Egy élelmiszermérnök gondolatai a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.

Lecsómérnök gazdasági blogja

Lecsómérnök gazdasági blogja

Nosztalgiázás a múltról, volt egyszer egy nagyszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1960-2000…meg egy kis közgáz sztori háttérnek (VII. / X.)

Bujna Ferenc élelmiszermérnök rovata a lecsón! Bujna Ferenc, és Lecsós első közös írása!

2021. november 08. - lecsós


csemege_cimlap.png

 

 

Kezdjük egy szolgálati közleménnyel:

Előadást fogok tartani a XIII. HUNGALIMENTARIA konferencián!

Időpont: 2021. november 9-10.

A konferencia online kerül megrendezésre!

Miről is szól a HUNGALIMENTARIA konferencia?

Idézet a meghívó szövegéből:

„Örömmel tájékoztatjuk, hogy idén 13-ik alkalommal kerül megrendezésre Magyarország egyik meghatározó élelmiszerbiztonsági konferenciája, a Hungalimentaria. A rendezvény szervezése ezúttal is a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Wessling Hungary Kft. szoros együttműködésén alapul.

A 24 évvel ezelőtt indított Hungalimentaria konferencia-sorozat célja az, hogy az élelmiszerek és a takarmányok vizsgálatát végző laboratóriumok munkatársai, a vizsgálati eredményeket hasznosító, döntéshozó szakemberek és minden érdeklődő számára közel hozza az analitikai kémia, a mikrobiológia és a molekuláris biológia tudományos és gyakorlati aspektusait. Fórumot teremtsen akár a legegyszerűbb, akár a legbonyolultabb feladatokat végrehajtó kollégáknak a közös gondolkodásra, problémáik megoldására, baráti beszélgetésekre.

A pandémia miatt a hagyományos tavaszi időpont helyett 2021 késő őszére tervezett rendezvényt hibrid – fizikai jelenléttel és online - formában szervezzük meg. Célunk, hogy az érintett ágazatokban tevékenykedő szakemberek együtt elemezzék a biztonság, a táplálkozási érték, a jogszerűség, az erkölcs, és az élelmiszerek, takarmányok vizsgálatára fordított munka összefüggéseit, a létrehozható össztársadalmi érték felbecsülhetetlen jelentőségét.”

A konferencia linkje a NÉBIH honlapján

A meghívó linkje a NÉBIH honlapján

További információ

Jelentkezés /NÉBIH honlapján/  

 

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

 

A szolgálat közlemény után csapjunk is bele a közepébe.  

Mikor is? Hát a 1960-2000 évek között. Az Aranykor azonban 1970-1990 közé esett.

Erre az időre kialakult a TSZ és Állami Gazdaságok termelői rendje, megalakultak az ÁFÉSZEK, amelyek biztosították az erős élelmiszeriparunk számára a nyersanyagot.

A Budapesti Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Kara, a Szegedi és Gyöngyösi Egyetemek gyakorlati élelmiszeripari üzemmérnökök és okleveles mérnökök százait bocsátották ki, akiket sok-sok állás várt a különböző feldolgozó gyárakban. A Műszaki Egyetemen élelmiszeripari gépészeket képeztek, s a kis és nagy gyárakban a termelés mellett  saját kitalálású gépek konstruálása folyt. Kis kollektívák a saját üzemi tapasztalatukra támaszkodva know-how-kat, újításokat, találmányokat ültettek át a gyakorlatba és terjesztették az üzemek egymás között. Olyan mondás járta, mivel a nyugati technológia, némely anyagok nem jutottak el hozzánk, mi magunk váltunk olyan innovatívvá, hogy a problémák zömét saját erőből oldottuk meg. S nem csak az élelmiszeriparban. Ugyanakkor a híres nagy Élelmiszer gépgyártó cégek világviszonylatban is jelentős gépexportot bonyolítottak le.

A felsorolt Egyetemeken kiváló professzorok nevelték az utódokat. Még a mai napig is értékes ismereteket felsorakoztató tankönyveket, szakmai összefoglalókat írtak.

Neveket tán egy soron következő írásban adnék közre, hogy a volt  tanítványok emlékezhessenek rájuk tisztelettel.

Az ország rengeteg élelmiszert exportált, a hírnevünk és bevételünk nőttön- nőtt. Mondhatni, hogy tejjel- mézzel-borral folyó Kánaán volt az élelmiszer-iparunk. Éhen halni nehéz volt, elhízni esetleg annál könnyebb.

És ma?? Rendszeresen hallgatva a Hajnaltáj c. reggeli Kossuth Rádió műsort, kiderül, hogy már csak szóban a hagyma hazája Makó és környéke, a vecsési káposzta nimbusza is megkopott, burgonya importra szorul az ország, amely annak idején dúskált benne.

A Nógrád megyei ZÖLDÉRT-nél ténykedve egy évben akkora bőségben volt a burgonya és hagyma, hogy minden épkézláb exportőr próbáljon eladni.  Mi a ZÖLDÉRT-nél akkor indítottuk útjára egy ötlet alapján a Sütőipar felé a műanyag vödrökbe csomagolt burgonya pürét, melyet kenyérhez adalékként használtak fel.

fortepan_14143.jpg

1972

Sütőipar. A régi kenyérgyárak híre a sárban. Pedig hát nem volt rossz a 3 forintos félbarna és a 3.6 forintos fehér kenyér. Bizony nem, hisz még harmadnap is jól ehető volt. A negyven filléres kifli és zsömle pedig mindennapos reggelink része volt. Ki 6 forintos gyulai kolbászt ehetett hozzá, ki csak kettő-nyolcvanas lecsó kolbászt.

A gyerekek gyakran vittek az iskolába tízóraira Medve, Mackó, Csárdás, C-vitaminos stb. márkanevű kocka sajtot, melynek ára jó ideig 6 forint volt egy 200 gramm súlyú, 6 kockából álló egységnek.

Korábban üvegből ittuk a jó tejet 3 vagy 3.6 forintért literét, majd megjelent a un. zacskós tej fél és 1 literes műanyag zacskóban.  Eleinte örültünk a zacskós tejnek, de később rá kellett jönnünk, hogy ezzel megnyitottuk a műanyag csomagoláson keresztül a műanyag hulladékok sorát is.  Igaz, egy barátom a jó erős zacskókból készített magának összetűzve a zacskókat, sátrat.

Jó erős volt a zacskó, a csücskét kellett szakszerűen kiharapni, hogy akár vezetés közben is lehessen inni. Később megjelent a fél literes zacskóban a kakaó is, ami már maga volt a Mennyország.

Jobb napokon megengedtünk magunknak kis fonott kalácsot, erős, fényes barna héjjal, omlós belsővel, kis kemény véggel, melyet leharapni élvezet volt. Máskor a papír zacskóba csomagol mákos rongyos kifli 1.3 forintért vagy a pozsonyi kifli 1.70 forintért volt a reggeli része.

Akkoriban még a vaj járta a zsemlébe a margarin helyett, s én különösen szerettem a tubusos kolbászkrémet felvinni a vaj fölé.

Az asszonyok zömében sertés zsírral főztek, amelyet préseléssel vagy inkább kiolvasztással állítottak elő. Állítólag nagyon-nagyon egészségtelen volt, de a legtöbb ember kompenzálta a napi fizikai munkájával. Ellenben csoda volt a tepertő, amelyet minden cég más-más kivitelben tudott elkészíteni. Azaz egy tepertőről meg tudta a „szakértő” állapítani, hogy hol készült. És olcsó volt a sertés zsír és olcsó a tepertő, szemben a mai luxus áraival.

A cukor 4 forint körüli áron volt, és volt számtalan Cukorgyárunk. És a gyárak körül cukorrépa földek, melyek jól beilleszkedtek a vetésforgóba. A levágott répa levél takarmányul szolgált a teheneknek, ahogy a kilúgzott répa szelet is. A jó takarmányért cserébe a tehenek tehén lepényt adtak a jó ízű tej mellett. A tehénlepény pedig eszményi talajjavító trágya. És még járt a cukorgyártás melléktermékeként a cukorgyári mésziszap, mely nagyon ajánlott talajjavító. A gyomirtásról pedig annyit, hogy családok vállaltak fel a TSZ-ben megkapálni sorokat, lazítani a talajt a répa tövek körül. mert mégis csak kapás növény a répa. De hasonló felfogásban gyomtalanították sok helyen a kelő kukoricát is.

A Nagy-kőrúton gyakran kávéztak „munkaidő „ alatt a nyugdíjasok. Szimpla kávé 1.50 forint, dupla 3 forintért lelt gazdára. A Várban a Ruszvurm Cukrászda híres süteménye, a krémes nagyon messziről is vonzotta az embereket. De szerte Budapesten és vidéken is híresen ízletes süteményeket lehetett kapni, olcsón. A fagylalt 1960-ban 50 fillér volt gombóca, majd 10 évvel később 2 forint volt a két gombóc. megjelent Budapest utcáin a Cukrászda elé kihelyezett, mint ma is, olasz fagylaltgép, mely újszerű csavart formában tekerte a csokoládés/vagy vanília lágy, krémes fagyit a tölcsérbe. Kettő forintért adagját.

Igaz, akkoriban még nem volt ÁFA, pedig EU sem volt, amely előírta volna, hogy a nyolcvanas évek vége felé Kupa Mihály, pénzügyminiszter bevezette. Igaz, akkoriban a jövedelmeket szerény mértékű nyugdíjjárulék terhelte, s aki akarta befizette a párt tagdíját. Ennyi, nem több.

A Tolbuhin kőrúti nagy csarnokban lehetett a százféle hús mellett a hátsó fertályon kapni lóhúst, bárányt és nyulat. Állítólag volt galamb is, de azt Édesanyám nem próbált meg vásárolni.

A Csarnok ma gyenge máslása az akkori Csarnoknak. Külcsínében talán nem, de tartalmában mindenképpen felülmúlta a mai állapotot. bab és lencse százféle. Az un Állami üzletek, mint pl. a ZÖLDÉRT-ek standjai, vagy a TSZ-ek mellék üzemágainak választéka boltjai mellett a Csarnok két szélén álltak az un. maszekok standjai. Régi múltú,  becsületes „kofák” kínálták világra szólóan gazdag fűszer, csillagos ötös minőségű portékáikat.

A csarnok előterében gyakran dolgozott a Köszörűs, aki a biciklikerékkel hajtott kővel élezett. Volt munkája.

A csarnok emeletén pedig álltak a pecsenyés bódék, kifőzdék. Talpon állók és fenéken ülők. Volt pacal, velő bőven. A savanyúságok pedig fenséges illatukkal már megalapozták az emberek jó étvágyát.  A választék egyszerű volt, semmi puccos étel, annál több pörkölt, húsos-káposztás étek, Jókai bableves, főzelékek fasírttal.

jaj erről jut eszembe a ma már lekicsinylő len emlegetet Május 1-i felvonulást követő virslis-sörös majális. Gyárak, Egyetemek, közintézmények szerveztek maguknak a Hősök terét elhagyva pikniket. Az a virsli virsli volt. A sör legtöbbször csapolt és a gyerekeknek Márka üdítő.  

Én még kóstolhattam az ikonikus Bambi italt. Le kicsinylőleg nevezték „kátrány alapú” italnak. Ez azért arra utal, hogy nagyszerű volt az élelmiszer kémia tudománya. Ugyanis nekem ízlett és lám, mérgezést sem kaptam tőle.

Mérgezés. Az élelmiszeripar jó szándékú és minőségre törekvő volt. Jól képzett mérnöki gárda, jól felszerelt laborok, erőteljes minőségi ellenőrző hálózat biztosította a jó élelmi anyagokat. A világ színvonalú szabványok betartása kötelező volt, ezt oktatták a szakiskolákban, s eszébe sem jutott bármely üzemnek sumákolni. Sumákoltak másban esetleg, de nem a minőségben.  Vagyis vajmi ritkán fordulhatott elő akár a közétkeztetésben, akár a háztartások részére kiszállított élelmiszerek révén mérgezés.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Folytak az üzemekben a jobbító vagy éppen a munkaerő kihasználását javító újítások. Ugyanis a gyárak, iskolák jó része rendelkezett nagykonyhával, ahol a boldog békeidőkben sokan dolgoztak, hisz a burgonya, zöldség hámozása, a bukta kelesztése, a gombóc elkészítése helyben történt. Ami ma csoda, volt ember!

A racionalizálás egyik fényes példája volt a karotka gyártása. Ez egy kandírozott sárgarépa különlegesség, melyet először a Budapesti gyermekélelmezési vállalat egyik telepén gyártottak. A szép hosszú szeleteket kanadai exportra, a rövidebb darabokat a gyerekek kapták meg desszert gyanánt. A gyári, iskolai nagykonyhák, éttermek bizony főztek lakossági elvitelre is. Még az édesanyám is befizetett a feneketlen tónál régi nevén Park étterembe. Jó volt a főztje.

Sőt, még a KÖZÉRT vállalat lehetővé tette nagyobb üzleteiben, hogy a reggel leadott bevásárlási listát estére összeállították és el lehetett vinni.

turo-rudi.jpg

Túró Rudi gyártása

Ez az idő volt, amikor megszületett a klasszikus Túró Rudi. Ez volt az az idő, amikor a Soproni Állami Gazdaság töltő üzemében a Csornai tejüzem képződő savóját ultra szűrés után (permeát) Fauna Fitt fantázia nevű nagyon egészséges üdítő itallá alakították. Ha jól emlékszem volt ananászos és szamócás ízben.

turorudi.jpg

A hőskor 

Egy Miskolci egyetemi tanulmányi kirándulásunkon pedig megnéztük a vadonatúj Gasztrofol üzemet, ahol tucatnyi készételt tettek kis tálcára és fagyasztották le. S bár akkoriban még töredéke volt a háztartási fagyasztó kapacitás a maiénak, volt a terméknek keletje.

Egy nyári gyakorlatunkon pedig a Győri Hűtőházban (már az emlékekben is alig él a győri keksz gyárral, a győri Növényi olajgyárral egyetemben) szilvás gombócot csomagoltunk hatosával, fagyasztásra. Később megtudtam, hogy téli időszakban kis TSZ, Állami Gazdasági élelmiszer feldolgozók készítették.  De ezen kis üzemek, ha kevés volt a munka, például kimaradt egy uborka szedési nap, akkor tudtak káposztával, vegyes vágottal tölteni alma paprikát, nagy alakú céklából kis fagylaltos kanállal kivájtak az asszonyok gömböcskéket, mint bébi cékla.

 

sio2.jpg

Sió 

Ez az idő volt, amikor a Siófoki Állami gazdaság kihozta a 200 milliliteres műanyag/fém zacskóban a Sió levet. Micsoda újítás !!!! Egy nyári gyakorlatunkon az Egyetem részéről a gyártottuk ezer számra az 5/1 üveges szilva befőttet a későbbi lé számára.

Mert hogy egy üzem nem engedhette meg magának, eszébe sem juthatott, hogy majd un. szezonon kívül szélnek ereszti a dolgozókat. S ez volt az igazi teljesítmény, megoldani a Konzervgyárban az ősz végi/ téli foglalkoztatást.

Ez volt az az idő, amikor a budapesti buszokon és trolikon a hátsó ajtó mellett egy pulpituson ülve árulta a klajzi a jegyeket. Feladata volt még egy csengővel jelezni a sofőr részére a szabad indulást. A villamosokon pedig kocsinként volt kalauz. Igaz, később számuk csökkent.

Ez volt az idő, amikor a Rákóczy úton, a Váci utcában és még számtalan helyen, profi módon sült gesztenyét árultak. Lehetett kapni sok helyen, főleg a mozikban sós perecet és egyszer-egyszer felhangzott a „Törökméz! Fele cukor, fele méz!„ kínálás.

Emlékeim szerint árultak 2 Ft, azaz kettő forintért kiváló főtt kukoricacsövet. Ja, és a lángos is 2 forint volt. De kettő forint volt a nagy, fekete görögdinnye is, amelyet nyáron a Balatonba állva kellett fogyasztani.

Érettségi utáni osztály kirándulásunkon Badacsony lejtőin olyan Szürkebarátot ittunk, hogy a mai napig kellemes emlék.

Még gimnáziumi fiú társainkkal bőszen látogattuk a budapesti és környéki krimókat. Elhatároztuk, hogy nem adunk többet egy korsó sörért, mint 4.2 forint. nevezetes volt a Kelenföldi pályaudvar szomszédságában lévő Réti Sas vagy éppen a Diósjenői vasút állomás restije.

Egy időben pedig hetente jártunk fel a Dobogókői Turista házhoz, ahol a világ legfinomabb pogácsáját ehettük sörrel leöblítve. Mint egyetemista, a Budapesti Konzervgyárban eltöltöttünk néhány gyakorlati foglalkozást, illetve a közelében lévő bercsényi Élelmiszeripari Szakközépben. Így könnyű volt eltalálni a Kőbányai Sörgyár kis oldalsó ablakához, ahol a dolgozóknak járó sör jegyet lehetett beváltani, illetve a gyári dolgozóktól átvenni. Ezért aztán a régi másfél literes zöld színű üvegben adtak kicsit zavaros, un. szűretlen sört. Ez a sör tartalmazta azt az aromát, utánozhatatlan ízt, melyet a szűrők kivettek a sörből, csupán azért, hogy kicsit tovább eltartható legyen és átlátszó. Viszont ez a gyakorlati tapasztalat, hogy a szűrés aromavesztéssel jár, megmaradt bennünk, jobban, mint a tanórai meghallgatás. 

Most nem szaporítom tovább az emlékezést. Jövő alkalommal a 70-90-es évek csomagolásáról, csomagoló anyagairól ejtenék szót. Azaz az utolsó műanyag nélküli évekről.

Zárnám soraimat azzal a Zsebők Zsigmond kolléga felé történő felkéréssel, hogy írjon felvilágosítást arról, hogy a régi idők 40 filléres kifli ára sok volt vagy kevés mai szemmel nézve?  Azért kíváncsi lennék, és bizonnyal Önök közül is olvasók sokan, hogy a bérek és régi/mai árak hogyan viszonyulnak? Én még külön arra lennék kíváncsi, hogy az infláció miért szükségszerű? Ha nőnek az árak, kell nőniük a béreknek is. Igaz. De mi lenne, ha nem nőnének a bérek sem, az árak sem?  Kinek az érdeke az infláció?

Másképpen fogalmazva. Egy mai nyugdíjas 10-20 évvel ezelőtti megtakarítása mondjuk havi 25-50 ezer forintos havi bérből történt meg. Ha ugyanezen megtakarítást ma egy felújításra fordítja a nyugdíjas, akár 100 000 -200 000 forintos díjat is elkérnek tőle, alig egy napos munkavégzés fejében. 

Olyan kérdést tettél fel Ferenc, az árakkal-bérekkel kapcsolatban, amelyről érdemes bővebben szót ejteni. Árak, bérek, pénz, pénz, megélhetés, a kifli ára akkoriban 40 fillér volt, és az sok volt-e vagy kevés.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a témához, pár közgazdaságtani fogalom megértésre szükségünk lesz. Több részes sztorit kezdünk meg.

Nézzük, milyen világban élünk,

Kezdjünk egy nagyon komoly felütéssel.

I.  10 Német Márka óránként 1996-ban..

Legyen az év 1996.

 Akkoriban a hazai bruttó átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt. Aki nem hisz el, az megnézheti itt a KSH-nál.

Akkoriban, ha az ember „kint dolgozott németben” mint egyszerű magyar idénymunkás, vagy bevándorló szakmunkás, mert „megszervezték neki a melót” óránként megkereste a 10 DM-et /vagy DEM/, azaz a 10 Deutsche Mark-át, vagy 10 makit. persze, tegyük hozzá, hogy az a cég, aki a munkást szervezte az adott céghez, az is megkeresett óránként 10 DM-et, ha az általa közvetített munkavállaló után, ha  dolgozott. Akkoriban a német átlag szakmunkás fizetése nem volt 30 DM alatt. Tegyük hozzá, akkor egy doboz cigi az automatából 5 DM volt, de a sarki kocsmában egy sör is 5 DM volt.

Szóval munkásunk kézhez kapott naponta 100 DM-et, ha napi 10 órát dolgozott. 1996-ban a hazai átlagkereset a KSH szerint: 46 837 Ft volt, - ahogy látjuk a fenti linken – és a DM / Ft árfolyam az MNB szerint 1996. November 7-én: 105,48 Ft volt akkor.  Ez azt jelenti, hogy átlag szakmunkásunk 1996-ban, ha kiment „németbe melózni” „mert a Pista ismert egy céget, aki megszervezte”:

 46 837 Ft / 105 Ft = 444, 03 DM  ----- >   

  • Ha szakmunkásunk napi 10 órát dolgozik, és óránként 10 DM-et keres, akkor: 444,03 DM / 100 DM = 4,44 ami azt jelenti:
  • 4 teljes nap napi 10 óra munkavégzéssel = 4 nap x 100 DM = 400 DM továbbá:
  • Az 5. napon: az első 4 teljes óra = 4 óra x 10 DM = 40 DM továbbá:
  • Az 5. napon: az 5. óra 24. perc 18 másodpercének a végéig kellett dolgoznia azért, hogy a az akkori hazai bruttó átlagkeresetet megkeresse ----- > 4 nap 4 óra 24 perc 18 másodperc.

Általában egy munkahónap 160 óra: ---- > 46 837 Ft Bruttó átlagkereset / 160 órával = 292, 73125 Ft / óra ---- > ez a bruttó nem ennyit kapott kézhez a munkás, hanem ennek a nettóját, azaz ennek a 65,5 %- át: 292, 125 Ft x 0,655 = 191, 3418 Ft óránként a kézbe.

 Azaz óránként a 10 DM ----  > 1054, 8 Ft hogyan aránylik az óránkénti 191, 0655 Ft-hoz:  5, 5206 –szor keresett többet arrafelé „németben” egy vendégmunkás mint itthon. Persze, most lehet azt mondani, hogy arrafelé drágább az élet (ez eléggé relatív, mert nem mindegy, hogy honnan nézzük), mint errefelé, na de akkor is már sokan mentek ki német márkát gyűjtögetni. 1: 5,52 az arány 1996-ban.

Ha a mostani adatokat nézzük, kb. ugyanezt az arányt tapasztaljuk, csak már nincs német márka, és közben elsuhant lassan 25 év.

II. 25 év múlva Ausztria?  / 1989 + 25 év = 2014 / Nem lett itt Ausztria...

2016-ban a portfólión megjelent egy cikk: 25 év múlva Ausztria? Hogyan? (Madár István) ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy mikor lesz itt Ausztria?

Szóval a cikkíró arra az egyszerű következtetésre jut, hogy nem lesz.

Van a cikkben egy ábra, amit érdemes megnézni közelebbről:

1636287969863.png

Eléggé beszédesre sikerült ez az ábra. Viszonylag ritkák az olyan ábrák, amelyek visszamennek a 70-es évekig, ez pl. egy üdítő kivétel. 

Na de van a cikkben egy másik ábra is, amit érdemes nagyítóval megnézni:

1636288391954.png

Ránéz az ember az ábrára, és azt mondja, hogy sikerült már lehagyni Ausztriát kb. 1924- 1939 között, és sikerült megközelíteni kb. 50 % - 60 % -ra 1960 – 1989 között, azóta 30 % körül kattogunk. Az 1924- 1939 közötti időszak az már történelem, de az 1960 – 1989 közötti időszakra még sokan emlékeznek, ez volt az „aranykor”, ma meg van egy retro hype őrület is. Az, hogy retro hype van, teljesen természetes, az emberek tudat alatt emlékeznek a gazdasági aranykorra, ami fejlettségben az osztrák fejlettségi szint 60 %-a volt, a mostani fejlettségi szint kb. másfél- kétszerese.

Ez azt jelenti, hogy amikor 1988-ban, a család megkapta a friss, ropogós kék világútlevelet a piros helyett, és elindult osztrákba A „máriahilferre” Gorenjét venni, itthon az osztrákokhoz képesti 60 %-os fejlettségi szintről ment a 100%-os osztrák fejlettségi szintű Bécsbe bevásárolni a máriahilferre.

Érdekel a téma? 

Írj a Lecsómérnöknek!

lecsomernok@gmail.com 

Miért tették ezt az emberek? Mert volt pénz, de nem volt itthon olyan áru, amiért szívesen fizettek volna, de a máriahilferen volt. Akkoriban természetes volt, hogy van kaja, és az olcsó, és mindenki számára elérhető.

Ma, amikor átléped a határt mondjuk Sopronnál, akkor egy kb. 30%- os osztrákokhoz viszonyított fejlettségi szintről mész a 100 %-os osztrák fejlettségi szint felé, ami már eléggé érezhető.

 Nem gorenje korszak van, hanem az emberek melózni, és tanulni járnak át tömegével, mivel itthon nincs, vagy kevés pénz van az embereknél. Ez pont egy ellenkező irányú trendet jelent, mint kb. 30 évvel ezelőtt.

Ha az ábrát vesszük alapul, sajnos akkor a mai korra is igaz a fejlettségbeli különbségben a kb. 1 : 5 arány Ausztria javára. Ezt a témát most ebben a cikkben nem is feszegetném tovább, erről egy későbbi cikk fog szólni, hogy mit is jelent ez a történet a hazai élelmiszergazdaság számára.

Elöljáróban annyit, hogy pl. a nyugati országrészhez nagyon közel an az osztrák határ, és az a tény, hogy egy osztrák átlag fejlettséghez viszonyított 30%-os terület ilyen közel legyen a 100%-os fejlettségi terület központjához, nem tesz túl jót. Egyszerűen a 100 %-os fejlettségi szintnek van egy komoly erőforrás elszívó hatása. Ezzel keveset foglalkozunk manapság, pedig kellene. 

II.    A magyar gazdaság duális, vagy terciális /háromosztatú/ szerkezete.

 Van egy másik hatása is, amit most kezdenek a közgazdászok átvinni a szóbeszédbe, ami nem más, mint a magyar gazdaság duális, vagy terciális szerkezete. Azt mondják a közgazdászaink, hogy ez a struktúra a rendszerváltás után kezdett kialakulni, és ez a trend tart ma is.  

Ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban az egyik oldalon a multinacionális cégeket találjuk, a másik oldalon a magyar KKV-k vannak, melyek több szintre esnek szét. Vannak a szerencsések, melyek valamilyen szinten képesek voltak beszállítói pozíciót fogni a multikhoz, és vannak olyanok, amelyek nem voltak ilyen szerencsések. Más-más pillanatnyi, vagy időszakos piaci pozíció, más-más pillanatnyi, vagy időszakos integrált tudásokat feltételez. Ezt a témát is érdemes lenne kicsit mélyebben megkapargatni. Itt egy cikk a Forbesen: 

A tudás megszerzésének a problematikája maga az üvegplafon – páros interjú a magyar cégek jövőjéről.

Komoly mondatok következnek a cikkből:

„…A fenti felsorolásban a munka „soron” épül be az akkumulálódott tudás, azaz a munka értékteremtő képessége. A gazdaságban is van egy pont, olyan, mint a szökési sebesség a rakétáknál, ahol egy termék ára meredeken el tud válni a benne levő anyag és a belefektetett munkaóra értékétől. A bérmunka esetében a legtriviálisabb, hiszen ez a különbség ott közelít a nullához, ahol kifizetik a munkatartalmat és még egy kicsit, de van egy pont, amikor azt tudod mondani, hogy ennyibe kerül a terméked „csak mert” – jó példa erre az Apple.

Az Audi az autók árát nem az anyagköltség, hanem az elérhető piaci ár alapján határozza meg, a különbség az Audi nyeresége vagy vesztesége, ami jócskán túlmutat a belerakott anyag és munka költségén. Ez a nyereség pedig nem Magyarországon realizálódik, hanem egy nagy külföldi cégnél. Tipikusan ilyen plusz hozzáadott értéket erős márkával vagy komoly felhalmozott tudással lehet elérni – ehhez pedig nagy, erős cégek kellenek. Itthon is.”

Ennyit legalább már megtanultunk az üzemgazdaságtanból.

Ezért van az, hogy mostanában megindult egy kicsi innovációs pezsgés-zsizsegés az élelmiszergazságban, de ide már nem pezsgés kellene, hanem egy átható erős robbanás, de roppant gyorsan, mivel pl. a lengyelek ezt a robbanást jó pár éve már megélték.

Tehát itt vagyunk most 2021-ben, az osztrák fejlettségi szint kb. 30 %- án, és érteni kellene azt, hogy milyen kort is élünk az élelmiszergazdaságban.

Szintet tudunk ugrani az élelmiszergazdaságban? Már hogyne tudnánk!

De ehhez tudás kell, és nem mindegy, mit tudunk, vagy vélünk tudni!

Ha ezt megértettük, akkor el kellene gondolkozni azon, a meglévő tudásokat összerakva hogyan lehet alkotni az élelmiszergazdaságban itt, most, azonnal, és úgy, hogy az működjön itthon. Ehhez meg a tudást le kellene „transzformálni” olyan megoldásokra, ami működik a hazai környezetben.

Értem ezt az élelmiszergazdaságra is, mivel nem hiszek más fogalmi környezetben, csak az élelmiszergazdaságban, ahogy azt már az Élelmiszeripar - egy fogalmi környezet jelentéstartalmának változása 2010 – 2020.. című cikkemben kifejtettem.

Még egy kis múltidézés a végére:

1975-ben a bruttó átlag kereset a KSH szerint 3018 Ft volt. Akkoriban nem volt olyan, hogy bruttó átlag kereset, mivel ezt nem ismerték, ahogy az ÁFÁ-t sem. Tehát az emberek átlagosan ennyi pénzt kaptak kézhez. 1 liter benzin 3 Ft volt.  --- > 3018 Ft / 3 Ft = 1 006 Liter benzint lehetett venni a havi átlagkeresetből. Ország fejlettségi szintje az osztrákhoz viszonyítva: kb. 60%.

2019-ben 367 833 Ft volt a bruttó átlagkereset, ez nettóban: 244 609 Ft.  2019. 12.06-án 1 liter benzin 383 Ft volt.

609 Ft / 383 Ft = 638, 66 Liter benzint lehetett venni a nettó átlag keresetből 2019-ben…..

Ország fejlettségi szintje az osztrákokéhoz viszonyítva: kb. 30%. 

Persze, mondhatnád, hogy ez most egy kiragadott példa, és nem fedi a valóságot. 1975 környékén a lakbér az átlagkereset 20- adát, maximum 10-edét vitte el, ma simán minimum a felét, vagy sokkal többet….

Megyünk tovább a közgazdaságtani háttérrel a következő cikkben, ebből a sztoriból van kiút, lehetne itt jó élelmiszergazdaságot összerakni.  

Előszó Bujna Ferenc tíz részes nosztalgia sorozatához!

Nosztalgiázás a múltról, avagy: a Kertészeti Egyetem, mint polihisztor képző (X./II.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy milyen volt a magyar élelmiszer vertikum a fénykorában ?

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a kis, és nagyüzemek alapanyag ellátása? (III. /X.)

Nosztalgiázás a múltról, avagy hogyan nézett ki a szamóca, málna, és a többi bogyós gyümölcs termesztése, és feldolgozása? (IV. / X.)

Nosztalgiázás a múltról, a világhírű konzervipar és a háztáji, és a világszínvonalú uborka konzerv! (V. / X.)

 Nosztalgiázás a múltról, vettük, és jókat ettünk jó alapanyagokból! (VI. / X.)

Nosztalgiázás a múltról - ősi titokként őrzött családi receptek - aki tudott, eltett, disznót vágott, szörpöt szűrt, savanyított - azok a 70-es 90-es évek! (VIII. / X.)

Képek: 

Fortepan 

Túró Rudi 

A bejegyzés trackback címe:

https://lecsos.blog.hu/api/trackback/id/tr6316749196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

frikazojd · http://kocs.ma 2021.11.10. 10:48:25

Pár részlete tényleg nagyszerű volt önmagában - ezek nagy része ma is létezik hiszen nagyszerű volt. Persze ez mégiscsak apró töredéke az egésznek ami lehet nagyszerű volt, de ahogy sokminden a koraifidesz idejében, hitelből. Amint normális gazdasági környezetbe kerültek, pillanatok alatt omlottak össze a fenntarthatatlan kőkori módszerek és a koraifidesz "tervgazdálkodás" nevű őrülete miatt. Szomorú meg minden, de csak még több hitelből lehetett volna ezeket fenntartani, sajnos pusztulnia kellett.

n3spr3ss0 2021.11.10. 11:07:57

@frikazojd: Akkor is jó volt emlékezni. Én is ettem a 60 Ft/kg-s gyulaiból, a 70 Ft-os téliszalámiból (ritkán), ittam az 1.30-as Bambiból és nyaltam 50 filléres fagylaltot. A 2 forintos lángos sokkal jobb volt, mint a mai 500 forintos. Estig sorolhatnám.

Medgar 2021.11.10. 11:09:30

Dehogy volt nagyszerű... Silány minőségű tömegterméket állítottak elő, de a szocializmusban ez volt ezt ettük.

nyelv-ész 2021.11.10. 13:19:06

@Medgar: Én ott röhögtem el magam, amikor a virslit kezdte felmagasztalni. A vágóhídi hulladék és szója felhasználásával készült virsli valóban frenetikus volt. Hogy milyen a normális virsli, azt valamikor a 80-as években Ausztriában tapasztalhattam. Borjúhúst meg legfeljebb a kóser hentesnél kaphattál, a nagyja ment exportra. Amit itthon borjúhúsnak árultak, az többnyire röfögött, amíg élt.
A "minőségi", komló helyett kukoricagrízzel főzött, vizes sörökről ne is beszéljünk. Vagy ott volt az almareszelék, aszkorbinsav és ételszínező csodás elegyéből alkotott Olympos "narancslé"...

Mikulás Anna 2021.11.10. 13:48:38

@Medgar: A magyar élelmiszeripar termékei soha nem voltak silány tömegtermékek! Silány tömegtermékek azok, amiket a rendszerváltás után a magyar piacra ráugró nyugati kalandorok rázúdítottak a gazdaságra! Emlékezzünk csak arra, amikor még Torgyán is kiakadt földművelésügyi miniszterként, hogy kutyakolbászt árultak emberi fogyasztásra néhány multinál. Nem egynél - TÖBBNÉL! Magam is jól emlékszem, hogy egyszercsak eltűnt az ízes magyar gyártású párizsi, helyette szójával dúsított vizes vacak jött, amitől speciel én kiütéseket kaptam. Akkor derült, ki hogy allergiás vagyok a szójára. Ellenőrizetlenül ömlöttek és ömlenek még ma is az ilyen termékek a magyar élelmiszerpiacra. Éppen ideje lenne valahogy szabályozni, mert a hazai gyártású régi receptúrájú termékek árai ezekkel nem tudnak versenyezni.

Mikulás Anna 2021.11.10. 13:58:25

@nyelv-ész: A virsli az valóban virsli volt. Ritkán is lehetett kapni, borjúhúst meg egyáltalán nem. Valóban ment exportra, de ez nem zárja ki azt, hogy amit kapni lehetett az valóban nagyon jó volt. Amiket említeni tetszik, azok már a 80-as évek vége felé tűntek fel a polcokon, amikor már elkezdtek feltűnni a vállalkozó gmk-k - a saját sz@rságaikkal, a gyors meggazdagodás reményében, mert már kisbeszállítóktól is vettek be termékeket. A bécsi virsli nem jó példa, mert a bécsi virsli az bécsi virsli. Világmárka. Egyébként szerintem a régi magyar csak hosszában tért el az osztráktól. De hát kinek a pap, kinek a papné - ízlése szerint.

Örömhernyó 2021.11.10. 15:31:47

@frikazojd:

Lehet Kádározni, múltrendszerezni, meg fideszezni, de tudomásul kellene venni, hogy a világon MINDENÜTT állami támogatást kap a mezőgizdaság és az élelmiszaripar.

Finnországban volt testvériskolánk gimiben. A
Látogatás alkalmával a finn gyerekek elmondták, hogy ott amint egy gyerek megszületik, azonnal lepapírozzák, hogy ő őstermelő vagy annak helyi megfelelője (papírja van arról, hogy paraszt) és papíron kap 50 juhot. Ezután jött neki az állami támogatás.
Itt Ázsiában is a párom nagyapjának földjére kapnak állami támogatást, hogy ne termeljenek rajta semmit. Ugyan vannak kiskerti jellegű zöldségek ott, de szántani, permetezni nem szabad nekik, rotációs kapa a fészerben áll.
Bill Gates is hatalmas földek tulajdonosa, a legnagyobb földbirtokos az USA-ban és élvezi az állami támogatásokat a szójára, kukoricára, amiből ő vidáman gazdagodik tovább, mert a techmilliárdosok is tudják, hogy ha összeszarja magát a rendszer (válság, háború, járványok, katasztrófák, aszteroidák, vulkánkitörések, cunamik, földrengések stb.), akkor bizony a fő érték a kaja és a lőszer lesz.

A nyugati multiknak piac kellett, ezért elvágták a magyar vállalatok torkát. Ebben a magyar politikai elit segédkezett lelkesen. A nyugati multi már akkor is EU-s támogatásokból fenntartott mezőgazdaságból jött, franciáknál, dánoknál nem probléma a támogatás.

az övezet gázai 2021.11.10. 15:53:13

@Mikulás Anna: Ez a bizonyos nyugati szemét? Ugyan már... Ez egy vacak mítosz. Elhiszem, hogy jó pár dolog valóban jó minőségű volt akkortájt, de sajna szemetet mi magunk kezdtünk gyártani, újabban pedig a szlovákok, csehek, stb is.

Medgar 2021.11.10. 15:55:16

@Mikulás Anna: De azok voltak. Alapvető bajok voltak a teljes termelési lánccal. A minőséget leszarták, csak a tervnek kellett meglennie..

Mikulás Anna 2021.11.10. 16:21:16

@Medgar: Ez igaz volt a gyengébb ágazatokra, a könnyűiparra főleg. De a kiemelt ágazatok, mint a gyógyszeripar (Chinoin, kőbányai gyógyszer stb.) , a fényforrás gyártás (Tungsram) és az élelmiszeripar nem így működött. Egyébként is a szorított tervgazdálkodás főleg a Rákosi érát jellemezte. Nekem még volt szerencsém ismerni Pióker Ignácot is aki rendre 150 százalékra teljesítette a tervet. Szegény Náci bácsi, ő röstellte legjobban magát emiatt.

Mikulás Anna 2021.11.10. 16:24:55

@az övezet gázai: Azt azért elég nehéz megmagyarázni, hogy szinte minden termék, amit Ausztriában vagy Németországban veszek lényegesen jobb minőségű, mint ami a hazai polcokon található. Végeztek is vizsgálatokat emiatt néhány évvel ezelőtt, be is igazolódott, hogy van a gyártóknál külön "keleti" szekció, de érdemben semmit nem tudtak tenni ez ellen. Elég elszomorító.

totii 2021.11.10. 16:54:47

@nyelv-ész: Nem komló helyett raktak (raknak - de már egyre kevésbé, drágul a kukorica az árpához képest) kukoricagrízt a forralóüstbe, hanem árpamaláta helyett a cefrézőüstbe. Viszont arról is hallottam valahonnan, hogy a komlót is inkább kilóra mérték, mintsem alfasav-tartalomra vagy egyéb tulajdonságra.
Az is megérne pár szót, hogyan alakult a hazai söripar minősége - mondjuk a nagyipari kezdetektől, a XIX. század második felétől napjainkig.

az övezet gázai 2021.11.10. 17:42:15

@Mikulás Anna: Mert a kedves magyar vevő igénytelenebb. Ez van, ha tetszik, ha nem.
De ajánlom körülnézni a hanyatló nyugat láncaiban (Lidl, Aldi) kapható német, osztrák vagy akár lengyel termékeket, messze jobb minőség, mint a magyarok úgy általában. Ez van.

belekotty 2021.11.10. 19:22:35

www.agrarszektor.hu/agrarpenzek/itt-vannak-a-friss-szamok-ilyen-evet-zart-valojaban-a-magyar-mezogazdasag-2020-ban.28408.html

"2021. márc. 5. — Az előzetes adatok szerint a teljes mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat tavaly a bruttó hazai termék (GDP) 3,5%-át adta."

élhetetlen 2021.11.10. 19:23:43

@Medgar: Általánosban a reggelim egy sós kifli volt sportszelettel (a tejeskávét vittem otthonról). Pár éve vettem egyet. Vagy én változtam sokat (benne van a pakliban), vagy a sportszelet. Nagyon nem volt jó….
Ez ugyan nem magyar vonatkozás, csak a szocializmus és a cserekereskedelem az oroszokkal. Hetvenes évek eleje, talán 4,60 volt a párizsi, 24 az öt dekás kaviár. Inkább beosztottam 4 reggelire, de nem párizsit ettem. És az még szétpattant a szádban, volt íze, állaga. Most nagyon drága, vagy vehetsz olcsóbban mákot. Volt olcsón tintahal konzerv, ráktörmelék konzerv (nem pép, felismerhető darabok, csak hámozásnál eltörtek), és nagyon jó paradicsomos halak. Ezeket is ehettük.
És ez már csak poén, mikor bejött a 3,60-as fehér kenyér, a család átállt rá, nekem, és a kutyának vettét a 3 forintos félbarnát.

élhetetlen 2021.11.10. 20:12:23

@Mikulás Anna: Biztosan sok mindenben igazad van, de ne csak a nyugati kalandorokat vádold. Vannak bőven belföldi kalandorok is. Egy példa, lehet, hogy snassz, de szeretem a lecsókolbászt sütve (a többi túl paprikás nekem). Magyar termék, megpróbálom megsütni, a serpenyőbe kijön fél centi víz. Az öcsém kamionos volt, ha Lengyelországon át jött haza, hozott több kiló lecsókolbászt, azt ropogósra lehetett sütni. Pedig Lengylo. is EU tag. Nálunk most az megy, hogy adják, veszik az üzemeket, és fütyülnek a minőségre. Még egy példa, sokáig Theodora vizet ittam, aztán, mikor egyik kolléga ment ki vízért a boltba, olyan kartont hozott, amelyikben minden palackban félig bealgásodott a víz. Nem a forrás romlott el, csak a csomagolás technológiai folyamat „lazult fel” egy kicsit. Ezt nem lehet a nyugatra fogni. Azt sem, hogy a külföldről beszállított kutyakolbászt a magyar eladók hova teszik, felcímkézik-e olvashatóan magyarul. Akkor még egy példa, megjelent az életünkben az ESL tej. Lementem a sarki CBA-ba, kint van az UHT tejek között, mert valaki ránézett, 21 nap, akkor tartós. Ja, de csak hűtve, de azt már nem olvasta el. Ezek a mi hibáink.
És az engem nem zavar, hogy ömlik ide a Chêne d'argent camembert, ma is azt reggeliztem. Jobb és olcsóbb a Bakonynál.

élhetetlen 2021.11.10. 20:49:28

@Mikulás Anna: „be is igazolódott, hogy van a gyártóknál külön "keleti" szekció”. Van, mert a magyar élelmiszer könyv nem biztos, hogy ugyanazokat a paramétereket tartalmazza, mint az osztrák. Sajnos, nem találom, volt egy táblázat vagy száznál több tétellel, igen volt sok eltérés, de a fele azt mutatta, hogy a magyar jobb. Ezt a Lázár féle kitörés eredményeként publikálták. És csak gondolj bele. Ha ugyanazzal a technológiával gyártják a sört Kőbányán, mint Sopronban, akkor sem lesznek egyformák, mert más a víz, amiből indulnak.
„Bohózat”, ami zajlik – Mészáros viheti az üzemet - Hír TV (hirtv.hu)
Ki gyárthatja a szójás párizsidat? Nyugati kalandor?
„de érdemben semmit nem tudtak tenni ez ellen. Elég elszomorító.”. de tudna tenni valamit a magyar kormány, mondjuk megváltoztatná az élelmiszer könyvet, de ez a magyar gyártókat is súlyosan érintené, ezért nem lépik meg.

a nagy hohohorgász 2021.11.10. 21:24:44

Azt kellene már felfogni hogy a minőségi termékek drágábbak. Most már az átlag magyar emberek is meg tudják venni a minőségit csak már hülyék ahhoz hogy eszrevegyek a minőségit. De miről is beszélünk amikor a meki előtt dugó van????

horex · http://horex.uw.hu/ 2021.11.10. 23:41:47

@nyelv-ész: Mindez a 80-as években? Fasságot beszélsz

Mikulás Anna 2021.11.11. 08:57:30

@élhetetlen: Elég nagy baj, hogy a politika uralja a gazdaságot. Igaz, hogy még mindig az "aki kapja marja" játék megy a cégek adás-vételében és nem a hozzáértés. Különösen az élelmiszeriparban nagy baj és kereskedelemben, mert nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk, nagyon nem! Elképesztő folyamatok zajlanak. Engem legjobban az zavar, hogy gyakorlatilag mindent amit megveszel többszörösen meg kell vizsgálgatnod, hogy valódi-e a minőség. Ami meg a magyarokat illeti, őket sem akarom felmenteni. Mondjuk én szeretek piacozni. Mindig végig járom a kistermelőket is. Hát ne tudd meg, hány rosszarcú alak próbálja eladni magát és a termekét őstermelőként, miközben ordít róla, hogy a nagyban megvett lejárt szavatosságút árulja. Sajnos, az áruházláncok vásárlásainál is ez a tendencia. Lenne mit tenni ezeken a területeken.

nyelv-ész 2021.11.11. 13:39:44

@horex: A szövegértés nem megy, de a beszólogatás az megy...
süti beállítások módosítása