Erre a képre szokták azt mondani felénk, hogy „ari”, Nagyon jó a csaj, de most nem róla lesz szó ebben a posztban, hanem arról gépről ami a látvány hátterében van. Ez történetesen egy MTZ 50 traktor. 13 évesen tanultuk meg általában kezelni a vasat, és lettünk a mesterei a vasnak. 

Volt annak nem kis varázsa, hogy gyerekként pár tonna vas, ami kezesbárányként engedelmeskedik mozdulataidnak, szépen úgy viselkedik, ahogy abban a szituációban kell.

Nagyon gyorsan rutinos vezetők lettünk, szépen megtanultunk minden munkát, amit el kellett végezni a földeken.  

Ezzel egyetemben a gép karbantartását is szépen megtanultuk. Tudtuk többek között mi fán terem a hidraulika olaj, és mire jó, hogyan néz ki a hidraulika cső, meg az izzító gyertya, és még sorolhatnám. Képben voltunk teljes mértékben azzal, hogyan néz ki a vason egy nagy generál, tudtunk segíteni benne, és ami a legfontosabb élvezettel szívtuk magunkba a tudást, nem a TV-t bámultuk, ez sokkal érdekesebb volt.

Magunkba szívtuk az őstudást, az alapokat, egy hozzáállást, amit később nagyon jól tudtunk hasznosítani nagyon sok szituációban, és tudunk ma is.

A legjobb dolog, amit a gyerek kezébe lehet adni ebben az életkorban, az egy traktor, meg egy darab föld, és hajrá.

Ez a tudás hatalmas előnyt jelentett az egyetemen, de ez egy másik történet.