodellek a trendek határterületein, ez lenne a XXI. század eleje.
Ehhez meg nem kellenek szuperszámítógépek, de jó csapatok, akik csinálni akarnak valamit, azok igen! Őket meg nagyon gyorsan meg kellene finanszírozni, mert ha nem, majd máshol nagyon gyorsan előszeretettel megfinanszírozzák őket! Az innovatív csapatokért öldöklő verseny van finanszírozási oldalról Európában, ez innen nagyon nincs szem előtt, de a rövid, és hosszú távú hatása az nagyon is!
Ezt meg tudni kellene észrevenni pl. egy banknak, és tudni kellene finanszírozni az ötlet szinttől, végig az ötlet életciklusa mentén…..Ma már nem lényeg, hogy egy cég mit csinált a múltban, a lényeg az, ki, kik, miért, mit akarnak csinálni, és azt kell megfinanszírozni, az meg lehet teljesen más, mint amit a cég a múltban csinált! Semmi köze hozzá! Azaz az innováció jöhet bárhonnan!
Innovációs forradalom előtt állunk az élelmiszergazdaságban!
A mai emlékezés kicsit rendhagyó a korábbiakhoz képest. Csapongó lesz, felvillanás szerű élményeket, gondolatokat írnék le. Lesznek, akik igazat adnak magukban, lesznek akik nem.
Nos, az élelmiszer árak, lévén az élelmiszerek zömében kötött árasak voltak, hosszú időn át nem emelkedtek. Aztán a hetvenes évek közepétől az árak lassan megindultak felfelé, ahogy a jövedelmek is.
Ebből az időből származik a két édes viccecske :
- Csókolom, néni, mennyibe kerül az egy forintos csokoládé ?
- 1 forint tízbe, aranyoskám !
Nos erre az áremelésre reagált a köznép, miszerint WC papírt csak annak adnak el, aki igazolja, hogy evett is !
Pedig a hetvenes években érezhetően javult az élelmiszer ellátás, választékban és nem utolsó sorban minőségben.
1979, árak
Az évtizedig 40 filléres kifli vagy zsemle, esetleg foszlós kalács kiváló minőségnek örvendett. A kifli tényleg felcsavart volt, ropogós csücskökkel. ( a legtöbben ezt szerettük ) A kiflit le lehetett csavarni, nem amolyan „egybe öntött valami volt ).
A zsemlének ropogós héja volt, belül igazán egyenletes bélzettel, s az alján látható volt a kézzel való aláhajtásnak a nyomai. És a ritkábban kapható császár zsemle !!!! És volt mákos, diós, pozsonyi kifli, rongyos kifli, lekváros bukta, lekváros táska. És micsoda lekvár volt benne !!! Hitler szalonna !
Tudják mi a Hitler szalonna ?
Sok-sok alma, körte, szilva, esetleg némi meggy, cseresznye hosszú órákon keresztül főzve, azaz sűrítve, némi pektin hozzáadásával 10 kg-os faládákba öntve zsírpapír alábéleléssel. Emlékszem, hogy mindig izgalommal tapogattam, mint a Fertődi Konzervüzem vezetője másnap reggel, hogy megszilárdult-e, vágható állagú-e ?
A Sütőipar nagy mennyiségben igényelte ezt az igazán nem művi lekvárt, melyben tényleg benne volt a gyümölcs, hisz a hosszas sűrítés során több mint a felére zsugorodott a térfogat. Eme kiváló, sötét lilás színű terméket lehetett kimérve is kapni, mint valami felvágott rúdból metszették le a Közért eladók a 10-20 dekás darabot és csomagolták zsírpapírba, Nem műanyagba !
Egyetemista koromban egy nyáron nagyon kedves barátnőmmel egy-két napig a Thököly úti Kenyérgyárban ténykedtünk. Én a kemencék mellett, amely hagyományos kemence volt, elő, és utó sütő résszel. A hivatalosan kötelező tízórai szünet előtt egy órával a dolgozók kiválasztottak néhány kilós kenyér tésztát és a belsejébe csomagoltak szalonnát, császár szalonnát, debrecenit stb. Tíz órára a jól időzített kenyerek aztán feltárták átsült tartalmukat, s a bélzettel együtt vérré vált. Mi pedig csak néhány napig bírtuk a nagyon nehéz munkát.
Egyszer kicsit sértődötten olvastam a romlott májú cikket, hogy a kenyérgyári kenyér nem hogy sületlen, közszóval szalonnás, de zsák darabok, sőt egészen képtelen dolgok voltak benne. A két kilós kenyér pedig (mert ilyen is volt) csak alig másfél kilót nyomott.
Ezt mai fejjel is visszautasítom, mert ott voltam, s láttam, hogy majd minden darabot ellenőriztek. Nem is szólva arról, hogy nem csak kenyér esetében, de az élelmiszer ipar minden ágazatában szigorú szabványok szerint ellenőriztek a laborok.
1976
Persze, voltak azért kis műhelyek is, amelyek valami különlegességgel rukkoltak ki. Így a Kőbányai Zalka tér közelében működő Neumann pékség pacsnija. Nincs francia, aki büszkébb lehetne a bagettjére, mint én a mai napig a sütő szakma ezen csodájára. Sok-sok évvel később Debrecenben találkoztam ismét a pacsnival. Azóta, mivel másutt nem láttam, megtanultam sütni.
Hadd említsem meg még, a ma már sajnos, korszerűtlennek számító Lúdlábat, Rigó Jancsit, Eszterházy és Dobos tortákat vagy éppen a Tátra csúcsot. Nagyon néhány képviselőit a hazai cukrászatnak.
De hát mindig voltak és lesznek olyan személyek, akik minden szőrszálon csomók százait vélik felfedezni. Mint egy barátom, aki megvallotta, hogy neki mindegy, hogy milyen rendszer volt és van, ő mindig ellenzéki. Azaz szeretnek utólag is kritizálni egyesek.
Kicsit lépnék tovább. Katonaság.
Mint ismeretes, „kötelező” volt. Két éves, és az én katona időmben az elő felvételiseknek 11 hónapos szolgálat. Bennem és a legtöbbekben nem hagyott kitörölhetetlen nyomot a feltálalt reggeli, ebéd, vacsora. Jól láthatóan a laktanya ebédlőjében ki volt hirdetve a 10 napos előre jelzés, a „változtatás jogát a vezetőség fenntartja” lábjegyzet nélkül. Hús mindennap volt és bőség. Havonta egy alkalommal rám is sor került a konyhai kisegítő munkára, így hát láttam azt a bőséget, sőt inkább pazarlást, ami az étel mennyiségét illette. A minőség ?? Hát állítólag a nagy tömegben együtt fövő babgulyás a legjobb.
Egy kiábrándító dolog jut eszembe, amikor a Mikulás csomag energia, fehérje, szénhidrát stb. Tartalmát pontosan felvezették a menü lapra. Mert hát még arra is adtak, hogy ne csak a valóságban, de papíron is jól étkezzünk. De azért ez a bürokrácia a mikulás csomaggal azért durva volt. Azóta is ez jut eszembe minden év december 6.-án.
Itt találkoztam először az Állami Konzervipar bőséges választékával. Egyszer megpróbáltuk összeszámolni, hányféle is (nem a tehén) a kapott készétel konzerv, biztos, hogy 20- nál tovább jutottunk.
Bab, lencse, lecsó, pörköltök, rakott káposzta, töltött paprika, még pacal is….. Szóval a maga módján bőséges és jó volt a kínálat. Mindig kerestem az un. konzerv ízt, melyet valakik emlegettek, de nem találtam.
Népszerű reggeli volt az un. „gyíkhús” mely a Nagykőrösi Konzervgyár vagdalt hús konzervje volt. Nem volt rossz, állítom, sok-sok évvel később exportra sem ment jobb minőség. Volt még hurka konzerv is, no ez nem volt túl jó. De azóta sem láttam ilyet, tehát valahol felülbírálták önmagukat az illetékesek.
Évekkel később, már mint egyetemista aztán magában a Nagykőrösi Konzervgyárban, amely Konzervgyár húsfélék feldolgozásával is foglalkozott a zöldség/gyümölcs mellett, találkoztam a fagyasztó kamrában felfüggesztett, a fagyos levegőben száradó fél sertésekkel, melyek kifejezetten a hadsereg „gyíkhús” ellátását voltak hivatottak teljesíteni.
1965
A kedvencem azonban az a lapos, kerek konzervdobozba csomagolt, a Szegedi Konzervgyár Olajos hal nevezetű produktuma volt, melyhez hasonló kiváló ízű halkonzervet ma mutatóban sem tudnak gyártani. Nem volt szép, mert itt-ott látszottak a puhára főtt hal gerinc darabok, néha-néha még a pikkelyből is volt, de az íze !!!!
Visszatérve az egy forintos csokoládéra, néhány csokoládé gyárra emlékszem. Talán a méltán híres Szerencsi gyárra mindenki emlékszik. Volt ugye a Szerencsi tej néven árusított csoda.
De ott gyártották a Melódia nevezetű méltán nagyszerű szelet csokit. Aztán volt a Duna Csokoládé gyár, gyönyörűen csomagolt terméke a Százszorszép bonbon, a Budapesti Csokoládégyár a Stühmer névvel az ezüst burkoló papíron és benyomva a kockákon. Klasszikus, un. fekete csokoládé, mely minőségében a ma is megállná helyét a magas kakaó tartalmú kategóriában.
Nekem kis kedvencem volt a parányi, kocka alakú Balaton, mely 30 filléres áron volt kapható. Aztán a Sport csoki, a Bajtárs, A Korfu és így tovább. Igazán jeles alkalmakra a piros alap csomagolású 200 grammos mogyorós tejcsokoládét vagy éppen nem tej csokoládét kaptam. Volt, hogy egy délután, apránként, titokban elfogyasztottam. És csak utolsónak még : a Konyak meggy terméket, mely olyan trükknek köszönheti létét, miszerint az előírás szerűen alkoholban áztatott, majd fondantban mártott alkoholos meggy a hűlő, szilárduló majd picit zsugorodó végső csokoládé burokban feloldotta a nyomás hatására a fondant réteget, s így alakult ki a csodálatosan édes, zamatos belső tartalom egy szilárd csoki burokban. Persze a tetejére dukált a csoki kacskaringó.
1972
És még egy élmény. Mindenkit lenyűgözött az. un. Holland kakaó. Ritka kincs. Hát igen, a Szerencsiek által gyártott szerény zsírtartalmú kakaóporral összehasonlítva tényleg csodás volt. De mai cukrász és élelmiszeripari gyakorlatommal az az érzésem van, mintha a kakaóporba lett volna némi jó minőségű fahéjpor is beledolgozva. De ezt csak vélem.
A tejipari élményeim talán kevéssé szerte ágazóak. Az én dolgom volt, hogy a napi egy liter tejet meghozzam a Közértből. Hozhattam volna a Tej-tejtermék szaküzletekből is, de az éppen nem volt a közelünkben. Tejből eleinte a kimért tej volt, melyet a vevő által vitt üveg palackba mertek bele. 25 literes alumínium kannákból alumínium mérővel. Egy erős télen még arra is volt példa, hogy kilóra vehettem a tejet. Inkább vidéken dívott a tejes kanna. Később aztán bejött a gyárilag töltött tej. Akkor már vittük az otthon kimosott üveget, cserébe pedig egy kék kupakos 2,8 % zsírtartalmú tejet kaptunk, avagy a sárga kupakos magasabb zsírtartalmú tejet. Joghurt, kefir egy-egy féle volt, szintén üvegbe csomagolva.
Vaj volt bőven és nem is túl drágán, 5 dekás és 10 dekás kockákban. Sajtból sokféle volt kapható, még a kék eres Márvány sajt is, sőt a Rokforti is kapható volt. Kis kockákban pedig a ma már nem létező Pálpusztai, mely sokak által nem kedvelt, mások által pedig kifejezetten szeretett sajt különlegesség volt. Ahogy az Óvári vagy éppen az Ilmici. Úgy tűnik mai fejjel, hogy hazai gyártásban nagy volt a jó minőségű választék. Még a Trappista sem hozott volna szégyent a sajtfajtát megalkotó szerzetesekre.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Később megjelent a gyerekek által kifejezetten kedvelt mazsolás, vaníliás krém túró vagy a Miskolci Tejipari vállalat által megalkotott Gervais nevezetű termék. Alul meggy, sárgabarack vagy szamóca lekvár, felette pedig egy vastag mascarpone szerű réteg. A két réteget össze kellett volna keverni kanállal, de én jobban szerettem a lágy, aromás túró ízét, alig várva, hogy a lekvárhoz érjek.
Talán a hetvenes évek világ szabadalma lehetett a Pöttyös Túró Rudi. Sok gyermek akkor szerette meg a túrót. A kockasajtok választéka nagyon széles volt, nekem kedvencem a C vitaminos volt, melynek a kerek papír dobozán is és a sajtkockák alufóliára ragasztott papír címkéjén is zöld alapon egy csipkebogyó termés díszelgett. Talán egy balfogása volt eme termékeknek, a Mese néven forgalmazott csokis sajt. Nem hallottam esetet arról, hogy gyerek ezt kedvelte volna.
Emlékeznek még a Répcelaki sajtüzem nevére ? Nos, ők bocsájtották ki a kocka sajtok zömét. Még üzemem, a Fertődi Konzerv is adott el részükre cseresznyepaprikát és csemege uborkát a sajt anyagába dolgozandó.
És még egy olyan élmény, amit a mai napig nem feledek, s velem együtt igen sokak. Szopogatni a tubusba csomagolt cukrozott sűrített tejet. Nem hiszem, hogy a legdrágább svájci vagy belga bonbont jobban szerettem volna.
1963
Budapesten szerte a KÖZÉRT vállalatok forgalmaztak élelmiszert első sorban, emlékeim szerint kevéssé vegyszert, húsfélék közül pedig csak a felvágottakat. Az előzőek forgalmazására a Háztartási Bolt hálózat, míg a tőke húsok árusítására a Húsboltok voltak hivatottak. A KÖZÉRT hálózat jól ellátta funkcióját. Sűrűn lakott és kevéssé belakott városrészekben egyaránt meg lehetett találni ugyanazt a választékot.
És az árak egységesek voltak. Egy üveg csemege uborka mindenütt 16 forintba 10 deka parizer pedig 3.6 forintba került. Édesanyám néha tovább elmaradván munkahelyén, vacsorára hozott a Közértből kaszinó tojást, francia salátát, vagy éppen hús salátát. Kazlakban állt a Hűtőpultokban a sokféle egyéb saláta, a sült sertésmáj, csemege sült karaj stb. Az eladók a választott ételt papír tálcára mérték, majd selyem papírral burkolták. Igen, előfordult, hogy átázott a papír, de bizonnyal a hálátlan jövő kor nem fog találkozni a műanyag kaszinótojásos dobozommal.
1965
A KÖZÉRT- ben vásárolható volt korábban 50 grammos csomagolásban a szemes I. II. vagy harmad osztályú kávé. Ritkábban valamilyen különleges minőség is volt. A kávét aztán vagy otthon őröltük meg, lehetőleg a kocka formájú réz kávédarálón vagy a KÖZÉRT kijáratánál elhelyezett elektromos kávédarálón. Ugyanitt általában mák daráló is szokott lenni.
A felvágottak akkori választéka semmivel sem volt szegényesebb a mainál. De ízben !!!! A Soproni, melyet a ma már csak emlékekben élő Soproni cég gyártott, valami csodás dolog volt. A fűszerezése 5 csillagos. De szerettük a juhbeles virslit, a 2.8 forintos lecsó kolbászt is. Ennek ára sokáig 2 forint volt, így is került a köztudatba. A parizer íze gyártónként vagy talán tájegységenként változott, de mindegyik szaftos, finom volt. Én ez esetben is a soproni gyártmányt találtam a legjobbnak.
A Gyulai 6 forint volt, úgy is lehetett kérni, hogy hat forintos kolbász. Nagyon szerettük !
Ami viszont elgondolkodtató: hogy a műanyag csomagolóanyag kibocsátás szinte nulla volt a 60-as 80-as években!
Élelmiszergazdaság nullához közeli műanyag csomagolóanyag kibocsátással? Igen, ez a jövő!
És mégis, tudtak forgalmazni, kiadni, számlázni, haza vittük a termékeket anélkül, hogy mérgezést kaptunk volna.
A minap egy 100 grammos füstölt lazac szelet csomagoló anyaga 38 g kemény és lágy műanyagból állt !!
Vasárnap nem volt divat nyitva tartani, sőt szombat délutánonként is bezártak a KÖZÉRT- ek, Húsboltok, ZÖLDÉRT boltok. És mégsem halt éhen senki. Nyitva voltak hét végén a Virág boltok, Édesség boltok.
Most engedelmükkel átmenetileg befejezem az írást. találkozunk egy hét múlva, ahol folytatni szándékozom további élelmi anyagokra vonatkozó emlékeimet.
Zsebők Zsigmond kollégám, mint avatott szakértője az élelmiszer ipar marketingnek és közgazdasági kérdéseinek, rövidesen közzé tesz egy kis írást, amelyben fejtegetni fogja, hogy a 40 filléres kifli olcsóbb volt-e, mint a mai 35 forintos. Bármit is hoz majd ki, kérem, ne feledjék, a minőségnek is ára van.
Köszönöm, hogy írtok nekem, hogy milyen témákkal kellene foglalkozni a blogon. Igazatok van, nagyon fontos témákat vettek fel, ilyen pl. a zöld gazdaság, meg a munkaerőhiány, egyszerre a pénzbőség, és a pénz ínség, vagy hogy már megint nem akarják átvenni a portékát jó áron.
/ Így zárójelben csak hozzáteszem, hogy ehhez meg tudni kellene azt, hogy mi is a jó ár. Elsősorban neked, vállalkozónak kellene tudni, mert ha a bankod, vagy a haver mondja meg, hogy mi a jó ár, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy nem vagy jó helyen, és valahogy nem vagy jó pozícióban. Ezen meg változtatni kell, de eléggé gyorsan, hogy a változtatás után pozícióba kerülj. /
Írtátok még, hogy arról is kellene beszélni, hogy mi is lesz itt a jövő, vagy hogyan is lehetne hajózni ezeken a zavaros vizeken, mivel semmi nem az, aminek látszik, lassan ki lehet dobni a gazdasági, meg a közgazdasági tankönyveket, mivel nem úgy működik a történet, ahogy szokott. Sajnos a „Business as usual” nem akar működni, ebben a szép valóságban.
Nem rég az egyik ismerősöm mondta, hogy nézzem meg ha van időm A Nagy Dobás – Big Short – című filmet. Ha van időtök, érdemes megnézni magyar szinkronnal is az alkotást, higgyétek el nekem, megéri. Ebben a filmben hangzik el a következő mondat:
„ Az igazság olyan, mint a költészet.
És a legtöbben k…á…a gyű….k a költészetet.
/Egy washingtoni bárban hangozott el. /
Ha már költészet:
Szóval most egy olyan cikk jött velem szembe, egy nívós magyar gazdasági portálon, ami megidézte a filmköltészet egyik ikonikus alkotását, a Matrixot. (A Matrixot Lilly Wachowski, és Lana Wachowski rendezte.)
„LASSAN VÉGE AZ ÁLTALUNK OLY JÓL ISMERT, KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓKRA ÉS A TERMELÉSÜKET GLOBÁLISAN OPTIMALIZÁLÓ VÁLLALATOKRA ÉPÜLŐ KORNAK,
a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk.
Ha Levison állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul - írja az Összkép.
A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan.
EGY MEXIKÓBAN DOLGOZÓ OLASZ, EGY CIPRUSON BEJEGYZETT NÉMET VÁLLALAT AMERIKAI SZERVEREN FUTÓ JAPÁN SZOFTVERÉN ELKÉSZÜLT ONLINE SZOLGÁLTATÁSÁT EGY KÍNAI PLATFORMON KERESZTÜL HASZNÁLJA EGY VIETNÁMI CÉG LAOSZBAN EGY INDIAI BESZÁLLÍTÓJAKÉNT ÉS EGY EGYIK ORSZÁGBAN SEM HASZNÁLT KRIPTOVALUTÁVAL FIZET ÉRTE.
A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.
Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük.
A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.
Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Nem, a srácok nem szívtak semmi bódítót, hanem leírják az igazságot. Az, hogy ez tényleg így van, eléggé látszik pl. Londonból, ahol sok esetben természetes az, hogy közelebb van Bangalore, mint Woking. Persze, mondhatjátok, hogy Woking is híres, mivel ott van az McLaren Technology Centre, ez általában tudott autósport körökben. Na de az, hogy Indiában Bangalore szállítja India teljes IT szektor exportjának 38 %- át, az nem általánosan ismert tény.
Szóval olyan világot élünk, ahol két kattintással váltod át a vagyonod digitális valutára, és nyomod a businesst a világ bármely tőzsdéjén, ahogy úri kedved tartja. A világ egy platform lett. Azt kell hogy mondjam, hogy a történet nem új, hacsak nem annyiban, hogy most, a XXI. században a – we are all connected – totálisan átírja azt, hogy mit is tudunk arról, hogy gazdaság, vagy hogy hogyan, és hol élünk.
A srácok komoly cikket írtak, egy dolgot nem fejtettek ki a cikkben – 3. pont -, amit érdemes lenne egy kicsit jobban körüljárni, amikor is levonják a konklúziókat, hogy hogyan lehet sikeres a Duna, és a Tisza partja:
Idézet következik:
„ …
határozottan tudja megvédeni, és erősíteni közösségi, piaci pozícióját.
… „
Csak ezzel a ponttal vannak gondjaim. Ha határozottan meg akarom védeni, és erősíteni közösségi piaci pozíciómat a Duna, és a Tisza partján, akkor tudnom kellene azt, hogy mit is jelent az, hogy – piaci pozíció- a Duna és a Tisza partján.
/Jáááj drága vér, már megint az a compression business modell, ami szembe jön velünk. – Mondta egy szakmabeli haver, aki elolvasta a cikket, mielőtt megjelent./
Az, hogy mi a compression business modell, eléggé csúnyán lehet csak lefordítani magyar nyelvre, egy szóban, mivel tömöríteni mást szoktunk, és nem üzleti modelleket. Az integráló üzleti modell meg nem eléggé kifejező. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan fordítsuk le értelmesen, írjon a lecsomernok@gmail.com - ra
Ja persze, akkor már tegyük ide, mi is az a compression business modell:
Ahhoz, hogy piaci pozícióról tudjunk beszélni, fel kellene már vázolni a gazdasági teret, ahol értelmezhető az a fogalom, hogy piaci pozíció. Ha már értelmeztük a piaci pozíció fogalmi környezetét, akkor már meghatározható az, hogy a most regnáló szervezetek, vagy cégnek is lehet piaci pozíciója.
Ha a XX. század végi gazdaságtani iskolával vizsgálom a valóságot, már ott is úgy tudták, hogy az, hogy egy cégnek van piaci pozíciója, az adott tervezett időszakban, az elsősorban nem az adott cégtől függ, hanem sok minden mástól.
A XXI. században az élelmiszergazdasági piaci pozíció átköltözik a virtuális világba
és real- time adatbázisrendszerek fogják megmondani a tuttit a témában.
Ennyi bevezető után beszéljünk a kajaiparról, hogy mi vár ránk, itt a Duna, és a Tisza partján.
A kajaiparban is le lehet fektetni pár axiómát:
Ami virtualizálható, az virtualizálódni fog.
Ami automatizálható, azt automatizálni fogják.
Ami platformokba szervezhető, azt platformokba fogják szervezni.
Ami centralizálható, azt centralizálni fogják.
Ami decentralizálható, azt decentralizálni fogják.
Ami hálózatokba köthető, azt hálózatokba fogják szervezni
Ami kiszervezhető, azt ki fogják szervezni
A tudás eszköz, és nem cél, az eszközt meg fejleszteni kell, állandóan.
A tudás materializálódik a fizikai valóságban, vagy fizikai, vagy virtuális termékként, a kajaiparban.
És még lehetne sorolni.
Ha jól vázoljuk fel a gazdasági teret, és határozzuk meg benne a lokális, vagy regionális – Duna, és a Tisza partjához horgonyozható profittereket a kajaiparban, csak akkor, és csakis akkor tudunk átlibbeni a jövőbe, de akkor sikeresen.Feláll a Hungary 1.0 élelmiszergazdasági platform. Jelenleg az „átmenet korát” éljük.
Jól kell megfogni a pillanatot.
Átmenet kora azért, mert már nem lesz minden olyan, mint a COVID előtt, de még nagyon nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő. Azt lehet tudni, hogy pár lokalitásban üresek lesznek a polcok karácsonykor, mert az ellátási láncok megszakadtak a pandémia alatt, most meg nem bírják a hiperszonikus terhelést.
Mivel gyakorlati ténykedésemet Nógrád megyében és Győr-Sopron megyében végeztem, fontosnak érzem a korszak siker növényének bemutatását. Ez pedig az uborka.
Győr-Sopron megyében Győrtől egészen a Sopron és Vidéke ÁFÉSZ –szal bezárólag kis gazdaságok, háztájik ezrei foglalkoztak az uborkatermesztéssel. Ma megszólítva a lakosság 50 év feletti tagjait, mindenki emlékszik a kertben lévő uborka sorokra, és az a különös, hogy légyen munkaigényes növény, senki nem őriz rossz emlékeket ezzel kapcsolatban.
Mi lett a rengeteg uborka sorsa?
Elsősorban zöld színű un. rashel zsákokba egalizálva, előhűtve hűtő kamionokba került, első sorban Németország felé. Ugyanakkor meghatározó volt a feldolgozók igénye is, mert a 720-800 ml-es üvegbe zárt csemege uborka keresett export cikk volt. Ezen uborka részben szintén exportra, részben a hazai piacra került. Emlékeim szerint mind exportra, mind a hazai konyhák részére 5/1 üvegben is bőven lett áru.
A nagyobb méretű uborkák egész paradicsom társaságában 5/1 üvegben Szovjet exportra mentek. Szeretném első kézből cáfolni azt a tévhitet, városi legendát, hogy a szovjet piacra minden jó volt. Ennek a savanyúságnak is, és más szovjet piacra termelt konzerv árunak, bármely élelmiszernek volt komoly hazai és szovjet minőségi kontrollja.
És az uborka harmadik nagy felhasználója az a hatalmas alumínium tartály mennyiség volt, amely minden feldolgozó udvarán, fedél alatt vagy az nélkül, általában 300 hl-es méretben fogadta be az uborkát. Sós vizes, célszerűen fermentált uborka volt ez nagyobb és kisebb méretben is. Réme volt a mérnököknek, ha az uborka tartályba olyan erjesztő tejsav baktérium került, amely tevékenység folytán gázt fejlesztett. Ekkor az uborka felpuffadt, a belső húsa eldeformálta az ubit, azaz használhatatlanná vált.
A 70-es években, amikor a gyárak és gomba módra szaporodó kis üzemekben a cca. július 10-e körül kezdődő uborkaszezon beindult, kezdetben a kisebb üvegekbe került az uborka, majd a felhozatal emelkedésével beléptek az 5/1 üveges kiszerelések és párhuzamosan a tartályok töltése. A későbbi időkben sajnálatos módon a fermentált uborkát, de ugyan így a fermentált paprikát is, kiszorította az egyre korszerűbbé váló „csemege uborka” gyártása. A kezdetben kádakba vezetett gőz vagy hengeres autoklávokban jellemzően 85 C fokon hőkezelt, másképpen pasztörizált uborka gyártás termelékenysége ugrásszerűen megnőtt a fél automata felöntőlé állomások és folyamatos pasztőrözők használatával.
Békéscsabai Konzervgyár
Konzerviparunk világhírű volt a 70-es 80-as években! A tudás, és tapasztalat jelen van ma is! Ki kellene használni!
Nagymamám, de általában a mai 80-90 éves korosztály asszonyai azon a napon, amikor az éves uborka eltétele megtörtént, a konyhában teljes rendet és nyugalmat követeltek meg. Ment az uborka még a fürdő kádba is, ahol többször át lett mosva, körömkefével sikálva, meleg vízzel öblítve, majd tiszta ruhán szárítva. Városokban éveken keresztül az ismerős „kofától” lett megvásárolva mind az uborka, barack, lecsó paprika.
A régi típusú konzerves üvegek nem csavaros fém lapkával lettek zárva az üzemekben, hanem un. 3 részes záróval, mely állott egy mélyhúzott, kör alakú lapkából, melyre illeszteni kellett kézzel egy gumi gyűrűt. A gyűrűt a Konzervipari Tröszt, később KKV ellátásában központi raktárból kellett beszerezni. Sajnos, nem minden tétel volt hibamentes, így olyankor sok volt a hőkezelés utáni selejt. A zárás harmadik része pedig az a leszorító karika volt, melyet általában kézzel helyeztek az üveg tetejére és egy körbe forgó görgő szorította a lapkát az üveg tetejéhez.
Idő igényes, korszerűtlen, nagy hiba százalékkal dolgozó megoldás volt ez. Nos a háztartásokban éppen azért, mert az üveget az eredeti tartalmának felhasználása után megtartották, azonban a zárás már alkalmatlan volt újra felhasználásra, maradt a cellofán. Tehették azt duplán, szalicilos vízben áztatva, bizony, a cellofánon keresztül hosszabb idő elteltével a nedvesség az uborka vagy bármi termék „feje felől” eldiffundált, míg oxigén lépett a helyébe, ami a rövid levessé ( a lé szintje lecsökkent az üvegben ) vált, felöntőléből kilógó uborkát vagy más eltett terméket, pl. lecsó, elszínezett, az íz megváltozott. Ebben az időben keletkeztek az üvegekbe eltett beszáradt lekvárok, élükön a szilvalekvárokkal, melyek csodálatos módon tudtak beszáradni, beton szilárdságú állaguk eszményi tészta töltelékké téve őket.
Mind az ipar, mind a háztartások részére forradalmi változást hozott a 80-as évek közepétől megjelenő csavaros lapkák, melyek egy lapkában azaz „3 az egyben” oldották meg a zárás feladatát.
A Nagykőrösi Konzervgyárban
A csemege uborka gyártása egészen októberig tartott, s erre a termékre kifogyhatatlan volt a belső kereslet, azaz a FŰSZÉRT-ek igénye. Az export is óriási mennyiséget tett ki, s a különféle megrendelők, mint németek, osztrákok, finnek, akár az USA-beli magyar megrendelők többféle recepttel álltak elő.
A tankönyvek, melyek a szakmunkások részére készültek vagy az érvényben lévő MSZ szabványok csak irányt adtak a fűszerezésre nézve, a fűszerek mennyisége és minősége már gyártónként vagy megrendelésenként változott. De minden csemege uborka fűszer gerince a jóféle vágott zöld kapor volt, melyet a gyárak már május-június tájékán felvásárolták, mosták, szecskázták, sóval, ecettel tartósították. Természetesen a kapor mellett az igényesebb csemege uborka tartalmazott még mustármagot, szárított paprika kockát, én mindig használtam koriander magot, fekete borsot, némi szegfűszeget, szegfűborsot, boróka bogyót. Különlegességként még szőlőlevél, torma levél is felhasználásra került.
Eléggé el nem ítélhető módon egyes háztartásokban rézgálicot is tettek, ugyan csak minimális mennyiségben a forró felöntőléhez, hogy az uborka zöld maradjon. Ennek csekély értelme addig volt, amíg cellofánnal zárták az üvegeket, a lapkás zárásnál teljesen oka fogyottá vált a „rezezés”. Azonban a „technológia” még néhány évig átmentette önmagát a háztartásokban, a lapkás korszakban.
A lapkák is fejlődésen mentek keresztül, először a négy körmös, majd 6 körmös lapkák jöttek, s a zárást biztosító műgyanta beöntés minősége is folyamatosan javult. Az üzemekben a csavaros lapka felhasználása lehetővé tette a zárás teljes automatizálását. Kis üzemekben nem szeretem hely volt a lapka kézzel való rácsavarása az üvegre, mert kart próbáló művelet volt.
Hadd írjam meg, hogy az ipar nem használt semmiféle tartósítószert vagy a rézgálichoz, borkénhez hasonló kémiai anyagokat a felöntőlé készítése során.
A pozitív fejlődés mellett sajnálatosan kevéssé pozitív folyamatok is helyet kaptak. A kezdetben bőséges valódi, kézzel fogható fűszerek helyét elfoglalta a fűszer olaj, mely ugyan tartalmazta a lényeges fűszerek természetes kivonatát, de mégsem ugyan az, mint a valódi fűszer. Kétségtelen, hogy a gyártás gyorsításában „korszerűsítésében”, ahogy ezt szépen átfogalmazták jól jött, de hát mégsem ugyanaz, mint a fűszerekkel bőségesen ellátott üvegalj.
Ahogy egy Minőség Ellenőrzés alkalmával megjegyezte a szakértő,
„Ferikém, a fűszer ápol és eltakar”.
Ezzel arra célzott, hogy az csemege uborka gyártás minőségi követelményei között szerepelt az uborka virág mentessége, szár maradvány mentessége és természetesen a törött uborka sem volt kívánatos. A virágot felfoghattuk volna még díszítő elemnek, csakhogy a legenda szerint olyan enzimeket tartalmazott, melyek hozzájárulnak az uborka elpuhulásához. Tehát eme sok hiányosság típus eltakarására is volt alkalmas a fűszer ágy.
Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban?
Írja a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A csemege uborka felöntőleve némi ecetet, kizárólag Budafokról származó biológiai erjesztésű ecetet, a jól ismert 10 %-osat tartalmazott, cukrot, sót, és némi aszkorbin savat tettek még a léhez.. Természetesen a felöntőlé forrón került az uborkára annak zárása előtt. És aztán a hőkezelés, melynek fontossága a későbbi minőségben köszön vissza.
Mi Fertődön az uborka cukor tartalmát nem csökkentettük az évek során, tehát nem „spórolt” az üzem üvegenként néhány fillért, ami miatt a csemege uborkánk nagyon kapós volt az évek hosszú során.
Ja, és még egy fűszer, amit nem írtam meg, bár akit érdekel és veszi a fáradságot a blog levelezésében szívesen elárulom.
Eme nem különleges, nem drága fűszer olyan csodálatos ízt adott a csemege uborkának, hogy csodájára jártak a fogyasztók. Csak Fertődit !!!!
A jó csemege uborka ismérve az ízen felül a ropogosság volt. A lottyadt, puha minőség itt sem állta meg a helyét.
Még Kenyában is sikerült a csemege uborkát meghonosítani, főleg az indiai és európai lakosok preferálták. Itt tudtam meg, hogy például a Nyugat-európaiak inkább a szemölcsös uborkát ismerték a mi sima bőrű uborkánkkal szemben.
És miért ???!!!
Azért, mert a szemölcsös uborka jobban ellenáll az uborka peronoszpórának!!! Hát 1991-ben kellett megtudnom, hogy a Nyugat azért kívánta a magyar sima uborkát, mert náluk való megtermelése macerásabb lett volna.
A Nagykőrösi Konzervgyár üzeme mellett haladt el a vasúti vágány. Az uborkaszezonban mindenki érezhette azt a csodás, fűszeres, savanykás illatot, mely az üzemcsarnokból áradt ki.
Nem hagyom szó nélkül, hogy az uborka egyik legnehezebb feldolgozási lépése a mosás. Kezdetben volt a síkművelésű uborka, mely a talajjal érintkezve meglehetősen szennyezett lett, s az uborka szőrökbe könnyen beleült a homokszemcse. Szerencsére az „ápol és eltakar” diszciplína itt is érvényesült, amikor a tárolás során az üveg aljára leülepedő esetleges szemcséket jótékony függönnyel vonta be. Mosásra a különféle rafinált megoldású kefés mosógépek szolgáltak, esetleg meleg vízzel kombinálva. Uborka beáztatása mosás előtt. Uborka meleg vizes beáztatása mosás előtt. Két, három mosó sorba kapcsolása. Hát mindez nem volt elegendő, ha AZ UBORKA IGAZÁN SÁROSAN KERÜLT BE.
Megoldás?? Az AGRIKON által kifejlesztett kúpos kefés mosó bevezetése és az uborka kordonos termesztése. Ez utóbbi megoldás elég későn került a köztermesztésbe. Előnye a jobb minőségű uborka, a kényelmesebb szedés, az áttekinthető lomb fal. Hátránya?? Hát az uborka virágja igen kényes a légköri szárazságra. A kötődés, az új kis uborkák fejlődése, az un. apa virágok dominanciája ( ezek nem teremnek ) jelentette a hátrányt. A termelés eltolódott a gynoikus virágzási típusúak és partenokarp uborkák irányába.
Kedves jó barátom a ZKI-nál kinemesítette a peronoszpóra rezisztens fajtákat, melyek éveken keresztül vezető képviselője volt a Mohikán és Perz nevű két fajta. Világszínvonal !!!!!!
Az uborkát szerte az országban termelték, hisz a hatalmas gyári és lakossági igényeket el kellett látni. A szezont megelőzően és akár alatta is nagyon hasznos, nagyon látogatott fórumokon vitatták meg az előadók és termelők az aktuális fajta, termesztés technológiai, mint lombtrágyázás, növény védelem kérdéseit. Egy-egy ilyen fórumon több százan jelentek meg, hisz az uborka nagyon jó bevételi forrás volt.
A csemege uborkák kategóriájába tartozott a szovjet exportra gyártott 9-12 cm-es, azaz nagyméretű uborka 5/1 üvegbe rakva és fokhagymás ízesítéssel. Még népszerű export cikkünk volt Szovjetunió felé a „vegyes darabos savanyúság” mely félig érett, alig színesedő paradicsomot és a nagyobb méretű uborkát tartalmazta. Vodka mellé tényleg jó !
Voltak érdekes kívánságok is. A nagyobb uborkák hosszában négyfelé vágva, keresztben szeletelve csemege lében. Egy olyan kategória is létezett, mint az „ahogy nő”, ahol nem számított az osztályozatlanság, a görbeség.
Jaj, majd elfelejtettem az osztályozást. A felvásárlás alapjául szolgáló kis falusi felvásárló telepeken kihelyezett, általában húros osztályozókon engedték végig az uborkát, s az eredmény alapján fizettek. Ez jó is volt így, mert a helyi osztályozás ideje előtt a termelők zöld színű rashel zsákokba szedték az általuk válogatott uborkát. S bizony előfordult, hogy huncut termelők a zsák közepébe kályhacső segítségével töltöttek nagyobb uborkát bele. Kívül kicsi, belül nagy. Természetesen a termelők zöme nem akart élni ezzel a módszerrel, s a többség elítélte a huncutságot.
Még nagyon sok érdekes momentuma volt az uborkatermelésnek, feldolgozásnak, de sietnem kell, hogy helyet szorítsak még a kezdeteknek. A savanyító telepeken végzett fermentálási munkának. Hatalmas 300 hl űrtartalmú tartályokban, cerezinnel kibélelt kádakban a berakott, sós lével felöntött uborka megkezdte az erjedést. Ilyenkor nehéz napok köszöntöttek az üzem vezetőjére.
Ha az uborkában nem a legkedvezőbb összetételű tejsav flóra szaporodott el, ízben, színben, állagban, nem kívánatossá vált a termék. Pedig erre az uborkára nagy szükség volt karácsony, Húsvét táján, amikor a lakosság a legnagyobb mennyiségben vásárolta őket. És az alma paprikát, cseresznye paprikát, tölteni való paprikát is. Több oldalnyi terjedelmet foglalna el az akkoriban jóval népszerűbb savanyú káposzta készítése, ami tipikusan kisüzemi technológiával készül.
Ismerik azt a kifejezést, hogy „hasáb káposzta” ? Nos, az aprózóra, vékony csíkokra vágott káposzta közé tettek be torzsától megtisztított káposza fejeket. Ezek képezték a gyakori téli-tavaszi töltött káposzta plundráját. Mert bizony még ebben a kérdésben sem egyezik a magyar. Töltött káposzta savanyú káposztából vagy édes káposztából??!! Akár így, akár úgy, a káposzta nem csak étel, de gyógyszer is!!!
És szerencsére vannak jelei a visszarendeződésnek. Újra megjelentek a Vecsési típusú káposztások, savanyítósok, készítik kis falusi utcákban, egy üzemecskében, korszerűbb feldolgozóban a káposztát, uborkát, sőt terjedőben van tucatnyi más, a régi időkre emlékeztető savanyú karfiol, savanyú hagyma, gyöngy hagyma, cékla, lila káposzta stb.
Szaporítanám szívesen tovább a szót, hisz azt ígértük Zsebők kollégával egyetemeben néhány hete, hogy rávilágítunk a 70-90-es évek nagy titkára, honnan jutott a számtalan gyár, feldolgozó, lakossági befőzési aktivitás, export, lakossági ellátás céljára zöldség. Sok idősebb, a régi termeltetési, termelői, feldolgozó rendszerben ténykedő ember sem érti, hogy mi lett a régi termelői kedvvel, rendszerrel??
Mert egy vasárnapi ebédnél a négy tagú család legalább két üveg savanyúságot elfogyasztott. Még a legegyszerűbb kínálatú, de nagyszerű ízeket produkáló sarki „Kifőzde” is legalább ötféle savanyúságot kínált. Ez a gasztronómiai kultúránk egyedül álló, amolyan hungarikum volt.
A német területen is szerették az uborkánkat, de oda édesebb felöntőlével ment, máshol a sósabb vagy alig sós dukált. A németek desszertként fogyasztották az édesebb csemege uborkát, másutt inkább csak saláták díszítő eleme volt.
A magyar gyomor még igen kedvelt savanyúsága volt a vegyes vágott vagy vágott vegyes. Általában káposzta, hagyma, uborka és paprika adta az összetételt. A Fertődi vegyes azért volt kelendő, mert nem sajnáltuk belőle a hagymát a káposzta rovására. Ínségesebb időkben, amikor az uborka kevesebb volt vagy éppen a paprika (milyen jó is a vágott vegyessel töltött almapaprika) akkor mindenféle pótlékokkal adtunk munkát a dolgozóknak. Mint zöld paradicsomsaláta, hagyma saláta, bébi cékla, ahol a hatalmas főtt céklából fagylaltos kanállal lett a kis gömböcske kivájva. És így tovább. Csak savanyú legyen.
Még megemlíteném a mustárt, hisz a virsli és Debreceni mit sem érnek a mustár nélkül. Ennek készítési titkát a Budapesti Konzervgyárban lestem el. Üvegbe, tubusba. Mondjuk a mustárgyártás kifinomultságában elmaradtunk a környező népektől, nem ismertük a jóféle Dijonit vagy a fekete mustármagból készült fűszeres csemegét.
De volt tormánk! Kis történet ezzel, hogy Kenyában kedves indiai származású, turbános főnökömnek mutattam, hogy mit kísérletezem, Kikapta kezemből a frissen reszelt és éppen csak befűszerezett torma krémet, s szájába vette, le is nyelte. Abban a pillanatban felugrott, kínjában turbánját is a földhöz csapta. Mert hát a friss torma bizony csípős.
Úgy tűnik, hogy elfogyott az idő, a jövő alkalommal írom meg élményeimet a zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica magyar diadaláról.
Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.
Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.
A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.
Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő, fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni. A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.
Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez. Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben. A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.
A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni.
A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek. Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.
Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is. Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították. „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!
Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.
Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.
Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni. De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.
Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.
Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt. A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt. Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.
A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!
Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.
A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.
Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.
Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették. És még mindig maradt keret egy Prágai útra.
A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.
A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba.
A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.
Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is. Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.
Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?
Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.
Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:
Szántó: 3100 ha
Rét, legelő: 560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú
Erdő: 470 ha
Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack
Zöldségek:paprika 2 ha, sárgarépa 30 ha, Pasztinák 30 ha, hagyma 40 ha.
A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.
A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.
Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.
A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.
Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.
A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.
A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.
A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.
Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma. A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.
Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:
Mi legyen előbb, a nyersanyagforrás vagy a feldolgozási lehetőség vagy piac? Van válasz!
Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.
Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.
A leghatékonyabb stratégia nem csak lépést tartani a változásokkal, hanem magunkévá tenni a trendeket.
Marcel Danesi
Az 1970-90-es évek élelmiszer vertikumáról szóló nosztalgiázó blog sorozatunk új fejezetéhez értünk. Az alapanyagok, nyersanyagok megtermeléséről lesz szó.
Tulajdonképpen egy körképet szeretnénk felidézni, ahol az un. élelmiszeripar által feldolgozott, csomagolt, belföldi és export célra megtermelt horribilis mennyiségű élelmi alapanyag bázis megtermelésre került.
Nem voltak csodák, mint kiderül majd. Ha ugyan nem ment csoda számba a termelés több szintjének, akár a háztájitól a nagyüzemi zöldség és hústermelésig megjelenő szervezettség, összehangoltság, szakértelem, munka szeretet és nem utolsó sorban az a jövedelmezőség, mely az alsó termelési szinteken hajtó motorja volt a rendszernek.
Példának hadd hozzam fel a világhírű magyar fűszer paprika „evolucióját”. A célszerűen többféle tájkörzetre és felhasználási célra nemesített paprikát (hazai nemesítés) termelték a ház körül, termelték a nagyüzemek kertészeteiben. Kézzel szedett, azaz a legérettebb és egészségesebb paprikák kerültek hosszas utószáradásra, mint eresz alatti vagy pajtás szárítás, ahol a hasznos beltartalmi értékek, mint a színanyagok kialakulhattak. A fűszer paprika őrlését nemzedékről nemzedékre öröklődő tudású paprika molnárok végezték. A tájkörzetekben majd minden háznál a pálinkafőző mellett volt paprikaőrlő is.
A végeredmény egy valóban világ színvonalú, exportra alkalmas elismert termék volt.
Majd a „fejlődés” elindult. Fűszerpaprika betakarító gép, ami mindent, kevéssé érett esetleg hibás darabot is felszedett. Nagy szennyezettség. A szalag melletti válogatás kevéssé hatékony, majd az alig néhány órás gépi szárítás megakasztotta az utóérlelést.
Eredmény? Ilyen minőséget már az olaszok, spanyolok is tudtak csinálni a maguk korábban beköszöntő gépesítettségével, köszönjük, nem kell.
Nem szeretnénk a politizálás bűnébe esni, sem véleményt mondani, konklúziókat levonni. Egyszerűen csupán úgy bemutatni kis szegmenseket, hogy „ Ez volt „.
Aki esetleg néhány mondatban majd magára ismer, az a véletlen műve.
Az, hogy van hazánkban pl. kertészeti termelés, élelmiszeripari termelés, az egyik korszakban sem véletlen műve volt. Megteremtették a lehetőségét annak, hogy legyen. Most, 2021-ben, 32 évvel a rendszerváltás után véget ért egy nagy 30 éves, történetileg már értékelhető ciklus.
A helyzet forradalmi abból a szempontból, hogy eljött az idő arra, hogy ki kell dolgozni azokat a megoldásokat, és eljárásokat, melyek átvezetnek a korszakhatáron, és siker tényezővé lesznek az új korszakban, ami már itt kopogtat az ajtón.
Például: Infláció, munkaerőhiány egyszerre a munka bőséggel, és még sorolhatnánk, pénz- és hitelbőség, egyszerre a hitel ínséggel, a pandémia IV. hulláma, az eddigi pandémia sokk utóhatásai, stb.
Kb. olyan szintű változások vannak kibontakozóban, mint ami 1989 – 1997 közötti időszakra volt jellemző, a kérdés az, hogy mit kezdünk vele! Nem sok időnk maradt gondolkodni a hogyanon!
A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2021- ben is egy-egy cég, vagy szervezet életében.
Igen, tisztelt olvasók. Nem túlzás az állítás, hogy a Kertészeti Egyetem Tartósító Karán végzett ifjú üzemmérnökök (3 éves képzés ) illetve okleveles mérnökök ( 5 éves képzés ) olyan szerte ágazó elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztek, hogy rájuk igazgatók, elnökök, akár ha politikai vonalon is kerültek pozíciójukba, ( nem általános ) rábízhatták vállalatukat, gazdaságukat egy tartósítós üzemmérnökre, okleveles mérnökre.
A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kara kezdetben nem tartozott a legnépszerűbb felsőfokú intézmények sorába. meglehetősen alacsony pontszámmal már be lehetett kerülni, tőlem is megkérdezték a szóbeli felvételin, hogy eltévesztettem-e az utamat, merthogy ilyen magas pontszámmal ide nem szokás bekéredzkedni.
Választásom jó volt, élveztem azt a sokrétű ismeretanyagot, amit ránk bíztak.
A Tartósítóipari Kar éppen tanulmányaim megkezdése idején lendült igazi fejlődének. Még a Kar tanszékei szétszórva helyezkedtek el a Gellért-hegy lábánál. Az akkor nagyon modern fő épület, az un. K épület az irodáknak és a nagy létszámú előadásoknak adott helyet. A régebbi építésű G, D, F stb. épületekben voltak a különféle karok, néha eléggé átmeneti állapotban. Nagyon fontos Tanszékek pedig az Izabella utcában kaptak helye, így az Élelmiszerkémia, Mikrobiológia, matematika, Fizika Tanszékek. Az Izában voltak az élelmiszerkémiai és mikrobiológia gyakorlatok is.
A K épületet egy nagyszerű Arborétum vette körül, méltó keretet adva párhuzamosan működő igazi kertészek és táj, és kertépítőknek.
Különlegessége volt még Egyetemünknek, hogy elsők között vezette be az un. két lépcsős képzést, azaz 3 év után üzemmérnöki diplomával lehetett már elhelyezkedni, míg egy kisebbség tovább léphetett az okleveles mérnöki szintre.
3 éven keresztül tanultunk rendkívül sokféle tárgyat, amelyek egyike sem bizonyult később feleslegesnek. Például első félévi első vizsgámat az Élelmiszerkémia Tanszék kebelén belül az élelmiszer feldolgozó iparágak enciklopédikus összefoglalásából tettem le. Mint egy Wikipédia lexikon. Második vizsgám az emlékezetes Talajtan tárgyból történt, aminek a mai napig látom hasznát a kertem művelésében.
Vízválasztó volt a Műszaki Tanszék tananyaga, ahol gépalkatrészek ismerete, rajz olvasás majd egy összefoglaló hatalmas pausz papírra rajzolt feladat szinte hibátlan elkészítése, beadása. Nos, ennek is hasznát vettem, mert első munkahelyemen a MEZŐGÉP cég budapesti tervező irodáján ezt kérték tőlem.
Fél évről félévre haladva lettünk egyre tájékozottabbak a kémia sokféle ágában, mint általános, szerves, enzim, élelmiszer kémia stb., mikrobiológia, élelmiszerek alapos ismerete, s mindez megfejelve alapos gyakorlati tudással.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Felkészülésünket vizsgára segítette a Műszaki Könyvtár, amely minden tekintetben világ színvonalú kiadványokat adott közre a diákságnak. Én hetente többször is megfordultam ott, mert csodálatos angol nyelvű, színes, tartalmas élelmiszeripari folyóiratokat tudtam olvasni. De orosz nyelvű anyagok is kevéssé színes kötetben, de rendkívül magas szinten elérhetőek voltak. Szovjetunió ide vagy oda, egy ország, mely nemzeti jövedelmének jelentős részét fordította kutatásra, amiből talán a nyugati országok is profitáltak.
Újabb tanulási lehetőség volt az ekkortájt elterjedő szokás, miszerint Kutató Intézetek, gyárak rendeztek előadói napokat. Ahogy ez később általánossá vált. Például a Fertődi Bogyós Kutató éves bemutatóin sok száz érdeklődő akart tudást és ötletet szerezni. A néhány előadás, majd kóstolók a leghíresebbé váló málna, szamóca, ribiszke stb. fajtákból, s végül a terep bemutató. De az egyszerű termelő is megszerezhette azt a tudását a tanácskozásokon, amely lehetővé tette, hogy egy nyáron Zsigulit szedjen le az uborka kordonról.
Az egész élelmiszer vertikumot áthatotta a tudásvágy, amelyben a korábbi majd később végző termesztős és tartósítós hallgatók, majd szakemberek részt vettek.
Talán ma kissé idegen, de a hiányzások száma limitált lehetett. Még késni is csak szerencsével lehetett.
Ebben a korban születhetett az a kis fiktív történet, hogy
Mit kell tudnia a Profnak? - Hogy hol van a Tanársegéd.
Mit kell tudnia a tanársegédnek? – Hogy mi hol található a könyvben?
Mit kell tudnia a hallgatónak? -Mindent.
És a kezdetben még csak stencilezett könyvek, egy-egy órára szóló tananyagok, gyakorlati útmutatók lassan összeálltak az évek során nagyszerű tankönyvekké. Szinte minden Tanszéken az oktatói gárda megalkotta a mai napig is értékes tudást tartalmazó kézi könyveit, szakkönyveit. Máig sincs jobban összefogott tudást közlő kiadvány
Harmadik évet egy hónapos külső gyakorlattal kezdtük a Nagykőrösi Konzervgyár, Győri Hűtőház, Szigetcsépi Borászat, Budafoki Borászat helyszíneken. Ekkorra már legtöbben kiválasztottuk a z üzemmérnöki oklevél megszerzéséhez szükséges diplomamunka témáját. Én például a konzervdobozokon belüli matematikailag valószínűsíthető hőmérséklet lefutást terveztem meg, majd egy a dobozba dugható táv hőmérő segítségével ellenőriztem az elméletet.
De bármit is választottunk, a tanszéki tanárok és a külső, gyári konzulensek a legnagyobb készséggel segítettek. A legtöbb hallgató már harmadéves korában besegített egy-egy magasabb tudományos fokozatát megszerző tanársegéd kutatásaiban.
Én még megpróbálkoztam egy TDK konferencián való részvétellel, ahol a konzerv karfiol elszíneződésének megakadályozása volt a kitűzött cél. A Hatvani Konzervgyár volt kutatásomban segítségemre. Ebben talán nem is az a különleges, hogy miről is szólt az értekezés, hanem, hogy a Hatvani Konzervgyár mellesleg a töméntelen borsó, paradicsom, zakuszka ( ez tipikus szovjet piacra készített paprika hüvelybe töltött fűszeres zöldség keverék paradicsommártás felöntő lével ) nyersanyagainak termeltetése mellett még karfiolt is környékbeli forrásból beszerzett több száz tonnás mennyiségben. Nem mondom, hogy a zakuszka a szinte minden gyár által gyártott termék tette naggyá a Konzervipart, de kitűnő lehetőség volt a késő őszi, téli foglalkoztatásra. Ha hasznot nem is hozott a gyáraknak, de költségeket fedezett.
Emlékeim szerint a közös tanulás meghatározó volt a felkészülésünkben. Ez még az on-line világ előtti időkben történt, még nem is sejtettük, hogy mivé fejlődik az elektronika. Még zömében mechanikus működésű szabályozókról tanultunk, (mint pl. egy WC tartály szint szabályozása), de Elektrotechnika tárgy keretén belül már feladat volt egy tehenészeti telep teheneinek ideális összetételű táplálását adott takarmány alkotókból megoldani. Ehhez az Egyetemnek egy böhöm nagy R20 típusú számítógépe volt, emlékeim szerint egy egész helyiséget foglalt el.
Harmadik évben kellett szakot választani. Én Konzerves, azaz klasszikus lecsós lettem, de tovább folyt képzésünk a Hűtőipar és Borászat tárgyakból is. Már ekkor nem jelentett problémát egy tészta ipari vagy olaj extrakciós problémát megoldani.
A negyedik és ötödik év már kicsit lazább volt. Negyedik első félévét én a Hatvani Konzervgyárban töltöttem, rácsodálkozva a gyárba áramló hatalmas mennyiségű paradicsom, karfiol, egyéb zöldség félék zökkenőmentes fogadására, feldolgozására. A labor volt a fő hadiszállásom, ahol Dr. Czegka Miklós laborvezető fogta a kezem. Vidám, vicces emberke óriási ismeretekkel. Folytattam a hőkezelés számításai tárgyú felkészülésemet, még a kor vezető szakmai lapjába a „Konzerv és paprika ipar „ is írtam. vesztemre, mert a tartósítóipari folyamatok jeles professzora más véleményen volt a megállapításaimmal szemben, és nem feledte később se, „ félre lépésemet”.
Itt találkoztam egy tanulságos és egyben vicces nyomozás megoldásával. A labornak feltűnt, hogy bizonyos műszakok után a termosztátba betett zakuszka konzerv a megengedettnél, jobban mondva eltűrt romlás számnál többet mutat. A műszakvezető, csoportvezető maghallgatása –stb.- után egy dolgozó bizonyult hibásnak. Műszakjának végén a csővezetékben keringő fűszeres paradicsom felöntő levet nem leengedte, majd elmosta a vonalat, hanem egész éjjel tovább hagyta keringeni a rendszerben, mondván, hogy mozgás közben a romlasztó bacik nem tudnak szaporodni. Hi-hi.
Nem jellemző ez a tájékozatlanság, de rávilágít arra, hogy egy mérnök feladata bármely termelő üzemben nem csak a gépek, anyagok ismerete, de bizony az emberekkel való kapcsolat is rendkívül fontos. Megoldás: oktatás, vizsga, a kolléga fél év után mintaszerű munkát végzett bármely gyári területen.
Ebben a lazább két évben, ahol már művészet lett volna megbukni mindannyian sok-sok üzemet látogattunk meg. Akár csak úgy, hogy volt tanuló társunkat néztük meg vagy éppen egy érdekesebb új gépre lettünk kíváncsiak.
Egy ilyen félévi laza vizsga után a Budapesti Konzervgyár (GLOBUS) alma feldolgozó üzemében éjjeli műszakban culágerkedtem. Azaz a néha sajnos fagyott almát aprították, majd felépítettük a préseléshez a máglyát. Nagyszerű tapasztalásokat szereztem arra nézve, hogy mennyire másképpen viselkedett a pépessé és nem szálassá vált alma szelet a prés nyomás hatására. Igen, a gyümölcs, zöldség, tej, hús félék stb. mind-mind élő anyagok, amelyekkel való munka nagyon sok kreativitást követel meg. Mondhatni, nincs két egyforma cseresznye!
Ekkor már a gyárak, üzemek és professzoraink is inkább kollégának, mint tanítványaiknak tekintettek. Ez a szellemi szabadság érlelt minket döntés képes, felelősség tudattal bíró mérnökökké.
Én még más tanulmányi versenyeken is részt vettem, ahol az ország élelmiszeres főiskoláinak pl. Szeged, Gyöngyös, diákjaival mérkőztünk meg. Újabb ismeretségek, újabb barátságok.
Egy ilyen barátság kapcsán jutottam el Sopronba, ahol az ismeretségem a helyi Hús gyárban dolgozott, mint gyártmányfejlesztő. A Soproni párizsi ízét azóta is keresem. Az un. Soproni felvágott pedig kategóriájában az ország legjobb felvágottja volt. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vannak azok a fantasztikus sonkák, amelyekkel a világban sok-sok fogyasztót örvendeztetett meg a magyar élelmiszeripar.
Ugyanezen kedves ismerősöm később a Soproni Állami Gazdaság, mely cég a nyugati országrész borász szaktekintélye volt, Traubi Szóda üdítő palackozó üzemének lett vezetője. Tovább fűzve a gondolatot, ugyanezen palackozó később helyi magyar találmányra támaszkodva a Fauna fitt nevű, a sajtgyártás melléktermékeként keletkező ultra szűrt tejsavóból készített világ színvonalú italt.
Sorolhatnám még a példák százait, melyek mind azt erősítenék meg, hogy az élelmiszer iparunk számára fényes 1970-1990 közötti időszakban micsoda pezsgés folyt az oktatási intézményekben és üzemekben.
Élelmiszeripari képzés fellegvára?
Kertészeti Egyetem!
képzHadd említsem meg még két külföldi gyakorlatomat. Az egyik NDK jó néhány feldolgozó üzemében töltött három hát és felszabadult nyaralás. A másik gyakorlatom Bulgáriában eltöltött borász gyakorlat, ahol pezsgő gyártás és nyalakodás, konyak üzem szemre és nyelvre vételezése folyt. Eme gyakorlatomat annak köszönhettem, hogy jól beszélvén oroszul, a diák társaság tolmácsává is váltam. Micsoda jó társaság, micsoda kellemes gyakorlati színhelyek!!! Ha csak rágondolok a három hétre, máris felvidámodok.
A repülőről alig bírtunk leszállni, mert kedves vendéglátóink mindenütt ital ajándékokkal halmoztak el. Ötödik évem végén még meg tudtam tapasztalni a balkáni kedvességet. Azóta is kis ujjamban van a desszert borok gyártásának fortélya, a konyak gyártás rejtelme, s még a pezsgős ismeretek is újultak.
Négy éven keresztül vállaltam a Kertészeti Egyetem megbízásából a Békéscsabai Konzervgyárban középiskolások részére építő tábort. Nem, nem kell fintorogni, azt hiszem, ma megkérdezve az akkori részt vevőket senki nem tud rosszat szólni. Sok résztvevővel a mai napig van kapcsolatom.
Mint a fentiekből látható, aki akart tanulni, az tanulhatott. Volt az Egyetemen, Budapesten, több helyszínen is lehetőség a tanórán kívüli tovább képzésre. Ha nem találta valaki elégségesnek például az angol nyelv oktatási színvonalát, Budapesten több tucatnyi helyen folytathatta esténként a nyelv csiszolását. Jómagam is a TIT kebelén belül jártam éveken keresztül nyelvi tovább képzésre. Az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása lehetőség volt a karrierépítéshez. Ahogy ma is.
Még annyit hozzátennék a képhez, hogy az országban működő élelmiszeripari szakiskolákból is lehetett felvételt nyerni a Tartósítóipari Karra. Ezen kollégáink bizony a közép szintű iskolában megszerzett szakmai tudásukkal sokáig fölényben voltak az általános gimnáziumból felvettekkel szemben.
Az hogy szakmailag kiváló képzést kaptunk, visszatekintve is bizonyos. De az Egyetem nem csak tanulásról és munkáról szólt.
Mond ez valamit, hogy KEK , azaz Kertészeti Egyetem klubja?
Heti rendszerességgel léptek fel az országban fellelhető legjobb zenekarok, fűszerezve hozzánk látogató együttesekkel. A KEK egy fogalom volt. Látogatta mindaz a diákság, aki kulturáltan, de mégis nagyon jól akart szórakozni. Jómagam nagyon sok KEK –en voltam rendező, amiért az akkori viszonyok között is jó pénzt kaptunk.
Rendszeresen volt DJ a híres CIN TULA. És hadd említsem név szerint is Turbók János kollégánkat, amúgy termesztő szakos hallgató, aki a lelke volt éveken keresztül a KEK-nek.
De volt az egyetemen számtalan egyéb elfoglaltság. Színház kör, jómagam a kertészmérnök c. egyetemi lap szerkesztője voltam, ami tisztséget Jávor Károly az egyetemet 5. évesen elhagyó táj és kertépítő kollégától vettem át.
Nem volt ritkaság a színvonalas sport rendezvény, s nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik testnevelési tanárom a volt Fradi kapus Géczy István, Olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. Amúgy egyetemi docens, s becsületes, karakán, a diákokért szeretettel síkra szálló emberként marad emlékezetünkben.
Igaztalan lennék, ha nem köszönném meg tanárainknak a tőlük kapott tudást és gondoskodást. Legtöbbjük valamilyen élelmiszeripari ágazatból került egy egy tanszék vezetői vagy oktatói körbe. Így a kenyér gyártás vagy éppen a cukoripar területéről, amely plusztudásukat bőven hintették a diákjaik kobakjába.
Példaképpen hadd mondjam el, hogy első munkahelyemen, a MEZŐGÉP-Kecskemét cégnél nem csak megálltam a helyemet, de még találmányok, know-how-k előkészítésében is társ voltam, majd az igazi mély vízben, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ Konzerv üzemeiben lettem sikeres vezető, fejlesztő.
Tudásunk széles körűvé vált, talán egy-egy részletben nem a legmélyebb, de éppen elég szakmai és közgazdasági ismeretet kaptunk, hogy az akkoriban igen nagy számban kínált állás ajánlatok közül választhassunk. De ennyi bőven elegendő volt a boldogulásunkhoz egy nagyon magas színvonalú élelmiszer vertikum bármely ágában.
És még mindig nincs vége a Kertészeti Egyetem által nyújtott tudásnak. Alig néhány évvel az Okleveles mérnöki diploma megszerzése után lehetőségem volt a Konzerv Tanszék által szervezett szakmérnöki kurzuson részt venni, ahol a tartósítóipari műveletek és gépek szerepeltek fő tárgyként, illetve az élelmiszeripar legfrissebb eredményei kerültek megismertetésre. Velem együtt végző társaim közül sokan valamely Tartósítóipari üzem legfelsőbb vezetőiként folytatták karrierjüket, tudással és nem helyezkedéssel.
A lecsót mindenki szereti, azaz ismeri legalább. Olyannyira, hogy a régi időkben, amikor a paradicsom, paprika még nem számított szinte luxuscikknek a lecsótól illatozott az ország nyaranta. Lecsó rizzsel, tarhonyával, tojással, de mindig lecsó kolbásszal vagy virslivel. Receptek százai születtek az évtizedek során, s aki nem tudná, hogy a paprika és paradicsom nem európai eredetű, valahonnan az Újvilágból került hozzánk, azzal el lehetne hitetni, hogy a lecsót már Árpád apánk is ismerte.
A repülővel elrabolt túsz felkiált „ Magyarország felett vagyunk !!„ Amint megérezte a tömegesen felszálló lecsó illatot.
A magyar tartósítóipar, a régi világban mindenképpen nagy mennyiségben tartósította a lecsót. És ma is, ugyan kisebb volumenben. Elsősorban hőkezeléssel, üvegben, Natúr lecsó néven kerül forgalomba. Szabvány szerint már 30 % paprika tartalomnál kiérdemli a lecsó elnevezést, amit azért otthon megfejelünk plusz paprikával.
A gyári lecsó paradicsom sűrítményből visszahígított paradicsom szósszal készül, melybe némi sót, cukrot, citromsavat tesznek, de soha nem tartósítószert. És az egész lezárt üveg aztán hőkezelésre kerül.
Évtizedeken keresztül így készült a lecsó, ez egy önmagában retró készítmény, mintegy őskövület, mely valószínűleg még sok nemzedéken keresztül lesz konyhánk fénye.
Csak jó tanács, inkább ne használj a házilag készült tartósított lecsónál zsiradékot és hagymát, mert valahogy „más” ízt kap. Ráér a felbontásnál a pirított hagymás ízesítés.
Aztán jött a fagyasztott lecsó, ahol már a paradicsom egész pari volt, mintegy közelítve a házi lecsóhoz. Ennek viszont a tárolás során hamar „konzerv” íze, azaz fáradt zöldség íze lett.
És most szeretném bemutatni a régi-új technológiával tartósított, liofilizált lecsót.
Érdekel a téma?
Vagy lecsómérnök vagy, és technológiáról írnál a lecsón?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
2-3 évvel ezelőtt vásároltam egy USA gyártmányú liofilizáló, azaz fagyasztva szárító berendezést. Ez egy családi felhasználásra szánt gép, nagyon praktikus, rajta gyümölcsöt, zöldséget, hús és tejféléket, készételeket stb. szárítottam már és természetesen lecsót is.
A gép működési elvét már rég óta ismerik, használják is, többek között a kertészeti Egyetem Hűtő Tanszékén is figyelgették. Az elv a következő : a – 20 -40 C közé lefagyasztott ( ezt a gép is elvégezheti ) terméket erős vákuumban, azaz a víz un. hármaspontja alatti tartományban szublimálja a gép. Azaz a jég tartalom a folyékony fázis kihagyásával kerül elpárologtatásra, majd a gépen belül a leghidegebb felületeken lekondenzál a pára.
liofilizált lecsó
Az eredmény egy alig 1-2 % nedvesség tartalmú termék, mely roppanva törik és jól záródó edényben ( levegő, főleg nedvesség kizárva ) akár 10-20 évig is eltartható. Nos a házilag készült lecsó is ilyen roppanva törőssé szárad, lásd a fényképet, mely lecsó bármikor víz hozzáadásával friss benyomású lecsóvá alakítható vissza néhány perc alatt. De esti rágcsaként a lecsó darabkák szopogathatóak, garantáltan egészséges „étrend kiegészítő „. Ajánlható a nagyon kedves Lecsó című animációs film nézése közben. Sőt egy barátom a roppanva törő, mint a jó nápolyi, lecsót megőrli és ételízesítő porként használja fel.
A szárított lecsó illata teljesen eredeti, színe lecsóra jellemző, íze pedig megtévesztően friss hatású. tehát tartósítás adalékok nélkül és tárolás akár szoba hőmérsékleten nagyon hosszú ideig.
Még táborozásra is vihető, csak víz legyen a közelben.
Maga a gép már Magyarországon is forgalmazásra, sőt fejlesztésre került.
Sokat gondolkodtam, hogy milyen zene is illik ehhez a történethez, ami most következik, gondoltam, hogy a Die Ärzte, Runter mit den Spendierhosen, Unsichtbarer! albumáról választok egy ikonikus számot, de mégis, inkább a die ärzte - M&F kippjét választottam, mivel ide most ez kell, nem más : )
Die ärzte - M&F (Performance)
Azt ígértem, hogy folytatom a témát, amit elkezdtem, az előző cikkekben, amikor is azt néztük meg, miről is beszéltek a májusi konferencia panelbeszélgetésén, ahol az élelmiszeripar jövőjéről volt szó:
Ebben a cikkben a 2021. májusában megrendezett Agrárszektor konferencia panelbeszélgetését elemezgettük kicsit, hogy mit is akartak mondani a szereplők.
Szóval azt mondják, válaszút előtt vagyunk, és hogy a jövő múlik azon, hogy jól választunk-e. A májusi konferencia panelbeszélgetésén beszélt Septe József, a Pékszövetség elnöke, és megszólat Éder Tamás is, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének nevében. Ne felejtsük el, hogy Éder Tamás a PR, és vállalti kapcsolatokért felelős vezető a /Csányi birodalom/ Bonafarm Zrt.- nél. Ennyi felütés után kezdjünk bele, hogy mi hangozott el a panelbeszélgetésen:
Idézet a cikkből, szöveghűen:
„ Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, hogy mind a két nagy pályázati csomag esetében kiemelt jelentőségű az, hogy a pályázatokról való döntéshozatal során az üzleti terv megléte és minősége. Arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy reális és piacvezérelt fejlesztési elképzelések kerüljenek megvalósításra.
Az élelmiszeripari szereplők több száz milliárd forintos támogatást fognak kapni az Európai Uniótól és a magyar adófizetőktől azért, hogy a piac számára értelmezhető fejlesztéseket csináljanak. Ez óriási felelősség, amivel óvatosan kell bánni, mert ha az ágazat ezeket a forrásokat elherdálja, az nagyon csúnyán vissza fog ütni a magyar élelmiszeriparra. A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázat felismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem. Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos.
Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni. Az speciális, sajátos ízesítésű, márkázható termékek tekintetében viszont az élelmiszeripar kisebb vállalatai is megvalósíthatnak piacvezérelt fejlesztéseket. A komplex és a normál fejlesztési támogatások keretei között az összes beruházónak figyelembe kell vennie valamennyi fenntarthatósági feltételt, akár benne van a pályázat kiírásában, akár nem.
Éder Tamás szerint az élelmiszeriparban nem szabad olyan fejlesztéseket végrehajtani, ami ne felelne meg az aktuális és a következő évtizedek társadalmi elvárásainak, mint például az egyszer használatos műanyagok felhasználása a csomagolás terén, vagy ketreces tartású tyúkoktól származó tojás feldolgozása. A szakember úgy véli, hogy a mostani fejlesztések döntő többsége pótló típusú fejlesztés lesz, mivel a magyar élelmiszeripari cégek technológiai szempontokból le vannak maradva, de a termékfejlesztést se lenne szabad hanyagolni. Éder Tamás merészen kijelentette, hogy nemcsak új élelmiszeripari termékeket kellene fejleszteni, de az is hasznos lenne, ha a magyarországi cégek az alternatívnak nevezett élelmiszertermékek irányába is elmennének, még akkor is, ha most még úgy is tűnik, nincs rá igény a társadalom részéről.
A szakember szerint a magyar élelmiszer-termékpálya versenyképességének két nagy problémája van: az alultőkésítettség, az alulgépesítettség és a modernizálás hiánya, valamint a vertikális lánc hatékonysági problémái, mint például az együttműködési hiányosságok. Éder Tamás kijelentette, hogy a vertikális integrációk a közeljövő elengedhetetlen feltételei lesznek.”
Beszúrtam a szöveget, és el is mentem meginni egy kávét, mivel egy jó kávé kell a téma feldolgozásához.
Az előző cikkemben elemeztem, hogy mi is az, hogy piacvezéreltség.
A cég olyan terméket fejleszt, és visz piacra, ami piacképes, mivel ha nem így lenne, akkor a cég léte kérdőjeleződne meg. Az, hogy meg mit jelent a cég számára az, hogy mi is a piacképes termék, azt csak egyetlen szereplőnek van joga eldönteni: a cégnek, aki a terméket fejleszti. Senki másnak. Erre mondtam, hogy a fogalmi környezet a cégek szintjén értelmezhető, máshol nem.
Cégszintről nézve az, hogy most mire van pályázat, meg mire nem, az lehet fontos, de nem az határozza meg egy normális cégnél a fejlesztési irányokat.
Ha tovább feszegetnénk a bemondás mély értelmét, akkor lassan a szánkra kellene venni a k-betűs szót /kapitalizmus/ hogy mit is ért a jelentése alatt, de ilyen mély filozófiai szintre nem akarok lemenni jelen cikkben. Sokak szerint itt a XXI. század elején már nem is kapitalizmusban élünk, hanem a kapitalizmus utáni korban, a posztkapitalizmus korában.
A megszólalás azt feltételezi, hogy csak olyan termékek fejlesztésére fogják beadni a pályázatot a cégek, amire állami pályázat van.
Persze, van olyan, hogy a cég csak olyan fejlesztéseket hajt végre, amire van pályázat.
Na de ha ezt a csodás történetet felpimpeli a cég, akkor ott találja magát, hogy szét nyerte magát pályázattal, de valahogy elsikkad menet közben a cél, ami nem más lenne, mint egy termék gyártási, vagy gyártási- kereskedelmi hátterének megteremtése. Ha ez így van egy cégnél, az azonnal látszik. Erre szoktam mondani, hogy menedzseli a pályázatait, és nem a termékeit a választott piacon!
Érdekes számomra, amit mond:
„Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni.„
Azt mondja, hogy a tömegtermékek tekintetében a mikro-kis és középvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Ez a kijelentés….
Azt nem mondja meg, hogy mit jelent számára ebben szövegösszefüggésben:
A mikro- és kisvállalkozás fogalmi környezete
Mit jelent az életképesség fogalmi környezete
Mit jelent a nemzetközi viszonylatban nézett versenyképesség
Mitől függ a nemzetközi versenyképesség itt, a XXI. században, 2020-as évek elején
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Zsé negyedik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint a nagy élelmiszergazdasági szereplők piaci versenyképessége erősen korlátos egy adott lokalitásban, ha a termék, és annak piaca oldaláról vizsgáljuk a valóságot.
Zsé ötödik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági szereplők nemzetközi exportképessége nem függ a cégmérettől a XXI. században.
Zsé hatodik törvénye:
Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági mikro-kis és középvállalkozások szerepe komplex értelmet nyer a lokalitásban, ez a szerep mérhető.
Ha példát akarunk találni a fentiekre, akkor érdemes szétnézni Kanadában, hogy ott mit, és hogyan csinálnak az „élelmiszeriparban”. Vagy a másik, az orosz dácsa rendszer, ami megtermeli mondhatni a teljes orosz belpiacra a bio zöldséget, és bio gyümölcsöt. Erről a témáról írtam már
Ez azt jelenti, hogy Oroszországban nagyjából nem létezik olyan, hogy zöldségek, és gyümölcsök belpiaca. Ezt azt jelenti, hogy ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfogásban, nincs csere, nincs pénzmozgás.
Mit is mond Éder Tamás?
Ha pár mondatban kellene összefoglalni, akkor a következőt mondja:
Kell pár horizontálisan- és vertikálisan integrált szervezet, ami lefedi a teljes hazai agrár-élelmiszeripari potenciált. Ezek a szervezetek majd szervezik azt, hogy mit is kell termelni, és szervezik a végtermékké formálást. Integrálják az ehhez szükséges szaktudásokat. Piacra viszik a portékát, legyen az belpiac, vagy export piac. Azt, hogy mit lehet fejleszteni, és hogyan, majd a piacvezérelten megmondják. Erre kell pénzt adni. Intakt * rendszer felépítése lenne a cél, nem más.
Észre kell venni, hogy az, amit mond, onnan nézve teljesen logikus, és lássuk meg, leképez valami hatékonyságot.
Csak hogy az általa feltételezett élelmiszeriparban –mert azt fejlesztünk 20 éve – nagyon sokféle szereplő egzisztál.
Itt a XXI. században a közepesebb- kisebb élelmiszeripari szereplőknek kedvez a valóság, és nem igazán a nagyoknak.
Élelmiszeripar?
A kis és közepes szereplőké a XXI. század!
Ez látszik olyan 20 éve, amikor is a nagyok feltették azt a kérdést, hogy hogyan tudnak innovatívak maradni az „élelmiszeriparban”. Erre a nagyok eléggé sokféleképpen találták meg a választ, néhány megoldás általánossá vált, amit érdemes jobban kutatni, mivel olyan 1-20 év késéssel –iparága válogatja- errefelé is meg szoktak érkezni e megoldások.
Ha így nézek rá a megszólalásra, akkor már a megszólalás értelmet nyer, felteszi a kérdéseket:
A kérdés az, mi az irány?
Mi legyen?
Meg hogyan?
Hova pakoljunk lóvét?
Meg hova nem?
Meg mikor pakoljuk?
Mit is jelent az idő fogalma a történetben?
Meg mi legyen azzal a fránya innovációval?
Meg mi van itt a XXI. századdal?
Szerepkeresés van, roppant keményen. A válasz meg nem mindegy!
Ez nem mást jelent, mint azt, hogy a hazai élelmiszergazdaság pezseg, erjed, utakat keres, és nézelődik. Mi legyen? Ez itt a kérdés.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Arany J. Toldi Előének
Magyar élelmiszeripar képe úgy lobog föl nékem majd 40 év messzeségben.
Üdvözlöm a tisztelt blog olvasókat. Zsebők Zsigmond barátom lehetőséget adott, hogy blogjában felidézzem a fényes évek sorát, amikor az élelmiszer termelése Magyarországnak mennyiségben, minőségben a csúcson volt, s mindezt produkálta az ipar a világ ámulatára és természetesen irigységére.
Hol is kezdjem? Bemutatkozom, mintegy igazolva, hogy tervezett több részes visszaemlékezésemet jogosan teszem, nagyon is aktív résztvevője voltam a történéseknek.
Nevem Bujna Ferenc.
A budapesti Kertészeti Egyetem hallgatójaként kezdtem pályámat 1974-79 évek között. Tartósító Ipari szakos hallgató, fő szakom a Konzervipar, de alapos képzést kaptam Hűtőipar és Borászat területén is. Tulajdonképpen képzésünk rendkívül sokrétű volt, felölelte a műszaki rajz, gépészet, zöldség/gyümölcs kertészet, agrometeorológia, automatizálás stb. a tartósítással kevéssé összefüggő, de egyáltalán nem haszontalan tárgyak sorát. S még csak ezután következett a tartósítás művészetének alapozása a számtalan típusú kémiai tárgyak, mikrobiológia, a tartósítóipari folyamatok fizikája, biológiája, közgazdaság tana, nyelvi ismeretek, s nem utolsó sorban a tartósító ágazatok teljes vertikumának, a kornak megfelelő világ színvonalú elsajátítása.
Magyarországon volt cca. 16 nagy Konzervgyár, száznál több kisebb konzervüzem, világ színvonalú Hűtőházak nagy és kis volumenben, több száz úgynevezett Savanyító üzem, ahol a káposzta és egyéb zöldségek természetes fermentálása folyt.
Nagy Húsipari cégek, kisebb vágóhidak biztosították a legkiválóbb tőke és tartósított húskészítmények sorát. Jó néhány gyárunk termékét a Világpiacon jól jegyezték. Borászatok, melyek megalapozták a mai napig neves borászati ágazatunkat. Cukorgyárak, Tej és sajt feldolgozó üzemek, édességet és kekszet gyártó üzemek sora, Növényi olaj feldolgozók stb.
A felsorolást nagyon sokáig folytathatnám, hisz országunkban minden volt!
És természetesen a gyártást kiszolgáló segédanyagok gyártása is nagyban folyt. Ecet, élesztő, üveg és doboz gyártás, lapkák és egyéb csomagoló eszközök gyártása. Valóságosan alig volt olyan kellék, amit ne itthon gyártottak volna. Igen, pektint importáltuk, hiány cikk is volt időnként, pedig még magam is sikeresen próbálkoztam a laborban cukorrépa szeletből pektint előállítani.
Gyakorlati időmet a hatvani Konzervgyárban töltöttem, ahol épp a PR 72 típusú, teljes egészében magyar fejlesztésű és gyártású (Láng Gépgyár) napi 720 tonna paradicsomlé sűrítésére alkalmas gépet üzemelték be teljes sikerrel.
Mivel a Hatvani Konzervgyár a híres Hatvani Cukorgyárral összenőve, azaz gyakorlatilag egy hatalmas gyárudvaron osztoztak, közös kiszolgáló létesítményeik voltak, például a kazán, igencsak szívemhez nőttek, s 3 hónapon keresztül negyedikes konzerv szakos hallgatóként helyet és tudást adott diploma , TDK, MÉTE munkáim elvégzéséhez, így talán picit több időt szentelek az innen való példák felhozatalában.
Hadd álljon itt idézetként a Hatvani Konzervgyár történetéből idézve a honlapjáról pár sor :
„A Konzervgyár több okleveles mérnök tudását és tapasztalatát kamatoztatta, illetve olyan szakmunkás gárdával rendelkezett, akik minden külső segítség nélkül felszerelték és működtették a gyáregységet. Emellett kitüntetett figyelemmel kísérte a tulajdonos, a Báró Hatvany család is a paradicsom Konzervgyár termelését. Innen adódott, hogy a Hatvani Konzervgyár megindulása után néhány évvel a hazai konzervgyárak élvonalába került, sűrítménye pedig az importáló északi országokban jó hírnévre tett szert.
A Hatvani Konzervgyár a napi 1500 tonna paradicsom feldolgozásra alkalmas kapacitást elérve, indokoltnak látta a termelés további fejlesztését. Egy jelentős beruházással 1978-ban napi 2000 tonna fölé növelték a feldolgozott paradicsom mennyiségét. 1979-ben már több mint 90 ezer tonna nyersanyagot dolgoztak fel."
Fel sem fogható, hogy Hatvani csak egy volt a számtalan paradicsomot feldolgozó gyárunkból, s hogy ezen egyetlen gyár csak paradicsommal való kiszolgálásához mekkora mennyiségre, területre, termelési infrastruktúrára volt szükség!!!!
E történet folytatása, hogy a lazává vált vizsgaidőszak alatt a Budapesti Konzervgyárban dolgoztam sok diák társaságában, éjjeli műszakban az almalé sűrítő üzemben.
Nyaranta a Békéscsabai Konzervgyárban vállaltam Középiskolások részére szervezett építő táborokban vezetői pozíciót, aminek kapcsán nagyon szép emlékeim alakultak ki egy jó nevű gyár nyári munkájáról, vezetéséről, ahol példaértékű volt Irénke néni igazgatói tevékenysége.
Első munkahelyem az akkor még MEZŐGÉP- Kecskemét, később AGRIKON- Kecskemét névre hallgató gépgyártó konglomerátum Budapesti Fővállalkozási Irodája volt. Ezen Iroda feladata volt, hogy hazai és a világ számos tájékára exportáljon egyéni és vonallá összeállított feldolgozó gépeket. Az alig két éves ténykedésem alatt szinte az összes élelmiszeripari ágazat tárgykörében adtunk ki ajánlatot. Legemlékezetesebb ténykedésem egy Indiába ajánlott paradicsomsűrítő állomás volt (előfeldolgozó teleppel egyetemben ) ahol kevés volt a hűtővíz mennyisége, s a vákuum sűrítőkhöz szükséges hideg energiát kellett furmányos módon biztosítani.
E helyütt érezhető volt az ország élelmiszertermelő tevékenységének látványos pezsgése. Számtalan hazai élelmiszer gépgyártó céggel volt napi kapcsolatunk, mint pl. ÉLGÉP, KÖVAC, LÁNG, AGRIKON és sok-sok speciális gépet gyártó kisebb céggel. Természetesen, ahol szükséges volt, éltünk a külföldi gépgyártás termékeivel, hogy a lehető legjobb ajánlatokat tudjuk megtenni.
Büszke vagyok arra, hogy több gép ötletelésében részt vehettem, így a híres PF folyamatos pasztőröző gépcsalád megalkotásában.
Érdekel a téma?
Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Cégünk hatalmas mennyiségben exportált a Szovjet piacra zöldborsó, zöldbab, uborka stb. feldolgozó gépsorokat, csak hogy jellemezzem, óránként 3 tonna borsó szem feldolgozása sem volt ismeretlen. Némi orosz nyelvtudásomnak ( orosz tagozatos gimnazista ) köszönhetően sok-sok ellenőrző, átvevő útjára kísérhettem el a szovjet minőségi ellenőr urat, név szerint tov. Suhovot, aki mellett teljes képet kaptam a hazai élelmiszer gépgyártás helyzetéről, akár rejtett bajairól
Még elvégeztem a Konzerv Tanszék szervezésében a tartósítóipari folyamatok és gépek szakmérnöki kurzust, ahol nagyon alapos tovább fejlesztő tudást kaptunk a szárítás, centrifugálás, szűrés, fagyasztás, liofilizálás, és még több tucatnyi művelet fizikájában és gyakorlati alkalmazásában. Aki itt jól végzett, bátran elvállalhatott egy fő gépészi vagy akár főmérnöki állást egy konzerv üzemben.
Én is így tettem, amikor a Nógrád megyei ZÖLDÉRT majd változó névvel ÁFÉSZ kebelén belül a dejtári, és salgótarjáni feldolgozók fejlesztésében és működtetésében vettem részt vezetőként.
Nógrád megye volt a 80-as években a bogyósok hazája, ahol a világ legfinomabb málna szörpjét ontották a Szobi, Drégelypalánki üzemek. Akkoriban le is nézte az ipar azt az üzemet, amely ki merte csak mondani is a „ízű szörp” szót. Hadd emlékezzek név szerint is a legendás drégelypalánki vezetőre, Kapás úrra, kinek neve fogalommá vált a szakmában.
Karrierem tovább szövődött az ország egyik leghíresebb kis üzemében, Fertődön. A méltán híres Bogyós Kutató, a Fertődi Állami Gazdaság és a Porpáczy Kertészeti szakiskola olyan hármast alkotott, amely szakembereket, kutatókat és a konzerv üzem révén termékeket bocsájtott útjára.
Üzemünk, a zöld színű, Eszterházy kapus címkével ellátott termékeket Európa és tengeren túl számtalan üzemébe exportálta. Termékeinkért versengtek a hazai szocialista nagykereskedelmi szervezetek a FŰSZÉRT-ek.
Ez már a 80-as évek végére esett, az un. rendszer váltás idejére, ahol sajnos, mind a rendkívül magas színvonalú kertészeti termesztés, felvásárlás és feldolgozás rendszere kezdett hanyatlani.
De még pályám szép emléke ezután következett, egy az AGRIKON által Kenyai magán cég részére eladott komplett Konzervgyár képében. Az üzem teljes felépítésében és működtetésében részt vettem, mint egy főmérnök. Kiépítettem egy teljes, a magyar normáknak megfelelő feldolgozó, labor, raktár stb. rendszert, amely hosszú éveken keresztül kiállta a legkényesebb nyugati importőrök igényeit.
Az üzem elsősorban zöld színű ceruza babot dolgozott fel dobozba, üvegbe, de sikerült meghonosítanom a magyaros ízű almapaprika, csemege uborka, vágott vegyes gyártását is, sőt még igazi magyaros ízű „babfőzelék kolbásszal” is belefért a kínálatba. Ez utóbbit az a katonásdi élmény sugallta, ahol is a letöltendő 11 hónap alatt a magyar készétel kínálat teljes kereszt metszetét sikerült megismerni előzetesen.
Sajnos, ahogy Kenyából visszatértem, talán nem kellett volna, kiderült, hogy a magyar feldolgozó ipar nagyon visszaesett. Jobb híján Fertőd körzetében a Kertimag KFT (a nagyon híres vetőmagos MAUTNER cég utódja ) részére kiépítettem egy vetőmag nagyker és szaktanácsadói bázist. Ennek kapcsán Gödöllőn Növényvédelmi szakmérnökként végeztem, s engedve az új kor szavának Megújuló energetikai szakmérnöki tudást és épület energetikai szakképesítést szereztem.
Mostanában pedig a liofilizálás technológiájába és gyakorlati felhasználásába szerelmesedtem bele, aminek kapcsán van egy kis liofilizálóm. De ezzel a technológiával a 80-as években foglalkozott a Kertészeti Egyetem Hűtő tanszéke is, de ma már nem.
Mint jeleztem, bemutatkozóm azt hivatott jelezni, hogy a 1980-2020 évek közötti „fejlődését” az iparágnak átlátom, kérdéseitekre válaszolni tudok.
Tréfásan szólva akasztott ember még nem voltam, helyettem úgy tűnik, a magyar élelmiszer feldolgozó vertikumot akasztották hozzá nem értő kezek.
Élelmiszeripar
Van feltámadási lehetőség?
Nos, ezen kérdések megvitatására kérném a tisztelt olvasókat hozzászólni, véleményezni. Én ígéretet teszek arra, hogy hetente egy-egy fejezetét a hajdani virágzó élelmiszer iparnak felidézem, saját és hallott emlékezett morzsákra támaszkodva.
Idézve oktatási, kutatási intézmények munkájából, az alapanyag előállítás teületéről, a feldolgozás irányaiból, kultúrájából, a műanyag előtti idők csomagoló anyagairól, exportról, belföldi ellátásról és még nagyon sok érdekes dologról.
Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.
Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!
Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.
Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.
Eddig a szolgálati közlemény.
Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:
Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.
Szóval élelmiszeripart fejlesztünk eldőlt? Vagy mégsem? Vagy akkor most tényleg mi van?
Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:
„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.
„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „
– mondta Dr. Mezei Dávid -
itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.
Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége - mondott:
„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.
A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre
– figyelmeztetett Éder Tamás.
Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”
A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.
Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.
Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.
Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!
Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?
Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:
Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.
Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.
A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.
Nem volt az olyan rég nincs még egy évtizede. Ott álltunk egy idegen ország egyik gyorséttermében este műszakkezdéskor. Nyomtunk az éjszakai műszakot, délután öttől, hajnali ötig, ahogy kell, tizenkét órában. Kérdezheted, hogy miért. A válasz roppant egyszerű. Addig, míg nem beszéled az adott ország nyelvét komoly szinten, addig csak álmodhatsz arról, hogy szabad jegyed legyen felfelé. Aki ezt végigcsinálja szépen, lentől fel, és nem adja fel, és mondjuk, a 12 órás műszak után tanulja a nyelvet, szigorúan, ahogy kell, annak van esélye arra, hogy rátaláljon a boldogság kék madara. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Ott vagyunk, nyomjuk a műszakot. Hogy kik nyomták az éjszakai műszakban? Négy egyetemi tanszéket meg lehetett volna tölteni a szaktudással, ami koncentrálódott egy-egy 12 órás műszakban. Megtanulhattad a földmérés rejtelmeit, képet kaptál a szociológiáról, php fejlesztésről, meg arról, hogy kit, mivel hogyan szívat a főbérlő éppen. Pl. ott volt a görög lány, akinek nem tetszett, hogy 12 órán át nem pillanthat a telefonjára, csak a szünetben. Ott volt a lengyel srác, aki minden tudott arról, hogy hogyan kell biztosítást kötni egy kocsira online. Volt ott olasz srác, aki annyit beszélt angolul az elején, hogy hello. Persze ott voltak a lengyel lányok, akik a szendvics, meg a krumplis pályát tolták. Meg a „fehér ingesek”, akik feleltek a műszakért. A fehér ingesek is a világ minden tájáról jöttek.
Az első dolog, amit megköveteltek tőlünk, az az volt, hogy saját nyelven ha megszólaltál, - és nem volt vendég – akkor beleordították a füledbe- hogy a helyen, a műszakban csak ezen a nyelven lehet beszélni – oszt kész. Komolyan vették. Na, most ha te is komolyan vetted, akkor eléggé gyorsan meg lehetett tanulni azt a pár száz szót, meg az alap nyelvtant, ami a melóhoz kellett. – Ez kb. 1-3 hónap, ha nem erőltetted meg magad – Szóval, ha tolod az éjszakai műszakot ilyen szinten nemzetközi környezetben, nagyon gyorsan ki kell, hogy alakuljon benned az, hogy hogyan kell csapatban dolgozni, és segíteni egymást, mert ha nem, egyszerűen nem tudsz megmaradni egy órán túl ilyen környezetben, ki fog lökni. Pillantásokból érteni kell a másikat, hogy mit hogyan akar, és miért. Csinálni kell, nagyon nem kell kérdezni azt, hogy mi miért van, tolni kell, ahogy mondja a „fehér inges”, és kész. 1-3 héten belül el kell jutni a nyelvvel arra a szintre, hogy letold az alap HACCP tanfolyamot online, mert az minimum követelmény volt a melóhoz. Ilyen hosszú bevezető után térjünk rá, hogy mire is tanít meg egy ilyen hely, az éjszakai műszakban.
Faék egyszerű szabályok vannak, ami alapján ez a nagyon komplex kibocsátásra képes üzem működik. Ezeket a szabályokat meg kő keményen be is tartatták, nem csak a fehér ingesek, hanem bent a gyártásban mindenki mindenkivel. Nem volt kivétel. Ehhez meg nem kellett nyelvtudás.
Ilyen, volt a takarítás is.
Megvolt a protokoll, hogy mit, hogyan, mivel kell eltakarítani, elmosni, vagy kitisztítani. Minden gépnek megvolt a saját tisztítási protokollja. Az, hogy melyik gépet, hogyan, és miért, mivel kell eltakarítani, szétszedni, fertőtleníteni az egyes részeket, néhány „zárás” után megtanulta az ember. Olyan egy hónap után szerzett rutint ebben az ember.
Készültünk is rendesen, a feladatra, hogy ki mit fog csinálni záráskor, mivel nem volt egyszerű 4-5 embernek patyolat tisztára varázsolni a helyszínt egy óra alatt.
Amikor elkezdtük a melót, valaki elővette a telefonját, benyomta a zenét, és megkezdődött a meló. Volt ott görög meg lengyel rock, meg néha szólt a Tankcsapda, meg a többi, Johnny a mocsokban -
Minden gépet szét kellett szedni az előírás szerint, részeit elmosogatni, kirakni az asztalra, hogy a „fehér inges” azonnal lássa, hogy tiszta-e. Minden kerekeken volt, el kellett húzni mindent, és kőkeményen fertőtleníteni kellett a helyszínt. Nem lehetett sumákolni. Igen-nem játék volt ez a javából. Nagyon megtanították, hogy mi is az, az Ő fogalmaik szerint, hogy tiszta.
Emlékszem egy komoly éjszakára, olyan hajtás volt, hogy beleizzadtunk a cipőnkbe rendesen. A törpünk tele volt a történettel, gépiesen nyomtuk a takarítást.
Ment is a földmérő srác, hogy jelentse, hogy készen vagyunk, átadjuk a terepet. Kijön a „fehér inges” végignéz mindent, azt mondja, hogy ez így nem lesz jó.
Elhúz egy gépet, és lőn, a gép hátulja csak át volt törölve, de nem volt lemosva. Fogtuk is fejünket, hogy úh.., vazz, az új lengyel lány még nem érti az angolt, jobban meg kell mutatni neki a csíziót.
Az lett, hogy újra kellett tolni a takarítást. A „fehér inges” jött elővette a protokoll listát, végigment a csapattal, hogy mi miért tiszta.
Okkás volt. Reggel 7- re mire jött a reggeli műszak, kész is lettünk. Este mentünk vissza, ahogy kell.
Miért mondom ezt el?
Aki egy ilyen helyet kivakar a mocsokból az érvényes takarítási protokoll szerint, az megtanul valamit arról, hogy mi is az, hogy valami tiszta egy üzemben, vagy egy konyhában. Megtanul az ember extra hatékonyan takarítani, meg tisztán, odafigyelve dolgozni a legnagyobb hajtásban is.
Egy gép akkor tiszta, amikor a gép a rá megírt takarítási protokoll szerint el van takarítva, ki van mosva, szét van szedve, és mindenki által ellenőrizhető módon ellenőrizhető az, hogy minden alkatrésze tiszta.
Azért jutott eszembe ez a történet, a hőskorból, mivel szembe jött velem meló közben pár NÉBIH elrettentő horror videó egy ellenőrzésről.
Sejtelmes zene, közben megy a videó, mutatja az ocsmányabbtól ocsmányabb helyszíneket, dolgokat. Az ember azt várja, hogy mikor kel életre a például egy műanyag tartóba belerohadt anyag, vagy mikor lép elő a fal mögül a gonosz bohóc kezében a láncfűrészzel.
Integrált takarítási protokoll az egész üzemre, kőkeményen be is tartani. Azért, hogy ne rohadjon rá a papírlakat az üzemre, ha jön a „köjálos”.
Integrált takarítási protokoll a komplex üzemre, ahogy kell, ahogy a nagyok csinálják. Azt meg be kell tartani kőkeményen. Ahogy a „fehér inges” tolta szerényen.
Na, megyek, iszom egy kávét.
A végére legyen még egy kis Toten Hozen, a WIZO után :) :)
Die Toten Hosen // Alles passiert (Offizielles Musikvideo)
Autobahn - A3, Németország. nyomod a gázt, mivel időben akarsz odaérni a komphoz Calaisba. Megvetted a kompjegyet az átkelés idejére, két órával indulás előtt oda kell érned a terminálba, ha nem akarsz kétszer fizetni az átkelésért, mivel előbb érkezhetsz, de ha lekésed a kompot, új jegyet kell venned, ez a szabály. Kinézel az ablakon, épp az erlageni lehajtó mellett húzol el, vissza is veszed gázt, mivel koncentrálsz, hogy jó helyre sorolj be, mivel maradni akarsz az A3-on. Szóval Erlagen, azon gondolkozol, hogy:
„Á, már mindjárt odaérek, ez már csak pár km, nincs messze..”
Nyomod a gázt, azt veszed észre, hogy már a szendvics sem ízlik, meg már a harmadik túrórudit eszed. Már a hangos könyvet is ami ment, Jimmyre cseréled, mivel kell egy kis idegnyugtató zene.
/Aki hosszabban jár autópályán, annál van legalább egy Jimmy lemez, vagy tracklist, ez alap. Olyan, mint a langyos kávé a termoszban, vagy az elakadásjelző háromszög, mindig nálad van, és amikor kell használod is. Igen, van kedvenc Jimmy számod, de miért furcsa ez? : )/
Lassan haladsz, mert „stau” van, és már pisilned is kellene, mivel eltelt pár óra, és még eléggé messze vagy Würzburgtól is. Kibírod. Kiállsz a pihenőbe, van akkora szerencséd, hogy ki tudsz állni. Kicsit sorba kell állnod a WC előtt, de abszolválod a dolgot. Visszafelé battyogva a kocsihoz azon morfondírozol, hogy vajon milyen messze van az aacheni kanyar.. Innen még Calais kb. 800 km, olyan autópályán, ahol bármikor, bárhol előállhat 1- 3 órás dugó.
Ez a kis történet jutott eszembe, amikor elkezdtem ehhez a bejegyzéshez gyűjteni az anyagot.
Szóval egy fogalmi környezet jelentéstartalmáról fogunk beszélni ebben bejegyzésben. Arról, hogy ennek a fogalomnak a jelentéstartalma hogyan változott 2010 – 2020 között. Ez 10 év időtartam, ebben az időtartamban már érdemes megvizsgálni egy fogalmi környeztet jelentéstartalmának változását.
A fogalom, melynek jelentéstartalmának változását vizsgálni fogjuk 2010- 2020 közötti időtartamra vonatkoztatva Magyarországon, közkívánatra az:
élelmiszeripar
Amikor a lecsós haveromnak elmondtam, hogy erre készülök, hogy ezt megírom, csak mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta:
- Végre vazz! Ki kell ezt vesézni, mert eljött az ideje!
- Amúgy sok sikert!
/A srác most jött haza nagyon messziről, ahol a lecsós mérnöki tudományok gyakorlati megvalósításába fáradt bele 15 évig, és úgy gondolta, hogy 50 körül itthon fogja tengetni nyugdíjas éveit családjával. Mert van egy laptopja is. /
- Kösz, aranyos vagy : )
Ennyi bevezető után térjünk rá a lényegre. Miért is fontos ez a téma. A történet roppant egyszerű. Ha mindenki ugyanazt érti egy fogalmi környezeten, akkor az jó, arra vélt, vagy valós jelentéstartalomra rá lehet építeni egy elképzelést, ami vagy kiállja a valóság próbáját, vagy nem.
Nézzünk egy ilyent, mire gondolok. Amikor az ember elkezdett foglalkozni azzal komolyabban, hogy mi az a repülés a XX. század első éveiben, akkor azok nyomták a témát, akik komolyan foglalkoztak a biciklizéssel. Ők fektették le az aerodinamika elméleti, és gyakorlati alapjait. Bicikli, meg repülés? Az ám! Semmi másról nem szól a történet, csak az egyensúlyról. Aki meg bicikliket alkot, az ért az egyensúly fogalmi környezetéhez. Nem találod az egyensúlyt biciklizés közben? Eltaknyolsz. Ilyen egyszerű ez. Nem találod az egyensúlyt repülés közben? Semmi gond, lezuhansz, oszt kész.
„Bizonyos szempontból történelmi pillanatnak vagyunk a szemtanúi, mert a komparatív előnyeinket valódi előnyökké akarjuk alakítani. Ennek kapcsán nem árt leszögezni, hogy amit ma befektetünk, az csak 5-10 év múlva hoz igazán eredményt.
A befektetni ráadásul komplex stratégiával kell. A fő üzenetem a piacnak most az, hogy a 21. században nincs olyan, hogy mezőgazdaság és élelmiszeripar. Élelmiszer-gazdaság van. A kettő egymástól nem elválasztható, csak egyben, szakértői alapon lehet jól kezelni. Ahhoz, hogy ez jól működjön, a lánc minden elemének a helyére kell kerülnie. „
Figyeljünk a szóhasználatára. Számára élelmiszergazdaság van, és nincs élelmiszeripar. Tehát van egy vezető bankár, aki nem hisz abban, hogy van ilyen a XX. század elején, Magyarországon, hogy élelmiszeripar.
Élelmiszeripar. Mi is tartozik a fogalmi környezetéhez?
Az internetet hívtam segítségül, hogy mondja már meg, hogy ebben a témában mit gondolunk igazságnak. Be is írtam a keresőbe:
élelmiszeripar fejlesztés 2010- 2020
Érdekel a téma?
írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Be is másolom a képet, hogy mit dobott ki a kereső, érdemes végigolvasni tételenként, hogy mit is dobott ki. Élelmiszeripar ezerrel, mindenhol, 2020-as bejegyzés is.
Tehát 2010 óta nem csinálunk mást, csak élelmiszeripart fejlesztünk…
„A probléma az, hogy a magyar élelmiszeripar teljesítménye az elmúlt húsz évben folyamatosan visszaesett.
Mi az oka ennek a húsz éve tartó visszaesésnek?
Sok oka van. Az egyik, hogy az elmúlt húsz év agrárpolitikája alapvetően mezőgazdaság-központú volt, és nem igazán foglalkozott az élelmiszeriparral. Az élelmiszeripar egy szürkületi területté vált a mindenkori kormányzati tevékenységben. A mezőgazdasági minisztérium nem igazán érezte a magáénak, a gazdasági minisztérium nagyon nem érezte magáénak. Stratégiai szintű gondolkodás az ágazatról gyakorlatilag nem volt. Persze voltak más ágazatok is, amikről nem volt stratégiai szintű gondolkodás, és mégis fejlődtek, csak az élelmiszeripar nagyon sajátos ágazat.”
Foglaljuk össze kicsit, hogy milyen kép rajzolódik ki előttünk:
2009, egy vezető iparági szereplő azt mondja, hogy az élelmiszeripar szürkületi terület, meg hogy az élelmiszeripar nem tanulta meg azt, hogy mi az a verseny.
12 évvel később, 2021 márciusában egy vezető bankár azt mondja, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem az élelmiszergazdaságban hisz, meg kellene a kockázati tőke is a történetbe.
Az internetes kereső meg azt mondja, hogy 2021-ben élelmiszeripart fejlesztünk.
Szóval ez így eben eléggé lehangoló.
Nincs egységes megközelítés?
Akkor most élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság fejlesztése van? Vagy mi van 2021-ben?
Ahogy ma itt a XXI. század elején, Európában kinéz a történet, nagyon nem beszélnek élelmiszeriparról, más fogalmi környezetben gondolkoznak. Ilyenbe például:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
/A következő mondatban a global food system kezdődik, ezt egy másik posztban majd megbeszéljük./
A fenti fogalom meghatározás a food systemre nagyon komoly dolgokat takar, amivel érdemes lenne foglalkozni, mivel az European Commission csak ebbe a fogalmi környezetben tudja értelmezni azt, hogy mit tesz a témában, mivel food system- ről beszél.
Ebből kis szóelemzésből pár dolog kikövetkeztethető, nézzünk párat:
Az EU nem foglalkozik élelmiszeriparral, food systemben gondolkozik
A vezető bankár 2021-ben nem hisz abban, hogy létezne élelmiszeripar, hanem számára csak élelmiszergazdaság van, nincs más.
A wikipedia meg azt mondja, hogy a food system fogalmába beletartozik:
- megismételm a fogalom meghatározást:
„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”
A nyugdíjas lecsós havernak átküldtem az eddigieket, hogy olvassa el. Elolvasta, és fel is hívott a következőkkel:
- Zsé, agrár ország már voltunk, ezt a szót nem is hallottam mostanában, gazdaságtörténet szemináriumon fordult elő utoljára, ha jól emlékszem. Nem kellene megint agrár országnak lennünk még egyszer itt a XXI. század elején. Egyik ország sem akar az lenni, mivel ebbe a fogalmi értelmezésbe az olcsó alapanyag termelés van determinálva, és kész, nem több.
- Amiben én hiszek a global food system, és mivel ez a szakterületem, ezért tudom értelmezni azt, hogy miről beszél az „European Commission” amikor a food system fogalmát használja. Ez fogalmi környezet nagyon komoly innovációs potenciált képvisel, talán jó lesz ez a megközelítés olyan 4-6 évig, de tovább nem.
- A többi tedd hozzá te, most mennem kell.
Számomra sem létezik olyan, hogy élelmiszeripar, ez a fogalmi megközelítést olyan 50 éve dobták.
Számomra csak az élelmiszergazdaság, food system, global food system fogalmi környezetbe beilleszthető játékterek, és levezethető innovációs potenciálok értelmezhetőek.
A vezető bankár meg csak erre fog pénzt adni, ha fene fenét eszik is, mert ebben hisz, mindenki más is ebben hisz.
A környező országokban is ebben hisznek, meg minden olyan helyen ebben hisznek, ahol meg akarják nyitni a XXI. század elején az ebben rejlő innovációs potenciált.
A nyugdíjas lecsóst, aki most 50 körüli, csak akkor lehetne rávenni, hogy vegye fel az üzemi bakancsot, hogyha élelmiszergazdaságot fejlesztenénk, másképp szóba sem állna senkivel.
Milyen útra indulunk? Hogyan, meg milyen fogalmi környezetbe fektetünk be, meg mit? Milyen szótárt használunk?
A használt szótár meghatározza azt, hogy milyen lesz az eredmény. Ez most roppantul nem mindegy!
Időben odaérünk az aacheni kanyarhoz, és elérjük a kompot, vagy nem? Ez itt a kérdés.
Ott hagytam abba, hogy február vége van, általában a lőterek tavasszal nyitnak ki, szóval még türelemmel kell lenni, hogy lőhessen az ember pár rottét. Szóval itt a következő video, amin egy ürge puskáját látjuk, ahogy lövi a korongokat, és mindegyiket eltalálja.
Megnézted te is? Persze, te is azt mondod, hogy az ürge csak lövi a korongot, oszt kész, de mi is ebben a pláne? Nézzük meg jól a videót, mivel most ezt fogjuk kicsit kielemezgetni, amolyan lecsósan, hogy mi is itt a stájsz.
Szóval a korongok törnek, látod te is? Szuper! Nézzük tovább, mit látsz még, Lassítsd le a felvételt, mit látsz? Menjünk végig rajta kockánként, és lássuk meg a csodát a történetben.
- Látod már?
- Kezded látni?
- Hát persze! A csóka a puskával úgy lő, hogy mindig eltalálja a korongot.
- Jól van, de mit kell látni, és nem csak nézni?
- A csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, és mégis eltalálja a korongot!
- Mindig!
- Bingó!
- Ebben a történetben ez az 1 000 000 forintos kérdésre a helyes válasz!
Itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, ami nézünk! Ahogy mondtad, a csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, mégis eltalálja a korongot!
Nézed a felvételt? A csóka soha nem a korongra céloz, csak valahogy a korong „felé tartja” a puskát, lő, és mégis eltalálja a korongot! Itt van a kulcs a történetben, „valahogy felé tartja” a puskát, és mégis eltalálja a korongot. na de most fordítsuk komolyra a szót.
A srác bent áll a pozícióban, beáll, jelez, és a korongot elindítják. Rajta van a korongon, lő, a korong leesik, nem kapja le a puskát a horizontról, hanem a törött korong „legnagyobb darabját” szépen „leköveti”. Nem kapkod, mint egy holdkóros idegbeteg egy nyári éjszakán.
A srác a korong felé tartja a puskát és lő, és talál.
Itt minden mozog, nincs fix céltábla, ahova lőni kell, nagyon úgy néz ki, hogy a korong, roppantul gyors, és nincs idő normálisan „célozni” se. Ez így együtt eléggé bonyolult történetnek néz ki.
- Mit látsz még a felvételen?
- Semmit!
- Az baj!
- A srác soha nem a korongra céloz, és soha nem a korongra lő!
- Akkor meg hova?
- Nem látod?
- Dehogynem, látod te is, oda lő, ahova lőnie kell, és mindig oda lő!
- Általában a korong elé, de ezt te is látod!
- Na, akkor hogyan is van ez?
A sörétessel lőni egy repülő korongra olyan történet, hogy a jövőbe kell látni, mivel ha a korongot célzod, csak idegeidet teszed tönkre, és anyázni fogsz, nem kicsit, idegesen meg nem lehet célt találni, az biztos.
Igen, a jövőbe kell látnod, mivel mindig oda kell lőnöd, ahol a korong lesz, és nem magára a korongra kell céloznod, mivel ha ezt teszed, akkor soha a büdös életben nem fogod eltalálni. Ez a tény.
Ha tudsz lőni, akkor meg roppantul mindegy, milyen sörétes van a kezedben, el fogod találni a korongot vele, legyen az egy nagyon drága puska, vagy a legolcsóbb.
Szóval a kérdés az, mi az, hogy lőtudás?
Az, hogy sörétessel tudj lőni, ahhoz egy nagyon speciális tudás kell, mivel tudni kell, hogy mit akarsz látni, és hogyan. Ezt a látásmódot meg lehet gyakorolni pl. vezetés közben is. Ez hiper koncentrációt igényel, ott vagy vezetés közben, nem alszol el, az útra figyelsz. Na de ezt tudnod kell, hogy hogyan is kell ezt csinálni, meg mit, mivel ha szart gyakorolsz be, akkor roppantul nagy gázban vagy, nem fogod eltalálni a korongot.
A repülő korong fizikája, meg a kilőtt sörét ballisztikája eléggé egzakt tudomány földi körülmények között.
Tehát itt nem a puska a lényeg, hanem az, hogy tudsz lőni, vagy nem tudsz lőni. Egy gyakorlott sörétlövő, már akkor tudja, hogy le fogod-e lőni a korongot, amikor megmozdítod az izmaidat, hogy emelnéd a puskát, nem kell emelned, csak emelnéd, és már tudja, hogy sikeres leszel-e vagy nem. Ilyen ez a pite.
Amikor először van a sörétes a kezedben, és lősz, - feltéve hogy nem mondják el, mit is tartasz a kezedben – három dolog történhet:
Az első hogy sikeres lövést adsz le.
A második az, hogy rosszul fogod be a puskát, és kivered a saját fogad, vagy szétütöd az állkapcsod lövés közben.
A harmadik az, hogy lövés közben dobod el a puskát, na akkor roppant nagy gondban vagy, te is, meg azok is akik körülötted állnak a biztonsági távolságban, mert vagy túlélitek, vagy nem.
Ha sikeres lövést adtál le, és megcsap a lőpor illata, és az neked tetszik, akkor el vagy veszve, mivel semmi nem fog megállítani abban, hogy nagyon komolyan megizzadva megtanulj lőni, jól lőni.
Mert a lőpor illata a vadász, vagy a sportlövő számára olyan, mint egy csodálatos parfüm, a lőpor füstöt ki kell fújni a csőből na.
Jó lövő technika a számodra megfelelő puska a kezedben, és élvezni fogod azt, hogy lősz pár rottét˙
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Hogyan is jön ide az élelmiszergazdaság?
Szóval az, aki tud arról, hogy mi is van a kezében, pl. - egy élelmiszeripari cég – és képes úgy vezetni, hogy megjelenjen benne a dinamizmus, akkor az megnyerte a jövőt.
A dinamizmus alatt ebben a fogalmi megközelítésben azt értem,
hogy a jelenben olyan piaci viszonyokra optimalizál, ami majd csak be fog következni, és teszi ezt integráltan.
Ez egy nagyon más tudást, és megközelítést igényel, mint egy átlagos hozzáállás.
Statikus- dinamikus – integrált fogalomhármas, ebben kellene keresni történetet.
Gondolkodunk ilyeneken? Ez itt a kérdés! Szerintem nagyon itt az ideje, hogy gondolkozzunk ilyen történeteken!
Mivel ha mások elkezdenek ilyen rendszerben gondolkodni, és netán tőled akarnak vásárolni, akkor nem fogod érteni azt, hogy mit is beszél, és úgy fogsz elbukni egy potenciális megrendelést, hogy még rajtvonalhoz sem tudsz állni!
Pl. ha valaki megtanul lőni, azonnal felismeri azt, hogy mikor kell emelnie a puskát, és azt is tudni fogja, hogy akkor most milyen technikával szedje le a korongot, ennek az eldöntésére meg nagyon sok ideje lesz, és nem fog kapkodni, mint egy idegbeteg hajótörött, nem fogja „böködni az eget” a puskával.
Nekem Laci, a lővezető, mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta egy lövés után, amikor nem találtam el a korongot:
Tudod, egy bizonyos szint után be kell vállalnod azt, hogy oda lősz, ahol nincs semmi!
Ikonikus filmhez nagyon jó zene kell majd a végén, de ne szaladjunk előre ilyen gyorsan. Kezdjük csak az elején. Egyre többet hallom itt a pandémia közepén, sok helyről, hogy a vevő a király, meg a vevőnek mindig igaza van. Gondoltam kellene írni erről egy történetet, meg kellene világítani ennek a kijelentésnek pár fontos aspektusát. Mondjuk elmondani, hogy ez a mondat folytatódik, - van egy másik fele is – csak ez lemaradt a tankönyvekből, és el is felejtette a köztudat.
Nem baj, szépen bekerült a mondat - így ebben a formában, betűvel leírva – a tankönyvekbe az általános iskolától az egyetemekig. Ugye, ha tankönyvbe le van írva, akkor az tény, pont azért, mert a tankönyvben van, és ezért kerekedett belőle egy csodás faktoid* Azóta kezeljük ezt a félmondatot tényként, mióta a tankönyvekben van. Mivel tanítják, meg tankönyvben van vastagon szedve, ezért tény. Mint a Hülyék Paradicsomában, hogy a növények Brawndot akarnak, mert elektrolitot tartalmaz.
Szóval hogyan is van ez, hogy a vevőnek mindig igaza van?
Falling Down /1993/
William Fosternek (Michael Douglas) ritka rossz napja volt, a lényeg az, újít egy két géppisztolyt, és ha már arra vezet az útja, betér a hamburgerezőbe reggelizni, mert éhes lett kicsit. Nézzétek meg a bejátszást.
Nem kap reggelit, mert pár perccel lekési a reggeli időt. Itt kicsit nyomatékosítja, hogy mégis fel kellene neki szolgálni a reggelit, - mert a vevőnek mindig igaza van - de meggondolja magát. Aki tolt már műszak átállást reggeli – normál napi menü váltáskor hasonló helyen, az tudja, hogy 1 perccel a reggeliző idő lejárta után, már alapanyaggal minden pozíció átállt a napi menüre. Ezért fizikailag lehetetlen teljesíteni egy időn túli kérést.
Na de 3.22– nél kezdődik a történet, ami miatt billentyűzetet ragadtam ma reggel. Szóval kap egy löttyedt hamburgert, és az nem olyan, ami a képen van, ebből lesz kicsi bonyodalom.
A cég a képen lévő hamburgert kínálja megvételre a vásárlóknak, nem mást. Ami ugye egy csodálatos reklámfotó a vágyott hamburgerről. Ez teszik az arcodba, szemmagasságba.
Szóval van egy termék, amit a hamburgerezőben raknak össze, ott készítik el, és a cég készített egy fényképet az értékesítendő termékről, ezt kirakta szemmagasságba, hogy lásd. Mivel ha ezt rendeled, lásd, hogy ez lesz a dobozban.
Történetesen a filmben William nem azt kapta, ami a képen van, és reklamál kicsit, és tényleg igaza van.
De hogyan is keletkezett ez az igazság?
Ezt az igazságot valakik valahol, valakik megtervezték.
A tervezett igazság, meg annak a háttere
Mit is csinál az emberünk a filmben?
Megkapja a terméket, a mi nem tetszik neki, mivel felnéz a képre, és összehasonlítja azzal, amit ott lát, és nem jön be neki. Ez a mozzanat a lényeg. Van összehasonlítási alap, mivel ezt valaki, vagy valakik létrehozták, mivel a képen látható hamburgert elkészítették, és lefényképezték.
Az, hogy ez elő tudjon állni, annak kell lennie tervezett hátterének egy cégnél, ami abból él, hogy hamburgert értékesít.
Valakik megtervezték azt, hogy az adott helyszínen, az adott időben, és térben az a hamburger elkészíthető legyen, ami a képen van.
A vásárló meg joggal élhet panasszal, ha nem olyan hamburgert kap, amilyen a képen van. Mivel ha nem ugyanolyan a hamburger, mint amilyen a képen van, akkor valami nem tervezetten valósult meg akkor, amikor a hamburgert előállították. A kulcs ebben a mozzanatban van. Mivel ha a termék nem olyan, amilyenek lennie kell, akkor valaki valahol megszegett egy-egy utasítást a gyártás során, ami ugye, lássuk be, nem az igazi.
Ez meg átvezet minket az élelmiszergazdasági szabványok, általános szerződési feltételek, és belső gyártási utasítások világába, ahol már mérhetővé válik az olyan történet, hogy „olyant szeretnék, mint amilyen a képen van.”
Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
A vásárlónak mindig igaza van. Ez csak egy félmondat, hozzá kell tenni a mondat második felét minden egyes esetben, amire a mondatot vonatkoztatjuk.
A vásárló az általunk megtervezett minőségű terméket akarja elfogyasztani az adott térben, és időben, ezért azt, hogy mikor van igaza a vásárlónak a termékkel kapcsolatban azt is megterveztük. Ez belátható. Ezért a mondat, és ebben a formában semmire sem jó.
A vásárlónak mindig igaza van, kivéve, amikor nem. :)
A vásárlónak mindig igaza van, akkor, ha mi - mint tulaj - azt mondjuk, hogy egy „amerikánónak” minimum 55 C- fokosnak kell lennie, a vevőnek történő átadás pillanatában, és ha az jéghideg, és panaszkodik, akkor igaza van, mert kifogással élhet a hideg kávé miatt. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a vevőnek nincs igaza, hiába panaszkodik netán. Ilyen egyszerű ez a pite.
Szóval be kellene fejezni a mondatot, kinek- kinek úgy, ahogy azt a saját maga által megtervezett termékkel kapcsolatos minőségi fogalomkészlete meghatározza.
Pl:
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él a hideg kávé miatt, mivel mi azt mondtuk, hogy forrón szolgáljuk fel.
A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él, hogy szénsavmentes vizet rendelt, de szénsavasat kapott.
És még sorolhatnám.
Szóval be kell fejezni ezt a mondatot.
Egy ilyen filozófiai eszmefuttatás után így reggel, meg hallgassunk jó zenét, meg igyunk egy jó kávét a kakaós csiga mellé.
Die Ärzte - Geschwisterliebe
_________________________________
Faktoid*:
Olyan a valósággal semmilyen kapcsolatba nem hozható közlést takar, amit azóta kezelünk tényként, amióta az újságokban megjelent.
Orsi, aki most áll élete ebélgyik legfontosabb döntése előtt, levelében a következő kérdést tette fel a lecsómérnöknek, szó szerint idézem:
Jelenleg egyetemválasztás előtt állok, és egy ideje gondolkodom az élelmiszermérnöki pályán.
Így találtam meg a blogodat. De még mindig nehéz elképzelnem hogy mit is csinál egy élelmiszermérnök és hogy hogyan lehet vele elhelyezkedni itthon.
Valamint hogy egyáltalán mit is kéne elképzelni a képzésről és az egyetemről.
Ha tudnál pár dolgot mondani vagy információt küldeni, nagyon hálás lennék!
Válaszodat előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Orsi
Szóval lecsómérnökség, kezdjünk bele a témába, kezdjük a szikár tényekkel, hogy mit is ad az egyetem, és ezek után előveszem a varázsgömbömet, és belenézek, hogy mennyi zsét lehet majd kihozni ebből a tudásból pár év múlva. Nem olyan egyszerűen megválaszolható kérdést tettél fel, de egy biztos. Érdemes tolni a lecsót.
Elővettem az indexemet, ha már ez a kérdés előkerült, nézzük milyen tárgyak voltak. Én még M. Sc.- re nyertem felvételt, a képzési idő egyben 5 év volt – 10 félév - . A 10 féléves képzés végén ha sikerült mindent teljesíteni, akkor kaptad kézhez a diplomádat, amin az „Élelmiszermérnök M. Sc.” végzettség szerepelt.
Volt egy másik fajta képzés is, a technológus mérnöki, az 4 év volt, - 8 félév -. A kreditrendszer akkor jött be, Neptunról nem is nagyon hallottunk, nálunk nem volt még ilyen a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budai Kampuszán.
Túrtam a netet, és megtaláltam a Corvinus Egyetem 2004-es Élelmiszermérnök B. Sc, és az Élelmiszermérnök M. Sc. szakindítási kérelmét. Az első linket, ha megnézed, és lepörgeted majdnem a végéig, akkor látod a tantárgyakat, amit tanítottak:
Matematika I- II, Biokémia, Analitika I- II, Mikrobiológia, Géptan I-II-III., Élelmiszeripari művelettan I-II-III- IV,, Szervetlen kémia, szerves kémia, fizika, mechanika, elektrotechnika, Biometria, általános élelmiszertechnológia I-II, Méréstechnika, élelmiszeripari mikrobiológia és higiénia I-II-III., közgazdaságtan I- II, Jogi ismeretek, Gazdasági és büntetőjog /C tárgy/, Méréselmélet, Pénzügytan, Kereskedelmi ismeretek, Munkavédelem, Ipari mikrobiológia, Fizikai kémia, Innovációs menedzsment, vezetési ismeretek, Marketing, minőségmenedzsment, Quality Management, Gazdaságtörténet, Vállalkozások gazdaságtana, Borászat, és üdítőital technológia I- II, Szervezéselmélet, számvitel, vállalat működési szimuláció, kontrolling.
Az első 6 félév: Alapozás
Alapozó tárgyak voltak, /Kémia, Matek, géptan, művelettan, fizika, mikrobiológia, élelmiszer analitika, közgáz, fizikai kémia, stb./ ha sikerült abszolválni az első 6 félévet, akkor jöttek választott szakirány tárgyai, és ha technológiai szakirányt választottál, akkor ment tovább a képzés ezen a szinten, csak szakirány specifikusan.
A második 4 félév:
Szaktárgyak, szak specifikusan.
Nálam ez a borászat volt, és menedzsment voltak.
Első 6 félév: a felvettek. kb. a háromnegyede kiesett a képzésből.
Az első 6 félév követelményrendszere akkoriban eléggé komoly szóró volt, mivel kezdtünk évfolyamonként pár százan – 400 – 500 fő – és évfolyamonként végzett 80- 120 ember szakirányon, és kapta meg a diplomáját, mint Élelmiszermérnök M. Sc. A szóró tárgyak a matek, géptan, a művelettan, fizika, mikrobiológia, és általában a szerves kémia voltak. Sokan hagyták abba közben, és nem jöttek vissza befejezni az egyetemet. Gyakorlatra kellett menni, továbbá egy nyelvből kellett „C” nyelvvizsga a diplomához.
Hogy érdemes-e megizzadni, és elvégezni az egyetemet, hogy lecsómérnök – Élelmiszermérnök M. Sc. – diplomával rendelkezzen az ember?
Én azt mondom, hogy igen, nem kicsit!
Ami kell hozzá, az egy nagy adag hit!
Tegyük fel, írsz pl. egy nulla pontos matek zh-t, ami akkoriban helyből utóvizsgát ért – akkor pl. el kell hinned, hogy meg tudod csinálni azt, hogy fel tudsz úgy készülni, hogy 7-10 perc alatt képes vagy vizsga szituációban megoldani 6-7 feladatot hibátlan levezetéssel leírni. Minderre fel tudsz készülni maximum kb. 10 nap alatt. Erre a sztorira vannak feladatgyűjtemények, mondhatni roppant egyszerű dologról van szó. Nem feladni! : )
Tehát nem adod fel, és nem felejtesz el kérdezni, főleg szakirányon, mivel azért vannak ott a professzorok, hogy arra a kérdésre, ami téged érdekel, válaszoljanak.
Persze ne az utolsó félévben jusson eszedbe az, hogy kellene egy „C” nyelvvizsga a diplomához mivel csak az hiányzik már.
Zsé tanácsai kezdő lecsósoknak:
I. Utazz! Sokat, és sokfelé!
Amit tanácsolni tudok, az az, hogy minden olyan lehetőséget használj ki, amivel el tudsz tölteni más országokban minimum 1 félévet, de inkább törekedj arra, hogy legyen ez minimum 2. Ha már egyetemre jársz, menj át másik egyetemekre, és vegyél fel ott is tárgyakat, olyanokat, ami érdekel, és hasznosnak tartasz, és úgy gondolod, hogy épülésedre szolgál.
II. Olvass eredetiben szakirodalmat!
Érdemes a szakirodalmat eredetiben olvasgatni, angolul, és mondjuk még egy másik idegen nyelven, ahogy úri kedved tartja.
III. Ha gondolod, végezz el egy szakmát mellé, legyél pincér, pék, vagy mozdonyvezető
Én is jöttem mentem, utazgattam, és persze gyakoroltam a szakmát egyetem alatt, nem baj, az, ha az 5 éves képzést nem 5 év alatt végzed el. Et nem győzöm hangsúlyozni. Egy jó élelmiszermérnök legyen minden, csak akasztott ember ne. Ezt szoktuk mondani. Ha van időd, végezz él egy szakmát közben, pl. legyél pék is, vagy szakács. Mert miért ne? Eléggé hasznos tud lenni.
IV. Beszélgess mindenkivel!
Ha van kocsid, vagy vonatjegyed, irány a vidék a haverokkal, és ha szakmailag valami érdekel, irány oda arra a helyre, és beszélgess! Sokat! Matek ZH helyett!
Ki fog alakulni, hogy mi az a történet, ami nem fog nyugodni hagyni. Ezt meg akkor ne engedd el, és legyél a mestere! – Az leszel, ez biztos!
Nem baj, ha egy ZH helyett a kedvenc éttermed konyhájában tolod az ipart napi 20 órában a legmenőbb séf mellett!
Tudom azt, ha ezeket így csinálod, és a zsebedbe gyűröd a diplomád, nem kell körömcipős, vagy öltönyös HR-esekkel beszélgetned, és jelentkezgetned erre- vagy arra az állásra, mivel meg fognak találni a kedvenc helyeden – lesz olyan hogy kedvenc helyed – a laborod mélyén, vagy a pálinka főzdében éjidőn, vagy a legnagyobb szüretben, vagy épp egy banki tárgyalás végén.
Tehát a kérdés az, mennyi a lóvé?
Ha megkeresnek egy ajánlattal, azt okkal teszik. Ekkorra már tisztában vagy azzal, hogy mennyit érsz, és mennyit kérhetsz. Vannak az interneten bulshit generátorok, amik arról szólnak, hogy akkor most egy „élelmiszermérnök” bruttó 500 K-t, vagy 520 K-t keres. Azért nem releváns ez, mert ha ezt választod, ez lesz, ha azt választod, hogy eladod a tudásod azon az értéken, amivel tisztában vagy, hogy mennyit ér. akkor meg az lesz a valóságod. Mert azt fogod megtapasztalni, amiben hiszel, nem mást.
"Felelõsséggel kell arányosítani a stagnáló akcióterveket." – Nagyon jó, teszik. : ) –
Nem válaszoltál a kérdésre! Menyi a guba 5 év múlva??
Na, innentől vegyük komolyan a dolgot, mert itt következik az a rész, hogy kik lehetnek a példaképek ebben a témában. Íme, egy kép, vezessük be a témát:
Vadászati kiállítás, meg az élelmiszermérnökség? Hogyan jön ez a képbe?
A válasz roppant egyszerű. Nagyon keveset beszélünk arról, hogy kik is lehetnek egy szakma példaképei, főleg olyanok, akik még itt járnak közöttünk az árnyékvilágban, és élik a csodát. Néztem azt, hogy akkor most mit lehet tudni a magyar neten erről a csodáról, és szánalmas az, amit találtam, ez meg a hazai lecsósokat minősíti, ezen ideje lenne komolyan változtatni. Szóval kiről is van szó, Ki lehet a példakép. Persze, nagy vadász, és természetesen Élelmiszermérnök, Lecsós. Igen, Hidvégi Béla bácsiról beszélek! A magyar wikipédia Hidvégi Béla bácsi szakmai munkásságáról nulla információt ír, be sem linkelem, nem érdemes. Ezt érdemes elolvasni eredetiben:
„The international hunter and businessman Bela Hidvegi was born in 1936 in the small Hungarian town of Nagyszenas. In 1956, at the age of 20, he left the country and the Agricultural Academy of Keszthely, and continued his studies in England. He earned a degree in food engineering and lived abroad for many years. At the beginning of the 1970s, he started to work for a well known American food industry company as their marketing director, began to build strong ties once again with the agricultural and food industries in his native Hungary. His name is closely associated with sweet corn agro-industrial production. „
Béla bácsi eléggé komoly pénzt csinált a „sweet corn” businessben. Talán érdemes lenne a gazdaságtörténészeinknek egy kicsit utána menni, hogy hogyan is csinálta, vagy meghívni Béla bácsit, hogy mesélje el, hogyan tette azt, amit tett. Bemásolok innen egy képet Béla bácsiról:
Béla bácsi trófeái képezik a vadászati kiállítás anyagának fő vonulatát Keszthelyen! Csodálatos, érdemes elmenni és megnézni a kiállítást.
Mennyi lesz a Zseton 5 - 10 év múlva? – Mi a feladat 5- 10 év múlva? -
Azzal kellene kezdeni, hogy valahogy megnézzük azt, hogy mi is az a feladat, ami a lecsósokra vár 5- 10 éven belül, ehhez meg kicsit bele kell nézni abba a bizonyos varázsgömbbe.
Volt egy professzor, aki azt mondta az első óráján, hogy két business van a világon, ami mindig nagy üzlet. Az egyik a drog, a másik a kaja. Ez volt a mondás 15 éve! Ő a jövőbe látott! Jelenleg a gyógyászati célú marcsa fogalmazása pl. US-ben eléggé nagy business, a kaja meg egyre nagyobb business lesz, mivel enni mindig kell.
Bűvölöm a varázsgömböt, nézzük a múltat, hogy lássuk, mi vár ránk:
Zsé gazdasági cikluselmélete
Ahogy nézem a gömböt, itthon az élet kereke 50 éves nagy ciklusokban folyik, ezeket az 50 éves ciklusokat fel lehet osztani három 15 éves ciklusra. A harmadik ciklus közepe felé meg mindig jön egy válasz - ami eléggé komolyra is sikerülhet-. A harmadik 15 éves ciklus után van egy 5-7 éves időszak, amikor is felteszi a kor magának a kérdést, hogy: Mi legyen? Erre rendre érkezik egy válasz.
Lássuk, mire gondolok:
I. 50 év – A kerék újrafelfedezése - / Minden gépet kerékre teszünk az üzemben /
Start: 1867: Kiegyezés
+ 5-7 év: 1872: Vasúti törvény
1. 15 éves ciklus vége: 1882- 1885: Vízjogi törvény
2. 15 éves ciklus vége: 1897
+ 5- 7 év: 1900- 1902 : Elvándorlás felgyorsul, a végén egymillió ember minimum távozik Amerikába
3. 15 éves ciklus vége: 1912
+5 -7 év: 1917- 1920: Trianon, az ország kétharmada elcsatolásra kerül
II. 50 év –Gazdasági mechanika - Kutatjuk a gazdasági mechanizmusokat a világban -
+ 5- 7 év: 1940 - 1941: Belép az ország a II. Világháborúba
2. 15 éves ciklus vége: 1950
+ 5-7 év: 1956: Forradalom
3. 15 éves ciklus vége: 1965 – Kádár rendszer -
+ 5- 7 év: 1965- 1970: MI legyen?
1965- 1970: Válasz: Új gazdasági mechanizmus!
Mivel sikeres, nem viszik végig, mivel a „szocializmus bukásához vezetne” – cél lett volna: vegyes tulajdonlás. Komoly alternatív közgazdasági gondolkodók kapnak teret, pl. Liska Tibor.
III. 50 éves ciklus :- Follow the white rabbit! - Úton a szingularitás felé-
+ 5- 7 év: 1975- 1977: Új gazdasági mechanizmus prosperitást hoz, baby boom az országban
1- 15 éves ciklus vége: 1985
+ 5- 7 év: 1989 rendszerváltás
/3 éven belül leépítésre kerül a teljes élelmiszergazdasági rendszer, 3 millió munkahely szűnik meg/
2. 15 éves ciklus vége: 2000
+ 5- 7 év: 2005 – 2007: 2004- es EU csatlakozás hatásai, pénzügyi válság előszele , generáció kezd kiábrándulni, elindul az elvándorlás
4. 15 éves ciklus vége: 2015 – Jobboldali kormányzás –
+ 5 -7 év: 2020- 2022: Mi legyen?
A választ most keressük!
Egy biztos, a szándék komoly, nagyon komoly erőforrásokat mozgósít a kormányzat a vidék – az élelmiszergazdaság – fejlesztésére. Olyan komoly pénzt akar mozgósítani, ami kb. 70 éve nem látott a vidék. Ennek az alapjait lefektette, 2021. Január 1-től hatályos új szabályozással. /családi gazdaságok tv. /.
Egy biztosan látszik, nagyon fog kelleni a lecsós tudás, és meg is lesz fizetve, másképp nem fog menni, ez is látszik. Ki is fejtem, hogy miért gondolom ezt. Van itt pár megatrend – csak pár a sok közül -, ami meg fogja döngetni a közeljövőt: A megatrendek hatásai egyszerre, egy időben, egy térben fogják kifejteni hatásukat:
1. Centralizáció
2. Decentralizáció
3. We are all connected!
4. Virtualizáció
5. You have stolen my dreams! – Greta –
6. Climate cahnge – biodiversity loss –
7. Szingularitás- külön valóság sajátosság- jelentéstartalmat értek a fogalom alatt -
8. Capitalism is changing fast!
9. Együttműködés – kölcsönösség alapon-
Mindehhez még vedd hozzá azt, hogy ezekre a kihívásokra minden lokalitás, ország, keresi a választ, és keresik azokat a rendszerszintű történeteket, ami működhet majd netán. Mindenki más választ ad. Pl azt mondja egy milliárdos, Nick Hanauer, hogy az a közgazdaságtan, amit ő képvisel, az még nincs megírva, de eléggé sokan kezdték vizsgálni az új utakat:
The dirty secret of capitalism -- and a new way forward | Nick Hanauer
Szingularitás a kajaiparban?
Ebben az összefüggésben külön valóság, sajátosság fogalmi jelentéstartalommal vizsgálom az egész élelmiszergazdaságot.
Az élelmiszer tradicionális fogalmi környezete állandó nyomás alatt van, olyan gyors az innováció. Más fogalmi környezet, más szótár, más forradalmi élelmiszergazdasági megoldások, ezekre meg mindre lehet business modellt építeni. Pl. egy-egy választ lehet találni arra, hogy egy-egy megoldás miként és hogyan szolgálja a közjót.
A válaszom: Szállj be a forradalomba, mert az, hogy mi lesz, már te, és ti fogjátok kialakítani!
Nekünk két dolgunk van:
1. Ha egyáltalán megkérdeztek, válaszolunk, ha tudunk a kérdéseitekre.
2. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol ki tudtok bontakozni, ezt minden eszközzel támogatnunk kell
Vállalkozz egyetem alatt!
Cél: Tanulj meg együttműködni minden szinten, mindenkivel!
Azt mondják, hogy a bölcs ember nem csak beszél róla, hanem teszi is azt, amiről beszél, tedd te is egyetem alatt!
Ugye azt mondják, hogy az egyetemi képzésnek a célja az, hogy vezetőket képezzen, akik képesek sikerre vinni egy játékot. Ezt a célt eléggé individuális eszközökkel akarják elérni. Azt mondom nektek, hogy minden alkalmat ragadjatok meg, hogy együtt hozzatok létre bármit, bármilyen projektben. Az lenne az igazi, hogy egyetemi projektek lennének komoly vállalkozások alapja. Így lehet a legjobban sikeresnek lenni, csapatban, másokkal. Ebben a történetben pl. nagyon jók a német KKV-k, real- timeban tolják, nem egyetemi szinten, hanem a gyakorlatban.
Itt van egy jó példa arra, hogy mit is jelent ez a dolog:
A 11 éves lány limonádét kavar, és elkezdi a ház előtt árulni, pohárban. Jön apa, és segít neki elindulni. Benne lesz a TV-ben, /Shark talk/:
An 11-year-old Texas girl has just scored a sweet $11 million deal with Whole Foods
Meg ez is:
Bee Sweet Lemonade | Mikaila Ulmer | Talks at Google
Szóval egy 11 éves kislány többet fog tudni erről a businessről, - üdítőital technológia - mint sok végzett mérnök. A 11 éves lány arról is többet fog tudni, hogy mit jelent az, hogy egy 11 millió dolláros befektetést hogyan kell menedzselni. Pár gondolata lesz arról, hogy mi fán terem a retail, vagy a disztribúció. Tőle kell tanulni, 11 éves.
A legjobb vállalat szimuláció az lenne, hogy amikor beiratkozol az egyetemre, elkezdesz vállalkozni. Pl. őstermelő leszel, és elindulsz a nulláról. Mire elvégzed az egyetemet, foglalkoztatnod kellene mondjuk 5- 10 embert, és lenne a kezedben egy kis innovációs meződ, ami termelné neked havonta a lóvét – ösztöndíj mellé jól jön, tankolni, meg hamburgerre is el lehet költeni pl.- , akkor is, amikor nem vagy ott!
Mondjuk, mire elvégzed az egyetemet, lenne egy éves 200 milla profitot hozó céged, 5-10 alkalmazottal. Nagyon nem kellene tárgyalgatnod hr-esekkel, nem is tudnád mi az.
Ha én lennék az egyetem, roppant keményen támogatnék minden egyetemistát ebben a történetben.
Persze el lehet bukni. De akkor fiatalon buksz, és gyorsan teszed. Akkor is azt mondom, hogy mire kikerülsz a fenti történet elérhető. Erre is kiképeznek titeket, hát miért ne használnád ki a lehetőséget?
Elkezdene pezsegni, erjedni az innovációs tér, és ebbe azok is beszállnának, mint Vágási Feri az internetbe, akiknél már a „B”oldal pörög. : )
Kb. ez jutott eszembe első körben a kérdéseddel kapcsolatosan. Megyek, iszom egy kávét.
kaptam hideget, meleget. Sokan leírták, hogy ezekkel a fizetésekkel nagyon nem kellene előhozakodni, mivel ezek az fizetések értelmezhetetlenek errefelé, meg hogy mit is képzel egy lecsómérnök, hogy ennyit akar keresni. Erre még visszatérünk. Érdekes, arról nem esett szó egyik levélben sem, hogy mennyit kell, meg hogyan ezért a fizetésekért dolgozni.
Érdekel a téma? Írj a Lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com
Szóval nézzünk egy kicsit a történet mélyére, de előtte zene:
Amit le kell szögeznünk már az elején, hogy egy lecsómérnök tudása ennyit ér nemzetközi porondon, ez a tény.
Minden fejvadász, toborzó ebben a keretben gondolkodik. A másik dolog, ami fontos, az pedig az, hogy a lecsómérnök tudás – mint egyetemi diploma – világ szinten hiánycikk. A toborzók, és fejvadászok egyesével vadásszák le azokat az embereket, akik ilyen jellegű diplomával, és minimális tapasztalattal rendelkeznek. Tehát egy lecsómérnök értékes tudással rendelkezik, amit azok, akik ezt a tudást keresik, tudják, hogyan maxoljanak ki.
Térjünk vissza a fizetésekre, mivel sok levélíró szerint ezek roppantul magasak, és ennyit nem adnak meg úgysem, csak reklámozzák a fizetési szint megadásával az állást. Na most ezek az emberek, akik ilyeneket írnak, nagyon nincsenek tisztában azzal, hogy nyugaton hogyan is mennek a dolgok. Kicsit másképp, mint errefelé. Nézzük a példát az előző bejegyzésben:
Na, most a Ł 40 000 éves bruttó fizetés nagyon soknak hangzik Magyarországról, de Londonból nézve arrafelé ez az átlagfizetés. Ebből nem olyan egyszerű megélni, abban az esetben, ha életvitelszerűen Londonban lakik az ember, mivel a lakhatás eléggé drága dolog arrafelé. Londonban Ł 100 000 mondható egy jó fizetésnek évente. Egy felszolgálót nem lehet találni Ł 20 000 alatt.
Szóval az éves Ł 35 000 – Ł 40 000 éves bruttó fizetés nem olyan magas, mint aminek látszik. Erre mondtam azt, hogy a számokat nem érdemes átváltani HUF-ra, mivel egy rövidtávra érvényes retúr vonatjegy arrafelé simán belekerülhet Ł 40-ba. Ennyi bevezetés után a fizetések elméletébe, nézzük, azt, hogy miért is írom azt, hogy:
Gyere haza élelmiszermérnök! Ha még itthon vagy, adj már egy esélyt a jelennek!
Ehhez, hogy erről tudjunk beszélgetni most itt 2021. Január első napjaiban, vissza kell mennünk a múltba, a 2000-es évek közepére. Ebből az időből osztanék meg egy történetet, amit én is úgy halottam a haveromtól. A haverom haverjának az unokahúga hallotta egy lecsómérnöktől, akivel megesett az eset.
Szóval az emberünk kézhez kapta az élelmiszermérnök diplomáját az egyetemen, a 2000-es évek közepén. Egy év múlva ott ült egy nagyon patinás élelmiszeripari cégnél, ahol a főmérnökkel arról beszélgettek, hogy akkor jönne ide melózni, mert érdekes a téma. Elkezdtek beszélgetni a pénzről, a srác csak hümmögött, kérdezett kettőt – nem, nem lehet emelni rajta, majd talán később – mindezek után illedelmesen elköszönt, és mondta, hogy majd jelentkezik. Az ajánlott bér az akkori segédmunkás bér felett volt pár ezer forinttal. Emberünk pár napon belül már egy repülőgépen ült, és ment a nagy ismeretlenbe szerencsét próbálni.
Kiért, rá pár napra hívta a főmérnök, hogy akkor most mikor is kezdene. Elmondta neki, ha végez itt, akkor majd keresni fogja. Úgy mesélik, akkoriban az egyik egyetemen végzett olyan 120 lecsómérnök. Ezeknek az embereknek a 70%- a 4 éven belül már nem volt az országban, a többi, meg a rákövetkező két évben dobbantott. Csak páran maradtak itthon. Ezek az emberek az elmúlt időszakot – átlag 15 évet – külföldön nyomtak le, ott alapítottak családot, és nagyjából csak nyaralni jártak haza. Mostanában jönnének haza, ilyen-olyan okokból, mondjuk azt, 40 körül nyugdíjba mentek, és élvezni akarják az életet.
A fiatalok, akik most jönnek ki az egyetemről, azok már alapban húzni akarnak ki nyugatra, vagy a nagyon keletre.
Miért is történt ez?
Egyszerűen azért, mivel olyan, mint szervezett élelmiszeripari munkahelyek, ahova mérnökök nagy számban el tudtak volna helyezkedni, egyszerűen nem léteztek abban a valóságban, ott a 2000-es évek közepén. Nehéz volt beazonosítani az élelmiszeripart.
Axióma szerint nem kellett ennyi élelmiszermérnök itthon. Nem úgy Németországban, és egyéb nyugati országokban, vagy Lengyelországban –már akkoriban is – kapkodtak a végzettek után.
Mennyit kellene kapnia egy élelmiszermérnöknek kis hazánkban?
Legyen nettó 3 000 EUR nettónak megfelelő magyar forint összeg /HUF/ havonta, ezt az összeget szorozzuk be 1,67 –el, tovább 12-vel: Éves fizetés – teljes cégköltségen - (3 000 EUR x 1.67) x 12 = 60 120 EUR.
Most 1 EUR: 361.16 HUF, így a 60 120 EUR: 21 712 939 HUF / év / 12 hónap
Ez a fizetés napi 8 órás munkavégzéssel jár bent az üzemben, vagy home officeban, továbbá szabad hétvégével, és egyéb juttatásokkal. Úgy, mint céges autó magánhasználatra is fizetve, mobiltelefon, albérlet- rezsi fizetve, feleségnek munkahely, és a többi egyéb szokásos nemzetközi szinten értelmezhető pozícióhoz általánosan elvárt juttatások.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy álomvilágban élek, mivel a fentieket vizionálom a magyar valóságba, azt kell, hogy mondjam neki, hogy a fenti dolgok léteznek Magyarországon, és eléggé elterjedt, erről a HR -esek tudnának szólni bátrabban. Kb. ezzel a juttatási csomaggal indul egy mérnöki pozíció egy multinál, ahova egy külföldi kollégát várnak a cégen belüli rotációs rendszerben.
Amikor azt mondom, hogy éves 22 millió kellene csak az élelmiszermérnök fizetésre, akkor egyszerűen azt mondják, hogy bilibe lóg a kezem. Pedig nem!
Az aktív korú mérnöki kar, aki az élelmiszermérnöki tudományokban releváns tapasztalattal bír – tisztelet a kivételnek – már nincs itthon!
Lengyelország, meg Szlovákia
Sokan nyilatkoznak mostanában, hogy a lengyel, vagy a szlovák termékek elárasztják a magyar polcokat. Ez nem történik véletlenül, ezt szögezzük le.
E mögött nagyon komoly munka van, amit a lengyelek, és a szlovákok elvégeztek az elmúlt 25 évben, tették ezt olyan sikeresen, hogy most már a mi polcainkon vannak a termékeik. Olyan 15 éve tették fel az alapkérdéseket, miután nagyon keményen bevallották, hogy tényszerűen hol állnak, mi az igazság. Nem kerteltek. Az akkori kérdésekre olyan megoldási teret vázoltak fel, amiből az jött ki mára, hogy uralják polcainkat a termékeikkel.
Hogy mit is jelent Lengyelországban az, hogy pezseg, és zsizseg az élelmiszeripar, meg a gasztronómia, érdemes elmenni a pandémia után majd Wroclawba – régi nevén Boroszló – és betérni egy-egy étterembe enni egy jót, vagy elmenni egy látvány sörfőzdébe, és inni egy helyi specialitást.
Most kegyelmi időszak van, most van még pár hónapunk, hogy kitaláljuk azt, hogy hogyan is nézzen ki a XXI. században errefelé az élelmiszergazdaság.
Alap szinten legyen mondjuk az, hogy éves 22 millás fizetés köré szervezzük a felállítandó rendszert, ez ilyen egyszerű.
Erre szokták azt mondani, hogy márpedig ez lehetetlen. Soha nem esik szó arról, hogy hogyan is nézne ki egy ilyen rendszer, meg hogyan is működne. Erről kellene folynia a szónak, minden nap, minden szakmai fórumon. A lengyelek meg a szlovákok tudják azt, hogy mit miért tesznek, meg hogyan.
Ha erről folyna a szakmai diskurzus, hogy hogyan lehetne ezt a történetet átültetni a gyakorlatba, akkor gondolkozhatnánk el arról, hogy hogyan is lehetne ez a rendszer pont annyira sexy, hogy érdemes legyen ebben a történetben gondolkoznia bárkinek akár befektetőként akár élethivatásként.
Ebben a diskurzusban szerintem részt vennének a lecsómérnökök is. 30 évet kell behozni nagyon rövid idő alatt, nyomni kellene a történetet ezerrel.
