Élelmiszermérnökök gondolatai a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.

Lecsómérnökök gazdasági blogja

Lecsómérnökök gazdasági blogja

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Bujna Ferenc élelmiszermérnök rovata a lecsón!

2021. június 29. - lecsós

cf68c3c89061eab64ed61c35cb139e4e.jpg

 

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, 
Messziről lobogva tenger pusztaságon: 

                                   Arany J. Toldi Előének


Magyar élelmiszeripar képe úgy lobog föl nékem majd 40 év messzeségben.

Üdvözlöm a tisztelt blog olvasókat. Zsebők Zsigmond barátom lehetőséget adott, hogy blogjában felidézzem a fényes évek sorát, amikor az élelmiszer termelése Magyarországnak mennyiségben, minőségben a csúcson volt, s mindezt produkálta az ipar a világ ámulatára és természetesen irigységére.

Hol is kezdjem? Bemutatkozom, mintegy igazolva, hogy tervezett több részes visszaemlékezésemet jogosan teszem, nagyon is aktív résztvevője voltam a történéseknek.

Nevem Bujna Ferenc.

A budapesti Kertészeti Egyetem hallgatójaként kezdtem pályámat 1974-79 évek között. Tartósító Ipari szakos hallgató, fő szakom a Konzervipar, de alapos képzést kaptam Hűtőipar és Borászat területén is. Tulajdonképpen képzésünk rendkívül sokrétű volt, felölelte a műszaki rajz, gépészet, zöldség/gyümölcs kertészet, agrometeorológia, automatizálás stb. a tartósítással kevéssé összefüggő, de egyáltalán nem haszontalan tárgyak sorát. S még csak ezután következett a tartósítás művészetének alapozása a számtalan típusú kémiai tárgyak, mikrobiológia, a tartósítóipari folyamatok fizikája, biológiája, közgazdaság tana, nyelvi ismeretek, s nem utolsó sorban a tartósító ágazatok teljes vertikumának, a kornak megfelelő világ színvonalú elsajátítása.

fortepan_557.jpg

 

Magyarországon volt cca. 16 nagy Konzervgyár, száznál több kisebb konzervüzem, világ színvonalú Hűtőházak nagy és kis volumenben, több száz úgynevezett Savanyító üzem, ahol a káposzta és egyéb zöldségek természetes fermentálása folyt.

Nagy Húsipari cégek, kisebb vágóhidak biztosították a legkiválóbb tőke és tartósított húskészítmények sorát. Jó néhány gyárunk termékét a Világpiacon jól jegyezték. Borászatok, melyek megalapozták a mai napig neves borászati ágazatunkat. Cukorgyárak, Tej és sajt feldolgozó üzemek, édességet és kekszet gyártó üzemek sora, Növényi olaj feldolgozók stb. 

A felsorolást nagyon sokáig folytathatnám, hisz országunkban minden volt!

És természetesen a gyártást kiszolgáló segédanyagok gyártása is nagyban folyt. Ecet, élesztő, üveg és doboz gyártás, lapkák és egyéb csomagoló eszközök gyártása. Valóságosan alig volt olyan kellék, amit ne itthon gyártottak volna.  Igen, pektint importáltuk, hiány cikk is volt időnként, pedig még magam is sikeresen próbálkoztam a laborban cukorrépa szeletből pektint előállítani.

Gyakorlati időmet a hatvani Konzervgyárban töltöttem, ahol épp a PR 72 típusú, teljes egészében magyar fejlesztésű és gyártású (Láng Gépgyár) napi 720 tonna paradicsomlé sűrítésére alkalmas gépet üzemelték be teljes sikerrel.

Mivel a Hatvani Konzervgyár a híres Hatvani Cukorgyárral összenőve, azaz gyakorlatilag egy hatalmas gyárudvaron osztoztak, közös kiszolgáló létesítményeik voltak, például a kazán, igencsak szívemhez nőttek, s 3 hónapon keresztül negyedikes konzerv szakos hallgatóként helyet és tudást adott diploma , TDK, MÉTE munkáim elvégzéséhez, így talán picit több időt szentelek az innen való példák felhozatalában.

Hadd álljon itt idézetként a Hatvani Konzervgyár történetéből idézve a honlapjáról pár sor :

„A Konzervgyár több okleveles mérnök tudását és tapasztalatát kamatoztatta, illetve olyan szakmunkás gárdával rendelkezett, akik minden külső segítség nélkül felszerelték és működtették a gyáregységet. Emellett kitüntetett figyelemmel kísérte a tulajdonos, a Báró Hatvany család is a paradicsom Konzervgyár termelését. Innen adódott, hogy a Hatvani Konzervgyár megindulása után néhány évvel a hazai konzervgyárak élvonalába került, sűrítménye pedig az importáló északi országokban jó hírnévre tett szert.

A Hatvani Konzervgyár a napi 1500 tonna paradicsom feldolgozásra alkalmas kapacitást elérve, indokoltnak látta a termelés további fejlesztését. Egy jelentős beruházással 1978-ban napi 2000 tonna fölé növelték a feldolgozott paradicsom mennyiségét. 1979-ben már több mint 90 ezer tonna nyersanyagot dolgoztak fel."

fortepan_44684.jpg

Fel sem fogható, hogy Hatvani csak egy volt a számtalan paradicsomot feldolgozó gyárunkból, s hogy ezen egyetlen gyár csak paradicsommal való kiszolgálásához mekkora mennyiségre, területre, termelési infrastruktúrára volt szükség!!!!

E történet folytatása, hogy a lazává vált vizsgaidőszak alatt a Budapesti Konzervgyárban dolgoztam sok diák társaságában, éjjeli műszakban az almalé sűrítő üzemben.

Nyaranta a Békéscsabai Konzervgyárban vállaltam Középiskolások részére szervezett építő táborokban vezetői pozíciót, aminek kapcsán nagyon szép emlékeim alakultak ki egy jó nevű gyár nyári munkájáról, vezetéséről, ahol példaértékű volt Irénke néni igazgatói tevékenysége.

Első munkahelyem az akkor még MEZŐGÉP- Kecskemét, később AGRIKON- Kecskemét névre hallgató gépgyártó konglomerátum Budapesti Fővállalkozási Irodája volt. Ezen Iroda feladata volt, hogy hazai és a világ számos tájékára exportáljon egyéni és vonallá összeállított feldolgozó gépeket. Az alig két éves ténykedésem alatt szinte az összes élelmiszeripari ágazat tárgykörében adtunk ki ajánlatot. Legemlékezetesebb ténykedésem egy Indiába ajánlott paradicsomsűrítő állomás volt (előfeldolgozó teleppel egyetemben ) ahol kevés volt a hűtővíz mennyisége, s a vákuum sűrítőkhöz szükséges hideg energiát kellett furmányos módon biztosítani.

E helyütt érezhető volt az ország élelmiszertermelő tevékenységének látványos pezsgése. Számtalan hazai élelmiszer gépgyártó céggel volt napi kapcsolatunk, mint pl. ÉLGÉP, KÖVAC, LÁNG, AGRIKON és sok-sok speciális gépet gyártó kisebb céggel. Természetesen, ahol szükséges volt, éltünk a külföldi gépgyártás termékeivel, hogy a lehető legjobb ajánlatokat tudjuk megtenni.

Büszke vagyok arra, hogy több gép ötletelésében részt vehettem, így a híres PF folyamatos pasztőröző gépcsalád megalkotásában.

 

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

 

Cégünk hatalmas mennyiségben exportált a Szovjet piacra zöldborsó, zöldbab, uborka stb. feldolgozó gépsorokat, csak hogy jellemezzem, óránként 3 tonna borsó szem feldolgozása sem volt ismeretlen.   Némi orosz nyelvtudásomnak ( orosz tagozatos gimnazista ) köszönhetően sok-sok ellenőrző, átvevő útjára kísérhettem el a szovjet minőségi ellenőr urat, név szerint tov. Suhovot, aki mellett teljes képet kaptam a hazai élelmiszer gépgyártás helyzetéről, akár rejtett bajairól 

Még elvégeztem a Konzerv Tanszék szervezésében a tartósítóipari folyamatok és gépek szakmérnöki kurzust, ahol nagyon alapos tovább fejlesztő tudást kaptunk a szárítás, centrifugálás, szűrés, fagyasztás, liofilizálás, és még több tucatnyi művelet fizikájában és gyakorlati alkalmazásában.  Aki itt jól végzett, bátran elvállalhatott egy fő gépészi vagy akár főmérnöki állást egy konzerv üzemben.

Én is így tettem, amikor a Nógrád megyei ZÖLDÉRT majd változó névvel ÁFÉSZ kebelén belül a dejtári, és salgótarjáni feldolgozók fejlesztésében és működtetésében vettem részt vezetőként.

Nógrád megye volt a 80-as években a bogyósok hazája, ahol a világ legfinomabb málna szörpjét ontották a Szobi, Drégelypalánki üzemek. Akkoriban le is nézte az ipar azt az üzemet, amely ki merte csak mondani is a „ízű szörp” szót. Hadd emlékezzek név szerint is a legendás drégelypalánki vezetőre, Kapás úrra, kinek neve fogalommá vált a szakmában.

Karrierem tovább szövődött az ország egyik leghíresebb kis üzemében, Fertődön. A méltán híres Bogyós Kutató, a Fertődi Állami Gazdaság és a Porpáczy Kertészeti szakiskola olyan hármast alkotott, amely szakembereket, kutatókat és a konzerv üzem révén termékeket bocsájtott útjára. 

Üzemünk, a zöld színű, Eszterházy kapus címkével ellátott termékeket Európa és tengeren túl számtalan üzemébe exportálta. Termékeinkért versengtek a hazai szocialista nagykereskedelmi szervezetek a FŰSZÉRT-ek.

Ez már a 80-as évek végére esett, az un. rendszer váltás idejére, ahol sajnos, mind a rendkívül magas színvonalú kertészeti termesztés, felvásárlás és feldolgozás rendszere kezdett hanyatlani.

De még pályám szép emléke ezután következett, egy az AGRIKON által Kenyai magán cég részére eladott komplett Konzervgyár képében. Az üzem teljes felépítésében és működtetésében részt vettem, mint egy főmérnök. Kiépítettem egy teljes, a magyar normáknak megfelelő feldolgozó, labor, raktár stb. rendszert, amely hosszú éveken keresztül kiállta a legkényesebb nyugati importőrök igényeit.

Az üzem elsősorban zöld színű ceruza babot dolgozott fel dobozba, üvegbe, de sikerült meghonosítanom a magyaros ízű almapaprika, csemege uborka, vágott vegyes gyártását is, sőt még igazi magyaros ízű „babfőzelék kolbásszal” is belefért a kínálatba.  Ez utóbbit az a katonásdi élmény sugallta, ahol is a letöltendő 11 hónap alatt a magyar készétel kínálat teljes kereszt metszetét sikerült megismerni előzetesen.

fortepan_109699.jpg

 

Sajnos, ahogy Kenyából visszatértem, talán nem kellett volna, kiderült, hogy a magyar feldolgozó ipar nagyon visszaesett. Jobb híján Fertőd körzetében a Kertimag KFT (a nagyon híres vetőmagos MAUTNER cég utódja ) részére kiépítettem egy vetőmag nagyker és szaktanácsadói bázist. Ennek kapcsán Gödöllőn Növényvédelmi szakmérnökként végeztem, s engedve az új kor szavának Megújuló energetikai szakmérnöki tudást és épület energetikai szakképesítést szereztem.

Mostanában pedig a liofilizálás technológiájába és gyakorlati felhasználásába szerelmesedtem bele, aminek kapcsán van egy kis liofilizálóm.  De ezzel a technológiával a 80-as években foglalkozott a Kertészeti Egyetem Hűtő tanszéke is, de ma már nem.

Mint jeleztem, bemutatkozóm azt hivatott jelezni, hogy a 1980-2020 évek közötti „fejlődését” az iparágnak átlátom, kérdéseitekre válaszolni tudok.

Tréfásan szólva akasztott ember még nem voltam, helyettem úgy tűnik, a magyar élelmiszer feldolgozó vertikumot akasztották hozzá nem értő kezek.

Élelmiszeripar

Van feltámadási lehetőség?

Nos, ezen kérdések megvitatására kérném a tisztelt olvasókat hozzászólni, véleményezni. Én ígéretet teszek arra, hogy hetente egy-egy fejezetét a hajdani virágzó élelmiszer iparnak felidézem, saját és hallott emlékezett morzsákra támaszkodva.

Idézve oktatási, kutatási intézmények munkájából, az alapanyag előállítás teületéről, a feldolgozás irányaiból, kultúrájából, a műanyag előtti idők csomagoló anyagairól, exportról, belföldi ellátásról és még nagyon sok érdekes dologról.

Köszönöm figyelmüket:

Bujna Ferenc

 

Folyatatása következik!

 

Képek:

 Farkas Juli 1974 - 

 BNV -Budapesti Nemzetközi Vásár- 1966- 

BNV - Budapesti Nemzetközi Vásár -1970-

 

________________

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

A bejegyzés trackback címe:

https://lecsos.blog.hu/api/trackback/id/tr3916608046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Walter_Dornberger · www.jagger.hu 2021.06.30. 04:20:36

Tiszteletem!
A régmúlt nagyságán merengeni eléggé hiábavaló dolognak tartom, bár tényleg jó volt. Akkoriban az élelmiszer ipar (feldolgozóipar) működése / működtetése meglehetősen központi, politikai kérdés (is) volt, mert rengeteg embernek adott munkát, és kaját a népnek. (A szocializmus ilyen mértékű lassú erjedésének kulcsa az volt szerintem,hogy itt volt kaja, és a magyar nem lázad ha van kaja, ezt Kádár felérte ésszel a lengyel példából tanulva. Akkoriban még vicc is született a lengyel hot-dogról: Egy ropiban egy giliszta)
Szóval, akkor az állam minden eszközzel (sok esetben még veszteséggel és támogatással is azon volt, hogy ez a szektor a cikkben leírt legyen.
A valóban versenyképes feldolgozóipar a piaci igények közt is megmarad, sőt, megveszik a multik. Talán ezért is szükség van nemzeti elkötelezettségű nagytőkére, hogy a feldolgozóipar birtoklásával csökkentse a hazai agrár szektor termelőinek kiszolgáltatottságát.
Összefoglalva, ha piacképes akkor lesz itt virágzás még. Jó a szktudás, jó a föld, miért ne lehetne jó a termék is! Ha a piaci viszonyok torzítását (protekcionalizmus, támogatási rendszer lemaradása a nyugateurópai gazdákhoz képest) például a feldolgozóipar nemzeti érzelmű tulajdonosai és a kereskedelmi láncok ezirányú kényszerítése (magyar árúk x %os kötelező rátája, közétkeztetés stb) aba az irányba sikerül eltolni hogy a magyar gazdáknak és feldolgozóiparnak lejtsen a pálya lesz itt még virágzás.
Szerintem a szándék és a tudás megvan ehhez, és még a politikai akarat is. Kérdés, hogy ez így lesz e a jövőben is!
Köszi hogy elmondhattam a gondolatom.

vino-et-veritas 2021.06.30. 06:49:00

Hm, érdekes téma.
Ráadásul ugyanaz az alma materünk is, némi időeltolódással, csak nálam az "alapanyagtermelés" oldaláról. Illetve kezdő diplomásként én is a magyar konzervipart "szolgáltam".
Nagyon egyszerűen fogalmazva, a magyar élelmiszeripar legendás korszakának a KGST vége és a rendszerváltozás adta meg a kegyelemdöfést ("védettség" megszűnése). Hozzá lehet tenni a különféle szerkezeti átalakulásokat (alapanyag-termelés integrációjának összeomlása, jó/rossz privatizáció, nyitott piac, fogyasztási szokások, stb.).
És sajnos azzal a mítosszal is szembe kellene végre nézni, hogy Magyarország ökológia viszonyai úgy általában mennyire "kiválóak" az agrártermelésre (lásd az idei tavaszt, stb.).
És mindehhez hiányzik a hatékony összefogás (lásd valamikori termelési rendszerek, modern szövetkezetek, stb).
Szóval, a régi dicsőségnek vége, bár egyes területeken talán van lehetőség, de sajnos nem túl sok.

Fellegjáró Marci 2021.06.30. 08:11:56

Istenem az a pápai virsli, amiben még volt hús is...

nyelv-ész 2021.06.30. 08:16:49

Ez az a fénykor, amikor almareszelékből készült a "narancslé"?

papierusz 2021.06.30. 08:23:08

@Walter_Dornberger: Mezőgép-Agrikon, Kenya, külföld export, import. És utána "kiderült, hogy a magyar feldolgozó ipar nagyon visszaesett." Vajon miért? Nyilván a "dollárt mindenáron" elv okozta ezt. Amikor csak az volt a cél, hogy konvertibilis valutát termeljen az ország, nem volt kérdés, hogy 3-4-szer többe kerül az országnak forintban a bekerülés. Termelt mindenki, mentek a háztájik, 1 ha háztájiból egy nyáron kiárulták egy Lada árát. Mindenki fogott a dolgon, kivéve az állam, azaz végsősoron bukott mindenki a felfújt élelmiszeriparunkon. Meg hát már a 80-as évek végén el is kezdődött az ócsítás, hogy a megfelelő pillanatban el lehessen külföldre kótyavetyélni azt is, ami megmaradt.

bda 2021.06.30. 08:26:47

@Walter_Dornberger: Én annyi kiegészítést tennék, hogy könyvelőként van némi rálátásom termelői csoportokra, szövetkezetekre. Ezek 2003, 2004-ben indultak újra, évi akár 20 millió támogatást is kaptak, de gyakorlatilag egy sem valósított meg (legalábbis ami a látókörömben van) olyan beruházást ami a megtermelt terméket a végfogyasztóhoz segítette volna eljutattani. A megkapott pénzeket szétosztották a tagok között oly módon, hogy vett mindenki szövetkezet nevére a termeléshez szükséges eszközöket, aztán ezt a csoporttól a gazda jelképes áron visszabérelte, már ha vett egyáltalán. Tudok olyanról aki csak a számlát hozta, aztán a pénz meg a zsebében landolt. Közel 20 év után a legtöbben még mindig ott tartanak, hogy értékesítik a termékeiket valamelyik multinak. Szerintem ott is van probléma, hogy képtelenek vagyunk összefogni.

lecsós 2021.06.30. 09:03:19

@Walter_Dornberger: Azt írod, hogy a versenyképes feldolgozóipar, piaci viszonyok között is fennmarad. Ez abban a formában igaz, hogy pl. a baromfi ipart - amit létrehoztak a 1950- 1987 között az "átkosban" - azt két fő szervezetbe integrálták, mint termelési rendszert. Ezért maradt meg a baromfi ipar mg ma is. Amúgy híre- hamva nem lenne itthon. A baj az, amit írsz, hogy nagyon komoly probléma az, hogy a szaktudás - végzett lecsómérnökök - akik a 2000-es évek közepétől kellett volna hogy elhelyezkedjenek, nem tudtak, mivel olyan, hogy élelmiszeripar, csak részben volt felfedezhető a hazai valóságban.
Ott tartunk, hogy lassan nem lesz hagymatermelés Makó környékén, alig van kertészeti termelés. Egy végzett mérnök rendszerben gondolkodik, és ott keresi a megélhetési lehetőséget, ahol kialakultak a komplex rendszerek. Ma ahogy kinéz, az olasz példa van a horizonton itthon, hogy olyan rendszer kell, ami ott van. Na de, és itt jön a na de! Mióta világ a világ két típusú szövetkezet van arrafelé. Régen azt mondták, hogy van a kapitalista, meg a kommunista. A gaz kapitalista 2%-ért végzi a teljes feldolgozást, késztermékké formálást, és értékesítést, a gaz kapitalista meg 3%-ért. A paraszt meg választhat, hogy a gaz kommunistákat, vagy a gaz kapitalistákhoz szállít be.
@bda:
A TÉSZ-eket nagyon támogatták ott a 2000-es évek közepén. Az akkor megtámogatott TÉSZ-eknek maximum a 6- 10 %-a van életben, ennek a maradéknak a negyede- fele fejthet ki országosan értékelhető ellátást, netán állíthat elő export árualapot.
Összefogás kell, de hogyan, vagy mire? Ez itt az 1 000 000 Ft-os kérdés! Tudva azt, hogy 2021 van, és hogyan néz ki a valóság itthon. nem látok komplex elemzést a témában. A NAK kiadott egy komoly elemzést, és programot, de csak részeredmények vannak.

@papierusz: 1 ha háztájiból kiárulsz ma is egy suzuki árát, ezt felfogta a kormányzat is. Célként merült fel az, hogy integrált kertészeti árualapot kellene létrehozni úgy, hogy az emberek - akik értenek hozzá, és nem akarnak elmenni külföldre, vagy a szalag mellé, vagy középvezetőnek egy multihoz - azoknak legyen keret, amiben gondolkozni tudnak. Ezért keletkezett a családi gazdaságok törvény.
Mindezt egy mezőgazdaság, és szántóföldi növénytermesztés orientált termesztési szerkezetben kellene előadni, de roppant gyorsan, úgy, hogy rajtunk kívül van még elég sok ország az EU-ban, melyek arra törekednek, hogy diverz poci végterméket tesznek a belső EU-s exportpiacok polcaira. Be kellene csatornázni a tudást. Pénz az lesz, van, és még több lesz. Ok. A nemzeti tőkés réteg elkötelezett az élelmiszeripari fejlesztések felé. Ez a koncentráció felé hat a nagykönyv szerint. A családi gazdaságok törvény meg pont a az ellenkező irányba hat - lokalizáció, dezintegráció, függetlenség - a kérdés az, hogy hogyan néz ki ez az egyenet, mivel ebbe nagyon komoly mérnöki tudásokat kell integrálni, ha azt akarjuk, hogy a történet jó legyen. A kérdés az, milyenek lesznek a potenciálok, és mondjuk egy nagy, az mennyire lesz nagy, és hogyan segít a kicsinek? Ez nem lesz mindegy. És itt jön be az, hogy nézzünk körül, hogy mi is volt a múltban. A szoci idő alatt az élelmiszertermelés komplex rendszert alkotott, amely képes volt az ország, és az export piacok diverz, csomagolt asztali végtermékkel történő ellátására. Ezt, mint komplex rendszert érdemes vizsgálni, mert egyszerűen a saját korában egy nagyon komoly, európai szinten versenyképes rendszert képviselt.

várom a levelet 2021.06.30. 09:20:30

hát igen a sörsonka.nagyon finom volt,csak a városban lehetett kapni.de a gyárban paradicsompürét csináltak,a szalagon csak úgy futkároztak a patkányok.egyik-másik bele is esett.

KissGecihuszár 2021.06.30. 10:14:32

egész biztos, hogy a régi, kádári "szocialista" élelmiszer és konzervipar nem lett volna 1 az 1-ben életképes a (Hungaricum) "piaci" körülmények között, de az is 100% hótzicher, hogy nem volt törvényszerű egy ilyen mértékű pusztítást sem tétlenül elnézni, amit elsősorban az mdf, majd az 1. mszp-szdsz kormányok alatt véghez vittek, s melyre a koronát a gyurcsányérában tették fel, amikor az egykor működő 13 cukorgyárból megmaradt 6 db-ból tettek 2 év alatt lakatot, mondván az EU-ban nincs szükség ekkora cukoripari kapacitásra, ugyanis Brazília majd cukorban törleszti az EU felé akkoriban fennállott tetemes adósságát, mely persze elmaradt, hiszen a Brazilok inkább etanolt készítettek a cukrukból, mintsem hogy odaadták volna az EU-nak. Nekünk akkoriban már nem volt kötelező bezárni a még a 2000-es évek elején működő 6 cukorgyárunk majd mindegyikét, max 2 gyárat kellett volna lelakatolni, de a kretén fletóék elsők közt jelentkeztek az EU illetékes szerveinél, hogy de bizony mi bezárunk majd mindent, kérjük a bezárási szubvenciókat, mert a cukorrépa termelőinknek "sincs kedvük" már "vesződni az amúgy is rohadt macerás répa termeléssel, rakodással, szállítással, stb, meg az időjárás is kicseszik velük, stb-stb" . Aztán ugye Brazília beintett és lettek olyan cukorárak a 2000-es évek közepén, hogy mindenki szemei kigúvadtak, mint a csigáé. Emlékezhetünk az 4-500 Ft/ kg bolti árakra, mivel a megmaradt 1 szem Kaposvári cukorgyár a maga kb. 100 ezer tonnás éves kapacitásával, ha megfeszült, sem tudta kielégíteni az akkor még évi kb. 300 ezer tonnás hazai igényeket. Amennyiben akkoriban bármilyen üzemzavar keletkezett volna a gyárban, padlóra került volna a hazai cukorellátás! 100 szónak is 1 a vége; sikerült a MÓDSZERváltáskor az élelmiszeriparunk esetében is átesni a ló egyik oldaláról a másikra, mely ámokfutás negatív következményeit mindmáig megszenvedjük és ez már így is marad, mert nincs az a pénz, amivel az egykori kapacitásaink legalább felét újra élszthetnénk, ráadásul több 1000 egykori termelő hagyott fel mára a termeléssel, illetve csökkentette a termőterületeit.

midnight coder 2021.06.30. 11:51:19

@vino-et-veritas: Azért azt is tegyük hozzá, hogy a mezõgazdaság az EU-ban sem piaci alapon mûködött. És azt is, hogy a derék nyugati befektetõk ideehaza elsõsorban piacot vettek a saját termékeiknek.

Boar. 2021.06.30. 13:14:51

@KissGecihuszár: Ez se így volt de legalább a kötelező gyurcsányozás megvolt mára is...

Robert William 2021.06.30. 13:34:06

@KissGecihuszár: Az ELSŐ Fityesz-kormátyt se felejtsd ki, a felsorolásból.

laci_52 2021.06.30. 15:26:15

Könnyű volt úgy élelmiszeripart csinálni, hogy volt bőven olcsó hazai termelésű alapanyag, ma már nincs. A zöldség- és gyümölcstermesztés padlón van, már friss magyar árut alig lehet kapni a piacon, azt is méregdrágán. Miből működjön a mostani élelmiszeripar?

Boar. 2021.06.30. 15:31:17

@laci_52: Ez oda-vissza működik. Ha volna feldolgozóipar, lenne termelés. De amíg a szántóföldi növénytermesztés agyon van támogatva és szárnyalnak az árak, a "nagyok" nem fognak átállni, a "kicsik" meg kevesek hozzá.

Fikalnyik Eugén 2021.06.30. 15:32:23

@KissGecihuszár:
" évi kb. 300 ezer tonnás hazai igény"

Volt az 400e is az ezredforduló idején. Csak éppen gyár nincs aki megvegye, mert az édesipar nagy része már lengyel vagy román honban van. A szerb cukor meg jóval olcsóbb és jobb minőségű. Felesleges lenne állami támogatásokkal életben tartani egy halódó iparágat. Arról nem beszélve, hogy egy olyan országban, ahol ennyi zsírdisznó van, 1g cukor is sok lenne.

vino-et-veritas 2021.06.30. 17:06:55

@midnight coder:
Ó, rengeteg eleme volt a magyar "sikernek" vagy "versenyképességnek", ami piaci körülmények között egyszerűen nem működik.
Lásd a kézimunka kiszervezése a háztájiba vagy az élelmiszeripar/ipar egy részének "áttolása" az egyébként szinte életképtelen TSz-k melléküzemágaiba, stb.

Lehet az EU-t szidni mindenért (a leírt a legtöbbször a "vád"), de még mindig "piacibb" volt, mint a zárt és védett "szocialista" gazdaság általában, amit kár szépíteni, mert szinte az utolsó pillanatig tervutasításos rendszerű volt.
Egyet nem szabad elfelejteni. Ez a társadalmom/gazdaság eleve tőke-alapú, így kár számonkérni, hogy akkor miért viselkedik így...
Összefoglalva ez nem "jó vagy rossz" kérdése, hanem maga a történelem menete...

Azzal meg külön könyveket lehetne írni, hogyan sikerült(t) mai napig "elszabotálni" szinte minden agrárterületen (termelés, feldolgozás, kereskedelem, stb.) az integrációt/szövetkezést.
Hozzátéve, hogy a közösségi együttműködés eleve rendkívül idegen a "magyar néplélektől". Itt a fő mozgatórugó mindig is az individualizmus, egoizmus - "maj' tudom én azt, ne szóljon bele más" ,stb.

vino-et-veritas 2021.06.30. 17:25:50

+ kérdéek.

A rendszerváltozás környékén mely ágazatok (mg., ipar, stb.) rendelkezetek valóban versenyképesek termékekkel piaci alapon is?
Milyen TÉNYLEGES termékfejlesztési, innovációs háttér állt a gazdaság mögött (lásd pl. a máskor mindig emlegetett járműipar)?
A "szocialista" nagyipar (élelmiszer, mg, műszaki területek, stb) mennyire tudott megállni a saját lábán támogatás, KGST nélkül?
A cukoripar mindig előjön. Milyen gazdasági háttér biztosította volna a továbbélést? A termelési rendszerek megszűnése után milyen háttér adta volna sok 1000 ha-on az egységes termelési hátteret? Mondjuk a nádcukorral szemben (még KGST-szinten Kubát is idevéve), milyen veresenyelőnyei vannak/volnának ennek az ágazatnak? Különösen most, amikor a klimatikus háttér változása még tovább nehezíti a dolgot (Vigyázat, jöhetnek még a bogyósok, burgonya, alma is!).
Ráadásul, ha jól emlékszem a répacukor európai, jóval bonyolultabb és drágább termelése a XIX. század elejétől kezdődött kényszerűségből a brit blokád (Napoléon ellen) miatt, ami elzárta Európát az olcsó karibi, stb. cukortól...

Summa summárum, nincs egyetlen oka vagy egyetlen válasz semmire sem, sok-sok elem egymásrahatása miatt alakult ki a mai helyzet....

Boar. 2021.06.30. 17:36:36

@vino-et-veritas: A mezőgazdasági termelők azt termelnek amin több támogatás van.
Erre felénk eddig cukorrépát is-nagyjából úgy Paks magasságáig-aminek egy része Kaposvárra, egy része Verőcére ment.
Hogy mi volt versenyképes?
Pl. '87-ben kanadában egy világvégi falu áruházi polcán tungsram izzók voltak.
A tungsram eladását a vadkapitalisták sikersztoriként emlegették, amúgy nettó hazaárulás volt.

KissGecihuszár 2021.06.30. 19:16:15

@Boar.: igen, tehát KONKRÉTUMOK, hogy de miért nem úgy volt? Ezek vannak, vagy csak kreténkedsz egy picit? Sajnos, fletó alatt lakatolták le a 2000-es évekre megmaradt 6 cukorgyárunkból 5 kapuit, majd rombolták le az épületeket, szántották be és szórták be sóval területüket, ezek a TÉNYEK!

KissGecihuszár 2021.06.30. 19:18:56

@Robert William: '90-ben még 13 (szerencsétlen számnak bizonyult itt is)cukorgyárunk volt, ebből maradt 2000-re 6, tehát az 1. fidesz-fkgp-kndp kormány -az 1. mszp-szdsz kormánnyal egyetemben is vastagon benne volt a hazai cukoripar (is) taccsra vágásában, ezen nincs mit tagadni!

KissGecihuszár 2021.06.30. 19:22:31

@Fikalnyik Eugén: Bocsi, nyilván a 400 ezer tonna egy túlhypeolt igény volt, de a 100 ezer tonnás Kaposvári kapacitás viszont a ló túloldala, ezért kellett volna meghagyni 4 gyárat, melyek kb. 250 ezer tonnát tudtak biztonsággal előállítani, s ha ez esetleg nem lett volna elég, akkor a maradékot importálni a szomszédoktól, pl. a Szerbektől. Így maradhattunk volna cukorból quasi önellátók , tehát nem függöttünk volna a nemzetközi cukorpiac számos "egzotikus" történésétől.

KissGecihuszár 2021.06.30. 19:27:57

@vino-et-veritas: pl. a vegyipar, gyógyszeripar (pl. chinoin, alkaloida, Richter Gedeon, EGIS, BorsodChem, tehát ezen vállalatok -a chinoin kivételével, ami már nem chinoin- ma is működnek), Tungsram, MOM, DIGÉP (ez utóbbi most is 1000-el műxik, ergo a DIGÉP brand értéket képvisel), Videoton (dettó most is műxik, ...), VIV (dettó...) , MKM, ami már nem ezen a néven, de most is működik, hiszen kábelre ugye szükség van a kapitalizmusban is, sőt csak ott igazán!

vino-et-veritas 2021.07.01. 07:42:16

@KissGecihuszár: @Boar.: A támogatás dolgát nem nagyon akartam belevenni, de valóban ez az egyik legnagyobb probléma. És nemcsak azért, mert mindenki azzal foglalkozik csak, amire azt kap, hanem azért is, mert bizonyos fokig el is kényelmesít (+piactorzító is) - "úgyis megkapom, ha igénylem". Ja, és gyakran a felvsárlók is szépen "beárazzák" a felvsárálási árakba, tehát nem tud hatékonyabb eszköz lenni a termelő kezében...
Az elmúlt évtizedekben számos területen példálu a szőlő/gyümölcs folyamatosan váltotta egymást, aszerint, melyik volt éppen kedvezőbben támogatott. Most az erdő a sláger...Nesze neked magyar agrárium! De ez egy újabb kört nyit a polémiában...

vino-et-veritas 2021.07.01. 07:59:58

@KissGecihuszár: A vegyipar/gyógyszeripar üdítő kivétel, ezért külön nem nagyon akartam idevenni, mert a helyzetük nem volt tipikus.
Egyéb műszaki/ipari vállalatok egy része úgy "menekült meg", hogy a versenyképesebb (specializált termelés hatékonyabb gazdasági méret) részek "leváltak" a korábbi szocialista nagyvállalatokról (Csepel, Ganz, stb:}.
Visszatérve az élelmiszergazdaságra, ott ez szinte nem működött. Az állami gazdaságok, konzervipar, stb. egyszerűen magával rántották az alapanyagtermelést is, amikor tönkrementek.Bizonyos területek a belső piac képes volt ezeket is megtartani, mert szükség van rájuk, lásd húsipír, sütőipar, stb, ), de ezek mérete is jelentősen zsugorodott.

bda 2021.07.01. 15:07:17

@lecsós:
Azért szerintem az a 6-10% azért csalóka, mert akkoriban bármilyen cégformában lehetett alapítani. Az én látókörömben a legtöbb kft formában jött létre akkor. 2014 környékén pedig kitalálták, hogy kizárólag szövetkezeti formában lehet működni. Szóval fogták a kft-ket és sorba megszüntették és ugyanazok a tagok más néven működtek tovább. Ma is adnak támogatást egyébként nem csak a 2000 években. Én konkrétan könyveltem egy baromfi termelői csoportot, ahol kezdetben volt is olyan terv, hogy egy vágóhidat megvesznek vagy legalábbis tulajdonrészt vásárolnak. Ehhez akkoriban erre még talán külön pályázati forrást is lehetett volna szerezni a tcs támogatáson felül. Szóval 5 év alatt azért landolt 60-70 millió Ft, mondjuk ebből a működésre elment 10-15, de még mindig marad volna jelentős összeg, amivel lehetett volna mit kezdeni. Ez helyett a kedves tagok fogták a már tulajdonukban lévő Bobcat rakodógépet, eladták a kereskedőnek az meg tovább adta tcs-nek, pénz a zseben és a gép is megmaradt. A pénzt a gazda meg fogta és elfagyizta. Olyat is láttam, hogy tcs tagság szülőből, unokatesóból, haverokból állt, itt megint csak a pénz szerzés és az elfagyizás volt a cél. Ahogy említettem ez egy tcs volt akkor amit könyveltem, de kollégánál volt még legalább másik 2-3 csirkés tcs, ha ez 2-3 csoport összefogott volna, akkor simán lehetett volna egy vágóhidat venni, és saját értékesítési hálózatot kiépíteni hozzá. Ugyanez volt más állattartónál a pulykásnál is, volt olyan hely ahol egy erős integrátor is tag volt tápkeverő üzemmel, itt meg az ő akarata érvényesült, látszólag történtek beruházások, de az mind az integrátor zsebét gyarapította tovább. Egyrészt szükséges lett volna komolyabb hatósági ellenőrzések, ezek voltak ugyan minden évben végül is, de kellett volna komolyabb számviteli, adózási ismeretekkel rendelkező egyén. Másrészt a támogatási folyósítását én mondjuk ahhoz kötöttem volna, hogy 5-10 év után fel kell tudni mutatni, hogy a megtermelt terméket a csoport tagjai a végfogyasztóhoz juttatják el és nem ugyanúgy integrátor finanszírozza jó kamatért a termelését és a gazda értékesíti vissza neki a terméket szarért-fosért, húgyért. Ehhez lett volna szükséges, hogy a csoport tagjai összefogjnanak, de sokszor csoporton belül sem volt egység, más tcs-vel összeálljanak az meg megint távoli dolog volt, mindenkinek fontosabbak voltak az egyéni rövid távú érdekei, hogy 10-15 Ft-tal többet kapjon az adott termék kg-kénti áráért.

lecsós 2021.07.03. 10:16:58

@bda: Amit írsz, az mondhatni egy teljesen természetes következménye annak, hogy mit is gondolunk arról, hogy termelés. A TCS arról szólna elméletileg, hogy a gazdák álljanak össze, nézzék meg, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésükre, és ezeket felhasználva - az állam támogatásával- valamilyen terméket hozzanak piacra, aminek van piaca, vagy netán nincs az adott lokalitásban. a TCS nevében - termelői csoport - benne van, hogy a termelést támogatta, az összeállást, nem mást. A TCS az meg nem élelmiszeripari szereplő, ha az élelmiszeripar fogalmi környezetét vizsgálom, olyan értelemben, ahogy azt ma általánosan használják. a TCS az mezőgazdaság, és itt le is zárja a szakma diskurzust a témában. A szabályozás is így áll hozzá a témához, a gazdák álljanak össze, és termeljenek. Legutoljára a lokális - országos értelemben vett input előállítást vizsgálva - mezőgazdasági forrásból a lokális élelmiszeripar asztali diverz végterméket az 1950- 1989 -ig regnáló komplex élelmiszeripari rendszer volt képes elállítani, azóta ez nem igaz. Erről írtam egy cikket:

lecsos.blog.hu/2019/11/20/a_termofold_erteke_ara_meg_az_erteklanc_szerep_masodik_resz

amiben azt írta le, hogy a lokális élelmiszeripari gyártónak axióma szerint nem beszállítója a lokális input termelő, mivel a platform független gyártási terek világában élünk minimum 50 éve. Az EU felismerte ezt, hogy fontos lenne az, hogy a lokális termelői hagyomány életben maradjon, ezért találta ki a támogatási rendszerét. A kérdés az, hogy ez a történet hogyan képeződik le, milyen hatékonysággal.
Itt most 2021-ben az a kérdés, hogy szükség van-e a lokális termelési hagyományokra, és ha igen, akkor az hogyan integrálható a lokális feldolgozási kapacitásokba?
Hogy legyen hagymatermelés Makó környékén újra, és ne arról szóljanak a hírek, hogy melyik kertészeti termék termőterülete - és vele együtt a termelési hagyomány - van eltűnőfélben, mert alacsonyak a felvásárlási árak netán. Szerintem szükség lenne a lokális diverz input alapanyag termelésre, és a lokális élemiszeripari szereplőkre, a kérdés az, hogy mi legyen. Ezt a történetet tervezni kellene.
süti beállítások módosítása