Az ördöggel együtt dolgoztunk a pokolban tíz éve. Nem felejtetem el azokat az éjszakai műszakokat, amikor is egy budapesti termelőkonyhában gyártottuk a portékát ott a 2000-es évek közepén. 

Én voltam a gyártás minőségbiztosítási mérnöke, Rezső az ördög, meg a konyha szakmai vezetője, séfje.

Nagy idők voltak.

Elég komoly kis innovációkat tesztelgettünk ott a készételgyártásban. Tesztelgettük például a flash nitrogén fagyasztást diverz készételre, elsőként Magyarországon abban az időben. Máshol nem volt akkor ilyen technológia, csak ott.

Rezső, az ördög, a Gundelban végzett, és dolgozott a konyha minden pozíciójában karrierje elején. 

Mostanra Rezső az ördög 20 éves vezetői tapasztalattal rendelkezik, és nagyon szereti azt a csapatot, ahol séfként dolgozik.

Régi barátok vagyunk az őrdöggel. Az ördög a következőt szokta mondani egy kemény műszak 11. órájában, amikor még nem látni azt, hogy mikor lesz vége a dalnak:

„Nem én vagyok a világ legjobb séfje, de a konyha ördöge én vagyok!” Jó ember, kiváló séf az ördög, nekem elhihetitek!

Meghívtam az ördögöt, hogy együtt írjunk olyan témákról itt, melyekről nagyon ritkán esik szó szakmai körökben. 

A szemléletmód lesz az, ami az írásainkat egyedivé fogja tenni. Az ördög ízig-vérig profi séf, vendéglátós, és ha műszakban a pályán mozogsz, fél mozdulatodból látja azt, hogy mire gondolsz. Aki dolgozott például grill, vagy sültes pályán legalább egy műszakban, azt tudja, mire gondolok. A másik nézőpont ami meg fog jelenni az írásainkban, az a lecsómérnök nézőpontja. A színtiszta ipari, gazdasági szemlélet, ami meg van fűszerezve egy kis szenvedéllyel.

Az ördög szerint egy jó eperhab olyan, mint egy fél orgazmus. Mondja ezt Ő, aki étel stylist.

Erre a lecsómérnök azt mondja, hogy persze, de jól nézzen ki a dobozban, és legyen sexy a csomagolása, és 1 nap után is szépen nézzen ki a polcon. 

Ezért jó páros az ördög, és a lecsómérnök, mert egymás gondolatait is fél szavakból értik. Az ördög megálmodja az ízeket, a lecsómérnök meg eljátszik az ipari történetekkel, és ez így alkot kerek egészet.

 

Az ördög Gundel Károly hitét vallja, miszerint:

  

Elég komoly kapcsolatom van az angol kultúrával, és egy reggel a következő kérdésre ébredtem:

Van-e, olyan a magyar gasztronómiában, hogy tradicionális magyar reggeli? 

Ugye tudjuk, hogy a „full english breakfast” – angol reggeli – az felsorolás szinten a következő: kávé, pirítós, gomba, tojás,sausage, baked beans, bacon, és grillezett paradicsom.

Fel is hívtam az ördögöt, hogy akkor mi is a véleménye erről a történetről. Az ördög meg elkezdett mesélni. Megkezdjük közös utazásunkat a történelem csodálatos forgószínpadán, végigjárjuk a magyarság útját, kutatva a reggeli, és a hajnali étkezések után. 

Kísérj el minket kedves olvasó ezen az úton! Olvasni fogsz arról például, hogy eleink miért is voltak a tartósítás technológia rock sztárjai már a honfoglalás előtt jó pár évszázaddal.  

Mesénk erről is szól majd.

A cikkek alatt szabad a kommentelés, szeretném, ha megosztanád majd véleményed velünk kedves olvasó, értékes hozzászólásoddal emelnéd a szakmai vita értékét.

Olyan dologról fogok énekelni, amiről nem lehet eleget beszélni, ez pedig nem más, mint hogy mennyi is az a bizonyos munkabérköltség,

Megénekeltem már ezt a problémakört egy másik bejegyzésemben, amikor is ennek a játéknak egy másik aspektusát vettem górcső alá. Íme, a link a bejegyzéshez:

Most nézzünk bele egy kis termelő egység magánéletébe, ahol egy vicces kis PHP alkalmazást, és perifériát állítottak hadrendbe. 

A cucc feladata elméletileg az, hogy segítse a cégműködést, történetesen erre a cuccra bízták a cég melósainak munkaidő elszámolását. A Játék a következőképpen működik: Ha a melós 8.00-kor kezd, akkor a rendszer maximum 3 perccel előtte engedi lehúzni a kártyát, semmivel sem előbb. Ha a munkás pontban délután 5-ig dolgozik, akkor szintúgy maximum 3 perccel később engedi lehúzni a kártyát a rendszer semmivel sem később. Mindezt teszi azért, mert az előre, az arra a hétre elfogadott munkaidőterv így lett a heti rendszerbe foglalva.

Na, már most ez azt is jeleni, hogy a cég nem fizet egy másodperccel sem többet, mint ami az előre beírt munkaidő tervben van, mert így a könyvelő meg a távol lévő főnök dolga roppant egyszerűvé vált. A cég távolról programozható ezzel a játékkal, és csak nézni kell a bankszámlát. Eddig szépen ment ez a játék, nem volt vele gond.

Pár hónapja megcsörrent a telefonom.

Egy régi cimbora hívott, hogy nagy gáz van, mert egyszerre tíz nagyon jó embere akar lelépni, és kezd megroppanni a gyártás, tenni kellene valamit. Kénytelen voltam autóba ülni, és elmentem hozzá, egy kicsit körülnézni.

Nézem a „csekkoló cuccot”, és kérdezem, hogy ez meg mi, mert régen kártyás órája volt. Azt mondja, hogy ez az új kártyás munkaidő elszámoló cucc, ami úgy működik, hogy gépen összerakja a heti munkaidő tervet a rendszerben, ezért a munkásnak semmi más dolga nincs, csak munkakezdés előtt maximum 3 perccel lehúzni a kártyáját, és bemenni dolgozni.

Itt kezdett nagyon furcsává válni a történet. Mondtam neki, hogy oké, nézzünk meg egy bérlapot, hogy akkor hogyan is néz ki egy munkabér kifizetés. Nézem, 3 hónapra visszamenőleg a játékot, és azt látom, hogy nem volt sehol egy perc „túlperc” sem, nem hogy túlóra.

A következő párbeszéd zajlott le:

(Nézett rám, és nem értette)