Élelmiszermérnökök gondolatai a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.

Lecsómérnökök gazdasági blogja

Lecsómérnökök gazdasági blogja

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Bujna Ferenc élelmiszermérnök rovata a lecsón!

2021. július 18. - lecsós

 

traubi.png

A tízrészes cikksorozat harmadik része!

Nosztalgiázó cikksorozatunk e részében és néhány következőben felvillantani próbálom, hogy milyen szereplői voltak a kis és nagy feldolgozó üzemek nyersanyag ellátásának.

Kezdeném a gyermekkoromból, amikor is Budapesten szüleim engem küldtek el a napi bevásárlást megejteni. A közelünkben volt a ZÖLDÉRT üzlet, amiből több száz lehetett Budapesten, és a megyei ZÖLDÉRT és ÁFÉSZ hálózatokon keresztül a lakosság jól el volt látva szezonális zöldség és gyümölcs választékkal. Hiányra csupán az un. déli gyümölcsök viszonylatában emlékszem, de hát az ember már csak olyan, hogy arra vágyik, ami nincs.

A vásárlások napi, kétnapi rendszerességgel történtek, mert kisméretű kamránk nem volt alkalmas nagyobb mennyiségek tárolására. De mindig volt minden fontos konyhai nyersanyag, fel sem merült a tartalékolás kényszere.

Vittem a „cekkert”, ami olyan háló vagy kenderből font szatyor volt, amit évekig használt a lakosság. Semmi nejlon csomagolóanyag. A ZÖLDÉRT boltokban minden volt, ami az évszaknak megfelelt. Sőt, a mai választékhoz képest volt például leveles spenót, sóska, köszméte, ribiszke, málna, csemege szőlő,  fejtett bab is. Ja, bab! Akkoriban száraz babból, ha nem volt legalább ötféle a boltban, nem is volt érdemes odajárni.  A mák, és diódaráló általában a kijárat mellett egy pulton volt, ahogy a KÖZÉRT-ekben a kávédaráló. A Közértek általában nem tartottak friss zöldség-gyümölcsféléket, mondván, „ Cipőt a cipő boltból”.

Többfelé Budapesten és vidéki városokban is napi, heti rendszerességgel működött a piac. Nagymamám a Kőbányai út közelében lévő Mázsa téri piacra járt, ahol az olyan nagy bevásárlásokat ejtette meg, mint 10 kg paradicsom a paradicsomlé készítéshez, paprika nagyobb mennyiségben, uborka a csemege uborkához, sárgabarack az éves lekvár befőzéshez.  Mert az ország befőzött. Nem támaszkodott oly mértékben a bolti konzervekre, mint a későbbi időkben.  A piacon olyan különlegességeket is lehetett kapni, mint csipke püré, som, kovászos uborka, bár ez utóbbit kevesen vásárolták, otthon készítették a vásárolt vagy kapott uborkából.

fortepan_109702.jpg

A budapestiek jó részének volt valahol a város peremén „hétvégi telke”, amolyan kalyibás rendszerben, ahová aztán kijártak az emberek kicsit termelgetni, kicsit pihengetni, kicsit versengeni a szomszéd telek tulajdonossal, kicsit társadalmi életet élni. 

A többletet aztán haza vitték a telektulajdonosok, s osztogatták a jóféle málnát, cseresznyét, sárgarépát a rokonságnak és a házbélieknek.  Emlékeim szerint a dolog jól működött, s ezzel is hozzájárultak a telek tulajdonosok az ellátás zavartalanná tételéhez, plusz több árualap maradt a nagy feldolgozók részére.

Másik nagyszerű forrása a zöldség/ gyümölcsök előállításának vidéken a házi kertek voltak. A kert sokféle zöldséget, gyümölcsöt termett, általában helye volt disznónak, baromfinak is.  Azt lehet mondani, hogy közelített az élelmiszer ellátása egy vidéki kertes ház családjának az önellátáshoz. A palántákat minden faluban tradicionálisan erre szakosodott családok állították elő és árusították.  „palántát csak a Kovácséktól„. Vagy évről évre ugyanazon helyen árusító néniktől szerezték be. Ami fehér özön, az Fehér özön és nem más!!!!

Hadd osszam meg azt a gyermekkori élményeimet, amikor nyári szünetben a SASAD TSZ –ben szedtem több éven át ribiszkét friss fogyasztásra és gyári leadásra.

Bár a kézzel szedett gyümölcsök, mint a málna is alkalmasak voltak exportra, melyet zömében a HUNGAROFRUCT bonyolított hűtő kamionjaival.

Középiskolás építőtáborban valahol az Alföldön sárgabarackot szedtünk. Sok és nagyon finom barack volt a termés. Nem győztük szedni. Erre a barackra aztán tényleg lehetett a jó minőségű készterméket alapozni.  De erről és az építő táborok szerepéről a következő cikkben ejtenék szót.

Vidéken a lakosság jó része dolgozott a TSZ, Állami Gazdaság részére. (figyelem! 1970-1990 es évek) A gazdaság dolgozóinak járt az un. háztáji föld, ami olyan terület volt, amelyet a tulajdonos saját belátása szerint hasznosíthatott. Tehát termelhetett rajta kukoricát, takarmányt a házi állatai részére vagy saját maga által szerzett eladási lehetőségként például káposztát savanyított saját termelésű káposztájából és eladta néhány közintézménynek.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

A lehetőségek száma végtelen volt, a lényeg az volt, hogy a dolgozó jól „kijöjjön” a háztájiból. A háztáji járt sok helyen a helyi bölcsőde, óvoda, iskola dolgozóinak is.

Aki a háztájiban nem tudott tevékenyen részt venni bizonyos munkálatokban, ott például a TSZ elmunkálta a talajt, majd akár fel is ajánlotta a földecske tulajdonosoknak, hogy elvet mákot például. Az egyelés, kapálás és általában a betakarítás aztán a család hétvégi munkája maradt.  A leszedett terméket a gazdaság értékesítette is, tehát a piac miatt nem a termelő feje fájt.  Ahogy ezt megfogalmazták, íly módon az un. „hulladék munkaerő”, értsd beteges, leszázalékolt, nyugdíjas, gyerek is tevékenyen részt vett a termelő munkában.

A Fertődi Állami Gazdaság Konzervüzemébe például a legkülönfélébb terményeket lehetett beszállítani. Kapor, cékla, sütőtök, káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, uborka stb. Mindenki szívesen látott kistermelő volt akár néhány kg cseresznye, meggy, szilva gyümölccsel is. Azaz minden hasznosult!!

Fertőd specialitása a ribiszke volt, melynek felvásárlási ára akkortájt igen jónak mondható volt. Hétvégén és még 2 más napon megrakott kullókkal vitték a ribiszkét a népek a felvásárlóhoz. Fertődön például a ribiszkét három helyen is vásárolták, ami a kereslet és kínálat bőségét jelzi.

A felvásárlói hálózat, amit a feldolgozó gyárak, ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT-ek tartottak fenn, nagyon jól működött. A kifizetések zömében zökkenőmentesen helyben vagy rövid határidővel valósultak meg.

fortepan_87273.jpg

Tájegységenként és akár falvanként is voltak jellegzetes zöldség vagy gyümölcs fajták. Ahogy Fertőd ribiszkés falú volt, úgy például Nyúl község málnás, Csorna és környéke káposztás és uborkás falvak voltak, és majd minden faluhoz vagy kisebb körzethez köthető volt valamilyen jól bevált termék.

Tehát a nagyobb volumenű alapanyag termelés helyszíne a háztáji volt, ahol a termelők nagyon is érdekeltek voltak anyagilag a termelésben, mert az esküvőt, a ház befejezését, a Lada befizetését, vagy a teljes bútor berendezést általában a szezon végén könnyűszerrel teljesítették.  És még mindig maradt keret egy Prágai útra.

A nagyobb feldolgozók már korábban szerződést kötöttek a környékbeli TSZ-ekkel, ÁFÉSZ-okkal. A gyárak a szerződésekben kikötötték az árat, minőségi paramétereket és a visszalépési lehetőséget termelési probléma esetén. A TSZ a tagok háztáji földeken a TSZ segítségével, mely elvégezte esetleg a szántást, vetést, palántázást, öntözést., növényvédelmi munkát  stb. maguk is folyamatosan végezték az ápolási és szedési munkákat. A TSZ aztán beszállította a terméket a Konzervgyárnak, Hűtőháznak. Ha egy falu ráállt például uborka termesztésére, akkor a TSZ a gyárba való beszállítás előtt még elvégezte az uborka osztályozását is.  

A TSZ-ek, gazdaságok nagy része szántóföldi szinten is végzett zöldség termesztést. Például a Hatvani Konzervgyár körzetében sok gazdaság termelt paradicsomot. A gyárba azonban nem a paradicsom került be, hanem a termelő gazdaság telephelyén úgy nevezett előfeldolgozó telepen a paradicsomot mosták, előfőzték vagy nem, tehát hidegen vagy melegen passzírozták a termést, majd a legrövidebb idő alatt tartálykocsikban szállították a feldolgozó gyárba. 

fortepan_197015.jpg

 

A 80-as években egyre gyakoribb lett, hogy a termelő nagyobb gazdaságok a maguk hatáskörében a zöldséget előkészítették a feldolgozáshoz, azaz elvégezték a mosás, tisztítás stb. munka mozzanatokat. Ezzel nagyban segítették a gyár munkáját, termelékenyebbé tették azt és mentesítettek a keletkező hulladéktól. Közben pedig munkát biztosítottak sok embernek.

Ez a segítség lehetett még hagymatisztítás, sárgarépamosás, tisztítás, karfiol tisztítása, uborka méret szerinti válogatása, természetesen géppel, vagy paprika csumázása is.  Természetesen a fizetség arányban kellett hogy álljon a nyersanyagon elvégzett munkával.

Kérdés, hogy miért tudott a falusi gazdaság felvállalni ekkora munkát?

Nézzünk egy Termelő Szövetkezetet a 70-es évekből.

Hadarits Kálmán barátom termelési naplójából valók a következő adatok az 1984-es évből. Ikva menti MGTSZ:

Szántó: 3100 ha

Rét, legelő:   560 ha és cca. 650 szarvasmarha, + borjú

Erdő: 470 ha

Gyümölcsös: 75 ha, mint Cseresznye, meggy, körte, őszibarack

Zöldségek: paprika 2 ha, sárgarépa  30 ha, Pasztinák  30 ha, hagyma 40 ha.

A MGTSZ ezekkel a zöldség félékkel beszállítója volt a Fertődi Konzerv üzemnek, nagyatádi Konzervgyárnak, Nagykőrösi, Békéscsabai, Szigetvári Konzervgyáraknak és még a Székesfehérvári Hűtőháznak is jutott áru. A Hűtőházak fizették a legjobb árakat, bár igaz, hogy minőségi követelményeik is magasabbak voltak.

A fenti területű és termelési választékú MGTSZ tipikus volt. A kertészetek, bár ritkábban voltak nyereségesek, de biztosították a tagok részére az állandó munkát. legtöbb esetben még mellék üzemág is színesítette a gazdaságok palettáját, mint például a fenti MGTSZ-ben vasipari, faipari, cipő felsőrész készítő mellék üzemágak.

Az állattenyésztés pedig folyamatosan biztosított szerves trágyát a földek részére, amit csak kiegészíteni kellett műtrágyával.

A Gazdaságok, Gyárak, ÁFÉSZ/ZÖLDÉRT részről már januártól elindult a Szerződés kötések folyamata. Nem volt mindig könnyű a megfelelő mennyiségű nyersanyag biztosítása, komoly árharcok folytak. Mint a Fertődi Konzervüzem vezetője a környékbeli ÁFÉSZ-ek elnökeivel, a TSZ-ek Háztáji vezetőivel vívtam meg a csatákat. Még szerencse, hogy a Konzervüzemünk országos hírű finom termékeket gyártott, így a megfelelő nagyságú kis csomaggal szívesen fogadtak.

Természetesen előfordultak szerződésszegések is, előfordultak fél országot bejáró ribiszke, málna, zöldborsó szállítmányok, míg valamely üzem befogadta az árut fillérekért, vagy néhány nap után a szemétben landolt az áru.

A feldolgozó üzemek technológiája a 70-es évektől folyamatosan javult. A Konzerviparban az energia és víz pazarló autoklávokat felváltotta a Folyamatos pasztőröző, mint az AGRIKON egyik vezér terméke. A nyomás alatti sterilezéshez pedig megjelent a világ színvonalú HUNISTER folyamatos sterilező. Megjelentek a szín szerinti válogatók, az egyre korszerűbb üveg és doboz zárógépek.

A korábban 3 részes zárású (fém lapka, gumi gyűrű, fém pánt) üvegek helyébe lépett a sokkal korszerűbb lapkás zárás, először 4 körmös, majd a biztonságosabb 6 körmös kivitelben. Korszerűsödött a raktári munka, a korábban általános kézi rakodás helyett palettázó gépek, korszerű targoncák jelentek meg.

A technológiai fejlődés az egész élelmiszeriparban általános volt. Mint nagy mennyiségű munkát és valuta bevételt is jelentő ágazat, az állam mindenféle akadályok, szelekciók nélkül támogatta a feldolgozást. Valószínűleg ez lehetett a helyzet más feldolgozóknál is, mint a Húsipar vagy tejipar. Ez utóbbihoz annyi közünk volt a Fertődi Konzervüzem részéről, hogy a cseresznye paprikás, vagy uborkás ízesítésű kocka sajtokhoz mi szállítottuk a paprikát és uborkát 5/1 literes üvegekben.

Pályafutásom kezdetén a 70-es évek legvégén még a legtöbb üdítő ital, mint Róna vagy MÁRKA nagy mennyiségű valódi gyümölcslevet tartalmazott, mint málnás, ribiszkés, stb. amely gyümölcslé mennyiség később központi intézkedéseknek köszönhetően csökkent, belépett az almlé, és az aroma.  A 90-es évekre a minőség erodálódása már javában tartott.

Örök kérdés, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, amely lefordítva így hangzik:

Mi legyen előbb, a nyersanyagforrás vagy a feldolgozási lehetőség vagy piac? Van válasz!

Következő részben megpróbálom egy nagy jelentőségű, szinte hungarikumként számon tartott termék kapcsán bemutatni bizonyos történéseket.

Kis körkép lesz bemutatva a nyersanyagok biztosításának fontos eleméről, a magyar zöldségek nemesítése, vetőmag ellátásról.

 

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

 

Köszönöm figyelmüket.

Bujna Ferenc - Élelmiszermérnök - 

 

 

Kép: 

Magyarország, Budapest XIV. Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár, az Élelmiszeripar csarnoka 1970

Magyarország, Nagykőrös, Konzervgyár, 1970 

Magyarország, Budapest, a felvétel a tehéntúró népszerűsítésére, a Tejipar reklámplakátjához készült, 1981

_________

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyósgyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV./ X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

A bejegyzés trackback címe:

https://lecsos.blog.hu/api/trackback/id/tr8516631622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása