Nem oly rég egy havernál a következőt láttam a monitoron egy gyönyörű nap zárásakor. Egy szép színes szagos grafikon tárult a szemem elé, ahol az X tengelyen szépen jelölték az órát, az y tengelyen meg szépen abban az órában a kasszába csengetett bevételt. Mindezt egy olyan helyen, ahol embereket szolgálnak ki, olyan hely az, ahol az ember egy kajára is beül. 

Mereven néztem a monitort, és megkérdeztem a havert, hogy érti-e azt, hogy mit mesél az ábra. Azt mondta, hogy nagyon faja a történet, mivel ezzel nagyon szépen lehet látni, hogy mikor van hajtás a placcon. 

Mondom neki, hogy ha te azt látod ezen az ábrán, akkor nem érted igazán, hogy mi miért történik a placcon, és így hosszú távon elég komoly problémáid lehetnek. Kérdezte, hogy miért.

Azonnal az egyetem jutott eszembe, és Fodor professzor úr, aki analitikai kémián azt mondta, hogy nagyon figyeljünk oda, hogy mit is mérünk. Egy mérést mindig úgy kell megtervezni, hogy ne tévesszük szem elől a célt. 

Fel kell tenni a kérdést, hogy mit is látunk az ábrán.

Másképp megfogalmazva, milyen mért értéket mutat az ábra? Mikor keletkezett a mért adat? Nézzünk mögé a játéknak, mivel nem azt látjuk, amit látnunk kellene, hanem valami nagyon hasonlót, amivel teljesen becsapjuk magunkat, amikor ezt az adatot akarjuk felhasználni például tervezéshez.

Képzeljük el a következő valósághoz közeli szituációt:

Anya, apa, meg a két gyerkőc bejön az étterembe, leülnek. A placc tele, mindenki rohan, mint a mérgezett egér. Pista a főpincér kiviszi nekik az étlapot, 5-10 per múlva odamegy hozzájuk felvenni a rendelést. Megnyitja az asztalt a rendszerbe, mivel elkezdi felkopogtatni a rendelést a saját kódja alatt, ekkor 12.23 –at jelez a rendszeróra. Az italok megérkeznek, a konyha megkapta az ételrendelést, elkezdte legyártani. 

Pista a leveseket 12.35-kor szolgálta fel, 12.57-kor leszedte a leveses tányérokat, „lecsumizott”, fordult egyet, és 13.05-re szépen kivitte a főételt. Desszert nem volt, nem volt + ital rendelés sem, ezért a család a jól elfogyasztott ebéd után fizetéshez készült. 13.15-kor hívták Pistát, aki lecsumizott, beszélt pár mondatot közben a családdal, és kikoppintotta a számlát a rendszerben ta ta ta tamm: 13.20- kor melyet a családfő készpénzben kifizetett.

Hoppá, nesze neked KPI, meg hasonló nyalánkságok. Miért is? 

Az adat, amit a fenti ábra mutat, azt a pillanatot rögzíti, amikor a családfő fizetett, és nem mesél a 12.23 – 13. 20 közötti időszakról, csak a tényt rögzíti, hogy 13.20-kor keletkezett a bevétel, ami az ábrán látszik. Tehát a csapat a lelkét kidolgozta az előtte levő órában, és mégsem ezt a teljesítményt adja vissza az ábra, pedig egy jó menedzsment döntéshez, és teljesen professzionális működéshez ez kellene. 

Majdnem egy óra. 

Ez nagyon hosszú idő is lehet a placc-konyha- söntés háromszögben, csúcsidőben. KPI? Nagyon nem mindegy, hogyan is tervezzük meg ezt a történetet, és nagyon komolyan félre lehet lőni, ha csak a szemünkre hagyatkozunk. 

Nem mindegy, nagyon nem. Mint az eper és a jég, tökéletes az összhang.. egy darabig. Addig kell kiélvezni. Ezt meg?  Érezni kell. : )