Kezdjük egy szolgálati közleménnyel:

Előadást fogok tartani a XIII. HUNGALIMENTARIA konferencián!

Időpont: 2021. november 9-10.

A konferencia online kerül megrendezésre!

Miről is szól a HUNGALIMENTARIA konferencia?

Idézet a meghívó szövegéből:

„Örömmel tájékoztatjuk, hogy idén 13-ik alkalommal kerül megrendezésre Magyarország egyik meghatározó élelmiszerbiztonsági konferenciája, a Hungalimentaria. A rendezvény szervezése ezúttal is a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Wessling Hungary Kft. szoros együttműködésén alapul.

A 24 évvel ezelőtt indított Hungalimentaria konferencia-sorozat célja az, hogy az élelmiszerek és a takarmányok vizsgálatát végző laboratóriumok munkatársai, a vizsgálati eredményeket hasznosító, döntéshozó szakemberek és minden érdeklődő számára közel hozza az analitikai kémia, a mikrobiológia és a molekuláris biológia tudományos és gyakorlati aspektusait. Fórumot teremtsen akár a legegyszerűbb, akár a legbonyolultabb feladatokat végrehajtó kollégáknak a közös gondolkodásra, problémáik megoldására, baráti beszélgetésekre.

A pandémia miatt a hagyományos tavaszi időpont helyett 2021 késő őszére tervezett rendezvényt hibrid – fizikai jelenléttel és online - formában szervezzük meg. Célunk, hogy az érintett ágazatokban tevékenykedő szakemberek együtt elemezzék a biztonság, a táplálkozási érték, a jogszerűség, az erkölcs, és az élelmiszerek, takarmányok vizsgálatára fordított munka összefüggéseit, a létrehozható össztársadalmi érték felbecsülhetetlen jelentőségét.”

A konferencia linkje a NÉBIH honlapján

A meghívó linkje a NÉBIH honlapján

További információ

Jelentkezés /NÉBIH honlapján/  

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

A szolgálat közlemény után csapjunk is bele a közepébe.  

Mikor is? Hát a 1960-2000 évek között. Az Aranykor azonban 1970-1990 közé esett.

Erre az időre kialakult a TSZ és Állami Gazdaságok termelői rendje, megalakultak az ÁFÉSZEK, amelyek biztosították az erős élelmiszeriparunk számára a nyersanyagot.

A Budapesti Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara, a Szegedi és Gyöngyösi Egyetemek gyakorlati élelmiszeripari üzemmérnökök és okleveles mérnökök százait bocsátották ki, akiket sok-sok állás várt a különböző feldolgozó gyárakban. A Műszaki Egyetemen élelmiszeripari gépészeket képeztek, s a kis és nagy gyárakban a termelés mellett  saját kitalálású gépek konstruálása folyt. Kis kollektívák a saját üzemi tapasztalatukra támaszkodva know-how-kat, újításokat, találmányokat ültettek át a gyakorlatba és terjesztették az üzemek egymás között. Olyan mondás járta, mivel a nyugati technológia, némely anyagok nem jutottak el hozzánk, mi magunk váltunk olyan innovatívvá, hogy a problémák zömét saját erőből oldottuk meg. S nem csak az élelmiszeriparban. Ugyanakkor a híres nagy Élelmiszer gépgyártó cégek világviszonylatban is jelentős gépexportot bonyolítottak le.

A felsorolt Egyetemeken kiváló professzorok nevelték az utódokat. Még a mai napig is értékes ismereteket felsorakoztató tankönyveket, szakmai összefoglalókat írtak.

Neveket tán egy soron következő írásban adnék közre, hogy a volt  tanítványok emlékezhessenek rájuk tisztelettel.

Az ország rengeteg élelmiszert exportált, a hírnevünk és bevételünk nőttön- nőtt. Mondhatni, hogy tejjel- mézzel-borral folyó Kánaán volt az élelmiszer-iparunk. Éhen halni nehéz volt, elhízni esetleg annál könnyebb.

És ma?? Rendszeresen hallgatva a Hajnaltáj c. reggeli Kossuth Rádió műsort, kiderül, hogy már csak szóban a hagyma hazája Makó és környéke, a vecsési káposzta nimbusza is megkopott, burgonya importra szorul az ország, amely annak idején dúskált benne.

A Nógrád megyei ZÖLDÉRT-nél ténykedve egy évben akkora bőségben volt a burgonya és hagyma, hogy minden épkézláb exportőr próbáljon eladni.  Mi a ZÖLDÉRT-nél akkor indítottuk útjára egy ötlet alapján a Sütőipar felé a műanyag vödrökbe csomagolt burgonya pürét, melyet kenyérhez adalékként használtak fel.

1972

Sütőipar. A régi kenyérgyárak híre a sárban. Pedig hát nem volt rossz a 3 forintos félbarna és a 3.6 forintos fehér kenyér. Bizony nem, hisz még harmadnap is jól ehető volt. A negyven filléres kifli és zsömle pedig mindennapos reggelink része volt. Ki 6 forintos gyulai kolbászt ehetett hozzá, ki csak kettő-nyolcvanas lecsó kolbászt.

A gyerekek gyakran vittek az iskolába tízóraira Medve, Mackó, Csárdás, C-vitaminos stb. márkanevű kocka sajtot, melynek ára jó ideig 6 forint volt egy 200 gramm súlyú, 6 kockából álló egységnek.

Korábban üvegből ittuk a jó tejet 3 vagy 3.6 forintért literét, majd megjelent a un. zacskós tej fél és 1 literes műanyag zacskóban.  Eleinte örültünk a zacskós tejnek, de később rá kellett jönnünk, hogy ezzel megnyitottuk a műanyag csomagoláson keresztül a műanyag hulladékok sorát is.  Igaz, egy barátom a jó erős zacskókból készített magának összetűzve a zacskókat, sátrat.

Jó erős volt a zacskó, a csücskét kellett szakszerűen kiharapni, hogy akár vezetés közben is lehessen inni. Később megjelent a fél literes zacskóban a kakaó is, ami már maga volt a Mennyország.

Jobb napokon megengedtünk magunknak kis fonott kalácsot, erős, fényes barna héjjal, omlós belsővel, kis kemény véggel, melyet leharapni élvezet volt. Máskor a papír zacskóba csomagol mákos rongyos kifli 1.3 forintért vagy a pozsonyi kifli 1.70 forintért volt a reggeli része.

Akkoriban még a vaj járta a zsemlébe a margarin helyett, s én különösen szerettem a tubusos kolbászkrémet felvinni a vaj fölé.

Az asszonyok zömében sertés zsírral főztek, amelyet préseléssel vagy inkább kiolvasztással állítottak elő. Állítólag nagyon-nagyon egészségtelen volt, de a legtöbb ember kompenzálta a napi fizikai munkájával. Ellenben csoda volt a tepertő, amelyet minden cég más-más kivitelben tudott elkészíteni. Azaz egy tepertőről meg tudta a „szakértő” állapítani, hogy hol készült. És olcsó volt a sertés zsír és olcsó a tepertő, szemben a mai luxus áraival.

A cukor 4 forint körüli áron volt, és volt számtalan Cukorgyárunk. És a gyárak körül cukorrépa földek, melyek jól beilleszkedtek a vetésforgóba. A levágott répa levél takarmányul szolgált a teheneknek, ahogy a kilúgzott répa szelet is. A jó takarmányért cserébe a tehenek tehén lepényt adtak a jó ízű tej mellett. A tehénlepény pedig eszményi talajjavító trágya. És még járt a cukorgyártás melléktermékeként a cukorgyári mésziszap, mely nagyon ajánlott talajjavító. A gyomirtásról pedig annyit, hogy családok vállaltak fel a TSZ-ben megkapálni sorokat, lazítani a talajt a répa tövek körül. mert mégis csak kapás növény a répa. De hasonló felfogásban gyomtalanították sok helyen a kelő kukoricát is.

A Nagy-kőrúton gyakran kávéztak „munkaidő „ alatt a nyugdíjasok. Szimpla kávé 1.50 forint, dupla 3 forintért lelt gazdára. A Várban a Ruszvurm Cukrászda híres süteménye, a krémes nagyon messziről is vonzotta az embereket. De szerte Budapesten és vidéken is híresen ízletes süteményeket lehetett kapni, olcsón. A fagylalt 1960-ban 50 fillér volt gombóca, majd 10 évvel később 2 forint volt a két gombóc. megjelent Budapest utcáin a Cukrászda elé kihelyezett, mint ma is, olasz fagylaltgép, mely újszerű csavart formában tekerte a csokoládés/vagy vanília lágy, krémes fagyit a tölcsérbe. Kettő forintért adagját.

Igaz, akkoriban még nem volt ÁFA, pedig EU sem volt, amely előírta volna, hogy a nyolcvanas évek vége felé Kupa Mihály, pénzügyminiszter bevezette. Igaz, akkoriban a jövedelmeket szerény mértékű nyugdíjjárulék terhelte, s aki akarta befizette a párt tagdíját. Ennyi, nem több.

A Tolbuhin kőrúti nagy csarnokban lehetett a százféle hús mellett a hátsó fertályon kapni lóhúst, bárányt és nyulat. Állítólag volt galamb is, de azt Édesanyám nem próbált meg vásárolni.

A Csarnok ma gyenge máslása az akkori Csarnoknak. Külcsínében talán nem, de tartalmában mindenképpen felülmúlta a mai állapotot. bab és lencse százféle. Az un Állami üzletek, mint pl. a ZÖLDÉRT-ek standjai, vagy a TSZ-ek mellék üzemágainak választéka boltjai mellett a Csarnok két szélén álltak az un. maszekok standjai. Régi múltú,  becsületes „kofák” kínálták világra szólóan gazdag fűszer, csillagos ötös minőségű portékáikat.

A csarnok előterében gyakran dolgozott a Köszörűs, aki a biciklikerékkel hajtott kővel élezett. Volt munkája.

A csarnok emeletén pedig álltak a pecsenyés bódék, kifőzdék. Talpon állók és fenéken ülők. Volt pacal, velő bőven. A savanyúságok pedig fenséges illatukkal már megalapozták az emberek jó étvágyát.  A választék egyszerű volt, semmi puccos étel, annál több pörkölt, húsos-káposztás étek, Jókai bableves, főzelékek fasírttal.

jaj erről jut eszembe a ma már lekicsinylő len emlegetet Május 1-i felvonulást követő virslis-sörös majális. Gyárak, Egyetemek, közintézmények szerveztek maguknak a Hősök terét elhagyva pikniket. Az a virsli virsli volt. A sör legtöbbször csapolt és a gyerekeknek Márka üdítő.  

Én még kóstolhattam az ikonikus Bambi italt. Le kicsinylőleg nevezték „kátrány alapú” italnak. Ez azért arra utal, hogy nagyszerű volt az élelmiszer kémia tudománya. Ugyanis nekem ízlett és lám, mérgezést sem kaptam tőle.

Mérgezés. Az élelmiszeripar jó szándékú és minőségre törekvő volt. Jól képzett mérnöki gárda, jól felszerelt laborok, erőteljes minőségi ellenőrző hálózat biztosította a jó élelmi anyagokat. A világ színvonalú szabványok betartása kötelező volt, ezt oktatták a szakiskolákban, s eszébe sem jutott bármely üzemnek sumákolni. Sumákoltak másban esetleg, de nem a minőségben.  Vagyis vajmi ritkán fordulhatott elő akár a közétkeztetésben, akár a háztartások részére kiszállított élelmiszerek révén mérgezés.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Folytak az üzemekben a jobbító vagy éppen a munkaerő kihasználását javító újítások. Ugyanis a gyárak, iskolák jó része rendelkezett nagykonyhával, ahol a boldog békeidőkben sokan dolgoztak, hisz a burgonya, zöldség hámozása, a bukta kelesztése, a gombóc elkészítése helyben történt. Ami ma csoda, volt ember!

A racionalizálás egyik fényes példája volt a karotka gyártása. Ez egy kandírozott sárgarépa különlegesség, melyet először a Budapesti gyermekélelmezési vállalat egyik telepén gyártottak. A szép hosszú szeleteket kanadai exportra, a rövidebb darabokat a gyerekek kapták meg desszert gyanánt. A gyári, iskolai nagykonyhák, éttermek bizony főztek lakossági elvitelre is. Még az édesanyám is befizetett a feneketlen tónál régi nevén Park étterembe. Jó volt a főztje.

Sőt, még a KÖZÉRT vállalat lehetővé tette nagyobb üzleteiben, hogy a reggel leadott bevásárlási listát estére összeállították és el lehetett vinni.

Túró Rudi gyártása

Ez az idő volt, amikor megszületett a klasszikus Túró Rudi. Ez volt az az idő, amikor a Soproni Állami Gazdaság töltő üzemében a Csornai tejüzem képződő savóját ultra szűrés után (permeát) Fauna Fitt fantázia nevű nagyon egészséges üdítő itallá alakították. Ha jól emlékszem volt ananászos és szamócás ízben.

A hőskor 

Egy Miskolci egyetemi tanulmányi kirándulásunkon pedig megnéztük a vadonatúj Gasztrofol üzemet, ahol tucatnyi készételt tettek kis tálcára és fagyasztották le. S bár akkoriban még töredéke volt a háztartási fagyasztó kapacitás a maiénak, volt a terméknek keletje.

Egy nyári gyakorlatunkon pedig a Győri Hűtőházban (már az emlékekben is alig él a győri keksz gyárral, a győri Növényi olajgyárral egyetemben) szilvás gombócot csomagoltunk hatosával, fagyasztásra. Később megtudtam, hogy téli időszakban kis TSZ, Állami Gazdasági élelmiszer feldolgozók készítették.  De ezen kis üzemek, ha kevés volt a munka, például kimaradt egy uborka szedési nap, akkor tudtak káposztával, vegyes vágottal tölteni alma paprikát, nagy alakú céklából kis fagylaltos kanállal kivájtak az asszonyok gömböcskéket, mint bébi cékla.

Sió 

Ez az idő volt, amikor a Siófoki Állami gazdaság kihozta a 200 milliliteres műanyag/fém zacskóban a Sió levet. Micsoda újítás !!!! Egy nyári gyakorlatunkon az Egyetem részéről a gyártottuk ezer számra az 5/1 üveges szilva befőttet a későbbi lé számára.

Mert hogy egy üzem nem engedhette meg magának, eszébe sem juthatott, hogy majd un. szezonon kívül szélnek ereszti a dolgozókat. S ez volt az igazi teljesítmény, megoldani a Konzervgyárban az ősz végi/ téli foglalkoztatást.

Ez volt az az idő, amikor a budapesti buszokon és trolikon a hátsó ajtó mellett egy pulpituson ülve árulta a klajzi a jegyeket. Feladata volt még egy csengővel jelezni a sofőr részére a szabad indulást. A villamosokon pedig kocsinként volt kalauz. Igaz, később számuk csökkent.

Ez volt az idő, amikor a Rákóczy úton, a Váci utcában és még számtalan helyen, profi módon sült gesztenyét árultak. Lehetett kapni sok helyen, főleg a mozikban sós perecet és egyszer-egyszer felhangzott a „Törökméz! Fele cukor, fele méz!„ kínálás.

Emlékeim szerint árultak 2 Ft, azaz kettő forintért kiváló főtt kukoricacsövet. Ja, és a lángos is 2 forint volt. De kettő forint volt a nagy, fekete görögdinnye is, amelyet nyáron a Balatonba állva kellett fogyasztani.

Érettségi utáni osztály kirándulásunkon Badacsony lejtőin olyan Szürkebarátot ittunk, hogy a mai napig kellemes emlék.

Még gimnáziumi fiú társainkkal bőszen látogattuk a budapesti és környéki krimókat. Elhatároztuk, hogy nem adunk többet egy korsó sörért, mint 4.2 forint. nevezetes volt a Kelenföldi pályaudvar szomszédságában lévő Réti Sas vagy éppen a Diósjenői vasút állomás restije.

Egy időben pedig hetente jártunk fel a Dobogókői Turista házhoz, ahol a világ legfinomabb pogácsáját ehettük sörrel leöblítve. Mint egyetemista, a Budapesti Konzervgyárban eltöltöttünk néhány gyakorlati foglalkozást, illetve a közelében lévő bercsényi Élelmiszeripari Szakközépben. Így könnyű volt eltalálni a Kőbányai Sörgyár kis oldalsó ablakához, ahol a dolgozóknak járó sör jegyet lehetett beváltani, illetve a gyári dolgozóktól átvenni. Ezért aztán a régi másfél literes zöld színű üvegben adtak kicsit zavaros, un. szűretlen sört. Ez a sör tartalmazta azt az aromát, utánozhatatlan ízt, melyet a szűrők kivettek a sörből, csupán azért, hogy kicsit tovább eltartható legyen és átlátszó. Viszont ez a gyakorlati tapasztalat, hogy a szűrés aromavesztéssel jár, megmaradt bennünk, jobban, mint a tanórai meghallgatás. 

Most nem szaporítom tovább az emlékezést. Jövő alkalommal a 70-90-es évek csomagolásáról, csomagoló anyagairól ejtenék szót. Azaz az utolsó műanyag nélküli évekről.

Zárnám soraimat azzal a Zsebők Zsigmond kolléga felé történő felkéréssel, hogy írjon felvilágosítást arról, hogy a régi idők 40 filléres kifli ára sok volt vagy kevés mai szemmel nézve?  Azért kíváncsi lennék, és bizonnyal Önök közül is olvasók sokan, hogy a bérek és régi/mai árak hogyan viszonyulnak? Én még külön arra lennék kíváncsi, hogy az infláció miért szükségszerű? Ha nőnek az árak, kell nőniük a béreknek is. Igaz. De mi lenne, ha nem nőnének a bérek sem, az árak sem?  Kinek az érdeke az infláció?

Másképpen fogalmazva. Egy mai nyugdíjas 10-20 évvel ezelőtti megtakarítása mondjuk havi 25-50 ezer forintos havi bérből történt meg. Ha ugyanezen megtakarítást ma egy felújításra fordítja a nyugdíjas, akár 100 000 -200 000 forintos díjat is elkérnek tőle, alig egy napos munkavégzés fejében. 

Olyan kérdést tettél fel Ferenc, az árakkal-bérekkel kapcsolatban, amelyről érdemes bővebben szót ejteni. Árak, bérek, pénz, pénz, megélhetés, a kifli ára akkoriban 40 fillér volt, és az sok volt-e vagy kevés.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a témához, pár közgazdaságtani fogalom megértésre szükségünk lesz. Több részes sztorit kezdünk meg.

Nézzük, milyen világban élünk,

Kezdjünk egy nagyon komoly felütéssel.

I.  10 Német Márka óránként 1996-ban..

Legyen az év 1996.

 Akkoriban a hazai bruttó átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt. Aki nem hisz el, az megnézheti itt a KSH-nál.

Akkoriban, ha az ember „kint dolgozott németben” mint egyszerű magyar idénymunkás, vagy bevándorló szakmunkás, mert „megszervezték neki a melót” óránként megkereste a 10 DM-et /vagy DEM/, azaz a 10 Deutsche Mark-át, vagy 10 makit. persze, tegyük hozzá, hogy az a cég, aki a munkást szervezte az adott céghez, az is megkeresett óránként 10 DM-et, ha az általa közvetített munkavállaló után, ha  dolgozott. Akkoriban a német átlag szakmunkás fizetése nem volt 30 DM alatt. Tegyük hozzá, akkor egy doboz cigi az automatából 5 DM volt, de a sarki kocsmában egy sör is 5 DM volt.

Szóval munkásunk kézhez kapott naponta 100 DM-et, ha napi 10 órát dolgozott. 1996-ban a hazai átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt, - ahogy látjuk a fenti linken – és a DM / Ft árfolyam az MNB szerint 1996. November 7-én: 105,48 Ft volt akkor.  Ez azt jelenti, hogy átlag szakmunkásunk 1996-ban, ha kiment „németbe melózni” „mert a Pista ismert egy céget, aki megszervezte”:

 46 837 Ft / 105 Ft = 444, 03 DM  ----- >   

• Ha szakmunkásunk napi 10 órát dolgozik, és óránként 10 DM-et keres, akkor: 444,03 DM / 100 DM = 4,44 ami azt jelenti:
• 4 teljes nap napi 10 óra munkavégzéssel = 4 nap x 100 DM = 400 DM továbbá:
• Az 5. napon: az első 4 teljes óra = 4 óra x 10 DM = 40 DM továbbá:
• Az 5. napon: az 5. óra 24. perc 18 másodpercének a végéig kellett dolgoznia azért, hogy a az akkori hazai bruttó átlagkeresetet megkeresse ----- > 4 nap 4 óra 24 perc 18 másodperc.

Általában egy munkahónap 160 óra: ---- > 46 837 Ft Bruttó átlagkereset / 160 órával = 292, 73125 Ft / óra ---- > ez a bruttó nem ennyit kapott kézhez a munkás, hanem ennek a nettóját, azaz ennek a 65,5 %- át: 292, 125 Ft x 0,655 = 191, 3418 Ft óránként a kézbe.

 Azaz óránként a 10 DM ----  > 1054, 8 Ft hogyan aránylik az óránkénti 191, 0655 Ft-hoz:  5, 5206 –szor keresett többet arrafelé „németben” egy vendégmunkás mint itthon. Persze, most lehet azt mondani, hogy arrafelé drágább az élet (ez eléggé relatív, mert nem mindegy, hogy honnan nézzük), mint errefelé, na de akkor is már sokan mentek ki német márkát gyűjtögetni. 1: 5,52 az arány 1996-ban.

Ha a mostani adatokat nézzük, kb. ugyanezt az arányt tapasztaljuk, csak már nincs német márka, és közben elsuhant lassan 25 év.

II. 25 év múlva Ausztria?  / 1989 + 25 év = 2014 / Nem lett itt Ausztria...

2016-ban a portfólión megjelent egy cikk: 25 év múlva Ausztria? Hogyan? (Madár István) ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy mikor lesz itt Ausztria?

Szóval a cikkíró arra az egyszerű következtetésre jut, hogy nem lesz.

Van a cikkben egy ábra, amit érdemes megnézni közelebbről:

Eléggé beszédesre sikerült ez az ábra. Viszonylag ritkák az olyan ábrák, amelyek visszamennek a 70-es évekig, ez pl. egy üdítő kivétel. 

Na de van a cikkben egy másik ábra is, amit érdemes nagyítóval megnézni:

Ránéz az ember az ábrára, és azt mondja, hogy sikerült már lehagyni Ausztriát kb. 1924- 1939 között, és sikerült megközelíteni kb. 50 % - 60 % -ra 1960 – 1989 között, azóta 30 % körül kattogunk. Az 1924- 1939 közötti időszak az már történelem, de az 1960 – 1989 közötti időszakra még sokan emlékeznek, ez volt az „aranykor”, ma meg van egy retro hype őrület is. Az, hogy retro hype van, teljesen természetes, az emberek tudat alatt emlékeznek a gazdasági aranykorra, ami fejlettségben az osztrák fejlettségi szint 60 %-a volt, a mostani fejlettségi szint kb. másfél- kétszerese.

Ez azt jelenti, hogy amikor 1988-ban, a család megkapta a friss, ropogós kék világútlevelet a piros helyett, és elindult osztrákba A „máriahilferre” Gorenjét venni, itthon az osztrákokhoz képesti 60 %-os fejlettségi szintről ment a 100%-os osztrák fejlettségi szintű Bécsbe bevásárolni a máriahilferre.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Miért tették ezt az emberek? Mert volt pénz, de nem volt itthon olyan áru, amiért szívesen fizettek volna, de a máriahilferen volt. Akkoriban természetes volt, hogy van kaja, és az olcsó, és mindenki számára elérhető.

Ma, amikor átléped a határt mondjuk Sopronnál, akkor egy kb. 30%- os osztrákokhoz viszonyított fejlettségi szintről mész a 100 %-os osztrák fejlettségi szint felé, ami már eléggé érezhető.

 Nem gorenje korszak van, hanem az emberek melózni, és tanulni járnak át tömegével, mivel itthon nincs, vagy kevés pénz van az embereknél. Ez pont egy ellenkező irányú trendet jelent, mint kb. 30 évvel ezelőtt.

Ha az ábrát vesszük alapul, sajnos akkor a mai korra is igaz a fejlettségbeli különbségben a kb. 1 : 5 arány Ausztria javára. Ezt a témát most ebben a cikkben nem is feszegetném tovább, erről egy későbbi cikk fog szólni, hogy mit is jelent ez a történet a hazai élelmiszergazdaság számára.

Elöljáróban annyit, hogy pl. a nyugati országrészhez nagyon közel an az osztrák határ, és az a tény, hogy egy osztrák átlag fejlettséghez viszonyított 30%-os terület ilyen közel legyen a 100%-os fejlettségi terület központjához, nem tesz túl jót. Egyszerűen a 100 %-os fejlettségi szintnek van egy komoly erőforrás elszívó hatása. Ezzel keveset foglalkozunk manapság, pedig kellene. 

II.    A magyar gazdaság duális, vagy terciális /háromosztatú/ szerkezete.

 Van egy másik hatása is, amit most kezdenek a közgazdászok átvinni a szóbeszédbe, ami nem más, mint a magyar gazdaság duális, vagy terciális szerkezete. Azt mondják a közgazdászaink, hogy ez a struktúra a rendszerváltás után kezdett kialakulni, és ez a trend tart ma is.  

Ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban az egyik oldalon a multinacionális cégeket találjuk, a másik oldalon a magyar KKV-k vannak, melyek több szintre esnek szét. Vannak a szerencsések, melyek valamilyen szinten képesek voltak beszállítói pozíciót fogni a multikhoz, és vannak olyanok, amelyek nem voltak ilyen szerencsések. Más-más pillanatnyi, vagy időszakos piaci pozíció, más-más pillanatnyi, vagy időszakos integrált tudásokat feltételez. Ezt a témát is érdemes lenne kicsit mélyebben megkapargatni. Itt egy cikk a Forbesen: 

A tudás megszerzésének a problematikája maga az üvegplafon – páros interjú a magyar cégek jövőjéről.

Komoly mondatok következnek a cikkből:

„…A fenti felsorolásban a munka „soron” épül be az akkumulálódott tudás, azaz a munka értékteremtő képessége. A gazdaságban is van egy pont, olyan, mint a szökési sebesség a rakétáknál, ahol egy termék ára meredeken el tud válni a benne levő anyag és a belefektetett munkaóra értékétől. A bérmunka esetében a legtriviálisabb, hiszen ez a különbség ott közelít a nullához, ahol kifizetik a munkatartalmat és még egy kicsit, de van egy pont, amikor azt tudod mondani, hogy ennyibe kerül a terméked „csak mert” – jó példa erre az Apple.

Az Audi az autók árát nem az anyagköltség, hanem az elérhető piaci ár alapján határozza meg, a különbség az Audi nyeresége vagy vesztesége, ami jócskán túlmutat a belerakott anyag és munka költségén. Ez a nyereség pedig nem Magyarországon realizálódik, hanem egy nagy külföldi cégnél. Tipikusan ilyen plusz hozzáadott értéket erős márkával vagy komoly felhalmozott tudással lehet elérni – ehhez pedig nagy, erős cégek kellenek. Itthon is.”

Ennyit legalább már megtanultunk az üzemgazdaságtanból.

Ezért van az, hogy mostanában megindult egy kicsi innovációs pezsgés-zsizsegés az élelmiszergazságban, de ide már nem pezsgés kellene, hanem egy átható erős robbanás, de roppant gyorsan, mivel pl. a lengyelek ezt a robbanást jó pár éve már megélték.

Tehát itt vagyunk most 2021-ben, az osztrák fejlettségi szint kb. 30 %- án, és érteni kellene azt, hogy milyen kort is élünk az élelmiszergazdaságban.

De ehhez tudás kell, és nem mindegy, mit tudunk, vagy vélünk tudni!

Ha ezt megértettük, akkor el kellene gondolkozni azon, a meglévő tudásokat összerakva hogyan lehet alkotni az élelmiszergazdaságban itt, most, azonnal, és úgy, hogy az működjön itthon. Ehhez meg a tudást le kellene „transzformálni” olyan megoldásokra, ami működik a hazai környezetben.

Értem ezt az élelmiszergazdaságra is, mivel nem hiszek más fogalmi környezetben, csak az élelmiszergazdaságban, ahogy azt már az Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020.. című cikkemben kifejtettem.

Még egy kis múltidézés a végére:

1975-ben a bruttó átlag kereset a KSH szerint 3018 Ft volt. Akkoriban nem volt olyan, hogy bruttó átlag kereset, mivel ezt nem ismerték, ahogy az ÁFÁ-t sem. Tehát az emberek átlagosan ennyi pénzt kaptak kézhez. 1 liter benzin 3 Ft volt.  --- > 3018 Ft / 3 Ft = 1 006 Liter benzint lehetett venni a havi átlagkeresetből. Ország fejlettségi szintje az osztrákhoz viszonyítva: kb. 60%.

2019-ben 367 833 Ft volt a bruttó átlagkereset, ez nettóban: 244 609 Ft.  2019. 12.06-án 1 liter benzin 383 Ft volt.

609 Ft / 383 Ft = 638, 66 Liter benzint lehetett venni a nettó átlag keresetből 2019-ben…..

Ország fejlettségi szintje az osztrákokéhoz viszonyítva: kb. 30%. 

Persze, mondhatnád, hogy ez most egy kiragadott példa, és nem fedi a valóságot. 1975 környékén a lakbér az átlagkereset 20- adát, maximum 10-edét vitte el, ma simán minimum a felét, vagy sokkal többet….

Megyünk tovább a közgazdaságtani háttérrel a következő cikkben, ebből a sztoriból van kiút, lehetne itt jó élelmiszergazdaságot összerakni.  

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Képek: 

Fortepan 

Túró Rudi 

A mai emlékezés kicsit rendhagyó a korábbiakhoz képest. Csapongó lesz, felvillanás szerű élményeket, gondolatokat írnék le. Lesznek, akik igazat adnak magukban, lesznek akik nem.

Nos, az élelmiszer árak, lévén az élelmiszerek zömében kötött árasak voltak, hosszú időn át nem emelkedtek. Aztán a hetvenes évek közepétől az árak lassan megindultak felfelé, ahogy a jövedelmek is.

Ebből az időből származik a két édes viccecske :

- Csókolom, néni, mennyibe kerül az egy forintos csokoládé ?

- 1 forint tízbe, aranyoskám !

Nos erre az áremelésre reagált a köznép, miszerint WC papírt csak annak adnak el, aki igazolja, hogy evett is !

Pedig a hetvenes években érezhetően javult az élelmiszer ellátás, választékban és nem utolsó sorban minőségben.

1979, árak 

Az évtizedig 40 filléres kifli vagy zsemle, esetleg foszlós kalács kiváló minőségnek örvendett. A kifli tényleg felcsavart volt, ropogós csücskökkel. ( a legtöbben ezt szerettük ) A kiflit le lehetett csavarni, nem amolyan „egybe öntött valami volt ).

A zsemlének ropogós héja volt, belül igazán egyenletes bélzettel, s az alján látható volt a kézzel való aláhajtásnak a nyomai. És a ritkábban kapható császár zsemle !!!! És volt mákos, diós, pozsonyi kifli, rongyos kifli, lekváros bukta, lekváros táska. És micsoda lekvár volt benne !!! Hitler szalonna !

Tudják mi a Hitler szalonna ?

Sok-sok alma, körte, szilva, esetleg némi meggy, cseresznye hosszú órákon keresztül főzve, azaz sűrítve, némi pektin hozzáadásával 10 kg-os faládákba öntve zsírpapír alábéleléssel. Emlékszem, hogy mindig izgalommal tapogattam, mint a Fertődi Konzervüzem vezetője másnap reggel, hogy megszilárdult-e, vágható állagú-e ?

A Sütőipar nagy mennyiségben igényelte ezt az igazán nem művi lekvárt, melyben tényleg benne volt a gyümölcs, hisz a hosszas sűrítés során több mint a felére zsugorodott a térfogat. Eme kiváló, sötét lilás színű terméket lehetett kimérve is kapni, mint valami felvágott rúdból metszették le a Közért eladók a 10-20 dekás darabot és csomagolták zsírpapírba, Nem műanyagba !

Egyetemista koromban egy nyáron nagyon kedves barátnőmmel egy-két napig a Thököly úti Kenyérgyárban ténykedtünk. Én a kemencék mellett, amely hagyományos kemence volt, elő, és utó sütő résszel. A hivatalosan kötelező tízórai szünet előtt egy órával a dolgozók kiválasztottak néhány kilós kenyér tésztát és a belsejébe csomagoltak szalonnát, császár szalonnát, debrecenit stb. Tíz órára a jól időzített kenyerek aztán feltárták átsült tartalmukat, s a bélzettel együtt vérré vált. Mi pedig csak néhány napig bírtuk a nagyon nehéz munkát.

Egyszer kicsit sértődötten olvastam a romlott májú cikket, hogy a kenyérgyári kenyér nem hogy sületlen, közszóval szalonnás, de zsák darabok, sőt egészen képtelen dolgok voltak benne. A két kilós kenyér pedig (mert ilyen is volt) csak alig másfél kilót nyomott.

Ezt mai fejjel is visszautasítom, mert ott voltam, s láttam, hogy majd minden darabot ellenőriztek. Nem is szólva arról, hogy nem csak kenyér esetében, de az élelmiszer ipar minden ágazatában szigorú szabványok szerint ellenőriztek a laborok.

1976 

Persze, voltak azért kis műhelyek is, amelyek valami különlegességgel rukkoltak ki. Így a Kőbányai Zalka tér közelében működő Neumann pékség pacsnija. Nincs francia, aki büszkébb lehetne a bagettjére, mint én a mai napig a sütő szakma ezen csodájára. Sok-sok évvel később Debrecenben találkoztam ismét a pacsnival. Azóta, mivel másutt nem láttam, megtanultam sütni.

Hadd említsem meg még, a ma már sajnos, korszerűtlennek számító Lúdlábat, Rigó Jancsit, Eszterházy és Dobos tortákat vagy éppen a Tátra csúcsot. Nagyon néhány képviselőit a hazai cukrászatnak.

De hát mindig voltak és lesznek olyan személyek, akik minden szőrszálon csomók százait vélik felfedezni. Mint egy barátom, aki megvallotta, hogy neki mindegy, hogy milyen rendszer volt és van, ő mindig ellenzéki. Azaz szeretnek utólag is kritizálni egyesek.

Kicsit lépnék tovább. Katonaság.

Mint ismeretes, „kötelező” volt. Két éves, és az én katona időmben az elő felvételiseknek 11 hónapos szolgálat. Bennem és a legtöbbekben nem hagyott kitörölhetetlen nyomot a feltálalt reggeli, ebéd, vacsora. Jól láthatóan a laktanya ebédlőjében ki volt hirdetve a 10 napos előre jelzés, a „változtatás jogát a vezetőség fenntartja” lábjegyzet nélkül. Hús mindennap volt és bőség. Havonta egy alkalommal rám is sor került a konyhai kisegítő munkára, így hát láttam azt a bőséget, sőt inkább pazarlást, ami az étel mennyiségét illette. A minőség ?? Hát állítólag a nagy tömegben együtt fövő babgulyás a legjobb.

Egy kiábrándító dolog jut eszembe, amikor a Mikulás csomag energia, fehérje, szénhidrát stb. Tartalmát pontosan felvezették a menü lapra. Mert hát még arra is adtak, hogy ne csak a valóságban, de papíron is jól étkezzünk. De azért ez a bürokrácia a mikulás csomaggal azért durva volt. Azóta is ez jut eszembe minden év december 6.-án.

Itt találkoztam először az Állami Konzervipar bőséges választékával. Egyszer megpróbáltuk összeszámolni, hányféle is (nem a tehén) a kapott készétel konzerv, biztos, hogy 20- nál tovább jutottunk.

Bab, lencse, lecsó, pörköltök, rakott káposzta, töltött paprika, még pacal is….. Szóval a maga módján bőséges és jó volt a kínálat. Mindig kerestem az un. konzerv ízt, melyet valakik emlegettek, de nem találtam.

Népszerű reggeli volt az un. „gyíkhús” mely a Nagykőrösi Konzervgyár vagdalt hús konzervje volt. Nem volt rossz, állítom, sok-sok évvel később exportra sem ment jobb minőség. Volt még hurka konzerv is, no ez nem volt túl jó. De azóta sem láttam ilyet, tehát valahol felülbírálták önmagukat az illetékesek.

Évekkel később, már mint egyetemista aztán magában a Nagykőrösi Konzervgyárban, amely Konzervgyár húsfélék feldolgozásával is foglalkozott a zöldség/gyümölcs mellett, találkoztam a fagyasztó kamrában felfüggesztett, a fagyos levegőben száradó fél sertésekkel, melyek kifejezetten a hadsereg „gyíkhús” ellátását voltak hivatottak teljesíteni.

1965

A kedvencem azonban az a lapos, kerek konzervdobozba csomagolt, a Szegedi Konzervgyár Olajos hal nevezetű produktuma volt, melyhez hasonló kiváló ízű halkonzervet ma mutatóban sem tudnak gyártani. Nem volt szép, mert itt-ott látszottak a puhára főtt hal gerinc darabok, néha-néha még a pikkelyből is volt, de az íze !!!!

Visszatérve az egy forintos csokoládéra, néhány csokoládé gyárra emlékszem. Talán a méltán híres Szerencsi gyárra mindenki emlékszik. Volt ugye a Szerencsi tej néven árusított csoda.

De ott gyártották a Melódia nevezetű méltán nagyszerű szelet csokit. Aztán volt a Duna Csokoládé gyár, gyönyörűen csomagolt terméke a Százszorszép bonbon, a Budapesti Csokoládégyár a Stühmer névvel az ezüst burkoló papíron és benyomva a kockákon. Klasszikus, un. fekete csokoládé, mely minőségében a ma is megállná helyét a magas kakaó tartalmú kategóriában.

Nekem kis kedvencem volt a parányi, kocka alakú Balaton, mely 30 filléres áron volt kapható. Aztán a Sport csoki, a Bajtárs, A Korfu és így tovább. Igazán jeles alkalmakra a piros alap csomagolású 200 grammos mogyorós tejcsokoládét vagy éppen nem tej csokoládét kaptam. Volt, hogy egy délután, apránként, titokban elfogyasztottam. És csak utolsónak még : a Konyak meggy terméket, mely olyan trükknek köszönheti létét, miszerint az előírás szerűen alkoholban áztatott, majd fondantban mártott alkoholos meggy a hűlő, szilárduló majd picit zsugorodó végső csokoládé burokban feloldotta a nyomás hatására a fondant réteget, s így alakult ki a csodálatosan édes, zamatos belső tartalom egy szilárd csoki burokban. Persze a tetejére dukált a csoki kacskaringó.

1972

És még egy élmény. Mindenkit lenyűgözött az. un. Holland kakaó. Ritka kincs. Hát igen, a Szerencsiek által gyártott szerény zsírtartalmú kakaóporral összehasonlítva tényleg csodás volt. De mai cukrász és élelmiszeripari gyakorlatommal az az érzésem van, mintha a kakaóporba lett volna némi jó minőségű fahéjpor is beledolgozva. De ezt csak vélem.

A tejipari élményeim talán kevéssé szerte ágazóak. Az én dolgom volt, hogy a napi egy liter tejet meghozzam a Közértből. Hozhattam volna a Tej-tejtermék szaküzletekből is, de az éppen nem volt a közelünkben. Tejből eleinte a kimért tej volt, melyet a vevő által vitt üveg palackba mertek bele. 25 literes alumínium kannákból alumínium mérővel. Egy erős télen még arra is volt példa, hogy kilóra vehettem a tejet. Inkább vidéken dívott a tejes kanna. Később aztán bejött a gyárilag töltött tej. Akkor már vittük az otthon kimosott üveget, cserébe pedig egy kék kupakos 2,8 % zsírtartalmú tejet kaptunk, avagy a sárga kupakos magasabb zsírtartalmú tejet. Joghurt, kefir egy-egy féle volt, szintén üvegbe csomagolva.

Vaj volt bőven és nem is túl drágán, 5 dekás és 10 dekás kockákban. Sajtból sokféle volt kapható, még a kék eres Márvány sajt is, sőt a Rokforti is kapható volt. Kis kockákban pedig a ma már nem létező Pálpusztai, mely sokak által nem kedvelt, mások által pedig kifejezetten szeretett sajt különlegesség volt. Ahogy az Óvári vagy éppen az Ilmici. Úgy tűnik mai fejjel, hogy hazai gyártásban nagy volt a jó minőségű választék. Még a Trappista sem hozott volna szégyent a sajtfajtát megalkotó szerzetesekre.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Később megjelent a gyerekek által kifejezetten kedvelt mazsolás, vaníliás krém túró vagy a Miskolci Tejipari vállalat által megalkotott Gervais nevezetű termék. Alul meggy, sárgabarack vagy szamóca lekvár, felette pedig egy vastag mascarpone szerű réteg. A két réteget össze kellett volna keverni kanállal, de én jobban szerettem a lágy, aromás túró ízét, alig várva, hogy a lekvárhoz érjek.

Talán a hetvenes évek világ szabadalma lehetett a Pöttyös Túró Rudi. Sok gyermek akkor szerette meg a túrót. A kockasajtok választéka nagyon széles volt, nekem kedvencem a C vitaminos volt, melynek a kerek papír dobozán is és a sajtkockák alufóliára ragasztott papír címkéjén is zöld alapon egy csipkebogyó termés díszelgett. Talán egy balfogása volt eme termékeknek, a Mese néven forgalmazott csokis sajt. Nem hallottam esetet arról, hogy gyerek ezt kedvelte volna.

Emlékeznek még a Répcelaki sajtüzem nevére ? Nos, ők bocsájtották ki a kocka sajtok zömét. Még üzemem, a Fertődi Konzerv is adott el részükre cseresznyepaprikát és csemege uborkát a sajt anyagába dolgozandó.

És még egy olyan élmény, amit a mai napig nem feledek, s velem együtt igen sokak. Szopogatni a tubusba csomagolt cukrozott sűrített tejet. Nem hiszem, hogy a legdrágább svájci vagy belga bonbont jobban szerettem volna.

1963

Budapesten szerte a KÖZÉRT vállalatok forgalmaztak élelmiszert első sorban, emlékeim szerint kevéssé vegyszert, húsfélék közül pedig csak a felvágottakat. Az előzőek forgalmazására a Háztartási Bolt hálózat, míg a tőke húsok árusítására a Húsboltok voltak hivatottak. A KÖZÉRT hálózat jól ellátta funkcióját. Sűrűn lakott és kevéssé belakott városrészekben egyaránt meg lehetett találni ugyanazt a választékot.

És az árak egységesek voltak. Egy üveg csemege uborka mindenütt 16 forintba 10 deka parizer pedig 3.6 forintba került. Édesanyám néha tovább elmaradván munkahelyén, vacsorára hozott a Közértből kaszinó tojást, francia salátát, vagy éppen hús salátát. Kazlakban állt a Hűtőpultokban a sokféle egyéb saláta, a sült sertésmáj, csemege sült karaj stb. Az eladók a választott ételt papír tálcára mérték, majd selyem papírral burkolták. Igen, előfordult, hogy átázott a papír, de bizonnyal a hálátlan jövő kor nem fog találkozni a műanyag kaszinótojásos dobozommal.

1965

A KÖZÉRT- ben vásárolható volt korábban 50 grammos csomagolásban a szemes I. II. vagy harmad osztályú kávé. Ritkábban valamilyen különleges minőség is volt. A kávét aztán vagy otthon őröltük meg, lehetőleg a kocka formájú réz kávédarálón vagy a KÖZÉRT kijáratánál elhelyezett elektromos kávédarálón. Ugyanitt általában mák daráló is szokott lenni.

A felvágottak akkori választéka semmivel sem volt szegényesebb a mainál. De ízben !!!! A Soproni, melyet a ma már csak emlékekben élő Soproni cég gyártott, valami csodás dolog volt. A fűszerezése 5 csillagos. De szerettük a juhbeles virslit, a 2.8 forintos lecsó kolbászt is. Ennek ára sokáig 2 forint volt, így is került a köztudatba. A parizer íze gyártónként vagy talán tájegységenként változott, de mindegyik szaftos, finom volt. Én ez esetben is a soproni gyártmányt találtam a legjobbnak.

A Gyulai 6 forint volt, úgy is lehetett kérni, hogy hat forintos kolbász. Nagyon szerettük !

Ami viszont elgondolkodtató: hogy a műanyag csomagolóanyag kibocsátás szinte nulla volt a 60-as 80-as években!

És mégis, tudtak forgalmazni, kiadni, számlázni, haza vittük a termékeket anélkül, hogy mérgezést kaptunk volna.

A minap egy 100 grammos füstölt lazac szelet csomagoló anyaga 38 g kemény és lágy műanyagból állt !!

Vasárnap nem volt divat nyitva tartani, sőt szombat délutánonként is bezártak a KÖZÉRT- ek, Húsboltok, ZÖLDÉRT boltok. És mégsem halt éhen senki. Nyitva voltak hét végén a Virág boltok, Édesség boltok.

Most engedelmükkel átmenetileg befejezem az írást. találkozunk egy hét múlva, ahol folytatni szándékozom további élelmi anyagokra vonatkozó emlékeimet.

Zsebők Zsigmond kollégám, mint avatott szakértője az élelmiszer ipar marketingnek és közgazdasági kérdéseinek, rövidesen közzé tesz egy kis írást, amelyben fejtegetni fogja, hogy a 40 filléres kifli olcsóbb volt-e, mint a mai 35 forintos. Bármit is hoz majd ki, kérem, ne feledjék, a minőségnek is ára van.

Köszönöm figyelmüket. Bujna Ferenc

Képek: Fortepan

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.) 

 Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

 Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Köszönöm, hogy írtok nekem, hogy milyen témákkal kellene foglalkozni a blogon. Igazatok van, nagyon fontos témákat  vettek fel, ilyen pl. a zöld gazdaság, meg a munkaerőhiány, egyszerre a pénzbőség, és a pénz ínség, vagy hogy már megint nem akarják átvenni a portékát jó áron.

/ Így zárójelben csak hozzáteszem, hogy ehhez meg tudni kellene azt, hogy mi is a jó ár. Elsősorban neked, vállalkozónak kellene tudni, mert ha a bankod, vagy a haver mondja meg, hogy mi a jó ár, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy nem vagy jó helyen, és valahogy nem vagy jó pozícióban. Ezen meg változtatni kell, de eléggé gyorsan, hogy a változtatás után pozícióba kerülj. /

Írtátok még, hogy arról is kellene beszélni, hogy mi is lesz itt a jövő, vagy hogyan is lehetne hajózni ezeken a zavaros vizeken, mivel semmi nem az, aminek látszik, lassan ki lehet dobni a gazdasági, meg a közgazdasági tankönyveket, mivel nem úgy működik a történet, ahogy szokott. Sajnos a „Business as usual” nem akar működni, ebben a szép valóságban.

Nem rég az egyik ismerősöm mondta, hogy nézzem meg ha van időm A Nagy Dobás – Big Short –  című filmet. Ha van időtök, érdemes megnézni magyar szinkronnal is az alkotást, higgyétek el nekem, megéri. Ebben a filmben hangzik el a következő mondat:

„ Az igazság olyan, mint a költészet.

És a legtöbben k…á…a  gyű….k a költészetet.

 /Egy washingtoni bárban hangozott el. /

Ha már költészet: 

Szóval most egy olyan cikk jött velem szembe, egy nívós magyar gazdasági portálon, ami megidézte a filmköltészet egyik ikonikus alkotását, a Matrixot. (A Matrixot Lilly Wachowski, és Lana Wachowski rendezte.)

Nézzük a cikket:

Itt az új világgazdasági korszak – mit jelent ez Magyarországnak –

Idézet a cikkből:

„LASSAN VÉGE AZ ÁLTALUNK OLY JÓL ISMERT, KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓKRA ÉS A TERMELÉSÜKET GLOBÁLISAN OPTIMALIZÁLÓ VÁLLALATOKRA ÉPÜLŐ KORNAK,

a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk.

Ha Levison állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul - írja az Összkép.

 A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan.

EGY MEXIKÓBAN DOLGOZÓ OLASZ, EGY CIPRUSON BEJEGYZETT NÉMET VÁLLALAT AMERIKAI SZERVEREN FUTÓ JAPÁN SZOFTVERÉN ELKÉSZÜLT ONLINE SZOLGÁLTATÁSÁT EGY KÍNAI PLATFORMON KERESZTÜL HASZNÁLJA EGY VIETNÁMI CÉG LAOSZBAN EGY INDIAI BESZÁLLÍTÓJAKÉNT ÉS EGY EGYIK ORSZÁGBAN SEM HASZNÁLT KRIPTOVALUTÁVAL FIZET ÉRTE.

A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.

Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük.

A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.

Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat.”

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Nem, a srácok nem szívtak semmi bódítót, hanem leírják az igazságot. Az, hogy ez tényleg így van, eléggé látszik pl. Londonból, ahol sok esetben természetes az, hogy közelebb van Bangalore, mint Woking. Persze, mondhatjátok, hogy Woking is híres, mivel ott van az McLaren Technology Centre, ez általában tudott autósport körökben. Na de az, hogy Indiában Bangalore szállítja India teljes IT szektor exportjának 38 %- át, az nem általánosan ismert tény.

 Szóval olyan világot élünk, ahol két kattintással váltod át a vagyonod digitális valutára, és nyomod a businesst a világ bármely tőzsdéjén, ahogy úri kedved tartja. A világ egy platform lett. Azt kell hogy mondjam, hogy a történet nem új, hacsak nem annyiban, hogy most, a XXI. században a – we are all connected – totálisan átírja azt, hogy mit is tudunk arról, hogy gazdaság, vagy hogy hogyan, és hol élünk.

A srácok komoly cikket írtak, egy dolgot nem fejtettek ki a cikkben – 3. pont -, amit érdemes lenne egy kicsit jobban körüljárni, amikor is levonják a konklúziókat, hogy hogyan lehet sikeres a Duna, és a Tisza partja:

Idézet következik:

„ …

3. határozottan tudja megvédeni, és erősíteni közösségi, piaci pozícióját.

… „

Csak ezzel a ponttal vannak gondjaim. Ha határozottan meg akarom védeni, és erősíteni közösségi piaci pozíciómat a Duna, és a Tisza partján, akkor tudnom kellene azt, hogy mit is jelent az, hogy – piaci pozíció- a Duna és a Tisza partján.

/Jáááj drága vér, már megint az a compression business modell, ami szembe jön velünk. – Mondta egy szakmabeli haver, aki elolvasta a cikket, mielőtt megjelent./

Az, hogy mi a compression business modell, eléggé csúnyán lehet csak lefordítani magyar nyelvre, egy szóban, mivel tömöríteni mást szoktunk, és nem üzleti modelleket. Az integráló üzleti modell meg nem eléggé kifejező. Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan fordítsuk le értelmesen, írjon a lecsomernok@gmail.com - ra 

Ja persze, akkor már tegyük ide, mi is az a compression business modell:

The end of economic expansion requires compression thinking

 Na de, ott tartunk, hogy piaci pozíció.

Ahhoz, hogy piaci pozícióról tudjunk beszélni, fel kellene már vázolni a gazdasági teret, ahol értelmezhető az a fogalom, hogy piaci pozíció. Ha már értelmeztük a piaci pozíció fogalmi környezetét, akkor már meghatározható az, hogy a most regnáló szervezetek, vagy cégnek is lehet piaci pozíciója.

Ha a XX. század végi gazdaságtani iskolával vizsgálom a valóságot, már ott is úgy tudták, hogy az, hogy egy cégnek van piaci pozíciója, az adott tervezett időszakban, az elsősorban nem az adott cégtől függ, hanem sok minden mástól.

és real- time adatbázisrendszerek fogják megmondani a tuttit a témában.

Ennyi bevezető után beszéljünk a kajaiparról, hogy mi vár ránk, itt a Duna, és a Tisza partján.

A kajaiparban is le lehet fektetni pár axiómát:

1. Ami virtualizálható, az virtualizálódni fog.
2. Ami automatizálható, azt automatizálni fogják.
3. Ami platformokba szervezhető, azt platformokba fogják szervezni.
4. Ami centralizálható, azt centralizálni fogják.
5. Ami decentralizálható, azt decentralizálni fogják.
6. Ami hálózatokba köthető, azt hálózatokba fogják szervezni
7. Ami kiszervezhető, azt ki fogják szervezni
8. A tudás eszköz, és nem cél, az eszközt meg fejleszteni kell, állandóan.
9. A tudás materializálódik a fizikai valóságban, vagy fizikai, vagy virtuális termékként, a kajaiparban.

És még lehetne sorolni.

Ha jól vázoljuk fel a gazdasági teret, és határozzuk meg benne a lokális, vagy regionális – Duna, és a Tisza partjához horgonyozható profittereket a kajaiparban, csak akkor, és csakis akkor tudunk átlibbeni a jövőbe, de akkor sikeresen. Feláll a Hungary 1.0 élelmiszergazdasági platform. Jelenleg az „átmenet korát” éljük.  

Jól kell megfogni a pillanatot.

Átmenet kora azért, mert már nem lesz minden olyan, mint a COVID előtt, de még nagyon nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő. Azt lehet tudni, hogy pár lokalitásban üresek lesznek a polcok karácsonykor, mert az ellátási láncok megszakadtak a pandémia alatt, most meg nem bírják a hiperszonikus terhelést.

Kép: Tyler Nix 

Mivel gyakorlati ténykedésemet Nógrád megyében és Győr-Sopron megyében végeztem, fontosnak érzem a korszak siker növényének bemutatását. Ez pedig az uborka.

Győr-Sopron megyében Győrtől egészen a Sopron és Vidéke ÁFÉSZ –szal bezárólag  kis gazdaságok, háztájik ezrei foglalkoztak az uborkatermesztéssel. Ma megszólítva a lakosság 50 év feletti tagjait, mindenki emlékszik a kertben lévő uborka sorokra, és az a különös, hogy légyen munkaigényes növény, senki nem őriz rossz emlékeket ezzel kapcsolatban.

Mi lett a rengeteg uborka sorsa? 

Elsősorban zöld színű un. rashel zsákokba egalizálva, előhűtve hűtő kamionokba került, első sorban Németország felé. Ugyanakkor meghatározó volt a feldolgozók igénye is, mert a 720-800 ml-es üvegbe zárt csemege uborka keresett export cikk volt. Ezen uborka részben szintén exportra, részben a hazai piacra került.  Emlékeim szerint mind exportra, mind a hazai konyhák részére 5/1 üvegben is bőven lett áru.

A nagyobb méretű uborkák egész paradicsom társaságában 5/1 üvegben Szovjet exportra mentek.  Szeretném első kézből cáfolni azt a tévhitet, városi legendát, hogy a szovjet piacra minden jó volt. Ennek a savanyúságnak is, és más szovjet piacra termelt konzerv árunak, bármely élelmiszernek volt komoly hazai és szovjet minőségi kontrollja.

És az uborka harmadik nagy felhasználója az a hatalmas alumínium tartály mennyiség volt, amely minden feldolgozó udvarán, fedél alatt vagy az nélkül, általában 300 hl-es méretben fogadta be az uborkát. Sós vizes, célszerűen fermentált uborka volt ez nagyobb és kisebb méretben is.  Réme volt a mérnököknek, ha az uborka tartályba olyan erjesztő tejsav baktérium került, amely tevékenység folytán gázt fejlesztett. Ekkor az uborka felpuffadt, a belső húsa eldeformálta az ubit, azaz használhatatlanná vált.

A 70-es években, amikor a gyárak és gomba módra szaporodó kis üzemekben a cca. július 10-e körül kezdődő uborkaszezon beindult, kezdetben a kisebb üvegekbe került az uborka, majd a felhozatal emelkedésével beléptek az 5/1 üveges kiszerelések és párhuzamosan a tartályok töltése. A későbbi időkben sajnálatos módon a fermentált uborkát, de ugyan így a fermentált paprikát is, kiszorította az egyre korszerűbbé váló „csemege uborka” gyártása. A kezdetben kádakba vezetett gőz vagy hengeres autoklávokban jellemzően 85 C fokon hőkezelt, másképpen pasztörizált uborka gyártás termelékenysége ugrásszerűen megnőtt a fél automata felöntőlé állomások és folyamatos pasztőrözők használatával.

Békéscsabai Konzervgyár 

Nagymamám, de általában a mai 80-90 éves korosztály asszonyai azon a napon, amikor az éves uborka eltétele megtörtént, a konyhában teljes rendet és nyugalmat követeltek meg. Ment az uborka még a fürdő kádba is, ahol többször át lett mosva, körömkefével sikálva, meleg vízzel öblítve, majd tiszta ruhán szárítva.  Városokban éveken keresztül az ismerős „kofától” lett megvásárolva mind az uborka, barack, lecsó paprika.

A régi típusú konzerves üvegek nem csavaros fém lapkával lettek zárva az üzemekben, hanem un. 3 részes záróval, mely állott egy mélyhúzott, kör alakú lapkából, melyre illeszteni kellett kézzel egy gumi gyűrűt. A gyűrűt a Konzervipari Tröszt, később KKV ellátásában központi raktárból kellett beszerezni. Sajnos, nem minden tétel volt hibamentes, így olyankor sok volt a hőkezelés utáni selejt. A zárás harmadik része pedig az a leszorító karika volt, melyet általában kézzel helyeztek az üveg tetejére és egy körbe forgó görgő szorította a lapkát az üveg tetejéhez.

Idő igényes, korszerűtlen, nagy hiba százalékkal dolgozó megoldás volt ez.  Nos a háztartásokban éppen azért, mert az üveget az eredeti tartalmának felhasználása után megtartották, azonban a zárás már alkalmatlan volt újra felhasználásra, maradt a cellofán. Tehették azt duplán, szalicilos vízben áztatva, bizony, a cellofánon keresztül hosszabb idő elteltével a nedvesség az uborka vagy bármi termék „feje felől” eldiffundált, míg oxigén lépett a helyébe, ami a rövid levessé ( a lé szintje lecsökkent az üvegben ) vált, felöntőléből kilógó uborkát vagy más eltett terméket, pl. lecsó, elszínezett, az íz megváltozott.  Ebben az időben keletkeztek az üvegekbe eltett beszáradt lekvárok, élükön a szilvalekvárokkal, melyek csodálatos módon tudtak beszáradni, beton szilárdságú állaguk eszményi tészta töltelékké téve őket.

Mind az ipar, mind a háztartások részére forradalmi változást hozott a 80-as évek közepétől megjelenő csavaros lapkák, melyek egy lapkában azaz „3 az egyben” oldották meg a zárás feladatát.

A Nagykőrösi Konzervgyárban 

A csemege uborka gyártása egészen októberig tartott, s erre a termékre kifogyhatatlan volt a belső kereslet, azaz a FŰSZÉRT-ek igénye.  Az export is óriási mennyiséget tett ki, s a különféle megrendelők, mint németek, osztrákok, finnek, akár az USA-beli magyar megrendelők többféle recepttel álltak elő.

A tankönyvek, melyek a szakmunkások részére készültek vagy az érvényben lévő MSZ szabványok csak irányt adtak a fűszerezésre nézve, a fűszerek mennyisége és minősége már gyártónként vagy megrendelésenként változott.  De minden csemege uborka fűszer gerince a jóféle vágott zöld kapor volt, melyet a gyárak már május-június tájékán felvásárolták, mosták, szecskázták, sóval, ecettel tartósították. Természetesen a kapor mellett az igényesebb csemege uborka tartalmazott még mustármagot, szárított paprika kockát, én mindig használtam koriander magot, fekete borsot, némi szegfűszeget, szegfűborsot, boróka bogyót. Különlegességként még szőlőlevél, torma levél is felhasználásra került.

 Eléggé el nem ítélhető módon egyes háztartásokban rézgálicot is tettek, ugyan csak minimális mennyiségben a forró felöntőléhez, hogy az uborka zöld maradjon. Ennek csekély értelme addig volt, amíg cellofánnal zárták az üvegeket, a lapkás zárásnál teljesen oka fogyottá vált a „rezezés”. Azonban a „technológia” még néhány évig átmentette önmagát a háztartásokban, a lapkás korszakban.

A lapkák is fejlődésen mentek keresztül, először a négy körmös, majd 6 körmös lapkák jöttek, s a zárást biztosító műgyanta beöntés minősége is folyamatosan javult. Az üzemekben a csavaros lapka felhasználása lehetővé tette a zárás teljes automatizálását. Kis üzemekben nem szeretem hely volt a lapka kézzel való rácsavarása az üvegre, mert kart próbáló művelet volt.

Hadd írjam meg, hogy az ipar nem használt semmiféle tartósítószert vagy a rézgálichoz, borkénhez hasonló kémiai anyagokat a felöntőlé készítése során.

A pozitív fejlődés mellett sajnálatosan kevéssé pozitív folyamatok is helyet kaptak. A kezdetben bőséges valódi, kézzel fogható fűszerek helyét elfoglalta a fűszer olaj, mely ugyan tartalmazta a lényeges fűszerek természetes kivonatát, de mégsem ugyan az, mint a valódi fűszer. Kétségtelen, hogy a gyártás gyorsításában „korszerűsítésében”, ahogy ezt szépen átfogalmazták jól jött, de hát mégsem ugyanaz, mint a fűszerekkel bőségesen ellátott üvegalj.

Ahogy egy Minőség Ellenőrzés alkalmával megjegyezte a szakértő,

„Ferikém, a fűszer ápol és eltakar”.

Ezzel arra célzott, hogy az csemege uborka gyártás minőségi követelményei között szerepelt az uborka virág mentessége, szár maradvány mentessége és természetesen a törött uborka sem volt kívánatos. A virágot felfoghattuk volna még díszítő elemnek, csakhogy a legenda szerint olyan enzimeket tartalmazott, melyek hozzájárulnak az uborka elpuhulásához.  Tehát eme sok hiányosság típus eltakarására is volt alkalmas a fűszer ágy.

Érdekel a téma? Vagy kérdésed van a cikkel kapcsolatban? 

Írja a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

A csemege uborka felöntőleve némi ecetet, kizárólag Budafokról származó biológiai erjesztésű ecetet, a jól ismert 10 %-osat tartalmazott, cukrot, sót, és némi aszkorbin savat tettek még a léhez.. Természetesen a felöntőlé forrón került az uborkára annak zárása előtt. És aztán a hőkezelés, melynek fontossága a későbbi minőségben köszön vissza.

Mi Fertődön az uborka cukor tartalmát nem csökkentettük az évek során, tehát nem „spórolt” az üzem üvegenként néhány fillért, ami miatt a csemege uborkánk nagyon kapós volt az évek hosszú során.

Ja, és még egy fűszer, amit nem írtam meg, bár akit érdekel és veszi a fáradságot a blog levelezésében szívesen elárulom.

Eme nem különleges, nem drága fűszer olyan csodálatos ízt adott a csemege uborkának, hogy csodájára jártak a fogyasztók. Csak Fertődit !!!!

A jó csemege uborka ismérve az ízen felül a ropogosság volt. A lottyadt, puha minőség itt sem állta meg a helyét.

Még Kenyában is sikerült a csemege uborkát meghonosítani, főleg az indiai és európai lakosok preferálták.  Itt tudtam meg, hogy például a Nyugat-európaiak inkább a szemölcsös uborkát ismerték a mi sima bőrű uborkánkkal szemben.

És miért ???!!! 

Azért, mert a szemölcsös uborka jobban ellenáll az uborka peronoszpórának!!! Hát 1991-ben kellett megtudnom, hogy a Nyugat azért kívánta a magyar sima uborkát, mert náluk való megtermelése macerásabb lett volna.

A Nagykőrösi Konzervgyár üzeme mellett haladt el a vasúti vágány. Az uborkaszezonban mindenki érezhette azt a csodás, fűszeres, savanykás illatot, mely az üzemcsarnokból áradt ki.

Nem hagyom szó nélkül, hogy az uborka egyik legnehezebb feldolgozási lépése a mosás. Kezdetben volt a síkművelésű uborka, mely a talajjal érintkezve meglehetősen szennyezett lett, s az uborka szőrökbe könnyen beleült a homokszemcse. Szerencsére az „ápol és eltakar” diszciplína itt is érvényesült, amikor a tárolás során az üveg aljára leülepedő esetleges szemcséket jótékony függönnyel vonta be.  Mosásra a különféle rafinált megoldású kefés mosógépek szolgáltak, esetleg meleg vízzel kombinálva. Uborka beáztatása mosás előtt. Uborka meleg vizes beáztatása mosás előtt. Két, három mosó sorba kapcsolása. Hát mindez nem volt elegendő, ha AZ UBORKA IGAZÁN SÁROSAN KERÜLT BE.

Megoldás?? Az AGRIKON által kifejlesztett kúpos kefés mosó bevezetése és az uborka kordonos termesztése. Ez utóbbi megoldás elég későn került a köztermesztésbe. Előnye a jobb minőségű uborka, a kényelmesebb szedés, az áttekinthető lomb fal. Hátránya?? Hát az uborka virágja igen kényes a légköri szárazságra. A kötődés, az új kis uborkák fejlődése, az un. apa virágok dominanciája ( ezek nem teremnek ) jelentette a hátrányt. A termelés eltolódott a  gynoikus virágzási típusúak és partenokarp uborkák irányába.

Kedves jó barátom a ZKI-nál kinemesítette a peronoszpóra rezisztens fajtákat, melyek éveken keresztül vezető képviselője volt a Mohikán és Perz nevű két fajta. Világszínvonal !!!!!!

Az uborkát szerte az országban termelték, hisz a hatalmas gyári és lakossági igényeket el kellett látni. A szezont megelőzően és akár alatta is nagyon hasznos, nagyon látogatott fórumokon vitatták meg az előadók és termelők az aktuális fajta, termesztés technológiai, mint lombtrágyázás, növény védelem kérdéseit. Egy-egy ilyen fórumon több százan jelentek meg, hisz az uborka nagyon jó bevételi forrás volt.

A csemege uborkák kategóriájába tartozott a szovjet exportra gyártott 9-12 cm-es, azaz nagyméretű uborka 5/1 üvegbe rakva és fokhagymás ízesítéssel. Még népszerű export cikkünk volt Szovjetunió felé a „vegyes darabos savanyúság” mely félig érett, alig színesedő paradicsomot és a nagyobb méretű uborkát tartalmazta.  Vodka mellé tényleg jó !

Voltak érdekes kívánságok is. A nagyobb uborkák hosszában négyfelé vágva, keresztben szeletelve csemege lében. Egy olyan kategória is létezett, mint az „ahogy nő”, ahol nem számított az osztályozatlanság, a görbeség.

Jaj, majd elfelejtettem az osztályozást. A felvásárlás alapjául szolgáló kis falusi felvásárló telepeken kihelyezett, általában húros osztályozókon engedték végig az uborkát, s az eredmény alapján fizettek. Ez jó is volt így, mert a helyi osztályozás ideje előtt a termelők zöld színű rashel zsákokba szedték az általuk válogatott uborkát. S bizony előfordult, hogy huncut termelők a zsák közepébe kályhacső segítségével töltöttek nagyobb uborkát bele. Kívül kicsi, belül nagy.  Természetesen a termelők zöme nem akart élni ezzel a módszerrel, s a többség elítélte a huncutságot.

Még nagyon sok érdekes momentuma volt az uborkatermelésnek, feldolgozásnak, de sietnem kell, hogy helyet szorítsak még a kezdeteknek. A savanyító telepeken végzett fermentálási munkának. Hatalmas 300 hl űrtartalmú tartályokban, cerezinnel kibélelt kádakban a berakott, sós lével felöntött uborka megkezdte az erjedést. Ilyenkor nehéz napok köszöntöttek az üzem vezetőjére.

Ha az uborkában nem a legkedvezőbb összetételű tejsav flóra szaporodott el, ízben, színben, állagban, nem kívánatossá vált a termék.  Pedig erre az uborkára nagy szükség volt karácsony, Húsvét táján, amikor a lakosság a legnagyobb mennyiségben vásárolta őket. És az alma paprikát, cseresznye paprikát, tölteni való paprikát is.  Több oldalnyi terjedelmet foglalna el az akkoriban jóval népszerűbb savanyú káposzta készítése, ami tipikusan kisüzemi technológiával készül.

Ismerik azt a kifejezést, hogy „hasáb káposzta” ? Nos, az aprózóra, vékony csíkokra vágott káposzta közé tettek be torzsától megtisztított káposza fejeket. Ezek képezték a gyakori téli-tavaszi töltött káposzta plundráját.  Mert bizony még ebben a kérdésben sem egyezik a magyar. Töltött káposzta savanyú káposztából vagy édes káposztából??!!   Akár így, akár úgy, a káposzta nem csak étel, de gyógyszer is!!!

És szerencsére vannak jelei a visszarendeződésnek. Újra megjelentek a Vecsési típusú káposztások, savanyítósok, készítik kis falusi utcákban, egy üzemecskében, korszerűbb feldolgozóban a káposztát, uborkát, sőt terjedőben van tucatnyi más, a régi időkre emlékeztető savanyú karfiol, savanyú hagyma, gyöngy hagyma, cékla, lila káposzta stb.

Szaporítanám szívesen tovább a szót, hisz azt ígértük Zsebők kollégával egyetemeben néhány hete, hogy rávilágítunk a 70-90-es évek nagy titkára, honnan jutott a számtalan gyár, feldolgozó, lakossági befőzési aktivitás, export, lakossági ellátás céljára zöldség. Sok idősebb, a régi termeltetési, termelői, feldolgozó rendszerben ténykedő ember sem érti, hogy mi lett a régi termelői kedvvel, rendszerrel??

Mert egy vasárnapi ebédnél a négy tagú család legalább két üveg savanyúságot elfogyasztott. Még a legegyszerűbb kínálatú, de nagyszerű ízeket produkáló sarki „Kifőzde” is legalább ötféle savanyúságot kínált.  Ez a gasztronómiai kultúránk egyedül álló, amolyan hungarikum volt.

A német területen is szerették az uborkánkat, de oda édesebb felöntőlével ment, máshol a sósabb vagy alig sós dukált. A németek desszertként fogyasztották az édesebb csemege uborkát, másutt inkább csak saláták díszítő eleme volt.

A magyar gyomor még igen kedvelt savanyúsága volt a vegyes vágott vagy vágott vegyes. Általában káposzta, hagyma, uborka és paprika adta az összetételt. A Fertődi vegyes azért volt kelendő, mert nem sajnáltuk belőle a hagymát a káposzta rovására. Ínségesebb időkben, amikor az uborka kevesebb volt vagy éppen a paprika (milyen jó is a vágott vegyessel töltött almapaprika) akkor mindenféle pótlékokkal adtunk munkát a dolgozóknak. Mint zöld paradicsomsaláta, hagyma saláta, bébi cékla, ahol a hatalmas főtt céklából fagylaltos kanállal lett a kis gömböcske kivájva. És így tovább. Csak savanyú legyen.

Még megemlíteném a mustárt, hisz a virsli és Debreceni mit sem érnek a mustár nélkül. Ennek készítési titkát a Budapesti Konzervgyárban lestem el. Üvegbe, tubusba.  Mondjuk a mustárgyártás kifinomultságában elmaradtunk a környező népektől, nem ismertük a jóféle Dijonit vagy a fekete mustármagból készült fűszeres csemegét.

De volt tormánk! Kis történet ezzel, hogy Kenyában kedves indiai származású, turbános főnökömnek mutattam, hogy mit kísérletezem, Kikapta kezemből a frissen reszelt és éppen csak befűszerezett torma krémet, s szájába vette, le is nyelte. Abban a pillanatban felugrott, kínjában turbánját is a földhöz csapta. Mert hát a friss torma bizony csípős.

Úgy tűnik, hogy elfogyott az idő, a jövő alkalommal írom meg élményeimet a zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica magyar diadaláról.

A viszont olvasásra !

A cikksorozat előző részei: 

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Képek: 

Békéscsabai Konzervgyár 1968

Nagykőrösi Konzervgyár 1970

Budapesti Nemzetközi Vásár 1970

Reklámfotó 1969

Budapesti Nemzetközi Vásár

Édesanyám gyengélkedik mostanában. Vittem neki málnát, hogy felüdítse magát. Kérdezem Tőle, hogy szereti-e a málnát ?

Felcsillanó szemmel vágta rá azonnal, hogy „Ki nem szereti?”

Nos, sokan vagyunk így ezzel a kitűnő, de lassan eltűnő gyümölccsel. Ki hitte volna akár 40 éve is, amikor betérve egy bisztróba a szülő első szava a pultoshoz az volt, hogy „kérek a gyereknek egy nagy málnát”.

A kor ikonikus, tavaszi-kora nyári gyümölcsei voltak a szamóca és a málna.

Az emberek alig várták az első szamóca termést, a kis kertjükben, a néhány hektáros nagyobb gazdaságokban. Az otthonokban az első gyümölcs az évben, a termelőknek az első bevétel.

Szamóca szörp, szamóca jam, szamóca turmix az Éjjel-nappaliban ( ez az idősebb budapestieknek mond valamit ), mirelit szamóca, sőt szamóca befőtt. Nagyon sok helyen lehetett kapni szerte Budapesten szamócát, első osztályút, másod osztályút stb. És az ár ???? … hát igen.

Magam is mint konzerv üzem vezető, küldtem a kis teherautót a Szentendrei sziget hatalmas szamóca ültetvényeihez, szörp alapanyagért. A kocsi visszatért kicsit később a vártnál, mondván, hogy annyi a felvásárló, hogy a föld szélén meg kellett várni a telő ládákat.

„Szamócából a legsikeresebb fajta a Madame Moutot volt, amely nagyméretű gyümölcsével és kiemelkedő terméshozamával uralta az ültetvényeket. A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését, és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.” ( 1)

De a szamóca csak bevezetője volt annak a rákövetkező gyönyörűség áradatnak, amelyet a málna képviselt.   Először a Nógrád megyei ZÖLDÉRT Dejtári feldolgozó üzemében találkoztam a málna özönnel. Az üzemhez tartozó hatalmas hűtőkapacitás fogadta be több mint egy hónapon keresztül azt a málna áradatot, amely zömében külföldre, Németországba, Finnországba, Svédországba stb. ment hűtő kamionokban. A Dejtárhoz tartozó felvásárlási körzetbe folyamatosan jelentették a falvakban lévő felvásárlók a napi átvett mennyiséget. Ez fa rekeszekbe kézzel szedett zömében „Nagymarosi” fajta nevű rendkívül ízletes, élénk piros, ámde apró szemű málna volt. A teherautók a délután és éjszaka folyamán összeszedték a késő délután falvakban átvett málnát és a Dejtári üzemben azonnal a hűtő terembe lett felrakva.

Ott 0 C körüli hőmérsékletre lett lehűtve az éjszaka folyamán. Közben hűltek a 200 literes műanyag hordók is, amelyekbe a nappal a málnát egy nagy fémtölcsér segítségével betöltötték. A hordók mérése, majd lezárása után a hűtés folytatódott, amig megérkezett a kamion és berakodott. Általában a magyar HUNGAROFRUCT hűtő kamionjai végezték a szállítást, azonban nem volt ritka a külföldi márkajelű kamion sem.

Egy-egy felvásárlási napon akár 300 hordó málna is összegyűlt. Ez közel 100.000 kg málna !!!!! Hetente két három alkalommal. Ugyanezen mennyiségű, ha nem több málna gyűlt össze a ZÖLDÉRT Salgótarjáni telephelyén is, ugyan így hűtve, hordózva.

Ha valamely késedelem akadt és a málna nem tudott időben elmenni a kamionnal, akkor a gyümölcs aluminium tartályokba került hangyasavval tartósítva. Ez a tétel jelentette a málna szörp alapot.

A málna a különféle tároló edényekben néhány hét alatt szétvált a lé és mag/héj fázisokra, ahonnan aztán a tiszta levet le lehetett nyerni. A málna szörp főzése a Salgótarjáni telepen történt, korábban fa tüzelésű dupla falú üstökben, majd később gázfűtés lépett be.

Más kategória volt az un. gurulós málna.

Ezt a legkedvezőbb érési állapotban, nagy gondossággal szükségeltetett szedni, szedése naponta történt. A gurulós málna friss piaci ellátásra, de leginkább a már kiépült Hűtőházak valamelyikébe ment. At évről évre egyre korszerűbb fagyasztó berendezések nagyon magas minőségi színvonalú, exportra is kiválóan alkalmas fagyasztott málnát készítettek. Korszerű berendezés volt már az a fagyasztó alagút, ahol a málna szemek rendkívül hideg légáramban fagytak meg alig néhány perc alatt, eleget téve annak a kívánalomnak, hogy a málna víztartalma igen apró jégkristályok formájában fagyjon meg, így biztosítva a felengedés során is a legépebb málna szemeket.

Kétségtelen, hogy Nógrád megye, a Börzsöny környéke, Pest megye kisebb része, Zala, a Mátra egyes vidékei, Győr-Sopron megye néhány települése a málna kis hazája volt. De talán a legismertebb és határainkon túl is neves málna a Drégelypalánki málna volt.

Drégelypalánk Pest megye északi szélén, a határ mentén helyezkedik el. Az Ipoly folyó jelenti természetes határát, ami meghatározza talajának minőségét is. A folyó által elterített homokon gyenge termőképességű váztalajok alakultak ki, amelyek aranykorona értéke nagyon alacsony. A területen az 1930-as években kezdődött el a málna és szamóca termesztése. A kezdetben nagy értetlenséget kiváltó gyümölcsök hamarosan központi helyet foglaltak el a lakosság jövedelemszerzésében. Az ötvenes években – különösen annak második felében, amikor az ’56 forradalom után viszonylag nagyobb szabadságfokkal bírtak a gazdák - a ültetvények területe fokozatosan bővült és kiegészült a fekete ribiszkével is.

A Palánki „eper” versenyképességét az adta, hogy itt a legkésőbbi a szamóca érési ideje magyar viszonylatban, ez pedig komoly árfelhajtó szereppel bír. Szegeden kezdődik, folytatódik Kecskemét környékén, majd a Dunakanyar viszi piacra a termését és legvégül az Ipoly menti térség tudja kielégíteni az igényeket.

Az ebben az időszakban a településen élő fiatalok emlékei szerint nagyon gyorsan növekedtek a gazdák bevételei, ami meglátszott a falu fejlődésében is. A korábbi termelési szerkezet elemei: mezőgazdasági növények termesztése, állatok tartása nem tette lehetővé a gyors fejlődést. Egyre többen vágtak bele a bogyósok termesztésébe, látva a kezdeményező gazdák sikereit.

Az addig saját földjén, saját elképzelései szerint dolgozó parasztság nagy traumaként élte a közösbe való beterelés tényét. 1960-ban alakult meg a „Szondi György” Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet, 1665 hektáron, 360 taggal. Az újonnan létesült szervezet „örökölte” a falu határában meglévő 60 hektár bogyós ültetvényt is.

A termelőszövetkezet vezetősége – a faluból kiemelkedő legjobb gazdák (!) – felismerve a tagság bogyós-gyümölcs termesztés irányában tanúsított szeretetét, szakmai tudását és annak tradicionális múltját, úgy döntött, hogy nagyüzemi termelés formájában fejleszti tovább ezeknek a gyümölcsöknek a termesztését. 1962-ben megkezdték a nagy felületű telepítéseket. Sajátos rendszert alakítottak ki. A szövetkezet előkészítette a területet, eltelepítette az állományt, elvégezte a sorközművelést, a szakszerű növényvédelmet és öntözést. Biztosította a göngyöleget és felvásárolta – minden piaci körülmények között – a megtermelt gyümölcsöt. A vállalkozói formát részes művelésnek nevezték, amelyben a családok munkaerejük szerint vállaltak különböző méretű területeket, amelyeken a kézi munkákat – gyomtalanítás, inda- eltávolítás, metszés, stb. és gyümölcs betakarítás műveletét végezték el. A termést természetesen a szövetkezet felvásárlóinak kellett leadni és a mindenkori értékesítési ár 50 %-át kapták meg a betakarítási szezon végén. Az alábbi képen egy ilyen szamóca táblát mutatunk be szüreti időszakban.

Drégelypalánki szamóca szüret a ’70-es évek végén.

A kialakított művelési forma a kor legjobb megoldása volt akkoriban. A szövetkezet adta a területet, a szakmaiságot és biztos felvásárlási hátteret. A szüret munkaerő gondjai nem terhelték a gazdaságot, mert a család apraja-nagyja megjelent a betakarításkor.

A rendszer mozgatórugója az egységnyi idő alatt előállítható jövedelem nagysága volt.

Egy négy felnőttel dolgozó család három hét alatt, szamócaszedéssel 200.000 Ft- ot kereshetett a 70-es évek végén, 80-as évek elején.

Ha ennek vásárlóerejét vizsgáljuk az adott időszakban, három kocka Ladát lehetett érte vásárolni. De nem csak autóvásárlásra futotta, ebben az időszakban építette újjá a falut a törekvőbb családok többsége.

1965-ben szamóca eladási gondok mutatkoztak, amit a termés hordókba helyezésével, savval való tartósításával mentettek meg. Ebből a kezdeményezésből alakult ki a szörpüzem, amely Nógrád megye legeredményesebb szövetkezetévé tette Drégelypalánkot.

A Drégelypalánkitól eltérő fejlesztési folyamat indult meg a Dunakanyar-Ipoly mente térségében. Itt a szövetkezetek nem önálló üzemet létesítettek, hanem közös feldolgozót hoztak létre Szobon, saját beruházásban. A módszer előnye volt, hogy a megtermelt árut tulajdonosként akadálymentesen el tudták helyezni. Ennél a rendszernél is először az ültetvények, és a feldolgozandó gyümölcs jelentkezett, ezután döntöttek az üzem megépítése mellett.

Sajátos fejlesztési forma alakult ki Zalában. Zalaegerszegen először a hűtőkapacitás valósult meg, a legmodernebb gyár megépítésével. Az akkori gyakorlat szerint a pártbizottság határozott az üzem megvalósításáról és a megfelelő mennyiségű bogyós terület létesítéséről. A környező szövetkezetek – gyakorlati tapasztalatok hiányában – nem lelkesedtek az ismeretlen után, ezért a szövetkezeti elnököket „baráti” beszélgetésen meggyőzték a bogyósokban rejlő óriási lehetőségekről. A kérdés úgy hangzott el: „Szeretnél továbbra is vezető maradni Elnök elvtárs? Akkor 20 hektár fekete ribiszke!” Így települt el több száz hektár málna, ribiszke és szeder, váltakozó sikerrel.

A dőlten szedett sorok az alábbi kitűnő munkából lettek idézve.

"A bogyósok termesztése" Kiadó NAIK 2018. Szerkesztők Lakatos Tamás Dénes Ferenc, Radó Gábor, Dr. Varga Jenő. Az idézett rész: 2. fejezet Hazai termesztési tendenciák 9-22. oldal Írta Dénes Ferenc)

Az idézett kiadvány borító lapja

A fenti idézet többféle utat sejtet, amelyek a bogyósok magyarországi sikeréhez vezettek. Valószínűleg hasonló módon mentek végbe más tájegységeken a hagyma, káposzta, zöldség stb. specializálódások. Minden esetben a piac, szakértelem és szorgalom hozta meg gyümölcsét.

Ide kívánkozik még az a gondlat, hogy a fenti kiadvány egyik írója, Dr. Dénes Ferenc és jómagam is közel azonos időben, a nyolcvanas években ténykedtünk a körzetben. Ő a drégelypalánkiakat erősítette és pedig a ZÖLDÉRT/ÁFÉSZ-t. Amire büszkék lehetünk, hogy ismertük, barátságban lehettünk a „kis Kapással”, aki édesapja nyomdokaiba lépve művelt csodát Drégelypalánkon.

Ezen cikknek nem tiszte a 90-es évek kertészeti és feldolgozó ágazatainak hanyatlását, okait bemutatni, talán majd egy későbbi cikkben erre is sor kerül.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

A bogyós szörpök gyártásában kétségtelenül élen járt a Drégelypalánki üzem. Gyermekkorom meghatározó íze volt a málna lekvár, amelyet több helyen is gyártottak. ca. a 80-as évek elején jött divatba a szállodák részére gyártott 30 g-os csomagolású reggeli lekvár. A Fertődi Konzervüzem is kivette részét ennek produkálásában.

Még a mai napig is málna lekvárt kóstolva elém varázsolja a mennyei íz gyermekkoromat, egy nagyon jó mátrai gyermek tábor hangulatát, ahol gyakran adtak málna lekvárt.

Málnaszörpöt, málna lekvárt majd minden magyar háztartásban főztek. Vagy főzött a nagymama a menye, fia, lánya részére. Szócsaták asszonyok között nem a politikáról esett, hanem, hogy hidegen vagy melegen kell tartósítani a málnaszörpöt.

Kenyában egy alkalommal a konkurens Njoro Canners két fiatal mérnöke meghívott minket Nakuruba egy hétvégi nyaralásra. Az ebédhez málnaszörpöt adtak, várva derült arccal, hogy mit is szólunk ehhez a mennyei csodához. Hát kisebbik fiam, elégedetlen lévén a néhány csepp szörppel ízesített vízhez, megragadta a szörpös üveget és bővebben töltött a nedűből. Többet nem is hívtak meg minket látogatóba, bár egy más alkalommal a mi szállásunkon sikerült magyar csodával elkápráztatni őket.

Egy más alkalommal egy Nairobi élelmiszer boltban (Uchumi, ami egy áruház lánc ) fekete ribiszke szörpöt fedeztünk fel. Méreg drága portéka, fazettás üvegben, gyönyörű címkével, ráadásul még cellofánnal burkolva. Mint gyógyszert árusították.

Valaha, a régi-régi szép időkben a Fertődi Konzervüzem előtt tehet autók álltak sorban, hogy vihessenek az ország legtávolabbi vidékére is a szamóca és málna szörpünkből.

Sajnos, nem eléggé elítélhető módon a 80-as évek végén megjelent az ízű szörp is a piacon. Az igazi málnások megszólták azt a gyártót, amely így akart piacra kerülni. Az ízű szörpök olyan cukor oldatok, amelyekbe aroma kerül. Míg például a málna több száz kisebb nagyobb mennyiségben jelen lévő íz komponenst tartalmaz, az aromák a néhány, a legnagyobb mennyiségben megtalálható aromával operálnak. Persze, olcsóbban lehetett adni eme „szörpöt”, s sajnos, egy idő után elhódította a piacot. ????? Hungaricum ez a hozzáállás ??? Családban fordult elő az a feljegyzésre méltó eset, hogy az ifjú családtag, ki még soha valódi málnaszörpöt nem ivott, csak ízűt, végre megkóstolhatta a valódit. Nem ízlett neki, mert nem volt intenzív piros és lágyabb volt az íze. Hát ez sajnos olyan, mint a mono-glutamáttal azon dúsított kínai levesek kedvelése.

A málna párlat is valami észbontóan finom dolog. A titka a málna cefrének az lenne, hogy egy nem túl gyors erjesztés során, hogy a keletkező széndioxid ne ragadja magával az aromákat, hisz a széndioxid gáz kiváló oldószere az ilyetén aroma komponenseknek. Majd a bizonyosan kierjedt cefrét minél hamarabb ki kell főzni. Én mindig tettem a cefréhez kifőzés előtt friss málnát kisebb mennyiségben vagy tartósított, fagyasztott stb. málnát, hogy a lepárlás végén teljes legyen az aroma szortiment a késztermékben. A málna párlat olyan 40-41 fokosan a legfinomabb. Gyógyszer bánat ellen.

Egyszer balassagyarmati lakásunkban már munkaidő után csengetésre ajtót nyitok. Hát díszes ruhában áll az ajtó előtt a balassagyarmati rendőrfőnök. Majd elájultam az ijedelemtől, pedig csak annyit kért, hogy áruljam el a málna pálinkám receptjét.

Még szót ejtenék a ribiszkéről. Egyrészt, mert a Fertődi Bogyós Kutató (én csak így emlegetem a nevet, mert az évek során sok-sok neve volt az intézménynek, s ez a név volt a közismert) nemesített és honosított gyümölcsei között szerepelt, egy időben igen jó árat fizettek érte. Diákként a Budapest melletti Sasad MGTSZ-ben, egyébként az őszibarackjáról volt nagyon híres, szedtem két éven keresztül piros ribiszkét. A rekordom egy alkalommal 8 órára vetítve közel 100 kg volt.

Málnakrém - fagyasztott  /desszertnek, tejszínhabbal volt az igazi! :) /

Sajnos, sem a fekete ribiszke, sem a piros ribiszke nem tartozott a magyarok kedvelt bogyósai közé. Pedig a ribiszke szörp, lekvár savasabb íz érzete folytán igazán üdítő. Még bort készítettek belőle a népek, de ez sem volt igazán nyerő.

A fekete ribiszke kilójáért 1988-ban egy dollárnyi pénzt fizettek, persze forintban. Hát hogyne szedték volna !!! Hogy mi lehet az oka annak, hogy röviddel ezután az ára töredékére csökkent, egy később elemzésben próbáljuk Zsebők kollégával megfejteni.

Nem lenne teljes a bogyós szortiment a tüskétlen szeder megemlítése nélkül. Hamar népszerű lett, s bár aromája elmarad a málna mögött, de érései ideje kihúzza a bogyósok szezonját. Hatalmasra növő, leves, ízletes bogyói fagyasztva és szörpként a legjobbak. Persze az újabban fagyasztva szárított szeder is kiváló csemege kiegészítő téli ebédek után.

Málna

Szeder

Kis körképem a bogyósokról természetesen nem teljes. Bizonnyal sokaknak vannak emlékei akár a termesztésről, akár a fogyasztásról.

Ami a jó hír !!!! Nincs minden veszve! A Bogyós Kutató (maradok ennél a régi névnél inkább) a mai napig folytatja a régi elődök, mint Szilágyi Kálmán, Kollányi László és fia, Zatykó József, Dr. Dénes Ferenc nyomán az új vezető Dr. Varga Jenő személyében a kutatást és a feltámasztását ennek az ágazatnak. Már vannak jelei a visszarendeződésnek.

Málnabírálat a Bogyós Kutatóban 

Kiváló munkát végeznek, s úgy tűnik a technológia és fajta váltással lesz is eredmény!

És még ide kívánkozik az a példa értékű „hármas”, amit a Bogyós Kutató, A fertődi Konzervüzem és a Fertődi Porpáczy Kertészeti Iskola képviselt. Kutatás, oktatás, feldolgozás együttese. Lám, valamikor jól működött az, amit manapság még csak kiépíteni próbálnak.

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

A tízrészes cikksorozat harmadik része!

Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.

Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.

A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.

Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő,  fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni.  A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.

Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez.  Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben.  A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.

A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni. 

A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek.  Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.

Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is.  Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították.  „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!

Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.

Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.

Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni.  De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.

Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.

Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt.  A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt.  Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.

A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!

Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.

A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.

Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.

Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették.  És még mindig maradt keret egy Prágai útra.

A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát  stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.  

A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba. 

A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.

Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is.  Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.

Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?

Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.

Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:

Szántó: 3100 ha

Rét, legelő:   560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú

Erdő: 470 ha

Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack

Zöldségek: paprika 2 ha, sárgarépa  30 ha, Pasztinák  30 ha, hagyma 40 ha.

A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.

A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.

Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.

A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.

Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.

A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.

A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.

A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.

Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma.  A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.

Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:

Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.

Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Köszönöm figyelmüket.

Bujna Ferenc - Élelmiszermérnök - 

Kép: 

Magyarország, Budapest XIV. Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár, az Élelmiszeripar csarnoka 1970

Magyarország, Nagykőrös, Konzervgyár, 1970 

Magyarország, Budapest, a felvétel a tehéntúró népszerűsítésére, a Tejipar reklámplakátjához készült, 1981

_________

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyósgyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV./ X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Die Ärzte - Schlaflied (ab 18) 

A leghatékonyabb stratégia nem csak lépést tartani a változásokkal, hanem magunkévá tenni a trendeket.

Marcel Danesi

Az 1970-90-es évek élelmiszer vertikumáról szóló nosztalgiázó blog sorozatunk új fejezetéhez értünk. Az alapanyagok, nyersanyagok megtermeléséről lesz szó.

Tulajdonképpen egy körképet szeretnénk felidézni, ahol az un. élelmiszeripar által feldolgozott, csomagolt, belföldi és export célra megtermelt horribilis mennyiségű élelmi alapanyag bázis megtermelésre került.

Nem voltak csodák, mint kiderül majd. Ha ugyan nem ment csoda számba a termelés több szintjének, akár a háztájitól a nagyüzemi zöldség és hústermelésig megjelenő szervezettség, összehangoltság, szakértelem, munka szeretet és nem utolsó sorban az a jövedelmezőség, mely az alsó termelési szinteken hajtó motorja volt a rendszernek.

Példának hadd hozzam fel a világhírű magyar fűszer paprika „evolucióját”. A célszerűen többféle tájkörzetre és felhasználási célra nemesített paprikát (hazai nemesítés) termelték a ház körül, termelték a nagyüzemek kertészeteiben. Kézzel szedett, azaz a legérettebb és egészségesebb paprikák kerültek hosszas utószáradásra, mint eresz alatti vagy pajtás szárítás, ahol a hasznos beltartalmi értékek, mint a színanyagok kialakulhattak. A fűszer paprika őrlését nemzedékről nemzedékre öröklődő tudású paprika molnárok végezték. A tájkörzetekben majd minden háznál a pálinkafőző mellett volt paprikaőrlő is.

A végeredmény egy valóban világ színvonalú, exportra alkalmas elismert termék volt.

Majd a „fejlődés” elindult. Fűszerpaprika betakarító gép, ami mindent, kevéssé érett esetleg hibás darabot is felszedett. Nagy szennyezettség. A szalag melletti válogatás kevéssé hatékony, majd az alig néhány órás gépi szárítás megakasztotta az utóérlelést.

Eredmény? Ilyen minőséget már az olaszok, spanyolok is tudtak csinálni a maguk korábban beköszöntő gépesítettségével, köszönjük, nem kell.

Nem szeretnénk a politizálás bűnébe esni, sem véleményt mondani, konklúziókat levonni. Egyszerűen csupán úgy bemutatni kis szegmenseket, hogy „ Ez volt „.

Aki esetleg néhány mondatban majd magára ismer, az a véletlen műve.

Az, hogy van hazánkban pl. kertészeti termelés, élelmiszeripari termelés, az egyik korszakban sem véletlen műve volt. Megteremtették a lehetőségét annak, hogy legyen. Most, 2021-ben, 32 évvel a rendszerváltás után véget ért egy nagy 30 éves, történetileg már értékelhető ciklus.

Olyan világot élünk, hogy a kertészeti ágazat a túlélésért küzd, mivel senki nem akar a földeken dolgozni.

Ez azt mutatja, hogy tényleg elérkeztünk egy korszak határához,

és el kell gondolkoznunk azon, hogy mi legyen!

Erre, hogy korszakhatáron vagyunk, utaltam már egy bejegyzésemben, ahol arról volt szó, hogy miért érdemes élelmiszermérnöknek tanulni. – Élelmiszermérnöknek egyetemre menni, vagy nem menni, ez itt a kérdés, válasszátok?

A helyzet forradalmi abból a szempontból, hogy eljött az idő arra, hogy ki kell dolgozni azokat a megoldásokat, és eljárásokat, melyek átvezetnek a korszakhatáron, és siker tényezővé lesznek az új korszakban, ami már itt kopogtat az ajtón.

Például: Infláció, munkaerőhiány egyszerre a munka bőséggel, és még sorolhatnánk, pénz- és hitelbőség, egyszerre a hitel ínséggel, a pandémia IV. hulláma, az eddigi pandémia sokk utóhatásai, stb.

Kb. olyan szintű változások vannak kibontakozóban, mint ami 1989 – 1997 közötti időszakra volt jellemző, a kérdés az, hogy mit kezdünk vele! Nem sok időnk maradt gondolkodni a hogyanon!     

A lecsós blog azért jött létre, hogy olyan látens, azonnal hozzáférhető komoly szakmai tudásokat mozgasson meg, ami haszonnal alkalmazható a napi gyakorlatban 2021- ben is egy-egy cég, vagy szervezet életében.  

Érdekel a lehetőség?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Bujna Ferenc - vendégszerző, Élelmiszermérnök- 

Zsebők Zsigmond - lecsós-,  Élelmiszermérnök-  

Kép: Dainis Graveris

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

A tíz részes cikksorozat második része!

A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

Kínai bölcsesség

Igen, tisztelt olvasók. Nem túlzás az állítás, hogy a Kertészeti Egyetem Tartósító Karán végzett ifjú üzemmérnökök (3 éves képzés ) illetve okleveles mérnökök ( 5 éves képzés ) olyan szerte ágazó elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztek, hogy rájuk igazgatók, elnökök, akár ha politikai vonalon is kerültek pozíciójukba, ( nem általános ) rábízhatták vállalatukat, gazdaságukat egy tartósítós üzemmérnökre, okleveles mérnökre.

A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kara kezdetben nem tartozott a legnépszerűbb felsőfokú intézmények sorába. meglehetősen alacsony pontszámmal már be lehetett kerülni, tőlem is megkérdezték a szóbeli felvételin, hogy eltévesztettem-e az utamat, merthogy ilyen magas pontszámmal ide nem szokás bekéredzkedni.

Választásom jó volt, élveztem azt a sokrétű ismeretanyagot, amit ránk bíztak.

A Tartósítóipari Kar éppen tanulmányaim megkezdése idején lendült igazi fejlődének. Még a Kar tanszékei szétszórva helyezkedtek el a Gellért-hegy lábánál. Az akkor nagyon modern fő épület, az un. K épület az irodáknak és a nagy létszámú előadásoknak adott helyet. A régebbi építésű G, D, F stb. épületekben voltak a különféle karok, néha eléggé átmeneti állapotban.  Nagyon fontos Tanszékek pedig az Izabella utcában kaptak helye, így az Élelmiszerkémia, Mikrobiológia, matematika, Fizika Tanszékek.  Az Izában voltak az élelmiszerkémiai és mikrobiológia gyakorlatok is.

A K épületet egy nagyszerű Arborétum vette körül, méltó keretet adva párhuzamosan működő igazi kertészek és táj, és kertépítőknek.

Különlegessége volt még Egyetemünknek, hogy elsők között vezette be az un. két lépcsős képzést, azaz 3 év után üzemmérnöki diplomával lehetett már elhelyezkedni, míg egy kisebbség tovább léphetett az okleveles mérnöki szintre.

3 éven keresztül tanultunk rendkívül sokféle tárgyat, amelyek egyike sem bizonyult később feleslegesnek. Például első félévi első vizsgámat az Élelmiszerkémia Tanszék kebelén belül az élelmiszer feldolgozó iparágak enciklopédikus összefoglalásából tettem le. Mint egy Wikipédia lexikon.  Második vizsgám az emlékezetes Talajtan tárgyból történt, aminek a mai napig látom hasznát a kertem művelésében.

Vízválasztó volt a Műszaki Tanszék tananyaga, ahol gépalkatrészek ismerete, rajz olvasás majd egy összefoglaló hatalmas pausz papírra rajzolt feladat szinte hibátlan elkészítése, beadása.  Nos, ennek is hasznát vettem, mert első munkahelyemen a MEZŐGÉP cég budapesti tervező irodáján ezt kérték tőlem.

Fél évről félévre haladva lettünk egyre tájékozottabbak a kémia sokféle ágában, mint általános, szerves, enzim, élelmiszer kémia stb., mikrobiológia, élelmiszerek alapos ismerete, s mindez megfejelve alapos gyakorlati tudással.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Felkészülésünket vizsgára segítette a Műszaki Könyvtár, amely minden tekintetben világ színvonalú kiadványokat adott közre a diákságnak. Én hetente többször is megfordultam ott, mert csodálatos angol nyelvű, színes, tartalmas élelmiszeripari folyóiratokat tudtam olvasni.  De orosz nyelvű anyagok is kevéssé színes kötetben, de rendkívül magas szinten elérhetőek voltak. Szovjetunió ide vagy oda, egy ország, mely nemzeti jövedelmének jelentős részét fordította kutatásra, amiből talán a nyugati országok is profitáltak.

Újabb tanulási lehetőség volt az ekkortájt elterjedő szokás, miszerint Kutató Intézetek, gyárak rendeztek előadói napokat. Ahogy ez később általánossá vált. Például a Fertődi Bogyós Kutató éves bemutatóin sok száz érdeklődő akart tudást és ötletet szerezni. A néhány előadás, majd kóstolók a leghíresebbé váló málna, szamóca, ribiszke stb. fajtákból, s végül a terep bemutató. De az egyszerű termelő is megszerezhette azt a tudását a tanácskozásokon, amely lehetővé tette, hogy egy nyáron Zsigulit szedjen le az uborka kordonról.

Az egész élelmiszer vertikumot áthatotta a tudásvágy, amelyben a korábbi majd később végző termesztős és tartósítós hallgatók, majd szakemberek részt vettek.

Talán ma kissé idegen, de a hiányzások száma limitált lehetett. Még késni is csak szerencsével lehetett.  

Ebben a korban születhetett az a kis fiktív történet, hogy

 Mit kell tudnia a Profnak?  - Hogy hol van a Tanársegéd.

Mit kell tudnia a tanársegédnek? – Hogy mi hol található a könyvben?

Mit kell tudnia a hallgatónak?  -Mindent.

És a kezdetben még csak stencilezett könyvek, egy-egy órára szóló tananyagok, gyakorlati útmutatók lassan összeálltak az évek során nagyszerű tankönyvekké. Szinte minden Tanszéken az oktatói gárda megalkotta a mai napig is értékes tudást tartalmazó kézi könyveit, szakkönyveit. Máig sincs jobban összefogott tudást közlő kiadvány

Harmadik évet egy hónapos külső gyakorlattal kezdtük a Nagykőrösi Konzervgyár, Győri Hűtőház, Szigetcsépi Borászat, Budafoki Borászat helyszíneken.  Ekkorra már legtöbben kiválasztottuk a z üzemmérnöki oklevél megszerzéséhez szükséges diplomamunka témáját.  Én például a konzervdobozokon belüli matematikailag valószínűsíthető hőmérséklet lefutást terveztem meg, majd egy a dobozba dugható táv hőmérő segítségével ellenőriztem az elméletet.

De bármit is választottunk, a tanszéki tanárok és a külső, gyári konzulensek a legnagyobb készséggel segítettek. A legtöbb hallgató már harmadéves korában besegített egy-egy magasabb tudományos fokozatát megszerző tanársegéd kutatásaiban.

Én még megpróbálkoztam egy TDK konferencián való részvétellel, ahol a konzerv karfiol elszíneződésének megakadályozása volt a kitűzött cél.  A Hatvani Konzervgyár volt kutatásomban segítségemre.   Ebben talán nem is az a különleges, hogy miről is szólt az értekezés, hanem, hogy a Hatvani Konzervgyár mellesleg a töméntelen borsó, paradicsom, zakuszka ( ez tipikus szovjet piacra készített paprika hüvelybe töltött fűszeres zöldség keverék  paradicsommártás felöntő lével ) nyersanyagainak termeltetése mellett még karfiolt is környékbeli forrásból beszerzett több száz tonnás mennyiségben. Nem mondom, hogy a zakuszka a szinte minden gyár által gyártott termék tette naggyá a Konzervipart, de kitűnő lehetőség volt a késő őszi, téli foglalkoztatásra.  Ha hasznot nem is hozott a gyáraknak, de költségeket fedezett.

Emlékeim szerint a közös tanulás meghatározó volt a felkészülésünkben. Ez még az on-line világ előtti időkben történt, még nem is sejtettük, hogy mivé fejlődik az elektronika.  Még zömében mechanikus működésű szabályozókról tanultunk, (mint pl. egy WC tartály szint szabályozása), de Elektrotechnika tárgy keretén belül már feladat volt egy tehenészeti telep teheneinek ideális összetételű táplálását adott takarmány alkotókból megoldani. Ehhez az Egyetemnek egy böhöm nagy R20 típusú számítógépe volt, emlékeim szerint egy egész helyiséget foglalt el.

Harmadik évben kellett szakot választani. Én Konzerves, azaz klasszikus lecsós lettem, de tovább folyt képzésünk a Hűtőipar és Borászat tárgyakból is.  Már ekkor nem jelentett problémát egy tészta ipari vagy olaj extrakciós problémát megoldani.

A negyedik és ötödik év már kicsit lazább volt. Negyedik első félévét én a Hatvani Konzervgyárban töltöttem, rácsodálkozva a gyárba áramló hatalmas mennyiségű paradicsom, karfiol, egyéb zöldség félék zökkenőmentes fogadására, feldolgozására.  A labor volt a fő hadiszállásom, ahol Dr. Czegka Miklós laborvezető fogta a kezem. Vidám, vicces emberke óriási ismeretekkel. Folytattam a hőkezelés számításai tárgyú felkészülésemet, még a kor vezető szakmai lapjába a „Konzerv és paprika ipar „ is írtam. vesztemre, mert a tartósítóipari folyamatok jeles professzora más véleményen volt a megállapításaimmal szemben,  és nem feledte később se, „ félre lépésemet”.

Itt találkoztam egy tanulságos és egyben vicces nyomozás megoldásával. A labornak feltűnt, hogy bizonyos műszakok után a termosztátba betett zakuszka konzerv a megengedettnél, jobban mondva eltűrt romlás számnál többet mutat.  A műszakvezető, csoportvezető maghallgatása –stb.- után egy dolgozó bizonyult hibásnak. Műszakjának végén a csővezetékben keringő fűszeres paradicsom felöntő levet nem leengedte, majd elmosta a vonalat, hanem egész éjjel tovább hagyta keringeni a rendszerben, mondván, hogy mozgás közben a romlasztó bacik nem tudnak szaporodni.  Hi-hi.

Nem jellemző ez a tájékozatlanság, de rávilágít arra, hogy egy mérnök feladata bármely termelő üzemben nem csak a gépek, anyagok ismerete, de bizony az emberekkel való kapcsolat is rendkívül fontos.  Megoldás: oktatás, vizsga, a kolléga fél év után mintaszerű munkát végzett bármely gyári területen.

Ebben a lazább két évben, ahol már művészet lett volna megbukni mindannyian sok-sok üzemet látogattunk meg. Akár csak úgy, hogy volt tanuló társunkat néztük meg vagy éppen egy érdekesebb új gépre lettünk kíváncsiak.

Egy ilyen félévi laza vizsga után a Budapesti Konzervgyár (GLOBUS) alma feldolgozó üzemében éjjeli műszakban culágerkedtem.  Azaz a néha sajnos fagyott almát aprították, majd felépítettük a préseléshez a máglyát. Nagyszerű tapasztalásokat szereztem arra nézve, hogy mennyire másképpen viselkedett a pépessé és nem szálassá vált alma szelet a prés nyomás hatására.  Igen, a gyümölcs, zöldség, tej, hús félék stb. mind-mind élő anyagok, amelyekkel való munka nagyon sok kreativitást követel meg.  Mondhatni, nincs két egyforma cseresznye!

Ekkor már a gyárak, üzemek és professzoraink is inkább kollégának, mint tanítványaiknak tekintettek. Ez a szellemi szabadság érlelt minket döntés képes, felelősség tudattal bíró mérnökökké.

Én még más tanulmányi versenyeken is részt vettem, ahol az ország élelmiszeres főiskoláinak pl. Szeged, Gyöngyös, diákjaival mérkőztünk meg. Újabb ismeretségek, újabb barátságok.

Egy ilyen barátság kapcsán jutottam el Sopronba, ahol az ismeretségem a helyi Hús gyárban dolgozott, mint gyártmányfejlesztő. A Soproni párizsi ízét azóta is keresem. Az un. Soproni felvágott pedig kategóriájában az ország legjobb felvágottja volt. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vannak azok a fantasztikus sonkák, amelyekkel a világban sok-sok fogyasztót örvendeztetett meg a magyar élelmiszeripar.

Ugyanezen kedves ismerősöm később a Soproni Állami Gazdaság, mely cég a nyugati országrész borász szaktekintélye volt, Traubi Szóda üdítő palackozó üzemének lett vezetője. Tovább fűzve a gondolatot, ugyanezen palackozó később helyi magyar találmányra támaszkodva a Fauna fitt nevű, a sajtgyártás melléktermékeként keletkező ultra szűrt tejsavóból készített világ színvonalú italt.

Sorolhatnám még a példák százait, melyek mind azt erősítenék meg, hogy az élelmiszer iparunk számára fényes  1970-1990 közötti  időszakban micsoda pezsgés folyt az oktatási intézményekben és üzemekben.

 képzHadd említsem meg még két külföldi gyakorlatomat. Az egyik NDK jó néhány feldolgozó üzemében töltött három hát és felszabadult nyaralás. A másik gyakorlatom Bulgáriában eltöltött borász gyakorlat, ahol pezsgő gyártás és nyalakodás, konyak üzem szemre és nyelvre vételezése folyt. Eme gyakorlatomat annak köszönhettem, hogy jól beszélvén oroszul, a diák társaság tolmácsává is váltam.  Micsoda jó társaság, micsoda kellemes gyakorlati színhelyek!!!  Ha csak rágondolok a három hétre, máris felvidámodok.

A repülőről alig bírtunk leszállni, mert kedves vendéglátóink mindenütt ital ajándékokkal halmoztak el. Ötödik évem végén még meg tudtam tapasztalni a balkáni kedvességet.  Azóta is kis ujjamban van a desszert borok gyártásának fortélya, a konyak gyártás rejtelme, s még a pezsgős ismeretek is újultak.

Négy éven keresztül vállaltam a Kertészeti Egyetem megbízásából a Békéscsabai Konzervgyárban középiskolások részére építő tábort. Nem, nem kell fintorogni, azt hiszem, ma megkérdezve az akkori részt vevőket senki nem tud rosszat szólni.  Sok résztvevővel a mai napig van kapcsolatom.

Mint a fentiekből látható, aki akart tanulni, az tanulhatott. Volt az Egyetemen, Budapesten, több helyszínen is lehetőség a tanórán kívüli tovább képzésre.  Ha nem találta valaki elégségesnek például az angol nyelv oktatási színvonalát, Budapesten több tucatnyi helyen folytathatta esténként a nyelv csiszolását.  Jómagam is a TIT kebelén belül jártam éveken keresztül nyelvi tovább képzésre. Az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása lehetőség volt a karrierépítéshez.  Ahogy ma is.

Még annyit hozzátennék a képhez, hogy az országban működő élelmiszeripari szakiskolákból is lehetett felvételt nyerni a Tartósítóipari Karra. Ezen kollégáink bizony a közép szintű iskolában megszerzett szakmai tudásukkal sokáig fölényben voltak az általános gimnáziumból felvettekkel szemben.

Az hogy szakmailag kiváló képzést kaptunk, visszatekintve is bizonyos. De az Egyetem nem csak tanulásról és munkáról szólt. 

Mond ez valamit, hogy KEK , azaz Kertészeti Egyetem klubja? 

Heti rendszerességgel léptek fel az országban fellelhető legjobb zenekarok, fűszerezve hozzánk látogató együttesekkel. A KEK egy fogalom volt. Látogatta mindaz a diákság, aki kulturáltan, de mégis nagyon jól akart szórakozni.  Jómagam nagyon sok KEK –en voltam rendező, amiért az akkori viszonyok között is jó pénzt kaptunk.

Rendszeresen volt DJ a híres CIN TULA.  És hadd említsem név szerint is Turbók János kollégánkat, amúgy termesztő szakos hallgató, aki a lelke volt éveken keresztül a KEK-nek.

De volt az egyetemen számtalan egyéb elfoglaltság. Színház kör, jómagam a kertészmérnök c. egyetemi lap szerkesztője voltam, ami tisztséget Jávor Károly az egyetemet 5. évesen elhagyó táj és kertépítő kollégától vettem át.

Nem volt ritkaság a színvonalas sport rendezvény, s nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik testnevelési tanárom a volt Fradi kapus Géczy István, Olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. Amúgy egyetemi docens, s becsületes, karakán, a diákokért szeretettel síkra szálló emberként marad emlékezetünkben.

Igaztalan lennék, ha nem köszönném meg tanárainknak a tőlük kapott tudást és gondoskodást. Legtöbbjük valamilyen élelmiszeripari ágazatból került egy egy tanszék vezetői vagy oktatói körbe. Így a kenyér gyártás vagy éppen a cukoripar területéről, amely plusztudásukat bőven hintették a diákjaik kobakjába.

Példaképpen hadd mondjam el, hogy első munkahelyemen, a MEZŐGÉP-Kecskemét cégnél nem csak megálltam a helyemet, de még találmányok, know-how-k előkészítésében is társ voltam, majd az igazi mély vízben, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ Konzerv üzemeiben lettem sikeres vezető, fejlesztő.

Tudásunk széles körűvé vált, talán egy-egy részletben nem a legmélyebb, de éppen elég szakmai és közgazdasági ismeretet kaptunk, hogy az akkoriban igen nagy számban kínált állás ajánlatok közül választhassunk.  De ennyi bőven elegendő volt a boldogulásunkhoz egy nagyon magas színvonalú élelmiszer vertikum bármely ágában.

És még mindig nincs vége a Kertészeti Egyetem által nyújtott tudásnak. Alig néhány évvel az Okleveles mérnöki diploma megszerzése után lehetőségem volt a Konzerv Tanszék által szervezett szakmérnöki kurzuson részt venni, ahol a tartósítóipari műveletek és gépek szerepeltek fő tárgyként, illetve az élelmiszeripar legfrissebb eredményei kerültek megismertetésre.  Velem együtt végző társaim közül sokan valamely Tartósítóipari üzem legfelsőbb vezetőiként folytatták karrierjüket, tudással és nem helyezkedéssel.

 Köszönöm, Kertészeti Egyetem!

Bujna Ferenc

Képek 

Mezőgazdasági Kiállítás az Albertirsai úti vásár területén, Élelmiszeripari pavilon. 1967.

Extra üdítő 1984

__________

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ? I. rész 

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

A lecsót mindenki szereti, azaz ismeri legalább. Olyannyira, hogy a régi időkben, amikor a paradicsom, paprika még nem számított szinte luxuscikknek a lecsótól illatozott az ország nyaranta. Lecsó rizzsel, tarhonyával, tojással, de mindig lecsó kolbásszal vagy virslivel. Receptek százai születtek az évtizedek során, s aki nem tudná, hogy a paprika és paradicsom nem európai eredetű, valahonnan az Újvilágból került hozzánk, azzal el lehetne hitetni, hogy a lecsót már Árpád apánk is ismerte.

A repülővel elrabolt túsz felkiált „ Magyarország felett vagyunk !!„ Amint megérezte a tömegesen felszálló lecsó illatot.

A magyar tartósítóipar, a régi világban mindenképpen nagy mennyiségben tartósította a lecsót. És ma is, ugyan kisebb volumenben. Elsősorban hőkezeléssel, üvegben, Natúr lecsó néven kerül forgalomba. Szabvány szerint már 30 % paprika tartalomnál kiérdemli a lecsó elnevezést, amit azért otthon megfejelünk plusz paprikával.

A gyári lecsó paradicsom sűrítményből visszahígított paradicsom szósszal készül, melybe némi sót, cukrot, citromsavat tesznek, de soha nem tartósítószert. És az egész lezárt üveg aztán hőkezelésre kerül.

Évtizedeken keresztül így készült a lecsó, ez egy önmagában retró készítmény, mintegy őskövület, mely valószínűleg még sok nemzedéken keresztül lesz konyhánk fénye.

Csak jó tanács, inkább ne használj a házilag készült tartósított lecsónál zsiradékot és hagymát, mert valahogy „más” ízt kap. Ráér a felbontásnál a pirított hagymás ízesítés.

Aztán jött a fagyasztott lecsó, ahol már a paradicsom egész pari volt, mintegy közelítve a házi lecsóhoz. Ennek viszont a tárolás során hamar „konzerv” íze, azaz fáradt zöldség íze lett.

Érdekel a téma? 

Vagy lecsómérnök vagy, és technológiáról írnál a lecsón? 

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

2-3 évvel ezelőtt vásároltam egy USA gyártmányú liofilizáló, azaz fagyasztva szárító berendezést. Ez egy családi felhasználásra szánt gép, nagyon praktikus, rajta gyümölcsöt, zöldséget, hús és tejféléket, készételeket stb. szárítottam már és természetesen lecsót is.

A gép működési elvét már rég óta ismerik, használják is, többek között a kertészeti Egyetem Hűtő Tanszékén is figyelgették. Az elv a következő : a – 20 -40 C közé lefagyasztott ( ezt a gép is elvégezheti ) terméket erős vákuumban, azaz a víz un. hármaspontja alatti tartományban szublimálja a gép. Azaz a jég tartalom a folyékony fázis kihagyásával kerül elpárologtatásra, majd a gépen belül a leghidegebb felületeken lekondenzál a pára.

                                                                                 liofilizált lecsó 

Az eredmény egy alig 1-2 % nedvesség tartalmú termék, mely roppanva törik és jól záródó edényben ( levegő, főleg nedvesség kizárva ) akár 10-20 évig is eltartható. Nos a házilag készült lecsó is ilyen roppanva törőssé szárad, lásd a fényképet, mely lecsó bármikor víz hozzáadásával friss benyomású lecsóvá alakítható vissza néhány perc alatt.   De esti rágcsaként a lecsó darabkák szopogathatóak, garantáltan egészséges „étrend kiegészítő „.   Ajánlható a nagyon kedves Lecsó című animációs film nézése közben. Sőt egy barátom a roppanva törő, mint a jó nápolyi, lecsót megőrli és ételízesítő porként használja fel.

A szárított lecsó illata teljesen eredeti, színe lecsóra jellemző, íze pedig megtévesztően friss hatású. tehát tartósítás adalékok nélkül és tárolás akár szoba hőmérsékleten nagyon hosszú ideig.

Még táborozásra is vihető, csak víz legyen a közelben.

Maga a gép már Magyarországon is forgalmazásra, sőt fejlesztésre került.

Kép: Sam Moqadam

Lecsó 

Sokat gondolkodtam, hogy milyen zene is illik ehhez a történethez, ami most következik, gondoltam, hogy a Die Ärzte, Runter mit den Spendierhosen, Unsichtbarer! albumáról választok egy ikonikus számot, de mégis, inkább a die ärzte - M&F kippjét választottam, mivel ide most ez kell, nem más : )

Die ärzte - M&F (Performance)

Azt ígértem, hogy folytatom a témát, amit elkezdtem, az előző cikkekben, amikor is azt néztük meg, miről is beszéltek a májusi konferencia panelbeszélgetésén, ahol az élelmiszeripar jövőjéről volt szó: 

Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020.. Mit is értünk alatta? 

Jönnek az élelmiszeriparban a pályázatok, avagy konferencia után szabadon

Mert élelmiszeripar van, ugye és nem élelmiszergazdaság, pedig két hónapja ööö..

Ebben a cikkben a 2021. májusában megrendezett Agrárszektor konferencia panelbeszélgetését elemezgettük kicsit, hogy mit is akartak mondani a szereplők.  

Válaszúthoz ért a magyar élelmiszeripar: ezen múlik az ágazat jövője

Szóval azt mondják, válaszút előtt vagyunk, és hogy a jövő múlik azon, hogy jól választunk-e. A májusi konferencia panelbeszélgetésén beszélt Septe József, a Pékszövetség elnöke, és megszólat Éder Tamás is, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének nevében. Ne felejtsük el, hogy Éder Tamás a PR, és vállalti kapcsolatokért felelős vezető a /Csányi birodalom/ Bonafarm Zrt.- nél. Ennyi felütés után kezdjünk bele, hogy mi hangozott el a panelbeszélgetésen:

Idézet a cikkből, szöveghűen:

„ Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, hogy mind a két nagy pályázati csomag esetében kiemelt jelentőségű az, hogy a pályázatokról való döntéshozatal során az üzleti terv megléte és minősége. Arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy reális és piacvezérelt fejlesztési elképzelések kerüljenek megvalósításra.

Az élelmiszeripari szereplők több száz milliárd forintos támogatást fognak kapni az Európai Uniótól és a magyar adófizetőktől azért, hogy a piac számára értelmezhető fejlesztéseket csináljanak. Ez óriási felelősség, amivel óvatosan kell bánni, mert ha az ágazat ezeket a forrásokat elherdálja, az nagyon csúnyán vissza fog ütni a magyar élelmiszeriparra. A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.

 A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázat felismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre

– figyelmeztetett Éder Tamás.

Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem. Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos.

Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni. Az speciális, sajátos ízesítésű, márkázható termékek tekintetében viszont az élelmiszeripar kisebb vállalatai is megvalósíthatnak piacvezérelt fejlesztéseket. A komplex és a normál fejlesztési támogatások keretei között az összes beruházónak figyelembe kell vennie valamennyi fenntarthatósági feltételt, akár benne van a pályázat kiírásában, akár nem.

Éder Tamás szerint az élelmiszeriparban nem szabad olyan fejlesztéseket végrehajtani, ami ne felelne meg az aktuális és a következő évtizedek társadalmi elvárásainak, mint például az egyszer használatos műanyagok felhasználása a csomagolás terén, vagy ketreces tartású tyúkoktól származó tojás feldolgozása. A szakember úgy véli, hogy a mostani fejlesztések döntő többsége pótló típusú fejlesztés lesz, mivel a magyar élelmiszeripari cégek technológiai szempontokból le vannak maradva, de a termékfejlesztést se lenne szabad hanyagolni. Éder Tamás merészen kijelentette, hogy nemcsak új élelmiszeripari termékeket kellene fejleszteni, de az is hasznos lenne, ha a magyarországi cégek az alternatívnak nevezett élelmiszertermékek irányába is elmennének, még akkor is, ha most még úgy is tűnik, nincs rá igény a társadalom részéről.

A szakember szerint a magyar élelmiszer-termékpálya versenyképességének két nagy problémája van: az alultőkésítettség, az alulgépesítettség és a modernizálás hiánya, valamint a vertikális lánc hatékonysági problémái, mint például az együttműködési hiányosságok. Éder Tamás kijelentette, hogy a vertikális integrációk a közeljövő elengedhetetlen feltételei lesznek.”

 Beszúrtam a szöveget, és el is mentem meginni egy kávét, mivel egy jó kávé kell a téma feldolgozásához.

Az előző cikkemben elemeztem, hogy mi is az, hogy piacvezéreltség.

A cég olyan terméket fejleszt, és visz piacra, ami piacképes, mivel ha nem így lenne, akkor a cég léte kérdőjeleződne meg. Az, hogy meg mit jelent a cég számára az, hogy mi is a piacképes termék, azt csak egyetlen szereplőnek van joga eldönteni: a cégnek, aki a terméket fejleszti. Senki másnak. Erre mondtam, hogy a fogalmi környezet a cégek szintjén értelmezhető, máshol nem.

Cégszintről nézve az, hogy most mire van pályázat, meg mire nem, az lehet fontos, de nem az határozza meg egy normális cégnél a fejlesztési irányokat.  

Ha tovább feszegetnénk a bemondás mély értelmét, akkor lassan a szánkra kellene venni a k-betűs szót /kapitalizmus/ hogy mit is ért a jelentése alatt, de ilyen mély filozófiai szintre nem akarok lemenni jelen cikkben. Sokak szerint itt a XXI. század elején már nem is kapitalizmusban élünk, hanem a kapitalizmus utáni korban, a posztkapitalizmus korában.

A megszólalás azt feltételezi, hogy csak olyan termékek fejlesztésére fogják beadni a pályázatot a cégek, amire állami pályázat van.

Persze, van olyan, hogy a cég csak olyan fejlesztéseket hajt végre, amire van pályázat. 

Na de ha ezt a csodás történetet felpimpeli a cég, akkor ott találja magát, hogy szét nyerte magát pályázattal, de valahogy elsikkad menet közben a cél, ami nem más lenne, mint egy termék gyártási, vagy gyártási- kereskedelmi hátterének megteremtése. Ha ez így van egy cégnél, az azonnal látszik. Erre szoktam mondani, hogy menedzseli a pályázatait, és nem a termékeit a választott piacon!  

Érdekes számomra, amit mond:

„Éder Tamás szerint az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az élelmiszerpiacon a tömegtermékek tekintetében a mikro- és kisvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Vannak olyan termékek, amiket csak a közepes és nagyobb méretű, nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek tekinthető vállalatok tudnak létrehozni, ezekre az ágazat kisebb szereplőinek nem szabad forrásokat adni.„

Azt mondja, hogy a tömegtermékek tekintetében a mikro-kis és középvállalkozások piaci életképessége rendkívül korlátos. Ez a kijelentés….

Azt nem mondja meg, hogy mit jelent számára ebben szövegösszefüggésben:

1. A mikro- és kisvállalkozás fogalmi környezete
2. Mit jelent az életképesség fogalmi környezete
3. Mit jelent a nemzetközi viszonylatban nézett versenyképesség
4. Mitől függ a nemzetközi versenyképesség itt, a XXI. században, 2020-as évek elején

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Zsé negyedik törvénye:

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint a nagy élelmiszergazdasági szereplők piaci versenyképessége erősen korlátos egy adott lokalitásban, ha  a termék, és annak piaca oldaláról vizsgáljuk a valóságot.      

Zsé ötödik törvénye:

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági szereplők nemzetközi exportképessége nem függ a cégmérettől a XXI. században.  

Zsé hatodik törvénye:

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet szerint az élelmiszergazdasági mikro-kis és középvállalkozások szerepe komplex értelmet nyer a lokalitásban, ez a szerep mérhető.

Ha példát akarunk találni a fentiekre, akkor érdemes szétnézni Kanadában, hogy ott mit, és hogyan csinálnak az „élelmiszeriparban”. Vagy a másik, az orosz dácsa rendszer, ami megtermeli mondhatni  a teljes orosz belpiacra a bio zöldséget, és bio gyümölcsöt.  Erről a témáról írtam már 

1 000 EUR. - családi gazdaság - Avagy hogyan kapcsolódik ez vidék felvirágoztatásához, meg a Covid-19 krízishez?  cikkben.

Ez azt jelenti, hogy Oroszországban nagyjából nem létezik olyan, hogy zöldségek, és gyümölcsök belpiaca. Ezt azt jelenti, hogy ez a termelési érték nem vesz részt a gazdasági körfogásban, nincs csere, nincs pénzmozgás. 

Mit is mond Éder Tamás?

Ha pár mondatban kellene összefoglalni, akkor a következőt mondja:

Kell pár horizontálisan- és vertikálisan integrált szervezet, ami lefedi a teljes hazai agrár-élelmiszeripari potenciált. Ezek a szervezetek majd szervezik azt, hogy mit is kell termelni, és szervezik a végtermékké formálást. Integrálják az ehhez szükséges szaktudásokat. Piacra viszik a portékát, legyen az belpiac, vagy export piac. Azt, hogy mit lehet fejleszteni, és hogyan, majd a piacvezérelten megmondják. Erre kell pénzt adni. Intakt * rendszer felépítése lenne a cél, nem más.

Észre kell venni, hogy az, amit mond, onnan nézve teljesen logikus, és lássuk meg, leképez valami hatékonyságot.    

Csak hogy az általa feltételezett élelmiszeriparban –mert azt fejlesztünk 20 éve – nagyon sokféle szereplő egzisztál.

Itt a XXI. században a közepesebb- kisebb élelmiszeripari szereplőknek kedvez a valóság, és nem igazán a nagyoknak.

 Ez látszik olyan 20 éve, amikor is a nagyok feltették azt a kérdést, hogy hogyan tudnak innovatívak maradni az „élelmiszeriparban”. Erre a nagyok eléggé sokféleképpen találták meg a választ, néhány megoldás általánossá vált, amit érdemes jobban kutatni, mivel olyan 1-20 év késéssel –iparága válogatja- errefelé is meg szoktak érkezni e megoldások.

Ha így nézek rá a megszólalásra, akkor már a megszólalás értelmet nyer, felteszi a kérdéseket:

• A kérdés az, mi az irány?
• Mi legyen?
• Meg hogyan?
• Hova pakoljunk lóvét?
• Meg hova nem?
• Meg mikor pakoljuk?
• Mit is jelent az idő fogalma a történetben?
• Meg mi legyen azzal a fránya innovációval?
• Meg mi van itt a XXI. századdal?

Szerepkeresés van, roppant keményen. A válasz meg nem mindegy!  

Ez nem mást jelent, mint azt, hogy a hazai élelmiszergazdaság pezseg, erjed, utakat keres, és nézelődik. Mi legyen? Ez itt a kérdés.  

A baltás csaj meg kell a végére.

Képek

Benjamin Balázs

Oleg Ivanov

*Intakt szó jelentése: sértetlen, veretlen, hozzáférhetetlen

Megjelent, érdemes belelapozni /Abstract/

Lassan itt a nyár, és lesz dinnye is, ezért. Sokan írtok levelet sok-sok kérdéssel, hogy erről is, meg arról is kellene beszélni, mert fontos. Beleolvasva a leveleitekbe, azt látom, hogy igazatok van, tényleg fontos kérdéseket tesztek fel! Ehhez szeretnék nektek gratulálni! Ezért arra kérlek titeket, hogy kommentáljatok.

Tegyétek fel a kérdéseiteket a komment szekcióban, és beszéljük meg ott a kérdéseket!

Kérdeztétek, hogy lészen-e majd élő videó erről, meg arról. Őőőőő, majd biztos lesz, mivel ennek a történetnek semmi akadálya nincs a mai világban.

Kérdeztétek azt is, hogy miért kell a szavakon lovagolni itt a blogon. Nem mindegy, hogy élelmiszeripar, vagy élelmiszergazdaság? Nem mindegy, nagyon nem, azért született a cikk. Azt is felvetettétek, hogy a higiénia faék egyszerű, és alap. Miért kell erről cikket írni? Nem olyan faék egyszerű, és magától értetődő a dolog, ahogy kinéz, és igen, kell róla cikket írni. Mondtátok azt is, hogy miért kell mindig ilyen sexy képeket választani a témához, akkor is, amikor meglátásotok szerint lehetne más képet oda tenni, mert szerintetek jobban leírja a témát. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. A kaja, az sexy. Ez egy nagyon ősi megállapítás, és mivel egyetértek vele, ezért ebben a szellemben választok képet a cikkekhez.

Eddig a szolgálati közlemény.

Nézzünk egy témát, amiről beszélnek mostanában sokat a szakmában, az pedig nem más, mint az élelmiszeripari pályázatok, és fejlesztések. A minap volt konferencia a témában, íme:

Válaszúthoz ért a magyar élelmiszeripar: ezen múlik az ágazat jövője

Márciusban volt egy másik konferencia, azt megemlítettem ebben a cikkemben:

Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020..

Akkor, - márciusban – a vezető bankárt azt mondta, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem számára csak élelmiszergazdaság létezik. Ezzel egyetértek én is. Ahogy a márciusi cikkben írtam, az élelmiszeripart, mint fogalmi környezetet, olyan 40 éve dobták, jobb helyeken van az 60 éve is.    

Érdekel a téma? 

Írj a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com 

Érdemes elolvasni a konferencia panelbeszélgetésében felvetett problémákra adott válaszokat. Ami fontos, és átjön az nem más, mint az, hogy itt bizony az élelmiszeriparról van szó, és annak a fejlesztési lehetőségeiről. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhető az, amiről a konferencia szól.

Azért a vezető bankár, itt is becsempészte azt a szóhasználatot, ami a XXI. századra már valamilyen szinten jellemző:

„A szakember ugyanakkor elmondta, hogy a kisebb méretű vállalkozásoknak is segítenek. Az ügyvezető igazgató szerint azzal, hogy kormány 80%-ra felemelte a nemzeti társfinanszírozást, a magyar élelmiszer-gazdaság olyan lehetőséget kapott, ami egészen kivételes.

„Ezt érdemes felhasználni egy kettős ugrásra, amivel nemcsak beérjük a versenytársainkat, hanem meg is előzzük őket. „

– mondta Dr. Mezei Dávid  -

itt már megjelenik valamilyen fajta igény olyan dolgokra, amivel lehet kettőt ugrani, úgy, hogy nem csak beérjük, hanem megelőzzük a versenytársainkat. A Magyar Pékszövetség elnöke, Septe József is nagyon érdekes dolgokról beszélt.

Amire felkaptam a fejem, az a következő, amit Éder Tamás - Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége -  mondott:

„A szakember szerint nagyon fontos, hogy a legkisebb és a legnagyobb méretű szereplők is piacvezérelt fejlesztéseket hajtsanak végre.

A jelenlegi szituációban a beruházási hajlandóság erősödni fog, a kockázatfelismerési képesség viszont csökkenni fog. Arra kell vigyázni, hogy a realitások talaján maradunk, és piacvezérelt fejlesztések jöjjenek létre

– figyelmeztetett Éder Tamás.

Közepes és nagyobb cégek támogatására is szükség van. A pályázatok elbírálása során nagyon nagy felelőssége lesz a döntéshozó csapatnak, hogy a piacvezéreltség alapján meg tudják ítélni azt, hogy egy mikro-vagy kisvállalkozás által létrehozott termék piacképes-e, vagy sem.”

A megfogalmazás érdekes, számomra furcsán hat. Igaz, én nem foglalkozom élelmiszeriparral, hanem az élelmiszergazdaság pár speciális szakterülete az, amiben jártas vagyok. Ha ezeket a mondatokat az élelmiszeripar szövegkörnyezetébe helyezem be, akkor már értelmet kapnak a fenti szavak, és mondatok, és ha ez így van, akkor nagyon komoly jelentése van.

Ami megható a mondatokban az, hogy arról kell beszélni, hogy vizsgálni kell a piacvezéreltségét. Tehát eddig vagy az volt, hogy nem volt piac, vagy volt piac, de nem olyan termékek voltak, amely piacképesek, vagy csak részben voltak piacképesek, vagy úgy sem.

Piacvezéreltség az élelmiszeriparban. Érdekes megközelítés. Ez egy örök dilemma volt az élelmiszeriparban, pl. amikor a múlt század 60-as éveiben az új gazdasági mechanizmusról vitáztak vezető közgazdászok, és szakemberek.

Liska Tibor szóba is hozza a témát az Ökonosztát című munkájában. Érdemes olvasgatni tőle, alkotásokat, abban a korban amikor alkotott, eléggé komoly dolgokat feszegetett, szerintem amolyan közgazdasági punk rockot tolt. ilyen fejezetcímei vannak az Ökonosztátban: Mitől jár a villamos?, vagy: A tévedések vígjátéka. vagy: A társadalom nem ház, az árutermelés nem Oidipusz- gyerek!     

Akkor került szóba az, hogy akkor most milyen termékeket kellene termelni, és hogyan kellene a termelési számokat meghatározni, meg hogyan kellene megtervezni a termelést, ugye akkor építette hazánk a szocializmust, ma nem az van, de a szó megmaradt ebben az összefüggésben. Miért mondom ezt?

 Van az a szó, angol nyelvterületen, hogy market- driven, ezt jelenti:

Market-driven is defined as: “Firm's policy or strategy guided by market trends and customer needs instead of the firm's productive capacity or current products.” (BusinessDictionary.com ) “Using market knowledge to determine the corporate strategy of an organization.

Firm policy. Nem más, cég szint. Ennyi.

A cég tudja, és érzi, hogy mi a piaci trend, arra fejleszt terméket, és itt vége is a történetnek. Vagy igaza van, vagy nem. Érdemes megnézni egy filmet, ami arról, szól, amikor is egy testvérpár felfedezte a sportcipőt Bajorországban, Herzogenaurachban.

A jövő héten megyünk tovább a témában.

Kép: 

Alex Azabache

Emlékszem még a kezdetekre ott.

Nem volt az olyan rég nincs még egy évtizede. Ott álltunk egy idegen ország egyik gyorséttermében este műszakkezdéskor. Nyomtunk az éjszakai műszakot, délután öttől, hajnali ötig, ahogy kell, tizenkét órában. Kérdezheted, hogy miért. A válasz roppant egyszerű. Addig, míg nem beszéled az adott ország nyelvét komoly szinten, addig csak álmodhatsz arról, hogy szabad jegyed legyen felfelé. Aki ezt végigcsinálja szépen, lentől fel, és nem adja fel, és mondjuk, a 12 órás műszak után tanulja a nyelvet, szigorúan, ahogy kell, annak van esélye arra, hogy rátaláljon a boldogság kék madara. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Ott vagyunk, nyomjuk a műszakot. Hogy kik nyomták az éjszakai műszakban? Négy egyetemi tanszéket meg lehetett volna tölteni a szaktudással, ami koncentrálódott egy-egy 12 órás műszakban. Megtanulhattad a földmérés rejtelmeit, képet kaptál a szociológiáról, php fejlesztésről, meg arról, hogy kit, mivel hogyan szívat a főbérlő éppen. Pl. ott volt a görög lány, akinek nem tetszett, hogy 12 órán át nem pillanthat a telefonjára, csak a szünetben. Ott volt a lengyel srác, aki minden tudott arról, hogy hogyan kell biztosítást kötni egy kocsira online. Volt ott olasz srác, aki annyit beszélt angolul az elején, hogy hello. Persze ott voltak a lengyel lányok, akik a szendvics, meg a krumplis pályát tolták. Meg a „fehér ingesek”, akik feleltek a műszakért. A fehér ingesek is a világ minden tájáról jöttek.

Az első dolog, amit megköveteltek tőlünk, az az volt, hogy saját nyelven ha megszólaltál, - és nem volt vendég – akkor beleordították a füledbe- hogy a helyen, a műszakban csak ezen a nyelven lehet beszélni – oszt kész. Komolyan vették. Na, most ha te is komolyan vetted, akkor eléggé gyorsan meg lehetett tanulni azt a pár száz szót, meg az alap nyelvtant, ami a melóhoz kellett. – Ez kb. 1-3 hónap, ha nem erőltetted meg magad – Szóval, ha tolod az éjszakai műszakot ilyen szinten nemzetközi környezetben, nagyon gyorsan ki kell, hogy alakuljon benned az, hogy hogyan kell csapatban dolgozni, és segíteni egymást, mert ha nem, egyszerűen nem tudsz megmaradni egy órán túl ilyen környezetben, ki fog lökni. Pillantásokból érteni kell a másikat, hogy mit hogyan akar, és miért. Csinálni kell, nagyon nem kell kérdezni azt, hogy mi miért van, tolni kell, ahogy mondja a „fehér inges”, és kész. 1-3 héten belül el kell jutni a nyelvvel arra a szintre, hogy letold az alap HACCP tanfolyamot online, mert az minimum követelmény volt a melóhoz. Ilyen hosszú bevezető után térjünk rá, hogy mire is tanít meg egy ilyen hely, az éjszakai műszakban.

Faék egyszerű szabályok vannak, ami alapján ez a nagyon komplex kibocsátásra képes üzem működik. Ezeket a szabályokat meg kő keményen be is tartatták, nem csak a fehér ingesek, hanem bent a gyártásban mindenki mindenkivel. Nem volt kivétel. Ehhez meg nem kellett nyelvtudás.

Ilyen, volt a takarítás is.

Megvolt a protokoll, hogy mit, hogyan, mivel kell eltakarítani, elmosni, vagy kitisztítani. Minden gépnek megvolt a saját tisztítási protokollja. Az, hogy melyik gépet, hogyan, és miért, mivel kell eltakarítani, szétszedni, fertőtleníteni az egyes részeket, néhány „zárás” után megtanulta az ember. Olyan egy hónap után szerzett rutint ebben az ember.

Készültünk is rendesen, a feladatra, hogy ki mit fog csinálni záráskor, mivel nem volt egyszerű 4-5 embernek patyolat tisztára varázsolni a helyszínt egy óra alatt.

Amikor elkezdtük a melót, valaki elővette a telefonját, benyomta a zenét, és megkezdődött a meló. Volt ott görög meg lengyel rock, meg néha szólt a Tankcsapda, meg a többi, Johnny a mocsokban -

Minden gépet szét kellett szedni az előírás szerint, részeit elmosogatni, kirakni az asztalra, hogy a „fehér inges” azonnal lássa, hogy tiszta-e. Minden kerekeken volt, el kellett húzni mindent, és kőkeményen fertőtleníteni kellett a helyszínt. Nem lehetett sumákolni. Igen-nem játék volt ez a javából. Nagyon megtanították, hogy mi is az, az Ő fogalmaik szerint, hogy tiszta.

Emlékszem egy komoly éjszakára, olyan hajtás volt, hogy beleizzadtunk a cipőnkbe rendesen. A törpünk tele volt a történettel, gépiesen nyomtuk a takarítást.

Ment is a földmérő srác, hogy jelentse, hogy készen vagyunk, átadjuk a terepet. Kijön a „fehér inges” végignéz mindent, azt mondja, hogy ez így nem lesz jó.

Elhúz egy gépet, és lőn, a gép hátulja csak át volt törölve, de nem volt lemosva. Fogtuk is fejünket, hogy úh.., vazz, az új lengyel lány még nem érti az angolt, jobban meg kell mutatni neki a csíziót.

Az lett, hogy újra kellett tolni a takarítást. A „fehér inges” jött elővette a protokoll listát, végigment a csapattal, hogy mi miért tiszta.

Okkás volt. Reggel 7- re mire jött a reggeli műszak, kész is lettünk. Este mentünk vissza, ahogy kell.

Miért mondom ezt el?

Aki egy ilyen helyet kivakar a mocsokból az érvényes takarítási protokoll szerint, az megtanul valamit arról, hogy mi is az, hogy valami tiszta egy üzemben, vagy egy konyhában. Megtanul az ember extra hatékonyan takarítani, meg tisztán, odafigyelve dolgozni a legnagyobb hajtásban is.

Egy gép akkor tiszta, amikor a gép a rá megírt takarítási protokoll szerint el van takarítva, ki van mosva, szét van szedve, és mindenki által ellenőrizhető módon ellenőrizhető az, hogy minden alkatrésze tiszta.

Azért jutott eszembe ez a történet, a hőskorból, mivel szembe jött velem meló közben pár NÉBIH elrettentő horror videó egy ellenőrzésről.

Sejtelmes zene, közben megy a videó, mutatja az ocsmányabbtól ocsmányabb helyszíneket, dolgokat. Az ember azt várja, hogy mikor kel életre a például egy műanyag tartóba belerohadt anyag, vagy mikor lép elő a fal mögül a gonosz bohóc kezében a láncfűrészzel.

Integrált takarítási protokoll a komplex üzemre, ahogy kell, ahogy a nagyok csinálják. Azt meg be kell tartani kőkeményen. Ahogy a „fehér inges” tolta szerényen.

Na, megyek, iszom egy kávét.

A végére legyen még egy kis Toten Hozen, a WIZO után  :)  :)

 Kép:

Erik Karits

Szabadtéri teendők március végén

Kedves Lecsóblog Olvasók!

Bizonyára unjátok már a bezártságot, mert nem tudjátok folytatni a megszokott életmódotokat.

Tán vannak, akiknek elég az, hogy megnézhessék a kedvenc TV-sorozatukat, de a fiatal nemzedéknek tevékenységre van szüksége. Nos, véget ér a tél, és beléphetünk a Kos havába a tavaszpont elérésével március 21-én, közben azonban nem árt tisztáznotok magatokban, hogy mit is reméltek ez új évtől. Lehetséges, hogy tovább tart ez a Covid nevű 19-es versenyszámú betegséghullám a népek körében, mint gondolnánk, ezért az lesz a legjobb, ha ezzel is számolunk.

Mit tehetsz a jó alakért nyárig?

Mivel a fiatalok nagy része szeretne végre párra lelni, így remélhetőleg nemcsak a Tisza, hanem még a Balaton is hamarosan kivirágzik. Bármilyen ruhát vesz fel valaki, mindig az domborodik ki, ami alatta van, és minél jobb az összkép, annál esélyesebb lesz a szerelem.  

Tudjuk már, hogy egészséges ételek, saláták valók a testednek, de ami még fontos: A Kos havában érdemes elkezdened edzeni, ha eddig még nem tetted volna meg. Ez mindenki számára egyéni, az életkorától, a nemétől, az előéletétől és egyéb egyéni adottságoktól függően. Nem árt edzéstervet készíttetned egy szakmabeli edzővel, aki először figyelembe veszi a terhelhetőségedet, mielőtt bármit is mondana. Szabad téren szabad a futás és egyéb mozgás is. Ha betartjátok az előírt védőtávolságot, még szájkosarat sem kell felvennetek. A fagyizást azért nem ajánlom, mert attól nem lehet fogyni, és nem is a 150 ezer Ft-os büntetés miatt nem.  A futás serkenti a vérkeringést, amitől több oxigén juthat az agyadba, és ezáltal végeredményben jobban ki tudod magadban értékelni annak a sok könyvnek a lényegét, amelyet télen olvastál a lecsómérnöki tanulmányaidhoz.

Fontos: ha Covid-19-en átesett, gyógyult vagy, akkor az edzést csak nagyon finoman kezdd el! Első az egészség, és nem a teljesítmény. Ügyelj a fokozatosságra az edzésadagok, az edzés nehézsége és az edzések sűrűsége tekintetében! Adj magadnak pihenőhetet, miután már edzettél 3-4 héten át!

Kerti munkák, fa ültetése:

Nemcsak edzéssel készülhetünk a nyárra, hanem a környezetünket is rendbetehetjük. Egy jó veteményes nemcsak a testnek ad egészséges növényeket, hanem a lélek is felszabadul munka közben.  Ebben a hidegben egyelőre a metszés a legfőbb kinti tevékenység, legyen az szőlő, gyümölcs vagy rózsa s egyéb bokor. Aki fát szeretne, annak most érdemes kiásni a gödröket hozzá, ami jó kis edzés: Növeli a comb-, a fenék-, has, és hátizmokat is, ha saját magad ásod ki a megfelelő mélységű gödröt. Aki rendszeresen szokott futni, az ezt a műveletet is jóval könnyebben végrehajthatja, egészen egyszerűen azért, mert jobban bírja a keringési rendszere a nagy erőkifejtést. Mindenképpen ajánlott gazdagon megrakni a gödröt dús komposzttal, amelyet még az előző évi szerves hulladékokból állítottál össze a kertetek végében. Ne felejtsd el jól megöntözni, mielőtt még visszatúrnád rá a földet!

Tervezés ehhez is szükséges, csakúgy mint az edzéshez vagy egy ház építéséhez, hiszen azt mondják, fát az unokáinknak ültetünk. A felnőtt méretű fa helyigényét kell figyelembe venni. Ha nagyon nagy méretű a kerted, azaz külső telked van, akkor érdemes a következőképpen parkosítanod: Dunántúlon a kert észak-nyugati szélére ültesd a fenyőfákat, de kellően lazán, mert a fenyő is fényigényes! Így kevésbé lesz kitéve a szélnek a telek, amikor tavasszal kint dolgozol. A déli részre ültesd a diófát, mert a dió melegre igényes! Ezenkívül jó árnyékot ad majd nyáron a legnagyobb melegben. (A diófát kifejezetten tavasszal ültetik.) Az összes nagy lombú erdei fát és a cseresznyefát körben kirakhatod az egész telek széleire, hogy erdős hatást érhess el. Ezek vonzzák az erdei és kerti madarakat, és lakóhelyül szolgálhatnak a mókusoknak. Hagyj meg néhány öreg fát a fakopácsoknak, mert nekik is kell lakóhely!

Ahogy a telek közepére érsz, egyre kisebb fákat ültess: jöhetnek a gyümölcsfák, melyek immáron védettséget élvezhetnek a magas erdei fák jóvoltából.  Ilyen a meggy, a körte, az alma, a barack… Akár egészen közel lehetnek ezek a veteményeshez, mert nem adnak túl nagy árnyékot, és közelebbről tudod majd őket öntözni. Csemetét bármelyik kertészetben találhatsz, de még jobb, ha a saját kerted meglévő, kis, maguktól kikelt új növénykéit ülteted át a megfelelő helyre. Minél kisebb csemetét ültetsz, annál jobban jársz, ugyanis először a gyökerének kell meghódítania az új talajt. Ne ijedj meg, ha nem egyből nő a csemete szára-lombja!

A gyümölcsfák természetesen 5 év elmúltával megadják számodra azt az alapot, mely a házi élelmiszer-gazdaságodhoz szükséges. Az erdei fák pedig oxigént biztosítanak majd, madárcsicsergést adnak, és a látványukkal, jelenlétükkel nyújtanak emberi életteret. Sokkal később tűzifaként is hozzájárulhatnak az emberi élet fenntartásához.

Sok sikert kívánok a faültetéshez!

-Füzike -

Mielőtt belekezdünk, az elmaradhatatlan zene:

Die Toten Hosen // Alles passiert (Offizielles Musikvideo)

Autobahn - A3, Németország. nyomod a gázt, mivel időben akarsz odaérni a komphoz Calaisba. Megvetted a kompjegyet az átkelés idejére, két órával indulás előtt oda kell érned a terminálba, ha nem akarsz kétszer fizetni az átkelésért, mivel előbb érkezhetsz, de ha lekésed a kompot, új jegyet kell venned, ez a szabály. Kinézel az ablakon, épp az erlageni lehajtó mellett húzol el, vissza is veszed gázt, mivel koncentrálsz, hogy jó helyre sorolj be, mivel maradni akarsz az A3-on. Szóval Erlagen, azon gondolkozol, hogy:

„Á, már mindjárt odaérek, ez már csak pár km, nincs messze..”

Nyomod a gázt, azt veszed észre, hogy már a szendvics sem ízlik, meg már a harmadik túrórudit eszed. Már a hangos könyvet is ami ment, Jimmyre cseréled, mivel kell egy kis idegnyugtató zene.

/Aki hosszabban jár autópályán, annál van legalább egy Jimmy lemez, vagy tracklist, ez alap. Olyan, mint a langyos kávé a termoszban, vagy az elakadásjelző háromszög, mindig nálad van, és amikor kell használod is. Igen, van kedvenc Jimmy számod, de miért furcsa ez? : )/ 

Lassan haladsz, mert „stau” van, és már pisilned is kellene, mivel eltelt pár óra, és még eléggé messze vagy Würzburgtól is. Kibírod. Kiállsz a pihenőbe, van akkora szerencséd, hogy ki tudsz állni. Kicsit sorba kell állnod a WC előtt, de abszolválod a dolgot. Visszafelé battyogva a kocsihoz azon morfondírozol, hogy vajon milyen messze van az aacheni kanyar..  Innen még Calais kb. 800 km, olyan autópályán, ahol bármikor, bárhol előállhat 1- 3 órás dugó. 

Ez a kis történet jutott eszembe, amikor elkezdtem ehhez a bejegyzéshez gyűjteni az anyagot.

Szóval egy fogalmi környezet jelentéstartalmáról fogunk beszélni ebben bejegyzésben. Arról, hogy ennek a fogalomnak a jelentéstartalma hogyan változott 2010 – 2020 között. Ez 10 év időtartam, ebben az időtartamban már érdemes megvizsgálni egy fogalmi környeztet jelentéstartalmának változását.  

A fogalom, melynek jelentéstartalmának változását vizsgálni fogjuk 2010- 2020 közötti időtartamra vonatkoztatva Magyarországon, közkívánatra az:

élelmiszeripar

Amikor a lecsós haveromnak elmondtam, hogy erre készülök, hogy ezt megírom, csak mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta:

- Végre vazz! Ki kell ezt vesézni, mert eljött az ideje!

- Amúgy sok sikert!

/A srác most jött haza nagyon messziről, ahol a lecsós mérnöki tudományok gyakorlati megvalósításába fáradt bele 15 évig, és úgy gondolta, hogy 50 körül itthon fogja tengetni nyugdíjas éveit családjával. Mert van egy laptopja is. /

- Kösz, aranyos vagy : )

Ennyi bevezető után térjünk rá a lényegre. Miért is fontos ez a téma. A történet roppant egyszerű. Ha mindenki ugyanazt érti egy fogalmi környezeten, akkor az jó, arra vélt, vagy valós jelentéstartalomra rá lehet építeni egy elképzelést, ami vagy kiállja a valóság próbáját, vagy nem.

Nézzünk egy ilyent, mire gondolok. Amikor az ember elkezdett foglalkozni azzal komolyabban, hogy mi az a repülés a XX. század első éveiben, akkor azok nyomták a témát, akik komolyan foglalkoztak a biciklizéssel. Ők fektették le az aerodinamika elméleti, és gyakorlati alapjait. Bicikli, meg repülés? Az ám! Semmi másról nem szól a történet, csak az egyensúlyról. Aki meg bicikliket alkot, az ért az egyensúly fogalmi környezetéhez. Nem találod az egyensúlyt biciklizés közben? Eltaknyolsz. Ilyen egyszerű ez. Nem találod az egyensúlyt repülés közben? Semmi gond, lezuhansz, oszt kész.

Wright 1901 Lift Balance Design

Before they built airplanes the Wright brothers built bicycles

Pár napja egy cikk jelent meg egy gazdasági portálon: - Ezért határoztam el, hogy megírom a bejegyzést, de ízibe! - 

Most dől el a vidék sorsa, ezermilliárdok érkeznek - De mire készül a kormány?

Hollósi Dávid

Pl. ilyent mondott:

„Bizonyos szempontból történelmi pillanatnak vagyunk a szemtanúi, mert a komparatív előnyeinket valódi előnyökké akarjuk alakítani. Ennek kapcsán nem árt leszögezni, hogy amit ma befektetünk, az csak 5-10 év múlva hoz igazán eredményt.

A befektetni ráadásul komplex stratégiával kell. A fő üzenetem a piacnak most az, hogy a 21. században nincs olyan, hogy mezőgazdaság és élelmiszeripar. Élelmiszer-gazdaság van. A kettő egymástól nem elválasztható, csak egyben, szakértői alapon lehet jól kezelni. Ahhoz, hogy ez jól működjön, a lánc minden elemének a helyére kell kerülnie. „

Figyeljünk a szóhasználatára. Számára élelmiszergazdaság van, és nincs élelmiszeripar. Tehát van egy vezető bankár, aki nem hisz abban, hogy van ilyen a XX. század elején, Magyarországon, hogy élelmiszeripar.

Élelmiszeripar. Mi is tartozik a fogalmi környezetéhez?

Az internetet hívtam segítségül, hogy mondja már meg, hogy ebben a témában mit gondolunk igazságnak. Be is írtam a keresőbe:

élelmiszeripar fejlesztés 2010- 2020

Érdekel a téma?

írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

Be is másolom a képet, hogy mit dobott ki a kereső, érdemes végigolvasni tételenként, hogy mit is dobott ki. Élelmiszeripar ezerrel, mindenhol, 2020-as bejegyzés is.  

  Tehát 2010 óta nem csinálunk mást, csak élelmiszeripart fejlesztünk…

2009, Éder Tamás a Csányi- birodalom első embere nyilatkozik az Indexnek, mondom 2009: A magyar élelmiszeripar nem tanulta meg, mi a verseny

Idézet:

„A probléma az, hogy a magyar élelmiszeripar teljesítménye az elmúlt húsz évben folyamatosan visszaesett.

Mi az oka ennek a húsz éve tartó visszaesésnek?

Sok oka van. Az egyik, hogy az elmúlt húsz év agrárpolitikája alapvetően mezőgazdaság-központú volt, és nem igazán foglalkozott az élelmiszeriparral. Az élelmiszeripar egy szürkületi területté vált a mindenkori kormányzati tevékenységben. A mezőgazdasági minisztérium nem igazán érezte a magáénak, a gazdasági minisztérium nagyon nem érezte magáénak. Stratégiai szintű gondolkodás az ágazatról gyakorlatilag nem volt. Persze voltak más ágazatok is, amikről nem volt stratégiai szintű gondolkodás, és mégis fejlődtek, csak az élelmiszeripar nagyon sajátos ágazat.”

Foglaljuk össze kicsit, hogy milyen kép rajzolódik ki előttünk:

• 2009, egy vezető iparági szereplő azt mondja, hogy az élelmiszeripar szürkületi terület, meg hogy az élelmiszeripar nem tanulta meg azt, hogy mi az a verseny.
• 12 évvel később, 2021 márciusában egy vezető bankár azt mondja, hogy nem hisz az élelmiszeriparban, hanem az élelmiszergazdaságban hisz, meg kellene a kockázati tőke is a történetbe.
• Az internetes kereső meg azt mondja, hogy 2021-ben élelmiszeripart fejlesztünk.

Szóval ez így eben eléggé lehangoló.

Ahogy ma itt a XXI. század elején, Európában kinéz a történet, nagyon nem beszélnek élelmiszeriparról, más fogalmi környezetben gondolkoznak. Ilyenbe például:

European Commission ---  >    Documents and Events related to the Food Systems

Food Systems- élelmiszer rendszer, szó szerinti fordításban. Ez már nem agribusiness, ez már food system:

wikipedia ezt mondja a food system fogalmáról:

„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”

/A következő mondatban a global food system kezdődik, ezt egy másik posztban majd megbeszéljük./

A fenti fogalom meghatározás a food systemre nagyon komoly dolgokat takar, amivel érdemes lenne foglalkozni, mivel az European Commission csak ebbe a fogalmi környezetben tudja értelmezni azt, hogy mit tesz a témában, mivel food system- ről beszél.

Ebből kis szóelemzésből pár dolog kikövetkeztethető, nézzünk párat:

• Az EU nem foglalkozik élelmiszeriparral, food systemben gondolkozik
• A vezető bankár 2021-ben nem hisz abban, hogy létezne élelmiszeripar, hanem számára csak élelmiszergazdaság van, nincs más.
• A wikipedia meg azt mondja, hogy a food system fogalmába beletartozik:

- megismételm a fogalom meghatározást:

„The term food system is used frequently in discussions about nutrition, food, health, community, economic development, and agriculture. A food system includes all processes and infrastructure involved in feeding a population: growing, harvesting, processing, packaging, transporting, marketing, consumption, distribution and disposal of food and food-related items. It also includes the inputs needed and outputs generated at each of these steps. A food system operates within and is influenced by social, political, economic, and environmental contexts. It also requires human resources that provide labor, research and education. Food systems are either conventional or alternative according to their model of food lifespan from origin to plate.”

• Ingyenes rendezvény - Portfolio Agrár Klub: Óriási pénzeső jön a magyar agráriumban - Mi vár a gazdákra 2021-től? /online konferencia/  – Nem élelmiszeripar, meg élelmiszergazdaság, meg food system, hanem agrárium… oda jön az óriási pénzeső….. Most dől el, hogy mi lesz a 2021- 2027 programozási időszakban, erről konferenciát is fognak rendezni.

A nyugdíjas lecsós havernak átküldtem az eddigieket, hogy olvassa el. Elolvasta, és fel is hívott a következőkkel: 

- Zsé, agrár ország már voltunk, ezt a szót nem is hallottam mostanában, gazdaságtörténet szemináriumon fordult  elő utoljára, ha jól emlékszem. Nem kellene megint agrár országnak lennünk még egyszer itt a XXI. század elején. Egyik ország sem akar az lenni, mivel ebbe a fogalmi értelmezésbe az olcsó alapanyag termelés van determinálva, és kész, nem több.  

- Amiben én hiszek a global food system, és mivel ez a szakterületem, ezért tudom értelmezni azt, hogy miről       beszél az „European Commission” amikor a food system fogalmát használja. Ez fogalmi környezet nagyon komoly innovációs potenciált képvisel, talán jó lesz ez a megközelítés olyan 4-6 évig, de tovább nem.  

- A többi tedd hozzá te, most mennem kell.

Számomra sem létezik olyan, hogy élelmiszeripar, ez a fogalmi megközelítést olyan 50 éve dobták.

Számomra csak az élelmiszergazdaság, food system, global food system fogalmi környezetbe beilleszthető játékterek, és levezethető innovációs potenciálok értelmezhetőek.

A vezető bankár meg csak erre fog pénzt adni, ha fene fenét eszik is, mert ebben hisz, mindenki más is ebben hisz.

A környező országokban is ebben hisznek, meg minden olyan helyen ebben hisznek, ahol meg akarják nyitni a XXI. század elején az ebben rejlő innovációs potenciált.

A nyugdíjas lecsóst, aki most 50 körüli, csak akkor lehetne rávenni, hogy vegye fel az üzemi bakancsot, hogyha élelmiszergazdaságot fejlesztenénk, másképp szóba sem állna senkivel.

Milyen útra indulunk? Hogyan, meg milyen fogalmi környezetbe fektetünk be, meg mit? Milyen szótárt használunk? 

A használt szótár meghatározza azt, hogy milyen lesz az eredmény. Ez most roppantul nem mindegy!

Időben odaérünk az aacheni kanyarhoz, és elérjük a kompot, vagy nem? Ez itt a kérdés.

Kép: 

Suhyeon Choi

Ikonikus filmhez nagyon jó zene kell majd a végén, de ne szaladjunk előre ilyen gyorsan. Kezdjük csak az elején. Egyre többet hallom itt a pandémia közepén, sok helyről, hogy a vevő a király, meg a vevőnek mindig igaza van. Gondoltam kellene írni erről egy történetet, meg kellene világítani ennek a kijelentésnek pár fontos aspektusát. Mondjuk elmondani, hogy ez a mondat folytatódik, - van egy másik fele is – csak ez lemaradt a tankönyvekből, és el is felejtette a köztudat.

Nem baj, szépen bekerült a mondat - így ebben a formában, betűvel leírva – a tankönyvekbe az általános iskolától az egyetemekig. Ugye, ha tankönyvbe le van írva, akkor az tény, pont azért, mert a tankönyvben van, és ezért kerekedett belőle egy csodás faktoid* Azóta kezeljük ezt a félmondatot tényként, mióta a tankönyvekben van. Mivel tanítják, meg tankönyvben van vastagon szedve, ezért tény. Mint a Hülyék Paradicsomában, hogy a növények Brawndot akarnak, mert elektrolitot tartalmaz.

Falling Down /1993/

William Fosternek (Michael Douglas) ritka rossz napja volt, a lényeg az, újít egy két géppisztolyt, és ha már arra vezet az útja, betér a hamburgerezőbe reggelizni, mert éhes lett kicsit. Nézzétek meg a bejátszást.

Nem kap reggelit, mert pár perccel lekési a reggeli időt. Itt kicsit nyomatékosítja, hogy mégis fel kellene neki szolgálni a reggelit, - mert a vevőnek mindig igaza van - de meggondolja magát. Aki tolt már műszak átállást reggeli – normál napi menü váltáskor hasonló helyen, az tudja, hogy 1 perccel a reggeliző idő lejárta után, már alapanyaggal minden pozíció átállt a napi menüre. Ezért fizikailag lehetetlen teljesíteni egy időn túli kérést.

Na de 3.22– nél kezdődik a történet, ami miatt billentyűzetet ragadtam ma reggel. Szóval kap egy löttyedt hamburgert, és az nem olyan, ami a képen van, ebből lesz kicsi bonyodalom.  

A cég a képen lévő hamburgert kínálja megvételre a vásárlóknak, nem mást. Ami ugye egy csodálatos reklámfotó a vágyott hamburgerről. Ez teszik az arcodba, szemmagasságba.   

Szóval van egy termék, amit a hamburgerezőben raknak össze, ott készítik el, és a cég készített egy fényképet az értékesítendő termékről, ezt kirakta szemmagasságba, hogy lásd. Mivel ha ezt rendeled, lásd, hogy ez lesz a dobozban.

Történetesen a filmben William nem azt kapta, ami a képen van, és reklamál kicsit, és tényleg igaza van.

De hogyan is keletkezett ez az igazság?

A tervezett igazság, meg annak a háttere

Mit is csinál az emberünk a filmben?

Megkapja a terméket, a mi nem tetszik neki, mivel felnéz a képre, és összehasonlítja azzal, amit ott lát, és nem jön be neki. Ez a mozzanat a lényeg. Van összehasonlítási alap, mivel ezt valaki, vagy valakik létrehozták, mivel a képen látható hamburgert elkészítették, és lefényképezték.

Az, hogy ez elő tudjon állni, annak kell lennie tervezett hátterének egy cégnél, ami abból él, hogy hamburgert értékesít.

Valakik megtervezték azt, hogy az adott helyszínen, az adott időben, és térben az a hamburger elkészíthető legyen, ami a képen van.

A vásárló meg joggal élhet panasszal, ha nem olyan hamburgert kap, amilyen a képen van. Mivel ha nem ugyanolyan a hamburger, mint amilyen a képen van, akkor valami nem tervezetten valósult meg akkor, amikor a hamburgert előállították. A kulcs ebben a mozzanatban van. Mivel ha a termék nem olyan, amilyenek lennie kell, akkor valaki valahol megszegett egy-egy utasítást a gyártás során, ami ugye, lássuk be, nem az igazi.

Ez meg átvezet minket az élelmiszergazdasági szabványok, általános szerződési feltételek, és belső gyártási utasítások világába, ahol már mérhetővé válik az olyan történet, hogy „olyant szeretnék, mint amilyen a képen van.”

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

A vásárlónak mindig igaza van. Ez csak egy félmondat, hozzá kell tenni a mondat második felét minden egyes esetben, amire a mondatot vonatkoztatjuk.

A vásárló az általunk megtervezett minőségű terméket akarja elfogyasztani az adott térben, és időben, ezért azt, hogy mikor van igaza a vásárlónak a termékkel kapcsolatban azt is megterveztük. Ez belátható. Ezért a mondat, és ebben a formában semmire sem jó.

A vásárlónak mindig igaza van, akkor, ha mi - mint tulaj - azt mondjuk, hogy egy „amerikánónak” minimum 55 C- fokosnak kell lennie, a vevőnek történő átadás pillanatában, és ha az jéghideg, és panaszkodik, akkor igaza van, mert kifogással élhet a hideg kávé miatt. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a vevőnek nincs igaza, hiába panaszkodik netán. Ilyen egyszerű ez a pite.  

Szóval be kellene fejezni a mondatot, kinek- kinek úgy, ahogy azt a saját maga által megtervezett termékkel kapcsolatos minőségi fogalomkészlete meghatározza.

Pl:

A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él a hideg kávé miatt, mivel mi azt mondtuk, hogy forrón szolgáljuk fel.

A vásárlónak mindig igaza van akkor, ha panasszal él, hogy szénsavmentes vizet rendelt, de szénsavasat kapott.

És még sorolhatnám.

Egy ilyen filozófiai eszmefuttatás után így reggel, meg hallgassunk jó zenét, meg igyunk egy jó kávét a kakaós csiga mellé.

Die Ärzte - Geschwisterliebe

_________________________________

Faktoid*:

Olyan a valósággal semmilyen kapcsolatba nem hozható közlést takar, amit azóta kezelünk tényként, amióta az újságokban megjelent.

Kép

Mike Mayer

Kattints a képre, és megnyílik a bejegyzés.

Érdekel a téma?

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

Orsi, aki most áll élete ebélgyik legfontosabb döntése előtt, levelében a következő kérdést tette fel a lecsómérnöknek, szó szerint idézem:

Így találtam meg a blogodat. De még mindig nehéz elképzelnem hogy mit is csinál egy élelmiszermérnök és hogy hogyan lehet vele elhelyezkedni itthon.

Ha tudnál pár dolgot mondani vagy információt küldeni, nagyon hálás lennék!  

Válaszodat előre is köszönöm!

Üdvözlettel,

Orsi

Szóval lecsómérnökség, kezdjünk bele a témába, kezdjük a szikár tényekkel, hogy mit is ad az egyetem, és ezek után előveszem a varázsgömbömet, és belenézek, hogy mennyi zsét lehet majd kihozni ebből a tudásból pár év múlva. Nem olyan egyszerűen megválaszolható kérdést tettél fel, de egy biztos. Érdemes tolni a lecsót.

Elővettem az indexemet, ha már ez a kérdés előkerült, nézzük milyen tárgyak voltak. Én még M. Sc.- re nyertem felvételt, a képzési idő egyben 5 év volt – 10 félév - . A 10 féléves képzés végén ha sikerült mindent teljesíteni, akkor kaptad kézhez a diplomádat, amin az „Élelmiszermérnök M. Sc.” végzettség szerepelt.

Volt egy másik fajta képzés is, a technológus mérnöki, az 4 év volt, - 8 félév -. A kreditrendszer akkor jött be, Neptunról nem is nagyon hallottunk, nálunk nem volt még ilyen a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budai Kampuszán.

Túrtam a netet, és megtaláltam a Corvinus Egyetem 2004-es Élelmiszermérnök B. Sc, és az Élelmiszermérnök M. Sc. szakindítási kérelmét. Az első linket, ha megnézed, és lepörgeted majdnem a végéig, akkor látod a tantárgyakat, amit tanítottak:

Élelmiszermérnök B. Sc. 

Élelmiszermérnök M. Sc.

Pár tantárgy amit tanultunk, felsorolás szinten:

Matematika I- II, Biokémia, Analitika I- II, Mikrobiológia, Géptan I-II-III., Élelmiszeripari művelettan I-II-III- IV,, Szervetlen kémia, szerves kémia, fizika, mechanika, elektrotechnika, Biometria, általános élelmiszertechnológia I-II, Méréstechnika, élelmiszeripari mikrobiológia és higiénia I-II-III., közgazdaságtan I- II, Jogi ismeretek, Gazdasági és büntetőjog /C tárgy/, Méréselmélet, Pénzügytan, Kereskedelmi ismeretek, Munkavédelem, Ipari mikrobiológia, Fizikai kémia, Innovációs menedzsment, vezetési ismeretek, Marketing, minőségmenedzsment, Quality Management, Gazdaságtörténet, Vállalkozások gazdaságtana, Borászat, és üdítőital technológia I- II, Szervezéselmélet, számvitel, vállalat működési szimuláció, kontrolling.

Az első 6 félév: Alapozás

Alapozó tárgyak voltak, /Kémia, Matek, géptan, művelettan, fizika, mikrobiológia, élelmiszer analitika, közgáz, fizikai kémia, stb./ ha sikerült abszolválni az első 6 félévet, akkor jöttek választott szakirány tárgyai, és ha technológiai szakirányt választottál, akkor ment tovább a képzés ezen a szinten, csak szakirány specifikusan.

A második 4 félév:

Szaktárgyak, szak specifikusan.

Nálam ez a borászat volt, és menedzsment voltak.

Első 6 félév: a felvettek. kb. a  háromnegyede kiesett a képzésből.

Az első 6 félév követelményrendszere akkoriban eléggé komoly szóró volt, mivel kezdtünk évfolyamonként pár százan – 400 – 500 fő – és évfolyamonként végzett 80- 120 ember szakirányon, és kapta meg a diplomáját, mint Élelmiszermérnök M. Sc. A szóró tárgyak a matek, géptan, a művelettan, fizika, mikrobiológia, és általában a szerves kémia voltak. Sokan hagyták abba közben, és nem jöttek vissza befejezni az egyetemet. Gyakorlatra kellett menni, továbbá egy nyelvből kellett „C” nyelvvizsga a diplomához.

Ami kell hozzá, az egy nagy adag hit!

Tegyük fel, írsz pl. egy nulla pontos matek zh-t, ami akkoriban helyből utóvizsgát ért – akkor pl. el kell hinned, hogy meg tudod csinálni azt, hogy fel tudsz úgy készülni, hogy 7-10 perc alatt képes vagy vizsga szituációban megoldani 6-7 feladatot hibátlan levezetéssel leírni. Minderre fel tudsz készülni maximum kb. 10 nap alatt. Erre a sztorira vannak feladatgyűjtemények, mondhatni roppant egyszerű dologról van szó. Nem feladni! : )

Tehát nem adod fel, és nem felejtesz el kérdezni, főleg szakirányon, mivel azért vannak ott a professzorok, hogy arra a kérdésre, ami téged érdekel, válaszoljanak.

Persze ne az utolsó félévben jusson eszedbe az, hogy kellene egy „C” nyelvvizsga a diplomához mivel csak az hiányzik már.

Zsé tanácsai kezdő lecsósoknak:

I. Utazz! Sokat, és sokfelé!

Amit tanácsolni tudok, az az, hogy minden olyan lehetőséget használj ki, amivel el tudsz tölteni más országokban minimum 1 félévet, de inkább törekedj arra, hogy legyen ez minimum 2. Ha már egyetemre jársz, menj át másik egyetemekre, és vegyél fel ott is tárgyakat, olyanokat, ami érdekel, és hasznosnak tartasz, és úgy gondolod, hogy épülésedre szolgál.

II. Olvass eredetiben szakirodalmat!

Érdemes a szakirodalmat eredetiben olvasgatni, angolul, és mondjuk még egy másik idegen nyelven, ahogy úri kedved tartja.

III. Ha gondolod, végezz el egy szakmát mellé, legyél pincér, pék, vagy mozdonyvezető

Én is jöttem mentem, utazgattam, és persze gyakoroltam a szakmát egyetem alatt, nem baj, az, ha az 5 éves képzést nem 5 év alatt végzed el. Et nem győzöm hangsúlyozni. Egy jó élelmiszermérnök legyen minden, csak akasztott ember ne. Ezt szoktuk mondani. Ha van időd, végezz él egy szakmát közben, pl. legyél pék is, vagy szakács. Mert miért ne? Eléggé hasznos tud lenni.

IV. Beszélgess mindenkivel!

Ha van kocsid, vagy vonatjegyed,  irány a vidék a haverokkal, és ha szakmailag valami érdekel, irány oda arra a helyre, és beszélgess! Sokat! Matek ZH helyett!

Ki fog alakulni, hogy mi az a történet, ami nem fog nyugodni hagyni. Ezt meg akkor ne engedd el, és legyél a mestere! – Az leszel, ez biztos!

Nem baj, ha egy ZH helyett a kedvenc éttermed konyhájában tolod az ipart napi 20 órában a legmenőbb séf mellett!

Tudom azt, ha ezeket így csinálod, és a zsebedbe gyűröd a diplomád, nem kell körömcipős, vagy öltönyös HR-esekkel beszélgetned, és jelentkezgetned erre- vagy arra az állásra, mivel meg fognak találni a kedvenc helyeden – lesz olyan hogy kedvenc helyed – a laborod mélyén, vagy a pálinka főzdében éjidőn, vagy a legnagyobb szüretben, vagy épp egy banki tárgyalás végén.

Tehát a kérdés az, mennyi a lóvé?

Ha megkeresnek egy ajánlattal, azt okkal teszik. Ekkorra már tisztában vagy azzal, hogy mennyit érsz, és mennyit kérhetsz. Vannak az interneten bulshit generátorok, amik arról szólnak, hogy akkor most egy „élelmiszermérnök” bruttó 500 K-t, vagy 520 K-t keres. Azért nem releváns ez, mert ha ezt választod, ez lesz, ha azt választod, hogy eladod a tudásod azon az értéken, amivel tisztában vagy, hogy mennyit ér. akkor meg az lesz a valóságod. Mert azt fogod megtapasztalni, amiben hiszel, nem mást.

Itt egy igazi bulshit generátor:

"Felelõsséggel kell arányosítani a stagnáló akcióterveket." – Nagyon jó, teszik. : ) –

Nem válaszoltál a kérdésre! Menyi a guba 5 év múlva??

Na, innentől vegyük komolyan a dolgot, mert itt következik az a rész, hogy kik lehetnek a példaképek ebben a témában. Íme, egy kép, vezessük be a témát:

Vadászati Kiállítás Keszthely, Festetics kastély.

Vadászati kiállítás, meg az élelmiszermérnökség? Hogyan jön ez a képbe?

A válasz roppant egyszerű. Nagyon keveset beszélünk arról, hogy kik is lehetnek egy szakma példaképei, főleg olyanok, akik még itt járnak közöttünk az árnyékvilágban, és élik a csodát. Néztem azt, hogy akkor most mit lehet tudni a magyar neten erről a csodáról, és szánalmas az, amit találtam, ez meg a hazai lecsósokat minősíti, ezen ideje lenne komolyan változtatni. Szóval kiről is van szó, Ki lehet a példakép. Persze, nagy vadász, és természetesen Élelmiszermérnök, Lecsós. Igen, Hidvégi Béla bácsiról beszélek! A magyar wikipédia Hidvégi Béla bácsi szakmai munkásságáról nulla információt ír, be sem linkelem, nem érdemes. Ezt érdemes elolvasni eredetiben:

www.africahunting.com

Szó szerinti idézet innen:

„The international hunter and businessman Bela Hidvegi was born in 1936 in the small Hungarian town of Nagyszenas. In 1956, at the age of 20, he left the country and the Agricultural Academy of Keszthely, and continued his studies in England. He earned a degree in food engineering and lived abroad for many years. At the beginning of the 1970s, he started to work for a well known American food industry company as their marketing director, began to build strong ties once again with the agricultural and food industries in his native Hungary. His name is closely associated with sweet corn agro-industrial production. „

Béla bácsi eléggé komoly pénzt csinált a „sweet corn” businessben. Talán érdemes lenne a gazdaságtörténészeinknek egy kicsit utána menni, hogy hogyan is csinálta, vagy meghívni Béla bácsit, hogy mesélje el, hogyan tette azt, amit tett. Bemásolok innen egy képet Béla bácsiról:

Béla bácsi trófeái képezik a vadászati kiállítás anyagának fő vonulatát Keszthelyen! Csodálatos, érdemes elmenni és megnézni a kiállítást.

Mennyi lesz a Zseton 5 - 10 év múlva?     – Mi a feladat 5- 10 év múlva? -

Azzal kellene kezdeni, hogy valahogy megnézzük azt, hogy mi is az a feladat, ami a lecsósokra vár 5- 10 éven belül, ehhez meg kicsit bele kell nézni abba a bizonyos varázsgömbbe.

Volt egy professzor, aki azt mondta az első óráján, hogy két business van a világon, ami mindig nagy üzlet. Az egyik a drog, a másik a kaja. Ez volt a mondás 15 éve! Ő a jövőbe látott! Jelenleg a gyógyászati célú marcsa fogalmazása pl. US-ben eléggé nagy business, a kaja meg egyre nagyobb business lesz, mivel enni mindig kell.

Bűvölöm a varázsgömböt, nézzük a múltat, hogy lássuk, mi vár ránk:

Zsé gazdasági cikluselmélete

Ahogy nézem a gömböt, itthon az élet kereke 50 éves nagy ciklusokban folyik, ezeket az 50 éves ciklusokat fel lehet osztani három 15 éves ciklusra. A harmadik ciklus közepe felé meg mindig jön egy válasz - ami eléggé komolyra is sikerülhet-. A harmadik 15 éves ciklus után van egy 5-7 éves időszak, amikor is felteszi a kor magának a kérdést, hogy: Mi legyen? Erre rendre érkezik egy válasz.

Lássuk, mire gondolok:

I. 50 év – A kerék újrafelfedezése -  / Minden gépet kerékre teszünk az üzemben /

Start: 1867: Kiegyezés

+ 5-7 év: 1872: Vasúti törvény

1. 15 éves ciklus vége: 1882- 1885: Vízjogi törvény

2. 15 éves ciklus vége: 1897

+ 5- 7 év: 1900- 1902 : Elvándorlás felgyorsul, a végén egymillió ember minimum távozik Amerikába

3. 15 éves ciklus vége: 1912

+5 -7 év: 1917- 1920: Trianon, az ország kétharmada elcsatolásra kerül

II. 50 év –Gazdasági mechanika - Kutatjuk a gazdasági mechanizmusokat a világban -

+5 – 7 év: Gazdaságot stabilizálják, 1927: Pengőt bevezetik

1. 15 éves ciklus vége: 1935

+ 5- 7 év: 1940 - 1941: Belép az ország a II. Világháborúba

2. 15 éves ciklus vége: 1950

+ 5-7 év: 1956: Forradalom               

3. 15 éves ciklus vége: 1965 – Kádár rendszer -

+ 5- 7 év: 1965- 1970: MI legyen?

1965- 1970: Válasz: Új gazdasági mechanizmus!

Mivel sikeres, nem viszik végig, mivel a „szocializmus bukásához vezetne” – cél lett volna: vegyes tulajdonlás. Komoly alternatív közgazdasági gondolkodók kapnak teret, pl. Liska Tibor.

III. 50 éves ciklus :- Follow the white rabbit! -  Úton a szingularitás felé-

+ 5- 7 év: 1975- 1977: Új gazdasági mechanizmus prosperitást hoz, baby boom az országban

1- 15 éves ciklus vége: 1985

+ 5- 7 év:                        1989 rendszerváltás     

/3 éven belül leépítésre kerül a teljes élelmiszergazdasági rendszer, 3 millió munkahely szűnik meg/ 

2. 15 éves ciklus vége:  2000

+ 5- 7 év: 2005 – 2007: 2004- es EU csatlakozás hatásai, pénzügyi válság előszele , generáció kezd kiábrándulni, elindul az elvándorlás

4. 15 éves ciklus vége: 2015 – Jobboldali kormányzás –

+ 5 -7 év: 2020- 2022: Mi legyen? 

A választ most keressük!

Egy biztos, a szándék komoly, nagyon komoly erőforrásokat mozgósít a kormányzat a vidék – az élelmiszergazdaság – fejlesztésére. Olyan komoly pénzt akar mozgósítani, ami kb. 70 éve nem látott a vidék. Ennek az alapjait lefektette, 2021. Január 1-től hatályos új szabályozással. /családi gazdaságok tv. /.

Egy biztosan látszik, nagyon fog kelleni a lecsós tudás, és meg is lesz fizetve, másképp nem fog menni, ez is látszik. Ki is fejtem, hogy miért gondolom ezt. Van itt pár megatrend – csak pár a sok közül -, ami meg fogja döngetni a közeljövőt: A megatrendek hatásai egyszerre, egy időben, egy térben fogják kifejteni hatásukat:

1. Centralizáció

2. Decentralizáció

3. We are all connected!

4. Virtualizáció

5. You have stolen my dreams! – Greta –

6. Climate cahnge – biodiversity loss –

7. Szingularitás- külön valóság sajátosság- jelentéstartalmat értek a fogalom alatt -

8. Capitalism is changing fast!

9. Együttműködés – kölcsönösség alapon-

Mindehhez még vedd hozzá azt, hogy ezekre a kihívásokra minden lokalitás, ország, keresi a választ, és keresik azokat a rendszerszintű történeteket, ami működhet majd netán. Mindenki más választ ad. Pl azt mondja egy milliárdos, Nick Hanauer, hogy az a közgazdaságtan, amit ő képvisel, az még nincs megírva, de eléggé sokan kezdték vizsgálni az új utakat:

The dirty secret of capitalism -- and a new way forward | Nick Hanauer

Szingularitás a kajaiparban?

Ebben az összefüggésben külön valóság, sajátosság fogalmi jelentéstartalommal vizsgálom az egész élelmiszergazdaságot.

Az élelmiszer tradicionális fogalmi környezete állandó nyomás alatt van, olyan gyors az innováció. Más fogalmi környezet, más szótár, más forradalmi élelmiszergazdasági megoldások, ezekre meg mindre lehet business modellt építeni. Pl. egy-egy választ lehet találni arra, hogy egy-egy megoldás miként és hogyan szolgálja a közjót.

Van egy jó cikk a Qubiten, hogy mi is a technológiai szingularitás.

A válaszom: Szállj be a forradalomba, mert az, hogy mi lesz, már te, és ti fogjátok kialakítani!

Nekünk két dolgunk van:

1. Ha egyáltalán megkérdeztek, válaszolunk, ha tudunk a kérdéseitekre.

2. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol ki tudtok bontakozni, ezt minden eszközzel támogatnunk kell

Vállalkozz egyetem alatt!

Cél: Tanulj meg együttműködni minden szinten, mindenkivel!

Azt mondják, hogy a bölcs ember nem csak beszél róla, hanem teszi is azt, amiről beszél, tedd te is egyetem alatt!

Ugye azt mondják, hogy az egyetemi képzésnek a célja az, hogy vezetőket képezzen, akik képesek sikerre vinni egy játékot. Ezt a célt eléggé individuális eszközökkel akarják elérni. Azt mondom nektek, hogy minden alkalmat ragadjatok meg, hogy együtt hozzatok létre bármit, bármilyen projektben. Az lenne az igazi, hogy egyetemi projektek lennének komoly vállalkozások alapja. Így lehet a legjobban sikeresnek lenni, csapatban, másokkal. Ebben a történetben pl. nagyon jók a német KKV-k, real- timeban tolják, nem egyetemi szinten, hanem a gyakorlatban.

Itt van egy jó példa arra, hogy mit is jelent ez a dolog:

A 11 éves lány limonádét kavar, és elkezdi a ház előtt árulni, pohárban. Jön apa, és segít neki elindulni. Benne lesz a TV-ben, /Shark talk/:

An 11-year-old Texas girl has just scored a sweet $11 million deal with Whole Foods

Meg ez is:

Bee Sweet Lemonade | Mikaila Ulmer | Talks at Google

Szóval egy 11 éves kislány többet fog tudni erről a businessről, - üdítőital technológia - mint sok végzett mérnök. A 11 éves lány arról is többet fog tudni, hogy mit jelent az, hogy egy 11 millió dolláros befektetést hogyan kell menedzselni. Pár gondolata lesz arról, hogy mi fán terem a retail, vagy a disztribúció. Tőle kell tanulni, 11 éves.

A legjobb vállalat szimuláció az lenne, hogy amikor beiratkozol az egyetemre, elkezdesz vállalkozni. Pl. őstermelő leszel, és elindulsz a nulláról. Mire elvégzed az egyetemet, foglalkoztatnod kellene mondjuk 5- 10 embert, és lenne a kezedben egy kis innovációs meződ, ami termelné neked havonta a lóvét – ösztöndíj mellé jól jön, tankolni, meg hamburgerre is el lehet költeni pl.- , akkor is, amikor nem vagy ott!

Mondjuk, mire elvégzed az egyetemet, lenne egy éves 200 milla profitot hozó céged, 5-10 alkalmazottal. Nagyon nem kellene tárgyalgatnod hr-esekkel, nem is tudnád mi az.

Ha én lennék az egyetem, roppant keményen támogatnék minden egyetemistát ebben a történetben.

Persze el lehet bukni. De akkor fiatalon buksz, és gyorsan teszed. Akkor is azt mondom, hogy mire kikerülsz a fenti történet elérhető. Erre is kiképeznek titeket, hát miért ne használnád ki a lehetőséget?

Elkezdene pezsegni, erjedni az innovációs tér, és ebbe azok is beszállnának, mint Vágási Feri az internetbe, akiknél már a „B”oldal pörög. : )

Kb. ez jutott eszembe első körben a kérdéseddel kapcsolatosan. Megyek, iszom egy kávét.

Pár link inspirációnak:

NRW:

So schmeckt Heimat: Spezialitaten aus Nordrhein-Westfalen

Die längste Theke der Welt: Bars in der Altstadt Düsseldorf

Gasztroangyal 44. rész – Őszi kirándulás az Őrségben (2019.11.23.)

Azərbaycan mətbəxi-Saciçi

Képek:

Figyelem! Az értelem megzavarására alkalmas kép következik!

Íme:

Figyeled?

Végeztek a metszéssel, meg a befűzéssel :) Gondolom permetezni is járnak arrafelé!

Ja, persze majd elfelejtettem, ez a szőlő egy város közepén van! Náluk van olyan, hogy tradíció, és ebből lett olyan  -szintén náluk - hogy élelmiszer - gazdag - ság! 

Csodálatos élőben, érdemes elmenni arrafelé!

Ezt a szót nagyon komolyan körbe fogjuk járni, hogy mit is jelent a lecsómérnök számára az

élelmiszer -gazdag - ság

fogalma!

Ja persze majd elfelejtettem:

Aki kitalálja, hol készült a kép, annak a maximum egy perc időtartamban, mp3-ban, vagy mp4-ben rögzített csodálkozását, és hüledezését ide belinkelem a cikk alá. Persze mivel nem akarok +18-as karikát a posztra, ezért hüledezés, és csodálkozás közben tartsuk be az alapvető emberi kommunikációs érintkezés közbeni alapnormákat.    

Ha Élelmiszer-gazdag -ság, akkor Egy asszony illata :

 Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

Persze, tudom, te is ott voltál az analitikai kémián. Toltad a művtan laboron, izzadtál a fizkém vizsgán, gondolom, te sem felejted el soha, hogy milyen volt az élelmiszerjog vizsga, vagy egy géptan beadandó. : ) Élelmiszermérnök M. Sc. – Food Engineer M. Sc, - Élelmiszermérnök M. Sc. – itthon simán csak lecsómérnök, vagy lecsósnak nevezik őket, mivel a „lecsón” végeztek, és nem a „tájkaron”, vagy a „kertészkaron”.

Elárulták a szakértők: csak így lehet talpra állítani a magyar élelmiszeripart

/ Agrarszektor.hu 2020. december 4., péntek 13:30 / 

Érdemes elolvasni a cikket. Ezért ragadtam billentyűzetet, hogy mivel felmerült az, hogy talpra kell állítani a hazai élelmiszeripart, akkor ahhoz kellenek a lecsósok, akik elvégeznek ezt –azt a megújuló élelmiszeriparban, mivel ehhez értenek.

Hogy tudják arrafelé, mit tud és mennyit keres átlagban egy lecsómérnök az USA-ban?

Mit mond a honlap:  - degreesfinder -

Idézem szó szerint:

„ Food Engineer

Food engineers utilize the latest innovative technology to process, package, preserve and improve food products. This type of engineer works in combination with the agricultural and food processing industry to ensure food safety, supply, nutrition and value.

A minimum of a bachelor’s degree in agriculture, life sciences or food sciences is typically required to acquire an entry-level position in this field. Higher level degrees offer greater job opportunities and higher compensation.

Food engineers begin by acquiring a bachelor’s degree. A variety of undergraduate degrees may lead to a food engineering career including: natural sciences, agricultural sciences, life sciences or bioprocess engineering.

This profession offers excellent opportunities for growth and salary, but requires at least a bachelor’s degree and certification. Many national colleges note that 100% of their food engineer graduates acquire immediate employment upon graduation. Some universities state that they cannot keep up with the demand for food engineers.

Food Engineer Job Description

This type of engineering professional utilizes a wide variety of capabilities even beyond those acquired through education. Food engineers generally need strong problem-solving skills, effective verbal and written communication and well-developed organizational abilities. Food engineers should be knowledgeable about process engineering, the chemical and physical properties of foods, microbiology and have an understanding of how machinery works with food products.

Depending on the specific job, a food engineer may do some or all of the following:

• Create new techniques for processing, packaging and preserving food
• Test the process and the utilization of food equipment
• Develop and design new food equipment
• Research and create new foods and pharmaceutical products
• Offer marketing and technical support for food manufacturing companies
• Problem solve to develop solutions for food challenges related to supply and preservation throughout the world

Food engineers often work for major corporations such as Frito-Lay, Kellogg, Nabisco and Kraft. Careers may also be found for food engineers within the government for agencies like the Food and Drug Administration or the Center for Disease Control.

Food Engineer Salary

According to the 2006 Census, food engineers earned an average of $62,400 per year. Upon graduating from college, most food engineers earn between $40,000 and $45,000 annually. With experience, it’s for this type of engineer to earn upwards of $90,000 to $100,000 per year. The Department of Labor anticipates that chemical engineering will grow faster than average over the next decade. Food engineering is considered one of the fastest developing professions for chemical engineers.”

Tehát, $ - $ 40 000 - $ 62 400 – $ 100 000 az éves fizetést lehetett elérni a szakmában, arrafelé az USA-ban, 2006-ban. Most 2020-at írunk. 

 Nézzük, mit tudnak a lecsómérnökökről az Egyesült Királyságban?

Pl. ez a honlap

Idézet a szövegből:

„ Food scientists apply scientific expertise and technological principles to the study of food products and processes within manufacturing and research settings.

The consumer-led demand for safe, nutritious and convenient food products has resulted in a growth in opportunities for trained food scientists.

Food scientists study the microbiological, physical and chemical properties of food and ingredients to make sure they are safe for consumers. Responsibilities of the job include:

• evaluating the nutritional value, colour, flavour and texture of food
• testing food samples for particular types of moulds, yeast and bacteria that may be harmful
• ensuring that food manufacturing processes conform with government, processing, consumer and industry standards
• exploring alternative manufacturing methods
• producing new food products
• working closely with other food production staff including microbiologists, engineers, packaging specialists and buyers
• establishing low-cost wholesale food production methods
• investigating and setting standards for safety and quality.

Typical employers

Employers of food scientists include food manufacturing and retail companies, universities, government organisations and specialist research associations.

Qualifications and training required

To become a food scientist, a good bachelor’s degree in an appropriate subject such as food science/technology, food/chemical engineering, biochemistry, nutrition, microbiology or chemistry is normally necessary.

Key skills for food scientists

• Knowledge of a range of sciences and their applications to food
• Good business, IT, analytical and numerical abilities
• Being a confident independent worker
• Meticulous attention to detail, particularly with regard to health, safety and hygiene
• Good communication skills
• Strong teamworking skills.  „

Mennyit kereshet a lecsós az Egyesült Királyságban?

Site Engineering Manager - Food Production      -          Up to £70,000 per annum

Head of Purchasing and Procurement – Manufacturing / Engineering circa -      £65,000 depending on experience

Food Product launch Manager - London,           £35,000 - £40,000

Szóval ennyit ér egy lecsós tudása a nemzetközi porondon, ezt minden lecsós tudja.

/ A fieztéseket nem érdemes átváltani forintra az ottani költségekhez érddemes viszonyítani. / 

Ha fel akarjuk támasztani az élelmiszeripart, akkor egy lecsósnak éreznie kell, hogy érdemes részt venni ebben a történetben. A poszt következő része erről fog szólni.

Képek:

Ryan Christodoulou

Andrew Neel

Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek!       lecsomernok@gmail.com

Ehhez a bejegyzéshez orosz zene kell :) 

Sokszor hallom egy-egy gazdasági műsorban, vagy olvasom gazdasági szakcikkekben, hogy hatékonynak kell lenni, vagy növelni kell a hatékonyságot, mert ez a kulcsa a versenyképességnek. A versenyképesség fogalmi környezetéről volt már szó, szépen kielemeztük ezt versenyképesség ebben a bejegyzésben.

Szóval akkor hatékonyság. Nézzük, mi is az, hogy hatékonyság, mint általános fogalom. Ezt mondja erről a wikipedia, hogy azt mondja:

„A hatékonyság a kibocsátás és a ráfordítás viszonyszáma. Egy adott tevékenység során előállított, termékek, szolgáltatások és egyéb eredmények, valamint az előállításukhoz felhasznált források közötti kapcsolat. A hatékonyság fogalmát két oldalról vizsgálhatjuk: a meghatározott cél elérése a lehető legkisebb ráfordítással, vagy az adott ráfordítással a lehető legjobb eredmény elérése. A hatékonyság fogalma nem egyenlő a hatásosság fogalmával. A hatásosság csak az eredmények mérésén alapul, míg a hatékonyság esetében az eredmények és a aráfordítások mérése együttesen történik.“  Wikipedia

Vitatkoznék ezzel a fogalommeghatározással, mivel a mérnöki gyakorlatban ismeretesek pl. a mérlegegyenletek, főleg a hidrosztatikában, de használjuk a mérlegegyenleteket a mérnöki tervezés során nagyon sok helyen. Tehát mérlegegyenletek, itt tartunk. Aki kicsit behatóbban meg akar ismerkedni a mérlegegyenletek magánéletével, javaslom, hogy nézzen bele a Vegyipari művelettan jegyzet megfelelő fejezeteibe, amit itt lehet megtalálni

Itt kanyarodnék vissza a hatékonyság fogalmához, miszerint a mérnöki gyakorlatban nagyon nem ismert az, hogy egy folyamat eredménye mindenek felett hatékony legyen kimeneti eredmény oldaláról ránézve a történetre. Mivel pl. ha van egy Trabantom, és ki akarom hozni a Trabant motorból azt, hogy menjen 170 km/ h- val, mert ez a kimenetei cél. Felpimpelem a haverokkal a motort. Ezek után, lehet, hogy tudni fogja, de maximum 2 másodpercig, szakadéknak hátszéllel. Persze, atomjaira hullik a motor, ahogy kell. Tehát szembe kerülünk azzal, hogy létezik olyan, hogy optimum, maximum, és minimum kimenti teljesítmény a gépegység életében. Tehát van optimuma a hatékonyságnak is.
Nem minden esetben lesz a legalacsonyabb ráfordítás - input - mellett a legnagyobb kimeneti teljesítmény elérése a nagybetűs hatékonyság. Például elindítod az autód. Vagy egyben van minden, és miden a helyén van, és pöccre indul a gép, vagy nem. Nem mondhatod azt, hogy kevesebb benzint adsz a kocsinak, mert akkor nem indul el.

Tehát a hatékonyságnak létezik optimuma, ha fogalmi környezetet vizsgáljuk. A kérdés az, mi a viszonyítási pont, amihez a kimenetet hasonlítjuk az optimum fogalmi környezetét. Feszegetjük itt a hatékonyság, és az optimum fogalmi környezetét, így beszélnünk kell a fejlődésről is, mint fogalomról.

Ahogy láttuk a hatékonyság fogalmánál, a fejlődés sem mehet minden határon túl, itt is megjelenik az optimum fogalmi környezete. Hiába akarok pl. 5 km magas felhőkarcolót építeni fából, nem fog sikerülni, mivel a fa, mint építőanyag nem alkalmas arra, hogy 5 km magas felhőkarcolót építsek, mivel össze fog omlani. Persze tudok építeni felhőkarcolót fából, csak kisebbet.

Vessünk egy pillantást a fenti ábrára, és vonatkoztassuk a felrajzolt teret egy élelmiszeripari cégre, ami lokálisan gyárt valamit, helyi szintre bocsát ki, de exportál is ezt-azt.

Érdekel a téma? Írj a lecsómérnöknek! lecsomernok@gmail.com

Mi a hatékonyság az életében?

Gyárt egy jól bevált termékrendszert, ebben penge. Nagyjából megvan az a szaktudás, hogyha át kellene állítani a gépeket egy nagyjából új termékre, duzzogva meg tudná tenni. Tehát ki van élezve a cég élete egy nagyon hatékony működésre, ebből a pozícióból szépen feji a fejősteheneit, erre a szintre beállt a rendszer, és a tulaj életstílusa is. Ebbe a hatékonyságba fektet be.

Hatékonyság mező közepe

Pl. gépeket vesz, automatizál, hogy a mostani három gomb helyett csak egyet kelljen megnyomnia.
Nem jellemző egy merőben forradalmi termékrendszer gyártásoptimalizálása, mivel az viszi a pénzt, és nem biztos, hogy megtérül. Ez egyfelől hatékonysági csapdának is lehet nevezni egyfajta nézőpontból, amikor a cég stabilan termeli a pénzt, a mérleg nagyon jól mutat, és mondjuk beáll a cég arra, hogy x-y-z millió nyereséget termeljen huzamosan.
Ezt a nyereséget általában a vezető tulajdonos kilapátolja a cégből. Pl. lesz egy roppantul hatékony, automatizált kisüzemi tésztagyár, amit laptopról, vagy okostelefonról lehet ügyvezetni. Ezt az állapotot lehet nevezni hatékonysági fekete lyuknak. Pénzügyileg nagyon szép játék, kevés a fejőstehén, és az innovációs potenciálnak van egy nagyon szépen körültapintható tere, amit nem tud kihasználni, pl. nem fog jó fizetésekkel embereket alkalmazni, mert ahhoz pl. új fejőstehenek kellenének.

Ez a cégtípus a hatékonysági mező közepe, a langyos víz, a komfort zóna.

A fejlődés mező közepe

Ez egy olyan céget takar, amelynek szüksége van arra, hogy roppant komolyan termelje a cash-flowt például. Ilyen lehet egy nagy átbocsátó képességű input-output raktár típusú kereskedő cég ami faék egyszerűséggel méri a hatékonyságát. Pl. minél gyorsabban szabadít fel pl. egy raktár helyet, annál többet keres. Minél több ilyen raktárat épít, annál jobban érzi, hogy fejlődik. Határ a csillagos ég.

Egyensúly mező közepe

Ez egy olyan céget takarna, ahol a cég életében minden egyensúlyban van, van kibocsátás. van input is, van vevő is, de a cég lényege nem az, hogy pl. profitot termeljen mindenek felett, hanem az, hogyha akar, termelhet is, de pl. a tulaj jól érzi magát ebben a helyzetben, köszöni szépen, ez így okkás. Pl. egy órásmester, aki nem akar szériában egy típusú órát javítani a protokollban meghatározott idő alatt, hanem órákat akar javítani, és el akarja dönteni, hogy milyent.
Az élelmiszergazdaságban tipikusan ilyen szolgáltatók azok, akik valamilyen szinten az önellátásra, vagy egy határozott céltermékrendszer gyártására specializálódtak, és köszönik szépen jól vannak.

Jön a halál a zónákban. /Hatékonyság- fejlődés között félúton/

Ha egy hatékony cég elkezd a fejlődés felé tartani, azt onnan lehet észrevenni első körben, hogy elkezd gépeket venni, vagy lízingelni. Ez már út a halálzónába. A bank a szép számok láttán tolja a lóvét a gépvásárlásra, és mindenki happy. Ha túltolja a fejlődést, akkor megrekedhet a pénzügyi halálzónában, amit általában későn vesz észre. ha észreveszi, dönthet két irányba. Vagy beszáll a fejlődésbe, és azt gondolja, hogy most azonnal neki a gyártott termékeire hiper- szuper raktárbázist kell építenie, ahonnan kiszolgálja a vevőit. Ezt tolhatja szakosítva is. Ekkor ha marad itt biztosítania kell az inputokat minden oldalra, ami felvetheti azt, hogy drága lesz az utazás, vagy azt, hogy a fejlődés tetőfokán fog kimúlni a történet, túl a halálzónán egy idő múlva.

Mindenek után, ha túléli megindul az optimális zónába.

Tehát megindul az optimum felé, miután megtapasztalta azt, hogy milyen is a halálzóna, vagy mi van a zónán túl. Dönt, és elindul az optimális működés felé. Ekkor képessé válik arra, hogy elérje a halálzóna - optimum határát. Általában ez a folyamat már elemzésért kiált. Ekkor jönnek a tanácsadók, és varázslók, és szervezik szét a folyamatokat több cégbe. Ekkor kezdi hatékonyan újra pozicionálni a kiszervezett szabad kapacitásait. Innen lehet tudni, hogy a delikvens megtapasztalta a halálzónát, és épp most vonja le a tapasztalatokat úton a céges optimum nirvánába. Ezt imádja a tőzsde, mivel tőzsde érett céges is születhetnek.

Nagy halál zónák között félúton /Egyensúly felől irány a hatékonyság/

Jó élete van a cégnek egyensúlyi zónában, és jön egy flash a cégvezető fejében, hogy fejlődni kellene. Pl. elkezdi felpimpelni mondjuk az egyik célterméket, és csak azt elkezdi kiautomatizálni, de azt minden szinten, mert az nagyon jó. Elindul pl. nagy hatékonyságú gyártás felé pl. egy külön e célra tervezett telephelyen. Ezt is szeretik megfinanszírozni a bankok, mivel építés, meg miegymás, lesz szép kibocsátás, banki oldalról tökéletes a történet. Általában bekövetkezik az összeomlás, egy idő után, ez általában termék, és gyárthatóság oldaláról indul meg, és általában későn veszik észre. Ha igen, akkor megint elindulnak az optimális működés irányába, irány a céges nírvána. Ekkor szokott az lenni, hogy a külön tervezett telephelyet elkezdik olyan célra használni, amit lehet integrálni az egyensúlyi működésbe. Ezért lett pl. nyugaton a lóistállóból étterem, vagy a juhhodályból esküvői helyszín, vagy pl. a japánoknál irodaházból városi saláta termelő rendszer, vagy egyszerúen gyártóegységből raktárbázis.

Sajnos nálunk a Zsé második törvénye van érvényben ez esetben is:
Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.

Sajnos többet hagytunk elrohadni az elmúlt 50 évben, mint ami optimális lenne.

Halálzóna, /egyensúly felől a fejlődés felé félúton /

Van egy szép egyensúlyi cég, ami mondjuk nagyon szép sütöde, amolyan fél manufaktúra. Nagyon szépen muzsikál helyi szinten, a tulaj super B-vel rója az utakat, évente kétszer nyaral, de nincs jacht az Adrián. És jön egy flash, hogy ebből kellene nagyon komoly lóvét csinálni. És hogyan lehet ebből sok lóvét csinálni? Nagyon sok ilyen boltot kell nyitni, és lehetőleg cégrendszerbe, „holdingba“ vagy franchiseba kell szervezni, mert a haver azt mondja. Általában elindulnak ezen az úton, de megakadnak a hatékonyság halálzóna szélén, általában a szaktudás hiánya miatt.
Ha megindulnak az optimum felé, akkor általában maguk mögött hagynak pár üres boltot, amit nem tudnak ellátni inputtal. Itt is Zsé második törvénye lép életbe.

Mit mond ki Zsé második törvénye?

Zsé második törvénye:
Ha egy hatékony a fejlődés felőli halálzónán keresztül megy a céges optimum nirvánába, mindig marad utána szabad kapacitás, amit vagy hagynak elrohadni, vagy nem.

A kérdés az, mit lehetne kezdeni azokkal a rohadó szabad kapacitásokkal, amit hagynak elrohadni?

Zsé második törvénye sajnos aktuálisabb, mint valaha, mivel a hazai gazdaságban, főleg a KKV rendszerben nyakunkon a generáció váltás problémája.

Ha most itt, a XXI. század elején, ezt a történetet jól fogjuk meg, lehet belőle egy sikertörténet. Az első a szemléletváltás. Pl. a bankok, meg az egyéb szereplők az utat is megfigyelik, elemzik. Azt, hogy az egyes cégek melyik zónában vannak pillanatnyilag, és melyik halálzónán keresztül akarnak eljutni az optimum nirvánába. Ezt az utat finanszírozzák meg pl. Mivel nincs más lehetőség, azonnal nem lehet a nirvánába kerülni, először meg kell tapasztalni a disznók vályúját. Ezen az úton ott vannak a jól fizető munkahelyek.

Fotó: Pablo Merchán Montes

A minap bementem a bevásárlóközpontba, benyomtam a százast a tologatós bevásárló kocsiba, mentem befelé, nyílt a fotocella ajtó, és be is léptem a légkondicionált térbe. Ahol aztán szépen csomagolt egyen dobozokat tettem a kocsiba, amivel letudtam az élelmiszer bevásárlást ugye. A kasszánál lepittyegték a dobozokat, tettétek ezt nagyon gyorsan, alig bírtam kapkodni a dobozokat, két tojás össze is tört. Hármat pittyegett a bankkártyám, az akciós újságot hanyagul rádobota a kasszás kisasszony a dobozok tetejére. Nulla mosoly, kőkemény hatékonyság, nulla felesleges mozdulat, nem égetjük feleslegesen az ATP-t. Jött a következő vásárló.

Toltam kifelé a kocsit, rápillantottam az akciós újságra, ami hirdette, hogy csak itt, csak most 30%-al olcsóbb a csirkemell, de csak ezen a héten! -Rohanjak ám, mert el fog fogyni, mert ja, nem tehetek másképp ugye :) -

Bepakoltam a kocsiba, nyomtam a gázt hazáig, mivel magam mögött hagytam ezt a nagyon hatékony légkondicionált teret. Állok a pirosnál, és azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, hogy itt bizony valakik leállították a mosolygást, nem volt a szituációban semmi mókás, csak a kőkemény racionalitás.

Természetesen a rendszer ki van hegyezve a hatékonyságra, na de kinek, vagy minek a is a hatékonyságáról van szó a fenti történetben? Ezt is körbe fogjuk járni ebben a posztban.  

Calling for sexy.  

Hatékonyság, egyensúly, fejlődés. Ebben a háromszögben kellene keresgetni valamilyen megoldást, amiben az ember jól érzi magát.

És itt kell megállnunk egy pillanatra. Általában ha egy ember egy szituációban őszintén képes mosolyogni - pl. egy vacsora alkalmával - , akkor ki lehet mondani, hogy az egy jó szituáció volt, és ha ezt a szituációt lehet egy helyhez kötni, akkor oda szívesen visszatér az ember. Ebből élnek pl. a nyaralóhelyek, és pl. az éttermek, kocsmák. Ami mosolyt tud csalni az emberek arcára, annak nagyon sexy dolognak kell lennie, mondják sokan. Étel nélkül nincs élet.

A dobozokban, amit a kocsiba pakoltam, étel, tervezett élelmiszer volt, amit azért vettem le a polcról, hogy tovább vigye az életet, azaz megegyük közösen, amivel elértem azt, hogy sejtjeim terminális oxidációs ciklusa szépen ment tovább, nem állt le az ATP termelésem. Ha így nézem a történetet, akkor ez így ebben a formában nagyon nem sexy.  

Az emberiség, mióta világ a világ, úgy tekint az ételére, mint ami a szakrális- spirituális dimenzióból isteni közbenjárásra ölt testet a fizikai valóságban, isten, és ember közös együttműködése által.

Ezt természetesnek vette az ember, és meg is ünnepelte a jó termést egyes kultúrákban egy-egy hatalmas orgiával. Ott ez volt a természetes visszacsatolás egy szép termékenységi ünnepen.

Olyan korban élünk, ahol a racionalitás, és a hatékonyság van divatban - pl. a bevásárlás alkalmával - nagyon nem beszélhetünk egyensúlyról, vagy valamilyen szintű fejlődésről, és ezért nincs visszacsatolás sem. A totális, pengére járatott hatékonyság csak annyira sexy, mint egy vesemedence gyulladás.

Olyan szinte nincs visszacsatolás, hogy nyugaton simán előfordul tömegesen, hogy egy 30 éves felnőtt nem látott még tehenet, kacsát, tyúkot, vagy birkát élőben. A gyerekek azt tudják, hogy a tej a polcról jön. Visszacsatolás nélküli életet élni nagyon nem sexy. Valahol mégis legalább az ilyen hatékony helyeken, csak csírájában is, de elő kell fordulnia annak, hogy valahol sexy is legyen a történet, mivel ez általános törvény, ez nem lehet másképp.

Lássuk mit tud mesélni erről a minőségügy? Valamit mondania kell erről a történetről, ha nem, akkor bajban vagyunk. A minőség egyik fogalmi megközelítése a következőt meséli el az olvasó számára, idézem:

A lány azt nézi meg, hogy friss-e az uborka, nem mást, azért, mert ennek ez a módja, mióta világ a világ.

A fenti minőségfogalom képességekről beszél, ami valamilyen jellemző tulajdonságokból áll össze, amelyeknek ki kell elégítenie valamilyen elvárt igényt, amiért a vásárló hajlandó fizetni. A valamilyen humán étkezési célú felhasználásra való igény kielégítésére születnek az élelmiszeripari termékszabványok általában.  

Az, hogy a fent említett minőség fogalomnak hogyan felel meg valaki, annak csak a fantázia szab határt.

Manapság az is nagyon sexy, ha magadnak termeled meg pl. a kígyóuborkádat, paradicsomodat, paprikádat,vegyszerek felhasználása nélkül, és használod fel, arra mire akarod, pl. lecsónak :)

A mai Húsvét eléggé rendhagyó. A karanténból figyeljünk a ragyogó napsütést, mivel kint egy láthatatlan ellenség leselkedik ránk, ami bármelyik pillanatban lecsaphat ránk, és ha nem vagyunk eléggé óvatosak, vagy szerencsések, akkor bele is halhatunk ebbe a fertőzésbe. Kinézek az ablakon, üres a parti sétány a Balaton mellett, mivel lezárták, hogy ne adhassák át az emberek a vírust egymásnak. Félelemmel teli ez a húsvét. Nagyon sokan teszik fel a kérdést, hogy oké, most ez van, de mi lesz azon a napon, amikor vége lesz?
Erről szól ez a mai bejegyzés, kicsit rendhagyó lesz. Kezdjük is el.

Szinte az egyik óráról a másikra állt le a kapitalizmus globálisan mindenhol, szinte teljesen, erre még nem volt példa a kapitalizmus történetében, amióta a modern közgazdaságtan feljegyzi a kapitalizmus történetét. Egyszerre van keresleti, és kínálati sokk, ez az a rendkívüli esemény, ami zavarja a tisztánlátást. Leálltak a globális ellátási láncok, az emberek nem járnak dolgozni, a helyi gazdaság összeomlóban. Az embereknek nincs, vagy alig van tartalékuk, most kénytelenek bevétel híján ezekhez a tartalékokhoz nyúlni.
Azért, hogy a családok, az emberek ne veszítsék el vásárlóerejüket, az államok nyugaton a polgárok, a családok, és a cégek segítségére siettek, és jelentették be a nagyon komoly gazdasági csomagokat azért, hogy a gazdaság szövete valamilyen szinten túlélje ezt a leállást.

Itthon is bejelentette a csomagot az MNB, és a kormány is, így tett NAK, a Nemzeti Agrárkamara is, nézzük, mint mondott:

2020. április 7:

NAK

MNB

Pár napra rá a NAK bejelentette még ezt:

2020. április 10:

MNB

Tehát az MNB elkezdte a korlátlan pénzt a gazdaságba önteni, elment a falig, ellőtt minden patront.
Erre jön a Zsiday Viktor, és azt mondja, hogyha a kormány nem segít, akkor halálspirálba kerülünk.

Ma, Húsvét vasárnap itt tartunk, nézzünk egy kicsit a mélyre, mit lehet ezzel kezdeni.
Tehát van pénz, azoknak a cégeknek, akik eddig képesek voltak pénzt termelni, azaz volt cash-flowjuk, továbbá van pénz a számláikon, azaz képesek finanszírozni a nem termelő rendszert xy hónapig, évig, ameddig a világjárvány tart. Na de meddig is kell a zsebbe nyúlni? Vagy meddig kellene? És mi van akkor, ha üres az a zseb?
Erre mondta azt a haverom, hogy nem csak ezt a ki tudja meddig tartó időszakot kell finanszírozni, hanem még utána is, míg a rendszer be nem áll a régi egyensúlyi állapotra, felételezve, hogy a partnerek is hasonlóképpen cselekszenek, és minden tuti, nincs semmi gikszer a láncban, és mindenki happy, az élet csodás. Pelikán óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta, nem lesz ilyen egyszerű ez a pite, sajnos. A kérdés az, meddig még?

 Miért is?

Az emberek, ha nem dolgoznak, akkor nem találnak pénzt, és ha ez így van, akkor nem tudják finanszírozni az életüket. Mivel a cégnek, ahol dolgoznak, nincs megrendelése, ezért egy idő után ki fogja őket rúgni, mivel ez a célszerű, nem finanszírozza a veszteséget egy idő után. Az emberek az utcán, pénzük nincs, mivel fel kell élniük, mert nem dolgozhatnak, mivel nincs hol, a cégek leállnak, mivel nincs megrendelés, ez így egy ördögi kör, lefelé tartó spirál, az elszegényedéshez. Láttunk már ilyent 1989- 1995 közötti időszakban, amikor azt hittünk, hogy 15 éven belül Ausztria lesz itt. Kb. 1995-re láttuk be, hogy nem, addig még megvolt a hit. Lehet, hogy nem olvasták Keynest pl. az akkori gazdasági vezetők, ez mára már kutatható történelem.

Szóval, egy ilyen típusú válságra Keynes megadta a megoldást már régen, aki azt mondta, hogy az államnak kell belépni és fenntartani a keresletet, vagy a kínálatot, a kezében lévő speciális eszközökkel. Most az a speciális eset van, hogy az állam sok helyen beállt középre, és egyszerre kívánja fenntartani a keresletet, és kínálatot is.

A nyugati országok rá is álltak erre, mégpedig tolják a végtelen pénzt a gazdaságba, közben ugyanakkor belépett az állam több országban a cégek helyére, átvállalván a munkabérek kifizetésének nagyobb részét a cégek helyett mondhatni a járvány nulladik napjától. Ez egyes országokban a nettó bér 80%-a is lehet. A shownak folytatódnia kell!

You need to keep the ball rolling—that's how this game works! So simple!

Itt van a gazdag milliárdos csóka, Nick Hanauer - befektető - , aki azt mondja, hogy a gazdagok nem teremtenek munkahelyet, erre csak a középosztály képes, mivel költi a pénzét, íme: 

Így nyilatkozott pl. a Politiconak: The Pitchforks Are Coming ... For Us Plutocrats .. Meg azt is mondja, hogy minél gazdagabb a munkás, neki annál jobb, mert annál több általa gyártott terméket vesznek, ami által Ő még gazdagabb lesz. Több fizetés, az neki csak jó.

Itt van Mark Cuban – szintén milliárdos – aki a CNBC-n tolja azt, hogy a kapitalizmus meg fog változni a vírus után, hogy most a dolgozó fog előtérbe kerülni, és nem a részvényes, mint eddig.

Szóval a milliárdosok azt mondják, hogy változás lesz a kapitalizmusban a vírus miatt, meg hogy a munkatárs kerül előtérbe.
A kérdés az, hogy mi lesz, és az hogyan lesz, mert ezt még senki nem tudja.

Nézzük meg, az előremutató dolgokat, amiből ki lehet hozni valamit:

A NAK – Nemzeti Agrárkamara ezt mondja -:
Pl:

„3.) A hazai termékek nagyobb arányú megjelenésének támogatása a hazai közétkeztetésben és boltokban
• Szabályozási környezet módosítása, a konyhák közösségi beszerzéseinek promotálása, optimalizálása, központosított beszerzéssel rövid ellátási láncban a hazai élelmiszer-gazdasági szereplők megerősítése érdekében;
4.) Kistelepülések ellátásbiztonságának elősegítése
• Ehhez kapcsolódóan a szükséges logisztikai rendszer kialakítása, illetve megerősítése, munkahelymegtartó támogatások biztosítása.”

Na, most ez nem semmi, hogy megjelenik program szinten ez a meglátás. Ha e mögé a történet mögé komoly ösztönzőket tud tenni az állam, akkor ezzel lehet kezdeni valamit.
A rövid ellátási lánc fogalmi környezete EU-s élelmiszergazdasági fogalom, komoly EU-s támogatásokat lehet mögé tenni, komolyabbat, mint az EU-s de minimis. Tehát ez a történet mérnökileg fogható, a kérdés az, hogyan jön ki a matek időben. Nézzük meg, volt-e ennek hagyománya már itthon, menjünk vissza kicsit az időben, back to the future.

A 60-as évektől a 80-as évekig virágzott a háztáji rendszer, - tekintsünk el most a tsz rendszer szervezésének politikai hátterétől, a korban – csak a felépített rendszert vizsgáljuk működés szinten.
Tehát volt egy nagyüzem, aki kiadta az alapanyag termelést a tsz tagoknak, szállított hozzá mindent, ami kellett. Pl. a Pápai Húskombinát alapanyagának biztosítása nagyobb részt a háztáji sertéstenyésztésre épült, ennek a megoldásrendszernek volt tudásbázisa itthon, de azóta eltelt 40 év, meg egy rendszerváltás.

Ha meglévő fizikai faktorokra kötünk rá rövid ellátási láncot, az lehet egy komplex innovációs mező alapja, abban az esetben, ha a rendszert jól definiált. Ebben az esetben nagyon komoly mérnökök léphetnek be az innovációs szintre, és lehet Európai szintű játékokat előadni. Ekkor lehet ebből egy szintugrás. Ha nem, akkor elég nehéz dolgunk lesz, mivel a történet kimenete csak kvázi innovációs potenciálokat nyit meg, erről komoly disputa zajlik szakmai körökben, mivel ez egy általános fejlesztési eszközrendszer.

A rövid ellátási lánc fogalomkészlete eléggé komoly innovációs potenciált képviselhet, amit érdemes lenne kutatni, és lefektetni az üzemgazdaságtani környezetét, ennek nincs hagyománya hazánkban, mivel általában vállalkozásokról beszélünk, vagy szövetkezésről, és nem termékről, ami alaphiba.
Lehetne arról is beszélni, hogy sokan költözünk ki vidékre, mivel nagyon sok az elhagyott romos ház.. A kérdés az, hogy hogyan lenne ebből rövid ellátási lánc? Hmm….

Back to the future!

• Az első, és legfontosabb ebben a helyzetben, hogy vásároljatok bármit helyi szinten, ha tudtok, és van mit – van vállalkozó, vagy termelő, és van neki terméke – hogy ne maradjon bevétel nélkül, ez mindenkinek jó. Ne féljünk a holnaptól!
• Nézzük meg mik a hagyományaink!
• Nézzük meg miből tudunk főzni!
• Toljuk a XXI. századi valós, működő megoldásokat, okostelefon, internet, stb!
• Tervezzük meg a jövőt, most van rá időnk!
• Ebben az országban mindenki extrém kockázatkerülő, ezt most félre kellene tenni! Bízz a másikban, gondolkozzatok közösen!
• Mérnök, és / vagy közgazdász vagy? Gondolkozzatok közösen!
• Ja persze, majd elfelejtettem: El kell ültetni a kertbe a magokat, ez most fontos! Legyen kerted, ha csak egy paradicsompalántád van a balokon ládában, mindegy, de legyen! Kelleni fog nyár végén!

A zene a végére:

Egy jó barátom küldte messze keletről ezt a 7 pontot, fogadd meg!

A járvány terjedésekor a következő információk segíthetnek a /túlélésben/ mindenkinek:
Sok dologra lehet szükséged ekkor, de a következő javaslatokat a figyelmedbe ajánlom:

1. Tartalékolj élelmiszert legalább két hétre, ha több időre tudsz, annál jobb!
2. Egyebek mellett szerezz be papírtörlőt /WC papírt/, ivóvizet, alkoholt, klór tartalmú fertőtlenítőszert, kesztyűt, /gumikesztyűt/, esőkabátot, maszkot, védőszemüveget, ezek társaságában szerezz be hőmérő pisztolyt, stb.
3. A maszk legyen a legmagasabb védelmi fokozatú, preferáltan N95-ös. Általános orvosi, műtő maszk is megfelelő.
4. Szintén fontos, hogy felkészülj otthoni gyógyszerekkel, Például legyen megfázás elleni gyógyszer, legyen lázcsillapító, asztma ellenes szer, továbbá szív, és gyomor bántalmak elleni szert szerezz be.
5. A közösségi közlekedés leállhat bármikor, ezért az autódat ne felejtsd el tele tankolni.
6. A vírus terjedhet emberi ürülékkel is, és cseppfertőzéssel is, megfertőzheti az emésztőrendszert, a bőrt, nyálkahártyát, és tüdőt.
7. Az alacsonyabb immunitással rendelkezőknél a fertőzés veszélye nagyobb!

MARADJ OTTHON!

If the outbreak happens, hope below information could be helpful for you all: You may need a lot of items by then, the following suggestions can be for your reference:

1. Prepare food reserves for at least 2 weeks, the longer the better.
2. Others include paper towels, drinking water, alcohol, chlorine disinfectant, gloves, raincoats, masks, goggles, and the company should be equipped with a temperature gun, etc.
3. The mask with the highest protection level is preferably N95. Ordinary medical surgical masks are also suitable.
4. also necessary to prepare regular household medicines, such as cold medicine, cough medicine, antipyretics, asthma, heart disease, stomach medicine, etc.
5. Public transport will also stop at that time, cars should remember to fill up the fuel.
6. Transmission of the virus includes fecal-oral transmission, the digestive system, skin, mucosal system, and respiratory system.
7. People with low immunity are more likely to be infected!

Épp most néztem meg a neten, hogy hogyan kell kovászt nevelni, mivel szükség lesz rá az elkövetkezendő pár hétben, így karantén idején. A világunk soha nem lesz már ugyanolyan, mint 10 napja, ezt már érzi mindenki. Több időnk lett, elkezdtünk egymásra, és egy kicsit befelé figyelni.Kezdjünk észrevenni azt, hogy akkor most mik is azok az értékek, amelyek igazán fontosak, amiért érdemes élni.

Választottam ehhez a bejegyzésez egy idilli tavaszi képet, Veszprémről, abból a korból, amikor még az emberi mérték, és a fény volt az élet ritmusának zsinórmértéke, téltől őszig, át az évkörön.

Karanténban vagyunk, egy világjárvány elején, és még nem tudjuk azt, hogy mikor, és hogyan fog véget érni. Csak azt tudjuk, hogy egyszer vége lesz, és ki fogunk menni a lakásból.

Háború van egy vírus az ellenfél.
Sok helyen már akadozik az ellátás, nincs áru a polcokon, vagy ha van is, akkor is csak nagyon minimális választék. Ez az, amit nem szoktunk meg, a mi életünkben erre még nem volt példa.

Megszoktuk azt, hogyha bemegyünk a boltba, akkor azt veszünk, amit akarunk, a homártól a narancson keresztül a 30 féle péksüteményen keresztül a csillaggyümölcsig. Ez számunkra a természetes.
Nem gondolunk bele, hogy az, hogy minden mindig van a polcon, ez a rendszer az utóbbi 60 évben alakult ki, és létezése nem magától értetődő, hogy ez létezik.
Mostanában sokat beszélgetünk erről a szakmában, hogy mi is történik, az emberek vásárolják fel a WC papírt, tartós élelmiszereket, hogy el tudják látni családjukat, és önmagukat, mint háborús időkben.

A haver azt mondta, hogy ez bizony a lét „kétdimenziós” voltából adódik. Kérdeztem tőle, hogy mit is ért azon, hogy „a lét kétdimenziós” volta. Lerajzolta a következő ábrát:

Meglátása szerint az életünket eben a háromszögben töltjük, és mint egy kis hangya, futkosunk csúcstól- csúcsig, és intézzünk fontosnak vélt dolgainkat.
Kérdeztem tőle, hogy nem inkább családot kart-e írni a lakosság helyett.
A válasza az volt, hogy mára az egyén értelmezhető a vállalatok, és az állam számára, mivel pl. nem a családok, hanem az egyén kap ilyen- olyan ügyfélszámot, vagy vásárlói kártyát. Ebből a történetből meg képezhető az a pillanatnyi fogyasztói viselkedés, ami már vizsgálható, és képezhet gazdasági hasznot pl. egy áruház számára.

Egyszerűen azért, pl. mert tudni akarja, hogy ki vásárol bagelt mondjuk az áruház pékségében reggel 7-től reggel 9-ig. Vagy pl. kapunk adókártyát, hogy adót tudjunk fizetni.

Meglátása szerint most az emberek futnak beszerezni mindent, ami a karanténban kellhet, - elfutnak az egyik pólusig – vállalatok, hazamennek – lakosság – és szemüket az államra vetik, hogy mit tud tenni értük. Így gondolkozik a nagy átlag. Sokat beszélgettünk még erről a kétdimenziós dologról, mondtam neki, hogy nekem valahogy nem akaródzik bevenni azt, hogy az ember kis hangyaként rohangál egyik csúcstól másikig, és ebben éli le a kis életét, igaz a rendszerben nagyon sok dolog értelmezhető, arra meg modellként jó, de nekem hiányzik valami.

Ebben is maradtunk, beszélgettünk másról. Meglátása szerint erre a játékra szépen kottázható egy vállalatirányítási rendszer működésének egyes aspektusai, ami eléggé innovatív gondolati megközelítés.

Eltelt pár nap, csak nem hagyott nyugodni ez a hangya, meg háromszög dolog. Ekkor villant be a következő kép, el is neveztem azon nyomban a „lét háromdimenziós voltának” haver után szabadon. Íme:

Ez már emberi mértékű modell, állunk, és fogjuk egymás kezét, segítünk egymásnak. A lakosság helyett odaraktam a fogyasztót, egy ember viselkedhet az adott pillanatban fogyasztóként, ha kedve tartja.
Megjelenik az ember, aki áll, aki bizalommal néz a jövőbe. Megjelenik a piros vonal az ábrán, ami ugye a magasságot jelöli ki.

A kérdés az, hogy mi is kerülhet a ? helyére.

A fenti két modell semmi más nem akar lenni, talán csak egy nagyon-nagyon felületes megközelítése jelen valóságunk néhány kis szeletének, semmi más.
Ami biztos, sokan keresik a válaszokat.

Keresik netán arra a bizonyos kérdőjelre a feliratot, mivel mindenki érzi, hogy világunk meg fog változni az elkövetkezendő hónapokban, években. Mi a negyedik fogalom itt a XXI. század elején? Ez a válasz fogja meghatározni azt, hogy milyen lesz a közeljövő valósága.

A kép, amit az íráshoz választottam abból a korból származik, amikor a paraszt ember felkelt reggel, kiment, üdvözölte a kelő napot, és imát mondott este, amikor a nap lenyugodott. Ha volt egy komoly problémája- hogy vegyen-e egy tehenet, vagy nem- aludt rá egyet. Ez volt az a kor.

Pár link, amit érdemes lapozgatni innen is, onnan is:

Kardos Gábor filozófus, borkereskedő

Milyen változást hozhat az életformánkban a vírusválság?

Slavoj Žižek

Slavoj Žižek’s “End of Capitalism” and the Coronavirus

Mariana Mazzucato is professor of economics at University College London and author of The Value of Everything:

The Covid-19 crisis is a chance to do capitalism differently

Tehát ez a poszt a versenyképességről fog szólni, elsőként amolyan felvezetésként álljon itt két dal:

És a másik

Kicsikét kielemezzük azt, hogy akkor mit is jelenthet ez a varázslatos fogalom itt, most 2020 elején, Magyarországon. Egyáltalán milyen aspektusai lehetnek a foglalom fogalmi környezetének.

Sokan írtatok nekem, hogy hagyjam már ezt a „fogalmi környezet” dumát, mivel szerintetek ennek semmi értelme, hogy erről menjen a szó, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, és nem a filozófia fakultáció a gimiben.

Szeretném ezt megmagyarázni, hogy miért jövök mindig ezzel a „fogalmi környezet” dumával. Teszem ezt azért, mert ez jó bevezetés lesz ahhoz, hogy tudjunk beszélgetni a versenyképesség fogalmáról.

Tehát fogalmi környezet.

Nagyon alap szinten nyelvészkednem kell.

A magyar képekben gondolkodik, és a nyelvünk is képszerű. Azonnal közli a nyelv, azt amire gondolsz. Ha kimondasz valamilyen fogalmat, akkor annak a fogalomnak a szűkebb, és tágabb környezetét is azonnal használatba veszed, és ez természetesen mindenki számára aki használja a magyar nyelvet magától értetődő tény.

Nézzünk egy példát:
"Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent."

Elolvasod, azonnal pörög a film. Ez az első aspektus, hogy képekben gondolkozunk, és ezért vagyunk kép-esek valamire, mivel ha megvan a kép a fejünkben arról a valamiről, akkor el is tudjuk készíteni azt.

A kép fogalom fogalmi környezetében ott vannak a következő fogalmak:
Kép – képes –képesség – készség – kompetencia
Kör – körös, köröz, körny , környez – a környezből egyszerűen belátható a környezet fogalma –

/Mivel az a táj, amit megkörnyeztem – körbesétáltam, így megismertem – az a környezetem, ez világos.
Ha már valaki kompetens valamiben, akkor teljesíthet is nem? Ha már teljesít, akkor válhat sikeressé?

Vagy igen, vagy nem.
Érdemes erről kicsit mélyebben gondolkozni.
Ennyi bevezető után térjünk vissza az eredeti történetre, miszerint itt a versenyképességről lesz szó.

Mit mond erről a versenyképesség dologról a Magyar Nemzeti Bank?

Versenyképességi Program
Itt a Versenyképesség mérésének módszertana című dokumentumban az alábbiakat mondja:

Versenyképesség Mérésének Módszertana

„Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.„
Jól van, nézzünk mást, mit mond pl. a wikipedia:

versenyképesség

„A versenyképesség egy olyan közgazdasági fogalom, ami összehasonlíthatóvá teszi a vállalkozásoknak, vállalkozások csoportjainak, vagy nemzetgazdaságoknak azt a képességét, hogy egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek. A versenyképesség nemzetgazdaságokra történő értelmezését sok közgazdász vitatja.”

Ez is jól van, menjünk tovább, még mindig a wikipedia:

„Nemzetek versenyképessége

A versenyképesség fogalmát tág értelemben országok, régiók és városok gazdasági teljesítményének összehasonlítására is használják. Az egyes nemzetgazdaságoknak az a képessége, hogy a világgazdaságban egyre jövedelmezőbb árukkal vagy szolgáltatásokkal jelenjenek meg, különösen a kis és nyitott gazdaságok számára fontos, amelyek nem rendelkeznek a vállalkozásaik hatékony működéséhez szükséges méretű belső piaccal.

Az egyes országok versenyképességét befolyásoló gazdasági tényezőket, és az egyes országok teljesítményét sok módszerrel vetik össze. Az egyik legátfogobb elemzést a Világgazdasági Fórum végzi el évente, amelynek eredménye a Global Competitiveness Report (Globális versenyképességi jelentés) című kiadványban jelenik meg. Magyarország ezen a listán a világ 60. legversenyképesebb gazdaságának számít.[1]

Vállalatok versenyképessége

A piacgazdaságban működő vállalkozásoknak az a képessége, hogy egyre jövedelmezőbb kínálattal szolgálják ki a fizetőképes keresletet.”

Ok, ezt mondja a wikipedia, de mit mond az MNB? Hogy a erőforrás, meg nemzetgazdaság. Nézzük mit is jelent az a fogalom, hogy nemzetgazdaság?

Itt egy fogalom meghatározás:

nemzetgazdaság
„A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége

Itt egy másik:

Statisztikai Hivatal, Franciaország:

National economy

Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.
The overseas departments were brought under the jurisdiction of the economic territory from the national accounts base 95. In the previous bases (56, 59, 62, 71 and 80) they were part of the rest of the world.

Az, hogy mi is az a resident units, mint statisztikai fogalom, a finnek magyarázzák meg a legjobban:

"The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units."

Itt kezdtem vakarni a fejemet, mivel mindenki mást mond, és mindenkinek más a lényeg, szóval van itt minden, mint a szeptemberi búcsúban, keveredik minden mindennel, ebből kellene kihozni a lényeget. Mit is látunk?
Az egyik azt mondja, hogy a nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha pl. az MNB szerint:

Az MNB megközelítése szerint egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésére álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérése érdekében.

Ebben a fogalmi meghatározásban megjelenik, hogy számol ezekkel:
- Nemzetgazdaság
- Erőforrás
- Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét

Mérnöki megközelítés mellett a fenti fogalom egy akkor állja meg a helyét, ha tisztázva van az, hogy hol is optimalizálgatunk erőforrást vagy erőforrásokat, úgy hogy ameddig a folyamat tart, szállítsa folyamatosan eredményként a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólétet.
Persze belátható, hogyha a folyamat túlpörög, akkor az erőforrás felhasználás nem lesz optimális, és ezért nem lesz meg pl. kimenetként a legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét. Vagy lesz jólét, de nem tartósan, vagy nem a legmagasabb szint közelében, vagy törekszünk rá, de nem fogjuk elérni ugye.

Hol is optimalizálgatjuk az erőforrások felhasználását? Persze, a válasz az, hogy a nemzetgazdaságban, mivel a versenyképesség fogalmát a nemzetgazdaságra értjük. Ok.

A nemzetgazdaság fogalma meg:
Egyszer találtuk ezt:
„A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége.”
Meg ezt pl.:
National economy
Set of resident units on the economic territory. The French economic territory includes Metropolitan France and overseas departments.

Ide meg kell ez:
The total economy is defined in terms of resident units. A unit is said to be a resident unit of a country when it has a centre of economic interest on the economic territory of that country – that is, when it engages for an extended period (one year or more) in economic activities on this territory. The institutional sectors are groups of resident institutional units.

Tehát a finnek szerint a nemzetgazdaság fogalmába azok a szereplők vannak a történet fókuszában, akik egy éve, vagy több ideje valamilyen gazdasági tevékenységet fejtenek ki a földrajzilag lehatárolt területen, ami történetesen legyen esetükben Finnország. Ok, jól van ez így.

Ez egy folyamat központú megközelítése a témának, amit a finnek használnak.
A nemzetgazdasági Minisztérium pl. gazdaságról beszél, a KSH meg ismeri a nemzetgazdasági ágakat, és e szerint közli statisztikáit.

Egy a közös minden megközelítésben, az pedig az, hogy egy földrajzilag lehatárolt teret tekint egy egységes piacnak, és itt, ezen piac, pl. teljesítményét határozza meg pénzben úgy, hogy pl. lebontja azt egy egyes nemzetgazdasági ágakra, ahogy teszi ezt pl. a KSH.

Térjünk vissza az MNB fogalom meghatározására, amikor is arról beszél, hogy vannak erőforrások, mivel fogalmi szinten nem határozza meg, mit is tekint erőforrásnak, ezt a történetet nyitva hagyja.

Ha mindent összevetünk, és szintetizáljuk a fentieket a következőket láthatjuk:

1. A nemzetgazdaság fogalma definiált, mivel egy lehatárolt földrajzi terület gazdasági aktivitását jeleníti meg
2. Piac fogalma definiált, mivel a nemzetgazdaságon belül a teljes nemzetgazdaságot tekinti piacnak
3. Erőforrás fogalma definiálható a nemzetgazdaságon belül
4. Legmagasabb szintű, de fenntartható jólét fogalmi környezete felállítható, szimulálható, és így meghatározható a nemzetgazdasági szintre
5. A legmagasabb szint fogalmi környezete értelmezhető nemzetgazdasági szinten
6. Az optimális erőforrás felhasználás értelmezhetővé válik, de csak nemzetgazdasági szinten

Ebből következik az, hogy erőforrásként akkor tekint valamit ez a versenyképesség fogalom meghatározás, ha az az erőforrás részt vesz a gazdasági körfolyamatban, adott időszakban, és így pénzbeli prompt ára megjelenik, realizálódik. 

A kérdés az, hogy mit tekintünk erőforrásnak, hogyan néz ki a lokalitás szerepe a fenti fogalom rendszerben.

Ha ezt a kettő fogalmat belevesszük a rendszerbe, és jól határozzuk meg, elég komoly kis innovációs mezőt hozhatunk létre, aminek működése szimulálgatható, és nézegethető, hogy akkor hogyan is néz ki az erőforrás felhasználás. aminek biztosítania kell optimálisan a jólétet.

Mivel élelmiszergazdasággal foglalkozom, és eléggé érdekel az üzemgazdaságtan, ezért úgy gondolom, hogy a fenti versenyképességi fogalmat a következőképpen lehet lefordítani üzemgazdasági szintre:

- Lokálisan globális business modell, a lokalitásból indul ki, oda csatol vissza

- Tér, és idő (időtartam, stb.) lehatárolhatóvá, és definiálhatóvá válik a lokalitásban
- Komplexen adoptív szinergia definiálható a nemzetgazdasági fejlesztési irányokkal
- Fókuszban az ember, és a lokális jóléte
- A globálisan lokális business modell komplex adoptációs foka tervezetten tartson a definiált maximumhoz 
- A globálisan lokális business modell legyen tervezetten optimálisan kompresszív, a tervezett célrendszer mentén.

Kezdetben kb. elég ennyi, nem kell több, ebből előállhat a versenyképes rendszer, benne a magát sikeresnek, és versenyképesnek tudó ember.

Ja persze, ezzel még adós vagyok. Miért is került a két énekesnő ide, a versenyképesség fogalmához?

Ezt találjátok ki ti, és írjátok meg nekem!

Érdekel a téma?
Írj a lecsómérnöknek!
lecsomernok@gmail.com

Kértétek, hogy legyen egy linkgyűjetmény. Kezdjük is el. Tematizálni fogom, most csak pár érdekességet osztanék meg, íme: 

Heidi így eszik egy hamburgert : )

Sexy Fries :) 

_______________

Nézzük ezt az élelmiszergazdaság témát kicsit komolyabban:

Food Engineering Magazine

The New Food Economy

______________________

FAO

A FAO honlapján vannak nagyon jó publikációk, pl:

Food supply chains for better nutrition

Developing sustainable food value chains -Guiding Principles -

Global Forum on Food Security and Nutrition  - FSN Forum -

_______________________

Nézzük tovább:

Vannak néha jó cikkek a Businessinsider lapján

_________________________

Food Value Chain, mi is az, ki hogy értelmezi?

Agri-food supply chain EU

Az EU eléggé komolyan veszi a témát, mivel itt van pl. egy friss tender a témában:

Innovative agri-food value chains: boosting sustainability- oriented competitiveness

--------

USDA - Local - Regional Food Value Chains értelmezése

CA, Ontario, igy érteélmezik: Value Chains in Agriculture, Food and Agri-Products Sectors

_________________________

Kis pénzügyi érdekesség kezdésnek: 

Finance through food and commodity value chains in a globalized economy

Lesz itt több is

Ez a kép kell még a végére :)

Igen, a képen a lány most érkezett vissza a mezőről, élvezte a délelőttöt, és közben szedett egy csokor virágot. Egy virág, egy lopott csók, pillantás a kedvesnek, aki épp most távozott árnyékként a fák takarásában, ilyen egy boldog pillanat.

Az előző bejegyzésben annak mentünk utána, hogy a termőföldnek van-e értéke, ára, és ez a történet hogyan nézhet ki pl. egy integrált értékláncban. Nem triviális a téma, ezt nézegetjük most tovább.

Az előző bejegyzést azzal hagytuk abba, hogy 1979-ben Schultz azért kapott Nobel- díjat, mert arról értekezett, hogy a termőföld túl van becsülve.

A termőföld ára vagy értéke hogyan is nézhet ki ez a történet egy értékláncban 

A termőföld ára, és értéke, kapargassuk tovább ezt a történetet. A XX. század közgazdaságtana a következőt meséli a termelési tényezőkről:

Termelési tényezők

Idézet a wikipediaról:

"A klasszikus közgazdaságtan képviselői, Adam Smith és David Ricardo három termelési tényezőt különböztettek meg. Ezek a következők:

 a munkaerő

a tőke

a föld,

amely ebben az értelemben nem csupán a termőföldet jelenti, hanem minden olyan, a természetben már meglévő erőforrást, amelyet a gazdasági tevékenység során felhasználnak például a vizek, a szél energiája.

Smith és Ricardo azt is megállapította, hogy a termelési tényezőknek birtokosai, tulajdonosai vannak, akik annak fejében, hogy tényezőjüket rendelkezésre bocsátják a termeléshez, részt kérnek a haszonból. Ennek megfelelően:

• a munkaerő tulajdonosai, a munkások bért kapnak;

• a tőke tulajdonosai, a tőkések vagy kapitalisták profitot;

• a föld tulajdonosai, a földbirtokosok pedig (föld)járadékot. "

Tehát arról mesél a közgazdaságtan, hogy a termőföld tulajdonosai a földbirtokosok a föld használatáért (föld) járadékot kapnak.

2009-ben Erdélyi Tamás irt egy doktori disszertációt, melyben feszegeti azt, hogy hogyan néznek ki a földbirtokviszonyok az EU tagországaiban.

Földtulajdon és földbirtokviszonyok alakulása az EU tagországokban

A 16. oldalon mesél arról, hogy hogyan is néznek ki a törvény szerinti bérleti formák. Tehát van ilyen, hogy haszonbérlet, feles bérlet, szívességi földhasználat, részesművelési szerződés, készpénzes bérlet, rugalmas bérlet

A 21. oldalon mesél a földárról.

Idézet:

„A termőföldet ökonómiai értékelésekor általában tőkeként kezelik. Értékesítésekor, vagy megvásárlásakor az átlagos tőkehozadékot tartják szem előtt. A tőkejavak árát nem keresletük és kínálatuk, hanem a velük előállított termékek kereslete és kínálata határozza meg. (BURGERNÉ 1996)“

Burgerné is azt mondja, hogy csak úgy lehet - ÉRTÉKEL-ni a földet, ha együtt vizsgáljuk azt, hogy akkor most arról a területen mennyi pénzben kifejezhető terméket lehet előállítani.

Azt mondja Burgerné, hogy a föld a tőkejavak közé lehet sorolni. Mit is jelent a fogalom, hogy tőkejavak?

tőkejavak

A.

A termelési tényezők egyike. Olyan megtermelt javak, amelyeket további termelési folyamatokba vonnak be. A vállalkozások elindításához is tőkére van szükség, Jele: K (Capital)

B.

Mindazok a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületek, felszerelések, alkatrészek, stb. amelyeket a termelő folyamatokban felhasználunk.

C.

Olyan termelési tényezők, amelyeket az ember állított elő annak érdekében, hogy velük javakat hozzon létre. /Gép, autó, pénz, üzem, stb./ Kamat, osztalék, bérleti díj...

D.

3. K (származékos) termelt javak amelyek a további termelési folyamatokban használnak fel J: kamat

4. válalkozás, E: váll-i terv-ek össz, célja a profitszerzés J: profit

Na, ahogy ezt a fogalommagyarázatot ide levéstem, úgy gondoltam, hogy itt van az a pont, hogy innom kell jó kávét.

Nézzünk egy kicsit bele ebbe a játékba, hogy mit is mond Burgerné. Van egy darab földem, amin előállítok -megtermelek- valamit, ezt a valamit az adott piaci viszonyok között eladom, és az ezért kapott pénz határozza meg azt, hogy akkor most annak a darab földnek a prompt piaci ára mekkora, főleg akkor, ha van piaca az adott darab földnek, az adott helyen, és gazdasági térben.

Mivel a krumpliföld, az krumpliföld, ennyi ez. Ebből az következne, hogy nagyjából minden krumpliföldnek a forgalmi ára hasonló lesz, kis eltéréssel legyen az a krumpliföld bárhol az országban - ha most figyelembe vesszük az országhatárt, mint fizikai teret -. Ez nagyon nincs így.

Pl. van egy olyan országrész, ahol 1 ha termőföld 16- 55 millió HUF között mozog, és lehet krumplit is termelni rajta, nem is rossz termésátlag mellett.

Szóval ebben a 16- 55 millió HUF közötti hektáronkénti árcédulában kicsikét többet vizionáltak bele, mint tennék azt máshol az országban.

Úgy gondolom, Burgerné állítását ezzel simán lehet cáfolni. Itt nem érvényes az a mondás: „Oh, ez csak egy krumpliföld, semmi több“.

Menjünk vissza az elejére, a történetnek, amikor azt mondtuk Adam Smith és David Ricardo nyomán, hogy három termelési tényező van: a munkaerő. a tőke, és a föld.

Amire a választ keressük, az nem más, mint hogy a termőföldnek van-e értéke, vagy csak ára van?

Nagyon komoly szakirodalma van annak, hogy akkor most egy terület piaci árát hogyan lehet meghatározni, törvénybe rögzített varázslatos képletek is mesélnek arról, hogy akkor most hogyan lehet számolgatni azt, hogy akkor most az adott területre milyen árcédula ragasztható.

Általánosságban elmondható, hogy kb. akkora árcédula ragasztható 1 ha termőföldre, mint amilyen árcédula van a szomszédos területen. Itt azért eszembe jut az, hogy pl. a cár hogyan gondolkozott annak idején egy darab jeges föld áráról - Alaszka-, továbbá eszembe jutnak Barabási Albert- László, A Képlet - A siker egyetemes törvényei - című könyvében leírtak.

A cár kb. úgy gondolkodott, hogy neki mit ér az adott darab föld, és e szerint ragasztottak rá egy árcédulát, és kész.

Barabási azt mondja, hogy a hálózatokban való gondolkodás új axiómákat hoz a XXI. században.

Pl. azt mondja, hogy axióma szerint a teljesítmény korlátos, de a siker korlátlan.

Tehát az adott kor, adott gazdzadasági viszonyai határozzák meg azt, hogy akkor most mit is gondolunk egy darab föld árcédulájáról.

Az előző posztban azzal a felütéssel kezdtünk, hogy saját meglátásom szerint van a termőföldnek értéke, és lehet pillanatnyi ára, azaz lehet rá árcédulát ragasztani, és mivel ez így van, ezért van olyan, aki ki is fizeti ezt az árat, mért van piaca a földnek.

Schultz azért kapott 1979-ben Nobel-díjat, mert azt mondta, hogy a föld - termőföld - túl van értékelve.

A termőföldnek van értéke, ami független a rá kiakasztott árcédulától.

Az általam kidolgozott értéklánc elmélet - élelmiszergazdasági nézőpont- , azt mondja ki axióma szerint, hogy az élelmiszertermeléshez nem szükséges termőföld.

Ez simán belátható, a termőföld mnetes élelmiszergazdasági innovatív termelési rendszerek piaca a világon szignifikánsan növekszik, legyen az tenyészállat mentes hústermelés, vagy növénytermesztés.

Az értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésben a minőség fogalmát a következőkép fogalmaztam meg:

Értéklánc, mint fogalmi keret

„A minőség a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és a ki nem fizetett igényeket.“

Ha megjelenik a minőség fogalmi környezete, akkor megjelenik a termék, fogalmi környezete is az értékláncban. A termék az a valami, amit az értéklánc annak tekint az adott térben, és időben, se több, se kevesebb.

Olyan világban élünk, ahol kimondható az, hogy a helyi, lokális élelmiszer termelés alapestben - értéklánc oldaláról vizsgálva - nem függ a helyi diverz alapanyag termeléstől, mivel a platform független gyártási rendszerek korában élünk kb. 1960-as évek vége óta nyugaton.

Természetesen szervezhető lokális, vagy regionális inputokra épülő komplex értéklánc, léteznek is ilyenek.

Trendként elmondható az, hogy egy komplexen szervezett értékláncban maximálisan integrálták a termőföldet, mint termelési tényezőt, melynek szerepe átalakult az értékláncon belül.

Tehát pl. egy cég ha zsákos krumplit állít elő, és erre megvan a piaca, akkor értéklánc oldaláról nézve a történetre, madár mindegy, hogy hol , milyen termesztéstechnológiát használva -termőföld mentes termesztéstechnológia , vagy hagyományos termesztéstechnológia -állítja elő a zsákos krumplit.

Értéklánc oldaláról nézve az, hogy mi a termőföld értéke, eléggé sajátos jelentéstartalommal is bírhat, amit mérhetővé tesznek az értékláncon belül. Tehát megjelenik ezen működési keretek között is érték fogalmi környezete.

Az EU pl. belátta azt, hogy egy értéklánc így működik, és azt mondta, hogy olyan támogatási rendszert alkot meg, ami védi a helyi értékeket, a lokalitás tájképi jellegét megőrzi, és biztosítja a helyben való boldogulást. Ez kb. megfelel egy lokális, vagy regionális értékláncnak. Jobban ki kellene használni ennek a ténynek a lokális, vagy regionális lehetőségeit, az ebben a gazdasági térben rejlő innovációs potenciált.

Ebben a keretrendszerben megjelenik a termőföld érték fogalma, ami független az árcédulától.

Globálisan lokális - lokálisan globális - rendszerekben kellene elkezdenünk gondolkodni, kicsit jobban, mint eddig.

A következő posztban rámegyünk arra, hogy akkor hogyan is jelenhet meg a termőföld ára az adott végtermék árában.

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek! 

lecsomernok@gmail.com

Egy jó pohár bor mellett ültünk a barátaimmal, és arról folyt a szó, hogy akkor most menyiért is lehet előállítani egy liter bort manapság. Meg arról, hogy akkor ez az előállítási ár hogyan függ össze azzal, hogy akkor most ténylegesen mennyiért is lehet eladni egy liter bort.
Már akkor tudtam, hogy ezt meg kell írni, mivel a téma nem olyan faék egyszerű, mint aminek kinéz, olyan szinten nem az, hogy erről a kérdésről történő közgazdaságtani gondolkodás ért már Nobel-díjat, de ne szaladjunk ennyire előre.

A kérdés megint az, hogy akkor most honnan is nézzünk rá erre a témára, hogy akkor hogyan is kalkuláljunk például a termőföld árával pl. egy komplex költségmodellben. Mivel is kalkulálhatunk? A termőföld árával, és nem értékével.

Itt egy nagyon fontos fogalmi környezettel szembesülünk, mikor is árakról, és értékről beszélünk.

Mi is nagyvonalakban az, hogy valaminek van ára, azaz rá lehet ragasztani egy árcédulát?

Amikor azt mondjuk, hogy valaminek van ára, akkor azzal azt az igényt fejezzük ki, hogy az a valami, amire ráteszünk egy árcédulát, annak a valaminek van létező piaca, ezért standardizált kereskedelmi folyamatokon keresztül, mint áru, vagy azt megtestesítő értékkel rendelkező papír forgalomképes, mivel van olyan ember, vagy szervezet, aki a ráírt árcédulát levéve, kifizeti azt, és használja azt. Tegyük hozzá, hogy általánosságban ezt az árat abban a devizában fizeti ki, amiben az árcédulán feltüntették az értékesítési árat.

A termőföldnek tehát van ára, lehet rá árcédulát tenni.

Ez egy szép kerek szám szokott lenni általában, és amikor egy termőföld adás-vétel megköttetik, akkor szépen szerepeltetni kell a könyvelésben, a hatályos számviteli szabályok szerint lekönyvelve a történetet. /A termőföld adás-vételre eléggé speciális szabályok is vonatkozhatnak, ami most nem képezi jelen poszt tárgyát./

Tehát az eladó bevételt realizál, /ebből adózik/, a vevő termőföldet vásárol, ami számára termőföld, az árcédulán feltüntetett áron megvásárolva, a vétel pillanatában.

A vevő számára e tranzakció által megszerzett termőföld most eszköz, vagy forrás?

Tudjuk, hogy az eszköz az, ami pénzt tesz a zsebünkbe.
Tudjuk azt is, hogy a forrás az, ami pénzt vesz ki a zsebünkből.
Na, már megint helyben vagyunk: ár- érték- eszköz – forrás.

Mivel itt kezd bonyolódni a dolog, mivel ebben a történetben több van, mint ami az látszik első blikkre.
Nézzük, mit mond Dr. Tóth József, A GAZDASÁGI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ABSZTRAKT MATEMATIKAI VIZSGÁLATA című munkájában a termőföldről:

Letölthetitek a következő linkről:

Dr. Tóth József, A GAZDASÁGI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ABSZTRAKT MATEMATIKAI VIZSGÁLATA

Idézet a munkából:
„
45. tétel: A termőföld értékét csak az azon termesztendő növénnyel, vagy növényekkel (ágazatokkal) szoros kapcsolatban lehet megítélni.

46. tétel: A termőföld értékét csak a termőföld, az időjárás és a növény (ágazat) szoros kapcsolatában lehet megítélni.

47. tétel: A termőföld értékét csak az adott közgazdasági környezettel szoros kapcsolatban lehet megítélni. (A munkaerőhelyzet, eszközellátottság, piaci helyzet, árviszonyok, út és szállítási viszonyok stb.)

48. tétel: A föld közgazdasági értékét olyan komplex mutatóval célszerű meghatározni, amely a termőföld jellemzőit, a rajta termelt, illetve termelhető növényt, illetve növényeket, az éghajlati tényezőket, a közgazdasági tényezőket, a gazdálkodás minőségét, illetve mindezek kölcsönös kapcsolatának, kölcsönhatásának az eredményét juttattja kifejezésre. Ilyen mutató csak egy lehetséges, az eredménymutató, azaz az adott termőföldön elért, vagy elérhető (legcélszerűbben pénzértékben kifejezhető) eredmény, a jövedelem.
A termőföld közgazdasági értékelésének alapvetően két szempontból van jelentősége. Egyrészt a föld adás-vételi árának meghatározásához, a földbérleti díj és a földadó meghatározásához.
Előbbi esetben az eladó és vásárló számos lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy megközelítően helyes döntést hozzon. Elsősorban azt vizsgálja, hogy milyen eredménnyel járhat a föld megvásárlása. (Mi a célja, mit kíván a termőföldön termelni, s az, milyen eredménnyel kecsegtet, esetleg magasabb értéken értékesítheti stb.). Utóbbi esetben célszerűbb lenne a földadó eltörlése, vagy egységesítése és a hangsúlyt alapvetően a jövedelemadóra helyezni.
A termőföld értékelése és célszerű felhasználása szoros kapcsolatban van, hiszen annál értékesebb egy adott földterület, minél célszerűbben tudjuk felhasználni, illetve (ha egyéb kényszerítő tényezők nem játszanak szerepet) annál célszerűbben használjuk fel az adott földterületet, minél értékesebb az számunkra. „

Mit is olvasunk?

Értékeli, hogy hozzá lehessen rendelni egy árat, azaz rá lehessen ragasztani egy árcédulát. Erről mesél, a termőföld áráról, nincs szó a termőföld valós értékéről.

Tehát az érték az nem ár, ez a Nobel –díjas meglátás ebben a történetben, nézzük miért. Itt van pl. Schultz, aki 1979-ben kapott Nobel- díjat. :

1979: közösen Theodore W. Schultz USA-beli (1902-1998), University of Chicago és Sir Arthur Lewis (1915-1991) nyugat-Indiai származású USA- beli, Princeton University. A gazdasági fejlődés kutatásában folytatott úttörő munkájukért, különös tekintettel a fejlődő országok problémáira.

A nobelpize.org ezt írja erről:

„
Land is overrated
A widely held view – the natural earth view – is that there is a virtually fixed land area suitable for growing food, and a supply of energy for tilling the land that is being depleted. According to this view, it is impossible to continue to produce enough food for the growing world population. An alternative view – the social-economic view – is that man has the ability and intelligence to lessen his dependence on cropland, on traditional agriculture and on depleting sources of energy and can reduce the real costs of producing food for the growing world population. By means of research we discover substitutes for cropland, which Ricardo could not have anticipated, and as incomes rise parents reveal a preference for fewer children, substituting quality for quantity of children, which Malthus could not have foreseen. It is ironic that economics, long labelled the dismal science, is capable of showing that the bleak natural earth view for food is not compatible with economic history; that history demonstrates that we can augment resources by advances in knowledge. I agree with Margaret Mead: “The future of mankind is open ended.” Mankind’s future is not foreordained by space, energy and cropland. It will be determined by the intelligent evolution of humanity. „

Ebből a nézőpontból nézve az érték egy kicsit mást jelent. – túl van becsülve a föld - Az 1979-es Nobel-díj előre vetítette 2019-et, de ezt majd a második részben egy kicsit kifejtjük.

Az értéklánc elmélet – kidolgozva általam - azt mondja, axióma szerint, hogy nem szükséges az élelmiszertermeléshez termőföld.

Ebből azért következik néhány innovációs potenciál a gazdasági térben.

Ebből alakult ki a végtermék alapú platform független gazdasági terek gazdaságtanának tudományága az 1970-es évek végétől.
Ez az értéklánc axióma fogja meghatározni a XXI. század élelmiszergazdaságát.

De ne szaladjunk ennyire előre, a következő bejegyzésben megnézünk a nézőpontokat, hogy akkor hogyan is lehet kalkulálni a föld árával, /de nem az értékével/ pl. a költségtervezésben.

Érték? Meg mi az érték?
Na, ezt a történetet vetíti előre a 2019-es Közgazdasági Nobel-díj.

Megyünk tovább.

Érdekel a téma, vagy kérdésed lenne?

Írj a Lecsómérnöknek!

e-mail:      lecsomernok@gmail.com

Nagy vagy kicsi?

Roppant komoly kérdést feszegetünk, amikor ez a kérdéskör kerül szóba. Látom, hogy mosolyogsz, de nem, tényleg nem arról lesz szó, amire most gondolsz, még közvetve sem : )
Nézzük ezt a játékot közelebbről, hogy miért is került szóba ez a történet, hogy akkor most akkor az a valami nagy, vagy kicsi? Egyáltalán mi is az, ami nagy vagy kicsi?
Az értékláncról írtam már egy bejegyzésben, amikor is azt nézegettük, hogy axióma szerint hogyan is lehetne megfogalmazni azt, hogy mit is jelenthet az értéklánc, és fogalmi környezete:

A bejegyzés linkje:

https://lecsos.blog.hu/2018/04/14/az_erteklanc_mint_fogalmi_keret

Az értéklánc fogalmi környezetének jelentését a következő mondatban foglaltuk össze:

Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi.

Mivel megvan az, hogy mit is tekintünk az értéklánc fogalmi környezetének jelentésének, már meg tudjuk válaszolni azt, hogy mi is az, ami lehet nagy, vagy kicsi.

A szavak, melyek szerepelnek a fogalom meghatározásban:

• Képesség
• Képességek hozzáférhetősége az adott időszakban
• A Fenti egy időszakban rendelkezésre álló képességek használatának és / vagy megnyilvánulásának eredménye van
• Ezen eredmény valamilyen mérhető minőségben ölt testet.

Ha a fenti négy pontban összefoglalt fogalmi környezetet ízlelgessük abból a nézőpontból, hogy akkor most az, hogy egy értéklánc kicsi, avagy nagy, hogyan is néz ki ebben a jelentéstartalomban?

Ha mondjuk az értéklánc eredménye egy termékben ölt testet, akkor annak a terméknek tervezetten mérhető minősége megjelenik, sok esetben ezt szabványosították, több iparágban.

Tehát nem az a lényeg, hogy kicsi-e vagy nagy, hanem a kérdés inkább az, hogy létrehozható-e, igen, vagy nem? Ha igen, akkor innentől kezdve a kérdés az, létezik-e az értéklánc képesség, vagy nem?

Ha a válasz az, hogy igen, egy értéklánc létrehozható, - mivel létezik az értéklánc képesség – már csak az a kérdés, hogy érdemes-e létrehozni az értékláncot, és ha igen, ezen értéklánc képességek időszakos rendelkezésre állása milyen költségszintet képvisel?
Ez a válasz, és nem más.

Ha nagy

Vannak dolgok, amit nem érdemes kicsiben játszani, ilyen lehet egy személyszállító repülőgép kibocsátására képes értéklánc, vagy a hasonló típusú termékek kibocsátására alkalmas rendszerek. Az élelmiszergazdaság sem kivétel ez alól. Ezeket a rendszereket működtetni kell, sajátos rendszerintegrációs fok mellett, amely eléggé magas költségszinteket is képviselhet az adott időszakban.

Ebből az következik, hogy egy nagy természetes módon törekszik arra, hogy a rendszerben lévő időszakos képességeket, és tudásokat maximalizálja annak érdekében, hogy nagyon gyorsan képes legyen hasonlóan mozogni a piacon, mint ahogy azt a hasonlóan nagy teszi. Ez a nagyság átka, de ez az előnye is.

Mindezért törekszik a modularitásra is, ez lesz a XXI. század elejének nagy története, a kérdés az, hogyan képeződik le ez a megnyilvánulás az értéklánc integrált üzemgazdasági szintjére, a nagynak ez fog jelenteni nagyon komoly versenyelőnyt, ha jól fogja meg a sztorit.

A moduláris gyártási rendszerek elmélete nem mai tudományág, ezzel mindig is foglalkozott az üzemgazdaságtani diszciplína.
A XXI. század elején ez a tudomány azért kerül megint erősen fókuszba, mivel az, hogy integrálják benne a real – time adatokra épülő mindenféle rendszereket, és megoldásokat, ezért eléggé komplex új tudományág alakult ki.

Kb. arról van szó egy-egy egy real- time módon szervezett kapcsolatra fel lehet építeni egy teljes business modellt, innovációt, vagy "egyéb okosságot" ezt lehet pl. lehet totálisan szimulálni, és tesztelni egy megfelelő informatikai környezetben.
Ez meg roppant komoly flexibilitást ad az értékláncnak. Olyan 20 éve megy ez a dolog az élelmiszergazdaságban.

Ha valamelyik értéklánc nagyon naggyá válik, akkor elhagyja a saját iparágát, és más iparágakban is elindul a nagyság felé, teszi ezt biztos erőforrás alapokon, ahhoz, hogy sikeres legyen, többszintű komplex problémát kell együttesen kezelnie, ami a mai világban már egyszerűbb játék, mit mondjuk a múlt század 70-esévek elején volt.

Ha kicsi

Létrehozták, és letesztelték az értékláncot, és látják azt, hogy képes arra a működésmódra, amire tervezték, tervezetten optimális költségszint mellett. Általában két irányba indul el egy kicsi. Vagy nagyon sok hasonló kicsi lesz belőle, vagy elindul a naggyá válás útján. Ilyen utat láttunk nagyon sokfelé, és nagyon sok iparágban is.

A mai világban, amikor a valós idejű real- time információ határozza meg az életünket, a kérdés inkább arra terelődik, hogy létrehozható-e olyan értéklánc, ami minimális költségszint mellett betölti-e azt a szerepet, amire tervezték?

Ez meg inkább a kicsiknek kedvez, és nagyon magas szintű innovációs potenciált feltételez.
Most már, hogy felvérteztük magunkat tudással, és tisztában vagyunk vele, hogy akkor most mi a nagy, meg mi a kicsi, meg mi is ez az értéklánc cucc, belecsapunk a lecsóba, és a következőkben elemezni fogunk egy-egy olyan játékot, ami a előre vetíti a XXI. század közepét ebben a témában.

Mert pl. mi van akkor, ha kicsi is, egyszerre meg nagy is, meg moduláris is meg nem is? 

Már nagyon bizsergett az ujjbegyem, hogy megírjam ezt a posztot. Mielőtt nagyon belecsapnánk a lecsóba, hallgassunk egy kis Rammsteint, csak azért, hogy kicsit ráhangolódjunk erre az ízes történetre, ami most következik.

Hobbim lett nézegetni a pénzügyekkel foglalkozó állásajánlatokat a hazai állásportálokon, mivel érdekel az, hogy mennyire keresett itthon az üzemgazdasági tudás. Túrtam a portálokat, és szembe jött velem ez a gyöngyszem:

..............   Contorller

Tasks:

• 1 Ensure a follow-up of plan activity by identifying consumption and productivity gaps

  • 2 production cost follow-up of machines, labour, raw materials, other direct related and fixed production cost

  • margin analysis

  • stock follow-up (inventory, slow moving, destruction cost, scrapping …)

   

• Calculate new item costs and cooperate with marketing departments within the division

• Calculate and set-up standard costs and related basic data (BOM, Routings etc) for produced items

• Review intercompany price

• Participate in New Product Implementation

• Create monthly manufacturing report

• Prepare budget (manuf. & full company)

• Monitor fixed assets

• Manage CAPEXs

• Plan exchange improvement with the management team

Hűha mondom, ez nem semmi. Angol nyelven, írva, hazai ajánlat, ez igazán komoly történet kell legyen. Megfogta a szemem a következő mondat: Review intercompany price

Itt gyulladt ki a piros lámpa az agyamban, azonnal tudtam, hogy ebből poszt lesz, de iziben.

Ezt fogjuk kielemezni, hogy mit is írtak le, meg azt, hogy hogyan írták le, a végén azt is látni fogjuk, hogy miért írták le.

Az első körben, ha elolvasod egyszer, azt látod, hogy ez egy nem magyar gyökerű cég, csak itt van egy gyáregysége, mivel olyan szavakat használ, ami a nemzetközi szlengben valahogy másképp néz ki, ilyen pl: - Manage CAPEX's - mert több van ám, aztán pl ez: - slow moving, destruction cost, scrapping …

Itt meg a három pontra érdemes fókuszálni, mert az is fontos, amit ez a három pont jelenthet, de valahogy nem fért ki, vagy nem akarták leírni. A scrapping fogalma is érdekes ebben a a szövegkörnyezetben ez simán hunglish, biztos ezt dobta fel a google fordító a képernyőre.

Elolvastam még egyszer, tényleg, becsülettel, szavanként átmentem rajta, és értelmeztem.

Az első gondolatom, azt volt, hogy miért írta meg valaki ezt az ajánlatot, meg ha megírta, akkor miért volt ennyire elkeseredve?

Mi látszik amikor elolvasod? Hol vannak a tételmondatok?

Meglátásom szerint ez a három:

1. Prepare budget (manuf. & full company)

2. Plan exchange improvement with the management team

3. Review intercompany price

1. Készítsd el a cég finanszírozási igényét "budget"-et, (a gyártásra, és teljes cégre)

2. Itt gondban vagyok..

A második mondaton erősen kell gondolkoznom, mivel csak az tudja mit akart ezzel, aki leírta, de a google fordítót használta, valami mást. Valami hasonlót akarhattak kifejezni angol szavakkal:

Készítsél fejlesztési terveket a mostani menedzsment csapattal - change management attitűd? -

Írjuk ide, hogy a google mit dob fel a change management fogalmára:

What do you mean by change management?

Change management is a systematic approach to dealing with the transition or transformation of an organization's goals, processes or technologies. The purpose of change management is to implement strategies for effecting change, controlling change and helping people to adapt to change.

Biztos ez, hagyjuk így.

3. A kedvencem ebben a leírásban: Review intercompany price

Azért, választottam címnek ezt, mert ebben a leírásban ez a legszebb. Mert van ilyen:

What is intercompany transfer pricing?

A transfer price is the price charged between related parties (e.g., a parent company and its controlled foreign corporation) in an intercompany transaction. ... Transfer prices directly affect the allocation of groupwide taxable income across national tax jurisdictions.

Oszt van ilyen is:

What is the meaning of transfer pricing?

Transfer pricing is the setting of the price for goods and services sold between controlled (or related) legal entities within an enterprise. For example, if a subsidiary company sells goods to a parent company, the cost of those goods paid by the parent to the subsidiary is the transfer price.

De ilyen, hogy intercompany price, ebben a szövegkörnyezetben értelmezhetetlen!

Gondolom, -innen az asztaltól, ahol most ülök - arra gondoltok, hogy át kellene nézni azt, hogy akkor most hogyan is számítják ki a cégnél a transzferárakat. És itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, amit nem írtak le.

Mit is?

Ezt az állásajánlatot olyan valaki fogalmazta meg, aki csak félig tudta értelmezni a nem itthon ülő kinevezett döntésképes vezető leveléből azt, hogy mi is a lényeg, kellett hozzá a google fordító, de nem sikerült faszán a meló, mivel nem sikerült megvenni a profi angol lektor munkáját, ami azt jelenti, a cég kicsinyesen spórol. De mivel egy kurrens állásportálon van fent a hirdetés, - ott meg meg kell fizetni az árát a történetnek - azt jelenti, hogy kell az ember, de izibe, aki lenyomja ezt a melót...

Nézzük tovább.

Még mindig a Review intercompany price - nál tartok, amivel folytatnám az előbbi gondolatmenetet. Ez, a következőt jelenti:

Nem tudjuk azt, hogy milyen számot írjunk az árcédulára, azt sem tudjuk, hogy az üzem területén hol, és mikor kellene rátenni az árcédulát arra a valamire, amit úgy gondolunk, hogy talán az a termék, vagy mi.

Na most ez hajmeresztő, ha hozzá veszed a következőket is, ami le van oda írva:

Calculate and set-up standard costs and related basic data (BOM, Routings etc) for produced items

Számoljam ki, és állítsam be a gyártott termékek sztenderd költségeit, (Bills of Material, utvonalak, stb.)

Szóval van egy vállalatirányítási rendszer, - madár mindegy, hogy milyen, mindegyik hasonló elven működik - amit nem tudnak használni, mivel nincsenek beállítva benne a gyártott termékek alapadatai, pl. nincs felállítva a gyártott termékek anyagszámlája -

Ez így egyben hajmeresztő. nem tudják, hogy merre vannak arccal előre, magyarul nem tudják azt, hogy akkor most hogyan megy a gyártás, menyibe kerül az a gyártás időszakonként, és nem tudnak semmit.

Gondolom Joet, Boriszt, vagy Hansot marja a sárga ideg, ha ránéz az aggregált kimutatásokra a számítógépén, ahol pl. 3 ország 5 gyárának a napi költségadatai / végtermék futnak real time-ban, a hazai egység adatai falsok, és ezt neki jelzi a rendszer, mert van olyan nála, hogy üzleti intelligencia elemzés.

A haját tépi, és azt mondja a főnökének, hogy figyu, nem tudom hogy mennyivel kell finanszírozni az ottani történetet, mivel falsok, vagy nincsenek számok.

Szóval ezért íródott ez a kis állásajánlat, nem másért, vakon mennek, és ezt az anyavállalat kezdi megunni.

Review intercompany price történet - de csak ez - olyan 6- 16 M HUF körüli áron elérhető most tanácsadásként a szabadpiacon, mivel nem egyszerű játék az, oda többfajta drága tudás kell, amit meg kel fizetni.

Az adatbázis mágus, aki ért az ilyen dolgokhoz, az is tanácsadóként dolgozik, olyan 45 - 70 E HUF pénzért óránként - jó, lehet hogy vagy olcsóbbért is, de ez az átlag - tehát az sem olcsó játék.

A zéróról kellene felépíteni mindent, ahogy azt a külföldi kinevezett menedzser elvárja, mivel meg akarja nézni, hogy hogyan is néz ki ennek a gyáregységnek a szerepe az értékláncban. És ha ez a meló megvan, akkor jöhet a transzfer ár, meg az adatbázis mágus, meg a többi, addig semmi, de eddig el kellene jutni.

Egyre több ilyen történetet látok hogy kezdenek rájönni a cégek, hogy gond van, ment valahogy pl. 30 évig valami - pl. eddig Joe, vagy Jürgen, vagy Hans - nem kérdezte meg nagyon mélyen azt, hogy akkor mennyit kell utalni évente - mert elég volt a profit, amit hozott a cég évente. Most valami változott. Kellene az üzemgazdasági tudás, kellenének a tényleges számok, amit távolról akar látni.

Ez alapján meg valami rendszert kellene felépíteni, amiből kijön az, hogy mennyi a tényleges real-time finanszírozási igény. Ez meg roppant drága cucc, meg hiánycikk.

Egyre több az ilyen hirdetés, ami azt jelenti, hogy nagyon komoly átalakulás előtt van a KKV szektor.

Mi van ha nem tudják megoldani ezt a gondot? Szerintem akkor átírják az értékláncot a központban, de ez másik történet.....

Szóval túrtam a netet, és szembe jött velem ez a pozíció leírás - az ilyen copy-paste, vagy nemzetközi fordítások mondhatni általánosak a magyar weben - Blab, bala, bala, kik vagyunk, stb, és a következő szöveg:

Az éves tervezési feladatok koordinálása,

• terv/tény elemzések készítése,

• havi gazdasági jelentések, kimutatások, adatszolgáltatások elkészítése,

• vállalati költség-, értékesítés-, önköltségelemzés,

• fedezetszámítás,

• vezetői riportok készítése, valamint

• prezentációk összeállítása.

Feltétel:

Gazdasági egyetemi - igen, gazdasági.. nem gazdálkodási - , vagy főiskolai diploma, vagy gyakorlat

Na most ugyanezt a szöveget megtaláltam random módon 5-7 különböző cég, sokféle gazdasági pozíciójánál, most ezt nem akarom részletezni. A HR profi mindenhol, nagy merítést akar, és majd olvasgatja a CV- ket, és próbálja kiszűrni azt a "soft skillt", ami neki kell, tehát professzionálisan jár el, nagy valószínűséggel kap több CV majd 6 másodpercnél több időt, mint ami a szokásos.

Na most nézzük, hogy mi is a gondom ezzel a - copy- paste fordítom a nyugati cuccot, oszt majd jó lesz dologgal- .

Elolvasod a hat pontba szedett feladatsort, figyelmesen, és elolvasod még egyszer.

- Igen?

- Te is azt látod, ami oda e van írva betűvel, mint amit én?

- Persze, hogy ezt, ne is mondd.

- Ezek pénzügyest keresnek, nem mást.

De akkor mi is a következő két cucc, amit leírtak:

• vállalati költség-, értékesítés-, önköltségelemzés,

• fedezetszámítás

Hoppácska.,,

Na most ehhez érthet egy pénzügyet szakot végzett emberke, vagy nem?

Ez a négy szó, miszerint érteni kell a vállalati költség, értékesítés, önköltség, és fedezet számításhoz, hát.. hogyan is mondjam, eléggé tág fogalom ahhoz, hogy bárki, ismételem bárki azt mondja, hogy persze, én ehhez értek.

De ha másik oldalról nézek rá erre a pár szóra, akkor erre egy profi - pl. aki nagyon komoly szinten foglalkozik üzemgazdaságtannal, vagy olyan ember, aki azt mondja magáról, hogy Ő a Business model and pricing strategist, mint Tim Williams, nem biztos, hogy komolyan venne egy ilyen leírást. Mivel tudja azt, hogy itt nincs tisztázva az, hogy akkor most hogyan közelítjük a témát rendszerszinten. Nincs rendszer, vagy rosszul felrajzolt, az nem jó, mert csak szívni lehet vele, ezt minden rendszerben gondolkozó tudja.

Tim Williams írásait szeretem olvasgatni, mivel eléggé hasznos dolgokat oszt meg ebben a játékban, hogy akkor most hogyan is kell árazni, vagy hogy a cég költség modellje az nem a cég profitmodellje, és hogy ebből komoly gondok is adódhatnak.

Tim inkább a szolgáltató iparra koncentrál, és azon belül is inkább az ügynökségek, azon belül a többnyire a reklámügynökségek profitmodelljét szedi darabokra. Érdemes rákeresni írásaira a Linkedinen, eléggé hasznos olvasgatni.

Térjünk vissza, mi a gond:

• vállalati költség-, értékesítés-, önköltségelemzés,

• fedezetszámítás

Így egymás után leírva a négy szó azt sugallja az olvasó számára, hogy ez színtiszta pénzügyi játék, számlák vannak, "oszt aztat" kell elemezgetni, mert jönnek az adatok, kimutatások, és elemzések, számlák, bevételi, és kiadási pénztárbizonylatok a pénzügyről, meg a bevezetett VIR oénzügyi moduljából az adatok, és ebből kell kihozni a csodát.

Ez kb. a hazai vállalkozások 99%-ánál teljesen természetes.

Nézed a VIR-t /vállalatirányítási rendszert/ oszt nem találod, ezt nevezzük szívásnak. Felhívod inkább Mancikát a pénzügyről, és az küldi az excelt, mert ott megvan. Ennyi.

Na de tényleg ennyi?

Honnan is vannak az adatok?

Tehát azt gondolod, hogy ez egy pénzügyi meló, mivel az adatok a pénzügyről jönnek, így is van odaírva, magyarul, betűvel: költség- értékesítés- önköltség - csak vesszővel elválasztva, és nem kötőjellel - :)

Ebből meg nyomnak egy fedezet számítást, és szépen kék az ég, onnan nézve :)

Lehet hogy a valóságban nagyon komoly gondok vannak, és nem is igazán tudják miért, system error. Gond van, mert adat szinten nincs meg az alapinfó, mert nem is lehet, vagy nem úgy, nem abban a formában, ahogy annak lennie kellene.

A vállalatirányítási rendszer azt tudja, amit megtanítanak neki, de mi van akkor, ha változik a valóság? Na akkor van gond, és ez általában jóval később szokott kiderülni.  

Itt biza egy színtiszta pénzügyi szemlélet jelenik meg, semmi más.

A pénzügyi szemlélet csak egy megközelítés a sok közül, mivel létezik más szemlélet is, pl. amely mérnöki, erőforrás, vagy minőség ügy oldaláról közelíti a témát.

A pénzügyi személettel az a gond, hogy úgy néz ki, mintha mindenek felett állna... 

Más nézőpont, más alkalmazott tudomány. Más-más szaktudások szükségeltetnek, és mások a varázsszámok jönnek ki a végén.

Azt a varázsszámot, ami kijött a véén, meg tudni kellene validálni, mert ha rossz számot visz végig a vállalatirányítási rendszer, vagy Mancika excel táblája, még a végén elszáll a történet, és az drága mulatság szokott lenni, persze, ha túléli a rendszer, vagy a cég. 

Szóval kontrolling....

A gond ott kezdődik, hogy manapság a kontrolling, mint fogalmi környezet, az csak a pénzügyi szemléletű megközelítést jelenti itthon - olyan kb. 30 éve - pedig a kontrolling, mint tudomány sokkal több mindennel foglalkozik, persze, a tudomány része a pénzügyi szemléletű valóságvizsgálat is, de ez a szemlélet nem áll mindenek felett.

Ha nem hiszed, nézd meg magad:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kontrolling

Igazi minek nevezzelek a mai világban, mindenki mást ért alatta - sajnos 99%-ban pénzügyi szemlélettel néznek rá, ami alap hiba - :)

Ja, majdnem elfelejtettem.

Ez a téma azért kerül ide a lecsómérnök blogra, azért vág témába, mert a kaja oldaláról nézve a történetet a pénzügyi személetű rendszervizsgálat, vagy rendszertervezés az csak inkább egy a sok lehetőség közül, és ezért foglalkozni kell vele is néha.

Kép: Kontroll c. film - femina.hu - Mert ez nyuszifül :) :)

Nem oly rég futottam bele a következő mondatba egy tulajdonos szájából:
- Van rajta elég szép „marzs”, nincs ezzel semmi gond, megy ez szépen.

Az első dolog, ami eszembe jutott, az a Megaherz - Wir Könnten Götter Sein című száma, - Lehetünk Istenek – a dal címe, majdnem el is kezdtem dúdolni magamban csak a magam szórakoztatására. Pár másodperc magam elé nézés után újra a valóságban voltam ott, a helyszínen.

Tehát van rajta elég szép „marzs”, ez a mai tételmondatunk.

A mentorom azt mondta, hogy az a tulajdonos, aki tudja azt, hogy az értékesítési árai mögött mi van, és miért, az nagy valószínűséggel pontosan, mondhatni három tizedesre pontosan tudja azt, mennyi az annyi.
Természetesen le tuja fordítani ezt a történetet az adott pillanatban, az adott folyamatra egy %-ra, persze.

Az ilyen tudással rendelkező ember olyan szavakat használ pl.:

- Most adtam el zsákkal, és van rajta nekem bruttó 45 000 Ft, ez kb. 6 %, ami egy átlagos árrésnek felel meg nálam.
Miről beszél?

Számolgatható forintokról. Nála ezek a megszámolgatható forintok fordultak le valamilyen varázslat során egy %- á, ami NÁLA, ismétlem: NÁLA pillanatnyilag 6 % árrésnek fele meg.

Tehát mi volt előbb?

A pénz az asztalon. Abból a megszámolható fizikai forintokból lett levezetve az, hogy NÁLA, ismétlem: NÁLA ez most pillanatnyilag: 6%.
45 000 kemény magyar bruttó forintból, ami a cégé – azt mondta: „van rajta nekem” – lehet tankolni, embert, vagy villanyszámlát fizetni, vagy elmenni rekreációs foglalkozásra valahova.

Mit mondott ezzel?
A lóvéból lesz a %, és nem fordítva! Lehet %-ot is osztogatni, de akkor is tudni kell azt, hogy akkor az nekem mennyi forintnak felel meg az adott feltételek mellett.

Tehát a feladat nem megúszható, tervezni kell, és jól kell tervezni.
A lőtéri kutyát nem érdekli az, hogy akkor most az egyes iparágakban mennyi az „átlagos árrés” Lehet nálad az „árrés„10 000 %, és mégis úgy fogsz tönkremenni, ahogy kell, mert nem is tudod, hogy miről beszélsz.

De vannak olyanok is, akik terveznek ezerrel, meg tudják azt, hogy mi a pálya, náluk meg pillanatnyilag a 6 % 45 000 HUF zsákonként, oszt szevasz.

Van rajta elég szép „marzs”..

Ne elégedjél meg ennyivel!

Mivel nem tudsz semmit, csak tudni vélsz! Fusson le a hátadon a hideg verték! Igyál egy jó pálinkát, és kezdj el számolni, hogy jó kérdéseket tudjál feltenni a megfelelő embereknek!
Vannak olyan helyzetek, hogy valós 6 % VALAKINÉL sokkal többet ér, mint MÁSNÁL a vélt 10 000 %.

Kép: Megaherz

Nem oly régen egy posztban elkezdtem kifejteni, hogy mit is jelenthet egyfajta nézőpontból az értéklánc, mint fogalmi keret. A bejegyzést az alábbi linken érhetitek el:

https://lecsos.blog.hu/2018/04/14/az_erteklanc_mint_fogalmi_keret

A tangás csajokkal bevezetett posztomban a következő konklúzióra akartam jobban felhívni a figyelmet:

"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?

A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."

-Idézet tőlem, az Értéklánc, mint fogalmi keret című bejegyzésből -

Nyomjuk innen tovább a történetet.

Szóval most egy mese következik, aminek a valóságoz semmi, de semmi köze, de tényleg. :)

Kezdjük is el.

Volt egyszer a Varázshegyen túl, a Nagykerek Erdőn onnan, a Végtelen folyó ezen oldalán, ahol még kézzel mossák a pelenkát, és full sminkben viszik le a szemetet is - mert soha nem lehet tudni - ott történt meg a következő eset, egy ottani cégnél.

A cégnek nagyon sok üzlete volt a királyságban, és kereskedett egy bizonyos termékkel, aminek nagyon nagy keletje volt a királyságban, és van ma is.

A cégnél összeültek a cég tulajdonos varázslói, hogy arról tanakodjanak, hogy hogyan lehetne az amúgy sem kicsi céget kicsit jobban felpörgetni. Tanakodtak, sokszor tartottak szeánszot, és bevonták külsős varázslók segítségét is.

Meg is lett a konklúzió, miszerint úgy lehet lehető legjobban piacot szerezni a királyságban, hogyha a hasonló profilú boltokat felvásárolja a cég, de ízibe, és a lehető leggyorsabban, nehogy a konkurencia lecsapjon rájuk és elhappolja tőlük a jó businesst.

A döntés után a tettek következtek. Elvitték a tervet a királyság bankjába, és bemutatták a történetet, kérve azt, hogy a bank adjon lóvét a terjeszkedésre.

A bank megnézte a színes-szagos terveket, és áldását adta a finanszírozásra.

A buli csak most kezdődött el igazán.

Nyomtatták a szerződéseket a kocsiban, helyszínen, az adott üzletben, melyet meg akartak venni, beírták bele e megfelelő számokat, és neveket a kipontozott helyekre, aláírás, pecsét, és lőn, a cégé lett az adott üzlet az adott pillanattól.

Mindenki maradt a helyén, és minden maradt a régiben az adott üzletben, csak a tulaj változott. A kiszemelt boltok általában privát tulajdonban voltak, és a tulaj adta el őket, ha nem, akkor kicsit máshogy nézett ki a vételi procedúra, de azt is megoldották gyorsban.

Teltek az évek, gyűltek a raklapon a szerződések, és egy napon megcsörrent a telefon.

A bankból telefonáltak a cég varázslóinak, hogy be kellene mutatni azt, hogy a cég miből is el, mivel ha ezt nem teszik, akkor 5 napon belül fel fogják mondani terjeszkedés finanszírozására kötött szerződést, melyen évekkel ezelőtt száradt meg a tinta.

Számolgatott a varászlótanács, de nagyon nem találták a számokat. Ekkor kezdett felfigyelni a történetre a király fő adószedője is, és elment a céghez, mert kíváncsi volt a számokra, hogy akkor mi is történt arrafelé az elmúlt pár csodálatos évben. Vitt magával pár embert, ha már kiment, és elkezdtek belenézni abba a több kamionnyi anyagba, ami keletkezett ez idő alatt.

Pár nap alatt elő is hozták, hogy lenne itt pár zsák arany, amivel a cég tartozik a királynak. Sajnos a bank nem hosszabbította meg a hitelt, és varászlótanács meghirdette a céget eladásra. Jött is aznap a szomszéd királyság hasonló profilú cége, és megvette az egész hóbelevancot, tokkal - vonóval .

Kifizette a királyi adószedőnek azt a pár zsák aranyat, amivel a cég tartozott - ezt leírták a pergamenre, amin az adásvételt rögzítették, hogy ez benne van a vételárban-.

A cég varázslótanácsát leváltották, és megtették a megfelelő bejelentéseket a megfelelő királyi hivataloknak néhány fővarázsló ellen, akik tolták a fővarázslatot ebben a történetben.

A céget eladták, és vége is lehetne a történetnek, mivel meg lett mentve egy cég, csak a tulaj változott.

Persze, ebben s van igazság, de akkor hogyan is jön ebbe a történetbe most az értéklánc, meg az, hogy benézték? Meg akkor kik, és mit néztek be?

Hogy is szólt az idézett értéklánc fogalom? Bemásolom még egyszer:

"Most érkeztünk el oda, hogy egy megközelítő választ tudunk adni arra, hogy mit is jelent az a fogalmi környezet, hogy értéklánc?

A válasz egyszerű. Olyan képességeket tesz hozzáférhetővé, és rendez egy időszakban annak érdekében, hogy ezen képességek együttes használatának és/ vagy megnyilvánulásának eredményeként valamilyen mérhető minőség jelenjen meg legyen az bármi."

- Idézet tőlem -

Fordítsuk le a történetre a fenti axiómát:

Mit finanszíroz a bank, a bank oldaláról nézve a történetre?

Bank számára mi volt az a cég által kínált következmény -amit a cég termékként kínált a bank számára- a bank által mérhető eredménnyel, a finanszírozás fedezetére?

A. Vagy a megnövekedett pénzáramot finanszírozta

Bejön egy bolt, amit a cég megvesz, ezáltal a cég nyilvántartott eszközértéke megnő, a bolt profitot termel, amiből a hitel visszafizetését a cég fedezni tudja.

B. Vagy a bolt megvásárlását, mint eszközt finanszírozta

Megveszem a boltot hitelből, és ezáltal a hitel fedezete a megvásárolt bolt mint eszköz.

Más lehetőség nincs. A bank telefonált, mivel úgy gondolta, nem finanszírozza tovább a növekedést. Hoppácska.

A bank hívása után azonnal kiderült, hogy megnövekedett pénzáram alapú finanszírozás az nem ugyanaz, mint a bolt, mint eszköz megvásárlása.

A bank benézte az értékláncot? felmerülhet a kérdés......

Ha úgy gondolta, hogy tudja azt, hogy mire adja a hitelt, azaz elemezte annyira a rendszert, -amibe a hitelt tolta - hogy tudja azt, hogy mi lesz az a rendszerszintű működésmodell, amiből kijön a hitel fedezete, akkor azt kell mondjam, ezt félig benézte, mivel a történet nem volt az axióma szerinti értékláncba szervezve. Ha valós értékláncnak nézte a játékot, akkor vak volt, és persze, ezt benézte, mert nem volt itt semmi értéklánc, csak valamilyen nem rendszerszinten mérhető értékteremtés.

A cég benézte az értékláncot?

Hát már hogyne nézte volna be. Azt gondolta, hogy axióma szerinti értékláncot hoz létre, pedig nem is, ez kiderült, és ezért a történet bukásra volt ítélve.

Növekedés, profit, értéklánc. Az értékláncba hogyan kell integrálni egy növekedési lehetőséget? Ez a növekedési lehetőség hogyan képeződik le a teljes értékláncra, mint mérhető, elemezhető "mért mennyiség"? Ezt a "mért mennyiséget" hogyan finanszírozza a bank?

Hoppácska.

Eztet meg nem tanítják az iskolában... Jáj....

Szóval ilyen kérdéseket pörget ki a valóságból az, ha valaki elkezdi csak kicsit komolyabban végiggondolni azt, hogy az említett értéklánc fogalom milyen kicsit mélyebb jelentéstartalommal bírhat.

Láttam egy filmet nem oly rég, és azt gondolom, hogy érdemes lenne mindenkinek megnézni, akit valamilyen mélységig érdekel az, hogy üzlet, meg cég. A film Arunachalam Muruganantham életének egy szakaszát mutatja be, és hol máshol készült, film, mint „Bollywoodban”. Pontosítsunk kicsit, mivel ilyen földrajzi hely, hogy Bollywood, nincs a térképen. A „Bollywood” mint elnevezés az indiai filmgyártás gyűjtőneve, és Mumbai /Bombay/ - „Hollywood” szavak összevonásából keletkezett annak idején. Amitábh Baccsan, Akshay Kumar, Radhika Apte, Urmila Mahanta nemzetközileg ismert filmszínésznők, és filmszínészek.

Igen, Bollywood, India, és a hindi filmgyártás. Boollywoodi filmek. Érdemes lenne több bollywoodi filmmel tömi az agyunkat, mivel olyan témákat dolgoznak fel, ami máshol elképzelhetetlen. Ilyen történet a Arunachalam Muruganantham életének egy szakaszát feldolgozó Padman című film.

Íme, a film reklámja. Több mint 49 millióan nézték már meg:

PADMAN Official Trailer | Akshay Kumar | Sonam Kapoor | Radhika Apte | 9th Feb 2018.

Na nézzük, miről szól ez a film.

Van egy ember, Lakshmikant Chauhan, aki észreveszi, hogy a felesége rongyokat használ a menstruációja alatt. Na most ez nem tetszik olyan nagyon Lakshmikantnak, és ezt közli is feleségével, aki azt mondja, hogy ez egy olyan dolog, amibe nagyon nem kellene beszólnia egy férfinak, mivel semmi köze hozzá, továbbá ha sokáig csinálja ezt, akkor meg fogják szólni a faluban, a viselkedésével szégyent hoz a saját házára. A film arról szól, hogy a semmiből Lakshmikant hogyan hozza létre a saját maga által megtervezett betétet, és annak kisüzemi gyártási infrastruktúráját a nulláról.

Olyan gépet tervezett, amivel bárki tud betétet gyártani egy garázsban akár, mivel a gép egyszerű felépítésű, mint a faék, bárhova telepíthető. ahol van egy garázsnyi hely, meg 220 Volt. Na most ebben nem ez a szép. Hanem az, hogy egy db betét értékesítési ára Indiában 2 rúpia. 2, - kiírom betűvel is: kettő - azaz 2 rúpia, nem több.

A mai napon egy INR – Indiai Rúpiáért - 4.12388 Ft-ot kell fizetni, ha át akarjuk váltani.
Tehát egy db betét 2 x 4.12388 = 8,24776 HUF. Itt az a kérdés, hogy mennyit is ér 2 rúpia Indiában, pl. vidéken?

Most ne azt nézzük, hogy egy városi középosztályba tartozó nőnek mit takar a két rúpia, nem ez a fontos. Hanem az, hogy egy vidéken élő, bármilyen életkorú nő ki tudja-e fizetni ezt az összeget, avagy nem.

Egy 2015-ös cikk azt írja, hogy egy vidéki háztartás napi 33 rúpiából él arrafelé. 33 INR x 31 nap= 1023 INR / hónap, aminek elégnek kell lennie miden költségre ami felmerül a háztartásban. Tehát akkor járunk el helyesen, ha a 2 rúpiás darabárat ehhez a kb. 1000 rúpiás havi rendelkezésre álló pénzhez viszonyítjuk. Tehát 20-30 rúpia hogyan aránylik a havi nagyjából 1000 rúpiás rendelkezésre álló havi családi költségvetéshez:

https://www.indiatoday.in/india/story/india-rural-household-650-millions-live-on-rs-33-per-day-282195-2015-07-13

A film arról szól, hogy Lakshmikant hogyan is tervezett betétet, jobbat akart tervezni, mint a forgalomba lévő márkák termékei. A film erre a történetre fókuszál, hogyan csinálja meg ez az ember a lehetetlent Indiában.

Hogyan egyszerűsíti le egy kb. egymillió dolláros automata gépsor munkáját a végletekig úgy, hogy az általa tervezett géppel, - ami elfér egy garázsban – jobb terméket lehessen előállítani, mint amit a nagy, és a drága gépsor tud.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra, és nagyon komolyan elgondolkodni azon, hogy mit is jelentett számára az innováció fogalma. Azt, hogy hogyan gyártják betétet – hogyan szokták gyártani, mi a bevett gyártási metódus a nagykönyv szerint – nem is tudja, csak akkor kerül ezzel a valósággal szembe, amikor keresi a tudást ebben a témában – Lát egy videót erről. Addig nem is létezett számára ez a probléma – nevezzük inkább megoldandó feladatnak –

Tehát az ilyen mondatok, minthogy:
- „Így szoktuk”
- „Őrültséget csinálsz, ezt nem lehet így”
- „Ne fog menni”
És ehhez hasonló megnyilvánulásokkal nagyon nem tudott mit kezdeni. A végére megalkotta a gépet, ami képes volt a feladatot professzionálisan elvégezni. Érdemes rászánni a filmre a két órát, és végignézni azt, hogy Lakshmikant hogyan jutott el a semmiből a tökéletes megoldásig.

Megvolt a tökéletes termék, a gép, amivel elő lehet állítani, már csak el kell adni jól, és dőlhetnek a milliók. Általában ez lenne egy reális sztori, de mi a valóságot látjuk egy bollywoodi filmen. És itt jön be az, hogy miért is gondolkodott annyit Lakshmikant. Nem akart Ő mást, csak a feleségét megvédeni a fertőzésektől, Ennyit akart, nem többet, ezért tette azt, amit tennie kellett.

Na de honnan is volt ez a 2 rúpia, mint eladási ár?

Nagyon részletesen a film nem tér ki a részletes számításokra, annyit lehet tudni, hogy 90 000 rúpiába került neki gép, nem többe. Az, hogy a gép hogyan került neki 90 000 rúpiájába nem tudjuk, pedig itt kellene kicsit matekolni, ha olyan kérdésekre keressük a választ, hogy akkor most mennyi betétet lehet előállítani egy napon, vagy egy műszakban, vagy egy év alatt. Ez nem lényeges szempont, neki nem az, és igaza van!
Tehát nem akart Ő mást, csak a feleségét megvédeni a fertőzésektől, Ennyit akart, nem többet! Egy lány lesz segítségére Delhiből, akivel kidolgozzák azt a briliáns üzleti tervet, amivel Lakshmikant elérheti célját.
Nem fog soha többe kerülni egy darab termék, mint 2 rúpia, erre a kidolgozott pofon egyszerű business modell a garancia.

A business modell a következő:
A. Neki a gép legyártása 90 000 rúpiába fájt, nem többe.
B. Ő gépet tud gyártani, és ez 90 000 rúpiába fáj darabonként.
C. Azt mondja, 2 rúpia egy darab gyártott termék értékesítési ára /Nem a gyártási ára!!/
D. Megvan a szabadalma a gépre, ezt elérte /Nézd meg a filmet, kiderül, hogyan tette/

A business modell:
Eladja gépet egy-egy faluban női közösségeknek, akik megveszik a gépet 90 000 rúpiás hitelből, gyártják a terméket, eladják 2 rúpiáért, és visszafizetik a hitelt. Ennyi az üzleti terv, nem több.

A cég honlapja:
http://newinventions.in/

Itt van egy pár oldalas matek, hogy akkor most hogyan is néz ki a történet számokban:
https://www.johnson.cornell.edu/Portals/32/PDFs/1st%20place.pdf

Profit margin on Total Investment = 55%, ezt írja a fenti PDF utolsó sora, azaz magyarul:

Profit („margin” szó jelentheti magyar nyelven: ár, árfolyam különbözet, térképszegély, margó, szegély, szél, part, perem, határ, árrés, közgazdaság, fedezet, lapszél, óvadék, eltérés, tolerancia)
a tejes befektetésen: 55 %.
Itt hozzáfűzném, hogy számomra bármelyik szó elfogadható, kivéve az „árrés”. Rés a pajzson szokott lenni, vagy a kövek között, bárhol lehet rés a földben netán, de olyan, hogy az árnak rése lenne, az eléggé nevetséges.
Tehát itt van mögötte a matek.

Miért is beszélek erről?

Sokan feltehetik a kérdést, mivel ez egy élelmiszergazdasági blog, ami a kajáról szól, és a kaja köré szerveződő üzleti megoldásokról. Persze, ez így van, de amiről még itt szó van, az az innováció, és megnyilvánulási formái a világban. Padman üzleti meglátása maga lehet a jövő, vagy a jövőbe vezető híd, olyan helyeken, ahol a munkaerő nem mobil, de akar dolgozni.

Miért mondom ezt? Hogy függ ez össze az élelmiszergazdasággal?
A Padman üzleti modellje egy decentralizált üzleti modell, ami arra alapoz, hogy helyben képesek előállítani a terméket, minimális betanítással, Az üzemeltetéshez nem kell egyetemi diploma, mivel a technika nagyon egyszerűen van felépítve, de hatékonyan üzemeltethető.

Például, lehet ezt a játékot helyi termelésre is alapozni, és kellő képen megtámogatni, ilyenekkel, mint IoT, vagy ipar 4.0, vagy megtámogatva egy kis minőségüggyel, a kellő képen integrálva.
Ilyen történetek bármilyen módon megnyilvánulhatnak a valóságban, és az, hogy ez van mögötte, csak később derül csak ki általában. Fel vagyunk készülve a decentralizált rendszerek gazdaságtanára? A nagy kérdés ez ebben a játékban. : )

Megyek be a haverhoz a konyhába, - ipari termelőkonyha a javából, egy KKV részeként működik az egység – gyártogatnak ezt meg azt.
Megyek befelé, nézek jobbra, semmi, nézek balra, tábla. Megyek közelebb a táblához, hogy mi az a nagyon fontos, amit ki kell írni egy falnyi táblára, mi van ráírva betűvel, magyarul, nézem, oszt íme:

Kedd
Gipsz Jakab         67
Tank Aranka         80
Árokparti Virág      62
Gyenge Mágnes  134
Erős Áram            56

- És kedden időben végeztetek a termeléssel?
- Igen, nem volt semmi gond, minden a terv szerint haladt.
- Nem értem. Ha ez százalék, meg teljesítmény, akkor a szerény Micimackó számításom szerint a keddi gyártást be kellett bukjátok, mert nem tudtátok leszállítani, mert befejezetlenül maradt, és mindenki lelépett, mielőtt készen letettek volna, és a konyhát is ott hagyták a srácok, mint eb a szarát, a harmatos fűben nyáridőn.
- Mit nem értesz rajta?
- Az egészet. Mit jelentenek a számok? Mert nem a napi teljesítményt, az biztos.
- Tudod, az van, hogy minden gyártott termék / db szám / konyhai pozíció megvan, hogy mennyi idő alatt kell legyártani, ez a norma idő. Na, most ha teljesíti ezt az időt, akkor 100 a szám. Ha nem sikerül neki, az + idő, tehát nem 100, hanem arányosan kevesebb. Mondjuk +1 perc, - 1 %.
- Magyarul, ha 100 cuccot kell legyártani 1 óra alatt, az lenne 100. De ha csak 90 perc alatt sikerül, akkor csak 50. Jól értem? Mert veszett 30 percet. Igaz?
- Így e.
- Hát, te nagyon ügyesen kitaláltad ezt a történetet, és szépen be is normáztál minden receptet, ügyesen, ahogy kell. Olyan ügyes vagy, hogy képes vagy naponta a normarendszerbe belevenni minimum 90 – 400 változót, és az alapján meghatározni a bázist. Azt az időt, ami aznap a 100-at jeleni aznap.
- Egyszerűbb ez a történet, nincs ilyen szofisztikált rendszer mögötte.
- Akkor még nagyobb bajban vagy, mint gondoltam, azt gondoltam, hogy tudod hogy mit csinálsz, de látom, fingod nincs arról, mit csinálsz.
- Amúgy mit kezdesz a számokkal? Mi van, ha tartósan valaki, 60, vagy 55 hó végéig?
- Akkor nincs fagyi, vagy mi van?
- Nem, elbeszélgetek vele, hogy miért nem sikerül, és ha nem, akkor jönnek a szankciók.
- Eddig tűrték az emberek, nem akarta senki rád borítani az asztalt, vagy nem akartak felmondani?
- Nem még nem.
- Szerintem most kellene abbafejezned ezt, míg mindenkit jókedvében találsz, köztük engem is.
- Amúgy honnan szedted ezt kiváló teljesítménymérési módszert?
- Nyugaton elterjedt.
Mégis hun, te drága, mondjál nekem olyan helyet, ahol bevezették, és célszerűen hatékony, a melós baszogatásán kívül?
- Persze, lehetnek ilyen tervezett ipari környezetek, ahol ilyen játékot lehet játszani, de az nem a te konyhád. Ilyen cucchoz milligrammra kiforralt gyártási ciklusmenedzsment kell, meg totálisan gyártásintegrált környezet a munkás, és a munkapozíció köré. És ott se biztos, hogy célra vezet egy ilyen KPI. Elmegy hugyozni egyszer a delikvens, veszít 15 – 20 percet, és ugrott a teljesítménye.
- Na, most azonnal hagyd abba, de tényleg. Mondom miért.
- Tehát az egyes munkapozíciókat méred, cseszel arra, hogy van egy csapat, aki egyszerre dolgozik, egy műszakban. A csapatot bünteted, az egyént jutalmazod. Mindezt teszed egy konyhában? Ne mán vazze. Ez roppantul nagy királyság, egy konyhában, csak gratulálni tudok. Azon csodálkozom, hogy beszélgetnek veled az embereid.
- Tudod, mióta a világ, a világ, egy konyha működése a csapatmunkára épül. Mint a kéz ujjai úgy kell, hogy együtt dolgozzanak az emberek, elfogadva azt, hogy van egy felelősségi hierarchia, amit mindenki elfogad. Tudod, vannak ilyen a séf, séf helyettes, salátás pálya, sültes pálya, stb. Értesz ugye?
- Normális ember, ha meglátja a számokat, ezt látná:
- 67, 80, 62, 134, 56 a keddi varázsszámaid.
- Átlag: (67+ 80 + 62 + 134 + 56 ) / 5 = 79, 80
- A keddi termelést csak 79,80 %-ban teljesítették az emberek, tehát 20.20 % - a termelésnek nem került legyártásra.
- De te nem ezt méred.
- Hanem hogy pl.
- Gipsz Jakab 67. Ez kb. azt jelenti, hogy Jakab + 33 % -nyi idővel többet piszmogott a számára előírt penzummal. Kb. azt jelenti, hogy amit 1 óra alatt kellett volna elvégezni, 1 óra 20 perc alatt tette meg például. Biztos szar napja volt. Nem furcsa az, ha ránézel a varázsszámaidra, akkor a számokból az jön ki, hogy lehetetlen legyártani a keddi gyártást?
- Ez még nem tűnt fel?
- Nem.
- Nagyon ügyes vagy, csak így tovább.
- Szerintem, ha nem hagyod abba, le fognak cserélni az alkalmazottaid. Azt sem tudod, mit mérsz, de méred. Ennek a rendszernek nálad semmi értelme, nem visz előre, főleg nem a gyártás minőségét.
- Ha nekem kellene bevezetni egy teljesítménymérési eszközt a következőt tenném:
- Fókuszban a csapat, és napi gyártási minőség.
- Ha minden nap a csapat legyártja minőségi gyártási munkával a kiváló minőségű végterméket időre, akkor övék a napi gyártáson realizált nettó profit 6 % -a. Pénzben, azonnal fizetve a következő hét keddjén.
- Ha átlagosan csúsznak 1 órát, akkor az bizony – 1 % lóvé. Ennyi, kész, nem több. Bízd rájuk a többit, szakemberek, meg fogják oldani.
- A tábládat dobd ki, tedd meg azt, amit az előbb mondtam, addig tedd, míg van csapatod.
- De hogyan lehet kiszámolni azt, hogy mennyi volt a keddi gyártáson realizált profit?
- Ezt most komolyan kérded?
- Igen.
- Nagyon hosszú hetünk lesz, készülj fel.

Mélyebbre kell mennünk egy kicsit, mondhatni filozófiai szintre, amikor arról kezdünk el beszélni, hogy van olyan fogalom, hogy vásárlóerő, és hogy az hogyan függ össze azzal, hogy akkor az adott faluban, városban, kerületben, vagy utcában akkor most tönkre megy-e egy adott profilú egység, legyen az kocsma, bolt, butik, vagy bármi.

Nézzük csak, mi a vásárlóerő fogalmának jelentése: - Wikipedia a következőket írja: -

„A vásárlóerő a vásárlóalap reálértéke, amely kifejezi, hogy a lakosság az adott nagyságú vásárlóalapért az áruk és a szolgáltatások milyen tömegét képes megszerezni. A vásárlóalap nagysága mellett az áruk és szolgáltatások árszínvonala határozza meg.

A GfK piackutató cég rendszeresen felméri Európai vásárlóerejét, melynek célja, hogy összehasonlítást adjon az európai „gazdag” és „szegény” régiói között fennálló egyenlőtlenségekről. „

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vásárlóerő

"A vásárlóerő-paritás (angolul „purchasing power parity”, rövidítve PPP) egy közgazdasági módszer egy alternatív árfolyam kiszámítására két valuta között. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. Az említett javak (termékek és szolgáltatások) egy úgynevezett kosarat alkotnak, aminek a tartalmát megfontoltan kell összeválogatni.

A referenciavaluta általában az amerikai dollár egy adott évre.

Ezzel a módszerrel két problémán lehet felülkerekedni:

• A valutaárfolyamok finom és durva ingadozáson eshetnek át anélkül, hogy változnának a gazdasági körülmények. Egy rövid távú nemzetközi összehasonlítás hamis eredményre jutna a piaci árfolyam használatával.
• A szegény országok valutáit rendszerint alulértékelik a piacon a gyenge termelékenységük miatt (lásd Balassa–Samuelson-hatás)."

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vásárlóerő-parítás

Itt az EU-s módszertan a kiszámításához, ha valakit érdekel:

https://ec.europa.eu/eurostat/cache/metadata/fr/prc_ppp_esms.htm

Ehhez megint vissza kell mennünk egy kicsit a történelemben, pontosan oda, a 60-as évek végére, amikor is kidolgozták nyugaton az áruházak - departement store - üzemgazdasági működési környezetét. Az első közepes alapterületű áruházak általában a fővárosi kerület, vagy városrész központjában, vagy a kisebb városok központjában nyíltak meg. Általánosságban elmondható, hogy olyan frekventált helyekre telepítettek ilyen egységeket, ahol nagyon sok ember fordul meg napközben. Ez sok esetben a kis városoknál a történelmi városmagot, vagy ahhoz közeli helyet jelentette. A nagyobb városokban olyan helyekre, utcákba telepítettek ilyen egységeket, ahol tradicionálisan meghatározó volt a kereskedelem. Előfordult az is, hogy olyan helyre települt az üzlet, ahol a környéken koncentráltan sok adminisztratív munkahely volt.

Mivel ez így volt már a 60-as évek végén nálunk is, kijelenthetjük azt, hogy az adott áruház telepítésének nem feltétele a lokális vásárlóerő megléte. Ebben a megközelítésben a lokalitás fogalma a kerületet, vagy a város még kisebb részét jelentette. Egy megyei jogú város esetében jelenthette a lokalitás fogalma az egész várost.

Amikor megalkották a 60-as évek végén az áruház, mint kereskedelmi üzemgazdasági egység üzemgazdasági működéselméletét, ami alapján kialakult a rendszer üzemgazdasági gyakorlata, általában három paraméterrel foglalkoztak mélyebben:

- mekkora legyen az alapterület

- hány áruosztály / termékkategória legyen

- készlet forgási sebessége mekkora legyen

Ezzel azt mondták, hogy bármekkora városba, vagy körzetbe érdemes áruházat telepíteni, de nem mindegy, hogy mekkora alapterületűt, és netán szükséges a helyi - tágabb környék- szokásokhoz igazítani az árú kínálatot.

Ebben a gondolkodási keretben már megjelenik az, hogy cégben, vagy cégrendszerben gondolkoznak, abban, hogy saját raktárbázist, és logisztikai rendszert tartanak fent, annak érdekében, hogy ki lehessen szolgálni több áruházat, netán ki kell tudni szolgálni azt rendszerszinten, hogy évente nyitnak pl. 40 egységet.

Tehát a cél az volt, hogy az adott régiót a lehető leggyorsabban, és lehető leghatékonyabban lefedni a megfelelő nagyságú áruházakkal, annak érdekében hogy a fogyasztó bármelyik üzletbe menjen is be, megtalálja a terméket, ami számára szükséges.

Ez már előrevetítette ott a 60- as évek végén, hogy egy komplex, állandóan változó, mozgásban lévő rendszernek kellett kidolgozni az üzemgazdasági elméletét, és gyakorlatát.

Innen nézve, hogy akkor most az egyes áruházak környékén hogyan alakul a vásárlóerő, „madármindegy“ volt. A cél az volt, hogyha ott az áru, és elérhető, akkor lehetőleg vigyék el, vegyék meg, és ehhez nem kellett más, mint komplex marketing stratégia. Ezt tűhegyesen dolgozták ki a szereplők, szépen ráhangolva az egész rendszerre.

El kellett érni hogy Joe, vagy Hans beüljön a kocsiba, vagy felszálljon a buszra., vonatra, és bemenjen azért az árúért, amit reklámoztak csak neki, csak most.

Nagyon érdekes azt végignézni, hogy a 60-as évek végétől az egyes országokban - gondolok itt Németországra, és Angliára például - hogyan alakult ennek az üzemgazdasági elméletnek a gyakorlati megvalósítása. Mindegyik országban másképp gondolták azt, hogy mi is az, hogy áruház, meg hogyan is nézhet ki ennek a történetnek a lényege. Hol vannak a fókuszpontok, amire figyelni kellene. Nagyon érdekes rendszerfókuszok alakultak ki az idők során, ami meghatározza azt, hogy az egyes megoldásokban mit is tekintettek annak, hogy valami, vagy az egész „hatékony“ az adott időintervallumban.

A fenti gondolatmenet magával hozta a központi, vagy decentralizált logisztikai rendszerek üzemgazdaságtanát, továbbá megnyitotta azt a kereskedelemfilozófiai kérdéskört, hogy ez a kereskedelmi rendszer - mint komplex dinamikus hálózat - miért egzisztál, és mi is egy ilyen komplex rendszer időszakos célja, és pl. szerepe.

Ez a gondolkodásmód nagyban inspirálta a kiszolgáló háttériparok üzemgazdaságtanát is, e nélkül a gondolati kör nélkül nem alakulhatott volna ki a végtermékalapú élelmiszergazdaságtani rendszerek üzemgazdaságtana, mivel valahogy ki kellett találni, és rendszerbe kellett foglalni azt, hogy az új áruházi rendszer csak erre a célra tervezett élelmiszeripari termékeket rendel meg, és kínál a fogyasztóknak.

Tehát addig míg az alapvető axiómákat nem értjük meg, továbbá nem elemezzük ki, hogy milyen gazdaságfilozófiai, vagy rendszerlogikai megfontolások vannak mögötte, és nem vonjuk le a megfelelően helyes következtetéseket, addig a kis boltok érezhetik úgy, hogy nincs tovább. Pedig csak egy paradigmaváltás hajnalán vagyunk.

A következő poszt arról fog szólni, hogy akkor hogyan lehet életet lehelni a kis boltokba, hogyan látja ezt a lecsómérnök, és mit mutat a nemzetközi varázsgömb ebben a játékban.

Mostanában több hír jön több európai országból, hogy egyre több bolt zár be, és hogy az emberek elszoktak a vásárlástól, és nem vásárolnak többé a boltokban, ezért be kell zárni az üzleteket, mivel nem rentábilis a fenntartásuk. Nézzünk egy kicsit az általánosságok mögé, hogy egy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is lehet a történet mögött valójában.

Induljunk ki az ellátási láncok magánéletéből, hogy egy kicsit belelássunk a történetbe egy kicsit mélyebben. Ahhoz, hogy lássuk a játékot rendszer szinten, vissza kell repülnünk a 60-as évek végére, amikor is ezeknek a kereskedelmi rendszereknek a csírái kezdtek kialakulni, és kezdték átvenni a szerepet a kereskedelemben.

Mi is változott a 60-as évek végén, addig mi volt?

Sok országban a 60-as évek végéig domináltak a saját tulajdonban lévő boltok, ahova bement a vevő, és megvette a szükséges dolgokat. Ezek általában kis alapterületű boltok voltak. Volt egy pult, ami mögött ott állt a boltos, és kiszolgálta a kedves vevőt. Ez volt az általános felállás.

 A piac virágzott sok helyen, ahova a helyi termelő be tudta vinni a termékét, és el tudta adni. A helyi termelőnek volt állandó kereskedelmi kapcsolata a legközelebbi város lakóval. Magyarországon a város környéki, és helyi termelők a 60-as évek végén nagyrészt bio termékkel látta el a várost. (Nem volt permetszer, mert minek? Nem kellett.)

A 60-as évek végére a városok népessége szignifikánsan elkezdett nőni, melyet le kellett követnie a kereskedelmi rendszernek is. Az embereknek láthatóan kevesebb idejük lett, gyorsan, hozzá akart jutni a termékhez, lehetőleg egy helyen, mivel nem ért rá másra.

Ekkor indult el egy gondolati vonulat a kereskedelemfilozófiában, hogy ki kiellene alakítani egy olyan rendszert, ami a kb. a következő paramétereket tudja:

1. A vevő bemegy egy helyre

2. Relatíve mindent megtalál egy helyen

3. Gyorsan tud fizetni

4. Ezt a helyszínt meg gyorsan el tudja érni a munkahelyéről, vagy a lakhelyétől.

Láss csodát, megjelenik, és nagyon rövid idő alatt általánossá válik az áruház, mint kereskedelmi egység. Na most az áruház angol fordításban: departement store. Az angol eredeti megnevezés: részleg + üzlet, bolt.

Tehát egy olyan helyszín, ahol részlegek vannak, a részlegeken vannak a részleghez tartozó áruféleségek, és magát a helyszínt, ahol az egész megvalósul, azt nevezzük áruháznak, vagy boltnak.

És itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy átérezzük azt, hogy ennek a kereskedelemfilozófiai meglátásnak a gyakorlatba történő átültetése miért forradalmasította a kiskereskedelmet.

A régi bolt, ahol a boltos állt a pult mögött, maximum egy részleg áruféleségeit képezte le, vagy még azt sem, mivel a nagykereskedőtől vette a termékeket, és nem volt mindenből minden fajta, és nagy mennyiség.

Tehát amikor megnyitották egy városban az első áruházakat, akkor a nagyobbak lefedték olyan 5-10 régi szakbolt szerepét, és olyan árubőséget kínáltak, amit régi boltos nem biztos, hogy tudott biztosítani. Az első közepes alapterületű áruházakat a városok legfrekventáltabb helyein nyitották meg.

Tehát az első áruházak megjelenésével a régi kisboltok veszélybe kerültek, sok be is zárt. Sok speciális bolttá alakult, és ráment olyan szerepre, amit csak Ő tudott nyújtani, így élve túl a kereskedelmi forradalom kezdetét.

Most már a kereskedelem terepe az áruház lett, mint a rendszer alapegysége. Miért mondom ezt?

Nagyon sok árú lett egy helyen, ezeket tudni kell kezelni. A termékeket speciálisan kellett csomagolni, speciális áruházi igények szerint, a vevő számára a termék formája teljesen átalakult. Ez forradalmat indított el a háttériparban is.

Mivel a termék forma megváltozott, ezért a termékek gyártásnak komplex gyártási, és logisztikai háttere megváltozott. Kialakultak a koncentrált gyártási terek, ahonnan diverz termékekkel lehetett ellátni az áruházakat termékekkel, erre a rendszerre tervezett céltermékekkel.

Ekkor alakult ki a rendszer működtetésének vállalatgazdaságtani háttere. Ezt fogjuk innentől körbe járni, hogy hogyan is néz ki ez a történet.

Beszéljünk egy kicsit most a történetnek erről az aspektusáról.

Egy cég ha nyitott egy áruházat, akkor azt akarta, hogy a lehető leggyorsabban még egyet, lehetőleg ugyanakkora alapterületűt, amit már megnyitott, mivel arra már kidolgozott egy üzleti tervet.

Mi volt ennek az üzleti tervnek az egyik lényege?

Csak az a termék kapott helyet a polcon, ami megfelelő módon hozta az áruház elvárásait, forgási sebességben, árban, profitban, stb.

Na de valahogy ki kellett számolni, hogy az áruház adott polcán, adott termék, adott eladott mennyisége akkor most mennyi profitot termelt az adott nap végén.

Mert ebből következik egy-két dolog. Ki kellett dolgozni az áruház, mint egység vállalatgazdaságtani működésének hátterét.

Ha kész, akkor ebből a háttérből ki kell hozni azt, hogy akkor most hogyan is néz ki az adott terméknek az árazása, és ez mikor hogyan néz ki?

Kb. a 2000-es évek végéig az az árazási modell volt érvényben sok helyen a kereskedelemben, hogy megveszem valamennyiért a terméket, ráteszem a beszerzési ár X % - át, és kiteszem a polcra. Ugyanezt a mondhatni faék egyszerű árazási modellt használják sok esetben még a mai napig is a vendéglátásban egyes szektorokban.

Vegyük észre, hogy ez árazási modell, nem költség, vagy profit modell.

Sokan keverik ezt a három történetet, pedig nem kellene. A fenti X %- ba bele kell férnie minden költségnek, és még maradnia kell, amit ugye a köznyelv „profitnak“ nevez. Ez ugyanolyan fél igazság mint ami azt mondják, hogy minden kiadás költség.

Szóval a cégeknek az volt az érdeke, hogy nagyon sok áruházat nyissanak, és lehetőleg mindegyik ugyanúgy nézzen ki mindenhol. Általában regionális raktárakból látták el az áruházakat termékkel, így egyszerűen lehetett szervezni az ellátást.

A hőskorban fix- és változóköltség típusú költségrendszert alkalmaztak arra, hogy a rendszer pénzügyi működését nyomon kövessék. Szépen működött a rendszer egészen a nagyjából a 2000-es évek elejéig, amikor is egyszerűen túlhaladta a kor a „ráteszek X %-ot a beszerzési árra, és ebbe minden belefér, meg jól is járok“ stílusú gondolkodásmódot.

Meglátásom szerint nagyon komoly gond van azzal, hogy a több hasonló üzlettel rendelkező, és valamilyen elvárás szerint ellátási, és működési oldalról láncba szervezett cégek nem látják át tisztán működésüket, és olyan rendszert használnak, ami effektíve kódolja a hibát. „Amit nem látok, vagy nincs róla adat, az nem is létezik“ Ekkor van az, hogy a tervezett X % , legyen bármekkora is a nagysága, nem takarja be business működést, nem hogy még a „profit“ is beleférjen.

Ehhez a modellhez tartozik egy kb. 40 éves kiforrott eljárás rend, hogy hogyan kell egy ilyen típusú modellt vezetni, és tartozik hozzá egy kőkemény működés mód, ami mondhatni kicsit másképp, de minden ilyen hálózatnál hasonló.

Na most ha csak ebben pénzügyi- működésmódban gondolkozom, akkor egyszerűen lezárom az innovációs mezőt, mivel azt sem tudom, hogy ez a mező létezik, mert csak az X %-ot kergetem. Proaktív se tudok lenni, mivel egyszerűen nincsenek adatok, ami kellene egy csiri-viri innovációhoz.

Tehát, egyszerűen azt kell észrevenni, hogy sok más kihívás közül, ami kiskereskedelmi rendszert érinti manapság, az egyik legnagyobb probléma az az X % kergetése, „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ Ha csak ezt tudom, mondjuk 200 üzletnél, és az X %-ra épül az egész üzleti modell, akkor eléggé komoly problémával kell szembenézni.

Magyarul, ennek a vállalatgazdaságtani modellnek, hogy „mennyi %-ot tegyek rá a beszerzési árra, hogy tuti legyen a business.“ vége, szevasz, temető. Élt 40 évet, R.I.P.

Egy költségmodell haláltusáját látjuk, ami azt a látszatot kelti, hogy sírba száll vele együtt az egész kiskereskedelmi rendszer. Pedig ez koránt sincs így.

Kell keresni egy olyant, ami működik az adott történetre professzionálisan. Ha ez még időben kidolgozásra kerül az adott cégnél, akkor azért valamit lehet tenni hogy ne vesszen el minden. Ilyent meg ritkán látni manapság.

A működésmodellben ott van a hatékonyság, és annak mérhetősége, a kérdés az, hogy ez a történet hogyan néz ki a gyakorlatban. Hogyan is néz ki az új modell? Ez itt a kérdés. :)

A képre, vagy a szövegre kattintva megnyílik a cikk.

A szőlőtermesztés fennmaradása a tét: összefogást sürgetnek a borászok

Van itt egy nagyon komoly problémakör, amiről nagyon ritkán beszélünk, pedig nagyon kellene, és amikor szakmai körökben szóba kerül, akkor eléggé elhalkul a szó. Képzeld el a következőt. Ott van egy 16 – 18 éves lány vagy srác, aki nyomja napi 15 órában a sulit, mert elmegy oda, meg hazajön, meg tanul, meg felkészül a másnapi órákra, meg a dolgozatra, meg miegymás.
Jobb esetben van egy laptopja, meg okostelefonja, hozzáfér az internethez, tolja ezerrel a dolgot, van heti maximum 500 Ft szabad tőkéje, van heti két nap szabadideje a hétvégén, és van egy hobbija, amiben nagyon jó. Ez a srác, vagy lány odaáll eléd, - mert bízik benned, mert te vagy a nagy vállalkozó- és a következőt mondja:

- Figyu, hogyan álljak neki, jó vagyok a hobbimban, és vállalkozni akarok, mert 7 éves korom óta szeretem csinálni, segítesz?
(Ott áll előtted, teljes elmével, és a válaszodra koncentrál, amire vár.)

Te, meg megkaptad a kérdést, és ott állsz levegőért kapkodsz, vakarod a töködet, és mire leküzdötted a gyors 10 másodperces sokkot, végre megszólalsz, és valami olyan ótvaros baromságot mondasz. Olyant, hogy a lány, vagy a srác nem fog tőled kérdezni az elkövetkezendő 20 évben, és különben is, lehet, hogy a válaszoddal egy életre elvetted a kedvét.
És ezt zsigerből érzed. Már azon gondolkozol, mit tegyél, - hogyan tedd jóvá - mert roppantul nem vagy számára hitelesen kompetens ebben a témában. És eltöprengsz az élet nagy kérdésein, mert zsigerből érzed, hogy önmagad számára sem vagy hiteles, és ez nagyon komolyan problémás pl. reggelente, ha tükörbe kell nézni.

Szerencsére, úgy nőttem fel, hogy azok az emberek, akik körülöttem voltak, azok, amiben alkottak éppen, szívvel lélekkel tették azt, amit abban a pillanatban tenniük kellett, értettek ahhoz, amit csináltak, fel sem merülhetett az, hogy színházat adnak elő. Lehetett tőlük kérdezni, és válaszoltak is a feltett kérdésre, a legjobb tudásuk szerint.
Manapság látom ezt a 10 másodperces csendet sok esetben, és a hideg verítéket lecsorogni a háton egy ilyen helyzetben. Mert a válasza nem hiteles a kérdező számára, és ez süt. Nem meri azt mondani válaszként, hogy:

- Figyu, nem tudom b…meg, kérdezz mást.

Ha ezt mondaná, akkor egyéb kérdések merülnének fel a kérdező részéről, amire meg végképp nem tudna válaszadó válaszolni, önmaga számára komoly filozófiai válságot okozna egy ilyen kérdezz-felelek, inkább nem vállalja be. / Ezért választottam ezt a képet a poszthoz, semmi másért : ) /

M is a kérdés?

Van egy fiatal, aki tehetséges, ambiciózus, van heti 500 Ft szabad pénze, heti két nap szabadideje, és baromi jó a hobbijában.
A kérdésével azt kérdezi, hogy mit kellene csinálnia azért most azonnal, és az elkövetkezendő 5 évben, hogy az 5. év nyarára legyen egy 20 fős vállalkozása, amit vezetgethet, és jól él belőle? Azért, mert akkor lesz 24 - 25 éves.
Na, most erre a probléma halmazra kellene tudni válaszolni.
Méghozzá olyan válaszokkal, ami azonnal működik, és működhet, mindenhol az országban. Mert ha erre a történetre lenne komplex válasz, akkor az ország tele lenne rövid időn belül nagyon komoly innovatív fiatalokkal, akik tudják azt, hogy az ötletük értékes, és azt is tudják, hogy mennyire az.
Továbbá azzal is tisztában vannak, hogy van az a tudásbázis, hogy a nulláról elindulva tényleg el lehet jutni a 20 fős középvállalati szinting 5 év alatt.

Hogyan néznek ki egy ilyen 5 éves business modell?
– Peremfeltétel: heti 500 Ft, és heti két nap szabadidő-

Megkérdeztem egy CEO-t a témában. Majdnem kiröhögött. Kérdeztem egy expatot is, az meg félrebeszélt.
Megkérdeztem egy könyvelőt is, hogy mi a stájsz. Azt mondta, hogy ez lenne a legfontosabb kérdés, mivel dumálunk a KKV-k ról, de az, hogy hogyan lehet eljutni erre a szintre a nulláról, arról nincs egy céda szó sem.
Erre a történetre közösen kellene megtalálni az egzakt válaszcsoportot, mert eléggé felpörgetné az innovációt.
Ez a játék az élelmiszergazdaságban?
Elkezdene pezsegni az élet, ha csak egy kicsit megkapargatnánk a felszínt a témában. Nem kellene nekiállni, és megválaszolni a kérdéseket közösen?
Na megyek, és iszom egy kávét.

Kép: https://sovkusom.ru/neudachnye-blyuda/

Olyan dologról fogok írni, amiről nagyon ritkán beszélünk, amikor a KKV-k magánéletében kezdünk el turkálni, pedig a történtet ott van előttünk, érzékeljük is, de baromira nem foglalkozunk vele, talán csak akkor, amiikor már lehet, hogy nagyon késő.

Ott ül a srác szépen megborotválkozva, ahogy kell, az első romantikus vacsorán a választott lánnyal, nyáridőn, beteszi a nagyfilmet, és megy szépen a vetítés, hogy elnyerje a lány szívét. Megy szépen a nagyfilm, közben fogy a bor, a finom vacsora mellé, az idő is szép, a fim lassan pereg. A kérdés az, hogy akkor most egy ócska sci-fi, ment le, vagy egy keserédes szerethető igaz történeten alapuló romantikus vígjáték netán? Van az a pillanat, amikor ez kiderül. Hát igen, házasság vagy egy ótvaros nagy pofon a szeretett lánytól, ez itt a kérdés…

Nézzük a mesét.

Élelmiszeripari KKV-nál sokszor találkoztam – találkozok - olyan tulajjal, vagy kinevezett vezetővel, aki úgy gondolta, hogy nála van a bölcsek köve, és birtokában van az összes varázslatnak, és abszolút tudásnak, és Ő miatta fúj a passzátszél most éppen akarata szerint északról a mai napon, de holnap délről fog, és ebben is biztos.

Szóval a srác tolja a nagyfilmet, és löki ezerrel, mert ebben él. A cégről is ez a nagyfilm süt minden részleteiben. Fasza iroda, kiváló titkárnő csajok főzik a kávét, szerényen szép a kiskosztüm, főleg így nyáridőn.

Ott vagy, a feszín kiváló, és valamilyen szinten élvezed is, mert finom a kávé na. Történik egyszer, hogy csörög a telefonod, es felhív a srác, hogy menjek már be kávét inni, mert beszélnünk kell, mert kánya van, és kíváncsi a véleményemre. Abbahagyom az autószerelést a havernál, szépen lezuhanyoztam, és beültem a kocsiba, mert roppantul kíváncsi voltam arra, hogy akkor most mi is a kánya tárgya.

Bemegyek az irodába, a titkárnő csaj remegve főzi nekem a kávét, - itt már tudtam, hogy elég komoly kányával állunk szemben –
Leültem, lassan belekortyoltam, felé fordultam és mondtam neki:

- Akkor mondjad Bélám, mi a kánya.

(Nem Bélának hívják az urat, de most ebben a sztoriban legyen ennek a szereplőnek a neve Béla)

És Béla belekezd. Azt mondja, hogy sikeresen megkapta a hitelt az egyik banktól, fejlesztésre, több mint fél éve. De most roppant nagy a kánya, mert nem igazán tudja kifizetni ebben a hónapban a törlesztő részletet, mert valami nem úgy megy, ahogy az kellene.
-

Bélám, akkor most mire is vetted fel a hitelt?

Kérdezem tőle. Mondja fejlesztésre, szépen megvette a gépeket, meg minden, szépen elkezdte legyártani a végtermékeket, ahogy kell, a vevője időben ki is fizette az ellenértékét.

De kevés a pénz, b…meg.

Gyorsban nézem a számokat, és látom, hogy a dolog nem csak egyszerűen kányás, hanem nagyon kányás.
A következőt kérdeztem tőle:

- Te tudtad, hogy mely termékrendszert mennyért gyártasz az adott időszakban hitelfelvétel előtt?
- Persze, a könyvelővel szépen kiszámoltuk, ahogy kell, amit a bank elfogadott.

- Mondom okkás, ezzel nincs semmi gond te bukod a vállalkozásodat, meg a hitel fedezetet, nem a bank, Ő köszöni szépen, jól van.

- Hogyan illesztetted a felvett hitelből finanszírozott projektet a már meglévő gyártás struktúrádba, és miben változott a cég működése a fejlesztéstől? Hol az integrált business terv?
- Aztat is könyvelővel toltuk, ahogy kell….

Maradtam pár órát, kiszámoltuk, hogy mennyért gyárt le egy végterméket, a haját tépte az eredménytől, már látta, hogy miért volt barom.
Roppant kemény meló várt rá, de megmentette a cégét, és már nem barom, de nem is lett egy rom a végére.

Egy kicsit változott is a stílusa.

Már ad arra, hogy a nagyfilm mögött ott legyen az igazság, és nagyon jól érzi magát. Elkezdett egy kicsit csúnyábban beszélni, de mondtam neki, hogy ez le fog tisztulni, ahogy megszokja azt, hogy most már tudja is mit csinál, meg hogyan.

Így került el egy ótvarosan nagy pofont az élettől. Ilyen ez a boniem.

Kép:

https://balatongyorok.hu/programok/romantikus-turautvonalak

A FAO oldalait lapozgatva találtam egy nagyon érdekes témakört, íme:

Home- Grown School Feeding Resource Framework 

A letölthető dokumentum a következő:

Itt:

Home- Grown School Feeding Resource Framework Synopsis - March 2018

Vagy itt:

Home- Grown School Feeding Resource Framework Synopsis - March 2018

Érdemes tanulmányozni ezt az anyagot, akit érdekel a téma.