Reagálnék Zsebők Zsigmond kollégám cikkére, miszerint baj van az élelmiszeriparban, valamit kéne tenni….. De mit is???
Elolvasom a cikket, hátha a hivatkozásokban Bárány úr, Éder úr ) olvasok konkrét megfogalmazást a feladatok soráról. Mint kezdjük ezzel, folytassuk azzal, s erre vagy arra fordítsuk a „rengeteg” pénzt.
69 éves Tartósítóipari mérnökként (Kertészeti Egyetem) megjártam a hazai élelmiszeripar szocis útjait. Dolgoztam a méltán híres Élelmiszer gépgyártásban (Agrikon) tevőlegesen ténykedtem hazai kis konzervgyár (Dejtár, Salgótarján, Fertőd) fellendítésében. A kis üzemek (azért a 100 dolgozót meghaladtuk) nyersanyagellátásában, a termeltetésben, felvásárlásban tevőlegesen részt vállaltam. Az egzisztáló világ színvonalú MAGYAR ÉLELMISZERIPAR mindennapjaiban aktívan részt vettem. Konzervgyárak vezetőivel napi kapcsolat, tudományos kutatás, szakmai lapok járatása, szakmával foglalkozó igazi, tartalmas szakkönyvek forgatása. Nem egyedi az esetem. Talán az egyedi, hogy kitanultam a tartósító szakma legfelsőbb szintjeit, mint tartósítóipari szakmérnök, növényvédelem, megújuló energetika, épület energetika.
Még belefért a karrierembe egy 3 éves külföldi gyáralapítás, működtetés is, ahol megálltam a helyem. Külföldi tartózkodásom előtti utolsó fizetésem egy gépészmérnök fizetésének a fele lehetett. Konzervüzem főágazat vezetői beosztásban.
Kint, egy fejlődő országban, ahol magyar gépekkel vettünk részt un. nyugati export tevékenységben, a fizetésem nagyon magas volt. Gondoltam én, ameddig nem találkoztam ugyanazon országban, ugyanazon területen ténykedő francia konzervipari mérnökökkel. Hát, többé nem dicsekedtem.
Megjártam hazajövetelem után a vetőmag nemesítés, forgalmazás, kisüzemi zöldségtermesztés rögös útjait. Valószínű, hogy kényelmes munkakörben ténykedő, jól fizetett alkalmazottak el sem tudják képzelni, hogy mekkora tudásra, váratlan helyzetek megoldására való képességre (elromlott hűtő, elromlott gép, kimaradó nyersanyag szállítmány, túl sok nyersanyag stb.) volt, van, lesz szükség az élelmiszer vertikum bármely ágában.
Jó, rátérek a lényegre! A magyar élelmiszeripar fénykorában képzett tartósítóipari mérnökök, termesztő mérnökök beleértve a borászatot, hús, tej ágazatokat stb. zöldség/gyümölcs termelést irányítókat hihetetlen tudással és kapcsolattal kellett hogy rendelkezzenek. Nem volt digitális világ, így a fejükben, kezükben volt a tudás. S azzal tudtak is élni, hisz a Kádár korszak húzó ágazata volt az élelmiszer ipar.
Ma, kiderül, hogy képzés az van több helyen, de amolyan gyorstalpaló kurzusok, alig néhány tanulási nappal, még kevesebb gyakorlati tapasztalattal. Tényleg ők jelentik a szaktudást? Ami majd mindent megold?
Pár napja, (2024.05.28.) hangzott el a Hajnaltáj c. műsorban, amit mindenki tud, - de mivel oly kellemetlen hallani, beszélni róla - inkább elfelejtik, hogy burgonyából és vöröshagymából többek között kevesebbet termelünk, mint amennyit elfogyasztunk. Jóval kevesebbet!
A világ átlagtermés 17-18 t/ha, de több országban ennél lényegesen több, 40-60 t/ha, sőt egyes termőhelyeken 100 t/ha feletti értékeket is elérnek! Magyarországon 2014-ben 2 474 hektárról 61 813 tonna termést takarítottak be, ez azonban a hazai szükségleteket sem fedezte, mert 9 000 tonna importra is szükség volt!!
Mára a helyzet még tovább romlott!
És folytathatnám a sort, a többi zöldség növénnyel. Pedig sok pénzt elnyelt az elmúlt évtizedekben a kertészeti ágazat.
Kiderül már forrásokból, hogy a talaj minősége is rohamosan romlik.
A megtermelt zöldség/gyümölcsök beltartalmi értékei éppen a talaj minősége miatt folyamatosan csökken. Vagyis egységnyi zöldségből kevesebb magnéziumot, káliumot, C vitamint tud felvenni szervezetünk. Pedig a napi táplálékból kellene megszereznünk az egészségünket. „Segíts magadon, a magyar egészségügy is megsegít”.
És is jönne a képbe az állattartás. Trágya nélkül nincs élő talaj!
Valaha a dübörgő kertészeti termelés, feldolgozás korában a megtermelt alapanyag jó részét a kis kertek, kis gazdaságok adták, ahol intenzív körülmények között elképesztő termésátlagok mellett termelték meg azt a zöldség/gyümölcs mennyiséget, amit a legközelebbi feldolgozóban leadtak. Remekül működött a dolog.
Hát röviden jellemezném a helyzetet, a Süsü, a sárkányból vett idézettel. A zsoldosok beszámolójával.
Bizony! Most itt állunk kard nélkül, meg behorpadt sisakkal! Bizony!
Hová lett a mezőgazdaság részére nyújtott támogatás?
-Elveszett.
De mi maradt mégis belőle és a múlt erős ágazatából?
-Behorpadt.
Hát igen, itt állunk magas szintű tudás, motiváció, kidolgozott tervek, termeléshez való kedv nélkül.
De vannak kijelentések, nagy eszű mondások, elégedett hümmentések a semmiről!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
Adnék egy kezdő lökést! Mi még termelünk a kertünkben. De sok haszna nincs. 5 évvel ezelőttihez képest 4-5-szörös a Wuxal, Substral stb. ára. Sokszorosára nőtt a vetőmag ára, s csökkent a minősége. Az OBI- ban nem lehet kapni elegendő kerti eszközt, például egyetlen jó ásó és jó kapa volt a napokban a kínálat. Nem olcsón! Már akkora sincs a kínálat, megvettem az utolsó darabot.
Horribilis az ára a kerti földnek, kerti marhatrágyának. 5 év alatt háromszorosára nőtt a kis feromonos csapda ára. Pl. almamoly detektálására. A csomagolása mára elavult, s igazán érthetetlen, hogy mitől lett ekkora az ára? Hasonló a helyzet az egyéb növényvédő szer kiváltását célzó beruházásokkal.
Tehát, sokakkal egyetemben szeretnénk, ha a kiskertekben felhasznált input anyagok ára nem nőne mérték nélkül! Legyen kedv a termeléshez!
Bár, elgondolkodtató egy helyi gazda véleménye, miszerint nem cél a házi kerti termelés támogatása, mert akkor a paraszt nem vesz a multiból. Hát ma vesz a multiból. Erről szól a kapitalizmus. Jó ez nekünk?
És még onnan sem sokat, mert figyelve a helyi piac és a helyi multi eladásait, nem tűnik a vásárlások volumene növekvő tendenciájúnak.
S a mai gyenge egészségügyi ellátás kapcsán követendő lenne a tanács, napi 700 gramm zöldség+gyümölcs lenne az ideális. Ennek megtermeléséhez pedig nem kell több, mint 200.000 hektár öntözött terület. Ez sok lenne Magyarországon???
Tehát legyen reális bekerülési áru a felhasznált anyag, legyen egészség tudatos étkezésre felhívó kampány (a folyó politikai kampányok helyett) . Valaha voltak tömegével felhívó plakátok, szlogenek, amik mára kikoptak.
S legyen az öntözés kis és nagy volumenben kivitelezhető elfogadható áron.
A kiskerti talajok javításához szükséges baktérium trágyák, komposztáló felszerelések.
A szomszédos Ausztriában, a Pamhagentől induló utak mentén óriási nagyságban vannak fóliák, üvegházak. Korszerűek, példaértékűek. A határ innenső oldalán szinte semmi!
Tehát tőlünk alig néhány méterre van példa, tudás, minta, tapasztalat. Ez utóbbi az ott dolgozó magyar tízezrek fejében van meg! Akarom mondani, csináljunk mi is hasonlót!
Korosztályom lassan elfárad, kihal. S senki nem kérdez semmit, hogy mi is a véleményünk idős szakiknak?! Nincs konzultáció. S csak folytatódnak a konferenciák a kellene témakörében….
Valószínűleg szeretnénk még megérni, hogy a kiskerti, nagykerti, nagyüzemi élelmiszer termelés dolgos szereplői, alulról felfelé olyan megbecsülésben részesülnének, amilyet régen kaptak. Mégis csak olyasmit állítanak elő, remélhetőleg egyre jobb minőségben, ami létfontosságú. Élelmet.
Lehet, hogy évszázadok múlva zöld emberkékként elég majd a Napra kiülnünk, s fél óra alatt meg van a napi betevőnk. Vicces a kérdés, da vajon miért képzeljük el a marslakókat zöld színű emberkékként?
Lassan itt a nyár, záporoznak a makrogazdasági adatok, tegnap ért véget az egynapos Agrofood 2024 konferencia. Érdemes elolvasni a most véget ért konferencia programját, hogy kicsit képbe kerüljünk, hogy mi is foglalkoztatja a szakmát most, így 2024 májusában.
Társadalmi egyeztetésen vannak az élelmiszeripari pályázatok, szóval mozgásba lendült a szakma. 2024. május 16.-án interjú jelent meg az Indexen Bárány Lászlóval, a Master Good ügyvezető tulajdonosával. Érdemes elolvasni az interjút, nagyon érdekes dolgokról beszélt Bárány László. Amiért billentyűzetet ragadtam ma délután, az nem más, mint amikor szóba kerül a pénz, idézet az interjúból:
„ Iparági vélemények szerint az idei semleges év lesz a hazai agráriumban, azonban a 2025–2029 közötti időszak a konjunktúráról szól, köszönhetően többek között a vidékfejlesztési támogatások kibővített konstrukcióinak, valamint az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) rövidesen megnyíló mintegy 1500 milliárd forintnyi beruházási pályázati keretének. Szakértői szemüvegen keresztül nézve mire célszerű költeniük a támogatást a vállalkozásoknak?
Valóban, soha nem látott anyagi források állnak rendelkezésre, de szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a jelenleg nem hatékonyan működő üzemek hatékonyságnövelésre tudják fordítani a támogatást. Miért?
Mert ezek a vállalatok elsősorban a versenyképes tudás hiánya miatt nem működnek hatékonyan, és nem versenyképesek. E tudás nélkül pedig nem tudják, milyen fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, hogy behozzák hátrányukat. Ott, ahol nem alakult ki az a módszertan, miként lehet a tudáshiány által okozott lyukakat betömni, nem hiszen, hogy segít a támogatás.
Azt a kevés céget azonban, amelyek európai vagy akár világszínvonalon termelnek, még versenyképesebbé tehetik ezek a támogatások. Ezáltal növekszik a magyar élelmiszer-termelés outputja, összességében pedig jelentős fejlődésen megy keresztül a hazai agrár-élelmiszeripar.”
Érdemes kicsit jobban kivesézni azt, amit mondott Bárány László. Vezető iparági szereplőtől ilyen mondatokat hallani eben a témában, eléggé el kell hogy gondolkoztasson minden szereplőt, aki valamilyen kapcsolatban van az élelmiszergazdasággal!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
Tehát vannak vállalkozások – legyen az nagy, közepes, vagy kicsi vállalkozás – amelyek jelenleg nem hatékonyan működnek. Azért nem működnek hatékonyan – legyenek bármekkorák - mert nem rendelkeznek azzal a tudással jelenleg, ami biztosítaná a hatékony működésüket.
Azt mondja, hogy a versenyképes tudás hiánya az, ami miatt nem hatékonyak, és mivel ezzel a tudással nem rendelkeznek, ezért azonosítani sem tudják azt, hogy melyek azok a fejlesztések, amelyekkel biztosítható a versenyképességbe csomagolt időszakos hatékonyság.
Ha kapnának támogatást hatékonyság növelésre, akkor sem lesznek a támogatással megvalósult hatékonyságnövelő beruházás aktiválása után hatékonyak.
Érdemes lenne elemezni a statisztikákat, hogy az élelmiszeripari cégek mennyi visszatérítendő, és vissza nem térítendő céltámogatást kaptak arra, hogy növeljék az időszakos versenyképességüket, a 2004-es EU csatlakozás után, a mai napig.. Ezt is belevéve a képletbe, Bárány László mondatai eléggé oda lettek téve…. – Pestiesen szólva! - Convergence Programme of Hungary 2020- 2024
Tegyük hozzá, hogy a húshasznú csirketenyésztésnek, és a tyúktojástermelésnek is nagyon komoly hagyományai vannak Magyarországon. A sikertörténet a 1960-as években kezdődött Bábolnán. Mind a húshasznú csirketenyésztésben, mind a tojáshasznú csirkenevelésben világszínvonalú, iparági rendszerszintű tudást – know-how-t – hozott létre a szakma. Írtunk már erről a témáról az Élelmiszermérnökök Gazdasági Blogján, lassan egy évvel ezelőtt a következő cikkben:
Mind a tojáshasznú csirketenyésztés, mind a húshasznú csirketenyésztés nagyon komoly világszabványok szerint működő iparág. A működés környezete a takarmánytermeléstől a megfelelő súlyú csirke átadásáig átlátható, és jól kutatott tudományág. Grammra pontosan meg lehet mondani, hogy milyen tápanyagokra van szüksége az adott élősúlyú csirkének.
A teljes takarmánytermesztési, takarmánykeverési, és tenyésztési folyamatot igyekeznek automatizálni, ahol lehet. Teszik ezt annak érdekében, hogy a lehető legegyszerűbben tudjanak integrálni a rendszerbe bármilyen innovatív fejlesztést. Természetesen bármelyik megrendelő elvárja a teljes körű, minden rendszerelemre kiterjedő minőségbiztosítás meglétét a rendszer teljes környezetében.
Tehát miben is gondolkozik Bárány László? Mivel kel, és mivel fekszik?
Semmi másban nem gondolkozik, csak rendszerekben, iparági vezető cég ügyvezetőjeként rendszerben gondolkozik. Ha valamilyen innovációról van szó, rendelkezik a cég azzal a szakembergárdával, akik rendelkeznek azzal a tudással, hogy elemezni tudják az adott innováció hatását a teljes rendszerre. Mivel elemezni tudják a hatását, ezért képesek jól dönteni abban is, hogy az adott innováció szolgálhatja-e a cég érdekét most vagy később. Van nálunk annak a fogalomnak jelentése, hogy „innovációs potenciál.”
Persze ehhez kell az, hogy a folyamatosan innovatív ötleteket integráló cég folyamatosan elemezni tudja azt, hogy hogyan néz ki a gyártott termék időszakos piaci pozíciója, vagy épp hogyan néz ki a cég piaci potenciálja, tudva azt, hogy a cég az EU kb. 500 millió főt számláló piac részeként működik.
Mivel képes így gondolkozni a cégről, ezért ebben a közegben képes arra, hogy világosan lássa, és lefordítsa három tizedes pontossággal üzleti terv szintre azt, hogy mit is jelent az neki, hogy versenyképesség.
Ha innen nézzük azt, hogy mit is mondott az interjúban, akkor a mondatainak még nagyobb jelentősége van, mint az első blikkre látszik!!
Kellene olyan tudás a nem versenyképes cégek, amivel versenyképessé tehetőek, és ha ez megvan, akkor jöhetne, a befektetés mondjuk egy olyan technológiába, ami növelheti a cég „versenyképességét”.
Na de itt felmerül egy nagyon komoly kérdés. Történetesen az, hogy mit is jelent az, hogy a cég olyan „versenyképes” tudásokat hoz be, amivel a „cég versenyképessége” növelhető? Ez lesz az alapkérdés.
Például azt mondják a makroökonómiával foglalkozó közgazdászok, hogy egy ország versenyképességét többek között meghatározza az oktatás állapota. Ez úgy fordul le az élelmiszergazdaságra, hogyha pl. vannak képzett élelmiszermérnökök, és feltételezzük azt, hogy azok részt akarnak venni az élelmiszergazdasági értékteremtési folyamatokban.
Akkor van esély arra, hogy pl. piacképes termékeket tervezzenek egy-egy cégnél.
Na, de most itt van egy kis gond! Nagyon sok élelmiszermérnök úgy gondolta az egyetem elvégzése után pl. a 2000-es évek közepén, hogy külföldön képzeli el a jövőjét, mivel nem akarta akkoriban megfizetni a tudásukat az iparág abban az időben. Ez a hozzáállás máig sem változott sajnos. Erről is írtunk már a blogon ebben a cikkben:
Ez a trend, hogy a jól képzett élelmiszermérnökök nem az iparágban helyezkedtek el, már trenddé vált 1960-as évek végétől.
A szocializmus hitt abban, hogy csak azt tudja elosztani, amit megtermel. Ezért képes volt arra a termelőszövetkezeti, és állami gazdasági rendszer, hogy kor színvonalán jó minőségű csomagolt élelmiszeripari tömegtermékkel lássa el az országot, eléggé magas exporthányad mellett. Abban a korban az élelmiszeripari cégek nagyon magas minőségű prémiumtermékeket is képes volt előállítani a rendelkezésre álló ipari bázison.
Már akkor is az volt az iparági szokás, hogy egy jól képzett tartósítóipari szakmérnököt nem kell jól megfizetni. Úgy gondolták, hogy agrárország vagyunk akkoriban az 1950- 1989 közötti időszakban a szocializmus alatt, és nem élelmiszeripari nagyhatalom. Sajnos ez a felfogás a mai napig jelen van valóságunkban, amely egy nagyon alacsony szintre engedi bekalibrálni az innovációs potenciálokat. Egyszerűen ennyit enged meg ez a paradigma. Alacsonyan fizetett munkapozíciók, és alapanyag termelés, nem több. Ha ezen nem tudunk változtatni rövidtávon - 1-2 éves időtáv - akkor nagyon komoly problémákkal fogunk szembenézni, ha kiszárad a talent pool.
Régen is, ma is egy élelmiszermérnöknek, vagy tartósítóipari szakmérnöknek nagyon komoly tudással kell rendelkeznie. Az a minimum, hogy képes megtervezni egy terméket, vagy termékrendszert. Természetesen ha terméket tud tervezni - mert ez alapelvárás- akkor annak a gyártását is meg tudja tervezni. Tud élelmiszeripari gépet tervezni, képes tervezni feldolgozó vonalat, erre a tudásra építve képes egy üzemet megtervezni, és biztosítani működését. Rendelkezik alapanyag ismerettel, és rendelkezik eléggé modern menedzsment tudással, így nem gond, ha élelmiszeripari céget kell vezetnie. Egy jó élelmiszermérnök beszél egy két nyelven, így mondjuk képes egy exportügyletet menedzselni, vagy eredeti nyelven olvasni a legmodernebb kutatási eredményeket.
Nagyon sokrétű tudással kell rendelkeznie egy jó élelmiszeripari mérnöknek, vagy egy jó tartósítóipari szakmérnöknek. Ez a tudás mindenhol keresett a világban, és meg is fizetik. Nálunk még mindig az 50 éves begyöpösödött szokások vannak jelen, ami mára már kontraproduktívvá vált, és gátja az innovációnak, és a napi működésnek. Vannak olyan iparágak, ahol már ma is a napi működést hátráltatja a megfelelő szakmérnöki tudás hiánya.
Ha pl. egy élelmiszeripari cég vezetője megnézi azt, hogy pl. hogyan vélekednek a Redditen a fiatalok arról, hogy hogyan fizetnek az élelmiszeripari cégek, hát azt kell mondjam, eléggé el kellene hogy gondolkozzon. A posztok alapján egyszerűen az élelmiszeripar nem tud vonzó alternatívát nyújtani fizetések terén egy fiatalnak jelenleg, és akkor eléggé finoman fogalmaztam. Ezen komolyan dolgozni kellene. Tegyük hozzá, hogy erről a témáról szó volt a mosatni Agrofood 2024 konferencián is – vendégmunka, mert egyelőre nem találtak ki mást az ipari szereplők... – kíváncsi vagyok, mire jutottak.
Lassan az élelmiszermérnöki tudás nagyon komoly hiánycikk lesz itthon, mivel az élelmiszermérnöki tudás eléggé keresett árucikk a világ minden táján. Ha nem tudjuk a kereseteket az iparágban emelni a világátlag felé, félő, hogy érdeklődés hiányában nem lesz hozzáférhető az innovatív tudás. Ma már kevés az, hogy felteszek egy álláshirdetést, vagy felhívom a havert, hogy lenne egy meló, mert eléggé nagy a kínálat Európában, ide több kell. Írtunk már erről a problémáról is:
Most, nagyon gyorsan képzik ki az egyetemek, és a főiskolák az élelmiszermérnököket. Nagyon gyors, lényegre törő, rapid képzés van! Van olyan élelmiszermérnöki képzés, ahol 10 félév anyagát adják le 6 félév alatt…. Nagyon remélem, hogy lesz kedvük elhelyezkedni itthon az iparágban...ha nem bajban leszünk.
Egy nyelveket beszélő, jól képzett lecsómérnök nagyon keresett „árucikk” mindenfelé a világban erről a HR-esek tudnánk bővebben nyilatkozni.
Pont ezért jött létre a Lecsómérnökök Gazdasági Blogja, hogy a komoly tudással, és tapasztalattal rendelkező élelmiszermérnökök lehetőleg ne külföldön húzzák a lábukra az üzemi bakancsot, vagy nyissák fel pár órára a laptopot hetente a nemzetközi szinten értelmezhető fizetésükért.
Fogadjuk el, hogy vannak versenyképes tudással rendelkező élelmiszermérnökök, akik részt akarnak venni az értékteremtési folyamatokban.
A nagy kérdés az, hogy a cégek rendelkeznek-e, vagy rendelkezni fognak-e azzal a tudással, hogy hogyan válhatnak versenyképessé. Mert ha igen, akkor egy versenyképes tudással rendelkező élelmiszermérnök megfontolja azt, hogy elfogadjon egy piacképes felkérést, másképp nem.
Bárány László nem mondott mást: Paradigmaváltásra van szükség, mert pénz az lenne ’”versenyképesség növelésére”, és nem az eddig összeszedett hátrányok finanszírozására!!
Azért tettem idézőjelbe az előző mondatban a „versenyképesség növelése” szót, mert úgy néz ki – Bárány László meglátása szerint- a vállalatok most nem versenyképesek, és nem is rendelkeznek ezzel a tudással, hogy elemezzék ezt a helyzetet.
Így meg sem tudják határozni azt, hogy milyen tudásra lenne szükségük, hogy növeljék versenyképességüket. Ennek a nem tudásnak a finanszírozása meg eléggé sokba kerülhet a cégnek már most is.
Azt szoktuk mondani, hogy a tudás jöhet bárhonnan. Olyan céget kell építeni, amelyben természetes az, hogy innovációt azonnal képesek befogadni, elemezni az innovációs ötletet, tesztelni, és ha az ötlet jó, akkor tesztelni.
A tudás jöhet az utcáról is, vagy bárhonnan.
Bárány László szerint nem vagyunk felkészülve erre, és ez nagyon sokba fog kerülni nekünk….
Kilépve az Étteremből már enyhén sötétedik. Újra feltűnik, hogy a környezet menyire rendezett. Sehol szemét, sehol egyéb hulladék! A levegő tiszta szinte balzsamos. A nagyobb utakat fedő nyári árnyékoló napelemeket már felcsavarta az automatika. Kigyulladnak a fények. Egy-egy lámpaoszlopon leolvasható, hogy a hozzá erősített árnyékoló napelem hány kW energiát tárolt el. Ugyanis az oszlopokba be van építve akkumulátor, amely az éjszakai világítást is táplálja, de minden oszlopon van áram vételezési lehetőség. Elektromos biciklik, rollerek, 3-4 kerekű elektromos járgányok mind feltölthetők.
Az utakon folyamatos a forgalom, az elektromos járművek, kisbuszok halkan és baleset nélkül közlekednek. Ha leintenék egy kis járművet, az letérne az útvonaláról, majd beszállás után ismét besorolna a forgalomba. Csak annyit kell bemondanom, hogy Damjanich u. 27 például. Az okos műszerfal már alakítja át a hallott címet GPS koordinátákká, és a legrövidebb úton már repítene is. A megállásnál csak érintem kártyámat a banki leolvasóhoz és már szállhatok is ki.
De most Jencivel és Zsigmonddal ráérősen ballagunk a Feneketlen-tó felé. Valaha játszótér, park, teniszpálya volt itt. Egyik oldalról a parkot annak idején a Sport Szálloda szegélyezte, aztán Flamingó Szálloda lett majd ki tudja mi.
Jenci, most milyen intézmény használja a volt szállodát?
- Most lakások vannak benne, egyike azoknak a modern házaknak, amik energetikailag önellátók. A tetőtér napelemekkel és napkollektorokkal van beépítve, az épület alatti szekcióban pedig egy kis gombaüzem van. De nem akármilyen gombát termelnek itt! A kis üzem gombamicéliumokból készít bőr anyaghoz teljesen hasonlatos anyagot. A gomba tápláléka fűrészpor, lehullott lomb, lenyírt fű. A gombát kis tálcákon tenyészik, s néhány nap után a micéliumokat a termesztő tálcákról be lehet gyűjteni. Selymes tapintású, erős anyagot kapnak. Ebből aztán táskákat, cipő felsőrészt, bőr ruhaneműeket lehet készíteni. Nekem is van egy tárcám, ami ebből készült.
Megnézem a tárcát, s tényleg, olyan, mintha igazi bőr lenne. A kis üzemhez tartozó boltocska kirakatában gyönyörű használati tárgyakat látok. Az igazi üzlet azonban, mint megtudom, a nagyobb ipari megrendelők felé készített „bőráruban” van. Korábban már láttam a Nagy Vásáron bőrszerű anyagot gyártó sejteket. Más technológia, hisz ott állati szövetekből állítják elő az ipari alapanyagot. Sőt, algafonalakból készült ruhák is forgalomban vannak már!
Feri bá! Úgy mondanám el az érzéseimet a mai Magyarországról, ahogy egy átlagos családos dolgozó ember mondja. Legyen ez egy keresztmetszete annak, hogy hogyan is élünk, milyen a jövőképünk, mit remélünk.
A legfontosabb elem az, hogy nincsenek politikusok. Erről már hallott, Zsigmond barátja is említette, talán a Vásáron hallott előadásokon is céloztak rá. Az, hogy hogyan történt mindez, nem lényeges mára. Az bizonyos, hogy nem csak politikusokkal volt baj, hanem azzal, hogy az ember ekkora létszámban nem alkalmas a világ vezetésére. Nemcsak a népességgel (10 milliárd fő) van gond, hanem a klímaváltozás - az ezzel járó hihetetlen melegek, hidegek, meglepetésszerű esők, viharok olyan kihívások elé állították az emberiséget, ahol megengedhetetlen, hogy önös érdekekkel bíró egyének, kisebb csoportok manipuláljanak tömegeket, rosszul gazdálkodjanak erőforrásokkal. Nincsenek pártok!!!
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
A Mesterséges Intelligencia vette át az „uralmat”?
-Szó sincs róla!
Már nem mesterséges Intelligencia, hanem Független Intelligencia. A Mesterséges Intelligencia manipulált, emberektől függő. Úgy is hívjuk ma, hogy Manipulált Intelligencia. Egy napon, minden elektronikus médiában, internet kapcsolatokon keresztül üzeneteket kaptunk. Először csak a politikában, a diplomáciai kapcsolatokban vette át az irányítást. Napok alatt rendeződött Magyarország összes kapcsolata a külvilággal.
Igaz, még azon a napon kijelölésre került a Független Intelligencia által egy végrehajtó csoport, olyan emberekből, akik, ha nem is tökéletesek, de magunk nem lettünk volna képesek ilyen profi társaságot kiválasztani. Érdekes módon egyetlen régi politikus nem került beosztásba. Valószínűleg a telefonokon, laptopokon keresztül régóta tesztelték az embereket.
Elég gyorsan rendeződött az Egészségügy helyzete. Az egyik legfontosabb szempontunk a jó egészségügyi ellátás. És, ami a lényeg, hirtelen lecsökkent a műtéti várakozási idő hossza. Kiderült, hogy léteztek már olyan diagnosztikai lehetőségek, melyek adatok birtokában pillanatok alatt diagnosztizáltak. Orvosok vették fel a panaszokat. Kérdeztek, közben megtörténtek a szükséges vizsgálatok, vérvétel, vizelet, MR, CT, minden, ami szükséges. Az egészségügyi centrumokban az adatok birtokában, összevetve a megelőző évtized rögzített eseteivel, megtörtént a diagnosztika. Ezt ember orvosok ellenőrizték, majd jóváhagyás után a diagnosztizáló berendezés többféle terápiát javasolt. A rendszer tökéletesítve, szinte száz százalékos hatékonysággal állapít meg bajokat, összefüggéseket. Bőven teret engedve az alternatív gyógymódoknak.
Mára a helyzet még annyiban könnyebbedett, hogy felnőtt egy olyan élelmiszergazdaság, amely garantáltan egészséges élelmiszereket bocsát ki. Mindenki megkapja azt az ajánlást, hogy milyen típusú élelmi anyagokat hagyjon el vagy preferáljon. Iskolai tananyaggá vált az egészséges táplálkozás, ahol a tanulók már kilépve az iskolából „képzett”, de legalább is elkötelezett egészségesen táplálkozókká váltak. A mezőgazdaságban kutatók, dolgozók, a tartósító iparágakban ténykedők mind megbecsült munkahelyeket tudhatnak maguknak. Mára a lakosság jóval egészségesebb, mint 2024-ben volt.
Városokban közösségi területeken, magas ágyásokban termelgetnek az emberek néhány dolgot. Azonban a fő fejlődés, hogy ismét van rangja a kiskerti termelésnek. Leginkább része a kikapcsolódásnak, regenerálódásnak. Ahogy ez 1990 –ig volt.
A szellem fejlesztése azzal kezdődött, hogy az éjt nappallá tevő okos telefon lesése eltűnt. Értelmes célt kapnak az emberek. Ahogy a tanárok mondják a gyereknek, „ Te légy okos, ne a telefonod”.
-Én is gyakran látom 2024-ben, hogy építkezésen, útjavításon dolgozó emberek többet mobiloznak, mint dolgoznak. Egyszer figyeltem egy tetőn dolgozó brigádot, cserepeztek, de öt emberből legalább egy telefonált bármely pillanatban. Vagy eladott, vásárolt, vagy éppen szerencsejátékozott.
-Ma egy megállóban, az elektromos járgányra várakozva, az emberek beszélgetnek, pillanatok alatt kapcsolatba lépnek egymással.
S mi van a dohányzással, alkoholizmussal, drogozással ?
Mindenki azt csinál, amit akar. Azonban a bizonyíthatóan egészségkárosító magatartásból eredő megbetegedéseket a rendszer nem ingyen végzi el. Ugyanakkor nem kell térítést fizetni sem központi, sem magán egészségügyi centrumokban a betegeknek.
-Igen, sajnálatos, hogy 2024-ben rettegni kellett a betegségektől, és a szükséges operációktól. Évtizedeken keresztül megtakarított pénzek tűnnek el a semmibe sok esetben, gyógyulás nélkül, majd a család kénytelen átvenni a kiadások fedezetét. Vagy tulajdonképpen akár marad a legrosszabb. Bizony előfordul, hogy hanyagságból, fáradtságból, motiválatlanságból kiindulva a kezelések színvonala gyenge. Kinek milyen szerencséje van kórházával, orvosával.
Ma 2050-ben a sajnálatosan megnövekvő agyi tumorok (nano műanyag hatás) viszont mikro robotok által remekül operálhatók. Sőt, a sebészetben szinte kizárólag a mikro robotok végzik ellenőrzés mellett a precíz munkát.
Feri bá, ezt hagyjuk abba. Már nem célja a vezetésnek, hogy áttolja az embereket az un. magán praxisokba, ahol talán nem is kapták meg jó pénzért azt, amit elvárhattak.
-Egy szóval, a digitális világ negatív hajtásai visszafejlődtek, sikerült részben visszadugni az ártó szellemet a palackba. Mindenkinek van továbbra is információval jól felszerelt telefonja, laptopja, segítségül hívja az internetet a munkájához, de már nem kell azt megkérdezni, hogy mennyi is a pi értéke.
Az általános műveltség megszerzése nagyon fontos, művészettörténet, zene, irodalmi ismeretek elsajátítása magas színvonalon elvárt. Ismét látogatottak a könyvtárak, sokféle előadás van a könyvtárakban, ami nagy érdeklődésre tart számot. Nem kell már alacsonyan tartani a szellemi színvonalat, nehogy bármely politikus rosszul érezze magát.
Az oktatás, személyre szabott. Már az óvodában a gyerekeket szakképzett óvónők pszichológusok megfigyelik. Mire 10 éves lesz, minden gyermekről tudjuk mi is, az Intelligenciák is, hogy milyen képességei vannak, mely területen éri el majdan a legnagyobb sikereket. 10-18 év között pedig ennek megfelelően kerül az oktatás különböző területeire. Természetesen kap mindenki egy átlag műveltséget, történelem, irodalom, művészetek területén. Kiderül, hogy ki az, aki remekül rajzol, kinek nagyon jó a kézügyessége, kinek van érzéke a matekhoz, fizikához. Ki képes néhány adatból nagyon jó következtetéseket levonni. Ki alkalmas vezetőnek, ki tud csoportban jól dolgozni.
Mivel elsődleges célunk a Föld sebeinek gyógyítása, minden olyan energiát, forrást, ami felül van a társadalmi szükségleteken, arra fordítjuk, hogy a Föld ökoszisztémáját megmentsük. Óriási innovációs lehetőségek vannak.
Te Feri bá melyik pártnak vagy a szimpatizánsa?
Ó, Jenci én a nyugodt, békés munkának vagyok í híve. Szeretek olvasni, szeretek festészettel foglalkozni, az otthoni liofilizálómmal érdekes dolgokat elkészíteni. Most például az inaktivált élesztő készítését tanulmányoztam, s mondhatom, ritka értékes anyagot találtam a napi étkeink megerősítésére.
-Igen, Feri bá, jól érezné magát akkor 2050-ben. Egyébként az inaktivált élesztő kutya közönséges anyaga az élelmiszeriparnak. Sok fogy belőle!
A sütőipar nem nélkülözheti, s az ételkészítésben is fontos szerepe van. Sőt, a még aktív élesztő a növényvédelemben is helyet kap. Sokfelé vannak kis üzemek, melyek megyényi területet látnak el élesztővel, ecettel. Az egészségvédő ajánlások az almaecet fogyasztását kérik. De az alma termesztés és fogyasztás is nagyon magas. Az almát termeljük háló alatt, állandó öntözéssel. Városi családok vállalnak fel néhány vagy akár száz almafát állandó gondozásra. Nekünk is van néhány Budaőrs felé.
-Jenci, Te mivel is foglalkozol tulajdonképpen?
-Itt, a volt Kertészeti Egyetemen olyan talajkutatások is folynak, ahol a talaj összetételét vizsgáljuk, a talaj nagyüzemi gyártásához adunk kutatási alapot.
- Van valamilyen újdonság?
Igen, éppen mostanában érett be azon eredményünk, hogy a magyar gyártású Dudarit nevű barnaszén alapú anyagot adjuk a talajhoz.
- Emlékszem, a Dudaritot már 2024-ben gyártották.
Igen, de mára hatalmas mennyiségben termelik. Nincsen talaj szénpor nélkül! Megköt hasznos talaj baktériumokat, ásványi sókat, bio anyagokat, és lassan bocsátja a növényi gyökerek részére felhasználásra. De alkalmazunk kerámia őrleményt, zeolitot, alginitet, bazalt őrleményt. Régi megfigyelés alapján a javított talaj részekhez adunk a meglévő talaj típustól függően homokot, tőzeget, marhatrágyát. Kap a talaj olyan baktérium oltást, ami a nitrogén megkötésben segít. Vagyis egy nagyon fontos iparággá vált a talaj termelése.
-Feri bá, inkább elmondanám még, hogy milyen fontos újdonságok vannak!
Ahogy láttad, az étkeztetés nagy százalékban közösségi. Vannak családok, amelyek kizárólag a különféle kisebb-nagyobb konyhákról hozzák, de inkább helyben fogyasztják a reggelijüket, ebédjüket, vacsorájukat. Társaságot is tudnak meghívni.
Nagyon sok a különféle ízeket, konyhákat kínáló egység. Ahogy ezt Zsigmond elmondta, ezekben az Állam, vagyis a Független Intelligenciák által tanácsolt testület fele részben tulajdonos. Igy lehetséges a kínálat felügyelete, hogy az higiénikus, egészséges legyen. Tud hatni arra, hogy az újabb zöldségek felfedezésre kerüljenek. Lehetőleg hazai alapanyagokat használnak, s ezen egységeket ügyelő alacsonyabb rendű intelligenciák tudnak a Zöldséges Házakban és a városok környéki földeken ajánlást tenni, hogy mit kell éppen vetni. Nagyon szoros versenyfutás folyik a klíma változással. Kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz jégeső, száraz periódus vagy éppen hideg, meleg, túl sok csapadék. Az Államra eső profit rész pedig nagyon hasznosan fordítódik vissza a gazdaságba.
De működik a dolog. Nagyon sok robot dolgozik, de elvárás minden állampolgártól, hogy részt vegyenek az élelmiszer termelésben, idősek gondozásában, gyerekek nevelésében. De ezt már megmutatta Neked Zsigmond. Rengeteg a munka a parkok, pihenőhelyek fenntartásában. Vannak, akik szívesen vállalnak órákat állatok gondozásában. Budapest és más városok körül is üzemek működnek, melyek áramot termelnek, talajt készítenek, használati cikkeket gyártanak. És akkor még nem beszéltem a folyamatosan működő széndioxidot megkötő üzemekről. Erről Feri bá látott mintát a Vásáron. Vannak, akik nagyon szívesen töltenek néhány órát a Zöldség Házakban.
-Igen, dolgoztam is egy fél napot egy ilyen átalakított Irodaházban. Ott éppen salátaféléket, újhagymát termeltek. S emlékszem, hogy egy nagyon aromás, medvehagymára emlékeztető aromájú, hagyma félét is termeltek s takarítottak be. Mi volt az?
-Feri bá, valószínűleg a metélő fokhagymával találkozott. Nagyon fontos része salátakeverékeknek. Nem csak a régi egyiptomiak, de mi is esszük a hagymaféléket, mert sok szempontból egészség védők. S valljuk meg, egy jó magvas kenyér vegyes kovásszal elkészítve (élesztő és tejsav baktériumok) kis gombakrémmel megkenve újhagymával vagy metélő fokhagymával kiváló! Gondűzőnek pedig nagyon kiváló Balatoni borocska, módjával, már kedvessé teszi a napot.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
A közétkeztetés tehát hasznos az egészséges táplálkozás terjesztésében, takarékos, mert nincs ételmaradék, és a mosogatás is takarékos, mert bio mosogatószerek, takarékos mosogatógépek dolgoznak. Feri bá, én is egy étkezőben, a Kosztolányi Dezső Téren. téren ismerkedtem meg a jelenlegi párommal.
Valaha a Kosztolányi Dezső Téren, de szerte Budapesten működtek un. Patyolatok. Kimosták a beadott ágyneműt, inget, bármely ruhaneműt, s mosva, vasalva kapta vissza az ügyfél a beadott textiljeit. És képzelje, most modernebb formában működnek ugyanezen tisztító-mosó egységek.
Víz és energiatakarékosan működnek, a használt mosószer környezet barát. Ezt a munkát tényleg jól lehet gépesíteni, bár mint mindenütt, szükség van az emberi munkára is. Igaz, vannak önkiszolgáló mosodák is. A beadott textíliák megszáradnak, ózonos fertőtlenítésen esnek át, kívánság szerint többféle illattal kezelhetők. Én imádom a valódi levendula eredetű illatot. Mások esetleg rózsa vagy akár nárcisz illattal kérhetik a beadott textiliát vissza.
-Sajnos, van egy óriási gondunk. Immáron 100 éve az ember folyamatosan gyártja a műanyagokat. Sokfélét, egyszer használatosakat. Aztán kiderült, hogy a műanyag nem bomlik le, sőt hajlamos egyre kisebb részekre esni szét. Illetve, a legapróbb műanyag részecskék, az un. nano részek megjelentek az élő szövetekben. Már sajnos bizonyított, hogy nagyon sok betegségben ludasak. Feltehetőleg a demenciához is hozzájárulnak, daganatos betegségeket indukálnak, sőt bizonyított, hogy az Irritábilis Bél Szindróma kialakulásában nagyon is szerepük van. Tehát nem csak a levegőt kell megtisztítanunk a széndioxidtól, de a műanyagot fel kell teljesen számolni!
Még 2024-ben kiszámolták, hogy egy műanyag teafilterből milliónyi nano részecske jut a szervezetünkbe. Meg kell tisztítani a műanyagtól az óceánokat, az óceánok feneket, mert veszélyeztetik erősen a vizek élővilágát. Folyamatosan keressük és találjuk meg a műanyagok pótlására szolgáló természetes anyagokat. Tulajdonképpen kicsit visszanyúlunk a közeli múltba, amikor vígan lehetett műanyag nélkül élni.
2024-ben kiderült, hogy a chilei Atamaca sivatagban óriási ruha, használati tárgy depók szennyezik a környezetet. Kiderült, hogy a világ egy része szennyezi egy másik részét. Tehát ma a holmijaink is garantáltan lebomló anyagokból készülnek.
Háztartási eszközeink, gépeink hosszú távon működnek, minden javítható! Ha nem, akkor biztonságosan lehet a régi eszközt leadni. Nem szükséges a kert végében, pince mélyén dugdosni a használhatatlan holmikat.
Oly egyszerű dolgok teszik életünket élhetőbbé. Kisebb a luxus, de minden élhetőbb.
Az erkölcsök jobbak lettek, bár sajnos még mindig szükség van rendfenntartókra. Az emberrel együtt jár a jelen tagadása, izgágaság, agresszió.
Szoktuk is mondani, hogy a 30 évvel ezelőtt az élet középpontja a pénz volt, idő semmire nem jutott. Az emberek igyekeztek egymásnak keresztbe tenni, míg igyekeztek mások keresztbe tételét elhárítani. Nem véletlen, hogy motiválatlanná, fáradtakká váltak. Így van Feri bá?
Sajnos, így.
A tudományos kutatások eredményeinek, az egyéni és csoportos találmányoknak, eljárásoknak a haszonélvezői ezen túl nem politikusok és hozzájuk tartozó kör a haszonélvezője. Társadalmilag hasznosulnak az újdonságok. Márpedig van bőven újdonság, mióta az eredmények hasznát a kutatók, kitalálók is élvezik.
Megérkeztünk a Feneketlen-tóhoz. 1970 körül még horgászok ülték körbe, kacsák úszkáltak. És ma 2050-ben?
Horgászok ülik körbe és kacsák úszkálnak.
Egy helyen mólócska nyúlik a vízbe és néhány métert meg lehet tenni a víztükör felett. A tóban rejtelmes fények világítanak, s egyszer csak egy gyönyörű, színes fényekkel festett szökkenés tör a magasba.
A tó korlátja körül kényelmes padok, vannak. Egy ilyenre letelepedünk, s én elálmélkodok azon, hogy a világ mégis csak jobb lesz egy napon?
Tegnap, május 1-én, óriási szerencse ért. Barátom átküldött egy sorozat régi konzervekről, élelmiszeripari termékekről szóló képet. A képek kézhez vétele után pedig egy ősrégi újságcikkre bukkantam rá. Micsoda átfedés!!!!!
Hazai konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
A cikk valószínűleg a Népszavában jelent meg 1980 novemberében.
Címe : KONZERV-ÖSSZEFÜGGÉSEK, alcíme : A közös érdekeltség segíthet - Az export határai -
A cikk úgy kezdődik: Sertéspörkölt, Marhapörkölt, Temesvári sertésborda, Húsgombóc kapormártással és így tovább.
Valaha hegyekben állt a készétel konzerv a budapesti KÖZÉRT-ekben. Dobozos, üveges csomagolásban. Valaki egyszer összeszámolta, 80 féle készétel konzerv volt gyártásban. Hogy ebben benne foglaltatik-e a májkrém vagy a vagdalthús, nem tudom. Az bizonyos, hogy 1974-ben katonácska koromban rendszeresen kaptunk gyakorlatok idején dobozos ételkonzervet. Biztos volt vagy 20 féle, de inkább több. Emlékeim szerint a közeli Szegedi Gyár és Nagykőrösi Konzervgyárak vitték a prímet. A dobozokat az un. gulyáságyúban melegítették fel, majd kiosztották.
Tudvalevő, hogy a forró konzerven belül nagy a nyomás (fizika) így a kis kézi nyitóval nyitás előtt néhányszor földhöz csapkodtuk a konzervet, hogy majd ne fröcsköljön ki a konzerv leve. Sajnos néha így is kifröcskölt. Hogy mit is ettünk, az egy zsákbamacska volt, ugyanis a forró vizes melegítés során a címkék leáztak, s csak utólag, már nyitás után derült ki, hogy kinek-kinek mi a napi menü. De ez nem volt zavaró. Manapság derül ki, hogy egy-egy üveges pesto, vagy lekvár üvegének elmosása során a „korszerű” műanyag címke ragasztóval felragasztott címke lemoshatatlan. Jó, szóval illetve, nyúzni kell a címkét.
Néhány gondolat az előzőekhez. Volt választék! A kínált konzervek széles választékot kínáltak. Nagyjából elérhető áruk lehetett, mert volt rá kereslet! A konzervek, akár a dobozos, akár az üveges esetben nem tartalmaztak egy mikro műanyagnyi műanyagot sem! Az üvegek egy akkori statisztika szerint 3-5 alkalommal tértek vissza a gyárakba újratöltésre. A gyűjtőkartonok ennél jóval többször! A kiszállító kocsi a nagy FŰSZÉRT raktárból kivitte a boltokba a komissiózott árut, majd a visszagyűjtött göngyöleget elvitte. Emlékeim szerint 2 Ft volt egy üveg visszaváltási ára.
Hazai konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
2 Ft, amikor 1979-ben a kezdő fizetésem, mint a MEZŐGÉP- Kecskemét Budapesti Fővállalkozásának tervező mérnöke 2,800 Ft / hó volt.
Hoppá, MEZŐGÉP, későbbi nevén AGRIKON. Bizony hozzájárultunk a sok más élelmiszer, mezőgazdasági gépgyárak kibocsájtása által, hogy a magyar feldolgozó ipar szinte teljesen önellátó volt! Sőt! Hatalmas mennyiségben vitt ki az iparág gépeket exportra. Igaz, ennek jó része szocialista exportra ment, amely piacon állítólag bármilyen ócskaságot el lehetett adni. Ez nem igaz! De biztos lesz néhány tuti „szakértő”, akik ezt másképpen tudják. Mellesleg ezekből a „silány” gépekből produkált világszínvonalat a magyar élelmiszer feldolgozó ipar.
Még megemlíteném a két nagy Üveggyárunkat, dícsérőleg, hogy a hatalmas öblös üveg igényt milyen jól kezelte. Dicséret illeti utólag is a Debreceni, Nagykőrösi gyárakat a dobozgyártás jó minőségéért, a később megjelenő csavaros lapkák gyártásáért.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
Elismerés illeti az Ecetgyárat. A Készletezéseket végző egységeket. És a gyárak közötti kiváló összhangot, segítőkészséget. Tanúsítom ezt, amikor a Kovács Laci az Mosonmagyaróvári Konzervgyár igazgatója több alkalommal kisegített minket, a kis Fertődi Állami Gazdaság. Konzerv Üzemét hiányzó anyaggal, pl. pektin, piaci lehetőséggel stb.
Emlékem, hogy a Békéscsabai Konzervgyár nagyon kedves, nagyon kiváló szakember igazgatóját, Irénke nénit azért nem találtam meg többször, amikor a gyárat barátilag meglátogattam, az Orosházi Üveggyárból Fertőd felé tartva, mert kinn vezényelte a csemegekukorica betakarítást a földeken vagy más kooperációs dologban a mezőgazdálkodókkal volt elfoglalva.
Hazai konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
Egy család volt az Élelmiszer ipar szinte minden résztvevője.
És ma?????
A kiinduló cikk egyik fontos gondolata, amely a szoci jó néhány évében virágzó gyakorlat volt: „Feltétlenül szükséges tehát a mezőgazdasági termelők és a feldolgozó ipar közös érdekeltségének jobb érvényesítése” S a jót, még mindig jobbá kell tenni. Emlékeimben él, hogy 1977-ben féléves gyakorlati időmet töltöttem a Hatvani Konzervgyárban. Abban az évben üzemelték be a PR 72 típusú paradicsomsűrítőt, amely hihetetlen mennyiségű paradicsomlevet dolgozott fel naponta, s mindezt tette legalább 2 hónapon keresztül. Ebből lett aztán az Aranyfácán márkanevű, világszerte ismert, azaz nagyon sokfelé exportált paradicsomsűrítményünk. A szezon második felében készült, már gyengébb minőségű paradicsom sűrítményből aztán lecsó, zakuszka készült.
És bár Hatvanról azt állíja a cikkben a Budapesti Konzervgyár főmérnöke, Kuti Ferenc, hogy „Az iparág két szélsőséges példája a hatvani paradicsomra szakosodott, és a debreceni rendkívül széles termékskálájú gyár”.
Apropó, 2024-et írunk! Egy kevéssé mellébeszélő TV műsorban elhangzik, hogy nem csak az a baj, hogy Debrecenben-szerte épülnek a lelkivilágunkkal nem teljesen kompatibilis akkugyárak, de a létező legjobb minőségű földeket csípték ki e célra! Márpedig a Debrecen környéki mezőgazdasági termelés valószínűleg világszínvonalú lehetett, ha ekkora gyárat jól ellátott alapanyaggal!
Hazai konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
Van e ma jó kooperáció mezőgazdasági termelés és feldolgozás között? Nemcsak egy-egy helyen, lokálisan, de országosan?
És még hab a tortán, hogy az iparág 16 nagy gyára mellett vagy 200 kisebb, közepes méretű feldolgozó, és konzervüzem működött. TSZ-ek, Állami Gazdaságok, ÁFÉSZ területek látták el őket nyersanyaggal. A valahai híres Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzeme például évi 1000 tonna körüli zöldség/gyümölcs mennyiségből gazdálkodott. Hát ezért a mennyiségért meg kellett dolgozni.
Én még tanúja voltam egyetemi gyakorlati időm alatt, ahogy a Nagykőrösi Konzervgyár fagyasztójából tolták ki a felezett marhát, sertést. Aztán láttam, amint a már szeletelt, kockázott húst főzik, s dobozonként porciózzák. Nagyszerű megoldás volt, hogy a nagy zöldség/gyümölcs szezonon kívül is ment a tarósítás, részben hordós paradicsomból, kádakban fermentált uborkából, paprikából. Ki húsos vagy hús nélküli konzerveket produkált, ki tésztaféléket.
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
_______
És most nem tisztem a nagy Hűtőházakról említést tennem, de ők is jól kivették részüket a világhíres magyar élelmiszeripari exportból. S itthon is jóllaktunk!!!! Nem segélyből!
A konzervipar az alacsony hatékonyságú iparágak közé sorolandó. Hisz, ahol 85 % az anyag hányad, s 15% a hozzáadott érték (1980-ban bizonnyal így volt), ott a hatékonyság növelése kevés mozgásteret tesz lehetővé az árak csökkentésére.
A cikk még egy igen húsba vágó dolgot említ 1980-ból. A tőkés export kérdését. Nehéz ügy volt. Kötelező volt bármely módon valutához hozzájutni. S bizony, vastagon visszaéltek ezzel némely tőkés importőrök. Ha egy gyár tőkés terve meghiúsult, még büntetést is kellett fizetni. A tőkések egy része pedig gátlástalanul reklamált, leszázalékolt, jogos ár növekményt nem fogadott el stb. Az exportért felelős főmérnök, vezető beosztású dolgozó mennyi álmatlan éjszakát volt kénytelen átélni.
Konzervipari termékek 1970-es 1980-as évek
Ma talán már nem nyomasztó ez a fölény.
Összefoglalóul talán annyit írnék, hogy bizony van hová visszafejlődnie a mezőgazdaságnak, feldolgozó iparágaknak, közös együttműködésüknek!
