Élelmiszermérnökök gondolatai a kajáról, pénzről, gazdaságról, minőségről, és még sok másról.
Lecsómérnökök Gazdasági Blogja
Mesélj, te mit mondanál neki, ha tart annyira téged, és megkérdez?
Van itt egy nagyon komoly problémakör, amiről nagyon ritkán beszélünk, pedig nagyon kellene, és amikor szakmai körökben szóba kerül, akkor eléggé elhalkul a szó. Képzeld el a következőt. Ott van egy 16 – 18 éves lány vagy srác, aki nyomja napi 15 órában a sulit, mert elmegy oda, meg hazajön, meg tanul, meg felkészül a másnapi órákra, meg a dolgozatra, meg miegymás.
Jobb esetben van egy laptopja, meg okostelefonja, hozzáfér az internethez, tolja ezerrel a dolgot, van heti maximum 500 Ft szabad tőkéje, van heti két nap szabadideje a hétvégén, és van egy hobbija, amiben nagyon jó. Ez a srác, vagy lány odaáll eléd, - mert bízik benned, mert te vagy a nagy vállalkozó- és a következőt mondja:
- Figyu, hogyan álljak neki, jó vagyok a hobbimban, és vállalkozni akarok, mert 7 éves korom óta szeretem csinálni, segítesz?
(Ott áll előtted, teljes elmével, és a válaszodra koncentrál, amire vár.)
Te, meg megkaptad a kérdést, és ott állsz levegőért kapkodsz, vakarod a töködet, és mire leküzdötted a gyors 10 másodperces sokkot, végre megszólalsz, és valami olyan ótvaros baromságot mondasz. Olyant, hogy a lány, vagy a srác nem fog tőled kérdezni az elkövetkezendő 20 évben, és különben is, lehet, hogy a válaszoddal egy életre elvetted a kedvét.
És ezt zsigerből érzed. Már azon gondolkozol, mit tegyél, - hogyan tedd jóvá - mert roppantul nem vagy számára hitelesen kompetens ebben a témában. És eltöprengsz az élet nagy kérdésein, mert zsigerből érzed, hogy önmagad számára sem vagy hiteles, és ez nagyon komolyan problémás pl. reggelente, ha tükörbe kell nézni.
Szerencsére, úgy nőttem fel, hogy azok az emberek, akik körülöttem voltak, azok, amiben alkottak éppen, szívvel lélekkel tették azt, amit abban a pillanatban tenniük kellett, értettek ahhoz, amit csináltak, fel sem merülhetett az, hogy színházat adnak elő. Lehetett tőlük kérdezni, és válaszoltak is a feltett kérdésre, a legjobb tudásuk szerint.
Manapság látom ezt a 10 másodperces csendet sok esetben, és a hideg verítéket lecsorogni a háton egy ilyen helyzetben. Mert a válasza nem hiteles a kérdező számára, és ez süt. Nem meri azt mondani válaszként, hogy:
- Figyu, nem tudom b…meg, kérdezz mást.
Ha ezt mondaná, akkor egyéb kérdések merülnének fel a kérdező részéről, amire meg végképp nem tudna válaszadó válaszolni, önmaga számára komoly filozófiai válságot okozna egy ilyen kérdezz-felelek, inkább nem vállalja be. / Ezért választottam ezt a képet a poszthoz, semmi másért : ) /
M is a kérdés?
Van egy fiatal, aki tehetséges, ambiciózus, van heti 500 Ft szabad pénze, heti két nap szabadideje, és baromi jó a hobbijában.
A kérdésével azt kérdezi, hogy mit kellene csinálnia azért most azonnal, és az elkövetkezendő 5 évben, hogy az 5. év nyarára legyen egy 20 fős vállalkozása, amit vezetgethet, és jól él belőle? Azért, mert akkor lesz 24 - 25 éves.
Na, most erre a probléma halmazra kellene tudni válaszolni.
Méghozzá olyan válaszokkal, ami azonnal működik, és működhet, mindenhol az országban. Mert ha erre a történetre lenne komplex válasz, akkor az ország tele lenne rövid időn belül nagyon komoly innovatív fiatalokkal, akik tudják azt, hogy az ötletük értékes, és azt is tudják, hogy mennyire az.
Továbbá azzal is tisztában vannak, hogy van az a tudásbázis, hogy a nulláról elindulva tényleg el lehet jutni a 20 fős középvállalati szinting 5 év alatt.
Hogyan néznek ki egy ilyen 5 éves business modell?
– Peremfeltétel: heti 500 Ft, és heti két nap szabadidő-
Megkérdeztem egy CEO-t a témában. Majdnem kiröhögött. Kérdeztem egy expatot is, az meg félrebeszélt.
Megkérdeztem egy könyvelőt is, hogy mi a stájsz. Azt mondta, hogy ez lenne a legfontosabb kérdés, mivel dumálunk a KKV-k ról, de az, hogy hogyan lehet eljutni erre a szintre a nulláról, arról nincs egy céda szó sem.
Erre a történetre közösen kellene megtalálni az egzakt válaszcsoportot, mert eléggé felpörgetné az innovációt.
Ez a játék az élelmiszergazdaságban?
Elkezdene pezsegni az élet, ha csak egy kicsit megkapargatnánk a felszínt a témában. Nem kellene nekiállni, és megválaszolni a kérdéseket közösen?
Na megyek, és iszom egy kávét.
Kép: https://sovkusom.ru/neudachnye-blyuda/
Zaubere worte im kerzenschein (Mágikus szavak a gyertyafényben, ahogy a művelt német mondja)
Olyan dologról fogok írni, amiről nagyon ritkán beszélünk, amikor a KKV-k magánéletében kezdünk el turkálni, pedig a történtet ott van előttünk, érzékeljük is, de baromira nem foglalkozunk vele, talán csak akkor, amiikor már lehet, hogy nagyon késő.
Ott ül a srác szépen megborotválkozva, ahogy kell, az első romantikus vacsorán a választott lánnyal, nyáridőn, beteszi a nagyfilmet, és megy szépen a vetítés, hogy elnyerje a lány szívét. Megy szépen a nagyfilm, közben fogy a bor, a finom vacsora mellé, az idő is szép, a fim lassan pereg. A kérdés az, hogy akkor most egy ócska sci-fi, ment le, vagy egy keserédes szerethető igaz történeten alapuló romantikus vígjáték netán? Van az a pillanat, amikor ez kiderül. Hát igen, házasság vagy egy ótvaros nagy pofon a szeretett lánytól, ez itt a kérdés…
Nézzük a mesét.
Élelmiszeripari KKV-nál sokszor találkoztam – találkozok - olyan tulajjal, vagy kinevezett vezetővel, aki úgy gondolta, hogy nála van a bölcsek köve, és birtokában van az összes varázslatnak, és abszolút tudásnak, és Ő miatta fúj a passzátszél most éppen akarata szerint északról a mai napon, de holnap délről fog, és ebben is biztos.
Szóval a srác tolja a nagyfilmet, és löki ezerrel, mert ebben él. A cégről is ez a nagyfilm süt minden részleteiben. Fasza iroda, kiváló titkárnő csajok főzik a kávét, szerényen szép a kiskosztüm, főleg így nyáridőn.
Ott vagy, a feszín kiváló, és valamilyen szinten élvezed is, mert finom a kávé na. Történik egyszer, hogy csörög a telefonod, es felhív a srác, hogy menjek már be kávét inni, mert beszélnünk kell, mert kánya van, és kíváncsi a véleményemre. Abbahagyom az autószerelést a havernál, szépen lezuhanyoztam, és beültem a kocsiba, mert roppantul kíváncsi voltam arra, hogy akkor most mi is a kánya tárgya.
Bemegyek az irodába, a titkárnő csaj remegve főzi nekem a kávét, - itt már tudtam, hogy elég komoly kányával állunk szemben –
Leültem, lassan belekortyoltam, felé fordultam és mondtam neki:
- Akkor mondjad Bélám, mi a kánya.
(Nem Bélának hívják az urat, de most ebben a sztoriban legyen ennek a szereplőnek a neve Béla)
És Béla belekezd. Azt mondja, hogy sikeresen megkapta a hitelt az egyik banktól, fejlesztésre, több mint fél éve. De most roppant nagy a kánya, mert nem igazán tudja kifizetni ebben a hónapban a törlesztő részletet, mert valami nem úgy megy, ahogy az kellene.
-
Bélám, akkor most mire is vetted fel a hitelt?
Kérdezem tőle. Mondja fejlesztésre, szépen megvette a gépeket, meg minden, szépen elkezdte legyártani a végtermékeket, ahogy kell, a vevője időben ki is fizette az ellenértékét.
De kevés a pénz, b…meg.
Gyorsban nézem a számokat, és látom, hogy a dolog nem csak egyszerűen kányás, hanem nagyon kányás.
A következőt kérdeztem tőle:
- Te tudtad, hogy mely termékrendszert mennyért gyártasz az adott időszakban hitelfelvétel előtt?
- Persze, a könyvelővel szépen kiszámoltuk, ahogy kell, amit a bank elfogadott.
- Mondom okkás, ezzel nincs semmi gond te bukod a vállalkozásodat, meg a hitel fedezetet, nem a bank, Ő köszöni szépen, jól van.
- Hogyan illesztetted a felvett hitelből finanszírozott projektet a már meglévő gyártás struktúrádba, és miben változott a cég működése a fejlesztéstől? Hol az integrált business terv?
- Aztat is könyvelővel toltuk, ahogy kell….
Maradtam pár órát, kiszámoltuk, hogy mennyért gyárt le egy végterméket, a haját tépte az eredménytől, már látta, hogy miért volt barom.
Roppant kemény meló várt rá, de megmentette a cégét, és már nem barom, de nem is lett egy rom a végére.
Egy kicsit változott is a stílusa.
Már ad arra, hogy a nagyfilm mögött ott legyen az igazság, és nagyon jól érzi magát. Elkezdett egy kicsit csúnyábban beszélni, de mondtam neki, hogy ez le fog tisztulni, ahogy megszokja azt, hogy most már tudja is mit csinál, meg hogyan.
Így került el egy ótvarosan nagy pofont az élettől. Ilyen ez a boniem.
Kép:
https://balatongyorok.hu/programok/romantikus-turautvonalak
Gyermekétkeztetés helyben termelt alapanyagokból. Mit mond erről a FAO?
A FAO oldalait lapozgatva találtam egy nagyon érdekes témakört, íme:
Home- Grown School Feeding Resource Framework
A letölthető dokumentum a következő:
Itt:
Home- Grown School Feeding Resource Framework Synopsis - March 2018
Vagy itt:
Home- Grown School Feeding Resource Framework Synopsis - March 2018
Érdemes tanulmányozni ezt az anyagot, akit érdekel a téma.
Road - Nem kell más
Mindig elsősorban az ügyet, a szenvedély diktálta cselekvést tartom szem előtt, és hiszek abban, hogy a pénz, ami a megvalósításhoz, fenntartáshoz szükséges, követni fogja a szenvedély erőteljes útját. Szerintem hibás minden előtt arra fókuszálni, hogy valami nyereséges legyen. És unalmassá, fárasztóvá is válik, ha mindig csak az a cél lebeg előttünk, hogy megtérüljön a befektetés, és kiszolgáljuk a fogyasztókat. Így könnyen elveszhet mindaz, amit, amiért és ahogyan szeretünk csinálni.
Chris Anderson
_______
Mindig azokat az embereket tartottam vonzónak, akik szenvedéllyel csinálnak valamit, akiknek van karizmájuk, kisugárzásuk. Az ilyen ember tartása egyenes, mozgása dinamikus, fellépése határozott, tekintete átható, jelenléte intenzív. Számomra valami ilyesmi a szépség.
Pápai Zsanett
_____
Minden foglalkozás művészetnek tekinthető, ha elegendő szenvedéllyel végzik. És mindig kihívást jelent, ha az ember művészete egyben megélhetésének forrása is.
Zach LeBeau
_____
Mitsubishi Corporation, avagy hogyan néz ki egy professzionálisan szervezett értéklánc?
- Yataro Iwasaki (1834–1885) a Mitsubishi alapítója -
Értéklánc, meg a Mitsubishi, hogyan is kerül ide, egy élelmiszergazdasági blogra, kérdezhetnétek sokan.
Erre kérdésre fogjuk megkeresni a választ közösen, keresve a párhuzamokat az élemiszergazdasági értéklánc , és egy jól működő, integrált ipari értéklánc között.
Az élelmiszeriparban ritkán találkozunk értéklánc szintű elemzésekkel, általában erre a témára nagyon nem figyel az átlagember, de még az ágazati kutató, elemző is a legritkább esetben néz egy élelmiszergazdasági ellátásra úgy, mintha egy értékláncot vizsgálna.
Az alábbi linkeken megtaláljátok a Mitsubishi Corporation Integrated Report 2017 című dokumentumát, ami egy 118 oldalas dokumentum, melyet a cég a következő lapon publikált:
https://www.mitsubishicorp.com/jp/en/ir/library/ar/
A következő linken is le tudjátok tölteni:
https://drive.google.com/open?id=1Z3Z8UZkk5jCpAcTvX9Pq8sYlbT5TZjMq
Innen fogjuk kezdeni a történetet.
Olyan szóhasználattal fogok élni, olyan összefüggésrendszerben, ami nagyon nem megszokott hazánkban, amikor egy-egy élelmiszergazdasági ellátási rendszerről beszélünk.
Hogy miért nem megszokott?
Ennek van egy jól definiálható élelmiszer- gazdaságtörténeti háttere.
Nagyon nem divat hazánkban az integrált, dinamikus élelmiszergazdasági ellátási rendszerek magánéletének vizsgálata, az egyetemi tananyagnak sem része sajnos ez a fajta fogalmi környezet, és megközelítési tér.
Talán azért történt ez, mert 1989 óta nem fordított nagy figyelmet a szakma az integrált, határokon átívelő ellátási hálózatok komplex működésének elemzésére.
Mivel ez így van, ezért ezen rendszerek vállalatgazdaságtani aspektusai sem képezik az egyetemi tananyag részét, ami lássuk be, nem a legjobb.
A Mitsubishi integrált értékláncát zsinórmértéknek tekintve, elemezgetni fogjuk azt, hogy egy-egy működési vetület hogyan képeződik netán le egy élelmiszergazdsági értékláncon. Hogy miért?
A cég olyan alapelveket követ működése során, amit érdemessé teszi arra, hogy az összehasonlítás alapja legyen.
A cég 1934-ben három tradicionális alapelvet fogalmazott meg, melyben összefoglalta a cég működésének filozófiáját:
1
Társadalmi felelősségvállalás.
Olyan céget akarnak építeni, ami a tágabb társadalom spirituális, és anyagi fejlődését szolgálja, hozzájárulva a globális környezet megóvásához.
2
Integritás, és méltányosság
Az átláthatóság és a nyitottság alapelveinek megőrzése, az üzleti tevékenység tisztességes folytatása.
3
Globális üzleti szemléletmód
Az üzleti tevékenység bővítése egy globális látásmódra épül.
Mára a cég működésfilozófiája hat alapelvre épül, amiről a későbbiekben még szó lesz. A fenti alapelvek valamilyen szintű adoptációja részben, vagy egészben megfigyelhetőek egy élemiszergazdasági értékláncnál is, ha az ember erősen vizsgálja az értékláncot.
Egyetlen szót nem láttam leírva a cégfilozófiában, az pedig a mindenható profit.
Nagyon fontos lesz a későbbiekben az, hogy akkor most mit is jelent a profit fogalma egy értéklánc működése mentén, vagy hogy akkor mi, és hogyan képviseli a profitképességét egy működő értéklánc időszakos, vagy pillanatnyi működése során.
Tehát arra a kérdésre is fogjuk keresni a választ, hogy akkor most mi is a profit.
A globális élelmiszergazdaság működése, nagyon sok hasonlóságot mutat a pl. egy jól szervezett, globális ipari értéklánccal. Ilyen jól szervezett ipari értéklánc pl. a Mitsubishi értéklánca.
Azért esett erre az értékláncra a választásom, mivel ezen globális rendszer nem csak autót gyárt, hanem nagyon eltérő ipari szegmensekben van további termékkibocsátása.
Ez a tény közelebb hoz minket egy ilyen komplex rendszer működésének jobb megértéséhez, ezzel is segítve a kitűzött célunk elérését.
Kedvcsinálóként mondok egy általános vetületet, ezt a témát is bővebben ki fogjuk fejteni a későbbiekben.
A globális autóipari gyártóknál elterjedt az un. „lean” szemlélet. A „lean” alkalmazásával a gyártók azt akarják elérni gyártás során, hogy a lehető leggazdaságosabban gyártsák le az adott terméket.
Ez a szemlélet jelen van az élelmiszergazdaságban is, a kérdés az, hogyan nyilvánul meg. Ebbe is bele fogunk nézni a továbbiakban.
Lassan kezdjük is el.
Harry Potter, és az élelmiszeripari minőségbiztosítás
Vezetés közben egyszer csak azon vettem észre magam, hogy azon gondolkozom, hogy hogyan is nézhetett ki az Harry Potter univerzum élelmiszeripara. Pörgettem tovább a gondolatot, és azon kaptam magam, hogy hogyan is nézhetett ki az egyes termékek minőségbiztosítása. Na nézzük rá egy kicsit erre a játékra.
Az első dolog, amire felfigyelhetünk, ha nézzük a Harry Potter filmeket, hogy a varázsvilág eléggé komplex, és szofisztikált élelmiszeriparral rendelkezik. Erre a film rá is játszik, gondoljuk itt pl. Roxfort nagytermében történő étkezésekre, vagy a Roxfort Expressz guruló kínálókocsijára az első részben. Tehát a varázsvilág eléggé komoly vendéglátóiparral is rendelkezett.
Elmondhatjuk, hogy a varázsvilág ugyanolyan fejlettségű élemiszergazdasággal rendelkezik, mint a napjaink mugli világa.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy elgondolkodjunk néhány alapvetésen, ami eléggé befolyásolhatja azt, hogy egy terméket, vagy egy ételt akkor hogyan is gyárthatnak, vagy főzhetnek meg a varázsvilágban.
Ilyen alapvetések lehetnek a következők:
1. A varázsvilágban varázsolnak
2. Tudnak a mugli világról, a mugil világ természeti törvényeit ismerik
3. Benne élnek a mugli világ társadalmában is
4. A varázsvilágban keverik a mugli tudás a varázstudással
5. A varázsvilágban eléggé másképp értelmezik az élelmiszeripari termék fogalmát, mint a mugli világban.
Mehetnénk tovább az alapvetésekkel, de a lényeg megértéséhez ennyi is bőven elég.
Ennyi bevezető után nézzünk meg egy konkrét példát, hogy pl. hogyan nézne ki a Roxfort üzemi konyháján az éppen aktuális menü lefőzése.
A konyháról azért lehet pár dolgot tudni, pl. az alábbi linken azért lehet tájékozódni a történettel kapcsolatban.
http://harrypotter.wikia.com/wiki/Hogwarts_kitchens
Vannak ott elfek, meg varázslat, na de nem mesélnek arról a történetben, hogy akkor most milyen alapanyagból is készülnek az ételek, és hogyan is néz ki a konyhai munka minőségbiztosítása.
Azt ugye tudjuk, hogy létezik Mágiaügyi Minisztérium, de nem hallunk arról, van-e mondjuk élelmiszerbiztonsági hatóság.
Innentől kezdve meg eléggé érdekes játéktérrel állunk szemben, ami az élelmiszerbiztonságot illeti.
A varázsvilágban meglátásom szerint eléggé komoly kis munka lehetett megalkotni a varázsvilágra érvényes élelmiszerkönyvet, és az ágazatot felügyelő vonatkozó törvényeket.
Nézzük pl. az alapanyagrendszert.
Azért itt lennének eléggé alapszintű irányelvek, amivel érdemes
lenne foglalkozni. Mondanék is párat, ami eszembe jutott első blikkre:
1. Elvarázsolt alapanyagból gyártani élelmiszert tilos
2. Konyhatechnológiai tisztasági varázslatot csak a nagy varázskönyvben jóváhagyott módon lehet végrehajtani.
3. Konyhai munkafolyamatok egymásra épülését egyetlen varázslattal felépíteni tilos.
4. Konyhai edényt, vagy tálaló eszközt elvarázsolni tilos.
5. Konyhai higiéniát egyetlen varázslattal biztosítani tilos.
6. Alapanyagot megváltoztatni más alapanyaggá tilos.
Folytatni fogom még a gondolatmenetet, mivel eléggé érdekes a téma. :)
Csajok - Élelmiszeripar 80-as évek -
GLOBUS Budapesti Konzervgyár kártyanaptár
Márka
Balaton :)
HVG Cikk, aki írta az tud valamit az élelmiszergazdasági gyártáselméletről
"Élelmiszerbotrány": ha valami más, az nem kiszúrás, hanem megtérülési kérdés
"Élelmiszerbotrány": ha valami más, az nem kiszúrás, hanem megtérülési kérdés
Rendszer? Módszer? Pótszer? Ő… -Style? Method? System? O…-
Volt egyszer egy város, pont ott, ahol a kurta farkú malac is arany vájúból eszik, ott, ahol minden ember mosolyogva lépett az utcára, ott, ahol a háziasszony a szemetet is nagyestélyiben viszi le, ott történt meg ez az eset.
A nagy varázsló galamb üzenetet kapott a főbanyától, hogy azonnal de hirtelen kezdjen neki, mert a banyáknak pergamenre írt ajánlat kell, mert tudni akarják azt, hogy hogyan lehetne jó ajánlatotokat adni a banyatanyán.
Mivel jön az új esztendő, és tudni kell azt, hogy hány aranyért működik a banyatanya két királyi ünnepnap között.
Mert ha a főbanya jó ajánlatokat tud adni a banyatanyán a bájitalokra, akkor egyszerűen meg lehetne mondani, hogy mikor mennyi bájitalt lehetne gyártani, és mikor, hogyan lehetne megépíteni az új bájitalgyárat.
A varázsló térült- fordult, és a varázslótanoncokkal egy hónapon belül ajánlatot adott arra, hogy ez a történetet egyáltalán hogyan lehetne értelmezni a banyatanyán, mit hogyan kellene ott varázsolni a valóságot a cél érdekében.
Szépen leírták a javaslatokat, pergamenre, gyönyörű cirádás betűvel, és egy varázslótanonc elvitte azt a banyatanyára.
Eltelt pár hét, és a varázsló galambot kapott a banyatanyáról, melyben a főbanya arról értesítette, hogy a koboldok jobb ajánlatot adtak.
Mivel a koboldok odavitték az üres kobold 1.0-ás koboldrendszert, ami mindent tud, aranyat is csak később kell adni a koboldoknak.
Olyant is tud, ahova csak a számokat kell beírni, és azonnal nyomtatja az ajánlatot, amit azonnal a galamb el is tud vinni a bájital potenciális vásárlójának.
A varázsló jó szerencsét kívánt a banyáknak a bájitalgyártáshoz.
Egy varázslótanonc megkérdezte azt, hogy akkor most rosszul varázsoltak, vagy mi történt?
A varázsló a következőt mondta a tanítványnak:
Tudod, a koboldok odavittek egy rendszert, de tudni kellene a módszert, ami alapján bele kellene írni a számokat, de ezt nem vitték oda. A banyák nem tudják, hogy a rendszer az nem módszer.
A varázslók ebben az összefüggésben mindig a módszereket kutatják, ezt adják generációról generációra, ami bármilyen formába beleönthető, ilyen lehet például a kobold rendszer is.
Így történt meg ez a történet. : ) : )
Pár plakát a XX. századból
Egy ráadás,ami nem plakát: :)
Rá van írva, a kép közepére, hogy KB. 0.7 L . Akkor csak egy valami lehet :) :)
MTZ 50, az egyik legkedvesebb játékom 13 éves korom óta
Erre a képre szokták azt mondani felénk, hogy „ari”, Nagyon jó a csaj, de most nem róla lesz szó ebben a posztban, hanem arról gépről ami a látvány hátterében van. Ez történetesen egy MTZ 50 traktor. 13 évesen tanultuk meg általában kezelni a vasat, és lettünk a mesterei a vasnak.
Volt annak nem kis varázsa, hogy gyerekként pár tonna vas, ami kezesbárányként engedelmeskedik mozdulataidnak, szépen úgy viselkedik, ahogy abban a szituációban kell.
Nagyon gyorsan rutinos vezetők lettünk, szépen megtanultunk minden munkát, amit el kellett végezni a földeken.
Ezzel egyetemben a gép karbantartását is szépen megtanultuk. Tudtuk többek között mi fán terem a hidraulika olaj, és mire jó, hogyan néz ki a hidraulika cső, meg az izzító gyertya, és még sorolhatnám. Képben voltunk teljes mértékben azzal, hogyan néz ki a vason egy nagy generál, tudtunk segíteni benne, és ami a legfontosabb élvezettel szívtuk magunkba a tudást, nem a TV-t bámultuk, ez sokkal érdekesebb volt.
Magunkba szívtuk az őstudást, az alapokat, egy hozzáállást, amit később nagyon jól tudtunk hasznosítani nagyon sok szituációban, és tudunk ma is.
A legjobb dolog, amit a gyerek kezébe lehet adni ebben az életkorban, az egy traktor, meg egy darab föld, és hajrá.
Ez a tudás hatalmas előnyt jelentett az egyetemen, de ez egy másik történet.
Az alábbi linken megtalálható a kezelési, és karbantartási utasítás, ha valakit érdekel:
MTZ- 50, MTZ 50L MTZ 52, MTZ 52L Kezelési, és karbantartási utasítása (1974, Agrotröszt)
MTZ 50, a gyármánytörténet
Ilyen az, amikor a gazda felesége elmegy egy szakkiállítása nyáron : )
Képek forrása: Agroinform
Élet a pult mögött, avagy egy jól működő üzleti modell hétköznapi élete, mese az üveghegyen túlról
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, ott, ahol a kerítés is kolbászból van, ahol a szemetet a háziasszonyok full sminkben viszik ki, abban a városban történt meg ez a mese.
Nekem is olyan mesélte el, aki átverekedte magát az üveghegyen, megküzdött a sárkánnyal, és elnyerte a királylány szívét, épp az öreg királyhoz siettek, a fele királyságért, amikor egy erdő széli fogadóban találkoztunk, ekkor mesélte él a mesét egy icce mézsört kortyolgatva.
Képzeld el, hogy abban szép városban volt egy olyan éjszakai zenés mulató, ami nagyon népszerű volt a helyi boszorkányok, és mágusok között, de előszeretettel járt oda mindenki, aki mulatni akart. E helyen a legjobb zenék szóltak, a legjobb válogatott italok szolgálták a kedves nagyérdemű szórakozását. E hely, és még jó pár hasonló hely tulajdonosa egy 30-as évei közepén járó varázsló, foglalkozására nézve milliomos, aki előszeretettel állt be kiszolgálni a nagyérdeműt.
Történt egyszer, hogy a buli még nem indult el, csak páran lézengtek a helyen, és bejött egy fiatal boszorkákból álló csapat, hogy igyanak egy mézsört. A srác kiment az asztalukhoz, hogy felvegye a rendelést. Ekkor az egyik fiatal boszorkány száját a következő mondat hagyta el:
.- Ha nem csak egy felszolgáló lennél, felszednélek.
A srác csak mosolygott, és nem mondott semmit. A pult mögül hangos kacagás harsant fel, mivel a pultos boszorkák hallották az ominózus mondatot.
Megkapták a boszorkák a mézsörüket, és az élet ment tovább a maga medrében.
Ekkor az egyik boszorka mondta a srácnak, hogy valamelyik vendég összerondította a mellékhelyiséget, és megy kitakarítani. A srác a következőt mondta az alkalmazottjának:
-
- Te világos ruhában vagy, és a pult mögött fogsz dolgozni egész éjszaka, inkább megcsinálom én.
A pultos boszorkányok a világ végére is elmennének érte, ez nem kérdés.
Eddig a mese.
Ilyen az, amikor valami nem csak egyszerűen jó, hanem emberséges is.
Mese a profitról, avagy egy fogalom mélylélektana, hogy is néz ki ez az élelmiszergazdaságban?
Sokszor halljuk a fenti szót, hogy így nőtt, vagy csökkent a profit, vagy, hogy a termék „profitnövelő képessége így, meg úgy változott az elmúlt időszakban”. A kérdés az, hogy amikor a fenti szövegkörnyezetben halljuk a fogalmat, akkor tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit is hallunk, mi is a fenti félmondatok mély jelentésbeli tartalma?
Blogom az élelmiszergazdaság gyártáselméletével, és közgazdasági játékterével foglalkozik, nézzük, meg hogy mit is jelenthet a profit mondjuk ha a gyártáselmélet oldaláról közelítjük meg a témát.
Amit az elején meg kellene nézni, hogy mit is takar a profit fogalma. Ha filozófiai oldalról nézzük a fogalmat, az olyan valami, amit a gazdasági folyamat elején tervezni lehet, és kell. Miért mondom ezt?
Egy gazdasági folyamat környezetében sok minden olyan dolog lehet, amit lehet profitnak felfogni a vállalkozói szlengben.
Például azt, hogy mennyire érzik jól magukat az adott vállalat, adott telephelyén a munkavállalók.
Van, aki profitnak nevezi már azt is, hogy alkalmazottai boldogok, de van, aki meg profit hordozó tényezőként fogja fel alkalmazottai boldogságát.
Tényleg, ha már profit, akkor mi is az, hogy profit hordozó tényező egy vállalkozásnál?
Sokan erre azt mondják, hogy a termék, amit a vállalkozás gyárt, kiviszi a piacra, és ott megveszik tőle. A vevő meg kifizeti az ellenértéket.
Egyfajta élelmiszergazdasági gyártáselméleti paradigma a következőt mondja a profitról, és a profit hordozóról:
- A profit olyan valami, amit előre lehet és kell tervezni, továbbá meg kell tervezni a – Mikor? – kérdése a választ.
- A profit a értékesíthető végtermékhez kapcsolódó fogalom
- Tudni kell kiszámolni azt, hogy adott időszakban, adott értékesíthető végtermék esetében mennyi profitot lehet realizálni minimum három tizedesre pontosan.
- Profithordozó: Komplex gyártási kultúra integritása, és működési környezete az adott integrált gyártási térben.
A fenti megközelítés nagyon más szemléletet takar, mint ahogy a fogalmat egy könyvelő látja a cég életében:
A könyvelőnek a profit általában a következőt jelenti: Összes bevétel – Összes költség = profit
Nála a profit fogalmának környezete általában cégforma függő fogalom, a gyártáselméleti szakember számára a gyártáshoz kötött fogalom, ami platform független tervezési teret feltételez.
Felmerül a kérdés, hogy amikor egy vállalkozást tervezünk, akkor mivel is foglalkozzunk?
Könyvelőnk abban fog tudni segíteni, hogy a választott vállalkozási forma környezetében segítsen minket abban, hogy elérjünk egyfajta optimális pénzügyi működést.
Abban nem fog tudni segíteni, hogy kitotózzuk azt, hogy mit is tekintünk a vállalkozásunk termékének (vagy szolgáltatásának) az adott pillanatban, annak mégis mekkora az egysége, amiért a vevő fizet, hogyan néz ki ennek a játéknak a gyártási, vagy szolgáltatási háttere.
Ide te kellesz, aki ezt napokon, hónapokon akár éveken keresztül, álmatlan éjszakákon át nézi, vizsgálja, tervezi, hova tovább együtt lélegzik az egész történettel, amit alkotott.
Ezért vagy te a vállalkozó, és nem a könyvelőd, a szomszédod, vagy az alkalmazottad.
A profitról, és profit tervezéséről eszembe jut Besenyő Pista bécsi, aki tudatában volt annak, hogy eszik, mivel egyszer sem harapott mellé. : ) Legyünk tudatában mi fán terem a profit, ha már egyszer tervezgetünk ezt meg azt.
Íme, Besenyő Pista, bácsi, aki a lisztjavító szerről, és térfogatnövelő szerről mesél a süteményféleség kapcsán. : )
Wágner Rezső az ördög, séf, és jó barát, szerzőtársam
Az ördöggel együtt dolgoztunk a pokolban tíz éve. Nem felejtetem el azokat az éjszakai műszakokat, amikor is egy budapesti termelőkonyhában gyártottuk a portékát ott a 2000-es évek közepén. Én voltam a gyártás minőségbiztosítási mérnöke, Rezső az ördög, meg a konyha szakmai vezetője, séfje.
Nagy idők voltak.
Elég komoly kis innovációkat tesztelgettünk ott a készételgyártásban. Tesztelgettük például a flash nitrogén fagyasztást diverz készételre, elsőként Magyarországon abban az időben. Máshol nem volt akkor ilyen technológia, csak ott.
Nagy idők voltak.
Elég komoly kis innovációkat tesztelgettünk ott a készételgyártásban. Tesztelgettük például a flash nitrogén fagyasztást diverz készételre, elsőként Magyarországon abban az időben. Máshol nem volt akkor ilyen technológia, csak ott.
Rezső, az ördög, a Gundelban végzett, és dolgozott a konyha minden pozíciójában karrierje elején.
Mostanra Rezső az ördög 20 éves vezetői tapasztalattal rendelkezik, és nagyon szereti azt a csapatot, ahol séfként dolgozik.
Régi barátok vagyunk az őrdöggel. Az ördög a következőt szokta mondani egy kemény műszak 11. órájában, amikor még nem látni azt, hogy mikor lesz vége a dalnak:
„Nem én vagyok a világ legjobb séfje, de a konyha ördöge én vagyok!” Jó ember, kiváló séf az ördög, nekem elhihetitek!
Meghívtam az ördögöt, hogy együtt írjunk olyan témákról itt, melyekről nagyon ritkán esik szó szakmai körökben.
A szemléletmód lesz az, ami az írásainkat egyedivé fogja tenni. Az ördög ízig-vérig profi séf, vendéglátós, és ha műszakban a pályán mozogsz, fél mozdulatodból látja azt, hogy mire gondolsz. Aki dolgozott például grill, vagy sültes pályán legalább egy műszakban, azt tudja, mire gondolok. A másik nézőpont ami meg fog jelenni az írásainkban, az a lecsómérnök nézőpontja. A színtiszta ipari, gazdasági szemlélet, ami meg van fűszerezve egy kis szenvedéllyel.
Az ördög szerint egy jó eperhab olyan, mint egy fél orgazmus. Mondja ezt Ő, aki étel stylist.
Erre a lecsómérnök azt mondja, hogy persze, de jól nézzen ki a dobozban, és legyen sexy a csomagolása, és 1 nap után is szépen nézzen ki a polcon.
Ezért jó páros az ördög, és a lecsómérnök, mert egymás gondolatait is fél szavakból értik. Az ördög megálmodja az ízeket, a lecsómérnök meg eljátszik az ipari történetekkel, és ez így alkot kerek egészet.
Az ördög Gundel Károly hitét vallja, miszerint:
„Konyhánk, ételeink akárcsak a zenénk,
nyelvünk, eltűnnek nyugati népeiktől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, azt is, hogy nem a magyarság hátrányéra. Mindezt ismerni nem csak érdekes, hanem hasznos is!”
– Gundel Károly –
Miért hívtam meg az ördögöt a lecsómérnök blogjára?
Elég komoly kapcsolatom van az angol kultúrával, és egy reggel a következő kérdésre ébredtem:
Van-e, olyan a magyar gasztronómiában, hogy tradicionális magyar reggeli?
Van-e, olyan a magyar gasztronómiában, hogy tradicionális magyar reggeli?
Ha létezett ilyen, milyen volt az egyes történelmi korokban?
Ugye tudjuk, hogy a „full english breakfast” – angol reggeli – az felsorolás szinten a következő: kávé, pirítós, gomba, tojás,sausage, baked beans, bacon, és grillezett paradicsom.
Fel is hívtam az ördögöt, hogy akkor mi is a véleménye erről a történetről. Az ördög meg elkezdett mesélni. Megkezdjük közös utazásunkat a történelem csodálatos forgószínpadán, végigjárjuk a magyarság útját, kutatva a reggeli, és a hajnali étkezések után.
Kísérj el minket kedves olvasó ezen az úton! Olvasni fogsz arról például, hogy eleink miért is voltak a tartósítás technológia rock sztárjai már a honfoglalás előtt jó pár évszázaddal.
Mesénk erről is szól majd.
A cikkek alatt szabad a kommentelés, szeretném, ha megosztanád majd véleményed velünk kedves olvasó, értékes hozzászólásoddal emelnéd a szakmai vita értékét.
Függöny fel, kezdődjön az előadás!
Álljon itt egy kis történelmi bevezető a témához: HOMELAND
Music: Ethnofil ( https://www.facebook.com/ethnofil )
Composer: András Weil
Lyrics: Tamás Inczédy (Inspired by Mihály Vörösmarty’s poem)
Vocal: Viola Okos
Drums: Gergely Okos
Recorded, mixed & mastered: Péter Sohajda
Musical Producer: András Weil, Ádám Magyar
Recorded in Greenzero studio.
Composer: András Weil
Lyrics: Tamás Inczédy (Inspired by Mihály Vörösmarty’s poem)
Vocal: Viola Okos
Drums: Gergely Okos
Recorded, mixed & mastered: Péter Sohajda
Musical Producer: András Weil, Ádám Magyar
Recorded in Greenzero studio.
HOMELAND
Until the end of time
Faithfulness, hope and pride
Lead us back to our homeland
Be good to me and mine
Our fathers’ winning bravery
Leaves a duty to me
Never mind sweat, pain, and tears on my quest
Just hold on to living free
Freedom! Flags of yours
Are blood stained and war-torn
Carried by million heroes gone
And yet more still unborn
It cannot be that so many
Brave hearts broke in vain
From cradle to the grave masses
Struggling with the pain
My heart belongs to
A bitter-sweet place on Earth
Here I stand on my motherland
Where I was given birth
Our fathers’ winning bravery
Leaves a duty to me
Never mind sweat, pain, and tears on my quest
Just hold on to living free
Until the end of time
Faithfulness, hope and pride
Lead us back to our homeland
Be good to me and mine
Our fathers’ winning bravery
Leaves a duty to me
Never mind sweat, pain, and tears on my quest
Just hold on to living free
Freedom! Flags of yours
Are blood stained and war-torn
Carried by million heroes gone
And yet more still unborn
It cannot be that so many
Brave hearts broke in vain
From cradle to the grave masses
Struggling with the pain
My heart belongs to
A bitter-sweet place on Earth
Here I stand on my motherland
Where I was given birth
Our fathers’ winning bravery
Leaves a duty to me
Never mind sweat, pain, and tears on my quest
Just hold on to living free
A vicces kis PHP alapú adatbázis visszanyal
Olyan dologról fogok énekelni, amiről nem lehet eleget beszélni, ez pedig nem más, mint hogy mennyi is az a bizonyos munkabérköltség,
Megénekeltem már ezt a problémakört egy másik bejegyzésemben, amikor is ennek a játéknak egy másik aspektusát vettem górcső alá. Íme, a link a bejegyzéshez:
Most nézzünk bele egy kis termelő egység magánéletébe, ahol egy vicces kis PHP alkalmazást, és perifériát állítottak hadrendbe.
A cucc feladata elméletileg az, hogy segítse a cégműködést, történetesen erre a cuccra bízták a cég melósainak munkaidő elszámolását. A Játék a következőképpen működik: Ha a melós 8.00-kor kezd, akkor a rendszer maximum 3 perccel előtte engedi lehúzni a kártyát, semmivel sem előbb. Ha a munkás pontban délután 5-ig dolgozik, akkor szintúgy maximum 3 perccel később engedi lehúzni a kártyát a rendszer semmivel sem később. Mindezt teszi azért, mert az előre, az arra a hétre elfogadott munkaidőterv így lett a heti rendszerbe foglalva.
Na, már most ez azt is jeleni, hogy a cég nem fizet egy másodperccel sem többet, mint ami az előre beírt munkaidő tervben van, mert így a könyvelő meg a távol lévő főnök dolga roppant egyszerűvé vált. A cég távolról programozható ezzel a játékkal, és csak nézni kell a bankszámlát. Eddig szépen ment ez a játék, nem volt vele gond.
Pár hónapja megcsörrent a telefonom.
Egy régi cimbora hívott, hogy nagy gáz van, mert egyszerre tíz nagyon jó embere akar lelépni, és kezd megroppanni a gyártás, tenni kellene valamit. Kénytelen voltam autóba ülni, és elmentem hozzá, egy kicsit körülnézni.
Nézem a „csekkoló cuccot”, és kérdezem, hogy ez meg mi, mert régen kártyás órája volt. Azt mondja, hogy ez az új kártyás munkaidő elszámoló cucc, ami úgy működik, hogy gépen összerakja a heti munkaidő tervet a rendszerben, ezért a munkásnak semmi más dolga nincs, csak munkakezdés előtt maximum 3 perccel lehúzni a kártyáját, és bemenni dolgozni.
Itt kezdett nagyon furcsává válni a történet. Mondtam neki, hogy oké, nézzünk meg egy bérlapot, hogy akkor hogyan is néz ki egy munkabér kifizetés. Nézem, 3 hónapra visszamenőleg a játékot, és azt látom, hogy nem volt sehol egy perc „túlperc” sem, nem hogy túlóra.
A következő párbeszéd zajlott le:
- Miért kell 45 éves korodra elfelejteni azt, ami 35 évesen evidens volt?
(Nézett rám, és nem értette)
- Új bunda kell anyunak, vagy kenyérre kell a lóvé? Vagy mi van?
- Mondjad, mi a bajod, ne sértegess, mert kezdek megharagudni.
- Kezdesz beleőrülni a játékba, szerintem jobban kellene koncentrálnod a hobbidra, vagy más szép dolgokra.
- Most elmondom, miért fogsz tönkremenni pillanatok alatt, mert éhesebb lettél valami miatt. Lehet, hogy sok filmet néztél a gazdagokról, nem tudom.
- Tönkre fogsz menni 7 napon belül, mert ha 10 ember offol, és nem tudsz gyártani, ezért szállítani sem fogsz tudni időre.
- Nem, biztos nem, csak idő kell.
- Ezt elbuktad, időd nincs.
- Mennyiért gyártottál egy végterméket 3 hónapja egy adott műszakban?
- Azt nem tudom, meg kell nézni a könyvelést.
- Tényleg? nem mondod!
- Akkor mi alapján adogatsz árajánlatot?
- Azt a kollegina csinálja, a rendszer számolja neki.
- Szuper, és eddig minden szép volt a cash-flowban?
- Persze, ezzel nincs gond.
- Dehogynem, 7 napon belül tönkremész, mert nem tudsz gyártani, és nem vagy tisztában azzal sem, hogyan működsz.
- Nézzük, miért van tele a törpje tíz emberednek. Mióta beszerezted ezt az új „csekklós cuccot” egy másodpercnyi túlórát nem fizetsz, mivel ezt mutatják munkabér elszámolások. Ez azt jelenti, hogyha hajtás van, és bent vannak mondjuk az üzemben húszan, és üt a gong, és lelépnek kilencen, a maradék tizenegy ember szívni fog, ha van meg kemény munka, mivel el kell végezniük húsz ember munkáját.
- Dupla terhelés, szimpla bér. Te meg ülsz az irodában, és lesed a monitorod, hogy minden szép, mert a rendszer szépen mutatja azt, amit betápláltál neki. Így is működtök. Akinek el kell mennie gongütéskor, elmegy, de az élet nem ilyen egyszerű, és most a fagyi nagyon keményen nyal vissza. Élelmiszeripari üzemed van 2017-ben, és nem 1909-ben.
-A pumpa emelkedik az emberekben, és három hónap után szépen megunták, és pá-pá-t akarnak inteni neked érted ugye?
Csak félig értem.
- A következőt tedd. Ha nem ezt teszed, nem fogsz tanulni az esetből semmit, és két hét múlva keményebb történettel állunk majd szemben.
- Kapcsold ki a számítógéped, felejtsd el a céges rendszert, mert nem tudod, mit miért csinálsz. A „becsekkoló cuccot” leszereljük most azonnal, ha nem teszed meg, én fogom „leszerelni”, azt nem kellene megvárni.
- Átállunk a jelenléti ívre reggeltől, és visszaállunk arra a történetre, ahogy 1998-ban csináltuk, amikor kézzel számfejtettünk, most is ezt fogjuk tenni. Reggel állománygyűlést tartasz, ahol bejelented, hogy a hónap elejétől emeled a nettó bért 20 %- al, a hónap elejétől. Minden megkezdett negyedórát fizetsz, és fizeted a túlórát, ahogy azt kell, ahogy nem oly régen.
- Megkérdezed, mindenkitől, egytől egyig, hogy mi bánja a lelkét, szépen felírod, és elmondod, hogy javaslatokat vársz, amit megfontolsz, és lépsz.
- Kicsit drágább lesz az integritás megőrzése, de talán túléled.
- Itt leszek melletted az elkövetkezendő két hétben, és szépen kielemezzük, hogy miért buktál majdnem bele
Túlélte. Hálás, Már érti miért. Lesz még szó erről a játékról.
Kihagyhatatlan!
Ez egy nagyon szép mérnöki munka, újra értelmezett naptárfelfogás, szép. : )
Éljen az örökkolbász, meg a megbonthatatlan konzerv!
További gyöngyszemek az alábbi linken:
Eper és jég
Nem oly rég egy havernál a következőt láttam a monitoron egy gyönyörű nap zárásakor. Egy szép színes szagos grafikon tárult a szemem elé, ahol az X tengelyen szépen jelölték az órát, az y tengelyen meg szépen abban az órában a kasszába csengetett bevételt. Mindezt egy olyan helyen, ahol embereket szolgálnak ki, olyan hely az, ahol az ember egy kajára is beül.
Mereven néztem a monitort, és megkérdeztem a havert, hogy érti-e azt, hogy mit mesél az ábra. Azt mondta, hogy nagyon faja a történet, mivel ezzel nagyon szépen lehet látni, hogy mikor van hajtás a placcon.
Mondom neki, hogy ha te azt látod ezen az ábrán, akkor nem érted igazán, hogy mi miért történik a placcon, és így hosszú távon elég komoly problémáid lehetnek. Kérdezte, hogy miért.
Azonnal az egyetem jutott eszembe, és Fodor professzor úr, aki analitikai kémián azt mondta, hogy nagyon figyeljünk oda, hogy mit is mérünk. Egy mérést mindig úgy kell megtervezni, hogy ne tévesszük szem elől a célt.
Fel kell tenni a kérdést, hogy mit is látunk az ábrán.
Másképp megfogalmazva, milyen mért értéket mutat az ábra? Mikor keletkezett a mért adat? Nézzünk mögé a játéknak, mivel nem azt látjuk, amit látnunk kellene, hanem valami nagyon hasonlót, amivel teljesen becsapjuk magunkat, amikor ezt az adatot akarjuk felhasználni például tervezéshez.
Képzeljük el a következő valósághoz közeli szituációt:
Anya, apa, meg a két gyerkőc bejön az étterembe, leülnek. A placc tele, mindenki rohan, mint a mérgezett egér. Pista a főpincér kiviszi nekik az étlapot, 5-10 per múlva odamegy hozzájuk felvenni a rendelést. Megnyitja az asztalt a rendszerbe, mivel elkezdi felkopogtatni a rendelést a saját kódja alatt, ekkor 12.23 –at jelez a rendszeróra. Az italok megérkeznek, a konyha megkapta az ételrendelést, elkezdte legyártani.
Pista a leveseket 12.35-kor szolgálta fel, 12.57-kor leszedte a leveses tányérokat, „lecsumizott”, fordult egyet, és 13.05-re szépen kivitte a főételt. Desszert nem volt, nem volt + ital rendelés sem, ezért a család a jól elfogyasztott ebéd után fizetéshez készült. 13.15-kor hívták Pistát, aki lecsumizott, beszélt pár mondatot közben a családdal, és kikoppintotta a számlát a rendszerben ta ta ta tamm: 13.20- kor melyet a családfő készpénzben kifizetett.
Hoppá, nesze neked KPI, meg hasonló nyalánkságok. Miért is?
Az adat, amit a fenti ábra mutat, azt a pillanatot rögzíti, amikor a családfő fizetett, és nem mesél a 12.23 – 13. 20 közötti időszakról, csak a tényt rögzíti, hogy 13.20-kor keletkezett a bevétel, ami az ábrán látszik. Tehát a csapat a lelkét kidolgozta az előtte levő órában, és mégsem ezt a teljesítményt adja vissza az ábra, pedig egy jó menedzsment döntéshez, és teljesen professzionális működéshez ez kellene.
Majdnem egy óra.
Ez nagyon hosszú idő is lehet a placc-konyha- söntés háromszögben, csúcsidőben. KPI? Nagyon nem mindegy, hogyan is tervezzük meg ezt a történetet, és nagyon komolyan félre lehet lőni, ha csak a szemünkre hagyatkozunk.
Nem mindegy, nagyon nem. Mint az eper és a jég, tökéletes az összhang.. egy darabig. Addig kell kiélvezni. Ezt meg? Érezni kell. : )
VI. Mit jelent számomra a minőség? - What does quality mean to me?- Shoji Shiba, 1989, Magyarország -
VI.
1989, Magyarországra érkezik Shoji Shiba professzor, és forradalmi változások indulnak el a minőségügyben.
Shoji Shiba professzor Magyarországra érkezik 1989-ben, és ezzel új szintre emelkedik a hazai minőségügyi szemlélet.
Shiba professzor szerint a minőségnek négy fokozata van:
Shoji Shiba
- Szabványnak való megfelelés
- Használatra való alkalmasság
- A vevő ismert igényeinek való megfelelés
- A várható (látens) igényeknek való megfelelés
A fenti fogalmi környezetet érdemes nagyon komolyan mélyen ízlelgetni, ez a minőségügyi felfogás előre vetíti már a XXI. század minőségfelfogását. Miért mondom ezt?
A fenti fogalomkör nem csak és kizárólag termék minőségi környezetét vizsgálja, hanem a teljes minőségügyet komplexen, a termék gyártási környezetével együtt teszi a minőségügy vizsgálati tárgyává.
A szemléletmód forradalmi, de miért is?
Az első pontban a professzor azt mondja, hogy a minőség első fokozata a szabványnak való megfelelés.
A szabvány fogalomköréhez eléggé integrált módon hozzá tartozik a gyártási környezet fogalomköre. Egy szabványos élelmiszeripari terméket egy olyan helyszínen tudunk előállítani sztenderd módon, amelyet más iparágak szabványai (pl. építőipari szabványok) determinálnak.
És itt álljunk meg egy pillanatra.
A fogalomkörrel eljutottunk a szabványos gyártási terek által határolt élelmiszeripari gyártási struktúrákhoz.
Mit jelent ez?
Bárhol a világon telepíthető szabványos kimenetre (élelmiszeripari végtermék szabvány) szabványos élelmiszeripari gépek egymásra építésével olyan modulokból álló üzem, mely az adott lokális környezetre egyszerűen optimalizálható.
Szabvány üzemterv
A fenti minőségfelfogás nem jelent mást, mint azt, hogy megszülettek az élelmiszergazdaságban típus üzemtervek.
Ezeket az üzemeket általában modulokba szervezték annak érdekében, hogy egyszerűbben, gyorsabban lehessen telepíteni az üzemeket.
Ezzel a felfogással eljutunk oda, hogy az élelmiszeripari szabvány üzemet platform függetlenül bárhova telepíteni lehessen. Szállítani kell a modulokat, és el is jutunk a logisztika fogalomköréhez.
Logisztikai egységrakomány, és szabvány logisztikai lánc minőség
Logisztikai lánc minőség
A múlt század 60-as – 70-es éveire kialakultak a nemzetközi áruszállításban az egységrakományra épülő komplex fuvarozási rendszerek.
Az élelmiszergazdaságban nagyon komoly szerepe van a szállítási láncok minőségbiztosításnak. Pl. egy fagyasztott köztestermék szállítása közben biztosítani kell a folyamatos hűtőláncot, mely nem szakadhat meg semelyik logisztikai átadási ponton sem.
Eléggé komplex, integrált logisztikai rendszerek alakultak ki mára, melyek működését eléggé komoly nemzeti, és nemzetközi minőségügyi szabványok segítik.
Logisztikai egységrakomány
Egy általános egységrakomány az élelmiszergazdaságban pl. a sztenderd EUR raklap, amely 800 mm széles, x 1200 mm hosszú maximum 1950 mm magas, ás általában a rakomány bruttó maximum 970- 1100 kg.
Szabványos receptúra – moduláris üzem – szabványos logisztikai egységre épülő gyártási struktúra
Tehát a fogalmi megközelítéssel eljutottunk oda, szabványos receptúra alapján, szabványos üzemterv alapján felépített modulokból álló üzemben szabványos logisztikai egységekbe rendezett végterméket állítunk elő időközönként, ha kell, raktározzunk, és szállítjuk le vevőknek.
A fenti gondolatmenet elvezet minket a professzor szerinti második fokozathoz, miszerint ez:
2. Használatra való alkalmasság
Holnap innen megyünk tovább.
I- V. Mit jelent számomra a minőség? - What does quality mean to me?- Még mindig Deming, 1982, és a kulcsrakész komplex üzemtervek mélylélektana
I.
Egyre jobban érdekel mostanában a fenti téma, ezért e helyen több felvonásban ezt a játékteret szeretném körbejárni.
Nézzünk, a minőség fogalmának ISO meghatározását, magyarul, íme:
A minőség a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak, és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és ki nem fejezett igényeket.
Álljon itt az angolul is, íme:
The totality of features and characteristics of product or service that bear upon its ability to satisfy stated or implied needs. –
Folytatni fogom. :)
A képen Helene Fischer, látható, éppen duettet énekel Beatrice Eglivel, íme:
_______________________________________
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
________
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
II.
1979.
Érdekes év volt 1979.
Olyan év volt, amikor egy walkman olyan 200 dollár körüli összegbe került, és a kazettákat ceruzával pörgették a gyerekek a megfelelő számhoz. : )
Megjelent a Neoton Familia Napraforgó című albuma, a Pink Floyd kijött a The Wall albummal, Teréz anyának ítélik oda a Nóbel –békedíjat, a Voyager-1, 280 ezer km-re megközelíti a Jupitert, a Columbia űrrepülőgép elkészült, és startra készen áll.
Az első PC-k forgalomba kerülnek, a Happy Meal menü bevezetésre kerül, hazánkban az IBUSZ ezzel a képpel reklámozza a Balatont (Sáfár Anikó):
Crosby megalkotja minőségfogalmát, miszerint:
A minőség a követelményeknek való megfelelés, nem pedig megfelelés a jó színvonalnak. /Quality is conformance to requirements not goodness. - Corsoby, 1979- /
Crosby négy pontban vázolja a minőségről alkotott filozófiáját:
1. A minőség definíciója: az elvárásokhoz való alkalmazkodás
2. Aminőség előrejelzése: elengedhetetlen
3. A végeredmény színvonala: zérus hiba
4. A minőség mérése: a nem megfelelés ára
A fogalmi megközelítés feltételezi a részletes követelményrendszer felállítását, és az ehhez való alkalmazkodást. Crosby szerint csak e feltételek teljesülése esetén lehet felmérni a minőséget.
Nézzük meg a fogalommagyarázat mélyszerkezetét.
Crosby azt mondja, hogy legyen egy részletes követelményrendszer, amelyben leképezzük az elvárásainkat, mivel így teszünk, előre tudjuk jelezni a végtermék minőséget. Akkor vagyunk igazán jók – a végeredmény színvonala akkor elfogadható -, ha zérus hibával gyártunk. A minőség mérése a nem megfelelőség árában fejezhető ki.
Crosby minőségfogalmával akkoriban teljes körűen le lehetett képezni az olyan gyártási tereket,ahol nagy mennyiségben koncentrált gyártási helyszínen gyártanak végterméket, vagy köztesterméket.
Ebben az időszakban kezdték el tervezgetni az első moduláris élelmiszeripari végtermékeket, annak gyárthatóságát tervezett ipari környezetekben. Crosby fogalmi megközelítése ezen termékrendszerek gyártáshoz adta azt az elméleti hátteret, amire az ilyen típusú végtermékek gyártáselméletét alapozni lehet majd az elkövetkezendő években.
Crosby minőségfogalma nélkül nehezebb lett volna kidolgozni a moduláris élelmiszeripari végtermékek gyártási környezetét, az ilyen gyártási rendszerek gazdaságelméletének hátterét. Érdekes kis játéktér alakult ki ebből.
A következő alkalommal megérkezünk 1982-be, amikor is Deming nézett a varázsgömbjébe, és fogalmazta meg minőségfogalmát.
Zene: Neoton Familia, Napraforgó album, 1979: Santa Maria
__________________________
III.
Farkas Bertalan, és Valerij Kubaszov disznósajtot eszik.
Farkas Bertalan
Mielőtt rátérnénk Deming minőségfogalmára, egy kicsit időznünk kell még itt a 70-es évek végén. Olyan dolog folyt Magyarországon, amivel a hazai élelmiszerkutatás azonnal az űrkutatás élvonalába került, mivel képes volt létrehozni a csodát: ízletes, magyaros menüt adni az űrhajósoknak, ami addig senkinek nem jutott eszébe.
Marika néni, és csapata, az Interkozmosz program keretein belül a Budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet 4. emeletén elkezdi megalkotni a csodát, azzal a céllal, hogy amikor majd 1980-ban, a kiválasztott időpontban, a Szojuz – 36 űrhajó az első magyar űrhajóssal a fedélzetén föld körüli pályára áll, tudjanak enni egy jót az űrhajósok.
Érdekes kis menüt állítottak össze, íme:
- sertéspörkölt
- libamájpástétom
- babsaláta
- rakott káposzta
- füstölt marhanyelv
- sült vagdalt
- csirkehús
- disznósajt
Hogy miért érdekes?
Szakmai oldalról nézve, ez a menü egy rémálom.
Rémálom, mert ezek az ételek nagyon komplexek, nem egyszerű őket elkészíteni, főleg jól, és ízletesen elkészíteni. Ez még csak az első része a játéknak. Mivel ezeket az ételeket a legegyszerűbb konzervként felvinni az űrbe, ezért konzervet kellett tervezni.
Azért az űrben van egy két körülmény, ami más, mint földközelben. Például mások a nyomásviszonyok, továbbá van súlytalanság, vannak orvos biológiai tények, melyeket figyelembe kellett venni, és voltak persze a fogyasztói igények.
És itt jön be a csoda, amit megalkotott Marika néni, és csapata.
A Budapesti Konzerv – és Paprikaipari Kutatóintézet 4. emeletén létrehozták a félüzemi gyártókapacitást az űrétel program számára, a nulláról.
A projekt komplex minőségbiztosítási környezetének kidolgozása is rájuk várt. Maradandót alkottak, a hazai élelmiszerhigiéniai alapokon.
Mindent nekik kellett kitalálni.
Ott, Marika néni, és csapata az akkori hazai élelmiszerhigiéniai alapokra építve kidolgozta a projekt komplex, gyártási környezetét.
Mire koncentráltak?
Sok más változó mellett, az alapanyagok, receptúra, gyártáselmélet, gyártástechnológia, gyártási környezeti higiénia, személyi higiénia, és általános sterilitás problémakörét is körbe kellett járniuk, és mindezt komplexen kellett kezelni.
Mindezt egy kutatóintézet 4. emeletén, amit nem erre a célra terveztek annak idején. Kidolgozták a teljes projekt minőségbiztosítási rendszerét. Egy helyszínen képesek voltak nagyon eltérő összetételű, és gyártástechnológiájú űrételt gyártani.
Ekkor, Marika néni, és csapata, a Budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet 4. emeletéről kitörölhetetlenül beírta magát az élelmiszeripari minőségbiztosítás nagykönyvébe. A megoldásaik mai napig etalonként szolgálnak az élelmiszeripari minőségbiztosítás területén.
A következő alkalommal már megnézzük, mit is mondott Deming 1982-ben a minőségről.
Linkek:
A magyar űrétel- kutatás / Space food research in Hungary /
http://oldportal.euscreen.eu/play.jsp?id=EUS_1CC25B9C2B14461F9FB8CD94CE56EC7A
http://konyhalal.cafeblog.hu/cimke/uretel/
http://index.hu/tudomany/urkutatas/szenese1026/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szojuz%E2%80%9336
A zene: Edda művek 1. (1980): Álmodtam egy világot
________________________
IV.
Deming 1982-ben a következő módon fogalmazta meg minőségfogalmát:
„ A minőség nem más, mint egy erre alkalmas piacon a termék, vagy szolgáltatás egyenletességének és megbízhatóságának kis költséggel elérhető és előre megjósolható mértéke” (Deming 1982.)
A fogalom meghatározást ízlelgetnem kellett, amikor kb. vagy 20 éve először került a szemem elé. Akkor még csak érintőlegesen érdekelt a minőség, más dolgok foglalkoztattak akkoriban, például olyanok, hogy hogyan néz ki egy 600 hl-es saválló tartály gyártása.
Vakarom a fejemet egy kicsit, amikor Deming minőségfogalmát olvasom. Valahogy nem egyeztethető össze azzal a mérnöki gondolkodással, amit a hazai mérnöki gondolkodás képvisel. El is magyarázom miért.
A hazai élelmiszermérnök képzésben nagyon komolyan ott van a hangsúly a mikrobiológiai alapokon. Mikrobiológia, továbbá például az élelmiszerkémia végigkíséri az egész képzést, úgy általánosságban készségszinten használni kell.
Ezzel azt akarom csak mondani, hogy a képzés első része nem végtermék, vagy szakágazat függő. Az ágazati specifikum inkább az egyetem utolsó két évében kap szerepet, amikor az ember a választott iparágában alkot.
Tehát a fenti minőségfelfogás számunkra egy lehatárolt gondolkodási teret ad vissza. Hogy miért? Azért, mert arra képeznek ki minket, hogy pl. hogyan kell megfőzni egy jó paradicsomszószt (ami lehet ketchup is) ha már megfőztük, akkor azt valamilyen szinten, valamilyen körülmények között gyártani is lehetne, melynek végeredményeként termék kerül a fogyasztó asztalára. A lényeg ebben a szemléletmódban van. A termék gyárthatóságának környezete meghatároz egy sajátos mikrobiológiai gyártási játékteret, melyet tudni kell elemezni, és megfelelő módon kezelni.
Nagyon nem jut eszembe egy tervezési történetnél, hogy van piac, meg miegymás. Inkább ilyen játékok érdekelnek, hogy milyen irányelvek alapján kell megterveznem az üzemet (pl. irányított terek rendezési elve) hogy elemezzem a komplex faktorokat. A piac, meg költség fogalmak csak akkor jönnek a képbe, amikor már valami a kezemben van, és lehet optimalizálgatni úgy, hogy leképezzen valami optimumot. Tehát egy kicsit más szemléletmódot testesít meg Deming.
Nézzük, abban a korban mire gondolt, amikor megfogalmazta minőségfogalmát. Mit is mondott?
„ A minőség nem más, mint egy erre alkalmas piacon a termék, vagy szolgáltatás egyenletességének és megbízhatóságának kis költséggel elérhető és előre megjósolható mértéke” (Deming 1982.)
Tehát van egy termék, amely az adott piacra optimalizált. Legyen ez pl. ez az elősütött hasábburgonya, amit lokálisan, egy telephelyen – single site environment – integrált technológiával gyártunk. Ennek az üzemegységnek pl. az adott alakú termékből, a vizsgált időszakban a kibocsátása mérhető, gyártási viszonyai dokumentálhatóak, és elemezhetőek.
Ezzel megvolnánk a fogalom meghatározás piac, és termék részével. A termék természetesen egyenletes. Bejön egy szó, megbízhatóság. Itt már el kell időznünk kicsit Deming gondolkodásmódján.
Megbízhatóság nincs gyártási környezet, és tervezett komplex, végtermék specifikus gyártástechnológia nélkül. Kulcsrakész komplex üzemtervek fogalomköréhez érkeztünk. Innen fogom folytatni, még nem vagyunk készen. : )
_______________________
V.
Még mindig Deming, 1982, és a kulcsrakész komplex üzemtervek mélylélektana
Az előző posztot azzal fejeztem be, hogy még nem vagyunk készen, mivel Deming minőségfogalmát ott, akkor, 1982-ben nehéz értelmezni a kulcsrakész komplex üzemtervek fogalomkörének mélyebb megértése nélkül.
Abban a korban vált nagyon általánossá az úgynevezett technológiai modulokban való komplex gondolkodás. Az ipari gyár, és gyártásszervezés tudományágának ilyen szemléletű megközelítése forradalmi változásokat hozott a szakipari gyártásszervezésben, és a rá épülő komplex pénzügyi megoldások terén.
Nézzük mi a történek lényege, és honnan indult a játék.
A múlt század 70-es éveire az űrutazás, nem veszélytelen, de mondhatni rutin feladattá vált.
Columbia, 04.07.1982
(https://www.nasa.gov/centers/dryden/Features/STS-4_30th_anniversary.html)
Ekkora az űreszközöket már modulárisan állították elő. Ez azt jelenti, hogy az űrtechnológiát olyan elemek gyártására bontották, amelyeket egyszerűen gyárthatóra terveztek.
Így sikerült bevonni az űrtechnológiába magáncégeket, amivel a szükséges elem gyártásán keresztül a résztvevő cégek egy nagyon komoly, komplex innovációs környezet részévé váltak.
Szépen legyártották az egységet az adott üzemben. Azt elszállították máshová, ahol a több más helyről beszállított egységből egy nagyobb egységet állítottak elő, ezt nevezhetjük valamilyen funkcióval bíró modulnak.
Ezt a modult, aki összerakta, beszállította oda, ahol a fellövendő űreszközbe építették be az adott modult, vagy raktározták a következő indításig.
Salyut-7 (1982- 1991)
(https://en.wikipedia.org/wiki/Salyut_7)
Ez a felfogás forradalmasította az ipari gyártástechnológiát, forradalmasította a komplex logisztikai rendszerekről alkotott minőségfogalmi megközelítést, továbbá eléggé komolyan elvezetett oda, hogy a gyártási folyamatra úgy tekintsünk, mint egy dinamikus folyamatra.
Itt meg kell állunk egy pillanatra.
Ha valami dinamikus, akkor nem lehet megközelíteni statikus modellekkel, mivel nem vezet eredményre.
Ez a nézőpont forradalmasította a közgazdaságtani gondolkozást, forradalmasította az üzemtervezés mélylélektanát.
A nézőpontváltás hatása olyan volt, mint amikor az 1800-as évek végén a gyárakban a gépeket kerekekre szerelték.
Akkor az üzemek ezzel a kis módosítással képessé váltak arra, hogy ellássák a folyamatosan növekvő városi lakosságot.
A nézőpontváltás elvezetett a sztenderd globális megoldásokhoz.
Valakik elgondolkoztak azon, akkor hogy milyen jó lenne az, ha az élelmiszergazdasági gyártási területre is ilyen szemmel néznének. A nézet elindult világhódító útjára.
Elkezdtek olyan gyártási modulokat, és az ezekből építhető rendszereket tervezni, melyek kimeneteinek egymásra épüléséből komplex végtermék rendszerek gyárthatóságának lehetősége adódott.
Az élelmiszermérnöki, és komplex pénzügyi folyamatokat elkezdték az ilyen játékterekre optimalizálgatni.
Igazi technológiai forradalom indult az élelmiszergazdaságban, ami megnyitotta az utat a technológiai globalizációhoz.
Deming minőségfogalma nem értelmezhető e technológiai forradalom hatásainak felületes megértése nélkül.
A befektetők elkezdhettek modulárisan felépített élelmiszergazdasági technológiákba fektetni, immáron globálisan.
A következő alkalommal megérkezünk 1989-be, Magyarországra, ahol Shoji Shiba professzor munkássága nagy hatással van a minőségfelfogásra. Ezt a mesét fogjuk körbejárni a következő posztban.
1982, Korál: A szeretet koldusai
1982, Korál: A szeretet koldusai
___________
Élelmiszermérnöki tudásra lenne szüksége a cégednek, pl. terméktervezés, gyártás, minőségügy, költségek, vagy az exporttervezés terén?
Ha így van, írj nekünk!
Írj az Élelmiszermérnököknek!
lecsomernok@gmail.com
________
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
Barfuß durch die Feuer.. (Ár, költség, hogyan is van? )
Sokszor kerül szóba mostanában szakmai körökben az, hogy akkor most mit is jelent az a varázslatos fogalom, hogy optimális működés, egy élelmiszeripari KKV esetében.
Mindenki másképp vezeti le azt a saját működési környezetében, mint is takar ez a bizonyos optimum. Nagyon érdekes megközelítéseket látni. Általában a tulajdonosok valamilyen szintű fedezetei számításból indulnak ki, és vezetik le a könyvelő segítségével saját pillanatnyi működési környezetüket.
Erre a levezetésre építik fel az ajánlati rendszerüket is. Elég komoly szakmai vita alakult ki arról, hogy ez most így ez jó megközelítés, vagy nem az.
Érdemes lenne végiggondolni a következő játékteret:
Szét kellene választani két nagyon komoly tudományágat egy KKV működési környezetében. Sokak szerint ez már művészt kategória, és nem tudományág. (Hajlok arra, hogy ez tényleg valamilyen szinten már súrolja a művészet fogalmi környezetét)
Az egyik tudomány a működési költségszámítások mélylélektanával foglalkozik, a másik tudományág meg azzal, hogy hogyan is kell hatékony ajánlatot írni a potenciális vevőknek, és / vagy megrendelőknek.
Az egyik azzal foglalkozik, hogy pillanatnyilag hogyan működök, és az pillanatnyilag mennyibe is kerül, a másik tudományág meg azzal, hogy az adott megrendelőmnek hogyan, és milyen módon adjak olyan árajánlatot, amivel megoldok egy olyan problémáját, amire már rég óta keresi a hatékony választ, és ez nagyon jó nekem.
Két tudományág, mindkettő nagyon egyedi, és mély tapasztalatot, és tudást feltételez, homlokegyenest más alapállapotból indulnak ki, és teljesen másképp tekintenek ugyanarra a valóságra.
Amit látok eléggé sok KKV működési környezetében, hogy nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy ez a két tudományág létezik, a sajátos szabályrendszerével, és nagyon másképp nyilvánulnak meg. A KKV-k ezt a két tudományterületet nagyon komolyan keverik, és ez kihat a napi gyakorlati működésükre.
Amikor elmondom az ilyen szakmai vitákban, hogy érdemes lenne ezzel a két tudományággal mélyebben foglalkozni az adott vállalkozás környezetében, akkor általában megkapom azt, hogy a játéklogika, amiről beszélek, nem megfogható.
Nézzünk egy általánosan elfogadott „bevett gyakorlatot” amikor is képes arra a KKV, hogy a saját működési adatmezőjéből kihozzon egy fedezetszámítási modellt.
Ábrán a következőképpen néz ki a dolog:
A fenti ábra jól ismert, és általában a könyvelők tudnak abban segíteni, hogy hogyan is néz ki ez a történet gyakorlatban. Tudnak segíteni abban, hogy egy ilyen jellegű ábrát össze lehessen állítani. Erre az ábrára építi ajánlati struktúráját is a KKV.
E megközelítési mód mellett nagyon komolyan lehet keverni a két tudományágat, a költségszámítást az ajánlatírással.
Ebből következnek napi gyakorlati működésmód béli megoldások, amelyek arra irányulnak, hogy a fenti megközelítést támogassa.
Nézzünk egy homlokegyenest más megközelítést, amiből azonnal látszik, hogy a KKV tulajdonos tökéletesen tisztában van azzal, hogy a két tudományág létezik.
Ha jól megnézzük az ábrát, láthatjuk, hogy nagyon mély innovatív megközelítés van elrejtve benne. (Az első ilyen ábrákat a múlt század 90-es éveinek elején rajzolgatták meg)
Azzal játszik, hogy deklarál egy bizonyos összefüggésben értendő megbízhatóságot, és nézegeti ennek a történetnek a költségviszonyait.
(Mi van? Nem elsődlegesen lényeges az árbevétel? Akkor most miről is van szó? Kérdezhetnék sokan.)
A fenti játéktér eléggé egyedi, és mély innovációs faktort képvisel. A történet kihat a teljes vállalati működésre, és olyan fogalmak válnak értelmezhetővé, a KKV működési környezetében, mint a pillanatnyi flexibilitás.
Barfuß durch die Feuer.. ahogy a német mondja, mezítláb a tűzön át. Simán át lehet menni a tűzön, a kérdés az, hogy tudatában vagyunk-e annak, hogy hogyan is kell előadni.
„…..A marhák nem félnek, boldogok!..”
A kép egy film ikonikus jelenetét ábrázolja, amikor is a főszereplő, hogy megnyugtassa magát, beáll a marhaszorítóba, azért, hogy a rajta lévő pillanatnyi stressz hatását enyhítse. Ettől a művelettől egyszerűen jobban érzi magát, ebben a helyzetben.
Mindenkinek javaslom, hogy nézze meg a Temple Grandin című filmet, ami a hölgy életéről szól. A hölgy autista, sajátos képi látásmódjával nagyon komoly hatást gyakorolt az élelmiszergazdaságra, azon belül az állattartásra, és a húsipari technológiákra.
Munkássága nagyon sok mérnököt inspirált, és inspirál ma is.
Ha valaki megnézi a filmet, legalább ezt az egy motívumot észre kell, hogy vegye: Temple boldog marhákat akart, ebből indult ki!
Akik például nem félnek fürdetés közben.
Itt álljunk, megy egy pillanatra, és élvezzük ki az időt. Netán nyissunk egy pont erre az alkalomra illő bort, töltsük ki a megfelelő pohárba, és kortyoljunk bele. Ugye finom?
Mikor gondolkodtál úgy utoljára, mint Temple, akinek evidencia az, hogy boldog marhákat akar, és semmi mást?
Mikor gondolkodtál így a saját vállalkozásodban a végtermékhez felhasznált alapanyagokról?
Erre a felvetésre egy haverom azt mondta, hogy Ziggy, te most menj, és hűtsd le magad, nekem termelnem kell, nem érek rá marhaságokkal foglalkozni.
A másik haverom, aki ugyanúgy KKV tulaj, a következőt mondta: Ziggy, te mondasz valamit. De igyuk meg a bort, mert felmelegszik itt a nyári napon.
Pár hét elteltével a haverom, akivel a bort iszogattuk, átküldött néhány mondatot, és egy excel táblát, hogy nézzek már rá.
Azonnal láttam, hogy nagyon boldogok lesznek az alapanyagai a közeljövőben, ha megcsinálja azt, amint szépen levezetett. Láttam azt, hogy nagyon boldog lesz már a megvalósítás folyamatában Ő is, mivel egyre több ideje fog felszabadulni.
Hogy növeljem a boldogságát, elvégeztem az utolsó simításokat az anyagon, amit átküldött, hogy hozzájáruljak a boldogságához valamivel én is.
A történet eléggé komolyra sikeredett, mivel a sajátos látásmódból adódóan nagyon komoly rendszeroptimalizációra került sor, úgy, hogy felére csökkentette az egyes munkapozíciók terhelését, változatlan minőség / kibocsátás mellett.
Nála ez a működésmód lett a lokális pillanatnyi optimumból levezethető innovációs minimum. Ezzel egy eléggé csinos kis innovációs potenciált hozott létre magának, amiben tesztelgethet ezt meg azt.
A hölgynek van egy sajátos képi látásmódja, amivel leképezi a valóságot.
Ez a világlátás a betegségéből fakad. Azt mondják a szakik, hogy a rejtett, vagy diagnosztizált autizmusra jellemző a komplex képekben, vagy terekben való gondolkodás. Fogadjuk el tőlük, hogy így van.
Temple a trágyában fetrengett azért, hogy a marhák szemével lássa a világot, ebből a nézőpontból tudott maradandót alkotni, és nem nagyon ismert akadályt, nem, is tudta értelmezni ezt a szót.
A furcsa, sorból kilógó embereknek – velük mindig csak a gond van / volt / lesz? - egy sajátos valóságértelmezésük van, amin keresztül értelmezik a valóságot, főleg akkor szembeötlő ez, amikor valamiben hitelesen alkotnak.
Tőlük csak tanulni elehet. Találkozzatok velük, keressétek Őket, és engedjétek, hogy tanítsanak titeket Ők.
A végére álljon itt a fimbéli ikonikus terv, amit Temple rajzolt.
Nagyon komolyan át kellett gondolnia szerintem azt, hogy hogyan is fordítsa le a sajátos 3D filmszerű látásmódját egy 2D felületre úgy, hogy minden benne legyen, és az menjen át, amit tényszerűen lát. Ez meglátásom szerint nagyon mély zsenialitást takar.
Profit, a centrum, meg a profitcentrum
A hölgy a képen Halász Ilona, egy 1986-os Centrum Áruház kártyanaptárról. Tóth Rita, a 1985-ös naptárról számomra a Balatont idézi, érdemes megkeresni a neten a képet.
Általában valami hasonló jut eszünkbe, amikor meghalljuk azt a fogalmat, hogy centrum.
Van akinek a „Rumba Rumba Centrumba!” mondat ugrik be a szó hallatán.
a de fordítsuk komolyra szót, és nézzük meg, hogy hogyan is jön össze a profit, meg a centrum, és hogyan lesz belőle profitcentrum. Főleg azt kellene megnéznünk, hogy hogyan néz ki a fogalom környezete egy KKV életében.
Itt kezdődnek a problémák.
Amikor egy KKV vezetőjét megkérdezem, hogy hol a vállalkozásának centruma, akkor azt mondja, hogy ott a műhely, vagy a konyha, vagy az étterem, vagy bármilyen fizikailag megnevezhető helyszín, ahol a vállalkozás előállít valamit.
Ez eddig érthető, hogy az ember általában helyekben, és helyhez kapcsolt szolgáltatásokban gondolkodik.
Elmegyünk a fodrászhoz, és ott elkészítik a frizuránkat – mások szerint levágják a hajunkat-.
Nézzük tovább.
Az már eszébe sem jut, hogyha a fodrász elmegy házhoz, és ott végzi el a hajvágást, akkor a fodrásznak, az adott szituációban nagyon nem helyhez kötött a pillanatnyi „centruma”.
Neki a centrum a táska, és benne a hajvágáshoz szükséges kellékek az adott pillanatban, semmi más.
Menjünk tovább.
Mi az hogy profit, meg hogyan is kell kiszámolni?
Itt már kezd nagyon komollyá válni a kérdés, mivel „kiszámolni” a profitot az olyan, mint a hurkatöltés.
Mindenki esküszik a saját receptjére, és hiszi azt, hogy így a jó. Mindaddig, ameddig nem jön a böllér haver a szomszéd faluból, és azt mondja, hogy kell bele plusz két rész rizs, és az is csak félig főve.
Tehát kellene valamihez viszonyítani azt, hogy mit is jelent az adott időtávban a profit, az adott KKV-nál.
Az ilyen, stabil viszonyítási alap roppant ritka.
Ehhez minimálisan tudni kellene azt, hogy mi is az a valami, ami a profitot hordozza a cégnél.
Sokan mondják azt, hogy a végtermék, vagy szolgáltatás, amit a cég értékesít.
A vállalatszimulációs modellekben ezt amolyan „félhazugságként” kezeljük. Van is benne igazság, meg nincs is.
Tehát elmondható az, hogy az a valami, ami egy cégnél a profitot hordozza, az
nem csak és kizárólag a végtermék, amit értékesíteni lehet.
Nagyon komoly problémával állunk szemben akkor, amikor egy KKV nem tudja egzakt módon, és 3 tizedes jegy pontossággal megmondani, hogy mit tekint profithordozónak az adott időszakban, továbbá mi befolyásolja ezen időszak profitképességét.
Vagy egyáltalán nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mit is jelent számára a profit.
Mivel nem tud válaszolni az ilyen kérdésekre, ezért nem is tudja értelmezni azt, hogy mit is jelenthet egy profitcentrum.
Azon KKV-k, - teljesen mindegy mekkorák – akik képesek arra, hogy értelmezzék a vállalkozás életében, és környezetében ezen fogalmak mély értelmét, komoly stratégiai előnyben vannak.
Azon kellene ügyködni, hogy a lehető legtöbb KKV szimulálgassa, keresse meg, határolja körül a saját profitcentrumát.
Ha ez megvan, szépen el lehet játszani a gondolattal, hogy mennyit lehetne keresni azzal, netán, hogyha lokálisan áthelyez profitcentrumot, netán kiszervez, avagy decentralizál, avagy profitcentrumban kooperál másokkal.
Szép játékok, gyönyörű innovatív lehetőségekbe csomagolt üzleti potenciálok.
Érdemes leenne komolyan foglalkozni a témával.
A következő posztban,- ha lesz időm rá – belekeverem a profitcentrum fogalmi környezetébe a moduláris élelmiszeripari termék fogalomkörét.
Gyártunk majd befőttet, vagy kolbászt, modulárisan, meg centrumban, akarom mondani: profitcentrumban. :)
Gyártunk, mert gyártanunk kellene. Avagy egy teljesen átlagos szimulációs dilemma
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, volt egy hely, ahol élt egyszer egy ember. Lapozgatta a helyi lapot, és megakadt a szeme egy cikken, hogy egy üzemet épp most akarnak értékesíteni. Elolvasta a cikket, félre is tette az újságot, mivel sietnie kellett a dolgára. Az esti meccsnézés közben csak nem hagyta nyugodni a téma, és elővette újra az újságot, és elolvasta újra a cikket.
Főzött egy kávét, és elővett egy papírt, ceruzát vett a kezébe, és elkezdett gondolkodni.
A következőt írta a lap tetejére:
- 3 600 000 000 ennyi fabatkát kérnek az üzemért
- 3 év alatt legyen visszafizetve (Nagyon impozáns terv, de hagyta így)
70 fabatka
Mindegy, hogy mit gyárt, ennyi fabatkát tervez kifizetni felhasználói végtermék egységenként a hiteltörlesztése.
Ezzel el is kezdődik.
- 3 600 000 000 fabatka / 70 fabatka = 51 428 571 db gyártandó végtermék / év
Hónapok száma: 12
51 428 571 db végtermék / 12 hónap = 4 285 714 db végtermék / naptári hónap
Munkanapok száma / naptári hónap: 20 munkanap
4 285 714 db végtermék / hónap / 20 munkanap= 214 286 végtermék egység / munkanap
Logisztikai egység:
960 kg - 1 db raklapon ennyi kg-ban kifejezett végtermék egység van -
0,25 kg / 1 db végtermék egység
- 960 kg / 0,25 kg= 3840 db végtermék egység van egy db raklapon.
Legyen 8 db végtermék egység 1 db gyűjtőcsomagolásban
ekkor egy db gyűjtőcsomagolás 8 db x 0,25 kg = 2 kg
3840 db végtermék egység / 8 db = 480 db gyűjtőcsomagolásunk
van egy logisztikai egységben, ami 960 kg.
10 sor van a raklapon gyűjtőcsomagolásból, soronként 48 db azért, 6 x 8 = 48
Egy gyűjtőcsomagolás: 20 cm x 10 cm x maximum 16 cm magas
Fogadjuk most el optimálisnak. :)
A gyártandó logisztikai egységek száma munkanaponként:
55,8 Logisztikai egység
Ez megfelel: 53,57 tonnának naponta
A teljes technológiai veszteség legyen a teljes folyamat során: 49 %
Szükséges technológiai input a folyamat elején naponta: 105,05 tonna
Legyen 1db beszállított alapegység a gyártáshoz: 134 kg
Ekkor a napi beszállított alapegység szükséglet a napi gyártási tervhez: 784 db
Munkanapok száma / év: 240 munkanap
Összes alapegység szükséglet évente: 188 135 alapegység
Nem rossz szám ez, de tényleg.
Így néznek ki a számok, amolyan „ökölszabály” alapján. Azt tudta meg a számításból, hogyha semmi mást nem csinál, csak vissza akarja fizetni a felvett hitelt 3 év alatt, ennyit kellene gyártani, és eladni, akkor még nem beszéltünk semmi másról, csak a felvett hitelről.
Mi van ha nem 3 évről beszélünk, hanem 20 évről a hiteltörlesztés kapcsán? Akkor már nagyon más lenne a játék.
Picivel komplexebben is lehetne szimulálni ezt a játékteret, abban az esetben, ha az ember egy kicsi rálátást szeretne a témára.
Szerintem gondolatkísérletnek ennyi is elég. :)
Vállalkozás, és a valós számok környezete
Hogyan is jön ide az analízis, és a téma egyik legalapvetőbb fogalma?
Egyáltalán mire a matematikai párhuzam? Ritkán beszélünk róla, pedig érdemes lenne definiálni azt, hogy mit is jelent a vállalkozás, és környezete. És itt eléggé érdekessé kezd válni a dolog.
A mentorom gyermekkoromban azt mondta, hogy az, hogy mit tekintesz a vállalkozásod környezetének, az csak tőled függ, senki mástól. Hoppá, hogyan is van ez? Valahogy nem smakkol az analízissel.
Nézzük meg, hogyan is kaphat értelmet a vállalkozás, és az ő környezete, mondjuk egy élemiszeripari középvállalatnál.
Axióma az, hogy egy élelmiszeripari középvállalat profitképessége inkább attól függ, hogy milyen végterméket gyárt, és milyen piacra. Tehát az adott vállalat környezetfogalma inkább a választott végterméknek, és annak gyárthatóságának függvénye.
Nézzük, mit is jelent ez a tervezési alapelv?
Ízlelgessük ennek a mondatnak a mély, tervezésfilozófiai értelmét. Tehát sokkal fontosabb az, hogy az üzem milyen végterméket gyárt, azt hogyan teszi, és milyen szervezettségi szint mellett.
Fogadjuk el, tételezzük fel, hogy így van.
Hogyan is nézne ki erre a játékra hangszerelt üzleti terv?
Innentől kezd eléggé érdekessé válni a történet.
Elsőként fel kell rajzolni egy fogalmi keretet, amiben a játékot értelmezni lehet. Ez sokak szerint hosszadalmas, aprólékos, izzasztó művészi munka.
A végére értelmezhetővé válik a vállalkozás, és annak környezete.
/A kép: Falco, Jeanny. Mert Jeanny él. - Ilyenek az álmatlan éjszakák üzleti tervezéskor :)- /
1927, Büdszentmihály, Hungary. Kabay János vegyészmérnök történelmet ír
1896 December 27- én, Büdszentmihályon megszületett Kabay János, a lángelme. Róla, és munkásságáról fog szólni ez a kis írás.
1927-ben Büdszentmihályon megalapította gyárát, Alkaloida név alatt. Eddigre Kabay, a vegyészmérnök 1925-ben szabadalmaztatta az eljárását, amivel ki lehet vonni morfint mákszalmából.
Most nem akarom leírni a gyár történetét, ezt több forrásból el lehet érni. Inkább erre az 1992-ben megjelent kötetre hívnám fel a figyelmet John. J. Kabay tollából.
http://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2013/08/Kabay-János-magyar-feltaláló-élete.pdf
Mit is szabadalmaztatott Kabay? Egy olyan eljárást, amivel ki lehet vonni mákszalmából morfint. Addig ezt nem lehetett másból kivonni, csak ópiumból. Erre az eljárásra ez a lángelme 1927-ben, Büdszentmihályon gyárat alapít.
Egy olyan korban, és egy olyan országban, ahol a morfin előállítás nem hogy nem volt tradicionális iparág, hanem akkoriban – az első világháború után vagyunk – a gyógyszeriparunk is romokban volt.
Ezzel elkezdődik a csoda felépítése. Mindent neki kellett feltalálnia, kidolgoznia, gyártásra optimalizálnia, komplex technológiává alakítania, úgy, hogy a teljes feldolgozási folyamat a lehető legoptimálisabb legyen a cél szempontjából.
Nem kellene belemenni a az alkaloida előállítás mélyrétegeibe, ennek az írásnak nem ez a célja. Nézzük inkább azt, hogy egy lángelmének miket kellett minimálisan végiggondolnia: - Pár aspektust megvilágítanék-
Van egy alapanyag, ami nagy mennyiségben tartalmaz egy anyagot, amit fel lehetne használni a gyógyászatban
Kellene erre kitalálni valamilyen elválasztási technikát, ami minden körülmények között olcsón működik, és önálló eljárásként megállja a helyét (Ebből lett az 1925-ős szabadalma)
A teljes ipari technológia megtervezése, és komplex helyszíni megvalósítása Büdszentmihályon.
Komplex technológiának voltak minőségbiztosítási követelményei.
Tudnia kellett a tervezett technológiát, - végtermék minőség szempontjából - esszenciális pontjait, eljárásait olyan szinten optimalizálni, ami mindig garantálta az adott folyamat „jósági fokát”.
A kor akkori, helyszíni technológiai viszonyai között ezt meglátásom szerint, csak és kizárólag kimagasló technológiai felkészültséggel lehetett megvalósítani. Kabay nem csak kiváló vegyészmérnök volt, hanem egy kiváló gépészmérnök fejével is tudott gondolkozni.
Komplex technológia kapacitástervezése, napi menedzselése.
Ez a zseni minderre képes volt, olyan komplex technológiát adott a világ kezébe, ami több ország gyógyszeriparát megalapozta. Megérdemelte volna a Nobel-díjat.
Sok olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy jó-jó, de miért írok róla? Kabay volt kora egyik legnagyobb hatású innovátora.
Legalább 50 évvel megelőzte korát. Olyan elvek mellett dolgozta ki, és valósította meg iparágteremtő ötletét, amire bármilyen innováció ráépíthető a mai korban is.
Melyek ezek az elvek?
- Alapanyag, ami nagy mennyiségben rendelkezésre áll
- Ipari technológia kitalálása megvalósítása, először kicsiben úgy, hogy a kidolgozott eljárást egyszerűen lehessen nagyobb feldolgozási mennyiségre adoptálni. (Nem félüzemi technológia)
- A megvalósítási hely esetében a termőhelyhez legközelebb létesült.
- A helyben rendelkezésre álló hagyományra alapozta a technológiát
- A helyben rendelkezésre álló szaktudások képesek voltak üzemeltetni a technológiát.
Sorolhatnám, tovább az elveket, de nem teszem. Képes volt arra, hogy álmát technológiai problémák egymásra épüléseként is lássa. A csodát 10 országban szabadalmaztatták. Az álma megvalósításában mindig mellette volt felesége, a társ, aki képzett vegyészmérnök lévén, támogatta a napi munkáját.
Kabay platform független komplex technológiát adott a világnak, Büdszentmihályról új iparágat alapított.
Platform független komplex technológia, mondjuk az élelmiszeriparban? Nem is olyan rossz ötlet!
Hogyan is nézne ki ez a történet mondjuk az élelmiszeripari kis, és középvállatokra hangolva?
Nem rossz kis innovációs teret nyitna meg a játéktér az biztos.
Megyek, iszom egy kávét.
Értékteremtési folyamat - the value creation process -
Érték-teremtési-folyamat.
Ezt a fogalmat nézegetem mostanában, hogy mi is lehet a fogalom jelentéstartalma mélyén. Nagyon sokféle szövegkörnyezetben használjuk a fogalmat, és ahogy olvasgatom a szövegeket, nagyon- nagyon más jelentéstartalmat ad vissza a szövegkörnyezet. Ezért akartam egy kicsit mélyére nézni, jobban megérteni azt, hogy mi is lehet a fogalom jelentéstartalma mögött.
Vágjunk bele.
Kezdjük az érték. Mi is az érték fogalmi jelentése?
A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára online változata a következő értelmezést adja az érték szóra:
Érték:
Valaminek az a tulajdonsága, amely a társadalom és az egyén számára való fontosságát fejez ki.
Itt már azért elkezdtem vakarni a fejemet, mivel ha csak felületesen olvasom el a fogalom magyarázatot, akkor azt sugallja, hogy ami nem fontos, vagy nincs fontossága, az már nem lehet értékes. Érdekes.
Belegondoltam, hogyha például kimegyek az erdőre favágás céljából, és akkor veszem észre azt, hogy nincs nálam fejsze, akkor ez a történet most hogyan is néz ki, ha az érték fogalmát meg akarom vizsgálni?
Megyek fát vágni. Mivel azt akarom, hogy legyen egy korsár fám a favágás végeztével, amivel befűthetek a kandallóba, a nappaliba, ahol a kedvesemmel elköltök egy négyfogásos vacsorát, nagyon szép borokkal. Mivel hiszek ebben, hogy ez így fog megtörténni, cselekszem is.
Megjelenik az idő, megjelenik az, hogy az egyik folyamat minőségi elvégzése feltétele egy másik folyamatnak.
Tehát az -érték- fogalmának a környezetében a következő fogalmak is jelentéstartalommal bírnak:
Én (Személy), cél, idő, folyamat, egymásra épülés, minőség, ok, okozat.
Tehet az érték fogalma folyamatközpontú jelentéstartalommal bír.
Teremtés
A teremtés fogalom, jelentése az, hogy a semmiből valami lesz, és mindez azonnal.
Tehát a teremtés fogalom pillanatnyi jelentéstartalommal bír.
Tehát van egy olyan fogalmunk, ami folyamatosságot fejez ki, és van egy olyan fogalmunk, ami pillanatnyi jelentéstartalommal bír.
Tehát a semmi fogalma is bejön a képbe.
Folyamat
Ugyanaz a szótár ezt írja a fogalommagyarázatra:
Munkafolyamatok műveletek, összefüggések grafikus ábrázolása, melyen jelképek és jelölések, alkalmazhatók.
A fogalom mögött ott van az egyén, aki a munkafolyamatot végzi, ott van az idő fogalma, továbbá a cél, folyamat, egymásra épülés, minőség, ok, okozat fogalmak.
Ha nem elemezgetünk tovább, és belenézünk abba, hogy mit is hoztunk ki a történetből, akkor is eléggé mély összefüggésrendszerre jöhetünk rá.
Tehát folyamatosan értéket akarunk létrehozni, egyenként, és közösen. Tenni akarjuk ezt folyamatosan.
Tételezzük fel, hogy ez után a filozofikus szójáték után neki kellene állnom egy élelmiszergazdasági üzleti tervnek:
A következő kérdésekre kellene válaszolni, mielőtt egyáltalán meghúzom a papíron az első vonalat, vagy leírom az első számot:
Fogalmi környezet:
Én (Személy), cél, idő, folyamat, egymásra épülés, minőség, ok, okozat, valami, semmi
Én
- Ki az értékteremtő?
- Egyedül, vagy csoportban végezzük a tervezést?
Semmi -Valami
- Ha valamit létrehozunk az ugye, már nem a semmi : ), akkor mi az érték?
Cél
- Az érték megtestesül valamiben?
- Ha igen, mikor?
Idő
Mikor teremtünk értéket?
Tesszük ezt valamilyen folyamat részeként?
Egymásra épülés
- Hogyan is néz ki az érték hierarchia?
Minőség
- Mi a minőség fogalmának jelentése ebben az összefüggésben?
Ok- okozat
- A cél meghatározása valamilyen okból történt, aminek lesz okozata is, az adott pillanatban, és ha van folyamat, akkor az adott folyamat eredményeként.
Érdekes kis játék ez a szóelemzés.
Na megyek, belevágok egy értékteremtési folyamatba: töltök egy kávét a kedvenc csészémbe, teszek belé cukrot, mert így szeretem, és kiélvezem.
A barátnőm azt mondja, induljak már fát vágni :)
Kép: Bástya elvtárs, és a „narancs” :) - Tanú c. film -
Versenyképesség - competitiveness -
Versenyképesség? Ugyan mit is jelenthet ez? Amikor először meghallottam ezt a kifejezést egyből megpróbáltam valamihez kapcsolni. Mint pld. sporthoz, gazdasághoz, élethez.
Az első felvetésem a sporttal volt kapcsolatos. Mint amikor a sportolók egymást próbálják legyőzni vagy önmaguk igyekeznek „győzni” a másik felett. Ebből kiindulva úgy véltem a versenyképesség azonos adottságokkal van összekapcsolva. Hasonló gyorsaság, összjáték, különböző taktika és még sorolhatnám.
Ugyanakkor a piacon is a versenyképesség ugye az-az amikor pld. két vállalat verseng egymás ellen vagy egy harmadik vállalattal szemben és igyekeznek megszerezni a vevőket, kuncsaftokat?
Nem igaz?
Hát nem tudom, először is talán a szó felépítését nézzük meg.
„Versenyképesség” az-az Verseny és Képesség
Ha a „Képesség”-et nézem azt lehetőségnek fogom fel. Vagyis lehetőséget, részt venni valamiben vagy éppen nem részt venni vagy akár lehetőséget a döntéseink felet. Vagyis a „Képesség” az szabad akaratot jelenthet. Ha a szabad akarat szempontjából nézem akkor a mai világban szabad akarata vagyis döntéshozó képessége csak az embereknek van. Egyéneknek. (Ha a külső tényezők ezt megengedik). Ezzel megint elérkeztem egy másik kifejezéshez is és ez nem más mint „Egyén”.
Ezek szerint az „Egyén” is részt vesz a „Versenyképesség”-ben.
Amit eddig meghatároztunk az nem más mint, hogy a „Versenyképesség”-hez szükség van „Egyénre”.
Ha már az „Egyén”-nél vagyunk akkor úgy érzem tőle kellesz tovább mennem ebben az elmélkedésben. Az „Egyén” jelentése a szótárakban a következő:
Egy emberi lény, egyetlen személy, a többiektől különálló, sajátos külső-belső tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező ember.
Egy csoport tagja, egyetlen ember, aki egy közösség tagja, amellyel kapcsolatos céljai, tevékenységei az Ő sajátos hozzáállását tükrözik, gyakran a közösségével ellentétben állítva.
Ebből a két szótári meghatározásból láthatjuk, hogy az „Egyén” az ún. EGYEDI és Szabad Akarattal rendelkezik. Értelem szerűen a „Versenyképesség” is „Egyén”-nel kapcsolatos lesz. Nem pedig két sportoló vagy bankár egymás közti vetélkedése.
Összefoglalva a „Versenyképesség” csak az „Egyén”-nel összefüggő és csak Ő Egymaga határozhatja meg mit is jelent a számára.
Mi is tartozhat még ide? Eddig tudjuk, hogy „Egyén”-től függő, De mi a fene? Mi is függ az „Egyén”-től?
Próbáljuk megközelíteni a másik oldalról. Ott található a „Verseny”.
Na már most ha meghatároztuk, hogy „Egyén”-től függő, akkor, hogy is lehet versenyről beszélni? Eddig azt hittem, hogy a „Verseny” legalább két ember, állat vagy min. két viszonyítási alap közt lehetséges. Ezek szerint NEM!
Ha mélyen belegondolok, akkor az „Egyén” akár saját magával is „Verseny”-ezhet. Gondoljunk csak bele. Ugye veled is már előfordult, hogy vetélkedtél, versenyeztél saját magaddal? Mint amikor megfogadtad, hogy ma kevesebbet eszek vagy ma többet fogok olvasni. Sorolhatnám az unalomig. Azonban ezt mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy milyen mértékben vetélkedett saját magával.
Tehát ha versenyről beszélünk „Egyén”-i szinten akkor kellene valami „Viszonyítási alap” is. Hiszen mihez is viszonyítsam, hogy most többet, kevesebbet tettem vagy jobban, rosszabbul teljesítettem? Ugyanakkor a „Viszonyítási alap”-ot sok helyen használjuk, nem csak önmagunkkal szemben. Tehát úgy vélem elérkeztünk egy másik kulcsfontosságú kifejezéshez amely a „Versenyképesség”-hez tartozik. Ez nem más mint a „Viszonyítási alap”.
Azonban ha van „Viszonyítási alap” akkor kell lennie valami szabályszerűségnek is hiszen ha nem állítunk fel szabályokat akkor mi szerint tudjuk eldönteni, hogy most helyesen cselekedtünk-e, vagy jobban? Vagyis saját magunknak meg-e feleltünk? Szabályrendszer (Feltételrendszer) nélkül reggel kimondhatnám, hogy ma jobb napom lesz, de a nap végén miből tudnám, hogy ma tényleg jobb napom e volt? Hiszen milyen feltételek szerint fogom eldönteni, hogy most ez jobb volt vagy rosszabb? Valakinek jobb lehet, akár az is, hogy délben jól bepiál és részegen ágyba esik délben. Miközben valakinek ez időpazarlás és értéktelen. Ugyanakkor a másik személynek az lehet a jobb nap, amikor elmegy az erdőbe sétálni. Ebből is látjuk, hogy a „Feltételrendszer” is „Egyén”-től függ.
Ezek után már három alapot ismerünk a „Versenyképesség” megfejtésében és ezek az „Egyén” a „Viszonyítási alap” és a „Feltételrendszer”. Na de folytassuk csak tovább az elmélkedést.
Mivel még mindig a Versenyről beszélünk, azt valahol le is kell bonyolítani. Nem mindegy, hogy egy kis házban vagy palotában vagy akár Európában vagy Amerikában bonyolítjuk le. Hiszen mindenhol más „Feltételrendszer”-ek és „Viszonyítás”-i alapok állnak a rendelkezésünkre. Ugyanakkor mivel „Egyén”-ről beszélünk mindenkinek más a szívügye. Ebből máris tisztázódott, hogy szükségünk van egy helyszínre is, vagyis „Hely”-re.
Láthatjuk, hogy már négy kifejezés tisztázódott előttünk a Versenyképességgel kapcsolatosan. Ezek az „Egyén”, „Viszonyítási alap”, „Feltételrendszer” és a „Hely”.
Ezek után úgy érzem, hogy valamit még kihagytunk. Valami kulcsfontosságú kimaradt. Hiszen ez mind szép és jó, hogy az „Egyén” egy bizonyos „Viszonyítási alap” és „Feltételrendszer” mellett egy meghatározott „Hely”-en Vetélkedik magával szemben.
De miért? Minek csinálja ezt? Jobb lenne neki bármitől is ha győzne? Vagy valamit megváltoztatna? Miért csinálja mindezt?
Ha valami elvárással cselekszik az „Egyén” akkor azt azért teheti, hogy talán valamire számít?! Talán abban reménykedik, hogy valamit megváltoztat és majd kellemesebb Érzéseket fog Érezni? Én magamból kiindulva tudom, hogy csak akkor teszek valamit ha tudom, hogy attól kellemesebb érzéseim lesznek vagy „Hiszem”, hogy igenis ettől jobb lesz számomra. Ugyanakkor a „Hit” nélkül az egész folyamat semmit sem ér mivel el sem kezdenénk a „Verseny”-t ha nem Hinnénk benne, hogy igenis ezt megtudom csinálni.
Megtaláltuk az öt kulcsfontosságú összetevőjét a „Versenyképességnek” amik a következők: „Egyén”, „Viszonyítási alap”, „Feltételrendszer”, „Hely” és „Hit”.
Amit már fent is megállapítottunk az-az volt, hogy „Hit” nélkül nem kezd el az „Egyén” cselekedni. Igenis ez nekem segít, igenis ez nekem jó lesz. Ezekből kifolyólag azt is megállapítottuk, hogy a „Versenyképesség” az nem több ember közt zajlik le, hanem „Egyén”-i szinten. Mivel mindenkinek más a „Feltételrendszer”-e a „Viszonyítási alap”-ja és a „Hit”-e is.
Azonban a világban mindig megpróbálják az emberek egymást befolyásolni és mivel a többségnek nincs saját „Feltételrendszer”-e, „Viszonyítási alap”-ja ezért legtöbbször ez sikerül is. Ekkor ezek a személyek elvesznek, keresik magukat és sokszor csak mélyebbre süllyednek. Azonban vannak olyanok is akik ekkor felébrednek. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja a saját „Értékeit”, „Feltételeit” a mai világban mert egyre több tényező befolyásol minket nap mint nap.
Tehát a „Versenyképesség” önmagában mindig „Egyén”-től függ és ha ketten megpróbálnak egymás közt „Versenyképes”-ek lenni, bizonyos megszorításokra vagy megegyezésekre lesz szükségük mivel, ahány ember annyi féle nézőpont létezik.
Péter Petro, építészmérnök
Eine kleine Nachtmusik, - I. Allegro - avagy „labour 25 % ” magánélete
Nagyon szeretjük az integrált vállalatirányítási rendszereket, nagyon szeretjük a szép grafikonokat, amelyek megmutatják nekünk, hogy milyen szépen sütött a nap a vizsgált időszakban.
Gyönyörűen kidolgozott, rendszerintegrált mutatószámokat használunk, talán azért is, mert „így szokás”, és „mert mindenki ezt használja”.
Amikor egy-egy ilyen „mutatószám” netán zöld háttérben villog a nap zárásakor, - és nem pirosban - a képernyőn, annak tudatában rendeljük a sörünket a sarki vendéglőben a nap végén, hogy lám minden olyan csodálatosan ment ma is, ahogy annak mennie kell.
Vizsgáljuk meg a címben szereplő kedves ismerősünket, ami „labour 25 %” nevet kapta az ipari szlengben. Ez a mutatószám – mint a menedzsment döntéstámogató eszköze – bármilyen integrált vállalatirányítási rendszerben, a bevezetett rendszer bármilyen integrációs fokán felütheti a fejét.
Nézzünk egy példát, amikor ez a trükkös szám elvégezte a melót, és a menedzsment arcába nevetett. A mese Lajosról, az éjszakai műszak agyáról fog szólni, és arról, hogy hogyan viccelte meg a „labour 25%” a menedzsmentet.
Történetünk egy élelmiszeripari középvállalatnál játszódik, amely olyan terméket gyárt, ami nem gyártóvonali gyártási struktúrában gyártanak, hanem nagyon sok múlik az emberi tényezőn.
Ezen a gyártási helyen bevezették a vállaltirányítási rendszert, ami úgy nézett ki, hogy nézték a „kész pozíción” – legyártott, értékesíthető, minőségileg kifogástalan termék - átfutó késztermékek értékesítési árát óránként, és ebből számolták ki azt, hogy akkor az arra az órára vonatkozó munkaidőköltség akkor most 25 % alatt van, avagy nincs.
Ezt az előremutató, nagyon innovatív mutatót bárhol be lehet vezetni, és vannak tanácsadók, akik ezt képesek még eladni a tulajnak.
A menedzsment távolról ezt a számot látta, hogyha a zöld sávban van – maximum 25% - akkor oké, ha magasabb, akkor nem oké, mivel drágább az adott termék gyártása.
Olyan terméket gyárt az üzem, amit „normázni” nagyon nem lehet, de ezt a számot minden esetben lehet mérni. Ez roppantul ügyes megoldás.
(Kb. ez olyan, mint amikor a trabantba bepakoljuk az F1-es telemetriát, és Raikkönnen vezetési stílusát – amit mondjuk egy lotusszal adott elő – vesszük viszonyítási alapnak.)
Lajos az éjszakai műszakban dolgozott. A főnökök bevállaltak egy olyan terméket, amivel eléggé sokat kellett pepecselni, és nagyon oda is kellett figyelni arra, hogy minden szépen, és rendben menjen.
Lajos, és csapata szépen, rendben, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva legyártották a az éjszakai penzumot, de a főnök azt látta, hogy a szám biza nem 25%, hanem stabil 29%.
Mondták ám Lajosnak, hogy nem lesz ez így jó, mivel eléggé lassan dolgoznak. És akkor 2 hét múlva Lajos, és 3 társa megunta a műszakkezdés előtti beszélgetéseket, és felmondtak.
Mára ott tartanak, hogy stabilan, és vidáman 39, az a 25.
Ez azt jelenti, hogy úgy, ahogy van, az éjszakai műszak összeomlott. Innen nehéz felállni.
Eine kleine Nachtmusik, - I. Allegro – csak allegróban, - vidáman – kell játszani ezt a játékot, csak az a baj, hogy eléggé drága így a játék. Lajos, a csapat, a kisfőnök - és varázsszámai -, a tulajdonos. Ebben négyszögben kellene kotorászni, és alkotni.
Milyen is egy jó rendszer? Meg mit is mérünk? Meg hogyan is tesszük ezt?
A probléma itt kezdődik.
Csak hallgattam, amit mondott
Nemrég alkalmam volt Londonban találkozni a fenti képen látható cég alapítójával egy konferencián. Ültünk a körben, és Ő elkezdett beszélni arról az útról, amin most is jár. Csak ültünk ott a körben, és hallgattuk azt, hogy milyen volt az útja idáig.
A srác csak ült, és mesélt, elmesélte azt, hogy hogyan jutott el idáig. Csak ültünk ott, kérdeztünk néha, és Ő mesélt. Elmesélte a történetet arról, hogy hogyan lettek beszállítók, hogyan sikerült elérni azt egy álomból, hogy pár év alatti munkával mára több mint 1,2 milliárdos bevételt érnek el forintban.
A srác csak ült a széken, és mesélt. Azt mindenki érezte, és zsigereiben tudta, érezte, hogy a srác minden tud arról, amit csinál, és nincs olyan aspektusa cége működésének, amit maga ne látna át, vagy maga ne tudna megtenni, bármikor, bármilyen helyzetben, erről kétségünk nem volt.
Nyugodt, magabiztos elegancia sugárzott a hallgatóságra, és mi csak ültünk ott, és hallgattuk, amit mondott.
Igen, járni az úton csak így érdemes.
"A Jó Nő az egyik este A telefonon felkereste A kagyló a fülébe súgta.."
„A Jó Nő az egyik este
A telefonon felkereste
A kagyló a fülébe súgta, hogy csak az alkalmat leste, arra
Hogy utolérje végre, különben
Úgy érzi vége
Legalább pillanatokra az életéből maradjon nála
Legyen a vendége, maradjon nála
Legyen a vendége, maradjon
Nála, legyen a vendége
Maradjon nála, legyen a vendége”
(Tankcsapda, Kicsikét)
Hogy miért jutott eszembe erről a 1984-es Globus reklámképről a fenti Tankcsapda szöveg? Azért, mert ránézek a képre, és az jut az eszembe, hogy ez a nő tényleg be tudná fonni a hajamat álmomban, miközben ketten eszünk egy Globus konzervet egy dobozból. Benne van az a plusz, ami egy jó reklámképhez kell. Szenvedély, az, ami benne van a levegőben. Szemébe nézek, és azonnal rohanok venni egy konzervet. Nézzünk a történet mögé, hogyan is nézne ki manapság egy jó költségterv, amiből ilyen szenvedélyes képek jöhetnek elő reklám gyanánt?
Először is terveztünk egy jó terméket, és nagyon jól tudjuk azt, hogy hol, kikkel, hogyan és miért, mikor, kinek tudjuk azt legyártani. Tehát van piacunk, amire a terméket optimalizáltuk, és elkezdjük gyártani. A kérdés, az hogy hogyan gyártjuk le azt a terméket.
A moduláris gyártástervezés a tér, és idő fogalmat kezdi nagyon egyedi szinten felfogni az élelmiszergazdasági gyártás területén. Azért kezdték szétszedni a fogalom gyártáselméleti jelentését, mivel a tér idő fogalom megfelelő értelmezése egy moduláris gyártási rendszerben úgynevezett profit hordozóvá vált. Ez azt jelenti, hogy megfelelően tervezett termék-termékrendszer mellett, a termék moduláris gyártását a tér, és idő fogalmának rendszeroptimalizált jelentéséhez tervezik hozzá, úgy, hogy ez a fogalmi felfogás megtestesítsen valamilyen költség-profit szintet, egyfajta rendszer flexibilitás mellett.
Az ilyen termékorientált rendszerek az élelmiszergazdaságban mára már egyeduralkodóvá váltak. A kérdés az, tudjuk-e értelmezni a tér, és az idő fogalom ilyen szintű rendszerjelentését. Szerintem képesek vagyunk rá, és születnek ilyen képek 2016-ban is.
1984, Globus reklám. íme, a kép, azért, mert nagyon jók a konzervek, ugye te is észrevetted? :)
Kép link: http://retronom.hu/node/5696
A moduláris gyártástervezésről szakszerűen
Érdekes dolog ez a gyártástervezés nagyon sokféleképpen lehet megközelíteni témát. Nézzük meg azt, hogy milyen is lehet az olyan gyártástervezés, ami történetesen moduláris, főleg akkor, ha például ezt a történetet az élelmiszergazdaságban valósul meg.
A fenti diszciplína nagyon egyszerű kérdésre adott válaszból lett tudomány. Hogyan gyártható egy termék optimálisan?
Régen, a középkorban, egy mester maga elkészítette a terméket. Saját maga rendelkezett azzal a szaktudással, képességgel, és az adott időben rendelkezésre álló eszközrendszerrel, ami a munkához kellett. Minden munkafázist képes volt megcsinálni önmaga.
Amikor szükségessé vált az, hogy egy terméket nagyobb számban kellett legyártani, akkor elkezdtek gondolkozni azon, hogy mit is lehetne tenni annak érdekében, hogy a termék a lehető legegyszerűbben gyártani lehessen.
Elkezdtek gondolkozni azon, hogy akkor most mi is a termék, annak hogyan néz ki a gyárthatósága.
Nézzünk egy példát.
Minden olyan termék, amely felbontható olyan részegységekre, melynek gyártása térben, és időben elkülönülhet, azt moduláris terméknek lehet nevezni, nem csak az élelmiszergazdaságban. Tehát legyen egy ilyen termékünk, mivel így gondolkodunk.
Milyen is legyen az ilyen termék?
Ha élelmiszergazdasági keretek között gondolkozom, akkor olyan termékek gyártását fogom preferálni, melyet a rendelkezésemre álló peremfeltételek mellett optimálisan tudok megtervezni. Legyen egy ilyen termék mondjuk a csomagolt készétel, melyet egy modulárisan felépített üzemben gyártok.
A készétel azért lehet modulárisan tervezett termék – végtermék oldalról megközelítve a témát – mivel egybe van csomagolva általában két homogén, külön gyártott komponens, amit terméknek nevezünk. A készétel lehet – gyártási oldalról nézve lehet például – inhomogén többfázisú, homogén egyfázisú, inhomogén egyfázisú termék az adott gyártási ciklusban, melynek gyártását tudni kell optimálisan vezényelni.
Ha így nézek rá az élelmiszergazdasági innovációs térre, hogy moduláris termékek gyárthatóságának a lehetőségében gondolkozom, már a történet felvetésével is meg lehet nyitni a kaput a szakmérnöki szintű helyi, vagy távoli gyártmány tervezés, és gyártmányintegrált moduláris gyártástervezés lehetősége felé.
Eléggé komoly innovációs potenciált foglalhat rendszerbe a gondolkodásmód, és megteremti a lehetőségét szakágazati innovatív ötletek gyártásintegrált teszteléséhez. Az, hogy hogyan nézne ki az ilyen történetek köré szervezett profitmodell, az nagy kérdés.
Másképp alakult ez a dolog Kínában, Japánban, de Németországban is. Nagyon szép esettanulmányokat olvasni a témában. Megyek, iszom egy kávét, és közben olvasom a német, és japán sikertörténeteket a témában.
We develop a HACCP system, or we develop a good practice?
I remember, in my childhood, my grandma on Sunday morning went out in the courtyard; she chose the chicken for the lunch.
She prepared the chicken for the lunch. It was custom in Sundays, we ate once in a month fresh chicken. I remember the whole process; it means, I know exactly, how to cook a good chicken soup. Later, in my teenage time, I cooked a good soup for the family many times. Why I tell this story?
As I was a teenager, I instinctively kept the basic – but strong - hygienic rules during the whole process.
A couple of years later, I planned many end product based food quality systems, for example HACCP system. I used my knowledge form my childhood strongly.
HACCP system has a robust system requirements, many producers didn’t hear about that, or don’t understand what the background is in the system.
What should you do, if you want to plan a good HACCP system?
For example, you know that, what you want to produce, where, by whom, etc. if you know that, please focus on the following six themes:
- Larger environment and people (local customs)
- Raw materials
- Recipes
- Production place
- Available devices for the production
- End product consumption
If you focus on this six theme, and you know what the context between these six theme are, you have a very easy work.
With this working method you can easily simplify very complex microbiological requirements, it doesn’t matter how complex is your end product, how complex is your HACCP system.
After this work you can easily construct a good, suitable system based educational material.
For example you can teach- learning by doing - why is the hand wash important, and when. For example the hand wash becomes a habit, you can produce a good product, always.
Amikor is nézegetik, hogy hol folyik el a pénz. Mi is az a veszteség?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy város. Abban a városban volt egy vendéglátóipari egység, ami egy nagyon szépen működő országos lefedettséggel rendelkező hálózatnak volt a nem kiemelt tagja. Az egységeket a regionális központotokból látták el félkész termékekkel.
E helyen történik e mese. Gondolkoztak nagyon a messzi városban, hogy hogyan is lehetne nagyobb rálátásuk arra, hogy mi is történik az egyes üzletekben. Volt egy szépen kidolgozott informatikával támogatott rendszerük arra, amivel látták nagy vonalakban a napi működést. Főleg a működés pénzügyi részére koncentráltak a rendszerrel, és szépen működött is a téma.
Egyszer aztán jött egy új vezető a központba, aki kitalálta azt, hogy az adott egységekben csökkenteni kell a veszteséget. Ezt úgy képzelte el a vezető, hogy minden egységben meg kell figyelni a pultot, a konyhát, mivel ott dől el az, hogy akkor mennyi is a veszteség.
Érdekes megközelítés. Persze mindennek lehet eredményessége, a kérdés az, ebben a megközelítésben van-e ráció. Nekem egy vicc jut eszembe erről a megközelítésről.
Szása a ládagyárból minden nap hazavisz egy darabot, hogy otthon összerakjon egy ládát, amire a csöves TV-t teszi, hogy Másával nézhessék az esti műsört. A baj az volt, hogy mindig teherautót sikerült összehegeszteni belőle, arra meg nem lehetett ráhelyezni aTV-t. Volt benne ráció, csak másképp, na.
World Food System, hogy is van ez?
Vasárnap reggel van, éppen lefőtt a kávé, túl vagyok egy nagyon finom reggelin, szokásomhoz híven szétnézek kedvenc hírportáljaimon, keresve az érdekes szakmai híreket az élelmiszergazdaságból.
Ekkor akadt meg a szemem egy híren, ami arról mesél, hogy lesz pár konferencia az idén, amire érdemes egy kicsit jobban odafigyelni.
A link:
http://www.futureoffood.ox.ac.uk/international-food-conferences
Az első konferencia felvezetőjében ezt írják, idézem:
„World Food System Conference 2015
21-26 June 2015, Conference Centre Monte Verità, Ascona, Switzerland
The world food system faces unprecedented challenges in its ability to feed a growing global population. There is an urgent need for viable solutions and the scope of the challenges requires collaborative efforts more than ever.”
Már itt meg kellene állnunk egy pillanatra, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mit is olvasunk, és mit is takarhat e mondat mély értelme. Egyetemen beül az ember egy szimpla élelmiszergazdaságtan előadásra, hall arról, hogy van olyan hogy agribusiness, de hogy van olyan fogalom, hogy „word food system” arról azért nem hall arrafelé.
„Word food system”, szép foglom. A témáról azért kellene mély szakmai vitákat folytatni, mivel ha nem tesszük, nagyon sok mindent nem fogunk megérteni a közeljövőben, és e miatt a rendszerezett ismerethiány miatt nem is tudjuk kiaknázni e tudásból levezethető üzleti lehetőségeket. Azért írom e cikket, hogy ne így legyen. Vágjunk bele.
A fogalom, „word food system” fogalom azt sugallja, hogy a világ élelmiszer termelése egy rendszert alkot – lehet ezzel vitatkozni, csak nézőpont kérdése- tehát egy működési móddal leírható.
Itt álljunk meg egy kicsit, és gondolkozzunk.
Ha az élelmiszer termelés komplexen egy rendszerrel leírható, akkor ezzel kimondtuk azt a tényt, hogy olyan rendszert használ az élelmiszergazdaság, amely a termeléstől kezdve, a gyártáson keresztül a végfelhasználóig való termék eljuttatásig lefed minden olyan folyamatot, ami a termék gyártásával, és értékesítésével kapcsolatos. Mindezt teszi úgy, hogy a rendszerbe integrált tudás nem területspecifikus, azaz kis változtatásokkal mindenhol hasonló a rendszer felépítése. Kezeljük ezt innentől tényként.
Ebből következik néhány alapvető meglátás:
- Mivel ilyen rendszer létezik, azt komplex szinten irányítani kell úgy, hogy a rendszer üzleti hatékonysága leképezze a rendszer komplex profitképességét az adott pillanatban.
- Mivel ilyen rendszerek léteznek, és irányíthatóak, ezért egy-egy ilyen rendszer integrációjából nagyobb hatékonyságot képviselő rendszer jön létre, mely hatékonyságot az érvényben lévő rendszerszintű üzleti terv képezhet le. Mindezt hogyan teszi a napi gyakorlatban?
- Hogyan néz ki a rendszerszintű minőségi végtermék, és annak lokális gyárthatósága?
- Hogyan néz ki a komplex struktúra gyártás közeli minőségbiztosítása, annak milyen a komplex költségstruktúrája?
- Akkor most ebben a megközelítésben mi is a termék fogalma?
- Élelmiszeripari KKV? Hol ebben a rendszerben a szerepe? -Mivel van szerepe, de hogyan? -
Izgalmas kérdések nem?
Ez csak pár kérdés, de ezekre a kérdésekre adott jövőbeni válaszok alapjaiban fogják átalakítani a világ élelmiszergazdaságát.
E rendszerlogikából levezethető élelmiszergazdasági gondolkodás alapjaiban fogja átalakítani az élelmiszertermeléshez kapcsolódó pénzügyek világát is. A szakmai innováció nagyon komoly értelmet nyerhet a fenti rendszerlogikai térben.
A kérdés az, átlátjuk-e a fogalmi rendszert, és tudunk-e benne otthonosan mozogni?
Ha a fent leírtak igazak – márpedig ez belátható, hogy igaz – akkor hogyan is lehet megoldani a lehető legtöbb ember ellátását? Természetesen meg lehet oldani, és ezért szervezik a konferenciát is, hogy ezt nagyon komolyan megvitassák.
Megyek, iszok egy kávét.
Kép:
http://www.goodfoodworld.com/wp-content/uploads/2012/05/Food-System.jpg
És akkor nagyon megnézte a monitort, és nem értette, hogy mit is lát
Réges-régen, az üveghegyen túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, ahol a kerítést is aranyfestékkel festik, abban a városban játszódik ez a mese.
Történt egyszer, hogy egy étteremlánc vezetősége hatvan napi járóföldre onnan, eldöntötte, hogy nyit egy éttermet. Hírnökök, és mesterek jöttek a városba messzi földről, hogy segédkezzenek e nagyszerű terv megvalósításában.
Eljött a nyitás napja, a dolgozók gyönyörű egyenruhájukban szolgálták ki a vendégeket, szépen, tervezetten, ahogy azt egy étteremlánc fontos bár nem kiemelt üzletében szokás.
Mindeközben a központban 60 napi járóföldre bőszen figyelték a monitorokat. Főleg este, amikor is elkezdtek özönleni az adatok az üzletekből, hogy milyen is volt a bevétel aznap.
Mindeközben a központban 60 napi járóföldre bőszen figyelték a monitorokat. Főleg este, amikor is elkezdtek özönleni az adatok az üzletekből, hogy milyen is volt a bevétel aznap.
Ünnep volt az óra, mikor is a központi számítógép zárta a rendszert, és kiköpte az adatokat, és el lehetett könyvelni, hogy lám, ma is gyönyörűen sütött a nap ma is.
Telletek az évek, és egyik este amikor a központi számítógép zárta a rendszert, meglöttyent a kávé a monitort figyelő kezében.
Telletek az évek, és egyik este amikor a központi számítógép zárta a rendszert, meglöttyent a kávé a monitort figyelő kezében.
Nem értette azt, amit lát, és azt sem értette, hogy nem először fordul elő ez a furcsa eset. Pedig minden olyan szép és jó.Negyedik nap, már félt, kávét sem vett a kezébe, csak rezignáltan figyelte az adatokat a monitoron. Egyre rosszabbul érezte magát.
Telefonált, hogy mi a helyzet ott, a végeken, de megnyugtatták, hogy minden a legnagyobb rendben, nincs ok az aggodalomra.Kicsit aggódva tért nyugovóra, de megnyugtatta önmagát, hogy lám, lám minden rendben, aggodalomra semmi ok.
Mindeközben az évek alatt kedvenc városunkban nyílt 4 új étterem, ahol a kedves fogyasztó finomabbnál finomabb fogásokat talál minden este. Ez nem olyan látványos változás, és az sem, hogy ezek az új jövevények finoman szólva agresszív üzletpolitikát folytatnak, és ebben benne van az is, hogy 20-35 %-kal több nettó bért fizetnek egy-egy pozícióban.
A monitort figyelő aznap este nagyon feszülten nézte a monitort, de már nem foglalkozott vele, már nem volt ötlete. Elhatározta, hogy újra kell tervezni a történetet, csak azt nem tudta egyelőre hol a hiba.
Kattintgatott az interneten a szakadatbázisban, meg is akadt a szeme egy cikken, amiben azt fejtegették, hogy mi a különbség a lokálisan globális, és a globálisan lokális üzleti modellek között, de nem értette, inkább elment meginni egy sört lefekvés előtt.
Versenyképesség, avagy egy varázslatos fogalom
Olvasgatom a híreket a reggeli kávé, és croissant mellé, és megakad a szemem egy cikken, az egyik napilapban, amely a versenyképesség fogalmát világította meg a hazai KKV-k oldaláról vizsgálva a fogalom mély értelmét, összefüggésben a makrogazdasági környezettel. Kortyoltam egyet a kávémból, letettem a gőzölgő csészét, és megrohantak az emlékek.
Egész fiatalon kaptam ízelítőt abból, hogy mit is jelent a versenyképesség fogalma a gyakorlatban.
Nyáron, Németországban a következőt tanították:
„Önmagadhoz mérd magad”.
Azt is megtanították, hogy ez alatt mit értenek, hogyan kell ezt a filozófiát bármilyen szinten megvalósítani a gyakorlatban, és ezt hogyan kell mérni, hatékonyan, ezek alapján hogyan kell értelmezhető célt kitűzni. Mivel mérhető volt minden, ezért megtanították azt, hogy hogyan lehet ebből az összefüggésrendszerből erőt, előnyt kovácsolni, amit fel lehet használni saját épülésünkre. Legyen az az élet bármely területe.
Hazaértem a valóságba, és nagyon gyorsan megtapasztaltam a gyakorlatban a fogalom másik aspektusát:
„Az elvárt etalonhoz mérd magad, ami nem te vagy’”
Létezett a „mindenben legtökéletesebb jó tanuló” és mindenkit elhelyeztek a skálán a megfelelő pozícióba, és kezdődhetett a verseny. Általában az lett a vége a történetnek, hogy nem nagyon motivált senkit a rendszer, és szépen meg is volt ennek az eredménye, azaz az egyéni teljesítmények nem nagyon akartak egy bizonyos szintet áttörni. Amikor kényszerből, vagy kedvtelésből megjelentek az egyéni teljesítmények az adott pillanatban, akkor általában ezt a megnyilvánulást a rendszer valamilyen szinten büntette.
Eléggé ellentétes hatást értek el, és úgy gondolták, jól cselekszenek, ami abban a történelmi helyzetben érthető is volt valamilyen szinten.
Homlokegyenest ellentétes tanítások, és nagyon más tanításból levezethető valóságfelfogás. Az első támogat, és erősíti a bizalmat önmagad felé, mindegy hogy milyen felfogással élsz, a második büntet, és leépíti saját magad sikerébe vetett hited, akár a nullára.
Ezek után nézzük, hogy mit is jelenthet a versenyképesség fogalma egy KKV életében, és milyen megjelenési formái vannak a napi gyakorlatban.
Tények:
Ha semmi másból nem indulok ki, és nem bonyolítom tovább a dolgokat, akkor van két tény, az egyikre nem tud hatni a KKV, a másikra természetesen igen.
Nézzük meg a fenti két tényt az én tapasztalatomból levezethető fogalmi keretben:
„Önmagadhoz mérd magad”.
A kérdést így lehetne feltenni ebben az esetben:
Tervezhető-e olyan termék-termék csoport / diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna, mely köré a –jelenlegi helyzetből kiindulva – olyan komplex költségmodell tervezhető, mely KKV üzleti modellben meg lehet valósítani?
Hogyan néz ki ebben az esetben a gyártmány specifikus – diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna specifikus profitmodell?
„Az elvárt etalonhoz mérd magad, ami nem te vagy’”
A kérdést így lehetne feltenni ebben az esetben:
A külországi KKV-k értékteremtő képessége egyes mutatószámok szerint négyszerese, hatszorosa a hazai KKV-k értéktermelő képességének. Fel lehet-e venni a versenyt velük? Hogyan néz ki ebben az esetben a gyártmány specifikus – diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna specifikus profitmodell?
Ugye milyen nagy a különbség a kétféle kérdésfelvetés között? Az első építő gondolkozásra serkent, a második szépen, finoman, de nagyon határozottan elveszi az önbizalmadat, és a képedbe röhög.
Én nem mérgezem magam romboló gondolatokkal, és te?
Egész fiatalon kaptam ízelítőt abból, hogy mit is jelent a versenyképesség fogalma a gyakorlatban.
Nyáron, Németországban a következőt tanították:
„Önmagadhoz mérd magad”.
Azt is megtanították, hogy ez alatt mit értenek, hogyan kell ezt a filozófiát bármilyen szinten megvalósítani a gyakorlatban, és ezt hogyan kell mérni, hatékonyan, ezek alapján hogyan kell értelmezhető célt kitűzni. Mivel mérhető volt minden, ezért megtanították azt, hogy hogyan lehet ebből az összefüggésrendszerből erőt, előnyt kovácsolni, amit fel lehet használni saját épülésünkre. Legyen az az élet bármely területe.
Hazaértem a valóságba, és nagyon gyorsan megtapasztaltam a gyakorlatban a fogalom másik aspektusát:
„Az elvárt etalonhoz mérd magad, ami nem te vagy’”
Létezett a „mindenben legtökéletesebb jó tanuló” és mindenkit elhelyeztek a skálán a megfelelő pozícióba, és kezdődhetett a verseny. Általában az lett a vége a történetnek, hogy nem nagyon motivált senkit a rendszer, és szépen meg is volt ennek az eredménye, azaz az egyéni teljesítmények nem nagyon akartak egy bizonyos szintet áttörni. Amikor kényszerből, vagy kedvtelésből megjelentek az egyéni teljesítmények az adott pillanatban, akkor általában ezt a megnyilvánulást a rendszer valamilyen szinten büntette.
Eléggé ellentétes hatást értek el, és úgy gondolták, jól cselekszenek, ami abban a történelmi helyzetben érthető is volt valamilyen szinten.
Homlokegyenest ellentétes tanítások, és nagyon más tanításból levezethető valóságfelfogás. Az első támogat, és erősíti a bizalmat önmagad felé, mindegy hogy milyen felfogással élsz, a második büntet, és leépíti saját magad sikerébe vetett hited, akár a nullára.
Ezek után nézzük, hogy mit is jelenthet a versenyképesség fogalma egy KKV életében, és milyen megjelenési formái vannak a napi gyakorlatban.
Tények:
- Egy KKV kis mértében tudja befolyásolni egyedül a komplex makrogazdasági környezetet, de ne zárjuk ki a lehetőséget, mivel létezik a pillangó-hatás.
- Ebben az aspektusban a KKV-nek tudnia kell saját szerepét értelmezni a makrogazdasági térben.
- Egy KKV lokális, és regionális (1 megye, több megye, vagy országrész, de belföld) beágyazottsága meghatározhatja pillanatnyi üzleti modelljének profitképességét.
- Iparág / régió / komplex üzleti modell / megrendelői csatorna mentén vizsgálható a profitképesség, erre ráhatása van a KKV-t üzemeltetőknek.
Ha semmi másból nem indulok ki, és nem bonyolítom tovább a dolgokat, akkor van két tény, az egyikre nem tud hatni a KKV, a másikra természetesen igen.
Nézzük meg a fenti két tényt az én tapasztalatomból levezethető fogalmi keretben:
„Önmagadhoz mérd magad”.
A kérdést így lehetne feltenni ebben az esetben:
Tervezhető-e olyan termék-termék csoport / diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna, mely köré a –jelenlegi helyzetből kiindulva – olyan komplex költségmodell tervezhető, mely KKV üzleti modellben meg lehet valósítani?
Hogyan néz ki ebben az esetben a gyártmány specifikus – diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna specifikus profitmodell?
„Az elvárt etalonhoz mérd magad, ami nem te vagy’”
A kérdést így lehetne feltenni ebben az esetben:
A külországi KKV-k értékteremtő képessége egyes mutatószámok szerint négyszerese, hatszorosa a hazai KKV-k értéktermelő képességének. Fel lehet-e venni a versenyt velük? Hogyan néz ki ebben az esetben a gyártmány specifikus – diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna specifikus profitmodell?
Ugye milyen nagy a különbség a kétféle kérdésfelvetés között? Az első építő gondolkozásra serkent, a második szépen, finoman, de nagyon határozottan elveszi az önbizalmadat, és a képedbe röhög.
Én nem mérgezem magam romboló gondolatokkal, és te?
Naplementében lopott csók
Érdekes a kép nem?
Sétálok a parton, a strandon, és ezt látom. Amikor megláttam, hogy egy ilyen táblát raktak ki ezen a helyen, elmosolyodtam, mert megrohantak az emlékek.
A táblákat azért rakják ki általában az adott helyre, hogy az ki az információt befogadja olyan üzenethez jusson általa, ami valamilyen szinten fontos lehet az adott szituációban. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk mélyen a tábla jelentéstartalma mögé.
Azt sugallja a tábla, hogy az adott szituációban nem viselkedhetsz másképp, csak úgy, ahogy azt a táblán közölt információ állítja. (Mivel az információt befogadtad, azaz eljutott a tudatodig – mert elolvastad, és megértetted tartalmát.)
A nagy többség megérti az üzenetet, mert szép piros, és körben is piros, meg idegen nyelven is ráírták, tehát fontos üzenet, és ekképpen cselekednek, ami tökéletes megoldás. Ezt nevezzük szabálykövetésnek az adott helyzetben.
A szabálykövetés a legszebb lehetőség lehet az ember kezében, mivel keretet ad az adott cselekvésnek, vagy cselekvéssornak. A cselekvés, vagy a cselekvéssor kerete azonnal célkövetéssé válik, mihelyt elfogadjuk a szabályt. A szabály követésével azonnal a szabály által kijelölt keretek közötti cél felé indulunk el, akkor is, ha ez tudatosul bennünk, akkor is, ha nem.
Általában a szabályok betartását várják el minden esetben, legyen például az a munka világa. Volt szabadidőm, gondoltam milyen jó lesz terméket fejleszteni egy kicsit más irányba is. Ekkor történt meg a következő esemény:
Öltönyben, szépen felkészülve minden pappírral a táskámban, ami ilyenkor szükséges lehet, nekem szegezték a kérdést:
- - Ért ön a termékfejlesztéshez, és az értékesítéshez?
- - Természetesen igen, adtam már el terméket.
- - Igen? Ez érdekes, mit, ha szabad kérdeznem, nekünk profi szakember kell.
Ekkor szépen felálltam, elővettem egy üveg bort a táskámból, kiraktam 6 borospoharat, síri csendben kinyitottam az üveget, megkóstoltam a bort, és töltöttem mindenkinek.
Mivel nem akartak velem koccintani, megemeltem a poharat, „egészségünkre” mondattal ittam egy fél kortyot, letettem a poharat, visszaültem a helyemre. A válasz konok csend, és tanácstalanság volt kb. 5-7 másodpercig, amit egy hang tört meg középről:
- Szép volt, de munka közben nem iszunk alkoholt, és semmi helye alkoholfogyasztásnak ebben a szituációban.
Ekkor felálltam, és szoros elnézésüket kérve – mennem kell, mert sürgős dolgom van – mondattal kimentem a helyszínről.
Sétálok a porta felé, amikor is rohan felém a középen ülő, hogy menjek már vissza, csak most tudatosult bennük, hogy mit is láttak, és mi van a címkén. Mondtam nekik, hogy már késő, köszönöm szépen a szíves fogadtatást, a szabadidőmet más elfoglaltsággal fogom kitölteni.
Az, hogy a tábla miért van kirakva, azt csak az érti, aki életében járt nádasban, naplemente környékén csónakkal, vagy netán eme táblán tiltott vízibiciklivel, amikor is csókot lopott a szeretett lánytól, ott, és akkor.
A nádasba egyszerű bemenni vízibiciklivel is, a kérdés az, ki tudsz e jönni. A lényeg ebben van, erre mindig emlékezni fogsz.