Nem oly rég egy havernál a következőt láttam a monitoron egy gyönyörű nap zárásakor. Egy szép színes szagos grafikon tárult a szemem elé, ahol az X tengelyen szépen jelölték az órát, az y tengelyen meg szépen abban az órában a kasszába csengetett bevételt. Mindezt egy olyan helyen, ahol embereket szolgálnak ki, olyan hely az, ahol az ember egy kajára is beül.
Mereven néztem a monitort, és megkérdeztem a havert, hogy érti-e azt, hogy mit mesél az ábra. Azt mondta, hogy nagyon faja a történet, mivel ezzel nagyon szépen lehet látni, hogy mikor van hajtás a placcon.
Mondom neki, hogy ha te azt látod ezen az ábrán, akkor nem érted igazán, hogy mi miért történik a placcon, és így hosszú távon elég komoly problémáid lehetnek. Kérdezte, hogy miért.
Azonnal az egyetem jutott eszembe, és Fodor professzor úr, aki analitikai kémián azt mondta, hogy nagyon figyeljünk oda, hogy mit is mérünk. Egy mérést mindig úgy kell megtervezni, hogy ne tévesszük szem elől a célt.
Fel kell tenni a kérdést, hogy mit is látunk az ábrán.
Másképp megfogalmazva, milyen mért értéket mutat az ábra? Mikor keletkezett a mért adat? Nézzünk mögé a játéknak, mivel nem azt látjuk, amit látnunk kellene, hanem valami nagyon hasonlót, amivel teljesen becsapjuk magunkat, amikor ezt az adatot akarjuk felhasználni például tervezéshez.
Képzeljük el a következő valósághoz közeli szituációt:
Anya, apa, meg a két gyerkőc bejön az étterembe, leülnek. A placc tele, mindenki rohan, mint a mérgezett egér. Pista a főpincér kiviszi nekik az étlapot, 5-10 per múlva odamegy hozzájuk felvenni a rendelést. Megnyitja az asztalt a rendszerbe, mivel elkezdi felkopogtatni a rendelést a saját kódja alatt, ekkor 12.23 –at jelez a rendszeróra. Az italok megérkeznek, a konyha megkapta az ételrendelést, elkezdte legyártani.
Pista a leveseket 12.35-kor szolgálta fel, 12.57-kor leszedte a leveses tányérokat, „lecsumizott”, fordult egyet, és 13.05-re szépen kivitte a főételt. Desszert nem volt, nem volt + ital rendelés sem, ezért a család a jól elfogyasztott ebéd után fizetéshez készült. 13.15-kor hívták Pistát, aki lecsumizott, beszélt pár mondatot közben a családdal, és kikoppintotta a számlát a rendszerben ta ta ta tamm: 13.20- kor melyet a családfő készpénzben kifizetett.
Hoppá, nesze neked KPI, meg hasonló nyalánkságok. Miért is?
Az adat, amit a fenti ábra mutat, azt a pillanatot rögzíti, amikor a családfő fizetett, és nem mesél a 12.23 – 13. 20 közötti időszakról, csak a tényt rögzíti, hogy 13.20-kor keletkezett a bevétel, ami az ábrán látszik. Tehát a csapat a lelkét kidolgozta az előtte levő órában, és mégsem ezt a teljesítményt adja vissza az ábra, pedig egy jó menedzsment döntéshez, és teljesen professzionális működéshez ez kellene.
Majdnem egy óra.
Ez nagyon hosszú idő is lehet a placc-konyha- söntés háromszögben, csúcsidőben. KPI? Nagyon nem mindegy, hogyan is tervezzük meg ezt a történetet, és nagyon komolyan félre lehet lőni, ha csak a szemünkre hagyatkozunk.
Nem mindegy, nagyon nem. Mint az eper és a jég, tökéletes az összhang.. egy darabig. Addig kell kiélvezni. Ezt meg? Érezni kell. : )
VI. 1989, Magyarországra érkezik Shoji Shiba professzor, és forradalmi változások indulnak el a minőségügyben.
Shoji Shiba professzor Magyarországra érkezik 1989-ben, és ezzel új szintre emelkedik a hazai minőségügyi szemlélet.
Shiba professzor szerint a minőségnek négy fokozata van:
Shoji Shiba
Szabványnak való megfelelés
Használatra való alkalmasság
A vevő ismert igényeinek való megfelelés
A várható (látens) igényeknek való megfelelés
A fenti fogalmi környezetet érdemes nagyon komolyan mélyen ízlelgetni, ez a minőségügyi felfogás előre vetíti már a XXI. század minőségfelfogását. Miért mondom ezt?
A fenti fogalomkör nem csak és kizárólag termék minőségi környezetét vizsgálja, hanem a teljes minőségügyet komplexen, a termék gyártási környezetével együtt teszi a minőségügy vizsgálati tárgyává.
A szemléletmód forradalmi, de miért is?
Az első pontban a professzor azt mondja, hogy a minőség első fokozata a szabványnak való megfelelés.
A szabvány fogalomköréhez eléggé integrált módon hozzá tartozik a gyártási környezet fogalomköre. Egy szabványos élelmiszeripari terméket egy olyan helyszínen tudunk előállítani sztenderd módon, amelyet más iparágak szabványai (pl. építőipari szabványok) determinálnak.
És itt álljunk meg egy pillanatra.
A fogalomkörrel eljutottunk a szabványos gyártási terek által határolt élelmiszeripari gyártási struktúrákhoz.
Mit jelent ez?
Bárhol a világon telepíthető szabványos kimenetre (élelmiszeripari végtermék szabvány) szabványos élelmiszeripari gépek egymásra építésével olyan modulokból álló üzem, mely az adott lokális környezetre egyszerűen optimalizálható.
Szabvány üzemterv
A fenti minőségfelfogás nem jelent mást, mint azt, hogy megszülettek az élelmiszergazdaságban típus üzemtervek.
Ezeket az üzemeket általában modulokba szervezték annak érdekében, hogy egyszerűbben, gyorsabban lehessen telepíteni az üzemeket.
Ezzel a felfogással eljutunk oda, hogy az élelmiszeripari szabvány üzemet platform függetlenül bárhova telepíteni lehessen. Szállítani kell a modulokat, és el is jutunk a logisztika fogalomköréhez.
Logisztikai egységrakomány, és szabvány logisztikai lánc minőség
Logisztikai lánc minőség
A múlt század 60-as – 70-es éveire kialakultak a nemzetközi áruszállításban az egységrakományra épülő komplex fuvarozási rendszerek.
Az élelmiszergazdaságban nagyon komoly szerepe van a szállítási láncok minőségbiztosításnak. Pl. egy fagyasztott köztestermék szállítása közben biztosítani kell a folyamatos hűtőláncot, mely nem szakadhat meg semelyik logisztikai átadási ponton sem.
Eléggé komplex, integrált logisztikai rendszerek alakultak ki mára, melyek működését eléggé komoly nemzeti, és nemzetközi minőségügyi szabványok segítik.
Logisztikai egységrakomány
Egy általános egységrakomány az élelmiszergazdaságban pl. a sztenderd EUR raklap, amely 800 mm széles, x 1200 mm hosszú maximum 1950 mm magas, ás általában a rakomány bruttó maximum 970- 1100 kg.
Tehát a fogalmi megközelítéssel eljutottunk oda, szabványos receptúra alapján, szabványos üzemterv alapján felépített modulokból álló üzemben szabványos logisztikai egységekbe rendezett végterméket állítunk elő időközönként, ha kell, raktározzunk, és szállítjuk le vevőknek.
A fenti gondolatmenet elvezet minket a professzor szerinti második fokozathoz, miszerint ez:
Egyre jobban érdekel mostanában a fenti téma, ezért e helyen több felvonásban ezt a játékteret szeretném körbejárni.
Nézzünk, a minőség fogalmának ISO meghatározását, magyarul, íme:
A minőség a termék, vagy szolgáltatás sajátosságainak, és jellemző tulajdonságainak összessége, amely összefüggésben van azzal a képességével, hogy kielégíti a megállapított, és ki nem fejezett igényeket.
Álljon itt az angolul is, íme:
The totality of features and characteristics of product or service that bear upon its ability to satisfy stated or implied needs. –
Folytatni fogom. :)
A képen Helene Fischer, látható, éppen duettet énekel Beatrice Eglivel, íme:
Does your company need food engineering expertise in areas such as product design, production, quality, costs or export planning?
If so, contact us!
Contact Food Engineers!
lecsomernok@gmail.com
________
II.
1979.
Érdekes év volt 1979.
Olyan év volt, amikor egy walkman olyan 200 dollár körüli összegbe került, és a kazettákat ceruzával pörgették a gyerekek a megfelelő számhoz. : )
Megjelent a Neoton Familia Napraforgó című albuma, a Pink Floyd kijött a The Wall albummal, Teréz anyának ítélik oda a Nóbel –békedíjat, a Voyager-1, 280 ezer km-re megközelíti a Jupitert, a Columbia űrrepülőgép elkészült, és startra készen áll.
Az első PC-k forgalomba kerülnek, a Happy Meal menü bevezetésre kerül, hazánkban az IBUSZ ezzel a képpel reklámozza a Balatont (Sáfár Anikó):
Crosby megalkotja minőségfogalmát, miszerint:
A minőség a követelményeknek való megfelelés, nem pedig megfelelés a jó színvonalnak. /Quality is conformance to requirements not goodness. - Corsoby, 1979- /
Crosby négy pontban vázolja a minőségről alkotott filozófiáját:
1. A minőség definíciója: az elvárásokhoz való alkalmazkodás
2. Aminőség előrejelzése: elengedhetetlen
3. A végeredmény színvonala: zérus hiba
4. A minőség mérése: a nem megfelelés ára
A fogalmi megközelítés feltételezi a részletes követelményrendszer felállítását, és az ehhez való alkalmazkodást. Crosby szerint csak e feltételek teljesülése esetén lehet felmérni a minőséget.
Nézzük meg a fogalommagyarázat mélyszerkezetét.
Crosby azt mondja, hogy legyen egy részletes követelményrendszer, amelyben leképezzük az elvárásainkat, mivel így teszünk, előre tudjuk jelezni a végtermék minőséget. Akkor vagyunk igazán jók – a végeredmény színvonala akkor elfogadható -, ha zérus hibával gyártunk. A minőség mérése a nem megfelelőség árában fejezhető ki.
Crosby minőségfogalmával akkoriban teljes körűen le lehetett képezni az olyan gyártási tereket,ahol nagy mennyiségben koncentrált gyártási helyszínen gyártanak végterméket, vagy köztesterméket.
Ebben az időszakban kezdték el tervezgetni az első moduláris élelmiszeripari végtermékeket, annak gyárthatóságát tervezett ipari környezetekben. Crosby fogalmi megközelítése ezen termékrendszerek gyártáshoz adta azt az elméleti hátteret, amire az ilyen típusú végtermékek gyártáselméletét alapozni lehet majd az elkövetkezendő években.
Crosby minőségfogalma nélkül nehezebb lett volna kidolgozni a moduláris élelmiszeripari végtermékek gyártási környezetét, az ilyen gyártási rendszerek gazdaságelméletének hátterét. Érdekes kis játéktér alakult ki ebből.
A következő alkalommal megérkezünk 1982-be, amikor is Deming nézett a varázsgömbjébe, és fogalmazta meg minőségfogalmát.
Zene: Neoton Familia, Napraforgó album, 1979: Santa Maria
__________________________
III.
Farkas Bertalan, és Valerij Kubaszov disznósajtot eszik.
Farkas Bertalan
Mielőtt rátérnénk Deming minőségfogalmára, egy kicsit időznünk kell még itt a 70-es évek végén. Olyan dolog folyt Magyarországon, amivel a hazai élelmiszerkutatás azonnal az űrkutatás élvonalába került, mivel képes volt létrehozni a csodát: ízletes, magyaros menüt adni az űrhajósoknak, ami addig senkinek nem jutott eszébe.
Marika néni, és csapata, az Interkozmosz program keretein belül a Budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet 4. emeletén elkezdi megalkotni a csodát, azzal a céllal, hogy amikor majd 1980-ban, a kiválasztott időpontban, a Szojuz – 36 űrhajó az első magyar űrhajóssal a fedélzetén föld körüli pályára áll, tudjanak enni egy jót az űrhajósok.
Érdekes kis menüt állítottak össze, íme:
sertéspörkölt
libamájpástétom
babsaláta
rakott káposzta
füstölt marhanyelv
sült vagdalt
csirkehús
disznósajt
Hogy miért érdekes?
Szakmai oldalról nézve, ez a menü egy rémálom.
Rémálom, mert ezek az ételek nagyon komplexek, nem egyszerű őket elkészíteni, főleg jól, és ízletesen elkészíteni. Ez még csak az első része a játéknak. Mivel ezeket az ételeket a legegyszerűbb konzervként felvinni az űrbe, ezért konzervet kellett tervezni.
Azért az űrben van egy két körülmény, ami más, mint földközelben. Például mások a nyomásviszonyok, továbbá van súlytalanság, vannak orvos biológiai tények, melyeket figyelembe kellett venni, és voltak persze a fogyasztói igények.
És itt jön be a csoda, amit megalkotott Marika néni, és csapata.
A Budapesti Konzerv – és Paprikaipari Kutatóintézet 4. emeletén létrehozták a félüzemi gyártókapacitást az űrétel program számára, a nulláról.
A projekt komplex minőségbiztosítási környezetének kidolgozása is rájuk várt. Maradandót alkottak, a hazai élelmiszerhigiéniai alapokon.
Mindent nekik kellett kitalálni.
Ott, Marika néni, és csapata az akkori hazai élelmiszerhigiéniai alapokra építve kidolgozta a projekt komplex, gyártási környezetét.
Mire koncentráltak?
Sok más változó mellett, az alapanyagok, receptúra, gyártáselmélet, gyártástechnológia, gyártási környezeti higiénia, személyi higiénia, és általános sterilitás problémakörét is körbe kellett járniuk, és mindezt komplexen kellett kezelni.
Mindezt egy kutatóintézet 4. emeletén, amit nem erre a célra terveztek annak idején. Kidolgozták a teljes projekt minőségbiztosítási rendszerét. Egy helyszínen képesek voltak nagyon eltérő összetételű, és gyártástechnológiájú űrételt gyártani.
Ekkor, Marika néni, és csapata, a Budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet 4. emeletéről kitörölhetetlenül beírta magát az élelmiszeripari minőségbiztosítás nagykönyvébe. A megoldásaik mai napig etalonként szolgálnak az élelmiszeripari minőségbiztosítás területén.
A következő alkalommal már megnézzük, mit is mondott Deming 1982-ben a minőségről.
A zene: Edda művek 1. (1980): Álmodtam egy világot
________________________
IV.
Deming 1982-ben a következő módon fogalmazta meg minőségfogalmát:
„ A minőség nem más, mint egy erre alkalmas piacon a termék, vagy szolgáltatás egyenletességének és megbízhatóságának kis költséggel elérhető és előre megjósolható mértéke” (Deming 1982.)
A fogalom meghatározást ízlelgetnem kellett, amikor kb. vagy 20 éve először került a szemem elé. Akkor még csak érintőlegesen érdekelt a minőség, más dolgok foglalkoztattak akkoriban, például olyanok, hogy hogyan néz ki egy 600 hl-es saválló tartály gyártása.
Vakarom a fejemet egy kicsit, amikor Deming minőségfogalmát olvasom. Valahogy nem egyeztethető össze azzal a mérnöki gondolkodással, amit a hazai mérnöki gondolkodás képvisel. El is magyarázom miért.
A hazai élelmiszermérnök képzésben nagyon komolyan ott van a hangsúly a mikrobiológiai alapokon. Mikrobiológia, továbbá például az élelmiszerkémia végigkíséri az egész képzést, úgy általánosságban készségszinten használni kell.
Ezzel azt akarom csak mondani, hogy a képzés első része nem végtermék, vagy szakágazat függő. Az ágazati specifikum inkább az egyetem utolsó két évében kap szerepet, amikor az ember a választott iparágában alkot.
Tehát a fenti minőségfelfogás számunkra egy lehatárolt gondolkodási teret ad vissza. Hogy miért? Azért, mert arra képeznek ki minket, hogy pl. hogyan kell megfőzni egy jó paradicsomszószt (ami lehet ketchup is) ha már megfőztük, akkor azt valamilyen szinten, valamilyen körülmények között gyártani is lehetne, melynek végeredményeként termék kerül a fogyasztó asztalára. A lényeg ebben a szemléletmódban van. A termék gyárthatóságának környezete meghatároz egy sajátos mikrobiológiai gyártási játékteret, melyet tudni kell elemezni, és megfelelő módon kezelni.
Nagyon nem jut eszembe egy tervezési történetnél, hogy van piac, meg miegymás. Inkább ilyen játékok érdekelnek, hogy milyen irányelvek alapján kell megterveznem az üzemet (pl. irányított terek rendezési elve) hogy elemezzem a komplex faktorokat. A piac, meg költség fogalmak csak akkor jönnek a képbe, amikor már valami a kezemben van, és lehet optimalizálgatni úgy, hogy leképezzen valami optimumot. Tehát egy kicsit más szemléletmódot testesít meg Deming.
Nézzük, abban a korban mire gondolt, amikor megfogalmazta minőségfogalmát. Mit is mondott?
„ A minőség nem más, mint egy erre alkalmas piacon a termék, vagy szolgáltatás egyenletességének és megbízhatóságának kis költséggel elérhető és előre megjósolható mértéke” (Deming 1982.)
Tehát van egy termék, amely az adott piacra optimalizált. Legyen ez pl. ez az elősütött hasábburgonya, amit lokálisan, egy telephelyen – single site environment – integrált technológiával gyártunk. Ennek az üzemegységnek pl. az adott alakú termékből, a vizsgált időszakban a kibocsátása mérhető, gyártási viszonyai dokumentálhatóak, és elemezhetőek.
Ezzel megvolnánk a fogalom meghatározás piac, és termék részével. A termék természetesen egyenletes. Bejön egy szó, megbízhatóság. Itt már el kell időznünk kicsit Deming gondolkodásmódján.
Megbízhatóság nincs gyártási környezet, és tervezett komplex, végtermék specifikus gyártástechnológia nélkül. Kulcsrakész komplex üzemtervek fogalomköréhez érkeztünk. Innen fogom folytatni, még nem vagyunk készen. : )
_______________________
V.
Még mindig Deming, 1982, és a kulcsrakész komplex üzemtervek mélylélektana
Az előző posztot azzal fejeztem be, hogy még nem vagyunk készen, mivel Deming minőségfogalmát ott, akkor, 1982-ben nehéz értelmezni a kulcsrakész komplex üzemtervek fogalomkörének mélyebb megértése nélkül.
Abban a korban vált nagyon általánossá az úgynevezett technológiai modulokban való komplex gondolkodás. Az ipari gyár, és gyártásszervezés tudományágának ilyen szemléletű megközelítése forradalmi változásokat hozott a szakipari gyártásszervezésben, és a rá épülő komplex pénzügyi megoldások terén.
Nézzük mi a történek lényege, és honnan indult a játék.
A múlt század 70-es éveire az űrutazás, nem veszélytelen, de mondhatni rutin feladattá vált.
Ekkora az űreszközöket már modulárisan állították elő. Ez azt jelenti, hogy az űrtechnológiát olyan elemek gyártására bontották, amelyeket egyszerűen gyárthatóra terveztek.
Így sikerült bevonni az űrtechnológiába magáncégeket, amivel a szükséges elem gyártásán keresztül a résztvevő cégek egy nagyon komoly, komplex innovációs környezet részévé váltak.
Szépen legyártották az egységet az adott üzemben. Azt elszállították máshová, ahol a több más helyről beszállított egységből egy nagyobb egységet állítottak elő, ezt nevezhetjük valamilyen funkcióval bíró modulnak.
Ezt a modult, aki összerakta, beszállította oda, ahol a fellövendő űreszközbe építették be az adott modult, vagy raktározták a következő indításig.
Salyut-7 (1982- 1991)
(https://en.wikipedia.org/wiki/Salyut_7)
Ez a felfogás forradalmasította az ipari gyártástechnológiát, forradalmasította a komplex logisztikai rendszerekről alkotott minőségfogalmi megközelítést, továbbá eléggé komolyan elvezetett oda, hogy a gyártási folyamatra úgy tekintsünk, mint egy dinamikus folyamatra.
Itt meg kell állunk egy pillanatra.
Ha valami dinamikus, akkor nem lehet megközelíteni statikus modellekkel, mivel nem vezet eredményre.
Ez a nézőpont forradalmasította a közgazdaságtani gondolkozást, forradalmasította az üzemtervezés mélylélektanát.
A nézőpontváltás hatása olyan volt, mint amikor az 1800-as évek végén a gyárakban a gépeket kerekekre szerelték.
Akkor az üzemek ezzel a kis módosítással képessé váltak arra, hogy ellássák a folyamatosan növekvő városi lakosságot.
A nézőpontváltás elvezetett a sztenderd globális megoldásokhoz.
Valakik elgondolkoztak azon, akkor hogy milyen jó lenne az, ha az élelmiszergazdasági gyártási területre is ilyen szemmel néznének. A nézet elindult világhódító útjára.
Elkezdtek olyan gyártási modulokat, és az ezekből építhető rendszereket tervezni, melyek kimeneteinek egymásra épüléséből komplex végtermék rendszerek gyárthatóságának lehetősége adódott.
Az élelmiszermérnöki, és komplex pénzügyi folyamatokat elkezdték az ilyen játékterekre optimalizálgatni.
Igazi technológiai forradalom indult az élelmiszergazdaságban, ami megnyitotta az utat a technológiai globalizációhoz.
Deming minőségfogalma nem értelmezhető e technológiai forradalom hatásainak felületes megértése nélkül.
A befektetők elkezdhettek modulárisan felépített élelmiszergazdasági technológiákba fektetni, immáron globálisan.
A következő alkalommal megérkezünk 1989-be, Magyarországra, ahol Shoji Shiba professzor munkássága nagy hatással van a minőségfelfogásra. Ezt a mesét fogjuk körbejárni a következő posztban.
Sokszor kerül szóba mostanában szakmai körökben az, hogy akkor most mit is jelent az a varázslatos fogalom, hogy optimális működés, egy élelmiszeripari KKV esetében.
Mindenki másképp vezeti le azt a saját működési környezetében, mint is takar ez a bizonyos optimum. Nagyon érdekes megközelítéseket látni. Általában a tulajdonosok valamilyen szintű fedezetei számításból indulnak ki, és vezetik le a könyvelő segítségével saját pillanatnyi működési környezetüket.
Erre a levezetésre építik fel az ajánlati rendszerüket is. Elég komoly szakmai vita alakult ki arról, hogy ez most így ez jó megközelítés, vagy nem az.
Érdemes lenne végiggondolni a következő játékteret:
Szét kellene választani két nagyon komoly tudományágat egy KKV működési környezetében. Sokak szerint ez már művészt kategória, és nem tudományág. (Hajlok arra, hogy ez tényleg valamilyen szinten már súrolja a művészet fogalmi környezetét)
Az egyik tudomány a működési költségszámítások mélylélektanával foglalkozik, a másik tudományág meg azzal, hogy hogyan is kell hatékony ajánlatot írni a potenciális vevőknek, és / vagy megrendelőknek.
Az egyik azzal foglalkozik, hogy pillanatnyilag hogyan működök, és az pillanatnyilag mennyibe is kerül, a másik tudományág meg azzal, hogy az adott megrendelőmnek hogyan, és milyen módon adjak olyan árajánlatot, amivel megoldok egy olyan problémáját, amire már rég óta keresi a hatékony választ, és ez nagyon jó nekem.
Két tudományág, mindkettő nagyon egyedi, és mély tapasztalatot, és tudást feltételez, homlokegyenest más alapállapotból indulnak ki, és teljesen másképp tekintenek ugyanarra a valóságra.
Amit látok eléggé sok KKV működési környezetében, hogy nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy ez a két tudományág létezik, a sajátos szabályrendszerével, és nagyon másképp nyilvánulnak meg. A KKV-k ezt a két tudományterületet nagyon komolyan keverik, és ez kihat a napi gyakorlati működésükre.
Amikor elmondom az ilyen szakmai vitákban, hogy érdemes lenne ezzel a két tudományággal mélyebben foglalkozni az adott vállalkozás környezetében, akkor általában megkapom azt, hogy a játéklogika, amiről beszélek, nem megfogható.
Nézzünk egy általánosan elfogadott „bevett gyakorlatot” amikor is képes arra a KKV, hogy a saját működési adatmezőjéből kihozzon egy fedezetszámítási modellt.
Ábrán a következőképpen néz ki a dolog:
A fenti ábra jól ismert, és általában a könyvelők tudnak abban segíteni, hogy hogyan is néz ki ez a történet gyakorlatban. Tudnak segíteni abban, hogy egy ilyen jellegű ábrát össze lehessen állítani. Erre az ábrára építi ajánlati struktúráját is a KKV.
E megközelítési mód mellett nagyon komolyan lehet keverni a két tudományágat, a költségszámítást az ajánlatírással.
Ebből következnek napi gyakorlati működésmód béli megoldások, amelyek arra irányulnak, hogy a fenti megközelítést támogassa.
Nézzünk egy homlokegyenest más megközelítést, amiből azonnal látszik, hogy a KKV tulajdonos tökéletesen tisztában van azzal, hogy a két tudományág létezik.
Ha jól megnézzük az ábrát, láthatjuk, hogy nagyon mély innovatív megközelítés van elrejtve benne. (Az első ilyen ábrákat a múlt század 90-es éveinek elején rajzolgatták meg)
Azzal játszik, hogy deklarál egy bizonyos összefüggésben értendő megbízhatóságot, és nézegeti ennek a történetnek a költségviszonyait.
(Mi van? Nem elsődlegesen lényeges az árbevétel? Akkor most miről is van szó? Kérdezhetnék sokan.)
A fenti játéktér eléggé egyedi, és mély innovációs faktort képvisel. A történet kihat a teljes vállalati működésre, és olyan fogalmak válnak értelmezhetővé, a KKV működési környezetében, mint a pillanatnyi flexibilitás.
Barfuß durch die Feuer.. ahogy a német mondja, mezítláb a tűzön át. Simán át lehet menni a tűzön, a kérdés az, hogy tudatában vagyunk-e annak, hogy hogyan is kell előadni.
A kép egy film ikonikus jelenetét ábrázolja, amikor is a főszereplő, hogy megnyugtassa magát, beáll a marhaszorítóba, azért, hogy a rajta lévő pillanatnyi stressz hatását enyhítse. Ettől a művelettől egyszerűen jobban érzi magát, ebben a helyzetben.
Mindenkinek javaslom, hogy nézze meg a Temple Grandin című filmet, ami a hölgy életéről szól. A hölgy autista, sajátos képi látásmódjával nagyon komoly hatást gyakorolt az élelmiszergazdaságra, azon belül az állattartásra, és a húsipari technológiákra.
Munkássága nagyon sok mérnököt inspirált, és inspirál ma is.
Ha valaki megnézi a filmet, legalább ezt az egy motívumot észre kell, hogy vegye: Temple boldog marhákat akart, ebből indult ki!
Akik például nem félnek fürdetés közben.
Itt álljunk, megy egy pillanatra, és élvezzük ki az időt. Netán nyissunk egy pont erre az alkalomra illő bort, töltsük ki a megfelelő pohárba, és kortyoljunk bele. Ugye finom?
Mikor gondolkodtál úgy utoljára, mint Temple, akinek evidencia az, hogy boldog marhákat akar, és semmi mást?
Mikor gondolkodtál így a saját vállalkozásodban a végtermékhez felhasznált alapanyagokról?
Erre a felvetésre egy haverom azt mondta, hogy Ziggy, te most menj, és hűtsd le magad, nekem termelnem kell, nem érek rá marhaságokkal foglalkozni.
A másik haverom, aki ugyanúgy KKV tulaj, a következőt mondta: Ziggy, te mondasz valamit. De igyuk meg a bort, mert felmelegszik itt a nyári napon.
Pár hét elteltével a haverom, akivel a bort iszogattuk, átküldött néhány mondatot, és egy excel táblát, hogy nézzek már rá.
Azonnal láttam, hogy nagyon boldogok lesznek az alapanyagai a közeljövőben, ha megcsinálja azt, amint szépen levezetett. Láttam azt, hogy nagyon boldog lesz már a megvalósítás folyamatában Ő is, mivel egyre több ideje fog felszabadulni.
Hogy növeljem a boldogságát, elvégeztem az utolsó simításokat az anyagon, amit átküldött, hogy hozzájáruljak a boldogságához valamivel én is.
A történet eléggé komolyra sikeredett, mivel a sajátos látásmódból adódóan nagyon komoly rendszeroptimalizációra került sor, úgy, hogy felére csökkentette az egyes munkapozíciók terhelését, változatlan minőség / kibocsátás mellett.
Nála ez a működésmód lett a lokális pillanatnyi optimumból levezethető innovációs minimum. Ezzel egy eléggé csinos kis innovációs potenciált hozott létre magának, amiben tesztelgethet ezt meg azt.
A hölgynek van egy sajátos képi látásmódja, amivel leképezi a valóságot.
Ez a világlátás a betegségéből fakad. Azt mondják a szakik, hogy a rejtett, vagy diagnosztizált autizmusra jellemző a komplex képekben, vagy terekben való gondolkodás. Fogadjuk el tőlük, hogy így van.
Temple a trágyában fetrengett azért, hogy a marhák szemével lássa a világot, ebből a nézőpontból tudott maradandót alkotni, és nem nagyon ismert akadályt, nem, is tudta értelmezni ezt a szót.
A furcsa, sorból kilógó embereknek – velük mindig csak a gond van / volt / lesz? - egy sajátos valóságértelmezésük van, amin keresztül értelmezik a valóságot, főleg akkor szembeötlő ez, amikor valamiben hitelesen alkotnak.
Tőlük csak tanulni elehet. Találkozzatok velük, keressétek Őket, és engedjétek, hogy tanítsanak titeket Ők.
A végére álljon itt a fimbéli ikonikus terv, amit Temple rajzolt.
Nagyon komolyan át kellett gondolnia szerintem azt, hogy hogyan is fordítsa le a sajátos 3D filmszerű látásmódját egy 2D felületre úgy, hogy minden benne legyen, és az menjen át, amit tényszerűen lát. Ez meglátásom szerint nagyon mély zsenialitást takar.
A hölgy a képen Halász Ilona, egy 1986-os Centrum Áruház kártyanaptárról. Tóth Rita, a 1985-ös naptárról számomra a Balatont idézi, érdemes megkeresni a neten a képet.
Általában valami hasonló jut eszünkbe, amikor meghalljuk azt a fogalmat, hogy centrum.
Van akinek a „Rumba Rumba Centrumba!” mondat ugrik be a szó hallatán.
a de fordítsuk komolyra szót, és nézzük meg, hogy hogyan is jön össze a profit, meg a centrum, és hogyan lesz belőle profitcentrum. Főleg azt kellene megnéznünk, hogy hogyan néz ki a fogalom környezete egy KKV életében.
Itt kezdődnek a problémák.
Amikor egy KKV vezetőjét megkérdezem, hogy hol a vállalkozásának centruma, akkor azt mondja, hogy ott a műhely, vagy a konyha, vagy az étterem, vagy bármilyen fizikailag megnevezhető helyszín, ahol a vállalkozás előállít valamit.
Ez eddig érthető, hogy az ember általában helyekben, és helyhez kapcsolt szolgáltatásokban gondolkodik.
Elmegyünk a fodrászhoz, és ott elkészítik a frizuránkat – mások szerint levágják a hajunkat-.
Nézzük tovább.
Az már eszébe sem jut, hogyha a fodrász elmegy házhoz, és ott végzi el a hajvágást, akkor a fodrásznak, az adott szituációban nagyon nem helyhez kötött a pillanatnyi „centruma”.
Neki a centrum a táska, és benne a hajvágáshoz szükséges kellékek az adott pillanatban, semmi más.
Menjünk tovább.
Mi az hogy profit, meg hogyan is kell kiszámolni?
Itt már kezd nagyon komollyá válni a kérdés, mivel „kiszámolni” a profitot az olyan, mint a hurkatöltés.
Mindenki esküszik a saját receptjére, és hiszi azt, hogy így a jó. Mindaddig, ameddig nem jön a böllér haver a szomszéd faluból, és azt mondja, hogy kell bele plusz két rész rizs, és az is csak félig főve.
Tehát kellene valamihez viszonyítani azt, hogy mit is jelent az adott időtávban a profit, az adott KKV-nál.
Az ilyen, stabil viszonyítási alap roppant ritka.
Ehhez minimálisan tudni kellene azt, hogy mi is az a valami, ami a profitot hordozza a cégnél.
Sokan mondják azt, hogy a végtermék, vagy szolgáltatás, amit a cég értékesít.
A vállalatszimulációs modellekben ezt amolyan „félhazugságként” kezeljük. Van is benne igazság, meg nincs is.
Tehát elmondható az, hogy az a valami, ami egy cégnél a profitot hordozza, az
nem csak és kizárólag a végtermék, amit értékesíteni lehet.
Nagyon komoly problémával állunk szemben akkor, amikor egy KKV nem tudja egzakt módon, és 3 tizedes jegy pontossággal megmondani, hogy mit tekint profithordozónak az adott időszakban, továbbá mi befolyásolja ezen időszak profitképességét.
Vagy egyáltalán nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mit is jelent számára a profit.
Mivel nem tud válaszolni az ilyen kérdésekre, ezért nem is tudja értelmezni azt, hogy mit is jelenthet egy profitcentrum.
Azon KKV-k, - teljesen mindegy mekkorák – akik képesek arra, hogy értelmezzék a vállalkozás életében, és környezetében ezen fogalmak mély értelmét, komoly stratégiai előnyben vannak.
Azon kellene ügyködni, hogy a lehető legtöbb KKV szimulálgassa, keresse meg, határolja körül a saját profitcentrumát.
Ha ez megvan, szépen el lehet játszani a gondolattal, hogy mennyit lehetne keresni azzal, netán, hogyha lokálisan áthelyez profitcentrumot, netán kiszervez, avagy decentralizál, avagy profitcentrumban kooperál másokkal.
Szép játékok, gyönyörű innovatív lehetőségekbe csomagolt üzleti potenciálok.
Érdemes leenne komolyan foglalkozni a témával.
A következő posztban,- ha lesz időm rá – belekeverem a profitcentrum fogalmi környezetébe a moduláris élelmiszeripari termék fogalomkörét.
Gyártunk majd befőttet, vagy kolbászt, modulárisan, meg centrumban, akarom mondani: profitcentrumban. :)
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, volt egy hely, ahol élt egyszer egy ember. Lapozgatta a helyi lapot, és megakadt a szeme egy cikken, hogy egy üzemet épp most akarnak értékesíteni. Elolvasta a cikket, félre is tette az újságot, mivel sietnie kellett a dolgára. Az esti meccsnézés közben csak nem hagyta nyugodni a téma, és elővette újra az újságot, és elolvasta újra a cikket.
Főzött egy kávét, és elővett egy papírt, ceruzát vett a kezébe, és elkezdett gondolkodni.
A következőt írta a lap tetejére:
- 3 600 000 000 ennyi fabatkát kérnek az üzemért
- 3 év alatt legyen visszafizetve (Nagyon impozáns terv, de hagyta így)
70 fabatka
Mindegy, hogy mit gyárt, ennyi fabatkát tervez kifizetni felhasználói végtermék egységenként a hiteltörlesztése.
Ezzel el is kezdődik.
- 3 600 000 000 fabatka / 70 fabatka = 51 428 571 db gyártandó végtermék / év
Hónapok száma: 12
51 428 571 db végtermék / 12 hónap = 4 285 714 db végtermék / naptári hónap
Munkanapok száma / naptári hónap: 20 munkanap
4 285 714 db végtermék / hónap / 20 munkanap= 214 286 végtermék egység / munkanap
Logisztikai egység:
960 kg - 1 db raklapon ennyi kg-ban kifejezett végtermék egység van -
0,25 kg / 1 db végtermék egység
- 960 kg / 0,25 kg= 3840 db végtermék egység van egy db raklapon.
Legyen 8 db végtermék egység 1 db gyűjtőcsomagolásban
ekkor egy db gyűjtőcsomagolás 8 db x 0,25 kg = 2 kg
3840 db végtermék egység / 8 db = 480 db gyűjtőcsomagolásunk van egy logisztikai egységben, ami 960 kg.
10 sor van a raklapon gyűjtőcsomagolásból, soronként 48 db azért, 6 x 8 = 48
Egy gyűjtőcsomagolás: 20 cm x 10 cm x maximum 16 cm magas
Fogadjuk most el optimálisnak. :)
A gyártandó logisztikai egységek száma munkanaponként:
55,8 Logisztikai egység
Ez megfelel: 53,57 tonnának naponta
A teljes technológiai veszteség legyen a teljes folyamat során: 49 %
Szükséges technológiai input a folyamat elején naponta: 105,05 tonna
Legyen 1db beszállított alapegység a gyártáshoz: 134 kg
Ekkor a napi beszállított alapegység szükséglet a napi gyártási tervhez: 784 db
Munkanapok száma / év: 240 munkanap
Összes alapegység szükséglet évente: 188 135 alapegység
Nem rossz szám ez, de tényleg.
Így néznek ki a számok, amolyan „ökölszabály” alapján. Azt tudta meg a számításból, hogyha semmi mást nem csinál, csak vissza akarja fizetni a felvett hitelt 3 év alatt, ennyit kellene gyártani, és eladni, akkor még nem beszéltünk semmi másról, csak a felvett hitelről.
Mi van ha nem 3 évről beszélünk, hanem 20 évről a hiteltörlesztés kapcsán? Akkor már nagyon más lenne a játék.
Picivel komplexebben is lehetne szimulálni ezt a játékteret, abban az esetben, ha az ember egy kicsi rálátást szeretne a témára.
Hogyan is jön ide az analízis, és a téma egyik legalapvetőbb fogalma?
Egyáltalán mire a matematikai párhuzam? Ritkán beszélünk róla, pedig érdemes lenne definiálni azt, hogy mit is jelent a vállalkozás, és környezete. És itt eléggé érdekessé kezd válni a dolog.
A mentorom gyermekkoromban azt mondta, hogy az, hogy mit tekintesz a vállalkozásod környezetének, az csak tőled függ, senki mástól. Hoppá, hogyan is van ez? Valahogy nem smakkol az analízissel.
Nézzük meg, hogyan is kaphat értelmet a vállalkozás, és az ő környezete, mondjuk egy élemiszeripari középvállalatnál.
Axióma az, hogy egy élelmiszeripari középvállalat profitképessége inkább attól függ, hogy milyen végterméket gyárt, és milyen piacra. Tehát az adott vállalat környezetfogalma inkább a választott végterméknek, és annak gyárthatóságának függvénye.
Nézzük, mit is jelent ez a tervezési alapelv?
Ízlelgessük ennek a mondatnak a mély, tervezésfilozófiai értelmét. Tehát sokkal fontosabb az, hogy az üzem milyen végterméket gyárt, azt hogyan teszi, és milyen szervezettségi szint mellett.
Fogadjuk el, tételezzük fel, hogy így van.
Hogyan is nézne ki erre a játékra hangszerelt üzleti terv?
Innentől kezd eléggé érdekessé válni a történet.
Elsőként fel kell rajzolni egy fogalmi keretet, amiben a játékot értelmezni lehet. Ez sokak szerint hosszadalmas, aprólékos, izzasztó művészi munka.
A végére értelmezhetővé válik a vállalkozás, és annak környezete.
/A kép: Falco, Jeanny. Mert Jeanny él. - Ilyenek az álmatlan éjszakák üzleti tervezéskor :)- /
1896 December 27- én, Büdszentmihályon megszületett Kabay János, a lángelme. Róla, és munkásságáról fog szólni ez a kis írás.
1927-ben Büdszentmihályon megalapította gyárát, Alkaloida név alatt. Eddigre Kabay, a vegyészmérnök 1925-ben szabadalmaztatta az eljárását, amivel ki lehet vonni morfint mákszalmából.
Most nem akarom leírni a gyár történetét, ezt több forrásból el lehet érni. Inkább erre az 1992-ben megjelent kötetre hívnám fel a figyelmet John. J. Kabay tollából.
Mit is szabadalmaztatott Kabay? Egy olyan eljárást, amivel ki lehet vonni mákszalmából morfint. Addig ezt nem lehetett másból kivonni, csak ópiumból. Erre az eljárásra ez a lángelme 1927-ben, Büdszentmihályon gyárat alapít.
Egy olyan korban, és egy olyan országban, ahol a morfin előállítás nem hogy nem volt tradicionális iparág, hanem akkoriban – az első világháború után vagyunk – a gyógyszeriparunk is romokban volt.
Ezzel elkezdődik a csoda felépítése. Mindent neki kellett feltalálnia, kidolgoznia, gyártásra optimalizálnia, komplex technológiává alakítania, úgy, hogy a teljes feldolgozási folyamat a lehető legoptimálisabb legyen a cél szempontjából.
Nem kellene belemenni a az alkaloida előállítás mélyrétegeibe, ennek az írásnak nem ez a célja. Nézzük inkább azt, hogy egy lángelmének miket kellett minimálisan végiggondolnia: - Pár aspektust megvilágítanék-
Van egy alapanyag, ami nagy mennyiségben tartalmaz egy anyagot, amit fel lehetne használni a gyógyászatban
Kellene erre kitalálni valamilyen elválasztási technikát, ami minden körülmények között olcsón működik, és önálló eljárásként megállja a helyét (Ebből lett az 1925-ős szabadalma)
A teljes ipari technológia megtervezése, és komplex helyszíni megvalósítása Büdszentmihályon.
Komplex technológiának voltak minőségbiztosítási követelményei.
Tudnia kellett a tervezett technológiát, - végtermék minőség szempontjából - esszenciális pontjait, eljárásait olyan szinten optimalizálni, ami mindig garantálta az adott folyamat „jósági fokát”.
A kor akkori, helyszíni technológiai viszonyai között ezt meglátásom szerint, csak és kizárólag kimagasló technológiai felkészültséggel lehetett megvalósítani. Kabay nem csak kiváló vegyészmérnök volt, hanem egy kiváló gépészmérnök fejével is tudott gondolkozni.
Komplex technológia kapacitástervezése, napi menedzselése.
Ez a zseni minderre képes volt, olyan komplex technológiát adott a világ kezébe, ami több ország gyógyszeriparát megalapozta. Megérdemelte volna a Nobel-díjat.
Sok olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy jó-jó, de miért írok róla? Kabay volt kora egyik legnagyobb hatású innovátora.
Legalább 50 évvel megelőzte korát. Olyan elvek mellett dolgozta ki, és valósította meg iparágteremtő ötletét, amire bármilyen innováció ráépíthető a mai korban is.
Melyek ezek az elvek?
Alapanyag, ami nagy mennyiségben rendelkezésre áll
Ipari technológia kitalálása megvalósítása, először kicsiben úgy, hogy a kidolgozott eljárást egyszerűen lehessen nagyobb feldolgozási mennyiségre adoptálni. (Nem félüzemi technológia)
A megvalósítási hely esetében a termőhelyhez legközelebb létesült.
A helyben rendelkezésre álló hagyományra alapozta a technológiát
A helyben rendelkezésre álló szaktudások képesek voltak üzemeltetni a technológiát.
Sorolhatnám, tovább az elveket, de nem teszem. Képes volt arra, hogy álmát technológiai problémák egymásra épüléseként is lássa. A csodát 10 országban szabadalmaztatták. Az álma megvalósításában mindig mellette volt felesége, a társ, aki képzett vegyészmérnök lévén, támogatta a napi munkáját.
Kabay platform független komplex technológiát adott a világnak, Büdszentmihályról új iparágat alapított.
Platform független komplex technológia, mondjuk az élelmiszeriparban? Nem is olyan rossz ötlet!
Hogyan is nézne ki ez a történet mondjuk az élelmiszeripari kis, és középvállatokra hangolva?
Nem rossz kis innovációs teret nyitna meg a játéktér az biztos.
Ezt a fogalmat nézegetem mostanában, hogy mi is lehet a fogalom jelentéstartalma mélyén. Nagyon sokféle szövegkörnyezetben használjuk a fogalmat, és ahogy olvasgatom a szövegeket, nagyon- nagyon más jelentéstartalmat ad vissza a szövegkörnyezet. Ezért akartam egy kicsit mélyére nézni, jobban megérteni azt, hogy mi is lehet a fogalom jelentéstartalma mögött.
Vágjunk bele.
Kezdjük az érték. Mi is az érték fogalmi jelentése?
A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára online változata a következő értelmezést adja az érték szóra:
Érték:
Valaminek az a tulajdonsága, amely a társadalom és az egyén számára való fontosságát fejez ki.
Itt már azért elkezdtem vakarni a fejemet, mivel ha csak felületesen olvasom el a fogalom magyarázatot, akkor azt sugallja, hogy ami nem fontos, vagy nincs fontossága, az már nem lehet értékes. Érdekes.
Belegondoltam, hogyha például kimegyek az erdőre favágás céljából, és akkor veszem észre azt, hogy nincs nálam fejsze, akkor ez a történet most hogyan is néz ki, ha az érték fogalmát meg akarom vizsgálni?
Megyek fát vágni. Mivel azt akarom, hogy legyen egy korsár fám a favágás végeztével, amivel befűthetek a kandallóba, a nappaliba, ahol a kedvesemmel elköltök egy négyfogásos vacsorát, nagyon szép borokkal. Mivel hiszek ebben, hogy ez így fog megtörténni, cselekszem is.
Megjelenik az idő, megjelenik az, hogy az egyik folyamat minőségi elvégzése feltétele egy másik folyamatnak.
Tehát az -érték- fogalmának a környezetében a következő fogalmak is jelentéstartalommal bírnak:
Én (Személy), cél, idő, folyamat, egymásra épülés, minőség, ok, okozat.
Tehet az érték fogalma folyamatközpontú jelentéstartalommal bír.
Teremtés
A teremtés fogalom, jelentése az, hogy a semmiből valami lesz, és mindez azonnal.
Tehát a teremtés fogalom pillanatnyi jelentéstartalommal bír.
Tehát van egy olyan fogalmunk, ami folyamatosságot fejez ki, és van egy olyan fogalmunk, ami pillanatnyi jelentéstartalommal bír.
Tehát a semmi fogalma is bejön a képbe.
Folyamat
Ugyanaz a szótár ezt írja a fogalommagyarázatra:
Munkafolyamatok műveletek, összefüggések grafikus ábrázolása, melyen jelképek és jelölések, alkalmazhatók.
A fogalom mögött ott van az egyén, aki a munkafolyamatot végzi, ott van az idő fogalma, továbbá a cél, folyamat, egymásra épülés, minőség, ok, okozat fogalmak.
Ha nem elemezgetünk tovább, és belenézünk abba, hogy mit is hoztunk ki a történetből, akkor is eléggé mély összefüggésrendszerre jöhetünk rá.
Tehát folyamatosan értéket akarunk létrehozni, egyenként, és közösen. Tenni akarjuk ezt folyamatosan.
Tételezzük fel, hogy ez után a filozofikus szójáték után neki kellene állnom egy élelmiszergazdasági üzleti tervnek:
A következő kérdésekre kellene válaszolni, mielőtt egyáltalán meghúzom a papíron az első vonalat, vagy leírom az első számot:
Fogalmi környezet:
Én (Személy), cél, idő, folyamat, egymásra épülés, minőség, ok, okozat, valami, semmi
Én
- Ki az értékteremtő?
- Egyedül, vagy csoportban végezzük a tervezést?
Semmi -Valami
- Ha valamit létrehozunk az ugye, már nem a semmi : ), akkor mi az érték?
Cél
- Az érték megtestesül valamiben?
- Ha igen, mikor?
Idő
Mikor teremtünk értéket?
Tesszük ezt valamilyen folyamat részeként?
Egymásra épülés
- Hogyan is néz ki az érték hierarchia?
Minőség
- Mi a minőség fogalmának jelentése ebben az összefüggésben?
Ok- okozat
- A cél meghatározása valamilyen okból történt, aminek lesz okozata is, az adott pillanatban, és ha van folyamat, akkor az adott folyamat eredményeként.
Érdekes kis játék ez a szóelemzés.
Na megyek, belevágok egy értékteremtési folyamatba: töltök egy kávét a kedvenc csészémbe, teszek belé cukrot, mert így szeretem, és kiélvezem.
A barátnőm azt mondja, induljak már fát vágni :)
Kép: Bástya elvtárs, és a „narancs” :) - Tanú c. film -
Versenyképesség? Ugyan mit is jelenthet ez? Amikor először meghallottam ezt a kifejezést egyből megpróbáltam valamihez kapcsolni. Mint pld. sporthoz, gazdasághoz, élethez.
Az első felvetésem a sporttal volt kapcsolatos. Mint amikor a sportolók egymást próbálják legyőzni vagy önmaguk igyekeznek „győzni” a másik felett. Ebből kiindulva úgy véltem a versenyképesség azonos adottságokkal van összekapcsolva. Hasonló gyorsaság, összjáték, különböző taktika és még sorolhatnám.
Ugyanakkor a piacon is a versenyképesség ugye az-az amikor pld. két vállalat verseng egymás ellen vagy egy harmadik vállalattal szemben és igyekeznek megszerezni a vevőket, kuncsaftokat?
Nem igaz?
Hát nem tudom, először is talán a szó felépítését nézzük meg.
„Versenyképesség” az-az Verseny és Képesség
Ha a „Képesség”-et nézem azt lehetőségnek fogom fel. Vagyis lehetőséget, részt venni valamiben vagy éppen nem részt venni vagy akár lehetőséget a döntéseink felet. Vagyis a „Képesség” az szabad akaratot jelenthet. Ha a szabad akarat szempontjából nézem akkor a mai világban szabad akarata vagyis döntéshozó képessége csak az embereknek van. Egyéneknek. (Ha a külső tényezők ezt megengedik). Ezzel megint elérkeztem egy másik kifejezéshez is és ez nem más mint „Egyén”.
Ezek szerint az „Egyén” is részt vesz a „Versenyképesség”-ben.
Amit eddig meghatároztunk az nem más mint, hogy a „Versenyképesség”-hez szükség van „Egyénre”.
Ha már az „Egyén”-nél vagyunk akkor úgy érzem tőle kellesz tovább mennem ebben az elmélkedésben. Az „Egyén” jelentése a szótárakban a következő:
Egy emberi lény, egyetlen személy, a többiektől különálló, sajátos külső-belső tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező ember.
Egy csoport tagja, egyetlen ember, aki egy közösség tagja, amellyel kapcsolatos céljai, tevékenységei az Ő sajátos hozzáállását tükrözik, gyakran a közösségével ellentétben állítva.
Ebből a két szótári meghatározásból láthatjuk, hogy az „Egyén” az ún. EGYEDI és Szabad Akarattal rendelkezik. Értelem szerűen a „Versenyképesség” is „Egyén”-nel kapcsolatos lesz. Nem pedig két sportoló vagy bankár egymás közti vetélkedése.
Összefoglalva a „Versenyképesség” csak az „Egyén”-nel összefüggő és csak Ő Egymaga határozhatja meg mit is jelent a számára.
Mi is tartozhat még ide? Eddig tudjuk, hogy „Egyén”-től függő, De mi a fene? Mi is függ az „Egyén”-től?
Próbáljuk megközelíteni a másik oldalról. Ott található a „Verseny”.
Na már most ha meghatároztuk, hogy „Egyén”-től függő, akkor, hogy is lehet versenyről beszélni? Eddig azt hittem, hogy a „Verseny” legalább két ember, állat vagy min. két viszonyítási alap közt lehetséges. Ezek szerint NEM!
Ha mélyen belegondolok, akkor az „Egyén” akár saját magával is „Verseny”-ezhet. Gondoljunk csak bele. Ugye veled is már előfordult, hogy vetélkedtél, versenyeztél saját magaddal? Mint amikor megfogadtad, hogy ma kevesebbet eszek vagy ma többet fogok olvasni. Sorolhatnám az unalomig. Azonban ezt mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy milyen mértékben vetélkedett saját magával.
Tehát ha versenyről beszélünk „Egyén”-i szinten akkor kellene valami „Viszonyítási alap” is. Hiszen mihez is viszonyítsam, hogy most többet, kevesebbet tettem vagy jobban, rosszabbul teljesítettem? Ugyanakkor a „Viszonyítási alap”-ot sok helyen használjuk, nem csak önmagunkkal szemben. Tehát úgy vélem elérkeztünk egy másik kulcsfontosságú kifejezéshez amely a „Versenyképesség”-hez tartozik. Ez nem más mint a „Viszonyítási alap”.
Azonban ha van „Viszonyítási alap” akkor kell lennie valami szabályszerűségnek is hiszen ha nem állítunk fel szabályokat akkor mi szerint tudjuk eldönteni, hogy most helyesen cselekedtünk-e, vagy jobban? Vagyis saját magunknak meg-e feleltünk? Szabályrendszer (Feltételrendszer) nélkül reggel kimondhatnám, hogy ma jobb napom lesz, de a nap végén miből tudnám, hogy ma tényleg jobb napom e volt? Hiszen milyen feltételek szerint fogom eldönteni, hogy most ez jobb volt vagy rosszabb? Valakinek jobb lehet, akár az is, hogy délben jól bepiál és részegen ágyba esik délben. Miközben valakinek ez időpazarlás és értéktelen. Ugyanakkor a másik személynek az lehet a jobb nap, amikor elmegy az erdőbe sétálni. Ebből is látjuk, hogy a „Feltételrendszer” is „Egyén”-től függ.
Ezek után már három alapot ismerünk a „Versenyképesség” megfejtésében és ezek az „Egyén” a „Viszonyítási alap” és a „Feltételrendszer”. Na de folytassuk csak tovább az elmélkedést.
Mivel még mindig a Versenyről beszélünk, azt valahol le is kell bonyolítani. Nem mindegy, hogy egy kis házban vagy palotában vagy akár Európában vagy Amerikában bonyolítjuk le. Hiszen mindenhol más „Feltételrendszer”-ek és „Viszonyítás”-i alapok állnak a rendelkezésünkre. Ugyanakkor mivel „Egyén”-ről beszélünk mindenkinek más a szívügye. Ebből máris tisztázódott, hogy szükségünk van egy helyszínre is, vagyis „Hely”-re.
Láthatjuk, hogy már négy kifejezés tisztázódott előttünk a Versenyképességgel kapcsolatosan. Ezek az „Egyén”, „Viszonyítási alap”, „Feltételrendszer” és a „Hely”.
Ezek után úgy érzem, hogy valamit még kihagytunk. Valami kulcsfontosságú kimaradt. Hiszen ez mind szép és jó, hogy az „Egyén” egy bizonyos „Viszonyítási alap” és „Feltételrendszer” mellett egy meghatározott „Hely”-en Vetélkedik magával szemben.
De miért? Minek csinálja ezt? Jobb lenne neki bármitől is ha győzne? Vagy valamit megváltoztatna? Miért csinálja mindezt?
Ha valami elvárással cselekszik az „Egyén” akkor azt azért teheti, hogy talán valamire számít?! Talán abban reménykedik, hogy valamit megváltoztat és majd kellemesebb Érzéseket fog Érezni? Én magamból kiindulva tudom, hogy csak akkor teszek valamit ha tudom, hogy attól kellemesebb érzéseim lesznek vagy „Hiszem”, hogy igenis ettől jobb lesz számomra. Ugyanakkor a „Hit” nélkül az egész folyamat semmit sem ér mivel el sem kezdenénk a „Verseny”-t ha nem Hinnénk benne, hogy igenis ezt megtudom csinálni.
Megtaláltuk az öt kulcsfontosságú összetevőjét a „Versenyképességnek” amik a következők: „Egyén”, „Viszonyítási alap”, „Feltételrendszer”, „Hely” és „Hit”.
Amit már fent is megállapítottunk az-az volt, hogy „Hit” nélkül nem kezd el az „Egyén” cselekedni. Igenis ez nekem segít, igenis ez nekem jó lesz. Ezekből kifolyólag azt is megállapítottuk, hogy a „Versenyképesség” az nem több ember közt zajlik le, hanem „Egyén”-i szinten. Mivel mindenkinek más a „Feltételrendszer”-e a „Viszonyítási alap”-ja és a „Hit”-e is.
Azonban a világban mindig megpróbálják az emberek egymást befolyásolni és mivel a többségnek nincs saját „Feltételrendszer”-e, „Viszonyítási alap”-ja ezért legtöbbször ez sikerül is. Ekkor ezek a személyek elvesznek, keresik magukat és sokszor csak mélyebbre süllyednek. Azonban vannak olyanok is akik ekkor felébrednek. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja a saját „Értékeit”, „Feltételeit” a mai világban mert egyre több tényező befolyásol minket nap mint nap.
Tehát a „Versenyképesség” önmagában mindig „Egyén”-től függ és ha ketten megpróbálnak egymás közt „Versenyképes”-ek lenni, bizonyos megszorításokra vagy megegyezésekre lesz szükségük mivel, ahány ember annyi féle nézőpont létezik.
Nagyon szeretjük az integrált vállalatirányítási rendszereket, nagyon szeretjük a szép grafikonokat, amelyek megmutatják nekünk, hogy milyen szépen sütött a nap a vizsgált időszakban.
Gyönyörűen kidolgozott, rendszerintegrált mutatószámokat használunk, talán azért is, mert „így szokás”, és „mert mindenki ezt használja”.
Amikor egy-egy ilyen „mutatószám” netán zöld háttérben villog a nap zárásakor, - és nem pirosban - a képernyőn, annak tudatában rendeljük a sörünket a sarki vendéglőben a nap végén, hogy lám minden olyan csodálatosan ment ma is, ahogy annak mennie kell.
Vizsgáljuk meg a címben szereplő kedves ismerősünket, ami „labour 25 %” nevet kapta az ipari szlengben. Ez a mutatószám – mint a menedzsment döntéstámogató eszköze – bármilyen integrált vállalatirányítási rendszerben, a bevezetett rendszer bármilyen integrációs fokán felütheti a fejét.
Nézzünk egy példát, amikor ez a trükkös szám elvégezte a melót, és a menedzsment arcába nevetett. A mese Lajosról, az éjszakai műszak agyáról fog szólni, és arról, hogy hogyan viccelte meg a „labour 25%” a menedzsmentet.
Történetünk egy élelmiszeripari középvállalatnál játszódik, amely olyan terméket gyárt, ami nem gyártóvonali gyártási struktúrában gyártanak, hanem nagyon sok múlik az emberi tényezőn.
Ezen a gyártási helyen bevezették a vállaltirányítási rendszert, ami úgy nézett ki, hogy nézték a „kész pozíción” – legyártott, értékesíthető, minőségileg kifogástalan termék - átfutó késztermékek értékesítési árát óránként, és ebből számolták ki azt, hogy akkor az arra az órára vonatkozó munkaidőköltség akkor most 25 % alatt van, avagy nincs.
Ezt az előremutató, nagyon innovatív mutatót bárhol be lehet vezetni, és vannak tanácsadók, akik ezt képesek még eladni a tulajnak.
A menedzsment távolról ezt a számot látta, hogyha a zöld sávban van – maximum 25% - akkor oké, ha magasabb, akkor nem oké, mivel drágább az adott termék gyártása.
Olyan terméket gyárt az üzem, amit „normázni” nagyon nem lehet, de ezt a számot minden esetben lehet mérni. Ez roppantul ügyes megoldás.
(Kb. ez olyan, mint amikor a trabantba bepakoljuk az F1-es telemetriát, és Raikkönnen vezetési stílusát – amit mondjuk egy lotusszal adott elő – vesszük viszonyítási alapnak.)
Lajos az éjszakai műszakban dolgozott. A főnökök bevállaltak egy olyan terméket, amivel eléggé sokat kellett pepecselni, és nagyon oda is kellett figyelni arra, hogy minden szépen, és rendben menjen.
Lajos, és csapata szépen, rendben, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva legyártották a az éjszakai penzumot, de a főnök azt látta, hogy a szám biza nem 25%, hanem stabil 29%.
Mondták ám Lajosnak, hogy nem lesz ez így jó, mivel eléggé lassan dolgoznak. És akkor 2 hét múlva Lajos, és 3 társa megunta a műszakkezdés előtti beszélgetéseket, és felmondtak.
Mára ott tartanak, hogy stabilan, és vidáman 39, az a 25.
Ez azt jelenti, hogy úgy, ahogy van, az éjszakai műszak összeomlott. Innen nehéz felállni.
Eine kleine Nachtmusik, - I. Allegro – csak allegróban, - vidáman – kell játszani ezt a játékot, csak az a baj, hogy eléggé drága így a játék. Lajos, a csapat, a kisfőnök - és varázsszámai -, a tulajdonos. Ebben négyszögben kellene kotorászni, és alkotni.
Milyen is egy jó rendszer? Meg mit is mérünk? Meg hogyan is tesszük ezt?
Nemrég alkalmam volt Londonban találkozni a fenti képen látható cég alapítójával egy konferencián. Ültünk a körben, és Ő elkezdett beszélni arról az útról, amin most is jár. Csak ültünk ott a körben, és hallgattuk azt, hogy milyen volt az útja idáig.
A srác csak ült, és mesélt, elmesélte azt, hogy hogyan jutott el idáig. Csak ültünk ott, kérdeztünk néha, és Ő mesélt. Elmesélte a történetet arról, hogy hogyan lettek beszállítók, hogyan sikerült elérni azt egy álomból, hogy pár év alatti munkával mára több mint 1,2 milliárdos bevételt érnek el forintban.
A srác csak ült a széken, és mesélt. Azt mindenki érezte, és zsigereiben tudta, érezte, hogy a srác minden tud arról, amit csinál, és nincs olyan aspektusa cége működésének, amit maga ne látna át, vagy maga ne tudna megtenni, bármikor, bármilyen helyzetben, erről kétségünk nem volt.
Nyugodt, magabiztos elegancia sugárzott a hallgatóságra, és mi csak ültünk ott, és hallgattuk, amit mondott.
A kagyló a fülébe súgta, hogy csak az alkalmat leste, arra
Hogy utolérje végre, különben
Úgy érzi vége
Legalább pillanatokra az életéből maradjon nála
Legyen a vendége, maradjon nála
Legyen a vendége, maradjon
Nála, legyen a vendége
Maradjon nála, legyen a vendége”
(Tankcsapda, Kicsikét)
Hogy miért jutott eszembe erről a 1984-es Globus reklámképről a fenti Tankcsapda szöveg? Azért, mert ránézek a képre, és az jut az eszembe, hogy ez a nő tényleg be tudná fonni a hajamat álmomban, miközben ketten eszünk egy Globus konzervet egy dobozból. Benne van az a plusz, ami egy jó reklámképhez kell. Szenvedély, az, ami benne van a levegőben. Szemébe nézek, és azonnal rohanok venni egy konzervet. Nézzünk a történet mögé, hogyan is nézne ki manapság egy jó költségterv, amiből ilyen szenvedélyes képek jöhetnek elő reklám gyanánt?
Először is terveztünk egy jó terméket, és nagyon jól tudjuk azt, hogy hol, kikkel, hogyan és miért, mikor, kinek tudjuk azt legyártani. Tehát van piacunk, amire a terméket optimalizáltuk, és elkezdjük gyártani. A kérdés, az hogy hogyan gyártjuk le azt a terméket.
A moduláris gyártástervezés a tér, és idő fogalmat kezdi nagyon egyedi szinten felfogni az élelmiszergazdasági gyártás területén. Azért kezdték szétszedni a fogalom gyártáselméleti jelentését, mivel a tér idő fogalom megfelelő értelmezése egy moduláris gyártási rendszerben úgynevezett profit hordozóvá vált. Ez azt jelenti, hogy megfelelően tervezett termék-termékrendszer mellett, a termék moduláris gyártását a tér, és idő fogalmának rendszeroptimalizált jelentéséhez tervezik hozzá, úgy, hogy ez a fogalmi felfogás megtestesítsen valamilyen költség-profit szintet, egyfajta rendszer flexibilitás mellett.
Az ilyen termékorientált rendszerek az élelmiszergazdaságban mára már egyeduralkodóvá váltak. A kérdés az, tudjuk-e értelmezni a tér, és az idő fogalom ilyen szintű rendszerjelentését. Szerintem képesek vagyunk rá, és születnek ilyen képek 2016-ban is.
1984, Globus reklám. íme, a kép, azért, mert nagyon jók a konzervek, ugye te is észrevetted? :)
Érdekes dolog ez a gyártástervezés nagyon sokféleképpen lehet megközelíteni témát. Nézzük meg azt, hogy milyen is lehet az olyan gyártástervezés, ami történetesen moduláris, főleg akkor, ha például ezt a történetet az élelmiszergazdaságban valósul meg.
A fenti diszciplína nagyon egyszerű kérdésre adott válaszból lett tudomány. Hogyan gyártható egy termék optimálisan?
Régen, a középkorban, egy mester maga elkészítette a terméket. Saját maga rendelkezett azzal a szaktudással, képességgel, és az adott időben rendelkezésre álló eszközrendszerrel, ami a munkához kellett. Minden munkafázist képes volt megcsinálni önmaga.
Amikor szükségessé vált az, hogy egy terméket nagyobb számban kellett legyártani, akkor elkezdtek gondolkozni azon, hogy mit is lehetne tenni annak érdekében, hogy a termék a lehető legegyszerűbben gyártani lehessen.
Elkezdtek gondolkozni azon, hogy akkor most mi is a termék, annak hogyan néz ki a gyárthatósága.
Nézzünk egy példát.
Minden olyan termék, amely felbontható olyan részegységekre, melynek gyártása térben, és időben elkülönülhet, azt moduláris terméknek lehet nevezni, nem csak az élelmiszergazdaságban. Tehát legyen egy ilyen termékünk, mivel így gondolkodunk.
Milyen is legyen az ilyen termék?
Ha élelmiszergazdasági keretek között gondolkozom, akkor olyan termékek gyártását fogom preferálni, melyet a rendelkezésemre álló peremfeltételek mellett optimálisan tudok megtervezni. Legyen egy ilyen termék mondjuk a csomagolt készétel, melyet egy modulárisan felépített üzemben gyártok.
A készétel azért lehet modulárisan tervezett termék – végtermék oldalról megközelítve a témát – mivel egybe van csomagolva általában két homogén, külön gyártott komponens, amit terméknek nevezünk. A készétel lehet – gyártási oldalról nézve lehet például – inhomogén többfázisú, homogén egyfázisú, inhomogén egyfázisú termék az adott gyártási ciklusban, melynek gyártását tudni kell optimálisan vezényelni.
Ha így nézek rá az élelmiszergazdasági innovációs térre, hogy moduláris termékek gyárthatóságának a lehetőségében gondolkozom, már a történet felvetésével is meg lehet nyitni a kaput a szakmérnöki szintű helyi, vagy távoli gyártmány tervezés, és gyártmányintegrált moduláris gyártástervezés lehetősége felé.
Eléggé komoly innovációs potenciált foglalhat rendszerbe a gondolkodásmód, és megteremti a lehetőségét szakágazati innovatív ötletek gyártásintegrált teszteléséhez. Az, hogy hogyan nézne ki az ilyen történetek köré szervezett profitmodell, az nagy kérdés.
Másképp alakult ez a dolog Kínában, Japánban, de Németországban is. Nagyon szép esettanulmányokat olvasni a témában. Megyek, iszom egy kávét, és közben olvasom a német, és japán sikertörténeteket a témában.
I remember, in my childhood, my grandma on Sunday morning went out in the courtyard; she chose the chicken for the lunch.
She prepared the chicken for the lunch. It was custom in Sundays, we ate once in a month fresh chicken. I remember the whole process; it means, I know exactly, how to cook a good chicken soup. Later, in my teenage time, I cooked a good soup for the family many times. Why I tell this story?
As I was a teenager, I instinctively kept the basic – but strong - hygienic rules during the whole process.
A couple of years later, I planned many end product based food quality systems, for example HACCP system. I used my knowledge form my childhood strongly.
HACCP system has a robust system requirements, many producers didn’t hear about that, or don’t understand what the background is in the system.
What should you do, if you want to plan a good HACCP system?
For example, you know that, what you want to produce, where, by whom, etc. if you know that, please focus on the following six themes:
Larger environment and people (local customs)
Raw materials
Recipes
Production place
Available devices for the production
End product consumption
If you focus on this six theme, and you know what the context between these six theme are, you have a very easy work.
With this working method you can easily simplify very complex microbiological requirements, it doesn’t matter how complex is your end product, how complex is your HACCP system.
After this work you can easily construct a good, suitable system based educational material.
For example you can teach- learning by doing - why is the hand wash important, and when. For example the hand wash becomes a habit, you can produce a good product, always.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy város. Abban a városban volt egy vendéglátóipari egység, ami egy nagyon szépen működő országos lefedettséggel rendelkező hálózatnak volt a nem kiemelt tagja. Az egységeket a regionális központotokból látták el félkész termékekkel.
E helyen történik e mese. Gondolkoztak nagyon a messzi városban, hogy hogyan is lehetne nagyobb rálátásuk arra, hogy mi is történik az egyes üzletekben. Volt egy szépen kidolgozott informatikával támogatott rendszerük arra, amivel látták nagy vonalakban a napi működést. Főleg a működés pénzügyi részére koncentráltak a rendszerrel, és szépen működött is a téma.
Egyszer aztán jött egy új vezető a központba, aki kitalálta azt, hogy az adott egységekben csökkenteni kell a veszteséget. Ezt úgy képzelte el a vezető, hogy minden egységben meg kell figyelni a pultot, a konyhát, mivel ott dől el az, hogy akkor mennyi is a veszteség.
Érdekes megközelítés. Persze mindennek lehet eredményessége, a kérdés az, ebben a megközelítésben van-e ráció. Nekem egy vicc jut eszembe erről a megközelítésről.
Szása a ládagyárból minden nap hazavisz egy darabot, hogy otthon összerakjon egy ládát, amire a csöves TV-t teszi, hogy Másával nézhessék az esti műsört. A baj az volt, hogy mindig teherautót sikerült összehegeszteni belőle, arra meg nem lehetett ráhelyezni aTV-t. Volt benne ráció, csak másképp, na.
Vasárnap reggel van, éppen lefőtt a kávé, túl vagyok egy nagyon finom reggelin, szokásomhoz híven szétnézek kedvenc hírportáljaimon, keresve az érdekes szakmai híreket az élelmiszergazdaságból. Ekkor akadt meg a szemem egy híren, ami arról mesél, hogy lesz pár konferencia az idén, amire érdemes egy kicsit jobban odafigyelni.
Az első konferencia felvezetőjében ezt írják, idézem:
„World Food System Conference 2015 21-26 June 2015, Conference Centre Monte Verità, Ascona, Switzerland The world food system faces unprecedented challenges in its ability to feed a growing global population. There is an urgent need for viable solutions and the scope of the challenges requires collaborative efforts more than ever.”
Már itt meg kellene állnunk egy pillanatra, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mit is olvasunk, és mit is takarhat e mondat mély értelme. Egyetemen beül az ember egy szimpla élelmiszergazdaságtan előadásra, hall arról, hogy van olyan hogy agribusiness, de hogy van olyan fogalom, hogy „word food system” arról azért nem hall arrafelé.
„Word food system”, szép foglom. A témáról azért kellene mély szakmai vitákat folytatni, mivel ha nem tesszük, nagyon sok mindent nem fogunk megérteni a közeljövőben, és e miatt a rendszerezett ismerethiány miatt nem is tudjuk kiaknázni e tudásból levezethető üzleti lehetőségeket. Azért írom e cikket, hogy ne így legyen. Vágjunk bele.
A fogalom, „word food system” fogalom azt sugallja, hogy a világ élelmiszer termelése egy rendszert alkot – lehet ezzel vitatkozni, csak nézőpont kérdése- tehát egy működési móddal leírható. Itt álljunk meg egy kicsit, és gondolkozzunk.
Ha az élelmiszer termelés komplexen egy rendszerrel leírható, akkor ezzel kimondtuk azt a tényt, hogy olyan rendszert használ az élelmiszergazdaság, amely a termeléstől kezdve, a gyártáson keresztül a végfelhasználóig való termék eljuttatásig lefed minden olyan folyamatot, ami a termék gyártásával, és értékesítésével kapcsolatos. Mindezt teszi úgy, hogy a rendszerbe integrált tudás nem területspecifikus, azaz kis változtatásokkal mindenhol hasonló a rendszer felépítése. Kezeljük ezt innentől tényként.
Ebből következik néhány alapvető meglátás:
Mivel ilyen rendszer létezik, azt komplex szinten irányítani kell úgy, hogy a rendszer üzleti hatékonysága leképezze a rendszer komplex profitképességét az adott pillanatban.
Mivel ilyen rendszerek léteznek, és irányíthatóak, ezért egy-egy ilyen rendszer integrációjából nagyobb hatékonyságot képviselő rendszer jön létre, mely hatékonyságot az érvényben lévő rendszerszintű üzleti terv képezhet le. Mindezt hogyan teszi a napi gyakorlatban?
Hogyan néz ki a rendszerszintű minőségi végtermék, és annak lokális gyárthatósága?
Hogyan néz ki a komplex struktúra gyártás közeli minőségbiztosítása, annak milyen a komplex költségstruktúrája?
Akkor most ebben a megközelítésben mi is a termék fogalma?
Élelmiszeripari KKV? Hol ebben a rendszerben a szerepe? -Mivel van szerepe, de hogyan? -
Izgalmas kérdések nem?
Ez csak pár kérdés, de ezekre a kérdésekre adott jövőbeni válaszok alapjaiban fogják átalakítani a világ élelmiszergazdaságát.
E rendszerlogikából levezethető élelmiszergazdasági gondolkodás alapjaiban fogja átalakítani az élelmiszertermeléshez kapcsolódó pénzügyek világát is. A szakmai innováció nagyon komoly értelmet nyerhet a fenti rendszerlogikai térben.
A kérdés az, átlátjuk-e a fogalmi rendszert, és tudunk-e benne otthonosan mozogni? Ha a fent leírtak igazak – márpedig ez belátható, hogy igaz – akkor hogyan is lehet megoldani a lehető legtöbb ember ellátását? Természetesen meg lehet oldani, és ezért szervezik a konferenciát is, hogy ezt nagyon komolyan megvitassák.
Réges-régen, az üveghegyen túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, ahol a kerítést is aranyfestékkel festik, abban a városban játszódik ez a mese.
Történt egyszer, hogy egy étteremlánc vezetősége hatvan napi járóföldre onnan, eldöntötte, hogy nyit egy éttermet. Hírnökök, és mesterek jöttek a városba messzi földről, hogy segédkezzenek e nagyszerű terv megvalósításában.
Eljött a nyitás napja, a dolgozók gyönyörű egyenruhájukban szolgálták ki a vendégeket, szépen, tervezetten, ahogy azt egy étteremlánc fontos bár nem kiemelt üzletében szokás. Mindeközben a központban 60 napi járóföldre bőszen figyelték a monitorokat. Főleg este, amikor is elkezdtek özönleni az adatok az üzletekből, hogy milyen is volt a bevétel aznap.
Ünnep volt az óra, mikor is a központi számítógép zárta a rendszert, és kiköpte az adatokat, és el lehetett könyvelni, hogy lám, ma is gyönyörűen sütött a nap ma is. Telletek az évek, és egyik este amikor a központi számítógép zárta a rendszert, meglöttyent a kávé a monitort figyelő kezében.
Nem értette azt, amit lát, és azt sem értette, hogy nem először fordul elő ez a furcsa eset. Pedig minden olyan szép és jó.Negyedik nap, már félt, kávét sem vett a kezébe, csak rezignáltan figyelte az adatokat a monitoron. Egyre rosszabbul érezte magát. Telefonált, hogy mi a helyzet ott, a végeken, de megnyugtatták, hogy minden a legnagyobb rendben, nincs ok az aggodalomra.Kicsit aggódva tért nyugovóra, de megnyugtatta önmagát, hogy lám, lám minden rendben, aggodalomra semmi ok. Mindeközben az évek alatt kedvenc városunkban nyílt 4 új étterem, ahol a kedves fogyasztó finomabbnál finomabb fogásokat talál minden este. Ez nem olyan látványos változás, és az sem, hogy ezek az új jövevények finoman szólva agresszív üzletpolitikát folytatnak, és ebben benne van az is, hogy 20-35 %-kal több nettó bért fizetnek egy-egy pozícióban.
A monitort figyelő aznap este nagyon feszülten nézte a monitort, de már nem foglalkozott vele, már nem volt ötlete. Elhatározta, hogy újra kell tervezni a történetet, csak azt nem tudta egyelőre hol a hiba.
Kattintgatott az interneten a szakadatbázisban, meg is akadt a szeme egy cikken, amiben azt fejtegették, hogy mi a különbség a lokálisan globális, és a globálisan lokális üzleti modellek között, de nem értette, inkább elment meginni egy sört lefekvés előtt.
Olvasgatom a híreket a reggeli kávé, és croissant mellé, és megakad a szemem egy cikken, az egyik napilapban, amely a versenyképesség fogalmát világította meg a hazai KKV-k oldaláról vizsgálva a fogalom mély értelmét, összefüggésben a makrogazdasági környezettel. Kortyoltam egyet a kávémból, letettem a gőzölgő csészét, és megrohantak az emlékek. Egész fiatalon kaptam ízelítőt abból, hogy mit is jelent a versenyképesség fogalma a gyakorlatban. Nyáron, Németországban a következőt tanították:
„Önmagadhoz mérd magad”.
Azt is megtanították, hogy ez alatt mit értenek, hogyan kell ezt a filozófiát bármilyen szinten megvalósítani a gyakorlatban, és ezt hogyan kell mérni, hatékonyan, ezek alapján hogyan kell értelmezhető célt kitűzni. Mivel mérhető volt minden, ezért megtanították azt, hogy hogyan lehet ebből az összefüggésrendszerből erőt, előnyt kovácsolni, amit fel lehet használni saját épülésünkre. Legyen az az élet bármely területe. Hazaértem a valóságba, és nagyon gyorsan megtapasztaltam a gyakorlatban a fogalom másik aspektusát:
„Az elvárt etalonhoz mérd magad, ami nem te vagy’”
Létezett a „mindenben legtökéletesebb jó tanuló” és mindenkit elhelyeztek a skálán a megfelelő pozícióba, és kezdődhetett a verseny. Általában az lett a vége a történetnek, hogy nem nagyon motivált senkit a rendszer, és szépen meg is volt ennek az eredménye, azaz az egyéni teljesítmények nem nagyon akartak egy bizonyos szintet áttörni. Amikor kényszerből, vagy kedvtelésből megjelentek az egyéni teljesítmények az adott pillanatban, akkor általában ezt a megnyilvánulást a rendszer valamilyen szinten büntette.
Eléggé ellentétes hatást értek el, és úgy gondolták, jól cselekszenek, ami abban a történelmi helyzetben érthető is volt valamilyen szinten. Homlokegyenest ellentétes tanítások, és nagyon más tanításból levezethető valóságfelfogás. Az első támogat, és erősíti a bizalmat önmagad felé, mindegy hogy milyen felfogással élsz, a második büntet, és leépíti saját magad sikerébe vetett hited, akár a nullára. Ezek után nézzük, hogy mit is jelenthet a versenyképesség fogalma egy KKV életében, és milyen megjelenési formái vannak a napi gyakorlatban.
Tények:
Egy KKV kis mértében tudja befolyásolni egyedül a komplex makrogazdasági környezetet, de ne zárjuk ki a lehetőséget, mivel létezik a pillangó-hatás.
Ebben az aspektusban a KKV-nek tudnia kell saját szerepét értelmezni a makrogazdasági térben.
Egy KKV lokális, és regionális (1 megye, több megye, vagy országrész, de belföld) beágyazottsága meghatározhatja pillanatnyi üzleti modelljének profitképességét.
Iparág / régió / komplex üzleti modell / megrendelői csatorna mentén vizsgálható a profitképesség, erre ráhatása van a KKV-t üzemeltetőknek.
Ide tartozik az állami szabályozásból eredő komplex környezet, továbbá egyéb szolgáltatások (inputok) hozzáférhetősége, annak adott összefüggésben vizsgált költségei, legyen az bármilyen. Ha semmi másból nem indulok ki, és nem bonyolítom tovább a dolgokat, akkor van két tény, az egyikre nem tud hatni a KKV, a másikra természetesen igen. Nézzük meg a fenti két tényt az én tapasztalatomból levezethető fogalmi keretben:
„Önmagadhoz mérd magad”.
A kérdést így lehetne feltenni ebben az esetben: Tervezhető-e olyan termék-termék csoport / diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna, mely köré a –jelenlegi helyzetből kiindulva – olyan komplex költségmodell tervezhető, mely KKV üzleti modellben meg lehet valósítani? Hogyan néz ki ebben az esetben a gyártmány specifikus – diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna specifikus profitmodell?
„Az elvárt etalonhoz mérd magad, ami nem te vagy’”
A kérdést így lehetne feltenni ebben az esetben: A külországi KKV-k értékteremtő képessége egyes mutatószámok szerint négyszerese, hatszorosa a hazai KKV-k értéktermelő képességének. Fel lehet-e venni a versenyt velük? Hogyan néz ki ebben az esetben a gyártmány specifikus – diverzifikált exportorientált értékesítési csatorna specifikus profitmodell? Ugye milyen nagy a különbség a kétféle kérdésfelvetés között? Az első építő gondolkozásra serkent, a második szépen, finoman, de nagyon határozottan elveszi az önbizalmadat, és a képedbe röhög. Én nem mérgezem magam romboló gondolatokkal, és te?
Sétálok a parton, a strandon, és ezt látom. Amikor megláttam, hogy egy ilyen táblát raktak ki ezen a helyen, elmosolyodtam, mert megrohantak az emlékek.
A táblákat azért rakják ki általában az adott helyre, hogy az ki az információt befogadja olyan üzenethez jusson általa, ami valamilyen szinten fontos lehet az adott szituációban. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk mélyen a tábla jelentéstartalma mögé.
Azt sugallja a tábla, hogy az adott szituációban nem viselkedhetsz másképp, csak úgy, ahogy azt a táblán közölt információ állítja. (Mivel az információt befogadtad, azaz eljutott a tudatodig – mert elolvastad, és megértetted tartalmát.)
A nagy többség megérti az üzenetet, mert szép piros, és körben is piros, meg idegen nyelven is ráírták, tehát fontos üzenet, és ekképpen cselekednek, ami tökéletes megoldás. Ezt nevezzük szabálykövetésnek az adott helyzetben.
A szabálykövetés a legszebb lehetőség lehet az ember kezében, mivel keretet ad az adott cselekvésnek, vagy cselekvéssornak. A cselekvés, vagy a cselekvéssor kerete azonnal célkövetéssé válik, mihelyt elfogadjuk a szabályt. A szabály követésével azonnal a szabály által kijelölt keretek közötti cél felé indulunk el, akkor is, ha ez tudatosul bennünk, akkor is, ha nem.
Általában a szabályok betartását várják el minden esetben, legyen például az a munka világa. Volt szabadidőm, gondoltam milyen jó lesz terméket fejleszteni egy kicsit más irányba is. Ekkor történt meg a következő esemény:
Öltönyben, szépen felkészülve minden pappírral a táskámban, ami ilyenkor szükséges lehet, nekem szegezték a kérdést:
- - Ért ön a termékfejlesztéshez, és az értékesítéshez?
- - Természetesen igen, adtam már el terméket.
- - Igen? Ez érdekes, mit, ha szabad kérdeznem, nekünk profi szakember kell.
Ekkor szépen felálltam, elővettem egy üveg bort a táskámból, kiraktam 6 borospoharat, síri csendben kinyitottam az üveget, megkóstoltam a bort, és töltöttem mindenkinek.
Mivel nem akartak velem koccintani, megemeltem a poharat, „egészségünkre” mondattal ittam egy fél kortyot, letettem a poharat, visszaültem a helyemre. A válasz konok csend, és tanácstalanság volt kb. 5-7 másodpercig, amit egy hang tört meg középről:
-Szép volt, de munka közben nem iszunk alkoholt, és semmi helye alkoholfogyasztásnak ebben a szituációban.
Ekkor felálltam, és szoros elnézésüket kérve – mennem kell, mert sürgős dolgom van – mondattal kimentem a helyszínről.
Sétálok a porta felé, amikor is rohan felém a középen ülő, hogy menjek már vissza, csak most tudatosult bennük, hogy mit is láttak, és mi van a címkén. Mondtam nekik, hogy már késő, köszönöm szépen a szíves fogadtatást, a szabadidőmet más elfoglaltsággal fogom kitölteni.
Az, hogy a tábla miért van kirakva, azt csak az érti, aki életében járt nádasban, naplemente környékén csónakkal, vagy netán eme táblán tiltott vízibiciklivel, amikor is csókot lopott a szeretett lánytól, ott, és akkor.
A nádasba egyszerű bemenni vízibiciklivel is, a kérdés az, ki tudsz e jönni. A lényeg ebben van, erre mindig emlékezni fogsz.
