Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, ott, ahol a kerítés is kolbászból van, ahol a szemetet a háziasszonyok full sminkben viszik ki, abban a városban történt meg ez a mese.
Nekem is olyan mesélte el, aki átverekedte magát az üveghegyen, megküzdött a sárkánnyal, és elnyerte a királylány szívét, épp az öreg királyhoz siettek, a fele királyságért, amikor egy erdő széli fogadóban találkoztunk, ekkor mesélte él a mesét egy icce mézsört kortyolgatva.
Képzeld el, hogy abban szép városban volt egy olyan éjszakai zenés mulató, ami nagyon népszerű volt a helyi boszorkányok, és mágusok között, de előszeretettel járt oda mindenki, aki mulatni akart. E helyen a legjobb zenék szóltak, a legjobb válogatott italok szolgálták a kedves nagyérdemű szórakozását. E hely, és még jó pár hasonló hely tulajdonosa egy 30-as évei közepén járó varázsló, foglalkozására nézve milliomos, aki előszeretettel állt be kiszolgálni a nagyérdeműt.
Történt egyszer, hogy a buli még nem indult el, csak páran lézengtek a helyen, és bejött egy fiatal boszorkákból álló csapat, hogy igyanak egy mézsört. A srác kiment az asztalukhoz, hogy felvegye a rendelést. Ekkor az egyik fiatal boszorkány száját a következő mondat hagyta el:
.- Ha nem csak egy felszolgáló lennél, felszednélek.
A srác csak mosolygott, és nem mondott semmit. A pult mögül hangos kacagás harsant fel, mivel a pultos boszorkák hallották az ominózus mondatot.
Megkapták a boszorkák a mézsörüket, és az élet ment tovább a maga medrében.
Ekkor az egyik boszorka mondta a srácnak, hogy valamelyik vendég összerondította a mellékhelyiséget, és megy kitakarítani. A srác a következőt mondta az alkalmazottjának:
-
- Te világos ruhában vagy, és a pult mögött fogsz dolgozni egész éjszaka, inkább megcsinálom én.
A pultos boszorkányok a világ végére is elmennének érte, ez nem kérdés.
Eddig a mese.
Ilyen az, amikor valami nem csak egyszerűen jó, hanem emberséges is.