Egy élelmiszermérnök gondolatai a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.

Lecsómérnök gazdasági blogja

Lecsómérnök gazdasági blogja

Aszimmetrikus tudás az élelmiszergazdaságban, te figyu, tudod, hogy mit csinálsz? Ejjjj..

Avagy a lőtéren, kézben egy sörétessel, röpül a korong, oszt… emeled…oszt…... mi is lesz?

2021. február 21. - lecsós

 

sharon-mccutcheon.jpg

Ott hagytam abba, hogy február vége van, általában a lőterek tavasszal nyitnak ki, szóval még türelemmel kell lenni, hogy lőhessen az ember pár rottét. Szóval itt a következő video, amin egy ürge puskáját látjuk, ahogy lövi a korongokat, és mindegyiket eltalálja. 

 

Megnézted te is? Persze, te is azt mondod, hogy az ürge csak lövi a korongot, oszt kész, de mi is ebben a pláne? Nézzük meg jól a videót, mivel most ezt fogjuk kicsit kielemezgetni, amolyan lecsósan, hogy mi is itt a stájsz.

Szóval a korongok törnek, látod te is? Szuper! Nézzük tovább, mit látsz még, Lassítsd le a felvételt, mit látsz? Menjünk végig rajta kockánként, és lássuk meg a csodát a történetben.

- Látod már?

- Kezded látni?

- Hát persze! A csóka a puskával úgy lő, hogy mindig eltalálja a korongot.

- Jól van, de mit kell látni, és nem csak nézni?

- A csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, és mégis eltalálja a korongot!

- Mindig!

- Bingó!

- Ebben a történetben ez az 1 000 000 forintos  kérdésre a helyes válasz!

Itt álljunk meg egy polgári védelmi pillanatra, és lássuk azt, ami nézünk! Ahogy mondtad, a csóka nem célozza meg a korongot, csak valami hasonlót csinál, mégis eltalálja a korongot!

Nézed a felvételt? A csóka soha nem a korongra céloz, csak valahogy a korong „felé tartja” a puskát, lő, és mégis eltalálja a korongot! Itt van a kulcs a történetben, „valahogy felé tartja” a puskát, és mégis eltalálja a korongot. na de most fordítsuk komolyra a szót.

A srác bent áll a pozícióban, beáll, jelez, és a korongot elindítják. Rajta van a korongon, lő, a korong leesik, nem kapja le a puskát a horizontról, hanem a törött korong „legnagyobb darabját” szépen „leköveti”. Nem kapkod, mint egy holdkóros idegbeteg egy nyári éjszakán.

A srác a korong felé tartja a puskát és lő, és talál.

Itt minden mozog, nincs fix céltábla, ahova lőni kell, nagyon úgy néz ki, hogy a korong, roppantul gyors, és nincs idő normálisan „célozni” se. Ez így együtt eléggé bonyolult történetnek néz ki.

- Mit látsz még a felvételen?

- Semmit!

- Az baj!

- A srác soha nem a korongra céloz, és soha nem a korongra lő!

- Akkor meg hova?

- Nem látod?

- Dehogynem, látod te is, oda lő, ahova lőnie kell, és mindig oda lő!

- Általában a korong elé, de ezt te is látod!

- Na, akkor hogyan is van ez?

A sörétessel lőni egy repülő korongra olyan történet, hogy a jövőbe kell látni, mivel ha a korongot célzod, csak idegeidet teszed tönkre, és anyázni fogsz, nem kicsit, idegesen meg nem lehet célt találni, az biztos.

Igen, a jövőbe kell látnod, mivel mindig oda kell lőnöd, ahol a korong lesz, és nem magára a korongra kell céloznod, mivel ha ezt teszed, akkor soha a büdös életben nem fogod eltalálni. Ez a tény.

Ha tudsz lőni, akkor meg roppantul mindegy, milyen sörétes van a kezedben, el fogod találni a korongot vele, legyen az egy nagyon drága puska, vagy a legolcsóbb.

Szóval a kérdés az, mi az, hogy lőtudás?  

Az, hogy sörétessel tudj lőni, ahhoz egy nagyon speciális tudás kell, mivel tudni kell, hogy mit akarsz látni, és hogyan. Ezt a látásmódot meg lehet gyakorolni pl. vezetés közben is. Ez hiper koncentrációt igényel, ott vagy vezetés közben, nem alszol el, az útra figyelsz. Na de ezt tudnod kell, hogy hogyan is kell ezt csinálni, meg mit, mivel ha szart gyakorolsz be, akkor roppantul nagy gázban vagy, nem fogod eltalálni a korongot.

A repülő korong fizikája, meg a kilőtt sörét ballisztikája eléggé egzakt tudomány földi körülmények között.

Tehát itt nem a puska a lényeg, hanem az, hogy tudsz lőni, vagy nem tudsz lőni. Egy gyakorlott sörétlövő, már akkor tudja, hogy le fogod-e lőni a korongot, amikor megmozdítod az izmaidat, hogy emelnéd a puskát, nem kell emelned, csak emelnéd, és már tudja, hogy sikeres leszel-e vagy nem. Ilyen ez a pite.

Amikor először van a sörétes a kezedben, és lősz, - feltéve hogy nem mondják el, mit is tartasz a kezedben – három dolog történhet:

Az első hogy sikeres lövést adsz le.

A második az, hogy rosszul fogod be a puskát, és kivered a saját fogad, vagy szétütöd az állkapcsod lövés közben. 

A harmadik az, hogy lövés közben dobod el a puskát, na akkor roppant nagy gondban vagy, te is, meg azok is akik körülötted állnak a biztonsági távolságban, mert vagy túlélitek, vagy nem. 

Ha sikeres lövést adtál le, és megcsap a lőpor illata, és az neked tetszik, akkor el vagy veszve, mivel semmi nem fog megállítani abban, hogy nagyon komolyan megizzadva megtanulj lőni, jól lőni.

Mert a lőpor illata a vadász, vagy a sportlövő számára olyan, mint egy csodálatos parfüm, a lőpor füstöt ki kell fújni a csőből na.

Jó lövő technika a számodra megfelelő puska a kezedben, és élvezni fogod azt, hogy lősz pár rottét˙

Érdekel a téma?

Írj a lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com

Hogyan is jön ide az élelmiszergazdaság?

Szóval az, aki tud arról, hogy mi is van a kezében, pl. - egy élelmiszeripari cég – és képes úgy vezetni, hogy megjelenjen benne a dinamizmus, akkor az megnyerte a jövőt.

A dinamizmus alatt ebben a fogalmi megközelítésben azt értem,

hogy a jelenben olyan piaci viszonyokra optimalizál, ami majd csak be fog következni, és teszi ezt integráltan.

Ez egy nagyon más tudást, és megközelítést igényel, mint egy átlagos hozzáállás.

Statikus- dinamikus – integrált fogalomhármas, ebben kellene keresni történetet.

Gondolkodunk ilyeneken? Ez itt a kérdés! Szerintem nagyon itt az ideje, hogy gondolkozzunk ilyen történeteken!

Mivel ha mások elkezdenek ilyen rendszerben gondolkodni, és netán tőled akarnak vásárolni, akkor nem fogod érteni azt, hogy mit is beszél, és úgy fogsz elbukni egy potenciális megrendelést, hogy még rajtvonalhoz sem tudsz állni! 

Pl. ha valaki megtanul lőni, azonnal felismeri azt, hogy mikor kell emelnie a puskát, és azt is tudni fogja, hogy akkor most milyen technikával szedje le a korongot, ennek az eldöntésére meg nagyon sok ideje lesz, és nem fog kapkodni, mint egy idegbeteg hajótörött, nem fogja „böködni az eget” a puskával. 

Nekem Laci, a lővezető, mélyen a szemembe nézett, és a következőt mondta egy lövés után, amikor nem találtam el a korongot:

Tudod, egy bizonyos szint után be kell vállalnod azt, hogy oda lősz, ahol nincs semmi!

Vállald be te is, és tudd, hogy hova lősz!

Persze, a zene nem maradhat el:

Kép:

A bejegyzés trackback címe:

https://lecsos.blog.hu/api/trackback/id/tr6316434704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása